A Fenntartható fejlődés fogalma, filozófiája

Átírás

1 A Fenntartható fejlődés fogalma, filozófiája A dolgozatot írta: Karai Zsolt Neptun kód: AHG34O 1

2 Tartalomjegyzék I. A fenntartható fejlődés igényének okai II. A fenntartható fejlődés története és fogalma III. Az eddigi fenntarthatóság megvalósításának buktatói és a jövő Források

3 I. A fenntartható fejlődés igényének okai Az emberi faj megjelenése gyökeres változást hozott a földi környezet (legfőképp az ezen belüli bioszféra) átalakításába. Ez volt az első olyan élőlény a Földön, ami bevitt energián kívül külső energiaforrásokat is elkezdett felhasználni, hogy átalakítsa a környezetét. A az első más állatfajoktól eltérő bioszféra átalakító magatartás a tűz használata volt, aminek kezdetei ezer évvel azelőttre tehetőek. Ennek számtalan fontos következménye volt: megkezdődött a közvetlen bioszféra átalakítás a tűz által (növényzet, állatok irtása) továbbá közvetlen következményei is voltak (ragadozók elijesztése, könnyebben emészthető táplálék, hidegebb klíma eltűrése és ezekből következő agytérfogat növekedés, népességnövekedés és szélesebb körben való elterjedés), amik elindították az emberiséget azon az úton, ahol ma is halad. Vajon jó irányba halad az emberiség? Egyre inkább úgy tűnik, hogy nem, mert a környezetet (legfőképpen a bioszférát) pusztítja, így a saját tulajdon létére is veszélyt jelent. A fenntartható fejlődés ötlete, gyakorlatilag egy három fő alappillért tartalmazó modellen alapszik. A három alappillér pedig nem más, mint a bioszféra (a környezet szűkebb értelemben), társadalom és a gazdaság. Legelőször a bioszféra alakult ki a Földön, ami az anyagcserét folytató élőlények élőhelye, ami durván a litoszféra 10 km-es mélységétől az atmoszféra 17 km-es magasságáig tart. Ez a szféra magába foglal minden élőt a földön. A másik kettő közös jellemzője, hogy az ember alkotta őket és kevésbé kézzelfoghatóak, mint a bioszféra, ennek ellenére nagy fontossággal bírnak. Ezek a társadalom és a gazdaság. A kettő közül először a társadalmat alkotta meg az emberiség az által, hogy a népesség 3

4 egyre növekedett és az emberek egyre szervezettebb csoportokba tömörültek és így elkezdett kialakulni egy közös értékrend, világnézet és tudás, továbbá rendszeressé váló elemek (intézmények). Legutoljára, pedig a gazdaság alakult ki, aminek kezdeteit a mezőgazdaság és talán a különböző eszközök cseréjének megjelenéséhez köthetjük. Ez a három alappillér sokat változott az évezredek során. Míg a bioszféra kiterjedése és sokszínűsége csökkent, a társadalom és gazdaság komplexitása és mérete egyre nőtt. Pár évszázaddal ezelőtt még nem ismerték ezt a modellt és az azt tartalmazó fogalomhármast sem így tartották számon. A piacgazdaság megjelenése fontos fordulópont volt a környezet kezelésében, ami a XIX. század első felében alakult ki a Brit Birodalom központjában, Angliában. A környezetet addig is végtelennek, kimeríthetetlennek tartották, ám a piacgazdaság kezdett még jobban elvonatkoztatni a környezet fontosságától és fiktív árucikké tette azt. Annak az eszköze lett, hogy a vállalkozások minél hatékonyabban tudjanak profitot termelni és a gazdaság minél jobban növekedjen regionális és globális szinten is a szociális jólét meglétének és növekedésének érdekében. Addig a társadalom kontrollálta a gazdaságot, ettől kezdve viszont ez a trend kezdett megfordulni. Ekkoriban erősödött meg az elképzelés, hogy a környezet végtelen. Ez az eszme vezetethetett ahhoz a hithez, hogy a gazdaság korlátlanul tud növekedni és ez nem megy a környezet és a társadalom rovására. Mára már kiderült, hogy Mindenekelőtt pár szót kell ejteni a gazdaság alapvető szerkezetéről és működéséről. A gazdaság a társadalom számára előállító, javakat és szolgáltatásokat nyújtó alrendszer. Három fő ágazata van: a mezőgazdaság és az ipar, ami javakat állít elő és a szolgáltatói szektor, ami szolgáltatásokat nyújt. Tevékenységének eszköze a technika, aminek rohamos fejlődésével egyre hatékonyabban tud 4

5 működni. Működése hasonlít egy élőlény működéséhet, szóval beszélhetünk gazdasági anyagcseréről is. Az élőlények az anyagcseréjükkel változtatják a környezetet, így a gazdaság is változtatja a környezetet. Ez az "anyagcsere" a természeti erőforrások kitermelésével kezdődik. A következő lépésben a kitermelt nyersanyagokat a különböző gazdasági ágazatok termékek, vagy szolgáltatások termelésére használják fel. Az így termelt javakat utána a fogyasztók használják fel. Az utolsó állomás a javak felhasználása után maradó hulladék. A folyamat első és utolsó lépése okoz jelentős környezet átalakítást, de a köztes lépések is fontosak. A bioszférát, társadalmat és gazdaságot és ezek kapcsolatát kihangsúlyozó modellre épül több környezeti problémát megoldani vágyó stratégia, ezekről később lesz szó. Az emberiség évszázadokon, talán évezredeken keresztül azt hitte, hogy a környezet által nyújtott lehetőségek és erőforrások kiapadhatatlanok, állapota állandó és örök, az emberi tevékenység által nem változik. Furcsa módon csak a XX. század második felében kezdett egyértelművé válni, hogy ez koránt sincs így. Az utóbbi évtizedekben a tudósok sorra kezdték felfedezni a súlyos globális környezeti problémákat, amik nem csak a környezetet, hanem az emberiséget is fenyegetik, mivel az ember megfelelő életkörülményei függnek a környezet megfelelő állapotától. Talán a legfőbb és legközismertebb probléma a globális éghajlatváltozás. Mára már egyértelmű, hogy döntően az emberi tevékenység felelős a nagy mértékű, viszont természetellenesen rövid időn belüli éghajlatváltozásért. Ez a nagymennyiségben a légkörbe bocsájtott üvegházgázoknak köszönhető, melyek a természetes légköri üvegházhatást nagyban felerősítik (legfőbbek a szén-dioxid, a metán és a dinitrogén-oxid). A legutolsó jégkorszak vége óta 5000 év alatt körülbelül 4 fokot növekedett a Föld éves 5

6 átlaghőmérséklete, míg csak a XXI. századra 1-6,5 fokos növekedést jósolnak a klímatudósok (már eddig is 200 év alatt körülbelül 1 fokot nőtt a Föld éves átlaghőmérséklete). Ez a probléma nem csak a hőmérséklet változásában mutatkozik, hanem a világóceán szintjének növekedésében, a normális lokális időjárás megváltozásában, szélsőségessé válásában is. Például a nyári hőhullámok egyre hevesebbek, hosszantartóbbak világszerte, különösen Európában és az éves csapadékeloszlás is egyenetlen mind térben, mint időben. Az utóbbi probléma hirtelen lezúduló nagymennyiségű csapadékban és ezáltal árvizekben, ugyanakkor egyes helyeken hosszantartó aszályokban nyilvánul meg. Ezek mint hatással vannak közvetlenül az emberéletek biztonságára, fajok kihalására és a gazdaságra is. A következő probléma a fajok kihalása. Ez a probléma azért különösen súlyos, mert ha egy állat vagy növényfaj kihal, többé soha nem alkotható meg vagy alakulhat ki újra. Ennek nem csak esztétikai szegényedés a következménye, hanem az ember számára élhető bioszféra is veszélybe kerül ez által. Évente több ezer élőlény faj hal ki az élőhelyek pusztulása miatt, más behurcolt invazív fajok miatt, túlhalászat/vadászat miatt vagy a szennyezések miatt. Fontos problémának tekinthetjük még a városi légszennyezést (pl savasesők, troposzférikus ózon a következményei), ami egyre gyakoribb és elterjedtebb probléma a XXI. században, a különböző szintetikus anyagok okozta károsodás (pl növényvédő szerek, műtrágyák, vegyszerek stb.) Továbbá az ózonréteg elvékonyodása különböző CFC gázok (klórozott-fluorozottszénhidrogének) miatt. Ez a probléma azért különleges, mert úgy tűnik erre sikerült megoldást találnunk és visszafordítanunk a romboló folyamatot a CFC gázok használatának teljes betiltásával, amit az 1987-es montreáli jegyzőkönyvben fogalmaztak meg. Továbbá történtek sorra az ipari 6

7 balesetek, meyek néha elég nagy rizikót jelentettek. Ilyen volt az 1986-os csernobili és a 2011-es fukusimai atomerőművek katasztrófái, de ilyen volt Magyarországon a 2000-es tiszai cianid szennyezés és a 2010-es vörösiszap katasztrófa Kolontár és Devecser térségében. Mindezen problémák miatt kezdődtek el különböző kisebb szerveződések az '50-es '60-as évektől kezdve, ahol előtérbe került a környezetvédelem fontossága, de ugyanakkor az ezzel foglalkozó személyek belátták, hogy közben az emberi civilizáció fejlődésének kérdése is fontos. 7

8 II.A fenntartható fejlődés története és fogalma A fenntartható fejlődésnek több definíciója is létezik, viszont mindegyik hasonló alapgondolatot fogalmaz meg vagy az alapján született. A főbbek a következők: A Burtland bizottság szerint: A fenntartható fejlődés a jelen igényeinek a kielégítése a jövő generációjának szükségleteinek a veszélyeztetése nélkül. Az Egyesült Királyság kormánya szerint: A fenntartható fejlődés alapvetően egy egyszerű ötlet, melynek lényege a jobb életszínvonal biztosítása mindenki számára, a jövő generációkat is beleértve. Az ENSZ "Közös Jövőnk" jelentése szerint (későbbiekben lesz róla szó): A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely a jelen szükségleteinek kielégítése nem fosztja meg a jövő generációját saját szükségleteinek kielégítése lehetőségeitől. Hermann Daly a Világbank korábbi közgazdásza szerint: A fenntartható fejlődés a folytonos szociális jólét elérése anélkül, hogy az ökológiai eltartó képességet meghaladó módon növekednénk. Végül a Világ Tudományos Akadémia szerint: A fenntartható fejlődés az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése a környezet és a természeti erőforrások jövő generációjának számára történő megőrzésével egyidejűleg. Ezen híressé vált definíciók megfogalmazhatóak egy definícióban is: A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, ami biztosítja a jelen generáció szükségleteinek, szociális jólététének megfelelő mértékű kielégülését, de nem fosztja meg a jövő nemzedékeket ennek lehetőségétől az által, hogy megőrzi és óvja a természeti erőforrásokat és a következő generációk számára és a növekedés mértéke nem haladja meg az ökológiai eltartó képesség határait. Ezen kívül még figyelembe kell, venni, hogy a környezet, 8

9 társadalom és gazdaság kapcsolatban és kölcsönhatásban vagy egymással. A fenntartható fejlődés kezdeteire, már a középkorból is van írásos bizonyíték: egyes német államokban már létezett olyan erdőtörvény, ami előírta, hogy aki kivág egy fát, annak a helyére újat kell ültetnie. Később feljegyzésre került, hogy az amerikai indiánok szabályozták a halászatot a folyókban. Magyar példákat is említhetünk. Erre példa Bedő Albert főerdőtanácsos, aki 1885-ben nagy hangsúlyt fektetett a hazai erdők védelmére "Magyarország erdőségei" című akadémiai székfoglalójában. A gazdaságból fakadó káros környezeti hatásoknak és a gazdasági és szociális fejlődés környezeti feltételeinek kulcs szerepe volt a fenntartható fejlődés fogalmának és szükségességének megértésében. Ennek a folyamatnak a fejlődése összefügg a környezetvédelem fejlődésével is. A nemzetközi környezetvédelem kezdetei, egészen XIX. század második feléig nyúlnak vissza. Ez a világ közvéleményének formálása és a környezettudatosság fejlesztése révén jelentősen hozzájárult a környezetvédelmi együttműködés intézményesítéséhez. Ekkortájt Európában és Észak-Amerikában indították el tevékenységüket az első természetvédelmi mozgalmak. A XX. század közepén, az '50-es '60-as években már társadalmi szinten kezdett megosztó lenni a vélemény arról, hogy az emberi tevékenységnek milyen a környezetre gyakorolt hatása. Problémát okozott az, hogy a fejlett országok többsége ugyan belátta, hogy a társadalom növekvő energiaéhsége, a környezetszennyezés és a túlnépesedés komoly problémákat okozhat nem csak lokális, hanem globális szinten is, de a mai napig is csak alig sikerült lelassítaniuk a káros folyamatokat. A fejlődő országok, melyek nagy része valamely fejlett nagyhatalom gyarmata volt, akár a XX. század második feléig is kezdetben csak a lokális társadalmi és egészségügyi problémákra koncentráltak, 9

10 viszont egyre inkább fel akarnak zárkózni gazdaságilag a fejlett országokhoz, amely további jelentős környezetkárosításhoz vezethet, köszönhető ez új, hatékony technikai eszközök használatának. Történelmileg fontos lépés volt, hogy a főleg iparmágnásokból álló Római Klub megalakult 1968-ban a Accademia dei Lincei nevű tudományegyetemen. 40 országból 100 tagja volt, köztük a magyarokat József, Gábor Dénes, László Ervin és Szentágothai János képviselte. Három fő alappillére a globális nézőpont, a holisztikus szemlélet és a problémákra való hosszútávú megoldás volt. Aurelio Peccei iparmágnás és tudós volt a klub első elnöke ben a klub publikált egy jelentést A növekedés határai (The Limits to Growth) címen, amiben azt pedzegették, mi van, ha a környezeti erőforrások nem bírják el a rá nehezedő egyre növekvő gazdasági teljesítményt. A benne szereplő egyes gazdasági tevékenységekre vonatkozó megszorítások ötletei kevesek tetszését nyerték el. Szintén 1972-ben Stockholmban, az ENSZ környezeti világkonferenciáján történt az első világméretű terv létrejötte, ami az emberi környezet megóvásával foglalkozott. A résztvevők nyilatkozatot szavaztak meg a környezetvédelem alapelveiről és nemzetközi szintű feladatairól. A nemzetközi együttműködés segítésére létrehozták az ENSZ Környezeti Programját (UNEP). Ezen a konferencián világossá vált a fejlett és fejlődő országok számára egyaránt, hogy a környezetvédelem és gazdasági fejlődés kapcsolata fontos, mivel az ember és természet kapcsolata globális szintem bomlott meg. Ez a konferencia megkísérelte az érdekellentétek csökkentését is fejlett és fejlődő országok között és 1981 között az ENSZ egy sor szakmai konferenciát rendezett az élelmezés, népességnövekedés, településfejlesztés, elsivatagosodás, az egészségügy és agrárreform, az új és megújuló 10

11 energiaforrások kérdésében. A következő nagyobb lépés volt, amikor az ENSZ 1984-ben létrehota a Környezet és Fejlődés Világbizottságot, melynek vezetője az akkori norvég miniszterelnök asszony, Gro Harlem Brundtland lett. A bizottság elkészítette a ma már mérföldkőnek számító "Közös Jövőnk" című jelentését, amiben először fogalmazódott meg ténylegesen a fenntartható fejlődés fogalma. Promotálja a mennyiség mellett a minőségi növekedést és állítja, hogy a gazdaság csak a természeti erőforrások megőrzésével növekedhet. Itt fogalmazták meg tudatosan először ennek az eszmének a három alapját és a köztük levő szoros összefüggéseket, amit minden politikai, gazdasági stb. döntésnél figyelembe kell venni. Ezek az előző fejezetben említett környezet, társadalom és a gazdaság. A következő nagyobb lépés az ENSZ 1992-es Környezet és Fejlődés, ami Rio de Janeiróban volt. Ez a konferencia "Közös Jövőnk" jelentést és annak pontjait vette alapul. Ezen az eseményen több fontos dokumentumot fogadtak el. Ilyen volt a"feladatok a XXI. századra" (Agenda 21) dokumentum, ami a fenntartható fejlődés átfogó programja, a fenntarthatóság elveit tartalmazó Riói Nyilatkozat, és a tartamos erdőgazdálkodás elveit. Ezenkívül a Biológiai Sokféleségről szóló Egyezmény és az Éghajlatváltozási Keretegyezmény hirdettetett meg aláírásra, melyeket "riói egyezmények"-nek is neveznek. A riói konferenciának is számos következménye volt. Például 1993-ban alakult meg az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottsága az ENSZ program végrehajtásának koordinálására, továbbá ennek hatására erősítették meg a Globális Környezeti Alapot (GEF), melynek feladata lett többek között a két riói egyezmény pénzügyi támogatási rendszerének működtetése. Később eljött az idő, hogy felmérjék sikerült-e betartani a tervezeteket ben New York szolgált helyszínül az ENSZ Közgyűlés Rendkívüli 11

12 Ülésszakának, ami értékelte a riói konferencia óta eltelt lépések hatékonyságát. Itt már nem csak az ENSZ saját szervei, hanem "külsős" nemzetközi szervezetek is elkészíthették saját fenntarthatósági programukat. Az Európai Unió is elkészítette Fenntartható Fejlődési Stratégiáját, melyet a júniusi göteborgi ülésen fogadtak el. A következő nagy esemény a Fenntartható Fejlődés Világkonferencia volt Johannesburgban, ahol a riói konferencia óta történt változásokat és elmaradásokat értékelték. Hiába derült rá fény, hogy a társadalmi és gazdasági fejlődés párhuzamban áll a természetes erőforrások állapotával, elég kevés történt a három összehangolására. Itt mindent összevetve kiderült, hogy csak alig sikerült kivitelezni a reményteljes ötleteket. Vajon miért? III. Az eddigi fenntarthatóság megvalósításának buktatói és a jövő Hiába derült ki már a múlt században, hogy az emberiség egy olyan helyzetbe került, amiben a gazdaság, társadalom és természet továbbá annak alrendszerei szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Továbbá függenek is egymástól (értve itt a társadalom és gazdaság természettől való függőségét), ennek ellenére a gazdaság és vele párhuzamosan a társadalom, megalkuvást nem tűrően kíván fejlődni továbbra is, figyelmen kívül hagyva az egyre súlyosabb tényeket. A fenntartható fejlődés három alappillére sokáig háromszög alakzatban volt elképzelve, amiben az elemek kapcsolódnak egymáshoz, de külön önálló részek is. Ez abból az elképzelésből származik, hogy a társadalom és gazdaság a természeti erőforrások állapotától függetlenül növekedhet a végtelenségig. Mára viszont egyre nyilvánvalóbb, a gazdaság a legkisebb alrendszer egy nagyobb rendszernek. A legnagyobb halmaz ez esetben a környezet, ezen belül csak egy alegység a bioszféra, aminek mi emberek is részei vagyunk, tehát a társadalom 12

13 is. A gazdaság pedig a társadalmon belül alkot egy alrendszert. Mégis ez az, ami megpróbál uralkodni a többi felett is. Kicsit mondhatjuk, a gazdaság expanziója a társadalom expanziójának az eszköze. Ennek az eszköznek az irányítása, ha nem is teljesen, de kicsúszott a kezünkből, mivel a világgazdaság többnyire önszabályozó és továbbra is a gazdasági teljesítmény az elsődleges szempont. Ez a növekedés veszélyben van, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy a nem megújuló energiaforrások végesek és nem tudjuk pontosan mekkora készletek állnak rendelkezésünkre. Több ezzel a témával foglalkozó szakember is azt állítja; csak akkor lesz súlyos katasztrófa, ha egyáltalán nem teszünk ellene semmit. Most már nyilvánvaló, az eddig tervezett fenntarthatóság nem lehetséges a társadalmak jelenlegi gazdaság politikájával. Ezért nem lehettek sikeresek a változtatásokra kidolgozott tervek. Pusztán politikai és diplomáciai úton nem oldható meg a probléma. A probléma viszont világszinten, minden embert érint. Elfogadható stratégának tűnne a biohatékonyság stratégiája, ami a környezetkímélő technológiák előtérbe helyezését szorgalmazza. Ennél is hatásosabb lehet a mértékletesség stratégiája, ami a termelés egyfajta,,korlátozását mondja ki, ehhez viszont rengeteg személyes érdeket kellene félretenni. A leghatékonyabb, ellenben legnehezebb stratégia, a környezetközpontű gondolkodás globalizálása, amivel már minden ember feladatának érezné a környezet védelmét. A tartós megoldás megtalálása viszont hosszú folyamat, de nem lehetetlen. A kulcs valószínűleg az átlag emberek fejében és szívében lesz majd keresendő és nem csak a laborokban és nagy konferenciákon. 13

14 Források Takács Sánta András - Bevezetés a környezettudományba tananyag