Egy akváriumi növény elõfordulása természetes vizeinkben: a tündérhínár (Cabomba caroliniana A. GRAY)

Átírás

1 165 KITAIBELIA IX. évf. 1. szám pp.: Debrecen 2004 Egy akváriumi növény elõfordulása természetes vizeinkben: a tündérhínár (Cabomba caroliniana A. GRAY) STETÁK Dóra MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás, 2131 Göd, Jávorka S. u tatardora@hotmail.com Bevezetés A tündérhínár (Cabomba caroliniana A. GRAY, angolul fanwort, németül Haarnixe) hazája az Amerikai Egyesült Államok DK-i része, valamint Argentína, Brazília, Uruguay és Paraguay (ØRGAARD 1991). Magyarországon (és szerte a világon) kedvelt akváriumi, helyenként kísérleti növény. Sokfelé behurcolt / betelepített: Románia (SAVULESCU 1955), Ausztria (ADLER és mtsai 1994), Nagy-Britannia, India, Új-Guinea, Malaysia, Kuba (KÖDER és mtsai 1999), több országban veszélyes / invázív gyomnak számít: Washington és Oregon állam (USA), Ontario állam (Kanada), Ausztrália, Japán (1. ábra). 1. ábra A tündérhínár elterjedése a Földön Figure 1 The distribution of fanwort on the Earth A tündérhínár jellemzése A Cabomba caroliniana-t négy másik Cabomba-fajjal (C. aquatica AUBLET, C. palaeformis FASSETT, C. furcata SCHULTES et SCHULTES f., C. haynesii WIERSEMA) és a monotipikus Brasenia nemzetséggel (B. schreberi J. F. GMEL.) többnyire a Cabombaceae családba (Nymphaeales, ØRGAARD 1991), ritkábban a Nymphaeaceae családba sorolják. ØRGAARD (1991) a fajon belül három változatot különböztet meg: C. caroliniana A. GRAY var. caroliniana, var. pulcherrima HARPER és var. flavida ØRGAARD. A tündérhínár álló- vagy lassan folyó, eutróf vizekben élõ, alámerült, gyökerezõ vagy lebegõ hínár, amely tápanyagszükségletének nagy részét a vízbõl fedezi. Évelõ, többnyire az üledékbe temetett, levéltelen szárdarabokkal telel át, Észak-Amerikában nem ritkán vastag jégtakaró alatt is (ØRGAARD 1991). Iszapos alzatot kedvel, 3 (10) m-es vízmélységig fordul elõ. A vízszintingadozást igen, a kiszáradást nem tûri, szárazföldi alakja nincs. Az árnyékolás és a víz nagy Ca 2+ -tartalma korlátozza a növekedését, a csökkent átlátszóságot azonban elviseli (MACKEY és SWARBRICK 1998). SANDERS (1979) kísérletei alapján a tündérhínár csíranövénykéi ill. a feldarabolt leveles hajtások a 4-tõl 6-ig terjedõ ph-tartományban növekedtek

2 166 KITAIBELIA 9 (1) : legjobban, 7 feletti ph már gátolta a növekedést. Ugyanakkor ØRGAARD (1991) szerint a tündérhínár alkalikus vizekben is elõfordul, hasonlóan a Duna-Tisza-közi csatornákhoz, ahol KÖDER és mtsai (1999) a 6,9-7,6(-8,3) ph-tartományban találták. Többnyire vegetatív úton, letört szár- vagy rizómadarabokkal terjed, ezek képesek legyökerezni és újabb egyeddé fejlõdni; a vegetatív szaporodást elõsegítendõ a növény õsszel törékennyé válik. A hajtásdarabok 6-8 hétig túlélnek a vízben és a legalább egyetlen levélpárral rendelkezõ hajtás elegendõ ahhoz, hogy új növény fejlõdjék (SANDERS 1979). Megtelepedés után gyorsan terjed, nagy polikormonokat hoz létre, képes a már ott élõ hínárnövényeket kiszorítani. A tündérhínár kivonata 100 és 200 -es koncentrációban saláta csíranövényekre, illetve 125 és 250 -es koncentrációban békalencsére allelopatikus hatásúnak bizonyult (ELAKOVICH és WOOTEN 1989). Az üledékben vízszintesen fekvõ rizómája rövid és törékeny, amely tömzsi, függõlegesen álló hajtásban folytatódik. Az újabb rizómák és a szárak a rizóma oldalrügyeibõl fejlõdnek. A rizómán és a hajtásokon az üledékkel való érintkezés nélkül is nõhetnek járulékos gyökerek. A szár gazdagon elágazó, fû- vagy olajzöld, esetleg barnás. Alámerült levelei átellenesen állnak, többszörösen (legyezõszerûen) szeldeltek, a levélszeletek kb. 1 mm szélesek, a levél vese alakú, kb. 4 cm hosszú, 6-7 cm széles, a levélnyél 1,5-2 cm hosszú. Az egyes hajtások felülrõl nézve hengeresnek látszanak. Ritkábban úszó leveleket is fejleszt, ezek épszélûek, oválisak vagy nyíl alakúak, 5-20 mm hosszúak és 1-3 mm szélesek, a nyél a levéllemez közepén csatlakozik. A virág magányos, a vízfelszín fölé emelkedõ, 6-12 mm hosszú, átmérõje 6-15 mm. 3-3 csésze- és sziromlevele, rendszerint 6 porzója és 3 termõje van. A virágtakaró levelek általában fehérek (var. caroliniana), ritkábban sárgásfehérek (var. flavida), rózsaszínek vagy rózsaszínesen erezettek (var. pulcherrima), a szirmok tövén 2-2 sárga mézfejtõ van (2. ábra). Rovarmegporzású. A fiatal termés zöld, a vízfelszín alatt található, az érett termések az üledékre hullanak, ahol a termésfal lebomlik és a magok kiszabadulnak (ØRGAARD 1991). 2. ábra A tündérhínár (Cabomba caroliniana A. GRAY) a: virágzó hajtás, b: virág, c: termõtáj, d: a mag alapja az albumennel körülvett embrióval, e: termés, f: a termõ hosszmetszete, g: mag, h: a mag hosszmetszete (WATSON és DALLWITZ 1992 nyomán) Figure 2 Cabomba caroliniana, a: submerged leaves, floating leaves and flower, b: flower, c: pistil, d: base of seed showing embryo enclosed by albumen, e: fruit, f: vertical section of carpel showing ovule attachment, g: seed showing sculpturing, h: longitudinal section of seed (after WATSON and DALLWITZ 1992 onwards) A tündérhínár európai és hazai elõfordulásai Európában a tündérhínárt hazánkon kívül Ausztriából (Villach, termálfürdõ; ADLER és mtsai 1994), Nagy- Britanniából (KÖDER és mtsai 1999) és Romániából ismerjük, ahol már 1950-ben élt a Püspökfürdõ melletti Cigány szeme-forrásban (Ochiul Þiganilor) és a Pece- (Peþea) patakban (SAVULESCU 1955), valamint ban megtalálták a Bukarest melletti Snagovi-tóban (SÂRBU, levélbeli közlés); elõbbi helyen JENEY (levélbeli

3 STETÁK D.: A tündérhínár (Cabomba caroliniana A. Gray) elõfordulása természetes vizeinkben 171 közlés) is látta 1998-ban. Csehországban (PYSEK, levélbeli közlés), Franciaországban (TABACCHI és DUTARTRE, levélbeli közlés), Szlovéniában (GABERŠÈIK és GERM, levélbeli közlés), Horvátországban (TOPIÃ, szóbeli közlés) és Németországban (JUNGE, levélbeli közlés, SCHNEIDER, szóbeli közlés) még nem találták. A Hínárhatározó (FELFÖLDY 1990) a tündérhínárt mint akváriumi és melegvízi növényt ismerteti, amely megtalálható Hévíz, Miskolctapolca és Eger melegvizeiben. Hazai elõfordulásait az 1. táblázat, a 3. és a 4. ábra foglalják össze. Bizonyító példányt az MTM Növénytárában helyeztem el. 1. táblázat A tündérhínár ismert hazai elõfordulásai ( = MTM Növénytára, Budapest) Table 1 Distribution of the fanwort in Hungary ( = Herbarium of the Hungarian Natural History Museum, Budapest) dátum lelõhely gyûjtõ/megfigyelõ megjegyzés II VI. 5. Budapest, Egyetemi Botanikus Kert akváriuma SIMONKAI L V. 22. Borsod megye: Miskolctapolca, tó BOROS Á. UTM: DU VI. 23. Borsod megye: Miskolctapolca, Görömbölytapolcai-tó PAPP J. UTM: DU V. 25. Borsod megye: Miskolctapolca, tó CSAPODY V. UTM: DU VII. 1. Borsod megye: Miskolctapolca, tó PAPP J. UTM: DU VII. 17. Borsod megye: Miskolctapolca, Hejõpatak BOROS Á. UTM: DU VI. 30. Borsod megye: Miskolctapolca, Nagy-tó JÁVORKA S. UTM: DU V. 7. Borsod megye: Miskolctapolca, langyos forrás JÁVORKA S. és CSAPODY V. UTM: DU IX. 4. Heves megye: Eger, a fürdõ meleg medencéjében BOROS Á. UTM: DU IX. 18. Heves megye: Eger, a fürdõ meleg medencéjében BOROS Á. és JUHÁSZ L. UTM: DU VI. 1. Heves megye: Eger, a fürdõ meleg medencéjében JÁVORKA S. és JUHÁSZ L. UTM: DU as évek Heves megye: Eger, strand forrásvize ANDRIKOVICS S. levélbeli közlés 1983 Somogy megye: Fonyód, Balaton, kikötõ FRECH M. SZABÓ VII. 27. Pest megye: Sári, Duna-Tisza-csatorna Hármas zsilip fölött FELFÖLDY L. és TYAHUN Sz. UTM: CT ig Komárom-Esztergom megye: Tata, JENEY E. levélbeli közlés Fényes-fürdõ árkai 1998 Bács-Kiskun megye: Kunszentmiklós, Apaji-csatorna SIPOS V. és M. KÖDER KÖDER és mtsai 1999 UTM: CT Pest megye: Bugyi, Bács-Kiskun megye: Kunszentmiklós, Harmincas-csatorna SIPOS V. és M. KÖDER KÖDER és mtsai 1999 UTM: CT51, CT61, CT Bács-Kiskun megye: Kunszentmiklós, Szabadszállás, Duna-völgyi-fõcsatorna SIPOS V. és M. KÖDER KÖDER és mtsai 1999 UTM: CT60, CS VIII. 15. Bács-Kiskun megye: Sükösd, Vajas-torok Bács-Kiskun megye: Sükösd, Érsekcsanád, Baja, Szeremle, Dunafalva, Duna, a bal part mentén a Vajas-toroktól Dunafalváig VII. 12. Bács-Kiskun megye: Dusnok, Vajas-fok, az 51-es út hídjától lefelé 10 km hosszan STETÁK D. STETÁK D. uszadék! STETÁK 2000 UTM: CS43

4 168 KITAIBELIA 9 (1) : dátum lelõhely gyûjtõ/megfigyelõ megjegyzés VII. 18. Bács-Kiskun megye: Kalocsa, Bátya, Miske, Vajas-fok (Sárközi I. csatorna), a Csorna-Foktõi-csatornából történõ kiágazás és az 51-es utat Miskével összekötõ út hídja között mindenhol STETÁK D. UTM: CS45, CS Zala megye: Hévíz, Hévíz-lefolyó, Óberek-csatorna (a Hévíz-lefolyóval majdnem párhuzamos, attól K-re lévõ csatorna) az angolnateleptõl lefelé; Keszthely, Gyöngyös-patak Úsztatómajornál, a tangazdasági sertéstelep (Felsõmalom) mellett és Bárkázó-zsilip és a 76-os mûút között, korábban Vadaskertnél is SZABÓ I., DANCZA I. levélbeli közlés UTM: XM68, XM67; Közép-európai Flóratérképezés 9269/1,3 és 9369/1 alapmezõ-negyedében 2000 Borsod megye: Miskolctapolca, tó DANCZA I. levélbeli közlés É 50 km termálvíz nem termálvíz 3. ábra A tündérhínár Magyarországon Figure 3 The distribution of fanwort in Hungary

5 STETÁK D.: A tündérhínár (Cabomba caroliniana A. Gray) elõfordulása természetes vizeinkben ábra A Duna és a Duna-völgyi-fõcsatorna közötti csatornarendszer (a); a tündérhínár elõfordulása Kunszentmiklós környékén (b), a Vajas-fokban (c) és Bajától délre (d) Figure 4 The canal system between the Danube and the Duna-völgyifõcsatorna canal (a); distribution of the fanwort near Kunszentmiklós (b), in the Vajas-fok canal (c) and south of Baja (d)

6 170 KITAIBELIA 9 (1) : Kitekintés Az iménti felsorolásból látszik, hogy a tündérhínár hazánkban több, egymással össze nem függõ területen is megtalálható (3. ábra). Korábbi ismereteinkkel ellentétben nem csak meleg vízben él, és nem kizárt, hogy terjed. KÁRPÁTI (1963) 1960-ban még nem találta sem a Vajas-fokban (Dusnok), sem a Karasica- (Sárközi IIes) fõcsatornában (Sükösd). Feltételezzük, hogy megvan a Duna-völgyi-fõcsatorna többi részén is, valamint egyéb, megfelelõ méretû csatornákban a Harmincas- ill. Apaji-csatorna és a Vajas-fok között is. Az említett csatornák összefüggõ vízrendszert alkotnak (4. ábra), melynek vizét végül a Duna-völgyi-fõcsatorna szállítja a Dunába, Bajánál. A csatornákban a hínárt kaszálják, a lekaszált növénytömeget azonban csak részben távolítják el a vízbõl, könnyen bekerülhet a Dunába, így a kaszálás kedvez a terjedésnek. Ilyenformán valószínû, hogy egyszer a Sugovicán és a Ferenc-csatorna zsilipjén keresztül bekerül a Ferenc-csatornába és az azzal összefüggõ vizekbe is; itt azonban 2000 nyarán még nem találtuk (4. ábra). Nem kizárt az sem, hogy Mohácsig, kivételes esetben a Kopácsi-rétig is eljuthat. A Duna-Tisza-köze valamint a tõlünk délre található területek mind klimatikusan, mind vízben való gazdagságuk (csatornák, holtágak) miatt kedvezõ potenciális élõhelyet jelentenek a tündérhínár számára. Megjegyzendõ, hogy nem a tündérhínár az egyetlen olyan, eredetileg trópusi-szubtrópusi területekrõl származó hínár Magyarországon, amely nem-termál vízben is megél, sõt terjed. Ilyenek a moszatpáfrány fajok (Azolla caroliniana WILLD., A. filiculoides LAM., FELFÖLDY 1990, FEHÉR és SCHMIDT 1998) és a kagylótutaj (Pistia stratiotes L., SZABÓ 1997) is. Köszönetnyilvánítás Ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet mindazoknak, akik a tündérhínár hazai és külföldi elõfordulási adatainak összegyûjtésében, közvetlenül vagy közvetve, segítségemre voltak: Dr. ANDRIKOVICS Sándor, DANCZA István, Dr. FELFÖLDY Lajos, JENEY Endre, MOLNÁR V. Attila, SIPOS Virág, Dr. SZABÓ István; Dr. Alain DUTARTRE, Dr. Alenka GABERŠÈIK, Mateja GERM, Prof. Georg JANAUER, Klaus-Dieter JUNGE, Dr. Petr PYŠEK, Dr. Anca SÂRBU, Dr. Susanne SCHNEIDER, Dr. Eric TABACCHI, Prof. Jasenka TOPIÃ. Hálásan köszönöm Dr. FELFÖLDY Lajos lektori véleményét. A kutatás a Nemzetközi Dunakutató Munkaközösség Osztrák Nemzeti Képviseletének (IAD ÖN) támogatásával jött létre. Summary An aquarium plant in natural waters and canals of Hungary: the fanwort (Cabomba caroliniana A. GRAY) D. STETÁK Between 1998 and 2000, large stands of the fanwort has been found in some non-thermal drainage ditches and irrigation canals between the Danube and Tisza Rivers, Central Hungary. This species is native to Northand South America, it has been introduced to several countries in Asia and Europe and became an invasive weed in Washington and Oregon (USA), Ontario (Canada), Australia and Japan (Fig. 1). This paper gives a description of the morphology (Fig. 2) and biology of the fanwort as well as its distribution in Hungary (Table 1, Fig. 3). The author assumes that this plant also occurs in other canals between the studied sites (Fig. 4) and it is able to spread downstream drifted by the Danube. ADLER, W., K. OSWALD und R. FISCHER (1994): Exkursionsflora von Österreich Eugen Ulmer Verlag, Stuttgart, Wien, 1180 pp. ELAKOVICH, S. D. and J. W. WOOTEN (1989): Allelopathic potential of sixteen aquatic and wetland plants Journal of Aquatic Management 27: FEHÉR G. és SCHMIDT A. (1998): Adventív vízipáfrányfaj egy gemenci holtágban: Azolla filiculoides LAM. Botanikai Közlemények 85(1-2): FELFÖLDY L. (1990): Hínár határozó in: FELFÖLDY, L. (szerk.): Vízügyi Hidrobiológia 18. Aqua Kiadó, Budapest, 144 pp. KÁRPÁTI, V. (1963): Die zönologischen und ökologischen Verhältnisse der Irodalom Wasservegetation der Donau- Überschwemmungsraumes in Ungarn Acta Botanica Acad. Sci. Hung. 9(3-4): KÖDER, M., SIPOS V., G.-H. ZELTNER und A. KOHLER (1999): Cabomba caroliniana Gray ein Neophyt in ungarischen Gewässern Tagungsbericht der Deutschen Gesellschaft für Limnologie, Tutzing 1998 MACKEY, A. P. and J. T. SWARBRICK (1998): Cabomba caroliniana in: PANETTA, F. D., R. H. GROVES and R. C. H. SHEPHERD (eds.): The Biology of Australian Weeds, p ØRGAARD, M. (1991): The genus Cabomba (Cabombaceae) a taxonomic study Nordic Journal of Botany 11:

7 STETÁK D.: A tündérhínár (Cabomba caroliniana A. Gray) elõfordulása természetes vizeinkben 171 SANDERS, D. R. (1979): The ecology of Cabomba caroliniana in: GANGSTAD, E. O. (ed.): Weed Control Methods for Public Health Applications, CRC Press, Boca Raton, Florida, p SAVULESCU, T. (ed., 1955): Flora R. P. Romane Ed. Academiei R. P. Romane, Vol. III: 38. STETÁK D. (2000): Adatok a Duna-Dráva Nemzeti Park Gemenci Tájegysége flórájához Kitaibelia 5(1): SZABÓ I. (1997): A balatoni flóra és vegetáció kutatásának eredményei Kitaibelia 2(2): WATSON, L. and M. J. DALLWITZ (1992-tõl): The Families of Flowering Plants: Descriptions, Illustrations, Identification, and Information Retrieval (2000. december 14-i változat,