SIKER CLUB. SIKER CLUB 2009, No. 21. Siker tippek és stratégiák

Átírás

1 SIKER CLUB SIKER CLUB 2009, No. 21 Siker tippek és stratégiák

2 James Vágyi vagyok a Siker Club huszonegyedik számával, ahol sikeres gondolatokat, ötleteket és információkat ajánlunk arról, hogy hogyan teremtsünk vagyont, hogyan valósítsuk meg az álmainkat és céljainkat, és hogyan vigyük sikerre az életünket, Üdvözöllek a Siker Club-ban! Napjaink gazdasági életének főszereplői a földgáz, az olaj, az édesvíz, a termőföld, az arany és a dollár (USD). A hat egymással szorosan összefüggő tényező közül azonban a kőolaj és a különböző kőolajszármazékok befolyásolják legnagyobb mértékben a mindennapi életünket, és azt is, hogy az emberiség milyen irányba fejlődik innen tovább. A kőolaj, földtörténeti távlatokban mérve sok millió éves folyamatok következtében, viszonylag rövid idő alatt és speciális körülmények között 90 és150 millió évvel ezelőtt keletkezett. Azt senki sem tudja megmondani pontosan, hogy mekkorák a Föld kőolajkészletei, de abban mindenki egyetért, hogy ezek a kőolajkészletek végesek, és és abban is, hogy a világ kőolajigénye folyamatosan nő. A kőolaj olyan mértékben beivódott az életünkbe, hogy nélküle megbénulna az élet a Földön. A kitermelt kőolaj 70%-a a közlekedésre megy el, a közlekedésen belül pedig 90%-os részarányával szó szerint azt lehet mondani, hogy a kőolaj mozgatja a világot. Az 1800-as években megindult iparosodást és gazdasági fejlődést a kőolaj tette lehetővé! Azt, hogy a föld népessége ez alatt az idő alatt közel a hatszosára növekedett, szintén a kőolaj tette lehetővé. A kőolajszármazékokból előállított termékek mindegyik háztartásban megtalálhatók: a műanyag reklámszatyroktól kezdve, a PET palackokon át a műanyag nyílászárókik, a gyerekjátékoktól kezdve, a nylonharisnyán át a mobil telefonok műanyag alkatrészeiig, a közlekedési ezközökben felhasznált műanyagoktól a kozmetikai készítményeken át a gyógyszerekig, akármerre nézünk, kőolajszármazékok vesznek körül bennünket.

3 A probléma, amire fel kell készülnünk mindössze annyi, hogy előbbutóbb a kőolaj el fog fogyni! A kitermelt kőolaj fő felhasználási területei: 1.) Benzin, Diesel üzemanyag (közúti és vasúti közlekedés, hajózás) 2.) Kerozin (légiközlekedés) 3.) Vegyipar (műanyagok) 4.) Gyógyszeripar 5.) Műtrágyák, Növényvédő szerek A CIA 2008-as statisztikai adatai alapján az tűnik ki, hogy a világ 209 országának közel a fele, egyetlen hordó olajat sem termel. A legnagyobb olajkitermelő országok pedig a következők (hordó/nap): 1.) Szaúd-Arábia ) Oroszország ) Amerikai Egyesült Államok ) Irán ) Kína ) Kanada ) Mexikó ) Egyesült Arab Emirátusok ) Kuwait ) Venezuela ) Európai Unió ) Kazahsztán ) Románia ) Ukrajna ) Magyarország ) Lengyelország ) Horvátország ) Csehország ) Szlovákia ) Szlovénia 5

4 A világ legnagyobb olajfogyasztói (hordó/nap): 1.) Amerikai Egyesült Államok ) Európai Únió ) Kína ) Japán ) Oroszország ) India ) Németország ) Brazilia ) Kanada ) Szaúd-Arábia ) Lengyelország ) Ukrajna ) Kazahsztán ) Románia ) Csehország ) Magyarország ) Horvátország ) Szlovákia ) Szlovénia A kőolaj szakmában járatos szakemberek és üzletemberek azt állítják, hogy az olajkitermelés elérte a maximumát és innentől kezdve arra kell berendezkedni, hogy a folyamatosan csökkenő kőolajmennyiséget egyre drágábban lehet a felszínre hozni, amelyre egyre nagyobb lesz a kereslet. Az olajcsúcs, olajhozam-csúcs, vagy olajkitermelési csúcs, azt jelenti, amikor a kitermelt olaj mennyisége eléri a csúcspontját és tetőzik, majd innentől kezdve egyre csökken a kitermelt olaj mennyisége és/vagy egyre növekszik a kitermelés költsége. Az olajcsúcs elmélet M. King Hubbert nevéhez fűződik, aki 1956-ban a Shell Olajtársaság geológusaként dolgozta ki tézisét. T. Boon Pickens olaj milliárdos szerint (róla mintázták a Dallas tv filmsorozat főhősének Jocky-nak a szerepét) 85 millió hordó a napi csúcs, aminél többet nem képes az olajipar kitermelni, és a kitermelés ezt a szintet már 2006-ban elérte.

5 Indiában ma 1.1 milliárd ember él, ahol az autók száma fele annyi, mint az USÁ-ban volt 1930-ban. Kínában, Indiában, Oroszországban és a világ mindegyik feltörekvő gazdaságában mindegyik család úgy szeretne élni, mint az amerikaiak fénykorukban: légkondícionált családi ház a kertvárosban medencével 2 autó a garázsban munkába járás, bevásárlás, gyerekek iskolába juttatása autóval kirándulás a tengerpartra vagy a havasokba autóval, utazás a tengeren túlra repülővel. A probléma mindezzel az, hogy a Föld kőolajkészletei fogyóban vannak, és ezért az amerikai életformát egyre kevesebb ember számára teszi elérhetővé akkor, amikor egyre több ember szeretné mindezt elérni. Mi történik akkor, amikor egyre több ember szeretne valamit, amiből egyre kevesebb áll a rendelkezésre? Felmegy az ára és megindul a harc érte! A legtöbb ember számára az amerikai álomnak vége, ugyanis a Föld energiakészletei nem elégségesek ahhoz sem, hogy fenntartsák a meglévő amerikai életformát, nemhogy még sok száz millió kínainak, indiainak, orosznak és a többi ország polgárainak is biztosítani tudná azt! Milyen jővőképet vetít elénk mindez? Ha hiszünk az emberi racionalitásban, akkor folyamatosan átállunk a megújuló és alternatív energiahirdozókra (például nap, szél, kinetikus, geotermikus energiaforrások) és a fenntartható gazdasági és ökológiai megoldásokra. Ha viszont az emberi természetet vesszük alapul, akkor az várható, hogy amíg nem ér bennünket valami drámai hatás, addig valószínűleg nem fogunk érdemben változtatni a magatartásunkon. A poitikusok általában a legkönnyebb és egyben a legrosszabb megoldást választják, ez pedig az erőszak és a háború (lásd Öböl-háború, Iraq-i háború, Afganisztáni háború). Ez nagy valószínűséggel a jövőben sem lesz másképp, ezért annak arányában, ahogy csökkenni kezd a kőolajkitermelés mennyisége és növekedni kezd a kitermelés költsége, növekedni fog a háborús konfliktusok valószínűsége. A jólétért, a gazdagságért, az élet fenntartásához szükséges nyersanyagokért, az energiahordozókért és a megélhetési biztonságért folytatott gazdasági háború azonban már javában zajlik.

6 Mit tehet egy család ebben a helyzetben? Az első lépés felmérni, hogy mennyire vagyunk kiszolgáltatott helyzetben egy esetleges energiaválság esetén: Mivel fűtjük a házunkat, lakásunkat? Hogyan közlekedünk a munkahelyünkre? Honnan szerezzük be a vizet és az élelmiszereinket? A második lépés, tervet készíteni arra, hogy hogyan függetleníthetjük magunkat, illetve csökkenthetjük a kiszolgáltatottságunkat egy esetleges energiaválság esetén: Melegen tudjuk-e tartani a házunkat, lakásunkat máshogy? Eljuthatunk-e a munkahelyünkre gyalog vagy kerékpárral? Van-e kertünk, ahol kút is van és növényeket termeszthetünk? A legkiszolgáltatottabb helyzetben a nagyvárosban, lakásban élő emberek vannak. Miért? Mert a kis lakásukon, a drága autójukon és a munkaerejükön kívül semmijük sincs és a létfenntartásukhoz szükséges csaknem összes dolgot nem közvetlenül a természettől, hanem egy másik embertől vagy intézménytől kell, hogy beszerezzék: víz, gáz, távhő, villanyáram, élelmiszer. Ezzel szemben egy falun élő család udvarában van kút, a kertben megteremnek a zöldségek, gyümölcsök, akár állatok is tenyészthetők, tudnak fával fűteni és mindent elérhetnek gyalog vagy kerékpárral. Én kis faluban nőttem fel és nagyon szerettem közel lenni a természethez. Annak ellenére, hogy most egy nagyváros szívében van az otthonom, úgy rendezkedtem be, hogy minimális mértékben vagyok csak kiszolgáltatva más embereknek: a gáz mellett fával vagy szénnel fűthető kazánom is van, ezen kívül van egy kandalló az étkezőben és egy másik a hálószobában Max. 30 perces sétával vagy 10 perc alatt kerékpárral mindent elérhetek otthonról: busz és vasúti pályaudvar, iskola, posta, orvos, bevásárló közontok. Mivel otthoról dolgozom így a munkahelyem helyben van

7 Egy ásott és egy fúrt kút is van a telkemen, amelyek egy 130m3-es víztárolót töltenek folyamatosan friss vízzel, valamint a tetőkről is összegyüjtjük a csapadékvizet, ami a víztárolóba folyik. Innen öntözzük a kertet. Gyümölcsfáink vannak, a veteményes kertünkben mindenféle zöldség megterem, az üvegházban pedig citromot és fűszernövényeket termesztünk. Amikor az elmúlt télen az orosz ukrán gáz vita alatt elzárták a gázcsapokat, és fél európa energia utánpótlás nélkül maradt, én nyugodt voltam, mert tudtam, hogy az én családom nem fog megfagyni. Annyi tüzifával rendelkezem amivel egész télen át fűteni tudok. A tüzifát pedig közvetlenül a természettől, a 30 Hektáros erdőmből szerzem be. A föld népességének már több mint a fele városokban, a természettől elszakítva, betonrengetegben él. Az éltető víz és a meleget adó gáz csöveken érkezik hozzájuk, amelyeket bármikor el lehet zárni. A villanyt le lehet kapcsolni, illetve az árakat tetszés szerint lehet manipulálni. Mivel az olcsó olaj elfogyott és a kereslet egyre nő, így arra lehet számítani, hogy az olaj ára emelkedni fog, és ennek következtében minden másnak az ára is nőni fog. Egy a 100 legjobb könyv közül, amit valaha olvastam: T. Boone Pickens: The first billion is the hardest. Legyél Sikeres Ember! James Vágyi