A TISZA-SZABÁLYOZÁS ÉS AZ ÁRVÍZMENTESÍTŐ MUNKÁLATOK TERÜLETHASZNÁLATRA GYAKOROLT HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA KÖZÉP-TISZA-VIDÉKI MINTATERÜLETEN.

Átírás

1 A TISZA-SZABÁLYOZÁS ÉS AZ ÁRVÍZMENTESÍTŐ MUNKÁLATOK TERÜLETHASZNÁLATRA GYAKOROLT HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA KÖZÉP-TISZA-VIDÉKI MINTATERÜLETEN SZAKDOLGOZAT Készítette BERTALAN LÁSZLÓ ALAPOKLEVELES GEOGRÁFUS (GEOINFORMATIKUS) JELÖLT Témavezető DR. NÉGYESI GÁBOR TANÁRSEGÉD Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Debrecen, 2010.

2 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS, CÉLKITŰZÉS SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS Földtani felépítés Felszínfejlődés Vízrajzi áttekintés Tisza-szabályozás FELDOLGOZÁS ANYAGA ÉS MÓDSZERE A mintaterület bemutatása Felhasznált térképi állományok A II. Katonai Felmérés térképei Topográfiai térképek es évek térképi állományai Egyéb térképi állományok Alkalmazott módszerek és szoftverek EREDMÉNYEK A nyílt vízfelületek és a mocsárvilág csökkenése A művelési ágak megváltozásának hatása a területhasználatra A települések és az úthálózat bővülése Az erdőterületek kiterjedésének alakulása KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK ÖSSZEFOGLALÁS IRODALOMJEGYZÉK INTERNETES HIVATKOZÁSOK ÁBRAJEGYZÉK MELLÉKLET

3 BEVEZETÉS, CÉLKITŰZÉS Az elmúlt évszázadokban természetes és antropogén hatásokra jelentős tájváltozások következtek be. Ezek kimutatására több lehetőség is kínálkozik (régészeti információk, történelmi leírások, térképi összehasonlító vizsgálatok, mérések, méréseken alapuló statisztikai értékelések, távérzékelési eljárások, stb.) (KOVÁCS F. RAKONCZAI J ) Ezek főként áttekintő és minőségi jellegű vizsgálódásra adnak lehetőséget, azonban sokkal inkább pontos térbeli és mennyiségi változást is feldolgozni képes módszerekre és eszközökre van szükség. A geoinformatikai rendszerek használata ad lehetőséget arra, hogy a különböző jellegű és felépítésű adatokat együtt kezeljük, azokból információkat nyerjünk, ezeket pedig elemezzük és modellezzük. Szakdolgozatom során a geoinformatika eszközeit felhasználva egy olyan módszert mutatok be, amivel a kutatott mintaterület tájtörténetileg aprólékosan vizsgálható, az alkalmazott módszer pedig a vizsgált településeken és azok külterületén végbemenő egyéb változások szemléltetésére és értékelésére is alkalmazhatóvá válhat a későbbiekben. Dolgozatom első részében megvizsgálom melyek voltak a Tisza-szabályozás és ármentesítés céljai, ezekből mi valósult meg, s ezek milyen hatásokkal jártak a területhasználatra nézve. Dolgozatomban a folyószabályozás medermorfológiai hatásaira nem kívánok kitérni. A célom különböző időszakokban készült térképek alapján saját digitális tematikus térképek és adatbázisok létrehozása, majd azok alapján a különböző időszakok állapotainak szemléltetése, valamint következtetések levonása

4 1. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS 1.1. Földtani felépítés Megállapítható, hogy a terület süllyedékterületek összességéből áll, melyeket negyedidőszaki üledékek töltenek ki. A mintaterülettől északra húzódó középhegyvidéki területek hatása a jelenkori felszínformálásban közvetlenül nem mutatkozott meg. Közvetett módon azonban mégis befolyásoló elemnek számít, ugyanis ezekről a hegyoldalakról lefolyó vizeknek jelentős mértékű mind a munkavégzése, mind az általuk szállított hordalék mennyisége. A folyóvízi akkumuláció üledékei ezen a területen mészmentesek. (BUGYA T ) Földtani szempontból a vizsgált terület eléggé egyveretű felépítést mutat. A legjelentősebb felszínformáló erők kezdetben a folyók és a szél voltak. Így különösen jelentős a lösz és lösz-szerű üledékek, valamint a futóhomok előfordulása. Ebből adódik, hogy a környék legjellegzetesebb kőzetei a homok, a lösz, és az agyag (BUGYA T ) Az első kettő főként a szél és jég együttes munkája során alakult ki, míg a harmadik folyóvízi üledék. A felszínformákat és azok alakulását ismerve elmondható, hogy ezen üledéktípusok különböző tengerszint feletti magasságban fordulnak elő, így a magasabb térszínek főként homokból és löszből épülnek fel, míg az alacsonyabbak (így az egykori árterek) döntően iszapból és agyagból állnak Felszínfejlődés A Tiszadob környéki földtani szelvények alapos vizsgálata alapján a negyedkori rétegek váltakozásából a geológusok arra következtetnek, hogy a terület alapját hordalékkúpsíkság képezi, ahol a középszakasz-jellegű folyók kanyarogva haladtak végig, miközben széles árterüket töltögették. A középszakasz-jelleg sajátosságaként számos kanyarulat fűződött le természetes módon, így jöttek létre a holtágak (morotva-tavak), amelyek gyors feltöltődésbe kezdtek, ez legfeljebb néhány száz év alatt végbe is ment. (BUGYA T ) A felszín kialakításában a folyóvizek, a szél és a medence süllyedése játszotta a főszerepet. A würm közepén a mintaterülettől északra húzódó hegységekből lefutó vizek még a maguk által hozott törmeléket rakták le és építették vele a hordalékkúpjukat. (BUGYA T ) A mintaterület alapjául szolgáló hordalékkúpot az Ős-Sajó és az Ős-Hernád valamint patakok (Ős-Takta) építették. Maga a hordalékkúp ÉNy-DK irányban megnyúlt volt, keleti - 4 -

5 vége egészen a Hajdúhátig elért, nyugaton pedig a miskolci-kaputól indult. Tengelye mentén (ÉK-DK) mérve 60 km, arra merőlegesen, vagyis a Tisza jelenlegi folyásirányában 53 km kiterjedésű. Ehhez csatlakozott észak felől a kisebb patakok által összehordott hordalékkúp, mely a mai Taktaköz helyét töltötte ki. Ez az egész felszín tehát egy, a hegységek lábához illeszkedő hordalékfelszín volt (BUGYA T ) A würm glaciális éghajlata a teljes Kárpát-medencében száraz és hideg volt, így az akkoriban létezett folyók kis vízhozammal rendelkeztek, de a nagymértékű fagy miatti aprózódás eredményeként nagyon sok hordalékot szállítottak. Megkezdődött a hordalékkúpsíkságok épülése, ahol pedig tovább lassult a folyásuk, kanyarogni kezdtek, meanderek valamint kisebb folyóágak keletkeztek. Az ágak lefűződésekor jöttek létre a holtág- és mocsárrendszerek. (BUGYA T ) 1.3. Vízrajzi áttekintés A vizsgált területre a legnagyobb hatást gyakorló vízfolyás, a Tisza a pleisztocén végén, mintegy évvel ezelőtt foglalta el a mai lefolyási irányát. Lényeges, hogy a Tisza nagyon jelentősen különbözött a ma ismert folyótól. Vízjárása, vízjátéka, szélessége, hossza, kanyarulatainak jellemzői, vízhozama, élővilága is más volt. (BUGYA T ) Borsy Zoltán (1989) szerint az általa bejárt útvonal is nagyban különbözött a mai viszonyaitól (1. ábra). 1. ábra A vízhálózat a negyedidőszak és a felső-pleniglaciális időszak elején (Forrás: Borsy Z ) - 5 -

6 Jelen esetben a fő szempont a folyót körülvevő terület hasznosításának és borítottságának a vizsgálata. A Tisza és a környezete legfontosabb jellegzetessége a szabályozásokig az állandóan, vagy csak időszakosan vízzel borított területek jelentős kiterjedése volt. Az állandóan elöntött terület kifejezés természetesen nem azt jelenti, hogy ott valóban állandóan, minden év minden napján víz volt, hiszen akkor egyszerűen tóról, illetve tavakról beszélnénk. Csak anynyit jelent, hogy az év nagyobb részében vizes volt, az áradások alkalmával pedig mindig víz borította. Kisvíznél, vagy hosszabb áradás- és csapadékmentes időszakok során azonban eltűnt a vízborítás. Áradás idején a Tisza a folyóhátak magasságát gyorsan elérte, gyakran át is lépte, de a víz jó része már korábban, a fokokon keresztül távozott. (BUGYA T ) A vízrajzi értelmű fokok eredetét, szerepét illetően többféle megközelítés alakult ki. Ezek közül a leginkább elfogadott elmélet szerint a Tisza-völgyi fokokat alapvetően természetes képződményeknek tartják, amelyeken keresztül az ártérre lépő víz felülről lefelé öntötte el az ártéri öblözetet, ezeket pedig csak módosította, átalakította és karbantartotta a lakosság (1. melléklet). (FODOR Z ) A Tiszadob- Kesznyéteni-ártéren számos ilyen fokot tartanak számon. Ezek a Szelep (Cselep), Kassai-fok, Görbe-tó, Csüllő, Kassai-fok, Tetüwar-fok (Tetűvár-fok). (2. ábra) 2. ábra A Tisza egy szakasza és a belőle kiágazó fokok Tiszadob környékén a XVIII. században (I. katonai felmérés alapján saját szerkesztés) 1- Kassai-fok 2- Szelep (Cselep)-fok 3- Csüllő 4- Görbe-tó 5- Tetüwar-fok - 6 -

7 Kutatók egy csoportja, köztük Andrásfalvy Bertalan a Dunán végzett vizsgálatai alapján a fokokat mesterséges eredetűnek írja le, melynek segítségével áradáskor a víz lassan, rombolás és hordaléklerakás nélkül, egyenletesen hatolhatott be az ártérre, és apadáskor a fokok minden vizet visszavezethettek a folyómederbe. (ANDRÁSFALVY B ) A fokokhoz kapcsolódó gazdálkodási formák (halászat, pákászat) beszélhetünk fokgazdálkodásról, ami a Taktaközben, így a mintaterületen is elég meghatározó tevékenység volt. A jelentős mértékű vizenyős területeket már a szabályozások előtti korai feljegyzések és átnézetes térképek is szemléltetik. (3. ábra). 3. ábra Vízborította területek Tiszadob környékén Lipszky János 1804-es kéziratos térképén (részlet) A Tisza árvizei miatt a talajvíz szintje tartósan magas volt, a levegő pedig viszonylag párás. A nyár közepétől beköszöntő, forró, száraz időszak során ezért a talaj általában nem száradt ki, hisz a magasan álló talajvíz bőségesen fedezte a párolgással veszített vizet. A nyár folyamán az állatoknak bőségesen termett a fű, a kutakban magasan állott a víz, a nyár végén, ősz elején pedig megfelelő mennyiségben lehetett szénát kaszálni. A táj képét döntően formálta a vízborítás. Dús, általában nyáron is zöld növényzet tenyészett, nagy kiterjedésű rétek, kisebb-nagyobb erdőfoltokkal tarkítva, köztük a mélyebb területeken mocsarak, vizenyős rétek uralták a tájat. A magaslatokon települések ültek, illetve szántó, kert, gyümölcsösök helyezkedtek el. (BUGYA T ) - 7 -

8 1.4. Tisza-szabályozás: Két hatalom versenge soká e róna bírásán Emberi szorgalom és a vizek ős eleme (Szász Károly) A folyók gyakori áradásait elfogadó, és az ártéri öblözetek használatában az elöntések mértékéhez és időbeli alakulásához sokrétűen és leleményesen igazodó területhasználat az akkori elvárásoknak mindenben megfelelő, és az ország gazdasági stabilitását hatékonyan segítő társadalmi válasz volt az árvíz-kérdés kezelésére. (ORLÓCI I. SZESZTAY K ) A XVIII. századig hazánknak nem volt lehetősége a nagyobb folyószabályozási munkák megkezdésére. A XVIII. században következett be a fordulat; az alapfeltételek, mint a szakemberképzés, a térképészeti és a tervezési munkák is adottakká váltak (SZALAI GY. 1987). A Tisza szabályozásának tervét még Vásárhelyi Pál készítette el, korai halála következtében azonban a munkálatok már az olasz Pietro Paleocapa módosításaival zajlottak. Vásárhelyi azt a célt tűzte ki, hogy a folyó esését megnöveljék oly mértékben, hogy az árhullámok gyorsan levonuljanak. Ehhez az általa készített tervek szerint 102 kanyarátvágásra lett volna szükség (Paleocapa 21-et javasolt). Emellett az ártéri települések és művelt területek védelme érdekében a folyó mindkét oldalára gátrendszer kialakítását kívánták megvalósítani (SZABÓ J. 2004). Az általam vizsgált terület azért is lényeges, mert a Tisza-szabályozási munkák itt kezdődtek meg a folyó Tiszadob-Tiszaszederkény közötti szakaszán, gróf Széchenyi István ünnepélyes kapavágásával augusztus 27-én. Ennek emlékére emelték a település határában a Hármas emlékművet (2. melléklet). A Tisza-szabályozása során Tiszadobnál levágtak összesen mintegy 20 km-nyi Tiszaszakaszt. Ez több lépésben zajlott. A Tisza mai vonalában először csak egy vezérárkot létesítettek. A tervek szerint ezt a Tiszának magának kellett kimélyítenie és szélesítenie, mert ebben az új mederben nagyobb volt az esés, mint a régiben. (BUGYA T ) A terv bevált, a Tisza az új nyomvonalat választotta. Jó darabig azonban a nagyobb árvizek alkalmával a korábbi mederben, a Tiszalúc felé eső holtágakban is a Tisza folyt

9 2. FELDOLGOZÁS ANYAGA ÉS MÓDSZERE 2.1. A mintaterület bemutatása Vizsgálataimat hét Tisza-menti település közigazgatási határain belül végeztem. Ezen a területen található a Tisza-folyó egyik első és egyben legnagyobb kanyarulat-átvágása. A vizsgálat szempontjából lényeges volt, hogy a mintaterület korábbi állapota jól reprezentálta a XIX. században a Közép-Tisza- vidéken felmerült problémákat, úgy, mint nagymértékű állandó vízborítást és az áradáskor fellépő időszakosan vizenyős területeket. A továbbiakban ezt a mintaterületet szándékozom jellemezni (4. ábra). A vizsgált terület nagysága közel 300km 2. A legnagyobb közigazgatási határral Tiszadob rendelkezik (82,5km 2 ), majd Tiszadada, Tiszaújváros, Tiszalúc, Kesznyéten, Tiszagyulaháza és Taktakenéz. A három megye találkozásánál fekvő települések nem alkotnak önálló kistájat. A települések belterületét a Magyarország Kistájainak Katasztere csupán a Taktaközhöz és a Borsodi-ártérhez sorolja (1. táblázat), azonban ha a külterületekkel együtt vizsgáljuk, akkor a nyugati terület főként a Taktaközbe tartozik, bár érinti a Harangod legkeletebbi sávja, a déli területe a Borsodi-ártér és a Hortobágy legészakabbi tartozéka, míg a keleti területek fokozatos átmenettel a Hajdúháthoz kapcsolódnak. (MAROSI S. SOMOGYI S ) 1. táblázat a vizsgált települések adatai (Forrás: KSH, Magyarország Kistájkatasztere) A terület alföldi jellegű, tehát alacsony tengerszint feletti magasság, elhanyagolható lejtés jellemző, területén a fő folyók kanyarogva haladnak végig, melyek mellett ártéri erdők (3. melléklet) húzódnak. A folyók egykori medrét a lefűződött morotvák (4. melléklet) jelzik, s csak egyes területeken emelkedik ki csekélyen a környezetéből egy-egy homokbucka. A terület ártéri viszonyai miatt ezeken a magaslatokon alakultak ki a települések. (5. melléklet) Meghatározó folyói a Tisza, a Sajó és a Takta, emellett a területen fut keresztül két nagy ön

10 tözőcsatorna: a Keleti- és a Nyugati főcsatorna, valamint apró erek (Mi-ér, Király-ér) és patakok. 4. ábra A mintaterület elhelyezkedése (saját szerkesztés) A Tisza alluviális üledékein kialakult, a Tiszát szegélyező nyers öntéstalajok területi részaránya alacsony. (HORVÁTH B ) Mechanikai összetételük agyagos vályog vagy vályog. A talajképződésben előbbre tartó öntés réti talajok csupán kis kiterjedésűek. Legnagyobb kiterjedésűek a löszös üledékeken képződött, agyag fizikai féleségű réti talajok. A mintaterület éghajlata meleg-száraz mérsékeltövi. A csapadék maximuma májusjúnius idejére esik, a legszárazabb időszaka október vége és a tél vége-tavasz eleje. A csapadék éves összege átlagosan 550 mm. Az évi középhőmérséklet 10 C alatti, az éves közepes hőingás közepes mértékű, 22 C körüli. Főként az északi és északkeleti szelek zónájába esik, de gyakoriak a nyugatias szelek is. Az átlagos évi napfénytartam óra/év körül alakul, ezzel alulmarad az alföldi átlagtól. A szabályozások utáni időszakban egy új befolyásoló elem is előtérbe került, ami nem más, mint a gyors ütemű éghajlat-változás. Tiszadobon kimutatható, hogy egyre inkább szél

11 sőségesebbé válik az évi csapadékeloszlás, ami abban nyilvánul meg, hogy egyre hosszabb aszályos időszakok valamint hevesebb záporok fordulnak elő. (HORVÁTH B ) Sajnos a természetes környezetéből alig-alig maradt meg valami. (BUGYA T ) A felszín és a táj átalakulását szinte kimondottan az emberi tevékenységek okozták, így elmondható, hogy egy tipikus antropogén módon formált területet vizsgálhattam. A napjainkban elénk táruló kép azonban sokáig másképpen mutatott Felhasznált térképi állományok A vizsgálataimat három különböző adatbázis felhasználásával végeztem el. Tekintettel arra, hogy a folyószabályozási és árvíz-mentesítési munkálatok hatásai nem néhány év leforgása alatt rajzolódtak ki, ezért három olyan időpontot választottam, amelyek több évtizedes különbségek szemléltetésére is alkalmasak. A leglényegesebb változások a Tisza-szabályozási munkálatok elvégzése után mutatkoztak meg, ezért az első vizsgált adatbázisnak az 1840-es (a folyószabályozás előtti) évek állapotát kellett türköznie. Ezt az állapotot kiindulási pontnak tekintve a későbbi időszakok térképeinek információit kell elemezni és az összehasonlításokat elvégezni. A felhasznált térképi állományok összevethetőségének alapfeltétele, hogy minden állomány azonos vetületi rendszerű legyen. A térképi állományok vetületi transzformációi a korszerű geoinformatikai szoftverek segítségével elvégezhetők. (DETREKŐI Á.- SZABÓ GY. 2007) A II. katonai felmérés I. Ferenc császár 1806-ban rendelte el a II. katonai felmérést, amely a Magyar Királyság területén több megszakítással 1810 és 1866 között folyt. A kezdetleges technikájú I. Katonai Felmérés pontatlanságait kiküszöbölendően és a szelvények jobb összeilleszthetőségének érdekében a II. katonai felmérés során már egy többszintű háromszögelési hálózatot hoztak létre. Emellett a térképezés már vetületi rendszer segítségével zajlott, ez volt a Cassiniféle hengervetület (négyzetes hengervetület), térképi méretaránya 1: volt. Domborzatábrázolásra a Lehmann-féle csíkozást szolgált. Ennek egy részlete az 5. ábrán látható. A II. katonai felvétel geodéziailag megbízhatóbb, névanyaga és a felszínborítás elkülönülése pedig pontosabb és bővebb már az azt megelőzőnél. A gazdagabb jelkulcs és a részletesebb felszínborítási ábrázolás ellenére a szelvények illeszkedésének pontatlansága a feldolgozás során, mint hibaforrás jelentkezett

12 A mintaterületre vonatkozó felmérési munkálatok az 1856-ban zajlottak. A II. katonai felmérésnek a mintaterületre eső részletét az Arcanum Kft. adathordozóján kaptam, amelyről a szükséges részleteket EOV vetületi rendszerbe transzformáltam. 5. ábra A II. katonai felmérés részlete Topográfiai térképek A 20. század közepén bekövetkezett változásokról az között készült új felmérési térképek adnak átfogó képet. Ezeket már a kor modern geodéziai műszereivel készítették. A térképek Gauss Krüger vetületi rendszerűek. A vizsgálataim során az 1: méretarányban készült polgári topográfiai térképeket használtam. Nagyban segítette munkámat, hogy a szelvények jelkulcsa, a területhasználati és felszínborításai foltok ábrázolása már nagyon pontos és részletes volt. A mintaterületre vonatkozó újfelmérések és feldolgozási munkálatok az 1982-ben zajlottak. A mintaterületet lefedő térképlapokat a Debreceni Egyetem Természetföldrajzi- és Geoinformatikai Tanszékétől kaptam meg szintén EOV vetületi rendszerbe transzformálva (6. ábra). A szelvények 300dpi geometriai felbontású, 8bites színmélységű.tif kiterjesztésű georeferált állományok (összesen 34 db). Ezen szelvények a további feldolgozásban és ponto

13 sításban még jelentős szerepet játszottak, ugyanis más térképi állományokon ezekhez a szelvényekhez viszonyítva tudtam vetületi transzformációt végrehajtani. 6. ábra A topográfiai térképek egy részlete es évek térképi állományai Napjaink állapotának felméréséhez többféle forrásból használtam fel adatokat. Egyrészt rendelkezésemre álltak 2005-ben készült légifelvételek (összesen 8db), melyek a mintaterületet 152km 2 -es részét fedik le. A képek 96dpi geometriai felbontású és 24bit színmélységű.jpg kiterjesztésű állományok voltak, melyeket a későbbiekben EOV vetületű.tif kiterjesztésű állományokká transzformáltam. Másrészt felhasználtam az ország külterületéről készült vektoros kataszteri térkép (KÜVET) ide eső részleteit, melynek felszínborítási poligonjai az ingatlan-nyilvántartás térképi adatállományán alapszanak. A fedés alól kimaradt területek vizsgálatához Google Föld szoftver segítségével a területről mozaikszerűen légifelvételeket mentettem le, majd azokat EOV vetületi rendszerbe transzformáltam, ezt követően azok összeilleszthetővé váltak. Összesen 2 db 96dpi geometriai felbontású 24bites színmélységű.jpg kiterjesztésű állományt alakítottam át (7. ábra). A Google Föld (eredetileg: Google Earth) egy ingyenes számítógépes program, ami virtuális földgömbként használható. A Föld háromdimenziós modelljére mértékhelyes műholdképek, légi felvételek és térinformatikai adatok vannak vetítve. (Internetes hiv. 2.)

14 A Google Föld a lehetséges legjobb képeket szerzi meg, melyek kora többnyire egytől három évig terjedhet. (Internetes hiv. 3.) 7. ábra Légifelvétel és Google Föld-felvétel összeillesztésének egy részlete Egyéb felhasznált térképi állományok A fent taglalt térképeken kívül felhasználtam még az előtti állapotokat szemléltető térképállományokat is. Ezek az I. katonai felmérés ( ) térképei (lásd fentebb a 2. ábrán), valamint Lipszky János kéziratos és átnézeti térképei (1804) (lásd fentebb a 3. ábrán). Pontos területszámításra és elemzésre nem alkalmasak, az I. Katonai Felmérés során ugyanis kezdetleges módszerekkel valamint vetületi- és koordináta-rendszer nélkül végezték az alapfelméréseket így pontatlanul illeszkednek a szelvények és jelentős a torzulás. A Lipszky-térképek egyes példányai pedig nem északi tájolásúak. Az adott időszak jellegzetes viszonyairól (állandó vízborítás, legelőterületek dominanciája) azonban mégis áttekinthető képet adnak Alkalmazott módszerek és szoftverek A fő célom az volt, hogy az egyes digitális térképi állományokat együtt és térinformatikai fedvényként topográfiailag többé-kevésbe egyezően kezelhetővé alakítsam, ezáltal azokat más adatállományokkal bővíthessem, s az ezekből nyerhető adatokat összehasonlíthassam

15 Az egységes feldolgozás alapja az Egységes Országos Vetületi (EOV) rendszer volt. A II. katonai felmérés és a topográfiai térképek EOV-ban álltak rendelkezésemre, így azok utólagos átalakítására nem volt szükség. A légifelvételek és a Google Earth-felvételek azonban csupán grafikai megjelenítésre alkalmas raszteres állományok. A vetületi transzformációhoz ArcView GIS 3.2 szoftvert és annak ArcView ImageWarp ver2.0 kiegészítőjét használtam. Viszonyításként a pontban említett 1:10000 méretarányú topográfiai térképeket használtam fel, mert a légifelvételek megfelelő transzformációjának végrehajtásához közös azonosító pontok szükségesek. Ezek az ún. felszíni illesztési pontok, azaz a GCP-k (Ground Control Points) földrajzi koordinátákkal rendelkeznek. Megadásuk során, a térképeken és a légifotókon lehetőség szerint mindkét időpontban meglévő olyan pontokat kell választani (pl.: épületek, templomtornyok, útkereszteződések, hidak), amik nem estek át az évtizedek során nagyobb változáson. (8. ábra) Minél több szétszórtan elhelyezkedő GCP-t helyezünk el a teljes felületen annál pontosabb eredményt kapunk a transzformáció végeztével. (MUCSI L ) 8. ábra GCP-k felvétele ArcView GIS 3.2 szoftverben ImageWarp kiegészítővel Felvételenként átlagosan GCP-t használtam, pontosabb lett volna az eredmény, ha ennél több van, de a mintaterület sajátosságaiból adódott az a problémám, hogy az egyes síksági és vízborította területeken nehéz volt olyan illesztési pontokat találni, ami mindkét időszakban beazonosítható. Ezt követően meg kell határozni az illesztési pontok képi koordinátája (x, y) és a vetületi koordinátája közötti polinomiális transzformációt. (Internetes hiv. 4.)

16 A polinom fokának meghatározása a GCP-k számától és egymáshoz viszonyított elhelyezkedésétől valamint a forrásfájl torzultságától függ. Régi elcsúszott vagy torzult felvételek és térképek esetén másod- illetve harmadfokú polinomokat kell alkalmazni, én minden esetben másodfokút alkalmaztam. Végül a vetületbe transzformált képeket.tif formátumú georeferált állományokként mentettem el. A transzformált képek nem illeszkednek maximálisan a viszonyítási szelvényekhez, kisebb-nagyobb eltérések előfordulnak. Detrekői Ákos és Szabó György szerint ennek több oka is lehet: a kiindulási térkép minősége, pontossága, a viszonyítási alapként használt térkép pontossága, az illesztési pontok azonosításának pontossága, az illesztéshez használt algoritmusok és szoftverek, a fénymásolás, szkennelés, stb. torzítása. (DETREKŐI Á.- SZABÓ GY. 1995) Az illeszkedés leginkább a GCP-k környezetében a legjobb, ahol pedig ritkábban veszünk fel azonosító pontokat ott rosszabb. A transzformáció következményeként azt tapasztaltam, hogy kismértékben ugyan, de romlott a térképek minősége. A koordinátával rendelkező térképeken ArcView 3.2 szoftverrel végeztem el a feldolgozást. A területhasználat kiértékeléséhez képernyőn végzett digitalizálást alkalmaztam közvetlen módon. Az egyes időszakokra vonatkozóan külön-külön shape-fájlba digitalizáltam be a poligonhálózatot, melynek attribútum-táblájába bevittem a szükséges kategórianeveket, valamint számos megjegyzést (pl.: erdőterületek jellege, helységnevek). Ezt követően elkészítettem még a víz- és csatornahálózat, valamint az út- és vasúthálózat különböző vonalas fedvényeit is. Munkám során ez a munkafolyamat igényelte a legnagyobb időráfordítást. Az elkészült vektoros fedvények segítségével készítettem el a mintaterület digitális tematikus térképeit. A tematikus térképek megszerkesztését ArcGIS 9 ArcMap szoftverrel végeztem, mivel ez többféle formázási lehetőséget biztosított a korábban használt ArcView GIS 3.2-nél. A digitális térképekhez tartozó adatbázis és poligonok segítségével pedig az egyes területhasználati típusok területszámítására volt lehetőség. A számítási műveleteket szintén ArcGIS 9 ArcMap szoftverrel végeztem el. A fedvények attribútum-tábláját (9. ábra).dbf - kiterjesztésű adatbázisfájlként exportáltam, melyet így Microsoft Excel 2003 szoftverben beolvashattam, ahol a további számítások egyszerűbben végrehajthatóak voltak

17 A szántó- és gyepterületek elemzése során a települések külterületére vonatkozó vizsgálatokat is elvégeztem, aminek az volt a lényege, hogy a mintaterületen összességében kapott tendenciák mellett a települések közigazgatási határain belül is számoltam területösszegeket. Ehhez a folyamathoz az ArcView GIS 3.2 szoftver GeoProcessing Wizard kiegészítőjét használtam, amivel elkészítettem az egyes időszakok fedvényeinek a települések külterületével lehatárolt részleteit és azok shape-filejait, s a fent említett kiexportálásukat követően végeztem el a számításokat. 9. ábra A területszámítás alapjául szolgáló DBF-táblák egy részlete ArcMap 9 szoftverben

18 3. EREDMÉNYEK 3.1. A nyílt vízfelületek és a mocsárvilág csökkenése A folyószabályozások végeztével a mintaterület korábbi vízrendszere teljes átalakuláson esett át. A Tisza itt új mederben fut végig (10. ábra), az átvágások során lefűzött mederdarabok állóvizekké alakultak át, megszűnt a már tárgyalt fokok működése, kiszáradtak a régebbi laposok területei. A XX. századi árvíz-védekezési, gátépítési munkálatok teljes elkészültéig a hevesebb tavaszi áradások még néha elöntötték a régi ártereket. 10. ábra A Tisza-folyó mederváltozásai a mintaterületen (saját szerkesztés) A kanyarulat-átvágások mellett jelentős feladat volt, hogy az eddig az év nagy részében természetes úton vízzel ellátott területek vízutánpótlását biztosítsák, valamint el tudják vezetni a belvizeket, amik a szabályozások előtt ezen a vidéken ismeretlen fogalomnak számítottak. Mindezekhez egy sűrű csatornahálózatot hoztak létre. E csatornák jó része a korábbi medrekben, fokokban fut (pl.: Szelepi-csatorna, Indics-éri-csatorna, Király-ér, de vannak teljesen új nyomvonalakban futók is, mint a Keleti- és a Nyugati-főcsatorna). (BUGYA T )

19 Vizsgálatom során a vizes területek tekintetében a változások elég szembetűnőek voltak. A II. katonai felmérés térképén már jelölve van a fő átvágás vezérárka. A vízborította területek élesen elkülönültek a többi felszínborítási egységtől. Az első két adatbázist vizsgálva látható, hogy a szabályozások előtt óriási területeket jelentettek a vízzel kapcsolatban álló térszínek, amik azt követően drasztikusan lecsökkentek. (11. ábra) Az 12. és a 13. ábra a mocsárvilág fokozatos megszűnését szemlélteti. A szabályozások korabeli mocsaras területek egybeestek az állandóan vízzel borított területekkel, így mivel azokat a belvízelvezető csatornákkal lecsapolták, fokozatosan a kiszáradás sorsára jutottak. A korábban már taglalt fokok teljesen megszűntek, így a korábbi állandó vízborítást már nem biztosította semmi, mivel a csapadék nem volt elegendő a lecsapolás utánpótlására. A vizes és szárazföldi területek aránya a vizsgált időszakokban 100% 80% 60% 40% 20% 0% Vizes területek Szárazföldi terület 11. ábra: A vizes és szárazföldi területek aránya a vizsgált időszakokban (saját térképek alapján) A mocsarak elhelyezkedési jellegzetességeinek vizsgálata érdekében több fedvényt és területhasználati egységet is egymásra helyeztem, így a kapott tematikus térképek jobb rálátást biztosítottak az egyes időszakok állapotára. A szabályozási munkák és a lecsapolások időszaka után megfigyelhető volt, hogy az egyes nagyobb tavak víztükre mára elmocsarasodott (pl.: Kerek-tó). Az egykori összefüggő vizenyős és mocsaras területeken kialakított csatornahálózat helyén pedig ma már kevés ilyen területet találunk. Helyette csupán a csatornák és apró erek medre mellett alakultak ki időszakosan mocsaras foltok (14. ábra), valamint az egykori kubikgödrök is a vizes területek számát gyarapítják (6. melléklet)

20 12. ábra A mocsaras területek kiterjedései a vizsgált időszakokban (saját szerkesztés) km ,43 80 Vízborította területek kiterjedése a vizsgált időszakokban ,22 7,06 2, ,89 0,18 0 5,01 2,39 0, Vizenyős terület Mocsár Tó Morotva 13. ábra Vízborította területek kiterjedése a vizsgált időszakokban (saját térképek alapján)

21 14. ábra A vizenyős és mocsaras területek alakulása és a csatorna-rendszer elhelyezkedése a vizsgált időszakokban (saját szerkesztés) 3.2. A művelési ágak megváltozásának hatása a területhasználatra A mintaterület, azon belül is a Taktaköz korabeli arculatát lényegében a Tisza szeszélyes vízjárása határozta meg. (DOBÁNY Z ) A vízrajzi adottságok, és az első vizsgált időszak térképi adatai alapján is megállapítható volt, hogy a környék lakossága ártéri gazdálkodást folytatott. Eleinte a termelés változó nagyságú egységekben történt, ahol a természeti viszonyoktól függően igyekeztek minden lehetséges dolgot megtermelni. Azonban csak önellátásra törekedtek, terményt a piacon csak abban az esetben értékesítettek, ha feleslegben maradt. A fő termelési tevékenységet a külterjes szántóföldi növénytermesztés és a hagyományos ártér

22 használat jelentette. A mintaterület jelentős részén a települések határában kétnyomásos gazdálkodás zajlott a szántóföldeken. A művelt területek egy-egy nagyobb dűlőt alkottak, melyeket apró parcellákra osztottak. (DOBÁNY Z ) Az egyes dűlőket sajátos népi nevekkel látták el, amelyek közül néhányat az általam vizsgált térképeken is sikerült beazonosítani (pl.: Kocsordos-dűlő, Telek-dűlő, Bivalyos-dűlő, stb.). A szántóföldeken nagyrészt őszi és tavaszi búzát, kukoricát, zabot, árpát és rozst vetettek. A magánkertekben még a len és a kender is megtalálható volt. A fokgazdálkodás révén a Tisza vize elárasztotta a területeket majd a víz visszavezetődött a mederbe, így a rétek és legelők öntözése biztosítva volt. Ezeken a legelőkön főként sertés- és juhtartás volt jellemző, de egyes területeken a szarvasmarha-tenyésztés is jelen volt. A folyók ismétlődő árvizei határozták meg, hogy épp merre legeltettek a pásztorok. (DOBÁNY Z ) XIX. század közepén az akkori természeti-társadalmi és gazdasági viszonyok mellett a terület települései a népességeltartó képességük felső határához közeledtek. (DOBÁNY Z ). A folyószabályozások ezen az állapoton kívántak javítani, ugyanis a meglévő művelt területek nagysága már nem volt megfelelő a megnövekedett igények kielégítéséhez. Vizsgálataim során ezeknek a területeknek a megváltozása volt az egyik leglátványosabb eredmény. A kanyarulat-átvágások és a csatornarendszer kiépítésével jelentős területek maradtak vízborítás nélkül, így megindult azok hasznosítása. A szárazulatokon kialakult réteket és legelőket a termelés növelése érdekében feltörték, beszántották. Az 1982-es időszakra közel duplájára nőtt ezen területek nagysága, ami ezt követően már stagnált, sőt néhány százalékos csökkenés is jelentkezett. (15. ábra) Ez a folyamat azonban nem azonos ütemben ment végbe, mivel az alapul szolgáló vizes területek kiszáradása is különböző intenzitású volt. A 16. ábra tájékoztat az egyes települések közigazgatási határain belül a művelésbe vont területek alakulásáról. A diagram alapján megállapítható, hogy míg a mintaterület egészén növekvő tendenciát mutattak a szántóterületek, addig települési szinten megfigyelhetők voltak csökkenések is

23 km 2 A művelt területek megoszlása a vizsgált időszakokban 153,41 151, , ábra: A művelt területek megoszlása a vizsgált időszakokban (saját térképek alapján) A szántók arányának alakulása a települeseken 100,00 % 90,00 80,00 70,00 60,00 50,00 40,00 30,00 Tiszadada Tiszadob Tiszaújváros Tiszalúc Taktakenéz Kesznyéten Tiszagyulaháza 20,00 10,00 0, ábra A szántók arányának alakulása a településeken (saját térképi számítások alapján)

24 17. ábra A művelésbe vont területek elhelyezkedése a vizsgált időszakokban (saját szerkesztés) Tartósan csak Tiszaújváros külterületén jelentkezett csökkenés, ennek oka, hogy a többi településsel ellentétben a beépített területek aránya itt nőtt a legnagyobbra, vagyis szántók helyett a lakóterületeket növelték. Az átlagosnál nagyobb volt a növekedés Taktakenézen és Tiszagyulaházán, főleg az utóbbi külterületén, ahol a II. katonai felmérés idején csupán 1,88% (!) volt a szántóterületek részesedése a település összterületéből. Az 1982-es évben ez a mutató már 62,57%-ra nőtt, sőt a 2005-ös időszakig is emelkedett még közel 10 százalékot. Kiemelendő viszont, hogy Tiszagyulaházán a nagymértékű művelésbe vonás nem a vizes területek felszámolásához köthető, hanem az oda tartozó rét-legelő területek feltöréséhez. A taktakenézi szántósítás azonban szinte kizárólag az újonnan szárazulattá vált térszíneken ment végbe. A szántóterületek területi elhelyezkedésit a 17. ábra szemlélteti

25 A szántóterületek nagymértékű növelése maga után vonta a rét- és legelőterületek visszaszorulását. Ezt a két felszínborítási típust együtt vizsgáltam, mivel nagyon hasonlóak, és megkülönböztetésük körülményes lett volna. Az intenzív típusú állattenyésztésre való átállással ezeknek a területeknek a jelentősége egyre csökkent. A növénytermesztés térhódításához szükséges új termőföldeket pedig csak az egykori vízborította területeken, illetve a réteken és legelőkön tudták kialakítani a földművesek. A 18. ábrán látható, hogy a gyepterületek legnagyobb kiterjedése a vizsgált időszakok közül a II. katonai felmérés időszakához köthető, azonban azt követően 29,51%-kal csökkent a 2005-ös évre. Fontos megemlíteni, hogy ezzel a közel 30%-os csökkenéssel ellentétben a szántóterületek 62,69%-kal gyarapodtak. A rét- és legelőterületek kiterjedése a vizsgált időszakokban 90 km 2 75, , , ábra A rét- és legelőterületek kiterjedése a vizsgált időszakokban (saját szerkesztés) Tehát az újonnan létrehozott szántók nem csak a gyepterületek feltörésével jöttek létre, hanem nagyrészt a vízborítottságtól megszabadított térszíneken is, mivel azok jelölései a 80- as évek térképein már nem is szerepelnek. A rét - és legelőterületek visszaszorulását nem csak a szántók növekedése okozta, hanem a lakott területek növekedése is, ugyanis a meglévő szántókra szüksége volt a lakosságnak, ehelyett a település határában lévő, vízborítástól mentes területeken hoztak létre új településrészeket. A gyepterületek beazonosítása egyszerű volt

26 a topográfiai térképeken, viszont gyakran bozótos és aprócserjés jelölésekkel együtt ábrázolták. A rét-legelő területek alakulását a szántóterületek esetéhez hasonlóan a települések külterületén belül külön megvizsgálva újfent érdekes eredményeket kaptam (19. ábra). A teljes mintaterületet vizsgálva megállapítható volt a gyepterületek fokozatos visszaszorulása, de ahogyan a szántók viszonylatában, úgy itt is megfigyeltem eltéréseket az egyes települések között az összesített tendenciával szemben. A második időszakban három településen is növekedés történt, ezek közül Kesznyéten területén a 40%-ot is elérte a 82-es évben a gyepterületek aránya. Ez a folyamat azzal magyarázható, hogy eltűntek a vizenyős területek, és a fokozatos kiszáradást követően füves társulások alakultak ki helyükön. A kezdeti növekvő tendencia a szántók már taglalt kibővülése miatt hanyatlott meg. A csökkenés tehát követte a mintaterületre vonatkozó tendenciát, azonban annak mértéke Tiszagyulaháza esetében kimagasló volt, közel 60%-os. Ennek egyik okát fentebb már említettem, (ezen a településen volt a legnagyobb arányú a szántósítás), másrészt pedig az egykori legelőterületen hozták a település lakott részeit. A gyepterületek elhelyezkedései a 20. ábrán láthatók. A rét-legelő területek arányának alakulása a településeken 100,00 % 90,00 80,00 70,00 60,00 50,00 40,00 30,00 Tiszadada Tiszadob Tiszaújváros Tiszalúc Taktakenéz Kesznyéten Tiszagyulaháza 20,00 10,00 0, ábra A rét-legelő területek arányának alakulása a településeken (saját térképi számítások alapján)

27 20. ábra: A rét- és legelő területek elhelyezkedése a vizsgált időszakokban (saját szerkesztés) 3.3. A települések és az úthálózat bővülése A területhasználati kategóriák között az épített területek növekedtek a legnagyobb intenzitással, közel 150 év alatt több mint hétszeresére nőttek a kezdeti 4,37 km 2 -es állapotról. (21. ábra) Ennek oka, hogy a folyószabályozási munkák kedvező hatással voltak a mintaterület településeinek területi kiterjedésének alakulására is. A II. katonai felmérés alapján megállapítható, hogy a lakott területek főleg a folyópartokon alakultak ki. Tiszadada, Tiszadob, Tiszalúc és Taktakenéz a Tisza mellett, Kesznyéten a Sajó partján, míg a Tiszaújváros elődjeként létező Szederkény pedig egy régi Tisza-morotva mellett. A folyamatos áradások és vízborítás nem tette lehetővé a települések növekedését, s így a lakosságszám növekedését sem

28 Csupán Tiszagyulaháza lóg ki a sorból, ami abban az időszakban még nem is létezett. Tipikusan olyan területek közé sorolható, amelyeket az árvízmentesítés tette emberi településre alkalmassá.. Tiszagyulaháza a II. katonai felmérés térképén még nem, de az 1982-es év topográfiai térképein már megtalálható, ugyanis hivatalosan 1908-ban alapították szederkényi grófi birtokokon, valamint a szomszédos Polgár település határából leválasztott területeken. (Internetes hiv. 5.) (22. ábra) A beépített területek alakulása a vizsgált időszakokban , , ,79 km 2 0,00 5,00 10,00 15,00 20,00 25,00 30,00 35,00 Beépített területek 21. ábra: A beépített területek alakulása a vizsgált időszakokban (saját szerkesztés) Tiszaújváros közigazgatási területe is jelentős változásokon esett át közel másfél évszázad folyamán (22. ábra). A II. katonai felmérés idején még csak a mai Tiszaújváros egyik városnegyedeként számon tartott Szederkény (Óváros vagy Tiszaszederkény) létezett. A város, ahogy a többi település a területen, a Tisza-szabályozást követően lépett a nagyarányú fejlődés útjára. A Tisza új medrét széles árvízvédelmi gátakkal vették körbe, így az újonnan szárazulattá váló és a korábbi lakott területek tartósan védetté váltak, így megindulhatott a gazdasági fejlődés, majd pedig a demográfiai növekedés is. Ebben közrejátszott a szántóföldi művelés megélénkülése is. Tiszaújváros esetében az ipari tevékenység is meghatározó elemmé vált. Első iparágként a villamosenergia-termelés jelent meg a szomszédos tiszapalkonyai hőerőmű létesítésével. Ez pedig megfelelő alapot biztosított a vegyipar fejlesztéséhez. A Szederkénytől délre fekvő földterületeken megkezdődött a térség legmeghatározóbb vegyipari vállalatának, a Tiszai Vegyi Kombinát Rt. kiépítése, mely 1965-ben kezdte meg a működését. (Internetes hiv. 6.) Ez nagymértékben növelte a munkahelyek számát s ezzel együtt az életszínvonalat, ami a

29 lakótelepi életmód megalakulását vonta maga után. A többi településen is markáns településrészek alakultak ki (Újtelep-ek). 22. ábra: A települések területének alakulása a vizsgált időszakokban (saját szerkesztés) A mintaterület természeti sajátosságai pozitívan hatottak a tökéletes ártéri gazdálkodás létre jöttére, de éppen ezek az adottságok később hátrányt is jelentettek. Problémát okozott a települések közötti kapcsolattartás és közlekedés, valamint a fellendülő termelés bekapcsolása a kereskedelembe. (DOBÁNY Z ) A településeket a mocsaras-lápos foltok, valamint az esőben fellazuló földutak, ezen kívül Tiszalúcot és Tiszadobot még az újonnan kialakított Tisza-meder választotta el egymástól. A csekély mértékű épített úthálózat főleg a települések belterületén húzódott, de megfigyelhető néhány olyan összekötő útvonal is, ami a füves területeken haladt, viszont mára teljes mértékben felszámolódott. Emellett elég sűrű földúthálózattal mindegyik település rendelkezett, amelyeken a szomszédos településekre is el lehetett jutni (23. ábra)

30 23. ábra Az úthálózat kibővülése a vizsgált időszakokban (saját szerkesztés) A folyószabályozásokat és árvízmentesítéseket követően nagymértékű útépítési munkálatok is kezdődtek. A már meglévő utcahálózat kibővült az újonnan létrehozott lakóterületek utcahálózatával, valamint ami ennél lényegesebb, hogy megépültek a települések közötti gyors kapcsolattartást, személy- és áru-forgalmat biztosító aszfaltozott utak. Az 1982-es év és a II. katonai felmérés térképi adatait összevetve megállapítható, hogy a növekedés 2,5-szeres volt az úthálózatban: 123,69 km-ről 308,91 km-re növekedett

31 3.4. Az erdőterületek kiterjedésének alakulása Az erdőterületek elhelyezkedésének sajátosságait vizsgálva fontos megjegyezni a hullámtéri erdők telepítését. A három időszak tematikus térképeit vizsgálva minden folyó hullámterén megtalálhatók ezek az erdősávok. A hullámtéri erdőket általában azért telepítik, hogy védjék a gátakat a hullámveréstől vagy esetlegesen a jégtől. (Internetes hiv. 7.) Az erdőterületek alakulását a 24. ábra szemlélteti. km Az erdőterületek kiterjedése a vizsgált időszakokban 33,61 41, , ábra Az erdőterületek kiterjedése a vizsgált időszakokban (saját térképek alapján) A három időszak térképeinek vizsgálata során megállapítottam, hogy a II. katonai felmérés idején az erdőterületek leginkább csak a folyókanyarulatok belsejében, azon belül is Tiszadob környezetében húzódtak, elvétve fordult csak elő messzebb néhány különálló erdőfolt. (25 ábra) Az Alföld ártéri területein nem volt akkora kiterjedése az erdőterületeknek, mint a környező középhegyvidékeken (Ennek természetesen éghajlati okai is vannak). A tűlevelű erdők aránya az 1982-es év topográfiai térképek információból kiindulva csak igen kis arányban fordultak elő, s ezek az állományok is későbbi kitermelés céljából kerülhettek telepítésre. Gyakoribbak voltak a lombhullató erdők, mint pl.: fűz, tölgy és nyár. A környék jellegzetessége, hogy az egyes nagy erdőfoltokat saját népi névvel is ellátták. Ezek utalnak az adott erdőfolt uralkodó típusára is. Ilyenek Tiszadobon a Tölgyes, Tótfűz, Poklos, Tölgy erdő, Sózó, amelyeket a helyi lakosság napjainkban is használ az egyes településrészek megkülönböztetésekor, mivel az említett erdőterületek napjainkban is léteznek

32 Az erdőterületek kitermelése is megfigyelhető volt, főként Tiszadobon, ahol az es években jelentős mennyiségű fát vágtak ki a Szovjetunió számára háborús kárpótlásként, de az új telepítések által a növekedés biztosítva volt. (MOLNÁR ZS ) 25. ábra Az erdőterületek elhelyezkedése a vizsgált időszakokban (saját szerkesztés) A 24. ábra adatai alapján megállapítható, hogy a mintaterület gyarapodó felszínborítási egységei közül ennek a típusnak volt a le egyenletesebb a növekedése. A kezdeti 14,79%ról közel 100 év alatt közel duplájára nőtt az arányuk az összterületből

33 4. KÖVEZTETÉSEK, JAVASLATOK A mintaterületen végzett vizsgálatok során megállapítottam, hogy a Tisza-szabályozás legfontosabb célkitűzései megvalósultak. A folyó új mederbe terelésével megnövekedett annak esése, így az árhullámok levonulási ideje gyorsabb lett, valamint a tetőzés is alacsonyabban következett be. A széles gátakkal körbevett meder már kevésbé veszélyeztette a környező településeket. A szabályozás másik nagy célja volt a nagy kiterjedésű, vizenyős területek felszámolása, amit a mezőgazdaság fejlesztése érdekében kívántak megvalósítani. A kanyarulatátvágások következményeként megszűnt az elárasztás, ezáltal a vízutánpótlás is, ugyanis eltűntek a korábbi fokok. Sűrű belvízelvezető csatornahálózatot hoztak létre a megmaradt vizes területek kiszárításának céljából. Ezek a térszínek alkalmassá váltak, hogy bevonják a szántóföldi művelésbe re a szántóterületek aránya meghaladta az 50%-ot az összterületből, 1856-ben még a vizenyős területek és a gyepterületek együttesen tettek ki ekkora arányt (26. ábra). A régi vízborította vidékek mellett a meglévő rét-legelők feltörésével is növelték a szántók összterületét, olyannyira, hogy a gyepterületek folyamatosan visszaszorultak. Ez magával vonta a tradicionális ártéri gazdálkodás megszűnését, ugyanis a modern növénytermesztés ellenében elvesztette az értékét. A régi legeltető állattartással foglalkozó népesség A fő területhasználati típusok megoszlása a vizsgált időszakokban 100% 80% 60% 40% 20% 0% Erdő Szántó Rét-legelő Vizenyős terület Beépített területek 26. ábra A fő területhasználati típusok megoszlása a vizsgált időszakokban

34 kénytelen volt beköltözni a településekre, ami viszont magával vonta az épített területek megnövelését. Arányaikat tekintve azonban visszaszorultak a rét- és legelőterületekkel egyetemben a szántóterületekhez képest. A beépítések és a gazdasági növekedés az úthálózat kibővülését eredményezte, ugyanis a mezőgazdaságban megtermelt felesleget be kellett kapcsolni a kereskedelembe. Az erdőterületek kategóriája volt az egyetlen, ami az arányokat tekintve is tartós növekedést mutatott. Ez a szándékos telepítéssel magyarázható, ugyanis szükség volt az új Tisza-meder és a többi folyó mellett emelt gátrendszer védelmére, amit egyrészt hullámtéri erdősávokkal kívántak elérni. A Tisza-szabályozás és az ahhoz kapcsolódó árvíz-mentesítési munkálatok azonban okoznak olyan jelenségeket is, amelyek a jövőben problémaforrássá alakulhatnak. Nagy területen megszüntették az elárasztást úgy, hogy semmilyen vízutánpótlást nem maradt, emiatt öntözőcsatornákat kellett építeni, ezek fenntartása azonban drága; a meglévő belvizet elvezetik, így csökken a talajvíz mélysége. A további hasznosítás szempontjából ez hátrányt jelenthet, ugyanis ha romlani kezd a termőföldek minősége, vele együtt a termésátlagok csökkenése következik be. A művelni kívánt területeket pedig gyakran nem megfelelő területeken hozták létre, és pl.: a belvízkárok miatt szintén növekednek a költségek. A kanyarulatok átvágásával jöttek létre a morotvák, amelyekben fokozódik az eutrofizáció. A szárazódó éghajlat azonban a holtágak kiszáradásával járhat, és a megszűnő vizenyős területek miatt minimális lesz a nyílt vízfelület, s párolgás hiányában az éghajlati vízhiány növekedhet. Szükség van az emberek további felszínalakításának ésszerűbbé tételére. A jövőbeni árvízvédekezésben átgondolt tervekre van szükség, erre alkalmasnak tűnik a Vásárhelyi Terv továbbfejlesztése, melynek során a folyó mentén árapasztó tározókat kívánnak létrehozni. Ez magával vonja a tájhasználat átalakítását, ugyanis a tározókat a környező művelt területeken jelölnék ki. A geoinformatika tudománya széleskörű lehetőséget nyújthat az egyes tájtervezési munkálatok kialakításában. Segítségével rekonstruálhatók a korábbi viszonyok, melyek alapos elemzésével a jövőre nézve értékes következtetések tehetők. Alkalmazásrendszerében számos olyan speciális módszer létezik, melyekkel könnyebbé tehetők az eddig körülményes munkát igénylő tervezési-vizsgálódási tevékenységek. Későbbi vizsgálatok során érdemes a felhasznált adatbázisok sorát bővíteni, pontosabbakat beszerezni a még hitelesebb eredmények elérése érdekében

35 ÖSSZEFOGLALÁS A területhasználatban megmutatkozó jellegzetességek megértéséhez a jelenkori állapotok felmérése mellett nagyon fontos, hogy megismerjük annak korábbi viszonyait, s az azokat kialakító folyamatok hátterét. Dolgozatom során a geoinformatika tudományát alkalmazva egy Tisza menti mintaterületen tematikus térképek segítségével (7., 8., 9., 10. melléklet) szemléltettem a legfontosabb változásokat és tendenciákat, melyek a Tisza-szabályozási munkák hatására következtek be. A folyószabályozások elérték céljukat, az ember nagymértékben képes volt megváltoztatni környezetét, ezeket a változásokat pedig a saját hasznára fordítani. Sikeresen szabadította meg magát az árvizek veszélyeitől, s teremtette meg egy új társadalmi-gazdasági rendszer alapjait. A változtatások kellemetlen következményeit elkerülendő, átgondolt tájszervezésre van szükség, melyben a geoinformatika széleskörű technikai megoldásai más tudományokkal összehangolva megfelelő hátteret biztosíthat

36 IRODALOMJEGYZÉK ANDRÁSFALVY B.: A Duna mente népének ártéri gazdálkodása: ártéri gazdálkodás Tolna és Baranya megyében az ármentesítési munkák befejezése előtt. Tanulmányok Tolna megye történetéből VII., pp BORSY Z.: Az Alföld hordalékkúpjainak negyedidőszaki fejlődéstörténete in: Különnyomat a Földrajzi Értesítő XXXVIII. Évf füzetéből pp BUGYA T.: Tiszadob földrajza - in: TISZADOB (szerk.: Bugya I.), Tiszadob pp DETREKŐI Á.- SZABÓ GY.: 1995: Bevezetés a térinformatikába. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 250 p. DOBÁNY Z.: A gazdálkodás és változásai és sajátosságai a Taktaközben a században in: Az Alföld történeti földrajza (szerk.: Frisnyák S.), Nyíregyháza, pp FODOR Z.: Az ártéri gazdálkodás fokai a Tisza mentén - in: Földrajzi Konferencia, Szeged HORVÁTH B.: Tiszadob természeti környezete és élővilága - in: TISZADOB (BUGYA I. szerk.), Tiszadob pp KISS A.: A Mezőcsáti Kistérség területhasználatának változása és földhasználati állandósága in: Tájkutatás Tájökológia (szerk.: Csorba P. Fazekas I.), Meridián Alapítvány Debrecen, pp KOVÁCS F.: RAKONCZAI J Geoinformatikai módszerek alkalmazása a tájváltozások értékelésében a Kiskunsági Nemzeti Park területén - in: Földrajzi Konferencia, Szeged MAROSI S.: SOMOGYI S.: Magyarország kistájainak katasztere I-II. Budapest, MTA Földrajztudományi Kutató Intézet. MOLNÁR ZS.: A tiszadobi erdők tájtörténete in: Az I. MÉTA-TÚRA túravezető füzete. Kézirat, MTA ÖBKI, Vácrátót MUCSI L.: Műholdas távérzékelés és digitális képfeldolgozás I., Szeged, SZTE Press, 170 p. ORLÓCZY I. SZESZTAY K.: Árvízi kockázat a Tisza vízrendszerében in Vízügyi Közlemények, LXXXVI. Évfolyam évi 3-4. füzet pp 384. SZABÓ J.: Az árvízvédelem néhány aktuális kérdése Magyarországon a Tisza példáján Debreceni Szemle, 2004/1, pp SZALAI GY.: 1987: Ember és víz. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, 284 p. ISBN