HOSSZÚTÁVÚ TERMÉSZETVÉDELMI FEJLESZTÉSI TERV STATISZTIKAI KISTÉRSÉGEK TERÜLETÉRE

Átírás

1 TERMÉSZETVÉDELMI ÁLLAPOTÉRTÉKELÉS ÉS HOSSZÚTÁVÚ TERMÉSZETVÉDELMI FEJLESZTÉSI TERV DABAS, GYÁL, MONOR STATISZTIKAI KISTÉRSÉGEK TERÜLETÉRE Készítette: Rekettye Táj- és Természetkutató Egyesület 1078 Budapest, István u. 10. III./4. Tel: 06/ Krizsanóczi Márta tájépítész mérnök Mihók Barbara biológus Sipos Katalin biológus A Hosszútávú regionális természetvédelmi fejlesztési terv kidolgozása Dabas, Gyál és Monor kistérségek területére című K F számú KAC közcélú pályázat keretében.

2 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A terv készítői ezúton szeretnének köszönetet mondani Csáki Miklósnak, a Monor és Térsége Területfejlesztési Társulás térségfejlesztési menedzserének, Csáky Péter természetvédelmi őrnek, Máthé Márknak, az Ország Közepe Önkormányzati Társulás térségfejlesztési menedzserének, Mike Eszter tájvédelmi felügyelőnek, Szénási Valentin természetvédelmi őrnek, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságnak és az együttműködő Települési Önkormányzatoknak a munkához nyújtott nélkülözhetetlen segítségükért. A terv elkészítéséhez a Hosszútávú regionális természetvédelmi fejlesztési terv kidolgozása Dabas, Gyál és Monor kistérségek területére című K F számú KAC közcélú pályázat biztosította az anyagi fedezetet. 1

3 A REKETTYE TÁJ- ÉS TERMÉSZETKUTATÓ EGYESÜLET A Rekettye Táj- és Természetkutató Egyesület 2001 novemberében alakult közhasznú szervezetként a táj és természet iránt elkötelezett, azt fontosnak tartó és megóvásáért tenni akaró szakemberekből. Az Egyesület célja működési területén (Budapest, Komárom-Esztergom, Fejér és Pest megye) a természeti és tájképi értékek hosszú távú, társadalmi érdekegyeztetésen és igényes szakmai alapokon nyugvó megőrzése természettudományos kutatás és ismeretterjesztés, valamint természetvédelmi szakértői anyagok összeállítása és kivitelezése útján, a helyi hatóság, az érintett gazdálkodók, a lakosság, a civil szervezetek bevonásával. Egyesületünk az alapszabályban rögzítettek szerint, ezen célok megvalósítása érdekében a következőket vállalja fel: Működési területén szakmai együttműködési fórumot biztosít természettudományos kutatással, táj- és természetvédelmi tudatformálással, aktív táj- és természetvédelmi tevékenységgel foglalkozó szervezetek, intézmények, civil szervezetek, társadalmi aktivisták számára. Kezdeményezi táj- és természetvédelemre, valamint környezeti nevelésre vonatkozó intézkedések megtételét. Szakmai kérdésekben véleményt nyilvánít. Szakmai kérdésekben együttműködik a működési területén illetékes természetvédelmi államigazgatási szervekkel, elsősorban a nemzeti park igazgatóságokkal, valamint a területileg illetékes helyi önkormányzatokkal. Kapcsolatot létesít és együttműködik más hazai és külföldi szakmai szervezetekkel. Társadalmi akciókat kezdeményez tájképi és természeti értékeink megismerése és védelme érdekében. Kiadványokat, szórólapokat és egyéb információs anyagokat szerkeszt és publikál. Közhasznú szervezetek számára biztosított csak közhasznú szervezetek számára igénybe vehető szolgáltatásokat végez. Részt vesz a táji és természeti értékek megőrzését szolgáló kezelések, szakmai programok, gazdálkodási formák kidolgozásában és megvalósításában. Elérhetőségeink: Levelezési cím: Rekettye Egyesület Budakeszi 2092 Szél u. 67. Székhely: Budapest 1078 István u. 10. Tel.: Fax: babar@axelero.hu 2

4 TARTALOM Bevezetés... 4 A statisztikai kistérségek gazdasági és társadalmi viszonyainak rövid áttekintése 2,4,5,6,7,10,11,12,13,14, Kertváros Délkeleti Agglomeráció Kistérségi Területfejlesztési Társulás... 6 Monor és Térsége Területfejlesztési Önkormányzati Társulás... 7 Ország Közepe Területfejlesztési Önkormányzati Társulás... 8 A kistérségek természeti adottságai 1,3,5,6,8,9, A területre jellemző geomorfológia, éghajlat, vízrajz, talajtípusok A kistérségek természetközeli élőhely-típusai Az élőhelyek jellemzése Zoológiai értékek A természetközeli élőhelyfoltok (2. sz. térképmelléklet) jellemzése A védett területek (3.sz térképmelléklet) jellemzése Ex lege területek Helyi jelentőségű védett területek Országos jelentőségű védett területek Alapvető tudnivalók a természetvédelem törvényi szabályozásáról Védetté nyilvánítási eljárás A Natura 2000 rendszere A Magyar Nemzeti Ökológiai Hálózat Hosszútávú természetvédelmi fejlesztési koncepció: ökológiai hálózat Mi az ökológiai hálózat? Gyál, Monor, Dabas statisztikai kistérségek ökológiai hálózatának részletes ismertetése (6. és 7. sz térképmellékletek) Magterületek Ökológiai folyosók Pufferterületek Ökológiai gátak (barrierek) Területhasználat az ökológiai hálózatban A területhasználat természetvédelmi szempontú szabályozásának, támogatásának jogi és gazdasági lehetőségei A Gyál, Monor, Dabas statisztikai kistérségek ökológiai hálózatának és a Magyar Nemzeti Ökológiai Hálózat (MNÖH) kapcsolata Az elkészült ökológiai hálózat tervezet felhasználása, további célok Irodalomjegyzék Mellékletek

5 BEVEZETÉS A természeti és táji értékek hosszú távú megőrzésének szempontjából elengedhetetlen fontosságú, hogy a település- és térségfejlesztési elképzelésekben, a tervezés során a természeti értékek védelme, rehabilitációja is helyet kapjon. A jelenlegi gyakorlatban (elsősorban pl.: településrendezési tervek készítésénél) hosszú távú természetvédelmi fejlesztési, rekonstrukciós elképzelések ritkán fogalmazódnak meg. Ez azért különösen fontos probléma, mert egy természetvédelmi szempontból látszólag "érdektelen" területre meghozott kedvezőtlen szabályozás (pl.: ipartelep elhelyezése olyan szántóföldön, ahol hosszú távon rekonstrukciót lehetne elvégezni) jelenlegi természetvédelmi kárt ugyan nem okoz, de a fejlesztés hosszú távú lehetőségét kizárja. Ugyancsak problémaként jelentkezik, hogy a tervezés során legtöbbször a természetvédelmi szempontokat is csak az adott célterületen belül vizsgálják, vagyis a megfogalmazott elképzelések nincsenek tudatosan illesztve a tágabb környezethez, nem alkotják részét regionális szintű koncepciónak. Egyesületünk olyan a három tárgyi kistérséget (statisztikai kistérséget) magába foglaló, helyi védelem erősítésén alapuló - hosszú távú természetvédelmi koncepció megfogalmazását tűzte ki célul, mely szakmailag megalapozott kerettervet jelenthet a településrendezési és kistérségi tervezéshez, alapot adva a természetvédelmi szempontból is fenntartható tervek készítéséhez. A fejlesztési koncepció megalkotásának formája a három kistérség ökológai hálózatának 1: es méretarányú térképe, valamint a hálózat elemeihez fűződő területhasználati javaslatok. Jelen tanulmány a következő szerkezeti felépítést követi: 1. A három kistérség gazdasági, társadalmi viszonyainak, természeti adottságainak ismertetése; a területen megtalálható természetes vagy természetközeli élőhely-típusok jellemzése az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer alapján. 2. A három kistérség természetes és természetközeli élőhelyfoltjainak számbevétele, jellemzése, esetleges kezelési javaslatok ismertetése, a védett területek számbavétele és jellemzése, kezelési javaslatok ismertetése. 3. Alapvető tudnivalók a hazai természetvédelmi törvényi szabályozásról, a különböző ökológiai hálózatokról, valamint az ezekhez rendelt támogatási rendszerekről. 4. A tervezett kistérségi ökológiai hálózat, az egyes elemekhez fűződő területhasználati, védetté nyilvánítási javaslatok ismertetése. A tanulmány elkészítésének során a következő munkafázisokat végeztük el: 1. Alapadatok összegyűjtése (terepi bejárás, természeti területek, védett területek, Natura 2000 kijelölések katasztereinek beszerzése digitális térképi formában, hiányzó élőhely jellemzések személyes adatközlések alapján). 2. A térbeli adatok megjelenítése Arc View térinformatikai rendszerrel, ezek jellemzése, értékelése. 3. A térképi adatok alapján a regionális ökológiai hálózat megrajzolása Arc View térinformatikai rendszerben, területhasználati javaslatok megtétele. Az ökológiai hálózat és a regionális természetvédelmi fejlesztési terv reményeink szerint hasznos koncepcionális segédanyagnak bizonyul a települési önkormányzatok, a térségfejlesztő irodák 4

6 munkatársai és a tervező cégek számára a települési és kistérségi tervezési munkák során. A jelenlegi terv módosítható és módosítandó a beérkezett visszajelzések függvényében. A tanulmány az Egyesület jelenleg készülő honlapján ( szabadon hozzáférhető és letölthető lesz. 5

7 A STATISZTIKAI KISTÉRSÉGEK GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI VISZONYAINAK RÖVID ÁTTEKINTÉSE 2,4,5,6,7,10,11,12,13,14,15 A kistérségek településeinek jelenlegi gazdasági és társadalmi viszonyai, fejlődésük iránya a területfelhasználás jellegének egyik legfontosabb meghatározója. További célkitűzésünk, hogy a természetvédelmi fejlesztési tervben megfogalmazott javaslatokat a települési érdekekkel egyeztessük, összehangoljuk, hiszen bármely elemének megvalósítása csak az önkormányzatokkal együttműködve képzelhető el. Mindezek miatt fontosnak tartottuk a társulásokat alkotó településeket ilyen irányból is röviden jellemezni. (áttekintő térkép: 1. sz. térképmelléklet, települések alapadatai: 1 sz. táblázat) Kertváros Délkeleti Agglomeráció Kistérségi Területfejlesztési Társulás A társulás 2000-ben alakult. A társulást alkotó települések: Alsónémedi, Bugyi, Ecser, Felsőpakony, Gyál, Gyömrő, Maglód, Ócsa, Üllő és Vecsés. A Kertváros Kistérség kétszeresen is rászolgált nevére. Egyrészt az itteni gazdálkodók évtizedek óta termesztenek zöldséget és gyümölcsöt, amit a fővárosi piacokon értékesítenek, másrészt a települések kertváros jellege nyugodt, csendes lakóhelyet nyújt az idetelepülőknek, pihenési lehetőséget a hétvégi házak tulajdonosainak és a kirándulóknak. A térség települései a térség gazdasági fejlődése érdekében kiemelt célként kezelik helyi sajátosságaiknak és értékeiknek megóvását, az idegenforgalmi-, turisztikai-, kulturális- és sportkapcsolatok, valamint az egyéb információs kapcsolatrendszerek fejlesztését. Alapadatok (1. sz. táblázat) A kistérség legtöbb települése nagyközség és község. Városi rangja egyedül Gyömrőnek és Gyálnak van, ez utóbbi egyben kistérségi központ. Igazgatási területe Bugyinak a legnagyobb (11558 ha), Ecsernek a legkisebb (1311 ha). A lakónépesség nem arányos az igazgatási terület nagyságával, a legnépesebb települések: Gyál és Vecsés. A népesség ma a minden településen kismértékben növekszik. Kötődés Budapesthez Bugyi kivételével a kistérség minden települése a Budapesti Agglomeráció része. (A Budapesti Agglomeráció a fővárost és a városkörnyéki agglomerálódó településeket egyaránt magábanfoglaló múltjában, jelenében és jövőjében egymással sok szállal kapcsolódó, egymásra utalt, de közigazgatásilag megosztott térség. E terület a magyar térszerkezet sajátos eleme, az ország egyik legfrekventáltabb kiemelt térsége, a közép-magyarországi régió része 2.) Az agglomerációs övezet településeinek többségére jellemző, hogy a lakosság nagy részének megélhetési forrását a budapesti munkahelyekről származó jövedelem biztosítja, azaz lakóhelyük az adott településen, munkahelyük Budapesten van. A fővárostól való távolság növekedésével az ingázók száma csökken, a lakófunkcióból eredő kapcsolat gyengül. Gazdaság Gyálon, Ecseren, Gyömrőn, Maglódon, Vecsésen és Üllőn ig a mezőgazdaság volt a fő gazdasági ágazat, és az ehhez kapcsolódó kisebb, inkább szolgáltató jellegű tevékenységek voltak jellemzőek. Az utóbbi években a mezőgazdaság szerepe lecsökkent, a helyben foglalkoztatottak 6

8 nagyobb része az iparban és a harmadik szektorban dolgozik. Egyelőre kevés a helyi munkalehetőség, de a helyi vállalkozások száma nő. Alsónémedi, Bugyi és Ócsa is korábban szinte kizárólag agrártelepülés volt, melyek a fővárosi piacra termeltek. Az utóbbi években megnőtt az ipari és gazdasági vállalkozások súlya, de így is a mezőgazdaság maradt a legfőbb megélhetési forrás. Bugyin jellemző a bányászat és az ehhez kapcsolódó tevékenységek, mivel a település jelentős kavicskészlettel rendelkezik. Folyamatok, várható jövőbeni gazdasági profil A legnagyobb változás Vecsésen és Üllőn az M0 autóút és a 4-es sz. főútvonal belterületet elkerülő szakaszának, Gyálon, Ecseren és Maglódon szintén az M0 megépítésének hatására várható. E települések gazdasági szerepköre a területek felértékelődése által valószínűleg nagymértékben megnő. Az autópálya menti területeken nagy helyigényű kereskedelmi, logisztikai bázisok kiépülése várható. A folyamat érzékelhető a közelmúltban elkészült ill. most készülő településrendezési tervekben is, melyekben komoly belterület bővítések és új gazdasági terület kijelölések jellemzőek. Mind az öt településnél jellemző a kismértékű lakóterület bővítés ill. a minőségi kertvárossá válás, mint fejlesztési cél megjelenése. Az új utak megépülésével a külterületek környezeti terhelése nőni fog. Alsónémedin, Bugyin és Ócsán jól érzékelhető folyamat az ipari funkciók betelepedése, a korábbi majorterületek egy részének átstrukturálódása, ipari átalakulása. Ennek ellenére a mezőgazdaság valószínűleg a jövőben sem veszít súlyából. Ócsa kiváló adottságokkal rendelkezik idegenforgalmi, rekreációs feladatok ellátására is, de a turizmus infrastruktúrájának kiépülése igen lassú. Monor és Térsége Területfejlesztési Önkormányzati Társulás A statisztikai kistérség hat településből áll, a működő kistérséget 1997-ben tíz település hozta létre, amelyhez 1999 telén továbbiak csatlakoztak, így jelenleg a Monor és Térsége Területfejlesztési Önkormányzati Társulásban tizennégy település működik együtt. A statisztikai kistérség települései: Csévharaszt, Monor, Nyáregyháza, Péteri, Pilis, Vasad. A kistérség Pest megye déli részén, sajátos módon kapcsolódási pontot jelent az Alföld és a Gödöllői-dombság között, valamint a főváros, pontosabban Budapesti Agglomeráció dél-keleti szektora és az Alföld között. Létrejöttének célja a települések összehangolt fejlesztése, közös programok kialakítása, a fejlesztések megvalósítását szolgáló közös pénzalap létrehozása és kezelése. A települések együtt dolgozzák ki közép és hosszú távú fejlesztési terveiket a területfejlesztés különböző területein. Alapadatok (1. sz. táblázat) A kistérség legtöbb települése község. Pilis nagyközség, városi rangja egyedül Monornak van, amely egyben a kistérség központja. Igazgatási területe Monornak a legnagyobb (5222 ha), Péterinek a legkisebb (1016 ha). A legnépesebb település Monor város, több mint húszezren lakják. A népesség ma a minden településen kismértékben növekszik, kivéve Vasadon, ahol ugyan némi fogyás tapasztalható, de ez sem számottevő. 7

9 Kötődés Budapesthez A kistérség közel van Budapesthez, de egyik települése sem az agglomeráció része. Ennek ellenére a főváros közelsége a települések fejlődésére nagy hatással volt, és lesz várhatóan a jövőben is. Szinte valamennyi településen magas az ingázók aránya. A térség aktív lakossága leginkább a fővárosba és Monorra ingázik. Gazdaság Összességében a kistérségben a mezőgazdasággal kapcsolatos területhasználat a meghatározó. Ezen belül a szántóterületek aránya a legmagasabb. Kimagaslóan nagy Monoron és Pilisen, viszonylag alacsony Csévharaszton és Péteriben. Ahol a szántók aránya alacsony, ott magas az erdőterületek aránya. Szőlő csak Pilisen található. Az itt gazdálkodó hegyközségi tagok a minőségi szőlőművelésre és bortermelésre helyezik a hangsúlyt, céljuk a gasztronómiához és borturizmushoz kapcsolódó idegenforgalom fejlesztése. Probléma, hogy hiányzik a mezőgazdasági termékekre ráépülő, potens feldolgozóipar, hiányoznak a folyamatok közötti kapcsolatok, nincs egymásra épülés. Nem beszélhetünk pl. melléktermék hasznosításról, mivel az állattenyésztés a térségből gyakorlatilag hiányzik. A körzet ipari-gazdasági struktúrájában domináns a fémfeldolgozás és fémipari termékek gyártása. A második helyet a gazdasági tevékenységeket segítő szolgáltatások foglalják el. A munkáltatók többsége egyéni vállalkozó. Folyamatok, várható jövőbeni gazdasági profil Továbbra is a mezőgazdasági és erdőgazdasági termelés lesz a legjellemzőbb a kistérségre, de emellett elkezdődött az ipari funkciók betelepedése, a korábbi majorterületek egy részének átstrukturálódása, ipari átalakulása. Az elmúlt években megindult külföldi tőkebeáramlás a kistérségen belül is érzékelteti hatását, elsősorban kis- és középvállalkozások telepedtek meg nagyobb számban, főleg betanított munkaerőt igényelve. Általános térségfejlesztési célként fogalmazódott meg, az infrastrukturális, logisztikai és térbeli adottságok maximális figyelembe vételével kiaknázni a kedvező közép-magyarországi elhelyezkedés előnyeit. A főközlekedési utak mentén fekvő települések kereskedelmi-szolgáltató- ipari fejlesztési területeket terveznek megvalósítani, amihez jelentős költségű infrastrukturális fejlesztések is szükségesek. A főközlekedési útvonalaktól távolabbi települések főként az idegenforgalom, a bor- és a lovas-turizmus, a rekreációs tevékenység irányában jelölik ki a fejlesztés lehetséges útját. Kiemelt célként fogalmazódott meg a hagyományokra épülő mezőgazdasági termelésre alapozott termék előállítás felélesztése és megerősítése. Ország Közepe Területfejlesztési Önkormányzati Társulás A területfejlesztésről és területrendezésről szóló évi XXI. törvény hatálybalépését követően Pest megyében az elsők között jött létre az Ország Közepe Területfejlesztési Önkormányzati Társulás, mely a Dabas környéki településeket tömöríti. Tagjai: Bugyi, Dabas, Felsőpakony, Hernád, Inárcs, Kakucs, Ócsa, Örkény, Pusztavacs, Tatárszentgyörgy, Táborfalva, Újhartyán, Újlengyel. A statisztikai kistérséghez nem tartozik hozzá Felsőpakony, Ócsa és Bugyi. A kistérségi társulás nevében is kifejezi Magyarország geográfiai terében elfoglalt pozícióját; Pusztavacson található az ország geográfiai közepe, ezen kívül a kistérség az ország központi 8

10 régiójának is része. Azzal a céllal alakult, hogy Dabas vonzáskörzetére fejlesztési stratégiákat és programokat dolgozzon ki, ezeket képviselje országos, regionális, megyei szervezetekben, kormányzati, megyei programokban. A társulás kezdeményező szerepet szeretne vállalni a régió gazdasági, infrastrukturális fejlesztésében, a tájegység értékeinek megőrzésében, a térségi identitástudat erősítésében, a gazdaság és turizmus fejlesztésében, a természet- és környezetvédelem térségi feladatainak koordinálásában, a kistérség Európai Uniós felkészülésében. A szervezet december 15-én önálló jogi kistérségi társulássá alakult, majd október 1- től mint költségvetési szerv működik. Alapadatok (1. sz. táblázat) A kistérség legtöbb települése község. Városi rangja egyedül Dabasnak van, nagyközségi rangja Örkénynek. Igazgatási területe szintén Dabasnak a legnagyobb (16609 ha), Kakucsnak a legkisebb (2180 ha). A legtöbben Dabason laknak, a legkevesebben Pusztavacson. A kilencvenes évek első felében a népességszám minden településen növekedésnek indult. A növekedés mértéke elmarad a megyei átlagtól, ez az elmaradás azonban nem jelentős. Kötődés Budapesthez A kistérség az agglomerációs gyűrűn kívül, közvetlenül mellette helyezkedik el. A Budapest "árnyékában" fekvő térség települései a főváros fejlődéséből nem profitálhattak annyira, mint az agglomeráció városai és falvai, ugyanakkor kedvezőbb helyzetben vannak, mint a nagyrégió, Pest megye dél-alföldi részének más kistérségei, mint a közeli tanyás települések. Az 1900-as évek második felében a helyi ipar jelentéktelen szerepe miatt a budapesti munkaerőpiactól szorosan függött, mára azonban az ingázók száma harmadára csökkent a 80-as évi adatokhoz viszonyítva. Gazdaság Összességében a kistérségben a mezőgazdasággal kapcsolatos területhasználat a meghatározó. Főként gyenge minőségű szántóterületek jellemzik a térséget. Az erdő aránya alföldi viszonylatban magas, de ennek legnagyobb része akác. A térség ipara rendkívül dinamikusan fejlődik. Ez egyaránt köszönhető a helyi vállalkozók erőfeszítéseinek és a betelepülő cégeknek. Az ipari és a logisztikai, raktározással foglalkozó cégek számára a térség elhelyezkedése rendkívül előnyös (autópálya kapcsolatok, Budapest közelsége, balkáni útvonal, központi fekvés). Dabas határozott központ-jellegű település, itt működik az összes vállalkozás több mint egyharmada. A logisztikai tevékenységek zászlóshajója jelenleg Inárcs. Hernád és Újhartyán méretét messze túlszárnyaló gazdasági potenciállal rendelkezik. A déli települések a térségen belül rosszabb helyzetű altérséget képeznek. Itt nem annyira meghatározó a főváros közelsége, mint az északi települések vagy Inárcs esetében, ahol a közlekedési feltételek rövidítik le a fővárostól való távolságot. A szolgáltatási szektor elsősorban a térség központjában fejlett, bizonyos településeken elenyésző a jelenléte. Sajátos terület a fuvarozás, szállítás, amely rendkívül fejlett. 9

11 Folyamatok, várható jövőbeni gazdasági profil A térség gazdasága élénkülőben van, összességében fejlődő. Ez jelentős részben földrajzi fekvésének, a régiót jellemző általános gazdasági dinamikának köszönhető. Az élénkülés azonban sokkal nagyobb mértékben érinti a térség településeinek egy kisebb körét (Dabas, Hernád, Újhartyán), miközben gyakorlatilag érintetlenül hagyta a térség déli részének egyes településeit. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban várható az elkövetkező években a legnagyobb átalakulás. A rossz minőségű termőterületek ellenére a gyümölcs- és zöldségtermesztés várhatóan továbbra is jellemző marad a budapesti piac felvevőképességének köszönhetően. Jelentős változásokat jelenthet az alacsony termőerejű területek esetleges kivonása a termelésből. A turizmus a térségben élők számára a jövő nagy ígérete. Jelenleg viszonylag kevés számú, elszigetelt turisztikai szolgáltatás működik. A déli települések adottságai a térségen belül a legkedvezőbbek a falusi turizmus, lovaglás, kerékpáros turizmus számára. 10

12 A KISTÉRSÉGEK TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI 1,3,5,6,8,9,15 A területre jellemző geomorfológia, éghajlat, vízrajz, talajtípusok A három kistérség legnagyobb kiterjedésű része a Dunamenti-síkság nagytáj területén helyezkedik el, ezen belül az északi elhelyezkedésű, élénkebb domborzatú, teraszos hordalékkúpokkal tagolt Pesti hordalékkúp-síkság kistáj területén, amely dél felé az Alföldi Dunavölgy kistájcsoport Csepeli-sík kistájába, délkelet felé a Kiskunsági homokhát és a Pilis-Alpári homokhát kistáj felszínébe simul. Kelet felé az Északi-középhegység nagytáj Gödöllői-dombság illetve a Monor-Irsai dombság kistájaira terjed ki a kistérségek területe. A Pesti hordalékkúp-síkság területe 850 km 2, Nagytarcsa vonalától délre az Alsónémedi- Újhartyán vonalig, kelet felé a Maglód-Nyáregyháza vonalig húzódik. Ezen a kistájon helyezkedik el Csévharaszt, Vasad, Üllő, Ecser, Vecsés, Gyál, Felsőpakony, Alsónémedi, Ócsa, Inárcs, Kakucs, Újhartyán. Magassága tszf-i 98 és 251 m közötti, kelet felé lépcsőzetesen emelkedik a hordalékkúp teraszok irányába. Az É-D-i kúpokat a Duna bal parti mellékfolyói K-Ny-i irányban szabdalják. A terület többsége közepes magasságú, tagolt síkság, felszínét 5-15 m vastag laza, homokos, kavicsos üledék borítja. A Gyáli-pataktól délre a domborzat elveszti teraszos jellegét, a magasabb teraszok az alacsonyabbakkal egy szintre kerülnek. A térségre mérsékelten meleg, száraz éghajlat jellemző. Az évi középhőmérséklet 10,0 10,2 C, a nyári félév középhőmérséklete 17,0 17,2 C. Az évi fagymentes napok száma: nap között. Az évi csapadékösszeg mm körül van, egyes délkeleti területeken az 550 mm-t sem éri el. Évente hótakarós nap várható, a hótakaró átlagos maximális vastagsága 20 cm körüli. Leggyakoribb szélirány az ÉNy-i, átlagos szélsebesség 2,5 3,0 m/s közötti. Vízrajzi sajátossága, hogy a Gödöllői-dombságból érkező patakok egymással párhuzamosan futnak a Duna-völgybe. A táj egészére jellemző a vízhiányos állapot a száraz éghajlat miatt. A vízminőség szempontjából valamennyi vízfolyás II.osztályú. A talajvíz mélysége É-ról D felé haladva 6m-ről 2 m-re emelkedik, kémiai jellegében a kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos típus az uralkodó. A talajok nagy része a Duna homokhordalékán képződött, a jellemző talajtípusok: a futóhomok, a humuszos homok, a löszös homok, a réti talajok, a lápi réti talajok, homokon kialakult barnaföld, valamint kis területen nyers öntéstalaj is előfordul. A Csepeli-sík területe 1250 km 2, É-on az Alsónémedi-Dunaharaszti vonalig húzódik, kelet felől Dabas határolja. A kistájon belül helyezkedik el Bugyi község illetve részben Dabas (Sári). A kistáj m tszf-i magasságú ártéri szintű hordalékkúp síkság. A teraszokkal tagolt hordalékkúp felszín enyhén dél illetve a Duna felé lejt, számos elhagyott meander jelzi a Duna egykori meghatározó felszínformáló szerepét. Az alacsony ártér 4 6, a magas ártér 6 10 m magasan helyezkedik el a Duna felszínéhez képest. A pannóniai üledékre dunai eredetű kavicsos réteg rakódott, jelentős kiterjedésű kavicsterületek találhatók Bugyi környékén. Éghajlata mérsékelten meleg, száraz, az évi középhőmérséklet 10,2 10,3 C, a nyári félév középhőmérséklete 17,2 C. Az évi fagymentes napok száma Az évi csapadékösszeg mm. Évente 30 hótakarós nap jellemző, a hótakaró átlagos maximális vastagsága 20 cm. Uralkodó szélirány az ÉNy-i, átlagos szélsebesség 2,5 3,0 m/s közötti. Vízrajzára jellemző, hogy számos csatorna és patak fut bele a Dunába keletről és nyugatról, a legjelentősebb csatorna a Duna-Tisza csatorna. A kistáj vízellátottságát alapvetően a Duna vízhozama 11

13 határozza meg, csak ez tekinthető állandónak. A kistáj egésze vízhiányosnak mondható. A vízminőség II. osztályú a Duna-mederben és a belefutó patakokban, csatornákban is. Számos mesterséges illetve természetes (holtágak) eredetű tó található a kistáj területén. Teljes mértékben árvízmentesített térség. A talajvíz átlagos mélysége 2 4 m között van, főként kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos jellegű. Talajtanilag a térségre jellemző, hogy igen sokféle löszös és homokos üledéken képződő hidromorf talajtípus fordul elő, jellemző a lápos réti talaj, a réti öntéstalaj, a homoktalajok illetve délebbre a szikes talajok a Na-sók megjelenésével. A Kiskunsági-homokhát szélhordta homokkal fedett hordalékkúp-síkság, területe 1250 km 2, északon az Ócsa-Újhartyán vonalig húzódik, északi felét keletről a Csepeli-sík határolja, keletről a Pilis-Alpári homokhát. Ezen a kistájon helyezkedik el Dabas, Hernád, Örkény, Tatárszentgyörgy és Táborfalva. Tszf-i magassága m közötti. Legjellemzőbb formái a homokbuckacsoportok. A felszínközeli üledék legnagyobb része futóhomok, vastagsága néhány métertől néhány tucat méterig terjed, a homok mellett lösz is megjelenik. Éghajlata mérsékleten meleg és száraz, az ország legnapfényesebb része. Az évi középhőmérséklet 10,2 10,3 C, a nyári középhőmérséklet 17,2 C. Az évi fagymentes napok száma Évente összesen mm csapadék esik, a hótakarós napok száma átlagosan 32, a hóvastagság 20 cm. Uralkodó szélirány az ÉNy-i, átlagos szélsebesség 2,5 3,0 m/s közötti. A térség vízrajzára jellemző, hogy a nyugati részéről vizei a Duna felé, míg a keleti részről a Tisza felé folynak le. A terület egésze összeségében vízhiányos, száraz. A vízfolyások vízminősége II. osztályú. Sok természetes tavat is találunk a területen. A talajvíz átlagos mélysége 2 6 m között van, kémiai jellegét tekintve főként kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos jellegű. A talajok többsége homok alapkőzetű, legnagyobb arányban futóhomok, gyenge termékenységű homoktalaj jellemző a területen. A Pilis-Alpári homokhát területe 1250 km 2, a vizsgált területen északon a Monor-Bénye vonalig húzódik, nyugatról a Csévharaszt-Örkény vonal határolja. Erre a kistájra esik Nyáregyháza, Pilis, Újlengyel, Pusztavacs község. Az egykori hordalékkúp szélhordta homokkal fedett felszínének tszf-i magassága m. Felszínét futóhomok fedi változó vastagságban (1 10 m), mely Ny-i irányban néhol lösziszapos rétegekkel tagolt. Éghajlata mérsékelten meleg, száraz. Az évi középhőmérséklet 10,2 10,3 C, a nyári középhőmérséklet 17,2 17,3 C. Az évi fagymentes napok száma napig terjed. Évente összesen mm csapadék esik, a hótakarós napok száma átlagosan 32 35, a legnagyobb átlagos hóvastagság 18 cm. Uralkodó szélirány az ÉNy-i, átlagos szélsebesség 2,5 m/s körüli. Vízrajzára jellemző, hogy számos vízfolyás szeli át a Tiszáig (pl.gerje, Körös-ér), ám összeségében igen száraz, vízhiányos terület, nagy kiterjedésű belvízcsatornákkal tagolva. A vízfolyások vízminősége II. osztályú. A talajvíz mélysége a kistáj legnagyobb részén nem éri el a 2 m-t, kémiai jellegét tekintve kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos jellegű. Talajai többsége homokon képződött: futó- és humuszos homoktalajok, homokon kialakult barnaföldek, csernozjom jellegű homoktalajok, réti talajok. A legnagyobb kiterjedésben a kistáj területén a gyenge termékenységű humuszos homoktalaj található. Jelen vannak még löszös talajok illetve szikes talajok is igen kis kiterjedésben. A Gödöllői-dombság kistáj területe 550 km 2, nyugatról a Pesti hordalékkúp-síkság határolja, délről a Monor-Irsai dombság Péteri-Gomba községek által meghatározott vonala. A kistáj déli területén helyezkedik el Maglód és Gyömrő. A kistáj tszf-i magassága m közötti, észak felé 12

14 emelkedő jelleget mutat. A terület északnyugati részét homokkő és kavics építi fel, dél-délkelet felé haladva a folyóvizi üledék vastagsága nő, a déli rész löszborítása vastagabb és egyenletesebb, a peremeken félig kötött futóhomokkal. A térség éghajlatára a vizsgált kistérség területén a meleg-mérsékelten száraz jelleg jellemző. Az évi középhőmérséklet a déli részeken 9,7 10,0 C, a nyári középhőmérséklet 16,3 16,7 C. Az évi fagymentes napok száma nap. Évente összesen 600 mm csapadék esik, a hótakarós napok száma átlagosan 36 40, a legnagyobb átlagos hóvastagság 22 cm. Uralkodó szélirány az ÉNy-i, átlagos szélsebesség 3 m/s körüli. Vízrajzára jellemző, hogy a Duna bal parti, a Galga jobb oldali vízgyűjtőjére terjed ki a területe, valamint a Felső-Tápió forrásvidékére. A vízfolyásoknak a vízjárása és a vízhozama egyaránt szélsőségesen változó, gyorsan lefutó árvizek jellemzők, a terület egésze száraznak mondható. Több kisebb tározó, mesterséges tó (15) található a területen. A vízfolyások szennyezettek, vízminőségük megőrzése problémás. A talajvíz csak a völgyekben és a kistáj peremén összefüggő, itt 5-6 m-es mélységben található, a dombságok alatt a talajvíz mélyebben húzódik, itt már rétegvíznek mondható. Mérsékelten kemény, kémiai jellegét tekintve kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos jellegű. A kistájra jellemző fő talajtípus a barnaföld és a csernozjom barna erdőtalaj. A kistáj nyugati peremén, a vizsgált kistérségek zónájában homokos-agyagos-löszös üledéken képződött barna erdőtalaj található túlnyomórészt. A patakvölgyekben Gyömrő környékén löszös üledéken réti talajok alakultak ki. A Monor-Irsai dombság területe 250 km 2, a kistáj beékelődik a Gödöllői-dombság, a Pilis-Alpári homokhát és a Pesti hordalékkúp-síkság közé. E kistáj területére esik Monor, Péteri község. Az ÉNy- Dk-i, ÉK-DNy-i völgyek által sakktáblaszerűen tagolt dombság tszf-i magassága m, átlagosan 150 m, délkeleti irányban csökkenő tendenciát mutat. A területen agyagos üledékre rakódott homokra lösz illetve homokos lösz került, a terület DK-i szegélyén futóhomok található. Éghajlata mérsékelten meleg mérsékelten száraz. Az évi középhőmérséklet 10,2 C, a nyári középhőmérséklet 16,7 17,0 C. Az évi fagymentes napok száma 190 nap. Évente összesen átlagosan 550 mm csapadék esik, a hótakarós napok száma átlag 35, a legnagyobb átlagos hóvastagság 20 cm. Uralkodó szélirány az ÉNy-i, átlagos szélsebesség 3 m/s körüli. Vízrajzi szempontból a terület az Alsó- és Felső-Tápió vízgyűjtője, illetve a Gerje-Perje forrásvidéke.viszonylag száraz, gyenge lefolyású vidék, a vízfolyások vízhozama ingadozó, árhullámok azonban ritkák. Összesen 10 tó található a területen. Az összefüggő talajvíz 2-6 méteres mélységben található, kémiai jellegét tekintve kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, mérsékelten vasas, kemény. Fő talajtípus a csernozjom barna erdőtalaj illetve mészlepedékes csernozjom, mindkettő jó termékenységű, löszön képződött talaj. Kisebb a területi részaránya a réti talajoknak illetve a humuszos homoktalajoknak, melyek a kisebb termékenységű talajok közé tartoznak. Összegzés A három kistérség területe a Duna-Tisza-köze homokhátságainak, a Pesti-sík hordalékkúpjainak és az Északi-középhegység délre lenyúló részeinek találkozására esik. Természeti szempontból kiemelkedően értékes része az Ócsa-Dabas térségben elhelyezkedő turjánvidék, a Duna-Tisza közére jellemző szél által létrehozott lápmedencékben kialakult vizes élőhelyek mozaikja. 13

15 A kistérségek természetközeli élőhely-típusai A Pesti hordalékkúp-síkság növényföldrajzilag az Alföld flóravidékéhez (Eupannonicum) tartozik, azon belül a Duna-Tisza-közi (Praematricum) flórajárás része, a Gödöllői-dombság és a Monor-Irsai-dombság az Északi-középhegység flóravidék (Matricum) Börzsöny és Cserhát flórajárás (Neogradense) része. A három kistérség területén az intenzív tájhasználat, a folyószabályozás, a beépítés következményeként az eredeti növényzet igen kis foltokban maradt meg. A potenciális növényzet jellemzésekor azokat a növénytársulásokat említjük meg, amelyek az emberi hatások nélkül kialakultak volna, illetve amelyek foltjai a természeközeli élőhelyeken jelenleg megtalálhatóak. A három kistérség területén belül a növényzet kialakulását az éghajlaton kívül a domborzati körülmények, a talaj, a vízellátottság, domboldalak esetében a kitettség befolyásolja. A terület északiészakkeleti, dombság-jellegű részén (Gödöllői-dombság, Monor-Irsai dombság) a természeközeli élőhelyeken fennmaradt fátlan vegetációt főként homoki sztyepprétek alkotják. A fás vegetáció típusai: mészkedvelő-melegkedvelő tölgyesek, pusztai tölgyesek, gyöngyvirágos tölgyesek, cseres tölgyesek. A három kistérség által kijelölt terület északnyugati, nyugati, déli és délkeleti alföldi részének növényzetére (Pesti-hordalékkúp síkság, Csepeli-sík, Kiskunsági-homokhát, Pilis-Alpári homokhát) jellemző a turjánvidéken illetve az állandó vagy időszakos vízborítású területeken lévő vizi, lápi, mocsári növényzet, valamint a homokhoz kötődő növénytársulások. A fátlan vegetáció típusai a vizes illetve üde termőhelyeken: a hinarasok, a mocsarak (nádasok, gyékényesek, zsombékosok, magassásrétek), a láprétek és a mocsárrétek, a homoktalajokon a homoki nyílt és zárt gyepek. A szárazodás és a talajvíz magas sókoncentrációjának következményeként szikes területek is létrejöttek: szikes rétek, szikes tavak. A fás élőhelytípusok a szárazabb homokterületeken: pusztai tölgyes, nyáras-borókás, az üdébb illetve vízhez kötött élőhelyeken: gyöngyvirágos tölgyesek, fűzlápok, ligeterdők, égeres láperdők. Az élőhelyek jellemzése (Az élőhelyeket az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer kódjaival jelöljük. 1,3 ) A-Hínarasok Dús hínárnövényzet alakul ki a holtmedrek vizében. A szabadon úszó lebegő hínár, békalencse hínár (Hydrocharition), a gyökerező vagy alámerülten úszó nagy hínár (Myriophyllo-Potametum), vagy a víz színén kiterülten úszó tündérrózsa hínár (Nymphaeaetum albo-luteae) mind egyszerű felépítésű laza kapcsolódású és a vízszint változásainak megfelelően időben és térben is folyton változó növénytársulások. Mocsarak B1-Nádasok, gyékényesek Vizek, vízpartok magas, legyökerezett, tőzeget nem képező, sűrű lágyszárú növényzete a közönséges nád (Phragmites australis), a gyékényfajok (Typha latifolia és a T. angustifolia) valamelyikének vagy keverékének dominanciájával. A növények állandóan vízben állnak, vagy a vegetációs időszak legalább egy részében termőhelyüket víz önti el. A nádasok, gyékényesek egyaránt lehetnek embermagasságúak vagy még magasabbak (2-3 m), gyakran áthatolhatatlanok, különösen a nádasok esetében a lábon álló holt biomassza miatt. Egy vagy két gyengébben kifejlett alsóbb szint is kialakulhat. Pusztuló nádasokra jellemző a babásodás, amikor a nyílt víz felé megbomlik a nádas egysége, és kisebb foltok (babák) alakulnak ki. 14

16 Az uralkodó fajok a Phragmites australis, a Typha latifolia, T. angustifolia és a Schoenoplectus lacustris. Az alsóbb szint(ek) fajai pl.a Calystegia sepium, Carex acutiformis, C. riparia, Galium palustre, Lycopus europaeus, Lythrum salicaria, Mentha aquatica, Oenanthe aquatica, Rorippa palustris, Solanum dulcamara, Scutellaria galericulata, Sparganium erectum, Stachys palustris. A nádasok rendkívül fontos szerepet töltenek be a vizes élőhelyek védelmében, a víz szűrésében, védik a partot a vízerózió hatásaitól, valamint a vizet a szennyeződésektől. Számos vizes élőhelyhez kötődő állatfaj számára jelentenek táplálkozó-, szaporodóhelyet. B4 Zsombékosok A társulásoknak vizes és szárazföldi fázisa váltakozik finom léptékben, a szárazföldi fázist jellegzetes fiziognómiájú füvek és sások tömött zsombékjai alkotják, melyek lápréti és nádas fajoknak szolgálnak megtelepedési helyül. A zsombékok közötti mélyedésekben, a vízzel borított semlyékben a hinarasok növényfajai telepednek meg. A zsombékosok csekély vízszintingadozású területeken, lefűződő holtágakban alakulnak ki, a vízben jellemzően anaerob folyamatok uralkodnak. Jellemző fajok pl. Calamagrostis canescens, Calamagrostis neglecta, Carex appropinquata, C. elata, C. lasiocarpa, C. paniculata, C. pseudocyperus, C. rostrata, Juncus maritimus, Peucedanum palustre, Galium palustre, Lycopus europaeus, Lysimachia vulgaris, Lythrum salicaria, Mentha aquatica, Scutellaria galericulata, Stachys palustris, Angelica sylvestris, Caltha palustris, Cirsium rivulare, Valeriana dioica, a semlyékben Hydrocharis morsus-ranae, Lemna minor, Oenanthe aquatica, Polygonum amphibium, Potamogeton natans. A zsombékosok ősi termőhelyeket jeleznek, védelmük és megőrzésük a biodiverzitás és a tájkép védelme szempontjából egyaránt igen fontos. Fő veszélyeztető tényező fennmaradásukra nézve a kiszáradás, ekkor erőteljes gyomosodás indul meg. B5 - Nem zsombékoló magassásrétek Legalább időszakosan vízzel borított, tápanyaggal jól ellátott termőhelyen kialakuló gyepes, homogén társulások, amelyekre jellemző, hogy a növényzet növekedése révén szembetűnő felszíni egyenlőtlenségek csak kivételesen jönnek létre. Általában eutróf vizes élőhelyeken találhatóak, jellemzően időszakosan elöntött területeken (pl. ártereken, beleértve a hullámtereket). Nyílt vizek parti zónájában feltöltődési stádiumként jelennek meg. Többnyire ásványi üledéken alakulnak ki, de tőzegen is előfordulnak. A vízszint és a talajnedvesség a zsombékosokhoz képest nagyobb, kevésbé kiszámítható ingadozásokat mutat. Ezzel, valamint a gyakori iszaplerakódással van összefüggésben, hogy talajukban kedvezőbbek a feltételek a szerves anyagok lebomlása számára, mint a zsombékosok esetében. A növényzet alatt tőzegképződés rendszerint nem folyik. A domináns fajok a következők lehetnek: Carex acuta (=C. gracilis), C. acutiformis, C. disticha, C. melanostachya, C. otrubae (=C. cuprina), C. riparia, C. vesicaria, C. vulpina. Az említett domináns fajokat gyakran kísérik a magassásosokra általában jellemző fajok, pl. Lythrum salicaria, Lysimachia vulgaris, Galium palustre, továbbá a Scirpus sylvaticus, Ranunculus repens, Iris pseudacorus, Eleocharis palustris. A magassásrétek degradációját, gyomosodását (pl. invazív özöngyomokkal) a szárazodási folyamatok elősegítik. Cserjésedésük a hasznosítás (legeltetés) megszűnésével beindul. A természetes vizkészletek megőrzése lehet fennmaradásuk alapja. D1 - Láprétek Bázisokban gazdag, többnyire mésztartalmú, állandóan nedves aljzaton fejlődő, üde lápréti növénytársulások, amelyek megjelenése rendszerint alacsony gyepes (részben zsombékos) jellegű. Feltöltődési lápok peremén, átszivárgásos, felszínen csörgedező vizű vagy forráslápokon, rendszerint mésztartalmú, de legalábbis bázisokban gazdag aljzatokon alakulnak ki állományai. Az állandóan 15

17 átitatott talaj és a víz nagy hőkapacitása miatt a termőhely mikroklímája kiegyenlítetten hűvös. A talajvíz szintje a nyári hónapokban cm mélyre süllyedhet a felszín alá. A víz oxigéntelítettsége rendszerint alacsony. Tőzegképződés rendszerint kimutatható. Domináns faj lehet pl. a Carex davalliana, C. lasiocarpa, Eriophorum angustifolium, E. latifolium, Juncus subnodulosus, Menyanthes trifoliata, Schoenus nigricans, Sesleria uliginosa (S. caerulea). A láprétek igen értékes társulások, számos ritka fajnak adnak otthont. Fennmaradásukat a vízkészletek csökkenése veszélyezteti, illetve a műtrágya bemosódás, amely feltöltődésüket gyorsítja. D2 - Kékperjés láprétek Tavasszal vízzel borított, nyár végére lassan kiszáradó, tőzeges talajú láprétek. Magas füvű élőhelyek, folyamatos vízutánpótlás tartja őket üdén, a talajvíz mélysége azonban nagymértékben változhat, őszre akár 1m alá is leszállhat. Üde láprétekből alakul ki elsősorban tőzegtalajokon. A felső szintben domináns rendszerint a Molinia hungarica, illetve a Molinia arundinacea. Állományaikban jellegzetes különösen a Dianthus superbus, Euphorbia villosa, Euphrasia kerneri, Galium boreale, Gentiana pneumonathe, Inula salicina, Iris sibirica, Polygala amarella, Selinum carvifolia, Succisa pratensis, Viola stagnina. Ez az élőhely egykor igen elterjedt volt az országban, mára területük igen lecsökkent. A rendszeres kaszálás segíti fennmaradásukat, a legeltetés és a műtrágyázás mindenképpen kerülendő. D4 - Mocsárrétek A vegetációs időszak jelentős részében üde (tavasszal gyakran vízállásos, de nyárra kiszáradó), nem tőzegesedő talajok szikes fajokban szegény magas füvű rétjei. Általában vízfolyások mentén, ligeterdők irtásrétjeiként jelennek meg állományaik. Ritkábban lápmedencék szélein is előfordulnak. Fejlett, fél-egy méteres, egyenletesen magas gyepeket képező fajok alkotják a növényzet felső szintjét. Jellemző fajok pl. Agrostis alba, Alopecurus pratensis, Deschampsia caespitosa, Festuca arundinacea, F. pratensis, Poa pratensis, mellettük mindig jelentős mennyiségben előfordulnak réti kétszikű fajok is: pl. Thalictrum flavum, Sanguisorba officinalis, Angelica sylvestris, Carex panicea, Taraxacum palustre, Serratula tinctoria, Succisella inflexa, Cardamine pratensis, Iris pseudacorus, Symphytum officinale, Stachys palustris, Galium palustre, Lysimachia vulgaris. A társulás fennmaradásához szükséges a természetes vízdinamika és a rendszeres kaszálás. Leromlását idézheti elő: a kiszáradás, a kaszálás elmaradása, a legeltetés, az intenzív gyepgazdálkodás és az inváziós fajok térhódítása. Ha a leromlás oka a kezelés elmaradása, akkor annak visszaállásakor még az erősen leromlott gyepek is viszonylag jól regenerálódnak. G1 - Nyílt homokpusztagyepek Alföldön, ritkábban dombvidéken, vagy hegylábon laza, humuszszegény, rossz vízgazdálkodású homokon kialakult alacsony, maximálisan 75%-os záródású, szárazságtűrő gyeptársulások. Domináns fajaik szárazságtűrő zsombékoló füvek. Állományaik korábban pusztai tölgyesekkel vagy nyárasborókásokkal alkottak mozaikot. A jobb vízellátású homoki termőhelyek beerdősültek. A laza, szél és erózió mozgatta homok folyamatosan fenntartja a gyepek nyílt, félsivatagi pionír jellegét. Jellemző fajaik pl. Festuca vaginata, Festuca wagneri, Stipa borysthenica, ritkábban Koeleria glauca, Stipa capillata, Bothriochloa ischaemum. Kétszikű fajok közül pl. Fumana procumbens, Euphorbia segueriana, Alyssum tortuosum, Alyssum montanum subsp. gmelinii, Alkanna tinctoria, Achillea ochroleuca, Dianthus serotinus, Gypsophila fastigiata subsp. arenaria, Silene borysthenica, Onosma arenaria, Potentilla arenaria, Teucrium chamaedrys, Ephedra distachya, Dianthus diutinus, Linum hirsutum subsp. glabrescens, Syrenia cana (Erysimum canum), Carex liparicarpos, Poa bulbosa, Colchicum arenarium, Iris humilis subsp arenaria. 16

18 Ez a társulás a jobb vízgazdálkodású élőhelyek leromlásával jött sok esetben létre, a lecsapolások és a szárazodási folyamatok következményeként elterjedése nőtt. Fő veszélyeztető tényező az időszakos túllegetetés, taposás, a taposott területeken és a parlagokon az inváziós fajok megjelenése. A homoki tájban meglévő eredeti erdőfoltok szegélye fontos refúgium és fajforrás. Ezért az erdőkomponens (elsősorban a nyár) elvesztése a gyep sérülékenységét növeli és regenerációs képességét csökkenti. H5 - Homoki sztyeprétek Az alföldi homokhátságok, folyóvölgyek hordalékkúpjainak homok alapkőzeten kialakult, humuszban gazdag talajok zárt szárazgyepjei. A gyepszint minimális záródása 50%. Fő fajaik pl. a Festuca wagneri, F. rupicola, Chrysopogon gryllus, Stipa capillata, Poa angustifolia, Bothriochloa ischaemum, Veronica spicata, Potentilla arenaria, Dianthus pontederae, Silene otites, Salvia pratensis, Filipendula vulgaris, Asperula cynanchica, Teucrium chamaedrys, Galium verum, Iris humilis. Jó tápanyag-szolgáltató talajaik miatt a sík vidékeken szinte mindenütt beszántották állományaikat. Csak töredékes formában, kisebb foltokban maradtak fenn, részben degradált és sokszor másodlagos állapotban. Általában ősiek, a többé-kevésbé másodlagos állományok egykori pusztai tölgyesek, illetve kiszáradó rétek helyén alakultak ki vagy háborgatott termőhelyen regenerálódtak. A fajok jól tűrik az enyhe legeltetést, vagy az évi egyszeri kaszálást. Az égetés csak több éves-évtizedes gyakoriság esetén jelent optimális mértékű zavarást. Erős és állandó zavarásra, vagy nagy szárazság következtében erősen degradálódnak az állományok, az erős zavarások után többnyire rendkívül lassan és megváltozott formában regenerálódnak. A regeneráció sebességét nagyban meghatározza a propagulum-forrás távolsága. A regenerációnak korlátja lehet a cserjésedés, illetve az a tény, hogy meglehetősen érzékenyek egyes fajok inváziójára. Ehhez a típushoz tartoznak a homoki legelők is, melyeknél a fő fűfaj a pusztai csenkesz (Festuca pseudovina). B6 - Zsiókás és sziki kákás szikes mocsarak Szikes területek mélyebb részein megjelenő, erősen szikes talajú, a vegetációs időszak jelentős részében (esetleg egészében) szikes vízzel (legtöbbször lúgos) borított mocsarak. A legmagasabb vízborítás a tavaszi hóolvadást követően alakul ki, majd a vegetációs időszak végére kiszáradhat. Az élőhely kialakulása és tartós fennmaradása magas talajvízszinthez és párologtató vízgazdálkodású területekhez kötődik. Tőzegfelhalmozódás a talaj magas sótartalma és a rendszeres kiszáradás miatt nem következik be. A vegetáció kevés fajú, gyakran csak egy vagy néhány domináns faj alkotja (Bolboschoenus maritimus, Scirpus lacustris subsp. tabernaemontani, S. litoralis, Eleocharis uniglumis), a sótűrő növények jellemzőek a területen. Ez az élőhelytípus az extrém viszonyok miatt nem veszélyezetetett invazív fajok által, könnyen kialakul mesterségesen, emberi hatásra létrejött élőhelyeken is. Adott esetben visszaszorítása is indokolt lehet (pl. szikes tavak feltöltődési folyamatainak meggátolása érdekében a szabad vízfelület biztosítására. F1 Ürmöspuszták A közép-ázsiai szikes puszták kárpát-medencei képviselője, az Alföld szikes pusztáinak legjellemzőbb és legkiterjedtebb élőhelye. Szikesek ott alakulnak ki, ahol a talaj téli beázása és a téli magasabb talajvízszint "összeér", és így lehetővé válik a sóknak az altalajból a talajfelszín irányába történő vándorlása (ennek feltétele a közeli talajvíztükör, a sókban gazdag talajvíz és a kontinentális 17

19 klíma, melynek következtében az intenzív párologtatás a kapilláris zónán keresztül a felszín közelébe emeli a sókat). Az ürmöspuszták vízellátottsága, a többi szikeshez hasonlóan, szélsőségesen ingadozó. Tavasszal rövid ideig vízborítottak is lehetnek, nyárra teljesen kiszáradnak (kisülnek), talajuk mélyen megrepedezik. Az ürmöspuszták az Alföld folyóinak egykori árterületein és a löszös-homokos hátak lefolyástalan medencéiben sokfelé előfordulnak. Ezek egy része ősi (folytonos a mogyoró fázis és részben a pleisztocén kor óta), másik részük viszont az elmúlt 150 év árvízmentesítő és belvízlecsapoló munkálatai után alakult ki. Jellemző fajok: pl. Artemisia santonicum, Festuca pseudovina, Limonium gmelini, Podospermum canum, Trifolium retusum, Trifolium angulatum, Lotus tenuis (L. glaber), Cerastium dubium, ritkábban: Plantago schwarzenbergiana, Kochia (Bassia) prostrata, Plantago maritima, Aster tripolium subsp. pannonicus, Scilla autumnalis. Az ürmöspuszták degradációját elsősorban túllegeltetésük okozza. Inváziós fajok, cserjésedés nem veszélyezteti. A táji környzet kis hatással van az állományok természetességére. Az égetés nem degradálja jelentősen, a mechanikai sértések csak időlegesen gyomosítanak. F2 - Szikes rétek Az Alföld szikes talajain mindenütt általánosan elterjedtek állományai. Magasfüvű, a vegetációs időszak kezdeti szakaszán átmenetileg vízzel borított rétek, melyek különböző mértékben szikesedett, illetve szikesedő réti talajokon alakulnak ki. Normális csapadékú években ősztől kora nyárig (a szárazabbak csak májusig) vizenyősek, a maximális vízmélység (vízborítás) a hóolvadás utáni hetekben jellemző. Jellemző fűfajok: Agrostis stolonifera, Alopecurus pratensis, Beckmannia eruciformis, Glyceria fluitans subsp. poiformis, Alopecurus geniculatus, Festuca arundinacea, Elymus repens. Jellemző fajok pl az Agrostis stolonifera, Alopecurus pratensis, Poa angustifolia, Festuca pseudovina, Achillea collina, A. asplenifolia, Inula britannica, Lysimachia nummularia, Lotus glaber, Rhinanthus angustifolius subsp. serotinus, Trifolium fragiferum, Cirsium brachycephalum, Galium verum, Linum perenne. A szikes rétek egy jelentős részét ugyanis legelőként hasznosítják. Különösen ronthatja a szikes rétek vegetációjának természeti értékét a liba- és kacsatartás. Az egyéb állatokkal való túllegeltetés bizonyos fajok elszaporodását idézheti elő, hosszabb távon - a szelektív legelés és a jelentős taposás miatt - sérülhet a társulás szerkezete. A szikes rétek az inváziós fajoknak elég jól ellenállnak, általában az ilyen fajok aránya alacsony. Veszélyeztető tényező lehet viszont a becserjésedés, amely megfelelő területhasználattal - rendszeres kaszálás, mérsékelt legeltetés - megelőzhető. A szikes rétek az alkalmankénti leégetést többnyire jól elviselik, sem a mérsékelt legeltetés, sem a nem túl intenzív taposás nem csökkenti a regenerációs potenciáljukat. M4 - Nyílt, gyepekkel mozaikos homoki tölgyesek - pusztai tölgyesek Homokon, többnyire száraz gyepekkel mozaikosan, kisebb facsoportok, vagy nagyobb állományok formájában megjelenő, kocsányos tölgy (Quercus robur) dominálta erdőtípus. Az Alföldön savanyú vagy bázikus kémhatású homokon egyaránt kialakultak. Mindig magasabb térszinteken jelennek meg, mint az üdébb termőhelyen, mélyebb fekvésben előforduló, ligeterdőkkel rokon gyöngyvirágos-tölgyesek Közepes vagy alacsony növekedésű erdők. A cserjeszint változó sűrűségű, többnyire magas és záródó, másutt nyílt gyepekkel mozaikos. Jellemző fajok: a lombszintben uralkodó a Quercus robur, amelyhez az Ulmus minor, Acer campestre, helyenként az Acer tataricum, Pyrus pyraster, Populus fajok járulhatnak. A cserjeszintben állandó a Crataegus monogyna, gyakori a Ligustrum vulgare és a Prunus spinosa, járulékos fajok a Rosa 18

20 spp., az Euonymus europaeus, Cornus sanguinea és a Sambucus nigra. A gyepszintben a gyakori fű a Festuca rupicola és Poa angustifolia. A homoki erdők veszélyeztetettsége az összes hazai lomberdő között a legnagyobb. Az állományok feldarabolódtak, kiterjedésük csökkent, legtöbbjüket akácosok veszik körül, az utóbbi évtizedekben végbement több méteres talajvízszint-süllyedés miatt a termőhely kiszáradt, a fák csúcsszáradnak, pusztulnak. Az erdőgazdálkodás (és/vagy a vadgazdálkodás) nagy intenzitással folyik, a tölgyet szinte kizárólag akáccal, fenyővel, vörös tölggyel, fehér nyárral helyettesítik, mert a tölgy alig újul, illetve nehezen újítható (de a mai állományok még sokáig fenntarthatók). Az akác viszont rohamosan terjed. M5 Homoki borókás-nyárasok (nyáras-borókások) Ligetes megjelenésű, homoki gyepekkel mozaikos, cserjés vagy erdőformájú, kevés fajú és erdei fajokban szegény, boróka és / vagy fehér, illetve szürke nyár dominálta állományok az Alföld homokvidékein. A borókás-nyárasok részben a homoki vegetáció primer szukcessziója folyamán alakulnak ki, az évelő nyílt homokpusztagyepekből, máskor közvetlenül a csaknem fedetlen nyers felszínt népesítik be, egyes elképzelések szerint a pusztai tölgyesek degradációjából alakulnak ki. Jellemző fajok: az állományalkotó fafajok mellett pl. Festuca vaginata, Stipa borysthenica, Euphorbia seguierana, Linum hirsutum. Jó regenerációs képességű, gyors dinamikájú élőhely. Használata kisebb az országos átlagnál, így gyakrabban képes regenerálódni. L1 - Mész- és melegkedvelő tölgyesek A mész- és melegkedvelő tölgyesek meleg, délies kitettségű lejtőkön, hegyorrokon, hegylábi részeken összefüggő nagyobb állományokat is alkothatnak, olykor platóhelyzetben (sekély talajokon). Alacsony vagy közepes növekedésű, záródó, gyakran dús cserjeszintű és fejlett gyepszintű domb- és hegyvidéki tölgyesek. A talaj többnyire sekély és / vagy köves, a lombszint legjellemzőbb faja a molyhos tölgy (Quercus pubescens). Gyakori a fejlett magas cserjeszint (Cornus mas, Crataegus monogyna) vagy a fiatal fákból (Fraxinus ornus) álló második lombszint. A gyepszint tömegesebb fajai főleg füvek és sások, jellemzőek a fény- és / vagy melegigényes, gyakran szárazságtűrő lágyszárúak. Jellemző elegyfa lehet a Sorbus torminalis, S. domestica és az Acer campestre. A cserjeszintet a betöltődő fák mellett fény- és melegigényes fajok jellemzik, legfontosabb a Cornus mas, a Crataegus monogyna, a Viburnum lantana, az Euonymus verrucosus. Hazánkban ez az egyik olyan erdei élőhelytípus, amelyet arányaiban, a többi erdőhöz viszonyítva viszonylag kevesebb erdészeti beavatkozás (fakitermelés) ér. K1- Alföldi gyertyános tölgyesek és üde gyöngyvirágos tölgyesek Az élőhelyek az árterek kiemelkedő magaslatain fordulnak elő, árhullám által általában nem érintett, de magas talajvízszintű területeken. Zárt lombkoronaszintű, síksági üde, főként kocsányos tölgy (Quercus robur) alkotta szálerdők. Az alföldi erdőkben az üde talaj és mikroklíma miatt megjelennek a bükkös öv fajai is az aljnövényzetben. Jellemző fajai pl.: Quercus robur, Pulmonaria mollis, Convallaria majalis, Carex pilosa, Stachys sylvatica, Cornus sanguinea. Ezek az állományok a talajvízszint csökkenése, a szárazodási folyamatok miatt valamint az erdőgazdálkodás hatására nagymértékben visszaszorultak, fenntartásuk és védelmük természetvédelmi szempontból rendkívül kívánatos lenne. 19