Paolo Giordano A PRÍMSZÁMOK MAGÁNYA. Paolo Giordano: La solitudine dei numeri primi Arnoldo Mondadori Editoré S. p. A.
|
|
- Alíz Horváthné
- 9 évvel ezelőtt
- Látták:
Átírás
1
2 Paolo Giordano A PRÍMSZÁMOK MAGÁNYA Paolo Giordano: La solitudine dei numeri primi 2008 Arnoldo Mondadori Editoré S. p. A., Milano Fordította: Matolcsi Balázs Eleonórának, mert szavak nélkül megígértem neked. Az öreg néni dúsan szabott ruhája kitűnően illett karcsú termetére. Kérte, hogy kapcsoljam be rajta. Ó, ezek a simán hulló ujjak milyen furcsák? mondta. GÉRARD DE NERVAL: Sylvie, 1853 [1] Angyal a hóban (1983) Alice Della Rocca utálta a síiskolát. Utálta, hogy a karácsonyi szünetben is fél nyolckor kell kelnie, és hogy az apja a reggeli alatt végig őt bámulja, s az asztal alatt idegesen táncoltatja a lábát, mintha csak azt akarná vele mondani, gyerünk, igyekezz. Utálta a combját szúró pamutharisnyát, az egyujjas kesztyűt, melyben alig tudta mozgatni az ujjait, az arcát összelapító és a fémes részével az állkapcsát nyomó sisakot, meg a mindig túl szoros bakancsot, amiben úgy járt, mint egy gorilla. Mi lesz, megiszod végre azt a tejet? nógatta újra az apja. Alice lenyelt háromujjnyi forró tejet, érezte, hogy égeti a nyelvét, a nyelőcsövét, majd a gyomrát. Jól van. És ma megmutatod, ki vagy mondta az apja. Miért, ki vagyok, gondolta Alice. Aztán az apja kilökdöste az ajtón, Alice az emblémákkal meg a szponzorok fluoreszkáló felirataival díszített zöld síruhájában leginkább egy múmiára hasonlított. Mínusz tíz fok volt, a nap a mindent ellepő ködnél valamivel sötétebb szürke korongnak látszott. Miközben a havat taposta, vállán a síléccel, mert magadnak kell vinned a lécedet, amíg akkora menő nem leszel, hogy valaki más vigye, Alice érezte, hogy kavarog a tej a gyomrában. A léc hátulja legyen elöl, különben még megölsz valakit mondta az apja. A szezon végén mindenki egy csillagos, domborított brosstűt kapott ajándékba a Síklubtól. Minden évben eggyel több csillaggal, négyéves kortól, amikor már elég nagy voltál, hogy a lábad közé vedd a sílift tányérját, kilencévesig, amikor már egyedül kaptad el a tányért. Három ezüstcsillag, aztán három arany. Minden évben egy brosstű, hogy emlékeztessen, megint jobb lettél, megint egy kicsivel közelebb kerültél az Alice-t rettegésben tartó versenyekhez. Már most nyugtalanította, pedig még csak három csillagja volt. 1
3 Pontban fél kilenckor, üzemkezdetkor találkoztak a sífelvonónál. Társai már ott voltak, szabálytalan körben, jól beöltözve, egységes ruhában, mind ugyanolyanok, mint a kiskatonák, a hidegtől és az álmosságtól meggémberedve. Hónaljukkal a hóba leszúrt botjaikra támaszkodtak. Lógó karjaikkal megannyi madárijesztőnek tűntek. Senkinek sem volt kedve beszélni, legkevésbé Alice-nek. Apja kétszer jó erősen megpaskolta a sisakját, mintha a hóba akarná döngölni a lányt. Mutasd meg nekik! És ne felejtsd el: elöl a súly, világos? E-löl-a-súly mondta. Elöl a súly, visszhangzott Alice fejében. Aztán apja otthagyta, kehellyé formált tenyerét lehelve távolodott, ment haza a jó melegbe újságot olvasni. Még két lépés, és elnyelte a köd. Alice suta mozdulattal ledobta a lécét, ha az apja látta volna, nagyon leteremti, ott mindenki előtt. Mielőtt bakancsát belehelyezte volna a kötésbe, botjával megütögette a talpát, hogy lejöjjön róla a rátapadt hó. Máris kellett egy kicsit. Úgy érezte, mintha egy tű volna a hasában, és az szúrná a húgyhólyagját. Biztos volt benne, hogy ma sem fogja kibírni. Minden reggel ugyanúgy telt. Reggeli után bezárkózott a fürdőszobába, és erőlködött, erőlködött, hogy teljesen kiürítse magából a pisit. Addig ült a vécén megfeszített hassal, amíg belefájdult a feje az erőlködésbe, és úgy érezte, szeme kiugrik a helyéről, mint a kékszőlő húsa, ha megnyomjuk a szőlőszemet. Megnyitotta és ütközésig elfordította a csapot, hogy az apja ne hallja a zajokat. Ökölbe szorított kézzel nyomott, hogy kipréselje magából az utolsó cseppet is. Addig maradt így ülve, amíg apja jó erősen be nem kopogott az ajtón, és kiabálni nem kezdett, hogy hahó, kisasszony, kész vagy végre, vagy ma reggel is elkésünk? De hiába minden. Mire felért az első felvonószakasz tetejére, már annyira kellett, hogy kénytelen volt kicsit félrehúzódni, lecsatolni a lécét, lekuporodni a friss hóba, úgy tenni, mintha a bakancsát igazítaná, és közben pisilni. Rákotort egy kupacnyi havat a szorosan összezárva tartott lábára, és pisilt. Bele a síruhába, a harisnyába, miközben mindenki őt nézte, és Eric, az oktató, azt mondta, hogy mint mindig, ezúttal is Alice-re várunk. Igazi megkönnyebbülés, gondolta minden alkalommal, mikor a kellemes melegség végigcsurgott a fagyos lábán. Megkönnyebbülés is lehetne. Ha nem engem bámulna mindenki. Előbb-utóbb rá fognak jönni. Egyszer sárga foltot fogok hagyni a havon. Mindenki rajtam fog röhögni, gondolta. Az egyik szülő odalépett Erichez, és azt tudakolta, érdemes-e fölmenni a csúcsra, nem túl nagy-e ma a köd. Alice reménykedve hegyezte a fülét, de Eric kivillantotta tökéletes mosolyát. Csak itt van köd mondta. A hegytetőn hét ágra süt a nap. Indulás, utánam! A felvonón Alice az apja egyik munkatársának lányával, Giulianával került párba. Szótlanul tették meg az utat. Nem voltak se jóban, se rosszban. Semmi közös nem volt bennük, azt a tényt kivéve, hogy e pillanatban legszívesebben mindketten máshol lettek volna. Csupán a Fraiteve csúcsát végigsöprő szél meg az állát a kabátgallér mögé rejtő és leheletével magát melengető két lány libegőjét tartó acélsodrony kötél fémes surrogása hallatszott. Csak a hideg miatt van, igazából nem is kell, ismételgette magában. De ahogy közeledtek a csúcshoz, a hasában lévő jókora tű úgy hatolt egyre mélyebbre a húsban. Sőt ez most más. Lehet, hogy nem pusztán pisi. Nem, csak a hideg, még nem kellhet. Lehetetlen, az imént intézted el. Avas ízű tejsugár tört fel a gégéjén. Alice undorodva visszanyelte. Kellett, rettenetesen kellett. Még másik két felvonó a síházig. Nem bírom ilyen sokáig visszatartani, gondolta. Giuliana fölemelte a biztonsági korlátot, s mindketten kissé előbbre csúsztatták a feneküket a leszálláshoz. Mikor a léce földet ért, Alice kézzel ellökte magát az üléstől. Két méterre is alig lehetett látni, még hogy hét ágra süt a nap. Fehérség, mindenütt csak fehérség, alul, fölül, oldalt. Mintha lepedőt csavartak volna köréjük. Tökéletes ellentéte volt a
4 sötétnek, de Alice-ben ugyanúgy félelmet ébresztett. Kicsúszott a pálya szélére, hogy keressen egy friss hóbuckát, ahol könnyíthet magán. Beleiből olyan hang hallatszott, mint a mosogatógép bekapcsolásakor. Hátrafordult. Már nem látta Giulianát, tehát Giuliana sem láthatta őt. Felkapaszkodott néhány méternyit az emelkedőn, halszálkalépésben, ahogy az apja előírta neki annak idején, amikor a fejébe vette, hogy megtanítja síelni. Föl és le a gyerekpályán, harmincszor, negyvenszer naponta. Fölfelé lépcsőzés, lefelé hóeke, egyetlen pályára pénzkidobás lett volna megvenni a síbérletet, arról nem is beszélve, hogy így erősödik a lába. Alice lecsatolta a lécét, és tett még néhány lépést. Bakancsos lába a vádlijáig a hóba süllyedt. Végre ült. Már nem tartotta vissza a lélegzetét, elernyesztette izmait. Egész testét átjárta a kellemes áramütés, majd megállapodott a lábujjánál. A tej miatt történhetett, biztos a tej miatt. Meg azért, mert összefagyott a feneke a több mint kétezer méteres magasságban, a hóban ülve. Amióta csak az eszét tudta, még sosem fordult elő vele ilyesmi. Soha, egyetlenegyszer sem. Összerondította magát. Nem bepisilt. Nem csak. Alice bekakált, pontban kilenckor, egy januári reggelen. Be a bugyiba, és még csak észre sem vette. Legalábbis addig, amíg meg nem hallotta Eric őt szólongató hangját a ködmassza egy meghatározhatatlan pontjáról. Talpra ugrott, és rögtön érezte azt a súlyos valamit a nadrágja ülepében. Ösztönösen megtapogatta a fenekét, ám a kesztyűben érzéketlenek voltak az ujjai. De tulajdonképpen nem is volt rá szükség, már tudta, mi történt. És most mit csináljak?, tette fel magában a kérdést. Eric újra szólította. Alice nem felelt. Amíg idefönt marad, elrejti a köd. Letolhatná a nadrágját, és valahogy letisztogathatná magát a hóval, vagy lecsúszhatna Erichez, és a fülébe súghatná, mi történt. Esetleg mondhatná, hogy vissza kell mennie a faluba, mert fáj a térde. Vagy nem törődik vele, így síel, és figyel, hogy mindig ő zárja a sort. Ehelyett egyszerűen csak ott maradt, ügyelve, hogy egyetlen izmát se mozdítsa, a köd védőszárnya alatt. Eric harmadszor is szólította. Még hangosabban. Biztos előrement a felvonóhoz, amilyen hibbant válaszolt helyette egy srác. Alice hallotta a hangjukat. Valaki azt mondta, menjünk, valaki más azt, hogy hideg van egy helyben állni. Lehet, hogy ott voltak néhány méterre tőle, vagy még a felvonó végállomásánál. Csalóka a hang, visszaverődik a hegyekről, megreked a hóban. Az ördög vinné Menjünk, nézzük meg mondta Eric. Alice lassan elszámolt tízig, és sikerült megállnia, hogy el ne hányja magát a combján végigfolyó pépes valami érzetétől. Amikor a tízhez ért, újra kezdte, és elszámolt húszig. Immár semmilyen zaj sem hallatszott. Felnyalábolta a lécét, és becipelte a pályára. Beletelt egy kis időbe, amíg kiokoskodta, hogyan tegye le, hogy az a lejtésre tökéletesen merőleges legyen. Ekkora ködben azt sem tudja az ember, merrefelé áll. Szorosabbra húzta a bakancsát, és felcsatolta. Levette a bepárásodott síszemüveget, és beleköpött. Megkísérelhetne egyedül lesiklani. Nem számít, hogy Eric a Fraiteve csúcsán keresi. Az elengedhetetlenül szükségesnél egyetlen másodperccel sem akart többet eltölteni az összekakált harisnyanadrágban. Elképzelte a lefelé vezető utat. Még sosem ment le egyedül, de végül is csak egy felvonónyi távolságra volt, és korábban már több tucatszor lesiklott ezen a pályán. Elindult, a biztonság kedvéért hóekében, már csak azért is, mert széttett lábakkal kevésbé érezte piszkosnak magát ott alul. Igaz, hogy Eric épp előző nap mondta neki, hogy ha még egyszer meglátlak hóekézve fordulni, összekötöm a bokáidat. Biztos volt benne, hogy Eric nem szereti őt. Azt gondolja róla, hogy beszari. És végül is a tények őt igazolták. Eric az apját sem kedvelte, mert a sísuli végén mindennap millió kérdést zúdított rá. Nos, hogy halad a mi Alice-ünk, javulunk, javulunk, nos, mi újság a kis bajnokkal,
5 szóval mikor is kezdődnek ezek a versenyek, szóval ez, szóval az. Eric ilyenkor mindig elbámult az apja válla fölött, és igennel, nemmel vagy hosszú hátokkal válaszolgatott. Az egész jelenet végigfutott Alice ködtől homályos síszemüvege előtt, miközben csigalassúsággal haladt lefelé anélkül, hogy tovább látott volna a léce orránál. Ha kicsúszott a friss hóba, tudta, hogy fordulnia kell. Egy dalt kezdett dúdolni, hogy kevésbé érezze magát egyedül. Időnként végighúzta kesztyűjét az orra alatt, hogy letörölje a taknyot. Hátul a súly, leszúrod a botot, és fordulsz. Nehezedj rá a bakancsra. Most viszont elöl a súly, világos? E-löl-a-súly, súgott neki egy kicsit Eric, egy kicsit az apja. Apja állati dühös lesz. Ki kell találnia valami hazugságot. Egy buktatók és ellentmondások nélküli mesét. Az szóba sem jöhet, hogy elmondja neki, mi történt valójában. A köd, megvan, a köd a hibás. Követte a többieket az óriás lesiklópályán, amikor leszakadt a síbérlet a kabátjáról. Vagy nem is. Senki sem szokta elhagyni a síbérletét. Ahhoz tényleg idiótának kell lenni. Legyen inkább a sál. Lerepült a sála, és visszament egy darabon, hogy megkeresse, a többiek meg nem várták meg. Kiabált nekik százszor is, de hiába, eltűntek a ködben, és akkor ő elindult utánuk lefelé. És aztán miért nem mentél megint föl?, fogja kérdezni az apja. Tényleg, miért? Ha jobban belegondol, mégiscsak jobb a síbérletes változat. Azért nem ment föl, mert nem volt meg a bérlete, és a felvonós nem engedte felszállni. Alice elmosolyodott, meg volt elégedve a történetével. Hibátlan. Egyszerre nem is érezte magát olyan piszkosnak. Már nem folyt az a valami. Valószínűleg megfagyott, gondolta. A nap hátralévő részét a tévé előtt tölti majd. Lezuhanyozik, tiszta ruhát vesz, a lábára meg a szőrös mamuszt. Gondolataiban még hosszan a melegben maradhatott volna, ha csak egy picit leveszi a szemét a lécéről, és felnéz, épp csak annyi időre, amíg észreveszi a narancssárga szalagot, rajta a felirattal: Lezárt pálya. Pedig az apja hányszor mondta neki, hogy mindig nézd meg, merre mész! Vagy ha eszébe jutott volna, hogy friss hóban nem szabad előre helyezni a súlyt, és Eric pár nappal korábban jobban állítja be a kötését, az apja meg tovább erősködik, mondván, hogy Alice csak huszonnyolc kiló, nem lesz ez neki túl szoros? Igazából nem is volt hosszú. Néhány méternyi zuhanás, pár pillanatnyi üresség a gyomrában, lába alatt a semmi. Aztán arccal a földön találta magát, a léce belefúródott a hóba, úgy állt, mint a cövek, a szárkapocscsontja bánta. Nem érzett nagy fájdalmat. Az igazat megvallva szinte semmit sem érzett. Csak azt, hogy a sála meg a sisakja alá került hó égeti a bőrét. Először a karjait mozdította meg. Amikor kisebb volt, és arra ébredt, hogy havazik, apja mindig jól beöltöztette, és levitte. Meg sem álltak az udvar közepéig, aztán továbbra is kézen fogva számolni kezdtek, egy, kettő, három, és mindketten hanyatt dőltek. Most csinálj úgy, mint az angyalok, mondta az apja, ekkor Alice föl-le mozgatta a karját, s amikor felállt és megnézte teste lenyomatát a fehér leplen, pont olyannak látszott, akár egy széttárt szárnyú angyal képe. Ezt tette most is Alice, csak úgy, minden különösebb ok nélkül, pusztán azért, hogy bebizonyítsa magának, még életben van az angyal a hóban. Sikerült elfordítania a fejét, és ismét lélegezni, bár úgy vélte, a beszívott levegő nem jut el olyan mélyre, ahová kellene. Különösképpen úgy érezte, nem tudja, merre csavarodtak a lábai. Furcsa, de mintha nem is volnának lábai. Megpróbált feltápászkodni, de nem ment. Ha nincs köd, valaki meg is láthatta volna fentről. Egy szétterülő zöld pont a szurdok alján, pár lépésnyire onnan, ahol majd tavasszal a kis patak csörgedezik, és amint melegebb lesz, megjelenik az erdei szamóca, mely, ha van türelmed kivárni, idővel mézédessé érik, s akkor egy alkalmas napon szedhetsz belőle egy egész kosárnyit. Alice segítségért kiáltott, de vékony hangocskáját azonnal elnyelte a köd. Újra megpróbált felállni, vagy legalább megfordulni, de hiába. Apja egyszer azt mesélte neki, hogy akik megfagynak, közvetlenül mielőtt kilehelnék a lelküket, nagy forróságot éreznek, olyannyira, hogy le kell vetkőzniük, ezért van az, hogy majdnem
6 minden megfagyott emberre alsóneműben találnak rá. És neki piszkos a bugyija. Kezdtek érzéketlenné válni az ujjai. Lehúzta az egyik kesztyűjét, belefújt, majd visszadugta belé ökölbe szorított kezét. Ugyanezt megtette a másik kezével is. Majd még kétszer-háromszor megismételte ezt a nevetséges mozdulatsort. A kiálló részekkel van a baj, szokta mondani az apja. Ujjak, lábujjak, orr, fül. A szív mindent elkövet, hogy vérhez jusson, inkább hagyja elfagyni a többi testrészt. Alice elképzelte, hogyan kékülnek majd el az ujjai, aztán lassan a karja és a lába. Egyre erősebben pumpáló szívére gondolt, amely próbálja megtartani a még megmaradt meleget. Olyan merevvé fog válni, hogy ha netán arra járna egy farkas, és egyszerűen rálépne a karjára, az kettétörne. Már biztosan keresnek. Vajon vannak itt farkasok? Nem érzem az ujjaimat. Bárcsak ne ittam volna meg a tejet. Elöl a súly, gondolta. Nem, a farkasok téli álmot alszanak. Eric mérges lesz. Én nem akarok indulni a versenyeken. Ne beszélj hülyeségeket, tudod jól, hogy a farkasok nem alszanak téli álmot. Gondolatai egyre jobban beszűkültek és következetlenné váltak. A közönyös napkorong lassan eltűnt a Chaberton-hegy mögött. A bércek árnya megnyúlt Alice fölött, a köd szénfeketévé lett. Arkhimédész törvénye (1984) Amikor az ikrek még kicsik voltak, és Michela rossz fát tett a tűzre, például leszánkázott a bébikomppal a lépcsőn, vagy borsószemet dugott az orrlyukába, amit aztán csak az ügyeleten tudtak kivenni egy különleges csipesszel, apjuk mindig odafordult a napvilágot elsőként meglátó Mattiához, és azt mondta, hogy a mama hasa túl kicsi volt kettőjüknek. Ki tudja, mit műveltetek odabent a pocakban mondogatta. Az a gyanúm, addig rugdaltad a húgodat, míg valamit nagyon tönkre nem tettél benne. Aztán nevetett, bár nem volt min nevetni. Fölemelte Michelát, és belefúrta szakállát a lány puha pofijába. Mattia alulról nézte őket. Ő is nevetett, és jóllehet nem teljesen értette apja szavait, engedte, hogy azok ozmózisszerűen beszivárogjanak a belsejébe. Hagyta, hogy lerakódjanak a gyomra mélyén, és sűrű, nyúlós, az óborokéhoz hasonló üledéket képezzenek. Apjuk nevetése akkor vált erőltetett mosollyá, amikor Michela huszonhét hónapos korában még egy szó nem sok, annyit sem gügyögött. Sehol egy mama, kaka, baba vagy vau. Artikulálatlan sikoltozásai valami olyan távoli és elszigetelt helyről jöttek, hogy az apjuk minden alkalommal beleborzongott. Öt és fél éves korában egy szódásüveg-szemüvegű logopédusnő lerakott Michela elé egy fából készült parallelepipedont, rajta négy különböző formájú lyukkal csillag, kör, négyszög, háromszög, és a beléjük illő színes formákat. Michela csodálkozó szemekkel nézte a nőt. Hová való a csillag, Michela? kérdezte a logopédus. Michela rápillantott a játékra, de nem nyúlt hozzá. A doktornő a lány kezébe adta a csillagot. Hová való ez, Michela? ismételte meg. Michela mindenfelé nézett, de semmin sem állapodott meg a tekintete. Szájába vette a csillag öt sárga csúcsának egyikét, és harapdálni kezdte. A logopédus elhúzta a lány kezét a szájától, 2
7 és harmadszor is feltette a kérdést. Michela, csináld, amit a doktor néni mond, a mindenségit! mennydörögte az apja, aki nem bírta megállni, hogy fel ne pattanjon a helyéről. Balossino úr, kérem mondta békítően a doktornő. Időt kell adni a gyerekeknek. Michelának is időre volt szüksége. Egy teljes percre. Aztán szívszaggató nyöszörgést hallatott, talán örömében, talán kétségbeesésében, és elszántan betuszkolta a csillagot a kocka helyére. Ha netán Mattiának magától nem esett volna még le, hogy a húgával valami nincs rendben, az osztálytársai tettek róla, hogy rájöjjön; például Simona Volterra, amikor elsőben a tanítónő azt mondta neki, hogy ebben a hónapban te leszel Michela padtársa, fellázadt, összefonta a karját, és azt válaszolta, hogy márpedig én a mellé nem ülök. Mattia hagyta, hogy Simona és a tanítónő veszekedjen egy sort, aztán azt mondta: Tanító néni, maradok én Michela mellett. Úgy tűnt, mindenki megkönnyebbült: az, Simona, a tanítónő. Mindenki, kivéve Mattiát. Az ikrek az első padban ültek. Michela egész nap nyomtatott ábrákat színezett, módszeresen túlszaladt a vonalakon, és találomra választotta meg a színeket. A gyerekek bőre kék, az ég piros, a fák tiszta sárgák. Úgy markolta a ceruzát, akár egy húsklopfolót, és olyan erővel nyomta rá a papírra, hogy háromból legalább egyszer kiszakította. Mellette Mattia olvasni és írni tanult. Megtanulta a négy számtani műveletet, és elsőként sajátította el az osztályból a maradékos osztást. Amennyire húga agya hibásnak tűnt, rejtélyes módon annyira tökéletes gépezetnek látszott az övé. Időnként Michela ficánkolni kezdett a széken, veszettül kalimpált a kezeivel, mint egy csapdába került éjjeli lepke. Szemei elsötétültek, ilyenkor a még nála is rémültebb tanítónő megkövülten nézte, s titkon azt remélte, hogy a fogyatékos lány egyszer csak tényleg elrepül. A hátsó padokban valaki felnevetett, ssst, válaszolt rá valaki más. Ekkor Mattia megemelte a székét, hogy ne csikorogjon a padlón, fölállt, odament Michela mögé, aki jobbra-balra dobálta a fejét, és immár olyan hevesen hadonászott, hogy a fiú attól félt, leszakad a karja. Mattia megfogta a kezét, és gyengéden összezárta a mellkasán. Jól van, nincs már szárnyad súgta a fülébe. Beletelt még pár másodpercbe, amíg Michela abbahagyta a remegést. Kis ideig bámulta a semmit, aztán, mintha mi sem történt volna, újra sanyargatni kezdte az ábráit. Mattia visszaült a helyére, lehajtott fejjel, zavarában vörösen égő fülekkel, a tanítónő meg folytatta a magyarázatot. Az ikrek már harmadikosok voltak, de még egyetlen osztálytársuk sem hívta meg őket a születésnapi zsúrjára. Anyjuk figyelmét nem kerülte el a dolog, és hogy megoldja a helyzetet, arra gondolt, majd szervez ő szülinapi zsúrt az ikreknek. Az asztalnál Balossino úr az ég szerelmére, Adele, elég gyötrelmes ez így is! felkiáltással vetette el a javaslatot. Mattia megkönnyebbülten felsóhajtott, Michela meg tizedszer is leejtette a villáját. Többször nem került szóba a dolog. Aztán egy januári délelőtt Riccardo Pelottí, egy vörös hajú, páviánajkú fiú, odalépett Mattia padjához. Figyelj, anyám azt mondta, te is eljöhetsz a szülinapi zsúromra hadarta egy szuszra, miközben a táblát bámulta. Meg ő is tette hozzá, és rámutatott Michelára, aki éppen a padot simogatta, olyan gondosan, akár egy lepedőt. Mattia arca elzsibbadt az izgalomtól. Köszönöm, válaszolta, de Riccardo már faképnél is hagyta megkönnyebbülten. Anyjukon a hír hallatán úrrá lett a lelkesedés, és elvitte az ikreket a Benettonba, hogy új ruhát vegyen nekik. Végigjártak három játékboltot, de Adele nem tudott dönteni. Mi érdekli ezt a Riccardót? Esetleg ennek örülne? kérdezte Mattiától, egy ezerötszáz darabos puzzle dobozát méregetve. Honnan tudjam? válaszolta a fiú. A te barátod, nem? Biztos tudod, milyen játékokat szeret.
8 Mattia arra gondolt, hogy Riccardo nem a barátja, de ezt úgysem tudná elmagyarázni az anyjának, így hát csak megvonta a vállát. Végül Adele az egész boltban a legnagyobb és legdrágább játékot választotta, a Legoűrhajót. De mama, ez túlzás ellenkezett a fia. Ugyan már. Meg aztán ti ketten vagytok. Csak nem akartok leégni. Mattia jól tudta, hogy legóval vagy a nélkül, de ők mindenképpen le fognak égni. Michelával biztosan. Tudta jól, Riccardo csak azért hívta meg őket a bulijára, mert a szülei megparancsolták neki. Michela egész végig rajta fog lógni, magára önti a narancslevet, majd pityeregni kezd, mint mindig, amikor fáradt. Mattia először azt gondolta, jobb lenne otthon maradnia. Vagyis nem, még jobb lenne, ha Michela maradna otthon. Mama! szólalt meg bátortalanul. Adele a pénztárcája után kutatott a táskájában. Tessék. Mattia vett egy nagy levegőt. Muszáj Michelával mennem? Adele hirtelen megmerevedett, és mélyen belenézett a fia szemébe. A pénztárosnő a pénzt váró nyitott tenyerét a szalagon nyugtatva közönyös tekintettel figyelte a jelenetet. Michela az állványon lévő édességek összekeverésével foglalatoskodott. Mattia arca felforrósodott, várta a pofont, de hiába. Persze hogy veled megy mondta mindössze az anyja, és lezártnak tekintette a kérdést. Egyedül mehettek Riccardóékhoz. Alig tízpercnyi sétára laktak. Pontban háromkor Adele kitessékelte az ikreket az ajtón. Gyerünk, még elkéstek. És ne felejtsétek el megköszönni a szülőknek mondta. Aztán Mattiához fordult. Vigyázz a húgodra. Nehogy mindenfélét összeegyen nekem. Mattia bólintott. Adele mindkettejüket arcon csókolta, Michelát egy kicsit hosszabban. Szórakozzatok jól, mondta, miközben megigazította a lány haját a pánt alatt. Útban Riccardóék háza felé a kartondobozban ide-oda zúduló legódarabkák zörgése törte meg Mattia gondolatait. Michela pár méterrel lemaradva botladozott mögötte, próbálta tartani a lépést, lábát az aszfalthoz tapadt rothadó falevélmasszán csúsztatta. Hideg, szélcsendes idő volt. Le fogja szórni a földre az összes chipset, gondolta Mattia. Megkaparintja a labdát, és senkinek sem akarja majd odaadni. Igyekeznél? fordult a húga felé, aki időközben leguggolt a járdán, és az ujjával egy gilisztát piszkálgatott egy repedés mentén. Michela úgy nézte a testvérét, mintha hosszú idő után először látná. Rámosolygott, és futva felé indult, hüvelyk- és mutatóujja közt a gilisztával. Mit csinálsz, pfuj, de undorító! Dobd el utasította Mattia hátrálva. Michela még egyszer rápillantott a gilisztára, úgy látszott, azon tűnődik, hogyan kerülhetett az ujjai közé. Aztán a földre ejtette, és döcögve futásnak eredt, hogy utolérje a pár lépésnyire eltávolodó bátyját. Megkaparintja a labdát, és senkinek sem akarja majd odaadni, ahogy az iskolában szokta, gondolta Mattia. Nézte a húgát, ugyanazok a szemek, ugyanaz az orr, ugyanaz a hajszín, és egy selejtes agy; s életében először valódi gyűlöletet érzett iránta. Kézen fogta, hogy átkeljenek az úttesten, mert arrafelé gyakran száguldoztak az autók. Átkelés közben jutott eszébe az ötlet. Elengedte húga pamutkesztyűbe bújtatott kezét, és arra gondolt, hogy ezt nem teheti. Aztán amikor a park mellé értek, mégis máshogy döntött, azzal nyugtatta magát, hogy úgysem jön rá soha senki.
9 Csak pár óra, gondolta. Csak most az egyszer. Hirtelen irányt váltott, a karjánál fogva húzta maga mögött Michelát, és bement a parkba. A gyep még nedves volt az éjszakai fagytól. Michela ott tipegett mögötte az összesározódott, vadonatúj fehér hasított bőr csizmácskájában. Egy lélek sem volt a parkban. Ilyen hidegben senkinek sincs kedve sétálni. Az ikrek beértek a fák közé, oda, ahol három faasztal meg a grillezőhely volt. Régebben egyszer itt ebédeltek, azon a délelőttön, amikor a tanítónők elhozták őket száraz leveleket gyűjteni, melyekből aztán karácsonyra nem túl szép bútordíszeket készítettek a nagyszülőknek. Michi, figyelj ide mondta Mattia. Figyelsz? Ha Michelával beszélt az ember, mindig meg kellett róla bizonyosodni, hogy keskeny kommunikációs csatornája nyitva van-e. Mattia megvárta, míg húga biccent egyet. Jó. Szóval, nekem most egy kis időre el kell mennem, oké? De nem tart soká, csak fél óra magyarázta. Fölösleges lett volna elmondania az igazságot, Michela számára fél óra vagy egy teljes nap nem sok különbséggel bírt. A doktornő egyszer azt mondta, hogy a lány tér-idő érzékelése megrekedt a tudatnélküliség állapotában, és Mattia tökéletesen értette, mit jelent mindez. Te leülsz, és itt megvársz mondta a húgának. Michela nagy komolyan nézte a testvérét, de nem válaszolt semmit, mert nem tudott válaszolni. Nem mutatta jelét, hogy valóban megértette volna, de egy pillanatra tűz gyúlt a szemében, ez a tekintet Mattiának később örökre egyet jelentett a félelemmel. Néhány lépésnyire eltávolodott a húgától, hátrálva, hogy szemmel tarthassa, és biztos lehessen benne, hogy a lány nem követi. Csak a rákok mennek így, korholta egyszer az anyja, és az a vége, hogy mindig bele is ütköznek valamibe. Úgy tizenöt méternyire járhatott, Michela már nem őt nézte, minden figyelmét az kötötte le, hogy leszakítson egy gombot a gyapjúkabátjáról. Mattia megfordult, futásnak eredt, kezében az ajándékot rejtő szatyorral. A dobozban több mint kétszáz apró műanyag kocka ütődött egymásnak, mintha csak mondani akartak volna neki valamit. *** Szia, Mattia fogadta Riccardo Pelotti anyukája, ahogy kinyitotta az ajtót. És a kishúgod? Belázasodott füllentett Mattia. Nem vészes. Jaj, de kár mondta az asszony, de egyáltalán nem tűnt vigasztalhatatlannak. Oldalt lépett, hogy beengedje a fiút. Ricky megjött a barátod, Mattia. Gyere, köszönj neki! kiáltotta a folyosó felé fordulva. Riccardo Pelotti végigkorcsolyázott a padlón, és szokásos ellenszenves ábrázatával megállt Mattia előtt. Egy pillanatig bámulta a fiút, aztán szemével a fogyatékos lányt kereste. Végül megkönnyebbülten odavetett egy sziát. Mattia Pelotti asszony orra alá dugta az ajándékos szatyrot. Ezt hová tegyem? kérdezte. Mi az? tudakolta Riccardo gyanakodva. Legó. Aha. Riccardo elkapta a szatyrot, és újra eltűnt a folyosón. Menj utána terelgette befelé az asszony Mattiát. Ott van a buli. Pelottiék nappaliját körben léggömbfüzér díszítette. Egy piros papírterítővel borított asztalon tálkákban pattogatott kukorica és chips, egy tepsi pizza kockákra vágva, és csomó, még felbontatlan üveg, bennük különböző színű szénsavas üdítők. Mattia némely pajtása már megérkezett, a szoba közepén álltak, az asztalt ostromolták. Mattia tett pár lépést a többiek felé, majd megállt, néhány méternyire tőlük, mint egy bolygó, amely nem akar túl sok helyet elfoglalni az égbolton. Senki sem törődött vele.
10 Amikor a szoba megtelt gyerekekkel, egy húszévesforma srác, piros műanyag krumpliorral és keménykalapban, erre csörög a diót meg csacsi farkát játszatott velük, azt a játékot, amelyben bekötött szemmel farkat kell illeszteni egy papírlapra rajzolt csacsihoz. Az első díjat, vagyis egy nagy halom cukorkát Mattia nyerte, de csak azért, mert kilátott a kendő alól. Huuu, csaltál, kiáltozott mindenki, miközben ő szégyenkezve lapátolta zsebébe az édességet. Később, mikor besötétedett, a bohócnak öltözött fiú lekapcsolta a lámpát, mindenkit maga köré ültetett, és egy félelmetes történetet kezdett mesélni. Az álla alatt égő elemlámpát tartott. Mattia arra gondolt, hogy nem is annyira a történet rémisztő, hanem a fiú alulról megvilágított arca. A lentről érkező fénytől vörössé vált, baljóslatú árnyékok vetültek rá. Mattia levette a szemét a bohócról, inkább kinézett az ablakon, és eszébe jutott Michela. Vagyis igazából egyetlen pillanatra sem feledkezett meg róla, de most először képzelte el a lányt, ahogy rá vár a fák közt, és fehér kesztyűcskéjével dörzsölgeti az arcát, hogy egy kicsit felmelegedjen. Talpra szökött, éppen abban a pillanatban, amikor Riccardo anyja belépett a sötét szobába, kezében egy égő gyertyákkal teli tortával. Mindenki tapsolt, kicsit a történetnek, kicsit a tortának. Nekem mennem kell mondta az asszonynak, még mielőtt az letehette volna a tortát az asztalra. Pont most? Itt a torta. Igen, most. Mennem kell. Riccardo anyja nézte a fiút a gyertyák fölül. Ebben a megvilágításban az ő arcán is megannyi fenyegető árnyék játszott. A többi vendég csendben volt. Hát jó mondta a nő bizonytalanul. Ricky, kísérd ki a barátodat. De el kell fújnom a gyertyákat ellenkezett az ünnepelt. Csináld, amit mondtam parancsolta az anyja anélkül, hogy levette volna a tekintetét Mattiáról. De hülye vagy, Mattia! Valaki felnevetett. Mattia követte Riccardót a bejárati ajtóig, előbányászta a kabátját egy halom kabát alól, köszönöm és szia, mondta. A másik nem válaszolt, becsukta mögötte az ajtót, és rohant vissza a tortájához. A társasház udvarából Mattia még egyszer visszanézett a kivilágított ablakra. A csukott üvegtáblák túloldaláról átszűrődött társai kiáltozása, tompán hallatszott, mint a nappalijukban lévő tévé megnyugtató duruzsolása, amikor esténként az anyjuk Michelát és Őt beküldte a szobájukba aludni. Fémes kattanással bezárult mögötte a kapu. Odaért a parkhoz, bement, de alig tett meg néhány lépést, az utcai lámpák fénye már nem világította meg a kavicsos utat. Ott, ahol Michelát hagyta, a fák csupasz ágai csak fekete karcolásnak tűntek az ég sötét testén. Ahogy távolról figyelte a fákat, Mattiába belehasított a megmagyarázhatatlan, de nyilvánvaló bizonyosság, hogy a húga már nincs ott. Megállt, néhány méterre a padtól, ahol Michela pár órával azelőtt ült és a kabátja tönkretételével bajlódott. Csak állt és fülelt, míg ki nem lihegte magát, mintha arra várt volna, hogy egyszer csak az egyik fa mögül előbújik a húga, kukucs, mondja, majd jellegzetes imbolygó járásával, tárt karokkal futva elindul felé. Michi, szólította Mattia, de megrémült a saját hangjától. Megismételte, most már halkabban. Odament a faasztalokhoz, és kezével megtapogatta a helyet, ahol Michela ült. Ugyanolyan hideg volt, mint máshol. Elunta a várakozást, és hazament, gondolta. De hát nem is ismeri a járást. Meg aztán nem tud egyedül átmenni az úton. Mattia nézte maga előtt a sötétbe burkolózó parkot. Vajon hol lehet a vége? Arra gondolt, hogy nem akar továbbmenni, de nem volt más választása. Lábujjhegyen haladt előre, hogy ne zörögjön cipője alatt az avar, jobbra-balra tekingetett, abban reménykedett, hogy az egyik fa mögött észreveszi Michelát, amint egy ganajtúró bogarat vagy más istencsodáját tanulmányoz. Bement az elkerített játszótérre. Próbált visszaemlékezni, milyen színű a csúszda a vasárnap
Bányai Tamás. A Jóság völgye
Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy
RészletesebbenA döntés meghozatalában, miszerint egy lélekgyermeket vesz magához, Bonaria számára a legnagyobb problémát természetesen nem az emberek kíváncsisága,
A döntés meghozatalában, miszerint egy lélekgyermeket vesz magához, Bonaria számára a legnagyobb problémát természetesen nem az emberek kíváncsisága, sokkal inkább a házába befogadott kislány kezdeti viselkedése
RészletesebbenPetőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt
Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva
RészletesebbenEresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni.
Amikor Konrad Lang felébredt, sötét volt. Idegen ágyban feküdt. Keskeny volt és magas, Elisabeth nem feküdt mellette. Fel akart kelni, de nem tudott. Az ágy két oldalán rács volt. Hé! kiáltotta. Majd hangosabban.
RészletesebbenERDŐS VERONIKA Ha rád nézek, megy a hasam
ERDŐS VERONIKA Ha rád nézek, megy a hasam Szerelmes versfüzér 1. Nyolcvan sor a fáról, amire rádőlnél Ha most rádőlsz arra a fára, Ki fog dőlni és pont telibe talál- Na. Én állok a fa másik oldalán Pont
Részletesebben1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb
1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November
Részletesebben2014. október - november hónap
2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes
RészletesebbenAztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget
Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat
RészletesebbenAz Igazi Ajándék. Máté és a sárkány. Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright
Az Igazi Ajándék Máté és a sárkány Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright 2011-2013 www.tablacska.hu 1 Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, még az üveghegyen is túl,
RészletesebbenA BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.
Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,
RészletesebbenFurfangos Fruzsi Bé. és a borzasztó büdi busz
Furfangos Fruzsi Bé és a borzasztó büdi busz Könyvmolyképző Kiadó Szeged, 2013 3 Tartalomjegyzék 1. fejezet: A Néni 7 2. fejezet: Milyen az, ha összeszorul a gyomrod? 15 3. fejezet: A borzasztó büdi busz
RészletesebbenAikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása
Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt
RészletesebbenJoachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András
Joachim Meyer A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Bot Fordította: Berki András A botról Az ötödik, és egyben utolsó fejezete ennek a könyvnek, amiben elmagyarázom és röviden
RészletesebbenMax Lucado: Értékes vagy
Max Lucado: Értékes vagy A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a
RészletesebbenÖtven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****
Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,
RészletesebbenFigyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD
Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD TÁJÉKOZTATÓ FÜZET gyerekeknek Ferrádi Hádi, a kis versenyautó Ismersz olyan meséket, amiben versenyautók vagy sportkocsik szerepelnek? Ismered például Villám McQueent?
RészletesebbenCsillag-csoport 10 parancsolata
Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan
RészletesebbenMiért tanulod a nyelvtant?
Szilágyi N. Sándor Mi kell a beszédhez? Miért tanulod a nyelvtant? Nyelvtani kiskalauz (Részletek a szerző Ne lógasd a nyelved hiába! c. kötetéből, Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, 2000) 2. rész Térjünk
RészletesebbenKiss Ottó. A nagypapa távcsöve
Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint
RészletesebbenAmint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van
Százat egy ütéssel Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön
RészletesebbenHé, hát így kell bánni egy vendéggel? hallatszott egy rikácsoló férfihang.
Jackie megpróbálta felvenni a borítékot. Ez marha nehéz, gondolta. No, nem a boríték volt az, hanem a kidobó, aki a kezén állt, miközben ő a borítékot markolta. Az történt, hogy leejtette, egy két méter
RészletesebbenErskine Angelika: Lélekmadár
A vers- és prózaíró pályázat díjazott alkotói a 2011-12-es tanévben: Erskine Angelika 1.a Ring Dóra 1.b Robotka Ádám 2.b Both Noémi 3.a Miletics Maya 4.b Bonecz Bendegúz 5.b Bodóczy Iliáná 8.b Török Anna
RészletesebbenE D V I N Írta Korcsmáros András
E D V I N Írta Korcsmáros András A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját. Szia! Én vagy az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem
RészletesebbenMi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,
Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,
RészletesebbenV. monológ (Variációk az utcalámpához) A szárazon hagyott csaj esetei A kitartó masszőr. Borda Réka. Vojakovič Cyntia S Z Ö V E G G Y Á R
Borda Réka V. monológ (Variációk az utcalámpához) És ha semmi nem úgy van, ahogy hisszük? Ha a Titánia csak meg akart csobbanni a vízben, mert kaparászták hátát a milliomosok, ha lehet fejjel lefelé szeretkezni,
RészletesebbenSZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ
SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,
RészletesebbenZIGÓTA MEGPRÓBÁLJA BEMUTATNI A CSALÁDJÁT. A nevem Vigóta. Befenyő Vigóta. Pöfe vagyok és nagyfogú, de ev a könyv nem rólam fól, hanem a faládomról.
ZIGÓTA MEGPRÓBÁLJA BEMUTATNI A CSALÁDJÁT A nevem Vigóta. Befenyő Vigóta. Pöfe vagyok és nagyfogú, de ev a könyv nem rólam fól, hanem a faládomról. 3 ZIGÓTA MEGPRÓBÁLJA BEMUTATNI A CSALÁDJÁT Ő av apukám,
RészletesebbenÉn Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része
Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol
RészletesebbenA mi fánk. "Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap,
A mi fánk "Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap, Ha nem lennének fák és madarak." (Horváth Imre) 2013.04.30. 1-2. óra Magyar nyelv és
RészletesebbenHogyan kell használni a SZÓFOGADÓ füzeteket? SZÓFOGADÓ füzetek
SZÓFOGADÓ füzetek A SZÓFOGADÓ füzetek olyan hétköznapi dolgokban szeretnének segíteni neked, amikről nem biztos, hogy tanulni fogsz az iskolában Ilyen témák például a fogmosás, a közlekedés, táplálkozás,
RészletesebbenSZKB103_10. Konfliktusok a közösségben
SZKB103_10 Konfliktusok a közösségben tanulói konfliktusok a közösségben 3. évfolyam 103 Diákmelléklet D1 Tornai József: Ki tud tovább lefelé lógni? Kora tavasz köszöntött ránk meleg esővel, s mi a kunyhót
RészletesebbenDuna utca. családvers
Terék Anna Duna utca családvers és lehet, én mégiscsak a Duna utcában voltam egész életemben a legboldogabb. öten laktunk két szobában, s apám sosem tudta nyugodtan megcsókolni anyámat, mi néztük őket
RészletesebbenPrológus. Hová rejtőzhetek? Találhatok menedéket? Visszafordulhatok? Van még vissza?
Prológus Újabb lövés dördült el a lombkorona fölött. A hajtók kiáltozása sokkal kivehetőbbé vált. A vére a fülében lüktetett, miközben a tüdeje égett a levegőtől, amely szaporán és jegesen járta át légzőszerveit.
RészletesebbenBaróthy Borbála. Kártyák kiterítve. Cards on the table
Baróthy Borbála Kártyák kiterítve Cards on the table 1. Fejezet A tükörből visszabámuló lányra meredtem. Szomorúnak tűnt és félt. Az arca fehérebb volt a szokásosnál és általában csillogó kék szeme most
RészletesebbenBenedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA
Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a
RészletesebbenFityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik
Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször
RészletesebbenPálfalvi Ilona MÉG MEDDIG?
Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? I. könyv Még meddig tart a dackorszak? PROLÓGUS Géza és Lina egymás mellett ültek a folyosói padon, a főorvosi szoba előtt. Várták, hogy beszólíttassanak. Nem beszéltek, mindegyikük
RészletesebbenHelle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)
Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy
RészletesebbenLEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT
1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy
RészletesebbenLVASNI JÓ Holly Webb
OLVASNI JÓ! 6 Holly Webb HOLLY WEBB Elli hazavágyik Sophy Williams rajzaival Könyvmolyképző Kiadó Szeged, 2011 3 Tomnak, Robinnak és Williamnek 5 Elsô fejezet Megan, arról volt szó, hogy bepakolod azokat
RészletesebbenBuddha pedig azt mondta a tanítványainak:
Buddha egy fa alatt ült, és a tanítványainak magyarázott. Odament hozzá egy férfi, és beleköpött az arcába. Buddha megtörölte az arcát, és visszakérdezett: - És most?akarsz még mondani valamit? A férfi
RészletesebbenFARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1.
FARKAS KATALIN Félvér Tigris Derna krónikák 1. 1. Meglepetés A mai napom is ugyanúgy kezdődött, mint minden hétköznapom. Kicsit morcosan keltem fel, unottan ettem meg a reggelit, lassan öltöztem fel és
Részletesebbenmagát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.
Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.
RészletesebbenTatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD
Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD TATAY SÁNDOR Húshagyókedd Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Tatay Sándor jogutódja Barabás már kilencedik napja kerülgette a várost. S e kilenc napot megelőző kilenc hónapig vándorolt.
RészletesebbenDiana Soto. Nézz fel a Holdra
Diana Soto Nézz fel a Holdra A harcos Nevető szellő, kuncogó orkán. Megtördelt búzaszál a forgószél útján. Jaj és kiáltás, öröm és szenvedés. Bősz hadon egy csendes felkelés. Ilyen egy nő. Titkot rejt
RészletesebbenFrank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó
1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása
RészletesebbenEredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.
Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.
Részletesebben(a tatarozás) Amikor egyedül maradtam a lakásban, szokásom lett, hogy ha női cipőkopogást hallottam az utcáról, félbehagytam bár-
(Éva) Ezerkilencszázhatvannyolc augusztusában egy éjjel kimentem a Városligetbe. Nem tudom, miért. Nem volt szokásom éjjel sétálni. A Ligetet különben sem szeretem, ha letérek a főallékról, még nappal
RészletesebbenTommaso Grado SÓLYOMLÁNY
Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4
RészletesebbenV i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés
V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,
RészletesebbenA cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó
A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na
RészletesebbenÖrökkévaló 8. Rész. Gerilla! Tiszperger József. Publio Kiadó. Minden jog fenntartva!
Örökkévaló 8. Rész Gerilla! Tiszperger József Publio Kiadó 2013 Minden jog fenntartva! Dani és kis csapata kaptak némi fegyvert, megkapták az utasításokat, beültek a buszba, és visszamentek oda, ahonnan
RészletesebbenA szenvede ly hatalma
Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul
RészletesebbenSzeretet volt minden kincsünk
Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van
RészletesebbenLázár Éva AJÁNDÉK. regény
Lázár Éva AJÁNDÉK regény Az élet furcsa játéka, a beletörődés és a küzdelem. A belső és külső lélek harca. A féltés, a halál, a megértés, a szeretet és az elfogadás játéka. Egy lány lelki tusája, a család
RészletesebbenIkon. bencsik orsolya. figyeltem anyámat ahogy figyeltem a fákat is télvíz idején mikor nagyon erősen fúj a szél 1
bencsik orsolya Ikon figyeltem anyámat. ha eljön az idő, bemegy a kamrába. a rossz lábú asztalról fölveszi a zöld tálat. a zsákból merít egy bögre kukoricát, két bögre búzát. összerázogatja. - - - - -
RészletesebbenVERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK
VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat
RészletesebbenKIHALT, CSENDES UTCA
KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját
RészletesebbenClaire Kenneth. Randevú Rómában
Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire
RészletesebbenSzép karácsony szép zöld fája
Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri
RészletesebbenPierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek.
8 II Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. Mi, többiek maradtunk. Bár a tanárok igyekeztek gyorsan eltüntetni
RészletesebbenVerzár Éva Kelj fel és járj!
Verzár Éva Kelj fel és járj! A Tatárdombot megkerülte a viharos szél, ott fenn még egyszer jól összerázta a méltóságos, nehéz fellegeket, lehúzta őket egészen a földig, s mire Terike 1911 pityergő őszén
RészletesebbenALEA, az eszkimó lány. Regény
ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen
RészletesebbenHangos mesék, versek és ismeretterjesztő cikkek a szövegértés fejlesztésére. Pirosmalac. Hangos mese
Varázsbetű Mesetár Hangos mesék, versek és ismeretterjesztő cikkek a szövegértés fejlesztésére http://varazsbetu.hu/mesetar Pirosmalac Hangos mese (A hanganyag itt található: http://varazsbetu.hu/mesetar/pirosmalac)
RészletesebbenSokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban
Részletesebbenválni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába
2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén
RészletesebbenRADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015.
RADNÓTHY SZABOLCS A hullámlovas 2015. PROLÓGUS Rájöttem, hogy az élet tenger. Hogy érted? Egyszerre csendes és hangos. Viharos és morajló. Amikor a horizonton a végét keresed, rájössz, hogy se eleje, se
RészletesebbenWass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje
Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Elmondom, hadd tudja meg végre a világ kicsi Anna igaz történetét. A falu neve, ahol mindez történt, Mezőbölkény, és a falu szélén van egy ócska, düledező gabonás,
RészletesebbenIsten hozta őrnagy úr!
Isten hozta őrnagy úr! Filmrészlet szöveges átirat Napsütéses idő van, a házak előtt egy négytagú tűzoltózenekar vidám indulót játszik. A zenészek barna egyenruhában vannak, fejükön tűzoltósisak. A zenekart
RészletesebbenNagy meleg volt a városban, mégsem vettem le az
Nagy meleg volt a városban, mégsem vettem le az esőkabátomat. Önbizalmat adott, miközben az utcákat róttam munka után kajtatva. Az önéletrajzomban csak a gyárban lehúzott hónapokat, a félbehagyott tanulmányaimat
RészletesebbenÉn Istenem! Miért hagytál el engem?
Édes Illat Én Istenem! Miért hagytál el engem? Sóhajtotta Jézus, miközben a fakereszten felfüggesztve, vércseppek csöpögtek végig a testén. És akkor, nem lélegzett többet. Nem, te voltál minden reményem!
RészletesebbenHogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban?
Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban? A Jövô diákja Felkelni nehéz dolog, fél hét elôtt sosem sikerül. Az indulásig hátra lévô fél óra arra ugyan elég volna, hogy magamra rángassak valamit, aztán
Részletesebbendémontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén
1. A támadás Viktor az erőd tetejéről nézte a közeli erdőt. Minden nyugodtnak tűnt mozgásnak semmi nyomát nem látta. Pedig érezte a jelenlétüket, tudta, hogy a közelben vannak, nem látja őket, de valahol
RészletesebbenKisslaki László Kipper Róza temetése
Kisslaki László Kipper Róza temetése Mikor megkondult a lélekharang, a galambok riadtan szétrebbentek a toronyból, ahol eddig teli hassal hűsöltek a vastag falak között. Mostanság nehezen kaptak szárnyra
RészletesebbenNem fogom lelõni magát, Delaware doktor. Pedig meg kellene
1. fejezet Nem fogom lelõni magát, Delaware doktor. Pedig meg kellene tennem. Mégis mi a megfelelõ reakció egy ilyen helyzetben? Hû, kösz, értékelem a megfontoltságát. Remélem, nem gondolja meg magát.
RészletesebbenVáll-, hát-, és mellizom fejlesztő gyakorlatok nemcsak kismamáknak
Váll-, hát-, és mellizom fejlesztő gyakorlatok nemcsak kismamáknak Nagyon fontos, hogy szülés után erős legyen a váll és hátizmod, mert a gyereket sokat kell majd cipelned, a mellizom gyakorlatok pedig
RészletesebbenA kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/
A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/ A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban
RészletesebbenOlvasd el a következő regényrészletet, majd válaszolj a hozzá kapcsolódó kérdésekre!
Tanuló neve: Dátum: Olvasd el a következő regényrészletet, majd válaszolj a hozzá kapcsolódó kérdésekre! Egérszegi Cincin más volt, mint a többi egér. Ilyen kicsi egeret még életemben nem láttam! jegyezte
RészletesebbenT. Ágoston László A főnyeremény
T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre
Részletesebben5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell.
Tantárgy: szövegértés,- szövegalkotás Időkeret:2x45 perc Korosztály: 1. évfolyam Az óra célja: testtudat fejlesztése, térérzékelés tudatosítása, sajátmozgásérzék ápolása, figyelem tartósságának megteremtése,
RészletesebbenGingerli, az időmanó
Gingerli, az időmanó Tik-tak, tik-tak, tik-tak. Tak. Tak. Tak. Tik. Tik. Tik. Tak és tik. Tik és tak. Tik és megint tak. És megint tak. És megint tik. Tik és tak. Gingerli az ágyában feküdt, és hallgatta,
RészletesebbenAriadné fonala BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2004, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. EZ A MŰ AZ ÍRÓ HONLAPJÁRÓL, A
BALLAI LÁSZLÓ Ariadné fonala COPYRIGHT 2004, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. EZ A MŰ AZ ÍRÓ HONLAPJÁRÓL, A HTTP://WWW.VASAROS.COM/ART/BALLAI/ OLDALRÓL SZÁRMAZIK. A SZÖVEG BÁRMINEMŰ MEGVÁLTOZTATÁSA,
RészletesebbenM. Veress Mária. Szép halál
184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért
RészletesebbenA SZÁZEGYEDIK ASSZONY
A SZÁZEGYEDIK ASSZONY (Egy kis tréfa) 1883 Sok tarkabarka dolgot írt meg hajdan a pajkos tollú Boccaccio. Veronai, florenci asszonyok segítették benne. Amennyi rossz fát azok a tuzre tettek, annak a hamujában
Részletesebbenkonyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom
NAGYTAKARÍTÁS Én csak egy szegény asszony vagyok. Asszonyiságom utolsó éveit számlálgatom már, a fejemen tincsekké duzzadtak a fehér hajszálak, az arcomon, a szám körül megszaporodtak a ráncok, lekúsznak
RészletesebbenSzentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA.
BALLAI LÁSZLÓ Szentendrei emlék COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. MEGJELENT AZ EZREDVÉG IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI FOLYÓIRAT XIV ÉVFOLYAM, 6-7. (2004. JÚNIUS-JÚLIUSI)
RészletesebbenA VÍZENJÁRÓ... ÉS MÁS TÖRTÉNETEK Benczes Laura Anita web: A FAL Kalapács utca 25. Itt lakik
A VÍZENJÁRÓ... ÉS MÁS TÖRTÉNETEK Benczes Laura Anita web: http://launita.blogspot.hu e-mail: b.laura.anita@gmail.com A FAL Kalapács utca 25. Itt lakik a Szalmási család. Vagyis már nem sokáig, még pár
RészletesebbenSzeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni
BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet
RészletesebbenMegbánás nélkül (No regrets)
Stargate SG1- Megbánás nélkül (No Regrets) Kategória: Stargate SG1 Romantika Rövid ismertető: Bárcsak a Jég foglyai néhány perccel tovább tartott volna... Írta: Alli Snow Web: http://www.samandjack.net/fanfics/viewstory.php?sid=1251
RészletesebbenMIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)
MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:
RészletesebbenHimmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely
Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999
RészletesebbenAkárki volt, Te voltál!
Mindenkinek annyi baja van, az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen. A. E. Bizottság: Vaníliaálomkeksz Előszövegelés De sok gyerekfilmet meg kellett néznem a gyerekeimmel! Micsoda időpocsékolás
RészletesebbenKiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival
Kiss Ottó Csillagszedő Márió Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig
RészletesebbenGegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY
Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen
RészletesebbenMit tehetsz, hogy a gyereked magabiztosabb legyen?
Mit tehetsz, hogy a gyereked magabiztosabb legyen? Természetesen minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének, de sajnos a hétköznapok taposómalmában nem mindig veszi észre az ember, hogy bizonyos reakciókkal
RészletesebbenTOLLFORGATÓ TEHETSÉGKUTATÓ VERSENY SZÖVEGÉRTÉS 3. OSZTÁLY
TOLLFORGATÓ TEHETSÉGKUTATÓ VERSENY SZÖVEGÉRTÉS 3. OSZTÁLY Tanuló neve, osztálya: Iskola neve, címe: Levelezési cím: Felkészítő tanár neve: BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: 2009. DECEMBER 7. CÍM: FEKETE ISTVÁN ÁLTALÁNOS
RészletesebbenSofi Oksanen. Baby Jane. Scolar
Sofi Oksanen Baby Jane Scolar Helsinki, 1995 2002 EGY True love You re the one I m dreaming of Your heart fits me like a glove And I m gonna be true blue baby I love you No more sadness, I kiss it goodbye
RészletesebbenLily Tiffin: A bűnjel
Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin A bűnjel (Részlet) Regény (Részlet) Lomart Kiadó A digitális kiadás a 2008-ban meg jelent ISBN 978-963-9632-15-8 számú kiadás változtatás nélküli másolata. A digitális
Részletesebben7-8. o. FELADATLAP. Margaret Mahy: Átváltozás
7-8. o. FELADATLAP Margaret Mahy: Átváltozás 1. forduló Ez egy jel gondolta, és hatalmas gombóc nőtt a hasában. Nem először érezte meg a jövőt, viszont mindig úgy történt, hogy ne feledkezhessen meg róla
Részletesebben