PAXY LÁSZLÓ HAGYATÉKA Gaucsík István

Átírás

1 PAXY LÁSZLÓ HAGYATÉKA Gaucsík István A Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltára Paxy László saját pályafutásáról jómaga kimerítő részletességgel már több helyen szólt életéről, így elsősorban a szlovákiai magyar papi életsorsokat vázoló Magvetők életútja és a Testvérek Krisztusban című könyvekben. Paxy László október 31-én született Zsitvabesenyőn, Udvardon nevelkedett. Középiskolai tanulmányait a Szent Benedek-rendi gimnáziumban Komáromban végezte. A magyar kisebbség által önerőből létrehozott és fenntartott Mariánum iskolai kollégiumban kapott elhelyezést június 18-án érettségizett őszétől a,jszent István királyról nevezett esztergomi ősrégi érseki papnevelőintézet hittudományi főiskolájának" hallgatója lett július l-jétől augusztus 31-ig a székesfehérvári honvéd csapatkórházban teljesített katonai szolgálatot. Esztergomban szentelték pappá június 18-án. Serédi Jusztinián esztergomi érsek augusztus 21-én nevezte ki Nagymarosra hitoktatónak, ahol november végéig működött. Kápláni tevékenységének állomásait és az egyes helyeken eltöltött időszakokat, a rendelkezésre álló dokumentumokból napra pontosan össze lehet állítani. Az általa összeírt, két változatban fennmaradt jegyzékben, amely szolgálati idejének a meghatározásához szolgáltathatott alapot, az 1945-ös és 1946-os évekre vonatkozó adatok ellentmondóak, illetve hiányosak. Az egyik jegyzékben szerepel a pozsonyszentgyörgyi internálótáborban eltöltött két hónap, szeptember 2-tól, december 1- jéig. Ez azonban a másik, a jelek szerint összesített információkat tartalmazó iratból hiányzik. Szerintem a meghurcoltatására utaló adatokat tudatosan hagyhatta ki, inkább a sérelmeket nem feszegette, hiszen a létező szocializmus idején csak problémái adódhattak volna a felettes, az egyházat ellenőrző hatóságoknál. Nyitott kérdés marad az is, hogy 1989 után kérte-e rehabilitását. Kápláni tevékenységét az Alsó-Garam menti Kőhídgyarmaton kezdte december l-jén, ahol február végéig maradt. Második kápláni működési helyszíne, ahová az érsekújvári érseki biztos nevezte ki, Komját községe volt. Ezt az első jegyzékből 1

2 kihagyta vagy elfelejtette bejegyezni. A háborús megpróbáltatásokat Nagymaroson, Kőhídgyarmaton és Komjáton élte át. Komjáton rövid időt, három hónapot töltött, utána Nagyölvedre helyezték. Éppen a nagyölvedi állomására szerepeltetett kétféle időpontot. Az egyik szerint február 26-tól volt Nagyölveden, míg a másik adat ezt május 31-re teszi. Zsitvaapáti állomásánál is két dátum szerepel (1946. november 15. és szeptember 1.). Ezek az ellentmondó adatok szerintem visszavezethetők az internálótábor okozta időbeli anomáliára" szeptember 1-jén kapta meg első plébániáját, a Korpona melletti színtiszta szlovák Felső-Sipéket. A szlovák nyelvű pasztorációs munka komoly kihívás volt a számára. Már az előző helyeken, Komjáton és a nagyölvedi plébániához tartozó Kuralon is a szlovák hívek többséget alkottak, így a nyelvi környezet számára nem okozhatott gondot. Sipéken azonban plébánia volt, nagyobb elvárásokkal és feladatokkal. Ebből az időszakból maradtak fenn kétnyelvű, szlovák és magyar prédikációi, amelyeket először magyarul írt meg, majd lefordíttatta őket, illetve fokozatosan ő is fordítani kezdett. A hagyatékában található szlovák nyelvkönyvet talán erre a célra használhatta június l-jétől új helyre, immár magyar nyelvterületre a Párkány melletti Helembára nevezték ki. A Lévához közeli Újbarsra 1958 elején került. Következő működési helye május l-jétől Pozsonyeperjes lett, ahonnan 1974-ben került Egyházfára. Haláláig, november 11-éig egyházfai plébános volt. Újbarson temették el. Szeretett írni. Vallási, valláserkölcsi írásai, elmélkedései a szlovákiai magyar katolikusok hetilapjában a Reményben, illetve az Új Szóban jelentek meg. Az önéletrajznak tekinthető Testvérek Krisztusban, az anekdotafüzérként jellemezhető Régi és új históriák, valamint a hit kérdéseivel foglalkozó Arccal vagy háttal Isten felécímű könyvek szerzőjeként ismert. Életéről és sorsáról a Magvetők életútja című kötetben vallott. A hagyaték 2004 elején került a vágsellyei levéltárba. Nagy terjedelműnek látszik, hiszen az 55 doboz több mint 5 iratfolyómétert tesz ki, azonban ennek az anyagnak a döntő hányadát folyóiratok, újságok és egyéb periodikák alkotják. A tulajdonképpeni hagyaték, az iratrendezés előtt, 8 dobozba került. Valószínűnek tartom, hogy nem minden irat került be a levéltárba, hiszen pl. könyveinek kéziratai és prédikációi töredékesek, az 2

3 utóbbiak csak 1974-ig vannak meg, és évenkénti megoszlásuk is szembetűnően aránytalan. Mivel még az iratrendezés nem valósult meg, a fond felépítését saját szempontú osztályozás alapján szeretném bemutatni. Az iratokat tartalmuk, információik szerint öt nagyobb témakörbe csoportosítottam: 1. Személyes vonatkozású iratok (családi levelezés, okmányok, igazolványok, képes- és üdvözlőlapok, hivatali ügyintézés iratai, magánlevelezés és hitélet) 2. Egyházi adminisztráció iratai (a nagyszombati apostoli adminisztratúra levelei, homíliák) 3. Prédikációk és egyéb kéziratok 4. Szlovákiai magyar vonatkozású iratok 5. Különböző egyházi és világi folyóiratok, újságok, újságkivágatok Néhány forráskört ki szeretnék emelni és röviden jellemezném őket. A személyes jellegű iratok közül 1932-ből fennmaradt a születési levél, 1939-ből a keresztlevél, 1935-ből az udvardi plébánián Sipos Antal által kiállított bérmálkozási bizonyítvány és 1949-ből az állampolgársági megbízhatóságra és az állampolgárság elnyerésére vonatkozó dokumentumok. A legértékesebb iratok közé az iskolai okmányok (gimnáziumi tanulmányi értesítő, érettségi bizonyítvány 1939-ből és évi másolata, szemináriumi leckekönyv) és az igencsak bőséges számban fennmaradt főiskolai latin és magyar nyelvű jegyzetek tartoznak. Fennmaradtak Marczell Mihály, Ijjas József és Szunyogh Ferenc elmélkedéseinek kéziratai, töredékei, amelyek a Pázmány Péter Tudományegyetem katolikus női hallgatói előtt folyamán hangzottak el. Az egyházi kinevezések és a működési helyek dokumentumai is megmaradtak. Ezek közé tartozik a Bars és Hont k. e. e. vármegyék tanfelügyelőjétől származó irat Paxy László nagymarosi díjazásáról, Serédi Jusztinián 2 db latin nyelvű 1944-es dekrétuma, az érsekújvári érseki biztos levelei kőhídgyarmati és komjáti kinevezéséről és az Iskolaügyi Megbízotti Hivatal igazolása ből, plébánosi működésének engedélyezéséről. A szlovák hívek körében szerzett elismerés jeleiként értelmezhetők azok a hivatalos igazolások, amelyeket a Kurali és Komjáti Helyi Nemzeti Bizottság állított ki a számára, és nem utolsó sorban az a dokumentum, amely a hontteszéri szlovák szülők Paxy melletti kiállásáról tanúskodik. A hagyaték tartalmazza a zsitvaapáti, felső- 3

4 sipéki, helembai, újbarsi, pozsonyeperjesi és egyházfai kinevezések eredeti iratait is. Nagyon érdekesek és értékesek a Sinkovits Imréhez kötődő emlékek, levelek, fényképek (1992-es üdvözlőlapok, 1999-es levél), valamint az első kötetével kapcsolatos ajánlások és levelezés Hetényi Varga Károllyal, és főleg a könyveivel kapcsolatos gratulációk, amelyek Göncz Árpádtól, Antall Józseftől, Paskai Lászlótól és Seregély Istvántól származnak. Nagy számban vannak képviselve a magyar és szlovák hívek üdvözlő lapjai levelei, ill. a nagyszombati apostoli hivatal magyar nyelvű mellékleteként kiadott olvasmányok is. Prédikációi és a Régi és új históriák c. kötet kézirata is fennmaradt. Prédikációit gondosan őrizte és évenként osztályozta. Eredetileg a kézzel, később írógépen írt beszédeit borítékokba rakta, amelyekre ráírta a vonatkozó évszámot. Ezek azonban már az átvételkor alaposan összekeveredtek. A szentbeszédek szlovák és magyar nyelvűek, némelyikre kézzel ráírta a szöveg újabb használatának helyét és évét. Az közötti időszakból megmaradt prédikációk száma 755, de ebben még szlovák fordítások és helyettesítéskor elhangzottak is szerepelnek. A legtöbb (56) 1945-ből, a legkevesebb (1) 1974-ből maradt fenn. Terjedelemre ugyan kicsi, de jellegüket tekintve nagyon érdekes dokumentumokat soroltam a szlovákiai magyar vonatkozásúak közé. Néhány anyag a megszülető magyar kereszténydemokrata politikai irányvonallal kapcsolatos. Ilyen a Keresztény Híradó c. lap és a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom programja. Két irat a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetségre vonatkozik (az Országos Tanács Junius 22. jegyzőkönyvének töredéke, ill. egy meghívó), ezenkívül figyelemre méltók a papi kezdeményezések iratai (a Glória alapszabályzata október 11. dátummal és a Remény önállósulásáról és gazdasági megalapozásáról hozott döntés jegyzőkönyve december 27. dátummal). A folyóiratok és újságok két nagyobb csoportba sorolhatók: az egyházi és a világi kiadványok kategóriájába. Nemcsak magyar, hanem nagy számban szlovák nyelvűek is vannak köztük. A két világháború közötti Gazdasági Szemle, Hiradó, Vizeslepedő, Panoráma talán eredetileg nem tartozott Paxy anyagai közé, elképzelhető, hogy Egyházfán a válogatáskor kerülhetett a hagyatékba. 4

5 Befejezésül a szlovákiai magyar katolikusság kutatásával kapcsolatban felmerülő problémákat próbálom meg összegezni. Elmondható, hogy sajnos nem folyik semmiféle tudományos igényű, intézményileg támogatott kisebbségkutatási projekt, amely a (csehszlovákiai magyar katolikusok történetével, illetve jelenkori helyzetével foglalkozna. Külön problémát jelent a magyar nyelvterületen és szórványban található plébániák anyagainak, könyvritkaságokat tartalmazó könyvtárainak feltérképezése, felmérése, megmentése, a levéltári állományok megfelelő védelme, nem is szólva a Paxy-féle fondhoz hasonló magyar papi személyiségek hagyatékairól. Sajnos a kutatások sincsenek egyeztetve, ezenkívül hiányoznak az egyes kutatási eredeményeket bemutató publikációk. Nem lehet tudni (vagy csak számomra rejtély), hogy kik pályáznak, milyen céllal. Kezembe került a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának júniusi felmérése, amely a következőképpen fogalmaz: M've/egyházi gyűjtőlevéltárakat kizárólag az Erdélyben működő egyházak hoztak létre, a kárpátaljai, felvidéki és vajdasági pályázók kérelmei egyedi szempontok és mérlegelés szerint kerültek elbírálásra". Eszerint 2003-ban Szlovákiából 4 ismeretlen szervezet pályázott összesen 832 ezer Ft értékben, de nem lehet tudni milyen céllal: egyházi levéltári anyagok megóvására, helyreállítására, eszközvásárlásra? Ez egyébként a 2003-ban a NKÖM által nyújtott 10 millió Ft-nyi támogatásból csak töredéknyi rész volt ben már 6 szlovákiai magyar szervezet pályázott, összesen 1,560 millió Ft-ot kaptak, de szintén nem lehet tudni, hogy ezt mire fordították. Előadásomat az Egyházi Kulturális Javak Pápai Bizottsága által kiadott körlevél egyik megállapításával zárnám:,^4 saját múltját elfelejtő intézmény nehezen tudja a meghatározott társadalmi, kulturális és vallási helyzetben élő emberek között képviselni feladatár. Forrás: Musaeum Hungaricum I. A szlovákiai magyarság tárgyi emlékei és ezek múzeumi dokumentációja, Mátyusfödi Muzeológiai Társaság, Boldogfa, 2006 / Remény (2005. november sz. 7. p.) 5