Tisztelt Hölgyeim és Uraim,

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Tisztelt Hölgyeim és Uraim,"

Ottó Gáspár
5 évvel ezelőtt
Látták:

1 Hetven évvel ezelőtt, 1944 novemberében a magyar tragédia a maga teljes, véres valóságában bontakozott ki. Az ország kettős megszállás alá volt vetve, nyugaton a nyilasok kegyetlenkedtek, keleten pedig a szovjet csapatok magyar segítői, ezek a hazaárulók segítettek a foglyok összeterelésében. A szovjet földről hazaküldött kommunisták sem tétlenkedtek. Nem nélkülözve a stílust, november 7-én néhány kipróbált kommunista, Farkas Mihály, Gerő Ernő, Nagy Imre és Révai József Szegeden megalakították a Magyar Kommunista Párt ideiglenes központi vezetőségét. És eközben már folyt az emberek elhurcolása. Először Kolozsvár, majd Nyíregyháza térségéből. A szovjet művalóság élő bizonyítékaiként kerültek ők fogságba, hiszen ezekben a csatákban a véres veszteségeket a szovjetek igyekeztek az ellenséges erők létszámával, és a hadifoglyok tömegével magyarázni. Amikor ilyenek nem voltak, akkor gond nélkül egészítették ki a polgári lakossággal. Azután, szintén novemberben indult meg a kárpátaljai magyarok haláltáborba küldése, majd a deportálása is, kollektív büntetésként, kisebbfajta etnikai tisztogatásként. Mindez a kommunista gyakorlatot ismerve, nem is meglepő. Nyikolaj Krilenko, a szovjet igazságügy és ezt nyugodtan idézőjelbe tehetjük létrehozója, egy ideig főügyész, azután rövidebb ideig igazságügyi népbiztos, így fogalmazta meg a szovjet koncepciót még jóval a háború előtt: Nemcsak a bűnösöket kell kivégeznünk. Az ártatlanok kivégzése még nagyobb hatást fog gyakorolni a tömegekre.. Ezt egyébként nemsokára önmagán is kipróbálhatta, hiszen a nagy terror éveiben őt is

2 megölték bár ártatlan nem volt, és megérdemelte sorsát, de a terhére felrótt ügyekben teljesen vétlen volt. A Krilenko-féle szabályt lefordíthatjuk magyarra: nem csak a bűnösöket kell elhurcolnunk, hanem az ártatlanokat is Persze bűnösök sem voltak, hiszen akiket politikai elítéltként vittek el, azok sem csináltak semmit. Itt van közöttünk Klári néni, akit 14 évesen, kémkedésért ítéltek el hosszú lágerévekre!!! Ez a kommunista gyakorlat indította arra Szolzsenyicint, hogy a szovjet világ hétköznapjainak aranyszabályát így fogalmazza meg: Őrizzétek meg fölényes egykedvűségeteket az élettel szemben, ne rettegjetek a bajoktól s ne sóvárogjatok a boldogság után, hisz úgyis mindegy: a keserűség nem tart örökké, s ami édes, az sem fenékig az. Dörzsöljétek meg a szemetek, mossátok tisztára szíveteket, s becsüljétek meg azokat, akik szeretnek benneteket, akik jó szívvel vannak irántatok. Ne bántsátok, ne szidalmazzátok őket, ne váljatok el tőlük haragban, mert nem tudjátok, nem az lesz-e utolsó cselekedetek letartóztatástok előtt, s úgy is maradtok meg az ő emlékezetükben! Amikor az Országgyűlés három éve Menczer Erzsébet képviselő javaslatára emléknappá nyilvánította november 25-ét, akkor sokan legyintettek: megint egy áldozati emléknap! Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, az apátia bizonyos értelemben érthető. A modern kori történelmünk tele van súlyos csapásokkal. A

3 magyar tragédiának sajnos számos felvonása volt, egyik baj a másik után következett. Mindezt a kommunizmus igyekezett egy szellemi-lelki vasfüggönnyel körülfogni, emlékeinket koncentrációs táborba zárni. Faramuci módon mutatja a marxi materializmus fonák mivoltát, hogy ők is spirituális hadviselést folytattak. Ennek persze számos kézzelfogható, úgymond tudományos itt idézőjel van leágazása volt. Ál-hősöket kreáltak, saját mártírjaink helyére a kommunista világmozgalom hazai terepen lebukott szereplőit állították. Ennek a hadviselésnek volt az egyik megnyilvánulása a Rákosi Mátyás sopánkodása, miszerint neki kilencmillió fasisztával kell építenie a szocializmust. Márpedig, mint azt tudjuk, azokért, akiket fasisztáknak bélyegeznek, nem kár! Így tehát áldozatainkat nem sirathattuk el, és ezért a megkésett gyászmunkát is el kell végezni. Másként fogalmazva: igazságot kell szolgáltatni halottainknak, a magyar elődeinknek. Ez kétségtelen tény és kétségtelen kötelességünk. Ugyanakkor tisztelt Hölgyeim és Uraim, ne felejtkezzünk el arról, hogy miért éppen november 25-én van ez az emléknap ban ugyanis ezen a napon tért haza 1500 politikai elítélt a Szovjetunióból. Nem ők voltak az utolsó hazatérők gondoljunk csak Toma Andrásra, aki 2000-ben tért haza. De mégis, ez egy komoly létszámú csoport volt. Ezért nem egyszerűen az emlékezés napja, és nem is egyszerűen halottaink meggyászolásának napja ez. Nem tisztelt Hölgyeim és Uraim, ez a nap a hazatérés napja is. Annak a jelképe, hogy ezen a világon még a munkások paradicsomából vagyis a földi pokolból is van visszaút. Annak a jelképe, hogy az előttünk járók kibírták, hazajöttek, és helytálltak. Annak a jelképe ez a nap, hogy él még a magyar.

4 Szeretném idézni az egyik túlélőt: Ha testünk nem is, de a lelkünk nagyon megerősödött, és kialakult bennünk egy elhatározás: élni, élni és túlélni ezt a nyomorúságot. És túléltük. Pedig még a kortársak közül is sokan nagyon sötéten látták a helyzetet. Hogy is írta a hetven évvel ezelőtti hónapokról Bethlen István? Magyarország kálváriája most vette igazán kezdetét. Mindenkitől elhagyatva, ellenségtől, baráttól egyaránt üldözve igazán egyedül állottunk a világban és mérföldlépésekkel közeledtünk a dicstelen megsemmisülés felé. Nos, Bethlen István egyik legnagyobb politikusunk volt, és az idézet első fele sajnos pontos helyzetleírásnak bizonyult, de a végkövetkeztetésben, hála Istennek nem lett igaza. Nem semmisültünk meg. Bár meghaltak sokan, de mégis, mi magyarok, közösségként túléltük. És amikor majd az iskolában erről a korszakról tanulnak a diákok, akkor azt fogják megérteni: a Magyar Tragédia korszaka egy rettenetes, de múló pillanat volt a mi történelmünkben. Nemsokára egy nagy nemzetközi konferencia veszi kezdetét a mai napon. A szovjet fogság kutatói számos országból, de leginkább Közép- Európából és a balti államokból érkeznek hozzánk. A mi múltunk bizony közös, és ezért talán nem túlzás azt állítani, hogy sorsunk is közös, de legalábbis komoly összefonódást mutat. Végül engedjék meg, hogy a kommunizmus éveiből származó, keserű iróniával megfogalmazott történetet mondjak el. E szerint a történet szerint Révai, a kommunista kultúrpápa megpróbálta Márai Sándort meggyőzni arról, hogy ők valójában azonosan látják a világot. Felsorolt számos intézkedést, amit pozitívnak lehetett beállítani, és

5 ezekkel Márai egyetértett. Végül Révai megkérdezte: De Márai polgártárs, maga 95 százalékban egyetért velünk! Akkor miért akar emigrálni? Erre Márai azt mondta: azért, mert csak a maradék 5 százalék miatt érdemes élni. Mi magyarok, és mi Közép-Európaiak, talán átmentettük a diktatúra idején keresztül is ezt az 5 százalékot. Tisztelet a hősöknek, akik a kommunizmus éveiben is tovább tudták ezt vinni, és kegyelet az áldozatoknak, akiknek emléke segít nekünk ezt továbbra is megőrizni! Köszönöm, hogy meghallgattak.

Hasonló dokumentumok

Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Hölgyeim és Uraim,

Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kérem engedjék meg, hogy egy idézettel kezdjem a beszédemet. Az idézet Kovács Imre: Magyarország megszállása című művéből van. Így szól: "Azt lehetett