Határozatok Tára. ELEANOR SHARPSTON FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA Az ismertetés napja: február 6. C-398/12. sz. ügy. Procura della Repubblica kontra M

Átírás

1 Határozatok Tára ELEANOR SHARPSTON FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA Az ismertetés napja: február 6. C-398/12. sz. ügy Procura della Repubblica kontra (a Tribunale di Fermo [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem) 1 A Schengeni egállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (SVE) 54. cikke A ne bis in idem elve Az eljárást a bíróság elé utalást megelőzően megszüntető határozat, amely ugyanazon cselekmény miatt ugyanazon személlyel szemben megakadályozza a további eljárást Új tény és/vagy bizonyíték felmerülésének lehetőségétől függő határozat Ugyanazon cselekményeken alapuló bűncselekmény miatti büntetőeljárás egy másik tagállamban 1. Alapos nyomozást követően az egyik tagállam (Belgium) igazságügyi hatóságai elutasították a valamely személy bíróság elé utalása iránti kérelmet, és ehelyett elrendelték az eljárás megszüntetését 2 (amelynek hozzávetőleges megfelelője a no case to answer ). E határozat ténylegesen befejezte az (esetleges) bíróság előtti eljárást, a nemzeti jog értelmében azonban az érintett személlyel szembeni új tények és/vagy bizonyíték felmerülése esetén hatályon kívül helyezhető. A Tribunale di Fermo (a fermói bíróság, Olaszország) előzetes döntéshozatal iránti kérelme arra irányul, hogy a Schengeni 3 egállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (a továbbiakban: SVE) 54. cikke értelmében a ne bis in idem elve kizárja-e, hogy valamely személlyel szemben ugyanazokon a tényeken alapuló bűncselekmény miatt valamely másik tagállam büntetőbíróságai előtt eljárást folytassanak. Jogi háttér Az uniós jog 2. Az EUSZ 3. cikk (2) bekezdése az alábbiakat írja elő: Az Unió egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló, olyan térséget kínál polgárai számára, ahol a személyek szabad mozgásának biztosítása a külső határok ellenőrzésére, a menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bűnmegelőzésre és bűnüldözésre vonatkozó megfelelő intézkedésekkel párosul. HU 1 Eredeti nyelv: angol. 2 A no case to answer az angol jogrendben nem pontos megfelelő, mivel az a védelem előterjesztése a bíróság elé a benyújtott bizonyítékok állása alapján, amelyet a bíróság elfogad vagy elutasít. A non-lieu esetében az igazságügyi hatóságok saját kezdeményezésükre határoznak úgy, hogy az eljárás nem folytatandó a terhelttel szemben. 3 A Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, június 14-i Schengeni egállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (HL L 239., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 2. kötet, 9. o.). ECLI:EU:C:2014:65 1

2 3. Az EUSZ 67. cikk (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: Az Unió egy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget alkot, amelyben tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a tagállamok eltérő jogrendszereit és jogi hagyományait Az EUSZ 19. sz. jegyzőkönyvének második preambulumbekezdése értelmében a szerződő felek óhaja, hogy megőrizzék a schengeni vívmányokat, valamint hogy e vívmányokat továbbfejlesszék annak érdekében, hogy hozzájáruljanak azon cél eléréséhez, hogy az Unió polgárai számára egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget biztosítsanak E jegyzőkönyv 2. cikke értelmében a schengeni vívmányokat, amely magában foglalja a SVE-t, a jegyzőkönyv 1. cikkében említett tagállamokra kell alkalmazni. E felsorolás tartalmazza a Belga Királyságot és az Olasz Köztársaságot. 6. Az SVE Rendőrség és biztonság című III. címének 3. fejezete A kétszeres büntetés tilalma (ne bis in idem) elvének alkalmazása címet viseli, és az cikket tartalmazza. 7. Az 54. cikk a következőképpen rendelkezik: Az ellen a személy ellen, akinek a cselekményét a Szerződő Felek egyikében jogerősen elbírálták, ugyanazon cselekmény alapján nem lehet egy másik Szerződő Fél területén büntetőeljárást indítani, amennyiben elítélés esetén a büntetést már végrehajtották, végrehajtása folyamatban van, vagy az ítélet meghozatalának helye szerinti Szerződő Fél jogszabályainak értelmében azt többé nem lehet végrehajtani. 8. Az 57. cikk megállapítja azon szabályokat, amelyek biztosítják, hogy a Szerződő Felek illetékes hatóságai a ne bis in idem elvének hatályosulásához szükséges információcsere érdekében együttműködnek. 9. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 50. cikke kimondja: Senki sem vonható büntetőeljárás alá és nem büntethető olyan bűncselekményért, amely miatt az Unióban a törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték Az Alapjogi Chartához fűzött magyarázatok az 50. cikkel kapcsolatban kimondják, hogy a ne bis in idem elve nemcsak egy adott állam joghatóságán belül, hanem több tagállam joghatósága között is érvényesül. Ez megfelel az uniós jog vívmányainak; lásd a Schengeni Egyezmény 54. és 58. cikkét [helyesen: cikkét] [ ]. A[z emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény, a továbbiakban: EJEE] hetedik kiegészítő jegyzőkönyv[ének] 4. cikkében említett helyzetet illetően, vagyis az elvnek ugyanazon tagállamon belüli alkalmazását illetően, a biztosított jognak az EJEE-ben foglalt megfelelő joggal azonos a tartalma és terjedelme. 4 Az Európai Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról szóló 19. sz. jegyzőkönyv (HL C 326., 290. o.). 5 A schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló, az Amszterdami szerződéshez csatolt jegyzőkönyv (HL C 340., 93. o.) melléklete felsorolja azokat a területeket, amelyek a Schengen vívmányok részét képezik. Ezek között a 2. pontban szerepel az SVE. 6 HL C 303., 17. o. 2 ECLI:EU:C:2014:65

3 Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 11. Az EJEE hetedik kiegészítő jegyzőkönyvének 4. cikke a következőképpen rendelkezik: (1) Ha valakit egy állam büntetőtörvényének és büntetőeljárási törvényének megfelelően egy bűncselekmény kapcsán már jogerősen felmentettek vagy elítéltek, e személlyel szemben ugyanennek az államnak az igazságszolgáltatási szervei ugyanezen bűncselekmény miatt büntetőeljárást nem folytathatnak, és vele szemben büntetést nem szabhatnak ki. (2) Az előző bekezdés rendelkezései nem képezik akadályát annak, hogy az adott állam büntetőtörvényeinek és büntetőeljárási törvényeinek megfelelően az eljárást újból megindítsák, ha új, vagy újólag feltárt tények, vagy az eljárás alapvető hibái természetüknél fogva kihatással vannak a meghozott ítéletre. 12. A hetedik kiegészítő jegyzőkönyvhöz fűzött magyarázó jelentés 7 a 4. cikkel kapcsolatban kimondja: (29) Az e rendelkezésben megállapított elv csak azután alkalmazható, hogy a személyt az adott állam büntetőtörvényének és büntetőeljárási törvényének megfelelően egy bűncselekmény kapcsán már jogerősen felmentették vagy elítélték. Ez azt jelenti, hogy lennie kell a fenti (22) bekezdésben szereplő 8 meghatározás szerinti jogerős határozatnak.[ ]. (30) Az adott állam büntetőtörvényeinek megfelelően az eljárás azonban újból megindítható, ha új, vagy újólag feltárt tények merülnek fel, vagy úgy tűnik, hogy az eljárás alapvető hibái természetüknél fogva kihatással vannak a meghozott ítéletre akár az érintett személy javára, akár annak hátrányára. (31) Az»új, vagy újólag feltárt tények«fogalma magában foglalja a korábban létező tényekhez kapcsolódó új bizonyítékokat. E cikk ezenkívül nem zárja ki az eljárásnak az elítélt személy javára történő újbóli megnyitását, valamint az ítéletnek az elítélt személy javára történő bármilyen megváltoztatását. [nem hivatalos fordítás] A büntetőítéletek nemzetközi érvényességéről szóló európai egyezmény magyarázó jelentésében szereplő meghatározás szerint a határozat akkor jogerős, ha szokásos kifejezéssel élve a res iudicata erejével bír. Ez a helyzet áll fenn, amikor az megtámadhatatlan, vagyis ha további rendes jogorvoslat nem áll rendelkezésre, vagy ha a felek kimerítették az ilyen jogorvoslatokat, vagy hagyták annak határidejét letelni anélkül, hogy éltek volna vele. [nem hivatalos fordítás] A nemzeti jog A belga jog 14. A belga Code d instruction criminelle (a büntetőeljárásról szóló törvénykönyv, a továbbiakban: CIC) 128. cikke úgy rendelkezik, hogy a terhelt bíróság elé utalására vonatkozó kérelemről való határozathozatal során [h]a a chambre du conseil-nek (a továbbiakban: a tárgyalás elrendeléséről döntő tanács) az az álláspontja, hogy a cselekmények nem tárnak fel bűntettet vagy vétséget, vagy ha nincsenek tények vagy bizonyítékok a terhelttel szemben, úgy határoz, hogy az eljárást nem folytatja. Ennek megállapítása az eljárást megszüntető határozat. 7 ETS No A (22) bekezdés a büntetőítéletek nemzetközi érvényességéről szóló európai egyezmény magyarázó jelentésben (lásd a lenti 13. pontot) szereplő meghatározásra hivatkozik. 9 ETS No ECLI:EU:C:2014:65 3

4 15. A CIC 246. cikke kimondja: Azzal a terhelttel szemben, akinek vonatkozásában a chambre des mises en accusation (a továbbiakban: vádtanács) úgy határozott, hogy bíróság elé utalásának nincs helye, ugyanazon cselekmény miatt eljárás nem indítható, kivéve, ha új tények és/vagy bizonyítékok merülnek fel. 16. A CIC 247. cikke így rendelkezik: Új tényeknek és/vagy bizonyítékoknak tekintendők azok a tanúvallomások, iratok és jegyzőkönyvek, amelyeket nem lehetett a vádtanács általi vizsgálatra beterjeszteni, és amelyek alkalmasak arra, hogy megerősítsék a vádtanács által túlzottan gyengének talált bizonyítékokat, vagy arra, hogy új, az igazság megállapításához hasznos megvilágításba helyezzék a tényeket A belga Cour de cassation (semmítőszék) kimondta, hogy a CIC fenti 246. és 247. cikke nem csak a vádtanács azon határozataira alkalmazandó, hogy az eljárás nem utalható bíróság elé, hanem a vizsgálatot folytató valamennyi bírósági fórumnak ideértve a CIC 128. cikkében hivatkozott, a tárgyalás elrendeléséről döntő tanácsot a nyomozást megszüntető határozataira is. 18. Új tény és/vagy bizonyíték felmerülése esetén a CIC 248. cikke előírja, hogy az illetékes rendőrségi tisztviselő vagy vizsgálóbíró haladéktalanul megküldi az iratok másolatát, valamint a ténybeli és/vagy bizonyítási anyagot a fellebbezési bíróság melletti főügyésznek, aki a vádtanács elnökétől kérheti azon 11 bíró kijelölését, aki előtt az új nyomozást a vádhatóság kérelmére lefolytatják. Az olasz jog 19. A büntetőtörvénykönyv 604. cikke úgy rendelkezik, hogy az olasz állampolgár által elkövetett, a nemi erőszak körébe tartozó cselekmények miatt Olaszországban büntetőeljárás indítható, még ha azokat külföldön követték is el. A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések 20. -mel, egy Belgiumban lakóhellyel rendelkező olasz állampolgárral szemben a menye, Q által 2004 elején tett több feljelentését követően különböző, erőszakos nemi erkölcs elleni cselekményekkel, vagy legalábbis szexuális jellegű jogellenes cselekményekkel kapcsolatban nyomozást folytattak Belgiumban. Az állítások szerint 2001 májusa és 2004 februárja között leányunokája, az (1999. április 29-én született) kiskorú N sérelmére követte el e cselekményeket. 21. A belga rendőrség széles körű nyomozást folytatott, amelynek során nagyszámú iratot szerzett be, számos személyt hallgatott ki, köztük N-t, és számos szakvéleményt gyűjtött be. E szakvélemények a következő kérdésekre terjedtek ki: a kiskorú N magán viseli-e a vád tárgyát képező erőszakos cselekmények fizikai és/vagy pszichológiai nyomait; a feljelentő, Q, hitelesnek tekinthető-e; és szexuális szempontból torzult személyiségnek tekinthető-e. 10 Cass szeptember 7., Pas. 1983, I, A CIC irányadó cikkeinek francia szövege elsődlegesen nouvelles charges -ra utal, amelyet én úgy értek, hogy tartalmazza mind az (új) ténybeli anyagot, mind pedig az (új) bizonyítékokat, ahelyett, hogy éléments (vagy moyens ) de preuves -re utalna, amely önmagában bizonyíték. A következőkben megpróbálom a lehető legnagyobb mértékben fenntartani e különbségtételt a tények és/vagy bizonyítékok (adott esetben a ténybeli és/vagy bizonyítási anyag ) használatával, amikor a francia szövegben charges szerepel, amikor pedig preuve(s) -re utal, a bizonyíték használatával. 4 ECLI:EU:C:2014:65

5 22. E nyomozást követően a Tribunal de première instance de ons (mons-i elsőfokú bíróság) tárgyalás elrendeléséről döntő tanácsa december 15-én a büntetőeljárást megszüntető határozatot hozott az ügy bíróság elé utalása helyett. Azzal az indokkal tette ezt, hogy nem volt elegendő tény és/vagy bizonyíték az -mel szemben felhozott vádak alátámasztására április 21-én a Cour d appel de ons (mons-i fellebbviteli bíróság) vádtanácsa helyben hagyta az eljárást megszüntető határozatot. Ennek döntését pedig a Cour de cassation hagyta helyben a december 2-án hozott ítéletével. E határozat véglegesen lezárta az eljárást Belgiumban, kizárólag új tények és/vagy bizonyítékok felmerülésének lehetőségre vonatkozó fenntartással (a CIC 246. és 247. cikkének megfelelően). 24. Eközben a Q által az olasz rendőrségen november 23-án tett feljelentést követően büntetőeljárás indult ellen Olaszországban a Tribunale di Fermo előtt ugyanazon cselekmények alapján, mint amelyek miatt Belgiumban indult ellene nyomozás. Széles körű nyomozást folytattak itt, amely lényegében ugyanarra a területre terjedt ki, mint az ezzel egyidejűleg Belgiumban folytatott nyomozás december 19-én (vagyis négy nappal azután, hogy a Tribunal de première instance de ons tárgyalás elrendeléséről döntő tanácsa meghozta az eljárást megszüntető határozatát), a Tribunale di Fermo vizsgálóbírója elrendelte -nek e bíróság tanácsban eljáró testülete elé utalását. 25. A Tribunale di Fermón december 9-én tartott tárgyaláson azt állította, hogy joga van a ne bis in idem elvére hivatkozni a belga Cour de cassation egy héttel korábban (2009. december 2-án) hozott azon ítéletére tekintettel, amely megszüntette a hasonló eljárást Belgiumban. 26. A Tribunale di Fermo (Olaszország) e tényállás mellett a felfüggesztette az eljárást, és az alábbi kérdést terjesztette a Bíróság elé: Kizárja-e az ugyanazon cselekmények miatt ugyanazon személlyel szembeni eljárás valamely másik Szerződő Fél államban történő megindítását vagy folytatását az olyan, eljárást megszüntető jogerős ítélet, amelyet az Európai Uniónak a Schengeni egállapodás végrehajtásáról szóló egyezményben (SVE) részes tagállama nyomozási szakban, széleskörű vizsgálat eredményeként olyan eljárás keretében hozott, amely új bizonyítékok felmerülése esetén újraindítható lenne? 27. Írásbeli észrevételeket Q, az osztrák, a belga, a német, az olasz, a holland, a lengyel és a svájci kormány, valamint a Bizottság terjesztett elő. A szeptember 12-én tartott tárgyaláson Q, a német, a holland és a lengyel kormány, valamint a Bizottság képviseltette magát, és ismertette szóbeli észrevételeit. Elemzés 28. A kérdést előterjesztő bíróság kérdésére adandó válasz az SVE 54. cikkében szereplő, jogerősen elbírálták kifejezés értelmezésétől függ. A belga eljárásban hozotthoz hasonló, eljárást megszüntető határozat jogerősen elbírálja a személy cselekményét, és így alkalmazható az 54. cikkben kimondott ne bis in idem elve? 29. A Bíróságnak az SVE 54. cikkére és a ne bis in idem elvére vonatkozó, a büntetőeljárásról mind a bíróság elé utalás előtt, mind pedig az után rendelkező határozatokkal kapcsolatos, meglévő 12 ítélkezési gyakorlata nem ad egyértelmű választ e kérdésre. 12 A C-187/01. és C-385/01. sz. Gözütok és Brügge egyesített ügyekben február 11-én hozott ítélet (EBHT 2003., I o.); a C-469/03. sz. iraglia-ügyben március 10-én hozott ítélet (EBHT 2005., I o.); a C-467/04. sz. Gasparini-ügyben szeptember 28-án hozott ítélet (EBHT 2006., I o.); a C-150/05. sz. Van Straaten-ügyben szeptember 28-án hozott ítélet (EBHT 2006., I o.); a C-297/07. sz. Bourquain-ügyben december 11-én hozott ítélet (EBHT 2008., I o.) és a C-491/07. sz. Turanský-ügyben december 22-én hozott ítélet (EBHT 2008., I o.). ECLI:EU:C:2014:65 5

6 30. Ha a határozat meghozatalára a bíróság elé utalást követően kerül sor, az ítélkezési gyakorlat kimondja, hogy a ne bis in idem elve alkalmazandó akár felmentették, akár elítélték a vádlottat. Ez érvényes a vádlott távollétében lefolytatott eljárásban hozott, a büntetőjogi felelősségét megállapító ítéletre (a nemzeti jog szerinti azon kötelezettség ellenére, hogy a személy későbbi letartóztatása esetén 13 új eljárást kell lefolytatni), valamint a teljes bírósági eljárás lefolytatását követően, bizonyítékok 14 hiányában hozott jogerős felmentő ítéletre. Az utóbbi ügyben a Bíróság kifejezetten megtagadta, hogy határozzon arról az általános kérdésről, hogy a nem érdemi értékelésen nyugvó felmentés az SVE 54. cikke alá tartozik-e. Annak megerősítésére szorítkozott, hogy a bizonyítékok hiányában történő felmentés érdemi értékelésen alapult, és ezért alkalmazandó az SVE 54. cikkében szereplő ne 15 bis in idem elve. 31. A Bíróság hasonlóan liberális megközelítésmódot fogadott el, amikor a határozat meghozatalára a bíróság elé utalást megelőzően került sor. A ne bis in idem elve alkalmazandó, amikor az ügyész bírósági közreműködés nélkül dönt a büntetőeljárás azon terheltekkel szembeni megszüntetéséről, 16 akik beleegyeztek abba, hogy magatartásuk miatt bírságot fizessenek. A Bíróság úgy határozta meg itt az SVE 54. cikkének célját, mint annak elkerülése, hogy bárki ellen a szabad mozgáshoz való jog gyakorlása következtében ugyanazon cselekmény alapján több tagállamban is büntetőeljárást lehessen indítani, továbbá e cél teljes megvalósulása érdekében a Bíróság azt is megállapította, hogy az 54. cikket alkalmazni kell azon határozatok vonatkozásában is, amelyek valamely tagállamban a büntetőeljárást végleges jelleggel szüntetik meg, még ha ezen határozatokat bírósági közreműködés 17 nélkül hozzák is meg, illetve ha ezek nem is öltik bírósági határozat formáját. 32. A ne bis in idem elve akkor is alkalmazandó, ha az első tagállambeli büntetőeljárást elévülés miatt 18 annak ellenére megszüntetik, hogy az elévülési határidők területén nem történt meg a részes államok jogi szabályozásának harmonizációja, aminek eredményeképpen lehetséges, hogy az eljárás nem évült el a második tagállamban. (A Bizottság jelen ügyben előterjesztett észrevételei miszerint kizárólag a vádlottat bírósági eljárást követően hozott, bizonyíték hiányában felmentő határozat alapozhatja meg 19 az SVE 54. cikk alkalmazását ezen ítélet fényében elfogadhatatlannak tűnnek számomra. ) A Bíróság a Gasparini-ügyben hozott ítéletében kiemelte, hogy a ne bis in idem elve szükségképpen magában foglalja a részes államok egymás büntető igazságszolgáltatási rendszerébe vetett kölcsönös bizalmának meglétét, és azt, hogy következésképpen minden részes állam elismeri a más részes államban hatályos büntetőjog alkalmazását, még akkor is, ha saját nemzeti jogának alkalmazása eltérő 20 eredményre vezetne Ezzel szemben a iraglia-ügyben hozott ítéletben a Hollandiában folytatott büntetőeljárást azon az alapon szüntették meg, hogy eljárás folyt ugyanezen vádlottal szemben ugyanazon cselekmények alapján Olaszországban. A megszüntetést elrendelő határozat kizárta bármilyen eljárás folytatását Hollandiában ugyanazon büntetendő cselekmények tekintetében, és bármiféle igazságügyi 22 együttműködést a külföldi hatóságokkal, kivéve ha újabb bizonyítékok merülnek fel. A Bíróság megállapította, hogy az ilyen határozat, amelyre az ügy bármiféle érdemi értékelése nélkül került sor, nem minősül az SVE 54. cikke értelmében e személy ügye jogerős elbírálásának, amely 13 A fenti 12. lábjegyzetben hivatkozott Bourquain-ügyben hozott ítélet 39. és 40. pontja. 14 A fenti 12. lábjegyzetben hivatkozott Van Straaten ügyben hozott ítélet 58. pontja. Ruiz-Jarabo Colmer főtanácsnok megjegyezte, hogy az írásbeli észrevételeket előterjesztő személyek közül senki sem vitatta a ne bis in idem elvének érvényesülését olyan esetben, amely a nemzeti jog hatálya alá tartozik (lásd indítványának 73. pontját). 15 Az ítélet 60. pontja. 16 A fenti 12. lábjegyzetben hivatkozott Gözütok és Brügge egyesített ügyekben hozott ítélet 48. pontja. 17 Az ítélet 38. pontja. 18 A fenti 12. lábjegyzetben hivatkozott Gasparini-ügyben hozott ítélet 33. pontja. 19 A Bíróság annak kimondásával, hogy a ne bis in idem elve alkalmazandó, egyértelműen arra az álláspontra helyezkedett, hogy lényegtelen, hogy az elévülési határidő alkalmazása azt jelentette, hogy a vádlottak soha nem kerültek veszélybe az első eljárások során. 20 A fenti 12. lábjegyzetben hivatkozott Gasparini-ügyben hozott ítélet 29. és 30. pontja. 21 A 12. lábjegyzetben hivatkozott ítélet. 22 Lásd az ítélet 22. pontját. 6 ECLI:EU:C:2014:65

7 23 megakadályozná Olaszországban a büntetőeljárás lefolytatását. Ha a holland határozatot (amelyet éppen azért hoztak, mert Olaszországban eljárás volt folyamatban) elegendőnek tekintenénk a ne bis in idem elvének alkalmazásához, az megnehezítené vagy akár megakadályozná az érintett tagállamok bármelyikében joghátrány kiszabásának konkrét lehetőségét a terheltnek felrótt jogellenes magatartás 24 alapján. A Bíróság így kiemelte a személyek szabad mozgása a bűnmegelőzésre és bűnüldözésre 25 vonatkozó megfelelő intézkedések fenntartásával párosulva történő biztosításának jelentőségét (amely az EUSZ 3. cikk (2) bekezdése értelmében az V. cím szerinti, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozatalára irányuló intézkedések célja) A Turanský-ügyben a büntetőeljárás megszüntetését elrendelő határozatot a vádemelést megelőző szakban hozták. A nemzeti jog alapján e határozat nem képezte akadályát annak, hogy ugyanazon cselekmény miatt újabb büntetőeljárást folytassanak. A Bíróság megállapította, hogy a megszüntető határozat nem bírálta el jogerősen az ügyet, ami maga után vonná a ne bis in idem elv 27 alkalmazását. A Bíróság ezen ítéletében kialakította a Turanský-tesztet annak megállapítására, hogy az ügyet jogerősen elbírálták-e. A határozat lezárja a büntetőeljárást, és ezáltal a büntetőjogi 28 felelősségre vonhatóság véglegesen megszűnik ; és először [ ] azt kell megvizsgálni, hogy annak a szerződő államnak a nemzeti joga, amelynek a hatóságai a szóban forgó határozatot hozták, jogerősnek és kötelező erejűnek minősíti-e ezt a határozatot, és meg kell bizonyosodni arról, hogy kiváltja-e ez a 29 határozat ebben az államban a ne bis in idem elve által biztosított védelmet. A Bíróság az (európai elfogatóparanccsal kapcsolatos) antello-ügyben hozott ítéletében megerősítette és alkalmazta e 30 tesztet. 35. Általánosságban szólva a Bíróság megközelítésmódja ez idáig nem tűnik eltérőnek az Emberi Jogok Európai Bírósága által az EJEE hetedik kiegészítő jegyzőkönyve 4. cikkének (1) bekezdésére vonatkozóan kialakított megközelítésmódtól. Az e cikk szerinti biztosíték akkor válik relevánssá, 31 amikor egy előzetes felmentés vagy elítélés már a res iudicata erejére emelkedett. Amint az e jegyzőkönyvhöz fűzött magyarázó jelentés a továbbiakban pontosítja, [e]z a helyzet áll fenn, amikor [a határozat] megtámadhatatlan, vagyis ha további rendes jogorvoslat nem áll rendelkezésre, vagy ha a felek kimerítették az ilyen jogorvoslatokat, vagy hagyták annak határidejét letelni anélkül, hogy éltek 32 volna vele. 23 Az ítélet 35. pontja. E tekintetben a versenyjoggal kapcsolatban lásd a C-238/99. P., C-244/99. P., C-245/99. P., C-247/99. P., C-250/99. P C-252/99. P. és C-254/99. P. sz., Limburgse Vinyl aatschaappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben október 15-én hozott ítélet (EBHT 2002., I o.) 62. pontját, amelyben a Bíróság megállapította, hogy azon megsemmisítő ítélet, amelynek meghozatalára a felhozott tényekről való érdemi döntés nélkül került sor, nem tekinthető a ne bis in idem elv alkalmazását eredményező felmentésnek. 24 A fenti 12. lábjegyzetben hivatkozott iraglia-ügyben hozott ítélet 33. pontja. 25 Uo., 34. pont. 26 A 12. lábjegyzetben hivatkozott ítélet. 27 A fenti 12. lábjegyzetben hivatkozott Turanský-ügyben hozott ítélet 39. és 40. pontja. 28 A fenti 12. lábjegyzetben hivatkozott Turanský-ügyben hozott ítélet 34. pontja. 29 A 35. pont. 30 A C-261/09. sz. ügyben május 29-én hozott ítélet (EBHT 2010., I o.) 46. pontja. Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (HL L 190., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 34. o.) 3. cikkének 2. pontja a ne bis in idem elvét az európai elfogatóparancs végrehajtása kötelező megtagadásának okaként szerepelteti. A antello-ügyben hozott ítélet 40. pontjában a Bíróság elismerte, hogy [t]ekintettel az SVE 54. cikkének és a kerethatározat 3. cikke 2. pontjának közös céljára, [ ] el kell ismerni, hogy a fogalomnak az SVE keretében adott értelmezése a kerethatározat vonatkozásában is megállja a helyét. A nagytanács a pontban ezen ítélkezési gyakorlat idézésével és a Turanský-teszt megerősítésével folytatta. 31 EJEB, a 14939/03. sz., Sergey Zolotukhin kontra Oroszország ügyben február 10-én hozott ítélet (Ítéletek és Határozatok Tára, 2009-I, 291. o., 83. ). 32 A 13. pontban szereplő hivatkozás. ECLI:EU:C:2014:65 7

8 36. A ne bis in idem elvének a Charta 50. cikkében szereplő megfogalmazása a hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 4. cikkében szereplő megfogalmazást tükrözi. A Chartához fűzött magyarázatok kimondják, hogy ezen 50. cikk nemcsak egy adott állam joghatóságán belül, hanem több tagállam joghatósága között is érvényesül, hozzáfűzve azt, hogy [a] hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 4. cikkében említett helyzetet illetően, vagyis az elvnek ugyanazon tagállamon belüli alkalmazását illetően, a biztosított jognak az EJEE-ben foglalt megfelelő joggal azonos a tartalma és terjedelme. Az eljárást megszüntető határozat jogerősen elbírálta ügyét Belgiumban? 37. Rendszerint azon tagállam bíróságainak, amelyben a ne bis in idem elvére alapozott kifogást felhozták (a jelen ügyben Olaszország), kell határozniuk e kérdésről az SVE 57. cikkének megfelelően az azon tagállam által adott információ és segítség alapján, amelyben az ezen elv 33 alkalmazása érdekében hivatkozott határozatot meghozták (a jelen ügyben Belgium). A jelen Bíróság 34 által a Turanský-ügyben hozott ítéletben kialakított tesztet kell alkalmazniuk. A jelen ügyhöz hasonlóan a nemzeti bíróság ha szükséges további segítségért a jelen Bírósághoz fordulhat, előzetes döntéshozatal iránti kérelmet intézve hozzá. 38. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a Cour de cassation december 2-án hozott határozatának a belga jog értelmében az a joghatása, hogy ugyanazon cselekmények tekintetében kizárt a vádlott elleni újabb büntetőeljárás. Nem az történt, hogy az eljárást nem hivatalosan felfüggesztették, hanem az, hogy hivatalosan lezárták. Igaz ugyan, hogy az eljárást megszüntető határozat meghozatala után újból megindítható az eljárás, ha új tény és/vagy bizonyíték merül fel, e körülmény azonban korlátozott. Az új ténybeli és/vagy bizonyítási anyagnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy megerősítsék a vádtanács (vagy a jelen esetben a tárgyalás elrendeléséről döntő tanács) által túlzottan gyengének talált bizonyítékokat, vagy arra, hogy új, az igazság megállapításához hasznos megvilágításba helyezzék a tényeket (a CIC 247. cikke). Az eljárás kizárólag az ügyész kérelmére indítható meg újra, aki mérlegelési jogkörrel rendelkezik, hogy előterjeszt-e ilyen kérelmet, 35 vagy sem (a CIC 248. cikke). Amennyire megbizonyosodhattam róla, egy magánfél nem kényszerítheti az ügyészt a büntetőeljárás újbóli megnyitására, vagy az eljárást megszüntető határozat meghozatalakor megvizsgált tények és/vagy bizonyítékok alapján nem kezdeményezhet magánvádas eljárást. A jelen ügyben az e határozatot érintő rendes jogorvoslati eljárást lezárta és kimerítette a Cour de cassation határozata. A mons-i Tribunal de première instance vádtanácsának határozata így a res iudicata erejére emelkedett, és védelmet élvez e határozat révén a Belgiumban folytatandó büntetőeljárás alól. A Turanský-teszt így teljesül. 39. A belga kormány azonban azt az álláspontot képviselte (az írásbeli észrevételeiben, a tárgyaláson ugyanis nem vett részt), hogy az ilyen határozat nem végleges, mivel az új tényekre és/vagy bizonyítékokra tekintettel fennáll a lehetőség az eljárás újbóli megindítására, és mivel az SVE 54. cikkében szereplő ne bis in idem elve ezért nem alkalmazható. Úgy tűnik számomra, hogy ez az állítás két gondolatmenettel támasztható alá. Az első szerint csupán az időzítés szerencsétlen véletlene, hogy a belga Cour de cassation határozatát követő egy hétig nem indult meg az olasz büntetőbírósági eljárás; és amikor (mint a jelen ügyben) olyan súlyosak és visszataszítóak a terhelttel szembeni vádak, hogy ha lehetséges, bíróság elé kellene állítani őt. A második gondolatmenet szerint a ne bis in idem elve soha nem alkalmazható egy második tagállamban addig, amíg bármilyen csekély vagy távoli lehetőség fennáll arra, hogy az első tagállamban újra indulhat a büntetőeljárás, vagy újból megindíthatják azt. A következőkben mindkét lehetőséget megvizsgálom E tekintetben lásd a fenti 12. lábjegyzetben hivatkozott antello-ügyben hozott ítélet 48. és 49. pontját. Lásd a fenti 34. pontot. Lásd még a lenti 44. pontot. 8 ECLI:EU:C:2014:65

9 Az időzítés kérdése? 40. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem egyik legfurcsább eleme az események kronológiája. Két széles körű büntetőeljárás folyt párhuzamosan Belgiumban és Olaszországban. A két tagállam bíróságai a következő sorrendben működtek tehát közre: a) a Tribunal de première instance de ons (Belgium) tárgyalás elrendeléséről döntő tanácsa meghozza az eljárást megszüntető határozatát (2008. december 15.); b) a Tribunale di Fermo (Olaszország) vizsgálóbírája elrendeli az bíróság elé állítását (2008. december 19.); c) a Cour d appel de ons (Belgium) vádtanácsa helybenhagyja az eljárás megszüntető határozatot (2009. április 21.); d) a Cour de cassation (Belgium) helybenhagyja a Cour d appel de ons határozatát (2009. december 2.); és végül e) a Tribunale di Fermo (Olaszország) tanácsban ülésező testülete bírósági meghallgatást tart (2009. december 9.). 41. A különböző időpontok e sorrendben történő vizsgálata hasznos lehet ahhoz, hogy láthassuk, hogy a vádlott, hivatkozhat-e az SVE 54. cikkében foglalt ne bis in idem elvére, és ha igen, melyik szakaszban és miért. 42. Abban az időpontban, amikor a Tribunale di Fermo vizsgálóbírája elrendelte bíróság elé állítását (2008. december 19.), a Tribunal de première instance de ons tárgyalás elrendeléséről döntő tanácsa éppen csak meghozta az eljárást megszüntető határozatát (2008. december 15.). E határozat azonban még nem volt jogerős a belga jog értelmében. egfellebbezhető volt (és valóban meg is fellebbezték). Ebben az időpontban ezért nem hivatkozhatott volna a ne bis in idem elvére az olaszországi eljárások megakadályozása érdekében. 43. Ha bíróság elé állítása Olaszországban folyatódott volna, és ítéletet hoztak volna április 21. (a Cour d appel, ons határozata) előtt, vagy valójában december 2. (a belga Cour de cassation határozata) előtt, ugyanez lenne az elemzés. Noha mindkét esetben ugyanazzal a személlyel szemben ugyanazon cselekmények miatt létezne valamely másik tagállamban egy korábbi határozat, e határozat még nem lett volna jogerős a nemzeti jog értelmében. 44. A helyzet azonban december 2-án megváltozott. Ettől az időponttól kezdve aki Belgiumban tartózkodott a Cour de cassationnak az eljárás megszüntetését helyben hagyó jogerős határozata által nyújtott védelmet élvezné a büntetőeljárással szemben. Az is igaz, ha új tény és/vagy bizonyíték merülne fel, a CIC 248. cikke megköveteli, hogy az illetékes rendőr vagy vizsgálóbíró haladéktalanul megküldje az iratok másolatát és a bizonyítékot a fellebbezési bíróság melletti 36 főügyésznek. E lépés kötelező. A főügyész úgy tűnik, hogy ezt követően mérlegelési jogkörrel bír. A vádtanács elnökétől kérheti (feltehetően akkor, ha úgy ítéli meg, hogy ezen új ténybeli és/vagy bizonyítási anyag megfelelő különbséget fog eredményezni) azon bíró kijelölését, aki előtt az új nyomozást lefolytatják. Ha az az álláspontja, hogy az új tény és/vagy bizonyíték nem fog különbséget eredményezni, vagy csak elégtelen különbséget, feltehetően nem teszi meg e lépést. Ilyen új ténybeli és/vagy bizonyítási anyag feltárása, valamint ezen eljárásban való felhasználása hiányában azonban 37 biztonságban lehetne a büntetőeljárástól. 45. Valamely személy a szabad mozgáshoz való jogainak gyakorlása révén nem veszítheti el azt a védelmet, amellyel a nemzeti büntetőjog alapján rendelkezik. A belga Cour de cassation december 2-i határozatának joghatása ezért kizárja, hogy -et ezen időpont után Olaszországban bíróság elé állítsák. 46. A teljesség kedvéért négy további kérdéssel is foglalkoznom kell. 36 A franca szövegben [ ] sur la réquisition du procureur general (a főügyész kérelmére), amiből az a következtetés vonható le, hogy ez utóbbi választhat, hogy benyújtja-e ezt a kérelmet vagy sem. 37 Lásd a fenti 38. pontot. ECLI:EU:C:2014:65 9

10 47. Először is az a véleményem, hogy a releváns időpontnak annak kell lennie, amikor valamely bíróság meghozza a határozatát, és nem azon (későbbi) időpontnak, amikor e határozat a másik tagállamban az ügyész vagy a bíróság tudomására jut. Ezt a megközelítésmódot a jogbiztonság követelménye írja elő. A határozat időpontja biztos. A közlés időpontja eltérő lehet, és kívülálló tényezők befolyásolhatják. 48. ásodsorban a bíróság elé állított személy mindaddig veszélyben van, amíg a vele szembeni bírósági eljárás kimenetelét eldöntő határozatot meghozzák. Bizonyos idő eltelhet (remélhetnénk, hogy általában nem olyan hosszú idő, mint a jelen ügyben) azon időpont között, amikor a személyt bíróság elé állítják, és amikor e bírósági eljárás megindul, továbbá az eljárás lefolytatásához szintén bizonyos időre van szükség. A ne bis in idem elve kettős veszély elkerülését célozza. Álláspontom szerint ebből következően a ne bis in idem elvének alkalmazása nem szűnik meg abban az időpontban, amikor a személyt bíróság elé állítják, vagy abban az időpontban, amikor a bírósági eljárás megindul. Inkább azt jelenti, hogy ezen elvre a bírósági eljárás kimenetelének eldöntéséig hivatkozni lehet. 49. Harmadsorban, ha egyszer valamely személyt bíróság elé állítottak és elítéltek a második tagállamban, nem releváns, hogy az ugyanezen személlyel szemben ugyanezen tények alapján az első tagállamban hozott határozat ezt követően véglegessé válik. Ez azért van így, mert amikor bíróság elé állították a második tagállamban, (még) nem volt végleges határozat az első tagállamban. A második tagállamban hozott határozat természetesen megtámadható a nemzeti jog alapján az e tagállam büntetőjoga által elismert bármilyen fellebbezési okra hivatkozva. Az SVE 54. cikkére azonban nem lehet hivatkozni. 50. Negyedsorban választ kell adni arra a kérdésre is, hogy mi értelme a rendőrség által a részletes nyomozásra fordított, elvesztegetett időnek és közkiadásoknak a második tagállamban, ha ilyen körülmények esetén a ne bis in idem elve alkalmazandó, és nem folytatódhat az azon személlyel szembeni büntetőeljárás, akinek a bíróság elé állítását már elrendelték? 51. Egyértelműen komoly megfontolást érdemlő, elvi jelentőségű kérdés az eljárási verseny és a büntetőügyekben a bíróságok lehetséges joghatósági összeütközése. Jelenleg nincsenek megállapodáson 38 alapuló uniós szabályok a büntető-joghatóság felosztásáról. A ne bis in idem elvének alkalmazása 39 korlátozottan és néha önkényesen oldja meg a problémát. Ezen elv egy megállapodáson alapuló feltételrendszerhez képest nem helyettesíti kielégítő módon az ilyen összeütközések megoldására irányuló eljárást. 52. Az uniós jogban már létezik néhány rendelkezés a különböző tagállamok nyomozó hatóságai közötti információcserére vonatkozóan. A 2009/948/IB tanácsi kerethatározat, amelyet december 15-én hirdettek ki és lépett hatályba (így éppen az alapügyben szereplő olasz eljárást követően), megköveteli az illetékes tagállami hatóságoktól, hogy közvetlen konzultáció kezdeményezése 38 E probléma felvetéséhez lásd a büntetőeljárásokban előforduló joghatósági összeütközésekről és a ne bis in idem elvéről szóló bizottsági Zöld Könyvet (SEC(2005) 1767), annak mellékleteit (CO(2005) 696 végleges) (2005. december 23.), és az arra érkezett válaszokat. Lásd továbbá. Fletcher kommentárját: The problem of multiple criminal prosecutions: building an effective EU response, Yearbook of European Law, Vol 26 (2007), o. A ne bis in idem elvével kapcsolatos olyan ügyeket illetően, amelyek legalábbis bizonyos mértékig az azzal való elégedetlenségből eredtek, hogy a másik tagállam hatóságai indítottak elsőként eljárást, lásd többek között a C-436/04. sz. Van Esbroeck ügyben március 9-én hozott ítéletet (EBHT 2006., I o.) és a C-367/05. sz. Kraaijenbrink-ügyben július 18-án hozott ítéletet (EBHT 2007., I o.). 39 E szélesebb probléma alapos kifejtését lásd:. Fletcher, R. Lööf és B. Gilmore, EU Criminal Law and Justice (Elgar European Law, 2008), o., különösen 132. és 133. o. 40 Az intézményesített szervek tekintetében lásd a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából az Eurojust létrehozásáról szóló, február 28-i 2002/187/IB tanácsi határozatot (HL L 63., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 197. o.) és az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján az Európai Rendőrségi Hivatal létrehozásáról szóló, július 26-i egyezményt (Europol-egyezmény) (HL C 316., 2. o.). 41 A joghatóság gyakorlásával kapcsolatos, büntetőeljárások során felmerülő összeütközések megelőzéséről és rendezéséről szóló november 30-i kerethatározat (HL L 328., 42. o.). 10 ECLI:EU:C:2014:65

11 céljából vegyék fel a kapcsolatot a másik tagállam illetékes hatóságával, ha ésszerű okok alapján feltételezik, hogy párhuzamosan folyik itt büntetőeljárás. E konzultációk célja az ilyen párhuzamos eljárások hátrányos következményeinek az elkerülése, és adott esetben a büntetőeljárások egy tagállamba való összevonása. 53. Ez bizonyos mértékig érinti a jelen ügy alapjául szolgáló kérdéseket (és a iraglia-ügyben korábban felmerült kérdéseket). A 2009/948/IB tanácsi kerethatározat azonban nem harmonizálja a nemzeti jogszabályokat és eljárásokat e jogterületen. Különösen nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy 42 lemondjanak a joghatóságról, vagy hogy gyakorolják azt. Hacsak és amíg a jogalkotó nem foglalkozik átfogóbban a párhuzamos eljárások kérdésével, az SVE 54. cikkében szereplő ne bis in idem elvét a szükségből eredően a hézag kitöltése érdekében alkalmazni kell. Ha az eljárás (esetlegesen) újból megindítható, a ne bis in idem elve nem alkalmazható 54. Az SVE 54. cikke és a Charta 50. cikke sem határozza meg kifejezetten, hogy mi történik a ne bis in idem elvével, ha új tény és/vagy bizonyíték merül fel. A Charta 50. cikkéhez fűzött magyarázatok segítségképpen rámutatnak arra, hogy amennyiben a Chartában szereplő jogok egyetlen tagállamra vonatkozóan alkalmazandók, a biztosított jognak az EJEE-ben foglalt megfelelő joggal azonos a tartalma és terjedelme. 55. Ezért az EJEE-t vizsgálva, az EJEE hetedik kiegészítő jegyzőkönyve 4. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a 4. cikk (1) bekezdésének rendelkezései (a kétszeres eljárás és a kétszeres büntetés tilalmához való jog védelme) nem képezik akadályát annak, hogy az eljárást újból megindítsák, ha új, vagy újólag 43 feltárt tények merülnek fel. A hetedik kiegészítő jegyzőkönyv magyarázó jelentése tisztázza, hogy az új, vagy újólag feltárt tények fogalma magában foglalja a korábban létező tényekhez kapcsolódó új bizonyítékokat. Így a belga jog szerinti azon kivételes lehetőség, hogy az eljárást megszüntető határozatot követően újból megindítsák az eljárást, közelről tükrözi a hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő esetet. 56. Az én értelmezésem szerint az EJEE hetedik kiegészítő jegyzőkönyve 4. cikkének (1) bekezdése a ne bis in idem elve által nyújtott védelmet vezet be. A 4. cikk (2) bekezdése pedig eltérést tartalmaz, amely lehetővé teszi, hogy az eljárást (az adott állam büntetőtörvényeinek és büntetőeljárási törvényeinek megfelelően) újból megindítsák annak ellenére, hogy a ne bis in idem elvét máskülönben alkalmazni kellene. Ez nem jelenti azt (és azt mondanám, hogy biztosan nem lehet ésszerűen úgy értelmezni), hogy mindaddig, amíg elméleti lehetőség áll fenn a korábban létező tényekhez kapcsolódó új bizonyítékok feltárására, a ne bis in idem elve nem alkalmazható. A korábbi tényeket és/vagy bizonyítékokat kiegészítő új tény és/vagy bizonyíték elméletileg bármikor felmerülhet. A Belgium által javasolt értelmezés ezért a lényegétől fosztaná meg a ne bis in idem elvét. Az eljárást megszüntető azon határozat ellenére, amelyet a legmagasabb fokú bíróság helyben hagyott, és amely a res iudicata erejére emelkedett, a vádlottat megfosztanák attól a védelemtől magától, amellyel a nemzeti jog értelmében rendelkeznie kell. Ha új tények és/vagy bizonyítékok hiányában egy második eljárássorozatot kezdeményeznének Belgiumban (Olaszország helyett), egyértelmű, hogy az e határozat erejénél fogva ki lenne zárva. 57. Eltérő következtetést kellene levonni, ha a második eljárássorozatra valamely különböző, második tagállamban kerül sor? Lásd a kerethatározat (11) preambulumbekezdését. Lásd a fenti 12. pontban hivatkozott (31) bekezdést. ECLI:EU:C:2014:65 11

12 58. Álláspontom szerint nem. Az SVE 54. cikkének pontosan az a célja, hogy a szabad mozgáshoz való jogát gyakoroló személy számára megakadályozza a ne bis in idem elve által nyújtott azon védelem elvesztését, amellyel máskülönben rendelkezik. Egyértelmű, hogy a ne bis in idem elvének az egyik tagállamban (a jelen esetben Belgiumban) hozott határozat révén történő alkalmazása eredményezheti egy másik tagállamban (a jelen esetben Olaszországban) a büntetőeljárás megakadályozását, még ha a második tagállam bíróságai eltérő következtetésre jutottak lényegében ugyanazon tények és/vagy bizonyítékok alapján. A különböző kimenetelek lehetősége azonban annak következménye, hogy a kölcsönös bizalom magas szintjén alapuló ne bis in idem elve a harmonizáció hiánya ellenére is 44 érvényesül. 59. Alapját tekintve azonban egyértelmű, hogy a ne bis in idem elve nem akadályozza meg az eljárás 45 újbóli megindítását, ha új tény és/vagy bizonyíték merül fel. Ha a jelen ügyben az olasz nyomozó hatóságok a belga kollégáik számára elérhetővé teszik a birtokukban lévő információkat, az utóbbiak értékelhetik e ténybeli és/vagy bizonyítási anyagot, továbbá határozhatnak arról, hogy megkísérlik-e újra megindítani a belga eljárást a CIC 246., 247. és 248. cikke alapján. Kiemelem azonban, hogy (álláspontom szerint) az eljárást megszüntető jogerős határozat hatálya alá tartozó terhelttel szembeni minden további eljárást abban a tagállamban kell megindítani, amelyben e határozatot meghozták (azaz az első tagállamban). A második tagállam bíróságai számára nem lehetséges, hogy lerövidítsék az eljárást (és megkurtítsák az első tagállam nemzeti joga által a terhelt számára biztosított eljárási biztosítékokat) azáltal, hogy úgy határoznak, hogy olyan tényeket és/vagy bizonyítékot használnak fel, ami e terhelt bíróság elé állítása tekintetében újnak minősülhet (vagy nem minősülhet annak). Végkövetkeztetések 60. A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a következő választ adja a Tribunale di Fermo (Olaszország) által előterjesztett kérdésre: A Schengeni egállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 54. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a széles körű vizsgálatot követően hozott, büntetőeljárást megszüntető olyan jogerős határozat, amely kizárja ugyanazon cselekmények miatt ugyanazon személlyel szembeni további eljárást, azonban a nemzeti jognak megfelelően új tény és/vagy bizonyíték felmerülése esetén hatályon kívül helyezhető, olyan határozat, amely jogerősen elbírálja az ügyet, és megalapozza az e cikkben kimondott ne bis in idem elvének alkalmazását. 44 Lásd az október 15-i és 16-i tamperei Európai Tanácsot követő elnökségi következtetéseket (200/1/99. sz.), valamint a fenti 12. lábjegyzetben és 32. pontban hivatkozott Gasparini-ügyben hozott ítélet 30. pontját. 45 Lásd a fenti pontot. 12 ECLI:EU:C:2014:65