Magyar Egyesület Berlin e.v.

Átírás

1 13. szám, ára: 2 DM november/december Magyar Egyesület Berlin e.v. Jövő évi terveinkből Összejöveteleink helyéről, pontos dátumáról, valamint az esetleg bekövetkező változásokról időben tájékoztatunk írásban és honlapunkon! Megnyílt az új nagykövetség Január 26.: Tekeest az Ostbahnhof mellett Közös kuglizás a potsdami magyarokkal Február 23.: Vendégünk Dr. Kiss Imre főkonzul Március 9.: Egy este Grosics Gyulával Április 27.: évi közgyűlés Június végén: Egyesületi kirándulás Májusra még nincs tervünk, várjuk a jobbnál jobb ötleteket! Törzsasztal a Marika kávézóban minden hónap első péntekjén Német nyelvű cikkünk a 4. oldalon E számunk tartalmából: Göncz Árpád Berlinben A Magyar Egyesület életéből Steuern, Abgaben, Beiträge: Was ist neu in diesem Jahr? Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Tavaszi és őszi kirándulásunk Életek Sorsok: Hans Kollmann Erzsike ünnepi ajánlója TV-műsorok Rejtvény Zur EU-Osterweiterung A Magyar Egyesület állítja az új alelnököt! A BUOD-közgyűlésről A Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége (BUOD) november 3-án és 4-én tartotta meg tisztújító közgyűlését a szászországi Neustadtban. Az elmúlt négy év sikeresnek mondható munkájáról, a 24 tagegyesület tevékenységének koordinálásáról és a jövőbeli feladatokról szólt az elnöki beszámoló, valamint az élénk eszmecsere. Az ülés másik súlypontját a Nyugat- Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének november 23. és 25. között Stockholmba összehívott alakuló ülése, annak előkészítése és ennek a független szervezetnek a célkitűzései az európai munka összehangolása alkotta. A találkozó során megválasztották a BUOD új elnökségét is. Nagy örömünkre szolgál, hogy a (bal képünkön látható) régi-új elnök a dietzenbachi dr. Klement Kornél mellett az elnökhelyettes a berlini Magyar Egyesület elnöke, dr. Hetey László (jobb oldali fotónkon) lett. A vezetőség további hat tagja: Harsay György (München), dr. Hatvany Béla Csaba (Kuchen/Ulm), Pajkó István (Neustadt/Sa.), Réthy Mária (Wiesbaden), Szilágyi Szabolcs (Hannover), Török Miklós (Frankfurt/Main). Gratulálunk, sikeres munkát kívánunk a németországi magyarok érdekében!

2 2001. november/december 2. oldal Gelingt der historische Schritt während der belgischen EU-Ratspräsidentschaft? EU-Osterweiterung Etwas reißerisch und zu ambitiös nannte der belgische Gesandte Baron Willem Van de Voorde den Titel des Vortrages, zu dem ihn die Deutsch-Ungarische Gesellschaft zwei Tage vor der Übernahme der alle halbe Jahre wechselnden EU-Ratspräsidentschaft am 28. Juni in die Europäische Wirtschaftshochschule gebeten hatte. Doch die von ihm genannten Vorhaben, die die Belgier im Rat der europäischen Regierungschefs während des zweiten Halbjahres 2001 abschließen möchten, zeigten die Union dann tatsächlich in einem entscheidenden Augenblick der europäischen Einigung. Es geht nicht allein um die Umsetzung der Verträge von Nizza zurzeit noch durch das Veto der Iren bei der Volksabstimmung blockiert, damit die EU-Osterweiterung vollzogen werden kann. Belgien will auch die europäische Identität durch Festigung der gemeinsamen Werte wiederherstellen. Damals noch nicht abzusehen, haben jetzt Themen wie politische Demokratie, Einhaltung der Menschenrechte, Minderheitenschutz und das friedliche Zusammenleben in einem Rechtsstaat durch die Bedrohungen des internationalen Terrorismus aktuelle Bedeutung erlangt. Auch die anhaltenden Auseinandersetzungen auf dem Balkan sind ein Dauerthema in der EU. Daher wird der Gipfelkonferenz in Laeken bei Brüssel im Dezember und dem dort erwarteten Auftrag an einen Verfassungskonvent höchste Priorität für die Entwicklung Europas zukommen. Damit wird der Boden nicht nur für die Erweiterung, sondern für eine tiefgreifende Umwandlung der EU in eine Gemeinschaft von vielleicht einmal 25 oder mehr Staaten bereitet. Belgien wird die Erteilung der Aufträge moderieren; die Ergebnisse sollen auf einem Sondergipfel im Jahre 2004 beraten werden. Es gilt, Kompetenzen zu verteilen, die Finanzierung zu sichern, die Entscheidungsprozesse und das Gleichgewicht der Organe der EU zu bestimmen. Mogyorósi Géza Neben vielen anderen Vorhaben, z.b. Entwicklung eines europäischen Sozialmodells, Schaffung einer dynamischen Informationswirtschaft, Sicherung von Lebensqualität und Umweltschutz, will Belgien die Verhandlungen mit den EU-Kandidaten im Geiste gerechter und vor allem individueller Beurteilung der Fortschritte jedes einzelnen Bewerbers voranbringen. Und mit der Bereitschaft, die Göncz Árpád Berlinben Hazánk ősszel megnyílt, új, elegáns diplomáciai központja tarka programokkal csábította e hónapokban Magyarország barátait. A gazdag kínálatból is kiemelkedett Göncz Árpád meghívása. A rendszerváltás utáni első évtized magyar köztársasági elnöke a Deutsch-Ungarische Gesellschaft invitálására szeptember 24- én este mesélt életéről, mely szorosan egybekapcsolódott a XX. század sorsfordító közép-európai történelmével. A volt államfő rövid bemutatására dr. Mustó István profeszszor, a DUG elnöke, vállalkozott. Göncz Árpád szavait Hans-Ulrich Moritz lapunk fáradhatatlan szerkesztője ültette át németre. Szerbusz, Göncz Árpád vagyok szorított kezet e sorok írójával és még sokakkal a kilencvenes évek magyar históriájának egyik legszimpatikusabb politikusa szeptemberben. Ez a barátságos, könnyed stílus jellemezte a 79 esztendős Árpi bácsi egész megnyilvánulását. Humora, bölcs optimizmusa nagyon elkelt azokban a napokban, szűk két héttel az USA-t ért terrortámadás után. Kisebb-nagyobb katasztrófákban nem volt hiány a (jogi és agrár végzettségű) íróműfordító-politikus életében sem. Az 1944-es ellenállás ifjú harcosa a béke napjaiban már a Független Kisgazdapártban szorgoskodott és a Nemzedék szerkesztőjeként a zsurnalizmusba is belekóstolhatott. A kommunista hatalomátvételt követően Göncz Árpád diplomás segédmunkás volt, majd feljebb lépve a proletariátus létráján autogén hegesztőként bizonyította sokoldalúságát. Erre nem csekély öniróniával ma is büszke! A forradalom előtti öt esztendőben talajvédelmi technikus és mezőgazdász volt Göncz úr, majd 56-os szerepvállalásáért a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. Nagy iskola volt a börtön tudtuk meg ex-államfőnktől, aki 1963-ban amnesztiával került ki a rácsok mögül. A következő negyedszázadban szabadfoglalkozású íróként s angol Göncz Árpád és Mustó István műfordítóként kereste kenyerét Göncz Árpád: esszéi, novellái, regényei, drámái éppúgy humanizmusról szólnak, mint 2000 augusztusában véget ért egy évtizedes köztársasági elnöki pályafutása. Szép volt, jó volt, elég volt összegezte a demokrácia megszilárdításáért végzett tíz esztendőnyi munkáját a világot bejárt politikus. Remek, érdekes, tanulságos, emberi volt az őszi beszélgetés az Unter den Linden 76. szám alatt Göncz Árpáddal, aki jövőre, február 10-én ünnepli 80. születésnapját. Köszönjük, gratulálunk! Forderungen nach Übergangsvorschriften für die EU und für die Beitrittsländer zu akzeptieren, hat die belgische Ratspräsidentschaft die Tür tatsächlich weit aufgestoßen: die beitrittswilligen Länder sind dabei, den historischen Schritt im Rahmen des Beitrittsprozesses zu vollziehen. Klaus Rettel (auf dem Foto), Vizepräsident der Deutsch- Ungarischen Gesellschaft

3 3. oldal november/december Kedves Olvasó! 13. számunk megjelentetésével ugyan nem érkeztünk el semmiféle említésre méltó, kerek jubileumhoz, de hátha ez a szám mégis szerencseszám. És akkor nem is olyan rossz, ha apropóként használjuk fel arra, hogy szerkesztői üzeneteinkben egyszer már köszönetet mondjunk mindazoknak, akik alkalmi szerzőként, ellenszolgáltatás nélkül hozzájárulnak ahhoz, hogy ez az újság minden évben legalább kétszer Olvasóink tagjaink és barátaink elé kerülhessen. Nem szabad elfelejteni, hogy cikkeink zöme eredeti, lapunknak íródott, és csak kevés esetben veszünk át közérdeklődésre számot tartó cikket, írást máshonnan (ilyen e számban pl. az MTI rövid ismertetője a státustörvényről). Különösen kitűnőt szokott számunkra alkotni Mogyorósi Géza, lapunk egyik szellemi atyja, nemegyszer fejtörést okozva a szerkesztőségnek, hogy színesnél színesebb, apróbb-nagyobb érdekességei közül melyiket hagyjuk ki a lapból, melyiket száműzzük honlapunkra, mert kell a hely éppen másnak. Ha megkérjük egyegy kiemelkedő esemény kapcsán Forinyák Évát, írjon a lapba, ő is szívesen kötélnek áll. És ezzel meg is neveztük a két szakmabelit, aki házi szerzőként gazdagítja a Híradó színvonalát. Nem elhanyagolható az sem, hogy újságunk hasábjainak jót tesz egy kis líra is. Itt meg kell említeni Uhrman Ivánt, aki rendszeresen rendelkezésünkre bocsátja verseit. Ugyancsak nagyon szorgalmasan ellát bennünket a művészetek világából és világáról küldött levelekkel, kordokumentumokkal Kőniger Miklós, akinek köszönhetően lapunk némelyik oldala sokszor muzeális, vagy éppen a múzsák leheletével átjárt légkört sugároz. Szívesen vesszük a Deutsch-Ungarische Gesellschaft tudós-politikus egyéniségeitől kapott írásokat. E számban Klaus Rettel alelnöknek az EU bővítésével kapcsolatos beszámolója szerepel. Külön téma, és bizonyos értelemben kivétel a Neuer Pester Lloyd berlini munkatársaival kialakított együttműködés. Lutz Lorenz és Volker Voss a pesti lapba szánt aktuális írásaikat a Híradónak is rendelkezésre bocsátják, akár eredetiben, akár fordításban, és ebben a szívességükben az is benne foglaltatik, hogy cikkeiket egy kicsit nekünk is írják. Felsorolásunk nem teljes, és aki kimaradt, ne haragudjon ránk, de utolsó pár szabad sorunkban még meg kell említenünk az Egyesület tagjait és hozzátartozóikat is (Fischerné Kovács Aranka, Zsebényi József, Hans Kollmann, néhai Dr. Tinschmidt Sándor, Ilse Józsa, Meier Erzsi, Beyer Emmi stb.), akik, mikor megkérjük őket, leülnek, és felidéznek magukban egy-egy klubestet, egy-egy vendéget, vagy körüljárnak egy konkrét témát. Nem utolsósorban azért is, hogy az írások alatt ne túlnyomórészt azok neve álljon, akik igen sok időt és szeretetet áldoznak a lapra: a szerkesztők Lapunk legközelebbi száma előreláthatólag 2002 májusában jelenik meg. Csupa kérdés Ülök és hallgatom az Enya-t. Only Time a terrortámadás áldozatainak és túlélőinek, a gyásznak és a csak azért is! érzésnek a himnusza. S közben felfogom, hogy az események ép észszel felfoghatatlanok. Csupa kérdés. Mi is történt ezen a napon? Hogyan történhetett? Ki csinál ilyet? Kinek, kiknek a nevében? Mit érez a halálba repülő, síró-sikító utasok mellett? Mit ér neki saját élete? Lehet-e az élet minden pillanatát nullává lefokozni? A földi létet kézmozdulattal elintézni, kioltani? Az istenek is hadat viselnek? Miért teremtették az életet, ha utóbb egymás ellen küzdve megsemmisítik? Nekik nem árt a lépfene? Ki dönti el, hogy a világ bajait mivel szabad orvosolni? Felmérték a mellékhatásokat? Vajon kiszámolják a high-tech hadurai, mikor haladja meg a bombahalált szenvedő ártatlanok száma a WTC áldozataiét? Mit érez az az anya, akinek a nagyobbik fia a felhőkarcolóban halt meg, a kisebbik Kabul mellett? A XXI. században milyen a vezetők idegállapota? Meddig várnak, míg meghúzzák a tömegpusztító fegyver ravaszát? És az afgán hegyekben milyen kutatást folytatnak az iszlám világért? Lesz-e ezen a világon még élet, vagy csak holt könyvekben él majd a dicsőség? 3 perc 38 másodperc. A dalnak vége. A kérdések maradnak. Ez a szeptember 11-iki nap még sokáig nem ér véget. Hans-Ulrich Moritz

4 2001. november/december 4. oldal Berliner Nachrichten Das Attentat auf das World Trade Center in New York überschattete an diesem denkwürdigen 11. September 2001 den Empfang zur Eröffnung der neuen ungarischen Botschaft in Berlin. Es hätte ein glanzvoller Abend werden sollen: geladene Gäste aus der deutschen und ungarischen Politik und Wirtschaft, Kultur und Gesellschaft sowie Diplomaten und Medienvertreter waren für das abendliche Konzert und den anschließenden Empfang in der neuen ungarischen Botschaft in Berlin geladen. Und diese Zeilen hätten ein fulminanter Bericht darüber werden sollen. Aber das Attentat auf das World Trade Center ließ den Tag anders verlaufen als geplant. Die feierliche Eröffnung der Botschaft und die Haussegnung in Anwesenheit von Ministerpräsident Viktor Orbán sowie das nachmittägliche Wirtschaftsforum verliefen noch wie geplant, doch wenige Minuten nach dem Empfang von Orbán durch Bundeskanzler Gerhard Schröder mit militärischen Ehren im Innenhof des Bundeskanzleramtes, dem sich anschließenden Gespräch beider Spitzenpolitiker und der nachfolgenden Pressekonferenz erreichte die Nachricht aus New York Berlin. Aus Sicherheitsgründen bat die deutsche Seite die ungarische Delegation, das Land umgehend zu verlassen. Viktor Orbán kehrte mit seiner Sondermaschine nach Budapest zurück. Da Botschafter Gergely Anmerkungen zu einem Abend in Berlin Botschaftseröffnung im Schatten Innenhof zwischen Repräsentanz und Konsulat Pröhle die ungarischen Regierungsvertreter zum Flughafen begleitete, richtete seine Gattin, Frau Noémi Korányi, kurze und tiefbewegende Worte an die etwa 300 Gäste, die am Abend dennoch den Weg in die neue Botschaft gefunden hatten. Weder deutsche Regierungsvertreter noch Diplomaten anderer Staaten waren darunter, sie alle widmeten sich aktuellen politischen Aufgaben. Dennoch waren viele der in Berlin lebenden und arbeitenden Ungarn, deren deutsche Freunde und Arbeitspartner in die neue Botschaft Unter den Linden gekommen, bestürzt und betroffen, und zugleich in der Hoffnung, durch das Gespräch Mut zu finden, das Fassungslose fassbarer zu machen, den ersten Schock zu überwinden. Und so makaber es klingen mag, durch die aktuellen Ereignisse hat die neue ungarische Botschaft mit diesem Abend ihre erste Bewährungsprobe bestanden: Sie ist zu einem Ort geworden, an dem Ungarn und Deutsche einander treffen, in einer furchtbaren Lage durch Gedankenaustausch gemeinsam Hoffnung erleben, der Zukunft durch berufliche und persönliche Kontakte eine Chance geben, auch und gerade in international katastrophaler Fassungslosigkeit und Bestürzung. Das neue Gebäude der Mission zwischen dem Brandenburger Tor und der amerikanischen Botschaft wird sich in den konstruktiven Dialog zwischen den Völkern einbringen. Ihr erster, wenn auch bedrückender Abend, hat das bewiesen. Und es wird so sein. Lutz Lorenz, im September 2001 Jahresversammlung der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft Berlin-Brandenburg Verschmelzung mit Bonner Gesellschaft verschoben Am 15. Oktober trafen sich die Mitglieder der Berliner Deutsch-Ungarischen Gesellschaft e.v. (DUG) zur Jahreshauptversammlung in der ungarischen Botschaft. Eingeleitet wurde die Sitzung mit einem Vortrag von Botschafter Gergely Prőhle unter dem Motto Ungarn aktuell, der viel Beifall erhielt. Bereits vor der Wende haben zwischen ungarischen Institutionen und Exilungarn gute Kontakte bestanden, führte er aus. Es sei immer Aufgabe gewesen, Kontakte zu den Auslandsungarn zu halten. Er erinnerte weiterhin daran, dass in den vergangenen zehn Jahren in Ungarn viele Absurditäten aus der Vorwendezeit revidiert werden konnten. Dies geschah nicht nur auf Grund der Anforderungen aus Brüssel, sondern kam aus dem Inneren, sagte der Botschafter. Vorteilhaft für die Entwicklung nach der Wende sei es gewesen, dass es auch vorher schon eingeschränkte Formen der Marktwirtschaft und des Wettbewerbs gab. Botschafter Prőhle kam dann einer angenehmen Pflicht nach und zeichnete Hans Kollmann aus (siehe Seite 11). Anschließend wurde die umfangreiche Tagesordnung abgearbeitet: Das Präsidium berichtete über die Tätigkeit der Gesellschaft seit der letzten Mitgliederversammlung Dazu gehörten zahlreiche Vortragsveranstaltungen, ein reger Schüleraustausch zwischen beiden Ländern, die Betreuung eines deutschen Zivildienstleistenden beim ungarischen Malteserorden und die Vorbereitung einer Broschüre zum 10-jährigen Bestehen der Berliner DUG im November. Es fanden die Wahlen für sämtliche Ämter der Gesellschaft statt. Dabei

5 5. oldal november/december Hírek események sztorik stellten sich die bisherigen Amtsinhaber wieder zur Verfügung und wurden erneut gewählt. Nächster Tagesordnungspunkt waren die künftigen Aktivitäten (Informationsveranstaltungen und Werben neuer Mitglieder). Danach wurde über die zahlreichen Satzungsänderungen auf Vorschlag des Präsidiums abgestimmt. Ein zentraler Punkt jedoch, der immer noch nicht abgehakt werden konnte und schon seit langem auf der Tagesordnung steht, war der geplante Zusammenschluss mit der Bonner Deutsch-Ungarischen Gesellschaft. So wurde die bisherige Übergangsregelung in der Satzung, die das Tor für eine Verschmelzung mit der Bonner DUG offenhält, beibehalten. Als Dachverband fällt letzterer überregional die Aufgabe zu, sowohl in Berlin als auch in Bonn den Kontakt zur Bundesregierung, zum Bundestag und Bundesrat zu unterhalten. Führende Mitglieder vertreten zudem die Interessen der Gesellschaft in Budapest und in Brüssel bezüglich der EU-Aufnahme Ungarns. Volker Voss Deutsch-Ungarische Gesellschaft e.v. Das Präsidium Präsident: Prof. Dr. István Mustó Vizepräsident: Klaus Rettel Schriftführer: Hans Kollmann Schatzmeisterin: Ágnes Matthes Ehrenpräsident: Senator h.c. Hubertus Moser Geschäftsstelle Geschäftsführer: Hans Kollmann stellvertretende Geschäftsführerin: Judit Cavalli-Björkmann Irodalmi kávéház Berlinben A német főváros mindig is irigyelte Bécstől és Budapesttől a kávéházi kultúrát, mely szorosan kapcsolódott az irodalmi élethez az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után is. Hazánk ősszel megnyílt új berlini nagykövetsége már üvegfalaival is nyitottságról tanúskodik. A Brandenburgi Kapuval, a Hotel Adlonnal és a brit diplomáciai központtal szomszédos, ötemeletes (Szerzőnk még nem tudja, hogy hatemeletes; lásd cikkünket a 15. oldalon A szerk.), négyzetméteres Botschaft der Republik Ungarn alsó, tágas utcai szintje több tárlatnak is otthont adott szeptember óta. Követségünk kulturális attaséja, dr. Breier Zsuzsa a frankfurti könyvvásárral egy időben valósította meg régi álmát egyelőre egyetlen estére, irodalmi kávéházzá varázsolta át a nyüzsgő berlini bulvárra néző elegáns kiállítótermet. Budapestről a Három holló csoportot hívták meg október 9-re. Bolla Eszter, Wilhelm Droste, Érdi Gabriella, Zádor Éva és Susanne Stolzenberg magyar írók alkotásaiból olvastak fel németül. Kávéillat, aprósütemény, félszáz érdeklődő. Ez már szinte telt házat jelentett azon a kellemes őszi estén. A programban Garaczi László, Kemény István, Kukorelly Endre, Nádas Péter, Petri György művei szerepeltek. Taps, majd dumaparti. Dr. Breier Zsuzsa ígéri: folyt. köv. Ebben bízik: Mogyorósi Géza Igen, jól látja a kedves olvasó: ismét járja a berlini vásárokat, piacokat egy lángossütő. Ulf Meiner berlini kisvállalkozó igen finom lángosokat sütött, legalábbis a szeptember végi hellersdorfi aratóünnepen, ahol felvételünk készült, és amint Silvia Moritz egyesületi tagunk tanúsítani tudja. Az új épület télikertje: Amikor Irodalmi kávéház van, a Pesti képhez igen hasonló M.G.: Humor anno Fogalmazás egy bankrablásról (Előre is elnézést kérek a papír alsó és felső részén látható keskeny, fehér csíkért!) Bevezetés: Nyári időszámítás szerint, december egyik napsütötte délelőttjén, fekete pöttyös, fekete, svédzsebes, kordbársony autó fékezett a piciny bank közelében. A marcona banditák, fejükön felfutott szemű, 2-es Dáma harisnyanadrágban, egyeztették búvár homokóráikat, majd kiugráltak a gépkocsiból. Mindhárman mert ugye hárman voltak kezükben nikkelezett (esetleg krómozott) 9 milliméteres hangtompítós húsklopfolókat szorongattak. Belépve a pénzintézménybe, a nagy riadalom ellenére, a csupaüveg ajtóra kiszögelték a jó előre elkészített (metód-)betűs táblákat: Bankrablás miatt zárva. A szokásos közhelyek után: Fel a kezekkel, ne izélj stb! a banditák tiszteletre méltó alapossággal, bár az egyujjas kesztyűk miatt kissé lassan, rolnizni kezdték az aprót Tárgyalás: A bíróságon. Befejezés: Az ítélet kihirdetése után a tárgyalóterem lelátóin ülő hozzátartozók izgatottan ugrottak fel villamosszékeikből, s hatalmas füttykoncert közepette szabadrúgást reklamálva üvöltötték: Hülye bíró, hülye bíró! Budapest, április

6 2001. november/december 6. oldal Hazánk imázsa 2001-ben is kiváló Németországban. Nem véletlen, hogy idén is mintegy hárommillió német turistára számíthatunk. Karácsony küszöbén érdemes visszapillantani, hogy minek örültek, min bosszankodtak a németek, illetve az itt élő magyarok odahaza vakációzva. Mogyorósi Géza Mit dicsérnek, mire panaszkodnak a német turisták? Internetes virág és ajándék szolgálat Küldjön virágot, ajándékot Budapestre az interneten keresztül! Németországi autós turisták átlépve a magyar határt örömmel tapasztalták a nyáron, hogy nálunk kb. 10 százalékkal olcsóbb a benzin. Idegenbe szakadt honfitársaink viszont az úgynevezett gépjárműútlevél kötelező kiváltásával kapcsolatban panaszolják, hogy magyar okmányokkal, német rendszámú kocsival nem éppen egyszerű a bejutás hazánkba ezt a gondot az NSZK-ba akkreditált újságírók is jelezték Varga Mihály pénzügyminiszternek közelmúltbeli berlini sajtótájékoztatóján. A kormánytag tőlünk, zsurnalisztáktól értesült a problémáról (lásd olvasói levelünket a 30.oldalon) Repülővel hozzánk érkezőkkel beszélgetve dicsérték a Ferihegyi légikikötőt, a gyors határátlépést, ugyanakkor sokszor elhangzott, hogy szűkös a hely a Malév gépein, az étel- választék pedig unalmas. Pozitív, hogy a reptéri minibusz jutányos! Budapest látványosságai sem feledtethetik, hogy a német turisták szerint a főváros utcái piszkosak, a levegő poros, száraz: a nők a gyakoribb hajmosás fontosságát említették érdekességként. Apropó víz: a Duna-metropolis fürdői közül a Gellért drágaságát, a Lukács lepusztultságát, a Széchenyi jó szolgáltatási színvonalát, de elhanyagolt zöldövezeti környezetét (Városliget) hozták szóba a Király és a Rác Fürdőben már a múlté a nagy lepedő, de az utóbbiban legalább egy kis darab textíliát adnak a kedves vendégnek. A magánszállások olcsósága lenyűgözte beszélgetőpartnereimet. Volt, aki napi 20 márkáért (2.700 forint) három hetet töltött a Rákóczi útra néző zajos szobácskájában, de a családosok is megússzák naponta 80 DEM (10-11 ezer forint) alatt. Persze feketén Az igényesebb szállodavendégek mélyebben a zsebükbe nyúlnak (sajnos, a tolvajok is!), de még így is versenyképesek vagyunk Közép-Európában. A budapestiek (időnként idegennyelvtudással nem párosuló) barátságos, segítőkész stílusát többen dicsérték akadtak viszont rossz vendéglőt, taxit választók. A tömegközlekedés árban/tempóban kedvezőbb, mint például a testvérváros, Berlin. A nyári/őszi zenei programok nívója hullámzó, de nem drágák! Összességében a pozitív benyomások dominálnak, de érdemes megszívlelni a Budapesten járt (nem csak) német turisták véleményét, kritikáját. Gyors, kényelmes, megbízható szolgáltatás kedvező áron. Névnapra, születésnapra, karácsonyra, vagy csak úgy Tekintse meg kínálatunkat és küldje el a legszebbet! Szilánkok Ismerősen csengenek az alábbi egysorosok? Bizonyára, de vigyázz: egy-egy megváltoztatott betü mekkora változást idéz elő Akasztott embert még az ág is húzza. (l.: Newton II.) Nem esik messze a vak a botjától. Jó pap holtig él. A kefir sem fenékig tejfel. Aki mer az nyer; aki merít az nyerít. Hazug embert könnyebb utolérni, ha sánta. A munkához úgy kell hozzáállni, hogy más is hozzáférjen. Akit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! Nyelvében él a nemzet, de a nyelvével még senki sem nemzett! Inkább legyen az orrom borvirágos, mint a fogam vízköves! Ha csókol az anyósod, hunyd le a szemed és gondolj arra, hogy Krisztus is szenvedett! Az embert a gondolkodás tette állattá. A szemérem világítás dolga. Ha rövid a farkad, toldd meg egy lépéssel! Amit ma megehetsz, kihányhatod holnap! Vak tyúk is talál szeget. Jobb ha ma én túlzok, mint holnap a veréb. Él, mint Marci keveset. Nagy lábba vágta a fejszéjét. A pénznek nincs szaga, csak annak, akinek nincs! Az egyik szemem sír, a másik üveg. Olyan a felesége, mint a toronyóra. Na, nem olyan pontos, de akkorákat üt! Összegyűjtötte: Mersitz Katalin

7 7. oldal november/december Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, mint a nyugati magyarság annyi más kezdeményezése, 1956 szellemének köszönheti létrejöttét után menekült protestáns lelkészek, diákok alapították a tisztán vallásos célú Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferenciát, melyből 1969-ben kivált egy először még kis csoport, amelynek tagjai többet kívántak a világi kultúrával foglalkozni: Tóth János, Cs. Szabó László, Szépfalusi István, Szöllősy Pál és Balla Bálint. Célunk kettős volt és máig is az: Egyrészt egybegyűjteni a szétszórt nyugati magyarság értelmiségi részét és hidakat alkotni a keletebbre élő magyarok felé. Másrészt építeni, ápolni az ökumenikus kapcsolatokat a katolikusokkal. Ez utóbbira jellemző, hogy 1970-beli hivatalos megalakulásunk egyben az első magyar ökumenikus konferencia is volt. A továbbiak aztán az olimpiai négyéves ciklust követték. Célkitűzéseinket két fő eszközzel kívántuk szolgálni. Az egyik éves konferenciák rendszere volt. Aminthogy tagságunk is Nyugat-Európa számos országából toborzódott, úgy jártunk be mindig tavasszal tartott éves akadémiai napjainkkal sok nyugati országot. Ez a szokás 1989 után lényegesen módosult, nevezetesen abban az értelemben, hogy alapvető törekvésünk szerint erősíteni tudtuk hídverési szándékunkat keleti irányban, megkezdve a konferenciázást a Kárpát-medencében is. Kialakult az a szokás, hogy megközelítően évenként felváltva voltunk Nyugaton és Keleten. Jártunk hogy csak a keletebbre eső helyeket említsem Balatonkenesén, Siófokon, Bükfürdőn és Tatán, a távolabbi, a régi országban pedig Szovátán, Lendván és Illyefalván. Másik fő eszközünk a könyvkiadás. Ez a konferenciai anyagokból szerkesztett füzetekkel indult, majd Magyarországon ki nem adható A Szabadegyetem idei konferenciájáról: Erdély európai régió szerzők műveit jelentettük meg ben indultunk, Cs. Szabó László, majd Bibó István műveivel. A szervezésben oroszlánrésze volt a Marosvásárhelyről származó Szőllősy Árpádnak. Sok-sok igen jeles író kötetét adtuk ki azóta. Köztük van a müncheni Molnár Józsefnek Misztótfalusi Kis Miklós életét és munkásságát ábrázoló műve. Remélhetően ebből is kitűnik már a Szabadegyetem ragaszkodása Erdélyhez, hiszen könyvkiadásunk kezdeményezője és eddig kiadott utolsó munkánk hőse is erdélyi. Feltétlenül szólni szeretnék a Szabadegyetemhez igencsak közelálló jeles erdélyi személyiségekhez fűződő kapcsolatunkról, ami egyben odavezet az idei konferencia régiótémájához is. Erdély képviselői már az 1969-es alakuló konferenciánkon is ott voltak a dél-tiroli Bolzano/ Bozenben. Ott meglátogattuk a Magyar Forradalom terén (mert van ott ilyen) elhelyezett Nagy Imre emlékművet. Nos, ezen a kis felvonuláson a sor végén diszkréten, de ott volt két erdélyi előadó-vendégünk, Kányádi Sándor és Székely János is. Ki is neveztük utána Kányádi Sándort hiszen Székely János nemsokára elhunyt tiszteletbeli alapító tagnak, bár ezt akkor még csak magunk között volt szabad emlegetnünk. Fontosak voltak kapcsolataink az alapítást követő években is. A Ceauşescu-rendszer jó néhány éven keresztül kirakatpolitikát folytatott, előmozdította kisebbségi írók, művészek és színművészek szereplését konferenciáinkon. Így jöhetett közénk Sütő András, Lászlóffy Aladár, Lohinszky Lóránt, Szőcs Géza és megint Kányádi Sándor meg sokan mások, akiknek nyugat-európai körutakat is szerveztünk. Az erdélyi régió tehát hosszú időn keresztül képviselve volt a nyugati Európában. Sajnos, ezt az időt követte e rosszemlékű rezsim hírhedett, utolsó időszaka, amely alatt senki nem jöhetett hozzánk Erdélyből. Annál élénkebbek lettek a kapcsolatok 1989 után. Számos erdélyi előadónk és résztvevőnk van a konferenciákon, és az éves találkozókon kívül kisebb összejöveteleket is tartunk erdélyiekkel. Térjünk rá idei témánkra, az Erdély, európai régió fogalomra. Ez első közelítésre nagyon egyszerűen értelmezhető, hiszen azt jelenti, hogy Erdély Európához tartozik. A történelem folyamán azonban más és más volt a jelentése, és gyakran konfliktusokat takart. Kezdődik ez már Erdély honfoglalás kori állapotával, mert a modernkori magyarromán ellentétek is ebben gyökereznek. A magyar és a nemzetközi tudomány javarésze a honfoglalást a korabeli magyar és a hozzájuk számító székely törzseknek tulajdonítja, és a románok lassú beszivárgását csak a századra teszi. Ezzel magyarázható, hogy a magyar történelemtudatban a magyarok az erdélyiekkel együtt az őshonosok, akik Európának is védőpajzsa (voltunk sokáig). Néhány román történész azonban máig is a dákóromán kontinuitás elvére hivatkozik, azaz arra, hogy a románok a rómaiak kivonulása óta mindig is őshonosok voltak, így messze megelőzték a magyarokat. Ilyesmire tudományos bizonyíték nemigen van. Sok román számára a magyarok ma is bozgorok, keleti jöttmentek, míg a román nemzettudat a románokat tartja nyugatiaknak, az európai civilizáció hordozóinak. E vita ellenére magyar távlatból Erdélyt Szent István óta az egységes ország részének tekintik, azaz Erdély mint Magyarország része Magyarországgal együtt európai régió, még ha a központtól való távolsága és nagy kiterjedése miatt az első évszázadokban külön vajda is kormányozta. De hadd térjünk vissza az Erdély, európai régió címre. Mit jelent, miért fontos ez a kifejezés éppen ma, miért lesz egy erdélyi konferencia címadója? Lépjünk egyet a történelemben, hogy egy későbbi távlatot lássunk. Erdély európaiságának hangsúlyozására mindaddig nem volt szükség, amíg Erdély a magyar királyság szerves része és az országhoz tartozva egészen természetesen Európának is része

8 Erdély európai régió 8. oldal (Folytatás a 7. oldalról) volt. A téma attól kezdve vált időszerűvé, hogy az ország a török háborúk és részbeni megszállás következtében három részre szakadt, és Erdélynek választania kellett a keleti török birodalommal szembeni lojalitás és az Európát jelentő habsburghű királyság között. Egyértelmű volt viszont az a tudat, hogy Erdély mindenesetre kulturálisan a nyugati országrészhez és ezzel Európához tartozik, és ezt a tudatot számos fontos példa táplálta. Tudjuk, hogy Erdélyből a nyugati egyetemekre, Wittenbergába, Krakkóba, Páduába, Bázelba jártak diákok és fiatal tudósok. Ismeretes, hogy Bethlen Gábor minden vallásháború ellenére kitűnően szót értett Pázmány Péterrel, az ellenreformáció vezéralakjával. Az erdélyi fejedelemség akkoriban az európai egyensúly fontos tényezőjének számított, I. Károly angol király szövetségi szerződést kötött vele. Erdélyt a harmincéves háborút lezáró 1648-as vesztfáliai békébe is felvették. A 17. század volt az Erdély, európai régió eszme fénykora, ebből merítik ma is az ihletet azok, akik rá hivatkoznak. De erdélyi és kelet-magyarországi erejére támaszkodva II. Rákóczi Ferenc is nyugati, európai királyságot vagy fejedelemséget akart létesíteni. A kérdés Rákóczi szabadságharcának leverése után elveszítette jelentőségét, Erdély mint Habsburg kormányzóság kényszerű alapon ugyan, de a török megszállás alól felszabadítva az egész országgal együtt megint Európa részévé is vált. A reformkorral, majd a márciusi eseményekkel azonban megint időszerű lett az a törekvés, hogy Erdély nem a Habsburg-ország részeként, hanem egy független magyar állam keretében kíván Európa része lenni. El is dőlt ez az erdélyi magyarság egyértelmű uniós döntésével. Sajnos, ezt sem az erdélyi németek, sem a románok javarésze nem követte, sőt. Emiatt váltak ellenfeleinkké a szabadságharcban, annak leverése után is, és ez a szembenállás a kiegyezés után is jórészt fennmaradt. Erdély a magyar királyság részeként fél évszázadon át megint természetes módon volt európai régió, míg a románok magukat Európához tartozóknak csak az erdélyi magyarság ellenében, a bécsi udvarban mintegy mifölénk emelkedve, minket megkerülve érezhették. Az első világháború elvesztése és Trianon, mint jól tudjuk, az erdélyi magyarságnak különösen keserves sorsot hozott. Nemcsak a területeknek az elcsatolását jelentette, hanem a rendszerváltással kapcsolatosan a román fél számos jelentős ígéretének a megszegését is. Teljes nemzeti szabadság az együttlakó népek számára. Mindenik népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által. Így szól az egyesülést kimondó 1918-as gyulafehérvári határozat egyik rendelkezése. Ez a nagyon kedvezőtlen helyzet járult hozzá ahhoz, hogy az erdélyi magyarságban feléledt az Erdély, európai régió gondolata. Rokonszenves új válfaja a Trianon után keletkezett transzszilvanizmus (Kós Károly) volt. Ennek egyik vezérgondolata ugyanis Erdély kulturálisan sajátos, különös voltának az eszméje. Az Európához tartozás ennek a sajátosságnak egyik döntően fontos, ha nem is mindig kimondott jellemzője volt, de úgy, hogy ebbe a kultúrkörbe a transzszilvanizmus hívei beleértették Erdély románságát és más nemzetiségeit is. De megint változott a történelmi távlat, s vele a jelszó jelentése, esélye. A második világháború elvesztése, majd az azt követő évtizedek miatt az Európához ilyen módon való odatartozás sem sikerült, tudjuk. Erdély egész Romániával a magát Nyugattól elhatároló keleti, szocialista olvasztótégely része volt. Az 1989 után megint változott helyzetben az Erdély, európai régió reményekre, de veszélyekre is utal. A remény az, hogy Erdély Romániával bekerül az egyesült Európába. A veszély az, hogy Románia hosszú időre kívül reked az Európai Unión, és ezzel együtt Erdély is csak kívülről nézheti Európát, s benne Magyarországot. Erre az új veszedelemre céloz Markó Béla új tanulmánykötetének a címe: A feledékeny Európa (Mentor Marosvásárhely 2000). De térjünk most rá idei erdélyi konferenciánkra, melyet május 26. és június 2. között rendeztünk. A hét különösen zsúfolt volt, mert mintegy utazó konferenciát tartottunk. A nyugati meg a magyarországi résztvevők május 26-án a Hősök teréről két busszal indultak. Délután érkeztünk Nagyváradra, ahol is vezetett városnézés volt. Vasárnap reggel továbbutaztunk a kalotaszegi Nagypetribe, ünnepi istentiszteletre. Felejthetetlen órák voltak ezek! Az egész falu lakossága népviseletben fogadott minket az út mentén, majd elkísért a gyönyörű és csodaszépen feldíszített középkori református templomba, a sok, részben kölcsönként a Bácskában dolgozó lelkész szolgálatára. Csak azt sajnáltuk, hogy a helybeliek elváltak tőlünk a templom ajtajában, mert mi is, meg ők is, mindkét sokaság együtt nem fért volna be a templomba. Utána azonban nagyon szívélyes körülmények között találkoztunk ismét: a falu egész népe finom ebéden látott vendégül minket, majd népviseleti ruhaneműkből és használati tárgyakból bemutatót és kis vásárt csináltak nekünk. Szinte kár, hogy mennünk kellett tovább Kolozsvárra. Itt is volt városnézés, majd utána Pap Géza, az új, fiatal református püspök fogadott a Református Teológiai Akadémia dísztermében. Hétfőn, 28-án, útban Gyulafehérvár felé, érintettük Nagyenyedet, itt sajnos, kevés volt az idő. Gyulafehérvárra érve először a székesegyházat tekintettük meg, melynek bemutatása során Lestyán Sándor templomigazgató főesperes a város, sőt Erdély jeles történetéről is beszélt. Majd Jakubinyi György római katolikus érsek fogadta a konferencia résztvevőit. Mint Erdély magyarnyelvű felekezeteinek lehet mondani minden képviselője, az érsek úr is erős híve az ökuménének és igen szívesen beszélgetett velünk. Elég hosszú út után a késő esti órákban érkeztünk Illyefalvára, a konferencia tulajdonképpeni színhelyére. Most már talán érthetővé válik, miért volt a hét még a szokásosnál is zsúfoltabb, három nap lement uta-

9 9. oldal Erdély európai régió zásra és az út menti eseményekre. Akárcsak a többi székely helység, a nagy kiterjedésű Illyefalva is igen rendezett, takaros. Sepsiszentgyörgytől, illetve Brassótól néhány kilométerre északnyugati irányban fekszik. A község élete és a konferenciáé is két erős, masszív oszlopon nyugszik. Ezeknek az oszlopoknak nevük is van: Úgy hívják őket, hogy Kató házaspár, Béla és Ibolya. A férj magas rangú református lelkész, Kató Ibolya pszichológus. Kató Béla irányításával építették újjá a ref. gyülekezet néhány épületét modern konferenciai helyiséggé a konferenciai plénum színhelye például a máig is csűrnek nevezett terem volt. Kató Ibolya a KIDA Keresztény Ifjúsági Központ vezetője, konferenciánk alatt pedig ő volt a háziasszony és a sok fürge segítő parancsnoka. Hadd mondjam meg előre: igen figyelmes, gondos és kedves volt a háziak rendezése. Aki volt már ilyenfajta rendezvényen, az tudja, mennyire fontos ez magának a műsornak a sikeréhez is. És nem utolsósorban: Ezek a körülmények is azt igazolják, hogy Erdély európai régió. Minden európai szintű volt. Magára a műsorra térve, a hétfő esti ünnepélyes megnyitó kiemelésével szeretném kezdeni: A baróti Kájoni Consort régizene együttes adott hangversenyt, melyet ünnepi vacsora követett. Az érdemi munka kedden délelőtt indult, és pénteken este már be is kellett hogy fejeződjék. A műsor kerettémájának közvetlenül csak egyetlen, a bevezető előadás viselte a címét, de sajnos az előadónő váratlan megbetegedése miatt ez is elmaradt. Kedden Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas kolozsvári író tartott sziporkázóan szellemes bevezető előadást Az erdélyi kultúra Európában címmel. Ezt követte egy Oplatka András, a Neue Zürcher Zeitung belső munkatársa által vezetett politikai kerekasztal az utóbbi három év erdélyi változásairól. Délután a fenségesen szép illyefalvi vártemplomban volt áhítat, majd este a Sepsiszentgyörgyi Állami Színházban megtekintettük Federico Garcia Lorca Vérnász -át, melyet a helybeli társulat egészen magas színvonalú balettként, és cigány témára átdolgozva adott elő. Szerdán délelőtt Nacionalizmus, identitás, türelem, egyetértés a múltban és ma címmel kerekasztal-beszélgetés volt, majd a hét egyetlen elmaradt előadása helyett a Duna tévé egy filmjét néztük meg az ortodox egyház székelyföldi hagymakupolás honfoglalásá -ról. Érdemes megemlíteni, hogy az egész héten számos tévétársaság volt a helyszínen (Duna általános és egyházi rovata, magyar tévé, több is, és a Bukaresti tévé magyar osztálya). Délután Sepsiszentgyörgyön a Városháza nagytermében a székely megyék magasrangú vezetői tájékoztattak a régió fejlődéséről. Jó kezekben van a Székelyföld. Estefelé megint egy gyönyörű vártemplomban, Sepsiszentgyörgyön vettünk részt áhítaton, hazatérésünk után pedig Kallós Zoltán, a híres néprajzkutató zenével-énekkel kísért csángó estjét élvezhettük. A csütörtök délelőtt a magyar egyetem(ek) ügyeinek szenteltetett. Hogyan lehetne elérni, hogy végre a Babes-Bolyai Egyetemen vagy egy önálló magyar egyetem formájában biztosítható legyen a magyar felsőoktatás? A nehézségek miatt sokan egy magyar magánegyetem érdekében fáradoznak. Tonk Sándor kolozsvári történész professzor előadása az egyetem erdélyi szerepéről szólt, majd kerekasztal dolgozta fel egy korszerű egyetem követelményeit. Délután Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője beszélt Kós Károlyról, az erdélyi polgárról. Íme, mindketten igazi erdélyi európaiak! Ezután sokéves szokásunknak megfelelően kirándulásra indultunk: Brassót tekintettük meg. Megcsodáltuk a Feketetemplomot, ugyanott orgonahangversenyt és unitárius áhítatot hallottunk, majd megnéztük a várost, melyet többen még Orasul Stalinként jártunk be. Most pedig egy nagyon szépen kikupálódott, európai hangulatú várost láttunk. Pénteken Az ökuméné esélyei címmel református-ortodox párbeszéd volt, de az ortodox lelkész sajnos nem tudott magyarul, és a fordítás rengeteg időt emésztett fel. Ezután viszont szót lehetett érteni, mert Markó Béla, az RMDSz elnöke és Granasztói György, a budapesti Teleki Közép-európai Intézet főigazgatója, hazánk volt brüsszeli, az Európai Uniónál is akkreditált nagykövete, azaz az erdélyi és az óhazai magyarság egy-egy kiemelkedő képviselője beszélgetett az Egység a sokféleségben c. témáról. Az utolsó délután és este különösen gyorsan telt: mint minden évben a konferencia vége felé, megtartottuk a Szabadegyetem fórumát. Varga Pál lelkész vezette. Majd a szép vártemplomban Kató Béla nagytiszteletű úr mondott áhítatot és Raduch Zsolt brassói ev. esperes osztott úrvacsorát. Végül állófogadás és mi lehetne egy EPMSzkonferencia vége? tánc volt. De ez még nem az igazi vége volt. A társaság egyik része szombaton hajnalban hazautazott, a másik meg elment a csíksomlyói búcsúra. Az EPMSz ezzel egyrészt ökumenikus érzéseinek adott kifejezést, másrészt megmutatta: tud szervezni, hiszen a konferencia vége pontosan egybeesett a csíksomlyói búcsú kezdetével. Végezetül válaszolni próbálok arra a kérdésre, hogy a konferencia megfelelt-e az Erdély, európai régió címmel szemben támasztható elvárásnak. Gyakorlatunktól eltérően nem tárgyaltuk meg a címadó kérdést elejétől végéig tudományos alapossággal. Ha azonban a címadó fogalmat tág értelemben vesszük, és azt kérdezzük, kimutatta-e a konferencia a mai bizonytalanságokkal teli helyzetben Erdély európaiságát, úgy leszögezhetjük, hogy elejétől végéig nagyon is megfelelt a témának. Szellemisége, légköre kimondatlanul is olyan tősgyökeres erdélyi szellemet árasztott, amely egyben természetes módon európai is volt. Ha az idők múltán a részletek majd talán el is mosódnak, élni fog bennünk az az erdélyi és egyben európai hangulat, amelyet előadó és résztvevő barátaink, számos kedves segítőnk sugárzott szét. Balla Bálint professzor előadása a Magyar Egyesület október 6-i klubestjén (rövidítve)

10 2001. november/december 10. oldal Fangen wir mit einer einfachen Frage an: Du wirst mal Hans, mal János genannt. Was ist richtig? Dazu muss ich zu meinen Wurzeln zurückkehren. Mein Vater stammt aus der kleinen Stadt Gyula, wo seit Jahrhunderten Ungarn, Deutsche und Rumänen friedlich zusammenleben. Gyula ist übrigens der Geburtsort von Ferenc Erkel, dem Komponisten der ungarischen Nationalhymne. Meine Mutter wurde in Siebenbürgen als Tochter deutscher Eltern geboren. Sie lernte zunächst vom Kindermädchen Rumänisch, dann Deutsch in der Familie und in der Schule die ungarische Sprache. Ich wurde 1921 in Budapest geboren und besuchte dort die Grundschule und das Gymnasium. Das Erlernen von Fremdsprachen spielte in der Erziehung meiner Eltern immer eine große Rolle. So verbrachten meine zwei Geschwister und ich auch oft die Sommerferien in Wien, um unser Küchendeutsch zu verbessern. Dort wurde ich meistens Hans genannt, deshalb habe ich diesen Namen bei Aufnahme des Studiums in Chemnitz ab dem Jahr 1940 benutzt. Was hast Du während des 2. Weltkrieges gemacht? Ich studierte als Volksdeutscher und damit gebührenfrei zuerst an der höheren Textilschule in Chemnitz und dann Maschinenbau und Chemie an der Technischen Hochschule Dresden. Soldat musste ich zum Glück nicht werden. Die Bombenangriffe erlebte ich in beiden Städten und verlor auch mein Hab und Gut, meine Bücher, einen Koffer mit einem Anzug und Wäsche und einen Rucksack mit der eisernen Reserve, darunter meinen guten ungarischen Paprikaspeck. Geblieben ist mir meine Geige, auf der ich bei Familienfeiern auch heute noch ungarische Volkslieder spiele. Zu viel mehr reicht es nicht, aber im Gegensatz zu meiner musikalisch begabteren und fleißigeren Schwester, die die Musikakademie in Budapest besuchte und dort später Professor für Musik wurde, bin ich damit zufrieden. Wolltest Du nach 1945 nicht heim nach Ungarn? Hans Kollmann: Ungar? Deutscher? Europäer? In unserer Reihe Lebensläufe Schicksale veröffentlichen wir hier ein Gespräch, das Mária Urban und Hans-Ulrich Moritz mit Hans Kollmann, dem Schrift- und Geschäftsführer der Deutsch-Ungarischen Gesellsehaft e.v. anlässlich seiner Auszeichnung Pro Cultura Hungariae und seines 80. Geburtstages führten (siehe Seite 11). Doch, ich hatte schon gepackt, aber die Nachrichten verbreiteten sich immer stärker, dass die deutschstämmigen Ungarn nicht in das Land einreisen dürfen, ja die dort lebenden gemäß Potsdamer Abkommen ausgesiedelt werden. Die Mundpropaganda über den freundlichen Empfang der Heimkehrer aus Deutschland an der ungarischen Grenze versprach nichts Gutes. Echte Informationen gab es keine, da die Radios in der sowjetischen Besatzungszone abgegeben werden mussten, das Telefon nicht funktionierte und die einzige offizielle Informationsquelle die staatlichen Zeitungen waren. Inzwischen hatte ich auch geheiratet und der erste Sohn war unterwegs, deshalb beschloss ich mit meiner Frau zunächst zu bleiben. Dabei erlebte ich kurz nach dem Krieg auch Kurioses: Als wissenschaftlicher Assistent an der TH entdeckte ich in der Nähe von Dresden aus Ungarn verschleppte Güter, man stelle sich vor, herrenlos! Zum Beispiel in der Textilfabrik Coßmannsdorf 150 Werkzeugmaschinen der Maschinenfabrik Salgótarján. Auf Grund meiner Information an die ungarischen Behörden, namentlich an die Ungarische Restitutions Mission in Berlin, wurde die Rückführung veranlasst. Ich erhielt dafür ein Dankesschreiben der Mission. Wie verlief Deine berufliche Laufbahn? Nach dem Diplom arbeitete ich auf verschiedenen Gebieten der petrochemischen Industrie der DDR, u.a. bei der Erdölverarbeitung und der Kunststoff- und Kunstfaserproduktion. Durch meine Berufserfahrung, durch die Kenntnis der ungarischen Sprache und sicher auch durch meine fachlichen Aktivitäten wurde ich in den Ausschuss für wirtschaftliche und wissenschaftliche technische Zusammenarbeit DDR-Ungarn berufen, verantwortlich für die Zusammenarbeit auf dem Gebiet der Chemie. Ich wirkte dort von 1962 bis 1972, wobei diese Funktion mit vielen Besprechungen, Abstimmungen und Betriebsbesuchen in beiden Ländern verbunden war. Ich lernte so ziemlich alle bedeutenden Forschungseinrichtungen, Planungs- und Projektierungsbüros sowie Produktionsbetriebe der chemischen Industrie Ungarns kennen. Als leitender Ingenieur des Chemieanlagenbauexports der DDR baute ich eine Anlage zur Herstellung von Synthesefasern im Magyar

11 11. oldal november/december Viszkózagyár in Nyergesújfalu und wurde, obwohl Ausländer, als Hervorragender Werktätiger der Schwerindustrie (A nehézipar kiváló dolgozója) ausgezeichnet. Bei allem Amüsement, das mancher im Rückblick empfinden mag, war es für mich eine Auszeichnung, durch die ich mich sehr geehrt fühlte. Wie war Deine berufliche Entwicklung danach? Ich arbeitete außer mit Ungarn auch mit vielen anderen Ländern im Bereich Export/Import von Chemieanlagen und Chemieprodukten zusammen. Damit war eine Reihe von Dienstreisen in andere Länder, westliche wie England und Frankreich, aber auch in arabische Staaten, nach Indien und natürlich die Sowjetunion und die meisten sozialistischen Staaten einschließlich Kuba verbunden. Westberlin und die Bundesrepublik gehörten jedoch zu einer anderen Abteilung. Als Kuriosum möchte ich erwähnen, dass ich während dieser Zeit der Spionage und des Landesverrats verdächtigt wurde. Meine Stasiakte mit den Beobachtungen, Gepäckuntersuchungen und Berichten von inoffiziellen Mitarbeitern ist ca. 200 Seiten stark und enthält auch Korrespondenz zwischen der Stasi Berlin und dem Ministerium des Innern in Budapest und das in russischer Sprache. Diese Untersuchungen und Beobachtungen wurden erst 1987, als ich in Rente ging, für hinfällig erklärt. Wie steht es eigentlich mit Deiner Staatsangehörigkeit? Ich erhielt die ungarische Staatsangehörigkeit vor zwei Jahren wieder zurück. Neben der praktischen Tatsache, dass ich als Rentner in Ungarn die Bahn kostenlos benutzen darf, ist das für mich vor allem eine wesentliche moralische Stärkung meines Selbstbewusstseins. Ich bin in Ungarn kein Fremder mehr! Wie sieht es in Deiner Familie aus? Auch in meiner Familie als Vereinsfunktionär könnte ich auch im Familienverband sagen arbeitete ich an dieser Doppelidentität. Drei von meinen vier Kindern erlernten bei Verwandten in Ungarn die ungarische Sprache. Zwei meiner Töchter heirateten Ungarn, woran ich jedoch un-schuldig bin. Eine Schwiegertochter stammt aus Rumänien. Sie wohnen fast alle in meiner Nähe in Karlshorst. Wenn wir zusammenkommen, dann wird ein richtiger Mischmasch von Deutsch und Ungarisch gesprochen. Fünf meiner dreizehn Enkelkinder sprechen gut Ungarisch, die meisten anderen verstehen die Sprache. Dank der Unterstützung meiner Frau, die leider vor Jahren verstorben ist, hatte ich in den Schulferien immer Kinder meiner ungarischen Familie bei mir in Berlin, die zum Teil im Deutsch-Ungarischen Kulturinstitut Kollmann mit großem Erfolg die deutsche Sprache erlernten. Für einige davon sind die guten Sprachkenntnisse heute auch eine berufliche Existenzgrundlage. (Fortsetzung Seite 12) Alles Gute, Hans! Am 1. August 2001 feierte Hans Kollmann, Gründungsmitglied der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft Berlin-Brandenburg e.v., seit mehreren Jahren auch Mitglied der Ungarischen Vereinigung Berlin e.v., seinen 80. Geburtstag. Aus diesem Anlass möchten wir Dir, lieber Hans, nachträglich auch auf diesem Wege sehr herzlich gratulieren, Glück, Gesundheit und Wohlergehen wünschen und natürlich hoffen, dass Du weiterhin wo auch immer so aktiv für Ungarn, Land und Leute tätig sein mögest. Bei der Vollversammlung der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft am 15. Oktober 2001 in der Botschaft der Republik Ungarn (siehe auch S. 4) wurde Hans Kollmann die Medaille Pro Cultura Hungariae verliehen, eine Ehrung, die zuerkannt für erfolgreiches und anerkennenswertes Wirken für die ungarische Kultur zuvor schon solchen verdienstvollen Persönlichkeiten zuteil geworden war, wie Dr. Klaus Rackebrandt oder Hans Skirecki. Auch zu dieser Ehrung herzlichen Glückwunsch im Namen der Ungarischen Vereinigung sowie der Redaktion des Berlini Híradó, für den Hans viele interessante Artikel geschrieben hat und hoffentlich weiter schreibt: Artikel von Hans Kollmann im Berlini Híradó Die Deutsch-Ungarische Gesellschaft Berlin-Brandenburg e.v. im 5. Jahr ihres Bestehens (Nr. 3, Dezember 1996) Ungarischer Freundschaftsbaum für Spandau (Nr. 4, März 1997) Auf dem Wege zum Rechtsstaat Europa (Nr. 5, Oktober 1997) Bildungsreise nach Ungarn (Nr. 6, April 1998) Zum Stand der Diskussion über die Fusion der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft Berlin-Brandenburg e.v. mit der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft e.v. Bonn (Nr. 7, November 1998) Hohe Auszeichnungen für Verdienste auf dem Gebiet der deutsch-ungarischen kulturellen Zusammenarbeit (Nr. 8, April/Mai 1999) Német magyar román baráti találkozó (Nr. 9, Dezember 1999) Magyar román szerb együttműködés a Duna-Körös-Maros-Tisza eurorégióban (Nr. 10, März/April 2000)

12 Életek sorsok 12. oldal (Fortsetzung von Seite 11) Da sind noch einige Abschnitte in meinem Lehen, die ich erwähnen will, um die Frage von Botschafter Gergely Prőhle anlässlich meiner Auszeichnung zu beantworten: was bin ich, bin ich ein Ungar oder ein Deutscher, habe ich eine Doppelidentität? Jedenfalls stelle ich fest, dass ich doch einiges erfolgreich unternommen habe, um das ungarische Wesen in Deutschland, speziell an meinen Wohnorten, populär zu machen und umgekehrt auch die deutsche Kultur und Sprache in Ungarn zu verbreiten. Ich habe eine Identität, aber so, wie ich zwei Elternteile habe, liebe ich meine beiden Heimatländer gleichermaßen. Doch einen kleinen Unterschied gibt es wohl, den ich am besten so beschreiben will: beim Fußball drücke ich die Daumen für Ungarn leider fast immer ohne Erfolg. Wie kamst Du zur Deutsch-Ungarischen Gesellschaft? Im oben erwähnten Wirtschaftsausschuss lernte ich Paul Kárpáti, den ehemaligen kommissarischen Leiter der Hungarologie an der Humboldt-Universität, kennen. Er hat mich nach der Wende, als ich schon in Rente war, dazu bewogen, ehrenamtlich in der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft mitzuarbeiten. Ich bin Gründungsmitglied und wurde 1991 zum Schriftführer gewählt, welche Funktion ich nunmehr über 10 Jahren inne habe. Über die Aktivitäten der Gesellschaft und insbesondere die Veranstaltungen wurde übrigens vielfach im Berlini Híradó berichtet. Aktivisten der ersten Stunde waren auch Ágnes Matthes, Éva Gosztonyi, Dr. Klaus Rackebrandt und Gyula Kurucz, der ehemalige Direktor des Hauses Ungarn. Mit besonderer Wehmut erinnere ich auch an den kürzlich verstorbenen Dr. Alexander Tinschmidt. In meiner Eigenschaft als Mitglied des Präsidiums der DUG bin ich mitverantwortlich für die Auswahl von Themen für die Veranstaltungen und für deren Vorbereitung und Durchführung. Sehr positiv ist die enge Zusammenarbeit mit dem Collegium Hungaricum, dem Ungarischen Kulturinstitut, seinem Direktor Prof. András Masát und seinen Mitarbeiterinnen und Mitarbeitern. Enger Kontakt besteht auch zur Ungarischen Vereinigung, deren Mitglied ich bin, und zur Ungarischen Kolonie. Ich meine, der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft ist es gelungen, ein breit gefächertes Forum für Gedanken- und Erfahrungsaustausch zu bieten und ein Treffpunkt für Begegnungen zwischen Deutschen und Ungarn zu sein. Mir liegt noch etwas besonders am Herzen, und zwar die Euroregion Südungarn - Rumänisches Banat - Jugoslawische Vojvodina. Ich glaube, dass die friedliche Zukunft Ungarns und Mittelosteuropas im konfliktfreien Zusammenleben mit den benachbarten Völkern besteht, mit den Rumänen, den Slowaken, den Serben und allen anderen. Mir wurde das multikulturelle Erbe von Ungarn, Deutschen und Rumänen in die Wiege gelegt, wenn ich in den Jahren zu ihrer Verständigung etwas beitragen konnte und noch kann, dann kann ich vielleicht eines Tages sagen, ich habe wirklich etwas vollbracht. Kürzlich hast Du eine schwere Krankheit durchgemacht, wie geht es Dir jetzt? Im Sommer war ich zur Kur in Héviz. Es wurde ja auch Zeit, dass ich etwas für mich selbst tue. Meine Freunde und Bekannten sagten hinterher, ich sehe 10 bis 15 Jahre jünger aus. Nun ja, früher habe ich drei Treppenstufen auf einmal genommen, heute nur noch zwei. Beim Fußball mit Kindern und Enkelkindern darf ich nur noch Torwart spielen. Aber beim traditionellen jährlichen Waldlauf um den Krummen See bei Königs Wusterhausen habe ich in meiner Altersgruppe immer den 1. Platz belegt ich war allerdings der einzige Starter. Was bedeutet Dir die kürzlich verliehene Auszeichnung Pro Cultura Hungariae? Mir ist in meinem Leben viel Anerkennung zuteil geworden, trotzdem war diese neuerliche Auszeichnung eine große Freude und Genugtuung Hans Kollmann, wie er leibt und lebt: Sieger in seiner Altersklasse für mich. Dabei wird das gesamte Wirken der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft hier in Berlin mitgewürdigt. Eine solche Auszeichnung hilft auch, Vorhaben für die Zukunft durchzusetzen und sich Gehör zu verschaffen. Das gilt auch für unser gemeinsames Ziel mit dem Collegium Hungaricum, das Image Ungarns in Deutschland noch weiter zu verbessern. Für mich persönlich war ein weiterer Höhepunkt der Auszeichnung, als meine 16jährige zweisprachige Enkeltochter Gabriela zu mir gelaufen kam, mich herzlich umarmte und sagte: Opa, ich bin so stolz auf Dich. Wir danken für das inhaltsreiche Gespräch, in dem Du uns wie mit einem roten oder sollten wir sagen rot-weiß-grünen? Faden durch Dein Leben geführt hast. Nicht nur Deine Herkunft mit der Frage nach Deiner Identität, Deine Erziehung und Deine Familie haben Dich geprägt, sondern auch die Zeitenläufe und die Irrungen und Wirrungen der Geschichte doch all das macht den Menschen Hans Kollmann aus. Wir möchten Dir im Namen der Ungarischen Vereinigung und der Zeitung zu Deinem 80. Geburtstag und zur hohen Auszeichnung gratulieren und hoffen, dass Du weiterhin so aktiv für Ungarn, Land und Leute tätig sein wirst.

13 13. oldal november/december Elisabeth Bergner ( ) Uhrman Iván versei Cinikus rapszódia Valódi Királynak Királynőnek nem könnyű lenni. Elérkezni ehhez a királysághoz (és nem örökölni), és méltósággal megtartani tudni, ez a legnehezebb, és legkönnyebb annak, akinek ez természetes. A tüneményes E.B. méltósággal járja útját, s amilyen természetes ő maga, oly természetes körötte minden. Mosolyával, csitris huncutságával mégis: Királyi! Igen kevesek képesek ilyenre öregedni. Öregedni? Jaj! Bocsánat és elnézést! Ezt a szót: öreg én ki sem mondtam, le sem írtam, nem is gondoltam. Nem is gondolhattam E.B. mögé, mellé, hozzá. Ó nem! Ő nem öreg! Olyan belső ifjúságot sugároz egész bájos, leheletfinom, még ma is lányos lénye nem engedi feledni múltbéli alakját, emlékeinket. Mint festőművész, aki feldob egy-egy színt, és időben és pontosan tudja, hol, mikor satírozza pasztellé az éles kontúrokat. E.B.-nek oly harmonikus minden útszakasza, hogy egységessé vált. Nincsenek éles, bántó kontúrok. Egyetlen örök mosoly, egyetlen gyönyörű pasztell van. De ez a pasztell mégsem szürke, sohasem unalmas. Akár a hatalmas kék ég. Mióta bámulom és sohasem unom. Bergner és az Ég hatalmas örök kékség, s mindig valami új és új csodát fedezek fel rajtuk. Bergner is egy ámuló kékség. A Kis Herceg A Kék Madár! Egy mesebeli kék erdő az égen, vagy inkább mező, liget Az ég ünnepel, amikor Bergner mosolyog. Szerencsés esztendőm volt ez. Több régi filmjében viszontláthattam a legújabbig (illetve ez az új most ismétlés: tavalyi) Der Garten. Láttam portréfilmjét is. Visszavarázsolt engem is kislánnyá és én is ünnepeltem mosolyától, akár az ég. Tavasz jön, s ő megmutatta nekem a: KÉK-et. Megsúgta: Kéket fess ott kószálj, ott fogd az ecseteket, hajítsd el a feketét! Kéket, kéket álmodj. München, ismét Bergner és Gert Fröbe ismét a Der Garten. Amikor először láttam még élt a csoda: E.B. Annyira élt, hogy megfestettem őt, neki, róla. Egy kis pasztellt, melyen két profilja volt egymás mellett: az ifjú és az öreg. Öreg? Londonban élő barátnőm személyesen vitte el hozzá. Azt üzente: köszöni, de ő már beteg és öreg, nem tudja írásban megköszönni. Vajon kinél lehet a kis pasztell? A film most még jobban megrázott. Hiszen már elment elröpült a Csoda Élmény ez a film. Mindkét művész. A szívem körül valóságosan melegség árad egyszerre mosolygok, könnyezem. Milyen jó lenne, ha feltörne végre egy zokogás, de nem tudok már sírni. Hatalmas ég, én nem tudok már sírni. Így a fuldoklás már örökké a torkomon? Fröbet most, 75. születésnapja alkalmából többször is láthattam. Szívem minden erejével kívánom: Éljen! Éljen még nagyon sokáig. Ó, már alig vannak Én is milyen régi vagyok már s mindenkivel megyek, megyek ó ti régi nagy-nagy Tünemények! de csúnya-csúnya lett az élet a Művészet szépsége nem állít meg senkit Megyünk s nem tudtunk megváltoztatni semmit Zsolnai Hédi Szép hercegnők, ha vagytok többen is még, az én ajtómat messze kerüljétek! Én lovagul nem esküszöm tinéktek, és nem leszek esős éjek ámokfutója ismét. Én franciául egy betűt sem értek, rossz véremnek vöröse sincs elég hogy is lehetne kék? Kopott kabátban hordom bozontom, megtépett szakállam: kastélyotokba kínnal illenék. Legfeljebb, ha mint Amszterdam terén, emlékmű állna ott, ahonnan én a legfelső lépcsőre lépve épp látnám a főbejárat címerét: egy forró júliust ott töltenék, s a műemléken lomhán elhevervén herémet a kapu felé kiverném; s ha esténként a közeg közeledne, vízipuskát szegezve ellenem mielőtt elszelelnék, ott ragadna a márványon (legyen mit mosni rajta!) kóbor kutyához illő névjegyem. (1982) Elizeus Idestova túl már a harmadik X-en, de innen vagyok tán jóval még a Styxen; csakhogy számban régen ízetlen az ének, s lassanként szívembe kövülnek a kések. Ifjúként még néha felkacagnék: hátha! De késő. Megfog már Elizeus átka. Mert ki kacagni még nem vesztette kedvét, tarfejű próféták ráküldik a medvét. ( ) Helyzetjelentés Mogyorósi Gézának hálával Hányás a járdán. Borsó? Lencse? Hát istenem, ilyen a szerencse! Mellette szerteszórva száz szemét (kutyám is még otthagyja névjegyét): s e mocsok mind a város névjegye, akár a leprásé száz sebhelye; az utca hosszát úgy borítja el, mint lelkeinket gyűlölet s röhej. És nincs mese! Mindannyiunkra rávall: kérkedhetünk a demokráciával! (1991) E. Bergner skicc a festményhez. Az eredeti festmény kék, Londonban, E.B. hagyatékában van.

14 2001. november/december 14. oldal Szent Péter másképp látja A dúsgazdag fickó haldoklik. Hisz a túlvilágban, de nagyon nincs kedve itthagyni a hatalmas vagyonát a földön. Elkeseredetten imádkozik: Istenem, add, hogy magammal vihessem a vagyonomat a mennyországba! Egész életemen át küzdöttem érte, most nem akarom elveszíteni! Imái végül meghallgattatnak: megjelenik egy angyal, és közli vele, hogy egy bőröndöt magával vihet, és azt tesz bele, amit csak akar. Megörül ennek milliomos emberünk. Fog egy iszonyat nagy méretű koffert, és rámolja bele az aranytömböket. Aranyra váltja a vagyona jelentős részét, és csak pakol keményen. Majd megszakad az a szegény bőrönd, mire összefeszegeti, a sok drága színarany majdnem szétveti. A fickó emberfeletti küzdelemmel behurcolja magával a halálos ágyhoz, pedig mozdítani is alig lehet a hihetetlen mennyiségű aranyat. Most már elégedetten meghal. A mennyország kapujánál a megboldogult lelkek könnyedén repülnek tovább a Fény felé. A dúsgazdag emberünk is, csapzottan, de önelégült mosollyal küzdi magát a kapuhoz. Szakad róla a véres verejték, hurcolja magával a böhöm nagy pakkot. Ez már szemet szúr Szent Péternek is, aki a kapuban áll. Megszólítja: Hallom, te vagy az, aki ragaszkodott hozzá, hogy magával hozhasson valamit a földről! No, hadd lássam, mi az, ami annyira értékes, hogy nem akartad ott hagyni. A gazdag ember büszkén nyitja fel a bőröndöt, hogy megmutassa mérhetetlen értékű poggyászát. Erre Szent Péter meghökkenve csapja össze a kezét: Jééééé, te útburkolatot hoztál!?! Beküldte: Mersitz Katalin Lapunk segítségével az Ön üzenete rengeteg emberhez, számos helyre jut el. Nem gondolja, hogy meg- éri, ha a Berlini Híradóban hirde det? Részletesebb információ a szerkesztőségnél! Az Ungaria zongoranégyes estje október 20-án különleges koncertélmény részesei lehettek a Magyar Ház vendégei. Négy vak zongorista adott elő nyolc kézre írt vagy átdolgozott műveket, többek között Bach, Mozart, Brahms, Liszt és Bizet darabjait. A művészek nagy sikerű fellépésük után még összejöttek Magyar Ház, a Deutsch-Ungarische Gesellschaft, az oranienburgi Förderverein Deutsch-Ungarische Freundschaft és a Magyar Egyesület képviselőivel, és számos kerdésre válaszoltak, amelyek egy látó emberben felmerülnek, amikor vak zenészek kiváló előadásában hallgatja a nagy klasszikus műveket. Csodálatunk csak fokozódott, hallván, hogy Magyarországon a szélrózsa négy irányában laknak. Az Ungaria zongoranégyest 1991-ben hozta létre Németh Tamás alapító és zenei vezető, valamint három zongoratanár: Farkas Mihály, Lakatos Tamás és Magyar Csaba. Az együttes két zongorán játszik, négynégy kézzel, ezzel páratlan jelenséget teremtve a világ zenei életében. HUM A lent látható fotót a nyáron, június 16-án, gulyásparti címén Józsáék kertjében tartott egyesületi összejövetel alkalmából közöljük. A felvétel tényleg ott készült. Egyetlen szépséghibája, hogy nem az idei vendégek láthatóak rajta, mert azok jókedvükben valahogy elfelejtettek fényképezni, hanem a tavaly nyáron, a házigazda Ilse kerek születésnapján ottjárt mulatozókat örökíti meg. Se baj, ezt a szép összeállítást olvasóink még úgysem láthatták. Ui.: Köszönjük Ilséék idei nyári kedves vendégszeretetét, igen kellemes délutánt töltöttünk Niederheidében: sajnálhatja, aki nem jött el Idei közgyűlésünkről Egyesületünk közgyűlését április 28-án este a Collegium Hungaricum nagytermében tartottuk meg. A nagy számban megjelent tagságot elnökünk üdvözölte, majd röviden megemlékeztünk dr. Tinschmidt Sándor tiszteletbeli tagunk elhunytáról. Az est a tervezett napirend szerint folyt le: elsőként elnökünk tartotta meg beszámolóját a év eseményeiről, rendszeres havi rendezvényeinkről többek között a kiemelkedő eseményekről, mint Barbara John előadása, Koncz Zsuzsa koncertje, vagy a Csángó-est, továbbá honlapunk sikeres beindulásáról, Egyesületünk többszintű kontaktfelvételéről stb. Ezután következett pénztárosunk, Rademacher Irén jelentése, amiben ő pozitív mérleget tudott felmutatni, majd a Revíziós Bizottság beszámolóját Oroszvári Anita ismertette: minden aktivitás, pénzügy rendben folyt le. A beszámolókat tagságunk rövid vita után elfogadta. Mivel az adóhivatal a Finanzamt für Körperschaften I rámutatott arra, hogy Egyesületünk Alapszabályzata egy pontban nem felel meg a közhasznúság elismeréséhez szükséges aktuális jogszabályoknak, a két lehetséges módosítási változatot előbb megvitattuk, majd a közgyűlési meghívóban már favorizált alapszabály-módosítást egyhangúan megszavaztuk. Közgyűlésünk végén aztán egykét jövőbeli tervről diskuráltunk, majd egy pohár bor és kis harapnivaló mellett még hosszan kedélyesen elbeszélgettünk. Dr. Hetey László

15 15. oldal november/december A Magyar Egyesület életéből Mainachmittag im Reichstag Wieder einmal hat uns Ági Klekot Türen geöffnet (Was machen wir eigentlich, wenn sie nicht mehr in Berlin ist?): Am 19. Mai 2001 gingen die Türen des Reichstages auf und wir konnten Nee, wir konnten den Abgeordneten nicht über die Schulter schauen, die hatte man vorsorglich ins Wochenende geschickt. Oder arbeiten die dann gar nicht!? Egal, wir wandelten zumindest auf ihren Spuren. Die Lobby, die Kapelle, die Inschriften russischer Soldaten von 1945 und schließlich der Plenarsaal. Wir nahmen Platz oberhalb derfraktionssitze der FDP und bekamen sehr fachkundige Erläuterungen einer jungen Dame des Hauses, die uns schon auf dem gesamten Rundgang mit fundiertem Wissen führte. Da saßen wir nun und hörten, wie es ist, wenn Alltag ist im Hause, wie es funktioniert und warum wer wo sitzt eben alles, was wissenswert war. Als wir auf dem Dach und der Kuppel den großartigen Blick über die Stadt genossen, wussten wir vieles mehr, als zu der Zeit, als wir uns noch am Portal sammelten und keck an der langen Schlange vorbei stolzierten. War eigentlich auch jemand an der Gedenktafel hinterm Haus, die an die Rolle Ungarns 1989 erinnert? Keine Ahnung, aber vergessen wir das nicht! Klaus Tummoscheit Az utolsó vendégek kiskapun távoztak Ha a berlini magyar nagykövetség konzulasszonya, Klekot Ágnes, netalán tán beleunna mostani munkakörébe vagy éppenséggel lejárna a kiküldetése: ne fájjon a feje, hiszen kiváló idegen- vagy akár műsorvezetőnek is elkelne. Másképp kifejezve: ritkán esik meg, hogy egy hirtelenjében összekapott pótműsor ilyen tartalmas és szórakoztató legyen. Vendéglátónk kitett magért, feledtetvén azt, hogy nem találkozhattunk Kiss Imre főkonzullal. Köszönjük a fáradságot, de a szeretetet is, amivel övezte vendégeit! Igen jó volt a visszhang, több mint harmincan jöttek el október 27-én este a nagykövetségre, páran várakozásteljes pontossággal, hiszen még nem jártak az új épületben, de a többieknek is tartogatott meglepetéseket a körséta. Mindjárt az első abban állt, hogy most az egyszer tényleg magyarul zajlott le a klubest. (Und wir bitten auch gleich die sechs deutschen Gäste des Abends, die des Ungarischen nicht besonders mächtig sind, um Nachsicht.) Kis bevezető exkurzussal megismertük a berlini magyar diplomáciai képviseletek történetét, valamint az új nagykövetség megépítésének előzményeit, menetét. Szemügyre vehettük az alapkövet, melyet szűk két évvel a megnyitás előtt rakott le Orbán Viktor miniszterelnök, hogy 700 nappal később részt vegyen a megnyitón is (lásd a 4. oldalon). Vendéglátónk élénk, vidám stílusával betekintést nyújtott itteni dolgos életének nem csak mindennapjaiba, hanem színfoltjaiba is. Megtudtuk, hogy csak a megnyitón jött rá, hogy van az épületnek hátsó kijárata, valamint azt, hogy néhány napja értesült csak róla, hogy hatemeletes házban dolgozik. Igaz, ami igaz: ha bérházban lakom a második emeleten, én sem járok az első napokban a padláson, kivéve, ha magam tárolok ott kincseket. Klekot Ágnes megmutatta a felső szinteket is, majd a társalgóba invitálta a látogatókat egy kis borra, pogácsára (amely utóbbi megsütésének a helyére bekukkantottunk néhány perccel korábban, megismervén a főszakácsot is). Itt már szépen helyet foglaltunk, és elkezdődhetett volna a kötetlen beszélgetés, hiszen egyesületünkön kívül képviseltette magát a Magyar Kolónia és a Ludwigsfeldei Magyar Kör is ugyanilyen erős csapattal. Kezdődhetett volna, de vendéglátónk még nem fulladt ki: Borozgatás közben a Borok könyvé-ből megtanította nekünk mindazt, amit az ismert borokról tudni illik, honnan származnak, milyen ízűek, hogyan kell termelni, hol tárolni őket. S mindezt azért, mert saját bőrén tapasztalta, hogy ezeket tudni kell számos szakmában, hogy társalgóképes legyen az ember. Végül két adomával zárta kiselőadását, az egyiket keretes írásunkban közzétesszük. Még egyszer köszönjük ezt a szép estet, melynek utolsó vendégei akik nyilván a biztos oldalon érezték magukat kipihenés vonatkozásában, mert azon az éjszakán a téli időszámításra való átállással mindannyian nyertünk egy órát egy darabig nem jutottak ki az utcára. Így az ajándékba kapott órára majdnem szükség is volt, végül azért mint az élet más helyzeteiben is ha minden kapu zárva, már csak a hátsó, a kiskapu marad. Szerencse, hogy Klekot Ági ezt ismerte. Hans-Ulrich Moritz A kapucinus szerzetesek pincemesterének, Gábor atyának borfelismerő képességéről legendák keringtek. A fiatal szerzetesek elhatározták, hogy megtréfálják. Vízzel töltött korsót vittek be hozzá, hogy döntse el, milyen fajta bor ez. A pincemester megkóstolta, aztán kiköpte, újra megkóstolta, megint kiköpte, és szégyenkezve bevallotta, hogy ezt a fajtát egyáltalán nem ismeri. Ekkor derült ki, hogy sohasem ivott még vizet.

16 2001. november/december 16. oldal Magyar Egyesület Berlin e.v november 17., 19 óra: Tolcsvay László első berlini koncertje az új évezredben Rövid ismertető: lásd Robotka József keretes írásában! december 8., 18 óra: A Magyar Egyesület karácsonyi ünnepsége Ez az est mint minden évben zártkörű rendezvény, de az ajtók azonnal megnyílnak, ha valaki beugrót hoz magával, amit bedob a közösbe, hiszen batyusbálról van szó Egyeztetés Rademacher Irénnel Jövő évi terveinket lásd a címoldalon! Köszönet Támogatóinknak! Ez alkalommal is okunk van köszönetet mondani a Magyar Egyesületet és újságját ért anyagi támogatásért: Dr. Alexander Tinschmidt 130 DM Renate Rudloff 60 DM Köszöntjük új tagunkat: Dr. Pásztor Ilona Berlin begegnet Ungarn In der Reihe zur Botschaftseröffnung finden in diesem Jahr noch folgende Veranstaltungen statt: 19. November 2001, Uhr, Ort: Schauspielhaus Klaus Maria Brandauer liest Márai 22. November 2001, Uhr Roma-Symposium mit Dr. Jenő Kaltenbach, Minderheitenbeauftragter der ungarischen Regierung, und Dr. Uwe Optenhögel, Leiter der Internationalen Abteilung der Friedrich-Ebert-Stiftung 22. November 2001, Uhr Ferenc Snétberger spielt Gitarre 6. Dezember 2001, Uhr Zoltán Ádám Eine Ausstellung vom bis Téli programok Kedves magyar zenekedvelők! Magyar Kolónia e.v. Berlin A Magyar Egyesület, mint ez nála már hagyomány, novemberben ismét koncertet rendez. A vendég ez alkalommal Tolcsvay László lesz. Azon kevesek számára, akik e híres művészt nem ismerik, álljon itt egy kis ismertető: Tolcsvay László 1950-ben született Budapesten. Már 13 éves korában játszott a Sirangers amatőr beategyüttesben, majd rendszeresen fellépett a Wanderersszel a legendás Horizont tánciskolában. Tizenhat évesen kezdett el komponálni. Bátyjával, Bélával megalapították a Tolcsvay-triót. Ők voltak az elsők, akik a rockmuzsika elemeit a magyar népzene motívumaival kiegészítették, ami által a hazai rockmuzsikának teljesesen új utat nyitottak. Kezdettől fogva, 1973 óta, tagja és zeneszerzője a Fonográf együttesnek. Több mint húsz lemezt készítettek 1984-es feloszlásukig. Legemlékezetesebb és legnépszerűbb slágere a felejthetetlen Első villamos volt, valamint A Nemzeti Dal. Számtalan számot írt másoknak is, száznál több nagylemeznél működött közre mint zeneszerző vagy mint szövegíró. A nyolcvanas évek közepéig ő volt Koncz Zsuzsa zenekarvezetője és legtöbb dalának szerzője is. Turnén bejárta egész Németországot. Színpadi munkája a Magyar Mise, mellyel nemcsak otthon aratott sikert, hanem nálunk Németországban is. Első musicaljét, Doktor Herz-et 300 előadáson láthatta a Madách színház közönsége, 1991-ben a manchesteri Royal Exchange is bemutatta. Ezt követte a Mária Evangéliuma, melyet a bemutató óta folyamatosan játszanak a Madách színházban és az egész országban. Olaszországban olasz nyelven aratott sikert ben a Győri Balett mutatta be a Bábel című balettjét. Ezt követte az Isten pénze című musical. Fő műve még a Testamentum című oratórium ben elkészült második szólóalbuma, a Kapcsolj át, ezt követte a Fehér zaj, majd pedig a Tamagocsi. Nálunk Berlinben 1998-ban járt utoljára, mint valószínűleg sokan emlékeznek rá. De hát, ki is tudná elfelejteni azt az élményt: Tolcsvayt személyesen megélni, nem messziről egy nagy stadionban, hanem közvetlen közelről, szinte kézzel foghatóan. Aki a koncertjén jelen volt, elmondhatja: Egy csodálatos nagy sikerű koncerten volt szerencséje részt venni. További adatok személyéről, műveiről, eddigi életútjáról a művész honlapján találhatók, melynek címét a CDfotó mellett közöljük. A T. Monográf azaz Tolcsvay László és kísérőzenekara Tamagocsi című, 1999-es albumának borítója A Magyar Kolónia március óta a Magyar Házban tartja havi rendszeres összejöveteleit, mégpedig minden hónap második szombatján. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! December 15-én karácsonyi összejövetel lesz. Erről, valamint a Kolónia munkájáról felvilágosítást ad: Földesi Levente elnök, tel.:

17 17. oldal november/december Magyarnyelvű Protestáns Gyülekezet Berlin c/o Prof. Dr. Balla Bálint, Winklerstr. 18a, Berlin, tel.: c/o Pompéry Judit, Zehntwerderweg 41a, Berlin, tel.: Tisztelt Honfitársunk, kedves Barátunk! Örömmel adjuk hírül, hogy ezután is folytatódnak rendszeres havi istentiszteleteink. Ezeknek színhelye változatlanul a Grunewald-templom kápolnája (Bismarckallee/Wernerstr. sarka, bejárat a templom mögött), és mindig a hónap második szombatján délután 16 órakor vannak. Már előre örülünk a további viszontlátásnak. Szeretettel hívunk mindenkit felekezeti hovatartozástól függetlenül: éljenek az alkalommal és vegyenek részt testvéri gyülekezetünk építésében. Szeretetteljes üdvözlettel Balla Bálint Pompéry Judit 21. November 2001, 18 Uhr OmU Geheimnisse und Tücken der Untertitelung 26. November 2001, 19 Uhr Social Intercourse interazione sociale: Antal Lakner zeigt Installationen über die diesjährige Biennale in Venedig und seine dort ausgestellten Arbeiten. 28. November 2001, 18 Uhr Der Wandel des Deutschen und Englischen als Gebersprachen im Ungarischen Vortrag von Dr. Ádám Nádasdy; Ort: HU Berlin, Dorotheenstr. 65, Raum 237/ November 2001, 20 Uhr Grenzgänger Jazzkonzert mit Lajos Dudás und Philipp van Endert 5. Dezember 2001, 18 Uhr 100 Jahre Nobelpreis und die schöpferischen Ungarn in der Welt Ausstellungseröffnung mit Staatssekretär Dr. Gábor Náray-Szabó 10. Dezember 2001, 19 Uhr Den gefangenen Nietzsche befreien Vorstellung des Buches von Álmos Csongár. Moderation: Prof. Dr. Ernő Kulcsár-Szabó 12. Dezember 2001, 19 Uhr Alles Gute zum 80., Miklós Jancsó! Gott hat mir eine Laterne gegeben Ein Jancsó-Film, Ungarn 2000, OmenglU, Videogroßprojektion 13. Dezember 2001, 18 Uhr Schneewirbel Kinderprogramm in ungarischer Sprache mit der Puppenspielerin Ágnes Kuthy 18. Dezember 2001, 20 Uhr Wir zeigen Ihren Wunschfilm! Magyar Szent Erzsébet Katolikus Egyházközség Magyar nyelvű szentmisék Berlinben Miserend nov. 25. Krisztus király vasárnapja december 26. Karácsony másnapja (szerda) január évközi vasárnap február 24. nagyböjt 2. vasárnapja március 24. virágvasárnap április 21. húsvét 4. vasárnapja május 20. Pünkösdhétfő június évközi vasárnap Lelkigyakorlat: Péntek, április 19., óra és szombat, április 20., 15 óra Heilig Kreuz, Berlin, Hildegardstraße 3 A misék vasárnaponként délután 15 órakor kezdődnek. S- és U-Bahn Bundesplatz, 104-es, 348-as busz Berlini cserkészek A berlini Apáczai Csere János Cserkészcsapat minden hónap második és negyedik szombatján találkozik, mégpedig általában a Götzstrasse-i komplexumban. A csapat munkájáról, a pontos időpontokról a vezetőknél lehet érdeklődni: Szántó- Konthur Krisztina kcsöv. és Konthur Zoltán st., telefon: Brunszvik Teréz Társaság e.v. Az óvodások állandó programja Játszóház: A kisbabacsoport a Götzstraße 65. sz. alatti komplexumban (alagsor) jön össze, szombat délutánonként. Emberke 1, 2 és 3 csoportok: A szokásos helyen és időben jönnek össze. Érdeklődő szülők forduljanak bizalommal a Társaság vezetőségéhez: Pethő Teréz, tel , Nagy Beáta, tel Deutsch-Ungarische Gesellschaft e.v. Berlin Dezember 2001, Uhr: Zur Frage der ungarischen Minderheiten 2 Vorträge Prof. Dr. István Mustó (Universität Debrecen, TU Berlin), Präsident der DUG, spricht über das Statusgesetz (siehe auch Seite 24). Botschaftsrätin Ágnes Klekot referiert über die Integrationsprobleme der in Berlin und Brandenburg lebenden Ungarn.

18 2001. november/december 18. oldal Harmadszor is a Grimnitzsee-n Az Egyesület idei kirándulása is a jól bevált helyre, Joachimsthalba vezetett.nád Margit az előző évekhez hasonlóan most is velünk tartott. Íme, itt a beszámolója, amelyet a szörfölők jó ideje már honlapunkon is olvashatnak. Mint az előző két évben, az idén is meghívta a Magyar Egyesület tagjait a június 8-10 közötti hétvégére a Grimnitzsee melletti Joachimsthalba. Közösen akartuk a nagyvárost és a hétköznapi gondokat magunk mögött hagyni és a Schorfheide gyönyörű természetében baráti kapcsolatainkat mélyíteni, testi, lelki energiánkat feltölteni. Nem tudom, hogy tényleg éppen ezen a hétvégén akadt a több mint 40 fő jelentkező felének elhalaszthatatlan fontos elfoglaltsága, vagy csak az előző hetek zord, nem éppen magyar igényeknek megfelelő nyári időjárása riasztotta el őket. Érkezésemkor, péntek este 6 óra körül, éppen hogy csak két ulti-csapatra való társaság gyűlt össze a teraszokon. Brigitte bánatára, mivel ő nem üti a kártyát, és kibicelés közben izgatottan várta az ő szó-csata partnerét, Karint. Pedig nem kellett volna az időtől ennyire megijedni, Lajosunk úgy befűtötte a bungalow-kat radiátorral, hogy még szaunának is elkeltek volna. Lassan megérkeztek a potsdami barátaink is, kezdett emelkedni a hangulat. Szombatra Szent Péter is irgalmas volt hozzánk, derült kék égre és napsütésre ébredtünk. A fürge ifjúság pedig megint gondoskodott róla, hogy a közös teraszi reggeliről a friss zsemlye se hiányozzon. Mindenki a kedve szerint laza sétákkal, a közeli gólyafészek és a pipaccsal, búzavirággal ékeskedő mezők megcsodálásával, meghitt beszélgetésekkel töltötte a napot. Délutánra úgy felmelegedett, hogy még a víz közelébe is merészkedtünk, de csak Tomi bátorkodott a tóba. No de neki másmilyen, kutya-vére van. A fiúk idejében begyújtották a grilleket, a lányok terített asztalt teremtettek és indulhatott a lakoma. Sajnos, a dalos madaraink otthon maradtak, így a nótafa helyett csak a viccek és a szúnyogok röpködtek. Vasárnapra megint megnyílt az ég dézsája, nemigen akartuk kidugni az orrunkat a bunga- low-kból. Irénke és Anna már gondolatban a közelgő szabadságukra készülődtek. Szívélyes búcsúzkodás után a társaság zöme újra találkozott Eberswalde magyar éttermében, az Unicumban, amely azóta, sajnos, már nem működik. Én pedig szemügyre vettem a közeli Templinben az újonnan megnyitott termálfürdőt. Ki tudja, hátha lesz még alkalmunk a jövőben... Úgy gondolom, adódhat még negyedszer is Grimnitzsee... Tavaszi és Immár szép hagyománnyá vált az egyesületi kirándulás. Jövőre is betervezünk egy közös hétvégét. Képeink mind 2001 júniusában, a Grimnitzsee mellett készültek.

19 19. oldal november/december Dr. Achim Beubler Erlebnisreiches Treffen in Magdeburg őszi útjaink 2001 Die Schwestervereinigung ungarn mitten in sachsen-anhalt hatte zu einem Treffen für den 29. September nach Magdeburg eingeladen. Anlass war der ungarische Tag im Rahmen der Woche der ausländischen Mitbürger. Wir reisten bereits am 28. September an. Nach einer verwegenen Irrfahrt durch Magdeburg mit dem Ziel, noch etwas für die durstige Kehle zu ergattern, nahmen wir ein reichhaltiges Abendessen in einem Thai-Restaurant ein, übernachteten im Hotel ETAP in Barleben, wo wir uns mangels anderer Gelegenheit noch im Zimmer von Uli Moritz zur ersten internen Begegnung und Übung bei Bier und Pálinka trafen. Am nächsten Tag begann das offizielle Treffen im einewelthaus Magdeburg. Unterdessen waren weitere Mitglieder aus Berlin angereist sowie Mitglieder vom gastgebenden Verein eingetroffen. Unter der sachkundigen Führung von Maria Willmann konnten wir bei schönstem Herbstwetter einen interessanten Rundgang von der Prachtstraße durch die historische Altstadt Magdeburg bis zum Dom mit über 1000 Jahren deutscher und europäischer Geschichte erleben. Maria hatte uns schönes Wetter versprochen und dieses Versprechen auch gehalten; sie hat eben über ihren Mann beste Beziehungen zu den Wettermachern. Es war zugleich ein Ausflug in die Geschichte von Kaiser Otto I. (die Schlacht auf dem Lechfeld darf man hier wegen der beteiligten Ungarn nicht unerwähnt lassen!), über die Reformationszeit und den 30jährigen Krieg, die Entwicklung zur Stadt des Schwermaschinenbaus im 19. Jahrhundert, die sie noch bis Ende des 20. Jahrhunderts war, die großen Zerstörungen während des 2. Weltkrieges bis zum heutigen Magdeburg. Allein dieser Exkurs in die Vergangenheit und die vielen Ge- Jásztánc: Három pillanatfelvétel Quedlinburg egyik szép motívuma eső után A gernrodei Csárdá-ban Az arcokon látszik: igen finomak a falatok! schichten, die Maria so lebendig vorgetragen hat, wären bereits die Reise nach Magdeburg wert gewesen. Nun war eine Stärkung notwendig, und wir folgten dem wertvollen Rat von Peter Urban, der über einschlägige Erfahrungen aus seiner Studentenzeit verfügt, die Mittagspause in der Bötelstube zu machen. Hier kann der Chronist nur vermerken, dass die Größe der Bötel für Unkundige: Eisbeine der großen Magdeburger Geschichte angemessen war und keine Unterschiede zwischen den Geschlechtern gemacht wurden auch nicht beim Bier! Nunmehr konnten wir geistig und körperlich gestärkt zurück zum Haus der Begegnung wandern. Nach der offiziellen Begrüßung vermittelte der Vorsitzende der ungarn mitten in sachsen-anhalt, Gyula Oláh, einen Einblick in die Tätigkeit seines Vereins. Danach standen Vorträge auf dem Programm. Botschaftsrat Dr. Jenő Kiss referierte über das Thema Ungarns Wirtschaft - wo stehen wir? Trends und Möglichkeiten. Es war eine informative Übersicht zur aktuellen Situation der ungarischen Wirtschaft in Verbindung mit der europäischen Entwicklung. Als nächster Redner erhielt Prof. András Masát, Direktor des Hauses Ungarn, das Wort. Ungarn bietet mehr als Paprika, Gulasch und Ziehbrunnen lautete der Titel seines Beitrages. Es war eine ernsthafte, aber auch angenehm anzuhörende Betrachtung über wissenschaftliche Spitzenleistungen auf den verschiedensten Fachgebieten, über große technische Entwicklungen und Neuerungen, über beachtliche Werke, die von ungarischen Wissenschaftlern, Technikern und Künstlern geschaffen wurden und das internationale Niveau mit bestimmt haben. Zu Erholung, Kultur und Sport an 365 Tagen im Jahr sprach Ildikó Czánt vom ungarischen Tourismusamt. Sie bot eine umfassende Information über die aktuellen Möglichkeiten der Erholung in Ungarn. Sicher konnte manche Anregung mit nach Hause genommen werden. Nun kam ein weiterer kultureller Höhepunkt, die aus Jászapáti in Ungarn angereiste Folkloregruppe Fortsetzung Seite 20)

20 2001. november/december 20. oldal MARIKA Ungarische Weine & Spezialitäten jetzt auch mit Kaffee- und Weinstube! In unseren hinteren Räumen bieten wir ungarische Gastlichkeit in gemütlicher Atmosphäre. Im Angebot: Kaffee und Tee Kuchen und Eis Imbiss Bier & Spirituosen offene und Flaschenweine Wir erwarten unsere Gäste Mo Fr 10 Uhr bis 22 Uhr, Sa 11 bis 22 Uhr Wichertstr. 69, Berlin (am U- und S-Bahnhof Schönhauser Allee), Tel.: , (Fortsetzung von Seite 19) Magyar kávéház-hangulat Berlin kellős közepén Mindent megteszünk azért, hogy igazán jól érezzék magukat nálunk ígéri Klaus Tummoscheit az új magyar kávéház és borozó megnyitóján megjelent vendégeknek. A berlini Wichertstrassé-ban működő, azonos nevű magyar élelmiszerbolt tulajdonosa nemrégiben magyar attraktivitással bővítette üzletét. A háttérben számos magyaros étel- és italkülönlegességgel kecsegtető étlap, Koncz Zsuzsa kézzel dedikált fotója mintha nem is Berlin Prenzlauer Berg kerületében, hanem otthon lennénk Budapesten. Itt a német és magyar származású Erlebnisreiches Treffen in Magdeburg Die Ausflügler vor dem Magdeburger Dom Jásztánc. Sowohl die Tänzer als auch die Musiker bereiteten uns mit ihren künstlerischen Leistungen einen sehr schönen Abend. Es soll nicht unerwähnt bleiben, dass natürlich neben dem Geist auch der Körper nicht zu kurz kam. Bei Gulyássuppe und Wein konnte noch manches angenehme Gespräch geführt werden. Ganz besonders bedanken möchten wir uns bei den Magdeburger Ungarinnen für ihren liebevoll vorbereiteten Imbiss und die hervorragenden Pogatschen zum Wein. In das Hotel zurückgekehrt, haben wir auf unserem Zimmer gemeinsam diesen wunderschönen Tag bei Rotwein und Pálinka ausgewertet. Als i-tüpfelchen dieser erlebnisreichen Tage besuchten wir auf der Rückfahrt noch die schöne mittelalterliche Stadt Quedlinburg und genossen in Gernrode in einem ungarischem Restaurant, geführt von Familie Kozma, an einer langen Tafel original ungarische Speisen und Getränke. Der Szilvapálinka sei hier besonders hervorgehoben. Daheimgebliebene, verhinderte, unwillige oder faule Vereinsmitglieder haben bei der Weihnachtsfeier der Vereinigung die Möglichkeit, Videoaufnahmen und Fotos von der Reise zu sehen. fővárosiak egyaránt összejönnek, hogy rövidebbhosszabb ideig elidőzzenek, vagy A megnyitó vendégei éppen csak egy finom kávét fogyasszanak. Mert amit a magyaros ízek kedvelői itt megtalálnak, azt egyébként csak Magyarországon kapják meg: pusztasaláta, kolbászos szendvics, babgulyás, Gundelpalacsinta, magyar sütemény, amihez igen finom a pohár Traubisoda vagy Szamorodni, a fröccs vagy a feketekávé. Az itallapon a legkülönbözőbb bortermelő vidékek fajtái tűnnek fel, de megtalálható rajta osztrák sör is. A jövő terveiben szerepel valamelyik magyar sör is. Az érdeklődő hasznos magyarországi információkat tartalmazó füzetekben lapozhat, de elolvashatja a Neuer Pester Lloyd-ot és a Berlini Híradót is! októbertől rendszeresen tartanak műsoros estéket az elsők már sikeresen le is zajlottak, elsősorban felolvasásokat, kiállításokat. És hogy haza is beszéljünk: a Magyar Egyesület havi törzsasztalát tartja itt ebben a kellemes környezetben, mégpedig a hó első péntekjén, este 18 órától. Mindenkit szeretettel várunk, Klaus Tummoscheit tagtársunkkal együtt. Novemberi összejövetelünk estjén a kávéházban Schober Erzsébet kiskiállításának megnyitóján lehettünk jelen (Zsi és grafikája a 29.oldalon). Volker Vossnak a Neuer Pester Lloyd hasábjain megjelent cikke nyomán Az első törzsasztal, októberben