Index: HU ISSN

Átírás

1

2 T A R T A L O M Gál István: A kiskunsági fenyvesek védelméről 381 Felföldi Zoltán: Gondolatok a homoki fenyőállományok kialakításáról 384 Kiskunsági fenyvesek neveléséről (Bajcsi Béla, Ván László, Gál István, dr. Horváth László, dr. Tóth. József) 386 Hozzászólás (Ván László) 389 Dr Majer Antal: A kocsánytalan tölgy fajokról 390 Rakonczay Zoltán: Az erdő és a magyar ember lélektana 398 Az erdész egyenruha múltja (Panhotai Gábor) 401 Szegedi Pál: Kis-Balaton vizvédőrendszer I. üteme véderdőövezetének tervezése 403 A körmendi kastélyparkról (Gebe Zoltán) 408 Dr. Kollwentz Ödön: Fatérfogat becslése tuskók alapján 411 Egy tanulmányút folytatása (Mészáros Gyula) 417 Az országos közutak fásításával kapcsolatos jogi kérdések (Szandi Péter) 421 Címkép: Kétszintes homoki fenyőállomány Bugacon A hátlapon: Részlet az egyik bugaci fenyőtelepítésből, ma 00 év körüli, védett erdőtörténeti emlék (Jérome René felvételei) C O f l E P W A H H E H. ran: Jleco3aIllHTHbie MeponpHHTHH B KHUiKyHinarcKHx xboühbix Haca>KAeHnjix 381 JJ. Ge/igyeAbdu: Co3naHHe xbofóhbix Haca>KAeHHH Ha neckax 384 B. Baüwu: OopMHpoBaHHe KHUíKyHuiarcKHx xboühbix Haca>KAeHHH 386 JX-p A. Aíaiiep: O noflbhflax nyőa CKajibHoro 390 F. IlaHKomau: npob/jioe (jropmbi JICCHHKOB PaKOHtfau: Jlec H nchxojiorhfl BeHrpoB 401 /7. Cezeáu: npoekthpobahhe oxpahhok 30HW Majioro EanaTOHa Líeóe: O napke 3aMKa B KepiweHne 408 JI-p E. KoAAeeHtn3: OueHKa ApeBecnoro sanaca no rmsim 411 JI. Meccapout: ripoaojiwehhe OAHOK HayiHOtt 3KCKypcHH 417 C O N T I N T S Gál, I.: About protecting the coniferuous stands of Kiskunság 381 Felföldi, L.: About creating pine stands on sand soils 384 Bajcsi, B.: The sylviculture of pine stands of Kiskunság 380 Majer, A.: About species of Éuercus sessiliflora 390 Rakonczay, Z.: The psychology of Hungarians and the woods 398 Pankotai, G.: The history of uniform of foresters 401 Szegedi, P.: Planning protecting beit of Kis-Balaton 403 Cehe, Z.: The park of castle in Körmend 408 Kollwentz, ö.: Estimation of volume on the basis of stems 411 Mészáros, Gy.: The continuation of a study tour 417 A Z E R D Ő Az Országos Erdészeti Egyesület kiadványa. Szerkeszti: dr. Sólymos Rezső: A szerkesztőség címe: Budapest V., Kossuth L. tér 11. Levélcím: 1860 Budapest, MÉM EFH. Kiadja a Delta Szaklapkiadó Műszaki Szolgáltató Leányvállalat Budapest IX.. Közraktár u 4 Telefon Felelős kiadó: Budai Ferenc főigazgató Kapják: Országos Erdészeti Egyesület tag- ai; előfizethető még: a Posta Központi Hírlap Iroda (Budapest, József nádor tér 1., 1900) és a lapterjesztéssel foglalkozó egyes postahivatalok útján. Előfizetési díj egy évre 240, Ft, félévre 120, Ft, egyes szám ára 20, Ft. Külföldön terjeszti: a KULTORA" Könyv és Hirlap Külkereskedelmi vállalat (Budapest Pf.: 149. H 1389). Az évi előfizetés ára: 7 dollár. Révai Nyomda Egri Gyáregysége, Eger Igazgató: Horváth Józsefné dr. Index: HU ISSN

3 630*241/242 A KISKUNSÁGI FENYVESE K VÉDELMÉRŐL GÁL ISTVÁN,A Kiskunság nagy kiterjedésű fenyveseiben a környezeti tényezők (talajvízszint, csapadék) megváltozása szükségessé teszi egyes erdőgazdálkodási módszerek megváltoztatását is. A fenyőfiatalosok nevelővágása ma is nagy figyelmet kíván az erdész szakemberektől, mert nemcsak az állomány jövendő sorsát lehet ilyenkor döntő módon befolyásolni, hanem a munkavégzés költségkihatásai is szerepet játszanak, mivel a gépi tisztítás csak részben megoldott, s így jelentős kézi munkaerőt köt le. Évente a mintegy 2000 ha fenyőtisztítás végrehajtása igen költséges azért is, mert a fenyvesek nagyobb része még sűrű hálózatba (100X100, 140X70 cm) lett ültetve tól már tág hálózatba telepítünk: 240X50 cm-es hálózatba 8300 db csemetét egy hektáron. így lehetővé válik a fenyőtisztítások csökkentése, illetve elhagyása. A nevelővágásokra különböző technológiák készültek. Kezdetben a fenyőkre 7 25 éves korig háromszori tisztítást írtak elő a növekedési erélytől függően. Újabban a kétszeri az elfogadott. Megyénkben, az utóbbi évtizedekben a homokhátságon a talaj vízszintje megváltozott; igen kedvezőtlen változások történtek. Az 1950-es években dr. Babos Imre termőhelyfeltárásai során a homokbuckák mélyebb részein szinte mindenütt cm mélységben megtalálható volt a talajvízszint. A csatornázások és a szénhidrogén utáni kutatások (robbantások) következtében a hetvenes években néhol már cm-re sem volt megtalálható a talajvízszint, s ez nagyon kedvezőtlenül befolyásolta fenyveseink fejlődését, és elősegítette a károsítok elszaporodását. A helyzet azóta tovább rosszabbodott. A Kiskunságon a csapadékviszonyok is kedvezőtlenek. Az évi átlagos csapadék 550 mm, de az utóbbi évek átlaga az 500 mm-t sem érte el. Köztudott, hogy homoki fenyveseink sorsát nem annyira a tápanyag, mint inkább a víz mennyisége dönti el; így a megyénkben a telepített fenyvesek életfeltételei romlottak. A megváltozott körülmények miatt szükségesnek tartom a gép és ember okozta károsítások megelőzését azzal, hogy fenyveseinkben a nevelővágások számát a minimálisra csökkentjük. Gyakorlati megfigyeléseim alapján azt tapasztaltam, hogy minél többször nyúltunk egy fiatal fenyvesbe, annál nagyobb volt a károsítás. A visszamaradt vékony, 0 5 cm-es faanyag kedvező életfeltételt nyújt a gombáknak, szúfélóknek, rovaroknak stb. A feltárások során elkerülhetetlen a zöldnyesés is, amellyel sérülések, sebek keletkeznek a fenyőfácskákon. A géppel végzett válogató tisztításnál szintén megsérülhet a visszamaradt fák kérge. E károsítások miatt a Kunfehértó 33/B, a Kiskunhalas 63/1 és 73 A tagokban a fenyőket éves korban tarvágással le kellett termelni.

4 Jelenlegi gyakorlatunkban az újabban beszerezhető gépekhez (MTZ 82-es, ZETOR-ok) alkalmazkodva telepítéskor az indulási hálózat 240X50 cm. Az elegyarány biztosítása céljából minden 7. sor lombbal van ültetve, mely a rossz talajviszonyok miatt legtöbbször kiszárad, így minden 7. sorban 480 cm-es távolságok alakulnak ki. A megoldás az lenne, ha a lombsor közé is 2 3 m-ként fenyőt ültetnénk. Fenyveseink megóvása érdekében elgondolásom az, hogy tőapasztást csak egyszer, 5 7 éves korban végeznénk, megközelítőleg felére csökkentve a darabszámot. Ilyenkor még a fenyőfácskák nagy zöld felülettel rendelkeznek, a kivágott anyag gyorsan szárad, nem nyújt kedvező életfeltételt a károsítóknak. (De a legjobb megoldás az lenne, ha megfelelő ipari üzemmel rendelkeznénk; a kivágott fenyőfácskákat a helyszínen aprítéknak feldolgoznánk, és a zöldanyagot lepárlással hasznosítanánk). A legközelebbi belenyúlás éves korban történne. A jobb termőtalajokon egy, vagy két törzskiválasztó gyérítést is lehetne végezni. (Növedékfokozó gyérítést nem tartok szükségesnek.) A rossz homoktalajokon lévő fenyveseket pedig véghasználatra kell besorolni, hogy a faanyag még felhasználható legyen ipari célra. Ebben a korban már m 3 faanyagot (farostfát, papírfát) ad. Tehát a ráfordítás költsége többszörösen megtérül. A gazdaságossági szempontok figyelembevétele mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk a homokbuckán lévő fenyvesek védelmi feladatáról sem. Ezek külön elbírálással, csak betegség esetén termelhetők le. Természetesen törekednünk kell a jobb termőtalajokon a fűrészrönk méretű anyag megtermelésére. Ismert, hogy a jó termőhelyen lévő fenyvesek vastagodása még 40 éves korban is folytatódik; viszont rossz körülmények között már éves korban csökken. A termőhelyi viszonyok alapján kell eldönteni, hogy jó, vagy gyenge állomány várható-e. Erdőrészenként, vagy erdőtömbönként kellene meghatározni b. fatermesztés végső célját. Ebben az esetben az erdőtervek (üzemtervek) módosításra szorulnak, és új erdőnevelési modelltáblák válnak szükségessé. Az ERTI, az Erdőrendezőség és az Erdőfelügyelőség nagy segítséget nyújthat ebben a gyakorlat részére. Véleményem szerint a termőhelyi változások figyelembevételével kell megállapítani a véghasználat idejét, amely meghatározza az erdőnevelési munkákat is. A sűrű hálózatba (pl. 100 X 100-as) ültetett fenyvesek legnagyobb részében egy-két tisztítás, illetve gyérítés már megtörtént. Ezekben a legközelebbi belenyúlást éves korban kellene végrehajtani, 5000 db/ha felüli tőszám esetén pedig szükség szerint hamarabb. A továbbiakban az újabb szempontok szerint kellene végezni az erdőnevelési munkákat. Az eddigieknél többet kellene a természetre bízni. Gyakorlati tapasztalat van arra, hogy még a sűrű hálózatba telepített fenyők is jól fejlődtek természetes körülmények között. Pl. a Kunfehértó 2/B erdőrészben (EF 70%, FF 7%, A SZNY 23%) 2 ha-nyi területen 26 éves korig belenyúlás (tőelválasztás, nyesés) nem volt. Az öngyérülés következtében az élőfákat károsodás nem érte. A hótörésnek is jobban ellenálltak. Fatömegben az állomány nem maradt el a többszöri belenyúlással nevelt fenyvesekétől. Az ágörvek 5 6 m magasságig szárazak, vastagságuk 1 2 cm. A 3 cm-nél vastagabb élőágak főleg a fenyők koronaszintjében találhatók. Hibaként lehet megemlíteni, hogy a lombosfák a fenyők között szórtan vannak, és elböhöncösödve koronájuk miatt a kívántnál több fenyő alájuk szorult és kiszáradt. Ez elkerülhető lett volna, ha kevesebb lombot ültetünk, vagy csoportosan telepítünk.

5 Az abiotikus károsítások (hótörés, mechanikai sérülés) nyomán megváltozott életkörülmények még a jobb termőhelyeken is kedvező feltételt nyújtottak az egyik veszedelmes gombafaj, a Fomes annosus elterjedéséhez. A gombafaj megjelenése óta egyre több helyen károsítja fenyveseinket ben nagyobb hótörések után a Kunfehértó tagokban észleltük előfordulását. Eddigi megfigyelések szerint a feketefenyő jobban ellenáll a gombakárosítónak, mint az erdeifenyő. A KEFAG igazgatója 1985-ben a éves fenyvesekben keletkezett károsítások felmérését kérte az ERTI kecskeméti kirendeltségénél. Az ERTI munkatársai erdészetenként és erdőrészenként a felmérést elvégezték. Az erdőrészeket három kategóriába: A", B", C" sorolták az állományok egészségi állapota szerint: A" Egészséges állományok, fenntartásuk indokolt.,,b" Károsított állományok, de 10 éven belül még nem kerülnek letermelésre. C" 10 éven belül véghasználatra javasolt beteg állományok. A kiskunhalasi erdészetről készült összesítőből látható, hogy a különböző károsításokból eredő területveszteség a C" kategóriában 16%. A gyökérrontó tapló károsítása 8%-ot tesz ki. Az ellene való védekezés nagyon sürgős lenne, mert nemcsak a középkorú állományok kerültek veszélyes helyzetbe, hanem az újratelepített, második generációs fenyvesek is. Dr. Pagony Hubert szerint a gyökérrontó tapló ellen hatásosan lehet védekezni a Peniophora gigantea spórakészítménnyel. A biopreparátum rendszeres használatával a tapló okozta fertőzés elkerülhető. Az ERTI kecskeméti munkatársai már 1984-ben a Kiskunhalasi Erdészet területén több erdőrészben alkalmazták ezt az eljárást. A gombafertőzés elkerülése céljából a nevelővágások alkalmával a visszamaradt tuskók vágáslapját az előbbiekben említett spórakészítménnyel kezelték. Az eljárás eredményesnek bizonyult. összefoglalva: javasolom a tág hálózatba ültetett, gyenge fejlődésű fenyvesek egyszeri tisztítását 5 7 éves korban. A véghasználati kort mind a sűrű, mind a tág hálózatba ültetett fenyveseknél évben kellene megállapítani. Kivételt képeznének az egészségi károsodást szenvedett fenyők. A fenyőfácskák megóvása érdekében gépi nevelővágást az állomány fejlődésének és a helyi körülményeknek megfelelően végezzünk. A felesleges nevelővágások elhagyásával többmillió forintot lehetne megtakarítani, melyet korszerű fakitermelő gépek beszerzésére kellene fordítani. A gyökérrontó tapló károsítását minél előbb meg kell akadályozni, elsősorban a már említett biopreparátumos eljárás általános bevezetésével, amenynyiben eddigi alkalmazásának kiértékelése kedvező eredményt ad. Homoki fenyveseink nevelésénél törekednünk kell a minél természetesebb eljárások bevezetésére. A megyében megtermelt nagy mennyiségű fenyőanyag gazdaságos feldolgozása érdekében Bács-Kiskun megyében feldolgozó üzemet, illetve cellulózgyárát kellene létesíteni. Faipari-, vagy erdőmérnököt keres sürgős felvételre szabványosítási főelőadói munkakörbe a Magyar Szabványügyi Hivatal (Budapest, IX. Üllői út 25. Tel.: ). Orosznyelv tudás előnyben.