Ars Ensis Lovagi Kör és Kardvívó Egyesület. Scholler 3. szakdolgozat

Átírás

1 Ars Ensis Lovagi Kör és Kardvívó Egyesület Scholler 3. szakdolgozat A ló szerepe a történelmi hadviselésben, a lókiképzés fontossága és a lovaglás magasiskolája Készítette: Hajnal Dóra Anna július

2 BEVEZETÉS A lovak megváltoztatták a teljes hadviselést. Kezdetben természetesen csak az esélyeket változtatta meg a harctéren. Önmagában a tény, hogy a lovas lóháton gyorsabban mozog és magasabb a gyalogosnál óriási előnyt jelentett. Ezt az előnyt a mai napig kihasználják gondoljunk a lovas rendőrségre tömegoszlatáskor vagy határvédelemben szerepet játszó lovas rendőrökre, polgárőrökre. A lovasság gyorsasága révén, a lovas roham által kifejtett erő által és a gyors visszavonulás képességével felülmúlhatatlan haderőt képezett. Gondoljunk egy nehézlovassági hadtestre lándzsákkal, kopjákkal, ami rohamot kezdett. Azonban ne felejtsük el, hogy a ló növényevő, vagyis préda állat. Elsődleges ösztönük, hogy meneküljenek. Hosszadalmas kiképzést igényel, hogy megtanítsuk őket a lovast hordozni hátukon, azzal együttműködjenek, sőt az ösztön ellenére szembemenjenek mindazzal, amitől menekülnének. A csatazaj, a tömeg, a tűz és a vér szaga az, ami a legnagyobb kihívást jelenti a lónak. MI A LOVAGLÁS MAGASISKOLÁJA A párviadalok és lovagi tornák kimenetele a küzdő felek lovaglási tudásától, de még inkább a lovaiknak képzettségi fokától függött, így az eszményien idomított lovak iránt a nagy kereslet a ló kiképzését mindinkább tökéletesítette. Alexander Nevzorov szerint a magasiskola átvitt értelemben beszéd, amely meghatározza a lóval való munka legmagasabb szintjét. A magasiskolai feladatokat csak a díjlovas értelemben vett teljesen kiképzett lóval lehet elkezdeni. A feladatok évezredek óta ismertek, de mindig is katonai feladatokat szolgáltak. Természetesen a mindenkori harcmodor, a ló és lovas felszerelése, fegyverzete befolyásolták az iskolalovaglás kialakulását. A Révai Nagy Lexikon szerint: A magasiskola szerinti idomításnak célja az, hogy a ló képes legyen olyan testtartással is egyensúlyban maradni, mellyel a test súlypontján át képzelhető függőleges a csípőkön áthalad, míg a közönséges idomításnál megelégszünk, ha az említett függőleges valamivel hátrább esik, mint a nem idomított lónál. A magasiskola megkülönbözteti a földön és a föld felett begyakorlandó mozdulatokat, melyek mindannyian a ló természetes jármódjainak és ugrásainak tökéletesbítései. A magasiskola jármódjai: a passage, a piaffe (büszke lépés) és a redoppe. A föld fölött, azaz felugrás közben végzendő gyakorlatok: a levade, pesade, terre á terre, mezaire, courbette, croupade, ballotade és capriole. Feladatok: Piaffe helyben ügetés, előkészítő és összeszedő feladat (kép 1-2.) Passage ügetésben magasra emeli a lábait a ló, inkább felfelé mozog, mint előre (kép 3-4.) Redoppe oldalvágta, oldalazva vágtatni 45 fok alatt (kép 5.) Pirouette hátsó láb körüli teljes fordulat (kép 6-7, video 1.) Levade a ló a hátsó két lábára terhelve az elejét megemeli, s tartja, első lábait maga alá húzza (ez a ló összeszedésének a csúcsa, mikor a ló a hátsó lábaira helyezi a testsúlyát olyan mértékben, hogy az eleje automatikusan felemelkedik) (kép 8-9, video 2.)

3 Terre á terre kétütemű vágta mozgás lebegő fázis nélkül (az egyik ütemben az első két láb emelkedik el, a másik ütemben a hátsó kettő s közben előre felé halad, a lábak egymás mellett érnek talajra) (kép ) Pesade a ló a hátsó két lábára áll, ágaskodik (de nem az összeszedettségtől, mint a Levade-nál, ez egy külön feladat) (kép 12.) Mezaire folyamatos Levade feladat elvégzése, tehát a ló felemelkedik az elejével, leteszi az első két lábát, majd ismét felemelkedik az elejével, s ezt a mozgást folytatja (video 2.) Courbette a ló hátsó két lábra áll és felugrik a levegőbe (kép 13.) Capriole piaffe-ból hajtják végre, a ló egyenes háttal felugrik a levegőbe és kirúg a hátsó lábaival (kép 14, video 2.) Croupade a ló megemeli az elejét, hátsó két lábra áll és előre ugrál úgy, hogy közben lábait maga alá húzza (kép15-16.) Ballotade hasonló a croupade-hoz, de a ló lábai ugráskor nyújtva maradnak (kép 17.) A magas szintű idomítás és a fent leírt feladatok gyakorlása nem öncélú volt, s nem a parádék kedvéért foglalkoztak vele. A lovagoknak és a hadseregnek nagy számban volt szüksége magasan képzett lovakra, melyek a csata forgatagában a lehető legprecízebben hajtottak végre alapvető feladatokat is, s a legnagyobb segítséget adta lovasának azzal, hogy a lovas kezének, lábának, ülésének minden rezdülését értelmezte, azokra reagált és elvégezte a kért mozdulatot. A magas szintű képzettség átalakítja a ló mozgását. Puhábbá, rugalmasabbá, hangtalanabbá, kerekebbé válik. A ló kitölti és magához vonzza a lovas ülését, szinte összeforrottnak látszódnak. Ebben az egyensúlyban érheti el lólovas a tökéletes hatékonyságot. A LÓ IDOMÍTÁSÁNAK FONTOSSÁGA TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS A lovak idomítása volt az egyik legjelentősebb feladat már az ókorban is. Kikkuli egy Kr.e. XV. századi hurrita lóidomár, aki a hettiták szolgálatában állt írta meg az egyik legrégibb lóidomítási szakkönyvet. Ő elsődlegesen a lovak megfelelő tartását írja le. A lovaglással kapcsolatban az első írásos forrás viszont a görög Xenophón (kép 18.) hadvezértől származik (i.e ). A mai lovaglás alapját képező írását tankönyvként használták az ókorban is a lovagolni tanulók. Eszméje a ló megértésén alapuló, jutalmazó és következetesen bűntető képzés, és a ló-lovas között kialakítandó bajtársi viszony. Xenophón fiatalon vett részt Kyros seregében a perzsa király elleni hadjáratban. Egy vereséget követően a sereg vezetését is átvette. A Perzsiában töltött idő alatt ismerte fel a lovasság jelentőségét és alaposan megfigyelte a perzsa lovasságot. Bár a görögök körében nem volt jellemző a lovas hadviselés (inkább a lovaskocsikat, harci szekereket használták) ő maga már akkor jó lovas volt, és egyedüli módon több lova is volt. A hadjárat és a későbbi visszavonulás rengeteg alkalmat adott, hogy felismerje, a görögök folyamatos hátrányba kerülnek azáltal, hogy nem ismerik a lovas hadviselést. Egy visszavonulás során az ellenséges lovasság rajtuk ütött. Ekkor határozta el, hogy a rendelkezésére álló hátaslovakból és a zsákmányolt igáslovakból kialakít egy lovas hadtestet és megírta a máig érvényes oktatási anyagot. Xenophón több művében is hangsúlyozza, hogy a hadjáratok során mennyire nélkülözhetetlen a lovasság.

4 Műve kiterjed a felüléstől a helyes ülésen át az ugratási technikára is. Egyértelműen a gyalogos hadtest átképzése céljából írta művét. Tehát elkezdték kiképezni mind a katonákat, mind a lovakat. Már Xenophón leírja azokat a lovas szakkifejezéseket és a feladatok pontos elvégzésének metódusát, ami a mai díjlovaglás versenyelemei. Vagyis nem csak az volt a cél, hogy a katona fent maradjon a ló hátán, hanem hogy értékes, erős, magas szinten képzett, bármilyen helyzetben helytálló lovas katonát állíthassanak ki. Írásából egyértelműen kitűnik az is, hogy ő maga is könnyűszerrel produkálta a magasiskola némely elemét. Pontos leírást ad a piaffe-ról és levade-ról akárcsak az alapvető lovardai munkáról. Megmagyarázza a hajlítások fontosságát, a felvételek és félfelvételek 1 jelentőségét (saját tapasztalatból tudom, hogy napjainkban is bizony vannak olyan magukat oktatónak mondó lovasok, akik nincsenek tisztában ezen fogalmakkal és azok végrehajtásának módjával, jelentőségével). Írása mai szemmel is igen jelentős lovaglástechnikai tudást tükröz. Xenophón után sokáig nem találkozunk semmilyen jelentős művel. Ennek egyik oka, hogy Xenophón valóban leírt minden lényegeset a hadsereg számára a lókiképzésről. De jó eséllyel a kora középkorban keletkezett írások, ábrázolások egyszerűen elvesztek. Azért annyit mégis tudunk a Római Birodalom bukása utáni néhány évszázadról, hogy ekkor vált közkedveltté Európa szerte a nehézlovasság. A nehézlovasság igazság szerint már a rómaiaknál kialakult ahol a hadseregben megkülönböztették azt a hadtestet, hol csak a lovas viselt páncélt, s külön hadtestként állítottak fel olyan lovasokat, ahol a ló is páncélt viselt. Ellenben nem fordítottak annyi energiát a lovasok és lovak képzésére, sem a tenyésztésre vagy a megfelelő ellátásra. Más, leigázott népektől vettek át új fajtákat, de még hadi taktikákat is. Hannibál viszont nagy becsben tartotta a lovakat és a lótenyésztésnek is nagy figyelmet szentelt. Több elsődleges faj ekkor alakult ki, az andalúz és a nápolyi 2 is. A középkor elején alakultak ki a nehéz fegyverzetű lovagok számára tudatos tenyésztéssel a hidegvérű lovak. A temperamentumuk alapján hidegvérűnek nevezett lovak zömök, nagy testű, nyugodt állatok. Fizikumuk alkalmassá teszik őket a nagy súly hordozására és kevésbé sérülékeny, viszont mozgásuk lassú és nehézkes. A melegvérű fajták sokkal finomabb testfelépítésűek, olykor érzékenyebbek is. Kecsességük mellé gyorsaság párosul, így a későbbi történelmi korokban a könnyű lovasság kialakulásával ezek a fajták kerültek előtérbe. A Római Birodalom szétesésekor már teljesen vegyesen jelentek meg a különböző lovas hadtestek különböző felszerelésekkel. Az Ibériai-félszigeten maradt mórok gyors, fürge arab lovakon könnyűlovasságként harcoltak, de ekkor már Franciaországban páncélos, lándzsás lovassággal kellett szembe szálljanak 732-ben Poiteiers-nél. A bizánciak Kr. u. 500 körül kifejlesztették a páncélinget, azaz sodronypáncélt. A normannok is ebben hódították meg Angliát. Ehhez a nehéz sodronypáncélhoz már nagyobb, testesebb lovakra volt szükség. A XII. századra az európai nehézfegyverzetű, lándzsás lovasok a karjukon, lábszárukon, fejükön is páncélt viseltek. A szó szerint tetőtől talpig vasba öltözött katonák alá hatalmas méretű lovakra volt szükség, s megkezdődött a lótenyésztés ami a kor sajátos fegyverkezési versenyének része volt. Némely népcsoportok továbbra is kitartottak a könnyűlovasság mellet úgy, mint a magyarok, a mórok vagy a tatárok. A szkíta és magyar harcmodort mindenki ismeri. A hadsereg vázát alkották a lovas íjászok, akik villámgyorsan csaptak le és legalább olyan gyorsan is tűntek el. Ennek a harcmodornak is a ló adta az átütőerejét. A két különböző lovas hadtest szerepe megmaradt még a lőfegyverek megjelenése után is. Bár a XV. századra már jelentős szerepet kaptak az ágyúk és lőfegyverek, a lovasság még mindig a lándzsákkal 1 Idomító munka során alkalmazott technika a lovas a száron, zablán keresztül lassítja a ló mozgását egy feladat előtt 2 Már nem létező lófajta, a lipicai fajta is ebből alakult ki

5 és a karddal volt hatékony. A lovas roham semmit sem vesztett erejéből a XIX. század végéig és még az I. világháborúban is bevetésre kerültek. A középkori lovaglási stílus merőben eltért a Xenophón által leírtaktól akárcsak a nomád népekétől. A középkorban magas kápájú nyergekben (elől hátul a lovas derekáig ért) állva lovagoltak (kép 19.) Ezekben a nyergekben a páncélruhában mozogni nem tudott a lovas, ellenben stabil ülést vagyis inkább állást biztosított. A zablák mai szemmel nézve kegyetlen szerkezetek voltak. Ez biztosította a lovak engedelmességét és azt, hogy a lovagnak nem kell sokat a ló irányításával bajlódni. Az akkori lovaglási stílus viszont semmiképp sem volt alkalmas magasiskolai feladatok végrehajtására, vagyis a lovaknak nem a képzettsége, hanem a termete és a lovaggal együtt az össztömege volt pusztító erejű. A középkor kedvelt látványossága, a lovagi torna (kép 20.) eredetileg a csatára való felkészülést szolgálta. A rendszeres gyakorlatozás alakult át idővel a kor sportjává, de ezek a harci játékok legalább olyan veszélyesek voltak, mint az igazi fegyveres összecsapások. A XV. századra a fényes páncélba bújt lovagok kora lejárt. Taktikai szempontból elavult haderőnek számított. A reneszánsz pedig nem csak a társadalmat, a művészeteket vagy az egyházat alakította át, hanem kialakult egy új lókultusz is. Újra visszatértek a Xenophón által már leírt alakítsunk ki összhangot ló és lovas közt elvhez. Újra elkezdtek a ló idomításával foglalkozni. Új lovászati iskolák alakultak és komoly szakirodalom jött létre a lovak gondozásáról, idomítási technikákról, tenyésztésről és az előkelő viselkedésről. Ekkor kerül középpontba még a művészi ábrázolásokban is a ló. Szinte minden festményen, freskón megjelennek a lovas alakok, akár vallásos témájú képeknél is. A páncélos lovagok ugyan eltűntek, az ábrázolások kicsit ellentmondásosak még. A XV. században készült lovas szobrokon és festményeken is jól látható, hogy bár a lovak már a melegvérű lovak kecsesebb testformáját mutatják a lovasok még álltak a nyeregben, akárcsak a középkori lovagok. (kép 21.) Alig száz év elteltével a köztéri lovas szobrok már arról árulkodnak, hogy a lovasok ismét ülnek, s a kor újra felfedezte a magasiskolai elemeket. Szinte mindennapi dologgá vált a parádés piaffe jármód és a magát levade-ban tartó ló. (kép ) A ma ismert Magasiskola megalkotását a XVI. századra tehetjük, viszont a ló idomítása ekkor még elég kegyetlen volt. (Grisone, Flaschi, Pasquale Caaracciolo, Claudio Corte, stb.) Az idomítóiskolák a hadi kiképzőközpontok árnyékában működtek. Az európai lókiképzés központjai Itáliában, Spanyolországban és Franciaországban voltak. Giovanni Battista Pignatelli ( ) nevéhez fűződik a díjlovaglás avagy dressage, azaz a ló idomítása és az ehhez kapcsolódó alapelvek. A XVII. században jelennek meg olyan újítók kik már finomabb módszerekkel nyúlnak a lovakhoz. Ilyen Antoine de Pluvinel ( ), aki az első francia lókiképző mester XIII. Lajos király udvarában (képek ). Trénerként a királynak címezve írta meg könyvét Instruction of the King in the art of riding címmel a lovaglás művészetéről. Az ő találmánya volt a két oszlop között képezni a lovakat és ő volt az első ebben a korban, aki finom eszközöket használt a lovak képzésénél ben alapította meg a lovas akadémiáját ahol a francia nemességet oktatta nem csak a lovaglás művészetére, de a fegyverek használatára lóhátról, a lovas harcra (kép ), de mindezen felül még táncra és öltözködésre is. Tanítványai között tudhatta a királyt magát, Richelieu bíborost és Cavendish hercegét is. Hatása a francia arisztokráciára sokáig kihatott, képzési technikái viszont a mai napig alkalmazottak és érvényesek. Érdekes, hogy már jóval Pluvinel előtt, 1572-ben elindították a bécsi lovasiskolát spanyol mintára, ahol a 16. században a mórok által kitenyésztett lipicai fajtával kezdtek el dolgozni, s a mai napig kizárólag ezt a fajtát használják a bemutatóikhoz. Egyedülálló módon őrizték meg a lovaglás magasiskolájának művészetét a reneszánsz kortól úgy, hogy napjainkban is szigorú katonai rendszerben élnek. A lovasiskola eredetileg az osztrák királyi család lovasképzéséért volt felelős (kép 34.)

6 ZÁRÓ GONDOLATOK A történelem során mindig is fontos szerepet játszott a lovasság, a lovak és a lovas katonák képzése. A cél minden esetben a legmagasabb szint elérése a lehető legtöbb területen, nem csak a kardforgatás terén. Feltételezhető, hogy a magasiskolai elemeket nem használták a hadszíntéren (bár létezik ez a hiedelem), hisz lovaglástechnikailag komoly előkészítést igényel minden egyes feladat, amire a csata hevében nem volt idő. Az viszont tény, hogy ha az állat minél magasabb szinten képzett, annál precízebb az alapvető feladatokban. Nem elhanyagolható az a kapcsolat sem, mely a ló és lovasa között kialakul a képzés során és nem feltétlenül az érzelmi kötődés a lényeg, hanem azok az apró rezdülések, melyeket egy idő után a ló megtanul. Előfordul, hogy bizonyos feladatokat a ló csak saját lovasának végez el (főként a magasiskolai elemekre igaz ez), mert annak az embernek a jeleit mozdulatait tudja csak értelmezni. Egy másik lovas máshogy adja az utasításokat, melyet az adott ló nem biztos, hogy azonnal elvégez.

7 KÉP ÉS VIDEO ANYAG Kép 1-2. Piaffe Kép 3-4. Passage Kép 5. Redoppe

8 Kép 6-7. Piruette (Pénzes Gábor edző és Pluvinel) Video 1. Piruette - Kép 8-9. Levade (Johann Meixner és a Bécsi Spanyoliskola) Video 2. Piaffe és Levade, Mezaire és Capriol - Kép Terre á terre

9 Kép 12. Pesade Kép 13. Courbette Kép 14. Capriol Kép Croupade

10 Kép 17. Ballotade Kép 18. Xenophón Kép 19. Colleoni olasz zsoldos hadvezér 1488.

11 Kép 20. Török és magyar viadal Kép 21. Kolozsvári Mátyás szobor Kép Velazquez IV Fülöp Anthony van Dyce I Károly

12 Tiziano V Károly Charles le Brun XIV Lajos és Mária Teréza (falikárpit) Kép Pluvinel oktat

13 Kép Pluvinel fegyverekkel (kopja, kard, tőr vagy valami más fegyver)

14 Kép 34. A Bécsi Spanyoliskola FORRÁSANYAG ÉS IRODALOM J. Edward Chamberlin, A ló, Partvonal Könyvkiadó Wikipédia Xenophón Wikipédia Antoine de Pluvinel Xenophón: Peri hippikés A lovaglás művészete az ókori Athénban, ford. Nemes Júlia, Akadémia Kiadó, Révay Nagy Lexikon, XII. kötet, Bp lovaglás szócikk Domokos Lajos, A lovaglás alapjai, Mezőgazda Kiadó lovam.hu Alexander Nezvorov magasiskolája, Lovaglás és Sport, április 1. lovas-akademia.wbnode.hu Magasiskola zablaeskengyel.blog.hu Dr. Göblyös István blogja play.google.com könyvek a Google Play-en, Antoine de Pluvinel