LECTORIUM ROSICRUCIANUM

Átírás

1 magazin 2013/7. 1. évf./7. szám LECTORIUM ROSICRUCIANUM AZ ARANY RÓZSAKERESZT SZELLEMI ISKOLÁJA LABIRINTUS, VAGY ÚTVESZTÔ? * A LABIRINTUS, MELYBEN AZ IGAZSÁGOT KUTATÓ EMBER TÉVELYEG * A KNÓSSZOSZI LABIRINTUS

2 Az Arany Rózsakereszt filozófiájába bevezetô INTERNETES TANFOLYAM Létezik egy aranyfonal, egy királyi út amely megtört valóságunk labirintusából az Igazság felé vezet. Az a célunk, hogy segítsünk megtalálni ezt az ösvényt, és élő kapcsolatban bejárni azt. A tanfolyam anyagait, regisztráció után 7 levélben küldjük el Önnek. Feltett kérdéseire igyekszünk a lehetô legrövidebb idô alatt válaszolni. Az Arany Rózsakereszt út, a transzfiguráció ösvénye Ezt a ragyogó fonalat szeretetből, bölcsességből, ismeretből (gnózisból) és Számok, cselekedetből életszabályok fonták. Mindenekelőtt azonban egy ösvényről van szó, amelyet ténylegesen járni lehet, és amelyet a maga eredeti formájában és kompetencia minden vallás megmutatott. Sem mester, sem beavatott nem adhatja át az Igazságot másvalakinek. Mindenkinek a saját erőfeszítése árán kell hozzá áttörni, kitartással leküzdve minden ellenállást és nehézséget, amivel az úton szembetalálkozik. Ezt pedig Johannes csak egy Amos belső Comenius: átalakulási folyamaton keresztül lehet elérni, amelyet lélekújjászületésnek ÚTVESZTõJE vagy transzfigurációnak nevezünk. A Szellemi Iskola a VILÁG ÉS megmutatja A SZÍV PARADICSOMA tanulóinak az ösvényt, és megtanít arra, hogyan kell azt bejárni. Célunk, hogy minél széleskörűbb módon tájékoztassuk arról a királyi út - ról, a transzfiguráció gnosztikus ösvényéről. TARTALOM programajánló Árnyék és Fény! Spirituális Kalandpark...2 cikkek Labirintus vagy útvesztő...6 A labirintus, melyben az igazságot kutató ember tévelyeg...10 A labirintus eredete és jelentése...14 A knósszoszi labirintus...23 A számok az élet történetének mesélői 2. rész...26 IMPRESSZUM Lectorium Rosicrucianum Magyarországi Lectorium Rosicrucianum Vallásközössége Egyesület 2528 Úny, Pelikán Konferenciahely Elérhetôség: e-pentagram@lectorium.hu Ezúttal a labirintus jelképén keresztül mutatjuk be az emberi mikrokozmosz tévelygését, az utazását e világ és a túlvilág labirintusaiban, és az állandó kutatást a kiút, börtönének kulcsa után. Miért kerül újra és újra a látszatvilág csapdájába? Létezik egy aranyfonal, amely megtört valóságunk labirintusából az Igazság felé vezet. Valamennyiünk célja az, hogy meg találjuk ezt a vezérfonalat, és élő kapcsolatot teremtsünk vele. Borító: Jason Hawkes fényképén a Hatfield ház labirintusa. Hertfordshire, Anglia

3 Árnyék és Fény! 4. Spirituális Kalandpark Helyszín: Pelikán Konferenciahely 2528 Úny Időpont: szeptember Jelentkezni lehet az alábbi címen regisztrálva: További részletek folyamatosan jelennek meg a oldalunkon. A VILÁG GÖRÖG SZEMMEL Amikor Henrich Schliemann hosszú évtizedes kutatás után sikeresen feltárta Trója, majd Mükéné romjait, egyre mélyebben kezdett hinni abban, hogy a görög mitológiában megjelenő alakok valójában léteztek, és nem csupán a halandó szülőktől fogant héroszok. Több korabeli feljegyzés beszél róla, hogy az öreg kereskedő, műkedvelő régész fényesen felvillanó istenalakokat keresett az antik Hellasz romjai között. velük. Részese akart lenni epifániájuknak. Látni, ahogy megnyilatkoznak. Szólni, együtt lenni szertett volna velük. AQUARIUS ALAPÍTVÁNY Tükör által, homályo san. Vajon látható világunkban mennyi a tükröződés, és mennyi a valóság? Mi is az a valóság? A negyedik Spirituális Kalandparkon egy elképzelt görög kikötő közös megelevenítésével szeretnénk határaink jelképes helyén kalandozni. Az ókori görög gondolkodók által inspirált változatos tartalmú és formájú prog ramok mentén elindulhatunk egy belső ösvényen, vagy folytathatjuk már megkezdett vándorlásunkat. Szeretettel várunk minden érdeklődőt egy csodás helyszínen: előadásokkal, drámajátékkal, meditációs tánccal, zenei programmal és kézműves foglalkozásokkal, labirintusjárással, platóni sétával, gyerekprog ramokkal és további érdekességekkel. Panta rhei Minden mozgásban van Az antik görög világban minden elven, minden dinamikus, minden ezerféle alakban mutatkozó volt. Legalább is a ionok, aiolok, dórok, arkadiaiak így tartották. Istenek nyilatkoztak meg a tengeren, a források közelében, barlangokban, de még az utak kereszteződéseiben is. Minden emberi tevékenység szervesen illeszkedett a világ látható és láthatatlan felébe is. Istenek és istennők védelmezték őket, azonban ugyanezek az istenek büntették, űzték, hajtották őket, míg oltalmat, megbocsátást nem nyertek. Mert a világban megbomlott egyensúlynak újra helyre kell állnia. Ez pedig a tökéletes áldozat meghozatala révén történhetett meg. Az áldozat helyreállítást, egy eredeti állapot vissza álltását jelentette számukra. Nem fizettek isteneiknek kegyeik ért, hanem a bennük lakó örök istenivel való kapcsolatukat harmonizálták. 36 e-pentagram 2013/7 A hajnalpír és a Nap-tűz 36

4 Tenger, mindenek atyja A görögök szerves kapcsolatban éltek a tengerrel, amely elsősorban élelmet, és közlekedési lehetőséget biztosított számukra, ugyanakkor kiszámíthatatlan veszélyként, megismerhetetlen őserőként nyilatkozott meg nekik. Az Odüsszeiában a tengeristen haragja zárja el Odüsszeusz elől a haza utat. A tenger, az élőket a halottaktól elválasztó víz szinonimája, élet és halál között húzódó hatalmas, kiismerhetetlen tér. Ugyanakkor a tenger, mint a világot hordozó és nemző erő jelenik meg Apollón kultuszában, melyet születése helyén, Délosz szigetén gyakoroltak az athéniak, és Dionüszoszéban is, akinek születési, újjászületési helye a tenger által körülzárt Kréta szigete volt. Az antik világban egyik legtöbbet megjelenített toposza Dionüszosz szőlőindákkal körülfont hajója volt, feltárulkozása a kalózok előtt, kik életére törtek. A tenger habjaiból emelkedik ki Aphrodíté is, a szerelem és szépség istennője, az isteni teremtőerő és az élet esszeniáját hordozó végtelen anya találkozásából. Az olümposzi istenek csalóka világa A görög istenvilágot, pantheont korunk embere egy vegytiszta, steril hierarchiaként látja maga előtt, melynek csúcsán az olimposz istenek állnak. Ezen istenek felett áll atyaként Zeusz, a főisten, és felesége Héra, akik, úgy tűnik, nemzői és uralkodói is egyben a földi és égi világnak egyaránt. Ez azonban megtévesztő leegyszerűsítés a görög világképnek. Az olümposzi hierarchián alapuló rend túlságos rendezettségével utasít el mindent, ami igazából e világra jellemző. Minden görög jól tudta, hogy ahol fény gyúl, ott árnyék is megjelenik. Sőt ugyanazon istenalak jelenthet fényt és árnyékot (halált) egy emberi lény nézőpontjából vizsgálva az eseményeket. Ahhoz, hogy az istenivel kapcsoltba lépjen egy halandó, meg kell halnia e világ számára. Árnyék és Fény! 4. Spirituális Kalandpark A misztériumok beavatottja átadja magát egy belső lélekvezetőnk, egy belső isteni elvnek. E belső lélekvezető jelenik meg Hermész alakjában mitológiai történetekben, művészeti ábrázolásokon, és vele nézett szembe minden útkereszteződésben a vándor, bármerre is vette útját Arkadia, Attika, vagy Boiotia hegyek által szabdalt tájain. Physis a világ feltárulása A görögök számára a világ nem szűnt meg te remtődni. Folyamatos kibomlásban volt. E világot átható isteni erők pedig minden egyes mozzanatban jelen voltak, szorosan kapcsolódtak az emberi világ mindennapjaihoz. Minden helynek, és minden tettnek sajátos szakralitása volt számukra. Amikor a nyugati civilizáció újra felfedezte önmaga számára ezt a görög világot, e világban korábban elképzelhetetlen mozgást, fényt és feltárulkozást tapasztalt. Mintha egy fátylat vontak volna félre a szemek elől, feltárulkozott e világ minden időbeli rétege. Henich Schliemann ásatásait követően kibontakozó klasszikus régészet feltárta a görög civilizáció időbeli rétegeit. Sikerült tisztázni, hogy a két legjelentősebb, sok formában feltűnő görög istenalak, Apollón és Dionüszosz, a legkorábbi görög közösségékben is tiszteletnek örvendett, és hogy semmi közük sincs Zeuszhoz. Mindkét istenalak a fény hordozójaként jelent meg a görög számára, ugyanakkor szoros kapcsolatban maradt a világot átható legősibb erőkkel. Mindkét alak magával hozza az árnyékot is. Ahol fényt gyújta nak, ott az árnyékok is láthatóvá válnak. Tisztában voltak az zal, hogy lényük kettőssége révén mindkét megnyilvánulással dolguk van. Ahol a fény megjelenik, saját árnyé kukkal is harcra kell kelniük, hogy e világ labirintusából kijutva, színről-színre szemlélhessék az ideák tiszta világát, a szellemi nap ra gyogó világosságában. 36 e-pentagram 2013/7 A hajnalpír és a Nap-tűz 36

5 A VILÁG EGY LABIRINTUS, MELY- BEN AZ EMBERI LÉLEKNEK ADDIG KELL BOLYONGANIA, MÍG MEG NEM VÁLTJÁK. HIPPOLYTUS, KR. U. III. SZÁZAD. LABIRINTUS VAGY ÚTVESZTÔ? A labirintus vagy útvesztő olyan lenyűgöző jelkép, mely az évszázadok során sokféle jelentést vett fel, és a szemlélőben is nagyon eltérő elképzeléseket hívott életre. A labirintus és útvesztő elnevezést gyakran mint rokon értelmű szavakat használják. A labirintus addig jelenik meg útvesztőként, ameddig az ember az egyetlen, kifejezetten középre vezető utat fel nem ismeri. A labirintus céljába való tiszta belátás nélkül ez az útvesztő csak furcsa, végtelennek tűnő kanyargós utak játéka. Mégis másképp áll a dolog az útvesztővel, mint a labirintussal, mert a labirintus egy maggal rendelkező részben, a középpontban végződik, az útvesztő ezzel szemben oly sok utat, félrevezető ösvényt és zsákutcát foglal magában, hogy az áttekintés lehetetlenné válik, és zűrzavar keletkezik. A hermészi értelemben vett labirintus a mikrokozmosz belső magjához vezető utat jelképezi. Aki a befelé vezető utat egyszer felfedezte, az a középpontot is el tudja majd érni, feltéve, hogy félútról nem fordul vissza. Egy labirintusban nincsen választási lehetőség a jobb és a bal oldal között, csak azt lehet eldönteni, hogy tovább megyünk vagy nem. Aki nem képes kitartani, azt utoléri a halál. Aki azonban győztesként újra kilép a labirintusból, más ember lett. A labirintus szó eredetéről azt is feltételezik, hogy a latin laborintus -ból származik, mely egy belső munkára utal. Így nézve a labirintus olyan belső út, melyet az embernek fel kell fedeznie és be kell járnia. Ha ezt az utat egyszer valaki megtalálta, akkor elvileg már nem történhet hiba, hacsak nem tér vissza érzékei útvesztőibe. Az útvesztő másrészről egy behatárolt tér is, amelyben az ember érzéki benyomásokra irányuló tudatának vezetése alatt tévelyeg. Egy útvesztő mindenféle lehetőséget, a látszólagos választás lehetőségét is nyújthatja, melyek gyakran ellentmondanak egymásnak. Így az útvesztőt megfelelő jelképként lehet használni arra, hogy a külső élet egész zűrzavarát és konfliktusait ábrázolja. Vergilius, az ókori költő (Kr. e ) különböző útvesztőkről ír. Az egyik ilyen pl. ezer ösvényből és ezer ellentétes irányból áll. Az útvesztőben való bolyongás 6 e-pentagram 2013/7 Labirintus vagy útvesztő? 7

6 szerinte kibogozhatatlan nehézségeket okoz, melyeket nem lehet megoldani, mivel nincsen világosan felismerhető visszavezető út. A Pentagramnak ebben a számában Önök az útvesztőben való bolyongás néhány nézetével találkozhatnak, emellett azonban a labirintuson át az ember legmélyebb lényéhez vezető célirányos útról is szó esik. Egyúttal megkíséreljük e két jelkép közötti különbséget a lehető legegyértelműbben ábrázolni és kihangsúlyozni, hogy e két fogalmat ne lehessen csak úgy felcserélni. A szerzők, akik jelen kiadás munkálataiban részt vettek, azt tapasztalták, hogy az emberi tévutak ezen jelképe éppen bizonytalan korszakunk igazságkeresőit érdekli igazán. Az útvesztő és a labirintus magában az emberben rejlik. Neki kell mindkettőt kikutatnia, hogy ezáltal önmagát és ezzel a problémáiból való kiutat, élete célját is megtalálja. A keresők száma minden országban robbanásszerűen növekszik! A tu datlanság fátylai gyakran azonban oly áthatolhatatlanok, hogy csak kevesen vannak abban a helyzetben, hogy egy tiszta, valós képből kiindulva keressék az igazságot. Ahogy a távoli múltban, úgy ma is úgy érzik, hogy az embert vonzza alabirintus, mert jelentős útmutatást tartalmaz számára a visszavezető útról. A hazautazás kezdete a mikrokozmosz középpontjában rejlik, és éppen erre szeretnénk a komolyan keresők figyelmét felhívni ebben a labirintussal foglalkozó számban. Reméljük, hogy ha Önök a témáról szóló vizsgálódásainkat tanulmányozzák, találnak néhány útmutatót, legyen az bármilyen csekély is, mely közelebb viszi Önöket a saját forrásukhoz. És azt is reméljük, hogy ez ösztönzés lesz arra, hogy földi tudatuk útvesztőit felcseréljék a saját labirintusukon átvezető világosan áttekinthető úttal, mely a középen rejlő kincshez vezet. Az útvesztő magára az emberre vonatkozik, aki az élet két pólusa között ide-oda bolyong. A labirintus viszont azt mutatja, hogy van egy másik út is. A ha zautazást az útvesztőben való bolyongás előzi meg! Ingyenesen letölthetõ spirituális könyvek az Aquarius Könyvtár Facebook alkalmazásból 836 e-pentagram 2013/7 Létezik még egyáltalán A hajnalpír valami, és ami a Nap-tűz szent? 9

7 Aki a rögeszmék világában látszatcélokat kerget, az szakadatlanul a szenvedésnek van alávetve, és nagyon nagy fáradságába kerül áttörnie az élet forrásához és okához. A lét valósága a magban, a szívben rejtőzik mint egy csodálatos világ. Az képes csak észlelni, aki a szeretet és a bölcsesség isteni áramlatából akar élni. Az isteni hatalom eme áramlata mindenütt jelenvaló, az őrület fátylai azonban, melyekbe az ember burkolózik, láthatatlanná, megtapasztalhatatlanná és ezért valótlanná teszik ezt az áramlatot. A labirintus, melyben az igazságot kutató ember tévelyeg Aki az őrületben él, az szüntelenül energiával is táplálja a benne gerjedő gondolatokat és érzelmeket. Így tartja fenn rögeszméi világát. Amit azonban valóságnak tart, az saját gyártmányú képzeteinek szövevénye. Képzetei annak a lenyomatát, visszatükröződését alkotják, amit igazságnak tart. A gondolatoknak és érzelmeknek eme építményeit és szerkezeteit a helytelen irányultságú alkotóerő hozta létre. Saját, önmagukban nyugvó valóságot képeznek, amelyre a modern Rózsakereszt filozófiájában mint a tükörszférára utalnak. Ezen a területen léteznek mindazon eszmék és vetületek is, melyeket az emberiség valaha is a valóságról alkotott és alkot ma is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek az isteni valósághoz tartoznának! Ezért csendül fel éppen ebben a korszakban a sürgető hívás, hogy végre széttörjük a minden életet teljességgel elnyelő őrületet, hogy az ember egy teljesen más útra térhessen. Az a kereső, aki még nem tudta megszabadítani magát ettől az őrülettől, ködképeit kergetve továbbra is egy labirintusban tévelyeg. Olykor egészen közel áll a maghoz, a középponthoz, ám hirtelen ismét egy másik nézet vonja magára figyelmét, és újból eltávolodik. Végül azonban önnön lénye misztériumlabirintusában mégis elutasíthatatlanul a maghoz vezet az útja. Azonban ahhoz, hogy ezt elérhesse, az igazságkeresőnek kívülről befelé vezető útján be kell lépnie az egyetlen kapun, méghozzá szorongás, aggodalom és félelem nélkül. Ha egyszer elérte ezt a magot, akkor minden tévedés eltávozik tőle. Itt hagyja el tudatlansága, a mindentudás pedig szabaddá teszi. A LABIRINTUS, MELYBEN AZ IGAZSÁGOT KUTATÓ EMBER TÉVELYEG A KERESÔ AZ ÉLETET ÁTSZELÔ ÚTJÁN EGY BI- ZONYOS PILLANATBAN FELFEDEZI, HOGY KÉT VALÓSÁG LÉTEZIK. EGYRÉSZT A LÁTSZAT VALÓSÁGA, MÁSRÉSZT PEDIG A LÉT VALÓSÁGA. A LÁTSZAT VILÁGA AZOKBÓL A KÁPRÁZATOK- BÓL ÁLL, AMELYEKBE TUDATLANSÁGÁNÁL FOG- VA KAPASZKODIK. Benső késztetés a külső életre vetítve Mindenki, de főleg a nyughatatlan huszadik századi ember, arra törekszik, hogy teljesüljenek kívánságai. Ezt már idejében biztosítják a nevelési és oktatási módszerekkel, melyek teljesen arra irányulnak, hogy az ember a társadalomban érvényesíthesse önmagát. Ez gyakran az embertársak közötti összetűzésekhez vezet. A szinte idomítás jellegű neveltetés miatt az ember szükségszerűen az élet által nyújtott legjobb és legszebb dolgokat veszi célba vágyakozásával. Hiába hajszolja azonban őket, mégsem talál kielégülést. Ezen az úton soha nem fogja megtalálni a végső beteljesülést. A csa tamezők, melyeket évszázadok óta a felkoncolt álmodozók tetemei borítanak, bőséges bizonyítékkal szolgálnak erre. De ki hajlandó ezt elhinni? Vagy... talán teljesen rosszul alkalmazzuk a vágyakozást. Eredeténél fogva vajon nem a vágyakozás képezi-e azt az erőt is, melyet a teremtő ajándékozott teremtményének, hogy lehetővé tegye számára a visszautat? A vágyakozás az embert a tapasztalat útjára tereli. A tapasztalat örömöt és szenvedést hoz, azonban legtöbbször a szenvedés van túlsúlyban. A szenvedés belátást szabadíthat fel, annak belátását, hogy létezik másik út, amelyen a vágyakozás egy más célt tűz ki. Ez a vágyakozás akkor az ember eredeti hazájára, az isteni természetre irányított mágnes gyanánt működik. Ám minden kivetülő vágy újabb kerülőutat fűz a tapasztalás útjához. Tévképzet az, hogy ez az út közvetlenül a maghoz vezethetne. A valóság az, hogy ez az út egy szabályszerű kerülőút. 10 e-pentagram 2013/7 A labirintus, melyben az igazságot kutató ember tévelyeg 11

8 Vágyódás a másik fél után A nemek elválasztása miatt minden ember tökéletlennek tapasztalja magát. Hiányzó felének keresésére indul hát, és ezt kivetíti például egy időlegesen vagy tartósan fennálló párkapcsolatra. De ellenpólust azáltal is alkothat magának, hogy bálványokat vagy eszméket hajszol, munkájába feledkezik, vagy sportol és mindenféle hobbyja van. Így mindenki az egység helyreállítására törekszik anélkül, hogy tudná, milyen egységről is van szó tulajdonképpen. Egy ember azonban képtelen a másikat a kívánt egységgé kiegészíteni, legfeljebb futó pillanatokra. Aki az isteni egységet a párjában keresi, az a birtoklási vágy és az elvárások foglya marad, és nem ismeri fel, hogy az élet igazi megbízatása így szól: önnön lényünk labirintusában kell keresnünk a magot. A hatalomvágy az eredeti emberiség egykori állapotára való ősemlékezésből sarjadhat. Valahogyan, mélyen belül minden ember tudja, hogy több annál a törékeny lénynél, aki itt a Földön vesződik. Eme tragikus állapot alapján beveti akaratát, hogy ellenőrzése alá vonja életét. Eközben elfelejti, hogy az isteni bölcsesség felszabadítása mindezt a fáradságot szükségtelenné tenné. Az ősemlékezés helytelen értelmezése folytán nagynak és hatalmasnak képzelheti magát, jelentős képességekkel felruházva. Ebből a rögeszméből kiindulva aztán arra vágyakozhat, hogy másokra befolyást gyakoroljon, hogy vélt isteni képességeinél fogva és elgondolása szerint jóra vezesse őket. A történelemkönyvek hemzsegnek az ilyen tudósításoktól. Van-e azonban nagyobb képtelenség, mint egy olyan embernek a hatalma, aki azt hiszi, hogy ő maga már jó? Aki csak saját vágyakozását szeretné kielégíteni, és azon fáradozik, hogy a világot saját akarata szerint átformálja? Aki nincsen tudatában az isteni tervnek, amely hagyja őt tovább menni rögeszméi útjain, míg el nem érte lehetőségeinek végét? A hatalomvágy valójában a kisebbségi érzések ellensúlyozása, az, hogy valaki nem képes és nem is akarja elfogadni a személyiség behatárolt, szárnyaszegett állapotát. Csak ha az ember áttör annak belátásához, hogy másról van szó, mint saját magáról, és hogy meg kell tanulnia, a Másiknak szolgálni, csak akkor képes az az állapot megnyilvánulni, mely messze meghaladja felfogóképességünket. A benső megvilágosodás elnyerése Még a megvilágosodás utáni vágyakozás is elég ellentmondásos módon egyike lehet a megvilágosodáshoz vezető út nagy akadályainak. Lévén, hogy az ember az idő és a tér lezárt dimenzióiban él, lineáris, egyenes vonalú képe van arról az állapotról, amit el akar érni. Elképzeli, hogy lépésről lépésre járja az utat, így tehát egyről a kettőre, majd tovább a háromra juthat. Az isteni valóságban azonban teljesen más rendnek kell uralkodnia, mint amilyenben élünk. Az isteni rend saját törvényei szerint működik, és nem az ember elképzeléseit követi. Az ember által önmagában kibontakoztatott ellenállás miatt úgy tűnik, mintha az isteni valóság megrázkódtatásként jönne el rá. Gyakran valóban így is van. Az ellenállásából eredő váratlan események és súlyos tapasztalatok az embert gyakran felfoghatatlan módon önnön labirintusának közepébe vezetik, az isteni maghoz, ami sohasem hagyta el őt! Vajon megérti-e ebben a pillanatban, hogy örökkévalóságát és tökéletességét lehetetlen ebben a világban megtalálnia? Aki vágyakozását olyasmire irányítja, aminek egyszer majd valamikor el kell jönnie, az ezáltal vakká válik arra, ami már van. A legfontosabbat veszíti szem elől, mert az igazság nem lesz, hanem az igazság már van. Csak az igaztalanságot és a látszatot kell átlátnunk. Aki megengedi, hogy elvegyék egy illúzióját, az már észlelhet valamit az ezáltal felvirágzó szabadságban abból, ami minden időkben létezik. Csodálkozva tekint ki személyes útvesztőjének erődítménye mögül, és egy másik valóságot észlel. A csoporthoz tartozni A hétköznapi társas kapcsolatok olykor nagy illúziók lehetnek, melyek az embert újra rögeszméi útvesztőjébe zárják. Annak a vágya, hogy valami csoporthoz tartozzunk, az elkülönültség, elválasztottság mindenki által megtapasztalt érzéséből fakad. A csoporthoz történő csatlakozásra irányuló vágyakozás gyakran annak a kísérlete is, hogy saját nagy, belső ürességünket ellensúlyozzuk, és másoknak is segítsünk a magány és az elszigeteltség érzését elfedni. Az ember inkább belefeledkezik mindenféle embertársi kapcsolatokba, mintsem hogy maradéktalanul megélje elválasztottságának kínját. Ezért a magasabb csoportegységet keresőnek nem szabad azt gondolnia, hogy eme egység létrejön, ha az emberek meghitt körben együtt ülnek és gondolatokat cserélnek, még ha a beszéd színvonala mégoly magas és magasztos lenne is. A megújult lélek hangja kizárólag a csendben hallható. Ha ez a lelkesültség egyszer beszélni kezd, akkor a személyiség meg fogja tapasztalni, hogy a lélekvilágban már nincsen elválasztottság. Csak egyetlen lélek létezik, ami ott rezeg mindenben és mindenkiben. Ha az ember kapcsolata a lélekkel valósággá válik, akkor mindenki mindenkivel összeköttetésben van. Aki halálra bolyongta magát az útvesztőben Így megállapíthattuk, hogy az ember illúzióihoz és elképzeléseihez van láncolva. A szenvedéstől és az ismeretlentől való félelmében a számára ismert külső világhoz köti magát. E világ törvényeiben gondolkodik, és mindent ehhez mér. Vágyakozása mindaddig kifelé irányul, míg tapasztalat által meg nem érik. Ám még akkor is lehetséges, hogy bár már lejárta a lábát, még mindig képzeleg, és epekedve rohan kívánságai nyomában. Ezt kell tennie, mert még mindig lénye útvesztőjének foglya. Csak akkor hagyhatja el az útvesztőt, és adhatja meg halhatatlan lelkének, amire az szomjazik, ha az útvesztő minden zugát átkutatta. Ha minden torz formát levetkezett, akkor léphet rá a labirintus közepébe vezető útra. Akkor keresi önzetlenül életfeladatának betöltését. Egész lényét átadja a világosságnak, mely mindeneknek sugárzik. A megváltás akkor már nem önös cél, hanem az egész emberiségre vonatkozik. Ahogyan a fény világít, úgy sugárzik most már általa is, s abban a mértékben, amennyiben a szeretetet nem csorbítja már önzés és őrület, egyre jobb tanúbizonyságává válik az élő igazságnak, mely így szól: Isten birodalma tibennetek van. 12 e-pentagram 2013/7 A labirintus, melyben az igazságot kutató ember tévelyeg 13

9 AKI A LABIRINTUS SZÓT HALLJA VAGY OLVASSA, AZ TALÁN ELÔSZÖR EGY BONYOLULT, MESTERSÉGESEN KIALAKÍTOTT ÚTVESZTÔRE VAGY EGY VÁSÁRI MUTATVÁNYRA GON- DOL, MELYBEN JÓKAT LEHET BO- LYONGANI. UGYANAKKOR AZONBAN PRÓBATÉTEL ÉS BIZONYÁRA MÛVÉ- SZET IS, HOGY A SOK LEHETSÉGES IRÁNY KÖZÜL AZ EMBER MEGTA- LÁLJA A KIFELÉ VEZETÔ VAGY A KÖ- ZÉPRE VIVÔ UTAT. A LABIRINTUS EREDETE ÉS JELENTÉSE Maga a labirintus kifejezés egy áttekinthetetlen és ezáltal zavaros helyzetet jelez vagy arra utal, hogy valaki megrekedt életének kibogozhatatlan nehézségeiben. A labirintus eredetét és jelentését kutatva óhatatlanul egy önellentmondásba ütközünk, mivel a labirintus és az útvesztő kifejezések között hasonlóságok és különbségek is vannak. Röviden: egy labirintus lehet útvesztő, de egy útvesztő sohasem lehet labirintus. A világon majdnem mindenütt találunk kisebb-nagyobb kövekből összehordott épületeket, járatokat és spirálisokat, melyek labirintust képeznek. Ezen kívül labirintusábrázolásokkal találkozhatunk még kéziratokban, barlangrajzokon, érméken és más hasonlókon is. Néhány labirintus ezek közül már több ezer éves, romjaik látványosságként szolgálnak, vagy így említik őket. A görög történetíró Hérodotosz (Kr. e ) Históriák című művében egy ilyen labirintusról tesz említést, melynek romjait az egyiptomi Arsinoéban tett látogatásakor tekintette meg. Ennek a helynek az egyik jelentése egyiptomi nyelven a tenger bejáratánál épült templom volt; másképpen Amenemhet lakóhelyének is nevezték. H. P. Blavatsky Titkos tanok című könyve 2. kötetében azt írja, hogy ez a templomegyüttes idősebb, mint a Kheopsz-piramis, és hogy itt az emberi fajoknak és a három dinasztiának (istenek, a harmadik és a negyedik faj asztrális félistenei, valamint az ötödik faj hősei) jelképes ábrázolásáról van szó, akik a tiszta emberi királyokat megelőzték. Ezek az egyip tomi labirintusban különböző folyosók és galériák rendszereként jelennek meg. Mivel a három pólusváltozás természetesen az állatövi jegyek külső megjelentését is befolyásolta, ezért ezt a labirintust is minden alkalommal meg kellet volna változtatni. Nagyon is lehetséges, hogy Hérodotosz ezeknek az épületeknek, oszlopcsarnokoknak, királysíroknak és kamráknak az együttesét csak azért nevezte labirintusnak, mert a labirintus fogalmát a görögök gyakran olyan épületegyüttes jelölésére is használták, amelyben az ember könnyen eltévedhet. Az Arsione melletti egyiptomi labirintus valószínű romjai. Az építmény egyiptomi elnevezése: Amenemhet él, valamint A tenger bejáratának temploma. 14 e-pentagram 2013/7 A labirintus eredete és jelentése 15

10 Így tehát még kérdéses, hogy az ilyen jellegű beavatóhelyek eredeti neve megegyezett-e a labirintusfogalmával. A történészek úgy vélik, hogy ez a leírhatatlanul kusza egyiptomi labirintus szolgálhatott talán alapul a híres krétai labirintus számára, melyet sokkal később építettek, és amely Thészeusz, a Minótaurosz és Ariadné fonalának mítoszával van összefüggésben. Egy bejárat, egy út Az ókorban a labirintus fogalmán mindenek előtt olyan épületet értettek, melynek csak egy bejárata volt, és amelyet oly zegzugosra építettek, hogy az ide kerülő idegen mindenképpen eltévedt benne. A reneszánsz idején ehhez a fogalomhoz kapcsolódott még az útvesztő nézete is. Hérodotosz szerint III. Amenemhet fáraó (Kr. e ) labirintusát sírtemplomnak építették a hawarai piramis lábánál. A sír őrzői azt mesélték a görög történésznek, hogy a földalatti kamrákban tizenkét fáraó és számos szent krokodil van eltemetve. Hérodotosz nem léphetett be ebbe az épületbe. A későbbi látogatók a világ hét csodájának egyikét látták ebben a kb méter alapterületű épületben. Ma már gyakorlatilag csak egy pár oszlop maradt meg belőle ban Flinders Petrie, angol régész megkísérelte kiásni a homokból a templomegyüttest, hogy kiderítse, miként juthattak el a sírrablók már évezredekkel ezelőtt is a zegzugos folyosókon keresztül a sírkamrákhoz. A régész véleménye szerint a sírrablóknak rendelkezniük kellett az épület tervrajzával. Egyébként Flinders Petrie rekonstrukciója erről az egyiptomi labirintusról nem egyezik a misztériumlabirintus ismert formájával. Athanasius Kircher ( ) német polihisztor az akkoriban ismert elbeszélések alapján és a saját ötleteit felhasználva, elkészítette ennek a labirintusnak a rajzát. Mindezek a fáradozások mégis inkább a rajzoló fantáziájáról tanúskodnak. A keresztény időszámítás kezdetének történetírói leírásaikban mind foglalkoznak ezzel a rendkívüli épületegyüttessel, ugyanakkor inkább kérdéseket vetnek fel, mintsem hogy választ adnának. Hérodotosz ábrázolása nagyon figyelemre méltó: egy elképzelhetetlenül nagy, tizenkét fedett udvarból és háromezer helyiségből álló épületet ír le, melynek egyik fele a föld felett, a másik része a föld alatt van. Egy másik görög történetíró, Diodorosz Sziculosz (Kr.e. I.sz.) szerint a labirintust síremlékül építették az Egyiptom tizenkét tartományán uralkodó tizenkét királynak. Egyik görög sem tesz azonban említést arról, hogy itt zegzugos folyosók is lettek volna. Az építmény harmonikus elrendezése egyáltalán nem engedi meg, hogy az ember úgy érezze magát benne, mint egy útvesztőben. Talán az épületek nagysága és áttekinthetetlensége okozta, hogy a későbbi leírásokban a labirintus szót használják. Még később alabirintus kifejezést a belső mű fogalmával kapcsolták össze. Az igazi labirintus: a beavatás helye Egy valódi misztériumlabirintusban a testi-lelki halál, az újjászületés és a beavatás játssza a főszerepet. Ez különösen érvényes az egyiptomi misztériumokra és az ebből származó kultuszokra. A Malekula szigetén, Seniangnál található labirintus csak kevéssé emlékeztet az ún. misztériumlabirintusokra, funkcióját tekintve azonban határozott rokonságot mutat velük. A föld alatti helyiségek léte azt sejteti velünk, hogy itt egy sírtemplomról van szó. De az is kézenfekvő, hogy egy sírtemplom a beavatás helyeként is működhetett, ahol a fáraókat készítették fel papkirályi feladatukra. Később sok más labirintus töltött be hasonló szerepet. Például Melanéziában, az Új-Hebridákhoz tartozó Malekula szigetén létezik egy szertartás, amelyben a halott lelkének a labirintushoz közeledéséről van szó. A halott ekkor megjelenik egy őr előtt, aki megrajzol neki egy labirintust, majd a rajz fele részét eltörli. Ha a lélek halhatatlanná akar válni, akkor újra helyre kell állítania a labirintus eltörölt másik felét, csak így juthat el a középponthoz. Sziklarajzokon vagy más alkotások részeként az egész világon találkozhatunk labirintusábrázolásokkal. A legrégebbiek már több ezer évesek. Ezekben az ábrázolásokban mindig szerves egységként jelenik meg a középre vezető spirális út. A labirintus alapformája a körbe zárt kereszt. A kör a középpont körüli mozgás miatt keletkezik. A kereszt jelképezi a földet vagy a személyiséget, mivel mindkettőn a négy alapelemből vagy étererőből épült fel. Ez a négy elem a személyiség négy testében, járművében is kifejezésre jut. A 16 e-pentagram 2013/7 A labirintus eredete és jelentése 17