BEKÖSZÖNTÕ. A Kármelita rend a Szentföldön, a Kármel hegyén jött létre. közrejátszott még Illés próféta

Átírás

1 BEKÖSZÖNTÕ A Kármelita rend a Szentföldön, a Kármel hegyén jött létre. Közrejátszott benne Illés próféta emléke, aki ezen a szent hegyen élte prófétai életét. Az elsõ kármelita remetéket vonzotta az Õ Isten iránt való buzgósága. A Rend keletkezésében közrejátszott még Illés próféta életébõl az a jelenet is, amikor szolgája a hosszú szárazság után a Kármel hegyérõl-megpillantotta a kis, tenyérnyi felhõt. Az Egyházatyák magyarázata szerint ez a kis, tenyérnyi felhõ a Szûzanya jelképe, aki adja, esdi számunkra a világ megváltóját, Jézus Krisztust. Ezt a hatalmas, kegyelmi esõt a kármeliták már nagyon sokszor megtapasztalták. Ez a kép és valóság is vonzotta õket a Kármel hegyére. De a Kármel arculata mégiscsak Európában jött létre azáltal, hogy a Szûzanya átadta Rendjének az Õ áldott ruháját, a skapulárét. Ezzel mutatta ki Égi Édesanyánk anyai szeretetét a Szentföldrõl elûzött kármeliták iránt. Ezzel mutatta meg, hogy akarja a rend fennmaradását. Így vált teljessé külsõ rendi ruhánk és belsõ lelki karizmánk. Azóta már sok-sok ember felvette és hordja a kármelita skapulárét, Mária anyai szeretetének jelét. És azóta már nagyon sokan megtapasztalták a skapulárén keresztül a kegyelem kiáradását. Mi, kármeliták, ezért tartjuk fontosnak, hogy minél több emberrel ismertessük meg Mária vállruháját. Most átdolgozott kiadásban másodszor jelenik meg a skapuláréról szóló kis füzetünk. Ahogy a kis, tenyérnyi felhõbõl hatalmas záporesõ, kegyelmi kiáradás hullott; úgy bízunk benne, hogy ez a kiadvány is hozzájárul ahhoz, hogy minél több ember részesüljön majd a kegyelembõl, amit Jézus Márián keresztül akar adni számunkra. A régi mondás értelmében: Per Mariam ad Iesum. Márián át Jézushoz. Mert ez a legrövidebb és legbiztosabb út Jézushoz. fr. Kovács Albert Tartományfõnök

2 2 A KÁRMEL-HEGY ÉS ANNAK ÚRNÕJE A KÁRMEL-HEGY ÉS ANNAK ÚRNÕJE 3 LELKISÉG 1 A KÁRMEL-HEGY ÉS ANNAK ÚRNÕJE, A KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY A Kármelita Rend eredete a Kármel-hegyéhez kapcsolódik, amint errõl a Rend neve is tanúskodik. A Kármellel kapcsolatban tulajdonképpen nem egy hegyrõl beszélhetünk, mert dombok, kisebb hegyek láncolatáról van szó. Ez a hegylánc, mintegy 30 km hosszú és km széles. Északnyugat-délkeleti irányban húzódik a valamikori Szamaria hegyvidéke irányába, és kettévágja a Földközi-tenger partvidékén húzódó part menti síkságot. Így a déli oldalán a Sáron-síkság, északi oldalán Akkó-síksága található, melyet délkeleti irányban a Kíson-patak köt össze a Jezreelsíksággal. Átlagosan 600 m magas, legmagasabb pontja 662 m Esfia községnél. Haifa mellett éri el a tengert, és ott egy 150 méteres meredek hegyfokot képez. Errõl a hegyfokról rendkívüli kilátás nyílik, mert a tenger menti síkságon észak felé látni Akkont és Tiruszt, keletre pedig Galilea dombjait és a háttérben a két nagy hegyet a Hermont és a Libanont. Fejed, mint a Kármel fordul az Énekek Énekének võlegénye a menyaszszonyhoz, annak szépségét magasztalva. A Szentírásban a Kármel hegye a szépség és a termékenység jelképe. Erre utal például Izajás próféta könyvének egyik verse, mely a félelmektõl való szabadulásra, megújuló bizalomra biztatja a babiloni fogságban elreménytelenedett választott nép fiait: Örüljön a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag és viruljon! ( ) Mert övé a Libanon dicsõsége, a Kármel és a Száron pompája (Iz 35, 1-2b). A kármel szó héberül maga is termékeny földet jelent, kertet, gyümölcsöst. A héber Bibliában ezzel a kifejezéssel ( kármel ) találkozhatunk például akkor, amikor Isten hálátlan népét arra inti, hogy vegyék észre: az Õ ajándékaként juthattak ilyen értékes, életet adó föld birtokába: Én vezettelek el benneteket a termékeny földre, hogy gyümölcsét és bõséges javait élvezzétek (Jer 2,7). A hegylánc éghajlata sokban különbözik Palesztina többi területétõl, ami általában száraz. A Kármel sokkal csapadékosabb, mivel a tenger felõl érkezõ meleg levegõt felszállásra kényszeríti, és így a lehûlõ levegõbõl bõséges csapadékhoz jut a Jezreel-síksággal együtt, amelyet Izrael éléskamrájának mondanak. A másik elõnye a Kármelnek, hogy a novembertõl márciusig tartó esõs évszakban sok víz 1 Az ebben a rovatban szereplõ cikkek nagyrészt a Lo Scapolare del Carmine, Dono di Maria all umanitá, Mimep-Docete-Padri Carmelitani olasz kiadvány alapján készültek. A cikkek nem hûséges fordításai az eredetieknek, helyenként akár jelentõsen ki lettek egészítve, átalakítva. Egyúttal köszönetet szeretnénk mondani azoknak a személyeknek, akik áldozatos munkájukkal segítségünkre voltak e cikkek fordításában, szerkesztésében és korrektúrájában. gyûlik össze a dombok medencéiben és a hegy belsõ üregeiben. Ugyanis a mészkõ repedésein leszivárgó víz azokat egyre tágítja, és a hegy belsejében kisebb-nagyobb üregeket vájva ott tárolódik; így egész évben folyamatosan táplálja a forrásokat. Ezért van a sok patak, melyek ivóvizet és öntözõvizet szolgáltatnak. Valamikor a sziklákat vastag termõréteg fedte be, ebbõl adódik híres termékenysége és természeti szépsége. A hegyoldalakat kiterjedt erdõségek borították, melyeket egy-egy üdén zöldellõ rét szakított meg, amin rengeteg virág pompázott. Majd az emberi tevékenység hatására bõven termõ szõlõ és gyümölcsöskertek jelentek meg. A pusztulást a szaracén uralom hozta, mikor is a nagy építkezésekhez hatalmas mennyiségû fát vágtak ki új telepítések nélkül, aminek eredménye az lett, hogy az esõ lemosta a termõréteget, sok hegyoldal elkarsztosodott, és csak a csupasz sziklák meredeznek élettelenül. Még így is azonban, ott ahol megmaradt egy kis föld, a természet csodálatos szépsége jelenik meg évrõl évre a tavaszi esõk hatására. A virágos növények nagy száma jellemzi az egész hegyláncot, amik tavasszal szinte szõnyegként terítik be a hegyoldalakat. Jellemzõ a nagy virágbõségre, hogy szinte naponként új színekbe öltöznek ezek a hegyoldalak. Ezért nem csoda, hogy az ember már õsidõktõl megtelepedett ezen a helyen, hiszen bõven talált ennivalót, és az ezernél is több barlangban kényelmes szállásra talált. A késõbbi idõkben is sokan választották lakóhelyül ezeket a barlangokat, mert ez a csendes hely, a maga természeti szépségével, ideális hely volt az istenkeresésre és elmélyülésre. Ezért a barlangokban sok remete és próféta lakott, köztük talán a legnagyobb Szent Illés, akinek emlékére az arabok máig is Szent

3 4 A KÁRMEL-HEGY ÉS ANNAK ÚRNÕJE A KÁRMEL-HEGY ÉS ANNAK ÚRNÕJE 5 Illés-hegynek nevezik (Dzsebel mar Elias), de egy ideig Illés tanítványa, Elizeus is lakott itt. Hogy ez a hegy mindig vonzotta az Istent keresõ embereket, bizonyítja az is, hogy Tuthmószisz fáraó listáján a Kármel tengerparti szirtje szent hegyfokként szerepel, amibõl régi kultuszra lehet következtetni. A tíruszi Baal papjai ezen a hegyen áldoztak a maguk istenének, akiket Illés próféta itt szégyenített meg az Úr segítségével. Ez a hely a monda szerint az el-muhraka sziklateraszon volt, ahol ennek emlékére Rendünk egyik kolostora áll. A Kármel tehát szent hegy õsidõktõl fogva. Oltárt emeltek rajta Izrael Istenének, Baálnak, késõbb Zeusznak De a zsidók és a keresztények számára fõleg azt az emlékezetes helyet jelenti, ahol Illés próféta az egyetlen igaz Isten kultuszát helyreállította. A Kármel Szent Illés prófétai cselekedetének természetes amfiteátrumául szolgált, ahol kinyilvánult a választott nép elõtt, hogy a próféta istene élõ és igaz Isten, szemben a bálványok üres semmiségével. De a Kármel a Boldogságos Szûz Mária hegyét is jelenti. A Kármel szépségérõl, termékenységérõl szóló szentírási részek a késõbbi egyházatyák és egyházi írók értelmezése szerint az Istenanya szépségének magasztalására is szolgálnak a neki adott kegyelem egyedülálló mértéke miatt, amely õt valamennyi teremtmény fölé emeli Isten megelõzõ szeretetébõl. Amikor a keresztes háborúk idején latin szertartású remeték telepedtek le a Kármel-hegy barlangjaiban és odúiban, a hely magányán és szépségén túl ebben a két bibliai személyben találtak életük számára olyan támaszt, amely Isten utáni vágyuk földi zarándokútján megtartotta és vezette õket. Kik voltak ezek a remeték? Valószínûleg Európából származó volt keresztes lovagok, vagy a keresztesek által ideiglenesen visszafoglalt Szentföldre telepedett keresztényekbõl lett remeték egyik csoportja. Õk a második ( ) és a harmadik ( ) keresztes háború között az úgynevezett Illés forrás körüli szûk völgy sziklabarlangjaiba telepedtek le, azzal a határozott szándékkal, hogy Jézus Krisztus iránti engedelmességben éljenek a remeteélet szigorú körülményei között, magányban, csendben, az elmélkedés és szemlélõdés légkörében. Néhány évvel késõbb úgy döntöttek, hogy az addigi egyéni remeteéletet közösségben szeretnék folytatni. Szent Alberthez, az akkori jeruzsálemi pátriárkához ( ) fordulnak, aki e célból Szabályt (Regulát) ad nekik. Ez a dokumentum a Kármelita Rend Eredeti Szabálya. A Szent Albert által írt Regula egyebek közt azt is tartalmazta, hogy a remeték építsenek a cellák (remetebarlangok) közé egy kápolnát, ahová naponta gyûljenek össze közös szentmisére és zsolozsmára. Ezt a kicsinyke kápolnát remeteõseink Szûz Máriának, a Kármelhegyi Boldogasszonynak szentelték. A Szentföld zarándokhelyeire tartó keresztények, akiknek útjuk a Kármel-hegy és a Földközi-tenger közötti szûk partsávon haladt át, betértek imádkozni és megpihenni a szent remeték által épített Kármelhegyi Boldogasszony szentélyébe. Azokat a remetéket pedig, akik e szentély körül éltek, a Kármelhegyi Boldogaszszony Testvéreinek nevezték el. A szaracén támadások miatt, akik idõvel teljesen visszafoglalták a Szentföldet, a kármelita remeték az 1230-as évek végén kénytelenek voltak elhagyni õsi kolostorukat, és áttelepedni Európába. Áttelepülésük idején már a kiváltságos Kármelhegyi Boldogasszony Rendje nevét viselték, melyet maga az Apostoli Szentszék ismert el, és ilyen formában elsõként IV. Ince pápai dokumentumában szerepel 1252-ben. Kétségkívül, hogy már a 13. század elsõ felében erõsen máriás beállítottságú a Rend, amelyet ahogy ezt korabeli dokumentumok megjegyzik Szûz Mária tiszteletére alapítottak. Tény, hogy a Kármel hegyén, a Szent Szûz szentélye körül közösséggé formálódó remeték õt választották elsõ Úrnõjüknek, akinek azután magukat különleges módon szentelték. Az ilyen jellegû odaszentelés a testvéreket Úrnõjük és Nõvérük szolgálatára rendelt személyekké tette. Azzal, hogy Máriát Úrnõjüknek, Patrónájuknak választották, saját magukat pedig hûséges szolgáinak tekintették, az elsõ kármelita remeték tulajdonképpen azt a Máriának való odaszentelést kezdték megélni, ami a Rend máriás lelkiségének a magva. A Máriához való tartozás, a tõle való függés, tiszteletének terjesztése ezek egy igazi kármelita életének és apostolságának lényeges vonásai. Azt lehet tehát mondani, hogy a Kármelhegyi Boldogasszony tisztelete úgy, ahogy azt elsõ testvérei, a Kármel-hegy remetéi megélték a Szentföldön alakult elsõ közösség lelkiségének középpontjába került. Életük, amely az evangéliumi tökéletesség felé való törekvés a magány és az állandó imádság légkörében, Isten Igéjének hívõ hallgatásában, a munkában, szegénységben és az egyszerûségben a názáreti Mária életének mása akar lenni. A Szûzanya nevéhez csatolt Kármelhegyi jelzõ pusztán földrajzi-történelmi vonatkozású. Azt a helyet jelöli, ahol az elsõ kármelita közösség létrejött, és ahol tisztelete kialakult. A kezdetekben ezért a Kármelhegyi Boldogasszony (Kármel-hegyi Szûz Mária a név eredeti formája szerint) nem vonatkozik egy új Mária ábrázolás típusra, vagy egy új tisztelet formára. Ebbõl a szempontból érdemes megfigyelni, hogy a kezdeti idõkben alapított templomok titulusaiban a kármeliták Szûz Mária életének szokvá-

4 6 A KÁRMEL-HEGY ÉS ANNAK ÚRNÕJE KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY LITURGIKUS TISZTELETE 7 nyos misztériumait emelik ki: az istenanyaságot, a szüzességet, a szeplõtelen fogantatást, az angyali üdvözletet, stb. Az eredeti hagyományban tehát, Kármelhegyi Boldogasszony egyszerûen az evangélium Máriája, a legtisztább Szûz, aki befogadja és szívében megõrzi az Igét, és aki IGEN-jével Édesanyja lett Isten megtestesült Fiának. Követve az Eredeti Szabály elõírását, amely szerint éjjel-nappal elmélkedniük kell az Úr törvényén (azaz a Szentírás szavain), az elsõ kármeliták nem csak Szent Illés alakját fedezik fel benne, mint ószövetségi példaképüket, hanem Szûz Máriáét is, aki az Újszövetségben az Istennek szentelt élet követhetõ bár soha utol nem érhetõ mintaképe. A Kármelhegyi Boldogasszony Testvérei úgy tekintenek a názáreti Máriára, az Úr szolgálóleányára, mint életük megsugalmazójára, példaképére és vezérére. A vele kialakított bensõséges viszonyban õt ezért egyszerre anyának és nõvérnek érzik, aki arra ösztönzi õket, hogy egyszerûségben és önmegtagadó lelkületben Jézus Krisztus iránti engedelmességben (Regula) éljenek. Az Eredeti Szabályban foglaltakat már az 1300-as évektõl kezdõdõen a Rend írói a fiatal názáreti asszony életében látták megtestesítve, aki otthona csendjében imádságba merülve él, és gyakran elgondolkodik Fia szavain és életének eseményein, amelyeket szívében vésve megõriz. Azoktól az idõktõl kezdve a Kármelita Rend soha nem szûnt meg átgondolni, újra fogalmazni, és legfõképpen szorosabbra fûzni azokat a kötelékeket, amelyek õt oly szorosan kötik az Úr édesanyjához és elsõ szolgálóleányához, Máriához. Számos legenda tanúsítja azt a bensõséges szeretetet, amely a Szent Szûz és a Kármel között alakult ki. Az ilyen fajta legendák mindig körüllengik a kezdetek fontos eseményeit. Néhányat közülük már a Rend elsõ írásaiból ismerünk. Ilyen például a Királyok elsõ könyvében (18, 44), a Kármel-hegyi áldozat után szereplõ kis felhõcske, amelyben õseink értelmezése szerint Szent Illés már akkor Szûz Máriát látta, az eljövendõ Üdvözítõ édesanyját, aki a kegyelmek özönét hozza a bûn aszálya által sújtott világra. Vagy gondoljunk azokra a jámbor legendákra, amelyek Mária és családja látogatásáról szólnak a Kármel-hegy remetéinél (Názáret kb. 30 km. távolságra van tõle), és arról a tiszteletrõl, amellyel Máriát övezték a Kármel-hegy remetéi már az apostoli kor óta. Ezek a legendák arról a talán nem mindig túl szerencsés formában kifejezett vágyról tanúskodnak, amelyet a kármeliták mindig is éreztek aziránt, hogy életüket összekössék Annak életével, akiben már tökéletes módon szemlélik azt, amit õk még csak fáradságos módon igyekeznek elérni. KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY LITURGIKUS TISZTELETE Egy nagyon szép, kellemes helyen laknak a latin remeték, akiket a Kármel testvéreinek neveznek; építettek ott egy nagyon szép kis templomot, amit Máriának szenteltek. 2 Ez az elsõ nagyon szép kis templom Máriának való szentelése a kiindulópontja annak, amit a Kármelhegyi Boldogasszony liturgikus tiszteletének nevezhetünk. A hely, amelyrõl ez a zarándokoknak szóló könyvecske beszél a Kármel hegye, és a latin remeték nem mások, mint a Kármelhegyi Boldogaszszony Testvérei. A középkorban egy templom nevének a megválasztása jelzett egy spirituális, lelki irányultságot, és az épület védõszentjének a szolgálatába állította a közösséget. Mária tehát hivatalosan a Kármel-hegyi Testvérek Pátrónája lett. A római pápák ezt azzal ismerik el, hogy a Kármelhegyi Boldogasszony (Kármel-hegyi Szent Szûz a szószerinti fordítás szerint) kifejezést használják a Rend elnevezésében, amely így már 1252-tõl a Kármelhegyi Boldogasszony Rendje nevet viseli. 3 A keresztes háborúk és a feudális államok korában vagyunk, ezen idõk szellemiségét is tükrözi a kármeliták viszonya Szûz Máriához. Mária középkori értelemben vett Patrónája volt a Rendnek. Ezért a kármelita testvérek szolgálatára és az iránta való engedelmességre szentelik magukat. A liturgikus elõírások hosszú listája elõsegítette, hogy az akkori idõk lelkiségének megfelelõen, kellõ tiszteletet tanúsítsanak Anyjukkal és Patrónájukkal szemben: böjtölés a Mária ünnepek vigíliáin, elõírt szentáldozás ugyanezeken az ünnepeken, a Szûzanya Kis Zsolozsmájának imádkozása, a nap végén a Salve Regina éneklése, heti liturgikus megemlékezések a Szent Szûzrõl, stb. Ezek a liturgikus elõírások nem a mennyiségi imát célozták meg elsõsorban, hanem azt a lehetõséget akarták adni a testvéreknek, hogy gyakran forduljanak szívükkel és gondolataikkal a Szent Szûz felé ben a Rend generálisa, P. Pierre de Millaud abban a levélben, amellyel az angol királyhoz fordul védelmet kérve Rendje számára, ezt állítja: A Rendet a tengeren túl alapították (vagyis a Szentföldön) Szûz Mária dicséretére és dicsõségére. A Rend létrejöttének ezt a meghatározását 1287-ben a Montpellier-ben összeült általános káptalan is használja. Európába érkezésük után Máriát már nem annyira a középkori értelemben vett Úrnõnek tekintették, mint inkább Anyának és Nõvérnek. De akár Úrnõként, akár Anyaként vagy Nõvérként tisztelték, az engedelmesség és a szolgálat továbbra is megmaradt, szeretetük jeleként. 2 Les pélerines in Les plus vieux textes du Carmel, Paris, Seuil, 1945, 67 o. 3 IV. Ince: Ex parte dilectorum kezdetû bulla,

5 8 KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY LITURGIKUS TISZTELETE KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY LITURGIKUS TISZTELETE 9 A Rend védõszentjének ünnepe mindig egy Mária ünnep volt. A kezdetekkor, a XIII. században, ez a Gyümölcsoltó Boldogasszony volt, késõbb a Rend több tartományában a Nagyboldogasszony ünnepe. Amikor a XIV. század hitvitáiban a kármeliták védelmezõi lettek a Szeplõtelen Fogantatásnak 4, kötelességüknek érezték, hogy ennek ünnepét fényesen megüljék, és így lett ez egy ideig a Rend legfõbb ünnepe. Tudjuk, hogy az avignoni fogság idején, a pápai udvar Avignon-ban a kármeliták templomába ment a Szeplõtelen Fogantatás ünnepén, hogy hódoljanak a Rend Patrónája elõtt, miként hasonlóképp szokás volt tisztelegni Szent Domonkos, Szent Ferenc és Szent Ágoston elõtt az õ ünnepeiken. 5 A Kármelhegyi Boldogasszonyra való ünnepélyes megemlékezés talán Angliában jelent meg elõször a XIV. század végén. Ez az ünnep egyfajta elismerés és tisztelgés akart lenni Mária, mint a Rend Pátrónája és békeszerzõje elõtt, hiszen miután elûzték õket a muzulmánok által megszállt Szentföldrõl, Európában is folytatódtak a külsõ harcok a Rend megmaradásáért. Európában ugyanis nem akartak teret adni ennek az újszerû remete Rendnek. Fontos megemlíteni, hogy kezdetben az ünnep dátuma (július 17) a lyoni zsinat utolsó ülésnapjára utalhatott (1274. július 17-re), amelyen ki lett hirdetve: Engedélyezzük a Kármelita Rendnek, hogy jelenlegi státusában maradjon, amíg másképp nem rendelkezünk. Ezt a részleges gyõzelmet a Rend valószínûleg Patrónájának, a Kármelhegyi Boldogasszony közbenjárásának tulajdonította. A bizonytalanságnak VIII. Bonifác pápa vetett véget 1298-ban, amely úgy ismerte el a Rendet, mint amely az Istenanyának van szentelve. Az ünnep dátumát a XV. század végén július 16-ra tették. Egy 1616-os szertartáskönyvben megtaláljuk azt a négy elemet, amely bevezetésétõl kezdve a mai napig jellemzi a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepet: annak a Névnek hathatós ereje, amelyhez kezdetekben a kármelita remeték hozzákötötték magukat, s ami által így a Kármelhegyi Boldogasszony Testvérei lettek; a Szent Vállruha kiválósága és a felvételéhez kapcsolódó ígéretek; Mária különleges oltalma, amit Rendjével szemben gyakorol, s ennek számos megnyilvánulása; a Rend megalapításától kezdõdõen a mai napokig kapott jótétemények, kegyelmek. A kármelita elöljárók 1609-tõl tették egyetemesen kötelezõvé a Rend számára a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepét, mint a Rend fõ Mária ünnepét. Ebben a korban vezették be az ünnep oktáváját is. 4 Ez a hittitok csak a 19. század második felétõl lett dogmaként kihirdetve. Addig különbözõ vélemények voltak ezzel kapcsolatban a különbözõ teológiai irányzatok között. 5 Clairveux-i Szent József kolostor, Le Scapulaire du Carmel, , Párizs, A XVI-XVII. századra az ünnep az európai országokban általánosan elterjedt, sõt, az újonnan felfedezett Amerikában, és a libanoni maroniták között is. Noha nem vesztette el eredeti jellegét, vagyis Máriának, a Rend Pátrónájának ünnepe lenni, mégis egyre inkább egy másik elemmel is kiegészült, amely végül meghatározóvá vált: így lett ez a nap a szent vállruha ünnepe. Ennek oka többek között az volt, hogy különösen Spanyolországban és Itáliában megsokszorozódott azoknak a híveknek a száma, akik a skapuláré által kapcsolódtak a Rendhez. Ekkorra a skapuláré egyértelmûen a Szûzanya tiszteletének és oltalmának jele életünkben, de fõleg halálunk óráján. Az ünnepnek ezt az új jellegét erõsítette tovább az állítólagos Szombati Bulla (1322), amely XXII. János pápa egy látomására hivatkozik, melyben a Szûzanya megígérte neki, hogy a halált követõ elsõ szombaton kiszabadítja a tisztítótûzbõl a kármelitákat és a hozzájuk társult híveket, akik állapotbeli tisztaságban élnek, bizonyos imádságokat elmondanak és a Kármel ruháját hordják 6. Ez a ruha kezdetben különösen a kármelita szerzetesek köpenye volt, de hamarosan csak a skapulárét értették alatta. A két ígéret Stock Szent Simonnak (az örök üdvösségrõl) és XXII. János pápának (a tisztítótûzbõl való szabadulásról a halál utáni elsõ szombaton) bizonyosan nagyban hozzájárult a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletének az elterjedéséhez, továbbá ahhoz, hogy megsokszorozódott azok száma, akik a Rendhez társultak a skapuláré révén. Nem meglepõ tehát, hogy július 16-a lassanként a szent ruha ünnepe lett, egészen odáig, hogy 1606-ban a kármelita társulatok ünnepévé vált. Ez az ünnep eleinte spontán módon terjedt sok nép között, még a mozarab, káld, maronita, ambroziánus és görög-albán rítusokban is. Majd XIII. Benedek pápa szeptember 24-én keltezett brévéjében kiterjesztette az egyetemes Egyházra, és saját szentmisét rendelt neki. Amikor a II. Vatikáni Zsinat egyszerûsítette az egyházi naptárat, az ünnep választható emléknapként maradt meg az egyetemes egyházban. Tehát Kármelhegyi Boldogasszony a Rend ünnepe maradt és mindazoké, akik bármilyen módon kapcsolódnak a Kármelhez abban, hogy Máriában a Krisztusban levõ minden jó forrását és a szemlélõdõ ima evangéliumi példaképét ismerik fel. A különleges szeretet és Mária erényeinek hûséges követése biztos reménnyel töltenek el minket arra nézve, hogy õ, aki anyánk a kegyelmi rendben gondoskodik Fia testvéreirõl, akik még zarándokok, s veszedelmek között forognak és szorongatások érik õket, míg el nem érkeznek a boldog hazába (LG 61-62). Ezért Mária biztos remény és vigasztalás lesz azok számára, akik a neki való szentelés e szerény jelét hordva igyekeznek visszatükrözni õt a világban, úgy az 6 Ennek a bullának eredetiségét sokan tagadják. Ezzel kapcsolatban lásd A Skapuláré kiváltságai írást, azon belül A szombati kiváltság alcímet.

6 10 KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY LITURGIKUS TISZTELETE KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY LITURGIKUS TISZTELETE 11 élet próbatételei, mind a végsõ harc órájában. Hasonlóképpen a remény jele lesz számukra a tisztulás helyén is, amely elõkészíti a Szeretettel való örök találkozást, amíg csak alkalmasak nem lesznek arra, hogy bevezesse õket a mennyországba. A Sarutlan Kármeliták Konstitúciója (1986) 7 négy pontban foglalja össze, hogy mire kell figyelni ahhoz, hogy a liturgiában is érvényesüljön a Rend máriás jellege: a) a Boldogságos Szûz Mária ünnepeit méltósággal, az ünnepi alkalomnak megfelelõen kell megtartani. Terjeszteni kell tiszteletét a templomainkban, az Istenanya képe legyen kitüntetett helyen; b) a Kármelhegyi Boldogasszony, Anyánk és Királynõnk ünnepének a legfontosabbnak kell lennie a Rend összes ünnepei között; c) az évközi idõ szombatjain, amikor engedélyezett egy ad libitum (tetszés szerinti) megemlékezés, az eucharisztia ünneplésében és az imaórák liturgiájában rendszeresen tartsunk megemlékezést Szûz Máriáról; d) szombaton, valamint a Boldogságos Szûz Mária ünnepein és fõünnepeinek vigíliáin a Salve Regina antifonát énekeljük. Ami a Sarutlan Kármelita Nõvérek Konstitúcióját illeti (1991), az 56-ik pontban ez áll: a liturgiában az Egyház úgy tiszteli Máriát, mint akit elszakíthatatlan kötelék fûz Fiának üdvösségszerzõ mûvéhez 8, és úgy tekint rá, mint annak a lelki magatartásnak a modelljére, amely az isteni titkok ünneplésének és megélésének mintája 9. Ha betekintünk a Kármelita Rend misekönyvének a szövegeibe, megláthatjuk, milyen is az a mintakép, melynek követésére meghívást kaptunk: Istenünk, te a Kármelita Rendet a Boldogságos és mindenkor Szûz Mária, Fiad Édesanyja dicsõ nevével ékesítetted. Engedd kegyesen, hogy akinek emlékét ma ünnepélyesen megüljük, annak példájával és oltalmával megerõsítve eljussunk a tökéletesség hegyének csúcsára, mely maga Krisztus. A fentiekbõl megállapíthatjuk a hagyományos pontokat, melyek összekötik a Kármelt és Máriát: Szûz Mária neve, melyet a Rend az Úrtól kapott ajándékul, a tisztelet, amely az ünnep méltó megülésében fejezõdik ki, Mária különleges oltalma gyermekei fölött és a cél, vagyis Krisztus, aki felé a Szûzanya irányít minket. A Kármelhegyi Boldogasszony miséjének második prefációjában ugyanezeket az elemeket találjuk, kiegészítve a szent ruhára való utalással, amit Máriától kaptunk, hogy általa az õ képére alakuljunk, és erényeivel azonosuljunk: Rend- 7 Alkalmazás Szabályai, 2. fej SC BV 7 címében és Vö. VI. Pál: Marialis cultus 16 és jének ruhájával oltalmaz minket, hogy a világban élõ képmásai lehessünk, Igédet az õ lelkével boldogan szemléljük, testvéreinket az õ szívével szeressük, és életünket feláldozva õket Krisztushoz vezessük A régi kármelita misekönyvben található prefációban hangsúlyt kapott továbbá Illés próféta látomása és a szombati kiváltság is: aki a tengerbõl fölszálló kis felhõben a Szeplõtelen Szûz Máriát szent Illés prófétának csodálatosan elõre jelezted, és azt akartad, hogy követõi tisztelettel adózzanak neki. Mindazokat pedig, akiket a Boldogságos Szûz e szent skapuláré által kedves gyermekeivé fogadott, és a szent ruhát viselve keresztény módon halnak meg, csakhamar elvezeted, a te szent hegyedre. Miként látható, a Kármelhegyi Boldogasszony liturgikus tisztelete azt hangsúlyozza, hogy mindenekelõtt a szemlélõdés csendjében és erényeinek követésében kell tisztelnünk Szûz Máriát, aki ezáltal elvezet minket az igazi hegy csúcsára 10, egyetlen Fiához, a mi Urunkhoz és Megváltónkhoz. Ahogy P. Joseph Baudry írta a Kármel Mária tiszteletérõl: mindenekelõtt egy olyan fajta tiszteletrõl, kultuszról van szó, amely elvezet oda, hogy a Szûzanya Fiat-jának 11 mintájára, az illetõ személy teljes önmagát ajánlja fel Istennek, mint élõ áldozatot. Távol attól, hogy a Jézus Krisztus iránti engedelmesség mellé társuljon, a Szûzanya tiszteletének és dicséretének nincs más célja, mint éppen az, hogy elvezessen a Jézus Krisztus iránti engedelmességhez 12. Ha Kis Szent Terézhez hasonlóan az Egyház szívében mi is igyekszünk kitartó, gyermeki hûséggel és szeretettel megélni liturgikus imádságunkban megnyilvánuló Mária tiszteletünket, növekedni engedjük magunkban a Szent Szûz szeretetét, aki képessé fog tenni bennünket, hogy saját szeplõtelen szívével szemléljük az Igét és szeressük felebarátainkat, hiszen az anya kincse az õ gyermekéé is Utalás akar ez lenni Keresztes Szent János mûvére (A Kármelhegy útja), illetve híres hegy rajzára, amelyben a (Kármel) hegy a lelkiélet, az Istennel való egyesülés felé vivõ útnak a jelképe. Az Istennel való egyesülést, ami a lelkiélet célja, Krisztus által, a vele való egyesülés által lehet elérni. Ezért mondhatjuk azt (a liturgikus szövegekben), hogy Krisztus az igazi hegy, illetve ennek csúcsa, amelyre meg kell érkeznünk. 11 Fiat mihi secundum verbum tuum (Legyen nekem a te igéd szerint) mondta Mária az angyal által Istennek. 12 P. Joseph Baudry OCD, La tradition carmélitaine, Chambray, 1980, 8-9 old. 13 Vö. Lisieux-i Szent Teréz, Ezért szeretlek, Mária, 5. versszak.

7 12 A SKAPULÁRÉ ÉS AZ, AMIT JELKÉPEZ A SKAPULÁRÉ ÉS AZ, AMIT JELKÉPEZ 13 A SKAPULÁRÉ ÉS AZ, AMIT JELKÉPEZ Ahhoz, hogy megérthessük a Boldogságos Szûz gesztusát, aki különleges szeretetének és oltalmának jeleként ruháját nyújtja a kármelitáknak, tekintetbe kell venni a középkori gondolkodást és kultúrát. A kármeliták a Szûzanya szolgálatára rendelték magukat, aki számukra Sovrana és Domina (Úrnõ) volt, ugyanúgy, mint ahogy egy akkori hûbéres uralkodója szolgálatába állt, akitõl cserébe segítséget és védelmet várt. Ez a hûséges odaadás, ez a jámbor tisztelet, ez a felajánlás azonban nem egyirányú. Viszonzást vár: az oltalmat. A feudális viszonyok fényében kell értelmezni azt, hogy a kármeliták el akarják nyerni Mária oltalmát, akit Úrnõjüknek tekintenek. Ez az oltalom pedig Mária pártfogásából következik Leginkább a clientes képe illik rájuk: ez a latin kifejezés védelmezõt, támogatót, tisztelõt jelent, vagyis olyanokat, akik másnak az érdekeivel törõdnek, s akik ebben az esetben Isten Anyjának, az õ ügyvédjüknek a palástja alatt gyûlnek össze. Gondoljunk csak az advocata nostra (ügyvédünk) kifejezésre a Salve Regina-ban, amely kevéssel a XIII. század elõtt született Hozzátehetjük, hogy abban a korban, amikor Stock Szent Simon látomásban megkapja a skapulárét Szûz Mária kezébõl, igen jól ismert a Szent Szûz palástjának az ikonográfiája, amely ugyancsak errõl a lelkiségrõl tanúskodik. A kármelita skapuláré tehát Mária oltalmának a jele. A Boldogasszony nyújtja azt válaszul, ajándékul Testvérei tiszteletére, odaadására. Ez által a Szent Szûz hitelesíti fiai Istennek való szenteltségét, és azon szándékukat, hogy Krisztus követésében éljenek. Aki a skapulárét megkapja, ennek felvétele által a Kármelita Rendhez társul szorosabb vagy tágabb formában. Aki viseli, tanúságot tesz arról, hogy Miasszonyunkhoz tartozik, ugyanúgy, mint egy XIII. századi lovag ( ), aki Hölgyének tekintete alatt értékesnek és szilárdnak érezte magát a harcban, s aki az õ színeit hordva inkább halt volna ezer halált, semmint, hogy beszennyezze azokat a színeket. 14 Miután röviden bemutattuk ennek a jámborságnak az alapjait, figyelmünkkel a skapuláré mélyebb jelentése felé fordulhatunk, s megvizsgálhatunk két olyan elemet, amelyet folyamatosan hangsúlyoz a Kármel lelki hagyománya: ti. azt, hogy a Boldogságos Szûz ruhája az oltalom jele és az üdvösség záloga. A SKAPULÁRÉ: AZ OLTALOM JELE Lisieux-i Szent Teréznél aki immár egyházdoktor is talán senki sem mutatta meg jobban azt, hogy a skapuláré Szûz Mária oltalmának jele. Ez a Szûz Máriáról szóló fontos tanítás abból a kegyelembõl születik, melyet a fiatal kármelita apáca a szent Magdolna barlangnál kapott (ez egy kis remetelak volt a lisieux-i kolostor kertjének egyik eldugott részében). Az júliusában történteket Teréz így meséli el Jézusról nev. Ágnes anyának: Olyan volt, mintha számomra fátyol borult volna minden földi dologra Teljesen elrejtõztem a Szent Szûz fátyla alatt. Abban az idõben rám bízták, hogy az ebédlõben szolgáljak fel. Emlékszem, úgy tettem a dolgomat, mintha nem is tenném, olyan volt, mintha kölcsön kaptam volna egy testet. Egész héten át így maradtam. 15 Ez az egyedi megfogalmazás szerintünk hallgatólagos utalást tartalmaz a skapuláré szerepére vonatkozóan. Olyan volt, mintha számomra fátyol borult volna minden földi dologra. Ez a megállapítás nem egyéb, mint Teréz vágyának a megvalósulása, melyet azóta dédelgetett, hogy 1887-ben, kevéssel a Kármelbe való belépése elõtt, meglátogatta a híres párizsi Gyõzelmes Nagyboldogasszony templomot: Milyen forrón kértem (Szûz Máriát), hogy vigyázzon rám mindig, s hogy hamarosan váltsa valóra az álmomat, elrejtve engem szûzi palástja árnyékába! ( ) megértettem, hogy a Kármelen valóban megtalálhatom a Szent Szûz palástját, és e termékeny hegy felé tartott minden vágyam ( A kézirat 57). Teréz számára a Kármelen lenni (vagy a Kármelhez társulni) annyit jelent, mint a Szent Szûz palástja, fátyla alatt tartózkodni; a Miasszonyunk ruhája alatt lenni, vagyis miként korábban láttuk a skapuláréba öltözöttnek lenni, amely különösképpen máriás öltözet. Gyermek Jézusról nev. Szent Teréz, noha kimondottan nem említi, néhány szóban képes megragadni a számára oly kedves skapuláré mélyebb jelentését. A szent Magdolna barlangnál kapott kegyelem nekünk pedig segíthet megtalálni Mária ruhájának igazi értelmét. Valamilyen rejtett úton-módon ez a szerény öltözet elõkészít minket Mária anyai oltalma jótéteményeinek befogadására. Ez az oltalom nagyon diszkrét módon mutatja meg önmagát. Inkább azt mondhatnánk, hogy fokozatosan tárul 14 XII. Piusz augusztus 6-i beszédébõl. 15 Gyermek Jézusról nevezett Szent Terézia: Utolsó beszélgetések, július 11.

8 14 A SKAPULÁRÉ ÉS AZ, AMIT JELKÉPEZ A SKAPULÁRÉ ÉS AZ, AMIT JELKÉPEZ 15 fel elõttünk, mintha csak az Isten Anyja óvatosan emelné fel a fátyol szegélyét, amely eltakarja anyai oltalmának misztériumát. Ezen a névtelennek látszó tanúságtételen keresztül a fiatal lisieux-i kármelita, rendjének hagyományaihoz híven, arra emlékeztet minket, hogy Mária bár rejtett formában felfedi önmagát övéi elõtt, abban a bizonyos meghitt bensõségességben, melyet a lisieux-i kertben lévõ barlang szimbolizál. A skapuláré és Mária fátyla egy és ugyanazt a dolgot jelentik. Mi is, akárcsak Kis Szent Teréz, teljesen elrejtõzhetünk a Szent Szûz fátyla alatt, és úgy tehetjük a dolgunkat, mintha nem is mi csinálnánk. A Boldogasszony ruháját hordani tehát annyit jelent, mint engedni, hogy Mária takarja be az õ anyai oltalmával a mi névtelen, egyszerû, csendes és egyhangú életünk szürkeségeit, és akkor már semmi sem lesz felszínes. Amit Teréz állít Mária fátyláról, az tökéletesen illik a skapuláréra, mint Mária oltalmának jelére ben (öt évvel a barlangnál történt emlékezetes tapasztalás után) Teréz egy verset ír, amelyben elképzeli, hogy a Mennyek Királynéja ezekkel a szavakkal fordul a földön élõ egyik gyermekéhez: Elrejteni foglak fátylam alá / ahol az Ég Királya lakozik. / Fiam lesz az egyetlen csillag, /mely szemed elõtt immár ragyogni fog. De ahhoz, hogy mindig befogadhassalak / Jézus mellé, a fátylam alá, / ahhoz kicsinek kell maradnod, / a gyermekség erényeitõl ékesen (13. vers). A skapuláré több, mint egy máriás jelvény. Egy valóságos és hatékony oltalom jele, amely nem elégszik meg azzal, hogy Máriára emlékeztet minket. Egyúttal az összes kegyelemre is emlékeztet, melyet az Isten Anyja eszközölt ki mindannyiunk számára. A skapuláré tapinthatósága megvigasztal minket. Bajok, veszélyek közepette jó megérinteni: így tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Aki megkapja ezt a barna szövetdarabkát, odahúzódik, bebújik a Boldogasszony oltalmazó fátyla alá. Mivel Mária oltalmát jelenti számunkra, a skapuláré megalapozza bizalmunkat, anyai kezeire való bizalmas ráhagyatkozásunkat. Egyúttal megadja nekünk azt a biztonságot, hogy ez az oltalom megnyeri számunkra Isten irgalmasságának kegyelmét is, hiszen amikor Isten Anyja oltalmazza gyermekeit, ezt azért teszi, hogy az Úr kegyelmének jótékony hatása alá vonja õket. Íme, szentelményként, ezért közvetíti Mária ruhája Isten kegyelmét. Mária oltalma átalakítja azt, aki az õ ruháját viseli. Aki felveszi a skapulárét Máriát ölti magára, elfogadja, és örökségül kapja õt. Arra törekszik, hogy kövesse erényeit, és Izajás prófétával együtt így kiált fel: Örvendezve örvendek az Úrban, ujjong lelkem az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett engem, az igazság palástját terítette rám (Iz 61, 10). Attól a pillanattól kezdve, hogy válaszul a mi máriás elkötelezõdésünkre elnyerjük a Szûzanya oltalmát, maga ez az oltalom titokzatos módon megteremti bennünk a Máriához való hasonlóságot. És éppen ez a hasonlóság az, amit a skapuláré által Anyánk el szeretne érni bennünk, amint ezt a Kármelhegyi Boldogasszony miséjének egyik prefációja is nagyon szépen mondja: Rendjének ruhájával oltalmaz minket, hogy a világban élõ képmásai lehessünk. Egyfajta rejtett szeretet által, amely nem szereti könnyen felfedni magát, Anyánk segít minket, mellettünk áll lelki fejlõdésünk során azért, hogy elvezessen minket az Istennel való teljes egyesülésig. Szûz Mária tehát azzal gyakorolja irányunkban leginkább anyai oltalmát, hogy meghív minket: fátyla alatt osztozzunk mi is az Istennel való bensõséges kapcsolatában. Ennek pedig csodálatos jelét is adja: a skapulárét, a saját ruháját. A SKAPULÁRÉ: AZ ÜDVÖSSÉG ZÁLOGA Miként láthattuk, Mária oltalmát az Úr kegyelme követi, amelynek az mintegy megelõlegezése. A skapuláré ezért az üdvösség ruhája (Iz 61,10), vagyis az üdvösség záloga. Ezt szeretnénk bemutatni a következõkben, s ehhez röviden kitérünk a Kármel kezdeteinek történetére. A Kármelita Rend egy máriás Rend, amely a kis felhõcske jelén keresztül bensõségesen kötõdik az isteni irgalmasság kiáradásához. Mit jelent ez? Egy hivatalos fordítás szerint a Kármel szó annyit jelent, mint Isten kertje. Egy termékeny föld, amely felidézi az Ígéret Földjének bibliai témáját. A Királyok elsõ könyve Illés próféta történetén keresztül (vö. 1Kir 17-18) arra próbál rávezetni minket, hogy a Kármel-hegyben azoknak a kegyelmeknek szimbólumát és ígéretét is lássuk, amellyel Isten el akarja árasztani népét. A hagyomány szerint Illés próféta mûködése, tette Krisztus megváltásának elõképe, amelybõl a kegyelmek áradata fog majd felfakadni a világ számára. S ezen a ponton lép be a képbe a Szûzanya, mint az irgalom közvetítõje. Ebben a Kármel-hegyi történetben, a középkori kármeliták elgondolása szerint Isten Anyját az a kis felhõcske szimbolizálja, amely felszáll a tengerbõl, s amit Illésnek szolgája mutat meg (1Kir 18, 41-46). Ahogyan ez a ki felhõcske megelõzi és jelzi azt a hatalmas esõt, amely véget vet a gyászos szárazságnak, ugyanúgy Izrael alázatos leánya hozza majd a világra a Messiást, és lehetõvé teszi ezáltal a kegyelmek bõséges kiáradását. Íme, miért van az, hogy a Kármel számára Szûz Mária bensõségesen kötõdik az Úr irgalmának és kegyelmének kiáradásához. Miként a Rorate coeli desuper ( Harmatozzatok egek onnan felülrõl ) kezdetû liturgikus himnusz is sugallja, az ég Krisztust hullatja a földre, de ennek kezdete az a kis felhõcske (Szûz Mária), aki elõre hirdeti az esõvel (az isteni kegyelemmel) teli súlyos felhõket. A Boldogasszony egész személye arra irányul, hogy befogadja Istennek ezt az irgalmát, kegyelmét, amelyet utána minden gyermekének, mindnyájunknak külön-külön, rendelkezésünkre bocsát. Ez az oka annak, hogy a Kármel legfontosabb máriás tiszteletét (amit a skapuláré által él meg), miért határozza meg

9 16 A SKAPULÁRÉ ÉS AZ, AMIT JELKÉPEZ A SKAPULÁRÉ ÉS AZ, AMIT JELKÉPEZ 17 ennyire Isten kegyelmének, irgalmának az ígérete. A skapuláré nem más, mint Isten kegyelmi ígéretének jele, meghirdetõje. Ebben az értelemben az üdvösség záloga. Olyan mértékben hatja át, változtatja meg életünket, jövõnket, amilyen mértékben tisztelettel hordozzuk, azzal a mély és õszinte vággyal, hogy általa Máriát öltsük magunkra. Ilyen formában viselve, biztosak lehetünk abban, hogy halálunk után miénk lehet az üdvösség gyümölcse. Az alapelveket letisztázva, figyelmeztetnünk kell egy olyan téves elképzelésre, amely csakis az eljövendõ kegyelmekre (örök üdvösség) akarja korlátozni a skapuláré hatékonyságát. Pedig Mária ruhája az üdvösség zálogát jelenti a jelen számára is! Ha ez a ruha emlékezetünkbe idézi a múlt jótéteményeit, ha a jövõ felé irányítja a tekintetünket, a jelenben is emlékeztet minket Anyánk folyamatos oltalmára, pártfogására. Ennek oka nagyon egyszerû: a skapuláré által az életünkben mindig jelenlévõ Máriát öltjük magunkra. A skapuláré viselése számunkra azt jelentheti, hogy Szûz Mária szerint igyekszünk alakítani életünket, õt próbáljuk követni, aki mindig és mindenütt nyitott volt Isten kegyelmének, irgalmának befogadására. Ezáltal mi is naponta elnyerhetjük Isten kegyelmét, az õ irgalmát. Máriához hasonlóan mi is engedhetjük, hogy ruháján keresztül szó szerint betemessen minket az Úr jóságának számtalan megnyilatkozása, amely kiterjed az egész világra és nemzedékrõl nemzedékre száll (Lk 1,50). Azzal, hogy engedjük szétáradni rajtunk a kegyelem áradatát, hozzájárulhatunk ahhoz, hogy az irgalom sok bûnt eltakarjon (1Pét 4,8). Amikor tehát Szûz Mária ruháját magunkra öltjük, megengedjük, hogy Mária beborítson, eltemessen oltalmának és az üdvösségnek e zálogával, ami által Isten szeretõ jósága betakarja bûneinket. A skapuláré, az üdvösség jeleként, feltárja elõttünk Isten irgalmasságát, anélkül azonban, hogy azt ránk kényszerítené. Egy felkínált lehetõségrõl van szó, amely akkor teljesedik ki bennünk, ha mi is szívünkbõl vágyakozunk utána, és törekszünk is, erõnkhöz képest, hogy hûségesek maradjunk Isten ingyen ránk árasztott kegyelméhez. Ezzel kapcsolatban még egy fontos megjegyzés. Az üdvösség kegyelmének teljességét szentségi formában a keresztségben kaptuk meg. Akkor öltöttük magunkra Krisztust (vö. Gal 3, 27), és így Isten fogadott fiai lettünk, a mennyország örökösei, Krisztusnak társörökösei. Krisztus az egyet- len út az Atyához, a vele való egység által lehet csak eljutni az Istennel való egyesülésre, ami az örök élet forrása. A keresztségben kapott kegyelem (a Krisztussal való egyesülés) azonban még csak csíraszerûen él bennünk. Ennek kell kibontakoznia életünk folyamán, ezt szolgálják üdvösségünk többi eszközei is: a szentségek, szentelmények, a teológális erények (hit, remény, szeretet) és a többi erények szerinti élet. E tekintetben a szentelmények között a skapuláré egy kiváltságos helyet foglal el. A felvételi szertartás szövegében ezt kérjük Istentõl: Add meg gyermekednek, aki most alázattal kéri, a Kármelhegyi Boldogasszony családjának skapuláréját, hogy Jézus Krisztust ölthesse magára élete minden helyzetében, s így eljuthasson az örök életre. Vagy egy másik helyen: Viseld ezt a ruhát, amely emlékeztet Mária segítõ jelenlétére abban a mindennapos elkötelezettségedben, hogy bensõleg Jézus Krisztust öltsd magadra, hogy Õ élhessen benned és nyilvánulhasson meg általad az Egyház és az egész emberiség javára, a Szentháromság dicsõségére. A skapuláré felvétele és viselése által tehát Szûz Mária abban segít minket, hogy Krisztust öltsük magunkra és így jussunk el az örök életre. Minél inkább sikerül Krisztus képére alakulnunk, annál inkább alkalmasak vagyunk az örök üdvösség elnyerésére. Az elõzõekben azonban azt állítottuk, hogy a szent vállruha által Máriát öltjük magunkra, és arra vagyunk hivatva, hogy az õ képére alakuljunk. Nem ellentmondás ez, vagy nem akarjuk túlságosan is Jézus Krisztust Szûz Máriával helyettesíteni? Nem, hiszen tudjuk, hogy egy anya, a Szûzanya fõleg (!), nem önmagához, hanem Fiához akarja elvezetni a hozzá forduló, benne bízó, vele egységre lépõ gyermekét. Minél közelebb kerülünk Szûz Máriához, õ annál közelebb visz Fiához, Jézus Krisztushoz. Ezenkívül a skapuláré nem más, mint Mária ruhája. Õ saját ruhájába szeretné öltöztetni a skapulárét viselõ személyt. Mi is azonban Mária ruhája? A Jelenések könyvében azt olvassuk, hogy Mária öltözete a Nap (12, 1). A Nap a Szentírásban Istent jelképezi, illetve Jézus Krisztust, az értünk emberré lett Isten Fiát (akirõl ugyancsak a Jelenések könyvében (1, 16) ezt olvassuk: arca pedig olyan volt, mint a teljes erejében ragyogó Nap ). Szûz Mária tehát Istenbe, Krisztusba van öltözve. Õ az, akit a Krisztussal való tökéletes egyesülés által teljesen átjár az Isten kegyelme, aki a legtökéletesebb közösségben van a Szentháromsággal. Mária ruhája tehát, amit a skapuláré által felöltünk, nem más, mint Krisztus, akivel Szûz Mária által szorosabb közösségre lépünk. Hiszen õ nekünk adja ruháját, azaz megosztja velünk azt, ami az övé: a Krisztussal való teljes egységét, közösségét. Szûz Mária teljesen Krisztusba öltözött, teljesen az õ képmására alakult. Ezért amikor azt mondjuk, hogy a skapuláré által Máriát öltjük magunkra, ez egyben azt is jelenti, hogy Krisztust öltjük magunkra; amikor pedig azt állítjuk, hogy Mária képére alakulunk, akkor ez azt is jelenti, hogy Krisztushoz válunk hasonlókká.

10 18 A SKAPULÁRÉ ÉS AZ, AMIT JELKÉPEZ A SKAPULÁRÉ KIVÁLTSÁGAI 19 ÖSSZEFOGLALÁS A SKAPULÁRÉ KIVÁLTSÁGAI Ezek után próbáljuk összefoglalni röviden, talán egyszerûbb szavakkal, mi is a lényege Mária oltalmának, miként vezet õ a skapulárén keresztül az üdvösségre. A skapuláré felvétele és hordása lehetõvé teszi számunkra, hogy befogadjuk mindazokat a kegyelmeket, amiket az Úr a Szûzanyán keresztül adni szándékozik nekünk. Ezáltal biztosítjuk magunk számára az Õ különös oltalmát. Elõször is megtanít bennünket kimondani az igent Isten akaratára, ahogy annak idején Õ is kimondta a maga igenjét az angyal szavára. Ez a kegyelem befogadásának alapja. A skapuláré felvétele számunkra az igen kimondását jelenti. A skapuláré állandó hordása pedig az Isten akaratában való megmaradás jele. Akarjuk Isten kegyelmeit. A Szûzanyán keresztül, az Õ különös oltalma alatt, a legrövidebb és legbiztosabb úton akarunk eljutni Istenhez. Mária a napba öltözött asszony. A Szûzanya Szent Pál gondolkodásának értelmében egészen Krisztusba öltözött. Ez az Õ ruhája. Ezt a ruhát, ezt a skapulárét nyújtja felénk. Mária egészen Krisztusba akar öltöztetni minket. Mária különös oltalma nem mást jelent, mint bekapcsolódni Jézus Krisztus egyetlen megváltó tettébe. Hagyni, hogy Krisztus mûködjék bennünk. Már ne mi éljünk, hanem Krisztus éljen mibennünk. Égi Édesanyánk, aki kimondta a világtörténelem legnagyszerûbb igenjét, aki egészen Krisztusba öltözött, ott állt a Kereszt alatt, amikor a megváltás történt. És Urunk Jézus Krisztus János evangélistán, a szeretett tanítványon keresztül nekünk adta Máriát, minket pedig Máriának adott. Ezért oltalmaz bennünket különösképpen is. Egyetlen szenvedélye van: elõbbre vinni Krisztus ügyét a világban. Rajta keresztül is árad a kegyelem Krisztus Egyházára. Például a skapulárén, az Õ vállruháján keresztül is. A kánai menyegzõn pedig minden bizonnyal Urunk Jézus Krisztus is észrevette, hogy fogytán a bor. De hagyta, hogy Mária tegye szóvá. Hagyta, hogy közbenjáró legyen. A Szûzanya azóta is ott van minden bajunkban. Betakar bennünket anyai palástjával. Oltalmaz bennünket. S mindig csak ezt akarja a lelkünkre kötni: Tegyetek meg mindent, amit csak mond! Ez a skapuláré értelme is: Márián át közeledni Krisztushoz. Mária egyszerû ruhája ily módon segíti elõ üdvösségünket. Rosszul tennénk, ha nem becsülnénk meg ezt a jámborsági formát, melyet számos kivizsgálás és ajánlás után az Anyaszentegyház bocsát a rendelkezésünkre. A Szûzanya meghívott minket, hogy ruhája alatt osztozzunk az õ bensõ életében, s ezzel megmutatott egy biztos utat, amely az életszentségre vezet el minket. A hívek már több, mint hét évszázada hordják a skapulárét. Ezt fõleg azért teszik, hogy Mária oltalma kísérje õket minden szükségükben, illetve azért, hogy a tisztítótûzbõl mielõbb kiszabadulva közbenjárása által elnyerjék az örök üdvösséget. Ennek a két kegyelemnek az ígéretét amelyeket a skapuláré kiváltságainak nevezzük a Szûzanya vélhetõen Stock Szent Simonnak és XXII. János pápának tette. Azért mondjuk, vélhetõen, mert jó tudni, hogy a fennemlített látomások történelmileg nem kellõképpen igazoltak 16. Ennek ellenére mindkét kegyelem teljesen megbízható, mert nem annyira a látomásokon és a történelmileg nem kellõképpen igazolt elbeszéléseken van a hangsúly, hanem az Egyház tanítása az, amely a hívek bizalmát képezi. Az Egyház azt tanítja, hogy Isten terve szerint a Szûzanya szorosan kapcsolódik Krisztushoz a megváltás mûvében, és most, az égben, szüntelen közbenjárásával kieszközli nekünk az örök üdvösség ajándékait (LG 62). A Szûzanyának az emberek javára való közbenjárása nem homályosítja el, és nem is kisebbíti Krisztus egyedüli közvetítését, csupán növeli annak hatékonyságát, mert az Üdvözítõ érdemeinek túláradó gazdagságából merít. Máriának ezt az alárendelt szerepét az Egyház kétkedés nélkül vallja, szüntelenül tapasztalja, és a hívõk szívének ajánlja, hogy ennek az anyai oltalomnak támogatásával bensõségesebben ragaszkodjanak a Közvetítõhöz és Üdvözítõhöz (u.o.). Aki felveszi a skapulárét, a Szûzanya szolgálatába állítja az életét, a szeretet kötelékével kapcsolódik hozzá, és biztos lehet benne, hogy nála oltalomra és segítségre talál a nehéz pillanatokban, úgy életében, mint halála után is. A skapuláré nem egy talizmán vagy valami mágikus dolog, ami automatikusan megszerzi a kívánt hatást. A skapuláréhoz kapcsolódó kiváltságok kegyelmi ajándékok, melyeket a Szûzanya nyer el az Úr Jézus Krisztustól hívõ gyermekei számára nagylelkû odaadásuk jutalmaképpen. Most tekintsük át kicsit részletesebben ezeknek a kiváltságoknak a tartalmát, s egyúttal módunk lesz eloszlatni néhány lehetséges félreértést. 16 Az, hogy valami történelmileg nem kellõképpen igazolt nem zárja ki annak lehetõségét, hogy az a bizonyos dolog ne úgy történt volna meg, mint ahogy azt a hagyomány állítja, vagy hogy ne lenne benne legalább némi igazság, csupán óvatosságra int vele kapcsolatban.

11 20 A SKAPULÁRÉ KIVÁLTSÁGAI A SKAPULÁRÉ KIVÁLTSÁGAI 21 AZ ÖRÖK ÜDVÖSSÉG Az elsõ kegyelem, amit a skapulárét viselõ hívek elérni remélnek a Szûzanya oltalmának a segítségével, az nem más, mint saját üdvözülésük. Nem kis jelentõségû dologról van szó jegyzi meg XII. Piusz pápa -, hanem az örökélet megszerzésérõl a Boldogságos Szûz hagyományos ígérete alapján. A legfontosabb vállalkozásról van tehát szó, és ennek elérésének legbiztosabb módjáról 17. Az Egyház tanítása szerint az örök üdvösség annak a gyümölcse, hogy az ember hûséges az Isten Igéjéhez és együttmûködik az isteni kegyelemmel. Hibás, sõt veszélyes lenne azt gondolni, hogy az üdvözüléshez elég a skapulárét hordani, nem törõdve azzal, hogy miként éljük meg a hitet és a szeretetet. Annak, aki a skapulárét viseli, azon kell fáradoznia, hogy példamutatóan viselkedjen: hûséges legyen kötelességei teljesítésében és az Egyház szolgálatában. Ezek azok a jócselekedetek, amelyek segítenek az örök élet elnyerésében. A skapuláré nem garantálja a Szûzanya csodás közbelépését annak a megmentése érdekében, aki saját akaratából megmarad a bûnben, viszont állandó segítséget biztosít azok számára, akik erõfeszítéseket tesznek, hogy megtérjenek a bûnbõl és kitartsanak a jóban. A skapuláré annak a biztonságát nyújtja, hogy Szûz Mária segítségével erõfeszítéseinket siker koronázza. XII. Piusz pápa a skapuláré 700. évfordulója alkalmával ezeket mondotta: Hány jó lélek köszönhette, emberileg reménytelen helyzetben, sorsának jóra fordulását és örök üdvösségét a skapulárénak, amit hordott! S neki köszönhetõen még hányan érezték testi-lelki veszedelmek közepette Mária anyai oltalmát! A skapuláré ájtatosság révén kegyelmi folyamok áradtak szét az egész világra. A SZOMBATI KIVÁLTSÁG A skapuláréhoz fûzõdõ ájtatosság elterjedését az Egyházban, nagyban elõmozdította a híveknek az a bizalma, hogy a Szûzanya nemcsak életükben segíti meg õket, hanem haláluk után is, mégpedig a leggyorsabban, különösen a neki szentelt napon, vagyis szombaton. Ez az úgynevezett szombati kiváltság, amely XXII. János pápának egy állítólagos látomásán alapszik. Ezt a kiváltságot sok késõbbi pápa elfogadta és bölcsen értelmezte. Például XXIII. János pápa egy ben mondott beszédében kiemelte a szombati kiváltságot, amely oly értékes és kedves azoknak, akik a Kármel-hegyi Boldogasszony skapuláréját viselik. A skapulárét maga a pápa is viselte. XII. Piusz pápa pedig arról biztosítja a skapulárét viselõket, hogy a kegyes Anya bizonyára kieszközli Istennél, hogy a tisztítótûzben szenvedõ gyermekei a hagyományként ránk maradt úgynevezett szombati kiváltság révén minél gyorsabban elérhessék a mennyei hazát. 17 Kéziratos levél 1950-bõl. A szombat mint a tisztítótûzbõl való kiszabadulás napja nem egy abszolút dátum, hanem egy vonatkozási pont, egy kiváltságos nap 18. A tisztítótûzbõl csak akkor lehet kiszabadulni, amikor az ember teljesen átalakult a szeretetben, és megtisztult a bûn és önzés minden nyomától. A tisztulás ideje tehát attól függ, hogy milyen állapotban haltunk meg. A Szûzanya sem tud minket meg nem tisztult állapotban bevezetni a mennyországba, viszont közbenjárásával segíteni tud, hogy ez a tisztulási folyamat minél gyorsabban menjen végbe. Maga a liturgia is kifejezi az Egyháznak azt a hitét, hogy Mária közbenjár a tisztítótûzben szenvedõ lelkekért, amikor a szentmisében könyörög hozzá a rokonokért, barátokért és elhunyt jótevõkért. A skapulárét viselõk a Szent Szûz különleges és hatékony közbenjárásában bíznak, akinek odaszentelték önmagukat, egész életüket. A skapuláré ájtatosság, ha azt annak teljességében élik meg mint a keresztény élet kiteljesedését Krisztus és Mária követésben és oltalma alatt, maga is megtisztít a bûn hatásától, és a legjobban elõkészít arra, hogy elnyerjük Isten irgalmát és a tisztítótûzbõl való szabadulást. Bár nem tartozik a szó szerinti kiváltságok közé, de talán ide kívánkozik a skapuláré egy másik kegyelmi hatása is, amely ugyancsak hozzájárul üdvösségünk eléréséhez, mégpedig AZ ÉRDEMEK KÖZÖSSÉGE A Szûzanya a skapulárét nekünk, kármelitáknak adta. A rend hivatalos neve, mint már említettük: A Kármelhegyi Boldogságos Szûz Mária Testvéreinek a rendje. Tehát egy család vagyunk nemcsak a Rendhez tartozó többi testvérünkkel, hanem a Szentcsaláddal, Jézussal, Szûz Máriával és Szent Józseffel is. A názáreti család élete a Kármel életeszménye. Úgy élni, ahogy a Szentcsalád élt. Bekapcsolódni az Õ életükbe. Marcell atya egyik versében feltárja elõttünk lelki életének, lelki gazdagságának titkát, hogy miért van tele az Õ lelke kegyelmekkel; ezt írja: mert a Szentcsalád az otthonom. Nekünk nincs semmink, szegények és bûnösök vagyunk. De a Szentcsaládhoz tartozunk, s ezáltal mégis gazdagok vagyunk. Jézus, Mária és József pótolnak mindent. Hiszen a családban minden közös, mindent megosztanak. Végsõ soron minden lelki gazdagságnak és közösségnek az alapja: Krisztus egyetlen keresztáldozata, a megváltás. Ebbõl részesít Õ bennünket. Megosztja velünk, elhalmoz bennünket javaival. Sõt testvéreinek is megengedi, hogy tovább 18 Jobban megértjük ezt, ha arra is gondolunk, hogy odaát, ahol nincs sem nappal, sem éjszaka, a földi idõ megszûnik, vagy legalábbis egészen átalakul. Így nehéz lenne földi idõmértékkel, például napokkal mérni az odaáti idõt. A szombat jelzése ezért talán csak nekünk, földön élõ embereknek szól, hogy érzékeltesse velünk azt, hogy a skapuláré által a Szûzanya igyekszik hamarosan kiszabadítani a lelkeket a tisztítótûzbõl.

12 22 A KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY SKAPULÁRÉJA... A KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY SKAPULÁRÉJA osszák kegyelmeit: Édesanyjának, a Szûzanyának, Szent Józsefnek, a nevelõatyjának, a szenteknek, a papoknak. A Kármel is mennyi-mennyi kegyelemmel rendelkezik, mennyi-mennyi kegyelem közössége! S ebbe a hatalmas kegyelem áradásba mi is be tudunk kapcsolódni a skapuláré által. A Szûzanya ruháját felöltve, most már mi is bekapcsolódhatunk a názáreti Szentcsalád, Jézus, Mária és József életébe. A skapuláré felvételével a Kármel nagy családjához tartozunk, ahol minden érdem közös. Mi is bõven meríthetünk azokból a lelki kegyelmekbõl, amik a Kármelben találhatók, amelyeket az e Rendhez tartozók (szerzetes testvérek és nõvérek, a világi rend tagjai, skapulárésok) imáikkal, áldozataikkal létrehoznak. Jézus, Mária, József pedig a garancia, hogy ez a kegyelmi kincstár soha nem fogy ki. Ne felejtsük tehát, hogy imáinkkal, áldozatainkkal, erényes életünkkel most már mi is gyarapíthatjuk, támogathatjuk a Kármel nagy családját, ennek kegyelmi kincstárát! A KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY SKAPULÁRÉJA: EGY HIVATÁS JELE Az az elhatározás, hogy valaki Máriának szenteli magát, a hit és a szeretet által mozgatott akarati döntésbõl születik. Vagyis egy bensõ, személyes tettrõl van szó, amely igénybe veszi egész lelkünket, bensõ világunkat. Mindazonáltal ez az elkötelezõdés, mint életünkben sok minden más hasonló (pl. egy házasságkötés, amely két személy egymás iránti bensõ elkötelezõdése) külsõleg is megmutatkozhat egy szertartás vagy bizonyos jelek által, melyeket mások is érzékelhetnek és felfoghatnak. A szentségekben maga Jézus is érzékelhetõ jeleket használ a kegyelem eszközeiként. A skapuláré tehát egy az Egyház által jóváhagyott érzékelhetõ jel, a köztünk és Szûz Mária között létrejövõ szövetség látható jele, amely által nyil- vánvalóvá lesz a Máriának való odaszentelésünk, a hozzá fûzõdõ bensõséges kapcsolatunk. Aki a skapulárét viseli állapította meg X. Piusz pápa általa, szorosabb vagy tágabb módon, a Kármelita Rendhez társul. Elkötelezettnek kell tehát magát éreznie a Szent Szûz különleges szolgálatára, tiszteletére és követésére: ezek alapvetõ elemei annak a kármelita hivatásnak, amelynek a skapuláré részesévé tesz minket az Egyházban. Így tekintett a skapuláréra számos szent is, akik soha nem akartak megválni tõle. Õk a skapulárét egy rendi családdal való egység kötelékének tekintették, amely Rendnek meg akarták élni elkötelezõdését a Szent Szûz különleges szolgálatában, mert biztosak voltak abban, hogy oltalmat találnak nála életük folyamán és haláluk óráján egyaránt. Mindazokat, akik viselik mondta még XII. Piusz pápa a skapuláré emlékeztesse a Szûzanyára, aki az alázat és tisztaság tükre, a szerénység és egyszerûség breviáriuma, az isteni segítségért közbenjáró imádság nagyszerû mintaképe. Egy másik pápa, VI. Pál így fogalmaz: A Kármelhegyi Boldogasszony skapuláréja olyan ájtatossági forma, amely egyszerûsége folytán mindenkinek megfelelõ és érthetõ, ezért széles körben elterjedt a keresztények között, és mindenütt üdvös termést hozott. Közismert, hiszen maga is többször nyilatkozott róla, hogy milyen gyengéd kötõdéssel, sõt szeretettel volt II. János Pál pápa a Kármelhegyi Boldogasszony iránt. Jelmondatában magát Totus tuus-nak (Teljesen a Tiednek) ajánlotta Máriának. Ezt visszahangozza a Kármel õsi jelmondata is: Totus marianus est Carmelus (A Kármel teljesen máriás). A Kármelhegyi Boldogasszony iránti tiszteletét II. János Pál személyesen is megerõsítette, amikor február 17-én Rómában meglátogatta a San Martino ai Monti (sarus kármelita) plébániát. Megfogván a Kármelita Világi Rend elnökének skapuláréját, a mellére tette kezét, és így kiáltott fel: Itt, a ruhám alatt, már én is régen hordom! Ezt a tényt egy nagy példányszámú olasz napilap is megerõsítette május 13-án, a Szent Péter téren végrehajtott merénylet után a Gemelli klinikára szállították a pápát. A mûtét során világosan észlelték, hogy a Szentatya mellén ott van a Kármelhegyi Boldogasszony skapuláréja. Egy szemtanú segítségével próbáljuk meg rekonstruálni a pápa állapotát a hosszú mûtét elõtt. Amikor a pápa belép a mûtõbe, már nincs rajta a fehér ruhája. Csak egy kis inget hord és alatta a skapulárét: ez két kis barna, szalaggal összekötött szövetdarab a mellére és a hátára vetve, rajta a Kármelhegyi Boldogasszony képe Silvano Mazzocchi cikke a Repubblica-ban május 15-én.

13 24 A KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY SKAPULÁRÉJA... A KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY SKAPULÁRÉJA Újabb megerõsítést és további részleteket találunk az Ajándék és misztérium címû könyvében. Ebben a Szentatya olyan személyes emlékeit osztja meg velünk, amelyek utólag rámutatnak arra a kötelékre, amely õt Máriához és a Kármelhez köti. Wadowice-ben (szülõvárosában) a dombon volt egy kármelita kolostor, melynek az alapítása visszanyúlik Szent Raffaele Kalinowski koráig (a pápa avatta szentté a lengyel kármelitát). Wadowice lakói nagy számban látogatták, s ez abban is tükrözõdött, hogy igen elterjedt volt a Kármelhegyi Szûzanya skapuláréjának tisztelete. Én is felvettem, ha jól emlékszem, tíz éves koromban és máig is hordom. Gyónni is a kármelitákhoz jártunk. Így történt, hogy gyermek- és kamasz koromban egészen az érettségig a templomi plébánián és a kármelitáknál formálódott a Mária-tiszteletem. Annak érdekében, hogy jobban megértsük, mit is jelentett II. János Pál pápa számára a skapuláré, idézzük azt a rövid cikkét, amelyet az Osservatore Romano közölt le 1988 júl án 20. A Kármelhegyi Boldogasszony emlékezete, amely oly kedves a keresztény nép számára az egész világon, elsõsorban a kármeliták nagy családjához kötõdik. Gondolatunk ilyenkor a szent hegyhez száll, amely a szentírás világában mindig a kegyelem, az áldás és a szépség szimbóluma. Azon a hegyen a kármeliták elsõ templomukat a minden erény szépségével ékes Isten Szent Anyjának, a Flos Carmeli-nek (Kármel Virágának) szentelték. Ezzel juttatták kifejezésre azt, hogy teljesen rá akarják bízni magukat, és hogy Mária iránti szolgálatukat felbonthatatlanul a Jézus Krisztus iránti engedelmességgel 21 akarják összekötni. ( ) Ezen az úton Mária is jelen van. Õ, a legtisztább Szûz, akit a kármeliták Anyának, Patrónának és Nõvérnek szólítanak, a szemlélõdõ ember mintaképe, aki érzékeny szívvel hallgatja Isten igéjét és elelmélkedik rajta, és aki Krisztus által, a Szentlélekben engedelmes az Atya akaratának. Ezért a Kármelben és minden mélyen kármelitás lélekben egy intenzív közösség és családias viszony bontakozik ki a Szent Szûzzel, amely által új módon lehet Istennek élni és folytatni azt a szeretetet, amellyel itt a földön a Fiú szerette Édesanyját, Máriát. Szûz Máriának különleges kegyelme a kármeliták felé amelyet a Stock Szent Simonhoz kötõdõ tiszteletreméltó hagyomány említ kisugárzott a keresztény nép körében is, és sok lelki gyümölcsöt hozott. Ez a kegyelmi adomány nem más, mint a Kármelhegyi Boldogasszony skapuláréja. A skapuláré egy eszköz, amelyen keresztül a lelki javakban való részesedés érdekében a Kármelita Rendhez társulunk, és egy gyengéd, gyermeki szeretettõl áthatott máriás tiszteletnek a köteléke. A skapulárén keresztül a Kármelhegyi Boldogasszony tisztelõi kifejezik, hogy Annak példája szerint akarják átalakítani életüket, aki számukra Anya, Úrnõ, Patróna, Nõvér, tisztaságos Szûz, azáltal, hogy megtisztult szívvel befogadják Isten igéjét és testvéreik buzgó szolgálatára szentelik magukat. A skapuláré tehát egy hivatásnak a jele. Aki a Kármelhegyi Boldogasszony skapuláréját felölti általa Rendjéhez csatlakozik, és így osztozik annak máriás hivatásában is. II. János Pál pápához hasonlóan ezért nem árt, ha minden skapuláré-viselõ beiratkozik legalább egy-két kurzusra a Kármel iskolájába, hogy elsajátítsa ennek a rendi családnak igazi Mária tiszteletét. Ez például abban is állhat, hogy jobban megismerkedik egy-két szentünk lelkiségével, Mária tiszteletével (mindenki számára talán legelérhetõbb és érthetõbb közülük Kis Szent Teréz vagy Marcell atyánk, aki ugyan még nem szent, de remélhetõleg nemsokára annak tisztelhetjük). A Kármelben a Szûzanya tisztelete nem üres és múlékony érzelmességet jelent, sem pedig bizonyos hiszékenységet vagy különbözõ ájtatossági gyakorlatok halmazát, hanem igazi hitbõl fakad, egy személyes, bensõséges kapcsolatban teljesedik ki, és arra késztet, hogy õt egyszerû gyermeki szeretettel szeressük, és erényeit kövessük. Õ pedig elvezet minket Fiához, Jézushoz. Ezért ennek a tiszteletnek igazi jele és gyümölcse az, hogy általa Jézust is egyre jobban megismerjük, megszeretjük, teljes szívünkbõl igyekszünk követni és szolgálni Õt misztikus Testében, az Egyházban. Úgy, amint azt Szûz Mária tette, aki életében Jézusnak nem csak anyja, hanem igazi követõje és tanítványa is volt. Bár rejtve, nem feltûnõ módon, de mindig ott volt Jézus mellett, akinek minden szavát szívébe fogadott és megõrzött, és szeretetben tettekre is váltott. Feltámadása és mennybemenetele után az apostolokkal együtt várakozott és imádkozott a Szentlélek kiáradásáért, majd imáival, áldozataival, segítõkészségével, munkájával háttérbõl tovább támogatta õket az akkor születõ Egyházban. Ez a mi hivatásunk is, akik ruháját viseljük 20 Ezenkívül még érdemes elolvasni a Dokumentumok rovatban a két generálisnak írt levelét is! 21 Eredeti Regula prológusa.

14 26 A SKAPULÁRÉS SZÛZANYA TISZTELETE... A SKAPULÁRÉS SZÛZANYA TISZTELETE MARCELL ATYA A SKAPULÁRÉS SZÛZANYA TISZTELETE MARCELL ATYA SZERINT Idõközönként, de legfõképpen a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe táján, hasznos lehet azon elmélkedni, mit is jelent számunkra a skapuláré viselete, hogy megújíthassuk az általa vállalt elkötelezõdésünket, illetve segítségére legyünk azon testvéreinknek, akik a mi példánkon felbuzdulva ezen alkalommal szeretnék magukra ölteni és méltó módon viselni a megszentelt ruhát. Aki elõször találkozik a Mária-tiszteletnek a Kármelben meghonosodott eme õsi formájával, általában azt a meglehetõsen gyakori kérdést szokta feltenni: mivel jár együtt e Szûzanya-érem viselése, vagyis mit kell minden nap imádkozni érte? Egyszerû válaszként a pap az úgynevezett búcsúima elmondását szokta említeni, esetleg három Üdvözlégyet. Valóban jó, ha valaki ezeket az imákat nap mint nap odaadó módon elmondogatja, de a Szûzanya tiszteletérõl közismert Marcell atyánk tanítása szerint ettõl sokkal többet is akar nekünk adni a Szent Szûz eme megszentelt ruhadarab által, amit sokan azért nem fogadnak el, mert egyszerûen nem is vágynak többre, mint a lelkiismeret és biztonságérzet azon békéjére, amelyet egy Máriának minden nap elmondott imádság jelenthet. Mások pedig az imákat becsületesen elvégezve de a kellõ tanítás hiányában arra bizonyulnak képtelennek, hogy felismerjék: mennyi kegyelemmel lettek megajándékozva, amivel, persze, együtt is kellene mûködni, hogy valóban látható gyümölcsöket is hozzon életükben. Ismét mások pedig oly régóta hordják a skapulárét, hogy már megszokták", vagyis egészen természetesnek tûnik számukra, s buzgóságuk legfeljebb arra elég, hogy másokat is annak felvételére ösztönözzenek, de õk maguk már régen elfelejtették a szeretetnek azt a megnyilatkozását, amikor õk is elõször vehették magukra a vállruhát, és Kis Szent Terézzel együtt õk is csodálkozva kérdezhették a Szent Szûztõl (kimondatlanul talán): Miért reszket a szívem, ha édes neved hallom? 22 ". Bármely kategóriában ismerjünk is magunkra (s még jó, ha magunkra ismerünk!), mindenképpen hasznos elgondolkoznunk azon: hogyan is éljük s élhetnénk meg Máriának szenteltségünket a skapuláré által? Figyelemre méltó tény, hogy a Rómában néhány éve kiadott dokumentum nem ír elõ semmiféle konkrét imaszöveget a vállruhát felvenni szándékozó hívõ számára, hanem elkötelezõdésrõl beszél, amellyel a Szûzanyát tisztelni vágyó lélek arra vállalkozik, hogy az életállapotának megfelelõ módon a Kármel lelkiségét élje" 23. Ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy a Mária-tisztelet eme formája nem egyszerû jámborság csupán, hanem ettõl sokkal több: örök életünk, vagyis Istennel való egyesülésünk eszköze, ha annak a tanításnak a mélységében élünk vele-benne, amit a Kármel nagy szentjei hagytak ránk életükkel-írásaikkal. Fontos lehet tehát a Kármel lelki mesterei mûveinek olvasása, ha azt szeretnénk, hogy a Mária-tiszteletünk ne csak külsõséges gyakorlatokból álljon, hanem életünkre is egyre mélyebben kihasson és szentté formálhasson bennünket, ahogyan errõl szentjeink mindig is tanúskodtak példájukkal. Nekünk, magyaroknak, a Szûzanya egy olyan kármelitát ajándékozott Marcell atya személyében, aki a Kármel szentjeit olvasva, az õ lelkiségüket megélve jutott el annak a felismerésére: mit jelent a Boldogságos Szûz Mária szerepe Istennel való kapcsolatunkban. A skapuláré viselése, illetve a Kármelhegyi Boldogasszony tisztelete, amelyrõl oly sokat prédikált papi és szerzetesi élete során, számára mind a saját, mind pedig mások üdvösségének munkálásában valóban hatékony eszközzé válhatott, mert a kármelita lelkiséget olvasva-élve megértette annak igazi fontosságát: felismerte benne a megszentelõdés lehetõségét. Õ maga így vall errõl önéletrajzi írásában: Utána pár esztendõre jött a Kis Teréz utána Nagy Teréz, a Nagy Szent Teréz után pedig mindörökre az, Aki áldott az asszonyok között: A Kármelhegyi Boldogságos Szûz Mária... A lépcsõfokokat azonban jól jegyezzük meg: Kis Szent Teréz Nagy Szent Teréz Mária Jézus! 24 Vajon a mi szívünkben is ég a vágy, hogy a skapulárés Szûzanyát tisztelve mi is egyre szentebbé és nemcsak `jámborabbá' váljunk? Akkor minden bizonnyal érdemes megfontolnunk Marcell atyának azon szavait, melyeket arról írt: hogyan válhat életté, életet átalakító erõvé, vagyis igazi kármelita lelkiség megélésévé számunkra is a Boldogságos Szent Szûz tisztelete. Marcell atya maga is megtapasztalhatta a tanácstalanságot azokban, akik a szentség utáni õszinte vággyal a szívükben, s nem egyszerûen csak 'jámbor szokásból' akartak a Szent Szûz tisztelõi lenni a Kármel nagy szentjeit követve: Sokan nem tudják a módját: hogyan szépíti meg a Mária-tisztelet a mi csúnya és jajjal teli életünket. Hogyan?! Legyen az az igazi, a tökéletes Mária-tisztelet, vagy még helyesebben: Mária-szeretet! mondják rá azonnal az igazi máriás-lelkek. Úgy van, úgy van mondom én is. De éppen ebben van a nehézség sokaknál. Hogyan leszek én igazi máriás lélek, ha még nem vagyok az? Vagyis hogyan kezdjem? 25 Vagyis a szép szavak, az elmélet után mit kellene tennünk. ha a Szûzanyát nemcsak tisztelni, de szeretni is akarjuk, ha azt szeretnénk, hogy átalakuljon általa az életünk? Nos folytatja Marcell atya, nem sokat kell tépelõdni, gondolkodni, hanem nagyon kell szeretni (s így mondaná minden bizonnyal Szent Terézia is). 22 Ezért szeretlek Mária!... l.v.-teréz utolsó költeménye Önéletrajza kiadásának végén 23 A Kármel skapuláréja c. dokumentum n Szépszeretet. Bécs, 1985, 44. old. 25 P. MARCELL: Kolostori iskola a Kármelen II. kötet, 127. old.

15 28 A SKAPULÁRÉS SZÛZANYA TISZTELETE... A SKAPULÁRÉS SZÛZANYA TISZTELETE A szeretõ lelkek a szeretet találékonyságával könnyen megtalálják a megfelelõ eszközt, ami nem túl bonyolult, nem túl nehéz, nem kíván nagy erõfeszítést, de lehetõséget ad a szeretet minél gyakoribb és minél mélyebb megélésére: egyszerû az egész: Köszöntsük Máriát!" 26 Sokszor próbálgasd; most! mondogasd mindjárt egymás után; mindig szebben... Meglátod, hamarosan muzsikál... Ez a köszöntés jóvá, könnyûvé, tisztává, széppé, gyermekivé teszi a lelket. Sõt, bûnbánóvá is! Minden megtisztul körülöttünk és bennünk. Két szó: Ave Mária! S benne vagyunk egy-kettõre a Szûzanya, majd Isten jelenlétében." 27 Ehhez az imához, mely Kis Szent Teréz szavaival valóban a szívnek egy lendülete, egy egyszerû, Ég felé vetett pillantás" 28 nem sok idõ kell, nem is feltétlenül a templom vagy a kolostor csendje, hanem a Szent Szûz iránti figyelem és szeretet, amit megkönnyít az Õ ruhája, amely állandóan emlékeztet az Õ jelenlétére. De miért is forduljunk Hozzá oly gyakran, mi táplálhatja bennünk a Feléje kinyilvánítani szánt szeretetünket, bizalmunkat? Az a tény, hogy a Szûzanya a valóságban, a szó legszorosabb és legigazibb értelmében Anyánk, sõt, így, személyesen: Anyám!" 29 válaszolja nekünk Marcell atya. Errõl tanúskodik az Evangélium Szent Jánosnál. Végrendeletül hagyta számunkra a kereszten haldokló Istenember." 30 Most már értjük, hogy a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén miért ezt a szentírási részt halljuk az Evangéliumból? Az ünnep tehát arra sarkall minket, hogy tegyük életté ezeket a szavakat, hogy az valósággá váljon számunkra! Úgy is lehetne talán mondani, hogy egészen konkrétan ezt is jelentheti a kármelita remetéknek adott Eredeti Szabály legjellegzetesebb pontja: a szerzetesek éjjelnappal elmélkedjenek az Úr törvényérõl". 31 Vagy a Szabály másik emlékezetes szava - az Isten igéje bõségesen lakozzék szájatokban és szívetekben" 32 mintha erre is utalna: az Evangéliumból vett angyali köszöntés mondogatásával hordoznánk Isten igéjét az ajkainkon, és Jézusnak a kereszten adott végrendeletének szívünkben hordozása, Mária anyai szeretetének tudomásul vétele tenné lehetõvé, hogy a kimondott köszöntõ szavak szeretetbõl fakadjanak és szeretetet találjanak viszonzásul. Hogyan valósítsuk meg... ezt az egyetlen golgotai áldozatban fogant és megírt végrendeletet a gyakorlatban?... Mert hiszen... nem elég csak elábrándozni rajta, dicsérni, elõkelõ értekezéseket írni és eszmefuttatásokat végezni róla, hanem... életté tenni... és folytonosan élni azt! 33 Marcell atya további gyakorlati tanácsokat ad, mert a skapulárés Szûzanya tisztelete nem puszta jámborság, hanem élet a Szent Szûzzel: Legyünk mindig Anyánkkal!... Mindent Vele, semmit Nélküle!...Társalogjunk Vele!... Legyünk mindig szeme elõtt!... Viszont a mi tekintetünk is legyen mindig Anyánkon! Gyönyörködjünk Anyánkban!" 34 Marcell atya találékonysága nem ismer határokat, mert megtanulhatta azt a Kármel szentjeinek tanításából, amelybõl már a világban élve megértette ahogyan írja, hogy A Kármel imája az én imám!... (Ott) az az ima az imamód, az eszmény, amely az enyém, ahol tehát úgy imádkoznak, mint én, ahol a lelkület nagyon is rokon az én lelkületemmel... " 35 Szent Teréziának a kármelita imamódról szóló soraiban jó néhány hasonló jellegû tanácsot olvashatunk, amellyel nõvéreit próbálja az imádság, az összeszedettség fortélyaira megtanítani: Ó nõvéreim, ti, kik nem vagytok képesek összeszedni az eszeteket és szórakozottság nélkül imádkozni, szokjatok hozzá ehhez!... Nem kívánom tõletek, hogy gondolataitokban foglalkozzatok vele; vagy hogy sok következtetést vonjatok le; vagy hogy az értelmetek holmi magasztos és körmönfont elmélkedésekbe merüljön: csak arra kérlek, hogy nézzetek Rá!... Gondoljátok meg, mit jelent az, ha valakinek állandóan ilyen jó barát van az oldala mellett!... Higgyétek el, nem tehettek jobbat, mintha igyekeztek lehetõleg mindig együtt lenni ezzel a hûséges jó baráttal... Gondoljátok meg, leányaim, hogy a ti Jegyesetek soha, még egy pillanatra sem veszi le a szemét rólatok!... Ne elégedjetek meg azzal, hogy szemlélitek, hanem teljék abban is örömötök, hogy beszélhettek vele." 36 Igaz, Szentanyánk a mi Urunkra, Jézus Krisztusra vonatkozóan buzdítja nõvéreit, de ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy Õ nem olyan irigy, féltékeny és sértõdékeny mint amilyenek mi, emberek szoktunk lenni egymás felé. Vagyis nem nekünk kell alkalmazkodni Õhozzá, hanem Õ szívesen alkalmazkodik mihozzánk: Õ magára vállalja az alattvaló szerepét; alkalmazkodik a ti akaratotokhoz; s titeket elismer úrnõinek." 37 Minden bizonnyal azt állíthatjuk tehát Szent Teréziától bátorságot nyerve, hogy Õ azt is nagyon jól tudhatja, hogy nem elég nekünk az a változatosság, ha fájdalmunktól vagy jókedvünktõl függõen szenvedését vagy feltámadását egyaránt szemlélhetjük, mert a jó barát mellett édesanyára is lehet szükségünk! Ezért aztán megelõzi abbéli vágyunkat, és a kereszten mielõtt lehunyná a szemét, még ott is ránk gondolva maga bátorít fel bennünket, és irányítja tekintetünket Mária felé: Nézd, õ a te anyád" 38 Nem kell tehát attól félnünk, hogy túl 26 uo. 128.old és 131. old. 28 Önéletrajz, 288. old. 29 Kolostori iskola old. 30 uo old. 31 Eredeti Szabály uo Kolostori iskola II old. 34 uo old. 35 Szépszeretet -74. old. 36 A tökéletesség útja -26/ uo. 26/4 38 Jn 19,27

16 30 A SKAPULÁRÉS SZÛZANYA TISZTELETE... KÁRMEL ÉKESSÉGE ÉS KIRÁLYNÕJE 31 sokat foglalkozva a Szent Szûzzel, elfeledkezhetünk a mi Urunkról: Aki egyszer végleg megtalálja a Szûzanyát, annak mindene lesz Jézus 39 válaszolja nekünk Marcell atya az idõsebb testvér mély tapasztalatával és bölcsességével. S attól sem kell félnünk tanít bennünket Szent Teréz, hogy azt, Akit szeretni akarunk, nem csak földi életének különbözõ pillanataiban merjük szemlélni, hanem hogy különbözõ néven is merjük Õt szólítani, ahogyan a szívünk diktálja: a mi jó Urunknak hûséges jó barátnak, igazi Mesterünknek vagy Jegyesünknek. Marcell atya sem fél a Szûzanyát (hogyan is félne azt, akit annyira szeret?!) sokféle módon szólítani: Így, akkor lett Édesanyám Mária! Azaz mindenem lett: Anyám Arám Testvérem... "; 40 fõként pedig, amikor már kármelita gyermekének látja önmagát: A Virgo Carmeli! Édesanya! Testvér! Csillag! Stella maris! Eszmény: az Egyetlen! Az Ara, a Jegyes! Ájtatosság Jeles Edénye! Mindent tartalmaz. Benne megkapom, enyém lesz a Minden: Jézus! Vele jönnek hozzám a Szentháromság Személyei ". 41 Befejezésül hadd tanítson még bennünket Marcell atya néhány szóval arra a hamisítatlan kármelita lelkületre, amellyel a Szûzanya skapuláréjára való méltatlanságunkat átérezve, de az Õ szeretete iránti õszinte gyermeki bizalommal imádkozhatunk majd a Kármelhegyi Szent Szûz ünnepén Máriának és az õ kármelita családjának való szenteltségünket megújítva: 39 Szépszeretet-62. old 40 uo old. 41 uo old. 42 uo old. Semmit ne kérjek, és mégis mindig kérjek! Egyet, mindig ezt az egyet: Általa, Vele, Benne, Érte éljek!... Ezt se szóval, ne összekulcsolt kézzel, Még csak ne is egy tekintettel, de igen, ó igen! egyszerû gyermeki szívvel! 42 Ámen. fr. Rafael P. Marton Marcell OCD KÁRMEL ÉKESSÉGE ÉS KIRÁLYNÕJE Elõszó Nem is olyan régen az volt szokásban, hogy mikor a Földközi tengeren a Kelet felé úszó hajó látótávolába ért a Szentföldnek, és Kármel hatalmas szép hegytömbje merészen és mégis szokatlan szelídséggel szemébe ragyogott a hajó utasainak, ágyuk torka dörgõ Salve-t adott le, tudomására tengernek és szárazföldnek: Kármelt illeti ez a köszöntés! Az Élet tengerén járó emberhajók utasai talán csak kevesen tudják, amit mi szívbõl vallunk, hogy kilenc nap múlva júl. 16-án meglátjuk ennek a csodálatos Hegynek Ékességét és Királynéját az Egyház és a kármelita Rend liturgiájának egész szépségében. Mi is Salve-t adunk le, de nem pusztító ágyuk torkából, hanem emberszívek ezüst harsonájából. Akinek egyszer útjába esett ez a gyönyörûséges Hegy, amelyet Keresztes Szent János egyháztanító lelki nyelven a legkitûnõbb misztikus könyv élén saját kezével megrajzoltan Isten Hegyének nevezett, az annak a varázsától nehezen tud szabadulni. Minél tovább gyönyörködik benne, annál több szépséget, kincset és mérhetetlen gazdagságot fedez föl e Szent Hegy bensejében. Ez a hegy nem egyéb, mint a Kármelhegyi Boldogasszony birodalma Õ a Királynéja az õsi Kármelita Rend Tulajdonosa, mennyei Birtokosa, hivatalos rendi nevén: Kármel Ékessége és Királynéja. Mit ad annak a léleknek, mily csodálatos kincsekkel-kegyelmekkel halmozza el azt, akit egyszer ebbe az Õ országába, azaz a Kármel földjére beenged, sõt bevisz, bevezet, azt mondja el a Kármelhegyi Boldogasszony szentmiséibõl kibányászott szentírási szövegek alapján ez a kilenc elmélkedésszerû kis szentbeszéd. Kincsesbánya a Szûzanya. Aki Õt bányássza, nem jár pórul, s nem fog csalódni. Minél beljebb hatol, minél mélyebbre, annál többet ért meg az Evangélium Jézusából; hitének kis bányászlámpása pedig lobogó fáklyává lesz, amelynek világánál mind több és több isteni titok nyitjára talál, azok fényessége és igazsága vezetik és viszik el majd Isten szent hegyére és az Õ hajlékaiba. (42. Zs.) Ezt a kincsesbányát föl kell fedezni. Ebben szeretne segítségre lenni e kilenc elmélkedés. Legyen mélyen alázatos és szeretõ gyermeki hódolat mind a kilenc a Kármelhegyi Boldogságos Szép Szûzanyának, különösképpen most, mikor e kis ország, a Regnum Marianum, egyenesen Neki, a Nagyboldogasszonynak szentel aug. 15-tõl egy egész esztendõt, és hívja azt így Boldogasszony éve. Legyen a Patrona Hungariae tisztelete felfokozva, elmélyítve, megszentesítve és mindenekfölött gyümölcsözõvé gazdagítva a Szent Skapuláré Királynéjának kijáró ezen hódolatával is.

17 32 KÁRMEL ÉKESSÉGE ÉS KIRÁLYNÕJE KÁRMEL ÉKESSÉGE ÉS KIRÁLYNÕJE 33 Öltözzék a magyar Mária ruhájába testben és lélekben! és Magyarország nem volt, hanem lesz! Tegyük tudatossá és szívügyünkké Boldogasszony Anyánk szeretetét és mindezen felül éljünk igazi máriás életet, mint régi magyar nagyjaink és szentjeink! Elõre tehát e roppant Bánya mélyébe! 1947 máj. 31-én, a Kegyelemosztó Boldogasszony ünnepén Elsõ elmélkedés A KÁRMEL FÖLDJE Bevittelek titeket Kármel földjére, hogy annak gyümölcsét és legjavát egyétek (Jer. 2,7.) Ott állunk lélekben a Kármel hegyén. Szemléljük, a Kármelhegyi Boldogaszszony gyönyörû szobrát, vagyis inkább hódolunk Õelõtte, akit úgy hívnak: Kármel Ékessége és Királynéja. Alig tudjuk elrebegni, miért is jöttünk, (mert szép, fenséges és kimondhatatlanul vonzó, mint a mágnes húz magához,) máris Õ veszi át a szót. Hangja oly édes, hogy sziklát repeszt, a legkeményebb szívet is meglágyítja, és ömlenek belõle az örökéletre felszökellõ forrásnak mennyei vizei. A Kármelhegyi Szûzanya szava nem a pusztában elhangzó szó, nem üres ígéret, nem is a gazdag képzelet múló játéka. Sokkal több: áldott valóság! Sõt így: vaskos valóság! Feléd fordul, a szemedbe néz, és a szívedbe önti a mennyországot. Hallgasd csak: Bevittelek titeket a Kármel földjére, hogy annak gyümölcsét és legjavát egyétek. A Kármel földjére! Hogyan kell azt értenünk? Kétféleképpen: szó szerint és lelki értelemben. Elõször is valóságos föld az. Hegy a Kármel földje. Szent Illés, Szent Elizeus, a prófétafiak, utódaik, a kármeliták, itt imádták a nagy Istent, elmélkedtek az Úr törvényérõl. E hegy barlangjaiban, a magány csendjében tisztelték Isten Anyját, Akit az õ Testvérüknek neveztek. Ide járt föl a Szent Családdal a Kis Jézus. Az elsõ kápolna itt épült a Szûzanya tiszteletére. Itt tért meg Izrael az Ószövetségben Szent Illés prófétai föllépésére. Valóban hegy az a Hegy, amelyen Istennek lakni tetszik. (67. Zs. 16.) Különleges hivatása volt mindig. Fekvése mondhatjuk a világ központjában van. Három világrész érintkezik benne: Ázsia, Afrika és Európa. Ékessége és Királynéja, a Kármelhegyi Boldogasszony innen sugározza szét a szélrózsa minden irányába anyai gyöngédségének és királynõi hatalmának mérhetetlen gazdagságát. Itt öntözte meg elõször Izrael földjét Elõképének, az egész eget beborító Felhõnek esõjével, hogy innen záporozza azután a világ végéig az egész földkerekség minden népére kegyelmeinek özönét. Mindebbõl már önként következik, hogy nem is annyira szó szerint, mint inkább lelkileg kell felfognunk a Kármel földjének értelmét. Ez a Szûzanya különleges országa, birodalma, ahol teljes hatalmával uralkodik. Képzeljünk el egy hatalmas királyt, akinek a birodalma szinte beláthatatlan. Mivel nagyon szereti a királynét, országának legszebb, legértékesebb, leggazdagabb tartományát kizárólag az õ rendelkezésére bocsátja. Annak minden kincse az övé; alattvalóit, lakóit kiválaszthatja, kormányzását irányíthatja, társadalmi életét berendezheti tetszése szerint, szóval: ezen a területen õ a szuverén, független úrnõ. Adhat, elvehet, ítélkezhetik: ez a birodalom az õ személyes tulajdona, ámbár mindamellett megmarad továbbra is függésben a királytól. Így van ez a Kármellal is. Az a Kármelhegyi Boldogasszonyé. Ezt az országot úgy is hívják, hogy Kármelita Rend. De Kármelnek mondjuk egyenkint a kármelita kolostorokat is. Lakói e tágabb, fõképp lelki értelemben vett Kármelnak nemcsak a férfi és nõi rend kármelitái, hanem a harmadrendiek is valamennyien, sõt mindazok az összes világiak is, akik a Szûzanya ruháját, a szent skapulárét hodják. Röviden: a Kármel földje a Szûzanya Paradicsoma. Itt mindent megtalálsz: a Fölséges Istent, a Szentségi Jézust, mindent, ami csak jelentheti számodra a legeslegtöbbet, a legmagasabbat, az igazi Életet. Ne feledd, azt mondja a Szûzanya: Bevittelek a Kármel földjére. Tehát Õ személyesen, mint a latin mondja: induxi bevezettelek, hófehér, királynõi, édesanyai kezével maga vezetett be a csodálatos földre. Bárhol voltál, akármily testilelki állapotban, nem számított, elment érted, kiválasztott ezrek és ezrek közül és vezetett, majd bevitt az Õ Paradicsomába, az Õ egészen különleges, minden egyebet fölülmúló birodalmába: a Kármel földjére. Fölgyullad a szív és ujjong, ujjong és hálát zeng: Mienk a Kármel! Magával ragad a boldog tudat, s Izaiással zengjük: Meglátjuk az Úr dicsõségét és Istenünk fenségét. Bizony örvendezünk a nagy próféta zengõ nyelvén: vizek fakadnak majd a pusztaságban és patakok a sivatagban, a száraz hely tóvá leszen, s a szomjas föld vizek forrásává. (Iz. 37,1-7) Örökké énekeljük az Úr irgalmasságát, örökké az Õ édesanyjának, Máriának fölülmúlhatatlan jóságát, mert bevitt bennünket a Kármel földjére. Nézd, hogyan tesz hasonlóvá önmagához! Gondold el csak, mily hála lobog föl benned; mintha nem is ismernél e Paradicsomba jutás pillanatától fogva más érzelmet, más dalt, fenségesebb feladatot: magasztalni Istent, dicsõíteni a Kármel Ékessége és Királynéjáért: Magnificat! Magnificat! Magnificat! A Kármel földjén hálálkodó magnificatos lesz a lélek. De ne hidd, hogy ezzel vége! Nem! Hallgasd az ajkat, a Szûzanya szavát; mert folytatja, amit megkezdett. (Favus distillans babia tua! Mint a csöppentett színméz, olyan az Õ ajka!) Megmondja, kijelenti neked, miért is vitt be téged a Kármel földjére: hogy annak gyümölcsét, még pedig a legjavát egyétek.

18 34 KÁRMEL ÉKESSÉGE ÉS KIRÁLYNÕJE KÁRMEL ÉKESSÉGE ÉS KIRÁLYNÕJE 35 Hogy mik azok a gyümölcsök, majd végig elmélkedjük a következõ napokon. Most csak ízlelgessük, ha nem is a gyümölcsöt, de annál inkább magának ennek a szónak a jelentését. Mert a Szûzanya az Õ nagylelkûségében nem elégszik meg azzal, hogy csak megmutatja nekünk ezt a földre hullott mennyországot, nemcsak pusztán gyönyörködtet mennyei birodalmában, nemcsak a szemünket akarja elkápráztatni, hanem annak termését is nekünk adja, megkínál vele, sõt szánkba teszi, hogy együk azt. Elég! Elég! Ó Kármel Ékessége és Királynéja, túlontúl elhalmozol bennünket! Ó Édesanyánk, ó Mindenünk, ó Gyönyörûségünk - szeplõtelen kezed hozza is a gyümölcsöket, hogy együk azokat! Sõt! Ó felülmúlhatatlan Jóság, páratlan Királynõ, legszebb Úrnõ, Sába királynõjét, Salamon gazdagságát megszégyenítõ, egyetlen Uralkodónõ nem is a mindennapi termést adod nekünk, hanem Kármel termésének a legjavát! Ki vagyok én, s ki vagy Te?! Úrnõm, Istenanya, Mennyország Királynéja! Lehet ebben részem: a legjavában?! Ha tekintem nyomorúságomat, por- és hamuvoltomat, bûneimet, szégyenletes múltamat, belejajdul a lelkem: hogy jutok én ehhez a gazdagsághoz, irgalmassághoz és kitüntetéshez?!... Azonban a boldog valóság az, hogy itt vagy, nemcsak Királynõm, Anyám vagy, és nincs más hátra, mint zengeni, énekelni, szüntelenül hirdetni a Te kimondhatatlan Jóságodat mindenkinek: Magnificat! Magnificat! Magnificat! Elõ a citerákkal, hozzátok a hangszereket! Izaiással látjuk már prófétaszemekkel a Kármelhegyi Boldogasszony diadalát, Szeplõtelen Szívének a gyõzelmét: Akkor majd megnyílik a vakok szeme, és a süketek füle nyitva leszen; ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas, és megoldódik a némák nyelve. (Iz. 35,7.) Így leszen, mert beviszel bennünket a Kármel földjére, hogy annak legjava gyümölcsét együk! Ámen! Könyörögjünk! Örök, mindenható Isten, Aki Édesanyánknak a Kármel csodálatos földjét adtad örök jusson szent birodalmául, és megtetted Õt a Kármel Ékességévé és Királynéjává, add kegyesen szívünkbe Iránta a legmélységesebb hála érzetét, mert bevitt bennünket a Kármel földjére, és részesíts minket a kegyelemben, hogy ezért Õt szüntelenül magasztalni tudjuk. A mi Urunk Jézus Krisztus által! Ámen! A) BÉKE Második elmélkedés A KÁRMEL GYÜMÖLCSEI Ki reám hallgat, meg nem szégyenül (Sir 24,23) A Kármelhegyi Boldogasszony teli kézzel szórja kincseit. Az az Õ tulajdonsága, ami a földi anyáé: gyermekének mindent! Még pedig mindent a javából! Szent kíváncsisággal lessük, várjuk tehát: melyik lesz a legjava gyümölcs, melylyel legelsõsorban lepi meg majd boldog birodalmának szerencsés lakóját! A Szûzanya eltette a számunkra Kármel földjén azt a gyümölcsöt, amelyet ha valaki eszik, mélységes, édes béke tölti el testét, lelkét. Ha meg akarjátok tudni, mi ennek a gyümölcsnek a neve, nézzetek az Õ édes ajkára, s halljátok az igét: Aki reám hallgat, meg nem szégyenül. Titokzatos szó, de nem annyira, hogy a titok hamarosan ki ne pattanna belõle. Mert mit jelent az: Õreá hallgatni?! Jézus Anyjára?! Annyit jelent, hogy aki Reá hallgat, annak teljes a békéje. Õ maga mondja: az meg nem szégyenül, vagy hívebben a latin szöveghez: non confundetur, az nem jõ zavarba; annak megmarad, sõt, ha nem volna: meglesz a békéje. De kire is hallgatnánk másra?! Hiszen akkor már kiestünk az Õ országából; ha nem Õreá, hanem másra hallgatunk, már el is veszítettük az Õ Paradicsomát: Kármel földje csak addig a béke birodalma számunkra, amíg kizárólag Reá hallgatunk. Ez a föld, ez a Paradicsom, a Kármel egy Õvele. Õ jelenti számunkra a Kármelt, annak Ékessége és Királynéja, a Kármelhegyi Boldogasszony. Ha elhanyagoljuk Õt, már kiléptünk az Õ országából; már messze járunk határaitól; mintha nem is lenne; volt, nincs És a béke, amely benne oly szelíden ölelte át és telítette meg a lelket? A béke? Az is volt, nincs A szegény, édesanyját vesztett lélek, elvesztette hazáját, vele áldott békéjét is. Mi az a gyümölcs, amely elsõ ajándéka lesz a Szûzanyának? A lélek békéje. Béke, Béke! De nem az a béke, amelyrõl beszélnek a mindennapi életben, amelyet oly sokszor emlegetnek, sõt kívánnak, óhajtanak, s amely tulajdonképpen nem is béke; amely lenni látszik, s még sincs; csak a neve az; lényege csalóka látszat, hiú ábránd, délibáb, a boldogság nem létezõ, csak mesebeli kékmadara. Nem! A Kármel békegyümölcse a Krisztus békéje, amelyet a világ nem adhat. Ezt csak a Szûzanya adhatja. Nála megtalálható. Hát nem Jézus adja? Dehogynem! De Õt leghamarább Máriánál találod meg. Aki engem megtalál, így mondja Õ maga, életet talál, azaz Jézust, mert Õ az Élet. És aki a Szûzanyát megtalálta, az már birtokába veszi Jézust is, s Vele az Õ békéjét. Ahol Jézus, ott a béke. Ahol nincs Jézus, ott béke sincs. De ahol béke nincs, Jézus is távol van. Jézus pedig a Szûzanyánál van, s mindig Nála van. Tehát a béke is ott van.

19 36 KÁRMEL ÉKESSÉGE ÉS KIRÁLYNÕJE KÁRMEL ÉKESSÉGE ÉS KIRÁLYNÕJE 37 Hallgatunk Reád, ó Édes Szûzanyánk, s meg nem szégyenülünk. Lesz békénk, lesz Jézusunk. A Kármel a béke földje, Krisztus országa, Mária Paradicsoma. Oly nagy dolog ez a béke?! Mit érne nélküle ez az élet, ez a föld, mit az Ég?! A Mennyország nem volna mennyország, annyira hozzátartozik fogalmához, lényegéhez, olyannyira alkotóeleme a béke; ez teszi mennyországgá. Mintha csak a Béke lenne a cél. Érte minden harc, küzdelem! Ez élteti, ez vigasztalja a lelket. A pap, mikor beviszi egy lakásba a betegnek a Szentségi Jézust, ezt mondja: Pax huic domui! Béke e háznak, s minden lakójának! Többet, jobbat nem is kívánhatna. A Szentmise tele van a béke emlegetésével. Már a lépcsõimánál biztatja a saját lelkét a misézõ pap: Quare tristis es anima mea, quare conturbas me? Miért vagy szomorú, én lelkem, és miért zavarsz engem? Békére vágyik, béke kell neki. A Szentmisének ez a legértékesebb gyümölcse. A 3. fõrész egyenesen kiemeli Isten nagy ajándékát; sûrûn kéri azt; beszél róla, mikor megcsókolja a paténát, amelyre majd reácsúsztatja Krisztus szent testét, azt mondja: da propitius pacem in diebus nostris, adj kegyesen békét napjainkban. Mikor pedig a Szent Ostyával keresztet vet a kehely vére fölött, szótagolva hangzik fülünkbe: Pax Domini sit semper vobiscum! Az Úr békéje legyen mindenkor veletek! És amikor mellét veri az Agnus Dei-re, a 3. mellverésnél megforrósodik a hangja: dona nobis pacem! Isten Báránya, aki elveszed a világ bûneit, adj nekünk békét! A szentáldozást elõkészítõ három gyönyörû könyörgés elseje pedig kizárólag ezzel foglalkozik: Uram, Jézus Krisztus, ki azt mondottad apostolaidnak: Békét hagyok nektek, az én békémet adom nektek, tartsd meg békében és egységben az Egyházat. Tehát minket. Ezért minden, ezért a gyümölcsért. Ez a krisztusi béke, a Szentmiseáldozatnak ez az isteni termése hull a lelkünkbe. Ez az emberi lélek igazi tápláléka, ez az élete, levegõje, mindene, mert ez a mennyország. A mennyország pedig az a kicsi fehér Ostya, a Szentségi Jézus. Õ a mi békénk, a mi boldogságunk, a mi zavartalan Életünk. A kármelitának elõírás szerint levele homlokára ezt kell fölírnia: Pax Christi! Krisztus békéje! Ezt a békét, ezt a felhõtlen, isteni Életet, ezt a boldog mennyországot az Édes Szûzanya hozta, hordozza és adja. Mi ez a béke? Ez a béke Jézus csókja a lélekre. Ez után a csók után vágyódik minden lélek, ha másként nem, hát öntudat alatt. Mert azt senki más nem adhatja, ezt az isteni csókot, ezt a tökéletes, ezt az igazi, hamisítatlan békét, csak maga az Isten: Jézus. S aki ezt egyszer megkapta, az eped utána, és már benne van az Énekek Énekének daloló ritmusában; így kezdi mindennapját, így éli, s így zárja, mint ennek a legszebb ószövetségi dalnak a menyasszony-jegyese az õ isteni Võlegényéhez: csókoljon meg engem az õ szájának csókjával. (Én 1,1.) Azaz Isten csókolja a lelkemre az õ mennyei békéjét. Ezért mondja a Béke Királynéja: Aki reám hallgat, annak nem lesz zavart a lelke, béke lesz bene, Jézus csókolja azt a lelkére. Nos, Kármel szerelmesei, akartok-e színaranyat, amelyben nincs semmi vegyület?! Tisztát, csengõt, ragyogót?! Kincset, amelynek ára megfizethetetlen?! Hallgassatok Õreá, a Kármelhegyi Boldogasszonyra, s lelketekbe ejti, s szívetekbe teszi Kármel földjének legértékesebb gyümölcsét: Jézus békéjét. Ne keressetek másutt ilyen békét. Ezt a békét csak a Szûzanyánál találjátok meg. Aki nem ott keresi, nem akad rá. S ha emberfölötti fáradság, hosszú keresés után mégis megkapná, akkor is Nála, egyedül Máriánál találna rá. Jegyezzétek meg jól, véssétek emlékezetetekbe: minden harag, ellenségeskedés, veszekedés, visszavonás, egyenetlenkedés, minden idegeskedés és türelmetlenség, ingerültség és érzékenység, minden, ami nem jó és nem szelíd, ellensége ennek az áldott békének. De van még ezeken felül is egy igen nagy ellensége: a félelem. Ne tûrjétek meg lelketekben. Hallgassatok Õreá, Kármel Szûzére. Anyátok Izaiással szól hozzátok bíztatólag pusillanimis, félénkszívûeknek: Confortamini et nolite timere (Iz. 35,4). Erõsödjetek meg, és ne féljetek! Menjetek Máriához, kapaszkodjatok beléje. Oda ne adjátok semmi áron kincseteket, a szent, isteni békét. Hallgassatok Rá, s máris hallani fogjátok Jézus hangját: Pax vobis, Ego sum, nolite timere! Béke veletek. Én vagyok, ne féljetek! Hallgassatok a Szûzanyára, s meg nem szégyenültök. Nézzétek az elsõ emberpárt! Míg csak az Úrra vártak, utána vágytak, lejött hozzájuk az alkonyi szellõ lágy fuvallatánál, sétált, társalgott velük. Mihelyt azonban másra hallgattak, a belopódzott, alattomos kígyóra, már elbújtak, megszégyenültek; csupa zavar, egyvihar s boldogtalanság lett a lelkük. Mily jó lett volna nekik, ha lett volna Szûzanyjuk, akihez menekülhettek volna. De akkor még csak megígértetett nekik Nekünk van Anyánk. Csak Reá hallgassatok, s nem kell félnetek a Sátántól: Kármel Paradicsomában vagytok. A Kis Jézus szól hozzátok Anyja karjáról: Béke veletek, Én vagyok, ne féljetek! Ámen! Könyörögjünk! Ó Édes Jézusunk, aki azt mondottad: békét hagyok reátok, az én békémet adom nektek, tekints könyörülõ szívvel mireánk, félénkszívûekre, haragra, türelmetlenségre hajlamosakra, és adj erõt nekünk, hogy kizárólag csak Õreá hallgatva, soha meg ne szégyenüljünk, hanem inkább az Õ szépséges birodalmának egyik legjava-gyümölcsében: a lélek szent békéjében szüntelenül részesüljünk. Aki élsz és uralkodol az Atyával és Szentlélekkel egyetemben most és mindörökké! Ámen!

20 38 KÁRMEL ÉKESSÉGE ÉS KIRÁLYNÕJE KÁRMEL ÉKESSÉGE ÉS KIRÁLYNÕJE 39 B) TISZTA SZÍV Harmadik elmélkedés A KÁRMEL GYÜMÖLCSEI Kik értem fáradnak, nem esnek bûnbe. (Sir 24, 30) Az elsõ gyümölcs, amelyet a Szûzanya nekünk ad a Kármel földjén, oly édes, oly kimondhatatlanul élvezetes, hogy könnyen talán könnyelmûen is azt gondolhatnánk, nincs is egyébre szükségünk: megelégszünk mi ezzel az egyetlen, minden igény kielégítõ gyümölccsel. Igen ám! De ha mélyebben nézünk e szent békében szelíden, mennyeien hullámzó élet mélyére, vagy talán még inkább a Kármelhegyi Boldogasszony ragyogóan szépséges szép szemének tiszta tükrébe, mint tündöklõ villámsugár ötlik fel bennünk a gondolat: de meddig élvezed ezt az édes békét? Amíg tiszta a szíved! Magad mondod, de a kegyelem sugallta! Tiszta szív Csak a tiszta szívnek van békéje, tehát csak neki van boldogsága. Boldogok a tisztaszívûek! Csak annyiban boldogok, amennyiben tiszta a szívük. Ha nagyon tiszta, nagyon boldogok. Béke, és tiszta szív édes testvérek; mindig együtt vannak, együtt járnak, soha el nem válnak. Egyik a másik nélkül nem tud élni, képtelen létezni. Ha úgy látszik, hogy igen, akkor ez csak látszat, nem igazi a béke, hamis és hazug a szív tisztasága. Boldogok a tisztaszívûek, mert õk meglátják az Istent. (Mt.5,8) Így is mondhatnám: látják az Istent bizonyos értelemben, azaz élvezik, benne vannak, mint a szivacs a vízben s a víz a szivacsban. Ezért boldogok, ezért van mennyei békéjük. De lehet-e Istenben a tisztátalan? Isten maga a Mennyország, s oda semmi tisztátalan be nem megyen. Isten a végtelen szentség; a foltot, a szenynyet, még oly kicsi legyen is, meg nem tûrheti. E tökéletes szentség csak a tiszta szívet engedheti magához. Ó, hogy szereti a gyermekeket, mert ártatlanok, tisztaszívûek. Engedjétek hozzám a kisdedeket utasítja a felnõtt tanítványokat a tisztaság Királya. Nemsokára odaállít közéjük egy gyermeket és elhangzik ajkáról az Evangélium eszménye. Hacsak meg nem változtok, s lesztek, miként e kisded Tehát tiszta szív, azaz gyermeki lelkület és alázatosság, mennyei békét sugárzó szent szelídség - errõl van szó. Tanuljatok Tõlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívû tanítja a Mester. Az alap a tiszta szív És eszünkbe jut a liliom, amelyet száron törtek és a sárba vágtak; a könnyünk is kicsordul rá. A liliom a legkényesebb virág; a legparányibb folt is meglátszik rajta. Érintsd csak egy kissé, nyomát el nem tûnteted. Eszünkbe jut a frissen esett hó. Mily fehér, mily szép, de a ráhulló korom elcsúfítja szépségét, az esõcseppek locspocsot csinálnak belõle. És még a ragyogó csillag is a hajnali égbolton mily szánalmas lesz, ha felhõrongy takargatja szemünk elõl. Nos, és a forrás? Forráse igazán, ha zavaros, ha nem egészen tiszta a vize?! Kinek kell az ilyen forrás? Istenem, mennyi bûnt követünk el, halálos és bocsánatos vétket, tudatosan, vagy öntudatlanul! És Szentmisére járunk, szentáldozásra készülünk, szentek akarunk lenni, s már itt a földön szeretnõk Isten bõséges áldását élvezni, békében, szelídségben, szent alázatban, türelemben és jóságban élni! De lehet-e, ha szívünk nem tiszta?! Az élet, az igazi, a boldog élet csak ebbõl fakad. Más forrás nincs, s nem is lehet. Egy kis szenvedély, legyen még oly jelentéktelen, már elhomályosítja a lelket, már szennyezi, sõt gyöngíti és meg is gyötri. Oly kevés a gondunk a tiszta lelkiismeretre! Mintha semmit sem tudnánk a bûn átkáról! Hallatlan nyomorúságunkról! Szeretjük magunkat, s még a jó leple alatt is, szinte szüntelenül önmagunkat keressük. A jámborok, azok, akiket szenteknek mondanak, hiúsággal, önszeretettel mocskolják be annyit mosogatott lelküket. A mosogatás is Én-jükért van, nem Istenért. Oly kevés és ritka a tiszta szándék! Oly sûrû, oly keresett az emberi tekintet, tudósoknál és tudatlanoknál, jámboroknál és gonoszoknál. Minden az önzõ és telhetetlen Én-ért, semmi az Istenért! Pedig Õérte teremtettünk! Jaj! Ki szabadít meg bennünket a halálnak e testétõl?!... Bûnben születtünk, tehát bûnben is éljünk és abban is haljunk meg?! Gyötrelmünkben följajdulunk Dáviddal: Cor mundum crea in me Deus! Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten! Tiszta szívet?! Vajon meghallgatásra találok-e?!... Igen! Aki bevitt téged a Kármel földjére, hogy annak gyümölcsébõl egyél, odaadja neked ezt a második legjava-gyümölcsöt is: a tiszta szívet. Ha már adott békét, ad hozzá tiszta szívet is. Hallgasd csak, mily csodálatos az Õ ígérete: Kik értem fáradnak, nem esnek bûnbe. Azaz azoknak nincs szenny a lelkükön, tiszta lesz a szívük. Hányan szeretnének a bûntõl megszabadulni! Menjetek a Szûzanyához! Hányan, de hányan siratják vétkeiket, átkozzák rossz hajlamaikat, természetüket! Keresse tekintetük az Egyetlen Édesanya jóságos szemét, tündöklõen szép orcáját, kezük nyúljon szeplõtelen, hófehér, áldott két keze után, gondola-