A legfontosabb kérdés

Átírás

1 Textus: Lk 13:22-30 Kedves Testvérek! Ez nem üdvösségkérdés mondta valaki a társának egy adott helyzetben utalva arra, hogy ami nehézség felmerült, az nem lényeges. Nem biztos, hogy mindenki, aki használja ezt a kifejezést, tudja, hogy miről szól igazán. Mert az üdvösség emberi életünk legfontosabb kérdése kellene legyen és minden mást, ahhoz kellene mérnünk. Ez kellene legyen a hangsúlyos, innen, ebből az irányból kellene nézni és súlypontozni életünk dolgait. Mennyi minden leterhel, visszahúz, aggaszt, nyugtalanná tesz, pedig nem üdvösségkérdés. Maga az üdvösség kérdése pedig sokkal kevesebb embert érdekel, mint, ami logikus lenne. Mert mindenkit kellene, hogy érdekeljen az üdvösség, az, hogy lesz-e örök életem? Igénk arról számol be, hogy egyik alkalommal valaki odament Jézushoz és megkérdezte: Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek? Érdekes, hogy nem azt kérdezte: sokan vannak-e, vagy mindenki üdvözül-e, hanem a kevesen vannak-e irányából közelített. Valószínűleg a kérdező úgy gondolta, hogy nem lehet olyan nagy az üdvösségre jutók létszáma. Jézus nem mond számokat. Nem mond arányokat. Nem mondja, hogy sok vagy kevés lesz az üdvözülők száma. Az először olvasott igeszakaszban (Mt 7:13-27) azt mondja, hogy kevesen találnak a keskeny útra. Alapigénkben nem szól erről. Pedig de szeretnénk! De jó lenne számokat olvasni tőle. Rögtön kezdenénk is számolgatni, kalkulálni. Jézus azonban nem mond konkrét számot, még arányokat sem említ. Vannak közösségek, melyek azt állítják, hogy az üdvözülők száma fő. Persze olvasunk a Jelenések könyvében a ről, de egyáltalán nem gondolom, hogy azt szó szerint kell érteni. Minden szava, mondata igaz a Bibliának, de nem kell mindet szó szerint érteni. Ez például ilyen. Jelenleg több, mint 7 milliárdan élünk a földön. Csak ember üdvözülne? Én nagyon kevesellném. Tudom, semmit nem számít, hogy én keveslem, vagy sokallom-e ezt a számot, de a hitemből fakadóan keveslem. Kegyelemből van üdvösségünk, de az Isten olyan keveseknek kegyelmezne? A végtelen kegyelmű Isten olyan keveseknek kíván kegyelmezni? Nem hiszem. Nem ilyennek ismerem az Urat Persze amikor az üdvösség kérdését feszegeti alapigénk, akkor nem egyszerűen az a kérdés, hogy sokan vagy kevesen üdvözülnek-e, hanem ettől oldal 1

2 még lényegesebb, hogy te üdvözülsz-e, hogy én üdvözülök-e? Mindnyájunk számára az elsődleges kérdés az kell legyen, hogy én üdvözülök-e? Nekem vane üdvösségem? Rögtön utána következik, hogy a hozzám legközelebb állók üdvözülnek-e? A családtagjaink, a szeretteink, a szívünkhöz közel állók, a barátaink, az ismerőseink, a szomszédaink fognak-e üdvözülni? Azt nem lehet tudni mondják erre sokan. Szerintem van, amit nagyon is lehet tudni ennek kapcsán és van, amit tényleg nem, de erről kicsit később fogok szólni. Jézus azt mondja a kérdezőnek: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Jézus mondatában ott van az emberi felelősség. A döntés felelőssége. Ahogy döntesz, abban lesz részed. Amit választasz, az vár rád. Az üdvösség választható. A keskeny úton járni, örök életben részesülni választható. Urunk felkínálja mindnyájunknak a választás lehetőségét és tudnunk kell, hogy senkit ki nem zár az üdvösségből. Az üdvösségből az ember zárhatja ki önmagát, ha elutasítja, ha nem kér belőle. Az üdvösség útján járni nehéz, mert keskeny út az. Általánosságban kérdezem: milyen úton szeretünk közlekedni? A nagy és széles utakon. Nagy útfelújítások vannak városunkban, aminek nagyon örülünk. Még jobban örülünk, ha majd kész lesz. Azt szeretjük, ha jó is, nagy is az út, könnyen elférünk rajta mi is, mások is, a kisebb és a nagyobb járművek is és minél simább úton el tudunk jutni oda, ahová szeretnénk. Az üdvösség útja nem ilyen. Nem nagy, nem széles és nem sima. Nagyon is keskeny. Nehéz rajta közlekedni. Akár az a kérdés is felmerülhet az emberben, hogy miért akarna bárki ezen járni? Miért akarna bárki a keskeny, a nehezen járható útra rátérni? A válasz egyszerű: azért, mert csak ennek vége az örök élet. Ha kell valakinek az örök élet, ha valaki szeretne üdvözülni, akkor ezen kell járnia. A széles, kényelmes, könnyű út nem vezet oda. Úgyis mondhatom: nem oda vezet. A végső célt kell látnunk mindnyájunknak. Mi a célod? Az üdvösség? Akkor nem járhatsz azon az úton, mely nem abba az irányba tart. Ha mégis azon jársz, nem fogsz odajutni. Keskeny út és szoros kapu vezet az örök életre. Szoros az a kapu, melyen át kell menni. De mi ez a kapu? Vagy inkább ajtó? Igen: Jézus mondja: Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. (Jn 10:9-10) Jézust nem lehet megkerülni az üdvösség kérdésében. Ha valaki meg akarja őt kerülni, nem fog az üdvösségben részesülni. Ennyire egyszerű a helyzet. Ez az ajtó nyitva van. Az üdvösség ajtaja nyitva van. Még. Két esetben oldal 2

3 zárul be: a halálunk pillanatában, vagy akkor, amikor Jézus visszajön ítélni élőket és holtakat és az ő dicsőséges visszajövetele bennünket életben talál. Az üdvösség még nyitott ajtaja azonban hatalmas lehetőség és felelősség azoknak, akik még nem léptek be rajta. Le lehet késni az üdvösségről ugyanis. Ahogyan egy buszt, egy vonatot le lehet késni, noha szeretné elérni az ember, de előfordul, hogy az orra előtt indul el, éppen ez a helyzet az üdvösséggel is. Aki még nem fogadta el Jézust személyes Megváltójának, az egyelőre nem lépett be az üdvösség ajtaján. Egyelőre kívül van azon. Nem érdemes halogatni a Jézus melletti döntést. Igaz, elég megtérni halálunk előtt öt perccel is mondta valaki, de tudhatjuk-e, hogy mennyi időnk van még hátra? Senki közülünk, ezért, ha még nem döntöttél, ne halogasd! Ha pedig döntöttél a melletted már rég döntő Jézus mellett, akkor adj hálát és légy bizonyos abban, hogy üdvösséged van. Nem lesz valamikor, hanem már van. Két Igét hadd idézzek: Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. (Rm 10:9) Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban. (1Jn 5:11-12) Innen tudod, hogy van-e neked üdvbizonyosságod? Mert ez az. Visszautalnék arra, amit pár perce mondtam. Ha valaki a saját üdvössége kérdésében azt mondja, hogy azt nem lehet tudni, az baj, mert akkor még nincs üdvbizonyossága. Mert akkor még nem hiszi el, hogy Jézus érte is szenvedett és meghalt a kereszten, hogy a bűneire van bocsánat egyáltalán nem olcsó, de ingyen kegyelemből. Nekem üdvbizonyosságom van. Én tudom, hogy milyen ember vagyok. Akárki akármilyennek tart engem, én saját erőmből képtelen vagyok a jóra, halált és kárhozatot érdemlek, de ebből az állapotomból Jézus kihozott. Megváltómmá, Üdvözítőmmé lett és hiszem, tudom, hogy örök életem van Őérte. Engem attól senki és semmi el nem szakíthat. Ezt a lelki békét kínáló üdvbizonyosságot kétféle hozzáállás gátolhatja igazán. Az egyik, ha valaki úgy gondolja, hogy ő annyira jó ember, hogy nincs szüksége Krisztusra és az általa kínált kegyelemre. A másik, ha valaki azt gondolja saját magáról, hogy ő annyira gonosz és bűnös, hogy rajta már az Isten se segíthet. Mindkét gondolat tévedés. Hatalmas tévedés. Az egyik az embert nagyítja fel, a másik az Istent kicsinyíti le. Egyáltalán ne tegyünk, ne gondoljunk ilyet! Steinbach József, egyházunk egyik püspöke a Reformátusok Lapjában így ír erről az igeszakaszról: Gyerekkoromtól kezdve sokáig a félelmetes, szorongásra okot adó Igék közé tartozott ez. Ma már tudom: minden kegyelem, az igyekvés is. Üdvbizonyossággal azonban már nem félelmetes ez a szakasz! Aki tudja, hogy már bent van, aki már üdvözült, annak nincsenek kérdései; de nem is önhitt; hanem könyörög a még kint lévőkért; és tudja, hogy Isten mindent tökéletesen cselekszik. oldal 3

4 Egyetértek ezekkel a sorokkal. Jézus nélkül élve ezek félelmetes sorai a Bibliának. Jézusba vetett hittel a szívünkben viszont az üdvösség bizonyosságával olvashatjuk, hallgathatjuk és élhetünk. Ez boldoggá tesz, de ne tegyen önhitté. A még kívül lévőkért ugyanis felelősségünk van. Nem az ítélkezés felelőssége, az nem a mi asztalunk. Annak eldöntése sem, hogy a másik ember üdvözül-e vagy sem. Ugyancsak Steinbach József írja: Vigyázzunk, mi bennfentesek, akik osztjuk az Igét, meg az észt, meg az üdvösséget, mert lesznek az elsőkből utolsók, az utolsókból elsők, és minden népből lesznek gyermekei az Úrnak. Igeszakaszunk szól olyanokról, akik kívül maradnak az ajtón, az üdvösség ajtaján pedig azt hitték, minden rendben van. Tudjuk, ki az a Jézus, örök életünk lesz. De mégsem. Mi a gond? Zörgetünk és kérjük, hogy engedjen be. De Jézus így szól: Nem tudom, honnan valók vagytok, távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők! (Lk 13:27) Vannak emberek, akik azt hiszik, hogy ismerik Jézust, hozzá tartoznak és mégsem ez a helyzet. Mi a probléma vajon? Lehet, hogy sántít kicsit a példa, amivel próbálom illusztrálni mindezt, de kb. arról lehet szó, amit én már hallottam néhány embertől. Így szóltak: A Facebookon sok ismerősöm van. Szoktak is köszönteni a születésnapomon, de ha találkozunk az utcán, nem köszönnek, vagy nem fogadják a köszönésemet. Milyen ismerős az ilyen? Valóban, a közösségi oldalak kiteljesíthetnek emberi kapcsolatokat, vagy éppen rámutathatnak annak csupán virtuális valójára. Jézussal is lehet valakinek igazán mély, odaszánt, nagyszerű kapcsolata, de lehet nagyon felszínes, maximum jónak tűnő, de ez csak a látszat kapcsolata. S persze a kettőnek sokféle árnyalata is van. De a felszínes, a Jézussal való látszatkapcsolat nem üdvözít, nem jelent örök életet. Aki nem imádkozik, nem olvassa az Igét, gyülekezetbe is ritkán jár, az felszínes kapcsolatban van Jézussal. Ezt olvassuk a János evangéliumában: Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. (Jn 17:3) Ennek az üzenetnek az elmélyítésében a következő történet legyen segítségünkre: Három ember meghal és felmennek a mennybe. Be is akarnak menni, de a kapuban megállítják őket. Ki vagy te? kérdezi a kapuban álló az első embert. Én egy híres evangélista vagyok, sok könyvet írtam, még televíziós szolgálatom is volt, és általam sok millió ember ismerte meg az Úr Jézust. Na, ez mind szép és jó, de mondd csak, ismered az Úr Jézust? oldal 4

5 Persze, hogy ismerem, hiszen mint már mondtam, én híres evangélista vagyok! Na, és te ki vagy? kérdezte a második embertől. Én híres pásztor vagyok, egész megagyülekezeteket pásztoroltam a földön, az istentiszteleteinket is sok millió ember nézte a különféle televíziós csatornákon. Na, ez valóban csodálatos! De mondd csak, ismered az Úr Jézust? Persze, hogy ismerem, hiszen én híres pásztor vagyok! Na, és te ki vagy? kérdezte a harmadik embert. Amint azt magad is látod, én egy egyszerű öreg ember vagyok. Az életem gyorsan elmúlt és ez idő alatt nem is tudtam semmi maradandót alkotni. Nem lettem híres prédikátor, sem gazdag, hanem egy kis házikóban éltem hosszú éveken át. Sokat imádkoztam és azon igyekeztem, hogy hűséges maradhassak az én Istenemhez. Na, és ismered az Úr Jézust? Igen Uram, ismerlek téged. Ahogyan mondtam korábban, egyszer becsukódik az örök élet ajtaja. De nem mindegy, hogy előttünk vagy mögöttünk csukódik be. Döntenünk itt, a földön kell Jézus mellett, hogy kegyelemből mienk legyen az üdvösség. Ha nem döntünk mellette hitben, lemaradunk az örök életről egyszer s mindenkorra. Az azonban bizonyos, hogy halála után senkit beprédikálni nem lehet a mennybe. Igaz, kiprédikálni sem lehet onnan. Testvér! Hogy érintett téged ez az igeszakasz? Felzaklatott, félelmet keltett benned vagy megnyugtatott, megerősített? Te tudod. Ha az előbbiek jellemeznek, akkor keresd az Urat, amíg megtalálható, hívd segítségül, amíg közel van. (Ézs 55:6) Tudj róla, hogy Ő már régen keres téged és azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. (Lk 19:10) Már pedig nélküle elveszett a bűnös életünk. Ha már megtalált a Pásztor s nyájához vezetett, akkor adj hálát az Úr Jézusba vetett hitedért, a benne nyert kegyelemért, üdvösségért. Légy megingathatatlan az örök életed felől! Másokat ne ítélgess, hanem imádkozz minél többekért! Embertársaid felé valld meg hitedet, vezess minél többeket az Üdvözítőhöz! Ámen (Katona Béla, lelkipásztor) Énekek: 135, 455/1-6, 174, 295/2, 294 oldal 5