Lao-ce. Gyermekkor. Megjelenés

Átírás

1 Lao-ce Gyermekkor A hagyomány szerint a taoizmus Lao-ce-től származik, akiről azt mondják, Krisztus előtt kb. 604-ben született Kínában. Ő egy homályos alak. Semmi bizonyosat nem tudunk felőle és a tudósok azon tűnődnek, hogy létezett-e valaha ez az ember. Mégcsak a nevét sem tudjuk, a Lao-ce, mely jelentése az Öreg Fiú, az Öreg Barát, vagy a Nagy Öreg Mester, nyilvánvalóan tiszteletbeli nevek. Amit felőle tudunk az legendák töredéke. Ezek közül pár különös: száguldó csillag által fogantatott, 82 évig hordozta az anyja a méhében és ősz, idős bölcs emberként született. A történet többi része nem teszi próbára hiszékenységünket: ő volt a levéltáros a nyugati tartományban, és hogy ezen foglalkozása mellett egy szerény és egyszerű életet élt. Tehát az ő személyiségét egyszerűség jellemezte. Ezekből egyesek arra következtetnek, hogy ő egy magányos, visszahúzódott ember volt, aki okkult meditaciókba merült el, mások viszont a valóságtól el nem szakadó, nyílt és jó humorú felebarátként jellemzik. Kína első történészének, Ssu-ma Ch ien, beszámolója szerint, csak az általa hagyott titokzatos benyomásról beszél mély, spirituális tudás birtokában volt, amely ellenszegült a racionális felfogásnak. Ez alpján Konfúciuszt a Lao-ce-ről hallottak kiváncsivá tették, egyszer meglátogatta őt. Megjelenés Konfúciusz jellemzése azt sugallja, hogy a különös ember zavarba ejtette, de hatalmas tiszteletet érzett iránta. Tudom, a madár repül; tudom, a hal úszik; tudom, az állatok képesek szaladni. A futó teremtmények csapdába ejthetőek, az úszók pedig fonott hálóba; amelyek repülnek, nyíllal lelőhetőek. De a sárkány a tudásom fölött áll; a mennyekbe emelkedik a felhőkön és a szeleken. Ma láttam Laoce-t, és ő olyan, mint egy sárkány! A hagyományos jellemzés azzal fejeződik be, hogy Lao-ce elszomorodott azon, hogy a nép idegenkedett a tanításától, ami a természetes jóság műveléséről szólt, így magányt keresve a hátralevő éveire, felült egy bivaly hátára és nyugat felé (Tibet) vette az irányt. Hankao Szorosánál egy kapuőr, látván a szokatlan vándorló személyt, megpróbálta 1

2 meggyőzni arról, hogy forduljon vissza. Mivel ez nem sikerült, megkérte az Öreg Fiút, hogy legalább hagyjon egy jegyzéket a hitéről a civilizációnak, amit maga mögött akar hagyni. Lao-ce beleegyezett. Visszavonult három napra és utána egy vékony, 5000 jelből álló kötettel tért vissza, melynek címe Tao Te King, avagy Az Út és az Ereje (Az Út és Erény könyve). Hagyaték az embereknek, amelyben meglelhetik helyüket a világegyetemben, el lehet olvasni fél óra alatt is, de akár egy egész életen keresztül, és ez maradt a taoizmus elvének az alap szövege napjainkig. Tao Te King Az Út és Erény könyve Lao-ce nem prédikált. Nem szervezett és nem támogatott senkit és semmit. Pár oldalnyit írt kérésre, elvágtatott egy bivalyon, és ez volt minden, ami őt illeti. Nem úgy, mint Buddha, aki 45 évig fáradságosan vándorolt India poros utcáin, hogy a tanítását hirdesse. Úgy sem, mint Konfúciusz, aki hercegeket zaklatott egy kis hivatali helyért a saját eszméi feljegyzése végett. Lao-ce olyan ember volt, aki keveset törődött az eszményeinek sikerességével, nem is szólva a hírességről és a vagyonról, aki még csak a kérdéseket sem válaszolta meg. És mégis, legyen az életéről szóló történet igaz, vagy képzelgés, olyan hű a taoisták magatartásához, hogy örökre a taoizmus része marad. A Tao hármas jelentéséről A taoista bibliát, a Tao Te King-et kinyitva egyszer csak azt észleljük, hogy minden a tao alapelv körül forog. Ez a szó utat, vagy ösvényt jelent. Három értelme van ennek az út -nak. Először is, a tao a végső igazság útja. Ezt a taot nem lehet felfogni, vagy éppenséggel pontosan megérteni, mivel ez tágabb a racionális felfogásnál. A Tao Te King a nyitósorában kijelenti, hogy a szavak nem azonosak a taoval: Az út, mely szóba-fogható, nem az öröktől-való; A szó, mely rája-mondható, nem az örök szó. 1 (1. vers) Azonban ez a kimondhatatlan és anyagtól független tao az alapja mindannak, ami belőle származik. Mindenek fölött, mindenek mögött, mindenek alatt jelen van, ez a forrása mindennek, amelyből származik minden és amelybe visszatér minden. 1 Az idézetek a Weöres Sándor féle fordításból származnak 2

3 Megilletődve ennek a gondolatától, a Tao Te King ismétlődően dicsőítésbe fakad, emiatt ez az ősi tao szembeállítja az olvasót az élet alapvető rejtelmével, a titkok titkával. Oly tiszta és csendes, örökké létező, mindenek felett álló. Viszont a fő taoista epigramma becsapósnak tűnhet: A tudó nem beszél, a nem-tudó beszél. (56. vers) Habár a tao anyagtól független (transzcendens) mégis önmagában rejlő. Ebben a másodlagos értelemben a világegyetem megnyilvánulása, a mindenség mozgató ereje, az életet szabályozó alapelv. Minden élet mögött és középpontjában, amikor a tao testet ölt mindent oktat: A hatalmas út szerteárad, jelen van jobbra-balra. Minden általa létezik, soha meg nem torpanva. Működik, de rejtve, hírt nem akarva. Mindent nevel, de nem irányít, nincsen vágya, ezért neve: kicsiny. Minden visszatér hozzája, de nem irányít, ezért neve: nagy. Sose hatalmaskodó, ezért neve: hatalmas. (34. vers) Alapjában véve a szellem, és nem anyag, kimeríthetetlen; minél inkább igénybe veszik, annál jobban árad, mivel ez a végtelen forrás. Elkerülhetetlenséget szimbolizál, amikor az ősz közeleg egyetlen levélnek sem kegyelmez a szépségéért, egyetlen virágnak sem az illatáért. A jelleme végülis jóságos. Kellemes, nem kapkodó, folytonos, nem habozó, végtelenül nagylelkű. Mindennek életet adó, a világ Anyjának lehetne nevezni. Megnövelt erő: a taoista jóga A taoizmus gyakorlói el voltak foglalva valamilyen fajta igényes oktatói tevékenységgel nem voltak hajlandóak megelégedni a filozófusok tanításaival. Át akartak lépni a megőrzés fogalmán és el szerették volna jobban mélyíteni a taot. A chi a jogos belépő ebbe az elmélyített tudásba, ami lefordítva lélegzetet jelent, de tulajdonképpen az életerőre utal. A taoisták ezt a tao erejének nevezték, 3

4 amit áramlásként tapasztaltak magukban, vagy épp a nem áramlást, ha akadályozva volt és a fő feladat az volt, hogy elősegítsék ezt az áramlást. A chi elbűvölte ezeket a taoistákat. Blake a következőket írja erről az érzésről: Az energia örökös gyönyör, az energia az életerő és a taoisták szerették az életet. Elevennek lenni jó, még elevenebbnek lenni még jobb, örökké eleven lenni a legjobb, ezért tiszteli a taoista a halhatatlanságot. Ahhoz hogy a chit megnöveljék magukban, a taoisták három dologgal foglalkoztak: az anyaggal, a mozgással és az elméjükkel. Amit valójában el szerettek volna érni, az az életerő megnövelése és kiterjesztése, az életelixír megtalálása, ami biztosította volna a fizikai halhatatlanságot. Légzőgyakorlatokat is kifejlesztettek. A levegőből, ami az anyag legkifinomultabb formája, próbálták kivonni a chit. Ezen erőfeszítéseket, hogy kivonják a chit az anyag szilárd, folyékony és gáz halmazállapotaiból, kiegészítették olyan testmozgással, mint a Tai Chi Chuan, amely magába foglalja a meditációt, a yin/yang filozófiát és a harcművészetet, ami ebben az esetben azt a célt szolgálta, hogy a chit a világmindenségből nyerjék és hogy eltávolítsák az akadályokat a belső áramlásból. Ez volt az akupunktúra célja is. Meditáció Végül a szemlélődők és a remeték az elmére összpontosítva kifejlesztették a taoista meditációt. Ez a gyakorlat a nyugtalanság kizárásán alapult és a gondolatok elcsendesítésén, addig a pontig ahol már a tao ereje át tud hatolni a testi akadályokon és belép az énbe 2. Ahhoz, hogy ezt a bensőségességet elérjék, meg kellett változtatni minden önkeresést és a test és szellem tökéletes tisztaságára kellett fektetni a hangsúlyt. A tiszta szellemet csak egy fegyelmezett és letisztult életben lehet megismerni. Csak ott fogja feltárni magát, ahol minden tiszta; ezért tegyük félre az ént 3. A zavaró érzelmeket szintén el kell oszlatni. A zavaros elme megakadályozza az önvizsgálatot, amellyel eljuthatnak a tudatosság forrásáig. A vágy és ellenérzés, a szomorúság és öröm, a boldogság és harag mindegyik le kell csillapodjon, ha azt szeretnénk, hogy az elme visszatérjen az eredeti tisztaságához, és csak a béke és a nyugalom segít ennek elérésében. Engedd a nyugtalanságot szétoszlani, csak így jelenik meg a harmónia az elme és a kozmikus forrás között. Igazán közel áll hozzánk, de nem kézzel fogható, akarattal nem lehet megszerezni. Messziről úgy tűnik, mint a végtelen legtávolabbi határa. De nincs távol, minden nap használjuk az erejét. Az éltető lélek útja kitölti a teljes testünket, 2 a szellemre utal 3 az ego-ra utal 4

5 mégsem lehet nyomon követni. Távozik, de nem hagy el. Jön, de nincs itt. Néma, nem ejt egy hangot sem, de mégis észlelhetjük, hogy ott van az elménkben. Homályos és sötét, nincsen külső formája, mégis nagy áramlással özönlött belénk születésünkkor. Én-nélküliség 4, tisztaság és érzelmi nyugalom az előzetesei a teljes önmegismerésnek, de ezek mély meditációkban tetőződnek. Várj csendben, a lélek fénye megjelenik és otthont teremt. Ahhoz, hogy ez megtörténjen minden külső hatást le kell csendesíteni és a figyelmet a belsőre kell irányítani. Az indiai ászanáknak megfelelelő testtartásokat ajánlották, és a lélegzet irányítását; olyan lágy és könnyed kell legyen, mint egy csecsemőé, vagy mint egy embrióé az anyaméhben. Nem más mint egy éber várakozási állapot. Önmegvalósulás És miután elérjük az önmegvalósulást, mi történik? Vele együtt megnyilvánul az igazság, az öröm és az erő. Minden a helyére kerül. Az állapotot nem lehet csak úgy jellemezni, hogy kellemes. A tudatosság forrásának közvetlen érzékelése olyan, mint a derű és a mozdulatlanság, mint egy uralkodó a trónon, aki egy idáig ismeretlen örömöt hozott. Ez az erő egyesítheti a Mennyet és a Földet. Egy vágyaktól mentes uralkodó, aki ezt a lelki erőt birtokolja, spontán megváltoztatja az engedetlen alattvalók természetét. Mintha uralkodás nélkül vezetné országát. A cselekvő elbukik, a szorongató veszít. Ezért a bölcs nem cselekszik és nem bukik, nem szorongat és nem veszít. Aki nagy-hamar eredményt akar, övé a kudarc; de aki előre gondol a végére, nem éri kudarc. Ezért a bölcs vágyik a vágytalanságra, nem sóvárog ritkaságra, csak a tudatlantól tanul, csak közös út-on vonul, a természetes rendet követi s erőszakkal meg nem töri. (64. vers) A taoizmus különböző irányzatainak ugyanaz a célja: a chi leghatásosabb kifejlesztése és alkalmazása az életben. 4 személyes akarat és vágy nélküliség 5

6 Aki tud valamit, aki képes valaminek az elérésére, aki megismerte önmagát, az a felszínesség felé került. Egy élet mértéke a következőkből tevődik össze: a miszticizmus mélységéből (taoista jóga), a spirituális tudásból (filozófikus taoizmus) és a mágia termő erejéből (vallásos taoizmus). Amikor ez a három egybefonódik, akkor beszélhetünk taoista iskoláról (taoizmusról). Tao A tao erényének megközelítése ellentétben áll Konfúciuszéval, mivel Konfúciusz minden igyekezetét és erőfeszítését ideális reakciók és minták felépítésére szentelte, amiket tudatosan el lehet sajátítani. A taoizmus viszont azt mondja, hogy hangolódj rá a taora és spontán bízd rá magad. A cselekvés formálja a lényt, új cselekvés új lényt formál, bölcsebbet, erősebbet. A Tao Te King a következőképp fogalmazza meg ezt az álláspontot: a bölcs sürgés nélkül működik, szó nélkül tanít, nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik (2. vers) Hogyan is tudnánk leírni azt a cselekvést amely a taoból ered? Az ilyen cselekvést egy végtelenül finom, bonyolult erő gondoz, ami élettel teli és nem ismeri az erőszakot, kapkodást. Csak hagyni kell, hogy a tao ki és be áramoljon, amíg az élet egy tánccá változik, amelyben megszűnik a kiegyensúlyozatlanság és a serénykedés. Ez egyáltalán nem a tétlenségről szól, hanem a rugalmasságról, az egyszerűségről és a szabadságról olyan tiszta hatékonyság, amelyben semmi mozdulat sem vész kárba. Az óvatos vándor nem hagy lábnyomot; a gondos-beszédű nem kelt haragot; jó számolónak nem kell tábla (27. vers) A Tao követői a természet megnyilánulásaiból a vizet találták a legjellemzőbbnek reá. Le voltak nyűgözve mily könnyedén tartja meg és hordozza a felszínén a dolgokat. Az aki megérti az életerőt, tudatában lesz annak, hogy ha abbahagyja a sürgést, csapkodást és reábízza magát, akkor az fenntartja őt és védelmezni fogja. 6

7 Nyugalmukat bizton őrizve formálták a szennyesből tisztát. Az örök áramlással békességben, ismerték az élet nyitját. (15. vers) Így a vizet hozták fel példának a tao leírására. A víz alkalmazkodik a környezetéhez és a legalacsonyabb helyeket keresi. A legfőbb jó a vízhez hasonló: mindennek hasznos, de nem harcos; az alantasban is jelenlevő: a víz az út-hoz hasonló. (8. vers) Alkalmazkodásával ellentétben a víznek ismeretlen ereje van, egyes dolgokat megszilárdít, másokat pedig megpuhít. Folyamban a kövek élét követi és lekerekíti azokat, csak azért hogy kaviccsá alakuljanak. Az akadályokon utat tör magának. Lágy folyása omlaszt és elhordja az örök életűnek hitt sziklákat. Nincs lágyabb, mint a víz, mégis a köveket kivájja: nincs különb nála. A gyenge legyőzi az erőset, a lágy a keményet: az ég alatt mindenki tudja, még sincs, aki valóban felfogja. (78. vers) 7

8 Végtelenül rugalmas, ereje páratlan az aki a víz ezen erényét elsajátítja, a Tao Te King szerint cselekvés nélkül cselekszik. Ilyen ember erőfeszítés nélkül cselekszik, vita nélkül meggyőz, egyszerűen beszél, erőszak és kényszer nélkül eléri célját. Nehéz őt felismerni, de a befolyása meghatározó. Egy vezető akkor a legjobb, ha az emberek keveset tudnak a létezéséről. A jó vezető keveset beszél, amikor befejezte munkáját elérte célját, a nép azt mondja majd ez a mi érdemünk volt. A víz egy másik tulajdonsága maga a tisztaság, amit nyugalmában ér el. A Tao Te King a következőt mondja hagyd a zavaros vizet, letisztul magától. Egy világos szobából kijövet, ha a csillagokat szeretnéd tanulmányozni, várnod kell húsz percet amíg a szemed hozzászokik a sötéthez. Ugyanilyen várakozási periódusokra van szüksége az elmének a fókusztávolság beállításához, amikor visszahúzódunk a világ fényéből a lélek belsejébe. Taoista értékek Látást az öt szín tompít, hallást az öt hang tompít, ízlést az öt íz tompít, a vágtatás, vadászat megbolondít, a nehezen elérhető mind bűnbe lódít. 5 Ezért a bölcs a lelke sugallatát követi és nem a szem kívánságait. Ez utóbbit figyelmen kívül hagyja és az előbbit gondozza. 6 (12. vers) Még mindig a víz analógiáját követve, a taoisták visszautasítottak minden versengést és bizonygatást. A világ tele van olyan emberekkel akik valakikké szeretnének válni vagy bajt okozni. Mindig előre furakodnak és ki akarnak tűnni a többiek közül. A taoizmusban nincs sok haszna az ilyen tehetségnek. A lábujjhegyre ágaskodó nem áll sokáig, a nagy léptekkel rohanó nem megy sokáig, a fénybe-álló nem lesz fényes, a magát-hirdető nem lesz híres... (24. vers) 5 Weöres Sándor féle fordítás 6 Ágner Lajos féle fordítás 8

9 A taoista gondolatok mély naturalizmusra utalnak, akárcsak Thoreau a műveiben: Rousseau, Aki erőszakkal birodalmat foglal, kudarcot vall: ez a tapasztalat. Az ég-alatti, mint csodálatos urna: sérteni nem szabad aki érinti, sem érinti, aki megfogja, elveszíti. (29. vers) A természettel meg kell barátkozni. A taoizmus megbékél a természettel, nem uralkodik felette, ami inkább ökológiai megközelítés. Ez mély nyomot hagyott a kínai művészetben. írás helyett az emberek fűcsomókat kötözzenek; legyen édes az ételük, legyen ékes a ruhájuk, legyen békés a lakásuk, legyen boldog a szokásuk (80. vers) véli. Az utazást nem szorgalmazza, érdektelennek és haszontalan kíváncsiságnak és ha átlátnak a szomszéd országba, és áthallatszik a kakasok kukorékolása, a kutyák ugatása: úgy érjék el a vénséget, halált, hogy sose jártak odaát (80. vers) Főleg ez a természeti közelség és egyszerűség választotta el a taoistákat és a konfuciánusokat. A fő célja a két iskolának nem tér el túlságosan egymástól, de a taoisták nem tűrték a konfuciánusok szemléletmódját. Minden formalizmus, ceremónia hidegen hagyta őket. A konfucianizmus csak egyike volt az olyan emberi irányzatoknak, amelyik az életet szabályokban és szokásokban közelítette meg. Minden kiszámított rendszer, minden kísérlet, amely az élet mozzanatait kifogástalan sorrendbe rendezi, értelmetlen. Egy másik jellemzője a taoizmusnak az értékek viszonylagossága és az ellentétek azonossága. A hagyományos kínai Yin/Yang a szimbóluma. Ez magába foglalja az élet összes ellentétét: jó-rossz, aktívpasszív, pozitív-negatív, világos-sötét, nyár-tél, férfi-nő. Annak 9

10 ellenére, hogy a felek feszültségben vannak egymással, nem teljes mértékben ellentétesek, inkább kiegészítik és kiegyensúlyozzák egymást. Mindegyik beférkőzik a másik félbe és nyomot hagy a legmélyebb zugában. Végül mindkét felet ugyanaz a kör fogja körül, a tao az örök teljességében. Ebben az egységben az ellentétek átváltoznak, nem másak, mint végtelen, egymást követő mozzanatok, szüntelenül ellentétté változnak és helyet cserélnek. Az élet nem egy csúcs vagy egy cél felé halad, hanem visszatér önmagába, egy teljes kört ír le, amíg rá nem ébred, hogy minden egy és minden helyén való. Végezetül Egymás körül forogva, mint maguk a yin és a yang, a taoizmus és a konfucianizmus képviselik a két pólusát a kínai jellemnek. Konfúciusz képviseli a klasszikusat, míg Lao-ce a romantikusat. Konfúciusz a társadalmi felelősséget hangsúlyozza, Lao-ce a spontaneitást és a természetességet dicsőíti. Konfúciusz figyelme az emberen van, Lao-ce-é azon, ami felülmúlja az embert. Ahogy a kínaiak mondják, Konfúciusz a társadalomban, Lao-ce a másvilágban vándorol. Mindkét irányzat nyújt valamit az életnek és a kínai civilizáció bizonyosan szegényebb lenne, ha valamelyik irányzat nem jelent volna meg. A tao-ról Lao-ce ezt írja: Íme az ős-zűrből keletkezett, az ég és föld előtt született: mily békés, mily üres! Magában van, nem változik, zavartalan mindenütt működik. Ő az ég-alattinak anyja. Nevét nem ismerem, kisebb nevén út-nak mondom, elmém szerint nagynak mondom, a nagyot távolodónak mondom, a távolodót eltűnőnek mondom, az eltűnőt visszatérőnek mondom. Ezért nagy az út, az ég, a föld s a király. A világon négy nagy létezik s a király köztük az egyik. Az ember a földet követi, a föld az eget követi, az ég az út-at követi, az út önnön rendjét követi. (25. vers) 10