Nyíregyházi Főiskola Rajz tanszék Szakdolozat Pál Gyula élete és művészeti munkássága

Átírás

1 Nyíregyházi Főiskola Rajz tanszék Szakdolozat Pál Gyula élete és művészeti munkássága Konzulens: Nagy Lajos tanszékvezető főiskolai docens Készítette: Takácsné Papp Mónika olasz-rajz hallgató Nyíregyháza " Pál Gyula a Nyírség festője. Nemcsak a tájé, hanem elsősorban az emberé: a nyírségi emberről vall, a Nyírség képét igyekszik beemelni az országos köztudatba" Bakó Endre ( Hajdú-Bihari Napló 68/3. I. BEVEZETŐ Sokan sokféleképpen írtak Pál Gyuláról, voltak akik barátjának mondhatták magukat és voltak akik tanítványnak, esetleg művészete csodálójaként ragadtak tollat, hogy írjanak művészetéről, életéről vagy éppen a vele kapcsolatos élményeikről. Én sajnos egyikőjükhöz sem tartozom, így segítségül hívom őket, hogy megidézzük Pál Gyulát, és megpróbálok a sokféle személyes hangvételű írásból egy olyan művészt bemutatni, aki szívével és ecsetével itt élt a megyénkben és munkásságának köszönhetően még mindig itt van közöttünk. Munkássága olyan, mint Bartók és Kodály, mélyből hozza témáit - írta róla Solymár István művészettörténész. És valóban. Olyan nekünk e megye szülötteinek Pál Gyula, mint az ország zenekultúrájának Bartók és Kodály. Nincs egyedül, hiszen sok pályatársával, barátjával együtt indult a számunkra felbecsülhetetlen értékű, göröngyös nyírségi földekről. Sokan közülük csak születésükkel vagy néhány éves tartózkodásukkal kötődnek megyénkhez, de együtt, mint tehetséges munkás-paraszt fiatalok a Nyíregyházi Szabadiskolából közösen indultak el az országosan elismert művészeti életbe. Kötelességemnek érzem, hogy írjak arról a Pál Gyuláról, aki 1970-től 1976-ig a Bessenyei György Tanárképző Főiskola (most már Nyíregyházi Főiskola) rajz tanszékének tanára volt és az itt végzett munkáját tisztelnünk kell és kötelességünk ápolni. Saját mondanivalójával jött, a maga hangján szólt. Ezt mindenki tudta és érezte, ezt tanúsította önálló gyűjteményes kiállítása is, mely jól tükrözte alkotói hűségét, tartalmát és teljességét. Alakjai fekete mérföldkövek a szabolcsi nép életében. Kegyelettel mond ítéletet múltjukról és bizakodó indulattal tekint a jövő felé. Így mutatkozik meg Mestrovic monumentális formáiban Kelet-Európa paraszti sorsa, Garcia Lorca expresszív, valóság fölötti költeményeiben, Chagall műveiben mesévé szelídült kelet lengyel népiség jelképe. Az európai emberek sorsát Pál Gyula sokrétű művészi kutatómunkájának köszönhetően expresszív sűrítő módszerrel ábrázolja. Művészetében Európa festői kultúrája egyesül a nép ismeretén, tiszteletén alapuló, néphez való hűséggel. Pál Gyula festészete a népért szóló, a népről beszélő. Szocialista művészetünk gazdagodott műveivel. Munkájához hozzájárult Nyíregyháza és az egész szabolcsi nép. A várossá válás nélkülözhetetlen eleme volt a szellemi élet kibontakozása. Ez volt az a törekvés, hogy dinamikusan növekvő százezres megyeszékhely ipara, gazdasági élete, oktatási és kulturális intézményei biztosítsanak minden ember számára életlehetőséget. Így járult hozzá Pál Gyula munkájához is Nyíregyháza város, amikor a három műtermes művészlakás egyikét felajánlották segítségül. A művészetek különböző ágainak, köztük a képzőművészetnek is otthont teremtettek, hogy ne csak városunk külső dísze gazdagodjék, hanem annak belső értékei is. E nehéz és hálás munkában Pál Gyula is nélkülözhetetlen segítő társa volt a szocializmus szemléletének építésében. 1./ PÁL GYULA ÉLETE Pál Gyula a magyar művészettörténet azon korszakához tartozik, mely a 40-es évek végén és az 50-es évek elején bontakozott ki, ezzel lehetőséget adva egy osztálynak önmaga megvalósításához. Ezen kultúra bőségét sikerült sokaknak magáévá tenni. A népfőiskolák, népi kollégiumok, szakérettségik hatalmas, előrehaladó tempóját csak a legkiválóbbak - köztük Pál Gyula is - tudták követni július 26-án született Kálíósemjénben. Szülei földműves napszámosok voltak, 1914-ig éltek a házasság kötelékében - 5 hónapig - amikor is apja Amerikába vándorolt. Anyja, Mosolygó Mária nem ment újra férjhez, hanem vállalva sorsát Budapesten, Nyírbátorban és Nyíregyházán szolgáló lett. Volt egy lánytestvére, aki már 6 éves korában meghalt. Anyja, betegsége miatt 1931-ben gondozásba adta a debreceni m. kir. áll.

2 gyermekmenhelyre. Miután felépült újra magához vette, majd kis időn belül ismét elváltak egymástól anyja munkáltatói rendelkezésére. Rokonaihoz került Érpatakra, s ott nevelkedett 1938-ig. 10 éves korában anyjával Kállósemjénbe költöztek, ahol mint napszámosok keresték kenyerüket. Itt végezte elemi iskoláit a munkával párhuzamosan. Az összetartozásukért folyó küzdelmek és megpróbáltatások fájdalmait csak egymáshoz való ragaszkodásuk és egymás iránti szeretetük enyhítette ben hentesinasként dolgozott között került a csepeli WM gyárba, majd az ország felszabadulásakor 5 hónapig volt a jászberényi és ceglédi fogolytábor rabja ben tanult kerékgyártó szakmájával tovább kereste kenyerét, s emellett jutó kis idejében rajzolással is foglalkozott június 30-án a szabadiskolán a konyhai falvédők hátlapjain lévő színes rajzokkal mutatkozott be, majd a népfőiskolára került, mely megadta neki, mint szegény sorsú fiatalnak a lehetőséget tehetsége kibontakoztatására. Lassan elindult a művésszé válás útján. Az általa készült tanulmányfejekben benne rejlik az indulat és a szegényházi modellek sorsával való együttérzés. Mesterei Domanovszki Endre, Bencze László és Hincz Gyula bonctan, és kockológia tanára pedig Barcsay Jenő volt. Népi államunk nyújtotta ösztöndíj és kollégiumi ellátás segítette tanulmányai során, melyet sikeresen fejezett be az 1954-ben elnyert középiskolai rajztanári diplomájával. Pedagógiai gyakorlatát jó eredménnyel végezte a budapesti Óvónőképzőben. A iskola befejezése után feleségül vette Broda Máriát, aki hasonló környezetben nőtt fel. Kalocsára költöztek, ahol rajztanári állást töltött be az Óvónőképzőben. Itt láttak napvilágot élénk színű akvarelljei, impresszionisztikus pasztelljei a Vajas patakról és a város jellegzetes épületeiről. A realisztikus paraszti életképeket felváltják a festő első korszakára jellemző vörösbarnák, feketék, a kialakuló formavilág szikár asszonyai. Egész életét az alaposság, a lelkiismeretesség jellemezte, melyet nagy odaadással próbált átadni munkája során tanítványainak ben a Nyírségbe került és nagy lelkesedéssel látott hozzá a festői és tanári munkához Demercserben ben súlyos tbc-s megbetegedése, majd tüdőműtéte megszakította a megye képzőművészeti életébe való bakapcsolódását három éven keresztül. Ezután 1963-ban a nyíregyházi 4.sz. Általános Iskolában folytatta munkáját. Majd 1964-ben a Tanítóképző Intézet tanára lett. Rajzpedagógiai munkásságának alapelve a hallgatókkal való egyenrangú együttműködés, az önkéntes, tanári noszogatástól mentes tanítási módszer volt. Munkássága alapján a Képzőművészeti Alap tagja lett. Aktívan szállt síkra a minőségi festészetért. Időközben nőtt országos elismerése ban kiállítást rendezett a Fényes Adolf Teremben. Sajnos festői munkássága nem talált kellő értékelésre. Szegényes körülmények között élt Árpád utcai lakásában négytagú családjával. Fáradhatatlanul munkálkodott, a képzőművészeti élet fellendülésén és a képzőművészeti alkotóközösségek létrehozásán. Részt vett Tokaj és Hajdúböszörmény művésztelepén. Országos tárlatokon mutatták be munkáit, amelyek külföldre is eljutottak. A Kelet-Magyarországi Területi Képzőművészeti Szervezet tagja, majd pedig megyei titkára lett a 60-as évek vége felé. Művészlakások épültek Nyíregyházán az ő közbenjárásával. Ezt követően 1971ben lemondott titkári teendőiről és a Bessenyei György Tanárképző Főiskola rajz tanszékére került, ahol csak 2 évig adhatta át széleskörű ismereteit a rajztanár szakosoknak. Munkahelyi problémái folytán egészségi állapota rohamosan visszaesett. Betegsége alatt is munkálkodott, többek között egy grafikai album elkészítésén a kisvárdai múzeum felkérésére ben a megyei művészek közül elsőként rendezhetett gyűjteményes kiállítást a Műcsarnokban. Közben betegsége súlyosabbá vált. Munkáit a Jósa András Múzeum is bemutatta. Elnyerte a Szabolcs-Szatmár Megye Alkotói díját, melyet már csak halála után özvegye vehetett át. Festettem, mert életemben csak ez hozott megnyugvást. Festettem mindent és mindennel, elfestettem maradék festékeimet, s folytattam szénnel. " {Balogh István, Papp Tibor, Pál Gyula Nyíregyháza, 1983.) PÁL GYULA FESTÉSZETE 1./ MŰVÉSZI MUNKÁSSÁGA Művésztársai, tanítványai így vallanak művészetéről: "az ő képi világa az egyértelmű, biztos értékrend világa, az eredetét hitvallóan vállaló művészi lét kiteljesedése. " Pál Gyula semmit nem becsült jobban, mint a kétkezi munkát, hitvallása szerint a festészet is ebbe a kategóriába tartozik. Képein a parasztok, kik mindannyiunk ősei, fontos szerepet, főszerepet kapnak. Nem véletlenül volt a földművesek országa Magyarország. Megfestette mindannyiunk apját, nagyapját, dédapját, azokat a parasztokat kik őseinkként maradtak vissza. Még a mai urbanizált világban is ősként tekinthetünk rájuk, akik verejtékes munkájukkal hozták azt létre, melyet ma élvezhetünk. Mindig úgy dolgozott, hogy műveiben megjelenítse a kétkezi munkás embert megemlékezve, tisztelegve az egyszerű emberek nagysága előtt. Véleményének többször, több helyen adott hangot, de leginkább műveiben adott bizonyságot arról, hogy aki csak,festőművész" akar lenni az igazán nagy alkotóvá soha nem válhat. A festőnek nem egyszerűen festeni, hanem művein keresztül ki kell fejeznie a körülötte lévő világot, el kell erről a világról mondania a véleményét. Úgy kell élményt nyújtani művein keresztül, hogy mondanivalója másoknak is legyen, különös tekintettel azokra, akik ebben a világban nem élhettek és nem tapasztaltak.

3 Pál Gyula vallotta, bármilyen szépen is festi meg azokat az asszonyokat, a ruhákat, az ujjaikat, hiányozni fog a lényeg a munkába megfáradt ujjak és kezek, a széltől és karoktól megtépázott ruhák. Ha nem így tett volna, csak hamis látványt és életet vetett volna vászonra. A valóság, a munkába megfáradt kezek a nyomott sorsok élethűen lépnek le a képről és érintik meg a szemlélőt. Nem idill volt az élete és ezáltal munkássága sem ezt tükrözte. Emlékül örökítette, hallhatatlanná festette a letűnőben lévő paraszti élet hőseit. Azokat rajzolta, festette, akikkel napszámos korában együtt dolgozott. Különös elhívatottságot érzett környezete, a nyírségi táj és emberei iránt. Kitörölhetetlenül maradtak azok az élmények, amelyek ehhez a vidékhez kötötték. Azt az életmódot, melyet gyerekként 'közösen szenvedett' meg az itt élőkkel. Ez a 'szenvedés' tette azzá aki lett, és hálával mutatja meg, hogy mivé is nevelte ez az életforma. Pál Gyula elsőként mutatta be a különösségéből adódó szépséges világot és az itt élő népet. Mindazzal a meggyőző emberiséggel, tisztességgel, amely önmaga is volt a művész, ezáltal adva hitelességet műveinek. Mindenki érezte, átélte már azt a honvágyat mikor szűkebb hazájától eltávolodva visszavágyik és szívében szeretettel őrzi emlékeit. A művészek jobb helyzetben vannak egy átlag embernél, hiszen művészetükkel ki tudják fejezni a szívükbe zárt emlékeket. Pál Gyula mindezt úgy tette, hogy az általánostól eltávolodva a konkrét nyírségi vonások tették az egyetemes magyar kultúra részévé a nyírségi tájat és embereit. Ezzel a sajátos megjelenítéssel alakította ki egyéni kifejezésmódját. Művein a táj, az ember, a munka kohéziója mutatkozik meg alapos vizsgálódás, tapasztalat után. Munkáinak zöme a nyírségi falvak elmúló életviteléről ad képet. A parasztok, főképpen az asszonyok mindennapi küzdelmes életéről tudósít. Kovács Gyula szerint" ez a sorsvállalás, mely képi megfogalmazásban nyert önkifejezést, ez egy kényszerűség, hiszen másról nem beszélhetne, mert az hitetlen lenne." Rozványi Márta tovább mutat, hiszen a művek nem csak nosztalgikus ábrándozások, hanem a változás, fejlődés jegyeit is magukon hordozzák. Képei, alkotóelemei hosszas finomítás, csiszolás eredményeként kristályosodtak ki, mely mellőzte a modoros formákat. Ecsetét nem a múló irányzatok vezérelték, nem követte azt a helytelen szemléletet, miszerint a látványos mutatványok és trükk teszi eladhatóvá a képeket. Nem volt szükség arra, hogy palástolja tehetségtelenségét, mint ahogy tették sokan. Eredetiségét egyszerűen korszerűségével és egyéniségével hozta létre. Képein megjelenő tárgyi motívumai, asszony, ház, fa, amelyek sok esetben közös motívumként jelennek meg. Mindig kötődött a művészi megismerés alapjaihoz, azokhoz a motívumokhoz, amelyeket a valóságból, emlékeiből merített. Műveit látván sokan azt gondolnák, hogy ismét egy olyan művész aki a vizualítás és a korszerűség álarca mögé bújva formai játékokkal próbál létjogosultságot szerezni műveinek. Ez tévhit, hiszen ő vallotta, ha a művészet nem a való életből gyökerezik és nem táplálja az ember napról napra, akkor nem lehet más, mint puszta vizualítás formai játékokban. Művészeti alapjául szolgáltak a nyírségi föld lakói, azok környezete, sorsa, lelkivilága. Ezek a motívumok végigkísérték a művészt életén keresztül egészen a haláláig. A realitás híve volt, s annak pontos feltárását helyezte előtérbe, fontos szerepet tulajdonítva az őszinte érzelmeknek, melyeknek nem kellett különösebb tudomány csak tiszta befogadóképesség. Képeiről így ír... vágyam, hogy értsék tartalmukat, mert ezek a gondolataim, s e gondolatok onnan származnak, akikhez szólnak. Akik képeim látni akarták és szóra bárfák - sokan vannak -,kérdezték és vallották, talán megértették a különös festői szavakat, s rájöttek emberi hangzásukra.(balogh István, Papp Tibor, Pál Gyula, Nyíregyháza, 1983) Művészetéről kialakult vélemények nem éppen egybehangzóak. Néhányan nem értették és nem is értékelték képeit, hanem monotonnak és szürkének, azaz színtelenek tartották őket, pedig mélyen tartalmi és gondolati, érzelmi igényt hordoztak. A mindennapi élet puszta valójában jelent meg rajtuk a maga sokszínűségében. Színvilága sokoldalú és gazdag. Kontúrvonalai tartalmat és ritmust kifejezőek. Csak az érthette meg képei tartalmát, aki felismerte bennük az általános mondanivalót, melyet Pál Gyula a nyírségi életből merített. Munkái nem részletekbe menőek, rajtuk a figurák jelenléte és tartása áll a középpontban. Leegyszerűsített és elegendő információhordozó formákra talál bennük a néző. Festményein a saját és a közösség érzelmei, mint összetartozó érzelmek jutnak kifejezésre. Bizalmat helyezett embertársaiba, mely realista és sajátosan szocialista művészetében mutatkozik meg. Képei nem díszítési célzatul szolgáltak, hanem a nézőhöz szóltak sajátos kifejezésmódjukkal. v. MELLÉKLET MŰVEK JEGYZÉKE Olaifestménvek HAZAFELÉ /60x50/ 2. CITERÁS EMBER /85x66/ 3. BÚZA UTCA

4 4. MAGÁNYOSAN /128x60/ 5. GYEREKEK /60x80/ 6. PIHENŐ /85x66/ 7. KATONÁK /40x50/ 8. SEBESÜLTEK 9. EMBEREK /60x80/ lo.munkába MENŐK /41 x80/ 11.TÉL/1 / 12.HÁZAK FÁVAL 13.BÖSZÖRMÉNYI UTCA /45x60/ 14.LAKATLAN HÁZ 145x60/ 15.PIACON 16.TANYA 17.DOMB ÉS FA 18.FÁS UTCA 19.HÁZ A SÓLYOM UTCÁBAN /34x65/ 20.FALUSI HÁZAK 21.DISZNÓÖLÉS /60x80/ 22.ESTE / 60x80/ 23.BÖSZÖRMÉNYI PIAC!60x124/ 24.TEMETŐBEN /60x80/ 25.ANNA NÉNI /70x40/ 26.MŰSZAKVÁLTÓK /80x120/ 27.KÉT HÁZ A DOMBON /58x KORÁNKELŐ /60x80/ 29.MESZELŐ ASSZONYOK /60x ASSZONYOK /60x80/ 31.VÁRAKOZÓ ASSZONYOK 160x80/ 32.MENEKÍJLŐK /80x124/ 33.HAZATÉRŐK /80x124/ 34.KAPÁLÓK!80x85/ 35.BÚZANÉZŐK /80x83/ 36.HAZATÉRŐ TEHENEK /60x80/ 37.SEBESÚLT KATONÁK /50x80/ 38.BETONKEVERŐK /60x80/ 39.CSILLAG UTCA /47x80/ 40.KUCSMÁS EMBER /58x44/ 41.KÁLLÓSEMJÉNI HÁZAK /60x57/ 42.NÁDOR UTCA /45x80/ 43.SZERVEZKEDŐK /76x85/ 44.SZABÓMŰHELY /54x55/ 45.BÖSZÖRMÉNYI HÁZAK / 41x80/ 46.BÖSZÖRMÉNYI EMBEREK /50x40/ 47.JÓSAVÁROS /107x120/ 48.ISMERŐSÖK /60x143/ 49.NYITOTT ABLAK /60x61 / 50. FAVÁGÓK /60x80/ 51.EMBEREK ÉS GÉPEK 52. GYÜLEKEZŐK 53.HÁZ NYÍREGYHÁZÁRÓL 54.BÚCSÚSOK SS.BESZÉLGETŐK 56.ÁTJÁRÓ UTCA 57. VIHAR ELŐTT 58.MESZELŐK 59.ANYÁM I 60.EGYEDÜL 61.HÁZAK ÉS KERÍTÉSEK 62.HÁZ KERÍTÉSSEL 63.DECEMBERI ESTE 64.KOPOGTATÓ

5 65.DÉLUTÁNI LÁTOGATÓ 66.ELMENŐ ASSZONY 67.KORÁN KELŐ 68.EGY ISMERŐS HÁZ 69.EGY KÜLÖNÖS MADÁR 70.ASSZONY AZ UTCÁN 71.HAJNAL UTCA 72.NOVEMBER 73.FEBRUÁR 74.HÓOLVADÁS 75.BEZÁRT AJTÓ 76.BAKTAI ERDŐNÉL 77.HAVAS DOMBOK 78. SZEPTESI HÁZAK 79.KÜRT UTCA 80.KERT KÖZ 81.RÉGI BOLT 82.HÁZ 83.ÖRÖKVÁLTSÁG NYÍREGYHÁZÁN (GYÜLEKEZÉS) 84.ÖRÖKVÁLTSÁG NYÍREGYHÁZÁN (KIÁLLÍTÁS) 85.ELVONULÓ ASSZONYOK 86.ÉJFÉLT KÖVETTE A HAJNAL 87.HAJNALI BÚCSÚSOK 88.DOMBOK KÖZÖTT 89.RÉGI HÁZAK 90.ÜNNEP ELŐTT 91.TALÁLKOZÁS 92.UTCA GYÖNGYHÁZSZÍNŰ HORIZONTTAL 2.l KÉPELEMZÉSEK Festészete Pál Gyula festészetének, mondanivalójának kibontásához szükség van a képi világ részletesebb vizsgálatára. Ezt a kimondottan bonyolult ábrázolási módszert csak úgy tudjuk megvizsgálni, ha rész-egész problémaként kezeljük. Az alkotás egy pici részlete mit mutat a kép egészében, és az össz egész milyen hatásként vonja maga után rész töredékét. Mindenek előtt szükséges azt mérlegelni, hogy az egyén és közösség viszonya milyen megfogalmazást nyer a művész munkásságában. Az individum belehelyezése abba a hétköznapi küzdelembe, amely a létfenntartásról szól a kemény termelési feladaton keresztül, melyben eltűnik az egyén és csak a munkás marad a maga szürke valójában. Ebből egyértelműen értetődik, hogy a magányos figurák mögött ott állnak a láthatatlan festékkel festett közösség és sorsa. Mint központi figura reprezentálja az erősen érzelmekkel telített képi megjelenítést. Képein az egyén, mint a közösség képviselője megpróbál kitörni az egyénisége érvényesítése felé, ezen paradoxon követelményeképpen olyan erős kifejező erőt von maga után, mely méltán ad történelmi képet az adott helyzetről. A Tél cimű kép reprezentálja leginkább művei expresszivitását. A fájdalmasan egyhangú képmező a téli sivárságot tárja a szemlélő elé. A kép baloldalán feltűnő fekete ruhás személy még komorabbá teszi a téli élettelen tájat. A téli komorságban haladó figura a láthatatlan cél felé halad lassan, bizonytalanul. Nem csak a cél láthatatlan, azt sem látjuk honnan jön. Bizonytalan járása kétségessé teszi, halad-e valamilyen cél felé A képi bizonytalanságot igen jól mutatja figurája, melyet a sivárságot jelképező fa ágai erősítenek. A mély horizontvonal jelentős személyé emelte az alakot. A képen mintegy látnokként jelenik meg az asszony, aki előre vetíti a festő életét. A fa és a gyászruhás alak közötti távolság, mely megállíthatatlanul nő, jelképezi az elszakadás sorsszerűségének megjelenítését. A Gyülekezők című képén ritmikus tömegfolt jelképezi a nyírségi terméketlen földre telepített tirpákokat. A szlovákok Nyíregyházára telepítésének 150. Évfordulójára állít emléket a művész alkotásával. Az út szélén felvillanó világos sáv, mint a telepítés jelképeként kijelölt út a vonuló emberek dinamizmusát mutatja. A világos házakat derűs célokként jeleníti meg művében a festő, jól kihasználva az optikai hatásokat, segítvén ezzel a képet szemlélőnek a sokaság részévé válni. Az előző képpel ellentétben itt a közösség felől közelíti meg mondanivalóját, így az individum tragikuma szétesik, a tömegbe feloldódik. A közös erőfeszítés a jobb felé, erőssé, dinamikussá teszi sorsukat.

6 A ritmusos menetelésben a szemlélő identifikálódik és a sokaság részeként szinte együtt halad gondolataiban az örökváltság felé. Ezen pillanat jelentősségének fokozására a művész segítségül hívja a sötét horizontvonalat és az egekig csapó világos fa merőlegesének metszéspontját. Ezzel a megoldással Pál Gyula ketté osztotta a képet, mellyel jelzésértékűen az általánosító, egyszerűsítő településformát is megkülönböztette. A tömeg közösségé való válása a képen két síkon megy keresztül, az egyik a függőleges ábrázolás ütemegességéből adódik, míg a másik út végén álló templom a hitet jelezvén, ott lakozik az emberek szívében. A Munkába menők cimű képen a cél elvonttá válik a Gyülekezők című képpel ellentétben. A kép alsó részére szerkesztett embereket hármas tagolásban jeleníti meg a művész. Itt a munka, mint végső elérendő cél világos tónusával emelkedik ki a képből. A részvevők az életüket szimbolizáló megfáradt, görnyedt testtartással haladnak életűk egyetlen értelmének irányába, a munka felé. Éles kontraszt tapasztalható a horizont és a mögüle kiáramló fény és sötét körvonalú alakjaival. Pál Gyula művészetében nemcsak a közösség-egyén problematikája az egyedüli mozgató, hanem az idő és figurák száma is igen meghatározó, valamint az elhelyezkedés változatos lehetőségei és kifejezési formái. A képein megjelenő figurák többségében meghatározható irányba mozognak" és a kép komponálásával a mozgás erősségét fokozzák. Figurái a mű szélén helyezkednek el, mellyel a mozgás lehetséges irányát megmutatva, a képmező többi területét a mozgás valószínű irányával tölti meg. A kép a mezőt képzeletbeli mozgásra készteti, ezzel átlépi a valós és képi tér hatását. A kép részévé váló szemlélő magával viszi a saját idejét, így válik a kép mindig adott korban a szemlélő korának szellemiségévé. Ez a nemzedékeken át öröklött ídő-tér szemlélet teszi igazán történetivé Pál Gyula munkáit. A mester Koránkelő című képe a napi időegység keretein belül kelt időérzetet a mű szemlélőjében. A kép bal oldala, mely laikus szemmel nézve üresen tátong és jövőbeli feszültséggel telik meg. A képileg teremtett idő és a kerítés cikk-cakk vonalával adott ütemes változásával dialektius szimmetriává komponálja az alkotást. Az Átjáró utca című képén az előző képnél tapasztaltabb elhelyezést találunk. A két asszony lépései határozottak és irányuk meghatározható. A ház sarkánál nyíló sikátor titokzatos vonzerővel húzza magához a két figurát. Az ismeretlen, titokzatos sikátor a képi mélységbe szűkülő utca szinte vonzza a szemlélő tekintetét. Az ablakok fehérei sokat sejtetik a képi tér nemzedéki idővel való bővülését. Pál Gyula eddig bemutatott képein csak lehetőségként létező mozgás volt tapasztalható, de az Ereszkedő című munkájában már tényleges mozgást figyelhetünk meg. Felfoghatatlan képi síkon mozgó, utakon haladó emberek, melyek egymással ellentétes irányban mozdulnak el, a művész figurái. A Pál Gyulától megszokott utak, utcák itt az eddiginél is több drámaisággal jelennek meg. Az ég felé futó út világosát a mély tónusú színekkel még inkább kiemeli, így a kiválóan előkészített környezetben misztifikálódik a két alak, kik az ismeretlen meghódítására indulnak. Magányos vándor szerepüket még inkább kiemeli a mögöttük futó szekér, mely a hátrahagyott, ismert vidéket, életet testesíti meg munkájában. Bátor útjuk az ismeretlenbe a szemlélő rokonszenvét váltja ki. A fenti művek mintegy egységbe foglalásaként értelmezhetjük az Estét követte a hajnal című képet. Erős kifejező hatásra jut a színekben a napszakváltás és az erőteljes metszésvonalaival határolt épületsíkok, melyek munkáját jellemzik ebben a műben. Sejtelmes fényével előtűnő alkony, a kép jobb oldalán a szekér, mely egy csapásra megváltoztatja a mű érzelmi töltésű hatását. A figurák mozgása nyugodt, egyenletes, útjuk a világosság felé tartó úttal merőleges. Elhaladnak a fény elől, amely a lehetőség" szimbólumaként jelenik meg a művön. Mozgásuk :4 nyugodt, nem úgy az íves lendülettel telt utca végéri a fény felé mozduló alakénak. Ez az ellentét teszi méginkább feszültté, izgalmassá a kép hatását. Választásra készteti a szemlélőt, melyiket válassza: a fényt, a lendületet, avagy a sötét, lusta" képrészt. A dilemma hamar lezárul, hiszen a vizuális hatások egyértelműek, a világos színhatás mágnesként vonzza az alkotást néző szemét. A képen belüli tagolást elősegítő ablakok, a színek játékával sejtelmes, izgató belső teret hoznak létre a házakban, amelyek a kíváncsi szemek előtt feltáratlanok maradnak. Pál Gyula további munkái tartalmukon kívül formai elemekkel is gazdagodnak. Az élő és élettelen, a házember kapcsolat emberi értéktörvényekre alapulva jelenik meg képein. Felhívja figyelmünket azokra az értékekre, amelyeket már elfelejtettünk és ezáltal értéktelenné, silánnyá vált életünk. Érdemes megvizsgálni az Ismerősök és a Ház kerítéssel című kép hasonló és eltérő ház - arcok" motívumait. A házak kendőszerű vonalai kiegészülnek az ablakokkal, e párhuzam oly könnyedén jelenik meg Pál Gyula képein, mintha gondolatvilágának kivetítődése lenne. Így vall erről Pál Gyula: ' ~Vem is festeni, inkább érezni kell a paraszti életet képeinkre, ebben áll a nagy titok". ' És minél magasabb szinten, kvalitással álmodjuk - érezzük újra és újra - képeinkre őket, annál hitelesebb, egyetemesebb értékű lesz alkotásunk. (Balogh István, Papp Tibor: Pál Gyula, Nyíregyháza,

7 1983.) Ő igazán élte, átélte ezt az egyszerű, tartalmas életet. Olyan egyszerűen kell őket festeni, amilyen egyszerűek voltak ők maguk is - vallotta a mester. Ő vállalta, hogy tőlük tanulja a Festészetet" magukról mintázva. Érdekes színeiről eképp vall a művész: Mezei munkák beszennyezte, megkopott, kihagyult, viharvert ruháik, napszítta barnított bőrük, környezetük soha nem látott finom színvariációkat kínáltak ajándékul képeimbe. " (Balogh István, P~pp Tibor : Pál Gyula, Nyh.,1983.) Ezért a művész a színkeverés különböző technikáival ' alakította ki ' azt a fehéret, melyet alumíniumporral derített. A színek kifejező erejével dolgozott: a megkopott feketék, barnák és zöldek, élénk és ezüstös fehérek, az épphogy csak" lilák, szürkék és a hideg-meleg színek ezernyi variánsa. Zene iránti érzékenységét sem felejtette ki, amikor műveit alkotta, hiszen a Vihar előtt című művében olyan zenei pontossággal komponálta meg színeit, hogy szinte halljuk amint megszólaltatja citeráját, furulyáját vagy talán hegedűjét, míg d festményét szemléljük. Rajzai Festői látásának alakulását rajzai is illusztrálják. A kezdeti jelentős formák és a hangsúlyos vastagított vonalak segítették a képi egységet fenntartani. Megfigyelhetők még ezen kívül a kemény kontrasztok és változatos foltok hangsúlyozása. Rajzain jól láthatók a vizuális dinamika jegyei, áthúzott vonalai, amelyek többszörösen kiemeltté teszik a legfontosabb körvonalakat. Ezen munkái, mintegy kísérleti munkaként szerepeltek ahhoz, hogy rajtuk gyakorolja ezt a technikát, mely később a letisztult, igen finom látásmódhoz vezetett. Sikerült megjelenítenie azt az érzékeny kifejezőeszközt, amellyel a paraszti élet egyszerűségét oly módon fejezi ki, amely rájuk a legjellemzőbb. Vonalas technikája tereket hoz létre, mely tömörséget, egyszerűséget jelenít meg. Olyan általa átélt mély emberi érzéseket tükröznek művei, melyet nem a képei címével vagy a kép vizuális látványával kívánt kifejezni. Az ember és természet, í munka és ember kapcsolat sajátságos képi megjelenítésben tárul elénk, mely a megfogalmazhatatlan problémák, feszültségek jelenlétét sugalmazza. Erőteljes érzelmi töltéssel szűkebb környezete vonul" fel. 22 A Három asszony című rajza, mely 1966-ban készült a test alkotó vonalainak előtérbe helyezésével a testtartás kifejezőerejét segítette. A vastag filctoll használata tette ezen formák ábrázolását erőteljesebbé. Pál Gyula ezen képén is, mint minden egész alakos ábrázolásán nélkülözi a megrajzolt szemeket, arcokat. A figurák tekintetének lehetséges irányát a fej mozdulatának iránya sejteti. A fejkendő alól induló tekintet érzelmi töltést ad az arcnélküli asszonyoknak. Az egymás mellett ülő asszonyok feltehetően nemcsak vizuális egységet tartalmaznak. Egymáshoz fűződő sorsbéli viszonyuk adja a rajz hangulatát. A lágy vonalak mellőzésével sziklaszene, súlyosan elnehezedett figurák határozzák meg a kép hangulatát. A görcsösen feszülő izmok nem tudják elengedni a munkában megfáradt kezeket, melyek félig behajlítva csüngenek az öreg testek" mellett. A kezek és a befelé forduló testtartás kifejezik a középső asszonnyal való sorsvállalást, mely már nem található meg a magányos, öreg, görbebotos asszonyt ábrázoló rajzon. A mú címe és alkotásának időpontja ismeretlen. A megrajzolt asszony korát hajlott testtartása is szimbolizálja, mely nemcsak az öregségének köszönhető, hanem az átélt nehézségeknek is. Visszafogott lendületű járása a nehézkesen lépő asszony mindennapi fáradságának kifejezője is. A testet bebontó finom vonalak követik a mozgás ívét, így adva összetéveszthetetlen jegyeket Pál Gyula rajztechnikájának. Fontos képi elem egy vonal, amellyel a horizontot jelzi. Ezáltal megnyitott, néptelen táj tárul elénk. Erősíti azt az érzetet, hogy a reménytelen végtelenségbe menetelő" magányos asszony magára hagyatva bolyong. A biztosan álló figura lábainak tartása sejtetni meri az enyhe fordulatot, így a művész egy látható dinamikát visz az amúgy lassú mozgást idéző rajzba. A Délután című képén -melynek származási időpontja szintén ismeretlen- az ember és környezetének körvonalai már nem nevezhetők kontúrosnak. Az egybeolvadó motívumok már sejtetni engedik a szoros kapcsolatot, mely az emberek és lakóhelyük egybetartozását fejezi ki. Házai megrajzolásához olyan vonalakat használ, amelyek első szemlélésre irracionális síkokat hoznak létre. A valóságos rend felborul és a Pál Gyula által létrehozott rend" kap képi megjelenítést. A kompozíciót egyenrangú vonalak alkotják, melyek a centrumban összpontosulnak. Ez a központiság részben nyitva áll a közönség felé, ~de sötét mélysége miatt a ház tornáca, vagyis a belső intim szféra nem fedezhető fel mögötte. A művész stílusbeli megoldásai sejtetni vélik velünk a képen nem látszó elemeket. A kép jobb sarkában lévő vonal is erre az orientációs eljárásra utal. Így jelennek meg szemeink előtt a festő képileg be nem mutatott terei. Ez valamiféle izgalomra és mögöttes kíváncsiságra sarkall minket. A nyitott ajtó látványa a belső térrel kapcsolatos gondolatokat ébreszt. A ház előtt ülő figurák kapcsolata összetartozást fejez ki, mind egymással, mind pedig a tartalom és forma tekintetében. Az alakok megjelenítési módja azonos a házakéval és a

8 kerítésével. A határtalan térben csak úgy tudunk eligazodni, ha egy kijelölt ponthoz viszonyítjuk mozgásunkat és álláspontunkat. Az egység hiányának problémája ritmikusan visszatér Pál Gyula képein. 3./ KIÁLLÍTÁSAI... " A képek emberalkotta művek. Bennük emberi gondolatok sűrűsödnek, emberekhez kívánnak szólni, s ha válaszra méltatnak bennünket, megéri talán, hogy csendes figyelmességgel figyeljünk, s e szótlan beszélgetés közben váltsunk néhány gondolatot velül~ Hátha igazat mondanak nekünk... " (1980. jún.15., Tokaji Galéria, Pál Gyula) Kétségtelen, hogy helyi művészeink közül az országos elismerés mércéjén Pál Gyula jutott a legmagasabbra. Neki volt elsőként a városban önálló tárlata, többször kapott díjat Békéscsabán, Hajdúböszörményben, az ő képeivel találkozunk leggyakrabban a nagy kiállításokon. Különös módon műveit mindenki megismeri, aki csak egyszer is látta képeit, ami nyilván annak a bizonyítéka, hogy Pál Gyula saját formakincsét kialakítva sajátos színvilágot és tematikát használ. Ez az erőteljes jellegzetesség, az a körülmény, hogy mással nem lehet összetéveszteni, egyike azoknak a tényezőknek, melyek egy művész rangját alapvetően meghatározzák. A nagyközönség által is észlelt művészi, alkotói pálya 1958-tól követhető. Ettől kezdve szerepelnek rendszeresen munkái megyei, területi és országos tárlatokon, külföldi kiállításokon. Már között több pályázati első díjat és országos kiállítási nívódíjat kapott. Két ízben Káplár Miklós emlékéremmel tüntették ki alkotásait. A hajdúsági és sóstói nemzetközi művésztelepek alapító tagja, a tokaji művésztelepnek hosszú évekig volt tagja. Művei megtalálhatók külföldi és hazai múzeumokban, közintézményekben és magángyűjteményekben. A hatvanas évek közepétől önálló tárlatokkal is szerepelt a Fényes Adolf Teremben rendezett kiállítása országosan kedvező visszhangot váltott ki, mely 1966 áprilisában volt Budapesten. Ez évben további kiállíta'sai: - Debrecen, Csokonai értelmiségi Klub, május (egyéni gyűjteményes), - Debrecen, Déri Múzeum, Területi Tavaszi Tárlat, (közös), - Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, Területi Tavaszi Tárlat, (közös), - Békéscsaba, Hódmezővásárhely Alföldi Tárlat, (közös), - Nyírbátor, Báthory István Múzeum, jún ( egyéni gyűjteményes), - Ungvár, Szovjetunió, Kelet-Magyarországi Képzőművészek Tárlata, {közös), - Gyula, Erkel Ferenc Múzeum, Alföldi Tárlat, (közös), - Gyula, Erkel Ferenc Múzeum, aug.21-szept.4. {egyéni gyűjteményes), - Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, szept , ( egyéni gyűjteményes), - Nyíregyháza, József Attila Művelődési Ház, Megyei Őszi Tárlat, (közös), - Debrecen, Déri Múzeum, Őszi Tárlat, (közös) - Nagyleálló, (egyéni gyűjteményes), - Miskolc, IX. Országos Tárlat (közös), Még néhány kiállítása: szept. 27-től - okt.l 1-ig Az V. Nyíregyháza- Sóstó Nemzetközi Művésztelep Kiállítása Városi Művelődési Központ kiállítóterme Nyíregyháza, Szabadság tér okt.10-től - okt.24-ig Kisvárda, Bessenyei György Gimnázium és Szakközépiskola Díszterme márc. 2-től - márc. 21-ig Városi Művelődési Központ Nyíregyháza, Szabadság tér márc. 24-től - ápr.9-ig Városi Művelődési Központ Nyíregyháza, Szabadság tér máj.26-tól - jún. 14-ig Vásárosnaményi Nagyközségi Járási Művelődési Központ jún.15-től - jún.29-ig Tokaji Galéria (Bethlen Gábor u.15.) jan. 23-től - febr. 15-ig Műcsarnok márc. 18-tól - ápr. 10-ig Pál Gyula Terem, Nyíregyháza, Lenin tér Nyíregyházi Városi Galéria, Nyíregyháza, Selyem u.12. Élete utolsó hónapjaiban eddigi munkásságát összegző két kiállítással érkezett el pályája csúcsára, amikor Budapesten a Műcsarnokban 83 olajképét, sok rajzát, pasztelljét állították ki, s ennek a kiállításnak a törzsanyagát a nyíregyházi Jósa András Múzeum is bemutatta március - április hónapban. Sajnos ezeken a kiállításokon már Pál Gyula nem vehetett részt. Utolsó elismerésként a SzabolcsSzatmár Megyei Tanács Alkotói Díját kapta meg. Megyénk művészetszerető közönsége hiába reménykedett aggódóan felépüléséért, halálhíre mindannyiukat megdöbbentette. Örömérzés szegődik társammá, ha képeim újabb kiállításokra sorakozhatnak. Alkalmak és lehetőségek ezek különös beszélgetésekre, vallatásokra,

9 vallomásokra, szótértésre, számvetésre. A képek közösen beszédesebbek. "... (1978. május 2b., Vásárosnamény, Pál Gyula) I11. ŐSSZEGZÉS Befejezésként szeretném felidézni a művésszel készített utolsó interjút, melyre élete utolsó óráiban a kórházban került sor. A róla irt cikkből megtudjuk, hogy nagyon készült erre a beszélgetésre. Összeszedte emlékeit és összegyűjtötte jegyzeteit. Elbeszéléseiből kiderül.,hogy a kétkezi munkát becsülte a legtöbbre, hiszen a festés is madjnem az. A parasztok, akik mindannyiunk ősei alkották képeinek ~bb témáját. hlem véletlenül, hiszen Magyarország a földművesek országa volt. Az apja, nagyapja, dédapja is paraszt volt. Mindig úgy dolgozott, hogy ezek a kétkezi munkát végző emberek sorsa tükröződjön a vásznon. Festői elhivatottságával kapcsolatban így nyilatkozott: Aki csak festő akar lenni, az nem lehet igazi nagy alkotó. A festőnek nem festenie kell, hanem ki kell fejeznie a körülötte lévő világot, el kell erről a világról mondani a véleményét. Élményt kell nyújtani úgy, hogy másoknak is mondjon valamit. (Szabolcs-Szatmári Szemle, 1982.) Szerinte az ábrázolásnál a valóságra kell törekedni, nem arra, hogy idilli képet kapjunk. Tanítása során is ezt próbálta megvalósítani, vagyis, hogy tanítványai a valóság elemzése által jussanak el az önkifejezésig. A Bessenyei György Tanárképző Főiskola művésztanáraként fejezte be 26 éves pedagógusi pályáját. Jóleső érzés lett az eltelt évek során szerzett elméleti és gyakorlati, rajzpedagógiai ismereteimet leetzdő tanítóink képzése, jobb felkészítése szolgálatába állítani... Számomra. az iskolai és az iskolán túli képzőművészeti élet, az oktatás és az alkotás szerves egység." (Szabolcs- Szatmári Szemle, 1981/2.1O2.old.) Így vallotta és így is élt egységbe illeszkedve. A képzőművészeti életet szervező, a vizuális kultúrát terjesztő, széleskörű társadalmi tevékenységét kifejtő (előadói, szakkörvezetői, kiállítás rendezői) sokrétű művészember volt. És ha mégis azt nézzük, hogy az országos jó hír hogyan visszhangzik nálunk, meglepetéssel kell észrevennünk, hogy a helyi közvélemény és a hivatalos szervek meglehetősen tartózkodóak voltak irányában. Voltak azonban olyanok, akik tisztán látták, s megértették képeinek értékét, de művészetétől a közönség nem kis része valahogy elhatárolta magát. Ratkó József ha valakit dicsérni akart, azt mondta rá, hogy tiszta", abban az értelemben, hogy becsületes, következetes, megalkuvás nélküli. Semmivel sem lehetett rábeszélni témájának megváltozatására, hogy tessen a közönségnek és bírálóinak. A nézők talán csak túl fiatalok" voltak, s csak a felületesek láthatják igy munkásságát. Koroknay Gyula ben így vélekedett: Hagyjuk a művészt saját törvényei közt, s ha azt mondja, hogy még nem festette ki ezt vagy azt a témát, higgyünk neki. (1975. Kisvárda) Pál Gyula életpályájának és alkotó tevékenységének értékelését majd megadják az arra hivatottak és lejegyzi a művészettörténet is. Munkái megtalálhatók Uzsgorodon, a Művészeti Múzeumban, Sczeczinben, a Modern Galériában, a Magyar Nemzeti Galériában, Nyíregyházán a Jósa András Múzeumban, Hajdúböszörményben a Hajdúsági Múzeumban és számtalan közintézmény falán. Keze munkáját nemcsak a közreműködésével alapított, éveken át általa vezetett művésztelepek, a nevelő keze által kibocsátott tóiskolai hallgatók, a kezdeményezésével létrejött Benczúr-terem őrizte. Elkövetkezendő időkben méltó helyre kerülhetnek művei az újonnan épülő Kodály Zoltán Általános Iskola Pál Gyula Termében.... Pál Gyula öntörvényű képi valósága ismert, de mélységeiben feltáratlan világba invitál. Festészete közösségi a szó legjobbik értelmében. Morális tisztasággal tárja fel a nyírségi ember külső és belső univerzumát. Nem táji specialitás, éppúgy alföldi, mint egyetemes és magyar... " Furkó Zoltán (Művészet, 19b7J10.) IRODALOM JEGYZÉK l., Antal István: Az utolsó interjú Pál Gyulával Szabolcs-Szatmári Szemle, 1982/19. 2., Bakó Endre: Hajdú-Bihari Napló, 1968/3. 3., Balogh István, Papp Tibor: Pál Gyula Nyíregyháza, , Furkó Zoltán: Teremtő művészet Művészet, 1967/8. 5., Gyuricsku Kálmán: Megnyitó Pál Gyula festőművész kiállításán Szabolcs-Szatmári Szemle, 1981/2. 6., Koroknay Gyula: Nyíregyháza művészettörténeti emlékei Pál Gyula kisvárdai grafikáiról Pál Gyula művészetéről Szabolcs-Szatmári Szemle, Katalógus, 1975/10. 7., Kovács Gyula: A IX. Szabolcs-Szatmár megyei kiállítás Művészet, 1965/6. Kortárs, 1967/2.

10 8., Muraközy Ágota: Pál Gyula festőművész Szabolcs-Szatmári Szemle 10., Művészeti Lexikon Akadémia Kiadó, Bp l., Művészet, / /3. 12., Páll Géza Keletmagyarország, 1970., , Pál Gyula festőművész kiállítása meghívók, Budapest, Kisvárda, Nyíregyháza., 1978., Tokaj, , Rozványi Márta: Pál Gyula kiállítása a Fényes Adolf Teremben Művészet, 1966/7. 15., Rózsa Gyula: Népszabadság, 1966/2. 16., Szabolcs-Szatmári Szemle, 1966/ /3. 17., Szerkesztőség: Pál Gyula ( ) Szabolcs-Szatmári Szemle, , Szij Rezső Alföld, 1966/6. 19., Tóth Ervin: Pál Gyula Alföld, 1968/4. v. MELLÉKLET MŰVEK JEGYZÉKE Olaifestménvek HAZAFELÉ /60x50/ 2. CITERÁS EMBER /85x66/ 3. BÚZA UTCA 4. MAGÁNYOSAN /128x60/ 5. GYEREKEK /60x80/ 6. PIHENŐ /85x66/ 7. KATONÁK /40x50/ 8. SEBESÜLTEK 9. EMBEREK /60x80/ lo.munkába MENŐK /41 x80/ 11.TÉL/1 / 12.HÁZAK FÁVAL 13.BÖSZÖRMÉNYI UTCA /45x60/ 14.LAKATLAN HÁZ 145x60/ 15.PIACON 16.TANYA 17.DOMB ÉS FA 18.FÁS UTCA 19.HÁZ A SÓLYOM UTCÁBAN /34x65/ 20.FALUSI HÁZAK 21.DISZNÓÖLÉS /60x80/ 22.ESTE / 60x80/ 23.BÖSZÖRMÉNYI PIAC!60x124/ 24.TEMETŐBEN /60x80/ 25.ANNA NÉNI /70x40/ 26.MŰSZAKVÁLTÓK /80x120/ 27.KÉT HÁZ A DOMBON /58x KORÁNKELŐ /60x80/ 29.MESZELŐ ASSZONYOK /60x ASSZONYOK /60x80/ 31.VÁRAKOZÓ ASSZONYOK 160x80/ 32.MENEKÍJLŐK /80x124/ 33.HAZATÉRŐK /80x124/ 34.KAPÁLÓK!80x85/ 35.BÚZANÉZŐK /80x83/ 36.HAZATÉRŐ TEHENEK /60x80/ 37.SEBESÚLT KATONÁK /50x80/

11 38.BETONKEVERŐK /60x80/ 39.CSILLAG UTCA /47x80/ 40.KUCSMÁS EMBER /58x44/ 41.KÁLLÓSEMJÉNI HÁZAK /60x57/ 42.NÁDOR UTCA /45x80/ 43.SZERVEZKEDŐK /76x85/ 44.SZABÓMŰHELY /54x55/ 45.BÖSZÖRMÉNYI HÁZAK / 41x80/ 46.BÖSZÖRMÉNYI EMBEREK /50x40/ 47.JÓSAVÁROS /107x120/ 48.ISMERŐSÖK /60x143/ 49.NYITOTT ABLAK /60x61 / 50. FAVÁGÓK /60x80/ 51.EMBEREK ÉS GÉPEK 52. GYÜLEKEZŐK 53.HÁZ NYÍREGYHÁZÁRÓL 54.BÚCSÚSOK SS.BESZÉLGETŐK 56.ÁTJÁRÓ UTCA 57. VIHAR ELŐTT 58.MESZELŐK 59.ANYÁM I 60.EGYEDÜL 61.HÁZAK ÉS KERÍTÉSEK 62.HÁZ KERÍTÉSSEL 63.DECEMBERI ESTE 64.KOPOGTATÓ 65.DÉLUTÁNI LÁTOGATÓ 66.ELMENŐ ASSZONY 67.KORÁN KELŐ 68.EGY ISMERŐS HÁZ 69.EGY KÜLÖNÖS MADÁR 70.ASSZONY AZ UTCÁN 71.HAJNAL UTCA 72.NOVEMBER 73.FEBRUÁR 74.HÓOLVADÁS 75.BEZÁRT AJTÓ 76.BAKTAI ERDŐNÉL 77.HAVAS DOMBOK 78. SZEPTESI HÁZAK 79.KÜRT UTCA 80.KERT KÖZ 81.RÉGI BOLT 82.HÁZ 83.ÖRÖKVÁLTSÁG NYÍREGYHÁZÁN (GYÜLEKEZÉS) 84.ÖRÖKVÁLTSÁG NYÍREGYHÁZÁN (KIÁLLÍTÁS) 85.ELVONULÓ ASSZONYOK 86.ÉJFÉLT KÖVETTE A HAJNAL 87.HAJNALI BÚCSÚSOK 88.DOMBOK KÖZÖTT 89.RÉGI HÁZAK 90.ÜNNEP ELŐTT 91.TALÁLKOZÁS 92.UTCA GYÖNGYHÁZSZÍNŰ HORIZONTTAL 93.MUSKÁTLIS ABLAK 94.ÖRÖKSÉG 95.PALÁNKOS HÁZAK 96.UTCA ESTE 97.FALUSI KÖZPONT 98.BETLENHEMESFILJ /82x60/ 99.BOTPOLÁDI HÁZ /60x60/

12 100.ALVÓ ASSZONY /65x52/ 10l.HÁZAK NYÍREGYHÁZÁN /40x FEKETE HÁZ /46x61/ 103.ÁRVIZI MENEKÜLŐK /80x ESŐ UTÁN /30x40/ l05.nagy FA HÁZAKKAL /34x41 / 106.VIRÁGOK /49x39/ 107.LÁTOGATÓK /33x49/ 108.SZOMSZÉDŐS HÁZAK /33x49/ 109.REGGEL /55x70/ 110.TÉL (2) /50x63/ 111 I.AUGUSZTUS /54x ERESZKEDŐ /58x62/ 113.HATÁRBAN /60x110/ 114.ŐSZI DÉLUTÁN 133x50/ 115.NAPLEMENTE /61x67/ 116.EGY VÁNDORMUZSIKUS / 70x95/ 117.EMLÉK 160x55/ 118.TAVASZI NAPSÜTÉS /60x60/ 119.ÉPÜLŐ VÁROS /125x160/ 120.MADARAS CSENDÉLET /60x47/ 121.ERESZKEDŐ(2) /58x60/ 122.TAVASZI REGGEL /62x60/ 123.TÉL (3) 163x50/ 124.ÖREG EMBER (4) /45x50/ i 125.SÁRGA VIRÁGOK 169x61/