Székelyföldi Akadémia. Szemelvények az előadások anyagából

Átírás

1 Székelyföldi Akadémia Szemelvények az előadások anyagából Csíkszereda

2 Kiadja Hargita Megye Tanácsa Megjelent Hargita Megye Tanácsa Székelyföldi Akadémia programja keretében

3 Tartalomjegyzék Köllő Miklós: A gyergyóditrói templom szerepe a közösségfejlesztésben... 7 Márton István: Minőségi élelmiszer-termelés hagyományos és helyi termékek... 9 Bányász József: A helyi gazdák és a vidék jövője (Megújuló, szerves mezőgazdaság) Ferencz Lehel: Fenntarthatóság, önellátás, szerves növénytermesztés elméleti és gyakorlati példák Csonta László: Környezetvédelem, önkéntesség, közösségi szerepvállalás illetve hogyan motiváljuk fiataljainkat? Mihály János: A székelység története című olvasókönyv bemutatása egy rendhagyó történelemórán Köllő Miklós: A regionális ökoépítészet felé vezető úton Korodi Attila: Fenntartható, fejlődő székely település Gazdálkodjunk okosan településeinken! Süveg Éva: Jobb sorsra váró népi építészeti örökségünk Zonda Erika: Székelyföldi Megyék Családprogramja

4 4

5 Kedves Olvasó! Hargita Megye Tanácsa a Székelyföldi Akadémia című programmal nemcsak a megye vidéki értelmiségét, de a helybéli gazdálkodó embereket, vállalkozókat is meg szeretné szólítani és bevonni közéletünk alakításába, lehetőséget kínálva településeink aktuális, helyi problémáinak megfogalmazására. Az ebből adódó kérdésekhez kapcsolódó témakörökről meghívott szakemberek beszélnek, előadásaikkal segítve a kommunikációt, a közös munkát a megoldások felkutatására. A mostani válság-időszakban különösen fontos, hogy átértékeljük életünket, megtanuljunk takarékosan bánni véges erőforrásainkkal, vigyázzunk a környezetünkre, próbáljunk egészségesen élni, önfenntartó gazdaságokat hozzunk létre, ne hagyjuk ősi mesterségeinket kihalni és mindezt tanítsuk meg fiataljainknak, mutassunk nekik példát, hogyan kell motiváltan, önkéntesen, felelősségvállalással tenni valamit a közösségért, amelyben élünk. Jelen kiadvány szemelvényeket tartalmaz a program as évben szervezett előadásainak anyagából. Kellemes olvasást kívánok! Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke 5

6 6

7 A gyergyóditrói templom szerepe a közösségfejlesztésben Köllő Miklós műépítész Gyergyóditró, 2013 A gyergyóditrói nagytemplom a millenniumi hangulatban megtervezett, a kor nemzetközi gyakorlatába jól beilleszthető épület, tervezési szinten kortársa az Országházának. Bár az 1896-ban elkészült és jóváhagyott templom építését csak 1909-ben kezdték el, a templomot egyértelműen az ezredforduló ezeréves ünneplő hangulatához köthetjük. Ez úgy lehetséges a bő évtizedes időbeni eltolódás ellenére, hogy a templom kivitelezésén dolgozó iparosok és mesterek nagy része az Országháza építésekor a magyar parlamentet tervező Steidl Imre vezetésével létrejövő Steidl-céh tagja volt. A korabeli viszonyok között ezek az iparosok több világkiállításon díjat nyertek, sok szakmai újítás is fűződik a nevükhöz, így a ditrói templombelső gyakorlatilag egy teljesen egységes, magas színvonalú és értékű korlenyomat. Azt mondhatjuk, hogy száz esztendővel ezelőtt a ditróiak tulajdonképpen Takó János plébánosuk vezetésével nemcsak megépítették a templomukat, hanem ugyanakkor jó mecénásoknak is bizonyultak, mert a nagyok mellett lehetőséget és carrarai márványt biztosítottak a helybéli származású Siklódi Lőrinc szobrászművésznek a templom szobrainak elkészítéséhez, és bíztak a helyi szobrászban, hogy ő is a maga területén legalább olyan színvonalon fog dolgozni, mint Róth Miksa, Jungfer Gyula, Thék Ede, Paulai Erik, valamint a Walser és a Rieger cégek. A történelem mostohán bánt a templom évfordulós dátumaival, egyik nagy pillanat sem volt szabadon megünnepelhető. De az emberek, ha csendben is, tették a dolgukat, kivásárolták a templom körüli házakat, lebontották, teret hoztak létre a templom számára, gondozták a templomot és várták a pillanatot, amikor dolgozni lehet. 7

8 A megváltozott viszonyok között a templom felújítása az építés századik évfordulójára nagy kihívás, de a közösség ismét össze tudott fogni, támogatókat tudott keresni, sőt tovább is lépett, mert a templom körüli térre a jelenlegi plébános kezdeményezésére elkészült a parkosítási terv is. A ditrói megvalósítás jó példa. Célszerűnek tartanám a tanulságait megismertetni szélesebb körben, azzal a céllal, hogy az ilyen jellegű felújítási munkálatok ne csak elvégezve legyenek, hanem az alapját képezzék egy műemlék-felújításra szakosodott, jó mesterekből álló székelyföldi Steidl-céh -nek. Ilyen értelemben szükség van ismét a mecénásokra, a bizalomra, a megfelelő szemléletre. Ez nagy közösségi feladat és felelősség. 8

9 Minőségi élelmiszer-termelés hagyományos és helyi termékek Márton István, Hargita Megye Tanácsának Vidékfejlesztési Közhasznú Társasága, igazgató Korond, 2013 A nemzetek sorsa attól függ, miként táplálkoznak, miként élnek, és mit adnak át unokáiknak A hagyományos és tájjellegű termékek olyan termékek, amelyeket székely őseink évszázadok óta készítenek. Ezt a tudást generációról generációra, apáról fiúra megőrizték és átadták. Napjainkban egyre népszerűbbé vált, hogy őseink tudását felelevenítve, megtanulva és kiegészítve a mai ismeretekkel készítsünk hagyományos termékeket. Napjainkban az egészséges étrend éppolyan fontos a fiataloknak, mint az időseknek, segít megőrizni a munkaképességet és az életkedvet, megelőzni a betegségeket, lassítani az öregedést. Fontos odafigyelni arra, hogy egészséges, friss, ízletes alapanyagokból készüljön az ételünk. Figyeljünk oda, hogy az élelmiszerüzlet polcairól milyen terméket teszünk a bevásárlókosarunkba! Olvassuk el az élelmiszertermékek címkéit, figyeljünk az E-számokra, amelyek az adalékanyagokat jelölik, önmagukban nem élelmiszerek, de kis mennyiségben hozzáadják az élelmiszerekhez, hogy kedvezően befolyásolják az adott áru érzékszervi, fizikai, kémiai és mikrobiológiai tulajdonságait. Az élelmiszergyártók közel 700 színező- és tartósítószert használnak az élelmiszerek előállításánál, ezeknek jó része káros a szervezetünkre, és szintetikusan állítják elő. Az egészséges táplálkozáshoz jó alternatívát nyújt, ha helyi, tiszta forrásból származó, itthon előállított élelmiszereket fogyaszthatunk. A fentiek jegyében Hargita Megye Tanácsa fontosnak tartotta és 2009-ben kezdeményezte a hagyományos és helyi termékek levédését közösségi védjeggyel. 9

10 A kezdeményezés célja Székelyföld gazdag kultúrájának, hagyományos konyhájának, a híres vendégszeretetnek, valamint a sajátos kézművestermékeknek a népszerűsítése, a vidéki (és nem csak) gazdasági szereplők piacra juttatásának segítése egy egységes székelyföldi védjegy létrehozásával. A Székely termék védjegyet olyan termék kaphatja meg, amely megfelel a következő követelményeknek: - megyei vagy országos hatóságok által hivatalosan elismert hagyományos termék - megfelel az élelmiszer-biztonsági feltételeknek - dokumentálható történelmi múlttal rendelkezik, vagy hagyományos technikával készült - kötődik az adott tájegységhez - az alapanyagok a készítő saját farmjáról vagy hiteles helyi termelőtől származnak - az alapanyaok előállítása során nem használnak vegyszereket és műtrágyát - a termék nem tartalmaz tartósítószereket, mesterséges színező-, ízesítő- vagy állománynövelő anyagokat stb. 10

11 Ahhoz, hogy a hagyományos termékek megélhetést biztosítsanak a helyi termelőknek, az önfenntartó kisgazdaságok működni tudjanak, nem elég a termékeket előállítani, de folyamatosan értékesíteni, forgalmazni is kell azokat. Vidékünkön a hagyományos termékek értékesítésének a következő lehetséges módjai körvonalazódtak: - a termékek értékesítése helyi boltokban, vásárokon; - kihasználva a falusi agroturizmus nyújtotta lehetőségeket; - a Székely termék üzletláncban az értékesítési szövetkezetek működtetésével (a hajdani Hangya szövetkezetek mintájára); - nagyobb áruházak, étkezdék, vendéglők folyamatos ellátása. 11

12 A hagyományos termékek sikeres értékesítésének is van jó néhány követelménye: - fontos, hogy folyamatosan előállítható legyen egy állandó mennyiség, megfelelő minőségben, és hogy biztosítsuk annak pontos szállítását a vevőhöz; - fontos a vevő és a termelő közötti bizalom; - nagybani értékesítés esetén fontos, hogy a kistermelők képesek legyenek az összefogásra. Mit jelent a Székely termék védjegy? megkülönböztető minőségi jel, hozzájárul a versenyképesség növeléséhez minőségi garanciát nyújt a fogyasztónak a termék hitelességéről jogi védelmet nyújt az előállítónak a tisztességtelen piaci versenyekkel szemben a vidék fenntartható fejlesztésének hatékony eszköze A védjegy-tanúsítási rendszer működési szabályzata, elnyerésének feltételei elérhetők a honlapon. Honnan szerezhetjük be a helyi, Székely termék védjeggyel ellátott termékeket? egyenesen a termelőktől Csíkszeredában, a Kossuth Lajos utcai Székely Termékek Boltjából lehetőség van rendelni interneten vagy telefonon ( a minden hónap harmadik szombatján megszervezett havi vásáron, Hargita Megye Tanácsa oszlopcsarnokában. 12

13 A Székely termék védjegy levédése és bevezetése, a termékek hazai és külföldi üzletláncokba való eljuttatása, a hazai és külföldi szakvásárokon való népszerűsítése a székelyföldi mezőgazdasági tradícióknak a továbbélését és a minőségi, egészséges székely élelmiszerek piacra jutását kívánja szolgálni. Bízunk benne, hogy a helyi gazdákkal közösen, hamarosan egész Európa-szerte elismert márkanévvé tehetjük. 13

14 A helyi gazdák és a vidék jövője (Megújuló, szerves mezőgazdaság) Bányász József, Gyulafehérvári Caritas, Vidékfejlesztés Homoródszentmárton, 2013 Nem is olyan régen a mindennapi élet még négyes harmónián nyugodott. A harmónia négy lába a kapálásból, a szalonnából, a vöröshagymából és a borból állott. Olyan szép egyensúlyban voltak egymással, amilyenben napjaink halandói csak ritkán lelhetik örömüket. Rendjén is mentek a dolgok egészen addig, amíg a csodálatos együttesből az urbanizáció ki nem rántotta a kapálást. Ettől a perctől kezdve a szalonnából koleszterin, a hagymából büdösség, a borból pedig alkohol lett, és az összhangzat hosszú időre megsemmisült. (Alkonyi László) Közösségegyesítés, mentális falumegújítás nélkül nem lesz megújulás, fenntartható fejlődés a mezőgazdaság globalizálása egy civilizációs zsákutca a parasztok nem a tegnapiak közül az utolsók, hanem a holnap emberei közül az elsők. (Johann Millendorfer) Ezt a bizonyosságot kell megszerezni a vidéki ember számára. Szervezetünk Caritas a Vidék Szolgálatában megpróbálja eszköztárával képzés, szaktanácsadás, követhető modellek megjelenítése, helyi termékek értékesítési hálózatának kiépítése ( erősíteni a vidéki gazdaember önbizalmát, problémamegoldó képességét. Vissza kell szerezni az önbizalmat, a bizakodásunkat a gazdálkodás jövőjébe 14

15 A magyarság élete és halála, faji megmaradása, sajátos fejlődése és jövője a magyar parasztban határozódik meg. Mindenekelőtt: szabad-e, illik-e a paraszt nevet használni a magyar föld népére? Ezt a szót, melyhez a köznyelvben sokszor megvető árnyalatok járulnak? Nem szebb volna-e a kisgazda vagy más jóhangzású névvel takarni be a magyar rögök ébresztőjét? Nem. A paraszt szó ezer év véres, tragikus: de ígérő és követelő szimbóluma. Dózsa György nagyszerű felvonaglása nem kisgazdatragédia volt, hanem paraszttragédia. Ebben a szóban benne van a múltnak megfizetetlen adóssága, a jövőnek minden joga. Ez a szó mintegy magába tömöríti a magyar föld népének egész nagy tőkéjét. Ezzel a szóval bármely percben odaviheti hitelezőit a történelem ítéletéhez: de most már fizessetek! (Szabó Dezső) Az ipari társadalmat kezelni kell, ez a korszak a vége felé közeledik, lejár. 15

16 Benne van a levegőben, mindenki érzi. Ingadoznak a fenntartásához szükséges erőforrás-bázisai (fosszilis, természeti stb.). Nem szabad megengednünk, hogy ami felett ítéletet mondott az idő, halottan is életet szimuláljon, és tovább kísértsen közöttük (Makkai Sándor) Hogyan nézzenek ki a következő korszak alapelvei? Ha a letűnt korszak dolgait magunkkal hurcoljuk, fennakadunk bennük, velük együtt eltűnünk a történelem süllyesztőjében. Ha felismerjük, hogy milyen értékekre alapozhatjuk a jövőt, akkor el is fogjuk nyerni azt. A jövő tulajdonképpen már elkezdődött, és körvonalazódik az, hogy a becsületes munka újra kifizetődő lesz. Választ kell keresnünk a következő kérdésekre: Mi lesz, ha a növekvő energiaválság az élelmiszerellátásban is jelentkezni fog? Hogyan lehet élelmiszerrel ellátni a városokba zsúfolt tömegeket? Mit tehetnek a városok körüli falvak? Ha csak korlátozott élelmiszer-ellátás biztosítható a városnak, kit fog érdekelni a technológia és az energiahatékonyság? Mi lesz, ha az ellátás nemcsak akadozik, hanem ellehetetlenül? Egy angol kutatócsoport a fenti kérdésekre summásan a következő választ sugallja: Költözzünk olyan helyre, ahol megteremthetjük önmagunk számára az önellátás feltételeit! Ha nem sikerül ez, akkor az Ebédelek, vagy ebéd leszek? kérdést is fel kell tennünk magunknak egy európai nagyvárosban. Ezzel szemben mifelénk a közéletet formáló politikai közbeszéd a vidéket még feudális csökevényként kezeli, habár lassan itt is látszik elmozdulás. Igyekezni kellene, amíg még nem késő. 16

17 Közgazdaságilag nem rentábilis az ökológiai, egészséges élelmiszert termelő agrárium. Energiát termelni mezőgazdasági területen inkább. Ez is lecsengőben van Nyugaton, nálunk meg most kezdik népszerűsíteni. Mire van szükség: áramra, gázra, munkahelyre, pénzre vagy élelemre? Ha az energiaválság eléri a mezőgazdaságot, a kérdés ilyen élesen fog felvetődni: a pénzt nem lehet megenni, még közvetve sem. Figyelmeztető jelek: - a föld termelőképessége szinte teljesen elveszett az intenzív, műtrágyát és vegyszert használó mezőgazdaság következményeként; - ivóvizeink, kútjaink mérgezettek, de nem a kis trágyadomboktól a családi gazdaságokban, ahogyan manapság szokás a bajt átdobni a szomszéd kertjébe, hanem az ipari agrárium a ludas ezért is; - az erdők betegek, egyre csökken a diverzitás; - az iparosodó agrárium egyre több munkanélkülit, szociális függőségben élő embert termel, és egészségtelen nyersanyagot az élelmiszeripar számára; - egyre egészségtelenebb élelmiszereket kínál az ipar dömpingáron, ellehetetlenítve a helyi termelők piacképességét; - botrányok (BSE, madárinfluenza, fertőzések, elhízás ) is sorozatosan jelentkeznek, és a nagytőkének kedvező törvénykezési keretek is felszámolják a kisgazdaságokat, ellehetetlenül EU-konformitási képességük; - a falvak, vidékek elveszítik jellegüket, kultúrát teremtő, megőrizni tudó képességüket, hagyományos, otthon melegét sugárzó arculatukat; - az EU-s agrárpolitika egyre több pénzt emészt fel (kb. 60%-át a költségvetésének az irodában költik el). 17

18 Még a XX. században sok lehetőség állt az emberek előtt, amelyek kapui rendre bezárulnak. A természet rohamosan pusztul, korlátai egyre világosabban rajzolódnak ki. A közösségi megoldások (a vidék önszerveződő képessége) is elcsökevényesedtek, főleg azok, amelyek összhangban tudtak lenni a természettel. Hajdan felelős, körforgásos, megújulni tudó gazdálkodást voltak képesek folytatni. Eltűnt a szerves műveltség, amely hosszú távon biztosította a közösségek értékmegőrző tevékenységét. A természet társ- és nem versenytárs-szemlélete is kihalóban van (csak nyersanyagforrás, biomassza ). Új vezérelv kell (válság = esély): a gazda az életet kell szolgálja, a jövőt: - egészséges, méregmentes élelmiszert és nyersanyagokat kell előállítania; - a talaj termelőképességét hosszú távra kell tudja biztosítani (vetésforgó, szerves trágya, biodinamikus gazdálkodás, innovatív technológiák révén); - az állatokat megfelelő körülmények között tartsa; - az ivóvízkészleteket ne károsítsa; - vigyázzon a természetes életterekre; - a kultúrtáj sokszínűségét tartsa fenn; - a fejlődésnek értelmet kell adnia (vigyázzunk a léptékre, az ipari gazdaság csak mások kárán tud fejlődni!); - meg kell tanulnia a szövetkezést mint jövőbe mutató magatartásformát (a tudatos fogyasztók szolidaritására is szükség van). Kereszténység és közösség Az összeomlást csak olyan közösségek képesek túlélni, amelyek rendelkeznek a fenntartható élethez szükséges ismeretekkel, ugyanakkor ismerik azt a hibás utat is, amit elődeik bejártak. Ilyen közösségek a történelmi egyházak, leginkább a katolikus egyház: 18

19 - országos hálózatuknak fontos szerepe van az értékek mentésében; - rendelkeznek azokkal a bölcseleti és erkölcsi elemekkel, amelyek az ember istenképűségét helyreállíthatják; - képesek hálót alkotni egy új társadalom létrejöttéhez. A Caritas Vidékfejlesztés munkacsoportjának tézise Karl Rahner és Johann Millendorfer nyomán: Az Evangélium a legmodernebb társadalmi koncepció. A jövő vagy keresztény lesz, vagy nem lesz semmilyen jövő. A gazdálkodás (agrikultúra) eredeti rendeltetését kell visszaállítani! - a megtermelt (megtermelhető) javak és az emberi szükséglet összekapcsolása - szociális felelősségvállalás kötelező - ehhez részvételi demokrácia, erős civil társadalom kell - egy méltányos társadalomban mindenkit a saját értékei szerint minősítenek, nem aszerint, hogy mennyi pénze, vagyona van 19

20 A Caritas Vidékfejlesztés Remény stratégiájának alapelemei, célkitűzései ezt szolgálják az alábbi eszközök révén: népfőiskolai hálózatba beépíteni a gazdákat szakképzési rendszer (formális, informális) mezőgazdasági gyakornokképzés (Svájc, Bajorország) szaktanácsadó szolgálat tangazdaság, védett foglalkoztatás, ökológiai gazdálkodási modellek megjelenítése falugondnok mint vidékfejlesztési facilitátori hálózat kiépítése közvetlen értékesítési hálózat ( gazdatársulások, termékértékesítő szövetkezetek elősegítése közösségszervezés (CO) ökoszociális piacgazdaság paradigmák megjelenítése, terjesztése Összegzés A ma embere nem városban, nem falun él. Sokkal inkább egyfajta peremvidéken. Talán a város vagy sokkal inkább az élet peremén. Ez a peremvidék nem helyhez köthető, bennünk van. Vidéken is önkéntelenül megteremtjük magunk körül a várost, a peremvidéket. Az utakat meg kell találni és be kell járni. Dr. Tóth Ferenc javaslatai megfontolandók a lehetséges megoldásról: Az emberi történelem a fordulóponthoz érkezett. A lehetséges megoldás lehetetlensége az elkeserítő. Ha nincs megoldás, van értelme a szónak? A zuhanó lavina láttán nem lehet nem kiáltani (Hamvas). Egy példát sem szabad komolyan venni, egyet sem figyelmen kívül hagyni. Jót kell tehát tennünk, s ha lehet, jól! (Agócs József, Kazinczy Ferenc) 20

21 Fenntarthatóság, önellátás, szerves növénytermesztés elméleti és gyakorlati példák Ferencz Lehel kertészmérnök Farkaslaka, 2013 A természet nem forrás, hanem társ. Az ember csak a természetet gazdagítva gazdagodhat. Régen a gazdálkodás harmóniában folyt a természettel, mindig megvolt az ideje a vetésnek és az aratásnak. Manapság eltérő elvek szerint gazdálkodnak térségünkben. Ha a természetet magunk alá akarjuk gyúrni, nem tudjuk, és nem ismerjük fel a természet figyelmeztető jeleit. Elfelejtjük ásni földeinket és megművelni a talajainkat, tehát elfeledkezünk önmagunkról. Olyan világban élünk, ahol függővé váltunk a fogyasztói társadalomtól, el vagyunk szakítva a föld által nyújtott biztonságtól, megélhetéstől, az ÉLET-től és az élettelen papírdarabokat gyűjtjük. Önfenntartóvá csak úgy válhatunk, ha a fenntartható fejlődés azon formáját követjük, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációját saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől. 21

22 Sokan olyan gazdálkodásba fognak, amely rövid idő alatt profitot hoz, figyelmen kívül hagyva a természetet, a környezetet, saját és mások egészségét. Párhuzamot állíthatunk egy házikenyér és egy bolti kenyér között. Az első előállításához 70 dkg lisztet használnak, míg az utóbbi esetében csak dkg-ot. Állományjavító anyagok hozzáadásával érik el, hogy még több vizet vegyen fel a kenyér. 1 kg kenyér csak fele mennyiségű tápanyagot tartalmaz, a másik fele mesterségesen előállított adalék és víz. Ebből az egyszerű példából is logikusan látszik, hogy ugyanannyi táplálék felvételéhez elődeinknek elég volt egy szelet kenyér elfogyasztása, amíg nekünk ennek kétszeresére van szükségünk. Földjeink egyre rosszabb állapotba kerülnek ennek kezdeti oka részben a szocialista rendszer. A hatalmas mennyiségű vegyszerek és műtrágyák, melyeket nagyon sokan használnak a mezőgazdaságokban, hatalmas problémákat okoznak: környezetszennyezés, kizsigerelt talajok, megfertőzött vízkészletek, egészségi problémák, betegségek mindenütt. Az emberekben az a beidegződés van, hogy a mai világban, egy növekvő társadalomnak nem lehet biztosítani az élelmiszerellátást természetes 22

23 termesztési módszerekkel. Ennek az önpusztító és önromboló életmódnak kéne véget vetnünk, talajainkat változtassuk termőtalajjá természetközeli módon, vegyszerek, műtrágyák nélkül. A szerves trágyát felváltotta a műtrágya, ez mutatkozik meg a termés mikroelemeiben is, amit egy kutatás is bizonyít: 1949-ben búzatermés esetében mérték az ásványianyag-tartalmat ra a búza 27%-kal kevesebb ásványi anyagot tartalmazott (vastartalma 21, kalciumtartalma 12%-kal volt kevesebb) re az átlagos csökkenés a báziselvhez képest 63%-os volt (vastartalma 71%-kal, kalciumtartalma 78%-kal csökkent), és ez a folyamat folytatódik. Az a fontos, hogy gyökereinkre nézzünk, hiszen gyökereiből táplálkozik a növény is. Olyan fajtaválasztékot kell kialakítani, amely kimondottan ezen zord klímához alkalmazkodott. A permakultúra alapgondolata is azon alapszik, hogy a hátrányos helyzetből előnyt tudjunk kovácsolni, éljünk harmóniában a természettel, társként vele. Megoldásként a természetben zajló ökológiai folyamatok minél teljesebb érvényesítését javasolja az ember élőhelyén a szükségletei megtermelése során, önellátó módon. Nem hibrid és egyéb új nemesítéseket kell kipróbálni, hanem azokat a növényeket előnyben részesíteni, melyek jól viselik az adott körülményeket. Hasonló lehetőség kínálkozik a gyógynövénytermesztés területén is. Egyre több embert foglalkoztat a természetes gyógymódok kipróbálása, és egyre többen ismerik fel a gyógynövények jótékony hatását és fontosságát. Alternatívát kell nyújtani az embereknek, hogy elsőként ne kémiai alapú gyógyszerekhez folyamodjanak, hanem növényalapú kezelésekhez. Egyre nagyobb igény mutatkozik a teák és teakeverékek irányában. A különböző mentafajokat, citromfűt, kamillát viszonylag kis területen nagy hozammal termeszthetünk, de saját, otthoni alkalmazásra akár egy ablakpárkányon is megtermeszthetjük a mindennapi teához szükséges teafüvet. A gyümölcsfajokban és -fajtákban még sok lehetőséget látok. Erre a következtetésre múlt tavasszal jutottam, amikor a piacon sétálva 23

24 szemrevételeztem azokat a fajtákat, amelyeket a gyümölcsfaárusok kínáltak. Nem meglepő, hogy sok fajta volt a piacon, amelyet Gyergyó vidékére nem lett volna szabad behozni, mivel ezen a vidéken nem élnek meg. Egyre kevesebb gyümölcsfa található meg a régi, őshonos tájfajták közül, amelyek kimondottan arra a vidékre jellemzőek. Ezért lenne fontos szelekciót végezni a Gyergyó környékén még megtalálható idős gyümölcsfák közül és ebből kiválasztani az itteni viszonyokat legjobban tűrőket. Egyre kevesebb idős gyümölcsfa van, felmerül a kérdés, miért. A válasz egyszerű: a gyümölcsfák gondozását elfelejtették, az emberek nem tudnak gyümölcsfát metszeni, gondozni, ez az oka, hogy kifogytunk tájfajtáinkból. Egy másik lehetőség a növénytársítások kihasználása, avagy vissza az alapokhoz, jó és rossz szomszédok a kertben. Elődeink tudták, hogy mit mi mellé érdemes vetni, ültetni, és ezt a hagyományt szeretnénk visszahozni és megtanítani az embereknek, hiszen: Nincsenek megunt kérdések, csak öreg kertészek. Egy kezdő kertésznek minden kérdés új. Egyre nagyobb a törekvésünk arra, hogy egészséges terméket állítsunk elő. A növényvédelem is megoldható természetes módon, akár az előbb említett növénytársítással is. Ezenkívül számos olyan növény és gyógynövény vesz körül bennünket, amely növényvédelmi képességgel bír. Elégséges egy kevés csalánt beáztatni vízbe, és nagyon jó levéltetűűző koncentrátumot kapunk. Hasonló hatásokkal bír kártevőkkel és kórokozókkal szemben a zsurló, a varádics, valamint a vérehulló fecskefű. Rengeteg lehetőség kínálkozik a kertészetben is, csak az a kérdés, hogy vissza akarunk-e térni az életet adó munkához, az egészséges élelmiszerek előállításához, akarjuk-e, hogy gyermekeink és az ő gyermekeik asztalára egészséges zöldség és gyümölcs kerüljön. Rá kell jönnünk a régi indián mondás jelentésére, miszerint: Majd ha kivágod az utolsó fát, megmérgezed az utolsó folyót és kifogod az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető! 24

25 Környezetvédelem, önkéntesség, közösségi szerepvállalás illetve hogyan motiváljuk fiataljainkat? Csonta László, Zöld SzékelyFöld Egyesület, elnök Korond, 2013 Amikor környezetvédelemre gondolunk, szinte mindig a faültetés, a szemétszedés jut eszünkbe, és ha valami problémát észlelünk, akkor elégedetlenkedünk, hogy miért nem oldják meg a zöldek, miért nem tesznek ellene. Programjaink során igyekszünk hangsúlyozni, hogy a környezetünk védelme nem csak egy kis csoport feladata: azért, hogy eredményes lehessen, mindenkinek ki kell vennie belőle a részét. Nem kell kétdiplomás szakembereknek lennünk, hogy valamit hozzátegyünk a közöshöz, hiszen számtalan tevékenység van, ami által a gyakorlatban is környezetvédőkké válhatunk. Naponta vásárolunk, ezért talán a tudatos vásárlás a legegyszerűbb módja annak, hogy mi is aktívak legyünk. Ha vásárláskor helyi termékeket részesítünk előnyben, helyi munkahelyet támogatunk, kisebb távon kell szállítani a terméket, kevesebb károsanyagkibocsátást eredményez. De külön gyűjthetjük hulladékainkat, takarékoskodhatunk energiafogyasztásunkkal, árammentesíthetjük telefontöltőnket, amennyiben nem használjuk stb. Számos ötlettel a nemrég megjelent Környezetvédő leszek című kiadványunkban találkozhatnak az érdeklődők. Ahhoz, hogy látványos fejlődést lehessen elérni a környezetvédelem terén, változtatni kell a jelenlegi helyzeten. Változásokra van szükség a törvényhozás, a politikum szintjén, hiszen gyakran a szakhatóságok a legkevesebb szakmaiságot mellőzve hoznak meg környezetvédelemre hátrányos döntéseket, de változásra van szükség a lakosság hozzáállását illetően is. Elég példának csak az illegális falopásokat, Verespatak esetét, a roncsautó-programot, a génmódosított növények termesztésének engedélyezését említenünk, de nem szabad megfeledkeznünk a naponta változó környezetvédelmi törvényekről sem, amelyek számonkérése már senkit sem érdekel. Habár továbbra sem mondhatunk le ez előbbi csoport számonkéréséről, szakmaibb síkra való tereléséről, a lakosság viszonyulásának megváltoztatásában talán eredményesebbek lehetünk. 25

26 A környezetvédelmi civilszervezetek döntő többsége önkéntes alapon működik, nem a pénz motiválja őket munkájuk során, hanem az, hogy az adott helyzeten változtassanak. Az elmúlt évek során több alkalommal dolgoztunk együtt közalkalmazottakkal vagy különböző cégeknél dolgozó személyekkel, és meglepő a hozzáállásbeli különbség. Ha valaki meggyőződésből dolgozik, akkor nem kell noszogatni, nem azt lesi, hogy mikor járt le a munkaidő, hanem hogy amit elkezdett, azt becsületesen be tudja fejezni. Önkéntes ebből adódóan bárki lehet, aki szeretne valami hasznosat kezdeni szabadidejével. Önkéntes munkát lehet civilszervezetek segítségével végezni, de elegendő az is, ha a baráti társaság összefog és megvalósít egy kiszemelt célt. Fontos, hogy ne csak a problémákat soroljuk, és különböző fórumokon más billentyűszaggató társainkkal csámcsogjunk rajta, hanem próbáljunk megoldást keresni rájuk. Habár továbbra is úgy gondoljuk, hogy fontos a számonkérés egy-egy téma kapcsán önkormányzatok, intézmények irányában, a legkönnyebben úgy érhetünk el eredményt, ha nemcsak a problémát közöljük, hanem megoldásokat is csatolunk hozzá. 26

27 Az önkéntes nem kap anyagi juttatást munkájáért, de sok olyasmivel gazdagodik, aminek az elkövetkezőkben hasznát veheti. Tapasztalatot szerez egy területen, amelyet a mindennapokban vagy éppenséggel munkahelyén kamatoztatni tud, új barátokat szerez, egy közösséghez tartozik, segít másokon, ezáltal hasznosan tölti el szabadidejét. Kevesen tudják, de egy önkéntesnek vannak kötelességei, amelyet az önkéntes szerződés rögzít, ha egy szervezet kereteiben tevékenykedik. Ez fontos a szervezet számára, hiszen sokszor jelentős összegeket érő programokról van szó, amelyekért ő vállalja a felelősséget, ugyanakkor hasznos az önkéntes számára is, hiszen felelősségérzetét fejleszti. Ezek fényében azt tudom javasolni, hogy tegyünk mi is a magunk részéről valamit a közösbe, járuljunk hozzá, hogy településünkön, vidékünkön a dolgok jobb irányba változzanak, és ha probléma van, akkor első dolgunk ne az legyen, hogy mások irányába mutogatunk. Hogyan lehet motiválni fiataljainkat? Ha tömören szeretnénk fogalmazni, akkor szerintem elég annyi, hogy célt kell adni a kezükbe! El kell érni azt, hogy fontos legyen számukra a település sorsa, az őket körülvevő problémák, ha ezt sikerült, akkor nyert ügyünk van. Egy ilyen személy könnyebben lesz önkéntes, hamarabb oda teszi a csontot, ha valamit meg kell oldani, és nemcsak elsétál a probléma mellett. Hogyan tudjuk elérni a motiváció kialakulását, ez a kérdés, amelyre nagyon sokan keressük, keresik a választ. Folyamatos foglalkozást kell biztosítani a fiataloknak, olyanokat, amelyeken keresztül megérzi a hasznát munkájának, kialakul egy szoros kötődés településével. Ehhez azonban példaképekre van szükség, olyan személyekre, akik nem bizonyos anyagi vagy politikai érdekek mentén tevékenykednek, hanem az egész közösséget kívánják segíteni. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor fejlődni fog a környezetvédelmi civil szféra és maga az önkéntesség mint tevékenység is, és nem utolsósorban elejét lehet venni a vidékünkre annyira jellemező elvándorlásra, mert a fiataloknak lesz motivációjuk, fontos lesz számukra az a vidék, ahol felnevelkedtek. 27

28 A székelység története című olvasókönyv bemutatása egy rendhagyó történelemórán Mihály János történész Gyergyóditró, 2013 Először ugyancsak egy Székelyföldi Akadémia alkalmával Csíkkozmáson, ahol kollégámmal, dr. Hermann Gusztáv Mihály történésszel voltunk a meghívottak beszéltünk arról a jelen lévő Borboly Csabával, Hargita Megye Tanácsának elnökével, hogy jó lenne a székelyföldi diákság részére megírni a székelység történetét. Az elnök nyomban kezdeményezte, hogy jöjjön létre ennek érdekében egy történészekből álló munkacsoport. Hamarosan Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Tanfelügyelőséggel együttműködve, Hargita, Kovászna és Maros megyei szakemberek bevonásával létre is hozta a munkacsoportot, amelynek tevékenységét Ferencz Salamon Alpár főtanfelügyelő koordinálta, a tudományos szakirányítói szerepet pedig dr. Hermann Gusztáv Mihály vállalta. A jól együttműködő szerzői csapatnak tagja lett rajtuk kívül Sófalvi András (Székelyudvarhely) és Sztáncsuj Sándor József (Sepsiszentgyörgy) régészek, Novák Csaba Zoltán (Marosvásárhely) történész, Forró Albert (Csíkszereda) történelemtanár, Kádár Gyula (Sepsiszentgyörgy) történész, Sepsiszéki Nagy Balázs (Sepsiszentgyörgy) néprajzos, Novák Károly István (Székelyudvarhely) történelemtanár, Mihály János (Székelyudvarhely) történész, valamint Orbán Zsolt (Csíkszereda) történelemtanár. A 28

29 munkacsoport irányítói a tankönyv illusztrátorának Gyöngyössy Jánost, a székelyföldi vártemplomok neves kutatóját kérték fel. A szerzői kollektíva valamennyi tagja tehát Székelyföldön élő és tevékenykedő történész, régész, történelemtanár, aki tudta, hogy nem vállalkozott könnyű feladatra. A célunk az volt, hogy készüljön el egy alternatív tankönyv a VI VII. osztályos diákok számára, de nem csak. Egy olyan könyvet szerettünk volna készíteni, amely kézikönyvként, segédanyagként is jó szolgálatot tehet az osztályfőnöki nevelőórákon vagy a szülők, nagyszülők kezében, akik e kiadvány segítségével gyerekeikkel vagy unokáikkal együtt eleveníthetik fel székely népünk múltjára vonatkozó ismereteiket, új alapokra helyezve azokat. Ezen ismeretek birtokában talán egy kicsit másként tekintenek a szülőföldjükre, s nem veszik olyan könnyen kezükbe a vándorbotot. A feladat elvégzése tehát nem volt könnyű. Több szerzői, szerkesztői egyeztetés, levelezés, szakmai konferencia, munkamegbeszélés, közvéleményezés (a kézirat szövegét VII. osztályos diákokkal is elolvastattuk), szakmai lektorálás (ezt a munkát Pál-Antal Sándor, az MTA külső tagja végezte el) és véleményezés (Pál Judit és Rüsz-Fogarasi Enikő egyetemi docensek részéről) után a kézirat készen állt a kiadásra. Végül Hargita és Kovászna megye vezető politikusainak, Borboly Csaba és Tamás Sándor elnököknek a gondoskodása folytán ki is jött a nyomdából. Elmondhatjuk, hogy színvonalas, minőségi kiadvány került ezáltal az olvasó kezébe, ami köszönhető a kézirat korrektúráját végző Kolumbán Zsuzsannának és P. Buzogány Árpádnak, a Hargita Megyei Hagyományőrző Forrásközpont munkatársainak, akik olvasószerkesztői minőségükben vették ki részüket a munkából, valamint a tördelőszerkesztőnek, Para Istvánnak és nem utolsósorban a csíkszeredai Alutus Rt.-nek, amely a nyomdai munkálatokat végezte. Ami a könyv tartalmát illeti: szerkezetileg hat nagy fejezetre oszlik (I. A Székelyföld, II. Székelyföld a székelyek letelepedése előtt, III. A letelepedéstől a Hunyadiak koráig, IV. Változásban lévő székely társadalom, V. Székelyföld az újkori világban, VI. Székelyföld a 29

30 jelenkorban), a leckék száma 22. Ezeket filmajánlóval (összeállításukban közreműködött Szabó Károly), irodalmi fogódzóval, olvasmányokkal tettük színesebbé. Ugyanakkor az utolsó oldalakra időtáblázatot és fogalomtárat is beillesztettünk. A könyv szülőföldünk, Székelyföld földrajzi leírásával indít, hangsúlyozva, hogy tájértéki tekintetben minden olyan adottság megvan, ami egy népcsoport fennmaradásához és fejlődéséhez szükséges. Nem csoda tehát, hogy már a székelyek letelepedése előtt a térség különféle népeknek és kultúráknak adott otthont. A kötet bemutatja a székely eredetkérdés problematikáját, a végső letelepedés lehetséges folyamatát, a székelység közigazgatási szervezetét (a sajátos székely autonómiát), a székely falut és mezővárost, a székelyföldi egyház- és művelődéstörténetet stb. Továbbá e könyvből, amelynek megjelenését már nagyon várta a nagyközönség, megismerhetjük a székelyek fejedelemségkori történetét, s nyomon követhetjük Székelyföld fejlődését az újkori világban, szerepét az es forradalom és szabadságharcban. Megismerjük belőle a kiegyezéskori Székelyföldet, amelyet a megkésett gazdasági-társadalmi korszerűsödés jellemzett abban az időben. Kiderül az is belőle, hogy a 20. században a Székelyföldet és annak lakóit számos megpróbáltatás érte: világháborúk, impériumváltások, kisebbségi sors, diktatúrák. Az 1989-es változást követően a térség fokozatosan újra önmagára talált, ugyanakkor új kihívásokkal kellett és kell manapság is szembesülnie. Reméljük, jelen kiadványunk, amely olvasókönyvként, iskolán kívüli tevékenységek alkalmával vagy választható tantárgy keretében iskoláinkban is használható (csak a pedagógusokon múlik!), olyan népnevelő olvasmány, amely jelentős mértékben hozzájárul majd székely népünk hagyományainak, múltjának még jobb megismeréséhez, szellemi értékeinek ápolásához, átadásához, nemzeti identitástudatunk megerősítéséhez. 30

31 A regionális ökoépítészet felé vezető úton Köllő Miklós műépítész Csíkszereda, 2013 Ez egy útkereső írás, amelyben saját, fél emberöltőt felölelő építészeti tevékenységem szemszögéből és a jelenlegi, tucatnyi embert foglalkoztató építészeti irodánk tapasztalatait, lehetőségeit próbálom a nem építészek számára (is) megfogalmazni, mert azt látom, hogy építészek és nem építészek között jókora kommunikációs szakadék tátong Székelyföldön. Mindenképpen személyes hangvételű írásnak szántam írásomat, vitaindítónak inkább, mint kioktató receptnek, és ha kibeszéljük a dolgokat, lehet, jó úton járunk ahhoz, hogy ne csak a múltról nosztalgiázzunk, ne csak a jelenben azért nem lehet, mert típusú magyarázkodások közepette vonogassuk a vállunkat, hanem lépésről lépésre haladjunk egy markáns székelyföldi ökoregionalista építészet felé. Két fontos témakört egyesít ez a szemlélet: ökológiát és regionális építészetet, meglátásom szerint ez a számunkra járható út ben is ezeket a problémákat láttuk, és azóta nem sikerült lényegesen előrelépni, nem sikerült jobban felkészülnünk az azóta bekövetkezett változásokra. A gazdasági válság azonban lehetőség is, hogy jobban és ésszerűbben gazdálkodjunk, a térségünkben megjelenő nyersanyagprédálók pedig akik a vidékünkön kialakult biodiverzitásra fittyet hányva csak a kitermelhető és értékesíthető nyersanyagot látják az együttdolgozás szükségességére hívják fel a figyelmet. Nem elég csak tiltakozni ezek ellen. Valahol meg kell néznünk azt is, a mi házunk táján tudunk-e előrelépni, tudunk-e a magunk esélyein javítani, lehetőségeinket jobban ki tudjuk-e használni. Ezzel kapcsolatosan szempontok szerint próbálom körbejárni a témát. 31

32 A helyi gazdaság erősítése. A műemlékvédelmi felújításokon általában kevés anyagot nagyon sok munkaóra árán építenek be. Innen jön az a gondolat, hogy helyi nyersanyagokat használjunk, és azt itteni mesterek építsék be, akkor olcsóbb nyersanyaggal, sok low-tech munkával mert nem rendelkezünk csúcstehnológiával legalább olyan helyi szinten értékelt építészetet lehet létrehozni, mint méregdrága high-tech anyagok gyors beépítése által létrehozott épületek esetében. A különbség annyi, hogy első esetben a pénz a helyi gazdaságban marad, míg a második esetben elhagyja a helyi gazdaságot. Persze képileg nem ugyanazt kapjuk, de amitől egy fafelület nem egy több tíz négyzetméteres, tükörsima rétegelt fafelület, attól még lehet jó építészet. Lehet archaikusnak tűnő anyagokat modernül használni. Kolumbán Gábor világít rá előadásaiban, hogy a premodern tudás érték a posztmodern társadalomban vagyis a kézművestermékek ma felértékelődnek. 32

33 Ökológia / régen és ma. Eleink a malomárok mellett, a laj vizétől elkorhadt fagerenda miatt nem fogták rá az épületre, hogy rossz, s nem bontották le, hogy téglából újat építsenek, hanem lokálisan kicserélték azt a gerendát, s az élet ment tovább. Életszerűen kellene építkezzünk. Hiszem, hogy egy megőrzött és megfelelően felújított régi ház zöldebb, mint egy méregdrága anyagokból létrehozott passzív ház. Nem dobhatjuk a szemétbe a régi házakat, épített örökségünket. Megoldásokat kell találnunk a mai helyzetre, mint ahogyan régen használható és bevált megoldásokat találtak. Hőszigetelés. A régi házakkal ellentétben ma az egész házat belakjuk, és jóval melegebb belső tereket igényelünk. Jogos igény a környezettudatosságból eredő hőszigetelés. Olyan megoldásokat kellene választanunk, amikor helyi anyagokat is felhasználhatunk. A kiszellőztetett homlokzatok nagyon jó megoldásnak bizonyulnak, és ebben a rendszerben az épület kívülről fával burkolható, esetleg a gyengébb és gyérebben felrakott faburkolat vakolható. Többszintes épületek esetében tűzálló sávok beiktatásával meglepően színes és modern kép is kihozható. A külső felület pedig illeszkedik a hagyományainkhoz. 33

34 Építészet a táj és a turizmus között. Manapság nagyobb épületeket nálunk legfőképp a turizmus miatt építenek. Ez rendben van, csak ne feledjük: a táj, a településszerkezet adja azt a pluszvarázst, amiért részben ide jönnek. Ne zárjuk ki épületeinkkel a táj jellemző elemeit, ne hozzunk létre tájsebeket: inkább a párbeszédet keressük, és higgyük el, a táj fontosabb, mint a turizmus, és ez a turizmus javát is szolgálja. Illeszkedés. A hagyományainkhoz való viszony. Erdélyi értelmiséginek erkölcsi csőd új házat építeni, amikor annyi szép régi házat lehetne a mának továbbgondolni. Így az értelmiség, a közéleti személyek jó példával elöljárva rá tudják hangolni a közvéleményt az épített örökségünk továbbvitelére. A környezethez való viszony. Kiválás? Régi falusi házaink jól kicsiszolt modellek, tulajdonképpen mindig ugyanazt építették meg az emberek, apró változtatásokkal. Nálunk felé, ami nem illeszkedett, ami kivált, annak nagyon hamar bekövetkezett az erkölcsi elavulása. Maradandóvá az válhatott, ami fel tudott oldódni a környezetében. A szolgai másolás, a formautánzás nem tud megfelelni az új igényeknek, de lehet illeszkedni a formához vagy az anyaghasználathoz, vagy vannak esetek, amikor mindkettőhöz. Olyan is van, amikor egyihez sem. Nem a kiválás a fontos, hanem a kiválóság: az adott feladatot mindig profi módon megoldani, akkor is, ha szegényes eszköztárból kell dolgozni. Erre kell törekednünk mindig, így minőségi környezethez minőségi építészetet lehet hozzárendelni. Identitásmegőrzés. A műemlékek megőrzése, restaurálása során megszerezhető szakmai tudás az alapja a ma még nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló értékes épületállomány megfelelő felújítására. A nem megfelelő szemlélet a régi épületek gyors pusztulásához vezet, ez pedig épített örökségünk megsemmisülését és nagyfokú identitásvesztést fog eredményezni. Egyre szélesebb körben kellene bemutatni a műemlékfelújítások folyamatát, a régi épületek felújításakor gyakorlati képzéseken kellene oktatniuk a műemlék-felújításban részt vevő szakembereknek, így megfelelő szemlélet és igény alakulna ki, és megmentenénk az épített örökségünket. 34

35 Iskolai tanítás. Finnországban ötéves kortól folyik építészeti oktatás, és ez látszik. Az egyik legfontosabb feladatunk kidolgozni egy választható tantárgyként működő építészeti oktatás tananyagát. Az idősebbek számára pedig népfőiskolai keretek között kellene megfelelő szemléletet kialakító oktatást biztosítani. Régi és új párbeszéd. Sok esetben éppen egy új épület a kontraszt segítségével tud rávilágítani a régi értékeire. Ezért legalább a fontos beruházások esetében szükség volna építészeti pályázatokra, amelyeket nyitott szemlélettel kellene zsűrizni is, másképp nem lesz átütő, a hagyományokból kiinduló, de modern építészet Székelyföldön. A szegény embernek is joga van az építészethez Máthé Zoltán fogalmazta ezt meg. A pályázatokon sokszor utópisztikus, sok pénzbe kerülő épületek nyernek. Ezek itthon nem sokszorosíthatók, lássuk be, nincs annyi pénz a régióban. Tehát a mi utunk az, ha az olcsó helyi anyagokhoz alázattal nyúlunk, lehet abból is építészetet csinálni. Ha így lehet példát mutatni, akkor azt az emberek követni fogják, ez a táji jellegzetességek továbbvitelét biztosítja. Az egyszerű anyagok alázattal történő hasznosítására Tövissi Zsolt mutat nagyon szép példákat. 35

36 A kicsi szép. Azt tartják, hogy egy olyan munkához, ami díjat kap, sok pénz kell. Én úgy gondolom, nem érdemes olyan díjért erőlködni, amelyet kiteszünk a vitrinbe, de nem jelent példát az itteni embereknek. Magyarán: sosem fogunk tudni csúcstehnológiában gondolkodni, hanem abból kell építkeznünk, amihez helyben viszonylag könnyen hozzájutunk, aminek a viselkedését évszázadok óta ismerjük. Azt gondolom, kellő alázattal ezek az anyagok ésszerűen használhatóak, szépek, és patinásan öregednek bele a tájba. Pár dolgot kell tudatosan elfogadni és követni: egyik az, hogy a kicsi szép. Jobb egy befejezett, jó minőségű kisebb épület, amit később szervesen lehet bővíteni, mint egy befejezetlen, rosszul vagy silány minőségben befejezett nagy, ami később problémákat okoz. Miért szép? Miért szép egy szépen megöregedett, a tájjal együtt élő régi épület? Költői kérdés. De gondolkozzunk el, hogyan fog öregedni az általunk tervezett/épített épület, és ha nem tudjuk megválaszolni, hogy öregedve miért lesz szép, akkor ne építsük meg. Mesteremberekről. Szakember. Hiány? Nagy hiány van mesteremberekből. Jó mesterekből. Olyan ácsokból, akik több mint ácsok, olyan kőművesekből, akik több mint kőművesek. A valamikori pallérok hiányoznak igazán, akiknek szemléletük volt ahhoz, amit csináltak. Nagyon sok házat csak a pallér tervrajza alapján építettek, mégis sok esetben mutatósabbak, mint sok mai, építész által pénzért ellenjegyzett, aláírt kisiklott architektúrájú épület. Kell a mesterembereknek a szaktudás, kell a tartásosság, kell a nyitottság az újra, az együttdolgozásra. El kell indítani egy szemléletalakító népfőiskolai mesteremberképzést. Az épület megépítéséhez a jó mester legalább olyan fontos, mint az építész, és a partnereknek kölcsönösen meg kell ismerniük egymás világát. Egy terv története. A terv nemcsak rajz. A terv a megrendelő igényeinek józan kritikája, a hely megértése, a környezethez való harmonikus viszony kontrollja, a mesteremberekkel való számos egyeztetés lehetőleg már a kiviteli terv során, valamint az épület változásainak időbeni előrelátása, követése. Ha nem sikerül integrált tervezést végezni, összehangolni az egyedi igényeket, a lehetőségeket, a rendelkezésre álló eszköztárat, akkor 36

37 a terv csak építészeti vízió marad, eleve kudarcra ítéltetett a kivitelezés során. Ráadásul mindaz, ami csak dísznek kerül fel az épületre, idővel el fog tűnni, mert ha nincs funkciója, akkor manapság nem költenek rá. Tehát egy terv sok-sok beszélgetés és szerencsés esetben kezdődő barátság és garancia, hogy az épület időben is szépen s jól fog viselkedni. Ezt egy szimpla rajz nem garantálja. Közösségépítés. Az építész közösségépítész? Igen. Manapság, amikor a főépítészi státust a romániai törvénykezés tönkretette, és az építkezési engedély kibocsátása nem szakmai cselekedet, hanem adminisztratív aktus, akkor az építészekre is hárul az a feladat, hogy az individualista tendenciókat a közösség számára hasznos mederbe terelje, és ne csak a megrendelő érdekeit képviselje. Innováció. Innováció nélkül nincs előrelépés. Ehhez szükséges a régióban fellelhető népi építészeti tudás és a szakmérnöki víziók kölcsönös megtermékenyülése. A mérnöki tudás nélkül nem lesz továbblépés, de ez a meglévő hagyományokat és a rendelkezésünkre álló eszköztárat kell a mának továbbgondolja, úgy, hogy feltérképezze és feszegesse az itteni fából felépíthető épületek határait. Ehhez a kutatás, tervezés és kivitelezés összehangolására van szükség, létre kell hozni ezt az együttműködést. Meg kell különböztetni a valós technikai tudást a kontár kísérletezéstől, aminek a megrendelő issza meg a levét. Ugyanakkor megfelelő kritikával kell minden új irányzathoz nyúlni, mert például az innovációnak tartott rönkházak elég nagy hányada giccs. 37

38 Stratégiák. Általánosságban mindig csak egy épület szempontját vesszük figyelembe, nem a környezet időbeni fejlődését. Vagyis belevágunk a közepébe, elfelejtve, hogy a teremtés is úgy kezdődött, hogy kezdetben vala az ige. Jó volna kibeszélni a szándékot, ehhez az alapot víziók, tanulmánytervek tudják biztosítani, majd azok lebontva lépésekre és konkrét feladatokra vezessenek a megvalósulás fele, úgy, hogy a megvalósuló lépések egymást erősítsék. Sok esetben csak kicsiket lehet lépni de sok kicsi sokra mehet, ha azok következetesen egy irányba mutatnak, így a tévedések kisebbek, könnyebben javíthatók. Pályázatok. A pályázatok jó eséllyel jó minőségű építészetet eredményezhetnek. Ennek tudatában megfelelő hozzáállás szükséges. A jelenlegi pályázati rendszer kevés teret biztosít a tervezésnek, a szűkre szabott idő miatt sokszor nem lehet kiforrott munkát letenni az asztalra. Ezen változtatni kell, meg kell reformálni a jelenlegi pályázati rendszert, hogy minden vonatkozásában lehessen végiggondolni a megvalósítandó létesítményt, ne futószalag munka és ne silány kivitelezett minőség legyen az eredmény. Közbeszerzések, közberuházások. A jelenlegi közbeszerzés nem a minőségi munkát támogatja. Meg kell változtatni a közbeszerzési eljárásokat. Bátorítás, hogy a megyei tanács csak olyan középületek építését támogatja, amelyek fából vannak. A minőségre és a gazdaságosságra kell törekedni. Ezek az épületek azért fontosak, mert itt lehet a leghamarabb szemléletváltást mutatni, és a maguk módján ezeket másolják a magánberuházások. Szükséges minél hamarabb ezt a szemléletváltást felmutatni a régi értékelését, a bontott anyagok lehetőség szerinti újrahasznosítását, az ésszerűségre és fenntarthatóságra való törekvést, a helyi anyagok használatát, jó példával az önkormányzatoknak kell elöl járniuk s aztán megkövetelniük. Magánberuházások. Míg a pályázati munkák során megfelelő szabadsággal, a közberuházások esetén pedig kellő szabadsággal rendelkezik az építész, addig a magánberuházások sokkal kevésbé hálás megrendelések. Ezek részben a megfelelő építészeti kultúra hiányának, részben az építész és megrendelő közötti hiányos kommunikációnak 38

39 köszönhetőek. Azokban az esetekben, amikor jól működik minden, egyfajta barátság lesz a vége, s ez meglátszik a végeredményen is. Ezeket a szerencsés eseteket kellene ismertetni. A fióknak dolgozva. Ebben a térségben is vannak jó tervek. A vidéken még mindig kevés az építész, kár a fióknak pocsékolni az energiát, de ha már megszülettek ezek a tervek, ezek is részei lehetnek az építészeti nevelésnek. Ezeket is ki kellene állítani s elbeszélni, miért nem valósultak meg. Le kell vonni a tanulságokat. Építészeti kiállítások szükségessége. Annak ellenére, hogy az itteni építészek jó viszonyban vannak egymással, részben belelátnak egymás műhelyeibe, mégis nagyon különböző hangon beszélnek annak az építészetnek, amit ma asztalra tesznek, az az alapvető jellemzője, hogy tiszteletben tartja a környezetet. Nem mindig sikerül a szándék nem minden az építészen múlik, de a sikeres, jó példákat be kell mutatni. Díjak, publikálások. Minél több építészeti kiállításon meg kell jelenni, szükség van minél több munkát publikálásra elküldeni. Regionális szinten vannak díjaink, szükség van országos díjakra. Ehhez nem elég az építészek szándéka, megfelelő megrendelői kultúra és kivitelezői szemlélet szükséges. El kellene kezdeni a beszélgetést, nemcsak építészek, építészirodák között. Ez utóbbi szerintem jól működik... De egyértelmű, hogy van mit tenni, s az építészethez a tervezőn túl kellenek a vállalkozók, a mesteremberek, akik felépítik, s ezt az építészetet megfelelő csatornákon közölni kellene, az építészetet helyi szinten is a közösség elé kell vinni, ismertetni kell. A díjat nyert épületek az építő vállalkozóknak is hasznot jelentenek ezt kellene látni s ilyen irányban partnernek kellene lenni. Székely ház program. Egy jó kezdeményezés, melynek során az induláskor kísérlet történt a vállalkozókkal való közös gondolkodásról, de magára maradva csak az építészeti oldalt járta körül a megyei tanács által már ebben a 39