AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA. Javaslat: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

Átírás

1 HU HU HU

2 AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA Brüsszel, COM(2007) 765 végleges 2007/0279 (COD) Javaslat: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről (előterjesztő: a Bizottság) {SEC(2007) 1593} {SEC(2007) 1574} HU HU

3 INDOKOLÁS 1. A JAVASLAT HÁTTERE 1.1. A javaslat indokai és célkitűzései A védelmi vonatkozású termékek (ideértve az átfogó védelmi eszközöket csakúgy, mint az alrendszereket, részegységeket, pótalkatrészeket, technológiákat stb.) kivitele valamennyi tagállamban nemzeti engedélyezési rendszerek tárgyát képezi. Az európai védelmi piac következésképpen igen széttöredezett, hiszen 27 nemzeti engedélyezési rendszerből áll, amelyek néhány tagállam koordinálási törekvései ellenére nagy eltéréseket mutatnak mind az eljárások, mind a hatáskörök és határidők terén. A különböző engedélyezési rendszerek sokfélesége azon túl, hogy jelentős adminisztrációs terhet ró a vállalatokra hosszú, akár több hónapos átfutási idők kialakulásához is vezet. Mára bebizonyosodott, hogy ezek a terhek aránytalanul nagyok a tényleges ellenőrzési szükségletekhez képest, hiszen a Közösségen belüli transzferekre vonatkozó engedélykérelmeket szinte sohasem utasítják el. Ezenkívül a védelmi iparágak és a tagállamok kormányai a transzferek egyedi engedélyeztetéséből fakadó jogbizonytalanság miatt nem támaszkodhatnak teljesen az őket kiszolgáló ellátási láncokra. Ezek az eltérések nagy akadályt gördítenek az ágazat versenyképessége elé, és hátráltatják mind az európai védelmieszköz-piac megteremtését, mind a belső piac működését. E javaslat célja, hogy visszaszorítsa azokat a tényezőket, melyek a védelmi vonatkozású áruk és szolgáltatások (termékek) belső piacon belüli szabad forgalmát akadályozzák, valamint hogy az engedélyezési feltételek és eljárások egyszerűsítésével és harmonizálásával mérsékelje az ezekből a tényezőkből eredő versenytorzulást. Tekintettel a védelmi piac jellegzetességeire és a nemzetbiztonság védelmének szükségességére nem az engedélyezési követelmények eltörléséről szól a javaslat, hanem egy korszerű, általános vagy átfogó engedélyekből álló rendszer bevezetéséről, amely mellett kivételes esetekre fenntartva megmaradna az egyedi engedély. Ez a rendszer biztosítékokat nyújtana arra vonatkozóan, hogy a transzferek címzettje valóban betartja a származási tagállam által előírt megszorításokat. Ezáltal nagyban hozzájárulnánk az alábbi célokhoz: az európai védelmi ipar versenyképességének erősítése az ágazat szakosodásának elősegítésével, valamint a közösségen belüli ipari együttműködés előmozdításával, az európai védelmi termékek (beszerzés és karbantartás) ellátási biztonságának növelése a tagállamok számára. HU 2 HU

4 1.2. Általános háttér Bizonyos tagállamok csoportjai és az Európai Unió a következő ad hoc illetve részleges intézkedésekkel próbálták ezeket a problémákat orvosolni: Hat tagállam védelmi minisztere 1998-ban aláírt egy szándéklevelet (melyet 2000-ben a farnborough-i megállapodás követett), többek között azzal a céllal, hogy elősegítsék az európai védelmi ipar szerkezetváltását, például a kiviteli eljárásokat szabályzó közös intézkedésekkel. A megállapodást aláíró nemzetek egyszerűsített kiviteli eljárások alkalmazására kötelezték magukat. A szándéklevélhez nem csatlakoztak további tagállamok. A közös kül- és biztonságpolitika keretében a Tanács 1998-ban egy fegyverkivitelről szóló magatartási kódexet fogadott el, hogy fokozza a tagállamok közötti együttműködést, és előmozdítsa a hagyományos fegyverek kiviteli szabályainak egységesítését. Ezenkívül a Tanács a magatartási kódex aktualizált változatának elfogadására készül az EU-Szerződés 15. cikkén alapuló közös álláspont formájában. Nemrég a tagállamok megalapították az Európai Védelmi Ügynökséget, amelynek céljai közé tartozik többek között, hogy adott esetben a Bizottsággal együtt támogassa a versenyképes európai védelmieszköz-piac létrehozását, valamint ötletekkel és javaslatokkal szolgáljon az európai védelmi piacra vonatkozó szabályok és rendelkezések fejlesztéséhez és harmonizálásához, különösen a szándéklevél-keretmegállapodás folyamata során kialkudott szabályok és eljárások Európa-szerte történő széles körű alkalmazása által. Az ügynökség irányítóbizottsága elfogadott egy 2006 júliusától alkalmazandó magatartási kódexet, amely az EK-Szerződés 296. cikke szerint történő védelmi beszerzésekre vonatkozik. Ez a dokumentum többek között arra ösztönzi a tagállamokat, hogy egyszerűsítsék a védelmi vonatkozású termékek és technológiák Közösségen belüli transzferét és tranzitját. Az európai integráció 50 évét követően a Bizottság ezzel a javaslatával elismeri, hogy a Közösségen belüli transzferek bizonyos feltételek teljesülése mellett már nem jelentenek olyan nagy nemzetbiztonsági fenyegetést, mint a harmadik országokba vagy egy válsághelyzetben lévő régióba irányuló kivitelek. Jelenleg az Európai Unión belüli transzfereket hasonlóképpen kezelik, mint a harmadik országba irányuló kivitelt, ezáltal a tagállamokat a harmadik országokkal egy szintre helyezve. A nemkívánatos újrakivitel kockázatának egyértelmű kezelésével az Európai Közösségek javaslata a kölcsönös bizalomépítést célozza, és előkészíti az utat az Európai Unión belüli egyszerűsített transzferek számára. HU 3 HU

5 A 2005-ben az Európai Bizottság megbízásából elkészült Intra-Community Transfers of Defence Products (A védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzfere) című tanulmány 1 szerint a Közösségen belüli transzferek akadályozó tényezői közvetlen 2 és közvetett 3 költségei évente 3,16 milliárd EUR-t tesznek ki. Az engedélyekkel kapcsolatos eljárások közvetlen költségei évi 434 millió EUR-ra rúgnak, míg a közvetett költségeket évente 2,73 milliárd EUR-ra becsülték. Bár rendkívül nehéz számszerűsíteni a gördülékenyebb ipari együttműködésből és a tagállamok nagyobb ellátási biztonságából származó előnyöket, köztudott, hogy az egymástól elkülönülő nemzeti engedélyezési rendszerek gátolják az ipari együttműködést. Az eltérő engedélyezési rendszerek a több európai országban tevékenykedő vállalatok számára megnehezítik a különböző üzemeik közötti, határokon átnyúló együttműködés megszervezését. A javaslat a Bizottság 2003-ban előterjesztett, ipari és piaci kérdésekkel foglalkozó, Útban az Európai Unió védelmi felszerelési politikája felé című közleményében 4 kijelölt irányt követi Meglévő rendelkezések a javaslat által szabályozott területen A Közösség a javaslat területén még nem fogadott el másodlagos jogszabályt Összhang az Európai Unió egyéb szakpolitikáival és a nemzetközi együttműködéssel Ez a javaslat egy átfogó bizottsági közleményből, valamint egy-egy jogalkotási (a közbeszerzésről, illetve a védelmi vonatkozású termékek transzferéről szóló) kezdeményezésből álló védelempolitikai csomag részét képezi. A transzferek megkönnyítése kiegészíti a védelmi vonatkozású beszerzésekre vonatkozó javaslatot: hiszen a nyitott védelmi piacokon a vásárló jogosan várhatja el, hogy a megrendelt termékek indokolatlan adminisztrációs akadályok nélkül időben megérkezzenek. Bár alig van rá példa, hogy az engedélykérelmeket elutasítanák, az elméleti lehetőség, hogy ez megtörténhet, arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a védelmi eszközöket nemzeti gyártóktól szerezzék be, semmint (akár előnyösebb feltételeket kínáló) konkurens európai cégektől. A Közösségen belüli transzferek megkönnyítése hozzájárul a védelmi beszerzésekről szóló irányelv hatékonyabbá tételéhez, és segít a tagállamok védelmi piacainak nyitottabbá tételében. Közös kül- és biztonságpolitika: Bár a kezdeményezés elsődleges célja, hogy a belső piacot a védelmi termékekre is kiterjessze, egyben a közös kül- és biztonságpolitika céljainak eléréséhez is hozzájárul (mint például a nemzeti fegyveres erők ellátási biztonságának növelése), illetve iparpolitikai célokat is követ, mint az európai védelmi ipari és technológiai bázis megerősítése. A fokozott ipari együttműködés méretgazdaságossági előnyökkel (és ezáltal a védelmi eszközök gazdaságosabb Az engedélyezési eljárás végrehajtásával járó strukturális és eljárási költségek. A Közösségen belüli transzferekre vonatkozó, évi engedélykérelem előkészítésének, benyújtásának és kezelésének költsége. A közvetlen költségektől eltérő alternatív költségek, melyek a Közösségen belüli transzferek akadályainak fenntartásából fakadnak. COM(2003) 113, HU 4 HU

6 előállításával) járna, és lehetővé tenné a nemzeti fegyveres erők számára, hogy maximalizálják a védelmi eszközökre fordított beruházásaik hatékonyságát. Lisszaboni menetrend: Ez utóbbi megfontolás a lisszaboni célokhoz is kapcsolódik, mint például az európai (védelmi) iparág nemzetközi versenyképességének erősítése és a foglalkoztatás biztosítása Európában. Szándéklevél: A javaslat összeegyeztethető a szándéklevél nyomán zajló munkával, és kiegészíti azt, továbbá valójában megteremti azokat a közös eszközöket, amelyeket a jövőben kormányközi alapon még tovább lehet fejleszteni. 2. KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELT FELEKKEL ÉS HATÁSVIZSGÁLAT 2.1. Konzultáció az érdekelt felekkel A konzultáció módszerei, a megcélzott főbb ágazatok és a válaszadók általános bemutatása: 2006 márciusa és szeptembere között az Európai Bizottság nyilvános konzultációt folytatott. Ezt 2006 szeptembere és 2007 júliusa között három szakmai műhelytalálkozó követte az ágazat és a tagállamok képviselőivel. Az előkészítő fázisban a Bizottság szolgálatai szoros kapcsolatban álltak számos érintett féllel: a ágazatot képviselő testületekkel (nevesül az Aerospace and Defence Associationnel (légi, világűrügyi és védelmi szövetség)), nem kormányzati szervekkel, helyi hatóságokkal és vállalati képviselőkkel. A konzultációs folyamat alatt a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság weboldalára rendszeresen feltöltötték a releváns dokumentumokat. A válaszok összefoglalása és figyelembevételük módja: április 21. és szeptember 15. között nyílt internetes konzultációt tartottak. A Bizottsághoz 25 válasz érkezett. Ennek a konzultációnak az eredményei az Europa weboldalon találhatók: A szakvélemények összegyűjtése és felhasználása Érintett tudományos/szakértői területek: Az érintett felek véleményének begyűjtése és értékelése során végig biztosított volt a védelmi vonatkozású termékekkel kapcsolatos szakértői tudás. Alkalmazott módszertan: Az előkészítő tanulmányt végző tanácsadók, akik a hatásvizsgálat elkészítéséhez is hozzájárultak, az ipari és nemzeti hatóságok exportellenőrzési szakembereivel is szoros együttműködést folytattak. Rendszeresen tanácskozást folytattak az Aerospace and Defence Association szakembereivel és tudósokkal is. Ezenkívül a Bizottság szolgálatai egyes kérdésekben gyakran az ágazat szakértőinek és a tagállami szakembereknek a véleményét is gyakran kikérték. A konzultációba bevont főbb szervezetek/szakértők: HU 5 HU

7 Az Aerospace and Defence Associationben részt vevő védelmi iparágak, egyedi vállalatok, tudósok, illetékes nemzeti hatóságok. A kapott és felhasznált tanácsok összefoglalása: Az ágazat és a tagállamok első észrevételeiben a következő fő lehetőségek körvonalazódtak: a központosított, számítógépes nyomonkövetési rendszer ötletének elvetése, a Tanács közös katonai listájának kijelölése az irányelv hatályaként, a nemzeti engedélyezés követelményének megtartása: az Európai Unión belüli engedélymentes övezet kialakításának támogatása túlmegy azon, ami jelen pillanatban megvalósítható (nincs közös külpolitika és nem teljes a politikai integráció). A konzultációba bevont felek azonban úgy vélték, hogy a Bizottság elősegíthetné az egyszerűsített és harmonizált engedélyezési rendszer kialakítását. a védelmi vonatkozású termékeket beszerző vállalatok tanúsításának szorgalmazása, annak érdekében, hogy a tagállamok meggyőződhessenek az érintett vállalatok megbízhatóságáról a transzfert követő kiviteli korlátozások betartása tekintetében. A szakértői tanácsok nyilvánossá tételére használt eszközök: Az ágazatbeli és tagállami szakértők véleményeit a következő Europa weboldalon tették közzé: Hatásvizsgálat A Bizottság hatástanulmányt végzett a jogalkotási javaslat alátámasztására, amelyet az alábbi Europa weboldalon lehet elolvasni: A hatásvizsgálatban két megoldási lehetőség elemzésére került sor: az idevágó szakpolitika változatlanul hagyása, vagy egy jogalkotási kezdeményezés. Egy esetleges harmadik lehetőség (nem jogszabályi intézkedés) számbavétele során gyorsan megmutatkozott, hogy egy ilyen jellegű intézkedés nem gyakorolna jelentős hatást a nemzeti hatályos jogszabályokon alapuló engedélyezési rendszerekre. Mivel ez az opció nem különbözne sokban a jelenleg szokásos nemzeti gyakorlattól, ezért a szakpolitika változatlanul hagyása lehetőség alá soroltuk. A szakpolitika változatlanul hagyása lehetőség azt is magában foglalná, hogy esetleges kormányközi alapon hozott intézkedésekre kellene hagyatkozni a kiterjedt engedélyezési rendszerből fakadó adminisztrációs terhek csökkentésére. Az eddig hozott kormányközi megállapodásokat azonban nem övezte nagy siker, és mivel csak néhány tagállamra korlátozódnak, alááshatják a kitűzött kettős célt, amely egyrészt minden tagállam ellátási biztonságának erősítéséből, másrészt az európai szakértelem és piaci rések betöltéséhez szükséges képességek (főként az új tagállamoké) teljes kiaknázásából tevődik össze. A jogalkotási intézkedések széles skáláján az a lehetőség is megfontolás tárgyát képezte, hogy engedélymentes övezetet alakítsanak ki, és uniós szinten kezeljék a Közösségen belüli transzferekre irányuló engedélyek kiadását, de végül is ezt elvetették közös külpolitika híján és a tagállamok nem elégséges mértékű politikai integrációja miatt. HU 6 HU

8 A másik megvizsgált jogalkotási lehetőség egyrészt általános és átfogó engedélyek fokozatos bevezetésében áll, amivel egyszerűsíteni és közelíteni lehetne a nemzeti engedélyezési rendszereket és szabályozási gyakorlatokat, másrészt pedig olyan biztonság- és bizalomépítő intézkedések meghozatalában, mint például a védelmi ipari vállalatok tanúsítása és az arra szolgáló biztosítékok, hogy a vállalatok betartsák a kiviteli korlátozásokat. Szem előtt tartva azt a tényt, hogy csak erős biztonsági garanciák mellett lehetne haladást elérni az egyszerűsítés terén, a hatáselemzés alapján a következő elemek kombinációja jelentené a legjobb megoldást: átfogó és általános nemzeti engedélyezési rendszer bevezetése, mivel a védelmi vonatkozású termékek transzfereinek sokféleségét és e termékek igen eltérő fokú érzékenységét ezzel lehetne a leginkább kezelni, az általános engedélyezési rendszer támogatása, amikor nincs nagyobb ok biztonsági aggályokra (különösképpen a nemkívánatos újrakivitel megelőzésével kapcsolatban): a tagállamok kormányai, tanúsított vállalatok vagy adott esetben kormányközi együttműködési programok számára történő transzfer. 3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI 3.1. A javasolt intézkedés összefoglalása Ennek a javaslatnak az a célja, hogy egyszerűsítse és harmonizálja a védelmi vonatkozású termékek Európai Unión belül folytatott transzferét. A megközelítés kétrétű: ami az egyszerűsítést illeti, a javaslat nyomán a tagállamok általános és átfogó engedélyeket adnának ki az Európai Unión belüli transzferekre, amelyek mellett kivételes esetekre fenntartva megmaradna az egyedi engedélyezés is, ami a harmonizációt illeti, a javaslat nyomán a tagállamok a védelmi vonatkozású termékek kétféle transzferére általános engedélyezési rendszert alakítanának ki: valamely más tagállam kormányának szánt transzfer; más tagállamokban élő címzetteknek szánt transzfer, akiket az irányelvben meghatározott közös kritériumok alapján tanúsítottak. Ezenkívül a tagállamoknak meg kell határozni minden egyes engedély használati feltételeit, különös tekintettel a hatályuk alá tartozó védelmi vonatkozású termékekre és azok lehetséges felhasználására, valamint az engedélyeket használó vállalatok beszámolási kötelezettségére. Hogy az általános és átfogó engedélyezési rendszer fokozatos kialakítását a nemzetbiztonsági garanciák kísérjék, a javaslat két olyan elemet is tartalmaz, amely a tagállamok közötti bizalom megerősítésére szolgál, kiváltképp abban a tekintetben, hogy az érintett vállalatok betartsák a származási tagállam által szabott, transzfert követő kiviteli korlátozásokat: a tagállamoknak közös követelmények alapján kellene tanúsítaniuk azokat a vállalatokat, amelyek egy másik tagállamban kiadott általános engedély alapján kívánnak védelmi vonatkozású termékeket beszerezni, A kiviteli engedélyt kérelmező vállalatoknak igazolniuk kellene az illetékes nemzeti hatóságok előtt, hogy betartják a származási tagállam szabott kiviteli korlátozásokat. HU 7 HU

9 Ezt a javaslatot egyben a tagállamok közötti védelmi piacok nagyobb nyitottságához való hozzájárulásnak kell tekinteni. Ha általános engedélyeket vezetnének be a másik tagállamban letelepedett szállítóktól beszerzett védelmi vonatkozású termékekre is, jelentősen javulna az európai szintű ellátási biztonság Jogalap Az EK-Szerződés 95. cikke A szubszidiaritás elve Mint ahogy az a Bizottság által a közbeszerzési eljárás kapcsán elfogadott értelmező közleményben 5 is ki van fejtve, a Szerződés rendelkezései teljes egészükben alkalmazandók ezekre a termékekre. Azaz a Közösség kizárólagos jogosultsággal rendelkezik a téren, hogy megszabja e termékek szabad forgalmának feltételeit azáltal, hogy harmonizálja azokat a feltételeket, amelyek a védelmi vonatkozású termékek Európai Közösségen belüli transzferének engedélyezéséhez kötődnek. Különösképpen a kölcsönös bizalom megteremtése terén mutatkozik szükségesnek, hogy biztosítékokat nyújtsunk a származási ország hatóságainak arra, hogy a címzett vállalatok betartják a kiviteli korlátozásokat. A javaslat számottevő hozzáadott értéket fog jelenti, hiszen közös intézkedéseket határoz meg a közigazgatási együttműködés és a külső határok ellenőrzése terén, valamint annak biztosítására is, hogy a vállalatok betartsák a kiviteli korlátozásokat. A közigazgatási együttműködés elősegítése mellett feltehetően nőni fog a tagállamok közötti bizalom is, ami védelmi és biztonsági ügyekben elengedhetetlen. Az eddig tapasztalatok azt sugallják, hogy a pusztán tagállami szinten végzett akciókkal valószínűleg nem lehetne időben egyenlő versenyfeltételeket teremteni. Néhány tagállam tett már arra vonatkozó lépéseket, hogy elősegítsék a védelmi vonatkozású termékek forgalmát, valamint jelenleg is folyik kormányközi együttműködés a hat legnagyobb védelmi iparral rendelkező tagállam között a szándéklevél keretében. A tisztán nemzeti kezdeményezések előnyei azonban az érintett tagállambeli exportáló cégekre korlátozódnak, és nem adnak választ e vállalatok azon gondjaira, hogy miként lehetne javítani a határokon átnyúló részegység-ellátás biztonságán. Ezenkívül ezeknek a megállapodásoknak a további tagállamokra való egyszerű kiterjesztése alapvető nehézségekbe ütközne. A közösségi fellépés mértéke ugyanakkor nem haladja meg azt a mértéket, amely a Közösség céljainak eléréséhez szükséges. Amíg a javasolt intézkedések biztosítják a tagállamok közötti bizalmat, nincsen szükség központosított döntésekre a termékek engedélyezését illetően, illetve az idevágó közös külpolitikák harmonizációjára sem. A szubszidiaritás elvének érvényesülését az szavatolja, hogy a tagállamok védelmi és külpolitikai, valamint a közös külés biztonságpolitikán belüli koordináció keretében hozott döntéseit tiszteletben tartják. 5 Értelmező közlemény a Szerződés 296. cikkének a védelmi beszerzések területén történő alkalmazásáról COM(2006) 779, december 7. HU 8 HU

10 3.4. Az arányosság elve A javaslat az alábbi okok miatt felel meg az arányosság elvének: A javaslat nyomán amely lehetőség szerint az egyedi engedélyek helyett általános és átfogó engedélyeket vezet be csökkenni fog a nemzeti hatóságok és az ágazat munkája. Bár minden tagállamban tanúsítási eljárások bevezetését teszi szükségessé, a nemzeti kormányok a védelmi ipar nagyobb vállalatait az ágazat érzékenységére való tekintettel nagyrészt már így is szigorú ellenőrzés alatt tartják, például megfelelőségi programokkal vagy más hasonló felügyelettel. A nemzeti hatóságok folytatni fogják szokásos felügyeleti tevékenységüket Az eszközök megválasztása A javasolt jogi eszköz: irányelv. Más jogi eszközök a következő okok miatt nem lennének megfelelőek: Elsődlegesen a tagállamok felelnek az engedélyeztetés egyszerűsítéséért. Azáltal, hogy az irányelv szabad mozgásteret enged a tagállamoknak arra vonatkozólag, hogy meghatározzák az átfogó és általános engedélyezés kialakításának módját, jobban érvényesülnek a védelmi vonatkozású ügyek sajátos jellemzői és nagyfokú érzékenysége. Ebben az esetben ezért az irányelv a legalkalmasabb jogi eszköz. 4. KÖLTSÉGVETÉSI VONATKOZÁSOK Az alábbi új feladatok miatt a javaslat hatással van a Közösség költségvetésére: együttműködés a Tanácsban a közös katonai lista mellékletének aktualizálása céljából, beszámolás azokról az intézkedésekről, amelyeket a tagállamok hoztak ezen irányelv rendelkezéseinek végrehajtására, beszámolás az irányelv működéséről, valamint az európai védelmieszköz-piacra és az európai védelmi ipari és technológiai bázisra gyakorolt hatásáról, az együttműködési csoport (lásd lent) munkájának megszervezése, a tagállamok közötti együttműködésre vonatkozó eljárások és módszerek megfelelőségének figyelemmel kísérése, és adott esetben élni az idevágó hatáskörök felhasználása. A fenti feladatok nyomán kiegészítő személyzetre és műszaki segítségnyújtásra lehet szükség, mint ahogy azt az irányelvjavaslatot kísérő pénzügyi kimutatás is részletezi. HU 9 HU

11 A Bizottság szándékában áll, hogy tagállami képviselőkből álló együttműködési csoportot hoz létre, amelyben a Bizottság egyik képviselője fog elnökölni. A csoport feladata az lesz, hogy megvizsgálja az irányelv alkalmazását érintő ügyeket, amelyekre az elnök vagy valamely tagállam képviselője tehet javaslatot, valamint, hogy ezeket értékelje: bizottsági jelentés alapján minden egyes tagállam végrehajtási intézkedéseit, a védzáradék használatát, a tagállamok által hozandó azon intézkedéseket, amelyekkel a gazdasági szereplőket tájékoztatják az ebből az irányelvből fakadó kötelezettségeikről, ezen kívül a csoport útmutatással szolgál az engedélyek alakiságával kapcsolatban. 5. TOVÁBBI INFORMÁCIÓK 5.1. Egyszerűsítés A javaslat mind a hatóságok, mind a magánfelek esetében a közigazgatási eljárások egyszerűsítéséről rendelkezik. A javaslat könnyíti a nemzeti hatóságok munkáját azáltal, hogy csökkenti az engedélykérelmek számát. A védelmi ipari vállalatok ezen engedélykérelmekkel kapcsolatos terheit ez a javaslat jelentősen vissza fogja szorítani Felülvizsgálati/módosítási/megszüntetési záradék A javaslat tartalmaz felülvizsgálati záradékot Európai Gazdasági Térség Mivel a javasolt jogi aktus EGT-ügyet érint, ki kell terjeszteni az Európai Gazdasági Térségre. HU 10 HU

12 2007/0279 (COD) Javaslat: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 95. cikkére, tekintettel a Bizottság javaslatára 6, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére 7, tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére 8, a Szerződés 251. cikkében 9 megállapított eljárásnak megfelelően, mivel: (1) A Szerződés közös piac létrehozását írja elő, beleértve a tagállamok közötti azon akadályok kiküszöbölését, amelyek az áruk és szolgáltatások szabad áramlását gátolják, és olyan rendszer létesítését, amely biztosítja, hogy a közös piacon ne torzuljon a verseny. (2) A Szerződés azon rendelkezései, amelyek a belső piac megteremtésére vonatkoznak, minden díjazás ellenében nyújtott árura és szolgáltatásra alkalmazandók, beleértve a védelmi vonatkozású termékeket is, de nem akadályozzák meg a tagállamokat abban, hogy bizonyos feltételek mellett, egyedi esetekben ne hozhassanak más intézkedéseket, ha azokat saját biztonságuk alapvető érdekeinek védelmében szükségesnek ítélik. (3) A tagállamoknak a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferét érintő törvényi, rendeleti és közigazgatási intézkedései helyenként aránytalanok, ami gátolhatja a védelmi vonatkozású termékek szabad forgalmát, és a belső piacon folyó verseny torzulásához vezethet HL C [ ]., [ ].,[ ]. o. HL C [ ]., [ ].,[ ]. o. HL C [ ]., [ ].,[ ]. o. HL C [ ]., [ ].,[ ]. o. HU 11 HU

13 (4) A tagállamok törvényei és rendeletei azáltal, hogy a védelmi vonatkozású termékek mind a harmadik országokba, mind az egyéb tagállamokba irányuló kivitelét és elterjesztését szigorú ellenőrzési rendszereknek és megszorításoknak vetik alá általában az emberi jogok, a béke, a biztonság és a stabilitás megőrzésének céljait követik. (5) A védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli mozgásának korlátait nem lehet általában véve eltörölni a Szerződés által előírt elvek közvetlen alkalmazásával, amelyek az áruk és szolgáltatások szabad forgalmát szorgalmazzák, mivel ezeket a megszorításokat a Szerződés 30. vagy 296. cikke szerint külön-külön is meg lehet indokolni. (6) A tagállamok törvényeit és rendeleteit ezért úgy kell harmonizálni, hogy egyszerűsödjön a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzfere, a belső piac zökkenőmentes működésének biztosítása érdekében. (7) A tagállamok említett törvényeit és rendeleteit úgy kell harmonizálni, hogy ne sérüljenek az idevágó nemzetközi non-proliferációs rendszerekből, exportellenőrzési megállapodásokból és szerződésekből fakadó kötelezettségeik, és megmaradjon az exportpolitika terén élvezett mérlegelési szabadságuk. (8) Ez az irányelv nem vonatkozik azokra a védelmi vonatkozású termékekre, amelyek csupán áthaladnak a Közösség területén, vagyis amelyekhez nem rendeltek a külső árutovábbítási eljárástól eltérő vámjogi sorsot, vagy amelyeket csupán vámszabad területen vagy vámszabad raktáron tároltak, és amelyeket nem kell jóváhagyott raktárnyilvántartásban szerepeltetni. (9) Ennek az irányelvnek a hatálya az Európai Unió közös katonai listáján 10 szereplő valamennyi védelmi vonatkozású termékre kiterjed, beleértve az alrendszereket, a részegységeket, a technológiatranszfert, a karbantartást és javítást is. (10) Az ebben az irányelvben fel nem sorolt védelmi vonatkozású termékek transzferéhez kapcsolódó, hasonló kockázatok elhárítása érdekében a tagállamok alkalmazhatják ezt az irányelvet ezekre a védelmi vonatkozású termékekre is, azaz transzferüket ugyanazoknak a szabályoknak vethetik alá. (11) Az emberi jogok, a béke, a biztonság és a stabilitás megőrzésének céljai, amelyeket a tagállamok általában a védelmi vonatkozású termékek transzferét megszorító törvényekkel és rendeletekkel próbálnak elérni, megkövetelik, hogy az említett termékek Közösségen belüli transzfere továbbra is a származási tagállam engedélyezésének, illetve a címzett tagállamra vonatkozó biztosítékok tárgyát képezze. (12) Tekintettel az ebben az irányelvben előírt biztosítékokra, melyek az említett célokat szolgálják, a tagállamoknak már nem lenne szükségük arra, hogy újabb korlátozásokat vezessenek be, vagy más korlátozásokat tartsanak életben ugyanezen célok biztosítására. 10 HL L 88., , 58. o. HU 12 HU

14 (13) Ez az irányelv nem sértheti a közrend védelméhez, például a közlekedés biztonságához szükséges rendelkezések alkalmazását. (14) A védelmi vonatkozású termékek Európai Közösségen belüli bármely transzfere előzetes engedélyhez kötött, mégpedig olyan általános, átfogó vagy egyedi transzferengedélyek formájában, melyeket a szállító székhelye szerinti tagállam adott ki vagy tett közzé. Az engedély összhangban a belső piacot megteremtő elvekkel az egész Közösségben érvényes; a más tagállamokon keresztül történő továbbításhoz, illetve az ezekbe a tagállamokba történő behozatalhoz pedig nem szükséges további engedély. (15) A tagállamoknak meg kell határozni a védelmi vonatkozású termékekre vagy azok kategóriáira vonatkozó engedély típusát, valamint az egyes transzferengedélyekre vonatkozó feltételeket, különös tekintettel a transzfer érzékenységére. (16) Az alrendszerek és részegységek tekintetében a tagállamok lehetőség szerint tartózkodnak a kiviteli korlátozásoktól, azáltal, hogy elfogadják a címzett által bemutatott felhasználási nyilatkozatokat, és figyelembe veszik, hogy ezek az alrendszerek és részegységek milyen mértékben épülnek be a címzett termékeibe. (17) Hogy egyszerűbbé váljon a védelmi vonatkozású termékek transzfere, a tagállamok rendelet formájában teszik közzé az általános engedélyeket, amelyekkel minden olyan vállalat számára megengedik a védelmi vonatkozású termékek transzferét, amely teljesíti az egyes általános engedélyekben előírt feltételeket. (18) A fegyveres erők számára védelmi vonatkozású termékekre szóló általános engedélyt kell közzétenni, hogy jobb legyen az ellátási biztonság azokban a tagállamokban, amelyek a Közösségen belül kívánják a védelmi vonatkozású termékeket beszerezni. (19) A tanúsított európai védelmi ipari vállalatok számára az alrendszerek és részegységek transzferét illetően általános engedélyt kell közzétenni, hogy ezek a cégek integrálódni tudjanak, könnyebb legyen számukra az együttműködés, különösen az ellátási láncok optimalizálása és a méretgazdaságosság elősegítése által. (20) Az együttműködési programokban résztvevő tagállamok általános engedélyt tehetnek közzé az együttműködési program végrehajtásához szükséges védelmi vonatkozású termékek transzferét illetően olyan címzettek számára, akiknek székhelye más résztvevő tagállamokban található. Ez a résztvevő tagállamokban székhellyel rendelkező vállalatok számára javítaná az együttműködési programokban való részvétel feltételeit. (21) A tagállamok további általános engedélyeket tehetnek közzé, ha a termékek és a címzett természetéből fakadóan nem fenyegeti komoly veszély az emberi jogok, a béke, a biztonság és a stabilitás megőrzését. (22) Amennyiben nincs lehetőség általános engedély közzétételére, a tagállamok az egyedi vállalatok kérelmére átfogó engedélyeket adnak ki, kivéve, ha a kérelem egyetlen transzferre korlátozódik, illetve a termék és a címzett természete egyedi engedély kiadását teszi indokolttá, tekintettel a tagállam saját alapvető biztonsági érdekeinek védelmére, illetve az idevágó nemzetközi non-proliferációs rendszereknek, exportellenőrzési megállapodásoknak és szerződéseknek való megfelelésre. HU 13 HU

15 (23) A vállalatok tájékoztatják az illetékes hatóságokat az általános engedélyek használatáról egyrészt az emberi jogok, a béke, a biztonság és a stabilitás megőrzése érdekében, másrészt pedig abból a célból, hogy a demokratikus kontroll szellemében a védelmi vonatkozású termékek transzferéről átlátható módon készülhessenek jelentések. (24) A tagállamoknak az általános, átfogó és egyedi transzferengedélyek feltételeinek meghatározására vonatkozó mozgásterének elég rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy a meglevő nemzetközi exportellenőrzési rendszer keretein belül lehetséges legyen az együttműködés. Mivel a kivitelek engedélyezésére vagy elutasítására vonatkozó döntés az egyes tagállamok mérlegelési szabadságába tartozik, az ilyen jellegű együttműködés az exportpolitikák önkéntes koordinációján alapul. (25) Ezen irányelv alkalmazásában a tagállamok ezentúl is jogosultak a jelenleg zajló (többek között például a szándéklevél nyomán megvalósított) kormányközi együttműködés folytatására és további elmélyítésére. (26) Mivel a védelmi vonatkozású termékek általános utólagos ellenőrzését fokozatosan a származási tagállamban végzendő egyedi előzetes ellenőrzések váltják fel, szükségesnek tűnik ezt a változást bizalomépítő intézkedésekkel ellensúlyozni, mint például olyan biztosítékok kikötése által, amelyek segítségével elérhető lenne, hogy a védelmi vonatkozású termékek harmadik országokba történő kivitele során ne sérüljenek a kiviteli korlátozások. (27) A tagállamok az Európai Unió június 8-án elfogadott, fegyverkivitelről szóló magatartási kódexének keretében közös kritériumok, valamint az elutasítási értesítési és konzultációs eljárás önkéntes alkalmazásával működnek együtt tekintettel a védelmi vonatkozású termékek harmadik országokba irányuló exportjáról szóló politikák alkalmazásának egyre inkább egységesülő természetére. (28) A szállítók értesítik a címzetteket a transzferengedélyre vonatkozó korlátozásokról annak érdekében, hogy kialakuljon a címzett abbéli képességébe vetett kölcsönös bizalom, hogy a transzfer után betartja ezeket a korlátozásokat, különösen akkor, ha harmadik országokba irányuló kivitelre vonatkozik a kérelem. (29) A vállalatok döntenek arról, hogy a védelmi vonatkozású termékek általános transzferengedély melletti behozatalából származó előnyök indokolják-e a tanúsítási kérelmet. A vállalatcsoportokon belüli transzferek esetén az általános transzferengedélyt meg kellene adni, amennyiben a csoport tagjait tanúsították a székhelyeik szerinti tagállamban. (30) A kölcsönös bizalomépítés érdekében közös tanúsítási kritériumokra van szükség, különösen a címzett abbéli képességét illetően, hogy a transzfer után betartja a másik tagállam transzferengedélye alapján kapott, védelmi vonatkozású termékekre vonatkozó kiviteli korlátozásokat. (31) A kölcsönös bizalomépítés jegyében a transzfer tárgyát képező védelmi vonatkozású termékek címzettjei tartózkodnak e termékek kivitelétől, amennyiben a transzferengedély kiviteli korlátozásokat tartalmaz. HU 14 HU

16 (32) Amikor a vállalatok harmadik országokba irányuló kiviteli engedélyt kérelmeznek, egyúttal arról is nyilatkozatot tesznek illetékes hatóságaiknál, hogy alávetették-e magukat a védelmi vonatkozású termék kivitelére vonatkozó, az engedélyt megadó tagállam által kivetett korlátozásoknak. (33) A vállalatoknak a transzferengedély alapján kapott védelmi vonatkozású termék harmadik országba irányuló kivitele időpontjában a Közösség közös külső határán bizonyítaniuk kell az illetékes vámhatóságoknak, hogy rendelkeznek kiviteli engedéllyel. (34) A védelmi vonatkozású termékeknek a mellékletben található jegyzékét az Európai Unió közös katonai listájának megfelelően aktualizálják. (35) A kölcsönös bizalom fokozatos kialakítása érdekében a tagállamoknak hatékony intézkedéseket kell meghatározniuk ezen irányelv rendelkezéseinek végrehajtására, különös tekintettel azokra a rendelkezésekre, amelyek előírják, hogy a tagállamoknak be kell tartaniuk a tanúsítás közös kritériumait és a transzfer tárgyát képező védelmi vonatkozású termék transzfert követő további használatára vonatkozó kritériumokat. (36) Amennyiben egy tagállamnak jogos kétségei vannak afelől, hogy egy tanúsított címzett betartja-e az általános transzferengedélyben kikötött feltételeket, nem csupán a tagállamokat és a Bizottságot kell értesítenie, hanem tekintettel az emberi jogok, a béke, a biztonság és a stabilitás megőrzését illető felelősségét átmenetileg fel is kell függesztenie az erre a vállalatra vonatkozó transzferengedélyeket. (37) A kölcsönös bizalomépítés jegyében az ennek az irányelvnek való megfelelés érdekében elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alkalmazását késleltetni kell. Így a tagállamok által meghozott intézkedésekről szóló bizottsági jelentés alapján amely a tagállamok által benyújtott adatokon alapul még a rendelkezések alkalmazása előtt értékelni lehetne az elért haladást. (38) Az irányelv alkalmazásáról a Bizottság rendszeresen jelentést készít, melyet adott esetben jogalkotási javaslatok is kísérhetnek. (39) Mivel a jelenleg hatályban levő engedélyezési eljárások sokfélesége és a transzferek határokon átnyúló jellege miatt tagállami szinten nem lehet megvalósítani kielégítő mértékben a kitűzött célkitűzéseket azaz a védelmi vonatkozású termékek belső piacának kialakítását a kötelező engedélyezési rendszer bevezetésén keresztül, és ezek a célok közösségi szinten könnyebben megvalósíthatónak tűnnek, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban. Az ebben a cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket. (40) Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal 11 összhangban kell elfogadni. 11 HL L 184., , 23. o. A 2006/512/EK határozattal (HL L 200., o.) módosított határozat. HU 15 HU

17 (41) A Bizottságra kell ruházni különösen a melléklet módosításának hatáskörét. Mivel az ilyen intézkedések általános hatályú hatáskörrel rendelkeznek, és az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítását szolgálják, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással fogadják el. ELFOGADTÁK EZT AZ IRÁNYELVET: I. fejezet Tárgy, hatály és fogalommeghatározások 1. cikk Tárgy 1. Ez az irányelv a védelmi vonatkozású termékek belső piacon belüli transzferének szabályait és eljárásait határozza meg. 2. Ez az irányelv nem érinti a tagállamok exportpolitikáját. 2. cikk Hatály 1. Ez az irányelv védelmi vonatkozású termékekre vonatkozik. 2. A tagállamok értelemszerűen azokra a védelmi vonatkozású termékekre is alkalmazhatják ezen irányelv rendelkezéseit, amelyek ugyan nem szerepelnek a mellékletben megadott jegyzékben, de melyek Közösségen belüli transzfere hasonló kockázatokkal jár az emberi jogok, a béke, a biztonság és a stabilitás megőrzésére nézve. 3. Amennyiben valamelyik tagállam él a (2) bekezdésben megnevezett lehetőséggel, jegyzéket tesz közzé az érintett termékekről, és erről tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot. 3. cikk Fogalommeghatározások Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók: (1) védelmi vonatkozású termék : minden olyan termék, amelyet kifejezetten katonai felhasználásra terveztek, és amely megtalálható a mellékletben megadott jegyzékben; (2) transzfer : egy védelmi vonatkozású termék kereskedelmi ügylet során történő átadása valamely másik tagállamban található címzett számára; (3) szállító : a Közösségben székhellyel rendelkező vagy a Közösségben élő olyan jogi vagy természetes személy, aki jogilag felelős a transzferért; HU 16 HU

18 (4) címzett : a Közösségben székhellyel rendelkező vagy a Közösségben élő olyan jogi vagy természetes személy, aki jogilag felel a transzfer egy másik tagállamban történő beérkezéséért; (5) transzferengedély : valamely tagállam nemzeti hatósága által megadott engedély, amely felhatalmazza a szállítókat a védelmi vonatkozású termékeknek egy másik tagállambeli címzett számára történő transzferére; (6) kiviteli engedély : a védelmi vonatkozású termékek valamely harmadik országbeli címzett számára történő szállítására vonatkozó engedély. II. fejezet Transzferengedélyek 4. cikk Általános rendelkezések 1. A védelmi vonatkozású termékek tagállamok közötti transzfere előzetes engedély tárgyát képezi. A közrend védelméhez, például a közlekedés biztonságához szükséges rendelkezések alkalmazásának sérelme nélkül a védelmi vonatkozású termékek más tagállamokon keresztül való áthaladása vagy más tagállamokba történő bevitele nem kötődik a tagállamok további engedélyéhez. 2. A tagállamok a területükön székhellyel rendelkező szállítóknak általános, átfogó vagy egyedi transzferengedélyeket adnak ki. 3. A tagállamok e cikk, valamint az 5., 6. és 7. cikk rendelkezései alapján döntik el, hogy milyen típusú engedélyt adnak ki az érintett védelmi vonatkozású termékekre vagy azok kategóriáira. 4. A tagállamok meghatározzák a transzferengedélyek feltételeit, különös tekintettel azokra a korlátozásokra, amelyek a védelmi vonatkozású termékek harmadik országbeli címzettek számára történő kivitelre vonatkoznak, figyelembe véve a transzfer jelentette kockázatot az emberi jogok, a béke, a biztonság és a stabilitás megőrzésére nézve. Ezen irányelv céljainak elérésére a tagállamok folytathatják és kiterjeszthetik a már folyamatban levő kormányközi együttműködést. 5. A tagállamok az alrendszerekre és részegységekre vonatkozó transzferengedélyben foglalandó feltételeket a transzfer érzékenységének értékelése alapján határozzák meg, melyet a következő kritériumok szerint végeznek: (a) (b) az alrendszerek és részegységek jellege azokhoz a termékekhez mérten, amelyekbe beépítik őket, valamint a késztermékek bármilyen olyan végfelhasználásához képest, amely aggodalomra adhat okot; az alrendszerek és részegységek jelentősége azokhoz a termékekhez mérten, amelyekbe beépítik őket. HU 17 HU

19 6. Amennyiben a címzett bemutatja a felhasználási nyilatkozatot, amelyben kijelenti, hogy az adott transzferengedély tárgyát képező alrendszereket és részegységeket a saját termékeibe építi be, melyeket ezért ebben az állapotukban később már nem lehet transzferálni vagy exportálni, a tagállamok tartózkodnak az alrendszerekre és részegységekre vonatkozó kiviteli korlátozások meghozatalától, hacsak nem tekintik az alrendszerek és részegységek transzferét érzékeny természetűnek. 7. A tagállamok saját biztonsági érdekeik védelmében bármikor visszavonhatják a már kiadott transzferengedélyeket, vagy korlátozhatják használatukat. 8. A tagállamok megkülönböztetésmentesen jelölik ki a transzferengedélyek címzettjeit, kivéve, ha a megkülönböztetésre saját biztonsági érdekeik védelmében szükség van. 5. cikk Általános transzferengedélyek 1. A tagállamok általános transzferengedélyeket tesznek közzé, amelyekkel közvetlenül hatalmazzák fel a területükön székhellyel rendelkező, valamint az engedélyben foglalt feltételeknek megfelelő szállítókat arra, hogy egy másik tagállambeli címzettek kategóriája vagy kategóriái számára több védelmi vonatkozású termék több transzferét hajtsák végre, legalább az alábbi esetekben: (a) (b) a címzett valamelyik tagállam fegyveres erőinek része; a címzett a 9. cikknek megfelelően tanúsított vállalat. 2. A legalább egy védelmi vonatkozású termék fejlesztését, előállítását és használatát érintő, tagállamok közti kormányközi együttműködési programokban résztvevő tagállamok általános engedélyt tehetnek közzé az együttműködési programban résztvevő tagállamok számára történő transzfereket illetően, amely transzferek az együttműködési program végrehajtásához szükséges védelmi vonatkozású termékekből állnak. 6. cikk Átfogó transzferengedélyek 1. A tagállamok az egyedi szállító kérelme alapján átfogó engedélyeket adnak ki, amelyekkel egy vagy több védelmi vonatkozású termék egy másik tagállambeli egy vagy több címzett számára történő egy vagy több transzferét engedélyezik. 2. A tagállamok minden egyes átfogó transzferengedélyben meghatározzák, hogy mely védelmi vonatkozású termékek vagy azoknak mely kategóriái tartoznak az engedély hatálya alá, hogy kik az engedélyezett címzettek vagy címzettek kategóriái, illetve, hogy mennyi időre szól az engedély. Az átfogó transzferengedély legalább 3 évig érvényes. HU 18 HU

20 7. cikk Egyedi transzferengedélyek A tagállamok az egyedi szállító kérelme alapján egyedi engedélyeket adnak ki, amelyekkel a védelmi vonatkozású termékek csak egy címzett számára történő egyetlen transzferét engedélyezik, az alábbi esetek egyikében: (a) (b) (c) az engedélykérelem egyetlen transzferre korlátozódik; a tagállam saját biztonsági érdekeinek védelmében van szükség az egyedi engedélyre; az idevágó nemzetközi non-proliferációs rendszereknek, exportellenőrzési megállapodásoknak és szerződéseknek való megfelelés, valamint az azokból fakadó kötelezettségek miatt van szükség az egyedi engedélyre. III. fejezet A transzfert követő tájékoztatás, tanúsítás és kivitel 8. cikk A szállítók tájékoztatási kötelezettsége 1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a védelmi vonatkozású termékek szállítói tájékoztassák a címzetteket a védelmi vonatkozású termékek kivitelével kapcsolatos transzferengedélyben foglalt feltételekről. 2. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a szállítók az első alkalommal értesítsék az illetékes hatóságokat az általános transzferengedély használatára irányuló szándékukról. 3. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a szállítók az érintett tagállamban hatályos gyakorlatnak megfelelően részletes nyilvántartást vezessenek transzfereikről. A nyilvántartás részét képezi az alábbi adatokat tartalmazó kereskedelmi dokumentumok is: (a) (b) (c) (d) (e) a védelmi vonatkozású termék leírása; a védelmi vonatkozású termékek mennyisége és a transzfer dátumai; a szállító és a címzett neve és címe; amennyiben ismert, a védelmi vonatkozású termék végfelhasználása és végfelhasználója; annak igazolása, hogy védelmi vonatkozású termékek címzettjét tájékoztatták a transzferengedélyben foglalt kiviteli korlátozásról. HU 19 HU

21 4. Az (3) bekezdésben említett nyilvántartásokat meg kell őrizni annak a naptári évnek a végétől számított legalább három évig, amelyben a transzferre sor került. Ezeket a nyilvántartásokat kérésre be kell mutatni azon tagállam illetékes hatóságainak, ahol a szállító székhelye található. 9. cikk Tanúsítás 1. A tagállamok kijelölik azokat az illetékes hatóságokat, amelyek feladata az adott tagállam területén székhellyel rendelkező címzettek tanúsítása. 2. A tanúsítás során az alábbi kritériumok szerint elsősorban azt kell megállapítani, hogy képes-e a címzett a valamely másik tagállam által kiadott transzferengedéllyel megkapott védelmi vonatkozású termékekhez kötődő kiviteli korlátozások betartására: (a) bizonyított tapasztalat és jó hírnév a védelmi tevékenységek terén, amelyet elsősorban a védelmi vonatkozású termékek gyártására és forgalmazására vonatkozó engedéllyel, illetve tapasztalt vezetői személyzet alkalmazásával lehet igazolni; (b) védelmi vonatkozású termékekkel kapcsolatos, jelentős ipari tevékenység a Közösségen belül, különösen rendszer- /alrendszerintegrációs képesség; (c) (d) (e) egy vezető pozícióban levő munkatárs kinevezése, aki személyesen felel a transzferekért és a kivitelekért; a c) pontban említett vezető munkatárs által aláírt írásbeli kötelezettségvállalás, amelyben a vállalat kötelezi magát arra, hogy megtesz minden szükséges lépést bármely neki szállított részegység vagy termék végfelhasználására vonatkozó különleges feltétel betartásához és végrehajtásához; a c) pontban említett vezető munkatárs által aláírt írásbeli kötelezettségvállalás, amelyben a vállalat kötelezi magát arra, hogy kérdések és vizsgálatok esetén az illetékes hatóságokat kellő részletességgel tájékoztatja a valamely másik tagállam által a vállalatnak kiadott transzferengedéllyel exportált, transzferált vagy kapott valamennyi termék végfelhasználóiról és végfelhasználásáról; (f) a vállalatnál alkalmazott belső megfelelési program vagy kivitelkezelési rendszer leírása, melyet a c) pontban említett vezető munkatárs írt alá. HU 20 HU

22 A második bekezdés f) pontjában hivatkozott leírás részletes adatokkal szolgál a transzferek és a kivitel kezelésére elkülönített szervezési, humán és technikai erőforrásokról, az elszámoltathatóság rendjéről a vállalat szerkezetében, a belső ellenőrzési eljárásokról, a tudatosságnövelő intézkedésekről és a személyzet továbbképzéséről, a fizikai és műszaki biztonsági rendelkezésekről, valamint a transzferekről és kivitelekről vezetett nyilvántartásról és azok nyomonkövethetőségéről. 3. A tanúsítványok az alábbi adatokat tartalmazzák: (a) (b) (c) (d) a tanúsítványt kiállító illetékes hatóság nevét; a címzett nevét és címét; a címzettnek a (2) bekezdésben hivatkozott kritériumoknak való megfeleléséről szóló nyilatkozatot; a tanúsítvány kiállításának dátumát és érvényességi idejét. A d) pont alkalmazásában a tanúsítvány érvényességi ideje nem haladhatja meg az öt évet. 4. A tanúsítványok további feltételekhez is köthetők, összefüggésben az alábbiakkal: (a) (b) a közös kritériumoknak való megfelelés igazolására kért információ átadása; a tanúsítvány felfüggesztése vagy visszavonása. 5. Az illetékes hatóságok rendszeresen ellenőrzik, hogy a címzett megfelel-e a (2) bekezdésben hivatkozott kritériumoknak és a (4) bekezdésben említett tanúsítványokkal járó bármely feltételnek. 6. A tagállamok elismerik a más tagállamokban kiadott tanúsítványokat. 7. Amennyiben egy illetékes hatóság megállapítja, hogy a tanúsítvány birtokosa, akinek székhelye az érintett tagállam területén található, már nem felel meg a (2) bekezdésben hivatkozott kritériumoknak és a (4) bekezdésben említett bármely feltételnek, meghozza a megfelelő intézkedéseket. Ezen intézkedések magukban foglalhatják a tanúsítvány visszavonását is. Az illetékes hatóság tájékoztatja döntéséről a Bizottságot és a többi tagállamot. 8. A tagállamok rendszeresen közzéteszik és aktualizálják a tanúsított címzettek jegyzékét, és erről tájékoztatják a Bizottságot és a tagállamokat. A Bizottság ezt az információt elérhetővé teszi weboldalán a nyilvánosság számára. HU 21 HU

23 10. cikk Kiviteli korlátozások 1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy amikor a védelmi vonatkozású termékek címzettjei kiviteli engedélyért folyamodnak, igazolják az illetékes hatóságok előtt, hogy betartották a korlátozásokra vonatkozó feltételeket amennyiben a valamely másik tagállam által kiadott transzferengedéllyel kapott termékekre kiviteli korlátozások vannak érvényben. 2. Amennyiben a kívánt kivitelhez kérték, de nem kapták meg a származási tagállam beleegyezését, a tagállamok konzultációt folytatnak a származási tagállammal.. IV. fejezet Vámügyi és közigazgatási együttműködés 11. cikk Vámügyi együttműködés 1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a védelmi vonatkozású termékek kivitelével kapcsolatos vámeljárás során a kiviteli engedélyt kezelő vámhivatalnál az exportőr igazolja, hogy a szükséges kiviteli engedélyt beszerezte. 2. A 2913/92/EK tanácsi rendelet 12 sérelme nélkül a tagállam 30 napot nem meghaladó időtartamra felfüggesztheti a területéről történő kiviteli eljárás folyamatát, vagy szükség esetén más módon is megakadályozhatja, hogy az egy transzferengedéllyel valamely más tagállamtól kapott védelmi vonatkozású termékek, melyeket később más védelmi vonatkozású termékbe építettek be, területéről elhagyják a Közösséget, ha úgy véli, hogy: (a) (b) az engedély megadása idején nem vettek figyelembe olyan fontos információkat, amelyek a transzferengedély hatálya alá tartozó védelmi vonatkozású termékek harmadik országokba irányuló kivitelének korlátozására vonatkoztak; a kiviteli engedély megadása óta a körülmények jelentősen megváltoztak. 3. A tagállamok előírhatják, hogy a védelmi vonatkozású termékek kiviteli vámkezelését csak az arra felhatalmazott vámhivatalok végezhessék. 4. Azok a tagállamok, amelyek élnek a (3) bekezdésben biztosított lehetőséggel, tájékoztatják a Bizottságot a felhatalmazott vámhivatalokról. A Bizottság ezeket ezt az információt közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában. 12 HL L 302., , 1. o. HU 22 HU