Im p r e s s z u m. A humort régi újságokból Csurka Tamás és Tóth Martin (11. C) válogatta. Cí m l a p f o t ó : Bergics Balázs

Átírás

1 oldal

2 Tartalom Gál Károly: Kalandra fel! 1-2 Mohay Réka (10. B): A szeretet iskolája 2-9 Családunk hírei 8 Mohay Réka (10. B): Naponta küzdeni a hitért 9-12 Fehér/Fekete Pető Judit (11. A): Kalandozás a Helikon világába Papp Evelin (11. B): Fődíjas a Laudate fiúkar! Halmos László (10. A): Kosztolányi hatására Lempel András (12. E): Egy Kosztolányi-kiállítás margójára Kovács Péter (9. D): Egy múlt nélküli embernek nincsen jövője sem 31 Vajda Péter (10. D): Látogatás az érdi Ciszterci Nővérek Regina Mundi Apátságában 32 Költőtoll Csurka Tamás: Próbatétel 34 Csupor Balázs (12. D): Lajos napok (kampánybeszéd) 35 Güldner Viktória (11. D): Kalandos belépő Zánkára Güldner Roland, Szabó Dániel (10. A): Erdélyi Kalandtúra Hetényi Roland (9. B): Lefejelem az asztalt! János Kamilla (11. D): Táncháztalálkozó Szalóki Bence (10. E): A pécsi pálya közepén egy aranycsillag van Vörös Anna (8. A): A vizilabdázás a fél életem Brand Petra, Salamon Eszter (9. A): Mert nyalni csak úgy lehet, ha élvezzük az ízeket Ludézer Dóra (10. E): Nyári diákmunkák Balla Péter (10. E): Drogprevenció 46 Mayer Martin János (12. C): A szellemi kalandozás is komoly kihívás Historia Domus 48 A humort régi újságokból Csurka Tamás és Tóth Martin (11. C) válogatta. Cí m l a p f o t ó : Bergics Balázs Im p r e s s z u m Kiadja: Incipit Vita Nova Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma Felelős kiadó: Páva Péter Főszerkesztő: Antal Emília Dr. Kovács Gusztáv Olvasószerkesztő Maisch Patrícia (2009) Diák szerkesztők: Mohay Réka (10. B), Makk Flóra (11. E), Halmos László (10. A), Mezei Virág (10. E), Szalóky Bence (10. E), Fogt Adél (8. A), Török Adél (11. D), Nagy Dorina (12. B) Fotó: Sándor Zsófia (10. E) Bergics Balázs Tördelőszerkesztő: Komáromi Csaba (1998) Elérhetőség: 7621 Pécs, Széchenyi tér 11. Páholy szinesff@gmail.com Nyomdai munkálatok: Molnár Nyomda és Kiadó Kft Pécs, Légszeszgyár utca 28.

3 Magyarországi Ciszterci Rend Incipit Vita Nova Alapítványa CIB Bank, Pécs, Ferencesek u. 17. Bankszámlaszám: IBAN: HU SWIFT kód: INEBHUHB Adószám: A közhasznú alapítvány célja: a Rend pécsi gimnáziumának és kollégiumának támogatása. Bergics Balázs balazs@kisbergics.hu Telefon: 30/ kivitelezés nyomtatástól a könyvkötésig prospektusok, naptárak, szórólapok, plakátok nyomása cégjelzéses levélpapírok, borítékok, névjegyek, meghívók, öntapadós címkék készítése alkalmi kiadványok, brosúrák, folyóiratok és könyvek, iskolai évkönyvek, irodai ügyviteli nyomtatványok tervezése, előkészítése és gyártása Cím: 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28. Telefon: 72/ A gimnázium alapítványa: Pro Ludovico Alapítvány Számlaszám: K&H Bank, IBAN: HU Adószám:

4

5 Finomhangolás Kovács Gusztáv Tisztában vagyok a ténnyel: nem szerencsés egy diákújságot egy ókori matematikussal kezdeni. Mégis így teszek és ezért a kedves olvasótól rögtön elnézést is kérek. Megnyugtatásképpen jelzem, hogy most nem matematikáról lesz szó, hanem a zenéről. A matematikus, akiről szólni szeretnék pedig nem más, mint Püthagorasz. A név hallatára vélhetően mindenkinek a világ talán legismertebb képlete ugrik be: a2+b2=c2. Pedig az ókorban a mester elsősorban nem erről volt híres. Ha egy hétköznapi embert kérdeztünk volna róla, valószínűleg az általa alapított titkos társaságról, arany lábáról, vagy a guru azon csodás képességéről számolt volna be, hogy egyszerre képes volt jelen lenni Metapontionban és Krotónban, és talán a zeneterápiáról. Püthagorasz ugyanis a matematikát nem öncélú agygyötrésnek tartotta, hanem a mindennapi életben alkalmazható tudománynak. Felfedezte, hogy a rezgő húrok hosszának matematikailag leírható aránya és a harmonikus hangzás között összefüggés található. (Talán kevesen gondolnak erre a tényre, amikor gitárjukat hangolják.) A szám jelentette számára a kulcsot a harmóniához, amelynek kifejezőeszköze nem más, mint a zene. A világ egy nagy hangszer volt számára, amelyben megtalálható a matematikai arányokhoz igazodó harmónia. Nem véletlen, hogy a betegséget is hangszerekkel gyógyították, helyreállítva az összhangot a beteg testében és lelkében. Az égitestek is egy, a halandó ember számára nem hallható neszt hallatnak, a szférák zeneéjét. Püthagorasz állítólag képes volt meghallani ezt a kozmikus harmóniát és ennek megfelelően élt. A püthagoreusok szerint az él boldogan, aki életét ehhez a harmóniához hangolja. Nem tudom, hogy létezik-e a szférák zenéje és azt sem, hogy hatással van-e az életünkre. Abban azonban biztos vagyok, hogy a mai világban különösképpen szükségünk van a zenére. A bedugott fül divatja is talán ezt bizonyítja. Kizárja a külvilág disszonáns hangjait és fülemben máris az a zene szól, amit éppen választok. Kívül a világ hangzavara, belül az összhang. Csak nekem, mindenkitől függetlenül. Atomjó. Mármint atom, azaz oszthatatlan és megoszthatalan a harmónia. Szférák zenéje? Ugyan! Az ájpodom a világ, én pedig a világ közepe. Ez azonban illúzió. Egyszer ki kell venni a füldugót és hallgatni és hallani kell. Közösen, együtt. Zenét, egymást, figyelni a világ dolgait, elszomorodni a disszonancián és megérezni a mélyből hallatszó harmóniát. Azt, amit talán Püthagorasz is már megsejtett. Amit a pásztor egyszerű furulyája ünnepelt. Amit angyalok kara hirdetett. Itt az alkalom, hogy az ünnep kavargó hangzavara mögött meghalljuk: Fel nagy örömre, megszületett! Kávéházi Gondolatok Színes Fehér/Fekete 19. évfolyam 70. szám 1

6 Bakóék és a zongora Marján Babett 11.A Sok testvérpár megfordult már a Nagy Lajosban, de kétségkívül ők a legtehetségesebbek közé tartoznak: Kármen, a 12.C egyik központi figurája, az Orff zenekar tagja, és az osztályéneklési versenyek kihagyhatatlan szereplője. Armand pedig, aki már öt éve az osztálytársam, de osztálymiséken, osztályéneklési versenyeken és hangversenyeken újra meg újra elkápráztat tehetségével. Ők lennének a Bakó-testvérek, rengeteg hasonlósággal, még több különbséggel, és az örök kötelékkel: a zenével. RiPortré Marján Babett (11.A): Honnan ered a zene iránti szeretetetek? Bakó Kármen (12.C): Édesanyánkkal kezdődött, aki matematika-ének szakos tanár. Amikor a pocakjában voltam, nagyon sokat foglalkozott a zenével éppen ovisoknak csinált kazettákat. Általános iskolában pedig minden koncertre elmentem vele meghallgatni a Pannon Filharmonikusokat. Bakó Armand (11.A): Kiskoromban nagyon sokszor hallottam, ahogyan zongorázik és énekelget, készül az énekórákra, és ezzel engem is nagyon megfogott a zene világa. M.B.: Hogyan kezdetetek zenélni? B.A. Először a nővérem kezdett el furulyázni, mert azt szokták ajánlani első hangszernek. Én is azzal kezdtem, de már akkor is tudtam, és anyukám is megmondta, hogy nekem a zongora lesz az igazi. B.K. A Kontrasztok Zeneiskolába megismerkedtünk egy zongoratanárral, Kéri Gerzsonnal. Nagyon sokat kaptam tőle mind szakmailag, mind emberileg. Nagyon szeretem, és a mai napig nála vagyok. Biztos vagyok benne, hogy a tanár személye nagyon meghatározza, melyik hangszert választod, hogy meddig és milyen lelkesedéssel játszol rajta. B.A.: Én is nála kezdtem zongorázni, és nagyon jó volt: hat évig voltam a tanítványa. De a hatodik évben jött az orgona. Karácsonykor meghallottam az orgona hangját, amint egy nagyon szép darabot játszott a kántor és gondoltam, kipróbálom. Még egy darabig tanítgatott engem, aztán jelentkeztem a Liszt Ferenc Zeneiskolába, és azóta Köcsky Tibor a tanárom. M.B. Szoktatok együtt zenélni? B.A. Igen, amikor még közös volt a zongoratanárunk, sok négykezest játszottunk. B.K. A zene nagyon összeköt minket. Anyák napjára össze szoktunk dobni egy kis darabot, közösen zongorázunk és énekelünk, és már közös fellépésre is hívtak bennünket. M.B.: Milyen hangszereken játszotok? Milyen lehetőségeitek vannak a Lajosban? B.K. Én kipróbálok mindent, amit csak le évfolyam 70. szám Színes Fehér/Fekete

7 het. Nagyon sok lehetőséget kapok, az Orff zenekarnak és Csák Lili tanárnőnek köszönhetően, aki minden kérésemben támogatott és innen is köszönöm neki, főképp a csellóórákat. A zenekarba marimbáztam is, és most ismerkedem a népi hangszerekkel, az osztályéneklési fesztiválon pedig ütőgardonoztam. B.A.: Én is sok lehetőséget kapok. Például az adventben és a nagyböjtben osztálymiséken én orgonálok. M.B.: Igen, éppen ezért már mind nagyon várjuk az adventet, Armand! B.A. Én is nagyon várom És persze koncerteken is föl szoktam lépni orgonával. (Armand a december huszadikai adventi hangverseny egyik fellépője lesz a szerk.) M.B. Van valamilyen nagy álmotok, tervetek a zenével? B.A. Az én nagy álmom, hogy egy napon kipróbálhassam a párizsi Notre-Dame orgonáját. B.K. Én megelégednék egy Bösendorfer Imperialal (nevet). De mielőtt a Lajosba jöttem volna, tervbe volt a művészi pálya, de arról lebeszéltek. Én is próbálom lebeszélni az öcsémet mert az egy egész embert kívánó pálya. M.B.: Akkor mi a tovább terv, most, hogy végzős lettél? B.K. Hát, így is rengeteget kell gyakorolnom, napi két órára törekszem, ami húzós, főleg az érettségi évében. De komolyabb terveim nincsenek a zenével. Az a fontos, hogyha karácsonykor leülünk, tudjak zongorázni, énekelgetni, vagy a barátaimmal együtt zenélni a zenekarban ez számomra teljesen kielégítő. De a zenei pályáról már lemondtam. B.A.: Én zenélni mindig fogok, és ez még nem biztos, de lehet, hogy egy nap majd orgonaművész leszek. M.B. Ennek függvényében meg tudnátok fogalmazni, mit jelent számotokra a zene? B.A.: A zene nekem mindig örömet szerez, és jó érzéssel tölt el, bármilyen legyen is, akár szomorú, akár vidám. B.K. A zene számomra a legjobb kifejezőeszköz arra, hogy elmondjam, mit érzek. Amikor a színpadon vagy, elsősorban szórakoztatsz, de a hallgató a legjobban akkor tudja magáévá tenni az általad játszott dalt, ha a legmélyebb érzelmeidet is beleadod. Ezért szeretnék minél több hangszeren megtanulni: hogy minél több nyelven ki tudjam fejezni, amit érzek. M.B.: Köszönöm a beszélgetést! Egy hang az osztályéneklési fesztiválról Kovács Blanka 10.E RiPortré Talán nem túlzok, ha azt mondom, a zene minden ember életét szebbé teszi. Manapság már mindenki megtalálhatja a neki megfelelő stílust és a módot arra, hogy ezzel foglalkozzon. Akárcsak Blumenschein Alinka (12.D), akinek neve különlegessége és tehetsége valahol egy szinten mozoghat. Kovács Blanka (10.E): Mikor kezdtél el komolyabban foglalkozni a zenével? Blumenschein Alinka (12.D): Kiskorom óta énekelek és harmadik osztálytól kezdve járok népdaléneklési versenyekre. Emellett néptáncolok és ennek köszönhetően kezdtem el népi brácsázni is. Két évig még készültem is a váci Selye János Humán és Művészeti Szakközépiskolába, de nyolcadikban mégis a Nagy Lajosra esett a választásom, Színes Fehér/Fekete 19. évfolyam 70. szám 3

8 RiPortré mert nem szerettem volna messze menni, sem 14 évesen eldönteni az életpályám. K.B.: Melyek voltak eddigi pályafutásod fontosabb eseményei? B.A.: Az egyik talán, hogy eljutottam Budapestre, a népdaléneklési versenyre. Először ezüstöt, de két évvel később már kiemelt arany minősítést szereztem. Ezen kívül büszke vagyok még a Bonyhádon elértekre is, szintén kiemelt aranyat kaptam szólóban és a zenekarral egyaránt. Amúgy az együttesem pont másfél hónapja oszlott fel, de sok mindent éltünk át együtt. Például 2009 nyarán nagyon szoros kapcsolatot alakítottunk ki a Szeged Táncegyüttessel; másfél hónapig még a zenét is szolgáltattuk nekik. K.B.: Úgy tűnik, nagyon sok mindennel foglalkozol. Hogyan tudod ezeket összeegyeztetni az iskolával, a tanulással? B.A.: Ezt nagyon sokan kérdezik, de egyáltalán nem olyan nehéz, mint amilyennek kívülről tűnhet. Szerintem csak jó időbeosztás kérdése. Mondjuk én kiskoromtól kezdve így élek, szóval nekem nem megerőltető. A zenészeknek tulajdonképpen egy egészen más fajta életstílus adatik. K.B.: Már négy osztályéneklési versenyen vagy túl. Mennyire vetted ki a részed a felkészülésből? B.A.: A népdalokat egy az egyben én hoztam, ebbe nem is volt beleszólása az osztálynak. A kánonoknál is csak egy kivétel volt, amikor Pabian Zsófia saját kánonját énekeltük. Ahhoz nem volt közöm egyáltalán. B.A.: Összességében rettenetesen fárasztó, de nagyon megéri. Nem egyszerű olyan dalt választani, amit az osztály és a közönség egyaránt szeret, és akkor ezeket még betanítani, kijavítani a hibákat De nagyon sok segítséget kaptam, kaptunk. K.B.: Mik a terveid a jövőre nézve? B.A.: Először is jó lenne bekerülni a Zeneakadémia népzene tanszékére, brácsa szakra. Mindenképpen szeretnék egy állandó tanári állást, és remélem lesz egy jó zenekarom is illetve ez már kicsit több mint egy terv, de amíg nincs mindegyik tagunk Budapesten, nem akarunk nekiállni szervezkedni. K.B.: A népzene mellett hogy állsz a könynyűzenével? Van kedvenc bandád, előadód? B.A.: Szerintem nem sokan ismerik őket az iskolából, de nagyon szeretem a Napra zenekart. Tulajdonképpen világzenét játszanak, de az első albumuk például egy rock- és népzenei feldolgozás volt. Amúgy nem tudom magam beskatulyázni, elég mindenevő vagyok zenében. Hallgatok még Muse-t, Franz Ferdinand-ot, de szerintem Pitbullnak is nagyon jó számai vannak. K.B.: Mit fogsz karácsonykor énekelni a fa alatt, van kedvenc karácsonyi dalod? B.A.: Nincs kimondottan. Régebben hallgattuk Mága Zoltán karácsonyi dalait, meg más komolyzenét, de nagyjából ennyi, amit meg tudnék említeni. Illetve pár éves hagyomány, hogy amíg anyukám főz, én feldíszítem fát és közben a Rádió 1 szól. K.B.: Hogyan élted meg a fesztiválokat? évfolyam 70. szám Színes Fehér/Fekete

9 Bis orat, qui cantat Interjú László Levente tanár úrral Bencsik László 8.A Bencsik László: Hogyan tanult meg orgonálni? László Levente: Még mindig tanulok, álkezdőnek tartom magam. Sajnos egyszerű falusi gyerekként nem volt lehetőségem hangszerhez jutni és tanárt fogadni. Csak később találkoztam az orgonával, egész pontosan a harmoniummal. Ekkor már gimnazista voltam. Tanárom sosem volt, önszorgalomból tanultam mindazt, amit tudok. Ha vicces akarok lenni, akkor azt mondom, hogy az orgona csak a negyedik hangszerem, hiszen csengettyűn, harangon és az emberek idegein már korábban is jól játszottam. Ez utóbbit még ma is művelem, a kollégisták nagy örömére. B. L.: Miért pont az orgonát választotta? L.L.: Hát, ez a hangszer keresztezte először utamat. Túl nehéz volt ahhoz, hogy egyedül odébb tegyem, így inkább megismerkedtem vele. Az ismerkedés jól sikerült, s ez a kapcsolat azóta is tart. Gyerekkorom nagyon szép volt. Nem voltam (annyira) rossz gyerek, ministráltam, s ha autóval utaztunk, minden útszéli keresztnél keresztet vetettem, ezt sosem szégyelltem. Apám ebből arra következtetett, hogy jó pap lesz belőlem. Nagyon tisztelte a papokat, ezért engem is Gyulafehérvárra küldött, az akkori Gyulafehérvári Római Katolikus Líceumi Szemináriumba. Kezdetben engem is vonzott a papi hivatás, de ez csak két évig tartott. Korábban az iskola kántorképzőként működött, így a régi időkből megmaradt néhány rossz állapotban levő hangszer. Első nap már lelkesen nyomogattam a billentyűket, nem sok sikerrel ugyan, de kitartóan és nagy érdeklődéssel. Azonnal megtetszett a hangszer, s arra gondoltam, hogy kántor leszek. Kezdetben a zenetanárunk figyelemmel kísérte a diákok zenei fejlődését, de ez az én esetemben csak egy alkalomra korlátozódott. Nem ismertem még a hangokat, így azonnal mellőzött. Hála Istennek, ezzel nem tudta kedvemet szegni, ennek pedig most nagyon-nagyon örülök. B.L.: Hogyan sikerült magától megtanulnia zenélni? L.L.: Mivel nem fejlődhettem társaimmal együtt, ezért egyedül próbálkoztam. Osztálytársaimtól mindig kérdezősködtem, aztán apránként ezeket összerakosgattam, s végül egy egész szép dolog kerekedett ki belőle. Mint minden embernek, nekem is vannak talentumaim. Egyáltalán nem tartom magam zeneileg tehetségesnek, de azt az egy talentumot, amit e téren kaptam, összekötöttem egy másikkal, a szorgalommal. Azt hiszem, ez volt az én titkom: Okosan kamatoztatni mindazt, amit a Jóistentől kaptunk. (Persze, itt azért még van mit fejlődni.) Ezt szem előtt tartva fejlődtem a gimnáziumi évek alatt, míg végül sikeres kántorvizsgát tettem. Erre mind a mai napig büszke vagyok, mert keményen megharcoltam érte. B.L.: Milyen darabokat szokott általában játszani? L.L.: Egyházi gimnáziumba jártam, így egyértelmű volt, hogy az egyházi népénekekkel foglalkozom elsősorban. A kántorvizsgán is ezt kérték számon. Próbálkoztam már komolyabb darabokkal is, de korlátokba ütköztem. Ezt alázattal tudomásul vet- RiPortré Színes Fehér/Fekete 19. évfolyam 70. szám 5

10 tem, így elsősorban inkább az egyházi énekekkel foglalkozom. Engem ez is boldoggá tesz, hiszen minden énekkel Istent dicsőíthetem. Számomra az orgona a legcsodálatosabb hangszer, hiszen igazi otthona az Isten háza, s ha valaki játszik rajta, akkor a teljes embert igénybe veszi tetőtől talpig (szem, száj, kéz, láb). B.L.: Otthon, a templomban szokott játszani? L.L.: Van egy egyszerű hangszerem, azon gyakorolgatok, ha időm engedi. Szeretek énekelni is, így tehát a játékot és az éneklést általában összekötöm. Kántorkodni is szoktam vasárnaponként. Szeretem ezt a szolgálatot, de mindig kihívásként élem meg. Jó dolog együtt énekelni a hívekkel, szebbé tenni a liturgiát, de nem olyan egyszerű dolog, hiszen sok mindenre kell figyelni. Nem mindig sikerül olyan szépen énekelni, mint szeretném, de örömmel tölt el, hogy sok szép dalom kering már a kozmoszban. Hiszem azt, hogy igaz Szent Ágoston mondása: Bis orat, qui cantat. (Kétszeresen imádkozik, aki énekel.) Én erre törekszem. RiPortré Reménységet! Interjú Csák Lili tanárnővel Udvardy Edikő 9.A Udvardy Enikő: Mikor és miért döntötte el, hogy zenei pályát választ? Csák Lili: Óvodás korom óta pedagógusnak készülök. Hivatásomnak érzem, hogy átadjak valamit Isten mélységes és határtalan szeretetéből, amit megtapasztaltam egész életemen át, hogy hitet, reményt, lelkesedést, Isten, egymás, a jó és a szép szeretetét átadjam a gyermeki szíveknek. A legkedvesebb tantárgyaim az ének és a matematika voltak, de mindent szívesen tanultam. Általános iskola után felvételt nyertem a Művészeti Szakközépiskola szolfézs-zeneelmélet szakára, ám ekkor még sok tudomány érdekelt, így a gimnáziumot választottam. Érettségi évében tudatosodott bennem, hogy egyetlen dolog van, ami nélkül nem tudom elképzelni az életem, és az a zene. Ének, hangszerek, tánc Így döntöttem a Pécsi Tudományegyetem ének-zene, karvezetés szakja mellett, ahová fel is vettek. Ötödévben a szolfézsszakot is elvégeztem. U.E.: Mit gondol (mi a véleménye) az Orffzenekarról mielőtt/miután Ön vezette? Cs.L: Az Orff-zenekar a Jóisten hatalmas szeretetének jele számomra. Kevesen tudják rólam, hogy bár karvezetés szakon diplomáztam (ami kórusvezetői képzést jelent), mégis a szívem fő vágya volt, hogy egyszer legyen egy zenekarom. Az egyetem után több iskolába is jelentkeztem énektanárnak. Már majdnem elfogadtam a Széchenyi Gimnázium ajánlatát, mikor Nagy Ernő tanár úr, akinél itt gyakorlati tanításomat végeztem, szólt, hogy örülne, ha idejönnék, és bár ugyan szervezői munkát kellene ellátni, de lenne egy zenekar, amit vezethetnék évfolyam 70. szám Színes Fehér/Fekete

11 Akkoriban nem tudtam sokat az Ivasivka Mátyás által vezetett együttesről, de őszintén lelkesített a feladat. Megismertem őket, és ez szerelem volt első látásra. Amíg Szőts Annamária tanárnő vezette az együttest, addig is figyelemmel kísértem szerepléseiket, és őszintén örültem egyre növekvő sikerüknek. Ivasivka tanár úr 2000-ben átadta az együttest. A Carl Orfftól kapott ütőhangszerek kisméretűek voltak, és egy sem volt kromatikus. Néhány hanglapot lehetett cserélni rajtuk, így lehetett különböző hangnemekben is játszani. Emiatt korlátozva volt az előadható művek listája. Orff pedagógiai koncepciójában az szerepel, hogy a zeneileg képzetlen diákokat is a közös zenélés élményéhez kell juttatni a ritmus, az egyszerű ütőhangszerek segítségével. E koncepcióhoz híven az akkori zenekari tagok közül sokan nem jártak zeneiskolába, néhányan nem is tudtak kottát olvasni, sokszor még a ti-ti-tá ritmus is gondot okozott, a szinkópáról, a nyújtott- és az élesritmusról nem is beszélve. Ez rengeteg pluszfoglalkozást, energiát kívánt. Sem zongorát, sem dobfelszerelést, sem elektromos hangszereket nem használtunk akkoriban, és a fúvósok közül is csak a furulya szerepelt. A létszám fő között mozgott. Jelenleg kromatikus ütőhangszereket használunk, melyek minimum 3 oktáv hangterjedelemmel rendelkeznek. A zenekar 42 zeneileg képzett diákból áll, nyilván nem lehet és nem is szabad összehasonlítani az akkori együttessel. És bár a zenei lehetőségeink most sokkal kedvezőbbek, én mégis mindig ugyanúgy rajongtam/ok az együttesért. A zenekar lényege, hogy együtt zenélünk, és ha egyszerűbb művet játszunk, akkor is a közös élmények alatt összekovácsolódunk, megismerjük egymást, és egy szerető, egymást ösztönző közösség alakul ki. U.E.: Mi a véleménye az iskolai karácsonyi műsorról? Cs.L.: Az adventi hangversenyről a Dzsámiban? Gimnazista éveim legszebb emlékei közé tartoznak a karácsonyi hangversenyek, melyeket a kórusok adtak a tanároknak, szülőknek, érdeklődőknek. (Zenekar kevés iskolában működik. J) És azt hiszem itt az adás -on van a lényeg. Ez egy ajándék tőlünk azoknak, akik eljönnek, hogy meghallgassanak minket. Sokat készülünk rá, és élményt szeretnénk adni, felemelőt, hogy akik a templomban ülnek, gondolataikban, imáikban közelebb kerüljenek Istenhez, jobban megértsék Jézus születésének titkát. Ahogy telik az idő, lecsendesedik az emberben a külvilág. A lélekben, amint ott ül az Imádság házában, teret kap Isten. Gyógyít, épít, bűnbánatra indít, és szeretetével átölel. Amíg gyermekeimmel otthon voltam, és külső hallgatóként vettem részt ezeken a hangversenyeken, számomra mindig ilyen élmény volt. Azt gondolom, a zene legnemesebb feladata az, hogy ebben segítsen. Ilyen ajándékot szeretnénk adni. Másnap a díszteremben is van egy karácsonyi műsor, ahol az egész diákság és a teljes tanári kar jelen van. Ez számomra olyan, mint egy családi ünnep. Együtt vagyunk, Isten igéjét olvassuk, népénekekkel, és népszokással emlékezünk. Jó így indulni a karácsonyi szünetre. U.E.: Mit vár a diákoktól? Cs.L.: Igyekszem nem várni semmit, hanem elfogadni őket úgy, ahogy vannak. Rácsodálkozni Isten teremtő csodájára bennük. Megtalálni a kulcsot hozzájuk külön-külön. Szeretném nekik átadni a zene szeretetét, értékét, szeretném megtanítani őket arra, hogy együtt énekelni-zenélni, Istent dicsérni jó, és arra, hogy legyenek igényesek abban, hogy mit hallgatnak. Mert a zene hat a lélekre! Azért örömömre szolgál, ha látom rajtuk az örömöt, az igyekezetet, az érdeklődést. Az órákon fontos számomra a fegyelem, a figyelem, a felkészültség, a pontosság, erre igyekszem nevelni a rámbízottakat is. U.E.: Mit gondol, mint énektanár a karácsonyi szokásokról? Cs.L.: Ez számomra nehéz kérdés. Karácsonyi szokások Gyerekkoromban mi nem sütöttünk otthon mézeskalácsot, de részt vettünk a templomi pásztorjátékban. Voltam Mária, angyal, pásztor, sőt egyszer még József is. Későbbi években már nem RiPortré Színes Fehér/Fekete 19. évfolyam 70. szám 7

12 RiPortré szereplőként, hanem zenészként vettem részt a műsorban. A műsor után otthon karácsonyoztunk, majd este nagymamámnál gyűlt össze az egész család. Imádság után papám -, aki közel 50 éve a Pius templom kántora - leült a zongorához, és közösen elénekeltük a karácsonyi énekeket. Aztán persze megnéztük, hogy a másik szobába érkezett-e karácsonyfa és ajándék. Az éjféli misén kórustagként és néha szólistaként énekeltem, hangszerrel szolgáltam. Nálunk ez volt a szokás. Tini korom óta amikor csak tehettem részt vettem a rorate hajnali miséken. Általában 5-kor keltem, így egész nap jó fáradt voltam, de a lelkem szárnyalt. Napról napra felkészültem a karácsonyra. Ez nagyon fontos! U.E.: Mit szoktak énekelni a karácsonyfa alatt? Van kedvenc karácsonyi éneke/műve? Cs.L.: Mostanában ez igen nehéz, mert a gyerekek türelmetlenek. Azért mindig éneklünk egy-két dalt. Általában azt, amit ők tanulnak az oviban, iskolában, mert azokat szívesen éneklik. Kedvencem nincs, inkább kedvenceim vannak, de a felsorolás nagyon hosszú lenne.. Szeretem Zorán, Koncz Zsuzsa dalait, Boney M karácsonyi számait, a népénekeket, nagypapám orgonajátékát, a Zengető CD-t, és persze a klasszikusokat is, Bach Magnificat-ját különösen. Meghallgatok szívesen minden újat is, ítéletem alá esnek, és ha átmennek a mércén, akkor bekerülnek a hallgatott zenékkörébe. Ajánlanék egy dalt a diákságnak, ez nem igazán karácsonyi dal, de számomra nagyon kedves. Azon a napon hallottam először, mikor nagymamám elköltözött, és aznap nem ment ki a fejemből, csak énekeltem és imádkoztam. Hallgassátok meg Koncz Zsuzsa Békét és reménységet című dalát, imádkozzátok, énekeljétek ti is! Legyen mindannyiunké Krisztus békéje! évfolyam 70. szám Színes Fehér/Fekete

13 A meteorológiától a karvezetésig Interjú havasi gábor tanár úrral Udvardy Enikő 9.A Udvardy Enikő: Mikor döntötte el, hogy zenei pályára lép? Havasi Gábor: Érdekes kérdés eleinte nem szerettem volna zenész lenni, annak ellenére, hogy zenei tagozatos általános iskolába jártam. Még a gimnáziumban is meteorológus akartam lenni, de ez- miután kiderült, hogy a földrajz és a matematika mellett szükség van még más tantárgyakra is, amiket nem annyira szerettem- sajnos meghiúsult. A Kodály Zoltán Gimnázium után a Művészeti Szakközépiskolába jártam, lényegében itt dőlt el minden egyik nagy mesterem hatására, aki mindenképpen a zenei pálya irányába motivált engem. Így kerültem a Zeneakadémiára, ahol már egyértelmű volt, hogy karnagy, ill. énektanár leszek. U.E.: Milyennek találta a Laudatét mielőtt ön lett a karnagy? H.G.: Nagyon sok jó hírt hallottam róla, Nagy Ernő tanár úrral már előtte is ismertük egymást. Sokszor találkoztunk pl.: Cecília-ünnepélyeken, ahol mindig megcsodálhattam a Laudate gyönyörű hangzásvilágát, amelyet én rendkívül tisztának és különlegesnek találtam. U.E.: És mit érzett akkor, mikor megtudta, hogy Ön kapja meg a karnagyi posztot? H.G.: Természetesen nagyon boldog voltam, de egyben össze is szorult a szívem, mert úgy éreztem, hogy nagyon össze kell szednem magam, hogy képes legyek méltóan vezetni a kórust az előzmények után. Persze a Tanár Úrral a mai napig tartjuk a kapcsolatot, és mindig kíváncsian várom az észrevételeit, véleményét a jelenlegi Laudatéról. Szeretném, ha a Laudate nem veszítené el azt a presztízsét, amit az évek során megszerzett. U.E.: Ha már Laudate mit gondol a karácsonyi koncertről? H.G.: Ezek a karácsonyi koncertek mindig varázslatosak szoktak lenni. Hihetetlen, milyen sok zenész van az iskolában, akik meg akarnak felelni akár saját maguknak, akár tanáraiknak-akár, a Jóistennek. Mindenki a saját hangszerén-legyen az gitár, orgona, ének- próbál minél igényesebb előadást nyújtani. A Laudate pedig ugye- a házigazdája ennek a rendezvénynek, amit már szinte hagyománynak tekinthetünk. Ez a koncert már karácsonyi hangulatú, hiszen Adventben kerül megrendezésre. Advent-várakozás; ezért is énekeljük a koncert végén a Várj, és ne félj című taizéi éneket. Szép befejezése, összefoglalása az egésznek. U.E.: Említette, hogy ez már szinte hagyománynak számít. Van kedvenc karácsonyi szokása? H.G.: Rengeteg népszokás van, falun talán több is, mint a városban; legismertebb talán (a Luca széke és a Betlehemezés mellett) a zöld fenyőág- a zöld az élet színe, ezt jelképezi. Személyes kedvencem, amit vidéken láttam egy hétgyerekes keresztény családnál. A kis betlehemhez kanyargós, hosszú út vezet, amin József és Mária mezítláb sétálnak. Advent minden napjával lépésről lépésre egyre közelebb kerülnek a jászolhoz. Csakhogy az úton szúrós kövek vannak, sérti a talpukat-ha viszont valamelyik gyerek valami jót tett aznap (pl.: kivitte a szemetet, elmosogatott, stb. ), akkor a RiPortré Színes Fehér/Fekete 19. évfolyam 70. szám 9

14 RiPortré nyáron összegyűjtött és megszárított rózsaszirmok közül egyet Máriáék lába alá tehetett, hogy arra lépjenek, ezzel enyhítve az éles kövek okozta fájdalmat. Ezek a hagyományok -mint például ennél a családnál-, nagyon össze tudják hozni a családot: a gyerekek szinte versenyeztek a rózsaszirmokért. Véleményem szerint (többek között) ezek a régi szokások adják meg a hangulatát a karácsonynak. Pláne, ha még énekelünk is hozzá. U.E.: Apropó ének. Mit énekelnek a karácsonyfa alatt? H.G.: Szüleimmel gyerekkoromban nagyon sokszor énekeltünk, legtöbbször olyan ismert dalokat, mint pl.: a Dicsőség. Később a gimnáziumban megtanult karácsonyi énekeket adtam elő-ha éneklésről volt szó, soha nem voltam szégyenlős, azt mindig szerettem. U.E.: Van kedvenc karácsonyi éneke/műve? H.G.: Nagy kedvencem Bach Karácsonyi oratóriuma-volt szerencsém énekelni is, szerintem a világ egyik legszebb zenéje. Bár nem egy rövid mű, mikor az ember már tudja és megérti, miről énekel, boldogság és nyugalom tölti el. Ilyen öröm tölt el akkor is, mikor látomakár a Laudate kórusban, akár az iskolában- hogy milyen sok jóérzésű gyerek van az iskolában, akikkel Adventben, a karácsonyi koncerten együtt énekelhetem: Várj és ne félj, az Úr jön már évfolyam 70. szám Színes Fehér/Fekete

15 ...felmelegedett a lelkünk, ha énekelhettünk Interjú Páll Csaba tanár úrral Salamon Eszter 11.A Sokszor találkozom olyannal, hogy egy diák beskatulyázza tanárát. Ő a földrajzot tudja, ő a kémiát, őt meg csak az irodalom édekli, és így tovább... De hogy egy matektanár a Zene Akadémiára járt volna? Ugyan menj már! Az nem lehet! Salamon Eszter (11.A): Mi vonzotta a Tanár urat a zenei pálya felé? Zenélt már gyerekkorában is? Páll Csaba: Zenész családban születtem. Nálunk otthon mindenki zenélt valamilyen szinten. Már nagyon korán elkezdtem zenét tanulni annyira, hogy a kottát hamarabb olvastam mint a betűket. Kiskoromban ilyen kis csodagyereknek számítottam. Ha harang szót hallottam, tudtam hogy az most D vagy egy kicsit alacsonyabb mint a B, de ez nekem természetes volt, azt hittem ezt mindenki hallja a hangmagasságokat. Csak később tudtam meg, hogy nem. S.E: A Tanár úr mégiscsak tanár, arra nem gondolt, hogy esetleg zenepedagógus legyen? P.Cs.: Mármint hogy én oktassam a zenét? Nem, ezen sosem gondolkodtam. A végzettségem sincs meg hozzá, mert nem fejeztem be a Zene Akadémiát, de sose gondoltam magam olyan tehetségesnek, hogy ezen a pályán valami nagyot alkossak. S.E: A Tanár úrnak van kedvenc hangszere? P.Cs.: Én olyan vagyok, hogyha valaki egy hangszeren magas színvonalon játszik, az a hangszer egy csapásra a kedvencem lesz. Nagyon szeretem a szép hegedű szót. Személy szerint a billentyűsökön szeretek a legszívesebben játszani, mert mindig azokat a hangszereket kedveltem, melyeken akkordok szólaltathatók meg. Én az összhangzattannal foglalkoztam a legtöbbet, az talán a zenének az a területe amit a legjobban tudok és ismerek, és ezért szeretem a zongorát, az orgonát, mert ezek szépen kiadják az akkordokat. De nem tudok se orgonán, se zongorán játszani, mármint előadói szinten. S.E: A Tanár úrnak ki a kedvenc zeneszerzője? P.Cs.: Nálam (sajnos) úgy működik, hogy a zenét a legtöbbször összekötöm a történelmi háttérrel és a zeneszerző jellemével. Szeretem megismerni a zeneszerzők életét és így hallgatni meg a zenét amit írtak, aztán kapcsolatba hozni azt a személyiségükkel is. Talán éppen ez az, amiért néhány zeneszerző nem tartozik annyira a kedvenceim közé, holott kiváló zenéket költöttek. Például Bach-t nagyon szeretem. Rá tényleg azt mondom, hogy zseniális volt. S.E: Az osztályéneklési fesztiválon láthattuk táncolni is a Tanár urat. Ez mennyire áll közel a szívéhez? P.Cs.: Nagyon, nagyon szeretek táncolni. Ezt Romániában, az illegalitásban kezdtem, ott jártam táncházakba így azokat a táncokat tanultam, amiket ott tanítottak. Főleg az erdélyi táncokat ismerem, mint a széki, a mezőségi, a kalotaszegi, a gyimesi vagy a csángó, ezek a megszokott táncházas táncok. Ott tanultam meg őket, valamilyen szinten. RiPortré Színes Fehér/Fekete 19. évfolyam 70. szám 11

16 S.E: A Tanár úr ugye Erdélyi származású. Ön szerint van különbség aközött, ahogy a székelyek és a magyarok hozzáállnak a zenéhez? P.Cs.: A zene oktatásban van nagy különbség. Erdélyben csak aki zeneiskolába jár az tanul zenét. Aki általános (nem művészeti) iskolába jár, az csak általánosságban tanulhatja vagy esetleg valami népművészeti oktatásra járhat magánúton. Itt látom, hogy valaki gimnáziumba jár és még hangszeren is tanul valahol, de ott erre ritkán van lehetőség. Ott aki nem zeneiskolába jár, nem valószínű, hogy zenét tanul. (Erre vagyok én kivétel). P.Cs.: Énekelni sokat éneklünk. Nem csak Karácsony estéjén, hanem utána való estéken is énekeljük a karácsonyi dalokat. Ilyenkor Szülőfalum jut eszembe. Ott Karácsony előestéjén jártunk kántálni. A mínusz 20 fokos hidegben megmelegedett a lelkünk, ha énekelhettünk. Köszönöm a beszélgetést! RiPortré S.E: A tanár úr szokott mai könnyűzenéket hallgatni? P.Cs.: Mai könnyűzenét nem hallgatok... Régebbi előadókat szeretek és ismerek, mint a Korál, Piramis, Presser Gábor, LGT, Omega, Csík zenekar, Gryllusék. Röviden, azok a zenék amelyeket úgy érzek, hogy színvonalasak is. Biztos találnék ilyet a mai zenében is, amit szeretnék, de nem ismerem őket. S.E: A Tanár úr családjában mi a hagyomány, mit szoktak énekelni/imádkozni a karácsonyfa alatt? évfolyam 70. szám Színes Fehér/Fekete

17 XXII. évf. 14. (80.) szám, KARÁCSONY a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának lapja

18 Karácsony

19 2011. KARÁcSONY 3

20 KARÁcSONY