MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK

Átírás

1 MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 3. Szerkesztette Bolla Kálmán Bolla Kálmán, szerk. Budapest

2 Tartalomjegyzék ELŐSZÓ... 3 BENCZE LÓRÁNT... 4 FÖLDI ÉVA...37 GULYA JÁNOS...53 HAVAS FERENC...91 HIDASI JUDIT CS. JÓNÁS ERZSÉBET KAKUK ZSUZSA KEMÉNY GÁBOR KESZLER BORBÁLA É. KISS KATALIN KLAUDY KINGA LENDVAI ENDRE PÉNTEK JÁNOS ZIMÁNYI ÁRPÁD ZOLTÁN ANDRÁS FÜGGELÉK RÖVIDÍTÉSEK

3 ELŐSZÓ A Magyar Nyelvész Pályaképek és Önvallomások c. sorozat három részben, három kötetben készült el és összességében 90 nyelvész életpályáját tartalmazza. Elmondhatjuk, hogy az utóbbi fél évszázad magyar nyelvész értelmisége a szakmai tevékenységet és az elért eredményeket illetően meghatározó mértékben és hitelesen van képviselve a pályaképekben, s emellett az önvallomások, méltatások számos egyéni és társadalmi sajátosságot is felvillantanak. Akik kimaradtak (kevesen vannak), különböző okokból nem vállalták a megmérettetést. Most, amikor bezárom a sorozatot, arra törekszem, hogy az elkészült anyagot valamilyen formában közreadjam. A sorozat 1975-ben videofelvételekkel indult olyan szándékkal, hogy képben és hangban is nyomot hagyjunk magunkról, hogy szabadon és kötetlenül vallhassunk pályánkról, mintegy üzenetként, esetleg tanulságul is az utánunk jövő generációknak.(a munka egyéni vállakozásként kezdődött, önkéntes közreműködőkkel, segítőkkel folytatódott és magánszorgalommal fejeződik be, élvezve mindvégig a hivatalosság nemtetszését.) Később, 1986 után vetődött fel, hogy írásban is jó lenne hozzáférhetővé tenni a vallomásokat, valamint kibővíteni az illető nyelvészek írásainak bibliográfiájával és a róluk szóló méltatásokkal, viszszaemlékezésekkel. Így született meg a zöld füzet -sorozat. A nyomdakész kéziratokat tanszéki munkatársaimmal készítettük, a nyomdai előállítás/sokszorosítás költségét szponzorok vagy ki-ki maga biztosította. Forrás hiányában a füzet nem jelent meg. Ez 2002-től csak annyiban változott, hogy a nyomdakész kéziratot a felkért pályatárs által prezentált anyagok alapján a sorozatszerkesztő és technikai szerkesztő állította elő, s a nyomdai sokszorosítás költségéről kizárólag az illető nyelvész gondoskodott. A megjelentetés nem volt kötelező. Terveztem és ígértem az összes pályakép könyvformában való megjelentetését. Erre ban nyílt lehetőség, amikor a Zsigmond Király Főiskola a nyomdaköltség finanszírozásával 2 kötetben (656 és 691 lap terjedelemben) 72 nyelvész pályaképét közreadta. (A pályaképek e két kötete nincsen könyvárusi forgalomban, de megrendelhető ben: erdos.bela@zskf.hu, levélben: Zsigmond Király Főiskola, 1300 Budapest, Pf. 47. vagy telefonon: Erdős Béla, /162.) Közben elkészült a 3. kötet kézirata is, benne újabb 15 nyelvész pályaképével. A könyvek anyagából, továbbá nyelvészenként egy kb. 3 perces hangillusztrációból, valamint az összesítő adattáblázatokból és a megjelent recenziókból egy.htm formátumú CD-s változatot készítettem, amely szintén kiadásra vár. Addig is, amíg a 3. kötet papíralapú kiadása, továbbá a teljes tartalom e-könyv formában való közreadása megvalósulhat, honlapomon teszem mindenki számára hozzáférhetővé (nem eltulajdonításra) az újabb pályaképeket. Budapest, októberében 3

4 BENCZE LÓRÁNT 4

5 VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL Ízelítők a nevetségessé silányult kegyetlen múltból, avagy a Gondviselés fintora I. Lőrincze Lajos nyelvművelő apostol nagybátyja, Lőrincze Géza református lelkész keresztelt meg, evangélikusnak anyakönyveztek, és végül katolikusnak neveltek. Nagyapám temetésén a kiscsányi temetőben éppen megkíséreltem elolvasni a családi kripta melletti fejfán az elmosódott Keresztes nevet, mire egy idős paraszt bácsi megszólalt: Ő volt a komája. Keresztes Kálmán nyelvész apja volt Nagyapám legjobb barátja? 1952-ben a pécsi belvárosi templom káplánja, Pohly János a kezembe nyomott néhány könyvet, hogy írjak tanulmányt Pázmány Péterről. Nem tudtam, mi az a tanulmány, és nem tudtam, ki az a Pázmány Péter, de általános iskolai dolgozatnál jóval hosszabban értekeztem róla. Ugyanebben az időben a pécsi Mátyás Király Utcai Általános Iskolában Tantó István, egykor református kántortanító 'készüléket' szerkesztett a éves tanulóknak, és hihetetlen energiával és izzó szeretettel verte belénk a szófajok és a mondatrészek különbségét. Énekórákon lelkes híve volt a Kodály- -módszernek. Sem ő, sem én nem sejtettük, hogy egyszer majd ott állok Kodály Zoltán temetésekor közvetlenül a még nyitott sír mellett előénekesként három bencés szerzetestársammal. Sok év leforgása után lettem nyelvész, negyvenkét éves koromban, mint Balázs János. Úgy történt, hogy egy neves irodalmár akadémikus tíz éven át ült egy tanulmányomon. Sem vissza nem dobta, sem meg nem jelentette. Magyarán elfektette. Akkor gondoltam nagyot, 'az utcáról' bementem Szende Aladárhoz, Lőrincze Lajos mellett a Magyar Nyelvőr akkori főszerkesztőjéhez. Neki annyira tetszett a tanulmányom, és annyira be akarta hozni a tízéves késést, hogy elszaladt a nyomdába, visszavett egy kéziratot mondván, az még ráér, és betette helyébe az enyémet. A történetnek váratlan folytatása is lett, afféle édes történet a szakmaiságról. II körül az Edinburghi Egyetem a fonetika-fonológia fellegvára volt Vértes O. András szerint ben ott töltöttem egy hónapot. Nem kisebb tanár is tanított, mint M.A.K. Halliday. Egyszeregyszer együtt kávéztunk, teáztunk, de akkor én még nem tudtam, hogy 'olyan nagy'. (Ezzel ellentétben Fónagy Ivánról már tudtam, milyen nagy, amikor Párizshoz közeli otthonában felkerestem, de azt mégsem, mit jelentett, hogy már második alkalommal palacsintát sütött nekem. Ez számított nála a teljes szakmai elismerésnek) ben az ELTE-n tanítva nem láttam tisztán egy hangtani kérdést. Megkérdeztem kedves kollégámat, kihez fordulhatnék. Azt válaszolta: Hááát, Vértes O. Andráshoz, de az akkora nagy ember, hogy nem áll szóba magával. Erre mondják, 'se köpni, se nyelni nem tudtam'. Akkoriban ugyanis már vagy két évtizede jó barátságban álltam András bácsival, de hallgattam. Aztán folytatta: Hááát, Szende Tamás (hatásos szünet), de az is olyan nagy ember, hogy az sem áll szóba magával. Máig is csodálattal emlékezem a női intrikának ezen bájos megnyilvánulására. A tőlünk harmadik szobában lévő Fonetikai Tanszékről meg szót sem ejtett. Ez volt péntek délelőtt. Ebédtájt hazaérkezve feleségem 5

6 azzal fogadott: Ismered Szende Tamás nyelvészt? Föl kellene menni hozzájuk és megmutatni, hogyan kell felvetést készíteni a gobelin szövőszéken. Hááát így állt szóba velem a másik nagy ember is még aznap délután. Ennek a 'felvetésnek' lett a folytatása, hogy Szende Tamás édesanyja, az angol török szakos tanár, hetvenéves korában elkezdett tanulni gobelint szőni, és hetvenöt éves korára kiállításon is szerepelt. Mindhárom gyermekének lakásában ott az általa készített gobelin. III. Még négy, hasonlóan bájos szakmai élményben részesített a Magyar Tudományos Akadémia. Az egyik az volt, hogy 1980 körül megpályáztam akadémiai ösztöndíjat. Nem kaptam meg, pedig három egyetemi tanár, köztük egy akadémikus támogatta a témát is, személyemet is. Amikor erre rákérdeztem a titkárnál, azt válaszolta: Nálunk ez nem számít. Valaki másnak akarták adni az ösztöndíjat, de a vizsgán valójában én nyertem meg, ezért abban az évben inkább nem adták ki. A vizsga pedig a következőképpen zajlott. Balázs János és egy másik egyetemi tanár vizsgáztatott. Két és fél órán át faggattak, nem a stilisztikáról, ami várható lett volna, és amiből doktoráltam, hanem fonetikából és fonológiából, amelyek nem szakterületeim. Edinburghi tartózkodásom ekkor gyümölcsözött. Kint várakozó feleségem és a többi vizsgázó nem tudták mire vélni ezt az embertelenül hosszú kínzást. Én sem, hiszen Balázs Jánost mindenki úgy ismerte, hogy soha senkinek nem ártott. Utólag megkérdeztem Balázs Jánost, miért tettétek ezt velem. Mosolyogva válaszolt: Megadtuk a módját. Ebből jöttem rá, hogy ők ketten megalapozottan nekem akarták adni az ösztöndíjat. Nem sokáig bánkódtam, mert két hét múlva Szathmári István meghívott az ELTE-re adjunktusnak. IV. M /5. Szamosi László fedőnevű ügynök jelentéséből (1966): A II. Vatikáni Zsinat eszméje, a pannonhalmi bencések hazai és külföldi kapcsolatai a rend egy kisebb, belső körét arra indították, hogy az adott egyházpolitikai körülmények között próbálják az egyetemes kereszténység szándékát megvalósítani, az egységre törekvést Pannonhalmáról kiindulva propagálni. Mozgatói Sólymos Szilveszter, Söveges Dávid és a kettejük hatására Legányi Norbert főapát volt. A főapát jobbára nevét, támogatását adta ezekhez a törekvésekhez. Budapest, külföld és Pannonhalma között a Budapesten tanuló bencés egyetemisták, Bencze Anzelm és Korzenszky Richárd, Sulyok Elemér vállaltak fontos szerepet. Ehhez a jelentéshez hozzá kell tennem, hogy a Pannonhalma Debrecen híd megépítésével már a két világháború között is kísérleteztek, sőt száz évvel korábban nem kisebbek, mint Guzmics Izidor apát és Kazinczy Ferenc. Eredmény: dr. Korzenszky Richárd ma a tihanyi bencés apátság újraalapító és újjáépítő perjele, dr. Sulyok Elemér pedig egyetemi tanár és főiskolai rektor. Korzenszky Richárd volt az egyetlen, aki észrevette, hogy hetekig gyötrődtem a zsámbéki főiskolai hallgatók fogadalmi szövegének megfogalmazásán. Sólymos Szilveszter, akit tévedésből (!) életfogytiglanra ítéltek az 1950-es években, és aki mégis maga volt az optimizmus, nemrég hunyt el. Engem az a politikus nevezett ki főigazgatóvá, mai szóval rektorrá, akinek csapata Söveges Dávidot 1957-ben félholtra verte, mert megtalálták nála Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versének kéziratát. Nem tartottam illendőnek személyesen átvenni a kinevezést, de engem kértek föl később, hogy írjam meg Söveges Dávidnak, a kiváló szónoknak és retorika tudósnak az életrajzát az első magyar nyelvű retorikai enciklopédiába, miután az 1980-as években több évtized után sikerült visszaállítanom a retorika oktatását az ELTE Bölcsészettudományi Karán, és megtartottam az első retorikai előadásokat Sinkovits Imre és Bánffy György 6

7 segédletével. Közelről megcsodálhattam nemcsak művészetüket, hanem az igazán nagyokra jellemző alázatosságukat. Mivel az egyetem rektora is megjelent az első órán, azok az egyetemi tanárok is ott ültek az első sorban, akik éveken át akadályozták a retorikaoktatás bevezetését. Sem előtte, sem utána nem tartottam olyan előadást, ahol egy rektort és több egyetemi tanárt sorolhattam hallgatóim közé, de azóta már szinte minden egyetemen és főiskolán bevezették a retorika tantárgyat, és tanítja boldog, boldogtalan. Ami pedig a keresztény egységre törekvést illeti, az 1990-es években katolikusként annak a bizottságnak lettem állami hatóságok (MAB, OM) által kinevezett elnöke, amelyik hivatalosan, államilag elismerte a református és evangélikus teológiai egyetemi tanárok tudományos teljesítményét és fokozatát. Életem egyik legnagyobb megtiszteltetésének érzem, de groteszknek is, mert olyan nagynevű tanárokat kellett hivatalosan elismernem aláírásommal, akikre már korábban is felnéztem, és igen nagyra tartottam, és akiknek a munkássága réges-régen és országszerte elismertségnek örvendett. V. Amikor útlevélért folyamodtam az 1960-as évek végén, Bonifácról (civil nevén dr. Peter Manternach, chevegtogne-i bencés, teológus, később pszichiáter orvos) vallatott egy úgynevezett 'kétborítékos' azaz mind a belügyminisztérium, mind az Állami Egyházügyi Hivatal alkalmazottja, vagyis mindkét helyről fizetést húzott, ijedtemben így szóltam: Azt hittem, hogy az önök beépített embere. A kétborítékos válasza: Főhadnagyi becsületszavamra (sic!) mondom, nem a mi emberünk, nem mi küldtük. Biztosíthatom, hogy mi ilyet nem teszünk. Ekkor tudtam meg, hogy főhadnagyi rangban volt, és ettől kezdve többet nem faggattak Bonifácról, akivel azóta is ápoljuk barátságunkat, különösen mióta ez nem bűn. A svájci állam ösztöndíjával tanulmányoztam 1993-ban a metaforák használatát a gyógyításban éppen azon a königsfeldi klinikán, ahol súlyos testi és szellemi fogyatékosokat gondoznak, és ahol ő is dolgozott. Ennek a klinikának az elődjét, egy betegápoló kolostort, amelynek temploma és romjai a mai klinika épülete mellett ma is megvannak a klinika és a helyi közösség használatában, az utolsó Árpád-házi királyné, boldog Ágnes alapította az 1300-as évek elején, miután férje, III. András király meghalt, és tanácsosabbnak látszott elhagynia az országot. Ezt tanácsolták nekem is többször 1956 és 1989 között, de nem hallgattam a jó tanácsra, pedig egyszer cambridge-i ösztöndíjat ajánlottak föl. Ugyancsak svájci állami támogatással közös kutatás is született a zsámbéki főiskola és a fribourgi egyetem között a neves katolikus pedagógus, Fritz Oser professzor vezetésével. Egyik tanártársam e kutatás nyomán szerzett PhD fokozatot. VI ben állásért kilincseltem jogász rokonom ajánló levelével egy tucat helyen, végül a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának főigazgatója, dr. Rózsa György kockáztatta meg, hogy főkönyvtárosként alkalmazzon. Húsz--harminc év múltán a Rózsa Borka-díjat, amelyre titkosan, jeligésen lehetett pályázni, az első tizenkét évben vagy tízszer zsámbéki főiskolás hallgatóim, pontosabban Bakonyi Anna tanárnő neveltjei nyerték el. Utólag tudtam meg, hogy Rózsa György alapította ezt a díjat óvónő felesége emlékére. Az Akadémiai Könyvtárban több hozzám hasonló 'deklasszált' elem is munkához jutott, akikkel öröm volt a hivatalból is elolvasott könyvek, különösképpen a Z könyvek (zárolt könyvek) eszméit kicserélni. Többek között Hamvas Béla akkor még kéziratban lévő írásaiból 'kellett' hallgatnom idézeteket nap mint nap. 7

8 VII. Nyelvésznek vallom magam, de inkább csak nyelvész melléfogásaimmal dicsekszem, itt azzal is csupán csak eggyel. Hírül adták, hogy dr. Takács J. Nándor OCD az egyetlen püspök Kelet-Európában, aki még tud latinul beszélni. Ezért elhatároztam, hogy ötvenéves papi és tízéves püspöki jubileumán latinul köszöntöm. Olvasni tudok latinul, de csak egyházi latint, klasszikust nem, sohasem írtam latinul, sohasem beszéltem latinul. Megírtam a latin beszédet, annak rendje módja szerint el is mondtam emlékezetből. Egy ragozásnál elakadtam, de Nándor püspök kisegített. Aztán jött a baj. Az ünnepségen részt vett Rómából a karmelita rend vice-generálisa is. Beszédem után azonnal odarohant hozzám, azt gondolván, végre van itt valaki, aki latinul is tud, és elkezdett folyékonyan és meglehetősen gyorsan latinul társalogni velem, olyan szavakat, illetve jelentéseket is használva, amelyek talán olaszból lettek visszalatinosítva vagy mai jelentéssel felruházva. Kivert a veríték, de eldöcögött a dolog, mert szerencsémre a jelen lévő magas méltóságok hamar elszólították mellőlem. Még egy latin beszélgetésre került sor hamarosan, pár szó erejéig, és így nem okozott gondot II. János Pál pápával. Ő is nehezen beszélt, de ő megrokkant egészsége miatt. A szeme azonban barátságosan villant Apor Vilmos nevére. VIII. Retorikai túlzás nélkül mondhatom, hogy a saját tudásom annyicska, mint a piszok a körmöm alatt, ami talán nincs is, és ha tudok egyáltalán valamit, azt pannonhalmi bencés szerzetestanáraimtól tudom, és amit tanulmányaiban megírtam, azt is tőlük tanultam, elsősorban dr. Söveges Dávidtól és dr. Dezsényi Lóránttól, továbbá dr. Kolozs Bertoldtól, dr. Bajtai Orostól, Pulay Csabától, dr. Sámson Edgártól, dr. Hajdú Lukácstól, Faggyas Edvintől, Esztergályos Tibortól, Kovács Arisztidtól, Jáki Zénótól, későbbi szerzetestársaimtól, Pintér Ambrustól, dr. Áment Lukácstól, dr. Várszegi Asztriktól, a már említettektől és a többiektől. Szerencsés voltam abban is, hogy az ELTE-n Stephanides Károlyné és Szathmári István tanáraim ugyanannak a beállítódásnak a teljes nyitottságnak és a szigorú határoknak a gyakorlatát képviselték keményen, amelyet Szent Benedek Regulája megkövetel: a tanár ne legyen személyválogató, de ugyanakkor kinek, kinek az egyéniségéhez szabja a követelményeket. Azokat emelje ki, akik arra méltók. Dezsényi Lóránt példáját követve azokat a hallgatókat tiszteltem leginkább, akik mertek ellentmondani nekem, és mertek megcáfolni. Ezt nem értették a többi hallgatók, gyakran még ők sem. IX. Ugyanakkor ebben a szellemben kiáltottam el a zsámbéki főiskolán több száz hallgató előtt, hogy a főiskola nem demokrácia! Nosza, lett nagy fölzúdulás, de aztán végül hosszan tartó megnyugvás: világosabbak, határozottabbak lettek a mindennapi élet körvonalai. A diák és tanár egyenlő mint ember, de nem egyenlő mint tanár és diák. A diák majd az lesz, ami most a tanár, de még nem az. Nem döntheti el a diák, mit tanítson a tanár kivéve a bencés Regula szabályának esetét, ti. hogy a fontosabb tennivalókban mindenki tanácsát ki kell kérni, még a fiatalokét is, mert gyakran a fiatalabb tudja, mi a jobb. De ez is tanács, nem döntés. Különben meg Szent Benedek Regulájának a vezetőkről szóló fejezeteit, mondatait használtam mutatis mutandis menedzser-könyvként. Rövidségük mellett felértek több száz oldalas szakkönyvekkel, és naponta felidéztem őket emlékezetből. Igyekeztem vezetőként senkit meg nem ítélni, de a tetteket igenis minősítettem. Ez minden vezetőnek kötelessége. Valahányszor beléptem a főiskolára 8

9 vezetőként vagy a tanterembe tanárként, Söveges Dávid és Jámbor Mike szavai csengtek a fülemben. Söveges Dávid első gimnáziumi órám előtt majd hogy rám nem ripakodott: Vigyázz! A hatalom három gyerek fölött is hatalom!, illetve a hatalom méregpohár, és meglehetősen nagy kortyokban kell inni belőle!. Mégis, kezdő buzgóságomban egyszer kilencféle tesztlapot írattam két órán át a hallgatók zúgolódása közepette egyetemi szemináriumi órán. Amikor otthon elmondtam, nagyobbik lányunk odabökte: Ez nagy szemétség volt tőled, apa! A következő héten idéztem őt a hallgatóknak, mire igenlően bólintgattak és megnyugodtak. De többé nem írattam kilencféle tesztlapot egyszerre, legföljebb hármat. Mindig csodáltam azokat a visszaemlékező öregeket, akik azt nyilatkozták, ha újra kezdhetném, ugyanezt tenném. Sok mindent másként tennék, ha újra kezdhetném. Egyébként is gyanakvással szemléltem a 'sikeres' pedagógusokat. Nem hiszem, hogy a pedagóguspálya sikerágazat. Nekem inkább csak kudarcaim voltak a nevelésben, pontosabban sohasem tudom meg, mi bizonyult sikeresnek, hiszen nincs igazi visszacsatolás, csak töredékek. Ha pedig negyven-ötven év után rájövök, mi is történt, már késő, nem lehet visszamenőleg javítani, változtatni a módszeren. Egy volt diákom 1974-ben megfogadta, hogy minden évben üdvözlő lapot küld karácsonyra és húsvétra. Minden alkalommal jólesik, de soha sem árulta el, miért hálás. Kolléganőm lányát vizsgáztattam az egyetemen, de a neve alapján nem vettem észre, anyja nevét pedig nem néztem meg az indexben, meg különben sem érdekelt az ilyesmi. Másnap jött a tanárnő, hogy a lánya panaszkodott: Életem legnehezebb vizsgája. Kérdeztem, hányast kapott. Ötöst. Akkor meg nem értem, mi a baj válaszoltam. Néhány év múlva az ő nevelt fia feleségül vette az én kisebbik nevelt lányomat, de az egész ettől függetlenül történt. Egy idősebb hallgató már vagy hatodszor futott neki a nyelvészeti szigorlatnak (akkoriban miniszteri engedéllyel mint utolsó lehetőséggel). A tanszékvezető szerint alkalmatlan volt a tanári pályára, és ezért a dékánnal együttesen elrendelték, hogy a Bencze vizsgáztassa, az majd végre biztosan elhúzza. Húzott is a szegény hallgató egy tételt, nemigen tudta, de hogy biztos legyen az elégtelen, kapott egy olyan mondatot elemzésre, amelyet magyarázni lehetett ugyan, de nem volt megoldása. Megoldotta, illetve kinyitott egy megoldási lehetőséget. Vak tyúk is talál szemet. Kénytelen-kelletlen átengedtem elégséges jeggyel. Erkölcstelen lett volna megbuktatni. X. Egyszer egy tanárkolléga fölrótta, hogy azért kedvelem a főtitkárt, mert hízeleg nekem. Két hétig e szerint figyeltem a főtitkár viselkedését. Háromszor mondott ellent. Egyszer négyszemközt, egyszer kisebb körben, egyszer pedig nyilvánosan megcáfolt, ami nagyon kellemetlen volt nekem, de attól fogva még inkább megbíztam benne hibái és a vádaskodások ellenére. Különben a hízelgést általában eltűrtem, de belül nevettem rajta, és mindig Csernoch hercegprímás mondását idéztem magamban, néha hangosan is: Hazudsz kutya, de jólesik. Két olyan dicséret ért, amelyre büszke vagyok. Volt tanítványom beszélgetni kezdett egyetemi folyosón feleségem unokahúgával, és amikor kiderült, hogy mindketten ismertek, tanítványom ékes magyarsággal felkiáltott: K va jó fej volt!. A másikat titkárnőmtől kaptam. Többhetes svájci útról hazatérve megkérdeztem, hogy s mint mentek a dolgok nélkülem. Sokkal jobban, mint amikor itthon tetszett lenni szaladt ki hirtelen a száján, és elpirulva gyors mentegetőzésbe kezdett. Leintettem, hiszen az a jó vezető, akinek távollétében is jól működik az intézmény. 9

10 Faggyas Edvin, filozófiatanárom, aki eredetileg biológiatanárként végzett, egyszer fogta magát, és elégette kézzel írt biológia-óravázlatait. Ez akkor megdöbbentett, hiszen még nem létezett személyi számítógép, amellyel könnyedén újra lehet írni, javítgatni a jegyzeteket. Példájától nem tudtam szabadulni, és évente, kétévente átdolgoztam a jegyzeteimet, ötévente csaknem az egész korábbit elhajítottam, és újat írtam. Ez nagyon leterhelt, de nem volt mentes az élvezettől. Azt az alapállást, hogy minél többet tudok, annál nagyobb mértékű a tudatlanságom, Vértes O. Andrástól vettem. Hogy Leuvenben tanulhattam, em. prof. Muzslay István SJ-nek köszönhetem. Utólag értesültem és szégyenkeztem, mert hogy a saját zsebéből fizette az ösztöndíjamat után sem féltem a hazatelepült jezsuiták szellemi lelki, egyáltalán emberségbeni fölényétől, hanem inkább boldogan sütkéreztem benne. Egy levélben ismeretlenül és arcátlanul hazahívtam Tokióból a hét nyelven előadóképes Nemeshegyi Péter SJ professzort mintha csak tőlem függött volna, hogy legyen az egyetlen falusi főiskola tanára. Haza is jött a római generális parancsára. Az efféle arcátlanságban példaképemnek tekintettem Havasy Gyula plébánost, akit már életében szentként tiszteltem. Olyan feletteseim voltak a katolikus főiskolán, mint Kenéz Enikő tartományfőnöknő és dr. Takács J. Nándor OCD megyés püspök, akikre egyéniségük és bölcsességük miatt kellett fölnéznem, nem a fölöttem való hatalmuk miatt. Beosztottaim tapasztalata miatt vezettem jól a főiskolát, amikor jól vezettem. Ha pedig sikerült a tanítványaimtól tanulnom, nem pedig nekik tőlem, mindig jó érzéssel töltött el. Hálás vagyok feleségemnek és gyermekeimnek heves kritikájukért, gyengéd türelmükért, szelíd megértésükért, fiam kitartó lelkesedéséért, menyem és két vőm tiszteletéért, amellyel elnézték és elnézik tudományos sertepertélésemet. Epilógus Húsz éven át a pannonhalmi várfalról, tizenkét éven át a zsámbéki vártorony ablakából, közben pedig tizenhét évig a Duna-part két felső kövén ülve szemléltem a világot. Láttam Pázmány Péterrel az élet igéjének éhségét. Arany Jánossal néztem elvonulni sok kevély fogatot, fényes tengelyt, cifra bakot. El-elmerengtem József Attilával, hogy fecseg a felszín, hallgat a mély. Radnóti Miklóssal nékem otthonom e táj. Sokan vettek körül szeretettel, megbecsüléssel és féltő gonddal. Élveztem a csapatmunkát és a szellemi szabadságot, amely teljes körű volt Pannonhalmán, de az ELTE-n sem kérte számon tőlem senki, hogy mit tanítok, kivéve kétszer, akkor sem a párt, hanem a kisebbrendűségi érzés nyomoroncsága (1985-ben és 1989-ben). Törekedtem a hiteles humanizmus szolgálatára, párbeszédben mindenkivel, kritikusan mindenekkel, kinyílva a tudás előtt, szenvedélyesen a méltóságunkért, odahajolva az emberhez. Nem páváskodva, hogy az enyém az igazság, a szépség, a jóság és az üdvösség, de bizonyosságban, hogy létezik ezek Ősforrása, hogy 'van értelme'. Együtt lélegeztem és cselekedtem, csetlettem és botlottam, sőt vétkeztem a korral, környezettel szétválaszthatatlanul és összekeverhetetlenül. Várom és reménykedem, hogy mint a lováról lebukó kóbor lovagnak, a kengyel és a föld között még bocsánat adassék február

11 A pályakép fontosabb adatai Született: *Sellye, december 6. Nős, felesége Örsi Zsuzsanna gobelintervező-művész, három gyermek, öt unoka Tanulmányok: : horizontál-esztergályos gyakornok : Szent Gellért Főiskola, Pannonhalma : Eötvös Loránd Tudományegyetem : Leuveni Katolikus Egyetem (4 hónap) 1993: Schweizerischer Nationalfonds ösztöndíja, Königsfeld (pszichiátriai klinika), Fribourg (egyetem), kutatási téma: Sprache und Metapher in der Therapie. Végzettség: 1969: magyar angol szakos középiskolai tanár, Eötvös Loránd Tudományegyetem 1971: egyetemi doktorátus nyelvtörténetből és stilisztikából (Az értekezés címe: Pázmány Péter és Kosztolányi Dezső prózastílus), ELTE BTK 1984: a nyelvtudomány kandidátusa (Az értekezés címe: A metapherein interdiszciplináris megközelítése) 1996: PhD, habil., ELTE BTK Nyelvismeret: angol, német (előadóképes), magyarra fordított hollandból, franciából, latinból, ógörögből, oroszból Munkahelyek és beosztások: : Pannonhalmi Bencés Gimnázium, gimnáziumi tanár : Szent Gellért Főiskola, megbízott előadó, Anzelm néven bencés szerzetestanár, 1975-ben kilép, majd az Apostoli Szentszék engedélyével egyházi házasságot is köt : a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, főkönyvtáros : Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Mai Magyar Nyelvi Tanszék, adjunktus : ugyanott Hermeneutikai, Retorikai és Szövegtani Szakcsoport alapítása, szakcsoportvezető egyetemi docens : pozsonyi Comenius Egyetem, Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék, vendégtanár, : Zsámbéki Tanítóképző Főiskola, majd Apor Vilmos Katolikus Főiskola, főigazgató, tanszékvezető (Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék), uo. egyetemi tanár 1997-től : felsőoktatási referens az Oktatási Minisztériumban : egyetemi tanár, Kommunikáció Tanszék, Eszterházy Károly Főiskola, Eger 2005-től egyetemi tanár a Vallástudományi Kutatócsoportban és a Nyelvtudományi Tanszéken a Kommunikáció- és Művelődéstudományi Intézetben a nemrég elhunyt dr. Juhász István elnök által alapított magánfőiskolán: Zsigmond Király Főiskola, Budapest Kutatási területek: stilisztika, retorika, vallásos kommunikáció, különös tekintettel a metaforahasználatra Eddigi oktatói tevékenység: 1981-től egyetemi és főiskolai oktató, oktatott tárgyak: magyar leíró és történeti nyelvtan, stilisztika, jelentéstan, szemiotika, hermeneutika, médiaretorika, médiaelmélet, bevezetés az általános és alkalmazott nyelvészetbe, bevezetés a kommunikációelméletbe, bevezetés az antropológiai nyelvészetbe. 11

12 Jelenleg tanított tárgyak: szemiotika, retorika, kommunikációelmélet, középkori filozófia szövegolvasás, a keresztény Nyugat a középkorban. Fontosabb szakmai és közéleti teljesítmény: 1981: Sir John Eccles Nobel-díjas agykutató a kandidátusi értekezés angol nyelven megjelent bevezetőjéről: well written and very interesting 1986: az első kognitív nyelvtani szemináriumok (Magyarországon) az ELTE-n 1987-től a retorikai, szövegtani és hermeneutikai előadások bevezetése az ELTE-n, pszicholingvisztikai előadások bevezetése a tanszéken : a világon az első ciganológia/romológia tanszék megalapítása, később az első cigány/roma óvodapedagógus és tanító szak megalapítása és indítása : A Hét Szabad Művészet Könyvtára könyvsorozat alapító főszerkesztője; mintegy 40 kötet jelent meg, kötetenként átlag 12 ív terjedelemben a kommunikáció, a kognitív lélektan, a magatartástudomány, a számviteli ismeretek, a stratégiai tervezés, a közgazdaságtan, a statisztika és demográfia, a jog, a nyugdíjpénztárak, a jelentéstan, a stilisztika, a történetkritika, irodalomtörténet stb. témaköréből; a sorozat idegen nyelvű változatának, a Bibliotheca Septem Artium Liberalium főszerkesztője: CD-k és CD Romok, az első gobelintörténet CD Rom megjelentetése : a Főiskolai Főigazgatói Konferencia elnökségi tagja : a Magyar Akkreditációs Bizottság Nyelvészeti (és Filozófiai) Szakbizottságának tagja, közben a Pedagógiai Kollégium tagja : az Egyházi és Felekezeti Egyetemek és Főiskolák Kollégiumának alapító elnöke : főszerkesztő-helyettes, szerkesztő: Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis De Rolando Eötvös Nominatae, Sectio Linguistica 1996: az első Klebersberg Kunó-emlékérem pedagógiai munkásságért : Széchenyi professzori ösztöndíj 2003: részvétel a vallástudomány egyetemi szak indításában 2006: részvétel az első vallástudomány MA szak megalapításában és indításában 2004-től az első magyar nyelvű vallástudományi folyóirat, a Vallástudomáyi Szemle alapító főszerkesztője Vendégelőadások, konferencia-előadások (válogatás): Gödöllő (retorikai előadássorozat), Prága (ikonikus nyelvtan), Bécs (romológia), Duisburg (politikai nyelv, referencia), Leuven (ikonikus nyelvtan), Graz (romológia, vallási kommunikáció), Cambridge (kultúraközi kommunikáció, kisebbségek), Montreal (Canadian Centre for Architecture rendezte Architecture and the Emblem nemzetközi konferencián az egész világról meghívott 12 előadó egyike, akiknek előadását kötetben megjelentették 1999-ben), Kolozsvár (bevezetés az antropológiai nyelvészetbe 30 előadás 2004, 28 előadás 2005), Szeged, Piliscsaba (magyar nyelvtörténet, hermeneutika) 12

13 BIBLIOGRÁFIÁJA * Ádventi gondolatok és könyörgés. Új Ember XXI/47. november p. A keresztény ünneplés. Teológia III/ Hitoktatás és nevelés. Teológia IV/ Mint a holtak zsengéje. Vigilia XXXVI/ Én és te. Teológia V/ Társszerző: Söveges Dávid. (2. kiadás: In: Schola Servitii. Ed. by Elréd Borián. Pannonhalma, 1990, ) Pázmány Péter és Kosztolányi Dezső prózastílusa. Budapest, 103 p. (ELTE NyelvtDolg 10.) An Analysis of Romans XIII New Testament Studies József Attila: Betlehemi királyok Kultúrrétegek a versben. Literatúra IV/ A metafora és a nyelvi norma kérdéséről. MNy LXXXVII/ On the Metaphorical Animal. AUB SLingu XII. 1981, l982. A White Dog in the Universe. (On the Poetic Language of Katalin Ladik). AUB SLingu XIII, Búvópatak nem apadó forrásból. MN június p. Ladik Katalin: Négy fekete ló mögöttem repül. ÉA IV/4. október december, 8. p A metafora meghatározása és helye az arisztotelészi fogalomrendszerben. FilKözl XXIX/ ; O Tempora, O Mores! (On Time and Tense in Text). AUB SLingu XIV, * Nem teljes. Négy-öt írás hiányzik. 13

14 1984. On the Survival of Ancient Beliefs in Metaphors of Contemporary Hungarian Poetry. NyK 86/ A Bible Lost or Regained? (On the Biblical Translations in the Works of Péter Pázmány). AUB SLingu XV, On the Survival of Ancient Beliefs in Metaphors of Contemporary Hungarian Poetry. NyK 86/ Vom Überleben uralter Mythen und Volksabergaluben als Metaphern in der heutigen ungrischen Dichtung. Congressus sextus internationalis fenno-ugristarum Thesen. Syktyvkar. 10. p. Conscious Tradition, Unconscious Construction or Subconscious Metaphors? (On Some Levels of Text Cohesion and Coherence). In: Text Connexity, Text Coherence. Aspects, Mehtods, Reults. Ed. Sözer, E. Buske Verlag, Hamburg, (Papers in Textlinguistics 49.) A remekmű mértéke. In: Számadás. Kosztolányi Dezső születésének 100. évfordulójára. Szerk. Fráter Zoltán. ELTE, Budapest, A metaforáló agy és elme. Valóság Kulturschichten im Gedicht Betlehemi királyok. (Drei Könige in Bethlehem) (1929) von Attila József. AUB SLingu XVI, Magyar embertül magyarul. Pázmány fordítási elve és gyakorlata a Kempis- -fordítás I. könyvének I. része alapján. Nyr A hiv magyarázat eredete. Pázmány bibliai idézeteinek fordításáról, forrásáról. Nyr Mythos and Logos: Aristotelian Synonyms? AUB SLingu XVII, Parva sapientia regitur mundus. Valóság A remekmű gyökerei. MNy St. Thomas Aquinas on Soul and Body. The Brain-Mind Problem. Philosophical and Neurophysiological Approaches. Contributors Otto D. Creutzfeldt, John C. Eccles, János Szentágothai. Ed. by Balázs Gulyás. Leuven p. A remekmű mértéke. Tanulmányok. 20. A Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete. Újvidék. Főszerk. Thomka Beáta Behold Thy Son. On the Source of Bible Translations in Medieval Hungary. AUB SLingu XVIII, Balázs János: A szöveg. Gondolat: Budapest, Hungarológiai Értesítő p. (Ism.) Szende Tamás: Megérthetjük-e egymást? Korunk kommunikációs zavarai. Gondolat, Budapest, 303. Nyr 111/ (Ism.) A gyógyító szó. In: A család jelentősége az egyén és a közösség életében. Szerk. Rátay Csaba. Sátoraljaújhely, (2. kiadás 1989, 3. kiadás: Gödöllő, 1990.) 14

15 A nyelvtani idő nyomában. In: A magyar nyelv rétegződése. Szerk. Kiss Jenő Szűts László. AkK, Budapest, Sándor Rot: Outlines of Present-Day Hungarian (L. Kossuth University, Debrecen. Summer Courses). TIT, Budapest, AUB SLingu XIX, (Ism.) Putatív szövegvizsgálati modell és alkalmazásának kísérlete. ELTE, Budapest, 68 p. Szövegviszonyok viszonya. In: Studia in honorem P. Fábián, E. Rácz, I. Szathmári oblata a collegis et discipulis. ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék. Budapest. Kiűzetés és rettenet. (Ladik Katalin: Kiűzetés. Magvető, Budapest Forum, Újvidék, 1988.) Hid 53/ (Ism.) ym fyw nekeod. (A középkori bibliafordítás eredetéről). Nyr 113/ A Quasi- Paleontological Approach to Speech. (Mythos and Logos under the Pretext of Aristotle). Proceedings of the Speech Research 89 International Conference, June 1 3, Budapest. HPP Hungarian Papers in Phonetics Uncertainty Principle and Symmetry in Metaphors. Computers Math. applic. Pergamon, New York. Vol. 17. No A magyar irodalmi, képzőművészeti és zenei stílusirányzatok és kapcsolataik a századelőn a Nyugat tükrében ( ). In: Tanulmányok a századforduló stílustörekvéseiről. Szerk. Fábián Pál Szathmári István. TanK, Budapest, A magyar irodalmi, képzőművészeti és zenei stílusirányzatok és kapcsolataik a századelőn a Nyugat tükrében ( ). In: Tanulmányok a századforduló stílustörekvéseirôl. Szerk. Fábián Pál Szathmári István. TanK, Budapest, A szecesszió nyelvi stílusjegyei. Lengyel Géza Tárlatok és képraktárak című írásának tanulságai (Nyugat I ). In: Tanulmányok a századforduló stílustörekvéseiről. Szerk. Fábián Pál Szathmári István. TankK, Budapest, Egy nemzeti bibliafordításról Verseghy olvasása közben. ItK Current Hungarian Grammar and Style in In a Current (Sodrásban), a Novel by László Dobos (Madách, Bratislava, 1984) L.A.U.D, Duisburg, Ikonicitás és szimmetria a magyarban. Nyr 114/ The Brussels Conference March 10, The Discourse Analysis Research Group Newsletter. The University of Calgary 6/2. Summer A stílus mint metanyelv. Irodalmi Szemle 1991/ Linguistic Action Verbs and Communicative Style in In a Current (Sodrásban), a Novel by László Dobos (Madách, Bratislava, 1984.) Studia in honorem Andrae O. Vértes oblata a collegis et discipulis. HPP Hungarians Have a Lot of Cultivated Lands (Ibn Rusta). On the Relationship of Hungarian, Old Turkish and Slavic Languages. In: Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon. I III. Szerk. Békési Imre et al. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság Scriptum Kft., 15

16 Budapest Szeged, A III. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson elhangzott előadások. Szeged, augusztus III. köt Lép a rigónak (Hamlet, I.3.). Az eufemizmus jelentésváltoztató szerepe a magyar nyelvben. Új Forrás 23/ (Sándor B. György fordítása) L.A.U.D. Symposium: Multidisciplinarity Research on Reference : History and Present State of the Art. The Discourse Analysis Research Group. Newsletter Vol 7. No Dia-legein. Valóság Élő szónak súlyos volta. Putatív szövegvizsgálati modell és alkalmazásának kísérlete. JGYTF, Szeged, (Szemiotikai szövegtan 3.) A macskának nyolc lába van. A referencia mint társadalmilag meghatározott ismeret. Hagyomány és újítás a mai magyar nyelvi kutatásban és oktatásban. ELTE NytudDolg Sodrás a Sodrásban. Nyr 115/ Fivefold Symmetry: A Model for the Parts of a Sentence. A grammatica speculativa in honorem István Tantó). AUB SLingu XXII, (2. kiad. L.A.U.D. Duisburg. 1991) Iconicity in Hungarian Grammar. In: Proceedings of LP 90. Linguistics and Phonetics: Prospects and Applications. Eds. Bohumil Palek and Pšemysl Janota. Charles University Press, Prague, Békési Imre: A gondolkodás grammatikája. Szöveg- és mondatszerkezeti elemzések. Tankönyvkiadó, Budapest, In: Szemiotikai szövegtan. 3. JGyTF, Szeged, (Ism.) Egy kognitív és szociointerpretációs morfológia körvonalai. In: Emlékkönyv Rácz Endre hetvenedik születésnapjára. Szerk. Kozocsa Sándor Laczkó Krisztina. ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék, Budapest, Springes to catch woodcock.s (Hamlet i.iii.). Euphemism as the principle governing semantic changes in current Hungarian political language. In: Diachrony within Synchrony: Language History and Cognition. Eds. Günter Kellermann Michael D. Morrissey. Peter Lang, Frankfurt am Main etc, The Metaphor Is Like the Owner of a House Who Takes New and Old Things out of His Storedom. In: Literary Theory and Biblical hermeneutics. Ed. by Tibor Fabiny. Acta Univ. Szeged. de A. József nomin. Papers in Egnlish and American Studies IV. Szeged, Az évi LXXV. törvény preambulumának nyelvi elemzése. Nyr 116/ Néhány megjegyzés a szövegtani kutatáshoz. Szemiotikai szövegtan. 5. JGYTF, Szeged, Sándor Rot: On Crucial Problems of the English Verb. (Bamberger Beiträge zur Englischen Sprachwissenschaft. 22). Peter Lang: Frankfurt am Main/Bern/New York/Paris, IRAL. International Review of applied Linguistics in Language Teaching. XXX/ (Ism.) Javaslat az informatikai alapú, kétfokozatú tanítóképzés bevezetésére. Iskolakultúra III/ Társszerzők: Sipos Lajos, Csébfali Károly és Szende Tamás. A Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola. Távlatok Deixis és referencia. (Kisenciklopédia dióhéjban). In: Emlékkönyv Fábián Pál hetvenedik születésnapjára. Szerk. Kozocsa Sándor. ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék: Budapest, (2. kiadás in: Szövegtani szemelvénygyűjtemény. Szerk. Antalné Szabó Ágnes Madarászné Marossy Ágnes. ELTE TFK, 1995,

17 Ha szív, akkor Belgium ha bölcső, magyarhon. Igen. V/ augusztus Animal interpretans. (Beszéd a Magyar Hermeneutikai Központ alapításakor). Egyház és Világ V/ Reference and Socially Determined Knowledge. I. In: Reference in multidisciplinary Perspective: Philosophical Object, Cognitive Subject, Intersubjective Process II. Ed. by Tamás Szende. Olms: Hildesheim, Méliusz Juhász Péter: Második beszéd a Jelenések könyve 9. fejezetéről. Kognitív és szociointerpretációs elemzés. In: 22 híres beszéd. Szerk. Székely Éva Móra, Budapest, Pázmány Péter A fiaknak istenes neveléséről. Kognitív és szociointerpretációs elemzés. In: 22 híres beszéd. Szerk. Székely Éva. Móra, Budapest, A zsámbéki modell a kommunikációra épülő tanítóképzés terve. In: Ahogyan/I. Előadások a magyarországi személyközi kommunikációról. Szerk. Lipták Ildikó. Sorozatszerkesztő Gabnai Katalin. Marczibányi Téri Művelődési Közpon,: Budapest, Emlékezés, szövegalkotás, szövegtípus. Szemiotikai szövegtan. 8. JGyTF, Szeged, Segédtételek Petőfi S. János szövegszemiotikai rendszeréhez. Szemiotikai szövegtan. 8. JGyTF, Szeged, De ezeknél nagyon kell vigyázni, mer ha ety hiba esik, kobomlik az egissz... A bekötis attul fük, hogy mijem mintát akarunk. Egy sajtóvita stílusának kognitív és szociointerpretációs elemzése. In: Emlékkönyv Szathmári István hetvenedik születésnapjára. Szerk. Laczkó Krisztina. ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék, Budapest, Szathmári István, Stílusról, stilisztikáról napjainkban. MNy XCI/ (Ism.) Functions of Style. Ed. David Birch, Michael O1Toole. London, Pinter (Linguistics Series). Helikon (Ism.) Pragmatics of Style. Ed. Leo Hickey. London New York, Routledge Helikon (Ism.) Stílus és értelmzés a nyelvi kommunikációban. MIKOR, MIÉRT, KINEK, HOGYAN I/1 2. Corvinus, Budapest, 443 p. On the Church as Communication. L.A.U.D. Duisburg, 48 p. Function Oriented Iconography in Cultural Context. In: European iconography East and West. Selected papers of the Szeged International Conference June 9 12, Ed. by György E. Szőnyi E. J. Brill. Leiden New York Köln, (Symbola et Emblemata VII.) A trópusok, az alakzatok és a metaforaalkotás. In: Hol tart ma a stilisztika? Szerk. Szathmári István. NTankK, Budapest, Jövőképünk. In: Evangéliumi nevelés lélekben és igazságban. Szerk. Jancsó Kálmánné Kelemenné Farkas Márta Korzenszky Richárd. Bencés Kiadó, Pannonhalma, Makay Ida Mit jelent nekem ez a nyelv című írásának retorikai szövegstilisztikai elemzése. In: Anyanyelv és iskola az ezredfordulón. XII. Anyanyelv-oktatási napok. Eger, Július Szerk. V. Raisz Rózsa. Budapest, (MNyTK 207.) 17

18 First Language Competence in Second Language Learning and Teaching. L.A.U.D. Symposium on The Cultural Context in Communication Across Languages. Duisburg, March. Abstract: L.A.U.D. Series A, p. Az ötös szimmetria mint a szintagmatikus viszonyok kognitív modellje. In: Absztrakció és valóság. Békési Imre köszöntése. Szerk. Molnár Emma. JGyTF, Szeged, Animal Interpretans. On Some Aspects of hermeneutics and of Stylistics. [Nem a fentebb idézett azonos című előadás fordítása!] In: Eds. Jean Perrot. Volume d hommages à Iván Fónagy. Paris Budapest. A szöveg mint ökoszemiózis. Antoine de Saint-Exupéry Le Petit Prince A kis herceg néhány szövegjelensége [On the Text as Ecosemiosis Some phenomena of the text Le Petit Prince A kis herceg by Antoine de Saint-Exupéry]. In: A szemiotikai szövegtani kutatás diszciplináris környezetéhez II. JGyTF, Szeged, (Szemiotikai szövegtan. 10.) Cotidie clamans. Ökoszemiotikus képiség a pannonhalmi Bencés Főapátság barokk ebédlőjében. Pannonhalmi Szemle V/ Kommunikationsfähigkeit entwickeln. Über die katholische Erziehung und über die Erziehung zum Glauben vor der tür des dritten Jahrtausends in Ungarn. CPB. Christlich Pädagogische Blätter 110. Jahrgang Az Egyház mint szemiogenezis. (Szemiotikai-stilisztikai elmélkedés). In: Szöveg és stílus. Szabó Zoltán köszöntése. Kolozsvári Egyetemi Nyomda, Kolozsvár, Mit tehet a magyar felsőoktatás a roma fiatalok hatékonyabb oktatásáért, képzéséért? Bevezető előadás. In: Tudományos közlemények IV. Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola, Budapest, Vallomás anyanyelvemről. In: Anyanyelvünk vonzásában. Nyelvtudósok, nyelvészek és nyelvművelők Győr-Moson-Sopron megyében. Kazinczy Ferenc Gimnázium, Győr, A szinonimitás szövegtani vonatkozásai. Mozaikok a fogalmi és szakkifejezésbeli összefüggésekről. In: A szinonimitásról. Szerk. és lektorálta: Gecső Tamás Spannraft Marcellina. Tinta, Budapest, L avenir de la stylistique hongroise. In: Revue d Etudes Françaises. «Linguistiques, poétiques, musiques». Actes des Rencontres en l honneur d Iván Fónagy et en hommage à son travail. Budapest, les 7,8 et 9 mai Publiée par le Département d Études Françaises de l Université Eötvös Loránd de Budapest, Kereszténységünk és a kultúra viszonya. In: Kultúrák válaszúton. A Magyar Pax Romana Fórum kongresszusa. Siófok. Prohászka-elmélkedés kultúrtörténeti hátterű, szövegstilisztikai szempontokon alapuló megközelítése és értelmezése. In: Stilisztika és gyakorlat. Szerk. Szathmári István. NTankK, Budapest, Zur Situation der christlichen Lehrer in Ungarn von 1989 bis Referat am Bundesdeligiertentag der KEG Deutschlands in Eisenach, vom 7. Bis 9. November CPB. Christlich Pädagogische Blätter Jahrgang Zur Situation der christlichen Lehrer in Ungarn von 1989 bis In: Christ und Bildung. KEG 44. Jahrgang

19 A korszak fényei és árnyai. A média és a számítógépek szemiózisa. PR Herald Az ízekre szedés tudománya. Fogalmak és elvek magyarázata. PR Herald Mi is az hatékonyan kommunikálni? Szövegstilisztikai elemzés. In: Gyökér és gyümölcs. Corvinus, Budapest Zsámbék, A katolikus oktatási intézmények küldetése és stratégiája. Távlatok Roma nyelv és kultúra a nevelésben. In: Romológiai közlemények III. Zsámbék, 6 9. A roma fiatalok hatékonyabb képzéséről. Magyar Felsőoktatás Az azonosságtudat nem járhat együtt kisebbrendűségi érzéssel. I II. Magyar Felsőoktatás , Az euroszolga és a polgár. MN Utak és választások. Augusztus 24., hétfő Nem érzés, nem valóság, nem igazság és nem magyarázat. (II. rész). PR Herald Figyeljünk oda egymásra! Az inter- és multikulturális pedagógia szemiotikai megközelítése. Magyar Felsőoktatás The Iconography of the Frescoes in the Baroque Referctory (1737) and the Classical Library (1832) of the Benedictine Archabbey of Pannonhalma (Hungary). In: The Emblem and Architecture. Eds. by Hans J. Böker Peter M. Daly. Brepols, Turnhout, Arany János a legmagyarabb, a legeurópaibb költőnk. (Babits nyomán). In: Nyelvi és kommunikációs kultúra az iskolában. XIII. Anyanyelv-oktatási napok. Eger, Július Szerk. V. Raisz Rózsa H. Varga Gyula. MNyTK, Budapest, A szöveg mint viszonyok viszonya a szövegtan mint tudományágak, módszerek, megközelítések viszonyrendszere. In: Szövegtani kutatás: Témák, eredmények, feladatok II. Szerk.: Petőfi S. János Békési Imre Vass László. JGyTF, Szeged, (Szemiotikai Szövegtan 12.) Családi nevelés a romáknál, az egészségnevelés sajátos feladatai. In: Prevenció 99.OM, Budapest, Az interkulturális pedagógia nyelvi vonatkozásai. Csengőszó, május VII/ A stílus és a sikertelen (verbális) kommunikáció összefüggései. In: A nyelv szerepe az információs társadalomban. (A X. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásainak absztraktjai április ) Szerk. Bartha Magdolna Stephanides Éva. Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár, 87. p. Elfogadás odahajlás gyümölcsözés. Óvodai nevelés LIII/10. december, A kicsi szép. Ökotáj p. A népdalgyűjtő és népdalíró Czuczor Gergely. Forrás október, A katolikus iskola pedagógusainak feladata Szent István szellemében. In: Fidelitate Mariae. Szent István Művelődési Ház, Székesfehérvár, 7-20 A keresztyén iskola hatékonysága. Előadás szeptember 28. Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskola, Debrecen. A szó varázsa és válsága. In: A régi új retorika. Szerk. A. Jászó Anna Aczél Petra. ELTE TFK Trezor Kiadó, Budapest, A keresztény magyar művelődés kezdeteiről a sine ira et studio. In: A helyesírás és a millennium. Szerk. Nagy L. János. Erkel Ferenc Gimnázium, Gyula,

20 2001. Hatékonyság a nyelvi kommunikációban. MIKOR, MIÉRT, KINEK, HOGYAN. II/I II. Corvinus, Budapest, 343 p. Társszerző: Aczél Petra. Avagy s ugyanakkor Szabó Ferenc Taedium vitae avagy a kegyelem pillanata című versének szövegstilisztikai elemzése. In: Idő a művészetben. A 70 éves Szabó Ferenc köszöntése. Szerk. Gyorgyovich Miklós. Agapé, Szeged. A pedagógusképzés reneszánsza I. Károly. Magyar Felsőoktatás Társszerző: Csébfalvi Károly. A pedagógusképzés reneszánsza II. Magyar Felsőoktatás Társszerző: Csébfalvi Károly. A magyar kereszténység eredetéről. In: Újat és régit. Szennay András pannonhalmi főapát úr 80. születésnapjára közreadják, szerkesztették és lektorálták: rendtársai. Bencés Kiadó, Pannonhalma, A szó varázsa és válsága. Szó és kép. A Magyar Olvasástársaság és a Pápai Művelődéstörténeti Társaság konferenciája a Pápai Református Kollégiumban április Jókai Mór Városi Könyvtár Pápai Művelődéstörténeti Társaság, Pápa, (Csak részben azonos az november 12-i előadással. ) Globális kommunikáció: az Internet retorikája. In: A régi új retorika. A szónoki beszéd részei és a beszédfajták. Szerk. A. Jászó Anna L. Aczél Petra. Trezor, Budapest, Ad multos annos! In: Studia in honoram S.E.R. Dr. Nándor J. Takács OCD. Corvinus, Budapest, 7 9. A barikád és a pulpitus paradigmája. In: A nyelvtantól a szövegtanig. Tanulmányok Kocsány Piroska tiszteletére. A Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadója, Debrecen, Az oktatás és nevelés szerepe az egészségmegőrzésben. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 1 2. Budapest, A romológia mint tudomány és mint tantárgy. In: Romológia a felsőoktatásban, kutatásban. Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Romológia Tanszék, Pécs, (Gypsy Studies Cigány Tanulmányok 5.) Hogyan szóljak az én uramhoz, hiszen por és hamu vagyok? A profánról és a szakrálisról. In: A székesfehérvári egyházmegye ünnepi névtára. Szerk. Mózessy Gergely. Székesfehérvári Egyházmegyei Hatóság, Székesfehérvár, Stílus és etika a nyelvi kommunikációban. In: Színes eszmék nem alszakank... Szépe György 70. születésnapjára I. Szerk. Andor József Szűcs Tibor Terts István. Lingua Franca Csoport, Pécs, A keresztény magyar művelődés kezdeteiről sine ira et studio. In: A helyesírás és a millennium. Szerk. Nagy L. János. Erkel Ferenc Gimnázium, Gyula, Semiotische Gesichtspunkte der inter- und multikulturellen Paradigmen in der Erziehung und in der Gesellschaft. In: Szöveg az egész világ. Petőfi S. János 70. születésnapjára. Szerk. Andor József Benkes Zsuzsa Bókay Antal. Tinta, Budapest, Repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg Az epikheirémáról különös tekintettel ókori és koraközépkori fogalomtörténeti alakulására. In: A klasszikus retorikai bizonyítás. Trezor, Budapest, Adamik Tamás a klasszika filológia klasszikus művelője. In: Magyar Nyelvészeti Pályaképek és Önvallomások. 67. Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán. ELTE Fonetikai Tanszék, Budapest,

21 A zajos éljenzés kirobbantásának művészete. In: Kossuth Lajos, a szó művésze. Tanulmányok Kossuth stílusművészetéről. Szerk. Szikszainé Nagy Irma. Debrecen, (A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 78.) A 80 éves Nemeshegyi Péter köszöntése. Távlatok 59/ A (szemio)genezis korszaka. In: A kezdetektől a máig. A modern magyar szemiotika olvasókönyve. Szerk. Voigt Vilmos Balázs Géza. Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest, A liturgia mint ökoszemiózis. In: A kezdetektől a máig. A modern magyar szemiotika olvasókönyve. Szerk. Voigt Vilmos Balázs Géza. Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest, Genetika számítástechnika tudásszociológia. Az ugor-török háború új szakasza avagy vége? In: A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei. III. Magyar és finnugor jelentéstörténet október Szerk. Büky László Forgács Tamás. Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszék, Szeged, Társszerző: Csébfalvi Károly. A pálma, a ciprus és az egyperces. Az alakzatok világa MNy XCIX/ (Ism.) Boldog a nép, amely tud ünnepelni. Beszédek, előadások. Dr. Takács Nándor OCD előszavával és dr. Adamik Tamás utószavával. Corvinus, Budapest, 404 p. Palócföld XIX. század, Szepesség XX. század, Székelyföld XXI. század. Mikszáth, Krúdy és egy utóduk a magyar próza stílushagyományában. In: Stílus és jelentés. Tanulmányok Krúdy stílusáról. Szerk. Jenei Teréz Pethő József. Tinta, Budapest, Te kis majom! Az epikheirémáról. In: Retorika, Márai, helyesírás. (CD, szerk. Nagy L. János). NTankK, Budapest, Az a nő ott az apám! A retorikai érvelés a posztmodern korban. In: Retorika, Márai, helyesírás. CD- Rom. Szerk. Nagy L. János. NTankK, Budapest, Politeness in Hungary: Uncertainties in a Changing Society. Politeness in Europe. Edited by Leo Hickey and Miranda Stewart. Multilingual Matters Ltd., Clevedon Buffalo Toronto, Otthontalan pluralizmus otthonos hazatérés. In: Vár A szóképek és az alakzatok szemiotikai megközelítése. In: A szóképek és a szónoki beszéd. Szerk. A. Jászó Anna Aczél Petra. Trezor, Budapest, Ómagyar Mária Siralom József Attila: Óda. Kognitív és szociokulturális összevetés. In: József Attila, a stílus művésze. Tanulmányok József Attila stílusművészetéről. Szerk. Szikszainé Nagy Irma. Debrecen, (A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai. 84.) Lectori salutem! Vallástudományi Szemle Adamik Tamás A.Jászó Anna Aczél Petra: Retorika. Osiris: Budapest, MTan (Ism.) Szathmári István: A szűkebb és tágabb haza nyelve. Népnyelvi és irodalmi nyelvi tanulmányok. MNy 101/ (Ism.) s hogy oldassék az idő bénasága. Tarbay Ede Lélekharang In memoriam Örsi Ferenc című szonettjének szociokulturális stilisztikai elemzése. In: Helyesírás, József Attila. (CD, szerk. Nagy L. 21

22 János). NTankK, Budapest, A becsapás mint kommunikatív kategória. In: A prózaritmus és a szónoki beszéd. A régi új retorika. Szerk. A. Jászó Anna Aczél Petra. Trezor, Budapest, Genocídium asszimiláció integráció koegzisztencia interkulturalitás. Egy nép vagy népcsoport és nyelvének, kultúrájának lehetséges sorsa. In: Nyelvi modernizáció. Szaknyelv, fordítás, terminológia. A XVI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásai. Gödöllő, április /2. kötet. Szerk. Heltai P. MANyE Szent István Egyetem, Pécs Gödöllő, Töprengés a keresztény felsőoktatásról. Feladatok és lehetőségek, keresztény veret és koinónia a 21. század elején. In: A mondat: kaland. Hetven tanulmány Békési Imre 70. születésnapjára. JGyF, Szeged, A kognitív és szociokulturális léptékben való emlékezésnek, gondolkodásnak és tudományos számbavételnek az igénye. In: 101 írás Pusztai Ferenc tiszteletére. Argumentum, Budapest, Közvetítők, közbenjárók, hírvívők, követek, tolmácsok. Vallástudományi Szemle Hatékonyság és meggyőzés a kommunikációban. L'Harmattan ZSKF, Budapest, 424 p. Társszerző: Aczél Petra. hanem tanulok, mert dolgozni akarok. A cigányság helyzetéről. Ártér 2. Tél tavasz, Stílus, Weltanschauung és viselkedés. In: A stilisztikai alakzatok rendszerezése. Szerk. Szathmári István. Tinta, Budapest, A szövegtípusnak mint jelnek az evolúciója. In: Szemiotika és tipológia. A komplex jelek kutatása. Szerk. Balázs Géza H. Varga Gyula. Magyar Szemiotikai Társaság Líceum Kiadó, Budapest Eger, Embervoltunk a nyelv. A beszéd mint kommunikatív, kognitív és szociokulturális jelenség. In: Tanulmányok a társadalmi kommunikáció témaköréből. Szerk. Fehér Katalin. L Harmattan ZSKF, Budapest, A múlt azonban nem csupán mítosz. In: Nyelvek és nyelvváltozatok I. Köszöntő kötet Péntek János tiszteletére. Szerk. Benő Attila Fazakas Emese Szilágyi N. Sándor. AESZ, Kolozsvár, A múlt azonban nem csupán mítosz. In: Nyelvek és nyelvváltozatok. Köszöntő kötet Péntek János tiszteletére I. Szerk. Benő Attila Fazakas Emese Szilágyi N. Sándor. Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Kolozsvár, Libertas dicendi. In: Oratoris officium. Tanulmányok a hetvenéves Adamik Tamás tiszteletére. Szerk. Déri Balázs. L'Harmattan ELTE BTK Latin Nyelvi és Irodalmi Tanszék, Budapest,

23 KORTÁRSI MÉLTATÁSOK Egy szó helyett Ha gondterhelt lennék, nem volna bennem elég alázat. Ezt akkor hallottam Tőle, amikor az Oktatási Minisztérium kabinetjében együtt dolgoztunk. Volt még sok ilyen mondata, amolyan szentenciaszerű, sommás jelentés-sűrítmény, szellemi-szlogen, amiből megérthettem, amiből megértethetném őt. Először a Stíluskutató csoportban találkoztam vele. Hallgató voltam még. Láttam és tapasztaltam, hogy miközben ő is a kutatócsoport nagyra becsült és igen elfoglalt tagja, független mindenkitől, egyedi tudományossága, különlegessége és frissessége egyszerre volt tiszteletet parancsoló és alázatos. Akkor még azt hittem, a valódi tudós az, akit mindenhová befogadnak, aki bárhol érvényesül. Csak azóta, többek között az Ő példájából tanultam meg, hogy az igazi tudós, pontosabban a kérlelhetetlenül kíváncsi és a teljességet üldöző-kereső ember mindig egészen magányos. Azután a doktori iskola egyik utolsó vizsgáján találkoztam vele. Ekkor már ő is észrevett; fürge, táncos, pengeváltós, szikrázó vitába vont bele, többünket, köztük engem is. A kérdéseiben nem volt semmi számonkérés, híján voltak a hiúságnak (pedig frissen megjelent könyvéből vizsgáztunk). De arra kényszerítettek, hogy tegyük jelenlevővé a stílus kérdéseit, hogy merjünk értéket társítani ahhoz, amit megértettünk. Szelíd kérdések voltak, nyugtalanítóan egyértelműek és derűsen akaratosak. A harmadik találkozás azóta is tart. Mulandó és múlhatatlan hányféle helycseréje Megismertem a tanárt, úgy, hogy nem okított tanórán. Megismertem az igazgatót, úgy, hogy nem irányított. Megismertem a kollégát úgy, hogy nem együtt, hanem egymás mellett munkálkodtunk. Nem ismertem meg soha annyira, hogy ne okozna minduntalan örömöt és megtiszteltetést ez a hosszan tartó harmadik találkozás. Nyelvésznek filozófus, filozófusnak rétor, rétornak politikus. Társadalomtudós, nem diszciplináris értelemben, hanem a szó szoros és tág értelmében. A dologgal együtt érteti meg a szót, a szavak mívessége mögött a lényeg mintáit rajzolja, fáradhatatlan keresője az emberi kifejezés, diskurzus, beszéd titkainak, őszinte megvallója hihetetlen műveltsége határainak, alázatos ismerője annak, ami az embertől fölfelé vezet. Környezetében mindig tapasztalok valami különös fürgeséget, ez nem sietség vagy gyorsaság, nem valamiféle üldözöttség. Sokkal inkább a lankadatlan szellem ritmusa, amelyben a fiatalság lobog és a kortalan bölcsesség. A szellem így szellemességet kölcsönöz annak, ahogyan beszél, formát ad gondolatainak, szenvedélyt közölnivalójának. Egyike az elkötelezett tudósoknak. Egyike a nem-tudós tudósoknak. Egyike az egyedi, megkülönböztethető, különálló, de soha nem különc tudósoknak. Ha ír, a tudomány mindig valamiféle káprázatos, egyedi konfigurációban mutatkozik. Ha beszél, az előadás valamiféle egyszeri, valódi eseménnyé válik. Azt mondják, szigorú tanár. Aki tudja, miért az, inkább dialektikusnak látja. Azt mondják, tartózkodó. Aki tudja, miért az, inkább szerénynek tartja. Azt mondják, céltudatos. Aki tudja, miért az, inkább az elhivatottságot érzi. Egyszer egy távoli ismerős emlegette a sodró tehetségű és ragyogó tudású bencés tanárt, akinek diákja lehetett, másszor egyik kollégám mesélt kedvenc egyetemi oktatójáról, megint másszor főiskolai kolléga dicsérte főnökét. Sokszínű mélység az övé. És egyféle kitartás. 23

24 Beszédeinek gyűjteményes kötetében egy nagyhatású szónok és egy pszichológus-vezető rajzolódik ki. Tanulmányaiban a műveltségben magának utat és helyet találó szerző. Előadásaiban a bele nem nyugvó, az újat kereső tanár. Az ő életműve nem sikeres vagy eredményes. Hanem mű. És a mű kincse: amit tartalma ad, és az ez itt, s ez Teveled marad. Szárnyal, de nem botlik el két nagy szárnyában, ha lép. Nem hagyja magát, mert eleve megadta magát. Sokat írnom róla olyan volna, mintha keresném, kevéssel úgy tűnhet, mintha nem találnék szavakat. Egy mondat kellett volna. Egy szó. Minden más csak helyettesítés. Aczél Petra Szubjektív szavak Bencze Lórántról Nagyon régóta a főiskolán dolgoztam már, amikor Bencze Lóránt főigazgató lett. Az óvodapedagógiai szakot vezettem már akkor is, és később is, végig, amíg együtt dolgoztunk. Ő ugyan egy egyetemről jött, de kezdő főiskolás volt, én régi, amikor először beszélgettünk az óvó szak jelentőségéről, jövőjéről. Azt mondta (szó szerint már nem tudom idézni), hogy mindig a pillér a legfontosabb, ne vegyem komolyan azokat a szóbeszédeket, amelyek szerint csak a tanítóképzésnek van jövője a főiskolán, különben is minél kisebb gyerekekkel foglalkozik egy pedagógus, annál nagyobb szakértelemre van szükség, épp ezért, ő nagyon tiszteli azokat, akik azt művelik. Ez adta az első lendületet. Meg az egy ugyanakkor zajlott beszélgetésre utalok, hogy elmondta: az a jó, amikor sokféle ember dolgozik együtt, ez életszerű, valódi toleranciára késztet, színes, szép, és persze nehéz, de az nem baj, mert ami nehéz, az még lehet szép, sőt. Ezt a hosszú mondatot nem tettem idézőjelbe, de a szavak az övéi. Magam ekkor már egy könyvön dolgoztam, amelynek célja az volt, hogy arról írjak: az egészséges eklektika, a sokszínűség az egyetlen igazai talaja annak, amelyen valóságos megértés, mély egymásra figyelés terem. Talán szükségtelen megmagyarázni a gondolatok összecsengését. Egyszer kaptam tőle egy levelet, amelyben megköszönte, hogy ilyen szellemben nevelkednek Zsámbékon az óvó jelöltek. Nem kérdeztem még meg, hogy mit jelent az ilyen (talán ezen írás kapcsán most majd megteszem), de azt hiszem olyasmire gondolhatott, ami azt fejezi ki: legyünk olyanok, amilyenek vagyunk, és (nem de, hanem és!) figyeljünk arra, hogy milyen a másik, mert ez megteremtheti az együttműködés lehetőségét és élményét. Úgy tudom, és úgy érzem, ezt azóta is így gondoljuk mind a ketten. Talán ezek után önmagáért beszél, ha azt írom: nem volt nehéz elmagyarázni neki, hogy olyan gyakorló óvodát szeretnék hallgatóinknak, amelyben sok a cigány kisgyerek és vannak ott sérültek is. Azt mondta: De jó!. Emlékszem, egyszer írt az Óvodai Nevelés című folyóiratba a cigánygyerekek integrációjáról, arról, hogy az a cél, hogy őrizzék meg identitásukat, hogy nem beolvasztani szeretnénk őket, hanem velük lenni. Később azt mondta nekem, hogy ez a kis cikkecske volt élete főműve. Ez az óvoda egyházivá vált akkor, amikor a főiskola gyakorló intézményeként kezdett működni. Ezért azt gondoltam, írni kéne arról, hogy mit jelent a hitre nevelés ebben az életszakaszban, el kéne gondolkodni azon, hogyan éli át a éves gyerek a hithez való viszonyát akkor, ha azt szabadon hagyják kibontakozni, ha segítik, és nem erőltetik, ha légkört teremtenek, és nem szövegeket mondatnak fel velük. Ezt az írást megmutattam Bencze Lórántnak, aki nemcsak elfogadta az egyébként 24

25 fejlődéslélektani ismeretekre alapozott kifejtésemet, hanem nagyon örült neki. Kerestünk egy szót, amivel szinte jelképszerűen ki lehetne fejezni a kisgyermekek hitéletéhez fűződő viszonyt. Ő találta meg ezt szót, ez került be a szövegbe, az én szövegembe. Ez volt a szó: odahajlás. Az írásban azután már az én szóösszetételemmel szerepelt a kifejezés, amely egyfajta pedagógiai, pszichológiai oldalfényt adott a fogalomnak. Így hangzik: az odahajlás megtapasztalása. (Bakonyi Anna: Hitélet az óvodában. In: Krisztus szeretetével, Mária hűségével. Takács Nándor köszöntése. Zsámbék, Corvinus Kiadó, 2001, 30 p. A hét szabad művészet könyvtára sorozat) Készülvén erre az írásra, erre a visszaemlékezésre, forgatni kezdtem azt a könyvet, mely Bencze Lóránt beszédeit tartalmazza. Persze, hogy hamar megtaláltam azokat a szövegrészeket, azokat a gondolatokat, amelyek odahajlást fejeznek ki. Egy régebbi pedagógiai kultúrában a pedagógiai döntéskényszer úgy fogalmazódott meg, hogy.nem szabad követ dobni a másikra, hanem szelíd odafigyeléssel, odahajlással megszólítani. (Bencze Lóránt: Boldog a nép, amely tud ünnepelni. Beszédek, előadások. Corvinus Kiadó, Budapest, p.) Bakonyi Anna Tanárom, aki megkért hogy ne vérezzem el lényegtelen harcokban Bencze Lóránt eljött Pozsonyba, megfogta a kezünket, és meg sem állt velünk Budapestig: először szimbolikusan, később a valóságban is ben érkezett a Komenszki Egyetem újságírói tanszékére, pár hónappal a bársonyos forradalom után. Hárman voltunk magyar diákok az évfolyamban. A forradalmi lelkesedés még az ereinkben csordogált, de az újságírói tanszék tanárai, akik a forradalom előtt a burzsoá újságírás kritikáját tanították, és a forradalom után pillanatok alatt a demokratikus és modern média szakembereivé alakultak át, sikeresen elvetettek bennünk a cinizmus csíráit. Voltak olyanok is, akik a szlovák kommunista újságírás történelméről hihetetlen gyorsasággal áttértek az angolszász újságírás alapjaihoz. S nemcsak áttértek, de tanítani kezdték ezeket az alapokat. Nem voltunk kepések őszintén elhinni, hogy lehetséges az ilyen gyors átalakulás. Más tanáraink viszont nem voltak. Egy ember, Bencze Lóránt kivételével. Szerényen belépett a tanterembe, és ugyanilyen nyugodt és átható magabiztossággal utat mutatott. Soha egy szóval sem mondta, hogy a szlovák kollégai rossz tanárok; azokat sem szólta meg, akik nem titkolták nacionalista és magyarellenes hangulataikat. Magyar nyelvet és stilisztikát tanított, de tulajdonképpen sokkal messzebbre merészkedtünk, mint bármely más órán. Bencze Lórántnak köszönhetően sokkal előbb jártunk például szövegek és újságcikkek elemzésében, mint bármelyik más szlovák évfolyamtársunk. A legtöbb diák szerkesztőségekbe menekült az üresség elől. A régi tananyagot már nem taníthatták a tanáraink, de mást nem nagyon tudtak tanítani, és a korrupt tankönyvek helyébe akkor még nem nyomtattak új tankönyveket. Csak nagyon erős tanári egyéniségek voltak képesek kitölteni ezt az intellektuális szakadékot, ami minden nap előttünk tátongott. Bencze Lóránt egyike volt azoknak, akik tudták. Mindig emlékezni fogok arra a napra, amikor egy utcai tüntetéssel találtuk szembe magunkat. A tüntetők egy szlovák államnyelvről szóló törvényt követeltek, és bizony voltak olyanok is, akik nem rejtették véka alá a magyar nyelvről szóló véleményüket. Az évfolyamtársnőmmel, Vrabec Mariával, aki ma a szlovákiai magyar Új Szó napilap és a Vasárnap hetilap egyik legkiválóbb riportere, nem tudtuk magunkba fojtani a csalódást, és alig vártuk, hogy elmondhassuk pártfogónknak és tanárunknak, milyen szorongó érzést hagyott bennünk a tüntetés. Ő látta, hogy felzaklatott bennünket, amit láttunk és hallottunk. Nyugodt hangon csak annyit mondott: nem szabad elvérezniük lényegtelen harcokban, 25

26 gyűjtsék az erejüket és tudásukat azokra az intellektuális harcokra és kihívásokra, ahol valóban fontos a tét. Persze azért még néha könnyezek tüntetések vagy nyilvános fellepések miatt, ha lelki szegények és limitalt emberek agresszív megnyilvánulásait hallgatom, de nagyon gyakran eszembe jut, amit akkor Bencze Lóránt mondott. Emlékszem hogy intellektuális kihívásokra éheztem. Tudni akartam, milyen az, ha az ember könyvekben kutat; milyen beköltözni poros könyvtárakba és elveszni az értékesebbnél értékesebb gondolatok között. Bencze Lóránt képes volt a keresésre inspirálni. Úgy tanított, hogy minden mondat mögött titkot sejtettünk. Amikor az évfolyamtársaink nem is sejtették a hermeneutika szó jelentését, mi már egy putatív szövegvizsgálati modellt elemeztünk. Lehetővé tette számunkra, hogy belekóstoljunk az alma mater ízébe. A forradalom utáni kijózanodás cinizmust ültetett belénk, és Bencze Lóránt gondosan kigyomlálgatta belőlünk azt a cinizmust, amit fölöslegesnek talált. Azt hiszem, a titok sejtése és az a gyermeki öröm, amit a titok felfedezése hozott, az, amire a legszívesebben emlékszem Bencze tanár úr óráival kapcsolatban. Felfedező utakra indultunk az előadásokon, és bátorított, hogy ne csak ő vezessen bennünket, hanem mi is vezethessük őt. A metaforáról szóló előadását azzal kezdte, hogy gazdagok lehetünk a nyelven keresztül, hiszen az ember élete során millió számra használ metaforát. Sokan azt állították hogy a magyarság tartott össze bennünket, és hogy magyarsága volt az, ami miatt ragaszkodtunk hozza. Szerintem inkább az embersége, intellektuális kíváncsisága és tudása, ami soha nem volt egy csipetnyi arroganciával sem fűszerezve, volt az, ami miatt vártuk az előadásait. Inspirált. Írjon, Beáta, és írjon természetesen, magának nem kell senkit imitálni, ezzel a tanáccsal fejezte be az utolsó előadását. Felkeltette bennünk a felelősségtudatot a szavak jelentése iránt, és mindezt abban az időben, amikor gyorsan akartunk újságíróvá válni, és a szavak súlya néha hátráltatta az embert abban, hogy gyorsan törjön előre, legalábbis akkor azt hittük. Sok évfolyamtársam gondolta, hogy nem volt vesztegetni való ideje. Azt is mondta hogy többet érdemlünk, és segített egy ösztöndíj megszerzésében. Vrabec Mariával együtt néhány hónapot az Eötvös Loránd Tudományegyetemen töltöttünk. Neki köszönhetően Szegedre is eljutottunk. Hű maradtam az újságíráshoz és ahhoz a kereséshez is, amire Bencze Lóránt ösztönzött: 1994-ben Fulbright-ösztöndíjas voltam az University of Missouri, Columbia egyetemen. Több mint tíz évvel később a Columbia University újságírói iskoláján New Yorkban, amelyet Pulitzer József alapított, tölthettem kilenc hónapot. Ott is eszembe jutott Bencze Lóránt, és nem azért, mert híján voltam a jó nevű tanároknak, hanem azért, mert tudatosítottam, hogy része volt annak az útnak, ami New Yorkba vezetett. Jelenleg egy angol nyelvű politikai hetilapnak, a The Slovak Spectatornak vagyok a főszerkesztője. Már több mint tíz éve főleg angol nyelven írok, és gyakran féltem az anyanyelvem, félek, hogy elrozsdásodik, és hogy elveszítem a szavakat, mint öregedő ember a hajszálait. Olyankor mindig felidézem azokat az embereket, akik csiszolták és mélyítették bennem nem csak a nyelv szeretetét, hanem a felelősségérzetet is, és Bencze Lóránt mindig az elsők között van. Balog Beáta 26

27 A szöveg mint viszonyok viszonya A témakezelés elméleti fogékonyságával és a téma tudománytörténeti hátterével megírt tanulmányaival a magyar szövegtani kutatásokban Bencze Lóránt megkülönböztetett figyelmet vívott ki magának. Munkái közül értékük szerint nem is tudnék választani, mert mindegyikben megvan a tudományos munka leghasznosabb tulajdonsága, a továbbgondolásra késztetés; a jelen írás címében idézett Benczeszövegfelfogás is egyike azoknak a gondolatoknak, amely nemcsak mint szerkesztőt már kéziratállapota óta foglalkoztat (A szöveg mint viszonyok viszonya A szövegtan mint tudományágak, módszerek, megközelítések viszonyrendszere: Szemiotikai szövegtan , 44 7). Miként az idézett tanulmány teljes címéből kitűnik, a téma középpontja nem a szöveg, hanem a szövegtan volt (a periodika 12. kötete ugyanis a szövegtan társtudományainak egymáshoz és a szemiotikai szövegtanhoz való viszonyait tárgyalta), csakhogy a szövegtan tudományviszonyait Bencze Lóránt mint tudományviszonyok viszonyait a szövegre mint viszonyok viszonyaira vezette vissza. Idézem: Adott szöveg viszonyrendszere határozza meg az adott szövegtani kutatásban az adott tudomány rendszer-viszonyokat, illetve azok adott felhasználását az adott viszonyok adott mértékének figyelembevételét és az adott viszonyok kiválasztását (szelekcióját) az adott kutatáshoz. (I. m. 44) A viszonyok viszonyaként felfogott szövegnek Bencze tanulmányában a szövegtípus és a szövegnagyság vonatkozásai kerülnek előtérbe. Idézem: A vizsgált főbb s z ö v e g t í p u s o k és s z ö v e g n a g y s á g o k, amelyekhez is a tudományágak többé-kevésbé igazodtak: t e l j e s szöveg (például regény irodalomtörténet) s z ö v e g r é s z (mondat grammatika stb.), í r o t t szöveg (annak része, például mondat? hagyományos, latin nyelven alapuló grammatika) b e s z é l t szöveg (hatékony nyilvános beszéd retorika) n y o m t a t o t t szöveg (maga is lehet írott vagy beszélt szöveg), p r ó z a i szöveg k ö l t ő i szöveg (esztétikai megközelítésben poétika, eszközök szerinti megközelítésben stilisztika), egy b e s z é l ő szövege (monológ), p á r b e s z é d (dialógus), több beszélő szövege (társalgás), s z é p i r o d a l m i szöveg (irodalomtörténet, hagyományos stilisztika stb.) n e m s z ép i r o d a l m i szöveg, m u l t i m e d i á l i s szöveg stb. (I. m. 45) A szövegtípusok és a szövegnagyságok itt felsorolt vonatkozásait természetesen ki lehet bővíteni, vagy át lehet rendezni, de ez nem lényege a témának, csupán lehetősége. A lényeget a tanulmány címe előre bocsátotta: adott szövegművet a kutatásban feltételezett viszonyok viszonyaiként kellene vizsgálni. Ez azonban nem egyszerű feladat. Hogy mennyire összetett kutatási tárgy például egy teljes, de rövid prózai szövegmű anya gyermek-dialógusának csupán a kanonikus reprezentációja, azt magyar nyelvű kiadványban először a Szemiotikai szövegtan 2. kötetében (1991, 18 37) olvashattuk Petőfi S. János elemzésében, amelyet Örkény Istvánnak Az otthon c. művéről alkotott. Ebből már akkor láthattuk, hogy a kanonikus reprezentáció maga is óriási munka, valamint azt is, hogy jelentősége önmagán túl mutat. Felkínálja ugyanis a szövegösszefüggés három nagy területén, a pragmatikai-szemantikai és grammatikai viszonyokon b e l ü l i, valamint e nagy területek k ö z ö t t i viszonyok feltárását, majd 27

28 azt a további lehetőséget, hogy a szöveg nyelvészeti megközelítésében a kutatók a feltárt viszonyok közti viszonyok feltárásán kezdhessenek el gondolkodni. E lehetőségre a gondolat és a gondolatmenet viszonyának összefüggésében tudomásom szerint elsőként W. Porzig * hívta fel a figyelmet: A gondolatmenet a gondolatok közti viszonyokat hozza létre, anélkül, hogy azok megszűnnének gondolatok, vagyis viszonymegragadások lenni. Így az előrehaladó gondolkodás nemcsak a dolgok viszonyait ragadja meg, hanem azokon túl a viszonyok viszonyait is. A szövegnek mint viszonyok viszonyaként felfogott értelmezésében tehát Bencze Lóránt nemcsak lényegi, hanem módszertanilag is követhető jellemzést ad, amely számos elgondolkoztató kérdést vet fel. Ezek sorában bizonyára az elsők között van az, hogy a szövegösszefüggés mely területén mutatkozik olyan viszony, amely egy másik viszonnyal jár együtt, vagyis az a feltevés, hogy a kettejük által létrehozott alakulat viszonyuk viszonyaként értelmezhető. Ilyesféle szerveződést jómagam az e l l e n t é t e s v i s z o n y í t á s természetében vélek fölfedezni, mind funkciósávjukon belüli, mind azon kívüli viszonyként. Funkciósávjukon belüli viszonyként alkot viszonyt a restrictív (hasonlóképpen a concessív) ellentétfajta az oki-okozati viszonyfajtákkal (vö. Szemiotikai szövegtan , 23 7); az igealak feltételes múlt ideje meg a szövegösszefüggés grammatikai területéről létesít implicit viszonyt az említett ellentétfajták szemantikai-pragmatikai területével (vö. III. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia I. Szerk. Klaudy Kinga. Miskolc, 1993, 327 9). Jól tudom, hogy egy eddigi életmű gazdag terméséből nem illik egyetlen mozzanatot kiragadni, de a felvázolt kontextus talán indokolja a téma s a pályatárs iránti elfogultságot. Végül is két kutatónak a témához való viszonya is felfogható a viszonyok viszonyának. Békési Imre Álom a generatív grammatikáról A hetvenes évek eleje-közepe táján egy falusi iskolából az ország egyik legjobb gimnáziumába kerülő kisdiák számára hatalmasra nyílt a tér. Nagy várakozásaim is voltak persze, meg félelmeim is. Egyetlen hátterem volt csak: iszonyú mennyiségűt olvastam össze, mint Móra írja, a szemétre szánt papírlap is érdekesnek tűnt. Érdekes módon, egy ilyen betűfaló kisember számára maga az eszköz, a nyelv nem tűnt nagyon érdekesnek. Sokkal inkább magától értetődőnek. Ezért aztán úgy álltam hozzá, hogy a nyelvtanórák azok a szükséges rosszak, amelyeket ki kell várni ahhoz, hogy az imádott irodalomból is kapjon valamit az ember. Olyasmi emlékem volt korábbról, hogy ragok, jelek különböző színnel aláhúzva, aztán meg névmás-e ez vagy módosítószó? Bizony az Odüsszeiához vagy a görög drámákhoz képest ez igen sovány ígéretnek tűnt. Mégsem így történtek a dolgok. Az a lendület, amellyel ifjú tanárunk a katedra tetején (!) eltáncolta a felező nyolcast és ellejtette a drámai jambust, a nyelvtanórán is megmaradt. Egyre bonyolultabb és rafináltabb mondatok kerültek a táblára, hogy aztán klasszikus és valami újfajta módon is elem- * Der Gedankengang stiftet Beziehungen zwischen Gedanken, ohne dass diese aufhören Gedanken, das heisst Beziehungserfassung, zu sein. So erfasst das fortschreitende Denken nicht nur Beziehungen der Dinge, sondern darüber hinaus Beziehungen der Beziehungen. Walter Porzig: Das Wunder der Sprache. Probleme, Methoden und Ergebnisse der modernen Sprachwissensachaft. A. Francke AG. Verlag, Bern,

29 zésre kerüljenek. Valóságos ágasfa rajz-szörnyetegek születtek az öreg táblán, ahogy sorban vonultunk ki egyre lelkesebben, megfejteni a mondatok belső, titkos szerkezetét. Jól emlékszem, megbeszéltük, mi éves gimnazisták tanárunkkal, hogy ez az újabb módszer a mellérendelő mondatszerkezettel nem olyan jó, mint az alárendelővel. Hogy ezen a módon, a megfelelő szókészlettel, a szabályokat beprogramozva tetszés szerint lehet mondatokat gyártani. Sejtettük, hogy a dolog külföldről származik, mert a nyitó példamondatok néha angolok voltak (angol volt tanárunk másik szakja), de hogy ez mennyire új vagy régi, forradalmi-e vagy csak divat, nos ezt nem igen tudhattuk. De lázba hozott minket, érdekes és izgalmas lett a nyelvtan óra, s tetszett az is, hogy egyugyanazon dolgot többfajta szerszámmal is lehet kezelni. Egy-egy kacifántos mondatelemzést ma is nevetve idézünk az érettségi találkozókon lám harminc évvel később még ott pislákol a kollektív emlékezetében a dolog 38 orvosnak, mérnöknek, jogásznak, tanárnak... Öt esztendővel később, mikor magam is nyelv- és irodalomtanárnak készülve, a Szegedi Egyetem bölcsészkarán Károly Sándor professzor úr bevezető óráit hallgattam, szép rendszerszerűen összeállt a fejemben a nyelvről való gondolkodás története. Igazán csak akkor tudatosodott bennem, hogy Bencze Lóránt tanárom ott fent a hegyen, kis diákjaival Noam Chomsky különös világát, a generatív nyelvészet birodalmát hódíttatta meg. Történt mindez teszem hozzá immár könyvtárosként a híres Studies on Semantics in Generative Grammar megjelenése után egy-két évvel, Magyarországon az 1973/74-es tanévben Kokas Károly Az alany és a kép egyeztetése Áll-e még az ősz Peterdi háza? ez a verssor mindig felidőződik bennem Zámoly közepén, a Szép Ilonka vendéglő előtt elhaladva. Újabban ki tudja, miért ez a verssor Zsámbékon is mindig eszembe jut, amikor hetente kétszer a volt Főiskola (a volt vár!) mellett megyek el, és a leégett tetőre és a kiürített épületre vetek egy pillantást. Meg arra az ablakra, ahol a főigazgató irodája volt. Zsámbékon évekig laktunk, tanítottam is itt. A főiskola, ahol két könyvemet is kiadták, mindig barátságos hely volt számomra. Elsősorban Bencze Lóránt miatt, akit régebb óta ismertem. Ahányszor csak arra kanyarodok és megszólal bennem az a verssor, az ő arcát látom, fehér szakállát, megcsillanó szemüvegét, a tágas irodát. Itt ülve egyszerre nézhettem és figyelhettem őt és az ablakon túli romtemplomot, amely több mint félezer éve áll és mutatja az Időt. Dicséri nem a múlandót, hanem a mulandóságot! Mondja és mutatja, hogy ő van, mi pedig De hát ez a természetes, ám az is, amiről Vajda János így vallott egyik versében: Emberélet rövid mulandóság, / Hiszem, hogy nem örökkévalóság. De az élet egy pillanatában / Hiszem, hogy örökkévalóság van! A pillanatot a fotós jól ismeri, küzd is vele, de ismeri mint mindenki az öldöklő Időt is. Azt is tudja, hogy a kettő között ott a nagybetűs Élet. Vajon erről szól ez a kép, ez a rügyet és virágot bontó néhány ág és a háttérben fölmagasodó romtemplom? Hogy ez a kép illik ide, azt ítélje meg a kedves Olvasó. Én illőnek véltem, ezért választottam ki sok száz zsámbéki fénykép közül, és küldöm tisztelettel és szeretettel: Móser Zoltán 29

30 Miért tisztelem Bencze Lórántot? Bencze Lórántot mint nyelvészt és tudóst nem tudom méltatni, mert kutatási területéhez nem értek, írásai közül csak néhányat olvastam. Annál jobban ismerem azonban mint embert mint kollégát, főnököt, és huszonnyolc év ismeretség után talán mondhatom azt is, hogy mint jó barátot. Így tehát írásom személyes lesz, nagyon is az, de talán nem baj, ha ily módon tisztelgek olyan valaki előtt, aki az élet jó és rossz helyzeteiben mindig meg tudta őrizni tartását, becsületét és méltóságát. Ritka, hogy az ember valakit feltétel nélkül tisztel, és még ritkább, hogy ezt el is mondhatja: neki is, és másoknak is. Bencze Lóránttal való ismeretségünk valójában dráma három felvonásban, melyek közül a harmadik még tart. A sors úgy hozta, hogy mindkettőnk ugyancsak kanyargós szakmai pályafutása háromszor is összekapcsolódott hosszabb-rövidebb időre, mindháromszor nagyon különböző körülmények között. Az első felvonás az Akadémiai Könyvtárban játszódott 1979 és 1981 között. Ez még a régi idők Akadémiai Könyvtára volt, az ódon szobákkal, a gyönyörű Duna-parti nagyolvasóval, családias légkörrel; még nemcsak a diákok jártak oda olvasni, hanem a professzorok és kutatók is otthon érezték magukat, megvolt a saját asztaluk, melynél hosszú órákat dolgoztak, kikapcsolódásként pedig az előtérben nagyokat beszélgettek egymással és a könyvtárosokkal. A könyvtár egyfajta szellemi szigetet alkotott, amit az akkori hivatalos ideológia szinte teljesen érintetlenül hagyott, és ahol mindazok, akik ettől az ideológiától távol akarták magukat tartani szabadon élhettek és dolgozhattak, akár mint olvasók, akár mint könyvtárosok. Így nem csak az olvasók között akadtak szép számmal, akik a rendszerváltás alatt és után a szellemi élet meghatározó személyiségei lettek, de az akkori könyvtárosok közül is sokan futottak be azóta komoly akadémiai pályákat. Ebbe a közegbe kerültem be mint fiatal pályakezdő 1979 őszén, amikor is a szakozó csoport tagja lettem. A csoport velem együtt öt főből állt: volt az akkor kb. ötvenéves főnökünk, egy idősebb kolléganő, aki nemsokára nyugdíjba ment és a fiúk : Dúl Antal, aki később Hamvas Béla műveit adta ki, és Bencze Lóránt. A csoport remek légköre, hihetetlenül magas szellemi színvonala engem teljesen elvarázsolt, azt hiszem, az ő nevelésüknek köszönhetem, hogy a természettudományos kezdet után végül is a bölcsészet mellett kötöttem ki. A szobánk hátrafelé nézett az Akadémia utcára, hatalmas, magas helyiség volt, teletömve sötét, ósdi bútorokkal, polcokkal, könyvekkel. Lóránt és én egymásnak háttal ültünk, és ha valamelyikünk erősebben tolta hátra a karosszékét, elsöpörte a másikat. Lórántról a legfőbb emlékem az, hogy rengeteg feladatot próbált ellátni egymással párhuzamosan, amitől sokszor olyan fáradt lett, hogy este már ahhoz se volt ereje, hogy elinduljon haza. A könyvtárosi fizetés olyan alacsony volt, hogy mellette kénytelen volt egyéb munkákat is vállalni, így például az ebédszünetekben rohant angolt tanítani, gyakran pedig családja ügyes-bajos dolgait kellett intéznie. Utólag fogalmam sincs, hogyan tudott emellett még tudományos munkát is végezni, de tény, hogy ekkor adta le kandidátusi értekezését. Ami még nagyon erősen megmaradt bennem, hogy minden rohanás és fáradtság ellenére is mindig békés és mosolygós volt, és az maradt akkor is, amikor főnökünk néha bizony erősen és igazságtalanul támadt rá. A történetnek ez a szakasza akkor ért véget, amikor Lóránt 1981-ben állást kapott az ELTE-n. Utána évekig nem találkoztam vele, éppen hogy csak kósza hírekből tudtam, mikor hol tevékenykedik. A második felvonás az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán játszódott, melynek akkor Bencze Lóránt volt a főigazgatója tavaszán, amikor már több mint egy éve munka nélkül voltam, és senkinek esze agában sem volt rajtam segíteni, Lóránt volt kerek e világon az egyetlen, aki megsajnált és össze- 30

31 szedett. Így kerültem az akkor még Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola nevet viselő barátságos, álmos kis vidéki intézménybe. Bencze Lóránt igazgatósága alatt a főiskolát a szó igazi értelmében vett keresztény légkör hatotta át, melyet nagyon nehéz definiálni, de melynek meglétét mindenki azonnal érzékelte, jelentőségét értékelni pedig főként akkor tanultuk meg, amikor később megismertük a mesterségesen ránk erőltetett hazug vallásos mentalitást. Bencze Lóránt idejében az épületben nem volt mindenütt kereszt, a falakon nem voltak szentírási idézetek, a termek számokat viseltek, és nem szentek nevét, és a szerdai déli szentmisére is azért mentek el, akik elmentek, mert szükségét érezték és jól esett nekik, nem azért, mert rettegtek valamelyik idegbeteg felettesük hisztérikus kirohanásaitól, mely a szentmise elmulasztása miatt várt volna rájuk. Ezzel szemben az oktatók és egyéb dolgozók általában nyugodtak és derűsek voltak, a tanárok elsősorban a diákok tanításával foglalkoztak (intrikálás és saját bőrük mentése helyett), a gazdasági és a tanulmányi osztályon az ember el tudta intézni ügyes-bajos ügyeit. Egy szóval a főiskola működött, tanárok, diákok és egyéb dolgozók nagyjából jól és biztonságban érezték magukat. Lórántnak mint főigazgatónak óriási tekintélye volt, bár ennek kivívására semmi külön intézkedést sem tett. Sőt ő volt az, aki messziről előre köszönt minden tanárnak és hallgatónak, annyira, hogy az egyik, vidékről frissen felkerült elsős leány panaszkodott, hogy akárhogy igyekszik, soha nem tudja megelőzni a főigazgató urat. Ebben az időszakban Lóránthoz nem álltam különösebben közel, bár volt néhány jól sikerült közös akciónk. Egy voltam a beosztottak közül, és Lóránt nagyon vigyázott, hogy minden beosztottját ugyanolyan udvarias távolságtartással kezelje. Aztán ennek a történetnek is vége lett, méghozzá nagyon durván: a főiskola 2003 nyarán kigyulladt, és rá egy évre el kellett hagyni az életveszélyessé vált épületet. Átköltöztünk Vácra, a főiskola székhelyet és püspököt váltott. Az egész zűrzavarban Lórántot lemondatták, mert túl világi volt, és mert állás kellett valakinek. Lóránt felállt és elment, vita, panasz és méltatlankodás nélkül. Lóránt története és a mi közös történetünk ezzel azonban szerencsére nem ért véget. Most a Zsigmond Király Főiskolán vagyunk együtt, úgy, mint régen. Ismét egy szobában ülünk, ismét egymásnak háttal. Egyenrangú kollégák vagyunk, nincs köztünk alá-fölérendeltségi viszony, így újra visszataláltunk a régi baráti hangvételhez. Ismét jó környezetben, jó hangulatban dolgozunk együtt egy olyan főiskolán, amely fejlődni akar és tud. Együtt szerkesztjük a Vallástudomány Szemlét, állítjuk össze a számokat, hozzuk-visszük a korrektúrát, huzakodunk a határidők miatt, szervezzük a folyóiratbemutatót. Lóránt most is pont olyan, mint majdnem harminc évvel ezelőtt az Akadémiai könyvtárban volt: most is mindig rohan, most is a családja ügyes-bajos dolgait intézi, és soha nem ér rá semmire, de békés, jó kedélye azóta is megmaradt. Itt tartunk tehát, és remélhetőleg a történetnek most semmilyen katasztrófa sem vet hirtelen véget, hanem módunk lesz még néhány közös terv megvalósítására. Miért is tisztelem tehát Bencze Lórántot? Tisztelem a tartása miatt, amiért minden helyzetben ugyanúgy helyt állt, ugyanolyan maradt, nem vesztette el a fejét, nem omlott össze. Nem keseredett meg, nem sajnálja és sajnáltatja magát, nem ment tönkre az őt ért nagyon durva igazságtalanságokban. Még katolikus hitét sem adta fel, pedig nem sokan ismerik annyira, mint ő a katolikus egyház negatív oldalát. Hazudtak neki, becsapták, megrágalmazták, és ő azóta sem szidja teli szájjal az egyházat (mint bárki más a helyében tenné), hanem jámboran eljár a vasárnapi misékre. Tisztelem fegyelmezettsége miatt: bármilyen feladattal kerül szembe, zokszó nélkül teljesíti. Ha arra van szükség, felkel reggel négykor, hogy beérjen nyolcra a főiskolára, és ha kell, ott van este nyolcig. Ha kell, előadást tart, ha kell vizsgáztat, de ha az a feladat, hogy latin beszédet írjon barátja születésnapjára, azt is pont olyan gonddal végzi el. Abszolút megbízható és pontos, amiben egyszer megegyeztünk, afelől az ember tökéletesen nyugodt lehet, hogy úgy is lesz. Tisztelem munkabírása miatt, az élet összes zűrzavarában mindig képes volt folyamatosan magas szintű tudományos 31

32 munkát végezni. És legvégül, de nem utolsósorban: Lóránt, mikor a sok rohanástól éppen egy kicsit ráér, nagyon kellemes társaság tud lenni. Pesthy Monika Bencze Lóránt tanára és olvasója szemével Bencze Lórántot tanár tanítvány viszonyban ismertem meg. Nem kellett hosszú időnek eltelni ahhoz, hogy ismereteivel, filoszkészségeket mutató tanulmányi munkájával társai fölé emelkedjék. Azaz a társai fölé emelkedés pontatlan, hamis megfogalmazás, azt kell inkább mondanom: nagyon hamar így, ilyen helyzetben láttam meg a többiek előtt (és nem fölöttük). Nem csak most egyre távolabbról visszapillantva vallom meg, hogy fiatal tanárként is sokat köszönhetek neki, mert útkereső-formálódó éveimben intenzív tájékozódásra, s kamatozónak bizonyult tájolásra ösztönzött. Szakmai kapcsolatunknak (a mai szerző olvasó viszonynak) azóta is ez a magja. Tág horizontú ismereteivel, szemléletének filozófiai-logikai fundamentumával, a kategóriák tartalmának történeti mélységekig hatoló feltárásával nemcsak hírhozója, tudományos műfordítója rejtőzködő szakmunkáknak, hanem olyan ablak- és kapunyitogató, aki elemzéseivel, következtetéseivel azt is megmutatja, hogy miért érdemes elindulni a kitárt ablakokon túli, a kapuktól kezdődő utakon. Bencze Lóránt korai munkája a Pázmány Péter és Kosztolányi Dezső prózastílusa (Budapest, 1973) című terjedelmes elemzés több szempontból is fontos, emlékezetes mű számomra. Mi tagadás, először szinte önképzőköri szabványtémának tetszett. Hamar eloszlott azonban ez az aggodalmam, hiszen már ebben a műben is a tágabb összefüggésekre, az átfogóbb kategóriákra irányulhatott a figyelmem, így a prózastílusra, a stílustörténetre, a korstílusra, a mondattípusokra, a nyelv és a stílus összefonódó, de küzdelmes, különböző tempójú történetére, a más-más pontokon megdöccenő változásokra. Ahogy Bencze Lóránt későbbi pályáján, a sorjázó tanulmányokban, monográfiákban és kézikönyvekben is. Kedves Lóránt! Boldog karácsonyt és a karácsony örömét megtartó új esztendőt kívánok. Baráti megbecsüléssel: Pusztai Ferenc Néhány ecsetvonás Bencze Lóránt portréjához Ismeretségünk nem túl régi keletű, így aztán a portréra felvitt színek is inkább pasztellszínek, rövidke ecsetvonásokkal, leginkább a pointillizmus módszerére emlékeztetnek. Egy székesfehérvári Prohászka-konferencián találkoztunk először, ahol ő Prohászka nyelvi eszközeiről, stílusáról beszélt. Én akkor épp a Prohászka-életmű szélsőségesen ellentétes megítélésén töprengtem, szembesülve azzal a ténnyel, hogy itt elképzelhetetlen bármiféle konszenzus, és Lórántot hallgatva szinte felsóhajtottam; milyen jó neki! Azóta sem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ez a nyelvész szakma ami nála a szemantika, a szemiotika, a retorika, a kommunikációelmélet és még ki tudja milyen és hány irányba tágult egyfajta nyugodt szigetet biztosít művelőinek, ahova nem érnek el más társadalomtudományok ideológiai, politikai csatározásai. Terelgettek errefelé engem is tanáraim: Temesi Mihály, Rónai Béla és mások, de érdeklődésem más irányt vett az idők folyamán. Persze a képlet nem ilyen egyszerű. Nem marad ki a politika hullámaiból Bencze Lóránt sem. Élénk érdeklődéssel kíséri a folyamatokat, értékeli, beépíti őket, ha másképp nem, hát példaanyagként. A 32

33 botsáskától a blairizmusig szól például egyik előadásának címe. Hisz természetes, hogy például a meggyőzés verbális és non verbális csatornáinak harmóniája vagy disszonanciája politikusi teljesítményeken jellemezhető a legplasztikusabban. Így aztán akár egy ravasz életstratégia is kikerekedhet mindebből; a nyelvészet nyugodt víztükröt idéző felszíne egyfelől, amely művelőjének a csetepatéktól mentes nyugodt életvitelt biztosít, de másfelől olyat, ahonnan ugyanakkor bármikor és bármilyen irányba ki lehet törni, kompetencia bejelentéssel lehet élni akár a legrázósabb életszférák eleve aláaknázott területeire kilépve is. Persze nem tudom, hogy ez valóban így van-e, és tényleg az óvatos duhaj életfilozófiája húzódike meg a lóránti életműben. De az tény, hogy egyénisége lépten-nyomon túlterjed a nyelvész mesterség kaptafáján, nem marad meg mellette, gyakran el-elszaladgál és meglehetősen sok irányba. Amikor közös főiskolánk képzési igényei a filozófiatörténeti szeminárium vezetésének feladatát zúdították a nyakába, a középkort választotta. Mindig saját gyűjtésű, szinte túlméretezett mennyiségű anyaggal ami a hozott könyvek súlyából is látszott, mert hisz könyvtáros is volt érkezett az órákra, és időnként kicsúszott a száján; nagyon élvezem! Kétségtelen, hogy lehetett valami sajátos vonás, a szellemi hullámzás egyfajta interferenciája abban, ahogy ő például canterburyi Szent Anzelm filozófiáját, istenérvét taglalta, hisz élete egy szakaszában, bencés szerzetesként maga is az Anzelm nevet viselte. Persze nem hanyagolta el a retorikát sem, ötszáz fölé is ment már az egy vizsgaidőszakban nála szereplő hallgatók száma. A vizsgáihoz ládák kellenek, ezekben vannak a hallgatók szóbeli előadásait tartalmazó hangkazetták, egy másikban ezek írásbeli változatai, és szóban az elméleti anyagot is számon kéri, hogy mindebből miféle logaritmussal állítja elő a jegyet, bele sem merek gondolni, félek e rövid írás terjedelmébe bele se férne. Az sem nevezhető pusztán nyelvész produkciónak, ahogyan folyóiratunk, a Vallástudományi Szemle főszerkesztőjeként tevékenykedik, most már negyedik éve. Szép, friss, hűvös hajnal volt, amikor a Duna TV reggeli műsorában szereplésre indultunk, hogy bemutassuk folyóiratunkat, kettőnkhöz még Bolyki János csatlakozott, aki később csak úgy emlékezett az egyébként sikeresnek ítélt bemutatkozásra, hogy amikor a Dunának mentünk. Közös szép emlékünk ez is, csakúgy, mint a folyóirat többi számának bemutatója a Zsigmond Király Főiskolán vagy a Károli Gáspár Református Egyetemen. Mint főszerkesztő több tematikus számhoz írt bevezetőt, ezek mindig megtartják a nyelvész csigaház kiindulópontját, de természetesen rendre elkalandoznak, hála Istennek. Gondosan ügyel a folyóirat korrekt hangnemére, rendre felemeli a piros tárcsát, ha egyik másik írás hangvétele túllépi a kulturált vitatkozás hangnemének határát, személyeskedő, sértő hangot üt meg. Szerencsés alkat. Az általa mesélt és másoktól hallott történetei szép számmal tartalmaznak nem túl jól végződőket is. Ezek ellenére kiegyensúlyozott, megfontolt, fegyelmezett, higgadt és igen derűs személyiségjegyek jellemzik. Néha buta szóviccként eszembe jut; milyen jól tette, hogy egy Szomor nevű faluba költözött, a szomor-úságba, így egyszer s mindenkorra elkerülte, hogy az költözzön őbelé. Sok sebet is kaphatott a most már hosszú élete különböző fordulatai során, de ezek a sebek, úgy látszik ahogy egy költő barátom írta befelé hegedtek. Nem látszanak rajta, szerencsére, szerencsénkre. Igen érzékeny és nagyon sokoldalú. Optikája befogja a felsőoktatás formálódásának szegmentumait, latolgatja a képzési szintek elérhető kínálatait, csápjai vannak a kínálkozó lehetőségek felismerésére, fontos kapcsolatokat ápol, rajta tartja a szemét a pályázatokon. Könyveket ad ki, konferenciákat szervez és szerepel fórumaikon. Hol Erdélyben ad elő, hol a Heves megyei tudományos programokat szervezi, hol a Baranya Barátai Társaság rendezvényeire siet. Csodálatos módon mindenhova odaér, ami szakmai, tudományos vagy egyszerűen emberi szempontból fontos. Részt vállal a kollégák könyveinek bemutatójából, latin nyelvű köszöntőt ír születésnapra barátjának, és ha kell mint sajnos legutóbb 33

34 történt ministránsként olvasmányt olvas fel a Bölcsesség könyvéből elhunyt elnökünk, Juhász István gyászmiséjén, a Mátyás-templomban. Kollégák vagyunk, egy szerkesztőségben, egy intézetben, egy szobában dolgozunk, most már több éve. Nem mindennapi ajándékom is van tőle, egy pálinka érleléshez szükséges eperfa hordó, rajta nevének kezdő betűi és egy évszám. A hordó talapzatán, amit csináltattam hozzá, az én nevem kezdő betűi állnak. Most, mikor azon tűnődöm, hogy tulajdonképpen milyen nagy megtiszteltetés is számomra, hogy e néhány gondolattal bekapcsolódhatom életműve méltatásába, az is eszembe jut, hogy az emiatt érzett elfogódottság feloldásának egyik lehetséges módja talán épp e nevezetes hordó zamatos, érlelt tartalmának megízlelése és a vele való koccintás lehetne. Bencze Lórántról barátilag S. Szabó Péter Hosszú pályafutásom alatt számos kiemelkedő tanítványom volt, akik közül többen kedves barátaimmá lettek. Ezek között a legkiemelkedőbb Bencze Lóránt volt, és a legkedvesebb barátommá is ő vált. Klasszikus műveltsége a görög és a latin nyelv, valamint az ókor és a középkor biztos ismerete, filozófiai-teológiai képzettsége, mélyen látása már hallgató korában megmutatkozott. Csak csodáltam, amikor stilisztikából ilyen témát választott: Pázmány Péter és Kosztolányi Dezső prózastílusa, és hogy ezt a tanulmányát nyelvészek és irodalmárok egyaránt számon tartották és tartják ma is. De nem kevésbé sikeres volt mint középiskolai tanár. Emlékszem rá, amikor a hatvanas és hetvenes években feleségemmel a Trabantunkon nyaranként jártuk az országot, természetesen ellátogattunk Pannonhalmára is. Az ott tanító bencés kispap, Bencze Lóránt olyan szakszerűen mutatta be az apátságot és híres könyvtárát, hogy ma is emlékszem a szavaira. Aztán a szobájában időzvén csak úgy rajzottak a diákok a tanár úrhoz ügyes-bajos dolgaikkal, tanulmányi kérdéseikkel Telt-múlt az idő, Bencze Lóránt az akadémiai könyvtárba került, én azonban mint tanszékvezető a Mai Magyar Nyelvi Tanszékre szerettem volna hozni, mindenekelőtt a retorika oktatására, minthogy akkor már tanulmányok sorával ismertté tette a nevét. Ez a hetvenes évek vége felé lehetett. Ekkor még a párttitkárnak is jóvá kellett hagynia a kinevezéseket. Egy kissé félve mentem Hajdú Miska barátomhoz, a párttitkárhoz, hogy majd beleköt Bencze Lóránt bencés múltjába. Előadtam nagy körültekintéssel a kérésemet. Erre Miska elnézett a világba, majd ezt mondta: Egy baj van (na, gondoltam, nem járul hozzá a kérésemhez, de így folytatta) az, hogy nem református. A kinevezésre Pusztai Ferenc barátom, akkori egyetemi párttitkár, mások habozása ellenére szintén igen -t mondott, jelezvén, hogy szükség van rá. Lóri így tanszékünknek lelkes tagja lett. Később azonban más megbízatása miatt elkerült tőlünk, de a kapcsolat vele nem szakadt meg. Sőt legfőbb támaszom volt a 35 tagú Stíluskutató csoport munkájának megszervezésében, irányításában. Nagy munkánkat, az első magyar nyelvű alakzatlexikon megszerkesztését nemcsak mindig meggondolt, biztos tudásra valló hozzászólásaival segítette, hanem olyan alapvető, könyvméretű tanulmányával is, mint A trópusok, az alakzatok és a metaforaalkotás (In: Hol tart ma a stilisztika? Stíluselméleti tanulmányok. Szerk. Szathmári István. NTankK, Bp., 1996, ). Köszönet érte és az életünket átfogó barátságért. Budapest, február 16. Szathmári István 34

35 Bencze Lóránt, ahogy a háttérből kiemelkedik Bencze Lóránt professzor előnye velünk szemben a kezdetektől az volt, hogy szakmai (teológiai elméleti és hagyományos bölcsészettudományi) előképzettségében eleve kétszeresen meghaladta a magyar kutatói oktatói átlagot. Felkészültségének sokoldalúsága személyében olyan tanár- és tudóstípust formált, amelynek legfőbb meghatározója a tudományos témák kezelésének több szemléleti síkot összehangoló interdiszicplinaritása. Ugyanez a ma sajnálatosan ritka, reneszánsz ihletésű teljességigény és -képesség jellemezte világi világéletében is, amikor Zsuzsának, gobelinművész feleségének tökéletes szövőszéket épített, amikor egy kihalt pályaszakaszon vasárnap délelőtt minimális szerszámkészlettel javította meg az autót, holott a hozzáértők szerint a munkát csak szakszerviz tudta volna elvégezni, amikor kiválasztotta az alkalmas eperfa hordókat, hogy a majdani pálinka aromája kifogástalan legyen, vagy amikor recte kiválasztotta a tradicionális ornatus rectorist az évzáró beszédhez újralapított főiskoláján. Egyik fő törekvése személyiségéből természetesen adódóan az volt, hogy tanárként rendszeresen és harcosan szélesítse a szakoktatás horizontját, aminek kézenfekvő előfeltétele volt a legkorszerűbb irányzatoknak a munkába való kritikus bevonása. Másfelől tevékenységének ugyancsak sorsszerű velejárója volt, hogy nem kaphatta meg az adottságainak és igényességének megfelelő hivatalos elismerést és támogatást. Később, amikor kinevezték az Apor Vilmos Katolikus Főiskola főigazgatójává, teljes energiával bár még mindig nem teljes szakmai és intézményes garanciákkal látott hozzá a főiskola tanulmányi programjának megújításához. Újításai korszakváltást jelentettek, mind az intézmény szellemiségének kiépítésében, mindpedig a képzési programban (Zsámbékon működött a világ első romológiai tanszéke). Egyetemi órát egyszer láttam tőle, Pozsonyban. Lélekerősítő volt. A szakmai tudás tekintélyét harmonikusan egyesítette az atyai készséggel, ahogy teret engedett minden kérdésnek, amelyeket azután a diákokkal közösen válaszoltak meg. Kutatói magatartását ugyanez az alapállás határozza meg: korszerűség és a jó értelemben vett hasznosságelv. Tematikai választásaiban domináns módon érvényesül a kultúraközi összefüggések köre, amelyek ugyanis mind elementáris hatással korlátozzák-bővítik-alakítják a nyelvi kommunikáció eszköztárát és egyedi folyamatait. Ennek a felfogásának köszönhető, hogy hatalmas publikációs jegyzékének szinte minden tétele lényeges pontokon és jelentősen hozzájárul nemcsak tárgyismeretünkhöz, hanem megítélési szempontjaink kiteljesítéséhez, tudományos szemléletünk átalakításához is. Nem véletlen, hogy Bencze Lóránt munkáit a Kárpátok vonalától Nyugat-Európán át az Egyesült Államokig ismerik és idézik. Tudományos felfogásának alapelve a homo sapiens sapiens teljes összefüggés-hálózatának feltételezése. Talán legveretesebb tanulmányában, A metaforáló állatban így ír: A metafora esetében az oszcilláció, az érzelem és értelem vibrálása egyetlen egységbe sűrítve keletkezik, egyetlen szóban, szószerkezetben, mondatban vagy nagyobb közlésegységben ; majd: A metafora alkotása és befogadása az egész agy összes funkcióját igénybe veszi, az egész ember reakciójának tekinthető. A metaforikus gondolkodásban az ismeretelmélet Arisztotelészig visszanyúló egyik alapelve így módosul: Nihil est in intellectu quod simul non sit in corpore et sensibus... azaz semmi sincs az értelemben, ami ne lenne egyidejűleg a testben és az érzetekben. Katolikusként hite és hitélete következetes, de nyitott is: például a predestináció tanával kapcsolatban mindvégig megőrzött valamit a szigorúbb protestáns meggyőződésből. Düsseldorf felé repültünk konferenciára. Lóránt akkurátus hivatkozásokkal a bibliai helyekre Szűz Mária származásának homályait taglalta, amikor viharba kerültünk, és százméteres zuhanásokkal hánykolódtunk a felhők között. Hm, mégsem kellett volna Szűz Máriát bolygatni mondta ő, és megrendülten 35

36 elcsendesedett. Ezután hamarosan kikerültünk a veszélyzónából, és a gép simán szárnyalt tovább célja felé. Hadd kívánjuk Lórántnak ugyanezt. Szende Tamás 36

37 FÖLDI ÉVA 37

38 VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL Az értelmes ember gyakran esik abba a tévhitbe, hogy az értelmes dolog minden halandó számára érthető és elfogadható. Úgy látszik, vannak olyan emberek, akik nem tudják elviselni, ha valaki tiszta és gondozott, és a saját ízlésükhöz, a csúfság esztétikájához igazítják a világot. Sok olyan ember szaladgál ma mosolyogva körülöttünk, akikről a nagy klasszikus szavaival elmondhatjuk, hogy különös anyagból vannak gyúrva. A tolerancia, az előkelőség, a jó modor hiányának nálunk, úgy látszik, hagyománya van. Az ember sohase felejtse el, hogy találkozhat nagyobb barommal is, mint amilyen ő maga. Akinek rugalmatlan az esze, de jó a memóriája, szép karriert csinálhat. Jiří Menzel E kiadványsorozat technikai szerkesztőjeként hivatásos olvasója voltam/vagyok a visszaemlékezéseknek, továbbá nézője és hallgatója a nyelvészekről készült videofelvételeknek. Igen tanulságos és érdekes az, hogy a megszépítő messzeség -ből ki mire és hogyan emlékszik vissza, illetve tart fontosnak megemlíteni, elmesélni. Nos, én az alábbiakat gondoltam megosztani az olvasóval. A budapesti Varga Katalin Gimnáziumban eltöltött évek minden túlzás nélkül remekek voltak: nagyon vidám osztály és valóban kiváló tanárok. Természetesen, mint majdnem minden bölcsészkarra készülő gimnazista, én is irodalmárnak készültem. Az egyetemi tanulmányok azonban rádöbbentettek arra, hogy ez mégsem nekem való terület, mivel (nagy tisztelője lévén a matematikának) hiányoltam az egzaktságot. (Nem mintha a nyelvtudomány bizonyos ágaitól el lettem volna ragadtatva ) Harmadévesek voltunk, amikor orosz szakon alaposabb és korszerű fonetikai ismeretekre tettünk szert Bolla Kálmán professzor úr szemináriumain, és ezen belül megismerhettük a kísérleti fonetikát. És ennél maradtam. Az egyetemi évekről csak annyit, hogy bizonyos szempontból csalódást okozott, annál is inkább, mert akkoriban meglehetősen nehéz volt bekerülni az ELTE Bölcsészettudományi Karára, és azt gondoltam, hogy sok jó előadásban és gyakorlatban lesz részem... Nem egészen így történt. A három szakon (magyar, orosz, lengyel) eltöltött öt év alatt Bolla Kálmán (orosz fonetika, fonológia), Gyürei Vera (irodalmi módszertan), Király Gyula (orosz irodalom), Király Nina (lengyel irodalom), Mészáros Vilma (világirodalom) Morvay Károly (lengyel nyelvészet), Papp László (magyar nyelvészet), Péter Mihály (ószláv), Sipos István (lengyel nyelvtörténet) órái voltak igazán figyelemreméltóak. A diákéletre 38

39 azonban nagyon szívesen emlékszem vissza, és ekkor ismertem meg máig legjobb barátnőmet, Ágit. Ami nagyon jó volt: a lengyelországi ösztöndíjak (fél éves részképzés, nyári egyetemek Varsóban). Az egyetem elvégzése után nem volt egyszerű a szakmában állást találni. Így kénytelen voltam könyvtárosként és tanszéki előadóként dolgozni a Szláv Filológiai Tanszéken, a pompás pályakezdéshez még annyit, hogy hónapokig nem kaptam fizetést (valami adminisztrációs galiba folytán ) márciusában kezdtem meg egyetemi oktatói pályafutásomat. Oktatómunkám során a hallgatók szellemi fejlődése mellett az is érdekelt, hogy miként vélekednek a világ bizonyos dolgairól, milyen problémákkal viaskodnak. Így aztán tanórán kívül is kapcsolatban voltam velük: felkerestek a tanszéken, és megbeszéltük az éppen aktuális dolgokat. Az ELTE Fonetikai Tanszékén például sokszor előfordult az, hogy egyszerre többen is eljöttek, s egy alkalommal egyik kollégám benyitott, és azt hitte, hogy pótórát tartok Mi pedig elmosolyodtunk, és vígan beszélgettünk tovább. A habilitációs pályázatomhoz csatolni kellett hallgatói véleményezést is. Visszacsatolásként nem kis örömet okozott, most szó szerint idézem hallgatóim írását: Hallgatói vélemény dr. Földi Éva egyetemi adjunktusról Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán volt szerencsénk Földi Éva óráit látogatni. Az általános és alkalmazott nyelvészet szak hallgatóiként a fonetika, a fonológia és más speciálkollégiumok gyakorlati foglalkozásain, illetve záróvizsgákon találkoztunk Vele. Mint diákok, a szakmai professzionizmus mellett az emberi humánumot értékeljük egy tanárban, aki képes érdekfeszítő gyakorlati órákkal, interaktív technikákkal lekötni a hallgatóság figyelmét, olyan órákkal, amelyeknek légkörétől nem idegen a humor sem. Földi tanárnő mindezekről tanúbizonyságot tett az órák és a vizsgák alatt: rugalmassága szakmai igényességgel párosult, oktatási módszerei a leghasznosabb metodikai elemeket mutatták fel. Magával ragadó személyisége mind szakmailag, mind pedig emberileg elmélyítette a tanár-diák kapcsolatát, illetve a tananyag továbbgondolására sarkallt bennünket. Úgy ítéljük meg, a Földi tanárnő által tanítottak nemcsak hasznos, de tartós tudásnak is bizonyultak; a fonetika és fonológia alapjait egy életre elménkbe véstük. Pozitív kisugárzásáról nemcsak az órák, hanem a vizsgák során is meggyőződhettünk: Földi tanárnő arra volt kíváncsi, hogy mit tud az ember, nem arra, hogy mit nem. Értékelése azonban nem mellőzte a rálátást és az igazságos elbírálást sem. Földi tanárnő szakmai professzionizmusa széles körű tudásanyaggal párosult, embersége, rugalmassága és humánuma követendő példát állított elénk. Budapest, szeptember 8. Fülei-Szántó Éva ált. és alk. nyelvészet skandinavisztika szakos egyetemi hallgató Ifkó Melinda általános és alkalmazott nyelvészet német szakos egyetemi hallgató Sztárcsevics Attila általános és alkalmazott nyelvészet angol szakos egyetemi hallgató Az Egyetemi Anyanyelvi Napok szervezésében, lebonyolításában is nagyon sokat segítettek hallgatóim, ill. hallgatóink, és nélkülük bizony kevésbé lett volna olyan vidám hangulat, mint ami jellemző volt a rendezvényeinkre. És persze nagyon jó érzés az, hogy sok tehetséges hallgatóm/hallgatónk tevékenykedik a felsőoktatásban, ill. kutatóintézetekben, szóval: kollégák lettek.. Szakmai fejlődésemre nagy hatással voltak a lengyelországi tanulmányutak (Varsó, Poznań) és tudományos konferenciák (pl. Jabłonna a lengyel fonetikusok éves konferenciája, Gdańsk nemzetközi 39

40 fonetikai és logopédiai konferencia, Poznań az Adam Mickiewicz Tudományegyetemen). Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy megismerkedhettem olyan kiemelkedő nyelvész fonetikusokkal és fonológusokkal, mint Wiktor Jassem, Maria Steffen-Batogowa, Jerzy Bańczerowski, Piotra Łobacz, Bronisław Rocławski, Stefan Grzybowski. Nagy élmény volt számomra az utrechti nemzetközi fonetikai kongresszus: először vettem részt nagy nemzetközi rendezvényen előadóként, és a kongresszusi kötetben szerepel az én előadásom anyaga is (akkor még nem adták ki valamennyi elhangzott előadás szövegét). Főbb kutatási területeim: a lengyel és a magyar szegmentális, valamint szupraszegmentális szerkezetek, szövegfonetika. A kísérleti-fonetikai vizsgálatokból kapott eredményeket mindig igyekeztem oktatómunkámban is hasznosítani. Fontosnak tartom (nem csak) a hallgatók beszédkultúrájának fejlesztését, pallérozását. Így hosszú évekig részt vettem az felsőoktatási intézmények országos Kazinczy-versenyein mint versenytitkár, felkészítő tanár és a szakmai programokon mint előadó. Sok hallgatóm lett Kazinczy-érmes, és ben munkám elismeréseként Kazinczy-díjat kaptam ben indult el az ELTE-n az Egyetemi Anyanyelvi Napok két-három napos rendezvénysorozat, s mint a szervezőbizottság titkára vettem részt az előkészítésben és a lebonyolításban lelkes hallgatóink segítségével. Bizony sok és nagyon vidám szép emlék fűződik azokhoz a napokhoz (2002-ig volt benne részem). A pályakép adataiban felsorolt munkahelyeimről csupán röviden annyit, felhőtlenebb életet is el tudtam volna képzelni magamnak. Pályakezdőként nem értettem meg azt, hogy egyes vezetők miért büntetik az embert azért, mert igyekszik tisztességesen elvégezni a munkáját, jó a kapcsolata a hallgatókkal is, nem számít sem tudományos fokozat, sem szakmai elismerés (Kazinczy-díj). Később megvilágosodtam, de ezt hagyjuk, oldja meg ki-ki maga (Esterházy Péter után szabadon). Persze voltak/vannak az emberrel szolidáris, segítőkész és kedves emberek is, akik elviselhetőbbé tették/teszik a megtapasztaltakat. Nagyon rossz és megszokhatatlan az, hogy többekkel már nem tudok találkozni. Jelenlegi munkahelyemen, a Zsigmond Király Főiskolán ahol nagyon kedvesen fogadtak igyekszem folytatni azokat a tevékenységeket, amelyeket az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztem, így például versenyeket szervezek (természetesen a Szép magyar beszéd verseny házi döntőjét is elindítottam), köteteket szerkesztek, sok szakdolgozóm van stb. És én itt most jól érzem magam. A pályakép fontosabb adatai Született: január 3-án, Budapesten. Középiskola: 1971-ben érettségizett jeles eredménnyel a budapesti Varga Katalin Gimnáziumban. Egyetemi tanulmányok: : Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, magyar orosz lengyel szak. Szakképesítése: magyar orosz szakos középiskolai tanár és lengyel filológus. Felsőfokú nyelvvizsgája van lengyelből és oroszból, szakirodalmat franciául és angolul is olvas. Munkahelyek: Az egyetem befejezése után rövid ideig könyvtáros az ELTE BTK Szláv Filológiai Tanszékén : a debreceni KLTE Szláv Filológiai Tanszékén tanársegéd. 40

41 1986 decemberéig az MTA Nyelvtudományi Intézetének Fonetikai Osztályán tudományos segédmunkatárs : az ELTE BTK Fonetikai Tanszékén tudományos munkatárs, 1994-től pedig egyetemi adjunktus tól a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolának munkatársa től a Zsigmond Király Főiskola Kommunikáció- és Művelődéstudományi Intézetében habilitált főiskolai tanár. Oktatási tevékenység: beszédművelés, retorika, írásművelés; magyar szakon magyar fonetikát oktatott, általános és alkalmazott nyelvészet szakon beszédfiziológiai, beszédakusztikai és fonológiai gyakorlatokat vezetett; a beszéd- és hangtan oktatási program keretében előadásokat tartott a beszéd megértése témában, valamint szemináriumot vezetett a beszédkutatás eszközeiről és módszereiről; szakszemináriumot tartott a magyar lengyel beszédintonáció egybevetése, továbbá beszédintonációs elemzések, valamint a helyesbeszéd keretében a korrekt szövegfelovasás/szövegmondás témában, és többször vezetett szakdolgozati szemináriumot is; számtalan szakdolgozat konzulense, ill. bírálója. Tudományos fokozatok: 1987-ben védte meg A lengyel beszédintonáció kísérleti-fonetikai vizsgálata című egyetemi doktori (dr. univ.) értekezését, summa cum laude minősítéssel ben az ELTE Doktori Tanácsa odaítélte a PhD fokozatot ben habilitált a Pécsi Tudományegyetemen, értekezése címe: A szupraszegmentális szerkezetek akusztikus jellemzői és percepciója (Mondat- és szövegfonetikai vizsgálatok). Publikációs tevékenység: Eddig két könyve (egyik társszerzővel) és számos tanulmánya jelent meg magyar és idegen nyelveken. Szerkesztője két főiskolai tankönyvnek (szöveggyűjteménynek): Beszédművelés, Retorika, és több tanulmánykötetnek. Felelős szerkesztője Bolla Kálmán kétkötetes Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások c. kiadványának (Budapest, 2005, 2006, Zsigmond Király Főiskola, Új Mandátum Kiadó) Szakmai közélet: Előadásokat, referátumokat tartott/tart hazai és nemzetközi szakmai rendezvényeken ig titkára volt az ELTE-n az évente megrendezett Egyetemi Anyanyelvi Napok kétnapos rendezvénysorozat szervezőbizottságának. Versenytitkára volt a felsőoktatási intézmények országos Kazinczy-versenyeinek, és részt vett a versenyekhez kapcsolódó szakmai szimpóziumok szervezésében (ezeken rendszeresen előadást is tartott); mint felkészítő tanár is tevékenykedett, s több mint tíz tanítványa lett Kazinczy-érmes. Szakmai bírálója volt Subosits István Beszédakusztika (Tankönyvkiadó, Bp., 1984) c. főiskolai tankönyvének és Bolla Kálmán Magyar fonetikai atlasz (Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1995) c. egyetemi tankönyvének, valamint a 2002-ben Debrecenben megrendezett fonetikai és fonológiai konferencia kötetének. Részt vett az ELTE-n a Beszéd- és hangtan önálló oktatási program tanegységeinek összeállításában, a tantárgyak tematikájának kidolgozásában. Egyik technikai szerkesztője volt a Magyar Fonetikai Füzeteknek. Megindulása óta (1988) technikai szerkesztője volt az Egyetemi Fonetikai Füzetek, valamint A hetvenes évek magyar nyelvészei, ill. a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások c. (1994) kiadványsorozatoknak. 41

42 Szép magyar beszéd, helyesírási és versmondó versenyeket szervez a ZsKF-en. Tagja volt ( ) a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak; tagja a Magyar Szemiotikai Társaságnak ben Kazinczy-díjjal tüntették ki. Két alkalommal elnyerte a legjobb felkészítő egyetemi oktatónak járó különdíjat a felsőoktatási intézmények országos Kazinczy-versenyének döntőjén. BIBLIOGRÁFIÁJA A kérdés kifejezésének intonációs eszközei a lengyelben és a magyarban. MFF V. Ivanov: A szó, a szótag és a hang mennyiségi tulajdonsága a magyar nyelvben. Nyr CIV, (Ford.) Istota palatalizacji i faryngalizacji w języku polskim. Slavica XVII, 1981, A lengyel beszédhangok képzési és akusztikus sajátságairól. MFF Társszerző: Bolla Kálmán. A lengyel beszédhangok palato- és lingvografikus vizsgálata. MFF Társszerző: Bolla Kálmán. A lengyel beszédhangok ajakartikulációja. MFF Társszerző: Bolla Kálmán A lengyel beszédintonáció elemzése szintézissel. MFF The analysis of Polish intonation by synthesis. In: Abstracts of the Tenth International Congress of Phonetic Sciences. Eds. Cohen, A. Broecke v.d., M.P.R. Dordrecht Cinnaminson, 387. p The analysis of Polish intonation by synthesis. In: Proceedings of the Tenth International Congress of Phonetic Sciences. Eds. Cohen, A. Broecke v.d., M.P.R. Dordrecht Cinnaminson, Subosits István: Beszédakusztika. Budapest, 1984, 192 lap. MFF (Ism.) A lengyel beszédintonáció kísérleti-fonetikai vizsgálata. MFF A toldalékcső artikulációs folyamatainak számítógépes vizsgálata. MFF Társszerző: Bolla Kálmán és Kincses Gyula. 42

43 II. Ogólnopolska Konferencja Logopedyczna (II. Országos Logopédiai Konferencia). Gdańsk, szeptember MFF Társszerző: Bolla Kálmán A Phonetic Conspectus of Polish. Budapest. Társszerző: Bolla Kálmán. (MFF 18.) Polish palatalization and pharyngealization in an interlingual comparison. MFF La palatalisation et la pharyngalisation en polonais dans une comparaise entre plusieur langues. In: Proceedings of the XIth International Congress of Phonetic Sciences. Vol. 2. Tallinn, Csoóri Sándor: Nagy László földi vonulása. (Részlet). Elemzés. EFF On the nasalization of the Hungarian vowels. MFF On the phonetic analysis of the spoken texts. In: Abstracts of the Speech Research `89 International Conference. Budapest, 110. p. Magánhangzó-nazalizáció, hosszú mássalhangzó vagy gemináta? Hozzászólás Bolla Kálmán: A magyar hangtan időszerű problémái című előadásához. EFF On the phonetic analysis of the spoken texts. In: Proceedings of the Speech Research 89. International Conference. MFF Studia in honorem K. Bolla. Budapest, 241 p. (EFF 3. Szerk.) A beszéddallam észlelése. (Egy intonáció-észlelési kísérlet részeredményei). Studia in honorem K. Bolla. Budapest, (EFF 3.) An experiment in the investigation of the relation between articulation and acoustics. MFF Kálmán Bolla: 60. MFF Struktura suprasegmentalna polskiego i węgierskiego tekstu mówionego. In: Polono Hungarica. Nyelvészet Történelem Irodalom. (Az április között tartott tudományos konferencia anyaga). Szerk. Bańczerowski, Janusz Snopek, Jerzy. Budapest, A beszéddallam észlelése I. éves bölcsészhallgatók fonetikai hallásának vizsgálata alapján. In: Hagyomány és újítás a mai magyar nyelvi kutatásban és oktatásban. Szerk. Balázs Géza. Budapest, [D], [c] zárhang vagy affrikáta. In: Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Szerk. Hajdú Mihály Kiss Jenő. Budapest, A lengyel faringalizált palatalizált réshangok frekvenciahelyei. In: Nemzetközi Szlavisztikai Napok IV. Szerk. Gadányi Károly. Szombathely, Az 50. szép magyar beszéd versenye a budapesti tudományegyetemen. EFF A felolvasás szupraszegmentális szerkezetének fonetikai elemzése. EFF Társszerző: Bolla Kálmán. 43

44 A felolvasás szupraszegmentális szerkezetének fonetikai elemzése. In: Nép Nyelv. Tanulmányok Fülöp Lajos 60. születésnapjára. Szerk. Balázs Géza Selmeczi Kovács Attila. Budapest, Társszerző: Bolla Kálmán. A magyar magánhangzók nazalitása a [n] hang környezetében. In: Emlékkönyv Rácz Endre hetvenedik születésnapjára. Szerk. Kozocsa Sándor Laczkó Krisztina. Budapest, Zagadnienie nazalności samogłosek polskich w świetle pomiarów fizjologicznych i akustycznych. In: Polono Hungarica. Nyelvészet Irodalom Történelem Kultúrtörténet. Szerk. Bańczerowski Janusz. Budapest, Az 51. szép magyar beszéd versenye a budapesti tudományegyetemen. EFF A hangmenet észlelése a meredekségi mutató-adatok függvényében. In: 103 tanulmány Hajdú Mihály 60. születésnapjára. Szerk. Hegedűs Attila Laczkó Krisztina Papp Lajos. Budapest, (Névtani Értesítő 15.) Hanglejtésformák észlelése. In: Emlékkönyv Fábián Pál hetvenedik születésnapjára. Szerk. Kozocsa Sándor Géza. Budapest, A fonetika és a fonológia oktatása néhány külföldi egyetemen. EFF Inadekvát szövegmondás. EFF Egyetemi Anyanyelvi Napok ELTE Tájékoztató, március. A köznyelviség problémái. Köznevelés IL/ p. Az 52. szép magyar beszéd versenye a budapesti tudományegyetemen. EFF A szombathelyi döntő kötelező szövegének mintaszerű előadásáról. EFF Somlyó György: Örkény Istvánról tíz percben. (Szövegfonetikai elemzés). EFF Nemes Nagy Ágnes: Csillagszemű. (Szövegfonetikai elemzés). EFF Studia Phonetica Posnaninensia Vol EFF (Ism.) Az 53. szép magyar beszéd versenye a budapesti tudományegyetemen. EFF Egyetemi Anyanyelvi Napok ELTE Tájékoztató, március, A Kazinczy-verseny évi országos döntőjéről. EFF Egy szépirodalmi szöveg adekvát felolvasásáról. In: Emlékkönyv Szathmári István hetvenedik születésnapjára. Szerk. Keszler Borbála Laczkó Krisztina Papp Lajos. Budapest, Az 54. szép magyar beszéd versenye a budapesti tudományegyetemen. EFF Egyetemi Anyanyelvi Napok. ELTE Tájékoztató, március, Aleksander Smolar: A lengyel forradalom. Kritika 3. március, (Ford.) Az érzelemkifejezés szupraszegmentális formái és percepciója. Budapest, (EFF 20.) Bolla Kálmán, Magyar fonetikai atlasz (A szegmentális hangszerkezet elemei). Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, l. MNy XCII, (Ism.) Szupraszegmentális hangszerkezetekkel kifejezett közléstartalmak percepciója. EFF Társszerző: Pachmann Péter. 44

45 A Magyar fonetikai atlasz felhasználása a felsőfokú szakoktatásban. EFF A kiscsacsi meg a nagycsacsi. (Elmondta: Bulla Elma) Szövegfonetikai elemzés. EFF Az 55. szép magyar beszéd versenye a budapesti tudományegyetemen. EFF Szövegmondás attitűdök. EFF Egy felmérés I. éves magyar szakos egyetemi hallgatók nyelvészeti előképzettségéről. EFF Temporális elemek, beszédszakaszok Bródy András: A felfeslő szövedék c. írásának két előadásában. EFF A nyelvi humor percepciójáról. EFF Társszerző: Markó Alexandra. A reprodukáló beszéd akusztikus szerkezete. Elemzés a verseny kötelező szövegének mintaszerű elmondásáról. EFF Társszerző: Bolla Kálmán. Az országos döntő kötelező szövegének előadásáról. EFF Társszerző: Bolla Kálmán. Parametry temporalne, syntagmy fonetyczne w reprodukcji polskiego tekstu literackiego. In: Nyelv Stílus Irodalom. Köszöntő könyv Péter Mihály 70. születésnapjára. Szerk. Zoltán András et al. Budapest, Temporális elemek, beszédszakaszok lengyel szépirodalmi szövegek előadásában. VI. Međunarodni slavistićki dani / VI. Nemzetközi Szlavisztikai Napok. Knjiga 3/2. Szerk. Ernest Barić Karlo Gadanji. Sambotel Pečuh, (Biblioteca Croatia Hungariae 15.) A mester és tanítványai. In: Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások 52. Péter Mihály. Alkotószerkesztő: Bolla Kálmán. Budapest, Egyetemi Anyanyelvi Napok az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. EFF Egy publicisztikai írás szupraszegmentális szerkezetének a bemutatása. EFF Kortárs irodalmi szövegek attitűdtartalmának percepciójáról. EFF Egyetemi Anyanyelvi Napok az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. EFF Attitűdtartalmak tolmácsolása a kötelező szöveg előadásában. EFF Társszerző: Markó Alexandra. Néhány emotív tartalmú kérdés akusztikai szerkezetéről és percepciójáról. In: Ember és nyelv. Tanulmánykötet Keszler Borbála tiszteletére. Szerk. Kugler Nóra Lengyel Klára. Budapest, A beszédkultúrára, helyesbeszédre nevelés helyzete, feltételei és lehetőségei az oktatásban. In: Nyelvi és kommunikációs kultúra az iskolában. XIII. Anyanyelv-oktatási Napok. Eger, 1998, július Szerk. V. Raisz Rózsa Varga Gyula. Budapest, (MNyTK 212.). Társszerző: Markó Alexandra A szupraszegmentális szerkezetek akusztikus jellemzői és percepciója. (Mondat-és szövegfonetikai vizsgálatok.) Pécs, (Habilitációs értekezés, kézirat) Vox Humana. Bolla Kálmán professzor hetvenedik születésnapjára. Budapest. (Társszerkesztő: Gadányi Károly) 45

46 A lengyel és az orosz palatalizált zárhangok a toldalékcső konfigurációinak vetületében. In: Vox Humana. Bolla Kálmán professzor hetvenedik születésnapjára. Budapest, (Társszerkesztő: Gadányi Károly) A palatalizált és faringalizált lengyel explozívák sajátságairól interlingvális összehasonlításban. In: Polono Hungarica 8. Nyelvészet Irodalom Történelem Kultúrtörténet. Szerk. Bańczerowski Janusz. Budapest, Társszerző: Bolla Kálmán. Egy meseszöveg szupraszegmentális struktúrája. EFF Szerző szöveg befogadó dialógusa. Az országos döntő kötelező szövegének előadásai. EFF Stefan Badeni: Budapest megszállásának első napjai, Jan Reychman: Csodáltam a magyarokat, Edmund Roesler: Lengyel muzsikus a magyarokról, Henryk Zwi Zimmermann: Megértettem a magyarok helyzetét. In: Menekült- -rapszódia. Lengyelek Magyarországon, ( ). Széphalom Kiadó, Budapest, (Ford.) Bolla Kálmán írásainak bibliográfiája. In. Vox Humana. Bolla Kálmán professzor hetvenedik születésnapjára Budapest, Egyetemi Anyanyelvi Napok az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. EFF A magyar magánhangzók nazalizációjának percepciója a [n] hang környezetében. In: Színes eszmék nem alszanak... Szépe György 70. születésnapjára I. Szerk. Andor József Szűcs Tibor Terts István. Pécs, A kötelező szöveg előadásainak jellemzői. EFF A hangjelenségek írásban való kifejezése. (A fonetikus írás és lejegyzés problematikája). EFF Egyetemi Anyanyelvi Napok az ELTE-n. EFF Írott szöveg értő-értető előadásáról. (Vitaindító előadás). EFF Egyetemi Anyanyelvi Napok az ELTE-n. EFF A felsőoktatási intézmények Szép magyar beszéd versenyének 30. országos döntőjéről. EFF A szupraszegmentális eszközök megítéléséről. In: Studia Slavica Savariensia 1 2. In honorem Caroli Gadanii sexagesimi natalis dedicatur. Ed. Viktor Moiseenko. Szombathely, Bańczerowski Janusz: Podstawy polsko-węgierskiej fonetyki i fonologii kontrastywnej. ModNyOkt IX/ (Ism.) Beszédművelés. (Szöveggyűjtemény). ZsKF, Budapest.(Főiskolai tankönyv) Retorika. (Szöveggyűjtemény). ZsKF, Budapest. (Főiskolai tankönyv) Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások 1. Alkotószerkesztő: Bolla Kálmán. ÚMK ZsKF, Budapest. (Felelős szerk.) 46

47 2006. Társadalom és kultúra. A Kommunikáció- és Művelődéstudományi Intézet tanulmánykötete. ZSKF, Budapest. (Szerk.) Magyar dallamformák percepciója. In: Annual A ZSKF évi tanulmánykötete. Szerk. Bajomi-Lázár Péter. Budapest, A szupraszegmentális hangszerkezetről. In: Társadalom és kultúra. A Kommunikáció- és Művelődéstudományi Intézet tanulmánykötete. Budapest, Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások 2. Alkotószerkesztő: Bolla Kálmán. Zsigmond Király Főiskola, Budapest. (Felelős szerk.) KORTÁRSI MÉLTATÁSOK Méltatás Földi Éváról a tanítvány, kolléga szemével Katonának lenni az ütközetben veszélyes feladat, de nem kevésbé veszélyes polgárnak lenni az élet totális, függőleges támadásainak korszakában. S mi ilyen korszakban élünk. Ezért számítsuk ki mozdulatainkat, nappal és éjjel, minden lehetséges alkalommal, hogy a nagy küzdelemben, mely harcosoknak jelölt ki, ne pazaroljuk feleslegesen erőinket. Éjjel és nappal harcolnunk kell. Munkánk, szórakozásaink, olvasmányaink, az életről alkotott fogalmaink, ismereteink és tapasztalataink, mindez fegyver e küzdelemben. Tehát foglaljuk el helyünket a szerény és veszélyes fedezékben, életünk odújában figyeljük az ellenség minden mozdulatát, s ne pazaroljuk idő előtt energiáinkat, sem a muníciót. S közben, ha éppen csillagos az ég, s az ellenség alszik, nézzük a csillagokat is. Márai Sándor: Füves könyv Amikor azt a megtisztelő, de amint később kiderült igen nehéz feladatot kaptam, hogy a Nyelvész pályaképek sorozat számára Földi Éváról írjak, először azt gondoltam: kiről is szól majd tulajdonképpen e méltatás? A volt tanárról, a kollégáról, az anyáskodó barátról? Aztán egyértelművé vált számomra: hiszen ezek viszonyszavak mind, s e kötetben nem én, és nem egy kapcsolat a fontos, az elsődleges. A kortárs nyelvészeket bemutató sorozatban Földi Éva a huszadik század végi, huszonegyedik század eleji nyelvész, kutató, tanár a főszereplő. Féloldalas volna azonban a kép, ha hiányozna a sokéves ismeretség során mozaikszerűen kirajzolódó szubjektívebb személyiségrajz. Így tehát, a tényszerű leírást személyesebb hang követi majd, mely szükségszerűen a méltatás írójának szemüvegén, emlékein keresztül láttatja Földi Évát. 47

48 Földi Éva a gimnázium elvégzés után 1972-ben lett az ELTE Bölcsészkarának hallgatója. Ma, az egyszakosság korában különösen kiemelkedő teljesítménynek tűnik a három szak elvégzése: magyar lengyel orosz szakon szerzett diplomát. Az egyetem után szlavisztikával foglalkozik, s szinte az iskolapadból kerül a katedrára, hat évig tanít a debreceni egyetem Szláv Filológia Tanszékén. Publikációi azonban egyértelművé teszik, hogy ezekben az években indul fonetikusi pályafutása. Lengyel magyar kontrasztív akusztikai elemzései, a Magyar Fonetikai Füzetekben megjelent, a lengyel beszédhangok képzési és akusztikus jegyeit leíró elemzései érdemi, úttörő munkák a kísérleti fonetika területén. Fiatal nyelvészként nemzetközi konferencián részt venni manapság is nagy teljesítmény, 1983-ban előadással jelen lenni a 10. Nemzetközi Fonetikai Kongresszuson Utrecthben fontos mérföldköve Földi Éva pályájának. A konferenciakötetbe beválogatott, a lengyel intonációt vizsgáló angol nyelvű írás pedig lényeges darabja a publikációs listának. A lengyel nyelv átfogó fonetikai leírását összefoglaló Bolla Kálmánnal közösen létrehozott kötet 1987-ben jelenik meg, angol nyelven, az MFF. 18. köteteként. Közben a szakmai életrajz változásai is jelzik az egyre szorosabb összefonódást a fonetika tudományával: előbb az MTA Nyelvtudományi Intézetének Fonetikai Osztályán, majd 1987-től az ELTE Fonetikai Tanszékén főállású, elkötelezett híve a hangtan kutatásának és oktatásának ben védi meg A lengyel beszédintonáció kísérleti-fonetikai vizsgálata című egyetemi doktori értekezését, summa cum laude minősítéssel. Az ELTE Bölcsészkarán magyar szakon magyar fonetikát oktat. Általános és alkalmazott nyelvészet szakon beszédfiziológiai, beszédakusztikai és fonológiai gyakorlatokat vezet; ezek a kiscsoportos szemináriumok teremtenek igazán lehetőséget az elmélyültebb munkára, s alkalmat a szorosabb tanárdiák viszony kialakítására. Nem véletlen tehát, hogy a Bolla Kálmán vezette Fonetikai Tanszéken fiatal nyelvészekből összetartó csapat, valódi tudományos műhely alakul ebben az utánpótlás-nevelésben kiemelkedő szerepe van Földi Évának. A kilencvenes évek első felében több demonstrátor is a tanszéken ragad tanársegédként, tudományos munkatársként, könyvtárosként. A közös munkának kézzelfogható eredménye is van: az Egyetemi Fonetikai Füzetek 33 kötete, a Hetvenes évek magyar nyelvészei sorozat. Mindkettőnek Földi Éva volt a technikai szerkesztője. A szakmai életrajz egyik igen fontos eleme, hogy Földi Éva ig titkára volt az ELTE-n az évente megrendezésre kerülő Egyetemi Anyanyelvi Napok rendezvénysorozat szervezőbizottságának. A komoly szervezőmunka mellett számos hallgatót készített fel a kiejtési versenyre. Diákjai majdnem mindig továbbjutottak a felsőoktatási intézmények országos Kazinczy-versenyeire, s több mint tíz tanítványa Kazinczy-érmes lett. A felkészítés során már a szövegválasztásban segítette a hallgatóit, majd sok-sok munkával elérte, hogy a szövegmondók valóban a tanszéken szinte jelszóként ismételt értő/értető tolmácsolást produkáljanak. A szép magyar beszédért végzett munkájáért 2002-ben Kazinczy-díjjal jutalmazták. Publikációi között is megjelennek a szövegmondással kapcsolatos írások, szövegfonetikai elemzések, a hagyományos hangtani (akusztikai és percepciós) vizsgálatok mellett ben habilitál a Pécsi Tudományegyetemen, értekezése, A szupraszegmentális szerkezetek akusztikus jellemzői és percepciója ímmel mondat- és szövegfonetikai vizsgálatokra épül. Földi Éva pályájában újabb fordulatot jelent, amikor 2004-ben a Zsigmond Király Főiskola Kommunikáció- és Művelődéstudományi Intézetében főiskolai tanárrá nevezik ki. Itt retorikát, beszédművelést, írásművelést tanít, s még a kezdés évében tankönyvet is szerkeszt a kurzusokhoz. Kutatásait továbbra is a szupraszegmentális hangszerkezet körében végzi erről tanúskodnak legutóbbi publikációi, melyek a főiskola tanulmányköteteiben jelennek meg. A Zsigmond Király Főiskola tehát a jelen: habilitált főiskolai tanárként itt oktat és kutat Földi Éva, szerkeszt intézeti tanulmányköteteket, s nem utol- 48

49 sósorban szervez kiejtési és versmondó versenyeket, készít fel hallgatókat az országos Kazinczy- -versenyre. * Most következik tehát az a személyesebb rész, amely nélkül hiányos volna e méltatás. Visszaemlékezés ez, szükségszerűen az emlékező által önkényesen újrarendezett múltbeli események, emlékfoszlányok felvonultatása. A kilencvenes évek legelején az általános és alkalmazott nyelvészet fonetika szemináriumain ismertem meg Földi Évát. Tyúkanyó természetű tanárként sok volt hallgatója visszajárt hozzá, így egész kis baráti kör alakult körülötte: a tanszéken sokszor fogadta házibulit idéző jókedv, nagy társasággal az arra járót. Később, mikor demonstrátorból tanársegéd lettem, már kollégaként gondoskodását sokszor az étkeztetésemre is kiterjesztette: gyakran kérdezte anyáskodó hangsúllyal délutánonként, mikor belemerültünk a munkába: Ettél már, fiam? Ma, a tömegoktatás idején nosztalgiával gondolok a kiscsoportos órákra, melyek szükségszerűen baráti beszélgetésekké alakultak. Ekkor is meglepett már Földi Éva szerteágazó műveltsége, lenyűgözött humora, olvasottsága. Távol áll tőle sok egyetemi oktató szakbarbársága: vele mindenről el lehet beszélgetni. Bergmantól Rejtőn át József Attiláig otthon van filmben, színházban, muzsikában. Magas szintű nyelvtudás legalább 4 nyelven beszél, olvas sajnos a nyelvészek között sem mindennapos. Sok-sok közös emlék idéződik fel bennem, ha az elmúlt több mint 15 évre gondolok. A meghitt tanszéki karácsonyozások, az Anyanapok (Egyetemi Anyanyelvi Napok) feszült előkészületei és a záró rendezvény vidám borozgatásai. Földi Éva személyisége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Bolla professzor úr Fonetikai Tanszékén sok fiatal kutató kezdte meg nyelvész pályáját. Sok küzdelem és nehéz időszak után úgy tűnik, Földi Éva a Zsigmond Király Főiskolán megint sorozatokat szerkeszt, versenyeket honosít meg, s újra indulnak tanítványai a Kazinczy-versenyen. A nagy létszámú előadásokon ugyan nehezebb a közvetlen hang és baráti légkör kialakítása a hallgatókkal, de Földi Évát ismerve, neki még ez is sikerülni fog. Andó Éva Opponensi vélemény Földi Éva A szupraszegmentális szerkezetek akusztikus jellemzői és percepciója. (Mondat- és szövegfonetikai vizsgálatok.) habilitációs értekezéséről (Részletek) Az utóbbi két évtizedben örvendetes fellendülés jellemzi a hazai intonációkutatást. Varga László új korszakot nyitó fonológiai munkái mellett felélénkültek a korszerű és állandóan fejlődő eszközök, illetve eljárások segítségével végzett mondat- és szövegfonetikai vizsgálatok a hazai kísérleti fonetika két centrumában, az ELTE Fonetikai Tanszékén és az MTA Nyelvtudományi Intézetének laboratóriumában. Ez utóbbiak sorába illeszkedik Földi Éva habilitációs értekezésként benyújtott munkája, amelyről már elöljáróban megállapíthatjuk, hogy több éves, gondosan megtervezett, korszerű berendezések és eljárások segítségével lefolytatott kísérletsorozatok eredménye. A 215 oldalnyi terjedelmű értekezés az előszón és a bibliográfián kívül négy részből áll. Az első részben (9 16) a szerző napjaink intonációkutatásának rövid áttekintése után az intonáció nyelvi szerepének, valamint alkotóelemeinek máig vitatott kérdéseiben foglal állást. Az opponens megelégedéssel nyugtázza, hogy ezekben az alapkérdésekben (úgymint az intonáció nyelvi eszköz voltának elismerésé- 49

50 ben és tágabb, nem csak a hanglejtésre korlátozódó értelmezésében) a szerző álláspontja azonos vagy igen közel áll hozzá. A második részben a szerző kísérletileg vizsgálja a beszéddallam, azaz az alapfrekvencia változásának észlelését. A kísérleti teszteket több mint 350 személlyel végeztette el ( ) A vizsgálat kimutatta, hogy minél nagyobb a hanglejtésformák meredekségi-mutatója, annál sikeresebb a dallammenet percepciója, és arra is fény derült, hogy a szintetizált struktúrák észlelése eredményesebb, mint a valóságos (azaz a szegmentális szerkezetekkel együtt hangzó) megnyilatkozásoké. A munka harmadik és egyben fő része az intonációs alakzatokkal kifejezett emotív közléstartalmak akusztikus jegyeivel és percepciójával foglalkozik. A kísérleti személyek feladata itt az volt, hogy a huszonötféle attitűdtartalommal kiejtett Még mindig hangsorban meghatározzák 1) a közléstartalmat és 2) az e tartalmat kifejező akusztikus sajátságokat. Egyik tényező vonatkozásában sem kaptak menüt, azaz olyan listát, amelyről a helyes válasz kiválasztható lett volna. Arra a kérdésre, hogy e percepciós teszt eredményei jónak vagy rossznak minősíthetők-e, a szerző bölcsen igennel meg nemmel válaszolt. ( ) Van a szerző percepciós kísérleteinek egy igen fontos gyakorlati tanulsága. Földi Éva már tíz évvel ezelőtt megjelent tanulmányában hangsúlyozza, hogy a szupraszegmentális szerkezetek felismerése és értelmezése tudatos fejlesztést, iskolázást igényel, azaz helyes használatukat meg kell tanítani, illetve tanulni. Ezért az anyanyelvi nevelésben és beszédoktatásban, továbbá az idegen nyelvek tanításában is nagyobb gondot kellene fordítani a beszéd hangzó sajátságainak megismertetésére, hiszen az élőszóbeli kommunikációban rendkívül nagy a szerepük gondolataink és érzelmeink egyértelmű és árnyalt kifejezésében, pontos megértésében. Ez a következtetés, amellyel teljes mértékben egyetérthetünk, egyszersmind arról is tanúskodik, hogy Földi Éva személyében a kísérletező kutató és a kutatás társadalmi hasznosságát szem előtt tartó pedagógus harmonikus egységben találkozik. Alighanem ez a társadalmi hasznosságra való törekvés, az anyanyelvi kompetencia fejlesztésének és ápolásának óhaja adott erőt a sok időt és türelmet igénylő mérések elvégzéséhez. Az értekezés negyedik része szövegfonetikai elemzéseket tartalmaz. ( ) Az e fejezetben bemutatott méréseket úgy értelmezhetjük, mint hasznos hozzájárulást a szövegtan intonációs oldalának feltárásához, egy olyan, még jórészt kialakítandó diszciplínához, amely különböző szövegfajták jellemző szupraszegmen-tális hangszerkezeteit írja le. Összefoglalva megállapítható, hogy Földi Éva habilitációs értekezése egy elméletileg jól felkészült, a kísérleti fonetika korszerű vizsgálati eljárásaiban jártas, a vizsgálati eredmények gyakorlati alkalmazhatóságát szem előtt tartó kutató és egyetemi oktató munkája, aki arra is alkalmas, hogy fiatalabb kollégáinak munkáját segítse és irányítsa. Mindezek alapján Földi Éva egyetemi adjunktus habilitációs pályázatának elfogadását melegen javasolom. Budapest, február 7. Péter Mihály 50

51 Csoporttársak voltunk, barátok vagyunk tanulni kell magyarul és világul, tanulni kell, mindazt, ami kitárul, ami világít, ami jel: tanulni és szeretni kell. Nemes Nagy Ágnes Földi Éva, pontosabban: prof. dr. habil. Földi Éva, Kazinczy-díjas főiskolai tanár 1972 ősze óta, lassan 35 éve a barátom. Mindketten az ELTE Bölcsészettudományi Karának hallgatói voltunk, 1972 őszétől 5 éven keresztül. Egyikünket se elsőre vettek fel, ezzel együtt járt abban az időben a szeptemberi kezdés előtt egy 3 hetes előkészítő tanfolyam. Magyar orosz és történelem orosz szakos hallgatók kerültünk egy csoportba az intenzív orosz előkészítőn. Sok emberre emlékszem élesen ezekből a napokból, a későbbi csoporttársakra vagy Gerő Andrásra, aki napjaink egyik kitűnő közéleti gondolkodója, történésze, lett. A legélesebben azonban Éva képe maradt meg az akkori időkből. Intelligenciája, őrületes humora és a lengyel nyelv iránti érdeklődése hamar kiderült számomra. Az egyetem öt éve alatt szoros barátság kötődött köztünk. Bár az érdeklődési területünk nem mindig egyezett, és voltak időszakok, amikor földrajzilag messze kerültünk egymástól így például az alatt az időszak alatt, amikor ő Varsóban volt egy féléves ösztöndíjjal, a csoportunk pedig Odesszában egy hathetes részképzésen, a barátságunk ekkoriban se nem csorbult és máig élő. Az ösztöndíjas időszakok alatt leveleket váltottunk, és amikor ismét Budapesten voltunk, ott folytattuk, ahol korábban kezdtük, azon a közös nyelven diskuráltunk, leveleztünk, amit a Török Szultántól, Fülig Jimmytől lestünk el, ami bennünket remekül elszórakoztat, és amiből másokat azóta is kirekesztünk. Közben lediplomáztunk, én tanítani kezdtem, mindig is ezt akartam, iskolában élni és dolgozni. Éva pedig elindult a tudományos pályáján, amelyet azóta se hagyott el. Mindig megilletődötten figyeltem azokat a szakterületeket, amelyekben Éva egyre komolyabban elmélyült. A nyelvtudomány speciális területei, a nyelvészeti fonetika, a verbális kommunikáció területét tanulmányozta, kutatta, kísérletezte. Közben tanította az arra érdemeseket és néha a kevésbé érdemeseket is. Előfordult az is az elmúlt évtizedek során, hogy az én gimnazista tanítványaim bölcsészhallgatóként Éva tanítványai lettek. Így nyomon követhettem egyetemi tanári munkáját. Amikor angoltanári képesítésemet szereztem, a fonetika tárgy elsajátításához Éva előadásainak jegyzeteit használtam a lányom aki szintén Éva tanítványa lett bölcsész korában füzeteinek segítségével. Jó volt tanulni az áttekinthető és logikusan előadott tananyag alapján. Évekig dolgozott az ELTE Bölcsészettudomány Karának Fonetika Tanszékén, dr. Bolla Kálmán professzor úr kollégájaként. Szívesen látogattam a tanszéket, szerettem értesülni az éppen zajló szakmai munkáról. Jó volt látni, ahogy a tanszéken Éva a fiatal nemzedéket oktatja, neveli. Néhányszor vendég voltam a tanszék által rendezett Szép magyar beszéd versenyen, illetve szakmai konferenciákon. Éva minden programot, eseményt a sajátjának érzett, lelkesen és lelkiismeretesen szervezett, illetve bonyolította az eseményeket, melyek színvonalához az ő szükség esetén nagy alázattal végzett titkári munkája is hozzá járult. 51

52 A gyakorlati tennivalók mellett a tudományos munkát is folyamatosan művelte. Cikkei jelentek meg, előadásokat tartott. Nagyon büszke voltam rá, amikor a különböző tudományos fokozatok és a magas kitüntetések birtokosa lett. Amikor a bölcsészkari változások az ő életébe is változásokat hoztak, nevezetesen azt, hogy (számomra érthetetlen módon) el kellett hagynia az intézményt, egy ideig nehéz helyzetbe került. Szaktudása, emberi tulajdonságai azonban széles körben ismertek, így szerencsére meghívást kapott jelenlegi munkahelyére, ahol ismét nagy lelkesedéssel vetette bele magát a munkába. Szöveggyűjteményeket szerkesztett, programot írt, és elkezdte tanítani a főiskolásokat egy számára új közegben. Tudom, hogy itt is igényesen, nagy szakmai hozzáértéssel látja el a munkáját, neveli, oktatja a fiatalokat, javítja a temérdek dolgozatot, vizsgáztat naphosszat, közben újabb híveket győz meg a magyar nyelv ápolásának kötelességéről és szépségéről, tanítványaival megérteti a kommunikáció és a fonetika szükségességét. Nagyon örültem a hírnek, hogy egy önálló kiadvány jelenik meg Éva munkásságáról. Ezúton is jó egészséget és a pályán töltött hosszú éveket kívánok Neked, örökifjú és nagy tudású barátnőm. Vereckei Ágnes 52

53 GULYA JÁNOS 53

54 VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL A N a p ú t, Irodalom, Művészet, Környezet c. folyóirat december, IV. évfolyam 10-i számában Hatvanhét jeles hetvenes címmel (ön)vallomásokat jelentetett meg 1933-ban születettektől. Köztük tőlem is február elsején lettem 75 éves. A megelőző 70 évemről ma sem tudnék jobbat írni, mint amit 70 évesen életemről ott, a Napút -ban mint finnugor nyelvészfilológus, tudománytörténész (Budapest, február 1.) vallottam. Szó szerint a következőket: Tulajdonképpen nincs jogom, hogy írjak az 1933-ban születettek hetvensoros évkönyvébe. Ugyanis 41 éves koromban egy súlyos operáció közben elhagytam e korosztályt, s csak a szakavatott orvosi beavatkozás szerzett vissza e jeles csapat állományába. Ez 1974-ben történt, amikor is a IV. Nemzetközi Finnugor Kongresszus főtitkáraként éppen azon tevékenykedtem, hogy megszervezzem diszciplínánk minden eddigi legnagyobb és legjobb kongresszusát, amint ezt nemrégiben, már a kilencedik után, nagyszámú szakmai nyilvánosság előtt egy kitűnő kollégám (is) kinyilvánította. Az 1975-ben megrendezett kongresszus utáni évben ritka kitüntetés ért: a nagyhírű Georg-August Egyetem (Göttinga) meghívott az ottani Finnugor Szeminárium (intézet) nyilvános, rendes egyetemi tanárának (ordinarius) és igazgatójának. Itt éppen most szolgálom le a 25. évet, azaz negyedszázadot. Kétlaki lettem, budapesti és göttingai, de azért balatonfenyvesi házunkban és annak a kertjében érzem magam otthon. Született hajlamom is arra vitt, de még inkább a göttingai oktatói követelmények, hogy az óvogultól kezdve Petőfiig igen sok mindennel foglalkozzam. Így kerültem többek között össze Leibnizcel. Kettőnk között csakhamar több külsődleges hasonlóságra is találtam, illetve találni véltem. Egyebek mellett Leibniz (is) nagyon sok kérdéssel és tudományterülettel foglalkozott, és ha valami tudományos újdonságra talált, akkor erről nem könyvet írt, hanem levelet. Én pedig még azt sem, hanem előadást tartottam arról, ami éppen újólag eszembe jutott és foglalkoztatott. Valószínűleg háromjegyű számra rúg előadásaimnak a quantuma, területileg egy Észak-Amerika, Északnyugat-Szibéria és Itália képezte háromszögben elszórva. Életemben legmaradandóbbat minden bizonnyal emlékművekkel alkottam. Tudománytörténeti búvárlataim során találtam rá és helyeztem joggal megérdemelt tudósi magaslatra a német nyelvtudomány kíválóságát, a XVIII. században Oroszországban élt J. E. Fischert, hatalmas, bronz emléktáblát állíttatva neki frankföldi szülővárosában, ahol annak előtte még a nevét sem hallották. Ugyancsak emléktáblát állíttattam egykori göttingai lakóháza falán halhatatlan erdélyi magyar nyelvészünknek, Gyarmathi Sámuelnek, az összehasonlító nyelvtudomány tulajdonképpeni megalapítójának a tiszteletére. De e körben mint a legkedvesebbet mégis azt tartom számon, hogy kezdeményezésemre megújították Gyarmathinak a már meglehetősen leromlott síremlékét a kolozsvári házsongárdi temetőben. Hogy az eddig elmondottakon kívül mégis mivel foglalkoztam 1955-ben kezdetét vevő tudományos pályámon? Érdeklődési köröm két legkedveltebb nyelve az osztják és a vogul. Osztjákból írtam akadémiai nagydoktori értekezésemet (1975), a vahi osztják nyelv mondattani szerkezeteiről. Munkámban egyúttal egy új módszert is kidolgoztam, mely különösen alkalmas ragozó nyelvek mondattanának a leírásá- 54

55 ra. Ami pedig a vogult illeti: XVIII. századi szibériai szójegyzékek alapján, göttingai tanítványaim közreműködésével befejezés előtt áll óvogul szótáram. Amennyiben én ezt a jövőbe tekintve meg tudom állapítani, úgy vélem, hogy nyelvészetben a legjelentősebb opusom J. E. Fischer Vocabularium Sibiricum néven számon tartott kéziratos szóhasonlító műve szóegyeztető anyagának a feldolgozása és kiadása lesz. Az 1747-es évvel datálható kézirat nemcsak a kornak, hanem az egész, egyetemes nyelvtudománynak is számottevő alkotása. A kiadványról ismertetés jelent meg már Új-Zélandban is. Hazai etimológusaink viszont inkább hallgatnak róla. Talán restellik, hogy a szavak eredetéről előttük már oly sok mindent tudtak. Beleártottam magam a magyar hangtörténetbe is. Laziczius Gyula, Wolfgang Steinitz és Kniezsa István álláspontjával összhangban de a magyar nyelvészek ellenében, ősi összefüggések figyelembevételével, a mellett törtem lándzsát, hogy a magyar nyelvben, már egy nagyon régi, a legrégibb állapotában is megvolt az a és az á magánhangzók közötti különbség. Ezt, ha azok, akiket ez illet, következményeivel együtt megszívlelnék, akkor nem kellene nyelvünk régi, szép emlékét, a Halotti Beszédet szláv hangzást keltő módon olvasni és, ami még rosszabb előadni. A betű mögött inkább a való nyelvet kellene keresni, mely elv fontosságára éppen az oroszul, németül, latinul lejegyzett sok ezer (ó)vogul szó megfejtése révén (is) jutottam. A tudományterület, ahová mindig, jó kedvvel térek vissza, a tudománytörté-net, a nyelvről szóló tudományok története. Akik e körben a legközelebb állnak hozzám: J. E. Fischer, akiről már szóltam. A már szintén említett Leibnizcel va-ló foglalatoskodásom legfőbb eredménye pedig annak a felfedezése volt, hogy a XVII. és a XVIII. századi korai felvilágosodás ragyogó tudósai milyen sokat foglalkoztak a nyelvvel, köztük a mi rokon nyelveinkkel. És milyen sokat tud-tak róluk, meg rólunk is. Gyarmathi Sámuel, hazánkfia, Göttingában írta híres Affinitasát, amivel minden bizonnyal minden idők legnevesebb magyar nyelvészévé vált. (Még akkor is, ha e megállapítás miatt némelyeknek berzenkedni találna kedve.) Elképzelhető, hogy milyen nagy élmény volt Gyarmathi forrásainak a göttingai egyetemi könyvtárban való újrafeltalálása! Finnugor elméleti-módszertani, tudománytörténeti felfogásomnak akár manifesztálódása lehetne, meglehet, a évi Tartuban tartott IX. Nemzetközi Finnugor Kongresszus ünnepi megnyitóján elmondott Quo vadis, Fennougristica? előadásom. Hadd idézzem itt az előadás utolsó mondatát: Möge die Finnougristik weiterhin florieren..., melyet mai hitem szerint magyarul talán így adnék vissza: Adja az Isten, hogy a finnugrisztika továbbra is megmaradjon... A nyelvészet minden szépsége mellett titkos szerelmem mégis az őstörténet, a magyarság eredete. Az EXPO 2000 hannoveri világkiállítás magyar nemzeti napja alkalmából is Sztyeppék időtlen útján a magyarok belépése a történelembe címmel erről tartottam előadást. A témából könyvet is szeretnék írni. (A címe már megvan...) Ha elkészül, fél évszázad munkája lesz benne. A göttingai egyetemen a finn, a magyar, a finnugor szakos hallgatóknak a nyelv és a nyelvészet mellett irodalmat is kell hallgatniok (és tanulniuk is). Ezt már az itteni erőteljes filológiai beállítottság is, mely szinte egészen az egyetem 1737-ben történt megalapításáig megy vissza, megköveteli. Végső indításképp ez a követelmény vitt el engem Petőfihez, majd Petőfi német nyelvű fordításaihoz. Az egyetem európai hírű Az irodalmi fordítás kiemelt tudománycsoportja és az intézet keretében ún. Petőfi-Arbeitsgruppe -t alakítottunk, ahol is sziszifuszi munkával összegyűjtöttük, lefotóztuk és archiváltuk Petőfinek (elvileg) összes németre fordított lírai versét. Ki hitte volna, hogy Petőfi-verset mintegy szer fordítottak németre! (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy e munkálat volumene mintegy millió HUF volt.) A továbbiakban azt vizsgáltuk meg, hogy milyen képet alkottak a néme- 55

56 tek Petőfiről. Így született meg Der deutsche Petőfi. 61 Gedichte antológiánk, melybe azt a 61 verset vettük fel, amelyet a legtöbbször fordítottak le németre. Generációnknak az elmúlt XX. század kétharmadát volt szerencséje végigélni. Amikor én február 1-jén megszülettem, a nacionálszocialista rendszer kétnapos volt. Amikor óvodába kezdtem járni, kezdődött a sztálini önkényuralom. Amikor érettségiztünk, akkor volt hazánkban a Rákosirendszer csúcspontja. Életünk alkonyán, a XXI. század csak szebb lehet... Nyelvész, vagy valami más... Első egyetemi vizsgámat a finnugrisztika professzoránál, Zsirai Miklós úrnál tettem január 25-én. Hivatalból e dátumtól fogva számítok finnugristának. Lengker sut verl, az egér igazat tesz... most is emlékszem a tőle hallott első osztják mondatra. Egyetem utáni szakmai mestereim Wolfgang Steinitz (Berlin) és Valerij N. Csernyecov (Moszkva) voltak. A rám legnagyobb hatást gyakorló Wolfgang Steinitznak elsősorban a szemlélete ragadott meg. Érdeklődésének a sokrétűsége: a folkloretól a fonológiáig. Érzelmileg pedig a német Steinitznek a magyarral közeli rokon osztják nyelv iránti tisztelete és az, ahogy e nyelvet, a szibériai osztjákot a magáénak vallotta. Az osztjákról szívesen, mint saját nyelvéről beszélt: az én nyelvemben. Szakmai beszélgetéseinkben olykor: a mi nyelvünkben szokta mondani. Steinitz osztják szótára az egyetemes nyelvtudomány egy nyelvről írt alig felülmúlható darabja. Nem véletlen ez kedvelt fordulata volt, most ezt én veszem át tőle, és mint tudományos habitusáról, mint belső mozgató erejéről mondom: nem véletlen, hogy minden megnyilatkozásában törekvéseit mindig a legmélyebb humanizmus szolgálata hatotta át. Mindezeken túl rendkívül közvetlen és szerény ember volt. Az utolsó, egy közös munkánkat tervező levelét Pesten akkor kaptam meg, amikor hirtelen halála miatt már nem volt az élők sorában. Valerij Csernyecovval moszkvai, kihelyezett MTA-aspirantúrám idején találkoztam, pontosabban szólva találkoztunk össze. Csernyecovhoz a tudományban a finnugor őstörténet, érzelmileg vogulsága és egyszerű embersége miatt kötődtem. Orosz volt, de fiatal korában családjuk a vogulok között élt. Ezért a közhiedelem is jórészt született vogulnak tartotta és annak tartja nem egy szakember ma is. A vogulok hite szerint az embernek több, és többféle lelke van. Csernyecov egyik lelke biztos, hogy vogul volt. De ha a lelke nem is, a szíve biztosan. Nevéhez fűződik a modern és a magam meggyőződése szerint is helyes, a finnugor / uráli őstörténetről formált képünk. Ami pedig való vogulságát illeti, ismert, hogy ő alkotta meg vogul feleségével a vogul (akkor latinbetűs) ábécé-t, az első hiteles vogul irodalmi szótárt ( Csernyecov és Csernyecova ) és magát a vogul irodalmiságot is. De azt szinte már senki sem tudja, hogy mindebben a magyar Munkácsi Bernát volt levelezésükön keresztül a tanácsadója. Életem nagy szerencséjének tartom, hogy mind Steinitzhez, mind Csernyecovhoz az idők múltával meghitt emberi szálak is kötöttek. Őszintén fájlalom, hogy hosszabban (itt) nem írhatok róluk. Osztják tanítóm mondhatnám, hogy nyelvmesterem az osztják születésű jeles tudós, Nyikolaj I. Tyerjoskin volt. Bár nem ez volt a gyermekkorában beszélt osztják anyanyelve, pontosabban: osztják anyanyelvjárása, e nyelvnek a Vach-folyó melletti változatába, amiből majd a MTA nagydoktori disszetációmat is írtam, ő vezetett be. De nemcsak a vachi osztjákot, mint nyelvet ismertette meg velem, hanem osztják népe sorsát is. Igazi osztják patrióta volt. Népe iránti patriotizmusát megosztotta velem. Az osztják történelemről nem egyszer könnyekkel a szemében beszélt. Pedig nem akármilyen ember volt. A második világháborút az első naptól az utolsóig mint egyszerű katona, tüzér, végigharcolta. 56

57 Harmadikos elemista koromban, úgy 1942/43 táján én voltam Pécsett az osztályban az egyetlen, aki rajzórán a szabadon választott témában magyar és nem német felségjelű repülőgépet rajzolt őszétől júniusáig, az 5. osztály befejeztéig a jezsuiták Jézustársasági Pécsi Pius-Gimnáziumába jártam. Visszagondolva, mint már emeritus egyetemi tanár is mondhatom, minden műveltségem ezeknek az éveknek és az akkori tanároknak-pátereknek köszönhetem. És nem kis mértékben az ősi, pannon Pécs, Quinque Ecclesiae, szellemének. Cserkész is voltam s buzgón olvastam a cserkészújságot. Itt jelent meg egyszer a rokon népekről egy írás, benne a rokon népek neve felsorolásával. A nevek bizarr hangzása miatt kívülről is megtanultam őket. És ha a téma valahol előjött, mindig az én tisztem volt őket felmondani. Ily módon kerültem a finnugrisztikával első ismeretségbe és mindmáig sorsközösségbe. Egyetemre magyar történelem szakra jelentkeztem. A magyarság megismerése volt a célom. Az akkor bevezetett bölcsészkari egyszakosság miatt az egyik választott szakomat fel kellett adnom. A történelem szak politikai hirhedtsége miatt bár szivemhez ez állt volna közelebb mégis a magyar nyelv és irodalom szak mellett döntöttem. Ebből is valóban a nyelv mellett, mert ez látszott akkor leginkább ideológiamentesnek és valóban még tanulhatónak. Az egyetemről az akkor dívó szokások szerint háromszor akartak eltávolítani. Ám mindig szerencsém volt s maradhattam, hogy végülis egyetemi stúdiumom kitüntetéses oklevéllel és a kommunizmus nagy magyar tanítójáról elnevezett Rákosi Mátyás Tanulmányi Érdemérem -mel, az akkori legmagasabb egyetemi tanulmányi elismeréssel zárjam le. Pécsett az iskolák évi államosítása után egy ideig még elég szabados, vitatkozó légkör uralkodott. Ezért egy nyelvészeti szemináriumon, most már Pesten, az egyetemen, amikor egy párttag kollégina a marxista Marrt, a marrizmust ismertette, többek között, hogy a nyelv (is) osztályjellegű, azt találtam mondani, hogy nem tartom valószínűnek, hogy amikor egy úr, nemes földesúr azt mondta, hogy hozzanak be egy széket, akkor a parasztok egy asztalt hoztak volna be. A meggyőző reflektálás erre az volt, ha Gulya elvtársnak nem tetszik a marrizmus, el is hagyhatja az egyetemet. Megtudtam, hogy erre az eljárást meg is indították. De ekkor jött Sztálin Elvtárs és megmentett. Ugyanis éppen akkor jelent meg Sztálinnak Marr és tanai ellen írt műve, melyben kifejtette, hogy a nyelv nem függ az osztályhelyzettől. Tehát, ha az úr széket kér, akkor a jobbágyok neki széket hoznak. Így megmaradt az én egyetemi padban való ülőhelyem is. Már második évfolyamos voltam, és sehogyan sem tudtam a házi dolgozatban az első mondatot megírni. Míg eszembe nem jutott latin nyelven egy latin mondás. Valami olyan mélységű, hogy alea iacta est, a kocka el van vetve. Elvetődött az én kockám is. Kitűnő irodalmár tanársegédünk dolgozatom megvitatását azzal a kérdéssel kezdte, hogy a részt vevő hallgatók észrevették-e, hogy G. elvtárs becsmérelte a munkásosztályt : felolvasásásban latin nyelvű szöveget idézett! Véletlenül a tanszékvezető régi képzettségű volt: kizárási javaslatom ad acta tette. Már felsőbb évfolyamba jártam. A tavaszi szünet előtt világirodalomból valamiféle szabadon választott opust kellett írni. Én Flaubert remekét a Hiúság Vásárát választottam. Dolgozatom Flaubert gunyoros stílusában írtam meg, vele is az ő stílusában polemizálva. A tavaszi szünet után, melyre éppen húsvét is esett, kettős világirodalmi óránk volt. Az órák közti szünetre az évfolyam agilis korifeusa hangosújság -ot hirdetett meg. Megsúgta valaki, hogy az egyik téma az lesz, hol volt a Gulya azon napokban, amikor éppen húsvét volt. Merthogy Pesten nem volt, ellenőriztük a lakását is, mely üresen állt, voltunk a szobájában.... Hát én Pécsett voltam, a szüleimnél. Több ízben a pécsi székesegyházban is. Az első órában Gyergyai Albert, tanári karunk talán legrespektáltabb személyisége, ismertette a dolgozatok erdményét, melyet három karon és szakon mintegy két és félszáz hallgató írt meg. Gyergyai 57

58 csoportosította a megírt munkákat. Mind magasabb értékű megjegyzéssel minősítve őket. A végén azt mondta, a legjobb csoport, egy dolgozat: Gulya Jánosé. A hangosújság elmaradt Ami alkotói, tudományos pályámat illeti, azt külsőleg életem számos váratlan és változatos fordulata, belsőleg pedig egy nyughatatlan, minden iránti érdeklődésem szabta meg. Így például, mert tervezett szibériai kutatóutam 1955-ben az ottani német hadifogolylágerek megnyitása miatt nem jöhetett létre, vágtam neki Leningrádban, ma Szentpétervár, 18. századi szibériai levéltári kutatásaimnak. És mert a göttingai egyetemen a filozófiai fakultáson az irodalom oktatása a hallgatók számára kötelező volt, és így nekem is az irodalommal való foglalkozás, hoztam létre a Petőfi projekt -et. E bűnös sokszerűség vezetett azután oda, hogy sok minden gondolatom és több nagyobb munkám is torzóban marad(t). Így többek között szibériai vogul-osztják és eszkimó magnófelvételeim, számos tudománytörténeti és népszerűsítésre szánt írásom, Gyarmathi Sámuel levelezése, a XVIII. századi szibériai földrajznevek kiadása, magyar történeti mondatszerkezeti téka, kismonográfia a finnugor ismeretek belső történetéről és egyebekről. Most leginkább e téren szeretnék ebből valamit törleszteni. Úgy is, hogy számos valóban értékes és ma már ritkaságszámba menő gyűjtésem, félbemaradt dolgaim érdeklődőknek kiadásra vagy akárcsak nyersanyagul is szívesen odaadnám, hogy hasznosodjanak belőlük. Tudományos életem legnagyobb kalandja a Nemzetközi Finnugor Kongresszus, a Congressus Internationalis Fenno-Ugristarum szervezésében betöltött szerepem volt, és marad. Maga a kongreszszus latin neve is tőlem származik. Az első kongresszus 1960-ban volt. Elnöki tisztét Ortutay Gyula, egykori néprajztanárom, a folklore nemzetközi rangú tudósa, neves politikai személyiség töltötte be. Őszintén mondhatom, kitűnően lehetett együtt dolgoznunk. A soros feladatokat mindig előre megbeszéltük Az általa vezetett hivatalos és egyéb tanácskozások után mindig megkérdezte: János, jól csináltam? Valóban jól csinálta. Külön érdeme, hogy összetartott egy nemezetközi baráti kört azokból, akik e kongresszusok szervezésében részt vettek s akik tanácsaikkal az egyes kongresszusok megformálásában az éppen esedékesnek segítségére voltak. Pontosabban: voltunk. De e kongresszusi tevékenységemnek volt és lett számomra egy sajátos hozadéka: az igazi finnugor nyelvészek megorroltak rám és mindmáig orrolnak, hogy e kongresszusokban nem ők vi(het)ték a prímet. De mindig sorba álltak, hogy e kongresszusokon valami kiemeltebb helyen pódiumra állhassanak. Jellemző, hogy a negyedik, a nálunk, Budapesten rendezett második kongresszus megszerkesztett zárókötetete éppen egy finnugrista MTA-osztályelnök regnálása alatt nem adatott ki. Mindennek az egész szakma kárát vallotta, és vallja ma is. A finnugrisztika alól de nemcsak ezért kicsúszott a társadalmi talaj: Ugyancsak! Finnugorisztika már rég elavult... Tudományos pályámat következetesen a tudománytörténet iránti érdeklődés kísérte végig. Első megjelent tudományos írásom is egy Észtországban, a nagyszerű tartui könyvtárban talált ismeretlen magyar irodalmi emlékek megtalálásáról és kiadásáról szól. Megírtam magának a finnugrisztikának a történetét is, mégpedig a finnugrisztika történetét elsőként az egyetemes nyelvtudománytörténettel párhuzamba állítva. Egyetemi szakdolgozatom osztjákból írtam A chanti (osztják) nyelv jelzős szerkezetei címmel és témában. Akkor még csak nem is sejtettem, hogy ezzel a szintakszis kutatása mellé szegődtem s hogy akadémiai nagydoktori értekezésem is szintaktikai lesz. Tárgya szerint: A vachi osztják mondatszerkezetek. Dolgozatom kíváló minősítést nyert, de nem sok népszerűséget. A finnugrisztika nem rajong s kevés kívételtől eltekintve sohasem rajongott a mondattanért. Ez már azért is kár, mert a modern lingvisztikát éppen a mondattan jelenti. Nemcsak nyelvileg, hanem a nyelv hordozta tartalom miatt is mindig vonzott a kultúrák találkozása. Történetesen az irodalmi műfordítás. Egy alkalommal sikerült a finnugrisztikát és a fordítást közös 58

59 nevezőre hoznom. Juván Sesztálov vogul író írt egy remekművet, A kék vándorutak -at. Prózában egy hőskölteményt. A vogulság életéről. A mű annyira megragadott, hogy lefordítottam magyarra. A fordítás utószavában a szerzőt Észak Homéroszá -nak neveztem. A mű magyar szövegébe számos, vogul népköltészetből és nyelvből vett vogu-lizmust építettem be. Így Sesztálov műve nyelvében magyarul vogulabb lett, mint maga az orosz nyelven írt eredeti. A kis könyvecske igazi nagy siker lett: tíz nap alatt az utolsó szálig elkapkodták. De nem kevesebb sikerrel jártak vogul és osztják népmesefordításaim is. Az Asszony-unokája és a Tórem- -isten népe 1959-ben és 1960-ban, a Népek meséi sorozatban. Ezeknek lett egy európai szintű folytatása is. A két kötetből készült egy egykötetes, német nyelvű kiadás. A kötet annyira megnyerte a német kiadó Eugen Diderichs nagy népmesekiadó tetszését, hogy Sibirische Märchen I. címen a világirodalom meséi sorozatában új sort nyitott meg vele. Ha már a fordítás szóba került, számomra a legnagyobb személyes élményt mégis Bettina von Arnim Petőfi, dem Sonnengott ditirambusának a magyarra való fordítása jelentette. Ismert, hogy Bettinának kislány korától fogva Goethe volt az istene. Szobrot is tervezett neki, minthogy kitűnő rajzoló és művész is volt. Majd amikor Bettina von Arnim Petőfi halálhíre hallatára Petőfi rajongója lett, Goethe helyébe, mint istene Petőfi lépett. A tervezett Goethe-szoborkoncepció pedig Petőfiversébe került át. A Petőfi, dem Sonnengott a német romantikus költészetnek talán legbonyolultabb alkotása. Szinte minden szava burkolt, antik mitológiai utalás. Felér akár egy klasszikus irodalmi antológiával. Nem lenne teljes a magamról rajzolt kép, ha nem lenne benne tudománynépszerűsítő tevékenységem. Magyarországon, s három kontinensen, a hazánkon kívüli Európában, Ázsiában és Amerikában élőszóban, rádióban és televízióban többszáz alkalommal szóltam a szót, a finnugorságról, a finnugor tudománytörténetről, őstörténetről, a magyar név erdetéről. Hallgatóim között mindenféle nézetű ember (is) volt. Sámán fiatalember, aki mondása szerint minden héten jár a túlvilágon, az egyházüldözések idejének egyik mártírja, de Szálasi egykori vezérkari tisztje is, aki egyik előadásom alkalmával nyilas szokás szerint mindig testvérnek szólított, Gulya testvérnek ben volt egy rádiós sorozatom is: Látogatás rokon népeknél. Ez a sorozat volt az, mely a nyilvánosságban áttörte, hogy a finnugrisztikát burzsoá tanításnak kelljen tartani. A rádiós szerkesztő Puskás Károly volt, egy egykori szovjet ösztöndíjas. Megérdemli, hogy ne feledjük el a nevét április 25-én, édesanyám születésnapján, az első Magyar Nyelv Hete alkalmával a budapesti Kossuth Klubban Délibábos elméletek napjainkban a magyar nyelv eredetéről címmel tartottam előadást. Ez az előadás volt és a hallgatóság révén lett az antifinnugristák első, nyilvános és demonstratív fellépése! Lőrincze Lajos elnök kivételével az egész házat betöltő sumérosokkal és eszmei társaikkal. Kevésszer voltam olyan bátor, mint akkor, a közönséggel szemben. Ennek oka egyszerű volt: csakhamar észrevettem mert én készültem, hogy én vagyok az egyetlen, aki a sumér nyelvet, ha madártávlatból is, ismeri. Különös módon más, hasonló hallgatósággal is mindig jól kijöttem. Csak egyszer volt, hogy néhány éve egy egyetemi városban az egyik hallgató az előadás után mocskos disznónak nevezett. Én is azok közé tartozom, akik életük vége felé értek el oda, ahol az életüket kezdeni szerették volna. Néven is nevezve: ezek Szibéria és a történelem. 68 éves voltam, amikor először Szibéria földjére léphettem. Bjelojarszkijban. A történelmi Kazim folyótól kicsit délebbre március 23-án. Ott még a kellős télben. A megérkezés emlékezetes volt. Modern repülővel, modern repülőtérre. Többszörös ellenőrzéssel, a drogveszély miatt. A repülőtől gyalog a recepciós épületig. Térdig ér a hó, minusz 17 fok, gyenge szél. Várakozás kint, az épület előtt. Hosszasan. A szélben, amihez tudni kell, hogy mit jelent Szibériában a legkisebb szél is. Rosszabb, 59

60 mint a fagy. Végre kinyílik az ajtó: belépünk, belépek. A bejáratnál TV-stáb, kamera, reflektorok. És egy kedves riporternő, rám vár, elém tartott mikrofonnal. Kérdezi: az első élményem Szibériáról. Én felelek, oroszul: Valamikor az embereket vitték Szibériába, most meg nem engedik őket oda be! Másnap szavaimból mondás lett. A városi tanács is megtárgyalta. Bárhova mentem, mindenki tudta, hogy ki vagyok... Itt Északon találkoztam ismét Schmidt Évával, a finn A. M. Castrén, a magyar Reguly Antal lelkesedésével égő és tragikus sorsú, Szibériában élő, archivszervező és kutató, fiatal, magyar osztjakológussal. Ekkor, váratlan halála előtt kevéssel, igen vidám hangulatban. Haláláról értesülve azóta is teli szorongással vagyok, mert egy valamikori véletlen leningrádi találkozásunkkor éppen én voltam az, aki ott útját az osztjákok felé irányította ben Hanty-Manszijszkban megalakult az Állami Jugria Egyetem. Kertje alján stílusosan egy Vogulka nevű kis folyócska csordogál. Modern épületében több intézménnyel is, a vogul, az osztják kultúra, nyelv és irodalom ápolását szolgáló oktató és kutató műhellyel. Továbbá magyar lektorátussal. Számos, az ottani értelemben vett hazai diákkal. Mindez pedig az első alkalommal Jugria földjén! De mondhatnánk úgy is, hogy az egykori ugor óhazában s ki tudja, még ezen is túl, a finnugor-uráli őshaza egykori helyén. Két alkalommal is, 2004-ben és 2006-ban a Jugria Egyetem vendégprofesszoraként működhettem. Előadásaimat több ottani intézmény is videóra rögzítette. Egyikét-másikát amint utólag hallottam, az oktatásban többször is, ismét elővették és leadták. A legszebb élmény számomra mégis az volt, hogy egy északi osztják fiatal kolléginával közösen Reguly és Pápay egykori, immár történeti multú északiosztják szövegeit olvastuk. És én neki magyaráztam, ő meg nekem. A már legendává vált Regulyt... Igen megkedveltem a Hanti-Manszijszk-i történelmi Szamarovót. Annak is az Irtis fölé emelkedő egykor a folyótól kivájt partszakadékát. Egy március-áprilisi napon is onnan néztem le és körbe. Napsütésben. Mintha az ugor népek történelme közepén álltam volna. Alattam, balra és mögöttem felmagasló dombhátak, az osztjákok helyei, akik feltehetőleg mindig is e tajgából kiemelkedő hátságok lakói voltak. Az egyetlen ugorok, akik az ősi térséget sohasem hagyták el. Messze jobboldalt, észak-nyugati karívre, a Közép-Urál s a rajta átmenő legendás Csuszovaja folyó, és annak a már az Urálon innen elterjedő vidéke. A vogulok Magna Voguliá-ja. Dél felé pedig a vidék, amelyen és amerre az ugormagyarok a népvándorlás időtlen sztyeppéjének és sztyeppéjén nekiindultak. Egy fényképem is van e helyről, ahol látható, hogy itt állva folynak a könnyeim. De nem a megilletődéstől, hanem az Irtis mélye felől szembefújó jéghideg széltől... Szigorúan történeti tevékenységem a német quedlinburgi 973. esztendőhöz kötődik, melyhez bármint meglepő, a finnugor ~ magyar őstörténet vezetett el. Már a Napút -beli írásomban is volt szó a évi EXPO-n tartott előadásmról. Ennek alapkérdése a szervezők felkérésére az volt, hogy hogyan kerültek a magyarok Európába. A magyarság indulása a finnugor révén mindig is tudott volt. Ám ezúttal választ kellett adni a megérkezésről is. Tudniillik: Európába. Ez nyilvánvalóan nem 862 volt, amikor ismereteink szerint nyugaton először szóltak rólunk. Még nem is a évi honfoglalás, merthogy ki tudott akkor erről. Nem is az ún. kalandozások volt ez, mert erről se nyugaton, se keleten inkább nem akartak tudni. Ellenben akkor érkeztünk meg Európába, amikor a 973. évi, az egész akkori Európát képviselő, I. (Nagy) Ottó egybehívott quedlinburgi gyűlésén (Hoftag) Géza nagyfejedelem 12 magyar előkelője is meghívottként ott ült Quedlinburgban Európa asztalánál. Az pedig csak fokozza az ügy jelentőségét, hogy egyáltalán e gyűlés volt (lett volna) az első politikai Európa-találkozó. 60

61 2006-ban a berlini Akadémiai Kiadónál megjelent egy igen szép kiállítású könyv. A címe magyarra áttéve: A 973-i quedlinburgi birodalmi gyűlés. A történelmi gyökerektől az Új Európához (Der Hoftag in Quedlinburg. Von den historischen Wurzeln zum Neuen Europa). A kiadvány a Quedlinburgban (!) 2003-ban megrendezett nemzetközi szimpózium anyagát tartalmazza. A könyv előszavában a kiadvány szerkesztője, német vezető történész megírja, hogy a szimpoziumért különös köszönet Gulya János kollégának jár. Sajátos megfogalmazásban ehhez még a következőket teszi hozzá, idézem: Er (Gulya) gebürtiger Ungar, aber seit langer Zeit an den ehrwürdigen Universitát Göttingen lehrend, hat die grundsätzliche Anregung zu diesem Symposium gegeben und im politischen Raum auf den Weg gebracht. / Ő (Gulya), született magyar, de hosszú ideje a nagyrabecsült göttingai egyetemen oktatva, alapjában ő kezdeményezte e szimpózumot és vitte politikai síkon is megvalósulásra. ) Nem véletlen, hogy az én előadásom címe, Der Hoftag in Quedlinburg, lett az egész kötetnek is a címe. Mutatja a rendezvény súlyát, hogy azon számos politikai nagyság mellett részt vett és személyes ismeretségbe kerültem is vele, Richard von Weizsäcker, a volt német államelnök. Quedlinburgért minden bizonnyal kapok két sort a német történetírásban. Ha az említett kötetre gondolok, talán már kaptam is... Quedlinburggal nem ért véget a kora-középkori Európa története iránti érdeklődésem. Több hasonló rendezvényt is kezdeményeztem, és adtam is elő rajtuk. E sorban az európai latinitásról 2006-ban tartott tanácskozásom különös politikai hátteret is kapott. Újszerű video-beszéd formájában részt vett rajta Alsószászország miniszterelnöke is. Az utóbbi években végső soron történetisége miatt mélyültem el a Halotti Beszéd (1195) vizsgálatában is. A Halotti Beszéd főleg mint európai jelenség vonzott. A legjellegzetesebben a hozzá kapcsolódó Halotti Könyörgés, melynek történetét a 6. századtól, lépésről-lépésre, a latin Rómától egy északolaszorszégi úton, Fuldán és Sankt-Floriánon (Ausztria) át a kelet-magyarországi Boldváig módom volt nyomon követni. Századokon és Európán át, hogy végül Scerelmes bratým..., Szerelmes brátim... formában láthassuk, hogy magyar nyelven is mint szólal meg. Nem utolsó élményem volt, hogy ennek az útnak a forrásait, a kódexeket, saját kezemmel forgathattam. Az egyik leghíresebbet is, a Fuldai Kódexet (Sacramentarium Fuldense) 975-ből! Majdnemhogy csoda, hogy e kódexet mint a világhírű könyvtár legféltettebb darabját ma a Göttingai Egyetem kézirattára őrzi. Alig párszáz méterre göttingai lakásunktól. Tevékenységemnek teret és keretet a göttingai Georgia Augusta, a göttingai egyetem adott, ahová 1976 végén meghívást nyertem. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, befogadtak. A kollégák, az egyetem, Göttinga tudós közössége. Panaszra nem volt soha különösebb okom, bár a fehér kenyér nem volt mindig olyan fehér, mint amilyennek kívülről látszott. Kaptam postaládámba gyászkeretes borítékba tett baráti levelet is. Egyetemi munkámat, mint tanár, mint intézetigazgató mindig első helyen viseltem a szívemen. És sok örömem telt bele. Még akkor is ez így volt, ha itt kissé lapidárisan ejtek róla szót. Kinevezésem szerint 1977 márciusában kerültem az egyetemre. Érdemi munkám a tanszéken az 1977/1978-as szemeszterben kezdtem el, melytől hivatalosan 2001 márciusa végén, ténylegesen 2002 nyarán váltam meg. Pontosabban, az vált meg tőlem. A közbülső időben, az utódom megérkeztéig, magamat helyettesítettem. Ez az átmeneti mintegy másfél év érzelmileg igen megkönnyebbítette hivatali teendőimtől való elválásomat, mely teendők egy negyedszázadon, 25 éven át határozták meg napjaimat. Főleg a reggeli felkelést. A Finnugor Szeminárium (Finnisch-ugrisches Seminar), tanszék és intézet 1947-ben jött létre. Első professzora Farkas Gyula volt novemberében ünnepeltük 50-éves fennállását. Az ünneplő kö- 61

62 zönség betöltötte az egyetem 450-fős auláját. A karon a legelsők között új, korszerű tanrendet (Studienordnung) alakítottunk ki. Göttingán kívülre is kiterjedt a tevékenységünk, amit a számos nemzetközi szimpózium, a számos rangos vendégelőadás és a külsőkkel való együttműködés is tanúsíthat. Kezdeményezésünkre létrejött a Deutscher Finnougristentag, a német nyelvű finnugor intézetek és tanszékek vezetőinek a Tag -ja, találkozója. A tanszéken 2001-ig meghívásunkra kétéves ciklusokban finn vendégtanár oktatott. Önálló projektünk volt a Deutsche Forschungsgesellschaft és az egyetem által közösen működtetett Die literarische Übersetzung kiemelt kutatási komplexben (Sonderforschungsbereich 309) ban kezdeményezésünkre jött létre az egyetemi kapcsolat (partnerség) a szegedi József Attila Tudományegyetemmel s több más szegedi intézménnyel, mely együttműködés hamarosan a göttingai egyetem egyik legsikeresebb együttműködésévé nőtte ki magát. A göttingai finnugor filológia egy saját kiadványban is manifesztálódott, az először 1983-ban megjelent Opuscula Fenno-Ugrica Gottingensia sorozatunkban. Ebben elsőként az 1979-i szimpóziumunk anyagát adtuk ki. A kötet címében az akár a tudományos szemléletünket is mintegy deklaráló Sprache und Volk fogalmi párral. Mindez nem jöhetett volna létre, ha nem lettek volna rátermett és áldozatos hallgatók, hallgatóim s a közülük többen is, mint Hilfskraft -ok, munkatársak. Oktatói elvem volt: az önállóságra késztetés. Mindig elmondtam, ne higyjék el, amit előadok. Továbbá bármit bírálhatnak, de indokolják. A tudományos segédmunkatársak esetén mindig is arra törekedtem, hogy órabéres munkájukban ne mint segéderők, hanem mint társaim vegyenek részt. S ha lehet, ebből többre jussanak, mint a mindennapi stúdiumaikban. Munkájukért nem tudok eléggé hálás lenni, mégha ezt így soha nem is mondtam meg nekik. (Úgyis tudták). Nem egy közülük magas posztra került. Kevesen Göttingában, többen Bajorországtól az USA-ig, szerte a világban. Ez alapjában jó, de van egy nem kis hátulütője. Ugyanis a végzettek általában elhagyják Göttingent. A sokezres egyeteni hallgatóval együtt alig 130 ezres lakosú városban kevés a munka-, a státushely. Visszavonulásomig Göttingában szokás volt ún. Budenz-Tag -ot, Budenz-nap -ot tartani. Josef Budenz, a magyarok Budenz Józsefe, a finnugrisztika ismert nagyja, első egyetemi tanára Budapesten, göttingai diák volt, aki június 13-án Rasdorfban nem messze Göttingától született. Az ő, az ifjú Budenz emlékére rendeztük minden év június 13-án a Budenz-Tag -ot. Ennek lényege az volt, hogy az évben valamiben a legjobban szereplő hallgatók e napon nagy nyilvánosságunk előtt témájukban egy-egy rövid előadást tarthattak. A rossz nyelvek szerint Budenz nem a tudományért, hanem az akkor még Budán termett vörösborért maradt hazánkban. Erre emlékezve a Budenz-napon minden előadó előadásáért a tanszékvezetőtől örömteli vigasság keretében egy-egy üveg eredeti magyar vörösborral jutalmaztatott! Volt még egy más szokás is. E szokás végső soron Babits Mihályra megy vissza, aki vendégeitől távoztukkor egy falon aláírásukat kérte. Ezt átvette és tihanyi kertje házában továbbvitte Illyés Gyula. Én nála ismertem meg. A szokást elhoztam Göttingába is, ahol az intézet egyik kis szobájának a falán látogatóink, vendégelőadóink és távozó munkatársaink nem egyszer és nem kis meghatódással örökítették meg a nevüket. Számos nagy név van közöttük. De alkalmi feljegyzők is, akik így akartak bekerülni a halhatatlanságba. Vallomásom életem 75. esztendejének az utolsó napjaiban írom. Ez gondolom megengedi, hogy pályámról valamiféle méltatást magam írjak. Nyelvész, vagy valami más pontosabban: más. Ideje, hogy válaszoljak a kérdésre. Apai őseim Erdélyen át valahonnan keletről, talán a Kaukázus tájáról jöttek Magyarországra. Útjukról magukkal 62

63 hozva az új hazát kereső, a változás iránti hajlamukat. Anyai oldalról tiszta magyar ágról származom. Meglehet. Rokonságom görög katolikus, meg katolikus volt. Hír van arról is, hogy apai részen Mária Terézia valamelyiküknek, tisztségviselő parasztnak valamiféle nemesi címet adott. Apai nagyapám amerikás volt. Kiment Amerikába, ott dolgozott, majd hazajött. Anyai nagyapám híres gulyásispán volt, míg betegen évekre ágynak nem dőlt. Anyai nagyanyámat pusztai szegénysége ellenére a legmagasabb körökhöz fűzte valamiféle kapcsolat. Felmenőimet mindkét ágon mindig valami kötetlenségre, új és mindig valami más iránti érdeklődés, másság jellemezte. Meglehet, ez maradt meg tudományos habitusomban is: nem a konvenciók útját járni. Valamit öt évig tanulni, s aztán ötven évig visszamondani. Hogy ez jó-e, nem tudom. Ha hízelkedni akarok magamnak, arra gondolok, hogy valaki azt mondta, hogy a más útat járókat nem övezi látványos siker. De ők viszik előre a dolgokat március 18. A pályakép fontosabb adatai Született Budapesten, február 1-jén : Pius Gimnázium, Pécs ( ), Janus Pannonius Gimnázium, Pécs ( ), érettségi vizsga (1951) : Eötvös Loránd Tudományegyetem, Nyelv- és Irodalomtudományi Kar, magyar tanári szak, okleveles középiskolai tanár, kitüntetéses oklevéllel, szakdolgozat Zsirai Miklósnál: Chanti jelzős szerkezetek : a MTA aspiránsa 1960: a nyelvtudomány kandidátusa (CSc), értekezése: XVIII. századi kéziratos vogul szójegyzékek, aspiránsvezetője: Fokos-Fuchs Dávid 1958: munkaszerződés az Eötvös Loránd Tudományegyetem I. Finnugor Tanszékén (1958. szept. 1 dec. 31.) 1958 : a Magyar Nyelvtudományi Társaság tagja, választmányi tag 1959 : az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa ( ), főmunkatársa ( ), tudományos tanácsadója (1977. ápr. 1-), az I. Nemzetközi Finnugor Kongresszus titkára ( ) 1961: egyetemi doktori (Dr.) cím : az MTA Finnugor Munkabizottsága; Uralisztikai (Finnugor) Komplex Bizottság (társelnök) : a Magyar Nyelvőr szerkesztőbizottságának tagja 1966: a Georg-August-Universität Göttingen vendégtanára 1966 : a Societas Uralo-Altaica tagja 1967: 50 Éves a Finn Függetlenség Érdemérem : a Matematikai és Alkalmazott Nyelvészeti Bizottság tagja : az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar magyar nyelvészeti és finnugor szakainak megbízott ( spec. koll. ) előadója 1969: Oroszlán Lovagrend (finn kitüntetés) : a Sajnovics János Emlékbizottság titkára 63

64 : a Finnugor Társaság / Suomalais-Ugrilainen Seura (Helsinki) tagja (1970), levelező tagja (1973) : a IV. Nemzetközi Finnugor Kongresszus főtitkára : az MTA Tudományos Minősítő Bizottság Nyelvtudományi Szakbizottságának tagja; a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság Országos Választmányának vezetőségi titkára : az Osnovy finno-ugorskogo jazykoznanija (Moszkva) szerkesztőbizottságának tagja 1975: a nyelvtudományok doktora (DSc.), értekezése: A mondatszerkezetek rendszere a vahi osztjákban 1975 : az MTA doktora : a József Attila Tudományegyetem Finnugor Tanszékének docense (másodállásban) : Munka Érdemrend (ezüst fokozat), az MTA Nyelvtudományi Bizottságának titkára : az MTA Őstörténeti Munkaközösségének tagja; Oktatásügyi Minisztérium Magyar Nyelvi, Irodalmi és Finnugor Szakbizottsága, valamint ennek Finnugrisztikai Albizottságának tagja; a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (Budapest) alapító tagja : a Georg-August-Universität Göttingen Finnisch-ugrisches Seminar nyilvános, rendes egyetemi tanára (ordinarius), tanszékvezetője (igazgatója); grémiumi tagság: Fachsbereichsrat, Fakultätsrat, Habilitationskomission, Berufungskommission, Sprachprüfungskommission, Konzil 1977 : a Finn Irodalmi Társaság / Suomalaisen Kirjallisuuden Seura (Helsinki) levelező tagja 1979: a Sprache und Volk im 18. Jahrhundert (Symposium, Göttingen) szervezése : az Alsószászországi Tudományos és Művészeti Minisztérium Modern Filológiai Egyetemi Oktatási Reformbizottságának (Hannover) a tagja : az Őstörténeti Munkaközösség tagja : az Ural-Altaische Jahrbücher (uralisztiai rész) szerkesztője 1983: Vermittlung und Rezeption. Deutsch-ungarische geistesgeschichtliche Berührungen in der Zeit der Aufklärung (von Leibniz bis Herder) (Symposium, Göttingen), megrendezés; az Opuscula Fenno-Ugrica Gottingensia c. sorozat alapítója és főszerkesztője; a göttingai Georg-August- Universität és a szegedi József Attila Tudományegyetem közötti együtműködés kezdeményzője, szenátusi megbízottja (2001-ig) 1984: a Deutsche Gesellschaft für die Erforschung des 18. Jahrhunderts (Wolfenbüttel) tagja : a 309. Sonderforschungsbereich Die literarische Übersetzung (Deutsche Forschungsgemeinschaft) témavezetője, a Göttinger Beiträge zur lnternationalen Übersetzungsforschung szerkesztőbizottságának tagja 1986 : a Görres-Gesellschaft (Görres-Társaság, Köln) tagja 1987: az MTA-val közös rendezésben Tag der ungarischen Kultur und Wissenschaft (Göttingen) 1990: Sibirien im 18. Jahrhundert (Symposium, Debrecen) 1991 : a Reguly Társaság (Budapest) tagja; Magyar Őstörténeti Komplex Bizottság (külső tag); 1991: Anthologie und interkulturelle Rezeption (Symposium, Göttingen) rendezése 1992: a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszékével való együttműködés kezdeményezője és társvezetője 1993: a Petőfi a világ népei körében / Petőfi im interkulturellen Kontex (Symposium, Kiskőrös) szervezője 1994: a Hungarológia Nyári Egyetem az oroszországi finnugor népek számára (Szombathely) előadója; a József Attila Tudományegyetemmel (Szeged) közös szervezésben Tag der ungarischen Kultur 64

65 (Göttingen) 1995: Finnougristik vor der Jahrtausendwende (Symposium, Jyväskylä, Finnland) 1997: Festsitzung für Johann Eberhard Fischer ( ) (Tagung, Weiltingen) kezdeményezés és rendezés; a Georg-August-Universität Göttingen Finnisch-ugrisches Seminar fennállása 50. éves jubileuma megrendezése Konfrontation und Identifikation. Die finnisch-ugrischen Sprachen und Völker im europäischen Kontext (Symposium, Göttingen) a Finn Fehér Rózsa Lovagrend I. osztályú lovagkeresztje (kitüntetés) a Turkui Egyetem Emlékérme (Turku, Finnország) József Attila Emlékérem (József Attila Tudományegyetem, Szeged) a Deutscher Finnougristentag (a Németországi Finnugrisztikai Intézmények Szervezete ) kezdeményezője, elnöke 1997 : a József Attila Tudományegyetem díszdoktora (Dr. h.c.) 1997 : az MTA Köztestületi tagja 1998: a Nagy Péter Tudományos és Művészeti Akadémia (Szentpétervár) tiszteleti tagja a World Council of Hungarian Professors tagja 1999: Tradition und Innovation in der modernen Komparatistik Samuel Gyarmathi (Symposium, Göttingen), a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (Kolozsvár) részvételével 2001: professor emeritus (2001. márc. 31.) : a Göttingai Finnugor Seminarium megbízott igazgatója (2001. márc szept. 30.) 2003: Von den historischen Wurzeln zum Neuen Europa Hoftag in Quedlinburg 973 (Symposium, 7 9. Mai 20, Quedlinburg, mit Festakt in der Stiftskirche St.Servatius) (kezdeményezés, szervezés) 2004: Die christlichen Wurzeln Europas. (Symposium, 15. Mai 2004, Braunschweig); Géza fejedelemre emlékezünk [ Wir gedenken an Groβfürst Géza ] (Symposium, Balatonfenyves, Ungarn, szervezés) : a Jugria Állami Egyetem, Hanti-Manszijszk (Hanti-Manszijszk, Orosz Föderáció) vendégtanára (2004, 2006); a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Kolozsvár vendégtanára, előadója (2004); a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszereda vendégtanára (2006) 2005 : az alumni Göttingen e.v. tagja 2006: Europa woher, wohin? Werte und Finalität in der Europäischen Union. (Tagung, Göttingen); Jubileumi oklevél: Jugria Állami Egyetem : 800 éves a Halotti Beszéd és Könyörgés [800 Jahre Grabenrede ], (Symposium, emlékünnepség, Boldva, Ungarn) 2008: Koppány fejedelem igazsága [Die Wahrheit des Groβfürstes Koppány], (Symposium, Balatonfenyves, Ungarn) 65

66 BIBLIOGRÁFIÁJA Vabadus, armastus... Szabadság, szerelem... [Freiheit, Liebe...]. Irodalmi Újság, május Magyar írók ismeretlen kéziratai Tartuban [Unbekannte Handschriften ungarischer Schriftsteller in Tartu]. ItK Társszerző: V. Kovács S. Hogyan alakultak ki a hét napjainak nevei? [Wie bildeten sich die Namen der Wochentage aus?]. ÉT november 17., melléklet 3 4. Tallin(n). ÉT december 22., Egy 1736-ból származó manysi nyelvemlék [Wogulisches Sprachdenkmal aus dem Jahre 1736]. NyK Voprosy ėtničeskoj istorii ėstonskogo naroda. ALinguH (Ism.) Gépeszperantó [Computeresperanto]. ÉT február 2., 157. p Asszony unokája. Vogul népmesék [Enkel der Frau. Wogulische Märchen]. Auswahl, Übersetzung, Nachwort und Bemerkungen von J. Gulya. Budapest, 186 p. Pallas szótárának kéziratos forrása [Handschriftliche Quelle des Pallas Wörterbuch]. MNy Obsko-ugorskie jazyki. Mansijskij jazyk. In: Mladopis mennye jazyki narodov SSSR. Obsko-ugorskie jazyki. Moskva, (Ja. G. Možarskij) Hantyjskij jazyk. Ebendort, Soome-ugri keelte dialektoloogia alane nõupidamine. NyK (Ism.) Tórem isten népe. Osztják népmesék [Das Volk des Torem-Gottes. Ostjakische Märchen]. Auswahl, Übersetzung, Nachwort, Bemerkungen von J. Gulya. Budapest, 165 p. A manysi nyelv szóvégi magánhangzóinak történetéhez [Zur Geschichte der auslautenden Vokale im Wogulischen]. NyK Az orosz Ural, -a Uralgebirge etimológiájához [Zur Etymologie des russischen Wortes Ural Uralgebirge ]. NyK XVIII. századi kéziratos vogul szójegyzékek [Handschriftliche Wörterverzeichnisse des Wogulischen aus dem 18. Jahrhundert]. Kandidátusi disszertáció tézisei. Budapest. A. N. Balandin: Osnovnye pravila proiznošenija i pravopisanija mansijskogo jazyka. NyK (Ism.) Magyar költők egy lett antológiában [Ungarische Dichter in einer lettischen Anthologie]. Világirodalmi Figyelő,

67 1961. Vahi osztják szövegmutatványok [Textproben aus dem Vach-Ostjakischen]. NyK A vahi osztják nyelvjárás hangjelöléséhez [Zur Transkription des Vach-Ostjakischen]. NyK Hozzászólás: Vita a nyelvtudomány elvi kérdéseiről [Diskussionsbeitrag: Diskussion über prinzipielle Fragen der Sprachwissenschaft]. I. OK Beke, Ö.: Mari szövegek III. I. OK (Ism.) Nemzetközi finnugor kongresszus Budapesten [Internationaler Kongreß der Finnougisten in Budapest]. Nyr Zur Frage der Benennung Ural Uralgebirge im Russischen. StSl László, Gyula: Őstörténetünk legkorábbi szakaszai [Die frühesten Perioden der ungarischen Urgeschichte]. ALinguH (Ism.) Etimológiai jegyzetek [Etymologische Bemerkungen]. 1. Magyar fék Zaum; Bremse, 2. Magyar apad abnehmen, 3. Magyar féreg Wurm. NyK Vese. MNy Congressus Internationalis Fenno-Ugristarum, Budapestini habitus IX Budapest. Társszerkesztő: Ortutay Gy. Drevnemansijskie dialekty. In: Congressus Internationalis Fenno-Ugristarum, Budapestini habitus IX Budapest, Cs. Faludi Ágota NyK Hajdú Péter: Finnugor népek és nyelvek. Valóság, (Ism.) Egy sajátos déli vogul hangjelölés kérdéséhez [Zur Frage einer besonderen Lautbezeichnung im Südwogulischen]. NytudÉrt Leány. MNy A vahi osztják főnevek tipológiai osztályozása a fonémaeloszlás alapján [Typologische Klassifikation der Nomina im Vach-Ostjakischen aufgrund der Phonemverteilung]. NyK Etimológiai jegyzetek [Etymologische Bemerkungen]. 4. Vogul ā a Donner, 5. Magyar ír Salbe, weiches Pflaster, 6. Osztj. ăńźar Eck-, Reisszahn des Bären. NyK A fonémarendszer változásának mennyiségi összetevői [Die quantitativen Komponenten der Änderung des Phonemsystems]. NyK Adalékok a nyelvi absztrakció kérdéséhez [Beiträge zur Frage der sprachlichen Abstraktion]. NyK Milyen nyelven beszéltek őseink? [Welche Sprache haben unsere Urahnen gesprochen?]. In: Itt a Rádiólexikon! Budapest, A magyar népnév [Der Volksname der Ungarn]. Ebendort, Mit jelent a finnugor szó? [Was bedeutet das Wort finnisch-ugrisch?]. Ebendort, The 18th Century Antecedents of the 19th Century Linguistic Revolution. In: Revolution vs. Continuity in the Study of Language, Wenner-Gren Foundation for Anthropological Research, Burg Wartenstein,

68 1965. Vahi osztják nyelvtanulmányok [Vach-ostjakische Sprachstudien]. NyK ; NyK , Some 18th Century Antecendents of the 19th Century Linguistics. ALinguH Egy és más a -ni főnévi igenév körü. I. A főnévi igenév eredetéről. II. Magyar főnévi igenév magyar őstörténet [Einiges zu dem Infinitivsuffix -ni. 1. Ursprung des Infinitivs. 2. Ungarischer Infinitiv Ungarische Urgeschichte]. I. OK A magyar népnév eredetének kérdéséhez [Zur Frage des Ursprungs des ungarischen Volksnamens]. MNy A deszkriptív módszer mint az összehasonlító lingvisztika eszköze (A finnugor magánhangzórendszer kérdéséhez). [Die deskriptivische Methode als Mittel der vergleichenden Sprachwissenschaft. (Zur Frage des finnisch-ugrischen Vokalsystems)]. MNy p. Egy nagy mű utolsó kötete [Der letzte Band eines großen Werkes]. Munkácsi-Kálmán, Manysi (vogul) népköltési gyűjtemény. IV. kötet, második rész. I. OK (Ism.) Eastern Ostyak Chrestomathy. Uralic and Altaic Series 51. Bloomington The Hague, 207 p. A finnugor magánhangzórendszer kérdéséhez [Zur Frage des finnisch- -ugrischen Vokalsystems]. I. OK A magyar szókészlet finnugor elemei [Die finnisch-ugrischen Elemente des ungarischen Wortschatzes] I III. Budapest, (Als Mitarbeiter) Hodu vagy hadu? Az a és az á magánhangzók kérdéséhez [Hodu oder hadu? Zur Frage der Vokalen a und á]. MNy ; Bemerkungen zur Herkunft der ungarischen Infinitivendung -ni. ALinguH A tárgyas igeragozás az osztjákban (A vahi nyelvjárás anyaga alapján). [Die Objektivkonjugation im Ostjakischen (Auf Grund des Vachdialekts)]. NyK A magyar nyelv első etimológiai szótára [Das erste etymologische Wörterbuch der ungarischen Sprache]. NytudÉrt Munkácsi Bernát munkássága. (Bibliográfia. Előszó) [Die Tätigkeit von B. Munkácsi. Bibliografie. Vorwort]. I. OK Edith Vértes: Die ostjakischen Pronomina. I. OK (Ism.) Rokoni kapcsolataink [Unsere verwandtschaftlichen Beziehungen]. In: Szovjet- -Baltikum. MSZBT, Budapest, Rokon népeink az OSZSZSZK területén [Unsere verwandten Völker auf dem Gebiet der UdSSR]. In: Az Oroszországi Szovjet Szövetséges Szocialista Köztársaság (OSZSZSZK). MSZBT, Budapest, ; 1972, Der letzte Band des ostjakischen Nachlasses von Reguly. ALinguH Sibirische Märchen I. Wogulen und Ostjaken. Herausgegeben von J. Gulya (mit Nachwort). E. Diederichs Verlag, Düsseldorf Köln, 295 p. 68

69 Zur Frage des finnisch-ugrischen Vokalsystems. In: Congressus Secundus Internationalis Fenno- Ugristarum, Helsingiae habitus VIII Pars I. Helsinki, Számon tartották-e őseink az anyaági rokonságot? [Haben unsere Urahnen die Verwandtschaft müttericherseits beachtet?]. MNy Wolfgang Steinitz, Dialektologisches und etymologisches Wörterbuch der ostjakischen Sprache. NyK (Ism.) Wolfgang Steinitz, az obi-ugor nyelvek kutatója [W. Steinitz - der Erforscher der ob-ugrischen Sprachen]. I. OK A berlini Finnugor Intézet ünnepe [Feier des Finnisch-ugrischen Instituts in Berlin]. Nyr Szélesek-e a tömegek? (Zur ungarischen Sprachpflege) A Magyar Hírlap nyelvőre. MH, május 22. Miért mondja másfélszer? (Zur ungarischen Sprachpflege) A Magyar Hírlap nyelvőre. MH, május 29. Csakugyan izgalmas? (Zur ungarischen Sprachpflege) A Magyar Hírlap nyelvőre. MH, június 6. Szó, ami szó... (Zur ungarischen Sprachpflege) A Magyar Hírlap nyelvőre. MH, június 12. A szórend - avagy hol is sérültek meg a labdarúgók? (Zur ungarischen Sprachpflege) A Magyar Hírlap nyelvőre. MH, július 4. Hangsúly a zebrán? (Zur ungarischen Sprachpflege) A Magyar Hírlap nyelvőre. MH, július 11. Ijedős-e a megdöglött bika? (Zur ungariscshen Sprachpflege) A Magyar Hírlap nyelvőre. MH, július 18. A magyar név eredete [Der Ursprung des ungarischen Volksnamens]. A Magyar Hírlap nyelvőre. MH, július Vahi osztják szójegyzék [Vach-ostjakisches Wörterverzeichnis]. NyK HODU oder HADU? Zur Frage der Vokale a [å] und á [a:] im Ungarischen. ALinguH Juván Sesztalov: Kék vándorutak. (Übersetzt von J. Gulya, mit Nachwort) Budapest. Hogyan alakultak ki a különféle nyelvek? [Wie entstanden die verschiedenen Sprachen?] ÉT I (284) Nyelv, sugárzó anyanyelvem... Költőink és íróink a magyar nyelvről [Sprache, meine strahlende Muttersprache... Ungarische Dichter und Schriftsteller über die ungarische Sprache]. Auswahl und Redaktion von L. Grétsy und J. Gulya. Budapest, 86 p. Aktiv, Ergativ und Passiv im Vach-Ostjakischen. In: Symposion über Sytax der uralischen Sprachen Juli 1969 in Reinhausen bei Göttingen. Abhandlungen der Akademie der Wissenschaften in Göttingen, Ganschow, G.: Wege zur Strukturbeschreibung des einfachen Satzes im Ostjakischen. (Korreferat.) Ebendort, A. Alhoniemi: Zur Ausdrucksweise des Mittels durch die Wohin-Kasus im Tscheremissischen. (Korreferat.) Ebendort, L. Bese, L. Dezső: On the Syntactic Typology of the Uralic and Altaic Languages. In: Theoretical Problems of Typology and the Northern Eurasian Languages. Budapest, Ungari leksikograafiast [Ungarische lexikographische Arbeiten]. Keel ja Kirjandus Centry finno-ugrovedenija v Vengrii. Sovetskoe finno-ugrovedenija

70 A magyar nyelv eredete védelmében [Zur Verteidigung des Ursprungs der ungarischen Sprache]. Irodalmi és nyelvi közlemények 1. Budapest, Budapest, Helsinki, Tallinn. Népszabadság, szeptember 22. Tizenegy ország tudósainak tisztelgése Sajnovics János emléke előtt [Ehrenbezeugung von Wissenschaftlern aus elf Ländern vor Sajnovics Gedächtnis]. Nyr ország tudósainak tisztelgése Sajnovics János emlékének. Közalkalmazott 23. június, 6. p A magyar szavak történeti regénye. / A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. 2./ [Der historische Roman der ungarischen Wörter. /Das etymologische Wörterbuch des Ungarischen 2]. I. OK (Ism.) Milyen nyelven beszéltek a magyarok ősei? [Welche Sprache haben die Urahnen der Ungarn gesprochen?]. In: Anyanyelvi őrjárat. Budapest, Átkoz. MNy Elválasszuk vagy szétválasszuk? [Trennen wir oder zergliedern wir?]. MNy Az osztják nyelvjárások fonematikus átírása [Die phonematische Transkription der ostjakischen Dialekte]. In: FU-transkription yksinkertaistaminen. Castrenianumin toimitteita 7. Helsinki, A vogul nyelvjárások fonematikus átírása [Die phonematische Transkription der wogulischen Dialekte]. Ebendort, Éder Zoltán: Révai Miklós. A múlt magyar tudósai. Budapest NyK ; ALinguH , (Ism.) Göttingen. ÉT 28. XI. 16., Kátyás király [König Kátyás]. ÉS: Glosszák, Sajnovics János. Sajnovics János emlékünnepség és tudománytörténeti szimpozion [J.S. Gedächtnisfeier und wissenschaftliches Symposion 1970]. Székesfehérvár Tordas, május Budapest. Társszerkesztő: Szathmári István. (MNyTK 131.) Sajnovics János. Sajnovics János emlékünnepség és tudománytörténeti szimpozion. (Vorwort.) Ebendort, 3 5. A XVIII. század nyelvtudományának két sajátos vonásáról [Über zwei eigenartige Phänomene der Sprachwissenschaft im 18. Jahrhundert]. Ebendort, A nyelvrokonság tudata a magyar művelődésben és történetben [Das Bewußtsein der Sprachverwandtschaft in der ungarischen Kultur und Geschichte]. Ebendort, Prarodina finno-ugrov i razdelenie finno-ugorskoj ėtničeskoj obščnosti. In: Osnovy finno-ugorskogo jazykoznanija. Moskva, Obščie čerty ugorskih jazykov. Ebendort, Kratkij očerk istorii sravnitel nogo finno-ugorskogo jazykoznanija. Ebendort, Bán Aladár, a tudós és műfordító [A. B. der Wissenschaftler und literarische Übersetzer]. In: Bán Aladár Emlékezete, Várpalota,

71 Őstörténet és szemantika [Urgeschichte und Semantik]. NytudÉrt Some Eighteenth Century Antecedents of Nineteenth Century Linguistics: The Discovery of Finno- Ugrian. In: Studies in the History of Linguistics: Traditions and Paradigms. Bloomington London, Úgy, ahogyan eddig. (Zur ungarischen Sprachpflege). Rádió- és Televízióújság XI, Állat-e az asszony? [Zur Etymologie asszony ]. ÉT 29. VI p. Dr. Molnár, József: Veszprém megyei nyelvemlékek [Sprachdenkmäler des Komitats Veszprém]. TIT, Budapest. Társszerkesztő: E. Boreczky A vízimadarak népe. Tanulmányok a finnugor rokon népek élete és műveltsége köréből [Das Volk der Wasservögel. Studien über das Leben und Kultur der finnisch-ugrischen Völker]. Auswahl, Redaktion und Nachwort. Budapest, 508 p. A mondatszerkezetek rendszere a vahi osztjákban [Das System der Satzstrukturen im Vach- Ostjakischen]. Budapest. (Doktori értekezés tézisei) Phonologische Analyse des Wogulischen. In: Phonologische Analyse der uralischen Sprachen. Berlin Linguistische Studien, Reihe A, Arbeitsberichte. Berlin, Gab es eine finnisch-ugrische Einheit? In: Congressus Tertius Internationalis Fenno-Ugristarum, Tallinae habitus VIII Pars I. Tallinn, E. I. Rombandeeva: Mansijskij (vogul skij) jazyk. Moskva NyK (Ism.) Congressus Quartus Internationalis Fenno-Ugristarum Budapestini habitus anno Pars I. Acta Sessionum. Budapest. Társszerkesztő: Ortutay Gy. Finnisch-ugrische Forschungsstätten in Ungarn. Budapest. Társszerkesztő: Honti László. Anyanyelv és demokrácia [Muttersprache und Demokratie]. Népszabadság, április 13.; Látóhatár, augusztus 15., 152 7; Anyanyelv, közélet, művelődés, Budapest 1976, Miért finnugor nyelv a magyar? [Warum ist die ungarische Sprache finnisch-ugrisch?]. ÉT 27. VII. 4., A magyar nyelv finnugor voltáról [Über das finnisch-ugrische im Ungarischen]. NyéK Magyarok, finnugorok és a nagyvilág [Ungarn, Finnougrier und die Welt]. MH, szeptember 6. (Budai János álnév alatt). Oszló ősi köd. A finnugor rokonság felfedezésének történetéről [Sich zerteilender Ur-Nebel. Zur Geschichte der Entdeckung der finnisch-ugrischen Sprachfamilie]. Népszabadság, szeptember Morfologija obsko-ugorskih jazykov. In: Osonovy finno-ugorskogo jazykoznanija III. Moskva, Morfologija mansijskogo jazyka. Ebendort, Morfologija hantyjskogo jazyka. Ebendort, Etymológia a XVIII. században [Etymologie im 18. Jahrhundert]. NytudÉrt 89, Etymologie im 18. Jahrhundert. ALinguH Az igeidők rendszere a vahi osztjákban [System der Tempora im Vach-Ostjakischen]. NyK A finnugor tudományágak és a tudományos ismeretterjesztés [Die finnisch-ugrischen Disziplinen und die wissenschaftliche Wissensvermittlung]. In: TIT, Nyelvi ismeretterjesztés. Budapest,

72 A magyar nyelv finnugor sajátosságai [Die finnisch-ugrischen Eigenheiten der ungarischen Sprache]. Ebendort, Un monde voisin. Finno-Ougriens, Indo-Européens, Altaïens et Euroasiens. Benachbarte Welt. Finnougrier, Indoeuropäer, altaische Völker und Eurasier. Le livre hongrois 1976/2 Bücher aus Ungarn 1976/2. Budapest, (Unter Pseudonym János Budai.) Megjegyzések az ugor őshaza és az ugor nyelvek szétválása kérdéséről [Bemerkungen zur Frage der Urheimat der Ugrier und der Spaltung der ugrischen Sprachen]. In: Magyar őstörténeti tanulmányok. Budapest, Zsilka, János: A nyelvi mozgásformák dialektikája. NyK (Ism.) Gábor O. Nagy: Abriss einer funktionellen Semantik. Budapest NyK (Ism.) A magyar nyelv hete [Die Woche der ungarischen Sprache]. MH április Gyarmathi Sámuel [S. Gy.]. Budapest. 202 p. (A múlt magyar tudósai) Morphosyntaktische Untersuchungen. In: Festschrift für Wolfgang Schlachter zum 70. Geburtstag. Wiesbaden, (Veröffentlichungen der Societas Uralo-Altaica 12) Kálmán Béla: Wogulische Texte mit einem Glossar. Budapest NyK (Ism.) Zur Phonologie des Tavda-Wogulischen. Finnisch-Ugrische Mitteilungen Dömötör, Tekla: János Honti Leben und Werk. FF Communications 221. Helsinki Fabula (Ism.) Finnisch-ugrische Forschungen an der Georgia-Augusta im 18. Jahrhundert. Universität Göttingen, Informationen. Nr. 3/5. Juni, 8 9. Congressus Quartus Internationalis Fenno-Ugristarum. Pars II. Acta sessionum. Budapest. Társszerkesztő: Ortutay Gy Finnopermisches, Ugrisches und Uriranisches. In: Congressus Quintus Internationalis Fenno- Ugristarum. Turku VIII Pars VI. Turku, Congressus Quartus Internationalis Fenno-Ugristarum. Pars III. Acta sectionis linguisticae. Budapest. Társszerkesztő: Gy. Ortutay, G. Bereczki. Congressus Quartus Internationalis Fenno-Ugristarum. Pars IV. Acta sectionis ethnographicae. Budapest. Társszerkesztő: Gy. Ortutay, A. Paládi-Kovács. Zur Neuen Folge. UrAltJb N. F p.(herausgeber) Das Ergativproblem in den finnisch-ugrischen Sprachen. UrAltJb N. F

73 Steinitz, Wolfgang: Ostjakologische Arbeiten, Bd. IV. Beiträge zur Sprachwissenschaft und Ethnographie. The Hague-Paris-New York 1980 (Janua Linguarum, Series Practica, 257). Fabula (Ism.) Congressus Quartus Internationalis Fenno-Ugristarum. Pars V. Acta Sectionis archaeologiae, historiae, anthropologiae. Budapest. Társszerkesztő: Gy. Ortutay, A. Bartha. XVIII. századi etimológiák. Mutatvány J. E. Fischer Vocabularium Sibiricum -ának készülő kiadványából [Etymologien aus dem 18. Jahrhundert. Probe aus dem J. E. Fischers Vocabularium Sibiricum in der Vorbereitung]. In: Urálisztikai tanulmányok. (Hajdú Péter 60. születésnapja tiszteletére). Budapest, Survival-Erscheinungen in den Verwandtschaftstermini der uralischen Völker. UrAltJb N. F Die Idee der Sprachverwandtschaft im Spiegel der kulturell-politischen Strömungen. In: Sprache und Volk im 18. Jh. Symposium in Reinhausen bei Göttingen Juli 976. Opuscula Fenno-Ugrica Gottingensia I, Laudatio auf Sámuel Gyarmathi. UrAltJb N. F Jacobsohn, Hermann: Arier und Ugrofinnen. Hrsg. von W. Veenker. Göttingen UrAltJb N. F (Ism.) B. Lőrinczy, Éva: A magyar mássalhangzó-kapcsolódások rendszere és törvényszerűségei. Budapest UrAltJb N. F (Ism.) J. E. Fischer ( ) und die uralistische Etymologieforschung. In: Linguistica et Philologica. Gedenkschrift für Björn Collinder ( ). Philologica Germanica 6. Wien 1984, Zur Phonologie des Šuryškar-Ostjakischen. In: Studien zur phonologischen Beschreibung uralischer Sprachen. Bibliotheca Uralica 7. Budapest, Satzstrukturgrammatik. Vorschlag für eine einheitliche Beschreibung der finnisch-ugrischen (uralischen) Sprachen und Dialekte im Bereich der Syntax. Mitteilungen der Societas Uralo-Altaica. Heft 6. Hamburg, Sámuel Gyarmathi, Linguist. Rede anläßlich der Enthüllung einer Gedenktafel am 22. April 1983, Goetheallee 20, Göttinger Jahrbuch, 255. p. Gyarmathi, Sámuel: Grammatical Proof of the Affinity of the Hungarian Language with Languages of Fennic Origin. Translated, annotated, and introduced by Victor E. Hanzeli. Amsterdam/Philadelphia UrAltJb N. F p. (Ism.) Régi magyar glosszárium. Hrsg. v. J. Berrár S. Károly. Budapest UrAltJb N. F p. (Ism.) Rombandeeva, E. I. / M. P. Vachruševa: Mansijskij jazyk. Leningrad UrAltJb N. F p. (Ism.) Gedenkfeiern zum 200. Geburtstag von Alexander Csoma de Kőrös. UrAltJb N. F p. Kiss, Jenő: Magyar madárnevek. UrAltJb N. F (Ism.) Magyar verbális asszociációk 1. UrAltJb N. F (Ism.) Lewy Ernst. Tscheremissisches Wörterbuch. Indogermanische Forschungen (Ism.) 73

74 1986. Zur Frage der ugrischen s-laute. UrAltJb N. F Rédei, Károly: Uralisches Etymologisches Wörterbuch. UrAltJb N. F (Ism.) Die Aufklärung und die Entdeckung der Sprachen Sibiriens. In: Vermittlung und Rezeption. Beiträge zu den geistesgeschichtlichen Berührungen in der Aufklärungszeit. In: Opuscula Fenno-Ugrica Gottingensia II, Drevnejšie svedenija o finno-ugorskih narodah i pervye šagi v ih izučenii. Sovetskoe finnougrovedenie XXIII, A létige a vahi osztjákban [Das sein-verb im Vach-Ostjakischen]. In: Bereczki Emlékkönyve (Bereczki Gábor 60. születésnapjára). Urálisztikai Tanulmányok 2, 1988, Ung. magyar ~ dt. Ungar/Magyar (ungarisch/magyarisch). Auf der Grundlage deutschsprachiger Übersetzungen von Dichtungen Petőfis. UrAltJb N. F Társszerző: Maria Pettrits. Professor Schlachter 80 Jahre alt. UrAltJb N Steinitz, Wolfgang: Ostjakologische Arbeiten. Bd. III. Texte aus dem Nachlaß. Dialekt von Vasjugan, Texte: (Bearbeitet von J. Gulya.) Budapest, Hungarologia desiderata... Hungarológiai ismerettár 7/I. Budapest, Die Protokultur der Uralier und Indoeuropäer: Eine Vergleichsstudie. In: Uralo- -Indogermanica II, Moskva, Kertbeny über Reguly. In: Varia Eurasiatica. Festschrift für Professor András Róna-Tas. Szeged, Petőfi híre a nagyvilágban Németország [Der Ruhm Petőfis in der Welt Deutschland]. In: Petőfi Emlékhelyek Országos Találkozója. Sárszentlőrinc szeptember 28. Petőfi Sándor Társaság, Kiskőrös, Széchenyi und Petőfi. In: Graf István Széchenyi Stuttgart, Eine Bemerkung zur indogermanisch-finnougrischen Problematik. UrAltJb N. F Das 18. Jahrhundert und Sibirien. UrAltJb N. F Protokultur und Linguistik. In: Festschrift für Raija Bartens zum MSFOu Sajnovics, Gyarmathi, Kőrösi Csoma és Göttinga [Sajnovics, Gyarmathi, Kőrösi Csoma und Göttingen]. In: Régi és új peregrináció. Magyarok küföldön, külföldiek Magyarországon, III. Budapest 74

75 Szeged 1993, ; Kőrösi Csoma Sándor és a magyar keletkutatás, Red: József Gazda Etelka Szabó Finnugor vs. szamojéd [Das Finnisch-ugrische vs. Samojedische]. In: Hajdú Péter 70 éves. Szerk. Sz. Bakró-Nagy Marianne Szíj Enikő. Budapest M. P. Alekseev, J. P. Laetus (um 1480) und sein Ugria. (Szerk.) UrAltJb N. F Petőfi-Symposium in Ungarn. Spektrum 1993/ Bettina von Arnim: Petőfinek, a Napistennek. In: Hanthy Kinga, Petőfi a világirodalomban, Itthon is németül olvasták. MN, március 13. (Fordítás) A mondatszerkezetek rendszere a vahi osztjákban [Das System der Satzkonstruktionen im Vach- Ostjakischen]. Studia uralo-altaica. Supplementum 4. Szeged, 317 p. Zur Frühgeschichte der vergleichenden Sprachwissenschaft: J. E. Fischer (1747) und S. Gyarmathi (1799). In: Bopp-Symposium 1992 der Humboldt-Universität zu Berlin. Akten der Konferenz vom aus Anlaß von Franz Bopps zweihundertjährigem Geburtstag am Hrsg. v. R. Sternemann. Heidelberg, Anthologie und interkulturelle Rezeption. Opuscula Fenno-Ugrica Gottingensia VI. (Mit Nachwort). Frankfurt am Main Berlin NewYork Paris Wien. Társszerkesztő: N. Lossau. Zu Goethes Weltliteratur in Ungarn. Ebendort, Leibniz vergessene Verdienste. In: Internationale Akademische Jubiläums-veranstaltungen aus Anlaß der Gründung der Albertus-Universität zu Königsberg vor 450 Jahren ( September 1994). Sektion 9, Kaliningrad 1994, 48 9; Language Study in Europe at the Turn of the Millenneium. SLE. 2001, Leuven, (Cf. 2005) Loch im Stammbaum? (Zur Urheimatfrage der Ugrier und der Ungarn). Specimina Sibirica X. Szombathely, Szókincsünk ősi háttere. In: A lexikológia és a lexikográfia elmélete és módszertana (előadásvázlatok). Eger, 32. p. Der urgeschichtliche Hintergrund des ungarischen Wortschatzes. UrAltJb N. F J. E. Fischer: Vocabularium Sibiricum (1747). Der etymologisch-vergleichende Anteil. Opuscula Fenno-Ugrica Gottingensia VII, 249 p. (Bearbeitet und herausgegeben) Sibirische Märchen. I. Wogulen und Ostjaken. Eugen Diederischs Verlag, Düsseldorf Köln ². (Szerk.) Sprachsystem und Gefühl. In: Jazyk-sistema, jazyk-tekst, jazyk-sposobnost. Festschrift für Ju. N. Karaulov. Moskva, Transitivität, Determiniertheit und objektive Konjugation im Proto-Uralischen. In: Congressus Octavus Internationalis Fenno-Ugristarum Pars III. Jyväskylä, Wende und Jahrtausendwende. In: Congressus Octavus Internationalis Fenno-Ugristarum 1995, Pars VIII. Jyväskylä, tűz Feuer. In: Ünnepi könyv Mikola Tibor tiszteletére. Szeged,

76 Munkácsi, Bernát: Vogul Folklore. Ed. Otto J. von Sadovszky Mihály Hoppál. Budapest AkK/Los Angeles: International Society for Trans-Oceanic Research 1995 (ISTOR 4). Fabula (Ism.) Farkas, Julius von / Jacobsohn, Hermann / Lewy, Ernst / Steinitz, Wolfgang. In: Lexikon Grammaticorum Who`s Who in the History of World Linguistics. General Editor: Harro Stammerjohann. Tübingen, 290 1; 468 9; 569. p.; Sámuel Gyarmathi und die Göttinger Universitätsbibliothek. (Koautor: Kai Hendrik Patri) UrAltJb N. F A magyarok önelnevezésének eredete [Die Herkunft der Selbstbenennung der Ungarn]. In: Honfoglalás és nyelvészet. Red. L. Kovács L. Veszprémy. Budapest, K sopostavleniju kul tur ural skoj i indoevropejskoj epoh. In: Balto-slavjanskie issledovanija Moskva, Die Geschichte der 1-Laute des Süd-Ostjakischen im 18. Jahrhundert. UrAltJb N. F /1998, Magyar nyelvtan magyarul? [Ungarische Grammatik auf ungarisch?]. MTud Verbindung oder Isolierung: Die Sprachfamilien. In: Culture of the Time of Transformation, II. International Congress, The Cultural Identity of the Centrral-Eastern Europa. Poznań, Der deutsche Petőfi, 61 Gedichte. Lauf a.d. Pegnitz, 147 S. Der deutsche Petőfi. Ebendort, 5 9. (Szerk.) Mondatszerkezettan. In: A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei I. Magyar és finnugor mondattörténet. Red. Büky, L. T. Forgács. Szeged, Finnougristik in Deutschland. Göttingen, 1999, (Vorwort.) Das Rätsel der Verbalparadigmen im Ungarischen. Mitteilungen der Societas Uralo-Altaica Regenbogen. In: Antropoloģe profesore Dr. habil. hist. LZA goda locekle Raisa Denisova. Latvijas vēsturnieki. Red. Andris Caune. Rīga, Quo vadis, Fennougristica? In: Congressus Nonus Internationalis Fenno-Ugristarum. Tartu Pars I. Tartu, 181 8; Göttingen 2000, Wogulisches und Ostjakisches bei den Gelehrten der Aufklärung in Westeuropa. Lomonossow, DAMU-Hefte 2/ Petőfi a szomszéd és rokon népek nyelvén. Utószó [Nachwort]. Budapest. Társszerkesztő: Kerényi Ferenc Komparatisztika: ellentmondás és feloldása. In: Vade mecum! A huszonötödik óra. Szombathely, (Az Uralisztikai Tanszék Kiadványai 9.) 76

77 Magyaren. In: Reallexikon der Germanischen Altertumskunde. Begründet von Johannes Hoops, Zweite völlig neu bearbeitete und stark erweiterte Auflage, Bd. 19. Berlin New York, Európa-csúcs ezer esztendővel ezelőtt [Europa-Gipfel vor tausend Jahren]. História 24/ p. Herkunft der Europäschen Identität : Quellen und Grenzen. In: Actas del VII Congreso Cultura Europea, Pamplona, de octubre de Ed. por Enrique Banús y Beatriz Elío. Univ. de Navarra, Konfrontation und Identifikation. Die finnisch-ugrischen Sprachen und Völker im europäischen Kontext. Veröffentlichungen der Societas Uralo-Altaica 59. Wiesbaden. (Szerk.) Historische Aspekte: A. L. Schlözer. Ebendort, Gulya János, finnugor nyelvészfilologus, tudománytörténész [J. G., Sprachforscher für die finnischugrische Philologie, Wissenschaftshistoriker] (Budapest, február 1.) In: Napút, Évkönyv Sztyeppék időtlen útján: A magyarok belépése a történelembe [Hinter den zeitlosen Steppen hervor: der Eintritt der Ungarn in die europäische Geschichte]. In: Kőrösi Csoma Sándor és a magyar nyelv. Red. József Gazda. Kovászna, Széljegyzetek az indoeurópai-finnugor kutatásokhoz [Randbemerkungen zur indoeropäisch - finnischugrischen Forschungen]. In: Permistica et Uralica. Ünnepi könyv Csúcs Sándor tiszteletére. Piliscsaba, Szubjektív megjegyzések finnugor nyelvi modellekhez [Subjektive Bemerkungen zu Modellen für finnisch-ugrische Sprachen]. In: Mikola- -konferencia 2002, SzTE Finnugor Tanszék. Red. Marianne Bakró-Nagy, Szeged 2004, Die mittelalterliche Konzeption Europas als politische und religiöse Einheit gezeigt am Beispiel des Quedlinburges Hoftages 973. In: Die christlichen Wurzeln Europas. Hildesheim, Leibniz vergessene Verdienste. In: Lihkun lehkos. Beiträge zur Finnougristik aus Anlaß des sechzigsten Geburtstages von Hans-Hermann Bartens. Red. Cornelius Hasselblatt et al. Wiesbaden, Finnisch ugrisch Pamjati Jurija Vladimirovica Anduganova. Vestnik Jugorskogo Gosudarstvennogo Universiteta, Vyp Egy ősi európai nyelvemlék: a Halotti Beszéd. In: VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus. Az előadások összefoglalói. Szerk. Görömbei András et al. Debrecen, Hanty i mansi: kto oni? [Hanty und Mansi: Wer sind sie?] In: Slovo Narodov Severa The Word of the Peoples of the North. Hanty Mansijsk Nr. 2. (20.) 12. p. Der Hoftag in Quedlinburg 973. In: Der Hoftag in Quedlinburg 973. Von den historischen Wurzeln zum Neuen Europa. Hrsg. v. Andreas Ranft. Berlin,

78 Die Latinität und ihre politische Rolle. In: Europa woher, wohin? Werte und Finalität in der Europäischen Union. Europa-Fokus 2006/2. Ein Info-Service des Europäischen-Zentrums Niedersachsen [Hannover], Egy európai magyar nyelvemlék: a Halotti Beszéd. In: Nyelv, nemzet, identitás. A VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus (Debrecen, augusztus ) nyelvészeti előadásai II. Debrecen Budapest, ; Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények L, 2006, A Halotti Beszéd: háttér és eredet. Új Hegyvidék. Irodalom, honismeret, 2007/ * Prof. Dr. Dr. h.c. János Gulya zum 70. Geburtstag. Göttingen, 01. Februar Red. Katri Wessel. Göttingen, Előkészületben Leibniz und Jugria. Festschrift für Marija Vagatova. Hanty Mansijsk. Jesuiten, Freimauer, Gelehrte. (Vortrag, Mscr.) Altwogulische Dialekete. Historische und dialektologische Wörtersammlung aus dem 18. Jahrhundert, unter Mitarbeit von Susan Kahl. Suryskar-ostjakische Texte. J. Gulya Anna Widmer. Sermo super sepulchrum. A Halotti Beszéd és a Halotti Könyörgés a Pray -kódexből. Göttingen. KORTÁRSI MÉLTATÁSOK Ahogyan én emlékszem... Gulya Jánost azóta ismerem, amióta először tettem be a lábam a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetébe. Meglehetősen régen volt, még a múlt században, tán 1969-ben vagy ben. Az intézet akkoriban még Pesten a Lipótvárosban, az Oktatásügyi Minisztérium épületében volt albérlő, a Finnugor Osztály pedig valamelyik magasabb emeleten foglalt el vagy három szobát. A legnagyobbikban kaptam helyet dobozaimmal, céduláimmal együtt a hosszú, barna tárgyalóasztalnál, s az egyetemi órák után érkezve, rendszerint késő délután láttam munkához. Olyankor tehát, amikor már csak kevesen voltak bent a munkatársak közül. E legnagyobb szoba egyik lakója volt Gulya János is... Meglehet, ő már nem is emlékszik erre, meg arra sem, hogy időnként megbámultam azokat a kartonlapokat, amelyekre osztják mondatokat írt (megjegyzem, akkor fogalmam sem volt róla, hogy azok osztják mondatok). E kartonlapok abban különböztek minden más cédulától vagy az osztályon használatos papirostól, hogy körben lyukacsos volt a szélük; pusztán esztétikai szerepe lehet e mintázatnak, gon- 78

79 doltam, bár kicsit csodálkoztam. Egyszer azután hallottam, valakivel arról beszélgetett, hogy kötőtűt használ e lapok kezelésére... Elképzelhető, hogy én, aki eladdig a világon semmit nem tudtam a lyukkártyáról, hogyan meredtem rá, utóbb remélve, nem vette észre pillantásomat. S persze csak jóval később tudatosult bennem, hogy a csupán évtizedek múltán megjelent vahi osztják mondattan megírásához János akkoriban ritka korszerű módszert alkalmazott adatai kezeléséhez. Évekkel később egyszer, gondosan megőrzött egyetemi jegyzeteim között keresgélve, kezembe került egy rajz: kék golyóstollal rajzolt szépséges lovat ábrázolt, egyikét azoknak, amelyeket Schmidt Éva készített diákéveinkben a hosszú előadások alatt. Kaptam belőlük egyet-kettőt. A rajz ugyanolyan lyukkártyára készült, mint amilyeneket Gulya Jánosnál láttam. Máig sem tudom, a véletlen művéről volt-e szó. A választ ma már csak János tudja. Egyetemi tanulmányaim végeztével, immár segédmunkatársként folytattam munkámat az Intézetben, Gulya János azonban néhány év múltán, göttingai kinevezésekor, megvált tőlünk. S jóllehet mindkettőnk számára az obi-ugor nyelvek jelentették szűkebb kutatási területünket, ő az osztjáknak volt szakembere, engem a vogul érdekelt jobban, őt a szintaxis vonzotta elsősorban, engem meg a jelentéstan. Így hát találkozási pont nemigen adódott, az évek múlásával meg egyre kevésbé, hiszen nekem nem területem például a tudománytörténet, neki meg nem a hangtörténet, s ráadásul az ugor alapnyelvet illetően sem osztozhattam véleményében. S bár soha nem törtem rajta a fejem, mégis valahogyan úgy élt bennem, a magam munkáiban nem hasznosíthatom eredményeit, hiszen túlságosan távoliak területeink. Tévedtem. Úgy adódott, hogy a szegedi Finnugor Tanszéken uráli összehasonlító morfológiát és szintaxist is oktatnom kell. (Azon az egyetemen tehát, amelynek Gulya János díszdoktora, s ahol, váratlanul ugyan, s ha rövid időre is, megint intézményesített kapcsolatba kerültünk.) Mivel e tekintetben nincs sok jártasságom, ijedt ügybuzgósággal állítottam össze az órák anyagát, s a hallgatókat is lelkesítendő igyekeztem minél több, szemantikailag és frazeológiailag is érdekes példát összegyűjteni arra, az egyes lokális kázusokat milyen funkciókban és kifejezésekben alkalmazzák rokon nyelveink. Azt azonban hirtelenjében nem tudtam megmagyarázni magamnak, miként ugrott be az egyik órán a következő mondat: Fejébe húzza a sapkáját. Tény viszont, hogy a hallgatók (magyar anyanyelvűek), jót derültek, amikor felismerték, mit is mondunk ilyenkor valójában. S csak néhány nappal később idéződött fel bennem az emlék, hogy valamikor réges régen Gulya János hozta föl e mondatot példaként egy előadásában, a magyar (vagy finnugor?) észjárásról beszélvén. Az utóbbi idők felismerése a következő, hasonlóan anekdotikus példa is. Évek óta foglalkozván az alapnyelvi szótagok problémájával, kételyeim támadtak az obi-ugor nyelvek nem első szótagi redukált magánhangzóinak státuszát illetően: fonémák-e vagy sem? Ha az ember disszertációt ír (de ha nem azt ír, akkor is) mindig sürget az idő, s én egyre türelmetlenebbül böngésztem a szakirodalmat, vajon van-e valaki, aki legalább kételyeit közli e kérdéssel kapcsolatban. Végignéztem a chrestomáthiákat is persze. A könyvhalom ledőlt, a keleti osztják nyelvtan leesett, gondoltam majd mindjárt felveszem. Már azon voltam a képernyő felé fordulva, hogy leírom, a chrestomathiák sem igazítanak el a kérdésben, amikor felvettem a könyvet a földről, s nem sok reménnyel ugyan, de azért a rend kedvéért belenéztem. Ezt találtam: Whether a vowel õ or Õ should be in a certain non-first syllable, is determined by the sound system of the word, by the vowel harmony...this peculiar double phoneme is characterized by the fact that 1. it occurs in non-first syllable only, 2. its defining role lies in its local value: it makes the pronunciation of the consonants possible by practically breaking them up', besides, in a certain position, it is euphonic... In fact, if we wished to be quite consistent, we ought to distuinguish the phoneme realized in the sounds õ/õ from the õ occuring in first syllable, 79

80 also, i. e. we ought to denote it with a different symbol (J. Gulya, Eastern Ostyak Chrestomathy. Indiana University Publications, kiemelés tőlem: B.-N. M.). Kell-e mondanom, mennyire örültem. Ezek után nem tudhatom, mikor, miként, milyen dolgozatomban idézem majd megint Gulya Jánost. Azt azonban tudom, hogy ha, mondjuk, tíz év múltán megint írhatok róla, köszöntésként melyet a tudatosan személyes hangnem ellenére nem csupán a magam, hanem a szegedi Finnugor Nyelvtudományi Tanszék nevében is tolmácsolok szívesen folytatom az emlékezést. Lehet, hogy a cím akkor is ilyen sutára sikerülne. Kár", hogy majd akkor sem, mint ahogyan most sem kérhetem ki ebben a tanácsát. Hiszen köztudott: szakmánkban a legfrappánsabb címek éppen Gulya Jánostól származnak. Bakró-Nagy Marianne Meine Eindrücke aus 21 Jahre An meine allererste Begegnung mit János Gulya im Herbst 1988 habe ich nur vage Erinnerungen. Es dürfte auf dem Einführungstreffen zur Vorbesprechung des neuen Semesters gewesen sein, wie sie das Finnisch-ugrische Seminar der Georg-August-Universität damals immer veranstaltete; nicht nur zum Kennenlernen der Dozentinnen und Dozenten oder zur Präsentation ihrer Kurse, sondern auch zur Verabredung der Kurstermine. Auf diesem Treffen war für mich als Studienanfänger fast alles noch eine Terra incognita: das Gebäude an der Göttinger Theaterstraße und die Kommiliton(inn)en ebenso wie die Lehrkräfte mit Ausnahme von Dr. Hans-Hermann Bartens, der das Fach Finnougristik ein halbes Jahr zuvor auf den Info-Tagen für studieninteressierte Abiturienten vorgestellt hatte. Insofern war der Seminardirektor Prof. Gulya in dieser Stunde für mich wohl nur ein neuer Name, ein neues Gesicht, eine neue Stimme unter vielen. Das sollte sich freilich schon in den folgenden Wochen und Monaten gründlich ändern. Prof. Gulya ließ es sich nämlich nicht nehmen, die einführenden Proseminare in Grundfragen der finnisch-ugrischen Sprach- und Literaturwissenschaft stets selbst zu unterrichten und so die neuen Studentenjahrgänge kennenzulernen; eines von vielen Indizien dafür, dass es ihm mit der vielbeschworenen Verbindung von Forschung und Lehre immer ernst gewesen ist. Zu denjenigen Professoren (nach meinen Erfahrungen zum Glück ohnehin eine Minderzahl, wenngleich keine unbeträchtliche), denen die Studierenden eher als lästiges Beiwerk ihrer wissenschaftlichen Arbeit erscheinen, zählt János Gulya ganz gewiss nicht. Und so brachte uns Herr Gulya im Wintersemester 1988/89 zunächst das Handwerkszeug der finnisch-ugrischen Sprachwissenschaft nahe, vom Ernten wandernder Äpfel (A. Joki) über typologische Aspekte bis zu den damals aktuellen Ansätzen der Urheimatforschung. Angesichts der Tatsache, dass die meisten von uns Studierenden eher über ein spezielles Interesse für Finnland oder Ungarn zur Finnougristik gefunden hatten, weniger durch eine übergreifende Faszination für die gesamte Sprachfamilie, war das Unterrichten dieser Einführungsveranstaltung sicherlich keine geringe Herausforderung. János Gulya hat sich dieser Herausforderung, das war zu spüren, mit Leidenschaft gestellt. Auch in den späteren Vorlesungen und Seminaren zu einigen seiner Spezialgebiete insbesondere zur Wissenschaftsgeschichte, den ob-ugrischen Sprachen und der Syntaxforschung hat er uns viel Spannendes, oft über die Grenzen unseres Faches Hinausgehendes vermittelt. Ich weiß nicht mehr, ob es schon in meinem ersten Studienjahr oder erst im darauf folgenden war; jedenfalls überraschte mich Herr Gulya eines Tages mit der Frage, ob ich nicht Lust hätte, auf dem 80

81 Internationalen Finnougristenkongress in Debrecen im Sommer 1990 einen wissenschaftsgeschichtlichen Vortrag über Sámuel Gyarmathi zu halten. Natürlich nahm ich die Einladung begeistert an die Möglichkeit, als Student im Grundstudium bzw. kurz vor Abschluss desselben auf einer großen wissenschaftlichen Tagung zu referieren, bekommt ja nicht jeder angehende Forscher von seinen akademischen Lehrern geboten. Ich darf wohl sagen, dass dieser Vertrauensvorschuss ein wichtiger Ansporn für meine weitere Arbeit gewesen ist, dessen Auswirkungen sich bis heute erstrecken und weiter erstrecken werden. Überhaupt zählte zu den hervorstechendsten Eigenschaften von Prof. Gulyas Lehrveranstaltungen sein Bemühen, die Studierenden auf interessante, noch ganz oder teilweise unbearbeitete Forschungsthemen hinzuweisen und uns so zum selbständigen Arbeiten zu ermutigen. Sein Satz Darüber könnte man eine Magisterarbeit schreiben wurde im Kreis der damaligen Göttinger Finnougristik-Studenten zum geflügelten Wort vielleicht nicht immer ohne einen Anflug von Ironie zitiert, wie junge Leute gute Ratschläge gerne ironisch zu nehmen gewohnt sind, aber doch wohl zumindest unterschwellig mit der verdienten Anerkennung. Seit 1990 lernte ich Prof. Gulya dann auch als Chef kennen, in langen Jahren der Tätigkeit als seine studentische bzw. wissenschaftliche Hilfskraft. Es war eine in jeder Hinsicht angenehme Zusammenarbeit das gilt für die Inhalte (nämlich die Beteiligung an seinen wissenschaftsgeschichtlichen Projekten wie der Herausgabe des Vocabularium Sibiricum) ebenso wie für unseren Umgang. János Gulya war ein anspruchsvoller, aber immer auch rücksichtsvoller Arbeitgeber, etwa im Hinblick auf die seinen Hilfskräften zur Verfügung stehende Zeit. Dazu kam ein weiterer wichtiger Punkt. Universitätsinstitute sind bekanntlich keine konfliktfreien Räume, in kleinen Fächern wie der Finnougristik zumal, und solche Konflikte gab es natürlich auch im Finnisch-ugrischen Seminar der Georgia Augusta. Prof. Gulya hat niemals das geringste Missfallen bekundet oder spüren lassen, wenn ich auch zu Personen, die mit ihm nicht konnten, gute Beziehungen unterhielt und in seiner Gegenwart meine Wertschätzung für sie zu erkennen gab. Nun mag man vielleicht sagen, dies sollte ja eigentlich eine Selbstverständlichkeit sein aber wir alle wissen, dass das im menschlichen Zusammenleben, erst recht in hierarchischen Strukturen wie denen einer deutschen Universität, de facto eben leider nicht so selbstverständlich ist. Ich finde, diese Verhaltensweise zeugt von Charakterstärke, und möchte Herrn Gulya aus der Rückschau herzlich dafür danken. Nun habe ich viel, vielleicht doch ein bisschen zu viel, über meine subjektiven Eindrücke berichtet. Was ist János Gulya denn für ein Mensch und akademischer Lehrer, wenn man ihn aus einer allgemeineren Perspektive betrachtet? In erster Linie sollte man ihn als einen geschichtsbewussten Kopf beschreiben als einen Mann mit Sinn für Traditionen, der in seiner Eigenschaft als Direktor des Finnisch-ugrischen Seminars selbst Traditionen geschaffen hat: den alljährlichen Budenz-Tag in Erinnerung an den in Rasdorf bei Fulda gebürtigen, später in Ungarn wirkenden Sprachforscher Josef Budenz ( ), bei dem es für die meist studentischen Referenten im Geist von Budenz berühmtem Kruzsok stets eine Flasche guten ungarischen Rotweins gab; den vielleicht schon älteren, aber unter der Ägide Prof. Gulyas besonders gepflegten Brauch der Unterschriftenwand für Vortragsgäste im Obergeschoss des Seminars; schließlich die in einem familiäreren Kreis geübte, ausgesprochen angenehme Angewohnheit, in jedem Semester die Teilnehmerinnen und Teilnehmer aller seiner Lehrveranstaltungen zum Abendessen zu sich nach Hause einzuladen. Bei dieser Gelegenheit sei gesagt, dass man sich Prof. Gulya (wie so viele namhafte Wissenschaftler) nicht ohne seine Frau vorstellen könnte Dr. Viktória Gulya, ebenfalls Dozentin der Georg-August-Universität, 81

82 die mit ihrem Mann die Eigenschaften einer sympathischen, anregenden Gesprächspartnerin und einer formidablen Gastgeberin teilt. Ein anderer ausgeprägter Wesenszug von Prof. Gulya ist seine Beharrlichkeit und Zielstrebigkeit. Besonders anschaulich konnte ich diese Eigenschaft bei einem Projekt Anfang der 2000er Jahre erleben. Prof. Gulya kam auf die Idee, in Form eines wissenschaftlichen Symposiums an den Hoftag Ottos I. in Quedlinburg 973 zu erinnern einen Hoftag, der unter Beteiligung polnischer, ungarischer, böhmischer, dänischer, bulgarischer und anderer auswärtiger Größen stattfand und mithin, so seine Formulierung, cum grano salis als ein früher EU-Gipfel aufgefasst werden könnte. Die Finanzierung der Tagung erwies sich in Zeiten leerer kommunaler und Landeskassen als keine so leichte Aufgabe; dass der bedauernswerte Quedlinburger Bürgermeister angesichts des über seine Stadt verhängten Haushaltsstopps unser Unterstützungsansinnen in einem Atemzug mit Anträgen der örtlichen Kaninchenzüchter zu nennen wagte, fand Prof. Gulya zunächst gar nicht amüsant... Mit beeindruckender Zähigkeit, die man im Finnischen mit dem Wort sisu bezeichnen würde, nach diversen Autofahrten über den Harz und einer umfangreichen Korrespondenz gelang es ihm letztlich aber doch, in Kooperation mit dem Land Sachsen-Anhalt und der Universität Halle sein großes Projekt zu realisieren. Ich hätte in einigen Augenblicken nicht mehr daran geglaubt für manches braucht man eben doch Visionäre mit der nötigen Sturheit. Nebenbei bemerkt, ein bisschen von dieser Zähigkeit könnte man vielleicht der Physiognomie des hier Beschriebenen schon ablesen: klein, untersetzt, aber energisch wirkend, mit stets wachen Augen. Wo wir schon bei (halbwegs) Äußerlichkeiten sind, wären auch noch ein paar Worte über die Sprache Prof. Gulyas zu verlieren. Es ist vielleicht kein Zufall, dass sich Personen, die eine umfassende Kenntnis der deutschen Sprache mit einem charmanten ausländischen Akzent verbinden, in unserem Land besonderer Zuneigung erfreuen unabhängig davon, ob das nun ein niederländischer Akzent ist wie bei Rudi Carrell, ein französischer wie bei Mireille Mathieu oder ein englischer wie bei Chris Howland. Auch János Gulya dürfte seine ungarische Artikulation bei den meisten Zuhörern eher noch zusätzliche Sympathien einbringen. Eine Anekdote, die ich allerdings nur aus zweiter Hand habe, berichtet (um es linguistisch auszudrücken) anscheinend von einem Hyperkorrekturphänomen: die Geschichte einer Studentin, der Prof. Gulya an einem bestimmten Punkt ihrer Zwischenprüfung verkündete, So, jetzt kommen wir zum Genuss. Die Kandidatin schaute, so ihre spätere Erzählung, eine Weile verdutzt drein, bis sie begriff, dass ihr keineswegs ein Gläschen Pálinka zur Stärkung bevorstand, sondern ein Fragenblock zur grammatischen Kategorie des Geschlechts... Aus einer Anekdote wie dieser die Schlussfolgerung zu ziehen, János Gulya könne nicht ausgezeichnet Deutsch, wäre aber grundfalsch. Ich habe in unseren Gesprächen bzw. beim gemeinsamen Verfassen von Texten immer wieder sein Bewusstsein für semantische Nuancen der deutschen Sprache bewundert ein Grad an Sprachreflexion, den manche muttersprachliche Journalisten nicht immer aufbringen. In der Aussprache finnisch-ugrischer Sprachen, auch des mir besonders nahe stehenden Finnischen, liegt Prof. Gulya ohnehin mit 1-0 vorn: In den Jahren unserer Zusammenarbeit hat er mich beispielsweise oft genug dabei ertappt, wie ich den für Deutsche wirklich nicht einfach zu bewältigenden Nachnamen des Wissenschaftlers und Politikers E.N. Setälä falsch artikulierte. Angesichts der Tatsache, dass einer meiner besten finnischen Freunde Verfasser einer politischen Biographie Setäläs ist, habe ich auch in diesem Punkt von Herrn Gulya fürs Leben gelernt und nicht bloß für die Universität. 82

83 So sitze ich nun an meinem Schreibtisch im schönen polnischen Toruń wo ich vielleicht nicht säße, wenn Prof. Gulya nicht ganz kurzfristig mit einem Gutachten für meine Lektoratsbewerbung beim DAAD eingesprungen wäre, denke mit Vergnügen an die fast 21 bisherigen Jahre unserer gemeinsamen Wegstrecke zurück und freue mich auf die Fortsetzung. So, wie ich János Gulya kenne, wird er der Finnougristik auch in den kommenden Jahren viel zu geben haben. Kai H. Patri Göttingen Toruń Születésnapra Gulya Jancsi barátomnak örömmel és szeretettel küldöm szívélyes jókívánságaimat 70. születésnapjára. Adjon neki az Úr jó egészséget és sok erőt a még ráváró feladatok elvégzésére. Áldja meg emberszerető Istenünk mindkét kezével Jancsim és szerettei életét. Ad multos annos! Örömmel emlékszem vissza közel hatvan év távlatából együtt töltött cserkészéveinkre a jezsuiták pécsi Pius gimnáziumban, amikor együtt kirándultunk, táboroztunk és lelkesedtünk minden szépért és jóért, amit a cserkészélet nekünk kínált. A régi szeretettel, egykori rajparancsnokod Ádám Jancsi P. ÁDÁM JÁNOS S. J. A Lot of Ideas Our honourable hero of the day Prof. Dr. János Gulya has a lot of very interesting and notable ideas concerning the whole Uralic language group. For a number of years already Gulya has developed a theory about the nothern and southern belts in the Uralic language group, proceeding from the wordetymological incidents. Regrettably it has not received due attention, to say nothing about the aknowledgement. An example about a severe criticism could, first of all, be Eugen Helimski s one (Drevnejšie vengersko-samodijskie jazykovye paralleli, Moskva 1982, S ). To my knowledge Gulya has later written about his theory in somewhat innovated and concise manner very clearly, Meines Erachtens läβt sich angesichts mehrerer Überlegungen festhalten, daβ die finnisch-ugrischen historischen Urverbreitung, schwerpunktmäβig zwei Gürtel bildeten: einen nördlichen mit dem Lappischen, Tscheremissischen, Wogulischen, Ostjakischen und Samojedischen sowie einen südlichen mit dem Finnischen, Mordwinischen, Permischen und Ungarischen. (Mémoires de la Société Finno-Ougrienne 215, Helsinki 1993, S ). If in Gulya s scheme we change the places between the Finnic-Mordvin and Mari, mutually, i.e., if we transfer the Finnic-Mordvin languages into the northern belt, Mari into the southern belt, we get a scheme that could principally be agreed with. Such a replacement would be well-founded from the point of view of morphosyntax but Gulya does not treat of it. While attempting to connect the theories by Kalevi Wiik and János Pusztay on the origin of Uralic languages (see, e.g., in my work Contact-induced Perspectives in Uralic Linguistics, LINCOM EUROPA 2000, S ) and interpret them, I have come to the conclusion which allows, instead of the traditional western-eastern direction division to speak (also) about their northern-southern direction 83

84 classification. Although I tend to replace Gulya s northern-southern belt I would still emphasize the principal value of his idea of the northern-southern belt. My dear friend János, I congratulate you on the occasion of your jubilee and wish you an unceasing enthusiasm and success in everything you undertake. Дорогой Янош Гуа, мой брат с 1956 года! Ago Künnap Tartu Ты самый близкий и родной человек в учёном финно-угорском мире, последователь нашего любимого хантыйского языка. Ты, Янош, о хантыйском языке написал много трудов в научных изданиях, выступаешь с докладами на международных конгрессах, конференциях, семинарах, на лекциях со студентами. Пусть хранят тебя Духи Югорской земли! Угорская сестра Нёмас Эви (Нёмысова) Hanty Manszijszk Ki az igazi hungarológus? Úgy érezzük, hogy az úgynevezett rendszerváltás óta eltelt 13 év után végre vissza kell adnunk a külföldi hungarológusoknak járó megbecsülést és tiszteletet. Végre fel kellene mérni, hogy az elmúlt fél évszázad alatt milyen tudományos eredmények születtek a külföldi magyarságtudomány terén, és mely egyetemi tanszékek, intézetek, mely egyetemi tanárok, kutatók tekinthetők valóban hungarológusnak. Ha ezt a munkát egyszer valóban elvégzi a magyar művelődéstörténet, akkor bizony ki fog derülni, hogy néhány helyen bizony a király meztelen, másutt pedig igen komoly kutatások folytak. Torontóban, Groningenben, Göttingában és sok olaszországi egyetemen is. Akkor fog kiderülni az is, hogy Gulya János professzor 25 évig nemcsak a göttingai egyetem finnugor filológiai intezetét vezette a nemzetközi nyelvtudomány megbecsülése mellett, hanem immar 25 éve mindent megtesz a híres göttingai egyetem magyarságtudományi hagyományainak és az ott megfordult és oktató magyar tudósok emlékének ápolása érdekében, valamint nemzetközi konferenciákon, tanulmánykötetekben a nemzetközi tudományosság előtt foglalkozik a magyar nép és kultúra eredetével és a nyugateuropai kultúrában betöltött ezer éves szerepével. Köszönet es megbecsülés érte. Róma, januar 12. Sárközy Péter Kapcsolatok és kalandok Gulya tanár úrral fordulópontot jelentett Gulya tanár szakmai pályáján és életében is: a IV. Nemzetközi Finnugor Kongresszus után kapott meghívást a göttingai egyetemre fontos év az erdélyi és az egyetemes magyar nyelvtudomány történetében is: ekkor jelent meg az Erdélyi magyar szótörténeti tár első kötete. Ez az első kötet anyagában és szerkesztésben is Szabó T. Attila személyes vállalkozása és 84

85 eredménye volt (hacsak a Kriterion Könyvkiadó szintén rendkívüli közreműködését nem számítjuk). A két történet és Gulya János személye a véletlenek láncain kapcsolódik össze. Szabó T. Attila mielőbb tudatni szerette volna a tudós társadalommal, hogy megjelent a Tár, és erre a Finnugor Kongresszus közelgő megnyitását látta alkalmasnak. Maga nem utazhatott Budapestre, így a Magyarországra készülő szomszédját és egyetemi kollégáját, Antal Árpádot kérte meg, vinné el a Tár dedikált példányát, és juttatná el a Kongresszus szervezőihez. A közvetítő aztán ott a helyszínen nem is lehetett más, mint a kongresszusi főtitkár, Gulya János, Ortutay Gyula pedig mint szenzációt mutathatta be a már akkor is nagyon sokat ígérő opus első kötetét. Göttinga, ahová Gulya János az 1977-es tanévtől professzorként, intézetvezetőként került, a 20. század második felében távolabb volt Erdélytől, mint két-háromszáz évvel korábban. A Finnugor Szeminárium újólag, elsőként a szakavatott tudománytörténész Futaky István kollégánk révén fogadta jó szívvel, és igazította útba a korábban nagyritkán, később egyre gyakrabban oda került erdélyi kutatókat. A Kőrösi Csoma nyomában járó Csetri Eleket vagy a peregrinációt kutató történészeket. Személyesen akkor még nem ismertem Gulya professzort. Erre, az első találkozásra 1992-ben került sor, miután 1990 januárjában az akkor még egyetlen, közös, magyar filológiainak nevezett tanszék vezetője lettem. Mi a 90-es évek legelején még alig ébredeztünk a több évtizedes hibernálásból, de aztán, majd amikor lehetőségünk nyílott rá, mi is felismertük a nyitás, a kapcsolatteremtés fontosságát. Már Gulya professzor első kolozsvári útja során hivatalosan is rögzítettük a két intézet, a göttingai és a kolozsvári együttműködését és intézményes kapcsolatát. Ennek persze sem akkor, sem később nem a finnugor nyelvészet vagy éppen az osztják volt az alapja, hiszen annak Gyarmathi, Szinnyei óta nem volt igazi művelője nálunk. Együttműködésünk elsősorban a történészeknek, a germanistáknak jelentett biztatást, de még inkább a tudománytörténészeknek. Azt azért mindenki tudta, hogy a Kolozsváron született és itt nyugvó Gyarmathiról Gulya tanár úr írt könyvet. Ez lett aztán a későbbiekben az intézményi kapcsolat alapja. Sorra következtek a bicentenáriumi évfordulók: 1994-ben Gyarmathi nyelvtanára, az Okoskodva tanító magyar nyelvmesterre emlékeztünk konferencián, 1999-ben pedig Göttingában volt ünnepi megemlékezés a kétszáz éves Affinitasról. Gulya professzor tudott róla, hogy a zilahi kollégiumi könyvtárban egy olyan példányát őrzik az Affinitasnak, amelyben Gyarmathitól származó bejegyzések vannak. Ez volt talán az első közös tanulmányi kirándulásunk. Tudtuk azt is, hogy Kolozsváron Göttingától eltérően, ahol szintén Gulya tanár úr még 1983-ban emléktáblát állíttatott semmi nem emlékeztet Gyarmathira, a temetőben is leromlott állapotban volt a sírja. Feleségével, Viktória asszonnyal, maga is németországi támogatásokat közvetítve, előteremtették a sír felújításának a költségeit ben aztán ünnepélyesen fel is avattuk a Venczel Árpád szobrászművész által felújított sírt. Ahogy az akkor készült fényképeket nézem, a református kollégium énekkarán, karvezető igazgatóján kívül ott volt velünk a házsongárdi őszi verőfényben Csetri Elek történész akadémikus és a szintén történész, korán eltávozott peregrináció-kutató Tonk Sándor, aki aztán a következő évben lett a Sapientia első rektora. Közben viszonylag rendszeresekké váltak Gulya tanár úr kolozsvári, erdélyi vendégtanári szereplései. A második szemeszterben a Jugria után rendszerint mi következtünk, Szibéria után Erdély, Kolozsvár, változó, mindig érdekes előadásokkal, kirándulásokkal. Többször megfordultunk az én szülőfalumban, Körösfőn, a kirándulóhelynek is szép ligetes erdőben, Ordományosban. Kirándultunk együtt a Jára völgyében, felkanyarodva a hegyekbe az Aranyos mentén. És a viszonzása is megvolt ezeknek az egyre inkább családiassá, barátivá váló utazásoknak: Balatonfenyvesen mi is élvezhettük Gulyáék vendégszeretetét. 85

86 A 2002-es áprilisi látogatást székelyföldi úttal kötöttük össze. Gazda József vendégei voltunk a Kőrösi Csoma napokon, amelynek abban az évben Kőrösi Csoma Sándor és a magyar nyelv volt a témája. Gulya tanár úr emlékezetes előadása a Kőrösi Csoma Sándor Egyesület következő évi évkönyvében jelent meg ezzel a címmel: A sztyeppék időtlen útján. A magyarok belépése a történelembe. Belépésünk a történelembe, aztán belépésünk Európába. Valószínűleg ezek voltak akkoriban Gulya tanár úr legizgalmasabb témái. Közben a meglehetősen hűvös április eleji időben végiglátogattuk a környék nevezetes településeit: Zágont, Csomakőröst, Szentkatolnát (Bálint Gábor szülőfaluját), Kézdivásárhelyt, Gelencét és Ozsdolát ben májusra esett hosszasabb, kolozsvári vendégtanárkodás -a. Szintén egy újabb Jugria után. De az akkor már működő Sapientia Egyetem csíkszeredai karán is szerveztünk előadásokat. Ezt követően a hétvégére szintén kirándulásokat terveztünk. A Kolozsvár melletti Mérában szombaton, 22- én, a falu ünnepe volt, oda látogattunk ki. Vasárnapra Dévára vitt az utunk, az Erdélyi Szigethegységen át, a Topánfalva, Abrudbánya, Brád útvonalon. Akaratunkon kívül ez aztán igen emlékezetesre sikeredett. Hazafele, miután Nagyenyeden is megálltunk a kollégiumban, Felvincen majdnem végzetes autóbalesetbe keveredtünk. Ez megint egy olyan esemény volt, hogy azt mondhattuk az ütések, zúzódások ellenére: isteni csoda mentett meg bennünket. Az ilyen emlékezetes traumák megerősítik az emberi kapcsolatokat. Egyébként bennem az is folyamatosan táplálja a tiszteletet Gulya tanár úr iránt, hogy személyében, alkatában, külsejében is hajdani, korán elhunyt egyetemi mentoromra, Márton Gyulára emlékeztet. Gulya János professzor Budapesten született, Pécsett nevelkedett. Erdélyt korábban is a göttingai peregrinusok miatt tartotta számon, és úgy is, hogy apai ősei Erdélyen át, valahonnan keletről kerültek Magyarországra. Az ősök nyomait is kereste Erdélyben. Nyelvészként pedig egyre inkább érdekelték, érdeklik a nyelvi régiók, a nyelvjárások, a kétnyelvűségben élő kisebbségi közösségek. Szakmai véleményemre többször is kíváncsi volt az utóbbi időben, amióta a Halotti Beszéd európai kontextusát és magyar nyelvjárási hátterét kezdte el vizsgálni. Erről szóló tanulmánya a kolozsvári akadémiai folyóirat, a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények 50., jubileumi évfolyamában is megjelent, 2006-ban. Az én nemzedékem életének jelentős része földrajzilag jóval szűkebb környezetben telt itt Kolozsváron, mint sok helyen egyebütt. Szakmai mozgásunknak is megvoltak a korlátai. Hogy ebből mégis kiléphettünk, kapcsolatokat kereshettünk és építhettünk, kalandokkal is járó kapcsolatokat, abban szerepe volt a Göttingából Erdély felé irányuló biztatásnak is. Gulya János nemcsak szakmai, hanem baráti figyelmének. Péntek János 86

87 JÁNOSNAK, MAGYAR BARÁTOMNAK Nézd, fehér az Ob vize, szemedben tavaszi nyugodt csend. Nézd, a fák felett az Urál szirtjei, nézd, felhők, hallod-e, zeng az ég? Levelecskék, halacskák, _ ajándékok magyar barátomnak. János háza felett felhők vonultak,* nem mint ezek itt, háborús fellegek... Más villám dörgött, rémületkeltő, ha magam nem is láttam, ha magam nem is hallottam. MIKUL SUL GIN Suriskari osztják költő verse Nyugalom és béke kell nekünk, az emberek az erdőt éjjel se féljék, viharozzanak bár a fellegek felette *Utalás a magyar 1956-os eseményekre. G. J. 87

88 СПРАВКА о проделанной работе д-ра, профессора Яноша ГУЯ в Югорском государственном университете Во время пребывания в Югорском государственном университете (=ЮГУ) им прочитаны 2 курса лекций студентам факультета обско-угорской филологии, а именно: «Введение в финноугроведение», спецкурс «Актуальные проблемы хантыйского языкознания». Причем, его лекции посещали не только студенты, но и преподаватели профессорско-преподавательского состава факультета, коллектива Научного языкового центра университета и Научноисследовательского института угроведения. Интерес к лекциям проф. Я. ГУЯ был проявлен довольно большой. Его приезд и чтение лекций были в центре внимания средств массовой информации Ханты-Мансийского автономного округа (-ХМАО). Кроме всего прочего, он был удостоен приглашения в качестве гостя в Думу ХМАО, в частности его председателем г-ном В.С. СОНДЫКОВЫМ. Факультет обско-угорской филологии, который функционирует только с , находится на стадии становления, поэтому приезд проф. Я. ГУЯ и чтение им лекций нужно считать чрезвычайно полезным и важным. Он проводил занятия на высоком научном и научнометодическом уровне, консультировал преподавателей и молодых научных сотрудников. Кроме того, проф. Я. ГУЯ самому также полезно было работать с информаторами, носителями обскоугорских языков, а также знакомиться с научной и общественной жизнью ХМАО. Профессорско-преподавательский состав факультета, аспиранты и студенты выражают благодарность DAAD за то, что нашли возможность командировать проф. Я. ГУЯ в Ханты- Мансийск и надеются, что в 2005 г. DAAD также окажет неоценимую помощь молодому университету России, направив проф. Я. ГУЯ для чтения лекций в Югорский государственный университет на таких же условиях. Университет с удовольствием обеспечит местом проживания, как и в этот раз. Ханты-Мансийск, Ю.В. АНДУГАНОВ 88

89 Querdenker unter sich Zahlen umrahmen unser Leben. Meine aktive Bekanntschaft mit Prof. János Gulya geht auf das Jahr 1970 zurück, als er sich mit einem Forschungsstipendium in Finnland aufhielt. Ich studierte damals Finnougristik an der Universität Helsinki. Der Lebensretter Eines der wenigen Treffen bleibt in meinem Gedächtnis haften. Wir gingen gemeinsam in eine Schwimmhalle, um uns dem Genuss von Hitze und Dunst der Sauna zu übergeben. Zwischen den Sauna-Runden genossen wir das abkühlende Wasser des Schwimmbeckens. Das eine Mal stand Herr Gulya am Rand des Beckens, ich aber watete im Wasser, wandte mich ihm zu, und dabei ist mir entgangen, dass beim nächsten Schritt das Becken um einiges tiefer wurde, so trat ich ins Leere. Natürlich sank ich, und nur kurz konnte ich meinen Kopf über s Wasser halten und nach Hilfe rufen: Apua! (hoffentlich auch in der Situation richtig mit dem Partitiv), und dasselbe tat er auch und nicht ohne Erfolg. Im nächsten Augenblick fühlte ich einen Körper unter dem meinen, mein Kopf war über dem Wasser und jemand holte mich ans Ufer. So begann unser gemeinsames Leben im Herbst Der Organisator Er gehört jener Generation ungarischer Finnougristen an, ohne deren Mitwirkung die Finnougristenkongresse undenkbar sind. Er selbst war der Generalsekretär des bis dahin grössten und vielseitigsten Finnougristenkongresses in Budapest (1975). Mit dem Organisieren hat er auch in Göttingen nicht aufgehört. Seine Aktivität beweisen Projekte wie um nur zwei zu nennen das Petőfi- Projekt und die Bearbeitung sowie Veröffentlichung von Fischers sibirischem Vocabularium. Und die Konferenzen... Man kann ihn nicht als Fachchauvinisten abstempeln. Konferenzen über Literatur, Geschichte, Kul-turgeschichte, Wissenschaftsgeschichte aber auch über Sprachwissenschaft. Die Materialien dieser Veranstaltungen wurden meistens in der von ihm gegründeten und herausgegeben Reihe Opuscula Goettingensia (im Volksmund einfach Opuscula Gulyaensia genannt) veröffentlicht. Der Gastgeber Das Finnisch-ugrische Seminar und sein Haus waren für die Kollegen aus aller Welt und verschiedenster Fachgebiete immer offen. Die zahlreichen Unterschriften (man sollte eher Oberschriften sagen) an der Decke des Sozialraumes des FUS legen ein lebendiges Zeugnis davon ab. Als das FUS das 50-jährige Jubiläum seines Bestehens feierte, lud er die Teilnehmer in sein Haus ein. Die Gäste wohnten in verschiedenen Hotels, und er selbst begleitete die eine Gruppe. Unsere Gruppe, die in einem näher gelegenen Hotel untergebracht war und ihren Weg auch alleine fand, gelangte noch vor ihm in sein Haus, wo uns seine liebenswürdige Frau, Viki, empfing. Wir warteten und warteten, aber der Hausherr mit seinen restlichen Gästen wollte nun nicht ankommen. Um die Situation zu retten, ernannte mich Frau Gulya mit einer einstweiligen Verfügung zum Hausherrn schliesslich bin auch ich János und ich übernahm das Kommando. Ich war gerade dabei, die pünktlich angekommenen Gäste im Namen des Hauses willkommen zu heissen, als Herr Gulya (auch der andere János genannt) eintraf. Er begriff die Lage sofort und wirkte den ganzen Abend als stellvertretender Gastgeber. Es genügte ein Wink, und er begab sich sofort mit den leeren Pálinkaflaschen in seine Hexenküche (eigtl. Hexenkeller), in die sogar mir der Zutritt verwehrt wurde. Aber die Schnäpse sind nach wie vor unvergesslich. 89

90 Der Querdenker Bewusst oder instinktiv hat sich unser Jubilar an die These gehalten, die der Wissenschaftsphilosoph Karl R. Popper etwa so formuliert hatte: Im Interesse der Entwicklung der Wissenschaft muss man immer unwahrscheinlichere Theorien aufstellen, weil nicht die wahrscheinlichen, sondern die zu Widerlegung auffordernden, inhaltlichen Theorien die Wissenschaft befördern. So hat er immer wieder Fragen aufgeworfen, die traditionell als erledigt betrachtet worden waren und/oder immer noch sind. Um nur einige zu nennen: Die von der traditionellen abweichende Aufteilung der uralischen Sprachfamilie in eine nördliche und südliche Gruppe; die Frage um das Loch im Stammbaum ; die nicht-ergativische Auffassung des sog. Ergativs. (Er formuliert seine Gedanken manchmal auf die für ihn typische stotternde Art, man muss sich anstrengen, um mitkommen zu können, aber dann eröffnet sich ein neuer, lohnender Gedanke, der es wert ist, darüber nachzudenken und diskutieren.) Mit seinen Ansichten gerät er meistens in die Minderheit so wie mancher von uns, aber nicht die Menge macht's. Er hatte sogar den Mut, sich über meine Arbeiten positiv zu äussern. Der vielseitige Mensch Er betrachtet die Finnougristik als Ganzes und nicht unbedingt in (Teil)Disziplinen geteilt. Noch am Anfang seiner Laufbahn war es für ihn eine Selbstverständlichkeit, Sprache, Folklore, Literatur der verwandten Völker als unzertrennliche Einheit zu betrachten denken wir an seine literarischen Übersetzungen, an die von ihm zusammengestellten Anthologien, Sammelbände, die damals nicht nur zum besseren Kennenlernen der uralischen Völker beitrugen, sondern auch auf eine mögliche Komplexität beispielhaft hinwiesen. Besonders viel hat ihm die ungarische wissenschaftsgeschichtliche Forschung, u.a. was die Kontakte zwischen Göttingen und Ungarn betrifft, zu verdanken. János Pusztay 90

91 HAVAS FERENC 91