Sarkasi Sándor: Édes ősz. Móricz Zsigmond: Jó a ropogó...

Átírás

1

2 Móricz Zsigmond: Jó a ropogó... Jó a ropogó piri mogyoró. Mackó uram szereti, Bokrában felkeresi. Egy tenyere tele vele, a másikkal úgy csap bele. Meghámozza, lám, lám! És bekapja, hám! hám! Ha teleszed egy mancsot, vígan eszi és csámcsog. Jó a ropogó piri mogyoró. Október ber, ber, ber, fázik benne az ember. Szőlőt csipked a dere, édes legyen szüretre. Kelep, kelep gólyamadár, Itt van az ősz, elmúlt a nyár. Elmúlt a nyár itt az ősz, Szőlőt őriz már a csősz Beérett már a kökény, Szedjük tele a kötényt, A héja már fekete, Mókus is gyűjt télire. Sarkasi Sándor: Édes ősz Édes ősz jött, hull a körte, Hamvas szilva hull a földre. Itt az alma kasba rakd, Ott a szőlő, most lekapd, Bokor alatt dió búvik, ott ne hagyd! Saláta-bokorba terem a kis udvarba. Méz-körte, vaj-alma terem a hegyoldalba. Gyere, tartsad kicsi sapkád, adok érett, piros almát. Gyere, tartsad kicsi kendőd, adok édes, puha szőlőt. Dombon törik a diót, hegyormon a mogyorót. Tessék, kérem megbecsülni és egy kicsit lecsücsülni! Csüccs!! Lyukas dió, mogyoró, a kis egér rágcsáló, Nem menekülsz, cincogó, Bajszos cica a fogó! Galambosi László: Dió Azt fütyüli a rigó: megérett már a dió. Le kell verni mind a fáról, Öregapó diót zsákol. Hív anyóka. Jó ebéd lesz. Gőzölög a diós rétes.

3 Tócsás mondóka Dagi tócsa, pocsolya, de nagy a kend pocakja! Nő a tócsa, dagad, hízik, a cipőm már alig látszik! Minden csupa víz és sár, ez az ősz, és nem a nyár! Weöres Sándor: Galagonya Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája. Zúg a tüske, szél szalad ide-oda, reszket a galagonya magába. Hogyha a Hold rá fátylat ereszt: lánnyá válik, sírni kezd. Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája. Gryllus Vilmos: Alma Alma, alma, piros alma odafönn a fán. Ha elérném, nem kímélném, leszakítanám. De elérnem nincs reményem, várom, hogy a szél azt az almát, piros almát lefújja elém. Kemény dió, mogyoró, kis mókusnak ez való. Odújába elrakja, Télen elropogtatja Hej gesztenye-guszti, bundácskádból bújj ki! Ugorj le a fáról, érkezésed várom! Íme itt van koppan, fáról földre pottyan, futok összeszedni, hej gesztenye-guszti. Nemes Nagy Ágnes: Kendervászon, lenvászon Kendervászon, lenvászon, ezt a hegyet még megmászom. Kendervászon, lenvászon, hogyha járok, nem fázom. Tamkó Sirató Károly: Dombon Dombon törik a diót, hegyormon a mogyorót - zajuk idecsattog! - völgyben meg a makkot. Három diót feltörtem, négy mogyorót megettem, leltem egy zsák makkot - ebből ti is kaptok! Piros alma csüng a fán Szakítsd le te,barna lány Leszakítom,megeszem Mert az almát szeretem Sünike, sünike sétálgat az erdőben. Tüskés hátán falevél, megvédi, ha jön a tél Csirr csurr csepegő, Esik, esik az eső.

4 Weöres Sándor: Kis versek a szélről Tekereg a szél, Kanyarog a szél, Didereg az eper-ág: Mit üzen a tél? Fúj a szél, fúj a szél, De morog a szél. Apró ez a szoba, Mégis belefér. Széles világba Fut a szél magába, Nyakában a lába, Sosem érsz nyomába. Csoóri Sándor: Dióbél bácsi Ki lakik a dióhéjban? Nem lakik ott bárki, csak, Dióbél bácsi. Ha rácsapsz a dióhéjra kinyílik a csontkapuja, és cammogva előmászik vén Dióbél bácsi, csak a szádat tátsd ki! Hamm! Alma, alma gömbölyű, piros héja gyönyörű. Édes húsa ízletes, kóstoljuk meg gyerekek! Csanádi Imre: Keresgélő Megyek, megyek, mendegélek, kerek erdőn keresgélek: vackort, vadrózsát, virágszagú szamócát, nagykalapos gombát, de nem a bolondját! Piros alma, de kerek, kóstoljuk meg gyerekek! Ugye édes? ugye jó? Nekünk hozta ősz anyó. Szőlő érik a lugasba, rakd bele a kosaradba! Finom, édes, kerek szemek, a mustjuk is igen remek! Kék a szilva, zöld a szára. Jó lesz nekem uzsonnára! Barna magját kiveszem, édes húsát megeszem! Mókuska, mókuska, Felmászott a fára. Leesett, leesett, Kitörött a lába. Doktor bácsi Ne gyógyítsa meg! Huncut a mókus, Újra fára megy. De jó a dió, fütyül a rigó, Vidám dala száll: Élni jaj, de jó! Gyere, te rigó, itt van a dió, Héja ropogós, bele csuda jó. Esik eső, csepereg, A kisegér kesereg. Esik eső, csepereg, Megáznak a gyerekek. Esik eső, csepereg, Táncolnak az egerek. Esik eső, ujujuj, Méghozzá a szél is fúj.

5 Gólya, gólya, kelep, kelep, Nagy útra megy, isten veled. Isten veled fiúk, lányok, Kikeletkor visszaszállok Kiszáradt a diófa, Nem játszhatunk alatta. Majd megújul tavaszra, Majd játszhatunk alatta. Lipem-lopom a szőlőt, Elaludt az öreg csősz, Furkos bot a kezében, vaskalap a fejében. Teli a kiskosár! Piros alma, piros alma, beteszlek a kosaramba, megeszlek én, meg én téged, adjál nekem egészséget! Csukás István: Mackómese Mackó brummog: irgum-burgum, bundám rongyos, ezért morgom. Elballagott a szabóhoz, de a szabó pénzért foltoz. A mackónak nincsen pénze, elköltötte akácmézre. Szegény mackó, mi lesz veled, hogyha megjön a nagy hideg? Ősszel esik az eső Soha nincsen jó idő. Kár, kár, kár, Elmúlt már a nyár. Kár, kár, kár, Hord el magad, csúnya madár! Esik az eső, hajlik a vessző, haragszik a katona, mert megázik a lova. Ne haragudj katona, majd kisüt a napocska, megszárad a lovacska. Peregnek a falevelek, Ugrándoznak a gyerekek. Gólya, fecske hamar elment, Várhatod a hideg telet. Susog, susog a levél, Közeleg a hideg tél. Lepörög a falevél, Lefújta a hideg szél. Dér, dér diri dér Didereg a pipitér, Holnap havat hord a szél, Holnap után itt a tél. Tócsa-mondóka Dagi tócsa, pocsolya, de nagy a kend pocakja! Nő a tócsa, dagad, hízik, a cipőm már alig látszik. Minden csupa víz és sár: ez az ősz, és nem a nyár!

6 Országúton nagy a hó, a kocsinak az a jó. Domboldalon nagy a hó, a szánkónak ez a jó! Domboldalon fut a szán, ez az öröm igazán. Ha felborul az a szán, hóba gurul fiú, lány Hull a hó, hull a hó, Lesz belőle takaró, Ráborul a vetésre, Hogy a fagytól megvédje Ha-ha-ha, havazik, he-he-he, hetekig. Hu-hu-hu, hull a hó, hi-hi-hi, juj de jó! A puha hóból, látod már, egy hóember kukucskál. Orra répa, szén a szeme, kezében a seprű nyele Hull a hó, hull a hó, hólabdázni jaj de jó! Hull a hó, hull a hó, puha fehér takaró Áll a fenyő az erdőben, zöld ruhában, ünneplőben, Tél van, ága csupa hó, Ráfújta a Télapó. Lics-locs, locsogó, Esik eső, hull a hó. Hahó, hahó, hull a hó! Kányádi Sándor: Aki fázik Aki fázik, vacogjon, Fújja körmét, topogjon, földig érő kucsmában, nyakig érő csizmában, burkolózzék bundába, bújjon be a dunyhába, üljön rá a kályhára, - mindjárt megmelegszik! Kányádi Sándor: Duruzs - darázs Duruzsol a tűz, darazsol a hó. Ilyenkor idebenn ülni jó. Nagy a hó igazán, fut a sí, meg a szán. Hej, hó, lecsúszik a Jani meg a Ferkó Vígan csúszik a kis szán, most örülünk igazán.

7 Hóember, hóember, hóból van a lába, répából az orra. Amíg itt a tél, senkitől se fél, subájára, kalapjára havat szór a szél. Hóember, hóember, itt áll az útszélén, hízik egész télen. Ha meleget ad a tavaszi nap, ide-oda düledezik, csöpög, mint a csap. December, ber, ber, ber, Lábán áll a hóember Utassy József: Hull a hó Zirr, zurr, zurrogó! Sziszeg a szél, hull a hó. Zirr, zurr, zurrogó! Ragyog a sok hógolyó. Zirr, zurr, zurrogó! Játszani, jaj de jó! Zirr, zurr, zurrogó! állj be közénk Télapó! Télapóka juj, juj, juj, az arcomba havat fúj. Szakállából szerteszét fújja a sok pelyhecskét. Kacagnak a gyerekek, kapkodják a pelyheket, nem baj, nem baj, ez a jó, rázd a havat Télapó! Hull a hó, hull a hó, hinti-hinti Hóapó. Hali-hali-halihó, hűha, hűha, hull a hó! Krecsmáry László: Hóember December, decemberkészül már a hóember, hóból van a pocakja, hóból van a kobakja, hóból van a kabátja, hóból van a nadrágja, hóból van a keze, lába, hóból van a nyaka, válla, hóból van a füle, szája. Csak az orra répa, csak a szeme szén, s egy lyukas lábas csücsül a fején! Gazdag Erzsi: Hull a hó Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom. Télapó zúzmarát fújdogál az ágon. A kis nyúl didereg, megbújik a földön. Nem baj, ha hulla a hó, csak vadász ne jöjjön! Parányi ökörszem, kuporog az ágon, vidáman csipogja: Süt még nap a nyáron! Esik a hó, térdig ér, A hóember mégsem fél. Mitől félne? Nem fázik. Kalapja van, nem ázik. Varjú károg, fúj a szél, esik a hó, itt a tél. Jaj de nagyon hideg van, Ropog a hó alattam.

8 Dirmeg-dörmög a medve... Dirmeg-dörmög a medve, Nincsen neki jókedve. Alhatnék, mert hideg van, Jó lesz benn a barlangban. Kányádi Sándor: Veréb Hipp-hopp itt vagyok, azt eszem, amit kapok. Ha nem kapok: csip-csirip! koldulgatok egy kicsit: morzsát, maradék kenyeret, megrakom jól a begyemet. Szűcs Imre: Február Kemény legény február, Hóembered mit csinál? Sarokban áll, pityereg, Elsiratja a telet! Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó! Minden gyermek várva vár, vidám ének hangja száll. Van zsákomban minden jó, piros alma mogyoró. Jöjj el hozzánk várunk rád, kedves öreg Télapó Télapó itt van, hó a subája, jég a cipője, leng a szakálla. Zsák, zsák teli zsák, piros alma, arany ág. Két szarvas húzta, szán röpítette, gömbölyű zsákját százfele vitte. Zsák, zsák, teli zsák, piros alma arany ág Jön már, jön már a Mikulás, Csizmás, bundás, gyapjúruhás. A lányoknak babát hozzon, A fiúknak kocsit hozzon, Így igazság, így vigasság. Itt kopog, ott kopog, megérkezett Télapóka, hopp!

9 Pattanj Pajtás, Pattanj Palkó Nézd már nyílik ám az ajtó. Kinn pelyhekben hull a hó, S itt van, itt a Télapó! Meg-megrázza ősz szakállát, Puttony nyomja széles vállát. Benne, dió, mogyoró, Itt van, itt a Télapó! Oly fehér a rét, a róna, Mintha porcukorból volna, Nagy pelyhekben hull a hó, Csakhogy itt vagy, Télapó. Donászy Magda: Télapó ünnepén Tipp-topp, tipp-topp Ki jön a nagy hóban? Kipp-kopp, kipp-kopp Ki van az ajtóban? Csitt-csatt, csitt-csatt Örül a sok gyerek. Hipp-hopp, hipp-hopp Télapó itt termett. Hullik a völgyben... Hullik a völgyben a pelyhe a hónak, Siklik a dombon az ősz Mikulás. Sok kicsi kérdezi, mit hoz a jónak, Lesz-e a zsákban a sok mazsolás. Péter erre-arra se finnyás, Pál fiának jusson a virgács. Jöjjön és lássuk, hogy mit hoz a holnap, Mit hoz a zsákban az ősz Mikulás. Weöres Sándor: Száncsengő Éj mélyből fölzengő, - csing-ling-ling - száncsengő. Száncsengő - csing-ling-ling, - tél öblén halkan ring. Feldobban két nagy ló, - kopp-kopp-kopp - nyolc patkó. Nyolc patkó - kopp-kopp-kopp, - csöndzsákból hangot lop. Szétmálló hangerdő - csing-ling-ling - száncsengő. Száncsengő - csing-ling-ling, - tél öblén távol ring Suttog a fenyves zölderdő, Télapó is már eljő. Csendül a fürge száncsengő, véget ér az esztendő. Tél szele hóval, faggyal jő, elkel most a nagykendő. Libben a tarka nagykendő, cseng a fürge száncsengő Jó estét, jó estét... Jó estét, jó estét, a Mikulás vagyok. Hátamon a puttony, homlokom ragyog. A puttonyban dió meg sok mogyoró, Gyertek ide gyerekek, de csak aki jó. A jó gyerek nem fél Miklós bácsitól, Nem ijed meg ő a hosszú virgácstól. Cukrot, diót hoz minden gyereknek. A nagyoknak nem, mert azok vehetnek.

10 Zelk Zoltán: Mikulás Égi úton fú a szél, hulldogál a hó nem bánja azt, útra kél Mikulás apó! Sarkady Sándor: Télapó Hegyen, völgyön mély a hólassan lépked Télapó. Ősz szakállán dér rezeg, Messzi földről érkezett. Kampós botja imbolyog- Puttonyába' mit hozott? Mindenféle földi jót, Dundi diót, mogyorót. Lassan lépked, mély a hó- Siess jobban, Télapó! Fehér havas utakon Lassan lépeget. Megzörgeti ablakod, Vajon ki lehet? Télapó, télapó Jöjj el hozzánk már! Minden kedves bölcsödés Nagy örömmel vár. Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás! Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár! Répa, cukor, csokoládé, jaj, de jó! De a virgács jó gyereknek nem való! Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás! Gyere már, gyere már, minden gyerek vár! Ég a gyertya ég, Sok kis gyertya ég, Jaj, de szép a karácsonyfa, Égjen soká még! Hull a hó, hull a hó, Jön karácsony, jaj de jó. Fenyőünnep immár eljő, érkezik az újesztendő. A fenyőfa csak pompázik, míg a többi dermedt, fázik. Szép a fenyő télen, nyáron, sose lepi dermedt álom. Míg az ágon jég szikrázik, üde zöldje csak pompázik. A zöld fenyőfán kigyúltak a gyertyák, a gyerekek örvendezve körös-körül járják. Te szép zöld fenyő, köszöntünk mi téged! Hozz örömet mindnyájunknak és boldog új évet! Karácsonynak éjszakáján, Jézus születése napján, Örüljetek, örvendjetek, A kis Jézus megszületett.

11 Kiskarácsony, nagykarácsony, kisült-e már a kalácsom? Ha kisült már ide véle, hadd egyem meg melegében! Jaj, de szép a karácsonyfa! Ragyog rajta a sok gyertya. Itt egy szép könyv, ott egy labda, jaj de szép a karácsonyfa! Kis karácsony, nagy karácsony, Van-e kolbász a padláson? Ha nincs a kolbász a padláson, Nem ér semmit a karácsony. Béke szálljon minden házra, Kis családra, nagycsaládra! Karácsonyfa fenyőága, Hintsél békét a világra! Kis fenyőfa, nagy fenyőfa, Kisült-e már a malacka? Ha kisült már, ide véle, Hadd egyem meg melegében. Pálfalvi Nándor: Karácsony Karácsony ünnepén az a kívánságom. Legyen boldog mindenki ezen a világon. Itt is, ott is mindenütt legyen olyan béke, mint amilyen bent lakik az emberek szívébe. Kopp és ropp, kopp és ropp, törik a dió, Karácsonyra együtt sütünk én és Nagyanyó, Csurr és csöpp, csurr és csöpp, így pereg a méz, A konyhában szorgoskodik két picike kéz. Mákos bejgli, diós bejgli, szeretem, szeretem, Egy szeletet mindegyikből megeszem, megeszem, Karácsonyest bejgli nélkül nem lehet, nem lehet, S kell hozzá még a fa alá szeretet, szeretet! Karácsonyi csengő vagyok, csilingelek az ágon, örüljetek, megérkezett Télországból Karácsony. Holnap, holnap, mi lesz holnap? Szaloncukrot csomagolnak, Dobozokat kötözgetnek. Mosolyog is felnőtt-gyermek, Egyet alszunk még az ágyon, a holnap jön szent karácsony! Kezem, lábam, jaj, de fázik, Talpam alatt jég szikrázik. Ha szikrázik, hadd szikrázzon, Azért van ma szép karácsony! Aranycsengő csilingel Karácsonyról énekel Megérkezett, jaj de jó Minden csupa fehér hó.

12 Kicsi vagyok, székre állok. Onnét egy nagyot kiáltok, Hogy mindnyájan meghalljátok: Boldog új évet kívánok! Megjött már az új esztendő, Olyan, mint a kerek erdő. A küszöbén állok, Boldog új évet kívánok. Esztendő, esztendő, Édes, új esztendő! Szépből, jóból benned Legyen elegendő! Szalad a szán, cseng a csengő, Víg legyen az újesztendő! Farsang van, farsang van, Járjuk a táncot gyorsabban. Fergeteges ez a tánc Még a ház is muzsikál Farsang van, farsang van, Járjuk a táncot gyorsabban. Czeglédy Gabriella: Áll a bál Farsangi fánk, pufóka, teremben áll a móka. Kéményseprő, Piroska, a szakács meg a kukta ropják együtt a táncot, mind megeszik a fánkot. Gazdag Erzsi: Itt a farsang Itt a farsang áll a bál, keringőzik a kanál, Csárdást jár a habverő, bokázik a máktörő. Dirreg-durrog a mozsár, táncosra vár a kosár. A kávészem int neki, míg az őrlő pergeti. Heje-huja, vígalom! Habos fánk a jutalom. Mákos patkó, babkávé, értünk van a parádé.

13 Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntője Jancsi bohóc a nevem. Cintányér a tenyerem. Orrom krumpli, szemem szén. Szeretném, ha szeretnél! Velem nevetsz, ha szeretsz. Ha nem szeretsz, elmehetsz. Szívem, mint a cégtábla, ruhámra van mintázva. Kezdődik a nevetés. Tíz forint a fizetés. Ha nincs pénzed, ne nevess! Azt nézd, innen elmehess! Péter Erika: Gombóc bohóc Gombóc bohóc vigyorog, pingpong orra fintorog. Buggyos nadrágot visel, jó nagy cipőt, pertlivel. Bő kabátján foltzsebek, Meglepetést rejtenek. Kockás rajta a ruha, piros kóc a frizura. Fején pomponos kalap, bukfenc közben fenn marad. Tótágast áll, kézen jár, résen légy, mert megtréfál! Medve, medve bújj elő, elmúlt a gyertyaszentelő! Gyertek velünk farsangolni, Bolond bálba kolompolni. Csoóri Sándor: Farsangi kutyabál De érdekes volna, ha kutyabál volna, s farsangnak napján minden kutya bálba gyalogolna, nagy kutya is, kis kutya is, kit csíp még a bolha. Komondor kényelmes, lassú táncot ropna, Puli Pali csárdást, ahogy meg van írva; sötét szőre, bozontja a szemébe lógna. Csau csacsacsázna, a foxi bokázna, a többi vén kutya meg leülne a hóba. Szepesi Attila: a bohóc Vidám legény a bohóc, piros haja csupa kóc, idelép, odalép, a zubbonya búzakék. Lengő inge pepita, lobog rajta pántlika. Viháncol, nótázik, karikákkal mókázik. Csupa fintor, csupa folt, csupa masli, csupa gomb, csupa csengő, csupa szín, csupa csuda karmazsin. Pálfalvi Nándor: Farsang Táncra, táncra kisleányok, Daloljatok kisfiúk, Itt a farsang, haja hujj, Ne lássunk most szomorút!

14 Fenyves Mária: Cirkuszban Bohóc vagyok, nem tagadom, csörgő sipkám neked adom. Cintányérom összeverem, bukfencezek a fejemen. Jókedvemet nem tagadom, viccet mondok, ingyen adom. Tapsra is kész a kezem, Piros kesztyű kezemen. Ha produkciómnak vége, Futok a közönség elébe. Csizmám kopogó, táncom dobogó, Kedvem ragyogó, hejhó, hajahó! Kendőm libegő, lábam tipegő, Arcom nevető, pajtás gyer elő! Brum-brum Brúnó, mókás medve, Van-e neki éppen táncos kedve? Brum-brum pajtás, szépen kérem, A bölcsőde-bálba jöjj el vélem! Ott eljárhatsz minden táncot, Orrodba se f űznek, meglásd, láncot! Irgum-burgum, én nem bánom, Elmegyek én, édes kis pajtásom! Úgysem vágyom semmi másra, Csak a retyezáti, friss csárdásra. Kippen-koppan, dibben-dobban, Nosza, ha legény vagy, járjad jobban! A Bohóc Nem félünk a bohóctól, haja piros a kóctól. Nem tudod, hogy sír, vagy nevet, Mulat rajta minden gyerek. Hopp, hopp, haja hopp, Erre van a haja hopp, Erre ki, erre be, Erre kanyarodjunk be. Hegedül a kisegér Hegedül a kisegér, penget rajta, Csellón játszik a macska, vonó a farka. Ez a csuda zenekar cincog, nyávog, A lagziban a táncot csak erre járod Elmúlt farsang, el-el-el, kinek használt, kinek nem. Nekem használt, neked nem. Én táncoltam, te meg nem

15 Tél végi mondóka Süss ki kopasz kert alá, bújj be hideg föld alá, süss fel, süss fel, tavasz napocskája. Udvarunkon a hóember mit gondolt magában, Megkérte a napocskát: Süssön kicsit rája. A napocska jót nevetet rögtön meg is tette, Elolvadt a hóember, búsul a seprűje! Fuss el tél, fuss el tél, Jön a tavasz, utolér! Süss ki nap fa alá, Bújj el hideg, föld alá! Weöres Sándor: Olvadás Csipp, csepp, egy csepp, öt csepp, meg tíz. Olvad a jégcsap, csepereg a víz Szita, szita, péntek, vége van a télnek, kikeletet köszönteni jönnek a népek. Gyere tavasz, várva várlak Hozz zöld ruhát, fűnek, fának. Azt mondják a cinegék, Itt a tavasz, nyitnikék! Kék ibolya, hóvirág, Csupa öröm a világ Tavasszal a világ éled, kizöldülnek mezők, rétek. Bimbó nyílik, rügy kipattan, hancúroznak a szabadban Weöres Sándor: A medve töprengése Jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél: - Kibújás vagy bebújás? Ez a gondom óriás! Ha kibújok, vacogok, ha bebújok, hortyogok; Ha kibújok jót eszem, ha bebújok, éhezem. Barlangból kinézzek-e? Fák között szétfürkésszek-e? Lesz-e málna, odú-méz? Ez a kérdés de nehéz! Fecskét látok, szeplőt hányok, selymet gombolyítok

16 Süss fel nap, fényes nap! Zárd be a hideget, Ereszd ki a meleget! Csingi-lingi csengetek, kis virágok keljetek! Itt a tavasz megérkezett, fényes napot hozott nektek! Weöres Sándor: Tavaszköszöntő Sándor napján megszakad a tél, József napján eltűnik a szél, Zsákban Benedek Hoz majd meleget Nincs több fázás, boldog aki él. Már közhírré szétdoboltatik: Minden kislány férjhez adatik, Szőkék legelébb Aztán feketék, Végül barnák és a maradék. Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom. Minden madár társat választ, virágom, virágom. Hát én immár kit válasszak? Virágom, virágom. Én tégedet, te engemet! Virágom, virágom Lepke, lepke, szállj a tenyerembe! Nem szállok, mert félek! Örülök, hogy élek! Katalinka, szállj el, jönnek a törökök. Sós kútba vetnek, onnan is kivesznek. Kerék alá tesznek, onnan is kivesznek. Kemencébe tesznek, onnan is kivesznek. Szállj el, szállj el! Zelk Zoltán: Tavaszi dal Egy, kettő, három, négy, kis őzike hová mégy? - Elég hogyha tudom én: tavasz elé futok én! Egy, kettő, három, négy, te kis nyuszi hova mégy? - Se erdőbe, se rétre: a szép tavasz elébe! Egy, kettő, három, négy, te kis madár vígan légy: olyan szép dalt daloljál, szebb legyen a tavasznál. Weöres Sándor: Mély erdőn ibolya-virág Mély erdőn ibolya-virág, elrejt jól a boróka-ág. Minek is rejt az az ág, gyere, tágas a világ, mély erdőn ibolya-virág Méhecske hová mész? Keresem, hol a méz. Ha odébb keresed, Lelhetsz egy keveset.

17 Weöres Sándor: Kellene kiskert Kellene kis kert, bőtermő, léc-kapuján kis rézcsengő. Kellene még két fa kerék, s egy taligát rá föltennék. Azt mondják a cinegék: Itt a tavasz, nyitnikék. Kék ibolya, hóvirág, Csupa öröm a világ. Én kis kertet kerteltem, Bazsa rózsát ültettem, szél, szél fújdogálja, eső, eső veregeti, huss! Márciusban olvad a hó, Itt a tavasz, jaj de jó! Eresz alól fecske fia, ide néz, oda néz, Van-e hernyó, hosszú kukac, ízesebb mint a méz. Csőrét nyitja ám, buzgón szaporán, Kis bendőmbe minden féle belefér, igazán Bársony ibolyácska, ugorj a Dunába, Támaszd meg az almát, két aranypálcával, Fésülködjél meg, mosakodjál meg, Törölközzél meg az aranyvillába. Hinta, hinta, palinta, Szépen szól a pacsirta. Lökd meg pajtás a hintát, Érje el a pacsirtát. Héja, héja, vaslapát, Itt apád, itt anyád, ne vidd el a kislibát! Se apját, se anyját, Se a liba pásztorát! Pille, pille, pillangó, szállj le a kezembe, szivárványnak színeit, fesd a tenyerembe. Pille, pille pillangó! Olyan, mint az álom, Mitől lettél ilyen szép, majd én kitalálom. Álok az esőn, nézem, hogy potyog, sok kicsi cseppecske az orromon kopog. Csiklandozza az arcomat, - befogom az orromat, kinyitom a számat, be is kapok hármat. Hamm Katica, katica, katicabogárka, Jaj de szép, jaj de szép, rajtad a kabátka, Olyan színű mint a pipacs, hét gomb is van rajta, Tán a szabó piros pipacs, szirmaiból varrta.

18 Gomba, gomba, gomba, Nincsen semmi gondja, Ha az eső esik rája, Nagyra nő a karimája, Az esőt csak neveti, Van kalapja, teheti. Ibolya meg tulipán, Gyönyörű szép valahány, az ibolya illatos, a tuli csodálatos. Cifra palota, zöld az ablaka. Gyere ki, te tuba rózsa, vár a viola! Árvácska, árvácska, tavasz első virága, Lila,sárga, zöld és kék, E kis virág csoda szép. Áprilisban zöld a mező, Bolondozik még az idő. Bolondos április, Hideg is, meleg is. Becsap minden gyermeket, Ki az utcán tekereg. Fecske csicsereg, mindent kifecseg. Azt is jön a nyár, Azt is tovaszáll. Fecske, fecske, villás fecske, ide fészkelj ereszünkbe. Bújj, bújj zöld ág, Zöld levelecske, Nyitva van az aranykapu, Csak bújjatok rajta! Rajta, rajta, leszakadt a pajta, Benn maradt a macska! Katicabogárka szállj fel az égbe, Mondd meg Istenkének: Nyissa meg a meleget, Zárja be a hideget! Ess eső, ess, bugyborékot vess! Az én kicsi báránykámnak jó legelőt vess! Csodálatos zöld a rét, Sok sok virág, üde,szép, Dalolnak a madarak, Kis bogárkák vigadnak. Lepkék szállnak, méhek döngnek, Tóban békák feleselnek. Gyere tavasz várva várlak, Hozz zöld ruhát fűnek, fának! Cinke, cinke, cinege, Itt a tavasz, örülsz-e?

19 Piros tojás, sárga, kék, de gyönyörű, jaj, de szép. Tudod pajtás, ki hozta? Tapsifüles nyulacska. Bars Sári: Húsvéti mondóka Nyúlanyótól kedden hímes tojást vettem. Puha, bélelt kiskosárba szépen beletettem. Melengeti napfény, kikel nemsokára. Sárga pelyhes kiscsibém lesz szép húsvét napjára. Nyuszi ül a fűben, szépen szundikálva, nyuszi talán beteg vagy, hogy már nem is ugorhatsz. Nyuszi hopp! Nyuszi hopp! Máris egyet elkapott! Nyuszi fülét hegyezi, a bajuszát pödöri, répát eszik ropp-ropp-ropp nagyot ugrik hopp-hopp-hopp. Zöld erdőben él egy nyuszi Locsolónak jár egy puszi. Erdő szélén házikó, ablakában nagyanyó, lám egy nyuszi ott robog, az ajtaján bekopog. Kérlek segíts én rajtam, a vadász a nyomomban, gyere nyuszi, sose félj, megleszünk mi kettecskén. Nyuszi Gyuszi fekszik, árokban, hosszú bojtos füle van, kicsi piros szeme van, ide néz, oda néz, szétpislant. Biri-Bori bárány, Alig áll a lábán. Kiviszik a zöld mezőre, Édes fűre, legelőre. Ott megáll a lábán, Biri-Bori bárány. Én kicsike vagyok, a fogaim nagyok. Adjanak kalácsot, hogy harapjak nagyot Én még kicsi vagyok, Verset ezért nem is tudok, De majd jönnek a nagyok, Aztán majd mondanak azok. Rózsa, rózsa szép virágszál, Szálló szélben hajladozzál. Napsütésben nyiladozzál, Meglocsollak, illatozzál

20 Azért, amiért még kicsi vagyok, verset mondok, mint a nagyok. Mondókámat megtanultam, locsolómat is elhoztam. Azért, mert én kicsi vagyok, piros tojást én is kapok. Ákom-bákom, berkenye, Szagos húsvét reggele. Leöntjük a virágot, Visszük már a kalácsot. E szép házba nyitottam, Nefelejcset találtam, Nem hagyhatom hervadni, Meg szabad-e locsolni? Ajtó mögött állok, ajándékot várok, ha nem adnak piros tojást, akkor tovább állok. Tapsi-hapsi Tapsi-hapsi, ide gyere, itt a fészek, rakjál bele ajándékot nékem, megköszönöm szépen. Tordon Ákos: Anyák napi mondóka Anyukám, anyukám, találd ki, Hogy az én nagy kincsem ugyan ki? Ki más is lehetne, ha nem te. Ültess hát, gyorsan az öledbe. Kőhalmi Erzsébet: Anyák napjára Rajzoltam egy kicsi szívre Sok színes virágot. Édesanyám, anyák napján Minden jót kívánok! Szeretném, ha mindig, Mindig csak nevetnél. Szeretném, ha mindig Mindig velem lennél! Orgona ága, barackfa virága, öltözzetek új ruhába, anyák napja hajnalára, illatosan. Zúgja az erdő, susogja a szellő, üzenik az ágon a lombok, légy te mindig nagyon boldog Édesanyám! Ültem ringó kis ladikon, úszott két szép rózsaszirom. Az egyik az apué, a másik az anyué, harmadika nincs

21 Donászi Magda: Nagyanyónak Halkan, puhán szirom pereg. Simogatja öreg kezed. Piros szegfű, halvány rózsa. Téged köszönt Nagyanyóka. Ég a gyertya ég Ég a gyertya ég, el ne aludjék, Szívünkből a szeretet ki ne aludjék! Ég a gyertya ég, el ne aludjék, Édesanyám köszöntelek: Éljél soká még! Ágh István: Virágosat álmodtam Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó virág voltam álmomban. Édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál. Keresek virágot, Pirosat, fehéret. Bokrétába kötöm, S oda adom Néked. Hová mégy te kis nyulacska? Hová mégy te kis nyulacska? "Ingyom bingyom tálibe, titálibe málibe" - Az erdőbe. Minek mész te az erdőbe? "Ingyom bingyom tálibe, titálibe málibe" -Vesszőcskéért Minek néked az a vessző? "Ingyom bingyom tálibe, titálibe málibe" - Kertecskének. Minek néked az a kis kert? "Ingyom bingyom tálibe, titálibe málibe" -Virágoknak Minek néked az a virág? "Ingyom bingyom tálibe, titálibe málibe" - Jó anyámnak! Az én szívem kis óra, szeretet a rugója. Mindig csak azt ketyegi, Anyukámat szereti. Anyák napján mit kívánjak? Szépet, jót és drága dolgot? Azt kívánom, minden mama Legyen boldog, nagyon boldog! Anyukám vedd fel a legszebbik ruhád, A hajadba tűzzél bele csillogó koronát, Ámuljon mindenki, hogy te milyen szép vagy, világgá kiáltom, Hogy te csak az enyém vagy!

22 Bartos Erika: Gyümölcskosár Itt van a nyár, száz napsugár hívogat a kertbe! Érik a sok édes gyümölcs, szaladj gyorsan, szedd le! Sarkadi Sándor: Zápor Csepp, csepp csepereg villan, csattan, megered; záporfüggöny, zuhatag fut a felhő, süt a nap. Jött, ment jót esett: fűnek, fának jólesett. Weöres Sándor: Kacsaúsztató Tó vize, tó vize csupa nádszál, Egy kacsa, két kacsa oda császkál, Sárban ezer kacsa bogarászik, Reszket a tó vize, ki se látszik. Kányádi Sándor. Zümmög a méhecske Zümmög a méhecske, száll, száll, száll. Picike szárnyacskán jön a nyár. Picike szárnyacskán; zümm- zümm- zümm. Begyűjti mézét és elrepül. Csip-csip csöpp veréb Csipkedi a meggyet. Csip-csip csöpp veréb, Csípj nekem is egyet! Piros almát almafáról, körtefáról körtét, akassz meggyet füleidre, szedj apró ribiszkét! Villásfarkú kis fecske, kell-e apró legyecske? Megérett a cseresznye, nem kell nekem legyecske. Gólya, gólya, vaslapát, hozzál nekem kisbabát. Ha nem hozol kisbabát, ellopom a kisgólyát. Eső, eső csepereg, megáznak a gyerekek, sáros lesz a kiscipő, vizes lesz a főkötő. Gryllus Vilmos: Pillangó-dal Reggeli harmat Kelti a lepkét, Virág a réten Tárja a kelyhét. Látja a lepke, Billen a szárnya, Virágkehelyben reggeli várja! Sárga rózsa, vadvirág, Járd a táncot mezítláb.

23 Ess, eső, ess, Holnap délig ess, Zab szaporodjék, Búza bokrosodjék, Az én hajam olyan legyen, mint a csikó farka, Még annál is hosszabb, Mint a Duna hossza. Egy ici-pici pók felmászott az ereszen, És jött egy nyári zápor, lemosta hirtelen, De kisütött a Nap és minden felszáradt, Így az ici-pici pók felmászott az ereszen. Hinta hinta, hopp palinta, Lengve-ringva száll a hinta. Tarka szoknya selyemfodra, libben-lobban a magosba. Hinta hinta, hopp palinta, lengve-ringva száll a hinta. Nincsen határ, a hinta száll. Süss napsugár, örök a nyár! Hosszú lábú gólya, álldogál a tóba. Csőre kis sem látszik, békát vacsorázik. Unka béka Vízparton az unka béka, umtatta, umtatta, Kuruttyolva messze harsog umtatta, umtatta, Lelle manó nem sokáig hallgatta umtatta, Mert az unka béka nóta untatta, untatta. Béka, béka, brekeke, szomszéd, nincsen melege? Befűtöttek fenn nagyon, majd megsülök a napon! Béka, béka, brekeke, elment tán a kend esze? Ha nem bírja a napot, tegyen fel egy kalapot! Amikor kint süt a nap, a csiga a házban marad. De amikor eső hullik, csigabiga előbújik. Neki az a jó idő, mikor esik az eső. Merre megy a napocska? Keletről megy nyugatra. Gyalog megy vagy szekéren? Se gyalog, se szekéren, Csak úgy gurul az égen! Egy, kettő, három, négy, Egy kis mackó vígan lép. Két kis mackó ugrál, fordul, Úgy nevet, hogy könnye csordul. Dundi dongó lépeget. Ide - oda nézeget. Ide lép, oda lép, Virág poron, mézen él. Hosszú lábú gólya bácsi, Mit akar kend vacsorázni? Békahúst, brekeke, Ugye, bizony jól esne!

24 Szárnyát tárja szitakötő, Örül, mert ma szép az idő. Szárnyát tárva, szárnyal már, Hegyen, völgyön, réten át. Szitakötő, szitakötő, Süt a nap, süt a nap. Szitakötő, szitakötő, Adjál egy kis aranyat, aranyat! Gólyát látok, egy lábon állok. Aki nem áll egy lábon, szamár lesz a nyáron. Osváth Erzsébet: Bőkezű Július Július a vendégváró Mindig szíves vendéglátó. Sétálni hív, menj vele, Tárva-nyitva erdeje. Gólya, gólya, gilice, Mér jársz a mocsárba? Kigyót, békát, tücsköt, prücsköt, gyűjtök vacsorára. Kis kertemben uborka, reá kapott a róka, Várj meg róka megleslek, Komáromba vitetlek. Béka, béka, brekekke, Jól vigyázz a bőrödre! Mert a gólya erre jár, Békacombot vacsorál. Tornóczi Köles Ildikó: Nyári dal Fű, fű, zsenge fű, szól a tücsök hegedű. Selymes pázsit, puha rét, dolgos, szorgos hangya nép, pillangó és pacsirta csalogat a határba. Esik eső, jaj-jaj-jaj! mindjárt itt a zivatar. Tüzes villám cikázik, Aki nem fut, megázik Az icipici pókfi a vízköpőbe bújt, Jött egy nagy zuhé és kimosta a fiút Felderült az ég és kisütött a nap és az ici-pici pókfi megint fölszaladt Rigómama számolgatja, Meg van-e az öt fióka? Egy, kettő, három, négy, öt, Mind megvannak, ásítoznak, Lassan-lassan elcsitulnak. Gólya, gólya hazaszállj! Fél lábon ne álldogálj! A fészkedbe feleséged, gólyafiókát nevelget.