A BIZOTTSÁG.../.../EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

Átírás

1 EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, C(2011) végleges A BIZOTTSÁG.../.../EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (átdolgozás) az épületek és épületelemek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámítására szolgáló összehasonlító módszertani keret meghatározásával történő kiegészítéséről (EGT-vonatkozású szöveg) HU HU

2 INDOKOLÁS 1. A FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUS HÁTTERE 1.1. Általános rész Az európai épületek energiafogyasztásának csökkentése az EU energiára (energiahatékonyságra) és éghajlatváltozásra vonatkozó politikájának, valamint az Európa 2020 stratégiának is egyik alapköve. Az EU nemrégiben elfogadott energiapolitikai stratégiája 1 és az Energiahatékonysági Terv 2 is kiemeli azt, hogy az ágazatban további fellépésre van szükség, különösen a meglévő épületállományra vonatkozóan. Az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv (átdolgozás) 3 a évi második energiapolitikai stratégiai felülvizsgálatban 4 bejelentett, az EU 20%-os energiahatékonysági célkitűzésének 2020-ig történő elérése felé vezető út megtételéhez szükséges intézkedések egyike. Ugyanakkor az EU épületállományának átalakítása csupán jóval 2020 után fog befejeződni, és a 20%-os célkitűzés csak köztes lépés lehet. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság megvalósításának nemrég elfogadott bizottsági ütemterve 5 valóban azt mutatta, hogy az építőipar kibocsátásait 2050-re mintegy 90%-kal lehet csökkenteni. Ez az átlagosnál nagyobb hozzájárulást jelent hosszú távon, annak a ténynek köszönhetően, hogy az építőiparban ellentétben például a közlekedési ágazattal az alacsony szén-dioxid-kibocsátású társadalom eléréséhez szükséges technológiai megoldások már ma is elérhetőek. Ahhoz, hogy az építőipar képes legyen a század közepéig teljesíteni ezt a jelentős hozzájárulást, mielőbb szükség van a költségoptimalizált szintű energiahatékonysági követelményekre. Számos közelmúltbeli tanulmány bizonyította az optimális szintet el nem érő felújítások hosszú távú negatív hatásait, amelyek eredményeképpen a megtakarítási lehetőségek évtizedekig kihasználatlanok maradnak, és ugyanez vonatkozik az új épületekre is. Ezt az úgynevezett kihasználatlansági hatást csak jogi követelmények olyan szinten történő meghatározásával lehet megelőzni, amely az épület becsült gazdasági élettartama során kiaknázandó összes megtakarításra kiterjed. Ezáltal az épületek energiahatékonysága terén kezelhetőek lennének azok a piaci hiányosságok, amelyek a hosszú megtérülési időszakok és a hitelezők kockázatészlelése miatt állnak fenn, valamint amiatt, hogy a magánbefektetőknek nincs tudomásuk az elérhető technológiákról. A költségoptimalizálást szolgáló módszertani keret megfelelő kialakítása és alkalmazása esetén megteremtheti a tagállami energiahatékonysági minimumkövetelmény-szintek valamennyi gazdaságilag ésszerű intézkedés meghozatalának biztosítása érdekében történő megemelésének jogi keretrendszerét. A költségoptimalizálás továbbá szilárd alapot biztosíthat a felújítási projektek, többek között az Európai Befektetési Bank eszközei és az Európai Regionális Fejlesztési Alap által finanszírozott projektek bankképességének javításához. Végül a költségoptimalizálást szolgáló módszertani keretnek megvan az az előnye, hogy technológiai szempontból semleges COM(2010) 639 végleges. COM(2011) 109 végleges. HL L 153., ,13. o. COM(2008) 781 végleges. COM(2011) 112 végleges. HU 2 HU

3 1.2. A javaslat célkitűzései Az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv (átdolgozás) 5. cikke előírja a Bizottság számára egy, az épületek és épületelemek tekintetében az energiahatékonysági minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámítására szolgáló összehasonlító módszertani keret június 30-ig történő meghatározását. Az épületek energiateljesítményéről szóló 2002/91/EK irányelv 6 (amely február 1-jén veszti hatályát) 7 előírja a tagállamok számára az épületek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények nemzeti számítási módszertan alapján történő meghatározását. Ugyanakkor nem tartalmaz követelményeket vagy útmutatást arra vonatkozóan, hogy ezt milyen módon kell elvégezni. A 2010/31/EU irányelv szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a költségoptimalizált szintek elérése érdekében az épületek, épületegységek és épületelemek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények kerüljenek meghatározásra. E költségoptimalizált szintek meghatározása érdekében a tagállamoknak a Bizottság által létrehozott összehasonlító módszertani keretet kell alkalmazniuk, és ezt a keretet ki kell egészíteniük a vonatkozó nemzeti paraméterekkel. Amennyiben a számítások és az összehasonlítás eredményei azt mutatják, hogy a jelenlegi energiahatékonysági minimumkövetelmények sokkal alacsonyabb hatékonyságot képviselnek, mint a költségoptimalizált minimumkövetelmények, a tagállamoknak írásban kell indokolniuk ezt a különbséget a Bizottság felé. Amennyiben a különbség nem indokolható, annak csökkentésére vonatkozó tervet kell készíteni. A 2010/31/EU irányelv tartalmaz továbbá egy olyan rendelkezést, miszerint december 31-ig (a hatóságok által használt vagy tulajdonukban levő új épületek vonatkozásában december 31-ig) valamennyi új épület közel nulla energiaigényű épület kell, hogy legyen. Ezt a célkitűzést a módszertani keret többek között olyan módon veszi figyelembe, hogy a közel nulla energiaigényű épületek építéséhez szükséges intézkedéseket/változatokat/csomagokat épít be a számítási gyakorlatba. A költségoptimalizálást szolgáló módszertani keret elősegítheti a teljes költséghatékonyság, valamint a közel nulla energiaigényű épületek költségoptimalizálása útjában álló akadály átláthatóvá tételét is. Az összehasonlító módszertani keret önmagában nem az energiahatékonysági minimumkövetelmények harmonizációjára szolgál, hanem annak biztosítására, hogy valamennyi uniós tagállamnak hasonló szintű törekvései legyenek az adott összefüggésben. A tagállamok helyi tényezőktől, például éghajlattól, a rendelkezésre álló forrásoktól, valamint a gazdasági fejlődéstől függően határozzák meg az energiahatékonyságra vonatkozó követelményeket. Ez méltányos megközelítést biztosít az elért eredmények és megszerzett tapasztalatok szempontjából eltérő szinten lévő tagállamok tekintetében. Az összehasonlító módszertani keret teljes mértékben tiszteletben tartja a 2010/31/EU irányelv jellegét, hiszen egy olyan keretirányelvről van szó, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a legmegfelelőbb módon hajtsák végre a benne foglalt rendelkezéseket. Egy ilyen megközelítés előmozdíthatja az ambíciók különböző szintjeinek közelítését, valamint a többi tagállam által gyakorolt nyomást, amint arra a 2010/31/EU irányelvre irányuló javaslathoz csatolt hatásvizsgálat is kitért HL L 1., , 65. o. Lásd a 2010/31/EU irányelv 29. cikkét. SEC (2008) HU 3 HU

4 1.3. Összhang más uniós szakpolitikákkal és célkitűzésekkel A vonatkozó európai jogszabályokkal való összhang megvalósult. A 2010/31/EU irányelv a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatására vonatkozó 2009/28/EK irányelv fogalommeghatározásait alkalmazza, és figyelembe veszi az abban foglalt, épületekre vonatkozó kötelezettségeket. 9 A költségoptimalizálást szolgáló módszertani keretet a tagállamok az épületgépészeti rendszerek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények meghatározására is használják majd. Ebben az összefüggésben az épületekkel kapcsolatos termékek, például kazánok és légkondicionálók környezetbarát tervezésére vonatkozó követelményekkel való összhang megvalósult. Az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló 2009/125/EK irányelv 10 lehetővé teszi az ilyen termékekre vonatkozó uniós minimumkövetelmények meghatározását a belső piacon történő szabad mozgásuk biztosítása érdekében. A 2010/31/EU irányelv szerint a költséghatékony vagy költségoptimalizált energiahatékonysági szintekre vonatkozó célkitűzés elérése bizonyos körülmények között indokolhatja az olyan, költséghatékonyságra vagy költségoptimalizálásra vonatkozó követelmények tagállamok által történő meghatározását, amelyek a gyakorlatban akadályt emelnének néhány épülettervezési és műszaki lehetőség elé, valamint ösztönözné a nagyobb energiahatékonyságú, energiával kapcsolatos termékek használatát. A 2009/125/EK és a 2010/31/EU irányelv is hasonlóan közelíti meg az élettartamra vetített költség-meghatározást, mivel a globális költségen alapuló megközelítés az élettartamra vetített költség-meghatározás egy változata, amely figyelembe veszi a használatot és adott esetben az élettartam végét, hasonló megközelítést alkalmazva a diszkontrátára is. Az építési termékekről szóló, nemrég elfogadott rendelet 11 szintén bevezeti az élettartamra vetített költség-meghatározást az ilyen termékek energiahasználatának értékelése során. Végül ezen bizottsági rendeletet az EN európai szabványhoz kialakított meglévő, költségszámításra vonatkozó meghatározások és fogalmak alapján szövegezték meg. Ami az épületek és épületelemek energiahatékonyságának kiszámítását illeti, a meglévő CEN szabványok használata javasolt, ugyanakkor egyenértékű nemzeti eljárások is elfogadottak, feltéve, ha megfelelnek a 2010/31/EU irányelv I. mellékletének és 4. cikke (2) bekezdésének. 2. A JOGI AKTUS ELFOGADÁSÁT MEGELŐZŐ EGYEZTETÉSEK Az Európai Bizottság széles körű egyeztetéseket folytatott e felhatalmazáson alapuló jogi aktus előkészítése és tervezetének kidolgozása során. Két szakértői találkozót szerveztek Brüsszelben március 16-án és május 6-án. A tagállamokat felkérték, hogy jelöljenek ki nemzeti képviselőket mind a két találkozóra, ahol nemzeti és más szakértők is jelen voltak. 12 A nemzeti szakértőkön kívül az érintettek kiegyensúlyozott körét, többek között az energiahatékony (rendszerekkel és épületekkel /28/EC irányelv. HL L 285., , 10. o. Az Európai Parlament és a Tanács 305/2011/EU rendelete (2011. március 9.) az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 88., , 5. o.). Ez a nemzeti szakértő lehet, de nem feltétlenül ugyanaz a szakértő, aki a tagállamot az épületek energiahatékonyságával foglalkozó tanácsban képviselte [EDMC (építkezés)]. HU 4 HU

5 egyaránt kapcsolatos) technológiák gyártóit, a teljes építőipari láncot, többek között a közel nulla energiaigényű épületek szakértőit, az uniós szabványosítás szakértőit, ingatlantulajdonosok és bérlők szervezeteit, az állami bankok és energiaszolgáltató vállalatok képviselőit is meghívták. Az építőipar sokrétűsége miatt a részvétel az uniós ernyőszervezetekre korlátozódott. A meghívás az érdekeltek a bizottsági szolgálatok által történő szűrésén alapult, és az eredeti listát kérésre módosították. Végül mindkét találkozón jelen voltak tudományos szakértők is, többek között a Nemzetközi Energiaügynökségtől A március 16-i, első szakértői találkozó A 46 tagállami résztvevő és 43 egyéb érdekelt részvételével megrendezett első találkozó kettős célt szolgált: a kulcsfontosságú hatálybeli és módszertani kérdésekkel kapcsolatos szakértői vélemények megismerését, valamint a tagállamokban jelenleg alkalmazott költséghatékonysági módszertanok jobb megértését. A hatállyal és módszertannal kapcsolatos kérdések kezelése érdekében a szakértők a találkozót megelőzően egy 23 kérdést tartalmazó dokumentumot kaptak, amely a következőkre terjedt ki: a közel nulla energiaigénnyel kapcsolatos célkitűzés és a költségoptimalizált követelmények közötti összhang szükségessége; a referenciaépületekhez szükséges részletesség mértéke, valamint egyéb bemeneti adatok; a költségoptimalizálás terve (makroszinten vagy az egyes befektetők szintjén); költségoptimalizálás az épületelemek szintjén; a nem lakáscélú épületekben alkalmazott világítási rendszerek belefoglalásának szükségessége; az energiaárak alakulása és adatforrások; a lebontás kezelésének szükségessége a módszertan részeként. A szakértőknek a találkozó során és/vagy írásban a találkozó előtt vagy után lehetőségük nyílt észrevételeik megtételére. Az egyes kérdésekre vonatkozó észrevételek megtételén kívül a nemzeti hatóságokat felkérték arra, hogy mutassák be a költséghatékony energiahatékonysági minimumkövetelmények meghatározásával kapcsolatos nemzeti megközelítésüket, amely lehetőséggel négy uniós tagállam, Dánia, Németország, Hollandia és Olaszország élt. Az összes vonatkozó munkadokumentumot szétosztották a szakértők és az érintettek között, valamint a találkozó dokumentációját ezzel egyidejűleg, időben és megfelelő módon elküldték az Európai Parlament és a Tanács részére. A találkozó összes dokumentuma beleértve a négy tagállam prezentációját és a kézhez kapott írásbeli észrevételeket megjelent a Bizottság weboldalán. Az első szakértői találkozó során adott válaszok összegzése és azok figyelembevétele: Míg a szakértők és az érintettek által a találkozó során, illetve a találkozó előtt vagy után írásban kifejtett véleményekből az derült ki, hogy jelentős többségük támogatja az e felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatályának a nem lakáscélú épületekben alkalmazott HU 5 HU

6 világítási rendszerekre történő kiterjesztését és a bontási szakasz e hatályból történő kizárását, az egyéb, hatállyal és módszertannal kapcsolatos kérdések vonatkozásában az eredmény nem volt ennyire egyértelmű. A referenciaépületekről: A tagállamok prezentációi és beszédei módszertanban és részletességben különböző megközelítésekre mutattak rá, amelyek szerint Németország egy meglehetősen átfogó jegyzéket alkalmaz, míg Hollandiának mindössze néhány referenciaépülete van a lakóépületek ágazatában, a nem lakáscélú épületek ágazatában pedig kiigazított használati sémákat alkalmaz. Dánia nem teljes referenciaépület-tipológiákat, hanem mintaépületeket alkalmaz. Nem minden tagállam rendelkezik a jelenlegi referenciaépületeket tartalmazó adatbázissal. Míg számos érintett azt szorgalmazta, hogy a meglévő épületek típusai a lehető legpontosabban tükrözzék a tényleges (átlagos) épületállományt, a nemzeti szakértők rámutattak arra, hogy a statisztikailag reprezentatív referenciaépület adott esetben rendkívül összetett vagy irreális lehet. Másrészt általánosságban elfogadhatónak tűnt, hogy a külső térelhatárolók és az épületrendszerek vonatkozásában a referenciaépület fogalmát nem szükséges túlzott részletességgel meghatározni az új épületek esetében, mivel ezek tekintetében az egyedüli megkötést az alapvető geometria és a használati mód jelenti. A nemzeti szakértők egyike felhívta a figyelmet arra, hogy az új épületek esetében az épületek alkategóriái alapján már eddig is lehetővé tette a rendkívül alacsony hatékonyságú lehetőségek (pl. teljes egészében üvegből készült homlokzat) kizárását. Kiemelték továbbá azt is, hogy egy referenciaépületnek nem csak az energiahatékonyság, hanem a nemzeti épületállomány költségstruktúrája szempontjából is reprezentatívnak kell lennie. A bizottsági szolgálatok javasolták a felhatalmazáson alapuló jogi aktushoz mellékelt jelentéstételi dokumentum használatának lehetőségét, ezzel lehetővé téve a tagállamok számára a jelenlegi megközelítések követését, ugyanakkor továbbra is biztosítva a Bizottság számára a referenciaépületek meghatározásának legnagyobb mértékű átláthatóságát. Végül azt a megközelítést javasolták, amely szerint a tagállamok szabadon létesíthetnének referenciaépületeket legalább a családi házakra, többlakásos épületekre és társasházakra, valamint irodákra vonatkozóan (ez legalább két referenciaépület meghatározását jelenti a meglévő épületekre, és legalább egy meghatározását az új épületekre vonatkozóan, minden egyes kategóriában), és amely szerint egy közös sablonon keresztül történő jelentéstétel biztosítja az átláthatóságot. Az épületelemek szintjén megvalósuló költségoptimalizálásról: Megvitatták a környezetbarát tervezésről szóló irányelv és a 2010/31/EU irányelv sajátosságait, valamint a két irányelv közötti kapcsolatot. Felhívták a figyelmet arra a tényre, hogy a környezetbarát tervezésről szóló irányelv által szabályozott termékek minden esetben egy rendszer részét képezik (amelyek változó éghajlati viszonyok mellet működnek és változó fűtési és hűtési igényekkel rendelkeznek), ez az oka annak, hogy a nemzeti építési szabályzatok gyakran további feltételeket határoznak meg a termékkövetelményeken felül. Egyéb, különösen a költségszámításokra vonatkozó bemeneti adatokról: HU 6 HU

7 A 30 éves számítási időszak alkalmazásának elképzelése több támogatást kapott, mint kritikát. Az érdekelteknek különbözött az álláspontjuk azzal kapcsolatban, hogy helyes-e különböző számítási időszakok alkalmazása a nem lakáscélú épületek és a lakóépületek tekintetében. National experts viewpoints ranged from calculation times of 60 years to less than 20. Attention was drawn to the fact that the calculation period can still use residual values if the estimated economic lifetime of the building was to be longer. A tudományos szakértők egyike hangsúlyozta, hogy rendkívül nehéz lenne az árak előrejelzése egy 30 évnél hosszabb időkeret esetében. Az energiahatékonyabb épületek várt jövőbeli magasabb értékének figyelembevételét az érintettek még túl korainak ítélték. A fenti megbeszélések eredményeképpen a lakóépületek tekintetében a 30 éves számítási időszak megtartását, de a nem lakáscélú, kereskedelmi épületek tekintetében egy rövidebb, 20 éves számítási időszak lehetővé tételét javasolták, figyelembe véve az ilyen épületek rövidebb beruházási ciklusait. Figyelembe véve a hatóságok példamutató szerepét, a középületekre vonatkozó számításoknak is 30 éves számítási időszakon kell alapulniuk. A tagállamok továbbra is szabadon határozhatják meg az épületek és épületelemek nemzeti szinten becsült gazdasági élettartamát, ahogy azt az irányelv előírja. Arról a kérdésről, hogy kire vonatkozóan kell a költségoptimalizálást meghatározni: Felemás kép bontakozott ki a tagállamokkal kapcsolatban, mivel egy tagállam egy kizárólagosan a magánszférára vonatkozó perspektíva mellett érvelt, egy tagállam egy tisztán társadalmi perspektívát részesített előnyben, több tagállam pedig mindkettő mellett érvelt. Az egyéb érdekeltek is megosztottak voltak, mivel az ingatlantulajdonosok és a szociális lakásépítő társaságok a bérelt épületek sajátosságainak figyelembe vétele mellett érveltek, a kutatók pedig azt állították, hogy a makroszintű perspektíva elengedhetetlen. A kutatók egyike szerint a makrogazdasági szintű költségoptimalizálás a magánszintűnél 117%-kal magasabb követelményeket vonna maga után, de nincs közös megegyezés arra vonatkozóan, hogy milyen mértékű legyen a makroperspektíva alkalmazási köre. Felhívták a figyelmet az ezekhez használandó számítások közötti kisebb eltérésekre. A makro- kontra mikroszinttel kapcsolatos eltérő vélemények ellenére közös volt az álláspont azzal kapcsolatban, hogy az összes tagállamnak ugyanazt a megközelítést kell alkalmaznia. A költségoptimalizálás és a közel nulla energiaigényű épületek közötti kapcsolatról: A résztvevők széles körben egyetértettek a Bizottság azon álláspontjával, amely szerint általános szabályként elsőként a fűtéshez és hűtéshez szükséges energiát kell csökkenteni, és csak ezután lehet a megújuló energiaforrásokat integrálni. Ugyanakkor egyes esetekben néhány, megújuló energiaforrásokon alapuló megoldás már jelenleg is költséghatékony és több előnnyel jár, mint az energiahatékonyságon alapuló intézkedések, és a további megbeszélések főként a rendszerhatárokkal kapcsolatos kérdésekre összpontosítottak (pl. épület vagy szomszédság). Eltérőek voltak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy a megújuló energiaforrásokon alapuló megoldások esetén is szükséges-e bizonyítani a költséghatékonyságot. A szociális lakásszövetkezetek rámutattak arra a tényre, hogy csak az energiaigény csökkentése eredményezne a bérlők számára alacsonyabb energiaszámlákat. Egy másik érdekelt attól tart, hogy a közel nulla energiaigényű épületekre vonatkozó követelmény az új épületek építésének lelassulását eredményezheti. Míg a közel nulla fogalom meghatározása az összes uniós tagállam által történő nemzeti alkalmazásának pontos részletei még HU 7 HU

8 ismeretlenek, általános egyetértés volt azzal kapcsolatban, hogy a költségoptimalizálás ig történő meghatározása az első lépés lehet az irányelvben meghatározott közel nulla energiaigényre vonatkozó célkitűzés 2019-ig (közszféra), illetve 2021-ig (összes új épület) történő elérése felé. Az energiaárak alakulásáról: A szakértők rámutattak a villamosenergia-árak és a CO 2 -árak energiaár-előrejelzésekbe történő beépítésének fontosságára. Az egyik szakértő kiemelte az energiaárak alakulására vonatkozó kötelező érzékenységi elemzés fontosságát. Dánia felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy az energiaárak alakulását könnyebb előre jelezni makroszinten, mint a magánszféra szempontjából, és hogy figyelembe kell venni a termékek és szolgáltatások árainak lehetséges csökkenését A május 6-i, második szakértői találkozó A május 6-i, második szakértői találkozón 73 résztvevő jelent meg, akiknek többsége már az első találkozón is részt vett. Az érdekeltek néhány további egyesülete került fel kérésére a második találkozó listájára. A megbeszélés a felhatalmazáson alapuló jogi aktus első tervezetét, valamint egy jelentéstételi sablon tervezetét tartalmazó munkadokumentumon alapult. Ezeket április 20-án, illetve május 4-én kiosztották az összes szakértő között, valamint elküldték a használatban lévő EP-postafiókba és a Tanács kapcsolattartója részére. A második szakértői találkozó során érkezett válaszok összegzése, és azok figyelembevétele: Általánosságban elmondható, hogy a május 6-án megtartott szakértői találkozón kifejtett vélemények támogatták az általános megközelítést, és a tervezet szövegének továbbfejlesztésére irányultak. A megbeszélések elősegítették továbbá a következő kérdések tisztázását és módosítását: A meglévő és új épületek tekintetében alkalmazott megközelítésnek azonosnak kell lennie, ennek megfelelően a meglévő épületekre is teljes költségen alapuló megközelítést kell elfogadni (a végleges javaslatban ezt megváltoztatták); Számos tagállam képviselője szorgalmazta egyszerűbb eljárás elfogadását a túl sok számítás és jelentéstételi kötelezettség elkerülése érdekében. A következő megközelítést javasolják: A számítás tárgyát képező referenciaépületek minimális számának 16-ról 9-re történő csökkentése, és különösen a referenciaépületek a nem lakáscélú épületek tekintetében történő meghatározása terhének enyhítése; A számításokra és a közel nulla energiaigényű épületekhez szükséges intézkedésekről szóló jelentéstételre vonatkozó követelmények csökkentése annak érdekében, hogy a tagállamoknak csak a megújuló energiaforrásokon alapuló, valamint a közel nulla energiaigényű épületekre vonatkozó követelmények új épületekre vonatkozó teljesítéséhez szükséges intézkedéseket kelljen figyelembe venniük; A tagállamoknak nem kell továbbá az olyan intézkedéseket figyelembe venniük a számítás során, amelyek esetében a kezdettől nyilvánvaló, hogy azok (egyelőre) nem költséghatékonyak. HU 8 HU

9 Egyetlen érdekelt tiltakozása mellett több tagállam és egyéb érdekeltek is kifejezték az iránti kívánságukat, hogy a bérelt épületek speciális helyzete ne befolyásolhassa a követelmények meghatározását, hanem csak egy, a tagállamok által megfontolandó ajánlás legyen. A szöveget ennek megfelelően megváltoztatták. Érvek merültek fel a kötelező érzékenységi elemzés mellett és ellen. Végül a javasolt megközelítés szerint a tagállamok számára elő kell írni a legalább az energiaárak alakulásával, valamint számos diszkontrátával kapcsolatos érzékenységi elemzés elkészítését, tekintettel ezeknek a paramétereknek a számítások eredményeire gyakorolt jelentős hatására, valamint arra a tényre, hogy a tagállamok fele már végzett ilyen elemzést. A beruházások során figyelembe veendő költségelemek leírását (2010/31/EU irányelv, III. melléklet) kivették, azt az útmutató fogja tartalmazni, mivel soha nem lehetne mindenre kiterjedő, és nem felelne meg az összes (elterjedőben lévő) technológiának. Kiemelték, hogy a meghatározás még az útmutatóban is csak tájékoztató jellegű lehet. A költségoptimalizált szint és a kezdeti beruházási költségek fogalommeghatározását megváltoztatták. A költségek, az energiahatékonysággal kapcsolatos költségek, a piaci kamatláb és a komponens fogalommeghatározását törölték. A következő fogalmak meghatározásai belekerültek a szövegbe: referenciaépület, végfelhasználói/leadott energia, beruházási költség, fenntartási költség, energiaköltségek, ártalmatlanítási költségek, diszkontfaktor, csomag, variáns. A diszkontrátára vonatkozó kérdésekkel kapcsolatban a megbeszélések az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjei meghatározásának társadalmi perspektíváját vagy társadalmi és ésszerű mértékű magánperspektíváját egyaránt tükröző diszkontráta előnyben részesítését mutatták. A jelenlegi javaslat szerint a tagállamok hatáskörébe kell utalni a diszkontráták meghatározását a költségoptimum-számítások során, de elő kell írni az érzékenységi elemzés elkészítését, amely többek között a diszkontráta változásainak a számítási eredményekre gyakorolt hatásával foglalkozik Nemzeti szakvélemények az összehangolt cselekvés keretében Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvre vonatkozó összehangolt cselekvés keretében összegyűjtött, a nemzeti szintű követelmények meghatározásával kapcsolatos tapasztalatokat 13 szintén figyelembe vették. Az összehangolt cselekvés 29 ország végrehajtó szervét tömörítő fórum, amelyet az EDMC (az energiaszükséglet kezelésével foglalkozó európai bizottság) felügyel. Célja az irányelv végrehajtásával kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztása. Az összehangolt cselekvés keretein belül a nemzeti végrehajtó szervek két, nemzeti tanulmányokkal és a költségoptimalizált követelmények meghatározásának megközelítésével kapcsolatos, kiterjedt kérdőívet töltöttek ki. Az összehangolt cselekvés keretein belül felállított ideiglenes munkacsoport 2010 szeptemberében és 2011 áprilisában tartott üléseket a témával kapcsolatban. A május 6- án tartott második szakértői találkozón az összehangolt cselekvés egyik képviselője beszámolt a munkacsoport munkájának fő következtetéseiről. A munkacsoport a meglévő 13 HU 9 HU

10 épületállományra vonatkozó referenciaépületek létesítésével, a költségoptimalizált szintek számításokból történő megállapításának módjával, valamint a költségek és az árak megállapításával kapcsolatos végrehajtási kihívásokra összpontosított. Kiemelte, hogy ebben a fázisban egy egyszerű megközelítés szükséges, amely nem harmonizál túlságosan sok paramétert és nem követel túlzott jelentéstételt. Felülvizsgálatot javasolt továbbá arra az esetre, amikor több információ áll majd rendelkezésre. A Bizottság egyértelművé tette, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktus felülvizsgálatának lehetősége a következő néhány évben nem megvalósítható, de jelezte, hogy a nem kötelező erejű, csatolt útmutató alkalmas lehet kiegészítések megtételére. A május 6-án tartott szakértői találkozón elhangzott, összehangolt cselekvésről szóló prezentáció (amely 20 nemzeti kormány által kitöltött kérdőíven alapult) azt mutatta, hogy tizenegy tagállam mikroszinten, három makroszinten számítja ki a költségoptimalizált szinteket, négy pedig mind a két perspektívát alkalmazza a számítás során. Jelenleg nyolc tagállam nem alkalmaz referenciaépületeket, míg kilenc igen. Kilenc ország a primerenergiát, három ország a leadott energiát számítja ki, és nyolc ország más paramétereket alkalmaz. A tagállamok fele végzett már érzékenységi elemzést. A tagállamok felének az az álláspontja, hogy a megújuló energiaforrásokon alapuló intézkedéseket be kell építeni a költségoptimumszámításba. Az éghajlati adatok nem jelentenek problémát, és a tagállamok rendelkezésére állnak. A tagállamok többsége nem alkalmazza (teljes mértékben) az EN szabványt a költségszámításai során Egyéb találkozók és tudományos támogatás A kezdeményezést számos alkalommal tárgyalták a 2010-ben és a év első felében az érintettek részvételével zajló találkozók során. A találkozók során az Európai Befektetési Bank, a Nemzetközi Energiaügynökség és a Világbank szakértőivel történő információcserére is sor került. A Bizottság Energiaügyi Főigazgatóságát (DG ENER) az isprai Közös Kutatóközpontban működő Energia- és Közlekedésügyi Intézet támogatta. Az Európai Tanács az Energiahatékony Gazdaságért 14, az Ecofys 15 és a BPIE (Európai Épülethatékonysági Intézet) 16 által készített külső tanulmányokat és jelentéseket, valamint az Egyesült Államokban, többek között Floridában 17 és szövetségi szinten 18 alkalmazott költséghatékonysági megközelítéseket, valamint a meglévő IEE (Intelligens energia Európa) projekteket, köztük az ASIEPI 19, az EPA-NR 20 és a TABULA 21 elnevezésű projekteket is figyelembe vették How deep to go: Remarks on how to find the cost-optimal level for building renovation. Ecofys Energy Efficiency Cost-Effectiveness Tests for Residential Code Update Processes FSEC-CR , Florida Solar Energy Center. Final Report Life Cycle Costing Manual for the Federal Energy management Programme. US Department of Commerce kézikönyv, lásd: valamint ennek évi kiegészítése: HU 10 HU

11 3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI A felhatalmazáson alapuló jogi aktus az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelvet (átdolgozás) egészíti ki, különösen az irányelv azon rendelkezéseit, amelyek előírják a tagállamok számára az energiahatékonysági minimumkövetelményeknek a költségoptimalizált szintek elérése érdekében történő meghatározását. E rendeletet mellékletét képezi egy nem kötelező erejű útmutató, amelyet a tagállamoknak javasolt figyelembe venniük, mivel megvilágítja a módszertani keret alkalmazását. A szubszidiaritás elve A javasolt összehasonlító módszertani keret széles mozgásteret biztosít a tagállamok számára például a nemzeti eljárások megtartásával kiszámított, energiahatékonyságra vonatkozó követelmények tekintetében, feltéve, ha a nemzeti eljárások megfelelnek a 2010/31/EU irányelv I. mellékletének, valamint 4. cikke (2) bekezdésének. Ehhez hasonlóan a referenciaépületek meghatározása tekintetében a javaslat csak korlátozott számú követelményt és iránymutatást tartalmaz. A javaslat az alábbi bemeneti adatokat rögzíti: számítási időszak; a számítások során alkalmazott kezdőév; költségkategóriák. A javaslat értelmében ki kell számítani a költségoptimalizálást mind makrogazdasági szinten (nem beleértve az adókat és támogatásokat, de beleértve a szén-dioxid-kibocsátások költségeit), mind pedig pénzügyi szinten (figyelembe véve a végfelhasználó által kifizetett árakat az alkalmazandó adókkal és illetékekkel, illetve megfelelő esetben támogatásokkal együtt, de nem külön figyelembe véve a üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésének költségeit), ugyanakkor a tagállamok hozzák meg a végső döntést arról, hogy e számítások közül melyik legyen a nemzeti referenciaérték a 2010/31/EU irányelv 5. cikkével összhangban meghatározott költségoptimalizált követelmények tekintetében. Ezen túlmenően a javaslat az olaj, a gáz, a szén és az villamos energia energiaárának alakulásával kapcsolatban is tartalmaz információkat. A tagállamok a következőkkel egészítik ki a módszertani keretet: az épületek és épületelemek becsült gazdasági élettartamának meghatározása; a diszkontráták megválasztása; az energiaárakra, termékekre, rendszerekre, karbantartási költségekre, működtetési költségekre és munkaköltségekre vonatkozó költségadatok meghatározása; az energiahordozókra vonatkozó energiaár-alakulások meghatározása és a primerenergia-tényezők megállapítása; HU 11 HU

12 a kulcsfontosságú bemeneti paraméterekre vonatkozó érzékenységi elemzés elkészítése: energiaár-alakulások és diszkontráták különböző szempontokból (mind a tágabb, szakpolitikai nézőpont, mind pedig ezzel szemben a beruházók által jellemzően alkalmazott pénzügyi nézőpont); ahogy azt a 2010/31/EU irányelv III. melléklete előírja, a módszertani keretről szóló ezen, felhatalmazáson alapuló jogi aktust iránymutatások kísérik, amelyek felvázolják a keret a költségoptimalizált szintek kiszámítása során történő alkalmazásának módját. A felhatalmazáson alapuló jogi aktussal ellentétben a csatolt iránymutatás nem kötelező erejű. Jogalap A javasolt rendelet a 2010/31/EU irányelv 5. cikkében előírt, felhatalmazáson alapuló jogi aktus, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés 194. cikkének (2) bekezdésén alapul. Az arányosság elve Az arányosság elvével összhangban ez az intézkedés nem haladja meg a célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket. Egy olyan módszertani keretet javasol, amely lehetővé teszi az épületek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámítását. Ez lehetővé teszi a tagállamok számára annak meghatározását, hogy a jelenlegi követelményeik az optimális szintek alatt vannak-e, azaz hogy az energiamegtakarításokból származó pénz a követelmények alkalmazása során mindig elveszik-e. 4. KÖLTSÉGVETÉSI HATÁSOK A javaslatnak nincsenek a közösségi költségvetést érintő közvetlen vonzatai. A Közösség saját létesítményeire is alkalmazott energiahatékonysági minimumkövetelmények már az előtt is léteztek, mielőtt e felhatalmazáson alapuló jogi aktus meghatározta, hogy az ilyen követelményeket a költségoptimalizált szintek elérése céljából kell meghatározni. Még abban az esetben is, ha egy tagállamban a költségoptimalizálás alkalmazása az épületekre és épületelemekre vonatkozó szigorúbb követelményeket vonna maga után, az annak alapjául szolgáló költségoptimalizálás elve biztosítaná, hogy a becsült gazdasági élettartam legalacsonyabb költsége kerül kiválasztásra, valamint biztosítaná, hogy az élettartam során több lenne a haszon, mint a ráfordítás. HU 12 HU

13 A BIZOTTSÁG.../.../EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (átdolgozás) az épületek és épületelemek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámítására szolgáló összehasonlító módszertani keret meghatározásával történő kiegészítéséről (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, tekintettel az épültetek energiahatékonyságáról szóló, május 19-i 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozás) 22 és különösen annak 5. cikke (1) bekezdésére; mivel: (1) A 2010/31/EU irányelv előírja a Bizottság számára az épületek és épületelemek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámításához szükséges összehasonlító módszertani keret felhatalmazáson alapuló jogi aktus által történő meghatározását. (2) Az épületek és épületelemek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása a tagállamok hatáskörébe tartozik. A követelményeket a költségoptimalizált szintek elérésének érdekében kell meghatározni. A tagállamok hoznak döntés arról, hogy a költségoptimum-számítások eredményeként használt nemzeti referenciaérték makrogazdasági szempontból (az energiahatékonysági beruházások költségeinek és a társadalom egészére gyakorolt kedvező hatásainak figyelembe vételével) vagy szigorúan pénzügyi szempontból (csupán magát a beruházást figyelembe véve) kerüljön kiszámításra. A nemzeti energiahatékonysági minimumkövetelmények legfeljebb 15%-kal lehetnek alacsonyabbak, mint a költségoptimum-számítások nemzeti referenciaértékként tekintett eredményei. A költségoptimalizált szintnek abban a hatékonyságintervallumban kell elhelyezkednie, amely tekintetében a becsült gazdasági élettartamra vonatkozó költség-haszon elemzés eredménye pozitív. (3) A 2010/31/EU irányelv ösztönzi az energiafogyasztás az épített környezetben történő csökkentését, ugyanakkor hangsúlyozza azt is, hogy az építőipar a szén-dioxidkibocsátások egyik fő forrása. 22 HL L 153., ,13. o. HU 13 HU

14 (4) Az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló, október 21-i 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 23 előírja az ilyen termékek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények meghatározását. Az épületgépészeti rendszerekre vonatkozó nemzeti követelmények meghatározása során a tagállamoknak figyelembe kell venniük az említett irányelv által meghatározott végrehajtási intézkedéseket. Az építési termékek ezen rendeletben meghatározott számítás alapját képező teljesítményeit az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, március 9-i 2011/305/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet rendelkezéseinek figyelembe vételével kell meghatározni. (5) A költséghatékony vagy költségoptimalizált energiahatékonysági szintekre vonatkozó célkitűzés elérése bizonyos körülmények között indokolhatja az olyan, költséghatékonysági vagy költségoptimalizált szintű követelmények tagállamok által történő meghatározását, amelyek a gyakorlatban akadályt gördítenének egyes épülettervezési és műszaki opciók elé, valamint ösztönöznék a nagyobb energiahatékonyságú energia-vonatkozású termékek használatát. (6) Az összehasonlító módszertani keretet képező lépéseket a 2010/31/EU irányelv III. melléklete határozta meg, és azok magukban foglalják a referenciaépületek létesítését, a referenciaépületekre alkalmazandó energiahatékonysági intézkedések meghatározását, ezen intézkedések primerenergia-szükségletét, valamint ezen intézkedések költségeinek (azaz mindenkori nettó értékének) kiszámítását. (7) A 2010/31/EU irányelv I. mellékletében meghatározott, az energiahatékonyság kiszámításához szükséges közös keret a költséghatékonysági módszertani keret összes lépésére, különösen az épületek és épületelemek energiahatékonysága kiszámításának lépésére is vonatkozik. (8) Az összehasonlító módszertani keret nemzeti körülményekhez történő igazítása érdekében a tagállamoknak meg kell határozniuk az épületek és/vagy épületelemek becsült gazdasági élettartamát, az energiahordozókra, termékekre, rendszerekre vonatkozó megfelelő költségeket, a karbantartási, működtetési és munkaköltségeket, a primerenergia-átváltási tényezőket, valamint a tüzelőanyagok várható energiaáralakulásait nemzeti összefüggésben, az épületekben használt energia tekintetében, figyelembe véve a Bizottság által szolgáltatott információkat. A tagállamoknak meg kell határozniuk mind a makrogazdasági, mind a pénzügyi számításokban alkalmazott diszkontrátát, miután érzékenységi elemzést készítettek számításonként legalább két kamatláb tekintetében. (9) Az összehasonlító módszertani keret alkalmazása közös tagállami megközelítésének biztosítása érdekében helyénvaló, hogy a Bizottság meghatározza a nettó jelenérték kiszámításához szükséges kulcsfontosságú keretfeltételeket, például a számítások kezdőévét, a figyelembe veendő költségkategóriákat és az alkalmazandó számítási időszakot. (10) Egy közös számítási időszak meghatározása nem sérti a tagállamoknak az épületek és/vagy épületelemek becsült gazdasági élettartamának rögzítéséhez való jogát, mivel 23 HL L 285., , 10. o. HU 14 HU

15 ez utóbbi hosszabb vagy rövidebb is lehet, mint a rögzített számítási időszak. Egy épület vagy épületelem becsült gazdasági élettartama csak korlátozott hatással van a számítási időszakra, mivel ez utóbbit inkább az épület felújítási ciklusa vagyis az az időszak, amelynek elteltével az épület jelentős felújításon esik át határozza meg. (11) A sok feltevéssel és bizonytalansággal járó költségszámításokat és előrejelzéseket így például az energiaárak időbeli alakulását általában egy érzékenységi elemzés követi a kulcsfontosságú bemeneti paraméterek megbízhatóságának értékelése céljából. A költségoptimum-számítások érdekében az érzékenységi elemzésnek ki kell térnie legalább az energiaárak alakulására és diszkontárakra, és ideális esetben az érzékenységi elemzés tartalmazza a technológiák árainak jövőbeli alakulását bemeneti adatként a számítási eredmények felülvizsgálatához. (12) Az összehasonlító módszertani keretnek lehetővé kell tennie a tagállamok számára a költségoptimum-számítások eredményeinek a hatályban lévő, energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményekkel történő összehasonlítását, valamint az összehasonlítás eredményének felhasználását annak biztosítására hogy az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeket a költségoptimalizált szintek elérésének érdekében határozzák meg. A tagállamoknak meg kell fontolniuk továbbá az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szinten történő meghatározását az épületek olyan kategóriáira vonatkozóan, amelyek esetében még nem léteznek energiahatékonysági minimumkövetelmények. (13) A költségoptimalizálást szolgáló módszertan technológiai szempontból semleges, és nem részesít előnyben bizonyos technológiai megoldásokat másokkal szemben. Biztosítja az intézkedések/csomagok/variánsok közötti versenyt egy épület vagy épületelem becsült élettartama során. (14) A számítások eredményeit, valamit a használt bemeneti adatokat és feltételezéseket jelenteni kell a Bizottság felé, ahogy azt a 2010/31/EU irányelv 5. cikkének (2) bekezdése előírja. Ezeknek a jelentéseknek lehetővé kell tenniük a Bizottság számára a tagállamok által az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjei elérése érdekében tett előrehaladás értékelését és jelentését. (15) Adminisztratív terheik csökkentése érdekében lehetővé kell tenni a tagállamok számára a számítások számának olyan referenciaépületek létesítésével történő csökkentését, amelyek több mint egy épületkategóriát reprezentálnak, anélkül, hogy ez hatással lenne a tagállamoknak a 2010/31/EU irányelvben előírt, bizonyos épületkategóriák energiahatékonysági minimumkövetelményeinek meghatározására vonatkozó kötelezettségére, ELFOGADTA EZT A RENDELETET: 1. cikk Tárgy és hatály A 2010/31/EU irányelv 5. cikkének, valamint I. és III. mellékletének megfelelően ez a rendelet megállapítja a tagállamok által az új és meglévő épületek és épületelemek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámítása során alkalmazandó összehasonlító módszertani keretet. HU 15 HU

16 A módszertani keret szabályokat állapít meg az energiahatékonysági intézkedéseknek, a megújuló energiaforrásokat érintő intézkedéseknek, valamint az ilyen intézkedések csomagjainak és variánsainak a primerenergia-hatékonyság és az intézkedések végrehajtásával összefüggő költségek alapján történő összehasonlítására. Meghatározza továbbá e szabályok kiválasztott referenciaépületekre történő alkalmazásának módját az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek beazonosítása céljából. 2. cikk Fogalommeghatározások A 2010/31/EU irányelv 2. cikkében foglalt fogalommeghatározásokon felül az alábbi fogalommeghatározásokat kell alkalmazni azzal a kitétellel, hogy a makrogazdasági szintű számításoknál az alkalmazandó illetékeket és adókat figyelmen kívül kell hagyni: (1) globális költség : a kezdeti beruházási költségek jelenértékének összege, a fenntartási költségek összege és a csereköltségek (a kezdőévre vonatkozóan), valamint adott esetben az ártalmatlanítási költségek. A makrogazdasági szintű számítások esetében egy további költségkategória kerül bevezetésre, az üvegházhatásúgáz-kibocsátások költsége ; (2) kezdeti beruházási költség : az épület vagy épületelem a vevőnek használatra kész állapotban történő átadásáig felmerülő összes költség. Ez a költség magában foglalja a tervezést, az épületelemek megvásárlását, az ellátókhoz való kapcsolódást, valamint a beszerelési és üzembe helyezési folyamatokat; (3) energiaköltség : az energia éves költségei, valamint rögzített és csúcsidei díja, beleértve a nemzeti adókat; (4) működtetési költség : az épület működtetésével összefüggő összes költség, beleértve a biztosítás éves költségeit, a közműdíjakat, valamint egyéb állandó illetékeket és adókat; (5) karbantartási költség : az épület vagy épületelem kívánt minőségének megőrzése vagy visszaállítása érdekében megtett intézkedések éves költségei. Beletartozik a bevizsgálás, a takarítás, az igazítások, a javítás és a fogyóeszközök éves költsége; (6) fenntartási költség : az éves karbantartási, működtetési és energiaköltség együttesen; (7) ártalmatlanítási költség : egy épület vagy épületelem élettartama végén történő lebontás költségei, beleértve a lebontást, azoknak az épületelemeknek az eltávolítását, amelyek még nem érték el az élettartamuk végét, valamint a szállítást és az újrahasznosítást; (8) éves költség : egy adott évben fizetett fenntartási költségek és időszakos költségek vagy csereköltségek összege; (9) csereköltség : egy épületelemre vonatkozó, a számítási időszak során a becsült gazdasági élettartam alapján megvalósított helyettesítő beruházás; HU 16 HU

17 (10) üvegházhatásúgáz-kibocsátások költsége : az épületek energiafogyasztásával összefüggő CO 2 -kibocsátások által okozott környezeti kár pénzbeli értéke; (11) referenciaépület : az az elméleti vagy valós referenciaépület, amely a tagállamra jellemző épületgeometriát és épületrendszereket, a külső térelhatárolók és épületrendszerek jellemző energiahatékonyságát, a jellemző funkcionalitást és a jellemző költségstruktúrát reprezentálja, és amely az éghajlati viszonyok és a földrajzi elhelyezkedés szempontjából is reprezentatív; (12) diszkontráta : különböző időpontok pénzértékeinek összehasonlítására szolgáló, reálértékben kifejezett, meghatározott érték; (13) diszkontfaktor : egy adott időpontban megjelenő pénzforgalomnak a kezdeti időpontra vonatkozó egyenértékére történő átváltására szolgáló szorzószám; a diszkontrátán alapul; (14) kezdőév : az az év, amelyen bármely számítás alapul, és amelytől a számítási időszak kezdődik; (15) számítási időszak : a számításnál figyelembe vett, általában években kifejezett időszak; (16) épület maradványértéke : az épület és az épületelemek maradványértékeinek összege a számítási időszak végén; (17) áralakulás : az energia, a termékek, az épületrendszerek, a szolgáltatások, a munka, a karbantartás költségei és egyéb költségek időbeli alakulása, amely különbözhet az infláció mértékétől; (18) energiahatékonysági intézkedés : egy épület megváltoztatása, amely az épület primerenergia-igényének csökkenését eredményezi; (19) csomag : energiahatékonysági intézkedések és/vagy megújuló energiaforrásokon alapuló intézkedések egy adott referenciaépületre alkalmazott csomagja; (20) variáns : intézkedések/csomagok teljes készletének globális eredménye és meghatározása, amely a külső térelhatárolókra vonatkozó intézkedések, passzív módszerek, épületrendszerekre vonatkozó intézkedések és/vagy megújuló energiaforrásokon alapuló intézkedések kombinációiból állhat; (21) épület-alkategóriák : épülettípus-kategóriák, amelyek méretük, koruk, építőanyaguk, használatuk jellege, éghajlati jellemzőik vagy egyéb kritériumok alapján jobban különböznek egymástól, mint a 2010/31/EU irányelv I. mellékletének 5. pontjában meghatározott kategóriák. A referenciaépületeket általában ilyen alkategóriákra állapítják meg; (22) leadott energia : az energiahordozónként kifejezett, a rendszer határain keresztül az épületgépészeti rendszernek a figyelembe vett használat (fűtés, hűtés, szellőztetés, használati meleg víz, világítás, berendezések stb.) kielégítése vagy villamos energia generálása céljából szolgáltatott energia; HU 17 HU

18 (23) fűtéshez és hűtéshez szükséges energia : a kívánt hőmérsékleti viszonyok egy adott időszakban történő fenntartása céljából egy kondicionált térbe továbbított, vagy onnan elvont hő; (24) exportált energia : az energiahordozónként kifejezett, a rendszer határain keresztül az épületgépészeti rendszer által továbbított és a rendszer határain kívül felhasznált energia; (25) kondicionált tér : olyan tér, amelyben bizonyos környezeti paramétereket, például a hőmérsékletet, a páratartalmat stb. műszaki eszközök, például fűtő- és hűtőberendezések stb. szabályozzák; (26) megújuló forrásokból származó energia : megújuló, nem fosszilis forrásokból származó energia, nevezetesen szél-, nap-, aerotermikus, geotermikus, hidrotermikus és óceánból nyert energia, vízenergia, biomasszából, hulladéklerakó helyeken és szennyvíztisztító telepeken keletkező gázokból és biogázokból nyert energia. 3. cikk Összehasonlító módszertani keret 1. Az épületek vagy épületelemek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámítása során a tagállamoknak az ezen rendelet I. mellékletében rögzített összehasonlító módszertani keretet kell alkalmazniuk. A keret előírja költségoptimalizált szintek mind makrogazdasági, mind pénzügyi szempontból történő kiszámítását, de tagállami hatáskörébe utalja annak meghatározását, hogy e számítások közül melyiknek az eredménye legyen az a nemzeti referenciaérték, amelynek tükrében a nemzeti energiahatékonysági minimumkövetelmények értékelésre kerülnek. 2. A számítások során a tagállamoknak a) azt az évet kell a számítás kezdőéveként figyelembe venniük, amelyben a számítást végzik; b) az ezen rendelet I. mellékletében foglalt számítási időszakot kell alkalmazniuk; c) az ezen rendelet I. mellékletében foglalt költségkategóriákat kell alkalmazniuk; d) a széndioxid-kibocsátási költségek tekintetében minimális alsó határként az uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszerben alkalmazott árak jelenlegi előrejelzését kell alkalmazniuk, a II. mellékletnek megfelelően. 3. A számításokhoz a tagállamoknak a következők meghatározásával kell kiegészíteniük az összehasonlító módszertani keretet: a) egy épület és/vagy épületelem becsült gazdasági élettartama; b) a diszkontráta; c) az energiahordozók, termékek, rendszerek költségei, karbantartási költségek, működtetési költségek és munkaköltségek; HU 18 HU

19 d) a primerenergia-tényezők; e) az összes energiahordozó energiaárának várható alakulása, figyelembe véve a ezen rendelet II. mellékletében foglalt információkat. 4. A tagállamoknak törekedniük kell az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámítására és elfogadására azon épületkategóriák tekintetében, amelyek esetében még nem határoztak meg energiahatékonysági minimumkövetelményeket. 5. A tagállamoknak elemzést kell készíteniük annak megállapítására, hogy a számítási eredmények mennyire érzékenyek az alkalmazott paraméterek változásaira; az elemzésnek ki kell terjednie legalább a különböző energiaár-alakulások és a számításokhoz használt diszkontráták hatásaira, továbbá lehetőleg egyéb olyan paraméterekre is (például az energiaáraktól eltérő árak alakulása), amelyek várhatóan jelentős hatást gyakorolnak a számítások eredményeire. 4. cikk A kiszámított költségoptimalizált szintek és az energiahatékonyságra vonatkozó jelenlegi minimumkövetelmények összehasonlítása 1. Miután a tagállamok kiszámították mind makrogazdasági, mind pénzügyi szempontból a követelmények költségoptimalizált szintjeit, döntést hoznak arról, hogy e számítások közül melyiknek az eredménye legyen a nemzeti referenciaérték, és e döntésükről a 6. cikkben említett jelentéstétel keretében jelentést tesznek a Bizottságnak. A tagállamoknak össze kell hasonlítaniuk a 3. cikkben említett nemzeti referenciaértéknek választott számítási eredményt a megfelelő épületkategória energiahatékonyságára vonatkozó jelenlegi követelményekkel. A tagállamoknak az összehasonlítás eredményét annak biztosítására kell felhasználniuk, hogy a 2010/31/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének megfelelően a költségoptimalizált szintek elérése érdekében minimumkövetelményeket határozzanak meg az energiahatékonyságra vonatkozóan. A tagállamok számára kifejezetten ajánlott adózási vagy pénzügyi ösztönzőket kapcsolni az ugyanazon referenciaépület költségoptimum-számítási eredményének való megfeleléshez. 2. Abban az esetben, ha egy tagállam olyan módon határozta meg a referenciaépületeket, hogy a költségoptimum-számítás eredménye több épületkategóriára is alkalmazható, ezt az eredményt felhasználhatja annak biztosítására, hogy az összes megfelelő épületkategória tekintetében energiahatékonysági minimumkövetelményeket határozzon meg a költségoptimalizált szintek elérése érdekében. HU 19 HU

20 5. cikk A költségoptimum-számítások felülvizsgálata 1. A tagállamok energiahatékonysági minimumkövetelményeiknek a 2010/31/EU irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében előírt felülvizsgálatához kellő időben felülvizsgálják költségoptimum-számításaikat. A felülvizsgálathoz mindenekelőtt a bemeneti költségadatokkal kapcsolatos áralakulást kell felülvizsgálni, és ha szükséges, frissíteni. 2. Az említett felülvizsgálat eredményeit továbbítani kell a Bizottságnak az ezen rendelet 6. cikkében előírt jelentéstétel keretében. 6. cikk Jelentéstétel 1. A tagállamok jelentést kell készíteniük a Bizottság számára a számítások során alkalmazott összes bemeneti adatról és feltételezésről, valamint a számítások eredményeiről. A jelentésnek ki kell térnie az alkalmazott primerenergia-átváltási tényezőkre, a makrogazdasági és pénzügyi szempontú számítások eredményeire, az e rendelet 3. cikke (5) bekezdésében említett érzékenységi elemzésre, és az energia és szén-dioxid-kibocsátási egységek árainak várható alakulására. 2. Ha az e rendelet 4. cikkében említett összehasonlítás eredménye azt mutatja, hogy az energiahatékonyságra vonatkozó, hatályban lévő minimumkövetelmények lényegesen alacsonyabb energiahatékonyságot képviselnek, mint az energiahatékonysági minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjei, a jelentésnek ki kell térnie a különbség indokolására. Amennyiben a különbség nem indokolható, a jelentést egy olyan tervvel kell kiegészíteni, amely felvázolja a különbségnek a következő felülvizsgálatig jelentéktelen mértékűre történő csökkentése érdekében teendő megfelelő lépéseket. A hatályban lévő energiahatékonysági minimumkövetelmények lényegesen kisebb hatékonysági szintjét ebben a tekintetben a hatályban lévő energiahatékonysági minimumkövetelmények átlaga és a valamennyi felhasznált referenciaépületre és épülettípusra alkalmazott nemzeti referenciaértéknek minősülő számítási eredmény költségoptimalizált szintjeinek átlaga közötti különbségként kell kiszámolni. 3. A tagállamok alkalmazhatják az e rendelet III. melléklete szerinti jelentéstételi mintát. 7. cikk Hatálybalépés és alkalmazás 1. Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő 20. napon lép hatályba. 2. A rendeletet a hatóságok által használt épületekre vonatkozóan január 9-től, az egyéb épületekre vonatkozóan pedig július 9-től kell alkalmazni a 6. cikk (1) bekezdése kivételével, amely az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv 5. cikke (2) bekezdése 2. bekezdésének megfelelően június 30-án lép hatályba. HU 20 HU