A munkaidõ-szervezés egyes szempontjairól tények és gondolatok February 01.

Átírás

1 A munkaidõ-szervezés egyes szempontjairól tények és gondolatok February 01. ftsz.hu a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetésérõl szóló évi I. törvény: 3. (1) A Magyar Köztársaság nemzetközi szerzõdéseinek elõkészítése és megkötése, valamint jogszabályainak elõkészítése és megalkotása során biztosítani kell azoknak, az Európai Megállapodással való összhangját. (2) A jogszabályok elõkészítése és megalkotása során érvényesíteni kell az Európai Megállapodás 67. -ában meghatározott követelményeket. A TANÁCS december 6-i 1999/850/EK HATÁROZATA Magyar Köztársasággal létesített csatlakozási partnerségben foglalt elvekrõl, prioritásokról, közbensõ célkitûzésekrõl és feltételekrõl Részletek: Madridban tartott ülésén az Európai Tanács hangsúlyozta, hogy a jelölt államoknak kiigazításokat kell végezniük közigazgatási struktúráikon a csatlakozás után a közösségi politikák harmonikus mûködésének biztosítása érdekében, Luxemburgban tartott ülésén pedig azt hangsúlyozta, hogy a közösségi joganyagnak a belsõ joganyagba történõ beillesztése szükséges ugyan, de önmagában nem elégséges; azt kell biztosítani, hogy ténylegesen alkalmazásra is kerüljön. Az átdolgozott Csatlakozási Partnerségekben rögzített prioritások és közbensõ célkitûzések ismét két csoportra, nevezetesen rövid- és középtávú csoportra vannak bontva. A rövidtávú csoportban felsoroltak azon az alapon kerültek kiválasztásra, hogy ezeket Magyarország várhatóan 2000 végéig teljesíti vagy jelentõsen elõbbre viszi. A középtávú csoportban felsorolt prioritások esetében az várható, hogy teljesítésük egy évnél hosszabb idõt vesz igénybe, bár az ezekkel kapcsolatos munkát, ha lehetséges, szintén még 2000 folyamán meg kell kezdeni. Az is fontos, hogy Magyarország eleget tegyen a közösségi joganyag jogalkotási közelítésével és végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségvállalásoknak az Európai Magállapodásban vállalt kötelezettségeknek, az átvilágítási feladatnak és a tárgyalási folyamatnak megfelelõen. Ismét emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi joganyagnak a belsõ jogba történõ beillesztése önmagában nem elégséges; azt is biztosítani kell, hogy az ténylegesen alkalmazásra is kerüljön az Unión belül alkalmazandó szabványok szerint. Az alábbiakban felsorolt valamennyi területen a közösségi joganyag megbízható és tényleges végrehajtására, valamint érvényesítésére van szükség. a Munka Törvénykönyvérõl szóló évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggõ törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló évi XVI. törvény: 24. (3) Az Mt. a következõ sal egészül ki: 212. (1) E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdetõ évi I. törvény 3. -ával összhangban az Európai Közösségek következõ jogszabályaival összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz: a) a Tanács 97/80/EK irányelve a bizonyítási teher megfordításáról a nem alapján történõ diszkrimináció esetén; b) a Tanács 75/117/EGK irányelve a férfiak és nõk azonos bérezése elvének alkalmazására kibocsátott jogi elõírások összehangolásáról; c) a Tanács 91/533/EGK irányelve a munkáltatónak a munkavállalóval szembeni, a szerzõdés, illetve a munkaviszony feltételeirõl való tájékoztatási kötelezettségérõl; d) a Tanács 98/59/EK irányelve a tagállamok csoportos létszámcsökkentésekre vonatkozó jogszabályainak közelítésérõl; e) a Tanács 91/383/EGK irányelve a határozott idõtartamra foglalkoztatott, illetve az ideiglenes munkaszerzõdéses munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítására irányuló intézkedések kiegészítésérõl. (2) E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdetõ évi I. törvény 3. -ával összhangban az Európai Közösségek következõ jogszabályaival összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz a) a munkaidõ szervezésének néhány vonatkozásáról szóló, a Tanács 93/104/EK irányelvével a köztisztviselõk jogállásáról, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról és az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló törvények irányadó rendelkezéseivel együtt; b) a fiatalok munkahelyi védelmérõl szóló, a Tanács 94/33/EK irányelvével a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény irányadó rendelkezéseivel együtt; c) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása esetén történõ kiküldetésérõl szóló, az Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK irányelvével a munkavédelemrõl, a munkaügyi ellenõrzésrõl szóló törvény és a nemzetközi magánjogról szóló törvényerejû rendelet irányadó rendelkezéseivel együtt. (3) E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdetõ évi I. törvény 3. -ával összhangban részben összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz az Európai Munkaügyi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintû vállalkozásokban és vállalkozáscsoportokban alkalmazott munkavállalók tájékoztatási és a velük való konzultációt szolgáló eljárásról szóló, a Tanács 94/45/EK irányelvével.'' ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS A törvény célja az, hogy - a Magyar Köztársaság által a évre vállalt jogharmonizációs kötelezettség végrehajtása érdekében - kilenc közösségi irányelv rendelkezéseit építse be a Munka Törvénykönyvérõl szóló évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) és az ezzel összefüggõ egyes munkaügyi tárgyú törvények szabályai közé. Az egyes irányelveknek megfelelõ szabályozás kialakítása érdekében az Mt. vonatkozásában az alábbi módosításokat kell elvégezni: 1. ) A nem alapján történõ diszkrimináció esetén a bizonyítási teher megfordításáról szóló, a Tanács 97/80/EK irányelve 2.) A férfiak és nõk azonos bérezése elvének alkalmazására kibocsátott jogi elõírások összehangolásáról szóló, a Tanács 75/117/EGK irányelve 3.) A munkáltatónak a munkavállalóval szembeni, a szerzõdés, illetve a munkaviszony feltételeirõl való tájékoztatási kötelezettségérõl szóló, a Tanács 91/533/EGK irányelve 4.) A tagállamok csoportos létszámcsökkentésekre vonatkozó jogszabályainak közelítésérõl szóló, a Tanács 98/59/EK irányelve 5.) A fiatalok munkahelyi védelmérõl szóló, a Tanács 94/33/EK irányelve

2 6.) A munkavállalók szolgáltatások nyújtása esetén történõ kiküldetésérõl szóló, az Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK irányelve 7.) Az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi méretekben mûködõ vállalkozásokban és vállalkozáscsoportokban alkalmazott munkavállalók tájékoztatási és a velük való konzultációt szolgáló eljárásról szóló, a Tanács 94/45/EK irányelve 8.) A határozott idõtartamra foglalkoztatott, illetve az ideiglenes munkaszerzõdéses munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítására irányuló intézkedések kiegészítésérõl szóló, a Tanács 91/383/EGK irányelve 9.)A munkaidõ szervezésének néhány vonatkozásáról szóló, a Tanács 93/104/EK irányelve A hatályos Mt. külön szabályozza a törvényes munkaidõt és a rendkívüli munkaidõben történõ munkavégzést. Az Mt. mindkét munkavégzés tekintetében külön tartalmazza a korlátozó rendelkezéseket is. Ezzel szemben az irányelv nem tesz különbséget rendes és rendkívüli munkaidõ között, hanem egységesen rögzíti, hogy az átlagos heti munkaidõ, a túlórákat is beleértve, hét napos idõszakot alapul véve - néhány meghatározott eset, illetve tevékenység kivételével - nem haladhatja meg a negyvennyolc órát. A munkaidõ heti, vagy ennél hosszabb, de legfeljebb négyhavi - egyes esetekben hat havi, illetve éves - keretben állapítható meg. A tágabb munkaidõ-keret alkalmazása esetén a napi munkaidõ a tizenkét órát - rendszeres éjszakai munkavégzés esetén, bármely huszonnégy órás idõszakot alapul véve, a nyolc órát - nem haladhatja meg. A hatályos Mt-nek a pihenõidõkre vonatkozó rendelkezései túlnyomó többségében megfelelnek az irányelv elõírásainak, de a két szabályozási rendszer eltérõ jellegébõl következõen, a pihenõidõk szabályai is módosítást igényelnek. Az irányelvnek - illetve az annak alapján kialakult európai gyakorlatnak - megfelelõ szabályozás bevezetése érdekében a törvény az Mt ai által szabályozott részt újra fogalmazza. A kialakított szabályozás - az irányelv IV. szakasz 16. Cikkében található hivatkozási (számítási) idõszakokra vonatkozó rendelkezések, valamint a 17. Cikk eltérést engedõ szabályai által adott felhatalmazással élve - a hatályos joganyag több rendelkezését megõrzi, illetve azokat tovább pontosítja. A törvény biztosítja, hogy a heti munkaidõ mértékébe a rendkívüli munkavégzés (a túlmunka) mértéke is beszámításra kerüljön. Mivel az irányelv szabályainak átvétele érdekében a munkaidõre és a pihenõidõre vonatkozó szabályozási rendszert át kell alakítani, az új szabályozás alkalmazhatósága érdekében a munkaidõ intézményéhez szorosan kapcsolódó rendkívüli munkavégzés díjazására vonatkozó szabályozást - az Mt ait - is módosítani kell. Ezáltal biztosítható a munkaidõ szabályozásának egy - az egymással összefüggõ szabályokból álló - zárt normarendszerének kialakítása. Az irányelv hatályára vonatkozó rendelkezések közül kiemelést érdemel, hogy az irányelvet - a külön felsorolt kivételekkel - valamennyi állami és magánjellegû szektorra alkalmazni kell. Ezért a törvény a közszolgálati szektor egyes területeit szabályozó törvényeket is Záró rendelkezések A felsorolt irányelvek közül a munkavállalók szolgáltatások nyújtása esetén történõ kiküldetésérõl szóló 96/71/EK irányelv, a munkaidõ szervezésének néhány vonatkozásáról szóló 93/104/EK irányelv, valamint az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintû vállalkozásokban és vállalkozáscsoportokban alkalmazott munkavállalók tájékoztatási és a velük való konzultációt szolgáló eljárásról szóló 94/45/EK irányelv vonatkozásában a Magyar Köztársaságot az a kötelezettség terheli, hogy az átvételt szolgáló módosításokat a évben ki kell hirdetnie, de azt csupán az Európai Unióhoz történõ csatlakozás idõpontjában kell hatályba léptetnie. A 96/71/EK, valamint a 93/104/EK irányelv átvételét biztosító módosítások olyan szabályokat tartalmaznak, melyek az Európai Unióhoz történõ csatlakozás idõpontja elõtt is alkalmazhatóak. A 93/104/EK irányelvet az állami és a versenyszektorban is alkalmazni kell, ezért az Mt-n kívül a köztisztviselõk jogállásáról szóló évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.), az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló évi LXXX. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló évi LXVIII. törvény és a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló évi LXVII. törvény munkaidõre vonatkozó speciális szabályait módosítani kellett. A kirendelésrõl szóló 96/71/EK irányelv elõírásainak való teljes megfelelés érdekében az Mt. vonatkozó szabályainak módosításain túl a munkaügyi ellenõrzésrõl, a munkavédelemrõl szóló törvények, illetve a Tvr. munkaszerzõdésre vonatkozó szabályainak módosítása is szükséges. A fiatalkorú munkavállalókra vonatkozó irányelv esetén az Mt. és Gyvt. együttesen harmonizálja az irányelvet. Az esélyegyenlõségi két irányelv, valamint a tájékoztatási kötelezettségrõl szóló irányelv esetén a vonatkozó Mt-beli szabályokat a többi munkavégzési jogszabály alkalmazni rendeli, ezért elegendõ az Mt. záró rendelkezései között utalni a jogharmonizációra. A 94/45/EK irányelv esetén, amelyet a csatlakozással egyidejûleg kell hatályba léptetni, az Mt-be beiktatott új 70/A. csak részben harmonizálja, külön törvény fog a részletes szabályokról rendelkezni.a jogharmonizációs ügyek intézésérõl szóló IM tájékoztató értelmében, ha valamely közösségi jogszabálynak több magyar jogszabály együttesen felel meg, akkor valamennyi szóban forgó hazai jogszabály záró rendelkezéseiben célszerû utalni a közösségi jogszabályra. Ilyen esetben az egyes jogharmonizációs rendelkezések jelzik, hogy több jogszabály együttesen felel meg a közösségi jog érintett elõírásainak. Részletes Indokolás: A 15. -hoz A munkaidõ szervezésének néhány vonatkozásáról szóló 93/104/EK irányelv egyik leglényegesebb rendelkezése az, hogy a heti munkaidõ mértéke a negyvennyolc órát nem haladhatja meg, és ebbe a túlmunkát is be kell számítani, illetve a heti munkaidõ mértékét négy hónap átlagában kell biztosítani. Az irányelv lehetõséget ad arra, hogy - meghatározott tevékenységek esetén - a heti munkaidõ mértékétõl és a négy hónapos munkaidõ-kerettõl a tagállamok eltérjenek [irányelv 6. Cikk, 16. Cikk (2) bekezdés, 17. Cikk (1)-(4) bekezdés]. A hatályos szabályozáshoz képest a legjelentõsebb eltérést a munkaidõ-beosztás szabályai között tartalmazza a törvény. E szabályok szerint a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje a tizenkét, heti munkaideje a negyvennyolc órát nem haladhatja meg, amibe az elrendelt rendkívüli munkavégzés idõtartamát is be kell számítani. Ettõl eltérõen a készenléti jellegû munkakörben foglalkoztatott munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje a huszonnégy, heti munkaideje a hetvenkét órát nem haladhatja meg, amibe az elrendelt rendkívüli munkavégzés idõtartamát be kell számítani. Munkaidõ-keret megállapítása esetén e rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a heti munkaidõ meghatározott mértékét a munkaidõ-keret átlagában kell figyelembe venni. Az ismertetett szabályok az irányelv 6. Cikkének, 16. Cikke (2) bekezdésének,

3 valamint 17. Cikke (1) és (4) bekezdésének rendelkezéseivel összhangban állnak. Ezek a rendelkezések biztosítják a teljes munkaidõ és rendkívüli munkavégzés együttes mértékének korlátozását. A rendelkezések biztosítják, hogy - a készenléti jellegû munkakörben foglalkoztatott munkavállalók kivételével - a munkavállalókat ne lehessen egybefüggõen, napi tizenkét óránál hosszabb ideig tartó munkavégzésre kötelezni. A jogharmonizációs kötelezettség jogalapja Csatlakozásunk elõtt a jogharmonizációra vonatkozó jogi kötelezettséget a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, december 16-án aláírt Európai Megállapodás (társulási szerzõdés) tartalmazta. A szerzõdést Magyarországon az évi I. törvény hirdette ki. Az Európai Megállapodás V. címének III. fejezete (a ) foglalkozott jogharmonizációs kötelezettségünkkel. A csatlakozásig a létezõ uniós joganyag adaptálásra került, azon kis számú szabály kivételével, amelyekre nézve a csatlakozási tárgyalások során elfogadták a Magyar Köztársaság átmeneti mentességi kérelmét. A jelenlegi jogi helyzetre nézve az Európai Közösség Alapító Szerzõdése (Római Szerzõdés) 10. kimondja: "A tagállamok minden megfelelõ általános és egyedi intézkedést meghoznak annak érdekében, hogy biztosítsák azon kötelezettségek teljesítését, amelyek a jelen Szerzõdésbõl fakadnak, vagy amelyeket közösségi intézmények tevékenységei eredményeznek. [...]" Ezen szabály a Magyar Köztársaságot és annak szerveit, így az Országgyûlést is kötelezik megfelelõ intézkedések megtételére, pl. jogharmonizációs célú jogszabályok meghozatalára. (Itt jegyzendõ meg, hogy a Római Szerzõdés 94. -a külön is említi, hogy a jogszabályok közelítése céljából a Tanács irányelveket bocsáthat ki. Jogharmonizációs kötelezettség azonban más jogalapon meghozott rendelkezésekre is fennáll, az idézett 10. alapján.) A jogharmonizációs kötelezettség teljesítésének határideje A csatlakozás idõszakában az egyes irányelvek átvételének határidejét a Magyar Köztársaság jogharmonizációs programja tartalmazta, végsõ soron a csatlakozás idõpontja szerepelt határidõként. A magyar jogalkotó valójában meglehetõsen széles körben élhetett és élt azzal a lehetõséggel, hogy a hátrányosnak minõsített rendelkezéseket viszonylag késõn, gyakran az utolsó pillanatban ültesse csak át. A csatlakozás után azonban ránk is az általános szabályok az irányadóak: tipikusan az adott irányelv maga tartalmazza azt az idõpontot, ameddig az abban foglalt rendelkezések minden tagállamban átvételre kell, hogy kerüljenek évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya: 7. (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belsõ jog összhangját. Az Alkotmány 2/A. (1) bekezdése - a kizárólagos jogalkotó joghatóság korlátozásával - lehetõvé teszi, hogy az Európai Unió alapító szerzõdései alapján alkotott közösségi jog külön tagállami aktus nélkül állapíthat meg jogokat és kötelezettségeket közvetlenül a tagállamok fõhatalma alá tartozó személyek számára (2002. évi LXI. törvény indokolásának 3. pontja). [ 3. A 30/1998. (VI. 25.) AB határozat szerint a hatályos Alkotmány nem ad lehetõséget arra, hogy a Magyar Köztársaság a fõhatalomból eredõ joghatóságának kizárólagosságáról lemondjon [ABH 1998, 220, 232.]. Az Európai Unió alapító szerzõdései alapján alkotott közösségi jog külön tagállami aktus nélkül állapíthat meg jogokat és kötelezettségeket közvetlenül a tagállamok fõhatalma alá tartozó személyek számára, ami egyértelmûen a kizárólagos jogalkotó joghatóság korlátozását jelenti. Az Alkotmánybíróság idézett határozata alapján tehát a csatlakozási szerzõdés alkotmányosságához az Alkotmány szintjén kell a joghatóság korlátozására felhatalmazást adni. Az Európai Unióra átruházott hatáskörök a jogalkalmazó joghatóságot is korlátozzák, ez ugyancsak megköveteli az Alkotmány módosítását. ] A csatlakozási szerzõdés megerõsítésének eredményeként pedig a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettséget vállalt arra, hogy - az EK-Szerzõdés 10. cikkében foglalt "hûség-klauzulában" elõírt módon [ A tagállamok az e szerzõdésbõl, illetve a Közösség intézményeinek intézkedéseibõl eredõ kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megteszik a megfelelõ általános vagy különös intézkedéseket. A tagállamok elõsegítik a Közösség feladatainak teljesítését. A tagállamok tartózkodnak minden olyan intézkedéstõl, amely veszélyeztetheti e szerzõdés célkitûzéseinek megvalósítását. A közösségi hûség (lojalitás) elve értelmében a tagállamok kötelesek az alapszerzõdésekbõl vagy a közösségi intézmények fellépésébõl eredõ kötelezettségeket teljesíteni, azokat érvényre juttatni, illetve a közösségi feladatok elérését segíteni. A tagállamoknak tartózkodniuk kell minden olyan intézkedéstõl, amely a közösségi célok elérését hátráltathatja. Az Európai Bíróság a nemzeti bíróságok azt a kötelezettségét, amelynek értelmében a nemzeti jogot a közösségi jog alkalmazására alkalmas módon kell értelmezniük, az EKSZ 10. cikkébõl vezette le, amely a tagállamokat és azok valamennyi szervét a közösségi jog érvényesítésére kötelezik. Az Európai Bíróság ezenkívül az EKSZ 10. cikkében foglalt együttmûködési kötelezettségbõl vezette le, hogy a nemzeti bíróságoknak a magánszemélyeknek a közvetlenül hatályosuló közösségi rendelkezésekbõl származó jogvédelmét is biztosítaniuk kell.] - az Európai Bíróság értelmezésének megfelelõen alkalmazni fogja a közösségi jog szabályait ( évi LXI. törvény törvény 1. -ának indokolása). [ 1. A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozása megkívánja az Alkotmány módosítását, mivel a csatlakozási szerzõdés megerõsítése és kihirdetése csak akkor történhet meg, ha a szerzõdés megfelel az Alkotmány rendelkezéseinek. Jelen törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) a csatlakozással összefüggésben három területen javasolja az Alkotmány módosítását. Egyrészt a szuverenitás egyik alapelemének számító fõhatalom gyakorlása, a végsõ döntések meghozatalának joga a csatlakozás következtében átalakul. Másrészt szükség van a módosításra azért is, mert a csatlakozási szerzõdéssel vállalandó kötelezettségek egy része olyan jogosultságokat és kötelezettségeket érint, amelyek szabályozása vagy a szabályozás egy része az Alkotmányban található. Harmadrészt célszerû a javasolt módosításokkal szoros összefüggésben álló, egyéb alkotmánybeli rendelkezések felülvizsgálatát is a Javaslat nyomán megszületõ törvényben elvégezni. ] Tekintettel arra, hogy Magyarországnak, mint EU tagállamnak kötelessége a közösségi jog (az irányelvek és azok Európai Bíróság általi értelmezése) és a hazai jogszabályok közötti összhang maradéktalan megteremtése, az alábbiakban a Hszt. vonatkozásában milyen rendelkezései esetében mutatható ki a megfelelés hiánya. Az áttekintésben a munkaidõ-szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK tanácsi irányelv, illetve az annak

4 helyébe év augusztus hónap 2. napján hatályba lépett 2003/88/EK irányelv legfontosabb rendelkezéseit, illetve azok közösségi értelmezését vesszem sorra. A hazai jogszabályok közösségi joggal való megfelelésének vizsgálatakor a kiinduló, alapvetõ kérdés természetesen az, hogy egyáltalán mely területekre terjed ki az irányelv hatálya. A 2003/88/EK irányelv 1. cikke az irányelv hatályának meghatározásánál visszautal a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönzõ intézkedések bevezetésérõl szóló 89/391/EGK keretirányelv hatályára. Ezzel kimondja, hogy a munkaidõ irányelvet alkalmazni kell a 89/391/EGK irányelv 2. cikke szerinti valamennyi köz- és magántevékenységi (ipari, mezõgazdasági, kereskedelmi, közigazgatási, szolgáltatási, oktatási, kulturális, szabadidõs stb.) ágazatban. Ugyanakkor a 89/391/EGK irányelv 2. cikke azt is rögzíti, hogy az irányelv nem alkalmazható ott, ahol az egyes különleges közszolgálati tevékenységekre, mint amilyen a fegyveres erõk vagy a rendõrség vagy a polgári védelmi szolgálatok egyes különleges tevékenységeire jellemzõ sajátosságok szükségszerûen ellentétben állnak vele. Az Európai Bíróság több ítéletében is értelmezte a fenti kitételt a munkaidõ szabályozásával összefüggésben. Így a C-397/01 számú Pfeiffer ügyben, illetve a C-52/04 számú, a hamburgi tûzoltók által indított perben, elõzetes túlszolgálat teljes mértékben elkülönül egymástól; és a korlát csak a rendes szolgálatra értelmezõdik. A döntéshozatal keretében hozott indokolt végzésben is kimondta, hogy a 89/391/EGK irányelv 2. cikkében említett szektorok ( esetünkben a Hszt. hatálya alá tartozók) nincsenek teljes egészében kivéve a keretirányelv, illetve ebbõl következõen a munkaidõ irányelv hatálya alól. Kizárólag olyan konkrét tevékenységek zárhatóak ki ezen szektorok esetében is, amelyeknek a sajátosságai ezt indokolják, azaz amelyek elõzetesen nem tervezhetõk, pl.: katasztrófa, súlyos baleset esetén. A munkaidõ hosszára vonatkozó korlát túllépése ezért csak olyan különlegesen súlyos és sokakat érintõ körülmények esetén lehetséges, amikor a közérdek védelméhez nélkülözhetetlen szolgáltatások megfelelõ mûködésének biztosításához fûzõdõ érdek átmenetileg felülírja a beavatkozó egységekben, illetve mentési tevékenységet végzõ egységekben dolgozó munkavállalók biztonságához és egészségének védelméhez fûzõdõ érdeket. Összegezve: a munkaidõ irányelv hatálya univerzális, az alól csak egyes konkrét tevékenységek kaphatnak mentességet, egyes különleges közszolgálati szektorok esetében különleges körülmények fennállása esetén. 2003/88/EK irányelv 2. cikk 1. pontja szerint, az irányelvnek az alkalmazásában munkaidõ: az az idõtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkáltató rendelkezésére áll, és tevékenységét vagy feladatát végzi a nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelõen. Az irányelv nem ismeri a készenléti, illetve a részben készenléti jellegû munkakör fogalmát, alkalmazása során a munkaidõ fogalma szempontjából a készenléti illetve a részben készenléti munkakör azonos az egyéb munkakörökkel. A Hszt. a szolgálatteljesítési idõ szempontjából, 84. (1) bekezdése alapján a szolgálatteljesítési idõ heti 40 óra. A Hszt. 84. (2) bekezdése alapján a részben vagy egészben készenléti jellegû beosztásokban az (1) bekezdésben meghatározottnál hosszabb, de heti 48 órát meg nem haladó szolgálatteljesítési idõ állapítható meg. A Hszt. pusztán lehetõségként határozza meg a heti 40 óránál több, de heti 48 órát meg nem haladó szolgálatteljesítési idõ megállapítását. A Hszt a alapján a Hszt ában meghatározott szolgálatteljesítési idõn túl, valamint munkaszüneti napon és pihenõnapon is kötelezhetõ a hivatásos állomány tagja a törvényben meghatározott feltételek érvényesülése esetén túlszolgálat teljesítésére. Az évente elrendelhetõ túlszolgálat mértékét a Hszt. 300 órában, illetve miniszteri rendelkezéssel 450 órában határozza meg. Alapvetõ eltérés tehát az irányelv és a Hszt. vonatkozó rendelkezése között az, hogy az irányelv a 48 órás heti munkaidõ korlátot a rendes munkaidõ/szolgálat és heti túlóra összeszámított, együttes mértékére vonatkoztatva határozza meg, a Hszt. alapján viszont a rendes szolgálat és a esetében nem érvényesül az irányelvnek az a rendelkezése, hogy a munkáltató és a munkavállaló megállapodása alapján, a munkavállaló önkéntessége mellett léphetõ túl a referencia idõ átlagában a heti 48 óra maximális munkaidõ. Jelenleg ez az önkéntesség sem a készenléti jellegû munkakörök esetében, sem a felsõ korlátot meghaladó túlszolgálat vonatkozásában nem érvényesül, minisztériumi érvelés alapján a fegyveres szervek sajátos munkáltató-munkavállaló viszonyrendszere következtében. A Hszt nem rendelkezik, hogy heti maximális munkaidõbe a túlszolgálatot is bele kell számítani. Nem tér ki arra sem, hogy hogyan lesz garantálható a heti 48 óránál hosszabb munkaidõ vállalásának önkéntessége -, illetve hogyan érvényesíthetõk az opt-out igénybevételének az irányelvben rögzített, a munkavállalót védõ további garanciái. - A fentiek alapján kijelenthetõ, hogy a Magyar Köztársaság jogharmonizációs kötelezettség végrehajtása érdekében, az évi XLIII. törvény ( Hszt) kivételével, minden jogállásról szóló törvény módosítását végrehajtotta és évben. - Kijelenthetõ, hogy az évi XLIII. törvény (Hszt) kivételével, minden jogállásról szóló törvényben megfogalmazódik, hogy az átlagos heti munkaidõ, a túlórákat is beleértve, hét napos idõszakot alapul véve - néhány meghatározott eset, illetve tevékenység kivételével - nem haladhatja meg a negyvennyolc órát. - Kijelenthetõ, hogy az irányelv hatályára vonatkozó rendelkezések közül kiemelést érdemel, hogy az irányelvet valamennyi állami és magánjellegû szektorra alkalmazni kell. Ezért a törvény ( évi XVI. tv.) a közszolgálati szektor egyes területeit szabályozó törvényeket is módosítja, de nem módosította az évi XLIII. törvényt (Hszt). - Kijelenthetõ, hogy a törvény ( évi XVI. tv.) biztosítja, hogy a heti munkaidõ mértékébe a rendkívüli munkavégzés (a túlmunka) mértéke is beszámításra kerüljön, kivétel az évi XLIII. törvény ( Hszt) alá tartózók vonatkozásában. - Kijelenthetõ, hogy a kialakult helyzetért a felelõsség nem az Önkormányzati Tûzoltóság Parancsnokát terheli, hanem az Európai Unióhoz történõ csatlakozás idõpontjában regnáló Belügyminisztert és a felügyeleti jogkört gyakorló Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság fõigazgatóját, mivel beosztásukhoz rendelt jogszabály módosítási illetve jogszabály módosítására elõkészítési kötelezettségüknek nem tettek eleget. - Kijelenthetõ, hogy a Tûzoltóparancsnok munkáltatói jogkörét jogszabályok ( pl évi XLIII. tv; 140/1996. (VIII. 31.) Kormány rendelet, 11/1997.(II.18.) BM rendelet stb.) határozzák meg, jogalkotási illetve jogszabály elõkészítési kötelezettség nem terheli, arra a fentiekben írt

5 beosztásokat betöltõ személyek kötelezettek. A Tûzoltóparancsnok, mint jog alkalmazó, csak a hatályos jogszabályok alapján gyakorolhatja munkáltatói jogkörét. Nagy Gábor