A sorozat következő, huszonnegyedik kötete szeptember 15-étől kapható a hírlapárusoknál és más terjesztőknél.

Átírás

1

2 A sorozat következő, huszonnegyedik kötete szeptember 15-étől kapható a hírlapárusoknál és más terjesztőknél. Az eddig megjelent kötetek: I. Varázslat II. Átkos örökség III. Örvényben IV. Vágyakozás V. Halálos bűn VI. Nincs menekülés VII. Kísértetkastély VIII. A pribék leánya IX. A magányos lovag X. Hóvihar XI. Vérbosszú XII. Nyugtalan szív XIII. A sátán lábnyoma XIV. Remény nélkül XV. Keleti szél XVI. A bitófa virága XVII. A halál kertje XVIII. Maszkabál XIX. Sárkányfogvetemény XX. Hollószárnyak suhogósa XXI. Farkasok órája XXII. Démon és angyal XXIII. Áldozat A további kötetek havonta jelennek meg. Az eddig megjelent kötetek megrendelhetők a kiadónál (a megrendelő lap a kötet végén található). A korábbi kötetek beszerezhetők a Budapest XIX., Csokonai u. 14. sz. alatti antikváriumban is. Az ezután megjelenő kötetek előfizetésére vonatkozó részletes tudnivalókat a kötet végén ismertetjük.

3

4 A svéd nyelvű eredeti mű címe: Våroffer Copyright by Margit Sandemo, 1985 All rights reserved Hungarian translation Szöllősi Adrienne, 1995 Hungarian edition CESAM HUNGARY, 1995 A fordítást az eredetivel egybevetette: Miszoglád Gábor Felelős kiadó és szerkesztő: Nagy Árpád A kiadó címe: Budapest, 1063 Kmety György ti. 18. ISBN X HU ISSN Előkészítés: Seszták Sándor Készült: Aktietrykkeriet i Trondhjem Terjeszti a Budapesti Hírlapkereskedelmi Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt. és a regionális részvénytársaságok, valamint alternatív lap- és könyvterjesztők Ára: 280 Ft Előfizethető a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatóságnál (1846 Budapest), az ügyfélszolgálati irodákban, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlapelőfizetési Irodában (HELIR, XIII. ker. Budapest, Lehel út 10/a, levélcím: 1900 Budapest) és vidéken a postahivatalokban. (A részletes előfizetési feltételek és a megrendelőlap a kötet végén találhatók).

5 A JÉGHEGYEK NÉPE könyvsorozat huszonharmadik kötete. A sorozat Margit Sandemo norvég írónő alkotása Gonosz Tengel leszármazottainak évszázadokon átívelő történetét meséli el. Gonosz Tengel magával az ördöggel kötött szövetséget Áldozat A semmi gaztettől vissza nem rettenő Snivel bíró még mindig bitorolja Heike Lind örökségét, a Jéghegyek Népének ősi birtokát, Graastensholmot. Jogos tulajdonának visszaszerzésére Heike rokonával. Vinga Tarkkal együtt harcot kezd a bíró ellen, s ehhez átkos örökségét felhasználva természetfeletti erőket is segítségül hív. A siker érdekében egy szűz leányt kellene feláldozni

6 GONOSZ TENGEL régesrégen, többszáz éve kiment a pusztába, hogy eladja lelkét a Sátánnak. Ő lett a Jéghegyek Népének ősapja. Az ördög földi hatalmat ígért neki és utódainak, ha ennek fejében minden nemzedékből legalább egyetlen leszármazottja a Gonosz szolgálatába áll és gaztetteket követ el. Varázserejükről és sárgás fényben égő ragadozószemükről lehet felismerni őket. Egyiküket olyan természetfeletti hatalommal ruházta fel a Sátán, amilyet addig nem látott a világ és ezután sem fog látni. A nemzetségen addig ül az átok, amíg valaki meg nem találja Gonosz Tengel üstjét, s benne azt a varázsfőzetet, amellyel megidézte a Sötétség Fejedelmét. Így szól az ősi legenda. Vagy talán mégsem így történt? Valójában úgy esett, hogy Gonosz Tengel felkereste az élet forrását, és ivott a gonoszság vizéből. Örök életet és az emberiség feletti hatalmat ígértek neki, ha ennek fejében eladja utódai lelkét a Gonosznak De számára rossz idők jártak akkoriban a földön. Ezért csendes szendergésbe vonult vissza, hogy kivárja, amíg eljön az ő ideje. Az üst, amelyről annyit regéltek, nem is üst, hanem korsó, melyet elásott a gonoszság vizével. Most türelmetlenül vár a jelre, hogy felébreszsze szendergéséből. Valamikor a XVI. század során született a Jéghegyek Népének egy átokverte tagja, aki megpróbálta jóra fordítani a rosszat, és ezért Jó Tengelnek nevezték az emberek. Ez a történet az ő családjáról szól, legkivált családjának nőtagjaitól.

7 Közülük az egyiknek, Shirának 1742-ben sikerült eljutnia az élet forrásához. Merített tiszta vizéből, amely feloldja a sötét forrásvíz gonosz hatalmát. De az elásott korsót senki nem találta meg idáig. A nemzetség tagjai attól félnek, hogy Gonosz Tengel idő előtt felébred, még mielőtt megtalálnák. Annyit tudnak csupán, hogy valahol Dél- Európában rejtőzik, és csak egy varázserejű furulya képes felébreszteni. Ezért a Jéghegyek Népe retteg a furulyák szavától.

8 1. fejezet ELISTRANDON MÉG TÉL VOLT. Vastag hótakaró fedte a háztetőket, az utakat, a befagyott vizeket. Mennyivel jobb volt odabenn! Vinga és vendége, Heike csendben üldögélt a kékesszürke félhomályban. A kandalló tüzénél melengették a birtok bejárása során átfagyott tagjaikat. Elnyújtóztak a kényelmes karosszékekben, lábukat zsámolyon nyugtatták. Vinga megmozgatta lábujjait, élvezte a feléje áramló meleget. El sem tudod képzelni, mennyire örülök neked mondta csengő hangon, és Heike felé fordult. Már olyan magányos voltam. Hiszen soha nem látogatsz meg! A férfi ránevetett. Tudod jól, miért nem jövök. És azt is, miért nem lakhatom együtt veled. Hiszen egyetlen éjszakát sem bírnék ki úgy, hogy ne bújjak az ágyadba. Te is akarnád? kérdezte Vinga. Vagy pedig azért, mert én annyira szeretném? Mert én is akarnám. És ezzel te is tisztában vagy. De a felelőtlenséged nem teszi könnyebbé a helyzetemet. Akkor sem értem, hogy mi ketten miért nem A férfi félbeszakította, félt, hogy a lány csábító érvei még jobban megnehezítenék a helyzetét. Mert nem szokás, hogy a gyámapa a gyámleánya ágyába bújjék, különösen, ha az még csak tizenhét éves, ő maga pedig Elég! kiáltott fel hevesen a lány. Ha most

9 megint arról akarsz nekem szónokolni, hogy milyen groteszk, csúnya a külsőd, többé szóba sem állok veled! Ezt vegyem fenyegetésnek? A lány hozzávágott egy párnát. Pedig a férfi tényleg ezzel akart ismét előhozakodni. Aznap reggel, amikor mégis úgy döntött, hogy meglátogatja Vingát, mert annyira vágyott már arra, hogy lássa, belenézett a tükörbe. Utána úgy érezte, jobb lenne, ha otthon maradna Christiania melletti házában. Nincs a földön még egy ennyire csúnya ember, mint ő. Magas ugyan, karcsú és izmos, ám a dolognak ez csak az egyik oldala. Nézte bozontos, fekete haját, amely úgy-ahogy elrejtette hegyes füleit. Hogy gyűlölte őket! Ferde vágású szeme sárgán csillogott, tág orrlyuka, széles szája, hegyes, rókaszerű álla vadállatiassá tette vonásait. Ezt a hatást csak fokozta kiálló arccsontja, erős válla, bozontos mellkasa. Ami a külsejét illeti, a Jéghegyek Népének elátkozottjai közé tartozott. A bolondos Vinga pedig éppen egy ilyen furcsa lényt talál vonzónak. Hányszor megismertette már a lányt más fiatalemberekkel, csak hogy lássa a különbséget. Tudta jól, hogy egy nap úgyis elveszíti, nem lehet másképp. Ám Vinga unatkozott a csinos fiatalemberek társaságában. Még csak nem is szépek! mondogatta. Te viszont szép vagy, Heike. Számomra nálad szebb férfi nincs a világon. Ezek után nem csoda, ha vonakodott meglátogatni a lányt. Pedig mennyire szerette! Szerette minden porcikáját. Vállára omló dús szőke haját, elevenségét, neveté-

10 sét, vidám tekintetét. Szerette a lány már-már megdöbbentő őszinteségét is. És hogy áll Graastensholm visszaszerzése? kérdezte váratlanul a lány. Heike önkéntelenül is a távoli magaslaton álló udvarház irányába emelte tekintetét. Persze a sötéten és a vastag hófüggönyön keresztül semmit sem látott. Bizony rosszul felelte. Snivel továbbra is úgy őrzi kincseimet, mint az a bizonyos kövér, mesebeli varangy. Az én kincseimet. Az az érzésem, hogy esze ágában sincs kiköltözni onnan. Sajnos én is tudom, hogy milyen. Csak nem bántott téged? Méghogy bántott! Gyűlöl engem, Heike. Gyűlöl, mert a törvényszék úgy döntött, hogy vissza kell kapnom Elistrandot. Ráadásul azt a pénzt is vissza kellett adnia, amit unokaöccse, Sörensen ügyvéd az apámtól kicsalt. Egyébként jól érzem itt magam, a szolgáim hűségesek és a birtok irányítása is megfelelő. Vagy mondjuk inkább, elfogadható. Hiszen láthattad, egyelőre milyen állapotban van a birtok. Sikerült tönkretenni. Csakhogy Snivelt még a puszta jelenlétem is zavarja. Hogyan próbált ártani neked? Először a jóhíremet igyekezett kikezdeni. Azt hitte, így majd sikerül elűznie a környékről, de mindhiába. A Jéghegyek Népét mindig is kedvelték az emberek itt Graastensholmon. Snivelt viszont senki sem szereti. Utána a fűrésztelepen próbált kárt okozni, majd a csónakok és halászszerszámok között, végül az aratásnál és az erdőben. Hűséges embereimnek jár a köszönet azért, hogy sikerült helytállnom és kijavítani a sok kárt. Néha az volt az érzésem, hogy valamiféle

11 felsőbb hatalom is a segítségemre sietett. Amikor már megfordult a fejemben, hogy föladom, hirtelen váratlan segítség érkezett. Például pénzhez jutottam, vagy sikerült gabonát szereznem. Emberek, akik tartoztak apámnak, eljönnek és A lány zavarodottnak látszott. Heike félrenézett, nehogy a lány kiolvassa tekintetéből, honnan is jön az a segítség Vinga visszatért révedezéséből. Ám Snivel soha nem fog lemondani Graastensholmról, Heike. Azt hiszem, nemsokára belefáradok a küzdelembe. Ez nem mehet így tovább! kiáltott feldúltan a fiú. Túl sokat enged meg magának! A legrosszabbat még el sem mondtam. Az egyik lovászom szerint Snivel emberei közül valaki itt ólálkodott a kocsiszín körül. Egy nappal azután, hogy a tengerparthoz vezető meredek lejtőn hajtottam, eltört a kocsi tengelye. Amikor közelebbről megvizsgáltuk, pontosan lehetett látni, hogy valaki elfűrészelte. Heike felállt és nyugtalanul járkálni kezdett a szobában. El kell mennie innen mondta fojtott hangon. El kell mennie! Mégpedig azonnal. Hiszen az a ház az enyém, ő csak bitorolja. De mivel ő maga is bíró, azt hiszi, senki nem ítélkezhet fölötte. Pontosabban, hogy senki nem mer ítélkezni fölötte! És Menger ügyvéd? Igazán nem merem többre megkérni, Vinga. Már az is nagy dolog volt, hogy Elistrandot sikerült viszszanyernie a számodra. Nem várhatunk el többet egy halálosan beteg embertől. Snivel akkor semmisíti meg, amikor akarja.

12 A törvényszéken? Ott is, de én szó szerint értettem, amit mondtam. Próbálja csak Menger megidéztetni, Snivel darabokra szaggatja, még mielőtt elkezdődhetne a per. Snivel mindenre kapható, még gyilkosságra is. Talán nem felejtetted el még, hogy akkor is megvásárolta a bíróság tagjait, amikor Elistrandról volt szó. Persze hogy nem. És te mit tettél, Heike? Gondolom, te sem tétlenkedtél. Hiszen háromnegyed év telt el azóta! Heike fölsóhajtott. Minden elképzelhető utat végigjártam. Már a Legfelsőbb Bíróság segítségét is kértem, azért, hogy visszaszerezzem az otthonomat. Mondhatom, nem néztek jó szemmel, úgy látszik, Snivel keze odáig is elér. Sejtette, hogy ezt a lehetőséget sem fogom kihagyni. Heike visszaült székébe. Ingela nénénk és Arv Grip is válaszolt a leveleinkre, de ezt te is tudod, hiszen együtt fogalmaztuk meg azokat, és te magad olvastad fel a választ. Nagyon szívesen segítenének nekünk, de egyelőre nem jöhetnek el onnan, ahol most vannak, még sokáig nem. Már annyi emberrel beszéltem, Vinga! Hányszor kellett megalázkodnom és hányszor dobtak ki, mert azt gondolták, hogy maga az ördög vagyok, de legalábbis a fattya. Az emberek nem akarnak segíteni rajtam. Még Graastensholmra is elmentem, hogy beszéljek Snivellel. Hatni szerettem volna rá, hogy váljon meg önként Graastensholmtól. Heike! Csak nem? De bizony. Ilyen naiv voltam. Mondhatom, semmi kellemes emlékem nem maradt a látogatásról. A legenyhébb dolog, amit a fejemhez vágott, az volt, hogy nem adja egy ördögfattyúnak a jogos tulajdonát.

13 Mondtak neked ilyesmit már azelőtt is? Százszor is. De már említettem, hogy ez volt a legkevesebb. Amikor hazafelé tartottam, golyó süvített el a fülem mellett. A lövés a gazdasági épületek felől jött. Erről nem szóltál egy szót sem mondta a lány döbbenten. Majd én azaz mégsem. És az ispán, ő nem tehetne valamit? Hiszen meg akartak gyilkolni! Legalább kidobhatná Snivelt! Egy bírót? Nem hiszem, hogy létezik olyan ispán, aki meg merné tenni! Különösen, ha azt a bírót Snivelnek hívják. Még mindig nagy a tekintélye, hiába tépázták meg az utóbbi időben. Csak egy szavába kerülne, és menesztenék az ispánt, sőt, le is fokoznák Egyébként is, az a golyó odatévedhetett akár egy vadászatról is. Miért nem fordulsz a királyhoz? Heike, Graastensholm a tiéd. Ellopták tőled egy hamis levél segítségével! A királyhoz? A királyhoz, aki Dániában él, és egyébként is elege van ebből az országból? Mit törődik ő azzal, hogy mi történik Graastensholmmal vagy a Jéghegyek Népével! Lehet, hogy a király kicsit bolond, de azt mondják, hogy szereti a népét. Talán ez igaz is, de ne hidd, hogy ő bont fel minden neki címzett levelet. Egy sereg írnoka van arra, hogy saját belátása szerint válaszoljon az ehhez hasonló levelekre. No és ki írná meg a levelet? Talán én, aki még a saját nevemet sem tudom leírni? Éppen itt lenne az ideje, hogy megtanuld mondta kioktatóan a lány, és Heike egyetértett vele. Egy ideig csendben üldögéltek, és a tűzbe bámul-

14 tak. Azaz Heike csak egy kis ideig, mert szemét ismét a lányra emelte. Mintha megbabonázták volna. Észre sem véve mit tesz, hangosan kimondta, amit gondolt. Mély hangja betöltötte a szobát, ahogy előbuktak belőle a szinte mágikus szavak. Ó Vinga, legszívesebben a karjaimba vennélek, és akár az isteneknek szánt ajándékkal, kilépnék veled az ablakon keresztül, ki a hóviharba. Egyenesen a világűrbe tartanék, aranyszínű hajad vízesésként hullana alá homlokodból. A csendes téli éjszakában nekivágnánk a hóviharnak, arra, amerre a csillagok világítanak. Felemelnélek feléjük, magasan a fejem fölé, és azt mondanám nekik: Nézzétek, kit hoztam nektek! Egy erdei tündért, Vingát, aki csillagporból született. Közétek tartozik. Egy alvilági démon hozta el hozzátok, hogy áldjátok meg! Nem, felelnék a csillagok. Rád bízzuk, alvilági szellem. Vezesd végig az emberi élet útjain, légy támasza, tiszteld és szeresd őt, de soha ne érintsd meg, te hatalmas, csúnya rém. Heike szólalt meg Vinga, de hangja elcsuklott. Letérdelt a férfi mellé, és ölébe rejtette arcát. Magad is tudod, hogy nem vagy alvilági lény! Még hogy alvilági szellem! Egyébként éppen azért szeretem a hozzád hasonló démonokat, mert te ilyen vagy. A férfi elmosolyodott és gyengéden végigsimított a lány aranyló haján. A démon és a szűz mások is neveztek így bennünket! Vinga még mindig Heike ölében nyugtatta fejét. Elmosolyodott. De ez nem igaz. Én egyáltalán nem vagyok angyal. Az angyal és a szűz nem feltétlenül ugyanazt je-

15 lenti. Lehetséges, csakhogy én nem vagyok már szűz. A szó valódi értelmében még igen, de ennek is te vagy az oka! Inkább az én érdemem, nemde? Értsd úgy, ahogy mondtam. Belőlem pedig légy szíves ne csinálj semmiféle természetfeletti lényt, legkevésbé istennőt, akit tisztelni kell! Mert gyakran kicsinyes, sőt éppenséggel gonosz vagyok. Egyébként az utóbbi időben egyre inkább nőnek érzem magam. Észre sem vetted, mennyit változott az alakom? Elég nőies vagyok már ahhoz, hogy ne tarts többé gyereknek. Úgy véled, ennyire vak lennék? mosolyodott el a férfi. Miért hiszed azt, hogy én ilyesmire nem figyelek fel? Vinga elégedetten kuncogott. Kezét egyre feljebb csúsztatta a férfi csípőjén. Heike megragadta a lány kezét. Vinga, az ég szerelmére! A lány a férfira emelte tekintetét. El sem tudod képzelni, mennyire szeretem érezni, ahogy a közelségem hat rád. Tudom, hogy van mivel dicsekedned, és azt is, hogy kevesen érnek a nyomodba! Ugyan honnan tudhatsz te ilyesmit? kérdezte szigorúan a férfi, és megszorította a lány egyre határozottabban feljebb csúszó kezét. Ó, hát tudod, láttam már ilyen szobrokat és festményeket. Meséltem már arról, hogy gyermekkoromban megláttam az egyik szolgánkat. Úgyhogy tudom, hogy senki nem fogható hozzád! Jó, legyen igazad zárta le a vitát Heike.

16 Légy szíves, ne légy ilyen rosszkedvű! Hiszen szeretlek! Ennyi nem elég neked? A férfi ránevetett és óvatosan felemelte. A te szerelmednél többet nem is várok az élettől. De vajon meddig tart majd ez a szerelem? Ó, néha kedvem lenne rá, hogy megpofozzalak! Miért hiszed, hogy képes lennék rajtad kívül bárki mást szeretni? Mert olyan fiatal vagy! Nem egészen egy évvel ezelőtt ugyanezt mondtad. Ha jól emlékszem, tizennyolc éves koromnál húztad meg a határt Tévedés. Te voltál az, aki ott húzta meg. Én azt mondtam, töltsd be előbb a húszat De utána tizennyolc évben egyeztünk meg jelentette ki a lány. Ígérem, hogy addig jól viselem magam. Talán sikerül. Vinga visszaült a székébe. Te viszont hazudtál nekem. Nem szoktam hazudni! Persze! Ez volt a legnagyobb hazugságod! Ugyanis nem Vinga Tark az egyetlen, akire földi életedben áhítozol. Éppúgy szeretnéd visszakapni Graastensholmot is. Igen, nem tagadom. De ez egészen más dolog. Akkor kezdjük a másiknál. Hátha így jut majd időd arra, hogy rajtam is megkönyörülj egyszer. De Vinga! nevetett a férfi, majd felállt. Vingát mindig is lenyűgözte a belőle sugárzó erő. Felállt és odalépett hozzá. Félt, hogy Heike indulni készül. Innál még egy pohár bort? A te közeledben? Nem, köszönöm. Nem szeret-

17 ném elveszíteni a fejem. Ez rosszul esett! Tudod, hogy soha nem csókoltál meg? Nagyon jól tudom. Pedig másra sem gondolok. Csakugyan? Akkor miért nem teszed meg? kérdezte a lány hozzásimulva a férfihoz, és könyörgőn rápillantott. Heikének nehezére esett visszautasítani a kérést. Ez a kezdet számunkra egyben a véget jelentené. Miféle végről beszélsz? kiáltott Vinga és öklével a férfi mellét verte. Kit érdekelne az, hogy mi ketten egy kicsit jól érezzük magunkat? Heike megragadta a csuklóját és nem engedte el. Nem volt dühös, inkább szórakoztatta a lány hevessége. Engem érdekelne mondta nyugodtan. Soha nem bocsátanám meg magamnak, hogy meggyaláztalak. Már megint azt képzeled, hogy egy istennővel állsz szemben mormogta a lány. Heike szólalt meg azután hízelegve. Ó, a férfi már jól ismerte a praktikáit! Emlékszel, milyen jó volt, amikor a hintóban ültünk? Az volt az egyetlen alkalom, amikor hajlandó voltál megszánni. Igen, Vinga, akkor nagyon boldog voltam. Olyan boldog, hogy egész életemre erőt meríthetek belőle. Én is így érzek. Szerettük egymást, anélkül, hogy bármelyikünk is elveszítette volna a szüzességét. Már ha a férfiak esetében is így mondják. Tudod, hányszor álmodoztam erről? Mennyire vágytam újraélni azt a pillanatot! De be kell érnem az álmaimmal. Sajnos.

18 De Vinga! sóhajtott fel elképedve a férfi. Hát nem értettél meg? Felnőtt nő vagyok már, szeretlek és kívánlak. Éjszakánként rólad álmodom, de gyakran napközben is, nagy magányomban. Ilyenkor mindenfélét elképzelek kettőnkről, és a végén meg kell szabadulnom a bennem tomboló vágytól. Veled talán másképpen van? Heike elvörösödött. Veled másképpen van? ismételte meg kérdését a lány. Uramisten, Vinga! Olyasmiről beszélsz, amiről eddig azt hittem, hogy csak velem történik meg! Ezek szerint veled sincs másképp! Vagy mégsem bízunk meg egymásban kölcsönösen? Hát nem csodálatos, hogy mi ketten mindent meg tudunk beszélni egymással? A lány hangjában fájdalom csengett, Heike is tisztában volt ezzel. Dehogynem. Csak éppen soha nem hittem volna, hogy te is Hiszen én is minden éjjel a karomban tartalak! Azt képzelem, hogy ott fekszel velem az ágyban, és ilyenkor de jobb, ha nem játszunk a tűzzel, kedvesem! Vinga sugárzott a boldogságtól. Megelégedett annyival, amit a férfi elmondott. Tudta, hogy mindketten ugyanabban a cipőben járnak. Heike a lány vállára tette a kezét, lehajolt hozzá és megcsókolta a homlokát. Csak ennyi? turbékolta Vinga. Egyelőre. Azért ez bíztató. Nem ismételhetnénk meg a hintóban eltöltött kellemes perceket? Itt a szobában. Nos? Most képtelen lennék rá.

19 Csakugyan? Vinga, kérlek, légy egy kicsit megértőbb! A lány elhúzódott tőle. Ismét csendben üldögéltek egymás mellett. Tehát mi lesz Graastensholmmal? kérdezte fáradt hangon a lány. Mintha szégyellte volna magát a makacsságáért. Heike érezte, milyen megalázó helyzetbe került a lány. Megfogta a kezét. Kedves Vinga, megengeded, hogy mondjak valamit, még mielőtt a karjaimban tartanálak? Mondd hát sóhajtott megadóan Vinga. Sokkal jobban szeretlek, hogysem szavakkal ki tudnám fejezni. Éppen ezért félek annyira tőled. Gondold csak meg, ha egyszer mégiscsak rátalálsz arra a férfira, akit igazán szeretsz és feleségül akarsz majd menni hozzá! Kérlek, ne szólj közbe, most én beszélek! Szeretnék adni neked még egy lehetőséget arra, hogy rátalálj az igazira. De készülj fel arra, hogy mielőtt éjfélt ütne a harang a tizennyolcadik születésnapodon, az ágyadban leszek. És akkor nem kéretem magam többé. Természetesen csak akkor, ha még mindig kívánsz engem. A lány szeme ragyogott a boldogságtól. Összecsókolta Heike kezét, ahol csak érte. Vinga mindig ilyen heves volt. Istenem, ősszel végre boldogok leszünk! énekelte tele torokból. Heike nem állta meg nevetés nélkül. Vinga összegömbölyödött a székben, úgy pillogott fel a férfira. Most már megbeszélhetjük, mi legyen Graastensholmmal.

20 HEIKE TÖLTÖTT MAGANAK még egy pohár bort. Úgy érezte, megérdemli. Vinga még az első pohárnál tartott, a férfinak pedig esze ágában sem volt még többet adni neki. Ha már egyszer gyámságot vállalt érte! Mint már említettem, minden lehetséges utat végigjártam. Snivel rászolgált arra, ami ezek után rá vár. Vinga suttogva kérdezte: A szellemseregre gondolsz? Igen. Már csak ők segíthetnek. Van hozzá bátorságod? A férfi a vállát vonogatta. Igen sokat beszélgettem védelmezőinkkel. Négy ősünkre gondolsz? Én miért nem láthatom őket soha? Mert te hétköznapi ember vagy. Én egyáltalán nem vagyok hétköznapi ember! Ami azt illeti, valóban nem! De nem vagy sem megszállott, sem kiválasztott. Igazságtalan vagy! Nem is tudod, milyen szerencsés vagy, hogy veled mindig történik valami érdekes! Ki is az a négy ősünk? Ingrid néném, Ulvhedin dédapánk a fiatal Trond és Dida. Az az asszony, aki olyan hosszú életű volt. És ők tanácsolták neked, hogy idézd meg a szellemsereget? Nem. Sőt, óva intettek tőle. De megígérték, hogy a segítségemre lesznek, ha lesz annyi bátorságom, hogy megtegyem az első lépést az ismeretlen felé. Mondd csak, Heike, mi az a szellemsereg? Ne gondold, hogy egyszerű válaszolni a kérdé-

21 sedre. Amikor dédanyám, Ingrid még Graastensholmon lakott, a szolgálatába állította őket. Édesanyádnak, Elisabetnek is megjelent közülük olykorolykor valaki Vinga álmodozva hallgatta. Ingrid néni aprónépnek hívta őket. Anyám viszont azt mondta, hogy vannak közöttük olyanok is, akikről egyáltalán nem lehetne elmondani, hogy kicsik, sőt Igen. Amikor Ulvhedin Ingridhez költözött, mindkettőjüket szolgálták, hiszen Ulvhedin is az elátkozottak közé tartozott. Nekik sikerült kordában tartani a szellemsereget. Ingrid kétli, hogy én képes lennék erre. Én egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek. Hiszen olyan sok mindent tudsz. Egyébként is a te birtokodban van a mandragóra. Jólesik, hogy bízol bennem. Sol is kapcsolatban állt velük, hiszen ez volt az a világ, amelyben jól érezte magát. Akkor mégis kicsodák lehetnek ezek a lények? Heike a távolba révedt. Azok, akik a mi világunk mellett létező árnyékvilágban élnek. Nagyon sokan vannak, és igen sokfélék. Ott vannak a szobák sarkában, de ha odapillantasz, eltűnnek. Ott vannak a holdfényben, titokzatos házakban. Ott élnek a nép babonáiban. Lehetnek jók és rosszak, veszélyesek és segítőkészek, boldogtalanok és ügyetlenek. Vannak közöttük halott lelkek, akik fáradhatatlanul bolyonganak közöttünk, mert valamilyen oknál fogva nem kerülhettek megszentelt földbe, vagy mert nem sikerült valamilyen rendkívüli dolgot létrehozniuk. Vannak közöttük démonok, alvi-

22 lági szellemek, koboldok, bukott angyalok, lények, akik még nem haltak meg Az utolsó szónál Heikét is kirázta a hideg. Emlékszem, mesélted, hogy egyszer találkoztál egy ilyennel. Szóval olyasmivel is szembekerülhetsz, amire még csak nem is számítasz. Mondd csak, a Jéghegyek Népének elátkozottjai is köztük vannak? Nem. Azok, akik a Jéghegyek Népének elátkozottjai és kiválasztottjai közül harcoltak Gonosz Tengel ellen, nem tartoznak közéjük. Ők külön csoportot alkotnak. Azokról, akik a Jéghegyek Népéből a gonosz oldalra álltak, nem tudjuk, hogy mi történt velük haláluk után. Heike elhúzta a lábát a kandallótól, amelyben egyre jobban fellángolt a tűz. Ingrid egyszer elmesélte nekem, hogy neki csak azok az aprónépek jelentek meg, akik a környéken tanyáznak. Elbeszéléséből arra következtettem, hogy ugyancsak sokan lehetnek. Mesélt valami különlegeset? kérdezte könnyeden Vinga. Magának sem szívesen vallotta be, hogy már annak gondolatára is hideg futkos a hátán, hogy felfedezhet valamit a sarokban. Én is megkérdeztem tőle egyszer ugyanezt, de kitérő választ adott. És azt tudod, hogy hogyan lehet kapcsolatba kerülni velük? Heike tétovázva adta meg a választ. Igen, tudom. Ugyanis elmondták nekem. Elég hátborzongatóan hangzik. Kérlek, mondd el! Nem, azt hiszem, nem kellene Egyébként szükségem van a Jéghegyek Népének titkos kincsére.

23 Azt viszont én őrzöm, de nagyon szívesen odaadom neked. Ha kéred, felolvasom neked a varázsigéket. A lány éppoly heves volt, mint amennyire óvatos a férfi. Jobb lenne, ha kimaradnál belőle Ahogy parancsolod vágta rá a lány. Úgyhogy olvasd csak el magadnak, amit akarsz. A férfi megfogta a lány kezét és ránevetett. Pillantása tele volt gyengédséggel. Nincs senkim, akit megkérdezhetnék. És nem is akarok mást megkérdezni. Igazán kedves tőled mondta a lány elérzékenyülve. Akár azonnal belevághatunk. Nem. Előbb találkoznom kell négyükkel, hogy közelebbi magyarázatot adjanak. Én is veled megyek. Nem, Vinga, ez igazán De nem tudott ellenállni a lány kérő tekintetének. Legyen, ahogy akarod. Hol és mikor? Akkor jelennek meg, ha hívom őket. Akár itt is? Egész biztosan. Ó, Heike! Milyen izgalmas! A férfi elmosolyodott. Kérlek, hozd elő a titkos kincset! Mindegy, hogy most vagy később találkozunk velük. Előbb még úgy gondoltam, hogy hazamegyek már, dehát Ó, ne! Nem vághatsz neki a christianiai útnak ilyen sötétben. Még mindig tombol odakinn a hóvihar! De nem is éjszakázhatom nálad. Eirik családja pedig rég nyugovóra tért már Ha végképp nem akarsz velem egy szobában éj-

24 szakázni, felajánlhatom a vendégszobánkat, a birtok egyik kis házában. Megfelel így neked? Igen, köszönöm. Csak arra kérlek, hogy zárd be jól az ajtód. Hát ez jár a fejedben? Megyek és hozom a ládát! Heike utánament, hogy segítsen. Bevitték az ebédlőbe, és mindent kiraktak az asztalra. Vinga odavitte a gyertyát, a nyitott ajtón át pedig beáramlott ide is a meleg. A lány rendkívül izgatott volt. Hogy ez milyen izgalmas! Hogy vágunk bele? Még nem tudom. Ezek a varázsigék? Óvatosan megérintette egyik-másik pergamentekercset és faháncsra írt feliratot. Vinga felemelt egyet és olvasni kezdte. Fúj! Ez arról szól, hogyan lehet figyelj csak: Midőn az sugár reátsurog gyér tsepegésével az lábbelidre, fogjad Tedd már félre mormogta Heike. Láthatod, hogy ez arról az öregkori nyavalyáról szól, hisz tudod. Keress olyat, ami hasznunkra lehet! Vinga tovább olvasott. Húha! A kandisznónak valamilyen testrészéről írnak, amit Vinga! sóhajtott fel reménytelenül Heike. Hagyd már abba! Azt hiszem, jobb lesz, ha a többiek segítségét kérjük. Ők majd kiválasztják a megfelelő varázsigét. A lány elszégyellte magát és megkérdezte, nem lenne-e jobb, ha visszavonulna. De Heike kérte, hogy maradjon még, hiszen utána úgyis szükség lesz még rá az olvasásnál. Heike visszatartotta a lélegzetét, majd csendesen

25 megszólalt. Ingrid! Dida, Ulvhedin, Trond! A segítségeteket kérem! Eldöntöttük, hogy harcolni fogunk Snivel ellen, de szükségünk lesz a szellemseregre is. Kérlek benneteket, legyetek tekintettel arra, hogy Vinga is velem van. Mi ketten elválaszthatatlanok vagyunk már. Gyertek és segítsetek megkeresni az aprónépet! Vinga Heike kezét kereste. A férfi hallotta a lány szaggatott légzését. Egyébként csend volt. Egyszer csak hideg szél fújt keresztül a szobán, és minden fényt kioltott.

26 2. fejezet VINGA SOHA NEM FELEDTE EL ezt az elistrandi éjszakát. A hó ütemesen verte az ablaktáblákat, egyébként mély csend mindenhol. Amikor a fények kialudtak, csak egy dologra tudott figyelni: nem engedte el Heike kezét. Ám a férfi óvatosan elengedte az övét. Most nem Vinga állt az események középpontjában. Csak mellékszereplő volt, akinek valójában semmi keresnivalója itt. A lány sebezhetőnek érezte magát. Hallotta saját szíve dobogását. Félt. Pedig egyszer már részt vett valami hasonlóban a graastensholmi padláson, amikor Heike megidézte egyik védőszellemét. De ez most más volt. Valahogy fontosabb. Nem látott valami sokat. A szomszédos szobában a kandallóban még égett a tűz, az asztalon pedig egy aprócska mécses világolt, melynek fénye alig ért el hozzájuk. Vinga már majdnem felkiáltott, hogy hagyják abba az egészet, amikor ez a fény is kialudt. Ezek után már nem mert megszólalni. Pedig egyébként szerette hallatni a hangját. Az egész olyan szörnyen érdekes volt. Ezek a szellemek az ő Heikéjével fognak beszélni. Vinga Heike iránt érzett csodálata ettől csak fokozódott. A lány arra eszmélt, hogy Heike már beszélget is a szellemekkel. A hangok nagyon távolról hangzottak, mintha a szél a fák kristálylevelei között neszezett volna. Az asztalon lévő tárgyak pedig elmozdultak. Vinga alig hallotta, hogy Heike felel-e a szellemeknek, vagy ő tesz fel kérdéseket. Képtelen volt követni

27 a beszélgetést. Még sokáig beszélgettek ezen az idegesítő, fojtott hangon. Vinga olykor elcsípett egy-egy mondatfoszlányt, csak éppen semmit sem értett belőle. Egyvalami azonban nem kerülte el a figyelmét. A szellemek hangjában aggodalom csengett. Vinga természetesen nem látta őket. Pontosabban semmit sem látott. Ám azt észrevette, hogy Heike merre fordul, amikor beszél velük, úgyhogy ő is abba az irányba fordult, és igyekezett tisztelettudónak és értelmesnek látszani. A hangok lassan elhaltak. Vinga egyszer csak úgy érezte, mintha egy kéz megsimogatná az arcát. Durva férfikéz volt. Talán Ulvhediné? Ükapjáé? Utána pedig egy gyengéd női kéz érintését érezte. Csakis Ingrid lehetett, akit Vinga még apró gyermekként ismert. A szép graastensholmi boszorkány. Ezek szerint mégiscsak tudomást vettek róla! Vinga boldog volt és büszke. Heike meggyújtotta a gyertyákat. A tágas szobában ismét világos lett. Ez volt az a szoba, melyet Alexander Paladin rendezett be leánya, Gabriella számára, éppen úgy, mint egész Graastensholmot. Azóta persze új és új generációk ízlése is meghatározta a ház arculatát, Villemoé, Tristané, Ulvhediné, Toráé és Elisabeté Mostantól fogva azonban mintha minden megváltozott volna. Vinga már egyik tárgyat sem látta olyannak, mint a szeánsz előtt. A Jéghegyek Népének kiválasztottai megfelelőnek találták ezt a szobát arra, hogy ott megjelenjenek. A Jéghegyek Népének holt lelkei nagy gonddal őrködtek élő rokonaik sorsa fölött. Istenem, milyen kevesen maradtak már életben a