Egy visszautasíthatatlan ajánlat. A film alatt végig a nagy gengszterfilmekre, különösképp a Keresztapára hajazó zene szól lágyan a háttérben.

Átírás

1 Egy visszautasíthatatlan ajánlat A film alatt végig a nagy gengszterfilmekre, különösképp a Keresztapára hajazó zene szól lágyan a háttérben. Egy függönyökkel árnyékolt, tágas szobában járunk. A képen öltönyben, teljes puccban hátranyalt hajú idősebb férfi ül karosszékében egy faasztal mögött. Ölében egy jól megtermett görögdinnye, melyet olyan természetességgel simogat, akárcsak egy macskát szokás. A kép tágul, látszik mögötte mindkét oldalán egy-egy fiatalabb férfi nem kevésbé elegáns viseletben. Az tekintélyes öreg eközben mély, érces hangján belekezd mondandójába: -Tudtam, hogy egyszer el fogsz jönni Sándor. Ekkor rajzolódik ki a teljes kép, ahol már látszik, hogy a Don asztala előtt meghajolva áll egy ugyancsak öltönyben lévő, de érezhetően ápolatlanabb férfi. Az öreg folytatja: -Ám arra nem számítottam, hogy most jössz még csak az év felénél járunk. Sándor sietve rávágja: -Kifogytam a keretből Laci -erre az öreg hirtelen a kezét emeli nyújtott mutatóujjal, érzékeltetvén szavának elsőbbségét. -Neked László Don László. kezd hozzá még mindig érces hangján- Tudom jól, miért jöttél. Ismerem a fajtádat feléled a kvótát az első pár hétben, amint megkapod. Az öreg motorjaid csak úgy zabálják a benzint, az ósdi villanykörtéid falják az áramot. Úgy szigeteled a házadat, hogy nyitott ablaknál is több meleg maradna bent és még csodálkozol, hogy nem tudod beosztani az éves keretet? Sándor. teszi hozzá fejét csóválva. SÁNDOR: Hát mit tegyek? DON LÁSZLÓ: Most a tanácsom kell tíz éve még nem kellet a tanácsom. Én megmondtam, hogy a termelésben van a jövő. Mi is megkaptuk a kvótát. Csakhogy nem használtuk el Mi termeltük az ételt, mi termeltük az áramot. Ajánlottam neked vetőmagot. Nem kellett. Tán féltél, hogy lekötelezett leszel. SÁNDOR: Én csak nem szeretem a bio-t. DON LÁSZLÓ: Nem szereted a biot. Ehh hallod mit mond a fiú Don Pista? /a szoba oldalánál az eddigi szereplők felé fordított fotelben ülő öltönyös úrra néz, aki egy szép darab almát tart a szájánál, majd beleharapva válaszol nemes hanglejtéssel/ -Fertelem!

2 DON LÁSZLÓ: /Sándorhoz visszafordulva/ Látod Sándor, téged nem izgat a környezet védelme. Mégis a tanácsomat kéred. Idejössz a házamba és azt kéred, segítsek kimászni a kelepcéből. Pedig nem tiszteled a természetet és engem sem. Nem áll rá a szád a Don-ra. SÁNDOR: Don László! Hogy csinálja? Hogy tud ekkora haszonnal termelni? DON LÁSZLÓ: Ne kérdezz az üzleti ügyeimről. SÁNDOR: Van valamilyen titkos módszere? DON LÁSZLÓ: Elég! /az asztalra csap/ Megmondtam, hogy ne kérdezz az üzleti ügyeimről. /rövid hatásszünet, Sándor még mindig kérdően néz a Donra/ Na jó, most az egyszer kivételt teszek és válaszolok egy kérdésedre. SÁNDOR: Permetezi az almát? /kérdi teljesen komoly arccal/ DON LÁSZLÓ: /közelebb hajol és Sándor szemébe néz/ Nem. /feleli rezzenéstelen arccal/ /székében hátradőlve Don László az egyik oldalán álló férfihoz szól mély hangján/ -Péter fiam, hozd azt az almát! /Péter pár lépést tesz, majd egy tálcáról leemelve az almát, azt egyenesen a Don kezébe adja/ DON LÁSZLÓ: Nézd ezt a csodát! Bióbb, mint maga az anyatermészet. Nem hiába hódítottuk meg ezzel a zöld piacot. Zamatosabb, mint bármelyik hamburger, amiken te éltél. Most pedig, hogy csak a környezetbarát áru a található a piacon, mást nem is lehet kapni. SÁNDOR: Ennyi elég is volt, hogy idáig jusson Don László? DON LÁSZLÓ: Ehh, /fújtat egyet/ ehhez tőke kellett. Annak idején akkora vagyonnal kezdtem, mint te. De, mikor az új rendszer beindult, fejlesztett a Család is. Annyi napkollektorunk van, amennyi egy várost is ellát Károly fiam húzd el azt a függönyt. /oda megy elhúzza/ -Nézd a sok napkollektort, felállítottuk, ameddig a szem ellát. /Sándor néz az ablakon kifelé és tátva marad a szája/ -Nem meglepő hát, hogy minden évben rengeteget takarítottunk meg, hisz az éves energiakerethez hozzá sem kellett nyúlnunk. Ebben van a pénz Károly fiam, húzd be azt a függönyt, mit mondtam az üvegházhatásról?! /Károly így tesz/ SÁNDOR: Ez csodálatos. /ámulva még az ablak felé, közben visszafordul Don László felé/ De hát Don László, nekem a lámpakapcsolásra sincs már elég a kvótából. Egy ilyen napkollektorra végképp nem futja DON LÁSZLÓ: Péter fiam, hozd a kártyát! /Péter egy kemény aktatáskát hoz, ezt Don László felé felnyitja csupán egy kártya hever benne magányosan. A Don kiveszi és rámutatva így szól/ -Ezen az apróságon itt nagyobb kvóta van, mint az egész város éves fogyasztása. Elintézhetem, hogy holnapra egy jelentős kezdőtőke virítson a tiéden is. Azonban ezért én is kérni fogok tőled valamit.

3 SÁNDOR: Don László, ezekre a kártyás energia utalásokra napok szoktak rámenni. Azt talán már meg sem érem áram nélkül. /kissé kétségbeesetten/ DON LÁSZLÓ: Sándor /hosszúra nyújtva a szót/ az én ajánlatomat nem fogják visszautasítani. SÁNDOR: Oh, nagyon köszönöm Don László! /mondja örömködve, miközben hajlongva kezet csókol a Donnak/ És mit kellene tennem? DON LÁSZLÓ: /egyenesen a kamerába nézve szemből véve, mintha a nézőnek mondaná/ -Élj környezettudatosan! És a kép itt elsötétül. A rövidfilm véget ér.