Főtér Mátyus Imre: Mindenki médiája Felhasználók által létrehozott tartalmak a világhálón... 4

Átírás

1 Küszöb Szénási Miklós: Internet pont hu... 3 Főtér Mátyus Imre: Mindenki médiája Felhasználók által létrehozott tartalmak a világhálón... 4 Macskakő Balla D. Károly: Alkonyodik Ellentétel... 9 Oláh András: idegenek küszöböd előtt Cselenyák Imre: Szúnyogszonáta Kapualj Wiedemann Krisztina: Háló-mustra Balogh Tibor: Színházat mindenki játszik Beszélgetés Mádi Zoltánnal, a Csokonai Színház önkormányzati biztosával Tisztaszoba Áfra János: Digitális művészet Debrecenben Beszélgetés Süli-Zakar Szabolccsal, a DNM művészeti vezetőjével. 2 5 Árkádok Berta Erzsébet: CAD pro és kontra Dezső Zsigmond építőmérnök beszél a számítógépes építészeti tervezésről Pláza Maksa Gyula: A paleotelevíziótól a neotelevízióig és tovább Daróczy Bálint: A digitális televízió előzménye és lehetőségei Nagy Tamás: Net and roll Lépcsők Szedlák Ádám: Gyors pizza és sumér hackerek Neal Stephenson: Snow Crash Tatár Balázs János: Ide-oda-vissza avagy a jelenlegi parlamenti pártok honlapján való túrázáskor Szabó Attila: A tudat tudományának arcélei egy nemzetközi konferencia tanulságai Műhely Sándor Klára: Borotvaélen: blogoló politikusok Toronyszoba Vass Tibor: Netni vagy nem itt a kérdés (legalábbis netem) DISPUTATartalom

2 E számunk szerzői: Áfra János egyetemi hallgató, Debrecen Balla D. Károly költő, Ungvár Balogh Tibor színikritikus, Debrecen Berta Erzsébet irodalomtörténész, Debrecen Cselenyák Imre író, Dorog Daróczy Bálint PhD-hallgató, Budapest Debrecen Maksa Gyula médiakutató, Pécs Debrecen Mátyus Imre PhD-hallgató, Szeged Nagy Tamás rockkritikus, Debrecen Oláh András költő, Mátészalka Sándor Klára nyelvész, Szeged Szabó Attila PhD-hallgató, Debrecen Szedlák Ádám egyetemi hallgató, Debrecen Szénási Miklós újságíró, Debrecen Tatár Balázs János egyetemi hallgató, Miskolc Vass Tibor költő, szerkesztő, Miskolc Wiedemann Krisztina újságíró, Debrecen A Debreceni Disputa megvásárolható az alábbi könyvesboltokban: Alternatív Könyvesbolt, Hatvan u. 1/A Csokonai Könyvesbolt, Piac u. 45. Fókusz Könyvesház és Galéria, Hunyadi János u Sziget Könyvesbolt, Egyetem tér 1. A folyóirat elektronikus formában olvasható: Médiapartnerünk: 2DISPUTA Debreceni Disputa V. évfolyam, 10. szám, október Megjelenik 1000 példányban Főszerkesztő: S. Varga Pál Szerkesztőbizottság: Bényi Árpád, Berényi Dénes, Berkesi Sándor, Gáborjáni Szabó Botond, Görömbei András, Hollai Keresztély, Orosz István Szerkesztők: Berta Erzsébet (Árkádok) Lapis József (Lépcsők, Pláza) Nagy Gábor (Fotó) Papp András (Macskakő) Szénási Miklós (Kapualj) Anyanyelvi lektor: Arany Lajos Kiadja: a Debrecen Önkormányzat Lapkiadó Kft Debrecen, Simonffy u. 2/A, tel.: (52) disputa@deol.hu Felelős kiadó: Angi János Borító, lapterv: Petromán László Tördelés: Kaméleon Dizájn Kft., tel.: (52) Nyomtatás: Alföldi Nyomda Zrt., 4027 Debrecen, Böszörményi út 6., tel.: (52) ISSN

3 Mulatságos ma már arra gondolni, milyen válaszokat fogalmaztak a bulvárlapok levelező rovatának felelősei a kilencvenes évek első felében azokra az olvasói háborgásokra, melyeket főleg háziasszonyok írtak férjük mértéktelen internetezési szokásairól, hogyan dönti romba a családi életet az ember, aki éjjel a világhálón lóg karikás szemekkel és képeket nézeget, meg leveleket ír és néha újra indít, bosszankodik, mi van, ha vírusok veszélyeztetik a rendszer stabilitását, és arról álmodozik, hogy egy 486-es géppel (vagy majdan egy valóságos Pentiummal) menynyivel jobb lenne szörfölgetni a virtuális térben, kisfröccsöt szörcsölgetve a nagy magyar éjszakában, mert túl lassan érkeznek a képernyőre a pucér nők és az információ, vagyis mindaz, amiből soha nem elég. Aztán megérkezett a herceghez a fehér nyúl: láttuk a moziban választani a Neo nevű fiatalembert a való meg a világ között, és a megvilágosodás képességével áldott vagy vert egyedek számára kiderült, hogy a mátrix fogságában élünk, és minden mozog, és nemcsak mozog, de túlzottan gyorsan is talán. Bár egy vezető komputerguru pár évvel korábbi nyilatkozata szerint a személyi számítógép mint olyan, totálisan érdektelen, arra felé fordulni és fejleszteni hasztalan, mégis megbizonyosodhattunk róla, mennyire elenyésző a távolság a Commodore 64 kazettás magnója és a mai laptopok között. Mármint időben. (Nem szólva a horizont fölé ágaskodó telefonokról: az akár 1 gigabájtnyi információ tárolására képes memóriakártya nem luxus ma már, és nem kell ahhoz Koenig parancsnoknak lenni az Alfa Holdbázisról, hogy úgy beszéljünk a szomszéddal, akkor most van vagy nincs kapás, kerül-e erre halőr, hogy akár csodálhatjuk egymás arcának rángásait is, nemcsak a másik éteri hangját.) Ez a látvány. A forma. A tartalom pedig a kosár alján csapkodó néhány hal, mely hirtelen növekedésnek indul és képes lesz tömegeket jóllakatni. Mi digitalizálni akarunk. A könyveket, a képeket, a történelmet, az irodalmat, a tudományt, a szexet és az exet és a privát texteket, mindent, ami volt, van és lesz. Az már csak elgondolkodtató és mellékes körülmény a folyamatos fejlődés frontját figyelve, hogy míg százból száz esetben a cédére archiválási szándékkal égetett csekély 700 megányi információ eddigi ismereteink szerint képes kitartani akár ezer vagy ki tudja hány évig is, addig ugyanezt az ennek az adathalomnak közel hétszeresét tárolni képes dévédéről nem lehet elmondani jó szívvel, mert bár eldördült a startpisztoly, itt még erősen a történet elején állunk, ahonnan nem tudni még, mi lesz. (Már ha.) De minek is az anyag, ha az ideák világában minden ott van: wéwéwépont és amit akartok. Valamikor a NASA, az FBI, a CIA együttesen nem rendelkezett olyan számítástechnikai eszköztárral, amilyet manapság felhalmozhat egy ügyesebb falusi iskola is, ha tudja az igazgató, kit kell felkérni, aki tudja, hogyan kell megírni a kakaóbiztos billentyűzettel ellátott gépecskéket megcélzó pályázatot. Ma viszont ma van. Amivel a fenti szervezetek rendelkeznek, az már a jövő. Vagy holnaptól a múlt. Az innovációnak van ugyan határa, de ahhoz képest, ahol állunk, még előttünk a pálya. Már rég nem gondolunk arra, hogy a videó megöli a rádiósztárt, vagy hogy a házasságokat az töri derékba, hogy apu (vagy az egyenjogúság jegyében anyu) iwiwezik. Természetes része az életünknek a számítástechnika, és internet nélkül el sem tudjuk képzelni a dimenziókat. Szőke kapitány az érdekünkben jóárasított mindent: kábeltévét és sávszélességet is. Neten telefonolunk, boldogulunk az ekkel és adót is úgy vallunk, hogy felcsúszunk a hivatal honlapjára. A káposztába szánt húst ugyan még nem wifin keresztül daráljuk, de figyelembe véve az elmúlt negyedszázad digitális forradalmát, nincs meszsze az idő, amikor minden utca és folyosó (de talán még az ég is Berlin felett) tele lesz gigantikus LCD-televíziókkal, mint a Szárnyas fejvadász haldokló világában. Kilincs helyett lesz majd pupillaszkenner, és a pizzafutár is úgy érkezik, hogy gépe elől el sem mozdul: csak üzenete villog majd, hogy ha éhes, user, töltse le. 3DISPUTA Szénási Miklós Internet pont hu Küszöb

4 4DISPUTA Főtér Mátyus Imre Mindenki médiája Felhasználók által létrehozott tartalmak a világhálón E a s ép a internetes anarchiában. Bárkinek joga van megmutatko ni önnön teljes jelentéktelenségében. És minthogy a jelentéktelenségek milliói statis tikailag nagyon is jelentős valamivé adódnak öss e, a tudós megnyugodhat. Olyan pillanatfelvétel birtokába jutott, mely sokat elárul a magány és a névtelenség oko ta mai tragédiákról. Az internet studies kulcsa [ ] az a feltevés, mely szerint az internet megjelenése és használatának széles körű elterjedése fontos és értékelhető változásokat indukál a társadalomban. Umberto Eco 1995-ben, a L Espresso hasábjain megjelentetett tárcájában arról tudósít, hogy egy férfi saját internetes oldalán tette közzé a vastagbeléről készült fényképeket. A szerző személyes lélektani drámát sejt az eset hátterében egy hétköznapi ember vívódását, aki nem tud máshogyan kiemelkedni környezetéből. Eco egy olyan jelenségre mutat rá, mely az internet széles körű elterjedésével mindennapossá válik: az egyén törekvéseire az individuummá válás érdekében. Ha feltételezzük, hogy a tárcában említett Mr. X (akinek ilyetén megjelölésével Eco még egyszer kijátssza a feltételezett névtelenség és arctalanság ütőkártyáját) korábban valóban a társadalom észrevétlen tagjaként tengette mindennapjait, s a fenti praktikus fogással kívánt kiemelkedni a névtelen tömegből, azt is mondhatjuk: Mr. X láthatóvá vált a társadalom számára. Láthatóságának kulcsa pedig a médiareprezentáció. Létezésének, különlegességének bizonyítékai az általa közzétett fényképek és természetesen a jelenséget dokumentáló, tovább tárgyaló média visszhangja. Mr. X megjelent a társadalomban, kiemelkedett az arctalanságból, hullámokat vetett. A fenti anekdota különösen értékes számunkra, hiszen jól példázza azokat az egyéni és kollektív törekvéseket, melyek az utóbbi néhány évben mind globális, mind lokális/regionális szinten jellemzővé váltak az internethasználat kapcsán tekintve a felhasználók által létrehozott internetes tartalmak egyre növekvő számát. Az új elektronikus médiaként is számon tartott internet a hozzá fűzött remények egy részét már beváltotta. Ha teljes egészében még nem is demokratizálta a tömegkommunikációt, új diszkurzív tereket, alternatív hírforrásokat és újfajta kínálatot hozott létre, mégpedig éppen a felhasználók bevonásával. A társadalomtudományos kutatások egyik kutatási területe éppen ezen változások vizsgálata. Ahhoz azonban, hogy az aktív médiahasználat és a tágabb értelemben vett médiaszövegek/ médiatartalmak felhasználó oldali felhalmozásáról beszélhessünk, látnunk kell azt az utat, amelyet az internettel kapcsolatos társadalomtudományos kutatás az elmúlt csaknem másfél évtizedben bejárt. Quo vadis Internet Studies (Umberto Eco) Az internet studies gyűjtőfogalom; a világháló társadalomtudományos vizsgálatának interdiszciplináris diskurzív tere. Hasonlóan az olyan, diszciplinárisan nem körülírható kutatási területekhez, mint a kommunikáció- és médiatudomány, az internet studies középpontjában sem egységes vizsgálati, értelmezési modellek, teóriák és módszertani gyakorlatok állnak, hanem maga a kutatás terepe, az érdeklődés tárgya jelöli ki határait. A világháló működése, trendjei, eseményei egyaránt megjelennek többek között a politikatudomány, a közgazdaságtan, a szociológia, az antropológia, a pszichológia, illetve a filozófia érdeklődési terében, s adott jelenségekre alkalmasint minden megközelítés eltérő értelmezést adhat. Az internet studies kulcsa tehát az a feltevés, mely szerint az internet megjelenése és használatának széles körű elterjedése fontos és értékelhető változásokat indukál a társadalomban. A vizsgálódások köre kiterjed a felhasználói gyakorlat statisztikai/demográfiai jellegű dokumentálására, a biztonsági és jogi kérdések tárgyalására, az online (hálózati) közösségek és a kultúraalkotás vizsgálatára, illetve

5 A mobilkommunikáció, a személyre szabható hálózati alkalmazások, valamint a különböző közösségek dinamikájának vizsgálata képezi a társadalomtudományos vizsgálódás legfőbb körét. A világhálót korábban uraló statikus, zömében textuális tartalmak helyett ( ) a felhasználók által létrehozott tartalmak súlynövekedése tapasztalható. az online kommunikáció sajátosságainak, trendjeinek és hatásainak értelmezésére. Wellmann (2004) felfogásában az internet studies központi kérdései és domináns diskurzusai szempontjából három korszak határozható meg, melyeket azonban már megelőzött a szociális hálózatok elmélete, melyről az 1970-es évek óta számos értekezés született. Az internet tanulmányozásának első korszakaként az 1990-es évek közepétől nagyjából 1998-ig tartó időszak tekinthető. Ez az éra még jórészt a találgatások, az elméleti értekezések korszaka volt. A világháló kilépett abból a stádiumból, hogy pusztán akadémiai és katonai célokat szolgáljon, és a 90-es évek derekán bekövetkezett dot.com boom az üzleti szférát is becsatolta a felhasználók sorába. Ezt a korszakot elsősorban a végletes megközelítések jellemezték. Többen új felvilágosodást reméltek a technológia csodájától a világ megújulását, a demokrácia kiteljesedését (Rheingold 1994, Turkle 1995). Szép számmal akadtak olyanok is, akik a világháló kialakulásában elsősorban egyfajta gazdasági/hatalmi átrendeződést, újfajta ismeretekkel rendelkező elit kialakulásának fenyegetését látták. E megközelítések napjainkig tartó hatását érhetjük tetten a digitális-, illetve tudásszakadék kérdéskörének tárgyalása kapcsán (lásd többek között: Winner 1995, Castells 1996, 2001, Evers 2002). Az internet korai teoretikusai anélkül igyekeztek értelmezni a jelenséget, hogy számításba vennék a társadalomtudományos vizsgálódás rendszerét. Az értelmezés kizárólagos kereteként az interneten történtek szolgáltak, többnyire figyelmen kívül hagyva az online, illetve offline társadalmi folyamatok közötti szoros és kölcsönös összefüggéseket. A későbbi kutatások azt mutatták, hogy sem az utópikus, sem a disztópikus jellegű feltételezések nem igazolódtak. Az internet társadalomtudományos tanulmányozásának második szakasza nagyjából 1998 és 2003 közé tehető. Ekkor indult meg a világháló szisztematikus tanulmányozása, az empirikus adatgyűjtésre alapozott értelmezés folyamata. A hangsúly a felhasználói gyakorlat tanulmányozására helyeződött át. A fő feladattá az internet felhasználási lehetőségeinek, illetve felhasználók mennyiségi növekedésének dokumentálása vált. Akadémiai és kormányzati kutatásokon kívül nagy hangsúlyt kaptak a gazdasági szervezetek által kivitelezett, széles körű felmérések. A kutatások e korszaka elsősorban az internethasználat és a felhasználók demográfiai jellemzői közötti összefüggések vizsgálata szempontjából volt gyümölcsöző. Az internetpenetráció mértékének elemzése során különösen fontossá vált a világhálónak a különböző etnikai, illetve emigráns csoportok tagjainak kapcsolattartásában, közösségépítésében játszott szerepének, lehetőségeinek dokumentálása. Szintén erre az időszakra tehető a számítógép által közvetített kommunikáció (CMC Computer-mediated Communication) vizsgálatának első hulláma, melyben társadalmi és gazdasági kérdések egyaránt megjelentek (Herring 2004). Napjainkban zajlik az internet társadalomtudományos vizsgálatának harmadik szakasza. A korábbi évek felmérési adatainak felhasználásával most fókuszáltabb, elméleti téren megalapozottabb és részletesebb elemzésekre nyílik lehetőség. A széles körű felmérésektől a kisebb csoportok, jelenségek tanulmányozása felé tolódott a kutatások hangsúlya. A mobilkommunikáció, a személyre szabható hálózati alkalmazások, valamint a különböző közösségek dinamikájának vizsgálata képezi a társadalomtudományos vizsgálódás legfőbb körét. Wellman (2004) megjegyzi, hogy a korábbi, kisebb csoportok egyedi igényeinek megfelelően készített, a közösségen belüli kapcsolattartást elősegítő úgynevezett groupware-ek mára átalakultak globális szociális hálózati alkalmazásokká, így valójában kisebb, individualizált hálózatok összekapcsolódásából létrejövő hálózatról beszélhetünk az internet esetében. Az utóbbi öt év technológiai fejlődésének irányvonalát az online kommunikáció tekintetében két jelenség határozta meg: a szélessávú hozzáférés (broad bandwith) elterjedése, valamint különböző, a böngészők felületén keresztül elérhe- 5DISPUTA Főtér

6 Hivatkozott irodalom Anderson, Chris (2007): Hos szú farok A végtelen választék átírja az üzlet szabályait. Budapest: HVG Könyvek. Evers, Hans-Dieter (2002): Knowledge Society and Knowledge Gap. de/soz/iw/pdf/evers_2.pdf Hozzáférés: szeptember 12. Herring, Susan C (2004): Slouching toward the ordinary: current trends in computer-mediated communication. In: New Media & Society. Vol6(1): London: Sage Publications. Lessig, Lawrence (2005): Szabad kultúra A kreativitás természete és jövője. Budapest, Kiskapu. McLuhan, Marshall Barrington Nevitt (1972): Take today: The Executive as Dropout. New York: Harcourt Brace Jovanovich. McQuail, Denis (2002): A tömegkommunikáció elmélete. Budapest, Osiris. O Reilly, Tim (2005): What Is Web 2.0 Design Patterns and Business Models for the Next Generation of Software. com/pub/a/oreilly/tim/ news/2005/09/30/what-isweb-20.html?page=1 Hozzáférés: március 9. 6DISPUTA Főtér tő, integrált CMC alkalmazások elszaporodása. Ez részben a multimédia tartalmak számának rohamos növekedésében, részben pedig a személyközi kommunikációt lehetővé tevő infokommunikációs eszközök szélesebb körű kihasználtságában érhető tetten. A társadalomtudományos vizsgálatnak akár egy újabb korszakát is hozzáfűzhetnénk Wellmann felsorolásához, hiszen az utóbbi három évben széles körben népszerűvé vált blogok és az ezek közötti kapcsolódásokból kialakuló diszkurzív tér, a blogoszféra működése újabb kérdéseket vet fel. E kérdések részben az internet médiajellegével kapcsolatos pontokban (szerepek, intézmények, források hitelessége), részben pedig az egyének és közösségek önleírásainak, önmeghatározásainak értelmezésében jelentenek kihívást. (A blogokkal kapcsolatban l. még Sándor Klára írását a lapszámban a szerk.) Az online vagy virtuális közösségek kutatása kapcsán pedig egyre nagyobb teret hódít magának a kollaboratív projektek (pl. szabad szoftver mozgalom, nyílt forráskódú fejlesztések) és revitalizálódó civil kezdeményezések (pl. politikai/gazdasági aktivizmus, önszerveződés) vizsgálata. Ezen a ponton kell kitérnünk bizonyos terminológiai változásokra, melyek az utóbbi néhány évben az aktív internethasználók technikai és gazdasági diskurzusainak központjában is megjelentek. Második eljövetel? A web 2.0 kifejezés az utóbbi pár év egyik kulcsszava volt az internet kapcsán. A fogalom jobbára a hálózat professzionális felhasználói között terjedt el és gerjesztett vitákat, melyek mind a mai napig tartanak. A terminust sokan pusztán felkapott marketingfogásként értékelték, de közelebbről szemlélve a jelenséget a világhálót létrehozó alapvető célkitűzések beérésének egyik jeleként fogható fel. A web 2.0 nevével ellentétben semmiféle technikai újítást nem hozott magával. A tipikusan e fogalom mögött felsorakoztatható alkalmazások alapjául szolgáló informatikai megoldások (elsősorban adatbázisrendszerek, fájl- és multimédia-megosztó alkalmazások) ugyanis már korábban rendelkezésre álltak. Előtérbe kerülésük alapját a szélessávú internetelérések számának növekedése teremtette meg, e növekedést pedig több helyütt a politikai és gazdasági szektor gerjesztette. Mit is jelöl akkor a web 2.0? Egyrészt azt a folyamatot, mely során az internet megjelenítő eszközből felhasználói és fejlesztői platformmá válik, másrészt az ezzel együtt járó szolgáltatói és felhasználói attitűd megváltozását. A világhálót korábban uraló statikus, zömében textuális tartalmak helyett (melyeket elsősorban a politika, a gazdaság és a média professzionális személyzete hozott létre) a felhasználók által létrehozott tartalmak súlynövekedése tapasztalható. Sok esetben nem maga a számítógép válik az alkotás eszközévé, hanem a világháló szolgáltatásai, az egyén pedig már nemcsak befogadóként foglal helyet a monitor előtt, hanem aktív résztvevője a hálózat gyarapításának. A web 2.0 emellett bizonyos alkalmazások dominánssá válásaként is leképezhető. Tipikusan ilyennek tekinthető a kollaboratív tudástárként működő Wikipedia, a kontextusérzékeny reklámokat biztosító Google AdSense, a Flickr, a YouTube, illetve a különböző blogok. A statisztikák szerint a 2006-os év abszolút nyertesei épp a web 2.0 alkalmazások, melyek sikere és fejlődése töretlennek tűnik. Ha közelebbről szemügyre vesszük az alkotó/hozzájáruló felhasználó elképzelését, azt találjuk, hogy maga a világháló alapító atyjaként számon tartott Tim Berners-Lee is alapvető céljai között szerepeltette az olvasható/írható (read/write) hálózat megalkotását. Egy 2005-ös BBC-interjúban arról számol be, hogy valójában a blogoszféra kialakulása, a felhasználók által generált tartalmak bővülő köre egybecseng eredeti elképzeléseivel a világháló kapcsán. Fontos ismérvként emelhetjük még ki a szemantikus web fogalmát, mely azonban jóval megelőzi a web 2.0-t evangelizáló vitákat. A terminus és az alapvető elképzelés ismét csak Tim Berners-Lee nevéhez kapcsolódik. Berners-Lee eleve olyan számí-

7 tógépes hálózat kialakítását tűzte ki célul, melyben a tartalmak az alapvető összekapcsolódást lehetővé tevő hyperlinkeken kívül valamilyen tartalmi jellemző alapján is összekapcsolódnak. A szemantikus web célja tehát a világhálón fellelhető információk olyan tartalomorientált egységekbe való rendezése, melyeket nemcsak a felhasználói szándék (linkek létrehozása), hanem automatizált eszközök is képesek feldolgozni. E kulcsszavakra, címkékre épülő rendszer természetesen csak egységes technikai feltételek meghatározásával építhető ki így érhető el, hogy a hálózati alkalmazások felismerjenek és bizonyos ismérvek alapján közös csoportokba sorolják az információkat. A web 2.0-ás alkalmazások nem vártak a standard kialakítására saját kereteiken belül megoldották a tartalmak kategorizálását és többnyire az ezek alapján való keresés lehetőségét is felkínálják a felhasználóknak. Fentiek alapján a web 2.0-t tarthatnánk a világhálóval kapcsolatos eredeti elképzelések megvalósulásának is. A ráaggatott címke azonban kijelöl valamiféle korszakhatárt, mely részben a szolgáltatások, részben pedig a felhasználói attitűdök és gyakorlatok szemszögéből a korábbiaktól eltérő helyzetet teremt. A klasszikus médiaintézmények és az ezekhez kapcsolódó szerepek megváltozása immár visszavonhatatlannak tűnik. Az év embere a tükörben 2006 decemberében a Time Magazine szokás szerint megválasztja az év emberét azt a személyt, aki az elmúlt naptári évben valamilyen szempontból kiemelkedő hatást gyakorolt a társadalomra. A korábbiaktól eltérően a lap szerkesztői nem egy meghatározott személyt, hanem az internethasználókat jutalmazta a címmel. A Time aktuális számának címoldala éppen ezért egy Apple imacet ábrázol, monitorán a A változások a profeszszionális média hegemóniájának megtörésében, illetve a médiában hagyományosan betöltött szerepek (pl. kiadó, szerkesztő, szerző) és a fogyasztó közti határok erodálódásában jelentkeznek. a digitalizálás és a technológiai konvergencia nem számolja fel a korábbi kommunikációs eszközökhöz kapcsolható médiaformákat, hanem folyamatosan referál rájuk, felhasználja, összekapcsolja őket. YouTube videomegosztó (amelyet az év találmányának választottak) szabványos ablakával, melyben ezúttal egy tükröződő felület látható a lap vásárlója saját magát láthatja a címlapon, mintha csak egy digitalizált videofelvételt nézne. Denis McQuail (2002) a tömegkommunikáció változásairól szólva az új elektronikus média kapcsán felhívja a figyelmet arra, hogy az internet olyan publikációs lehetőségeket nyújt a felhasználóknak, melyek hosszú távon átrendezik a kialakult médiafelfogást. A változások a professzionális média hegemóniájának megtörésében, illetve a médiában hagyományosan betöltött szerepek (pl. kiadó, szerkesztő, szerző) és a fogyasztó közti határok erodálódásában jelentkeznek. A sajtó és a klasszikus elektronikus média zömmel passzív befogadásra kárhoztatott fogyasztója médiatartalmak alkotójává léphet elő. A jelenség előképét a televízió és rádió kapcsán McLuhan és Nevitt (1972) is tárgyalja, itt azonban a fogyasztó producerszerepe elsősorban a médiumok, illetve médiatartalmak kiválasztására korlátozódik. Új tartalom létrehozására nincs módja. Hasonló elképzeléseket találunk a gyártó (producer) és fogyasztó (consumer) angol megfelelőinek összevonásából keletkező prosumer kifejezés hátterében is (Toffler 2001). Toffler elképzelése szerint a fogyasztók alapvető szükségleteinek kielégítését követően a gazdaság szereplői a személyre szabott áruk tömegtermelésére helyezik a fő hangsúlyt. Alkotok, tehát vagyok Az ifjúsági szubkultúrák/csoportkultúrák vizsgálata kiemelt helyen szerepelt az as évek kultúrakutatásában. A cultural studies e téren felmutatott eredményei között szerepel annak megállapítása, hogy a fogyasztói társadalom fiataljai számára a fogyasztás folyamata nem ér véget a javak birtokbavételével. Willis (1990) rámutat, hogy a korábban a magas-/ elitkultúra jellegzetes vonásaként számon tartott szimbolikus kreativitás a mindennapi életben is megjelenik. A fiatalok az általuk fogyasztott használati cikkeket (pl. ruhák, kiegészítők, magazinok) egy új kreatív folyamat alapanyagának tekintik, s ezek átalakítá- 7DISPUTA Főtér

8 Rheingold, Howard (1994): The virtual community: finding connection in a computerised world. In: Hugh Mackay Tim O Sullivan (szerk.) (1999): The Media Reader: Continuity and Transformation. London: Sage Publications, Toffler, Alvin (2001): A harmadik hullám. Budapest, Typotex. Turkle, Sherry (1995): Identity int he age of the Internet. In: Hugh Mackay Tim O Sullivan (szerk.) (1999): The Media Reader: Continuity and Transformation. London: Sage Publications, Wellman, Barry (2001): The Rise of Networked Individualism. In: Keeble, Leigh (ed.): Community Networks Online. London: Taylor & Francis. Wellman, Barry (2004): The three ages of internetstudies: ten, five and zero years ago. In: In: New Media & Society. Vol.6(1): London: Sage Publications. Wellman, Barry et al (2003): The Social Affordances of the Internet for Networked Individualism. In: Journal of Computer-mediated Communication. Vol.8(3). vol8/issue3/wellman. html#tech. Hozzáférés: május 9. Willis Paul E. (1990): Common Culture: Symbolic Work at Play in the Everyday Cultures of the Young. Milton Keynes: Open UP. Winner, Langdon (1995): Who will be in cyberspace? In: TNO September pagre/tno/september html. Hozzáférés: március 24. 8DISPUTA Főtér sával az eredetitől eltérő jelentéseket hoznak létre. A fiatalok fogyasztói gyakorlatát teljes mértékben tudatos és aktív folyamatként kezeli a megszerezni kívánt javak kiválasztása és azok átalakítása egyaránt szerepet játszik identitásuk megalkotásában. Ez a fajta aktív fogyasztói gyakorlat tetten érhető a médiafogyasztásban is, a tartalmak átalakításához, újraértelmezéséhez ugyanakkor a világháló a korábbiaknál jóval tágabb teret kínál. A digitalizálásnak köszönhetően a korábban más-más kommunikációs csatornán működő médiumok egyetlen eszköz, a számítógép segítségével kezelhetővé, szerkeszthetővé válnak. A hálózati eszközök fejlődése azonban már ezt a lépést is maga mögött tudhatja. Amint arról a web 2.0 kapcsán szó volt, maga az internet vált a digitális médiaszövegek létrehozásának egyik legfontosabb platformjává. A világháló médiumjellegének hangsúlyozásakor fontos kiemelni, hogy a digitalizálás és a technológiai konvergencia nem számolja fel a korábbi kommunikációs eszközökhöz kapcsolható médiaformákat, hanem folyamatosan referál rájuk, felhasználja, összekapcsolja őket (McQuail 1996). Saját digitális terében lehetőséget kínál e tágabb értelemben vett szövegek másolására, rekontextualizálására, átalakítására, s ezáltal új tartalmak létrehozására. Lawrence Lessig (2005) felfogásában e lehetőségek a kreativitás megnyilvánulásának szélesebb horizontját tárják a felhasználók elé, ezzel tartva életben napjaink remix kultúráját, mely éppen a meglévő produktumok átalakításával teremt új minőséget. Szerinte a kultúra fejlődésének természetes és szükséges része a meglévő elemek átalakítása, újragondolása. A hosszú farok vége A web 2.0 alkalmazások a felhasználói oldalon keletkező tartalmak egyre növekvő számát eredményezik, melyeket sokszínűség jellemez, lévén előállítóik saját igényeiknek megfelelő produktumokat igyekeznek közkinccsé tenni. Ez a széles választék pedig potenciálisan átalakíthatja a jövő gazdaságát. A jelenség leírására az utóbbi időben egy, a statisztika területéről érkező fogalmat alkalmaznak, ez pedig a hosszú farok (long tail). A hosszú farok teóriáját a blogokra alkalmazó Chris Anderson (2007) kimutatta, hogy a számtalan blog közül csak igen kevés bonyolít számottevő forgalmat és mutat széles körű beágyazottságot a blogoszférában (magyarán sok másik oldal kapcsolódik hozzájuk linkjeivel) ezek árnyékában hosszú farokként nyúlik el több millió alacsonyabb látogatottságú és becsatornázottságú oldal. Arra is rámutat, hogy a hosszú farokban található, kisebb érdeklődésre számot tartó, valószínűleg speciálisabb tartalmakat nyújtó oldalak együttesen meghaladhatják a csúcsblogok (piacvezetők) látogatottságát. Anderson szerint [h]a a XX. századi szórakoztatóipar a sikertermékekről szólt, akkor a XXI. századi a rétegalkotásokra fog épülni (Anderson 2007, 29.). A gazdasági siker egyik lehetséges forgatókönyve tehát várhatóan a rétegízlés kielégítésében van. A világháló felhasználók által létrehozott tartalmai e tekintetben jó példával szolgálhatnak, még ha egyelőre nem a gazdasági igények dominanciája hozza is létre a tartalmi sokszínűséget. Az új elektronikus média pedig láthatóan nem csak elvesz/átvesz a hagyományos médiumoktól ő maga is ezek lehetséges forrásává válik. Számos esetben találkozhattunk már azzal, hogy egy, a világhálón ismertté/népszerűvé vált személy, esemény, médiaszöveg megjelent más médiumokban is (hogy csak néhány példát említsünk, ilyen Uhrin Benedek, Szalacsi Sándor vagy épp napjaink egyik legnépszerűbb blogszerzője, Perez Hilton). Úgy látszik tehát, hogy az új média változásai hatással vannak a társadalomra és annak minden szegmentumára, s nem utolsósorban a médiával kapcsolatos korábbi feltételezéseink átgondolására késztetnek.

9 Alkonyodik De nincs még késő! Állj fel, hogyha estél! Töröld le nyúzott arcodról a vért. Merítkeztél a sárban, s az elég. A kínok mélyén toportyán keresgél lehet még lélek súlyosabb a testnél, s a kínált koncot kéjjel rágja szét, akár ha tudná jósolt végzetét ezen a bűnnel szembesítő estén. És mégse nézz ma félve ordasokra, mert élni fog, mit szomjuk élni hagy, és halni kész, mit gyomrukba temetnek. Csak könnyűséget hord el éjek sodra. Te légy azon, hogy súllyal megmaradj. S ha könnyed sincs már, sírnak fönn a szentek. Ellentétel S ha könnyed sincs már, sírnak fönn a szentek, s ha jajszód fogytán, nyögnek majd a fák, s hited ha elhagy, kétely foga rág, miközben vársz a végleges kenetre. S ha bűnöd nem volt, nem lesz, aki megvet, s ha kincsed nem volt, elkerül a vád, s ha véred elfolyt, érdemelt halált is kérhet rád a hitre tért eretnek. S ha veszni kész vagy, irgalom aláz, s ha nyernél mégis, tétet nem találsz, s a szűz ha szánna, úgy a céda vet meg. S ha gyermeked hal, elkerül a gyász. S ha angyal vagy, az ördög mond fohászt a lelkedért, mit olcsó pénzen vett meg. A szerző 2004 óta dolgozik szonett-projektumán. Ennek keretében Pilinszky János alkotói nagysága előtt tiszteleg azzal, hogy a költő Két szonett című ikerversét két szonettkoszorú mesterszonettjének tekinti és ezekhez írja meg a hiányzó kétszer 14 verset. Lapunk kezdettől nyomon követi munkáját, az első sorozat 14 szonettjét lapunk 2005/01., 2005/05., 2005/07 08., 2005/10., 2006/3., 2006/6. és 2007/3. számában közöltük, most pedig a második koszorú 1. és 2. versét adjuk közre. 9DISPUTA Balla D. Károly Macskakő

10 Oláh András idegenek aznap mellém ültél a vonaton könyököddel oldalba böktél lázas ügyetlenséggel mesélni kezdtél nékem ismerős-idegennek hogy közénk szivárogjon a végtelen s hogy megszállhasd őrizetlenül hagyott lelkemet később félrebillent fejjel szundikáltál éreztem arcomon bizsergő hajad s láttam ahogy a zakatoló sínek messze röpítették álmodat másnap egy kávéház teraszán cigarettafüst kékje didergette az arcodat s te átnéztél rajtam: lettél köznapi árulóm azon a zsúfolt kérdésű-délutánon mikor végleg folyóba dőltek a közöttünk épült hidak küszöböd előtt küszöböd előtt toporogtam Uram remélve hogy egyszer magadhoz ölelsz de látom: neked is könnyebb nélkülem hagyod hogy a hétköznapok gravitációjának foglyaként befalazva éljek mert még mindig nem vagyunk egészen egymásra hangolva DISPUTA Macskakő 10

11 Szúnyogszonáta Kényelmetlen ez a bőr, amiben tárolom magam. A nagy kérdésekkel pedig ideje farkasszemet nézni. Krisztus jókora fórban van. Úgy bizony. Ő harminckét évesen befejezte, én most eszmélek. Mit lehet még itt tenni? Húsz évig csak gügyögtem és cseperedtem. Akkor hirtelen seggbe rúgott Ábrándádám, tizenkét eszelős esztendőt loholtam át, hagytam magam mögött. Tizenkétszer háromszázhatvanöt este azzal a hittel hajtottam párnára a fejemet, hogy eljön az én időm, a diadalmas nap, amikor az éter hullámain át árad, a bakelitlemezek barázdáiból tör, szárnyal elő az én énekhangom, és tátott szájjal fülelnek ők a negyediken, meg ők a vonatfülkében, meg ők a liget fái alatt, meg ők a vízparton, az esztergapadok mellett, a volánok mögött, s szájuk füttyre áll Talányos, pelenkaszagú a nyár. Hol vagyok? Csupán erre tudom a pontos választ. Itt a Kémia 1-ben, a Kőbányai úton. Harminckét éves, hangja-szakadt rockénekes, aki ismét tanult szakmájában dolgozik, három műszakban, egy bitang nagy gyár mélyén, az éjszaka közepén. Vérzek és fájok, és megragadom a zsákot, feltépem a varrást, a lúgot bele zúdítom az autoklávba. Forog a keverő, sántán döccen egy ponton a ferde tengely, azonos időközökben, s ez már ritmus, és búg a motor, surrog az ékszíj, sivítva énekelnek az ipari centrifugák: monoton zene, de zene. Pláne egy rockénekesnek! A fog kocogva ellenpontozza a ritmust, az agy dallamot illeszt a hangzavarra, amely mégis harmónia, csak vájt fül kell hozzá. Félhét múlt valamivel, amikor beteszem magam mögött otthon az ajtót. Jellegzetes babaszar és hintőpor émelyítő szaga csap az orromba megszokás dolga. Nőm a nagyszobában eteti Balázst. Ül az ágy sarkán, formás fejű, dús hajú kisfiam bal karján hever, akár egy vekni kenyér, eléjük kerülök: gyermekem szívja derekasan a cumisüveget, arcán koncentráltság. Nézd, úgy szív, hogy bepárásodik a szeme, mondja Rita. Az éjszakás műszak után le kell feküdnöm, így cselekszem, elvonulok a kisszobába, párom a gyermekkel addig a nagyszobában él. Hát így vagyunk mi, a Füredi lakótelepen, a negyvenhat négyzetméteres, hetedik emeleti panelban. A keserűség fölszívódott, a méreg mézzé szublimálódik bennem, sokat bírok, és mindig győz az optimizmusom. Minden okom megvan rá, ez év elején elkészült a páratlan Szidóni. Tíz óra körül a csengő ébreszt: nem lehet, hogy ő. Holnapra várjuk. De mégis ő. Hallom a hangját. Előjövök. Pisti az, a testvérem. Nyolc éve láttam utoljára. Félhosszú a haja, így sose viselte, és hegyesebb lett az orra, kékebb a szeme, beesettebb a képe. Ja, így laktok? jönmegy, drága sportcipő rakosgatja a lábát. Ja, emlékszem, jól berendezkedtetek. Nem változtál sokat, Imi! Ja, gyerek is van? Jó. Jó. Hadd nézzek ki az ablakon. Ja, hasonlít. Jó. Jó. Rita feléje nyújtja Balázst, na, megfogod? A, nem, nem! Izmos a vádlija, a tánc kimunkálta. Gyere, Imi, hozzuk fel a cuccomat. És látom benne a saját torzómat, olyan, mint én, csak Befordulunk az újpesti villamos remiz mellett, a kerekek keramitkockákon pattognak, különös, zakatoló hangot adva, mintha négy apró géppuska kerepelne alattunk. Emlékszel, mondom, itt mindig elkezdtük skandálni, hogy Chinoin utca meg Anonimusz utca, ráillett erre a zajra. Ja, tényleg! Imre bácsi zsigájában. A Széchenyi téren kiszállunk, az épületnek már nyoma sincs. Keresgélünk, megtaláljuk az alapjait. Ez az, megismerem a betonpadlóról. Így még kisebbnek tűnik. Mindössze háromszor három méter volt a kulipintyó, anyám háromezerért vette a barátnőjétől, Terikétől. Én csak pár nyarat töltöttem itt, de te két évet is laktál benne. Elhanyagolt a környezet, te, itt semmi se változott. Mire számítottál? Nézd, az ott a Szúnyog mozi. Pár évvel ezelőtt jártam benne, próbáltunk az Aréna együttessel. Jól vezet, állapítom meg, döglesztően néz ki a hollywoodi napszemüvegben. Rácsap a volánra, belefog. Te, azért kemény volt. Meg hülye is voltam. Ha a saját utamat járom, lehet, többre jutok. Először vidéken laktam egy magyar papnál, Pennsylvániában. Barátságosak voltak arrafele az emberek. Ja! Megismerkedtem egy kiscsajjal is. Vasárnap reggel megjelent kocsival a parókia előtt. Érted? Hozzám jött, elvitt Bowlingozni. Engem, a csóró magyart, és még angolul se tudtam. Sokkal jobban kellett volna értékelni, és megmaradni ott, ma már farmer lehetnék. De nem, én mentem a haver után, aki nem akart vidéken maradni. Ide-oda hányódtam. Csak pár hónapot dolgoztam, Pittsburghben a szakmámban. Aztán leépítettek egy csomó esztergályost, velem együtt, segélyen éltem. Nemsokára New Jerseybe kerültem, egy kera- Cselenyák Imre DISPUTA Macskakő 11

12 DISPUTA Macskakő 12 mikus műhelyébe. Az se tartott sokáig, teherautó-sofőr lettem egy építővállalatnál, New Yorkba szállítottunk betont, téglát meg ilyesmit, nagyon oda kellett figyelni. Pont megint munkanélküli voltam, amikor hívott a Seres Laci, hogy menjünk át Kaliforniába. Úgy képzeljétek el Hátra is pillant, ahol Rita ül, mellette hordszékben két hónapos fiam, egy furgonnal átszeltük az Egyesült Államokat. Mint a filmekbe. Los Angelesben munka várt, azt előre letelefonáltuk. De hamar befuccsolt. Akkor jött a legnehezebb időszak. Hónapokig nem volt melóhelyem, már el is döntöttem, hogy haza jövök, de még repülőjegyre se futotta. Kínomban azt találtam ki, hogy visszamegyek a keleti partra. Már éppen indultam volna, amikor megláttam a külvárosban egy gyárféleséget, hirtelen elhatározással berobogtam, rászóltam a portásra, hogy hívja fel a főnököt, és mondja meg, hogy megjöttem. A telefonba aztán olyan határozottan beszéltem, hogy azonnal felvettek. Így maradtam Kaliforniában. Akkor kisegített, de annak is vége lett. Most meg szuper helyem van. A Panavision megbecsül. Gyártjuk, javítjuk Hollywoodnak a kamerákat. Az út mellett két alak tűnik föl. Egy toprongyos ruházatú férfi, meg egy színes kendős nő, aki gyereket cipel. Cigányok. Ezek még mindig itt tartanak? Mire számítottál? Tiszavasvári elbillen alattunk. Két autó! Elöl halad a Zsiguli, benne Imre Bácsi meg anyám, mögöttük a bérautóban öcsém, feleségem, fiam. Mátéék már várnak bennünket, ott a Hankó család is, az udvaron rotyog az öhön. Pistikém, de jól nézel ki! Na mit szóltok hozzá? hajtogatja szappanoperás hangtónusban anyám. Na, igen, jó kis hely ez. Ja! Még az új házatokban nem is voltam, Margitka, hallod, Miklós! Te vagy az Attila, te meg Zsolti. És terjeng az érzelem. Bandi, Iluska, Editke, Ági Éjjel fiam éktelen sírására riadunk. Szaladok, de nőm már vigasztalja. Jól van, jól van. Megcsípte az arcán egy szúnyog. A csípés helye ott vöröslik Balázs hibátlan arcbőrén. Másnap délelőtt már a szülőfalunkban zsivajgunk. Pista nagybátyám nézi a golfot. Pistikém, ez a te ótód? Dehogy is. Frankfurtban béreltem. Nyírmeggyesről is befutnak az unokatestvérek. Eggyel már többen vagyunk, mint az oroszok. Egymás szavát se halljuk. Pisti kedvenc nagybátyjának whiskyt nyújt át. Hát, rossz Pisti, törölgeti Gizi a könnyeit, csak eljöttél Nyírkátára. Elcsodálkozom, milyen népes család a miénk. A Tisza-partra csak a fiatalokkal megyünk le, így is vagyunk kilencen. Na, most kicsit bunkók leszünk Öcsém vállára kapja a hordozható magnetofont, megindul előttünk, bömböl a Yes zenéje. Én ilyet sose tettem, mégis beállok a sorba bunkónak, lesnek, sebaj. Pisti félti azt a patyolat nyírségi bőrét, a sortja térdig ér, a vízbe semmi pénzért bele nem megy. Amerikában olyan kövér emberek vannak, hogy olyat itt egyet se tudnék mutatni. Ha szoktatok látni filmekben vízparti jelenetet, ahol csupa jó alakú férfi és csinos nő sétálgat, az valótlan, az szemenszedett csalás. Szilvi nagyon csinos. Mátészalkán megállunk valami fagylaltozó előtt. Én nem fagyizom, sört ittam, de nézem az unokatestvéreimet, és határtalan büszkeség fog el: milyen szép és egészséges ember valamennyi. Miért nem élünk egy rakáson itt az ország keleti részében, Magyarország Szicíliáján? Minek kellett az a zene, meg most ez az írás? Lám az öcsémben is szunynyadt a tehetség, remekül dobolt, indulókat komponált, egy még a fejemben van, bármikor el tudom dúdolni. Mégis hátrahagyott mindent, és kidisszidált. Na jó, ott Amerikában azért dobolgatott, és tagja lett egy néptáncegyüttesnek. De nem ácsingózik hírnévre, mint a hibbant bátyja, aki regényt írt, Szidóni címmel. Pisti akarja, hogy ketten menjünk le a Balatonra. Nyugtalanság fog el: mi a fészkes fenét csinálunk majd ott? Hiszen én pontosan tudom, hogy mi nem egészítjük ki egymást, megdöbbentően hasonló a természetünk, egy jó pároshoz két különböző karakter kell. Öcsém az én karikatúrám, ha vele vagyok, örökösen szembesülök a viselkedésemmel, a hibáimmal. Ez feszélyez és dühít, és gyakorta megoldhatatlan helyzet elé állít. Emlékszel, Imi, a Vasas jelentette számunkra a világot. Két suvernyák falusi a nagyvárosban, azt se tudtuk, mi fán terem a kultúra. Nem volt más szórakozásunk, csak a mozi meg a Vasas. Varrattunk piros-kék zászlót, én csináltam egy bazi kolompot, minden meccsen ott zajongtunk a B-középben. Angyalföld! Angyalföld! ordítozik és veri a volánt. Jenki nőt nem akarok, de ők se akarnak engem. Ott kinn egy jöttment magyarnak, hogy jól beházasodjon? Felejts el! Meg akarok ismerkedni egy rendes magyar csajjal, aki azért tud szeretni, aki vagyok. Az Éden kempinget nézzük ki magunknak, Balatonszemesen. A vén nagysád beszedi tőlünk előre a négy nap árát. Dühít. Vajon mindenkivel ezt csinálja? A németekkel is? Ki a francnak néz ez bennünket? Pisti kidob egy sátrat a csomagtartóból. Milyen sátor ez? Banditól kértem. Rossz az előérzetem. A batyu akkora, mint egy tömött pesti zsák. Szétszedem,

13 te jószagú, két idomtalan ponyva meg tömérdek vasrúd, ék, pecek kerül napvilágra. Hogy kell ezt összerakni? Valahogy biztos. De hogy néz ki fölállítva? Nem tudom. Más sem hiányzik. Világéletemben a legegyszerűbb sátrakat használtam: téglalap, elől-hátul egy-egy rúd, és kész. Ehhez a bonyolult vacaksághoz nem konyítok. Nekifogunk buzgón, élénken, hamarosan kiderül, csak magamra számíthatok, öcsém legó-játékban még nálamnál is gyöngébb. Mellettünk német ifjak egy csoportja, pokrócon ücsörögnek, matracon hevernek, fokozódó szánalommal lesnek felénk. S megszólal a gong az agyamban, ízületeim kezdenek elmerevedni, csak tudnám, hogy néz ez ki fölállítva, akkor talán lenne támpont, igyekszem a vasrudakat egymásba illeszteni, reménytelen. Ezt megfogom, odapászintom ahhoz, nem stimmel, és kínlódom, dől rólam a veríték az nem lehet, hogy a Szidóni írója ne tudja megoldani ezt a szimpla feladatot! Öcsém feladja, a gyepen törökülésbe helyezi magát és vigyorog maga elé. Orrba verem, megtaposom, miért jöttem én ide ezzel a hülyével! Zúg az agyam, szédülök, lábon kihordok egy agyvérzést, lila karikák cikáznak előttem, sírni tudnék, mindjárt olyat mondok De hogy a kurva stenbe néz ki!, ordítok fel. Pisti rábök egy távolabbi családi sátorra Valahogy úgy! Valahogy úgy, megőrülök! Én azt hittem, te nagy sátorozó vagy közli feddőleg, amellyel már a szívinfarktust ajánlja be. Hogy az a! Idebaszol nekem egy rakás szart, amit még sose láttam, azt se tudom! A szélütés közeli állapotomban alakok fognak körül, idegen nyelven karattyolnak. A német fiatalok megelégelték vergődésem, hívatlanul segítenek. Hárman vannak, gondolkodó lények, őket is feladat elé állítja az összerakósdi. Kínomban azt gagyogom nekik németül: ó, köszönöm, ez a nagypapám sátra, nem ismerem, sose állítottam még föl. Annyi vigasztal, hogy azért jól kezdtem el, és végig aktívan, hasznosan közre tudtam működni. Hamarosan áll a sátor. Látod, közlöm lehangoltan Pistivel, most már tudom, hogy néz ki, bármikor fel tudnám újra állítani. Egy szabadtéri vendéglőben ebédelünk. Kérek valami egyszerű ételt, öcsém libasültet rendel. Bár ne tette volna. Megkapjuk. Pisti elé nagy tálat rak a pincér, képén a lesajnálás egyértelmű grimaszával. A tálon kupac krumplipüré, kupac dinsztelt káposzta, meg egy sápadtra sült comb. Libacomb? Egyáltalán nem biztos. Az egész kompozíció nem tetszik, hozzá még a lekezelő kiszolgálás, és most már mérget vennék rá, hogy az egy tyúkcomb. Öcsém elfogyasztja a felét, a többi ott marad. Jó volt?, kérdezem. Vállat von. Most arénázni kellene. Odainteni a kernyelt és megosztani az agyát. Ki a fasznak képzel ez bennünket! Nem merek tenni semmit, Pisti nem lenne partner egy harsány konfrontációban. Fájdalom! Mi így ketten roppant fajsúlytalanok vagyunk! Mindent elkövetek, hogy nőt szerezzek neki. A földvári diszkóban ücsörgünk, kortyoljuk a sört, mustráljuk a lányokat. Pisti tanácstalanul forgatja a fejét. Milyen szokások vannak itt? Hogy lehet itt valakit leszólítani? Amerikában legalább jelzi a csaj a szemével, hogy próbálkozhatsz nála. Itt egy se jelez. Csak figyelj, lehet, hogy jelez, közlöm. Ilyet a tököm se látott! Fölkértem, és nem jött el táncolni velem. Hát már ez Magyarországon se szokás? Na figyelj, mondom, holnap furikázunk a főúton, megállunk stoppos kiscsajoknak. Jó kocsid van, Kaliforniából jöttél, hátha megteszi a hatását. Seres Laci is így szedte fel a Mónit. Ja, megpróbálhatjuk. Mi az hogy! Úgy teszünk! Kioktatom Pistit, hogy a stopposoktól megkérdezzük, hová mennek, és véletlenül mi is épp oda tartunk. Balatonszemes határában két ifjú hölgy integet. Állj meg. Állj meg! Itt nem nagyon lehet bizonytalanodik el. Nem a francot! Hová mentek? Lellére. Négyen ringatózunk a golfban. És Lellén hová?, kérdezem. A diszkóba. Igazán! Mi is éppen oda megyünk! A hodály előtt még várja üdvöskéinket két másik lány. Négyen vannak! Négyszeres az esély! Igyekszem módfelett szórakoztató lenni, öcsém is kedves. Megteszszük, ami tőlünk telik. Megvendégeljük a cicuskákat, táncolunk velük, pléhvigyort kényszerítünk képünkre, hogy megnyerő hatást keltsünk. Mit rontottunk el? Idővel lekoptatnak bennünket, anélkül, hogy tolakodók lettünk volna. Nem értek én semmit! És még szépek se voltak. Zúgó fejjel ébredek, a kemping a főút mellett van, a gumikerekek az aszfalttal együtt az agyamat is tépik. Pisti hegyes orra mélyen lóg. Még van egy éjszakánk, amit előre kifizettünk. Számít? Figyelj, öcskös! Menjünk el Dorogra. Rita most ott prüntyög Balázzsal. Remek baráti társasága van, jobb velük bulizni, mint totál ismeretlenekkel. Jó! Mintha neki is megváltás lenne. Elfolyt egy csomó pénzünk a nagy semmire, és még jól se éreztük magunkat. DISPUTA Macskakő 13

14 DISPUTA Macskakő Lelépünk, útközben egy autóscsárdában gombástojást kapunk be. Nem jó a gyomrom, néha furcsán belecsikar. Délre apóséknál vagyunk, őszintén örülnek nekünk. Fiam még mit sem tud a világ folyásáról, úgy bámul rám, mintha a szomszédra bámulna. Megebédeltetnek bennünket, tekergünk a kisvárosban, elnyúlunk a kertben micsoda különbség! Rita sörtúrát szervez Esztergomba. Hogy Pisti kedvére ihasson, elhívja Edit barátnőjét, sofőrnek. Vagyunk hatan: Rita, Fecó, Andi, Edit, Pisti Pazar helyre vonulunk be. A Prímás Pince söröző nemrég nyílt meg a sötétkapu mellett, a bazilika alatt, pompás bajor házi sört főznek benne. Én vagyok az önjelölt hoppmester: megállok a boksz előtt, s vezényelek: Pisti beülsz, Edit mellé ülsz, túloldalra Fecó meg Andi, mi egymással szemben Ritával. Ez lényeges, mert így kezdődött Izgalomban vagyok. Csak jönne össze Öcsém ezzel az Edit lánnyal. Mindkettő facér, jutalmazzák meg magukat egymással. Ámbár Pisti nem igazán mestere a női szíveknek, Edit pedig évek óta várja vissza arab udvarlóját bonyolult az emberi lélek. Öcsémet faggatják Amerikáról. Ja, az államok! Mondanak mindenfélét, nekem nem lehet panaszom. Befogadtak, nem kérdezték, ki vagyok, mi vagyok, munkát adtak, emberi életet biztosítottak. Felém bök, vigyorog, kék szeme fölfénylik. Iminek határozott véleménye van Amerikáról. Van némi igaza, de nagy bátorság kell ahhoz, hogy arról nyilatkozzon, ahol még nem járt. Mentegetőzöm: azért a filmekből sokat le lehet szűrni a jenkik mentalitásáról, annyi ott az agyalágyult, mint prérin a perje, egyébiránt Pistinek igaza van. Öcsém nagyot röhög, átható pillantást vet Editre. Díjazom a bratyót, főleg amikor azt mondja, egyébiránt. Van humora a srácnak! Szorongva hallgatom, szembesülök tulajdon infantilizmusommal, banalitásommal, gyomrom remeg. Megiszunk vagy négy krigli árpalét: íze minden képzeletet fölülmúl. Feszültség ül rajtam, föl is vagyok fújódva, a hasam majd szétdurran. Mi ez, emésztési gond, ideg? Visszajövünk Dorogra, Edit vezeti a golfot. Nincs megállás, az autóktól megszabadulunk, irány a bár. Folytatjuk, ahol abbahagytuk, az asztal hamarosan üres üvegek színtere. A kontrollámpám pislákol, Fecóval külön ad-hoch bizottságot alakítunk, célunknak a tömény legyőzését tűzzük ki. Elbotorkálunk a pulthoz, egymás után öntjük gallér alá a kupicák tartalmát. Félre pillantok, az asztalnál Pisti csókolgatja Editet. Megdörzsölöm a szemem: nem a bandzsaság láttatja ezt velem? Úgy tűnik, még hihetek a látásomnak, noha egyre furcsább a valóság, azt se veszem észre, Rita mikor ment haza. Hogy kerültem Fecóék borospincéjébe? Annyira azért nem izgat a kérdés, mint a hordókban szunnyadó nedű. Fecó kivesz egy kancsóval saját termés, hörpölgetjük, valamiről mesélek neki, remélem érti, mert én nem. Az intenzitása azonban fordított arányban van az értelmével, mondom a magamét, mint akit felhúztak. Egyébiránt! hallom Pisti hangját meg nevetését. Öcsém jön le a létrán, követi őt Edit. Hallottunk benneteket, helyesebben az Imit. Kerítenek nekem egy széket, arra telepszem, s nyomom tovább a süketet. Pisti fogja Edit kezét, és röhög rajtam. Itt állunk az éjszaka közepén egy pincében és hallgatjuk a bratyót! Te kis lüke, gondolom, érted csinálom az egészet. Valahogy hazakeveredünk, mármint az apósék házába. Én részeg fejjel felébresztem Ritát meg Balázst, látni akartam őket. Nőm csúnyán leteremt, szeme szórja rám a harag szikráit. Az ágyba kerülés már kitörlődik a memóriámból, amire újra emlékszem, az legfőképp különös. Ülök a kádban, Rita köpködi fejemre szitkait. Mit keresek én itt, és mi ez az ájer? A végleges, tiszta kép már napvilágnál köszönt rám. Iszonyú szarszagot érzek, a paplanom tele barna foltokkal, pizsama nincs rajtam. Fölülök, körülnézek, rémületes sejtésem támad. Pisti frissen, talányos képpel jön be, szimatolja a levegőt, szánakozón rám tekint. Ezt te csináltad. Micsoda? Nőm is beviharzik Te disznó! Összefostál itt mindent! Nézd meg azt a paplant, hogy néz ki. Anyám kint tisztogatja a szőnyeget, amit elintéztél! Mi vár rám? Ki kell mennem és szembesülnöm kell apóssal, anyóssal. És holnapután be kell mennem a gyárba, és folytatnom kell a munkáséletet. Érdekel valakit, hogy kész a Szidóni? 14

15 Amikor Hillary Clinton videoüzenetben kampányol a neten, és a padlás is tele van behálózott ismerősökkel, már régen nincs létjogosultsága a világháló előnyeit citáló kortesbeszédnek. Az internet visszavonhatatlanul részévé vált mindennapjainknak, kérve-kéretlenül szervezi életünket. Elterjedésének hajnalán még a hazai nagypolitika is felkarolta, ám tavaly megszűnt mindkét, az információs korszak kihívásainak kezelésére létrejött kormányzati csomópont, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium és az Elektronikus Kormányzati Központ. Ez visszalépésnek tekinthető egy hat évvel korábbi szintre, amikor nem volt kormányzati képviselője a területnek áll a BME-UNESCO Információs Társadalomés Trendkutató Központ (ITTK) 2006-ra vonatkozó, legfrissebb jelentésében. Az új kormányprogram ugyanezt a visszalépést tükrözi, teljesen érzéketlennek mutatkozik az információs társadalom narratívája iránt. Az információs társadalom messze több, mint az informatika vagy az elektronikus szolgáltatások, a társadalom, a gazdaság és a hétköznapi élet olyan nagyléptékű átalakulása, amely a foglalkoztatásban, a termelésben és a fogyasztásban az információs és tudástermékeket, a kulturális javakat, az oktatás és a tudomány teljesítményét értékeli fel és teszi ezeket a versenyképesség zálogává. A kormánynak jelenleg nincs információs társadalompolitikája vagy stratégiája második félévében nem indultak olyan új programok, amelyek markánsan eltérnének a korábbi időszakban megszokottaktól, az IHM-től megörökölt kisebb-nagyobb projektek futnak tovább. A terület fokozatos politikai leértékelődésének lehetünk a tanúi szögezik le a kutatók. Pedig rengeteg még a tennivaló az információs társadalom építése terén, ugyanis a forradalmi változások az ITTK összegzése szerint a magyar társadalom zömét eddig elkerülték. (A digitális megosztottság egyébként az Unió egészét is jellemzi, azzal a különbséggel, hogy a felszámolásáért folytatott küzdelem a politikai napirend részévé vált Európában.) A nettel már megfertőzött felhasználó elsősorban azért szereti a világhálót, mert kényelmes és gyors, segít az ügyintézésben, a kommunikációban és az információszerzésben. Ha fent vagyunk, a globális falu lakójának érezhetjük magunkat, csak abból maradhatunk ki, amiből ki akarunk maradni. Korábban csak a nagy gyűjtőportálokat, webcentrumokat vettük célba, ma már szűkebb pátriánk településeinek webhelyeit is látogatjuk. Örülünk, ha jól működő, felhasználóbarát oldalakra találunk, de bosszankodunk, ha önkormányzati portál helyett csak egy virtuális brosúrához férünk hozzá. Mert mi is várható el egy települési portáltól? Az ott élő szemszögéből gyakorta frissülő gazdag tartalom, helyi és régiós aktualitások, információk; hozzáférés a helyi menetrendekhez, a település intézményhálózatához; tájékoztató az önkormányzat munkájáról, a polgármesteri hivatal felépítéséről; gyorsan letölthető határozatok, dokumentumok; ügyfélkapu az elektronikus ügyintézéshez és a lehetőség arra, hogy kommunikáljunk a szájtot működtetőkkel és látogatókkal. Fontos, hogy a portál offline elérhetőségeket is kínáljon, hogy ne kelljen a telefonkönyvért és az irányítószám-jegyzékért nyúlni. A potenciális befektető a gazdasági környezetre kíváncsi elsősorban, a település adottságaira, távlati terveire, annak érdekében, hogy minél kisebb kockázattal indíthassa el üzleti vállalkozását. A turistát a látnivalók érdeklik, a hely nevezetességei, a történelme és nem utolsósorban az elérhető szolgáltatások. A jó települési portálnak van saját domainneve, felhasználóbarát, tartalomorientált, a felépítése logikus, és egyszerre szól több célcsoporthoz, korra és nemre való tekintet nélkül. Az igazán fejlett honlapok idegen nyelvű információkat is kínálnak, mérik a látogatottságot, hozzáférhetővé teszik az erre vonatkozó mutatókat, és felkínálják a grafikus és a karakteres változatok közti választás lehetőségét, vagyis akadálymentes tartalmat nyújtanak. A design szempontjából a jó települési szájtok visszafogottak, nem preferálják a flash-intrókat, a betéteket, az animált gifeket és más hivalkodó megoldásokat. Ízléses grafikai elemeket alkalmaznak, a település vizuálisan is megjeleníthető jellegzetességeit, pl. a helység címerét vagy annak egy részletét vagy néhány szép, a településen készült fényképet. Az arculat nem kimondottan szembeötlő, mégis nélkülözhetetlen része a szöveges információ egységes megjelenítése, mert a betűtípu sok, -méretek és -színek kavalkádja rendkívül zavaró tud lenni. Az önkormányzati webfelületek részletes vizsgálata, akár csak egyetlen megyében, egy összetett kutatási projekt témája is lehetne. Értelemszerűen itt csak egy-egy példa felvillantására szorítkozhatunk. A digitális kultúra ugyan kétarcú Magyarországon (a lakosság százaléka a tavalyi adatok szerint digitális írástudatlan), az online forradalom azonban nem kerülte el a szóban forgó területet. A digitális ál- DISPUTA Wiedemann Krisztina Háló-mustra Kapualj 15

16 DISPUTA Kapualj 16 lampolgárok napi rendszerességgel használják az internetet, ügyeket intéznek, informálódnak és szórakoznak, jelenlétükkel közvetve ösztönzik az önkormányzati működtetésű portálok, honlapok és webla pok fejlesztését. Bizonyos mutatók azt tükrözik, hogy szűkül a digitális szakadék, a községek például egyre inkább ledolgozzák lemaradásukat, vagyis a települési lejtőn korábban kialakult digitális egyenlőtlenségek, úgy látszik, nem konzerválódtak. Nem árt tudni, hogy az e-közigazgatás terén Magyarország nagyot lépett előre az európai rangsorban az utóbbi egy évben az EU hivatalos felmérése (Capgemini) szerint: huszonharmadikok voltunk és tizennegyedikek lettünk ezzel elértük az Európai Unió átlagát. A szélessávú internet elterjedtsége tekintetében viszont még elmaradunk az uniós átlagtól. Az ún. internetpenetráció a háztartásokban március eleje és év vége között 16-ról 20 százalékra emelkedett a Cisco informatikai vállalat és az IDC elemzőcég közös felmérése alapján. Ez jelentős eredmény a kutatók szerint, ám még mindig nem éri el a hazánktól elvárható szintet. A lakossági internetelterjedtség európai átlaga 38%, Magyarország jelenleg 10, Lengyelország 8,4, Csehország pedig 7,5 százalékon áll. Egy másik megközelítésben az ITTK jelentése szerint a tavalyi év végére az internettel rendelkező háztartások háromnegyede szélessávon kapcsolódott hazánkban a világhálóra. Az európai átlagnetező 4 megabit/másodperces (Mbps) sebességgel szedi le a számára nélkülözhetetlen információkat a netről, a magyar 800 kilobit/másodperccel kénytelen beérni. A legnépszerűbb webes szolgáltatás még mindig az ezés (84%) hazánkban, ám ettől már nem sokkal marad el az információkeresés (70 80%) állapítják meg tavaly végzett vizsgálódásaik alapján a weben is olvasható Magyar Információs Társadalom Éves Jelentés (MITJ) című tanulmány szerzői. Előremutató az is, hogy az utóbbi években a hátrányos helyzetű csoportok helyzete javult, bár még rengeteg a teendő e téren, és ez nemcsak Magyarországra igaz, hanem az egész Európai Unióra. Az akadálymentesítés egyelőre gyerekcipőben jár. Bár a legtöbb országban törvény írja elő: minden állampolgárnak joga van hozzáférni a közérdekű információkhoz világszerte még az állami szférában is elenyésző azoknak a portáloknak a száma, amelyek a fogyatékkal élőket is ki tudják szolgálni. Az internethasználatot illetően magyar viszonylatban az ITTK-jelentés a következő megállapítást teszi: Régiós bontásban centrum periféria, kelet nyugat megosztottság érzékelhető. Vas és Hajdú-Bihar megyei vizsgálódásunk ami a két megyeszékhelyet, Debrecent és Szombathelyet kiemelt helyzetük okán nem érintette alátámasztja a fentieket, bár a különbség nem látszik behozhatatlannak. Egyértelműen kimutatható, hogy Vas megyében több figyelem és pénz jut a meglévő önkormányzati honlapok és portálok működtetésére, ám Hajdú-Biharban, arányaiban, több település jelenik meg a weben. Az ok feltehetően a településszerkezet sajátosságaiban is keresendő: Vas megye aprófalvas szerkezetű, a megyeszékhelyet is beleértve, mindössze tizenegy települése nyerte el a városi rangot. A leggyakoribb önkormányzat-specifikus tartalmi elemek, akár Hajdú-Biharban, akár Vasban nézünk szét, a falut, várost bemutató és az önkormányzat működésére vonatkozó információk prezentálása. Az, hogy melyik település mit és milyen terjedelemben tart közlésre érdemesnek, rendkívül változatos képet mutat. Van, ahol alapinformációkra szorítkoznak a település történetét illetően, máshol még a település híres szülötteiről is lehet olvasni. A polgármesteri köszöntők kifejezetten barátságossá teszik a honlapot, jó látni, hogy a városnak ezen a felületen is van gazdája. Offline elérhetőség mindenhol feltűnik, és az ügyfélfogadások rendjéről is tájékozódhatunk az önkormányzati blokkban. A képviselő-testületi döntések, határozatok rendre megtalálják az utat a netre a szemügyre vett webhelyeken és a logikusan felépített archívumokból könnyedén vissza is kereshetők. A közintézmények listáját mindig jól látható helyen tüntetik fel az önkormányzati oldalak, online és offline címekre, telefonszámokra rendszerint nem több mint két kattintással rábukkanhatunk. A hírek tekintetében ismét nagy különbségek mutatkoznak. A kisebb települések többnyire megelégszenek azzal, hogy csak saját gyártású, az események függvényében frissülő aktualitásokat közölnek régiós kitekintés nélkül, és nem különítik el az önkormányzati híreket a más jellegű híranyagtól. A gyakorlat az, hogy aki már a régiós, kistérségi ügyekre is figyel, de nincs kapacitása a terület lefedésére, hasznos linkgyűjteményében helyezi el a megyei információs portál vagy a megyei lap online változatának elérhetőségét. A 12 ezer lelket számláló Kőszeg honlapja például gazdag híranyaggal és hírarchívummal várja a látogatót; az aktualitások jellegüknél fogva jól elkülönülnek egymástól. A méreteiben valamivel nagyobb Balmazújváros (18 ezer lakos) nem a hírek-

17 re koncentrál, hanem az Újság rovatban magazinjellegű cikkekben, főként interjúkban irányítja rá a figyelmet egy-egy újabb, a város életét érintő fejleményre. Kőszeggel ellentétben ugyanakkor elindították az RSS-feed lehetőséget, mely igen nagy népszerűségnek örvend ebben az évben. A feed a weboldal üzeneteinek csatornája. Abban segít, hogy a webhely híreiről a törzslátogató minél hamarabb értesüljön, a nélkül, hogy újra és újra a weboldalra látogatna. A Balmaz-portálon összesen négy RSS csatornát működtetnek! Ez a szolgáltatás kétségkívül időt spórol meg azoknak, akik csak egy szeletére kíváncsiak a portál által kínált összes információnak, egyben kiváltja az utolsó frissítés vagy legutóbbi bejegyzés menüpontokat. Mert bizony az utolsó frissítés a szemügyre vett önkormányzati szájtokon ritkán tűnik fel, pedig mind a dinamikus, mind a lomhább webkikötők esetében támpontot adhatna a látogatónak. A galéria, a térkép, az eseménynaptár és az időjárás-jelentés funkciók gyakorlatilag minden vizsgált honlapon élnek, eltérések az elérhető információ minőségében és részletgazdagságában mutatkoznak. A multimédiás tartalom igen ritka, arra még várnunk kell, hogy hangos hírek és mozgóképes beszámolók színesítsék az önkormányzati szájtok kínálatát. Elvétve akad egy-egy webkamera, pl. Kőszegen, a Jurisics téren vagy Sárváron utóbbi azonban nem működik. A letöltésre kínált anyagok zömmel dokumentumok, szociális kérelmek, jegyzőkönyvek vagy önkormányzati kiadványok. Az eligazodást segítő funkciók (oldaltérkép, kereső, technikai segítség) aránya jóval nagyobb a Vas megyei honlapokon, mint hajdú-bihari társaikon. Ugyanez érvényes a kínált interaktív elemekre hírlevél, levelezőlista, fórum, chat, vendégkönyv, szavazás, melyek közül egyedül a vendégkönyv tekinthető Hajdú-Biharban általánosnak. A nagyközségnek minősülő Jánosháza honlapján fórumot működtetnek, feliratkozhatunk a webhely hírlevelére, és hirdetést is feladhatunk, ha vállalkozásunkat akarjuk megismertetni a 2800 főt számláló település lakosaival. A lélekszámot tekintve azonos nagyságú Báránd honlapja ezzel szemben mindössze néhány lényeges tudnivalót közöl a községről, főbb intézményeiről, a jeles tanárokról, rendezvényekről, ünnepekről interakcióra nem nyílik lehetőség. A valamivel nagyobb Biharnagybajom már a fejlődés útjára lépett, nemrégiben újult meg a honlap, szép, üdítő látványt nyújt a design, a zöld alapszínnel, a háromhasábos osztással. A civil szervezeteket még nem listázták, viszont kielégítően működik az eligazodást segítő térkép. A gazdasági és demográfiai adatokhoz még nem lehet hozzáférni, viszont hírlevélre feliratkozhatunk, ami mindenképp előremutató. A vendégkönyv bejegyzései is arról tanúskodnak, hogy a falu lakói követik és üdvözlik a változásokat. Különleges példával szolgál a 2700 lelket számláló Répcelak, Magyarország legfiatalabb városa, melynek webhelyén kulcsszavak szerint kereshetünk rá a település szolgáltatásaira. Az elektronikus közhasznú információs kalauzt mely a maga nemében úttörő kezdeményezés a Chernel Kálmán Városi Könyvtár működteti. Azt ott dolgozók közlése szerint az adatbázis tartalmazza mindazon vállalkozók, szolgáltatók nevét, címét, telefonszámát, akikre az ott lakó vagy oda látogató állampolgár számíthat problémáinak megoldásában. Eggyel tovább lépve, a nagyjából 5000 lelket számláló városok kategóriájában találjuk Biharkeresztest. A település webhelyéről igénybe vehetjük az e-magyarország ügyfélkaput, valamint az Integrált Kistérségi e-közigazgatási Rendszer ügyfélkapuját. A portál külön érdeme, hogy online elérhetőséget nyújt a környékbeli kistelepülésekhez: Bedő, Bojt, Ártánd csak innen közelíthető meg, a Google nem talál rájuk. Lélekszám szerint azonos kategóriába sorolható Földes, amelynek portálján nem titkolják el a látogatottságra vonatkozó adatokat, kimutatásokat, éppen ellenkezőleg, táblázatszerűen mutatják be az egyedi látogatások és oldalletöltések számának alakulását. Hajdúszoboszlón egy gyűjtőportálban gondolkodtak a webes megjelenés tervezésekor; a címhez jelenleg több portál kapcsolódik négy különböző nyelven, ami megyei szinten kiemelkedő eredménynek számít. Üröm az örömben, hogy a feltöltöttség még nem százszázalékos, a Szoboszló Invest befektetési portál például még töltődik. Webkamera, időjárás-előrejelzés és fórum is működik a várost bemutató portálon, de figyelmet érdemel a település biztonságáért felelős szervezetek jelenléte is ezen a webhelyen. Az ablak kinyílt a világra a vidéken élők szemszögéből is, ám attól még messze vagyunk, hogy elégedetten dőlhetnénk hátra. A mindennapi netes rutint még tanulnunk kell, akár közszereplőként, akár magánemberként, hogy legalább itthon jól boldoguljunk a virtuális világban. A Háló birodalma áttekinthetetlenül nagy, mégis legyünk elég bátrak ahhoz, hogy a saját szemszögünkből fontos szeletét kihasítsuk, éljünk az új demokrácia adta lehetőségekkel! DISPUTA Kapualj 17

18 Filharmónia Raiffeisen koncertek 2007/2008-as évad október 9. kedd, Miskolci Szimfonikus Zenekar, Christliche Oratoriumverein Scheveningen és a Budapesti Ifjúsági Kórus koncertje (karigazgató: Gerendai Ágnes) Kodály születésének 125. évfordulójára emlékezve Műsor: Kodály: Budavári Te Deum Kodály: Galántai táncok Kodály: Székely fonó-szvit (Lantos Rezső összeállítása, 1977) Szólisták: Polyák Valéria, Schöck Atala Potyók Dániel, Cser Krisztián ének Vezényel: Jos Vranken Jr november 19. hétfő, Az opera Csillaga Miklósa Erika estje Közreműködik: Harazdy Miklós zongora és egy meglepetésvendég Műsor: Kodály, Strauss, Beethoven, Schubert, Debussy, Massenet, Loewe, Gershwin, Bernstein stb. művek január 10. csütörtök, A Nemzeti Filharmonikus Zenekar hangversenye Vezényel: Kocsis Zoltán Szólista: Tóth László trombita Műsor: Bartók: Két kép Haydn: Trombitaverseny Csajkovszkij: II. szimfónia (c-moll), op április 8. kedd, Szabadi Vilmos hegedű és Vigh Andrea hárfaestje Műsor: Bach: Sonata in C major No. 4 BWV 1033 Andante, Allegro, Adagio, Menuet I II. Bach: Sonata in C major for Solo Violin Largo BWV 1005 Bach: Sonata in A minor for Solo Violin Grave BWV 1003 Hasselmans: Forrás Massenet: Thais Meditation Debussy: Arabesque Debussy: Holdfény Ravel: Piéce en forme de Habanera Saint-Saëns: Fantasia for Violin and Harp Op.66 Vecsey: Prelúdium és fúga Vecsey: Valse Trieste Smetana-Trneček: Moldva fantázia Sarasate: Miramar Op.42. Drdla: Fantasia on Carmen by G. Bizet Op. 66 Támogató: MVM Zrt május 29. csütörtök, MÁV Szimfonikus Zenekar Szólista: Ágoston András hegedű Vezényel: Gál Tamás Műsor: Brahms: Tragikus nyitány Brahms: D-dúr Hegedűverseny Brahms: III. Szimfónia Jegy- és bérletvásárlás: FILHARMÓNIA KELET-MAGYARORSZÁG KHT Debrecen, Vár u. 10/C, I. em. 3. Tel.: (52) valamint az előadások kezdete előtt fél órával, a helyszínen. DISPUTA Kapualj Helyszín: az Arany Bika szálloda Bartók-terme Bérletárak: I. kategória: 7700 Ft II. kategória: 7000 Ft III. kategória: 6600 Ft A műsor- és szereplőváltoztatás jogát fenntartjuk! 18 Felelős kiadó: Gonda Ferenc igazgató

19 Beszélgetés Mádi Zoltánnal a Csokonai Színház önkormányzati biztosával Hazajáró vendéget fogadott fel nyári szellemi munkára Debrecen önkormányzata. Mádi Zoltán, aki 1990-től 1994-ig, az ország rendszerváltó, legendás időszakában Nyíregyháza polgármestere volt, jelenleg pedig a Vígszínház ügyvezető igazgatója önkormányzati biztosként érkezett a Csokonai Színházba es évjáratú. Nyíregyházinak vallja magát, bár anyai ágon debreceni, sok nyarat töltött itt, a dédnagymamájánál. A Közgazdaság-tudományi Egyetem pénzügyszakán végzett, később NBA-diplomát is szerzett. Polgármesteri ciklusa lejártával a vállalkozói szférában helyezkedett el, egy pénzintézet regionális igazgatója volt. Cége Nyíregyházán és Debrecenben nyújtott bankszolgáltatásokat. Az itteni fiókok megalakítása a nevéhez kötődik, ezeknek a mai, vezető beosztásban levő munkatársai egykor mind közvetlen kollégái voltak. Debrecenben itthon van tehát. Immár a színházban is? Tudom, a Csokonai Színház önkormányzati biztosaként vagyok érdekes ebben az interjúban, valamennyivel mégis messzebbről kezdem. Érkezésemkor pihenésképpen kisétáltam az atlétikai stadionba, ahol 1986-ban országos vidékbajnokságot nyertem gerelyhajításban. Azért emlékszem a dátumra pontosan, mert a lányom születésének éve ez neki nyertem az érmet. Ott, a dobóhely környékén elgondolkodtam rajta, mennyivel többet jelentett akkor egy atlétikai stadion. Mennyivel nagyobb presztízse volt annak, hogy valaki sportol. Nos, talán ugyanez vonatkozik a kultúrára is. Én a magyar színházi világgal közelebbről: a nyíregyházi színházzal, amelynek a gazdasági igazgatója voltam hallatlan jó, pezsgő korszakában kerültem először kapcsolatba. A jelenlegi főállásomból, a Vígszínház ügyvezető igazgatói nézőpontjából tapasztalom: hatalmasat fordult a világ a 80-as évek óta. A magam kettős élményét tudom a múltba vetíteni, ha az elméleti kérdésére mi a színház funkciója, mire jön létre? a választ keresem. A görög civilizáció a mi európai kulturális létezésünk bölcsője, a dionüszoszi ünnepekhez kapcsolódóan ez hozta létre a színház intézményét. Dionüszosz a bor és a mámor istene, az ünnep természetéből adódik a szórakoztatás követelménye. A színház konkrét kialakulása a drámai felolvasóestekhez kapcsolódik. Kiálltak egykor a drámaköltők, s felolvasták a művüket. Utóbb rájöttek, ki is lehet osztani ezeket a szerepeket, és ebből a felismerésből keletkezett két és félezer évvel ezelőtt a konkrét színházi működés. A felolvasóversenyek szövegeinek követelménye a katarzis volt. A katarzis az ember lelkét megrázza, hogy képes legyen túllépni az addigi önmagán, kinyílni az élet más, fontos dolgaira. Ha spirituálisak vagyunk, azt mondjuk, az Istennel való találkozásnak a helye lenne a kultúra, a művészet, és benne a színház is. A színház tehát valamilyen értelemben a szórakozásnak a helye, és valamilyen értelemben az önmagunk jobbik énje megélésének alkalma. Így fonódik össze a nevelés a szórakoztatással. A mai világban, amely egyértelműen a felszínről, a pillanatról, a pénzről kezd szólni, a színház nevelési és spirituális funkciója háttérbe szorult, s a tevékenysége, sajnos, egyre inkább a szórakoztatás irányába tolódik el. Amerikában a filmművészetből filmipar lett, az angolszász területen a színházművészetből színházüzem. Magyarországon a színház ma még a kultúra része, még képes kulturális-emberi értékeket hordozni, de mutatkoznak jelek a piaci elemek/helyzetek erősödésére. Ezeket én üdvözölném, ha a piacosodás olyan színes struktúrát eredményezne, amely képes volna megőrizni a színház eredendő funkcióit is. A dionüszoszi szellem Debrecenben miként érvényesül? Korábbi időszakában az intézmény zenésszínházi/népszínházi arculatot mutatott. DISPUTA Balogh Tibor Színházat mindenki Kapualj játszik 19

20 DISPUTA Kapualj 20 A mai városvezetőség igazodva saját ambíciójához, amely szerint az ország második városához méltó minőséget vár el minden területen úgy döntött, a színháza tekintetében is valami nagyot kíván alkotni, amint azt a labdarúgással megtette. (Eljuttatta csapatát odáig, hogy képes volt a Manchester Uniteddel játszani.) Eltervezték és így gondolják ma is, hogy a színház lesz az a következő pont, ahol nagyot, erőset és igazat kell alkotni. Ennek szellemében próbáltak embereket találni a feladatra. Úgy vélem, az elkészült pályázat, illetve a megvalósítására létrejött személyi struktúra magában hordozta a cél elérésének ígéretét. (Az általam ismert színházi pályázatok közül többnek a közreműködő szerzője is vagyok minden idők legjobban kidolgozott, legszélesebb körű pályázata készült el.) Ha a másik oldalról nézem, viszont azt kell mondanom: gigantomán, jóval a színházon túlmutató összművészeti gondolatot hordozó elképzelés volt. Az elképzelés értelemszerűen termelt ki belső nehézségeket. Ezek részint összekapcsolódtak a szokványos vezetőváltási mizériával (Magyarországon a vezetőváltásnak végképp nincs kultúrája, egyebek mellett ezért is kellene az erős színház, hogy kiművelődjenek benne az intelligens hatalomgyakorlásra képes polgárok), részint ütköztek az önkormányzatok ellehetetlenített pénzügyi körülményeivel, s a belső és a külső okok együttese vezetési válságot idézett elő. Az önkormányzat és Csányi János igazgató a feszültség elegáns levezetését választotta, amikor közös megegyezéssel történő elválás mellett döntöttek. Ebben a helyzetben nevezték ki személyemben az önkormányzati biztost. Az Ön érkezését megelőzően egy könyvvizsgáló cég felkéréséről lehetett hallani Az önkormányzati biztosi funkció nagyon erős, hasonlít a Római birodalom-beli diktátor státusához, akit a szenátus hat hónapra választott meg, rendkívüli jogokkal felhatalmazva. Én határozott időre megválasztott válságmenedzser vagyok. Kezdetben csakugyan nem én voltam a jelölt erre a feladatra, hanem egy, a színházzal kevésbé szoros kapcsolatban lévő cég, amely inkább számviteli, könyvviteli, pénzügyi értelmű válságmenedzselési terminológiát használt volna a helyzetre. Tekintettel azonban arra, hogy a színház művészeti tevékenységével a város vezetősége elégedett volt ezen, ha jól gondolom, azt értették: megtörtént az arculatváltás, az új arculat képes volt a magyar színházi életben egy év alatt megjelenni és nagyon erősen felmutatni a Debrecen márkanevet (a brandet), meg kívánták őrizni a Vidnyánszky Attila nevével fémjelzett művészeti irányt. Azt a feltételt szabták, hogy az összművészeti arculat helyett egy, tisztán az alaptevékenységre koncentráló, jól működő színházi üzem jöjjön létre. Ebben van az én feladatom, erre vállalkoztam a város vezetőivel és Vidnyánszky Attilával folytatott beszélgetésünk után. Ma, a megbízatásom végéhez közeledve, látok esélyt arra, hogy a helyzet konszolidálódjék pénzügyileg, művészileg egyaránt. A helyzet diagnózisának lényegi eleme, hogy itt eredendően nem pénzügyi válság volt, az inkább csak tünete a működési krízisnek. A sok új ember először nem tudott megbirkózni a sok új feladattal (meglehet, ez elrendeződött volna fél év alatt, de ez most már történelem, nem érdemes vele foglalkozni). A legfontosabb feladatom irányítani és szakmai oldalról megerősíteni ezt a szervezetet, hogy képes legyen a saját lábára állni. Feladatom továbbá, hogy iktassam ki a szerteágazó funkciókat, tehát hassak oda: csak az alaptevékenységére koncentráljon a színház. Alaptevékenységen azt értjük, hogy színházépületben, színházteremben színházi előadásokat tartunk debreceni embereknek, akik bérletes vagy jegyes szavazatukkal támogatják ezt a színházat. Ezt nem én találtam ki, benne van a Szervezeti és Működési Szabályzatban. (A Vígszínházét tudom fejből, abban az áll: az egyetemes színházi kultúra értékeit széles közönségrétegekhez juttassa el. Ezt meg is oldjuk: háromszázötvenezer nézőnk van évente.) Debrecenben csökkent hosszabb ideje csökken a nézőszám, s ez is problémát okoz. A vezetőváltás nem hozott pozitív fordulatot. Alapfeladat lenne, hogy a folyamat iránya megforduljon. Abban egyeztünk meg Attilával: a művészszínházi arculattól a népszínházi arculat irányába szükséges elmozdítani a játékrendet, a darabválasztást és a darabok megjelenését is. Ezen kívül szegmentálni kell. A nyilvánvalóan nem a debreceni közönségnek készülő, nem nagyszínpadra való műveket legyenek azok bármilyen értékesek vagy népszerűek a szűk szakmai körökben ne a Csokonai Színház nagyszínpadán valósítsák meg. Ki mondhatja meg az önkormányzat illetékeseinek hitelesen, hogy mi mennyibe kerül?