PÁL APOSTOL LEVELEINEK ÜZENETE JÉZUS KRISZTUS TANÍTVÁNYAINAK

Átírás

1 J J PÁL APOSTOL LEVELEINEK ÜZENETE JÉZUS KRISZTUS TANÍTVÁNYAINAK ÉRTELMEZÉSÉBEN A megbékéltetés követei Korinthusban 2.RÉSZ J J -1-

2 Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket: az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk. (Zsoltárok 19, 4-5) Káldi-Neovulgáta fordítás A bevezető rész címe egy bibliai ige, amelynek szövegkörnyezetéből megtudható, hogy Isten alkotásai hirdetik az ő dicsőségét, de ezen kívül a mennyei teremtményei is azon munkálkodnak, hogy elbeszéljék, milyen Isten is Jehova, aki volt, aki van, s aki lesz. Az élő Istenről való dicséret és tanítás eljut a Föld legvégső határáig. Ezért is szeretek a Teremtő Isten nevében az emberekhez és Jézus Krisztus leendő tanítványaihoz szólni. Biztos lehetek benne, hogy ez a tanulmányom, akárcsak a többi, nem olyan beszéd, amely alig, vagy egyáltalán nem lenne hallható /Károli nyomán/. Akik nem ismerik, nem olvasták az előző könyveimet- amelynek műfaja elektronikus könyv, vagyis e-könyv, e-book- amit interneten PDF formátumban továbbítanak az emberek, nekik mondom, hogy ez már a 3. tanulmány, amelyet Jézus Krisztus Tanítványai elnevezésű egyház megalapítása óta készítettem. Aki csak most hallott vagy olvasott irodalmat először Krisztus tanítványa(itól) és megtetszik neki a bibliai szövegelemzés és a tudományos kitérők, azok a könyv végén feltüntetett címemre írjanak és az előző két tanulmányt is ingyen elküldöm nekik. Ez a könyv egy többrészes tanulmány 2. része. A tanulmánysorozat Pál apostolnak tulajdonított 14 levelet hivatott megvizsgálni, a Bibliában leírott szöveget elemzi. Ezen kívül a tanulmányhoz mellékeltem egy természettudományi ihletésű esszét is. A nagy Tóhokui, vagy Szendai földrengésről még sokáig beszélni fognak az emberek, ezért nekem is kedvem támadt egy rövidebb, lehetőségektől behatárolt elmélkedésre. Jelen tanulmány a 14 Szent Pál által megírt, pontosabban kanonizált levélből kettőt vizsgál meg szóról szóra, mondatról mondatra. Nem mintha erre égető szükség volna, de mégis úgy döntöttem, hogy kihagyom a jelentősebb mondanivalóval nem bíró részeket, de azért igyekeztem ezt minimumra csökkenteni. Mert még azt a látszatot kelthetem, hogy csak az én elképzelésemnek megfelelő részekkel foglalkoztam, azokat elemeztem. Ezért írom tehát, hogy nem erről van szó. Némely rész megírásához nagyon sokat kellett olvasnom, és higgyék el, nem egy szubjektív, egy saját elképzelésen alapuló tanulmánnyal ismerkedhetnek meg a következő oldalakon. Sokszor olyan elvekről, példáról is írtam, amely az én személyiségemmel nem mutat teljes egyezést. Azért arra is vigyázni kell, nehogy az ember képmutatóvá váljék, mert jól tudja, mi az igazság, milyen cselekedetek tetszenek Istennek, ám azt mégsem akarja megtenni. Az én tanulmányomban ha ilyen előfordul, akkor az számomra elérendő cél, amely elérésére energiát fektetek be, vagyis meg akarom tenni. Aztán majd kiderül, van-e bennem adott dolog eléréséhez elegendő energia! Sajnos eddig még mindig tévedtem néhány dologban, bármit is gondoltam és írtam valamilyen témában, de ez a szakirodalommal ellátott tanulmányokra is fenyegető veszélyt jelent, mármint a tévedés. Aztán valamely szakirodalmat az ember elutasíthat, mint ami alapvetően nem szimpatikus, nem vonzó, nem hiteles és sorolhatnám az ellenvetéseket. Ezért ha 1500 könyvből idéznék és jeleníteném meg, honnan idézek egy adott könyvből, ettől még könyvemnek egyáltalán nem lenne előkelőbb státusza /elfoglalt helyzet/. A népszerűség nem függ az objektív adatoktól, de sokkal jobban számít a témaválasztás. Jézus Krisztus eleve vonzó lehetett mindenki számára, mert bármit kérdeztek tőle, szinte mindig, mindenre igyekezett választ adni. Az ilyen embert ma is népszerű, vagyis ismert lenne, viszont a tartalomtól is függ, hogy megszeretik-e majd az embert. A legnépszerűtlenebb dolog, ha valaki magáról beszél, vagy ír, a másik közönyösséget jelentő téma, amikor az ember lerágott csontot szopogat. Elcsépelt, mindenki által ismert, olvasott, kibeszélt dologhoz adunk hozzá még valamit. Kívánom mindenkinek, ebben a tanulmányban találja meg a választ a kérdéseire! Ha nincs kérdése, mert szerintem az emberek többségének semmire nincs kíváncsisága, marad az ajánlás. Egyesek izgalmasnak tarthatnak valakit és hírét terjesztik, hogy a kivételes produkciót véletlenül se hagyja ki egyik ismerőse sem. Nekem az ilyen terjeszkedés, teljes mértékben megfelel. -2-

3 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele 1. fejezet ISTEN KEGYELMÉNEK ÁRADÁSA A KORINTHUSI GYÜLEKEZETRE 1. Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Sosthenes, az atyafi. 2. Az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Kriszus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken: 3. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. 4. Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott, 5. Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok ő benne, minden beszédben és minden ismeretben, 6. A mint megerősíttetett ti bennetek a Krisztus felől való bizonyságtétel. 7. Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését, 8. A ki meg is erősít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján. 9. Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre, Az apostolok idejében, az i.sz. 1. században megszokott dolog volt a világban, hogy az uralkodók levelüket tollba mondták egy írnoknak. Ez a szokás, társas viszony jellemezte az első keresztyéneket is, amelyet nem lehet elítélni. Csak egészen más okból diktálta le mondandóját Pál apostol, mint a Föld bármely országának királya. Egymással szemben való alázatnak, együttműködésnek kell tekintenünk ezt a szokást, ha azt igaz szívvel, keresztyéneknél tapasztaljuk. Kapcsolat építése céljából még ma is megtenné, ha egy keresztyén időnként valakinek a segítségét igénybe venné írnoki munka végzéséhez. Ez apró feladat, nem fontos kijelölni egy tanítványt állandó írnoki tisztségre. Ezzel alkalmi örömhöz juttathatnának az elöljárók egy-egy embert saját gyülekezetükben és nem lenne túlmerevítve az atyafiak egymáshoz való viszonya. A gyülekezeti rend viszont nem működhetne olajozottan állandó elöljárók kinevezése nélkül. A 2. versben a címzettekről olvasni: Szól ez a levél Isten Korinthus városában élő gyülekezetének. Nektek, akik Krisztus Jézus által szentek lettetek. Nektek, akiket arra hívott el, hogy Isten szent népévé legyetek. De más helyeken lévő gyülekezeteknek is szól: mindazoknak, akik segítségül hívják Jézus Krisztus nevét, aki a mi Urunk és az ő Uruk is. Egyszerű fordítás Talán még az is megfogalmazható lett volna, hogy bárhol, bármikor /időben/ Istenhez forduló emberek olvashatják a korinthusi levelet. A fordítók nemigen szerettek és merészeltek eltérni más fordítók megállapításaitól. Az 5. versben olvashatják, hogy a korinthusi gyülekezet meggazdagodott. Itt nem az anyagipénzbeli gyarapodásról esik szó, hanem tanításban és Isten ismeretében való előmenetelről emlékezik meg Szent Pál. /P. Soós István nyomán/ Valószínűleg az igehirdetésre is felkészítették a Korinthusban élő híveket, mert mint alapvetően ismeretlen származású és hitű emberekkel kellett megismerkednie Korinthus és vidéke lakóinak. Korinthus az i. sz. 1. században a peloponészoszi (görög) félsziget legjelentősebb városa. Mint kikötőváros a kereskedelem, pénzvilág, mindenféle iparos tevékenység, a kultúra és vallások ókori centruma volt. Sokféle nézettel és meggyőződéssel rendelkező pogánnyal találkozhattak az ottani emberek, Jézus Krisztus Tanítványai. Ezért valószínűsítem, hogy az átlagnál jobban kellett a keresztyénné váló embereket arra oktatni, hogyan viszonyuljanak a különféle emberekhez. Biztosan csak lelki oktatást kaptak és nem pedagógiait, mert a tanítás módszertana a hatékonyságot tartja legfőbb irányelvnek, hiszen meggyőzési technikákat alkalmaz a lehető legtöbb szituáció, emberi sokszínűség befolyásolására. Ez a pedagógus, politikus társadalmat jellemzi leginkább. Jézus tanítványai remélhetőleg senkit nem -3-

4 próbálnak majd eltéríteni választott útjukról különféle meggyőzési módszereikkel. Az én könyvemben például még tartalomjegyzéket sem használok. Szinte mindig kihangsúlyozom, én embereket keresek, akik ilyenek meg amolyanok, nem szeretnék emberek hitével játszadozni. Ha azt akarnám megváltoztatni, akkor lennék csak gonosz. A hívőkkel a helyzet teljesen más, mert nekik fel kell mutatniuk azon cselekedeteket, amely alapján Isten látja, hogy ők tiszta szívvel imádják Őt. A hitük tökéletes, képesek a szeplőtelen, tiszta cselekedetekre. Megtisztulni a világból emberre tapadó portól, a világi szokásoktól még tiszta szívű embernek is igen komoly erőfeszítések árán lehetséges. Krisztus segít ebben, de ha nem követjük Őt, semmit nem ér az ember hite, s még szenvedhetünk is attól, hogy pozitív vonások jellemzik a személyiségünket. Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják. Mát. 5,8 A parancsolatnak vége pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz hitből való szeretet: 1 Tim. 1,5 Az ifjúkori kivánságokat pedig kerüld; hanem kövessed az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, a kik segítségül hívják az Urat tiszta szívből. 2 Tim. 2,22 Tiszta szívű emberek, mint Dávid király, képesek voltak gonoszt cselekedni, a miért Isten büntette őket. Ezért azt nem lehet elmondani Istenről, hogy Ő úgy tekintene a Jó emberekre, akik nem tudnak bűnt elkövetni, a Rosszak pedig képtelenek lennének jó dolgokat cselekedni. Isten számára létezik a Jó és Rossz fogalma, kategóriái, amelyeket az emberek általában összevegyítenek egymással. Jézus Krisztus Tanítványainál kiindulópont a tiszta szív, amelyet Isten iránti szeretetből tiszta cselekedetekkel ékesítik meg. Kár lenne kihagyni ehhez Krisztus segítségét és Isten szavára nem ügyelni. Mert Isten előtt állva egyszer Isten kimondja az ítéletét: te és te Jó voltál, vedd a jutalmad, te pedig Rossz voltál, viseld méltón büntetésed! Az emberi élet ideje alkalom a megtisztulásra. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, sem tétleneknek, sem gyümölcsteleneknek nem állítanak oda titeket a mi Urunk Jézus Krisztus ismeretében. Mert akiben ezek nincsenek meg, az tapogatózó vak, aki elfelejtett megtisztulni régi bűneitől. Annyival inkább igyekezzetek tehát, testvéreim, biztossá tenni meghívástokat és kiválasztástokat, mert ha ezt mívelitek, soha nem fogtok többé elesni. Mert így gazdagon el lesz készítve nektek a bemenetel a mi Urunknak és Üdvözítő Jézus Krisztusunknak örökkévaló országába. 2Pt 1,8-11 Raffay Sándor Jézus tanítványai hitből cselekszenek. Hit nélkül az ember szívtelen, érzéketlen, cselekedetek nélkül pedig ostoba, alantas. A 6. vers szerint a gyülekezetben Krisztus bizonyságtétele megerősödött. Más fordítók a tanúbizonyság szóval fordítanak. A bizonyságtétel a keresztyén embert jellemzi, míg a tanúságot azok szolgáltatják, akik Krisztust látták, hallották, vele voltak. Inkább a tanúságtételről lehet itt szó. Mert az által erősödött, épült a hívő közösség. Napjainkban a bizonyságtétel abból áll, hogy hívő keresztyén emberek elmondják tapasztalataikat Istenről, amely során hatással volt életükre, megtértek bűnös útjukról. Nekem a gondom ezzel az, hogy az amerikai futballcsapatok /a sportág a rögbi egy kései változata/ nagy része és a megtértek egy csapaton belüli aránya igen magas. Televízióban mondják el, miként szoktak le a drogról, alkoholról. Már nem verik feleségüket, gyermekeiket újra saját maguk nevelik, nem pedig az állam...az átlagos bizonyságtévő tehát magas, nagydarab, izmos, hosszú hajú és az egyik leginkább agresszív, bár kétségtelelenül jól fizető sportban játszik megtérése után is. A bizonyság szó azt jelenteni náluk, hogy valami megtörtént, úgy van, ám bizonyító ereje az ő esetükben egyáltalán nincs, sőt! A tanúbizonyságnak a tapasztalattal való összefüggésében az igazság-hazugság jut főszerephez. Eldöntendő, hogy valami megtörténik, úgy volt-e, ahogy beszámolnak róla a jelenlevők. A 7. versben Pál apostol kijelenti, hogy kegyelmi ajándékban nem szűkölködik a korinthusi gyülekezet. Így aztán képesek feddhetetlennek maradni a krisztusi úton. Tehát nem kell -4-

5 megszakadni az erőlködésben, mert a felülről való segítségre is számítani lehet. A feddés, feddhetetlenség szót ahány felekezet, annyi jelentésben olvashatják; holott komoly agytorna nélkül is meghatározható egyik jelentése, amely a dorgálás, megdorgálást jelentheti. De a szidalmazás, intés, megbüntetés is rokon értelemben használt jelentések lehetnének, ha az ember nem szeretné mindennél jobban felmenteni magát a büntetéstől, pedig kevés bűn kevés feddés, kicsi bűn, kicsi feddés. Nagyon sok káros lelki, vagy tettleges folyamatot az elején meg lehetne fogni, akadályozni. A 9. vers mondanivalója emelkedik ki ebből a szakaszból; miszerint a Teremtő meghívja az embert egy közösségbe, amely fölött végül is Krisztus a főpap. Ha már közösség, az ember mindjárt fel is figyel, majd érdekelni kezdi, hogy mi történik, mi lehet abban a közösségben, amelyre figyelme irányul. A leendő tanítványokat talán már nem is érdekli semmilyen közösség, mert annyi helyen próbálták megtalálni helyüket, hogy a kudarc végérvényesen megkeserítette, elcsüggesztette őket. Csak nekik mondom, nem a kalandjáraton lévőknek, hogy van remény, ha a mi közösségünk összeáll! Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket. Zsolt. 34,19 Az Úr megtámogat minden elesendőt, és felegyenesít minden meggörnyedtet. Zsolt. 145,14 Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak. Ésa. 41,10 (Jézus mondja) Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. Mát. 11,29-30 A KORINTHUSI EGYHÁZ MEGOSZTOTTSÁGÁRÓL 10. Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben. 11. Mert megtudtam felőletek atyámfiai a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek. 12. Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé. 13. Vajjon részekre osztatott-é a Krisztus? Vajjon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek-é meg? 14. Hálákát adok az Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve Krispust és Gájust, 15. Hogy valaki azt ne mondja, hogy a magam nevére kereszteltem. 16. Megkereszteltem azonban Stefana házanépét is, ezenkívül nem tudom, hogy valakit mást kereszteltem volna. 17. Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangyéliomot hirdessem; de nem szólásban való bölcseséggel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen. 18. Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. A 10. versben Pál apostol egyértelműen beszél arról s figyelmezteti a tanítványokat, talán utasítja is őket, hogy kerüljék a megosztottságot, semmiképpen ne legyen köztük szakadás a hitben. Ami ellen Pál fellépet azt ma nevezhetnék nézetkülönbségnek, klikkesedésnek, bomlásnak, osztódásnak, elkülönülésnek és még ki tudja minek. Vagyis ennek ellenkezőjéért száll síkra az apostol. Ami az egységesség, összetartás, egyetértés. Az egész közösség egyben maradása és nem részekre hullása a korinthusi gyülekezet előtt álló eszmény. A 10. vers fordítótól függően nagyon különbözik abban, milyen téren képzeli a keresztyének egyességét. Károli szerint véleményben, gondolkozásban kellene egyezniük és az atyafiak 'egyképpen szóljanak'. -5-

6 A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz. Magyar Biblia Tanács, továbbiakban MBT Kérlek titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan ugyanazt mondjátok, és ne legyen köztetek pártoskodás, hanem legyetek tökéletesen egyek ugyanabban a lelkületben és ugyanabban a felfogásban. Káldi-Neovulgáta Urunknak, a Felkent Jézusnak a nevével kérlellek titeket testvéreim, hogy egyféle beszéd legyen mindnyájatok ajkán, és ne legyenek köztetek hasadások, hanem igazodjatok össze ugyanarra az értelemre és ugyanarra a szándékra! Csia Lajos Kérlek pedig titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy ugyanazt valljátok mindannyian és ne legyenek köztetek szakadások, hanem tökéletesen egyérzelmüek és egyetértők legyetek. P. Soós István Hát nem érdekes ez kérem?! Csak röviden megjegyezném, a vélemény, a meggyőződés, a felfogás, a szándék hogyan lehet ugyanannak a szónak különféle jelentései! A 10. vers mondanivalója az lehet, hogy Jézus tanítványainak kapcsolata érzelmi síkon működik, s mivel egymást elfogadják, egymástól eléggé eltérő személyiségjellemzőkkel bíró emberekből is felállhat az ő közösségük. De az idézet szerint gondolkozásukat szinkronizálniuk kell, még akkor is, ha elfogadnák egymást olyannak, amilyenek! Ennek a következménye a kapcsolat működésének nehezebbé válása, de az egyén lelkiségének, cselekedeteinek tökéletesedése viszont ezáltal valósul meg. Ami viszont a szóban forgó versben fontos érvként hangzik el, hogy bármilyen a közösség élete /ami persze fényévekkel jobban működő, mint a hitetlen világban lévő kapcsolatok/ ugyanazt mondják kifelé az embereknek. Nem színlelésből, hanem a közösség építésének szándékával. Afféle fogadásként is értékelhető, hogy a keresztyén ember alkalom ad-tán megvallja hitét a nem keresztyén embereknek. Minden olyan dolog, ami érinti a prédikátort és arról beszél kötelezi őt annak megtartására. A munkásnak javára szolgál az éhsége, mert munkára ösztönzi a szája. Péld Ez nem jelenti azt, hogy az ígérettel, fogadással kellene méregetni Isten országának elközeledését központba helyező, hirdető munkát. Az hogy én vagy más, milyen ember, attól is függ mint mond magáról, mert ha nem szeretné, hogy a szájára vegyék, kötelezi magát annak cselkevésére, amit állít magáról. Ez a cselekvésben gondolkozás lényege. Ennek is teret kell engedni. Tehát nem csak aztán jelenthetem ki magamról ki vagyok, mi vagyok, ha már meg is cselekedtem azt. Ez egyfajta bizalmatlan viszonyulás, ami megtapasztalható az emberek világában. Bár túlzásba nem szabad esni ezzel sem, fő a mértékletesség! A Biblia felhívja a figyelmet a fogadástétellel való óvatosságra. Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! Zsolt. 50,14 Tőr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni. Péld. 20,25 Mikor Istennek fogadást téssz, ne halogasd annak megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. A mit fogadsz, megteljesítsd! Jobb hogy ne fogadj, hogynem mint fogadj és ne teljesítsd be. Préd. 5,4-5 Oda kell figyelni erre, de a keresztyén ember mindig többet ígér, mint bárki más! Hiszen örömhírt visz az emberekhez, a leendő tanítványokhoz, s az örök élet ígérete is megfogalmazódhat, ahogy Krisztus is mondotta, mondják a tanítványai is. Jézus Krisztus evangéliumának elbeszélése szintén azt feltételezi, a tanúságtevő megígéri másoknak, hogy szíve szerint nem hazudik nekik! Mert ha az evangyéliomot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangyéliomot nem hirdetem. 1 Kor. 9,16-6-

7 Vagy talán a bemerítkezés az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek nevében nem egy fogadalomtételt jelenet? De bizony! Megvan az oka annak, amiért Pál a korinthusiaknak a pártokra szakadásaikról ír. A 11. versben olvasni, hogy Kloé embereitől /háznépe/ tudott a kialakult versengésekről, civakodásról, viszályról. Ennek az oka az volt, hogy az egyes hívek bemerítését nem ugyanaz a személy végezte. Volt akit Krisztus, megint mást Péter, volt akit Pál merített be. Ennek kapcsán Pál elmondja, hogy örül a szíve, mert őt Krisztus elsősorban nem a bemerítés miatt küldte, hanem az evangélium hatékony hirdetése miatt /17. vers/. Ezzel csak annyit mond nekünk Pál apostol, hogy Isten szervezete jól funkcionál, mert mindenhol alkalmas emberek végzik a munkájukat. Nem úgy tehát, mint a világban, ahol a működéshez iskolai végzettség szükséges, ezért az emberek úgy működtetik azt, mint ahogy a versike mondja: az egyik meglőtte, a másik hazavitte, a harmadik megfőzte, a negyedik elkészítette, a legkisebb pedig mind megette. Szent Pál tudja, ha már viszály alakult ki a hívők között akár az is lehetséges, hogy olyanokat mondanak; egyesek Pál nevére lettek bemerítve, netalán őt magát feszítették meg. Ilyen az emberi természet. A 17. vers még egy fontos motívuma a 'szólásban való bölcsesség,' amelyet más bibliai személyek is kategorikusan elítéltek. A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad. Zsolt. 140,12 Károli Nyelvember nem fog megállni a földön, gonosz erőszak férfia; romlásba hajszolja őt. Zsolt. 140,12 Kecskeméthy Számomra ez a vers jól igazolja, hogy az ember lelkét a szavak és a szimbólumok is meghatározhatják, uralhatják, amelynek ellenpólusa az elmélkedés és értelem tudománya. Bizony nem egy filozófiai iskola nyelvészetileg orientált /irányzott/ A nyelvember mindig magáról beszél, magából indul ki, de az a jellemező is igaz, hogy az ember mindig annyi, amennyit a szavak jelentenek. A KERESZTRŐL VAGYIS A BÖLCSESSÉGRŐL SZÓLÓ TUDOMÁNY 18. Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. 19. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem. 20. Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét? 21. Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. 22. Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcseséget keresnek. 23. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; 24. Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcseségét. 25. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél. 26. Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek; 27. Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; 28. És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: 29. Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem. -7-

8 30. Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul: 31. Hogy, a mint meg van írva: A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék. A 18. vers ebben a fordításban, a református, evangélikus vallásban nagy jelentőséggel bír. A felekezet hagyományos magyarázata szerint akik bolondságnak, butaságnak tartják a krisztusi tudományt, azokat azért jó ismerni, mert róluk tudható, hogy elvesznek, vagyis nem üdvözülnek majd. Legalábbis ők ezért akarnak olyan embereket is megismerni, akik viszonyítási alapul szolgálnak hitnézeteikhez, ugyanis a predesztinációban hívő ember nem tudja, mire van elrendelve, kiválasztva. Istennek ereje a krisztusi tan azoknak, akik megtartatnak. Szerintem ez önmagában naiv emberre jellemző és naiv, eszköztelen emberismeretről tanúskodik. Sőt, az elmélkedéshez használt kereszthivatkozás a 2 Kor. 4,3 szerint akik nem értik a Szentírást az is a kárhoztatás jele lehet. Előttük 'leplezett az evangélium'. A 19. vers Ézsaiás prófétát idézi, aki szerint isten elpusztítja az értelmesek értelmét. A 20. verset a Békés-Dalos fordítás így adja vissza, ami magyarázatnak is bőven elég. Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol a világnak tudósa? Ugye megmuttata Isten, hogy oktalan a világ bölcsessége? Békés-Dalos A következő /21./ vers folytatásnak is beillik: A bölcs Isten úgy határozott, hogy a világ a maga bölcsessége által ne legyen képes õt megismerni. Ezért Isten abban leli örömét, hogy a bolondságnak látszó örömhír üzenetével menti meg azokat, akik ezt hittel elfogadják. Egyszerű fordítás Mindennek azért kellett így lennie-válaszol nekünk Pál-mert a zsidók jelt kívánnak, a görögök bölcsességet keresnek. Azóta, vagy már akkor is tudták az emberek, hogy mindenki az egyénisége szerint várja és várja el, hogy Istent megismerhesse. /22. vers/ A hívő keresztyénnek azonban- akár zsidó, akár görög- az örömüzenet Isten ereje és bölcsessége. A vers ezt mondja: Mert Isten tettei, amiket az emberek bolondságnak tartanak, bölcsebbek minden emberi bölcsességnél! Még ha Isten gyengének látszik is, akkor is erősebb minden emberi erőnél! Testvéreim, amikor Isten elhívott benneteket, nem sokan voltak köztetek bölcsek, hatalmasok, vagy elõkelõ származásúak az emberek megítélése szerint. Gondolkozzatok el ezen! Egyszerű fordítás 2006 Majd így is olvashatjuk a verseket: Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; Magyar Biblia Tanács Nagyon kemény szavak ezek; komolyan mondom, ha én nem ilyen lennék és a kezembe kerülne ilyen iromány, mint a korinthusi 1. levél én is azon lennék, hogy megsemmisítsem, de a keresztyéneket is üldöztem volna. (Számomra is elgondolkoztató az ilyen éles karcolat rajzolása. Rendkívül nyomasztana, hogyan viselkedjek azokkal, akik a másik oldalon tartózkodnak. Szerintem én az ellentétet képes lennék annyira lecsillapítani, hogy csupán a kapcsolatot nem keresném ellenségemmel. A fogadj Isten viszont ettől általában rosszabb.) De miért kellett megölni Isten embereit, ezt sosem tudtam felfogni. Le a kalappal a tolerancia előtt, ami a mai embert jellemzi a más hitű emberekkel kapcsolatban. Persze a történelem megmutatja a ma élőknek, mit ne kövessenek el még egyszer, ha csak tehetik. Valószínűleg azért volt szükséges az ilyen nagy feszültségeket magában hordozó versek megfogalmazására, hogy a későbbi fordítói ferdítések utólag is kideríthetők legyenek. Valamint, amilyen a fogalmazás, olyan kemény a választás, amelyet Szent Pál az ember előtt lebegtet. A kiválasztottság itt szerencsére nem következik szükségszerűen a szövegből, csupán a fordításból. Esetleg a prédikálásra kijelölt és elküldött emberek vonatkozásában használható a kiválasztottság -8-

9 szó. Istennek ez az embereket rendező elgondolása a 29. vers szerint azért van, hogy Isten színe előtt senki ne dicsekedhessék. Szerintem ezt itt nem jól értették meg a fordítók. Mert így az igazságtalanság szele libabőrössé teheti az olvasót. Ami áthidalható azzal, ha arra gondolunk, hogy Isten ezekben a versekben az emberek egymás közötti kapcsolatáról, a kiküldetésben lévő igehirdetők és a hitetlen emberek viszonyát mondja el. Tehát Isten a jelentéktelennek tűnő emberek hadát küldi a bölcsekhez, hogy elvigyék nekik Krisztus üzenetét. A köztük lévő beszélgetés, kapcsolat tud olyan lenni, hogy a művelt embert megszégyenítő tény és igazsághalmaz hatására bármilyen tudású ember megsemmisül! Itt semmiképpen nem az istenítéletre kell gondolnunk. Ha ezt így fogadjuk el, akkor vissza kell tekintenünk egészen a 18. versig, mert ott elveszett és megtartott emberekről olvashatnak. Akkor nyilvánvaló, hogy másként kell értelmezni a 18. verset is. Már így is másképp hangzana az egész: Mert a kereszt igéje azoknak, akik elveszendők, bolondság, nekünk ellenben, akik üdvözülendők vagyunk, az Isten ereje. Raffay Sándor Mert akik a vesztükbe rohannak, azok a keresztrõl szóló üzenetet bolondságnak tartják. Számunkra azonban, akiket az Úr megment, ez az üzenet az Isten erejét jelenti. Egyszerű fordítás Paradox, hogy egy református fordításban jelenik meg a korinthusi levélben legszebben a szabad akarat tana. Mert a fenti fordítások csupán annyit jelentenek ki, hogy milyen fogadtatásban részesítik a különféle beállítottságú emberek a krisztusi tudományt. A következetesség alkalmazásával a beállítottságokról is lehet tudni, milyen véget ér az ember Isten üdvtervében. A predesztináció tanának érvényesítése ebben a levélben szerencsére kudarcot vallott. Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, hogy amint meg van írva: "Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék." 1Kor. 1,30-31 Magyar Biblia Tanács -9-

10 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele 2. fejezet JÉZUS KRISZTUS MEGFESZÍTÉS ÁLTALI KÍNJA, HALÁLA, ÁLDOZATA, VÁLTSÁGA LEGYEN A KORINTHUSIAK MINDEN GONDOLATA 1. Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. 2. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről. 3. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek. 4. És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: 5. Hogy a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék. 6. Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcseségét; 7. Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; 8. Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát. 9. Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek. 10. Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. 11. Mert kicsoda tudja az emberek közül az emberek dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke. 12. Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk. 13. Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván. 14. Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg. 15. A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg. 16. Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van. Az 1. versben Pál arra kéri a korinthusi gyülekezet tagjait, hogy gondoljanak vissza az apostol bizonyságtételére. Amely nem szónoklás volt, de nem is okoskodás, hogy a hazugságot, vagy a jelentéktelenséget tanította volna meg a leendő tanítványoknak, azért, hogy önnön maga valamivel foglalkozzon és közösségre lépjen emberekkel. A 4. vers szerint a lélek és erő megmutatása jelentette Pál apostol igehirdetésének, beszélgetéseinek fundamentumát. Régóta változatlanul hagyott fordítás ez a Károli Gáspáré, ezért a múltban az emberekben élő képzeletek is benne maradtak, mint a szubjektív és nem maradandó bibliaértelmezés nyomai. Mint valamiféle mágusra, vagy vásári mutatványosra is gondolhattak Szent Pálra a középkorban élő emberek, de ma már tudjuk, hogy másról van szó a versben. A Lélek bizonyító erejével (MBT. nyomán) válhatott világossá, hogy a teremtő Isten küldte Pál apostolt Korinthusba. Isten ereje személyiségi és viselkedésbeli változást idézhet elő akár egy szempillantás alatt. Ezt megízlelve a kereső beállítottságú emberekben megidéződhetnek gyermekkoruk legszebb emlékei, élményei, amikor életük még egy hatalmas és rózsaszínű álomhoz hasonlított. Ehhez hasonló lelki katarzis, csúcsélmény még a pszichológusokat is mélyen foglalkoztatta. Abraham Maslow-ról és lélektani elképzeléseiről érdemes kicsit olvasgatni, ő ennek a témának a legfőbb tudora. -10-

11 Élete és kutatásai ennek kapcsán vezették el őt a transzcendens /átlépni, természetfölöttiség/ mindenféle ember életében játszott szerepének vizsgálatához. A 2-3. versben az író visszaemlékezik arra, amikor még Korinthusban ismeretlen személyként kezdett el beszélgetni emberekkel és ez milyen volt a számára. Félt és rettegett közöttük. Ilyen körülmények között, ti. hogy nagyon különböző emberek éltek a görögök legjelentősebb településén, nincs mit csodálkozni azon, hogy Pál érzelmeit a korinthusi viszonyok leépítették. Csak érdekességből említem meg, hogy Korinthus lakói az 1. században már 200 ezren lehettek, a rabszolgákkal együtt pedig 800 ezerre becsülik a lakói számát. A legtöbben római polgárok telepedtek le a városban. Még Keletről is utaztak ide, a hajóutak végét gyakran Korinthus jelentette. Nagyon fontos tudni, hogy a héberek adták a polisz /városállamok az i.e 8-4. században/ lakosságának egy jelentős részét, bár a zsidó népességnek sajnos a legtöbbször nem önszántából kellett itt élnie. A város méreteire jellemző módon 18 ezer férőhelyes színháza is volt. A különféle népesség képezte alapját a kulturális-vallási sokféleségnek, ezért találkozhatott Pál apostol Korinthusban a hivatalos római vallással, Kelet misztériumával és a zsidók gyakorolta szokásokkal, amellyel Istenüket imádták. A város lakosságában megtalálhatóak voltak papok, vándorprédikátorok, filozófusok, művészek, hajósok, kereskedők, utcanők, rabszolgák. Szent Pálra a legtöbben mint vándorló filozófusra tekintettek. A 6-8. versekben Pál apostol még egyszer megfogalmazza missziója célját. Isten bölcsességét szólni érkezett Akhájába /Dél-Görögország/. Ugyan azt olvashatjuk, hogy elrejtett, titkos tudás, amit az apostol tanít, de ha ez a tudás előre elrendeltetett, akkor mégsem titokról van szó. hanem Istennek titokzatos, elrejtett bölcsességét hirdetjük, amelyet Isten öröktől fogva előre elrendelt a mi dicsőségünkre. Kecskeméthy A fogalmazásban azért szerepel a titok és elrejt szó, mert a 8. versben az író azokat nevezi meg akikkel szembeállítja a 7. verset. Ők a világ fejedelmei. Ebben az esetben földi uralkodókról van szó. Heródes, Poncius Pilátus, Tibériusz császár, de akár a vallási elöljárókat is ide lehetne sorolni. A felsoroltak mindnyájan tehetnek arról, hogy Jézus végül a kereszten vagy kínkarón végezte. Miért, ezek az uralkodók talán várták a dicsőség urát? Ha felismerik, hogy ő az, akkor nem teszik ezt vele? Az 1. Heródes, aki király volt Júdeában, már a megszülető Jézust is halálra kereste. Meg is öletett minden 2 évesnél fiatalabb gyermeket Betlehemben. II. Heródes Galilea negyedes fejedelme volt, nem 100% biztos, hogy fia volt a király Heródesnek, bár a név alapján valószínűsíthető. Ő szintén Jézus ellenfele volt uralkodása idején. I. Heródes király halála után fia Arkhelaus uralkodott Júdeában /Máté 2. fejezet; Luk. 3,1/ Nem az ismeretségen, személyének kilétén állott vagy bukott Krisztus halála. Az egész kérdést úgy is meg lehetne magyarázni, hogy valamikor, az élet korai szakaszában az uralkodók más tudásra, ismeretre voltak fogékonyak, illetve lettek nevelve. Az igazság abszolút kategóriái, az élet feltételeinek, következményeinek tudása gyerekkorban nem került be, nem vésődött be az egyén létét meghatározó centrumba, a lélekbe. Az első választás(ok) elmulasztása után egész életet lehet szentelni az érzelmeknek, érzékeknek, már semmit nem érő! A lehelet, amit Isten adott, az anyagi szférában változáson megy keresztül. Mert mint egy kis mennyei szikra, idővel elenyészik, ha nem töltögetik fel. Ha mint energiára gondolok, akkor pedig úgy is szemlélhetem a lélek sorsát, mint egy pohár vízben lévő egysejtű életét. Mikroszkópban látni, ahogy az egysejtű csillóival felkavarja a vizet, amelynek szerepe, hatása az én vagy az ön életére, végtelenül kicsi. Kiöntöm a talajra a pohár vizet és minden elmúlik, véget ér. Az egysejtű életének pillanat alatt vége, mert egy nálánál jóval hatalmasabb világ és erői működésbe lépnek. Ilyen a csakis az isteni szikrára hagyatkozó élet. Ezt az igazságot és életet nagyon kevesen ismerik, pláne nem akkor, ha az ember uralkodó. Az élet törékeny semmiség, a démoni befolyásokat kerülnie kell, mert az embernél hatalmasabb lényekkel a Szentlélek nélkül megküzdeni gyakorlatilag lehetetlen. -11-

12 Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Luk. 10,3 Ezt a tudást garantálhatóan semelyik uralkodó nem ismerte. Pál szerint ennek tudatában nem is ölték volna meg Őt. Krisztus csak emberi természetét nézve a Szentlélek nélkül szintén csupán bárányka a farkastörvények szerint működő világban. Ettől jobban én sem ingen fogom már megérteni a lélek jelentőségét az emberben, úgyhogy Pál szavai Isten kegyelmével szóljanak Jézus Krisztus Tanítványaihoz! Ha ez eddig netalán elrejtett bölcsességnek számított, Isten Országában már nem számíthatják be senkinek felmentésül, mert most ez is kijelentetett. Ámbár magában minden ember képes megtapasztalni a egysejtű jelenséget; aki egy pohár vízben idéz elő vihart. A 6. versben a tökéletesekről van szó, akkor már inkább az érettekkel érdemes ezt a gondolatot helyettesíteni: Bölcsességét pedig az érettek között hirdetünk, ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét, Czeglédy Sándor Egy másik fordítás szintén nem a mi és ők viharos vizein hajózik. Igaz, a szellemileg érett hívőket mégis tanítjuk a bölcsességre. Azonban ez egészen más, mint a jelenlegi világ bölcsessége. Más, mint azoknak a bölcsessége, akik most uralkodnak a világ felett. Hiszen ezek a vezetők el fogják veszíteni a hatalmukat. Egyszerű fordítás 2006 A 9. vers olyan valamiről szól, amit Isten készített az őt szeretőknek, de ezúttal konkrétumot nem árul el az olvasónak a levél írója. A 10. versből tudni, hogy ezt a valamit a Szentlélek jelentette ki/meg. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az 1. századi gyülekezetben valaki rendkívüli kijelentéseket hallott Istentől, amelyet Pál vagy más apostol leveleiben megírt volna. Krisztus is a Szentlélek által beszélte Isten dolgait. /Luk. 3,22/ A Lélek még az Isten mélységeit is vizsgálja, de nem hinném hogy Isten lényege a Szentlélek. Ezért is lehetséges hogy az Isten 7 lelke rajta kívül található! Isten lényege saját maga a Szentlélekkel együtt. -12-

13 És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, a mi az Istennek hét Lelke, a mely elküldetett az egész földre. Jel. 5,6 Isten lelke nem olyan mint egy csap, amit ha megnyit az ember, ömlik belőle az információ, vagy az igazság vagy bármi más. A 11. vers úgy mutatja be a lélek és valamely létező viszonyát, mintha a köztük lévő kapcsolat nem a szerves összetartozáson alapulna. Középkori fordítói hibának vélhető ez a jelenség. Annyi azonban ebből a versből is feljegyezendő tudást jelent, hogy a Biblia a személyiség dichotómiáját /kettősség, tagolódás/ igenis hirdeti, magyarázza. Nem csupán középkori hiedelem és fordítási jelenség szerint alkotta meg azt az ember. Azt hogy Istent csak a Lélek ismeri, a fenti, Jelenések könyvéből való idézet /és az evangéliumban Krisztus rengeteg mondata!/ cáfolná. De akkor mit jelent, mire utal a 11. vers az 1. korinthusi levélben? Arról van szó, hogy Isten abban hasonlít az emberre, hogy test+lélek adja meg a személyét. De a Szentlélek magában Istenben ugyanúgy tartózkodhat, akárha a testén kívül lenne. A 12. versben megfogalmazódik, hogy Jézus tanítványa(i) a Lélek által megtudhatja, Isten milyen ajándékokban részesíti őket. A szöveg alapján nem az e világi ajándékokról van szó és nem a Lélek gyümölcseiről folyik az elmélkedés. Ebben az elképzelésemben megerősít engem, hogy nincs a szöveghez csatolt kereszthivatkozás, amely Isten ajándékaira mutatna. Ez újdonság a Jézus által hirdetett tudáshoz mérten. A Jelenések könyvében lehet csak olvasni például a mennyei Jeruzsálemről, az élet folyójáról, fájáról amely nyilvánvalóan az ajándékok egy részét képezi. /Jel. 22. fejezet/ A 13. vers mondanivalóját egy fordító szerintem kellőképpen megmagyarázza: És erről is beszélünk, nem emberi bölcsesség betanult szavaival, hanem a Lélek tanítása szerint, a lelkieket lelkiekkel magyarázva. P. Soós István Azaz a Lélek szavai nem valódi szavak, hanem lelkiek, vagyis jöhet Istentől egy megérzés, gondolat. Mert az érzés, tapasztalat az emberi lélek jól bejáratott terepe. Tanítani érezni, vagy érzékszervi ingereket felfogni nem szokásos! A 14. vers éppen az érzéki embert említi, amely a 'Lélek dolgait nem foghatja meg', hiszen a Szentlélek tanítása szellemiek szerinti, nem érzékszervi ismeret. A 15. vers szerint a lelki ember megérti a Szentlélek minden dolgát, ám őt megérteni kijelentései nélkül nem lehet. A hívő keresztyénben ilyen értelemben Krisztus gondolatai és értelme van, ahogy a 16. vers állítja. Egy kérdés is elhangzik azért, hogy az isteni rendelkezést ne bírálja ember, mert hát ki oktatta Istent, aki ezt így látta jónak elrendezni! -13-

14 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele 3. fejezet AZ EMBER TESTE JEHOVA ISTEN TEMPLOMA. AZ EMBER MUNKÁJÁT, AMELYET MINDENKI TESTBEN ÉS TESTÉVEL VÉGEZ EL, A VISSZATÉRŐ KRISZTUS TŰZZEL PRÓBÁLJA MEG. 1. Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek. 2. Téjnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg: 3. Mert még testiek vagytok; mert a mikor írigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é? 4. Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é? 5. Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig a mint kinek-kinek az Úr adta. 6. Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. 7. Azért sem a ki plántál, nem valami, sem a ki öntöz; hanem a növekedést adó Isten. 8. A plántáló pedig és az öntöző egyek; de mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint. 9. Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. 10. Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. 11. Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus. 12. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; 13. Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. 14. Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. 15. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül. 16. Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? 17. Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti. 18. Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs ti köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölcscsé lehessen. 19. Mert e világ bölcsesége bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban. 20. És ismét: Ismeri az Úr a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók. 21. Azért senki se dicsekedjék emberekkel. Mert minden a tiétek. 22. Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek. 23. Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené. Az 1-4. versekből megtudhatjuk, hogy a korinthusi gyülekezetben élő keresztyén testvérek lelki fejlődése nem ment végbe, vagy nagyon lassan haladt, ezért nem hozott igazi eredményeket. Mivel az atyafiak irigykedők voltak, versenyeztek egymással; Pál apostol megkérdi tőlük: nem testeben jártok-e? A 'lelkiekben kisded' ember nem táplálható kemény eledellel, mert kudarcot vallana a hitben. A bontakozó hitet az olyan isteni rendelkezések, mint amit például Jézus szolgálatakor a -14-

15 gazdag ifjúnak mondott, bizony letörheti az egyébként Jézus Krisztusért lelkesedő személyiséget is. És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat. Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem. Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala. Mát. 19,16-22 Jézus találkozása a gazdag ifjúval számomra azt a tanúságot jelenti, hogy ha rámutatunk az ember leggyengébb pontjára, ilyesmi reakciót várhatunk el, mint az elöljáró emberről olvasható. Jézus mégsem azért beszélt így az ifjúval, mert egy volt a legszívtelenebb emberek között, hanem azért, mert tudta, hogy nem mond igazat az életéről, szinte biztos, hogy nem tudta megtartani azokat a parancsolatokat amelyet az Úr felemlített! A történet azon túl, hogy Jézusnak a gazdagsággal szembeni kritikáját mutatja be, egy másik fontos dolgot is bizonyít: nem szabad az ember sebezhető pontjával türelmetlennek lenni, annak beáldozása Isten szolgálatáért, hosszabb-rövidebb időt igényelhet. Gazdag emberek, Békesség nektek! Éretlen keresztyéni szellemiség esetén a legjobb, ha nem az egyén gyenge pontjával foglalkozik a gyülekezet pásztora, vagy mások a közösségben. Ha már itt tartunk érdemes megemlíteni, hogy Jézus földi szolgálatában a vándorutakon a 12 apostolon kívül mások is jelen voltak, de kik lehettek ők? És lőn ezután, hogy ő jár vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Isten országát, és vele a tizenkettő, És némely asszonyok, a kiket tisztátalan lelkektől és betegségekből gyógyított meg, Mária, a ki Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög ment ki, És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselőjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az ő vagyonukból szolgálának néki. Luk. 8,1-3 Természetesen nem csak a pénzzel kapcsolatban kell úgy bánni a leendő tanítványokkal, hogy ne viseljék el, 'ne bírják meg' a kemény eledelt. Az 5-6. vers az újszövetség irataiban olvasható keresztyéni funkcionális /szerepek szerinti/ berendezkedés egyik legkitűnőbb példája. Pál ültetett, Apollós öntözött, a növekedést az Úr adja. Isten az irányítója Jézus Krisztus tanítványai munkájának. Ebben a munkában az ember csak szolgáló lélek, ezért nem tekintheti magát túl fontosnak. /7.vers/ A 8. vers azért megígéri a jutalmat az elvégzett munkáért, ilyen értelemben számít Istennek az, hogy szolgálják őt az emberek. A 9. vers megtanulandó! A vers szerint Jézus Krisztus minden létező dolog alapja! Éppen ezért írtam első tanulmányomat a Jézus Krisztus életét feldolgozó egyik evangéliumból. Érdemes vallási felekezeteket megvizsgálni abból a szempontból, mivel rukkolnak elő megalakulásuk pillanatában. Egyházszakadás útján alakultak meg? Próféciákról írnak? Kiválasztottnak érzik magukat? Elkülönülnek a világtól? Aszkéta /önmegtagadó/ vagy karrierépítő életmódot követnek? Milyen szent iratokra hivatkoznak? Valóban az Úrnak szolgálnak vagy a pénznek? Ésszerű vagy mesés dolgok olvashatók első saját kiadású könyvükben? Az emberek megváltoztatásáról is érvelnek? Ilyesmi kérdéseket az ember magának tesz fel, de ezen kérdésekre elvárhatóan feleletet adhat bármilyen vallási felekezet, amellyel az ember megismerkedik. Napjainkban még a pár száz fős kisegyházak is készítenek hitvallást, amit honlapjukon el lehet olvasni, de a megírt könyveikről, az -15-

16 első saját egyházi irodalomról csak komoly nyomozói munkával tudhatnak meg valamit. Ez néha még a történelmi egyházak esetében is így van. Másrészt az is igaz, hogy némely vallásnak az az érdeke, hogy egyszerűen és gyorsan ne lehessen megismerni őket. Nincsen folyóiratuk, könyveiket nem maguk írják, hanem angol, amerikai, német szerzők munkáit fordítják le. Ha egy történelmi egyház első irodalmát keressük, sokszor csak azt lehet kideríteni, hogy egy adott hittételben elszakadtak valamelyik nagy egyháztól, esetleg a pápától, de hitvallásuk 70-80%-ban utánozza a katolikus a református, vagy a zsidó vallásokat. Többször is előfordult a történelemben, hogy egy okos gondolat teret hódított egy vagy több történelmi egyház hitében, persze ez a középkorban igen sajátosan zajlott; háborúkkal, keresztyénüldözéssel sikerült legitimálni a bölcs gondolatot. Ezért egy keresztyén felekezet nem is létezett sokáig, csupán a vallási mozgalom által felvetett gondolatot vitték tovább a követők, de leginkább az idő múlása hatott az emberekre, akármilyen felekezethez is tartoztak. Tehát például a felnőttkori (újra)megkeresztelés az anabaptisták első számú ismertető jegye, de mára több száz ismert vallási közösségben a keresztséget a személyiség valamilyen fokú érettségéhez kötik. Az anabaptisták közvetlen utódai a mennoniták, hutteriták, amisok, mégis rajtuk kívül széles körben bevett egyházi rituálé a szabad döntésen alapuló megkeresztelés. Ezt az egészet úgy is el lehet képzelni, ahogy írtam; egy okos gondolat miatt gyülekezeti megosztottság keletkezett, a gondolat elfogadásáért szenvedni kellett valaki(k)nek, majd a későbbi generációk vallási vezetői beemelték a tantételt a hitvallásukba. A valdens eretnekek csoportja szintén radikális újításokat fogalmazott meg a 12. században. Alapvetően a pápával szemben fogalmazták meg identitásukat /hovatartozás, önmeghatározás/, ami miatt az inkvizíció nem kímélte ezt a rendkívül pozitív vonásokat mutató mozgalmat, amelynek közvetlen továbbélését, leszármazását a 19. század végéig nyomon lehet követni. Intézményeik ma is vannak Olaszországban, Franciaországban, Dél-Amerikában, az USAban. Ahelyett, hogy több évszázados kontinuitást /folyamatosság/ feltételeznék, én azt mondom, a valdens tanok éltek tovább a mozgalom elhalása után. Mert a vándorprédikátorok által hirdetett eszmék a nép körében a szabadsággal értek fel, legalábbis a lélek vonatkozásában. Későbbi évtizedek, évszázadokban visszaemlékezhettek a reformátorok arra, milyen nézetek voltak túl radikálisak abban a korban, amikor egy gondolat legelőször szavakba öntetett és tettek is követték volna, ha a katolikus egyház nem ragaszkodik a jól bevált hagyományaihoz. A lyoni szegények, a valdensek először mondták azt ki, hogy az egyénnek nincs szüksége anyagi javakra, ha Krisztust választja. /Közösségükre nézve nem fogalmaztak meg szándékos koldulást, jóllehet igehirdetésükért ellenszolgáltatást nem kértek. A Biblia egyes részeit viszont kereskedők módjára árulták a nép körében, amit a hivatalos egyház nem nézhetett jó szemmel./ A páros koldus kifejezést talán rájuk alkalmazták először, de miután az Assisi Szent Ferenc által alapított rend, a ferencesek prédikálni kezdtek, a nép megtudhatta a különbséget a katolikus egyház apostoli szegénysége, valamint koldulása és a világi vagyonnak hátat fordító életmód között. A valdensek tehát anyanyelvükre /más népek nyelvére is/ fordították a Szentírást és széles körben terjesztették is azt. Az egész egyházi hierarchiával szakítottak volna. Elvetették a szentségeket, a búcsút, a tizedet, a halottakért mondott imát, nem hittek a purgatórium létezésében. Nem fogtak fegyvert, vagyonközösségben éltek, Jahve nevét használták! Ha a hirdetett tanokban nem is mindig találtak célt, ők zászlajukra tűztek minden látszólagosság elleni harcot. A látványos keresztyénség az anyagiasságtól természetesen nem is tudott távol maradni. A katolikus ferences rend, amely től létezik, utánozni kezdte a vándorló, prédikáló, kolduló életformát, amely a középkor legvonzóbb felekezetévé emelkedhetett, hiszen az emberek nem tudták a háttérben lévő mozgató okot. -16-

17 Ebben az évben indult egy 20 évig tartó keresztes hadjárat az albigensek és mások, köztük a valdensek elpusztítására. A történészek cikkei, lexikonok nagyon egyoldalúan mutatnak be mindent. Annyira azért nem volt hibátlan a valdens erkölcs. Valdo követői napjainkban például megáldják a homoszexuális házasságokat. A középkorban megfogalmazott hitvallásukban is találni kivetnivalót. A böjttel például nem értettek egyet semmilyen napon. A pap által a temetésen mondott imát meg lehet fogalmazni úgy is, hogy az ne Isten befolyásolására tett kísérlet legyen, hanem például a meghaltért mondott emlékező ima. Akkor ez sem lehet kifogásolható szertartási elem. Csak megjegyzem, a bűnösökért mondott imádkozásba is bele lehetne kötni, mert Istent nem befolyásolhatja ember a büntetés kirovásában! Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. Mát. 5,44 Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése. Jak. 5,16 Ez az, amiért szüntelenül imádkozom értetek. Azt kérem Istentõl, hogy tegyen titeket méltóvá arra, hogy ezt el is érjétek, hiszen erre hívott el benneteket. Azt kérem, hogy Isten hatalma által teljesen véghez tudjátok vinni mindazt, amit jósága meg akar tenni rajtatok keresztül. Igen, mindazt, amire a hitetek indít benneteket. 2Thessz 1,11 Egyszerű fordítás 2006 A három idézetben közös az, hogy Istentől kér valamit az imádkozó ember. Isten reakciója kétféle lehet. Elutasító és befogadó /meghallgató/ vagyis könyörülő. Jehova Isten meghallgatja a bűnökért és bűnösökért elmondott imákat és irgalmaz, megkönyörül az elkövetőnek. Az ellenségért mondott ima vezethet ahhoz, hogy Isten kegyelme, ereje működjön a gonosz emberen és az megtérjen. Van úgy, hogy semmi más nem használna az ellenséggel szemben. /A holdkóros emberből való démon kiűzése szintén ima segítségével valósulhatott volna meg!/ Jézus ezt tanította a követőinek: És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek; Mát. 6,12 E szerint ha a hívő ember nem jut el addig, hogy megbocsássa ellensége bűneit, ő is Isten ellensége marad! Az imáinkban szüntelen kérnünk kell Istent, amely leggyakrabban arra irányulhat, hogy az ellenségeink megtérését munkálja ki a Mindenható. Az imák hatására irgalmat gyakorol Isten, amely a már hithű keresztyén embernek is jól jöhet, sőt ez segíthet abban, hogy az ember megálljon az uralkodásáért visszatérő Krisztus előtt. /Lukács 21,34-36/ Az élőkért mondott ima célja Isten irgalmazásáért történik. Az irgalom elnyerése olyan fontosságú, hogy nélküle a jó és gonosz nem lenne egymástól megkülönböztető. Az ima, imádság ezért a héber hagyományokban szokásos áldozatok bemutatását helyettesítheti. Az imából megtudhatja Isten, kinek mi lakik a szívében, hatásosabb rendelkezés mint az égő áldozat általi engesztelődés! /Mivel a zsidók is imádkoztak kezdetektől fogva, az ima nem helyettesíti az áldozatot, de a keresztyén ember imája akár áldozatként is tekinthető/ Emberek kiválthatják Istenből az irgalmat mások életének megjobbítása kapcsán. Ugyanez nem érvényes halott ember esetében? A temetésen elmondott ima célja sem más, mint Isten irgalmának, kegyelmének elnyerése. Sem a halott ember, sem az élő, de bűnös ember sem tud tenni azért, hogy Isten elfogadja őt tökéletesnek, csakis Isten irgalmának hatására következhet be mindez. A problémát mindig is az okozta, hogy a teológia a kegyelem elnyerését megcélzó imában manipulációt, befolyásolást lát! Mert azt is gondolhatja a laikus ember, hogy ha Isten magától nem gyakorolja az irgalmat, akkor csak ráhatással lehet ezt nála elérni. Ez igaz, de gondoljanak arra, hányféleképpen lehet egy emberhez közelíteni, ha valamit dolgot szeretnénk megszerezni, ami csak nála van meg. A rablástól az érzelmi ráhatáson át, a hamis érvelésig széles eszköztárral lehet találkozni. Kérni azt jelenti, hogy az ember elismeri, a dolog amit -17-

18 szeretne magának megszerezni nagy fontossággal bíró és ennek tulajdonlásáért kész egy másik személynek alárendelődni. Az alárendelődés azt jelentené, hogy elfogadja a másik személy által meghatározott módozatokat a kapcsolattartásban. Ebbe nem tartozik bele, hogy a kapcsolat során a másik személy több és több formában igényli az alárendelődést. Isten ebből a szempontból könnyített az emberiség imádatát jellemző külsődleges jegyeken, mert nem szükséges a szertartásokat külső látványban lemásolni,úgy, ahogyan a hébereknek azt előírta Jehova Isten a múltban. Szeretném még tovább elemezni azokat a középkori vallási mozgalmakat, amelyek Európában a században bölcs szentírási gondolatok nyomán keletkeztek és az 1546-ban elkezdődött reformáció előzményeinek tekinthető. A vallási csoportok által hirdetett bibliai igazságok évszázadokon keresztül csak a fejekben és a szívekben létezhettek. A katolikus anyaszentegyház egytől egyig eretneknek nyilvánított és üldözött minden új vallási mozgalmat, amely megfogalmazta önállóságát a pápától. Ennek legfontosabb oka a hatalomért való görcsös ragaszkodás volt. Mindenáron meg kellett őrizni az embereket katolikusnak. Az ebben az időszakban megalakuló katolikus felekezetek, szerzetesrendek, így a ciszterciek, az ágostoni kanonokrendek, /pl. premontreiek, a PÁLOSOK-MAGYAR ALAPÍTÁSÚ SZERZETES REMETE REND/ a domonkosok, ferencesek, karmeliták, szervita rend, /Szűz Mária Szolgái/ klarissza apácarend, Szent Erzsébet Nővérek /betegápoló nővérek/ mindegyike arra szerveződött, hogy valamilyen lyukat betömjön a középkori néptömegek egyre csak növekvő elégedetlenségén, különösen a katolikus egyház felesleges, ám erőszakos ténykedéseivel szemben. Amely után egyébként a társadalom alsó rétegeiben élő tömegek garantáltan üres zsebbel elmélkedhettek azon, miben kellene változtatni az egyháznak, vagy az egyházon. Azt nagyon nehezen lehetne kimutatni, hogy valamely katolikus szerzetesrend, melyik reformgondolatra adott hivatalos válasz keretében szerveződhetett meg. Ahogy a valdenseknél is említettem néhány tételt, a 12. század reformerei már igen sok vonatkozásban kritizálták Rómát, egyes mozgalmak pedig azt csinálták, amit jónak láttak, anélkül, hogy bárkit is bántani akartak volna. A harmadik út maga a prédikáló, igehirdető munka volt, amelynek keretében mindenféle, még a legszegényebb, vagy beteg emberekhez is eljutott Isten szava, mert a megalakulni vágyó vallási felekezetnek elég lett volna, ha közösségben élnek az azonos hiten lévő társaikkal. Aztán hogy ehhez mit szól az anyaszentegyház és tudja-e mi történik hívei körében, arról nem gondolkozott egyikük sem előre. A reformgondolatok első csoportjánál az egyház megkötöttségei szolgálták indulópontját az új eszméknek. Az adamiták mindenféle szabályt örökre száműztek volna életükből. Ez a vallási felekezet, amelynek a többiéhez viszonyítva jelentéktelen hatása volt azt hangoztatta, hogy ők visszatérnek a paradicsomi életmódhoz. Úgy élnek, ahogy Ádám és Éva, szabadon, természetesen. Az ilyen élet megtisztít a bűnöktől. A szabadság és az egyenlőség még a házasság szabályát is felülíró eszményük volt. A mozgalom francia eredetű, /Picard 1400 körül alapította/ ahogy szinte minden érett vagy késő-középkori szerveződés, amelyről szó esik. Az adamiták énekeltek, táncoltak, vándoroltak. Csehországban a huszitákkal együtt élve harcolniuk kellett fennmaradásukért. Mikor az adamiták elkülönültek tőlük, hogy szabad erkölcseik szerint élhessenek /Ruha nélkül meztelenül jártak-keltek, szülő és gyerek, a rokonok szexuálisan érintkezhettek./ maguk a husziták gyilkolták le őket. Az adamiták csoportja, tulajdonképpen gnosztikus irányzatnak tekinthető ahogy az i.sz 2-4. században élő elődeik is azok voltak, bár köztük vérvonalbeli, leszármazási, utódlási, rokoni, tanítói kapcsolat nincs. Az 1400-as években élő csoportjaik például abban hittek, hogy érkezni fog a világba egy Marokan nevű megváltó, az ő seregével és mindenkit legyilkol, kivéve őket. A beginák és begárdok a 12. sz. végi Liégeből /Németalföld, ma Belgium/, ha nem is indult világhódító útra, de a tökéletességre törekvő nők illetve férfiak közössége legfőképpen és legszívesebben a világi normáktól határolódott volna el. Nem alkottak szerzetes rendet, de felvállalták a szegénységet és a munkás életet is, ahogyan azt egy apostoli életet követő embertől elvárhatónak érezték. A városokban megalakult begina-udvarban élő nőknek saját tulajdonuk -18-

19 lehetett, de keresményükből jótékonykodtak. Tehát önmaguk ellátására gondoltak, ezért szőttek, fontak, hímeztek, betegeket ápoltak. A házasodást úgy kerülték meg, hogy a társadalomnak egyszerűen, de határozottan hátat fordítottak. Ellenük a vád szabadosság, erkölcstelenség. Nem tudni, mennyiben volt ezeknek alapja, minden estere a katolikus egyházi vezetés gyanakodva nézte őket, akik csak úgy szó nélkül kilépnek minden társadalmi kötelékből. Pápai engedélyük az ég világon semmihez nem volt. Már a 13. században betiltották rendjüket, kivéve azokat a csoportokat, amelyek valamelyik koldulórend harmadrendjéhez csatlakoztak. Az ötlet, miszerint a keresztyén emberek szabadon hátat fordítanak a társadalomnak, máig megvalósításra váró gondolat! Azonnal kiderülne, a mai demokratikus rendszerekről is, hogy a társadalom tagjait saját elképzeléseik, terveik szerint irányítják és az állam erőszakkal lépne fel a területén lévő, de az államnak be nem hódoló csoportoknak. A szelíd eretnekmozgalmakkal mindenben ellentétes vallási csoport az önostorozó flagellánsoké, akiknek eredete bizonytalan, homályba vesző. Mondhatni vallási rajongók voltak az önmagukat vagy társaikat /szíjból fonott ólomgolyókkal, vagy hegyes kampókkal ellátott/ ostoraikkal csapkodó középkori emberek. A mozgalmat 1417-ben tiltotta be VII. Kelemen, de flagellánsok a 19. századig léteztek, többek között Magyarországon. Hazánkban az egyszerű hívek verődtek alkalmi csoportokba, ezért nem vált eretnekséggé. Feldebrőn még 1813-ban is szokás volt a flagellálás. Sőt, nálunk a népi hagyományok közé tartozott az önkínzás, mert szabályos rituáléja alakult ki a különböző településeken, amelyet Nagyboldogasszony napján volt szokás tartani. A vallási mozgalom és a középkori Európát sújtó nagy pestisjárvány szinte elválaszthatatlanul összetartoztak. A mások és saját bűneikért vezeklő embereket a 13. században még valódi tisztelet övezte, sok pap és püspök is beállt a flagelláns körmenetekbe. Mikorra a nép körében is elterjedt és megszokottá vált a kettesével vagy akár 100-assával vonuló csoportjaik, addigra az egyház a veszélyt is meglátta a szerveződni képes emberekben. A flagellánsok menetei az egyház hivatalos jelentései szerint gyújtogatásba, vérengzésbe, zsidóüldözésbe csapott át. A flagelláns reformgondolat nem az alkalmiságban, nem a csoportosan végzett zarándokmenetben, hanem a bűnökért való vezeklésben nyilvánul meg. A korbács képes volt csökkenteni a bűnbánatot. Én nem találom ezt a gondolatot Sátántól valónak, az ember lelke kiegyenlítésért szomjazik, amelynek önként vállalt formájától nem szabadna visszatartani senkit. A szenzációra építő, valamely naphoz kötött néphagyomány többet ártott az önostorozó ember(ek)nek, mint ami abban rejlik, hogy az ember kiengeszteli saját lelkét. Bár ez akkor sem egyenlő azzal a bűnbocsánattal, amelynek Isten a forrása, mert a Teremtő az ostorozást nem számítja be a büntetések közé, amivel az embernél ellentételezi a Vele szemben, vagy Ellene elkövetett vétségeket. Az egésznek az egyén lelkivilága szempontjából van értelme, s a látványosság a biztosítéka annak, hogy az ember testiekben szenvedjen a lelki egészségéért, amennyiben ezzel képes hatni önnön lelkére. A katharok és albigensek mozgalma akár együtt is tárgyalható, mert nem minden lexikon különbözteti meg élesen a két csoportot egymástól. Van, hogy albigens névvel utalnak a katarokra, a vallási mozgalom másik ismert nevén /ez az írásmód is elterjedt/. A kathar szóból származik a német Ketzer kifejezés, vagyis: eretnek! A katharosz szó jelentése tisztultak, tiszta. A katharmozgalom már a 10. században dél-franciaországi Languedocban jelen volt. Innen származik az egyik vallási jelképük is, a Languedoc-i kereszt. -19-

20 Már tudhatják, hogy egy mélyen gnosztikus irányzata ez a keresztyénségnek. A mozgalom központja Toulouse és környéke, ahol bolgároknak nevezték őket, mert kapcsolatot tartottak az ún. bogumil eretnekekkel. /A bogumilok vagy istenesek a 7. században feltűnt gnosztikus szekta, amely gyaníthatóan minden századi reformációt megelőző mozgalomnak az igazi előfutára. A Balkán déli részén és a Kárpátokon túli szláv népek között éltek; ide tartoznak orosz, ukrán, bolgár, szerb népesség. Érdemes időt szánni rá, hogy az ember kinyomozza, megtudja, honnan származtak, miben hittek, mit tanítottak a bogomilok és végül hogyan szorultak ki minden formálódó nemzetállam területéről, ezért szép lassan megszűntek a valódi bogumil csoportok, vagy híveik csendesen beolvadtak más vallási felekezetbe, de ameddig lehetett, tanaik, gondolataik hatottak még az újkorban megszülető vallásokra is. Ami tehát lényeges, hogy alapvető tanaik biztosan megtalálhatóak a katharoknál, albigenseknél, adamitáknál, anabaptistáknál. Világszemléletük pedig szinte teljesen azonos a kathar és albigens mozgalmakéval. A bogumil felfogás szerint az Úr Istennek két fia volt, az idősebb Satan-el, és a fiatalabb Mika-el. Satan-el megtévesztette az első emberpárt és önállóságra biztatta. Jézus az emberi formában elküldött Mika-el. A Jordánban való megkeresztelkedése után Jézus győzelmet aratott Satan-el és Ádám fölött. Mert hatalmat nyert kettejük szerződését tartalmazó agyagtábla eltörésére. Satan-el elveszette istenségét, a Sátánná, azaz a gonoszság lelkévé változott és földi uralmát a katolikus egyház megteremtésével gyakorolja! A bogumilok szerint minden a Sátántól ered: az egyházszervezetek, a papi ruhák, ceremóniák, szentségek, böjtölések, a szerzetesekkel és papokkal együtt. A Gonosz ezzel tudja a lelki valóságról az ember figyelmét az anyagi tüneményekre terelni, így az emberek nem gyűjtik a kincseiket a mennyekben. Azt mindenképp szeretném megemlíteni, hogy a házasságot ők sem tartották szentségnek!/ A katharok tovább szőtték mesés elképzeléseiket a Biblia teremtési beszámolójából és messzebbre jutottak a valóságtól, mint szellemi elődeik. A gonoszságban pedig egyértelműen mélyebbre jutottak, mert valóban és teljesen félrevezető tanokat terjesztettek az akkori embereknek, akiknek még nem volt saját Bibliájuk, mert a könyvnyomtatás még arra várt, hogy a jövőben feltalálja azt Gutenberg 1440-ben. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a mai Szentírásban bonyolult hivatkozási rendszert vezettek be, amelyben minden bibliai könyvet fejezetekre, versekre, részekre osztanak és kereszthivatkozásokkal látják el. Ma viszont már tudjuk, hogy a hivatkozási rendszer sem jelent objektív viszonyítási alapot, mert az ember, mint szubjektum igyekszik mindig magához viszonyítani. Viszont amíg az emberiség az objektív után kutatott, szerintem jóval több, mint 50%- ban elérte célját, hogy elfogultság nélkül megismerhető legyen Isten üzenete az embereknek. Mindent egybevetve 70-80%-os eredményt sikerült elérnie az embereknek a Bibliával kapcsolatban! Azon sincs igazán csodálkozni valónk, ha a magát katharnak vallókat már 1022-ben tömegesen gyilkolták. A katarok szerint a világot Sátán teremtette. A halál után a lelkek az anyagtalan mennybe jutnak, /Ezt kivételesen jól fogták föl!/ bár szerintük a lelkek ott újjá is születnek. A katharok közösségében a perfecti, vagyis igazként élőknek még arra is hatalmuk volt, hogy mások bűnét eltöröljék. A hibátlanná váló emberek beavatása után azok aszkéta életmódot éltek. /vegetáriánus, nemi élet megtagadása, vándorló-tanító életmód/ Az anyagtalan angyalok, vagyis a perfecti -ken kívül a nézeteiket valló tömeg szinte egyáltalán nem volt beavatva a hit, de az erkölcs dolgaiba sem. Mivel a kathar nézet szerint minden anyagi, testi dolog Sátántól való és romlott, bűnös, ezért Jézust csupán egy Szellemnek tartották. Hiszen az Isten romlott dologban nem mutatkozik meg a Földön. Számukra Krisztus megfeszítése is csupán illúzió, mert a testi valóság csak romlékony, a lélek az örökkévaló. Minden ami romlandó, időleges, ideig való az csak illúzió, semmi más. A katar tanokban az ószövetség Istene tulajdonképpen a Sátán. A korabeli egyházi és világi hatalom szerint a leg-eretnekebb gondolatuk az eskü megtagadása volt. A középkorban pedig a hűbéri eskü volt az alapja a földesúrral való kapcsolatnak. Ellenük illetve az albigensekkel szemben a pápa keresztes hadjáratot hirdetett, a történelemben első ízben ölték egymást ideológiai alapon keresztyének. -20-

21 Ez a húszéves háborúban történt 1209 és 1229 között. Az eddigiekből is kitűnhet, hogy hazánk, akár csak Csehország, a legtöbb vallási mozgalom számára szabad működési teret jelentett. Ezen a vidéken a béke volt olyan fontos, hogy akármilyen nézetkülönbségekből nem alakult ki mindjárt háború, vagy üldözési hullám. A Németalföldről és Franciaországból az onnan kiszoruló mindenféle vallási gyülekezet áthúzódhatott, megtelepedhetett Csehországtól, Magyarországon át Erdélyig. Nálunk békében prédikálhattak, híveket gyűjthettek maguknak a különféle vallási csoportok, azonban a szabadság a mi vidékünkön sohasem vezette az embereket ahhoz, hogy valahová való tartozásukat véresen komolyan vegyék. Magyarország történelmében nemcsak a sokféle vallás volt jelen, hanem a Kárpát-medence a népek olvasztótégelyéül is szolgált. A távoli Keletről és Nyugat-Európából érkező emberek, tanok itt békésen egymás mellett élhettek, csakhogy ez ahhoz vezetett, hogy a nemzeti összetartozás /az érzés/ mindig vitatott emberi megnyilvánulás volt, ezért inkább törekedtünk arra, hogy fejben fogalmazzuk meg magunknak identitásunkat. Országunk határai ennek megfelelően rugalmasan változtak, mert az ország bármely része annyira változatos képet mutat, hogy nem tudnánk eldönteni róla, melyik országrészünk a legősibb magyar föld. Sokan vallják azt is, hogy az igazi magyarok a mai Románia területén, Erdélyben élnek. Itt elsősorban a középkori népesség-mozgalmakra gondolok. A magyarországi nemzetiségek szinte azt a tarkaságot mutatják, amely Európában a franciákat egyedülállóan jellemzi. Pontosan ilyen alapon szokták Franciaországot az USA-val is párhuzamba állítani. Franciaországban a 7 nemzetalkotó népcsoport mellett 11-féle nemzetiség, népesség fordul elő. Hazánkban 13 törvényben elismert nemzetiség él. Nem sorolják a nemzetiségek közé a zsidóságot, az orosz, arab, kurd és kínai lakosságot! A Kárpát-medence és környéki területeinek népei befogadóan viszonyultak a középkor emberei felé, még ha máshol üldözött, kiutált csoportok vetették meg itt a lábukat, akkor sem próbálkozott senki sem háborút indítani ellenük. Ilyen háttér ismeretében figyelemre méltó az, ami a késő-középkorban bontakozott ki a nagyjából mai Közép-Európa területén. A huszitizmus mozgalmáról van szó, amely Csehországból indult el és mindvégig ott is maradt, jóllehet a kelyhesek és a táboriták kezdettől különböztek néhány vonatkozásban. Ez a két tábor és irányzat Jan Zizka halálát követően 3-ra nőtt, mert a táboriták Zizka nélkül is folytatták a háborút. Ők voltak az árvák-nak nevezett csoport, másképpen orfaniták. Bizony a husziták kezdettől fogva háborúban álltak a pápai és császári hadakkal. Luxemburgi Zsigmond magyar, német, cseh király; német-római császár a husziták ellen keresztes hadjáratot indított. Kezdetben nagy sikereket értek el a koruk legkitűnőbb katonáinak tartott husziták. Hadi szekereikről ismerték őket és különleges harcmodorukat utánozni próbálták szerte Európában. Zsigmondot az iglaui szerződés megkötésével ismerték el Csehország királyának. Gondolhatják milyen szinten lehetett vallásos ember, aki Husz János követője volt! Ennek ellenére a kelyhesek, akikkel a pápa kénytelen volt békét kötni a háborús sikereiket követően, nagyon is reformer gondolatokkal rukkoltak elő. Nem ők voltak az elsők, akik szavakkal szolgálták Istent és fogalmaztak meg szépen hangzó igazságokat. A kelyhesek például szabadon szerették volna prédikálni Isten szavát, mindezt saját nyelvükön. A papságtól elvették volna világi javaikat és az apostoli szegénységre térítették volna őket vissza. Ebben sem ők voltak az elsők, se nem az utolsók, akik másokat akartak megváltoztatni. Megfogalmazták hát, mit várnak el a papságtól. Miután a huszitákkal békét kötöttek, a kelyhesek és táboriták egymás ellen fordultak, maguk a kelyhesek állították meg a már Német lovagrend területére is benyomuló táboritákat! A velük megkötött békét természetesen nem akarta sem a császár, sem a pápa betartani, ellenben 1465-ben II. Pál pápa is keresztes hadjáratot indított a husziták ellen. A husziták leverésére két keresztes hadjáratot is indítani kellett, amelyben a világi és egyházi hatalmak nyakig benne voltak. A Kárpát-medence legviharosabb évszázada volt a 15. század, amelyhez fogható csak a 19. században következett el. Ezért nem volt képes befogadni még a mi Mátyás királyunk sem a huszita mozgalmat és térítőit, akiknek befolyása, céljai valójában ismeretlen maradtak az emberek előtt, hiszen önvédelemből csak a háborúra futotta, amelyet -21-

22 kétségtelenül nagy hozzáértéssel vívtak. Azt még szeretném elmondani a huszita tanításról, hogy már ők is megértették azt, hogy Jézus Krisztus másodszor is eljön a Földre. Az adventizmus előfutárainak a husziták is tarthatók! A husziták nem hittek a tisztítótűzben, amely tan a Szentírásból nem bizonyítható be. Így voltak még többek között a szentek tiszteletével és a szentképek használatával is, hogy azok túlzott jelentősége, különösen imádása nem bibliai alapokon nyugszik. Ha már minden nagyobb vallási irányzatot sikerült áttekinteni, amely a században jelent meg, kár lenne kihagyni a 16. század eleji anabaptizmus legfontosabb gondolkodóinak és reformmozgalmainak rövid történetét. A történelem az imént tárgyalt időszakot minden további nélkül nevezhetné reformációnak, mert igazából a késő-középkorban volt jellemző, hogy egy eredeti, új vallási gondolat megszületett és az ötletet mindig tettek is kísérték. Ahogy szó volt róla, a reformgondolatoknak megfelelően szinte teljesen megújult vallási mozgalmakkal lehetett találkozni Európában, amelyek a pápai hatalmat nem ismerték el. Míg a 16. századi, reformációnak nevezett időszakban valamely közelmúltbeli gondolat elevenedett fel újból és Luther, Kálvin, Zwingli, a pápa tekintélyét, fennhatóságát azzal kerülték ki, hogy mozgalmukat nem egyházi terepen indították útnak. Egész országok váltak néhány évtized alatt református vallásúvá. A reformáció mozgalmait azért követte siker, mert látszólag meghallgatták az elégedetlen néptömeget és pápaellenességüket /jó esetben/ egész országuk harsogta, Róma pedig nem vállalta fel, hogy egész nemzetekkel szemben vívja meg háborúját. A katolikusoknak megmaradtak papjaik, pásztoraik, akik saját, korlátozott eszközeikkel voltak képesek híveiket megtartani vagy visszahódítani. Az ő munkájuk is kiindulópontja lett későbbi vallási mozgalmaknak, amelyek igazi, hamisítatlan protestáns irányzatok. /Szervét Mihály és tanai kivételt képeznek, ő volt a legkésőbb élt katolikus reformátor! Őt magát a katolikus egyház Kálvin tudtával és egyetértésével megégette./ A protestantizmusban néhány korábbi, fentebb említett gondolat helyet kapott, azonban ezek a mozgalmak olyan igazán veszélyes tanokat is bebizonyítottak a Bibliából, hogy azokat kellett volna Rómának elutasítani és érvelni amellett, hogy valójában nem keresztyén nézetek és gondolkodók kezdtek hozzá szellemi terepmunkálataikhoz. Az egyházi vezetést azonban sohasem az érdekelte, hogy milyen tanokat hirdetnek meg a reformerek, hanem hatalmi és anyagi pozíciójuk szempontjából értékeltek minden új mozgalmat! Természetesen a protestáns felekezetek mindegyikében megtalálható valami Isten igazságából, de egy-két gondolatért pogány hiedelmek egész sorát Krisztus hitéhez igazítani nem lett volna megengedhető ténykedés. A 16. században a vallási eszméket már egész társadalmi osztályok vallották magukénak, elsősorban a közép és felső osztály megreformálása sikerült zökkenőmentesen. Például Luther nézeteit a társadalom felső rétege üdvözölte, Kálvin tanait a középosztály, a városi polgárság fogadta be. A paraszti tömeget megnyerni nehéz feladatnak bizonyult, de nem az anabaptista mozgalom számára. A társadalom alsó rétegeit befolyásolni azzal lehetett, ha a vallás a fennálló társadalmi rendet, a feudalizmust támadja. Jézus Krisztus biztosan nem támogatná az elnyomásban, szegénységben élő jobbágyok és parasztok munkájából élő nemesek és földesurak fényűző életmódját, amelynek alapja az uralkodó réteg kizsákmányolása, a szegénységben élő emberek szabadságának korlátozása. Ilyen értelemben az nem befolyásolás, ha egy vallási reformátor a fennálló társadalmi rendet azzal támadja, hogy Isten Országát állítja szembe azzal. Az anabaptista Thomas Müntzer neve a legismertebb, akinek ténykedése következtében kirobbant a németországi parasztháború. Az anabaptizmusra annyira jellemzően Müntzer is a ló túlsó oldalára esett, amikor vasárnaponként azt prédikálta parasztoknak, munkásoknak, bányászoknak, hogy a kiválasztottak Isten Lelke által kapnak kinyilatkoztatást, ezért a Szentírás másodlagos a hívő keresztyén életében. Müntzer szerint Krisztus ezeréves országlása hamarosan kezdetét veszi, ahol nincs magántulajdon, államhatalom, nincs papság, nemesség, fejedelmek, de van vagyonközösség. Az igazság országában népi teokráciát /istenuralom/ valósított meg. A parasztfelkelés 1525-ös leverése után őt is lefejezték. Az ütközetbe vezetett fegyvertelen és éneklő parasztokat a biztos halál várta, de ő meg volt győződve arról, hogy Isten maga fogja a csatát megnyerni. -22-

23 Münster városa között az anabaptizmus fellegvára lett. A várost szinte megszállták Németalföld, Vesztfália prófétái, az elsők között Jan Matthys. Azt olvasni róla, hogy pacifista nézeteket vallott, de eljött az idő, amikor a várost megtisztítani és visszafoglalni akaró hadakkal és Philip Hessen püspökkel szemben felvette a kesztyűt és szent háborúba kezdett. A várost valóságos erődítménnyé alakította a lerombolt templomok anyagát felhasználva a városból várat épített. Majd megtisztította a várost a hitetlenektől, a többieket újrakeresztelte, a vallás alapjának számító belátás és érettség szerint vették fel a keresztséget és váltak anabaptistává mintegy 7000-en. Matthys ben kikiáltotta az Új Jeruzsálemet, ahol többnejűséget vezettek be. Münsterben egyre csak szaporodott a Szentlélektől fogant prófétai beszéd, egy ilyen szerint Matthys a második Gedeon, aki harminc társával győzelmi mámorban kirohant a városból, hogy legyőzzék a katolikus hadakat, hiszen az /értelmetlen/ küzdelem egyúttal Istennek a Gonosz fölött kimondott ítélet-napja is. Vallásos extázisban vívta háborúját és halt meg Matthys a város ostromlóinak kezétől. Ezt követően a Matthys megkeresztelte tanítvány Jan Beukelszoon követte őt a trónon, amely az Új Jeruzsálemnek megfelelően Dávid király széke volt! Beukelszoon ekkor vette fel a Jan van Leyden nevet is. Mindössze 1 évig volt Münster királya, de már ez idő alatt is elrabolták, hogy megöljék, azonban ő végzett a zendülőkkel, 47 emberrel. Szokásához híven nyilvánosan, a város fő terén történtek a kivégzések, amelyet gyakran saját kezűleg hajtott végre! Leydennek 16 felesége volt, ebben követte a Matthys bevezette többnejűséget. Vele ellentétben Leyden azt állította, hogy természetfölötti képességek birtokában van és Isten lelki ajándékai által birtokolja hatalmát Münsterben. A vagyonközösség jegyében Leyden a pénzt belső használatra megszüntette, a tehetősebb polgárok ruházták fel a szegényeket, akiknek pénze elvileg a rászoruló emberek szükségeit fedezte volna. A király azonban pompában élt és dúskált a javakban, a város pedig az egyenlőség jegyében egyetemben jutott az éhhalál szélére. Leyden a Biblián kívül minden könyvet betiltott, amelyeket nyilvánosan, máglyán égetett el. Mindenki türelmetlenül várta a világvégét. E helyett Waldeck püspök három háborút indított a város visszafoglalására, amelyben hihetetlen mértékű szegénység és éhség alakult ki, amelynek elviselését a pszichológusok Münster vezetőjének ámulatba ejtő-kápráztató befolyásával magyaráznak! Leyden képes volt mindenféle társadalmi helyzetű, rendű és rangú embert meggyőzni, aminek eszköze a tömeghipnózis volt. A város ellen indított 3 csatából Münster képes volt 2-t megnyerni, a püspöki hadak csakis a kiéheztetéssel tudtak győzelmet aratni a város felett! A város elfoglalását követően Leydent ketrecbe zárták és a városházán bárki megnézhette a mágust, 1 ezüst ellenében. A környék településeiről az emberek valósággal csődültek látni őt, amelyből Waldecknek szép kis summája származott. Ezt az ötletet maga Leyden javasolta az inkvizítornak. Az emberek fél évig zarándokoltak Münster rabul ejtett királyához, majd példás kivégzésben részesítették. Tüzes fogókkal szaggaták ízeire a prófétát. Az anabaptista vezetőkből nem hiányzott a hit, ezt senki nem mondhatja el róluk. Leyden miszticizmusát kivéve a többi vezetőre és mozgalomra az Istenben való feltétlen hit volt jellemző, de némi elmélkedés után mégis le kell vonni a konzekvenciát; az anabaptista vezetők mindegyike türelmetlenül várta Isten Országát, elhamarkodottan, meggondolatlanul cselekedtek, s ezt az egész nyáj nagyon megszenvedte. Szerintem ahogy Müntzer vezette a fegyvertelen seregét, közben Isten beavatkozásáért imádkozott, az pontosan az ő gondolata szerint egyszer meg is fog valósulni, csak nem Vesztfáliában, hanem az armageddoni /Izraelben/ ütközetben. Egyelőre senki nem tudja, pontosan mikor fog ez bekövetkezni. A gonosz szellemek össze is gyûjtötték a Föld királyait arra a helyre, amelyet héberül Armageddonnak neveznek. Jel 16,16 Egyszerű fordítás 2006 Az Armageddon melletti Ezdrelon síkság körülbelül 30 km hosszúságú, de az, hogy Föld királyai ide vezénylik seregeiket, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy milliónyi katona fog ott állomásozni. A lényeg, hogy az Isten oldalán állók lesznek itt! Hogy hogyan fogják a nemzetek őket megtámadni, milyen fegyverekkel harcolnak nem tudható. Csak megjegyzem, az ENSZ beleegyezésével indítottak háborút 2011-ben Líbia ellen, vagyis minden nemzet beleegyezett az -23-

24 igazságszolgáltatásba Moammer Kadhafi rezsimének megdöntésére. Igaz, csupán 6 ország seregei vettek részt a harcban, ők is a levegőből, repülőgépekről, vagy anyahajókról lőtték rakétáikatt az ellenségre. Az anabaptizmus kétségtelen hozománya, hogy -bár túlzásokba esve- a Szentlélek vezetésére hagyatkoztak, amikor életük legfontosabb kérdéseiről döntöttek. Isten Lelke nélkül Jézus Krisztus tanítványai magára hagyott, eszköztelen küzdelmet folytatnának az Ördöggel és gyakorlatilag minden emberrel, akikkel csak dolguk akad. És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik. Mát. 10,22 Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Ján. 15,19 És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Ján. 14,16-18 Az anabaptista hívő, de inkább csak a vezetők, a Szentlélek ajándékait nagyra becsülték, fontosságát olyan rangra emelték, mint a Szentírásét /sokszor többre, ami nem megengedhető/. Csak azt a hibát követték el, hogy a Lélek szerepét Szentírás értelmezésre használták és a megértett összefüggéseket végrehajtották. Ahogy előző könyvemben fejtegettem, a Szentléleknek az egyén szempontjából van igazi szerepe, az Istennel való kapcsolattartásban a Szentléleknek jut kiemelkedő szerep. A kapcsolatban a legfontosabb dolgok, amelyeket hívővel, családtaggal, felebaráttal is gyakorolhat az ember, a következők: De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Gal. 5,22 Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése. Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által; Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja. 1 Kor. 12,7-11 A felsoroltak között nem találni olyat, hogy Szentírás, vagy Bibliaértelmezés lenne a Szentlélek ajándéka, adománya. A Lélek kijelenthet bölcsességet, mert megtalálja a párhuzamot a valóság és bibliaversek között. A tudomány beszéde pedig maga a tudás, amelyet egyes emberek szólnak másoknak, mert megértik, megjegyzik, felidézik, átadják, megtanítják azt másnak, hiszen egyéniségüket a Lélek arról az oldalról ajándékozza meg. A többi adomány sem olyan karizmát jelent, hogy a Bibliából megértett dolgot az értelmezőnek kellene megvalósítania, mint például az Új Jeruzsálem vagy Krisztus Ezeréves Uralmának megalapítása. A csodatévő erő sem erre irányul. A bölcsesség beszéde a megértésből táplálkozik. Itt tudok elképzelni olyat, hogy valamilyen újszerű tanítás prédikálása -a hívőknek és a hitetlen embereknek- aktivizálja a Szentlélek cselekvő hatalmát, mert a Lélekből származik. Ez nagyon hasonlít a mágikus-hipnotikus tudáshoz, de valójában Isten hatalmának valamilyen megnyilvánulása kíséri Isten emberének beszédét, amely a tartalomtól függ, nem az egyéntől. Ha ugyanis kicsinyes, csip-csup dolgokról bölcselkedik az ember, akkor Isten Lelke nem szólhat belőle. -24-

25 A katolikus egyházzal szakítani kívánó, századi összes fontos reformer vallási mozgalom áttekintése után, /Csak az irányokat vázoltam, mert például az anabaptista mozgalom három fő vonaláról szót sem ejtettem. Azon kívül a Luther Márton által 1546-ben elindított reformáció nem egy kőbe vésett dátum, amelyen túl senkinek nem jutott eszébe elszakadni a pápától, úgy mozgalmat szervezni, hogy a hívőket összetartó erő a megegyező hit, nem pedig a társadalmi hovatartozás./ meg kell említeni a katolikus egyház ezen időszakára eső, újdonsült szervezkedéseit, az egyházi lovagrendeket. Csak a két legfontosabb, évszázadokat túlélő keresztyén, harcos szerzetesrendről szeretnék rövid emlékeztetőt írni, amelyben érdemes arra koncentrálni, hogy a lovagrendek milyen tevékenységet végeztek, hitükben volt-e valamiféle válaszreakció a hivatalos egyházat kritizáló késő-középkori reformerek csoportjával szemben. Elsőként a johanniták rendje alakult meg Jeruzsálemben, 1080-ban. Céljuk volt, hogy a keresztes háborúban megsérült, beteg, szegény lovagok ápolása, gyógyítása biztosítva legyen. /Ebben egyáltalán nem vagyok biztos, mert az első keresztes háború 1096-ban indult a Szentföld megszerzésére./ A kezdetek 1050-ig nyúlnak vissza, amikor még Jeruzsálemben templomot és kórházat építhettek hogy megsegítsék a rászorulókat, bármilyen hitet is valljanak azok. A keresztes lovagok szentföldi háborújával a johanniták bekapcsolódtak a muszlimok ellen harcokba valamint a zarándokok védelmére keltek. A katonai tevékenység előírására először az 1155 körül íródott rendi regula lelhető fel. Vagyis a johanniták szerzetesi rendje biztosan nem a keresztyénség századi mozgalmaival szemben identifikálta /meghatároz/ magát. Spanyol földön álltak először csatasorba a johanniták, akiknek fekete köpenyük bal felső sarkán, a váll környékén fehér kereszt volt látható. A továbbiakban a keresztes lovagok háborúinak kimenetelétől függött a rend sorsa. A 13. század végén Ciprusra költöztek, majd hamarosan Rodosz görög szigetén kötöttek ki. A századi török hódítások nyomán végül Máltára kerültek, amelyet először letelepedésre alkalmatlannak találtak, de mindenképpen saját területeket akartak, ezért 1530-ban már itt létesítettek erődítményeket, valamint a fővárosban modern kórházat alapítottak. A szerencsétlen lovagrend még itt sem talált nyugalmat, mert 1798-ban Napóleon hadai szállták meg a szigetet. Csak 1834-ben Rómában alakulhatott meg remélhetőleg végleges helyén a Máltai Lovagrend, amely független állam! Mai korunkban 5 kontinensen vannak jelen, ami nem kis teljesítmény a tagú szerzetesrendtől. A Máltai Lovagrend címere: A rendtagok 3 csoportja 1. a lovagok, harcosok 2. a papok 3. fegyverhordók, betegápolók, mesteremberek. A nagymester birtokolta a legnagyobb hatalmat, Máltán például ő kormányozta a lakosságot. /1099-től, pápai mintára, feljegyzik minden nagymesterüket!/ A Keresztelő Szent Jánosról elnevezett lovagrend, különösen történelmének kezdetén igen gazdag és jelentőségteljes katolikus félkatonai szervezet volt. Hazánkban közismert helyi szervezettel rendelkezik, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. A probléma annyi az ilyen, a múltban harcos-katonai szervezetekkel, hogy ma élő és hitüket megválasztó tagjaik még büszkék is a múltra, amikor még támogatólag vagy közvetlenül felálltak a keresztes háborúkban harcoló lovagok mellé. Ha a 21. században csakis szociális és karitatív szervezet lennének, esetleg bocsánatot kérnének, vagy töredelmes lélekkel bűnbánatot tanúsítanának, az ember /és Isten!/ eltekintene és fölülemelkedne a múltban elkövetett embertelen -25-

26 tetteken. Hiszen voltak ők kalózok is, tárgyaltak minden középkori uralkodóval azért, hogy önálló területet kapjanak valamelyik országtól. Mindent egybevetve az ilyen szervezet létezése az emberben un-szimpátiát vált ki. A leghíresebb keresztyén katonai szerzetesrend a Templomos Lovagrend. A rend ban a keresztes lovagokból szerveződött. Krisztus Szegény Lovagjainak a jeruzsálemi Salamontemplom egyik szárnyát adományozták. Innen ered későbbi, széles körben ismertté vált nevük. A templomosok rendi szabályzata 1128-ban készült. A pápa mások számára is ritka kiváltságokban részesítette őket, ezért egész Európában befogadóan viszonyultak a lovagokhoz. A rend célja a hitetlenek elleni küzdelem és a zarándokok védelme a Szentföldön. Ezen kívül az életvitelük az egyházi szerzetesrendekével egyezett meg, ahhoz hasonló életet éltek. A lovagrend három csoportja a következő: 1. nehézfegyverzetű lovagok, a lovagtestvérek 2. fegyvernökök, a legnépesebb csoport, csatában ők voltak a könnyűlovas katonák 3. papok vagy káplánok A 3. réteg papjai csak a Szentföldön vagy rendházakban éltek, feladatuk a lovagok lelki életének gondozása. Csak a nagymesternek és a pápának tartoztak engedelmességgel! A templomos rend élén állt a Magister, ő volt a nagymester. A rend 3. számú embere a Marsall volt. A templomos címer: Eredeti századi A templomos rend virágkorát a 13. században élte. Csak a pápa rendelkezhetett felettük, sem egyházi, sem világi hatalmaknak nem tartoztak elszámolással. Gazdagságuk országok királyaiéval vethető össze! Rendházaik, birtokaik mint állam az államban működtek. Ez a rend őrizte az ún. torinói leplet. A 14. században a lovagok szembe kerültek a Francia Királysággal. Szép Fülöp francia király egyetlen éjszaka alatt elintézte a lovagok további sorsát: lefoglalta a rend vagyonát, tagjait bebörtönözte, koholt perek, eljárások kezdődtek ellenük. A templomosok nagymesterét máglyán égette el. Kínzásokat kellett elviselniük, amelyben egymás ellen vallatták a rend tagjait és kínjaik közt a templomosok bevallották az ördöngösség bűnét, amely szinte biztosan nem volt igaz. A rend hatalmas vagyonának java része a francia király markát ütötte. A templomosok rendje a 20. században /1979/ újjászerveződött, valódi történelmi és leszármazási kapcsolat nélkül, amely szerveződést a pápa sem hagyott jóvá. Ők 10 országban vannak jelen, adományokból és saját tevékenységből tartják fenn magukat. Portó székhellyel, működik egy kis portugál közösség, amely az 1312-ben teljesen elpusztított lovagrend egyenesági leszármazottságát szeretné elismertetni a Vatikánnal. A minitanulmány végén bemutatott egyházi, vallási irányzatokban közös, hogy olyan távol állnak Krisztus Országától és az Atya Isten rendeléseitől, amelyet egy óvodás gyerek is könnyűszerrel meg tud ítélni. Ahhoz, hogy mindenféle tanokat meg tudjon ítélni az ember, ahhoz viszont sokat kell olvasnia a Bibliát. Nem azért, mintha a legtöbb reformgondolat nagyszerű, alapvető, lényegi kérdésekkel foglalkozna, hanem mert a múltban apróságokkal, semmiségekkel próbáltak kitörni a nép nincstelenségben felnövekvő, de eszes fiai. Egy okos, bár minimalista ötlet karöltve a tanulással és vándorlással sikert jelenthetett a középkori kasztrendszerből való megmenekülésben. Gondoljanak például a halottakért mondott imára, amely bebizonyítható bibliai igazság, de a keresztyén szellemiség oly annyira másról szól, hogy az eredeti ötlet igaz, de súlytalan -26-

27 gondolatnak vehető. Csekély igazságtartalmú, általában rituális hittételek tucatjairól kell dönteni Jézus Krisztus tanítványainak, mert a középkorban a vallási gondolkodók ezzel kezdték ki a hivatalos egyházi tanításokat. Viszont amit megfogalmaztak, az örök érvényű igazság! Korunkban az emberiséget, magát az ember személyiségét érő hatások olyanok, hogy most van itt az ideje a létezésről, az élet értelméről, céljáról, Jóról, Gonoszról, az egyetlen igazságról, a jövőben való életről, Isten parancsolatairól és más hasonlóan fontos kérdésről elmélkedni. Ezért van az, hogy a Biblia ordító igazságai csak ma kerülhettek a figyelem középpontjába; gondoljanak az Isten által a hébereknek adott parancsolatokra, amelyek időtálló erkölcsi szabályoknak bizonyulnak, csak eddig a világ úgy működött, hogy senkinek eszébe sem jutott a szabályoknak megfelelően élni. A Bibliában megfogalmazott lelki életre vonatkozó örök érvényű igazságok pedig csak napjainkban táplálják az azt éhező világi és egyházi embert.: De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain; Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék. Zsolt. 103,17-18 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek. Zsolt. 119,47 Nyomorúság és keserűség ért engem, de a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem. Zsolt. 119,143 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét. Péld. 7,2 Az igének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi. Péld. 13,13 A ki megtartja a parancsolatot, megtartja ő magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal. Péld. 19,16 A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Préd. 12,15 És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik őt félik. Luk. 1,50 Az ordító igazság az, hogy isten parancsolatai jelentik az életet az embernek. A rendeletek gyönyörűségesek, ezért szeretni is lehet és akkor biztosan megtudja tartani azt Krisztus követője... A késő-középkorban megszületett egyházi lovagrendek nagyon kevés keresztyéni életszabályt vallottak magukénak. Az elesett emberek gyógyítását lehetne mentségükre felhozni, De ha a templomosokra gondolunk, akkor azt ne tévesszük szem elől, hogy ők a harcokban megsebesült katonákat istápolták azért, hogy újból hadrendbe állíthatók legyenek és a keresztes háborúkban megöljenek mindenkit akit a katolikus egyház eretneknek tartott. Ebbe a körbe tartoztak a muszlimok, az önállósulni akaró keresztyének, keresztyén államok, sőt valamennyi országban falvakat égettek fel és gyilkolták le az ott élőket, ahol a keresztes had vonult a Szentföld irányába. Még hazánknak is problémát jelentettek a keresztesek zsákmányért lihegő fosztogatásai. /a 4. keresztes hadjárat leigázta Konstantinápolyt és megalakította a Latin császárságot./ A 13. század elején gyermekekből álló keresztes hadsereg szerveződött, akik szerint azért volt szükséges gyermekseregből álló haderővel támadni és visszafoglalni Jeruzsálemet, mert ők még ártatlanok, mentesek a világi bűnöktől, ezért küldetésüket majd biztosan siker koronázza! A Franciaországban verbuválódott gyerekek az Alpokon keresztül indultak a Szentföldre, ahonnan azok sem jutottak élve haza, akik időközben meggondolták magukat, de az Alpok embertelen viszonyi legyőzték a gyerekeket. Az Alpok megpróbáltatásai után még életben maradott gyerekek két hajóval a Földközitengeren haladtak Jeruzsálem felé. Az egyik hajó elsüllyedt, a másik hajót arab kalózok ejtették foglyul és a gyerekek végül a rabszolgapiacon kötöttek ki! Keresztes hadjáratot folytatottak a teuton lovagok is a Baltikum elfoglalásáért, sőt a magyar királyok is keresztesekkel harcoltak a Balkánon. Ezért gondolok úgy az egyházi lovagrendekre, amelyben egy csöppnyi emberi sincs, nemhogy előnyei, vagy pozitív vonási lehetnének. A bogumil és kathar eretnekség valljuk meg, nem -27-

28 véletlenül vált a katolikus egyháztól üldözötté. Egy gramm értékes dolog nem mutatható fel tevékenységeik között, de a hitükben sem. A gnosztikus tanok sokkal jobban merítenek Kelet misztikus, bálványimádó, ősöket és démonokat imádó kultikus hagyományaiból, mint a Biblia Istenének rendeleteiből. A gnosztikusok mindig is annyira távol voltak az Úrtól, hogy keresztyéni motívumok hangsúlyozására azért volt szükségük, hogy Európában félrevezessék az uralkodókat, királyokat, hogy ennek hatására valahol egyáltalán letelepedhessenek. Az igazi tudás tana szerint nincs is szükség egy teremtő Istenre, mert az ember önmagát válthatja meg azzal, hogy megismeri a világot, a benne lévő igazságot. Szerintem arról tudni, hogy az emberben létezik az igazság, a 0-nál mégis többet ér, ha elfogadjuk azt, hogy miután azt megtalálja az ember, rá kell jöjjön, hogy Istenre van szüksége, hogy az igazsággal élni is tudjon. De a gnosztikusok erről hallani sem akarnak. Olyan ez, mintha valaki a saját döntése szerint félúton megáll és ezért mást tesz felelőssé. Ez a kis vallástörténet annak kapcsán került megírásra, hogy a folytonosság mennyire nem jellemzi a középkorban megszülető, majd követők nélkül megszűnő vallási mozgalmakat. A biblikus gondolat később -néha évszázadok múltán- felvetődött valamelyik Vatikánnal teljes egészében szakító, ma már történelmi egyházakhoz sorolható újabb keletű egyházban. Ennek okairól néhány gondolatot olvashattak. Amit mindenképpen szeretnék kiemelni, hogy a reformáció során megalakuló egyházak nemegyszer őskeresztyéni elvekig nyúltak vissza. Ami egyébként lehetetlenség, nem tudjuk, mi jellemezte az 1-2. századi, világtól elkülönült tanítványi életet Krisztus követőinél. A 16. századtól egyre jobban számított a Szentírás szövege, amit a reformerek az apostoli tanok felelevenítésének, reneszánszának tartottak. Ezért Krisztus tudománya ténylegesen teret hódított, meg aztán a világban is nagy lendülettel terjeszkedett a katolicizmus és a megreformált keresztyénség is. A Jó Isten diadalmenete kezdődött el, de csak félig! A reformáció során kialakult evangélikus keresztyénség, kálvinizmus, anglikanizmus, baptizmus, adventizmus, metodizmus, unitarizmus és az új-protestáns karizmatikus irányzatok felszínének elemzésével az ember rá is döbbenhet, hogy túlságosan emberi gondolatok szerint épül fel a megreformált keresztyénség. A pogány és újpogány vallások mindig is dacoltak az Isten ihlette iratokkal, mert vallásos személyeik saját eszük és elképzeléseik szerint hittek Krisztusban. A reformációnak a legtöbb esetben sikerült lehasítania a gnosztikus és agresszív tanokat a keresztyénségről. De a történelem újkorában már százszámra léteztek hittételek, amelyek igaz vagy hamis voltáról, az egyház hitvallásáról összefoglalót kellett készíteni. Az ilyen hitvallásokat tanulmányozva azt tapasztalni, hogy egy kicsi ebből, egy kicsi abból jellemzi a modern egyházakat. Nem azért mert egyáltalán nem is gondolkoztak, hanem azért, mert ha dönteniük kellett akkor magukhoz mérték a hittételeket. A modern kori keresztyén vallások jól visszatükrözik alapítójuk egyéniségét. A protestáns vallásokat megalapozó teológia: Az öt "Sola": Sola gratia: Egyedül kegyelemből igazulhat meg az ember Isten előtt Solus Christus: Egyedül Krisztusban van üdvösség Sola fide: Egyedül hit által lehet elfogadni a Jézusban felkínált üdvösséget Sola Scriptura: Egyedül a Bibliából ismerhető meg Isten kijelentése Soli Deo Gloria: mindenért egyedül Istent illeti a dicsőség Eredendő bűn: Az ember a paradicsomi bűneset óta bűnben születik, és megváltásra szorul. Egyetemes papság: Isten és ember között nincs szükség közbenjáróra, az egyetlen közbenjáró Jézus Krisztus. Két sákramentum (szentség) létezik, ezek a keresztség és úrvacsora. Eleve elrendelés: Isten eleve elrendelte, hogy kik jutnak el a Krisztusba vetett üdvözítő hitre. Ez a tanítás nem determinizmus, nem fátum /végzet/, hanem Isten hatalmára és megelőző kegyelmére mutat rá. -28-

29 Ha én kegyelmes vagyok az egyik alám beosztott munkatárssal való viszonyomban, ez az illető igaz emberré válik? Sokkal inkább akkor, ha olyan tetteket hajtok végre az ő érdekében, amelyből érezheti, hogy könyörülettel viseltetek iránta! Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba. Zsolt. 43,3 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. Zsolt. 73,24 Kezeinek cselekedetei hűség és igazság; minden ő végzése tökéletes. Zsolt. 111,7 Áldások vannak az igaznak fején; az istentelenek szája pedig erőszaktételt fed be. Péld. 10,6 Az ő cselekedetiből ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az ő cselekedete. Péld. 20,11 A ki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti vetésteket és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét, 2 Kor. 9,10 Az újszövetségben kevesebb hivatkozást találtam, mert nagyon az emberi, református tanokhoz lett igazítva a fordítás. Az idézett versekben közös, hogy arról szólnak, Isten nemcsak kegyelmét gyakorolja, s elfogadóan, de passzívan viszonyul az őt félő, tisztelő, szerető emberek iránt. Cselekszik is értük, hogy igazságosak legyenek. Mert ha az emberek meg is tapasztalják az irgalom tulajdonságát a Mindenhatótó részéről, akkor semmi sem akadályozhatja meg őket abban, hogy Isten rendelései szerint, igazságosan éljenek. A Szentlélek által Jehova Istennek minden emberrel kialakulhat közössége és Istentől magától közvetlenül is kijelentéseket kaphat. Ez ellentmondó igazság a Sola Scripturával! Az öt kizárólagos igazság, vagyis sola mindegyike féligazság, még ha tételesen nem is kritizálható mind az összes kijelentése. /Például 2 Krón 17,5; 2 Krón 32,27; Eszt 5,11/ Az eredendő bűn kitaláció. A papságra szükség van, de nem mint közbenjáró osztályra Istenhez. Az Isten szervezetében betöltött vezető szerep miatt van szükség egy irányítási feladatokat ellátó csoportra, akik az isteni parancsolatokat példásan cselekszik. A hébereknek miért adott isten olyan parancsolatot, hogy Lévi nemzetsége a templomban szolgáljon!? Az eleve elrendelés pedig lejáratja a keresztyénséget. Néhány újkori keletkezésű, történelmi egyház jelképe: Szlovákiai Református Keresztyén egyház Luther-rózsa Evangélikus egyház jelképe Magyarországi Unitárius Egyház -29-

30 A továbbiakban Pál apostol korinthusiakhoz írt levele 3. fejezetének versétől szeretném folytatni a csapásiránynak megfelelő munkát, a szövegelemzést. Jézus Krisztus személye lehet az alapja a keresztyén vallásnak. A képletesen használt háznak az alapja nem a megdicsőült Jézus Krisztus, nem a földi szolgálata során hirdetett tanítása, vagy valami gyökeresen más, ami nem a felkent Jézus Krisztus. A felkenetés szertartása a héberek idejében a királlyá avatás hivatalos, Isten előtt csakis egyedüli legitimnek elismert szokása volt. /Áron leszármazottait, a papokat is felkenték/ Jézus Krisztus Királlyá avatása és Királysága megalakult az i.sz 1 században! (Jézus mondja) Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén. Mát. 21,5 Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét Luk. 4,18-19 A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig valának: az időtől fogva az Istennek országa hirdettetik, és mindenki erőszakkal tör abba. Luk. 16,16 Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való. Ján. 18,36 Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa. Luk. 11,20 Tisztában vagyok vele, hogy temérdek vers beszél Istennek az eljövendő országáról, de ha Isten felkente Jézust és nem csupán pappá szentelte őt, akkor a felszentelt királynak ország is dukál, nemde? Isten Országa eddigi ismereteim szerint a Föld bolygóra alászálló Mennyország egyesüléséből áll elő. (Ezék. 36,35; 37,25-27; Jel. 21,1-2; ) Ezekkel ellentmondani látszik Jelenések könyve 11. fejezet 15, 17. verse. Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, a ki vagy és a ki valál és a ki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted. Jel. 11,17 A magyarázat azért szükséges, hogy ne legyenek az emberben kétségek, de az olvasottak biztosan nem vezetnek ellentmondáshoz. Jézus Krisztus király lett már i. sz. 30-ban, csak az országát megtámadták, 'erőszakkal törtek abba'. Krisztus Országát kifosztották, annak igazságát kiforgatták a farizeus, írástudó, szadduceus egyháziak és a világ országai is lehetetlen helyzetet teremtettek Krisztus országlásához. A 20. század közepén Izrael megalakulásával egyre hihetőbbé válik, hogy a prófécia teljes egészében valósággá lesz, mert Isten Országa a mai Izrael területén fog megalakulni! Isten sátora ott fog tartózkodni, a Menny alászáll az újraegyesült és minden értelemben felépült Izraelre. (Ezékiel 36, 37. fejezet) Ezt az írást sem olvastátok: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő; Mk 12,10 Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; 1 Pét. 2,7-30-

31 Jézus Krisztus a szegletkő, amely az egyházban betöltött szerepét jelenti. A szegletkő valamikor egy olyan kb. egy láb hosszúságú kocka volt, amelynek felső lapjába egy keresztet véstek, faragtak. A szegletkő két falat a találkozásánál fogott össze. Az építőelemek legfontosabbika tehát a sarokkő volt, amit megfelelően ki kellett faragni, mielőtt az építkezésben felhasználták. Az építkezésben a ház alapja is fontos, de a szegletkő kissé más jellemzőre akar rámutatni Krisztus státuszát illetően! A legfontosabb építőelem hiányában az épület szilárdsága szenved kárt. A korinthusi levél versében emlegetett fundamentum utalhat a szegletkőre, amelynek hiányában az ókorban instabil épületeket építettek. Más szegletkövet pedig senki nem vethet, mint a Királyság uralkodóját, amely Jézus Krisztust jelenti. A 13. versben az épületről van szó, amely tehát az ember teste, amelyet a tűz megpróbál. Miféle tűzről lehet itt szó és más bibliaversekben említett tűz mit jelenthet? A kereszthivatkozások az alábbiak Dániel 11,35; Zakariás 13,9; 1Péter 1,7; 1Péter 4,12 Minden idézett igehely nagyon más szövegkörnyezetben ír a tűzről és a megpróbáltatásról, úgyhogy csak a tűz általi próbát érdemes megfejteni! A nemesfémek mindig ötvözött formában fordulnak elő, még a tudatos emberi tevékenység során sem lehet 100% tisztaságú nemesfémet előállítani. Ennek a ténynek az ismeretében meg is érthető a 12. vers. A nemesfémek sem lehetnek eléggé tiszták, az éghető anyagok pedig végképpen kevésnek bizonyulnak a tűz pusztító erejével szemben. A nemesfémek puhák, képlékenyek, jól alakíthatóak, csupán az olvadáspontjuk nagyon magas. Ilyen tulajdonságok miatt lehettek kiváló értékmérők a múltban és akár a jelenben is. A fémpénzekre gondoljanak! A tűzzel való próba a Bibliában arra utal, hogy az embert alakítsa, megtisztítsa személyiségének az értéktelen, szennyező, kényszerűen benne lévő ötvözőanyagaitól. Nem akármilyen próbákat kell kiállni azért, hogy az ember tisztább legyen, mint a 'tűz által kipróbált arany'. Ma már általános, hogy az arany tisztasága 99,9%-os, de ettől még sokkal tisztább értékeket is elértek már. Péter 1. levelében a nagyon megbízható hitről van szó: Hogy a ti kipróbált hitetek, a mi sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor; 1 Pét. 1,7 Mivel az 1 Korinthus 3. fejezet elejétől végéig a testiekben élő tanítványokhoz szól. Ezért a 13. vers tűzpróbája a keresztyén ember testét, mint Isten templomát /16. vers/ fogja elpusztítani, avagy az ember testestül-lelkestül megmenekül. /15. vers/ A tűz tehát vagy elpusztítja vagy megtisztítja az embert. A 14. versben olvasni, aki megmarad, jutalmát veszi. A királlyá felkent Krisztus eddigi tetteit megértő, elfogadó ember képes a saját testét is megregulázni. Ezt meg kell tudnia oldani valahogyan, mert akkor az ember munkája oda veszik majd. A 15. vers szerint lesznek olyan tanítványok is, akik a tűzpróba során kárt vallanak, de megmenekülnek, üdvözülnek. Mivel a tisztítótűz tantételének alaposan utánanéztem, ezt a magyarázatot el is vethetem, mint a vers mondanivalóját. Az egész tisztítótűz tanban éppen ez az igehely számít a legfontosabb hivatkozásnak! Ahhoz azért elég gyengécske. Arról van szó, hogy miután a tűz elpusztítja egyesek munkáját, amely életének, személyének testi oldalát jelenti, mégis megmenekül. De az új Földön nem lesz képes emberként élni, mint aki test+lélek egységben élhet egy örökkévalóságon át. Valamiféle mennyei, szellemi lényként azonban Isten Országának lakosa lehet. Maga a test+lélek képlet is nagy változáson fog átmenni, mert a Földet elárasztó mennyei energiát a mostani ember nem képes túlélni. Egyetlen ember sem láthatta még Isten arcát, úgy hogy életben is maradjon. De az új világban ez meg fog változni, az új teremtésműben fogant ember teste és lelke a nagy energia közelében való életre lesz áthangolva. Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén. 2 Móz. 33,20 Többé nem rejtem el orcámat előlük, mert kiöntöm lelkemet Izráel házára - így szól az én Uram, az ÚR. Ez 39,29 MBT. -31-

32 A 17. vers újra megerősíti, hogy aki Isten temploma ellen vét, amely az ember teste, Isten is megrontja azt az egyént, hiszen a hívő ember teste, mint templom, nem az ember építménye, az is Isten alkotása. A 18. verstől a fejezet végéig olvasható levezetés éppen azért íródott, hogy bizonyságot tegyen Isten mellett, akinek minden és mindenki a tulajdonában áll. Másféle okosság csak az emberek csalárdságából származhat, amivel ideig-óráig magát becsaphatja /18. vers/. Hiábavalóság olyan dolgokkal foglalkozni, ami nem a szent ügyet szolgálja és végső soron az ember asztalára hoz dicsőséget. Itt a Földön, már 1 év múlva sem emlékeznek mások az emberek nagy tetteiről, amelyek azért fontosak lehetnek az ember önképében, önérzetében. Isten azonban minden tettet feljegyez, amit az ember a szent ügyért végez, beleértve az ő hatalmának eljövetelét elősegítő minden apró momentumot. /20. vers/ -32-

33 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele 4. fejezet A KORINTHUSI GYÜLEKEZET VISZONYAINAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA AZ APOSTOLOK TÚLÉLÉSÉÉRT FOLYTATOTT KÜZDELMÉVEL 1. Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. 2. A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék. 3. Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat. 4. Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél, az Úr az. 5. Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete. 6. Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti érettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette a mi írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen. A sáfár volt az anyagi javak felügyelője, gazdatiszt, ispán az ókori, középkori társadalomban. A sáfárra, vagyis az apostolokra lett bízva az Isten titkaival való rendelkezés. Megbízatásukban úgy kellett intézkedniük, hogy Istenhez hűek maradjanak. /2. vers/ 'Isten titkai' az apostolokkal és a cselekvéseikkel kapcsolatos dolgokat jelenti. Azokat, amelyet Isten a 4 evangéliumban és az újszövetség egyetlen iratában sem ismertetett meg az egész emberiséggel. Olyan titkokról lehet szó, mint például az apostolok tartózkodási helye, a gyülekezetek megalapításának módja, a gyülekezeten belüli konfliktusokról való ismeretek és azok elrendezése, a gyülekezetben élő emberek múltjának ismerete, az elkövetett bűnök kibeszélése másoknak... Azért írtam néhány példát arra, mire is gondoljanak, ha Isten titkairól olvasnak. Mert ha Isten könyvet írat némelyekkel, akik ihletése alatt elkészítették azokat az iratokat, amelyek az embereknek elmondják Isten üzenetét, miért kellene azt feltételezni, hogy néhány könyvet nem is íratott meg, vagy csak beavatott emberek birtokolhatnak, amelyek a többség számára elrejtett, ihletett iratok. Az emberek között ez valószerű viszonyulás egymással szemben, de Istennél minden másképpen működik. Én találtam olyan bibliai verseket, ahol nem kérdéses, Isten célja az, hogy jót tegyen az emberrel. Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem. 2 Sám. 22,20 Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm. Zsolt. 30,6 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi. Péld. 16,7 A 3. vers érthetőbbé tétele után lehetséges igazán elemezni, hogy Pál apostol hogyan viszonyult az ítélkezéshez, amikor az ember jót vagy rosszat akar megkülönböztetni egymástól, lehet hogy magában, de lehet másban, vagy mindenféleképpen. Egyáltalán nem törődöm azzal, hogy ti mondtok felőlem itéletet, vagy más emberi bíróság. Hiszen önmagam fölött sem itélkezem. 1Kor 4,3 Békés-Dalos Szent Pál láthatólag semmiféle osztályozást nem vett komolyan, amelyben emberek, még ha azok keresztyének is, besorolják őt Krisztus Jó vagy Rossz követőjének. Azért gondolkozott így, mert nem érezte magát bűnösnek, illetve tudta, hogy nem követ el olyat, amiért vádolni kellene őt. A 4. versben Pál azért megfogalmazza, hogy nem az önmagáról gondolt dolgok, érzések miatt igaz ember ő, hanem Isten igazolja és vizsgálja meg őt, amelyben kizárólagosan hinnie kell. /Csia Lajos fordítása nyomán/ A 4. versben olvasható megigazulás tehát nem az ember ítéletektől való -33-

34 megszabadulása által következik be. A személyiség szabadságát jelentheti a semlegesség, de az Úr tekint igaznak embereket: Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint. Tit. 3,7 Nem vaktában választ magának igaz embereket Isten, akik emiatt nem is tesznek azért, hogy megigazuljanak, de azt el kell fogadni, hogy a megigazulás döntő momentuma az isteni kegyelem. Már csak azért is kegyelemből válhat az ember igazzá, mert ha mérlegre tennék a tetteit, akkor a rossz oldalra billenne el a mérleg. Erre Pál apostol élete az egyik legjobb példa. Aki aztán lehet hogy megfordította az arányt, de más emberek, akik életük végén térnek meg Istenhez ezt nem tudják megtenni, ezért csakis Isten kegyelme mentheti meg őket. Az 5. vers érthetőbben így fordítható: Az Úr az én bírám. Azért idő előtt, míg az Ur el nem jön, ne ítélkezzetek. Ő majd kideríti a sötétség titkait s feltárja a szívek szándékait. Akkor aztán ki-ki Istentől nyer dicséretet. 1Kor 4,5 Az apostol tehát nagyon ellenzi az emberek bíráló, ítélkező hajlamát. Mint a test cselekedeteihez tartozó dolog, szinte üldözendő magatartás a keresztyén embernél, amikor az ember elítéli társait. Isten viszont képes és meg is teszi, hogy igazságos ítéletet mondjon, amikor visszatér. Szemben az ember viszonyításon alapuló igazságával a Teremtő elfogultsággal nem vádolható. Ítéletet ül és akkor az ember minden titkolt dolga a felszínre kerül, kiderül az is, ki milyen szándékból cselekedett! Isten angyalok milliárdjaival figyelteti az embert, kívül-belül vizsgálnak minket az angyalok, ezért tud Isten mindent alaposan nyilvántartásba venni. És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala; Jel. 5,11 Ez a szám vagy 101 millió, vagy pedig 100 billió. A 6. vers elmondja, hogy Pál apostol példaképpen beszélt, mikor Apollóst és magát hozta fel a korinthusi gyülekezetnek. Nem azért, hogy magukra vegyék az írottakat, vagy dicsekvésből, hanem az ő érdekükben látta jónak ezt így megírni Pál apostol. Bár az apostol mindkét véleményt idejében igyekszik semlegesíteni. Kimondja, hogy az iménti példa tanulságképpen szolgál a gyülekezetnek. A 6. vers második része a bölcselkedés formájáról ír valamit. Két dologra is gondolhatunk, ahogy a fordítók is többféle értelmezésben adták vissza ezt a mondatot. Az egyik szerint ne legyen az ember okoskodó, aki mindig figyelmezteti társait, hogy az írás szerint adott szituációban hogyan kellene viselkedni, tehát hogyan alkalmazza valaki az írást. A másik gondolat szerint az ember ahhoz tartsa magát ami írva van, emiatt nem lehet alapja felfuvalkodásának. Mindkét dolog valós, életszerű emberi beidegződés, helyet adhatunk mindkét elgondolásnak, attól függetlenül, hogy csak az egyik, csak valamelyik elmélet az igazság. Még a teljes világosság elérése után is lábjegyzetet érdemel a másik vélemény! KORINTHUS TÉRJEN ÉSZRE ÉS KÖVESSE PÁL APOSTOLT 7. Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna? 8. Immár beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk. 9. Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek. 10. Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti dicsőségesek, mi pedig gyalázatosak. 11. Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is, 12. Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük; -34-

35 13. Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig. 14. Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek. 15. Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által. 16. Kérlek azért titeket, legyetek az én követőim. 17. Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hű fiam az Úrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok. 18. De mintha el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek. 19. Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az úr akarándja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét. 20. Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben. 21. Mit akartok? Vesszővel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek lelkével? A 7. vers megkérdezi az olvasótól, hogy milyen alapon dicsekszik. Ügyes és nem bántó, ahogy az apostol kezeli a korinthusban kialakult mentális állapotokat, mert a hívek dicsekedni kezdtek egymásnak Istentől kapott ajándékaikkal. Ezért kérdi meg Pál, hogy miért kell más dolgával büszkélkednie egy keresztyénnek! Ugyanilyen okból szokták az emberek elfelejteni, életük honnan indult el, milyen körülmények között éltek valaha. Szinte biztos, hogy más ember segítségével jutottak előre, de körükben a legjobban hangoztatott nézet az, hogy mindenki saját mesterségének a kovácsa, vagyis mindenki maga munkálódjék azon, ahová el akar jutni, amivé szeretne válni. Nyilvánvaló, hogy véleményével önmaga szerencsés voltát szeretné bebeszélni magának, de ezt nyugodtan megtehetné az otthon csendes magányában, ahol senki nem érti félre az egyébként nagyon kifordítva elhangzó intelmet. A 8. vers elejének gúnyolódása /kognitív disszonanciának is nevezhető, annak is beillik/ után a korinthusiak érzelmére hatással, térítő szavakat is mond az apostol. Amit folytat a 9. versben is, amely a fejezet legfontosabb mondanivalóját hordozza. Isten az apostolok munkájával fejezi be az emberek megszólítását, az embert üdvözítő tervét elvégezteti velük, akik az egész lakott Földön hirdetik Isten Országának eljövetelét. Ilyen értelemben állította Isten utolsókul az apostolokat és a térítő, hirdető munkát. Isten véletlenül sem akarta, hogy apostolai pont ebben a munkában vesszék életüket. Az utolsó helyeket valahol, valamikor a halálra ítéltek foglalták el, csak ennyiben van szó erről. Ennek ellenére a világ és az angyalok csodájára járnak annak, amit az apostolok művelnek. Senki nem gondolja az utolsónak besorolt emberekről, hogy valami különlegeset képesek tenni, nemhogy azt, hogy ők Isten tervének végrehajtói. A 10. versben az író a gyülekezeti hibákat úgy mutatja be, mintha erről szó sem lenne, sőt minden példásan jellemezné a korinthusi híveket. Ezzel visszatér a 8. vers gúnyos hangulatához. Majd a szerző 11. verstől a keserves valóság részletezésével próbál tükröt állítani a korinthusiak elé. A 13. versben éri el tetőpontját a szembeállítás, miszerint az apostolok és társaik a világ szemete, söpredéke, mert megvetést kell elszenvedniük. A 14. vers magyarázólag van a a megelőző 3 vershez csatolva, hogy a korinthusi hívek a szavak mögötti igazságra figyeljenek, még ha Pál apostol a meggyőző közlés módszerével is él. A 15. versben szereplő atya szó nagyon zavaróan hat az értelmezésre. Mert Jézus nagyon határozott volt, amikor kijelentette: Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van. Mát. 23,9 Viszont minden fordításban atyáról írnak az 1Kor. 4,15-ben! Kivéve az egyszerű fordítást. Ha ebben sem lenne normálisan lefordítva a mondanivaló, én akkor is hangsúlyoznám, hogy fordítási hiba van a kérdéses versben, éppen Jézus mondata alapján. Mert lehetne akár tízezer tanítómesteretek is a Krisztusban, de édesapátok csak egy van. Mert a Krisztus Jézusban én lettem a szellemi édesapátok, hiszen az örömhírt tõlem -35-

36 hallottátok. Egyszerű fordítás Az atyafi szó jelentése testvér, rokon, felebarát, mégis megérthető belőle egy fontos dolog. Az atyafi olyan szellemi testvért jelent, amely utal a tanításra két fél között, és használattól függően annak iránya is meghatározható. De Jézus azért nyilatkoztatta ki, hogy csak a mennyei Atyát illeti meg a szóhasználat és a tisztelet, mert emberek képesek vakon követni egy zsarnokot, illetve befolyásos embert keresnek, hogy egyéniségüknek megfelelően alárendelt viszonyt alakíthassanak ki. Pál apostol szerintem annyit akart megfogalmazni ebben a versben, hogy az embernek lehet bármennyi tanítómestere, mert azok csak oktatják-tanítják őket, de lelki-szellemi viszonyban csak egyetlen emberrel álltak bensőséges viszonyban. Az ilyen kapcsolatban mindig több rejlik, mint oktatás! Pál kéri is a keresztyéneket, hogy legyenek az ő követői, hisz csak emlékezniük kell az örömteli kapcsolatra. Pál segítségére szolgál Timótheus, akit szintén Pál vezetett Istenhez és Krisztushoz. Ő a 'hű fiú'. Timótheus eszükbe juttatja Szent Pál útjait, amelyet a tanítványok jól ismertek, de idővel megkopott bennük Pál hitének és útjának emlékképe, a krisztusi útért vállalt eszme háttérbe szorult, meghomályosodott, de Pál életének legújabb történései újra lelkesítően hathatnak a korinthusi tanítványokra. /17. vers/ A vers egy utólagos eligazításra hasonlít, amire bizonyos esetekben szükség van. Egyes korinthusi keresztyének különleges, nagyszerű embernek képzelték magukat, de Pál megígéri, hogy megtudja milyen erővel lehet valaki büszke és beképzelt; több, mint mások. Isten országa erőben, energiában fogant, nem aszerint, mit mondanak az emberek. A különböző tanítók szerint Isten Országa a szívben van, vagy az emberek között, mások szerint majd Krisztus alapítja meg, ha a többi ország uralkodója legyőzetik. Amikor a farizeusok megkérdezték Jézustól, mikor jön el az Isten országa, azt felelte nékik: Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember megfigyelhesse; azt sem mondják majd: íme, itt vagy amott van; mert az Isten országa már jelen van tiköztetek. A tanítványoknak pedig azt mondta: Eljön majd az idő, amikor az Ember Fiának napjai közül legalább egyet kívántok látni, de nem fogtok látni. És azt mondják majd néktek: íme, ott van! Íme, itt van! Ne menjetek oda, és ne kövessétek az olyan embereket. Luk. 17,20-23 Dr. Budai Gergely Nagyon nehezen megérthető amit Jézus Krisztus a visszajöveteléről és Isten Országának megalakulásáról mondott. A királyt, aki Jézus Krisztus, már felkente Isten, azt viszont ember nem tudja megfigyelni, amikor az országlás elkezdődik! Itt a Földön a királyság és intézménye egyelőre nem látszik. Mindent összevetve ez azt jelenti, hogy Isten Országa már jelen van, Jézus felkenését követően megalakult a királyság. A király visszatérését viszont minden szem meglátja: Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Jel. 1,7 Legutoljára az előre elkészített mennyei Jeruzsálem ereszkedik alá és Isten lakhelye az emberek fölött lesz. Ezék. 37,27-36-

37 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele 5. fejezet KORINTHUS GYÜLEKEZETÉNEK TENNIVALÓJA A BŰNÖS ÉLETET ÉLŐ TESTVÉREKKEL 1. Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, a milyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye. 2. És ti fel vagytok fuvalkodva, és nem keseredtetek meg inkább, hogy kivettetnék közületek, a ki ezt a dolgot cselekedte. 3. Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, a ki ekként ezt cselekedte, 4. T i é s a z én lelkem a m i Urunk J ézus K risztusnak n evében e gybegyűlvén, a mi U runk J ézus K risztus hatalmával 5. Átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr Jézusnak ama napján. 6. Nem jó a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja. 7. Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk. 8. Azért ne régi kovászszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában. 9. Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok. 10. De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek. 11. Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. 12. Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet? 13. A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül. Korinthusban, akárcsak más gyülekezetekben, Pál apostolnak rettenetes bűnökről kellett értesülnie. Nagyon megviselhette őt, hogy annyi munkát fektetett bele, hogy gyülekezeteket alapítson a Római-birodalom távoli területein és most az őt személyesen ismerő emberek elfordultak az igazságtól. Pál apostol pedig a gyülekezeti rendnek megfelelő büntetés kiszabásán elmélkedett és írta meg azt a Korinthusiaknak. A gyülekezetben vérfertőző kapcsolatokról is hírek hallatszottak, de a paráznaság is általános dolog volt körükben! /1. vers/ Nem is érti az apostol, hogy a többiek miért nem cselekedtek a bűnösökkel az írásoknak megfelelően, de legalább szomorkodhattak volna azon, hogy az ő közösségükben ilyen állapotok vannak. E helyett némelyek felfuvalkodtak büszkeségükben. Valószínűleg azok, akik a bűnöket elkövették. Hit és cselekedet szinte mindig együtt jár. Szent Pál ugyan nem tartozott a korinthusiak közösségéhez, de az ítéletet meghozta a bűnösökkel kapcsolatban. /3. vers/ A levél szerzője hangsúlyozza, ő jelen van Korinthusban, mert lelkileg egybetartoznak Krisztusban. Az 5. versből kiolvasható tantétel radikálisnak számít a keresztyének, de még a zsidók körében is. Ezért, hogy az olvasó ne gondoljon engem szadista hajlamúnak, néhány angol nyelvű bibliafordítást idéznék, hogy abból szűrjék le, mi a teendő a keresztyének körében előforduló súlyos bűnök esetén! To deliver such one to Satan for the destruction of the flesh, that the spirit may be saved in the day of the Lord Jesus. Webster's Bible -37-

38 That this man is to be handed over to Satan for the destruction of the flesh, so that his spirit may have forgiveness in the day of the Lord Jesus. Bible in Basic English Az ezt az embert át kell adni a Sátánnak a hús rombolásáért to deliver such a one unto Satan for the destruction of the flesh, that the spirit may be saved in the day of the Lord Jesus. American Standard to deliver up such a one to the Adversary for the destruction of the flesh, that the spirit may be saved in the day of the Lord Jesus. Young's Literal Version kézbesíteni fent ilyen egy egy a hús rombolásáért való ellenfélnek átadjuk az ilyet a Sátánnak, teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján. MBT Az 1 Timótheus 1,20 is említ olyat, hogy 2 embert átadtak a Sátánnak; Himeneust és Alexandert. Vegyük úgy, egyelőre nem tudjuk meghatározni, ki pusztítja el a testet és hogyan kerül Sátánhoz az ember teste! A 3. fejezetből azt már tudjuk, hogy létezik olyan Mennybéli élet, amely megbüntetett test elpusztulásával jár, de egyfajta lelki-szellemi életteret kaphat az ember a Mennyben, miután testével fizetett a bűnéért, hiszen azzal vétkezett. A most vizsgált versben is a test pusztulásával járó ember lelki üdvéért adnak át bűnösöket Sátánnak. A 6. versben a galatákhoz írt levélből idéz a levél szerzője, de Jézus is beszélt a farizeusok kovászáról /Máté 16,6-12/; miszerint 'egy kis kovász az egész tésztát megkeleszti'. A dicsekedés a farizeusok kovászához hasonlítható, amely a tésztát megerjeszti, megsavanyítja, megposhasztja... Ezért figyelmeztetett Krisztus, hogy kerülni kell a bölcsességében felfuvalkodó embert. A 7-8. versben Pál a megtisztulásról ír, miszerint az ember testéből el kell távolítani a kovászt, mert arra nincs szükség. Vagyis az okoskodással le kell számolni! Saját gondolat nélkülivé, vagyis kovásztalanná tegyük a hitünket. Krisztus már áldozott a keresztyénekért, elhozta a mennyei tudást az embereknek. Ünnepelni a tisztaság és igazság kovászával lehet, nem pedig a héberek képmutatószőrszálhasogató tudományával, még inkább nem valamiféle indiai, kínai, vagy amerikai ősi tudással. A 9. vers utal egy korinthusbeliekhez korábban megírt levélre, amelyben Pál többek között a keresztyéni közösségre vonatkozó bölcs szabályt fogalmazott meg nekik, hogy ne társalkodjanak paráznákkal. Most viszont azt írja meg nekik Pál, hogy azokkal ne vállaljanak közösséget, akik világi bűnöknek hódolnak, ám a gyülekezet tagjai. A még bűnben élő emberekkel legyenek barátságosak és ápoljanak velük kapcsolatot /de ne a bűnökben legyenek részestárak!/, mert Jézus Krisztus hű tanítványai kerülhetnek ki közülük. A világtól nem különülhetnek el végletesen, mint például a remeték a középkorban. A világnak nem hátat fordítaniuk kell, nem is érdektelennek lenni az emberekkel, de szokásaikban nem lehet hasonlóság keresztyén és világi ember között. A társadalomtól való elszakadás a lélek szabadsága miatt fontos Jézus tanítványainak. A 11. vers szerint még együtt sem ehettek a súlyos bűnöket elkövető keresztyén társaikkal a hithű tanítványok. A versben megint nyugtalanító szöveg olvasható, hogy a gonosz embert ki kell vetni a közösségből és hogy ítéletet mondanak fölötte a vele egy közösségben élők. A hitetlen világiak megítélése és büntetése pedig Istenre tartozik. De miféle ítéletről kérdezi a gyülekezetieket Szent Pál? Ennél a résznél ismét átvillan az ember agyán az 5. versben olvasott pusztítás. Igen, szerintem nem véletlenül olvasható a 13. versben, hogy 'vessétek ki azért a gonoszt magatok közül'. Alább idézet olvasható az ószövetségből, amelyet kereszthivatkozásnak jelöl a Károli Biblia! Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg; mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, a ki kihozott titeket Égyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy elfordítson téged arról az útról, a melyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld ki azért a gonoszt magad közül. 5 Móz. 13,5-38-

39 Az a vélemény is kialakulhat az emberben, hogy a keresztyén közösségben is létezett a halálbüntetés a legsúlyosabb bűnök elkövetéséért és a közösség védelméért, valamint a többiek előtti példa állítása miatt! Ha keresztyén ember követett el bűnt, a gyülekezete mindenképpen az ő üdvösségét tartotta szem előtt, mert így talán esélye lehet a mennybéli lelki-szellemi életre, ha Isten irgalmas vele. A bűnös ember feltámasztott teste Sátánhoz kerülve örök kárhozatra jut. Ez egy paradox állapot az emberre nézve, akárcsak a súlyos bűnt elkövető, egyébként megtért ember Istennel szemben tanúsított magatartása! Egyáltalán nem biztos, hogy Isten az irgalmát a kevés bűnt elkövető embernél alkalmazza, az ember szíve megmutatja, hogy miről van szó, mit és kit szeret legjobban az ember! Testi erőtelenség, a testi kívánságoknak való élet, befolyásolás hatására véghezvitt, vagy egyszerűen csak hitetlenségből elkövetett bűnt? Ebből csak az első és a harmadik kevéssé szándékos. De a befolyásolhatóságot nagyon nem szereti Isten, ezt már Noé napjaiban nyilvánvalóvá tette. De ahogy érzem, teljesen mindegy, milyen erőnek enged az ember, a bűnért megfizet mindenki. A görbe utakra tévedezőket pedig ragadtassa el az Úr, együtt a gonosztevőkkel; békesség legyen Izráelen! Zsolt. 125,5 Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Jak. 2,10 Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket. Zsid. 10,

40 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele 6. fejezet A KERESZTYÉNEK PERES, VITÁS ÜGYEI FÖLÖTT KÖZÖSSÉGÜKBEN MONDJANAK ÍTÉLETET 1. Merészel valaki közületek, ha peres dolga van a másikkal, az igaztalanok előtt törvénykezni, és nem a szentek előtt? 2. Nem tudjátok-é, hogy a szentek a világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, méltatlanok vagytok-é a legkisebb dolgokban való ítéletekre? 3. Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat? 4. Azért ha életszükségre való dolgok felől van törvénykezéstek, a kik a gyülekezetben legalábbvalók, azokat ültessétek le. 5. Megszégyenítéstekre mondom: Hát nincs ti köztetek egy bölcs ember sem, a ki ítéletet tehetne az ő atyjafiai között? 6. Hanem atyafi atyafival törvénykezik, még pedig hitetlenek előtt? 7. Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, hogy törvénykeztek egymással. Miért nem szenveditek inkább a bántalmazást? Miért nem tűritek inkább a kárt? 8. Sőt ti okoztok bántalmazást és kárt, még pedig atyátokfiainak. Az 1-2. versek értelmezése könnyebben sikerülhet egy másik fordítással: Ha közületek valakinek keresztyén atyjafiával valami peres ügye van, hogyan vetemedhetik arra, hogy igazát a nem igaz (vagyis pogány) bíró előtt keresse, és nem a szentek előtt? Avagy nem tudjátok, hogy a szentek a világnak lesznek ítélő bírái? És ha a világ felett fogtok ítéletet mondani, hát akkor csak nem vagytok méltatlanok arra sem, hogy apró peres ügyekben ítélkezzetek? 1Kor 6,1-2 Dr. Budai Gergely Pál apostol kérdezve parancsolja meg a korinthusban élő keresztyéneknek, hogy egymás közötti vitás-peres ügyeiket maguk között intézzék el. Kérdésébe belefoglalja a világi bíróságra jellemző igazságtalanságot. Mivel az egész világot a szentek ítélik majd meg, mert valószínűleg Isten átengedi nekik ezt a jogot, ezért az apró-cseprő ügyekben sem kellene a világi törvénykezéshez fordulni. Ha ezt valahol mégis így oldják meg, abban a gyülekezetben a peres felek akár egymás életére is törhetnek, olyan gyűlölet alakult ki egymás iránt. A 3. vers egyúttal jelentős kinyilatkoztatás is, mert azt is megtudjuk, hogy a szentek bírái lesznek még az angyaloknak is! Éppen ezért kérdezi meg Pál újra a korinthusiakat arról, miért nem döntenek bátran a mindennapi ügyekben. Mert ellenkező esetben a peres feleknek olyan bíráik lehetnek, akik a gyülekezetnek semmit sem számítanak MBT nyomán /4. vers/ Pál apostol indulatoktól hevesen írja, hogy szégyelljék magukat a kotinthusi gyülekezetben, mert egy igaz ember sincs közöttük, hiszen bölcs ítéletet kellene mondani vitázó emberek között. Persze az is óriási hiba, hogy egyáltalán bármely dologban perre mennek egymással Jézus Krisztus tanítványai. Az apostol álláspontja az, hogy meg kellene előzni a nézeteltérésen alapuló vitázást, ennek hatékony, ám egyetlen módja, ha a hívek elviselik az igazságtalanságot, még ha károkat szenvedne a testük vagy lelkük. Ideális esetben a gyülekezetben nincs semmilyen törvénykezésre tartozó dolog, ahol ilyennel találkozni, előfordulhat még az is, mint ahogy Korinthusban, hogy egyetlen ember nem akadt, aki igazságosan feloldja a feszültséget. Tehát a gyülekezet egészének köze nem volt Jézus Krisztushoz! AZ APOSTOLOK KORINTHUSI TANÍTVÁNYAI IS TÉVELYEGTEK A LEGFŐBB TESTI BŰNBEN 9. Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők, 10. Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik az -40-

41 Isten országát. 11. Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által. 12. Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá. 13. Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli. A test azonban nem a paráznaságnak rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek. 14. Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, minket is feltámaszt az ő hatalma által. 15. Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen. 16. Avagy nem tudjátok-é, hogy a ki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté. 17. A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele. 18. Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de a ki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik. 19. Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? 20. Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi. Keresztyéni gyülekezetről beszélünk, nem csoda, ha figyelmeztetni kell őket, hogy ne legyenek kéjelgők (pulya másként), vagy fajtalankodók! Ilyen hírekről hallani a katolikus egyházban, amelyeket a 20. században követtek el még a gyerekekkel szemben is, szerte a világon. Az emberek kíváncsiak más egyházban történtekre is, ezért várják a sértettek vallomásait, vajon mi folyik ott Isten nevében. A hívek illetve elöljárók csak a katolikus egyházban ennyire romlottak? A 11. vers szerint a keresztyének közül néhányan a versben írottak szerint nagyon erkölcstelenül éltek bemerítkezésük előtt. Miután megigazultak és mégis elkövetik ugyanazt a bűnt, vagy olyan keresztyének követik el azokat, akik még életükben sohasem, jobb, ha végleg szakítanak az egyházzal és a hittel, mert az írás ezt mondja: Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit, És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt. Zsid. 6,4-6 A 12. vers beékelődik a fejezet nagy mondanivalói közé, de mint általános, irányt adó bibliai elv olyan dolgokra érvényesíthető, amelyeknél nincs konkrét rendelkezés, parancsolat előírva Jézus követőinek, de ha választás elé kerülnek, ezen gondolat szerint éljenek választásukkal. Például mit és mennyit egyenek, függenek-e valamilyen ételtől, tárgytól, szertől, embertől, közösségtől. A 13. vers mintha az elégedetlenkedőket szólaltatná meg, miszerint enni már csak úgy és annyit szabad, ahogy azt az ember akarja! Azonban a versben felhozott szólásmondás, 'Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett', igazságát a 13. vers rögtön meg is cáfolja azzal, hogy Isten Országában nem lesz szükség eledelre, mert az ember nem a mostani földi javakkal táplálkozik, hanem működése, élete más alapokra helyeződik. Ugyanazon vers azt is megfogalmazza, hogy az ember testének rendeltetése van, azzal is Istent kell szolgálnia. A fejezet a továbbiakban ismét felhozza a paráznaságot. Elítéli azt, indokokkal támasztja alá, hogy miért kerülje az ember a paráznaságot. Mert a keresztyének Krisztus tagjai. A paráznaság mindig két ember bűne, nem pedig egyetlen emberé, ezért olyan bűn, amelyben a felelősség megosztott. Az ember 1%-ban, míg partnere 99%-ban lehet bűnös! De mivel az emberek 'ketten válnak egy testté' a felelősséget Istennél mindig 50%-ban, /azaz döntése maximális értékével vesz részt/ birtokolja az egyén, vagyis teljesen olyan bűnnel mérhető össze, mint a részegesség, szidalmazás. -41-

42 A 18. vers nyomatékosítja az emberrel, hogy a paráznaság sajátos típusa a bűnnek, mert az ember a teste ellen vétkezik vele. Nem értem, mit akar ezzel mondani Szent Pál, mert például aki részeges az is a teste ellen vét! Akár csak a mértéktelen evéssel, vagy a testépítéssel és túlzásba vitt edzéssel is ugyanez a helyzet. A dohányzás szintén károsítja a testi egészséget. Sőt egyelőre nem is látom be, hogy például hogyan károsodik a test akkor, ha az ember például házasság előtt létesít szexuális kapcsolatot. Szerintem az elegendő tanács és figyelmeztetés a keresztyéneknek, hogy: Fussatok el a szexuális bûnök közelébõl is! Minden más bûn, amit csak elkövet az ember, a testén kívül van; aki azonban szexuális bûnt követ el, az a saját teste ellen vétkezik. 1Kor 6,18 Egyszerű fordítás A 19. vers mondanivalója, hogy test a Szentlélek temploma, lakhelye. A testét mindenki Istentől kapja, ezért nem rendelkezhet, nem birtokolhatja azt szabadon. Láthatóan keresztyéneknek íródott a korinthusi 1. levél, mert az emberek ezt abszolút másképpen gondolják. Istent testben és lélekben egyaránt dicsőítenie kell a krisztusi utat választó embernek, hiszen az ő vére váltotta meg az embert. Áron megvenni jelentheti azt, hogy Krisztus megváltotta, kifizette az emberért kért összeget. Ezt csak tiszta és tökéletes áldozattal lehetett Istentől megvásárolni, amihez hibátlanul cselekedő ember is kellett, aki csakis Jézus a Krisztus lehetett. -42-

43 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele 7. fejezet A HÁZASSÁG KÉRDÉSE 1. A mik felől pedig írtatok nékem, jó a férfiúnak asszonyt nem illetni. 2. De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje. 3. A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképen a feleség is a férjének. 4. A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. 5. Ne foszszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a bőjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg nem kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok. 6. Ezt pedig kedvezésképen mondom, nem parancsolat szerint. 7. Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek kinek tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentől, egynek így, másnak pedig úgy. 8. Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is. 9. De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni. 10. Azoknak pedig, a kik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék. 11. Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. 12. Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. 13. És a mely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. 14. Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek. 15. Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten. 16. Mert mit tudod, te asszony ha megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te férfiú, ha megmentheted-e a feleségedet? 17. Csak a mint kinek-kinek adta az Isten, a mint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképen rendelkezem. 18. Körülmetélten hivatott el valaki? ne fedezze el azt; körülmetéletlenül hivatott el valaki? me metélkedjék körül. 19. A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi: hanem Isten parancsolatainak megtartása. 20. Kiki a mely hivatásban hívatott el, abban maradjon. 21. Szolgai állapotban hivattattál el? Ne gondolj vele, sőt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal. 22. Mert az Úrban elhívott szolga az Úrnak szabadosa; hasonlóképen a ki szabadságban hívatott el, Krisztusnak szolgája. 23. Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái. 24. Kiki a miben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt. 25. A hajadonok felől nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint a ki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelreméltó legyek. -43-

44 26. Úgy ítélem azért, hogy jó ez a jelenvaló szükség miatt, hogy tudniillik jó az embernek úgy maradni. 27. Feleséghez köttettél? Ne keress elválást. Megszabadultál feleségedtől? Ne keress feleséget. 28. De ha veszel is feleséget, nem vétkezel; és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik; de az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék néktek. 29. Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezentúl, azért a kiknek van is feleségök, úgy legyenek, mintha nem volna. 30. És a kik sírnak, mintha nem sírnának; és a kik vígadnak, mintha nem vígadnának; a kik vesznek, mintha semmijök sem volna. 31. És a kik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja. 32. Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkül legyetek. A ki házasság nélkül van, arra visel gondot, a mi az Úré, mimódon kedveskedhessék az Úrnak; 33. A ki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a feleségének. 34. Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. A ki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; a ki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a férjének. 35. Ezt pedig a ti hasznotokra mondom; nem hogy tőrt vessek néktek, hanem hogy illendőképen és állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz háboríthatatlanul. 36. De ha valaki szégyennek tartja az ő hajadon leányára, hogy virágzó idejét múlja, és úgy kell történnie, a mit akar, azt cselekedje, nem vétkezik; menjenek férjhez. 37. A ki pedig szilárdan áll a szívében és a szükség nem kényszeríti, hatalma pedig van a tulajdon akarata fölött, és azt végezte el szívében, hogy megtartja hajadon leányát, jól cselekszi. 38. Azért, a ki férjhez adja, az is jól cselekszi, de a ki nem adja férjhez, még jobban cselekszi. 39. Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, a kihez akar, csakhogy az Úrban. 40. De boldogabb, ha úgy marad, az én véleményem szerint; pedig hiszem, hogy bennem is Istennek lelke van. Ez a fejezet sokkal hosszabb, mint az eddigiek, a témája szerintem nagyon is magától értetődő, ezért a hitetleneknek és a leendő keresztyéneknek nem muszáj bonyolult érvelésekkel bizonyítani, hogyan tervezte meg, gondolta el Isten a házasságot. Azért nem hagyom ki ezt a fejezetet, csak szeretném rendhagyóan bemutatni az embernek a házassággal, házasodással kapcsolatban lévő mindenféle választási lehetőségét. Úgy gondoltam, a tételes verselemzés helyett egy rajzot készítek, amelyben a házasságkötésben szerepet játszó vezérlő elveket jelenítem meg. Krisztus Ember Férfi és Nő -44-

45 Az ábrán látható hármas nyílról szükséges néhány szót szólni, mert sok mindent jelenthet. Egy ún. hármas kötelet is láthatok a nyilakban, erről pedig Salamon bölcs tanácsa juthat az ember eszébe. Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje. Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg? Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el. Préd. 4,9-12 Az ember és Isten kapcsolatban egyszerű alá-fölérendeltség jellemző. Ha az ember megházasodik a férfi nem ura a testének, ahogy a nő sem ura a saját testének /4. vers/ Éppen azért házasodik össze férfi és nő, mert 'magukat meg nem tartóztatják' /5, 9. vers/ Ezen kívül: Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten. 1 Kor. 11,3 Házasság nélkül az ember gond nélkül van /32.vers/, azt nézi, mi módon kedveskedjék az Úrnak. Aki pedig megházasodik, a felesége kedvében jár /33. vers/. A 37. vers szerint a hajadon, de ide gondolhatjuk a nőtlen férfit is, képes hatalmat gyakorolni a teste fölött, mert a szükség nem kényszeríti. Ha ilyen testi és lelki beállítottsággal bír, senki el nem ítélheti az embert azért, mert jónak látja, ha egyedül marad. Az ilyen ember sokkal többet tud tenni Isten szolgálatában, mert idejét, erejét, pénzét nem a házastársára fordítja! A világban az ún. szingli életmód nem ennek a mentalitásnak a leképeződése. Inkább arról van szó, hogy az emberek a szépséget és élvezetet hajhásszák, ezért nem maradnak meg egy ember mellett. Az is látható tendencia, hogy sokan szeretnének házasságot kötni, de éppen a külsőségek miatt nem tartoznak a potenciálisan esélyes férj vagy feleségjelöltek közé. Arról van szó, hogy az 1 korinthusi levél 7. fejezete kétféle igazságot vázol fel, így az ember szabad választásával mindenképpen jól dönt. A világi, hitetlen ember mindenképpen rossz döntést fog meghozni, mert azzal próbálkozik, ami számára nem jelent jót, élvezetet, megelégedettséget, hiszen választásában nem szerepel súlyozottan az önismerete. Ebben a fejezetben minden eshetőségről véleményt fogalmaz meg Szent Pál, vagy úgy, hogy az Úr rendelését közli a hívekkel, vagy az igazságból vezeti le, hogy hogyan cselekedhet másképpen is helyesen egy keresztyén. Az apostol a válásról is elmondja a bibliai, Istennek tetsző rendelkezést. Ha lehet, azon legyen a keresztyén, hogy el ne váljon. Ha elválik, maradjon magában, ne kísérletezzen másik házassággal. Akinek hitetlen társa van, azt sem szabad elengedni, vagy válást kezdeményezni vele. Ilyen alapon számít szentnek a gyerek a házasságban. Még ha csak az egyik házasfél a tanítványa Jézus Krisztusnak! Ha a hitetlen akar válni, legyen meg az ő akarata, a keresztyén ember ne legyen szolgálja a hitetlen világi társának. Mindenkinek saját személyisége szerint kell élnie a házassággal, a hajadonsággal, a válásnál pedig a béke megvalósulása szerint kell eljárni. Fontos, hogy egy keresztyén ember nem szolgája senkinek, csak Istennek, ezért nagyon vigyázni kell, hogy Isten szolgálatára lehetőség nyíljon, ne vegye át annak a helyét valamely hitetlen ember általi kényszerű szolgaság. Pál szerint Isten szempontjából a legjobb az egyedüli, önálló életvitel, de mint a Prédikátor könyvében olvashatják, ezt az igazságot nem lehet abszolútnak tekinteni, hiszen végső soron Isten akarta, hogy az ember a házasságra törekedjen. Attól, hogy a férfi feje a nőnek, nem bánhat vele lekezelően, mert Krisztus sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat. Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért. Márk. 10,45 A versekben Pál apostol a házasoknak is azt tanácsolja, hogy ne is törődjenek a nemi vágyakkal, mert az idő rövid és az emberi testi mivoltjában mindenképp változás fog bekövetkezni. 'Elmúlik e világnak ábrázatja.' -45-

46 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele 8. fejezet A BÁLVÁNYOKNAK VALÓ ÁLDOZÁSRÓL ALIG TUDUNK VALAMIT 1. A bálványáldozatok felől pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. 2. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, a mint ismernie kell. 3. Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle. 4. Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. 5. Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr; 6. Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség, mi is ő általa. Az 1. vers azt tárgyalja, hogy minden keresztyén tudja, hogy a bálványoknak való áldozás mit jelent. Néhány fordítás a föláldozott húsról is ír, amiről könnyű belátni, hogy az a bálványimádás súlyos esete. A 2. vers azonban azt fogalmazza meg, hogy csak egy (kis) részét ismerjük (el) ennek az istentelen tevékenységnek. Ez valószínűleg azért van így, mert Istenhez ésszel, ismerettel közelít az ember, nem szeretetből és szívvel. Sok dologról bebizonyosodna, hogy bálványimádásnak vagy áldozásnak minősül. /1. és 3. vers/ A 4-5. verseket így is értelmezik: A bálványoknak felajánlott étel-áldozatokról tehát azt mondom: tudjuk, hogy a bálványok nem valódiak, és semmit sem számítanak. Viszont azt is tudjuk, hogy csak egyetlen igazi Isten van. Vannak ugyan olyanok, akiket az emberek isteneknek neveznek - akár az égben, akár a földön legyenek is - és valóban sok ilyen isten és úr van. Egyszerű fordítás Arra gondolok, ez a magától értetődő igazság azért került e helyen leírásra, hogy egy alapelvet fogalmazzon meg az embereknek, amely segítségével egy eseményről, tettről kideríthető, hogy az bálványozáshoz kapcsolódik-e. Ha például egy iskolás gyermek nem úgy viszonyul a tanítójához, mintha az uralkodóként lenne fölé rendelve, akkor problémája akad a tantestülettel. Pedig előfordulhat, hogy egy diák úgy érzi, nem igazságosan osztályozza őt valamely pedagógusa, s ha ezt szóvá teszi, pórul járhat. Ekkor lép működésbe a gyermek feletti uralkodás, ami ellen fokozottan küzdenie kell a keresztyén fiatalnak. Lehet, hogy azt teszi szóvá az egyik diák, hogy őt többször feleltetik, mint másokat és megkéri, hogy pedagógusa változtasson ezen a hozzá állásán. De mit tehet meg példabeli diákunk, hogy a keresztyéni legelső parancsolatnak engedjen: 'Szeresd felebarátod, mint magad!' Ezt érvényesítve gyakorlatilag meg van kötve a keze. Isten szolgáinak más emberek szolgáivá kellene válniuk a szeretet parancsát követve, mindenben elfogadva azt amit a világ nyújthat, vagy onnan csak úgy érkezik? Az előző fejezet 15. versében is éppen a szolgaság elkerülésével magyarázza Pál apostol azt, hogyha a hitetlen házastárs el akar válni, Jézus tanítványa ne akarjon minden áron ragaszkodni a kapcsolathoz, mert akkor szolgája a hitetlen férjnek. Minden kötődés is szolgaság, éppen ezért bálványimádás is! Doktor Úr! Hangzik el a mondat naponta a rendelőkben. Miért is? Kötelező a munkaruha, Ön felvenné? Nyilván az olvasó azért teszi meg ezt, mert a cége előírja, milyen öltözéket kell viselnie mindenkinek, aki nála dolgozik. Az egyén ezzel áldozatot hoz; vagyis bálványozza a munkahelyét. Írhatnék még tengernyi dolgot, amivel magamra haragítanám az embereket, de meg kell tudniuk emészteni, hogy az az egyetlen helyes viszonyulás, ha az ember senkit nem tekint fölötte valónak és nemcsak gondolatban, hanem tettekben is kiáll ezért az igazságért. Ebből viszont olyan személyes konfliktusok keletkezhetnek, amelyek nyílt harcokat -46-

47 eredményeznének az egyénnek a társadalom feljebbvalóival, de még az alattvalókkal szemben, vagy ellen is. Ehhez egy kósza félmondatocska is elegendő kehet. Isten szolgái viszont nem harcolhatnak emberekkel, nekik szeretettel kell viseltetniük mindenki iránt. Akkor hogyan van ez az egész? Most még sehogyan sem. Az emberek, akik vágynak egy igazságos világra, tehetetlenek az ilyen dolgokkal kapcsolatosan. Ezért van szükség egy olyan keresztyének szervezte helyre és rendszerre, ahol megvalósítják az eszményi társadalmat, és az ókori Izrael királyságához térnek vissza. De ez nem az előírt államforma, a közösségi élet működési mechanizmusáról, a berendezkedésről a vagyon és életközösségben élő emberek közösen hoznának döntést! Amely lehetne demokrácia, királyság, vagy akármilyen hitnézetben fogant szervezetek, testületek összessége. Isten azonban nem véletlenül választotta a királyságot, választott népe irányítására. A legtöbbször mégis igazságtalan király uralkodott Izraelen, ilyenkor Isten a király és népe ellen fordult, míg azok megbánták a bűnöket és végre egy igazságos királyt választott nekik Isten, akit a héberek el is fogadtak. Ahol Jézus Krisztus Tanítványai biztosan képesek lennének királyságban élni, az a hely Izraelben van! Nem kötelező a tanítványoknak Izraelbe költözni vagy menekülni. Ott is komoly munka vár a keresztyénekre, hogy a héberek egy részét maguk mellé állítsák és velük közösen állítsák fel a királyságot. A világon bárhol élő tanítványok gyülekezeteket hoznának létre, amelyhez tartozna a közösségi házuk, illetve az életközösség megválasztaná a közösségi szervezetét is, amely bármilyen lehetne /Csel. 6,3-6/ csak az igazságosság jusson érvényre. Egy országban akár több életközösség is megalakulhatna, de szerintem olcsóbb, praktikusabb egyetlen nagy közösségben élni. Bibliai idézetek, amelyek szerint ennek így kell majd lennie: Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala; És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinekkinek szüksége vala. És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel. Csel. 2,44-46 A kenyértörést nem saját házaikban végezték, hanem másoknak hirdették az egek Istenének eljövendő királyságát. Ott aztán a tanítványoknak meghálálták a szolgálataikat. A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenök köz vala. És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon. Mert szűkölködő sem vala ő közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az eladottak árát, És letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, a mint kinek-kinek szüksége vala. Csel. 4,32-35 Egy ember azonban, névszerint Anániás, Safirával, az ő feleségével, eladá birtokát. És félre tőn az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé. Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy? Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghala; és mindenekben nagy félelem támada, kik ezeket hallják vala. Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölék őt, és kivivén eltemeték. Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, beméne. Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem, vajjon ennyiért adtátok-é el a földet? Ő pedig monda: Igen, ennyiért. Péter pedig monda néki: Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak lelkét megkísértsétek? -47-

48 Ímé a küszöbön vannak azoknak lábaik, a kik eltemették férjedet, és kivisznek téged. És azonnal összerogyott lábainál, és meghala; bemenvén pedig az ifjak, halva találák őt, és kivivén eltemeték férje mellé. És támada nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallják vala. Csel. 5,1-11 Az apostolok cselekedetei című újszövetségi könyvben olvasható történet Anániásról és Szafiráról azért érdekes és fontos, mert ők nem csupán marhájukat adták el, hanem ingatlanjukat is. Szerintem saját házukat is eladták Jézus 1. századi tanítványai, amint a 4. fejezetből vett idézet alapján állítom. De Jézus szavai is erősítik bennem az 1. századi életközösség létezését. "Jézus így válaszolt neki: "Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem." Mt. 19,21 További közvetett bizonyítékokat is olvashatnak az Apostolok cselekedetei című újszövetségi könyvben, így a 21. fejezetben is. És ott maradánk hét napig, miután feltaláltuk a tanítványokat, kik Pálnak mondják vala a Lélek által, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. Mikor pedig eltöltöttük azokat a napokat, kimenvén, elutazánk; kikísérvén bennünket mindnyájan feleségestől, gyermekestől egészen a városon kívülre. És a tenger partján térdre esve imádkozánk. Csel. 21,4-5 Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. 1 Kor. 5,11 És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velök együtt eszik. Luk. 15,2 Jézus Krisztus és a 12 mindig együtt voltak abban az időben, amíg az Úr bevégezte földi szolgálatát. Nemcsak együtt jártak prédikálni, hanem együtt is ettek, aludtak, szenvedtek, örültek, vagyis életközösséget alkottak. Visszatérve az 1 Korinthus 8. fejezet 6. verséhez, Pál apostol ismét nyomatékosítja, hogy a keresztyéneknek egy Istene van, aki mindeneket teremtett és az Úr Jézus, aki által, illetve hatására elvégezte a teremtésben rábízott részt. A teremtésben még a Lélek is részt vett. /1 Mózes 1,2-3/ nekünk csak egy Istenünk van: az Atya, kiből a mindenség ered, és aki végett vagyunk; továbbá egy Úr van: a Felkent Jézus, akin keresztül támadott a mindenség, mi is rajta keresztül". Békés-Dalos A HÚS FOGYASZTÁSA IS SZOKÁSSÁ VÁLHAT ÉS BÁLVÁNYOZHATJA AZT AZ EMBER, HA LELKIISMERETE MÉG GYENGE 7. De nem mindenkiben van meg ez az ismeret; sőt némelyek a bálvány felől való lelkiismeretök szerint mind mai napig mint bálványáldozatot eszik, és az ő lelkiismeretök, mivelhogy erőtelen, megfertőztetik. 8. Pedig az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek. 9. De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok valamiképen botránkozásukra ne legyen az erőteleneknek. 10. Mert ha valaki meglát téged, a kinek ismereted van, hogy a bálványtemplomnál vendégeskedel, annak lelkiismerete, mivelhogy erőtelen, nem arra indíttatik-é, hogy megegye a bálványáldozatot? 11. És a te ismereted miatt elkárhozik a te erőtelen atyádfia, a kiért Krisztus meghalt. 12. Így aztán, mikor az atyafiak ellen vétkeztek, és az ő erőtelen lelkiismeretüket megsértitek, a Krisztus ellen vétkeztek. -48-

49 13. Annakokáért, ha eledel botránkoztatja meg az én atyámfiát, inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát meg ne botránkoztassam. A húsevés többször is megtárgyalásra kerül az újszövetségi levelekben. Először ebben a levélben ír Pál a húsevésről, de ebben a levélben mint a bálványozás egyik formájára mutat rá. Az alapelv az 1. és 3. versben lett megfogalmazva, hogy szeretettel Istenhez fordulva épülhet az ember és az Isten is elismeri őt. Épülni a hús fogyasztásával kapcsolatban is lehet! Mert ha az ember nagyon megszokja a hús mindennapi nagy mennyiségű bevitelét, akkor húsimádóvá válik. A 8. vers szerint ha az ember nem eszik húst, nem lesz kevesebb Isten előtt! De ha eszik, nem lesz több. Ebből következik, hogy a lelkiismeretes ember a hús fogyasztásnak mértéket szab. A húst kedvelő ember, akinek a lelkiismerete gyenge, a hússal kapcsolatban, befolyásolhatóbb másoknál. Ezért kell az erőseknek lemondaniuk a hús fogyasztásáról, ellenkező esetben még felbátorítják a gyengéket, hogy ne tartóztassák meg magukat, ha alkalom nyílik húst enniük. Az erősek úgy tudnak segíteni a gyengéknek, ha mindig is megőrzik erejüket! Ez mással kapcsolatban, sőt lelkiekben is megfogalmazható keresztyéni elv lehetne. -49-

50 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele 9. fejezet AZ EVANGÉLIUMHIRDETŐ TANÍTVÁNY SZOLGÁLATA, EMBERI MÉLTÓSÁGA, JOGAI, ÉS JUTALMA, AMELYET A KORINTHUSI GYÜLEKEZETBEN ALÁBECSÜLNEK 1. Nem vagyok-é apostol? Nem vagyok-é szabad? Nem láttam-é Jézus Krisztust, a mi Urunkat? Nem az én munkám vagytok-é ti az Úrban? 2. Ha egyebeknek nem vagyok apostoluk, de bizony néktek az vagyok, mert az én apostolságomnak pecsétje az Úrban ti vagytok. 3. Ez az én védelmem azok ellenében, a kik vádolnak engem. 4. Nincsen-é arra jogunk, hogy együnk és igyunk? 5. Nincsen-é arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás? 6. Avagy csak nekem és Barnabásnak nincs-é jogunk, hogy ne dolgozzunk? 7. Kicsoda katonáskodik valaha a maga zsoldján? Kicsoda plántál szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy kicsoda legeltet nyájat, és nem eszik a nyájnak tejéből? 8. Vajjon emberi módon beszélem-é ezeket? vagy nem ezeket mondja-é a törvény is? 9. Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. Avagy az ökrökre van-é az Istennek gondja? 10. Avagy nem érettünk mondja-é általában? Mert mi érettünk íratott meg, hogy a ki szánt, reménység alatt kell szántania, és a ki csépel, az ő reménységében részesnek lennie reménység alatt. 11. Ha mi néktek a lelkieket vetettük, nagy dolog-é, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk? 12. Ha egyebek részesülnek a ti javaitokban, mért nem inkább mi? De mi nem éltünk e szabadsággal; hanem mindent eltűrünk, hogy valami akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangyélioma elé. 13. Nem tudjátok-é, hogy a kik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helyből élnek, és a kik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket? 14. Ekképen rendelte az Úr is, hogy a kik az evangyéliomot hirdetik, az evangyéliomból éljenek. 15. De én ezek közül egygyel sem éltem. Nem azért írtam azonban ezeket, hogy velem is így történjék, mert jobb nékem meghalnom, hogysem valaki hiábavalóvá tegye az én dicsekedésemet. 16. Mert ha az evangyéliomot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangyéliomot nem hirdetem. 17. Mert ha akaratom szerint mívelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg. 18. Micsoda tehát az én jutalmam? Hogy prédikálásommal ingyenvalóvá tegyem a Krisztus evangyéliomát, hogy ne használjam ki ama szabadságomat az evangyéliom hirdetésénél. 19. Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem. 20. És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem; 21. A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg. 22. Az erőtleneknek erőtelenné lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket. 23. Ezt pedig az evangyéliomért mívelem, hogy részestárs legyek abban. -50-

51 Ahogy a 3. versből kitűnik, a korinthusi gyülekezetben nem értékelték ahhoz illően és méltóképpen az utazó misszionáriusok munkáját. Ez az én védekezésem azok előtt, akik kérdőre vonnak engem. Káldi-Neovulgáta Az 1-2. versekben olvashatóan, Pál nagyon elölről kezdi a Korinthusban élő tanítványok lelkéért mondott védőbeszédét és prédikációját. Mert az apostolnak sajnos olyan kérdéseket tesznek fel a korinthusi tanítványok, amely szerint egyértelmű, hogy elvesztették Krisztusban való hitüket, úgy hogy egy csepp értelmük sem maradt. Nyilvánvaló, hogy ezen kérdéseket nem Pálhoz intézik a gyülekezetből valamely levél által, vagy más módon. A bíráló-kritizáló szellem hatalmasodott el Korinthusban, amelyről Szent Pál tudomást szerezett. Ez az 1. Korinthusi levél elejétől fogva kiérezhető Pál stílusából, mondanivalójából, reakcióiból. A 2. versben Pál kijelenti, hogy éppen azért kell őt is az apostolok közé számítani, mert a korinthusi gyülekezet tagjai általa tértek meg és a gyülekezet megalapítását neki köszönhetik. A továbbiakban olyan kérdéseket tesz fel Pál apostol a gyülekezetnek, amelyek Jézus Krisztus tanítványai között szóbeszéd tárgyát képezték, vagy pedig ilyen gondolatokat dédelgettek magukban és ez rendkívül méltatlan Pállal szemben. Miben kritizálták Pált a Korinthusiak? Missziójuk során fizikai szükségleteiket elégítsék ki maguk /Étkezés, ruházat, lakhatás/ A missziós utakon ne kísérje keresztyén feleség az evangéliumhirdetőt /Ez Pál és Barnabás személyével szemben volt kritika/ Dolgozzanak, hogy magukat fenntartsák és az útiköltséget fedezni tudják /Pált és Barnabást kifejezetten bírálták azért, mert nem dolgoznak /6. vers/ Szent Pál védőbeszédét a Bibliára alapozta. Többször is idéz a Szentírásból a korinthusiaknak, hogy érveket hozzon fel azok kritikáival szemben. Nem egyszer a józan paraszti ésszel védi meg magát az igazságtalan személyeskedésekkel szemben. Pál apostol a 9. versben az 5 Mózes 25,4-et idézi, mert mózesi törvény még az állatok lelkét és fizikai szükségletét is tiszteletben tartotta, ezért amikor az ökör munkát végzett, megengedték neki, hogy egyen abból, ami a földön/földben található. A 10. versben a 2 Timótheus levélből olvasható, idézet, amelyet Pál ebben a levélben szabadon átfogalmaz: A ki munkálkodik, a földmívelőnek kell a gyümölcsökben először részesülnie. 2 Tim 2,6 A Szent Pál által a 13. versben felvetett igazságot a Károli Biblia kereszthivatkozása négy helyen is megtalálta. Az olvasó ezt megtalálja a Bibliájában. Én csak egyet szeretnék idézetként ide illeszteni: Megehetitek pedig azt minden helyen, ti és a ti házatok népe; mert jutalmatok ez néktek a gyülekezet sátorában való szolgálatokért. 4Móz. 18,31 A 14. vers kereszthivatkozása magától az Úrtól származik: Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, a mit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról-házra. Luk. 10,7 A vers nagyon nyíltan kimondja, hogy akik hirdetik Isten Országának eljövetelét, akár misszionáriusként, akár a gyülekezetből rajzanak ki a környékre; Isten munkatársai, hogy az Úr örömüzenetét vigyék el az embereknek és méltók a fizetségre, amely régen sem és ma sem anyagi ellenszolgáltatást jelent. Ezért nem vittek az útra még tarisznyát sem a vándorprédikátorok! /Máté 10,10/ A 12. és a 15. versben Pálról azt olvasni, hogy ő semmit sem fogadott el másoktól, noha ehhez joga lett volna. Aki képes arra, hogy Pálhoz hasonlóan dolgozni tud /sátorkészítésből élt valamennyi ideig/, tegye meg, a többieket az emberek és saját gyülekezetük eteti, ruházza és biztosít számukra nyughelyet. A józan ésszel is hatékonyan lehet érvelni, bár meg kell mondjam, napjainkban már kevésbé, mint Pál idejében. Ma már nagyon nem mindegy honnan nézem a dolgot, más véleményét is el kell fogadni, mindenki saját magából indul ki

52 A 7. versben Pál apostol a józan ésszel magyarázza el a híveknek, hogy ha az ember dolgozik, bármit csináljon is, akkor részesedik a javakból. A 11. versben úgy gondolkozik Pál, hogy a lelkiekben végzett munkát anyagi dolgokkal hálálhatnák meg a gyülekezetben és minden jóakaratú ember a világban. De ez nem egy érthetetlen és nem alkalmazható szemlélet, hiszen a 12. vers mondja is, hogy megteszik ezt a korinthuisak másokkal. Pál ezért kérdezi, miért maradnak ők megint ki a dologból, holott mindennél értékesebb; lelki-szellemi javakat kapnak az evangéliumhirdetőktől a Korinthusban élő atyafiak. Egy szó, mint száz, a Pálhoz hasonló utazó-felvigyázó keresztyének szabadsága megengedné nekik, hogy megkérjék fizetségüket a nyájtól, ahová útjuk során mennek. Mint vendégeket várják őket, de fontos teendő is akad szinte minden gyülekezetben. A küldöttség emberei kiváló, tanító és prédikáló képességgel megáldott emberek, akiknek feladata a rend megteremtése, ha ez valahol csrbát szenved. Nem keverendő össze a túlbuzgó emberi magatartással, aki mindenbe beleártja magát, hogy így bemutathassa másoknak a hatalmát. A versekben az a jutalom kerül a középpontba, amely Pál apostol szerint jár neki, hiszen önszántából végzi az örömhír terjesztését. Ellenkező esetben a büntetés várná /16. vers/. Azt is jutalomként fogalmazza meg az apostol, hogy munkája során senki segítségét nem veszi igénybe, ezáltal még többet tesz az emberekért, a szeretet még inkább jellemzi őt. Ingyen hirdeti az evangéliumot! Azáltal, hogy Pál a keresztyéni szabadsággal nem él-vagyis hogy a gyülekezetben a szükségleteivel foglalkozzanak-még több és többféle ember szolgája lehet. /19. vers/ A versben az író kifejti, hogy mit jelent 'mindenkinek a szolgája' lenni. A szolgai létmód zsidó, pogány, gyenge, beteg és valószínűleg bármilyen ember számára kiváló terep ahhoz, hogy megnyerje őket Istennek. Egy embert úgy lehet megnyerni valamilyen ügynek, ha alkalmazkodik hozzá egy másik valaki. Persze nem úgy, hogy ha a prédikátor kannibálok közé kerül, maga is átveszi a szokásaikat. Inkább úgy, hogy fel kell mérnie, meg kell tudnia és értenie, a vele kapcsolatban álló személy hol tart az Isten által ideálisnak megalkotott személyiségfejlődésben. Meglehet, nem is követi semennyiben sem az isteni utat. Ha az ember személyisége legalább a megfelelő vágányon halad, akkor is ott kell kezdeni mindent, ahol az ember éppen tart. Ha kapcsolatukat nem előzetes méricskéléssel kezdik el, azt még jobban teszik. Mind a prédikátor mind kliense jobban érzi magát és ténylegesen halad is előre. Egy darabig mindenki a magáét fújja, vagy szeretné látni a harmóniát, de ha a kapcsolat megmarad két fél között, előbb-utóbb minden lelki és testi szükséglet illetve adomány kicserélődik prédikátor és a laikus-érdeklődő fél között. A 21. vers a példamutatás fontosságát is megfogalmazza. Alkalmazkodás és példamutatás együtt nyeri meg a hitetlent Istennek. NEMES VERSENYBEN AZ ÉLET KORONÁJÁÉRT 24. Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. 25. Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. 26. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos; 27. Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek. Pál apostol versenypályáról írott parabolája /Példázat, erkölcsi tanulsággal vagy allegorikus értelemmel ellátott rövid, anekdotikus történet/, még ha csak felvillanóan is, de további, Pálnak tulajdonított levélben is feltűnik. A 24. versben tehát Pál apostol egy versenypályáról ír, ahol futóversenyt rendeznek. A sok futó közül csak egyikük érhet a célba győztesként. Ilyen küzdelemre biztatja keresztyén társait Pál, amelyben a győztes sokszor felfoghatatlan energiákat mozgósít a győzelem eléréséhez /25. vers/. Azért mert az edzéseket és a versenyt nagy önuralommal, fegyelemmel, 'maga tűrtetéssel' végzi. Legalább ezt a szintet érjék el Korinthusban is és általában Krisztus tanítványai. A képi azonosítás -52-

53 nem azt jelenti, hogy az együtt élő tanítványok egymással versenyezzenek! Az allegóriában a győzelemért koszorú jár, a keresztyéneknek pedig az élet koronája. /Jak. 1,12; 1 Pét. 5,4/ A 26. versben írottak szerint Pál és minden tanítvány biztos lehet a célban, amiért nemes versenybe szállhat, nem másokkal, hanem magával és az Ördöggel. Pál úgy 'öklözik' /MBT/, aki nemcsak a levegőt vagdossa, hanem néha az ellenséget is eltalálja. A 27. versben az apostol egyértelműsíti miről beszél: megfékezi és rabszolgájává teszi a testét, hogy engedelmes legyen saját akaratával szemben. /Dr. Masznyik nyomán/ Már csak azért is meg kell ezt tennie, hogy ha vizet prédikál, nehogy bort igyék, ahogy a mondás tartja. Addig, amíg végzi az evangéliumhirdető munkáját, az ember nem kerülhet szembe a testének ingereivel, az azon kívüli időben viszont csakis az önuralom, önkontroll segítheti az embert, hogy bűnös testi kívánságai ne tolakodjanak elő benne. Ha valaki képes arra, hogy a testét a lelkének ill. a Szentlélek szolgájává tegye, az a versenyző megérdemli a győzelmi serleget. Jézus Krisztus tanítványai az élet koronáját kapják meg azért, ha önmagukat és mindenféle befolyást is képesek legyőzni. -53-

54 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele 10. fejezet A HÉBEREK A TETTEIKET JÉZUS KRISZTUSHOZ MÉRTÉK. SOKAN VÉTKEZTEK AZ ÚR JÉZUS ELLEN, NÉMELYEK MEGÉRTETTÉK SAJÁT TETTEIK LELKI MOZGATÓIT 1. Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által; 2. És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben; 3. És mindnyájan egy lelki eledelt ettek; 4. És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig Krisztus volt. 5. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában. 6. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak. 7. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani. 8. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren. 9. Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt. 10. Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által. 11. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett. 12. Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék. 13. Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek. 14. Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást. A fenti szakasznak általam adott címe a Bibliát forgató emberek számára tévedésnek, hibás szemléletnek, rossz értelmezésből adódó bakinak tűnhet, pedig nem az! A 14 versikének a lényege abban van, hogy ami Izrael történelmében a zsidókkal történt az megosztotta őket a körülményekhez, Istenhez, sőt Jézus Krisztushoz való viszonyukban. Mint teljesen más emberek, a halálra adatott emberek másként cselekedtek az életben maradott héberekhez viszonyítva. Aminek oka az volt, hogy a túlélők megértették a rajtuk esett dolgok lelki jelentését, amely igazság pedig Jézus Krisztus személyében a számukra még nem, de a hozzájuk viszonyított későbbi korszakban megtapasztalható valóság lett az akkor élők számára. /Ahogy időben a múltból a jelen felé halad az emberiség, egyre kevesebben vannak, akiket 'kedvel az Isten'./ Az 1. versben Pál apostol a zsidóság rabságából való szabadulására emlékezteti vissza az olvasót. A héberek Egyiptomból való kivonulását és a Vörös-tengeren történő átkelését olvashatják el az 1. versben és a kereszthivatkozások segítségével. Rendkívül érdekes természeti jelenség /természetfölöttinek is tarthatják, mert fogalmunk sincs arról, hogyan lehetséges, ami a kivonuláskor a zsidók szeme láttára ment végbe./ kísérte a héberek útját a Vörös-tengerig, utat mutatva nekik az Ígéret földjére, hiszen Jehova Isten nemcsak kiszabadítja az embert a kelepcéből, de a további utat is megrajzolja. /Ha egy balesetet szenvedett embert kiszedünk az őt elgázoló autó alól, akkor még nem sokat tettünk, mert hamarosan meg is hal, hogyha további segítségben nem részesítik. Ezért kell hozzá orvost hívni, majd kórházba szállítani, hogy életben maradási esélyeit jelentősen növelni lehessen./ A héberek kivonulásakor Isten felhő és tűzoszloppal segítette őket a helyes irány követésében. Nappal a felhő, éjjel a tűzoszlop mutatta az irányt, amelyet követniük -54-

55 kellett, ha életben akartak maradni! A 2. vers arról szól, hogy a kivonulás során, ezen a csodálatos események hatására, minden zsidó ember bemerítkezett. Ezt az elképzelést leginkább a Káldi Neovulgáta fordításra alapozom, mert nagyon sok helyen melléfogtak a fordítók. A 3-4. versből megtudhatják, hogy a héberek mindegyike ugyanazt a lelki eledelt és lelki italt kapta, de az emberek reakciója ettől még nagyban különbözött. A lelki kőszikla Krisztus, amely mintegy követte a megszabadult zsidóságot útja során. /Egy nagyon fontos bibliai összegzést és egyszerűsítést szeretnék itt leírni. Az ószövetség és a törvény jelentette az emberiségnek a cselekvéseket, míg Jézus megmutatta, milyen hit által lehet a mózesi törvényeket megtartani. A törvény a cselekedet, Krisztus a hit! Krisztus hitével az ember megteheti azt, amit a héberek nem tudtak, nem akartak, nem voltak képesek megtenni. Krisztus által az ő hívei visszatérnek a múltba! Ott, ahol lelkiekről olvashatnak a Szentírásban, és ilyen rész az ószövetségben is bőségesen található, az nem mond ellent Jézus Krisztusnak, inkább megmagyarázza a cselekvő ember hitét. Jézusban minden megvolt, ami az Atyában, hiszen tőle tanulta, ezért Krisztus a teljességet jelenti, de minden lelkiséggel összefonódó jelenség, esemény Krisztus jelenlétét feltételezi./ Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. Mát. 18,20 És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem. Ján. 12,50 János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért. Ján. 1,15-16 Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, Kol. 2,9 A 4. versben megfogalmazott lelki kőszikla, amely a hébereket követte, az Krisztus lelkisége, az ő hite, amely Jézus életét megelőzően részben átadatott az emberiségnek, csak azt mostanában ismerik fel a valláskutatók. Isten első gondolata szerint Izraelnek adta a törvényt, de Krisztus lelke, vagyis hite Mózes, Dávid, Salamon, a bírák és próféták által részben ismert lehetett minden zsidó ember előtt. Jézus munkássága pedig teljessé tette azt a valamit, amivel erkölcsös, etikus cselekedeteket képes megtenni az ember úgy, hogy gonoszságot nem kell elkövetnie, hogy Istennek tetsző szent, tiszta, nemes tetteket hajtson végre. Az 1. századot követően, a keresztyénség terjedésével az egész Szentírásra vonatkozóan igény lépett fel. Mert az európai ember nem értette meg tökéletesen, mit akar Isten üzenni az embernek, ha például azt mondja: Szükséges annakokáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos; 1 Tim. 3,2 Így következett be az, hogy a teológiában hangsúlyozni kezdték például ezt a fejezetet, amelyben arról van szó, hogy az egész Szentírást tanulmányozni kell. A levél 5-6. verse éppen egy ilyen hivatkozást jelenthetett a korai és későbbi évszázadokban arra, hogy a keresztyének ismerjék meg a héber nyelvű iratokat is. A 6. vers szerint a héberekkel történt események, legalábbis amelyek a kereszthivatkozásokban olvashatók, intő példák az utókor emberének. /Békés-Dalos nyomán/ Csia Lajos szerint azok a zsidó emberek haltak meg a pusztában, akik nem nyerték el Isten helyeslését. A 4. Mózes könyvében lett megírva a héberek története a 40 éves pusztai vándorlásról, amelynek során az Egyiptomból kiszabadított zsidóságból minden gonoszságot elkövető embert elpusztított Isten. A 600 ezer emberből 2 fő maradt életben és léphetett be Kánaán földére! /4 Mózes 11,21; 4 Mózes 14,29-34/ Persze ettől többen is voltak, akik letelepedhettek az ígéret földjén, mert a bűnösök gyermekei nem örökölték szüleik bűnét és az ő számuk is sok tízezer lehetett. -55-

56 A versek a zsidó nép történetéből szemezgetnek, amelyben az általuk elkövetett legfőbb bűnök vannak felsorolva: bálványimádás, paráznaság, Isten /nem Krisztusé, a fordításban ezen a helyen többen is megcsúsztak/ megkísértése, elégedetlenkedés. A Károli Biblia segít az érdeklődő olvasónak megtalálni a felsorolt bűnökhöz az intő példát. Semmiképp ne feledjék, hogy Isten minden felsorolt bűnös tulajdonságért, amit tettek is követtek, elpusztította saját népének gonoszságot művelő tagjait. A 9. vers elég érdekes ahhoz, hogy foglalkozni kellejen vele! Erről a versszakról van szó: nehogy kísértsük az Urat, mint néhányan kísértették és a kígyók által elvesztek, 1Kor 10,9 Vida Sándor fordítása A vershez ajánlott kereszthivatkozás a 4 Mózes 21,4-6 Aztán elindultak a Hór hegyétől a Vörös-tenger felé vivő úton, hogy megkerüljék Edom földjét. A nép azonban unni kezdte az utat meg a fáradságot és Isten és Mózes ellen lázadt: "Miért hoztál ki minket Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen víz, undorodik már a lelkünk ettől a felette sovány eledeltől." Rábocsátotta ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokat halálra martak közülük. Erre... Káldi-Neovulgáta Az idézetet elemezve néhány érdekességre felfigyelhetnek. Izrael szempontjából, és pedig hadászati megfontolásból az volt előnyös, hogy Edom földjét megkerüljék, amely a Holt-tengertől Délre lévő vidék neve. A zsidó nép azonban megkeseredett az Edom mezőségén /1 Mózes 32,3/ keresztül vivő úton. A mai emberre oly jellemző módon mégsem valódi problémáival járult a zsidó nép a megszabadítójához, hanem lázadoztak amiatt, hogy nincs kenyerük, vizük és sovány az eledelük. Az igazságtalan vádaskodás és a zúgolódás miatt Isten végzett ellenségeivel. Tüzes kígyók martak halálra közülük sokakat. A kollektív bűn miatt a kígyók válogatás nélkül öltek! Csak aztán változott a helyzet, miután a nép kérte Mózest, hogy vegye el róluk a csapást. Mózes az Úr parancsának megfelelően rézkígyót csináltatott, feltűzte egy póznára, amely segített a megmart ember gyógyulásában. Mert ha feltekintett a rézkígyóra az élő kígyó által megmart ember, Isten megmentette őt a haláltól. Ennek a történetnek a vizsgálata sok szempont szerint megtörténhet, amibe nem folyok bele. Számomra magával ragadó, hogy Isten nem a mérges kígyókat tüntette el Edom vidékéről, hanem egy különös ötlettel állt elő a rézkígyó általi csodálatos gyógyulást illetően. Bizonyítottnak látom azt az elgondolásomat, hogy a Mindenható nem akar szüntelenül beavatkozni biológiai, geológiai, csillagászati törvényszerűségekkel az emberért, hiába, hogy a teremtés koronájáról szeretne gondoskodni! Csak olyan esetben sérülnek alapvető természeti törvényszerűségek, ha Isten egy magasabb rendű törvényszerűséggel, vagy előkelőbb helyen lévő ügyért képes beavatkozni, közbelépni az emberekért. Ezen utóbbi esetre példa lehet a héberek táplálása a sivatagi, pusztai vándorlásuk során. A Teremtő gondoskodását hiányolta a zsidó néptömeg, holott szinte mindig volt vizük és ennivalójuk. Ismert eledelük volt a manna. Miután háziállataik már nem voltak /mert a héberek megették őket és ivóvíz hiányában gyorsabban elvesztették az állataikat a tervezettnél, az elképzeltnél/ Isten milliónyi fürj életébe avatkozott be azzal, hogy a tenger felől fújó széllel madarak vonulási útját változtatta meg, vagy egyszerűen megzavarta őket köznapi tájékozódásukban. A zsidó nép egyoldalú táplálkozását kívánta ezzel orvosolni és a fácánfélék családjába tartozó átlag 10 dekagrammot nyomó madárkák millióit, milliárdjait terelte el a Vörös-tenger felől Edom pusztája felé. Isten beavatkozása magasabb rendű célokat szolgált, ezért a fürjek biotop-jában helyrehozható zavart okozott! /4 Mózes 11,30-32/ A 11. vers elmondja, hogy a fentebb említett dolgok azoknak íródtak, akik majd valamikor a jövőben érdeklődnek és kíváncsiak az igazságra, tehát a terv és a cél túlmutatott az 1. századon és a Földközi-tenger vidékén. A 11. vers fogalmazása természetesen hazug szavakkal beszél a zsidóság történetéből vett példákról. Mert a múltbeli események nem példaképpen estek meg a héber embereken, hanem mert bűnösök voltak Isten előtt. A Mindenható egyáltalán nem tekintett tárgyként soha semmilyen életre, élőlényre és emberre. Egy helyesebb értelmezés így szólhat: -56-

57 And all these things as types did happen to those persons, and they were written for our admonition, to whom the end of the ages did come, 1 Korinth. 10,11 Young's Literal Version Nyers, gépi fordításban így hangzik: 'És a többi ezek dolgok mint típus történik azok személy, és voltak megírt dorgálásunk, akinek a vége az életkornak jön,' /'Meg minden ezek a dolgok típusokként történtek azokkal a személyekkel, és őket írták az intésünkért, akinek a korok vége jött'/ Nagyon helyénvaló lenne úgy tekinteni Izrael múltjára, amelyben bizonyos események típusosan jellemezték az ókori és a mai embert. Az ilyen jellegzetes eseményekből mindig lehet tanulni, másoknak figyelmeztetésül szolgál, sőt intő példaként állhat az ember előtt, amelyben az esemény, a cselekmény típusa, jellege képezi a megtanulandó anyagot. Mindezt azért aki azt hiszi hogy áll, meglássa, hogy el ne essék /12. vers/ A 13. vers szerint a régmúlt idők zsidó emberit csupán saját kísértésük vitte bele a bajba. Lelkileg nem voltak képesek uralkodni a vágyaikon, de a látható, megtapasztalható valóság csábítása is kísértésbe vihette őket. Istentől az ember nem kísértetik így, nem manipulálja és nem játszik az ember érzéseivel, szükségleteivel. Éppen ebből a versből tudjuk meg, hogy Isten próbatételei, amelyek másként működnek, mint a kísérletezés, végül is az ember hasznára lehet. Azért mert Isten ha próbára teszi az ember hitét, nem esik túlzásokba, illetve a kísérletből a szabadulási utat is megértheti, megismerheti Jézus Krisztus bármely tanítványa, sőt tulajdonképpen minden ember. Az efféle kísérletek lényege, hogy a Mindenható rámutasson olyan szempontokra is, amelyre az ember nem gondolt volna, ha nem történik meg vele. Egy kísérletet pedig szóban elmondani sokszor nehezebb, mint valamely cselekvésből megérteni! A 14. vers mondanivalója, hogy a bálványimádást kerülni kell. A HÁLAADÁS POHARA ÉS A KENYÉRTÖRÉS A KRISZTUSSAL VALÓ KÖZÖSSÉG JELKÉPEI ÉS NEM BÁLVÁNYOK 15. Mint okosokhoz szólok, ítéljétek meg ti a mit mondok. 16. A hálaadásnak pohara, a melyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, a melyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é? 17. Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk. 18. Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt! A kik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-é közösségben az oltárral? 19. Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami? 20. Sőt, hogy a mit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben. 21. Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei. 22. Vagy haragra ingereljük az Urat? avagy erősebbek vagyunk-é nálánál? A versben említett pohár és a megszegésre váró kenyér nem a bálványimádás eszközei, ezt minden keresztyén jól tudja. Abban még sincs egyetértés, hogy a kenyértörés és a hálaadás poharában a bor csupán valaminek a szimbóluma, avagy Krisztus valósággal jelen van az áldozás során a vérével és a testével! A katolicizmusban az Oltáriszentség a reformátusok Úrvacsorájának megfeleltethető fogalom, de mást jelent mind elméletben, mind gyakorlatban. A katolikus és ortodox hitvallás szerint az eucharisztia jelenti a kenyér és bor színe alatt jelenlevő Jézus Krisztust. Náluk az eucharisztia áldozati cselekmény, amelyben megjelenítik a megfeszített Jézust, ámde vérontás nélkül. Krisztus jelen van az eucharisztikus szertartáson, mert a Lukács evangélium 22,19-20 verseket nem jelképesen, hanem szó szerint kell értelmezni, legalábbis ez a katolikus álláspont. Krisztus jelenléte az ún. átlényegülés során valósul meg. Ez azt jelenti, hogy bár érzékszervekkel a kenyér és bor változatlanul az marad ami, mégis megszűnik azok szubsztanciája /lényege/, a helyére Jézus teste és -57-

58 vére kerül. Ebből az átlényegülésből látni semmit sem lehet, éppen azért, mert csakis a lényeg változik meg a szertartás közben. A katolikus egyházban az Oltáriszentséggel kapcsolatos csodák is feljegyzésre kerültek. Ebből a legérdekesebbek egyikénél az ostya valódi hússá, míg a pohárba kitöltött bor valóságos vérré változott! A megmaradt tárgyi bizonyítékokat a 20. században tudományos vizsgálatnak vetették alá és egy ízben biztosan hússal és vérrel találkozhattak a kutatók. Csak az a kérdés, mennyiben csapták be a korabeli /8. századi/ hívőket, akik akkor meggyőzően állították, hogy a szerzetes keze alatt látták megtörténni az eseményeket. A protestantizmus vallásaiban Úrvacsoraként értelmezik a Jézus Krisztus által elmondott szavakat /Luk 22,19-20/. Csak a legfontosabb és röviden elbeszélhető elképzeléseket osztom meg Önökkel. Ulrich Zwingli szerint a megtört kenyér és a kitöltött bor a Krisztus halálával szerzett üdvről a hívőket biztosító jelek. Kálvin szerint aki igaz hittel veszi magához a kenyeret és a bort, az egyúttal lelki szájával Krisztus testét és vérét veszi magához. Az unitáriusok emlékeztető jelnek tekintik az Úrvacsorát. A baptisták minden hónap első vasárnapján megtartják az Úrvacsorát, mint Krisztus halálára emlékeztető ünnepet. Az adventisták évente 4-szer tartanak Úrvacsorát, amelyet két szín alatt végeznek, és a szertartást a lábmosás előzi meg. Jehova Tanúi évente egyszer emlékünnepet tartanak, ahol magukhoz vehetik a kovásztalan kenyeret és a bort, ha Isten kiválasztotta őket arra, hogy Krisztus Ezeréves Királyságában vele uralkodhassanak. Ezért csak 144 ezer felkent személynek van jogosultsága Úrvacsorát venni. A metodista hitvallás 18. cikkelyében ez áll: Az úrvacsora nem csupán a keresztyének egymás iránti kölcsönös testvéri szeretetének a jele, hanem sokkal inkább Krisztus halála által való váltságunk szentsége. Ezért azok számára, akik szabályszerűen, méltóképpen és hittel veszik: a kenyér, amelyet megtörünk, a Krisztus testével való közösség, és a pohár, amelyet megáldunk, a Krisztus vérével való közösség. Igaz, hogy ez csak idézése és nem értelmezése az 1 Korinthusi levél 10. fejezetében olvashatóknak! A karizmatikus Pünkösdi mozgalmak szerint az úrvacsora nem szimbolikus, hanem valóságos közösség Jézus Krisztus testével és vérével, ami minden áldás forrása. A kenyértöréssel kapcsolatos összes szentírási hely elolvasása után érdemes eldönteni, melyik vallásnak adjunk igazat, vagy mindegyik tévedne? Ezek a versek: Máté 26,26-28; Márk 14,22-24; Luk 22,19-20; Ján. 6,32-58; 1 Kor. 10,16; 1 Kor. 11,20-34; Csel. 2, 42, 46; Csel. 20,7 A következő fejezetből szinte teljesen megérthető az Úrvacsora kérdése, majd ott még visszatérek az ezzel kapcsolatos objektív igazságra, amennyiben sikerül megértenem a 11. fejezetet! A 17. versben említett kenyérről már Jézus is beszélt, mikor Kapernaumba hajózott. Az őt követő sokaságnak nagyon is bőven kifejtette, elmagyarázta milyen értelemben beszél ő a kenyérről, amelyről tudjuk tehát, hogy önnön testére utalva beszélt az élet kenyeréről. Én vagyok az életnek kenyere. Ján. 6,48 Pontosabban: Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért. Ján. 6,51 A következő versek nehezíthetik az értelmezést: Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt -58-

59 az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. Ján. 6,53 A katolikus vallásban valószínűleg Jézus ezen mondatait próbálták megérteni és hitvallásukban a hívek ehhez ragaszkodnak! Szerintem nem csak ezeket a verseket kell figyelembe venni, illetve meghatározó, alapvető kiindulási pontnak megtenni, mert lehetséges, hogy Jézus az őt lerázni akaró sokaságnak ennyit akart mondani. Akit mélyebben megérintett Jézus, mert követtő őt egy ideig és látta csodáit, gyógyításait, hallotta tanítását, az olyan ember tovább követte őt és nem haragudott meg azét, amit Kapernaumban hallott! Sőt Jézusnak biztosan érdeke volt, hogy a kenyérről /és a borról/ több helyen is olvassanak az Istent kereső emberek, mert akkor értik meg igazán Jézus fenti szavait és azt, hogy jelképes beszédet hallottak tőle az őt érdekből követő tömegben. Az úrvacsora láthatólag az egyik legfontosabb keresztyéni hittétel, mert nagyon pontosan meg kell érteni, mit jelképez Krisztus vére és a teste. Az előző vers az 1 Korinthusban kijelenti, hogy Krisztus testével való közösséget kell érteni alatta. Úgy gondolom azért kellett a kenyér szimbólumát kiterjeszteni a közösség vállalásával, mert volna olyan ember, aki azt hiszi, ha vallási elöljárójától kap egy ostyát, minden el van intézve, Jézus a testében lakozik /ez egy fordítási értetlenséget takar, amit némely keresztyének nagyon hangoztatnak, hogy ti. a szívükbe fogadták Jézust. Még az ember válik kegyessé Istennel, ez felháborító!/ és az örök élet várományosa is. Jézust minden lépésében követnie kell az ő tanítványainak, ahogy 12-en ezt megtették földi életében. Csak így valósulhat meg a közösség vállalása Krisztussal, amelynek szimbóluma a kenyértörés és az Úr vérét jelképező borból való fogyasztás. Visszatérve az 1 Kor.10 fejezet 17. vershez, a kenyér jelentése mintha kissé tovább tágulna, és a hitközösséget is jelentené. Azért gondolom így, mert részesedni igazából a hitbeli dolgokból lehetséges. Lehetne arról is szó, hogy Pál az örök életben részesülő közösséghez tartozók gyülekezetében érezte magát. De mivel az előző mondat bonyolult összefüggések eredője, ezért magyarázatként kevesebb okot és feltételt foglal magában a hitközösségről való elképzelés. A 18. vers Izraelre tekint vissza, ahol a papság az áldozati húst megette, miután az állatok vérével elvégezték a szentséges szertartást Isten engesztelésére. A papok is közösségben voltak az oltárral, szükség volt rájuk, ahogy a keresztyénségben is szükséges egy elöljáró, a hitben vezető réteg. A 19. versben felmerül egy kérdés, miért említi fel az apostol az oltárt és az engesztelő áldozatot? Talán az is bálványimádás volt? Semmiképpen sem, de minden bibliafordításban érezhetően lappang a rituális dolgokkal szembeni előítélet, amelyet természetesen csak bálványozásnak tekinthetnek a hitetlen keresztyének. A 18. vers a kontinuitás /folyamatosság/ felmutatása miatt tér vissza Lévi utódaihoz, a papsághoz, nem azért, hogy az azt követő versekben egy kalap alatt elítélje az áldozat bemutatását, mint a pogányok által végzett ördögi szertartást! Ámbár, az 1. századtól fogva, aki még mindig a régmúlt idők szokásai szerint tiszteli a Mindenhatót, az nem őt tiszteli, hanem bálványimádást végez! /Azért ez sem ilyen egyszerű kérdés!/ A szöveg folyamatossága erre szeretne rámutatni. Akár gondolati, vagy szövegbeli folyamatosságban vizsgálódunk nem szabad a zsidóságot pogányoknak és bálványozó népnek tartani, mert még mindig isten népének számítanak, akiknek több mint 99%-a eltért az igaz hittől. A pogányoknak meg több mint 99%-a soha nem tér meg Istenhez. Azt meg lehet fogalmazni, hogy ami rituálisan valamikor Isten igaz imádatát jelentette, ma már lehet, hogy szükségtelen. Az Izraelben lakó hébereknek nem muszáj szakítani az efféle hagyományokkal, de nem hiányozhat belőlük a hit, amely Krisztust jellemezte. A versben a pogányok és az ördögök kapcsolata is beláthatóvá válik, ha istenüknek áldozatot mutatnak be. Mert csak egy Isten létezik, maga a Teremtő, ezért amely csoport vagy ember másképp tiszteli őt, mint ahogy Krisztus rendelkezett, az nem Istennek, hanem az Ördögnek szolgál. Az ember pedig kétfelé nem szakadhat, nem hihet kétfélét, mert lelkében ez a meghasonlás pokoli kínokat okozhat. Bár sok emberben annyi erő van, hogy azt kár lenne arra használni, hogy Istent haragra ingereljék és talán azt is elhiggyék magukról, hogy erősebbek, mint az Úr. -59-

60 ALKALMAZKODÁS MÁS HITÉHEZ ÉS A SAJÁT LELKIISMERETÜNK VÉDELME A BÁLVÁNYOZÁSTÓL 23. Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít. 24. Senki ne keresse, a mi az övé, hanem kiki azt, a mi a másé. 25. Mindent, a mit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt. 26. Mert az Úré a föld és annak teljessége. 27. Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közül és el akartok menni, mindent, a mit elétek hoznak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt. 28. De ha valaki ezt mondja néktek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg a miatt, a ki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége. 29. De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete? 30. Ha pedig én hálaadással veszek részt, miért káromoltatom azért, a miért én hálákat adok? 31. Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek. 32. Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét. 33. Miképen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak. A 23. vers ismerős lehet a 6. fejezetből /12. vers/. Míg a 6. fejezetben a mértékletesség, szabadság, hűség, az egyetlen hit kapcsán írja Pál apostol szinte szó szerint azt, amit a 10. fejezet 23. versében, csak itt a jó és rossz megkülönböztetése végett kell a szabadsággal, hasznossággal foglalkoznia annak, aki döntés elé kerül. Ha egy cselekménynek, eseménynek nincs haszna, az nem lehet jó! Ha valamit nem tehetek meg, akkor szabad sem vagyok, ezért az a javamat nem szolgálja. A 24. vers egy általános igazságot és szabályt mond ki: az ember mások javát keresse! A fejezet további részében az étkezéssel kapcsolatban ismerhetőek meg az alkalmazkodás szabályai. Az ember a saját érdekében ne nézze azt, hogy EU-s szabvány szerinti húst eszik, vagy multicégnél árusított, vagy egy ismerőse otthonában kiporciózott húsból készült ételt eszik-e. Ez a saját lelkiismerete miatt fontos /25. vers/. A 27. vers is azt mondja, hogy ha valakinél vendégségben vagyunk, akkor sem kell a hús eredetét firtatni. Ha viszont valaki, aki átadja, vagy elkészíti a húst az ember számára, megmondja, hogy ez bálványáldozati hús, akkor az ő, vagyis más ember lelkiismerete miatt ne egyen az ember a húsételből / vers/. Itt gondolhatunk az irigy emberre, aki valamit negatívumot közöl vendégével, így annak lelkiismerete erősen dolgozni kezd. Ha szeretne szabad maradni és szabadon választani, akkor nem fogad el húst az irigy embertől. Ez azért olyan, mint a bálványáldozat, mert egy Uraság görcsösen ragaszkodik a sajátjához. Ha enni akarunk, hízelkednünk kellene neki, vagy cserébe adni neki valamit, ami már nagyon olyan, mint a bálványozás. Bálványáldozati húsnak minősül az is, ha az ember csak a kóser vagy valamilyen szabványnak megfelelő húst eszik meg, mert az egyéb húskészítményeket nem tartja egészségesnek, vagy étkezésre alkalmasnak. Károsnak gondolja, lenézi és a nem szabványos húst árusítókat üldözi, feljelenti, megbünteti. Ez azért történik, mert a bálványimádó ember behódol az egyetlen lehetséges választásnak, amit az emberek társadalma emelt az emberek fölötti, igazgató erővel bíró szabványnak, mércének. Az egyetlen lehetséges, önkényesen megválasztott szabvány trónol az emberek fölött. /A társadalomban hol találkozhatnak még szabványosított eszközzel, törvénnyel, viselkedési normával, általában jelekkel, amelyeket az eligazodásért találtak ki?/ A bálványoknak áldozott dolgoktól az ember segítséget vár, remél, még ha húst áldoz fel, ez akkor is így van. Szerintem mindenki hallotta már a szólásmondást, hogy XY egy féldisznóért vásárolt meg valamit. Ha a húst, mint értéket képviselő dolgot tekintjük és azért adjuk valakinek azt, mert segítséget várunk tőle, akkor is bálványimádatot követünk el. Azért mert jogtalanul, mások elől az esélyt elvéve, fizetjük le az embert, aki valamit birtokol és képes lenne adni a rászorulónak. A bálványáldozati hús azért káros az emberre, mert korlátozza őt szabadságában /29. vers/. -60-

61 Pontosan ezért áll az emberek érdekében tudatni másokkal, hogy amit meg fognak enni, az bálvány(ok)nak áldozott dolog! Ha minderről, vagyis a háttérben lévő dologról az embernek fogalma sincsen, akkor nincs szó bálványnak való áldozásról, még ha ugyanazt a cselekményt is követi el az ember, mint aki bálványozik. Azzal a különbséggel, hogy az egyik semmit nem tud az egészről, a másik pontosa tudja mit tesz. A 30. vers ezt az igazságot fogalmazza meg; ti. hogy az emberek miatt száll átok a tudatlanságában egészségesnek vehető lelkiismerettel rendelkező emberre: S ha én áldást mondva ülök az asztalhoz, miért szálljon átok rám a miatt, amiért én hálát adok. 1Kor 10,30 Dr. Masznyik Endre A tudatosító, felvilágosító munkában az egy komoly dilemmát szokott okozni, hogy ha az emberekkel tudatjuk, ismertetjük problémájának részleteit. A problémát ezzel akár meg is szüntethetjük, de a tudás keveredése a nem tudással elviselhetetlen lelki jelenséggé kezd válni. Ezért a későbbiekben az embernek le kell küzdenie induló problémáját, mert ha nem képes tetteit megváltoztatni, a lelkiismeretében állandóan kísérteni fogja cselekedeteivel ellenkező tettekre ösztönző erő. A tudatosság a cselekedetekről áttolja a problémát az ember hitéletére... A 31. vers szerint a legjobb, ha mindent Isten dicsősége szerint ítélünk meg! Az ember így tud ilyen is, meg olyan is lenni. Mások nem képesek Jézus tanítványával olyat tenni, ami számára leküzdhetetlen problémát okozna a hitében. Mert az ember úgy dönti el, hogy mit tegyen, ami Isten számára jó és elfogadható! A 33. versben lejegyzett 'mások kedvében való járás' és mások, a többség, a sokaság hasznának figyelembe vétele önmagában kevés, hiszen ez csak egyetlen oldala a valóságnak. Az alkalmazkodással mind saját, mind mások, de legfőképpen Isten szemszögét is bevonjuk a döntésekbe. Így bárhogyan lehetséges dönteni, mert általános szabály nincsen. Hol az egyénnek, hol másnak okozzunk kellemes perceket. A keresztyének inkább maguk felé legyenek kedvesek, míg a világi emberek inkább mások érdekében tegyenek meg dolgokat. Így minden embernél megvalósul a kívánt lelki egyensúly. Egyébként semmi sem kötelező, azt mégsem szeretném, ha rajtam akarják valamikor számon kérni azt a tudást, amivel lelki segítségére tudok lenni másoknak! -61-

62 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele 11. fejezet KERESZTYÉN NŐK ÉS FÉRFIAK KÜLSŐ MEGJELENÉSE IS MUTATJA ISTEN IRÁNTI TISZTELETÜKET 1. Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé. 2. Dícsérlek pedig titeket atyámfiai, hogy én rólam mindenben megemlékeztek, és a miképen meghagytam néktek, rendeléseimet megtartjátok. 3. Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten. 4. Minden férfiú, a ki befedett fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét. 5. Minden asszony pedig, a ki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna. 6. Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét. 7. Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége. 8. Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból. 9. Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért. 10. Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt. 11. Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban. 12. Mert a miképen az asszony a férfiúból van, azonképen a férfiú is az asszony által, az egész pedig az Istentől. 13. Magatokban ítéljétek meg: illendő dolog-é asszonynak fedetlen fővel imádni az Istent? 14. Avagy maga a természet is nem arra tanít-é titeket, hogy ha a férfiú nagy hajat visel, csúfsága az néki? 15. Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékesség az néki; mert a haj fátyol gyanánt adatott néki. 16. Ha pedig valakinek tetszik versengeni, nekünk olyan szokásunk nincsen, sem az Isten gyülekezeteinek. Az 1. versnél remélhetőleg már senki nem gondol arra, hogy Pál apostol Krisztus követését magához méri. Mert úgy gondolja, ha őt követik, akkor Krisztust is. Ez a jól ismert fordítási technika egyik szép megnyilvánulása, amikor szándékosan hitetlenséget ébresztenek az olvasóban. Egyetlen olyan fordítás készült magyarul, ahol nem szeretnének félreérthető szöveget átadni az olvasóknak, sőt még csak azt sem szabadna, hogy az olvasóra bízzuk az értelmezést! Mert még a közös utánzás is sokak fejében megfordul ennél a versnél, ahogy ez olvasható is: Utánzóim legyetek, mint ahogy én is a Felkent utánzója vagyok! 1Kor 11,1 Csia Lajos A sok bába közt elvész a gyerek, ezért csak egyetlen helyen található valamire való szövegértelmezés, az sem a fordító kiválósága miatt. Egyszer ő is előtűnhet a hitetlenség fellegéből, gondolta, amikor lejegyezte a sort: Legyetek követőim, valamint én is Krisztusé! 1Kor 11,1 P. Soós István A 2. vers is mintha az előző negatív gondolatokat közvetítené, de nem akadok ki és ragadok le minden egyes versnél. /Többek között az 5. fejezetben olvashatták és érveltem is amellett, hogy a korinthusi gyülekezetben gyakorlatilag már nem volt olyan tanítvány akinek egészséges hite lett volna, mert a gonoszságot megtűrték maguk között. Itt pedig, a 11. fejezetben dicsérettel illeti a gyülekezetet Szent Pál. Az olvasó az eddigiekből már tudhatja, csak egyetlen törvényt ne tartson meg az ember, az összes megrontásában vétkes! Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Jak. 2,10/. -62-

63 Azért még buzdítani lehet a keresztyéneket érdemeik alapján, mert ha ez elmaradna, nem lenne olyan hajtóerő az emberek részéről, ami további kedvező előmenetelt jelentene Jézus Krisztus tanítványának. Koncentráljanak a nagyobb összefüggésekre, amelyek a 11. fejezet első nagyobb egységét képezik. A 3. vers azzal kezd hozzá a fejezet témájához, amit a 7. fejezetben látszólag teljesen sikerült megtárgyalnia. Úgy látszik mégsem. Ennek magyarázata lehet, hogy az ember ha nagyon foglalkozik egy dologgal, gondolattal, miután befejezte a róla való elmélkedést még egy kicsivel később is özönlik a munkamemóriájába a kevésbé vagy jobban feldolgozott adat. A 3. vers elemzését kihagyom, mert arról ábra is készült, amely a 7. fejezet tartalmát is magába építette /42. oldalon/. Az úrvacsora kérdésköre, amelyről az előző fejezetben is szó volt, ugyanezen oknál fogva tér vissza újabb ismeretekkel összefüggésben és újabb szempontok szerint is megvizsgálva. A fejezet szerint az Istentiszteleten az imádkozó és prófétáló férfinak a feje ne legyen befedve és hosszú hajat sem viselhet. /4, 7, 14. versek/ Éppen e fejezet elemzése kapcsán látom is, hogy nemcsak én vagyok hajlamos eltérni a tárgyalt témám frontvonalától. Így lehetett ezzel Szent Pál is. Belekezdett a férfi-nő viszony sokakat érdeklő kérdésébe is. Mert az Istentiszteleti rendelkezésnek sem csak rituális értelme van. Isten a férfi és nő kapcsolat alapjaira mutat rá néhány versben, ami szerintem igazán érdekes, mert napjainkban a világban és a világ vallásaiban ez igen gyakran másként van. Isten az embert /Ádámot/ a saját képére teremtette: Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. 1 Móz. 1,27 Ebben a levélben mégis azt olvashatjuk, hogy csak Ádámot teremtette saját képére a Mindenható. Ez azt is feltételezi, hogy valamiféle belső azonosság szerint beszél a Biblia és Isten arról, hogy ő az embert a saját képére formálta. Mert ellenkező esetben Istent férfinak tarthatnánk, de ő, mint a Menny lakója lelki testben él, amely nemtelen testet igényel. Sőt a 7. versbe azt is belefoglalták, hogy az ember Isten dicsősége, míg az asszony a férfi dicsősége. Ez végképp arra vezet, hogy nem külsőlegesen formálta Isten magához hasonlóvá a férfit. Sőt, a Biblia mélyebb ismeretében az is nyilvánvalóvá válik, hogy csak nagyon kevesen vannak, akik dicsőségei Istennek, illetve felépítésük, működésük eltér- legalábbis lelkiekben- a Teremtőétől! Az asszony lelkében, belső valójában lehet dicsősége a férjének. Akkor, ha a férje formálja őt, lelkiismeretben ugyanis a nők szinte mindig alul maradnak a férfihoz mérten. Érzéketlenségben, gyakran szívtelenül nevelik a gyerekeket, főleg a fiúkat, mert a másik nemet nem pusztán ellentétesnek tartják, hanem ellenségesnek. /Föld-ég; világos-sötét; dél-éjfél; száraz-nedves; sós-édes ellentétei egymásnak, köztük nincs semmilyen harc, verseny. Ahogy a férfi-nő viszonyában is ez volna kívánatos. Az Isten teremtette nemek azonban egymás ellenére élnek saját életet, amelyek normális kifejlődését az ember önmaga, szülei, munkatársai, a média pedig még természetesnek is tünteti fel. A 9. vers nagyon fontos dolgot hagyott örökül, valószínűleg a Szentlélek által! A nő van a férfiért, nem pedig fordítva. Ön mit tapasztal, hogy van ez a dolog a világban? Az Istentisztelet rendjéhez hozzátartozik, amikor a gyülekezetben imádkoznak, a nők és asszonyok befedik a fejüket. Ugyanez érvényes, ha próféta kíván felszólalni a közösség előtt, amelyet természetesen nem lehet az istentiszteleti programba beépíteni, előre tervezni, hogy mikor kerüljön rá sor. /5-6. vers/ Miért is? Mert a Szentlélek természetfölötti erejét nem tudja kordában tartani az a próféta, akit Isten szólásra, jövendölésre indít. És amint Pál fejükre tette a kezét, a Szent Lélek leszállt rájuk, nyelveken szóltak és prófétáltak. ApCsel 19,6 A lélek pedig felindítá Amásait, a harmincznak fejedelmét, s monda: Óh Dávid, tied vagyunk és te veled leszünk, Isai fia! Békesség, békesség néked, békesség a te segítőidnek is, mert megsegít téged a te Istened! Magához fogadá azért őket Dávid, és főemberekké tevé a seregben. 1 Krón. 12,18-63-

64 És leveté ő is ruháit, és prófétála, ő is Sámuel előtt és ott feküvék meztelenül azon az egész napon és egész éjszakán. Azért mondják: Avagy Saul is a próféták közt van-é? 1 Sám. 19,24 A Jojákim uralkodásának kezdetén, a ki fia vala Jósiásnak, a Júda királyának, e szót szólá az Úr, mondván: Ezt mondja az Úr: Állj az Úr házának pitvarába, és mondd el Júdának minden városából azoknak, a kik imádkozni jőnek az Úr házába, mindazokat az igéket, a melyeket parancsoltam néked, hogy mondd el nékik. Egy szót se hagyj el! Hátha szót fogadnak, és mindenki megtér az ő gonosz útjától, akkor megbánom a veszedelmet, a melyet nékik okozni gondoltam az ő cselekedeteik gonoszsága miatt. És mondd meg nékik: Így szól az Úr: Ha nem hallgattok reám, hogy az én törvényeim szerint járjatok, a melyet előtökbe adtam, Hogy hallgassatok a prófétáknak, az én szolgáimnak beszédére, a kiket én küldék hozzátok, és pedig jó reggel küldém, de nem hallgattatok rájok: Akkor e házat hasonlóvá teszem Silóhoz, e várost pedig a föld minden nemzetének átkává. Jer. 26,1 És felele Ámós, és mondá Amáziásnak: Nem vagyok próféta, sem prófétának fia; barompásztor vagyok és vad fügét szedek; De elhívott engem az Úr a nyáj mellől, és mondá nékem az Úr: Menj el és prófétálj az én népemnek, az Izráelnek! Ámós. 7,14-15 És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván: Luk. 1,67 És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével, És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal. Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták. Luk. 2,36-38 A 10. vers szerint a nők fejének bekötése hatalmi jelkép is, amire az angyalok miatt van szükség, akik nagyon kíváncsiak az emberre. A versek akár a pogányoknak, hitetleneknek is íródhattak, mert férfi és nő egymásra utaltságát hangsúlyozza. De azt az előzőekben tárgyalt tudást sem feledheti el keresztyén vagy pogány, hogy a férjek tudják, ha akarják, hogy a nőket megszelídítsék, humanizálják, szocializálják. Egyébként a gyereknevelést a szoptatás után célszerű átvenni az anyáktól, mert a nők agresszív, kifordított személyiség kifejlesztését vették a fejükbe. Ez az a negatív igazság, ami láthatólag Isten sugalmazta iratban kétezer éve került lejegyzésre! Nem emberi okoskodás szüleménye ez. A nők hosszú haja fátyolként borítja be a fejüket. A fátyol arra való, hogy valamit elfedezzen, takarjon, láthatatlanná tegyen. A nők fejét, de miért? Mert ami a fejben van, az sem különb a szívben lévőktől! /15. vers/ Tehát nemcsak az Istentiszteleten, hanem mindig is, a férfinek legyen rövid haja, a nő pedig viseljen hosszú hajat, de ebben azért nem kell versenyezniük a keresztyéneknek /16. vers/. Amit pedig már szívesen látnék, hogy amikor keresztyének magukban vagy hangosan imádkoznak, bárhol is legyenek, kendővel fedjék le a fejüket, ha ezt valamilyen közösség előtt teszik. -64-

65 KORINTHUSBAN AZ ÚRVACSORÁT MEG SEM TARTOTTÁK, A SZEGÉNYEK SZÜKSÉGLETEIVEL NEM FOGLALKOZTAK 17. Ezt pedig tudtotokra adván, nem dícsérlek, hogy nem haszonnal, hanem kárral gyűltök egybe. 18. Mert először is, mikor egybegyűltök a gyülekezetben, hallom hogy szakadások vannak köztetek; és valami részben hiszem is. 19. Mert szükség, hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek ti köztetek. 20. Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés: 21. Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dőzsöl. 22. Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülekezetét vetitek-é meg, és azokat szégyenítitek-é meg, a kiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek. 23. Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, 24. És hálákat adván, megtörte és ezt monda: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. 25. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. 26. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend. 27. Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. 28. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, 29. Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét. 30. Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan. 31. Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el. 32. De mikor ítéltetünk, az az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk. 33. Azért atyámfiai, mikor egybegyűltök az evésre, egymást megvárjátok. 34. Ha pedig valaki éhezik, otthon egyék, hogy ítéletre ne gyűljetek egybe. A többire nézve, majd ha hozzátok megyek, rendelkezem. A versekben Pál megírja a korinthusiaknak, hogy 'kárral gyűlnek egybe'. Már volt szó róla, hogy a korinthusi gyülekezet pártokra szakadt. Pál bölcsen reagál a hírre, azt írja: 'részben hiszem is'. Erről a jelenségről egyértelműen véleményt állít ki az apostol; az igazak világossága kitűnjék a hittel nem bíró emberek között. Természetesen a korinthusi gyülekezet ha nem alakult volna meg, akkor sem ért volna senkit semmiféle károsodás, mert egyetlen igaz keresztyén nem volt köztük /5. fejezet/. Aki kitűnő jellemmel rendelkezett közülük, otthagyta volna őket, csak nem volt hova mennie és lehet, hogy megszerette Istent bizonyos dolgok miatt. Ez a veszély ma már nem áll fenn, mert azon fáradozok, hogy Krisztus igazságos és majdan szentül cselekvő tanítványainak menedékét létrehozzam. Nem az számít, mit követtek el eddigi életükben, hanem mit tudnának, mit szeretnének megvalósítani egy olyan közösségben, amelyik szervesen összetartozik. Örömben és bánatban együtt részesülnének. Valahol országunkban egy valóságos kolóniát hozhatnánk létre, amelyben élet és vagyonközösséget szerveznek meg az elöljárók /apostoloknak feleltethetők meg/ Igazságos közösségi rendszabályokat szorgalmaznának, amit együtt, a Biblia alapján fogadnak el a tanítványok. A kezdeti demokratikus döntésekkel megszerveznék a számukra és Isten számára legjobban megfelelő közösségi életet. A tökéletes szabadságban, csak a szentírási rendelkezések pontjait kell majd megtartani, de azt egytől-egyig! Jézus azonban biztatóan ezt mondta: Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos -65-

66 szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. Mt 11,29-30 Azért a 11. fejezet 19. versének elvét Pál apostol nagyszerűen alkalmazta. Ha talált volna igaz hívőt, elkülönítette volna őket a hitetlenektől. A 20. verstől egészen a 34. versig az úrvacsora kérdése kerül a középpontba. Nagyon nehezen érthető rész ez számomra, mert az előzőekben írt dolgokban biztos vagyok; a vagyon és életközösségre gondolok. Ha viszont a bibliafordítók nem jöttek rá, hogy Jézus Krisztus első tanítványainak így kellett volna élnie és néhány szentírási hely is ezt látszik alátámasztani, akkor az itt lévő verseket óhatatlanul félrefordították! A tucatnyi fordításban nagyon eltérően adják vissza ezen versszakokat, úgyhogy most azt teszem, hogy a biztosnak megállapított alapvető igazságot érvényesítem ezen a szentírási helyen, már csak azért is, hogy ellentmondásokat szüntessek meg. Arra kell figyelnem, hogy olyan értelmezést alakítsak ki, amely nem cáfolja az élet és vagyonközösség létezését, amelyet a keresztyéneket szervező alapvető erőnek gondolok. Nem ezt szeretném itt bizonyítani néhány versben, ezért nem kell félrefordítanom a verseket, csak olyan fordítói szabadsággal magyarázok néhány verset, amely alternatív jelentése lehet az egyes szavaknak! Hozzá is látok. A vers azt írja, hogy Korinthusban már az Úrvacsora, vagy emlékezés Krisztus haláláról gyakorlatilag megszűnt létezni. Mert amikor a hívek 'egybegyűlnek egyazon helyre', például egy háznál, vagy egy arra kijelölt helyiségben, akkor nem az úrvacsoráját eszik, hanem rendesen nekiülnek vacsorázni. Náluk a gyülekezet szentsége a nullával vált egyenlővé! Az is jellemezte őket, hogy a szegény, vagy nincstelen hívek nem ettek semmit, mert nem vittek magukkal ételt. A 22. versnél szükséges pontosítani a fordítást az alapvetőbb igazságok érvényesítése miatt... Hát nincs lehetőségetek az otthoni étkezésre? /elvileg a közös otthonban, ahol Krisztus tanítványai együtt élnek, bár külön lakóhelyiségekben/ Vagy az Isten gyülekezetét megvetve, azokra akartok rápirítani, akik üres kézzel jöttek? /Dr. Masznyik Endre/ Azért jöhettek emberek üres kézzel és üres gyomorral a gyülekezetbe, mert nem volt valódi összetartás az emberek között, még az azonos lakóhely ellenére sem, ha egyáltalán ezt meg tudták, vagy meg akarták volna valósítani! Utóbbi gondolatot támasztja alá Raffay Sándor fordítása: Vagy lebecsülitek az Isten gyülekezetét és megszégyenítitek a vagyontalanokat? /a vagyon szinonímája a tulajdon ill. ingatlan/ A 26. vers szerint a kenyér és a bor az Úr halálára emlékezés, nem pedig annak hirdetése, siránkozás felette, netán a Megváltó halálának magasztalása! Mert amikor eszitek ezt a kenyeret és isztok ebből a pohárból, azzal amíg ő eljön, azt hirdetitek, hogy az Úr miként halt meg. /Dr. Budai Gergely/ Még jobb, ha az Úrvacsorát megemlékezésnek fogjuk fel. Amelynek lényege az értesítés, üzenet, beszámoló, tudósítás. A 27. vers szerint nem szabad meggondolatlanul venni a Krisztust jelképező szimbólumokból, mert arra méltónak is kell lennie az embernek / 27. és 29. vers/. A felelősség egyéni és jelentős, mert ha nem méltóképpen veszi az Úrvacsorát Krisztus tanítványa, akkor ítéletet von magára. /29. vers/ Megfelelő önismerettel és önvizsgálattal érdemes venni a bort és megtörni a kenyeret. Viszont előbb-utóbb szükségessé válik ezt megtenni, mert ez jelenti a közösséget az Úrral /az előző, 10. fejezetben/! A versek a Károli Bibliában kiemelt jelentőségűek. Miről tájékoztatják az olvasót? A kenyér jelenti az Úr testét, vagyis a gyülekezetet, amely a benne élő embernek javára szolgál. A pohár bor pedig az új szövetséget jelképezi. Keresztyén embernek csakis az új szövetség jelent megmentést, örök életet s mindent. Az összes szentírási helyet végigolvasva több dologra is fény derül a kenyérrel és pohárban lévő borral kapcsolatban. A kenyér Krisztus teste, amely az életet jelenti a tanítványainak. Ha esznek belőle közösséget ápolnak az Úrral. Az apostolok cselekedetei c. könyvben írottak szerint akár hetente, vagy még gyakrabban szükség lehet a tanítványoknak a szövetség megerősítésére, illetve a gyülekezethez való tartozás kifejezésére. De óvatosság követeltetik meg mindenkitől, mert Krisztus vérét és testét meg kell becsülnie. -66-

67 Olyannyira, hogy Korinthusban a keresztyének között betegség, erőtlenség, halál uralkodott Krisztus hite helyett. A verset nem értem, hogyan kapcsolódik az előtte lévő, vagy utána következő versekhez. A 33. vers az Úrvacsora megértéséhez újabb adalékkal szolgál. Biztos, hogy magáról az úrvacsorai étel elfogyasztásáról olvashatnak. Mert az étkezéshez egybegyűlnek a korinthusi gyülekezet tagjai. Azzal is gond lehetett, hogy nem várták meg egymást, a gyülekezeti összejövetel időpontjára nem hoztak határozatot egymás közt. Amikor már néhányan összegyűltek, hogy Istentiszteleten vegyenek részt, hozzákezdtek az Úrvacsora elköltéséhez is. A gyülekezet másik problémája volt, hogy némelyek azért ettek az úrvacsorai étekből, mert szűkölködve kellett élniük otthonukban, s nem segítettek egymáson a keresztyének. Pál azonban leszögezi, aki éhes otthon egyék. Ehhez azt kellett megvalósítani a hitetlen korinthusiak körében, hogy a szegényeket támogassák. Az biztos, hogy az Apostolok cselekedetei c. újszövetségi könyv 2. fejezetéből megtudható, hogyan éltek -az Úrvacsorával is- az apostolok és az első századi keresztyének. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; Ap.Csel. 2,46 MBT A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál prédikált nekik, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította. ApCsel 20,7 MBT Az első idézetből csak annyi derül ki, hogy a keresztyének naponta a templomban voltak és jól érezték magukat amikor otthonukban saját ételüket ették, mert jó szolgálatot végeztek Istennek. A második idézetben ismét azt olvasni, hogy az egybegyűlt tanítványok törték meg a kenyeret. Ezért ez biztosan Úrvacsora címen történt. Tehát a hét első napján kellene megemlékezni a Krisztussal való hitközösségről és ilyenkor mindig Krisztus haláláról kell megemlékezni. Alkalmas az idő az elmélkedésre, ha eljő a hétfő! A Megváltó halálának minden oldalát, jelentőségét meg lehet vizsgálni, mert hetente sor kerül az Úrvacsorára. -67-

68 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele 12. fejezet A SZENTLÉLEK ADOMÁNYAI AZ EGYETLEN ISTENTŐL VANNAK, DE ISTEN AJÁNDÉKAI MINDENKINÉL MÁSOK LEHETNEK, MERT A MINDENHATÓ BÖLCSEN OSZTJA MEG A HATALMAT AZ ŐT SZERETŐK KÖZÖTT, AMELYBŐL EGYETLEN RÉSZ A TELJESET JELENTI. 1. A lelki ajándékokra nézve pedig nem akarom, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek. 2. Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, a mint vitettetek, a néma bálványokhoz. 3. Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, a ki Istennek Lelke által szól, ne mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által. 4. A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. 5. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. 6. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, a ki cselekszi mindezt mindenkiben. 7. Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése. 8. Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; 9. Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által; 10. Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pdig nyelvek magyarázása; 11. De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja. A fejezet azzal kezdődik, hogy Szent Pál elhatározza, nem hagyja Krisztus tanítványait tudatlanságban. Számomra egy ilyen nem túl nagy jelentőséggel bíró vers, mint az 1. vers, azt jelenti, hogy soha nem szabadna úgy spekulálni az embernek, hogy nemes hazugság által tesz jót másnak. A Biblia síkra száll a tudatosságért! Senkit nem szeretne tudatlanul hagyni, ezért jut eszébe rögvest minden embernek a vallásossággal kapcsolatban a tanítás. Igen, mert amit az emberek világa tönkre tett az egyénben, illetve az ember rosszul választott egyszer, azt Isten képes megváltoztatni, rendbe rakni az embernél. A 2. versben Pál emlékezteti a korinthusiakat arra, amikor még nem tértek meg az egyetlen igaz Istenhez, ők is bálványokat imádtak, vagy azoknak áldoztak. A vers szerint mindez úgy történt velük, hogy: ' ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket' /MBT/. A 3. vers megértése számomra nem kis agytornát igényelt. A tengernyi keresztyén vallás és látszatkeresztyén nem mondja azt, hogy Jézus átkozott, azt viszont hallani tőlük, hogy Uruknak tartják Krisztust és így is szólítják. A Károli Biblia egyik kereszthivatkozása viszont megadta a választ nekem. Amely ezeket mondja: János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket űz, a ki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket. Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem. Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van. Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát. Márk. 9,38-41 Ezek a versek nekem is segítségemre voltak a korinthusi levél értelmezésében. Arról szó sem lehet, hogy az ember szájával jót mond, de rosszat gondol, ezt sehol nem olvasni; következtetni erre pedig elhibázott lépés lenne! -68-

69 Bármely keresztyén ember, aki képes 2 dologra, hogy Krisztust Úrnak fogadja el és úgy is nevezi, valamint sosem átkozza őt, abban megvan a Szent lélek! Ha az egyik dolog meghiúsul akkor nem a Lélek munkálkodik őbenne. Természetesen a látszat-keresztyén ember a 3. versben megfogalmazott szabályt élete végéig képes megtartani, de gondolatban már nem hinném, illetve rengeteg szóbeli, viselkedésbeli rendelkezés szerint nagyban árthat az Úrnak. Jézus jól ismerte az emberi belsőt, ezért ezt mondja a Márk 9,39-ben Kecskeméthy fordítás szerint: 'senki sincs, aki az én nevemben erőt cselekszik, és egyhamar rosszat mondhatna rólam.' A későbbiekben azonban szinte mindenkinek elfogy a hite, ezt a tanúságot maga a Biblia is tanítja ó ás új szövetségi történeteivel. Nagyon kevesen tudtak a keskeny úton haladva Isten kapujához eljutni. Számomra az a hihetetlen, de az itt tárgyalt összefüggésekből az következik, hogy bárki, aki nagyon szeretné és kérleli Istent, megkapja tőle a Szentlelket. Ezt alá is támaszthatjuk a Bibliából: "Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tőle kérik. Luk. 11,13 Összegezve az itt írtakat, kijelenthető, hogy Istenhez közeledve, Ő nem tartja vissza az embertől a jót, viszont ha az ember később meggondolja magát, elfordul Tőle, árt az Istennek, ezért nagyon kemény következményekkel kell szembenéznie. Márk evangéliumából az is világossá kell hogy váljék, amely ember Krisztus tanítványainak javára van, segíti őket a legkisebb dologban is, jutalmat kap érte! Azt pedig még földi életében megkapja, mert halála után nincs mire várnia az embernek, csak az örök kárhozatra vagy az örök életre. A 4-6. vers egyértelműen beszél a Szentlélekről, amely különböző ajándékokban részesíti Jézus Krisztus tanítványait. A versek egyértelműsítik azt is, hogy az egyetlen Isten és a Szentlélek képes másképpen cselekedni és természetfölötti hatalma is sokféleképpen tud megnyilvánulni. A 7. versnek fontos mondanivalója van. Mindegyik és bármelyik adomány azért adatik a hívőknek, hogy hasznára lehessen vele társainak, de még a hitetleneknek is. Ezért minden adomány tökéletes és jó, ezért tekinthetnek rá úgy, mint amelyik teljesen alkalmas arra, hogy Isten hatalmát megmutassa. Annyiban nem teljes, hogy Isten hatalma nagyobb annál, mintsem csupán gyógyító erőben, vagy éppen prófétálásban nyilvánulna meg. A versek felsorolják a Szentlélek 9-féle adományát, amelyet ebben a tanulmányban is érdemes tételesen felsorolni, amelyet a Békés-Dalos fordítás ad vissza legegyszerűbben. bölcsesség adománya tudás adománya hit gyógyítás csodatévő hatalom prófétálás szellemek elbírálása /lelkeket megkülönböztető tehetség Dr. Masznyik Endre/ többféle nyelv /nyelveken szólás nemei - Kecskeméthy/ nyelvek megfejtése /nyelveken szólás megmagyarázása Kecskeméthy/ A nyelveken szólás a legrejtélyesebb Istentől kapott hatalom, mert az nem pusztán egy beszélt nyelv tanulás nélküli elsajátítását jelenti. Azt nem állítom, hogy a Bibliában mindenhol ilyen értelemben esik szó a nyelveken szólásról. Mert az 1. században szükség volt arra is, hogy Jézus követei más nyelveket is tudjanak, de az egyszerű embereknek lehetősége a nyelvtanulásra nem lehetett, főleg nem százféle nyelv megtanulására. De Isten ebben is segítséget nyújtott, így a prédikálómunka tényleg sikeres lehetett a Föld legvégső határán is. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. -69-

70 Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie? Csel. 2,6-12 Az adományok közül számomra még egynek a kiléte nem tisztázódott jelentéssel bír, a HIT ajándéka. Ezzel minden keresztyénnek rendelkeznie kell, hinnie kell Krisztusban. Az általános hit ezért kétirányú, Isten is hisz az emberben és az ember is hisz Istenben, csak ebben az esetben válhat valaki Jézus Krisztus tanítványává. A 9. versben egyébként is ajándékba kapott HIT-ről van szó. Hogy egy lehetséges magyarázatot adjak, megkerestem a hit szó szinonimáit. Ezek közül a jóhiszeműséget találom olyannak, amelyet a Biblia nem általános keresztyéni tulajdonságként, Istenhez való alapvető viszonyulásként fogalmaz meg különböző szentírási helyeken. A jóhiszemű ember szerintem nem méregeti hitének tárgyát. Jónak sem szeretné gondolni, hanem átengedi magát a hitnek, hogy az áthatoljon a lelkén, aztán majd úgyis megtudja mi ered a tárgyból vagy személyből. Ilyen értelemben naivitásnak tűnik, hogy az Istentől származó minden dologhoz úgy viszonyuljon az ember, mintha lefolyó lenne. Ami viszont fennakad a lefolyón, az nem Istentől jön. Hát nem csodálatos, ha az embert ilyen ajándékban részesíti a Lélek. Sajnos én nem rendelkezem ilyen hittel, de más vonatkozásban tudom, hogy milyen dolog ez, mit jelent, hogyan működik. A 11. verset sem szabad elfelejteni sosem, hiszen a sokféle ajándék mögött mindig az Isten Lelke található. JÉZUS KRISZTUS TANÍTVÁNYAINAK EGYMÁSRAUTALTSÁGA, AMELYET A SZENTÍRÁS AZ EMBERI TEST TAGJAINAK EGYMÁSHOZ VISZONYÍTOTT SZEREPÉVEL SZEMLÉLTET. 12. Mert a miképen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképen a Krisztus is. 13. Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. 14. Mert a test sem egy tag, hanem sok. 15. Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből valóé azért? 16. És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért? 17. Ha az egész test szem, hol a hallás? ha az egész hallás, hol a szaglás? 18. Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, a mint akarta. 19. Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test? 20. Így azonban sok tag van ugyan, de egy test. 21. Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem. 22. Sőt sokkal inkább, a melyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek: 23. És a melyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és a melyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek; 24. A melyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségök. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván, 25. Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok. -70-

71 26. És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind. 27. Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint. 28. És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit. 29. Avagy mindnyájan apostolok-é? Vagy mindnyájan próféták-é? Avagy mindnyájan tanítók-é? Vagy mindnyájan csodatévő erők-é? 30. Avagy mindnyájoknak van-é gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-é nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-é? 31. Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra. És ezenfelül még egy kiváltképen való útat mutatok néktek. Ez a rész, amelyet éppen tárgyalok, a Biblia újszövetségi részében a legnagyobb energiájú gondolatok közé tartozik, s ráadásul Pál apostol olyan levezetésben tálalja nekünk a keresztyéni világot valóban egybetartani képes törvényszerűséget, hogy az ember gondolataiban Jézus Krisztus megelevenedik, aki ilyen bölcsességgel volt képes az embereket tanítani. Rövid emlékeztetőben utalnék az előző könyvemben található, ott is az efézusiakhoz írt levél 4. fejezetének elemzésében írottakra / oldal/, mert mint ember általi okoskodás fel sem veheti a versenyt az 1 Korinthusi levél ezen szakaszában írott igazsággal, Istennek a gyülekezeti elrendezésről. Az efézusi levélben a keresztyéni egységet arra vezeti vissza szerzője, hogy egy az Isten, a Lélek, a test, a remény, a hit, a keresztség. Az ál-pál különböző fogalmakat használ arra, hogy bizonyítsa Isten rendelkezéseinek békét előmozdító feltételeit, mert a Mindenható úgy rendelkezett, hogy ha például a reménységnek ugyanaz a célja, akkor minden reménykedő hívő a közösség egységéért tevékeny részt vállal, valódi egyetértés és béke alakul ki köztük. Ezzel mintegy teljesen ellentétes az igazi Pál apostol felfogása közösségről, egyetértésről, a hívők személyiségéről... Azt hiszem az itteni verseket / vers/ nem elemezni kell, hanem megérteni! A szemléltetésben a test a gyülekezetet jelenti, amelynek tagjai Jézus Krisztus Tanítványai. Ők a testtagok. Akik között egyetértés, közösség azon az alapon tud kialakulni, hogy egymásra utaltak abban azért, hogy egyre boldogabbak lehessenek, vagy legalább ne vesszen ki belőlük az élet iránti szeretet /25. vers/, amely később kiegészül Isten iránti szeretettel. Ha szenved az egyik tag, vagyis tanítvány, akkor a többiek is megérzik ezt és szenvednek ők is /26. vers./, de az örömben is mindenki részesedik, az egész gyülekezet egyetemben örvend, mint Krisztus tagjai. Azért mert a tagok közötti kapcsolatot a kölcsönös összetartozás és egymásrautaltság jellemzi. Nem ilyen kapcsolat jellemzi a világban és hitetlenségben élő embereket. Ezt példázzák a testtagokkal való gondolatkísérletek. Például a vers az el nem köteleződő kapcsolatot világítja meg. Ennek az alapja mindig az, hogy az ember egyféle mentalitást lát elfogadhatónak Isten előtt.- Ha nem vagyok kézből, akkor nem is vagyok a test tagja, gondolja a mentegetőző el nem köteleződő ember. A 17. vers az egyoldalúságot illusztrálja a testtagokkal. A gyülekezeti életet úgy kell megszervezni, hogy az emberek képességeik szerint birtokolhassanak hatalmat tisztségek, kiváltságok, egyszerű munkákban, vagy legyenek segítőtársaik másoknak. Minden keresztyén felekezetben megtörténik a szerepek kiosztása, amelyet a méltatlanság jellemez és a nem valódi, csupán látszatfunkcionálás. Ezért működésképtelen mindenféle keresztyén vallás. Az ilyen állapotban lévő gyülekezetben minden tag és az egész közösség abnormális helyzetben van, amelyet fel sem foghatnak. Vegyük például az olyan egyházat, ahol az ún. induktív bibliatanulmányozási módszerrel szereznek ismeretet a hívők. Nem szeretném leégetni sem a módszert, sem az egyháza(ka)t, amelyikben ez kifejezetten jellemző. Az induktív, vagyis gerjesztett módszer azért hasznos, mert minimálisra csökkenti az előítéleteket, az előzetes tudással nem foglalkozik, amikor a Bibliában egy szöveget elemez. A Bibliából indul ki és következtet. /Csak megjegyzem, a pszichológiában induktív módszerrel egy speciális esetből következtetnek általánosabb törvényszerűségre. Azt már látom, csak részben ugyanarról a dologról van szó a lélektanban és vallásban!/ -71-

72 Az induktív bibliatanulmányozás szabályai: Megfigyelés: ismétlődő szavak, ok-okozati összefüggések, ellentétek, hasonlatok, felsorolások - csoportosítások, történeti szálak Kérdezés: a megfigyelés alapján, adott szerkezeti szabályoknak megfelelő kérdőszavakkal Válaszolás: szigorúan a vizsgált szövegből Alkalmazás: a válaszok átültetése a mai napra, helyes és helytelen dolgok összehasonlítása a Biblia mérlegén Számomra érthetetlen, hogy az induktív módszerben is vannak szabályok. Ha így van, én nem ezen módszer alapján dolgozok. De már rájöttem arra, hogy miben rejlik az én értelmezésem kulcsa! A szöveg által bennem keltett érzéseket magyarázom meg. Ennek során én is gyakran az induktív módszerrel élek, de a megismerés 2. szakaszában, amikor már az érzéssel arányos gondolatot a fenti módszerrel keresem és meg nem találom. Mit szólnának az én módszeremhez és személyiségemhez abban az egyházban, ahol ez a tanulmányozás kulcsa. Szinte sosem tudnék értelmezéssel előrukkolni, mert nagyon sokszor az 5 perc sem elegendő idő, mire megtalálom az emlékeimben a megfelelő gondolatot egy vers kapcsán. Abban az egyházban nyilván nincs mit keresgélnem. Pedig ha a keresztyén gyülekezetek tudnák azt, hogy más szempontok mennyi előnyt, újat, felfrissülést visznek hozzájuk! Tudják. Adott gyülekezetben a hívők elfogadták a fennálló módszert, mércét, mesét. A 17. vers szerint vannak gyülekezetek, a melyek csak a test szemének funkcióját látják el, vagy csak hallgatóznak, de nem nyúlnak semmihez /tapintás/. A 18. vers szerint nem is lehet gyülekezetnek nevezni az ilyen közösséget, ahol mindenki magát szabja a mércéhez. A 21. versben írja a szerző, hogy a gyülekezetek specializálódnak. Egy-két vagy néhány hittételről kapják a nevüket, illetve ismertek az emberek körében, a többi dologgal meg más vallás törődik. Olyan ez mint a politika. A bal oldal vagy jobb oldal? Én sajnálom, hogy csak az egyikre lehet szavazni, mert olyan kevéske dologgal szeretnének a pártok foglalkozni. A 22. vers kijelenti, a leggyengébb láncszem az igazán szükséges. Olyan erős a közösség, amennyire a leggyengébb tagja, szokták az emberek mondani. A legnagyobb tisztesség pedig azt illeti a gyülekezetben, akit az emberek haszontalannak tartanak. /23. vers/ Azért, mert az ilyen egyén megharcol azért, hogy ne legyen és ne tartsák őt haszontalannak. De csak Isten gyülekezetében méltatják ezt az igyekezetét! /Talán csak azzal nem foglalkozik a 12. fejezet, hogy vannak keresztyén vallások, amelyek összevissza kevernek mindent, de azért azt megfigyeltem, hogy nem lépnek át olyan határokat, mint politikában a bal és jobb; vallásban a hit és a cselekedet./ A 28. vers felsorolja az adományokkal ellátott kiváltságokat, amelyekre a gyülekezet építésénél oda lehet majd figyelni. Apostol, próféta, tanító, Isten varázslója, gyógyító, segítők, vezetők, nyelveken szóló emberek, akik Istennel szabályosan képesek kommunikálni. Mert bizony egyetlen emberben ritkán van meg többféle kegyelmi ajándék. Hát persze, mert különben hogyan lehetnének egymásra utaltak a test tagjai, vagyis Krisztus tanítványai! A 31. vers buzdítja az olvasót, hogy a különb, értékesebb adományokért könyörögjenek Istenhez. A 12. fejezet tanúsága, hogy egy működő közösségben mindenkinek megvan a maga szerepe, ami nem azt jelenti, hogy részképessége van a dolgokhoz. Tehát ha például egy hívő nem rendelkezik éleslátással, csak jószívű, ez által is teljes ember. Minden megvan benne, amellyel önmagának örömet tud szerezni és a jószívűségével sok-sok boldogságot okoz másoknak is. A probléma azoknál a világi embereknél van, akik semmilyen jó tulajdonsággal sem rendelkeznek. Ha valamelyikük nem rövidlátó, akkor nyakas vagy szívtelen. Igaz legalább nem mindegyik rossz tulajdonság jellemzi őket, de így is mind magának, mind társának csak a boldogtalanságot és érzelmek nélküli, örömtelen életet nyújthat. -72-

73 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele 13. fejezet A SZERETET DICSÉRETE 1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom. 2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. 3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból. 4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. 5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, 6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; 7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. 8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. 9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: 10. De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik. 11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. 12. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem. 13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. A Korinthusi 1. levélben fejezetenként nagyon különböző és összességében nagyon sokféle témában szólalt meg Pál apostol, vagy mondta el Biblián alapuló véleményét. Tudjuk azt is, a korinthusi gyülekezet igencsak megromlott erkölcsű emberek közössége volt, ezért is olvasni Szent Pál intéseiről, beígért büntetéséről. Ebben az első olvasatra kaotikusnak tűnő levélbe van beillesztve a Szeretet-Himnusza. Ezt az elnevezést pedig nem is csak vallásos irodalomban emlegetik így. Ilyen szeretet, amelyről mint az ideális kegyelmi adományról ír Pál, bennem biztosan nincs meg teljességében, de magamra ismerek, ha olvasom a sorokat. Hogy ne csak filozófia legyen, amit írok, magamat is előadom a tanulmányaimban. Azt el is mondhatom Önöknek, hogy én egyáltalán nem vagyok olyan ember, aki mindent eltűr, maximum hosszan tűrő. Meglehet 3-4 szeres ez a képességem, de nem több. Ha lelkileg kínoznak ne várjanak csodát. A középkorban megégetett keresztyének szinte kivétel nélkül visszavonták tanaikat, de mihelyst leszálltak a kínpadról, rögtön tudták mit kell tenniük és mondaniuk. Mindez az emberek fájdalomtűrő képességeire visszavezethető erő bennem úgy látom, eléggé szerény mértékben van meg. Tehát a szeretet nem csak egy magasabb rendű tulajdonság, egy minden adomány felett létező legfontosabb jellembeli dolog. Ebben az ember testi-lelki dolgai, felépítése, szerkezete, fejlődése, ereje, célja, reménye, hite, tettei belefoglaltattak. Pál mégis ezt az elérhetetlent ajánlja minden tanítványnak! Mert ő sem volt képes szeretni, csak részben vagy jobban mint hittestvérei. Ennek a megállapításnak van egy fontos vetülete. A keresztyén ember nem magából indul ki, hanem az ideálisat próbálja elérni, megvalósítani. Ezért olyan megnyilvánulások jellemzik az igaz tanítványokat, amelyek ellentétesek lehetnek az általuk hirdetett eszmékkel. Ezzel kapcsolatban megvan a lelkiismeret-furdalásuk, amely biztosítja, hogy lejjebb ne kerüljenek attól, ahová sokszor kénytelenek leszaladni, ám azon -73-

74 törekednek, hogy személyiségükben visszanyerjék azt az állapotot amelyet a szeretet magasabb foka jellemez, ha a világi hitetlen emberekkel kellene összehasonlítanunk őket. Igen, mert a pogány embert a lelkiismerete nem bántja, nincs meg a hajtóerő arra, hogy személyiségének színvonalát állandó szinten tartsa. A lelkiismeret pedig azért és akkor működik, ha az ember nem akar elszürkülni, meg akarja haladni képességeit, adottságait. Maximalistának is mondhatják az emberek, mert nem magában vagy másban keres és talál olyat, amely szerint élni szeretne. A 13. fejezet nem véletlenül az Isten kegyelmi ajándékainak felsorolását és Krisztus tanítványinak közösségi életét elképzelő fejezet után következik. Pál a szeretet is lelki adománynak tartja! Az 1-3. versek kijelentik, hogy Isten hatalmának megnyilvánulásai hiábavalóságok akkor, ha az nem szeretetből származik, vagy nem az ösztönzi, nincs benne semmi érzelmi töltés... Tudjak, mint próféta Minden titkot, minden bölcsességet. Legyen hegymozgató hit az én szívemben, Ha szeretet nincs bennem, Semmi vagyok 1Kor 13,2 Dr. Masznyik Endre E fordítás a prófétaságot és a hegymozgató hitet említi, amelyek azért Isten kiemelkedő adományai között vannak. A hittel kapcsolatban az előző fejezetben nehezen jutottam dűlőre, mert nem értettem meg könnyen, hogyan értheti Isten, hogy az embernek HIT ajándékát osztja ki és az mit jelent az embernek, miben nyilvánul meg. Amit itt olvashatunk mégsem arról szól, mert ezen fejezet 3. verse mint a 2. vers szövegkörnyezete nem a lelki adományokat sorolja. Valószínűleg Pálnak a kegyelmi ajándékokkal kapcsolatban jutott eszébe, milyen lehet a legmagasabb rendű, igazán minőségi, lelki jelenség a keresztyénekben. Eszébe jutott, hogy ez csak a szeretet lehet, de aztán nem illeszti vissza a kegyelmi ajándékok sorába, ezért a gondolkozása nem követhető. Csak az biztos, hogy Pál sok hatalmas cselekedettel, lelki erénnyel állítja szembe a szeretetet és mindenek felett valónak tekinti, amely egyben alapvető-megkövetelendő tulajdonság, amelyet kezdettől ki kell munkálnia minden Jézus Krisztust követő tanítványnak. De az is biztosan tudható, hogy a szeretetre csak törekedni tud az ember és nagyon ritkán lehet megfigyelni a szeretetet működés közben, valamint nagyon sokszor még beazonosítani sem lehet! Azért mert alkalmanként vagy eléggé gyakran az ember nagyon messze lehet, vagy kerülhet tőle, akármennyire is igyekszik valaki szeretetteli emberré válni. Pál apostol a 3. versben is rendkívüli cselekedeteket hoz fel, amelyek szeretet nélkül semmit sem érnek. Azt olvassuk Dr. Masznyik Endrénél, hogy, ha az ember minden vagyonát szétosztja is, de nem szeretetből cselekszik, hanem érdekből, meggondolásból, az bizony nem a szeretetben véghezvitt cselekedet. Mint megtévesztő, negatív dologért az ember kárhozatra jut! Még a mártírhalált választó ember, akit máglyán égetnek el, az is megtörténhet szeretetlenségből. A 4-7. versek a szeretet sokféle, pontosan 14 jellemzőjét sorolják. Nincs mit hozzátenni, de elvenni sem akarok belőle. Azt a merész következtetést mégis megkockáztatom, hogy ha senki ember fia nem tud igazán szeretni, akkor a szeretet nem is az emberek világában jut majd szerephez! A 8. vers szerint a kegyelmi adományok majd megszűnnek, eltöröltetnek. Most még a keresztyének éppen az adományaik különbözősége alapján alkothatnak jól működő közösséget, de ez meg fog változni /10. vers/. A 11. vers a jelenlegi (világ)korszakra utal, mintha csak egy ember gyermekkora lenne. A 12. vers szerint az érett ember már nem rész szerint birtokolja az ajándékokat. A különböző bibliafordítások nem értették meg rendesen azt, hogy itt arról van szó, hogy a tükrön, de inkább üvegen átnézve homályosan látunk, de ha nem a Bibliát látjuk csak, hanem Istent és az eljövendő Országát, akkor színről-színre vagy szemtől-szembe látunk és ismerünk meg minden dolgot. /A tükör szó = mirror helyén az angol nyelvű Bibliákban a glass = üveg szó valamivel többször fordul elő. A 13. vers 3 nagyon fontos keresztyéni tulajdonságot nevez meg, amelyre támaszkodhat Krisztus mindenkori tanítványa és Krisztus által képes lehet minden tanítvány reményleni, hinni, szeretni. A tökéletessé tévő tulajdonság a szeretet. -74-

75 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele 14. fejezet A LELKI ADOMÁNYOK HASZNÁLATA ISTENTISZTELETEN 1. Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok. 2. Mert a ki nyelveken szól, nem embernek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat. 3. A ki pedig prófétál, embereknek beszél épülésére, intésre és vígasztalásra. 4. A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi. 5. Szeretném ugyanis, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön. 6. Ha már most, atyámfiai, hozzátok megyek, és nyelveken szólok, mit használok néktek, ha vagy kijelentésben, vagy ismeretben, vagy prófétálásban, vagy tanításban nem szólok hozzátok? 7. Hiszen ha az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár czitera, nem adnak megkülönböztethető hangokat, mimódon ismerjük meg, a mit fuvoláznak vagy cziteráznak? 8. Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harczra? 9. Azonképen ti is, ha érthető nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, a mit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni. 10. Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen. 11. Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem. 12. Azonképen ti is, minthogy lelki ajándékokat kívántok, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok. 13. Azért a ki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza. 14. Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen. 15. Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is. 16. Mert ha lélekkel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképen fog a te hálaadásodra Áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz? 17. Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból. 18. Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni; 19. De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken. 20. Atyámfiai, ne legyetek gyermekek, értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek. 21. A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr. 22. A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek. 23. Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-é, hogy őrjöngtök? 24. De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik, 25. És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arczra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonynyal az Isten lakik ti bennetek. 26. Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek. -75-

76 27. Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg: 28. Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek. 29. A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg. 30. De ha egy másik ott ülő vesz kijelentést, az első hallgasson. 31. Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vígasztalást vegyen; 32. És a prófétalelkek engednek a prófétáknak; 33. Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene; miként a szentek minden gyülekezetében. 34. A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, a mint a törvény is mondja. 35. Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben. 36. Avagy ti tőletek származott-é az Isten beszéde, avagy csak hozzátok jutott el? 37. Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy lelki ajándék részese, vegye eszébe, hogy a miket néktek írok, az Úr rendeletei azok. 38. A ki pedig tudatlan, legyen tudatlan. 39. Azért atyámfiai törekedjetek prófétálásra, és a nyelveken szólást se tiltsátok. 40. Mindenek ékesen és jó renddel legyenek. Az 1. versben Pál apostol a szeretet követésére hívja fel a korinthusikat, majd a többi lelki ajándék közül a prófétálást ajánlja a hívőknek. Meg is indokolja, miért látná szívesen a prófétálást a gyülekezeti összejöveteleken. Mert a prófétálás mindnyájuk épülésére szolgál! A nyelveken szólás adománya az egyének, csupán Krisztus valamely, de egyetlen tanítványa számára bír jelentőséggel. Az itt említett nyelveken szólás nem emberi nyelvet jelent! Isteni, angyali beszédet jelent, ezért nem értheti meg senki, csak aki arra specializálódik, hogy megmagyarázza a beszéd jelentését /2. vers; 1 Kor. 13,1/. Ebből arra következtetek, hogy ha többen is tudnak beszélni angyali nyelven, de egy másik ember angyali beszédét nem értik meg! Mert a Szentlélek tudattalanul beszélteti őket angyalok nyelvén. Aki a nyelvek nemeit képes megmagyarázni, annak a Lélek tudatára ható ingereket küld. Az ilyen embernél az a nem biztos, hogy beszéli az angyali nyelvet, csak az, hogy fordítja. A nyelveken szólás és a nyelvek megmagyarázása teljesen irracionális valóság, nem lehet párhuzamot vonni a nyelvet tanuló emberrel vagy a nyelvtanárral. A 13. versben írja Pál, hogy aki nyelveken szól, imádkozzon, hogy meg tudja magyarázni. A kettő együtt már racionális tudást jelent, amelyből emberek is tanulhatnak, maga a gyülekezet. Ha ezt képes Krisztus egyik tanítványa megtenni, akkor értékesebb adomány birtokában van, mintha prófétálna. Igaz hogy ez már 2 adományt jelent /5,6,12. vers/. Pál szerint ami az egész gyülekezet hasznára van az mindig többet érő. A sima, natúr nyelveken szólás csak a beszélőt magát építi. A 8. versben az apostol a nyelvek megmagyarázására is ad ésszerű magyarázatot, miért van rá oly nagy szükség. Ha valamilyen hangszerekkel csak egyetlen hangot fújnak, vagy pengetnek, hogyan ismernek rá a többiek a dalra! A harcba indulók várják a trombitaszót, de ha zavaros, bizonytalan hangot hallanak biztosak lehetnek-e az üzenetben? Nem lehetnek biztosak. A versből kiderül, hogy a keresztyén emberben Lélek és értelem két tényező! Itt nyilvánvaló, hogy nem az ember lelke vagy szelleméről van szó, hanem a Szentlélekről, amelynek működését próbálom magyarázni a versek alapján. Csak megjegyzem, nagyon következetlenek a magyar és külföldi fordítók ezzel kapcsolatban. A 15. vers a Károli fordításban is félreérthetetlen: Imádkozni lehet lélekkel és értelemmel és énekelni is ugyanígy, kétféle forrásból is lehet. A nyelveken szólásnál a lélek dolgozik, ezért tudattalan, illetve gyümölcstelen az értelem számára. A prófétálás, ahogy az előző versek írják a Léleknek az értelemre való hatását jelentik, Pál apostol pedig a tudatért, értelemért, a közösség épüléséért száll síkra / vers/. -76-

77 Hogy az embert többféle vonatkozásban is jellemzi az osztottság, az versekből számomra bizonyított elképzelés. /Test és lélek vagy Lélek szerint is fennáll a dichotómia./ A 16. verstől Pál apostol az érvelésbe bevonja a külső nézőpontot, egy meghívott vendéget, érdeklődőt, aki részt vesz az Istentiszteleten. Az ő tudása szerint hogyan látszódna az, amit az Istentiszteleten tapasztal? Mert először az ember érzékeli a valóságot, csak aztán magyarázza meg valahogyan a látottakat. Ha a nyelveken szólásra nem vonatkozna gyülekezeti szabály, hanem szabad folyást engednének annak a keresztyének, a meghívott vendégek szerint a közösségben őrjöngés és káosz uralkodna a nyelveken szólók miatt /23. vers/. Ha az igazság iránt érdeklődő ember prófétákat és prófétálást lát, akkor azonnal felismeri, hogy a gyülekezet tagjaiban az Isten munkálkodik /25. vers/. Nagyon fontos különbség mégis van a Lelki adományokban; hogy a nyelveken szólás a hitetlenek számára, míg a prófétálás a hívők számára szolgál jelül. A jel viszont csak a jelenben ragadja meg az embert, mert elálmélkodik, elcsodálkozik rajta az ember, de többre csak a prófétálással képes Isten gyülekezete. Pál apostol ezen fejezetben a teljesség igényével azt is leírja, milyen rendben törtjén maga az Istentisztelet; a múltban, a jelenben és bárhol a világban. /33. vers/. A 26. vers szerint: Összefoglalva tehát ezeket javasolom, testvéreim: amikor összejöttök, mindegyikõtök hozzon valamit. Az egyik énekeljen egy zsoltárt, a másik tanítson, a harmadik mondja el, amit Isten kijelentett neki, más valaki szolgáljon a nyelvek ajándékával, a másik magyarázza meg de mindenkinek az legyen a célja, hogy szellemileg erõsítse és építse a gyülekezetet! Egyszerű fordítás Ha a gyülekezetben valaki a nyelveken szólás ajándékával rendelkezik, kettesével-hármasával álljanak ki a gyülekezet elé és adják elő, hogyan beszélgetnek Istennel. De mindig legyen magyarázó, mert csak akkor értik meg az Istentiszteleten lévő hívők és laikus látogatók az ott történteket. Bizony ez nagyon nagy adomány, ha valamelyik hívő tódítani akar a gyülekezetben, ezt hétről-hétre megtenni csak nagyon nehezen tudja! Magyarázó nélkül a nyelveken szóló ember ne szerepeljen. A prófétáknak sincs egyszerű dolga, ők szintén ketten-hárman beszélhetnek a gyülekezetnek és Isten üzenetét továbbítják, ha éppen van ilyen. A többiek a gyülekezetben el is döntik, hogy valóban Istentől származó beszédet adtak-e elő a próféták. Nekik jóval ritkábban jut szerep, mint a nyelveken szólóknak, mert utóbbiak ha rendelkeznek az adománnyal, minden összejövetelen használhatják képességeiket, ha Istentiszteletre gyűlnek egybe Krisztus tanítványai. Az összejöveteli regula /rendszabály/ így folytatódik: Ha pedig másnak, ki ott ül, valami kijelentetik, az előbbi hallgasson el. Mert egymás után mindnyájan prófétálhattok, hogy mindnyájan tanúljanak, és mindnyájan intessenek. 1 Kor 14,30-31 Káldi. Itt is olvasható, hogy a Szentlélek megnyilvánulásai kiszámíthatatlanul jelenhetnek meg. Mihelyst prófétai lélek szállja meg az egyik tanítványt, őreá kell hallgatni. A versben csupán arról van szó, hogy egyik próféta enged(elmes) a másiknak, mert a gyülekezeteben nincs háborúság, önzés, hanem békességes rend. A 34. versből tudható, hogy asszonyok nem szólhatnak semmit, semmiről a gyülekezetben. Ha valamit tudni vagy érteni szeretnének, azt kérdezzék meg a férjüktől otthon. A hajadon nőkre ez a szabály nem vonatkozik. A 36. vers ismét megerősíti, hogy az itt leírt szabályok általánosak, minden gyülekezetre érvényesek a rendelkezések. A 37. versből tudható, hogy a prófétáknak és nyelveken szólóknak ha ez nem is tetszett, Pál apostol megmondja nekik, hogy nem saját elképzelését akarja érvényesíteni, minden az Úr parancsa! -77-

78 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele 15. fejezet A HALOTTAK FELTÁMADÁSÁRÓL 1. Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is, 2. A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. 3. Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; 4. És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint; 5. És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek; 6. Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak; 7. Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak; 8. Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent. 9. Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát. 10. De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. 11. Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké. 12. Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása? 13. Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel. 14. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is. 15. Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. 16. Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel. 17. Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok. 18. A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát. 19. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. 20. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak. 21. Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. 22. Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. 23. Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor. 24. Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt. 25. Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. 26. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. 27. Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett. 28. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent -78-

79 alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. 29. Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért? 30. Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban? 31. Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban. 32. Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk! 33. Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok. 34. Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom. Bocsánatot kérek a rossz kezdésért, de az 1. versben nagyon csúfolkodóan fogalmazták meg a fordítók a tanítvánnyá válás folyamatát. Az igazi hívő nem beveszi a tanultakat, hanem emésztgeti, vagy azonnal el is fogadja. Egy jobb fordítást ajánlok hát az 1. vers helyére, amelyet a 2. vers nehezen érthetősége miatt az azt követő verssel együtt szeretnék ide másolni: Emlékeztetlek benneteket testvéreim arra az örömhírre, amelyet tõlem hallottatok, és amelyet ti is elfogadtatok. Ez a hitetek alapja, és ezen keresztül fogtok megmenekülni. De csak, ha hûségesek maradtok ahhoz az üzenethez, amit én mondtam nektek. Ha nem, akkor hiába lettetek hívõkké. 1Kor 15,1-2 Egyszerű fordítás Ez a fejezet a 3. verstől hozzá is kezd a téma tárgyalásához. Az első hosszú szakasz Jézus Krisztus halálból való feltámadásának jelentőségét mondja el -újra- a korinthusi gyülekezetnek, akiknek arra is szüksége volt, hogy Pál apostol ismételten megvallja nekik a saját hitét. Ezért olvasható a fejezetben egy lépésenként előre haladó elmélkedés, amelynek végcélja, hogy az ember többek között elfogadja Krisztusnak a haláltól való megváltását is! A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. Zsolt. 103,4 Majd Krisztus feltámasztja a halottakat, legyőzi a világ országainak uralkodóit, a millenniumi, ezeréves országlásának végén átadja a hatalmat az Atyának, hogy Isten 'legyen minden mindenben'. Pál a saját életének kockáztatásáról is kénytelen néhány szót szólani, mert egy hitetlen társaságnak, mint a Korinthusiak gyülekezete, ez is fontos lehet /Jel.11,15; Jel. 20,4-5/. Az ebben a levélben megírott dolgok a feltámadásról a próféciák szempontjából is jelentős, de most nem szeretnék nagyon eltávolodni a levél témájától. Amely egyébként nagyon is összetett. Ezen levél 15. fejezetének 3-8. versei a Jézusról Krisztusról szóló evangéliumból idéznek fel lényeges momentumokat, amelyek az Úr feltámadását mesélik el. A kereszthivatkozásokat is hozzá lehet olvasni, amit én most kihagynék. Legutoljára magának Pál apostolnak is megjelent Krisztus. Azonban ez a jelenés nem ugyanaz volt, mint a 12 esetében, mert a feltámadott Jézus 40 napig nem ment fel a Mennybe. Saulusnak, így hívták korábban Szent Pált, mennyei jelenése volt, Krisztus a Mennyből jött le hozzá, illetve jelent meg neki. A 10. versből megtudhatják, hogy Pálnak nagy szüksége lehetett arra, hogy szemtől-szembe lássa az Urat, mert később jóval nagyobb munkát végzett, mint a Jézus által kiválasztott 12, amely közé Iskariótes Júdás nem számíttatik. A 13. verstől a 19. versig elméleti levezetés olvasható, azért mert Korinthusban a keresztyének csak azt fogadták el, hogy Krisztus támadt fel a halálból, azt már nem hogy a halottak igen, vagy hogy majdan fel fognak támadni. /A tanítványképzésben ezért fontos a teljes Bibliának a közlendőjét is megtudni, hogy ne csak egyes kérdésekről lehessen elegendő tudása a keresztyéneknek!/ Pál apostolnak sokszor csak a józan ész állt rendelkezésére ahhoz, hogy meg tudjon magyarázni valamilyen isteni igazságot, amilyet a versekben is olvashatnak. Ha tehát a halottak nem tudnak feltámadni, akkor Krisztus sem tudott, és akkor feleslegesen prédikálják ezt az apostolok. Ebben az esetben hazug bizonyságot tesznek Jézus Krisztus mellett! Egészen addig szőhető az elgondolás, hogy akik Krisztusban reménykednek minden embernél nyomorultabbak, mert -79-

80 tévednek, sőt maguknak és másoknak is csupán hazudnak. A 20. versben azonban pozitívan zárul le az elmélkedés a feltámadásról, mert Pál kijelenti; a feltámadás eseménye megtörtént. A 21. vers egyik kereszthivatkozása a római levélből való, úgyhogy vigyázni kell az értelmezésnél! Ezen az igehelyen minden fordításban az öröklött bűn tantételének megfelelően, torzítva olvasható egy sokat mondani nem kívánó vers, tehát hogy 'egy ember által van halál'. Ezt helyesen úgy fordíthatnánk, hogy: ahogy az ember az okozója a halálának, az ember okozta feltámadás is megtörtént A 22. vers szintén ennek az egyetemes, vallásoktól független, ezért sátáni gondolatnak a jegyében lett fordítva. Most a legszélsőségesebb fordítás az Egyszerű fordításé. Ez már eget rengető hazugság: Mert ahogyan Ádám után minden ember meghal, amiatt, amit Ádám tett - ugyanúgy Krisztus által is minden ember fel fog támadni, amiatt, amit Krisztus tett. Egyszerű f A szóban forgó igének igaz, valóságos jelentése az alábbi mondat lehetne: Ádám bűnét elkövetve mindannyian meghalunk, a Krisztust követő ember pedig megeleveníttetik A Károli fordítással nekem nincs problémám, én abból sem az öröklött bűnt olvasom ki, ha a 22. verset csak magában olvasom. Mert az Ádámban szóval utal arra Károli, hogy az ő nyomdokain, az ő engedetlensége nyomán, lázadása alapján lát halált az ember, méghozzá mindenki, aki az ő mintájára cselekszik. Krisztusban szó jelentése pedig, hogy az ember hiszi, hogy 'Krisztus a feltámadás és az élet'. /Ján. 11,25/ A 23. vers szerint a halottak meghatározott sorrendben fognak feltámadni! Az első maga Krisztus volt, azután az övéi következnek, akik hittek az Ő eljövetelében /P. Soós István nyomán/. Miután Krisztus eltöröl minden hatalmat, átadja az ő hatalmát Atyjának /24. vers/. A Mindenható és gondolom a mennyei lények serege dolgozik azon, hogy Krisztus lába alá vessék az Ő minden ellenségét. Csak ezután következik be, hogy az emberek többé nem halnak meg. Ekkor Krisztus visszaadja hatalmát Istennek, mindenek Teremtőjének /28. vers/. A prófétai írásokban ezernyi részlet van még, minden bekövetkező részlet sorrendje kisakkozható. Kirakós játék módjára összeilleszthetők a mozaikok, de még egyetlen lépés bekövetkeztének előre jelzése is nagyon bonyolult, mert nem ismerhetjük annak formáját, főleg akkor, ha nagyon távol időben van még tőlünk. Gondoljanak a következő jövendölésre a világvégével kapcsolatban! Mert nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad; és lesznek földindulások mindenfelé, és lesznek éhségek és háborúságok. Márk. 13,8 Sajnos megtörtént hogy nagyon sok nemzet nem egy másik, hanem a saját népe ellen fordult. A földrengésekről pedig a mellékletben önálló kis tanulmánnyal állok elő, amelyben elsősorban a Japánt sújtó földrengéssel foglalkozok, és bibliai valamint tudományos érvekkel támasztom alá, hogy Isten éppen most igyekszik döntő csapást mérni a japánok országa ellen! A versek Pál önvallomásai, amelyben arról szól, hogy neki szinte naponta a halállal kell szembe néznie Krisztus hirdetése miatt. A versekben fontos, intő gondolatok fogalmazódnak meg. 35. De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki? 36. Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd. 37. És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébet. 38. Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét. 39. Nem minden test azon egy test, hanem más az embernek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké. 40. És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké. 41. Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve. 42. Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik -80-

81 romolhatatlanságban; 43. Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben. 44. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is. 45. Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. 46. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki. 47. Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való. 48. A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is. 49. És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is. 50. Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. 51. Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. 52. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. 53. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. 54. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva. Elnyeletett a halál diadalra. 55. Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad? 56. A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény. 57. De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. 58. Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban. A versek megírására valószínűleg az lehetett okot adó körülmény, hogy Pál apostolnak többször és többen is nekiszegezték a kérdést, hogyan fognak a halottak feltámadni! De az is lehetséges, Szent Pál maga is képes volt mások fejével gondolkozni és a feltámadásának a hitetlenek és hívők által nem kellően ismert lényegi jellemzőjét, útját-módját, filozófiáját, elmagyarázta a Korinthusban élőknek illetve a ma élő embereknek. Ennyi információ, tudás a halottak állapotáról, testük milyenségéről, az örök létben részesülők személyét érintő változásokról a Bibliában máshol nem olvasható! A 36. versben egy eléggé dühös választ olvashatnak, amin nincs mit csodálkozni, mert arra a kérdésre adja meg a választ, hogy a halottak a feltámadáskor miféle testben jelennek meg. Valamint Pál egy szemléltetést is vázol az elvetett magról, amely az isteni terv kibontakozásának magyarázata. Ezek ostoba kérdések! Gondolj arra, mikor elveted a vetőmagot: csak akkor fog kihajtani, ha előbb már meghalt a földben. Az a mag, amit elvetsz, nem is hasonlít a kifejlett növényre (például búzára, vagy valami másra). Isten azonban felnöveszti, és arra a mintára formálja, amelyet annak a bizonyos növénynek tervezett. Minden egyes fajnak a saját alakját adja. 1Kor 15,36-38 Egyszerű fordítás A fordítás azért tetszetős, mert a szerzők szépen megértették az isteni tervet. Annyiban kritizálható, hogy a tervből és a 38. versből hiányzik a szabad akarat megjelenítése. Például úgy, hogy a verset így kezdi: Ha Isten úgy akarja, akkor felnöveszti...mert megeshet az is a növényi magokkal, hogy kikel egy életképtelen, elszáradt növényke. Szavamra, azt pedig nem Isten akarja. A miértre mindenki tud valami választ adni. /Sátán, környezeti tényező, öröklött betegség stb./ Az biztos, ha a magból nem lesz növény, az annak felel meg, amikor Isten kimondja ítéletét a gonosz ember felett, aki nem élhet tovább növényként. A 40. vers elbeszéli, hogy Isten földi és mennyei testeket is teremtett, ezek különböznek, ahogy a földi életben megfigyelhetően, az állatoknak is más-más teste van /39. vers/. -81-

82 A mennyei testek dicsősége magasabb rendű. Hiába, a földön élő ember teste nélkülözi a dicsőséget, ebben nyilvánvaló a különbség Ég és Föld között, és az annak megfelelő életformák között. /A Biblia a dicsőségről néha úgy beszél, mint ami látható, ekkor az ember látja a mennyei testek dicsfényét, glóriáját, amely egyetlen embert sem övez, még az indigó, vagy kristálygyerekeket sem!/ A 41. versben a nap, a hold és a csillagok dicsősége is felsorolásra került. /Nem értem miért nem írták nagy kezdőbetűvel a földrajzi, csillagászati neveket?/ Azért mert azok fényességében jókora eltérések vannak. Mindenki tudja, hogy Napunk a legfényesebb csillag innen a Földről nézve, de nem abszolút értelemben. A holdvilágban pedig az ember biztonságosan járni sem tud, hiszen az Holdról származó fény semmi a Napból származóhoz. /A Holdnak nincs is saját fénye, csak visszatükrözi a napfényt. Az égitesteket övező dicsfény hasonló a mennyei testeket övező glóriához. A levél szerzője ilyen alapon vont párhuzamot a földi és a mennyei testek között. Isten dicsősége például beragyogja majd az új eget és új földet /Jel. 21,23/. Az angyalok dicsfénye azért nem ilyen jelentős! A halottak feltámadásának a lényege, hogy az ember halálakor teste az enyészeté lesz, de amikor Krisztus feltámasztja az embert, már nem földi-romlandó testet kapnak az emberek /42. vers/. A 43. vers olyan szépen fogalmaz, hogy én szívesen megtanulom ezt az igehelyet. Az elvetett magról szóló szemléltetés ezzel a verssel fejeződik be. A 43. vers nem szépíti a valóságot; az emberi test gyalázatosságára van embernek, Istennek egyaránt. Csak a feltámadás után övezi az embert dicsőség. A versek mindegyikében a földi és mennyei dolgok és testek ellentéte világíttatik meg, a kettős világrendszerről íródtak az egyes mondatok. Ádám és Krisztus ellentéte is újra a fókuszba kerül. Ádám a földit, érzékit, romlandót, halandót jelenti, Krisztus pedig a mennyeit, lelkit, örökké létezőt, soha el nem múlót. Az ember útja Ádámtól Krisztus felé tartó, ha az előmenetel szerencsésen fejeződik be. Egy elméleti érdekességet szeretnék itt felhozni. Sok milliárd embervagyis mindenki- a feltámasztáskor mennyeivé, ezért halhatatlan lényé válik. Akik a kárhozatra támadnak fel, azokkal mit tud tenni Isten, ha nem szeretné, hogy örökké éljenek? A testük viszont a feltámadáskor már örökké létező formát ölt! Ők a tüzes-kénköves tóban kötnek ki, amelyben örökkön örökké gyötrődik halhatatlan lelkük, a feltámadt mennyei test /Jel. 20. fejezet/. Az 51. versben azokról van szó, akiknek életidejében elkezdődik Krisztus millenniumi- ezeréves uralkodása. Ekkor jön el a halottak ideje is, hogy megítéljék őket /Jel. 11,17-18/. Akik ezen időszakban élnek a Földön azok a halottak feltámadása után kerülnek az Égbe, természetesen ők is mennyei testet kapnak, ezt nevezik a Szentírásban elváltozásnak, elragadtatásnak. Az 54. vers írja, hogy a halhatatlanságba öltöztetett test elnyerése után egy másik jövendölés is valóra válik, nem lesz többé halál. Az vers az üdvözültek diadalittas beszéde, amely megengedetten lehet becsmérlő, hiszen a győzteseknek joga van kicsinyleni ellenfelüket a Halált! /Számomra még nem eldöntött, hogy a Halál egy fogalom vagy egy személy!/ A halál mérgező fullánkja a bűn, ez mérgezi meg az embert annyira, hogy gyógyíthatatlan beteggé válik, s végül meghal. Ez nem a bűn zsoldja a halál igének egy rokon értelmű megjelenítése és jelentése. Az 56. vers P. Soós István szerinti fordítása: A halál fullánkja ugyanis a bűn; a bűn hatalma pedig a törvény. A bűn ténylegesen hatalmasabb, erősebb, mint a törvény. Amelyik fordítás ilyen értelmet ad a szövegnek nem téved, de sokan arra gondoltak, hogy a bűn ereje vagy hatalma a törvény miatt keletkezett. Pedig nem erről van szó, csupán tapasztalatból írta Pál apostol, hogy a bűn képes legyőzni a törvényt még a hívő keresztyénekben is. Pontosan ez a helyzet állt fenn Korinthusban. Az 57. versben ezért Krisztushoz téríti vissza mondanivalóját Pál, mert az Ő hite és a benne való hit vezet diadalra. Ehhez erősen kell állniuk, mozdulatlanul, ami csakis hit által lehetséges. Így már és elsősorban erős hittel buzgón munkálkodhat az ember az Úrban /58. vers/. -82-

83 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele 16. fejezet A LEVÉL BEFEJEZÉSE. AZ ALAMIZSNÁLKODÁS ELRENDELÉSE 1. Ami a szentek számára való alamizsnát illeti, a miképen Galáczia gyülekezeteinek rendeltem, ti is azonképen cselekedjetek. 2. A hétnek első napján mindenitek tegye félre magánál, a mit sikerül összegyűjtenie, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, a mikor odamegyek. 3. Mikor pedig megérkezem, a kiket javaltok leveleitek által, azokat küldöm el, hogy elvigyék Jeruzsálembe a ti ajándékotokat. 4. Ha pedig méltó lesz, hogy én is elmenjek, velem együtt jönnek. 5. Elmegyek pedig ti hozzátok, mikor Macedónián általmenéndek: mert Macedónián általmegyek, 6. Nálatok azonban talán megmaradok, vagy ott is telelek, hogy ti kísérjetek el, a hová menéndek. 7. Mert nem akarlak titeket épen csak átmenet közben látni, de reménylem, hogy valami ideig nálatok maradok, ha az Úr engedi. 8. Efézusban pedig pünkösdig maradok. 9. Mert nagy kapu nyílott meg előttem és hasznos, az ellenség is sok. Pál apostol rendeletet hozott az általa alapított gyülekezetekben, talán az azon kívülieken is, hogy a /jeruzsálemi szegényeknek, de ez nem 100%, csak az, hogy oda gyűjtötték össze a mindenhonnan érkező ajándékokat / szegényebb keresztyének számára (vagy teljesen más dolog miatt például természeti katasztrófa) gyűjtsék össze alamizsnáikat. Az alamizsna szó jelentése adomány, jó cselekedet, amellyel segítünk a szükséget szenvedőn. Nyilvánvaló, hogy adományok gyűjtésére mozgósított az apostol. Ami és ezt mindenképpen hangsúlyozni szeretném, nem pénzbeli adományt jelent. Vagyonközösségben nincs szükség a pénzre; sem egymás közötti, sem a világgal való kereskedelemben, semmilyen érték-kiegyenlítésnél. Mert a vagyonközösségben minden tag ugyanakkora értékű ingósággal kell, hogy rendelkezzen. Élelem, ruházat, gyerekjáték, mint nélkülözhető tárgyak segítségére lehettek a szükséget szenvedő 1. századbeli keresztyéneknek. Szent Pál biztosan nagy szabású adományszervezést rendezhetett meg, mert a galácia gyülekezetei akár 30 gyülekezet is jelenthetett. Hiszen Galácia egy tartománya volt Anatóliának, lakosai a kelták leszármazottai voltak, akik hadjárataik során jutottak el a boszporuszi-szoroson is túlra! A keresztyénség és Krisztus tanítványainak közösségi életében a gyülekezet számított a legkisebb sejtnek, hasonlóan ahhoz, amit ma a társadalomtudósok a családról mondanak. A 19. versben is erre következtethetünk. A gyülekezet nem templomba járó csoport, közösség volt, hanem házaknál tartottak összejöveteleket egy erre kijelölt nagyobb helyiségében. A gyülekezet szállásadója egy vagyonát a köz javára fenntartó, biztosító gazdagabb ember, vagy család lehetett. Ugyanezt elérhetjük, ha valahol megvásárolunk egy nagyobb épületet, s Jézus Krisztus tanítványai számára ott valósul meg a vagyon és életközösség. Ha ezt nem sikerült megvalósítani az őskeresztyéneknek, majd mi megtesszük kétezer év múlva! A mai rendszernek vannak áldásos hatásai, a demokráciában a lehetőségek kitárultak. A dolog nem egyszerű, de nem lehetetlen. A bibliafordításoknál nehezen lehet megtalálni minden ige-helyen az életközösség nyomait. A 19. versnél a Békés-Dalos ezt írja: Ázsia egyházai köszöntenek titeket. Sokszor üdvözöl az Úrban Aquila és Priszka, akik vendégül látnak, meg a házukban lévő közösség. Az alamizsna szó sok emberben a könyörülettel összefüggésben jelenti a jó és erkölcsös cselekedeteket. Kiváltképp a reformátusok gondolkodnak így. Mi viszont megérthetjük, hogy ilyen gondolatok a vagyonos-gazdag embereknél fogannak meg. A tehetősebb embernek óvakodnia kell a protestantizmus eszmerendszerétől, mert lelkiismerete nem fog megnyugvást találni. Az egyszeri, vagy rendszeresen kevés, de még a praktikus segítség sem jelent igazi megoldást. -83-

84 Az életközösségben egymást segítve ősi mesterségeket, élelmiszer-termelői technikákat, az állattartás csínját-bínját is megtanulhatjuk, mert lesz köztünk szegény ember is, aki ebben nevelkedett, ebben élt és tudását szolgálatkészen a közösség javára fordítja. Ruházatunk előállítása már jóval nehezebb, problematikusabb feladat. Isten segedelme erre is ki fog terjedni. Az egészségügy még komolyabb kihívást jelent. Itt már a csodatévő erőknek is működésbe kell lendülniük a Szentlélek kegyelmi adományaként. De már eléggé sokat írtam a krisztusi közösség bennem élő víziójáról. A 16. fejezet 2. versében Pál apostol arra kéri a korinthusiakat, hogy adományaikat ne látványos keretek között, az ő jelenlétében adják össze. Ennek pszichológiai hatása is lehetett volna Pálra nézve. A 3. versben írja Pál, hogy embereket küld majd az összegyűjtött adományokért, amelyeket Jeruzsálembe visznek. Minden apostol jól ismerte Júdea fővárosának utcáit, lakosait, a keresztyéneket, hiszen az apostolok Krisztussal együtt bejártak minden házat! Lehet, hogy Jézus halála után a keresztyén-üldözés itt volt a legerősebb, nem tudni. De akár azt is feltételezhetjük, hogy Jeruzsálemből mindent jól meg lehetett szervezni... A 3. versben levelekről, levelezésről olvashatunk! Én azért kíváncsi lennék azokra a levelekre, vajon mi állott azokban? Egy hitetlen gyülekezet, mint a korinthusi, hogyan reagált Pál feddéseire? Sorolhatná az ember a vágyait, de helyette a lehangoló igazság marad, a keresztyének levelezését a katolikus egyház nyakon csípte és a leveleket mihamarabb máglyára is küldte. Pál gyűjteményes levelei szerintem azért maradtak fent, mert az ókori világ, akár a mai is, a vezetéselméletről érdeklődve hordja össze ismereteit. Persze nem azért, hogy ezzel másokat szolgáljon! A 4-7. versekben Pál a terveiről tájékoztatja a korinthusiakat. Ha Pál jónak látja, megszervezi útját Macedóniába, illetve azon át, s akkor Korinthusban is ott tud maradni egy télen át. Pál további útjában segíthetik őt a korinthusiak, mert számukra nem oly idegen tájakra kell missziót szervezni! Pál nemcsak villámlátogatást ígér, hiszen teendője lett volna bőven az ottani gyülekezetben. A 8. vers szerint Macedónia után Efézus lett volna /ez az út Szent Pál 3. missziójának terve volt, amely nemcsak egy terv maradt, hanem minden Bibliában térképek készültek az utazásról, amelyek az Apostolok cselekedetei c. könyveben kerültek megírásra./ a következő állomás, ahová Pál elutazott apostoli teendőinek végzése okán és mint szeretett és várt vendég. A 9. vers kissé idétlenül lett a fejezetbe fogalmazva, mert Pál apostol mentális kilátásait olvashatjuk általa és Pál apostol személyéről szóló minden mondat nagy kincs. Azt írja, hogy nagy és ígéretes munkára nyílt kapu előtte, de sok ellensége lehet az úton /Ravasz László nyomán/. AZ APOSTOL TIMÓTHEUS TISZTESSÉGES FOGADTATÁSÁT KÉSZÍTI ELŐ 10. Hogyha pedig megérkezik Timótheus, meglássátok, hogy bátorságos maradása legyen nálatok; mert az Úrnak dolgát cselekszi, mint én is. 11. Senki azért őt meg ne vesse: hanem bocsássátok el őt békességgel, hogy hozzám jöhessen; mert várom őt az atyafiakkal együtt. 12. A mi pedig Apollós atyafit illeti, igen kértem őt, hogy menjen el hozzátok az atyafiakkal együtt: de semmiképpen sem volt kedve, hogy most elmenjen; de majd elmegy, mihelyt jó alkalmatossága lészen. Örülök annak, hogy Károli Gáspár azok közé tartozik, aki az embert magasabbra értékeli annál, minthogy Timótheus Korinthusban való szolgálatatát a zavartalanság, a komfort érzet szempontjából értelmezi és szerinte Pál ezért figyelmezteti Korinthus elöljáróit. Az érzelem nélküli vallási felekezetekben körülbelül ilyen gondolatok szerepelnének az ajánlólevélben. Apollós atyafi most azért nem tud Korinthusba utazni, mert nincs ideje, hangzana el a hivatalosan megfogalmazott egyházi levélben az érzelmeket nem ismerő utasítás és rendet szerető fegyelmezés. Ezt a nézetet ne hagyják ki: -84-

85 Mikor Timóteus odaérkezik, legyen rá gondotok, hogy zavartalanul maradhasson nálatok, mert az Úr ügyében fárad, akárcsak én. Senki le ne nézze, hanem kísérjétek el békével, hogy hozzám jusson. Várok rá a testvérekkel együtt. Ami pedig Apolló testvért illeti, nagyon kértem, hogy induljon hozzátok a testvérekkel, de semmiképen sem akart most elmenni. Mihelyt ideje lesz, útra kel. 1Kor 16,10 Békés-Dalos Találhatóak egész jó fordítások, amelyek a szeretet jegyében értelmezett közösségnek látják az őskeresztyéni világot. Én magam is sokszor voltam úgy életemben, hogy azt kellett mondjam más ember kérésére, hogy azért nem teszem meg, mert nincs hozzá kedvem. Tudják milyennek gondoltak ezért? BUZDÍTÁS, INTÉS VALAMINT A FIGYELEM FELHÍVÁSA A HÁROM UTAZÓ LELKIPÁSZTOR ÉS A KORINTHUSIAK KÖZÖSSÉGÉNEK EGYMÁSRA HANGOLÓDÁSÁÉRT 13. Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! 14. Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! 15. Intelek pedig titeket, atyámfiai, hiszen tudjátok, hogy Stefanásnak háznépe Akhája zsengéje, és ők a szenteknek való szolgálatra adták magukat. 16. Hogy ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek, és mindenkinek, a ki velök szolgál és fárad. 17. Örvendezek pedig a Stefanás Fortunátus és Akhaikus eljövetelének; mert a bennetek való fogyatkozást ezek betöltötték. 18. Mert megnyugtatták az én lelkemet és a tiéteket is. Megbecsüljétek azért az ilyeneket. A versek magukért beszélnek. A szeretet vezesse útjukon az atyafiakat, szinte kiáltja Pál a 14. versben. A 15. vers bizonyítéka annak, hogy vannak keresztyének, akik nemcsak Istent szolgálják, hanem szolgái a szenteknek is, a keresztyéneknek. A szövegkörnyezet alapján én nem az összejöveteleken betöltött szolgálatokra gondolok, hanem a lelki üdvösségért fáradozó szolgálatot képzelek el. Ezt olvasni a 18. versben. Az említett férfiakban megvan a képesség a változásra, amely nagyon kívánatos volt a hitetlen cselekedeteket felmutató gyülekezetben, de ez csakis akkor működhetett, ha engedelmesek voltak hitben /13, 16. vers/. KÖSZÖNTÉSEK. JÖJJ EL URUNK! 19. Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei; köszöntenek titeket az Úrban felette igen Akvila és Prisczilla, a házuknál levő gyülekezettel egybe. 20. Köszöntenek titeket az atyafiak mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal. 21. A köszöntés a saját kezemmel, a Páléval. 22. Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott! Maran atha. 23. Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek! 24. Az én szeretetem mindnyájatokkal a Jézus Krisztusban! Ámen. A levél megírásakor a szokáshoz hűen, Pál saját kezével is köszönti a gyülekezetet. A 22. vers egy nagyon bátor vállalkozás volt Pál apostoltól, mert az önmagukból kifordult hívők ezért nagyon megharagudhattak Pálra. Számára ezért kockázatot jelentett látogatása Korinthusban. Akiket visszatérítettek Krisztushoz az utazó lelkipásztorok és velük levő keresztyén elöljárók, azok ezt a sort meg sem látták, nekik a vers jelentett igazán valamit. Ahogy mondanánk: akinek nem inge, (az átkot) ne vegye magára! -85-

86 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levele 1. fejezet BEKÖSZÖNTŐ 1. Pál, Jézus Krisztusnak apostola az Isten akaratjából, és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak: 2. Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. AZ APOSTOL HÁLÁJA A NYOMORÚSÁGOK KÖZT VALÓ ISTENI VIGASZÉRT /KÁLDI-NEOVULGÁTA FORDÍTÁSBAN/ 3. Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, 4. aki megvigasztal minket minden szorongattatásunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik bármiféle szorongattatásban vannak, azzal a vigasztalással, amellyel Isten minket is megvigasztal. 5. Mert amint bőven van részünk Krisztus szenvedéseiben, úgy bőven van részünk Krisztus által a vigasztalásban is. 6. Ha szorongatást szenvedünk, az a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha pedig vigasztalásban van részünk, az is a ti megvigasztalásotokért van, amely erőt ad ugyanazoknak a szenvedéseknek az elviselésére, amelyeket mi is elszenvedünk. 7. Szilárd a reménységünk titeket illetően, mert tudjuk, hogy amint társaink vagytok a szenvedésekben, úgy társaink lesztek a vigasztalásban is. 8. Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok, testvérek, a mi szorongattatásunkról, amelyben Ázsiában volt részünk. Módfelett, erőnkön felül próbára tettek minket, úgyhogy még az életünk felől is kétségeink voltak. 9. Sőt magunkban már a halálos ítéletet is elfogadtuk, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat. 10. Ő megszabadított és megszabadít minket az ilyen halálos veszedelemből, és őbenne bízunk, hogy ezután is meg fog szabadítani, 11. ha ti is segítségünkre lesztek értünk mondott imáitokkal, hogy a kegyelmi adományokért, amelyeket sokan eszközöltek ki számunkra, sokan adjanak hálát értünk. 12. Mert ez a mi dicsekvésünk: lelkiismeretünknek az a bizonysága, hogy egyszerű módon és istenfélő őszinteséggel, nem testi bölcsességben, hanem Isten kegyelmével jártunk a világon, kiváltképpen nálatok. 13. Hiszen nem írunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek -- remélem, hogy teljesen meg fogjátok érteni, 14. mint ahogy részben már meg is értettetek minket --, hogy mi a ti dicsekvésetek vagyunk, ugyanúgy, ahogy ti is a miénk, a mi Urunk Jézus napján. A fenti bibliaversekben a szenvedésről, nyomorgatásról és megvigasztalásról olvashatnak. Ebből a szakaszból az 5. és a 12. verseket emelném ki. Az 5. versből világossá kell váljék, hogy az 1. században a keresztyének, vagyis Jézus Krisztus tanítványainak bőségesen kijutott a szenvedésből. Azért ezt a tényt kellő hangsúllyal kellene megismertetnie a különféle egyházaknak! Mert Krisztus mai követői sem különböznek ebben a dologban, amely igaz egyénileg és általánosságban. De ahogy a bibliavers mondja; Krisztusban bőséges a vigasztalása minden tanítványnak. -86-

87 A 12. vers mondanivalójával kiemelkedik a tárgyalt szentírási szakaszból. A keresztyének dicsekvése a lelkiismeretük tisztasága. Amely egyrészt az őszinteségben, másrészt a test által végzett, tiszta cselekedetekben nyilvánul meg. Krisztus tanítványai mindenhol Isten kegyelmével járnak és ének a világon. A korinthusiak között kiváltképpen így éltek, akik nem követték el megkeresztelésük után bűnös cselekedetek garmadáját. Pál apostol ázsiai misszióján a szenvedések olyan magasra hágtak, hogy Ő és társai már elfogadták, hogy életük be is végzik /8-9. vers/. Isten azonban megszabadította őket; Pált és Timótheust legalábbis biztosan. A 4. verset olvasva eszembe jutottak régebbi olvasmányok a szeretetről, amelyet filozófiai, pszichológiai könyvekben lehet találni. Mostanában már nem keresgetek elő minden régi könyvet, csak akkor, ha rendkívül értékes, érdekes, ritka, és szó szerinti értelemben kell valamit közölnöm az olvasókkal. Az internet, különösen a Wikipédia ellát engem a kellő tudományos ismerettel. Amikor úgy döntöttem, hogy nem fogok idézeteket közölni egy-egy tudományos ténnyel kapcsolatban, amelyet felhasználok a Szentírás és Isten szavának hirdetésére, dicsőítésére, azért teszem, mert bármely szaklapban olvasható állításról hamis következtetéseket gondolnának rólam az ellenségeim. Nincsenek elfogultságaim semmilyen irányban. Másrészt egy napilapban olvasható tényt a tudományos közvélemény nem fogad el szakirodalmi hivatkozásnak, pedig gyakran van úgy, hogy az újságírók igen elmélyült munkával készítenek el egy- egy cikket, még akkor is, ha azt a Nők Lapja c újságban lehet olvasni! Aki kételkedik, vagy bizonyosságot akar, utánanéz és ellenőrzi tudományból átültetett példáim hitelességét. Csak megsúgom, ritkán fogok mellé, aminek az okai tévedés, pontatlanság, ritka elmélet használata, általános vagy speciális tudatlanság valamivel kapcsolatban. De mindezek is nagyon kevéssé jellemzik a tanulmányomat! Emlékszem Erich Frommra, akinek egyik könyvét, amelynek címe A Szeretet művészete, 40 nyelvre fordították le, 1956 óta. Valószínűleg csak azért övezte siker a Szeretet művészetét, mert a szeretettel önmagában, nem pedig csak érintőlegesen, senki nem foglalkozott ilyen mennyiségben még a történelemben. Viszont nincs olyan mondat a könyvében, amelyet idézni tudnék annak nagyszerűsége miatt. A már említett szükségletpiramisban Abraham Maslow is az alsó szintek egyikére helyezi a szeretetet. Erik Erikson, a hontalan 20. századi identitáskereső /hovatartozás/ pszichológus, pszichoszociális fejlődéselméletében szintén a szeretetről elmélkedik, bár szerintem nem tudatosan. Elképzelése szerint az ember életét fordulópontokkal jellemezhető szakaszok követik. Az ember életében legalább 8-szor kell átélnie olyan krízist, amelyen minden hasonló korú ember keresztülmegy, bár Erikson inkább mentális korban gondolkodott. Adott életszakaszban, vagy mentális korban az ember társas fejlődése két szélsőérték között halad, amelyben egy negatív és egy pozitív tartalom között mindenféle helyzetben, szerepben kell forgolódnia. Ha a tartalmak közötti középutat tartósan képes az ember birtokolni, akkor megoldotta életszakaszának krízist is okozható biológiai, pszichés és szociális kihívásait. Mikor az ember megtalálja azt a szerepet, amellyel megoldódik életének komoly feszültséget okozó problémája, akkor identitása nem sérül. A pszichológusnál a másoktól megkülönböztetett Én folytonosan létezik, reflektál és meghatározza magát. Amint ez az egyes szakaszokban szerepzavar nélkül megtörténik, az egyén a következő szakaszban jelentkező biológiai, lelki és társas feszültségekkel teli térben mozogva keresi meg legalább a középutat, hogy még messzebbre, távolabbra jusson. Erikson szerint az életszakaszokat jellemző negatív tartományok szerepzavarait többször is érdemes átélni! Érdekes elmélet az övé. Néhány percet érdemes szánni annak, hogy az ember megismerje ezt a különös emberi mentalitást. Mert én sok olyan embert ismertem meg, akik azt mondták, nincs középút, amiben igazat is adok nekik. Eriksonnál az első életszakaszban az ősbizalom áll szemben a bizonytalanság érzésével. Az egyénnek képesnek kell lennie reményleni, mert pszichésen optimális arányba állott be nála az ősbizalom a bizonytalansággal szemben. Az egész eseménysorozat csecsemőkorban jelentkezik és az anya-gyermek viszony és kapcsolatrendszer az alapja. A kényelmet és vigasztalást nyújtó kapcsolat az anya személyéhez kötődik. Körülbelül ez a lényege az elméletnek. Az elképzelés gyenge pontja, hogy az anya-gyermek kapcsolatot a gyermek passzívan képes birtokolni, ezért csak olyan ember képes magasabb szintre jutni, akinek az édesanyja szeretően -87-

88 viszonyul hozzá. Hölgyeim és Uraim az igazság az, hogy ezrelékekben mérhető az olyan szociális kapcsolat, amelyben az egyén átéli saját fontosságának, egyediségének érzését. De a szakember szerint a legtöbb ember továbblép az első pszichoszociális szakaszon. Tényleg? Ha nem így lenne, és ilyen sorok olvasása után sírni szeretne, a világért se fogja vissza magát. Aztán gondolkodjon együtt velem! Megmarad a szabad akarat, ami alapján amennyit belevisz az ember a kapcsolataiba, annyit vissza is kap. Nem Fromm, nem is Erikson volt az első ember, aki lejegyezte az ember pszichéjének a kölcsönösségen /kölcsönösen összetartozó/ alapuló működését. Ebben is a bibliaírók törték az utat. Az 1. fejezet 4. verse egy tudományos elmélettel ér fel! A szeretetről idézeteket tartalmazó weblapokon keresgéltem időtálló igazságok után, amelyben a szerző bölcsessége is megmutatja magát. Erich Fromm ahogy írtam, nem sokban járult hozzá a szeretetről kialakított emberi tudáshoz. Viszont az alábbi idézetekben szerintem van valami, ami Istentől származik: Csak azt kell tenni, ami fontos, csak azt kell szeretni, akit szeretni akar az ember, és az ég szerelmére, nem szabad jelentéktelen dolgokra fecsérelni az időt. Ahhoz túl rövid az élet. Michael Schophaus Szeretni annyit tesz, mint lehetetlent kívánni felebarátunktól. És nem szeretni annyi, mint lehetetlent kívánni önmagunktól. Aszlányi Károly Mi a fontosabb: szeretni vagy szeretve lenni? Richard Russo Könnyű azt szeretni, aki viszontszeret. De nem ez kunszt, hanem hogy azt kedveld, aki utál téged! Vavyan Fable A szeretettel védekező legyőzhetetlen. A természet fegyverezi s a szeretet védelmezi. Lao-ce Szeretni valakit a szíved mélyéből, ez a legegyszerűbb dolog a világon. Akkor miért ilyen nehéz? Yazawa Ai A szeretet elégedett a jelennel, reménykedik a jövőben, és nem búsong a múlton. Dan Millman Szeretni annyit jelent, hogy igazat adunk annak, akinek nincs igaza. Roger Martin Du Gard A szeretet azokat a könnyeket is meglátja, amelyeket nem sírtak el, és azokat a kéréseket is meghallja, melyeket nem mertek kimondani. Szent-Gály Kata A forró vas, annak ellenére, hogy tompa, mélyebben hatol a fába, mint a hideg acél, mely éles. A szeretet is mélyebbre hatol az igazságba, mint a puszta elmélet, vagy rideg tudomány. Charles Haddon Spurgeon A szeretet olyan dimenzió, amelyben nem létezik viszonyítás. Ha az ember szeret, nem tudhatja azt, hol kezdődik mindaz ami nem Ő és más sem tudja hogy Ő kicsoda, ahogyan ennek a fordítottja is érvényes "szabályszerűség". A szeretetnek ebben a dimenziójában a személyes és a közösségi fogalma csak egy mesterségesen kimért dolog. A szeretet nem elfogult, mert az által alakul ki, viszont nem is elfogulatlan. Ha megtanul elfogulatlan lenni, a szeretet dimenziója a végtelenségig is képes kiterjedni. Ezen tanulmány írója -88-

89 A KORINTHUSBAN ÉLŐ TESTVÉREKHEZ EL KELL UTAZNI, HOGY AZ ÚRBAN ISMÉT MEGTÉRHESSENEK ISTENHEZ 15.És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet; 16. És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába. 17. Hát ezt akarva, vajjon könnyelműen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen? 18. De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem. 19. Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne. 20. Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk. 21. A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az; 22. A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe. 23. Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba. 24. Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok. Az 1. versben a másodízben nyert kegyelemről olvashatunk. Mindjárt eszembe is jutnak olyan bibliaversek, amelyeket közelebbről érdemes megvizsgálni, mert elképzelhető, hogy a korinthusiak bűne az egekig hatolt és megbocsáthatatlan dolgot követtek el Isten ellen. Nem mint szadista ember beszélek a bűnök kemény büntetéséről és megbocsáthatatlanságáról, csak úgyannyira, ahogy maga a Szentírás válaszol arra, hogy Korinthusban milyen feladata volt még Pálnak és a vele utazó követeknek. Azt tudnunk kell, hogy a korinthusiak birtokolták a kegyelmi ajándékokat, amelyről tudható, hogy azokat Szentlélek által kaphatja meg az ember /1 Kor. 1,7; 1 Kor. 6,11/. Miért és miképpen vétkeztek Korinthusban? Az 1 Korinthusi levél 1.és 3. fejezetében olvasható, hogy irigység /féltékenység/, versengés /viszály/ jellemezték a szent közösséget. Ezek oka általában, hogy az ember érzéki, nem pedig lelki beállítottságú. Az Isten iránti odaadás növekedésével az ilyen lelki problémák fokozatosan megoldódnak, megszűnnek. Az ilyen bűnök megbocsáthatóak keresztyének és a Mindenható részéről is. Azonban az 1 Korinthusi levél 5. fejezetében a paráznaság, fajtalanság bűne is megemlíttetik, amely a Korinthusban élő keresztyén testvérek között történt meg, amelyet Pál csak hírből halott, ezért mindenféleképpen szerette volna kivizsgálni az ügyet. Az ilyen bűnökért az ember halált érdemelt, a büntetés végrehajtása a közösség feladata volt, nem a vezetőké, vagy néhány emberé! Az 1 Kor. 6. fejezetben nem véletlenül figyelmeztet Pál apostol, a tévelygésre, amelynek a levél szerzője a következményeit is leírja. Rengeteg bocsánatos és megbocsáthatatlan bűnhöz vezet a tévedés. Mikor nem bocsátható meg az ember bűne? A Biblia válasza az összes verset figyelembe véve megmondható. Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek. Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik Mát. 12,31-32 De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó; Márk. 3,29 Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, -89-

90 És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit, És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt. Zsid. 6,4 Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Zsid. 10,26... Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza? Zsid. 10,29 Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnt, könyörögjön, és az Isten életet ad annak, a ki nem halálos bűnnel vétkezik. Van halálos bűn; nem az ilyenért mondom, hogy könyörögjön. 1 Ján. 5,16 A fenti idézetek extrapolációjából /ismeretlen dolgokra következtetés a meglévő ismeretek alapján/ arra juthatunk, hogy Pál apostol korinthusi útja során nyakon csípte a Lélek ellen vétkezőket és a közösség ítélőszéke elé állította őket, amiért megkövezték a bűnösöket. Az 1 Kor. 5,5 szerint a közösség még jót is tett az állhatatlan lélekkel, mert kevesebb bűnért fogja őt megítélni az Úr visszatérése napján! A Szentlélek elleni vétek azért a legsúlyosabb bűn, mert az ember mindent megkap, amire csak vágyik, majd ellene fordul és bántalmazza azt a személyt akinek közvetlenül köszönheti azt a képességét, hogy emberfeletti hatalomban részesül és ez boldoggá teszi. Jézus előbb beszélt a Szentlélek elleni káromlásról, mint az apostolok a gyülekezeteknek írt leveleikben. Márk evangéliumából azonnal világossá is válhat, hogy ezt a farizeusoknak mondta Jézus, hiszen ők azzal káromolták a Lelket, hogy Jézus hatalmát a betegek felett nem gyógyításnak tartották, hanem ördöngösségnek. Pál apostol a korinthusiakhoz írt 1. levelében is tanítja, óvja, inti, utasítja hívőtársait különböző lelki és erkölcsi kérdésekben. Pál tehát a hallott hírek alapján nem mindenkiről mondott le, mert a lelki problémákat leveleivel igyekezett megoldani. Ez az előzménye a 2 Korinthusi levélben megemlített harmadszori küldetésének, megbízatásának, amelyet Pál már a sorok írásakor nagy vonalakban meg is tervezett /16. vers/. Korinthuson általmenve Macedóniába utazik, majd onnan visszatér hozzájuk és elhajózik először Tíruszba, majd onnan Jeruzsálembe megy. Pál 2. missziós útja Pál 3. missziós útja -90-

91 Pál apostol a 3. missziós útján látogatta meg harmadszor a korinthusi gyülekezetet. A 2 Kor. 1, 15 és az 1 Kor. 16,5-8 nincs ellentmondásban egymással és a 2 Korinthus13,1 is a háromszori korinthusi vendégeskedést bizonyítja. Ez alapján és az Apostolok cselekedeteiben olvasottak szerint készítették a fenti térképeket. Az 1. fejezetből a 22. verset tartom nagyobb jelentőséggel bírónak. Itt a Szentlélekről azt olvashatjuk, hogy az ember szívében, vagyis érzéseiben, szándékaiban találjuk meg. A Szentlélek a keresztyéneket Isten szándékainak megfelelően vezeti a világban, amelyben élnek. A Lélek ezért mintegy zálog, biztosíték, garancia arra, hogy Isten a jövőben nagyszerű életet kínál fel az őt szerető embereknek. A Mindenható a Szentlélekkel pecsételi meg az újszövetséget bármilyen származású, hovatartozású ember és Önmaga között. A 23. versben ismét nyomasztó dologra következtethetünk. Pál azt írja, hogy az ottani tanítványokhoz való kíméletből nem utazott még el Korinthusba! Vajon csak egy feddés és pásztori intés elébe néztek a Korinthuban élő halálos bűnöket elkövető keresztyének? A 24. versben Pál azt vallja, hogy a korinthusiak hitén uralkodni nem akar, mert egykoron erősen állottak a hitben. Pál a nekik írt 2 levéllel visszaterelte az eltévedt juhokat. Akiket a szavai nem érintettek meg, azok miatt nem utazott az apostol Korinthusba, mert jobb nekik ha feladják hitüket és elbujdosnak, hiszen Pál megérkezésekor a bűnösöket megkérdezik, ügyüket kivizsgálják, s ha a hírek igaznak bizonyulnak, a közösség végez a bűnösökkel. A verseknek ez a logikus és kongruens /megegyező, összeillő/ magyarázata. -91-

92 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levele 2. fejezet A KORINTHUSI GYÜLEKEZET TANÚSÍTSON SZERETETET A BŰNÖSÖK IRÁNT. A TÖBBSÉG ISTEN AKARATA SZERINT MEGDORGÁLJA A BŰNÖST, AMELYET LÉLEKKÍMÉLÉSSEL KELL VÉGREHAJTANIUK. 1. Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal. 2. Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, a ki megvídámít engem, hanemha a kit én megszomorítok? 3. És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam azok miatt, a kiknek örülnöm kellene; meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké. 4. Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel kiváltképen irántatok viseltetem. 5. Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat. 6. Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése: 7. Annyira, hogy éppen ellenkezőleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet. 8. Azért kérlek titeket, hogy tanusítsatok iránta szeretetet. 9. Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felőletek, ha mindenben engedelmesek vagytok-é? 10. A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek cselekedtem Krisztus színe előtt; hogy meg ne csaljon minket a Sátán: 11.Mert jól ismerjük az ő szándékait. Pál apostol nem szeretett volna úgy elutazni Korinthusba, hogy másokat és saját magát elszomorítsa. Ennek az okát magyarázza Pál a 2-3. versben. Mindenki rosszul járna ugyanis! A legnagyobb jelentőséggel a 4.vers bír. Olvashatják, hogy az apostol aggódó szívvel és könnyen özönében /Dr. Budai, Raffay/ írja meg a 2. levelét Korinthusba, még azelőtt, hogy útra kelne és megérkezne hozzájuk. Ebből érthették meg a Korinthusban élő tanítványok, hogy Pál a szeretet hangjára ezúttal is odafigyelt. Amennyiben közösségükben vannak olyan tanítványok, akiket ezen levél megszomorít, az Szent Pálnak is szomorúság, de a korinthusi gyülekezetben mindenkiben rossz érzéseket vált ki /5. vers/. Ezt megszüntetni kívánván, Pál szerint a vétkező embernek: Elég az illetőnek az a feddés, melyben többektől részesül; 2Kor 2,6 P. Soós István A feddés, dorgálás, megszégyenítés eszköze szerepel a különböző fordításban, amellyel észhez és Istenhez térítik a többiek eltévelyedett társukat. Társaik aztán tudnak megbocsátani a vétkezőnek az elkövetett bűnökért. Ezután a vétkező egyént társainak, az egész közösségnek vigasztalnia kell /7. vers/, hogy azt érezze, nem a személye miatt dorgálták meg a társak, hanem a bűnnel való harcban van szükség ilyen eszközökre. Ez a folyamat, amelyben a büntetést a vigasztalás követi Pál szerint a szeretetről tanúskodik /8. vers/, ha ugyanaz a közösség cselekszik szeretetből, amely képes büntetni és vigasztalni is. Pál a 9. versben elárulja, hogy azért is írt ezen dolgokról, mert bizonyosságot akart szerezni a korinthusiak engedelmességéről. Ha mindenben Pál szerint járnak el, nincs is szükség az ügyeletre, ellenőrzésre a gyülekezet életének folyása felett. Ha Krisztus tanítványai megbocsátanak társuknak, akkor Szent Pál is megbocsát annak az embernek, mert Krisztus színe előtt történik minden dolog, Sátán pusztító gondolatait pedig már ismerik a korinthusiak is. -92-

93 hogy meg ne csaljon bennünket a sátán, mert nem ismeretlenek előttünk az ő gondolatai. 2Kor 2,11 P. Soós István SZENT PÁL FÉLTŐ SZERETETE A KÜLDETÉSBEN JÁRÓ TÁRSAIÉRT 12. Mikor pedig Troásba mentem a Krisztus evangyélioma ügyében és kapu nyittatott nékem az Úrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy nem találtam Titust, az én atyámfiát; 13. Hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem Macedóniába. 14. Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk. 15. Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között; 16. Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos? 17. Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban. Pál apostol nyugtalan volt amiatt, hogy szerettet testvére Titusz nem érkezett meg abba a városba, ahol találkozniuk kellett volna. Már csak ezért is utazott tovább, egészen Macedóniáig. Az Istentől megbízott igehirdetők rajongtak egymásért a szeretetben és közösek abban, hogy útjukat Isten vezeti diadalra. A versek értelmezése jelent komolyabb elmélkedést a bibliakutatónak, tanulmányozónak. A kiküldetésben lévő igehirdetők munkája olyant mint az Istenhez felszálló füstölőszer jó illata /Egyszerű fordítás 2006./ Némelyek ezt a halál bűzös leheletének érzik, hiszen sorsuk az örök kárhozat. Mások az örök életre vezető megelevenítő, felüdítő illatnak érezhetik. Pedig amit a küldöttek hirdetnek, az szó szerint ugyanaz lehet itthon és idegenben, a múltban és a jelenben, csak az azt befogadó emberek viszonyítása alapján válik ugyanaz a dolog a halált illetve az életet jelképező illattá. Az Istentől megbízott, kiküldött hirdetők szava a legmegbízhatóbb. Ők nem hamisítják meg Isten igéjét. Más fordítók szerint ők nem kereskednek, nyerészkednek az Igével, akár egy szatócs (Csia Lajos)! /háztartási termékeket áruló kiskereskedő (tejtermékek, rövidáruk, tű, cérna)/ Ezt a kényes kérdést szeretném röviden véleményezni, tehát hogy azok az emberek, akik a múltban árulták a Bibliát, vagy egyes részeit, nyerészkedőknek számítanak Isten szemében? Szerintem nem azok. Ha annyiért árulták Isten Igéjét, amely a könyv önköltsége+saját megélhetésük fedezete, akkor nem a profitra törekedtek. Az ember komfortérzete csak akkor alakul ki, ha biztosítva van a napi 2-3-szori étkezés, rendelkezésre áll a prédikáló munkában használt 2-3 váltó ruha és a lakbérének a díját is fedezni tudja valamiből. Ebben nincs nyerészkedés, de a valódi kereskedés sem ilyen alapokon nyugszik. Egyébként arra nincs semmiféle bizonyíték, hogy valaha is létezett volna olyan krisztusi közösség, amelyik a pénz használatát zsigerből elutasította volna! Kivéve az apostolok által, az i. sz. 1. században rövid ideig fennálló keresztyén közösségeket. Ezt tudván, a kéregetést, a munkáért járó ellenszolgáltatást firtató kérdés az ember(ek)ben fel sem merülhetett volna. Isten szavára ma már nincs igazán kereslet. A Biblián alapuló igehirdetésre, prédikálásra viszont annál inkább, ezért a megélhetést lehetetlenné tévő emberek világában nem kell szégyenkezni, ha az igehirdető az örömhírért cserébe esetleg fizikai szükségleteit kielégítő valamilyen szolgáltatást, például néhány napi szállást szeretne igénybe venni, vagy pedig ételt, ruházatot kér, ha ez emberek önmaguktól megfeledkeznének erről. /1Kor. 9,14/. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok. Mát. 10,8 Itt egészen más dologgal kapcsolatosan jelenti ki Jézus, hogy tanítványa ingyen végezzék azokat. Ezen dolgokat a Szentlélek ereje végzi el. Nincs szükség másra, csak erősen akarni, hogy a felsoroltak megvalósuljanak. Az ember tudása, tanítói képessége is lehet kegyelmi adomány, amelyet Isten jelent ki az egyénnek, de azt nem teszi meg senkinek/ért, hogy a Bibliaolvasást helyettesítse. Ez azt jelentené, hogy Krisztus tanítványa befektetett tudás nélkül ismeretekhez jutna, pusztán Istenhez intézett könyörgései által! -93-

94 Ezért tehát, Isten igaz üzenetének hirdetéséért ne szégyelljen az ember ellenszolgáltatást kérni /ami sohasem pénz/, de csakis akkor, ha egyéb munkája nincs és kilátása sincs semmi egyébre, amely valamilyen munka elvégzésének a lehetőségével kecsegtetne. Mert az úton lévő igehirdetőkről az emberek ne gondolják, hogy azok tudatosan szeretnének ingyen élők lenni. Akkor is ezt fogják gondolni, ha Krisztus modern kori tanítványa valahol munkahelyen dolgozik, hiszen Isten szolgáit eredendően minden hájjal megkent gonosztevőnek nézik. Jézus Krisztus tanítványainak nem kell koldusmódra élnie, mert közösségükben olyan és annyi munkát végeznének, hogy magukat fenntartsák. De az igehirdetésnél távoli, ismeretlen területeken járhatnak, ahol a fizikai szükségleteikben hiányt szenvedhetnek. A vándorló igehirdető ne szégyellje elmondani, ha szenved attól, hogy szükségleteit tekintve nélkülöznie kell. Nagyon sok hitetlen emberben még él az adakozás szelleme. Aztán meg ki tudja, aki adakozik, többre is képes, egyszer csak azon kapja magát, hogy szeretne tanítvány lenni. -94-

95 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levele 3. fejezet AZ IGAZSÁG SZOLGÁLATA ÖRÖKRE MEGMARADÓ DICSŐSÉGET SZEREZ 1. Ekezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek? 2. A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember; 3. A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira. 4. Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van. 5. Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van: 6. A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít. 7. Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt: 8. Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata? 9. Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata? 10. Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt. 11. Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad. 12. Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk; 13. És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét. 14. De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el; 15. Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre. 16. Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel. 17. Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. 18. Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől. Ebből a szakaszból a 2-3. vers érdemel nagyobb figyelmet. Sokszor elolvastam a két verset, de nem mondhatom, hogy igazán megértettem, Pál mit szeretett volna jelképesen elmagyarázni a korinthusiaknak. Arról lehet szó, hogy a korinthusi gyülekezet létezése maga az /egy ajánlólevél Istennek/hez. Az ajánlólevél a keresztyének szívébe van írva, amellyel az apostolok Istenhez küldik a keresztyéneket. Az is megfogalmazódik, hogy tulajdonképpen nem is emberek, hanem Krisztus ajánlja őket Istennek, ezért a korinthusi-közösség Krisztus levele, az első tanítványok szolgálata által. Az ottani hívők ajánlását a Szentlélek írta alá, amelyet a tanítványok szívébe, mint levélbe vésett. A 2. vers utal arra, hogy az Istennek ajánlott embereket, akár egész közösséget, minden ember elolvashatja és megértheti /Dr. Budai Gergely nyomán/. A 6. vers sokat idézett igazságát én is megemlítem, amely a bibliaversnek csak a második része: A betű öl, a lélek pedig éltet. A 6. versből azt a rendkívül fontos következtetést kell levonni, hogy a mózesi törvények betűi azért öltek, mert Isten Mózesnek nem tett ígéretet egy örök életre. Ez nem jelenti azt /az ószövetségi iratokban bizonyíthatóan tudták az emberek Istennek az örök életre vonatkozó tervét / hogy Jehova Isten a hébereknek nem ígérte volna meg az örökké tartó életet! Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak. Zsolt. 37,29-95-

96 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján! Zsolt. 139,24 És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált. Zsolt. 78,69 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain; Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék. Zsolt. 103,17-18 Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké! Zsolt. 133,3 Az igazságnak útjában van élet; és az ő ösvényének úta halhatatlanság. A bölcs fiú enged atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád. Péld. 12,27 Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van. Péld. 15,24 És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra. Dán. 12,2 Az újszövetségi iratok gyakran szembeállítják a törvényt és a Szentlélek általi szolgálatot, amelyet egyes fordítók áthidalhatatlan szakadéknak is látnak. De erről nyilvánvaló, hogy szó sem lehet. Mert akkor Istennek gonoszként kellet volna kezdenie pályafutását, s csak később vált volna olyanná, ahogy a keresztyének ismerik őt; a Szeretet Istenének. Ez a felfogás nagy tévedés lenne, bár a Biblia nem magyarázza meg, hogyan történt hangsúly-eltolódás a hitben, az imádatban és a mózesi törvények hogyan érvényesek a mai napig is. Új fogalmak jelentek meg a keresztyén görög iratokban, mint például a Szentlélek, alámerítkezés, kenyértörés, de a nagy összefüggések megmagyarázásának is elérkezett az ideje! Távoli célkitűzésem, hogy megvizsgáljam azt, hogyan érvényesülnek az ószövetségi parancsolatok az újszövetségben. Milyen rituális szokások maradtak meg változatlanságukban, ahogyan azt a zsidók ismerték és gyakorolták? Milyen új elemek jelentek meg Isten imádatában? Azt biztosra vehetik, hogy ellentmondás egyetlen egy sincs a parancsolatok de a rituálék világában sem, amely Isten pozíciójának elmozdulását jelentené a Jó és a Rossz viszonyában. A 7. vers is a mózesi kőtáblákról beszél, amelyek eddigi tudásom szerint valóban nem tettek említést az örök életről. A 9. vers a kárhoztatás szolgálatát és az igazság szolgálatát mint ellentmondást fogalmazza egy mondatba, de szerencsére van áthidaló magyarázat az ellentmondásra! A kárhozatás szolgálata azért létező fogalom, mert a zsidók Istennel szemben annyit vétkeztek, hogy folytonos büntetésükben Izraelt más népek igázták le, elhurcolták őket Babilonba, elűzték őket Izrael földjéről, népirtásban volt részük. A háborúkban meghalt zsidó emberek megkapták a büntetésüket. Miattuk rövidebb lesz az Utolsó Ítélet Napja. Őket fel sem kell támasztani. Akik természetes halállal haltak meg Izraelben, azok feltámadnak az utolsó napon és igazságosan megítéltetnek. Köztük lehetnek olyanok, akik üdvözülnek...a héberek történelme és jövőre vonatkozó kilátásai meglehetősen csúfosan végződtek. A szolgálatuk maga a kárhozat, mert alig akadt köztük Isten útját követő ember. Salamon király így kesergett: Lásd, erre jöttem rá - mondja a Prédikátor -, mikor egyik gondolatról a másikra haladtam, hogy megtaláljam a végső következtetést, amit még most is keresek, mert nem találtam meg: ezer közül egy igazi embert találtam, de asszonyt nem találtam azok között. Préd. 7,27-28 MBT. -96-

97 Salamon uralkodásának idejében is nagyon kevés igaz ember élhetett, akik keresték is egymást! Dávid királynak is gondja volt az igaz emberekre, magához rendelte őket, hogy vele együtt lakjanak. Az ő vagyoni helyzetük bármilyen lehetett, Dávid az Izrael területén élő nem zsidó származású embereket is szemmel tartotta. Szemem felkutatja az igazakat az országban, hogy nálam lakjanak; Aki szeplőtelen úton jár, csak az szolgálhat nekem. Nem lakhat házam belsejében, aki kevélyen cselekszik; Aki hazugságot beszél, nem állhat meg szemem előtt. Zsolt 101,6-7 Káldi-Neovulgáta Ha már a szeplőtelen, vagy tökéletes úton járó embereknél tartunk, érdemes keresni olyan ószövetségi igét, amelyből megtudjuk, hogy Isten mit tartott üdvözítő, tökéletes útnak. Valamikor pedig összevethetjük ezt Jézus tanításaival, igéivel. Dávid zsoltára. Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden? A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében. Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak. A megbélyegzett útálatos az ő szemeiben, de az Urat félőket tiszteli: a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja. Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké. 15. Zsoltár Visszatérve a korinthusi levél 3. fejezetének verséhez, amelyben Pál apostol megállapítja, hogy a régi, ószövetségi dicsőséget elhalványítja a mostani, a Lélek szerinti. Az apostolok és misszionáriusok ezért is beszélnek teljes nyíltsággal. Pál a verseket a Mózest az akkori jelenben is követő zsidókra vonatkoztatja. Mert Mózes arca dicsfényben ragyogott, amikor a szent hajlékában, vagy máshol Istennel beszélt, de az emberek előtt nem akart úgy járni-kelni, hogy Isten dicsősége az arcáról idővel eltűnt. Ez ugyanis az emberek hitét szertefoszlatta! A héberekről Pál azt mondja, hogy elméjük megtompult, mert az ószövetség csak egy része Isten szavának, s ha az ember csak a héber Bibliát olvassa a lepel továbbra is felfedetlenül megmarad rajtuk, mert az ószövetségi írásokban rengeteg ige Jézus Krisztusról beszél, amelyet ő maga fedett fel földi szolgálata nyomán. De jó néhány próféciáról, vagy jelképes tartalomról ma már úgy kell elmélkedni, hogy sohasem zárható ki, hogy egy ószövetségi bibliavers éppen Krisztusról jelent ki valami jelentőségteljes dolgot. A 15. vers szerint a Krisztust a Messiásnak és Megváltónak el nem fogadó zsidók szívére, érzéseire, szándékaira is lepel borul, ők nem olyan nyíltak, és egyenesek az emberrel mint a 12. versben ezt magukról mondják Krisztus 1. századi tanítványai és az apostolok. A 16. versben a lepel lehullásának feltétele olvasható. Az Úrhoz megtérő ember szíve, elméje újjászületik, a keresztyén ember személyisége átalakul, az igazságot többé nem fedi homály. A homályban tapogatózó ember a lepelbe burkolózó személyisége következményeként alakul ki. Az ember ebben az állapotában még nem szabad. Ahol az Úr lelke, ott a szabadság. A 18. vers azt mondja, hogy Krisztus tanítványai az Úrnak dicsőségét ugyanúgy fedetlen arccal nézik, mint ahogy Mózes is tette. Ahogyan Mózes arca, az ő ábrázatuk is elváltozik, csak mindez a Szentlélek dicsőségének hatására történik meg velük! Úgyannyira, hogy az utczákra hozák ki a betegeket, és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülök, Csel. 5,15 (ÉN: István vértanúét) És szemeiket reá vetvén a tanácsban űlők mindnyájan, olyannak láták az ő orczáját, mint egy angyalnak orczáját. Csel. 6,15 És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. Luk. 1,35-97-

98 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levele 4. fejezet ISTEN DICSŐSÉGE FELRAGYOG A KERESZTYÉN EMBER SZÍVÉBEN, AZ APOSTOLOK ÍGY ISMERTÉK MEG JÉZUS KRISZTUS SZEMÉLYÉT 1. Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el; 2. Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt. 3. Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek: 4. A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe. 5. Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért. 6. Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett. 7. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való. 8. Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; 9. Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk; 10. Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben. 11. Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben. 12. Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek. 13. Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk; 14. Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek együtt előállít. 15. Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére. 16. Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal naprólnapra újul. 17. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk 18. Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. Pál és munkatársai magukról beszélnek, amikor elmondják, hogy ők nem hamisítják meg Isten igéjét, nem kell semmit sem takargatniuk, mert ők nem ravasz emberek, hanem őszinték. A 2. vers szerint az igazság nyílt kijelentésével fordulnak minden ember lelkiismeretéhez /Dr. Masznyik Endre nyomán/. Érdemes az 1. versre koncentrálni, mert Pál apostol azt írja, hogy tudja azt, ő maga irgalmasságot, kegyelmet nyert. Ez nem azt jelenti, hogy élete összegzését meg tudja ítélni. Senki sem lehet biztos abban, hogy Isten hogyan dönt felőle! Azt viszont lehet tudni, hogy a Krisztus által kijelölt úton halad-e az ember. Ezért identitászavara nem lehet az embernek, ha Krisztust követi. Az ilyen ember tudja hova tartozik, igazságot cselekszik, tudja, hogy régen elkövetett bűnit megbocsátja neki Isten, ezért megtisztulhat előtte. De Krisztus tanítványainak élete még csak ezután válik izgalmassá, örömtelivé, felelősségteljessé, rizikóssá, kockázatossá...a java még csak ekkor kezdődik, mert a megtérés utáni vétkek megítélése nagyon más, jóval komolyabbak lehetnek a -98-

99 következmények. Jézus Krisztus tanítványai elindulnak a keskeny úton, de az újszövetségi levelek legnagyobb tanúsága éppen az, hogy még ez sem jelent biztosítékot arra, hogy célba is érne minden tanítvány, mert minden utcából nyílik mellékutca, vagy zsákutca. A keresztyén embernek azokra sem szabad rálépnie, tévelyegnie. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. Mát. 7,14 És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. Mát. 24,12-13 Ami felől a keresztyén ember biztos lehet, az a közösséghez való tartozása, és az isteni úton való járás /jobb esetben/ de a saját jövőjét nem láthatja, nem tudhatja biztosan, hogy az életében adódó minden szituációban maga alá tudja gyűrni a körülményeket, embereket, emberfeletti erőket. De ennek a legfőbb oka az, hogy az önbizalomnak nincs optimális értéke. Vagy alá, vagy fölé becsülheti magát az ember az őt érő hatásoknak, dolgoknak...ami segít, az a Lélek és a szabadságra való szüntelen vágyódás, rengeteg akarattal. A 3-4. vers azokat említi, akik elvesznek, nem üdvözülnek. Mert e világ Istene megvakította az értelmüket. Vallási felekezettől és fordítótól függően ezen a bibliai hely Sátánra asszociál. Minden tanulmányomban igyekeztem álláspontomat hangsúlyozni, hogy Sátán soha nem is volt és átmenetileg sem lesz Isten a világban. Itt bizony Jehova Istenről van szó, akiről Jézus mondja: Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek, Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak. Márk. 4,11-12 Sátánnak a világban élő emberekre van befolyása, de nem mindenkire, már csak ezért sem lehet Isten. Míg a Mindenható minden élőlény teremtésében részt vett! A Jelenések könyvében is azt olvasni Sátánról, aki majd az idők végén még egyszer kiszabadul a börtönéből, azért hogy általa Isten megpróbálja az övéit, hogy befolyása alá vonja az egész akkor élő emberiséget! És mikor letelik az ezer esztendő, eloldatik a Sátán az ő fogságából, és kimegy, hogy elcsalja a föld négy szegletén lakó nemzeteket, Gógot és Mágógót, hogy egybegyűjtse őket háborúra, kiknek a száma mint a tenger fövénye. Jel 20,7-8 Kecskeméthy A levél 4. fejezetének 6. versében írottak alapján adtam címet ennek a fejezetnek, de a verset nem volt könnyű megértenem. Az Egyszerű fordítás szerint így hangzik a 6. vers: Isten egyszer régen azt mondta: Ragyogjon fel a fény a sötétségbõl! Õ gyújtott világosságot a mi szívünkben is. Emiatt tudtuk felismerni és megismerni az Isten dicsõségét Jézus Krisztusban, az õ személyében és jellemében. A levél 7. verse is meglehetősen furcsán fogalmaz, de az Egyszerű fordítás szerzői általában jól megértették a jelképes nyelvezetet. E szerint a cserépedény az ember teste, amelyben hordozzuk Őt, vagyis Jézust! Ezért nyilvánvaló, hogy Pál és társainak rendkívüli ereje Istentől származik. Ez a felfogás talán csak abban téved, hogy nem Jézust, hanem a Szentlelket hordozzuk magunkban, ez végső soron olyan, mintha Isten maga létezne az emberben. De tudják, a tény az, hogy a Lélek a kapcsolattartó entitás /létező/ Istennel. A 8-9. versben a szerző személyes tapasztalatai alapján támasztja alá Istennek a megtartó erejét. Számomra a 10. vers megértése volt a legnehezebb, ráadásul a 11. verssel erős összefüggése feltűnő lehet. Arra jutottam, hogy az ember Jézus halálát úgy hordozza a testében, mint valamiféle bélyeget, amelynél nem szükségszerűen a karóra húzott ember sebhelyei válnak láthatóvá. Még inkább nem a keresztre feszített Jézusé, mert nem valószínű, hogy kereszten függött. A 10. vers szerint a bélyeg(ek)nek tükröznie kell Jézus életét, amelyben az Úr nemcsak a kínkaróra húzott testi szenvedést élte át! Jézus Krisztus élete végén sokféle, a testét ért kínzást, bántalmazást szenvedett el. Az értelmezési körből ki kell még zárni az emberek önmaguknak szándékosan okozott testi bántalmazását is. /Más szempontból, más jelentéssel a keresztyén ember életét ez is jellemezheti./ -99-

100 Mire gondoljanak? Legfőképpen olyan az ügy szempontjából ártatlan emberekre, akiknek a semmiből rendőrségi, bírósági ügye támad, mert jól elpáholják, megsebesítik, megkarcolják. Így testükön őrzik az ártatlanságban elszenvedett bélyeg(ek)et. Nem ez a tanítványiság egyetlen bizonyosságot jelentő momentuma és védjegye, de ha ilyet látnak, ez a dolog fusson át az agyukon. A 11. versnek egy kis plasztikázás után az alábbi olvasata van: Mert mi Krisztusban élők szüntelenül a halál torkában vagyunk, hogy Jézus testi szenvedései rajtunk is láthatóvá váljanak. A 12. vers úgy értelmezhető, hogy Pál apostol két csoportról beszél. Az egyik az a társaság akiben a halál, míg a másikban az élet munkálkodik, mégis keresztyének mindnyájan. A magyarázat úgy szól, hogy a igehirdetők, akik tanításra is képzettek- ha van rá igény- nagy veszélyben élnek, míg a keresztyén közösség többi tagja ebből a szempontból védett. Ők a levél címzettjei, a hallgatóság, persze csakis azok a korinthusiak, akik majd a levelek hatására ismét Istenhez fordulnak. A többi vers vizsgálatának nem látom értelmét. A 18. vers szerint a láthatatlanok örökkévalóak, legalábbis ha élőlényről van szó! Mert a mennyei lét romolhatatlan /1 Kor. 15,42, 42, 50/. Ki tudja, vajon a tárgyi létezők is örökkévalóak-e? Erre nem igazán találtam még utalást a Bibliában. De az elvont dolgok iránt érdeklődők kedvéért írom, hogy szerintem minden láthatatlan dolog is örökkévaló! Mert a mennyei élőlények egyszerűbb, az élettelenhez sorolható energiateste ha nem örökké létező, akkor az abból álló élőlény sem lehet az. De az anyagi világ logikus törvényszerűségei a Mennyben nem mindig érvényesek. Ennyit a logika mindenhatóságáról. Istennek a 7 Lelke lehet rajta kívül is, meg Benne is, meg az emberekben is. Az anyagi világban minden tárgynak a működtetője, mondhatni motorja a legfontosabb része. Istennél ez nem így van. Mert Ő nem azért örökkévaló, mert van neki egy halhatatlan lelke. Jóllehet a Szentlélek káromlása megbocsáthatatlan bűn, de azért ne feledjék, az embernek Istent kell Imádnia! -100-

101 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levele 5. fejezet VÁGYÓDÁS A MENNYEI HAZÁBA 1. Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. 2. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; 3. Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! 4. Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni,hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet. 5. A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Lélek zálogát is adta minékünk.. 6. Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól. 7. (Mert hitben járunk, nem látásban ); 8. Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz. 9. Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk. 10. Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt. A fejezet ezen szakaszát a fordítók igen nehezen érthetővé tették, mert úgy tüntetik fel az írottakat, mintha az a levelet író Pál apostol szimbólumképzése miatt festene így. Sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy Pál célcsoportja, tisztelet a kivételnek, az egyszerű munkásember volt. Pál köztudottan sátorkészítésből élt, Krisztushoz való megtérése után, az apostolok között voltak halászemberek... Mindez csak a tapasztalat szerint van így! Mert az egyszerű stílusból az következik, hogy Pál apostol egyszerű stílusban írt. A minimalista szemlélet szerint az érthetőség végett. Az nem kielégítő magyarázat, hogy Szent Pál egy másik levelében már egy kérdést kellően megtárgyalt, megvilágított a keresztyén híveknek. Az is lehet, hogy Pál számolt azzal, hogy nem minden általa írt levél jut el a célba! Maga Pál apostol is szenvedett hajótörést a Földközi-tengeren, tehát tudta, hogy a legjobb akarat is kevés lehet. Ez nem a hitetlenségét bizonyítja, mert biztosan gondoskodott másolatok írásáról is. Az ismétlés a tudás atyja, ezért van az, hogy a témák ismétlődnek az apostol által írt levelekben. Ez önmagában nem jelenti azt, hogy valakik másolták Pál stílusát és hamisítványokat indítottak útjukra. Az 5. fejezet 1. versében a sátorház az ember testét jelenti. Amely annak halála után Istentől elkészített örökkévaló, romolhatatlan testet ölt. Ezért az épület nem kézzel csinált, hanem olyan test, amelyet Isten a mennyei viszonyokhoz tervez és alkot meg. Az most már nagyon biztosnak látszik, hogy a Mennyben is vannak élettelen dolgok és élőlények. Az élőlényeknek mindig van valamilyen teste, erről éppen ezen bonyolult fogalmazás kapcsán következtethetünk. Ha tehát Pál tudatosan bonyolította a mondandóját, akkor ezt kell kiolvasnia szövegből! A 2. vers Káldi fordításában átöltözésről beszél, vagyis a lélek köré lelki test kerül majd! Az átalakuló ember ezúttal már nem lesz mezítelen, mint Édenben. Éppen azért, mert lelkéhez lelki testet kap majd Istentől. Az új teremtésben nem kell Isten Lelkének lakoznia, eddig erről még nem győztek meg az újszövetségi levelek. De egyben ez a logikus elgondolás, mert ha a Szentlélek köré épül a lelki test, akkor az ember nem átalakul, hanem végleg elveszik belőle minden, ami emberré tette. A mennyei testben élni legalább akkora változással járó esemény az ember halhatatlan életében, mint ami a szitakötő testi átalakulását jellemzi, amelyet az állatrendszertanban tökéletlen átalakulásnak neveznek, mert hiányzik a bábállapot! A szitakötő lárvái tavakban, mocsarakban, ritkán folyók és patakok partszéli vizeiben élnek, ragadozó életmódot folytatnak. Két egymásba alakuló állapotukról lehet olvasni, jellemző a többszöri vedlés. Az első a tokban élő forma, majd a kikelt, de a szitakötőre még nem hasonlító, inkább undort keltő kis ízeltlábú állatka

102 Szitakötők lárvái Útszéli szitakötő Gyakori légivadász A fejezet 3. versében a mezítelenségről olvasva nekem az ízeltlábúak jutottak eszembe, de nem ez a fontos, hanem az, hogy Pál apostolnak mi jutott az eszébe, vagy az egyes fordításokban érezni lehet-e ennek az asszociációnak a nyomát? hogy ha le kell majd vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk. 2 Kor 5,3 Káldi-Neovulgáta Ebben a szövegváltozatban a mezítelenségtől való félelem jelenik meg. Az ember attól fél, ami a képzeletében van. Ami nem található meg a gondolataiban, szerintem attól nem fél. Az más kérdés, ha az emberben a szituáció hatására indul be fantáziálás, vagy valamiféle dolog annyira foglalkoztatja, hogy kombinálni kezd. Egy biztos, az emberben kialakuló félelmet megelőzi az ember tapasztalata, vagy gondolkodása miatt alakul ki a félelme. Az ember az Édenben hirtelenjében rosszul érezte magát, mert ráeszmélt mezítelenségére. Ez akkor történt, amikor szakasztott a Jó és Gonosz tudásának fájáról. Amelyről Isten azt mondta, hogy a fa halált terem. Azon gondolkozván, hogy a meztelenség Jó vagy Rossz az embernek, én nem tudok semmilyen igazi érvet felhozni, hogy miért és hová helyezném el az értékmérő skálán. Ön tudja? -102-

103 A világ népei között egyesek, amelyek természetközeli életet élnek, nem öltöznek ruhába, ez tény. Minden kontinensen a hasonló körülmény hatására ezt tapasztalhatták meg a kutatók a 20. század közepéig. Azután már ők is civilizálódtak, némelyek annyira, hogy rádióznak, TV-t néznek, holott a napi kalóriamennyiségért, a létfenntartásért vívják meg naponta harcaikat a természettel! Úgy sejtem, Édenben a vadon vette körül az első emberpárt, eszük ágában sem volt foglalkozni a meztelenség kérdésével, amelyet jellemző módon Istennel szemben identifikáltak /határoztak meg/, nem pedig egymással szemben. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél? 1 Móz. 3,8-11 A 7. versből még arra is következtethetne az ember, hogy Ádám és Éva objektíve volt tudatlan, mert nem figyelt fel a köztük lévő nemi különbségekre, akárcsak az óvodában a legkisebbek, vagy a még tőlük is fiatalabbak. Azonban a 11. versben Isten rákérdez, hogy ki mondta nekik, hogy meztelenek! A tudatosság gyümölcse révén az első emberpár folytonos közösségre lépett Sátánnal, ezért kérdezte Isten, hogy honnan származik a viszonyítási alapja ehhez a tudáshoz a teremtményeinek. A Jó és Rossz dolgok tudása természetesen a gyümölcs hatására feltöltötte az első emberek tudatát, de a meztelenség kérdésével kapcsolatban kilóg a lóláb /valami gyanússág/. Azt nem kellett volna az erkölcsi szabályozás szerint a Rossz dolgok közé sorolni. Ezt olvassák csak! Lőn pedig, a mikor Józsué Jérikhónál vala, felemelé az ő szemeit, és látá, hogy íme egy férfiú áll vala előtte meztelen karddal kezében. És hozzá méne Józsué, és monda néki: Közülünk való vagy-é te, vagy ellenségeink közül? Az pedig monda: Nem, mert én az Úr seregének fejedelme vagyok, most jöttem. És leborula Józsué a földre arczczal, és meghajtá magát, és monda néki: Mit szól az én Uram az ő szolgájának? Józs. 5,13-14 (Now when Joshua was near Jericho, lifting up his eyes he saw a man in front of him, with his sword uncovered in his hand: and Joshua went up to him and said, Are you for us or against us?-- Webster's Bible) És leveté ő is ruháit, és prófétála, ő is Sámuel előtt és ott feküvék meztelenül azon az egész napon és egész éjszakán. Azért mondják: Avagy Saul is a próféták közt van-é? 1 Sám. 19,24 Ettől függetlenül Isten mindenféle szemérmetlenséget a bűnök közé sorol. Így a meztelenség még családon belül is tabunak számított a hébereknek adott törvényben /3 Mózes 18. fejezetben/. A keresztyéneknek miért kellene szabadosabbaknak lenniük? Vétkezvén vétkezett Jeruzsálem, azért lett csúfsággá, minden tisztelője megvetette, mert látták az ő mezítelenségét, ő maga pedig sóhajtoz és elfordul. Siral. 1,8 A meztelenség az Édenben nem volt bűn, az ember mezítelenség fölött érzett szégyenét követve Isten a bűnök közé sorolta a természetközeli életviteltől eltávolodó emberben kialakuló Rossznak nem ítélhető erkölcsöt. Istennél a meztelenség és szemérmetlenség a bűnre csábítás miatt találtatott büntetendőnek. Az 5. fejezet 3. versében olvasott mezítelenség és a mennyei testek fogalomtársítása bizarr /különös, szokatlan, torz/. A 4. verssel együtt olvasva fokozódik a bizarréria, de legalább megérthetővé válik a gondolatok összekapcsolása. Tehát Pál apostol szerint ha az ember magára ölti a mennyei testet akkor nem lesz soha többé mezítelen, ez az értelmezés Káldi György átöltözésétől -103-

104 lényegében különbözik. De a 4. versben olvasható, hogy az élet elnyeli azt, ami halandó, s ha nem akarunk túlságosan elrugaszkodni az írottaktól és a valóságtól, a 3-4. verset egészében úgy kell látnunk, hogy Szent Pál a mennyei testet a jelenlegire szerette volna felöltözni. Ha az értelmezésért a fordítások a felelősek, ami igen valószínű, mert az 1 Korinthusi levélben elváltozásról volt szó, akkor a versek értelme a következő: a jelenlegi test szenved, sóhajtozik a terhek miatt. Ha az égi hajlékot birtokba veszi az ember, nem lesz többé mezítelen Isten előtt, aki csak annyi előtte mint a polyva. Az örök élet azt nyelje el az emberben, ami halandó, vagyis a halandó testet eméssze meg! Mert az üdvözülésnek előnnyel és nem hátránnyal kell járnia az embernek. Ezért van szó a levetkőzésről és felöltözésről valamilyen összefüggésben. Ha az embert Isten felöltözteti, annak kára nem lehet. Az elváltozás során a halandó test megsemmisül, de amit Isten ad helyette az maradéktalan előnyöket jelent, valamint az ember hatalomban, dicsőségben fölülemelkedik önmagán, többé már nem az lesz, aki most: Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela. Zsolt. 39,6 Az 5. fejezet 5. verse újfent a Lélek zálogára hivatkozik, amivel Isten aláírta szerződését a benne hívőkkel. A Lélek teszi lehetővé a keresztyének számára, hogy mindez megtörténjen velük /Dr. Budai Gergely nyomán/. A 6-9. versek arról szólnak, ami a szakasz címében is kifejezésre jut. Krisztus követői vágyódnak a mennyei hazába. Amíg ebben a dimenzióban kell élniük, Jézus tanítványai igyekszenek Istennek tetsző életet élni. A 10. vers a Szentírás egészét véve nagy jelentőségű. Krisztus elé kell állnia az embernek, hogy megjutalmazza az embert jó vagy gonosz tetteiért! A keresztyének ezért akarnak Istennek tetszeni. AZ ÚJABB KORINTUSI UTAZÁS CÉLJA A HÍVŐK MEGBÉKÉLTETÉSE ISTENNEL 11. Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, Isten előtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek előtt is nyilván vagyunk. 12. Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek. 13. Ha azért bolondok vagyunk, Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van az. 14. Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket, 15. Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott. 16. Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük. 17. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. 18. Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; 19. Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét. 20. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. 21. Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne. Végre valami most már olvasható arról is, mi történhetett a korinthusi gyülekezetben a vétkező tanítványokkal. Pál a 2. fejezetben elejt egy mondatot a korinthusi közösség részéről történő büntetésről, amelyet a későbbiekben a kollektív vigasztalásnak kell követnie. Ez a folyamat, amelyben a vétket elkövető megtapasztalja a közösség szeretetét, de a cselekedeteiért való büntetésből is kijut neki, abszolút összhangban van a következetesen gondolkozó és cselekvő Istennel

105 Itt az 5. fejezetben ismét szóba kerül, hogy az utazó apostolok, a velük utazó, vezetéssel megbízott atyafiak, testvérek hogyan bánnak valamely gyülekezetben történő elhajlásokkal kapcsolatban. Az egyházmegye, más néven kerület, körzet elöljárói utazásaik során eltöltöttek valamennyi időt egyegy közösségben, eközben éberen ügyeltek és tevékenyen részt vettek az egyházi rend érvényesülésében. Az egyházi kerületeket bejáró lelkipásztorok a tanítványok hitéért vállaltak felelősséget és kedvező irányba terelgették azon személyeket, akiknél a hit, a remény és a szeretet az idővel fogyatkozni kezdett, sőt munkájukkal sikeresen hadrendbe tudták állítani Jézus Krisztus tanítványait. A megnevezéseken van még idő gondolkodni, de az látható, hogy Krisztus közösségének vezetésében legalább kétféle feladat miatt volt szükséges meglátogatni az együtt élő kisebb keresztyén gyülekezeteket. Az egyik ok a rendteremtés szükségessége, a másik ok a hitehagyás megelőzése... A 11. vers szól arról, hogy a lelkipásztorok igyekeznek embereket megnyerni, vagy más fordítás szerint embereket indítanak bizalomra. Mivel itt egy már létező gyülekezethez szóló levélben van erről szó és nincs semmi olyan utalás a szövegben, amely a tendenciával ellenkező lenne, csak arra gondolhatok, hogy ez a már bemerített tanítványokra vonatkozó feladat lehetett. Mindezt Isten és a keresztyén hívek is látják, beláthatják /Csia Lajos nyomán/. A 12. versben Pál egyértelműsíti, hogy még egyszer meggyőzni tanítványokat nincs értelme. A hívő embernek magának kell eljutnia addig, hogy mások, főleg az apostolok hitével szívből dicsekedhessen. Számomra a 13. vers mint kijelentés ugyan világos, de hogy miként illeszkedik a szakasz mondandójához azt nem értem. A versek Krisztus halálának és feltámadásának egy eddig nem ismertetett nézőpontját világítja meg a keresztyéneknek! Krisztus halála minden régmúltban és jelenben élő tanítványért történt. Ezzel megváltotta őket a bűnöktől és a haláltól. Ezért a tanítványok megtérésük után már Krisztusért és nem magukért élnek. A vers határozottan kinyilvánítja, hogy ezentúl senkire nem úgy tekintenek a tanítványok között, mintha testi ember volna, mert már Krisztus sem emberi alakban él tovább a Mennyben. Noha az apostolok személyesen ismerték őt, nem az ember Jézusról elraktározott emléket dédelgetik magukban! Aki levetkőzte magában az ó embert /Kol. 3, 9/ az egy valóságos új teremtés. Minden régi emlék, amely a testi, azaz a földi embert jellemezte, bűnös gondolatokhoz vezet, ezért az emlékektől is, bár csak szelektíve, de érdemes megszabadulni. A vers a megbékélés, kiengesztelődés Isteni rendjéről ír és a megbékélt hívek szolgálatát elemzi. Akivel Isten kibékült, ezt az örömhírt viszi magával és hirdeti mindenfelé. Ez a megbékéltetést hirdető szolgálat, vagy engesztelő szolgálat. Ez azért nem ugyanaz, hogy Isten leveri az emberen a korábban elkövetett bűneit, vagyis akkor bünteti az embereket, amikor azok példás keresztyénként élnek. Az áldozatot nem az ember mutatja be, mint egykoron a héber papok tették az oltáron, hanem Jézus Krisztus halálával Isten megbékélt az emberrel, ha az megtérni szándékozik. Mert ha mindenkivel megbékélt volna, akkor nem létezne olyan ember, aki a gyehennára kerül! Akik hisznek Istenben és fia áldozatában, azoknak Isten nem tulajdonít bűnt. A 20. vers említi, hogy Krisztus nevében járunk és Isten az embereken keresztül hirdeti potenciális megbékélését a világgal. Azért az emberekkel is meg kell értetni, ha hisznek a kiengesztelődésben, akkor ők is legyenek békülékenyek. A 21. vers fontos mondanivalója, hogy Krisztus halála által nemcsak bűntelenné válnak az Istenben hívők, hanem megigazulnak. Ez sajnos nem a Luther által képzeltek szerint van, hanem úgy, hogy az ember megtérése előtti összes bűnt elengedi Isten, mert Jézus áldozatára tekint, mint engesztelő áldozatra. A zsidó papok is áldoztak Istennek tulkot, kecskebakot, bárányt, galambokat, de egy adott bűnért csak egyszer mutattak be áldozatot. Ez nem jelentette azt, hogy a bűnös ember később már nem követett el bűnöket, ha pedig elkövetett, újból engesztelő áldozatot kellett vinnie a papnak. Az újszövetség még szorít is a nadrágszíjon, mert aki egyszer teljesen megtapasztalta magában az istenit, minden vágya teljesült és vétkezik a Szentlélek ellen, annak az örök kárhozat az osztályrésze

106 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levele 6. fejezet 1. Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét. 2. Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja. 3. Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék. 4. Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban. 5. Vereségben, tömlöczben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, bőjtölésben. 6. Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben, 7. Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel; 8. Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők, és igazak; 9. Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élők; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek; 10. Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók. Az 1. versben Pál apostol figyelmezteti a korinthusiakat, hogy Isten nem hiába ajándékozta meg őket, a Lélek adományai Isten kegyelméből vannak, ezért méltóképpen kell élni velük, a kegyelemmel visszaélés a kegyetlenség. A 2. vers szerint az üdvösség napja most van, illetve már el is múlt! Ezt a szokatlan kijelentést szerencsére nem sok időbe kerül megérteni. Arról van szó, hogy akivel az ember találkozik, azt szokta üdvözölni. Az Istenhez megtérő ember, akárcsak maga Pál apostol, találkozik a Mindenhatóval. /Szent Pál éppenséggel Krisztussal találkozott./ Van, hogy a természetfölöttivel való találkozás elmarad, de Isten szavával találkozni, vagy azt megérteni sem tartozik a mindennapi dolgok közé. Mert az ember megérezheti, hogy adott bibliavers annyira megérinti őt, mondhatnám csúcsélményben részesíti, hogy úgy gondolja, Isten személyesen szólította meg őt. Mindenki tudja, hogy az ember képes a tényekhez személyes gondolatokat is rendelni, vagyis sz önámítás jelensége is érvényesülhet. Mások azt mondanák, nekik aztán mindegy, honnan való, kitől erednek olyan kellemes érzések, amelyek gyógyítanak, nyugtatnak, felemelnek, megszabadítanak. Hogy a két dolog egymást nem feltétlenül zárja ki, például szolgáljon a csillagászattörténet egy magával ragadó felfedezése. Alig van köztük olyan ember, aki nem hisz egy, az Univerzumot megtervező erőben, ezek közül is sokan személyesen Istenben hisznek, és azon belül is a héber Biblia Istenében. Miért van ez így? Mert megfigyeléseik, felfedezéseik során a kutatók bámulatos szervezettségről, rendről győződtek meg. Ez pedig törvényszerűen pozitív érzéseket kelt, közvetít a kutakodó ember lelkének. Képzeljék, mikor felfedezték azt, hogy a Földnek nemcsak egyetlen Holdja van! Ezek az ún. Kordylewski-féle porholdak, amelyet a lengyel csillagász 1961-ben feltételezett illetve mutatott ki a Föld körül. A csillagász Piszkéstetőről ben vizuális megfigyeléseket végzett és két porholdat is képes volt megfigyelni, mert a hazánkban lévő obszervatóriumból tekintve az égbolt kellően sötét ahhoz, hogy apró égi objektumok is észrevehetők legyenek. Ez az égi mechanikában megnyilvánuló szervezettség a Mindenható zsenialitásáról árulkodik. A porholdak felfedezésében a matematika játszotta a főszerepet. Lagrange a 18. században a háromtest-probléma megoldása során kiszámította, hogy a Föld-Hold rendszerben hol lehetnek olyan helyek, ahol tárgyakat elhelyezve azokra nem szokványosan hat sem a Föld, sem a Hold gravitációja /gravitációs terek nyugalmi pontjai/, az ott található tárgyak kisebb erőhatások ellenére is helyükön maradnak. Már csak valakinek meg kellett figyelnie azt, hogy a kiszámított pontoknál van-e bármi megfigyelhető dolog a világűrben. A Lagrange pontokban nem található semmi, hanem az egyik pont körül keringő két porholdat sikerült Kordylewskinek megfigyelnie. A porholdak felfedezésének folyamata a deduktív /általánosból az egyesre következtető/ módszer iskolapéldája, amelyet nem egyetlen ember vitt végbe. Az elméletet körülbelül két évszázados szünet után követte a gyakorlat

107 Isten bölcsessége végére mehetetlen, amit épp egy ilyen jelentéktelen csillagászati problémából érthet meg a művelt, de az egyszerű ember is. Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége! Ésa. 40,28 Csillagászati jelentősége ennek a felfedezésnek szinte alig van, még az egyetemi tankönyvek is csak ritkán írnak a porholdakról. A fenti ábrán látható L5 ponttal kapcsolatban a bolygókutatók az emberiség jövőjével kapcsolatban érdekes dolgot vetettek fel. Az L5 pont körül rengeteg apró testet lehetne elhelyezni. A természet erőit felhasználva megoldhatnánk az emberiséget súlyosan veszélyeztető hulladékproblémát! Az emberiség szemete beláthatatlan ideig ott maradhatna. Az üdvösség, üdvözülés a 2 korinthusi levél 6. fejezetében az Istennel való találkozást jelenti, amely a hívő keresztyén életében megtörténik. Ez megint csak a már sokszor hangoztatott tapasztalatok közé tartozik Isten létezéséről, szándékáról, jóságáról, jóakaratáról, de lehet természetfölötti, csodás jelenés is. Az üdvösségre jellemző lehet, hogy az ember nem érzékeli azt, hogy találkozott a Mindenhatóval! Ez is létező jelenség. Hasonlóan ahhoz, amikor sietünk valahová, alig várjuk, hogy elérjünk az adott célhelyre, de közben ismerősök hada köszönt bennünket, néha rövid beszélgetésbe bonyolódunk. De mi csak mondjuk a saját jól betanult sémáinkat, mert abban a helyzetben érdektelenek vagyunk minden másra, ami nem a cél elérését hozza közelebb számunkra, illetve akadályoztatva érezzük magunkat másoktól. Ez azonban nem az a kellemes idő az üdvösségre, amiről a 2. vers beszél. A szituációban egyedül Isten üdvözöl bennünket, mi azonban nem koncentrálunk, vagy nem akarunk vele találkozni. Az üdvösséghez tehát Isten és ember megfelelő időben történő találkozása szükséges. A dolog úgy hat az emberre, mint a fényképezőgépek vakuja, sokáig a hatása alatt maradhat. Az Istennel megismerkedő ember ezt az időszakot jól felhasználhatja hitének és tetteinek szinkronizálásához Krisztusban. Pozitív előmenetelével az ember Krisztus tanítványa lesz. Egyszer aztán elfogyhat a lelki muníció és jelentkeznek a problémák, akárcsak a korinthusiak gyülekezetében. A 3. versben Pál óvja a tanítványait a botrányos viselkedéstől, hogy az Istennek szentelt szolgálatot ne szidhassa senki ember fia. Az a bosszantó, hogy a pogány világ mégis így viselkedik Krisztus követőivel, vagy a botrányos viselkedést sikerül előidézni a tanítványokban. Pál apostol mások lelkiismeretét többre tartja, mint saját lelki egyensúlyát. Azért áll azok oldalára, akik az ártalmára vannak, mert a példamutató cselekedetek sok embert szavak nélkül is képesek meggyőzni az igazságról. Attól, hogy a világban megszokott módon viselkedik, Krisztus tanítványa az illeszkedés, az alkalmazkodás miatt hasonul az emberekhez. Ebbe nem tartozik bele mások tetteinek követése és tanúságtétel a hitetlenségről. Jézus követőinek viselkedését a körülményeknek nem szabad befolyásolnia, ugyanannak az embernek kell lennie annak, aki: -107-

108 nyomorog szükséget szenved szorongattatják megverik bebörtönzik harcolnak ellene ha küszködik ha virraszt ha böjtöl A körülmények ellenére a tanítványoknak észrevehetően a következő tulajdonságai vannak: tisztaság, feddhetetlenség tudás hosszútűrés kedvesség Szentlélek őszinte szeretet igazmondás Isten ereje az igazság fegyverei ellentétek közti létezés, ambivalencia PÁL APOSTOL ÓV A HITETLENEK KÖZÖSSÉGÉTŐL 11. A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult. 12. Nem mi bennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben. 13. Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) tárjátok ki ti is szíveteket. 14. Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? 15. És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? 16. Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, az mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek. 17. Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, 18. És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr. A 11. versben Pál apostol megszólítja a korinthusiak gyülekezetét. Pál megüzeni nekik, hogy tárt szívvel vannak Koruinthus felé. A 12. versben pedig az apostol azt írja, hogy szerinte az ő közösségükben és a szívükben nincs helye a keresztyén vezetőknek. A 13. versben Pál mint gyermekeihez szól a korinthusiakhoz és azt üzeni nekik, hogy tárják ki ők is a szíveiket. A 14. vers az egész újszövetséget tekintve fontos megállapítást tesz. A hitetlenek és Jézus Krisztus tanítványainak kapcsolata, viszonya elvi kérdéssé válik. A legtöbb fordításban csupán a házasság intézményére és közösségére vonatkozóan feszítik ki az elvi-ideológiai hálót hitetlen és hívő között. /Károli Gáspár fordítása is ezek közé tartozik/ Más fordítók semmilyen kapcsolattartást nem látnak indokoltnak az ideológiai kerítés két oldalán lévők között. Szerintem Vida Sándor értette meg azt, hogy merről hány méter! Ne vonjatok közös igát a hitetlenekkel! Miben társ az igazság a hamissággal! Mi köze a világosságnak a sötétséghez? 2Kor 6,14 Vida Sándor -108-

109 Ebből a megfogalmazásból az következik, hogy hívő ne társuljon nem hívővel, ne csináljanak együtt, közösen, egymás társaként semmit sem. Mert ha kapcsolatban sem lehetnének másokkal a keresztyének, akkor valamiféle remete szerzetesrendnek lenne létjogosultsága, amit Jézus biztosan nem prédikált és nem is úgy cselekedett. Gondoljanak a gyógyításokra, a kánai menyegzőre, amelyen Jézus is megjelent. De az emberek étkeztetésére is több ízben gondja volt. Ismeretlen, távoli városokat, falvakat kerestek fel Jézus és a követői, hogy megosszák másokkal az örömhírt... A versek mondanivalója megengedi, hogy keresztyének kommunikáljanak hitetlenekkel, csakis a társakként végzett tevékenységeket tiltja meg Pál apostol. Vagyis a cselekedetek köre hívő és hitetlen viszonyában nagyon minimálisra van csökkentve. A 16. versből érdekes tudás facsarható ki Isten és Krisztus tanítványainak közösségéről. A Szentlélek révén maga Isten lakik az emberben, de a hívők közösségében Ő is ott lesz és ott jár-kel. Szerintem ez arra utal, hogy Isten személyével kapcsolatban lesznek a hívők. Így teljes értékű tagja lehet az általa és érte létrehozott közösségnek. A 17. versben újabb, cselekedeteket befolyásoló elvet ír le Pál apostol. A keresztyének számára írásba foglalja, hogy 'menjenek ki a hitetlenek közül és különüljenek el tőlük'. Ezen felül, mivel a hitetlen ember tisztátalanságban él, a velük való testi kontaktust is kerülni kell! Ha mindez megvalósul, az ilyen emberek közösségét az Atya fiaivá és leányaivá fogadja. A hívő nem vállalhat olyan kapcsolatot hitetlennel, amely során együtt dolgoznak, munkálkodnak, hívő ember nem élhet egy fedél alatt csak más hívőkkel, elkülönülve a társadalomtól. Ezek a versek is következtetni engednek a vagyon és életközösség létezésére és újbóli létrehozásának sürgősségére

110 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levele 7. fejezet MEGSZENTELŐDÉS KORINTHUSBAN: TARTÓZKODÁS A TESTI-LELKI TISZTÁTALANSÁGTÓL 1. Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket. 2. Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk. 3. Nem vádképen mondom; hisz előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk. 4. Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felőletek; telve vagyok vígasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett. 5. Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belől félelem. 6. De az Isten, a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével. 7. Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vígasztalással is, a melylyel ti vígasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kivánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban örvendeztem Ebben a fejezetben Pál apostol érzékelhető módon az övéihez, a szeretteihez szól. Bebizonyosodott számára, hogy korinthusban mégsem történtek égbekiáltó dolgok. A 7. fejezet elején újból és ismételten kéri a testvéreit, az atyafiakat, hogy a mennyei ígéretek birtokában szentelődjenek meg. Az 1. vers azért is emelkedik ki a szövegből, mert a Biblia először és utoljára itt különíti el a lelki és a testi tisztátalanságot. A tisztátalanság mindkét formájában bűnnek számít és az embert kizárja Isten Országából. Ha pedig valaki tisztátalanná lesz, és nem tisztítja meg magát, az a lélek irtassék ki a község közűl; mivelhogy az Úrnak szenthelyét megfertéztette, a tisztulásnak vize nem hintetett ő reá, tisztátalan az. 4 Móz. 19,20 És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem. És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el; Ésa. 35,7-8 És monda nékik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek: Csel. 10,28 Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, 2 Kor. 6,17 A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések, Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek. Gal. 5,

111 Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, a mi bálványimádás; Kol. 3,5 És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé. Jel. 21,27 Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből, és útálva még a ruhát is, a melyet a test beszennyezett. Júd. 1,23 A tisztátalansággal kapcsolatban ezek a legfontosabb idézetek. Ezekből a versekből fel lehet építeni a tisztátalanságról alkotott nézet(ünk)et. A tisztátalanság ellentéte a szennyes, beszennyezett dolog, állat, személy, cselekmény. De lelki-erkölcsi tisztaságról, illetve beszennyezett állapotról is ír a Biblia. A héberek halállal büntették a tisztátalan embert, ha az Isten szenthelyét is beszennyezte! Ésaiás arról ír, hogy a megújított Földön csak az ostoba nem találja meg a földi paradicsomi állapotot. Ám a Paradicsommá újjáalakított helyre a szentség úta vezet, tisztátalan ember nem tud végigmenni az oda vezető úton. Az Apostolok cselekedetei c. újszövetségi könyvben Isten látszólag eltöröli a tisztátalanság kategóriáját, hiszen Péternek azt mondja az idézett részben, hogy senki ember fiát ne nevezzen tisztátalannak, közönségesnek. Ez azonban csak annyit jelent, hogy ne ítélgesse egyik ember a másikat ilyen dolgok alapján. Erre azért gondolok, mert a következő idézet azt mondja, hogy a keresztyének tisztátalant ne illessenek! Péter apostol amikor Kornéliusz házába érkezett az ott összegyűlt embereket zsidó származása miatt könnyen lebecsülhette volna és egybegyűlt csőcseléknek vagy csürhének tarthatta volna, de Krisztus alattvalójaként őt ez nem jellemezte. Az idegenekkel, pogányokkal való ószövetségi tilalmat is feloldotta Isten, mert az ő teremtményeit tisztának nyilvánította. /Az előző könyvemben bővebben olvashatnak erről az eseményről és az ószövetségi törvény lazításáról. De elég, ha Jézus földi szolgálatára gondolnak, aki vendég is volt és másokat is megvendégelt!/ A testi kontaktus tilalma azonban a 2 korinthusi levél szerint továbbra is szabályozólag hatott a pogány és hitetlen emberekkel való kapcsolatban /Ésa. 52,11/. Talán a galáciabeliekhez írt levélben olvasható a legvilágosabb rendelkezés a tisztátalansággal kapcsolatban. Nem örökölhetik Isten Országát a keresztyének, ha bűneiktől nem tisztulnak meg. Ugyanez a vers a tisztátalanságot, mint testi cselekedeteket tartja nyilván, mert Isten törvényének a szexualitásra vonatkozó, azt megsértő bűnei között sorolja fel. A kolossébeliekhez írott páli levél a tisztátalanságot bálványimádatnak tartja. A Jelenések könyve szintén megemlíti, milyen következménnyel jár a tisztátalanság. A Júdás által említett beszennyeződött ruha példa arra, hogy a tisztátalanságot milyen komolyan kell vennie Jézus Krisztus tanítványainak. Nem véletlenül szükséges olyan keresztyén közösség létrehozása, amelyben a tanítványok testileg-lelkileg tiszták, ezért nem adják át társaiknak közvetlenül vagy közvetve /tárgyak közvetítésével/ a tisztátalanság bűnét! Mert amíg ilyen közösség nem létezik, az ember a tisztátalanságot kényszerűen kölcsönbe kaphatja másoktól. Ez a bűn szinte ragad az emberre, mert a kölcsönösségen alapuló kapcsolatokban terjed. A kölcsönösségben igen nagy hasonlóságot találni a tisztátalan lelkek másik személyre való átruházásakor. Akár a piszok, úgy adja-veszi az ember a bűnt és a bűnre specializálódott mennyei típusú élőlényt! /a következő tanulmányomban szeretnék egy csakis a Biblián alapuló, rövid kis démonológiai fejezettel előállani, amit a mellékletben olvashatnak az érdeklődő olvasók./ A testi tisztátalansággal kapcsolatban engem mélyen megérintett a következő szentírási részlet. Tökéletesen megérthető belőle, hogy mi az, mi mindenre vonatkozik, milyen rituális szokásokat kellett betartani a hébereknek ahhoz, hogy megtisztuljanak. Egyáltalán, miért olyan fontos a tisztaság Isten számára. A Mózes seregében harcolók akkor is tisztátalanok voltak, ha maga Isten vezette harcba a héberek seregét! Hitetlenség mentesen arra gondolok, hogy Isten nem tud úgy kapcsolatot teremteni az emberrel, ha az nincs teljesen megtisztulva. Mert nagyon is meglehet, hogy -111-

112 a bűnhöz mindig tartozik egy tisztátalan lélek is. Olyan személlyel, akiben pedig ilyen lélek van, illetve tartja fogva, Isten nem bánhat akárhogyan... Ám Mózes megharagudott a sereg vezéreire, az ezredesekre meg a századosokra, akik megjöttek a hadból és azt mondta: "Miért hagytátok életben az asszonyokat? Nemde ezek azok, akik tőrbe csalták Izrael fiait Bálám tanácsára és hűtlenség elkövetésére vittek rá titeket az Úr ellen a Fogorral elkövetett bűn által, amiért csapás is zúdult a népre? Öljetek meg tehát a gyermekek közül is minden fiúgyermeket, s pusztítsatok el minden asszonyt, aki férfit ismert, s csak a leánykákat meg a szűz nőket hagyjátok meg magatoknak. Maradjatok továbbá hét napig a táboron kívül, s aki embert ölt vagy megöltet érintett, végezzen tisztulást a harmadik, s a hetedik napon és tisztítsatok meg minden zsákmányt is, akár ruha, akár edény, akár valami kecskebőrből vagy szőrből, vagy fából készült eszköz." Erre Eleazár pap így szólt a sereg hadat járt férfiaihoz: "A következő a törvény intézkedése, ezt parancsolta az Úr Mózesnek: Az aranyat, az ezüstöt, a rezet, a vasat, az ólmot, az ónt és mindazt, ami átmehet tűzön, tűzzel kell megtisztítani; mindazt pedig, ami nem állja a tüzet, a tisztítóvízzel kell megszentelni. Mossátok ki továbbá ruháitokat a hetedik napon, s akkor tiszták lesztek, s aztán bemehettek a táborba." 4 Mózes 31,14-24 Káldi-Neovulgáta Az ember gondolatai nagyon messzire érnek, akkor is, ha pusztán csak elolvassa a történetet. Sok kérdést is feltehet magának az ember. A szűz nők és leánykák miért voltak tiszták, ha ők midiániták és nem héberek voltak. Van rá válasz, higgyék el. Elhiszik? A kiemelt részről kissé más vonatkozásban olvashattak ebben a tanulmányban! Lapozzon az 1 Korinthus 3. fejezethez és vesse össze versekkel. Érdekes következtetésekre lehet jutni, ha a versek közös igazságtartalmán gondolkoznak. /Az ember nem tartozik a tűzálló anyagokhoz, mint a réz, ólom stb. Ezért azon a napon, amikor Isten emésztő tűzzel megjelenik, hogy igazságot szolgáltasson, senki ember fia meg nem menekülhetne, de szerencsére egyesek megszentelődtek, amikor bemerítkeztek az Atya, a Fiú és a Szentlélek fürdőjében. Egyes emberek nem emésztetnek meg a tűztől, de paradox helyzetbe kerülnek. Lelki életet élhetnek a Mennyben, mint akikben nincs semmi, ami emberivé teszi őket. A 2 Korinthusi levél 5. fejezet 2. verse így szól: Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ebből az következik, hogy az ember- mint új teremtés teste- fontos alkotórészt jelent majd a mennyei hazában is. Azt lehet tudni, hogy az egyesített új égben és új földön nem lesz szenvedés. Aki azonban nem tudja, hova lett belőle valami, ami megvolt benne és emberré tette, mit fog majd gondolni az új teremtésről!? Semmit sem fog érteni, de még ez sem okoz sem testi, sem lelki szenvedést neki, mert Isten jó dolgokat szán minden üdvözült embernek. Lehetséges, hogy a későbbiekben az efféle emberek lesznek a feltalálók, újat gondolók, a keresők, ami most az olyan embert jellemez, akinek testében a lélek élni akar és boldog lenni, nem pedig kényszerűségektől szenvedni. A végtelen időben mindenre alkalom nyílik és mennyire boldog lesz minden új teremtés, vagy mekkora tudással rendelkezik majd! A világ mostani állapotában és idejében az erre törekvők viszik előre a világot, de később egészen máshogy is lehet.../ A lelki tisztátalanság biztosan kizárja az embert Jézus Krisztus közösségéből. Ha létezik lelki tisztátalanság, léteznie kell lelki megtisztulásnak is. A lelki tisztaság forrása az ember akaratának egyezése a Mindenhatóéval. Az ilyen képlettel leírható ember megtisztulása simán, egyszerűen megtörténhet, legalábbis ha a testi tisztátalansággal vetem össze. Az ember, akinek gondolata, érzései tiszták, végeredményben nem is vétkezik, viszont erkölcsileg a bűn hálójába kerülhet. Mert saját testi kívánságai késztethetik bűnre. Az ember bűne ilyenkor nem szándékos, de tudatos mégis lehet! Az pedig Isten előtt igazán gyűlöletes. Azért, mert Isten testi embernek könyveli el azokat, akik saját testi kívánságaik, szükségleteik szerint követik el a bűnt

113 A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Gal. 5,24 "Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, a melyek a lélek ellen vitézkednek; 1 Pét. 2,11 Olyan eshetőséggel is foglalkozni kell, amikor az ember úgy gondolja, hogy a környezetében élő valamely személyt szereti annyira, hogy testi bűnöket is elkövet a szeretett fél kívánságára. A dolog klasszikus és súlyos esete a paráznaság, prostitúció. Az így elkövetett dolog tetszik annak a félnek, akiért az önfeláldozó, altruista ember ezeket megteszi. Hozzájuk is szól a Biblia és Péter apostol: Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt. Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban. 1 Pét. 4,2-3 A lelki tisztátalanság okai egészen mások is lehetnek. Amikor az ember és Isten akarata egymással divergensek /távolodóak/. Ennek a következménye, hogy az ilyen ember sosem készül megtisztulni bűneitől. Minden érzékelhető, érezhető változás nem szívből, hanem színből való. Itt megint csak meg lehet vizsgálni, hogy a bűnös tudatában van-e ennek a mentális helyzetnek! Ha tudata fennhatóságán kívül eső az ok, amiért vétkezik, Istennél mégis meghallgatásra találhat. Tipikus és erős példa, amikor gyereket fiatal korában zaklattak, megerőszakoltak, ennek következtében az egyén személyisége eltorzult és a lelki reakciói láthatóan Isten-ellenesek. Egyfelől, de másfelől az ember vallásossága is megfigyelhető. Az ő teendője, hogy megküzdjön az állhatatlanságával. Állandóan ellenőrizze testi hogylétét, ezzel semmilyen kísértő vágy nem tud felülkerekedni rajta, mert minden rejtett vágyakozása a homloktérbe kerül! Lelki tisztátalansághoz vezet az is, amikor az ember a saját személyiségét nem választhatja meg szabadon. Az ember mentalitása értékes lehetne, de más emberek és/vagy közeli hozzátartozója gátolja abban az ilyen személyt abban, hogy lelki élete saját választásaira épüljön, azért mert az túlságosan értékes lenne az adott környezetben. Erre a problémára nincs saját emberi erővel megoldható gyógyír, kivéve egy olyan pártfogó személy beavatkozása a szociálpszichológiai folyamatokba, akinek segítségével a kontrollált személy megvalósíthatja önmagát, amely részükre az alapvető fizikai szükségletek szintjének biztosítását is jelentheti. Tipikus példája a lelki tisztátalanságnak az olyan ember, akit elnyomással, zaklatással, megaláztatással és számos, a lelkét kínzó eljárással vesznek rá különféle bűnök elkövetésére. Az ilyen embereknek a problémájához passzoló ige is létezik, amellyel enyhíteni szeretném fájdalmaikat. Sőt, tulajdonképpen az egész Biblia az ilyen ember szempontjából íródott. A gyötrelmek hatására azonban könnyebben válhat az ember erkölcstelenné is. Talán ez a vers meggyőzi az ilyen embert arról, hogy megéri neki, ha lelki impulzusait féken tudja tartani, ameddig csak lehetséges. Ez annak a jele, hogy Isten igazságosan fog ítélni, amikor titeket méltónak nyilvánít az ő országára, amelyért szenvedtek is. Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Thessz 1,5-8 Az itt megvizsgált lehetőségek sajnos típusosan jellemezhetik az embereket. Nagyon nehezen lehetséges az embert jellemző tendenciákat megváltoztatni, de az esetekből megállapítható, mikor van egyáltalán esély erre. Az emberek száma és az esélyek sajnos ezrelékekben mérhető mennyiségek. A kitartás Jézus Krisztusban pedig még további szenvedések forrása lehet! Így már Istennek a százezrek és a milliók közül kell tallóznia

114 Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek. Jak. 1,12 A 7. fejezet 1. versét alaposan kielemeztem, de a tisztátalanság kérdése még ezen a kereten is túlnő, olyannyira, hogy ki merem jelenteni, Isten az embertől 3 dolgot vár el: az egyik, hogy igazságos legyen, amelyik nyilvánvalóan a hitét jellemző központi tulajdonság. A másik és ez az amit kiemelni szándékozok, a tiszta cselekedet(ek). Tiszta cselekedetek csak az ártatlan, jó szándékú, gyermekszívű embert jellemzik. A harmadik és legfontosabb dolog, amit Isten a teremtményeitől joggal elvárhat, hogy az ember csakis olyan életet élhet, amelyet Isten neki rendelt. Mint mindenek Teremtőjét, senki sem vonhatja felelősségre Istent, hogy miért tervezte az embert olyannak amilyen. De Isten nem akart az embernek rosszat, az anyagi testét optimálisan működtető lelket adott neki, amelyet megfelelően használva örömteli, boldog életet lehet élni Isten Országában úgy is, hogy az uralkodó még csak éppen hogy leült a trónjára. Ez a mostani világrendszerben élhető életet jelenti! A szövegelemzést ott kell folytatni, hogy Korinthusban a tanítványok sikeresen megtisztultak mindenféle vétkeiktől. Ez azért történhetett meg, mert a hívők félték Istent. A 2. vers buzdítja illetve kéri a korinthusiakat, hogy fogadják be Isten utazó követeit, mert senkit meg nem rontottak, bántottak vagy csaltak meg. Ez nem válasz a követeket ért kritikára, amelyben ezek a vádpontok fogalmazódtak volna meg Pál és munkatársai ellen /3. vers/. Pál annyira szereti a korinthusi gyülekezet tagjait, hogy velük együtt akár meg is halna, ha a szükség úgy hozná. A 4. versben Pál egyértelműen fogalmaz, a Korinthusban élők miatt túlárad benne az öröm. Ennek azért alapos oka kellett legyen! Pál bízik keresztyén társaiban, sőt dicsekedhet is velük. Ezt azért állíthatja Szent Pál, mert amikor Macedóniában zaklatások érték őt, a korinthusiaktól Macedóniába utazó Titus vigasztalására volt Pál követségének. Titus azzal a jó hírrel érkezett meg Korinthusból, hogy az ott élő tanítványok ragaszkodnak Pálhoz, szívesen lennének vele és Pál szorongattatása felett keseregtek is. Ez mindenek felett álló bizonyítéka annak, hogy minden rendben van a korinthusi gyülekezetben. A KORINTHUSBAN ÉLŐ TESTVÉREK BŰNBÁNATA AZ ÜDVÖSSÉGRE VEZETHETI ŐKET 8. Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket. 9. Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok. 10. Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez. 11. Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett ti bennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban. 12. Ha tehát írtam is néktek, nem a sértő miatt, sem a sértett miatt; hanem hogy nyilvánvaló legyen nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten előtt. 13. Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok: 14. Mert ha dicsekedtem valamit néki felőletek, nem maradtam szégyenben; de a mint ti néktek mindent igazán szólottam, azonképen a mi Titus előtt való dicsekvésünk is igazsággá lett. 15. És ő még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezvén mindnyájatoknak engedelmességre, hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok őt. 16. Örülök, hogy mindenképen bízhatom bennetek. Pál apostol a korinthusbeliekhez írt 1. levélről emlékezik meg a 8. versben! Tudta Pál, hogy szomorúságot szerez a korinthusiaknak, ami miatt bánkódott, de utólag nem bánja, hogy hittestvéreit fenyítette, intette, megfeddte. A tanítványok szomorúsága rövid ideig tartott és végül minden szempontból előnyükre vált, hiszen így voltak képesek megtérni Istenhez /9. vers/

115 Létezik tehát olyan szomorúság, amelyet az egyén vagy szakember depressziónak tarthat, mert az egyén érzelmileg mélyponton van, de végül hitét, bizalmát, kedvét maradéktalanul visszanyeri. Érzelmileg az ember kikeveredhet a hullámvölgyből, vagy mint a strucc, amikor újra felemeli a fejét a homokból és szétnéz, hol is van éppen, pontosan úgy is történhet emberek felkapaszkodása a szakadékból, a veremből. Vannak, akik egész életükben minden negatív impulzust áttoltak az érzelmeikre, így lehettek biztosak abban, hogy megbűnhődnek a tetteikért. Ennek a módszernek a befejezésével pedig valósággal újjászületik a lelkét kínzó ember. Viszont ez óriási veszélyeket rejthet magában, mert megszokott életébe a kínzó gondolkodás kezd beférkőzni, ezzel nem könnyű boldogulni, ezért másokat kínozhat vele! Azért ha a dolog hátterét megérti az ember, elnéző tud lenni a tehermenetesítő eljárásmóddal szemben. A 10. vers kiemelkedő igazsága, hogy létezik az Isten szerint való bánat, amely a megtéréshez vezető úton jelentkezhet. Nem törvényszerűen kell keresnie ennek a nyomát az embereknél, mert felismerések, prédikációk és még sok-sok egyéb dolog lehet a megtérés előfeltétele. Bár szerintem a megtérés felfogható például az egyént érő sokkoló érzelmi hullámként is. A Bibliában nem egy személy a pillanat hatása alatt cselekedett és nem ítélhető el az ilyen hit sem /Csel. 8,29-38/. A depresszió napjaink egyik gyorsan terjedő lelki betegsége, amely az emberek nagy részénél a személyiséget pusztító véget ér, vagy véget sem ér, miközben az ahhoz vezető tevékenységein az ember semmit sem változtat. Az ilyen szomorúság, amely tüneteiben, eredményében nem különbözik a személyiséget pozitív irányba elmozdító bánattól, egyre súlyosabbá válik, ezzel együtt az egyén cselekedetei is egyre romlottabbá válnak. Amíg az egyik felfogja, ha nem gondolkodik és cselekszik másképp, akkor a szívtelensége és ostobasága növekszik, amely miatt meg gonoszsága hatalmasodik el rajta és másokon. A folyamat fordítva is lejátszódhat. Ahogy a fejezet 10. verse kijelenti, az ilyen szomorúság vége csakis halál lehet. A személyiségé biztosan. A szinten tartás is rendkívül nehéznek bizonyulhat, ha a személyiség egészségére gondolnak! A 11. versben Pál apostol megírja, hogy a korinthusiak bebizonyították tisztaságukat. Pál a 12. versben mintha szabadkozna, mentegetőzne, de nála erről nem lehet szó, inkább megmagyarázza, testvérei hogyan fogják fel pozitívan az 1 Korinthusi levelet. A versben az apostol ismét a vigasz és nyugalom kölcsönös áradását hozza fel, amelyet Titus, mint ókori mediátor megtapasztalhatott és tovább adott mindkét csoportnak. Örülök, hogy mindenképen bízhatom bennetek. /16. vers./ -115-

116 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levele 8. fejezet ADOMÁNYGYŰJTÉS JERUZSÁLEMI SZEGÉNY KÖZÖSSÉG SZÁMÁRA, VAGY VALAMELY MEG NEM NEVEZETT KERESZTYÉN KÖZÖSSÉG JAVÁRA 1. Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a melyet Macedónia gyülekezeteivel közlött. 2. Hogy a nyomorúság sok próbái közt is bőséges az ő örömük és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett. 3. Mert, bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sőt erejök felett is adakoznak, 4. Sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be őket. 5. És nem a miképen reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak, és nekünk is az Isten akaratjából. 6. Hogy kérnünk kellett Titust, hogy a miképen elkezdette, azonképen végezze is be nálatok ezt a jótéteményt is. 7. Azért, miképen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek. 8. Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam. 9. Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. 10. Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, a kik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta. 11. Most hát a cselekvés is vigyétek végbe; hogy a miképen az akarás készsége, azonképen a végrehajtás és ahhoz képest legyen, a mitek van. 12. Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, és nem a szerint, a mije nincs. 13. Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; a mostani időben a ti bőségtek pótolja amazoknak fogyatkozását; 14. Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy így egyenlőség legyen; 15. A mint megvan írva: a ki sokat szedett, nem volt többje; és a ki keveset, nem volt kevesebbje. 16. Hála pedig az Istennek, ki ugyanazt a buzgóságot oltotta értetek a Titus szívébe. 17. Mivelhogy intésünket ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként ment hozzátok. 18. Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit is, a ki az összes gyülekezetekben dícséretes az evangyéliomért; 19. Nemcsak pedig, hanem a gyülekezetek útitársunknak is megválaszták ebben a jó ügyben, a melyet mi szolgálunk magának az Úrnak dicsőségére és a ti készségetekre; 20. Óvakodván, hogy senki se ócsárolhasson minket a mi szolgálatunk által való bőséges jótétemény miatt; 21. Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is. 22. Sőt elküldöttük velök a mi atyánkfiát is, a kinek buzgó voltát sok dologban sokszor kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizodalmánál fogva. 23. Akár Titusról van szó, ő az én társam és ti köztetek segítségem; akár a mi atyánkfiai felől, ők a gyülekezetek követei, Krisztus dicsősége: 24. Adjátok azért szereteteteknek és felőletek való dicsekvésünknek, bizonyságát irántuk a gyülekezetek előtt is

117 Pál apostol Macedóniában tartózkodik, amikor ezt a fejezetet lejegyzi. Az előző fejezet 5. verséből tudható, hogy ezen a helyen nyomorú sorsa volt neki. Ezért arra is gondolhatnók, hogy talán a macedónoknak volt szüksége némi adományra, hogy szegénységükön enyhítsenek a korinthusiak felajánlásai. Ám a jelen fejezet 1-5. verse ezt a hipotézist éppenséggel nem igazolja, sőt! A jeruzsálemi keresztyéneknek való alamizsnálkodásról már rendelkezett első levelében Pál, bár az 1 Korinthusi levél 16. fejezete sem tökéletesen győzhet meg arról, hogy Pál kinek szervezte meg nagyszabású jótékony gyűjtését. Az apostolok cselekedetei c. újszövetségi könyvben Pál 3. missziós útjának leírása viszont nem hagy kételyt afelől, hogy az őskeresztyén gyülekezetek követei Jeruzsálembe szállították az összegyűjtött, a testvérek által felajánlott ajándékokat, amely semelyik fordítás szerint sem pénzösszegben mért értéket jelentett. Mikor pedig megérkezem, a kiket javaltok leveleitek által, azokat küldöm el, hogy elvigyék Jeruzsálembe a ti ajándékotokat. 1 Kor. 16,3 A 8. fejezet 1-2. versében Pál a macedóniai keresztyének jószívűségét írja meg a korinthusiaknak. Amely Pál szerint abból származott, hogy ők maguk is átélték a mélységes szegénységet /Kecskeméthy nyomán/. Minden körülmények között nagy öröm volt nekik adni és kapni /2. vers/. Pál a tanúja annak, hogy erejükön felül is adakoztak, hogy más tanítványokon segíthessenek. Szegénységük ellenére még ők kérték, hogy részt vehessenek a jótékonykodásban /4. vers/! Az 5. vers szerint mindez úgy történt, hogy előbb átadták magukat az Úrnak, vagyis bemerítkezett keresztyénné váltak. A 6. verstől Pál apostol már nem a macedónok gyülekezeteiről ír, hanem Titusz adománygyűjtő munkája révén ismét Korinthusban járhatunk. Szent Pál a 7. versben nyomatékosan megfogalmazza, mondhatni enyhe ráhatással kéri fel a korinthusi híveket, hogy jótékonykodjanak. Végül is minden efféle mozgósításban elkerülhetetlen valamennyi erőszakosság a kérelmező, a gyűjtést szervező személy részéről. A 8. versben Pál ezért is jegyzi meg, hogy az emberek ne parancsképpen tegyenek eleget egy felhívásnak. A 8. vers félreértéseket nélkülöző fordítása a Káldi Bibliában olvasható: Nem parancsképen mondom ezt, hanem hogy mások készsége mellett a ti szeretetetek jóindúlata is kitűnjék 2 Kor 8,8 Mert bizony nagyon szeretnek a fordítók bibliai személyeket úgy beállítani, hogy azok másokat próbára tegyenek, vagy megvizsgáljanak. Nem, az apostolok és hithű emberek nem élhettek és élhetnek ma sem emberekkel/ken kísérletező hajlammal. A 9. vers fontos hivatkozási pontja az egész Szentírásnak. Az olvasó e verset olvasva biztos lehet benne, hogy Jézus Krisztus gazdag családból származott, de az emberekért koldusszegénnyé lett /Vida Sándor nyomán/, hogy a hívek meggazdagodjanak! Jézus családjáról azt tudni, hogy József, a földi apja ács volt, s Jézusnak több testvére is született. Mária foglalkozása tudomásom szerint nem lett lejegyezve az evangéliumokban. Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne. Márk. 6,3 A versben Pál apostol az akarat és cselekvés összhangját és eredményességét előmozdító érveléssel áll elő. Már a 11. vers megjegyzi, hogy Korinthusban úgy cselekedjenek, hogy mindenki magához képest adakozzon! Ez úgy képzelhető el, hogy akinek kevés van, az csak keveset adományozzon, akinek pedig jövedelmei, vagyona, ingóságai nagy értéket képviselnek, az abszolúte is képes sokat adni. A 12. vers szerint úgy kell osztogatni, hogy a VAN-ból kell elvenni, mert ami nincs, vagy még nincs, abból ne próbálkozzon az ember adományra félretenni. A vers szintén kulcs a zárban, amely szerint a viszonzás legyen a cél mások segítésében /Dr. Masznyik Endre/, illetve olvasni a kiegyenlítésről és az egyenlőségről is a fordítók gondolata szerint, amelyben mindegyikük megtalálta az igazságot

118 Mert nem az a cél, hogy másoknak könnyebbségük legyen, ti pedig nyomorogjatok, hanem hogy az egyenlőség mértéke szerint a ti mostani bőségetek pótolja ki azok szükségét, s majd máskor amazok bősége pótolhassa ki a ti hiányotokat, így lesz egyenlőség. 2Kor 8,13-14 Ravasz László A 15. vers visszautal a pusztába vándorló héberekhez, akik az isteni eledelt, a mannát fizikai szükségeik szerint, de nem nyereségből és felhalmozási szándékból gyűjtötték és fogyasztották. Így tökéletes egyenlőség soha nem lehet, mert az emberek testi-fizikai adottságai, szükségletei mások, de a testi szükségleten kívül egyéb szabályozó erő nem érvényesülhetett a héberek és a keresztyének javainak elosztásánál. A 18. versben egy olyan atyafiról olvashatnak, akit a gyülekezetek bíztak meg azzal, legyen Pál küldöttségének útitársául, hogy a korinthusiak és más gyülekezetek biztosak lehessenek a jótékonykodásuk eredményességéről is. Csak egy kérdést szeretnék feltenni; ha az egymást jól ismerő keresztyének külön embert bíztak meg azzal, hogy gondja legyen az adományok jó helyre kerülésében, akkor a világi emberek adományai milyen eséllyel jutnak el a célba? Még Pál apostol és utazó társai sem jelenthettek biztos garanciát? Ez azért merész feltételezés lenne, de nem butaság a tisztséggel megbízott emberek ellenőrzése sem, mert a kísértés az ő életükben is jelen lehet. Pál apostol nem is fakad ki ezen eljárás ellen. A versből kiderül, hogy Pál úgy tekint az adományt ellenőrző megválasztott testvérére, akinek jelenléte biztosíték arra, hogy senki ne rágalmazza meg Pált és a küldötteket. A tisztessége fontos az Úr, de az emberek előtt is. A 22. versben még egy tanítványról van szó, akit az adományok fölé rendelt ki Pál küldöttsége, így már senki nem lehet bizalmatlan Pál és társai jótékonysági megbízatásában. A 23. versben Szent Pál azokról az emberekről beszél, akik vele utaznak és a küldöttségében helyük van, hogy ők a gyülekezetek által megválasztott apostolok, akik Krisztus dicsőségei! Azért akár Titusról van szó, aki az én társam és köztetek segítségem; akár a mi atyánkfiairól, akik a gyülekezet küldöttei, Krisztus tükörképei: 2Kor 8,23 Ravasz László Ahogy korábban említettem a küldöttségben lévők között egyesek lelkipásztori munkát végeztek, mások segítőtársul voltak jelen, mint Titusz. El kellett látni valakinek a hírvivő szerepet is. Ahogy ebben a fejezetben olvassuk, kijelölt keresztyének utaztak az apostoli küldöttségben, azért, hogy az adományok gyűjtésére-szétosztására legyen gondjuk, felügyeljék azok sorsát. Van még egy feladat, amelyet szükség szerint el kellett látnia a küldöttségnek. A bűnös tanítványok ügyének kivizsgálása, az igazság kiderítése és ítélethozatal. Szerintem ebben az egész küldöttség kollektíve járt el. Meghallgattak mindenkit, szavaztak, döntöttek, majd szankcionálták a bűnös embert, akivel szemben a saját közösség érvényesítette az ítéletet. Nyilvánvaló, hogy a küldöttség egyes tagjai a lelki szolgálat miatt voltak jelen, míg mások az emberek cselekedetei szerint végezték szent szolgálatukat és szükség esetén megfeddték, kiközösítették, testi kényszert alkalmaztak vagy kigyomlálták maguk közül a gonoszt. Utóbbi feladatot bírói munkának is nyugodtan lehetne nevezni

119 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levele 9. fejezet A KORINTHUSI GYÜLEKEZET ADAKOZÁSÁVAL HŰSÉGESEN HIRDETI KRISZTUS EVANGÉLIUMÁT 1. A szentek iránt való szolgálatról felesleges is néktek írnom. 2. Hiszen ismerem a ti készségteket a melylyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája kész a mult esztendő óta; és a ti buzgóságtok, sokakat magával ragadt. 3. Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, hogy a mi felőletek való dicsekedésünk ebben a részben hiábavaló ne legyen; hogy, a mint mondám, készen legyetek. 4. Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak és titeket készületlenül találnak, valamiképen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban. 5. Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány. 6. Azt mondom pedig: A ki szűken vet, szűken is arat; és a ki bőven vet, bőven is arat. 7. Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. 8. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok áraszsza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek, 9. A mint meg van írva: Szórt, adott a szegényeknek; az ő igazsága örökké megmarad. 10. A ki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti vetésteket és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét, 11. Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, a mely általunk hálaadást szerez az Istennek. 12. Mert e tisztnek szolgálata nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt; 13. A mennyiben e szolgálatnak próbája által dicsőítik az Istent a ti Krisztus evangyéliomát valló engedelmességtekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségtekért. 14. Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bőséges kegyelme miatt. 15. Az Istennek pedig legyen hála az ő kimonhatatlan ajándékáért. Az 1-5. versekben olvashatnak arról, hogy Korinthus nemhogy a bűn melegágya volt, hanem az ottani tanítványok hite dicsekvésre adott okot Macedóniában. Pál legújabb ismeretei szerint Korinthusban már 1 éve készen állnak arra, hogy az adományaikat elküldjék. A biztonság kedvéért Pál követeket küld Akhájába, hogy meggyőződhessen az adományok készenlétéről /3. vers/. Ezért ha még volna valami tennivalójuk, ne késlekedjenek vele Korinthusban, mert akkor szégyent vallanak, s a tőlük érkezett hírek nem valósak /4. vers/. Pál az 5. versben hangsúlyozza, hogy ők is és minden testvér úgy tekintsen a jótékonyságra, amelyben adomány és nem ragadomány gyűjtését végzik a küldöttek. Hogy az utolsó pillanatban is buzdítólag lehessen a Korinthusban élő keresztyénekre, Pál apostol Salamon példabeszédeihez hasonló egyszerű, de nagyszerű bibliai igazságot fogalmaz meg! Aki szűken vet, szűken is arat; és a ki bőven vet, bőven is arat. A 7. versben pedig megfogalmazza, hogy Isten a jókedvű adakozót szereti. Pál ezt a 2 Mózes 25,2 alapján jelentette ki. Nem szó szerint idézett, de nem ferdítette el a hébereknek adott igét. Ami az adakozásról eszembe jut, hogy ebben nem látok fogyatékosságot a világi társadalomban sem. A gazdag emberek milliárdokat képesek karitatív célokra áldozni. De valamilyen országos katasztrófa, vagy pusztító világesemény kapcsán is viszonylag könnyen megmozdulnak a tömegek és szerencsére a tehetősebb emberek is sokat -119-

120 jótékonykodnak. De mint fentebb írtam, nagyon meg kell gondolni, milyen szervezeten keresztül adományozzon az ember, mert a hírekben gyakran visszaélésekről hallani, meg arról, hogy a felajánlott ajándékoknak csak a töredéke éri el a célját. De még ha meg is kapják a nekik szánt adományokat a károsultak, az utolsó pillanatban is csorbát szenvedhet az egyenlőség és igazságosság érvényesítése, mert az emberek kapzsiságukban egymást tapossák agyon, hogy minél több ajándékot bitorolhassanak el. Ezt nagyon jól meg lehetett figyelni a televízió közvetítésekben, amikor a Haitit sújtó földrengés után amerikai katonák légióit vezényelték a térségbe, hogy az osztozkodáskor fenntartsák a rendet! De a fejlett világban is gyakran előfordul a nyers erőszak alkalmazása, például amikor az üzletek megnyitásakor, vagy különleges akciói során az emberek összeverekednek és letapossák egymást, csak hogy kaphassanak az akciós termékből. Még az őskeresztyén egyházban is kétszeres biztosítással szállították a korinthusiak adományait Jeruzsálembe, pedig azt az adományt személyesen Pál apostol felvigyázta! /8. fejezetben/ Az egyenlőség elve legfőképpen az élelmezésben, ruházkodásban az 1. századi keresztyéneknél fontos közösségi norma /szabály/ volt, ahogy az előző fejezet verséből ez egyértelműen következik. Ami a megélhetésben alkalmazott egyenlő osztozkodási elvet megfogalmazná, egyelőre számomra ismeretlen bibliai kijelentés. Viszont ha az már kijelentetett, hogy a szükséglet és szegénység a vezérlő elve a krisztusi útnak, akkor abból semmi más nem következik, csak az, hogy mindenki szükségletei szerint, egyenlően részesedjen a javakból. (Ha ez így lenne jelen a társadalomban, jótékonykodásra sem lenne szükség!) Az eledelekben egyenlőképen részesedjenek, kivéve azt, a mit eladott valaki az ő atyai örökségéből. 5 Móz. 18,8 Vajjon kicsoda engedhetne néktek ebben a dologban? Sőt inkább, a mekkora annak a része, a ki elment a harczba, akkora legyen annak is a része, a ki a holminál marada; egyenlőképen osztozzanak. 1 Sám. 30,24 Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala; És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinekkinek szüksége vala Csel. 2,44-45 Halljátok meg szeretett atyámfiai, avagy nem az Isten választotta-é ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országnak, a melyet azoknak ígért, a kik őt szeretik? Ti pedig meggyaláztátok a szegényt. Avagy nem a gazdagok hatalmaskodnak-é rajtatok, és nem ők hurczolnak-é titeket a törvény elé? Jak. 2,5-6 Az adakozó emberrel Isten kegyelmes. Jehova Isten a kegyelmét abban árasztja az emberre, amit az másokért tesz. A Káldi fordítás szerint így tesz Isten az adakozóval: 'mindig teljes elégségtek lévén, bővelkedjetek,' A fejezet 9. verse a Zsoltárokból idéz, mert Isten már évezredekkel ezelőtt is a szegények pártján állott. Amit úgy kell érteni, hogy a Teremtő folyamatosan a szegényeknek ád, mert ez így igazságos Salamon és Pál szerint is. A 10. vers is ószövetségi iratokból idéz, így már biztosan megértheti a Pál levelét olvasó ember, hogy Istennek gondja van a szegényre. De nem valami más miatt írta meg Pál apostol a 10. verset? Ha a kereszthivatkozásokat megkeresi az ember, akkor megérti, hogy Pál miért ért egyet Ézsaiással és Hóseás prófétával. Ézsaiást olvasva az elfogulatlan olvasó szinte azt kezdi gondolni, hogy az esővel Istennek az a célja, hogy megöntözze a Földet és az termést hozzon, végeredményben az éhezőnek ad kenyeret. Az szinte bizonyos, hogy az eső már akkor esett a Földre, amikor még Ádám és Éva meg sem lettek teremtve. Isten előzetesen olyan növényeket is teremtett, amelyeknek célja nem az élelmezésben áll. A fák és erdők alkotják például a Föld tüdejét. A moszatok pedig az élelmezésben játszanak majd szerepet, ha a Föld népességének növekedése tovább tart! -120-

121 Pár napja olvastam, hogy Kína lakossága már 1337 millió fő, India lakossága pedig 1210 millió fő /Indiában 2,5 millió kérdezőbiztos kereste fel az embereket a népszámláláskor!/, s az emberiség az idén lépi át a bűvös 7 milliárdos határt. Egyes moszatok nem növények, hanem baktériumok, míg mások a növények közé tartoznak, mint a vörösmoszat. De vannak amelyek egyik rendszertani osztályhoz sem tartoznak /Gombák, Baktériumok, Amőbák, Chromista, Rhizaria, Excavata országok. Szerintem a zuzmók is pályázhatnának arra, hogy ne sorolják őket a növények közé. Azt is olvasni róluk, hogy a zuzmó talán a zúzmara szóból ered. Mert valamikor még élőlénynek sem tartották őket? A zuzmók mindenféle élőhelyen ott vannak. Ha fatörzsön találkozni velük, az állítólag nem az élősködést bizonyítja, hanem csupán azt, hogy fatörzsön volt lehetőségük élőhelyet találni! Nincs itt valami ellentmondás? A zuzmók ténylegesen is hiányozni szoktak a növényrendszertani felosztásokból, vajon miért?/. Arisztotelész még nem tudott ezekről a kínos rendszertani kategóriákról, ő érzékszervekkel rendelkező állatokat és érzékszervvel nem rendelkező növényeket különböztetett meg. De ha a mohákra gondolok, akkor is sok minden eszembe jut, de nem az éhezők számára való táplálék. A moháknak nincs gyökere, szövete, szervei. Megélnek sötét helyeken, kutakban, kövek alatt, de a vizet általában nagyon is szeretik, legtöbb fajuk az óceáni, vagy nagyon csapadékos éghajlatú vidékeken tenyészik. A békalencsemoha csak úgy lebeg a vízfelszínen. Mit gondoljon az ember a virágokról? Mi a szerepük a teremtésben és Isten tervében? A Bibliában található Ézsaiás idézet egy természetben megfigyelhető körfolyamatot mutat be, amely körfolyamatnak a létezése is csodálkozásra indíthatja az alázatosan gondolkozó embert, de mindenféle embert meg is győz a teremtés csodájáról. Tehát Ézsaiás nem a gondoskodó Istenre fókuszált, amikor a szóban forgó verset megírta. Ott van még a Hóseás idézet, az vajon miféle okból íródhatott? Az idézet jelképesen használ fogalmakat, cselekményeket. Az igazság esője Isten válasza az ember hitére és tetteire, vagyis ez az eső pusztulást hozó. Pál apostol ezt a tudást is beépítette a 9. fejezet 10. versébe, amikor azt írja, hogy Isten megnöveli az ember igazságának gyümölcsét. A 10. vers összegzése az lehetne, hogy maga a Teremtő Isten- és nem más -az igaz embert segíti, mert amit az ember vet azt Isten jóvoltából sokszorosan aratja. Isten azért bánik jóságosan a jóltevő emberrel, hogy az igazán, teljesen jószívű emberré válhasson /11. vers/. Akivel pedig jót cselekedtek, az hálát ad Istennek. Ebben a folyamatban Isten maga is jól jár, meg az emberek is, akár adtak, vagy kaptak valamit másoktól. A 13. vers szerint az adományozás is Isten szolgálatának tartható! E szolgálat miatt dicsőítik Isten két okból is: elsősorban azért mert nemcsak szájjal, hanem tettekkel is vallást tesz az ember Krisztus mellett. Másrészt pedig az adakozó emberek közösséget vállalnak azzal, akivel jól cselekszenek. Ezért a ti kipróbált hűségű szeretetmunkátokért dicsőítik Istent, mert látják, hogy ti vallást tesztek Krisztus evangéliomáról és annak engedelmeskedtek, és hogy jószívűségetekkel testvéri közösséget vállaltok velük és mindenkivel. 2Kor 9,13 Dr. Budai Gergely A 13. vers magában foglalja a felebaráti alapon való segítségnyújtásnak való engedelmességet is! Csak a versben ez az oldal kevésbé domborodik ki, mert az értelmező gondolatában egyfolytában a jeruzsálemi keresztyének, mint célcsoport jelenik meg. De néhány fordításban a mindenkivel való közösség vállalása is erősebben érvényesül. A 14. vers szerint Isten kegyelme az adományozás révén bőségesen árad az emberre. A fejezetben ez a korinthusiaknak szól, de Isten más adakozó embertől sem tartja vissza kegyelmét, amelyet életében meg is tapasztalhat. Akik ajándékot kapnak a keresztyén közösségtől, imádkoznak Istenhez. Sőt, még vágynak is arra, hogy maguk is testvéreik lehessenek az ajándékozók társaságának. Körülbelül így: Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért. 2 Kor. 9,

122 -122- Zuzmók

123 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levele 10. fejezet PÁL APOSTOL SZAVAI KORINTHUS ELLENSÉGES KERESZTYÉNEIHEZ, AKIKET KÉSZEN ÁLL FELELŐSSÉGRE VONNI. 1. Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, a ki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok; 2. Kérlek pedig, hogy a mikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, a melylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, a kik úgy gondolkodnak felőlünk, mintha mi test szerint élnénk. 3. Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk. 4. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; 5. Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak; 6. És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek. Az 1. versben Szent Pál jelzi, hogy a korinthusi keresztyének közül némelyek úgy vélekednek, hogy a távolsággal növekszik az apostol bátorsága. Hozzájuk szólva mondja Pál, hogy ne adjanak okot arra, hogy jelenlétekor erélyesnek kelljen mutatkoznia Korinthusban. Az már így is biztos, hogy fellép a támadóival, ellenségeivel szemben, de nem akarja túlzottan elragadtatni magát- mintha csak egy középkori inkvizítor volna. A felelősségre vonás megtörténik Pál és követségének jelenlétekor, ahogy a további versekben ezt fejtegeti Pál. Az 1. versben ezért írja azt az apostol, hogy Krisztus szelídségével és gyöngédségével kéri az Isten ellen lázadókat, hogy fogják vissza magukat, hiszen az engedetlenséggel a helyzet csak súlyosbodhat Korinthusban! A 2. versből kiderül az, hogy mi okozta a legnagyobb fájdalmat Pál számára. Az, hogy a hitetlen korinthusiak úgy tekintenek a tanítványokra, még az elöljárókra és Pálra is, mint akik test szerint élnek. A 3. versben Pálnak egyértelműen tisztáznia kellett, hogy ez nem így van. A 4-5. versek értelmezése magyar nyelven 3 elképzelés szerint történt meg. Egyes fordítók szerint Krisztus tanítványainak erődökkel, magaslatokkal körülbástyázott okos gondolatokat kellene legyőznie. Példa erre MBT fordítás: hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre, Más fordítók szerint embereket, lelkeket kell Krisztus alá rendelni, hogy engedelmeskedjenek és hódoljanak neki, mert az okoskodóknak ez jut osztályrészül. Az Egyszerű fordítás /2006/ ezt a szemléletet tükrözi: A mi fegyvereink különböznek a közönséges fegyverektõl! Ezekben Isten ereje mûködik! Le tudunk rombolni velük minden büszke erõdítményt, amit az ellenség azért épített, hogy Isten megismerését akadályozza. Igen, lerombolunk minden emberi okoskodást és vitatkozást, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjen a Krisztusnak. A fordítók legtöbbje azonban nem tért el túlságosan a Károli fordítástól, amely szerint Pál és társai tulajdonképpen olyan bölcselkedéssel, spekulációval vív harcot, amely nem testi eredetű, miként Pál és társai sem test szerint valók és nem a szerint vitézkednek! Ennek alapján Pálnak nem a Korinthusban élők személyével, nem is azok egyes vagy némely gondolatával akadt problémája, hanem gonosz égi teremtmények gondolataival kell megküzdenie. Tipikus ilyen fordítás a Káldi-Neovulgáta: -123-

124 Mert a mi harci fegyvereink nem test szerint valók, hanem Isten által erősek az erősségek lerombolására. Harcunkkal leromboljuk a terveket, és minden magasságot, amely Isten ismerete ellen fölemelkedik, és fogságba ejtünk minden értelmet, Krisztus iránt való engedelmességre. Az erősségek szót beírva az online bibliai szókeresőbe, Károli Gáspár fordításában kereken 100 találat szerepel. Az újszövetségben az erősségek szó új jelentéskörrel bővül; mert az egek erősségei a Mennyben vagy egy más égi szférában, esetleg dimenzióban élő erős és hatalmas lények. Az egek erősségei sem mindnyájan makulátlanok Isten szemében, ezért közöttük is megtörténik majd a Nagy Likvidálás /megsemmisítés, eltörlés/. Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek. Mát. 24,29 És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok megrendülnek. Márk. 13,25 A ki Istennek jobbján van, felmenvén a mennybe; a kinek alávettettek az angyalok, hatalmasságok és erők. 1 Pét. 3,22 Az ószövetséget olvasva jóval nehezebben lehet megérteni, mikor beszél a Szentírás ezekről a mennyei típusú lényekről. Mint például ezen az igehelyen olvasható: Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök. Zsolt. 33,6 A 4-5. vers lényegi mondanivalója, hogy láthatatlan gonosz teremtmények is hadat viselnek a keresztyén emberrel. Nemcsak velük, mert az emberek megmaradó lelki energiáit is ezen teremtmények óhajtják begyűjteni. Az otthon hallott, a munkahelyi, a politikai, a hamis vallási bölcselkedések valódi kitalálói tehát a démonok erre specializált válfajai. De hogyan lehetne arról megbizonyosodni, hogy emberi okoskodások vagy démoni rafinéria az amit éppen hallunk? Ha adott kérdésben szokványos véleményt hallani, az a gondolat máris esélyes arra, hogy ne emberinek tartsuk. Az ember csupán befogadója, elfogadója az adott gondolatnak, de nem az ő agyszüleménye. De erre aztán miből lehet következtetni? Hiányzik belőle az érzelmi töltés vagy pedig rátukmálják az emberre, legfőképp az érzelmeire hatva, például kiabálva. Úgy is meggyőződhet róla az ember, ki áll a háttérben, ha nyomozódni kezd a gondolat után. Vigyázat, az igazi gondolatnak nem található oka, mert mindig Istenre vezethető vissza, vagy érzelmi oka van! Beszélgetés közben meg lehet kérdezni másoktól, hogy miért van neki ilyen vagy olyan véleménye, ha nem mond semmilyen okot és mégis állást foglal, akkor a gondolat nem tőle származik. Érdemes az oknak az előzetes okára vagy tapasztalatára vagy bármi korábbi eseményről/re kérdezni, puhatolózni, mert ha mindig csak egy ok, egy következményből áll a személyiség az sem emberi személyiség. A sorozatok elemzésébe viszont nem érdemes belemászni, mert akkor könnyen felizzik a hőmérséklet a vizsgált egyén környezetében. A 6. versben azt írja Pál, hogy készen áll megbüntetni az engedetlenséget. Sajnos az összes általam ismert fordításban csúsztatás is szerepel a 6. versben. Nemcsak azt az embert lehet és nemcsak azt kell megbüntetni, aki hagyja magát. Ez az állítás józan ésszel is belátható, mert a bűncselekményt elkövető világi emberek beleegyezését, vagy bűnösségének elismerését sem szokták megvárni vagy perdöntőnek ítélni. Az, hogy a 6. verset kollektíve úgy fordították, hogy egy óvodást sem lehetne ilyen gondolatokkal becsapni, a Bibliával foglalkozó szakemberek szégyene! Ha a görögben mégis szó van engedetlenségről és engedelmességről, akkor úgy kellett volna fordítani ezt a verset; például: Készek vagyunk megtorolni minden engedetlenséget, mihelyt a ti közösségetek engedelmesen támogat bennünket. Pál csakis akkor válhatott képessé arra, hogy bármit tegyen a korinthusi közösségben, ha ezzel mindenki egyetért. Sőt, bizonyos büntetéseket minden hívő érvényesít a bűnössel szemben: Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. 1 Kor. 5,

125 PÁL APOSTOL HATALMA ÉS HITELESSÉGE VITATHATATLAN. 7. A szem előtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy a mint ő maga a Krisztusé, azonképen mi is a Krisztuséi vagyunk. 8. Mert ha még egy kissé felettébb dicsekedem is a mi hatalmunkkal, a melyet az Úr a ti építéstekre és nem megrontásotokra adott, én nem vallok szégyent; 9. Hogy ne láttassam, mintha csak ijesztgetnélek a leveleim által. 10. Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és keménynek; de a maga jelenvolta erőtelen, és beszéde silány. 11. Gondolja meg azt, a ki ilyen, hogy a milyenek vagyunk távol, a levelek által való beszédben, éppen olyanok leszünk, ha megjelenünk, cselekedetben is. 12. Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, a kik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek. 13. De mi nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem ama mérőzsinór mértéke szerint, a melyet Isten adott nékünk mértékül, hogy hozzátok is elérjünk. 14. Mert nem feszítjük túl magunkat, mintha nem értünk volna el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangyéliomával. 15. A kik nem dicsekeszünk mértéktelenül mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek megnőttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérőzsinórunk szerint bőségesen. 16. Hogy rajtatok túl is hirdessük az evangyéliomot, nem dicsekedvén más mértéke szerint a készszel. 17. A ki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék. 18. Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl. Az itt álló szakasznak sok mondanivalója van a korinthusi gyülekezetnek. Ebben a részben Szent Pál nem a hatalomról vagy a hitelességről elmélkedik, de a magyarázatában a hitetlen keresztyén társainak ezt észre kellett volna vennie. A korinthusi ellenkezők ijesztgetésnek tartották a korinthusi közösségnek írt levelét, de Pál személyét is támadták. Ezek szerint Pál személyes jelenléte erőtelen, a beszéde silány. Kritizálói azt gondolták Pálról, hogy emberi mércével méri a dolgokat, személyeket, mintha csak magából indulna ki ő is. Ezen kívül dicsekvőnek tartották, mert többször is említette a missziójának eredményeit. Minden őt érő vádat egyenként elutasít. Ezért is vitathatatlan a gyülekezetek felett való hatalma és hitelessége évszázadok óta sugárzik a Bibliából. Védekezésében többek között azzal érvel, hogy a hatalmát építésre használja, nem pedig elnyomás céljából. A figyelmeztetés nem ijesztgetés, hatására az ember változtathat viselkedésén. Akit megijesztenek, azt sokk éri és cselekvőképtelenné válik, ezért is nem ilyen stílusban írt levelet Korinthusba. Ha szükséges, írja a 11. versben, akkor olyanok lesz tetteiben, mint beszédében. Aki magához mér másokat, nem gondolkozik és cselekszik okosan /12. vers/. A 13. versben arra is reagál az apostol, hogy az nem igazi dicsekvés, ha arról ír másoknak, hogy sikerült Korinthusba is elérnie neki és társainak. Ez önmagában buzdító hatással lehet a máshol még csak bontakozó és szerveződő keresztyénségre. A dicsekvés egészséges szinten tények felsorakoztatása mozgósítás és buzdítás végett valamely ügyben/ért. Ezért olvasni azt a 14. versben, hogy az igen is pozitív és nagy eredmény, hogy Krisztus vallása Görögországban is meggyökerezett. Mértéktelen dicsekvéssel sehol sem találkoztam az újszövetségi levelekben, hacsak nem mértéktelen imádattal Krisztus és Isten iránt /15. vers/. Leveleiben Pál apostol gyakran említi munkatársainak kiváló jellemét, vagy elért eredményeit, amelyek inkább társai iránt érzett szeretetéről lehetnek meggyőző adatok. Ezt csak azok látják így, akiknek Istenben való hitük növekszik, mert akkor náluk is Isten szava válik mércévé /15. vers/. Pál szerint ez azt jelenti, hogy az ember Istenben vagy Isten cselekedeteivel dicsekszik

126 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levele 11. fejezet PÁL APOSTOL SEM ALÁBBVALÓ, MINT A TIZENKETTŐ, AKIKET JÉZUS SZEMÉLYESEN VÁLASZTOTT A SZOLGÁLATRA. 1. Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is. 2. Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé. 3. Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől. 4. Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek. 5. Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál. 6. Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk előttetek. 7. Avagy cselekedtem-é, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát? 8. Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek. 9. Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre. 10. Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén. 11. Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten. 12. De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is. 13. Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. 14. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. 15. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen. Az itt olvasható szakaszban Pál apostol ismét vitatkozó hangnemben folytatja párbeszédét a korinthusiakkal. Igen, biztosra vehetjük, hogy létezett még néhány korinthusi levél, amiről éppen /a Szent Pál által írott/ a két levélben előforduló dialógusok, stílusváltások, kérdések tanúskodnak. Előző könyvemben részletesebben olvashattak arról, miért csak néhány újszövetségi levél és egyáltalán miért éppen ez a 66 bibliai könyv került bele az egyházatyák által végzett gyűjteményes válogatásba, amelyeket a mai olvasó megismerhet, ha kezébe vesz egy Bibliát. Szóval, Pál apostol megint csak vitatkozni kezd a korinthusi közösségben elvegyülő álkeresztyénekkel, akiket a 10. fejezetben ellenségeiként azonosít. /2 Kor. 10,2 6/ A 11. fejezet 1. versének óhajtó stílusa a biztosíték arra, hogy Pál kéri azokat az egyéneket, akiket pár mondattal később már hamis apostoloknak, álnok munkásoknak nevez, hogy viseljék el az ő balgatagságát is. Pál tudta, hogy ő sem tökéletes, ezért mint hiányt szenvedő ember tudott és képes volt kérni másoktól... Majd Pál hirtelen stílust és hangnemet vált, s még az 1. versben mint afféle rendeletet megparancsolja, hogy fogadják be őt is a korinthusiak közösségébe. A kérés és az intés kiegyenlítik viszonyát a közösséggel. A 2. versben Pál indokolja is, miért lenne szükséges, hogy Korinthusban egyenlő bánásmódban részesítsék őt a keresztyén társai. Pál buzgósága meggyőző kell hogy legyen, sőt azt is eltervezte, hogy meg is valósítja; a korinthusiakat tökéletessé teszi! Ezért hasonlítja a tanítványokat az eljegyzett szűz nőkhöz. Ők nem tiszták, hanem tökéletesek Isten előtt! -126-

127 A 3. versben azonban Pál lesújtó kijelentést tesz. Azt állítja, hogy szerinte a Sátán befolyására a korinthusiak egyenessége oda veszik. A 4. vers nagyon fontos azért, mert elolvasva megtudható, hogy voltak és lesznek, akik más Jézust prédikálnak, nem a Szentlelket sugározzák és más örömhírről prédikálnak! Hogy a vallási felekezetek így kiforgatják Isten üzenetét csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha az ember először, vagy utolszor megismeri az igazságot is. Kellő összehasonlítási alapja lehet különböző emberek vagy dolgok megítéléséhez. A 4. versben Pál egy bátor kijelentést is megenged magának; szerinte mindezt Korinthusban szépen eltűrik, vagy szívesen veszik /Békés- Dalos fordítás/ a hívő keresztyének. Miféle hitre utal ez a mentalitás? Körülbelül olyanra, mint ami a héberek hitét jellemezte évszázados tapasztalatok szerint jól megismerhetően. Persze, ma már a munkahelyeken is kivizsgálják a céghez kerülő alkalmazottak idegrendszerét. A bizonytalan, labilis, ingatag, mezőfüggő ember bizony nem a legkívánatosabb alkalmazott, vagy talán nem is alkalmazzák! Jézus Krisztus Tanítványai különös hangsúllyal hirdetik az állandóságot, megbízhatóságot, hűséget, mint ami személyiségi jellemzője és nem tanult sajátossága Isten embereinek. Szent Pál az 5. versben egyértelműsíti, hogy nem alábbvaló ő, mint a nagy apostolok, vagyis a kiválasztott tizenkettő. A fő-fő apostolok fordítás uszító stílusban mutatja be a tanítványok közötti viszonyt, ezért a jövőben felújításra szánt Bibliákban már ne szerepeltessék ezt a hazug viszonyt sugalló szövegrészt. A 7. versben Pál megint felhozza a korinthusiaknak, hogy amíg náluk tartózkodott, ingyen hirdette az evangéliumot. Amit értékelniük kellett volna, mint ahogy Macedóniából érkező testvérei ezt zokszó nélkül megtették. Ezzel tulajdonképpen más gyülekezetek fizették ki a korinthusi misszió költségét /8. vers/. Szent Pál mégsem esik kétségbe, ha valamely országban, tartományban, területen szűkölködnie kell, mert igyekszik magát fönntartani /9. vers/. A 10. versben Pálnak az az általános véleménye, hogy van olyan dicsekvés, ami nem negatív dolog. Az, hogy dicsekszik a Macedón testvérek segítségével szerinte nem is dicsekvés és nem hagyja hogy ez a tény benne maradjon, elfojtsa, ne mondja el. Fontosnak éreztem kitérni a dicsekvésre, amit Pál apostol nagyon sokat emleget. Megkülönböztet saját magával való dicsekvést, másokkal, testvérekkel való dicsekvést és dicsekvést az Úrban. Ezekről több fejezetben is elmondja a véleményét, /és Isten nézőpontját!/ ami a mai embernek nem újdonság, mert tudja, hogy a dicsekvés és az igazság ellentétei egymásnak, csak abban közösek, hogy az érzéshez van köze mindkettőnek. De amíg a dicsekvés tartalom nélküli, addig az igazságnak tartalma van, amely felvidítja, örömmel tölti el az embert. A dicsekvéssel az érzelmi ürességet pótolják az emberek, amivel a nem létezőt lehet az egekig magasztalni és persze nem az igazságot mondani. Szent Pál nem hallgatja el, hogy kik voltak a jótevői, ezért dicsekvése szerinte pozitív. Igazat kell, hogy adjunk neki! A 11. versben fordítástól függően azt találjuk, hogy Pál eddig olvasott összes mondata szeretetéről árulkodik, szeretetből mondja ezt a korinthusiaknak, a hitetlenné vált korinthusiaknak, sőt a ma emberének. Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója (hogy szeretlek)! 2Kor 11,11 Tovább olvasva Ravasz László fordítását, azt találjuk, hogy Pálnak az a célja, hogy a nagyra vágyó, hamisan cselekvő híveknek kihúzza a talajt a lába alól. De amit cselekszem, cselekszem ezután is, hogy kivegyem a talajt lábuk alól azoknak, akik arra igyekeznek, hogy velünk egy színvonalon állóknak bizonyuljanak. 2Kor 11,12 A 13. versről már írtam, de a 14. verssel való összefüggését is meg kell vizsgálni. 'Sátán átváltoztatja magát a világosság angyalává!' Krisztus apostolai kapcsán jegyezte ezt le Szent Pál. A 15. versből azt is megtudhatják, hogy Sátán szolgáinak nem nagy dolog átváltoztatni magukat az igazság szolgáivá, de a nevezett ember vagy személyiségtípus nem szeret Krisztus parancsolatai szerint járni. Van olyan, hogy a képmutató ember Krisztus szerint cselekszik, de akkor meg beszélni nem lehet vele normálisan, vagy minden szavában ormótlanul /idomtalanul, nem kecsesen/ leszólja az embereket, akik szeretnének a megszokott módon kommunikálni

128 PÁL APOSTOL TUDATOSAN BALGASÁGOKAT ÍR ÖSSZE, HOGY HASONLÍTSON A HITETLEN ATYAFIAKHOZ, AKIK ÖRÖMEST MAGUK KÖZÉ FOGADJÁK A BALGÁKAT. 16. Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem. 17. A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével, 18. Mivelhogy sokan dicsekesznek test szerint, dicsekeszem én is. 19. Hisz okosak lévén, örömest eltűritek az eszteleneket. 20. Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket. 21. Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erőtlenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is. 22. Héberek ők? Én is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is. 23. Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által. 24. A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján. 25. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem; 26. Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt; 27. Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben, hidegben és mezítelenségben. 28. Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja. 29. Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék? 30. Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem. 31. Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom. 32. Damaskusban Aretás király helytartója őrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni; 33. És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül. Előző tanulmányomban az efézusi levél elemzése kapcsán megemlítettem, hogy a hívő ember harcában az egyik lelki fegyver lehet a kognitív disszonancia keltése. Ennek keretében az ember egymással össze nem férő gondolatokkal, ellentmondó tartalmakkal lövöldözi embertársát, amellyel belső feszültséget generál a partnerében. Az emberek legnagyobb része a belső feszültség csökkentésében érdekelt, ezért vagy a hitét, vagy a cselekvését változtatja meg, hogy csökkentse a benne kialakult, egymásnak feszülő ellentétes, mentális tartalmakat. Ennek a sikeressége sem abszolút biztos, mert az emberben a feszültségkeltéskor aktivizálódnak az én-védő mechanizmusok. Hogy semmiben sem kelljen megváltoznia, az ember meggyőzi magát hitének, tetteinek helyességéről. Nem is kevesen, mások megjobbító szándékára reagálnak negatív módon, de nem azért, mert ellenzik az ésszerűtlen eljárásokat, hanem mert makacsságukkal Én-jüket szilárdíthatják meg! Pál apostol a 16. versben írja, hogy Korinthusban- de még napjainkban sem- ne tartsák őt esztelennek, ezért dicsekedni kezd ő is. Ennek lényege, hogy Pál disszonáns módon szól a korinthusi közösségben lévő testi emberekhez. Ezért írja a 17. versben, hogy nem az Úr szerint beszél a szóban forgó emberekhez. Esztelenül beszél, ami bátorságot is igényel. Szerinte sokan vannak, akik test szerint dicsekszenek és disszonáns, visszás lelkiségük felismerhető / vers/. A 20. versben példákkal támasztja alá, hogy mik jellemzik a testi embert. A példák valószínűleg tapasztalatából származnak, de nem feltétlenül Pállal történt eseményekből hozza példáit az apostol

129 Ami számomra is döbbenetes igazság, hogy a világi társadalomban az egyén tudatosan választ magának felette zsarnokoskodó, őt elnyomó más embereket. Talán az emberek azt hihetik, erejüket ilyen módon megsokszorozzák. Ezt viszont és ilyet még nem tapasztaltam meg az embert sanyargató atmoszférában. A 21. versben Pál tudatja is a levelet olvasóval, hogy szándékosan beszél visszásan némelyekkel. Szégyenkezve mondom, ehhez mi csakugyan gyengék voltunk. De amivel valaki nagyra van - esztelenül szólok -, azzal nagyra lehetek én is. 2Kor 11,21 Ravasz László A vers azért abból a szempontból mégis csak jelentős, hogy Pál apostol azt mondja, hogy a 20. versben felsorolt tettekhez ő gyengének bizonyul. Valamiféle erő tehát működik a hitetlen világ fiaiban! Ez a rejtélyes erő még azt is eltűri, hogy arcul ütik őt. Bizony a démoni lélekre jellemző, hogy a negatív erejéhez mérten kell pozitív erővel bánni vele. A 23. vers szintén nem takargatja az ésszerűtlen viszonyulást a hitetlenséggel szemben. A 23. verstől egészen a 28.-ig Pál a szenvedéseit részletesen elmeséli és a vele történteket sorakoztatja fel arra, hogy dicsekedhessen a korinthusiaknak. A versekből érezni, hogy Pál sértődött, megbántott állapotában jegyzi le ezeket a verseket, így a dicsekvése célja az, hogy a kút fenekéről felhúzza magát. Ebben a lelki állapotban sem ír üres, meg nem történt eseményekről, ami a dicsekvő emberre mindig jellemző. Így sikerül magát felcsévélnie a felszínre, ahol őreá is süthet a Nap fénye és melege. Megírja, megemlíti a zsidóktól elszenvedett bántalmazásait, azt is, amikor majdnem halálra kövezték. Hírt ad háromszori hajótöréséről, veszedelmektől övezett utazásairól. Sajnos, még némely keresztyének között is veszélyben volt. Sokat éhezett, nem tudott felruházkodni rendesen és ennek ellenére az összes gyülekezet gondja és terhe-nem kevés zaklatással-rá nehezedett. Szent Pál a vele történtek ellenére képes felülemelkedni a múlton, mert másokat és önmagát egyformán betegnek tekinti. A megbotránkozás /botrányok, csapdába esés, lelki megütközés/ olyan esemény, amely az azt elkövető és elszenvedő embert is a pusztulásba viszi /29. vers/. Ha tehát Pálnak dicsekedni kell, amit most már az igaz tényfeltárásnak láthatunk az ő esetében, a gyengeségeiről szeretne beszélni. A 31. versben pedig leszögezi, hogy amit magáról mond vagy állít, az nem kitaláció

130 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levele 12. fejezet PÁL NAGY ISTENI KIJELENTÉSEIRŐL, NAGY SZENVEDÉSÉRŐL ÉS ISTENI MEGERŐSÍTTETÉSÉRŐL BESZÉL 1. A dicsekvés azonban nem használ nékem; rátérek azért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire. 2. Ismerek egy embert a Krisztusban, a ki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívülé, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig. 3. És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja), 4. Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, a melyeket nem szabad embernek kibeszélnie. 5. Az ilyennel dicsekeszem; magammal pedig nem dicsekeszem, ha csak az én gyengeségeimmel nem. 6. Mert ha dicsekedni akarok, nem leszek esztelen; mert igazságot mondok; de megtürtőztetem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint a minek lát, vagy a mit hall tőlem. 7. És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. 8. Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; 9. És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. 10. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős. Szent Pál az 1. versben hirtelen témát vált és rátér az Úr kijelentéseire, valamint egy keresztyén testvérének rendkívül érdekes látomását hozza fel, amelyek módot adhatnak arra, hogy velük dicsekedhessen. A 2. versben Pál tehát visszaemlékezik Krisztus egy olyan tanítványára, akinek valóságos elragadtatásban volt része. A Bibliában található példa mind a testi, mind a lelki elragadtatásra. Illés próféta például egy tüzes szekéren hajtott fel az égbe /2 Kir. 2,11/. A Filep nevű, jeruzsálemi elöljáró keresztyént is elragadta az Úrnak Lelke /Csel. 8,39/. Amikor a szerecsenek királynéjának komornyikját bemerítette egy út menti tóba, vagy folyóba. Csak Filep nem került fel az égbe, hanem Asdód városában jelent meg, mintha csak teleportálták volna! Lelki elragadtatásban, ami lehet, hogy nem más, mint egy látomás, magának Pál apostolnak is része volt /Csel. 22,17/. Péter apostol és János apostol sem hagyható ki a sorból, ahogy több ószövetségi próféta sem. A 2. versben olvasható mennyei elragadtatás azért egyedülálló dolog Isten legjobb, leghívebb tanítványai számára is. Azért akkor is Illés elragadtatása a legcsodásabb bibliai történet a téma szerinti csoportosításban. Akiről Pál beszél, az az ember a Paradicsomban járt, ahová Jézus az egyik latort is várta /Luk. 23,43/. Erről a Paradicsomról beszél a Jelenések könyve is /Jel. 2,7/. Az idézetekből világos, hogy nem az Édenkert volt a Paradicsom, amelyet újra megalapít Isten. A Paradicsom már létezik, ott járt a Pál apostol által említett ember. Ettől még, paradicsomi állapotok jellemezhették az Édent. Az Édenkert, amelyet Isten ültetett, Mezopotámia vagy Asszíria területén helyezkedett el, de Édent nemcsak a földi dimenzióban kell behatárolni! Ezt onnan lehet tudni, hogy amikor Isten megbüntette és kiűzte az embert Édenből, egy teljesen más világba küldte: Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját. 1 Móz. 3,

131 Miután az ember és leszármazottai még az utat is elfelejtették Édenhez, az Úrhoz és az Élet Fájához, az Édenkertben lévő mennyei dimenziók, mint például a Kérubok, Élet Fája, Jó és Gonosz Tudásának fája, Isten személyes jelenléte tovább már nem léteztek, mert nem is lett volna értelme kinek fenntartani, EGYELŐRE. Pál apostol egyik hittestvére tehát ott járt, ahonnan minden elindult, kivéve, hogy a földi dimenzió nem volt meg benne. Az újjáteremtett Föld és a mennyei paradicsom, amely a 2. vers szerint a harmadik égben van, egyesülésekor az ember, pontosabban emberek, ugyanolyan környezetbe fognak kerülni, mint az a hajdani Édenkert volt. Ezékiel könyvében és János Mennyei Jelenéseiben sok olyan részletet is olvashatnak, amelyek a Teremtés könyvében nem szereplenek, hiszen két ember számára elegendő egyetlen ház is, míg a Jelenések könyve egy hatalmas városról, sőt mennyei Jeruzsálemről beszél. Nincs ellentmondásban a Szentírás első és utolsó könyve, hiszen nem mindegy, hogy 2 vagy több százezer ember lakhelyéről beszélünk. Az 5. versben Pál apostol sokadszorra is megállapítja, hogy ilyen történésekkel a jövőben is dicsekedni fog. Ami a 4. versből még fel kell tűnjék az olvasónak, hogy az elragadtatott ember olyan kijelentéseket hallott a Paradicsomban, amiről jobb, ha nem beszél! Ez nem takargatásból, elfedezésből rendeltetett így. Gondoljanak az 1. századi keresztyén-üldözésekre, ha valamelyik tanítvány kibeszélte volna, hol rejtőzködtek a társai, nagy bajt hozott volna a saját közösségére. A helyzet olyan, mint amikor az ember fátylat borít a múltjára, mert előnyére válik neki. Nem szeretném, ha ezt pozitív titkolózásnak kellene nevezni, ezért egy másik fogalmat használok az ilyen eshetőségre. Láthatatlan, megfoghatatlan, hallhatatlan dolgok és emberi entitások is léteznek. Biztos vagyok benne, hogy hazánkban léteznek emberek, akik olyanok, mintha csak a Bibliából léptek volna elő, de az emberek nem látják őket, nem is hallják, nem érzékelik. Róluk azonban hamarosan fellibben az őket eltakaró fátyol és más választásuk nem lévén Jézus Krisztus Tanítványai lesznek! Ezek az emberek eddig, akár évszázadokig is élhettek viszonylagos nyugalomban, de én azon vagyok, hogy ők megtalálhassanak engem, ha már fellibbentettem róluk az ő kilétüket elfedező fátylat. Többé már nemcsak az emberi fül számára hallható frekvenciákon folyik a lelkek háborúja. A rövid és hosszúhullámok tartományát is tapogatni kezdték radarjaikkal a gonoszok, ha eddig még nem tették volna! A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja. Zsolt. 10,4 Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt; Zsolt. 37,32 A zsoltárok gondos, sokszori olvasásával rá kell döbbenniük arra, hogy nem lehet a végtelenségig pozitívan és tévesen azt gondolni, hogy az emberek csupán különbözőek. Azt sem lehet sokáig lelkiismeret-furdalás nélkül folytatni, hogy az ember tudja, mi és ki a Jó, de nem tesz egy lépést sem annak irányába! Isten minden mondatának, gondolatának és tervének meg kell valósulnia, az isteni szikra által ébren tartott lángocskával a bensejében élő emberek közösségben fognak élni valamikor. Bárcsak minél előbb elérkezne ez az időszak! A fenti két idézetből távolra mutató igazságokra lehet következtetni. A gonosz embernek igazából még az ismeret sem fontos, sem Isten, sem emberek vonatkozásában! Pedig sokszor hallani tőlük olyan védekezést, hogy csupán érdekli őket valami az egyénnel kapcsolatosan. Az ilyen ember kapcsolati éhsége más induló oknak enged, ezért van szüksége arra, hogy igaz emberekre találjon. Az 5. versben ismét olvasható, hogy Pál apostola a gyengeségeivel szívesen dicsekszik. Ezt most már nem először írja, ezért személyiségének alapvető meghatározója lehet a gyengeség és nem viszonylagossága miatt szól erről a tulajdonságáról több fejezetben is. A 6. versben a tőle származó dicsekvést el is határolja, megkülönbözteti az emberekétől. Pál ugyanis igazságot szól. Sőt, még azt is tudta az apostol, hogy az igazsággal is óvatosan kell bánnia, mert nem viheti túlzásba azt, az álkeresztyének miatt. Ezért is írja, hogy megtürtőzteti magát. A hitetlen ember úgy is annak és olyannak tartja, amilyennek látja őt és amit hall tőle

132 A 7. vers fontos kijelentést tartalmaz az egész Biblia szempontjából, csak annyi probléma van vele, hogy nekem nem sikerült megértenem tökéletesen, de ahogy olvasom, a fordítóknak sem. Sátán angyala hogyan kerülhet Isten legnagyszerűbb 1. századi szolgájának a testébe? Ezt a fogas kérdést nem igazán tudom megmagyarázni. Főleg azért, mert Sátán angyalairól direkt közlésben nincs is szó máshol a Bibliában. Pál tartós, állandó betegsége kizárt mert a betegsége sehol sincs megnevezve. De a betegséget elsősorban nem gonosz angyalok okozzák. A Szent István Társulat által készített fordítás lábjegyzetében azt írják a szerzők, hogy Pál maláriában szenvedhetett, amit Kis-Ázsiában szerezett, mert ott még ma is gyakori ez a betegség. Szerintük ezt a Galata 4,14-15 bizonyítja. Ezt a hipotézist én nem látom bizonyítottnak a hivatkozott versek alapján. Mások szembetegségre gondolnak, az Apostolok Cselekedetei könyv alapján. De csak átmenetileg vakult meg, amikor megjelent neki az Úr Jézus. Az előző fejezetben Pál azért felsorol néhány olyan vele megtörtént eseményt, amely testének tartós sérülését okozhatta. Például amikor megkövezték, vagy a hajótörések alkalmával, ha netalán sziklának csapódott. Akármilyen betegséget is szerzett, a sötét oldal erői kirendeltek hozzá egy démont, vagy Sátán angyalát, mert nem akárkiről volt szó!? Egy magyar nyelvű fordítás másképpen gondolja ezt az egész kérdést. "És hogy a kinyilatkoztatások nagysága miatt el ne bízzam magamat, feltámadt bennem az én testem ösztöne, a sátán angyala, hogy zaklasson engem. 2Kor 12,7 P. Soós István E szerint a bűnös ösztönökért is Sátán a felelős. A testi szükségletekért biztosan nem. A legtöbb fordításban azt is olvasni, hogy Sátán angyala öklözte Pált, vagy ütötte-verte őt! Ilyen jelenség inkább az ösztönök harcából eredhet, amikor az ember küzd a bűnös vágyai ellen, ami korábban megszokott volt az életében, mert elsajátította a világiaktól, amikor köztük járt-kelt. és hogy a leleplezések rendkívülisége elbizakodottá ne tegyen, tövis (szilánk) adatott nekem a (hús)testembe: a sátán angyala, hogy ököllel verjen, azért, hogy el ne bizakodjam, 2Kor 12,7 Békés-Dalos fordítás Melyik lenne az igazság? Én biztosat nem tudok állítani. Szent Pálnak háromszor is imádkoznia kellett azért, hogy eltávozzék tőle a gonosz angyal. Ahhoz képest nem is mondható elégedetlen embernek Pál, ha arra gondolok, hogy életét állandó betegség nehezítette /8. vers/. A 9. vers rengeteget idézett, kedvenc versévé vált a nagyon súlyos vagy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő embereknek, amely által türelemmel lehetnek saját szenvedésükkel kapcsolatban. Nem akarom megfosztani őket ettől a hittől és erőtől, főleg ha hisznek Isten gyógyító erejében. De választhatnak olyan kedvenc verset is maguknak, amelyben Isten kifejezetten a beteg embert szólítja meg. És távol tart az Úr te tőled minden betegséget, és Égyiptomnak minden gonosz nyavalyáját, a melyeket ismersz; nem veti azokat te reád, hanem mind azokra, a kik gyűlölnek téged. (ÉN:akik Izraelt illetve a hébereket gyűlölik) 5 Móz. 7,15 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. Zsolt. 22,25 Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében. Zsolt. 41,4 Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Zsolt. 46,2 Mert kedveli az Úr az ő népét, a szenvedőket szabadulással dicsőíti meg. Zsolt. 149,4 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme. Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből; Zsolt. 107,1-132-

133 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban. Zsolt. 119,92 Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset elvesztem, és legeltetem őket úgy, mint illik. Ezék. 34,16 A 10. versről megállapítható, hogy Pál irracionálisan közelít az emberi szenvedéshez és gyengeséghez, de csak azért, mert a 9. versben Krisztus erejéről úgy ír, mint akinek része van abban. 'Amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős', írja Pál a 10. versben, hiszen Krisztus ereje az elgyengüléskor lép működésbe. SZENT PÁLNAK BIZONYÍTANIA KELL APOSTOLI KÜLDETÉSÉT A HITETLENNÉ VÁLT KORINTHUSIAKNAK 11. Dicsekedvén, balgataggá lettem; ti kényszerítettetek reá. Mert néktek kellett volna engem ajánlanotok; mert semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál, noha semmi vagyok. 12. Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tűrésben, jelekben, csodákban és erőkben is. 13. Mert micsoda az, a miben megkárosodtatok a többi gyülekezetek mellett, hanem ha az, hogy én magam nem voltam néktek terhetekre? Bocsássátok meg nékem ezt az igazságtalanságot! 14. Ímé harmadízben is kész vagyok hozzátok menni, és nem leszek terhetekre; mert nem azt keresem, a mi a tiétek, hanem titeket magatokat. Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. 15. Én pedig nagy örömest áldozok és esem áldozatul a ti lelketekért; még ha ti, a kiket én igen szeretek, kevésbbé szerettek is engem. 16. De ám legyen, hogy én nem voltam terhetekre; hanem álnok lévén ravaszsággal fogtalak meg titeket. 17. Avagy a kiket hozzátok küldtem, azok közül valamelyik által kifosztottalak-é titeket? 18. Megkértem Titust, és vele együtt elküldtem amaz atyafit; csak nem fosztott ki titeket Titus? Nem egyazon Lélek szerint jártunk-é? Nem azokon a nyomokon-é? 19. Azt hiszitek megint, hogy előttetek mentegetjük magunkat. Az Isten előtt Krisztusban szólunk; mindezt pedig, szeretteim, a ti épüléstekért. 20. Mert félek azon, hogy ha odamegyek, nem talállak majd olyanoknak, a milyeneknek szeretnélek, és engem is olyannak találtok, a milyennek nem szeretnétek; hogy valamiképen versengések, irígységek, indulatoskodások, visszavonások, rágalmazások, fondorkodások, felfuvalkodások, pártoskodások lesznek köztetek; 21. Hogy mikor újra odamegyek, megaláz engem az én Istenem ti köztetek, és sokakat megsiratok azok közül, a kik ezelőtt vétkeztek és meg nem tértek a tisztátalanságból, paráznaságból és bujaságból, a mit elkövettek. Pál apostol megvallja, hogy esztelenül, disszonánsan /kognitív disszonancia/ szól a hitetlenekhez, noha ők is a keresztyének közösségében élnek! A 11. versben azonban azt mondja Pál, hogy ezt a kritikusok kényszerítették ki. Még egyszer megírja, ahogy az előző fejezetben tette, hogy a legfőbb apostolokhoz hasonlítsák, ne tekintsék őt alábbvalónak. Még akkor is dukál neki ez a tisztelet, ha nem is méltóság, ha Isten munkájában csak egy kis rész jutott neki /11. vers/. A 12. versben emlékeztetnie kell a hittelenek csoportját, hogy milyen jeleket, csodákat és erőt láttak általa! Mint balga emberekhez illik, a 13. versben kérdést intéz a korinthusiak pártütőinek. Gondolkozzanak azon, hogy megkárosította-e őket valamikor, terhükre volt-e valamiben, amikor náluk lakott!? Szent Pál a 14. versben bejelenti, hogy kész harmadszor is Korinthusba utazni. Előre megmondja, hogy ő senkiben nem akar megütközést kelteni, ezért nem lesz terhére senkinek. Pált csak a korinthusiak személye érdekli. A 14. vers alapján azt is elkönyvelhetjük, hogy Pál apostol a -133-

134 tanítványaival való viszonyt úgy értékeli, mint a szülő-gyermek viszonyt, amelyben Pál a szülő, s ezért köteles ő kincseket gyűjteni a gyermekeinek. Mi ez, ha nem a szeretetből fakadó hit Pál apostolnál? A 15. versben a levél szerzője megírja, hogy örömmel áldozik a tanítványokért és esik el, ha úgy kell lennie. Vagyis jobban szereti őket, mint ez az ő irányában Korinthusban jellemző. A 16. verset úgy kell értelmezni, hogy Pál bizonyítása tovább folytatódik Korinthus gyülekezetéért. Azt írja Pál, tegyük fel, hogy ugyan terhükre nem volt Korinthusban, de mint furfangos, csellel hálózta be őket /Vida Sándor nyomán/. Furfangos ember lévén küldött maga helyett követeket, de azok hogyan cselekedtek? Ha nem fosztották ki őket sem Titus, sem a munkatársai, akkor a Szentlélek egysége működik a keresztyén gyülekezetekben. Azt is tisztázza Pál, mert nem hagyja magát igazságtalan vádaktól megsebesülni, hogy az érvei mit sem érnek Korinthus tévelygőinél. Azt gondolják, magukból kiindulván, hogy Pál és a követek csak mentegetőznek. Ezért az apostol ismét kijelenti nekik, hogy az Isten előtt a Krisztusban szólunk, méghozzá építő szándékkal /19. vers/. A 20. versben Pál előrevetíti egy konfliktusos találkozás eseményeit. Sem ő, sem a hamis atyafiak nem olyannak találják a másikat, amilyennek látni szeretnék. De a 21. versben Pál apostol utal arra, hogy akik nem tértek meg a bűnökből, azokat megsiratja! Vida Sándor és Csia Lajos fordításukban gyászról írnak. Pált azzal alázza meg a Mindenható, hogy meg kell majd semmisítenie a veteményes kertjének egy részét, mert az apostol munkája nem teremte meg a maga gyümölcsét. Számomra egyre világosabb, hogy azok a tanítványok, akik visszatérnek régi életükbe, régi személyiségük és tetteik irányítják őket és továbbra is keresztyénnek tartják magukat, Isten és a keresztyén közösség színe előtt halálra vannak ítélve, amit a közösség foganatosít velük szembe, hogy kigyomlálják maguk közül a gonoszt

135 Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levele 13. fejezet KRISZTUS ÉL ÉS AZ EREJE MUNKÁLKODIK A TANÍTVÁNYAIBAN 1. Ezúttal harmadszor megyek hozzátok. Két vagy három tanú vallomása alapján megáll minden dolog. 2. Előre megmondtam, és előre mondom, mint másodszori ottlétemkor, és most is távollétemben írom azoknak, a kik ezelőtt vétkeztek, és a többieknek mind, hogy ha ismét odamegyek, nem leszek kíméletes; 3. Mert hát az általam szóló Krisztusnak bizonyságát keresitek, a ki irányotokban nem erőtelen, hanem erős ti bennetek. 4. Mert noha megfeszíttetett erőtelenségből, mindazáltal él Istennek hatalmából. És noha mi erőtelenek vagyunk benne, de vele együtt élünk majd Isten erejéből ti nálatok. 5. Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok. 6. De reménylem, hogy megismeritek, hogy mi nem vagyunk méltatlanok. 7. Az Istent pedig kérem, hogy semmi gonoszt ne cselekedjetek; nem hogy mi méltóknak láttassunk, hanem hogy ti a jót cselekedjétek, mi pedig mintegy méltatlanok legyünk. 8. Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért. 9. Mert örvendünk, ha mi erőtelenek vagyunk, ti meg erősek vagytok; ezt pedig kérjük is, a ti tökéletesedésetekért. 10. Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben ne kelljen keményen viselkednem ama hatalom szerint, a melyet az Úr adott nékem építésre és nem rontásra. Pál apostol a harmadik korinthusi útjáról ír és biztosak lehetünk benne, hogy sikeresen el is jutott a korinthusiakhoz, amint erről az Apostolok cselekedetei c. újszövetségi irat tájékoztatja az olvasót. Nagyon komoly és súlyos mondatokat olvasni a fejezet elején. Szent Pál kihallgatni készül azokat, akik régebben már vétkeztek az Úr ellen. A régen vétkezők újbóli kihallgatásakor Pál és a követek két vagy három tanú állításának hisznek és ítéletet hoznak a tanúk vádjai alapján. Ez az egész tortúra tulajdonképpen a problémás tanítványokra való fokozott odafigyelésnek illetve ellenőrzésnek, felülvizsgálatnak számít az apostol és munkatársai részéről. Mindezt tehát utazását megelőzően megígéri Pál apostol a korinthusiaknak, 'ahogy régebben, úgy most is; ahogy a vétkezőknek, úgy a többieknek is: nem kegyelmez a bűnösöknek'! /2. vers/ A 3. versben Pál kérdést tesz fel a gyülekezetnek: Bizonyságot akartok arról a Krisztusról, ki belőlem szól, ki veletek szemben nem gyenge, hanem erős közöttetek? 2Kor 13,3 P. Soós István Majd válaszában párhuzamot von Krisztus megfeszítésével, aki a kínkarón természetesen szánalmasan gyengének tetszhetett, ám a halál nem győzedelmeskedhetett fölötte, mert Ő most is él, az Isten ereje által. Pál apostol sem lehet erős semmilyen közösségben, ahol nem fogadják be őt, még ha az Krisztus valóságos közössége is. Az apostol ereje abban van, hogy ő maga és még néhányan képesek az összes gyülekezetek gondjával-bajával foglalkozni és meg is oldanak mindenféle problémát. Ilyen értelemben beszél Pál apostol arról, hogy ő is, akárcsak a gyülekezetek feje, Jézus Krisztus, ÉL. Mert gyengeségre vall ugyan kereszthalála, de él Isten erejéből. Épp úgy mi is gyengék vagyunk bár az ő közösségében, ámde vele együtt élünk tiértetek Isten erejéből. 2Kor 13,4 Dr. Masznyik Endre Az itt következő verseket, hűen a fordítók személyiségéhez, félreérthetővé tették. Rosszabb esetekben pedig félrevezetően, az olvasót hülyének nézve készültek szövegértelmezések a múltban. Ami napjainkban is minden további nélkül megtörténhetne, higgyék el. Hogy miért az utolsó -135-

136 fejezetnél jegyzem meg ezt és nem máshol a szövegelemzés és szövegértelmezés kapcsán? Azért mert nekem Déjá vu érzésem van, hogy nagyon sokszor, sokféleképpen találkoztam már igaz szavakkal, jókora furkósbottal mellékelve. Egy átlagos beszélgetésben az ember szinte mindig megkapja az útravalót búcsúzásképpen. De ha bármi más tevékenységre kell gondolnom, akkor annak a vége is minél csúfosabb, annál emberibb. Így végződik a korinthusikahoz írt 2. levél fordítása, nem pedig Szent Pál által való megírása! Az 5. vers a fordításokban olyan értelmet kap, amelyben a keresztyén ember önvizsgálata, saját magán végzett próbatételei során megtudja /megismeri/, hogy Jézus Krisztus benne van-e, benne lakik-e. Jézus Krisztus semmiképpen nem lakhat az emberben. Pedig vannak keresztyének, akik azt szeretnék, ha Krisztus a szívükbe költözne. Ilyen gondolatokat, tapasztalatokat másokkal megosztani, a Bibliát ismerő, olvasó, tanító emberek részéről, hallatlan szemétség. Ezt talán már nem kell megindokolnom és bibliai versekkel alátámasztanom. Az önvizsgálatra azért van szükség, hogy az ember biztosan tudja magáról, hogy kinek az oldalán áll. A Szentírás más részeiből azt is tudjuk, hogy nem elég, ha az ember megválasztja, hogy kinek szolgál, mert Jézus Krisztus tanítványa nem térhet görbe utakra, nem ingadozhat. Az önvizsgálatot ilyen téren 2 másodperc alatt bárki lefolytathatja és meg is tudná mondani, hogy ő, az erő melyik oldalán áll. Szerintem mégis rengetegen vannak, akik mindent szeretnének visszacsinálni, amit életükben csak elkövettek. Az ő lelkiviláguk ezért bonyolultabb. Sok embernek sikerül megváltoznia, már csak azt kellene elérniük, hogy mást higgyenek azokról a dolgokról és emberekről, akikről valamilyen véleményük, gondolataik voltak és éreztek irányukban. Ezt viszont nem lehet megváltoztatni. Éppen ezért vannak, akik egyből ezzel a lehetetlen feladattal kezdik keresztyénné válásukat, és én el is hiszem azt, hogy végül képesek arra, hogy egy emberrel szemben másként érezzenek. Viszont számukra is lehetetlen marad a lehetetlen, hiszen ha megtudják, megérzik, kik a jó emberek, vagy kik nem azok, ettől még nem cselekednek hitüknek megfelelően. Mert ha megtudják kik a jók vagy rosszak, akkor mindenkit egyformán kellene szeretniük! Megmarad számukra az alkalmatlanság, méltatlanság tudata /5. vers/, akkor, ha képesek beismerni, hogy nem Jézus Krisztust követik. De ezt sem könnyű beismerni és nem megismerni. Aki eddig eljut, többet ért el, mint az az ember, aki 5-ször végigolvasta a Bibliát és vágyakozik arra, hogy a szívébe fogadhassa Krisztust. Legalább nem válik teljesen értéktelenné, hiszen nem ártja bele magát Isten dolgaiba és az igazi hívőket nem zavarja össze. Sajnos nekik az önértékelési zavaraikkal naponta szembe kell nézniük, vagyis a tudás miatt szenvednek. Megértem őket, sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültek. Azt viszont nem hinném, hogy valóban tudok nekik segíteni, mert ha meg azt kérném egy önmagát elfogadni nem tudó embertől, hogy legyen másnak a szolgája, meg a Mindenhatóé, akkor az egyénben lévő ellentéteket élezném tovább. Bocsánat, de látniuk kell, milyen nehéz az egyetlen úton járni. Az út egy, de többféleképpen lehet közlekedni rajta, ezért nem egyféle ember és beállítottság vezet el Isten Országába. A 7. versben Pál kéri Istent, hogy a korinthusiak gyülekezetében senki ne cselekedjen gonoszul. Talán azt akarja mondani Pál, hogy ha az ő gyülekezetükben a tanítványok tökéletessé válnak, akkor csak néhányan maradnának méltatlanok; Pál és a követek. Ez még mindig jobb, mint fordítva, mármint Isten szemszögéből, akinek a több, az több. Bár Isten nem teljesítmény-orientált. Viszont az elvégzett munka és az elvetett mag meghozza a termését, ez az, ami Istennek kedvére való és nem az, ha tömegével pártolnak el tőle az egyszer már megtért tanítványok. A 9. vers is összhangban van ezzel a gondolattal, hogy kevesen legyenek erőtelenek, sokan az erősek. Mennyivel könnyebb lenne a Krisztusban végzett munka! Azért a 10. versben Pál rámutat, nem véletlenül szeretné, ha Korinthusban ilyen hittel találkozna, ellenben Istentől való felhatalmazásával élve keményen kell viselkednie egy távoli vidéken életközösséget felvállaló, egy jobb világra vágyakozó és az Isten által kijelölt úton járni próbáló hittársaival. Pál nem a visszás és disszonáns írásával szeretné megnyerni a korábban már megtért embereket. De elveszteni sem szeretné. A keresztyénekkel nem szabad kifordított módon kommunikálni. Pál tehát figyelmeztet, mert hatalmas tétje van a keresztyén létnek ebben és a következőben életben is

137 BEFEJEZÉS. JÓ KÍVÁNSÁGOK. 11. Végezetre, atyámfiai, legyetek jó egészségben, épüljetek, vígasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek. 12. Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszöntenek titeket a szentek mindnyájan. 13. Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen. Jézus Krisztus tanítványai olyan közösségben éltek, amelyet a Szentlélek egysége jellemzett. Mindenki részese lehetett és volt is a Léleknek. Amely szerintem biztos, hogy segítette a híveket abban, hogy olyan közösségben éljenek, amely állandóan épül és épülnek az Istenhez megtért emberek is. Ha az emberek tényleg különböznek egymástól és csak egy kicsit is mások, mi az esélyük arra, hogy működő közösségeket hozzanak létre? Szerintem semmi. Azért, mert egyre jobban távolodnak egymástól és a másságuk folyton csak növekszik. Jézus tanítványai is eltérő mentalitással válhatnak keresztyénné, de amikor már a Szentlélek irányítja az embert, akkor a testi, lelki adottságok alárendelődnek a Léleknek, amely belülről vezérli az embert és Isten útjain járatja a hívő embert. Mert a Szentlélek minden hívő lelkébe bevési az ószövetség törvényét, amely mindenkinek ugyanazt jelenti, a tanítványok abban közösek, hogy a hébereknek adott íráshoz igazítják az egész személyiségüket. Amihez még néhány új szabály, rituálé és a szeretet parancsa adatik hozzá /a szeretet az ószövetségben is a legfontosabb törvény volt/, Jézus Krisztus által. Az a közösség, amelynek viszonyítási rendszere, szabályai, törvényei, az emberek tetteit meghatározó mozgatói nem változik meg, az a közösség sohasem szűnik meg létezni

138 M e l l é k l e t J a p á n 9. 0 Több mint 2 hónappal ezelőtt, az emberiség történelmében meghatározó jelentőségű katasztrófa következett be. Japánt a világtörténelem 4. legnagyobb erősségű földrengése és ennek nyomán keletkező cunami /tengerrengés kiváltotta óceáni hullámok partközelben történő átalakulása és benyomulása a szárazföldre. Szökőár/ rázta meg. A katasztrófát általában szendai /Sendai/ földrengés és szökőár /cunami/ néven lehet megtalálni a történeti forrásokban. Ez a tengerrengés, mert valójában a rengés epicentruma a tengerben volt mára már történelemmé vált. A Wikipédiában is rá lehet keresni erre az eseményre. Több száz magyar nyelvű cikket lehet találni a különböző internetes hírportálokon. Tóhokui földrengés vagy tengerrengésként is hivatkoznak rá. Feltettem magamban a kérdést, vajon egy ilyen esemény Isten látókörén kívül eshet? Mert a kutatók szerint a tengerrengés nyomán a Föld bolygó forgástengelye is kissé megváltozott. Ez az 1 -nak csak milliomodnyi része, de azért az emberi civilizáció pár ezer évében ilyen csak néhányszor történt! Óriási területeket érintő geológiai folyamatok játszódtak le a Szendaihoz közel eső óceáni régióban. Ezt még igazából fel sem mérték, de a évi cunami során a kutatóknak már valamelyest sikerült felmérniük a földtani, geológiai hatásokat is, amely elképesztő méreteket öltő. Az indiai-óceánban a tengerrengés nyomán keletkezett egy 1000 km-es repedés, törésvonal. Új szigetek keletkeztek, mások letűntek. A földrengés nyomán a lemezek évi sebessége több tízezerszeresre gyorsult egy pillanat alatt, amely az egész repedés mentén jellemző lehetett, mert még 3 hónap múlva is voltak erős, vagy közepesen erős földrengések a térségben. Nem találom azt a cikket, amelyben konkrét adatokkal jellemezték a partvonalak függőleges elmozdulását Szumátrán, de ha nem csal az emlékezetem, a több száz méteres elmozdulásra is volt példa! A nagy erejű földrengések képesek teljesen átalakítani az adott hely földrajzi környezetét. A geológia tudománya a földrengésekkel mégsem foglalkozik úgy, mintha az a kőzetburkot alakító, fontos tényező lenne. Ebben igazat is kell adnunk a tudománynak! A 2004-es cunami óta a kutatók nagy figyelemmel kísérnek minden nagyobb, minimum 7- es erősségű rengést, akárhol is éljenek. Gondoljanak csak a tavalyi Haiti földrengésre, amely éppen csak erősebb volt, mint 7-es erősségű rengés a Richter-skála szerint, vagy csak éppen 7-es erősségű! Mégis 170 ezer ember lelte halálát a rengés hatására. Ilyen földrengések kapcsán a világ országai is megrendülnek, ki-ki /az egyes országok/ képessége szerint azonnal a szükséget szenvedők segítségére siet. Sokszor példátlan összefogást is látni. Az is igaz, hogy 1-2 hónap múlva a történtek lassanként feledésbe merülnek, s már csak a vallási felekezetek emberei, missziói maradnak a katasztrófák helyszínén. A média már csak ilyen. Szóval az ilyen eseményekhez mi köze lehet Istennek, ha egyáltalán van köze? Miért sújt le időnként Isten egy-egy jókora területre? Vagy csupán valakinek a fejében a földrengésekkel kapcsolatban is megfogalmazódik már vallásos elmélet? Rendesen követtem márciusától a Japánban történt eseményeket, amelyet higgyék el nemcsak én, hanem nagyon sokan álmélkodva néztek. Elhatároztam, hogy egy rövidebb esszében megemlékezek arról, hogy Isten miként sújtott le a japánok földjére és mért megsemmisítő csapást a gazdaságilag előkelő helyen lévő ország kárára. Ebben a témában több tudományterületet érintően tájékozódtam és ismertem meg a földrengésekkel kapcsolatos tényeket, elképzeléseket. Egyre érdekesebbnek tűnt számomra Japán pusztulása. Mindenki tudja ugyanis, hogy a világ legnagyobb vagy 2. legnagyobb atomkatasztrófája is a nagy Tóhokui földrengés számlájára írható. Egy országban, ahol az atomenergia pusztító hatását háborúban tesztelték, még egy súlyos atomkatasztrófa már tényleg megsemmisítő hatásokkal jár. Nem is hihetünk azoknak az adatoknak, -138-

139 hogy Japánban a legmagasabb az emberek születéskor várható élettartama! Az esszében kitérek a földrengések keletkezésére, amelyet legteljesebben a lemeztektonika elmélete magyaráz. A geológusok az 1960-as évektől tengeri, mélytengeri kutatásokkal alkották meg és igazolták a sea floor spreading elméletüket. Az óceán fenék szétterülése szerintük megdönthetetlen bizonyítékokon nyugszik. Ez az esszé számukra nyugtalan perceket, sőt éveket okozhat, merthogy a lemeztektonika elméletében igen fontos tényeket, megállapításokat cáfolok meg. Honnan van egy rendszerben az energia? Ezt a kérdést a Japán földrengéssel és általában is fel kell tennie az elmélkedő embernek. Az adatok észlelése körül is problémákat fedeztem föl. A búvárkodásom kapcsán rájöttem, hogy egy-egy földrengés kipattanásának magyarázatában annyira eltávolodnak az általános lemeztektonikai sémától, hogy az ember már nem tudja, hogy még annak alapján történik-e a magyarázat, vagy csupán a litoszféra /kőzetburok/ olyan sajátosságairól beszélnek itt, amely amott nem úgy van. Ezzel az ún. mozaikelméletek hiányosságaira is rámutatok, mert ez sokszor azért létezik egy tudományban, hogy ködösítse a valóságot. Ha pedig minden földrengés annyira más, annyira egyedi, az okok és helyi viszonyok is egészen mások, akkor a lemeztektonika elmélete miért olyan megbonthatatlanul szilárd, és hogyan alkották meg úgy, hogy nem a helyi sajátosságok interpolációjával /ismertből az ismeretlenre következtetés/ nyerték ki?! Úgy érzem, vallásos magyarázat is létezik a történtekre, ezért bibliai leírásokra építő, azon alapuló elméletem van a földrengések kialakulásáról. Többet megmagyarázok, mint sok egyetemi tankönyv az adataival, amelyet nem győz az ember megjegyezni, ha lehetősége van felsőoktatásban tanulni. Ám gondolkodni még ott sem tanulnak meg az emberek, ha csak memóriabajnokok és megelégszenek a mennyiségi tudással. Nekem mindig gyanús, ha valaki nagyon biztosan állít valamit. Én szinte állandóan a nemtudás állapotában vagyok és igyekszem megtalálni a megfelelő gondolatot, amely gondolkodási folyamatot másnál gyakorlatilag sosem láttam még. A kritikát viszont mindenkinél, de abból meg hiányzik az egyéni. Szinte mindenki egyet hajt, számomra ez szintén nagyon gyanús. A földrengések létezése és pusztítása részét képezi a világvége-jóslatnak is. A Bibliában Jézus a földrengéseket is megemlíti, amikor a világ végezetéről beszél. /világkorszak végéről!/ Máté 24,7; Luk. 21,11. Krisztus visszatérését pusztító földrengések jelzik. Ez olyan jel, amellyel személyének valóságos közeledését láttatja és a nemzetek megbüntetése is megvalósul általa... /későbbi rész/... Mielőtt elárasztanám Önöket mindenféle adattal, szeretném megvallani, hogy nagyon leszűkítve, rövidre fogva írok a világ gazdaságilag 3. helyen álló országának Isten által való legyőzéséről. Minden irománynál többet ér a látvány, ezért nagyon szeretem a rajzos megjelenítéseket, bármiről legyen is szó. A földrengésekkel kapcsolatban szerencsére bőven találkozni ábrával, magyarázó rajzokkal. De a tanulmányom megabájtban mért virtuális méretét pontosan az ábrák, fényképek, rajzok növelik a legjobban. Ezért csak néhány ábrára futja ebben a tanulmányban, és többet kell magyaráznom, mint megmutatnom. Az alapoktól kell kezdenem, s már ez is néhány ábra beillesztését jelenti, úgyhogy a mondanivaló kissé átgondolatlannak tűnhet némely részeknél, hiszen egy ábra sokat megmagyarázna, dehát... A szendai földrengés és cunami előzményei: Minden előjel nélkül március 9.-én egy erős földrengés rázta meg Japánt, a rengés epicentruma / a rengésfészek földfelszíni vetülete/ Sendai várostól 169 km-re volt. Már erről az eseményről is sok hírportál és a televízió is, beszámolt. Annyira figyelnek már az ilyen erősségű tenger alatti földrengésekre, hogy azt is tudjuk, hogy a szóban forgó rengésnél cm-es cunamit regisztráltak. Amelyet inkább tengerszint emelkedésnek tarthatunk, hiszen abszolút nem veszélyes egy ekkora hullámzás a part menti területeken. Ezt a rengést március 9.-én 20 további, közepesen erős földrengés és tengerrengés követte. Aztán, még mindig március 9.-én, további 6 rengés következett, amelyek mintha erősödést mutattak volna: 6.0; 6.2; 6.1; 4.9; 4.9, 5.4. Az adatok -139-

140 nem időrendben vannak! Március 10.-én összesen 10 földrengés pattant ki, amelyek mind gyengébbek voltak, mint 6.0! Ezért mindenki azt gondolhatta, hogy volt a márc. 9.-ei földrengés néhány utórengését lehet észlelni, de nincs különösebb félnivalója vagy katasztrofális veszélyben. Másnap hajnalban bekövetkezett a főrengés, a Richter-skála szerinti 9.0 erősségű! Ennek nyomán alakult ki a cunami, amelyről a médiában mindenfelé lehetett hallani, olvasni és képeket, videókat látni. A földkéreg rendkívül nyugtalanná, labilissá változott. A főrengés időben jóval hosszabb volt, mint a szokásos rengéseknél tapasztalták a múltban a japánok és máshol is a világban /percekről számoltak be a tudósítók/. Kevesebb, mint 3 óra hossza alatt 16 rengés következett, amelyek legalább 6-os erősségűek voltak, de volt köztük 7.6-os és 7.9-es is! Ezek tehát március 11. legfontosabb történései. Ekkor már ezek a rengések jelentették az utórengést, hiszen a főrengés jóval erősebb volt. A 2 nappal korábbi és a március 10.-ei rengéseket előrengésnek is nevezhetnénk. Azonban ilyen elnevezést a szeizmológusok nem különböztetnek meg! Talán nem tudják, hogy a nagyobb rengéseknél ilyen is létezik? Ebben a vonatkozásban nagy hasonlóságot találni a vulkánossággal, amelynél a kitörést megelőző vulkáni tevékenységről általában tudnak és odafigyelnek rá. Amikor az első híradásokban beszámoltak a Japánban történt eseményekről, 8.9-es tengerrengést közöltek. Más helyen 8.8-as rengésről tudósítottak. Csak 1-2 nap múlva, vagy még később beszéltek 9.0 erősségű rengésről. Alább sorrendbe állítva olvashatnak a világot eddig megrázó legerősebb földrengésekről. Látható, hogy a Honshu-sziget környéki 9.0-ás rengés az abszolút 4. helyen áll. Csak megjegyzem, a halálos áldozatok számáról készült táblázatokban egészen más rengésekről is olvashatnak, hiszen minden attól függ, hogy a földrengés milyen távol esik a sűrűn lakott területektől. Ezért az alaszkai, kanadai, vagy orosz földrengések során mindig kevés a halálos áldozatok száma, mert azok leggyérebben lakott területein szoktak nagyobb szeizmikus /földrengéses/ aktivitást regisztrálni. A világtörténelem legerősebb fölmozgásai /EMSC/: Chile - M Prince William Sound, Alaska - M Sumatra-Andaman Islands - M Near the East Coast of Honshu, Japan - M Kamchatka - M Arica, Peru (now Chile) - M Cascadia Subduction Zone - M Offshore Bio-Bio, Chile - M Off the Coast of Esmeraldas, Ecuador - M Rat Islands, Alaska - M Lisbon, Portugal - M Valparasio, Chile - M Northern Sumatra, Indonesia - M Andreanof Islands, Alaska - M Assam - Tibet - M Southern Sumatra, Indonesia - M Kuril Islands - M Banda Sea, Indonesia - M Kamchatka - M Chile-Argentina Border - M Sanriku, Japan - M Lima, Peru - M Near the Coast of Peru - M Sanriku, Japan - M

141 Mongolia - M Kuril Islands - M Hokkaido, Japan Region - M Kuril Islands - M Southern Greece - M Assam, India - M Offshore Tarapaca, Chile - M Leeward Islands - M Bolivia - M Off the East Coast of Honshu, Japan - M Illapel - Salamanca, Chile - M Off the coast of central Peru - M Callao, Peru - M Shumagin Islands, Alaska - M Off the Coast of Central Peru - M Valparaiso, Chile - M Concepcion, Chile - M Camana, Peru - M Samoa Islands region - M East of the Kuril Islands - M Solomon Islands - M North of Macquarie Island - M Balleny Islands Region - M Near the Coast of Central Peru - M Near the Coast of Peru - M Gobi-Altay, Mongolia - M Hokkaido, Japan region - M Queen Charlotte Islands, British Columbia, Canada - M Nankaido, Japan - M Unimak Island, Alaska - M Tonankai, Japan - M Bihar, India - Nepal - M Jalisco, Mexico - M Ryukyu Islands, Japan - M Near the Coast of Central Peru - M Tonga - M New Ireland Region, Papua New Guinea - M Michoacan, Mexico - M Colombia - M Samana, Dominican Republic - M Makran Coast, Pakistan - M Xinjiang, China - M Taiwan region - M Qaratog, Tajikistan - M Yakutat Bay, Alaska - M Mino-Owari, Japan - M Wellington, New Zealand - M Puerto Rico - M Anatolia, Turkey - M Shensi, China - M

142 Feltettem magamban a kérdést: Hogy létezik az, hogy a többezer vagy több tízezer szeizmológiai műszer ennyire más adatokat szolgáltat. Az eltérés Csak 0.2 -es volt, azonban ez energiában óriási különbséget jelent. Nem tudom pontosan, hogy mekkora az energiakülönbség, mert nem találtam szakirodalmi hivatkozást, de elképzelhető, hogy a 0.2 az ilyen erős rengéseknél akár tízszeres eltérést jelenthet! Hogyan lehet ekkorát tévedni? Talán csak a helyzet egyedi, speciális paramétereiből adódóan van ez így? Adatsorokat néztem át és azt találtam, hogy ez nem csak a mostani Japán földrengésnél van így. Rá kellett döbbenjek arra, hogy a műszerek és a kutatók minél nagyobb földrengést észlelnek, annál bizonytalanabbak az erősség meghatározásában. Egyes cikkekben ezt el is ismerik, csak sosem olvasni indoklást hozzá. Józan paraszti ésszel én azt gondolom, hogy ha valami nagyobb, mint egy másik valami, akkor könnyebb észrevenni. Akár egy tárgy legyen az, vagy hang, vagy fény, bármi. A szeizmológiában ez nincs így! A híradóban, vagy hírekben a földrengéseknek nemcsak az erősségét adják meg, amelynek mértékegysége a Magnitúdó, hanem a földrengés fészkének a mélységét is. Mit gondolnak, a szakemberek ezt könnyebben be tudják mérni? Ebben is bizonytalanságok jelentkeznek, bár itt az erősséggel való összefüggés nélkül, általánosságban is tévedések, különbségek vannak. A tanulmányban a legtöbb adatot két szeizmológiai intézet honlapján találhatnak meg. Ezek: Európai Mediterrán Földrengéstani Központ /EMSC/ Amerikai Geológiai Felügyelet /USGS/ Mielőtt továbbhaladnánk, érdemes szemrevételezni egyszer az életben a 74 legnagyobb földrengést, amelyek mind 8.0 vagy annál erősebbek voltak. Ebből 15 földrengés, vagyis az összes rengésnek a 20%-a már a 21. század történelmét képezi! A kérdésre, miszerint a nagy földrengések száma hogyan alakul, a választ önök is meg tudják mondani. A régi adatokban egyébként sem lehetünk olyan biztosak, pláne a 20. századot megelőző földrengésekkel kapcsolatban. Megjegyzem, sokan vannak, akik szerint a földrengések az évszázadok során mit sem változtak. Hasonló nagyságúak, gyakoriságúak. Szerintem pedig egyre pusztítóbb rengésekre számíthat az emberiség. Mindenesetre a tudósok készítettek egy táblázatot a földrengések erőssége és gyakorisága közötti összefüggés ábrázolására 1900 óta: Jellemző Magnitúdó Éves átlagos előfordulás Óriási 8.0 és nagyobb 1 Nagyon nagy Erős Közepes Kicsi /becslés/ Csekély /becslés/ Nagyon csekély < 3? rengeteg Javaslom, az ember végezzen ellenőrzést, ha emberi bölcseletről, tudományról van szó! Hogyan alakultak ezek a számok 2005 és 2010 között? -142-

143 Magnitúdó A földrengések legfontosabb paraméterei: Vizsgálatra csupán az 5.0 és 8< földrengések alkalmasak, mert a kicsi, a csekély és nagyon csekély erősségű rengéseket csak megbecsülni lehet, a kutatók nem végeztek összesítést, hogy a világ különböző részein kipattant rengések összeadják. Az biztos, hogy az általam végzett kutatásból az derül ki, hogy a közepes erősségű földrengések száma a 20. századi értékeknek körülbelül a duplájára nőtt a utáni években. Sajnos a 2005 előtti évekről nincsenek elérhető adatok, legalábbis általam nem elérhetőek. Azért az, hogy az 5-ös és attól valamivel erősebb földrengések száma ugrásszerűen megnőtt, jelzi, hogy bolygónk szeizmikus aktivitása jelentősen megnőtt. A nagy rengésekről az adatok ellenében van véleményem, amely szerint azok száma is növekszik, de nem jelentenek be minden tengerrengést, amely valahol a Csendes-óceánban pattan ki. Ez azért van, mert olykor a szeizmológiai intézetek egyszerűen felsülnek az adatok mérésekor, s utólagosan módosítják a földrengések legfontosabb adatait. /Néha csak utólag adnak ki közleményt arról, hogy néhány mérőállomáson hatalmas földrengést észleltek, más intézmények csak ekkor kezdik keresni a regisztrátumban ennek a nyomát./ Hogy lehet ez, amikor a szeizmogramon /a műszer által készített regisztrátum, amelyet skálával ellátott papírra ír fel a szeizmográf/ a tű által rajzolt értéket csak le kellene olvasni, ugyanúgy, mint a meteorológusoknak a csapadékíró műszer adatainál ez szokásos eljárás? Ehhez az érvhez nagyon szép példát szolgáltatnak a 2009 szeptember végi események. Szeptember 29-én délután Szamoa szigetének környezetében, a fővárostól 190 km-re, 7.9-es rengést regisztráltak. Viszonylag erős cunami alkult ki a rengés nyomán. Egyesek szerint Szamoát még 10 méter magasságú hullámok is elérhették, de általában és a legtöbb beszámoló szerint csupán 4-5, vagy csak 0,5 méteres volt a rengés által kiváltott, a parton megjelenő hullámmagasság. A halálos áldozatok száma nem volt magas. A Csendes-óceánban kipattant rengést később 8.3-asra hitelesítették! Az EMSC azonban nem módosított semmit, ők 8.1-esnek mérték a tengerrengést. Majdnem pontosan ekkor egy másik hatalmas tengerrengés is történt, de az Indiai-óceánban. Erőssége: 7.6 M volt. De csak az utólagos értékeléseket követően állapodhattak meg a kutatók erről, mert az első hírek szerint a 7.9-es szumátrai rengés kisebb cunamit is elindított Szamoától jóval keletre, egy másik óceánon. Az események mintegy 19 óra különbséggel történtek. A szumátrai tengerrengés következtében Indonéziában, Malajziában, Indiában és Thaiföldön rendeltek el cunami riadót. Azonban ezt az egyes országok kormányai mindenhol gyorsan lefújták, vagy nem is legitimálták a csendes-óceáni cunami-előrejelző központ ajánlását, javaslatát. Szerencséjükre, egyik országban sem alakult ki pusztító, a szárazföldre benyomuló szökőár-hullám. Ennél a földmozgásnál az írottak szerint eléggé túlbecsülték a rengés energiáját. Hogyan lehetségesek ilyen tévedések, amikor egy papírszalagról csak le kell olvasni a mért értékeket? Szerintem azzal érvelnének, hogy a földrengések olyan gyorsan pattannak ki, hogy a szeizmográf tűje a néhány másodperces, ám rendkívül intenzív kilengéseket nem tudja megfelelően megrajzolni. Erre azonban nem hivatkozhatnak, mert a földrengéseknek ez a jellemzője mindig is fennállott, ezt már régesrégen ki lehetett volna küszöbölni azzal, hogy egy gyorsabban forgó dobra helyeznek papírszalagot. /Ma már számítógépes technika is segíti őket!/ De ezt a szakembereknek jobban kell tudni. Így viszont az adatok meghamisításának árnyéka vetül rájuk. Az is megoldás, ha őszintén bevallják, bizony nem sokat értenek a földrengések regisztrálásához. Azonban erről még hallani is fájdalmas lehet számukra

144 A földrengésekről szóló hírekben néhány, lényegtelennek tűnő adatot is közölnek. Azt biztosan nem annak szánják, ha megmondják, hogy egy várostól, vagy tengerparttól hány kilométerre volt a rengés fészkének földfelszíni pontja, amit epicentrumnak neveznek. Az epicentrum a földrengés valódi helyének tetején van. A földrengés valódi helyszíne a hipocentrum. Ez általában a földfelszín vagy tenger fenekétől kilométerben számított mélység. Az epicentrum a rengés valódi központja felett helyezkedik el. Mivel függőlegesen a hipocentrum fölött találni, ide futnak be leghamarabb a földrengés által keletkezett hullámok. Az adatok között megtalálható tehát a hipocentrum mélysége. A földrengésekkel kapcsolatban fészekmélységről olvasni, hallani, bár soha, sehol nem olvastam, a szeizmológusok miért úgy tekintenek a földrengésekre, mintha azok egyetlen pontra, vagy kis térbeli csomóra lennének visszavezethetőek. Egyéb adatokról a szeizmológiai weblapokon tájékozódhat az olvasó. Szükségesnek látom, hogy ábrán mutassam be a földrengések legjellemzőbb paramétereit, amelyet a fentiekben tárgyaltam. Nem árt, ha a képzeletünkbe is bevésődik a tudás, akármiről is legyen szó. Az ábrán jól megfigyelhetik a hipocentrumot, a rengés fészkét. Más ábrázolásnál erre a pontra helyezik a nyilakkal szimbolizált ellentétes erők maximumát. Ez a nyírási feszültség tehát az adott pontban a legerősebb, ezért az adott helyen pattan ki a rengés, amely tudjuk jól nemcsak egyetlen hullámot indít útjára. A repedés vagy törésvonal elmozdulása ezek szerint több szakaszban történik, bár igen gyors egymásutániságban, mert a hullámok pár másodperc elteltével követik az előzőeket. Akár több tíz hullám is keletkezhet, amely a nyírási feszültségek maximumában, mintegy gócpontból indul ki. Legalábbis eszerint az elképzelés szerint. Ez az ábra ezt a felfogást tükrözi, aminek hibája, hogy nem számol azzal, hogy amikor a törésvonal mentén a kőzetburokban vetődések keletkeznek, akkor a nyírási feszültség azonnal áttevődik egy másik pontra. A tapasztalat pedig az, hogy egyetlen fészekből indul el például 5 hullám. Ez az elmélet nem ad magyarázatot minden megtapasztalható jelenségre. Ha már szóba kerültek, ismerkedjenek meg a földrengések keltette hullámokkal, amelynek idővel való összefüggéseiből számítják ki a földrengés legfontosabb adatait, paramétereit. A fenti ábra 4-féle hullámot ábrázol. Az első a P-hullám. Primer, mert elsőnek ezek a hullámok érik el a hipocentrumból a földfelszínt. A második az S-hullám /mint szekunder/, amely másodiknak érkezik meg adott földfelszíni helyre. Folyadékban nem terjednek, mert ott nincsenek nyíróerők! Nyíróhullámnak is nevezik az S-hullámot. Több nevük is van ezeknek a térhullámoknak, ahol és amelyben az anyagi részecskék tágulással-összehúzódással haladnak előre. Rajtuk kívül létezik még kétféle földfelszíni hullám. Az első a Love-hullám, amely gyorsabban terjed, mint a Rayleigh-hullám. A részecskemozgás leolvasható az ábráról. A felszíni hullámok mindig nagyobb pusztítást végeznek az emberi létesítményekben

145 Longitudinális hullám Transzverzális hullám Felszíni hullámok Ezzel az elméleti kitérővel, amely szerintem jól érthető, sokan lemondtak arról, hogy folytassák az olvasást a földrengésekről. Amely azzal folytatódik, hogy a felsorolt hullámzásokról véleményt mond! Képzeljenek el egy követ, amelyet a vízbe dobnak. A vízbe dobás helyszínén hullámzás indul meg a víz felszínén, de a víz alatt is. Azok felelnek meg a térhullámok két fajtájának /P és S-hullámok/. Mert a víz alá kerülő kő kiszorít valamennyi vizet arról a helyről ahová kerül a víz alatt. Ez a hatás az egész kádban vagy medencében vagy óceánban érezteti a hatását. A változás hullámai elindulnak a térben; tágulási és összehúzódási fázisokat hoznak létre a terjedésük közben. /Szeretném megjegyezni a hullámokkal kapcsolatban, hogy az anyagi részecskék a hullámban mozgást ugyan végeznek, de nem haladnak együtt a hullámmal. Ez tulajdonképpen mindig oszcilláló mozgást jelent. Egy kötött pályán elérik szélső értékeiket, például egy körív szélét a részecskék, majd visszafelé kezdenek mozogni. Legegyszerűbben az S-hullámok oszcillálnak, eltávolodnak egy hosszanti irányba, majd a másik irányba visszafelé mozognak a hosszanti pálya másik szélső értékéig./ Az előző, rajzzal szemléltetett elmélet keveri az anyagi mozgásokat a hullámmozgással. Az érthetőség miatt valamelyikre érdemes visszavezetni az elméletet /vagy anyagáthelyeződéssel, vagy hullámmozgással célszerű tehát magyarázni a földrengéseket. A hullámok 4 típusa szerintem még a beszédhangnál is ugyanígy szétválasztható lenne. Elkülöníthetnénk a hanghullámban térhullámokat és a talajt elérve, az abban kialakított hatással és mechanizmussal is számolhatnánk. De a hanghullám csak az emberi képzeletben válik szét különböző részekre, ahogy a földrengés keltette hullámban sem válnak szét a hatások 4-féle összetevőre. Ami biztosan tudható, hogy a földfelszínen olyan hatást kelt a földrengés, mintha valami vagy valaki rázna egy fát. Oda-vissza ható rengés, remegés, rázkódás érezhető és látható a videófelvételeken. Ennek a következménye, hogy épületekben keletkeznek károk, elmozdulnak az utak, valóságos szakadékok keletkeznek. Néha a megdermedt hullámot magát is lehet látni, ha a földfelszíni anyag például bitumen, amely elég rugalmas anyag ahhoz, hogy a kéregben zajló mozgást reprezentálja /leképezi/. Akkor hát minek tartsunk egy földrengést, hullámnak vagy a földkéreg anyagának mozgásából eredő jelenségnek, tüneménynek. Így fogalmazott a 20. század -145-

146 elején a Pallas-Nagylexikon! Csak kérdezem, tényleg olyan lényeges ez? Mert a gravitáció például olyan létező, amelynél hasonló problémával nézhet szembe az ember. A gravitáció egy olyan erőtér, ami akkor is ott van a helyén, ha nincs a közelben egy másik tárgy, vagy tömeg, amelyre hatással lehetne. Ezért mint erőtér, nem lehet anyagi dolog, hiszen láthatatlan, mert folyton, állandóan jelen van, vagy mégsem? A mágneses erőtér ugyanilyen. Ha a mágnes erőterét látni akarjuk, akkor apró vasszemcséket, fémport szórhatunk egy papírra és megjelenik a papír alá helyezett mágnes erőtere, amelyet a részecskék elmozdulása rajzol ki. A mágnes felé mozdul el az összes fémreszelék. A két anyag, a vaspor és a mágnes egymással kapcsolatba kerülnek. Nem beszélhetünk semmiféle energiahullámról, hiszen látható két dolog kapcsolata. Vegyünk egy még egyszerűbb példát: talán mindenki használt már marok és csuklóerősítő, gumiból készült karika alakú kis tárgyat. Az a tárgy látható, tapintható, ezért egyértelműen anyagi valóságára lehet felfigyelni. Viszont ez a rugalmas anyagú eszköz annyi energiát raktároz, mint amit egy hőerőműben állítanak elő! Vagy másról lenne szó? Mert amíg, a gumi el nem szakad, és higgyék el, 100 évet kibír akkor is, ha mindennap 1 órát edzenek vele, addig energiát tartalmaz. A végső kérdés pedig az, hogy az energia benne van a gumikarikában, vagy nincs benne? Potenciális energiával van dolgunk? Ha az ember egy A4-es papírra gondol, könnyen válaszol egy ilyen kérdésre: az energia benne van! Mert az A4-es papírnak annyi energiája van, amennyi abból keletkezik, hogy meggyújtom azt és a papír lead a környezetének valamicske kis hőt. Az A4-es papír azonban arra is képes, ha egy verset írnak rá, hogy emberek millióinak érzelmeire, végső soron az energiáira hatni tudjon. A gumikarika pedig egy erősebb metszőollóval kettévágható. Akkor mi a válasz a kérdésre? -146-

147 Létezik az univerzumban potenciális energia? Létezik. De az mindig rendeltetésszerűen kel életre. A gravitációs potenciálra nincs hatással az, hogy én éppen főzök, takarítok, teniszezek, alszom. Egy adott tárgy vagy ember potenciálja akkor oldódik ki, amikor megfelelő terepen mozog, vagy a rendeltetésével kapcsolatos kiegészítő anyagi valósággal lép kapcsolatba! Emlékezetemben élt az elemi részecskék családjáról szóló elmélet, de már jó néhány éve nem olvastam az elemi részecskékről, s megdöbbentem, hogy azóta mennyire más, mennyivel teljesebb elméletekről lehet olvasni. /A fenti ábra a Standard-modellt ábrázolja. Hiszen ma már 200 elemi részecske létezéséről tudnak!/ Először kerestem a legegyszerűbb vázlatot, ábrát az elemi részecskék 3 családjáról, de rájöttem, hogy a Wikipédiában közölt a legjobb, legmegfelelőbb és legérthetőbb. Be is illesztettem, mintegy bizonyítékául annak, hogy bizonyos elemi részecskék csak bizonyos típusú más elemi részecskékkel tudnak kölcsönhatásba lépni egy közvetítő részecske segítségével. Bizonyos energiájú atommagban nem akármilyen kvarkok és leptonok létezhetnek együtt. Az I. család két kvarkból, az u és d kvarkból áll. A protonról bebizonyosodott, hogy nem elemi részecske, mert 2 u és 1 d kvarkból áll, míg a semleges neutron sem elemi részecske, az pedig 2 db d és 1 u kvarkból épül fel. Ehhez a családhoz tartoznak a leptonok közül az elektron és az elektronneutrínó. Ez utóbbinak a töltése 0, míg az elektroné negatív. Érdemes olvasni az elemi részecskék családjáról, hogy azok az univerzumban tapasztalható energiacsökkenéssel hogyan alakultak ki...a családoknak megfelelően 4-féle kölcsönhatás létezik, amelyben egy közvetítő részecske játszik szerepet. Bár sohasem feledhetjük, hogy kapcsolat létezhet elemi részecske nélkül is. De az elmélet ezt úgy veszi figyelembe, hogy tömeg nélküli részecskéket nevez meg /kék mező részecskéi/. Például ha tudom azt, hogy én sportolok, akkor nemcsak tagja vagyok az egyesületemnek, hanem mindig is kapcsolat van közöttünk, nemcsak akkor, amikor elmegyek edzésre, vagy egy másik csapat ellen játsszunk. Mert ha az egyik csapattársam arra kérne, hogy együtt utazzunk el valahová, valószínűleg vele tartanék. Potenciálisan mindenféle kapcsolatnak ki vagyok téve, ha a sportra és a csapatomra gondolok, bármelyik pillanatban részese kell, hogy legyek a csapatot érintő tevékenységnek. Ezért egy láthatatlan kapcsolatot kell létesítenem a csapatom összes tagjával, ha valóban közéjük tartozom. Mert ha néha húzódozok, ha találkozunk, akkor csak úgy vagyok, létezek a csapatom többi tagja mellett, ugyanúgy ahogy az óvodában a gyermekek egymás mellett játszanak a homokozóban, de semmi egyéb nem kapcsolja őket egybe, mint a homokozó, az meg nem kapcsolat, hanem egy helyszín. Még a gyerekek által végzett tevékenységük is különbözhet. Azt láthatják, hogy az elemi részecskék standard-modellje is anyagi tényezőre, anyagi alapra visszavezetett, de a kapcsolattal már kissé másként számol. Hatalmas eredmény például, hogy a tudósok rájöttek, a közvetítő részecskék a gravitációs kölcsönhatásban például mindig hatnak egymásra, akármilyen távolságról legyen is szó. Tehát a gravitációs változásokat egy másik gravitációs tér azonnal észleli, mihelyst a változás bekövetkezik, a hatás gyorsabban terjed, mint a fénysebesség! Ugyanez áll az elektromágneses kölcsönhatásban lévő kvarkokra is. A fény részecskéje, a foton a hatásokat gyorsabban közvetíti, mint ahogy maga a fényáram sebessége ezt megengedhetővé tenné a fotonnak. Akkor van így, ha két test közül az egyik elektromos töltése megváltozik. A foton abban a pillanatban továbbítja az információt. Az itt felsorolt részecskének egytől egyig van antirészecskéje, csak a fotonnak nincs, meg valószínűleg a bozonoknak sem, bár utóbbira csak tippelek. Ha már ilyen rendeltetésszerűen léteznek egymás mellett az elemi részecskék és a közvetítő részecskéik is, vagyis a köztük lévő kapcsolat; a képlet még szebb lenne, ha az antirészecskéket is feltüntetnék a családokat bemutató modellekben. Mert akkor érthetnénk meg, hogy a kvark és az ellen-kvark, az elektron és pozitron egymásra hatásaiból, kölcsönhatásaiból az ég világon semmi nem lenne. Előbb-utóbb minden megsemmisülne, s visszajuthatnánk a szubatomi fotontengerhez, amelyben minden anyagi felbukkanása esetleges, véletlenszerű volt és visszahullott egy sugárzó pontba. De a dolog úgy alakult, hogy valamivel több kvark született, mint antirészecskéje... Az A4-es papír és a gumiperec, vagy akár egy expander potenciális energiájának kérdése még mindig megválaszolatlan, pedig ez ad magyarázatot a végső kérdésre

148 Melyikben van több felhasználható energia, az expanderben, vagy az A4-es papírban? Energia az expanderben van több, mert ha a polcról a fejünkre esik az fájdalmat is okozhat. Tegyük izgalmassá a választást, melyikben rejlik nagyobb energia, az expanderben vagy az üvegpohárban? Én az expandert mondanám és hozzá tenném hogy, az üvegpohár a megfelelő környezet(é)ben, a rendeltetésének megfelelően ugyanakkora, vagy több energia kiváltásra is képes. Gondoljanak a sok szomjas emberre! Az expanderrel szemléltetett választás az objektív döntések felé viszi el az olvasót. A rugó, vagy a rugalmas anyagok a tulajdonságaiknál fogva alkalmasak az erő és energia tárolására, közvetítésére, elnyelésére. Így nem vitás, hogy a pohár vagy bármi más nem hasonlítható össze a rugóval. A másként választók szubjektív magyarázataik szerint döntöttek a pohár mellett, s így az A4-es papírt is sokan mondták volna, ha mint pszichológus kérdeztem volna őket! A potenciális energia mindig függ az anyag tulajdonságaitól. De még mindig ott van a mágnes és az erőtere, amire rövid úton magyarázatot kellene adni! Az erőtér mindig ott van, csak nem látjuk, vagy pedig csak akkor van ott, ha vasreszeléket helyezünk a közelébe? A józan ésszel és a látható tapasztalattal ellentétbe kerülve én azt mondom, az erőtér csak akkor van jelen, ha az a rendeltetésének megfelelően léphet működésbe. Tehát egy mágnesnek nincs minden pillanatban mágneses tere. Aki ebben hinni tud és nem a közoktatás állandó erőtér és energia hipotézisét hiszi el a mágnesességről, azzal teljesen azonos a hitünk! Már csak azért is ez a valóság, mert a mágnes nem tárolhat energiát, ahogy az expander sem. Az akkumulátorok és szárazelemek feltalálása és konstrukciói ezért olyan nagyszerűek, mert bizonyos ideig tárolni tudják az energiát. A földrengéseknek néhány paraméterét mindenki megismerheti, azért, mert a médiában ezeket közzé teszik. A földrengés erősségéről és a tévedésekről már szó volt. Egy másik észlelési, adatfeldolgozási probléma a hipocentrum, vagyis a fészekmélység kiszámításakor adódik. Ahány hírforrás, annyiféle adatot olvashatnak! Ez nem a média hibája, hanem a szeizmológiai intézetek mérnek mindenféle fészekmélységet. A hipocentrum mélységének pontos meghatározása a kisebb földrengéseknél sem szokott egyezéseket mutatni a különböző földrengéskutató központoknál. A Sendai-földrengés fészekmélysége márc. 11.-én az EMSC szerint 22 km. mélységben volt. Az USGS szerint a hipocentrum 29 km. mélyen volt. A Royal Observatorium of Belgium 20 km.-t ad meg. A GEOFON Global Seismic Monitor honlapján 15 km-es mélységet találni. De vegyünk elő egy néhány évvel ezelőtti közepes erősségű földrengést és nézzük meg hogy milyen adatokat tettek közzé akkor a földrengéskutatók? június 18. Közép Irán 5.5 Magnitúdó EMSC: 25 km USGS: 5 km IRIS SeismiQuery: 29 km GEOFON: 20 km A Richter-skálán az 5-ös, de leginkább a 4-esnél kisebb földrengések nem mindegyike található meg az összes földtani intézetnél, de higgyék el ugyanez a mérési pontatlanság megjelenik a csekély erősségű rengések kiszámításánál is. Vajon ennek mi lehet az oka? Az az általam már megpendített elméleti probléma, hogy a földrengéskutatók mindig egy körülhatárolható, kicsi, ha lehet, még pontszerűnek is feltételezett rengésfészket képzelnek a föld mélyére. Csak éppen nem tudják megmérni, hogy hol található! A nyírófeszültségek a törésvonalak mentén elmozduló kőzettömegeknél szinte azonnal megváltoznak, s a rengésfészek helye is vándorlásba kezdene, ahogy a repedés mentén tömegek helyeződnek át. Erre még volna is magyarázat: az elmozdulás maximum több tízméteres, ezért a rengésfészek továbbra is a legnagyobb feszültségek fókuszában marad. Ennél a pontnál fel kell tenni egy nagyon nyugtalanító kérdést: A földrengés kipattanása az ok, vagy az okozat? Mert egy szakember szerint mindennek ez a kiváltó oka. A rengés kipattan, majd a kőzetlemezek a törésvonalak mentén mozoghatnak. Legfeljebb az előzetes ok lehet, hogy a -148-

149 repedések mentén folytonos, apró mozgások gerjesztik a feszültséget. Van azonban egy súlyosabb kifogás az okra vonatkozóan. A korábban említett es karácsonyi szökőár nyomán az Indiaióceánban a tengerrengés kapcsán keletkezett egy km-es, törésvonal. Ha ekkora törést hoz létre a szilárd kéregben egy tenger alatti rengés, akkor az ok semmiképpen nem lehet a kőzetlemezekben keletkező feszültség felhalmozódás. Maga a rengés okoz akkora feszültséget, hogy mindenfelé képes repedéseket, nagyobb töréseket létrehozni. Ezen kívül is sok olyan rengést regisztráltak már, amelyek kapcsolatát valamely törésvonallal, apróbb repedéssel nem lehetett kimutatni! Ezek alapján egy elfogulatlan olvasó ugyanazt fogja gondolni, amit én is: a geológia nem képes megmagyarázni a földrengések keletkezését, működésmechanizmusát és a kiváltó okot sem tudja megmondani. A földrengésekkel kapcsolatban éppen azt a legnehezebb megmagyarázni, amit egy szemtanú elmondhat a kutatónak, még akkor is, ha sok az egyéni, a szubjektív élmények megjelenítése az elbeszélésekben. De a videó-felvételeken is jól látszik, hogy földrengéskor hirtelen és általában igen gyorsan oda-vissza mozgások játszódnak le. A földkéreg rázkódik. Néhányan hintázó mozgáshoz hasonlítják a rengéseket, vagy mintha a talajt lassan kihúznák a lábuk alól, amitől sokan rosszul létre, hányingerre panaszkodnak. Ez általában az epicentrumtól távolabb szokott így történni. Néhányan egy bárka, vagy hajó vízen való himbálózásával jellemzik a földrengést. Ez is a távolból illetve kisebb rengéseknél észlelhető gyakrabban. Szinte mindenki zajt is hall. Zártabb épületekben a belső hangokat írják le, ami leggyakrabban csörömpölés, de a tárgyak dőlése, épület repedése, omlása következményeként is hallható nagyobb robaj. Akik az utcán vagy kicsi, nyitott, jelentéktelen épületben, kevés tárggyal körülvéve észlelik a földrengést mély morajlásról számolnak be, amelyet már a földrengés hullámainak megérkezése előtt is hallanak. Némelyek állítják, hogy alulról, a föl belsejéből hallanak hangokat. Olyan észlelővel is készült már riport, aki személynek a hangját hallotta, vagy igen hasonlónak érezte a beszédhangot a rengéskor hallott zajéval! A legtöbb videón az látszik, hogy az erősebb földrengésekkor tized másodpercenként oda-vissza rázkódik a felszín minden élő és élettelen dolog. Ha ezek hullámok és egy rengésfészekből érkeznek, mihez hasonlíthatnánk a mélyben történő rengést? A hullámelméletnél maradva egy vibráló pontot kell a földkéregbe, kőzetburokba képzelni, amely pontból tized másodpercenként újabb vibráló, rezgő impulzusok indulnak el mindenfelé. De mi okoz ilyen vibrációt, amely a Föld mélyén nagyon picinyke elmozdulást jelenthet, de mire a felszínre ér több centi vagy méteres elmozdulások tapasztalhatók oda és visszafelé? Akármilyen oszcillációval számolok is, a kőzetlemezek mozgása nem illeszkedik a földrengéskor lezajló eseményekhez. A földrengések kőzettani alapjai: Amikor az ember anyagot gyűjt egy tanulmányhoz, már látszódik, hogy többféle tudományterületnek is van véleménye, mondanivalója az adott témáról. A geológiai adatok önmagukért beszélnek, megfelelő csoportosítással egész sok dolgot képes az ember megvizsgálni adatok segítségével. A jelenség oka olyan dolog lehet, amellyel a lehető legtöbb adat kongruens /összeillő/. A geológiában idővel újabb kérdések merülnek fel, amelyet adatok segítségével vizsgálnak meg, de minden új adattól elvárható, hogy a korábban megalkotott elméletet, hipotézist erősíti, mert más szempontból világítja meg az elméletet, s a korábban egyszerűbb elmélet részletei tárulhatnak fel, ha valóban az adatokból állítják elő az általánosan elfogadott elméletet. Ha egy feltételezés szüleménye az adott teória, akkor a részletek és a részletek miatt megvizsgált adatok az elmélet lerombolásához vezetnek. A geológiai adatok a pontatlanságot, a földrengések speciális jellemzőit és az okot illetően a tévedést bizonyítják. Eléggé meglepődtem, amikor a kőzettan tudományának nagyon elegáns elképzelését olvastam az interneten elérhető elektronikus könyvekben. Mivel nehezen elérhetőek ilyen tanulmányok, valószínűleg az adott tudományterületen csak a periférián tudnak létezni. Ettől még nagyon is lehetséges, hogy elsöprő magyarázó erővel rendelkezik

150 Miben áll a kőzettani magyarázat lényege, amely a földrengések okának lenne nevezhető? Arról van szó, hogy a földkéreg és a litoszféra mélyebben fekvő részein a kőzetekre nagyobb rétegtani nyomás nehezedik. A mélységgel párhuzamosan a kőzetek szerkezete nem a megszokott módon szilárd, hanem kb. 700 km-es mélységben már tulajdonképpen plazma-folyékony állapotba kerül. Sajnos a kőzeteknek erről az állapotáról csak közvetett bizonyítékaink léteznek, amely leginkább a vulkánosság kapcsán ad kézzelfogható bizonyítékokat. Gondolok itt a magma hígan folyós vagy csak izzóan fellazult kőzetszerkezetére. Ez a magma kémiai összetételétől függ. A kőzetburok bizonyos mélységében tehát a kőzetek halmazállapota a folyadékokéhoz hasonlóvá válik, kb km-es mélységtől. Mielőtt azonban a kőzetek beolvadnának a földköpeny felső, de szilárdnak már nem nevezhető részébe, az asztenoszférába, még szilárd állapotukban változáson esnek át. Ez teljes mértékben a kőzetekre ható rértegterhelés vagy litosztatikus nyomásból ered. A kőzetekre ható erő háromféle lehet: húzó, nyomó, nyírófeszültség léphet fel. Ennek hatására a kőzetek deformálódnak. A deformáció lehet rugalmas; amikor a feszültség megszűntével a kőzettest visszanyeri eredeti alakját. A képlékeny deformálódás során már maradandó alakváltozás lép fel, amely a kőzet töréséig tart. A deformáció harmadik formája maga a törés, ezt nevezik rideg deformációnak. Minden kőzet a szilárdságától függően reagál a rá ható rétegterhelésre. Gondoljanak a gipszre meg a gránitra! Az alakváltozás 3 fajtája az időben és folyamatában valamiképpen mindenféle kőzetnél megnyilvánul. A gránit rugalmas változása után kevéssé képes képlékeny lenni mielőtt eltörik, míg a gipsz hosszú ideig képes képlékeny maradni, mielőtt eltörik. Az alább bemutatott összefüggés csupán általános séma a kőzetek feszültség hatására bekövetkező alakváltozására. A kőzetnyomás hatására a mélyben, magas hőmérséklet mellett egy adott kőzettest eltörik, ezt biztosra vehetjük. De hogy ez földrajzilag mekkora területet érint, azt nem tudjuk. A kőzettest, amely letörik a felső köpeny még szilárd részéről, más lehetősége nem lévén idővel eltávolodik és beolvad az alatta húzódó asztenoszféra magmaszerű anyagába

151 Az asztenoszféra áramlásai pedig messzire magukkal vihetik egy nagyobb kőzettest leváló darabját. A képlékeny asztenoszféra anyaga konvekciós cellákban áramlásokat végez, ennek a következménye a kőzetlemezek létezése, amelyről később lesz szó. A konvektív cella állítólag azért létezik, mert a Föld belsejéből fölfelé áramló hő csak cirkulárisan adódhat tovább a kőzetburok felsőbb, szilárd rétegének! Az egész rendszert működtető energia a radioaktív anyagok bomlásából származik. Az asztenoszféra konvekciós áramlatairól, a radioaktivitásról keveset tudunk, pláne, hogy a vulkánokból felszínre ömlő magma nem tartalmaz veszélyesen sokat ezekből a radioaktív anyagokból. A konvekciós cellák elmélete pedig sok nehezen érthető jelenség magyarázatát helyettesítendő létezik. Ilyen hiánypótló területek például a levegő felmelegedése, a zivatarfelhők konvektív cellái, a passzát szél kialakulása, a fagymintás talajok keletkezése a sarkvidéki területeken, sivatagi hosszanti dűnék keletkezése cellás széláramlásban, a Nap felszínének bizonyos képződményei... A felsoroltak közül a legtöbb jelenséget szabad szemmel megfigyelhetjük. A Föld bolygó mélyére hatolni az embernek csak nagyon kis mélységig volt képessége /7km/. Ezért az asztenoszféra konvekciós cellái a feltételezések körébe tartozó jelenségek. A földrengéseket kiváltó energia származása a Föld belsejéből érkezik, viszont ennek az energiának egyre csekélyebbnek kellene lennie, mert egy magára hagyott test az energiájából csakis veszíthet! A Föld belseje hosszú, de fokozatos és biztos lehűlésnek van kitéve. Hiszen még a csillagok és a Nap is végül sötét, hideg, fémes, testként teljesen lehűlve kering a Galaxis nagyobb erőtereinek engedelmeskedve. A föld korát a geológiában 4,8 milliárd évre becsülik. Némely geológiai könyveben szó esik arról, hogy valamikor az ősidőkben es földrengések gyakorta rázkódtatták meg az éppen csak megszilárduló kőzetlemezeket. Ma viszont nem mértek, csak 9,5-es Magnitúdójú rengést, amely rekordnak is számít, tehát a szeizmikus aktivitás mindenképpen alábbhagyott és a jövőben is ennek kellene érvényesülnie. A korábban vázolt adatok viszont a közepes erősségű földrengések számának határozott növekedését mutatják. Már ez a tény is megrengeti a Földbelső lassú lehűlésével magyarázó ok-okozati feltevéseket. Valójában arról van szó, hogy a kutatók, mint rendes mozaikelméletben gondolkodók, nem fűzik egybe, de inkább nem mutatják be a tények ok-okozati alapon való összekapcsolódását, egymásból következését. Mert a mozaikkocka elemei csúsztatásoknak az eszközei és a mozaikelemek nem kapcsolódnak egymáshoz, ezért csak ködösítésről beszélhetünk, ha a mindenki által ismert, népszerűsített elképzelésre gondolok. A kőzettan felhívja a figyelmet arra, hogy a kőzetek, mint szilárd testek a húzó, nyomó és nyírófeszültségek hatására nagy átalakuláson mennek keresztül, bizonyos nagyságú kőzettestek ezen erők hatására eltörnek és kapcsolatuk megszűnik az őket hordozó nagyobb litoszféra testekkel. Azonban még azt sem lehet tudni és egyértelműen kijelenteni, hogy ez feltétlenül a kőzettömegek vetődésének legfőbb kiváltó oka lenne és éppen ez a mechanizmus vezetne a kőzetburkot át meg átszövő repedésekhez, törésvonalak képződéséhez. Annyit még mindenképpen hozzá kell tennem a litoszféra, a kőzetek és a Földbelső szerkezetének tárgyalásakor, hogy az ember minden tudása a Föld belsejéről éppen a földrengések hullámainak elemzésére alapozott. Ha a földrengések okait keressük, akkor ne keverjünk bele olyan magyarázó okot, amelyet a keresett jelenségből vezettünk le! Ez olyan, mintha az emberek által évezredek óta használt pénz eredetét azzal magyaráznánk, hogy a világ legobjektívebb, egyetemes értékmérője a pénz. Ez azért igaz kijelentés, mert a világ több mint 200 országában mindenhol pénzt használnak. A pénz használatának oka tehát, hogy az adott országban elfogulatlanul, mindenki számára ugyanannyit jelent egy Jüan /kínai pénznem/ mint bárki más számára. Azonban ez a levezetés súlyos tévedésbe ejti az embert, mert a pénz használata előtti időkben a cserekereskedelemmel sem voltak nagyobb fennakadások az áruk piacán. Egy adott országban megtermelt javak értékét egymáshoz viszonyították, s ez a viszonyszám még objektívebb is volt, mint a pénz értéke, mert a pénz sajátsága, hogy idővel inflálódik, s ugyanannyi pénz kevesebbet ér. Ezért nem képes objektív értékmérő szerepet betölteni! A pénz használatának oka az uralkodóknak a kereskedelem felett való szabályozásban és az abból származó bevétel, hogy a király megengedte az országában az emberek adásvételeit. A kereskedelem 3 szereplőssé vált: az -151-

152 árus, a vevő és az uralkodó vettek részt egy terméknek az eladásánál illetve megvásárlásánál. Ezt szolgálták a termékek egyre magasabb árai, vámok, hídpénzek, tized. Annyira professzionális megoldás azonban még nem létezett mint napjainkban a termékek Áfa tartalma! Ha az ember nem tanulna történelmet és nem figyel oda arra, hogy az uralkodó réteg mit csinál az országában, nem is veszi észre, hogy a pénz használata az ő érdekeik kiszolgálása céljából születik és létezik. A földrengések földrajzi okairól: A földrengések keletkezésétől kezdve a hatástanulmányok készítéséig bezárólag igazából a kompetens tudomány a földrajz. A kontinensvándorlási elmélet modern változata a lemeztektonika olyan szilárd alapokon nyugvó elmélet a geográfiában, hogy a földrengések vizsgálatában a lemeztektonikai elmélet áll a középpontban, vagyis abból vezetnek le és adnak magyarázatot egy adott földrengés miértjére. Ezzel megint csak megfordult a kutatás iránya, mert az elmélet igazolására történik kísérlet minden egyes földrengés alkalmával, ahelyett, hogy a kutatók az adatok gondos megvizsgálása után állítanának valamit, még ha az néha olyan kevés is, hogy nem sokat jelent az általános okok feltárásában. Azonban valamely ok keresése csak az adatokból kiindulva lehetséges. Mielőtt a földrajzi tények és a valóság összevetését olvasnák, ismerkedjenek meg a lemeztektonika legfontosabb, a földrengéseket érintő állításaival. 1. A Föld szilárd kőzetburka nem összefüggő rétegként borítja be a Föld felszínét. A kőzetburok néhány nagyobb, ún. litoszféralemezre tagolódik

153 2. A kőzetlemezek folyamatos, de igen lassú mozgást végeznek, amely 3-féle lehet: két lemez közeledhet egymáshoz, távolodhatnak egymástól és egymással párhuzamosan mozognak, közben a kőzetlemezek erős súrlódási erőnek vannak kitéve. A lemezek egymáshoz viszonyított mozgása a fenti ábrán is látható, kicsi piros vonalak ábrázolják, hogy két lemez találkozásánál melyik lemez közeledik a másikhoz, vagy kölcsönösen távolodnak egymástól. Távolodó lemezszegélyeknél az óceánközépi-hátságok termelte felszínre kerülő magmából, a megszilárduló kőzetek építik fel a két egymástól távolodó lemezt. Az asztenoszféra anyaga a szelídebb tenger alatti vulkanizmus során ömlik ki az óceáni aljzatra, ezzel hozza létre magát a litoszféralemezt, illetve egy hosszan elnyúló tenger alatti vulkáni hegyvonulatot. Ezen tengely mentén a kőzetek és maguk a lemezek egyre távolabb kerülnek egymástól. A kőzetburok az óceánközépi-hátságok mentén sincs nyugalomban, a földrengések gyakorisága átlagon felüli, de mégsem olyan sok. Jóval több rengést regisztrálnak itt, mint a nagy kőzettáblák belsejében, távol a lemezszegélyektől, de az összes földrengésnek csak mintegy 7%-a keletkezik a divergens /távolodó/ lemezszegélyeknél. A közeledő lemezszegélyek mentén az egyik lemez, amelyik sűrűsége nagyobb -ezért általában az óceáni lemez szokott- a másik lemez alá csúszik. Ezt a hosszabb-rövidebb földrajzi szakaszt alátolódási, szubdukciós-zónának nevezik. Benioff-övként is utalnak rá! A szubdukciós-zóna jelenlétére és kezdetére az óceáni árkok utalnak. A földrengések 85%-a Benioffövben pattan ki. A legaktívabb területek a Csendes-óceáni lemez peremterületei, ahol a földrengések 70%-át regisztrálják. A lemezek találkozásánál típusokat állítanak fel aszerint, hogy milyen kőzet-összetételű, illetve sűrűségű lemezek közelednek vagy távolodnak egymástól. Ezért tipikusan 3-féle lemeztalálkozással számolhatunk: kontinentális és óceáni lemez találkozása /Nazca-lemez-Dél-amerikai lemezzel/ két kontinentális lemez találkozása /India-lemez-Eurázsiai lemezzel/ két óceáni lemez találkozása /Csendes-óceáni-Fülöp-lemezzel/ Már csak azt kell megfigyelni alaposan, hogy a két lemez alábukása milyen körülmények között történik! Mert úgy is találkozhat két lemez, hogy kölcsönösen közelednek egymáshoz, de úgy is, hogy az egyik- ez mindig óceáni lemez- utoléri a vele egyazon irányba mozgó másik lemezt, de az utóbbi lassabban mozog mint a ráúszó lemez. A ráúszás helyett itt is alátolódás megy végbe, a régebben megszilárdult, sűrűbb óceáni lemez alácsúszik a másik lemez alá. Japán térsége pontosan ilyen lemezszegély mentén és ilyen mozgásokkal jellemezhető 4-5 lemez találkozásánál fekszik! -153-

154 3. Az alábukó kőzetlemezek típusai és a térséget jellemző földrengések A Chílei vagy Andok típusú szubdukciós-zóna Ennek a típusnak a fő jellemzője, hogy egymással szemben mozgó lemezszegélyeknél, erős kompresszió, vagyis nyomás hatására az alábukó kőzetlemez gyorsan megolvad és lesüllyed az asztenoszférába. Az alátolódási övezet, másként Beniff-zóna lapos! Azt is olvasni, hogy az extenzió itt kevésbé jellemző. Ez azt jelentené, hogy a zóna kiterjedése a felszínen nem olyan széles, inkább keskeny. Ezzel magyarázzák a viszonylag alárendelt vulkánosságot. Szerintem elhibázott azt mondani az Andok vulkánjaira és vulkánosságára, hogy kevésbé jelentős, mint Kelet- Dél-kelet-Ázsiában. A különbség szerintem a kőzetlemezek milyenségétől függ, nem a szubdukciós zóna jellemzőjétől. Marianna-típusú szubdukciós-zóna Akkor beszélünk ilyen alátolódásról, ha két lemez azonos irányban mozog, az egyik sebessége gyorsabb, mint a másiké, ezért az előtte mozgó lemez szegélyénél az idősebb, sűrűbb óceáni lemez nagy feszültségek és széles kiterjedés közepette csúszik alá az előtte mozgó lemez hátoldalánál. Ilyen szubdukciós-zónában jellemzőek a vulkáni láncok, mert széltében-hosszában kiterjedt a Benioff-övezet, amely meredeken a litoszféra alja irányába tart! Amíg az előző típust az aktív szubdukció jellemezte, nagy nyomás jelenléte mellett, a Marianna-típusnál mintegy passzív szubdukcióról, vagyis gravitációs lesüllyedésről beszélhetnénk. Azért az elméleti szemfényvesztést nyugtázzuk, mert a lemeztektonika mindig egymással kölcsönható lemezekről gondolkodik. Mikor pedig két hasonló lemez azonos irányba mozog, akkor komoly erőhatás hiányában, meredeken szubdukálódik a sűrűbb óceáni kőzetlemez. Nagyobb sűrűségkülönbségnél és közeledő lemezszegélynél lépnek fel legjelentősebb erők ill. feszültségek és mégis csak szép lassan, hosszan elnyúló szubdukció az eredmény? A lenti ábrán a geológusok az alábukó kőzetlemezek jellegzetességeit szemléltetik. A fekete pontocskák a földrengések fészkeinek felelnek meg. A Benioff-övezet -154-

155 A szubdukciós zóna illetve a Benioff-övezet meghatározója annak, hogy adott térségben milyen földrengéseket lehet észlelni. Az előző oldalon a két egymás mellé helyezett ábra nem a különbségek kiemelése miatt történt, hanem az általános természetföldrajzi törvényszerűségek bemutatására szolgál. A Benioff-övekben kipattanó földrengések ki/megrajzolják az alábukó kőzetlemezt, ezért a rengeteg információt jelentenek a szakembereknek. Több évtized során a regisztrált adatok egyesítésével elkészített ábrákon szépen látható egy lehajló és elvékonyodó szakasz, a kutatók ezt tartják az alábukó majd felemésztődő kőzetlemeznek, amelyet apró fekete pontocskák, vagyis a földrengések rajzolnak ki. Az már az elméletből következően is bizonyos, hogy a Benioff-zónák különböző, kb ban hajlanak le az asztenoszféra irányába, amikor egy másik kőzetlemez aktív vagy passzív szubdukcióra kényszeríti a nagyobb sűrűségű óceáni kőzetlemezt. A világon a legtöbb földrengés a cirkumpacifikus övezetben jelentkezik, amelyet 40 ezer kilométer hosszúságú, patkó alakjáról Tűzgyűrűnek is neveznek. A szubdukciós-zóna a lemezszegélytől függően többféle lehet. A teljes szubdukció során mintegy 45 -ban és egészen km-ig történik behatolás egy másik litoszféralemez alsó, képlékeny anyaga felé. A Kordilerra-típusú alátolódásnál inkább alácsúszásról kellene beszélni, mert nagyon lapos a Benioff-övezet, a zóna középső része viszonylag feszültségmentes. Olyan szubdukció is létezik, amelyben az alátolódás km-es mélységben befejeződik és az alábukó kőzetlemez vízszintesen és párhuzamosan folytatja útját a felette elhelyezkedő kőzetlemez alatt. Az Új- Hebridáknál fordul elő ez az ún. szigmoid alakú szubdukció

156 A földrengések fészekmélységei sekély fészkű földrengés 0-70 km. közepes fészekmélységű rengések km mélyfészkű földrengés km A földrengések 75%-a sekély fészekmélységű, leggyakrabban a 30 km-es mélység közeléből jelentenek földmozgást. Néha előfordul, hogy közvetlenül a földfelszínen vagy a tenger fenekén van a földrengés hipocentruma, amelyre semmilyen magyarázatot még nem olvastam! A mélytengeri árkok környezetében mindenféle fészekmélységű rengés előfordul, míg az óceánközépi hátságok területén egyértelműen a sekély fészekmélység dominál. A Lemeztektonika elméletének hibái, a kis és nagy földrengések jellemzői, a Japán földrengéssorozat valódi oka B α C A Az itt látható ábra sematikusan ábrázolja valamely közeledő lemezszegélyeknél történő összes fontos elméleti és tapasztalati jelenséget. Kezdve az egyik lemez alábukásától a magmatizmuson át a vulkanizmusig és a köpenyáramlásokig. Ami ebből az ábrából számomra a legfontosabb volt, hogy az ábra mind függőleges mind pedig vízszintes tengelyén skálázott. A vízszintes tengelyen a mélytengeri-ároktól való távolság, míg a függőleges tengelyen a 0 méteres tengerszinttől számított mélységet tüntették fel. Szeretnék egy számítást végezni, hogy Japán térségében vajon milyen lehet a Benioff-zóna hajlásszöge, de előtte nyilvánvalóan az általános sémát kell kiszámítanom. Erről az ábráról nagyon egyszerű leolvasni, hogy az óceáni-ároktól 200 km-re az alábukó óceáni kőzetlemez mintegy 150 km mélységben hatolt be a köpeny irányába. A piros szaggatott vonalakat én rajzoltam be az ábrába, hogy a derékszögű háromszögekre érvényes matematikai módszerrel kiszámolhassak néhány jellemzőt a földrengésekre vonatkozólag. Az egyik legfontosabb adat, amelyet már említettem is, a Benioff-zóna hajlásszögének a valóságban való leellenőrzése

157 A számítást ezen az ábrán mutatom be, amelyet majd a Sendai-földrengéssel kapcsolatban is elvégzek és abból megtudhatják, hogy Japán szigetei előtt milyen az óceáni kőzetlemezek alátolódási övezete, vagyis a térségre jellemző Benioff-zónája. Az előző oldalon látható ábrán annak a szögnek az értéket keressük, amely az ábra jobb oldalánál fekszik /kék szaggatott vonallal határolt szög nagysága/. A számítás: Sinα /Sin90 = AB/AC 150 km/ 250 km = 0,6 Sinα/1 = 0,6 Sinα = 0,6 α = 37 Az USGS weblapról átmásolt ábra a március 16.-ai állapotokat mutatja. Több mindent is leolvashatunk róla, nem igényel komoly előképzettséget. A 9-es Magnitúdójú földrengés után 5 nappal több mint 500 olyan földrengés pattant ki a térségben, melynek erőssége meghaladta a 4.7-es erősséget. A rengések 20-30%-a a mélytengeri-ároktól keletre, míg 70-80%-a attól nyugatra keletkezett. Hogyan alakulhat ki földrengés olyan helyeken, ahol az óceáni kőzetlemez még meg sem kezdte a szubdukciót? Ez a távolság az ábrán láthatóan akár km-t is jelenthet! Az ábrán 1 szélesség illetve hosszúság 111 km-t jelent. Az előző oldalakon bemutatott elmélet, illetve ábrák egyike sem igazán beszél a jellemzően az óceáni lemezben történő kőzettani vagy egyéb változásokról, amelyek körülbelül km-es mélységben pattannak ki. A Japánt keletről övező mélytengeri árkok a következőek: Japán-árok; Izu-Bonin-árok; Rjukju-árok és kissé távolabb a Kuril-kamcsatkai és a Mariana-árok. A 0 km-t jelenti az a pont, ahol az mélytengeri-árok vonala húzódik, ahol egyébként matematikai pontossággal, több magános földrengés szokott kipattanni szerte a Csendes-óceánban. Az árokrendszertől nyugatra tehát több száz földrengés rázta meg Japán térségének óceáni szakaszát! -157-

158 Ezt fontos hangsúlyozni, mert nem valamelyik Japán szigeten, Hokkaidón, vagy Honshün, Kyushun vagy Shikokun volt az a rengeteg földrengés. Az első héten láthatólag, de csak saccolva 5%-nyi rengés volt valamelyik Japán szigeten. Ha egy földtani szelvényt készítenénk, a háromszögeléshez szükséges adatok a következők lennének: 200 km 25 km α 201,6 km Sinα/Sin90 = 25/201,6 Sinα = 0,124 α = 7,1 Maradjunk annyiban, hogy a 7,1 egy rendkívül optimista számításból született eredmény. Amelyben a földrengések fészkének 25 km-es átlagmélységét vettem alapul, amely 2011 márc. 11 és márc. 16 között pattant ki a térképen is látható térségben, minimum 5.0-ás erősséggel. Ha csakis a 6.0-ás adatokkal számolok, akkor a átlagos fészekmélység 19,5 km és az α szög 5,5. Ha a fészekmélység minimum 6.5-ös magnitúdójú, az átlagos fészekmélység már csak 17.4 km! Még 2 havi adattal számolva is csak 19,3 km-es a fészekmélység, vagyis a nagy földrengések közel vannak a felszínhez. A Benioff-övezet, vagyis az óceáni kőzetlemez alátolódása az Eurázsiai-szárazföldi lemeznek, körülbelül os szögben történik. A 70 km-es fészekmélységű rengésekből az 6 nap alatt csak 31-et regisztráltak, amelyből mindössze 5 rengés érte el legalább az 5.0 erősséget. A térségben nem volt jellemző a közepes és mélyfészkű rengések kioldódása /5.0-ás erősségnél a rengések 1%-a volt közepes vagy mélyfészkű/. Az os szubdukciós övezet létezése a lemeztektonika elméletére halálos csapást mér, ám mégis léteznek olyan kutatások, amelyekben a földrengések hipocentruma, vagyis fészke kirajzol egy meredeken lehajló, egyre kisebb földrengési sűrűséggel jellemezhető valamit, amiről azt gondolják a kutatók, hogy ez lenne a ban meghajló Benioff-övezet! Lássuk a bizonyítékokat! M 9.0 Sendai Japán 2011 márc

159 M 7.0 Ryukyu-szk. Japán 2010 február 26 M 7.2 Honshü Japán 2005 augusztus 16 M 7.2 Honshü, Japan augusztus 16 M 7.4 Bonin-szk. Japan 2010 december

160 A bemutatott 4 ábra mindegyike az utóbbi években Japánt sújtó földrengésekről készült mélységi profil. Amely azzal a céllal készült, hogy a földrengések fészkeit térképezze fel a mélységük és az óceáni árkoktól való távolságtól függően. A 4 ábra olyan eltéréseket mutat, hogy ezek alapján nem lehet megmondani, hogy a Csendes-óceáni és a Fülöp-lemez milyen hajlásszöget zár be az Eurázsiai-kőzetlemezzel. Az 1. képen valóban néhány fokos alácsúszást figyelhetünk meg, viszont a 4. ábrán szinte derékszögű lehajlást látni! Az elmélet szerint valamely lemez tolódása egy másik lemez alá éppen a földrengések által szakaszosan megy végbe. Ezért a lemezekről olyan képet kell hogy kapjunk, amely alapján azok szinte mozdulatlanok! De akkor miért láthatunk eltérő alátolódási, vagyis különféle Benioff-zónákat? Japán térsége talán egy bonyolult, mikrolemezekkel tarkított vidéke a Csendes-óceánnak, ahol a litoszféralemezek néhány kilométeres távolságban is lényegesen különbözhetnek... Mindenképpen meg kell vizsgálni a Csendes-óceán más vidékeinek szubdukciós-zónáit is! Jó példával szolgál Vanuatu /régebben Új-Hebridák; 80 szigetből álló csoport/ térségében gyakorta regisztrált fölmozgásokról készült szeizmológiai térkép. Vanuatu 2011 április-május Az itt látható 22 földrengésből, amely 2011 áprilisában és májusában Vanuatu szigetcsoportját érte, 20 földmozgás szinte egyetlen helyen pattant ki! A kisebb földrengésekre ez viszonylag jellemző a Csendes-óceánban és az egész világon. Vajon miért? Lehetséges, hogy egy jellegzetes, de nem egyedülálló típusa ez a földrengéseknek, amelyek régebben alapjául szolgált a földrengésekről szóló elméletekhez, noha ez a típus soha nem volt egyedülálló. Az viszont meglehet, hogy a geológusok a legegyszerűbb esetekből próbáltak általános elméletet alkotni

161 A Hűség-szigeteken idén májusban volt egy sorozat földmozgás, amelynél a rengés szinte egyetlen pontból sugárzott ki. Az alábbi táblázat mutatja be ezt az érdekes geológiai szituációt. Sajnos a táblázathoz tartozó térképet az aktuális időpontban nem mentettem el, így vizuálisan nem látható, hogy a helyzet ugyanaz, mint az Új-Hebridákon. Az alábbiakban a Vanuatu térségét érő nagyobb földrengésekről készült szelvényeket láthatnak, amelyeken bizony az általános elméleti sémától nagy eltéréseket is észre lehet venni. A tipikus földrengésnek ebben a térségben a es számít. Hiszen ahogy korábban szó volt róla, az Új-Hebridák, az Izu-Bonin-árok és a Marianna-árok mentén a szubdukciós-zóna tipusosan szigmoid alakú. Ennek fő ismérve, hogy az ároktól km-re az alábukó óceáni kőzetlemez meredek, leginkább 45 -os hajlásszöge visszafordul és km mélységben a képlékennyé váló kőzetlemez szinte vízszintesen, a felszínnel párhuzamosan tolódik beljebb egy másik kőzetlemez alá