A Víz Keretirányelv hazai megvalósítása KONZULTÁCIÓS ANYAG 1-7 GERECSE. alegység vízgyűjtő-gazdálkodási terv tervezete alapján

Átírás

1 A Víz Keretirányelv hazai megvalósítása KONZULTÁCIÓS ANYAG 1-7 GERECSE alegység vízgyűjtő-gazdálkodási terv tervezete alapján közreadja: Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság, Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság készítette: VKKI-KÖVIZIG-ek Konzorciuma és az ÖKO Zrt. vezette vállalkozói Konzorcium május

2 TARTALOM MIÉRT ÉRDEMES RÉSZT VENNIE A KONZULTÁCIÓS FOLYAMATBAN? BEVEZETŐ A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés A tervezés módszertani elemei A konzultációban való részvétel módja Általános konzultációs kérdések A VÍZGYŰJTŐ LEÍRÁSA ÉS A JELENTŐS VÍZGAZDÁLKODÁSI PROBLÉMÁK A vízgyűjtő leírása A vízgyűjtő földrajza A Gerecse A Duna Településhálózat, ipar A vízgyűjtő vízviszonyai Felszíni vizek Felszín alatti vizek Jelentős vízgazdálkodási problémák az alegységen Vízfolyások és állóvizek Felszín alatti vizek Jelenlegi állapot Vízfolyások Állóvizek Felszín alatti vizek MEGOLDÁSOK (KÖRNYEZETI CÉLKITŰZÉSEK ÉS INTÉZKEDÉSEK) Környezeti célkitűzések és mentességek (derogációk) Intézkedések Tápanyag- és szervesanyag-terhelések csökkentése Területi agrárintézkedések a tápanyagterhelés csökkentése érdekében Vízfolyások és állóvizek rehabilitációjának terhelés csökkentő hatása Csatornázás és szennyvízelhelyezés megoldása Települési eredetű szennyezések csökkentése, a jó vízvédelmi gyakorlat megvalósítása A halastavi és a horgászati hasznosítás jó gyakorlata Egyéb szennyezésekkel kapcsolatos problémák megoldása Ipari szennyvízkibocsátásokból származó terhelések csökkentése Utak, vasutak csapadékvíz-elvezetése Felszín alatti vizeket veszélyeztető, ipari és mezőgazdasági eredetű szennyezett területek feltárása, kármentesítése Vízfolyások és állóvizek szabályozottságának csökkentése (Hidromorfológiai problémák megoldása) Kis és közepes vízfolyások rehabilitációja, indokolt esetben erősen módosított állapotuk fenntartása Nagy folyók szabályozottságának csökkentése Mesterséges csatornák rekonstrukciója...49 Tartalom 1

3 Állóvizek parti sávjának és medrének rehabilitációja Eróziócsökkentés és vízvisszatartás (területhasználattal kapcsolatos intézkedések) Egyedi intézkedések Fenntartható vízhasználatok megvalósítása, a vizek mennyiségi állapotának javítása Fenntartható felszíni vízhasználatok megvalósítása a mederben hagyandó vízhozam figyelembevételével Fenntartható felszín alatti vízhasználatok megvalósítása igénybevételi határértékekre alapozva Megfelelő ivóvízminőséget biztosító intézkedések Az Ivóvízminőség-javító program végrehajtása Ivóvízbázisok biztonságba helyezése és biztonságban tartása Védett területekre vonatkozó egyedi intézkedések Védett természeti területek speciális védelme Halas vizek Természetes fürdőhelyekre vonatkozó speciális intézkedések Átfogó intézkedések HOGYAN KÜLDHETI EL VÉLEMÉNYÉT?...59 Tartalom 2

4 Miért érdemes részt vennie a konzultációs folyamatban? Szeretne Ön az Európai Unió eddigi legnagyobb szabású környezetvédelmi és vízgazdálkodási programjában részt venni? Itt az alkalom! Ha Ön az adott vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén gazdálkodik, vállalkozást folytat, vagy központi illetve önkormányzati intézmény illetékes vezetője, vízgazdálkodásban érintett szakembere, vagy a területen élő lakos, kapcsolódjon be és vegyen részt az Ön környezetének minőségét alapjaiban meghatározó tervezési folyamatban! Az intézkedések érinthetik az önkormányzatokat, gazdákat, állattartókat, ipari termelőket, horgászokat, halászokat, erdészeket, természetvédőket, fürdők működtetőit, turizmusból élőket, utak/vasutak működtetőit, hulladéklerakók tulajdonosait/működtetőit, geotermikus energia hasznosítóit, ivóvízszolgáltatókat, katasztrófavédelmet, ÁNTSZ-t, duzzasztóművek/erőművek/tározók tulajdonosait/üzemeltetőit, vízgazdálkodási társulatokat, víziút/kikötő tulajdonosokat/fenntartókat, vízi szállítást végzőket, állóvizek/ vízfolyások/felszín alatti vizek tulajdonosait, kezelőit, és az állampolgárokat. Véleményezze a tervezésben való társadalmi részvételt segítő közérthető konzultációs anyagokat a honlapon! Ismerje meg a többi érintett véleményét! Ossza meg elképzeléseit a többi érdekelttel, amelyet továbbítunk a tervezők felé! (A konzultációban való részvétel módját az 1.2-es fejezetben részletezzük). Jöjjön el, és személyesen mondja el véleményét a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység fórumán, melynek helyszínéről és időpontjairól a honlapon talál időben tájékoztatást! Ha Önt vagy az Ön által érintett szervezetet, vagy képviselt szakmát érinti a természetes vizekkel kapcsolatos problémákra kidolgozott megoldások, intézkedések bármelyike: Területhasználatot érintő agrárintézkedések a tápanyagterhelés csökkentése érdekében (művelési ág és művelési mód váltás, eróziócsökkentés és területi vízvisszatartás) Csatornázás és szennyvíztisztítás, tisztított szennyvíz és szennyvíziszap elhelyezésének megoldása Települési eredetű nem pontszerű (diffúz) szennyezések csökkentése A halastavi és a horgászati hasznosítás jó gyakorlatának kialakítása és alkalmazása Ipari szennyvízkibocsátásokból származó terhelések csökkentése Termálvíz bevezetések korlátozása Miért érdemes részt vennie a konzultációs folyamatban? 1

5 Utak, vasutak csapadékvíz-elvezetéséből származó terhelések csökkentése Felszín alatti vizeket veszélyeztető, ipari és mezőgazdasági eredetű szennyezett területek feltárása, kármentesítése Kis és közepes vízfolyások rehabilitációja Nagy folyók szabályozottságának csökkentése, a hullámtéri és a mentett oldali terület rehabilitációja (a szabályozottságból és a duzzasztásból származó hatások csökkentése a funkció fenntartása mellett) Mesterséges csatornák (pl. belvíz elvezető-, öntöző-) rekonstrukciója ökológiai szempontok alapján, a funkció megtartása mellett Állóvizek parti sávjának és medrének rehabilitációja Fenntartható felszíni és felszín alatti vízhasználatok megvalósítása Ivóvízminőség-javító program végrehajtása Ivóvízbázisok biztonságba helyezése és biztonságban tartása Védett természeti területek speciális védelmét szolgáló intézkedések Természetes fürdőhelyekre vonatkozó speciális intézkedések akkor ne késlekedjen, vegyen részt a problémák megoldásában, legyen részese a tervezési folyamatnak!az Ön véleménye is számít! Jöjjön, tervezzünk együtt! Miért érdemes részt vennie a konzultációs folyamatban? 2

6 1 Bevezető Az élővizek, főleg az édesvizek használata életünk egyik legfontosabb, ugyanakkor költségekkel is járó eleme. A folyók, patakok, tavak vize nemcsak természeti, hanem társadalmi, gazdasági értékeket is hordoz, jövedelemszerzési és költségmegtakarítási lehetőségeket kínál. Ez az erőforrás azonban nem áll korlátlanul a rendelkezésünkre. Ahhoz, hogy a jövőben is mindenkinek jusson tiszta ivóvíz és tájaink, életünk meghatározó elemei maradhassanak a folyók és tavak, erőfeszítéseket kell tennünk a felszíni és felszín alatti vizek megóvásáért, állapotuk javításáért. Ez a felismerés vezetett az Európai Unió új vízpolitikájának, a Víz Keretirányelvnek (továbbiakban VKI) kidolgozásához, mely 2000-ben lépett hatályba az EU tagországaiban. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta Magyarországra nézve is kötelező az ebben előírt feladatok végrehajtása. A Víz Keretirányelv célja, hogy 2015-re a felszíni (folyók, patakok, tavak) és felszín alatti víztestek jó állapotba 1 kerüljenek. A keretirányelv szerint a jó állapot nemcsak a víz tisztaságát jelenti, hanem a vízhez kötődő élőhelyek minél zavartalanabb állapotát, illetve a megfelelő vízmennyiséget is. A jó állapot eléréséhez szükséges beavatkozásokkal azonban össze kell hangolni az árvízi vagy belvízi védekezést, a településfejlesztési elképzeléseket, legyen szó szennyvízkezelésről, ivóvízellátásról, vagy a vízi közlekedés fejlesztéséről. A különböző elképzelések összehangolásához elengedhetetlen, hogy az érintett területen működő érdekcsoportok (gazdák, ipari termelők, horgászok, turizmusból élők, erdészek, természetvédők, fürdők működtetői, stb.), valamint a lakosság és annak szervezetei (pl. önkormányzatok) részt vegyenek a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési folyamatban. A kitűzött cél, vagyis a vízfolyások, állóvizek, felszín alatti vizek jó ökológiai, vízminőségi és mennyiségi állapotának elérése összetett és hosszú folyamat. E célok eléréséhez szükséges intézkedéseket a vízgyűjtő-gazdálkodási terv foglalja össze, amely egy gondos és kiterjedt tervezési folyamat eredményeként születik meg. Elkészítésének határideje december 22. A terv egyrészt tartalmazza majd az összes szükséges háttér-információt (mely víztestekről van szó, jelenleg milyen állapotban vannak, milyen problémák jelentkeznek, ennek milyen okai azonosíthatók), továbbá, hogy milyen környezeti célkitűzéseket tűzhetünk ki és ezek eléréséhez milyen műszaki és szabályozási intézkedésekre, illetve pénzügyi támogatásokra, ösztönzőkre van szükség. Ön egy ún. konzultációs anyagot tart a kezében, amely a címben jelölt területtel kapcsolatos vízgyűjtő-gazdálkodási terv elkészítésének egy közbenső dokumentuma. Célja, hogy folytatódjon az a társadalmi párbeszéd, amelynek országos szinten első lépése volt a tervezés 1 Jó állapot: A vizek VKI szerinti jó állapota egyrészt az emberi egészség, másrészt az ökoszisztémák állapotából indul ki. Akkor tekinthetők a vizek jó állapotúnak, ha az ivóvízellátásra, vagy egyéb használatokra (rekreáció, öntözés) használt vizek minősége megfelel a használat által szabott követelményeknek, illetve a vizektől függő természetes élőhelyek működését nem zavarják az ember által okozott változások. Vízfolyások és állóvizek esetén a jó ökológiai és kémiai (vízminőségi) állapot, felszín alatti vizeknél a jó kémiai és mennyiségi állapot elérése a cél 2015-ig. Ettől az általános környezeti célkitűzéstől csak részletes társadalmi és gazdasági elemzések alapján lehet eltérni. A határidő indokolt esetben 2021-re vagy 2027-re kitolható, vagy esetleg enyhébb célkitűzések tehetők. 1. fejezet Bevezető 3

7 ütemtervének és munkarendjének megvitatása december és június között. Második lépésként, ekkor már nem csak országos, hanem helyi szinten is, a jelentős vízgazdálkodási kérdések konzultációja zajlott decemberétől júniusig tartó időszakban. A különböző érdekeltek közötti, illetve a tervezőkkel folytatott konzultáció alapvető ahhoz, hogy az év végére készítendő terv olyan intézkedéseket tartalmazzon, amelyek jelentősen javítanak a vizek állapotán, finanszírozásuk megoldható, az érintettek elfogadják azokat, sőt később részt vesznek a megvalósításban is. Számos esetben az intézkedések kivitelezhetősége az érintettek kompromisszumkészségén is múlik. Ha Ön lakóhelye vagy munkája révén érintett, illetve érdeklődik környezetének állapota iránt, kérjük, kövesse figyelemmel és kapcsolódjon be az egyeztetési folyamatba! A tervezett intézkedések érinteni fogják Önt vagy szervezetét is! Olvassa el összefoglaló anyagunkat, és véleményével, javaslataival járuljon hozzá egy társadalmi szempontból is elfogadható vízgazdálkodási rendszer kialakításához! (A konzultációban való részvétel módját az 1.2-es fejezetben részletezzük). Felhívjuk a figyelmet arra, hogy jelen konzultációs anyag még számos olyan információt nem tartalmaz, amit a júniusban nyilvánosságra hozandó tervek tervezetei fognak. Továbbá a tervezés folyamatosan zajlik, így a konzultációs anyagban szereplő megállapítások még változhatnak, illetve az elnagyoltabb vagy hiányzó információk az idő előrehaladtával konkrétabbak lesznek, illetve rendelkezésre állnak majd. Összefoglalva, ez a konzultációs anyag elindítja a társadalom részvételi folyamatot, majd júniusban a vízgyűjtő-gazdálkodási terv tervezete kerül nyilvánosságra, amely ugyancsak véleményezhető lesz. A harmadik lépésben pedig a folyamatos tervezés és a társadalmi vélemények beépítése eredményeképpen év végére elkészülnek a végleges vízgyűjtőgazdálkodási tervek. 1.1 A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés A folyók, patakok, tavak állapotának javítása érdekében a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium irányításával, más minisztériumokkal együttműködve végére el kell készülnie az egész országra kiterjedő vízgyűjtő-gazdálkodási tervnek. A tervezés hazánkban több szinten valósul meg (ld. térkép) o országos szinten (ennek eredményeképpen lesz 1 db országos terv), o négy részvízgyűjtő -Duna, Tisza, Dráva, Balaton- szintjén (ez 4 db részvízgyűjtő terv elkészítését jelenti), o 42 tervezési alegység szintjén (összesen 42 db alegység terv készült az országban), Felelősök: Országos szinten : Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (stratégiai irányítás) és a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság (VKKI) (operatív feladatok) Részvízgyűjtő szinten: o Duna rvgy: Észak-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Győr o Tisza rvgy: Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság. Szolnok o Dráva rvgy: Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Pécs o Balaton rvgy: Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár 1. fejezet Bevezető 4

8 Helyi szinten: a területileg illetékes környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság (együttműködve a nemzeti park igazgatóságokkal, valamint a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségekkel) A VKI gyökeres szemléletváltozást jelent a vízgazdálkodás területén. Számos műszaki jellegű, jogi, gazdasági, intézményi, szervezeti intézkedés végrehajtását igényli. A vízgyűjtő-gazdálkodási terv (továbbiakban VGT) elsősorban azoknak a szabályozásoknak és programoknak az összefoglalása, amelyek biztosítják a környezeti célkitűzések elérését (azaz a jó ökológiai, kémiai és mennyiségi állapot elérését). A VGT sajátos terv, mely a környezeti célkitűzések és a társadalmi-gazdasági igények összehangolása mellett tartalmazza a műszaki és gazdasági, társadalmi megvalósíthatóság (költségek, finanszírozhatóság, társadalmi támogatottság stb.) elemzését is, de nem jelenti a beavatkozások terveinek részletes kimunkálását. A VGT szoros kapcsolatban van a terület- és településfejlesztési, illetve egyéb ágazati tervekkel: a vizek állapotának javítását szolgáló célkitűzések elérése érdekében olyan intézkedéseket javasol, amelyek szorosan kapcsolódnak a településekhez, a földhasználathoz, az ipari tevékenységhez, a turizmushoz. A VGT nem egy megszokott vízgazdálkodási terv. A vízgazdálkodással való kapcsolata különleges, hiszen sok tekintetben a vízgazdálkodás témakörébe tartozó feladatokat lát el (vízminőségvédelem, a vizek állapotának értékelése, vízhasználatok szabályozása), más tekintetben viszont követelményeket támaszt számos vízgazdálkodási tevékenységgel szemben (pld. árvízvédelem, vízkárelhárítás, öntözés, hajózás, vízi energia-hasznosítás, vízi infrastruktúrák építése és működtetése stb.). A VGT nem egy klasszikus, mindenre kiterjedő kiviteli terv. Célja az optimális intézkedési változatok átfogó (műszaki, szabályozási és gazdasági-társadalmi szempontú) ismertetése, amely meghatározza az intézményi feladatokat, és amely alapján tovább folytathatók, illetve elindíthatók a megvalósítást szolgáló programok. A részletes kidolgozás illetve tervezés ezek keretében folyik majd (az intézkedések első csomagjának 2012-ig kell működésbe lépnie). 1.2 A tervezés módszertani elemei A tervezés legfontosabb lépéseit mutatja a következő ábra. A tervezési folyamat többlépcsős,iteratív jellegű, ennek során össze kell hangolni az ökológiai, műszaki, társadalmi és gazdasági szempontokat. A tervezés folyamatának sematikus ábráján látható lépésekből a jelenlegi dokumentum nem tartalmaz minden elemet. A többi elem a teljes VGT tervezetben lesz olvasható, amit mint korábban írtuk, júniusban bocsátunk társadalmi vitára. 1. fejezet Bevezető 5

9 A VKI kiadásától (2000. december 22.) kezdve a következő előkészítő munkákra volt szükség a tervezés megalapozása érdekében: A vizeket a következő kategóriák valamelyikébe kellett besorolni: Felszíni vizek: - természetes állóvizek vagy folyóvizek 2 - mesterséges vizek 3 Felszín alatti vizek Ezt követően néhány paraméter alapján (folyóknál: pl. domborzat, vízgyűjtőméret, mederanyag, hidrogeokémiai jelleg; állóvizeknél domborzat, hidrogeokémiai jelleg, felület, mélység) a felszíni vizeket különböző típusokba sorolták. Az egyes típusokhoz meghatározták az ökológiai és vízminőségi referencia-jellemzőket, illetve a jó állapot követelményeit. Ezt követte a VKI szempontjából alapegységnek számító ún. víztestek kijelölése. A 10 km 2 -nél nagyobb vízgyűjtővel rendelkező vízfolyásokat elsősorban a víztípusok alapján osztották fel víztestekre. Az 50 ha-nál nagyobb felületű állóvizek egy-egy víztestet alkotnak. (Az ennél kisebb vízterek a kijelölt víztest vízgyűjtőjéhez tartozó ökológiai jellemzőként jelennek meg.) A felszín alatti vizek esetében a kőzettípus, a hőmérséklet, a regionális felszín alatti vízgyűjtők, a felszínhez viszonyított helyzete, illetve az áramlási jelleg alapján különítették el a víztesteket. 2 Természetes vizek: zavartalan állapotukban természetes vízfolyást vagy állóvizet alkottak vagy annak részei voltak. 3 Mesterséges vizek: emberi tevékenységgel létrehozott felszíni víz (amelynek helyén, illetve környezetében létrehozása előtt nem volt felszíni víz, vagyis nem átalakítással keletkezett) 1. fejezet Bevezető 6

10 Biológiai, fizikai és kémiai jellemzők alapján értékelték a víztestek állapotát (több fokú skálán). Ennek alapján, illetve kiegészítve a terhelésekre és az igénybevételekre vonatkozó információkkal, elemezték a jó állapot elérésével kapcsolatos kockázatot (kockázatos egy víztest, amennyiben megállapítható, hogy intézkedés nélkül a jó állapot nem érhető el 2015-re). Előzetesen kijelölték az ún. erősen módosított víztesteket 4. Az előzetes kijelölés azt jelenti, hogy elsősorban a fizikai elváltozás mértékét és a kiszolgált emberi igény fontosságát mérlegelték. Az erősen módosított víztestek végleges kijelölésére az intézkedések tervezésének későbbi fázisában, szükség esetén részletesebb gazdasági elemzés alapján és az érdekeltek véleményének figyelembevételével kerül sor, vagyis az elkövetkező hónapokban. A következő lépés a VKI követelményeinek megfelelő monitoring kijelölése és működtetésének megkezdése volt. A víztestek monitoringja adatokat szolgáltat a víztestek általános állapotáról, az emberi hatásokkal érintett területekről és az intézkedések hatásáról, de ide kell érteni az emberi tevékenységekre vonatkozó adatgyűjtést is. A monitoring keretében gyűjtött adatok alapozzák meg az intézkedéseket, képet adva az állapotokról, a biológiai kémiai hidromorfológiai (vízjárás, part és meder forma) jellemzők összefüggéseiről, és az intézkedések hatásáról. A hiányos monitoringból adódó bizonytalanságok csak rövidtávon és kevéssé költséges intézkedések esetében kompenzálhatók szakértői becslésekkel. Azoknál a víztesteknél, amelyek megbuktak a kockázat-értékelő vizsgán, meg kellett állapítani, hogy melyek voltak a víztestet érő kockázati problémák 5, és ezeknek melyek a kiváltó okai. Például kockázati problémának számít a vízfolyások környezetminőségi határértéket meghaladó koncentrációja, amelynek kiváltó okai lehetnek a szennyvízbevezetés, a mezőgazdasági területekről bemosódott tápanyag, települések csapadékvizével érkező tápanyagok, de víztestenként változó arányban. A VKI alap környezeti célkitűzése a jó állapot elérése 2015-re. Amennyiben a jó állapot eléréséhez szükséges változások lassú folyamat eredményeként alakulnak ki, vagy a finanszírozás csak így biztosítható, a határidő kétszer 6 évvel meghosszabbítható. Ha a jó állapot elérése aránytalanul nagy költségekkel jár, enyhébb célok is kitűzhetők, feltéve, hogy ez nem veszélyezteti a szomszédos víztestekre megállapított célok elérését. Az előző pontban leírt célkitűzésekhez képest kivételt jelentenek a mesterséges és az erősen módosított víztestek, ahol a vízminőséget javító intézkedések mellett azokat az intézkedéseket kell végrehajtani, amelyek nem ellentétesek a víztest fenntartandó funkciójával, számottevően javítják a víztest ökológiai állapotát, és reális költségek mellett megvalósíthatók. Az így elérhető állapot jelenti a jó ökológiai potenciált. A jó kémiai (vízminőségi) állapotot ezeknél a víztesteknél is biztosítani kell. Az intézkedések a problémák feltárt okainak megszüntetését, illetve csökkentését célozzák, olyan mértékben, hogy az előző bekezdésben rögzített környezeti célkitűzés elérhető legyen. 4 Egy természetes módon létrejött víztestet (vízfolyást vagy állóvizet) akkor tekintünk erősen módosítottnak, ha annak természetes jellegét az emberi tevékenység által okozott hatások (pl. meder szabályozás, töltésezés, duzzasztás) olyan mértékben megváltoztatták, hogy a jó ökológiai állapot nem érhető el anélkül, hogy ezeknek a hatásoknak a megszüntetése során valamilyen jelentős emberi igény kielégítése ne sérülne, vagy helyettesítése ne jelentene aránytalan terheket.a társadalom számára. Például a Tisza Tiszalök és Tiszabercel közötti szakaszán akkor lehetne elérni a jó állapotot, ha a duzzasztást Tiszalöknél megszüntetik. A kieső elektromos áramtermelés, valamint a Keletifőcsatornába kivezetett víz szivattyúzása azonban olyan súlyos anyagi következményekkel járna, amelyek nem indokolhatók. A tiszalöki duzzasztó fennmaradása miatt a felette lévő víztestet ún. erősen módosított víztestnek nyilvánították. 5 Kockázati problémának azt tekintjük, ha valamilyen állapotjellemző (pl. élőlényegyüttes faji összetétele, szennyezőanyag koncentráció, sebesség, parti zonáció) jelenleg (vagy várhatóan 2015-ben) a jó állapot követelményeinek nem felel meg. 1. fejezet Bevezető 7

11 Sokféle intézkedés várható. Ilyenek lehetnek például a földhasználat megváltoztatása, műtrágyaés vegyszerhasználat csökkentése, a szennyvizek fokozottabb tisztítása, csatornázás, víztakarékosság elősegítése, a belvízlevezetés illetve vízvisszatartás arányainak módosítása, vízfolyások és állóvizek rehabilitációja, vízkivételek engedélyezési követelményeinek módosítása stb. A műszaki beavatkozások feltétele, hogy a megfelelő jogi, és finanszírozási intézkedések is megvalósuljanak. Az intézkedéseket az ún. intézkedések programjában kell összefoglalni, ami a VGT talán legfontosabb része. Az intézkedések tervezése során a költséghatékonyságra (az állapotjavulás és a költségek viszonya kedvező arányára) és általános megoldásokra kell törekedni, azaz olyan intézkedésekre, amelyek minél több probléma megoldására alkalmasak, illetve minél több víztestre hatnak. A tervek megvalósíthatósága szempontjából a finanszírozás és a megfizethetőség lehetőségei meghatározóak. Egyrészt alkalmazkodni kell az uniós rendszerhez kapcsolódó különböző pénzügyi alapok által megadott témákhoz, másrészt figyelembe kell venni az országosan és regionálisan rendelkezésre álló, pályázható kereteket. A magyarországi finanszírozási rendszerben a VGT megvalósításával kapcsolatos intézkedések a Környezeti és Energia Operatív Programhoz (KEOP)-hoz, a regionális programokhoz (ROP-okhoz) kapcsolódnak, de kiemelkedő a szerepe a mezőgazdasági intézkedések területén az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programnak is (ÚMVP). A társadalom bevonásának célja a problémák, érdekellentétek minél korábbi felderítése, továbbá az intézkedési változatok és azok várható költségeinek megvitatása, amelynek figyelembevételével a tervezők a terv(ek)et kidolgozzák, illetve átdolgozzák. A társadalmi egyeztetés jelzi a társadalmi érzékenységet, a megvalósítással kapcsolatos várható nehézségeket is. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben a hangsúly a fenntartható vízgazdálkodás és a környezetvédelem koncepcionális/stratégiai elképzeléseinek bemutatásán, az egymásrahatások feltárásán és megfelelő kezelésén, a megvalósítás jogi és pénzügyi hátterének biztosításán, a megvalósítás során betartandó technikai feltételek egyértelmű megfogalmazásán, a tervezést meghatározó gazdasági és társadalmi szempontok összefoglalásán van. A végére elkészülő, az egész országra kiterjedő VGT alapján majd elindulhat a megvalósítás és a kapcsolódó részletes tervezés. A VGT-re épülhetnek majd a konkrét projekt javaslatok, jogszabályi változások, a támogatási rendszerek céljai és prioritásai, illetve a végrehajtás kritériumrendszerei. A területen a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezést a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság koordinálja, a nemzeti park igazgatóság, valamint a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatóság együttműködése mellett. A víztestek (vízfolyás szakasz, állóvíz) szintjén történő kivitelezés pedig a konkrét területhez kötődő érdekeltek feladata (ez lehet az állam, az önkormányzat, helyi szervezet vagy magánszemély). 1. fejezet Bevezető 8

12 1-1 térkép: Magyarország vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési alegységei 1.3 A konzultációban való részvétel módja A társadalom-bevonás a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés szerves része. Célja, hogy az érintettek ismeretei, nézetei, szempontjai időben felszínre kerüljenek, a döntések közös tudáson alapuljanak és reálisan végrehajtható, elfogadott intézkedések kerüljenek majd a tervbe. A társadalmi részvételre három szakaszban volt és van lehetőség: a tervezés menetének és ütemtervének véleményezése (2007.) az ökológiai szempontból jelentős vízgazdálkodási kérdések feltárása (2008.) vízgyűjtő-gazdálkodási terv tervezetének véleményezése (2009.) 2009-ben a jelentős vízgazdálkodási problémák feltárását követően, júniusban elkészülnek a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek tervezetei, amik már a felvetett problémákat (okaikat) megoldó intézkedéseket tartalmazzák. Minden tervezési alegységre (az országban összesen 42 db), területre vonatkozik egy tervezet, amelynek egy közérthetőbb, ún. konzultációs anyagát tartja Ön a kezében. Ehhez a konzultációs anyaghoz vagy a hozzá tartozó, júniusban nyilvánosságra hozandó terv tervezetéhez július 31-ig lehet írásban hozzászólni a honlapon, a Véleményezze! (Fórum) menüponton keresztül. 1. fejezet Bevezető 9

13 Ezen felül a nyilvánosságra hozott vízgyűjtő-gazdálkodási terv tervezeteket és az ezekből készülő közérthető vitaanyagokat szóban is lehet véleményezni, vitafórumokon elmondani az észrevételeket, módosító javaslatokat a tervezőknek. Minden alegységen lesz egy-egy területi fórum (országosan összesen 42 db), továbbá országszerte 25 db tematikus fórum. Ez utóbbiak olyan témák megvitatására szolgálnak majd, amelyek további egyeztetéseket igényelnek az érdekeltek és a tervezők között. A fórumok időpontjairól számos érdekcsoportot en vagy levélben közvetlenül értesítünk, továbbá a weboldalon az új fórumok időpontjait folyamatosan nyilvánosságra hozzuk. Kérjük figyelje a honlapot és terjessze az információt! Amennyiben további információra van szüksége a tervezéssel kapcsolatban, kérjük, tekintse meg a honlapon, a Dokumentumtárban található további dokumentumokat is! 1.4 Általános konzultációs kérdések Kérjük, írja le véleményét, javaslatait a konzultációs anyagban található intézkedésekkel kapcsolatban! Ehhez segítségképpen kérdéseket is megfogalmaztunk Önnek. Alább általános, a teljes konzultációs dokumentumra vonatkozó kérdéseket talál. Ezeket kiegészítik további konkrét kérdések is, amelyeket az intézedéseknél olvashat. Kérjük, a dokumentumban feltett kérdésekre adott válaszait egyetértve vagy sem, de bármelyik választott esetben - indokolja meg röviden, max. fél oldal terjedelemben! 1. Fontos-e Ön szerint a vízi környezet állapotának javítása, vizeink védelme? 2. Indokoltnak tartja-e, hogy a rövid távú gazdasági nehézségek ellenére érvényesítsük a fenntarthatóság követelményeit a vízhasználatban? 3. Lát-e kapcsolatot a vízgyűjtő-gazdálkodási terv és az egyéb Ön által ismert (pl.: területfejlesztési) tervek között? Van-e konkrét javaslata a különböző tervek céljainak és eszközeinek az összehangolására? 4. Van-e olyan kiegészítése, módosító javaslata vagy naprakész információja, amelyet fontosnak tart a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben való érvényesítésre? Az alábbi kérdéseket az egyes intézkedéseket bemutató fejezetek elolvasása után válaszolja meg! Az egyes alfejezetek végén további, egy-egy probléma megoldásához kapcsolódó, konkrét kérdéseket is talál. Kérjük, azokra is válaszoljon max. fél-fél oldalon. (Természetesen azokat a kérdéseket, amelyekre nem kíván válaszolni, kihagyhatja.) Közreműködését köszönjük. 5. Hatással vannak-e a tervezett intézkedések az Ön szervezetének munkájára, működésére? 6. Egyetért-e a javasolt célokkal, intézkedésekkel, koncepciókkal? Ha nem, mi az, amit módosítana? 7. A javasolt intézkedések közül melyeket tartja reálisan megvalósíthatónak rövidtávon (2015-ig), és melyeket közép vagy hosszú távon (2021-ig, illetve 2027-ig)? 8. Az Ön szervezete milyen szerepet tud vállalni a tervezett intézkedések megvalósításában, a vizek állapotának javításában rövid, közép, illetve hosszú távon? 1. fejezet Bevezető 10

14 9. Hatékony eszköznek tartja-e a vízkészletek hatékony használatának ösztönzésére a teljes költség-megtérüléselvének alkalmazását a vízszolgáltatások (ivóvíz, szennyvíz-kezelés, öntözés, halastó, ipari vízhasználat stb.) árképzésénél, vagyis a vízhasználat összes költségének (az üzemeltetés, fenntartás, korszerűsítő beruházások, plusz környezeti költségek és készletköltségek) megfizettetését a használókkal? 10. Amennyiben egy tervezett intézkedés az Ön által képviselt szervezet számára ebben a formában nem támogatható, mi ennek az oka, és lát-e olyan kompromisszumot, amely a szervezet részére még elfogadható, miközben a vizek állapota is javítható? 1. fejezet Bevezető 11

15 2 A vízgyűjtő leírása és a jelentős vízgazdálkodási problémák A vizek állapotjavítását célzó intézkedések megtervezéséhez először azonosítani kell a víztesten jelentkező problémákat és a problémák fő okait. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésben jelentős vízgazdálkodási problémának nevezzük a vízi környezetet (élőhelyeket) érő olyan, ember által okozott terheléseket, illetve igénybevételeket, amelyek jelentős mértékben kockázatossá teszik a Víz Keretirányelvben előírt környezeti célok elérését 2015-ig (azaz a jó ökológiai, kémiai vagy mennyiségi állapot elérését). Tehát a VKI esetében nem tekintjük jelentős vízgazdálkodási problémának a társadalmi vagy gazdasági szempontból problémaként jelentkező hatásokat, azonban azokat össze kell hangolni a vízgyűjtő-gazdálkodási tervvel. Konkrét példa a különbségre: Intenzíven művelt szántókon a belvíz megjelenése rontja a terméshozamot, és ennek oka, hogy nem vezetik le hatékonyan a belvizet, mert a belvízelvezető csatornák fenntartására, kezelésére nincs pénz. Ez nem a VKI szerinti vízgazdálkodási probléma. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervben azonban vízgazdálkodási problémaként jelenik meg, hogy a területről elvezetett belvíz rontja a terület ökológiai állapotát, mikroklímáját, vízellátottsági viszonyait, ezért a vízelvezetés helyett inkább az erre alkalmas területeken vízvisszatartással kell megoldani a belvíz-problémát, és ezzel együtt a természeti adottságoknak jobban megfelelő, természetbarátabb földhasználatot elterjeszteni. 2.1 A vízgyűjtő leírása A Gerecse vízgazdálkodási alegység a Duna - Dévény és Vaskapu közötti középső szakaszának felső részén, a folyó jobb oldalán helyezkedik el. Az alegység magában foglalja a Duna Neszmély és Dömös közötti szakaszát, valamint a Gerecse-hegység túlnyomó részét, a Visegrádi-hegység és a Pilis nyugati felét, és a hegységek közötti dombos medencéket. A Gerecse vízgazdálkodási alegység területén az alábbi települések találhatók: Komárom-Esztergom megye Bajna, Bajót, Csolnok, Dág, Dorog, Dömös, Dunaszentmiklós, Epöl, Esztergom, Gyermely, Kesztölc, Lábatlan, Leányvár, Máriahalom, Mogyorósbánya, Nagysáp, Neszmély, Nyergesújfalu, Piliscsév, Pilismarót, Pilisszentlélek, Sárisáp, Süttő, Szomor, Tardos, Tát, Tokod, Tokodaltáró, Úny Pest megye Piliscsaba, Pilisjászfalu 2. fejezet A vízgyűjtő leírása és a jelentős vízgazdálkodási problémák 12

16 2.1.1 A vízgyűjtő földrajza A vízgyűjtő földrajzi képét három hegység vonulatai (Gerecse 633 m; Visegrádi-hg. 699 m; Pilis 756 m) és a köztük elhelyezkedő lankás felszínű dombvidékek halmai ( m) határozzák meg. A Gerecse tömegét a földtörténeti középkor karbonátos kőzetei alkotják. A Gerecse triász időszaki kőzeteivel rokoníthatók a Pilis mészkövei és dolomitjai, míg a Visegrádi-hegység miocén időszaki, vulkáni kőzetei eltérő földtani és táji jellegzetességeket hordoznak. A vízgyűjtő terület valójában több kisebb vízfolyás részvízgyűjtőjéből épül fel. Éles határvonala csak észak felé (Szlovákia irányában) húzható meg, ahol a Duna jégkorszak végén kialakult völgye található. A vízgyűjtő többi oldalán az említett hegy-, és dombvidékek hasonló jellegű tájakban folytatódnak A Gerecse A Gerecse hármas tagolású, kismedencékkel szabdalt hegyvidék. Dunaalmás-Tata környékén található a Nyugati-Gerecse, Tardos és Nyergesújfalu között a hegység legmagasabb része, a Központi-Gerecse, Dorog és Tarján között pedig az alacsonyabb Keleti-Gerecse (Gete 455 m). Két legjellegzetesebb medencéje a Tardosi-, és a Tarjáni-kismedence. 2. fejezet A vízgyűjtő leírása és a jelentős vízgazdálkodási problémák 13

17 A főként mészkőből, márgából és dolomitból felépülő hegyvidék a hegységképző mozgások során rögökre darabolódott. A vetők mentén egyes rögök a mélybe süllyedtek, míg mások kiemelkedtek. A mélybe zökkent területeket a felszínen negyedkori törmelékes üledékek fedik. A tengeri eredetű karbonátos kőzettömegek felszínre emelkedése után (szárazulati időszakok) a karbonátos felszín karsztosodott A Duna A Duna Hainburgnál hagyja el a Bécsi medencét és Dévénynél lépi át az Alpok és Kárpátok határvonalát, majd Pozsony után kilép a Kisalföldre. Dévénynél kezdődik földrajzi értelemben a középső szakasza és tart a Déli-Kárpátok áttöréséig, a Vaskapuig. A középső szakasz felső része, a Kisalföld Pozsonytól a Garam torkolatig (Esztergom) közel négyszer akkora, mint a Bécsi-medence. Ez is süllyedt medence, melyet a folyók fokozatosan töltöttek fel hordalékkal. A Duna a kisalföldi szakasz elején nagy hordalékkúpon folyik, és ezt a szakaszt nevezzük magyar vonatkozásban Felső-Dunának. A hordalékkúp csúcsa Pozsonynál van, alsó vége pedig Győr-Gönyű-Guta irányába esik. Pozsonytól Szapig az eséstörési pontig (a folyómeder átlagos esésének jelentős megváltozásáig) 35-40, Komárom alatt pedig már csak 8-10 cm/km az esés. Korábban, természetes állapotában a folyó hordalékának jelentős részét az eséstörés felett lerakta. A Duna német és osztrák szakaszán létesített erőművek, majd később a bősi erőmű azonban a görgetett hordalék jelentős részét visszatartja, ezért a természetes mederesés viszonyokból eredő medersajátosságok is megváltoztak az idők folyamán, a meder ma már Szap alatt jelentősen süllyed. A Duna a Mosoni-Dunával a Szigetközt, a Vág-Dunával pedig a Csallóközt fogja közre. Gönyűtől a Dunát jobb partján magas partok kísérik Komáromig. A partok anyaga lösz, melybe a csapadékvíz könnyen behatol. Komáromtól a magaspartok kezdenek visszahúzódni, Dunaalmástól pedig a Magyar Középhegység É-i vonulatai kísérik a Dunát. A Duna bal (szlovák) partja a Kisalföld mentén csaknem végig alacsony. Esztergom és Visegrád között a Duna szűkületben, hegyek között folyik. A szűkület már a Garamtoroknál kezdődik, a tulajdonképpeni áttörés pedig Dömösnél. Ezen a szakaszon a Duna jellegzetes kanyart ír le, mederesése jelentéktelen. A Visegrádi-áttörés után a Duna kilép az Alföldre Településhálózat, ipar Az alegység települései Komárom-Esztergom megyében vannak, de két Pest megyei település (Piliscsaba, Pilisjászfalu) is található a területen. Négy város van a vízgyűjtőn: Esztergom, Dorog, Nyergesújfalu, Lábatlan. Nyergesújfalu és térsége számára a rozsdaövezetek megújulása mellett a megyei területrendezési terv kijelöli a felmerült újabb gazdasági fejlesztési területeket. Dorog-Esztergom térsége számára kiemelkedő jelentőségű a 10-es út új nyomvonalának kiépítése. A térség és a megye határon átnyúló kapcsolatait a párkányi Duna-híd jelentősen megerősíti. A térség iparosodott, urbanizált, legnagyobb ipari üzeme a Dorogi Hőerőmű. Kiemelendők még Lábatlan-Nyergesújfalu térségének működő cement-, papír- és műanyagipari üzemei, Esztergom-Dorog térségében a gyógyszeripar (Richter gyógyszergyár, gyógyszergyári hulladékégető), és gépipar (SUZUKI autógyár), továbbá a Gyermelyi Tésztagyár és a 2. fejezet A vízgyűjtő leírása és a jelentős vízgazdálkodási problémák 14

18 galvánüzemek. Az ipari tevékenységek és létesítményeik potenciális szennyező forrást jelentenek a karsztos és a Duna menti partiszűrésű vízkészletek szempontjából is. Az elmúlt évtizedben arányos ipari parki hálózat alakult ki a megyében. Az ésszerű területhasználat azt követeli, hogy a meglévő ipari parkok közel teljes betelepüléséig új ipari parkok kijelölésére csak egészen kivételesen kerülhessen sor. A szabályozás célja, hogy az ipari, raktározási, logisztikai célú intenzív területhasználat koncentráltan és pontszerűen szerveződjön, a tájat és a települési környezetet a lehető legkisebb mértékben terhelve. Az ipari parkok és logisztikai központok minimális méretére vonatkozó előírás a szükségtelen szétaprózódást kívánja megakadályozni. A beépítés mértékének növelését a kivett települési területek, az infrastruktúra hatékony hasznosítása mellett közlekedési-területgazdálkodási és településüzemeltetési szempontok is diktálják A vízgyűjtő vízviszonyai Felszíni vizek A Közép-Duna vízgyűjtőjének viszonylag kis részét teszik ki a magashegyi, nagy lefolyású területek. A hegyek lejtőjét, törmelékes, mállott talaj borítja, ami a vizet egy ideig tárolja és a lefolyást csökkenti. A vízgyűjtő legnagyobb részét kitevő síkságon a minimális esés miatt a lefolyás is igen kicsi, dacára annak, hogy a talaj általában a vizet át nem eresztő. A Duna vízjárására az éven belüli változékonyság a legjellemzőbb. Legkisebb vízállások általában novemberben jelentkeznek, ekkor a legalacsonyabb a középérték és a szórás értéke is, tehát legkevésbé változékony a vízjárás. A Duna vízjárása a legkritikusabbá a februártól júliusig tartó időszakban válik. Ekkor ugyanis éppúgy lehet számítani arra, hogy a vízgyűjtő-területen tározódó hó egy korai felmelegedés, esetleg felmelegedés és esőzés hatására elolvadva árvizet okoz, mint arra, hogy veszélyes helyzetek állnak elő tavaszi esőzések, magas és tartós zöldár miatt. Május végétől a középvízállások vonala lefelé fordul, fokozatosan süllyedve augusztus végén éri el a középvizet, majd november végére a már említett minimumot, összhangban a vízgyűjtő területen végbemenő kiürülési folyamattal. Megemlítendő, hogy ebben az időszakban is előfordulhatnak nagyobb árhullámok (pl.: augusztus). A tervezési alegység az alábbi fő Dunába ömlő kisvízfolyás-víztesteket foglalja magába, az Általér torkolata (1-6 alegység) és Dömös között: 2. fejezet A vízgyűjtő leírása és a jelentős vízgazdálkodási problémák 15

19 Víztest EU kód Hossz (km) Víztest neve (torkolat helye) Erősen módosított állapot Magassági kategória Geológiai kategória Vízgyűjtő mérete B' típus HU_RW_AAA118_ _S Únyi-patak alsó nem dombvidék meszes km2 5 HU_RW_AAA118_ _M Únyi-patak felső és mellékágai (Tát) nem dombvidék meszes km2 5 HU_RW_AAA677_ _S Bikol-patak (Süttő) nem hegyvidék meszes km2 2 HU_RW_AAW690_ _S Bajóti-patak (Nyergesújfalu) nem hegyvidék meszes km2 2 HU_RW_AAB753_ _M Kenyérmezeipatak és mellékága (Dorog, Tátiszigetnél) nem dombvidék meszes km2 5 HU_RW_ABH843_ _S Csenke-patak (Esztergom, Szamárhegy mellett) nem dombvidék meszes km2 4 HU_RW_ABH903_ _S Dömösi-Malompatak (Dömös) nem hegyvidék szilikátos km2 1 HU_RW_ABI273_ _S Pilismaróti Malompatak (Pilismarót) nem hegyvidék szilikátos km2 1 HU_RW_ABI577_ _S Szentlélek-patak alsó (Esztergom, Szamárhegy mellett) nem síkvidék meszes km2 11 HU_RW_ABI577_ _S Szentlélek-patak felső nem hegyvidék meszes km2 2 Bikol-patak, Bajóti-patak: Jellegzetes háromszög-alakú, 206 km 2 nagyságú vízgyűjtő két jelentős vízfolyással és sok rövid, közvetlenül a Dunába futó vízmosással (Nyáraska és Gőte vízmosás, Piszkei-, Lábatlani- és Fuchs-patak). A Bikol patak alsó 13,5 km-e vízügyi igazgatósági kezelésű, a felső 4,2 km-t pedig a Komáromi Vizitársulat vette át. A többi vízfolyást jelenleg a Gerecse-Pilis Vizitársulat kezeli. A vízfolyások a Ny-i és a Központi-Gerecse, valamint a Tardosi-kismedence vizeit vezetik le a Dunába. A vízgyűjtő dombvidéki, alacsony hegyvidéki jellegű, felső harmada - Tardos körzetének kivételével - a Gerecsei Tájvédelmi Körzethez tartozik. 2. fejezet A vízgyűjtő leírása és a jelentős vízgazdálkodási problémák 16

20 Unyi-patak: Jellegzetes, középen kiszélesedő, 203 km 2 -es vízgyűjtő, melynek vízfolyás-sűrűsége a vizsgált területen a legnagyobb. Felső része (Keleti-Gerecse) dombvidéki, az alsó (Tát környéke) viszont a dunai árvizek által járt síkvidéki jellegű. Kenyérmezei-pataktól Dömösig: A 312 km 2 nagyságú hegyes, dombos vízgyűjtőnek több mint 1/3-át a Kenyérmezei patak és kiterjedt mellékvizei tárják fel. A többi vízfolyás kisebb jelentőségű és néhány rövidebb mellékvíz összegyűjtése után közvetlenül a Dunába vagy valamelyik mellékágába torkollik. A Kenyérmezei-patak alsó kb. 92 km 2 - kiterjedésű része Komárom-Esztergom megye keleti részén, felső kb. 35 km 2 - része Pest megyében fekszik, a Pomázi Vizitársulat kezelésébe tartozik. Az Unyi-patak vize a tápanyagháztartás mutatók tekintetében erősen szennyezett minősítést kapott. A kis vízhozamú Kenyérmezei-patak változó szennyezőanyag terhelést mutat. Csökkenő szervesanyag koncentráció mutatható ki, nagy a szervetlen anyagok mennyisége Felszín alatti vizek A Gerecse és a Pilis törés és repedéshálózatokkal átjárt karsztos területei összefüggő karsztvíz tároló rendszert alkotnak, mely egységet képez a Dunántúli-középhegység karsztvíz rendszerével. A térség vízellátásának szempontjából meghatározó szerepet tölt be a karsztvíz, melyre 10 vízbázis települt (Sárisáp, Bajna, Tardos, Tarján, Héreg, Tata, Dunaalmás, Pilisszentlélek, Tatabánya XV/C, Tatabánya XIV/A). Az alegység területéhez tartozik a Gerecse előterében a Duna-menti tát-esztergomi öblözet és a Visegrádi-hegység ölelésében a pilismaróti öblözet, ahol az alaphegységre folyóvizi üledékek települtek. A Duna kavicsteraszában tárolódó partiszűrésű vízkészletek szintén jó lehetőséget adnak a vízbeszerzésre. Tervezési alegységhez tartozó felszín alatti víztestek: sekély porózus-sekély hegyvidéki porózus-hegyvidéki karszt porózus termál jel megnevezés jel megnevezés jel megnevezés jel megnevezés sp Dunántúliközéphegység északi peremvidéke hordalékterasz sh.1.4 Dunántúliközéphegység - Duna vízgyűjtő - Által-ér torkolat - Visegrád h.1.4 Dunántúliközéphegység - Duna vízgyűjtő - Által-ér torkolat - Visegrád k.1.4 Dunántúli- középhegység- Esztergomi források vízgyűjtője fejezet A vízgyűjtő leírása és a jelentős vízgazdálkodási problémák 17

21 2.2 Jelentős vízgazdálkodási problémák az alegységen Vízfolyások és állóvizek Vízfolyások és állóvizek szabályozottságával kapcsolatos problémák (hidromorfológiai problémák) 1. A kisvízfolyások mederállapota nem megfelelő A térség hegy- és dombvidékről eredő vízfolyásai a felső területekről rengeteg hordalékot hoznak (nagy esés, nagy sebesség, völgyek talajtípusa miatt), melyet a torkolati síkvidéki jellegű szakaszaiban leraknak. Az út-, és beépítések, a fakitermelés a falu fölötti egykori övárkok megszűnése csökkenti a csapadék elnyelődését, a gyors lefolyás növeli a víz uszadék szállító erejét, mely a műtárgyak elzáródását idézhetik elő. A medrek átalakulnak, elvadulnak, s az alacsony vízhozamok is magas vízszinttel vezethetők le, amely a parti területek intenzív használata miatt gyakran károkat okoz. Legutóbb az Esztergom, Pilismarót és Dömös térségében 1999-ben okozott heves elöntést, belterületet, lakóházakat is fenyegetve. A kisvízfolyások morfológiai problémái meghatározó módon a nem megfelelő fenntartásból adódnak. A nem megfelelő fenntartásnak lehetnek ugyan műszaki okai is, de végső soron a finanszírozásra vezethető vissza. A trapézmeder fenntartására irányuló mederrendezési beavatkozásoknak ellentmond, hogy az árvízmentesítéskor a medrek karbantartására a vízgazdálkodási gyakorlatban használt technológia (növényzet irtása, mederkotrás) gyakran az ökológiai állapot romlását idézi elő. A mederkotrások az élővizek fontos funkcióit (öntisztulás, természetes élőhely biztosítása stb.) jelentősen korlátozzák, ezért a dombvidéki kisvízfolyások ökológiai mederrendezésére (mederrehabilitációjára) van szükség. 2. A Duna Gönyű-Szob közötti szakaszán jelentős hidromorfológiai probléma a medermélyülés A Duna németországi és ausztriai szakaszainak vízlépcsőzése miatt térségünkben megváltozott a folyó természetes hordalékszállítása. A hordalékanyag továbbításának két fő formája van, a mederfenéken görgetett és a vízben lebegtetve szállított. A felsőbb folyószakaszról görgetett hordalékanyag gyakorlatilag nem érkezik. A folyó hordalékmozgatásra alkalmas energiapotenciálja ezért a medererózióra fordítódik, így a kisvízi meder folyamatosan egyre mélyebbre rágódik be a kavicsos mederanyagba. A Duna medersüllyedése jelentős mértékű, Gönyű térségében meghaladja a 2 m-t. Ez hatással van a környező talajvíztestre, a felszín alatti víztől függő ökoszisztémákra, illetve a mellékágrendszerek vízellátására. A medersüllyedés veszélyeztetheti a parti szűrésű vízbázisokat. 3. A Duna kis- és középvízszint süllyedésének hatása a folyómenti, felszín alatti víztől függő ökoszisztémákra 2. fejezet A vízgyűjtő leírása és a jelentős vízgazdálkodási problémák 18

22 A kis- és középvízszintek süllyedése miatt a korábbi sekélyvizű kavicszátonyok növényzettel benőtt szigetekké alakulnak, így fontos ívó és élőhelyek szűnnek meg, s ugyanakkor új ökológiailag aktív parti zónák és ívóhelyek jönnek létre. Összességében azonban, a mellékágak feltöltődésének következtében a folyamat ökológiailag erősen negatív mérleget mutat és kedvezőtlenül érinti a folyó árvízlevezető képességét is. A mellékágak gyakori kiszáradása, lefűződésük folyamata, értékes élőhelyek eltűnéséhez vezet. Ugyanakkor potenciális veszélyforrás, hogy a kizárólag helyi érdekeket figyelembe vevő rehabilitációk a vízfolyás ágak uniformizálódásához vezetnek, ami a biológiai sokféleség jelentős mértékű csökkenését és értékes fajok eltűnését eredményezheti. A talajvizet is megcsapolja a bevágódás miatt mélyebbre került Duna. A térségben a talajvízszintek csökkenése növeli az aszályos periódusok kialakulásának veszélyét, a kisvízfolyások vízforgalmát egyes esetekben akár meg is szünteti. 4. A hajóút biztosítása természetvédelmi érdeket sérthet A Duna az európai víziút rendszer meghatározó része, a Duna - Majna - Rajna vízi út a VII. számú Transz-Európai Közlekedési Folyosó részét képezi. A Duna folyamon a hajóút kitűzést a víziút helyi jellegzetességei, forgalma, valamint a jellemző hajókaravánok méretei alapján kell kialakítani, melyet nemzetközi szerződések, törvények és rendeletek szabályoznak. A fenti szakasz víziút osztályba sorolása EGB VI, hajózóút méretei a Duna Bizottság ajánlása alapján szélesség: 150 m, vízmélység 27 dm. A nemzetközi hajózóút maga után vonja személy és teherhajó kikötők létesítését is. A meglévők mellett új kikötők létesítésének egyre erőteljesebb igénye jelentkezik. A szakaszon a legnagyobb dunai kikötő Esztergomban található, de a térségben több is létezik. A Duna Gönyű Szob közötti szakaszán a medermorfológiai változások, sziklás talajú gázlók miatt több helyen, a hajózási kisvízszinthez vonatkoztatva az előírt hajóút paraméterek nem biztosíthatók. A legkritikusabb területek Nyergesújfalu és a Helemba-sziget térségének sziklás szakaszai. Hajózási korlátozások találhatók Ebed, Istenheg, Garamkövesd és Szob környékén. A hajózóút biztosítása érdekében jelentős, az ökológiai állapotot negatívan érintő beavatkozások történtek. A hajózási szempontból helyenként túl széles meder miatt a szigetek és a part közötti mellékágak nagy részét felülről lezárták, keresztgátakkal a partba bekötötték. A vízpótlás céljából kialakított csőátereszek jórészt eltömődtek, a mellékágak feliszapolódtak. A feltöltődő mederben és a folyamszabályozási műveken megjelent a fás növényzet. A Duna legkiemelkedőbb természeti értékei - közöttük bennszülött (endemikus) fajok a gyors áramlású sekély kavicsos élőhelyeken fordulnak elő. Ezek a helyek esetenként gázlóként is nyilván vannak tartva, mivel a gázló a folyó legmélyebb részén kijelölt hajóútban a hajózás számára nem megfelelő mélységű mederfenék. A medersüllyedés miatt a kis- és középvízszintek csökkentek, és a szárazföldi vegetáció mederbeli megjelenése miatt az év nagy részében a hajóúti mélyebb szakaszok és szárazföldi között eltűnt az átmeneti mederszakasz, ahol korábban az élőhelyeknek megfelelő adottságok rendelkezésre álltak. Vélhetően konfliktushelyzetet teremt majd a gázlók rendezésének kérdése, mivel az a lankás rézsűvel rendelkező kavicsos élőhelyek egy részét megszünteti, továbbá a kotrás következtében megnövekedett mederkeresztmetszet az áramlási sebesség csökkenését fogja eredményezni, ami szintén kedvezőtlen hatású. Ez a mederalakítás szélsőséges esetben a Duna bennszülött fajainak eltűnéséhez vezethet. Az 2. fejezet A vízgyűjtő leírása és a jelentős vízgazdálkodási problémák 19

23 átmeneti területek visszaállítását célzó intézkedéseknek mind az ökológiai-, mind az árvízvédelmi szempontoknak, mind madárvédelmi irányelvnek megfelelően kell történni. A hajózás hatásai között meg kell említeni a hullámkeltést, ami - különösen alacsony vízállás mellett - igen nagyarányú halivadék- és kagylópusztulást eredményez. Emlékeztetünk a Duna megnövekedett nemzetközi turistahajó forgalmára. Tápanyag és szervesanyag terheléssel kapcsolatos problémák A vízfolyásokra általánosan a diffúz tápanyag- és szervesanyag-terhelés jellemző, elsősorban a dombvidéki, hegyvidéki jelleg miatt az erózió okoz problémát. Jelentős szennyvízbevezetések: Az Únyi-patak vízkészletét közvetlen szennyvízbevezetések terhelik. Éves szinten maximálisan több mint 1200 em 3 szennyvíz bocsátható a vízfolyásba. A többi felszíni vízhasználat a mellékvízfolyásokon keresztül befolyásolja a patak vízkészletét. A Bajna-Epöli vízfolyáson a szennyvízbevezetések mértéke elérheti a 420 em 3 /év mennyiséget. A Janza-patakon a szennyvízbevezetések összmennyisége elérheti a 250 em 3 -t évente. A Dági-vízfolyáson keresztül a dági szennyvíztisztító max. 55 em 3 /év körüli kommunális szennyvízbevezetéssel terheli a vízfolyás vízkészletét. A Kenyérmezei-patak vízkészletét közvetlenül csak szennyvízbevezetések terhelik, melyek éves mennyisége max. 376 em 3 körüli. Ezek közül a leányvári szennyvíztisztító kommunális szennyvízbevezetése a legnagyobb mértékű. A Pest-megyei Piliscsaba tisztított szennyvizeinek bevezetése a patak felső szakaszát terheli, jelentős feliszapolódást okozva a Komárom-Esztergom megyei szakaszon is. A Kenyérmezei-patak mellékvízfolyásán, a Mészkőhegyi-patakon az ACSI Rt. Logisztikai Zrt. max. 18 em 3 /éves ipari szennyvízbevezetése számít jelentősebbnek. Sótartalommal és hőterheléssel kapcsolatos problémák Az alegység területén a víztestek sótartalommal és hőterheléssel kapcsolatos problémái nem jellemzőek. Veszélyes anyagokkal kapcsolatos problémák Az alegység területén több helyen előfordul ipari szennyvízkibocsátásból adódó terhelés. Szennyezőforrások: A volt termelőszövetkezetek veszélyes anyagokat, hulladékokat eredményező melléküzemági tevékenysége (galvanizáló, eloxáló stb.) számos településen a privatizációt követően is folytatódott. Az Únyi-patak víztestjeit érintő területen üzemelő és üzemen kívüli hulladék lerakók száma: 6 db, ebből nagykockázatú 3, közepes kockázatú 2, kiskockázatú 1. Számos ipari üzem közvetlenül a vízfolyásba vezeti tisztított szennyvizét. Únyi-patak és Dömös közötti víztestekre hatással lévő üzemelő és üzemen kívüli hulladék lerakók száma 9 db, nagy nagykockázatú 2, közepes kockázatú 5, kiskockázatú fejezet A vízgyűjtő leírása és a jelentős vízgazdálkodási problémák 20