Egy hosszúra nyúló visszatekintés az elôszó ürügyén

Átírás

1 Védőoltás 13 Egy hosszúra nyúló visszatekintés az elôszó ürügyén Valószínűleg kevés olyan könyv van a világon, aminél percre pontosan meg lehet mondani, hogy mikor kezdődött a története. Ez azonban ilyen: január 11-én, délután. Ekkor Ferenci Tamás, az egyszeri biostatisztikus doktorandusz, aki szokásához híven ráérő idejében épp össze-vissza kattintgatott a böngészőjében, véletlenül egy védőoltás-ellenes szervezet oldalán kötött ki. Mivel egészségügyi mérnökként végeztem a BME és a SOTE közös képzésén, valamint kiképzett mentőápoló voltam már akkor is, így volt némi elképzelésem egészségről, betegségről és betegekről, láttam már csecsemőosztályt, műtétet, mentőautót nem csak kívülről, rendelkeztem alapvető anatómiai, biokémiai, élettani és kórélettani ismeretekkel de történetesen pont a védőoltásokról nagyjából annyit tudtam, hogy gyerekek kapnak ilyet, hogy valamilyen betegségek ellen megvédjék őket. Arról azonban, amit ezen az oldalon láttam, mindenféle mély szakismeret nélkül is meg tudtam állapítani, hogy milyen hajmeresztő butaság. Itt képbe került egy sajnálatos inkább nevelési, semmint veleszületett rendellenességem: rosszul viselem, ha olyat látok, ami meggyőződésem szerint nem igaz. Azt meg különösen, ha azt látom, hogy ezzel embereket próbálnak meg félrevezetni. Erős bennem a késztetés, hogy ilyenkor álljunk ki az igazság mellett jelszóval megpróbáljam felvenni a kesztyűt nem is azért, mert feltétlenül nekem van igazam, de ha nem, akkor győzzenek meg róla. (Félek tőle, hogy lelkes vitatkozási szokásaimról már az alsó tagozatos tanár nénim is tudna mesélni ) Ezért aztán fogtam magam és beírtam én is a fórumra. Nem is gondoltam túl komolyan, hamar becsuktam az ablakot, de másnap azért csak visszanéztem. És konstatáltam, hogy kaptam válaszokat: közülük az, hogy én valamilyen állami szervnél egy egész osztálynyi embert vezetve a magyar gyerekeket próbálom kiirtani, még nem a legdurvábbak közé tartozott. Ezt persze még kevésbé tudtam szó nélkül hagyni, így egy öngerjesztő folyamat indult be

2 14 Védőoltásokról a tények alapján A következő hónapok tehát lelkes vitatkozással (valamint az infektológiai és védőoltási ismereteim lényeges bővülésével ) teltek. Nagyjából nyár környékére felismertem, hogy (1) amiket én ott leírtam, az másokat is érdekelhet, valamint (2) ezek az információk lényegében sehol nem érhetőek el magyar nyelven az interneten. (Ez utóbbin jól fel is bosszantottam magam, hiszen úgy éreztem, hogy mégis csak vannak szervek, ahol ehhez egyrészt értenek is például mert velem szemben orvosok dolgoznak ott meg nem mellesleg elvileg a tájékoztatásért is kapják a fizetésüket, mégis: sehol semmi.) Holott 2012-t írunk, az érdeklődők különösen ha a kismamákra gondolunk! épp az a korosztály, amely nem kis részt internetről szerzi az ismereteit. Pontosan emiatt is életveszélyesnek gondoltam azt a helyzetet, hogy ha valaki beírta a keresőbe, hogy MMR-oltás, akkor az első 10 találatból 4 igazolhatóan hamis állításokat terjesztett. Egy szó, mint száz: nyáron eldöntöttem, hogy az a rengeteg érv, okfejtés, irodalmi hivatkozás, amit összegyűjtöttem, ne legyen egy védőoltás-ellenes oldal 200 oldalas fórumának 148. oldalán és hasonló helyeken közzétéve. Az előbbi bekezdés két oka ugyanabba az irányba mutatott: elhatároztam, hogy magam is indítok egy blogot a témában! Ez nem volt könnyű döntés, mert én is tudtam, hogy nagyon marginális csoportokkal nem érdemes vitatkozni, mert az ember már azzal is szívességet tesz nekik, hogy egyáltalán szóba áll velük (ti. hogy publicitást biztosít). Úgy döntöttem azonban, hogy egyrészt ezen a ponton sajnos már túl vagyunk, másrészt, hogy a védőoltásokkal kapcsolatban nem csak az idióta kérdésekre nincs válasz de sajnos a teljesen jóhiszeműekre sem. (Azóta sem mondta senki, hogy hiba lett volna ez a döntés.) Így aztán gyorsan beregisztráltam a jól hangzó vedooltas.blog.hu nevet, majd szeptember 4-én és 5-én feltöltöttem az első anyagokat a blogomra. Mivel szeretem a könyveket, így a blog anyagát összemásoltam egyetlen nagy fájlba, és közzétettem mint szigorúan idézőjelek között könyv. 54 oldal hosszú lett. A céljaim amelyek azóta is változatlanok már ekkor egyértelműen kirajzolódtak. A védőoltások az orvostudomány legcsodálatosabb találmányainak egyikét jelentik. Több száz millió ember életét mentették meg a történelemben (illetve, a világ szerencsétlenebb országaiban mentik meg mind a mai napig); mivel segítik elkerülni a megbetegedéseket, így csökkentik a gyermekek fájdal-

3 Előszó 15 mait, szenvedését, segítik megelőzni a még súlyosabb adott esetben maradandó megnyomorodáshoz vezető szövődményeket, tehermentesítik a nemzetgazdaságot és az egészségügyi ellátórendszert. Ami miatt a csodálatos jelző nem túlzás, hogy mindezt milyen kis áron teszik: kockázataik szinte eltörpülnek az előbbi előnyök mögött. Mégis, vannak csoportok, melyek tagadják mindezeket, valótlan, elferdített, vagy egyenesen hamisított információkat terjesztenek a védőoltásokról. Hogy miért teszik ezt? Ennek számos oka van, amit biztosan ki lehet jelenti, hogy végeredményben szinte mindegyik mögött, mélyben fekvő gyökérként, az információhiány áll. Elsődleges célom ezért az volt, hogy a védőoltások kapcsán összegyűjtsem, rendszerezzem, és közérthetően leírjam a valódi, megbízható ismereteket. Nem a védőoltás-ellenesek miatt! (Különösen, mert jó részüknek aztán mondhat az ember akármit.) Hanem azon érdeklődőknek, akik sem nem ellenesek, sem nem pártiak, sem semmilyen táborhoz nem tartoznak egyszerűen csak szeretnének a valóságról informálódni. Ettől függetlenül szeretném már most rögzíteni, hogy a védőoltás-ellenesek nagyobb része reményeim szerint túlnyomó többsége nem rosszhiszemű, olyan értelemben, hogy őszintén hisz abban, amit mond, és őszintén az a célja, hogy a gyermekeknek a legjobbat tegye. Talán az sem túlzás, ha kijelentem: a védőoltás-ellenesek nagyobb részével tökéletesen egyezik a célom: a gyerekek legjobb egészségi állapotának elérése. Mondhatjuk tehát, hogy az, hogy ehhez a védőoltások alkalmazása kell-e, illetve milyen jellegű alkalmazása kell, az csak egy kivitelezési kérdésben vett szakmai eltérés pontosan emiatt viszont ezt csak szakmai alapon lehet eldönteni! A tények alapján, és nem rémhírek alapján. Tudom, hogy ez a téma érzékeny kérdés, de ha nem ezt tesszük, azzal épp azoknak a gyerekeknek okozunk károkat még ha szándéktalanul is! akiknek a legjobbat akartuk. A blog tehát a fentiek szellemében beindult, én pedig kaptam hideget meg meleget. Egy-két írásom elég népszerűvé vált ahhoz, hogy szó szerint több száz kommentből álló viták alakuljanak ki. Igyekeztem minden ilyenben részt venni, és közben folyamatosan bővítettem az anyagot is. Továbbra sem kaptam semmilyen támogatást senkitől sem, de a motivációm tovább nőtt, a látottak ugyanis csak megerősítették számomra, hogy szükség van a munkámra. Esténként a doktori munkámhoz semmilyen módon nem kapcsolódó orvosi cikkeket olvasgattam, éjszakába nyúlóan foglaltam össze a tartalmukat. Néha már a doktori munkám helyett is védőoltásokról

4 16 Védőoltásokról a tények alapján olvastam és írtam. Noha orvos nem vagyok, de menet közben rájöttem, hogy e témában bizony a biostatisztikai, epidemiológiai ismeretek is igen fontosak, úgyhogy kiderült, hogy az ilyen képzettségemet történetesen nagyon is jól tudom hasznosítani a különböző vizsgálatok, adatok értékelésekor. Az ilyen módszerek alkalmazása létkérdés ahhoz, hogy valós, megalapozott kijelentéseket tudjunk tenni. Aztán november közepén levelet kaptam két nagynevű infektológustól is (Dr. Lakos András és Dr. Jankovics István később mindketten e könyv lektorai lettek), amelyben gratuláltak a munkámhoz. Apróságnak tűnhet, de számomra hihetetlenül fontos volt: családom és barátaim elfogulatlannak attól tartok a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető gratulációitól eltekintve ezek voltak az első külső megerősítések igazi hozzáértőktől. Úgy éreztem, hogy végre-valahára talán felfigyel a szakma is a munkámra. Év végére a még mindig idézőjeles könyv elérte a 100 oldal terjedelmet. Időközben sok mindent megértettem a védőoltás-ellenesek gondolkodásából is. Jó volt felismerni, hogy a kezdeti tapasztalataim csalókák voltak: noha továbbra is látok borzasztó dolgokat, de a védőoltás-ellenesek nem alkotnak homogén, sültbolondokból álló masszát. Számos intellektuálisan is érdekes és izgalmas vitában is részt vehettem velük, többüket személyesen is megismertem. Mindig elmondom, hogy nem a védőoltások alkalmazásának különösen nem a kötelező alkalmazásának vagyok az elkötelezettje, hanem az igazságnak. Önmagában nem zavar, ha valaki nem ért velem egyet, az zavar, ha nem törekszik arra, hogy a legjobb tudása szerinti igazat mondja. (Márpedig nehéz másra gondolni, amikor azt látom, hogy egyes védőoltás-ellenes oldalakon pusztán a blogom meghivatkozásáért is lényegében automatikusan azonnali törlés és kitiltás jár...) Nem az zavar, ha valaki mást mond a védőoltásokról, mint én, hanem az, ha ezt ellenőrizhetően hamis kijelentések alapján teszi. Aztán jött az a fordulat, melyet sokáig magam sem akartam elhinni: 2013 februárjában tehát alig egy évvel a munka elkezdése után! meghívtak az egészségügyi államtitkársághoz. Gui Angéla kommunikációs vezető eredetileg másról akart beszélni velem, de amikor megemlítettem az idézőjeles könyvet, megtetszett neki az ötlet: hiszen ezt ki lehetne adni az államtitkárság

5 Előszó 17 könyvkiadási keretéből amolyan ismeretterjesztő műként! Alig hittem a fülemnek de a munka elindult. (Egyes védőoltás-ellenesek biztos azt gondolják, hogy a nagyhatalmú vakcinalobbinak köszönhetően egy ilyen projekt seperc alatt, millió példányban átfut. A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy ez mennyire nincs így: ezután több mint 1 évre (!) volt szükség, emlékeztető-levelekkel, hónapokon át tartó várakozásokkal, költségességük miatt elvetett tervekkel teli évre volt szükség, mire a döntéstől eljutottunk odáig, hogy meglett a pénz a kiadásra ) Ekkorra a könyv már majdnem 200 oldal volt. A kiadásra tekintettel meg kellett szervezni a lektorálást is, ezt az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) és a László Kórház hazánk infektológiai szakkórháza munkatársaiból alakult csoport végezte. Ekkor ismertem meg számos hazai szakembert, aki a védőoltások területén dolgozik. Hálásan köszönöm a lektorok munkáját mert bármennyit is olvastam én a témában, és bármennyi elméleti ismeretet is szereztem, az ő szaktudásuk és sok évtizedes (együtt inkább már évszázados!) gyakorlati tapasztalataik nélkül ez a könyv nem lehetett volna hiteles. Örömömre szolgált, hogy ilyen neves csecsemő- és gyermekgyógyász, illetve infektológus szakemberek vállalkoztak a lektorálására. Köszönöm a rengeteg észrevételt, kritikát, javaslatot Dr. Bartha Kálmánnak, Brachmann Krisztinának, Dr. Jankovics Istvánnak, Dr. Kulcsár Andreának, Dr. Lakos Andrásnak és Prof. Dr. Timár Lászlónak, és köszönöm Dr. Tóthfalusi Lászlónak a függelék farmakokinetikai szempontból történő ellenőrzését. Ezt a könyvet, speciális témájából adódóan, minden bizonnyal egyetlen cég sem állt volna neki piaci alapon kiadni. Az egészségügyi államtitkárság és az ÁNTSZ anyagi áldozatvállalásával azonban lehetővé vált, hogy a népegészségügyi szempontokra tekintettel mégis megjelenjen papíron. Nagy öröm számomra, hogy ez úgy valósul meg, hogy meghatározott példányszámot az állam megvásárol, és a védőoltásokkal közvetlenül kapcsolatba kerülő egészségügyi dolgozóknak eljuttat. Csak az illem kedvéért nem dicsérem ezt végre értelmes célra, egészségügyi felvilágosításra költi az állam a pénzét alapon, mégis csak az én könyvemről van szó Internet és XXI. század ide vagy oda, az orvosokra hatalmas szerep hárul a tájékoztatásban, ismeretterjesztésben a védőoltások kapcsán, őszintén remélem, hogy a könyvem egyfajta információs bázisként ebben támogatni tudja majd őket.

6 18 Védőoltásokról a tények alapján Büszke vagyok arra, hogy 2,5 év alatt lényegében a semmiből létrehoztam azt a könyvet, amelyet most az Olvasó a kezében tart. Különösen, hogy mindezt nem a szűkebb szakma tagjaként, hanem egyszerű, érdeklődő fél-laikusként indulva tettem. Hatalmas erőfeszítés volt ez számomra, de úgy érzem, hogy a kiadással bizonyos értelemben beteljesedett az ebbe fektetett munkám. Most már kicsit pihenni is szeretnék. Zárásként pár általános megjegyzés. A könyv mindenhol a kézirat lezárásakor legfrissebb, 2013-as Védőoltási Módszertani Levél szerinti állapotokat tükrözi; ettől függetlenül fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy igyekeztem időtálló könyvet írni: mindenhol azon ismeretek átadására helyeztem a hangsúlyt, melyeknél a legkevésbé várható, hogy változnak. Általában is igaz, hogy nem konkrét hamisítások konkrét cáfolatát helyeztem előtérbe (ez felesleges is lenen: mire a könyv kijön a nyomdából, valószínűleg már vadonatúj riogatások egész sora jelenik meg a védőoltás-ellenes oldalakon ), hanem sokkal inkább azt, hogy az Olvasó megismerje azokat a módszereket, melyekkel felismerhetőek e hamisítások. A célom az, hogy megmutassam, hogyan érdemes állításokat értékelni, honnan láthatjuk, hogy mi belőlük az igaz és mi nem, mi alapján ítélhetjük meg bizonyítékok súlyát, egy szóval: a fegyvertárat akartam kézbe adni, mellyel a manapság jellemző információáradatból kiszűrhetőek a valótlanságok. (Ellenezzék, vagy akár támogassák azok a védőoltásokat!) Én szemben egyes védőoltás-ellenesekkel nem látok a jövőbe. Minden következtetésemnél, állításomnál kínosan ügyeltem arra, hogy ne terjeszkedjek túl azon, mint amit a tények lehetővé tesznek. Amerikában a kanyaró elleni oltás bevezetése óta eltelt 50 évben sem tért vissza a kanyaró, ennek ellenére nem írok olyat, hogy a kanyaró elleni oltás biztosan élethosszig tartó védelmet ad. Nem tudhatom (legalábbis biztosan!), lehet, hogy jövőre fél Amerika kanyarós lesz, és 51 évig nem védett az oltás de 50-ig igen. Ilyen helyzetben ennyit jelentek ki, nem többet. Nem csak jövőbelátó nem vagyok, de hibátlan sem. Nem tudom garantálni, hogy minden állításom tévedésektől mentes, de azt tudom garantálni ez így történt a blog teljes története alatt is hogy ha bárki hibát jelez, akkor azt vagy cáfolom, vagy korrigálom magam. (Azaz nem fordulhat elő az, ami egyes védőoltás-ellenes oldalakon dívik: a kellemetlen ellenvetések kimoderálása, vagy mellébeszéléssel figyelmen kívül hagyása.) A

7 Előszó 19 címen többek között folyamatosan frissített hibajegyzéket fogok vezetni. Végezetül szeretném még egyszer, kifejezetten hangsúlyozni, hogy a könyv kiadása 100%-ban állami forrásból valósult meg, ahhoz egyetlen fillér magánpénzt nem használtunk fel. (Hozzá kell tennem és talán ezzel meg is lepek egyes védőoltás-elleneseket de ilyennel egyébként meg sem keresett egyetlen gyógyszergyár sem.) Az már a fentiekből is kiderült, hogy a könyv szövegét hobbiként, szabadidőmben írtam meg, de amikor a tényleges kiadásra került a sor, tehettem volna szert bevételre. Erről azonban a függetlenségem és hitelességem megőrzése érdekében teljes egészében lemondtam. Hogy konkrétabb legyek, jómagam olyannyira ingyen dolgoztam, hogy nem csak fix szerzői honoráriumot nem vettem fel, de még az eladott könyvek után járó jogdíjról is lemondtam, azt hiszem, meglehetősen példátlan módon a könyvkiadásban. (Őszintén szólva roppant kíváncsi volnék rá, hogy vajon a különféle védőoltás-ellenes és egyéb áltudományos orvoslási könyvek szerzői is így járnak-e el ) Hozzám hasonlóan tökéletesen ingyen, egyetlen fillér juttatás nélkül dolgozott valamennyi szakmai lektor. Munkájukat újfent hálásan köszönöm! Köszönöm ezen kívül Dr. Csohán Ágnes osztályvezetőnek (OEK, Járványügyi Osztály), hogy rendelkezésemre bocsátotta egyes védőoltással megelőzhető fertőző betegségek magyarországi járványügyi adatait. Sajnálatos bár Magyarországon általános, nem csak infektológia terén, hogy nem érhetőek el a fontos epidemiológiai adatok kezelhető formátumban; Csohán doktornővel azóta is kapcsolatban vagyok, és remélem, hogy legalábbis a járványügy területén sikerül ezen változtatni. Szeretnék köszönetet mondani az Egészségügyért Felelős Államtitkárságnak, hogy finanszírozásukkal lehetővé tették e könyv megjelenését. Személy szerint is köszönöm Gui Angéla kommunikációs vezetőnek, Hozbor Andrea főosztályvezetőnek és természetesen Szócska Miklós államtitkárnak, hogy felkarolták a munkámat, és mindvégig támogatták a kiadást. Az ÁNTSZ-nek a finanszírozásért is, de mindenekelőtt a logisztikai segítségért tartozom köszönettel: az infrastruktúrájuk és ismereteik nélkül nyil-

8 20 Védőoltásokról a tények alapján ván lehetetlen lett volna a könyvek elosztásának megszervezése. Név szerint is köszönöm a segítséget Dr. Paller Judit mb. országos tisztifőorvosnak és Dr. Ócsai Lajos főosztályvezetőnek (OTH, Járványügyi Főosztály). Köszönöm a Medicina Könyvkiadó valamennyi közreműködő munkatársának a könyv elkészítéséhez adott segítségét, és külön is köszönöm Farkasvölgyi Frigyesné vezérigazgató asszony az egész könyvkiadási folyamat alatt megnyilvánuló rendkívül kedves támogatását. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a blogom megszámlálhatatlanul sok hozzászólójának is akik jórészéről azt sem tudom, hogy kicsodák. Köszönöm mindenkinek, aki konstruktívan, szakmai alapon nyilatkozott: azoknak is, akik egyetértettek, és azoknak is, akik nem. Mindkét csoport számtalan olyan hozzászólást tett, melyből sokat tanultam. Nevesítve is szeretnék köszönetet mondani Bencskó Györgynek, a Cambridge-i Egyetem hallgatójának, egyrészt hihetetlenül alapos kritikáiért (a hibásan használt kötőjelek javításától az alapvető szakmai észrevételekig), másrészt mert tudok róla, hogy milyen emberfeletti munkát végez más fórumokon (is) a védőoltás-ellenesekkel való vitatkozással. (Szintén lelkesedésből, ingyen és bérmentve.) A könyv nagy része az alatt íródott, ami alatt doktoranduszként kutattam. Köszönöm társaimnak mindkét kutatóhelyemen, a BME VIK Orvosinformatikai Laboratóriumában és az ÓE NIK Élettani Szabályozások Csoportjában. Külön kiemelve köszönöm Dr. Kovács Levente egyetemi docensnek, témavezetőmnek, hogy olyan körülmények között dolgozhattam, melybe még egy ilyen könyv megírása is belefért Köszönöm Zolinak, aki nélkül valószínűleg soha nem kezdtem volna az orvostudomány iránt érdeklődni (és aki jó eséllyel ezekben a pillanatokban is épp az életeket menti az OBSI-ban, ki tudja, hogy kétszázadik vagy háromszázadik munkaórájában a hónapban). Köszönöm Ildinek, akinek szavakkal alig leírható türelme nélkül ez a könyv nem született volna meg. Köszönöm szüleimnek, hogy úgy neveltek, hogy mindig az okok, a magyarázatok és igazság nyomában igyekszem lenni. Ferenci Tamás