Beszámoló a projektről

Átírás

1 Beszámoló a projektről Rövid hír az iskolai honlapon: november 28-án a Hulladékkör "Körözd le a hulladékot" c. országos projektvetélkedő észak-alföldi régiós elődöntőjén, Szolnokon a éves korosztályban a 9. D osztály BIOCÉN csoportja a Ne habozz! Csatlakozz az emberi lét fenntarthatóságáért gondolkodókhoz! projektje II. helyezést ért el. A nevezett csapat tagjai: Bölcskei Dóra, Fekete Máté Katonai Gellért, Kovács Edina Felkészítő, segítő tanáruk: dr. Budayné dr. Kálóczi Ildikó A csapatot elkísértük a területi döntőre a segítők közül: Balla Dorottya, aki a szuper Power Point-os előadást összehozta, valamint én. Rajtunk kívül még Szabó Lilla BIOCÉN-es diákvezetőnk tette a legtöbbet, a szűk csapatot ötletekkel és tanácsokkal, szövegek alkotásával segítettük. A pályázatot öt héttel a területi döntő előtt nyitották meg ennek a régiónak, de nekünk nehezítette a helyzetünket, hogy közben volt a szünet (előtte meg a daruvonulást nézni mentek a lelkes BIOCÉN-esek). A megalakulás után a bejelentkezést Geli megtette, de a hétfői BIOCÉN klubok száma nem volt elég a kitalálás, egyeztetés fázisaira, ezért sűríteni is kellett a találkozókat. A másik készülő csapat, amelyikbe egyébként én és Dorottya is benne lettünk volna, sajnos ezt lekéste. De így tudtuk a másik csapatot erősíteni. Ha ők nyernek, mi is nyerünk az osztálynak nyertük volna terepgyakorlati költségre a pénzt. Először, még a szünet előtt ötleteltünk, majd konkrétabbá vált a projektfolyamat, mindenki vállalásának megfelelően elkészítette a részmunkát. A szünet utáni hét felgyorsult, mert ekkorra készült el a toto, hétfőn véglegesítettük. Három tanárunk: Budayné Kálóczi Ildikó, Pócsiné Erdei Irén és Novák Veronika tanárnők íratták meg osztályaikban, csoportjaikban (végül csaknem 20-ban), több mint 500 diákkal. A többi hivatalosan publikálható dologról az előadásban számoltunk be. Jelenet (Dóri-Edina) Ne habozz, csatlakozz! előadás a Hulladékkör pályázat elődöntőjén, Szolnok november 28. E: Úristen! Egy teafolt! Teljesen beitta magát a blúzomba! Keresnem kell egy tisztítószert! D: Állj! Semmi nem okoz gondot, ha kéznél a tökéletes megoldás! Kiváló folttisztító hatása van, gyorsan hat. Csak ezt használja mindenre! E: Vanish? Nem, nem soha! Ez egy márkás, agyonreklámozott, ezért is drága, és nem természetes alapú tisztítószer. De már megtaláltam a megoldást! A citrom! Természetes, bármelyik háztartásban megtalálható! Ez az igazi, ezt fogom használni! Ne habozzanak! Csatlakozzanak az emberi lét fenntarthatóságáért gondolkodókhoz! Máté 1. dia Tudatos életmód, környezetvédelem, szebb jövő. Napjainkban gyakran olvashatjuk újságokban, interneten, plakátokon, hallhatjuk a tévében, rádióban, esetleg közvetlen közelünkben barátainktól, családtagjainktól, tanárainktól ezeket a szavakat. Noha a világot nem is válthatjuk meg, csapatunk

2 hasonló gondolatokat szeretne eljuttatni diáktársainkhoz csökkentve ezzel a sokat használt, otthoni vegyszerek károsító hatását. Karácsonyig tartó, mozgósító projektünkben kiállításokkal, foglalkozásokkal, totófeladatokkal színesítettük iskolánk életét, mert úgy gondoltuk, hogy saját korosztályunkat el tudjuk érni. A fiatalok, vagyis mi jelentjük a Föld új generációját, akinek a maradék jut, de mi élni szeretnénk még több évtizedet itt. Viszont ebben nekünk felelősségünk is van és lesz is. Célunk ennek tudatosítása minél több emberben. Sok ember azt hiszi, hogy nem tehet semmit a problémák ellen, de tévednek. Ugyanis számos módja van a fenntarthatóság megőrzésének az otthonokban is, ezért szeretnénk erre rávilágítani projektünkkel. Dóri 2. dia Először, a szünet utáni héten néhány tanárunk segítségével korosztályunk ismereteit felmérve, s észrevétlenül tanítva őket 20 csoportban, amiben osztályok és fél osztályok is voltak, több mint 500 fiatallal 13+1 kérdéses totót írattunk meg. Nálunk ez már hagyomány, hogy papírtakarékossági szempontból csak néhány totót - most négy példányt - nyomtatunk ki, s felolvasás alapján a válaszokat többnyire tea filter-tasakok belső részére írják a diákok, hogy ezzel is felhívjuk a figyelmet az általunk hirdetett újrahasznosító életmód apró lehetőségeire. Milyen kémhatású a mosószóda? ; Mivel jön ki a rúzsfolt a ruhából? az előbbi kérdésekhez hasonlókkal bombáztuk társainkat. A javítás során a helyes betűk mellett a megfelelő válaszok is elhangzottak, így nem csak a pontszámok váltak láthatóvá, hanem újabb ötleteket kaptak a környezetbarát életvitelhez. 3. dia (két katt) Az eredményeket diagramokon mutatjuk be. Jól látható, hogy a 12 és afölötti pontszámot a résztvevőknek csak közel 30 %-a érte el. Ezek után világossá vált, hogy a mai gyerekek számára szinte teljesen ismeretlenek a már nagyszüleink által is használt anyagok, a mosószóda és egyéb hagyományos tisztítószerek, praktikák. A mosódió is nagy érdeklődést váltott ki, mert hiába van forgalomban üzletláncokban is, kevesen használják. Van mit tennünk, hogy ismertebbé tegyük ezeket! Ezért összeállítottunk egy ismeretterjesztő szöveget, amelyet november 14-től két héten keresztül egyik csapattársunk minden nap beolvasott az iskolarádióban. Erre is sok dicsérő szót hallottunk tanártól-diáktól egyaránt. A mosódiót pedig itt is szeretnénk bemutatni tapinthatóan mosás előtti és mosás utáni állapotában. Máté 4. dia November 21-től Dönts jól! címmel kiállítást állítottunk össze iskolánkban, ahol néhány kiragadott példával szembeállítottuk a hagyományos, természetes, ősibb, valamint a szintetikus szereket, módszereket. Kiadványt is ajánlottunk. 5. dia Technikai okokból a feliratok nem kerültek ki azonnal a kiállításra, de már így is többen megnézték. Érdekes módon a két csaptelep elhelyezése okozta a legtöbb fejtörést, s meg is kérdezték: hogyan lehet velük védeni a környezetet? Íme a válasz! A hab és a víz szoros összefüggésében kerültek a csapok gondolati körünkbe, s velük felhívjuk a figyelmet, hogy víztakarékossági szempontból használat közben könnyebb a billenős csapot elzárni a hagyományos vízfolyatós tevékenységek (kéz- és fogmosás, borotválkozás, esetleg mosogatás) közben. Edina 6. dia Fenntarthatósági Híradónkon, amelyen az emberi lét fennmaradását segítő vagy éppen veszélyeztető eseményekről információkat, képeket, cikkeket szoktunk bemutatni, most a habok helyéről, keletkezéséről, sokféleségéről tettünk ki képeket, s a jobb rögzülés érdekében interaktív felismerést készítettünk hozzá. Egyébként ez a híradónk egy folyosón elhelyezett, eredetileg termésgyűjteményalap-parafatábla, mellyel szintén azt szeretnénk bizonyítani, hogy a tárgyak továbbélnek, ha megtaláljuk hozzájuk a funkciót. Ennek szellemében, s ennek segítésére is az iskolai honlapon megjelentetjük azt a cikket, aminek megírására tanárnőt kértük meg: Apró ötletek az anyag- és energiatakarékos életért, a pénztárca kíméléséért.

3 Geli Közeleg a karácsony, az a régen még nem a pluszpénzért, drágábbnál drágább ajándékokért várt ünnep, amely sajnos napjainkban igencsak elmaterializálódott. Így az emberek már bele sem gondolnak abba, hogy a felszínnél, a trendinél sokkal fontosabb a lényeg, ami néha mélyen, védetten elrejtőzik! Nem a külcsín és az ár a fontos, hanem az, hogy miközben vásároltad, netán készítetted szeretettel gondoltál az illetőre. 7. dia A kézzel készített tárgyak, díszek, ékszerek, amelyek nincsenek sok felesleges csomagolóanyagba bugyolálva, sokkal többet érnek, mint a vásárolt, többszörösen betekert, ajándékok. Mi azt szeretnénk, ha ezt az érzést minél többen megismernék, ezért belegondoltunk, s egy kézműves foglalkozást szerveztünk december 5-ére. Az Újrahasznosítással újat készítünk felhívással meghirdetett délutánunkon apró ajándékokat készítünk szeretteinknek, vagy akár magunknak (hiszen ez is erre a pillanatra fog bennünket is emlékeztetni). A rákészülés jegyében kipróbáltuk, hogy mit lehet alkotni: gyertyákat, gyertyatartókat készítettünk, teafilter virágokat hajtogattunk. De a műanyagtégely is funkciót talált, mikor karácsonyi szalvétával bevontuk! Dóri 8. dia Terveink szerint a hazai termékek megismertetése és hasznos ajándék vásárlásának lehetősége céljából elvisszük az érdeklődőket abba a szappanfőző műhelybe, ahol mi is megismerhettük a hagyományos, káros adalékok nélküli szappan készítésének folyamatát. Hoztunk ilyet is bemutatni. Edina December 12-től újabb totót íratunk, s most jutalomsorsolás is követi a 12 pont fölöttieknek. December 16.-án nagyszünetben az általunk készített, s egyéb, a természet- és környezetvédelemhez kapcsolódó ajándékokból (s néhány ötösutalványért). Bár projektünk folyamatának közepén vagyunk, de már tapasztaljuk, hogy sok ember érdeklődését felkeltettük, elgondolkozásra késztettük őket, hogy milyen lehetőségeink vannak akár az iskolában is. 9. dia Reméljük, hogy a végéhez érve még inkább megállapíthatjuk, hogy valamit, s nem is keveset sikerült elérnünk az ismeretterjesztés, a hozzáállás megváltoztatása terén is. Ha közel 1200 fős iskolánk diákjainak 10 %-a a látszatvilág helyett az értékek felé fordul, ha egy másik 10 % tudatosabban figyel a környezetére, s igyekszik is érte megtenni azokat az apró lépéseket, melyre minden nehézség és anyagi ráfordítás nélkül lehetősége van, akkor már nem dolgoztunk hiába. Talán sikerült hozzájárulnunk ahhoz, hogy saját magunk, vagy utódaink ne egy szeméttelepen, a tiszta levegőt már csak hallomásból ismerve nőjenek fel. Hogy a sírköveiken az: Élt 40 évet helyett egy nagyobb szám álljon. Geli Szerencsére még nem késő ez ellen tenni, ezért is vállalkoztunk arra, hogy a pályázatba bekapcsolódunk. 10. dia És nem is bántuk meg a sok munka dacára, mert a projektben való együttdolgozás mindig új erőt adott, a munka során folyamatosan újabb és újabb ötleteink voltak, igyekeztük mindig a lehető legjobbat megvalósítani. Segítő társaink is voltak, hiszen az együttes munka sokkal sikeresebb az egyéni próbálkozásnál. A természet is erre nevel 11. dia - Köszönjük a megtisztelő figyelmet! Az utolsó hét a korábbiaknál még nagyobb hajszában telt. Már hétfőre ígérték a behívót a bejutottaknak, de semmi hír nem volt. Tanárnő azért már hétfőn megkérte Dorkát, hogy kezdje el az előadás készítését, hiszen kitalált egy biztos bemutatkozási lehetőséget, s ők Edinával a pályázati szöveg felhasználásával összeállítottak egy előadást. Kedd délutánra tudtuk meg úgy, hogy az elvileg tanárnő értesítésére szolgáló levelet Gelinek küldték el, s abban benne van a biztos értesítés. A bemutatkozásra nagyon készültünk, dacára a késői értesítésnek, igyekeztük kihozni a legtöbbet az

4 előadásból. Különösen Máté akarta, hogy megnyerjük, azt mondta, hogy lehetetlen, hogy mások is ilyen sokrétű projektet csináltak. Kedden, miután biztos lett, hogy bejutunk, tanárnő azt kérte, hogy szerdára legyen meg a PP alap, hogy azon változtatva elkészüljön minél előbb az előadás, s csütörtökön próba. Dorka (sok munkája és a mindennapos edzés mellett) nem tudta másnapra megcsinálni, ezért az alapot is csak csütörtök délután láttuk. Geli sem ért rá, így ott voltunk egy háromperces szöveggel, és egy formátumában megtervezett előadással. Valamit azért haladtunk: kiderítettük, hogy milyen fotókat kell még csinálnunk, a szövegalapot hazavitték a jelenlévők, bár tanárnő jelezte, hogy csak ízlelgessék, ne megtanulják, hiszen még változni fog. Pénteken hajnalban tanárnő kiegészítette a szöveget. A 6. órában az osztállyal elkészítettünk néhány csoportfotót, majd délután a két hazautazó nélkül dolgoztunk az előadáson, alakítottuk, beosztottuk a szöveget, párosítottuk a diáképekhez. Amikor már Dorka is elment az edzésre, akkor Geli és Dóri a karácsonyi kézművességet próbálta ki, tanárnő dokumentálta (fotózta). A szövegeket mindenki megkapta, a két hazautazott ben. Néhány képet Dorkának is elküldtünk. A következő találkozót vasárnap délután 18 h-ra tűztük ki. Tanárnő vasárnap még világosabban, 16 h körül bement, hogy a kiállítást véglegesítse, s fotózza, majd a finisbe ért a diasor szerkesztése. Sajnos Dorka csak egy -t kapott meg a kettő helyett, azt betette az előadásba, most itt építette tovább a többi ötlettel és képpel. Mindenféle jó tanácsokat még megbeszéltünk, majd 22 h körül hazaindultunk, hogy a másnapi programra készüljünk. Hétfőn elérkezett a nagy nap. A 8 óra 50 perces Tisza expresszel utaztunk, ami nagyon jó volt, csak lézengtek a vonaton, mi meg dolgozhattunk tovább. Megláttuk a csaknem végleges előadást, és persze a 4 versenyző többször el is próbálta azt. Az utazás nagyon tetszett, mert ritkán vonatozom ilyen jó társaságban. Az úton nagyon sokat nevettünk, de egyre jobbá is váltunk. Mindenki kivette részét ebben a folyamatban, én a hiper-szuper-raj órámmal mértem az időt, adtam az ötleteket, biztattam őket. Mikor megérkeztünk Szolnokra, Edina és Máté elszaladtak a boltba citromért, ami a jelenthez szükséges. Úgy döntöttünk, tovább spórolunk az iskolának, gyalog megyünk. A hiper-szuper-raj telefonom GPS-ére hagyatkozva meghatároztuk az útvonalat. Kaptunk egy kis segítségek egy kedves hölgytől, aki azt mondta, hogy a pláza mellett található az Aba Novák Művelődési Ház. Mikor közeledtünk Dorka remek plázaérzékelő képessége simán odavezetett minket. Mikor odaértünk az épülethez, a tanárnő lefotózott minket, majd bementünk. Még várnunk kellett 15 percet, addig leültünk egy szimpatikus asztalhoz és próbáltak, Dorka még szépített: méretnövelés a vonaton betett szövegen. Én Edinának segítettem és nyugtattam, hogy nem lesz semmi baj, mert nagyon ügyes, hogy ilyen sok szöveget megtanult, ahogy a többiek. Tanárnő nagy meglepetésünkre az összetartás jegyében a kézművesvásárban vett mindenkinek egy kis karácsonyi mézes sütit, ami nagyon fincsi volt (de van, aki emlékbe megtartotta). Ezek után bementünk a terembe, ahol kiderült, hogy nem működik az ottani gépen a PP-nk, ezért a Dorkaét építették be, így nem volt kérdés, mienk lesz az első előadás. A kb. 10 perces köszöntő után már kezdhettük is. Nagyon ügyesek voltak, bár nem merték kívülről mondani azt sem, amit már kiválóan tudtak. De minden sikerült, s a programban nem jelzett zsűris konzultációs kérdésekre is jól válaszoltak. Szerintem ez egy nagyon erős kezdés volt és a többi csapat is berezelt, ahogy láttam őket.

5 Rajtunk kívül még volt 3 csapat, akik közül az egyik hihetetlen mennyiségű termékkel készült, amire a zsűri nagyon felfigyelt. Csináltak reklámokat és felajánlottak szépségápolást is. A zsűri reagálásából tanárnő megjósolta, hogy őket hozzák ki győztesnek. Volt olyan csapat is, aki a mi citromos jelenetünket videofilmen mutatta be egy bulihoz kötve (mi energiatakarékosabbak voltunk!), s más ötleteink is visszaköszöntek. A fenntarthatóság gondolata a mátészalkainaknál is előjött, tanárnő elmondta, hogy az ő tanárukkal régi zöld harcostársak, nem véletlen a hasonló gondolkodás. De szemmel látható volt, hogy a mi prezentációnk volt a legjobb: a tevékenységet a leginformatívabban bemutató. A beígért ingyen büfé katasztrofális volt. Közben kiosztották az EU-s értékelőlapokat, hát mi beírtuk, hogy jobb lett volna, ha nem műanyagpoharakat használnak, ha időben értesítenek. Aztán jött az eredményhirdetés. Azt a zsűri is elmondta, hogy a mi projektünk volt a legjobban megtervezett, legsokrétűbb projekt. De a kozmetikuslányok nyertek, így megkapták a lehetőséget is, hogy megnyerjék a Ft-os osztálykirándulást (melyet kalandparkban vagy ökostrandon költhetnek el). Szerintem nem volt teljesen igazságos, mert jóval idősebbek voltak gyakorlatilag mindenkinél (a kiírás éveseknek szólt, tehát belefértek, de azért ). A második helyezést természetesen a BIOCÉN kapta és ez egy nagyon szép helyezés, főleg hogy ez már területi döntő volt. Ajándékot is kaptak a versenyzők egy-egy szép könyvet, és a felkészítő tanárok egy kis fából készült kirakót. Amikor ehhez is egy külön lapot kellett volna kitölteni, tanárnő azt mondta nekik, hogy nem éri meg a papírt erre pocsékolni, inkább visszaadja a fák érdekében. Érdekes párbeszédnek voltunk innen tanúi, amikor is kiderült, hogy biztosan nem a kiírók a leginkább környezetbarátok, viszont a felszínt, a látszatot kiválóan művelik. De csak annak, aki beveszi. Ők nem értették, de a nyíregyházi csapat tagjai tanárnőnek gratuláltak a véleményéért, de a csapat elvégzett munkájához is. Azért kis csapatunkat feldúlta az igazságtalan eredmény. Miután a vonat még soká indult, levezetésként a gyönyörű napsütésben művelődési ház előtt nézelődtünk. Aztán kiderült, hogy a csapat éhes, ezért meglátogattuk a Szolnok plázát, ahol reménykedtünk, hogy tudunk enni valamit, de sajnos csak egy kínai étterem volt, amit nem mindenki szeretett. Miután ettek a többiek, siettünk az állomásra, de mire odaértünk (14 óra 52 perc), éppen 1 perce elment a vonat. Ez felidegesített minket egy kicsit, de igazából jó alkalom volt arra, hogy kibeszéljük magunkból a feszültséget, ki-ki elmondja, miért bántja a dolog. A vásárosnaményi hazaiak (a nyertes onnan jött) azért konkréttá is tették azt, amiért tanárnő előtt az értékelés miatt eleve hiteltelen lett a zsűri: a kozmetikus lányok ötödéven cégcsinálást, marketinget tanulnak, s ennek a termékét bemenedzselték a pályázatba. A zsűri ezt nem ismerte fel, magát fényezve erősítette, hogy milyen jó érzés, hogy ennek a pályázatnak a hatására ők egy nyereséges üzletet csinálnak majd a jövőben. A lánykák csak mosolyogtak a fél szekérderék cuccal, amiből korábban még ajándékot is adtak a zsűrinek, s ami miatt biztosan kisbusszal utaztak Szolnokra. Gyakorlatilag az évközi munkájukat megmutatták, amivel már a meghirdetés előtti nyílt napon is készen voltak, hiszen fotókon láttuk. Tehát a marketingóra eredményes volt, volt rá fogyasztói igény, akit a külcsínnel, a jó reklámmal, el lehet téríteni a gondolkodástól, a lényeg, az érték felismerésétől. Egyébként kezdjük megérteni azt is, hogy tanárnő az elejétől kezdve óva intett minket attól, hogy az eredménybe beleéljük magunkat. Azt mondta, hogy mi tényleg nagyon jó projektet csináltunk, s az a lényeg, hogy mi is

6 jól érezzük magunkat közben, s mások ismereteit is gyarapítsuk. Ha ezt elérjük, már megérte. Egyébként tanárnő felvetette, hogy akarjuk-e tovább csinálni a projektet, s mi azt mondtuk, hogy befejezzük a tervek szerint. A váróteremben éreztük, hogy kicsit nyugodtabbak lettünk, valaki történelmet tanult, valaki a bazárokat nézegette, valaki meg csak beszélgetett. A 15 óra 50 perces vonatot már sikerült elérni, csak az elején nagyon sokan voltak és nem tudtunk leülni páran. De háromnegyed óra múlva már volt szabad fülke és be tudott ülni mindenki egy fülkébe. Az a bizonyos visszafele út mindenkinek megmarad egy életre. Rengeteget nevettünk, akár Máté frappáns családi összefoglalóján, és beszélgettünk érdekes dolgokról, így megismerhettük jobban a biológia tanárunkat. Végül megérkeztünk Debrecenbe, ahol anya várt engem és Dorkát is hazavittük. Nagyon jó nap volt és remélem lesz még ilyen. Az biztos, hogy továbbra is fogunk járni Biocén foglalkozásra, mert egyre jobban kezdjük megszeretni. Az már csak hab a tortán, hogy a munkánkért még aktivitásjegyet is kaptunk Éles Zsolt és a 9. D-s BIOCÉN-csapat Az árulkodó kommunikáció Töltsük ki a kérdőívet, mert ez kell az EU-s pályázathoz! Nem azért, mert kíváncsiak a véleményünkre