A FÉNYKÉP A MINDENNAPI ÉLETBEN

Átírás

1

2 A FÉNYKÉP A INDNNAPI ÉLTBN 1

3 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben mberek és kontextusok 10. 2

4 Szalma Anna-ária A FÉNYKÉP A INDNNAPI ÉLTBN FÉNYKÉPKORPUSZOK ANTROPOLÓGIAI LZÉS Kolozsvár,

5 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben Sorozatszerkesztők: Dr. Keszeg Vilmos Dr. Szikszai ária rdélyi úzeum-gyesület, 2014 Szalma Anna-ária, 2014 A kötet megjelenését támogatta a Nemzeti Kulturális Alap, a agyar Tudományos Akadémia, a Bethlen Gábor Alap. Kiadja az rdélyi úzeum-gyesület Felelős kiadó: Biró Annamária Korrektúra: András Zselyke Tördelés: Sütő Ferenc Készült a Gloria Nyomdában Felelős vezető: Nagy Péter Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României SZALA, ANNA-ÁRIA A fénykép a mindennapi életben : fényképkorpuszok antropológiai elemzése / Szalma Anna-ária. - Cluj-Napoca : Societatea uzeului Ardelean, 2014 Bibliogr. ISBN

6 TARTALO 1. Bevezetés lméleti keret Az etnográfia/antropológia vizualitás iránti érzékenysége A megjeleníthetőség kérdésköre A vizualitás etnográfiája/antropológiája Technikatörténet/tudománytörténet A vizuális médiumok a néprajzi/antropológiai szakmában A fénykép mint illusztráció, forrás/eszköz, a kutatást segítő/kiegészítő médium.. 22 A fénykép mint (mű)tárgy a társadalomtudományokban A fénykép mint kutatási téma a társadalomtudományokban A fénykép mint önálló közlési mód a társadalomtudományokban A fénykép mint kutatási téma a néprajztudományban: kutatók és kutatások magyar viszonylatban A privát fénykép a társadalomtudományos diskurzusban Privát fotók megjelenése a publikus szférában A privát fénykép mint a társadalomtudományok, ill. a média mostohagyermeke. A műfaj felértékelődése A privát fényképek kutatástörténete a társadalomtudományokban A kutatás (lehetőségei és korlátai) Relevancia? Parttalanság? Reprezentativitás? A kutatás dilemmái Szúrópróba, mélyfúrással. A vizsgált korpuszok körülhatárolása Hipotézisek ódszer- és eszköztár: kitekintés az inter- és/vagy multidiszciplinaritás felé (majd visszatérés a saját tudományterület berkeibe) ódszerek, eljárások szköztár: a virtualizálódó terep Terminológia. Profi-amatőr, privát fénykép(ezés) A legkisebb látható egység kérdése: kód, passzázs, jel Terminológia: fotótörténeti hagyományok Fényképkorpuszok és kontextusok B.I. (és) fényképkorpusza A fényképek tárgyi kontextusa: fényképek a lakótérben és a cipősdobozban Szövegkontextus: történetek egy életről H.. (és) fényképkorpusza

7 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben Tárgykontextus: a fényképek tárolása. A privát fotók helye a személyes dokumentumok között Társadalmi kontextus: egy énekes-táncos specialista fényképei S.A. élettörténete és fényképkorpusza Kutatásmódszertani kontextus: áttekinthetőség, kísérletezés, folyamatos párbeszéd gy hivatásos fényképész fotókorpusza II. 5. Fényképkorpuszok és olvasatok A fénykép(korpusz) mint autobiografikus szöveg (B.I. esete) (Auto)biográfiák Otthonos idegen. Az egyéni tér expanziója A fénykép ideje, időkezelése Lineáris idő, kronologikus rend: a fénykép(korpusz) narrativitása Ciklikus idő: visszatérő témák, állandósuló beállítások A fénykép kontraprezentikus aspektusa Üzenet más időből, térből. A fénykép-dedikáció mint sajátos beszédmód Kapcsolatok. A fénykép mint a társadalmi kapcsolatok lenyomata (H.. esete) Társadalmi háló privát fényképek (torzító) tükrében A fényképek értelmezése(i): a betekintés lehetősége privát életvilág(ok)ba (avagy: amikor a kutatott személy társszerzővé válik) A kutatói narratíva. Értelmezési stratégiák H.. narratívái. Értelmezési stratégiák A privát fénykép mint koherens forráscsoport. űfaji sajátosságok: forma vs. tartalom (S.A. esete) Profik, amatőrök és a privát fotózás Fényképező személyek egy korpuszban A fényképező S.A. amit a fényképek látni engednek Forma vs. tartalom (Hagyományos) női szerepek a női fényképhasználat aspektusai Így él(t)ünk, itt jártunk mit látunk? A fényképezőgép által szűrt/ szabdalt, (újra)kerek(ített) világ

8 6. Adalékok a 20. század történetéhez: privát fotók olvasata Összegzés, következtetések Kísérlet: vizuális élettörténetek B.I. a családközpontú H.. a specialista S.A. az utazó/útkereső gyéni fényképkorpusz egyéni (auto)biográfia. Szelektív személyes történelem gyéni fényképkorpusz interperszonális kapcsolatok A fénykép a mindennapi életben. A mindennapiság és a privát fényképek viszonya A privát fotó műfaji sajátosságai (az esztétikumot felülíró tartalom), helye és megítélése A fényképet használó ember. A privát fotó funkciói A privát fotó módszere teljes értékű kutatási módszer (?). A privát fotók vizsgálatának hozadéka a társadalomtudományok számára Bibliográfia ellékletek Földrajzi nevek jegyzéke Rezumat Summary

9 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben 8

10 ama emlékére 9

11 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben 10

12 1. Bevezetés I. 1. Bevezetés Fénykép fényképezés. Fotótörténet. Családi fényképhasználat, privát fénykép. A fénykép mint mindennapjaink része, megannyi formában és témában. egannyi, saját tapasztalatokon és már tisztázott ismereteken nyugvó, egyértelműnek tűnő terület. A társadalomtudományos diskurzus mégis meglehetősen ellentmondásos, ingoványos talaja, újabb és újabb kérdések/viták indítója. A fényképről beszélni hálás feladat: van mihez nyúlni, van milyen kutatási előzményekre támaszkodni, bizonyosan aktuális kutatás. A fényképről beszélni ugyanakkor hálátlan feladat is: a kutatni kívánt terület folyamatosan és gyorsan változik, a társadalomtudományos diskurzus nehezen tud ezzel lépést tartani. Ráadásul nem könnyű a kutatói pozíció kijelölése sem: fényképező, fényképet használó, fényképet kutató személyek egyazon interpretív közösség tagjaiként tekintenek fényképeikre. Jelen kötet mégis arra vállalkozik, hogy a sűrűn rétegzett, közelségéből fakadóan (is) nehezen átlátható jelenségkört, a privát fényképezést, a privát fénykép médiumát tárgyalja. gyfelől a néprajzi/antropológiai kutatás előzményeinek és eddigi eredményeinek, az állandósult kutatási és értelmezési keretek, a rendelkezésünkre álló magyar nyelvű kapcsolódó szakirodalom feltérképezése révén. ásfelől, erre támaszkodva, három esetelemzés segítségével kitapintva a fényképezés térhódítását, a mindennapi életbe való beépülését, valamint a fényképen reprezentált világ elemezhetőségét. A három elemzett fényképkorpusz három különböző elméleti keretben kerül tárgyalásra, ahol az egyéni használatban levő fénykép rendre az (auto)biografikus beszédmódba illeszkedő, az egyén társadalmi beágyazottsága felől beszédes, valamint koherens, ugyanakkor sajátos, önálló forrásként tételeződik. A három fényképkorpusz elsősorban a 20. század erdélyi magyar társadalmára nézve lesz reprezentatív (rurális és városi környezetből egyaránt merítve, területileg is meglehetősen szétterülve). Tovább finomítva, az itt vizsgált esetek elsődlegesen éppen a vizsgálat alá vont három családra és mikrotársadalmára nézve, tágabb keretbe helyezve pedig a globálissá terebélyesedett Kodak-kultúrára 1 nézve lesznek reprezentatívak. 1 Chalfen

13 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben 2. lméleti keret 2.1. Az etnográfia/antropológia vizualitás iránti érzékenysége. Az etnográfia, majd az antropológia különböző szakterületei mindig is figyelmet fordítottak a kultúra vizuális vetületeinek 2 tanulmányozására, nem csupán elméleti, hanem gyakorlati szinten is (talán leglátványosabban a megjeleníthetőség, kiállíthatóság jegyében) 3. Kétségtelen, hogy a néprajzi/antropológiai szakirodalom túlnyomó része (még ma is) az írott szöveget preferálja, mely esetenként a konkrétan vett vizuális megjelenítést kívánó részeket részletes, érzékletes leírással helyettesíti/pótolja. A vizualitás mégsem csupán, és nem elsősorban metodológiai jellegű kérdés, hanem mint kutatási tárgy is releváns kérdés. Az etnográfia/ antropológia vizualitása, ha úgy tetszik, lényegi sajátosság. A vizualitás módszeres, kutatói megfigyelése, s ezáltal az önnön tudományterület áttekintése a vizualitás felől az ún. képi fordulat -tal áll összefüggésben, többek között azzal a felismeréssel, hogy a vizuális élményt vagy a «vizuális műveltséget» nem lehet teljesen a textualitás modellje alapján magyarázni. A legfontosabb azonban az a felismerés, hogy bár a képi reprezentáció problémája mindig is velünk volt, most már elkerülhetetlenül sürget, mégpedig példátlan erővel a kultúra minden szintjén, a legkifinomultabb filozófiai spekulációktól kezdve a tömegmédia legközönségesebb alkotásaiig. 4 indeközben persze a kutató (művészettörténész, történész, szociológus, antropológus vagy etnográfus) nehezen jelölhet ki magának egy megfelelően távolságtartó nézőpontot, kellő távolságból vizsgálva képi világunkat, hisz ő sem vonhatja ki magát a köröttünk húzódó, duzzadó (és bezáruló) vizuális burokból. A magyar etnográfia talán különös helyzetben van a saját kultúra fényképi megjelenítésének tekintetében, s itt elsősorban a hazai és nemzetközi szinten ismertté/elismertté vált (s talán csupán az utóbbi évtizedek néprajzkutatói szemében mellőzött), ún. magyaros fényképészeti stílusra gondolunk (mely azonban nem választható el a korabeli propagandától 5 / reklámtól/turizmustól). z a nem csupán egyenként, de tömegében is látványos fénykép- 2 Kultúra alatt, Kunt rnő meghatározása nyomán, ezt értjük: legtágabb értelemben azon szerzett (agenetikus) ismeretek összessége, melyek az ember közösségi létezéséhez szükségesek, s azt lehetővé teszik, illetve a vizualitás a szem útján történő környezetérzékelés, ismeretszerzés. Továbbá ezek rendszerezési, tárolási és továbbadási módja, ugyancsak a szemmel érzékelhető módon. Kunt 2003, 151., konkrétabb körülhatárolás Jay Rubytól, aki a fényképezést a hat vizuális tartomány egyikének tekinti (a többi öt: a film, a televízió, a képzőés iparművészet, az épített környezet és az előadó-művészet), amely etnográfiailag elemezhető, kulturálisan meghatározott vizuális kommunikációs rendszert alkot. Ruby 2000 (1979), Lásd az etnográfia, antropológia, szociológia vizualitás iránti érzékenységéről Pjotr Sztompka áttekintését: Sztompka 2009, (különösen: ) 4 itchell 2010, 176., vagy erről bővebben: dwards 1999., ill. cdougall problémamentes ábrázolásmód nagyon is megfelelt az uralkodó osztály érdekeinek és az idegenforgalmi propagandának: a népviseletbe öltözött parasztok derűs zsánerképeivel a «hárommillió koldus országa» helyett a vasárnapi agyarország mesterkélten megrendezett, a népszínművek világára emlékeztető, «gyöngyös-bokrétás» képét nyújtotta. Tőry 1989,

14 2. lméleti keret típus a maga rendjén persze nem független az elsősorban idegenforgalmi célzattal kidolgozott és forgalmazott hungarikum/szuvenír tárgyegyüttestől, mely nem kismértékben meghatározója az elsősorban nem magyarok, idegenek magyar kultúráról kialakított képének (azaz e tekintetben a magyaros fényképezési stílus jegyében előállított fényképek a fűszerpaprika, a matyó hímzés vagy a fütyülős pálinka tárgykontextusában is értelmezhetőek). A magyaros fotó ott volt (van) a kiállításokon, turisztikai célzattal nyomtatott kiadványokban, az intézmények falain 6 s bármennyire határolódik is el tőle (jogosan) az etnográfiai szakma 7, kulturális régiónk etnográfiája aligha képzelhető el e képek nélkül. A megjeleníthetőség kérdésköre. A megjeleníthetőség kérdése sok szempontból, folyamatosan jelen volt és van a néprajzkutatásban, gyakorlatilag fényképezési technikától függetlenül, azt megelőzően/azon kívül is. Gondoljunk például olyan jelentős 19. századi (és aztán későbbi, egészen a kortárs időkig) intézményekre, mint a usée de l Homme vagy az American useum of Natural History, vagy akár a világkiállítások sorára, ahol a vizuális a hiányzó emberiség helyében állt, ahogyan a templom architektúrája az Isten láthatatlansága helyett állt. 8 A változó fényképezési technikák változó-bővülő lehetőségeket kínálnak, ám a gyakorlat mögött mindvégig fennmaradt a vizualizáció egy elméletibb megközelítése, mely úgy tűnik, nem veszít aktualitásából. bben persze nagy szerepe van a médium (fénykép) speciális jellegének, korlátainak, azaz, hogy bármilyen mélyen és sűrűn rögzíti is a megfigyelt jelenséget/tárgyat, kultúrát, az mégis szaggatott, szilánkos marad. Fogarasi Klára digitális képrögzítéshez fűzött reményei egyelőre nem váltak valóra: végeláthatatlan sorozatok készülhetnek filmszerűen követve az eseményeket, mozdulatokról mozdulatra, eseményről eseményre, közelebbről és távolabbról, térben is körbejárva a szűkebb és tágabb helyszínt. Remélhetőleg a képi dokumentációk soha nem látott teljességgel létrehozott változatai készülnek majd életmód: élettér, rituális és hétköznapi tevékenységi formák (férfi, nő, gyermek egy-egy napjának eseménysorai stb.). 9 Az olyan kutatási területek, melyek ebből profitálhatnának (tánckutatás, szokáskutatás), a folyamatos rögzítésre/megjelenítésre értelemszerűen inkább a filmet használják. 6 Tőry tesz említést róla, de talán emlékszünk is arra, hogy korábban a vasúti kocsik fülkéit is gyakran díszítették ilyen fényképek. Tőry 1989, Vö.: Az amatőr klubokba tömörült fényképezők, nem egyszer a magyaros stílus valamelyik avatott mesterének irányításával, vasárnaponként felkeresték a jó közlekedéssel viszonylag könnyen megközelíthető, elsősorban a főváros környéki falvakat, ahol megvárták a templomból kijövő, ünnepi viseletbe öltözött lányokat, aszszonyokat, legényeket. Nem véletlen tehát a falu vasárnapi életét megörökítő fényképek sokasága. Az is előfordult, hogy olykor némi anyagi ösztönzéssel rávették az ünnepi viseletbe öltözött falusiakat, hogy valamilyen látványos, jól fotografálható munkát imitáljanak. Így születtek azok a valóságtól teljesen idegen képek, amelyek hivatkozási alapul szolgáltak a háború után az egész magyaros stílus sommás elítéléséhez, hamisnak, nacionalistának bélyegezve az e jegyben született képeket, kiöntve a fürdővízzel a gyereket is. Stemlerné B. 2009, cdougall 1999, 278 (a szerző fordítása). 9 Fogarasi 2004,

15 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben Ugyanakkor érdemes visszatérnünk egy gondolat erejéig arra a megfigyelhető kettősségre a kultúra közvetítésének, leírásának-olvasásának vizuális, illetve textuális formáját illetően, mely különösen jelentős a társadalomtudományos diskurzusban. íg olvasói szempontból a mérleg nyelve már jó ideje a vizualitás felé billent el (azaz a befogadás jobbára képi formában történik), addig a társadalomkutatói gyakorlat még mindig (és előre láthatóan még jó darabig) szövegben gondolkodik. [ ] A fényképezés néprajzi térhódítása a néprajz szaktudománnyá válásának konstitutív tényezője, s ennek fényében a néprajz és az antropológia, etnológia történetét akár újra is írhatnánk. z ugyanakkor nem érvényteleníti azt a másik felismerést, hogy a tárgy és a szöveg elsőbbséget élvezett a képhez képest, miközben nélküle voltaképpen elképzelhetetlen az anyagi-tárgyi kultúra etnográfiája 10 írja Fejős Zoltán. z a szakpublikációk terén (egyelőre) kevesebbszer okoz zavart (általában egyszerűen a van/nincs, legyen/ne legyen kép kérdés a kiindulópont, és igenlő válasz esetén bonyolódik némiképp a helyzet, a hogyan, milyen, mennyi kérdések tisztázásával). A kiállítási, muzeológiai gyakorlatban azonban a konfrontáció alapvetőbb és legtöbbször egyben problematikus kérdés is. A megjeleníthetőségre vonatkozó kérdéskör ezen a ponton többnyire látványosan manifesztálódik. 11 kérdések tisztázása azonban nem célja e kötenek, e helyen az antropológia/néprajztudomány vizualitás iránti érzékenysége és a hogyanok tárgyalása helyett a vizualitás, és ezen belül, a téma függvényében értelemszerűen a fénykép, majd tovább szűkítve a privát fénykép antropológiájának/etnográfiájának áttekintésére helyezi a hangsúlyt, meglehetősen témaorientáltan A vizualitás etnográfiája/antropológiája Technikatörténet/tudománytörténet. A fényképezés technikatörténetét sokan, sokféleképpen/helyen leírták már 12. ttől függetlenül, vegyük sorra e helyen is saját szemszögünkből a fényképezés történetének, társadalmi-kulturális vonatkozásai alakulásának főbb mérföldköveit, áttekintésük átláthatóbbá teszi a fénykép(ezés) jelenlegi pozícióját egyfelől a mindennapi életben, másfelől a társadalomtudományokban. A fényképezés történetét Daguerre és Niépce 13 találmányának január 7-én, a Francia Tudományos Akadémián (alkalmazott fizika tárgykörében) történt bemutatásával szokás indítani. Valóban, az általuk kidolgozott és szabadalmaztatott, dagerrotípia néven ismertté vált képrögzítési eljárás nem csupán azért számított meghatározó momentumnak, mert először sikerült összesítenie és alkalmaznia a technikához szükséges, egyéb- 10 Fejős 2004, Lásd erről Szűcs Judit tanulmányát, aki arról ír, ahogyan egy kiállítás megszervezésében nehézséget okoz a kiállítási térben elhelyezett kép és szöveg egyensúlyának megtalálása. Szűcs 2004, különös tekintettel: Lásd pl.: Szarka Fejér Joseph Nicéphore Niépce ( ), Louis Jacques andé Daguerre ( ). 14

16 2. lméleti keret ként jobbára már korábbról rendelkezésre álló tudás- és eszköztárat, hanem azért is, mert a találmányt szinte azonnal a társadalom rendelkezésére is bocsátották (igaz, akkoriban csupán a társadalom legfelsőbb rétegei élhettek a lehetőséggel). kkor már minden egy helyen volt ahhoz, hogy a fényképezés megszülessen. 14 gyfelől technikai értelemben már mindent tudtak, ami az előállításához szükséges volt (a fizikai, kémiai, optikai ismeretek mind együtt voltak már jó ideje, a későbbi jelentős felfedezések az alapvető technikát már csak finomították, egyszerűsítették, gyorsították, költségeit csökkentették). ásfelől bizonyos társadalmi körök (főként tudósok, művészek, gazdagok) ösztönző és sürgető figyelme, érdeklődése is jelentős nyomásként értékelhető ebben a folyamatban. 15 zért az sem meglepő fejlemény, hogy végül ugyanakkor, de máshol, másvalaki, némiképpen eltérőképpen is felfedezte a kép rögzítésének ejárását: Angliában Talbot 16 állítólag már Daguerre-ék előtt kidolgozta a képrögzítés technikáját (sőt, az augusztus 19-ei párizsi világpremiert megelőzően sokan mások is ostromolni kezdték a Tudományos Akadémiát, magukénak tulajdonítva a felfedezést), azonban a szerencse és a jó üzleti érzék végül Daguerre-éknek kedvezett. agyarországon Vállas Antal alig egy évvel később, 1840 augusztusában a agyar Tudományos Akadémia tagjainak mutatta be a technikát 17, csupán egy hónappal párizsi bemutatása után, február 2-án, a pesti Hasznos ulatságok hírt ad az új technikáról: a mi ne m kevesebbet jelent, mint, hogy a fény és sugarak által lerajzoltatja a tárgyakat a legnagyobb pontossággal, és a rajzolatot híven megtartja, és pedig olly elsőséggel a többi rajzolatok és festések fölött, hogy az nagyító üvegen által nézetvén, nem hogy vesztene hűségeés szépségébül, hanem nyer. 18 A Honművész és az Atheneum szintén írt a találmányról, a Pesti űegylet műtárlatán, június 8-án 3 dagerrotípiát mutattak be a közönségnek. Több magyar tudós (pl. Jedlik Ányos, ötvös Loránd, Gothard Jenő) is élénken érdeklődött az új technika iránt (ők voltak az első amatőrök, akik jelentős pénzösszegeket és figyelmet fordítottak felfedezésekre, tökéletesítésre, kísérletezésre). A Petzval József által kidolgozott lencse jelentősen tökéletesítette a fényképezés technikáját. 19 Az 1840-es év végén már agyarországon is kaphatók voltak előbb német, majd magyar nyelvű, fényképkészítésről szóló kézikönyvek. 20 zzel párhuzamosan a társadalom egyre szélesebb rétegei számára vált elérhető szolgáltatássá a fényképezés. A század derekán sokasodnak a magyar vidéki 14 A fényképezés megszületéséhez és befogadásához vezető utat részletesen feltárta és közölte Kolta agdolna a két kiadást is megért Képmutogatók című kötetében. Kolta Kolta agdolna szerint a fénykép technikai értelemben vett megszületését megelőzte egy, a valóság leképezésére irányuló társadalmi méretű akarat, valamint az absztrakt képi ábrázolás képességének kialakulása. Kolta 2008, William Henry Fox Talbot ( ), akinek a nevéhez kapcsolódik az között kiadott első két fotográfiai könyv, The Pencil of Nature (A természet irónja), ill. Sun Pictures of Scotland (Skóciai napfényképek) címmel. 17 Kunt id. Kempét, 2003, Kollega 1998b, Szarka Fejér 1999, Lásd erről bővebben: Kollega 1998b. 15

17 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben városokban a «fényképíró» műhelyek, műtermek. A kezdeményezők részben a korábbi arcképfestők, mint például Barabás iklós, Borsos József, kik az 1860-as években kezdik működésüket, s akik olykor az új eljárásmóddal párhuzamosan a hagyományos arcképfestéssel is megrendelőik szolgálatára állnak [ ]. Továbbá igényesebb mesterséget űző kézművesek is művelni kezdték, mint például Strelisky Lipót (aki eredetileg ötvös volt), de foglalkoztak vele a természettudományok iránt általában érdeklődők is [ ]. 21 A fényképezés első évtizedétől élénk vita alakult ki arról: művészet-e a fényképezés vagy sem (mely később több mint egy évszázadon keresztül tartotta magát). vitától függetlenül (erre fittyet hányva), az 1850-es évekre megállíthatatlanul üzletté vált a fényképezés (és a hozzá kapcsolódó cikkek forgalmazása), egyre szélesedő társadalmi rétegek számára vált elérhetővé (elindult a tömegessé válás útján: a fényképészek nedves eljárással dolgoztak, korlátlan mennyiségű másolatot tudtak előállítani). Olyan karrierek épültek a fényképezésre, mint a francia Disdérié (akinek nevéhez fűződik a fényképes vizitkártya kidolgozása) 22, vagy magyar viszonylatban a már említett Strelisky Lipóté (egy híres fényképész-dinasztia megalapítójáé). Az 1860-as évektől kezdve a fényképezést tisztes vagy kevésbé tisztes iparosmunkaként tartották számon agyarországon, 1864-től szabad művészet -nek minősült: műveléséhez (műterem-nyitáshoz) nem szükséges szakképzés vagy engedély. 23 A fényképezésben nem csak a jó üzleti érzékkel megáldott iparosok láttak lehetőséget, hanem a legkülönfélébb tudományok művelői is, akik egyben lelkes, értő amatőrként fényképeztek. Utazó kutatók/fotográfusok indultak útnak: Cholnoky Jenő, Déchy ór, Hopp Ferenc, Vámbéry Ármin, Germanus Gyula vagy Rosti Pál. Ugyancsak fényképeket készített néprajzi gyűjtőútjain többek között Jankó János és Orbán Balázs. A fényképezés korabeli technikáját tekintve korántsem volt könnyű és egyszerű fényképezőgéppel járni és rögzíteni a terepet, viszont a nehézségeket messze felülmúlta a technikában rejlő számos, korábban nem is remélt lehetőség (pl. helyettesíteni tudta a rajzolást/festést, a szöveges leírásokat, a pozitivista szemlélet katalogizáló törekvéseit maximálisan ki tudta szolgálni). A fényképezés rohamos térhódítása ekkorra majdnem teljes társadalmi lefedettséget eredményezett. Hogy mégis akadtak a társadalomnak elszigeteltebb, alsóbb rétegei, melyek számára a fényképezés technikája teljesen ismeretlen és babonás félelmekre okot adó eljárást jelentett, arról több, korabeli etnográfus gyűjtőútjáról szóló feljegyzés tanúskodik. Orbán Balázsról írja Szarka Klára: Orbán sokat küszködik a körülményekkel. Gyakran a kedvezőtlen időjárás hiúsította meg a fotografálást, vagy éppen a székelyföldi parasztok babonás félelme a levétetéstől. A Kovászna melletti oláhok kapcsán írja: «Azért írtam pedig e viseletet így részletezve le, mert itt is, mint Kovásznán, léleklopónak néztek, s nem tudtam, csak egyet is minden utánjárás után rávenni, hogy lefényképeztesse magát» Volt olyan eset, hogy titokban «lopta le» modelljeit, volt, 21 Kunt 2003, 91. Az rdélyben működő fényképészekről és műtermekről lásd: iklósi Sikes A vizitkártya divatja végigsöpört a világon, Disdéri pedig olyan fényesen meggazdagodott a fényképezésből, mint előtte még senki. Szarka Fejér 1999, Szarka Fejér 1999, 28. Így marad ez az 1920-as évekig, amikortól egy rendelettel szakképesítéshez kötött ipar lesz a fényképezésből. Uo

18 2. lméleti keret hogy leitatta az ijedt atyafiakat. ásutt, mivel sötétkamra-sátrát felverte, sátoros cigánynak nézték, és dorongokkal siettek elkergetni őt. A Tömös vidéken, a határszélen pedig kémnek vélték, és a fináncdirectio megtiltotta számára a fényképezést. 24 Stemlerné B. Ilona pedig Orbán Balázs ( közt tett) gyűjtőútjai kapcsán írja: Nemcsak a fizikai nehézségekkel kellett megküzdenie, a terjedelmes és tekintélyes súlyú apparátus szállításával a rossz hegyi utakon, de az eldugott falvak addig fényképezőgépet nem látott lakóinak babonás félelmével, hiedelmeivel is, amellyel a falusiak Orbán Balázs titokzatos masináját fogadták. Nem volt könnyű az «ördög kelepcéjének», «léleklopónak» tartott fényképezőgép elé csalogatni a vonakodókat, akik attól féltek, hogy lelküket is elorozza az, aki a képmásukat birtokolja. 25 Azonban nemsokára, legkésőbb az első világháborúig ezeken a helyeken, ezekben a családokban is elkészültek az első műtermi/vásári fotográfiák. A 20. század ebben az értelemben is a (fény)kép százada. Valójában a fotográfia ugyanúgy érkezett el hozzánk, mint urópa több más, a periférián fekvő kis országába. A fejlett világ újdonságaira, a tudományra kiéhezett reformkorban a találmányról szinte az első pillanatban értesültek a magyar kortársak. Azonnal megjelent a találmányra épülő kézműipar is, meg- és kitalálva a maga társadalmi funkcióit. A 20. század folyamán nálunk is lezajlottak a fotográfia művészet voltáról szóló viták, hódított a piktorializmus, helyet keresett az avantgárd, a nyomorról beszámolt az elkötelezett szociofotó, az eseményekről a sajtófotó, fotódokumentum készült mindenről és a kötelező személyazonossági igazolványok bevezetésével mindenkiről. A fényképezést egyre inkább használatba vette a csillagászat, a régészet, az orvostudomány, a néprajz, a könyvkiadás, a reklám írja Bán András. 26 És maximálisan használatba vette a fényképezést a 20. század embere: fényképezve és fényképet fogyasztva, információi nagy részét (fény)képi úton szerezve, fényképei révén kommunikálva, történelméről/társadalmáról/kultúrájáról szándékoltan vagy sem, megannyi feljegyzést készítve fényképei által. 27 A fényképezés térhódítása kezdetektől fogva inkább magyarázható a technika demokratizálódásának gyors lefolyásával, mint a megjelenített tartalmak újszerűségével. Az emberi élet egyre több mozzanata vonul be előbb a fényképészeti műtermekbe, majd az 1880-as évektől a fényképezőgép vonul be egyre több család életébe, hogy annak egyre több mozzanatát dokumentálja. Peternák iklós szerint a fényképek mindig egy éppen egy kép készül szituációt ábrázolnak. z a szituáció a fénykép demokratizálódása folytán az elmúlt évben hétköznapi élethelyzetté válhatott. 28 A filmtekercs, a hordozható kézi kamerák feltalálása és korszerűsítése, a Kodak üzletág a fényképezés technikatörténetének legalább olyan jelentős mérföldköve, mint magának a technikának a felfedezése. A tudományok, a művészet, az állampolgári nyilvántartás 24 Szarka Fejér 1999, Stemlerné B. 2009, , vagy lásd még: Uo Kollega 1998b, Vö.: A képre mint az egyik legtágabb körből informáló és tudósító eszközre a polgári társadalomnak, gazdaságnak természeténél fogva égető szüksége volt. ( ) Az 1848-as forradalmaktól kezdve nem nagyon volt az emberiség történetében olyan jelentős politikai, gazdasági, kulturális, katonai esemény, amelyről ne tudósítana valamilyen formában a fotográfia is. Szarka Fejér 1999, Peternák 2007,

19 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben után a mindennapi ember is birtokába vette a fényképezést, a szó legszorosabb értelmében. Hogy ez a széles körű társadalmi-kulturális terítettség gyakorlatilag mit is jelentett és mivel járt, annak tisztázása a társadalomtudományos diskurzus el nem évülő területét foglalja le. ttől függetlenül, meglehetősen tisztázatlan maradt a fényképezés és a társadalomkutatás kettős összefonódása: egyfelől a társadalom, kultúra megannyi aspektusát fényképi úton is leképezni kívánó kutatás, másfelől a vizsgált társadalom saját képi reprezentációit vizsgáló kutatás. Az etnográfiai fényképezésnek nem volt jószerivel ma sincs tényleges elmélete, illetőleg sajátos metodológiája, noha a fényképezés régóta kíséri az etnológiai-etnográfiai kutatásokat 29 nnél csak kevésbé jobb a helyzet a fényképek társadalomtudományos kutatására összpontosító területeken. A fénykép(ezés)re vonatkozó társadalomtudományos érdeklődés főbb irányvonalaira és eredményeire a továbbiakban részletesebben is kitérek, itt csak sommázom a főbb csomópontokat, főként magyar vonatkozásban, kisebb kitekintésekkel a nemzetközi porondra. A fényképezés kezdeti fázisa e tekintetben, magyar vonatkozásban majd egy évszázadosra becsülhető (a fényképezés technikai értelemben vett megszületésétől számítva, nagyvonalakban a 20. század első feléig). hosszú időszakot a néprajztudomány fényképhez való viszonyulása teszi viszonylagosan egyneművé: a fénykép a néprajztudomány eszköze, mely lehetőséget kínál a rögzítésre, rendszerezésre, nem mellékesen pedig az illusztrálásra is. Többgenerációnyi fényképező néprajzkutató használta többé-kevésbé módszeresen és következetesen a technika kínálta lehetőségeket saját kutatási területén. Orbán Balázs, Jankó János, Kriza János, majd Reguly Antal, Gönyei Sándor, Fél dit, Keszi-Kovács László, Gunda Béla egyenként több ezer felvételt számláló hagyatékai nem csak a maguk idejében jelentettek a néprajztudomány számára jelentős forrásanyagot, hanem fontos tudománytörténeti jelentőséggel bírnak napjainkban is. 30 Bár olyan nagyszabású és nemzetközileg elismert kutatások e területen nem születtek, mint argaret ead és Gregory Bateson The Balinese Character című 1942-ben megjelent könyve, agyarországon is születtek monografikus igényű, fényképeket is integráló munkák. A magyar és a nemzetközi mezőny közötti jelentősebb lemaradás nem a forrásanyagok hiányosságában keresendő, hanem a belőlük induló, rájuk támaszkodó elméleti diskurzus vérszegénységéből. íg az angolszász nyelvterületen ead és Bateson munkássága nyomán 31, az as években élénk eszmecsere, közös vagy egymásnak ellentmondó gondolkodás indult a fényképek társadalomtudományokban betöltött szerepéről 32, addig nálunk erre vonatkozó önálló elméleti munka alig született, s a nemzetközi szakirodalom magyar nyelvre fordítása is csak évtizedekkel később kezdődött el. 29 Béres é.n. ( ) 30 Gunda Béla néprajzi tárgyú fényképeiről pl. Bata Tímea írt. Bata 2004., Reguly Antal fényképeiről Selmeczi Kovács Attila írt. Selmeczi munka kapcsán lásd Nagy Károly Zsolt nagyszerű áttekintését ead és Bateson munkamódszereiről, de a fényképes kultúrakutatás tudománytörténetéről/elméletéről is. Nagy Hoppál 1992,

20 2. lméleti keret A magyar néprajzi hagyományokhoz és a magyar fotóművészethez egyaránt kapcsolódó (Balogh Rudolf nevével fémjelzett) magyaros stílus -ként rögzült fényképezési irányzat 33 ugyancsak megkerülhetetlen kapcsolódási pontja a fényképezésnek és a társadalomkutatásnak. Kétségkívül, laikus/külső nézőpontból ezek a fényképek a magyar nép életét és hagyományait, hagyományos tárgykultúráját megjelenítő forrásokként tételeződnek, azonban a néprajztudomány sem mehetett el szó nélkül mellettük. Olykor éppen e stílus kritikájából indult el a néprajzi fényképezés vagy a fényképek néprajzi jelentőségének, lehetőségeinek érdemben történő tárgyalása. Az erre a fényképezési stílusra, erre a mentalitásra visszavezethető fényképek és kiadványok az es évekig fel-felbukkantak, hellyel-közzel a mai napig születnek. Ugyancsak részlegesen kapcsolódva, előbbi fényképtípussal bizonyos tekintetben szembehelyezkedve, de mégis megkerülhetetlen jelentőséggel bír a társadalomhoz pragmatikusabban kapcsolódó, fokozott szociális érzékenységet mutató fényképezési irányzat és fényképtípus, a szociofotó 34. A szociofotó témaválasztásában egyértelműen kötődik a társadalomtudományok érdeklődési köréhez, bizonyos néprétegeket és közösségeket a szociofotó képviselői és a társadalomtudományok művelői egy időben fedeztek fel. A 20. század második felétől, a fényképezés széles rétegekhez való eljutásával és egyre mélyebbre hatolásával párhuzamosan a néprajztudománynak fel kellett figyelnie az általa kutatott csoportok fényképhasználatára is. Így elsősorban a fényképek paraszti társadalomban való használatának tisztázására került sor. A fényképezés enkulturálódásának, a mindennapi életbe történő beépülésének nyomon követése az 1980-as években erősödött fel (magyar viszonylatban is körvonalazódott a vizuális antropológia kutatásterülete). Kunt rnő munkássága paradigmatikusnak tekinthető, általa, az ő nyomdokain indult útjára a vizuális kultúra kutatásának intézményesülése. iskolcon vizuális kultúrával foglalkozó tanszéket alapított, több megalapozó, terminológiát és módszertant javasoló tanulmánya jelent meg, több alapkutatás lebonyolítója és irányítója volt. Ugyancsak az 1980-as évektől kezdődően, az 1990-es években felerősödve irányul a társadalomtudományok figyelme a privát, családi fényképezésre, túl a paraszti fényképhasználat kérdéskörén is. téren továbbra is fennáll a magyar nyelvű társadalomtudományos diskurzus évtizedes lemaradása: a főként Amerikában kiteljesedő tudományterület, a fényképezés és más vizuális médiumok házi módját tárgyaló szakirodalom recepciója egy évtizedes késéssel, és csak közvetetten következik be. 33 Olyan más nevek kapcsolódnak ehhez az irányzathoz, mint: Angelo Pál, Aszmann Ferenc, Csörgeő Tibor, Haller F. G., Ramhab Gyula, Rehák Tibor, Szöllősy Kálmán, Vadas rnő vagy Dulovits Jenő. Kollega 1998b, Több hulláma is elkülöníthető (első körben az 1930-as években Kassák köré tömörülő fotográfusok: Bass Tibor, Bergmann Teréz, Bruck László, Lengyel Lajos, Schmidt Anna és mások, majd Földi Rózsi, Kálmán Kata, Sugár Kata, Langer Klára, de scher Károly munkássága is részben ide kapcsolható). Szarka Fejér 1999,

21 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben Olyan alapművek lefordítása, mint Richard Chalfen Snapshot Versions of Life 35 című könyve, nem történt meg. Kunt rnő nyomdokain haladva (részben mind intézményi, mind elméleti téren) Bán András személye és munkássága válik meghatározóvá ebben a folyamatban: a privát fényképezés kutatásának elméleti/terminológiai alapköveit teszi le, jelentős munkát fejt ki a vizuális antropológia oktatásában, valamint a kutatásszervezés terén. Bán András munkássága mára megkerülhetetlenné vált a privát fényképek kutatásában. A néprajztudománnyal/vizuális antropológiával párhuzamosan fedezte fel a privát használatban levő fényképek jelentőségét több más tudományterület is: a szociológia, a történettudományok vagy a művészettörténet, ill. maga a képzőművészet is (mint alternatív közlési csatorna). indezzel párhuzamosan elkezdődött egyfajta intézményesülés, mely természetesen nem csak és nem elsősorban a családi fényképezés kutatását érintette, bár kétségkívül, néhány intézmény, projekt kifejezetten e célból jött létre: 1984-ben Bán András és Forgács Péter kezdeményezésében a budapesti űvelődéskutató Intézet keretén belül egy privátfotó és filmarchívum, vagy a közelmúltban a később részletesebben tárgyalt Fotoemoria projekt. Olyan intézmények jöttek létre, mint a kecskeméti agyar Fotográfiai úzeum (1991 óta önálló intézmény), a budapesti agyar Fotográfusok Háza ai anó Ház (1998-ban), olyan intézmények irányították figyelmüket a családi fényképezésre, mint a budapesti Nemzeti úzeum Történeti Fényképtára (mely 1995-től önálló főosztályként működik). zzel egyidőben, ezen intézmények révén fellendülés következett be az e témát illető szakpublikációk, az oktatás (lásd pl. Kincses Károly munkásságát), a kutatásszervezés, valamint a témában folyó nemzetközi diskurzusba való bekapcsolódás terén. A létrejött intézmények tevékenységi köre részben fedi egymást (mindegyik gyűjt fényképanyagot), azonban megfigyelhető egyfajta szakosodás is: a kecskeméti agyar Fotográfiai úzeum a hangsúlyt inkább a fotótörténetre, technikatörténetre helyezi mind gyűjteménye, kiállításai, mind publikációi terén; a budapesti ai anó Házban működő agyar Fotográfusok Háza (az előbbi intézményhez is kapcsolódva) a fotográfia és a vele foglalkozó tudományterületek jelenére is összpontosítani próbál (teret biztosít pl. a kortárs fotográfiai áramlatoknak is, folyamatosan bővülő szakkönyvtárat működtet); a Nemzeti úzeum Történeti Fényképtára a teljesség igényével gyűjti, rendszerezi, dolgozza fel a magyar történelemre vonatkozó felvételeket 36 ; végezetül megemlíthetjük a fotótörténeti gyűjtemények meglehetősen egyedi színfoltját képező Hórusz Archívumot (Kardos Sándor magángyűjteményét), mely kiselejtezett, elrontott fényképeket gyűjt, műfaji korlátok nélkül. Jelenleg a hosszú időre visszanyúló előzmények ellenére is a hangsúly továbbra is a módszertani és terminológiai tisztázáson van. z csak részben írható annak szám- 35 Chalfen Az intézmény honlapja szerint: ( ) 20

22 2. lméleti keret lájára, hogy a korábbi években, évtizedekben nem sikerült nyugvópontra jutnia e témában a társadalomtudományoknak és nem sikerült termékeny párbeszédet kezdeményezni a különböző szakterületek között. aga a kutatott jelenség, a fényképezés sem jutott nyugvópontra, s így a tudományos érdeklődésnek olyan paradigmatikus változásokkal kell lépést tartania, mint a digitális képrögzítés sok korábbi megállapítást felforgató fordulópontja és annak következményei. Két irányvonal látszik körvonalazódni: 1) az elméleti alapozás továbbra is aktuális, halaszthatatlan, állandó feladattá vált, illetve 2) a már nyugvópontra jutott területekre és forrásokra (köztük pl. a hagyományos technika jegyében készült családi fényképek médiumára) épülő alapkutatások, esettanulmányok elvégzése az erőteljes elmélet-központúságot hivatott kiegészíteni (valamint az elméleti kereteket ellenőrizni, feltölteni, finomítani). A korántsem egyértelmű kiindulópont kijelöléséhez, melyről adott esetben a fényképekkel (is) foglalkozó társadalomkutatónak indulnia kell témája elméleti megalapozásában, Lugosi Lugo László (fényképész) szemléletes leírását idézem: A fényképezés ma egy olyan vizuális köznyelv, amely diskurzus résztvevői folyékonyan beszélik e nyelv valamely tájszólását vagy nyelvjárását. Olyan köznyelv, amelyet pontosan megértünk, és amelyen ha még olyan slendriánul is, mint a turista Trogirban, de meglepő folyékonysággal és közérthetőséggel beszélünk. z a közbeszéd a karácsonyi nagymamafényképtől a profi reklámképekig és a csillagászati űrfotóktól a pornográf képekig terjed. Jelen van mindenütt, igaza volt cluhannek, amikor arról beszélt, hogy a Gutenberg-galaxis helyét elfoglalta a arconi-konstelláció. Gyerekeink ma folyékonyabban olvasnak a képes újságok nyelvén, mint a betűkében. És akkor még nem is beszéltünk a mozgóképekről, mert az már egy másik történet. 37 A társadalomtudományokban olyan alapvető kutatási kérdések válnak problematikussá, mint: Ki a kutató? it/kit kutat? (Avagy: Ki kit kutat?) ilyen terepen? ilyen forrásra támaszkodik és hogyan dolgozik vele? Az elméleti bevezetőben ezekre a kérdésekre keresek választ, természetesen elsősorban az aktuális kutatás tapasztalataira reflektálva, ugyanakkor hivatkozva, összegezve a témába vágó, áttekintett magyar és nemzetközi szakirodalmat. A vizuális médiumok a néprajzi/antropológiai szakmában. (Fény)kép és szöveg viszonya bonyolult és régi kérdése a társadalomtudományoknak, a néprajztudománynak különösképpen. ár egészen korán, a néprajz (szisztematikus módon történő) tudománynyá válásának kezdeti fázisától mely nagyvonalakban egybeesett a fénykép technikai értelemben vett megszületésével kiváltotta a kutatók érdeklődését. z kezdetben azt jelentette, hogy a néprajzkutatók egyben fényképeztek is (néha komoly fizikai-anyagi áldozatok árán, lásd pl. az Orbán Balázs gyűjtőútjairól szóló leírásokat). Az így létrehozott fényképek, amint és amennyire a (nyomda)technika megengedte, helyet is kaptak a 37 Lugosi 2009,

23 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben néprajzi szakpublikációkban (de akár populárisabb kiadványokban is). Több szerző, több esetben és helyütt tett különböző javaslatokat a fényképek funkcióinak szisztematizálására a társadalomtudományok kiadványai esetében. Úgy tűnik azonban, hogy a merev kategorizálás alól ez esetben (is) minduntalan kicsúszik a médium: egyfelől, mert a szándékoltság sohasem egyrétű, másrészt mert a szerzői szándékokról direkt módon jobbára semmit sem, vagy igen keveset tudunk. A társadalomtudományos érdekeltségű kiadványokban közölt fényképek legtöbb esetben nem csak illusztrációk, nem is önálló vizuális közlések, hanem egyszerre mindkettő igaz lehet rájuk, vagy a kettő között húzódó köztes terület bármely szegmensében elhelyezkedhetnek. Így alapvetően két szempontot érvényesítve tárgyalható a fényképek helye a társadalomtudományos diskurzuson belül: amikor a fényképek illusztrációként, forrásként/eszközként, kutatási segédanyagként (munkafázisként), illetve amikor a fényképek kutatási tárgyként merülnek fel, kerülnek az érdeklődés homlokterébe. A fénykép mint illusztráció, forrás/eszköz, a kutatást segítő/kiegészítő médium. A néprajzi, antropológiai tudománytörténeti munkák az illusztrációként közölt fényképeket gyakran másodlagos, önállótlan (olykor csak dekorációs funkciójú) tartalmakként tételezik, és a tudománytörténet egy korábbi fázisához (elődeink munkáihoz) rendelik. Voltaképpen igaz az, hogy a fénykép illusztrációként való alkalmazása, szándékoltságának függvényében a fénykép egyoldalú olvasatát aknázza ki akkor is, ha maga a fénykép más rétegeket is hordoz, amelyek más kontextusban, más kérdésfelvetés mentén ugyancsak előhívhatók. 38 z részben igazságtalan vád, hisz ugyanez elmondható a verbális közlésről is, melynek ugyancsak az éppen aktuális kutatói-kutatási keretek és szándékok szabják meg a formáját és kiterjedését. Ugyanakkor belátható, hogy máig sincs jobb ötletünk/lehetőségünk a klasszikus (könyv) formátumú publikációk vizuális anyaggal történő kiegészítésére, gazdagítására, mint a fényképek közlése (megannyi formában és arányban, koncepció és anyagitechnikai források függvényében). A kép és a szöveg aránya mindig valamilyen tárgyalás, kompromisszum eredménye. (Talán az internetes közlés, a hipermédia hozza meg ebben a megoldást, de erre egyelőre nincsen rálátásunk.) inthogy e kérdés tárgyalása nem vinne előbbre témám elméleti keretének megteremtésében, talán érdemes az elmélkedést a következő megállapítással berekeszteni: a fénykép illusztrációs funkciója (még sokáig) nem nyilvánítható múlt idejűvé, és semmiképpen sem tekinthető egyrétű kérdéskörnek. Adott esetben/olvasatban a fénykép-illusztráció túlmutathat önmagán, miközben a közölt fényképek jelentős része szándékát tekintve sem pusztán illusztrációnak készült, hanem pl. a kutatás valamely munkafázisában. zért nem is érdemes elszigetelve tárgyalni az illusztrációs funkciót; a fénykép forrásként, eszközként vagy akár önálló közlésmódként való tárgyalása során mindvégig fennállhat a fénykép illusztrációs funkciója is, egyebek mellett. 38 Lásd erről (múzeumból, publikációs célra kikérhető, ill. illusztrációként felhasznált fotók kapcsán): B. Horváth 1988,

24 2. lméleti keret Nem új keletű együtt beszélni a néprajztudományról és a fotográfiáról. z alatt leggyakrabban azonban csak bizonyos típusú etnográfiát, ill. fotográfiát értünk, melyből legszembetűnőbben a jelenkutatás és a privát vizuális médiumok vizsgálata hiányzik. Joggal háríthatnánk át e kérdéseket a kulturális antropológia, ill. a vizuális antropológia tudományterületére, emezeket viszont éppen az a vád érheti, hogy felégetik az összes, az etnográfia és a fotográfia történetének hagyományai felé vezető (visszacsatoló) hidakat. A klasszikus értelemben vett néprajzi fotográfia vitathatatlan erénye nem csupán a jelentős mennyiségű fotó felhalmozásában áll, hanem a gyakorlat és a fotóanyag mentén kialakuló, folyamatosan fenntartott szakmai vitában, mely a fényképek médiumának megannyi aspektusát érinti. tekintetben hasznos, összegző, több perspektívát is felvillantó tanulmánykötet a Néprajzi úzeum kiadásában megjelent, Fejős Zoltán által szerkesztett Fotó és néprajzi muzeológia 39 című kiadvány. bből kiragadva itt van például Bata Tímea írása Gunda Béla néprajzi tárgyú fotográfiáiról 40, ahol szót ejt a megrendezett, rekonstrukciós szemléletet 41 érvényesítő néprajzi képek visszásságáról. Gunda Béla néprajzi fényképezéshez fűződő viszonyáról, ill. a korabeli néprajztudományhoz kapcsolódó fényképezéshez egyébként érdekes/értékes adalékkal szolgál Dobrossy István: Gunda Béla professzorom remélem megbocsájtja nekem a hivatkozást az 1960-as években így fogalmazott: a fotó, a fénykép ugyan önmagában nem művészeti alkotás, de az eseményeket, a pillanatot, a valóság egy darabkáját amennyire hitelesen megragadó dokumentum, amely nélkül néprajzi feltáró munkát, kutatást elképzelni sem lehet. zért minden hallgatójának el kellett sajátítani a fotografálásnak azt a szintjét, amely alkalmassá tette a szerzőt tanulmányának saját felvételekkel történő illusztrálására. Terepmunkára induló néprajzos fényképezőgép nélkül el sem volt képzelhető. Filmkazettáinkat saját magunk töltöttük, ill. készítettük elő, magunk hívtuk elő, s évek után publikálásra alkalmas képet tudtunk készíteni. zért egymás munkáját tiszteletben tartottuk, elképzelhetetlen volt s mindmáig az szerzői hivatkozás nélkül egymás anyagának felhasználása. 42 Ugyancsak elgondolkodtató, problematizáló megközelítésben tárgyalja a néprajzi fotók forrását Szuhay Péter beszédes című tanulmányában ( Így lövünk mi ) 43, szintén a Néprajzi úzeum fényképgyűjteménye kapcsán. A korábban, különböző tárgyú néprajzi kutatások során készített, múzeumokban és egyéb gyűjteményekben felhalmozott fényképanyag túlmutat önmagán, s az ábrázoltakon egyaránt: a néprajz tudománytörténetének, (ön)kritikájának szempontjából is beszédessé válik (nyilván, utólag). Az előbbi tanulmányból idézve: Szokásképek. Ha a szokásfotók alapján akarná az ember a két háború közötti vidéki, esetleg egyenesen falusi életet rekonstruálni, nehéz helyzetbe kerülne. z akkor tudatosulhat bennünk, ha bármely helyi társadalom családi fotóalbumaiból gyűjtjük egybe az említett korszakból 39 Fejős Bata Szuhay 2004, Dobrossy 1988, Szuhay

25 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben származó felvételeket, ahol olyan eseményekkel szembesülhetünk, amelyről az etnográfia nem vett tudomást, vagy egyáltalán nem is érdekelte. 44 Ugyanott, ugyanő hívja fel azonban a figyelmünket az igaz, elenyésző mennyiségű és gyakoriságú ellenpéldákra is, pl. a táplálkozáskultúrára irányuló kutatás kapcsán született fényképekre, melyek valóban a kutatott közösség mindennapi, hétköznapi tárgyi környezetébe, cselekvéseibe engednek bepillantani (pl. káposztasavanyítás, tésztagyúrás stb.), még ha nyilvánvaló is a kamera tudatos(ított)/szervező erejű jelenléte. 45 Nem hagyható ki az áttekintésből a fénykép egy cselekvőbb jellegű alkalmazásának említése: a szociofotó, mely többszörösen is összefügg a társadalomtudományos érdeklődéssel. gyfelől azért, mert lényegi sajátossága a szociális érzékenység, az elesettség, a nyomor, a hátrányos helyzet homloktérbe állítása, másfelől azért, mert története során igen jelentős, szociográfiai jelentőségű forrásanyagot halmozott fel, mely a maga rendjén ugyancsak igényt tarthat a társadalomtudományok érdeklődésére. 46 inthogy azonban ennek tisztázása nem tartozik szigorúan e kötet kérdésfelvetéséhez, elegendő itt olyan, a témára fókuszáló és kimerítő munkára hivatkoznunk, mint Albertini Béla A magyar szocio fotó története a kezdetektől a második világháború végéig 47 című, fényképekkel gazdagon dokumentált könyve. Érdemes tehát megkülönböztetni a fényképek kutatásának két módozatát: az aktívan fényképező kutatást, mely esetben a fénykép a kutatás eszköze, valamint a passzív, a terepen talált (illetve mások által készített, esetleg saját készítésű, de utólagos felhasználású) fényképek kutatását, ahol a fényképekre forrásként tekintünk. 48 két terület határozottan elkülönülve teljesedett ki, és meglehetősen keskeny határmezsgyén érintkezik egymással. helyen, a kérdésfelvetésből adódóan főként e második, passzív kutatói magatartás sajátosságainak, alakulásának áttekintésére kerül a hangsúly, bár nem zárkózom el a vizuális antropológia másik meghatározó területéről származó tapasztalatoktól sem, melyek főként az elméleti megalapozásban lesznek igencsak hasznosak. Külön-külön (bár mindkettőre legáltalánosabban elterjedt a vizuális antropológia fedőnév), a fényképező (filmező) és a fényképeket vizsgáló kultúrakutatás is kialakította a maga kutatási szempontrendszerét, módszertanát, tartalmait, problémáit. Az egyik főként a (kutatói) fényképező tevékenységekre, a másik a végtermékekre (a fényképekre) összpontosít. Utóbb a társadalomtudományokban több irányból is megfogalmazódott az igény arra, hogy a fényképezést egyaránt 44 Szuhay 2004, Szuhay 2004, Vö. Sok fényképész fogott olyan feladat megvalósításába, amelynek eredménye felveszi a versenyt a szociológia eredményeivel, és olyan megállapításokra jutott, amelyek sok tekintetben megfelelnek a szociológia megállapításainak és feltáró erejének Becker 2000, Albertini 1997, vagy lásd még: Stemlerné 2009, Lásd erről: A fényképek etnográfiai célú felhasználása végső soron kettős kihívást jelez: az etnográfus mint képet «író» és képet «olvasó» is szembekerülhet a feladattal, melynek központi kérdése a rendelkezésre álló médiumokon keresztül a vizsgált kultúra közvetítése. Illés 2004, Vagy lásd Sol Worthnál, ahol arról a különbségről van szó, mely a médium használata, ill. a médium használatának kutatása között húzódik, nem utasítva el az átfedés lehetőségét. cdougall 1999,

26 2. lméleti keret mint akár a kutató, akár a vizsgált közösség által elvégzett cselekvést, és mint elemzendő tartalmat együttesen vizsgálja akár primér, családi, akár kutatói/intézményi keretek között. A fénykép kutatási forrásként való felhasználhatósága lényegi sajátosságából adódik: látványfelületén az olvasás irányultságának, mélységének függvényében több rétegben is információhordozó. Attól függetlenül, hogy már egészen korán megfogalmazódott egy sor érv is arra vonatkozóan, hogy miért szükségszerű óvatosan hagyatkozni a fényképek dokumentumértékére, a fényképek ezen funkciója nem tekinthető meghaladottnak, semmisnek főként nem az általam felvetett kérdések és forrás (privát fotók) esetében. Általában véve is elismert, hogy a hagyományos, analóg fotónak van egy ún. valóságminimuma vagy külvilág minimuma 49 (azaz amit a fotón látunk, az legalábbis a fotózás pillanatában úgy és ott volt), mely nem feltétlenül jelent egyben objektivitást is (a fotós nézőpontjának szubjektivitását például nem utasítja el). Továbbmenve, a társadalomtudományok szemszögéből közelítve, kérdésfelvetéseiből adódóan még inkább eltolódhat a hangsúly a fényképek objektivitásáról, más szempontok érvényesítésének javára. 50 Adott esetben éppen a valósághoz való viszonyhoz mérten lesznek beszédesek az eszközölt változtatások, sarkítások, egyenetlenségek. Kiváló példával szolgál ebben az értelemben David King fényképes albuma, mely a sztálini Oroszországban intézményesült formában, (akkoriban) gyakorlatilag hibátlanul működő, fényképekre is kiterjedő cenzúrát mutatja be, ahogyan a hatalmon levő politikai diskurzus mindent a maga képére formált (retusált), a szó legszorosabb értelmében is. 51 A kellő figyelemmel és kritikával vizsgált fényképek nem vezetik félre a társadalomtudományok művelőit. Sok esetben pedig éppen a kérdésfelvetés felől nem lesz releváns az objektivitás kérdése. Talán egyik leggyakrabban hangoz- 49 ax Bense meghatározását Bán András idézi: a fényképezésben «mindenkor megvan a külvilág minimuma, legalább a minimuma; képtelen abszolút világmegsemmisítésre, de abszolút világalkotásra sem képes». Bán 2008, Vö.: A fénykép őrzi meg a történelem főszereplője, az ember és nemcsak a híresek és gazdagok, mint általában a rajzolt és festett képek esetében, hanem az egyszerű polgár leginkább hiteles arcát, alakját, viseletét. S így van ez akkor is, ha tudjuk, hogy a fotográfusnál mindenki a legjobb, az utókornak is szánt formáját igyekszik mutatni, ünnepi ruhában, rendezett frizurával, ékszerekkel díszítve, előnyös pózban. Azt is tudjuk, hogy a fényképész kedvezhet a megrendelőnek. Beavatkozása nyomán karcsúbb lehet a derék, sűrűbb a haj, tömöttebb a bajusz, csillogóbb a szem, eltűnhetnek a bőrhibák. A fotográfia technikájához igazodó kismértékű retus nem megy a hitelesség rovására, hiszen a fényképezőgép objektívje sokszor a szemünknél is élesebben lát, a pozitív képeken végzett durvább beavatkozásokról pedig az idő rántja le a leplet, mivel a retusfesték láthatóvá válik a fénykép öregedése folytán. Stemlerné B. 2009, A Szovjet-Oroszországban működő fényképretusálók hollywoodi kollégáikhoz hasonlóan hosszú órákat töltöttek a legkülönfélébb testi hibák eltüntetésével, segítve a kamerát a valóság meghamisításában. ( ) Ám az 1930-as évek végén tomboló «Nagy Tisztogatások» idején a dokumentumhamisítás új formája jelent meg. Sztálin nem elégedett meg azzal, hogy fizikailag megsemmisítse politikai ellenfeleit: kivégzésükkel párhuzamosan megtörtént képi létezésük valamennyi formájának megszüntetése is. ( ) A szovjet hatalomra veszélyesnek ítélt többi dokumentum útja pedig az állami archívumokba vezetett. zek az archívumok kettős célt szolgáltak: az egyik a megőrzés, a másik az eltüntetés. ( ) Sztálin idejében ez olyan tökéletesen működött, hogy mindenfajta kérdezősködésre több órás várakozás után mellébeszélés, vállrándítás, vagy az elutasító «Lehetetlen!» «Nyevozmozsno!» volt a válasz. King 1999,

27 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben tatott nézet a társadalomtudományokban a fényképek kapcsán az, amely szerint a fényképek azért képeznek jelentős forrásanyagot, mert általuk az emberi kultúra mutatkozik meg megannyi aspektusában, a kutatói kérdésfelvetés függvényében. 52 z alapjában véve igaz, csakhogy kevésbé nyitott annak elismerésére, hogy a fényképek forrásértéke nem a priori sajátosság, hanem nagymértékben függ az értelmezési kontextustól (mind a kutatás, mind a fénykép elsődleges kontextusától). Stemlerné B. Ilona a budapesti Nemzeti úzeum hatalmas, s ami itt lényeges: dekontextualizált fényképállományának tanulmányozása kapcsán mondja Fotográfia és történelem 53 című könyve bevezetőjében: A történeti forrásként használandó fényképeknél alapvető kérdés, hogy úgy is tudjunk rájuk tekinteni, ahogy egykor a kortársak látták őket. gy fénykép ugyanis nem ugyanazt mondja el a mai vagy a holnapi szemlélőnek, mint a kortársaknak. A kortárs birtokában volt az akkori mindennapi élet ismeretanyagának, és amit egy korban mindenki tudott, azt általában nem írták le, ezért azt ma nem könnyű kibontani. A képeket őrző közgyűjtemény, illetve a korszakát, témáját jól ismerő, a felvételt használni kívánó történész közös feladata a képhez kapcsolható ismeretek feltárása. z a meglehetősen hosszadalmas, aprólékos munka nem takarítható meg. Bármennyire közhely is, hogy a képek önmagukért beszélnek, ez a történeti feldolgozásokban megjelenő képek esetében nem így van. A fényképeket meg kell szólaltatni. A korrekt, ám sokszor száraz és nem eléggé informatív képaláírásokon túllépve el kell mondani róluk mindazt, ami közel hozza, érthetővé, élvezhetővé, érdekessé teszi a képet az albumot lapozó olvasó számára. 54 A forrásérték problematikus voltának felismerése és kimondása máig ható diskurzust indított el a társadalomtudományokban, a feltétel nélküli elfogadástól 55 a teljes elutasításig 56 terjedő skálán, mely hozadéka a nem kis mennyiségű szakirodalom, ill. egy mára megszilárdult alapvető társadalomtudományos kételkedés a forrásban 57. ásként fogalmazva: a forrás sokolvasatúságának, poliszémiájának 58, kontextusfüggőségének, konven- 52 Álláspontunk szerint a fényképeket mint kulturális műtermékeket célszerű vizsgálni, a fényképezéssel járó társadalmi folyamatokat pedig mint «etnográfiai szituációkat, amelyekben a kultúra feltárul». Ruby 2000 (1979), 149. (idézve Stanley ilgramet) 53 Stemlerné B Stemlerné B. 2009, Pl.: Stemlerné 2009, 5., ahol többek között azt is állítja, hogy a fénykép mentes a nyelvi kötöttségektől. Az itt felvetett szempont ezzel az állítással vitába száll. 56 Van a magyar fotókultúrának egy sajátos rétege, amelyet mostanában fedeztek fel lelkes amatőrök s vettek gondozásba az amatőrök istápolói a szociológusok: a privát történelem dokumentumai. Amatőrfotók minden mennyiségben és többnyire gyalázatos minőségben. Értéküket nem is lehet esztétikai mércével mérni ( ), nem is mérjük azzal: ezek csupán szociológiai dokumentumok. ég annak sem jók voltaképp, hiszen többnyire nincs szerzőjük (aki nem is neve, hanem társadalmi státusa szerint, lakhelye szerint stb. lenne érdekes és értékes) és nincs még megbízható dátumuk sem írja iklós Pál, igaz, 1989-ben. iklós 1989, Lásd e tekintetben pl.: a vizuális forrásoknak a 20. századi társadalomtudományokban elfoglalt szerepéről: orphy Banks 1999, 22. A fénykép ambiguitásáról az antropológiai kutatásban: dwards 1999, int rögtön látni fogjuk, minden kép poliszémikus, jelentői mögött jelentettek «lebegő láncát» implikálja, amelyek közül az olvasó némelyiket kiválaszthatja, a többit pedig figyelmen kívül hagyhatja írja Barthes. Barthes 2010,

28 2. lméleti keret cio nalizált voltának 59 elismerése kanonizálódott a társadalomtudományos diskurzusban. Pjotr Sztompka ezt a felismerést kritikai látásmódnak 60 nevezi. Bár szinte bármely, a bibliográfiában felsorolt tételből idézhetnék hosszabban-rövidebben e témában, e helyen Peternák iklóst idézem, aki tágabb időkeretben, folyamatában ragadja meg e problémát: Az értelmezési látási konvenció korhoz kötött, s nagyjából 150 évente módosul gyökeresen. z az időszakasz éppen a fotótörténet példája segítségével mutatható ki, s talán be is bizonyítható. Állítható tehát, hogy nagyjából másfél évszázad egy vizuális/szemantikai konvenció kialakulásához illetve megváltozásához szükséges idő (ami alatt létrejön, elterjed, általánosan elfogadottá válik s ezzel párhuzamosan kezdi felváltani egy születő újabb, ami által megszűnik), s erre a példa a fotográfia úgynevezett dokumentum-értéke, a fotó-hitelesség. A tudomány létrejöttétől e hitelesség számtalan vita és értelmezés tárgya, a legutóbbi időkig azonban legalább egy mozzanat mindenki számára elfogadható volt: ami egy fotográfián látható, az akkor és ott, a gép előtt «együtt volt», minthogy másként a képre nem kerülhetett. z a konvenció szűnik menthetetlenül meg a komputerrel: az ellenőrizhetetlenné váló dokumentumérték egyúttal értelmetlenné teszi a hamisítás, manipuláció kifejezéseket e konkrét vonatkozásban s a terjedő új konvenció korszakában. inden fikció megint, s ha nem, akkor lehetne. z az üzenete az ellenőrizhetetlenné vált, digitális, vagyis minden korábbi formánál egzaktabb képfajtának. 61 Azt azonban nem szabad szem elől téveszteni, hogy a társadalomtudományos érdeklődés felől nézve, mindenféle makacs tartózkodás vagy ellenérzés ellenére 62, a forrásérték nem szűnik meg létezni, tartalmi-formai, funkcionális feltárása máig (és továbbá is) a társadalomkutatás fontos feladata. bben pedig a maga rendjén nem egyszerűen szükségszerűként, hanem magától értetődően kell a kritikai látásmódot érvényesíteni (csakúgy, mint bármely más forrástípus esetében). ost, amikor egy technikai értelemben vett paradigmaváltás küszöbén állunk, szükségszerű visszatekinteni a lecsengő fényképforrásra és -formára. Nem pátosszal, hanem a szisztematikus, kontextualizált kutatás szándékával, nem elsősorban a 59 ( ) a fényképek esetében is tájékozódnunk kell a stílus és a tartalom, az utalás és kétértelműség, a szándék és az aktualitás között. A családtörténészek megtanulták figyelmesen elolvasni a naplókat, leveleket és önéletrajzokat, mivel a demográfiától eltérően, a személyes élményeknek és érzéseknek ezek a feljegyzései közvetlenségüknél, életszerűségüknél fogva, valamint az irodalmi és társadalmi konvenciók miatt gyakran elferdítik a tényeket. Hasonló megszorításokkal kell tekintenünk a családi fényképekre is, mert azoknak az embereknek az esztétikai érzéke és társadalmi konvenciói hozták létre őket, akik a képeket készítették, akik modellt álltak, és akik ragaszkodnak hozzájuk. Hirsch 2000 (1981), A fényképezés itt a megismerés eszköze, de nem annak a megismeréséé, amit megmutat, hanem inkább a fényképezés teljes szubjektív és társadalmi kontextusának megismeréséé. Sztompka 2009, Peternák 2007, Lásd erről Gyáni Gábor megjegyzését egy 2008-ban, az 1956-os Intézetben (a Fotoemoria.eu projekt kapcsán) megrendezett műhelybeszélgetés keretén belül, melyet Bán András tolmácsol: A műhelykonferencia legharcosabb előadója, Gyáni Gábor éles szavakkal mutatott rá, hogy a képek forrásértéke iránti szakmai közöny nagyon hasonlatos ahhoz az ellenérzéshez, amely a ma már széles körben közkeletűvé vált és egyetemen tanított oral history módszertanát fogadta két évtizeddel ezelőtt a történészek körében. Bán é.n. 27

29 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben múltra orientálódó leszámolás céljával, hanem egy progresszív, nyitott szemmel járó, tág látókörű, érzékeny társadalomkutatás megvalósítása érdekében. A máig nagy eltéréseket mutató megítélések mögött látnunk kell, ahogy a különböző szakterületek (értelemszerűen) érintettnek érzik magukat a fényképezésről szóló diskurzusban. Részben az előbb összefonódó 63, lassanként specializálódó tudománytörténeti háttérből, részben a forrástípus koherenciájából adódóan, számos kutató/publikáció terjed ki olyan kérdésekre és/vagy konkrét forrásanyagokra is, melyek nem tartoznak a szűken vett tudományterületükhöz (és így kompetenciájukhoz). Így egyáltalán nem meglepő, hogy a privát használatú fényképekről az elsődleges kontextustól eltekintve, ahol a más jellegű mérték másfajta megítélést eredményez elmarasztalóan szólnak az esztétikai szempontokat érvényesítő fotótörténeti munkák. (Ugyanez teszi érthetővé több fotótörténeti írás patetikus hangvételét, amikor a hivatásos fényképezés letűnt-tündöklő világát a mai, leszűkült feladatkörű hivatásos fényképészek 64 által készített fotók, de még inkább a privát fényképezés felől nézik, eltekintve attól a folyamattól, mely során a családok fényképigényének kielégítése a hivatásos fényképezés doméniumából saját, privát hatáskörbe kerültek. 65 ) Vagy másfelől: a (privát) fényképeket használat-központúan kutató szociológiai/antropológiai munkák néhány esetben alig szentelnek figyelmet a vizsgált fényképek megformáltságára, sajátos esztétikájára. A hiányosságokat csupán az erőteljesen kontextualizáló megközelítés tudja ellenpontozni, mely a maga rendjén esettenulmányok formájában, kimerítő alapkutatásokban valósítható meg. elyekből azonban meglehetősen kevés van, s ami van, annak a láthatósága nem megfelelő mértékű (szakdolgozatként született, kéziratban maradt/kis példányszámú különnyomat formájában került publikálásra, stb.). Így a fényképek társadalomtudományos kutatásának szakirodalmába belemerülő kutató igencsak kidomborítottnak láthatja a médium forrásértékének problematikus voltát, adott esetben éppen a kontextusfüggő, alapkutatást szorgalmazó elemzések jelentőségének felismerése rovására. indenképpen meg kell említenünk a társadalomtudományokban a nagy narratívák széthullását eredményező (szorgalmazó), immár jelentős szakmai tapasztalatot felhalmozó irányvonalat, mely minél több nézőpont érvényesítését, a minél mélyebbre hatoló (mikroszintű) elemzést preferálja, s a maga rendjén/ezáltal a nagy, a hivatalos narratívákhoz is hozzászól, kritikai éllel, ill. a mögé nézés, leépítés céljával. A fényképet kutatási 63 A régi századfordulóig tehát minden a fotográfiával kapcsolatos stúdium számára közös a múlt, akár a fotóművészet történetét, akár a fotográfiának a társadalomban betöltött egyéb szerepét kutatja, legfeljebb a hangsúlyok máshova esnek. Stemlerné B. 2009, Nem művészi céllal készülő fényképekre gondolunk itt! 65 A fényképész szakma folyamatos színvonal-romlásával, silányulásával, mára szinte teljes megszűnésével, az alkalmazott anyagok egyre igénytelenebb voltával, a fényképezésre szolgáló helységek elszegényedésével, bezárásával, Önök szerint nincs összefüggésben az, hogy már rólunk, de ha belegondolunk, szüleinkről sem készültek olyan felvételek, melyekről nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy száz év múlva, 2106-ban bárki előveheti őket, vizsgálhatja, s örömét lelheti bennük? Hogy azt mondhatná róluk itt még összeértek a dolgok, itt még adtak a minőségre, itt még fontos volt nemcsak a ma, de a tegnap és a holnap is. Kincses 2006,

30 2. lméleti keret forrásként erre eleve alkalmasnak könyvelhetjük el, az olvasatok és a látványtartalmak rétegeltsége okán. Kétségtelenül, ez a hatalmas forráscsoport, tartalma és mennyisége folytán is, olyan adalékokkal szolgálhat a társadalomtudományok számára, melyek másként nem lennének hozzáférhetők. 66 Azt azonban nem téveszthetjük szem elől, hogy a társadalomtudományok számára releváns talált fotóanyag (azaz a mindennapi ember/család/közösség, a rendes család 67 fényképe) speciális, koherens és viszonylag állandó forrástípus, mely lehetőségeket és korlátokat egyaránt implikál. S bár igaz, hogy különböző fényképkorpuszok kontextualizált analízisével több mikroszintű (mikro-szinten érvényes) olvasatot kaphatunk társadalmunk különböző szegmenseiről (hosszanti- és keresztmetszetében egyaránt), mégis éppen olyan aspektusok maradnak rejtve, amelyeket talán leginkább (el) vártak volna a társadalomkutatók a fényképek kutatásától: a szűk értelemben vett privát szféra, a mindennapi élet, a hétköznapok, a munka, a diszharmónia, illetve bizonyos társadalmi rétegek/csoportok életvilága 68. zek a hiányterületek éppúgy konstitutív (és rögzült) jellemzői a fényképezésnek, mint a gyakori fényképtémák, a fotóközhelyek. A fénykép mint (mű)tárgy a társadalomtudományokban. A fénykép tárgyi mivolta révén legalább annyira beékelődött a társadalomtudományok érdeklődési terébe, mint a felületén hordozott információk révén. A fénykép egyfelől mint a vizsgált társadalom tárgya (tulajdona), másfelől a kultúrakutatói gyakorlat tárgya (mint múzeumi tárgy, műtárgy) lesz jelentős. A fényképek kutatója [ ] részben nem csinál tehát mást, mint akkor, amikor egy szőttest, egy kályhacsempét, egy fűzfakosarat tanulmányoz: a néprajzkutató megvizsgálja készítésének technikáját, a tárgy anyagát, formáját és díszítményeit, majd igyekszik kideríteni, hogy ki, mikor, mire használta/használja. 69 És tegyük hozzá: konzerválja, archiválja, raktározza, ideális (bár ritkább) esetben hozzáférhetővé (látogathatóvá, bemutathatóvá, kutathatóvá) teszi. A fénykép ebben a tekintetben is messzemenően hasonlatos más (örökségjellegű) tárgyainkhoz, méghozzá azok közül is a viszonylag könynyen pusztuló tárgyak kategóriájához. Az archívumoknak, múzeumoknak, hagyatékoknak, gyűjteményeknek mindegyre szembesülniük kell ezzel, s a széles, intézményi, pályázati szektorban megfigyelhető digitalizálási láz csupán részmegoldást kínál. Azért őrületes 66 Pl.: Knotik árta emeli ki a fényképek jelentőségét életmódtörténet-kutatásban, ahol a fényképet mint a történetírás kiegészítője és forrását említi. Knotik 1989, Stemlerné 2009, Stemlerné B. Ilona írja a két világháború közti időszakban keletkezett fényképanyag kapcsán: A munkás- és a paraszti lakásokba (a néprajzi felvételeket leszámítva) alig kapunk betekintést a fényképek segítségével. A tisztes szegénység sem a szociofotósokat, sem a magyaros stílus fényképezőit nem vonzotta. Ha vannak ilyen képeink, akkor azok a véletlennek köszönhetők. Stemlerné 2009, Fejős 1999, 5. Lásd még: Az emberi életfeltételek szisztematikus kutatásában érdekelt tudósok hosszabb ideje az emberi tudatosság tárgyi leleteire, embervoltunk materiális megnyilvánulásaira összpontosítanak. Az archeológus cserépedényeket és nyílhegyeket keres. A néprajzos összegyűjti a mesék szövegét. A nyelvész a lejegyzett élőbeszédet tanulmányozza. A vizualitás kutatója a képeket, filmeket, festményeket és a televíziós műsorokat vizsgálja. zek a «műtárgyak» mérhetőek és megszámlálhatók. (Igaz, a passzus befejező részének fő gondolata ez: A vizsgálódás tárgya az emberi folyamat. ) Ruby 2000 (1979),

31 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben egy-egy gyűjtemény, mert a képen megőrzött pillanat és kordokumentum ideig-óráig fennmarad. bben semmi különös nincs, mert ma sem, régen sem gondoltak arra, hogy a képet időtállóvá tegyék. A fénykép már a régi időkben nagyon gyorsan használati tárggyá vált. Senki sem gondolt (gondol) arra, hogy egy kép legyen bármilyen csúnya vagy szép több mint szuvenír: idő- és kordokumentum, technikatörténeti, esztétikai, viselettörténeti, gondolati tény. Tárgy és kép egyidőben. int tárgy, tönkremehet, de mint kép ma még lefényképezhető, és legalább a vizuális rész megőrizhető. 70 A múzeumokba bekerülő fényképek eredeti kontextusukból kiszakítva, új környezetben kerülnek megőrzésre, ritkábban bemutatásra. jelenség komplexebb, mint első látásra gondolnánk: egyfelől megváltozott kutatói magatartásra enged következtetni (felértékelődés), másfelől viszont éppen arra utal, hogy a muzeológiai gyakorlat esetenként nem szentel kellő figyelmet a fényképek társadalmi kontextusának dokumentálására (vagy mert a kérdésfelvetés nem ezt tűzi ki célul, vagy mert az fel sem merült a fényképkutatás adott időszakában). áig ható paradoxon húzódik itt, mellyel napjaink intézményei sem vívták meg a harcot: hogyan lehet kontextusából nem kiszakítva mozgatni egy-egy fényképkorpuszt, gyűjteményt, ill. hogyan lehet megteremteni a megfelelő technikai-infrastrukturális hátteret, megtalálni az ideális bemutatási módot, felületet a nagyobb, összefüggő korpuszok (pl. egyéni, családi hagyatékok) számára. A privát fényképek helyének megtalálása a múzeumi gyakorlatban pedig ezen belül is speciális probléma, mely sajátos, múlt- és értékorientált egyenetlenséghez vezet (ami gyűjtendő, az a régi, az egyedi, a szép tárgy, miközben a fényképek további, szintén reprezentatív rétegei/darabjai melyek valóban tucattermékek is egyben kimaradnak, vagy nagyon alulreprezentáltak). bben az irányban is az utóbbi években történik meg a nyitás. 71 A fénykép mint kutatási téma a társadalomtudományokban. A fénykép(ezés) meszsze nem csupán a társadalomtudományok számára vált kutatási témává. ire a néprajz (magyar viszonylatban főként a paraszti használatban levő fényképek vizsgálata révén), a (vizuális) antropológia, a szociológia módszeresen ráirányította figyelmét erre a médiumra, addigra már jelentős technikatörténeti, fotótörténeti és művészettörténeti hivatkozási alap állt rendelkezésére. Sok esetben a társadalomtudományos diskurzus által felvetett kiindulópontot éppen a fent említett megközelítésmódok bírálata képezte, kilátásba helyezve egy ettől eltérő (elméleti és módszertani) megközelítés kidolgozását. A feszültség egyrészt a médium a sajátosságaiból adódik (azaz abból, hogy a korábban alkalmazott művészettörténeti megközelítésből több ponton is kilóg a fénykép 72 ), másfelől a társadalomtudomá- 70 Lugosi 2009, Lásd erről: A múzeumok és közgyűjtemények elsősorban a híres személyiségek életével kapcsolatos dokumentumokat és fotográfiákat gyűjtötték. Így igencsak hiányos és egyoldalú a múltról alkotott kép, melyhez hozzátartozik a történelem hétköznapi szereplőinek élete is. Győry é.n., vagy Stemlerné B Szakirodalmi példa: A lineáris fejlődés felvetése, mely fenntartható a kora 19. századi festészet és szobrászat esetében, részben problematikus a fotográfia történetében. Az empirikus tények egyértelműen azt bizonyítják, hogy a fotográfia nem lineárisan fejlődött, vagyis nem úgy, hogy egyik stílus felváltotta a másikat, hanem 30

32 2. lméleti keret nyok eltérő kérdésfelvetéséből. íg előbbiek esetében meghatározó szempontot képez a műfajiság, az esztétikum kérdésköre, utóbbiak esetében ha egyáltalán felmerül csakis a kutatási téma/terep viszonylatában lesz releváns, és nem egy abszolút értékhez, a kanonizált magas művészethez viszonyítva. Számos esetben mégis jól hasznosítható hivatkozási és viszonyítási alapot képeznek ezek a munkák a társadalomtudományos nézőpontot érvényesítő munkák számára is. A néprajzi/antropológiai szakirodalom kismértékben támaszkodva a művészet- és technikatörténeti előzményekre, nagyobb mértékben támaszkodva a kutatásokból szerzett, ill. egy sor empirikus tapasztalatra, az 1970-es, 1980-as évektől fogva 73, de még ma is azon munkálkodik, hogy a kutatási témaként (is) tételezett fényképek kutatását minél szakszerűbbé, módszeresebbé tegye. gondolatmenet mottójaként Bán András tanulmánykötetének emblematikus mondatát idézhetjük: A fotográfiáról nincs már mit mondani. A fotográfia megközelítéséről, használatáról, társadalomtörténetéről annál többet. 74 Jay Ruby egy 1979-ben írott tanulmányában a fotográfia tudományos megközelítésében 4 fő irányvonalat különböztet meg: 1. magas művészet, 2. népművészet, amelyből magas művészet jött létre, 3. a társadalomtudományok kutatási eszköze (mint pl. Bateson ead The Balinese Character munkája) és 4. kulturális jelentőségű személyi dokumentáció (többek között Richard Chalfen és Christopher usello munkásságára hivatkozva). 75 kötetben az utóbbi irányvonal releváns, bár kétségtelen, hogy a harmadik pontban megjelölt irányzat is szolgáltat hasznosítható információkat. gyfelől azért, mert számos, a fényképek (és film) kutatását általánosságban megalapozó munka gyökerénél éppen a fényképezéshez, filmezéshez cselekvő módon nyúló kutató és kutatás áll. ásfelől azért, mert rendszerint ők azok a kutatók, akik gondolataikkal és projektjeikkel olyan irányt mutatnak, mely a fényképekre (de még inkább a filmre) teljesen önálló közlési módként tekint a társadalomtudományokban. Leggyakrabban kutatási témától függetlenül kutatási témaként az alábbi típusú kutatásokban/szakpublikációkban jelenik meg a fénykép. Témaorientált kutatások, ahol a lehetőségek, a felvetett témák tárháza gyakorlatilag kimeríthetetlen (a tárgykultúrák, lakásbelsők, a mindennapi élet vizsgálatától a nehezebben kitapintható, ideológiai, vallási, nemzetiségi aspektusok láthatóvá tételéig). A kutatás ez esetben a fényképekhez szelektíven és a látványtartalomra koncentrálva viszonyul. A fénykép használatára, megítélésére összpontosító, különböző megközelítésekben, terepeken megvalósuló, különböző kérdésfelvetéseket követő kutatások. zen belül sokkal inkább a kezdetektől fogva egy sokféleség figyelhető meg Rosenblum 2000 (1978), Pl.: Amy Kotkin írja az 1970-es évek végén, 80-as évek elején: Ki kell fejlesztenünk egy adekvát terminológiát a fényképek «olvasatára» ( ), Kotkin 2000, 129. agyar viszonylatban ebben a tekintetben mellőzhetetlen Kunt rnő munkássága az es években, napjainkban pedig Bán András munkássága. zekről részletesebben később esik szó. 74 Bán 2008, 8., vagy másutt: z a könyv a fotóról szól. A fotográfiáról nincs már mit mondani. Bán 2008, Ruby 2000 (1979),

33 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben a fénykép rendre szóba kerülhet mint az adott közösség kommunikációs stratégiáinak, hagyományainak, folklórjának 76 integráns része, mint az önreprezentáció és öndokumentáció eszköze. Leggyakrabban a forrás közegéből adódóan a vizsgálat társadalmi kontextusát a család képezi (a család történelme, a családon belüli és kívüli kapcsolatok, genealógia, emlékezetközösség). Figyelemre méltó, ahogyan a kutatások ismételten elidőznek a fényképeknek az egyéni, családi életre irányuló sajátos, idealizáló, sarkító nézőpontjánál (s örvendetes, ha ezek nem rekednek meg az általánosító megállapítások szintjén, hanem a sarkítás mikéntjéről, a vizuális narratíva tartalmáról, működéséről is számot adnak). Közben ismételten jelzem, hogy az olyan családi fényképezés (kutatásához) fűzött remények, mint amelyet B. Horváth Csilla idéz egy 1929-es forrásból, Gergő ndre tollából (a unka című újságból), mely szerint a fénykép médiuma a család hű krónikájává válhat, az életet a maga teljességében megjelenítve 77, réges-régen hitelüket vesztették. i több, a privát vizuális médiumok összességére kiterjesztve is jellemzővé vált a hangsúlyeltolódás az említett médiumok forráskritikája irányába általában véve is, de az írott/elbeszélt (auto)biografikus beszédmód 78 működésének analógiájára is. A fénykép mint önálló közlési mód a társadalomtudományokban. ár néhány évtizede nagyvonalakban konszenzusra jutottak tehát a különböző történet- és társadalomtudományi szakterületek abban, hogy a fénykép, elsődleges kontextusából kiragadva, nem beszél önmagáért. Illetve, ha beszél, akkor olvasatfüggő az, hogy mit mond. Tőry Klára írja a híres magyar fotográfus, scher Károly munkásságáról (egy 1989-ben megrendezett életmű-kiállítás kapcsán): scher, aki évtizedeken át ott volt minden jelentős eseménynél, történelmet írt a fényképezőgéppel, felvételei alapján szinte teljességgel rekonstruálható a két világháború közötti korszak lényege. Nem a protokolláris, események tükrében, hanem a valóság sokoldalú, reális bemutatásában; a nyomortanyáktól a felső tízezer életéig, a mezítlábas falusi iskolásgyerekektől a szellemi élet, a művészet nagyjaiig. 79 A 21. század társadalomkutatója ennél óvatosabban/árnyaltabban fogalmaz. hhez az is hozzátartozik, hogy a kutatott forrás (a fényképek és munkásságok) is lényegesen megváltoztak, illetve a kérdésfelvetés árnyaltabb 76 gy mai folklórral foglalkozó egyetemi hallgató számára a fénykép kitűnő példája annak, hogy a modern technika, amelyet olyan gyakran okolnak a népi kultúrák hanyatlásáért, hogyan hozott létre egy másfajta nyelvet a folklór alkotó továbbfejlesztésére és továbbhagyományozására. Kotkin 2000, ( ) a mai családi fénykép fejlődik tovább, míg végre egyéni és családi életírássá fog kiszélesedni. A mai ember számára az önfényképezés ritka és ünnepi alkalom. De nem gondol a közömbös pillanatok megörökítésére és a szomorú és komor küzdelmes időkkel. Ha gondot fordít arra, hogy mindenféle hétköznapos kis eseményt és életmódváltozásokat is fotografáljon ez a képgyűjtemény így évtizedek alatt csodás meglepetéssel szolgál: amikor előveszi életét látja újra benne Optikai naplóvezetés ez. Az írott napló, tökéletlenül és sokszor hamisan megörökít mindent, de igazi hűséggel őrzi meg a fényképnapló életünk fő mozzanatait. Gergőt idézi B. Horváth 1988, Lásd a téma kimerítő áttekintését: Keszeg Tőry 1989b,

34 2. lméleti keret lett (a lényeg, melyre rákérdezünk, darabjaira hullott). indez elbátortalaníthatja a fényképeket kutató társadalomtudóst és a fényképező (filmező) kultúrakutatót egyaránt. nnek ellenére ismert néhány (szórványos) kísérlet a kortárs társadalomtudományok területéről (főként szociológiai, antropológiai munkák), melyek amellett foglalnak állást, hogy a vizuális médiumok önálló közlési módként is megállják helyüket a társadalomtudományos diskurzusban. Úgy tűnik azonban, hogy a fényképet ebben a tekintetben határozottan maga mögé utasítja a film (amely bizonyos értelemben éppen a vizuális közlésmód önállóságát kérdőjelezi meg, hiszen a maga rendjén visszaadja a szöveget a szereplők párbeszéde/monológja, narrációk vagy feliratok formájában). indenesetre, a fotó 150 éves évfordulójának apropóján megfogalmazott gondolatot, miszerint a fényképnek sikerült kifejezési eszménnyé válnia (a film és a televízió ellenében, a beszélt nyelv leírásának analógiájára), mára joggal utópisztikusnak érezzük. 80 Igaz azonban az, hogy az állókép kontemplatívabb műfaj a mozgóképnél, az elkészült fénykép révén a látvány objektiválódik, eltávolodik a szerzőjétől és keletkezésétől, az időt pontszerűen ábrázolja, s alapjában véve változatlan marad, míg körülötte az olvasatok változhatnak, visszatérhetnek rá, új kiindulópontból más irányt vehetnek. zek a publikációk, projektek, kiállítások, performanszok leggyakrabban a kutató által létrehozott forrásokkal dolgoznak, kevesebb esetben kiegészülve a terepről beemelt anyagokkal és csak egészen ritkán építkezve kizárólag a terepen talált forrásokból. 81 (ás kategóriát képeznek azok a kísérletek, melyek a bennszülött látásmódot kívánják dokumentálni úgy, hogy a bennszülöttek kezébe adnak fényképezőgépet és/vagy kamerát. zek a forrásanyagok is a kutatási folyamat keretei között születnek.) A fényképes albumoknak (legyenek azok helytörténeti indíttatásúak 82, célozzák egy-egy alkotó, alkotócsoport munkásságának bemutatását, gyűjtemények, archívumok és hagyatékok közzétételét 83, különböző tematikus válogatások kiadását) immár jelentős hagyományuk van, melyeknek csak bizonyos (kisebb) hányada társadalomtudományos indíttatású és érdekeltségű. A (privát) fényképeket önálló közlésmódként megközelítő megvalósítások jelentős része ugyancsak a társadalomtudományos diskurzuson kívülről érkezik a kortárs képzőművészet, iparművészet felől, de nem marad mondanivaló nélkül társadalom- 80 iklós 1989, Lásd pl. Katarina Ševič és László Gergely személyes, használati tárgyak között privát fényképeket is tartalmazó installációját, melynek terepét a Ševič család, (a délszláv háború miatt) több mint egy évtizeden keresztül elhagyott dél-dalmáciai nyaralója képezi. Turai zek végeláthatatlan sorából csupán néhány hivatkozás: Budapest anno (Klösz György felvételei) (esterházi 1984), Székesfehérvár anno (Demeter Gelencsér 1990), Kecskemét anno (Székelyné Kőrösi 1998), Romsics Imre Kalocsa-albuma (Romsics 1999), Kürti László Lajosmizséről szóló fényképalbuma (Kürti 2002) stb. rről a kiadványtípusról lásd Bán András A nyíri földnyílás című írását, Bán 2008, Pl. fotós életműkiadványok, hagyatékok. Bán András, az 1990-es évekre igen jellemzőnek tartja, hogy különösen kedvtelve fedeznek fel névtelen kismestereket: vándorfényképezőket, fotózgató utazókat, falusi naiv fényképkészítőket, vidéki műteremfényképészeket. A sorra előkerülő, határozott személyes jegyeket viselő s gyakran minden vitán felül művészi értékű teljesítményekből hallatlanul részletgazdag és élvezetes nézete bontakozik ki az elmúlt másfél évszázad mindennapjainak. Bán 2008,

35 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben tudományos szempontból. zek a megvalósítások éppen a közgondolkozásban rögzült, a privát fényképekről kialakult képet kezdik ki egy vagy több oldalról (műfaji, tartalmi kiindulópontból). A dekonstruáló megközelítés éppen a leépítendő médiumról hordoz hasznos információkat, ill. oldja a társadalomtudományos diskurzus bizonyos feszültségeit: az oldott, friss, a tudományos diskurzus megkötéseivel nem számoló hangnem éppen a kutatók által érzékelt neurotikus pontokra tapint rá. 84 Továbbá fontos kérdés vetődik fel itt a fényképes forráskiadványok viszonylatában: hogyan lehet (lehet-e, kell-e egyáltalán) vizuális anyagot, fényképet forráskiadvány formájában a társadalomtudományos szakpublikációk piacára bocsátani? Véleményem szerint időszerű lenne ilyen kiadványok szerkesztése. gyéni autobiográfiák, visszaemlékezések, szöveges alkotások látnak napvilágot, miközben tudomásom szerint nem született pl. olyan publikáció, mely egy egyén, család birtokában levő privát fényképeket adna közre (a hozzátartozó szövegekkel együtt). ár csak azért is érdekes lehetne, mert a visszakérdezés/ellenőrzés potenciális lehetőségét hordozná a fényképek, korpuszok többolvasatúsága kapcsán. Ugyanakkor igencsak időszerű lenne láthatóvá tenni a fényképekről szóló társadalomtudományos gondolkodásban egy olyan, alapkutatásokra, esettanulmányokra támaszkodó szálat, mely a kutatás integráns részeként ismerné el a fényképről szóló (kutatói) diskurzust is, (ön)kritikai jelleggel öszszefoglalva immár nem csak a rendelkezésre álló fényképes forrásanyagot, de a hozzá kapcsolódó metaforrásokat is. Továbbá időszerű volna elindítani egy olyan publikációformát, mely egy, a vizuális forrásokra támaszkodó összetettebb megközelítésmódot érvényesít. kérdést érinti Bán András a már említett, magyar képek forráskezeléséről értekező írásában 85 : A fotográfiai társadalomvizsgálat előtörténetének kimunkálása során javaslatom szerint nem azon képek korpuszának egybegyűjtésével lenne érdemes foglalkozni, amelyeken egyszerűen csak tevékenykedő embereket látunk jellemző környezetben. Az ilyesfajta fotográfiák kiváló illusztrációként szolgálhatnak kortörténeti könyvekben mostanában minden karácsonyra jelenik is meg néhány látványos és jó drága képes történelem, ám a feltárni kívánt jelenségekről, a megfigyelő szándékáról, kettejük kapcsolatáról, vagy akár a képek kortárs használatáról kevés adalékkal szolgálnak. eggyőzőbb tehát a szervezett narrációk, s ezen át a megragadható megfigyelői pozíciók áttekintése Pl. perjesi Ágnes Családi albumában saját családi fényképeit a globális piacgazdaság árucikkeinek kis ikonjaival helyettesíti, különböző feliratokkal kiegészítve-összefűzve, mely Berecz szerint kritikai gesztus, annak megkérdőjelezése, hogy a fotó mint médium képes-e a történelem megjelenítésére és az emlékek rögzítésére. A Családi album arra a felismerésre épül, hogy a fotó csupán kódot kínál egy olyan jelentéshez, amelynek helye másutt, a kereten kívül van, de perjesi albuma mégsem tagadja az ikonikus ábrázolás lehetőségét. Berecz 2008, 139, Vagy: perjesi mint a mindennapok szelektív hulladékgyűjtője és archeológusa a tömegcikk-kultúra hulladék anyagát változtatja át vizuális önéletrajzzá, műve pedig ily módon a kukakultúra vagy a «szemét-elmélet» ( ) példaszerű alkotása. Azáltal, hogy az emlékezés képeit nem fotókból hanem hulladék anyagokból alkotja meg, perjesi ( ) a fényképek alkalmatlanságát nyugtázza az emlékképek felidézésére. Berecz 2008, agyar képek, Bán 2008, Bán 2008,

36 2. lméleti keret A fénykép mint kutatási téma a néprajztudományban: kutatók és kutatások magyar viszonylatban. A néprajzi/antropológiai szakma tehát azon a ponton kapcsolódott be az egyébként már létező (olykor meglehetősen heves), fényképekről szóló diskurzusba, amikor (f )elismertté vált, hogy a fénykép és fényképezés nem csupán a művészettörténet vagy a technikatörténet felől releváns, hanem a társadalomtudományok számára is van mondanivalója, mi több, új kifejezési módot is kínál. Hogy [ ] e mechanikus hasonmás mennyire nemcsak technológiai problémákat vet fel, azt mutatja kultúrába vonásának enkulturációjának sokféle módja és társadalmi térben kialakult bonyolult vonatkozásai s az e vonatkozásokat és hatásokat tanulmányozó hatalmas irodalom: a fotóesztétikától a fotólélektanig. 87 írja Kunt rnő. A magyar néprajzi és antropológiai tudomány a fényképek (legkevésbé a privát fotóra vonatkozó) kutatásához fűződő nemzetközi eredményeket viszonylag hamar birtokba vette (magyar nyelvre fordította, publikációkban hozzáférhetővé tette) és termékeny kapcsolatba lépett vele. Az 1980-as években 88 egész sor tanulmánykötet és önálló kiadvány jelent meg, amelyek magyar nyelven is elérhetővé tették a nemzetközi szakirodalom elismert munkáit ben jelent meg Susan Sontag A fényképezésről című kötete, melyben a szerző a forrás sajátosságainak (a fénykép és a valóság viszonya) tárgyalása mellett műfaji tipológián alapuló magyarázatokkal, meghatározásokkal, leírásokkal szolgál (pl. kirándulóképek, igazolványképek sajátosságai) ben Horányi Özséb szerkesztésében jelent meg A sokarcú kép. Válogatott tanulmányok 89 című kötet, mely olyan, immár klasszikusnak mondható írásokat tartalmaz, mint Pierre Bourdieu A fénykép társadalmi definíciója vagy William P. clean Javaslatok a fénykép szemiotikai definíciójához című írása ben jelent meg a Vizuális antropológiai kutatás. unkafüzetek Bán András és Forgács Péter által szerkesztett sorozat öt száma 90, mely több, forráselemzésen alapuló külföldi kutatást tolmácsol (pl. Amy J. Kotkin: Családi fényképezés, családi albumok, Christopher usello: A családi fényképek és a vizuális kommunikáció vizsgálata). Roland Barthes 1979-ben írott, sokat idézett Világoskamra című munkája 1985-ben jelent meg először magyar nyelven (2000-ben újra kiadták). Sok más, jelentős és alapvető tanulmány egy helyre gyűjtésére és kiadására ismételten csak 2000-ben került sor, R. Nagy József szerkesztésében 91, egy végül folytatás nélkül maradt sorozat első köteteként. z a tanulmánykötet a nemzetközi társadalomtudományos diskurzus idevágó, meghatározó szövegeit tolmácsolja magyar nyelven, 87 Kunt 2003, Az ezt megelőző időszakban szórványosan jelentek meg magyar nyelvű/fordítású tanulmányok a fotóról, főként különböző, médiatörténetet tárgyaló tanulmánykötetekben. Ilyen pl. André Bazin A fénykép ontológiája című tanulmánya a Borisz ichenbaum által szerkesztett, 1977-ben megjelent A film és a többi művészet című kötetben. 89 A kötetet 2003-ban újra kiadták, javítva és kiegészítve A sokarcú kép. Válogatott tanulmányok a képek logikájáról címmel. 90 A sorozat öt megjelent száma: I. Perneczky Géza : Csipkebokorgyújtogatók. A korszak mint műalkotás, II. Bán András (szerk.): Családi fotó I., III. Jacques aquet: Bevezetés az esztétikai antropológiába, IV. Wessely Anna (szerk.): Kritikai beszámolók a fotográfia történetéről, V. ichael Kuball: Családi mozi 91 R. Nagy

37 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben hiánypótló munka. A 2000-es években egyébként is felélénkül a témában folyó diskurzus, mely nem független a médium változásaitól (legfőképpen a digitális képrögzítés hozadékaitól) és a társadalomtudományoknak a fénykép médiumára irányuló megújult, intenzív ráfigyelését tükrözi. kkorra már nemcsak kiadványok formáját ölti a megélénkülő diskurzus, hanem különböző felsőoktatási és kulturális intézmények is bekapcsolódnak, keretet teremtve, vitát indítva, konferenciát szervezve ilyen pl. a budapesti Néprajzi úzeum, a agyar Nemzeti úzeum, a agyar Fotográfusok Háza (ai anó Ház), a kecskeméti agyar Fotográfiai úzeum vagy a iskolci gyetem Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszéke. A sort az 1999-ben, Bán András szerkesztésében megjelent Körülírt képek. Fényképezés és kultúrakutatás című tanulmánykötet nyitja, melyben többek között olyan szerzők munkái is olvashatók, akik a kötet megjelenése előtt és/vagy azóta is írnak/gondolkodnak a fényképezésről (Bogdán elinda, Biczó Gábor, Fejős Zoltán) ban jelent meg első ízben Kolta agdolna Képmutogatók című könyve, mely a fényképezést egy tágabb, a látás kultúrtörténetének kontextusába ágyazza (a kötetet 2008-ban újra kiadta a agyar Fotográfusok Háza) ben a Néprajzi úzeum Tabula könyvek sorozatában tematikus számot jelentetett meg Fotó és néprajzi muzeológia. Tanulmányok címmel, Fejős Zoltán szerkesztésében. A tanulmányok egy része összegző/elméleti megalapozó jellegű (Fejős Zoltán, Granasztói Péter, Béres István, Szuhay Péter írása), más része a megújult fényképek megújult lehetőségeit boncolgatja a megújult társadalomtudományos diskurzus keretén belül (pl. Frazon Zsófia, Tóth G. Péter, Illés Péter, Fogarasi Klára írása) novemberében a űkritikusok Nemzetközi Szövetsége agyar Tagozata xponált emlék. Családi képek a magán és a közösségi emlékezetben címmel, kiállításokkal egybekötött konferenciát szervezett Budapesten. A konferencián elhangzott előadások anyagát 2008-ban publikálták ugyanezen a címen, Bán Zsófia és Turai Hedvig szerkesztésében. A családi/ privát vagy akár az intézményi, közszférában való fényképhasználat megannyi aspektusát tárgyalják a kötet szerzői, multidiszciplináris szemszögből kínálva rálátást a témába vágó, aktuális társadalomtudományos gondolkodás fő és periférikus irányvonalaira. Ugyancsak 2008-ban jelent meg Bán András írásait összegyűjtő tanulmánykötete, akinek munkássága a mai, (privát) fényképekről szóló társadalomtudományos diskurzusban meghatározó jelentőségű ben a agyar Nemzeti úzeum kiadásában (az Osiris Kiadóval közösen) jelent meg Stemlerné Balog Ilona Történelem és fotográfia című könyve, mely a múzeum fotótárának anyagára támaszkodva kínál támpontokat a fényképezés és fényképek történetének társadalmi/kulturális aspektusairól. Szintén a tágabb elméleti keret felől releváns a 2010-ben megjelent Vizuális kommunikáció. Szöveggyűjtemény (Blaskó Ágnes és argitházi Beja szerkesztésében), mely a fényképek, fényképezés kutatásához kínál támpontokat mind elméleti, mind módszertani szempontból (ez utóbbira példa Gillian Rose vizuális anyagok tartalomelemzéséről szóló tanulmánya 92 ). A fénykép(ezés) társadalomtudományos szempontból történő kutatásának története néhány kulcsfontosságú személy (és a körülötte szerveződő kutatási csoportok, műhelyek) 92 Rose 2010,

38 2. lméleti keret meghatározó munkássága mentén is áttekinthető. Alább azok munkásságát említem, akik a vizuális médiumok (s ezen belül a fénykép) néprajz- vagy bővebben társadalomtudományos megközelítését lendítették előbbre, utakat jelölve ki, adekvát metodológiát/terminológiát dolgozva és próbálva ki (esettanulmányok vagy elméleti közelítések formájában). lsőként Kunt rnő ( ) neve említendő, munkássága fontos mérföldkőnek számít a vizuális antropológiai kutatásban ben az ő kezdeményezésére indult meg a vizuális antropológiai szakirányú képzés (iskolcon, Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszék néven), mely időszaktól fogva az egyik legmeghatározóbb koncepcionális feladat a vizuális antropológia paradigmatikus elméleti pozíciójának kimunkálása és megalapozása volt 93. Kunt rnő fontos szervezői tevékenysége mellett jelentős mennyiségű kutatás és publikáció révén messzehatóan megalapozta a magyar fotográfiai kutatást: elméleti és gyakorlati (módszertani) kérdések egész sorát fogalmazta és válaszolta is meg. Kunt rnőnek vitathatatlanul nagy a szerepe abban, hogy az akkoriban egyre égetőbbé váló kérdésekre, hiányosságokra felhívta kortársai (és az utókor) figyelmét, szerteágazó és mélyreható munkásságával pedig a célul tűzött feladatok oroszlánrészét el is végezte. A fényképet a maga kontextusában vizsgálta, kutatása a fényképezés és fényképhasználat számos problémáját érintette: kérdéskör kiegészítő feltárásához és megválaszolásához egyrészt kiterjedt adatgyűjtésre mind magára a képanyagra, a képek készíttetésére, felhasználására, mind pedig a fényképekhez fűződő szokásokra, viszonyulásokra, valamint a tartalmuk mögöttes rétegeit megvilágosító kommentárokra vonatkozóan, másrészt pedig elméleti alapvetésre van szükség. ert ma lényegében mindkettő hiányzik, illetve csak közvetve található meg. Szükséges tehát egy széles körű néprajzi, szociológiai, illetve fotótörténeti gyűjtőmunka, amely nemcsak magukat a vizsgálandó fényképeket gyűjti össze, illetve azok képi tartalmait regisztrálja; hanem tárgyi és társadalmi, kulturális kontextusaikat is figyelembe veszi és rögzíti. 94 Kunt rnő idevágó munkáinak nagy része a 2003-ban megjelent Az antropológia keresése Válogatott tanulmányok című kötetben olvasható, s a témában elemzést végző kutató számára megkerülhetetlen olvasmány. Fejős Zoltán nem csupán társadalomkutatóként, hanem mint muzeológus/múzeumi intézményvezető (Néprajzi úzeum, Budapest) is bekapcsolódik a fényképekről (vizuális médiumokról) szóló társadalomtudományos diskurzusba. Tollából, szerkesztésében, szervezésében több olyan írás/tanulmánykötet és kiállítás, ill. egyéb szakmai rendezvény látott napvilágot, melyeket alapvető munkákként tarthatunk számon ebben a témában (mindenképpen megemlítendő A fotoantropológia és a bemutatás dilemmái 95 és a iért a fotó? 96 című tanulmánya). 93 Biczó 1999, Kunt 2003, Fejős Fejős

39 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben Béres István gy családi fényképgyűjtemény vizuális antropológiai elemzése 97 című írásában egy fényképkorpusz többszempontú elemzését végzi el, s ezáltal jól hasznosítható információkkal szolgál, példa- és összehasonlítási alapot kínál saját kutatásomhoz is. Több írásában tárgyal fényképekhez kapcsolódó, általánosabb jellegű kérdéseket: egjegyzések a családi fotográfiáról (úgy is mint múzeumi tárgyról) 98, lfelejtett képek egy terepgyakorlatról 99. Stemlerné B. Ilona 2009-ben megjelent Történelem és fotográfia című könyve praktikus tanácsokkal szolgál az egyéni tulajdonban levő fényképállományok tanulmányozásához (pl. ahhoz ad útbaigazítást, hogy egy-egy ruhadarab, kiegészítő, katonaruha vagy bajusztípus által hogyan lehet beazonosítani egy-egy fénykép készítésének idejét). Könyvünkben a fényképnek és a fényképezésnek a mindenkori társadalomban betöltött, koronként változó szerepét kísérjük nyomon. A folyamatot mutatjuk be, amelynek során a fénykép technikai lehetőségeinek függvényében egyre jobban beépül a társadalomba, körülveszi és elárasztja a kor emberét, és a mindennapok részévé lesz, olykor manipuláció, politikai propaganda eszközévé válik. Az eddig megjelent fotótörténeti feldolgozások a művészet, a fotográfia és a festészet viszonyának oldaláról közelítették meg a fotográfiát. unkánkban arra teszünk kísérletet, hogy megmutassuk, mit nyújt a fotográfia fejlődésének egy-egy adott technikai szintjén a történettudománynak, s milyen történeti forrásként használható képekkel találkozunk egy időszakban 100 írja könyve bevezetőjében. A rengeteg (a Nemzeti úzeum tulajdonában levő archívumból válogatott) fényképet tartalmazó/ fényképre alapozó, egyszerre elméleti és gyakorlati jellegű munka elsősorban a fényképek kutatói tartalomelemzéséhez nyújt kézzelfogható és megbízható segítséget, továbbá igen szemléletes leírását adja a fénykép, fényképezőgép jelenlétének a családban a különböző korokban (nagyvonalakban az elmúlt másfél évszázadban). 101 Kincses Károly (fotótörténész, fotómuzeológus) munkássága nem elsősorban és nem csupán a szűk értelemben vett társadalomtudományos diszciplínák keretei között releváns, bár az 1986-ben kiadott, (felnőtt)oktatási célokat is szolgáló kiadványában éppen a fényképek etnográfiai szempontokat (is) érvényesítő gyűjtéséhez/felhasználásához/értelmezéséhez kínál elméleti-gyakorlati útmutatót. 102 Számos fényképes kiadvány, album, illetve intézmény, pl. a budapesti agyar Fotográfusok Háza (ai anó Ház) köthető nevéhez, fonódik össze személyével. A fényképek és a hozzájuk köthető vonzatok (technikák, eszközök, bemutathatóság kérdése, életművek, kutatók és kutatások, eszmetörténeti háttér stb.) legszélesebb skálájának alapos ismerője és ismertetője. A fényképek kutatásának szisztematizálására, a témába vágó oktatás megszervezésére/kidolgozására tett erő- 97 Béres Béres Béres Stemlerné 2009, Pl. azt, ahogyan az 1900-as években, a privát fényképezés kezdeti fázisában kialakulnak a fényképezési szokások, témák (közhelyek), különös tekintettel a fénykép(ezés) funkcióira, idejére és kapcsolatára a hivatásos fényképezéssel. Stemlerné B Kincses

40 2. lméleti keret feszítései említésre méltóak. A Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel? című, ben kiadott könyvében a fényképekhez kapcsolódó kutatói-múzeumi gyakorlat felől kínál hasznos gyakorlati kapaszkodókat, ill. igen jól használható, több szempontot is érvényesítő fénykép-tipológiát kínál ban kiadott Pózkatalógus 103 című fényképes albuma a műtermi fényképezés formai-tartalmi sajátosságainak megismerésében elengedhetetlen jelentőségű. Végül, de nem utolsósorban szót kell ejteni Kolta agdolna Képmutogatók könyvéről, melynek sikerét nem csupán a többszöri kiadás (2003 és 2008), hanem gyakori idézettsége is bizonyítja. Olyan alapmű, mely a fényképet a látás kultúrtörténetének tág kontextusában helyezi el, folyamatokat, előzményeket és következményeket vázol, különböző forrásokra támaszkodva. A privát fényképek kutatója számára példái meglehetősen tág kontextust teremtenek, a mindenféle -szkópok és optikai berendezések csak távolról és árnyaltan rokoníthatók a mai (tegnapi) fényképezési és fényképhasználati habitusokkal. A könyv vitathatatlan érdeme (e kötet szempontjából) a kidolgozott terminológiában, ill. a tág elméleti keretben áll. Kincses Károly írja a 2008-as kiadás előszavában: Akik most már felnőttek és azt a nyelvet beszélik, amelynek szótárát húsz évvel ezelőtt kezdtük összeállítani. A fotó-magyart. Amelyen még mindig sokkal kevesebben beszélünk, mint kéne, nem is mindig értjük egymást, de a Képmutogató könyvnek is hála, a magyar nyelv valamennyire már befogadta a fotóul és az idegenül csengő szavakat. 104 A fénykép(ezés) kutatásához köthető publikációk és munkásságok ennél alaposabb áttekintése nem tartozik a kutatási kérdésfelvetés fő medrébe, ugyanakkor szinte megvalósíthatatlan is (tekintettel a nagy múltú, élénk, e témában folyó diskurzusra publikációkkal, rendezvényekkel, szakmai eseményekkel, kiállításokkal stb.). zért, szűkítve az elméleti kereten, a privát (családi) fényképek és fényképhasználat tudománytörténetét kísérelem meg vázolni jelentős nevek és publikációk mentén, elsősorban itt is magyar viszonylatban, nem megkerülve azonban a nemzetközi (legfőképpen amerikai) nagyon is céltudatosszelektív kitekintést sem A privát fénykép a társadalomtudományos diskurzusban Privát fotók megjelenése a publikus szférában. Hogy minél átláthatóbb és érthetőbb legyen az a társadalmi-kulturális kontextus, melyben releváns a privát fénykép a társadalomtudományok számára, érdemes sommásan kitérni a médium többrétű beágyazottságára. lsődlegesen a privát fénykép helye értelemszerűen a privát (értsd egyéni, családi) vagy az egyéni-publikus (lakótér publikusabb terei vagy különböző internetes portálok, társas oldalak publikus felületei) szféra. ásodlagosan azonban helyet kér(t) magának a publikus szférában is, a szó legszorosabb értelmében. A (társadalmi) egyénről készült fény- 103 Kincses Kolta 2008, 7. 39

41 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben kép pedig a hivatalos, adminisztratív szférába is beépült, jól meghatározható funkcióval. 105 Azért is szükségszerű tehát felfigyelnie a társadalomtudományoknak a privát fényképre (a privát médiumokra általában), mert gyakorlatilag mindenüvé beférkőzött, a művészetektől a tömegkommunikáció különböző területeiig. A tömegkommunikáció számos csatornája hivatkozik a privát médiumokra. Reklámok, hirdetések, politikai kampányok gyakori beállítása a privát médiumok képvilága. 106 A családi, házi beállítás családi, bensőséges imázst ad az amúgy személytelen tárgyaknak. 107 A Boerdam artinius szerzőpáros e jelenség kettős irányultságára hívja fel a figyelmet: Az értékeknek ez a képekké fordítása egy bonyolult társadalmi folyamat, amelynek értékelése során a hirdetések, a televízió vagy periférikusan a fotóipar hatását nem szabad alábecsülni. Például igaz lehet, hogy az, ahogy az «ideális család» a reklámfotókon megjelenik hatással van arra, ahogy az emberek saját családjukra tekintenek, amikor «szép» képet akarnak csinálni. egfordítva a reklámokon használt képi nyelv éppen egyértelműen a családi fényképek nyelvén alapszik. 108 A privát készítésű és/vagy privát használatú (tartalmú) fényképek láthatósága hihetetlenül megnőtt. Példaként elegendő megemlítenünk a hipermédia terében otthont lelő privát fényképeket (megannyi internetes közösségi oldalon), ugyanakkor új aspektusokkal is bővült a privát médiumok alkalmazása a tömegkommunikációban. gyre gyakoribb, hogy privát (készítésű) fotó vagy film (vágatlanul) kerül be a hírszolgáltatás folyamába. egjelenik az olvasó-/nézőriporter (vagy: állampolgár-riporter, polgárújságíró 109 ) típusa. Nem alaptalan 105 Vö.: De a fényképnek van egy sokkal szárazabb, szikárabb története is, amelyben a valóságról vett közvetlen lenyomatnak tekintve a legszigorúbb rendtartással, adminisztrációval, s a hatalommal kapcsolódik össze a fotó. Turai 2008, 163. Vagy lásd Bogdán elinda írását A rabosító fénykép címmel. Bogdán Íme egy szemléletes szakirodalmi példa: gy telefonvásárt egy olyan képpel reklámoztak, amelyen egy idősebb embert felvidít egy telefonhívás. z Nagyapa, akit unokája hívása felrázott öregkori nyomott kedélyállapotából. z a kép azonnyomban egy szociális szolgáltatássá változtatja a telefont, amelyért ugyan szép kis summát fizetünk, de amely kényelmessé teszi a magányt és meghosszabbítja a családi szálakat. Hirsch 2000 (1981), Lásd erről bővebben Judith Williamson Reklámmunka című írásának idevágó passzusait, pl. Williamson 2010, 136. Újabb szakirodalmi példa a családi fénykép alkalmazásáról (közvetve: a családra mint értékre történő hivatkozásról) a politikában: Azok az értékek, amiket a családi fényképek felidéznek, nemcsak a vallást és az erkölcsöt érintik, de a szociológiát és a politikát is. Ha azt mondjuk valakiről, hogy «családszerető ember», és a státuszát egy családi képpel illusztráljuk, amely őt felesége és gyermekei körében mutatja, ez nemcsak azt foglalja magában, hogy az illető engedelmeskedik a vér, a folytonosság és a hagyomány parancsának, de azt is állíthatjuk, hogy az illető megbízható, felelősségteljes, önzetlen, vagyis ideális jelölt bármely pozíció betöltésére, amely részvétet, felelősségtudatot és mások irányításának a képességét követeli meg. A családi képek bármely politikai kampánynak is a részét képezik, mivel közvetlenül elvisznek bennünket a jelölt családi életébe, és kicsiben megmutatják a jelölt állítólagos politikai kompetenciáját. Hirsch 2000 (1981), 106., ahol hozzáteszi azt is: Habár a történelem gyakran meghazudtolja bizalmunkat, szeretjük azt gondolni, hogy aki gondos családapa otthon, az szintén jó atya lesz nagy, nemzeti méretekben is, és a sajtóügynökségek gondoskodnak arról, hogy a bizalmunkat felhasználják klienseik családi fotóin. 108 Boerdam artinius 2000 (1980), Lásd erről a Népszabadság egy cikkét 2005-ből, mely ezt az új riportertípust a júliusi angliai (londoni) metró- és buszmerénylethez köti (ahol az eseményekről tudósító szemtanúk fotói pótolták a hivatásos újságírók lemaradását, és első ízben estek ilyen súlyos mértékben és mennyiségben latba a beküldött felvételek). észáros

42 2. lméleti keret összefüggést keresnünk a riporterek által készített fényképek, a szociofotó és a családi fényképek között abban az értelemben, hogy ezek a fotók nagymértékben apellálnak a családra vonatkozó, általánosan elfogadott értékekre (olykor éppen a hiányra mutatva), beleértési tartományunkra. A nyomort, az elesettséget, a (természeti) katasztrófákat, a háborút megjelenítő fényképeknek egyike sem azért készült, hogy feljegyezze a családok életét. Azért készítették őket, hogy dokumentálják az eseményeket. De megérintenek bennünket, mert a történelmet a család terminusaival magyarázzák, a családokkal történt tragédiákon keresztül. 110 A családi fényképek mára gyűjteményekben, múzeumokban, kiállításokon is helyet kaptak, még ha nem is sikerült megteremteni módszeres szisztematizálásukat, nyilvántartásukat, őrzésük és felhasználásuk módjait. A privát fényképek meglehetősen kettős megítéléséről (a társadalomtudományokban és a közgondolkodásban egyaránt) alább még szó esik. indenképpen megemlítendő azonban, hogy a privát fényképek e tekintetben az esztétika, a hitelesség, a magánszféra mércéit/határait forgatták fel jelentős mértékben. A tartalom felülírhatja a formát, a forma önmagában is felülírható (mi több, a digitális fordulattal kezdődően a tartalom is felülírható). A közszemlére kerülés korábbi mércéi (érték, esztétikum, relevancia) nem feltétlenül érvényesek (s olyan aspektusok írják felül, mint a hírérték, a szenzáció, a kuriózum, ill. másfelől a belterjes használat). Adott esetben az ellenpélda, a selejt is megőrzendővé/gyűjtendővé válik. Érdekes és egyedülálló példája többek között a privát fotókat is implikáló gyűjteményeknek a Kardos Sándor nevével fémjelzett budapesti Hórusz Archívum, mely a szabálytalan, a hibás, a nem sikerült, a kidobásra szánt (vagy ki is dobott) fényképeket gyűjti. A gyűjtemény láthatóvá tételével több ízben és módon, jelenleg is kísérletezik az archívum, felháborodást és elismerést egyaránt kiváltva. A gyűjtemény laza szövésű: hivatásos, amatőr és privát fényképek, témától függetlenül helyet kapnak benne, s ami összeköti mindezt: eltér az átlagostól. S mint ilyen, az átlagossal kapcsolatban is van mondanivalója. Lugosi mondja az Archívum anyagából rendezett kiállítás kapcsán 1981-ben, a nem hivatásos fényképekről: nagy része érdek- (de nem érték-)telen tárgy, és éppen mivel a készítő szándékától jórészt függetlenül kapja meg minőségét, mintegy isteni ajándékként, többet hordoz a világ lényegéből: benne rejtőzik a végtelen. egjelenik rajta a fényképező éppúgy, mint a modell, és megjelenik kettőjük kapcsolatának határtalansága, az ember személyisége, viselkedése, múltja, jövője és a fénykép elkészültének pillanata is. végtelenné táguló pillanat a fénykép metafizikája. ( ) gyenként ugyan talán egy kép sem ütötte meg az esztétikailag «jó» fénykép mércéjét, ám talán éppen ezért valami lényegesebbről beszélt: rólunk, a fényképekkel körülvett és a fényképeket felhasználó emberekről Hirsch 2000 (1981), Lugosi 2009,

43 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben A privát fénykép mint a társadalomtudományok, ill. a média mostohagyermeke. A műfaj felértékelődése. A privát fényképek kutatásának mainstream-vonalát évtizedek óta egyfajta kettősség határozza meg. gyfelől évtizedek óta felismert és elismert, hogy ezt a forrástípust használatában, társadalmi kontextusában érdemes vizsgálni. 112 ásfelől részben az elméleti keret még mindig kidolgozatlan, részben az anyag nehezen megragadható 113 volta miatt ennek ellenére a publikációk nagy része (melyek rendszerint ismételten felemlegetik az előbbi szükséghelyzetet) az elméleti-műfaji aspektusok tisztázásában, teoretizálásában csúcsosodik (néha merül) ki. A családi fényképeket és albumokat általában jó adag megvetés övezi: messzire száműzik ezeket a kiállításokon megcsodálható «művészfotóktól», és talán még messzebbre az élet elevenébe hatoló, a pillanatot a maga közvetlenségében megragadó sajtófotóktól. Ha minden kötél szakad, a szociológusok és történészek időnként hajlandók némi érdeklődést tanúsítani a családi fényképek iránt. Vagy azért, hogy aláhúzzák jelentőségüket a családi identitástudat összetételében, illetve egy adott család társadalmi beilleszkedésében (Bourdieu), vagy pedig azzal a céllal, hogy kiaknázzák a bennük foglalt kulturális kincseket, közös múltunk maradványait ( ); ezek a szociológusok és történészek a családi fényképek segítségével és azokon keresztül egy Barthes meghatározásával élve a tudás és kultúra függvényeként felfogott területet tártak fel. 114 írja Chantal de Linares. publikációk mögött minden bizonnyal áll egy módszeres és kiválasztott mintára alapozó kutatás, azonban a kutatás körülményeiről, módszereiről, problémáiról, a vizsgált anyag sajátosságairól, éppen magáról a vizsgálatba vont korpuszról nem kapunk semminemű információt. Ritka, s egyben igen értékes, számomra tanulságos minden olyan információ, mint pl. Boerdam artinius tanulmányának egyik lábjegyzete: zeket az idézeteket 12 interjúból vettük, amelyeket 40 és 65 év közötti házaspárokkal készítettünk. ( ) z a 12 házaspár nem volt a szerzők ismerőse, nevüket és címüket egy helyi újságban megjelent hirdetésen keresztül, barátok és ismerősök útján szerezte be 115 vagy Kallinich adatai, aki 25 munkás kézműves család teljes fotókészletét megvizsgálva 116 jutott közölt eredményeihez. gyrészt igazságtalan lenne tagadni, hogy a kulisszák mögé pillantás megvalósítása többrétű problémakört takarhat (privát életvilágok kiadása, jogi-etikai kérdések, technikai akadályok stb.), másrészt el kell ismernünk, hogy a privát fényképezésről megfogalmazott általános(ított) érvényű tézisek mögött egy valóban nagymértékű egyöntetűséget (is) mutató médium áll. ttől függetlenül, a partikularitások nem tekintendők semmisnek. i több, a partikularitások, a korpuszközeli elemzések elvégzésére éppen a széles társadalmi terítettség kínál indokot és lehetőséget. 112 Jay Ruby már 1979-ben ezt javasolta: Azt javaslom, hogy a fényképeket és más vizuális termékeket vizsgáljuk meg előállításuk és fogyasztásuk társadalmi kontextusában. z a megközelítés ellentétes az uralkodó kutatási paradigmával. Ruby 2000 (1979), Lásd erről Bán András plasztikus kérdéssorát a Dorka úszik. A privát fotó keresése című írásában. Bán 2008, Linares 2000, Boerdam artinius 2000 (1980), Kallinich 2000,

44 2. lméleti keret A fényképezés privát, családi gyakorlata tehát mélyen beágyazódott a széles társadalmi rétegek mindennapi gyakorlatába. egkerülhetetlenné vált mind a média, mind a társadalomtudományok számára. gyrészt speciális tartalomként képez jelentős információs bázist mindkét terület számára (gyakorlatilag bármely kutatói kérdésfelvetés kapcsán bevonhatók a kutatott csoport fényképei is), másrészt gyakorlatként, cselekvésként (annak minden aspektusában). A fényképezés és különösen a családi fényképezés történetét áttekintve számos olyan tényező figyelhető meg, amely abba az irányba hatott, hogy a fényképezés közönséges, mindennapi tevékenység legyen. z különösen igaz a fényképezésnek a társadalomban elfoglalt helyére, és magára a fénykép természetére. A demokratizálódás 117 és az informalizálódás terminusok jól írják le ezt a két tényezőt. 118 lső aspektusában (forrásként) a privát fotó azért juthatott (volna) kiváltságos helyzetbe a társadalomtudományok számára, mert belterjes (privát) készítéséből és fogyasztásából fakadóan jobbára mentes a külső manipuláció gyanújától. Ahogyan a családi fényképek, úgy a magánlevelek, képeslapok is dokumentummá, történeti bizonyítékokká váltak. Dokumentumerejüket, hitelüket épp annak köszönhetik, hogy amatőr, családi felvételek, szándékuk «tiszta», amatőr mivoltuk garanciája annak, hogy nem lettek manipulálva. 119 ásodik aspektusában (cselekvésként) részben azért, mert széles társadalmi rétegek gyakorlatába épült be, részben pedig azért is, mert számos funkcióval áll a közösségek szolgálatában: (ön)dokumentáció, társadalmi kapcsolatok deklarálása/létesítése/megerősítése, kommunikáció, emlékőrzés és -generálás, esztétikai funkció stb. A várt és elvárt kiteljesedés azonban elmaradt. A nagyjából lebomlott, a (privát) fotóval kapcsolatos fenntartások helyére mások léptek (az objektivitás, a forrásértékbe vetett bizalom megrendülése, az átalakult technika paradigmaváltása). Sok esetben mélyreható alapkutatás helyett a privát fotó jelenségkörének leírása megreked az elméleti alapozás szintjén. Annak tudatosítása ellenére, hogy az alapkutatások a nagy narratívák mögé nézést valósíthatnák meg. 120 A társadalomkutatók mentségére szolgál, hogy a vizuális médiumok privát fogyasztásának és előállításának jelenségköre nem csupán összetett, hanem előzmény nélküli is társadalmunk, kultúránk történetében. ég a szigorú értelemben vett fotótörténetet 121 tekintve is határozottan elkülönülő kérdéskör a privát fényképhasználat (mely a maga rendjén több rokonságot mutat más, a vizualitás házi módjaiba tartozó műfajokkal film, videó, mozi, 117 Lásd erről még: Boerdam artinius 2000 (1980), Boerdam artinius 2000 (1980), Turai 2008, A fényképek történészi-társadalomtudósi közreadása mind ez idáig szerényen járult hozzá a történelmitársadalmi felszíni struktúrák mögötti vizsgálódást javasló törekvésekhez. ( ) Bár néhány újabb publikáció gondosan vizsgálja a similitudo és az ábrázolt valóság módszertanának finom árnyalatait, s ennek során a történeti-ikonográfiai kérdések közé a fotó problémáját is beemeli, mégis, a fénykép kínálta léptékredukció lehetőségei lényegében kihasználatlanok. Jellemző módon a mostanában oly kelendő mikrotörténelmi könyvek átalában még csak nem is illusztráltak. Bán 2008, Néhány, szórványos adatunk van nem (feltétlenül) privát fényképanyag privát környezetben való fogyasztásáról, mint pl. a sztereóképek vagy az üvegdiák vetítése otthoni (majd még gyakrabban egyesületi) környezetben a 19. század második, a 20. század első felében. Kolta 2008,

45 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben játékfilmek, televízió, a tömegkommunikáció általában, mint olyan más fényképműfajokkal, mint a sajtófotó vagy az ún. művészfotográfia). 122 Sem a keletkezett forrásanyag tisztázásával, sem a folyamat(ok) irányultságával nem vagyunk napirenden, egyelőre. Így, ami egy adott időben/helyen/nézőpontból látható a privát fénykép(ezés)ből, az akkor és ott helytálló, ugyanakkor szükségszerűen árnyalható is. Az előhívás és másolás kockázatos munkáját másra hagyva, a fotografálás kábulatába szédült privát fényképezők ezrei és tízezrei nyomták a gombot, kattogtatták gépeiket, megörökítve mindent, ami eléjük került. Kialakultak a magánfényképezés sablonjai, a szabadidős tevékenységként, a család, a barátok, a társaság örömére űzött kedvtelés ismétlődő közhelyei. A leggyakoribb témák a kirándulás, a családi összejövetelek, a nyaralás, baráti és rokoni társaságok 123 összegez Stemlerné B. Ilona. Alapjában véve egyet is kell értenünk vele, a terepen tapasztaltak ezt is mutatják, de nem csak ennyit, illetve nem egészen így. Fényképkorpuszok tartalomelemzése során kiderülhet a mindent megörökítésről, hogy messze nem minden fér bele. A fényképek és a fényképezés családban betöltött szerepéről kialakított képet esettanulmányok árnyalhatják: a fényképhasználat jóval több, mint pusztán kedvtelés -ből űzött tevékenység. eg kell azonban hagynunk, hogy a privát fényképek kutatása korábban nem (be)látható területek felé nyitotta meg az utat a társadalomtudományos diskurzusban. 124 A privát fotó tudományos eszközökkel és módszerekkel történő megragadásának nehézségei részben abból is adódnak, hogy a tudományosságtól független, laikus kontextusban van valóban otthon. Amíg a fotográfia művészetként, technikatörténeti jelenségként vagy a múzeumi gyakorlatban összefonódik (legalább) egy szakmai diskurzussal, addig a privát fotó bár nem érdektelen és messze nem semmitmondó társadalomtudományos szempontból a mindennapjainkba, mindennapi gyakorlatainkba épülve tudomást sem vesz a róla folyó (parázs) szakmai vitákról, elméleti közelítésekről. A mindennapi gondolkodás nem sokat foglalkozik mindezzel (az elméleti kerettel a szerző megjegyzése), a képvizsgáló filozopterek és mestereik illedelmes gyászjelentéseivel (amúgy is: Sontag vagy Barthes sem csinált mást, mint sötét szóképeket gyártott a meggyászolt fotográfiáról ám ez már megint bölcsész kötözködés); a mindennapi gondolkodás szemlél, teremt és birtokol, persze a maga módján. Idő, Élet: a képes magazinok emelkednek és buknak; a reklámmenedzserek épp a komputerképet díjazzák mostanában; a festőket már rég nem érdekli az a régi-régi fotó-művészet határvillongás; csupán néhány öreg fotóst aki nem a reklámból él foglalkoztat még némiképp a művészet vagy nem művészet vita. A hétköznap ezalatt fogyaszt, fogyaszt, s nem elméletet, hanem képeket, fotográfiát ( ). ert a nyilvános képek a hírlapok címoldalán, az autóút menti posztereken, a mosóporos 122 Lásd a családi fényképek kutatásához kezdő kutató dilemmáiról e tekintetben: Hirsch 2000 (1981), Stemlerné 2009, Lásd ugyancsak az előbbi forrásból: A fényképezők között azonban akadtak, akik friss szemmel tekintettek a világra, és olyan témákat is megörökítettek, amelyek addig elkerülték mind a hivatásos fotográfusok, mind a művészi ambíciókat tápláló, szépséget kergető amatőrök figyelmét. (azaz a mindennapok) Stemlerné 2009,

46 2. lméleti keret dobozokon és a választási szórólapokon lehetséges olvasatai csupáncsak banalitások, a képek szemlélésének esélyét a magánhasználatú species ígéri. 125 Amikorra nagyvonalakban körvonalazódni, letisztulni látszott a fényképezés privát gyakorlatához és forráscsoportjához kapcsolódó társadalomtudományos érdeklődés tartalma és módszertana, addigra maga a fényképezés lépett túl a társadalomtudományos diskurzuson, a több szinten is radikális változásokat hozó digitális képfordulattal. A digitális képfordulat éles határvonalként érzékelhető mind a fotográfia jelenségében, mind kutatásában. A digitális képrögzítés és képanyag, a hipermédia vizsgálata nem feltétlenül és csupán a fényképekkel foglalkozó (vizuális) antropológiai, néprajzi kutatás vagy éppen a technikatörténet evolúciójának következő lépcsőfoka, nem egyszerű következmény és folytatás, hanem ennél jóval mélyrehatóbb változás, mely a maga rendjén külön, új, más elméleti keretet, módszertani megközelítést és eszköztárat implikál. Szemléltetésül érdemes hosszabban idézni Bán András szavait: A fotográfiáról nincs már mit mondani. A kémiai technikai eljáráson túllépett az idő, minden lehetséges kép elkészült, a fotoapparátus programja kimerült. zentúl csak a digitális állóképekről érdemes értekezni, amelyet sajátos nyelvi balszerencseként szintén fotográfiának neveznek, ám amelynek a filozófiája is, a gyakorlata is minden elemében távol áll a régi negatív-pozitív fotografálási eljárástól. Az analóg technika régiségként bevonul a művészeti egyetemek grafikai tanszékeire a rézkarc, a litográfia és más leletek mellé. A fotótörténészek felfokozott izgalommal foglalkoznak az immár fogyni kezdő emlékanyag minél szélesebb körű begyűjtésével, archiválásával, konzerválásával, digitális közzétételével. A fotóarcheológia egyúttal a modernitásrégészet részévé és analógiájává válik. 126 A hagyományos fényképek elemzésére eddig kidolgozott elméleti keret és terminológia nem kínál adekvát megoldást az új képek 127 elemzésére, s jobbára maga a kérdésfelvetés is változik. A snapshot retorikája egy immár letűnőben lévő időhöz tartozik. Korábban, amíg a képi szimbolizáció kereteit normák vagy legalább erős minták szabályozták, létrejöttek a kollektív memóriában kezelhető jelentések. A mindennapiság medializálódásával amely történésben amúgy a privát fotográfiának is jelentős volt a szerepe az individuális, a lokális, a spektakuláris, a virtuális jelentéseknek olyan hálózatai szövődtek, amelyekbe a szisztematizálásra törekvő kutató reménytelenül belegabalyodik. Az új képek a privát vagy a snapshot elnevezés már nem helyénvaló, a megapixelek, webkamerák és mobiltelefonok képei átlépték a tárgyiasság, a helyhez tartozás, a véges számosság és a ritualizált használat egy sor korlátját. ( ) Az új képek egyre inkább a lehetőség, mintsem a szükség miatt jönnek létre. Az új képek átértelmezték a személyesség eddigi határait, s ennek konzekvenciáit még éppen csak mérlegeli a kortárs művészet. 128 A jelenséget érdemes tágabb kontextusba ágyazni: A nyilvánosság témájára irányuló megnövekedett tudományos érdeklődés szorosan összefügg azokkal a sajátos dilemmákkal is, amelyek 125 Bán 2008, Bán 2008, Bán András terminusa, Bán 2008, Bán 2008, 110. És tegyük hozzá: a társadalomtudományok. 45

47 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben az új kommunikációs technikák elterjedése nyomán felvetődtek. ( ) A posztmodernnek nevezett korszak egyik legszembetűnőbb ismérve, hogy az emberek jóformán elvesznek a képek és az üzenetek áramlatában ( ) Komoly eligazodási dilemmákat jelez az a feszültség is, ami az új technikák elterjedése nyomán a globalizációs és az individualizációs folyamat párhuzamos előrehaladásával keletkezik. A globalizáció és az individualizáció egymáshoz nehezen illeszkedő folyamatok. 129 A privát fénykép médiuma pedig ebben a tekintetben hagyományos és új képek esetében egyaránt iskolapéldája az egymásnak feszülő individualizációnak és globalizációnak. A változó technikai keret közvetlenül befolyásolja a társadalomkutatás gyakorlatát 130, bár a fényképezés jövőjével kapcsolatos elképzeléseink jobbára a találgatások szintjén mozognak. Daniel A. Carp, az astman Kodak Company elnök-vezérigazgatója 2000-ben, (a Photokinán elhangzott) A fényképezés jövője című beszédét nem kevés iróniával, így zárta: Ami azt illeti, sejtésem sincs arról, hogyan fest majd ötven év múlva a fényképezés, utalva a háttérben álló beláthatatlan szellemi és anyagi tőkére. 131 Fogarasi Klára a fényképek, ill. a muzeológusi-társadalomkutatói gyakorlat kapcsán jelzi előre azt a fejlesztést, mely következtében a technikai felszerelések alapcsomagjába tartozhat egy sor metaadat tárolása (a képminőségre vonatkozó vagy a mi szempontunkból jelentősebb, a kép készítésének körülményeire vonatkozó hely, idő, személy, résztvevők, elérhetőségek, csatolt fájlok adatok). 132 z szerinte jelentős vívmány lenne a társadalomtudományos kutatói gyakorlat felől, hiszen ezeknek az adatoknak a begyűjtése eddig jobbára a kutató feladatkörébe tartozott, jól meghatározott/letisztult szakmai protokoll mentén. Az adatgyűjtés, -tárolás és -felhasználás mikéntje és hogyanja, a szakmai protokoll változna. felvetések itt csupán utalnak arra a várakozó álláspontra, melyre a társadalomtudományos kutatási gyakorlat helyezkedik (legalábbis metodológiai szempontból) az új képrögzítési technikákkal kapcsolatosan. Továbbá, a digitális fényképek egyik sarkalatos különbözősége a hagyományos fényképektől virtuális voltukból adódik. Hagyományos fényképeink tárgyként is ott vannak velünk. A digitális képfordulat a fényképek (elsődleges és másodlagos) használatát forgatja fel alapjaiban. Lugosi Lugo László egy cikkében szemléletesen írja le ezt a radikális váltást: ég emlékezünk arra a régi és elavult szokásra, hogy fénykép formájában rögzített emlékképeink a cipősdobozban lapulnak, kézbe lehet őket venni, lehet őket 129 Angelusz 2000, 18., J. Hirsch megfogalmazásában a fényképek globalizációjában az egyes családok éppen saját történelmüket veszítik el, az egynemű műtermi fotográfiák pl. a konvenció homogenizált levegőjét árasztják. Hirsch 2000 (1981), Vö.: Ha a privát szféra, a magán fotótárak kutatóját eddig nehéz helyzetbe hozta a képek ijesztő mennyisége, a képi kapcsolatok és emlékek bonyolult hálója, s a szisztematikus feldolgozás, publikálás helyett jellemzően inkább törvényszerűségeket sugalló esettanulmányokra szorítkozott, az új kép teremtette helyzet számára reménytelen. lső gondolat az, hogy az új képeket kézben tartva odahagyja a tudományos beszédmódot, s azt tartja helyénvalónak, ha hermeneutikai-poétikus kalandokba bocsátkozik, «sűrű képeket» keres és elemez. Bán 2008, Idézi Fogarasi 2004, Fogarasi 2004,

48 2. lméleti keret lapozgatni, lehet közöttük turkálni, és fel lehet kiáltani meglepetten: De hiszen ez itt a nagymama a karácsonyfa alatt, és a kép hátoldalára oda van írva, hogy 1929-ben! a a fénykép a számítógép merevlemezén foglal helyet, ténylegesen láthatatlan, azaz tényleg a virtuális térben létezik. Nem is nagyon nézegeti őket senki, és nem is nagyon vesszük elő úgy a számítógépet, mint régen a cipősdobozt. 133 A megváltozott médium megváltozott felhasználói és szükségszerűen változó kutatói attitűdöt implikál, mely mégsem égethet fel minden hidat maga mögött, nem számolhatja fel sem korábbi képeit, sem korábbi gyakorlatait. A kapcsolat/analógia néha látványos (a hagyományos fényképeink megmentését célzó digitalizálási láz direkt kapocsként értelmezhető a hagyományos és az új technika között, ugyanazt a képanyagot konvertálva az új, virtuális térbe), néha viszont nehezen ragadható meg. Példa lehet erre a pénztárcában hordozott hagyományos fénykép analógiájára mindig velünk lévő, kommunikációs és szórakoztató tárgyakban 134 hordozott fotók (mobiltelefonok fényképgalériái, háttérképek, fényképes telefonnévjegyzékek, képernyő-pihentetők stb.). A hagyományos fénykép(ezés) kutatásának elmélete, metodológiája (ki)alakul(t) tehát, összegzések is születtek, s bár nem kielégítő mennyiségben, de születnek esettanulmányok, alapkutatások is. A várt és elvárt kiteljesedés azonban várat magára. z csak részben írható a digitális képfordulat rovására: miközben az analóg technikával készült fényképek és a kapcsolódó társadalmi kontextusok kutatása egy sor kérdés megválaszolásával (megfogalmazásával) adós, nem lehet szemet hunyni a vizuális médiumok (folyamatos/gyökeres) változása fölött. Az új forma elméleti tisztázása jobbára sínen van. Azonban szükség van egy gyakorlatiasabb, a társadalomtudományok számára releváns kérdéseket megfogalmazó megközelítésre is. 135 Annál sürgetőbb ez a felismerés, minél határozottabban körvonalazódik, hogy a digitális képrögzítés fenntartások nélkül beilleszkedett a társadalmi gyakorlatokba, a mindennapokba. Stemlerné B. Ilona hiánypótló, összefoglaló, Történelem és fotográfia című könyvének zárszavában ezt írja a digitális fényképekről: Jóllehet számuk és jelentőségük egyre nő a közgyűjteményekben, egyáltalán nem megoldott a digitális fényképek gyűjtése, nyilvántartása, rendszerezése, kutathatóvá tétele. A hagyományos fényképekről mintegy százötven éves tapasztalata/-tunk van, nagyjából tudjuk, hogy milyen technikával készült képet hogyan kell tárolni, milyen fokozott veszélyekre kell odafigyelni. A digitális fényképekről ilyen ismereteink nincsenek. Nem látjuk azt sem, hogy a digitális képtermelő helyeken, a sajtóarchívumokban vagy a magánfényképezőknél milyen módon és meddig maradnak meg a tegnap és ma készült képek. ( ) Lehet, hogy posztmodern korunkban nemcsak a történelemnek, de az élet lenyomatát őrző, lehetséges történeti forrásként használható fényképeknek is végük van? Csak a kérdések sorakoznak. 136 Úgy 133 Lugosi 2009, Bán 2008, A digitális technika új, de a bizonytalanságok régiek: a képiség kapcsán mostanában felbuzduló érdemi vizsgálatok körébe újra be kellene emelni a kép, a bizonyosság, a tudományosság és a társadalomvizsgálat egymásba hurkolódó kérdéseit is. Alapkutatásokra van szükség. Bán 2008, Stemlerné B. 2009,

49 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben tűnik, hogy hagyományos fényképeink anyagszerűsége társadalmi beágyazottságukban és társadalomkutatói megragadhatóságukban meghatározó erejű (talán nagyobb jelentőségű, mint eddig gondoltuk), s melyet csupán egy, a fényképet használata felől közelítő kutatás képes megvilágítani. A privát fényképek kutatástörténete a társadalomtudományokban. agyar viszonylatban, a privát fényképek vizsgálata tekintetében a tudománytörténet nem könyvelhet el olyan számos sikert, mint pl. a szociofotó, az etnofotográfia és -film elég itt a magyaros stílusra 137, a számos néprajzi ihletettségű (dokumentum)filmre gondolni vagy a fotográfiához és néprajztudományhoz egyaránt kapcsolódó területek (kiállítások, intézmények, múzeumok). mögött nem csupán az áll, hogy a privát fényképezés gyakorlata, elsődleges kontextusában, több év(tized)es fáziskéséssel nyert teret (és mennyiségében sem képezett olyan beláthatatlanul nagy anyagot, mint pl. Amerikában az 1970-es évektől kezdődően). A néprajzos, antropológus, szociológus kutatók figyelme csupán akkor irányult rá, amikor Amerikában már olyan, ma is alapműként nyilvántartott, sokszor hivatkozott, összegző munka is napvilágot látott, mint Richard Chalfen Snapshot Versions of Life című, ben megjelent könyve (melyet magyar nyelvre máig sem fordítottak le). agyarországon (iskolcon) 1988-ban a Vizuális Kultúrakutató Osztály (melynek keretén belül nagy jelentőségű munkát fejtett ki Kunt rnő) szervezésében megtartott A fénykép mint történeti forrás című szakmai tanácskozás keretében Tarczai Béla a privátfotók, ill. a fényképekhez kapcsolódó feliratok kutatását a fénykép-kutatás sajátos és eddig nem érintett információs adottságai 138 -ként említi. Az abban az időszakban, magyar nyelven publikált, témába vágó kutatások, elemzések, események gyér sorát tekintve figyelemfelkeltő felhívását örvendetes kezdeményezésként jegyezhetjük. A megállapítás helytállóságát a kutatástörténet igazolja. zt megelőzően is találni jelentős, de szórványos kezdeményezést: az 1982-ben, Bán András és Forgács Péter által kezdeményezett privátfotó- és filmarchívumot (a budapesti űvelődéskutató Intézetben) 139, mely nem csupán a forrásanyag begyűjtése és archiválása révén jelent(hetett volna) 140 hasznos hozadékot, hanem az ebben/ebből elinduló elméleti diskurzus által is. Bán András, időben és tematikában szerteágazó, alapos, (elméleti, valamint módszertani-terminológiai) megoldásokat és példákat kínáló, hiánypótló munkái mára A vizuális antropológia felé 141 címmel könyv formájában, együvé szedve is hozzáférhetőek. Akkoriban azonban (az 1980-as években) még nem jött el a várt (készülődő) paradigmaváltás ideje, mely végül több mint egy évtizeddel később, a kilencvenes évek közepén következhetett be. S mint az általában lenni szokott, a vizuális médiumok megítélésében bekövetkezett szemléletváltás nem párhuzam nélküli, egy tágabb értelemben vett szemlé- 137 Lásd pl.: Tőry 1989a 138 Tarczai 1989, Lásd erről: Bán 2008a, ha az összegyűjtött anyagnak nem vész nyoma a űvelődéskutató Intézet megszünésekor. Bán 2008b, Bán 2008a, ill. a könyv recenziója: Tomsics

50 2. lméleti keret letváltás integráns része. 142 zekben az években kezdik újraírni a fotográfia történetét is. A fotótörténet ezen újabb konstruálói erősen a képek társadalmi használata felé fordítják a figyelmüket. ( ) Az eddig technikatörténeti és esztétikai szempontú fotótörténet is hirtelen sokolvasatúvá válik szakma és közönség számára egyaránt. 143 A témában íródott nemzetközi kortárs (ez egyaránt jellemző az 1980-as, 1990-es évekre) szakirodalom magyar fordításban csak elszórtan jutott el a magyar társadalomkutatók asztalára/polcára/hivatkozási alapjába. Szöveggyűjtemények magyar nyelvre fordítva, kutatói munkásságokat összegző munkák csupán 2000 után láttak napvilágot. gyik legjelentősebb ilyen szöveggyűjtemény a végül folytatás nélkül maradt iskolcon kiadott Családi album. Vizuális antropológiai szöveggyűjtemény I. 144, mely az 1970-es 80-as évek fordulóján írott, többnyire elméleti, alapvető fontosságú tanulmányokat tartalmaz. A külföldi szakirodalom tolmácsolását vállaló tanulmánykötetnek így (utólag) is jelentős űrt sikerült betöltenie. Ugyancsak hiánypótló a 2010-ben, Blaskó Ágnes argitházi Beja szerkesztésében kiadott Vizuális kommunikáció. Szöveggyűjtemény. Amint a címe is ígéri, a fényképek kutatásához széles elméleti, tudománytörténeti kontextust teremt. Az utóbbi évekre sikerült az idevágó magyar társadalomtudományos diskurzusnak nagyvonalakban összhangba kerülnie a nemzetközivel, legalábbis erre enged következtetni egy sor, e témában megrendezett konferencia és az ezek nyomán kiadott, olykor valóban inter-/ multidiszciplináris szempontokat érvényesítő kiadvány. Ilyen például a 2008-ban, Bán Zsófia és Turai Hedvig szerkesztésében megjelent xponált emlék. Családi képek a magánés közösségi emlékezetben című konferenciakötet (a konferenciát 2006-ban szervezték meg), a 2007-ben indított Fotoemoria program (mely a privát fényképezés elméleti-módszertani, felnőttoktatási és gyakorlati aspektusait is érinti) 145, vagy a 2010 márciusában Budapesten, a agyar Nemzeti úzeumban megrendezett Családi képektől a családképekig 146 című nemzetközi konferencia. gyre több (különböző tematikájú) konferencián, egyre gyakrabban hangzanak el előadások a privát fényképezésről vagy privát fényképeket is érintő kutatásokról is. A privát fényképezés kutatásában talán máig legmeghatározóbb kötet Richard Chalfen korábban hivatkozott könyve (Snapshot Versions of Life 147 ). Bár a könyve címe elsősorban a fényképezés privát gyakorlatára utal, a privát fényképezést egy tágabb vizuális műfaji keret integráns részeként tárgyalja: a vizualitás házi módjairól beszél (melybe a fényképezés, a videó és a privát film egyaránt beletartozik). nnek kereteit nem az egyes médiumok 142 ( ) a kilencvenes évek közepe. Az az időszak, amikor a történelemírás és a társadalmotudományi gondolkodás mindennapi gyakorlata lényegesen módosul a régióban. Bán 2008, Bán 2008, R. Nagy A program részletes bemutatására egy további fejezetben kerül sor. 146 A agyar Nemzeti úzeum Történeti Fényképtára az U Kultúra program által támogatott urópa az idegen szemével (STS) projekt partnereként szervezte meg ezt a konferenciát március 4-én. A konferencián a projekt külföldi partnerintézményei is képviseltették magukat. 147 Chalfen

51 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben műfaji sajátosságai adják, hanem a készítés-befogadás (előállítás-fogyasztás) belterjessége. nnek ellenére, a privát fénykép (snapshot) médiumának műfaji-formai sajátosságaira is kitér könyvében, melyet (ma is) tankönyvként forgathatunk. Bán András legalább olyan jelentős és megkerülhetetlen módon szólt hozzá a (privát) fényképezésről szóló társadalomtudományos diskurzushoz, mint azt néhány évvel korábban Kunt rnő a vizuális kultúra kutatásának elméleti-gyakorlati megalapozásával tette. A privát fotók kutatására elméleti-metodológiai keretet dolgozott ki, terminusokat javasolt (pl. sűrű kép), és a vizuális antropológia területén folytatott oktatói tevékenysége 148 során jelentős erőfeszítéseket tett a privát fotó társadalomtudományos elismertetéséért. A Dorka úszik. A privát fotó keresése című írásában nem csupán a privát fotó fenomenológiaiterminológiai tisztázására tesz erőfeszítéseket, hanem frappáns összefoglalását kínálja az ebben a témában releváns korábbi törekvéseknek 149. Bán András egészen korán felhívta a figyelmet 150 a privát fényképek (és más privát médiumok) kutatásának szükségességére, a kutatásszervezésben is aktívan részt vett. Pjotr Sztompka Vizuális szociológia című munkája a fényképek társadalomtudományos kutatásában hiánypótló munkának számít, amennyiben tankönyvként, hivatkozási és kiindulópontként tekintünk rá. Régen megérett az idő arra, hogy a fényképező és fényképeket vizsgáló kultúrakutató a fényképekről megfogalmazott fő tételeket és irányvonalakat együvé gyűjtve használhassa-hivatkozhassa, hogy a saját kutatásának pozicionálásában a kiindulópontot ne (feltétlenül) a fénykép feltalálásától és/vagy a legelső idevágó társadalomtudományos munkák ismertetésétől indítsa. Sztompka állításai mögött több alapkutatás, szakirodalmi szemelgetés és oktatói tapasztalat áll, a benne foglaltakból jó eséllyel profitálhat a társadalomtudományos érdekeltségű felsőoktatási képzés, mely a vizuális források kezelésének tekintetében gyerekcipőben jár. Könyve kétségtelen előnye egyben hátránya is. A több szám szerint négy ajánlott értelmezési keret 151 és négy elméleti aspiráció 152 több 148 Oktatói gyakorlatáról lásd: Bán 2008, Valójában mindazok a kutatások, amelyek e téma köré rendezhetők, a családi fotográfiával foglalkoztak. Azt vizsgálták, mennyiben jelenik meg a család magáról alkotott képe, belső rendszere és hierarchiája ezeken a felvételeken (a válasz: régebben jobban, ma kevésbé). Arra figyeltek, a család-kisközösség által meghatározott viseleti és viselkedési jegyek megjelennek-e a képeken? (Persze.) Továbbmenve: milyen mélységig világíthatja meg ez a viszonylag modern technika a hagyományos viselkedésmódokat? Azt kérdezték, a fényképek menynyiben tárgyai, segítői, kiindulópontjai a családi történetmondásnak? (A válasz: mesélőtől függ.) Hogyan tevékenykedik az a «naiv antropológus», a családi album elrendezője, aki a képek rendszerbe szervezésével szokásokról, értékekről ad számot?. Bán 2008, ben írja: ( ) A privát célú vizualitás önmagában is figyelemre méltó, alig kutatott jelenség nálunk. Az ezerszámra készülő és pusztuló képek megőrzése, archiválása az utóbbi évtizedekben értelmetlenül megtépázott családi összetartozástudatot, identitást erősíti. Rendszeres vizsgálatuk a mindennapi ember talán egyetlen spontán tárgyi önkifejezésmódjára, annak jellegére, működési szabályaira vet fényt. Bán 2008, zek a következők: 1. hermeneutikai elemzés, 2. szemiológiai interpretáció, 3. strukturalista interpretáció, 4. diszkurzív interpretáció. Sztompka Azaz: 1. a fénykép és a szociológiai elmélet, 2. társadalmi fenomenológia (Alfred Schütz nyomán), 3. etnometodológia (Florian Znaniecki, Harold Garfinkel és mások nyomán), 4. dramaturgiai elmélet (rwing Goffmann nyomán), Sztompka

52 2. lméleti keret értelmezési szempontot kínál a fényképek kutatásához/készítéséhez, kiegészülve javasolt kutatási projektekkel, kérdésekkel, érdekes szakirodalmi példákkal. Ugyanakkor a gondolatok/ elméleti keretek egyike sem kifuttatott, ellenőrzött/kipróbált a maga komplexitásában és lehetőségeivel. Nem egy szerző nevéhez, hanem egy munkacsoporthoz, valamint intézményi-pályázati háttérhez köthető a már említett Fotoemoria.eu projekt. nnek kézzel fogható, azonnali eredménye/megvalósítása egyfelől egy feltöltendő/tesztelendő/továbbgondolandó privátfotó-adatbázis (mely önmagát végző kutatásként tételeződik, ahol a kutató csak megteremti a lehetőséget a képek/történetek/személyek/tárgyak/épületek egymásra találásához), másfelől felnőttoktatási, alapozó képzés indítása a témában. 153 Végezetül visszatérnék egy gondolat erejéig a (privát) fénykép kutatásának történeti és jelenkori kettős megítélésére. gyfelől: a forrásanyag rendelkezésre áll, tetszőlegesen, a lehetőségekhez mérten meríteni lehet belőle. S a feldolgozás lehetőségei egyre bővülnek (technikai értelemben bizonyosan). ásfelől rendelkezésünkre áll és folyamatosan bővül az elméleti keretet, terminológiát, módszereket, s idővel talán több elemzést kínáló szakirodalmi alap, melyre építkezni/melyből meríteni lehet. Kincses Károly Pózkatalógus című kötetében (de másutt is) hangoztatja a vizualitás oktatásának szükségességét, egészen tág kontextusban, a felsőoktatástól, szakirányú képzéstől az elemi iskolai oktatásig. 154 Lehetnek fenntartásaink Kincses Károly abbéli aggodalmai kapcsán, miszerint a ma embere nehezen boldogul az őt körülvevő vizuális közegben. Ám meg kell hagynunk, nagyobb optimizmusra adna okot, ha a vizuális források kutatására vállalkozó kutatók helyett a vizuális kultúra kutatására specializálódott kutatókról beszélhetnénk (akkor is, ha a vizuális források kutatására empirikus kultúrakutatásként tekintünk). égis hiányérzetünk támadhat. Érzékelhető (kutatás során) és ismételten megfogalmazódik a hivatkozott szakirodalomban is: a kidolgozott terminológia nem fedi tökéletesen a leírni kívánt jelenségeket, a rendelkezésünkre álló módszerekkel és eszközökkel a potenciális lehetőségek csupán egy részét lehet átfogni. Az elméleti munkák az alapkutatások sajnálatos hiány(osság)airól beszélnek, az esettanulmányokra vállalkozó kutatások a maguk rendjén a kidolgozatlan elméleti hátteret emlegetik elmarasztalóan. 155 Kincses Károly Kolta 153 Lásd a képzés elektronikus kiadványát: ( ) 154 De míg a nyelvi kommunikációra évezrednyi ideje képezzük jól-rosszul gyermekeinket, elemi iskolától, sőt korábbról kezdve, a vizuális alapjelek és az azokat rendszerré szervező használati szabályok oktatása mindmáig nem része a hazai elemi iskolák tanrendjének. Vannak ugyan kezdeményezések, de túlzás lenne azt állítani, hogy ezek kiforrott, egységes és kompatibilis elvek alapján képződött ismeretrendszerek lennének, melyeknek eredményeként képolvasásban jártas halandókat ontana az iskola. Őrületes közhely, (bocs) hogy a minket körülvevő ismeretek nagyobb része képi, vizuális jel, jelrendszer. És mégis. zek tudatos használatában az emberiség döntő hányada gyermekként autodidakta, s aztán már csak felejt a későbbiekben. Kincses 2006, Lásd pl.: A fényképezés ( ) nálunk is általános gyakorlat. Vannak elismert etnofotósaink, -filmeseink, -filmfesztiválunk, a szakirányú képzési programoknak többé-kevésbé része a fotográfia elmélete és gyakorlata. Számos és egyre több alapvető fontosságú művel gyarapodik a terület hazai szakirodalma is. Az antropológiai illetve a tudományág sajátos hazai fejlődését is figyelembe véve általánosabban az etnográfiai vagy 51

53 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben agdolna Képmutogatók könyvének előszavában megfogalmazott optimizmusa (közösen és széles körben birtokolt fotónyelv) korainak bizonyult, legalábbis a privát fénykép kutatásának szempontjából. A privát fénykép(ezés) jelenségének jó ismerője és vizsgálója, a terminológia alakításában tevékeny részt vállaló kutató, Bán András ismételten kiemeli a magát makacsul tartó terminológiai-metodológiai tisztázatlanságot: Bizonyos, hogy e (privát, családi a szerző megjegyzése) képek szemlélése és gyűjtése is kellett ahhoz, hogy a kortárs komplex kultúra itthoni kutathatósága lehetőséggé váljon. Anélkül, hogy a Kunt rnő, Horányi Özséb, Beke László vezette konzultációk során sikerült volna terminológiát kiérlelni. Készülés és használat, privát és családi kategóriapárok? Falusi vagy paraszti fotóhasználatról helyesebb beszélni? Hogyan függ össze e képekkel az oral history, a privát szféra filozófiai kutatása, az esztétikai antropológia, a holisztikus gondolkodás vagy az életinterjú módszere? Hogyan függ össze e képekkel a «valóság»? 156 Közben azt is el kell ismernünk, hogy a tudós elme az érdeklődés, szisztematizálás, megértés során szöveget állít elő az adott kulturális jelenségről. És ezzel segíti, gyorsítja a képek kiürülését: a politikai képeken túl immár a privát képeket is legfeljebb egyszer nézzük meg, nem szemlélésük, hanem csupán témájuk, alkalommeghatározottságuk, létük a fontos. 157 A(z) (ön)kritika jogos. Számos olyan példa található mind a magyar, mind a nemzetközi szakirodalomban, mely egyszerűsítve, néhány mondatba sűrítve írja le (avagy leírja) a privát fényképeket (tartalmuk és használatuk szempontjából 158 ). zek a valós, de meglehetősen szűkszavú megközelítések nem időznek kellőképpen a privát fotó médiumának sokrétűségénél, az értelmezési kontextusok relevanciájánál. Pontosabban éppen attól az egyéntől/közösségtől vonatkoztatnak el, akire hipotetikusan kíváncsiak. Jelen kötet Bán András kijelentésének megcáfolására, a privát fényképek kiüresedés nélküli vizsgálatára tett kísérletként (is) tételeződik: a többféle elemzési kontextus, lehetséges olvasat, a vizuális anyag közeli és több rétegre koncentráló elemzése, a módszerek és eszközök próbálgatása, a fényképeket használó egyénre való módszeres figyelés talán elég mélykultúrakutatással kapcsolatos fotografálás alapvető dilemmáit számos esetben megfogalmazta Kunt rnő (1995), alapvető szövegek láttak napvilágot Fejős Zoltán tollából (1999; 2004) és Kürti László nálunk nem igazán elérhető munkáiban is rendre visszatér ez a problémakör. gyre több hasonló tematikájú, kísérletként is értékelhető kiállítást rendeztek. Ám az elmélet és a gyakorlat csakúgy, mint művelőik kevésbé van összhangban. Nagy 2005, És tovább: A privát világ fotói vezettek le bennünket a privát fotókról szóló szövegekhez, ichael Lesy, Pressing Lajos, Alan Thomas esszéihez. Az ő pszichoanalitikus vagy mentalitástörténészi szemlélődésük kitágította az értelmezés kereteit, de nem nevezte meg azokat; s a többiek, Sontag szemlélődése, Barthes amúgy Kardos Sándort igazoló «punctumja» éppígy nem igazított el a terminológiai bizonytalanságban. A meghatározások ezen olvasmányokban is elmosódottak voltak. Bán 2008, Bán 2008, Például: Cikkünk fényképekről szól, olyan közönséges pillanatfelvételekről, amelyeket az emberek nyaraláskor, kiránduláskor, esküvőn vagy más ünnepi alkalommal vagy a szabadban játszadozó gyerekükről készítenek. zeket a képeket aztán családi albumba ragasztják vagy cipősdobozban tartják. Néhányak közülük bekereteznek és falra akasztanak, másokat pedig poszter méretűre nagyítnak. Aztán az albumot vagy a cipősdobozt időről időre előveszik, és újra gyakran társaságban megnézik a képeket. z emlékeket ébreszt és így a kívülállók is betekintést nyernek a családi történelembe. Boerdam artinius 2000 (1980),

54 3. A kutatás (lehetőségei és korlátai) re hatoló keresztmetszetét mutatja a vizsgált jelenségkörnek. Ismét Bán Andrást idézve: ahogy lényegi tulajdonsághoz jutunk, sokkal inkább a képhasználatról szól a diskurzus, mint magáról a képről 159. kötet és az alapjául szolgáló alapkutatások abban a hitben születtek, hogy a lényeget valahol középúton kell keresnünk, a lényegnek nem szabad elvonnia a figyelmet magáról a képről (a lényeg tehát nem csak a képi síkon kívül keresendő), miközben elismerem és tapasztalom, hogy a lényeg valóban nem találja helyét csupán a képkereten belül. 3. A kutatás (lehetőségei és korlátai) 3.1. Relevancia? Parttalanság? Reprezentativitás? A kutatás dilemmái. Akinek volt már alkalma (és kinek nem volt?) mélyebben belepillantani egy-egy privát fényképkorpuszba (akár a saját családi fényképgyűjteményébe, rendszerezés céljával), annak minden bizonnyal szembetűnt a forrás kettőssége. gyfelől többé-kevésbé egyöntetű formát és tartalmat mutatnak térben egymástól egészen távol eső korpuszok (elég itt visszautalnunk a korábban már említett Kodak-kultúrára 160 ), másfelől egy áthatóbb betekintés, az anyag rendszerezése és mozgatása, a látványok sokasága hihetetlenül megnehezíti a korpusz átfogását, a hálószerű, többszörösen is összefüggő kapcsolatok tisztázásának lehetőségét. int említettem, a 20. század bizonyos tekintetben a (privát) fénykép százada is. A fénykép demokratizálódásának, széles körű társadalmi terítettségének felemlegetése már-már közhelyszerű a társadalomtudományos diskurzusban (de a közbeszédben is), ennek ellenére idézem Bán András magvas, szemléletes összegzését: A fotó: az illúzió és az alkímia felől érkezett és a 20. század megrendíthetetlen realitásává vált. Az oldalfordított dagerrotípia esetében még a tükör-metafora ígérkezett meggyőzőnek, ám gyorsan helyébe lépett az ablak-képzet, s még gyorsabban az a meggyőződés, hogy a fotó a világ maga. ( ) A fotóolvasás sajátos jegye az, hogy «első benyomásra» megértjük a képet. Hisz azonos a világunkkal. A fotográfia ezzel azt sugallja, hogy témái és érthetősége univerzális. A fotográfia a világ megkonstruálása a modernitás jegyében. Tudományosan megalapozott és kulturálisan határtalan. Részese annak, hogy megváltozott a viszonyunk az idővel, a történelemmel (egyszerre befejezett múlt és folyamatos jelen). A képfogalom és a camera obscura viszonya nem újkeletű konfrontáció, ami új: a rögzítés, a gyorsaság, a részletgazdagság, illetve 159 Bán 2008, De ezt megelőzően is megfigyelhető bizonyos mértékű hasonlatosság, például a műtermi fotográfiák hasonló eszközeiből (hátterek, bútorok) és a széles körben elterjedt szakmai fogásokból (beállításokból) adódóan. Lásd erről: Kincses 2006, vagy későbbi adatokkal Kovács Nándor 1965-ben készített, Képek és emberek című filmjét a fényképészműtermek világáról (ironikus-kritikus hangvétellel). (Kovács Nándor: Képek és emberek, Balázs Béla Stúdió, Színház- és Filmművészeti Főiskola, 1963, fekete-fehér, 10 ) 53

55 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben a tömegesség, a popularitás. 161 Richard Chalfen 162, Gisèle Freund 163 és mások, amatőr/ privát fotózáshoz kapcsolódó írásai, de empirikus tapasztalataink is csillagászati számokat implikálnak a jelenség számszerű megragadásában. gy egyén, család, kisebb közösség fényképtulajdona még többé-kevésbé pontosan körülhatárolható (és feldolgozható), az ennél nagyobb léptékek (település, régió, társadalmi réteg, nemzet stb.) esetében többnyire csak becslésekbe bocsátkozhatunk. 164 Termelési mutatók, tematikus megközelítések hozhatnak (és hoztak is szép számban) mérhető eredményeket akár globális léptékben is, de a társadalomtudományos szempontból elfogadható állítások, empirikus kutatásra támaszkodó kijelentések mögött minden esetben értelemszerűen nagyságrendekkel kisebb állományok állnak. bben a gondolatmenetben a lehető legkisebb egység, az egyén (de a tapasztalatok szerint inkább a család) által birtokolt fényképkorpusz a lehető legideálisabb léptéknek és megközelítésnek tűnhet. Valóban, egy egyéni (családi) fényképkorpusz egyéni kutatás formájában is számszerűsíthető, átlátható fényképmennyiséget, technikai és módszertani eszköztárat implikál, viszont megkerülhetetlenül magával hozza a relevancia, illetve a reprezentativitás problematikáját is. Amy Kotkin idézi egy családi fotókról szóló tanulmányban, egy fürdő csecsemő fényképe kapcsán a következőt: Nekem is van egy ilyen képem, csak egy másik gyerek van rajta!. 165 ásutt ezt a megállapítást teszi: Az egyes különálló képeket nézegetve úgy találtuk, hogy Nancy Brown képeinek szinte minden, általunk látott gyűjteményben megvannak a megfelelői. 166 Nancy Brown helyett beszélhetünk Benedek Irmáról, Horváth rzsébetről, Steib Annáról, a sort a végtelenségig folytathatnánk. z egyszerre van termékenyítő és elbizonytalanító hatással az privát fotók elemzésére vállalkozó kutatóra. A közösen birtokolt, hasonló látványtartalmak, sematikus képi megoldások, uniformizálódott képi szimbólumok széles körben elterjedt, ismert és közösen/párhuzamosan birtokolt tudást, viszonyulást is implikálnak a fényképeket használó egyén(ek) részéről 167. A gondolatmenetből ésszerűen következik, hogy erre a közösen birtokolt tudásra a kutató is támasz- 161 Bán 2008, Chalfen Freund Csak körülbelül tudjuk, hány amatőr (értsd: privát, a szerző megjegyzése) fotográfus létezik, nincs róluk demográfiai és szociográfiai leírásunk. Nem tudjuk elég pontosan, mit is csinálnak, rendelkezünk azonban hozzávetőleges adatokkal arról, hogy milyen és mennyi anyagot használnak, milyen kamerákat és milyen tartozékokat vásárolnak. Tulajdonképpen csak az ilyen ipari-piaci statisztikák bizonyítják számunkra a fotográfia fenoménének rendkívüli terjedését. Heidtmann 2000 (1981), Kotkin 1984, Kotkin 2000, 131, vagy lásd még: A kocafényképezésben nincsenek nemzeti sajátosságok, az európai térségben legalábbis történetileg nem mutathatók ki, eltekintve bizonyos készülékek vagy alapanyagok időbeli eltolódásától. Starl 2000 (1983), A Kodak-kultúra meghatározását lásd: Chalfen 1987, vagy Chalfen kifejezését idézve: Akárhol is lapoztam fel olyan kiadványt, amelyben családi fotó fordul elő, megerősödött bennem a gondolat, hogy létezik valamiféle globális «Kodak-kultúra». Azok a Polaroid-emberek, akik családi életük, családi memóriájuk és legendáriumuk integráns részének tekintik a fényképet, meglehetősen hasonló forgatókönyv szerint készítenek, készíttetnek felvételeket a számukra kitüntetett, jelentős eseményekről. Bán A. 2008,

56 3. A kutatás (lehetőségei és korlátai) kodhat, hivatkozhat kutatása során. Vagy bátrabban fogalmazva: az egyes korpuszok elemzésére támaszkodó állítások nagy része, átemelve általánosabb szintre, általános érvényűként fogad(tat)ható el. z részben helytálló is, hisz jelen kutatás is arra vállalkozik, hogy néhány egyéni (családi) fényképkorpusz révén a fényképet használó ember megismeréséhez jusson közelebb, egyaránt fontosnak tekintve az uniformizált Kodak-kultúrára vonatkozó aspektusokat és a korpuszokat (és kontextusaikat) jellemző állományspecifikus vonásokat 168. Nem lehet viszont elvonatkoztatni egy sor kérdéstől. lső körben érdemes elidőzni a Kodak-kultúra jelenségénél, mely szerint a privát vizuális médiumok (az álló- és mozgóképműfajok egyaránt) egyszerre forgalmaznak, terjesztenek, tartanak fenn és hivatkoznak egy globálisan birtokolt értelmezési tőkét. erészebben fogalmazva: a privát fényképek kutatásakor globális interpretív közösséggel 169 számolhatunk, melybe kutatott személy és kutató, de az elemzés potenciális befogadó közönsége is beletartozik 170. z részint számos előnnyel jár, ugyanakkor az émikus/étikus pozíció meghatározásában, a külső/belső nézőpontok ütköztetésében, mind a terepmunka, mind pedig az elemzés objektívként/ szubjektívként való megítélésében okoz(hat) nem kevés feszültséget 171. z a bentlévőség más lehetőség híján folyamatosan reflektáló, szembesítő magatartást, az aktuális kutatási fázis által előírt pozíció (ismételt) meghatározását és explicitté tételét követeli meg a kutatótól. 172 z a fajta folyamatos (ön)kontroll terhelő, főként mert a néprajzi/antropológiai diskurzus műfaji sajátosságainak korlátait, a módszer- és eszköztárában, értelmezési stratégiáiban joggal szigorú és merev elméleti keret határait nem kevés ponton feszegetik az itt tárgyalt médiummegközelítési lehetőségek. A barthes-i stúdium-punctum termino- 168 Lásd erről: Életünk során fotók ezreit mutatjuk és mutatták nekünk. ( ) Továbbá: majdnem mindenki őrizget fényképeket, a fotógyűjtemények, az albumok és dobozok tartalma többé-kevésbé megegyezik. ( ) Tömegfenomén a fotográfia, amivel tömegesen hasonlót állítanak elő? Bizonyára így van. De a különbségeket is figyelembe kell vennünk, kiváltképp az időbeli individuális különbségeket (az egyén fejlődését) és az időszakok közti különbségeket (történelmi divatokat, új technikákat ). Heidtmann 2000 (1981), Fish szerint interpretív közösségnek az a bármekkora és bármilyen összetételű, formális vagy informális szerveződésű csoport tekinthető, amelynek tagjai valamilyen dolgot/szöveget adott időben és kontextusban azonos módon értelmeznek. Idézi Sz. Kristóf Vö.: Konkrétan: olyan élettörténeti anyagok, mint a fotográfia és az elbeszélés, számomra mint a szomszédság hétköznapjaiban résztvevőnek váltak hozzáférhetővé. Nem annyira társadalomtudósi minőségemben, aki a fotográfiák iránt érdeklődik, hanem inkább mint ennek a háznak a lakója, aki egy pár barátságos szót vált a ház lakóival, rendszeresen végzi a takarítóhetet, kiteszi a szemeteskukát éppen mint a ház kollektívájának egy jól ismert, megbízható tagja. Kallinich 2000, Lásd erről Linares idevágó, elgondolkodtató passzusait: A mutatott fényképet egy másik fénykép személyes képe fedi el a beszélgetőpartner szemlélő személyes képe. A másik tehát, aki hallgat minket és nézi a bemutatott képeket, csak félfüllel figyel és más szemmel látja azt, amit eléje tárunk. Úgy vélem, hogy mások családi fényképeinek nézegetése egyenlő a képek képeinek nézegetésével. Az első kép nem valós emlék, hanem az ő családi fotói, amelyet saját «családi fényképnézési gyakorlatunk» szerint nézünk. Linares 2000, egint más kérdéseket vet fel az az eset, amikor a társadalomkutató saját családjában-rokonságában kutatja a (saját) családi képeket. 172 Lásd erről: Banks orphy 1999,

57 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben lógiából 173 kiindulva érdemes észrevenni (tudatosítani), hogy a kutató által végzett stúdiumtevékenység, a punctumként azonosított elemek nem vagy nem feltétlenül esnek egybe a fényképek elsődleges kontextusában számon tartott punctumokkal és stúdiumtevékenységgel (utóbbi leggyakrabban éppen kutatói felkérésre születik). Továbbgondolva: ha a stúdiumhoz a tudást, az elemzést társítjuk, a punctumhoz az érzelmeket 174, akkor ebből az következik, hogy a külső nézőpont (tehát a kutatói szemszög) főként stúdiumjellegű hozzáférést implikál, míg a punctum-aspektusokat a kutatás során, a fényképet használó egyének révén kell felszínre hívni. Zárójelben elismerem azt is, hogy a fényképek bevallottan szubjektív, személyes hangvételű megközelítése más kontextusban ugyancsak helyénvaló és célra vezető lehet (elég itt a különböző fényképgyűjtemények, publikációk, események, tárlatok, fényképeket is fókuszáló szakmai fórumok növekvő számára utalni az utóbbi évtizedekben vagy az általánosan nem feltétlenül szakmabeliek körében megnövekedett érdeklődésre, mely az egyelőre főként a régi fényképeket övezi). Továbbá releváns a kérdés: egy ilyen átfoghatatlanul nagy anyag esetében még ha széles körben egyöntetű jelleget mutat is, vagy éppen azért hogyan lehet körülhatárolni a megfelelőképpen reprezentatív, de áttekinthető (elemezhető) mintát? Akárhogyan nyúlunk az anyaghoz, kutatásunkra rásüthető, hogy önkényesen kiragadott. A kiválasztott/ elemzett korpusznál mindig akadhat reprezentatívabb, teljesebb, nagyobb, általánosabb vagy éppen szűkebb, egyénibb korpusz/nézőpont, a különböző kutatási nézőpontok függvényében. 175 Az akkor inkább hozzá se nyúljunk magatartás (immár) tarthatatlan: a privát fényképekre fordított figyelem égető sürgősségére, az elvégzendő feladatok sokaságára a társadalomtudományos diskurzus már ráirányította figyelmét, és a kutatás rendelkezésére álló forrás így is nehezen átlátható. Igaz, hogy az itt elemzett forrás kiterjedése jobbára megállapodott: a hagyományos, papíralapú fényképeket szinte teljes egészében felváltotta a digitális képfordulattal születő új formák, anyagok és hordozók sora, mely a maga rendjén a kutatási módszerek és eszközök, a kutatás terepének meghatározásában kíván radikális (szemlélet)váltást. A digitális képfordulat, a hipermédia a vizualitással foglalkozó 173 Barthes szerint a fotón két egymással össze nem függő, heterogén, nem ugyanahhoz a világhoz tartozó (nem kell egészen az ellentétig elmenni) elem van rajta egyszerre. ( ) A studiumhoz az objektív, racionális, higgadt elemzés, tudás köthető, ezzel szemben a punctum szubjektív, felforgató, érzelmi implikációt feltételez. Barthes hhez hasonló gondolatmenet: A Barthes-i fogalmakkal úgy fejezhetném ki, hogy én mindig többé-kevésbé a punctum állapotába kerülök, amikor a családi fényképeimet nézegetem: ez a legfájdalmasabb punctum, amikor látom a kezdetet és a véget, hogy honnan jövök, és hogy «egész testemmel» meg fogok halni (ugyancsak Barthes szavai). gyedül a stúdium a maga megnyugtató változataival (kulturális jellegű felismerések, tudás: «látod, ez a háború alatt történt figyeled, mikben jártak?») képes valamelyest kiragadni ez alól a heves, szinte erőszakos ráhatás alól, amelyet a fotók gyakorolnak rám, és a támpont nyújtotta nyugalomban részesíteni, egyfajta rendet teremtve térben és időben. Linares 2000, Lásd erről: A kiválasztás problémája két fő kérdést vet fel: milyen módszerrel lehet maximális mértékben általánosítani tapasztalataimat és hogyan győzhetek meg másokat tapasztalataim általánosságáról? Az első kérdés módszertani, a második retorikus jellegű. A társadalomtudós gyakran találja szemben magát egyszerre mindkettővel. Becker 2000,

58 3. A kutatás (lehetőségei és korlátai) tudományterületek egyike-másika esetében kevésbé számít mostohagyermeknek, mint az azt megelőző időszak egyes műfajai, aspektusai, korpuszai (jelen esetben a privát fénykép). bben a tekintetben hiánypótló minden olyan munka, amely a privát fotók mélyreható elemzésére vállalkozik, s egyben a továbblépés záloga is. Igazságtalan lenne azt állítani, hogy a privát fotók kutatója számára nem adottak fogódzók, elméleti keretek vagy adekvát terminológia, módszer- és eszköztár. Pontosabb így fogalmazni: a kidolgozott elméleti keret és terminológia finomításra, továbbgondolásra vár, a módszer- és eszköztár bővítésre és alkalmazásra, azaz az elméleti keret feltöltésre vár alapkutatások révén. A privát fotók kutatása optimális esetben hosszú távú, több szálon futó, kutatócsoportban megvalósított, intézményes háttérrel rendelkező projektként tételeződik (erre vannak is szép számmal példák). Az egyéni kutatás e tekintetben minden esetben szúrópróbaszerű lesz, természetesen a minél mélyebbre hatolás megvalósításának céljával. A mintavétel tehát szúrópróbaszerű, de nem átgondolatlan, véletlenszerű. Úgy is fogalmazhatnék: nem magam kerestem a kutatott korpuszokat, hanem a kutatott források kínálkoztak elemzésre egy-egy korábbi (akár más témában folyó) egyéni kutatás vagy intézményi, támogatott, csoportos kutatási projekt okán. A vizsgálatba vont három fényképkorpusz három jól elkülöníthető (de nem összefüggés nélküli) megközelítést, kérdésfelvetést, módszertani hátteret s a kötet viszonylatában három különböző tartalmi tömböt eredményez, melyek elsősorban a korpuszok tartalmi sajátosságaiból, de nem mellékesen a kutatási előzményekből is adódnak. A fényképkorpuszok kiválasztásának fontos tényezője volt az is, hogy a vizsgált anyag egyaránt kiterjedjen az urbánus (kis- és nagyvárosi), ill. a rurális kontextusban megvalósuló fényképhasználatra. Ha már sikerült az elemzésre szánt korpuszokat kijelölni, újabb kérdés vetődik fel: hol húzhatók meg az elemzés határai? Az egyéni fényképkorpusz egyben családi is. A korpuszok kiterjedése/tartalma időben is változik. Az egyenként több száz (ill. ezer) fényképből álló korpuszok abban az állapotban és kiterjedésben kerültek nyilvántartásba, ahogyan az adott helyen és időben fellelhetők voltak, nem zárva ki a kitekintés lehetőségét, melynek határait leginkább technikai/emberi tényezők szabják meg. Az egyén birtokában levő néhány száz fénykép összevetése csupán a szűkebb család(ok) (pl. az első leszármazott generációig terjeszkedve) korpuszaival minimum megduplázza a vizsgálandó anyag mennyiségét. A kutatás ilyen mértékű kiterjesztése (az ismétlődések és átfedések ellenére is) könnyen parttalanná, átláthatatlanná duzzasztja a forráscsoportot. z pedig a maga rendjén éppen a kívánt mélység elérésének rovására megy. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a kutatás teljességgel eltekintene a vizsgált korpuszok több szempontú kontextualizálásától. A mélyfúrás szükségessége, a fényképanyagon elvégzett, kvantitatív-kvalitatív szempontokat egyaránt érvényesítő megközelítés annál is inkább indokolt, mivel a társadalomtudományos diskurzusban makacsul tartják magukat olyan elnagyolt (elméleti-általánosító jellegű kijelentések), mint hogy egy munkás vagy parasztcsaládnak általában kevés fényképe van. ennyi fénykép számít kevésnek? Az itt elemzett összesen mintegy 3000 fotó kevés-e? Továbbá: önmagában mennyire (nem) beszédes a fényképkorpuszok számbeli kiterjedése? ondhatnám, nézőpont kérdése. Amikor a mintegy 750 fotóból álló (kisvárosi) vagy a megközelítőleg 57

59 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben ugyanannyi (mintegy 800) fotót számláló (falusi) fényképkorpusz részletes elemzésének és leírásának, az összefüggések feltárásának útvesztőivel küszködik a kutató, akkor ez a menynyiség meglehetősen soknak számít (tűnik). Közben elegendő belegondolni az emberi, technikai és egyéb korlátok miatt elemezetlenül maradó fényképek mennyiségébe ahhoz, hogy még a 2000-es nagyságrendet elérő vizsgált (városi) fényképállományt is parányinak érezzük, ugyanazon kutatás keretén belül. A privát tulajdonban levő fényképkorpuszok nagyságrendjének felbecsülése több okból is nehézségekbe ütközhet. gyrészt mert a rendelkezésre álló szakpublikációk kevés esetben szolgának erre vonatkozó információkkal. ásrészt mert az egyéni kutatás nem ad lehetőséget a mintavétel ez irányú kiterjesztésére. nnek egyfelől személyi-kapacitásbeli, időbeli korlátai vannak (nem könnyű kijelölni a releváns minta határait). ásfelől azért is érzékeny pont ez a fajta számszerűsítés, mert könnyen diszkriminatívnak minősíthető azáltal, hogy némely személyek/családok fényképkorpuszát csak megszámlálásra érdemesnek tartja, míg mások tartalomelemzését is elvégzi anélkül, hogy a kettő között minőségi különbség lenne. A jelen kutatásba vont fényképkorpuszok számbeli kiterjedéséből óvatos következtetések vonhatók le ha egyáltalán levonhatók. 176 A hipotetikusan relevánsnak gondolt mintavételi elv azaz, hogy a kutatás egyaránt érintsen falut, kisvárost és nagyvárost mégsem vezetett egyértelmű különbözőségek kitapintásához. A legnagyobb korpusz kiterjedése pedig több más tényező függvénye (életkor, szakmai háttér), melyekről a korpuszok részletes ismertetésekor esik bővebben szó. bben az irányban a jövőtől várhatunk konkrét eredményeket, további (kvantitatív) (alap)kutatások adatai alapján/viszonylatában. Anélkül, hogy sort kerítenék a vizsgált forráshoz kapcsolódó szakterminológia részletes tisztázására, leszögezném itt, jelen esetben milyen fényképanyagot takar a privát (fénykép) terminus. Privát fényképkorpuszról beszélve elsősorban nem a készítő státusára utalok (profi, amatőr, ill. privát készítésű fényképek), bár kétségtelen, a vizsgált anyag legnagyobb hányadát ilyen értelemben (is) privát fényképek teszik ki. Privát vagy egyéni/családi fényképkorpusz alatt azt a fényképállományt értem, amely az egyén/család birtokában, használatában van, melynek primér kontextusát a privát, családi szféra adja (szemben a nyilvános, intézményes fényképhasználattal). bben az értelemben vizsgálódásom homlokterébe tartoznak mind a hivatásos fényképészek, amatőr fotósok fényképei, mind pedig a család saját készítésű privát fényképei. Bár nem tartoznak az elemzés fő medrébe, nem zárhatók ki a privát fényképkorpuszok tárgyi kontextusát képező nem privát forrásanyagok (vizuális tömegcikkek, sajtótermékek, nyomtatványok, okmányok), melyek a fényképekkel együtt az egyén, család privát használatában vannak. A vizsgált forrás kiterjedésének meghatározásában a fő szempontot tehát az adott anyag privát használata képezte, eltekintve ezen a ponton a potenciálisan érvényesíthető műfaji és formai-tartalmi szempontoktól. 176 A rendelkezésemre álló forrás alapján nem állíthatom egyértelműen, hogy egy egyéni fényképkorpusz százas nagyságrendű becsléssel fénykép között mozog, de mindenképpen indokolja, hogy a szakirodalomban szórványosan talált (becsült) értékekhez kritikusan közelítsünk. Pl. Győri Lajos az internetes Közösségi vizuális napló portálon azt írja helytörténeti igényű/szándékú, fényképekre irányuló kutatás, gyűjtés kapcsán, hogy egy fős település esetében ezer fényképpel érdemes számolni. z családonként mintegy fotót jelentene. Az általam vizsgált korpuszok (és más szakirodalmi munkák) alapján ez alábecsült szám. Győri é.n. 58

60 3. A kutatás (lehetőségei és korlátai) 3.2. Szúrópróba, mélyfúrással. A vizsgált korpuszok körülhatárolása. Kutatásom tehát három egyéni fényképkorpusz elemzésére támaszkodik. A három korpusz kijelölésében meghatározó szerepet töltöttek be korábbi nem feltétlenül fényképekhez kapcsolódó kutatásaim. A korpuszok használóihoz fűződő viszonyokra alább részletesen kitérek, e helyen csupán a vizsgálatba foglalt anyag kiválasztásának indoklására utalok. ivel szinte bármely minta esetében fenntartható az önkényes kiválasztás vádja, kézenfekvő megoldásnak bizonyult olyan személyek és korpuszok kiválasztása, akik és amelyek nem teljesen idegenek a kutató számára. nnek nem csupán az a pozitív hozadéka, hogy feltételezettként támaszkodhatom egy közös tapasztalatokból fakadó közös tőkére, hanem kutatásmódszertani szempontból is releváns többletet hoz: a korábbi kutatások során öszszegyűjtött, rögzített és feldolgozott adatok jelen kutatás segédleteként, kontrollanyagaként hívhatók segítségül. inthogy azonban a kutatás fontos kérdésfelvetése az is, hogy az egyén birtokában található privát fényképkorpusz mennyire engedhet közel az egyénhez, azaz milyen mértékben és milyennek ismerhető meg az egyén a fényképei tükrében, a kutatás egy olyan korpuszt is implikál, mellyel a kutatás kapcsán ismerkedtem meg. lsőként az 1925-ben, Gyergyószentmiklóson (Gheorgheni, Hargita megye, Románia) született özv. Kercsó Ferencné szül. Benedek Irma (a továbbiakban B.I.) fényképkorpuszának elemzésére került sor, elsősorban (auto)biografikus kontextusban. A kutatás története 2003-ig nyúlik vissza (egy akkor, szakmai gyakorlatként készített fényképes élettörténet-interjú irányította rá figyelmemet a családi fényképek kutatásának lehetőségeire). zt követően a teljes korpusz módszeres és ismételt vizsgálatára támaszkodva készült el 2006-ban A fénykép mint narratívum: kísérlet egy egyéni fényképállomány értelmezésére 177 című, majd 2007-ben a Fénykép, idő és tér. Újabb kísérlet egy egyéni fényképállomány értelmezésére című szakdolgozat a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem (Bölcsészettudományi Kar) agyar Néprajz és Antropológia Tanszékén. A B.I. tulajdonában levő mintegy 750 fénykép mellett a kutatás szerves részét képezte több, kutatói felkérésre vagy korábban, B.I. által önkéntesen rögzített autobiografikus szöveg (írott és elbeszélt élettörténet, ill. élettörténet-epizód), valamint a fényképek egy részéhez kapcsolódó értelmezés. Doktori kutatás keretén belül került sor a teljes fényképkorpusz újbóli nyilvántartásba vételére és tartalomelemzésére, az adatok rögzítését szolgáló, már korábban körvonalazott adatbázis továbbfejlesztésére és részletesebb feltöltésére. A kutatás kiegészítéseképpen, mintegy kontrollanyagként újabb 350 fénykép került be az elemzésbe: a B.I. szüleinek hagyatékát képező fényképalbum (mely az 1940-ben született fiatalabb testvér, Benedek Csaba a továbbiakban B.Cs. tulajdonát képezi). A kiterjesztést az indokolta, hogy a korábbi kutatások során többször történt utalás az albumra. Az elemzés fontos aspektusa a B.I.-hez fűződő rokoni kapcsolatom (B.I. anyai ágú nagyszülőm). nnek legfontosabb pozitív hozadéka, hogy jelentős többlet-, könnyebben aktiválható tudás áll a kutatás rendelkezésére, mely a maga rendjén (a későbbi kutatások) módszertani megalapozásában is igen fontos szerepet tölt be. A terep otthonossága kelepcét is tartogat, 177 A kutatás részeredményei néhány hazai és magyarországi konferencián, kiadványban is bemutatásra kerültek: Szalma 2008, Szalma 2009, Szalma

61 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben a bennszülött látásmódból fakadó feszélyezettséget. Az ezres nagyságrendű fényképanyag elsődleges értelmezési keretét az (auto)biografikus kontextus képezi. Ugyanakkor a fényképekhez kapcsolódó szövegek (feliratok: datálás, dedikációk) viszonylag nagy mennyisége okán kínálkozik a lehetőség e szövegbázis (elsősorban a fénykép-dedikációk) formaitartalmi szempontú elemzésére. Az 1938-ban, ezőkeszün (Chesău, ocs község, Kolozs megye, Románia) született özvegyasszony, Horváth rzsébet (a továbbiakban H..) fényképkorpuszának vizsgálata egy ben zajló, az TA HTTÖ által támogatott, csoportos (Az rdélyi ezőség életpályák és élettörténetek című, 2009C azonosító számú, az erdélyi ezőségre fókuszáló alapkutatásokat szorgalmazó) kutatási projekt keretében valósult meg. A tereppel, a kutatott személlyel, valamint a mintegy 800 fényképből álló korpuszszal e kutatási projekt kapcsán kerültem először kapcsolatba. A fényképkorpusz elsődleges értelmezési keretét egyfelől az egyén társadalmi kontextusa képezi (az énekes-táncos specialistaként számon tartott személy társadalmi beágyazottsága és ennek tükröződése a birtokában levő fényképkorpuszban). ásfelől kínálkozott az idegen terep/személy/korpusz által kínált lehetőség a kutató, ill. a fényképeket használó személy által működtetett, fényképekhez kapcsolódó értelmezési stratégiák és narratívák megfigyelésére (azaz, hogy rendre milyen formákat és tartalmakat mozgósít a kutató és a fényképek tulajdonosa a fényképkorpusz értelmezése során). Utóbbi elemzési szempont érvényesítéséhez jelentős mennyiségű információt kínál a terepkutatás során született fénykép-értelmezések szöveganyaga, mely a teljes korpuszra kiterjedt. Végül, de nem utolsósorban a fényképek tárgyi kontextusának (tárolásának) feltérképezése kínálta a rápillantás lehetőségét a fénykép presztízsére, megítélésére az egyéni fényképhasználaton belül. A kötetben tárgyalt harmadik, terjedelmesebb (több mint 2000 fényképből álló, részben feltárt) anyagot a Kolozsváron született és élő, 57 éves Steib Anna (a továbbiakban S.A.) fotókorpusza képezi. Az elméleti megközelítés sarkalatos pontja, hogy S.A. mesterségét/ hivatását tekintve szakmabeli, fényképész. z egyfelől ideális keretet biztosít a fényképek kutatásában alkalmazható szakterminológia tisztázására, másfelől többirányú rálátást kínál a fényképek használatára különböző interpretációs kontextusokban, a fényképező ember habitusaira, a tetten érhető különbségekre és átfedésekre a fényképezés mint mindennapi(vá vált) gyakorlat és/vagy szakma/hivatás/hobbi/művészi tevékenység között (mely nem bizonyul azonosnak a hivatásszerű/amatőr/magánfényképezés elkülönítésével). Külön figyelmet szentelek e kérdés tárgyalása során az életpálya, a családi kontextus, a pályaválasztás körülményeinek feltérképezésére, melyhez alapul szolgál egyfelől a Bán András Forgács Péter Kenedi János által kidolgozott (részben átdolgozott) Családi album interjú-vezérfonal 178, másfelől néhány korábbi (nem a témában, de ezen a terepen végzett) kutatás. Az anyag terjedelméből adódóan, e korpusz kapcsán merül fel a (privát) fényképek elemzésének kutatásmódszertani szempontú tisztázása: az adekvát és optimális módszerek, eszközök, technikai aspektusok feltérképezése és tesztelése. bben a tekintetben egy 178 R. Nagy 2000,

62 3. A kutatás (lehetőségei és korlátai) folyamatban levő kutatásról van szó, melynek másodlagos (virtualizált) terepét egyfelől egy internetes fotóadatbázis képezi (a budapesti 1956-os Intézet portálján működtetett, a Fotoemoria.eu projekt keretén belül megvalósult privátfotó adatbázis: privatephoto), másfelől az adott felületen folytatott, a kutató és kutatott személy közötti folyamatos párbeszéd határozza meg. Az interaktív (közösen hozzáférhető, rendezhető, bővíthető, kommentelhető) internetes felület részben a portál fejlesztői és működtetői által kínált technikai hátteret, ill. elméleti keretet tölti fel tartalommal és teszteli, részben pedig a korábbi saját kutatások tapasztalatait egészíti ki, gondolja tovább. Ugyanezen korpusz kapcsán kerül tárgyalásra a privát fényképek által implikált beleértési tartomány(ok) vizsgálata, valamint annak a bonyolult folyamatnak a feltárása, mely során a fényképezőgép, fényképek által szűrt, felszabdalt látványszeletek egyfelől egy korábban megélt folyamatban gyökereznek, másfelől e gyökerektől nem függetlenül ismét folyamatokká, egésszé formálódnak (szétfeszítve az egyes képek kereteit), narrativizálódnak az egyén értelmezése során, a fényképek újbóli látása és láttatása során. Végül, de nem utolsósorban említendő meg, hogy a kutatás mindhárom kulcsszereplője nő. zen aspektust mélyrehatóbban éppen S.A. pályaválasztása kapcsán tárgyalom, de érintőlegesen megvilágításra kerülnek a kutatások során tetten ért, szélesebb körben általánosítható fényképhasználat bizonyos női aspektusai is. A kiválasztott három fényképkorpusz más-más értelmezési keretet, módszertani kontextust kínál/implikál, formai-tartalmi szempontból a privát fényképek más-más aspektusát domborítja ki, mely a maga rendjén három különböző (de egymástól nem független) olvasatot eredményez. Ugyanakkor nem titkolt szándéka a kutatásnak, hogy a három különböző olvasat ugyanazon értelmezési keretben kerüljön összeolvasásra, összevetésre, hiszen ugyanazon forrás elemzésére, célra fókuszál: a fényképező, a fényképet használó ember minél alaposabb megismerésére Hipotézisek Az egyén birtokában levő fényképek (auto)biografikus szövegként, az egyéni élet történetének egy vizuálisan megformált változataként is olvashatók, mely történet a maga rendjén összevethető más biografikus, autobiografikus történet-változatokkal. A privát fényképek vizsgálata során összeolvasható biográfia és az elbeszélt, írott élettörténetek több felületen érintkeznek, fedik egymást, miközben a fényképek kínálta olvasat olyan tartalmakat is felszínre hoz (mozgósít), melyek más módon nem válnának explicitté. Az átfedések és a különbözőségek egyaránt beszédesek. A fényképet használó (fényképezkedő, fényképező, fénykép révén kommunikáló) egyén alakítója és őrzője a birtokában levő fényképkorpusznak, ugyanakkor a fényképekre történő (belső vagy külső: kutatói) rákérdezés jelentős, (auto)biografikus indíttatású és tartalmú információt mozgósít. inthogy az esetek túlnyomó többségében az egyéni, családi fényképkorpuszok az egyén, család élettörténetét dokumentálják (több-kevesebb szándékoltsággal), a biografikus szempont ér- 61

63 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben vényesítése nem csupán kézenfekvő, hanem megkerülhetetlen is. Ugyanakkor a fényképek (fényképsorozatok) narratív jellege is indokolja az élettörténeti kontextus alkalmazását. Nem tévesztve szem elől, hogy a privát fotók biografikus szövegként történő olvasata legalább ugyanolyan mértékben függ az interpretáció külső-belső tényezőitől, kontextusaitól, mint általában véve a szövegértelmezés. A kutatás kísérleti jelleggel a megfelelő ponton megkíséreli összeállítani (megszövegezni) a vizsgálatba vont személyek élettörténetét kizárólagosan a privát fényképekre (és az azokból kinyerhető információkra) támaszkodva. A súlypontot azonban a biografikus szövegként történő olvasás hogyanja képezi A privát fotók narratív jellege kiterjeszthető a hivatalos, 20. századi történelemre. A privát fénykép több szálon is kapcsolódik a 20. század történelméhez: egyrészt kifejezetten 20. századi jelenség, másrészt számos kisebb-nagyobb, globális/lokális jelentőségű 20. századi esemény került privát fotókon (is) megörökítésre. A hivatalos történelem privát, vizuális olvasatait, adalékait kínálhatják az egyéni fényképkorpuszok. bben az irányban viszonylag nyitottnak 179 mutatkozott a társadalom- és történettudományos 180 diskurzus, így nem kevés, fénykép és történelem kapcsolatából merítkező publikált anyag áll rendelkezésünkre: elméleti munkák és közreadott fényképanyagok egyaránt. helyen azonban a kérdésfelvetés főként az egyéni tulajdonban levő fényképek és az egyén által megélt (elbeszélt) történelem keretei között releváns: mit és hogyan jelenítenek meg a 20. század történelméből a privát fényképek (és ugyanilyen fontos, hogy mit nem), valamint hogy ez milyen viszonyban áll az egyén életpályáját érintő/meghatározó/befolyásoló eseményekkel, illetve azok narratív megjelenítésével. Azaz feltételezésem mögött az a felismerés áll, hogy a privát fényképek nem csak a tudományos diskurzusban, de a közbeszédben, a közgondolkodásban is hangsúlyosan összekapcsolódnak a (20. századi) történelemmel, történelemről való gondolkodással. 181 (Nem mellékes az sem, hogy valójában minden egyes fénykép hordoz legalább egy, de rendszerint több, a 20. század történelme szempontjából releváns jelentésréteget, olvasattól függően: a megjelenített életvilágok, a viselet, a tárgykultúra, a természeti és épített környezet e történelem szerves, szignifikáns része.) Régiónkban (a Kárpát-medencében) a 20. század során több olyan esemény (világháborúk, határmódosítások, válságok, tulajdonok elállamosítása, rohamos technikai fej- 179 Bár az erőteljes szövegközpontúság szilárdan tartja magát e téren is. Jelzés értékű a történetírás terminus is, mint a képi megjelenítést tudomásul nem vevő, bevett elnevezés hívja fel figyelmünket Stemlerné B. Ilona. Szerinte helyesebb lenne történeti feldolgozásokról beszélni. Stemlerné B. 2009, Számos helyen olvashatjuk, többféle forrásra támaszkodva, hogy a privát, megélt történelem nem azonos a hivatalos történelemmel. Lásd a fényképek kapcsán pl.: A könyvekben megírt történelem soha nem azonos az egyes emberek által megélt, privát történelemmel. A fénykép a magánszférába is bepillantást enged. Stemlerné B. 2009, Vö.: Fontos szerepe van (a fényképnek a szerző megjegyzése) az egyéni és a közösségi emlékezet megőrzésében, alakításában. A fénykép kiemel, nyomatékosít, felkelti a figyelmet. gyéni életünk és a társadalom történetének eseményei elevenebben élnek bennünk, könnyebben idézhetők fel, ha fénykép maradt róluk. Természetes tehát, hogy része van a történelemről való közgondolkodásban, a kapcsolódó ismeretek rögzítésében. Stemlerné B. 2009, 6. 62

64 3. A kutatás (lehetőségei és korlátai) lődés stb.) és ideológia (kommunizmus, majd az ezt felváltó demokrácia) válhatott széles tömegek számára meghatározó létélménnyé, mely egyfelől megfelelő (közös élmény-) alapot kínál a privát fényképek ilyetén megközelítésére, másfelől indokolja a kérdésfelvetést Az egyéni fényképkorpusz rálátást biztosít az egyén társadalmi beágyazottságára. Nem csupán tartalmában hordoz információkat az egyén társadalmi kontextusára vonatkozóan (genealógiai kontextus képi megjelenítése és átörökítése, a családi és rokoni kapcsolatok ábrázolása, az egyéni és társas életben bekövetkezett jelentős változások képi reprezentációja stb.), hanem a fényképhasználat maga is társadalmi aktusként tartható számon (fényképek küldése szűkebb-tágabb családi/rokoni/baráti körben, kapcsolatok szentesítése fényképezés révén stb.). Az egyén által megélt, valós, rendszeres kapcsolattartás (az egyén klasszikus értelemben vett társadalmi hálója), valamint a fényképkorpuszból kiolvasható társadalmi háló tartalma összehasonlítható. A két tapintható véglet: a (teljes) átfedés (amikor a leggyakrabban, legintenzívebben megélt kapcsolatok a fényképkorpuszban is jelentős számú fényképen tükröződnek), valamint a látványos elkülönülés (amikor a fényképek nagyobb része kapcsolódik az egyén alkalmi, formális, laza kapcsolataihoz, miközben a családi, informális, szoros kötelékek másutt, másként jutnak kifejezésre). indkét véglet (és a köztes sáv) az egyén társadalmi beágyazottságára vonatkozóan hordoz jelentős információkat A fényképezés és a fényképhasználat egyaránt értelmezhető ritualizált viselkedésként, mely széles körben érvényes, rögzült, időben viszonylag állandó, explicit vagy hallgatólagosan elfogadott szabály- és kódrendszerrel operál. Anélkül, hogy részletesen tárgyalnám e helyen a rítus, ritualizált viselkedés meghatározásait és terminológiáját a néprajzi szakirodalomban, e hipotézis elméleti megalapozásához megemlítendő, hogy: a rítusok létrejöttének egyik feltétele ( ) a hasonló szituációk ismétlődése 182, ill. a rituális viselkedés azon üzenet hordozója, melyet ismert szimbólumai miatt az adott közösség dekódolhat 183. Az immár több mint másfél évszázados története, illetve intenzív demokratizálódása során a fénykép (mint tárgy) és a fényképezés (mint cselekvés) megtalálta helyét az egyén/család idejében és terében, megteremtve és terjesztve egy sor, szimbólumokra, normákra, beállításokra vonatkozó, közös viselkedési és értelmezési keretet. A fényképezés aktusa [ ] egyidejűleg szerepjáték és szabályjáték is. Szabályjáték annyiban, hogy a fényképezőnek és a fényképezettnek egyaránt ismernie kell a fotografálás szabályait. Pontos civilizációs és kulturális szabályok határozzák meg a lefényképezhető és le nem fényképezhető dolgokat, illetve helyzeteket. 184 Chantal de Linares szerint a család kontextusában helyet kapó fényképek a családi fénykép intézményébe tartoznak, mely intézmény egy többnyire egynemű, több tekintetben is (formai, tematikus) konszenzuson 182 Lammel 1981, Lammel idézi Leach-t, 1981, ontvai 1985,

65 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben alapuló struktúrát takar. 185 A fényképek és a fényképezés ritualizált voltának számos aspektusa (kódok, szabályok, tabuk, beállítások, elrendezések stb.) a fényképkorpuszok tartalomelemzése révén felszínre hozható. A kutatás legtöbb fázisában a fényképek vizuális tartalma mellett jelentős mennyiségű információ hívható elő a fényképekhez kapcsolódó értelmezésekből, szövegekből. Talán e kérdéskör elemzésekor tud (kényszerül) a kutató a fényképi síkba zárt látványtartalmak elemzésére támaszkodni legnagyobb mértékben. A mit, miért, hogyan (nem) fényképeznek? ill. a honnan tudják, hogy ezt így kell/nem kell fényképezni? kérdésekre legtöbb esetben nem, vagy csak nagyon nehezen érkezik explicit válasz (leggyakrabban vállvonogatás, vagy: csak, így szoktuk, ezt mindenki tudja/így csinálja), miközben a fényképkorpuszok tartalomelemzése kimutatható eredményeket hozhat ugyenebben. indemellett célom fényt deríteni a fényképezés aktusának, folyamatának körülményeire, megítélésére ebből a szemszögből is. z jobbára retrospektív módon valósul meg (interjú formájában), kisebb mértékben támaszkodhatom részt vevő megfigyelés során szerzett tapasztalataimra is A fényképek formai és tartalmi szempontból is homogén, koherens szövegcsoportokat hordoznak (feliratok formájában), ill. hívnak elő és tartanak fenn (értelmezések formájában). szövegek a maguk rendjén ugyancsak tartalomelemzésnek vethetők alá, mely során nem csupán az adott korpuszra jellemző állományspecifikus adatok újabb sora nyerhető ki, hanem a fényképekhez kapcsolódó szövegregiszterek műfaji (formai, ill. tartalmi) leírása adható. gyfelől a fényképekhez szervesen hozzátartozó szövegek (s ezen belül a fényképekre írt dedikációk) csoportja képez homogén szövegkorpuszt, mely sajátos beszédmódként értelmezhető, s a maga rendjén olyan szövegekkel áll intertextuális kapcsolatban, mint a más hordozókon fellelhető dedikációk, a magánlevelek vagy képeslapok szövegei. ásfelől ugyancsak összefüggő, de lazább kapcsolódást mutató, tartalmi szempontból nagyobb terítettségű szövegtömböt képeznek a kutatás révén hozott, fényképekhez kapcsolódó, azokat értelmező szövegek. szövegtípus jelentőségének felismerése nem teljesen új a néprajzi szakirodalomban 186, viszont tartalomelemzésre, esettanulmányok mentén végzett módszeres feltárásra példát aligha találunk. zeket az értelmezéseket mind formai, mind pedig tartalmi szempontból markánsan befolyásolja a kutatói jelenlét. Interjúhelyzetben születnek (mely önmagában is egész sor további befolyásoló tényezőt implikál), a kutató (és az őt befolyásoló külső tényezők) által diktált tempó (terjedelem) és elrendezés (sorrend) erőteljes befolyásoló és szervezőelvet képviselnek. nnek ellenére ezek a szövegek igen hasznosnak bizonyulnak a fényképet használó ember megismerésére tett erőfeszítések során. Rálátást kínálnak azokra az értelmezési stratégiákra és narratívákra, melyeket a fényképeket 185 Linares 2000, Fogarasi Klára lényegre látó terminológiát, meghatározást ad: A «fényképek apropójából» elmondott szóbeli történeteket sajátos műfajú narrációknak, etnográfiai summázatoknak is nevezhetjük (legtöbb esetben «túlnőnek» a szűkebb értelemben vett témán, általánosabb érvényű gondolatokat fogalmaznak meg), ezért lényegében hosszabb-rövidebb sürített beszédek. Fogarasi 2004,

66 3. A kutatás (lehetőségei és korlátai) birtokló személy működésbe hoz, amikor fényképeit használja. Láttatni engedik, hogy hogyan, milyen kapaszkodók mentén tájékozódik az egyén a saját fényképkorpuszában, illetve mivel és hogyan egészíti ki, milyen irányba terjeszti ki a fénykép keretei által meghatározott (látvány)tartományt. Azaz milyen beleértési tartományt implikálnak az egyéni fényképek külön-külön és a korpusz együttesen. Bepillantást nyerhetünk abba a folyamatba, ahogyan az egyén emlékezik fényképei révén. 187 z a szövegtömb egyrészt viszonyítási alapot kínál a kutató által működtetett/hozzáférhető értelmezési stratégiák és narratívák feltérképezéséhez és tudatosításához, másrészt intertextuális kapcsolatban áll az egyén biográfiájával, az általa fogalmazott és forgalmazott autobiografikus szövegekkel. Feltételezésem szerint a fényképértelmezések egyszerre bővítik, ismétlik és dekonstruálják az egyéni biográfiát. íg a szóban és/vagy írásban rögzített autobiografikus szövegek rendelkeznek bizonyos műfaji, belső kötöttségekkel (tudott adatokra támaszkodva, kronologikus rendben haladva, széles körben elterjedt formai-tartalmi mintákat követve építkeznek), addig a fényképek által előhívott történeteket az adott külső tényező (a látvány) szervezi (mely nem azonos a biográfia megalkotásában bejáratott és ismert szerkesztési elvvel: formájában szétdarabolja, tartalmában szétfeszíti azt). Az egyéni fényképek ugyanakkor oly mélyrehatóan kapcsolódnak az egyén, a család történetéhez 188, hogy értelmezésük során a biográfia egyes szegmentumai ismétlődnek meg, számos új, a fénykép vizualitásából fakadó adalékkal bővülve. Csupán zárójelben jegyzem meg e helyen, nem tartozván fő kérdésfelvetésemhez, hogy szintén homogén szövegcsoportot képeznek a különböző kiadványokban publikált fényképek feliratai, a képaláírások is. zek legtöbb esetben a kép tartalmára vonatkozó, fontosnak vélt információkat adják meg (a fénykép fő témájának megjelölése cím/címszó formájában, a hely, idő, ábrázolt személyek/tárgyak/helyek megnevezése stb.) meglehetősen szűkszavúan (ez sokszor terjedelmi korlátokból is fakad), más esetekben technikai, fotótörténeti, az elsődleges kontextusra vonatkozó információkkal szolgálnak, esetleg az adott fénykép tulajdonjogát tisztázzák Vö.: különös képfajta egyik fontos jegye, hogy önmagában alapvetően a legáltalánosabb képi-gondolati tudásunkkal kommunikál. A kontextusukból kiemelt, művészetnek vagy dokumentumnak nevezett fényképek mögé saját személyes tapasztalatainkból, érzelmeinkből, kultúraismeretünkből építjük a történetet; másképpen fogalmazva: a festett képek széles közös «jelentésértelméhez» (az idézőjeles terminusok Panofszkytól származnak a szerző megjegyzése) képest a fotó kollektív «jelentésértelme» aligha hivatkozhat teljes mitológiákra. ( ) A fotografikus képekre (a festett képeknél saját megjegyzés) még kevésbé igaz az, hogy a kép önmagában, az interpretív konstrukció nélkül is érték. «gy fényképpel összevetve az emlékezet feljegyzései hézagosak» jegyzi meg Kracauer. Az emlékezet nélkül a fénykép feljegyzései közhelyesek. Bán 2008, 56. (a hivatkozott munka: Kracauer, 1997, 74.) 188 Kracauer idevágó szellemes megfogalmazása: ha hiányozna a szóbeli tradíció, nem lehetne a képből a nagymamát rekonstruálni, idézi: Kallinich 2000, Vö.: Fogarasi idézi Vadas Józsefet: A tudománytörténeti tapasztalatokat felhasználva szükség lenne egy körültekintően kidolgozott (lehetőleg egységesen kialakított), képeket kísérő szövegmodellre, amelyben az értelmezés szintjei elkülönülnek, és ahol formailag is követhető, hogy melyik adat mire vonatkozik. ( ) zek az információszintek tipográfiailag is eltérőek ( ). A négy javasolt szövegegység (1. tartalom, keletkezési idő, 2. szerző, kutatási cél, 3. reflexiók, 4. fénykép mint néprajzi tárgy) közül a harmadik adna teret az egyéni értelmezéseknek, megjegyzéseknek. Fogarasi 2004,

67 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben A fénykép használatában felfogható kommunikációs folyamatként. A fénykép számos jelentős (ugyanakkor számos redundáns) információt közöl, mely információk az esetek többségében az érintettek számára interpretív közösségként minden probléma nélkül dekódolhatók. A fénykép ugyanakkor kapcsolatokat teremt, erősít, az érintettek és a külvilág felé egyaránt deklarálja az adott személyek, közösségek összetartozását. kommunikáció, érvényességi terét tekintve belterjes. Akkor is, ha egyrészt elvileg a közösen hozzáférhető és értelmezhető kódok, szimbólumok, beállítások révén az üzenet bárki által megfejthető, másrészt pedig tágabb kontextusban értelmezhető információkat is hordoz, mint pl. a nemzeti hovatartozás. Bár az esetek többségében nem okoz gondot mások fényképeinek megfejtése, értelmezése, fogyasztásukban az irántuk tanúsított érdektelenség, az érintettség hiánya képezi a legfőbb gátat 190. A fényképi úton történő, a fényképekhez kapcsolódó kommunikáció értelmezési keretét egy igen szűk, a privát szféra adja, kiterjedése és létjogosultsága ebben a keretben releváns A privát fotók bevonása forrásként a társadalomtudományos diskurzusba mind tartalmi, mind formai (módszertani) szempontból megújulási lehetőségeket hordoz. Amint a tudománytörténetet vázoló bevezető részben is említésre került, nem arról van szó, hogy a néprajzi/antropológiai kutatás teljes mértékben mellőzné az egyéni, családi fényképeket. A markánsan témaorientált (a kutatási kérdésfelvetés mentén válogató), illetve értékorientált (a szép, értékes, régi fotók kiemelését célzó) szelektív kutatói gyakorlat a maga nemében releváns. Az egyéni, családi tulajdonban fellelhető, teljes fotókorpusz (vagy tovább menve: a privát médiumok összessége) az első rápillantással becsülhető opcióknál több kiaknázható, potenciális lehetőséget tartogat, a kutatási témák egészen széles skáláját nyalábolva fel. Véleményem szerint a privát fotó módszere (mely alatt az egyén tulajdonában levő teljes fényképállomány, megfelelően kijelölt szempontrendszer szerint haladó tartalmi elemzését értem) mint önálló kutatási módszer nem csupán a szűken értelmezett vizuális antropológiai diskurzusban termékeny, hanem a társadalomtudományok megannyi területén, akár mint önálló munkafázis, akár mint a más módszereket és eszközöket bevető kutatás kontrollanyaga. 190 Lásd erről: íg általában az emberek tisztelik saját fotókollekcióikat, addig gyakran fejeznek ki negatív vélekedésüket más emberek fényképei kapcsán Átmenni valakikhez, megnézni utazási diáikat vagy privát filmjeiket, minden igyekezettel elkerülendő valami. (A szerző fordítása), Chalfen 1987, 1. Vagy egy egészen korai adat: indenki nézegetett már régi családi képeket: a maga családjáét és idegenekét. Az előbbiek többnyire fájdalmasan hatnak, az utóbbiak többnyire komikusak. ( ) Az ünnepélyesség mindig kétélű: megrázó lehet, ha saját érzéseink vagy érzéseink emlékei vannak mögötte; de kínosan nevetséges, ha semmi közünk hozzá. (Bálint György A százéves fénykép című írása a Pesti Napló január 15-i számában), Körössi P. 2001,

68 3. A kutatás (lehetőségei és korlátai) 3.4. ódszer- és eszköztár: kitekintés az inter- és/vagy multidiszciplinaritás felé (majd visszatérés a saját tudományterület berkeibe). ár a kutatás korai, feltáró fázisaiban láthatóvá, nyilvánvalóvá válik, hogy a privát fényképek nem csupán mennyiségük, de műfaji sajátosságaik folytán is sajátos, többirányú megközelítést, tárgyalást kívánnak. Tágabb kontextusba helyezve a privát fényképeket (a vizuális médiumok jelenségkörében vagy a különböző helyeken és módon alkalmazott/használt fényképek kontextusában), több (tudomány)terület számára lehet jelentős forrás. Kézenfekvő, ugyanakkor közhelyes az interdiszciplinaritásra apellálni. Az esetek többségében szakmai, emberi, anyagi és technikai, képzésből fakadó korlátok sora állhat a valódi interdiszciplináris kutatás útjába. ttől függetlenül nem mondhatunk le a több tudományterületet érintő megközelítésről, hiszen a privát fényképek kutatója önkéntelenül is több tudományterületbe fut bele kutatása során. A kép, a fénykép magában még nem információhordozó, legfeljebb csak tároló. Önmagától néma, de meg lehet szólítani, s akkor válaszol. Pontosabban fogalmazva, kizárólag azokat az ismereteket képes mozgósítani, amelyek a kép nézőjében már valamilyen elemi formában megvannak. Az ember minél több tudással, minél felkészültebben hajol egy kép fölé, annál több részletet képes kiolvasni belőle, de ha nincsenek előzetes tudásai, láthatatlanok, észrevehetetlenek maradnak a képkonzervbe rejtett ismeretelemek. gyebek mellett a vizuális antropológia az egyik tudomány, mely képes kulcsot adni a képek sifrírozott jelrendszerének felnagyításához, olvasásához. Rétegről-rétegre, elemrőlelemre haladva teszi felismerhetővé az egy-egy képben felhalmozódott információtartalmakat, melyekkel aztán ki-ki ahhoz kezd, amihez tud 191 írja Kincses Károly. A rétegek felfejtése eleve multidiszciplináris nézőpontokat implikál. A vizuális antropológia szakterülete maga sem egyszerűen/kizárólag a vizuális rétegek megfejtésére vállalkozik, hanem olykor éppen saját diszciplináris kereteit feszegeti a bevetendő megközelítések metodológiai-tartalmi sokrétűsége révén. Jelen kötet témafelvetése eleve több irányba mutat: a fénykép a mindennapokban. A választott forrás révén a művészettörténet, technikatörténet, a médium használata irányából pedig a szociológia, a (kulturális) antropológia, a néprajz, a történettudományok felé mutat. Blaskó Ágnes és argitházi Beja Vizuális kommunikáció szöveggyűjteménye nyomán a multidiszciplináris megközelítés jelenti a járható utat, azon belül is egy kitekintőszemezgető kutatói attitűd. A multidiszciplinaritás előnye először is az, hogy a különböző diszciplínákat reprezentáló szövegek egymás mellé helyezésével a vizualitás kutatásának heterogén, egymást kiegészítő és egymással gyakran összemérhetetlen lehetőségeit mutathatjuk fel, ugyanakkor a multidiszciplináris megközelítés további haszna, hogy nem szorítjuk egyetlen diskurzuson belülre a vizualitás tárgyalását. 192 inthogy azonban, egyéni kutatásról lévén szó, mégiscsak egy(séges) diskurzussá szükséges kovácsolni a több területről gyűjtött tapasztalatokat, nem lehet megkerülni az irányadó diskurzus kijelölését. Képzésemből adódóan a néprajzi és/vagy a (vizuális) antropológiai diskurzushoz igazo- 191 Kincses 2006, Blaskó argitházi 2010,

69 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben dom, ahol ez utóbbit Bán András nyomán empirikus társadalomkutatásnak, a kulturális antropológia markáns részterületének 193 tartom, elhatárolódva ezzel az ugyanígy nevezett fényképező-filmező vizuális antropológiától. Így eltekintve az egyébként nem érdektelen diszciplináris átfedésektől eleve multidiszciplinárisnak nevezhető a kutatás, hisz a forrás és a felvetett kérdések egyaránt néprajziak, antropológiaiak, történettudományosak stb., mindez olvasat (olvasó) és megnevezés kérdése csupán. A kérdéseket/hipotéziseket a forrásanyag szisztematikus és (remélhetően) elég mély (sűrű) elemzése generálta. A multidiszciplinaritás e tekintetben egyszerűen a különböző társadalomtudomány-területek (érdeklődési körének) átfedéséből adódik. A kutatás ideje (letűnt idő-kortárs idő) és tere (a másik tere-saját kultúra) felőli megkülönböztetés, mely sokáig funkcionális volt a néprajztudomány és az antropológia elkülönítésében, itt/már nem aktuális. A fényképek (főként a privát fényképek) kutatása több tekintetben tarthat igényt több tudományterület érdeklődésére. zen az úton nem jutunk messzire a diskurzus hovatartozását illetően. Célravezetőbb a multidiszciplinaritáshoz a kutatás során bevetett eszközök és módszerek felől közelíteni, melyekre az alábbiakban részletesen kitérek. ódszerek, eljárások. A privát vizuális médiumok kutatásának eddigi története többször rávilágított arra, hogy a kutatott forrás megragadására nem elegendők egyetlen szakterület bevett módszerei és eljárásai, a multidiszciplináris kitekintés a sikeres kutatás minimuma. Nem új észrevétele ugyanakkor a néprajzi kutatásnak, hogy számos, releváns kérdés megragadásához elengedhetetlen a kutatás körülményeinek, lehetőségeinek és korlátainak, a kutató státusának, adott esetben a terep (újra- és) újradefiniálása. 194 A kutatás során alkalmazott logika jobbára abduktív 195, mely egyfelől azt tételezi, hogy az adatok gyűjtése és értelmezése folyamatosan és párhuzamosan történik, másfelől folyamatos összefüggés-keresési, több szálon futó értelmezési tevékenységet implikál (szemben a deduktív vagy induktív logika egy szálon futó, szigorúan lineáris gondolatvezetésével). A vizsgált forrás, vizualitásából fakadóan az alkalmazott módszereket, eszközöket, ill. az elemzés gondolatvezetését is jelentősen befolyásolja. Ugyanakkor többről van szó, mint egy, a látványelemek fel- és megfejtésére alapozó következtetéssorról, hiszen a látványfelületen nem megragadható, a nem explicit vagy a hiányzó elem éppúgy beszédes, mint a jelenlévő. 196 A fényképkorpuszok leírásának legjelentősebb mozzanatát és módszerét a vizuális anyagra alkalmazott tartalomelemzés 197 képezi. Nem tagadva, hogy a fényképek erőteljesen interpretációfüggők, a módszeres leírás egyfelől a médiumról, a forrásról, a korpuszról, másfelől a fényképeket használó egyénről és környezetéről hoz felszínre jelentős mennyiségű kemény adatot. A tartalomelemzés a látványtartalmak nyelvi regisz- 193 Bán 2008, Lásd az antropológusi státus és a feladatok változásáról, a terep változó fogalmáról: ahon 2010, Az abdukció logikájáról lásd: oriarty 2010, A vizuális interpretáció azonban több mint egyszerű következtetés. A szemiotikából tudjuk, hogy az, ami hiányzik, gyakran ugyanolyan fontos, mint ami jelen van. oriarty 2010, Lásd erről: Rose

70 3. A kutatás (lehetőségei és korlátai) terbe konvertálását jelenti, egy minél általánosabb érvényűre szabott, az adott korpusz sajátosságaihoz igazított adekvát kódolási rendszert követve. A vizuális médiumokról önálló közlésmódként gondolkodó kutatók ellenérzéseket táplálhatnak e módszer iránt. egnyugtatásukra (s nem a magam mentségére) jegyzem meg, hogy a módszernek nem célja a vizuális sík felszámolása egy nyelvi változat javára. 198 A probléma ennél rétegeltebb. gyfelől nem áll a társadalomkutató rendelkezésére más eszköz ilyen mennyiségű és szerteágazó anyag homogén leírására. ásfelől terjedelmi és technikai, ugyanakkor etikai, valamint személyi és szerzői jogi 199 okokból nem lehet/nem ildomos az egyes privát fényképkorpuszokat a maguk teljességében a közönség elé tárni. bben az értelemben a részletező tartalomelemzés mely esetemben hosszas tesztelés és kísérletezés után icrosoft Access adatbázis formában valósult meg a nem hozzáférhető fényképanyagot helyettesíti, teszi részben hozzáférhetővé. A kötet egyik mellékletét (a lejegyzett interjúk és átírt élettörténetek mellett) a vizsgált fényképkorpuszok tartalomelemzése során létrehozott icrosoft Access adatbázisok (táblázatok, különböző nézetekben) képezik, adathordozón (nyomtatásuk nem megvalósítható). Így, anélkül, hogy a fényképek kiadásával a 198 Vö.: A látottakat, a felfogott jelenségeket le kell fordítanunk egy szaknyelvre, bár tudom, hogy ezzel a megállapítással a vizuális nyelvben «gondolkodók» ellenkezését váltom ki. gy társadalomtörténész ezt rendszerint problémacentrikusan, hipotetikusan teszi, valamilyen fő kérdés tökrében úgymond teszteli, faggatja a tárgyi, az írott, és az audio-vizuális forrásokat. Ö. Kovács 2006, Számolnunk kell azzal, hogy privát (nem publikus) anyaggal állunk szemben, melyet használója a kutató rendelkezésére bocsát, ám ez nem jogosítja fel őt az anyag (s így az egyén, a család) kiadására. Hallgatólagos, informális megegyezésről van itt szó. A kérdés szabályozására, formális szinten, léteznek rögzített szabályok és törvények. A modern jogi rendszerek többségében a saját képünk védelméhez való jog és annak sérthetetlensége egyike az állampolgári jogoknak, amelynek megsértése polgári, sőt büntetőjogi következményekkel járhat. Sztompka 2009, 66. Romániában erre vonatkozó törvény: Legea 667/2001 pentru protecţia persoanelor cu privire la prelucrarea datelor cu caracter personal. rre vonatkozó passzusokat tartalmaz még: Legea drepturilor de autor (8/1996, módosítva: 285/2004, sürgősségi rendelet: 123/2005). A fényképek kutatójának és a fényképező kultúrakutatónak számolnia kell a forrás jogi/etikai vonatkozásaival. Lásd erről: A szociológusokat mindig is aggasztotta az, milyen körülmények között gyűjthetik be adataikat, és miként hozhatják nyilvánosságra eredményeiket. A tudomány megköveteli, hogy a nagyközönség szabadon betekinthessen a kutatás adataiba és folyamataiba, és önállóan ítélhesse meg az eredményeket. A tudósnak minden kényszerérzet nélkül kellene nyilvánosságra hoznia kutatása eredményét. Azonban jogi és morális megfontolások visszatartják ettől és emiatt meglehetős óvatossággal jár el, nehogy bárkit is megbántson vagy elárulja, kitől származik az adat, és ki a vizsgálat tulajdonképpeni alanya. ( ) A megvizsgált emberek csak ritkán indítanak jogi eljárást a szociológus ellen ( ). Következésképpen a szociológust inkább etikai, mint jogi kérdések foglalkoztatják. ( ) A fényképészt sokkal gyakrabban foglalkoztatják jogi kérdések. ( ) attól már igenis tartania kell, hogy a magánélet szabadságának megsértése miatt perbe fogják. A törvény ebben a kérdésben éppoly bizonytalanul foglal állást, mint a maga etikai kérdéseiben a szociológus. A fényképész tisztában van azzal, hogy perbe lehet fogni, ezért elővigyázatosságból gyakran irat alá alanyaival előre elkészített nyomtatványokat ( ) mellett megpróbál baráti viszonyt kialakítani a lefényképezett emberekkel ( ). A fényképész azt is gondolhatja, hogy társadalmunk elég nagy és differenciált ahhoz, hogy a lefényképezett ember soha ne lássa viszont könyvben vagy kiállításon megjelenő képét. Becker 2000, z utóbbitól elhatárolódom. Lásd még dr. ann Judit írását a Közösségi Vizuális Napló, fényképeket gyűjtő és közzétevő portálon Szerzői és személyiségi jog a fotográfia vidékén címmel: id=50 ( ) 69

71 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben fényképkorpusz tulajdonosait (vagy még inkább az érintettek tágabb körét) megsérteném/ kiszolgáltatnám, betekintést engedhetek a közvetett, kódolt, de nyers forrásba. A mellékelt adatbázisok különböző nézetei (összesített, adattípus-központú táblázat, valamint az fotókat külön-külön leíró űrlapnézetek) lehetővé teszik az itt közölt állítások ellenőrzését, vagy azt, hogy a forrást a maguk érdeklődési köre mentén vizsgálják. A döntő érv azonban a tartalomelemzés mellett az, hogy erre alapozható a forrás (több szempontú) mennyiségi vizsgálata. A tartalomelemzés következetes alkalmazása a kutatót szigorú figyelemre és fegyelemre ösztönzi az elemzett forrás kapcsán. A jól megválasztott és kidolgozott fényképolvasási kódok mentén olyan és annyi egynemű, releváns információ rögzíthető, amely megfelelő alapot képez a további elemzéshez. z a munkafázis elengedhetetlen, még ha megterhelő, gépies, unalmas is adott ponton. 200 A módszer hátrányairól szólva egyetértek Gillian Rose észrevételével, mely szerint az eljárás nem rendelkezik eszközökkel a képek bizonyos jellemzőinek megragadására. A tartalomelemzés szinte kizárólag magára a képi aspektusra, annak a kompozíciós modalitására összpontosít, s vajmi keveset tud közölni a képek előállításáról és befogadásáról. 201 A kutatás során mód adódik e hiányosság kiküszöbölésére: a tartalomelemzés során létrejött információhalmaz (mint táblázat) nem zárja ki a használatra, befogadásra vonatkozó adatokat. Ahol a kutatás, a terepmunka lehetővé tette, rögzítésre kerültek az egyes fényképekhez kapcsolódó értelmezések is. zek az értelmezések ugyanúgy helyet kaphatnak a táblázatban, mint a többi rögzítendő adat. Ugyancsak megfontolandó ellenvetés a fényképek tartalomelemzésére vonatkozóan, hogy nem enged bepillantani a fényképek által implikált emocionális tartományokba. A rokoni kapcsolatok egy sor állításnak tűnnek. Szeretet, megvetés és irigység mindebből semmit nem tudunk meg: csak karokat látunk, amelyek ölelnek és támogatnak, testeket, amelyek hajolnak és óvnak. Az ilyen viselkedési minták arra késztetnek bennünket, hogy a családot a politika kívánalmaival, nem pedig a szenvedéllyel, és azoknak a családoknak a körülményeivel magyarázzuk, akiket a beállított képeken látunk. Ahogy nézzük ezeket a családokat, nem azt kérdezzük, hogy hogyan érzik magukat, hanem hogy hogyan funkcionálnak, és mennyi ideig maradnak fenn. 202 nnek finomítására szintén a fényképek elsődleges kontextusban történő értelmezése szolgálhat (mely elsődleges kontextus valójában másodlagos, azaz a kutatás kontextusában jön létre egy olyan elsődleges, spontán, családi kontextus után, melybe aligha van bepillantásunk). Továbbá, a privát fényképek elemzése során a hiányok, a tagadások, a tabuk éppúgy a vizsgálódás homlokterébe tartoznak, mint 200 A kódolási kategóriasor gondosan és módszeresen alkalmazandó. inden egyes képet tüzetesen meg kell vizsgálni, és el kell látni minden releváns kóddal. z a munka egyhangú, de rendkívül fontos; a «tudattalan» tévesztések veszélye miatt igen nagy figyelmet igényel, ugyanakkor igencsak unalmas lehet. Rose 2010, Rose 2010, 393., vagy lásd még: Kallinich 2000, Hirsch 2000 (1981),

72 3. A kutatás (lehetőségei és korlátai) a látható, megnevezhető elemek. A tartalomelemzés az explicit látványelemeket kódolja, a nem láthatót, az implicit jelentést másutt és máshogyan kell megragadni. 203 A tartalomelemzés lényege, hogy homogén terminológiával, kategorikusan írja le a látványtartalmakat, a (kulcsszavas) keresés, osztályozás, rendezés, azaz a módszer kiaknázása érdekében. A határozatlan, döntetlen állapotok megragadására, valamint árnyalatok érzékeltetésére nem alkalmas. 204 hhez elengedhetetlen a koherens kódolás, melynek a maga rendjén a megfelelően kijelölt kiindulópont a záloga. Kutatásomban a fényképkorpuszt birtokoló három személy az origó, mely a kódolást tekintve is kulcsfontosságú (a fényképen szereplő személyek megnevezése, néhány kódolt néven kívül, a fényképek tulajdonosához való viszonyuk megjelölésével történik: anya, dédunoka, barát, iskolatárs, anyós, unokatestvér, keresztgyermek stb.). Béres István egyedi fényképekre vonatkoztatott centrum 205 terminusát alkalmazom ebben az értelemben a teljes fotókorpuszra. A centrum/ háttér megkülönböztetést, a Béres által javasolt formában a fénykép lényegére összpontosítva a fénykép tartalmi leírásának mozzanatában használom, ugyancsak a tartalomelemzés keretén belül. 206 A tartalomelemzés során szigorúan címkézett, kategorizált, mesterségesen homogenizált fényképkorpuszok árnyalására, életszerűségének megragadására a tartalomelemzésen kívül kell sort keríteni (és sort kell keríteni). A fényképkorpuszok tartalomelemzésével párhuzamosan, ugyanakkora hangsúlylyal meg kell történnie a biografikus kontextus feltárásának. Biografikus kontextus alatt e helyen azt az élet- és családtörténeti jelentőségű hátteret értem (életpálya, társadalmi beágyazottság, élettér), amelyben a fényképek elsődlegesen funkcionálisak. Valójában a tartalomelemzés is ennek alapján, ezt figyelembe véve/beépítve történik, mely nélkül a fényképkorpusz könnyedén a kutató beleértési tartományának áldozatává válhat. A privát fényképkorpusz elsősorban autobiografikus közegben funkcionális és értelmezendő. Az egyéni fényképkorpuszok elemzése során a kutató nem egyszerűen szem(füles) külső megfigyelőként összegzi a látottakat, hanem a kutatói értelmezés tartományát a forrás saját, elsődleges kontextusába fordítva vissza, a (rögzített, felhasználói) belső értelmezésekre helyezi a hangsúlyt. A látottak megfejtése csak és kizárólag a belső nézőpontból történ- 203 ( ) Bizonyos megjelenítésekben a látható dolgokat más, azok láthatatlan ellenpárjaként kijelölt dolgok határoznak meg, a tartalomelemzés pedig képtelen ezeknek a láthatatlanná tett dolgoknak a megragadására. Rose 2010, Probléma az is, hogy a tartalomelemzés nem diszkriminál egy-egy kód előfordulásai között, azaz nem tud különbséget tenni az olyan képjellemző között, ami tökéletesen példáz valamely kódot, és aközött, ami csak gyenge példája annak. Rose 2010, A gyűjteményben lévő fényképeken általában embereket (portrékat és akcióképeket) és azok környezetét: épületeket, tárgyakat, temetőket és «tájat» látunk. Némelyiken az ember a fontos, némelyiken a környezet ( ). z a megkülönböztetés azon alapszik, hogy a képnek van egy centruma ( ), amely centrum a megfigyelő szemét mintegy vezetve meghatározza, hogy a képnek az elsődleges értelmezés szintjén mi lesz az adekvát jelentése: épületfotó előtérben emberrel vagy ember, háttérben épülettel. egtanuljuk a képek olvasását, és azt követően nagy biztonsággal határozzuk meg, hogy mi a lényeg ( ). Béres 1992, Fényképek tartalomelemzésének módszertanáról lásd még: Sztompka 2009,

73 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben het biztonságosan. 207 A fényképekből kiolvasható élettörténet(ek) és az egyénről szóló, az egyén által megfogalmazott történetek összevetéséhez több forrás is rendelkezésre áll: (strukturált és félig strukturált) élettörténet-interjúk, írott autobiográfiák vagy élettörténet-epizódok, fényképértelmezések és egyéb személyes dokumentumok. inthogy fontosnak tartom a vizsgált személyek társadalmi beágyazottságának vizsgálatát, pontosabban annak a privát fényképkorpuszban fellelhető vagy azzal összevethető elemeinek feltárását, kézenfekvő (volna) a vizsgált esetekben egy-egy komplex hálózatelemzést (legalább a vizsgált személyek egóhálójának feltérképezését) elvégezni. z bár minden kétséget kizáróan hasznos volna, több ponton is akadályokba ütközik. A legmeghatározóbb akadály éppen a forrás vizuális mivoltából adódik. Bár a vizuális rétegek a tartalomelemzés során nyelvivé konvertálódnak, az arcok személy-, ill. viszonynevekkel való ellátása, azonosítása nehéz, túlságosan szertefutó elemzéshez vezetne. 208 Így bár nem vetem el a hálózatelemzésben rejlő lehetőségeket jelen kutatásokban kvázi-hálózatelemzésre szorítkozom, mely témaorientáltan alkalmazza a hálózatelemzés néhány elemét. Ugyanakkor, mivel kutatásom bizonyos tekintetben kiemeli saját társadalmi kontextusukból a vizsgált személyeket (azáltal, hogy az értelmezés kiindulópontjára helyezi, viszonyítási pontként tekint rá, az állításokat rá vonatkoztatja), a létrehozott grafikonok, s különösen az egóháló torzítaná percepciónkat a vizsgált személyre vonatkozóan. A háló középpontja egyetlen vizsgált személy lenne, a feltárt kapcsolatok mind feléje mutatnak. gy teljes értékű kapcsolatháló értelemszerűen összetettebb ennél. A kérdésfelvetés ilyen irányú kiterjesztése azért sem megvalósítható, mert az egyéni fényképek erre nem biztosítják a kellő rálátást. szköztár: a virtualizálódó terep. A privát fényképek kutatásában is bevethető értelemszerűen a néprajztudomány hagyományos módszer- és eszköztára (részt vevő megfigyelés, interjú, személyes dokumentumok módszere, terepnapló stb.). Viszont már a kutatás kezdeti fázisában nyilvánvalóvá válik, hogy ezek az eszközök nem elegendőek a forrás alapos vizsgálatához. A kutatás fontos mozzanatát és terepét képezi a fényképek elsődleges kontextusa/tere, azonban a kutatónak hosszabban kell időznie egy másodlagos, virtualizált terepen is: a fényképek digitalizált változatát pörgetve/elemezve, adatbázist szerkesztve, internetes portálon fotók közt navigálva. Az első, feltérképező-rögzítő munkafázist követően (amikor a fényképek és tárgyi kontextusuk feltárása történik), a kutató gyakorlatilag áthelyezi kutatását a másodlagos terepre (mely azonban nem szakadhat el az elsődleges 207 Lásd például: gyébként azt, hogy két különnemű személy egy régebbi képen jegyespár-e vagy testvérpár csupán, kizárólag az őket (vagy a képet) ismerő adatközlő tudja meghatározni. z alól csak az esküvőkor készült fényképek a kivételek, illetve azok, amelyeken még a hagyományos viseletet hordják a lefényképezettek. (Persze csak akkor, ha ismerjük az adott község ill. társadalmi réteg öltözködési szokásait.) Béres 1992, Illetve: a személyek beazonosításában, amennyiben a kutató egyedül végzi, viszonylag nagy hibafaktorral kell számolnia. A fényképek használójának bevonása az adatolásba (interjú formájában elképzelhető) pedig rá nézve lenne igen megterhelő. egoldást a későbbiekben bemutatott internetes felületen történő együttműködés hozhat. 72

74 3. A kutatás (lehetőségei és korlátai) tereptől). A digitális képfordulat szívóereje a hagyományos képekre is hatást gyakorol. A digitalizált s ezáltal immaterializált fényképkorpusz, a megváltozott virtualizált terep arra csábítja a kutatót, hogy új, az új közegnek megfelelő(bb) megközelítésmódokat keressen. Bán András írja: Az immaterializálódott új képek a maguk közvetlen kommunikatív terében élik az életüket, s ha ez így van, talán a kutatónak is oda kellene költöznie. Amennyiben ma kellene elgondolnom az új privát képek kutatását, semmiképpen nem tároló szekrényekben és leírókartonokban gondolkodnék, nem interjú-vezérfonalon 209 dolgoznék. A résztvevő megfigyeléshez valószínűleg többnyire nem kellene felállnom az íróasztalomtól. A privát fotó képernyő előtt ülő, régi és új képekkel egyaránt intenzíven foglalkozó kutatójának úgy gondolom, olyan kezdeményező szerepe lehet, akinek a révén a képek és kommentárok spontán és öntevékeny módon találnak egymásra, összefüggéseikre, személyközi és tudásközi kapcsolataikra. S ez a mód többet tenne annál, mint hogy életben tartsa a régi képeket is: összefüggéseik sok-sok szálát, szétágazását tenné követhetővé, a megértés új hálójába szőné azokat. Az ilyen kutatói habitusok kidolgozása: előttünk álló feladat. 210 A kutató által teremtett másodlagos, virtuális terep egyfelől a kutatást szolgálja, másfelől a forrás védelmét (a fényképek mozgatása során nem csak fizikai értelemben sérülhetnek a fényképek, hanem a megcélzott elsődleges kontextus is áldozatul eshet). Az én másodlagos terepemet különböző formájú és tartalmú adatbázisok képezték, melybe a kutatás célját követve minél több információréteget próbáltam beilleszteni úgy, hogy ezek homogén, átlátható csoportot képezzenek, de ne fosszák meg a forrást annak sokszínűségétől. Több számítógépes táblázat- és adatbázis-kezelő programra (Work, icrosoft Office xcel) kiterjedő tesztelés után a icrosoft Access program használatánál állapodtam meg, mely leginkább megfelel mind a kutatás kérdésfelvetéseinek, mind a forrás sajátosságainak szempontjából. A táblázat- és/vagy űrlapnézet alkalmas az adatok tárolására, rendszerezésére, keresésére, az áttekinthetőség kritériumának is eleget tesz. A tartalomelemzés a következő leíró-kódok (oszlopok) mentén halad: kétféle azonosító (a rendszer által generált numerikus azonosító, valamint a kutatói azonosító, mely utal a fénykép tulajdonosára és elsődleges lelőhelyére 211 ), kapcsolódó fotók (több példány, ill. fényképsorozatok esetében), fénykép tulajdonosa, szín, készítő státusa (profi, amatőr, privát), készítés helye (külső vagy belső), fénykép műfaja (csoportkép, portré, egész alakos, csecsemőfotó, tájkép, pillanatkép, tárgyfotó stb.), 209 Hivatkozás az itt is alkalmazott Családi album interjú-vezérfonalra. R. Nagy 2000, Bán 2008, Pl.: SA_A = S.A. fényképkorpuszában található (harmadikként feldolgozott) fényképalbum második lapjának első fényképe. A borítékok a B jelzést kapták, melyet a fénykép száma követ. 73

75 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben készítés helye (minél konkrétabban), készítés ideje (konkrétan vagy becsléssel, -tól -ig formátumban), készítő személye (lehetőleg név szerint), megrendelő (család, intézmény stb.), alkalom, tartalom (egységesen kódolva, kulcsszavakkal, személynevek kódolásával vagy viszonyok megnevezésével), értelmezés(ek) (egy személy több értelmezése esetén az értelmezések ugyanabban a mezőben kerülnek rögzítésre, elválasztva, más személy értelmezése esetén külön oszlopban feltüntetve), felirat (átirata) ill. a felirathoz kapcsolódó további leíró rekordok: típusa (dedikáció, datálás, cégjelzés, egyéb), tartalma (kivonatolva, egységesen kódolva), helye (előlap, hátlap stb.), címzett, feladó, kivitelezés (nyomtatva, kézírással, bélyegző stb.). Az eltérő értelmezési keretek függvényében az egyes információcsoportok (rekordok) nagyobb hangsúllyal vagy aprólékosabban kerültek feldolgozásra, a felvetett kérdés függvényében. A Fotoemoria.eu projekt kapcsán létrejött privátfotó-adatbázis szerkezetét a program (elméleti és gyakorlati) fejlesztői dolgozták ki, így az abba kerülő fényképek leírását is az ajánlott keret alakította. Az internetes adatbázis kétségtelen előnyét egyfelől a felület (kutatóra és adatközlőre vonatkozó) interaktivitása képezi, másfelől az, hogy az adatbázis feltöltését az adatközlő maga is végezheti. Terminológia. Profi amatőr privát fénykép(ezés). ár a fotográfia (mint cselekvés, mint tárgy és mint művészet megnevezésére szolgáló) terminus is problematikus, bár a különböző szakágak, tudományterületek jobbára konszenzusra jutottak használatában és meghatározásában, mégha különböző módokon is. 212 A fényképezés hivatásos, művészi, amatőr/műkedvelő, szabadidős, ill. privát (home mode) megnyilvánulási formáinak megnevezésére szolgáló terminusok meghatározása nehézkesen, inkoherensen zajlott/zajlik. A profi (hivatásos) fénykép és fényképész megnevezés talán a legtisztább és legkevésbé terhelt terminus. A fényképezésről szóló korai munkák jobbára egyértelműen és következetesen használják a profi-amatőr ellentétpárt. Azonban az amatőr terminus egyre több jelentést kezdett implikálni. Legfőképpen azért, mert valóban létrejött egy amatőr fényképészréteg, amely hobbi-szinten, nem megélhetési forrásként ugyan, de olykor szolgáltatásszerűen, a szakképzettség és a szakképzetlenség közti határmezsgyén fényképezett, alkalomadtán fényképet közölt vagy állított ki, ill. erőfeszítéseket tett a fényképezés szakszerű 212 Lásd erről: Kevés olyan mesterséget, alkotó tevékenységet ismerünk hazánkban, amelyet ötvennél több különféle, ám rokon értelmű szóval határoz meg a magyar nyelv. Természetesen nem egy időben, hanem az elmúlt 168 év alatt keletkeztek ezek a szavak és szóösszetételek. Győry é.n., ahol több használt terminust is ismertet. 74

76 3. A kutatás (lehetőségei és korlátai) elsajátítása és művelése érdekében. 213 Később, majd párhuzamosan gyarapodott az ebben az értelemben vett amatőr fényképezéstől eltérő gyakorlatot éltető réteg és fényképtípus: szakképzést és technikai ismereteket nem igénylő, privát termelésű és fogyasztású kategória, mely tartalmában, megformáltságában és közönsége szempontjából is lényegesen különbözött mind a hivatásos, mind az amatőr fénykép(ezés)től. Annak ellenére, hogy a hivatásos-amatőr terminológia alapvető értelmezésében a fényképkészítő személyeket aszerint különbözteti meg, hogy hivatásszerűen, megélhetési formaként, szakmaként fényképeznek vagy kedvtelésből, anyagi juttatástól függetlenül (s így végső soron a kategóriák valamelyikébe minden fényképező személy besorolható), nyilvánvalóvá vált, hogy szükséges egy harmadik kategóriát is meghatározni. A terminológia terhelődése mellett az új jelenség demokratizálódása, a fényképezés deprofesszionálódása és elterjedése indokolta az újabb terminus bevezetését (a szaknyelvbe). 214 A negatív-pozitív eljárások, a hagyományos fényképezőgépek a mai digitális gépeinkhez viszonyítva több hozzáértést (pl. anyagismeretet, technikai ismeretet) igényeltek, akkor is, ha a fényképek előhívását az erre szakosodott iparág látta el. Végül leginkább a privát terminus rögzült és terjedt el, melynek olyan szinonimái ismeretesek a szakirodalomból, mint: kocafotós 215, kattintgató 216, családi fénykép(ező) 217, magán-fotó és magánfényképező 218, pillanatkép 219, snapshot, privát em- 213 Lásd erről: A bütykölő, aki szenvedélyesen maga csinál mindent, a javítgató, az okoskodó, a vegyszerkotyvasztó, a barkácsoló. Ők azok, akik 80 évvel ezelőtt a nemesnyomás eljárását kifundálták és a harmincas években a kisfilmformátumhoz finomszemcsés hívót készítettek. Heidtmann 2000 (1981), 28. int tény, anynyi bizonyos, hogy körülbelül száz év óta igényeik miatt az amatőrök éppoly szembetűnően különböznek az igénytelenül fotografálóktól, mint a hivatásos fotósoktól. Kaufhold 2000, Stemlerné B. Ilona írja az as évek magyarországi helyzetéről: 1970 körül egymillió fényképezőgép volt az országban, ami azt jelentette, hogy a családok közel felében volt fényképezőgép. z a szám a nyolcvanas évekre tovább nőtt. A fényképezőknek több mint fele szellemi foglalkozású volt, a szakmunkásoknak, betanított munkásoknak százaléka fényképezett szabad idejében, a mezőgazdaságban dolgozó fizikai munkások között ez a szám elenyésző maradt. Nem a jövedelemtől függött tehát elsősorban, hogy valaki fényképezett vagy sem, hiszen abban az időben egy jó szakmunkás többet keresett, mint egy tanár vagy mérnök. A fényképezés sokkal inkább műveltség, érdeklődés, divat, műszaki érzék, kézügyesség kérdése volt. A hetvenes években végzett felmérés szerint a magánfényképezők által használt fényképezőgépek kétharmada olcsóbb, de a legegyszerűbbeknél többet tudó gép volt, Szmena, Certina, de használtak drága amatőrgépeket is, ilyenek a Practica, a Pentacon, a Yashica. gyes automata gépekhez már egyáltalán nem kellett fényképezni tudni. Stemlerné 2009, Starl 2000 (1983), Heidtmann 2000 (1981), Linares 2000, 119. vagy Boerdam artinius 2000 (1980), , ahol: A családi fénykép kétféle módon definiálható: a témájával és azzal a társas környezettel, amelyben felhasználásra kerül. Az első definíció szerint minden fénykép családi fényképnek minősül, amin rokonok vagy családok szerepelnek. A második szerint minden fénykép, amelyet a család megőriz és olykor nézeget, családi fénykép. 218 Stemlerné 2009, Bár ennek ismert a szűkebben vett értelmezése, mint a beállított kép ellentéte. Umberto co televíziózásra kidolgozott megkülönböztetése szerint a határvonalat a kamera jelenlétének tudatosítása (a rá való reagálás, a kamerába nézés), ill. látszólagos figyelmen kívül hagyása adja. lőbbi a beállított, utóbbi a pillanatképnek feleltethető meg. Aki a televízióban a kamerába nézve beszél, általában önmagát képviseli ( ), aki viszont nem a kamerába beszél, az másvalakit képvisel ( ). A szembeállítás elnagyolt ( ). Bizonyos szem- 75

77 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben lékkép (több esetben pejoratív felhanggal: mint igénytelen, stílustalan fényképek és fényképezők). Anélkül, hogy részletekbe menően tárgyalnám e helyen a hivatásos amatőr privát felosztást (erre később sor kerül, a vizsgált korpuszok tanulságaiból profitálva), két dolgot szükséges leszögezni. lsősorban azt, hogy elfogadom és indokoltnak tartom a privát fénykép és fényképész kategóriájának bevezetését (a fent vázolt szempontokat érvényesítve). ásodsorban, hogy ennek ellenére a kötetben a privát fénykép terminust nem (feltétlenül) erre a kategóriára szűkítve használom. Richard Chalfen 220 nyomán privát fényképnek tekintek minden olyan fényképet, mely a kutatás idején az adott egyén, család használatában van (s ebben az értelemben nem zárom ki sem a hivatásos, sem az amatőr fényképészek által előállított fényképeket), melynek használata, fogyasztása privát keretek között valósul meg. bben az értelemben a privát terminus megengedőbb és tágabb, viszont nem terjed ki érdeklődése a különböző tömegtermékekre (újságkivágások, sajtóból vett fényképek, szériában gyártott fényképes nyomtatványok stb.). A legkisebb látható egység kérdése: kód, passzázs, jel. A kép terminológiai tisztázása igen messzire vezetne, továbbá áll is rendelkezésünkre elegendő szakirodalmi kiindulópont, mely felment az elméleti boncolgatás szükségessége alól. Vilém Flusser meghatározásában: a kép jelentő felület. ( ) Amikor azt mondom, «jelentő», akkor egy olyan felületről beszélek, amely kód szerint rendezett szimbólumokat tartalmaz, és amely lehetővé teszi a befogadónak, hogy döntést hozzon. És amikor azt mondom, «felület», akkor pedig arra gondolok, hogy az információ, amit a kép tartalmaz, szétterül. Szinkron természetű, de én, a megfejtő, a szinkronitást diakronitássá változtatom. 221 A fénykép ennél alaposabb meghatározására e helyen nincs szükség. Viszont a korpuszok tartalomelemzésének (munka)fázisában, a fényképezés és fényképhasználat ritualizált viselkedésmódként történő tárgyalásánál szembesülünk az ismétlődő, állandósult képi elemek (tárgyak, öltözetek, beállítások, terek, épületek és épületrészek stb.) megnevezésének problematikusságával. A fényképezés és fényképhasználat rögzült és elfogadott szabály- és kódrendszerrel operál, s (főként) ebben az értelemben tekintek rá ritualizált viselkedésként. szabály- és kódrendszer a kutatás korai (munka)fázisában körvonalazódik: a fényképek tartalomelemzésekor, a vizuális adatok nyelvi regiszterbe fordításakor (az adatok adatbázisban történő rögzítésekor), s így empirikus úton jutunk el egy sor ismétlődő, állandósult vizuális elem megállapításához (esküvői műtermi fényképek, családi csoportkép a tornác előtt, születésnapi torta vagy székelyruha). Érezhető és nyilvánvaló azonban, hogy bár mindegyik a visszatérő motívumot, a szervező elemet, beállítást ragadja meg mégsem egyneműek a felsoroltak. pontból azonban a szembeállítás mindenképpen helytállónak látszik: aki nem néz a kamerába, olyasmit tesz, ami úgy gondoljuk vagy színleg elhisszük akkor is megtörténne, hogyha nem volna televízió; aki viszont a kamerába beszél, kihangsúlyozza a televízió létét, azt, hogy beszéde éppen azért «történik meg», mert van televízió. co 2008, Chalfen Flusser 1998,

78 3. A kutatás (lehetőségei és korlátai) Felvetődik itt a legkisebb fotó-egység 222 meghatározásának és terminológiai tisztázásának szükségessége. Az esküvői fotó azonosításában olyan elemek segíthetnek, mint a fehér (menyasszonyi) ruha, a virágcsokor, a mellre tűzött virág; születésnap esetében ilyen azonosító elem a torta, a gyertya (elfújása), a virág, a terített asztal; katonafotók esetében a katonai egyenruha; elsőáldozás esetében a fehér ruha vagy a népviselet, a virág vagy virágkoszorú, a Biblia, az lsőáldozási emléklap, a rózsafüzér. A sor hosszan folytatható. zek a motívumok lehetnek korpuszspecifikusak (pl. B.I. fényképein a nagyszülői ház tornáca vagy a hortenziabokor) vagy általánosak, széles körben elterjedtek (pl. a menyaszszonyok fehér ruhája). A tartalomelemzés során a fénykép témájának megjelölésekor, címkézésekor, majd a fénykép tartalmának részletes leírásakor joggal merül fel a kérdés, hogy elegendő-e a házasságkötés, a születésnap, a katonaság vagy az elsőáldozás megjelölés (mely fölöslegessé teszi a további részletezést, ugyanis szükségszerűen a felsorolt állandó elemekből építkezik/válogat). A fényképtémák azonosításának alapvető feltétele a látványfelület aprólékos, kivonatoló/címkéző leírása. A kód terminus használata indokolt lehet, de nem kellőképpen egyértelmű. A kód terminus problematikusságát Sandra oriarty tárgyalja, majd G. Barbatsis filmteoretikus nyomán javasolja a jel (jelegység), a passzázs és a kód terminusok bevezetését a különböző rétegek elkülönítésére. 223 bben a megközelítésben jelegység a menyasszonyi ruha, a virág, a torta és a gyertya vagy a katonaruha, passzázs az adott fénykép, míg a kód terminus felszabadul, hogy egy, a jelegységekből, passzázsokból, szabályokból álló általánosabb réteget fedhessen le. z a definíció vitatkozik Barthes azon véleményével, mely szerint a fotó azért egyedülálló jelenség, mert az emberiség a történelemben először találkoznék kód nélküli üzenetekkel. 224 A kutatás egyik célkitűzése éppen a privát használatban levő fényképek és a fényképhasználat kódjainak feltörése. 225 oriarty szerint a vizuális jelkészletek nyitott rendszerként funkcionálnak, melyek sokkal inkább lehetőséget adnak eltérő értelmezésekre, mint a szavak, amelyeknek jelentése a szótárak és a konvencionális, megegyezésen alapuló használat révén rendszerint rögzült. 226 Bár kétségtelen, hogy a privát fénykép(korpuszok) sokolvasatúak és kontextusfüggők, a kutatás tapasztalatai, a vizsgált korpuszok tanulságai ennek az ellenkezőjét is bizonyítják: a privát fénykép médiuma meglehetősen zárt, időben lassan mozduló, kitapintható és leírható jelrendszerrel operál. jelrendszer feltérképezése a kutatás sarkalatos pontját képezi. 222 Vö.: Berkeley minimum visible terminusával, mely a legkisebb látható egység, ami megadja, melyik az a foltméret, melyet a szem és az agy külön már nem érzékel. Hivatkozza a század látásra vonatkozó kultúrtörténete kapcsán: Peternák 2007, oriarty 2010, Barthes 2010 (1990), A kód jelrendszerként történő értelmezése a kultúra strukturalista felfogását tükrözi. Strukturalista nézőpontból a kód feltörése a rendszert irányító alapvető szabálykészlet dekonstrukcióját jelenti ( ). oriarty 2010, oriarty 2010,

79 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben Terminológia: fotótörténeti hagyományok. gy bekezdés erejéig érdemes elidőzni a fényképek műfaji-formai leírásában alkalmazott terminológia áttekintésénél is. A fényképeket társadalomtudományi megközelítésben tárgyaló munkák gyakran elutasítják a fotótörténeti (technikatörténeti) ihletettségű munkákkal való rokonítást, azonban terminológiájuk (fényképműfajok megnevezése, anyagnevek, képméretek és egyéb fényképészeti terminus technicusok) a szükséges pontosításokkal jól alkalmazható a társadalomtudományos diskurzusban is. Annál is inkább, mert ez a terminológia együtt demokratizálódott a médiummal, beépülve a közbeszédbe is. A terminusok mögött a fényképészet bizonyos szakmai aspektusai, tudás (beállítások, elrendezések, képtípusok, kiegészítő tárgyak, elkerülendő hibák és egyéb fortélyok) demokratizálódott formája sejlik fel 227, mely a kutatott közösség és a kutató számára empirikusan, egyaránt hozzáférhető. 228 Összegzésképpen: kutatásom módszer- és eszköztárában kitekintésre, nyitásra törekedik a multidiszciplinaritás irányába, azonban mind kérdésfelvetésében, mind gondolatvezetésében elsősorban a néprajzi diskurzushoz kíván igazodni (e keretek között releváns és értelmezendő). 4. Fényképkorpuszok és kontextusok 4.1. B.I. (és) fényképkorpusza. B.I november 4-én született Gyergyószentmiklóson (Hargita megye, Románia), szegény iparoscsalád második (élő) gyermekeként, a nála 5 évvel idősebb fiúgyermek (B.Á., megh ban) után. Óvodába, majd elemi iskolába a helyi zárdába járt. Bátyja és B.I. iskoláztatását a tanult nagybácsi, dr. Bíró János Például: Fokozatosan kiépült egy fényképezési tradíció, és naivitás volna feltételezni, hogy ebben a fejlődésben nem játszottak szerepet, és hogy ez a tradíció teljesen fényképezésen kívüli normákból állt össze. A «fotogén» terminus jó példája egy ilyen fotográfiai elvnek. Olyan alkalmakra vagy személyekre vonatkozik, amelyek jól fényképeződnek. z a megjelölés egy olyan kiválasztási kritériumra utal, amely szorosan összefügg a fotográfiai megjelenítés technikájának valódi természetével és az általa kínált speciális lehetőségekkel. Boerdam artinius 2000 (1980), Lásd például a fényképészeti stílusok kapcsán: A stílusok léte a fényképezésben empirikusan igazolt. A legtöbb ember, akit arra kérnek, hogy fotótípusokat különböztessen meg, meg tudja ezt tenni. Rosenblum 2000 (1978), A család (szépíróként, kutatóként) viszonylag híressé vált tagja. Bíró Jánosról ezt írja a Romániai magyar irodalmi lexikon: Bíró János, hegyaljai (Gyergyószentmiklós, nov máj. 28., Nyíregyháza) történész, író. Középiskolai tanulmányait szülővárosában és Nagyváradon végezte. Löwenben a jezsuitáknál két évig filozófiát hallgatott, majd Gyergyószentmiklóson a Kereskedői Kör titkára lett. Később a kolozsvári egyetem jogi fakultásán folytatta tanulmányait, s Debrecenben doktorátust szerzett. Ősmagyarok műveltségéhez adatok (Gyergyószentmiklós 1934) c. tanulmányában a német és francia Ázsia-kutatóknak a 30-as években e téren közzétett eredményeit összegezi. Kötetét az akkori csíkszeredai ügyészség elkobozta. Tűzjel Hegyalján (Csíkszereda 1938) c. kötete négy népi tárgyú elbeszélést tartalmaz től agyarországon élt. ( ). Bíró János további könyve: Székely rovásírás (Bíró 1992). A Tűzjel Hegyalján című könyvére a fényképek kapcsán több utalás is történik. 78

80 4. Fényképkorpuszok és kontextusok szorgalmazta. Édesapja suszter volt, a tandíjat az apácák lábbelijének karbantartásával rótták le. Jó tanuló volt, felvételt nyert a felsőbb osztályokba 230, azonban a háborús körülmények, ill. a család szerény anyagi helyzete nem tették lehetővé a továbbtanulását. A hét polgári osztály elvégzése után szabóinasnak szegődött fiatal nagynénjéhez november 6-án született meg (B.I.-nél 15, bátyjánál 20 évvel fiatalabb) öccsük 232, Benedek Csaba (B.Cs.), akinek nevelési feladatai nagy mértékben B.I.-re hárultak. Két és fél év inaskodás után kapott segédlevelet. Rögtön ezután, 18 éves korában, a súlyosbodó háborús körülményeket is mérlegelve, 1944 márciusában a család javaslatára férjhez ment Kercsó Ferenc (a továbbiakban K.F.) asztalosmesterhez. Házasságkötésük után rövid ideig Csíkszentsimonban éltek, férje ott működtetett asztalosműhelyt (az ndes-kúria földszintjén). Innen az átvonuló front elől kellett elmenekülniük. Több hónapig tartó menekülésük során végül hárman (B.I., férje és férje nagybátyja 233 ), a család többi részétől (szüleitől és öccsétől) elszakadva, nehéz körülmények között (frontvonalak, háborús események, nélkülözés, B.I. vetélése) Salgótarjánig jutottak el, ahonnan 3 hónapnyi, távoli rokonoknál töltött kényszerpihenő (férje súlyos ízületi gyulladásban szenvedett) után indultak vissza Gyergyószentmiklósra, 1945 februárjában. Az időközben lefoglalt (majd államosított) csíkszentsimoni otthonukba nem térhettek vissza. Gyergyószentmiklóson előbb K.F. rokonainak 234 házába költöztek, ahonnan (a rokonok nyomására) hamarosan külön háztartásba költöztek. Akkor (1950-ben) vásárolták a Temető utca 17. szám alatti telket és építették rá a B.I. haláláig (2012-ig) otthonul szolgáló családi házat, ill. asztalos műhelyt. Férje a kényszerített államosítás éveiben/ellenére is megmaradt magánvállalkozónak 235, főként bútorasztalosként egészen távoli megrendelőknek is szállított Románia egész területére. Négy gyermekük született: 1945-ben, 1948-ban és 1951-ben három fia (K.A., K.I. és K.L.), 1956-ban sokáig várt leánya (K..). K.F. az épület- és bútorasztaloskodás mellett méhészkedett, mely tevékenységbe az egész családot bevonta. Gyakran voltak úton, olykor több ideig távol otthonuktól (leggyakrabban azonban Gyergyószentmiklós környékén). B.I. három fiának a telekre építtettek házat, leánya 230 Gyergyóditróba, magántanulóként, a polgári osztályokba. 231 Édesanyjáék hatan voltak testvérek: két fiú (dr. Bíró János, Bíró István) és négy lány (Koffol Alfrédné Bíró rzsébet, arinescu [Nagy] Demeterné Bíró Anna, Benedek Józsefné Bíró Rozália, Burján Ferencné Bíró Teréz). 232 Korábban, 1928-ban született egy kislánygyermek, aki mindössze másfél évet élt. A számára választott keresztszülők (Bergerék) gyermektelen házaspár lévén a kislány halála után ideiglenesen (egy rokon kislány örökbefogadásáig) vállalták B.I. pártolását, támogatását. 233 B.I. édesapjának gyermekkori barátja, inastársa, a család barátja. Az ő javaslatára, közbenjárásával kötött házasságot B.I. és K.F. A fiatal házasokat a továbbiakban is segítette. 234 K.F. korán árvaságra jutott: apjának születésekor, 1918-ban nyoma veszett orosz hadifogságban, anyja újra férjhez ment, 1931-ben (K.F. 15 éves korában) meghalt. második házasságból K.F.-nek három féltestvére született. K.F.-et két nagybátyja és nagynénje vette pártfogásba anyja halála után. 235 B.I. férje mellett dolgozott, nem volt állami munkahelye. Csekély állami nyugdíját annak köszönhetően kapta, hogy a 70-es években kertészeti szakmában dolgozó idősebb fia révén egyéni, kisipari szövetkezetek alkalmazottai számára létrehozott ún. CASCO-nyugdíjalapot fizetett (mely alapot 1993-ben vett át az állami nyugdíjpénztár). 79

81 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben Kolozsvárra telepedett (egyetemi tanulmányai kapcsán került ide), ott alapított családot. 25. házassági évfordulójukat követően, 1971-ben váratlanul elhunyt férje, így a házak építésében, a család összetartásában B.I. egyedül maradt. indhárom fia a számukra épített házban telepedett le, külön háztartásban, de B.I. közelében. Nagyobbik fiának 3 lánya, középső fiának egy fia és egy leánya, kisebbik fiának két fia, leányának pedig egy leánya született ben megsérült jobb lába, ezt követően többszöri műtét után is csak botra támaszkodva tudott járni ban középső fia családostul Ausztriába szökött 236, ahol 1991-ben, tragikus gyorsasággal, súlyos betegség következtében elhunyt. Gyermeke halála megrendítette B.I. egészségi állapotát. K.I. gyermekei és felesége ma is Ausztriában élnek. B.I.-nek 13 dédunokája született (7 Gyergyószentmiklóson és környékén él, 4 Ausztriában és 1 Kolozsváron). Utóbbiakkal ritkábban találkozik, Ausztriában élő három dédunokájával (10, 8 és 4 évesek) 2010 nyarán találkozott először. A Gyergyószentmiklóson és környékén élő unokáival, dédunokáival napi-heti rendszerességgel találkozik (látogatják), ugyancsak rendszeres kapcsolatban áll öccsével és annak feleségével ben, 2006-ban és 2009-ben háromszor agyvérzést szenvedett, melynek következtében állandó felügyeletre, gondozásra szorult ig gondozását gyermekei és két menye végezték, majd (gyakorlott, idősgondozásban tapasztalt) gondozó látta el napi 6-7 órában. Életében meghatározó szerepet töltött be a (katolikus) vallás: a többszöri és rendszeres imádkozás meghatározó napi tevékenységei közé tartozott, évekig (amíg egészségi állapota lehetővé tette) tagja volt a szomszédságban szerveződő Rózsafüzér Társulatnak, egészségi állapotára való tekintettel rendszeresen látogatta otthonában a római katolikus pap. Élettere öregedése és romló egészségi állapota következtében a lakásra (és ritkán az udvarra) korlátozódott élete utolsó éveiben. zt megelőzően is legtöbb idejét saját és idősebb fia háztartásában töltötte, évente-kétévente (egy-két hétre) ellátogatott Kolozsváron élő leányához. Férje életében gyakran és hosszabb periódusokat töltöttek otthonukon kívül, főként Gyergyószentmiklós környékén, de néhányszor utaztak agyarországra is, ott élő rokonaikhoz. Férje halála után, nyugdíjasként B.I. néhányszor részt vett (sógornője, barátnői vagy családtagok társaságában) nyugdíjasok számára szervezett kirándulásokon, utazásokon (így járt az egykori Csehszlovákiában, Szovjetunióban és számos romániai üdülőhelyen). andelbaum morfológiai modelljére 237 támaszkodva B.I. élettörténete három, idő- és térhasználatban, a társadalmi beágyazottság tekintetében koherens életszakaszra bontható. A három életszakasz elkülönítését alátámasztja, hogy a rendelkezésre álló autobiografikus narratívumokban jól láthatóan elkülönülő egységeket alkotnak (az élettörténet-interjú keretein belül, de az első életszakaszhoz külön, saját indíttatásból írott élettörténet-epizód is kapcsolódik). A gyermek- és ifjúkor (18 év) idejét és terét a család, valamint az iskola (inaskodás) és az iskola-, ill. inastársak közössége szervezi és határozza meg. Házaséletében 236 lőbb feleségével, turistavízummal, majd 1989-ben családegyesítési kérelem benyújtásával sikerült gyermekeik számára is kiutazási engedélyt szerezniük. 237 Az életpálya morfológiai modelljét andelbaum, D. G. szerkesztette meg. modell az egyéni életet fordulópontok mint határkövek közötti életszakaszokra tagolja. Az egyes életszakaszok a fordulópontot követő adaptációk alapján válnak egyneművé. ( ) Az egyes életszakaszokon belül az egyén a teret, az időt azonos módon használja, stabil mikrotársadalomban él, stabil éntudattal rendelkezik. Keszeg 2005, 4. 80

82 4. Fényképkorpuszok és kontextusok (27 év) a férjével közösen alapított család és élettér a legmeghatározóbb (egyfelől nagyfokú mobilitással, mely a lakóhelyre és környékére terjed ki, másfelől a háztartás, a gyermeknevelés, a férj mellett/férjjel együtt végzett munka által behatárolva). Az özvegység életszakaszára (40 év) az egyéni idő és tér, valamint a kapcsolatháló fokozatos beszűkülése jellemző (előbb alig érzékelhetően a saját magára fordítható idő mennyiségének megnövekedésével átmenetileg fokozódó mobilitással, térbeli nyitással majd a gyermekek, unokák családalapítása következtében látványosan). Az életpálya hármas tagoltsága a B.I. tulajdonában levő fényképkorpuszban is nyomonkövethető. A mintegy 750 fotóból álló korpusz nagyvonalakban B.I. életidejét dokumentálja. Néhány fotó készült a születését megelőző időszakból, a felmenők generációjáról. B.I. gyermek- és ifjúkorához (élete első 18 évéhez) 176, asszonykorához (házasságuk 27 évéhez) 181 fotó köthető. A korpusz többi fotója, megközelítőleg 400 fénykép, a B.I. megözvegyülését követő időszakban készült el. A gyermek- és ifjúkor fényképei. B.I. birtokában 176 olyan fénykép található, amely március 25., házasságkötésük előtt készült (ez a fényképkorpusz 24,61%-át teszi ki). bbe beletartoznak azok a fényképek is, melyeket férje hozott magával (egy, az apának a frontra szánt családi fotó 1918-ból, mely férjét gyermekként ábrázolja anyjával és nagyanyjával 238, 23 katonafotó, 17 fotó, melyen K.F. baráti köre látható, 6 fotón K.F. asztalosinastársai, méhész-kollégái körében látható, ill. 6 másik, különböző tartalmú fénykép). A B.I. családjához kapcsolódó mintegy 120 fénykép egyenetlenül oszlik meg a perióduson belül. A családról az 1940-es éveket megelőzően kevés fénykép készült (évente-kétévente egy-két műtermi, 1939-től néhány amatőr felvétel B.I. inaskodása kapcsán) ben B.I. bátyja, B.Á. nagyváradi katonáskodása során saját fényképezőgépet szerez be 239, innen kezdve a fényképek száma ugrásszerűen megnő (1942-ben kb. 15, 1943-ban 36, 1944 márciusát megelőzően pedig 12 amatőr 240 felvétel készült, feltételezhetően B.Á. fényképezőgépével, az közötti időszakból összesen 150 fénykép található a korpuszban). A család koherens idő- és térhasználatában 1940-ben következik be változás, a kései gyermek/testvér (B.Cs.) születése révén. ttől kezdődően a fényképkorpusz leggyakrabban fényképezett személye lesz a legifjabb családtag. 238 z az egyik legkorábbi fotó. gy másik korabeli fotó B.I. családjából maradt fenn, B.Cs. birtokában (pontosan nem datálható, a képen látható fiatalember, B.I. anyai nagyapja az első világháborúban halt meg), mely B.I. anyai nagyszüleit ábrázolja, két kislányukkal (egyikük B.I. édesanyja). 239 Vö., bár korábbi időszakra vonatkozóan: Nyelvi anyag és családi képek gyűjtése során kiderült, hogy az első világháború után a parasztcsaládokban is megjelenik a fényképezőgép. A család fiatal férfitagja kapja vagy veszi. Szűcs 2004, A családban először jelenik meg saját tulajdonú fényképezőgép, a privát fényképezés helyett találóbb ez esetben amatőr fényképezésről beszélni. Később, az 1950-es évektől a család agyarországra (Nyíregyházára) települt tagja, dr. Bíró János lesz a család fényképező tagja. Ő azonban a család életét csak hazalátogatásai alkalmával, értelemszerűen elsősorban a B.I. szüleinek generációját örökíti meg. 81

83 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben A B.I. gyermek- és ifjúkora idején készült fényképek legjelentősebb témái tehát: a család (leggyakrabban a szűk családra korlátozódva), a tanulás (óvoda, iskola, majd inaskodás 241 ), a szabadidő (kirándulások Gyergyószentmiklós környékére a családdal, inastársakkal, baráti körrel). három meghatározó fényképtéma egybecseng azzal a megállapításommal, mely szerint a gyermek- és ifjúkor életszakaszát a család, a tanulás és a baráti kör (a kortársak) által kijelölt idő- és térhasználat határozza meg. A házasságkötés, a súlyosbodó háborús körülmények gyökeres változást hoztak B.I. életében. Az asszonykor fényképei: 27 év alatt készült 181 fényképet tesznek ki, azaz a B.I. birtokában levő fényképek 25,31%-át. B.I. házaséletének kezdete egy rövid periódust leszámítva (mely időszakban Csíkszentsimonban éltek) egybeesett a család háborús menekülésének viszontagságos időszakával. A csíkszentsimoni időszakot több fénykép örökíti meg, ezeket B.Á. készítette saját fényképezőgépével 242. A háborút, menekülést követő időszak az egzisztenciateremtés, a családi élettér kialakításának, megalapozásának jegyében telt. bben az időszakban feltűnően kevés fénykép készült (az közötti időszakban mindössze 18). 244 B.I. újonnan alapított családjában nem volt saját fényképezőgép (egészen az 1970-es évekig, amikor legidősebb fia, K.A. birtokába került egy Szmena fényképezőgép, ill. B.I. bérmakeresztlányának házastársa, a család barátja amatőr fényképészként kezdte fényképezni a családot, leggyakrabban a gyermekeket: a B.I. Gyergyószentmiklóson született unokáiról készült csecsemőfotókat mind ő készítette). bben az időszakban bár összességében tekintve a fényképek tematikája látványosan gazdagodik igen kevés bepillantást nyerhetünk B.I. családi életébe (főként annak mindennapi/hétköznapi aspektusaiba). Ami mégis hozzáférhető, az a következő bontásban jelenik meg. 241 Őrsi Julianna szerint a leánybarátnőkről készült fényképek, iparos műhelyekben, tanfolyamokon készült fotók megjelenése az 1930-as évekre datálható. Őrsi 2003, Továbbra is B.Á. marad a család fényképésze, ő fényképezi a család életének eseményeit, többek között a fiatal házasok életét is. A fényképek mennyiségében, a fényképezési alkalmakban nem hoz változást B.I. házasságkötése, a fényképek tartalmában is csak annyiban, hogy új személlyel (K.F.) és új helyszínnel (Csíkszentsimon) bővül. 243 z egybeesik négy gyermeke születésének időintervallumával. Néhány évtizeddel, egy generációval később(től) a gyermekek születése és első életévei a legsűrűbben fényképezett periódusokká válnak. 244 Vö.: A közgyűjteményekben az ötvenes évekből kevés a magánfénykép. zekben az években viszonylag kevesebb családban volt fényképezőgép, kevesebben engedhették meg maguknak a korábban fényképező, ám az ötvenes évekre megélhetésükben, egzisztenciájukban veszélyeztetett, létalapjuktól megfosztott értelmiségiek, hivatalnokok, volt alkalmazottak közül ezt a költséges passziót. ( ) Az újonnan felemelkedő rétegek, a szocialista nagyiparban dolgozó szakmunkások, az új értelmiség, akiknek nem voltak a háború előtti időkből tartalékaik lakás, bútor, egyebek, nem fényképezőgépre és filmre költötték a keresetüket. Stemlerné B. 2009,

84 4. Fényképkorpuszok és kontextusok Az ünnep, a(z újonnan alapított) család továbbra is a legmeghatározóbb fényképtéma marad. (A mintegy 90, családot ábrázoló fénykép között mindössze 5 van, melyen B.I. szülei, testvérei és/vagy más felmenő rokonai társaságában látható.) A K.F.-fel közösen alapított család a meglévő rokoni és baráti kapcsolatokon kívül új, más (típusú) kapcsolatokat is hozott, melyek ugyancsak megjelennek a fényképeken (főként küldött, sokszor dedikált fényképek formájában), nagy léptekben haladva időben és térben: a keresztgyermekek, bérmakeresztgyermekek csecsemőfotóit elsőáldozási, ballagási, majd esküvői fényképei követik (majd ismét átadva a sort a csecsemőfotóknak). unka: K.F. asztalosmunkája, méhészkedés (15 fotó), ill. egyéb ház körüli munkák. Szabadidő, kirándulás, utazás (59 fotó). Az özvegység, öregkor fényképei igen szemléletesen példázzák a fényképezés demokratizálódásának és informalizálódásának folyamatát. zt egyfelől a fényképek számának ugrásszerű és folyamatos növekedése (mintegy negyven év alatt készült el a fényképkorpusz több mint fele), másfelől a fényképtémák látványos sokszínűsödése szemlélteti. 245 Az ünnep, a család, a szabadidő továbbra is folyamatosan jelenlevő és meghatározó fényképtéma (mely a fényképek számának növekedésével egyre sűrűbben dokumentált), miközben az egyéni, családi élet olyan aspektusai is megörökítésre kerülnek, melyekre a korábbi életszakaszban nem volt példa. A fénykép tömegcikké/mindennapivá válásának szemléletes példája az egymást követő generációk fényképeinek számbeli növekedése és tartalmi változása: a legfiatalabb (unokák, dédunokák) generációjának fényképei mennyiségileg, tematikában, a dokumentálás sűrűségében messze felülmúlják a B.I. és gyermekei generációjához köthető fényképeket. Ugyanakkor B.I. öregedésével, egészségi állapotának romlásával összefüggésben, egyre kevesebb fénykép készül B.I.-ről. A B.I.-t (is) ábrázoló fényképek aránya a gyermek- és ifjúkor időszakában meghaladja az 52%-ot, a házasság időszakában ez az arány 39% körüli, az özvegység időszakában B.I. a fényképek mintegy 37%-án (140 fotón) jelenik meg (finomításul megjegyzendő, hogy a B.I.-ről készült fényképek közül 14 egyetlen esemény alkalmából, B.I. 70. születésnapján készült). Az örökség: a B.Cs. tulajdonában levő fényképek. Kiegészítő és kontrollanyagként vontam be a kutatásba a B.I. öccse tulajdonában levő fényképkorpuszt, mely egyetlen fényképalbumba ragasztott 349 fotót jelent. zt az tette indokolttá, hogy többször történik utalás rá a fényképkorpusz szerves részeként, szülői hagyatékként, mely a B.I. fényképeit tágabb időbeli, térbeli és társadalmi kontextusba helyezi. B.I. házasságkötésekor külön 245 Vö.: ( ) a családi élet ki van téve egyfajta «deritualizálódási» folyamatnak. ( ) Ha Bourdieu nézeteit akarnánk magunkévá tenni, arra vonatkozólag, hogy a családi fényképezés pontosan és speciálisan a családi élet ceremoniális és ünnepélyes pillanataival van kapcsolatban, azt kellene feltételeznünk, hogy a készített felvételek száma csökken. De a helyzet az ellenkező: a családi fényképezés robbanásszerű növekedést mutat. Boerdam artinius 2000 (1980),

85 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben háztartásba költözött, férjével. A szülői házban található fényképek közül kiválasztotta a számára jelentőségteljes, ill. a csak számára fontos fényképeket. B.Cs. (ekkor 3 éves) még sokáig a szülői házban maradt, a házasságkötését követő első években a szülőkkel egy fedél alatt rendezkedtek be. A szülők (az édesanya) halála után (1986-ban) a szülői házban található fényképeket (melyek legnagyobb része a szóban forgó albumban található, kisebb hányadát a szülői házban kiállított fényképek teszik ki) magához vette, azóta is nagy becsben tartja. A szülői fényképalbum és B.I. fényképkorpuszának összevetésében a hangsúlyeltolódások, az egybeesések és különbözőségek kitapintására esik a hangsúly. A fényképtémák és -műfajok felől szemlélve az utóbbi fényképanyagot, ismételten megállapítható, hogy a fényképek a család életének eseményeit, a státusváltásokat, a fordulópontokat örökítik meg, a családi kötelékeket deklarálják. A fényképeken megjelenő családtagok felől közelítve megállapítható, hogy a fényképkorpusz két centrumát egyfelől B.Cs. (gyermekként), másfelől a szülők generációja (a 6 Bíró testvér és családjaik) képezi. zen belül erőteljes hangsúlyeltolódás figyelhető meg dr. Bíró János és családja irányába. z egyfelől azzal magyarázható, hogy ő rendelkezett fényképezőgéppel, rendszeresen készített (Gyergyószentmiklóson, látogatásokkor) és küldött (Nyíregyházáról) fényképeket. ásfelől azzal áll összefüggésben, hogy őt a család büszkeségeként, nagy presztízsű személyként tartották/tartják számon (a családban és a tágabb közösségben egyaránt: tanult ember, könyve jelent meg, neve bekerült a Romániai magyar irodalmi lexikonba, híressé vált síremléket állíttatott szüleinek, melyhez kidolgozta a kilencszög geometriai képletét). 246 A B.I. szüleinek (szűk) családjához kapcsolódó eseményeket megjelenítő fényképek esetében szembetűnő egyezés, átfedés mutatkozik (érthető, hisz ugyanaz a személy, B.Á. fényképezett): sok fénykép ismétlődik mindkét korpuszban, más esetekben egy-egy sorozat (de ugyanaz az alkalom) más-más darabjai találhatók meg a két korpuszban 247. Az így összeilleszthető korpusz a B.I. tulajdonában levő korpuszt árnyalja, egészíti ki. Az ismétlődések és átfedések megfelelő alkalmat biztosítanak a fényképeket használó személyek reflektálásának összevetésére is. Azon túl, hogy az összefésült információk részletesebb rálátást biztosítanak az egyes eseményekre, személyekre, az eltérő, egymásnak ellentmondó információk is relevánsak. zekből a fényképek eltérő használata mutatható ki leglátványosabban: más-mást állít/tud egy-egy fényképről B.I. és B.Cs., B.Cs. jóval kevesebb tudással, közvetlen emlékkel rendelkezik egy-egy fénykép kapcsán, mint B.I. zt a köztük levő jelentős korkülönbség magyarázza (B.Cs. a szóban forgó eseményeken/fényképeken kisgyermekként szerepel). z által azonban közvetve ráláthatunk a családi emlékezés (az emlékek átörökítésének) folyamatára. Úgy tűnik, hogy a családban nagyobb hangsúly esett a családi, rokoni és baráti kapcsolatok megtanítására, mint a család történetének ese- 246 Vö. a Ch. de Linares által említett esettel, ahol egy család legendás alakjához, Oncle Jóhoz kapcsolódik számos, egymásnak homlokegyenest ellentmondó történet a róla készült fénykép apropóján. esés, mitikus személyek nagyon sok népes családban vannak, főleg ott, ahol a családok szétágaztak és szétszéledtek. Linares 2000, Az esetek többségében értelemszerűen a B.I.-t megjelenítő fényképek kerültek B.I. tulajdonába. 84

86 4. Fényképkorpuszok és kontextusok ményközpontú megközelítésére. B.Cs. néhány kivételtől eltekintve 248 minden esetben magabiztosan és pontosan meg tudta nevezni a fényképen szereplő személyeket és rokonsági kapcsolatokat, viszont a fényképek készítésének alkalmairól kevés vagy homályos, néhány esetben téves információi vannak A fényképek tárgyi kontextusa: fényképek a lakótérben és a cipős doboz ban. A fénykép ismételten társadalomtudományos szempontból tárgyként és tartalomként is beszédes. Sztompka, Riggins nyomán a lakásbelsőkben található tárgyak következő osztályozását javasolja, melyek között a fénykép több ízben és formában is helyet kaphat: aktív tárgyak (használati tárgyak), passzív tárgyak (dekorációs tárgyak), önazonosság és önértékelés jelei (pl. serleg, diploma, esküvői fotó), szégyenletes tárgyak (gyógyszerkészlet, szennyes ruha), a szórakozás tárgyai, szakmai tárgyak és egzotikus tárgyak. 249 A fénykép által a lakásbelsőben elfoglalt tér a paraszti használatban levő fényképeket kutató munkákban viszonylag gyakran vált elemzés témájává. 250 A fényképállományok egyik legkézenfekvőbb osztályozási szempontja az, mely szerint egy adott állomány nyilvánosságra szánt (folyamatos bemutatásra szánt képek, mint pl. a bekeretezett, falra akasztott képek vagy időszakos bemutatásra szánt képek, mint pl. a fotóalbumok 251 ), ill. nem nyilvánosságra szánt képekre bomlik. 252 A paraszti, polgári lakásbelsőben a fényképnek is kialakultak ún. tipikus helyei 253, mint pl.: tükör, ill. szentképek körül a tisztaszobában, ágy, komód felett, íróasztalon, bútorokon díszes tartókban, üveges szekrény stb. (A fényképeknek a lakótéren kívül is vannak tipikus helyei: munkahelyen az íróasztalon, háttérképként a számítógép monitorján, a pénztárcában, a Bibliában, újabban a mobiltelefonban.) zzel szemben a nyilvános használatra nem szánt családi képek amelyek így ezúttal a «privátszféra» képi reprezentánsai is általában rendezetlenül hevernek, esetleges körülmények között kerülnek tárolásra [ ]. 254 Azt gondolhatnánk, hogy a fényképállomány nyilvánosságra szánt szegmense az egyéni élet kiemelkedő, látványos, reprezentatív pillanatait, eseményeit mutatja meg, miközben dobozokban, borítékokban megtalálható az élet hétköznapi, kevésbé reprezentatív (de nem kevésbé fontos) vizuális lenyomata. A fénykép használat felőli megközelítése azonban nem ezt mutatja. Vannak az egyéni időnek és térnek olyan szegmentumai, melyek alkalmasak fényképek használatára (ilyen az emlékezés ideje, fiatalabb családtagok megismertetése a genealógiával stb.), mások nem alkalmasak (ilyen pl. 248 gy B.I.-t gyermekként, a Berger házaspár társaságában ábrázoló fénykép kapcsán mondja B.Cs.: z mi úgy hívtuk, hogy Berger keresztmama és kereszttata. Hogy miről vótak keresztmamák, miről kereszttaták, miről nem, azt nem tudom, de így hívtuk mi. És ez a férj és feleség. B.I.-től tudjuk, hogy a csecsemőként elhunyt kislány-testvér keresztszüleiről van szó, akik egy ideig B.I.-t pártolták keresztgyermekük halála után. 249 Sztompka 2009, Lásd pl. Kunt 2003, Béres 1992, Fejős Béres 1992, Kunt 2003, Kunt 2003, Kunt 2003,

87 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben az aktív, munkával töltött idő). A fénykép mindennapi tárgykonstrukcióink szerves része, ugyanakkor olyan funkciókat tölt be (emlékezés, kommunikáció, gondolkodásmód stb.), melyek a mindennapi életnek fontos komponensei. A fénykép nem elsősorban tartalma révén válik alkalmassá a mindennapi élet láthatóvá tételére, hanem a köré épülő társadalmikulturális vonzatok révén. B.I. lakása 6+1 belső térre oszlik (2 szoba: szoba és belső vagy első szoba, konyha, főzőfülke, fürdőszoba, szobává alakított egykori előszoba: a veranda, valamint a jelenlegi bejárat: az előszoba a pince tetejével). A bejárat az előszobán keresztül a konyhába vezet, mely többfunkciós helyiségként működik: B.I. ideje nagy részét ebben a helyiségben töltötte (itt aludt, étkezett, itt nézett televíziót, télen a fürdőszobán kívül ez volt az egyetlen fűtött helyiség). Berendezését a férje által készített bútorzat képezi: üveges kredenc (mely üveges része a szentsarok), szekrény, asztal 4 székkel, ágy (kanapé). További berendezési tárgyak: hűtőszekrény, kályha, tévészekrény, az ágy fölött polc. A fürdőszobában, a főzőfülkében, valamint az előszobában értelemszerűen nincsenek fényképek. A konyhában a szentsarokban 255 kaptak helyet a recens fényképek, melyek rendszerint a dédunokákról készültek (néha más alkalomból is: unoka házasságkötésekor, gyermek kortárstalálkozóján). fényképek tárgykontextusát egyfelől a szentsarok tárgyai (gipsz szentcsaládplakett, pillepalackban szenteltvíz, sárgaréz gyertyatartó szentelt gyertyával, XVI. Benedek pápát ábrázoló fénykép, ária-kép), másfelől a B.I. számára jelentős emlék- és dísztárgyak (ajándék mézeskalács, 3 szilvás csupor 256, poharak), ill. egyéb, ritkán előkerülő használati tárgyak (pl. pohárba állított színes szívószálak) képezik. A szentsarok (a kredenc üvege) jelentős állomása a fényképnek: ide kerülnek a frissen kapott fényképek, beszélgetések és az emlékezés kiindulópontjai, majd újabb fényképek által kiszorítva kerülnek borítékba (a kredenc fiókjába). A szobákban kiállított fényképeknek állandó helyük van, évtizedek óta. A hálószobának berendezett belső vagy első szobában az ágy fölött, fakeretben B.I. és K.F. esküvői fényképe látható (fölötte nagyméretű Jézus az olajfák hegyén témájú kép). A fényképen B.I. fehér menyasszonyi ruhában látható, műtermi környezetben. A fotó nem házasságkötésükkor készült (akkor egy másik, ugyancsak műtermi, kettős portré készült B.I.-ről és K.F.-ről, ünneplő ruhában), hanem utólag, hogy róluk is készüljön ilyen esküvői fénykép. 257 Az asztalon üres, üveges képtartó áll, valamikor B.I. és leánya portréi voltak benne, 1973-ból. A kiüresedett fényképtartó a tér kiüresedésére utal: ebben a szobában egy ideje csak az idelátogató, itt megszálló családtagok, rokonok fordultak meg. A középső szoba falán van a legtöbb fénykép kiállítva, két keretben. gyik keretben B.I. és négy gyer- 255 Lásd erről, korábbi adatokkal: a fényképek olyan dilemmát váltottak ki, amire már nem alakult ki egységes válasz: ez a szentsarokhoz való viszony. Sok protestáns faluban nem találták kivetni valónak, ha itt sorakoztak a fotók ( ). Néhol a katolikusok szentképek alá is tettek fotót ( ). K. Csilléry 1990, zek különös jelentőségű tárgyak B.I. gyermekkorából, ezekből a bögrékből csak ünnepnapokon ihatott. 257 Vö.: Amikor a teljes esküvői pompájában díszelgő pár képét nézzük, nem érdekel bennünket, hogy sok más ünnepi fényképhez hasonlóan az esküvő előtt egy nappal vagy három órával később készült-e, csak az érdekel bennünket, hogy a férfi és a nő úgy néznek ki, mint egy menyasszony és egy vőlegény, és hogy megtartják a szabályos esküvői szertartásokat. Hirsch 2000 (1981),

88 4. Fényképkorpuszok és kontextusok mekének esküvői fényképei láthatóak (B.I.-ről ugyanaz, mint a belső szobai ágy fölött), valamint egy, a családot (B.I.-t, K.F.-et és négy gyermeküket) ábrázoló fénykép, mely B.I.- ék 25. házassági évfordulója alkalmából készült. Utóbbi fénykép nagyobb formátumban is megismétlődik, ugyanazon a falon. bben a szobában kaptak helyet a nem kiállításra szánt fényképek is, (a tükör alatti szekrényben) cipősdobozban, ill. három fényképalbumban. Az egykori előszobából átalakított szoba (veranda, kicsiszoba, B.I. leányának szobája, majd az unokák játszószobája, utóbb raktárszoba) falán K.. elsőáldozási fényképe található abból az időből, amikor a helyiség az ő leányszobája volt. Az itt felsorolt 9 db (7 féle) állandó jelleggel kiállított fénykép nyilvánossága nem jelent valós nyilvánosságot, ugyanis a lakótér ezen helyiségei alig látogatottak. A konyhában kiállított 3 6 (egymást váltó) fénykép a korpusz valóban nyilvános szegmentuma. A korpusz többi része albumokban, ill. cipősdobozban található, szekrényben raktározva. Az utóbbi években a kutatás keretén kívül spontánul és/vagy elsődleges kontextusban sem az albumok, sem a cipősdoboz fényképei nem kerültek használatba. A fényképalbumok általában a család/egyéni életpálya krónikái. Legtöbb esetben (többé-kevésbé szigorú) lineáris kronologikus rendet követnek. A fényképalbum első és utolsó képei egy bizonyos időintervallumot jelölnek ki, a bekerülő képek nagyvonalakban az adott intervallum történéseit, eseményeit, meghatározó személyeit mutatják be. A fényképalbum áltörténetként 258 értelmezhető (a fényképek eleve rendelkeznek narratív aspektussal). B.I. három fényképalbuma közül kettő értelmezhető kerek(ített) történetként. 259 Az egyik, 29 fényképet tartalmazó fényképalbumot (A02 jelzésűt) bátyjától kapta ajándékba 1943-ban (az album első oldalába karcolva ez olvasható: mlék Bátyustól 1943 dec. 25-én (?) Irmusnak). Az albumban 2 kivétellel hivatásos fényképeszek által készített portrék és csoportképek találhatók külön-külön B.I. és K.F. családjáról/barátairól, a házasságkötést megelőző időszakból (kivétel az utólag, két fotó közé tűzött műtermi csecsemőfotó B.Cs. fiáról). Az A03 jelzésű, vászonnal borított kapcsos album 68 fényképe amatőr fényképeket tartalmaz (java része B.Á. fényképezőgépével készült) és az közötti időszakot dokumentálja. A zsúfolt, kronologikus rendet (utólagos beragasztások, átrendezés következtében) több helyen megbontó album elsősorban nem a család négy évének történéseit rögzíti, inkább értelmezhető a privát fényképezés korai fázisában keletkezett lenyomatként 260 arról, hogy mely témákat, beállításokat, alkalmakat preferálták, hogyan fényképeztek a korszak családi fényképezői. 258 Ahogyan a különálló fényképek bemutatják azt, hogy egy család hogyan látja önmagát egy meghatározott térben és időben, az album azt mutatja meg, hogyan kell ezeket a képeket a közös élményekről készült egységes feljegyzéssé rendezni. «Az így eredményül kapott áltörténet» írja Steward Albert pszichológus «kihangsúlyozza mindazt, ami megerősíti az életet, míg következetesen elnyomja az élet fájdalmas oldalait.». Kotkin 2000, A harmadik, műanyag fóliás album több rokonságot mutat a tárolásra használt borítékokkal, B.I. ezt egyszerűen tárolásra használja. 260 Privát abban az értelemben, hogy maga a család készít önmagáról, önmagának fényképes feljegyzéseket, és korai abban az értelemben, hogy a családban ekkor bukkan fel először saját fényképezőgép. 87

89 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben Szövegkontextus: történetek egy életről. A 2003-ig visszanyúló kutatás során több autobiografikus szöveg került rögzítésre, melyek összehasonlítási alapot és értelmezési keretet biztosítanak a fényképkorpusz (auto)biografikus kontextusban történő értelmezésére nyarán (terepgyakorlatként) készült az a fényképek mentén elbeszélt élettörténet-interjú, melynek B.I. a Rövid visszaemlékezés életem történetére 261 címet adta. Az akkori teljes fényképkorpuszból közösen választottunk ki 25 fényképet, melyeket reprezentatívnak és relevánsnak véltünk (reprezentálják a legfontosabb életpályaciklusokat/-eseményeket). Az interjúhelyzetben született szöveg vezérfonalát a 25 fénykép adta, további kutatói kérdések nem fogalmazódtak meg az interjú során. A rögzített szöveget a fényképekkel együtt B.I. számára is kinyomtattam (ajándékként, díszesebb kivitelezésben). A szövegre B.Cs. is igényt tartott, így részére is készült egy példány. A 25 fénykép mentén haladó élettörténet során a teljes életpálya megjelenítődik (B.I. születésétől az interjú jelenéig, nagyvonalakban az első dédunokák születéséig). Részben a fényképválasztás sikerességével/sikertelenségével, részben más, a továbbiakban kifejtendő tényezőkkel magyarázható a szövegek látványos egyenetlensége: egyes fényképekhez hosszú, kerek, érzelmekkel telített szövegek kapcsolódnak, míg mások a datálásra, helymegjelölésre, a tartalom, fényképezési alkalom szűkszavú azonosítására szorítkoznak. B.I. saját indíttatásból (de kutatói érdeklődésemtől talán nem teljesen függetlenül) megírta gyermek- és ifjúkorának történetét, mlékezéseim a gyermekkorról 262 címmel. A négy füzetlapnyi élettörténet-epizódban gyermekkorának meghatározó élményeit, érzéseit, néhány emlékét rögzítette (melyek aztán mind az élettörténet-interjú, mind a fényképértelmezések során ismételten megfogalmazódtak) decemberében félig strukturált élettörténet-interjút készítettem B.I.-vel 263 (ekkor nem régen volt túl első súlyosabb agyvérzésén, melynek következtében látása megromlott, s a tervbe vett további módszeres fénykép-értelmeztetés lehetetlenné vált). Az interjú során nem csak B.I. életpályájára kérdeztem rá, hanem a család genealógiájára, szorosabb-lazább társadalmi kapcsolataira is. A strukturált élettörténet-rögzítést megelőző időszakban kezdődött el a fényképek értelmezésének módszeres rögzítése, melynek célja a teljes korpusz lefedése lett volna. A gyermek- és ifjúkor időszakára terjedő periódusban (1944 márciusa előtt) készített, B.I.-t is ábrázoló fényképek értelmezése meg is történt 264 (a kutatás akkori munkafázisa indokolta a szelektálást), azonban B.I. egészségi állapotának, látásának rohamos romlása véget vetett ennek a folyamatnak. különálló, kis terjedelmű szövegek szintén autobiografikus indíttatásúak. 261 Lásd az 1-es számú mellékletet. 262 Lásd a 2-es számú melléketet. 263 Lásd a 3-as számú mellékletet. 264 Az értelmezéseket lásd az adatbázis megfelelő pontjain. Az adatbázist lásd DVD-mellékletben (B.I._adatbazis). 88

90 4. Fényképkorpuszok és kontextusok Az itt felsorolt autobiografikus szövegek egyfelől az életpálya minél alaposabb megismerésében bizonyultak funkcionálisnak (a kötet elméleti-bevezető részében B.I. életpályáját ezek alapján ismertettem), másfelől az egyéni fénykép(korpusz) (auto)biografikus narratívaként, biografikus kontextusban történő értelmezése során kerülnek kiaknázásra. A szövegek és a fényképanyag tartalomelemzése és összevetése a jelentős átfedéseket, csomópontokat, különbözőségeket, hangsúlyeltolódásokat tudja kimutatni, mely nem csupán a biográfia árnyaltabb, több szempontú megközelíthetőségét eredményezi, hanem bizonyos fényképhasználati (ezen belül főként az emlékezési, kommunikációs) egyéni habitusokra is fényt deríthet H.. (és) fényképkorpusza. H július 2-án született ezőkeszü faluban (Chesău, ocs község, Kolozs megye), Kiss Anna és Horváth Bálint egyetlen gyermekeként ben költöztek arra a telekre, melyen H.. ma is él (anyai ágú, Kolozsváron tanárként dolgozó nagybátyja engedte át a családnak). Édesapja korán, 1950-ben (H.. 12 éves korában) meghalt. Anyai nagyszülei szintén korán meghaltak, édesanyja kiskorú (H..-nél alig 7 évvel idősebb) leánytestvérét magához vette és H..-vel együtt nevelte. 19 éves korában, 1957 novemberében lett Horváth Ferenc (a továbbiakban H.F.) felesége. H..-ék szülői házában rendezkedtek be, ahol H.. édesanyja is velük lakott ban született meg fiuk (H.B.), 1961-ben leányuk (H.L.). Fia házasságkötése után költözött el a családi házból (és a településről), leánya mocsi gimnáziumi tanulmányai után Szamosújvárra, majd Kolozsvárra került és ott telepedett le, később a Kolozsvárhoz közel fekvő Szászfenesre költözött, saját lakásba. Két unokája született fiától, 1994-ben és 1995-ben. Férje 2003-ban hirtelen bekövetkezett halála óta egyedül él a szülői házban, a gazdaságról a család és falustársai segítségével maga gondoskodik. ár leányként, fiatal asszonyként is jól táncoló, szépen éneklő, gazdag ruhatárral rendelkező személy hírében állt, tagja volt az 1957-től szerveződő helyi néptánccsoportnak körül Kallós Zoltán néprajzkutató egész sorozat (néprajzi, viselet-) fotót készített a faluban, többek között H..-ről és édesanyjáról. Ő (és mások) a későbbiekben is többször ajánlotta/hívta táncolni és énekelni különböző rendezvényekre. agyarországi ( Jászberény, debreceni Nemzetközi Betlehemes Találkozó) és hazai néptáncfesztiválok, rendezvények résztvevője, férjével együtt táncosként, majd férje halála óta főként énekesként. Részt vesz a mezőkeszüi református egyházközség által szervezett utazásokon, a közösség (pl. testvértelepülési) kapcsolataiban aktív részt vállal. Jelentős mennyiségű hagyományos lakástextíliájára, vetett ágyára, ill. ma is gazdag ruhatárára büszke, az érdeklődőknek készségesen mutatja meg (2006-ban a ocson évente megrendezett Jocul de pe Câmpie fesztiválon kiállították vetett ágyát), hagyományos viseletkészítő tevékenységét mind a faluközösség, mind a távolabbi (külföldi) látogatók elismerik, maga is büszke rá. Tárgyi értékei mellett gazdag szellemi tudására is többen kíváncsiak: kutatók, néprajzos hallgatók, a táncházmozgalom képviselői gyakori vendégei. Ide sokan jöttek. Régtül na, hogy mondjam? Állandóan jüttek, mikó egyik, mikó másik mondja H.. Az évek folyamán a hagyományápolás (mezőkeszüi viselet, textíliák, karácsonyi kánták és más énekek, mezőkeszüi táncok) specialistájává, közvetítőjévé vált. 89

91 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben A fényképkorpusz. Az osztályozás lehetőségei. A fényképkorpusz 265 szegmentá lá sá nak célja az áttekinthetővé tétel, de a korpusz tartalma is indokolja: a fényképek különböző szempontokat érvényesítő kisebb, egynemű alcsoportokba rendeződnek. A szakirodalom kínál néhány jól alkalmazható osztályozási keretet, 266 azonban egyik sem érvényesíthető maradéktalanul (anélkül, hogy az adott fényképkorpuszhoz igazítanánk). A nyilvánosságnak és a nem nyilvánosságnak szánt képek 267 tipológiáját például a nyári konyhából koszosan-porosan előkerülő, eredetileg minden bizonnyal nyilvánosságra szánt, H.. anyósát és apósát ábrázoló fénykép érvényteleníti. Vagy a szobában kiállított, de más képek mögé rejtett esküvői fotó (melyet első alkalommal nem is mutatott meg), mely kapcsán ismételten kifejezésre juttatja nemtetszését. légedetlen a fényképész gondosan végzett munkájával: H.. hagyományos ruha- és hajviseletét fehér menyasszonyi ruhára, divatos frizurára retusálta (olyan egyébként a kor és saját ízlésének megfelelő képpé alakította, amelynek soha nem volt a valóságban megfelelője, s amelyet H.. nem tart szépnek, elfogadhatónak). egkíséreltem tehát olyan tipologizálást érvényesíteni, mely az adott forrás partikularitásait figyelembe véve érvényes és alkalmazható kritériumok szerint osztja kisebb csoportokra a fényképállományt. A fényképkorpusz három fő szempont szerinti felosztása bizonyult hasznosíthatónak: a fényképek készítésének ideje, a fénykép centrális személye (megrendelője), ill. a fénykép témája alapján. zen kívül grafikonok mutatják a fényképkorpusz műfaji megoszlását, valamint az egyes családtagok fényképen való megjelenését, számszerűsítve. 265 A korpuszt leíró adatbázist lásd a DVD-mellékleten (H.._adatbazis). 266 Lásd pl: Kunt 2003, , Csupor 1987, Béres 1992, , Kincses 2000, , Kibédi Varga 1993, Béres 1992,

92 4. Fényképkorpuszok és kontextusok A fényképek készítésének időpontja szerint három kategória különíthető el. Régi fényképek: H.. gyermek-, leány- és fiatal asszonykorának fényképei, melynek időbeli határait egyfelől a datálható legrégebbi fénykép ( ), másik felől pedig gyermekei iskolás évei (az 1960-as évek vége) zárnak közre. Fekete-fehér vagy barnás, szépia tónusú fényképek. zeknek a fényképeknek a száma nem haladja meg a 100-at. b) H.. gyermekeihez, főként lánya életéhez kapcsolódó képek (jelentős részét a ocson, Szamosújváron, majd Kolozsváron készült iskolai, ill. egyetemi fényképek teszik ki, egy részét maga H.L. készítette egy általa látogatott fotószakkörön). z körülbelül 350, többnyire fekete-fehér fényképet jelent az 1970-es évek második felétől az 1980-as évek végéig terjedő időszakból. c) Új fényképek: többnyire színes képek, melyek a táncházmozgalom, néptáncfesztiválok és kiállítások, és az ezekhez kapcsolódó utazások, valamint látogatások alkalmából készültek, melyeket H.. vendégektől/gyűjtőktől/érdeklődőktől kapott. Ide tartoznak az újabban készített, ugyancsak színes családi fényképek is. zek száma 350 körül mozog. Az így elkülönülő három kategória nem számszerűsíthető egészen pontosan, ugyanis a fényképek jelentős részének datálása hozzávetőleges (néhány éves, olykor évtizedes becsléssel). Továbbá, a fényképek megrendelője szerint a következő csoportok különíthetőek el. Saját vagy családi megrendelésre született fényképek (H.. és családjának, rokonságának megrendelésére, a családi eseményekkor született fényképek, H.L. által készített fényképek). Külső megrendelésre készült fényképek, H..-nek vagy valamely családtagnak küldött fotók. zek nagy részét a fesztiválokon, néptánctáborokban, különböző eseményeken készült felvételek teszik ki, valamint a külföldi és belföldi látogatók, vendégül látók által készült felvételek. Ugyanide sorolhatók azok a fényképek, melyek H.L. és H.B. hasonló korú, főként magyarországi fiatalokkal való levelezése során kerültek a korpuszba. Végül, bár nehezen kitapintható és számszerűsíthető, el lehet különíteni a fényképeknek egy-egy csoportját, melyek a fényképek értelmezésével együttesen nyerik el létjogosultságukat. Hiányzó, de nyilvántartott képek: nem találhatóak meg a korpuszban, de a szóbeli közlésekben megjelennek (utalás, leírás, akár értelmezés formájában is). zeket H.. a korpusz részeként tartja számon. Ilyenek lehetnek a H.. tudomása szerint a Bibliában elhelyezett portrék gyermekeiről (melyeket azonban nem találtunk meg) vagy a fényképeknek egy csoportja, melyeket Kallós Zoltán néprajzkutató készített 1956 körül, de H.. emlékei szerint nem mindenikből juttatott példányt H..-nek; valamint azok, amelyeket H.. emlékei szerint Kallós a privát korpuszból válogatott ki és vitt magával. A Kallós-archívum (Kallós Zoltán néprajzi gyűjtései során készült fényképeinek gyűjteménye) megtalálható, feldolgozás előtt áll a budapesti Hagyományok Házában. Az intéz- 268 A fényképen nincs datálás, H.. sem tudta pontosan datálni. A kemény kartonra ragasztott barnás fotón a Dunky fivérek cégjelzése látható, akik ebben a periódusban működtettek Kolozsváron fényképészeti műtermet. ( ) 91

93 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben ményben lehetővé tették, hogy az archívum digitalizált fényképanyagát átnézzem, azokat a fényképeket keresve, melyek H.. privát fényképkorpuszához kapcsolódhatnak. H.. nagy érdeklődéssel és örömmel fogadta a CD-re másolt fényképeket, pedig csupán néhány volt közöttük, amely nincs meg H.. fényképei között, és egyetlen olyant sem találtunk, amelynek készítője ne Kallós Zoltán lett volna (azaz H.. saját fotói közül lett volna kiemelve) 269. A Kallós Zoltán által készített fényképek egyaránt képezik szerves részét H.. személyes fotókorpuszának, Kallós Zoltán magán- (szakmai) fényképgyűjteményének, valamint a Hagyományok Háza fényképarchívumának. A fényképek mindhárom közegben másként kerülnek használatra: H.. fényképkorpuszának emblematikus darabjaivá váltak (H.. többször utal arra, hogy ezeket különösen értékesnek tartja), Kallós több más gyűjtési helyzetben készült fényképpel együtt fényképalbumba rendezte őket, melyet a Hagyományok Háza a tulajdonában levő több ezer, tematikusan osztályozott fényképpel együtt nyilvántartásba vett, feldolgozásra és közlésre, bemutatásra szán. bbe a gondolatmenetbe illeszkedve különíthető el a fényképek egy másik csoportja, mely fizikai értelemben jelen van, de H.. nem tekinti odaillőnek, teljes értékű, családi fotónak. mögött a privát fényképkorpusz határai (mi tartozik bele és mi nem), ill. az egyes fotók műfaji besorolásának (azaz, hogy mennyire privát, mennyire fénykép, mennyire privát fénykép egy-egy darab) problematikus pontjai sejlenek fel, melyről a későbbiekben bővebben is szó esik. Az így elkülönített kategóriákba néhány szórványos kivételen kívül a fényképállomány darabjai könnyen és következetesen besorolhatók. A fényképek keletkezési idejére vonatkozó adatokat részben a fényképek tipologizálásánál kamatoztattam. Érdemes azonban közelebbről pillantást vetni a képekre. A fényképkorpusz legrégebbi fényképei feltételezhetően között készültek (valószínűbb, hogy a becsült periódus vége felé). A fényképen látható férfi (H.. nagybátyja, tanár Kolozsváron) egy másik fényképen is megjelenik diákjai körében, mely fotó pontosan datált: az előlap bal sarkán az május 18. felirat olvasható. zen a fotón az említett férfi láthatóan idősebb, mint a Dunky fivérek által készített fényképeken (erre utal őszebb haja és szakálla). A fényképkorpusz legfrissebb fényképei 2009 nyarán készültek, magyarországi (debreceni) látogatók vendégeskedése alkalmából. A fényképkorpusz által lefedett időintervallum túlmutat H.. életidején gyetlen olyan fénykép került elő, melyet H.. nem látott korábban. Nem emlékszik, mikor készülhetett, ki készíthette. A színes fénykép H..-t ábrázolja háza kapujában, feltételezhetően Kallós fényképezte az 1980-as években. Több más, ezőkeszüben készült fénykép került elő, melyeket szintén Kallós készített 1956-ban. zeken H.. nem látható. Amelyiken maga is látható, az a saját fényképei között is megtalálható, esetleg eltérő kidolgozásban. zekből néhányat egyik látogatásom alkalmából H.. kérésére kidolgoztattam és elvittem neki. 270 Az 1938 (tehát H.. születése) előttre datálható fényképek száma 13, melyből kettőn H.. már említett nagybátyját egyedül, ill. tanítványai körében láthatjuk, néhányon a család katonatagjait az első világháború idejéről (két fotón H.. édesapját 1918-ból, egy fotón apai nagybátyját október 10-i keltezéssel, két fotón H.F. mostoha nagyapját, további két fotón pedig be nem azonosított katonákat), egy fotón mezőkeszüi fiatalok csoportja látható 1933-ból (köztük H.. édesanyja), egy fotón H.. édesanyja látható leánytestvérével 1936-ban, a mocsi aratási vásárban, másikon H.. keresztszülei láthatók (keresztapja besorozásakor). 92

94 4. Fényképkorpuszok és kontextusok Ha a fényképkorpusz által lefedett időintervallum viszonylag könnyen meghatározható (min. 95, max. 123 év), a korpuszon belüli időbeli tájékozódás rendkívül nehézkes. z a fényképek ritka és hiányos adatolásának (illetve a felejtésnek) tudható be. indössze 281 fényképhez (a fényképállomány 35,2%-ához) tartozik felirat (az elő- vagy hátlapon), ezek közül datálásra vonatkozik 134 (ez a fotóállomány 16,8%-át teszi ki). A többi felirat dedikáció, cégjelzés és egyéb szöveg. Bár a kutatói megfigyeléssel, becsléssel, az adott dátumokat viszonyítási pontként alkalmazva, H.. értelmezésére támaszkodva sikerült nagyvonalakban felállítani a kronológiát (és ezt xcel-táblázat formájában szemléltetni 271 ), sok olyan fotó maradt, mely elhelyezése csak többéves, évtizedes becsléssel volt lehetséges. A grafikon a fényképek számát mutatja évtizedes bontásban (az első két oszlop által lefedett hosszabb időintervallum választóvonalaként H.. születési évét jelöltem ki). Az évtizedes bontást éppen a datálásban érvényesíthető évtizedes becslés tette indokolttá. Bár némely kronológiai egyenetlenség (sűrűn fényképezett évek/periódusok és alig pár képpel dokumentált időszakok) ezen az ábrán nem mutatható ki, jól látható a fényképek számának változása a teljes időintervallum keretein belül. Az első évtizedek (első 2 oszlop) kevés fényképe a technikai fejlődés korai fázisának tudható be. Nem mellékes az sem, hogy a vizsgált anyag jobbára falusi környezetben keletkezett, ahol a fényképezés később és lassabban terjedt el, mint a (nagy)városokban és közvetlen vonzáskörzetükben. H..-ről gyermekkorában mindössze 1 fénykép készült, 5 éves korában, édesanyja és egy szomszédasszony társaságában. A fénykép ocson készült április 6-án, valószínűleg egy hús- 271 Lásd a DVD-mellékleten (H.._grafikonok). 93

95 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben véti vásár alkalmából, vásári fotográfusnál: Hát akkor nem volt mindenkinek fényképezőgépje, me akko csak jöttek fényképezők. S akkor egy olyan, aki, aki... jött a vásárba. e csak olyanko fényképeződtek, amiko mentek egy vásárba. A következő fénykép 1954-ben, 16 éves korában készült róla, konfirmálása alkalmából, ugyancsak ocson, aratási vásárkor (augusztusban): Na mikó konfirmáltam, ez az aratási vásárba, ez az a néném, amelyik... hét évvel nagyobb, mint én. z amelyik... ü növeltük. Na, akkó vótam tizenöt-tizenhat éves. z... aratási vásárba csináltuk ban készült újabb két fénykép H..-ről, mindkettő a faluban: Na aztán ez erőst régi. z is tizennyóc votam. K: Ki csinálta? H..: Hát az is mind ott van a... parokián. Ott vot valaki s akkor ott képeződtünk, emlékszem. ondom, hogy akko nem vót itt senkinek fényképezőgépje, akko csak ha valaki jött. H.. emlékei szerint ugyanebben az évben járt a faluban Kallós Zoltán néprajzkutató is. Az így készült 14 felvétel megrendelője a kutató, tárgyát a hagyományos mezőkeszüi népviselet (leány- és asszonyviselet) képezi. nnek H.. is tudatában van K: ért készítette azokat a képeket? H..: A ruháér inkább. zeknek a fényképeknek az értéke számára mégsem ebben áll. H es házasságkötését három, a helyszínen készített amatőr fénykép őrzi: egy, a Bibliában őrzött csoportkép, egy fénykép az esküvői menetről, valamint egy másik, H.. nagynénjét és annak családját ábrázoló fénykép, melyről csak az értelmezés során derült ki, hogy ebből az alkalomból, ekkor készült. Ugyanezt az alkalmat örökíti meg a már említett kiállított műtermi montázs-fotográfia, melyen H.. és H.F. polgári esküvői ruhában jelennek meg. A fényképet a fotográfus valószínűleg két külön portréból állította össze, az esemény után. A házasságkötést követő években is igen kevés fénykép készült. A technikai akadályok mellett ezt az intenzív munkával, a család anyagi-társadalmi megalapozásával töltött időszak is magyarázza. bből az időszakból H..-ről mindössze 6 fénykép készült, gyermekeiről 11. Az 1970-es években hirtelen megnövekvő fényképszám főként H.L. iskolába (ocsra, Szamosújvárra, majd Kolozsvárra) kerülésével magyarázható, ezeknek a fotóknak nagy része elsősorban H.L.-hez köthető ben Szamosújváron beiratkozott az iskolai fotókörre, mely keretén belül jó néhány portrét készített (magáról, barátnőjéről, H.B.-ról, valamint egy korabeli amerikai televíziós sorozat 272 színészeinek képéről). bből az időszakból H.. mindössze 15 fényképen jelenik meg: ebből 9 lakodalmak alkalmával készült, melyen H.. meghívottként vett részt, 3 a mezőkeszüi tánccsoport fellépései alkalmával. Az as évek fotón tükröződő fontos eseményei: H.L. és H.B. levelezése magyarországi fiatalokkal (rendszeresen váltottak fényképet is), lakodalmak a H.L. és H.B. rokoni/baráti/szomszédság körében, H.L. és H.B. keresztszülővé válása (rokon kisgyermek keresztszülőségére vállalkoznak közösen), H.L. kolozsvári egyetemi tanulmányai. H..-ről 8 fénykép készült 272 A sorozat eredeti címe Rich an, Poor an. Amerikában 1974-ben kezdték vetíteni. Romániában, valamivel később Om bogat, om sărac címen sugározták. A fényképeken a sorozatban szereplő négy színész látható: Peter Strauss (Rudy Jordache szerepében), Susan Sullivan (aggie Porter), Gregg Henry (Wesley Jordache) és James Carroll Jordan (Billy Abbott). 94

96 4. Fényképkorpuszok és kontextusok ebben az időszakban, ebből 7 igazolványkép (!). A másik fotót valószínűleg egy magyarországi táncházas fiatal készítette, táncgyűjtés alkalmából a mezőkeszüi kultúrotthonban. Az 1990-es években készült fényképek két fontos családi eseménye H.. két unokájának születése, pontosabban keresztelője (1995-ben és 1996-ban). két eseményről összesen 27 fénykép készült. zen kívül legtöbb fénykép néptáncfesztiválok, ill. magyarországiak látogatása alkalmából készült. H.. 37 fényképen látható. A legutóbbi évtizedben készült 232 fénykép több mint felén (54,7%) rajta van H.. is. A fényképek túlnyomó többsége magyarországi vendégek látogatásához, magyarországi utazáshoz, énekléshez kapcsolódik. zek készítői a látogatók/vendégül látók, ill. H.L., aki a fényképekből következtetve 2002 tavaszán saját fényképezőgépet vásárolt (és ezt mind otthon, mind közös utazásaik során használta is). Hogy a kronológiai egyenetlenség is szemléltethető legyen, a mellékelt táblázat éves bontásban mutatja a fényképek számát. Az első oszlopba a biztosan datált fényképek száma került, a második oszlopba az évre pontosan datált fényképek száma, majd ezt követően színezett mezőkbe kerültek azok a fényképszámok, melyek időbeli becslését egy-egy rövidebb-hosszabb időszak megjelölésével sikerült megadni. A táblázatból előtűnnek azok az évek/periódusok, amelyekben a feltűnően sok vagy kevés fénykép készült. Év Pontosan datált Évre pontosan becsült Több éves intervallumra becsült

97 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben 96 Év Pontosan datált Évre pontosan becsült Több éves intervallumra becsült

98 4. Fényképkorpuszok és kontextusok Év Pontosan datált Évre pontosan becsült Több éves intervallumra becsült Össz A nagy számú fényképpel kiemelkedő évek: 1956 (Kallós Zoltán látogatása), (iskolai események), (H.L ben Szamosújváron, majd 1980-ban Kolozsváron zárja iskolai tanulmányait), 1983 (H.L. egyetemi éveinek kezdete Kolozsváron), (unokák keresztelője), valamint (magyarországi utazások Paks, Budapest, Debrecen, melyeken H.L. is részt vett és fényképezett; magyarországi vendégek látogatása). zzel szemben meglehetősen kevés fénykép készült az 1956-os évet kivéve H.. teljes gyermek- és leánykoráról, fiatal asszonykoráról (különösen az 1960-as évekig), ban, ben (ekkor leánya Kolozsváron egyetemista, már a fia is városon dolgozik/lakik). Az 1990-es években az (előző és következő évtizedhez képest) kevesebb számú fénykép esetlegesen datált. Az ekkor készült fényképek csupán néhány eseményhez (főként utazáshoz, táncoláshoz) kapcsolódnak. ivel ezek pontos elhelyezése nem lehetséges, az időszak dinamikájára vonatkozó következtetésekbe nem bocsátkozom. A ös év kevés fényképe minden bizonnyal H.F ban bekövetkezett halálával magyarázható. 273 Az itt feltüntetett 6 fénykép az 1997-es évhez rendelt 6 fényképpel azonos. Az esemény vagy 1994-ben, vagy 1997-ben történt. 97

99 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben A korai fényképek (H.. fiatalkorában és az előtte készült fotók), valamint a recens képek esetében a datálás jóval kevesebb bizonytalanságot mutat, mint a köztes időszakban. A korai fényképek esetében a pontos datálás (legtöbbjük felirattal egészül ki), valamint a fotók kis száma, nagy presztízse miatt könnyebb a tájékozódás. A közelmúltban készült fényképek esetében az események recens volta teszi lehetővé a pontos datálást (H.. még pontosan emlékszik ezekre az eseményekre). gy adott fénykép tárgyának minél egyértelműbb meghatározása a fénykép használatát megvizsgálva és az egyén értelmezését is figyelembe véve valósítható meg. A fénykép tárgyának bizonyos szempontú meghatározása (mit ábrázol a fénykép?) a fényképek műfaji besorolásának bizonyos kategóriáival esik egybe: ebből a megközelítésből beszélhetünk pl. embereket megjelenítő fotókról, épület-, tárgy- vagy akár állatfényképekről. Használatukban vizsgálva árnyaltabb képet kapunk: a Kallós Zoltán által készített fényképek a készítőjük felől nézve néprajzi, tárgy-(viselet-)fotográfiák, H.. felől nézve nem egyszerűen/elsősorban viseletet dokumentáló fényképek, hanem a családi fényképkorpusz szerves részei, emblematikus darabjai (emlékek kapcsolódnak hozzájuk, ismerős személyek és történetek, ismert előzmények, kapcsolatok stb.). A fényképek túlnyomó része embereket ábrázol. A H.. tárgyait (gyümölcsfára aggatott tejesedényeket, vetett ágyat, párnacsúpokat) ábrázoló fényképek készítői nem a családból kerülnek ki: az idegenek (magyarországiak) számára (és csak számukra) képeznek fényképtémát. A saját megrendelésre (H.L. által) készített tárgy- és épületfotók olyan tárgyakat, helyeket örökítenek meg, melyeket a saját térből kilépve (utazások során) kü- 98

100 4. Fényképkorpuszok és kontextusok lönlegesnek, megörökítendőnek ítéltek (pl. Budapesten a Parlament épülete, a koronázási ékszerek, a Duna). egint más csoportba sorolhatók azok a tárgyfotók, melyeket H.. magyarországi meghívójuktól levéllel együtt kapott, és az általuk létrehozott/működtetett tájház részleteit, tárgyait örökítik meg. H.. kutyájáról leánya készített két fényképet 2002-ben, amikor megvásárolta fényképezőgépét. sorozatban több olyan témájú fénykép is van, amely más kontextusban aligha jött volna létre (céljuk az új fényképezőgép kipróbálása, esetleg a maradék filmkockák elhasználása): H.F., amint feji a tehenet, a szomszéd virágzó körtefája. Az embereket ábrázoló fényképek további kategóriákra oszthatók, az ábrán látható további bontásban: A portrék és az igazolványképek többnyire biztos kézzel elkülöníthetők egymástól, van azonban egy csoportjuk, mely első látásra bármelyik/mindkét kategóriába beleillik, besorolásukban a használati mód igazíhat útba (ilyenek pl. az iskolai ballagási kártyákra ragasztandó kisméretű fényképek). Az embereket ábrázoló fényképek legnagyobb részét a különböző csoportképek képezik. A csoportképek kis hányadát a montázsképek teszik ki, melyek látszatra csoportképek, de a csoport, a rajtuk megjelenő személyek úgy, akkor és ott nem voltak együtt. H.. anyósáról és apósáról több ilyen montázs is készült, ugyanabból a nyersanyagból: kis- és nagyméretű, fekete-fehér és színezett, keretezett (mely a fészerből került elő). H.. apósa a fotón viszonylag fiatal, anyósát pedig egy, már özvegy korában készült fotóról illesztette mellé a fényképész, fekete fejkendővel, (egykori) férjénél jóval idősebben. A hátteret egy lakóház képezi. A csoportképek nagy csoportját számban a különböző eseményeket megjelenítő pillanatképek csoportja követi. 99

101 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben Az elemzés fontos mozzanata a fényképen megjelenő személyek azonosítása. zt nem csupán az átláthatóságra törekvés indokolja, hanem a kutatás egyik alapvető célkitűzése is. Az elemzés arra próbál rávilágítani, hogy hogyan konstruálódik meg H.. identitása a fényképek révén, pontosabban az identitás mely minőségeit mutatják meg a fényképek, ill. hogyan jelenik meg a fényképeken H.. társadalmi beágyazottsága. bben az értelemben lesz beszédes az, hogy a fényképkorpusz hány darabján jelenik meg H.., rajta kívül/vele együtt mely személyek jelennek meg a korpuszban. Fontos megállapítani azt is, hogy mely személy képezi a fénykép centrumát, az a személy, akihez elsődlegesen (másodlagosan) köthető a fénykép. A H.L. iskolai ballagásakor készült fénykép centruma H.L. Az unokák keresztelője alkalmából készült fényképek főszereplői elsődlegesen az unokák, másodlagosan (tágabb értelemben) H.B. családja. A H.L. által, a szomszéd virágzó körtefájáról készített fénykép centruma a körtefa, bár a fényképi síkon megjelenik H.. is (nyilvánvalóan véletlenül). Az alábbi ábra H.. családfáját ábrázolja, megadva, hogy az illető személy hány fényképen jelenik meg (valamint ezeknek arányát a teljes fotókorpuszhoz viszonyítva) 274. H.F. mostoha nagyapja 2 fotó H anyai nagyanyja H.. apai nagyapja H.. apai nagyanyja H.. anyai nagyapja H.. anyai nagyanyja H.F. anyai nagyapja H.F. anyai nagyanyja H.F. apai nagyapja H.F. anyai nagyanyja (6,8%) H.. édesapja 2 fotó H.. édesanyja 17 fotó (2,1%) H.. nagynénje H.F. édesanyja H.F. édesapja H fotó (25,9%) H.F. 54 fotó (6,8%) Hm 22 fotó (2,8%) H.B. 81 fotó (10,1%) H.L. 231 fotó (28,9%) Hnu 41 fotó (5,1%) Hku 26 fotó (3,3%) 274 Kör alakzatban tüntettem fel azokat a személyeket, akik nem jelennek meg egyetlen fényképen sem, téglatest alakzatban azokat, akikről a fényképállomány tartalmaz fotó(ka)t. A korábban bevezetett rövidítések mellett: Hm = H.. menye, Hnu = H.. nagyobbik unokája, Hku = H.. kisebbik unokája. A zárójelben feltüntetett számok a személyt ábrázoló fotók számát, ill. a teljes korpuszhoz viszonyított arányát jelölik. Az ábrát nagyobb felbontásban lásd a DVD-mellékleten (H.._grafikonok). 100

102 4. Fényképkorpuszok és kontextusok H.. és H.F. nagyszüleiről még nem készült fénykép (férje mostohanagyapjáról az I. világháborúban készült 2 katonai fénykép). A szüleik generációjának már minden tagjáról készült néhány felvétel. H.. korán elhunyt édesapjáról 2 fénykép maradt, édesanyjáról 17. H.. a birtokában levő fényképkorpusz alig több mint negyedén jelenik meg. nnél többön, a fényképek majdnem 30%-án jelenik meg leánya, mintegy 10%-án fia. A családfához rendelt számadatokat érdemes összevetni a fényképkorpusz időbeli megoszlása kapcsán tett megállapításokkal. A H.. gyermek- és leánykorának idejére tehető kevés fénykép (a régi fényképek kategóriája) mennyiségi megoszlása nem mutat nagy kilengéseket (néhány fénykép az egyes családtagokról, így H..-ről is). A házasságkötést követő évektől egészen a 80-as évek végéig készült fényképek elenyésző hányadán jelenik meg H.., miközben gyermekeiről számos fénykép készül (és számos fénykép centrumát képezik) tól kezdődően (az egyébként is egyre nagyobb számban készülő) fényképek nagy részén már megjelenik H.., sok esetben lesz a fénykép centruma is. A gyermekek különválása, saját háztartásba költözése, majd H.. megözvegyülése nem csupán a mindennapokban lesz érzékelhető, hanem a fényképkorpuszban is láthatóvá válik: a keletkező fényképek fölött nem kell osztoznia, ahogyan a fényképeken megjelenő események résztvevője is bizonyos értelemben egyedül ő lesz. A fényképek tárgyát képező események, alkalmak áttekintése az elemzés másik sarkalatos pontját képezi, megvilágítva a fényképek egyéni/családi mindennapokba való beépülésének néhány aspektusát (ahol a fényképek használata a mindennapokat és ünnepeket szegmentáló, azokba szervesen beépülő rítusként tételeződik). záltal láthatóvá válhatnak azok az események, melyeket az egyén/család élete során fényképen is megörökítésre szánt, amelyek fényképtémát képeznek az egyén/család számára. A saját elhatározásból készített fényképek elsősorban az élet kiemelkedő eseményeihez, sorsfordító rítusaihoz, látványos aspektusaihoz, ünnepekhez, bizonyos tekintetben a publikus szférához kötődnek. bben az értelemben a mindennapok, a kevésbé jelentős, a kevésbé vagy nem látványos/szép események és dolgok, a hétköznapok, a privát szféra nem válnak láthatóvá a fényképeken (azaz megmutatásukra a médium kevésbé alkalmas). Az ezzel szembemenő jelenségek szintén beszédesek, korpuszspecifikus információkat hozhathak felszínre. A rendhagyó fényképek éppen az általános jellemzők, a konvenciók viszonylatában tanulságosak. H.. és H.B. egyik közös fényképén, mely H.. konyhájában készült, mindketten a kamerába nézve grimaszolnak. A fénykép egy sorozat darabja, melyet H.L. készített 2006 telén: H.. pánkósütés közben, H.. a gabonatároló előtt, H.. a konyhában, H.. gyümölcsöt eszik. Az említett fénykép értelmezése során H.. kifejtette, hogy a grimasz a fényképezés elleni tiltakozás jele. Arra vonatkozóan is kapunk információkat, hogy H.. mit gondol arról, hogyan, milyen ruhában, milyen arckifejezéssel illik/nem illik megjelenni egy fényképen: Na jaj! Hát eztet igazán vedd ki onnat! Belőle... z itt van a konyhába nálam. K: zt ki fényképezte? H..: Há a leányom. Jaj, ni milyen! Jaaj, azt most vedd ki! Aztat ecce eldobtam. Törüld le onnat! [...] De vedd ki onnat, de tényleg! [...] Nehogy betedd eztet a csúnyát, me nízz oda te né! K: Grimaszkodnak. H..: Igen, me nem akartam, hogy vegyen le, me mondtam, hogy ne vegyen le, me né, hogy vagyok 101

103 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben felőtözve. S akkó csak levett. Áj gyé minyé! 275, há én nem tudtam, hogy ez is ott van... Na ezt vedd ki onnat, ne mutasd meg valakinek Az ábra a fényképkorpuszon belül elkülöníthető fényképtémák megoszlását mutatja (az adott témába tartozó fényképek számával). A kategóriák nem zártak: pl. keresztelő alkalmából készülhetnek ún. csecsemőfotók is, az óvodai ikulás-ünnepség egyaránt besorolható az óvodai-iskolai élet eseményei közé vagy a téli ünnepkört megörökítő fényképek kategóriájába. Az így elkülönített kategóriák csupán a fényképezett esemény szerinti megoszlást mutatják, függetlenül attól, hogy mely személy képezi az egyes fényképek centrumát. A keresztelő alkalmából készült fényképek kategóriájában egyaránt benne vannak a H.. unokáinak keresztelője alkalmából és egy rokon kisgyermek keresztelője alkalmából készült fényképek (utóbbi eseményen H.. gyermekei keresztszülőként vettek részt). 275 Jaj nekem! 276 Vö. Kincses K. Pózkatalógusával: lőfordul az is oldandó a feszültséget, hogy a modellek csinálnak valamit az exponálás pillanatában, olyat, ami nem azonos velük, a mindennapi életükkel, amitől ők másmilyenekké válnak, de legalábbis oldják feszült görcsösségüket. zek a dolgok is csoportba rendezhetőek, a kiöltött nyelvtől a grimaszig, a vigyortól a szemek lehunyásáig, vagy a kényszeredett, természetellenes pózokig, hoszszú a lista. Kicsit nehezebb dolga van az e csoportba sorolt képekkel a fotómuzeológusnak, mert ezek a fényképész vagy a megrendelő elégedetlenségének következtében gyakran végezték szemétkosárban rövidke életüket. Ha nem, akkor szinte valamennyi kiváló gyűjteményi darabnak számíthat a Horus Archívumban, mely éppen a szokásostól eltérő, a konvencióknak fittyet hányó, vagy csak egyszerűen a véletlenül rosszul sikerült képek gyűjtésére szakosodott. Kincses 2006,

104 4. Fényképkorpuszok és kontextusok A fenti ábrán megjelenített kategóriák részben a klasszikus, általános (korpuszfüggetlen) fényképtémákra mutatnak rá (keresztelő, házasságkötés, konfirmálás, katonaság, iskolai események: pl. ballagások). ásfelől éppen az adott fényképkorpusz sajátosságait domborítják ki: H.. specialista voltával áll összefüggésben a legtöbb fényképet tartalmazó, énekléshez-táncoláshoz kapcsolódó fotókategória Tárgykontextus: a fényképek tárolása. A privát fotók helye a személyes dokumentumok között. H fényképből álló fényképkorpuszának elenyésző hányada kiállított fénykép. A lakás egyetlen helyén találhatóak folyamatosan kiállított képek: a vetett ágyat, festett padládát is magában foglaló tisztaszobában. Itt, szekrényre (több más fénykép mögé) állítva látható H.. és férje esküvői képe (fotómontázs, melyen a fényképész beavatkozásának köszönhetően H.. fehér menyasszonyi ruhában, rövid hajjal és fátyollal, fehér festett virágcsokorral látható, férje pedig mellre tűzött bokrétás öltönyben van, holott házasságkötésükkor hagyományos mezőkeszüi öltözéket viseltek). Ugyanide van kiállítva leányának színes, kinagyított, iskolai ballagásakor készített portréja, két másik portré leányáról (egy színes fotó díszes keretben és egy fekete-fehér portré), valamint üvegkeretben egy rokon fiú egészalakos képe (H.L. keresztfia, konfirmálásakor). A fényképek alatt hímzett terítő, a hátuk mögötti falon hímzett, virágmintás falvédő, a fotók két oldalán egy-egy díszpárna (világoskék kispárna vágottas csipkehuzatban, rózsaszín szaténfodorral a szélén), illetve egy-egy madarat ábrázoló nipp. Ugyanebben a helyiségben, de nem kiállítva (a ruhásszekrény felső polcán) található egy nagyobb méretű színezett portré H.. lányáról kisiskolás korából, pionír egyenruhában; egy nagy méretű fekete-fehér reprodukció H.L. iskolai tablójáról, valamint egy fekete-fehér montázsfotó férje szüleiről (apósa katonaként, anyósa jóval idősebben, fején fejkendővel). Ugyancsak a szobában tartja H.. a többi fényképét, ajándéktasakban összegyűjtött műanyag fóliákban, borítékokban, zacskókban, kisebb méretű retikülben. A fényképek mellett, azokkal vegyesen más dokumentumok, tárgyak is találhatók az ajándéktasakban: 64 db képeslap: 37 üres, kb. 20 H.L.-hez, 13 H..-nek (is) címezve (3 db H..-nek és H.F.-nek közösen címezve, 2-nek H.L. a feladója), egynek a hátán gépelt széki népdalszövegek, egynek a hátán savanyúságrecept kézírással, 3 db ballagási kártya, 4 db kivágott újság- vagy folyóiratcikk, kép (fényképes cikk Lukács Lajosról; fényképes cikk Koncz Zsuzsáról; zenei témájú írások színes/fekete-fehér képes magazinokból kivágva; ismeretterjesztő cikk; egy INI nevű zenei együttes posztere), 5 db magánlevél (4 H.L.-nek címezve, egy a H. családnak), 3 db esküvői meghívó, 12 db néprajzi témájú képkártya (feltehetően azonos forrásból), tréfás versek, trágár locsolóversek papírra másolva, különböző tárgyú kézírásos szövegek (egy azonosítatlan irodalmi személy jellemzése, egy Shakespeare-vers, valószínűleg H.L. írta, iskolai feladatként), kitépett határidőnapló-lapra írt népdalszöveg, árucímke hátára írt slágerszöveg, 103

105 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben 5 db karácsonyi ének (kánta) szövege nyomtatva, 3 db öntapadós matrica, 6 db ajándékkísérő kártya, vallási témájú fénymásolt szó- és mondatkártyák, színezők, könyvjelzők, szórólapok, gépelt imaszövegek, naptár, képkártyák, szentképek, képeskönyv bibliai történettel (valószínűleg H.. unokáinak vallásoktatásához kapcsolódnak), 9 db választási szórólap, 2 db húsvéti üdvözlet (politikai kampány részeként), 1 db politikai témájú közlemény, 5 db papír, különböző telefonszámokkal, felhívás és nevezési lap a 2006-os debreceni Nemzetközi Betlehemes Találkozóra, felhívás a rendezvényhez kapcsolódó 2009-es konferenciára, 6 db térkép: Keszü/Keszi nevet viselő települések a Kárpát-medencében, 5 db színes nyomtatott Google-térkép ezőkeszüről, 8 db márciuska, telefonáló-kacsintó nőt ábrázoló képváltó, banki tranzakciót igazoló papír, jegyzetpapírra írt recept, villanyszámla (idegen nő nevére), telefonszámla borítékja, fizetési papír H.B. nevére, pénzbefizetési bizonylat, nyugdíjszelvény, belépőjegy a siklósi várba, Naturland Svédkeserű krém levágott címkéje, földtámogatásra vonatkozó határozat, agyar Igazolvány, színes indigópapírok. A konyhában (ahol H.. ideje nagy részét tölti) a mindenkori aktuális fényképek kapnak helyet, a hűtőszekrény tetején vagy a konyhaszekrényen. 277 zek a fényképek, amint elvesztik aktualitásukat (újabb fénykép kerül H.. birtokába, vagy már megmutatta gyermekeinek), a tasakba kerülnek, a többi közé 278 : Az újabbakat aztán mind ide teszem a... K: Hova? H: Ide a hűtőre tettem most. K: indig oda teszi az újat? H..: Hát igen. ikor jönnek a gyerekeim, hozzám, hogy lássák, hogy ez új. ingyá kérdik, na édesanyám, ezt honnén kapta? zeket a fényképeket elsősorban aktualitásuk (recens esemény vagy recens beszerzés) emeli ki a többi közül. A konyhaszekrényen tartott Bibliából a terepmunka utolsó 277 Az interjúban közöltek alapján. Ott jártamkor ezeken a helyeken nem voltak kiállított fényképek. 278 Lásd erről: Csak addig érdekesek [a nagy számban készülő fényképek a szerző megjegyzése], amíg minden ismerős meg nem csodálta a képeket s utána legjobb esetben ömlesztve bekerülnek a fiókba, rosszabb esetben a szemétbe. Horváth 1988,

106 4. Fényképkorpuszok és kontextusok napján került elő egy, H.. házasságkötésekor készült kisméretű amatőr fénykép. zt elsősorban a hozzá fűződő érzelmi kötődés, emlékek emelik ki a többi fénykép közül. H.. többször is érdeklődött, hogy van-e lehetőség a fénykép jó minőségű nagyítására, reprodukálására. mlékei szerint lennie kellene a Bibliában más képeknek is gyermekeiről, ezek azonban nem kerültek elő. Ugyancsak az utolsó pillanatban, távozásomkor jutott eszébe H..-nek és került elő a fészerből a már említett montázs apósáról és anyósáról. Hangsúlyozom, hogy a H.. tulajdonában levő, háztartásában fellelhető fényképkorpusz képezi a vizsgálat tárgyát. Értelemszerűen a család többi tagjánál is vannak fényképek. H.. az interjú során többször említette, hogy sok családi fénykép van leányánál: Amelyiket látta, hogy egy kicsit jobban kijött. Amelyik szebb vót. [...] Az tetszett neki, azokat összegyűtötte, s elvitte. A fiánál levő fényképek mennyiségére és tartalmára vonatkozó információkat nem ad, bár valószínűsíthető, hogy hozzá is kerültek a családi fényképekből. rre enged következtetni, hogy a fényképkorpusz jóval kisebb hányadán jelenik meg fia, mint leánya (az ő fotóinak helye az új családban van). A H.. háztartásában levő fényképkorpusz tehát (többszörös) szelekció eredményeképpen jött létre, mely során gyermekei kiemelték belőle azokat a fényképeket, melyeket magukénak éreztek. A gyermekekhez kapcsolódó fényképek közül a duplumok, a gyengébb minőségű, a számukra érdektelen fotók maradtak H..-nél. Észre kell itt vennünk a fényképek presztízsének kettősségét. A nem nyilvánosan tárolt fényképek tárgyi kontextusát egy rendezetlen irathalmaz képezi (értékes és szemétnek nyilvánítható, hivatalos és privát jellegű elemekkel), az állandó jelleggel kiállított fényképek tárgyi kontextusát pedig különböző presztízs- és dísztárgyak (nippek, hímzett terítők, díszpárnák stb.) képezik. A fénykép általánosságában véve ebben a kontextusban érték akkor is, ha a fénykép használója bizonyos fényképeket értéktelennek, nem sikerültnek, rossznak nyilvánít. A már említett esküvői montázs-fotográfia mely alapjában véve kiállításra szánt ki van ugyan állítva a nyilvános térben, azonban több más fénykép mögé, hiszen H.. értékrendje szerint nem szép, nem reprezentatív. Több más, (technikai értelemben) elrontott fotográfia sem kerül kidobásra annak ellenére, hogy H.. ismételten hangsúlyozza: az illető fénykép nem sikerült, kidobandó Kis elméleti kitekintést téve: úgy tűnik, hogy a fénykép általánosabb érvényű értékvesztését végül a digitális képfordulat hozza el. gy (kevésbé jól sikerült, ismétlődő, már nem jelentős/túl sok stb.) fénykép törlése különböző adathordozóinkról, telefonunkról minden tekintetben könnyebb, mint eldobni, elégetni, eltenni szem elől, odaadni, összetépni egy papírképet, megsemmisíteni egyet a tárgyaink közül. Lásd erről Haris László véleményét, Lugosi tolmácsolásában: ( ) talán nem is olyan nagy baj, hogyha abból a felmérhetetlen mennyiségű fényképből, amelyet naponta az emberiség megtermel családi és professzionális felhasználásra, és amellyel megtöltjük CD-inket, DVD-inket és merevlemezeinket, néhány örökre elvész ezekben a digitális útvesztőkben. ert akkor is marad még elég sok. Lugosi 2009, 197. Ugyancsak témába vágó a hivatkozott szerző Digitális pánik. A lakbér című (Élet és Irodalom, január 25.) és Digitális pánik 2. Delete mpty Trash című cikke (Élet és Irodalom, március 29.). z az értékvesztés a fényképezéshez kapcsolódó tárgypopulációra is kiterjed (elég például arra gondolnunk, ahogy a fényképalbum műfaja tűnt el/változott meg). zzel részben szembemegy az a fokozatosan erősödő és maradandó tendencia, ahogyan fényképezőgépeinkkel (technikai kütyüinkkel gadget) foglalkozunk: karbantartjuk, frissítjük, speciális tokokban, huzatokban, táskákban hordozzuk. indezek mögött persze látnunk kell egy tágabb kontextusba ágyazódó, több tekintetben is megváltozott attitűdöt új fényképeink (és emlékezésünk) kapcsán. 105

107 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben A fényképek közvetlen tárgykontextusának vizsgálata a privát fénykép műfaji meghatározása szempontjából is hozhat releváns információkat. Annak ellenére, hogy a (privát) fénykép beazonosítása alapvetően nem okoz gondot elméleti megközelítésből is több meghatározás birtokában van a társadalomtudományos és technikatörténeti diskurzus az egyes fényképek besorolásakor a kutató fennakadásokkal számolhat. A kérdés többfelől releváns: fényképnek minősül-e a H.L. által készített, fotópapírra nyomtatott, trigonometriai és geometriai képleteket tartalmazó valami (H.L. által, amatőr fotókörön készített gyakorlókép vagy puska ); privát-e a szériában kiadott, dedikált kép, amely egy (H.L.-ék fiatalkorában ismert) színésznőt vagy énekesnőt ábrázol; privát fényképek soraként kell-e értelmeznünk azt a több darabból álló sorozatot, mely a 70-es évek második felében sugárzott televíziós sorozat szereplőinek képét reprodukálja? Az esetek egy részében önálló kutatói döntés született (az újságokból kivágott képeket, az énekesnő dedikált fényképét nem tekintettem privát fotónak), más esetekben a fényképet használó egyénre bíztam a döntést, H.. értelmezésére hagyatkozva: z is afféle filmbül van kivéve! vagy Na ez nem hiszem, nem ez is csak afféle valami mittudomén!, vagyis nem fénykép. Akadnak azonban olyan esetek is, melyek nyitva hagyják a kérdést: H..: Na aztán ezt nem tudom, a leányomnak valami... Te jobban tudod... K: Hát én sem tudom, mi ez. H..: Hát valami... nem tudom, minek mondta. K: Ő készítette? Ő fényképezte? H..: De ez nem, ez olyan... Valami számtan, mint a szorzótábla Társadalmi kontextus: egy énekes-táncos specialista fényképei. A fényképkorpusz többszempontú osztályozása során is megerősítést nyert H.. énekes-táncos specialista volta, a számos kapcsolódó fénykép révén. zzel szemben feltűnően kevés a klasszikus értelemben vett családi fénykép: amely a családtagokat, családi eseményeket ábrázolja. ásfelől ugyancsak beszédesek lesznek a számadatok, ha megvizsgáljuk, hogy a birtokában levő fényképek hányadán jelenik meg H.. (is), ill. hány fénykép köthető konkrétan a saját és szűk családja életében bekövetkezett változásokhoz, eseményekhez. A hagyományápoló tevékenységhez köthető fényképeket leszámítva, a hátramaradó fényképek közül meglehetősen kevés a konkrét családi fénykép. H..-ről néhány fénykép készült gyermek- és ifjúkorában (köztük konfirmálásakor), majd fényképen jelenik meg házasságkötésük, melyet követően néhány kivételtől eltekintve gyermekei óvodai/iskolai tevékenységei és ballagásai következnek, H.B. házasságkötése, valamint unokái keresztelője. A többi fénykép közvetve vagy egyáltalán nem kapcsolódik H..-hez (gyermekei iskolai és iskolán kívüli tevékenységei: H.L. fotókörön készített fényképei, H.B. amatőr labdarúgói fényképei, gyermekei levelezése magyarországi kortársakkal). A fényképek tulajdonjoga egyértelmű, a fényképkorpusz H.. tulajdonát képezi. A fényképek tartalmi elemzése kapcsán azonban nem elrugaszkodott a kérdés: az egyéni tulajdonban levő fényképek kinek az életét dokumentálják tulajdonképpen? Az értelmezési keret tágításával, adaptálásával így is H..-ről kapunk információkat. Az elbeszélt 280 élettörténethez 280 Lásd a 6-os számú mellékletet. 106

108 4. Fényképkorpuszok és kontextusok hasonlóan, de egyben attól különbözően is, a fényképekből kibontható élettörténet sarkított: ez esetben a hangsúly egyértelműen H.. specialista voltára helyeződik. A fényképkorpuszt vizsgálva H.. társadalmi beágyazottságára, személyközi kapcsolataira vonatkozóan elsősorban mennyiségi adatok nyerhetők (abból, hogy hány személyről őriz fényképet, bizonyos megszorításokkal következtethetünk arra, hogy hány személlyel létesített, ápolt kapcsolatot), de minőségre vonatkozó megállapítások is tehetők (csoportképek, átkarolások, ölelések, egymásra nézések stb.). A fényképkorpuszból egy alapvetően extrovertált, mobilis személy képe bontakozik ki: sok helyen, sok személlyel együtt készült róla fotó, sok személyről őriz fényképet. A 2006-tól nagyobb számban készült fényképek H.. hagyományokhoz kapcsolódó tudásának kamatoztatását dokumentálják megannyi aspektusában: fesztiválon kiállított vetett ágy, Betlehemes Találkozó Debrecenben, városnézés Budapesten, számos, így kialakult és megerősített kapcsolat stb. zt megelőzően is, 1956-tól (Kallós Zoltán viseletfotóival) kezdődően folyamatosan jelenlevő, visszatérő fényképtéma a hagyományápolás: a mezőkeszüi tánccsoportot különböző alkalmakkor megörökítő csoportképek tanúskodnak arról, hogy H.. folyamatosan tagja volt a csoportnak. zzel szemben a szűkebb értelemben vett társadalmi csoportok (család, rokonság, faluközösség), az ún. belső kapcsolatok a fényképkorpuszban látványosan alulreprezentáltabbak, mint a külső kapcsolatok (táncházas, külföldi ismerősök, fesztiválok szervezői és közönsége stb.). H.. és két gyermeke csupán 7 fényképen jelenik meg együtt. zek közül 6 unokái keresztelője alkalmából készült 1995-ben, ill ban, egy pedig 1972 körül, kanadai látogatók érkezése alkalmából, melyen H.L. és H.B. kiskorúak. Olyan fénykép, melyen csak a legszűkebb értelemben vett család (H.., H.F., H.B. és H.L.) látható, egyetlenegy sincs. A családi kötelékek tehát nem vizuális úton, fényképen kerülnek kifejezésre/megerősítésre, nem ezen a szinten válnak megragadhatóvá. zeknek a kapcsolatoknak az ápolása más síkon zajlik. A H..-vel készített interjúból tudható, hogy gyermekei rendszeresen és gyakran látogatják, keresik telefonon. A tágabb rokonsággal és a szomszédsággal szintén rendszeresen ápolja a kapcsolatot. Az egyházközségben aktív, jelentős tagként tartják számon (férje presbiter volt). Igaz, ebben jelentős szerepe van specialista voltának. Számos új kapcsolata éppen az egyházközség által szervezett utazások, testvértelepülési kapcsolatok, látogatások révén alakult. Férje halála után a (viszonylag nagy) gazdaságot a hozzátartozó gazdasági gépekkel együtt sikerült nagyrészt megtartania és továbbvinnie: a mezőgazdasági gépeket munkáért cserébe használatra adja, állatokat tart (tehenet, disznót, szárnyasokat), az általa művelt földek munkálataiban gyermekei segítenek (főként hétvégente). íg a család, rokonság, szomszédság, faluközösség keretein belül működő mélyebb kapcsolatok igen sokrétűek, sokféle megnyilvánulási formával, addig a fényképeken megmutatkozó felszínesebb kapcsolatok lényege és kiterjedése sok esetben benne is foglaltatik a fényképben: Jönnek ide ezek az idegenyek, ezek szeretnek, aztán mit tudom én, hogy mér! Amér beengedem őket, vagy igazán szeretnek, azt má nem tudom. 107

109 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben 4.3. S.A. élettörténete és fényképkorpusza augusztus 10-én született Kolozsváron. Édesapja (Steib József, a továbbiakban S.J.) sváb származású (édesapja sváb, édesanyja sváb-ukrán), édesanyja (Kolumbán Anna) örmény származású, Bukarestben nőtt fel. Édesapja Szatmárnémetiben született. Anyai nagyapjának származása nem ismert 281, nagyanyja Hétfaluban született (édesapja a vasútállomás főnöke volt). A szabóinas nagyapa Brassóban ismerkedett meg a hétfalusi születésű nagymamával (aki a brassói cukorkagyárban dolgozott), majd Bukarestbe költöztek, onnan pedig Kolozsvárra, ahol végleg letelepedtek (S.A. nagyanyja és annak nővére Katika mindvégig együtt maradtak, együtt költöztek Brassóból Bukarestbe majd Kolozsvárra 282 ). S.A. szülei egyetemi tanulmányaik során ismerkedtek meg (mindketten külkereskedelmet tanultak), együtt folytatták tanulmányaikat oszkvában is (ahova kiváló tanulmányi eredményeik miatt küldték őket). Házasságkötésük után mindketten szakmájukban helyezkedtek el, hosszabb időt (6 évet) töltöttek az akkori Jugoszláviában, Belgrádban. S.A. itt járt (szerb tannyelvű) óvodába ben született meg S.A. húga, S.É. (Bukarestben), ettől fogva főként édesapja utazott. A család 1963-ban költözött Kolozsvárra (Gheorghe Gheorghiu Dej hatalomra kerülésével a külkereskedelemben nem volt maradásuk a nem román nemzetiségűeknek). S.A. iskoláit Kolozsváron végezte (előbb a 11-es számú Középiskolában a mai Báthory István lméleti Líceumban, majd érettségit a 3-as számú Líceumban a mai Apáczai Csere János lméleti Líceumban tett). Szülei orvosi, állatorvosi pályára szánták, azonban S.A. a filmrendezői szak iránt érdeklődött. Az orvosi, majd az állatorvosi egyetemre tett sikertelen felvételik után két évben is próbálkozott a bukaresti filmrendezői egyetemre bejutni, szintén sikertelenül. Nagyapja javaslatára és közbenjárására végezte el Bukarestben a fényképészeti szakiskolát (posztgraduális képzés formájában). Onnan azonnal a kolozsvári központi fényképészeti laborban kapott állást (labormunkát végzett). Itt ismerkedett meg élettársával 1975-ben. Élettársa Rosenberg István Árpád ihály (a továbbiakban R.I.), zsidó származású. Apja Nagykárolyból származott, orvos, majd fogorvos volt Kolozsváron. Anyja, aki R.I. apjának második felesége volt, Ungváron született, gyermekorvosként tevékenykedett. indketten megjárták a német haláltáborokat (Auschwitz-Birkenauban, ill. Bergen-Belsenben), elvesztették apja első házasságából született fiát. R.I. hetedik megszületett, életben maradt gyermekként lett szülei egyetlen, féltett gyermeke. S.A. és R.I. élettársi viszonyban, egy háztartásban élnek 1975 óta. Gyermekük nem született (közös elhatározásból). S.A. édesanyja ban hunyt el ben hivatásos sportoló (versenyúszó, majd elismert úszóedző) húga 281 A Kikombán családnevű dédnagymama leányként olyan fiatalemberbe lett szerelmes, akihez szülei nem adták férjhez (S.A. szerint vagy azért, mert a fiú nem volt örmény, vagy nem volt megfelelő az anyagi háttere), ezért a család beleegyezésének kikényszerítése reményében gyermeket vállalt. A család így sem engedélyezte a házasságkötést, egy Kolumbán nevű szegény örmény férfihoz kényszerítették férjhez. S.A. anyai nagyapja így lett Kolumbán (a dédnagymama megtartotta a Kikombán nevet, egy év házasság után elhagyta férjét, Budapestre költözött, majd Brassóban telepedett le). 282 Katika Kolozsváron ment férjhez, egy Ackesmann nevű szász férfihoz, akinek családja korábban Brassóban nyomdatulajdonos volt, később az egész család Fehérvárira változtatta a nevét politikai nyomás hatására. 108

110 4. Fényképkorpuszok és kontextusok az gyesült Arab mirátusokban kapott állást. Hazatérése után édesapjukkal egy háztartásban helyezkedett el. S.A. időközben felvette a kapcsolatot Izraelben élő, megözvegyült nőismerősükkel (a továbbiakban A., akivel S.J ben viszonyt folytatott, ennek ellenére az egész családdal jó kapcsolatban állt). Néhány évvel később S.J. és A. házasságot kötöttek, Izraelbe telepedtek. A kolozsvári ingatlan (családi lakásuk) körüli teendőket S.A. látja el (korábban laktak is itt, jelenleg R.I. lakásában élnek). Évente egy alkalommal hazalátogat édesapja, S.A. egy ízben járt náluk Izraelben (1994-ben). S.É. időközben az Amerikai gyesült Államokba telepedett, Virginia államban vezető úszóedzőként tevékenykedik, sikeresen (S.A. egy ízben meglátogatta). A központi fotólabor megszűnte után S.A. Kolozsvár egyik lakónegyedének területi fényképészeti stúdiójában dolgozott (főként a stúdióban, de terepen is fényképezett, elsősorban családi eseményeket). iután ez a munkahely is megszűnt, ismerőse vállalkozásában elárusítónőként helyezkedett el. S.A. ezt kényszermegoldásként élte meg: életkorára, valamint a fényképészszakemberek iránti kereslethiányra való tekintettel nem is reméli, hogy fényképészként helyezkedhetne el. Szintén fényképész élettársa ugyanebben a helyzetben van, pár éve vesztette el munkahelyét egy fényképészeti stúdió személyzetleépítése következtében. S.A. tevékeny tagja, később alkalmazottja a Romániai Örmények gyesülete Kolozsvári Fiókjának (a továbbiakban RÖKF) 283, valamint a Romániai Holozófiai Társaságnak (hivatalos nevén: Fundaţia Umanitară Societatea Holozofică Română) 284. Utóbbi jelentős életmódváltást hozott S.A. (s így közvetve R.I.) életében (mérsékelt húsfogyasztás, tudatos táplálkozás, rendszeres meditálás). Szintén a szervezet révén ismerte meg és vette pártfogásába várandós csoporttársát, a kislány nevelésében jelentős szerepet, felelősséget vállalt. A fentebb ismertetett élettörténetet a Bán András Forgács Péter Kenedi János által kidolgozott Családi album interjú-vezérfonal 285 alapján állítottam össze. A kérdőív főbb tematikus egységeit I. A család általános jellemzése, II. Szülők, III. Az interjúalany életpályája, ezen belül A. Életútjának általános jellemzése, B. Gyerekkora, C. Ifjúkor, (D. Katonakor),. Felnőttkor, F. Saját családalapítás, G. Jelenlegi életkörülményei témakörökhöz kapcsolódó kérdések teszik ki, melyet a már rendelkezésemre álló élettörténet, ill. előzetes tapasztalataim alapján egészítettem ki, adaptáltam a jelen életpályához. A családi fényképezéshez, fényképhasználathoz egy 15 kérdésből álló tematikus egység kapcsolódik. ivel értelmezésem kulcskérdése éppen S.A. fényképészszakmájához kapcsolódik, a szakmaválasztás körülményeinek, a szakmai pálya alakulásának, eseményeinek, jelentős mozzanatainak felderítésére külön kérdéssort fogalmaztam meg. zek alapján S.A. szakmájáról, pályaválasztásáról az alábbiakat tudhatjuk meg óta (izraeli útjának egy meghatározó élménye kapcsán) viszonyul tudatosabban örmény származásához, ezóta tagja az egyesületnek is. Örménynek vallja magát, bár az örmény nyelvet nem sikerült elsajátítania. 284 Főként (egy indiai eredetű rítus szerint végzett) meditálással foglalkozó spirituális közösség. 285 A budapesti űvelődéskutató Intézet privát fotó és filmkutatásban között használt interjú vezérfonal. In: R. Nagy József (szerk.): Családi album. Vizuális antropológiai szöveggyűjtemény I, iskolci gyetemi Kiadó, 2000, iskolc,

111 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben S.A. a fényképész szakmát részben kényszermegoldásként, külső nyomásra, részben kompromisszumként, viszonylagos belső indíttatásból választotta. Bár többször is hangsúlyozza az élettörténet-interjú során, hogy gyermek- és fiatalkorában szülei ideális, maximálisan megengedő légkört biztosítottak S.A. számára, számos tevékenységformával ismertették meg (balett- és zongoraórákra járt, nyelveket tanult, sokat kirándultak a családdal, az iskola által szervezett kirándulásokon is részt vett, színház- és operabérlete volt, rendszeresen és gyakran járt moziba stb.), szülei megpróbáltak nyomást gyakorolni rá a pályaválasztásban: orvosi, majd állatorvosi egyetemre irányították. A sikertelen felvételik után, immár szülei beleegyezésével kétszer felvételizett a filmrendezői szakra sikertelenül. Filmrendezői aspirációit végül amatőr szinten sikerült megélnie, egy filmrendezői-operatőri szakkörre iratkozott be, ahol pályamunkájával jelentős sikert ért el, a egéneklünk, Románia! fesztiválfilm (esszé) kategóriájában első helyezésre jelölték, végül a második díjat vehette át azzal az indoklással, hogy pályamunkája túlságosan intellektuális a munkásfesztiválnak kikiáltott eseményhez. A pályaválasztást végül nagyapja zárta rövidre, döntés elé állította: fodrász, kozmetikus vagy fényképész lesz. S.A. a fényképészet mellett döntött, eredeti elképzeléseihez ez állt legközelebb. S.A szerint abban az időszakban elfogadott volt nők körében ez a pálya. (Sőt, a fodrász és a kozmetikusszakma mellé sorolva kifejezetten női pályaként tételeződik. Igaz azonban az is, hogy ez esetben főként labormunkálatokról, ill. kisebb műtermi munkákról van szó, nem sajtófotózásról, eseményfotózásról vagy művészi fotográfiáról.) Ugyancsak nagyapja közbenjárásával végezhette el az ehhez szükséges szakképzést Bukarestben. S.A. visszaemlékezése szerint ahhoz, hogy ebben a szakmában képesítést szerezzen, a majdani munkáltató körzetnek kellett kérvényeznie az illető személy felvételét a szakképzésre (Kolozsvárról általában évente egy személy mehetett, a szabad munkahelyek függvényében). Nagyapjának jó kapcsolatait, befolyását kellett mozgósítania ahhoz, hogy végül második évben 286 elhívják S.A.-t Bukarestbe, hogy a képzést elvégezze. A szakmai képesítés megszerzése után S.A. rögtön elfoglalhatta a neki szánt állást a kolozsvári 1-es számú központi (Foto 1 nevű) fényképészeti stúdióban, ahol labormunkát végzett hosszú időn keresztül, egymaga. Visszaemlékezései szerint meglehetősen jól keresett. Az akkori átlagkereset többszörösét kapta kézhez havonta. unkatársaival jó viszonyt alakított ki, még a kollégák által meglehetősen különcnek tartott R.I.-vel is (akivel rövidesen közelebbi viszonyba is került). A laborból ritkán járt ki fényképezni (főként igazolványképeket), hétvégente terepre, ill. amikor munkatársai nem értek rá. Később, amikor az osztály egy lakónegyedi fiókjába helyezték át, a műterem teljes körű ellátása az ő feladatköre lett (rendelésfelvétel, fényképezés a műteremben és terepen, labormunkák: fényképkidolgozás és retusálás). A 80-as évek második felétől már lényegesen kisebb fizetés járt a munkájáért, de még mindig biztos és kielégítő egzisztenciát biztosított. A műterem megszűnésével vége szakadt hivatásos fényképészi tevékenységének, 286 Bár már első évben sikerült kijárnia S.A. felvételét, a meghívólevél végül nem ért célba. Többszöri telefonálás és érdeklődés után derült ki, hogy az S.A. nevére kiállított meghívóval más, ugyancsak protekciós személy végezte el a képzést. 110

112 4. Fényképkorpuszok és kontextusok később a szakmájában egyáltalán nem sikerült állást kapnia. Összességében a kezdeti bizonytalanságot leszámítva a fényképészszakma viszonylag hosszú időn keresztül tudott stabil munkahelyet és megélhetést teremteni S.A. számára. Az anyagi biztonság mellett szakmailag is sikerült kiteljesednie. S.A. fényképészkarrierének lezárulta részben a hagyományos fényképezés átalakulásával magyarázható (mely nem csak a fényképészeket, fényképészeti műtermeket és laborokat érintette, hanem a fényképezéshez köthető termékek forgalmazásával foglalkozó üzletágakat is), másrészt a fényképész-munkaerő iránti keresletcsökkenéssel egyidőben S.A. életkora sem kedvezett a munkaerőpiacon való elhelyezkedésnek. Hasonlóképpen zárult le R.I. fényképész-pályafutása is, néhány évvel később. R.I. fényképészi képességeiről S.A. elismerően nyilatkozik, szerinte R.I. ma is Kolozsvár legjobb élő stúdiófotósa. Élettársa munkájának elismeréseképpen jövőbeli tervei között szerepel R.I. fiatalkorában készített (művészi) aktfotóinak kiadása. Összegzésképpen elmondható, hogy S.A. életében a fényképezés egyszerre volt jelen mint szakma, mint hivatás, megélhetési lehetőség (közvetlenül), ill. mint művészet. Köz vetve, párja révén, bár maga is próbálkozott néhányszor művészi fényképezéssel, ugyanakkor figyelemmel követte a művészi fényképezés hazai és nemzetközi eseményeit, egyéniségeit Kutatásmódszertani kontextus: áttekinthetőség, kísérletezés, folyamatos párbeszéd. S.A. fényképkorpuszának elemzése a kísérletezés, a kutatási terep, a módszerés eszköztár újraértelmezésének jegyében zajlik. A korpusz több szempontból is eltér a korábban vizsgált fényképanyagoktól (szakmabeli személy fényképállománya, számban meghaladja a korábban kutatott korpuszokat), ezért már a kutatás korai fázisában körvonalazódott, hogy szükség van egy, az eddigi gyakorlattól eltérő megközelítési módra. Továbbá a korábbi kutatások rávilágítottak arra is, hogy a privát fényképek forrásának kutatása annál relevánsabb eredményeket tud felszínre hozni, minél több síkon és szélesebb körben támaszkodik a fényképeket használó személy aktív részvételére a kutatásban (azaz a fényképet használatában ragadja meg). A privát fénykép médiuma mint több síkon értelmezhető, több szempontból elemezhető, többrétű látványfelület a kutató számára megannyi értelmezési lehetőséget kínál, azonban legkevésbé lesz beszédes a médium használatára vonatkozóan. fényképkorpusz esetében a hangsúly nem a fényképanyag tartalomelemzésére tevődik (ezt az anyag mennyisége és nehezen hozzáférhető volta is indokolja), hanem az egyén fényképezési, fénykép-használati habitusainak feltérképezésére. A fényképanyag tartalmára vonatkozó kérdések az adott forrás sajátos voltára (a hivatásos fényképész privát fényképkorpuszának összetételére) irányulnak, valamint a privát fénykép médiumának sajátosságaira (a privát fényképek esztétikuma, műfaji sajátosságai), különös tekintettel a fényképek által implikált beleértési tartományra. területek nagy részéhez a kutatónak úgy lehet szélesebb körű hozzáférése a fényképek elemzésén túlmenően, hogy a fényképeket használó egyént partnerként vonja be a kutatásba. hhez megfelelő virtuális terepet kínál a Fotoemoria.eu projekt keretén belül megvalósult internetes privátfotó-adatbázis, ahol 111

113 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben a fényképek tulajdonosa nem csupán felhasználóként, hanem adminisztrátorként férhet hozzá és kezelheti a feltöltött fényképállományt és a hozzájuk rendelt információkat. A Fotoemoria programról, a projekt elöljárójában így ír Bán András: A fotótechnika, a történelemfelfogás új helyzete, az új múzeumi stratégiák új módszereket kívánnak ezen hatalmas emlékanyag, a privát fényképek és archívumok, a személyes és családi emlékezet kezelése számára. Így merült fel a fotomemoria.eu projekt néhány fiatal eredetileg a miskolci Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszéken végzett kutatóban, akik egyéni kutatásaikban vagy munkahelyükön hasonló törekvések kezdeményezői. 287 A Privát fotó adatbázisról: Az adatbázis kialakításában Lux Zoltánnak volt a legnagyobb szerepe, aki az 1956-os Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete korábbi tapasztalatai és működő informatikai háttere alapján hozta létre a családi fotó kezelésére alkalmas felületet. 288 űködéséről (elképzelésekről, hipotézisekről): Képzeljünk el egy olyan szabad netes felületet, mint az iwiw, amely azonban nem a jelen, hanem a múlt kapcsolathálójának szövögetésére vállalkozik. lőveszek a cipősdobozból egy fotót valamely vidám gimnáziumi kirándulásról vagy vállalati buliról, neten közzéteszem, valaki felismeri az egyik szereplőt, mondjuk a nagybátyját, s a képemhez kapcsolja rokonának karácsonyi fotóját vagy érettségi tablóját. Így a «ki kit ismert», «kivel járt iskolába», «kinek a rokona» hajszálvékony szálakból szövődő sűrű hálózata kezd láthatóvá válni: s ezáltal a családi legendárium számos korábbi helyzete, döntése, történése talán érthetőbbé, követhetőbbé válik, már elfeledettnek hitt emlékekhez férhetünk hozzá a kollektív memória másik beszögeléséből. 289 Kecsegtető ígéretnek tűnik, a privát fotók társadalomkutatóját alkalmazására ösztönzi. Az internetes felület használata természetesen árnyalta a lehetőségeket, a program hátrányai is megmutatkoztak, összességében azonban valóban jó lehetőségnek bizonyult a társadalomkutató és a fényképeket használó személy közötti, a konkrét fényképek mentén zajló (szakmai) párbeszéd megvalósításában. A program működése. Lehetőségek és korlátok. A privátfotó-adatbázis a hu/privatephoto honlapon elérhető nyitott felület 290. Regisztráció után válik lehetségessé fényképek feltöltése, ill. a mások által feltöltött, publikus fényképek megtekintése, megjegyzések hozzáfűzése. A saját karbantartói felület nagyvonalakban a privát fotók kutatásának korábbi tapasztalataira támaszkodva a következő információk rögzítését teszi lehetővé a Fotó alap adatok menüpontban. 287 Bán é.n. 288 Bán é.n. 289 Ugyanakkor ugyanott: Persze az informatikai feladatokon túl az ilyesfajta szerveződés is legalább annyi adatolási, financiális, biztonsági, hitelességbeli és jogi kérdést vet fel, mint a «klasszikus» múzeum- vagy levéltártípusú elképzelés. Bán é.n. 290 Az S.A. fényképeinek eléréséhez szükséges adatok a következők: azonosító: szalma.anna, jelszó: steib.anna. zzel az azonosítóval/jelszóval adminisztrátorként lehet a rendszerbe lépni. Zárt csoportok létrehozására még nem alkalmas a felület. 112

114 4. Fényképkorpuszok és kontextusok A feltöltéskor automatikusan rögzített információk: a feltöltő neve (a regisztrációkor megadott név alapján), a feltöltés ideje, valamint a feltöltött fénykép mérete (KBban, ez megegyezik a szkenneléskor kiválasztott mérettel, a megadott képfelbontás függvényében). A fénykép címe (a fénykép témáját megnevező tárgyszószerű címadásra is lehetőség van, ám az általam választott cím a fényképek azonosítója, mely adatokat tartalmaz a fénykép lelőhelyére vonatkozóan, ill. megkönnyíti az internetes felület összevetését a kutatás egyéb munkafelületeivel). Fotográfus: itt lehetőség van a fényképező személyek felvételére az adatbázisba, mely következtében a rendszer által kínált listából választható a fotográfus. z jelentősen megkönnyíti a későbbi keresést, rendszerezést. További előnye, hogy a fényképező személyről részletes személyleírás készíthető, fontos adatokkal, elérhetőségekkel, akár teljes élettörténettel. Hátránya, hogy a bevitt személyek a mások által rögzített személyekkel egy listán, vegyesen (betűrendben) jelennek meg kiválasztáskor. setünkben a listára S.J., R.I., S.A. nagyapja és S.A. került (ők a család fényképező személyei), valamint Hory ária hivatásos fényképész, aki S.A. több gyermekkori portréját készítette (Kolozsváron). A készítés helyére vonatkozó információkat szövegmezőbe lehet bevinni. A készítés idejére vonatkozó két mezőbe (-tól/-ig) csak dátumformátumban lehet bevinni adatot, ami korlátozza a felhasználói lehetőségeket (pl. az 1955 májusa vagy 1950-es évek formátumot nem támogatja, ezeket dátummá szükséges konvertálni). z célravezető az adatok rendezésében/szűrésében, azonban az így pontosított datálások mögött gyakran önkényes időpont-megjelölés áll. Lehetőség van a feliratok rögzítésére is, azonban a mező maximum 240 karaktert tartalmazhat. z több esetben kevésnek bizonyult. A Kapcsolódó történetek és a egjegyzések mezők lehetőséget biztosítanak a fényképet használó személy és a kutató hozzáfűznivalóinak rögzítésére. Lehetőséget kínál a fényképről folytatott párbeszédre, jelentőségét azonban inkább abban látom, hogy a továbbiakban is nyitva marad az értelmezés lehetősége; internetkapcsolat függvényében bármikor hozzá lehet férni a feltöltött fényképekhez. ásfelől a későbbiekben lehetőség nyílhat további családtagok felvételére a zárt felhasználói csoportba, ahol az egyes családtagok ugyancsak megtehetik megjegyzéseiket, feljegyezhetik emlékeiket az egyes fényképek kapcsán. nnek egyelőre technikai korlátai vannak: zárt csoportok létrehozására nincs lehetőség a felületen, a fényképek megoszthatók (bármely regisztrált felhasználó számára hozzáférhetőek) vagy zárt felhasználásúak (csak feltöltője és az oldal adminisztrátora számára láthatóak). Bár a projekt eredeti célkitűzései között szerepel a feltöltött fényképek (személyek, helyek, beállítások, kellékek, fotográfusok stb.) közötti kapcsolatok kapcsolódási pontjainak feltárása egészen tág kontextusban (azaz a teljes felhasználói felületen), kutatásom optimális keretét egy kisebb, a fényképek elsődleges kontextusát képező zárt csoport, azaz a család képezné. 113

115 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben gy további menüponthoz (Fotó feltöltés) tölthető fel a fénykép. lőnye, hogy nem korlátozza a feltöltést (elméletileg korlátlan mennyiségű és méretű fénykép tölthető fel). egjegyzendő, hogy ezáltal éppen a fénykép anyagszerűségéről nem kapunk semmiféle információt (méretére, állapotára, kontextusára vonatkozóan stb.). zt (részben) pótolandó néhány erre vonatkozó mező is kitölthető (fénykép minősége, színe, eredeti hordozó). További hátránya a fényképfeltöltésnek, hogy egyetlen fájlt enged feltölteni egy rekordhoz (azaz a fénykép hátoldala, az albumlapok és egyéb tartozékok nem vihetők be a rendszerbe, csak leírás formájában). zen kívül a következő menüpontokban rögzíthetők adatok: Személyek, Intézmények, Copyright, Tárgyszó, Sorozat, űfaj (ezeket egyszeri feltöltés után az egyes fotókhoz lehet rendelni), egjegyzések. Bár így is hasznos a rögzített tartalmak hozzárendelésének lehetősége az egyes fényképekhez, célravezetőbb és szemléletesebb lenne a hozzárendelés a képmező jelölésével, keretezés (taggelés) formájában. A privátfotó-adatbázis összességében felhasználóbarát, a kutatás szempontjából funkcionális felületnek bizonyult (a vártnál lassúbb ütemben, de célravezetően lehet támaszkodni a felület kínálta lehetőségekre). S.A. örömmel vette a fényképek feltöltésének hírét, és aktívan kapcsolódott be az információk rögzítésének folyamatába. A fényképeken és azonosítójukon kívül más információt nem töltöttem fel a felületre, hogy ne korlátozzam/ befolyásoljam S.A.-t a fényképek értelmezésében, a virtuális terep megtapasztalásában, a felület tesztelésében. S.A. a lehetőségeket maga fedezte fel, a használt terminológiát is maga alakíthatta ki. Az eddigi tapasztalat a fényképekhez kapcsolódó értelmezések, szövegek kapcsán megfogalmazott kutatói feltételezés alátámasztását (a másik két fényképkorpusz tapasztalataival összecsengő eredményeket) hozta. Az értelmezések tartalmát és megformáltságát tekintve hasonló tartalmú szövegkorpuszt eredményezett, mint az interjús helyzetben rögzített értelmezések korpusza. A meghatározó különbség éppen az internetes felület sajátosságában gyökerezve az értelmezések írásban történő rögzítése, mely terjedelmi szempontból minden bizonnyal korlátozza az értelmezéseket. 291 lőzetes feltevésem, mely szerint az írásban történő fénykép-értelmezés a szövegek személyességét, bensőségességét, kötetlenségét cenzúrázná, nem igazolódott be. A fényképekhez rendelt kis terjedelmű, néhány szóban a fénykép tartalmára, készítésének alkalmára, körülményeire vonatkozó 292, központozás nélkül írt bejegyzések beszélője, viszonyítási pontja S.A. (az agyam a Bukarest-i lakasban / hat mindig szerettem olvasni vagy kepeket nezegetni; a vasarra elkisertem szuleimet). A személyek, családtagok megnevezésére nem az illető személyek nevét használja, hanem a köztük levő viszonyt, kapcsolatot nevezi meg, több esetben abban a formában, ahogy az a családi gyakorlatban élt (Harom a kislany, az az Anyuci, a hugom meg en;. hugom kb 2 evesen;. 1 evesen; rokon gyerekekkel. harmad unokatestverek/ 291 S.A. az interjú során bármely kérdésre hosszasan és kimerítően válaszolt. z alapján feltételezhető, hogy a fényképeiről is hosszasabban beszélne szóban. 292 A készítés helyére (pl: Kolozsvar, vursli; Kolozsvar, a setater elott; Kiev ha nem tevedek; a Yugoszlav tengerpart; oszkva) és idejére vonatkozó információk rögzítésére külön leírómezők szolgálnak, így ezek értelemszerűen nem ismétlődnek meg ebben a mezőben. 114

116 4. Fényképkorpuszok és kontextusok egy pillanat az arany gyerekkorombol; anyai nagymamam es en; apukam (diak); apuci es anyuci; ez a kep szerepel az apuci egyetemi diplomajan stb.). Amennyiben nevesíti a személyeket, inkább keresztneveket, azon belül is informális névváltozatokat használ (a családban használt beceneveket): Katika vagy Katicika, Évi vagy Évici gy hivatásos fényképész fotókorpusza. A fényképkorpusz kiterjedése nem határozható meg pontosan. Bár a családi fényképgyűjtemény (mint egyébként a többi családi jelentőségű hivatalos és személyes dokumentum, irat, emlék) nagy része S.A.-nál található meg (leszámítva az egészen személyes és/vagy hivatalos dokumentumokat és fényképeket). S.A. a lakás több pontján tárol fényképeket, legtöbbjüket átgondolt rendszerezés nélkül. Az eddig rendelkezésemre bocsátott (szkennelt) fényképek (megközelítőleg 900 fénykép) a korpusz rendszerezettebb rétegét képezik, S.A. szerint a teljes korpusz körülbelül 1/3-át teszik ki. nnél átgondoltabban csak a lakótérben kiállított, ill. kiállításra szánt fényképek kis csoportja rendszerezett. A kiállított/kiállításra szánt fényképek a lakás egyik falára kerültek/kerülnek (a megvalósítás folyamatban van), a következő koncepció szerint: az S.A. (és R.I.) számára fontos, közeli, eltávozott (elhunyt) személyek (S.A. édesanyja, nagynénje, R.I. szülei 293 ) egy-egy portréja kapjon helyet az illető falon. ás kiállított fénykép nem található a lakótérben. A fényképek rendszerezésére nem fordít különösebb gondot, csupán néhány csoportosítási tendencia érvényesül. A tematikusan együvé tartozó vagy az egy filmtekercsről előhívott fotók olykor témától függetlenül egy borítékba/ albumba kerülnek, s ezeket az egységeket később sem bontja meg. A fényképkorpusz egy részéről S.A. sem tudja, hogy pontosan hol található (a lakásban). lső felhívásomra mely szerint a családi fényképeire lennék kíváncsi három fényképalbumot adott át, majd további két alkalommal még 13 (9x13-as fényképméretű, fóliás) fényképalbumot, egy borítékot és egy műanyag tasakot. Az így feldolgozott fényképek a következő tömböket alkotják, az adott hordozó függvényében: SA_A01 fényképalbum: fekete-piros bőr fedőlapú fűzött album, 131 beragasztott fekete-fehér fényképpel. zek nagy részét S.J. készítette. Az albumot a szülők kezdték összeállítani, majd néhány fotót S.A. is beragasztott. Utólag ő látta el feliratokkal (a fényképezett esemény idejére és helyszínére vonatkozó adatokkal) az egyes album-lapokat: a legkisebb albumot, azt édesanyáék ragasztgatták egy ideig, és aztán átvettem én, ahogy kezdtem nőni. Olyan tizenkét éves koromtól nagyon élveztem rakosgatni a fényképeket és nézni őket Az album három műtermi portréval kezdődik: egyik S.É.-t, másik kettő S.A.-t ábrázolja gyermekként, ban, a portrékat Hory ária hivatásos fényképész készítette Kolozsváron. zt a következő események fotói követik: séta Kolozsváron (Sétatér, Botanikus kert, vurstli 13 fénykép); közéjük ékelve egy pillanatkép S.A.-ról (ágyában ülve könyvet lapoz, Bukarestben készült); agyarországra tett családi kirándulás 1968-ban (23 fénykép, kettő kérdéses, hogy 293 R.I. születése előtt elhunyt bátyjáról nem maradt fénykép (amit S.A. nagyon sajnál), csak egy festett portré, mely a falon függ (korábbi lakhelyükön, S.A. szülei lakásában is helyet kapott). 115

117 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben ott és akkor készült volna); 1969-ben tett romániai körút, S.A. osztálykirándulása (18 fénykép); 1971 nyara (családi nyaralás, 13 fotó), 1972 nyara (családi kirándulás, 25 fénykép); 1973 nyara (családi kirándulás Farkaslakára, a tengerpartra, valamint hegyvidékre 31 fotó); három portré S.A.-ról és édesanyjáról, feltehetően 1973 után készültek (S.A. nyakában fényképezőgéppel látható). SA_A02 fényképalbum: barna bőr fedőlapú, fűzött, nagy formátumú album, kevés fotóval, hézagosan (a 12 lapból álló albumban mindössze 14 fénykép található, 3 oldalon). A lapokon a fényképekhez nem kapcsolódó, korábbról származó feliratok maradtak (22 román nyelvű felirat, hely- és időmegjelölések, melyeket utólag törölni próbálták, így helyenként töredékesek, a feliratok és a beragasztott 14 fénykép nem fedik egymást). A fényképalbum újrahasznosításának lehetünk itt tanúi: z az album, ez úgy néz ki, hogy az édesanyám nagynénjéé volt ( ) mert ők nyaraltak rengeteget Tusnádon a férjével és az van oda írva állandóan, és abban a periódusban Bukarestben laktak, és azért van románul felírva, feliratozva. S.A. emlékei szerint ezt a fényképalbumot anyja nagynénjééktől kapták ajándékba (férje könyvkötőként dolgozott Kolozsváron). Az album hátsó-belső táblájára ragasztott cégbélyegről (SOCC & COP BUCURSTI No. 2/PIL) azonban leolvasható az album gyártójának neve, a gyártás helye, az album gyártási száma, illetve anyaga. Az albumban három fotón S.A. látható (egy év körüli) kisgyermekként, a többi fényképen S.A. szülei és más rokonok láthatók különböző (S.A. által nem ismert) alkalmakkor. Látható köztük egy madarat ábrázoló fénykép is. SA_A03 fényképalbum: dedikált ajándéktárgy, a könyvkötőként dolgozó nagybácsi ajándéka (S.A. édesanyja számára): az album, amin azt írja, hogy Nusikának, az az édesanyám albumja, ő kapta valamelyik születésnapjára, asszem belül írja is Itt van, negyvennyolcban, tehát harmincban született, pont az érettségire kaphatta És ezt a nagybátyjától kapta, aki könyvkötő volt. A vászonkötésű fűzött album fedőlapjának belső tábláján ez olvasható: Szeretettel Nusikának A jó Isten áldjon meg jó égességel és szerencsével Laci bácsi és Katónénitől Kolozsvár - 23 VII 948. z a fényképalbum családi album, a szó legszorosabb értelmében: az S. család történetéből jelenít meg egy periódust nagyvonalakban, laza kronologikus rendben, a szülők családalapításától visszanyúlva az elődök generációjához a gyermekek iskoláskoráig, 257 fényképben. három fényképalbum anyagára S.A. úgy tekint, mint a szűk értelemben vett családi fényképkorpuszra. zek az albumok tartalmazzák a családi hagyatékként számon tartott fényképek nagy részét. zek a fényképalbumok korábban (S.A. gyermekkorában) használatban voltak a családban: a fényképeket nem ragasztották be, így előlapjuk és hátlapjuk (felirataik) is szem előtt lehetett, a gyermekek ezen keresztül tanulhatták meg családjuk történetét, összetételét. Később a fényképeket beragasztották, ezzel az információk egy része takarásba került: én még emlékszem arra a periódusra, amikor ki lehetett venni a képeket, és megnézni, hogy mi van a hátukon. Nem tudom, hogy mikor történt ez a végérvényes beragasztás. Tehát én emlékszem gyerekkoromba, hogy én vettem ki a képeket és néztem meg. S 116

118 4. Fényképkorpuszok és kontextusok mikor mérgelődött fel valamelyik s ragasztotta végér biztos hulltak ki, s felmérgelődött, s jól beragasztotta. És van, sok kép van, amelyiknek a hátán van felirat. Hogy ki kicsoda, mikor készült, de vagy egyszerűen ő maga írta oda, hogy sok szeretettel mitt omén kicsodának, s van dátum és aláírás. S.A. többnyire tisztában van a fényképek tartalmával (magabiztosan megállapítja a személyek kilétét, a köztük levő kapcsolatot, sok esetben a készítés helyét és alkalmát, szakmai tudásából kifolyólag majdnem minden esetben meg tudja állapítani a fénykép készítésének technikáját, idejét, anyagait). Kutatási helyzetben, a módszeres ráfigyeléssel fehér foltok, homályos tudások és tévedések is felszínre kerültek. Az album fényképfeliratairól mondja S.A.: (ha van a fényképen felirat,) akkor rögtön tudod identifikálni, hogy hová tegyed. Ha nem, látod, hogy szép, csúnya, jó kép, rossz kép, esetleg az, hogy hűha, te, már abban az időben ilyen jó képeket csináltak! De ennyi. De nem nem tudod azonosítani, kevés az, akit tényleg emlékszel, hogy ki az és be tudod azonosítani Láttad, hogy megtévesztett a Kocsis Laci feltételezem, hogy az van odaírva, mert nem tudtuk kisilabizálni, hogy azt hittem, hogy a dédapám a képen. És közbe kiderült, hogy nem ő van rajta, mer őt rdélyinek hívták. A keresztnevét nem is tudom. A dédapámnak, mert ő hamarább meghalt, és csak a dédmamámmal találkoztam. A fényképkorpusz kutatásba vont többi része nagyrészt S.A. hozzájárulása az állományhoz, a legtöbb fényképet maga készítette. Az SA_A04 album fényképeit 1994-ben, Izraelbe (apjához és annak házastársához) tett utazása során készítette. Az album 44, Jeruzsálemben készült tájfotót, épületfotót, Jeruzsálem nevezetes helyeit megjelenítő fényképet tartalmaz. Feltételezhetően ugyanazon a napon készültek, városlátogatás alkalmából. Az album gyártási fedő- és hátlapját S.A. egy-egy reprezentatív fényképpel helyettesítette, az albumnak címet is adott: JRUZSÁL. Az SA_A05 fényképalbum fényképeit szintén izraeli utazása során készítette (28 fényképet tartalmaz). zek témája (mint általában az utazásai során készített fényképeknek) a természeti és épített környezet, érdekes, egzotikus, szép, reprezentatív helyek, épületek és tárgyak. Néhány fényképen apja házastársa is látható különböző épületek (épületrészletek) előtt, a hangsúly azonban az épületen, a háttéren van. zek a fényképek a turistafotóként 294 rögzült fotótípus szemléletes példái. Az SA_A06 fényképalbum 40 fényképe Ausztriában készült (különböző városokban), S.A ben tett utazásakor (a baráti körbe tartozó két fiatal Bécsben tartott esküvőjére utazott oda S.A.). Az SA_A07 fényképalbum fényképei Kidében (Chidea, Kolozs megye, Románia) készültek, itt S.J ban házat vásárolt a család számára hétvégi háznak, ahova édesanyja halála előtt gyakran jártak, többek között a házhoz tartozó telek földjét megművelni. A 90-es években S.A. gyakran járt ide, az utóbbi években a rossz közlekedés miatt, autó hiányában nem látogatja a házat. A 28 színes felvételt S.A., ill. R.I. készítette ben (a ház felújítása céljából töltöttek itt több időt). A fényképek 294 Lásd erről pl. Gayer

119 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben témája a ház (építkezés/bővítés), a kert (S.A. szülei gondozzák a kertet), növények, ill. S.A. és R.I. (egymásról készített portréi). Az album címe: KID. Az SA_A08 WASHINGTON című fényképalbum fényképeit 2004 decemberében készítette S.A., Amerikai gyesült Államokban élő húgánál tett látogatásakor. Az album 39 épület- és tájfotót tartalmaz, ő egyetlen fényképen jelenik meg (a Fehér Ház előtt állva). A VLNC című SA_A09 album fényképei egy olaszországi utazáskor készültek. S.A. a Romániai Holozófiai Társaság tagjaként több ízben (2003-ban, 2005-ben és 2008-ban) vett részt meditációs utakon, Jesolóban (Olaszország, Velence). A 40 (épületeket, gondolákat, velencei utcákat, hidakat ábrázoló) fényképet egy egynapos látogatás alkalmából készítette. A fotók minden bizonnyal 2003 nyarán készültek: a 2004-ben készült (SA_A10, SGSVÁR című) fényképalbumban egy, S.A. által rendezett kiállítás formájában láthatók viszont (a kiállított pannókat fényképezte le S.A.). Az SA_A10 album anyaga augusztus én készült Segesváron, az akkor megrendezett Protnica fesztiválon (2001 óta évente megrendezésre kerülő nemzeti kisebbségi fesztivál). S.A. a RÖKF képviseletében vett részt a fesztiválon, melynek keretében saját fényképeiből néhány pannóból álló kiállítást szervezett Periplu Veneţian (Velencei körút) címmel (anyaga nagyvonalakban megegyezik az SA_A09 album anyagával, kinagyítva, igényesebb kidolgozásban). Az SA_A11 fényképalbum mindössze 11, Budapesten készült fényképet tartalmaz (épületekről, hidakról, városrészekről, utcákról). Az SA_A12 fényképalbum további 17 fényképet tartalmaz az izraeli utazásról. Az SA_A13 fényképalbum S.A. RÖKF keretén belüli tevékenységét dokumentálja 14 fényképben. A fényképek hátára S.A. ráírta a készítés alkalmára, körülményeire, idejére, helyére, a készítő személyére, a fotón látható személyek kilétére vonatkozó információkat, román nyelven (a személyek neveit a fénykép hátoldalán az illető személy képének megfelelő képmezőbe írta). A román nyelv használata arra utal, hogy a fényképanyagnak S.A. személyes fényképkorpuszán kívül is van létjogosultsága: a szervezet dokumentációs anyagának is részét képezi. A fényképek a következő eseményeket dokumentálják: a RÖKF és a magyarországi Fővárosi Örmény Önkormányzat közötti együttműködési megállapodás megkötése 1996 telén (S.A. gépeli a megállapodás szövegét); Azaduchi Varduca örmény képzőművésznő egyéni kiállítása a budapesti Örmény Kulturális és Információs Központban 1998-ban; örmény karácsony a RÖKF székházában 2002-ban; 2004-ben, a RÖKF (S.A.) által szervezett megemlékezés az I. világháborús örmény genocídiumra; Segesvári Protnika fesztivál 2004 augusztusában (az örmény stand 2 fényképe, ill. S.A. fotókiállításának plakátja 295 ); az örmény közösség bemutatkozása egy bukaresti interetnikus fesztiválon 2004 májusában. 295 Érdekessége, hogy S.A. ebben a kontextusban felvette és használja dédnagyanyja leánykori családnevét, a Kikombánt örmény identitását hangsúlyozandó. 118

120 4. Fényképkorpuszok és kontextusok Az SA_A14 album 13 fényképe S.A. fordítói tevékenységéhez kapcsolódik (kiegészítő pénzkereseti forrás S.A. számára). gy Aradon szervezett felnőttoktatási workshop alkalmából készültek a fényképek (több fotón látható S.A. tolmácsolás közben). Az SA_A15 album anyaga meglehetősen vegyes. Többnyire családi jelentőségű fényképek (portrék családtagokról, néhány tájkép). Az album első felében néhány szakmai jelentőségű fotó is helyet kapott: az albumot nyitó fényképen pl. S.A. látható, amint (barátai) esküvője alkalmából az ifjú párt műtermi felvételhez állítja be. Ugyanitt található néhány portré S.A.-ról (egy részét R.I. készítette). Érdekes egymás mellett szemlélni S.A ben, 1975-ben, 1983-ban, majd 1997-ben készült portréit. Az album tartalmaz portrékat húgáról és édesanyjukról is; egy részüket valószínűleg S.J. készítette, más részük műtermi fénykép. S.A.-ról és S.É.-ről több csecsemő- és gyermekkori fénykép is helyet kapott itt. Az album (a portrékon kívül) az alábbi eseményekhez kapcsolódik: S.A. és R.I. fényképészbarátaik házasságkötése 1986-ban, kirándulás a Keleti-Kárpátokba 1975-ben (S.A. nyakában fényképezőgéppel), kirándulás barátokkal 1984-ben (Csalhó), S.É. hazaköltözése Bukarestből 1982-ben, S.A. és S.É. közös nyaralása 1987-ben (Fekete-tenger), székelyföldi kirándulás családi barátokkal (1992 augusztusában), 1994 karácsonya (húgával közösen), S.J. második házasságkötése augusztus 15-én, S.É. hazalátogatása Dubajból (1996), látogatás Szatmárnémetiben (1980), családi barát születésnapja Bukarestben (1974), S.É. születésnapja (1996), S.É. Dubajban (1996-ban). zeken kívül található itt fénykép S.A.-ék egykori kutyájáról (ackó nevű japán pincsi), a kidei házról (1976-ból, megvásárlásának évéből), ill. a kolozsvári-szent ihály templomról. Az SA_A16 album 35 fényképének egy része 1984 decemberében készült Budapesten (S.A. egy barátnőjével járt itt), a város reprezentatív helyein. Több fotó a Fővárosi Állat- és Növénykert állatait örökíti meg (az egyik, két oroszlánt ábrázoló fotó hátlapjára S.A. a maga és R.I. nevét írta: mindketten augusztusban születtek, Oroszlán csillagjegyűek). Néhány további, jóval később készült budapesti fotó is került ide (1995 szeptemberéből, a fotókat S.J.-ék küldték, erre utal az egyik fotó hátlapjára írt magánlevél jellegű szöveg). Néhány további fénykép a kolozsvári botanikus kertben készült (S.A.-ról), de található itt fénykép S.A. és R.I. közösen ünnepelt születésnapjáról 2002-ben, néhány esküvői fénykép (S.A. készítette), R.I.-ről a lakásban, az S.É. Dubajból való hazalátogatása alkalmából rendezett ebédről, R.I.-vel közösen tett kirándulásról Székelyhídra (1989 júniusában), utazásról arosvásárhelyre, a kidei házról, S.J. hazalátogatásáról (Izraelből, 2004 októberében), S.J.-ről Bécsben, ill. Izraelben (saját kertjében, 2005 tavaszán). A további fényképek 2 borítékban, ill. egy tasakban találhatók, vegyesen. Az egyik boríték 57 fotója 2008-ban készült Jesolóban, a meditációs csoporttal tett legutóbbi utazás alkalmából. A másik boríték, ill. a tasak tartalma meglehetősen vegyes, nagy részük családi eseményeket, személyeket jelenít meg, korábban jelzett események alkalmából készültek (más beállításban). A fényképek között található egy-egy fotó 119

121 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben S.A.-ék házi kedvenceiről 296 (Piki nevű kutyáról, Princ nevű macskáról, utóbbi jelenleg is S.A.-ékkal él). fényképkorpusz esetében a fő kérdést az képezi, hogy a szakmabeli (fényképész) S.A. korpusza mennyire/miben különbözik egy nem szakmabeli család fényképállományától. Amennyiben a fényképkorpusz tartalmaz szakmai képeket, mennyire különülnek el a korpusz többi részétől? Továbbá: a fényképész S.A. által készített családi fotók különböznek-e a nem szakember által készített fotóktól? Az S.A. fényképállományában jelen lévő szakmai képek fizikai értelemben nem képeznek külön egységet, bár jól meghatározhatóan, témájukban és kivitelezésükben is különböznek a korpusz többi részétől. A korpuszban S.A. és R.I. által készített szakmai fotókat is találhatunk (az R.I. által készített fényképek nagy része S.A.-ról készített portré). A szakmainak titulált fényképek egyben családi fényképek is (lelőhelyük, témájuk, családi érintettségük okán): családtagok igényesen elkészített portréi, kirándulásokkor készült tájképek, tárgyfotók, növényeket, állatokat ábrázoló fényképek stb. Olyan fényképek kaphattak tehát helyet a korpuszban, melyek családi érintettségűek (a munkahelyen készített fényképek nem kerülnek a családi archívumba, bármilyen jól sikerülnek szakmai szempontból). S.A. szakmán belüli és szakmán kívüli fényképezési/ fényképezéshez kapcsolódó habitusai, tudása az alábbi területeken tevődik egymásra. Anyagismeret: a nyersanyagok filmek, papírok, vegyszerek tulajdonságainak ismerete, a különböző márkák tudatos használata, anyagok lelőhelyének ismerete stb. Profi felszerelés: az általa használt analóg Canon fényképezőgépet az 1980-as években szerezte be, jelentős anyagi ráfordítással. Bár elismeri a digitális fényképezési technikában rejlő, az automatizált fényképezőgépek kínálta lehetőségeket, ő maga továbbra is a véleménye szerint ma is performans manuálisan állítható fényképezőgépét használja. Szakterminológia: tisztában van a fényképezés folyamatához és termékeihez kapcsolódó szakterminológiával, és azt használja is. Interjúhelyzetben a felmerülő, kevésbé közismert terminus technicusokat számomra (laikusok számára) is érthető módon magyarázza, példázza. Jártasság, bennfentesség a szakmában: nagyvonalakban ismeri a városban működő fényképészeti műtermeket (némelyiknek a munkaközösségét is), ezek ismeretében készíttet/dolgoztat ki fényképeket saját használatra, másoknak is tanácsot ad igény esetén. R.I.-vel folytatott szakmai beszélgetések: az általuk készített vagy birtokukba kerülő fényképeket gyakran vitatják meg szakmai szempontból. indennapi életükben gyakran hívják fel egymás figyelmét egy-egy szép látványra (mint lehetséges fényképtémára). 296 S.A.-nak saját bevallása szerint mindig volt valamilyen házi kedvence, szülei is állatbarátok voltak. S.J. foglalkozott papagáj- és hörcsögtenyésztéssel, tartottak egymás után több kutyát (leghosszabb életű kutyájuk a már említett, ackó nevű japán pincsi volt), ill. egy mókust is. S.A.-nak is több kutyája, macskája volt. Az interjúban házi kedvenceiről családtagként beszél. 120

122 4. Fényképkorpuszok és kontextusok Kritikai nézőpont érvényesítése, saját és mások fényképei kapcsán egyaránt: fényképészi szaktudása bármely fénykép kapcsán előhívható (pl. fiatal, hobbiból fotózó RÖKF-tag kollégájával gyakran vitatják meg az általa készített fényképeket, szakmai tanácsokkal látja el). Saját családi fényképei esetében nem érvényesíti ezt a nézőpontot. Érzékenység, nyitottság bizonyos fényképtémák, látványok iránt. Bevallása szerint a szeme elé táruló látványhoz gyakran közelít szakmai szemszögből: kompozíciót, színeket elemez/tervez. Érdekes adalék a szakmai és laikus identitás függetlenedéséhez: fényképészként fekete-fehér fényképekben képzeli (fényképi úton) ideálisan megjeleníthetőnek a világot. nnek ellenére az általa készített fényképek színesek (az élet privát, azaz nem szakmai szegmensében nem élveznek prioritást a szakmai ambíciók). Bizonyos események fotózása azután is része maradt életének, hogy szakmájával (munkahelyével) felhagyott: családtagok, rokonok, barátok, egyesületi tagok, ismerősök kérik események fotózására (esküvőkön, egyesületi eseményeken stb.). Az esetek többségében a kérést nem az (egykori) hivatásos fényképészhez intézik, hanem a fényképezéshez értő családtaghoz, rokonhoz, baráthoz, egyesületi taghoz, ismerőshöz. Élettársa szakmai elismer(tet)ése: jövőbeli tervei között szerepel R.I es években készített aktsorozatának kiadása. Több ízben hangsúlyozza párja munkássága kapcsán szakmai elismerését. A szerinte kivételes értékű (de érdemtelenül kallódó) fényképanyag publikálása a szakma és a közönség elismerését hozhatná R.I. (és a maga) számára. Bár jóval kevesebb elrontott (bemozdult, elmosódott, homályos, fakó, levágott stb.) kép van S.A. fényképei között, mint az általam vizsgált másik két fényképkorpuszban, a fényképek tartalma itt is fontosabbnak bizonyul, mint megformáltságuk. Azaz a szakmai kritériumok nem képeznek elsődleges szelekciós szempontot a családi fényképkorpusz esetében (jól sikerült, de családi szempontból érdektelen fénykép nem kerülhet be, miközben jelentős családi eseményről, személyről elrontott fénykép is bekerülhet a korpuszba). Az eddig feltárt egyéni/ családi fényképkorpusz, valamint az élettörténet-interjú a szakemberként, ill. a magánemberként fényképező S.A.-t különböző mértékben engedi láttatni. Bár a fényképkorpusz egyik (egyébként igen vékony) szelete a fényképész S.A.-hoz kapcsolható (egyetlen olyan fénykép van, melyen S.A. munka közben látható, néhány másik fényképen S.A. fényképezőgéppel látható, néhány további fénykép kompozíciója és/vagy kidolgozása révén kapcsolható a hivatásos fényképészi munkához), a fényképkorpusz egészét véve figyelembe kevés utalás található S.A. szakmai implikálódására. S.A. magánemberként készített családi fényképei nem hordoznak magukon sajátos szakmai jegyeket. A privát fénykép médiumára általánosan jellemző sajátos esztétikum (azaz az esztétikum alárendelődése a mondanivalónak) S.A. fényképkorpuszára is érvényes. A szakmabeli/nem szakmabeli (fényképek, aspektusok) különbségtétel releváns a fényképkorpusz tartalmi elemzésében (használható szegmentálási szempontot kínál), de az egyes fényképeken, a konkrét korpuszon, valamint általában a privát fotó médiumában alig érhető tetten: a tartalom felülkerekedik a megformáltságon. 121

123 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben 122

124 5. Fényképkorpuszok és olvasatok II. 5. Fényképkorpuszok és olvasatok 5.1. A fénykép(korpusz) mint autobiografikus szöveg (B.I. esete) (Auto)biográfiák. Amy Kotkin tanulmányában, melyben a családi fényképekre a folklór megnyilvánulási formájaként tekint 297, a következő distinkciót javasolja: Az általunk elfogadott nézőpontból úgy tűnik, hogy a családi folklór három fő címszó alá sorolható: verbális (amely magában foglalja a történeteket, kifejezéseket és anekdotákat), írott (úgymint levelek, naplók és különleges alkalmakra kitalált versek), és vizuális (amelybe a házi mozik, a fényképek, fotóalbumok tartoznak, valamint mindenfajta kézimunka). 298 A három címszó a szerző alá más-más formákat és tartalmakat sorol. Bár egyetértek a javasolt felosztással, érdekesebbnek és célravezetőbbnek tartom azt vizsgálni, ahogyan e három terület összefonódik, egymáshoz viszonyul, az átfedésekre és elkülönülésekre egyaránt beszédesekként tekintve. Azaz: nem tartom elegendőnek feltárni és formai-tartalmi szempontból leírni az egyes területeket, hanem az egyén biográfiájának viszonylatában elemezni a rendelkezésre álló forrásokat, elsősorban az egyéni fényképkorpuszt. Az elemzés keretéül szolgáló autobiografikus kontextust nem csupán a terep (a rendelkezésre álló autobiografikus szövegek) kínálta, hanem maga a médium is, mely eleve a család, a biográfia, a lokalitás keretei között értelmezendő Habár minden folklórműfaj kézzelfogható vagy szemmel látható tartalma alapvetően különbözhet egymástól, a családi fényképek a családi történetek tükörképei. Amíg a családi történetekben a családok verbálisan «festik le» önmagukat, a családi fotók ugyanezt vizuális úton teszik. De csupán a családi képek által felidézett történetek megvilágosító ereje révén kezdjük megérteni, hogy hogyan viszonyulnak a vizuális képek a család szájhagyományához. Kotkin 2000, Kotkin 2000, Vö.: lőször: a privát fotográfiai gyakorlat lényegében ezt mutatják a tartalmi analízisek is a társadalmilag szabályozott életrajz-állomásokra vonatkozik, kirekesztve ezzel a tulajdonképpeni szubjektív-élettörténeti aspektusokat. zért a fotográfiák termékanalitikus vizsgálatát azok tudományos megközelítésével kell kiegészíteni, ami a fotók használati értékét élettörténeti összefüggésben interpretálja. ásodszor: a privát, narratív gyakorlatot erre lehet következtetni tehát a fotográfiai gyakorlattal ellentétben az élettörténetre kell vonatkoztatni. A vizualizált emlékezet nemcsak a konkrét mindennapi élettől különbözik annak családi-, ünnep- és szabadidővilágára leszűkítve, ezt kimutatni elég banális dolog lenne, hanem kiváltképp az elbeszélt élettörténettől. Kallinich 2000, 62. Az értelmezés további kereteit a szerző szerint az határozza meg, hogy az élettörténeti összefüggés csak retrospektív emlékezésben rekonstruálható, ill. az elmondott élettörténet szubjektív és objektív interpretációs kerete és a fotók (családi) használati értéke nem választható el az elbeszélő aktuális személyes vagy társadalmi helyzetétől. Kallinich 2000,

125 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben Írott és elbeszélt élettörténetek vs. fényképkorpuszból kiolvasható történet az életről: átfedések, különbségek. Ahhoz, hogy a fényképek, ill. a fényképkorpusz autobiografikus jellege láthatóvá váljon, érdemes a szélesebb, feltárható (auto)biografikus kontextusba ágyazni. indezt annak tudatában, hogy a fényképek és az elbeszélt élettörténetek együttesen is egy, az egyénről szóló narratív konstrukciót hoznak létre. A kétféle narratív és vizuálisnarratív konstrukció együtt egy harmadikat hoz létre, egyik a másikat kiegészíti, többletjelentéssel ruházza fel. 300 A fényképek segíthetnek kiküszöbölni az elbeszélés hiányosságait, a lényegileg néma (bizonyos műfaji korlátokon belül beszédes) fényképet a hozzárendelhető autobiografikus narratíva teszi igazán beszédessé. A fényképet használata kimozdítja a változatlanság állapotából, kontextusfüggővé, más narratív reprezentációkhoz hasonlóvá teszi. A fényképekből kiolvasható élettörténet egyszerre több is, kevesebb is, mint az elbeszélt élettörténet. Több, mert a fényképek olyan többletinformációkat közvetítenek, amelyek csak így, vizuális formában őrződhetnek meg. Kevesebb, mert egy sor olyan információ közvetítésére alkalmatlan, amelyre az elbeszélt/írott szöveg alkalmas. Az elbeszélt élettörténet a folytonosság illúzióját teremti meg és tartja fenn, folyamatosan értelmez, kapcsolatokat keres az egyes mozzanatok között, kitölti az üres részeket (mindezt retrospektív nézőpontból). A fénykép azt rögzíti, ami akkor ott úgy volt, vagy úgy akarták, hogy legyen. A fénykép által hagyott üres helyeket is a nyelv tudja kitölteni, az interpretáció során. Ugyanakkor az elbeszélt élettörténetek és a fényképek által kínált történetek kölcsönösen leleplezhetik egymás konstrukciójellegét. A fényképek attribútuma (is) a sarkítás. Ha csupán egyéni fényképeiből próbáljuk összerakni B.I.-t és élettörténetét, akkor előfordulhat, hogy a valóságtól eltérő képet alakítunk ki róla (romantikus képet festhetnénk az légierőknél működő fiatal lányról, aki a fényképen repülős katona-egyenruhában díszeleg, vagy levonhatnánk a teljes élettörténet szempontjából részletkérdésnek tűnő következtetést, hogy B.I. dohányzik és tud biciklizni hiszen készültek róla ilyen fényképek). ásként fogalmazva: a különböző biografikus források (köztük a privát fényképek) ugyanarról a személyről/közösségről/életről eltérő reprezentációkat eredményeznek. Az alábbiakban a rendelkezésre álló biografikus narratívumokat vetem össze párhuzamosan a fényképek által konstruált narratívum feltárásával annak érdekében, hogy az egyes narratívumok sajátosságai megmutatkozzanak (önmagukban is, de főként egymás viszonylatában). B.I. életpályájának az elbeszélt/írott élettörténetek révén hozzáférhető eseményeit szükségtelen újra ismertetni (e történetekből merítkezve állt össze a kötet leíró fejezetében ismertetett élettörténet). Ugyanakkor bár más fényképkorpusz tanulságaira támaszkodva (H.. esetét vizsgálva) a fényképek értelmezése során létrejövő szövegek tipológiájának, formai sajátosságainak tárgyalására ugyancsak sor kerül másutt. Az alábbi táblázatban a fényképekből kiolvasható információkat vetem össze a fényképek kapcsán elmesélt élettörténettel, hogy az egyes forrástípusok által hordozott információk és sajátosságaik 300 Vö.: ( ) szembesítjük egymással a szóbeli, írott és képi hagyományt. Az eredmény: egy másik vázlat jellemekről, sorsokról és évtizedekről. S a tanulság: mire valóak, miről szólnak a különféle források hogyan konstruál képeket az írás, a szó, a fotográfia. Bán 2008,

126 5. Fényképkorpuszok és olvasatok láthatóvá váljanak. Választásom a Rövid visszaemlékezés életem történetére 301 című szövegre és a szöveg kiindulópontját képező, a szöveget szervező 25 fényképre esett: egyfelől mert az egymás mellé rendelt fénykép és szöveg eleve kínálkozik az összevetésre, másfelől, mert az így létrejött szöveg és a választott fényképek elvileg B.I. életének történetét hivatottak reprezentálni. Fénykép 302 Szöveg 303 I01 a) 1926 b) hivatásos fényképész c) Gyergyószentmiklós, műterem d) nem ismert e) 1926 Irmus és Árpi f ) B.I. és B.Á. g) csoportkép 1925 november 4-én született Gyergyó szent miklóson. A családban mindenki szerette. 9 hónaposan lefényképezik. A bátyja sírt, félt, hogy a fényképezőgép kárt tesz bennük. Édesanyja a hajába mindig szalagot kötött. Ő is mindig szalagot kötött leánya hajába. I02 a) 1929 b) hivatásos fényképész c) Gyergyószentmiklós vagy Vasláb, műterem d) nem ismert e) 1929 Leánytestvére meghal, ő lesz a keresztgyermek. Óvodába járt, a szünidőket Vaslábon töltötte a tehetősebb keresztszülőknél, szerették őt. A keresztszülők örökbevettek egy rokon kislányt, B.I. nem játszhatott a neki vett babával. A szolgáló mellé fektették, megrühösödött, hazatérve az egész családot f ) B.I. gyermekként egy férfi és egy megtöltötte rühvel. egszakadt a kapcsolat a Berger nő társaságában keresztszülőkkel. g) csoportkép I03 a) 1932 b) hivatásos fényképész c) Gyergyószentmiklós, műterem d) nem ismert e) Gyergyó, 1933 Árpi és Irmus f ) B.I. és B.Á. asztalnál ülve, kártyavárat építenek g) csoportkép I04 a) 1933 b) hivatásos fényképész c) Gyergyószentmiklós, műterem d) elsőáldozás e) 1933 f ) B.I. fehér ruhában, fátyollal, virággal g) portré (egész alakos) A tanult, jezsuita nagybácsi pénzt küldött a fényképkészítésre, mert szerette volna, hogy B.Á. gimnáziumban tanuljon tovább. Bátyja nem szeretett tanulni. Fényképezés közben kártyavárat építettek. A kártyavárhoz hasonlóan a nagybácsi terve sem valósult meg. A bátyja megbukott, abbamaradt továbbtanulása. gyütt jártak óvodába, B.I. mondta helyette a verseket, az iskolában is együtt tanultak. Apjuk névnapján bátyja belesült a versmondásba. B.I. kicsúfolta, majd ő is belesült. 10 évig tanult a zárdában, szerették. A tandíjat nem tudták fizetni, apja szegény suszter volt. Édesapja javította az apácák cipőit, így elengedték a tandíjat. ásodik osztályban lett elsőáldozó. A felkészítőn tanult imát ma is imádkozza. 301 Lásd: 1-es számú melléklet. 302 A leírás szempontjai: a) készítés ideje, b) készítő személye, c) készítés helye, d) készítés alkalma, e) felirat, f ) a fénykép tartalma, g) a fénykép műfaja. 303 Az interjú során elhangzott szövegek kivonatolt változata került a táblázatba, a teljes szöveg az 1-es számú mellékletben olvasható. 125

127 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben Fénykép 302 Szöveg 303 I05 a) b) hivatásos fényképész c) Gyergyószentmiklós, Lőrincz fotograf műterem d) nem ismert e) mlékül Irmus leányunknak a családról febr. 2. f ) A B. család: B.I., B.Á. és szüleik g) csoportkép 1939-ben készült fénykép a családról. A bátyja befejezte szabóinaskodását. B.I. hetedik osztályba indulása alkalmából fényképet készíttetett a család ben születik meg öccse, akit nagyon szeret. I06 a) b) hivatásos fényképész c) Gyergyószentmiklós, Ambrus Foto műterem d) iskolai esemény e) Két rövid év hosszú emlékére Irmának szeretetettel/balázs Irén, Benedek Irma, Blenessy rzsi, Csiszár argit, Dezső Anna, Farkas 1940-ben végezte be a hetedik osztályt. ervina nővér tanította, nagyon szerette őt. A tíz végzősből esetleg ketten élnek még. Sok mindent tanultak ervina nővértől után feloszlott az apácarend, ervina nővér Kolozsvárra került, férjhez ment, majd meghalt. Abban az évben megszületett B.I. öccse, akkor jöttek be a magyarok, akkor volt a bécsi döntés. B.I. leánytestvért várt, bátyja fiút. Nagyon szerette öccsét és általában a gyerekeket. Férjhezmeneteléig elinda, Győrfi Irén, ánya ária, B.I. öccsével aludt. Finánc udvarlóját csúfolta az Nagy Irén, Pomlényi Julia öccse. f ) B.I. és iskolatársai (név szerint lásd fennebb), tanítójuk g) csoportkép I07 a) 1941 b) nem ismert c) Gyergyószentmiklós, udvar d) nem ismert e) 1941 f ) B.I., 7 leány, 1 asszony, 2 gyermek (egyik babakocsiban) g) csoportkép I08 a) 1941 b) hivatásos fényképész c) Gyergyószentmiklós, fapiac, Lőrincz fényképész műterem d) nem ismert e) 1941 f ) B.I. g) portré I09 a) 1942 b) családtag, B.Á. gépével c) Gyergyószentmiklós, Benedekudvar d) B.Á. katonasága (szabadság) e) 1942 f) B.I., B.Á. katonaruhában, szüleik között székre állítva B.Cs. g) csoportkép Szülei varrodába adták inasnak, ő inkább tanulni szeretett volna. Rokonhoz került inasnak, befogták a rokon kislányra való felügyelésre. áig szeretik. A fényképkészíttetés drága volt, B.I.-nek moziba menni sem volt pénze. A tringeltből összegyűjtött pénzből csináltatott egy fényképet magáról. gyszobás lakásuk előtt készült a fénykép. A bátyja önként jelentkezett katonának Nagyváradra. Hazajött szabadságra. Fontos volt az öccse megörökítése. 126

128 5. Fényképkorpuszok és olvasatok Fénykép 302 Szöveg 303 I10 a) 1943 b) B.Á. (?) c) Gyergyószentmiklós, udvar d) nem ismert e) 1943 f ) B.I. és 2 leány, előttük B.Cs. g) csoportkép I11 a) 1944 b) hivatásos fényképész c) Gyergyószentmiklós, műterem d) eljegyzés vagy esküvő e) 1944 f ) B.I. és K.F. g) csoportkép/portré I12 a) b) hivatásos fényképész c) Gyergyószentmiklós, fapiac, Lőrincz fényképész műterem d) nem ismert e) márc 25-én f ) B.I., B.Á., B.Cs. és szüleik, K.F. g) csoportkép I13 a) 1944 b) B.Á. c) Csíkszentsimon, épület tornáca d) látogatás e) 1944 f ) B.I., K.F., 4 felismerhetetlen személy g) csoportkép Az öccse mindig vele volt. Unokatestvérével és barátnőjével készíttettek közösen fényképet. A ház melletti zöldségeskert volt a fiatalok szórakozási helye. A szükség miatt hamar férjhez kellett mennie. Szeretett volna még 4 évet tanulni, s azután férjhez menni. A szilvesztert jövendőbeli férjével töltötte. A család suszter barátja, férje nagybátyja szerelte össze a férjével. sküvőjük alkalmával készítették a fényképet. Bátyja ekkorra leszerelt, öccse 4 éves volt, ő volt a család szeme fénye. Csíkszentsimonban készült a kép, férjének ott volt műhelye, ott laktak egy szobában. eglátogatták a gyergyószentmiklósi rokonok a fiatal asszonyt. Édesanyja, öccse rajta van a képen, a többit nem ismeri fel. ég nem volt gyermekük. Az öcscse a tornác karfáján mászkált, féltette, hogy leesik. A földszinten lakó bikapásztor gyermekeivel sokat törődött augusztusában a háború miatt ideiglenesen a szentimrei Büdös fürdőbe menekültek, hogy két és fél hónapos terhesen nyugodtabb lehessen. Csíkszentsimonból, az állomásról Gyergyószentmiklósra indultak, de égett a város, szülei csatlakoztak hozzájuk szeptember 7-én. Két hétig utaztak Biharpüspökiig. Az otthon elrakott málnabefőttet kívánta egész úton, édesanyja a menekültektől próbált kérni neki. 6 napig álltak Sápnál. Nem volt lehetőségük a tisztálkodásra, öccsét megfürdették hideg kútvízben. Nyíregyházára mentek dr. Bíró Jánosékhoz szeptember 29-én. gy zsidó család lakásában szállásolták el őket, a férfiak munkába álltak. Az orosz német csapatok összecsapásának helyszíne lett a város. Négy és fél hónapos fiú magzatát világra hozta anyja és férje segítségével. Férje lovat és szekeret szerzett, elindultak a Tiszán túlra. A család kétfelé szakadt. Ütközetbe kerültek, egészségi állapota rossz volt. Imádkozott, hogy ha golyó éri, haljon 127

129 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben I14 Fénykép 302 Szöveg 303 a) 1960-as évek b) privát fotós c) Gyergyószentmiklós, B.I.-ék udvara d) nem ismert e) f ) B.I., K.F., egy felnőtt és egy gyerek a ház bejáratánál g) csoportkép I15 a) 1970-es évek b) családtag, privát fotós c) Gyergyószentmiklós, B.I.-ék udvara d) virágok gondozása e) f ) B.I. virágai előtt g) portré (egész alakos) I16 a) b) hivatásos fényképész c) Gyergyószentmiklós, műterem d) nem ismert e) Készült Gyergyoszentmiklóson 1963, ápr. honapba f ) B.I., K.F. és 4 gyermekük g) csoportkép meg azonnal. Tiszaeszláron szálltak meg. A Bükkön áthaladva, Lillafüreden csodálta a természet szépségeit. gerből a átrán keresztül indultak tovább, a beteg ló miatt meg kellett szállniuk. Kolozsvári menekültekkel találkoztak és barátkoztak össze, disznót vágtak februárjáig salgótarjáni távoli rokonaiknál maradtak. Nagy nehézségek árán érkeztek haza Gyergyószentmiklósra, férje nagybátyjához költöztek. Férje rokonaival nem tudott jó kapcsolatot kialakítani ben, rzsébet napján megszületett első fia. A szülési fájdalmak jelentkezésekor azt hitték, hogy hólyaghurutja van, a bábát férje hozta marhaszekéren. Édesanyjára megsértődött, mert azt mondta, hogy lánya születik. Attila fia azóta is pártfogolja. egszülte másik két fiát és leányát. Középső fia meghalt, ez aláásta egészségét ben telket vásároltak a Temető utcában. A telken levő csűrt alakították át lakássá, áprilistól november végéig abban laktak. A felügyelet nélkül hagyott második fia lekakálta magát és összekente vele a kiságyat ben megszületett harmadik fia, 1956-ban leánya. Régóta vágyott leánygyermekre, férje cigány kislányt vitt neki haza. Ő hajasbabát akart vásárolni, hogy azt öltöztesse, ha nem leánya születik. Sokat vándoroltak a méhekkel, leányukat gyakran vitték magukkal. Lánya azóta is szereti a természetet ben meghalt férje. Férje mindig arra törekedett, hogy kényelmet teremtsen családjának, hisz fiatalon eleget szűkölködtek. Udvarukkal sokat törődtek. Nagyobbik fia kertésznek tanult, ő segített a munkákban. ár csak azt csinálja meg a kertben, amit bír. Családi fényképet készíttettek időnként, mert férje asztalosmester vállalkozóként sokat utazott, s vitte magával a fényképet. zt a fotót a pénztárcájában hordta, azért olyan gyűrött. 128

130 5. Fényképkorpuszok és olvasatok Fénykép 302 Szöveg 303 I17 a) 1960-as évek b) családtag, privát fotós c) Gyergyószentmiklós környéke vagy kert d) kirándulás (?) e) f ) B.I., K.F., K.L., K.., 2 nő, 2 gyerek pokrócon ülve a földön g) csoportkép I18 a) 1960-as évek b) privát fotós c) kerthelyiség d) utazás, étkezés e) f ) B.I., K.F., 2 férfi asztalnál ülve, pincér g) pillanatkép I19 a) es évek b) nem ismert c) úton d) utazás e) f ) 15 férfi, 1 nő teherautóval g) csoportkép I20 a) b) hivatásos fényképész, Olga néni c) Gyergyószentmiklós, műterem d) nem ismert e) június f ) K.A., K.I., K.L., K.. g) csoportkép/portré I21 a) 1970-es évek b) hivatásos fényképész, Olga néni c) Gyergyószentmiklós, műterem d) nem ismert e) f ) B.I. és K.. g) csoportkép/portré I22 a) b) családi barát, amatőr fényképész c) Gyergyószentmiklós, K.A. otthona d) születésnap (1 éves) e) szeptember 29. f ) B.I. és unokája tortával, rajta égő gyertya g) csecsemőfotó, csoportkép éhészkedni mindig társasággal mentek. A fényképen a agyari család tagjaival láthatók. A fénykép Gyergyószentmiklós környékén, Botváránál készült ben készült a fénykép agyarországon, a Balatonon, férje rokonainak meglátogatásakor, miközben halászlevet esznek. A képen K.F. nagybátyja, K.F., B.I., a sofőr és a pincér van rajta. éhészek mennek terepnézésre Calafatra. B.I. keresztfia a sofőr. B.I. nem volt jelen az utazáson ben készült a fénykép, 25 éves házassági évfordulójuk alkalmából. Négy gyermeke látható a képen. Leánya érettségizésekor készült fénykép anyáról és lányáról. B.I. számára nagyon kedves fénykép ben született meg első unokája. Arra vágyott, hogy leány legyen, hogy fülbevalót ajándékozhasson neki. Fiúunoka születése esetén szerette volna, hogy nagyapja nevét (Ferenc) kapja. 129

131 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben Fénykép 302 Szöveg 303 I23 a) b) családi barát c) Gyergyószentmiklós, K.A. háza előtt d) nem ismert e) 1978 szept 10 én f ) B.I., gyermekei és ezek családja g) csoportkép I24 a) b) családtag c) Gyergyószentmiklós, B.I. otthona, nappali d) B.I. 70 születésnapja e) 1995 nov év f ) B.I., gyermekei és családjaik (6 unokája), B.Cs. és felesége terített asztalnál, virágkosárral g) csoportkép I25 a) b) K.. c) Gyergyószentmiklós, K.A. otthona d) látogatás e) 2003 december 30 Szűnetben Dédi (Édesanyám) artina erci f ) B.I. és iker dédunokái g) pillanatkép A leánya esküvőjét követő napon készült a lakás bejárata előtt. Az akkori családot ábrázolja, ahhoz képest a jelenben nagyobb a család. B.I. 70 éves találkozójának estéjén készült a fénykép, 70 éves születésnapja alkalmából. A családon kívül öccse és annak felesége látható a képen. A képen 5 unoka látható, azóta 8 van. Szép emlék. Közeledik a 80. év, egészségesebbnek érzi magát, mint fiatalkorában, bár nem tud mindent elvégezni. Nem remélte, hogy ilyen hosszú élete lesz, elégedettnek érzi magát. Örül meglévő 5 dédunokájának, főként az ikreknek, mert a másik 3 dédunoka Ausztriában van. Tavasszal betegek voltak az ikrek, B.I. imádkozott értük. indennapi imájába belefoglalja családját. Annak ellenére, hogy a fenti élettörténet a kutatás által meghatározott formában, a fényképek által indukált szervezési elvek alapján képződött, az egyes fényképek kapcsán elmondott különálló szövegtömbök mégis folyamatos szöveget képeznek. Bár a legtöbb esetben a szöveg tartalmaz a fényképekre vonatkozó információkat, a szervezési elv az élettörténet megjelenítésének szándéka (folyamatszerű, logikus rendbe szerkesztett, kerek történetként), túlnőve a fényképek látványtartalmán. Az írott/elbeszélt élettörténet átgondolt, előre eltervezett, állandósult, tudott adatokra támaszkodva konstruálódik, (krono)logikus rendet követ, koherens történetté áll össze (ezt támasztja alá a többi élettörténet-változat is, melyek hasonló információkat hasonló módon, hasonló sorrendben fűznek össze). A fényképek által elmondott történet ehhez képest hézagos (az elbeszélt/írott élettörténetek szintén másként hézagosak), sarkított. Hogy a fényképekből kiolvasható élettörténet milyen tekintetben lesz hézagos és sarkított, azt alább módszeresen áttekintem. Itt az elbeszélt és a fényképekből leszűrhető történetek ez esetben hasonló tulajdonságára hívnám fel a figyelmet: mindkettőre jellemző, hogy az életpályát nem egynemű, egyenes vonalként jeleníti meg, hanem olyan görbeként, melyet kiugró pontok (sok fénykép egy időszakról, eseményről vagy többször elmesélt, ismétlődő epizódok, mikrotörténetek) és 130

132 5. Fényképkorpuszok és olvasatok mélypontok (kevés fénykép egy időszakról, témáról, elhallgatott események, szűkszavúan narrativizált epizódok) szegmentálnak. Az elbeszélt élettörténet ismétlődései csomópontokat képeznek. gy-egy esemény, történet többször elmondásra kerülhet az élettörténetekben: vagy mert az életpálya releváns mozzanatát jeleníti meg, vagy mert erős érzelmi töltettel rendelkezik. B.I. élettörténetének ilyen mozzanata például egy gyermekkori esemény története: egy családi névnapünneplés alkalmából mindkét gyermek, B.Á. és B.I. is belesül a köszöntő versbe. ivel ketten voltunk testvérek és nagyon szerettük egymást, már 3 éves koromban ovodába jártam a bátyámmal a Zárdába, ahol a Kedvesnövérek tanítottak. gy alkalommal Édesapánk névnapját ünnepeltük Bíró Nagymamáéknál és verset kellett mondani. A bátyám kezdte a verselést, de mikor elért a bizonyos versrészig elkezdett sírni és nem tudta mondani a verset. rre az én nagybátyáim és nénéim engem kezdtek bíztatni. Én meg nagy büszkén megjegyeztem milyen gyáva ni mán sír! elkezdtem a versmondást, amit az ovodában tanultunk de mikor ugyan arra a részre értem én is ugyanugy elsírtam magamat mint a bátyám. Lett is erre nagy kacagás. Ilyen bátor, hős voltam én is. (mlékezéseim a gyermekkorról) ég elmondanék ëgyet, oda le van írva 304, hogy... a szüleimnek a névnapját, azt mindig mëgtartottuk, de ott nagymamánál; nagymama özvegyasszony vót és... neki vót nagyobb lakása, s ott tartottuk mëg az ilyen ünnepségëkët, esszeülve a testvérëkkel ëgyütt. Bátyám mikor... kellett mondja a versët, édësapámnak vót pontoson névnapja, Szent József, bátyám fëlállott s... a versët mondta, mondta ëgy darabig, de mikor elérkëzëtt ëgy bizonyos pontig, mos már nem emlékszëm pontoson, hogy mi... milyen, melyik szakaszig, de azt tudom, hogy amikor... mikor édësapámról vót szó, édësapámot këllëtt mondani, akkor elkezdëtt sírni! Én pedig nagy büszkén mondom... azt mondtam neki: ó, be gyáva! Në, mán sír! rre a nagynénéim... kezdtek ën... dédelgëtni ëngëm: gyere lelkëm, gyere, mondd el te a versët ügyesen, mutasd mëg bátyádnak, hogy te el tudod mondani. Hát én nagy büszkén fëlálltam, mondtam a versët, s pontoson mikor addig a... szóig értem, az édësapámig, akkor én is úgy elkezdtem sírni... No, levizsgáztam én es a versmondással! (Rövid visszaemlékezés életem történetére) A kronologikus sorrendbe állított fényképek füzére is bizonyos csomópontokban tömörül. zek a csomópontok sem kapcsolódnak (feltétlenül) sorseseményekhez, ellenkezőleg: a legjelentősebb csomópontok (legtöbb kapcsolódó fénykép) éppen a szabadidőre (kirándulások, utazások), bizonyos ünnepekre (születésnapok, kortárstalálkozók stb.) tevődnek. A kutatói osztályozás, kronologikus rendbe állítás révén a borítékokba, albumokba szétszórt, 305 ugyanabból az alkalomból készült fényképek ismét egymás mellé kerülnek. z kapcsolatban áll a fénykép technikatörténetében bekövetkezett demokratizálódási folyamattal (a korpuszokban az amatőr képek, majd a privát képek sűrűsödnek; a B.I. által őrzött műtermi fotográfiák nem képeznek jelentősebb csomópontot). A fényképkorpusz és az élettörténet csomópontjai többnyire nem esnek egybe, néhány részleges átfedéstől eltekintve (B.I. életének meghatározó időszaka volt a férjhezmenetele utáni, Csíkszentsimonban töltött néhány hónap, mely időszakban több alkalommal, több fény- 304 Utalás az mlékezéseim a gyermekkorról című szövegre. 305 Az ilyen fényképsorozatok közül néhány bekerült az albumok valamelyikébe, a többi pedig egy tömbben maradt, egy borítékban. 131

133 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben kép is készült; az élettörténet elbeszélésének megállapodott pontja a csíkszentsimoni időszak, a hangsúly az innen induló háborús menekülésükre tevődik, részletesen beszámolva az eseményekről, helyszínekről, körülményekről). Az elbeszélt/írott élettörténetek az egyén életpályáját szervezett, kiérlelt formába öntik (utólagos reflektálás eredményeképpen). hhez képest a fénykép-élettörténet meglehetősen kicsapongó, egyenetlen. A fényképkorpusz az egyéni életpályát tekintve, a megkonstruált élettörténetek hangsúlyos pontjaival összevetve számos, redundánsnak tűnő információt is rögzít (melyek azonban hasznos adalékként értelmezhetőek a maguk rendjén). iközben az elbeszélt élettörténet fontos szervezőelvét egy sor adatszerű információ képezi (az élet fontos eseményei, dátumokhoz, helyekhez kötve), addig a fényképek többsége, magára hagyva, híján van mindenféle kemény adatnak. ásfelől a fényképeknek adott egy olyan, meglehetősen kemény információfelülete, mely az elbeszélt élettörténetből hiányzik: a személyek fizikai tulajdonságainak aprólékos, ismétlődő megjelenítése. Az elbeszélt élettörténetekben a testre való reflektálás az öregedés, az egészségi állapot romlása, a fogyatkozó erő (kihatása az egyén mindennapi életére) megfogalmazására szorítkozik. zzel szemben a fénykép meglehetősen sok (sokféle) információt közöl az egyén fizikai tulajdonságairól nem csupán a külső szemlélő, hanem önmaga számára is (a fényképek szembesítik az egyént a saját változó testével, környezetével). 306 Az egyénről így alkotható kép ebben az esetben is sarkított, idealizált lesz (a szép ruha, a póz, az elkészült fényképek szelektálása szintén ellenőrzött képet eredményez az egyénről). Éppen ebből adódik a privát fénykép módszerének jelentős haszna a társadalomtudományok, az egyéniségkutatás számára: az egyéni fényképkorpusz a másféle tartalma folytán az elbeszélt élettörténethez rendelve árnyaltabb és komplexebb képet (re)konstruál az egyéni életpályáról, az egyénről. Az elbeszélt/írott élettörténet és a fényképkorpuszból leszűrhető (auto)biografikus narratívum főbb különbségeinek vázolása után a fényképek (auto)biografikus 307 narratívajellegét vizsgálom módszeresen. Az, hogy az egyéni életet, életpályát fényképi úton nem (sem) lehet maradéktalanul rögzíteni, evidencia. zért releváns a kérdés: mit és hogyan örökít meg a fotó az egyén, a család történetéből? Az egyén birtokában levő fényképeket érdemes szelektív személyes/családi történelemként összeolvasni. A fénykép segítségével a családtagok szubjektív tapasztalata, élménye közös vagyonná objektiválódik. A fényképek aztán eltéveszthetetlen bizonyítékát adják annak a tárgyalási folyamatnak, amelynek 306 A fénykép feltalálása ( ) azt adta az emberi nemnek, hogy tudója lehessen saját magának, testének, arcvonásainak, mozdulatainak, hogy magát mást a világ bármely részecskéjét kiszakítva az időfolyamból, korlátlan ideig tanulmányozhassa. indaddig az ember nem rendelkezett önmaga arcáról több ismerettel, mint ami jelenidejűleg látszott, mindennap aznapi arca volt, nem tudta összehasonlítani saját egy-öt-ötven évvel azelőtti arcával, nem tudta, milyen volt ugyanannyi idős korában apja, nagyapja. Kincses 2006, A zárójel a narratívához rendelt belső nézőpontot hivatott megkérdőjelezni, árnyalni. A fényképkorpusz legalább olyan mértékben, de inkább erőteljesebben szerveződik kívülről, mint belülről (a teljes korpuszt szemlélve, kevesebb az egyén által tudatosan választott fényképek aránya, mint azoké, melyek az idők során egyszerűen felgyűltek az egyéni korpuszban). Bár ez utóbbi fényképek is beszédesek, inkább tekinthetők az egyénhez kapcsolódó reflexiókként, mint önreflexióként. 132

134 5. Fényképkorpuszok és olvasatok során eldől, hogy hogyan kell látniuk saját múltjukat. 308 A fényképek tartalomelemzésére és a kutatás empirikus tapasztalataira támaszkodva körvonalazódnak e történet sajátosságai. A határok feszegetése, a tabuk döntögetése nem összeférhetetlen a médiummal (lásd a médiában alkalmazott, szenzációhajhász fényképeket), azonban a privát fotó műfaját úgy is, mint a home mode communication 309 egyik formáját következetesen és kitartó módon konformizmus jellemzi. Az általam vizsgált anyag azt mutatja, hogy az elkészült fényképeknek tematikus szempontból át kell menniük egy kulturális alapokon nyugvó szűrőn. A szelekciót a fényképezésnél maguk az alkalmak jelenthetik. A témáknak van egy képzeletbeli listája: mit szabad fényképezni és mit nem. Érthető, ha ezen a virtuális listán csak a boldogság, illetve csak az szerepelhet, ami a családi memória örökülhagyásához fontos. 310 Az ember nem fényképez le bármit vagy ha úgy tetszik nem minden alkalmas arra, hogy lefényképezzék: ez az axióma, amely minden ítéletben való implicit jelenlétével elegendően bizonyítja: az esztétikai ítéleteket nem az önkényesség, hanem akárcsak a gyakorlatot kulturális modellek irányítják. 311 A fénykép a mindennapi élet számos aspektusának rögzítésére alkalmas (lakásbelső, öltözködés, természeti környezet, gazdaság stb.), de legalább annyira sarkít is. A fényképen az egyén ünneplő (de legalábbis tiszta, jó állapotú) ruhájában jelenik meg, s a ruhákon kívül egyfajta pózt is magára ölt. (A természetességre való törekvés is egy újabb pózt eredményez. 312 ) Az egyéni megrendelésű, az egyén beleegyezésével és tudtával készült fényképek nem tudnak, nem akarnak bizonyos tartalmakat megmutatni. Bizonyos arckifejezések rögzítésére alkalmas a fénykép. Ilyen lehet a meghatottság (pl. könnybe lábadó tekintet születésnapi köszöntéskor), az eseményhez kapcsolódó öröm/bánat. Azonban a születésnapi ünnepi vacsorán készült fénykép sokkal inkább a B.I. fényképezéshez öltött arckifejezését mutatja meg (mosolyog, a kamerába néz, egyenesen ül), mint B.I. étkezés közben viselt arckifejezését vagy éppen étkezési szokásait. Összegezve, a fényképek az élet jelentős eseményeit (házasságkötés, évfordulók, kortárstalálkozók, elsőáldozás, katonaság, tanulmányok befejezése stb.), ünnepi, látványos, ceremoniális aspektusait (esküvő, elsőáldozás, iskolai ballagás, ünnepi étkezések, a nemzeti identitás deklarálásának manifeszt pillanatai 313 stb.), publikus (más csatornákon is közzétett és hozzáférhető) szegmenseit teszik láthatóvá. 308 Boerdam artinius 2000 (1980), Chalfen 1987, Bogdán 1999, Bourdieu 1982, Lásd a kötelező természetesség terminus meghatározását a Boerdam artinius szerzőpárosnál: A «kötelező természetesség» megjelölésnek ebben a vonatkozásban megvilágosító hatása van: ha az informális viselkedést általában lényegesnek tekintik a sikeres felvételhez, és ha szemmel láthatóan számos útmutatás fogalmazható meg azzal kapcsolatban, hogy ezt az informális hatást hogyan lehet elérni, akkor világos, hogy a viselkedésnek egy új szigorúan formális kodifikálásával találkozunk. Boerdam artinius 2000 (1980), Pl: külföldről hazalátogató családtagok székelyruhába öltözése. 133

135 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben zzel szemben a fényképkorpusz társadalmi-kulturális és technikai okokból egyaránt nem (vagy csak ritkán) tartalmaz hétköznapi eseményeket (gyermeknevelés, bevásárlás, ház körüli teendők, állatok ellátása, hétköznapi étkezések) 314, rutinos cselekvéseket (tisztálkodás), a privát, intim szférát (hálószoba, fürdőszoba eseményei) 315, bánatot, szomorúságot, gyászt 316, diszharmóniát 317, betegséget (veszekedést, haragot, gyermekek fegyelmezését) megjelenítő fotókat. indezekből egy erőteljesen sarkított, bizonyos (egyébként meghatározó) eseménytípusokra, állapotokra érzéketlen történet olvasható ki az egyén életéről 318, mely ugyanúgy csupán az élettörténet lehetséges változataként tartandó számon, mint az elbeszélt vagy írott (auto)biográfiák. z több lehet más autobiografikus történeteknél: vizualitásából fakadóan olyan tartalmakat közvetít, melyek más úton nem lennének hozzáférhetőek (pl. a fizikai változások, testi sajátosságok aprólékos nyomonkövetése). Ugyanakkor kevesebb is lehet más autobiografikus narratívumoknál: 319 pl. a jelentős fordulatokhoz, sorseseményekhez kapcsolódó emberi érzések kifejezésére nem alkalmas a fénykép. Éppen ezért a rendelkezésre álló források összevetése, párhuzamba állítása különösen gyümölcsöző lehet (nem beszélve annak jelentőségéről, hogy a nehezen vagy félreértelmezhető fotók saját közegükben, használójuk által szólalhatnak meg). A rendelkezésre álló forrásokat (elbeszélt és írott élettörténeteket, fényképek kapcsán elmondott élettörténetet, valamint a fényképkorpuszt) összevetve megállapítható, hogy az egyéni fényképkorpusz egyfelől maga is olvasható (auto)biografikus narratívaként, másfelől az egyes fényképek éppen az elbeszélt/írásban rögzített, tehát korábban kidolgozott (a családban már ismert) 320 tör- 314 A fényképgyűjtemények többségében kevés olyan kép található, melynek a témája a férfi vagy a női munka. Általában is igaz, hogy a gazdasági és politikai-szociális vonatkozású mindennapi eseményekkel kapcsolatos témák távolmaradnak a képekről. Boerdam artinius 2000 (1980), Azokat a szobákat látjuk leggyakrabban a családi képeken, amelyekben a vendégeket fogadjuk: a nappalit és a szalont, de mostanáig csak ritkábban volt ez a helyiség a konyha, és sohasem a hálószoba. Hirsch 2000 (1981), z alól kivételt képeznek a szórványosan előforduló ravatal- és temetési képek. Több fénykép készült B.I. anyai nagyanyjának sírhelyénél (melyet a városban nevezetességként tartanak számon, kiadványban is szerepel a fotója téves képaláírással: Váradi Lőwey 2000). zek azonban nem a gyász fotói, hanem a szétszóródott család egyesítésének időről-időre ismétlődő dokumentumai. 317 A privát fotó itt élesen elkülönül a sajtófotótól, mely hangsúlyosan odafigyel a bűntényekre, katasztrófákra, konfliktusos helyzetekre. A médiában közölt fotók negatív irányban sarkítanak, a privát fotó pozitív előjellel sarkít. 318 Vö. pl. Sisley, L. fényképalbumok kapcsán tett megállapításaival. Sisley 2008, Lásd erről: Kallanich Lásd Amy Kotkin következtetését: Addig úgy tekintettünk a fotókra, mint a folklór egyszerű illusztrációira, amelyek bemutatják a család szabadnapjait, ünnepségeit és boldog perceit. De Nancy Brown albuma nem egyszerűen illusztráció volt, hanem az ő családi hagyományainak integráns része. A vele való beszélgetés közben felfedeztük, hogy szoros kapcsolat van a fényképek és azok a történetek között, amelyeket a családban rendszeresen meséltek. De amíg Nancy képei szinte kivétel nélkül boldog pillanatokat ábrázoltak, a történetek többségéről, amelyeket ezek a képek felidéztek, nem lehet ugyanezt elmondani. Kotkin 2000,

136 5. Fényképkorpuszok és olvasatok téneteket, szövegeket hívják életre, aktivizálják. Az egyéni tulajdonban levő fényképekre mint a biografikus beszédmódba szervesen illeszkedő reprezentációkra tekinthetünk Otthonos idegen. Az egyéni tér expanziója. A fényképek tartalmi leírásának egyik jelentős szempontja a készítés helyére vonatkozó információk rögzítése (műtermi/ nem műtermi, továbbá a fényképeken megjelenő terek módszeres feltárása és vizsgálata). Az egyéni fényképállomány vizsgálata így az egyén életterére vonatkozó további hasznos információkkal szolgálhat. Feltételezésem szerint az egyén életpályájának alakulása az egyes életszakaszokban, melyeken belül a teret és az időt viszonylag egyneműen használja és éli meg, tükröződik a fényképeken is. szerint ahogyan változik az egyén térhasználata az egyes életszakaszokban, úgy változnak a fényképeken megjelenő terek is. Szintén releváns a kérdés: az otthonos vagy az idegen környezet, tér örökítendő meg a fényképeken? kérdés kiindulópontja az az empirikus tapasztalat, mely szerint a ma (és a tegnap) fényképező embere az érdekes, a rendhagyó, az egzotikus, az egyedi, extrém helyek, szituációk megörökítésére törekszik. B.I. fényképkorpusza esetében ezzel szemben az otthonos tér megjelenítésére helyeződik a hangsúly. indazonáltal nem dől meg a hipotézis, ugyanis a fényképeken megjelenő terek alaposabb dokumentálása során a tér sajátos szegmentálásának lehetünk szemtanúi: bár a vizsgált fényképkorpusz (az adott életpályában gyökerezve) alig tartalmaz egzotikus, távoli helyszíneket, szintén keveset tudhatunk meg az egyén mindennapi életének keretet adó térről. A fényképek az otthonos tér publikus szegmenseit, a publikus tér kiemelkedő, konszolidált helyeit mutatják meg. Az egyén utazáskor, nyaraláskor, azaz idegen térben értelemszerűen idegenként, turistaként használja a teret. A saját, otthonos térben otthonosan mozog, de az esetek többségében idegenként, kívülállóként fényképezkedik, fényképez (pl. a szülőváros főterét sokféleképpen használhatja: vásárlásra, sétálásra, ügyintézésre, áthaladhat rajta, lehetnek preferált útvonalai és térszegmensei, de fényképet a főtéren álló kopjafánál, később Szent iklós-szobornál készít, hasonlóan a várost látogató idegenekhez). 321 A fényképeken megjelenő földrajzi helyek módszeres feltárása, a kapott számadatok a fényképező, fényképet használó egyénről hoz hasznos információkat. B.I. fényképkorpuszában a fényképek tere 700 fényképen, azaz a fényképállomány 64,63%-án Gyergyószentmiklós (összesen 93 fényképen) vagy Gyergyószentmiklós szűkebb-tágabb földrajzi környezete: Csíkszentsimon (Hargita megye, Gyergyószentmiklóstól kb. 73 km, B.I.-ék egykori lakhelye): 31 fotó, 321 A Hirsch Spitzer-szerzőpáros írja az utcai fotográfiákról: Az utcai fotó beszédes tárgy, s arról árulkodik, hogyan mutatja meg, «gyakorolja» az egyén az identitását nyilvános helyen: hogy használja a nyilvános teret s helyezi el önmagát az osztályra és nemi szerepekre vonatkozó illetve kulturális normákhoz képest. Hirsch Spitzer 2008, , ill. lásd a kérdést kísérleti kontextusban (mi kerül rá a nyilvános tereken készült fotókra): Gayer 1998, , vagy a városrészeket ábrázoló képeslapok kapcsán: Kürti 2004,

137 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben Gyilkos-tó (Hargita megye, Gyergyószentmiklóstól kb. 27 km, kirándulni és méhészkedni jártak ide): 33 fotó, Likas (Hargita megye, a Gyilkos-tó környéke, méhészkedés helyszíne, kb. 26 km): 7 fotó, Bucsin(-tető) (Hargita megye, Gyergyószentmiklóstól kb. 15 km-re Parajd irányában, egy kirándulás helyszíne, melyen K.F., sógora és egy rokon férfi vett részt): 4 fotó, Kupás(-patak) (Hargita és Neamţ megye határán, a Gyilkos-tó környékén, méhészkedés helyszíne): 5 fotó, Farkaspalló (Hargita megye, Gyimes, kb. 60 km, méhészkedés helyszíne): 3 fotó, Kilences [edvés] (Hargita megye, Gyergyószentmiklóstól néhány kilométerre, méhészkedés helyszíne): 4 fotó, Gyergyóújfalu (Hargita megye, kb. 9 km, unoka lakhelye): 2 fénykép, Gyimesbükk (Bákó megye, kb. 60 km, 2 db, templomszentelés alkalmából készített hivatalos fotón jelenik meg). Távolabbi belföldi települések (különböző terei) 132 fényképen jelennek meg, a következő bontásban: Kolozsvár (Kolozs megye, kb. 200 km, K..-ék lakhelye, rokonlátogatások helyszíne): 64 fotó, román tengerpart (a pontos helyszín nem ismert, kb. 540 km, egyetlen családi nyaralás helyszíne): 12 fotó, Tusnádfürdő (Hargita megye, kb. 79 km, a férj által 1940-ben leventeként bejárt, ill. egy szervezett nyugdíjas-kirándulás helyszíne): 10 fotó, Szováta (aros megye, kb. 60 km, egy szövetkezeti üdülés/kezelés helyszíne): 8 fotó, Vânju are (Olténia) (ehedinţi megye, kb. 515 km, K.A. katonáskodásának helyszíne): 4 fotó, Brassó-Pojána (Brassó megye, kb. 170 km, szervezett nyugdíjas-kirándulás helyszíne): 3 fotó, Csíkzsögöd (Hargita megye, kb. 50 km, szervezett nyugdíjas-kirándulás helyszíne): 1 fotó, arosvásárhely (aros megye, rokonok lakhelye, B.Cs. tanulmányainak helyszíne): 6 fotó, Nagybánya (áramaros megye, kb. 280 km, K.. egyetemi gyakorlatának helyszíne): 2 fotó, edgyes (Szeben megye, kb. 150 km, rokonok lakhelye és méhészkedés helyszíne): 3 fotó, Bukarest (rokonok, B.I.-ék keresztgyermekének lakhelye): 8 fotó, Olténia (pontosabb helymeghatározás nélkül, méhészkedés helyszíne): 2 fotó, Havadtő (aros megye, kb. 85 km, méhészkedés helyszíne): 1 fotó, Vaslui (Vaslui megye, kb. 230 km, méhészkedés helyszíne): 2 fotó, Roman (Neamţ megye, kb. 150 km, K.L. katonáskodásának helyszíne): 1 fotó, Nagyvárad (Bihar megye, B.Á. katonáskodásának helyszíne): 5 fotó. 136

138 5. Fényképkorpuszok és olvasatok Külföldi települések további 115 fényképen jelennek meg, a következő bontásban: Linz-Traun (Ausztria, Felső-Ausztria tartomány, K.I.-ék és B.I. két unokájának lakhelye), ill. Bécs (Ausztria, K.I.-ék kirándulásának helyszíne): 40 fotó, agyarország: 72 fotó, melyből: o Balaton környéke (kb. 800 km, a pontos település nem ismert, B.I., K.F. és K.A. közös utazásának, rokonok látogatásának helyszíne): 7 fotó, o Budapest (Pest megye, kb. 660 km, távoli rokonok lakóhelye, családi utazás, ill. rokonlátogatás helyszíne): 28 fotó, o Nyíregyháza (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, rokonok dr. Bíró Jánosék lakhelye): 37 fotó, oszkva (Oroszország, szakszervezeti utazás helyszíne): 2 fotó, Várna (Bulgária, szakszervezeti hajóút végállomása): 1 fotó. A B.Cs. tulajdonában levő fényképalbum jóval kevesebb helyszínt ölel fel: a legtöbb fotó helyszíne Gyergyószentmiklós és Nyíregyháza, ezenkívül a helyszínek között találhatjuk arosvásárhelyet, Nagyváradot, Tusnádot, ill. Bukarestet. z részben a fényképek készítési idejében gyökerezik (az album néhány utólagosan beszúrt fénykép kivételével 1917-től az 1960-as évekig készült), másrészt a fényképalbum tartalmában (B.I. szüleinek generációjához köthető, családi fényképeket tartalmaz, melyek a családtagok életterében, az általuk látogatott helyeken készültek): Gyergyószentmiklóson, a Bíró-portán (B.I. nagyszüleinek otthona), ill. a Benedekudvarban (B.I. szüleinek lakóhelye) (88 fotó), valamint a római katolikus temetőben (a Bíró nagymama híressé vált sírjánál: 19 fotó), Nyíregyházán, dr. Bíró Jánosék otthonában (ezek általuk készített és küldött fényképek), A Gyergyószentmiklós környékén elhelyezkedő Gál vesze nevű kaszálóhelyen, ahol B.I. nagyanyjának kaszálója volt (két fia és négy veje közösen kaszálta évente, az eladott szénából vásárolták az asszony téli tüzelőjét), és ahol nyaranta sok időt töltöttek (főként a család férfi tagjai és a gyermekek): 11 fotó z a hely a dr. Bíró János által írt Tűzjel Hegyalján című írás ihletője. Ugyanerre a helyre utal az általa felvett Hegyaljai írói név is. B.Cs. mondja: Hát (kacag) ennek is van külön története Doktor Bíró János írt egy könyvet, azzal, hogy az a címe, hogy Tűzjel Hegyalján. Volt nekik egy kaszálójuk a Kovács kútja fölött, Gál veszének hívták ( ) Ott van lefényképezve ez, a Bíró, Benedek gyerekek, édesapám z a régi pajta rről azt is kell tudni, hogy ez a nagyanyám a nagyanyámé vót ez a kaszáló, és ezt mindig a sógorok, ( ) kaszálták meg, hanem nagyanyám nem vót gazdálkodó, nem vót állatja, hanem a szénát, azt eladták és abból vették nagyanyámnak a téli tüzelő anyagot. ( ) Innen ihletődött ez a Tűzjel Hegyalján, mer őt a benne van a agyar Irodalmi Lexikonba is, a neve, hogy Hegyaljai Bíró János. Ilyen névvel van, nekem megvan az a lexikon kiadás nem tudom, aztán a többiekbe szerepel-e, nem szerepel de S onnan azt a részt írja le, hogy Kovács kútjánál olyan gyönyörű! Nagyon szép kilátás nyílik a városra. Nincsen olyan messze a várostól. ( ) Az úgynevezett pajta, egy pajta vót, itt aludtunk ebbe a tákolmány. Há nem tákolmány volt, me a célnak megfelelő volt! A célnak megfelelő. (B.Cs. fényképértelmezése) 137

139 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben A fényképek helyszíneinek részletes feltárása az otthonos/idegen tér reprezentáltságát árnyalja a fényképkorpuszban (s egyben az egyén térhasználatáról alkotható képet sarkítja). A fényképek tere B.I. fényképkorpuszában 279 esetben a szó szoros értelmében vett otthonos tér: B.I. szülői háza (Benedek-udvar, Gyergyószentmiklós, Békény utca) 55 fotón, B.I.-ék gyergyószentmiklósi otthona (Temető utca) 32 fotón, B.I.-ék csíkszentsimoni otthona (az ndes-kúria) 22 fotón, B.I. gyermekeinek otthona (Gyergyószentmiklós: Temető utca, Újélet utca, ill. Kolozsvár) 138 fotón, az unokák otthona (Gyergyószentmiklóson, ill. Ausztriában) 19 fotón, más rokonok otthona 13 fotón jelenik meg. Tovább bontva a fényképek térre vonatkozó információit, a fényképek a fényképezés térhasználata kapcsán értékes, beállításokra (settings), ill. környezetre (environment) vonatkozó adatok hozhatók felszínre: beállások, preferált tárgyak és helyek az egyéni és közösségi térben (pl. székelyruha, virág, virágos-tornácos háttér, főterek, Szt. iklós-szobor, híres sírkő, terített asztal). A lakótér (a lakás, az udvar) fényképen megjelenő terei a lakás publikus terei: a lakásban a nappali, a konyha, de sohasem a hálószoba, a fürdőszoba; az udvarban a ház előtti, a kerítésen át is látható terület, a virágoskert és csak ritkán a gazdasági udvar vagy a munka helye (pl. K.F. asztalosműhelye). A kivételt képező fényképek esetében mindig másutt keresendő a magyarázat (a fotók mögött nem a privát szféra megmutatásának szándéka áll): a fotón, melyen B.I. apja B.Á.-val fát vág a fásszín előtt (a Benedek-udvarban), a kisgyermek B.Cs. a centrum, kezében fejszével (kisgyermekeket ábrázoló fényképek gyakori témája, amint a kicsik felnőttes tevékenységeket végeznek vagy a felnőttek tárgyaival játszanak, dolgoznak ); a K.F. csíkszentsimoni asztalosműhelyében készült fényképek centrumát az elkészült termékek (ruhásszekrény, ill. koporsók) képezik. A fényképek terére vonatkozó korpuszspecifikus információk szintén beszédesek lesznek az egyén, a család lakóterére, kisebb-nagyobb léptékű térhasználatára vonatkozóan. A B.I. és B.Cs. tulajdonában levő összesített fényképkorpusz specifikus helyei a következők. A lakóterek szintjén: a nagyszülői ház (a Bíró-udvar) tornáca (36 fotó), virágládákba ültetett muskátlikkal, valamint az előtte nyíló hortenziákkal és egyéb virágokkal; a Benedek-udvarban található (rokonok lakásába vezető) lépcső és a mellette húzódó járda (az épület díszes ablakkereteivel); a szülői házhoz tartozó zöldségeskert; a csíkszentsimoni ndes-kúria hátsó frontjának emeleti tornáca; B.I. lakásában, konyhájában a kanapé; a B.I. lakásának (ritkán használt) főbejárata a három lépcsőfokkal, kétoldalt egy-egy hortenziabokorral. Tágabb kontextusban (a szülőváros egyéb személyes tereinek szintjén): a római katolikus temetőben található (emblematikussá vált) nagyszülői sírhely; a Gál-vesze nevű kaszálón álló pajta és környéke (a B.Cs.-nél található fényképalbum visszatérő helyszíne). A szülőváros szintjén: Gyergyószentmiklós főtere (ezen belül is a közepén álló kopjafa, majd később a Szent iklós-szobor, a főtér parkosított része). inden városnak, településnek megvannak a közösségileg elfogadott, fényképezésre alkalmas/ ajánlott terei. A város emblematikus helyeire, épületeire (pl. a főtér meghatározó történelmi épületére, a Romfeld-házra) a fényképek értelmezésekor B.Cs. olyan ese- 138

140 5. Fényképkorpuszok és olvasatok tekben is felhívta a figyelmet, amikor az adott helyszín/épület véletlenül, töredékesen vagy egyáltalán nem volt látható az adott képsíkon: A mostani Szent iklós. z a Romfeld-ház, ott ahol van a Rubin vendéglő most, itt volt a főtér. A szülőváros környékének szintjén: Gyilkos-tó mint (köz)kedvelt háttér (a jellegzetes, vízből kiálló facsonkokkal), a turistalátvánnyá vált Békás-szoros, a sokak által kedvelt Kovács-kútja kirándulóhely, a nyaralóházakkal beépülő Hetes (kilométerkő) nevű hely (a várostól hét kilométerre, a Kovács Péter pataka völgyben). Tágabb kontextusban: más városok (turista)látványosságai, emblematikus helyei és/ vagy műemlékei (Budapesten a Széchenyi-hegyi gyermekvasút, a argit-sziget, a Duna-part, Kolozsváron a Botanikus kert), turisták által látogatott üdülő- és gyógyhelyek reprezentatív, turisták számára fenntartott helyei (Szováta, Brassó-Pojána szállodái és természeti környezete). A fényképek tartalomelemzésének vonalán tovább haladva szükségszerűen eljutunk bizonyos állandó kellékek, visszatérő motívumok leltárához, mely egyfelől állományspecifikus információkat hozhat, másfelől általánosságban a privát fényképezés mikéntjére, állandósult beállításaira, közhelyeire vonatkozóan lesz beszédes. z a szűkítés értelemszerűen túlmutat a hely fogalmán, az esetek többségében tárgyakban, beállításokban, testtartásokban érhető tetten (és mint állandósult fényképhely tételeződik). zek a kellékek a fényképek tartalmi leírásában, megfejtésében képeznek (a konkrét korpusznál általánosabb szinten is érvényes) eligazítási pontokat. Továbbá ezek a visszatérő motívumok (jelegységek) olyan tartalmakat is felszínre hozhatnak, melyek irányában a fénykép médiuma jobbára érzéketlen (a nemzeti, felekezeti hovatartozás csak azokban az esetekben állapítható meg egy fényképen látható egyénről az is csak hozzáértő nézőpontból, melyen az illető egyén az adott nemzetiség, felekezet jól látható jegyeit viseli). Az itt vizsgált fényképkorpusz leggyakrabban felbukkanó állandó kellékei, azaz a fényképkorpusz leggyakoribb jelegységei a következők. Virág (89 esetben): a lakótér és környezetének növényzete, virágai (a virágoskert, a lakást díszítő növények: a Bíró-udvar, valamint B.I. hortenziái, a nagymama tornácát díszítő muskátlik); az ünnepi asztalok gyakori kelléke; születésnapok, iskolai ballagások, kortárstalálkozók, névnapok tartozéka (pl. B.I. 70 éves születésnapjának 70+1 szálas virágkosara); menyasszonyok csokra és a vőlegény, násznagyok, örömszülők mellre tűzött bokrétája. Terített asztal, ünnepi ételek (ünnepi étkezés, 30 esetben): gyakori fényképtéma (B.I. 70 éves születésnapjának ünnepi terített asztala és tortája, unokák egyéves születésnapi tortái: a születésnapi tortán levő égő gyertya elfújása különösen gyakori fényképtéma). Házasságkötés szimbolikus tárgyai (fehér menyasszonyi ruha, fátyol, virág, 66 esetben): B.I. házasságkötésekor nem viselt fehér menyasszonyi ruhát, azonban később, az esemény után K.F.-fel fényképészműterembe mentek, hogy készíttessenek magukról ilyen, konvencionális esküvői fényképet (a ruhát B.I. erre az alkalomra kölcsönözte). 139

141 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben Katonai egyenruha (55 esetben): nem csupán a katonaságba vonult fiatalemberek készíttetnek katonaruhás műtermi portrét, hanem K.F. is több ízben beöltözik katonaruhába, fényképezkedik különböző egyenruhákban (szívbetegsége miatt felmentették a katonai szolgálat alól, önkéntes levente volt), ill. B.I.-ről és barátnőjéről is készült katonaruhás kép (katona barátjuk egyenruháját öltötték fel). Biblia, rózsafüzér, virágkoszorú, imakönyv, szentkép, elsőáldozási emléklap (összesen 17 esetben): több családtagról (B.I.-ről, B.Cs.-ről, B.I. gyermekeiről, unokáiról, keresztgyermekeiről) is készült elsőáldozási fénykép. Cigaretta: a néprajzi szakirodalom a paraszti használatú fényképek gyakori, férfiasságot szimbolizáló kelléke (B.Á.-ról és apjukról is készült fénykép cigarettával a kezükben: B.Á. nem dohányzott, apjuk pedig pipázott), B.I.-ről is készült ilyen fénykép, aki szintén nem dohányzott. B.Cs. kisgyermekkorában viselt kabátkája: a sötét színű, nagy gombos, díszcsatos kabát a gyermek B.Cs. védjegyévé (az elmosódott, nem sikerült fényképeken ismertetőjelévé) vált. Állatok, kutya: (több fényképen szerepel a B.I. szüleinek baráti köréhez tartozó, K.F.-et pártoló házaspár Piki nevű kutyája, néhány későbbi fényképen K.I.-ék kiskutyája; B.Cs. kisgyermekkorában készült fénykép róla és apjáról, amint malacokat etetnek; B.I. szovátai üdülése alkalmából készült több fénykép az ott kifejezetten fényképezési célból kiállított kitömött állatokkal: medvével, szarvassal); B.I. fényképkorpuszában az állatok mellékszereplők, nem készültek kifejezetten állatokat, házi kedvenceket ábrázoló fényképek. Kerékpár: mint viszonylag elterjedt közlekedési eszköz, értelemszerűen gyakran jelenik meg fényképeken. B.I. nem tudott biciklizni, de készült róla fénykép, amint tolja a biciklit. éhkaptárak: K.F. (a teljes család bevonásával végzett) kiegészítő foglalkozása kapcsán számos esetben, több családtagról (B.I.-ről, K.F.-ről, fiaikról, B.I. édesapjáról, K.F. nagybátyjáról ill. a mindenkori inasukról) készült fénykép méhkaptárak között állva/guggolva, méhészmunkálatok végzése közben. Karácsonyfa: főként az unokák generációjának fényképein jelenik meg (B.I. 8 unokája közül 5-ről készült fénykép a karácsonyfa előtt/alatt). Labda, hajasbaba, játékautó és egyéb gyermekjátékok: csecsemőfényképek gyakori kellékei (B.I. unokáiról és dédunokáiról számos ilyen fénykép készült). Székelyruha (36 esetben): a (felvállalt/deklarált) székely identitás szimbólumaként viseli több fényképen dr. Bíró János (a családnak nem volt saját székelyruhája, Bíró János látogatásaikor, az ő kezdeményezésével kértek kölcsön/öltöttek fel több ízben is székelyruhát a családtagok, többnyire éppen a fénykép kedvéért), elsőáldozók/bérmálkozók öltözeteként is felbukkan a székelyruha, B.I. 70 éves születésnapján leánya vesz fel székelyruhát, szintén a fényképezkedés kedvéért). A Bíró nagymama síremléke, melyről B.Cs. albumában, a Bíró nagymama halála utáni időszakban évente több fénykép készült (dr. Bíró Jánosék látogatása alkalmá- 140

142 5. Fényképkorpuszok és olvasatok ból, általa). Dr. Bíró Jánosnak szívügye volt, hogy szüleinek méltó emléket állítson a maga és testvérei nevében, erről tanúskodik az általa július 3-án testvéreihez írott levele 323 (a levél eredetije B.Cs. tulajdonában van), melyben közli a felállítandó, általa tervezett síremlék (két változatának) részletes leírását. Levele bevezetőjében írja: ost pedig szeretettel közlöm Édesanyánk siremlékéről az általam gondolt és tervezett, egyben igen kivánatos emlékmüvét. Ti majd ezt biráljátok meg, véglegesen alakitsátok ki és az áráról is kérjetek tájékoztató, de lehetőleg pontos árajánlatot és a végleges elhatározásotokról értesitsetek, hogy én esetleg a szükséges rajzot, vagy fényképét elkészithessem a kivitelezéshez. Fogadjátok olyan szeretettel, amilyennel én is kiterveztem és ennyire kiviteleztem, a mi felejthetetlen, minden nyomoruságban is csodálatosan hősiesen hüséges és szerető ÉDSAPÁNK és ÉDSANYÁNKÉRT. A síremlékre 324 kilencágú csillag került (geometriai képletét ebből az alkalomból dolgozta ki, elsőként 325 ), a családi emlékezet szerint azért, hogy a csillag kilenc ágába az anya kilenc (hat élő) gyermeke nevének kezdőbetűjét írta. Valójában a sírjelen az elhunyt nevén és születési dátumán kívül a GYRKIDTŐL rovott felirat olvasható. A rovásírás alkalmazása nem meglepő: dr. Bíró János módszeresen kutatta a székely rovásírást (halála után felesége ki is adta az egy füzetbe szerkesztett eredményeit). gesztus mögött hazafias indíttatás is feltételezhető (ezzel összhangban van a családi fényképalbum több fényképe, mely készítéséhez Bíró János és családja székelyruhát öltött). A sírkő nem csupán a család emblematikus tárgya, hanem tágabb körben a városban is (el) ismertté vált. A Váradi Péter Pál Lőwey Lilla által összeállított Gyergyó és vidéke 326 című képes albumban a sírjelről készült fénykép a következő tévesen tájékoztató szöveggel jelent meg: A kilencszög geometriai képlete kidolgozójának síremléke a gyergyószentmiklósi temetőben. Visszatérve a fényképeken megjelenő helyek kérdésköréhez, érdemes végezetül öszszevetni a fényképkorpuszban megjelenített tereket B.I. élettörténetével, rávilágítva, hogy az otthonos nem otthonos/idegen tér aránya hogyan változik (változik-e) az egyes életszakaszokban. Feltételezésem szerint az életpálya során megélt, tér- és időhasználatra vonatkozó változások megmutatkoznak a fényképállományban is. A B.I. gyermek- és ifjúkorában készült fényképek tere minden esetben Gyergyószentmiklós és környéke. Az 1944 előtt készült fényképek között találhatók pl. Tusnádfürdőn készült fényképek, ezek azonban férje révén kerültek a fényképállományba. B.I. életterét ebben az időszakban valóban a szülőváros különböző terei (pl. főtér, lőtér, inaskodás helyszíne, iskola/óvoda, szülői/ nagyszülői ház és környéke), ezen belül is főként a szülői ház és környéke (47 esetben), 323 Lásd az 5-ös számú mellékletet. 324 Lásd az 5-ös számú mellékletet. 325 A kör kilencrészre való osztását ÉDSSZÜLINK gyermeke oldotta meg, olyan érdekes eljárással, ahogyan eddig még a világ legnagyobb mértantudósai sem tudták megszerkeszteni, körzővel, vonalzóval. írja levelében dr. Bíró János. 326 Váradi Lőwey

143 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben valamint tanulmányainak helye (pl. inasiskola udvara 5, zárda udvara 1 esetben) képezte. Az ebben az időszakban készült műtermi fotográfiák mindegyike Gyergyószentmiklóson készült. Házasságkötése azért is tekinthető sorseseménynek, mert ezt a jól behatárolható, zárt egyéni teret bontotta meg az elköltözés, új otthonalapítás, illetve a háború következtében a menekülés. B.I. asszonykorának következő jelentősebb fényképtémája az 1961 augusztusában, férjével, férjének nagybátyjával és legidősebb (16 éves) fiával közösen tett magyarországi utazásuk a férj rokonaihoz (ezt 19 fénykép őrzi) 327. B.I. életében ez az első, külföldre tett hosszabb utazás. Az ebben az életszakaszban fontossá váló, részben munkának, részben szabadidős tevékenységnek (szórakozásnak) minősülő méhészkedés révén válik mobilisabbá a család (viszonylag gyakori helyváltoztatással jár együtt, de ritkán terjed túl Gyergyószentmiklós szélesebb értelemben vett határain: Likas, Kupás, edvés, a Gyilkos-tó Gyergyószentmiklós környékén található, ezen kívül méhészkedés kapcsán edgyes, Havadtő ill. Farkaspalló jelenik meg). A méhészkedés hosszabb utazásokat is implikált (pl. Olténiába, Calafatra), ezekre B.I. nem kísérte el férjét. A fényképeken megfigyelhető a tér egyfajta expanziója, mely nem esik egybe a B.I. által valóságosan is bejárt térrel. Ugyanebben az értelemben tágítják a teret azok a fényképek, amelyek B.I. fiainak katonasága alkalmából készültek, katonaságuk helyszínén (Vânju are, Roman). A valósan bejárt, látogatott terek és a fényképeken megjelenő terek közötti diszkrepancia egyre nő az idő előrehaladtával, B.I. következő életszakaszának vége felé közeledve, özvegysége és öregkorának idején válik leglátványosabbá. Szemléletesen mutatják ezt az Ausztriában (Linz-Traunban, illetve Bécsben) készült fényképek (K.I., ill. B.I. két unokájának otthonában): róluk keveset tudok, me hát mëssze vannak, s én magam nem jártam arrafelé, nem is kívánkozok. Időközben, időlegesen az egyéni tér valóságos expanziója is végbement: B.I. megözvegyülését, nyugdíjazását követően, gyermekei családalapítása után idejének jelentős része felszabadult, s lehetősége nyílt hosszabb utazások megtételére is (fontos tényező az ezt lehetővé tevő anyagi háttér is). Nyugdíjasok számára szervezett kirándulás keretében vett részt dunai hajóúton Bulgáriában, valamint szovjetuniói, kelet-németországi, csehszlovákiai körutakon 328, több belföldi utazáson (Tusnádfürdő, Zsögöd, Vatra Dornei). Nem minden utazásról található fénykép B.I. fényképkorpuszában. gyénileg (Szovátára, kezelésre), illetve családdal (öccse és nagyobbik fia családjával a tengerre) is utazott. Az időközben Kolozsváron családot alapító leányánál tett látogatások is B.I. terének horizontját szélesítették. Az özvegység és az öregkor életszakaszán belül jelentős változás figyelhető meg, mely két szakaszra osztja ezt az intervallumot. Az öregséggel együtt járó visszavonulás, bezárkózás egy igen kis az otthont, majd azon belül is a konyhát-fürdőszobát jelentő térbe a B.I.-t megjelenítő fényképeken nyomon követhető (élete utolsó éveiben 327 zt megelőzően két jelentősebb esemény mutatható ki a fényképekből: 1958-ban, valamint 1959-ben magyarországi rokonok (B.I. rokonai) érkeztek látogatóba Gyergyószentmiklósra, akik fényképeztek a látogatáskor, és akikkel K.F. hosszabb-rövidebb kirándulásokat tett Gyergyószentmiklós környékén. 328 Bár ezeket a körutakat, utazásokat elsősorban turistautakként szervezték, a résztvevők (így B.I. is) gyakran éltek a Romániában hiánycikkeknek számító termékek, áruk vásárlása-továbbadása révén kínálkozó nyugdíjkiegészítő kereseti lehetőséggel. 142

144 5. Fényképkorpuszok és olvasatok néhány, Kolozsváron készült fényképen kívül csak Gyergyószentmiklóson, legtöbb esetben otthonában, udvarában, ritkábban gyermekei otthonában készültek fényképek B.I.-ről). A tér expanziója ekkor már csak a B.I.-nek küldött fényképek, illetve a televízió, rádió, sajtó révén valósul meg. Fizikai értelemben végbemegy a (lakó)térbe való bezárkózás, ez azonban nem jelent világtól való elzárkózást: a fényképek is hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyén az általa megélt téren kívül eső terekből is részesüljön. Összegzésképpen elmondható tehát, hogy a fénykép a tér megjelenítésének és az egyéni térhasználat vizsgálatának szempontjából is beszédes lehet. Tárgyként a lakóteret szegmentálja, a lakótér falára bekeretezett fotók kerülnek: több generáció tagjainak házasságkötésekor készült műtermi fotográfiák, melyek nem veszítenek aktualitásukból mint jelentős események az egyén, család életében és mint maradandóan jelentős fényképtéma, ugyanakkor esztétikai szempontból kiemelkedőek a fénykép formáját (a műtermi környezet és a készítő szaktudása a garancia) és tartalmát (az ifjú pár szép, fiatal, szép ruhát öltött magára, virágokkal dekorálja magát stb.) tekintve. A fényképezés helyét (s így a fényképen megjelenő helyet) illetően az otthonos, ill. idegen helyek reprezentáltságát követtem figyelemmel. Abból az általánosan élő tudatból indultam ki, hogy a fénykép különös affinitást mutat az egzotikus tájak, különleges helyek, turisztikai látványosságok iránt. bből kifolyólag azt gondolhatnánk, hogy a megszokott, hétköznapi, otthoni környezetre kevésbé érzékeny ez a médium. Az egyének, családok életvezetési stratégiája, mobilitása, szokásai s nem utolsósorban az utazás (szabadság, vakáció, nyaralás stb.) lehetőségeinek változása (főleg az utóbbi évtizedekben) a térreprezentációk egyedien színes palettáját hozzák létre a különböző korpuszokban. Az itt bemutatott fotókorpusz számadatai egyértelműen azt mutatják, hogy az otthonos tér jóval többször kerül fényképre, mint az idegen. z az arány összhangban áll az életpályával és a feltárt biografikus szövegekkel (az egyénre, a korszak 329 mobilitásának mértékével). A fényképre kerülő események és állapotok (azaz a frekvens fényképtémák) döntő többségükben az otthon vonzáskörében maradnak. Avagy fordítva: (az adott fotókorpusz esetében) a szűkebb-tágabb egyéni, családi élettér (eseményei) kerülnek megörökítésre. B.I. néhány külföldi utazása (nyugdíjas körutak a 70-es évek második felében) alkalmából főként technikai okokból nem készült több néhány fényképnél. Az időben és térben távolabb élő családtagok (külföldre telepedett unokák, rokonok) küldött fényképei szintén az (ottani) otthont hivatottak dokumentálni, személyes megtapasztalást helyettesíteni, megmutatni: itt/így élünk mi. B.I.-t idős kora és egészségi állapota élete utolsó időszakában házhoz (ágyhoz) kötötte. Az ily módon beszűkülő egyéni tér expanziója történik meg a fényképek által: a családtagoktól, unokáktól és dédunokáktól kapott fényképek révén rendszeresen bepillantást nyer távoli, idegen, számára ismeretlen terekbe. 329 B.I. életének első harmadát kizárólag szülővárosában töltötte (miközben államformák, közigazgatások és államhatárok változtak meg több ízben is), első térben és időben hosszabb utazása a háborús menekülés. Amikor családi és anyagi körülményei lehetővé tették volna az utazást (megözvegyülése és gyermekei családalapítása után), a hatalmon levő kommunista rendszer szabott korlátot, főként a külföldre irányuló mobilitásnak. Amikor elvileg (1989 decembere után) lehetősége lett volna utazni, akkor egészségi állapota és/vagy anyagi helyzete miatt nem utazhatott. 143

145 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben A fénykép ideje, időkezelése. A tárgyak időbelisége nem egynemű, mert különféleképpen részesei az emberi tevékenységnek, vagy másként kifejezve: élettörténetük kontextusai változatosak. Az idő nem egyenlő mértékben jellemzi a tárgyakat, vannak ebből a szempontból rendkívüliek, vannak jelentéktelenek. 330 A fénykép mindenképpen rendkívülinek mondható az időhöz való viszonyát tekintve. Fénykép és idő viszonya összetett. gyfelől tárgyi mivoltából fakadóan az időben él, másfelől az idő egyéni megélésének különböző aspektusait valósítja meg: szelektál és szegmentál, különböző időminőségeket határoz meg, az egyéni időt dokumentálja, emlékeztet, (genealógiai) folytonosságot teremt, különböző idősíkokat játszik egybe. A fénykép ideje egyszerre lehet lineáris és ciklikus. Lineáris, hiszen időrendi sorrendbe állítva az egyéni (családi) élet történetét dokumentálja. A legtöbb fényképalbum is lineáris elrendezést követ: a régebben készült fotók kerülnek az első lapokra, s így közelít az album vége a(z adott) jelen felé. A ciklikusságot pedig a vissza-visszatérő fényképtémák biztosítják: a megörökített események szerinti csoportosítás nemcsak a fényképállomány, hanem az egyéni élet (társadalmi beágyazottság) másfajta metszetét hozhatja felszínre. Ugyanakkor a fénykép a használó személyt/közösséget kontraprezentikus viszonyulásra készteti. A fényképezés, a fényképkészítés technikája elkeretezési technika, kivágás, kiemelő módszer 331. Nem csupán a tér egy szeletét különíti el a többitől, hanem az idő egy szeletét is. A fotó a tér és az idő vékony szelete 332 mondja Susan Sontag. A képek jelentésteli felületek. Kiemelnek valamit többnyire a kinti téridőből, és azt absztrakcióként (a téridő néhány dimenzióját a sík két dimenziójára szűkítve) teszik elképzelhetővé számunkra. 333 Vilém Flusser téridő terminusa találóan foglalja össze a fénykép térhez és időhöz fűződő sajátos viszonyát. A fényképnek mint technikai képnek egy fontos aspektusát jelöli szemléletesen: hogy az idő és a tér egy-egy szeletét egy időben mutatja meg a (papír)felületen. Szintén találó terminus a Bahtyin által javasolt kronotoposz, igaz, a szerző eredetileg körülbelül az antik regény eseménykezelésének bemutatására használta és azt értette ezen, hogy a mű egy-egy következő része azért más, megkülönböztethető az előzőektől, mivel új helyszínen és más pillanatban játszódik. 334 A fényképek egymástól való különbözősége a tér és idő újabb aspektusaiban áll, melyek eltérnek egy másik képen megjelenő tér- és időegységtől. ég a fényképsorozatok (egy eseménysorról, az egymást követő pillanatokban készített fotók) darabjai is jól megkülönböztethetők ily módon egymástól. A tér és idő egysége, elválaszthatatlansága a fényképen indokolja, hogy amikor időről szólunk, akkor a jelenségek térrel kapcsolatos aspektusait is beleértsük és fordítva. Az emlékezés alakzatai megkívánják, mondja Jan Assmann, hogy egy bizonyos térbeli hely kapcsán öltsenek alakot, és meghatározott időponthoz kötődjék felidézésük, vagyis hogy tér és idő 330 Fejős 2000, Végvári 1977, Sontag 1981, Flusser 1990, Voigt 2002,

146 5. Fényképkorpuszok és olvasatok tekintetében konkrétak legyenek. 335 A fénykép konkrét a tér és az idő tekintetében (még akkor is, ha adott fényképek nem hordoznak a készítés helyére és idejére vonatkozó konkrét, adatszerű, kemény, állományspecifikus információkat). A fényképek, s a korpusz is az időt tárgyiasult egyéni időként 336 kezelik. A fénykép precizitása az emberi emlékezés hiányosságaival áll kontrasztban, a felejtésre való rádöbbentéssel az idő múlását tudatosítja az emberben. A fényképek tér- és idővonatkozásai már akkor kidomborodnak, amikor a kutató először kézbe veszi és megpróbálja leírni azokat: a készítés helye, ideje a leírás fontos pillérét képezi, a fénykép tartalmán kívül (azt megelőzően). Lineáris idő, kronologikus rend: a fénykép(korpusz) narrativitása. A fényképek kétségkívül rendelkeznek bizonyos (eltérő) fokú narrativitással, fényképtől, műfajtól és olvasótól függően. A fényképkorpusz a maga összetettségében méginkább alkalmas arra, hogy egyetlen történetként olvassuk össze. A kérdés az, hogy ez a narratív aspektus hogyan működik, miként, kik által hogyan olvasódik. Két réteg látszik körvonalazódni: a fényképkorpusznak egyaránt van mondanivalója az egyén genealógiájára, társadalmi beágyazottságára, státusára vonatkozóan (főként a változásában megragadva), valamint az életpálya bizonyos történéseiről, eseményeiről. lőbbi inkább statikus, állapotfelmérő (-felmutató), konszolidáló, deklaráló jellegű, mely kategóriába főként a családi portrék, csoportképek, műtermi fotográfiák tartoznak. Utóbbi, melyet a pillanatképek (ezen belül hangsúlyosan a fényképsorozatok) tesznek ki, egy-egy esemény, történés lefolyásába engednek bepillantani. 337 íg első esetben a fénykép az élet történetének egy makroszintjét jeleníti meg (közvetetten, egyéni reflektálásban, összegezve, több lehető olvasatban), addig a második esetben, az ebben a tekintetben erőteljesen szaggatott élettörténet egy-egy mikroszintje elevenedik meg (mely az egyéni reflektálást nem teszi szükségszerűvé). A két réteghez az egyéni értelmezés során is más-más attitűd, formai és tartalmi szempontból különböző szövegtípus kapcsolódik. A portrék, a csoportképek olykor teljes biográfiákat hívhatnak életre, míg egy-egy pillanatkép kapcsán egyetlen délután történései kerülnek elbeszélésre, vagy a fényképeket értelmező egyén maximálisan a fényképtartalmakra hagyatkozva szükségtelennek érzi a további értelmezést. ( ) egfigyelhető, hogy azok a családi életből elkapott pillanatokat ábrázoló fotók, amelyekbe a képmélységnek és a pillantások, néző- 335 Barna 2002, ( ) A fénykép feltalálásáig, az emberek éntudata szinte teljességgel nélkülözte az idő tárgyiasult, megragadható mozzanatait, illetve azoknak egzaktabb ismeretét, birtokolható képeit. Csak érzések, képzetek szintjén létezett az idő folyamatos mozgása, s az ezzel kapcsolatos változások, melyeken minden ember átment ( ). A fénykép megszületése tette lehetővé, hogy az ember birtokolhassa saját képeit, melyeket kronologikus sorba állítva, egy élet végén is híven mutatják annak elejét, közepét, bármely mozzanatát, mindennél pontosabban dokumentálva az egyénre szabott idő múlását, alkalmat adva különféle összehasonlításoknak. Kincses 2006, A statikus-dinamikus/portré, csoportkép/pillanatkép megkülönböztetésre alkalmazható co már említett javaslata, melyben döntő jelentőségű lesz a kamera jelenlétének tudatosítása. co 2008,

147 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben pontok játékának köszönhetően elbeszélő elemek szövődnek, sőt helyre, időpontra, cselekvésre utaló jelek is (amelyek a portrékból legtöbbször hiányoznak), teljesen más jellegű családi legendák kiindulópontjaivá válnak, mivel magának a fotós térnek is van «narratív effektusa» 338 írja Chantal de Linares. lőbbire például szolgálhat az az 1940-ből származó fénykép, mely B.I. polgári osztályainak befejezésekor készült az akkori osztályközösségről (B.I.-ről és 9 osztálytársnőjéről) az osztályt vezető nővér társaságában. A fénykép kapcsán B.I. a szeretett apáca-nevelőről, ervina nővérről beszél bővebben, életrajzának néhány általa ismert mozzanatát is ismertetve: A kedvesnővér annyira szerette az egész osztályt, hogy biza a nevelésbe ő nagyon, de nagyon sokat tëtt... műveltségbe, az életre való nevelésbe, mindënbe, mindënbe. Ő biza történelëmből is nagyon sokat magyarázott nekünk, amit akkor se vót szabad tanulni, me t akkor még román fënnhatóság vót, s tiltva vót mindën, nem vót szabad akkor se. De minkët mëgtanított hazafias énekëkre s a... mindën történelmi dógokot magyarázott el, sőt, sőt a saját életiből is sokat magyarázott, a családi életiből. Nagyon sajnálom, mert azután, ahogy, nëgyvenbe ahogy végeztünk, ő... őt elhelyëzték, s azután pedig fëlbomlott az apácarend, visszakerült Kolozsvárra, de én nem találkoztam vele... [...] ëghalt. Osztán férjhëzmënt ëgy... valakihëz, és mëghalt, hallottam, hogy mëghalt. Úgyhogy nem tudtam fëlkeresni, nem vót erre lëhetőség, hogy fëlkeressem őtöt. A (szülői) család nagy presztízsnek örvendő, sokat emlegetett egyénisége a tanult nagybácsi, dr. Bíró József. A B.I. tulajdonában levő korpuszban ugyan kevés fénykép van róla (néhány fényképnek ő a megrendelője), viszont a B.Cs. tulajdonába került szülői album gyakran felbukkanó személye, számos fénykép készítője is. A róla készült, általa rendelt fényképek kapcsán több róla szóló történet fogalmazódott meg (legtöbb történetet áldozatos továbbtanulásának körülményeire, elért szakmai sikereire, a család iránta érzett büszkeségére élezve ki): Az édësanyám résziről vót ëgy nagybátyám, aki nagyon okos embër vót, szeretëtt tanulni, s másképp mód nem vót a tanulásra, hát elment jezsuita papnak. És úgy szeretëtt minkët, ragaszkodott, me csak mi voltunk ketten unokák: én és a bátyám, s hogy lásson, hát direkt pénzt küldött édesanyáméknak: csináltassanak fényképët, mert akarta, hogy a bátyám, má ötödik osztályba këllëtt menjën, négy osztályt végezëtt, akkor mënjën ő gimnáziumba, hogy tanuljon tovább. (B.I., Rövid visszaemlékezés életem történetére) A két fiú, azok is olyan okosak vótak s tanulni vágytak, a nagyobbik fiú, azt úgy hívták, hogy János, Bíró János, ő biza hírës is lëtt. Végül. ert a tanulás ő... autószërëlőnek tanult, lakatosinasnak, de hát neki nem tetszëtt, tovább akart tanulni, s ő béiratkozott a jëzsuitákhoz, Szatmárra, hogy tanulhasson. e t ingyenësën nem lehetëtt másképp tanulni, s hogy ő fejleszthesse magát. S béállt oda a jezsuiták közi szërzetësnek, onnan osztán Belgiumba kűdték ki, tanulni, s mielőtt fëlszëntëlték vóna, ugyë gondolkozási idő vót akkor, a szëzetësrëndet otthagyta azétt, hogy akkor olyan vót a törvény, a jezsuitáknál, hogy kihelyezték missziókba, s haza nem jöhetëtt, szóval családot nem... családdal nem tarthatott ő... már elkötelezte magát, s a család, az 338 Linares 2000,

148 5. Fényképkorpuszok és olvasatok má másodrendű vót. S a nagyanyámot nem akarta hagyni, hát ő akkor kiállt a szërzetësrendből, szóval a jëzsuitáktól. S hazajött, osztán, hogy okos vót, s sokat tanult, s sokat tudott, hát belé-belészólt a törvényëkbe s az ilyen-olyan ügyekbe, igazságtevésbe, mindënbe, s biza azétt a harmincas évëk vége, végin, akkor biza üldözték is. Aztán ő... neki sikerült, hogy nëgyvenbe a... ezërkilencszáznëgyvenbe, a bécsi döntés után folytathassa nyilvánoson a tanulmányát, s elhelyezték őtöt jedzőnek Nyírëgyházára. Utána pedig Salamásra, Gyërgyósalamásra, osztán a mëneküléskor, akkor elmënt, me t nyírëgyházi vót a felesége, s akkor visszamënt Nyírëgyházára, osztán ott mëgint csak folytatta a tevékënységit és fejlesztëtte magát, s letëtt... ( ) A tanulmányait... addig fejlesztëtte, hogy a Tudományos Akadémiának levelezői tagon... tagja lëtt. A Tudományos Akadémia tagja lëtt. Doktor Bíró János. Könyvet is írt, ezt a szülőföldről írta. ost a másik, neki lëtt aztán két lëánya, s ëgy fia, s aztán elég hamar mëg is halt, me izé vót... máj... májcirózissal... mëghalt. A gyermëkei most is élnek. S a felesége. De nem nagyon tartunk most közvetlen... (kapcsolatot). (B.I., Élettörténet-interjú) Itten pedig hátul, egyedül van. (K.: Bajuszos.) Bajuszos, doktor Bíró János. Rovásírással foglalkozott, abból doktorált, Nyíregyházán halt meg. (B.Cs., fénykép-értelmezés) Igen. z doktor Bíró János. Akiről beszéltem, nagybátyánk, aki papnak készült Járt is Belgiumba teológián, azt majd abbahagyta, a teológiát, a negyvenes évek elején. z pediglen V. néni, aki Nyíregyháza mellől, Pazonyból Nem tudnám a valahol motoszkál a családi neve, a lánykori neve, de ez a felesége. (B.Cs., fénykép-értelmezés) z szintén Bíró János és családja, akiről az előbb beszéltem, itt van, bajuszos, az Bíró János, ez a felesége. Hogy milyen alkalomból készült, azt meg t om mondani a szalagról. A nagyobbik lányuk,., aki itt született, Hodoson, Gyergyóhodoson, mert Bíró János, doktor Bíró János a negyvenes évek elején, tehát negyvennégyig itt volt segédjegyző, Salamáson. z a nagyobbik lányuk, ez a középső gyerekük, lányuk, és ez a fiuk. (B.Cs., fénykép-értelmezés) z Jancsi bátya, amikor teológus vót, teológián vót. z Belgiumba készült ez a felvétel. ( ) Ösztöndíjjal vitték ki. Tanulni. Ő papnak készült, s aztán abbahagyta a teológiát, s akkor er a családnak nem vót lehetősége, hogy ilyen külföldi egyetemekre, még belföldi egyetemekre se járatni, aztán ösztöndíjat, ilyen felekezeti ösztöndíjjal került ki. (B.Cs., fényképértelmezés) Több más portré, ill. csoportkép kapcsán fogalmazódtak meg olyan történetek, melyek (a fénykép-értelmezés műfaji sajátosságából kifolyólag néhány mondatba sűrítve) a fényképen látható személyeket próbálják megismertetni. Például: z az a B.I., egy unoka második unokatestvér. ( ) Petrozsényba halt meg, oda került, ott volt bányász és ott is halt meg. Katonaság után ottmaradt. Ott volt katona s ottmaradt; z pedig B.I. és I.-nak a lánya,., akiről kisebb korába beszéltünk róla, és a férje, P.S. Az esküvői képük, ezt körülbelül ezerkilencszázhatvanegy-hatvankettőbe kötöttek ők házasságot, P.S., ez bánffyhunyadi születésű, itt vót katona, Gyergyószentmiklóson, itt ismerkedett meg az unokatestvérünkkel és itt is kötöttek házasságot, itt is laktak, itt is halt meg. lég fiatal volt.; z K.A., az unokatestvérünk és a felesége, szintén esküvői kép, arosvásárhelyen laktak. Ő jogász volt, jogi egyetemet végezte Kolozsváron, még magyarul annak idején a Babeş-Bolyait, és aztán arosvásárhelyre helyezték ott volt arosvásárhelyen, ott is oda is nősült, a felesége is marosvásárhelyi, K. V. K. 147

149 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben a lánykori neve. zek a szövegek egyszerre szóltak a családi fényképek iránt érdeklődő társadalomkutatóhoz és a család története iránt érdeklődő fiatal családtaghoz. bben az értelemben előnynek minősült a saját családjában kutató antropológus voltom. A kutatási, interjúhelyzet ellenére közvetlenül tapasztalhattam meg és regisztrálhattam a családi fényképek fontos funkcióját, használati módját: a genealógiai ismeretek, a család történetének továbbadásában, a családi emlékezet folytonosságának fenntartásában, a család ifjabb generációinak a család történetébe történő beavatásában a családi fényképeknek (is) meghatározó szerepük van. A fényképek idejének linearitása korántsem jelenti e lineáris időfolyam egyneműségét, folyamatosságát. A fényképek mozzanatossága, statikussága értelemszerűen megtöri a folyamatot (mely azonban egy másik szinten, a nyelvi regiszterben kitöltésre kerül, ismét folyamattá narrativizálódik). Az események folyamatszerű megragadásában elöl járnak a fényképsorozatok (az egyetlen eseményt, egyazon állapotot megörökítő, összekapcsolódó s ebből kifolyólag több tekintetben hasonló fényképek). A sorozatok más szempontból, tágabb időkeretbe ágyazva szintén megsértik az idő folyamatszerűségét: bizonyos (típusú) eseményeket kiemelnek, elidőznek rajta, míg mások fölött elsiklanak, kihagyják. eg-megtorpanó/fel-fellendülő, egyenetlen időfolyamot idéznek elő. A privát fényképek között jól elkülönülő egységet képez a pillanatképek (snapshot) csoportja, melyek amint nevük is jelzi valamilyen esemény, történés egyetlen pillanatát ragadják meg. Ha a csoportképek, portrék statikusak, akkor ebben az értelemben bár állóképek a pillanatképek dinamikusak, mozgalmasak, eseményszerűek. Ugyanebben a kontextusban lesz releváns a legkisebb fényképezhető eseményegység kérdésköre is, mely a korábban már tárgyalt legkisebb fotóegység (látványegység), a különböző jelegységek megragadásának analógiájára a fényképkorpusz által felvetett történések, események osztályozásában és további szegmentálásában célravezető. bben az értelemben (is) jól hasznosítható a már említett és meghatározott passzázs terminus 339 (olyan fényképekre/eseményekre, mozzanatokra, mint pl. a születésnap, ill. a karácsony konvencionalizált, kódolt fényképi megjelenítésének szintjén belül a születésnapi gyertya elfújása vagy az ajándékok bontogatása a karácsonyfa alatt, melyek a maguk rendjén a már ismertetett jelekből, jelegységekből építkeznek, válogatnak). Ilyen fényképsorozat készült pl nyarán egy, a Gyilkos-tóhoz tett szekeres családi kirándulás alkalmából, melyen B.Á. fényképezett (és mások, B.Á. fényképezőgépével). bből az alkalomból 25 fénykép készült, melyből 10 a szülői albumba került, a többi B.I. albumába és borítékokba, szétszórtan. A kirándulás során fényképezkedtek útközben (szekéren és gyalog), a tó partján, csónakban, egy közeli vízimalomnál, az útba eső Gyopár villánál, étkezés közben különböző felállásokban. 339 z nem zárja ki a passzázsként értelmezett fényképek sorából a statikus fényképeket. Az esküvői műtermi fénykép ugyanúgy passzázsként határozható meg, mint a születésnapi tortán levő gyertyát elfújó kisgyerekről készült pillanatkép. 148

150 5. Fényképkorpuszok és olvasatok 1961 augusztusában B.I., K.F. és legidősebb fiuk agyarországra utaztak, K.F. ott élő lánytestvérének családját meglátogatni. A magyarországi sógor amatőr fényképészként számos fényképet készített ottlétük során (ebből 20 fénykép található a korpuszban), melyekből nagyvonalakban rekonstruálható a meglátogatott helyszínek sora: Budapesten látogatást tettek a argitszigetre, jártak a Széchenyi-hegyen (utaztak a kisvasúttal), sétáltak a Duna-parton, ill. leutaztak a Balatonra is ben B.I. 70 éves születésnapját közös vacsorával ünnepelte meg a család (B.I. három gyermeke és családjaik, B.Cs. és felesége). Az ebből az alkalomból készült fényképsorozat szemléletes példája annak, ahogyan a fénykép egyetlen esemény, délután történéseire közelít, kiemelve azt. A fényképekből rekonstruálható a családi vacsora eseménysora: készült fénykép a terített asztalról, B.I.-ről és három gyermekéről a terített asztalnál, B.I.- ről (könnybe lábadt szemmel, ülve, ill. állva) és az ebből az alkalomból kapott 70+1 szálas virágcsokorról, csoportkép a résztvevőkről, B.I. megkapja a számára készített tortát, égő gyertyával, B.I. elfújja a gyertyát, K.. felszeleteli a tortát, K.. beöltözik székelyruhába. Nem egyetlen fényképsorozat, de ismétlődő csomópontokat képez B.Cs. albumában dr. Bíró Jánosék látogatása információkat kaphatunk arra vonatkozóan, hogy milyen gyakran látogattak haza a családhoz (előbb édesanyjához, majd testvéreihez). A látogatások ismétlődő eseményei: a szülői sír meglátogatása (20 fénykép készült a síremléknél különböző alkalmakkor, különböző személyekkel/csoportokban, a síremléket 4 fénykép örökíti meg); fényképezkedés a szülői ház tornáca előtt (több alkalommal székelyruhába öltözve); ill. a Gál veszei családi kaszálókalákák. A fényképek időhöz való viszonyának további jellemzője túl azon, hogy a fényképek az időt fényképezendő/fényképezhető/nem fényképezhető időminőségekre osztják, hogy a fényképek által tárgyiasított idő a megélt egyéni időminőségek felől nézve sem egynemű. Az ünnep szabadidő munka megkülönböztetett idejének megjelenítésében egyértelműen az ünnep, ill. a szabadidő ábrázolása a meghatározó. A munka ideje a fényképek elenyésző hányadának témája. 340 z nem tagadja teljes mértékben a privát fényképek azon tulajdonságát, mely szerint az egyén/család mindennapjaira, életvilágára, tárgyi/társadalmi/szellemi környezetére vonatkozóan beszédes. A mindennapi élet elválaszthatatlan az egyéni idő- és térbeli kontextustól, minthogy az egyén mindennapi élete az őt körülvevő térben és időben zajlik. A fennebb vázolt elemzések mutatják, ahogyan a fénykép az egyéni időt és teret dokumentálja. A fénykép megszorításokkal képes a mindennapi élet bizonyos szegmentumait megmutatni és megőrizni. A fénykép explicit módon is lehet a mindennapi élet képe (megmutatni, hogyan élünk/éltünk: ilyenek B.I. fényképkorpuszában az Ausztriában élő unokák által küldött fényképek). De másodlagosan is hordozhat a mindennapi életre vonatkozó információkat: az ünnepi alkalomból, a családi otthonban díszesen terített asztalnál ülő asztaltársaság körül az a lakásbelső látszik, amelyben az egyén mindennapi életét, hétköznapjait (is) éli. égis, a fényképekre ruházott tulajdonságot, mely szerint a mindennapi élet dokumentumaiként tételeződnek, ár- 340 Hasonló kvantitatív elemzést és eredményeket közöl Kallinich 2000,

151 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben nyalni szükséges. Az egyének, közösségek által folyamatosként megélt idő bizonyos szegmentumai fényképek révén nem hozzáférhetőek: egyfelől a privát szféra (idő), az intimitás ideje, másfelől a hétköznapi idő marad jobbára ábrázolatlanul a privát fényképek médiumában. bben az értelemben a fényképidő lineárisan halad ugyan, de szaggatott. A kisebb mennyiségű ünnepi, ill. szabadidő (pihenésre, kikapcsolódásra, szórakozásra fordított idő) az egyébként intenzíven megélt időintervallumok a fényképkorpusz szintjén a megélt idővel fordított arányban túlnyomó többségre jutnak. A munka, a rutinszerű hétköznapi cselekvések, a ház körüli feladatok ellátása csak kivételes esetekben képez fényképtémát B.I. fényképkorpuszában. A méhészkedés kapcsán készített fényképek nem számítanak a szó szoros értelmében munkát ábrázoló fényképeknek, ugyanis ezt a tevékenységet a család kiegészítő jövedelemforrásként, részben munkaként, részben a szabadidő hasznos eltöltési módjaként tartja számon: munka is, s... szórakozás is. Inkább munka mondja B.I. A K.F. asztalosmesterségéhez, munkájához kapcsolódó fényképek az általa készített termékek (bútorok, koporsók) megörökítésének céljából készültek. Tartalmuk tekintetében is kivételesnek számítanak, ugyanis K.F. épület- és bútorasztalos volt, koporsót valószínűleg csupán akkor, egyetlen alkalommal készített megrendelésre (amikor a fényképek készültek). A gazdasági udvarban a kisgyermek B.Cs.-ről malacok etetése és favágás közben készült fényképek valódi témája nem az állatok etetése vagy a favágás, hanem a munkálatokban részt vevő gyermek B.Cs. (a malacok között, ill. kezében fejszével). A kaszáláskor (Gál veszén és más kaszálókon) készült fényképek egy része a munkát (kaszálást, a rend forgatását) ábrázolja ugyan, azonban ezek az alkalmak B.Cs. szerint a távolba származott férfi családtagok találkozásának, az együtt végzett munka alkalmai, évente megismétlődő, kiemelkedő időszegmentumok. zzel párhuzamosan, ugyanakkor a család nőtagjairól is készült fénykép ribizliszedés, málnaszedés (és befőzés), néhány alkalommal a kaszálón, a rend forgatása közben. Itt említhető meg a hivatásos, legtöbbször műtermi fotográfiák azon (jelentős fotográfiai hagyománnyal rendelkező) csoportja is, melyen az ábrázolt személy az általa végzett mesterség kellékeivel látható, s így bár nem magát a munkát, az egyént ábrázolják munkavégzés közben az egyén választott szakmáját deklarálják (szakmai pályájának jelentős mozzanatait: inaskodás befejezése, segédlevél, mesterlevél megszerzése, előléptetés). A korpuszban az író/kutató dr. Bíró Jánosról található fénykép íróasztalnál ülve, a szabó férfirokonokról kezükben ollóval és szövettel, a bőrkereskedő rokonról üzletében, inasai társaságában. A későbbi időszakban (az 1970-es évektől kezdődően) felbukkan egy-egy munkahelyen készült amatőr fénykép is (pl. a virágkertész K.A.-ról a virágházban vagy a agyarországra költözött szomszédról, aki bevásárlóközpontban helyezkedett el és fényképet küldött B.I.-nek magáról). Ugyancsak a munkával, munkahellyel hozhatók kapcsolatba azok a fényképek, melyeken a munkaközösség jelenik meg valamilyen jelentős esemény alkalmából (nyugdíjazási ünnepség, nőnap megünneplése a munkaközösségben). 150

152 5. Fényképkorpuszok és olvasatok Az egyén/család ünnepi idejéhez kapcsolódó fényképek révén nem elsősorban az ünnep eltöltésének mikéntjébe nyerhetünk bepillantást, sokkal inkább a család belső, rokoni és baráti kapcsolatainak szövedékébe (azaz az egyén aktuális társadalmi beágyazottságába). Az ünnepi alkalmakkor készült csoportképekről az egyén értelmezése nélkül magára az alkalomra sem derülne fény (kivételt képeznek az olyan közérthető vizuális kódrendszerrel operáló fénykép-események, mint a házasságkötés, az elsőáldozás, a bérmálkozás, a születésnap vagy a keresztelő, a jól látható jelegységekkel). zeken a fényképeken keresztül nyomon követhető a család kiterjedésének, tartalmának változása. A korpuszból 6 generációra vonatkozóan kaphatunk adatokat (a felmenők közül B.I. nagyszüleiről, szüleiről készültek fényképek, majd a B.I. generációjáról, ill. leszármazottaikról: gyermekeikről, unokáikról, dédunokáikról). A szabadidő eltöltéséhez kapcsolódó fényképek egyfelől a szabadidő eltöltésének módjára (séta a városban, szórakozás az inastársakkal és iskolatársakkal, kirándulás a családdal és/vagy a baráti társasággal, utazás a családdal és alkalmi kirándulócsoportokkal, méhészkedés), másfelől ennek helyszíneire (a lakóház és a tanulás helyszínei, a város és környéke, különböző belföldi és külföldi helyszínek) vonatkozó információkat hordoznak. Ciklikus idő: visszatérő témák, állandósuló beállítások. A fénykép egyenetlen időkezelésének feltérképezése kapcsán felszínre kerül egy másik, ciklikus ritmus, melyet a vissza-visszatérő fényképezési alkalmak (események), állandósuló beállítások, újra és újra felbukkanó arcok szerveznek. A fényképezés és a fényképek [...] rendszeresen megörökítik azaz vizuálisan memorizálják a közösség illetve az egyén életének egy-egy fontosabb pillanatát, valamint a mindennapi élet egy-egy mozzanatát [ ] 341 írja Kunt rnő. gondolat egyik kulcsszava a rendszeresség. gyfelől rendszeres a megörökítés azáltal, hogy az egyéni élet során mindegyre készülnek felvételek az egyénről, másfelől pedig azáltal, hogy az adott (mikro)közösségben rendszeresen kerül megörökítésre egy-egy eseménytípus. A fényképeket témájuk felől szegmentáló visszatérő alkalmak, elemek bővülő tárháza a fénykép(ezés) demokratizálódásának, informalizálódásának szemléletes, esetre vonatkoztatható, tetten érhető megnyilvánulása. Az alábbiakban a fénykép központi személyétől függetlenítve, a fényképek témájára összpontosítva generációnként megnevezem az előforduló, visszatérő fényképezési alkalmakat, melyek a fényképezési helyzetek bővülését mutatják számban és változatosságban, ugyanakkor néhány eltűnő, átalakuló fényképalkalomra is felhívják a figyelmet. Tágabb értelmezési keretben a korpuszba foglalt személyek, generációk változó fényképezkedési, majd fényképezési szokásaiba engednek bepillantást. Felmenők (nagyszülők, szülők generációjának) fényképein megjelenő alkalmak: katonaság és bevonulás a hadseregbe (B.I. nagyapjának bevonulása az I. világháború idején, ez alkalomból műtermi fotográfia készült a családról), ill. katonai szolgálat (B.I. nagyapjáról két fénykép készült Pilsenben, sebesültként); 341 Kunt 2003,

153 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben mesterségválasztás (inaskodás befejezése, segédlevél megszerzése), ill. tanulmányok elkezdése/befejezése (pl. dr. Bíró Jánosról készült fénykép a jezsuitáknál folytatott tanulmányai során); házasságkötés (B.I. nagyszüleinek és szüleinek házasságkötéséről nem készült fénykép, édesanyja 3 testvéréről készült ilyen fénykép); házassági évforduló (B.I. szüleinek 50 éves házassági évfordulójakor készült fénykép a családról, B.Á. vagy B.Cs. fotózott); gyermek születése és növekedése (átnyúlik a következő generáció fényképeinek sorába, de megrendelőjüket tekintve a szülőkhöz kapcsolodik); távol élő rokonok, családtagok hazalátogatása (pl. dr. Bíró Jánosék látogatásai); halál (temetésről, néhány esetben a ravatalról is készült felvétel, ez a fényképtéma szintén kapcsolódik a következő generációhoz); alkalomhoz nem köthető műtermi csoportképek, ill. portrék (ez a fényképtípus B.I. gyermekeinek generációjától kezdődően csak elvétve fordul elő). B.I. (generációjának) fényképei: elsőáldozás (B.I. ről, B.Cs.-ről és néhány rokon gyermekről); tanulmányok befejezése (polgári osztályok befejezése, inaskodás, B.Cs.-ről óvodai ünnepélykor is készült fotó); eljegyzés és házasságkötés (B.I.-ék eljegyzésekor B.Á. fényképezett, házasságkötésükkor műtermi fényképek készültek); katonaság, bevonulás a hadseregbe, önkéntes katonai szolgálat (K.F.); gyermekek születése és növekedése (B.I. gyermekei közül legnagyobb fiáról készült műtermi fénykép 6 hónapos korában, majd legkisebb gyermeke 1 éves kora körül készült fénykép négy gyermekéről); távol élő családtagok és rokonok látogatása (pl. K.F. agyarországon élő testvéreinek látogatásaikor); születésnap (legtöbb fénykép B.I. 50 és 70 éves születésnapja alkalmából készült); kortárstalálkozók (50, 60, 70 éves); nyugdíjas búcsúztató; házassági évforduló (B.I.-ék 25 éves házassági évfordulója alkalmából készült fényképműteremben, ill. B.I.-ék otthonában); temetés (K.F. sírjáról készült fénykép, ill. néhány rokon temetéséről); kirándulás, utazás, szabadidő eltöltése (séta, hógolyózás, sízés, szánkózás), üdülés; szüreti mulatság (K.F.-ről és baráti köréről csőszként, magyar ruhában készültek műtermi és amatőr csoportképek); munkához kapcsolódó fényképek (méhészkedés, asztalosmunka, ház körüli munkák, munkák a mezőn); alkalomhoz nem köthető műtermi és amatőr fényképek (csoportképek családokról); hivatalos okmányokhoz szükséges fényképek. 152

154 5. Fényképkorpuszok és olvasatok Gyermekek (generációjának) fényképei: elsőáldozás (K..-ről); tanulmányok befejezése (iskolai, egyetemi ballagás alkalmából készíttetett műtermi portré); katonaság (mindenik gyermekéről); születésnap (K.. 18 éves születésnapja alkalmából) és kortárstalálkozó (K.A. 50 éves kortárstalálkozója alkalmából készült privát fénykép); házasságkötés (B.I. négy gyermekéről készült műtermi fénykép ebből az alkalomból, K.A. és K.. polgári esküvőjén is készült fotó); gyermekek születése és növekedése (a család jó barátja amatőr fényképész dokumentálta ezt az időszakot); temetés (K.I. temetésekor családja készített és küldött fényképet, majd az elkészült síremlékről; készült fénykép K.I. sírhelyénél halála után néhány hónappal, amikor K.A.-nak sikerült Ausztriába utaznia); betegség (K.I. kórházi kezelései, agyműtétje után a család készített és küldött fényképet Ausztriából); távol élő családtagok, rokonok látogatása (K..-ék látogatásai Kolozsvárról, távolabbi rokonok látogatásai agyarországról); levelezés (K.. levelezése magyarországi kortárssal); kirándulás, utazás (K.A.-ék első külföldi utazása előtt készíttettek családi fényképet), nyaralás (tengerparton); munkához kapcsolódó fényképek (a virágkertész K.A. saját virágházában); hivatalos okmányokhoz szükséges fényképek. Unokák (generációjának) fényképei: csecsemőfotó (a gyermek első életéveinek fotói: játszik/alszik/eszik/mászik/ül/jár a baba, kisgyermek labdával/hajasbabával stb.); keresztelő; alkalomhoz nem köthető műtermi gyermekfotó (egy unokáról néhány fénykép); születésnap (születésnapi zsúr, tortás születésnapi fényképek; 1./2./5./9./18. születésnapok); karácsony (ajándékokkal, karácsonyfával); elsőáldozás (privát fényképek készültek a templomban és az eseményt követő ebéden, az elsőáldozókról és a családról); bérmálkozás; eljegyzés és házasságkötés (az eseményre fogadott hivatásos fényképész által készített, ill. privát fotók); iskolai élethez kapcsolódó fényképek (iskolakezdés, tanévzáró ünnepély, nőnapi köszöntő, farsangi álarcosbál, karácsonyi műsor); iskola befejezése (műtermi fényképek és a ballagás alkalmából rendezett családi ebéden készült privát fotók); 153

155 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben betegség (gyermekbetegség); távol élő családtagok, rokonok látogatása; utazás, nyaralás, szórakozás (szórványosan, ugyanis erről ritkábban küldenek a nagymamának fényképet). Dédunokák (generációjának) fényképei 342 : csecsemőfotó (nagy számban, sokféle témában; B.I. iker dédunokáiról készült privát fotó rögtön születésük után a kórházban, inkubátorban; készültek a kisbaba születését hírül adó speciális, előre gyártott fényképes-verses nyomtatványok.); születésnap (1 éves, 2 éves, 3 éves); óvodai ünnepély; alkalomhoz nem köthető privát fényképek a dédunokákról. Amint a fenti generációnként intenzíven bővülő lista is jelzi: a fénykép az egyéni időt speciálisan kezeli, tárgyiasítja. Bizonyos értelemben meglehetősen konzervatív (hosszú időn és több generáción keresztül tart fenn bizonyos fényképtémákat, tartalmakat és beállításokat, mások iránt ugyanilyen hosszú távon marad érzéketlen), fejlődését (történelmét, demokratizálódásának folyamatát) tekintve meglehetősen dinamikus. Hat generáció életének jeleníti meg bizonyos aspektusait, eseményeit különböző módon és mégis ugyanúgy (a fényképek látásmódja egyre informálisabbá válik, de változó módon és tartalommal konvencionalizált marad). A fénykép kontraprezentikus aspektusa. A fényképek látványtartalmukban erőteljesen a múlthoz kötődnek (múltbéli eseményt jelenítenek meg), fizikai értelemben pedig az egyén mindenkori jelenéhez kapcsolódnak. Ily módon a fénykép különböző idősíkokat kapcsol össze: a múltat, a jelent, de a jövőt is (a fényképek által rögzített, aköré épített egyéni és családi emlékezet jövőorientált is egyben). A fénykép használatában: falra akasztva, az albumot lapozva, a cipősdobozban turkálva, fényképet nézegetve, kutatói felkérésre fényképeket értelmezve a múltat mindegyre jelen levővé teszi. A fényképek által felszínre hozott szövegek kontraprezentikus beszédmódot szólaltatnak meg, ennek működéséről egy további korpusz (H..-é) kapcsán esik bővebben szó. aguk a fényképek (a fényképezés aktusa) is értelmezhetők kontraprezentikus jellegű tárgyakként, tartalmakként (gesztusokként). 343 A szentsarokban ideiglenesen kiállított mindenkori aktuális 342 Tekintettel a dédunokák életkorára (B.I. legnagyobb dédunokája a kutatáskor 10 éves). bből kifolyólag számos fényképtéma a dédunokák kapcsán fel sem merül. 343 Lásd erről: Nem akarom elismételni mindazt, amit Barthes ír a fénykép, a szerelem és a halál kapcsolatáról, csak annyit jegyzek meg, hogy a családon belül a családi fényképek csak a szerelem (gyűlölet), halál és identitástudat játékai, ahol az Én mindig valaki más és ez 1. a hasonlóság okozta összekeveredésben («ez én vagyok» «nem, ez édesanyád, mikor még ő is gyerek volt»); 2. és a fényképek nézegetése közben furcsán aktualizálódó idő-eltolódáson keresztül tudatosul («íme a testem, akkor négy éves voltam, ma pedig huszonnégy»: ilyenkor a jelen még fájdalmasabb, mintha csak azt mondanánk: «akkor négy éves voltam.»). Linares 2000,

156 5. Fényképkorpuszok és olvasatok fényképek a jelent, a legaktuálisabb eseményeket és állapotokat jelenítik meg (igaz, ezek az események közvetve dokumentálják B.I. jelenét, ő maga nem témája egyetlen ide kiállított fényképnek sem). A szoba falára akasztott fénykép-összeállítás, melyen B.I.-ék és négy gyermekük műtermi esküvői fotográfiája látható, egyértelműen kontraprezentikus gesztus. Az élet (házasélet) olyan pillanatát, aspektusát ragadja meg és terjeszti (merevíti) ki, mely bevallottan és garantáltan pozitív (eufemizált): a házastársak fiatalok és szépek, a pillanat ünnepi, a fénykép szépen kidolgozott. Ugyanakkor az idő előrehaladtával egyre távolabb esik az aktuális jelen képétől (a kép utólag nem aktualizálódik, így válik kontraprezentikus jelenséggé). A fényképen látható ünnepi, szép pillanat (a házasság megköttetése) utáni időszakot hétköznapjaival, konfliktusaival, nehézségeivel, sikereivel és kudarcaival, a test változásával további fényképek dokumentálják, ezek azonban nem kerülnek ugyanoda, ugyanúgy kiállításra. Az egyén fokozatos kivonulása saját fényképkorpuszából szintén kontraprezentikus gesztusként értelmezhető: az idő előrehaladtával, öregedésével, egészségi állapota romlásával B.I. egyre kevésbé érzi úgy, hogy az ő képe (állapota) rögzítendő, megörökítendő lenne: Hát... most már nem nagyon érdëkël az énrólam való... gyűjtés, csak mind az unokák s a gyermëkeim, s a dédunokák, azok. a... azok érdëkëlnek. Én már mëgöregëdtem... rólam már... nekëm, nekëm nem kell. ásnak még esetleg, de... én, ëngemet már az nem érdëkël. zzel szemben a múlt fényképeit (az elmúlt fiatalságot, a még élő szülők, férj és gyermek képét, az egykori megvalósításokat) egyre növekvő nosztalgiával szemléli. Idealizáló, sarkító, szelektív jellege (mely által az egyént és környezetét a lehető legideálisabb formájában örökíti meg) alapvetően kontraprezentikus viszonyulásra predesztinálja a fényképet. Összegzés. Korábbi állításaimat összegezve, a korpusz tartalomelemzésére támaszkodva a fényképek időkezelése kapcsán a következő állításokat fogalmaztam meg. A privát fényképek ideje egyszerre lineáris (kronologikus rendbe állítható, ugyanakkor szegmentált, nem egyöntetű) és ciklikus (visszatérő fényképezési alkalmak révén). A nem egyneműként megélt, tárgyiasított, reprezentált idő megjelenítését tovább szegmentálja a fénykép: az ünnepi és a szabadidő messze fölülmúlja a munka idejének megjelenítését. A fényképkorpusz ideje túlmutat az egyéni életidőn. gyfelől az egyéni életidőt megelőző periódusról (a felmenők idejéről) tudósít, másfelől az egyén életidejéről őriz meg információkat az őt követő generációk számára. A több szempontból sem egyneműként érzékelt időfolyam fényképezésre alkalmas/ nem alkalmas időszegmentumok váltakozásaként tárgyalható (diakronikusan). A fénykép kontraprezentikus beszédmódot szólaltat meg. A múltra reflektál (mivel múltbéli látványt tesz jelenlevővé), melyhez gyakran társul patetikus, nosztalgikus hangvétel. A látvány révén jelenlevővé teszi a múlt egy pillanatát mint eltűnt jelent. 155

157 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben Üzenet más időből, térből. A fénykép-dedikáció mint sajátos beszédmód. Az elméleti-bevezető részben utaltam a fotografikus kép meghatározó szerepéről a 20. században. Ugyanott jeleztem a társadalomtudományok egészen korai rádöbbenését a fényképek többolvasatúságára. zek fényében (is) érdemes tárgyalni kép és szöveg viszonyát, néhány elméleti felvetés, de hangsúlyosabban a tárgyalt fényképkorpusz tanulságai kapcsán. Itt nem a vizuális és a textuális információközlés lehetőségeit tekintem át a társadalomtudományokban, ennek igen jó összefoglalását kínálja több rendelkezésre álló könyv, tanulmány. 344 helyen a fényképekhez szervesen kapcsolódó szövegek (datálás, dedikáció) és a képek viszonyáról van szó. Barthes szerint azon a fontos kérdésen túl, hogy a képhez adott szöveg redundáns vagy új információkat hordoz a szöveg funkciója a bizonytalanság leküzdése, azonosítás, megnevezés, a helyes érzékelési szint megválasztása, útbaigazítás és/vagy az ellenőrzés lehet. 345 A fényképeket kutató társadalomtudós számára a fényképhez adott felirat éppoly fontos (olykor fontosabb), mint maga a fénykép. A képet és feliratot együttesen tartalmazó dokumentumok, fényképek forrásértéke kiemelkedik a szokványos, csak fényképeket tartalmazó 346 anyagok közül. Tarczai Béla szerint a fényképre írt személyes üzenetek ma társadalmi értékűvé válnak, mert bepillantást engednek a fénykép tulajdonosának legbensőbb világába. 347 Az esetelemzés azt mutatja viszont, hogy a fénykép-dedikációnak kevesebb köze van a bensőségességhez, inkább értelmezhető a családon/közösségen belüli kommunikáció ritualizált, erőteljesen formális módjaként. A dedikáción kívül rögzített adatoknak (datálás, hely megjelölése) legfőképpen adatrögzítő/ emlékeztető/deklaráló funkciójuk domborodik ki. A kutatás eddigi tapasztalataira támaszkodva a fényképekhez tartozó feliratok alábbi főbb funkciói körvonalazódnak. A fényképfeliratok legkézenfekvőbb és legkönnyebben azonosítható funkciója az emlékeztető funkció. 348 Az emlékezési folyamatok működésének alapos ismertetésére e helyen nincs mód időt és teret szentelni, azonban az emlékezet szelektáló jellegét mindenképpen ki kell emelni. Az idő előrehaladtával bizonyos események erőteljesen bevésődnek, mások elhalványulnak vagy teljesen kiesnek az emlékezetből. A fénykép kihelyezett emlékezetként tart meg eseményeket, történéseket, jeles pillanatokat. A fénykép is, az emlékezet is szelektál. A két síkon zajló szelekció nem mozog feltétlenül összehangoltan. Az egyszer lefényképezett esemény nem vésődik feltétlenül az emlékezetbe, de a fotó tárgyi mivoltában zárványszerűen kihelyezve megőrzi az adott pillanatot. Ahogyan múlik az idő a fotók fölött, ahogyan felgyűlnek a fényképek az egyén körül, egyre nehezebb biztonsággal felidézni a fotó mögött álló eseményeket, érzéseket. A feliratok ebben nyújthatnak segítséget elsősorban a fény- 344 Pl.: Bata 2004, Barthes 2010, Stemlerné B. 2009, Tarczai 1989, Lásd erről: Keszeg 2008,

158 5. Fényképkorpuszok és olvasatok képet birtokló embernek, de az őt integráló társadalmi csoportoknak, s nem utolsósorban a kutatónak is. A datáló szövegek mindegyike elsősorban ezzel a funkcióval jön létre. A feliratok másik tartalmi egysége, a dedikációk szövegkorpusza interperszonális jellegű, kapcsolattartó (létesítő/deklaráló) funkciót tölt be. A térben (más lakóhely, hosszabb utazás) és időben (különböző generációk) egymástól távol lévő személyek a kapcsolattartásban, a kapcsolat létrehozásában hívhatják segítségül a fotográfiát. A hozzáadott feliratok explicitté teszik a szándékot, szavakban erősítik meg a gesztust, melyet a fénykép adása, küldése jelent. A fénykép fontos attribútuma, hogy vizuális úton közvetít információt, s bármenynyire széles skálán mozog a vizuális síkon továbbítható információk tárháza, vannak akadályai, korlátai is. korlátok leküzdésének lehetőségét teremtik meg a feliratok dokumentáló, tájékoztató funkciójuk révén: amit a fénykép nem képes látványtartalmában közvetíteni, az hozzáadható felirat formájában. Továbbá a feliratok a fényképeket tárgyi mivoltukban dokumentálják: készítésük körülményeit rögzítik. Szintén a vizuális közeg korlátainak leküzdését szolgálja a feliratok azonosító funkciója. Akár a szelektáló emlékezet következményéről, akár eleve hiányzó tudásról van szó, a felirat segít a személyek, helyek, események megnevezésében, azonosításában. A fényképek sokasága szükségszerűvé teszi a rendszerezést. Legkézenfekvőbb a fényképek (események) kronologikus rendbe szedése. A felirat ebben nyújt segítséget: kronológiát teremt/őriz. B.I. fényképkorpuszában a fényképek több mint feléhez (427 fényképhez, a teljes állomány 58,25%-ához) tartozik felirat. 330 felirat fényképhez kapcsolódó információt közöl (datálás, technikai adat, cégjelzés), 97 felirat dedikáció. A feliratok nagy része a fényképen látható, a készítő vagy a készíttető által leolvasható információkat ismételi meg (akár többet is egyszerre): a készítés idejét (269 esetben), helyét (44 esetben), a készítés alkalmát (42 esetben). A kutató számára hasznosak ezek a feliratok, a fényképek rendszerezéséhez, értelmezéséhez, megfejtéséhez járulnak hozzá. Ami ennél fontosabb: hogy mit jelentenek ezek a feliratok a fényképet használó ember számára. B.I. fényképállománya esetében a fényképekhez való tudatos viszonyulást jelzik. A következő számadatok támasztják ezt alá: a fényképek készítési idejére vonatkozó feliratok több mint 85%-ának (229 feliratnak) B.I. a feladója. A két fotóalbumában található képek nagy részét (29-ből 23-at, illetve 168-ból 139-et) saját kezűleg datálta, beragasztásuk után. Piros filccel a fénykép előlapjára írta a készítés évét. feliratok címzettje általános: bárki, aki az albumokat megtekinti. Amit elsősorban/kizárólag B.I. tud (nagyjából el tudja helyezni időben az egyes fotókat), azt hozzáférhetővé teszi a fényképeket nem vagy csak részben értő közönség 349 számára. Továbbá számolni kell azzal is, hogy a fényképek készítésére vonatkozó információk idővel kikopnak az emlékezetből, a fényképet használó ember is felejt ezekből az adatokból: 349 Az albumokban található fényképek eleve nyilvánosságra szánt képek, alkalmankénti bemutatással. 157

159 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben a feliratok rögzítik, kihelyezik, maga számára is felidézhetővé teszik ezeket az adatokat. A fényképfeliratok ezen rétege viszonylag könnyen értelmezhető, megfejthető. A fényképdedikációk ennél összetettebb, koherens csoportot alkotnak. A fénykép-dedikáció mint sajátos beszédmód. A fénykép-dedikációk szövegkorpusza egy sajátos beszédmódot 350, s mint ilyen, egy zárt, leírható, egységes szabályrendszer alapján működő koherens csoportot alkot. 351 A fényképek vizsgálatára alapozó kutatásnak számolnia kell a fénykép hátoldalával is: a fotót nem elegendő a képes oldaláról közelíteni, a hátoldalon levő információk szintén hordoznak releváns információkat. A fényképet használó emberhez a fényképek járulékos, de nem kevésbé fontos információinak megfejtésével juthatunk közelebb. A fénykép-dedikációk egyfelől a más hordozókon található dedikációk szövegcsoportjával állnak kapcsolatban, másfelől olyan más formai-tartalmi szempontból heterogén szövegekkel, feliratokkal, írásokkal, mint a magánlevél, a képeslap, feliratos ajándéktárgyak stb. Koherens szövegcsoportot alkotnak, megközelítésük kézenfekvő módszere a tartalomelemzés. A fénykép-dedikációk leírásában egyrészt a szakirodalomban kidolgozott (pl. címzett, feladó), másrészt az anyag által megkívánt saját/adaptált terminológia hasznosítható. A fénykép-dedikációk leírása szintén icrosoft Access adatbázisban történt. Az alábbiakban a dedikációk tartalomelemzésének folyamatát, az elemzés szempontrendszerét (az adatbázis rekordjait) ismertetem, kitérve az adott információcsoport tanulságaira, következtetéseire. A dedikációk szövegének betűhív rögzítésére került sor. z a kutatói gyakorlat mellőzni kénytelen a fényképfeliratok formai sajátosságait. Néhány szóban rögzíteni lehet a feliratok főbb sajátosságait (írás típusának megnevezése, szín/írószer azonosítása, az író személy kiléte stb.), illetve néhány általános információt az elhelyezést illetően (fénykép elő- vagy hátlapja, fent/lent/középre orientálva stb.). Azonban nem/nehezen tudja visszaadni a feliratos felületek betöltésének egyéni megoldásait (pl. személyek megnevezése a hátlap azon részén, ahol az előlapon látható, különböző szövegegységek/szövegszintek elkülönítése). Az erre vonatkozó pontos adatokat a hátlap szkennelésével rögzíthetjük. A dedikációk tartalma. Célravezetőnek bizonyult a szövegek tartalmi kivonatolása (szemantikai egységekre bontása) ahhoz, hogy a dedikációk nyelvi megformáltságá- 350 A beszédmódokat úgy tekinthetjük, mint amelyek egyik oldalról a beszédesemények, beszédaktusok és beszédstílusok, másik oldalról pedig a személyes képességek és szerepek, kontextusok és intézmények, nézetek és értékek, valamint attitűdök közötti összefüggésekre vonatkoznak. Hymes 1997, Lásd Keszeg Vilmos dedikációkra vonatkozó meghatározását: A dedikáció komplex kommunikáció. A kommunikációt kezdeményező személy egy explicit jelentéssel rendelkező szöveget, esetleg tárgyat ajánl a címzettnek. Az ajánlás a szöveget egy adott, konkrét kontextusba integrálja, perszonalizálja, további jelentéssel egészíti ki. Az ajándékozott alkotás lehet írásmű, fénykép, képzőművészeti alkotás, ajándéktárgy. A dedikáció rövid terjedelmű, megnevezi a kommunikációs feleket, az időpontot, a helyszínt, valamint a felek közötti viszonyt. Formái a verses arcképköszöntők, a fénykép dedikációk, az írói dedikációk. Keszeg 2008,

160 5. Fényképkorpuszok és olvasatok ra vonatkozó adatok feltárhatók, leírhatók legyenek. A teljes szövegbázis a következő szemantikai egységek elkülönítését tette szükségessé: címzés (megszólítás), dedikáció 352, címzett, feladó, keltezés, hely, alkalom, közlés, speciális szöveg (pl. versidézet), fénykép tartalma. int az alábbi példákból is kitűnik, a szemantikai egységek helye változhat az egyes szövegeken (realizációkon) belül, ugyanakkor nem minden dedikáció tartalmazza mindegyik szemantikai egységet. zek az egységek véges csoportot alkotnak, melyből a magvalósuló szövegek építkeznek. Az egységeket (és a dedikációt) akkor is magabiztosan lehet azonosítani, ha a szöveg töredékes 353 vagy kevés szemantikai egységből építkezik (pl. egyetlen szó). Dedikáció szövege Dedikáció tartalma Kicsengetésem emlékére sok szeretettel: L. 99. alkalom, dedikáció, feladó, keltezés VI. 12. ljegyzésünk alkalmából drágamamának nagyon sok szeretettel unokája F.-ke és alkalom, címzett, dedikáció, feladó, keltezés Apr mlékűl Dédmamának! Sokat nevetek! Sok puszi N. máció közlése, dedikáció, feladó keltezés, dedikáció, címzett, személyes infor- 24 III 57. Szeretetel: Kereszt amanak és keltezés, dedikáció, címzett, feladó Kereszt Tatának Z. és. Sok szeretettel Drága jó Édesanyámnak egy kicsit búsan a korházi operálás után de már jobban. veg, dedikáció, feladó, levélformula dedikáció, címzett, magánlevél-jellegű szö- Reméljük hogy a jó isten továbra is megsegít és akkor minden rendbe jön még egyelőre nem dolgozhatok nem tudom hogy neme nyugdíjaznake de ugyis lesz valahogy Sok szeretettel I. még írok A dedikáció helye. Terjedelme miatt (is) a fénykép hátoldalán helyezkedik el (a csupán egy-egy adatot közlő datáló feliratok a fénykép előlapjára is kerülhetnek). A dedikáció címzettje. ivel a fényképállomány tulajdonosa B.I., a dedikációk címzettje is ő, eltekintve néhány kivételtől (pl.: Szeretettel nagynénémnek: Z., a dedikáció B.I. gyermekének szól valószínűleg egy nem kézbesített fényképről van szó). Két esetben általános címzettről beszélhetünk (nénikről és bácsikról s mint ilyen, B.I. is beletartozik), mindkét esetben dédunoka születését hírül adó fényképről van szó, mely hátlapjára speciális alkalomra (gyermek születésére) írt szöveg került: egérkeztem!/nagyon friss az élmény/alig, hogy születtem.../anyukám! Apukám!/ Írjatok helyettem!/ne sokat, csak annyit:/ggyel több a létszám.../ajd ha szeretni kell -/ 352 A dedikáció ez esetben a szöveg azon részét jelöli, mely a tulajdonképpeni dedikációs aktust hordozza. 353 S.A. fényképkorpuszában, a fényképalbumokban gyakran kerültek leragasztásra feliratok, s így dedikációk is. gy beragasztott fénykép felbillenő részén ennyi olvasható: ( )tól ( )nak. z alapján bizonyosak lehetünk abban, hogy dedikált fényképről van szó. 159

161 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben Számítsanak énrám!.../örömmel tudatom a Nénikkel és Bácsikkal, hogy 2000 September 4-én megérkeztem./nevem: V. N./Súlyom: 3,57 kg/hosszúságom: 52 cm/sok puszit küldök: N.; Örömmel tudatom a kedves Nénikkel és Bácsikkal, hogy 2002 Szeptember 2-ától a V. családnál eggyel több a létszám!/nevem:./súlyom: 3220 g, Hosszuságom: 52 cm/ Sok puszit küldök! A dedikáció feladója rendszerint a fényképen látható személy (csecsemőfotó, ill. gyermek esetén a szülő), csoport, az a személy, akinek az életében a fényképen bemutatott esemény (a fényképkészítés alkalma) releváns. A dedikáció kivitelezése: rendszerint a feladó kézirata. Néhány esetben (speciális szövegek esetében) előfordul nyomtatott változat is. A fénykép hasznos információkkal szolgálhat az egyén idő- és térhasználatára vonatkozóan. Az ajándékba adott/küldött fénykép képes áthidalni időt és teret (időben és/vagy térben távoli eseményeket, személyeket közelít egymáshoz, újraáélhetővé, jelenlévővé téve azokat), kapcsolattartó, kapcsolatlétesítő gesztus. A dedikáció megkettőzi a gesztust. Az ajándékba küldött, a dédunokák születését hírül adó fénykép vizualitása nem elegendő, szükséges a verbális megnyilvánulás is. Nem elég látni, mondani/írni/olvasni is kell. A dedikált fénykép megkettőzött kommunikációs aktusként fogható fel. Információtovábbító funkcióján túlmenően a fénykép-dedikáció (a fényképekkel együtt) a társadalom megtanulásának folyamatában is szerephez jut. Az, hogy ki kinek, milyen alkalomból ad képet, a kép hátoldalára mi kerül dedikációként nem véletlenszerű, elsajátítása tanulási folyamat eredménye. Az egyént integráló mikrotársadalom (a szűkebb és tágabb értelemben vett család, a baráti kör, a munkaközösség, a szomszédsági viszonyok stb.) úgy is meghatározható mint közösség, amelyen belül fényképek (és fénykép-dedikációk) áramlanak. A dedikációk tartalmi vizsgálata az egyén identitásrétegeinek feltérképezéséhez vihet közelebb. A legtöbb esetben a címzés nem egyszerűen B.I.-nek szól. zek a szövegek B.I.-hez valamilyen minőségében szólnak: az anyához, a nagyanyához, dédnagyanyához, keresztanyához, gyermekhez. 97 dedikációból 7 szól B.I.-hez úgy, hogy őt keresztnevén (Irmának, Irmusnak) vagy más megnevezésén (Irmusmama, Irmus néni, Drágamama) szólítja meg. A fénykép-dedikációkból a következő identitáskomponensek olvashatók ki: gyermek 1 esetben: mlékül Irmus leányunknak a családról. anya 4 esetben: Drága jó Édesanyámnak katona lánya.-ka; Sok szeretettel Édesanyámnak az egész család Bécsben 1989 szeptember 28; Sok szeretettel Édesanyámnak 1989 szeptember 28 Linz-Traun. nagyanya 21 esetben:. 16 éves szeretettel amának; 1982 agusztus 1én amának A.-. keresztelése alkalmából; Szeretettel Nagymamának árcius 8-ra. dédnagyanya 6 esetben: 2003 márc 9 én K. D.-tól Dédinek; 2002 decemberben N.-tól Dédinek; 2002 dec. 27én P.. és. Dédinek. keresztszülő 11 esetben.: gy hitem van, egy vezérem:/az igazság, ezt imádom./s mégis, amit átal éltem/amért küzdök, hazug álom /- Reviczky -/Drágamamának kicsengeté- 160

162 5. Fényképkorpuszok és olvasatok sem emlékére sok szeretettel: Zs.; Keresztanyámnak kicsengetésem alkalmával sok szeretettel Cs junius 13.; Sok szeretettel keresztlánya Zs. Végezetül a fénykép-dedikációk egy további aspektusára hívnám fel a figyelmet, mely nem független az imént tárgyaltaktól. B.I. ezekben az esetekben gyermek, anya, nagyszülő, dédszülő, keresztszülő, az a fénykép elsődleges kontextusában, köztudott dolog. A külső szemlélő (kutató) számára ez fontos információ, a fényképet használó ember(ek) számára redundáns információ, az ünnepi viselkedés jellegzetes gesztusa Kapcsolatok. A fénykép mint a társadalmi kapcsolatok lenyomata (H.. esete) Társadalmi háló privát fényképek (torzító) tükrében. A hálózatelemzés-kutatás a néprajztudomány, antropológia különböző területein hozott/hozhat friss áramlatot, nyithat új perspektívákat, teremthet lehetőséget új szempontok témafelvetésére. A fényképek elemzése (bevonása különböző elemzésekbe) szintén nyithat új távlatokat az egyén (az élettér, élettörténet, ízlésvilág, társadalmi beágyazottság) pontosabb megismerésében. A hálózatelemzés módszere(i) és eszköztára, valamint az egyéni fényképek bevonása a vizsgálatba együttesen, kombinálva is gyümölcsözőek lehetnek az egyén mélyebb, többrétű megismerésében. A továbbiakban azokat a lehetőségeket térképezem fel, amelyeket a hálózatelemzés módszere kínál az egyéni fényképállomány vizsgálatában: hogyan vonható be a módszer a fényképek elemzésébe? A kutatás mely mozzanataiba kapcsolható be? ilyen többletet hozhat? Fontos számba venni a módszer korlátait is. iért épp a hálózatelemzés? a kérdés jogos. ert a network-megközelítések ( ) többszintű elemzésekre adnak lehetőséget, az egyéni tulajdonságokon túl a mikromiliők és a makrostrukturális alakzatok környezeti ismérveit is bekapcsolva. ( ) A módszereket rugalmasan kezelve, folyamatos átjárást biztosít a mikroszinttől a makroszint felé, és visszafelé is ( ). 354 Bár a kutatás célja egyéni fényképállományok vizsgálata, az egyéni fényképállományok nem csupán tulajdonosaikról szólnak, hanem társadalmi beágyazottságukról, biográfiájukról, az általuk megélt eseményekről. Azaz nem ragadja ki az egyént társadalmi kontextusából. llenkezőleg: a fénykép fontos funkciója, hogy az egyént vizuális úton is elhelyezi, beavatja egy társadalmi csoportba, már meglévő helyét konszolidálja. A változást, társadalmi mobilitást, az egyén mozgásban lévő személyközi kapcsolatait a fényképek is mutatják. A fénykép úgy (is) nyer létjogosultságot, hogy ezt a mozgást vizuálisan megjeleníti. A kapcsolathálózati elemzés másik érdeme a statikus és dinamikus megközelítés kettősségének meghaladása. Bár a strukturális formák leírására törekvő kapcsolathálózati elemzéseknek kétségkívül van egy statikus tendenciája, a network-alakzatokban eleve inkább benne rejlik az átrendeződés potenciálja, mint a megkövültebb intézményes for- 354 Angelusz Tardos

163 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben mákban. 355 ivel az egyén fényképállománya biografikus konstrukcióként értelmezhető, értelemszerűen rendelkezik időbeni aspektussal. Bár a fényképekhez fűzött magyarázatok (az egyéné, de a kutatóé is) egyetlen pontból tekintenek az állományra, összegezve, a jelenben gyökerezve tárgyalják az eseményeket, jelenségeket (ahogyan az elbeszélt, írott élettörténetek is), igen szemléletes a fényképek írta (auto)biográfia genealógiai vetülete. A feliratok, a datálásra vonatkozó szövegek szintén a fényképállomány időben való létezését hangsúlyozzák (az idő megélését, az idő szegmentálását, az idő újraélését). A keresztmetszeti vizsgálatok mellett a kapcsolatháló-kutatók számára is fontosak a longitudinális adatok, ahol a kapcsolatháló-jellemzők, illetve -kapcsolatok időbeni változását vizsgálják. 356 További indok a kapcsolatháló-elemzés bevonására, hogy használható terminológiát kölcsönöz a kutatásnak. Nem a szakterminusok puszta átemelésével, hanem a mögötte lévő tartalmak integrálásával a privát fénykép-kutatás kereteibe, új perspektívából villantva fel egy-egy kutatói kérdést. érei Ferenc megfogalmazásában a mikromiliő kiterjedése igen különböző lehet. agában foglalhatja a «mozi előtti sétányt» vagy a «teret, ahová esténként kiülnek», a tánciskolát s mellette az otthont, a szomszédokat, esetleg a munkahelyet is. A mikromiliő nem földrajzi egység, hanem élettéri hálózat; kiterjedése is rendkívül változatos lehet ( ). 357 Az egyéni fényképek és korpuszok megannyi mikromiliőt tesznek láthatóvá. A fényképkorpusz egységei, pl. a fotóalbum is fölfogható mikromiliőként vagy mikromiliők láncolataként a maga tereivel, idősíkjaival, bemutatott személyeivel és csoportjaival, a megmutatott (vagy elrejtett) életvilágaival. Szintén gondolatébresztő a szerző következő megjegyzése: A szociometriai hálózatnak mint hírközlési csatornarendszernek a létezését kísérletileg is valószínűsítették. gy zárt környezetben, amelynek a javítóintézet vagy a börtön a határesete, a hírközlésnek a bizalom az egyik legfőbb kifejezője. Akinek egy hírt elmondanak, azzal titkot osztanak meg. Aki egy információt közöl, az cselekvéssel válaszol egy szociometriai kritériumra. A hírközlés felér egy erős szolidaritási, összetartozási választással, tehát a szociometriai kötődéssel. Az, hogy a hír hol akad el egy hálózatban, olyan, mint egy hangsúlyos szociometriai elutasító szavazat. intha ezt a kérdést tennék fel: «Kinek nem mondanál el egy bizalmas hírt?» és a kérdésre nem szóval, hanem cselekvéssel kellene felelni. 358 A fényképállomány (bizonyos megkötésekkel) értelmezhető szociometriai hálózatként 359, a fénykép ajándékozása, felér egy szociometriai választással. Szociometriai döntésként értékelhető az is, hogy az adott személy kikkel fényképezkedik, kiknek a fotóját őrzi vagy állítja ki az általa használt térben. A fotók információhordozó szerepe nyilvánvaló: az ábrázolt személy(ek)ről, de a megjelenített terekről, e terek használatáról, a fotózott csoportokon belül létező hierarchiákról (az egyének elhelyezkedése a fotón igencsak beszédes), az adott 355 Angelusz Tardos Kürtösi 2005, Kiemelés a szerzőtől. érei 2004, Kiemelés a szerzőtől. érei 2004, Lásd a fényképeken tükröződő szociometriai viszonyrendszerről: Kincses 2006,

164 5. Fényképkorpuszok és olvasatok kor öltözködési szokásairól, a szabadidő eltöltésének módjáról, az ünnepek megülésének forgatókönyvéről stb. nnek tükrében a fényképállomány szociometriai hálózatként fogható fel, mely zártságát maga a médium, a műfaj képezi, mely körülhatárolhatóvá, felismerhetővé, más műfajoktól és forrásoktól megkülönböztethetővé teszi. A fényképállomány vizsgálatában a centralitás kérdése kevésbé releváns, mihelyt az elemzés az állományt birtokló egyén felől közelít. A centralitással kapcsolatban álló presztízs terminus azonban termékenyen hasznosítható, amennyiben az állományban megjelenő személyek ismétlődésére, számára vagyunk kíváncsiak. A presztízs esetén azt vizsgáljuk, hány kötés mutat az adott szereplő felé ( ) 360 azaz a fényképek felől nézve az a személy magas presztízsű, aki számos fényképen jelenik meg, akinek számos fényképet küldenek. 361 Az egyén valós kapcsolatainak feltérképezése mentén érdemes átvilágítani az így kapott eredményeket: az eltérések és az egybeesések is beszédesek. H.. esetében a látványos kettősség releváns. Fontosnak tartom a hálózatelemzés azon tulajdonságát, hogy miközben csoportszinten működő folyamatokat vizsgál, kvantitatív módszerekkel dolgozik. 362 A kvantitatív módszerek bevonásának szükségessége e módszertől függetlenül is felmerült: a fényképek leírása, osztályozása az adatok adatbázisba szerkesztésével történik. Az információk mérhető elemekre bontása fontos, mert átláthatóvá teszi az adatok sokaságát, és az értelemadási folyamat során visszacsatolási pontként szolgál. A kapcsolathálók bemutatása a legtöbb hálózatelemzési módszert alkalmazó munka esetében gráfok, szociomátrixok és más grafikai megjelenítések (táblázatok, körcikkek, görbék stb.) révén történik. zek az adatábrázoló módozatok átláthatóvá és szemléletessé teszik az elemzett forrást. Technikai, terjedelmi, anyagi és jogi-etikai korlátok miatt az egyéni fényképállomány a maga teljességében az olvasó számára bemutathatatlan marad. nnek ellenére elengedhetetlen mozzanat a forrás bemutatása (számadatokban, százalékokban, arányokban, esetleg néhány, a szemléltetést szolgáló fotóval). A grafikai eljárások ebben nagy segítséget nyújthatnak. Az elméleti alapvetésen túl a hálózatelemzési módszer néhány gyakorlati jellegű támpontot is nyújthat. Az egyéni fényképeken megjelenő személyek, illetve a valós, megélt, mindennapi gyakorlatban élő emberi kapcsolatok számának összevetése az elemzés fontos mozzanata. A kérdések a következők: ilyen mértékben fedik egymást ezek a csoportok? iből adódik a csoportok közötti diszkrepancia? Hol érhető tetten a különbség? ivel magyarázható? Az egyén szelektál (fotókat semmisít meg, egyes fényképeket kiállít a lakótérben, másokat doboz mélyén tárol), a kutatás kontextusában viszont a valaha megörökített öszszes kapcsolat felszínre kerül. Önmagukban értelmezve ezek sarkított képet mutatnak az egyénről. Az egyéni reflektálás a fényképekre, kapcsolatokra elengedhetetlen a kép ár- 360 Kürtösi 2005, Itt visszautalhatunk B.I. esetére, ahol a B.Cs. tulajdonában levő korpusz presztízsszemélye dr. Bíró János. 362 Albert Dávid Körösi

165 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben nyalása érdekében. A szociometriai elemzésben alkalmazott kontaktometriai exploráció 363 ezt a totális jellegű (s mint olyan, ferdített) kapcsolatfelhőt képes felülvizsgálni, szűkíteni igaz, csupán egyetlen másik nézőpontból, a jelenéből. Az egyén által, kutatói felkérésre, a kutatás során (interjú, részt vevő megfigyelés formájában) begyűjtött információk szűrésével elért kontaktusok egy újabb metszetet engednek látni. S bár e két adathalmaz sem fedi teljességében a valóságot, mégis árnyaltabb képet mutat az egyénről. A fényképek vizuális számvetést adhatnak az egyén kapcsolatairól, a kontaktometriai exploráció pedig verbalizált számvetést eredményez (mely adatokhoz ebben az esetben részt vevő megfigyelés, a fényképek értelmezése és interjú során jutottam, nem végezve módszeres, szigorú értelemben vett kontaktometriai explorációt). nnek az eljárásnak nagy előnye, hogy a középpontban álló explorált személy kapcsolatainak teljes «leltárját» készíti el. Hátránya és veszélye viszont, hogy explorációs anyaggal dolgozik. Így nem a személy reális szociális terét rögzíti, hanem az életteret úgy, ahogy az önismeretben tükröződik. 364 És ahogyan az a fényképkorpuszban lecsapódik tegyük hozzá. A kutatónak folyamatosam emlékeztetnie kell magát, hogy az általa gyűjtött szövegek, a vizsgált fényképállomány, a kutatói narratíva is csupán egy-egy konstrukció, nem tekinthető kizárólagosnak, változatlannak, abszolút érvényűnek. Az egyén kapcsolathálójának felderítésének érdekében bevetett kvantitatív közelítések az egyéni értelmezést, visszacsatolást elhanyagolva könnyen a visszájára fordulhatnak, a vizsgált anyagról önkényes, a valóságtól elrugaszkodott értelmezést hozva létre. A hálózatelemzés kínálta lehetőségek nem a kutatási célkitűzésre adott azonnali válaszokként jelentősek, hanem a fényképet használó ember megértéséhez kínálnak értékes adalékanyagot. 365 H.. fényképkorpuszát a társadalmi kapcsolatok felől elemezve H.. társadalmi beágyazottságára, személyközi kapcsolataira vonatkozó mennyiségi adatokhoz jutunk. A fényképkorpusz aktuális kiterjedését és tartalmát többszörös, több személy által végzett szelekció következtében érte el: a valamikori bővebb korpuszból jelentős mennyiségű fényképet vettek magukhoz H.. gyermekei. ég a leányomnál is mennyi kép van, úgyhogy... Nincs itten az egész kép, az enyim, me még nála is, még válogatott is ki. ( ) Amelyiket látta, hogy egy kicsit jobban kijött. Amelyik szebb vót. [...] Az tetszett neki, azokat összegyűtötte, s elvitte. inden bizonnyal H.B. is kiemelte a korpusz rá vonatkozó részét, ezek helye az általa alapított új családban van. H.. emlékei szerint (!) fényképeket vitt el tőle Kallós Zoltán néprajzkutató is. zek ismerete árnyalja a korpusz számadatai alapján tett kijelen- 363 érei Ferenc a Fonyó Ilona által felsorolt 16 szektort emeli át elemzésébe: család, rokonság, lokális kapcsolatok, iskolai közösségek, munkahely, szakmai érdeklődés, barátok, szerelem, szexuális kapcsolatok, hobbitársak, társadalmi munka, kiterjedt intézményes egységekből megmaradt kapcsolatok, közös eszmei mag köré gyűlt társak, tanáraink/tanítóink/orvosaink/tanácsadóink, akiket felkarolunk, szolgáltatási kapcsolataink, másodlagos kapcsolatok/tartozékok. érei 2004, érei 2004, A kapcsolathálózati elemzés nem jelent sem önálló elméletet, sem új paradigmát; valójában csak egy olyan elemzési stratégia, amely a vizsgálat alanyának tulajdonságain túl annak társadalmi-strukturális kontextusát is igyekszik megragadni. Albert Dávid Körösi

166 5. Fényképkorpuszok és olvasatok téseket. A H.. kapcsolathálójára vonatkozó információk szigorúan a médium keretein belül értelmezendők (számba véve a lehetőségeket és a korlátokat is) és más forrásokkal is összevetendők. A fényképkorpuszból egy alapvetően extrovertált és mobilis személy képe bontakozik ki: sok helyen, sok személlyel fényképezkedett, sok személyről őriz fényképet. Szerettem menni mondja magáról H.. z a maga rendjén nem független az ő hagyományokra (népi énekekre, táncokra, viseletre) vonatkozó, a szűkebb közösségben és tágabb kontextusban elismert tudásától. Fényképkorpusza H.. specialista voltát hangsúlyozza leginkább. rről egészen korai adatok vannak (1956 körülről). Kallós Zoltán viseletfotóit minden bizonnyal azért készítette itt, mert H.. viseleteit erre alkalmasnak találta. A mezőkeszüi tánccsoportot különböző alkalmakkor megörökítő csoportképek tanúskodnak arról, hogy H.. folyamatosan aktív tagja volt a csoportnak, megalakulásától (1957-től) kezdve. Férje életében vele együtt főként táncosként vett részt több fesztiválon, tánctáborban itthon és agyarországon ( Jászberényben a Nemzetközi Táncház és Zenésztárborban). Több alkalommal keresték fel őket hazai, magyarországi, ill. kanadai táncházas fiatalok és szervezők (néptáncgyűjtés, ill. viseletkészítés céljából). Férje 2003-ban bekövetkezett halála után egy időre háttérbe szorult e tevékenysége, majd rövidesen újra eleget tett a meghívásoknak, elsősorban énekesként (a mezőkeszüi kántáló énekek jó ismerőjeként kezdték számontartani). A mezőkeszüi református egyházközösség által (a lelkész aktív részvételével) kiépített testvértelepülési és más kapcsolatokban szintén aktív szerepet vállalt (vendéglátóként, énekesként, a hagyományok ismerőjeként, hagyományos berendezésű tisztaszoba tulajdonosaként). A 2006-tól nagyobb számban készült fényképek (ekkortól fényképez leánya is) tudása kamatoztatásának több lehetőségét, módozatát dokumentálják. Több fénykép készült: H..-ről a helyi tánccsoport körében, már 1957-től kezdődően ( Jászberényben, a színpadon táncolva, csoportképen a szervezők és más meghívott táncosok körében, egy ocson megszervezett fesztivál keretén belül); H..-ről énekesként (a Debrecenben évente megszervezett Betlehemes Talál kozókon); H.. vetett ágyáról, hagyományos textíliáiról, viseleteiről (saját kontextusban: több látogató készített és küldött fényképet, a nála megszállt vendégek gyakran fényképezkednek H.. viseleteibe öltözve, egy ocson szervezett fesztiválon kiállították H.. vetett ágyát erről is készültek fényképek); H..-ről különböző, énekléssel-táncolással kapcsolatos, ill. az egyház által szervezett utazásokon (városnézés Budapesten, vendégeskedés Pakson, Debrecenben); H..-ről vendéglátóként, szervezőként (egy magyarországi tánccsoport számára a faluban szervezett edzőtáborban segédkezett: énekeket tanított, főzött a csoportnak, közvetített a tábor előszervezése során). Családja, gyermekei támogatják ebben: leánya gyakran vele utazik, vendégek érkezésekor segédkezik, maga is ápolja az így kialakult kapcsolatokat. Fia inkább a háttérben 165

167 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben maradva segédkezik (ég a fiam nem is vót soha. Ő is olyan, mind az édesapja, nem mejen... Nem olyan mehetnék... mind én ), lehetővé téve H.. számára az utazást: Szerettem menni. Kicsit nehezen mentem, de szerencsém vót a fiammal. ég mondtam neki: gyere, menjünk ketten! e ő is tud táncolni. Há sztán ha nem jött, akkor jössz, fejjed a teheneket, s mejek én. Aztán engedett H.. specialista volta erőteljesen kidomborodik a tulajdonában levő fényképkorpuszból (ehhez kapcsolódik messze a legtöbb fénykép). A lokális közösségben való elhelyezkedésében is fontos tényező speciális tudása: K: Tudják a faluban rzsi néniről, hogy énekel, táncol? H..: Há sztán már persze, hogy tudják! Hát még a templomba is mikó mejek, mondja a tiszteletes, rzsi néni ha nincs ott, azt mondja, akkó nem is mejen az ének. (érthetetlen szöveg) A tiszteletesasszony, ha mondja... Há tudják. Hogy táncolok, és tudok énekelni... K: Jobban tud, mint a többiek? H..: Azér tudok. [...] mondja szerényen, huncut mosollyal. A szűkebb társadalmi csoportok (család, rokonság, faluközösség), a belső, informális kapcsolatok, az erős kötések a fényképkorpuszban jóval alulreprezentáltabbak, mint a külső kapcsolatok, a gyenge kötések (táncházas, külföldi ismerősök, fesztiválok szervezői és közönsége stb.). H.. két gyermekével csupán 7 (!) fényképen jelenik meg együtt. Olyan fénykép, melyen a szűk család (H.., H.F. és gyermekeik) együtt lenne, nincs a korpuszban. Leányával együtt több fényképen látható, azonban ezek egy kivételével, mely az 1970-es években készült ezőkeszüben, egy lakodalom alkalmából, és az asztal mellett ülő H..-t és H.F.-et ábrázolja, a hátuk mögött álló H.L.-lel nem családi eseményhez kapcsolódnak (énekléshez-táncoláshoz kapcsolódó alkalmakkor készültek, melyeken H.L. is részt vett). Leányával és menyével együtt látható néhány további fényképen, melyek egy éneklés kapcsán tett utazáskor készültek (Budapesten, a református egyházközösség szervezésében). A fényképeken megjelenő családi események közül megemlíthető: H.. konfirmálása, H.F. katonasága, H.. és H.F. házasságkötése (két amatőr fénykép, 366 ill. a már említett montázsfotó), egy lakodalom, melyen H.. és H.F. fiatal házasokként voltak násznagyok, néhány csoportkép H.L. óvodai/iskolai élete kapcsán, H.B. katonasága és házasságkötése, a két unoka születése (egy-egy, a kórházban készült profi fényképen) és keresztelője (privát fotókon), egy rokon kisfiú keresztelője (az 1970-es években, H.L. és H.B. együtt voltak keresztszülők), lakodalmak, melyeken H.L. és/vagy H.B. koszorúslány/- legény, ill. vőfélyként volt jelen. Részt vevő megfigyelés révén, fénykép-értelmezésekből és a H..-vel készített interjúból tudható, hogy gyermekeivel rendszeres, intenzív kapcsolatot tart fenn; gyakran látogatják, keresik telefonon, segítik a ház körüli és a mezőgazdasági munkákban, unokái gyakran tartózkodnak nála, hosszabb időn keresztül is. Férjére fájó szívvel emlékezik ma is, úgy ítéli, szép életet éltek együtt: Nem nehéz, me annyi segítséget kapok, hogy... De azt nem lehet meg... soha. Sz al hogy mondjam? Sz al nem lehet megszokni soha. Aztat az egyedülvalósá- 366 zeket a fényképeket egy akkoriban náluk (albérletben) lakó óvónő készítette saját fényképezőgépével. 166

168 5. Fényképkorpuszok és olvasatok got. H.. bevallása szerint tágabb társadalmi kontextusában, a faluközösségben is számos kötés mutat felé (műrokoni kapcsolatok, az egyházközösség aktív tagja, szomszédaival és falustársaival általában jó viszonyt tart fenn), mely kapcsolatok egyszerre több síkon futnak. A férje halála után rámaradt nagy háztáji gazdaság, mezőgazdasági területek és a hozzájuk tartozó mezőgazdasági gépek fenntartásában a faluközösség több tagja is mellé állt (cserekapcsolatról van szó: a használatra adott traktorért cserében H.. földjeit is szántják). A szoros értelemben vett családi fényképek (az erős kötések fényképi megjelenítésének) hiánya még szembetűnőbb, ha számba vesszük a fényképek egy másik csoportját, mely a kapcsolatok valóban formális, hivatalos rétegéhez kapcsolódik: az igazolványképeket. A mintegy 60-70, hivatalos okmányokba szánt igazolványkép a családtagokról közösen készült kevés fénykép mellett tűnik meglehetősen soknak (pontosabban a családot megjelenítő fényképek tűnnek szembetűnően kevésnek). z a fényképtípus kevésszer implikál erős érzelmi töltetet, hív elő történeteket (értelmezésük az okmány megnevezésében merül ki). nnek ellenére előfordulhat, hogy egy igazolványkép utóéletében teljes értékű családi fényképpé válik: édesanyja halála után H.. a személyi igazolványába ragasztott fényképet az igazolvány megsemmisítése előtt kivette, azóta kedves fényképként tartja számon az édesanyjáról/édesanyjától maradt kevés tárgyi emlékek között. Összegezve, a fényképkorpuszból kiolvasható kapcsolatháló, valamint a gyakorlatban élő kapcsolatháló közötti diszkrepancia szembetűnő. z esetben az erős kötések (a családi, rokoni és lokális kapcsolatok) nem a fényképek szintjén válnak megragadhatóvá, ezek ápolása és fenntartása más, több síkon zajlik. ásként fogalmazva: (H.. esetében) az erős kötéseknek nem feltétlen attribútumuk a fényképi úton történő megjelenítés, deklarálás A fényképek értelmezése(i): betekintés privát életvilág(ok)ba (avagy: amikor a kutatott személy társszerzővé válik). A fényképet ugyanúgy mint minden más történeti forrást meg kell szólaltatni, ki kell deríteni róla mindazt, amit lehet írja Stemlerné Balog Ilona. 367 De mit tehet a kutató, ha a fénykép bizonyos tekinteteben következetesen hallgat, ha az, amit lehet, (amire a kutató önállóan juthat) nem elegendő? inthogy nem pusztán a fényképekből kibontható jelentések feltérképezése a kutatás elsődleges célja, hanem ugyanolyan fontos a fényképek használatának, tulajdonosuk értelmezéseinek vizsgálata is, haladéktalanul külső (pontosabban: belső) segítséghez kell folyamodni a fényképek értelmezésében. A fénykép tulajdonosának értelmezése megkerülhetetlen a fényképkorpuszról való beszélés során. A kép nyelvi rendszerbe konvertálásakor a kutató partnerként vonja be a fényképek használóját. 368 Az így létrejött szöveg az elemzés újabb objektumává válik. [...] Azaz ugyanarról a dologról [...] már két változatunk van: kép(ek) és szöveg(ek), és ehhez fog kapcsolódni az értelmező által létrehozott metaszöveg, mint a kutatás egyik 367 Stemlerné B. 1989, Vö. Bán András naiv antropológus elnevezésével. Bán 2008,

169 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben végterméke. 369 A hosszas, H..-re nézve megterhelő 370 értelmezési folyamat azonnali és mérhető haszna, hogy a kutatói adatbázis üres helyei feltelnek. Ugyanakkor újabb kapaszkodót kínál a fényképek speciális forráscsoportként történő meghatározásában (mit mondhat/nem mondhat el a fénykép, miről szólhat a fotó és miről nem stb.). További közelítési lehetőség nyílik a fényképet használó emberhez (hogyan viszonyul fényképeihez az egyén, milyen, a kutató által nem látható rétegei vannak a fényképnek, milyen stratégiákat hoz működésbe az egyén a fényképeinek értelmezésekor, milyen változó és állandó tartalmai fedezhetők fel a fényképekhez kapcsolódó narratívának stb.). Jelen kutatásban a 799 fénykép alapján szöveg keletkezett, mely az áttekinthetőség érdekében a képeket leíró adatbázisban került rögzítésre, a fényképek rendjében. Az így keletkezett szövegek jelentőségét nem abban látom elsősorban, hogy eligazítást nyújtanak a fényképek leírásában, hanem abban, hogy rávilágítanak a fényképet használó ember értelmezési stratégiáira. A következőkben a vizsgált fényképkorpusz alapján a kutatás során létrejövő narratíva és a működtetett értelmezési stratégiák sajátosságait villantom fel. Célom egyfelől a szövegek tartalmi és formai jellemzőinek bemutatása, másfelől a mögöttük húzódó értelmezési sémák, stratégiák, referenciapontok kimutatása. Azon támpontok megkereséséről és leírásáról van szó a korpusz vizsgálatának tanulságaira támaszkodva, amelyek mentén előre halad a fényképeket kutató és a fényképeket használó személy az értelmezés, megfejtés folyamatában. Azt vizsgálom, hogy hogyan tájékozódik a kutató a korpuszban és hogyan a fényképek tulajdonosa. elyek az értelmezés következetesen egzakt vagy homályos pontjai? Hogyan profitálhat a kutatás a kutatói stratégiák ismertetése kapcsán a fényképek vizsgálatának általánosabb érvényű megértéséből? Azaz közvetve kimutatható, hogy mi kutatható fényképek révén is, és melyek azok a területek, amelyek nem/nehezen hozzáférhetők a privát fényképek elemzésével. A kutatói narratíva. Értelmezési stratégiák. zalatt nem a kutatás (rész)eredményeképpen születő, a szakirodalom és a forrás vizsgálatának tapasztalataira építő szöveget (dolgozatot, tanulmányt, konferencia-előadást, kötetet) értem. A vizsgált fotóállomány értelmezésére, értelmezése alapján születő narratíva alatt azt a képlékeny, folyamatában elkapott textust értem, mely nagymértékben támaszkodik a fotók látványtartalmára (illetve ennek átültetésére nyelvi közegbe) és az azonosított tartalmak között felfedezett (felfedezni vélt) összefüggésekre. Itt ilyen szöveg a fényképek leírására kidolgozott és feltöltött (icrosoft Access) adatbázis. 369 Béres 1999, z több napon át folyó, napi többórás elfoglaltságot jelentett, mely során H..-vel sorra vettük a szkennelt fotókat. Az így született önálló vagy kérdésekkel irányított értelmezések folyamatosan rögzítésre kerültek fényképről nem született semmilyen értelmezés. A korpusz ismétlődő fotóiról adott helyzetben nem volt újabb mondanivalója H..-nek. Az üres helyekhez közelinek kell azonban tekinteni azokat az értelmezéseket, melyek szintén az ismétlődő képek kapcsán születtek és korábbi értelmezésekhez küldenek vissza: ez mind az, ez má megvót, ez is mind az, ez is mind akkor, ez is... stb. 168

170 5. Fényképkorpuszok és olvasatok A narratíva fő jellemzője, hogy nagy, de véges számú, ismétlődő szemantikai egységből áll. bből következően az elemek bár rendszerbe illeszkednek egymástól függetleníthetők, elválaszthatók, összerendezhetők. egfogalmazását tekintve inkább általánosító, mint konkretizáló, annak ellenére, hogy a konkretizálás szándéka bevallott és jól kitapintható. Általános jellege a fényképek tartalmához való viszonyára is vonatkoztatható: a szövegben megtalálhatók a fotók tartalmi leírására szolgáló elemek, melyek más fényképkorpuszok leírásában is alkalmazhatóak, de a fókuszban levő korpusz leírásában, az adott forrás sajátosságaira kiélezett értelmezésre kevésbé alkalmasak (lásd az alábbi táblázat 372 első két sorát). A kereshetőség, rendszerezhetőség érdekében a fényképet használó személy által megfogalmazott értelmezések ismeretanyaga szintén a fent vázolt módon építhető be, de sokkal konkrétabb, állományspecifikus leírást eredményeznek egy-egy fényképről (lásd a táblázat második felét) udvar nem hivatásos fényképész nem ismert H.. és egy lány ismert H_041 H_043 H_711 H_250 fekete-fehér profi külső csoportkép színes privát belső pillanatkép színes privát külső pillanatkép fekete-fehér kutató külső portré, néprajzi istálló ezőkeszü és Légen határa, légenyi határ ezőkeszü, H.. udvara nem ismert nyár 1956 körül családtag debreceni vendég Kallós Zoltán néprajzkutató H.. (?) H.L. (?) debreceni vendégek kutató háztáji munka vendégek, kirándulás az esztenához néprajzkutató látogatása, viselet fotózása H.F. feji a tehenet H.. unokája kezében kiskutyával, mellette vendég kisfiú, háttérben H.. ülve H.. mezőkeszüi hagyományos ünnepi viseletben, profilból Az adatbázis kitöltésének első, a kutatás kezdeti fázisában, a kutató önálló vállalkozásának eredményeképpen egy rendkívül hiányos táblázat született. 373 A kitöltött rekordokba kerülő információk szövedéke ingatag szerkezetet, meglehetősen pontatlan adathalmazt 372 Ahol: 1. fénykép azonosítója, 2. fénykép színe, 3. készítő státusa, 4. készítés helye általánosan, 5. fényképműfaj, 6. készítés helye konkrétan, 7. készítés ideje, 8. készítő személye, 9. megrendelő, 10. fénykép készítésének alkalma, 11. fénykép tartalma. 373 A terepen talált fotóra alapozó kutató hátrányos helyzetéről a készített fotókkal dolgozó kutatóval szemben lásd: Fejős 1999,

171 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben eredményezett. Például az egyébként könnyen kitölthető fényképi tartalmat rögzítő oszlop kevés helyen maradt üres, ellenben olyan homályos vagy nem eléggé konkrét terminusokkal telt meg, mint: nő vagy férfi, gyermek, rokon (és nem testvér vagy unokatestvér), ismerős (és nem barát vagy osztálytárs), ház (és nem H.B. otthona), utca (a település, ország ismerete nélkül) vagy tél (2006 decembere helyett). A kutató által segítségül hívható értelmezési stratégiák a megfejtés, a sorrendbe rendezés, azonosítás, az összefüggés-keresés mentén körvonalazódnak. A fényképanyagot feldolgozó kutató előtt egy összefüggő történetté kezd összeállni a képeken megjelenő események sora, az emberi kapcsolatok a kutató számára is láthatóvá, érthetővé, követhetővé válnak bizonyos korlátokon belül. A látványbeli kapaszkodók közül legkézenfekvőbb az ismert személyek (de legalább a fényképkorpusz tulajdonosának) azonosítása a fotókon. A fotózott személyek egymáshoz, illetve a fotótartalom más szegmenseihez való viszonyukból, elhelyezkedésükből további következtetéseket lehet levonni: a tevékenységet meghatározni, a személyek közötti kapcsolatot megnevezni, a fotózás helyére, idejére vonatkozó információkat nyerni. A sorozatoknak erőteljes narrativitásuk van, nem beszélve arról, hogy a néző eleve hajlamos arra, hogy egymást követő képek között narratív típusú összefüggést tételezzen fel. 374 A feliratok (dedikációk, datálások, egyéb szövegek) jelentik a legbiztosabb fogódzót a kutató számára, melyek nem csupán arról a fényképről adhatnak eligazítást, amelyhez szervesen kapcsolódnak, hanem viszonyítási pontként funkcionálnak más fényképet esetében is: megkereshető, mi az, ami előtte, utána vagy (körülbelül) ugyanakkor történt. További kapaszkodót jelenthetnek a ismert adatok (melyek forrása a H..-vel készített interjú, személyes dokumentumok vagy maguk a fényképértelmezések), mint pl. H.. vagy gyermekei születési ideje (összevetve a fotón való megjelenéssel, megközelítőleg be lehet azonosítani a fotózás idejét, az életkort) vagy egy-egy személy neve (egy névvel ellátott portré ismeretében jó eséllyel kaphatunk eligazítást más, ugyanazon személyt ábrázoló fényképekről). Jelentős támpontként szolgálnak az ünnepek (családi, egyházi), az átmeneti rítusok, az egyéni élet fordulóinak (keresztelő, házasságkötés, halál) konvencionálisan elfogadott, látható jegyei (jelegységek), mint pl. a fehér ruhába öltöztetett csecsemő (keresztelő), fehér ruhás menyasszony vagy mellre tűzött virág (házasságkötés), gyertyával díszített torta (születésnap) stb. A kutatói ismeretszerzés legkézenfekvőbb módja e tekintetben a fényképet használó egyén bevonása már a kutatás kezdeti fázisában (nem mellékesnek tekintve a későbbi visszatéréseket, a részletek felfejtését, a folyamatos kapcsolattartást sem). Az alakuló narratíva, a bemutatott értelmezési stratégiák a kutatás köztes, kezdeti fázisaiban lépnek működésbe és érvényüket vesztik, amint átadhatják helyüket a fényképet használó egyén tudáson (és nem feltételezéseken, valószínűsíthető ismereteken) alapuló narratívájának, illetve azokban a hézagokban maradnak érvényesek, melyeket a fényképet használó egyén narratívái és értelmezési stratégiái nem tudnak kitölteni. 374 Kibédi Varga 1993,

172 5. Fényképkorpuszok és olvasatok A fényképkorpusz leírására szolgáló, fent ismertetett értelmezési stratégiákat működtető kutatói tevékenység hangsúlyosan konstrukciós folyamat (avagy olyan rekonstrukciós folyamat, mely során a kutató egy általa nem megélt történet felgöngyölítésével, felépítésével próbálkozik). Képi tartalmak és a hozzájuk kapcsolódó egyéb adatok (feliratok) állnak rendelkezésére egy minél koherensebb, átláthatóbb történet (szöveg) felépítésének folyamatában. H.. narratívái. Értelmezési stratégiák. Ha a kutató által működtetett stratégiák konstrukciós folyamatot eredményeznek, akkor a fényképkorpusz tulajdonosa által létrehozott narratívákra, értelmezési stratégiákra rekonstrukcióként tekinthetünk. H.. számára nem a látványfelületek mögötti ismeretek, tudás hiánya jelent problémát, hanem az emlékek közötti tájékozódás, az események sorrendbe állítása, az emlékezési folyamat szelektivitása, az elfeledett tartalmak felidézése, valamint ezek közvetítése a kutató/idegen számára is érthető módon. A fényképek értelmezésére irányuló szövegek többnyire rövid (néhány, önállóan vagy kutatói kérdések mentén megfogalmazott mondat), szorosan a fénykép tartalmára reflektáló vagy abból kiinduló szövegek, melyek mögött rendre kitapintható a kutatói szándék is, de a fényképekhez kapcsolódó egyéni kontextusok is. Az, hogy mi kerül megfogalmazásra egy-egy fénykép kapcsán, nem csupán az adott fényképet és a korpuszt kontextualizálja, hanem a fényképet használó, fényképező egyén megismerésében is nyújthat támpontot. Bár az értelmezések rögzítésre került változatai akkor (2009. november án) és ott (ezőkeszün, H.. otthonában) képződtek, s kétségtelen, hogy más idő- és térbeli keretek között ettől különböző szövegek születtek volna (születhetnek majd), úgy vélem, hogy állításaim éppen a vizsgált forrás által nyernek igazolást. H.. értelmezései szerkezetüket, megformáltságukat tekintve nagymértékű hasonlóságot mutatnak egymás között. Kevés kivétellel a szövegek a na, na ez, na itt, na ezen formulák valamelyikével kezdődnek, majd néhány szóban vagy mondatban rögzítik a fénykép tartalmára vonatkozó biztos információkat (milyen alkalomból készült, kit ábrázol). Az értelmezési folyamat kezdeti fázisában (az elsőként értelmezett fotók esetében) a szövegek terjedelmesebbek, részletezőbbek, majd ahogy fokozatosan beavatódik a kutató, rövidülnek a szövegek, sűrűsödnek a visszautalások. Így a szövegek sorrendje többnyire kötött eltérően a kutató rendezhető információhalmazától. A szövegek ideje egyaránt lehet a múlt vagy a jelen. A múltbeli jelenséget, történést, állapotot jelenlévőként kezeli: Itt el vagyunk víve egy... ilyen étkezdőbe./na ez itt a kultúrotthonba táncolok, egy magyar... magyar legény./z itt van benn a házba. [...] Né, hogy fénylenek a körmei! Aszongya, mikor mejen haza: mondom, há mé mész mostan haza, mondam, mé nem ülsz itt, mondam. Vasárnap, s aztán hétfőn mész dógozni. Édesanyám, aszongya, egy fél nap kell, aszongya, hogy pucoljam a körmeimet. Azt mondja, há sztán én nem mehetek olyan körmekkel, ahogy vagyok itthon, azt mondja! (nevet). Az esetek túlnyomó többségében az értelmezések a fényképek adatolására szorítkoznak: meghatározzák, hogy mikor, hol, milyen alkalomból, ki készítette a fényképet. Számos 171

173 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben szöveg mutat azonban arra is, hogy a fénykép vizuális tartalma olyan alap (ürügy), melyre különböző tartalmú és formájú történetek, szövegek épülhetnek. gy H.L.-t óvodás vagy kisiskolás korában ábrázoló igazolványkép-méretű portré kapcsán H.. gyermekei taníttatásáról, iskolai eredményeiről beszél: Körülbelül akkó olyan hat éves vót. [...] Járt lógóba, az iskolába, B.-dal, s akkor más esztendőn is járta az elsőt. [...] Aztán olyan unalmas vót neki az első osztály... ondom, mikó elment az iskolába, hogy járt a testvére az iskolába, ő hányszó... me az fiúgyermek vót, az... még mondta ez az óvónéni [...] mind mondta, hogy B. még jobb tanuló, min L., de L. nagyon odafigyel, s a fiúgyermek, ejsze na. S akkor aszondta, hogy...így ni tanulta a verset. Aztán tettem oda, nem nagyon akart. Aztán tettem oda erővel, aztán... ott tanult, amit tanult, még mittudomén. Aztán mikó ahogy mondja el, akkoran akadatt meg, akkó L. mondta meg. Aztán haragutt reá! Hogy nem is úgy van, aszongya! Nem is úgy van! Ugye a szorzótáblát mikor tanulta. Úgy megtan... Ő, B. még jobban tudta a szorzótáblát, mind L. e L.-vel nem törődtem úgy, me ő jótanuló vót. De B.-dal, nehezen tanulta meg, aztán mindig adtam nekije öt lejt, vaj egy lejt, vagy mittudomén. Na, ha megmondja a tízet, akkó kapja. Aztán máskó vót, hogy má húszat! Aztán szegény édesanyám mind, má még reszketett, má megvót a tizennyóc, tizenkilenc, ha egyet nem tudatt, aztán... aszongya, mikó elment, há mégis nagy gonosz vagy, aszongya! Há má éggyet! Hogyha nem tud, aszongya azt... há úgy megtanulta, hogy ha akká merre mondtam, az tudta a szorzótáblát. ost is. Így fejből aztán úgy számít... Úgyhogy megérte. Gyakoriak azok a szövegek, melyek múltbéli eseményekre, állapotokra reflektálnak, több-kevesebb nosztalgiával: Há tizennyóc-tizenkilenc éves lehetett a férjem akkor. [...] Tizennyóc... Tizenkilencévesen mentek a sor alá, na ez akko vót. Akko csinálták, me ezek szerüsek 375. K: S ezt hol készítették? H..: zt itt a kultúrotthonnál, vót ilyen tornác valamikor s ott van, még látszik is ott a tornácon, egyik rá van ülve így a tornác déckájára. S előtte. Tánc vót. [...] ilyen ötözet vót akkor... Posztóba. K: Így jártak? H..: Így. Így táncoltak, milyen meleg vót nyáron! Váratlan, fényképi úton nem rögzíthető tartalmak is felbukkanhatnak egy-egy fénykép kapcsán. A H..-t és unokatestvérét leányként megjelenítő fotó a fényképezéskor érzett fizikai fájdalmat elevenítette fel H..-ben: Azt tudom, hogy tizennyoc éves votam akkor. [...]. Akkor úgy fájt a fejem, még most is fáj belé. [...] Valamiko nekem annyit fájt a fejem, hogy... iko mentem egy bálba vagy templomba vagy vásárba vagy vót amiko jöttem haza, aztán meg is haltam, úgy fájt a fejem. A fényképek kapcsán létrejövő szövegek tehát egyrészt sikeresen beilleszthetők a kutatói narratíva kereteként szolgáló adatbázisba a bennük található információk alapján, másrészt olvashatók jóval gazdagabb jelentéstartalmú szöveg(ek)ként, a fényképkorpusz adatolásánál messzebb vezetve, egészen az egyén fényképhasználati szokásainak megismeréséig (vagy a fényképezéstől, fényképektől független, az egyént kontextualizáló információk egész soráig). 375 Kortársak, egyidősek. 172

174 5. Fényképkorpuszok és olvasatok Azt gondolnánk, hogy a saját fényképkorpuszt értelmező egyén számára az értelmezési folyamat nem jelenthet komolyabb gondot. A jelenség ennél árnyaltabb. íg a kutató számára a vizuális anyag mögül hiányzó élmény- és ismeretanyag okozza a fő gondot, addig az adatközlő esetében a felejtés által keletkezett űrök jelentenek problémát. Ráadásul ezzel a problémával H.. az előzetes beharangozás ellenére is az interjú helyzetében szembesül: ezeket mind meg kellett vona elébb gondoljam, s aztán mondjam. A fényképek mögött levő tartalmak rekonstrukcióra és magyarázatra szorulnak. mögött ismét több rétegű, részben érintett kérdéskör húzódik. A korpusz tipologizálásakor láthatóvá vált a fényképek azon csoportja, melynek centruma nem H.. A lánya mocsi, majd szamosújvári, kolozsvári iskolai és egyetemi élete (előbb a délutánokat, majd csak a hétvégeket leszámítva) nem H.. szeme előtt zajlott. S bár fénykép formájában az értelmezés pillanatában szembesül események (mozzanatok, arcok) (re)produkcióival, éppen azt a tapasztalaton alapuló tudást nem tudja érvényesíteni, melyet a kutató hipotetikusan hozzárendelt. A fényképet használó ember elsődleges közegében sokféle módon (kiállítva, albumba rendezve, küldve, ajándékozva, megsemmisítve) és funkcióval (emlék, kommunikáció, autobiografikus narratívum, dísz) használja fotóit. Az adatok módszeres feltárása, más (a kutatás) számára is hozzáférhetővé tétele kizárólag a kutatás közegében elképzelhető. Az önálló vagy családi körben történő fényképhasználat alapvetően különbözik a kutatás keretében megvalósuló értelmezési folyamattól. ás céllal, más tartalommal, más kontextussal kell számolni: Van, mikó úgy... kívánom látni édesanyámat, édesapámat, vagy hunn vótunk agyarba.../vaj jöttek haza az unokáim, akkor aztán néztük egy darabig... engemet, há aztán ő nem élvezte úgy, mind én. Én tudtam, hogy melyik honnat van, de a gyerek má mingyá látom, hogy csak tette le. [...] égis, ebben a kontextusban is érdemes megvizsgálnunk, hogy a fényképanyag tulajdonosa hogyan tájékozódik saját fényképei között, milyen stratégiákat működtet, milyen logika szerint rekonstruálja az eseményeket, azok sorrendjét, milyen magyarázatokat tart szükségesnek hozzáfűzni. zzel is a fényképet használó ember megértéséhez juthatunk közelebb. Alább azon stratégiák felsorolása és példázása következik, melyekhez a fényképkorpusz tulajdonosa folyamodik az értelmezés során. Természetesen a kutató által is bevetett eszközöket (feliratok, ismert dátumok, a fotóállomány szempontjából jelentős személyek azonosítása, sorozat elemeinek összeillesztése) maga is alkalmazza a mögöttes tartalmak felelevenítésében, de lehetőségeinek jelentős többletével számolhat. H.. saját fotóit eleve mélyebben, közelebbről 376 nézi, hiszen látta már korábban is, és több-kevesebb dolgot tud (nem csupán feltételez) róluk. Nem csak a fényképállomány főszereplőit ismeri fel, hanem egyfelől a főszereplők hiányában is hozzá tudja kötni az eseményt a megfelelő személyhez, a vizsgált fényképhez, másfelől a különböző személyek legyenek központi vagy a fotózott esemény szempontjából mellékes szereplők (élet- 376 z a közelebb adott esetben éppen a szükséges és megfelelő távolságot teremtheti meg, melynek következtében a fénykép tulajdonosa nem (vagy nagyon ritkán) esik abba a csapdába, hogy túl közelről nézve a képet elveszik a részletekben és nem látja meg a lényeg(es)et. (Vö. a barthesi studium-, ill. punctumszerű viszonyulások eltérő lehetőségeivel.) 173

175 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben történetének) ismerője, maga is szereplője lehet. A családi események, ünnepek, átmeneti rítusok, az egyéni élet fordulóihoz kapcsolódó események kevésbé látványos jegyei, vagy a saját értelmezési kontextusban értelmet nyerő elemei is fontos támpontot nyújthatnak: Na ez... ez... Ötvenhétbe volt csinálva, ez az asszony édesanyámnak testvére vót, elmaradatt mikó hét és fél éves vót, s akkó édesanyám lehozta ide, ő nevelte. S ez akkó vót, ötvenhétbe vót az esküvőnk, s akkó vót csinálva ez, nálunk. H.. fényképei értelmezésekor ismerős térbeli és időbeli struktúrákban mozog: Hátul ez a szomszédnéni. Az itt vót nálunk, s ahogy csináltuk a képet, odaállottam édesanyámmal, akko odatette a fejit. Akko ilyen kerítésünk volt, ilyen kapunk, mind ez a... ez a miénk, s akkó látszik a ház is. Itt van kinn az útan. z körülbelül tavasszal lehetett, me a muskáták nincsenek kiződülve a fazakakba. z vasárnap, mikor kijöttünk a templombul. Na ez jöttek valami idegenyek Hollandiából. És azak mentek haza ocs felé, s a férjem jött a szekérrel, hozott agyagat. z nem hiszem, nem hatvanegybe vot, me akko csináltuk a házat. Akko készítettük, s hozta az agyagot, hogy... rakják a falat. Kapaszkodót nyújtanak számára a tárgyak, melyek beszédesek azok számára, akik rendelkeznek a megfelelő egyéni és kollektív tudáselemekkel: Na ez L. [...] z is nem tudom, má járt a... nem hiszem, hogy járt iskolába még... Va vóna? Tudom akkor, a blúzáról gondolom... A gallérjáról. Na ez keresztanyám, keresztapám. [...] K: z vajon mikor készülhetett ez a kép? H..: Hász tán mikó ment katonának az is... Tizenkilenc éves, vagy húszéves, vagy hánykó mentek katonának akkó? Az a kép az, me azé, látom a papírt, me valamikor a reguták aztat tették, azt a papírt a fe... a kalapjukba. [...] e azt tudták, hogy az reguta. ikó mentek katonának, minden fiúnak ilyen vót a kalapján. A H.. fényképein megjelenő személyek azon közösségek tagjai, amelyekkel ma is kapcsolatban áll, amelyekkel együtt él, közös élmények kötik össze: Jaj az is milyen rég vót! [...] (nevet) Na ez vótunk kendert nyűni. Tudad, mi az? K: Hát igen. H..: Na jó. S akkó eljött ide a brigádos és az vette le. Úgyhogy... Ott dógoztunk a mezőn, s akkor eljött és le... ilyen fiatalok vótunk akkó... K: zek mind keszüiek? H..: Igen. Igen, igen. K: S vajon hányba volt ez? H..: Vajon hányba vót? Körülbelől... vótam olyan... huszonvalahány éves. Huszonöt, huszonhat... Régi vót, régi. Támpont számára, hogy ismeri az egyes képek előzményeit és az azt követő eseményeket: z idesanyám a tesvérivel. [...] z is mind vásárba vót. e mondom, hogy akkor. Na édesanyám is nemt om, huszéves vót, mikor azt a képet csinálták. [...] Na de azé mondom, hogy huszéves vot, me ez megvan... nagy képje, s azt mondta édesanyám, hogy az húszéves. S akkor a... onnat tudtam, hogy húsz. Nem tudom megmondani, hogy hányba lehetett. Gondolkozok, hogy a leánya milyen szerű. Harminc éves? Na de má... az má vót négyéves a leánkája, mikó elvette. Van harminc éve, mióta... Van! Van, van. Nem tévesztendő szem elől, hogy a kutató, valamint a fényképek használójának narratívumai és értelmezési stratégiái közötti alapvető különbségek abból adódnak, hogy 174

176 5. Fényképkorpuszok és olvasatok a két esetben rendre más-más beleértési tartománnyal kell számolnunk. H.. esetében beleértési tartomány saját életpályája, társadalmi-kulturális közege, mely nagyrészt egybeesik a fényképeken megjelenő életvilágokkal. A kutató a maga rendjén a saját (élet)tapasztalatainak, korábbi kutatási tapasztalatainak, saját társadalmi-kulturális közegének beleértési tartományát mozgósíthatja egy másik ember fényképeinek (életének) megfejtésében. Támaszkodhat a fénykép médiumának általánosan érvényes aspektusaira (a Kodakkultúrára mint univerzális beleértési tartományra). indeközben a kutatónak szigorúan és folyamatosan tudatosítania kell magában, hogy célja nem a maga beleértési tartományainak mozgósítása, hanem a fényképek használó személy beleértési tartományának feltárása. Összegzésképpen, az egyén értelmezési stratégiái mögött olyan tartalmak (idő- és térhasználat, tárgyegyüttesek, kommunikációs gyakorlatok, egyéni és közösségi történelem, társadalmi kontextus) állnak, melyeket rendre mozgósíthatnak a fényképek az értelmezés folyamatában. Ha elfogadjuk, hogy privát fényképeinek értelmezése során az egyén olyan kategóriák mentén halad, mint a társadalmi beágyazottság, kapcsolathálók, az egyén és a történelem (a történelem egyéni/közösségi megélése), egyéni idő- és térhasználat, kommunikáció, biografikus és autobiografikus szövegképződmények, érdemes rákérdezni: járható-e fordítva is az út. Válaszom az elemzett korpusz alapján megfogalmazottakra támaszkodva határozott igen. A privát fényképek és fényképezés vizsgálatán keresztül közelítve a forráscsoport partikularitásainak és korlátainak feltérképezésével együtt rendre az egyénhez, a közösséghez, a társadalomhoz, a történelemhez, az egyéni idő- és térhasználathoz, a kommunikációs formákhoz juthatunk közelebb, újabb regisztert szólaltatva meg a társadalomtudományos diskurzusban A privát fénykép mint koherens forráscsoport. űfaji sajátosságok: forma vs. tartalom (S.A. esete) Profik, amatőrök és a privát fotózás. A hivatásos (profi), amatőr (műkedvelő, hobbi- stb.) ill. a privát (családi) fényképezés, fényképész megkülönböztetésről (meghatározásokról, terminológiáról, szakirodalmi kitekintéssel) korábban esett szó. A fényképezés professzionalizálódásának irányvonalai (az alkalmazott fotográfia területeinek feltárása) nem tartoznak kutatásom homlokterébe. helyen arra teszek kísérletet, hogy egy egyéni fényképkorpusz (S.A.) esetén keresztül (a fényképek és a vonatkozó tartalmak révén) azonosítsam a hivatásos (szakmai), az amatőr, ill. a privát fényképezés (fényképek) tetten érhető aspektusait, hasonlóságait, különbözőségeit úgy, hogy közben ne tévesszem szem elől: mindvégig ugyanarról a korpuszról, ugyanazokról a személyekről (ugyanarról a családról) van szó. A korpusz rétegeire bontása a módszeres elemzést szolgálja, a végső cél a fényképeivel együtt élő, a fényképező ember megértése (a korpusz partikularitásait és általános aspektusait egyaránt szem előtt tartva). égis, elsősorban néhány gondolatban indokolnom kell a profi amatőr privát megkülönböztetés fenntartásának szükségességét adott esetben. 175

177 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben A profi amatőr privát fényképezés sohasem vegytisztán elkülönülő jelenségek, ahogyan a szakirodalom alapján tűnhet. 377 indenféle terminológiai tisztázatlanság ellenére, a fényképezést tárgyaló technikatörténeti és társadalomtudományos munkáknak sikerült általánosságaiban körülírni az egyes területeket (noha ezek részbenteljesen fedik egymást különböző szerzők különböző megközelítéseiben). Az elméleti alapvetést felvállaló munkák mögött alig válnak láthatóvá konkrét személyek, korpuszok, esetek. 378 z esetben a profi, az amatőr és a privát fényképezésre kevésbé kizárólagos kategóriákként tekintek. Inkább egyéni, fényképezéshez kapcsolódó habitusokként, gyakorlatokként tételezem (melyek adott esetben kapcsolódhatnak egyetlen személyhez is, de tételeződhetnek együtt létező, komplementer vagy egymást felváltó, összefüggő rétegekként is). A fényképkorpusz együvé tartozó forráscsoport, melyen belül elkülönülő alcsoportok, elkülöníthető fényképtípusok kapnak helyet (néha fizikai értelemben is elkülönülve, néha keveredve). Ugyanakkor az egyéni tulajdonban levő korpusz sohasem egyetlen fényképező ember keze (szeme, fényképezőgépe) munkája. Így egyetlen korpusz vizsgálatán keresztül több személy fényképezési szokásaira pillanthatunk rá kisebb-nagyobb mértékben (legyen hivatásos fényképész, amatőr vagy privát fényképező családtag). A korábban bemutatott korpuszok esetében szintén felbukkant osztályozási szempontként a fényképek ilyen jellegű megkülönböztetése. helyen arra vagyok kíváncsi, hogy a hivatásos fényképészi szakma hoz-e alapvető vagy árnyalatbeli különbséget az egyén viszonyulásában, a fényképkorpusz összetételében. Az egyéni identitás rétegei közül a hivatásos fényképészi réteg csupán egyetlen réteg, a hivatásos fényképészi tevékenység az egyéni életpályája egy szakaszát teszi ki. Az ezen kívül eső rétegekhez (ezt megelőző/követő időszakokhoz) szintén kapcsolódnak fényképek. Az egymásra rakódó idő- és identitásrétegek feltárása a korpusz (és a személy) megismerését szolgálja. Letisztult és célravezető különbségtétel profi és amatőr között a hivatásszerű (anyagi juttatásokért végzett) fényképezés. A szakmai felkészültség kritériuma ennél árnyaltabb támpont: régen is, ma is, az amatőröknek esetenként ugyanannyi lehetőségük és indíttatásuk lehet a fényképezés fortélyait kitanulni/alkamazni, mint az ebből élő fényképészeknek (akiket sok esetben éppen a megélhetés szorít merev keretek közé). Ugyanakkor a fényképezés technikai fejlődésével a szakmai tudás egyre irrelevánsabb kritériummá válik több fényképezési terü- 377 Lásd erről: Chalfen 1987, 7., Vö.: Az amatőr fotósok fontos szerepe a magyar fotográfia történetében ismert arról viszont keveset tudunk, kik voltak ezek az amatőrök, mit fényképeztek, mi maradt meg ezekből. A fotózás mint társadalmi jelenség, mint szabadidő eltöltésének módja, mint hobbi hogyan vált a kifejezetten jómódúak költséges paszsziójából a technika egyszerűsödésével és a költségek csökkenésével mind szélesebb rétegek számára hozzáférhetővé. Knotik 1989, 11. Kivételként megemlíthetjük Bán András néhány írását (pl. Vásárhelyi fotósélet a századelőn, Kedvezően beajánl bennünket akaiakat. Dr. Diósszilágyi Sámuel fotói a Homonnai-hagyatékban című munkáit), Bán

178 5. Fényképkorpuszok és olvasatok leten is (a piacon kínált fényképezőgépek és a fényképek kidolgozására szakosodott laborok felmentik a használót a szakmai tudás szükségessége alól). Fő szándékom nem abban áll tehát, hogy elemzésem újratermelje a profi amatőr privát fényképezés és fénykép terminológiáját, hanem, hogy egy konkrét eseten, korpuszon (és vonzatain) keresztül módszeresen átgondolja azokat külön-külön és egymás viszonylatában. A rétegeire bontott fényképkorpuszt, a szakaszaira osztott életművet, a szálaira fejtett folyamatot végső soron egységében differenciáltságában és korpuszspecifikusan egységes forrásként kezelem. Arra vagyok kíváncsi, hogy a 20. század során felgyűlt korpuszok az elemzett mintán keresztül szemlélve hogyan keletkeztek, milyen összetételűen, mi a sorsuk, hogyan működnek használatukban (mit tételez a használatuk). Fényképező személyek egy korpuszban. A korpusz fényképeinek módszeres feltárása és az egyén értelmezései révén több fényképező személy azonosításához juthatunk el. A fényképkorpusz fényképező személyeinek felderítése az egyén, család, közösség fényképezési szokásainak felderítéséhez vihet közelebb (milyen gyakorisággal, milyen alkalmakból járt a család műterembe fényképezkedni, mikor és hogyan került a családba fényképezőgép, kik voltak a család fényképező tagjai stb.). A régi fényképeken található cégjelzések, pecsétek, reklámszövegek, egykori díszes fényképverziók a 20. század első feléig adtak pontos útbaigazítást a fénykép készítőjére (személyére vagy a műteremre) vonatkozóan. A fényképezés technikai fejlődése az elérhető nyersanyagok palettáját uniformizálta. A hivatásos fényképészeti helyeken készült fotókon továbbra is maradhatott cégjelzés útbaigazítónak, de mind gyakrabban maradtak fényképek mindenféle, cégre vonatkozó jelzés nélkül (esetünkben, Kolozsváron, az 1950-es évektől nagyvonalakban az 1989-es fordulatig a fényképek cégjelzésére azért sem volt szükség, mert városban a fényképezést, a műtermeket egyetlen, monopóliumhelyzetben levő központi szövetkezet több, területi fiókvállalata látta el). A későbbi (napjainkig terjedő) gyakorlat pedig a lehető legkevesebb, a fénykép készítésének helyére, személyére vonatkozó releváns információt hordoz (a ma használatos fotópapírok nagy részén a papírt előállító cég neve olvasható). A privát fényképek esetében a fényképező kilétére nagy eséllyel deríthetünk fényt a fényképeket használó személyek segítségével. A fényképek készítőjének meghatározásában egyfelől az egyén értelmezésére, másfelől a fénykép látványtartalmára hagyatkozhatunk (ritkábban egyéni védjegyekre, jellemző témákra, beállításokra, megoldásokra bukkanhatunk, gyakrabban következtethetünk a fényképen megjelenő vagy hiányzó személyek azonosításából). S.A. estében a kutatás másodlagos-virtuális terepeként szolgáló internetes adatbázis volt segítségemre, ahol S.A. jelölt meg néhány fényképező személyt, családtagot. zek felderítése azért is hasznos, mert S.A. pályaválasztásának az egyéni döntéseken, aspirációkon kívüli kontextusával, előzményeivel kapcsolatos információkat hozhat felszínre. Az első fényképező családtag S.A. anyai nagyapja, K.I. volt. Fiatal házasemberként Brassóból került Bukarestbe, majd költözött végleg Kolozsvárra. Úri szabóként dolgozott, S.A. emlékei szerint művelt, a kultúra iránt érdeklődő, színházba/operába járó ember volt. 177

179 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben S.A. kisgyermek korából emlékszik arra, hogy nagyapja fényképez. Az S.A. birtokában levő korpuszból több, S.A. kisgyermek korában készült fényképről tudható bizonyosan, hogy ő készítette, valószínűleg azokból az alkalmakból, amikor az akkoriban Belgrádban, majd Bukarestben tartózkodó S. család Kolozsvárra látogatott. Szintén az ő nevéhez köt S.A. egy későbbi, 1961-ből való fényképsorozatot, mely centruma S.A. húga, kisgyermekként 379. K.I. személye meghatározó volt S.A. pályaválasztásában: ő volt, aki a többszöri, különböző egyetemekre tett sikertelen felvételik után tervek (mesterség, munkahely 380 ) nélkül maradt S.A.-t a fényképészpályára terelte, ugyanakkor (Bukarestben és Kolozsváron szerzett kapcsolataira építve) gondoskodott képzéséről, elhelyezkedéséről: Akkor nagyapám kijelentette, hogy oké, milyen szakmát akarsz választani? Fodrász, kozmetikus, fényképész válassz valamit a kooperációból, mer elintézem neked. S hát mondtam fodrász semmi szín alatt nem akarok lenni! Kozmetikus hát kozmetikus lennék, de nem látom magam ülni a széken s állandóan matatni az emberek ábrázatát inkább a fotót választom. Amúgy is a véremben van, mert fényképeztem, a filmhez is köze van, tehát ezt választom. S akkor nagypapa felcsomagolta magát, mert tudta, hogy lábbal kell nyitni az ajtót az UCCO 381 -nál Bukarestbe, ez volt a felsőbb szerve a szövetkezeteknek ( ). ásnap jött vissza és megvolt a kérés Kolozsvárra, egy személy részére, fényképésznek. Bár végül abban az évben nem sikerült elvégeznie a posztgraduális fényképészeti szakképzést, a rá következő évben megszerezte képesítését és azonnal munkába is állhatott (a kolozsvári központi fotólabornál, a Foto 1-nél). A család másik fényképező tagja S.A. édesapja, S.J. A korpusz jelentős hányada köthető az ő nevéhez: K.A.-val kötött házasságuktól kezdődően rendszeresen készített fotókat a családi eseményekről, családtagokról (pillanatképeket, csoportképeket és portrékat egyaránt). A fényképek kidolgozását hosszú időn át maga végezte, S.A. emlékei szerint tudatosan fényképezett, így őt inkább amatőr fényképészként tarthatjuk számon. S.A. pályaválasztásában (a döntés meghozásában) kétségkívül szerepet játszott az is, hogy apja rendszeresen és sokat fényképezett, foglalkozott a fényképezéssel: maradtam a fényképezésnél, mert az eléggé közel állt hozzám, s apu is sokat fényképezett mondja S.A. Bár az általam ismert szakirodalom (és kutatási tapasztalataim) szerint az adott korszakban (1950-es évektől kezdődően) megszokott és elterjedt volt, hogy a családfő rendszeresen megörökítse fényképen családja eseményeit és tagjait, S.J. indíttatásai között egyéni ambíciói mellett fontos szerep juthatott a család mobilis életvitelének (a legtöbb fényképet azokban az időszakokban készítette, melyeket munkájukból kifolyólag más országokban, városokban töltöttek). A család többi részétől távol élő családmag nem csupán maga, ha- 379 A fényképek Kolozsváron, a Hója-erdőben készültek. 380 A sikertelen egyetemi felvételiket követően édesanyja nyomására (befizetett a tanfolyamra) elvégzett egy háromhónapos ipari rajzoló tanfolyamot. Szívesen helyezkedett volna el ebben a szakmában, de nem talált munkahelyet. 381 Uniunea Naţională a Cooperaţiei eşteşugăreşti (Kisipari Szövetkezetek Állami gyesülete), 1951-ben alakult, S.A. emlékei szerint ezen belül a fényképészek a Deservirea nevű szövetkezethez tartoztak: fotósok, órások, tévések, jégszekrényesek, mosógépesek tehát kimondott szolgáltató szövetkezet volt. 178

180 5. Fényképkorpuszok és olvasatok nem az otthonmaradottak számára is rögzítette életük eseményeit, helyszíneit. ttől függetlenül a család időnként készíttetett fényképet műteremben is. S.A.-ról több fénykép készült az 1950-es években Kolozsváron, Hory ária Unió utcai fotóstúdiójában. 382 A fényképező S.A. amit a fényképek látni engednek. S.J.-től a családban S.A. vette át a stafétabotot a fényképezés terén (jóval hivatásos fényképésszé válása előtt): előbb a családi fényképezőgéppel fotózott maga is, majd saját fényképezőgéppel. Az 1970-es évektől kezdődően folyamatosan (ezt megelőzően gyermekként 383 szórványosan) fényképez, különböző minőségekben. Az általa készített fényképek állományát korábban ismertettem. helyütt megpróbálom feltérképezni a birtokomban levő fényképeken keresztül, a pályaválasztás történetének ismeretében a fényképezés helyét, funkcióit S.A. életében: szakmaként, hivatásként, művészetként egyfelől, ill. mindennapi cselekvésként másfelől. A korábban vizsgált két korpusz is a maga rendjén bepillantást engedett a fényképező egyén, család mindennapjaiba (mindkét fényképkorpuszban egyértelműen beazonosítható, mikor került fényképezőgép a családba, a fényképek tartalomelemzése és a vonzatok módszeres feltárása hasznos információkat hozott a fényképezés alkalmait, módozatait illetően). S.A. esetében egyfelől a témaorientált kutatói kérdésfelvetés (és feltárás), másfelől S.A. fényképész volta, szakmai bennfentessége ad lehetőséget a korábbiaktól eltérő értelmezési keret működtetésére (S.A.-tól eltérően sem B.I., sem H.. nem fényképezett). Az alábbiakban tehát a fényképezés különböző funkcióit, megítélését, szakaszait különítem el, nagyvonalakban kronologikus rendben haladva (elfogadva az átfedési lehetőségeket), S.A. élettörténetére és a birtokában levő fényképkorpuszra egyaránt támaszkodva. S.A. életében a fénykép(ezés) rendre különböző funkciókban jelenik meg. Szórakozás, hobbi, felnőttes tevékenység: abban az időszakban/azon fényképek esetében, melyeket gyermekként Box gépével, majd fiatalként, apja (a család) fényképezőgépét használva készített. A gyermekek lehetősége a család fényképezőgépének kipróbálására, használatára nem csupán alkalom a fényképezőgép használatának megtanulására, hanem lehetőség a fényképezés tartalmi és formai konvencióinak, technikai/kulturális szabályainak elsajátítására, közvetve a (családi) emlékezés egy csatornájának megismerésére/megtanulására. Alternatíva a megfeneklett egyéni ambíciókra, kiegészítő tevékenység az egyéni aspirációkhoz. Kétszeres sikertelen felvételi után a bukaresti Filmművészeti gyetemre, S.A. kényszerűen lemondott arról, hogy ezt a szakmát hivatásszerűen végezze, azonban beiratkozott és elvégezte a kolozsvári Pionírház önképzőköre által meghirdetett filmoperatőri és rendezői tanfolyamot, jelentős sikerrel. A tanfolyam 3 évig tartott, 382 Hory ária abban az időszakban foglalkoztatott, elismert fényképész volt, előbb saját műteremmel (Foto Hory néven), majd a szövetkezetbe beállva (beszolgáltatva a fotóstúdió teljes felszerelését és az üzlethelyiséget) tovább dolgozhatott műtermében üzletfelelősként (ekkortól a műterem neve Foto 2 lett). 383 Legelső saját fényképezőgépét, egy Box gépet gyermekként kapta, az édesapja által vásárolt bélyegcsomag mellékleteként. 179

181 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben mely keretén belül a résztvevők fényképezni is tanultak, ill. fényképezéshez kapcsolódó tanulmányokat is folytattak. Amatőr fényképezői tevékenység, hobbi: a családból (anyai nagyapja, édesapja révén) hozott, érdeklődésének, a témában folytatott tanulmányainak, valamint jó szemének (tehetségének) köszönhetően némi szakavatottságra tett szert, még mielőtt hivatásszerűen kezdett volna fényképezni. unkalehetőség, munkahely, elhelyezkedési lehetőség a munkaerőpiacon (a pályaválasztás kezdeti fázisában): nem szabad túlértékelni maga S.A. sem értékeli túl a pályaválasztás hivatásszerűségét, S.A. elhivatottságát. A tényleges pályaválasztásban nagyapjának döntő szerepe volt. A szakma presztízse, a munkaerőpiacon való elhelyezkedés lehetősége, a megélhetés, a nagyapa által mozgósítható kapcsolatok, a család egyre erősödő nyomása és S.A. érdeklődési köre együttesen jelölte ki (határolta be) az alternatívák körét. Az érettségi után több évig próbálkozó, keresgélő, a kudarcba fulladt egyéni (filmrendezői pálya) és családi (orvosi, állatorvosi pálya) aspirációk teljesítésére tett erőfeszítések közepette S.A.-ra jelentős társadalmi nyomás nehezedett, mely a mielőbbi szakmaválasztást, a munkaerőpiacon való elhelyezkedést szorgalmazta. A család anyagi háttere nem tette volna feltétlenül szükségessé a gyermekek jövedelem-orientált munkavállalását, mégis erőfeszítéseket tettek mielőbbi elhelyez(ked)ése érdekében: nagy presztízsű, jól jövedelmező orvosi, állatorvosi pályákra készítő egyetemi felvételire küldték, édesanyja ipari rajzoló tanfolyamra fizette be, végül nagyapja intézett neki állást. Szakma, hivatás (előbb maga, majd párja révén is): a Bukarestben elvégzett posztgraduális képzésről egyenes út vezetett S.A. későbbi munkahelyére, a kolozsvári központi Foto 1 stúdióba; előtte rövid ideig inaskodott a Dózsa György utcai Foto 5 stúdióban. Annak ellenére, hogy a pályaválasztásban több külső (mint belső) tényező, ösztönzés hatott, S.A. bele tudott helyezkedni a szituációba, választása végül több szempontból is jó döntésnek minősült. 384 unkáját szívesen és elismerések közepette végezte: az az igazság, hogy élveztem, amit csinálok, és tudtam, amit csinálok vallja S.A. gyfelől nem volt mellékes a szakma anyagi vonzata (Bestiálisan jól kerestem! Akkor hatezer lej volt a fizetésem, amikor édesanyámnak ( ) háromezerháromszáz volt a fizetése!), másfelől az adott korban nagy presztízsű foglalkozásnak számított a fényképészszakma (respektált úri szakma volt S.A. szerint: az iparosok, mert iparosnak számított a fotós is, azok becsben voltak tartva) februárjáig dolgozott a főtéri stúdióban (egyedül látta el a teljes labort, szükség esetén fényképezett a stúdióban, hétvégente eseményeket 384 ár a képzés során fény derült erre, a későbbi szakmai pályafutása is ezt igazolta. Abban az évben négy kolozsvári lány végezte el a bukaresti képzést, közülük ketten maradtak meg a pályán. indhármukkal jó viszonyt alakított ki (a képzés befejezése után, munkába állásuk előtt együtt kirándultak S.A. apjának autójával a máramarosi hegyekbe), egymás későbbi pályafutását figyelemmel kísérték: ketten fényképészek lettek (és maradtak), egyikük színésznő lett (többszöri próbálkozás után a színművészeti főiskolára), másikuk bábszínész (később külföldre telepedett). Úgy tűnik, számukra is legalábbis részben kényszerpályaként, külső nyomásra jött számításba a fényképészet, ami végül S.A. számára ténylegesen hivatássá vált. 180

182 5. Fényképkorpuszok és olvasatok fotózott terepen, főként esküvőket, itt ismerkedett meg élettársával is). Rövid időre a Jókai utcában működő stúdióba helyezték, ahonnan egy lakótelepi (Hajnal negyedi) laborhoz került (üzletfelelősként). nnek a munkahelynek a megszűntével ért véget szakmai pályafutása. A karrier lezárulta nem elsősorban S.A. egyedi kudarcaként értelmezendő: Tényleg, szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a legjobb fényképészek közül voltam a s vagyok a mai napig is, de most már nem dolgozom Ami a stúdiót illeti, tehát én most stúdióra gondolok! A magyarázat inkább a teljes szakma leépülésében, átalakulásában keresendő (a fényképezés demokratizálódásában s bizonyos területek deprofesszionalizálódásában: az egyéni, családi élet eseményeinek fényképezése átkerült a privát, családi fényképezés hatáskörébe ez alól talán egyetlen kivételt képez az esküvő). A karrier lezárulta nem jelentett azonnali és végleges szakítást a fényképészettel. Párja még néhány évig dolgozott műtermi fényképészként, alkalmanként S.A. is fotózott/fotóz különböző eseményeken: ismerősök, barátok, rokonok családi eseményein, az általa látogatott rendezvényeken. űvészi ambíciók kiélésének (egyik) tere. A műteremben, több éven keresztül végzett munkája (labormunka: a fényképek kidolgozása, retusálása, nagyítások, méretre vágás stb.) meglehetősen szigorú kereteket szabott fényképészi tevékenységének (lehetőségeinek). nnek ellenére a munkahelyén (terepen, esküvők fotózása révén), valamint azon kívül is adódott lehetősége és alkalma művészi hajlamainak kiélésére. űvészi igényű fényképeket (főként természetfotókat) készített Kidében, belföldi és külföldi utazásai során. zek a korpusz szerves részét képezik (szakmai fotókként regisztráltam a korpusz tartalmi leírásánál). Élettársa elsősorban portréfényképészként tevékenykedett, S.A. több ízben ült modellt neki: ezek (és más, S.A. által készített) fényképek szakmai beszélgetések kiindulópontjait képezték (és képezik ma is). indennapi tevékenység: S.A. jelenkori (a hivatásos fényképészi karrierjét követő időszak) fényképezői gyakorlata leginkább mindennapi tevékenységként fogható fel, a privát fényképezés jelenségköréhez állva legközelebb (abba maximálisan beilleszkedve). Bár (szakmai háttere és technikai felszerelése folytán) alkalomadtán fényképez megrendelésre (az általa látogatott/szervezett eseményeken/szervezetek keretén belül, egy ízben Segesváron ki is állított néhányat munkái közül), S.A. számára (mára) a fényképezés elsődleges megvalósulási formájává a chalfeni értelemben vett házi mód vált. Fényképeket készít utazásaikor, a családi eseményeken, ezeknek a fényképeknek témája és címzettje a család (különösen a távolban élő családtagok). S.A. jelenlegi fényképezési gyakorlata (az általa készített fényképek sora) ugyanazon kritériumok és funkciók mentén értelmezendő, mint a mindennapi, privát, családi fényképezés általában (szinte függetlenül szakmai múltjától legalábbis a rendelkezésre álló források szintjén). Úgy tűnik tehát, hogy a fényképezés házi módja, a privát fényképezés, a fényképezés mint mindennapi tevékenység egyfelől, illetve az ennek nyomán keletkező korpusz másfelől, olyan koherens, bizonyos tekintetben korpusztól, személytől, családtól, használótól 181

183 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben független forrás, mely olyan a fényképezés társadalomtudományos megközelítésében alkalmazott szempontrendszert, terminológiát és értelmezéseket mellőz, mint a hivatásos amatőr megkülönböztetés, a fényképek esztétikai megítélése vagy a műfajok kategóriái. z a felismerés a privát használatban levő fényképeket új megvilágításba (értelmezési keretbe) helyezi, a hangsúlyt a fényképet használó/fényképező emberre téve, nem vonatkoztatva el maguktól a fényképektől (azokat sajátos, adekvát, a médiumra érvényes szempontrendszer szerint értelmezve). Forma vs. tartalom. A korábban bemutatott korpuszok kapcsán már felmerült néhány esztétikai szempont (B.I. esetében a család életének különböző szegmentumait megjelenítő jól/rosszul sikerült fényképek, a fényképező családtag kapcsán, H.. esetében a fényképek tárgykontextusa kapcsán: az érték-értéktelenség kettősség felől). zekben az esetekben a (fotó)esztétikai értékrendszer értelmezési keretként történő alkalmazása (még kevésbé számon kérése) azért sem lehet releváns, mert a fényképeket készítő személyek (családtagok) nem mérhetők/mérendők ezzel a mércével (nem rendelkeznek fotóelméleti, fotóesztétikai és speciális technikai tudással, tapasztalataikat a fényképezőgép használata során szerzik és csak annyira terjesztik ki, hogy a maguk számára elfogadható fényképeket állíthassanak elő). 385 Amennyiben az általuk használt fényképek kapcsán mégis felmerülnek esztétikai kategóriák, az minden bizonnyal a fénykép egyéni/családi használata, megítélése felől lesz beszédes (lásd H.. esetében az egyéni/közösségi esztétikai értékrendszerrel szembemenő esküvői montázsfotót vagy a nem megfelelő fényképezési alkalom, helyzet, öltözet elleni tiltakozásképpen felfogható grimaszt, majd a fénykép elutasítását). S.A. esetében elméletileg (!) nem inadekvát a fényképek esztétikai szempontú megközelítése, természetesen nem a fényképekre, munkásságára vonatkozó értékítéletek megfogalmazása, fotókritika gyakorlása céljából. Hipotézisem szerint melyet a vizsgált forrás igazol privát használatban a fényképek tartalmi megítélése a döntő jelentőségű (háttérbe szorítva az esztétikai szempontokat). S.A. szaktudása és gyakorlata a cselekvő (értő) fényképező ember (értékrendje, fényképezési szokásai) felől közelítve árnyalhatja ezt a képet, de alapvetően családi fényképei felől nem esik más megítélés alá: a tartalom ez esetben is a forma fölé íródik Amikor egy családi albumot nézegetünk, az első, ami szembetűnő, hogy a stílus vagy az esztétikai normák kérdése szóba se kerül: a családi fénykép jellegzetes vonása, hogy a téma leképezésére koncentrál, élesnek kell lennie, a képnek nem szabad bemozdulnia, a színek és az arányok pontossága a fontos. A tárgynak felismerhetőnek kell lennie, és az esztétikum minimális használata segíti a felismerést. Az a «jó» fénykép, amin mindenki felismerhető. A «szép» fénykép értékes fénykép. ( ) Ha közelebbről megnézzük, a szépnek tartott fényképek majdnem mindig szép dolgokat ábrázoló fényképek, és nem esztétikai kritériumok segítségével megkomponált szép képek. Boerdam artinius 2000 (1980), 169., illetőleg lásd még: Chalfen 1987, 174. (46., 47. lábjegyzetek), dwards 1999, Lugosi fogalmazza meg, hogy a technikai tökéletesedés a hivatásos/művészi fényképezés terén is a téma felé billentette a mérleget, a megformáltság rovására: A mai fotós könnyen képzelheti, hogy mindentudó technikájának segítségével bármit meg tud valósítani, de ezzel éppen a téma kezd el dominálni, és az átgondolt és felhasznált mesterségbeli tudás mintha háttérbe szorulna. Lugosi 2009,

184 5. Fényképkorpuszok és olvasatok Chalfen ( Jonathan Green nyomán) privátfotó meghatározása szerint snapshot az a fénykép(típus), amelyet teljes vizuális ártatlanság jellemez. ivel ezek a fotók kizárólagosan individuális használatra, személyes emlékezés céljából készülnek, feltűnő homogenitást mutatnak tematikájukban, a szociális szempontokat és vizuális stílusukat illetően. 387 bben az értelemben, Chalfen forrása szerint a profi fényképész nem képes privát fotózásra 388, ugyanis képzettsége folytán elveszíti vizuális ártatlanságát. Az itt elemzett korpusz nem ezt mutatja. S.A. fényképeit összevetve a másik két feltárt fényképkorpusszal, nem sikerült releváns különbséget kimutatni ebből a szempontból (nem tévesztve szem elől, hogy a mintavétel meglehetősen szűk keretet szab az általánosításban). 389 A szakmai értékrend alapján megítélendő fényképek a korpusz vékony, jól elkülönülő rétegét képezik csupán. indazonáltal S.A. valóban nem tekinthető vizuális szempontból ártatlannak: fényképeit (legyenek azok általa, párja által készített vagy a családi örökségből származó fotók) ha a helyzet úgy kívánja (ha a kutató rákérdez) tudatosan, szakszerűen tudja nézni. Az egyéni emlékezés, a család történetének megismerése és számontartása, a családtagok közötti kapcsolattartás azaz a privát fényképhasználat 390 szintjén ez a tudatosság, szakszerűség nem releváns (sem a maga készítette fotók, sem a mások által készített fotók esetében). 391 Timm Starl privát fényképezők fényképezési szokásaira vonatkozó észrevételei érvényesek S.A.-ra is, amennyiben értelmezési keretnek a családi kontextust (home mode communication) tesszük meg. A kocafotós ( ) a lényeges pillanatot próbálta meg rögzíteni. Kirándulásokon, valamint házi ünnepeken lehetőleg a tetőpontnak kellett a kép témájául szolgálni: a célba érkezésnek, elbűvölő tájban való időzésnek, beszédnek az esküvői asztalnál vagy a karácsonyfának égő gyertyákkal. z a fotózási magatartás magában foglalja a tervezés momentumát, nevezetesen a kívánt visszaemlékezés eltervezését, illetve annak előzetes átélését, amely emlékezést nemcsak a tárgyak külső ismertetőjegyeivel akar előidézni, hanem pontosan annak a hangulatnak a megragadásával, amelyet szeretne átélni, ha egy idő múlva újra kezébe veszi a képet. 392 A hangulatot, lényeget kívánja időben 387 The snapshot is a photograph made out of almost total visual innocence., alább: While snapshot have been made solelyi for individual, personal recollection, they are remarkably homogeneous in subject matter, social viewpoint and visual style. Chalfen 1987, Professional photographers can never make snapshots because of a loss of «innocence the quintessence of the snapshot»., Chalfen 1987, A hivatásos fényképészek családi fényképeinek kérdéskörét R. Chalfen is felveti, problematizálja. Konkrét, esetelemzésre támaszkodó választ az általa felvetett kérdésekre nem ad. Chalfen 1987, Az alapvetően nyilvános jellegű fényképezési szokásaira (a munkahelyi, szakmai fotózásra, megítélésére) a privát fényképkorpuszon keresztül alig láthatunk rá (pár szakmai fotóról lévén szó), erre vonatkozó adatokat az S.A.-val készített interjúból tudhatunk meg (onnan is egyéni reflexió formájában). 391 Lásd erről: A fényképet nem annak látjuk, ami. z különösen a fényképészek körében figyelhető meg, akiket saját családi fotóik gyakran olyannyira elvakítanak, hogy észre sem veszik, hogy a fotó nappal szemben készült, kivágása ügyetlen, vagy éppen ellenkezőleg nagyon is eredeti, véletlen remekmű ( ). Linares 2000, 124. Vagy: Ha egy meghatározott pillanat elkapásáról volt szó, minden további nélkül kerülhetett egy s más életlenség a képbe. Starl 2000 (1983), Starl 2000 (1983),

185 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben és térben projektálni akkor is, ha fényképet másnak küldi, mutatja. Azaz mind a fénykép készítője, mind a nézője (aki lehet ugyanaz vagy más, valószínűleg a készítővel egy közösségből való személy) egyaránt ezek szerint a kritériumok szerint ítéli meg a fényképet: elsősorban és mindenképpen a tartalom felől, esetlegesen és másodlagosan a megformáltság felől (Hagyományos) női szerepek a fényképhasználat női aspektusai. S.A. pályaválasztása kapcsán kínálkozik a kérdésfelvetés: hogyan befolyásolta (befolyásolta-e) őt női mivolta a pályaválasztásban, majd utóbb, fényképész pályafutása során. ennyire tükröződik (türköződik-e) női mivolta a fényképkorpuszban? Utóbbi kérdésre azonnali és egyértelmű válaszom: nem (leszámítva természetesen azt, hogy az őt ábrázoló fényképekről neme egyértelműen megállapítható). A családi, privát fényképezés általában nem egyéni, partikuláris döntéseket tükröz, hanem a családra, tágabb társadalmi csoportokra érvényes, tágabb kontextusban kulturálisan konvencionalizált döntéseket tükröz. ttől függetlenül megfigyelhetőek bizonyos, nemi hovatartozással (is) összefüggő aspektusok/ tendenciák, főként a fénykép használatában (erről alább szó is esik). A fényképezés kezdeti fázisában több, a fényképezés (technika)történetével foglalkozó munkákban alaposan ismertetett okokból (társadalmi státus, anyagi helyzet, fizikum) kifolyólag elsősorban férfiak fényképeztek. A század fordulójától fokozatosan, majd rohamosan nő a (hivatásos) fényképész nők száma. Stemlerné B. Ilona a 20. század első évtizedeire vonatkozóan az alábbi adatokat közli (a budapesti Iparrajziskolában folyó fényképészoktatás kapcsán): Az iskolára olyan férfiak és nők jelentkezhettek, akik betöltötték 17. életévüket, és elvégezték valamely középiskola négy osztályát. (zen polgárit vagy a gimnázium négy osztályát kell érteni az akkori iskolarendszerben.) Érdekes, egyszersmind jellemző, hogy a fényképészeti osztályokba elsősorban nők jelentkeztek, a fennmaradt, teljesnek nem tekinthető tanulói névsorokban mindössze négy férfi nevét látjuk. A 20. század első évtizedei a női emancipáció kiteljesedésének kora volt. Az önmagukat megvalósítani kívánó, önállóságra törekvő, esetenként művészi ambíciókat dédelgető, az átlagosnál iskolázottabb, műveltebb, jobb polgári családokból származó lányok számára pedig a fényképészet mint viszonylag új, a művészethez közelálló, ugyanakkor kenyérkereseti lehetőséget nyújtó és a kor felfogása szerint is nőknek való szakma volt. A polgári, jórészt zsidó családokban, ahonnan a női tanulók kikerültek, a műveltség is helyet kapott a polgári értékek között. 393 zzel egybecsengő adatokat közöl. Csorba Csilla agyar fotográfusnők című kötetében: A kötetünkben szereplő fotográfusnők 394 születési éve 1873 és 1919 közé esik. A kapitalizálódó, polgárosodó agyarországon ezekben az évtizedekben gyorsult fel a korábban zártnak tűnő paraszti családmodell fellazulása, s a városba költöző, ott munkát vállaló nők száma ugrásszerűen megnőtt. Az iskolai végzettség minimumával rendelkező, 393 Stemlerné B A kötetben olyan elismert női fotográfusokat és életműveket mutat be, mint a szociofotós Rosy Ney, az állatfotós Ylla, a portré-fotográfus Nora, áté Olga, Kálmán Kata vagy Sugár Kata. 184

186 5. Fényképkorpuszok és olvasatok írni-olvasni éppen csak tudó cseléd, szolgáló réteg gyors növekedésével párhuzamosan terjedt, majd teljesedett ki a női munkaerő alkalmazása a beteggondozás, a szolgáltatások, a vendéglátás, valamint az irodai munka szférájában. Az olyan fél-művészi, fél-iparos jellegű szakmák, mint például a fényképészet területére leginkább a felemelkedő kereskedő, iparos, földbirtokos vagy értelmiségi családok lánygyermekei törekedtek. Közülük is különösen nagy százalékban az asszimilálódott zsidó családok indították útjukra leányaikat. Többen eredetileg festőnek, iparművésznek vagy szobrásznak készültek, de a megélhetés és az érvényesülés nehézségei sokukat elriasztottak e pályáktól, s a fiatal nők végül is inkább a biztosabbnak tűnő munkát, a fényképészetet választották. 395 Ugyanitt olvashatjuk: Az as években Budapesten és az ország egész területén megnőtt a kereső nők aránya, egyre nagyobb számban dolgoztak az iparban és a szolgáltató szférában. A statisztikai adatok szerint a női lakosság 24%-a vett részt a társadalmilag szervezett munkában. Németországban, 1925-ben végzett népszámlálási adatok szerint 11,5 millió nő, azaz az összes keresőképes lakosság 35,8%-a dolgozott havi bérért. A munkát, hivatást választó nő társadalmi értékelésének és megbecsülésének változása jelentős hatással volt a hagyományos nőkép átalakulására is. A futószalag mögött álló, az írógép, az orvosi műszerek használójaként ismert nő mindennapossá váló látványa módosította az I. világháború végéig messzemenően érvényesülő patriarchális értékrendszert. A nőiesség fogalma újfajta definíciót kapott, amelyben a gyermeknevelés és családösszetartás mellett a nő képességének, tehetségének megfelelő, munkában történő kiteljesedését is fontos tényezőként tartották számon. Az «új nő» azon foglalkozási területek elfoglalására törekedett, amelyek részben betöltetlenek, részben pedig társadalmi presztízsük nem oly nagy, hogy a női munkaerő alkalmazása esetén a hagyományos értékrendet veszélyeztetnék. kategóriába volt sorolható a fényképészet is. 396 zzel párhuzamosan, ebből következően a fotográfusnő mint kuriózum elveszítette jelentőségét, a nemek szerinti megkülönböztetés nem hordozott már többletjelentést, s legfeljebb érdekes szociológiai, statisztikai adalékként élt tovább. 397 zen az irányvonalon haladva tovább, a század derekára a «nőkérdés» már nem is merült fel a magyar fotóművészet területén hangsúlyos, megkülönböztető jelleggel. 398 Az általam vizsgált esetre és időszakra (az 1970-es évekre, S.A. pályaválasztásának idejére) vonatkozó adatok S.A. visszaemlékezései szerint összecsengenek ezzel. i több: a műtermi fényképezés ekkorra javarészt elnőiesedett. Nincsenek statisztikai adataink arra vonatkozóan, hogy ebben az időszakban hány nő, illetve férfi tevékenykedett hivatásos fényképészként, viszont S.A.-tól (és fényképkorpuszából következtetve) tudjuk Csorba 2000, 9. nnél differenciáltabb adatokkal szolgál Albertini Béla a szociofotó történetének sommás áttekintése kapcsán: talán csak a portréfotó területe tud annyi női fotográfust felsorakoztatni különösen a múltból mint a szociofotó. Közülük többek munkája társadalmi-politikai-esztétikai-formanyelvi szempontból kimagasló. Talán nem jelent indokolatlan pszichologizálást, ha e jelenség okaként az elesettséggel, az elsivárosodással szembeni fokozottabb érzékenységet vélem megjelölni. Albertini 1989, Csorba 2000, Csorba 2000, Csorba 2000,

187 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben A fényképezés olyan szolgáltatói iparos szakmának számított, mint a fodrász vagy a kozmetikus, mely szakmában többségben nők dolgoztak (bár a borbélyok és mesterfodrászok között kétségkívül sok/több volt a férfi). Az S.A.-val Bukarestben együtt tanuló három kolozsvári kolléga nő volt (közülük ketten a pályán is maradtak). Igaz, S.A. közvetlen kollégái (és főnöke 399 ) a főtéri Foto 1-ben férfiak voltak, ez azonban véletlenül alakult így. Kolozsvár egyik elismert fényképésze Hory ária volt (aki feltehetően az 1950-es évektől dolgozott itt fényképészként). A szórványos adatokból nem vonnék le messzemenő következtetéseket, de úgy tűnik, hogy a fényképész szakma választásában és művelésében a nemi megkülönböztetést semleges tényezőnek tekinthetjük (az adott korra, helyre és társadalomra vonatkoztatva). ás volt a helyzet a családi fényképezéssel, ahol még sokáig inkább/csak a férfiak kezében maradt a fényképezőgép. zt a szakirodalom is több helyen megerősíti, ezzel vág egybe a vizsgált korpuszokban megfigyelhető jelenség is, hogy a családi fényképekről gyakran hiányzik az apa, aki a fényképezőgépet használja. 400 Annak ellenére sokáig így volt ez, hogy technikai szempontból ezt semmi nem indokolná. A fényképezőgép-gyártó cégek már egészen korán megcélozták reklámjaikkal a nőket. Például a Kodak-reklám alapgondolata az volt, hogy a kamerák kezelése olyan egyszerű, hogy a gyerekek és a nők is megbirkóznak vele. 401 A Kodak cég által 1962-ben piacra dobott, elérhető árú kazettás fényképezőgépekből a cég becslése szerint 60%-ot nőknek adtak el. De Haas nevű kutató e számadatok alapján arra következtet, hogy a tömeges fényképezés felgyorsult növekedése nagymértékben kapcsolódik azzal, hogy az asszonyok a gyerekeiket fényképezik. 402 Különböző kutatók több olyan információt közölnek különböző forrásokra támaszkodva, mely szerint a fényképezőgép kezelője az esetek többségében a/egy férfi családtag. Richard Chalfen az általa vizsgált mintára támaszkodva (a vizuális médiumok házi módjaira kiterjesztve) állapítja meg, hogy majdnem minden esetben a családfő kezében van a kamera, 399 Ifj. Deák Ferenc, a később New Yorkba telepedett kolozsvári riportfotós (újságírói diplomával, fényképész apja nyomdokaiba lépve vette át a stúdió vezetését). 400 Bár ez utóbbival kapcsolatban Julia Hirsch óvatosságra int: Az anyáról és gyermekeiről készült képek népszerűsége mutatja, hogy a fotótörténetben, de még napjainkban is, milyen gyakran készítik a családi képeket férfiak, vagy más, aki egyéb okokból hiányzik a képről. ielőtt a fényképek alapján elhamarkodott következtetésekre jutnánk a családi szerepek és a családi struktúra történetét illetően, el kell ismernünk a családi portréfestészet tradícióit, amelyeket Tiziannál és Holbeinnél megfigyelhettünk, akiknek a képei az anyát és gyermekét, vagy a testvéreket vonzó, megható családi együttesként mutatják be, ugyanakkor nem szerepeltetik az apát. Nagyon kevés szociológiai következtetést vonhatunk le azokból a csoportokból, amelyek a családi fényképeken láthatók. (Utóbbi mondattal nem értek teljes mértékben egyet, de az óvatos következtetést mindenképpen indokoltnak tartom.) Hirsch 2000 (1981), Stemlerné B. 2009, 72., illetve: Chalfen idézi egy fényképezési kézikönyvből: Jó hírem van, apa! A kamerát könnyűszerrel használhatja anya, egy barát, vagy akár a gyermek is. Hadd legyen a filmen apa is! (a szerző fordítása: Good news for you Dad! Your camera can be operated easily by om, a friend, even the children. Lets Dad get into he movies too! ) Chalfen 1987, Boerdam artinius 2000 (1980),

188 5. Fényképkorpuszok és olvasatok néhány esetben a család tizenéves, fényképezni, kamerát használni tanuló fiúgyermeke (de sohasem lánya) veszi át ezt a szerepet. 403 Az itt vizsgált korpusz alapján hasonló következtetésre jutunk: S.A. nagyapja és apja fényképez (vagy vö. B.I. korpuszával, ahol az legtöbbet fényképező családtagok dr. Bíró János, B.Á. mint legidősebb fiúgyermek, B.Cs., majd B.I. legidősebb fia). nnek látszólag ellentmond, hogy apjától S.A. veszi át a fényképező családtag szerepét. A képet egyrészt az árnyalja, hogy a családban nincs fiúgyermek, másrészt az, hogy S.A. szerint ő mindig is inkább a fiús tevékenységekhez vonzódott, azok érdekelték inkább. Én voltam a családban a fiúgyermek mondja nevetve. Semmiképpen sem arról van szó, hogy a nők kirekesztődnének a családi fényképezésből. Inkább a szerepek megosztásról beszélhetünk a család férfi- és nőtagjai között a családi fényképezést, fényképhasználatot illetően: a család férfitagjának feladatkörébe tartozik a fényképezőgép kezelése (a fényképezés) és karbantartása. A fényképek rendszerezése, nyilvántartása, albumba rendezése (mint a családi krónika fenntartásának, továbbadásának szerves része) pedig női feladatkör. rre vonatkozó szakirodalmi megerősítést egy rendhagyó fotóalbum kapcsán kapunk, Berecz Ágnestől. perjesi Ágnes a kereskedelemben kapható termékek (háztartási szemétbe kerülő) piktogramjait rendezi fényképalbumba, egészíti ki a családi fényképekre jellemző feliratokkal és szövegekkel oly módon, hogy az családra vonatkozó összefüggő történetként legyen olvasható (egyszerre rájátszva és kijátszva a privát fényképek családban betöltött szerepét, helyét, funkcióit, a médiumot). Az album kapcsán írja Berecz: És kik törődnének jobban a háztartási szemét tartalmával, mint azok a nők, akikre a családi albumok összeállítása is hárul? ( ) A hétköznapi tárgyak fáradtságos átalakítása éppen olyan női munka, mint a család történetének ápolása, és mindkettő nemzedékeken átívelő tapasztalat. 404 megfigyeléssel összecseng a kutatás tapasztalata is. A családi fényképek nyilvántartása, rendezése, a hozzájuk kapcsolódó család(i)történet(ek) átadása mindhárom korpusz esetében a nők feladatkörébe tartozik. B.I. esetében a fényképek kialakított rendje egyértelműen B.I.-hez kapcsolódik, egy sor közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó (biografikus) történet (a korpusz biografikus közegének) fenntartása és közlése (továbbadása) nemkülönben. H.. kevesebb energiát és időt fordít(ott) fényképeinek rendszerezésére, azonban saját bevallása és megfigyelésem szerint figyelmet fordít arra, hogy unokáival megismertesse a fényképek tartalmát (és a mögöttük húzódó életvilágokat). S.A. a családi fényképek ápolója, rendszerezője, majd a korpusz aktív alakítója is egyben. A fényképek rendezésére, nyilvántartására vonatkozó hatáskörét párja (családi és szakmai fotóira) is kiterjesztette (párja létező kevés fényképét nagy becsben tartja, ill. kiállította, jövőbeli tervei között szerepel az R.I. által készített fényképek egy részének kiadása). 403 A szerző fordítása: In nearly all cases investigated for this study, the male dead of the household used the camera most of the time. In a few cases, a teenage son (but not daughter) who was learning about cameras and filmmaking, took over this responsibility. Chalfen 1987, Berecz 2008,

189 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben gondolatok további fejtegetésére a szűk minta és a kutatói kérdésfelvetés (mindhárom esetben női tulajdonos felől közelíti a forrást) nem ad lehetőséget. indazonáltal megállapítható, hogy a fényképezés demokratizálódása (jó ideje) sok tekintetben elsöpörte a nemi megkülönböztetéseket, másfelől azonban a családi fényképek használatában megfigyelhető a differenciált szereposztás Így él(t)ünk, itt jártunk mit látunk? A fényképezőgép által szűrt/szabdalt, (újra)kerek(ített) világ. Címkét és számot ragasztani egy tárgyra olyan, mint elkattintani a fényképezőgépet. egdermeszti a tárgyat úgy és ott, ahogyan és ahol éppen van, és ekként konzerválja a jövő számára; egyúttal elhelyezi a történelem egy adott pillanatában, amit éppen vele jelöl meg. 406 A kutató az egyéni fényképkorpuszok által ilyen megcímkézett, fényképekkel kipontozott, szaggatott történetet lát. Azaz a címkék, a fényképek sorát, melyet egységes történetté/történetekké szerkeszt. Nem is adott számára más lehetőség, csupán segítség, kalauz a fényképeket használó egyén személyében. Aki számára a maga rendjén ugyanazok a címkék, fényképek adottak, több rétegnyi vonatkozó többlet-tartalommal a háttérben. Némely fényképekre jellemző (főként az egykor készült műtermi fotókra, erről már esett szó B.I. fényképei kapcsán), hogy az olyan attribútumok folytán, mint az ünneplő ruha, egyenruha, vagy akár a beállítás, csupán formai jelkarakterekkel bírtak, és az volt a céljuk, hogy a megfelelő napra emlékeztessenek. A fényképezés aktusa elvált magától az eseménytől, amely nem került be a képbe, hanem emlékezetben lehetett képzettársítással felidézni. 407 zek felismerésében a kutatónak rendelkezésére áll/ kialakult egy mozgósítható tudáskészlete, mely a fénykép felületes leírásához elegendő, de a tényleges megfejtéséhez meglehetősen kevés. A fényképezés demokratizálódásával, ahogy a család maga kezdi fényképezni a saját életének eseményeit, a fényképezés aktusa beemelődik, helyet kap a (bizonyos) családi események menetében (lásd a fényképezést mint ritualizált cselekvést). ttől függetlenül szintén csak utalások szintjén vagy részleteiben tudja megjeleníteni az adott eseményt, mely utalásokat az egyén emlékezés/értelmezés során újra teljes értékű, árnyalt és kifejtett kijelentésekké kerekíthet. Kérdés, hogy az így kikerekített egész ugyanaz-e, mint az egykori egész. zen a ponton a fénykép és valóság viszonyának meddő fejtegetéséhez érkeznénk, nem volna célravezető. helyen az dwards által javasolt (pszichológiából átemelt) meghatározást említem/fogadom el, mely lényegre látóan összegzi fénykép és valóság sajátos viszonyát: a fénykép mint paradox harmadik hely nem a képzelet (kifejeződés) benti, és nem is a külső, megosztott valóság domíniumába tartozik, hanem mindkét pozícióból egyszerre részesül Állításaim a hagyományos, analóg fényképezési technikára és fényképre érvényesek. 406 Forgács 2008, Starl 2000 (1983), Saját fordítás: the «paradoxical third space» being neither inside int he world of fantasy (expression) nor outside in the world of shared reality. Rather it partakes of both these positions at once. dwards 1999,

190 5. Fényképkorpuszok és olvasatok A fényképek használójának utolérhetetlen előnye van a kuatóhoz képest, s előnyét mindvégig megtartja: a fényképkeretek az ő számára oldódóak, a statikus kép dinamikussá válhat mégha az emlékezet szűrőjén keresztül haladva is át. Számára a fénykép képernyőként funkcionál: fényképernyőként 409, melyben magát látja s a maga kontextusait. 410 A kutató számára két alternatíva adódik e képernyőbe tekintéshez: a saját szemével nézi (és a saját tudását projektálja bele ez nem zárja ki, hogy a másik személy közvetített tudását is magában foglalja, s így a képkeretek szublimálódása zavaró tényező lesz 411, a képfelületen megállított mozgás iránya kiismerhetetlen lehet), vagy a másik ember szemével próbálja nézni, kiiktatva önmagát (s így az értelmezést is) a folyamatból (mely esetben örökös bizonytalanság és töredékesség jut osztályrészéül). A dilemma feloldhatatlan. Ha a fényképezőgép az emberi szem sajátos technikai meghosszabbítása, akkor a fényképezésben is megjelenik az a kettősség, amelyet a köznyelv a «látni» és «nézni» megkülönböztetésében ragad meg. 412 zt tovább gondolva amikor az S.A. által készített fényképeket vizsgáljuk azt mondhatjuk, hogy S.A. a fénykép elkészítésekor valamit nézett, amit mi most csak látunk, és arra teszünk kísérletet, hogy az előttünk levő látványt S.A. szemén keresztül nézzük. A tájékozódást összemosódó idősíkok, összefonódó meg széttartó tekintetek (nézőpontok) nehezítik. De végül is sokkal többet adunk a családi fényképekhez, mint a tekintetünket. Hozzáadjuk mindazt, amiről tudjuk, hogy a kép mögött húzódik. Hozzáadjuk mindazt, amit a gyerekkorról és felnőttkorról tudunk, és mindazt, ami a kettő között és azokon túl végbemegy. 413 A kutató és a fényképek tulajdonosa ugyanazt teszi. Azonban amit a kutató a fényképek használójától elvár, azt magára vonatkozóan ki kell iktatnia. inden dilemma ellenére a döntés egyértelmű: a választott értelmezési keretnek (a társadalomtudományos diskurzusnak) nem lehet célkitűzése a szándékosan szubjektív fényképelemzés. Ugyanakkor ki sem iktatható teljes mértékben a kutatói projekció. int a bevezetőben is leszögezésre került: az egyetlen járható út a folyamatos (ön)ellenőrzés, az állandó visszacsatolás, a szigorúan tudatos(ított) viszonyulás a másik emberhez (képeihez). A gondolatmenet e neuralgikus pontján megkerülhetetlen a kérdés: hogyan és mi (re) konstruálódik az általam vizsgált fényképek révén, az elemeire bontott korpusz milyen darabokat ad ki, majd milyen egésszé áll összeg. A kérdés megválaszolásában a górcső alá vett korpusz (és vonzatainak) analízisére szorítkozhatok (a fénykép médiumának általános, fi- 409 Néhány képnek valóban «képernyő»-szerepe van, azaz az emlék helyébe lép, de asszociációkat és fantáziaképeket indít meg, akár az emlékezés és az álom. Linares 2000, Vö.: ( ) Amikor emlékezünk, annak a távoli és talán rég elfeledett múltnak a történetét rekonstruáljuk, tesszük jelenvalóvá és élővé a kép hatására. A fotó kivezet bennünket saját keretéből, «kimerevített» időtlenségéből vissza a történetbe, a körülmények közé, vagy vissza ahhoz az emberhez, aki valaha voltunk, vagy akit valaha szerettünk a kép szépia tónusa közben pedig arra is emlékeztet, mennyi idő eltelt azóta ( ). Ickstadt 2008, De hol legyenek a keretek? Az eredeti keret képszél, képhatár mindig több megfejtendőt kínál, mint amelynek értelmezésére az interpretátor asszociációs kalandja adott esetben lehetőség nyílhat. Peternák 2007, (vagy bővebben: ) 412 Sztompka 2009, Hirsch 2000 (1981),

191 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben lozófiai-fenomenológiai fejtegetését másra hagyva, profitálva a szakma eredményeiből). Adott számomra egy egyéni fényképkorpusz egyfelől, és egy élettörténet (strukturált élettörténet-interjú formájában) másfelől. Amit e kettővel (külön-külön és egymásra vetítve) tehetek, az a fényképkorpusz és az élettörténet dekonstrukciója, (látvány)elemeire bontása, s a (látvány)elemek összevetése az élettörténet strukturális elemeivel (megkeresve az egyezéseket, a különbségeket és a miérteket). Célom az élettörténet olvasatának felderítése a fényképkorpusz felől és a fényképkorpusz olvasatának kitapintása az élettörténet felől. indezt egymással párhuzamosan, egy időben. Közben a fő kérdésem ez: hogyan működnek S.A. fényképei/a fényképek? A fényképezőgép által szűrt/szabdalt világ milyen vonalak mentén lesz (marad) töredezett és mely pontokon, hogyan kerekedik ki. És fordítva: az átgondolt struktúra mentén haladó (interjúhelyzetben konstruálódó) élettörténetnek hol lesznek kitapintható referenciái a fényképkorpuszban. Az így dekonstruált élettörténet és fényképkorpusz rendre az életpálya fontosnak vélt aspektusainak, eseményeinek feltárásához, valamint a fényképkorpusz többszempontú elemzéséhez vitt/vihet közelebb. Az elbeszélt élettörténet és a fényképkorpusz összevetése két úton haladva hozhat releváns eredményeket. egtehetem összevetésem vezérfonalának az életpályát (annak narratív reprezentációját), melyhez képest megkereshetők a fényképkorpusz irányába mutató vonalak. zek az elbeszéltek (fény)képi referenciáiként tételeződnek. egtehetem másfelől az összevetés vezérfonalának a fényképkorpuszt, melyhez képest megkereshetőek azok a vonalak, melyek a feltárt tartalmak, beleértési tartományok felé mutatnak. zek a fényképkorpusz narratív-biografikus referenciáiként tételeződnek. Az életpálya narratív konstrukciója és a fényképek alkotta vizuális-narratív konstrukció (mely szintén biografikus keretbe ágyazódik) más-más logika szerint működik: a fényképek kisebb-nagyobb mértékben különböző látványokként (tér- és időszegmentumonként) rakódnak egymásra, az életpálya narratív konstrukciója folyamat(ok)ként jeleníti meg az életpályát. bből értelemszerűen következik, hogy az életpálya felől olvasott fényképkorpusz (fényképek), valamint a fényképkorpusz mentén letapogatott életpálya az egymást fedő, összecsengő tartalmakon kívül elkülönülő (narratív-biografikus, ill. fényképi referencia nélküli, esetleg egymásnak látszólag ellentmondó) tartalmakat is felszínre hoz. A privát fényképeket elemző, megfejtő kutató számára fontos (egyben nehéz) felderíteni a fényképek által implikált beleértési tartományokat. Beleértési tartomány alatt e helyen azt a folyamatot/azokat a tartalmakat értem, ahogyan/amelyek a fénykép keretén kívül eső világra utalnak, ahogyan az egyén újraél (megfogalmaz) egy sor eseményt, jelenséget, létérzést, ami a fényképen nincs ott (nem lehet ott) vagy utalások szintjén jelenik meg, ahogyan a fényképek külső (az egyén felől belső) tartományokat mozgósítanak/tartományok felé mutatnak. beleértési tartományok feltárása nem csak azért nehéz, mert ott lebeg a veszély, hogy a kutató saját beleértési tartományai kerekednek felül a feltárni kívánt tartományokon, hanem azért is, mert ezek a beleértési tartományok mint tudati tartalmak nehezen, töredékesen és csak közvetett formában (narrativizálva) hozhatók felszínre. ttől függetlenül, kísérletet teszek e probléma körüljárására az adott fényképkorpuszra vonatkozóan. Az élettörténet-interjú során szisztematikusan feltárt, az egyén- 190

192 5. Fényképkorpuszok és olvasatok re és kontextusaira vonatkozó információk, valamint a rendelkezésre álló fényképek a szükséges megszorításokkal ebbe kínálnak betekintést. ivel nem áll szándékomban a már ismertetett tartalmakat ismételni: mind S.A. életpályája, mind pedig a birtokában levő fényképkorpusz ismertetésére a kötet korábbi pontjain sor került ezekre támaszkodva/ visszautalva teszem meg ide vonatkozó állításaimat. A fényképkorpusz markáns aspektusa, hogy számos helyszínt sorakoztat fel. Az életpálya ismeretében ez nem meglepő: a több ízben lakóhelyet változtató, illetve a több helyről származó felmenők, a külkereskedelemben dolgozó szülők, a rendszeres családi kirándulások és nyaralások S.A. gyermek- és fiatalkorában, későbbi önálló utazásai, majd a családtagok külföldre telepedése, valamint S.A. jelenlegi életformája számos helyszínt implikál. Bár az életpálya feltárását célzó interjú-vezérfonal kronologikus rendet követ, a genealógiai összefüggések feltárását, majd az életpálya eseményközpontú, szakaszonkénti megjelenítését célozza, S.A. a kívülről diktált szervezőelvek mellett erőteljesen támaszkodik a mindenkori aktuális életterek, helyszínek (életvilágok) elkülönítésére és megjelenítésére, makroszinten (országok, városok, földrajzi régiók) és mikroszinten egyaránt (városok terei, életterek, kedvelt helyszínek). A család történetének ismertetésében alapos tájékoztatást nyújt a helyváltoztatásokra (miértekre és hogyanokra) vonatkozóan, gyermek- és ifjúkorának, a család nyaralásainak, kirándulásainak helyszíneit élményszerűen, gyermekkori emlékei alapján írja le (különös tekintettel az őt ért hatásokra), későbbi, önállóan tett utazásai kapcsán számos, számára jelentős/érdekes helyszínt, benyomást rögzít. Az életpálya elbeszélésének másik meghatározó strukturális elemét az eseményközpontú megközelítés képezi: bizonyos eseményeket vázlatosan, másokat kimerítően (órára-percre pontosan lebontva) ismertet (az érzelmi implikációtól függően). Az elbeszélés felépítésében fontos szerep jut a meghatározó személyeknek (különös tekintettel anyai nagyapjára, szüleire, húgára, élettársára, apja új házastársára) és szervezeteknek (RÖKF, meditációs csoport). Végül megemlítendő, hogy S.A. az esetek többségében az életpálya különböző helyszínei, állomásai, meghatározó személyei, eseményei kapcsán hosszasan és szívesen beszél benyomásairól, érzelmeiről, meggyőződéseiről. Az így feltárt életpálya rétegei és szakaszai ok-okozati összefüggésben vannak egymással, nem csupán hogyanokra, de miértekre is választ kapunk. S.A. jelene (jelenlegi önmaga) több szálon nyúlik vissza a múltba, a saját és mások múltjába egyaránt (pl. R.I. családja történetének felgöngyölítése révén). hhez képest a fényképkorpusz önmagában meglehetősen önkényesen viszonyul az életpályához. Bár sok szegmentuma könnyen feltárulkozik (a kutató tapasztalatainak, ismereteinek, kompetenciáinak függvényében), mégsem enged úgy és annyira közel S.A.- hoz, mint ahogyan és amennyire közel jutunk hozzá a feltáró interjú során. ásfelől meg úgy enged közel hozzá, ahogyan az elbeszélt élettörténetek sohasem engednének közel hozzá. A fényképek révén, még ha csak egy pillanat erejéig is, S.A. szemével/fényképezőgépével látunk. A Jeruzsálemben, Jesolóban, Washingtonban, Budapesten, Bécsben készült fényképek ennek legjobb bizonyítékai. S.A. az utcákat, tereket járva a neki tetsző látványokat rögzítette (olykor a konvenciók mentén, máskor ettől függetlenül). Ha a narrativizált életpályát két szóba sűrítenénk, ez lenne a két szó: így éltünk. A fényképek lényegi sa- 191

193 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben játosságát az itt jártunk, az ezt láttuk/ezt láttam (vagy: így, ilyennek láttam Jeruzsálemet, Budapestet, Kidét stb.) szókapcsolatok adják vissza. Továbbá a korpusz fényképein keresztül az egyén megannyi arcát és (releváns vagy irreleváns) kontextusát látjuk újra egyegy pillanat és keret erejéig egy időben. zek alapján további megállapítások tehetők: ilyen (is) voltam, ezt (is) tettem, ilyenekkel foglalkoztam, ilyen ruhákat hordtam stb. A dekontextualizált fényképek sorát S.A. kontextualizálhatja. Az arcok sohasem csak arcok, mindig vannak mögöttes tartalmak is. zek jó eséllyel feltárhatók, rákérdezve. 414 zt a meglehetősen laza, olykor esetleges kapcsolódást (arc)kép és (élet)történet között mi sem bizonyítja jobban, mint az a bajuszos, idősödő férfit ábrázoló műtermi fotográfia, amely kapcsán S.A. elbeszéli dédnagyapja élettörténetét. Az arc, a fénykép előlapján olvasható kézjegy mellékesnek minősül, és csak akkor válik jelentőségteljessé, amikor kívülről irányul rá a figyelem, a kutató megpróbálja megfejteni a kézjegyet: a fényképen álló név nem S.A. dédnagyapjáé, a fénykép nem S.A. dédnagyapját ábrázolja. nnek ellenére ez az (arc)kép és ez az (élet)történet végérvényesen összekapcsolódott (akkor is, ha ezentúl a tagadás jegyében fogalmazódik meg). 415 Összegezve: a fényképezőgép dekonstruál, dekomponál, elemeire bontja a valamikori egész világokat, folyamatos eseményeket, azonban szemben az egyéni értelmezéssel nem épít belőle (kerek) történetet. Belső nézőpontból a fénykép ismerője, használója felől a világ újrakerekítése megannyi beleértési tartomány mozgósítása, emlékezés, felidézés, tudás révén történik meg (és mindig megtörténik!). Külső, kutatói nézőpontból szándékosan leépítve a saját beleértési tartományokat és projekciókat marad a fényképezőgép által szűrt/szabdalt világ, a maga töredékességében. ely így is (ha úgy tetszik: éppen így) lesz beszédes a maga módján. A vizsgált korpuszokra támaszkodó elemzések, megállapítások talán elegendő bizonyítékkal szolgálnak ennek alátámasztására. indazonáltal, nem célom a fényképek dekontextualizált analízise. Az adekvát kiegészítő módszerek és tartalmak, értelmezési keretek (rendre a biografikus kontextus, a társadalmi kontextus, valamint a privát fénykép mint koherens forráscsoport), a fényképek tartalomelemzése felszínre hoznak egy sor beleértési tartományt (igen, a kutatóét is!), melyek feloldják a fényképkereteket, új dimenziót adnak a fényképhez, folyamatot sejtetnek a pillanat mögött, érzelmekkel töltik meg a látványfelületeket. 414 Az elbeszélések legtöbbször magukról a személyekről, jellemző, meghatározó, egyedi vonásaikról szólnak, vagy bizonyos eseményekről stb., de (a szó tényleges értelmében) kevéssé, illetve áttételesen vannak kapcsolatban azzal, amit a külső szemlélő a képen lát. Fogarasi 2004, Bán Zsófia fogalmaz lényegre látóan: A fényképet egyfajta látó vaksággal nézzük, a fénykép láthatatlanná válik, s amit mögé képzelünk, az jelenik meg lelki szemeink előtt. Bán Zs. 2008,

194 6. Adalékok a 20. század történetéhez: privát fotók olvasata 6. Adalékok a 20. század történetéhez: privát fotók olvasata Amint a bevezetőben is megfogalmaztam, a privát fénykép jellegzetesen 20. századi jelenség. A nagyrészt 20. században keletkezett fényképkorpuszok a nagytörténelmet privát, lokális, alternatív olvasatokkal egészítik ki vagy árnyalják. Kérdéseim a következők lesznek: mennyiben és hogyan jeleníthetők/jelenítődnek meg a 20. század eseményei a privát fényképkorpuszokban? Újraíródnak-e az események, ha csupán (privát) fényképi reprezentációjukat olvassuk? Visszakereshetők-e az elmúlt század jelentős eseményei az egyes fotókorpuszokban? (A megjelenő és hiányzó események egyaránt beszédesek lehetnek.) Fénykép és történelem viszonya összetett a kapcsolódási pontok nagy részét felderítették és közreadták korábbi kutatások: elméleti munkák, fényképes albumok, ill. képet és szöveget egyaránt közlő kiadványok, internetes adatbázisok, fórumok formájában. 416 A világháborúk (különösen a második) döntő jelentőségűek voltak e tekintetben. A hatalom első ízben találta szembe magát a fénykép masszívvá duzzadt médiumával: mint lehetőséggel a propagandára, mint a manipuláció lehetséges (és ideális!) eszközével, mely azonban veszélyeket is rejt magában (éppen a hatalométól függetleníthető, eltérő látásmódok érvényesítésének lehetősége miatt), minek következtében az ellenőrzésre/irányításra jelentős erőt kellett fordítania. 417 ásfelől a 20. század történelmét is számtalanszor, számtalanféle-képpen megírták (nemegyszer átírták). A társadalomtudományokban mára kikristályosodott a történelem lokális, ill. privát olvasatait (tartalmát, működését) feltáró diskurzus. A 20. század során térségünkben több olyan széles rétegeket érintő esemény és változás következett be, melyek mentén a társadalomtudományok nemcsak arra kaptak lehetőséget, hogy események, ideológiák mentén általánosíthassanak, hanem arra is, hogy több forrást, nézőpontot szólaltassanak meg egyazon esemény kapcsán, esélyt adva megannyi felület összevetésének. 418 A 20. század történelmének, eseményeinek az egyéni, lokális olvasatok felőli újragondolásának analógiájára a vizuális forrásokkal foglalkozó szakirodalom is felvállalta a tételt, mely szerint a történelemről (eseményeiről) a fényképek is egy/több sajátos olvasatot kínálnak, mely sajátos viszonyban áll a hivatalos történelemmel. És tegyük hozzá az elemzések tükrében a történelem többi sajátos olvasatával is. Forgács Éva szerint a (privát) fotó kezdeteitől fogva a társadalom alsóbb rétegeiből kiinduló narráció volt, bárki privát képe, története, hétköznapi jegyzete. A fényképezés láthatóvá, dokumentálhatóvá tette a valóság olyan szintjeit, amelyeket mindaddig senki sem ábrázolt. Bárki, akinek volt fényképezőgépe, létezővé, és ezzel potenciálisan a kollektív emlékezet részévé tudta tenni a valóság addig észrevétlen és figyelemre sem méltatott 416 Vö.: Az emberek és a települések keresik a múltjukat. bben a folyamatban igen nagy divatja lett a régi képeslapok és fényképek összegyűjtésének és megjelentetésének. Kürti 2002, témának jelentős szakirodalma van. Jó áttekintést kínál: Stemlerné B. 2009, különösen: , 125., 176., vagy Szilágyi 1989, Lásd erről: Keszeg

195 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben szegmenseit. A fotográfia mint a mindennapi élet privát dokumentálása individuálisan kialakított narratívák szilánkjaira törte szét az egységes nagy elbeszélést. 419 Annak ellenére, hogy korán megfogalmazódott: a privát fényképek (narratívák) a hivatalos történelemmel (narratíváival és vizuális reprezentációival egyaránt) komplementer és/vagy ellentmondásos viszonyban vannak, nagyon kevés olyan (eset)elemzés 420 született (a társadalomtudományokban), mely ezt a gondolatot módszeresen kifuttattná. Bán András és Forgács Péter a privát képi világ kínálta lehetőségeket felismerve módszeres kutatásba, anyaggyűjtésbe kezdett az 1980-as években, agyarországon: A kor politikája zavarban volt a múlttal szemben, lelkiismeretfurdalása volt a múlt léte és nehezen megformálható volta miatt. A családi legendáriumot, a személyes történetek elmondását is gyanú övezte. A nagytörténelem diszkurzív tere valamelyest átalakítható volt a «munkásmozgalmi» koncepciók mentén, a privát történelem azonban ellenállt. Névtelenek családtörténeteit gyűjteni, személyes képeit archiválni, ezzel akaratlanul is alternatív történetírásra és társadalomkutatásra törekedtünk. 421 tekintetben, ennél valamivel szerencsésebben alakult a fényképek egy másik rétegének sorsa, melyek közvetlenebb módon kapcsolódtak a hivatalos történelemhez, mint az egyéni, családi használatban levő privát fényképek 422 : a mindenkori hatalom által megrendelt/ellenőrzött fényképek (fényképes hadi tudósítás az első, még inkább a második világháborúban, a kommunizmus nyomása, hatalomgyakorlása a rezsim fényképi dokumentálásában, propagálásában stb.). Kétségkívül releváns és érdekes ismereteket tártak/ tárnak elénk ezek a megközelítések is mind a hivatalos történelemről, mind a hatalomról (képéről és működéséről), mind pedig a fénykép médiumáról az adott vonatkozásban. A privát fényképek forrása más játékszabályokat követve, más tartalmakkal, más formában szól hozzá a hivatalos történelemhez, hiszen feladója és közönsége (termelője és fogyasztója) ugyanaz a (vizsgálódásom homlokterében álló) közösség lesz, mint akinek a történelmére a kutatás adott esetben rákérdez. bből a folyamatból elvileg (s mint látni fogjuk, többnyire gyakorlatilag is) kiiktatódik a hatalom befolyásoló, torzító tényezője: a közösség a maga történelmét a maga számára örökíti meg, a maga eszközeivel, a maga módján. S bár a médium ez esetben sem mentes a sarkítástól, a sarkításokkal együtt beszédes önmagára vonatkoztatva. 419 Forgács É. 2008, Lásd pl. a Forgács É. által elemzett munkát: Ilja Kobakov Anyám albuma (1995) című műve [...] a családi fényképalbum egy sajátos változata, szöveg és kép, személyes és hivatalos dokumentum kerülnek szembe egymással, illetve a tények igazsága a történelmi léptékű fikcióval. Anyja kézzel írt és lefényképezett önéletrajzi emlékezéseit a korabeli sajtóból vett töredékekkel állítja párhuzamba/ellentétbe: a szenvedéssel és hányattatással teli személyes történet folyama mellett szocialista brigádok, vállalati nyaralások, orvosi felfedezések és egyéb kincstári optimizmust hirdető újsághírek és sajtófotók törmelékei adják ki ugyanazon évek hivatalos narratíváját. Forgács É. 2008, Bán A. 2008, A privát és a hivatalos fényképhasználat/fényképanyag sajátos egymásra találásáról a 21. században Boros Géza tesz érdekes megállapításokat az 1956-os magyarországi forradalom kapcsán: Boros

196 6. Adalékok a 20. század történetéhez: privát fotók olvasata Az elemzett korpuszokban nem hiábavaló és nem reménytelen tehát a 20. század (nemzetközi, nemzeti és lokális szinten) nagy jelentőségű eseményeinek fényképei, a nagy narratíva képi szilánkjai után kutatni: a világháborúk, a trianoni döntést, valamint a II. bécsi döntést követő határmódosítások, a kollektivizálás, a kommunizmus korszaka, majd a rendszer összeomlását követő időszak eseményeit, következményeit, kihatásait a vizsgált közösségekre, személyekre pontosabban azok fényképeken megjelenő vonatkozásait, elemeit keresni. Ugyanakkor megfontolandó a Lugosi által felvetett kérdés: És itt eltűnődöm azon, minden felfedezhető-e a fényképfelvételen, amit a készítője vagy a nézője odaképzel? Vagy van, ami csak utólag kerül rá a képre, amit a történelem átír és átértelmez, és ami csak akkor telepszik új jelentésként a képre? 423 A privát fényképeknek a 20. század hivatalos történelme felől történő újraolvasása utólagosan történik, legtöbb esetben kutatói indíttatásból. Akkor és ott azok a fényképek nem azért készültek, hogy a háború vagy a kommunizmus korhű dokumentumai legyenek, bár megjelenhet a dokumentációs szándék. z a szándék minden (általam tapasztalt) esetben az egyénre és szűk kontextusára irányul. A fényképek kutatói újraolvasása a kanonizált történelem felől utólagos és külső olvasat, mely több tekintetben eltérhet a szintén utólagos, belső olvasattól. Utóbbi a megélt, személyesen megtapasztalt történelmet hívja elő. lőbbi visszavetítés, melyet (. A. Bernstein nyomán) a Hirsch Spitzer-szerzőpáros így határoz meg (a holokauszt zsidó áldozatairól készült utcai fotográfiák és a hozzájuk kapcsolódó történetek kapcsán): [...] egyfajta retroaktív előrevetítés, melyben az elbeszélő és a hallgató közös tudása bizonyos események következményeiről arra szolgál, hogy elítéljék az események résztvevőit, mintha azoknak is tudniuk kellett volna, mi fog bekövetkezni. 424 A fényképek által aktivált/újraélt történelem nem csupán az eseményekhez kapcsolódó tudást, hanem (olykor igen intenzív) érzelmeket is mozgósít. Ugyanakkor legtöbbször kizárólag az adott fénykép centrumára fókuszál, ebből kiindulva vezethet messzire, a fénykép látványtartalmát túllépve, végül nem egyszer teljesen elszakadva a kiindulópontot képező fényképtől. zzel szemben a kutató esetenként be sem tudja azonosítani a fényképek valódi (használója által kijelölt) centrumát, pedig nem kis erőfeszítéssel koncentrál a látványfelület különböző rétegeire. 425 Igaz, nézőpontjából fakadóan erre van rálátása. Retrospektív helyzetét előnyére fordíthatja kellő szigorral felülvizsgálva: Akik ezeket a fényképeket (a holokauszt zsidó áldozatainak utcai fotográfiáit a szerző megjegyzése), akár magángyűjteményben, akár egy múzeum nyilvános kiállítási anyagában nézik, természetesen olyan tudás birtokában teszik ezt, mellyel sem a fotók tárgyai, sem a fotósok nem rendelkeztek. nézők nemcsak arra képesek, hogy történelmi kontextusba helyezzék a képeket, s beillesszék őket a kulturális/kollektív vagy személyes/családi emlékezés szélesebb tablójába, hanem hozzák az eljövendő történelem- 423 Lugosi 2009, Hirsch Spitzer 2008, Lásd erről: A nézőpontok változtak, alak és háttér utólag helyet cserélt, a háttér is főszereplővé lépett elő, s minden apró, esetlegesen fennmaradt tárgy tanúskodni látszott valamiről, jelentőséget kapott. Turai 2008,

197 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben ről a fotókon ábrázolt személyek számára ismeretlen későbbi eseményekről való tudást is. 426 ely tudás leggyakrabban közvetett, amennyiben közvetlen (kortársi, sorstársi), más nézőpontot érvényesít. indezek ismeretében tekintem át a 20. század nagy jelentőségű eseményeit, ideológiáit, időszakait (a világháborúk, határmódosítások, a kollektivizálás, a kommunizmus, ill. az azt követő demokrácia időszakait) a három fényképkorpusz felől, különös tekintettel arra, hogy az adott események hogyan érintették a családok fényképezési szokásait (ebből kifolyólag hogyan módosult a korpusz összetétele), illetve, hogy az adott események hogyan tükröződnek a korpuszban fellelhető, kapcsolódó fényképeken. A kijelölt kiindulóés nézőpont rálátást kínál az adott eseményekhez kapcsolódó egyéb forrásokra is, illetve ismételten a privát fényképek forrására. Világháborúk. Az első világháború a családi fényképezés terén kitapintható jelentőséggel bírt: számos család ekkor készíttetett első ízben magáról fényképet (a frontra vonulás előtt együtt az apával, utána a szétszakadt családok otthon marad tagjairól együtt, a fronton levő férfiakról külön-külön). Sok családban ezek a legkorábbra datálható fényképek. 427 A B.I. korpuszában (B.Cs. tulajdonában) levő album legkorábbi fényképe 1918-ban készült, melyen B.I.-ék nagyszülei láthatók, két nagyobbik lányukkal. A B.I. férjéről ban készült a legkorábbi fénykép, a fronton levő apa számára (K.F.-et anyja és nagyanyja társaságában örökíti meg). H.. fényképei között található K.F. mostoha nagyapjának két katonaképe az első világháborúból (ezek az egyedüli fényképek róla). A második világháború idején már sok családban saját fényképezőgép van, innen kezdve több esetben készülhet (közvetlenül) a háborúhoz kapcsolódó fénykép (is). ttől függetlenül a család katona férfitagjairól továbbra is készül műtermi fotográfia. B.I. bátyja nagyváradi katonáskodása alatt szerzi be fényképezőgépét, mellyel 1944-ig sűrűn fényképez, elsősorban a családot (csupán néhány felvétel készül róla katonacimborái társaságában, Nagyváradon). A háború eseményeit nem találjuk meg ezeken a fényképeken (sem), legfennebb következményeit, ráutaló objektumokat (pl. repülőgépet, félreállított szerelvényt). A háborút követő néhány évben a háborús menekülés, majd az életek visszarendezésének időszakáról nem (vagy csak ritkán) készülnek fényképek. zeket az űröket az erről az időszakról szóló történetek, visszaemlékezések töltik ki. 428 Határmódosítások (trianoni döntés: 1919, II. bécsi döntés: ): A magyar világ kezdetét jelentő magyarok bevonulása tengernyi (családi és hivatalos) fénykép témáját 426 Hirsch Spitzer 2008, Stemlerné B. 2009, Vö.: A 40-es évek képeinek több, mint 90%-a 1945-ig elkészült. zeknek mintegy ¾ részén ismét katonákat látunk. Valamennyi kép békés, nyugodt. Vagy szabadidőben a laktanyában, vagy műteremben készültek. A képeken a háborúról semmi sem árulkodik. (A képeken nem, de csak hallgassuk meg a kommentárokat!) Hogy mégis lezajlott, azt csak akkor vesszük észre, ha elérünk az 1945-ös évhez, mely évben csupán két darab fénykép készült mindkettőn egy koszorúkkal borított sír látható. Béres 1992,

198 6. Adalékok a 20. század történetéhez: privát fotók olvasata képezi, az eseményről jelentős mennyiségű (hivatalos) mozgóképes anyag is rendelkezésünkre áll. Így talán a világháborúk után a vizuálisan legsűrűbben dokumentált 20. századi esemény. A határmódosítások mindig felkorbácsolták a nemzetiségkérdés körüli, amúgy is feszült érzelmeket. A nemzeti szimbólumok ezeknek a képeknek (elsődlegesen az akkori eseményeknek) visszatérő elemei, jelegységei. B.I. férje önkéntes leventeként (a gyergyószentmiklósi kerékpáros-zászlóalj tagjaként) 1940-ben 429 Tusnádfürdőn várta a agyar Királyi Honvédség bevonulását, székely harisnyában, kezében a magyar lobogóval. 9 fénykép készült róla ekkor. Szintén a többszöri határmódosítás hozadéka, hogy a lakosságnak több ízben kellett hivatalos okmányokat cserélnie. Az érvényüket vesztett igazolványok fényképeit a tulajdonosaik vagy családtagjaik sok esetben kivágták, letépték, leáztatták az iratokról és megőrizték. zek az igazolványképek a legtöbb esetben őrzik a töredékes hivatalos, állami bélyegzőt, mely a fénykép azonosításában hívható segítségül. zek a fényképek, együtt a korabeli hivatalos okmányokkal mostanában értékelődtek fel különösképpen: a magyar állampolgárság könnyített eljárással való megszerzése 430 érdekében benyújtandó dossziék döntő, argumentatív vagy illusztratív jelentőségű dokumentumaiként. Kollektivizálás ( ). A privát fénykép sarkító jellegéből kifolyólag kevés az esélye annak, hogy a kollektivizálás családi fénykép témája legyen, noha maga az intézkedés a legtöbb családot sorseseményként érintette. A privát fénykép meglehetősen érzéketlen általában a munka (s így a mezőgazdaság, állattartás eseményei) iránt 431, másfelől ritkán rögzíti az élet keserű tapasztalatait, a tulajdon elvesztését. Szórványosan előfordulhatnak azonban kollektivizáláshoz köthető fényképek is a privát korpuszokban. A fényképek készít(tet)ője sok esetben éppen a kollektív gazdaság felügyelésével megbízott személy. H.. fényképei között található az a fénykép, melyet a kollektív földjein folyó munka dokumentálására készített (majd falubeli lévén juttatott el a fényképen látható személyeknek is) az ellenőrző brigádos: H.. és más mezőkeszüi asszonyok kendert nyűnek a kollektív földjén. Bevett szokás volt akkoriban iskolai csoportok, osztályok bevonása a kollektív gazdaság földjeinek megmunkálásába: H.. lányáról osztályfőnöke készített fényképet, amint egy ilyen betakarítási munka alkalmából osztálytársai körében cukorrépát szed. Kommunizmus ( ). A kommunista rezsim előszeretettel és erőszakkal próbálta kiterjeszteni hatalmát a privát szféra megannyi területére (az egyéni munkának a hatalom javát kellett szolgálnia, az egyéni tulajdont eltulajdonította, az emberek étkezé- 429 B.I. a fényképekre utólag, tévesen az 1942-es évszámot írta. 430 A könnyített honosítási eljárást a évi XIV. törvény teszi lehetővé a agyarország határain kívül élő, magukat magyarnak valló személyek számára. 431 Kivételt képeznek az aratás, cséplés, szüret, disznóvágás alkalmából készült fényképek, melyeket készíttetői alapjában véve nem a munkavégzés, inkább a munka sikeres lezárásának, a betakarított termények presztízsértékének dokumentálására szántak. 197

199 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben sét élelmiszerjegyekhez próbálta igazítani, a kultúrára és a tömegkommunikációra szigorú cenzúrát mért stb.). A 20. század második felének (sors)döntő jelentőségű ideológiája maximálisan birtokba vette, ellenőrzése alá vonta a médiában, sajtóban megjelenő fényképeket. 432 A magáncélú és fogyasztású fényképezésre legkevésbé tudta/akarta 433 kiterjeszteni hatalmát, bár ismeretesek erre vonatkozó/kiterjedő próbálkozások, rendeletek 434. Az elemzett korpuszok azt mutatják, hogy a privát (fény)képi világ többnyire akadálymentesen, az érvényben levő politikai/társadalmi/gazdasági helyzettől függetlenül vagy azzal szembehelyezkedve formálódhatott. Annak ellenére, hogy utalások formájában (egyenruhák, jellegzetes események pl. május 1-je, sajátos tárgyak) vagy közvetlenül (fotózott plakátok, szövegek 435, a hatalom által konszolidált személyiségek képei) megjelenhet a privát fotókorpuszokban (S.A. fényképkorpuszában található néhány ilyen, feliratokat is tartalmazó, különböző gyűlések alkalmából készült fénykép, melyeken S.J.-nek, a külkereskedelem felső beosztású dolgozójaként részt kellett vennie), nem befolyásolta döntően a korpusz alakulását, összetételét. Az ideologikus közlemény a privát fotón mindig mellékes információként jelenik meg, ha megjelenik. Hellyel-közzel elkerülhetetlenül beleíródik a kommunista ideológia a privát fotókorpuszba, azonban a privát, családi fényképezés más szinten, az ideológiától függetlenül, azzal párhuzamosan zajlik. 436 Az államosítás, a munka felülről történő átszervezése, a gazdasági állapot alakulása, hanyatlása, a mindennapi élet és a családszerkezet fokozatos átszerveződése az elbeszélt élettörténetekben ismételten kimondásra kerül. indeközben a fényképeken szinte törésmentesen, az ideológiától függetlenül (azzal szembehelyezkedve) marad fenn egy e tekintetben konzervatív látásmód a családról, melynek fontos tényezői: a hagyományok tisztelete, a hagyományos családi és közösségi ünnepek (elsőáldozás, bérmálkozás, esküvő, keresztelő, születés- és névnapok), a kiterjedt család egysége (ha csupán egy fénykép erejére is), a kisebbségi-nemzetiségi hovatartozás nyílt felvállalása (székely ruha). rre a képi világra erőteljesebben hatott a chalfeni 432 Lásd erről: Peternák 2007 (1991) vagy King Vö: A húszas évek végén végigfényképezték még néhány kiválasztott család egy napját, bemutatták az élet különböző színtereit és formáit mindez később eltűnt. A megnevezett vagy névtelen egyedek csak egymást kiegészítve, egy számukra ismeretlen nagyobb kép elemeiként «emberanyag»-ként jelenhetnek meg. zzel szemben erőteljesen koncentrálni kezd a vezető(k) képeinek kidolgozására és terjesztésére. Peternák 2007, A nem fényképezhető helyeket, épületeket, objektumokat (pl. hidakat, laktanyákat, vasútállomást) Fényképezni tilos táblával jelölték meg, A Fotó 1954/2 egy belügyminisztériumi levelet közöl Hol fényképezhetnek az amatőrök? címmel. Peternák 2007, Vö.: ivel eszmei tartalmat, ideológiát nem lehet fényképezni, azt, hogy a gépen dolgozó munkás éppen Rákosi 60. születésnapja tiszteletére vagy a háborútól szenvedő koreai gyerekek megsegítésért dolgozik és teljesít 200 vagy több százalékot, csak akkor tudhatjuk meg a képről, ha a feliratot tartalmazó táblát is odafényképezik melléje. A feliratos táblák, jelszavak, általában a szöveges dekoráció hangsúlyos szerepet kap az ötvenes évek fényképein. Stemlerné B. 2009, Világossá vált, hogy a családi archívumokban található fényképfelvételek nagyon fontosak, a hatalom determinálta beszéd árnyékában, koordinátarendszerében ezek a képek nem «másként beszéltek», nem a sorok között vezették a tekintetünket. Távolinak és részérvényűnek tekintve a politikai meghatározottságot, szabadon, pontosabban a lokális és családi hagyományok rendszere által meghatározottan számoltak be a működő kultúráról, hitekről és ízlésekről írja Bán András a privát fényképekről. Bán 2008a,

200 6. Adalékok a 20. század történetéhez: privát fotók olvasata Kodak-kultúra, mely zárt vizuális közlési módként, a családon belül ismert és használt kód- és szabályrendszerrel operálva, különösebb tudatosság nélkül független a hivatalos, hatalom által előírt és ellenőrzött képi világtól, az államosított látástól 437. Az ideális, modellértékű, hagyományokat ápoló család (fény)képe szembemegy a korszak ideológiájával, miközben összhangban van a demokratizálódott, informalizálódó, uniformizált Kodakkultúra világszerte széles körben elterjedt privát fényképi világával. Az 1989-es fordulat utáni időszak. A határok megnyílása jelentős észlelhető változást hozott a fényképkorpuszok összetételében, a fényképhasználat bizonyos területein: az országból (illegálisan vagy legálisan nagy áldozatok árán) kivándorolt családtagok 1989 előtt ritkán, lopva tudtak/mertek üzenni, fényképet küldeni az otthonmaradottaknak. B.I. középső fia és felesége 1988-ban magyarországi utazásra feljogosító engedéllyel, turistavízummal Ausztriába szökött. Gyermekeik kiutazását 1989-ben tudták az otthoniak segítségével, családegyesítési kérelem benyújtásával elintézni. Fényképeket az Ausztriában újraegyesített családról küldtek, hátlapjukra ráírva a készítés helyszínét, dátumát és néhány megnyugtató szót a családnak. A szabadon (szabadabban) átjárható határokkal nemcsak az egymásnak küldött fényképek száma növekedett meg, hanem a családok újbóli találkozásaira is sor kerülhetett mely a maga rendjén további fényképek témáját képezte. Az 1989-es fordulattal a korábban kényszerűségből hiánygazdasághoz szokott társadalom fogyasztói társadalommá alakult, mely képfogyasztásában, a fényképek tartalmában és megformáltságában is megmutatkozott. lőbb ugrásszerűen megnőtt a még jó ideig fekete-fehér fényképek száma, majd fokozatosan (végérvényesen) átadta a teret a színes fényképeknek. Az 1989-es évet követő időszak elsősorban nem a fényképek tartalmában, hanem megformáltságában és mennyiségében (!) hozott jelentős változást. Összegezve a fentieket: A 20. század nagy eseményei a fényképkorpuszban utalások szintjén jelennek meg. Például a II. világháborúra katonaruhás portré, egy repülőgépet (is) ábrázoló fotó utal. A háború sorseseményként vitathatatlanul nagy hatást gyakorolt az egyén, a család életére. A háború megélt borzalmait, az (1944 augusztusától 1945 tavaszáig tartó) menekülés viszontagságait explicit formában nem találjuk meg a fényképkorpuszban. Az elbeszélt élettörténeteknek annál kidolgozottabb, meghatározóbb szegmentumait képezik ezeknek az eseményeknek a narratívái. A 20. század történelmére vonatkozó (kutatói) háttértudás birtokában állapíthatjuk meg azt, hogy a periódust jellemző fénykép-hiány éppen a háborús körülményekkel magyarázható. A 20. század nagy eseményei az adott időszakban készült fényképek kapcsán elbeszélésre, említésre kerülnek, mint az élettörténet hangsúlyos, meghatározó eseményei. A személyesen megtapasztalt nagy történelmi események, természeti katasztrófák technikai, társadalmi vagy egyéni okokból nem jelennek meg (explicit formában) a fény- 437 Pontos meghatározását lásd: Peternák 2007,

201 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben képkorpuszban. ttől függetlenül, a korban közel eső vagy akkor készült, más témájú fényképek kapcsán, azokból kiindulva felszínre kerülnek, olykor aprólékos kidolgozásban. rre a vizsgált korpuszok közül B.I.-é szolgál például egy Csíkszentsimonban 1944-ben, közvetlenül B.I.-ék menekülése előtt készült fényképpel, mely értelmezésekor B.I. hosszasan, az események kronológiáját és topográfiáját aprólékosan ismertetve mesélte el az őket érintő háborús események sorát, menekülésük kezdetétől hazatérésükig (az ezt követő időszakig, melyben életüket és életterüket próbálták újrarendezni). A 20. század nagy eseményei autobiografikus kontextusba ágyazódva jelennek meg. zzel egy időben (ebből következően) háttérben maradnak, miközben az egyéni élet eseményei, fordulópontjai erőteljesen előtérbe kerülnek. Az egyedi fényképek egyegy pillanatot ragadnak ki és mutatnak meg a folyamatosan megélt életpályából, ill. az összefüggő, folyamatában elbeszélt élettörténetből. Az így dekontextualizált fényképet az egyén értelmezése során a fényképkorpuszon és az élettörténeten belül is rekontextualizálja (úgy, hogy a kutató számára is átlátható és követhető legyen). bben a folyamatban az adott történelmi háttér (pl. magyar világ, háború, kommunizmus) fő koordinátaként kerül említésre, minden különösebb részletezés nélkül, támaszkodva a kutatóval közösen birtokolt (közvetlen és közvetett) tudásra a közös történelemről. A hangsúly így az egyéni, családi életpálya megismertetésére tevődik. z nem jelenti azt, hogy az elsősorban autobiografikus szempontokat érvényesítő eseményelbeszélések, élettörténeti epizódok ne engednének bepillantást a történelmi kontextusba (annak privát, megtapasztalt aspektusaiba). Nem zárja ki annak lehetőségét sem, hogy egyegy fénykép kapcsán felszínre kerüljön az egyénnek a társadalmi-politikai rendszerre, eseményekre vonatkozó értékelése, reflektálása, bírálata. A 20. század történelme olvasható/nézhető a privát fényképek felől is, de elsődleges (mikroszintű, biografikus) értelmezési keretétől nem lehet, nem érdemes elvonatkoztatni. A 20. század nagy eseményei viszonyítási pontként funkcionálnak. Annak ellenére, hogy kevésbé kidolgozott formában jelennek meg a 20. század történelmi eseményei a fényképkorpuszban, az értelmezési folyamat során fontos szervezőelvet képviselnek. A fényképek időben és térben való elhelyezése gyakran olyan megállapításokban áll, mint: háború előtt/után, a másik rendszer alatt, a magyar világban/román világban történt, hasonlóan az egyéni/családi jelentőségű sorsfordító rítusokhoz, élettörténeti eseményekhez, fordulópontokhoz (még leánykoromban történt, mielőtt a gyerekek születtek volna, stb.). Végezetül: a fényképek annyira szorosan kapcsolódnak a készítés téridejéhez, hogy anélkül is beszédesek lesznek az elmúlt korokat, eseményeket, embereket illetően, hogy tudatosan keresnénk, előtérbe helyeznénk a történelemre vonatkozó (vonatkoztatható) aspektusokat. lég ránézni egy képre, mely máskor, máshol készült, hogy érezzük/lássuk az akkori, ottani téridő másságát. A fényképek tulajdonosaiban ez a másság emlékezést, az idegenben kíváncsiságot generál, mindkettejük számára viszonyítási alapot kínál. z talán elegendő indíték is arra, hogy a fénykép történelmi(nek minősített) vonatkozásait meglássuk (felidézzük vagy feltárjuk, érintettségünk függvényében). 200

202 7. Összegzés, következtetések 7. Összegzés, következtetések 7.1. Kísérlet: vizuális élettörténetek. Bán András írja: a kép nem közhelyes értelmezéséhez, tudjuk jól, elengedhetetlen a textus és kontextus, szükséges a kommentár a nagy mese. 438 A kötetben követett gondolatmenetek, a fényképkorpuszok több szempontú olvasatai mind e nagy mese rekonstruálását célozták. Nézzük meg végezetül hangsúlyosan kísérleti jelleggel, hogy mi az, amit a nagy meséhez a privát fénykép(korpusz) adhat hozzá. Olvassuk össze az egyén birtokában található fényképeket, s engedjünk a kínálkozó lehetőségnek: vessünk egy pillantást arra, hogy milyen tartalmi-formai sajátosságokkal rendelkezik az az egyéni élettörténet, mely (pusztán) a fényképekből olvasható ki? (ilyen viszonyban van ez a történet a többi, rendelkezésünkre álló történettel?) Vagyis: milyennek látszik az a személy, akinek a fényképeit nézzük úgy, hogy csakis a fényképeit nézzük. A történet értelemszerűen szubjektív lesz. Vállaltan: a kérdésfelvetés részét képezi a privát fényképek korlátainak, szubjektivitásainak feltérképezése, csakúgy, mint a megkerülhetetlen és vállalt kutatói hozzájárulás mibenlétének tisztázása. B.I. a családközpontú előtt született (ekkor készül róla első ízben fénykép), B.I.-nek hívják (több fotón is megjelenik a neve). Barna hajú, barna szemű, átlagos testalkatú. Édesanyjára hasonlít. Gyergyószentmiklóson él családjával, több családdal egy udvarban. Népes családból származik, élnek nagyszülei is, gyakoriak a családi összejövetelek (melyeken több generáció van jelen) ban lesz elsőáldozó. Katolikus. Két testvére van: egy nála néhány évvel idősebb fiú, illetve egy náluk sokkal fiatalabb fiú (az es évek elején születik). Sok időt tölt öccsével. Zárdában (felekezeti iskolában) folytat tanulmányokat. esterséget tanul, inastársainak közössége egyben baráti körét is alkotja ben sokat járnak kirándulni a családdal, nagy társasággal ben férjhez megy. Férje asztalosmester, méhészkedik (ebben B.I. is részt vállal). Közös életüket nem Gyergyószentmiklóson (Csíkszentsimonban) kezdik. Négy gyermekük születik: három fiú és egy lány. Gyergyószentmiklóson élnek, saját házat építenek. Gyakran vannak úton a méhekkel. Férje távolabbra is utazik az országban, egy ízben közösen, legnagyobb fiukkal agyarországra (Budapestre és a Balatonra) is elutaznak, rokonokhoz vagy barátokhoz. A rokonok viszonozzák a látogatást. Az 1970-es évek elején megözvegyül. Fiai egymás után megnősülnek (a legidősebb és középső fia 1972-ben, a legfiatalabb 1975-ben, ezekről az eseményekről fénykép készül), unokái születnek. Lábát baleset éri, botra támaszkodva tud járni. eghízik. Lánya 1978-ban férjhez megy, Kolozsváron telepedik le. Külföldi és belföldi szervezett utazásokon vesz részt, főként kortársakkal (nyugdíjasokkal). Többször tartózkodik Kolozsváron, lánya családjánál, fiai családjaival is eljár nyaralni. Az 1980-as évek végén középső fia családjával Ausztriába költözik. Az 1990-es évek elején fia betegség következtében agyműtéten esik át, majd meghal, Ausztriában temetik el. 70 éves 438 Bán 2008a,

203 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben születésnapját szűk, de népes családja (gyermekei és családjaik, öccse és felesége) körében ünnepli. Nyolc unokája születik (3 fiú, 5 lány, kettő közülük Ausztriában él). Hét unokája házasságot köt. 13 dédunokája születik, közülük négy Ausztriában. lső dédunokái iker kislányok. A távol élő családtagokkal intenzív kapcsolatot tart fenn (folyamatosan küldenek neki fényképet). A közelében levő családtagokkal sok időt tölt együtt. gészségi állapota romlik, ereje fogyatkozik. Ideje nagy részét/minden idejét lakásában tölti. A szűkebb és tágabb család tagjai látogatják, gyakran küldenek fényképeket neki. H.. a specialista ben született, családneve H. (1943-ban készül róla fénykép, 4-5 éves kislányként, a hátlapon megjelenik a H. családnév). Édesapja nem ismert/ korán meghalt (nincsenek róla fényképek). gyedüli gyermek. ezőkeszüben él. Két gyermek (egy fiú és egy lány) édesanyja. Református. A helyi gyülekezet aktív tagja. Férje volt presbiter is (a presbiterek csoportjáról az 1970-es években fénykép készül, köztük van H.. férje is). ezőgazdálkodással foglalkoznak (állatot tartanak, mezőgazdasági gépeik vannak). Fia családot alapít, két fia születik 1994-ben és 1995-ben. Kolozsváron keresztelik meg őket, a Kakasos (a onostori úti Felsővárosi Református) Templomban. Leánya egyetemi tanulmányokat folytat Kolozsváron. Az as évektől férjével együtt tagja a helyi hagyományőrző tánccsoportnak. Ugyanebben az időszakban (még leányként) készül róla és másokról egy sor néprajzi (viselet-)fotográfia. Több ízben, több helyre járnak a tánccsoporttal táncolni körül megözvegyül. gyedül él, gyermekei (gyakran) látogatják. Leánya nem megy férjhez/nincsenek gyermekei. H.. továbbra is hagyományőrző tevékenységet folytat: énekel, táncol, hagyományos vetett ágyát kiállításra viszik, sok hagyományos mezőkeszüi népviselete van, gyakran keresik fel otthonában, megnézni/fotózni vetett ágyát, viseleteit. Több fesztivál meghívottja ( Jászberény, Debrecen, ocs), többször utazik (agyarországra: Budapestre, Debrecenbe). A gazdaságot gyermekei segítségével látja el. S.A. az utazó/útkereső augusztus 10-én született Kolozsváron, A.-nak hívják (1953. október 10-én készül róla fénykép, hátlapján felirat: Nusika 2 hónapos). Sötét bőrű, fekete hajú. Szülei oszkvában (is) tanultak. Édesapja tagja a Román Kommunista Pártnak (több pártgyűlésen készül róla fénykép) körül születik húga. A családdal sokat utaznak, kirándulnak (a tengerpartra, a Duna-deltába, hegyvidékre). S.A. iskolakirándulásokon is részt vesz. Családi (hétvégi) házuk van Kidében, itt kertészkednek. S.A. kedvtelésből fotóz fiatal leányként, később műtermi fényképészként dolgozik. Apja újból megnősül 1993-ban (anyja az 1980-as évek végén meghal), Izraelbe költözik. Sokat utazik, külföldre is. Gyermektelen, férjével (élettársával) él együtt. Kutyát/macskát tartanak (állataikról fotók készülnek). Járt Izraelben ( Jeruzsálemben és más városokban is), agyarországon (Budapesten), Olaszországban (Velencében), Ausztriában (Bécsben), az Amerikai gyesült Államokban (Washingtonban, az Államokban él húga). A kolozsvári örmények egyesületének aktív tagja (örmény), több kisebbségi fesztiválon/rendezvényen aktívan részt vesz (Segesváron 2004-ben a Protnika fesztiválon itt kiállítás nyílik fényképeiből, Bukarestben). Valamilyen (indiai eredetű/gyökerű) spirituális közösség tagja. 202

204 7. Összegzés, következtetések Összegzés. A fent ismertetett élettörténetek megállapításai tehát kizárólag az egyének tulajdonában levő fényképkorpuszok alapján fogalmazódtak meg, minden megállapításhoz fénykép/a fényképek bizonyos csoportja rendelhető. A külön(böző) személyekből, életpályákból, kontextusokból és fényképkorpuszokból adódó különböző tartalmú biografikus fénykép-olvasatok megszerkesztése során megfogalmazódott, körvonalazódott egy sor általános érvényű állítás a fénykép-biográfiák lehetőségeiről és korlátairól. zek a megállapítások nem csupán a konkrét esetekre vonatkoztathatóak (lehetőséget kínálva a visszacsatolásra/ellenőrzésre/összegzésre), hanem tágabb értelmezési keretben (a privát fénykép médiumára, illetve a privát fényképekhez kapcsolódó társadalomtudományos diskurzusra vonatkozóan, kutatásmódszertani szempontból) is relevánsak. Az egyénre és kontextusaira vonatkozó megállapítások elsősorban a fényképek látványtartalmára támaszkodnak. A vizuális elemekből aprólékos, részletekbe menő leírások készíthetők (a fénykép számos, az életpálya egésze felől redundánsnak tekinthető részletet rögzít). A feliratok, datálások biztos adatokat kínálnak, melyek viszonyítási pontként használhatók más megállapítások megfogalmazásában. Az egyéni sorsfordulók, jelentős események bekövetkezte az esetek többségében magabiztosan megállapítható, viszont kevésbé pontosan helyezhető el időben, térben (lásd pl. az esküvői műtermi fotográfiákat). Az egyén(ek) külsejére vonatkozóan számos megállapítás tehető, időben követhetően. A fénykép sok esetben indiszkrét külső nézőpontból (a privát fényképek nyilvánossá tétele nem véletlenül számít meglehetősen ingoványos talajnak). A privát fénykép elsődleges kontextusában ez a kérdés így nem merül fel (az egyént kényelmetlenül érintő fényképek a legritkább esetben készülnek el, továbbá a család elvileg olyan közösségként tételeződik, melyben a tagok egymás irányában minden tekintetben elfogadóak). Az egyén(ek) tevékenységeire (szakmájára, munkájára ritkábban, szabadidős elfoglaltságaira annál gyakrabban), különböző típusú csoportosulásokhoz, közösségekhez való tartozására (felekezet, szellemi-kulturális közösségek, szakmai csoportok stb.) vonatkozóan szintén kaphatunk információkat, utalásokat. Az egyén jellemvonásaira vonatkozóan kevés, óvatos és általános jellegű megállapítások tehetők (pl. extrovertált, mobilis, családcentrikus részben erre vonatkoznak a vizuális élettörténetekhez rendelt címek). Az időpontra, helyre vonatkozó információk egyfelől igen aprólékosan dokumentálhatóak, másfelől nem pontosíthatók, csak becsléssel állapíthatóak meg. Bár a helyek az apró részletekig dokumentálva vannak a fotón (részletes leírás adható), a pontos meghatározást mégsem teszik lehetővé: a házak, utcák, mezők, épületek sok esetben nem adnak lehetőséget a konkrét megjelölésre. Kivételt képeznek a különböző emblematikus helyek, épületek, tájak. Ugyanígy, az időbeli tájékozódás esetében is a fényképek gyakran rögzítenek olyan információkat, mely alapján az esemény évszakra/hónapra pontosan elhelyezhető (természet állapota, növények virágzása), de a pontos évszám ismerete nélkül. bben az értelemben a fénykép híján van a kemény adatoknak. 203

205 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben A személyek interperszonális kapcsolataira vonatkoztatható megállapítások inkább mennyiségiek, mint minőségiek. Az egyén erős kötéseitől gyenge kötései felé haladva egyre kevesebb biztos és pontos megállapítás tehető (a szülő-gyermek kapcsolat, a testvéri kapcsolat, a házastársi kapcsolat jórészt biztosan és egyértelműen megállapítható, a távolabbi rokonságok, egyéb kapcsolatok kevésbé pontosíthatók). A fényképekre támaszkodva általában sommás megállapítások tehetők (tőmondatok fogalmazhatók meg). zeknek a bizonytalanság, feltételezés állandó tényezője. A bizonytalanságok nagy része a fényképek kontextualizált vizsgálatával (fényképhasználat módjainak és körülményeinek, a kapcsolódó értelmezések, biografikus kontextus feltárásával) megszüntethető. Az itt elvégzett kísérleti jellegű elvonatkoztatás abban leli létjogosultságát, hogy nem csupán a forrás olvasat- és kontextusfüggőségét húzza alá (mely ebben a formában közhelynek számítana a társadalomtudományokban), hanem felszínre hoz egy sor tartalomra és formára összpontosító, konkrét információt e függőségek működésére (hogyanokra és miértekre egyaránt) vonatkozóan gyéni fényképkorpusz egyéni (auto)biográfia. Szelektív személyes történelem. Az egyéni/családi fényképek és korpuszok elsődleges értelmezési tartományát elsődleges kontextusukból kifolyólag az egyéni (auto)biografikus kontextus, társadalmi kapcsolatrendszer, lokális tér képezi. Az egyéni fényképkorpusz a 20. századi ember biografikus beszédmódjába illeszkedik vizuális entitásként annak egy speciális területét képezve, sajátos viszonyban állva a biografikus beszédmód más területeivel. A privát fénykép(korpusz) két szinten is kapcsolódik a biografikus beszédmódhoz: 1. az egyéni/családi fényképek különkülön is, de még hangsúlyosabban együttesen az egyén/család élettörténetének egy vizuális változatát adják (melyek a maguk rendjén összevethetők más élettörténetekkel); 2. a fényképek használatukban, értelmezésük során rögtönzött vagy kidolgozott biografikus jellegű/tartalmú szövegeket hoznak felszínre és tartanak fenn. A fényképek által felszínre hozott/a fényképekről leolvasható élettörténet egyszerre lehet több (vizualitásából fakadóan) vagy kevesebb (töredékessége, szelektív jellege folytán) az elbeszélt/írott élettörténeteknél, melyek lényeges összehasonlítási alapot kínálnak a privát fényképek forrásának jobb megismerésében. int bármely más élettörténet, a fényképek kapcsán létrehozott élettörténet is konstrukció, s így értelemszerűen sarkított lesz. A sarkítási pontok, felületek kitapintása és értelmezése (az élet ünnepi, ceremoniális, nyilvános, vállalható aspektusainak kidomborítása egyfelől, a hétköznapi, mindennapi, negatív töltetű, intim szféra iránti érzéketlenség másfelől) az adott korpuszra és kontextusaira vonatkoztatva lesznek különösen beszédesek. Az általános jellemzők és működési elvek igazolása mellett, a fényképek kontextualizált elemzése az adott eset (személy/fényképkorpusz) partikularitásait hozza felszínre és fordítva. Az egyéni fényképkorpuszok több szempontú vizsgálata, az egymástól egyszerre különböző és hasonló esetek tanulságai több szinten is relevánsak: mikroszinten (a család, a mikrotársadalom, a lokalitás keretei között), illetve makroszinten (általában a privát fénykép médiumára, a 20. század történelmére kiterjesztve, társadalmi-kulturális vonatkozásaiban). 204

206 7. Összegzés, következtetések 7.3. gyéni fényképkorpusz interperszonális kapcsolatok. Az egyéni fényképkorpusz egy sor, az egyén társadalmi beágyazottságára vonatkozó adatot hordoz. gyrészt számos, az egyénre és társadalmi kontextusára vonatkozó információ olvasható le a fénykép látványfelületéről, másrészt a fénykép kommunikációs aktusként fogható fel tárgyi mivoltában, használatában is. lsődleges kontextusában (a családban) e két felület egyként tételeződik, egy időben juthat érvényre: a fénykép ajándékozásának/küldésének gesztusa nem választódik külön a fénykép tartalmától. A fénykép tehát kommunikációs gesztus és kommunikáló felület egyszerre. A fénykép egyaránt szól a másik emberhez (s ebben az értelemben fő funkciója a kapcsolatlétesítés, kapcsolattartás, kapcsolatok megerősítése/ deklarálása, információközlés) és saját magához/családhoz (mely értelemben a fénykép a szándékolt vagy utólagosan azzá minősíthető önreprezentáció eszköze lesz). A fényképhasználat ritualizált viselkedésmód (ezt erősítette meg többek között a fényképekhez kapcsolódó sajátos beszédmód, a fénykép-dedikációk szövegkorpuszának vizsgálata is), ugyanakkor a fényképezés/fényképezkedés aktusa is ritualizált viselkedésként fogható fel (letisztult és széles körben érvényes szabály- és kódrendszerrel operálva). A mélyreható kutatás érdekében a fényképek tartalomelemzése révén egy sor konkrét állítás fogalmazható meg az egyén kapcsolatairól (főként mennyiségi, de más forrásokkal összevetve akár minőségi vonatkozásairól is). A fényképek családon belüli áramlásából, megítéléséből, elhelyezéséből szintén releváns következtetéseket vonhatunk le, elsősorban az egyéni/ családon belüli kapcsolatokról. gyüttesen látványtartalmában és használatában értelmezve a fénykép az egyén társadalmi beágyazottságára vonatkozóan adhat árnyalt képet A fénykép a mindennapi életben. A mindennapiság és a privát fényképek viszonya. A privát fénykép megtalálta helyét az egyéni időben és térben. bben az értelemben az egyén mindennapjainak része cselekvésként (mindennapi gyakorlatai közé épülve, mindennapi gyakorlattá válva) és tárgyként (az egyéni térben és időben elhelyezkedve). A fénykép időminőségeket rögzít (főként az ünnepi- és a szabadidőt). Ugyanakkor a fényképezés maga is speciális, ritualizált időminőség lesz. ásfelől a fénykép éppen a mindennapi (hétköznapi) életre vonatkozóan lesz szűkszavú (vagyis az egyén hétköznapi, mindennapi életéről fog legkevesebbet mondani) A privát fotó műfaji sajátosságai (az esztétikumot felülíró tartalom), helye és megítélése. A privát fotó elsődleges kontextusából, házi módjából kifolyólag kicsúszik az olyan értelmezési keretekből, melyek egyébként, általánosan, a fénykép médiumára vonatkozóan célravezetőek lennének. Így a művészi, abszolút értékeket tételező esztétikai szempontú megközelítés lehetőségeitől is függetleníti magát. Pontosabban: a privát fénykép médiumának sajátos esztétikuma van, mely kizárólag saját keretein belül értelmezendő. A privát fénykép, demokratizálódása és teljes mértékű enkulturálódása folytán, általánosan érvényes formai szempontok szerint kerül megítélés alá használói körében. bben a megítélésben az esztétikum főként a fényképezőgép előtti viselkedésre, a fényképezendő 205

207 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben és nem fényképezendő témákra vonatkozik: a jó/szép fénykép elsősorban jó/szép dolgokat ábrázol úgy, ahogyan azt a privát fényképnek ábrázolnia kell. Azaz a fénykép tartalma kerekedik felül az esztétikai minőségeken (a családi fényképkorpuszban megtalálható, fényképészeti szempontból elrontott fényképek ettől függetlenül értékes fényképek lesznek/lehetnek), vagy maga a tartalom lényegül esztétikai kritériummá (a fényképen nem adekvát módon megjelenő személy elronthatja a fényképet akkor is, ha fényképészeti szempontból éppen emiatt eredeti vagy jó az adott fénykép). A privát fénykép médiuma olyan koherens forrástípussá forrott ki, mely lehetőséget biztosít és igényt tart a saját esztétikai kategóriák kidolgozására és alkalmazására A fényképet használó ember. A privát fotó funkciói. A családi fényképezés és fényképhasználat funkcióit jó ideje és alaposan feltárták. Többek között Pjotr Sztompka összegezte kötetében a társadalomtudományos diskurzus erre vonatkozó megállapításait. 439 usello nyomán a privát fényképek fő funkcióiként a közösség megerősítését, interakció kezdeményezését és fenntartását, az önreprezentációt, a családi élet dokumentálását jelöli meg, melyet a Bourdieu által javasolt két további funkcióval egészít ki: a presztízsfunkcióval és a kikapcsolódással. A javasolt funkciókat nagyvonalakban elfogadom, kutatásom tükrében a következő megállapítással egészítem ki: a különböző fényképkorpuszok (esetek) a különböző funkciókat különböző mértékben érvényesítik. A szakirodalom által javasolt funkciók részben fedik egymást. A korpuszok elemzésére támaszkodva minden esetben kijelölhető az adott korpusztól és kontextusaitól függően, az értelmezési kerettől nem elvonatkoztatva legalább egy meghatározó funkció (B.I. esetében a fénykép a számontartás, H.. esetében a kapcsolattartás, a kommunikáció, S.A. esetében az öndefiníció eszköze lesz elsősorban), mely a többi funkciót kiegészítő, járulékos, de nem mellékes pozícióba utalja. Továbbá a fényképkorpuszok saját kereteiken belül is meglehetősen differenciáltan töltik be a különböző funkciókat. indez időben is változik. gy valamikor főként presztízsfunkciót ellátó fénykép mára inkább az önreprezentációt szolgálhatja (az sem mellékes, hogy a presztízs és az önreprezentáció összefüggő kategóriák), a valamikor a család közösségének megerősítése céljából küldött fényképek a családi albumba ragasztva ma a családi élet (múlt) dokumentálását szolgálhatják stb. A különböző fényképkorpuszok funkcióra vonatkozó, külön-külön elvégzett, kontextualizált elemzései éppen a vizsgált személyek, közösségek és fényképkorpuszok sajátosságait, esszenciális vonásait domborítják ki A privát fotó módszere teljes értékű kutatási módszer (?). A privát fotók vizsgálatának hozadéka a társadalomtudományok számára. A privát fénykép annyira jelentős forrássá vált, hogy már nem elegendő a médium elméleti-fenomenológiai megközelítése. gyfelől minél több és minél mélyebbre hatoló esetelemzésre, alapkutatásra van 439 Sztompka 2009,

208 7. Összegzés, következtetések szükség, másfelől ezek tapasztalatait kiaknázva a forráshoz legjobban igazodó metodológia kidolgozására. Az utóbbi években/évtizedekben ez irányban jelentős előrelépés történt mind a nemzetközi, mind a magyar társadalomtudományos diskurzusban. zek tükrében a saját kutatások által megerősítést nyerve nem merész azt állítani, hogy a privát fotó módszere a társadalomtudományok módszertanában helyet követel magának. A személyes dokumentumok módszere ismert és használatos ugyan (a privát fénykép is személyes dokumentum), azonban összetettebb, számottevőbb és sajátosabb forrás is egyben. Alkalmazható úgy is, mint az elemzés fő célja, vezető irányvonala és forrása (mint e kötet esetében), de úgy is, mint más típusú/témájú kutatások része, melyekhez más, egyébként nem elérhető adalékokkal szolgálhat, kiegészítő jelleggel. A privát fényképek forrásának kétségtelen módszertani előnye abban is áll, hogy lehetőséget kínál egy közvetlen(ebb) kapcsolat megteremtésére. Pjotr Sztompka is jelzi, de saját tapasztalatom is mutatja, hogy a legkülönfélébb témákban megkérdezett személyek fényképei az interjúhelyzetnek még nagyobb intimitást adnak, és a kutatás alanyát nemcsak abban az értelemben vonják be a beszélgetésbe, hogy a kutatóval közösen nézik a fotót, hanem abban is, hogy önmagát mintegy tükörben nézi. Az adatközlők itt könnyen kerülnek a kutatót saját világukon végigvezető helyi szakértő, tekintély vagy idegenvezető szerepébe. ( ) A fotóinterjú a családi körben történő fotónézegetéshez hasonlít. A verbális interjú inkább a vizsgához vagy egy hivatali, rendőrségi kihallgatáshoz. zért a fotóinterjú lehetővé teszi a megnyilatkozás nagyobb spontaneitását és autentikusságát, és csökkenti a metodológusok által jól ismert kérdezett effektust. 440 Természetesen, a privát fényképek forrásának a társadalomtudományos diskurzusba történő bevonásában/a kutatások homlokterébe állításában ennél jóval több lehetőség rejlik. A privát fénykép megannyi értelmezési keretben vizsgálható, eredményei szerteágazóak (ahogyan az egyes fényképkorpuszok tartalma is sok szálon, messze futhat). gy személy/család (a kutatói kapacitás függvényében tovább bővítve: település, egyesület, régió vagy társadalmi réteg) fényképkorpuszának tartalomelemzése önmagában is messzire vezethet. hhez a tartalomelemzés sajátos, vizuális tartalmakhoz igazított változatát ajánlom, a maga speciális eszköztárával (privát fényképek tartalomelemzésére kidolgozott adatbázist, mely nem reked meg a fényképek szűk értelemben vett leírásánál, hanem a vonzatokat és a kontextusokat is érinti). Tovább tágítva azonban az értelmezési keretet (mely irányvonalára vonatkozó javaslatokat, ötleteket éppen a fényképek tartalomelemzése során azaz a fényképek aprólékos vizsgálata révén kaphatunk), a fényképet használó emberek/közösségek viszonylatában juthatunk ugyancsak messzire. A privát fényképek forrása révén olyan további területekre juthatunk el, olyan diskurzusokhoz szólhatunk hozzá, mint pl. az élettörténetek problematikája, a biografikus beszédmód, a társadalmi beágyazottság vagy az egyéniségkutatás területei. A módszer létjogosultságának ecsetelésében itt megállok. Abban reménykedve, hogy a kötetben bemutatott kutatások és következtetések igazolták azt. Nemkülönben az e témában született más kutatások és eredmények is. Hiszen a társadalomtudományok már 440 Sztompka 2009,

209 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben régen kontaktusban vannak a fényképekkel (egy ideje a privát fényképekkel is). égis, ennek ellenére néhány kivételes eseten kívül, melyek előtt főhajtással tisztelgek és eredményeikből profitálok nem sikerült igazán közelről vagy a megfelelő távlatból, a hozzá leginkább közel álló módszerekkel és eszközökkel, s ami a legfontosabb: releváns menynyiségű alapkutatás révén megközelíteniük. Csak remélni tudom, hogy a kötetnek ebből az adósságból sikerült törlesztenie: néprajzi-antropológiai elemzésre vállalkozott, mely a fényképezéssel mint cselekvéssel foglalkozott, a fényképhasználattal kapcsolatos társadalmi-kulturális habitusokat tekintette át, legfontosabb módszere az esetelemzés. 208

210 7. Összegzés, következtetések BIBLIOGRÁFIA ALBRT Fruzsina DÁVID Beáta KŐRÖSI Zsuzsanna 2003 Kísérlet életútinterjúk kapcsolathálózati elemzésére. HTL, Évkönyv 2000 (VIII). Budapest, ALBRTINI Béla 1989 A magyar szociofotó tegnap és ma, In: GRA ihály (szerk.): A fénykép varázsa Tizenkét kiállítás a magyar fotográfia 150 éves történetéből, agyar Fotóművészek Szövetsége Szabad Tér Kiadó, Budapest, A magyar szociofotó története a kezdetektől a második világháború végéig, agyar Fotográfiai úzeum, Kecskemét. ANGLUSZ Róbert 2000 A láthatóság görbe tükrei. Társadalompolitikai tanulmányok, Új andátum, Budapest. ANGLUSZ Róbert TARDOS Róbert 1991 Társadalmak rejtett hálózata, avagy mit remélhet a társadalomkutatás a kapcsolathálózati megközelítéstől. lőszó. HTL, In: ANGLUSZ Róbert TARDOS Róbert (szerk.): Társadalmak rejtett hálózata, KJ, Budapest, socialnetwork.hu/cikkek/tardangel1991loszo.htm ( ) BARNA Gábor 2002 Idő és emlékezet, In: ÁRVA Judit GYARATI János (szerk.): Közelítések az időhöz. Tanulmányok, Tabula könyvek 3, Néprajzi úzeum, Budapest, BÁN András 2008a A vizuális antropológia felé, Typotex, Budapest. 2008b Búcsú a privát fotótól, In: BÁN Zsófia TURAI Hedvig (szerk.): xponált emlék. Családi képek a magán- és közösségi emlékezetben, űkritikusok Nemzetközi Szövetsége AICA agyar Tagozata, Budapest, (vagy: scripta/lettre/lettre64/ban_a.htm) É.n. Felnőttképzés a családi emlékezet kutatására, /download/ fotomemoria_ban%20andras.pdf ( ) BÁN Zsófia 2008 mlékezet és/vagy konstrukció. Családi képek W. G. Sebald Austerlitz című regényében, In: BÁN Zsófia TURAI Hedvig (szerk.): xponált emlék. Családi képek a magán- és közösségi emlékezetben, űkritikusok Nemzetközi Szövetsége AICA agyar Tagozata, Budapest, BANKS, arcus ORPHY, Howard 1999 Rethinking Visual Athropology, Yale University Press, New Haven London. 209

211 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben BARTHS, Roland 1985 (2000) Világoskamra: jegyzetek a fotográfiáról, urópa Könyvkiadó, Budapest (1990) A kép retorikája, In: BLASKÓ Ágnes ARGITHÁZI Beja (szerk.): Vizuális kommunikáció szöveggyűjtemény, Typotex, Budapest, BAZIN, André 1977 A fénykép ontológiája, In: ICHNBAU, Borisz (szerk.): A film és a többi művészet, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, BATA Tímea 2004 Gunda Béla fotói a Néprajzi úzeum fényképgyűjteményében. Teherhordás emberi erővel, In: FJŐS Zoltán (szerk.): Fotó és néprajzi muzeológia. Tanulmányok, Tabula könyvek 6, Néprajzi úzeum, Budapest, BCKR, Howard S Fényképezés és szociológia, In: R. NAGY József (szerk.): Családi album. Vizuális antropológiai szöveggyűjtemény I., iskolci gyetemi Kiadó, iskolc, BRCZ Ágnes 2008 Hasznosíts újra, kérlek! perjesi Ágnes családi albumáról, In: BÁN Zsófia TURAI Hedvig (szerk.): xponált emlék. Családi képek a magán- és közösségi emlékezetben, űkritikusok Nemzetközi Szövetsége AICA agyar Tagozata, Budapest, BÉRS István 1992 gy családi fényképgyűjtemény vizuális antropológiai elemzése, JPT, Pécs lfelejtett képek egy terepgyakorlatról, Tabula 2(2), Budapest, egjegyzések a családi fotográfiáról (úgy is, mint múzeumi tárgyról), In: FJŐS Zoltán (szerk.): Fotó és néprajzi muzeológia. Tanulmányok, Tabula könyvek 6, Néprajzi úzeum, Budapest, É.n. Fotózás a terepen, In: FISCHIDT argit: Kvalitatív módszerek az empirikus társadalom és kultúrakutatásban internetes tananyag (Az adatfelvétel módszerei), Szabadbölcsészet, ( ) BICZÓ Gábor 1999 A jelenlét képei, In: BÁN András (szerk.): Körülírt képek. Fényképezés és kultúrakutatás, iskolci Galéria agyar űvelődési Intézet, iskolc Budapest, BÍRÓ János, hegyaljai É.n. Tűzjel hegyalján, Csíkszereda Székely rovásírás, JATPress Kiadó, Szeged. BLASKÓ Ágnes ARGITHÁZI Beja (szerk.) 2010 Vizuális kommunikáció szöveggyűjtemény, Typotex, Budapest. BORDA, Jaap ARTINIUS, Warna Oosterbaan 2000 (1980) Családi fényképek szociológiai megközelítésben, In: R. NAGY József (szerk.): Családi album. Vizuális antropológiai szöveggyűjtemény I., iskolci gyetemi Kiadó, iskolc,

212 Bibliográfia BOGDÁN elinda 1999 Itt küldöm neked egész családunkat gy budapesti polgárcsalád fényképei a századelőn, In: BÁN András (szerk.): Körülírt képek. Fényképezés és kultúrakutatás, iskolci Galéria agyar űvelődési Intézet, iskolc Budapest, A rabosító fénykép, Budapesti Negyed (A bűnös Budapest), XIII Budapest Főváros Levéltára, Budapest. BOROS Géza 2008 ltemetett képek. Fotóhasználat az 1956-os forradalom emlékkultuszában, In: BÁN Zsófia TURAI Hedvig (szerk.): xponált emlék. Családi képek a magán- és közösségi emlékezetben, űkritikusok Nemzetközi Szövetsége AICA agyar Tagozata, Budapest, BOURDIU, Pierre 1982 A fénykép társadalmi definíciója, In: HORÁNYI Özséb (szerk.): A sokarcú kép. Válogatott tanulmányok, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, CHALFN, Richard 1987 Snapshot Versions of Life. Bowling Green State University Popular Press, Bowling Green, Ohio. CSUPOR István 1987 A fényképkészítés alkalmai és szokásai Cinkotán, thnographia XCVIII DTR Zsófia GLNCSÉR Ferenc 1990 Székesfehérvár anno Pillanatképek egy város életéből, Fejér egyei úzeumegyesület, Székesfehérvár (vagy elérhető: ) DOBROSSY István 1988 A városképi fotók helye a múzeum gyűjteményeiben és szerepük iskolc belvárosának rehabilitációjában, In: TARCAI Béla (szerk.): A fénykép mint történeti forrás (országos szakmai konferencia), Vizuális Kultúrakutató Osztály, iskolc, CO, Umberto 2008 ár nem átlátszó a képernyő, In: CO, Umberto: Az új középkor, urópa Könyvkiadó, Budapest, DWARDS, lisabeth 1999 Beyond the Boundary: a Consideration of the xpressive in Photography and Anthropology, In: BANKS, arcus ORPHY, Howard (szerk.): Rethinking Visual Athropology, Yale University Press, New Haven London, CSORBA Csilla 2000 agyar fotográfusnők , nciklopédia Kiadó, Budapest. FJŐS Zoltán 1999 A fotoantropológia és a bemutatás dilemmái, In: BÁN András (szerk.): Körülírt képek. Fényképezés és kultúrakutatás, iskolci Galéria agyar űvelődési Intézet, iskolc Budapest, iért a fotó?, In: FJŐS Zoltán (szerk.): Fotó és néprajzi muzeológia, Tabula könyvek 6, Néprajzi úzeum, Budapest,

213 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben FLUSSR, Vilém 1990 A fotográfia filozófiája, Tartóshullám Belvedere LT BTK, Budapest Beszélgetés Vilém Flusserrel (Peternák iklós), Replika , FOGARASI Klára 2004 A jelen és a jövő. Az alkalmazott fotográfus és a muzeológus változó lehetőségei a digitális képalkotás korában, In: FJŐS Zoltán (szerk.): Fotó és néprajzi muzeológia. Tanulmányok, Tabula könyvek 6, Néprajzi úzeum, Budapest, FORGÁCS Éva 2008 A tárgy mint fotó. A személyes dokumentum mint történetmondás (Christian Boltanski és Ilja Kobakov), In: BÁN Zsófia TURAI Hedvig (szerk.): xponált emlék. Családi képek a magán- és közösségi emlékezetben, űkritikusok Nemzetközi Szövetsége AICA agyar Tagozata, Budapest, FOTOORIA Privát fotográfia és személyes emlékezet. Felnőttoktatási műhely. Óravázlatok ( ) FRUND, Gisèle 1997 A fotóamatőrök, In: BÁN András BK László (szerk.): Fotóelméleti szöveggyűjtemény, nciklopédia Kiadó, Budapest, GAYR Zoltán 1998 Fényképaktusok. Amatőrképek a rendszerváltás előtt és után, Replika , GYŐRY Lajos É.n. A privát fényképek közhasznúsága, In: Közösségi Vizuális Napló. Privát fotók és történetek a múltról és a jelenről, id=45 ( ) HIDTANN, Frank 2000 (1981) Széljegyzetek az amatőr fotográfiához, In: R. NAGY József (szerk.): Családi album. Vizuális antropológiai szöveggyűjtemény I., iskolci gyetemi Kiadó, iskolc, HIRSCH, Julia 2000 (1981) Családi képek. Tartalom, jelentés, értelem, In: R. NAGY József (szerk.): Családi album. Vizuális antropológiai szöveggyűjtemény I., iskolci gyetemi Kiadó, iskolc, HIRSCH, arianne SPITZR, Leo 2008 Utcai fotók. A családi fényképalbumtól az archívumig, In: BÁN Zsófia TURAI Hedvig (szerk.): xponált emlék. Családi képek a magán- és közösségi emlékezetben, űkritikusok Nemzetközi Szövetsége AICA agyar Tagozata, Budapest, HOPPÁL ihály 1992 Amerikai magyar családi fényképek, Néprajzi Látóhatár , iskolc,

214 Bibliográfia HORVÁTH Csilla, B Fényképek a Janus Pannonius úzeumban, In: TARCAI Béla (szerk.): A fénykép mint történeti forrás (országos szakmai konferencia), Vizuális Kultúrakutató Osztály, iskolc, HYS, Dell 1997 A nyelv és társadalmi élet kölcsönhatásának vizsgálata, In: PLÉH Csaba SÍKLAKI István TRSTYÉNI Tamás (szerk.): Nyelv kommunikáció cselekvés, Osiris, Budapest, ICKSTADT, Heinz 2008 Történelem, elbeszélés és a fotográfia kimerevített pillanata Richard Powers Három földműves táncmulatságba készül és Theresa Hak Kyung Cha Dictée című művében, In: BÁN Zsófia TURAI Hedvig (szerk.): xponált emlék. Családi képek a magán- és közösségi emlékezetben, űkritikusok Nemzetközi Szövetsége AICA agyar Tagozata, Budapest, ILLÉS Péter 2004 A látvány, az etnográfus és a fényképes dokumentáció. Csaba József néprajzi fotográfiáiról, In: FJŐS Zoltán (szerk.): Fotó és néprajzi muzeológia. Tanulmányok, Tabula könyvek 6, Néprajzi úzeum, Budapest, KALLINICH, Joachim 2000 Fotográfia és élettörténet, In.: R. NAGY József (szerk.): Családi album. Vizuális antropológiai szöveggyűjtemény I., iskolci gyetemi Kiadó, iskolc, KAUFHOLD, nno 2000 Igényes amatőrök. Az igénytelenség kultiválása, In: R. NAGY József (szerk.): Családi album. Vizuális antropológiai szöveggyűjtemény I., iskolci gyetemi Kiadó, iskolc, K. CSILLÉRY Klára 1990 Adalékok a paraszti képértelmezéshez és képhasználathoz agyarországon (összefoglaló magyar nyelven), In: KUNT rnő (szerk.): Nép-hagyomány kép-hagyomány, Herman Ottó úzeum, iskolc, KSZG Vilmos 2007 Élettörténetek populáris regiszterben, In: JAKAB Albert Zsolt KSZG Anna KSZG Vilmos (szerk.): mberek, életpályák, élettörténetek, BBT agyar Néprajz és Antropológia Tanszék Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, Alfabetizáció, írásszokások, populáris írásbeliség. gyetemi jegyzet, Kriza János Néprajzi Társaság BBT agyar Néprajz és Antropológia Tanszék, Kolozsvár A történetmondás funkciói a 20. században, Korunk III. (árcius), KSZG Vilmos (szerk.) 2005 Specialisták. Életpályák és élettörténetek, Sapientia könyvek 41., Scientia Kiadó, Kolozsvár. 213

215 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben KIBÉDI VARGA Áron 1993 Vizuális argumentáció és vizuális narrativitás, Athenaeum 1. 4., KINCSS Károly 1986 A fotós művelődés- és falutörténeti gyűjtés módszertana, Országos Közművelődési Központ ódszertani Intézete, Budapest Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel? Amit a régi fényképekről tudni kell, agyar Fotográfiai úzeum, Kecskemét Pózkatalógus. Kultúra, kapcsolatok és a társadalmi helyzet tükröződése a 19. századi fényképezésben, agyar Fotográfiai úzeum, Budapest. KING, David 1999 Retusált történelem. A fotográfia és a művészet meghamisítása Sztálin birodalmában, PolgArt, Budapest. KNOTIK árta 1989 A fénykép a néprajzi és helytörténeti kutatásban, In: TARCAI Béla (szerk.): A fénykép mint történeti forrás országos szakmai konferencia iskolcon (Vizuális Kultúrakutató Osztály), Borsod-Abaúj-Zemplén egyei úzeumok Igazgatósága, iskolc, KOLLGA Tarsoly István (szerk.) 1998a agyarország a XX. században, V. kötet, Tudomány 2, Társadalomtudományok, Babits Kiadó, Szekszárd ( ( ) 1998b agyarország a XX. században, III. kötet, Kultúra, művészet, sport és szórakozás, Fotótörténet c. fejezet, Babits Kiadó, Szekszárd ( html/401.html) ( ) KOLTA agdolna 2008 Képmutogatók 2. A látás kultúrtörténete, agyar Fotográfusok Háza, Budapest. KOTKIN, Amy 1984 Családi fényképezés, családi albumok, In: BÁN András FORGÁCS Péter (szerk.): Vizuális antropológiai kutatás. unkafüzetek II, űvelődéskutató Intézet, Budapest, A családi fotóalbum mint a folklór egyik megnyilvánulási formája, In.: R. NAGY József (szerk.): Családi album. Vizuális antropológiai szöveggyűjtemény I., iskolci gyetemi Kiadó, iskolc, KOVÁCS József, Ö Fotók, filmek, mindennapok története, Gesta, iskolci történész folyóirat VI/1, iskolc, , vagy: /200661_77.pdf KŐRÖSI P. József (összeáll.) 2001 A fotográfus. agyar írók novellái a fényképezésről, Noran Könyvkiadó Kft., Budapest. KRISTÓF Ildikó, SZ Jákob rózsafája vagy frusztrált antropológusok? Az értelmezés hatalmáról és korlátairól, Tabula ,

216 Bibliográfia KRACAUR, Sigfried 1997 A fényképezés, Café Babel (Fény), KUNT rnő 2003 Az antropológia keresése. Válogatott tanulmányok, Documentatio thnographica 20, L Harmattan, Budapest. KÜRTI László 2002 Történelem és emlékezet. Lajosmizsei fényképek , Lajosmizsei Helytörténeti és Kulturális gyesület, Lajosmizse Picture Perfect. Community and Commemoration in Postcards, In: PINK, Sarah KÜRTI László AFONSO, Ana Isabel (szerk.): Working Images. Visual Research and Representation in thnography, Routledge Taylor and Francis Group, London New York. KÜRTÖSI Zsófia 2005 A társadalmi kapcsolatháló elemzés módszertani alapjai, In: LTNYI László (szerk.): Településkutatás szöveggyűjtemény, Ráció Kiadó, Budapest, LAL Annamária 1981 Az interperszonális kapcsolatok rítusai. In: NIDRÜLLR Péter (szerk.): Folklór és mindennapi élet. Válogatott tanulmányok, Népművelési Intézet, Budapest, LINARS, Chantal de 2000 A család játéka. Családi képzeletvilág a családi fényképekben és albumokban, In: R. NAGY József (szerk.): Családi album. Vizuális antropológiai szöveggyűjtemény I., iskolci gyetemi Kiadó, iskolc, LUGOSI Lugo László 2009 Fényképíró. A dagerrotípiától a digitálisig, Typotex, Budapest. AHON, aureen 2010 A kulturális termelők látható bizonyítéka, In: BLASKÓ Ágnes ARGITHÁZI Beja (szerk.): Vizuális kommunikáció szöveggyűjtemény, Typotex, Budapest, cdougall, David 1999 The Visual in Anthropology, In: BANKS, arcus ORPHY, Howard (szerk.): Rethinking Visual Athropology, Yale University Press, New Haven London, clan, William P Javaslatok a fénykép szemiotikai definíciójához, In: HORÁNYI Özséb (szerk.): A sokarcú kép. Válogatott tanulmányok, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, ÉRI Ferenc 2004 Közösségek rejtett hálózata. Szociometriai értelmezés, Osiris, Budapest. ÉSZÁROS Antónia 2005 Az állampolgár-riporter. Londoni merényletek: a civil szféra betört a hivatásos médiába a maga fotóival és szövegeivel, Népszabadság szeptember 26. ( nol.hu/archivum/archiv ),

217 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben STRHÁZI Lajos 1984 Budapest anno. Fényképfölvételek műteremben és házon kívül (Klösz György), Corvina Könyvkiadó, Budapest. IKLÓS Pál 1989 Az első százötven év, In: GRA ihály (szerk.): A fénykép varázsa Tizenkét kiállítás a magyar fotográfia 150 éves történetéből, agyar Fotóművészek Szövetsége Szabad Tér Kiadó, Budapest, IKLÓSI SIKS Csaba 2001 Fényképészek és műtermek rdélyben, : tanulmány és okmánytár. Haáz Rezső Alapítvány, Székelyudvarhely. ITCHLL, William J. T A képi fordulat, In: BLASKÓ Ágnes ARGITHÁZI Beja (szerk.): Vizuális kommunikáció szöveggyűjtemény, Typotex, Budapest, ONTVAI Attila 1985 Fotográfia és kultúra, Kossuth Könyvkiadó, Budapest. ORIARTY, Sandra 2010 Vizuális szemiotika elmélet, In: BLASKÓ Ágnes ARGITHÁZI Beja (szerk.): Vizuális kommunikáció szöveggyűjtemény, Typotex, Budapest, USLLO, Christopher 1984 A családi fényképek és a vizuális kommunikáció vizsgálata, In: BÁN András FORGÁCS Péter (szerk.): Vizuális antropológiai kutatás. unkafüzetek II, űvelődéskutató Intézet, Budapest, NAGY József, R. (szerk.) 2000 Családi album. Vizuális antropológiai szöveggyűjtemény I., iskolci gyetemi Kiadó, iskolc. NAGY Károly Zsolt 2005 A fotóantropológia és az antropológiai fotó lehetőségei a digitális képi forradalom korában, Tabula 8. 1., Néprajzi úzeum, Budapest, ŐRSI Julianna 2003 Festmények, fényképek, filmek a családi emlékezés szolgálatában. A családtörténeti kutatások vizuális forrásai, In: ŐRSI Julianna (szerk.): Családok, famíliák, nemzetségek, Túrkevei Kulturális gyesület, Túrkeve, PTRNÁK iklós 2007 Képháromszög, Ráció Kiadó, Budapest. ROÁNIAI AGYAR IRODALI LXIKON I., Bíró János szócikk ( niif.hu/03600/03628/html/b.htm#bírójános(gyergyószentmiklós,1905.nov máj.28.,Nyíregyháza)) ( ) ROSICS Imre 1999 Kalocsa anno Kalocsai fotográfiák, Kalocsai úzeumbarátok Köre, Kalocsa. 216

218 Bibliográfia ROS, Gillian 2010 Tartalomelemzés megszámoljuk, amit lát(ni vélünk), In: BLASKÓ Ágnes ARGITHÁZI Beja (szerk.): Vizuális kommunikáció szöveggyűjtemény, Typotex, Budapest, ROSNBLU, Barbara 2000 (1978) Fényképészeti stílusok, In: R. NAGY József (szerk.): Családi album. Vizuális antropológiai szöveggyűjtemény I., iskolci gyetemi Kiadó, iskolc, RUBY, Jay 2000 (1979) ilyen a világ a képeken át a fotózás antropológiája, In: R. NAGY József (szerk.): Családi album. Vizuális antropológiai szöveggyűjtemény I., iskolci gyetemi Kiadó, iskolc, SLCZI KOVÁCS Attila 2004 Néprajzi fényképezésünk kezdetei. Reguly Antal palócföldi fotográfiái, In: FJŐS Zoltán (szerk.): Fotó és néprajzi muzeológia. Tanulmányok, Tabula könyvek 6, Néprajzi úzeum, Budapest, SISLY, Logan 2008 A férfi homoszexualitás képi megjelenítése a családi albumban, In: BÁN Zsófia TURAI Hedvig (szerk.): xponált emlék. Családi képek a magán- és közösségi emlékezetben, űkritikusok Nemzetközi Szövetsége AICA agyar Tagozata, Budapest, SONTAG, Susan 1981 (1999, 2007) A fényképezésről, urópa Könyvkiadó, Budapest. STARL, Timm 2000 (1983) A magánvilág képi közege. A kocafotózás keletkezése és funkciója, In: R. NAGY József (szerk.): Családi album. Vizuális antropológiai szöveggyűjtemény I., iskolci gyetemi Kiadó, iskolc, STLRNÉ B. Ilona 1989 A fénykép mint történeti forrás, In: TARCZAI Béla (szerk.): A fénykép mint történeti forrás országos szakmai konferencia iskolcon (Vizuális Kultúrakutató Osztály), Borsod-Abaúj-Zemplén egyei úzeumok Igazgatósága, iskolc Az Iparrajziskola fényképész tanulóinak fennmaradt képei. Fotóoktatás agyar - országon, először, Fotóművészet LI. 3., option =com_content&view=article&id=62&itemid=69 ( ) 2009 Történelem és fotográfia, Osiris agyar Nemzeti úzeum, Budapest. SZALA Anna-ária 2008 A fénykép mint narratívum. Kísérlet egy egyéni fényképkorpusz elemzésére, Néprajzi Látóhatár VII. 3., A mindennapi élet fényképei a fénykép mindennapjai, X. RODOSZ Konferenciakötet, RODOSZ Clear Vision Könyvkiadó, Kolozsvár, Fénykép a 20. században a 20. század fényképe, Korunk III. 3., Kolozsvár,

219 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben SZARKA Klára FJÉR Zoltán 1999 Fotótörténet, űszaki Könyvkiadó, Budapest. SZÉKLYNÉ KŐRÖSI Ilona 1998 Kecskemét anno Képek a régi Kecskemétről, Bács-Kiskun egyei Önkormányzat Katona József úzeuma, Kecskemét. SZILÁGYI Flóra 1989 Háborús album, In: GRA ihály (szerk.): A fénykép varázsa Tizenkét kiállítás a magyar fotográfia 150 éves történetéből, agyar Fotóművészek Szövetsége Szabad Tér Kiadó, Budapest, SZTOPKA, Pjotr 2009 Vizuális szociológia. A fényképezés mint kutatási módszer, Gondolat Kiadó PT Kommunikáció- és édiatudományi Tanszék, Budapest Pécs. SZUHAY Péter 2004 Így lövünk mi. A néprajzi fotó szerepe a társadalom megértése folyamatában. Értelmezési kísérlet a Néprajzi úzeum fényképgyűjteménye alapján, In: FJŐS Zoltán (szerk.): Fotó és néprajzi muzeológia. Tanulmányok, Tabula könyvek 6, Néprajzi úzeum, Budapest, SZŰCS Judit 2004 Fotók egy új állandó kiállításban, In: FJŐS Zoltán (szerk.): Fotó és néprajzi muzeológia. Tanulmányok, Tabula könyvek 6, Néprajzi úzeum, Budapest, TARCZAI Béla (szerk.) 1989 A fénykép mint történeti forrás országos szakmai konferencia iskolcon (Vizuális Kultúrakutató Osztály), Borsod-Abaúj-Zemplén egyei úzeumok Igazgatósága, iskolc. TOSICS mőke 2009 A történeti muzeológia felől (Bán András: A vizuális antropológia felé), BUKSZ , TŐRY Klára 1989a A magyaros stílus, In: GRA ihály (szerk.): A fénykép varázsa Tizenkét kiállítás a magyar fotográfia 150 éves történetéből, agyar Fotóművészek Szövetsége Szabad Tér Kiadó, Budapest, b scher Károly ( ), In: GRA ihály (szerk.): A fénykép varázsa Tizenkét kiállítás a magyar fotográfia 150 éves történetéből, agyar Fotóművészek Szövetsége Szabad Tér Kiadó, Budapest, TURAI Hedvig 2008 Házi múzeum. Katarina Ševič és László Gergely installációja, In: BÁN Zsófia TURAI Hedvig (szerk.): xponált emlék. Családi képek a magán- és közösségi emlékezetben, űkritikusok Nemzetközi Szövetsége AICA agyar Tagozata, Budapest, VÁRADI Péter Pál LŐWY Lilla 2000 rdély. Székelyföld. Gyergyó és vidéke. PéterPál Kiadó, Veszprém. 218

220 Bibliográfia VÉGVÁRI Lajos 1977 Kép és fénykép (A képlátás alakulása a XX. század művészetében), Fotóművészet. lméleti és történeti tanulmányok, VOIGT Vilmos 2002 Az idő szerepe a magyar folklórban, In: ÁRVA Judit GYARATI János (szerk.): Közelítések az időhöz. Tanulmányok, Tabula könyvek 3, Néprajzi úzeum, Budapest, WILLIASON, Judith 2010 Reklámmunka, In: BLASKÓ Ágnes ARGITHÁZI Beja (szerk.): Vizuális kommunikáció szöveggyűjtemény, Typotex, Budapest, ( ) 219

221 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben 220

222 7. Összegzés, következtetések LLÉKLTK B.I. B.I ban (műtermi felvétel) B.I. és B.Cs., Gyergyószentmiklós, Benedek-udvar, 1944 (B.Á. felvétele) B.I. és K.F. műtermi esküvői fényképe a belső szoba falán (Szalma Anna-ária felvétele, 2009) 221

223 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben A család 1969-ben, B.I. és K.F. 25 éves házassági évfordulója alkalmából. A képen balról: K.., K.A., B.I. és K.F., mögöttük állva balról: K.L. és K.I. (műtermi felvétel) B.I. (Gyergyószentmiklós, műterem, 1973) B.I. Szovátán, 1977 januárjában 222

224 7. Összegzés, következtetések B.I. 70 éves születésnapja (Gyergyószentmiklós, 1995 novembere, B.I. otthona, színes privát fotó) B.I. a konyhában (Szalma Anna-ária felvétele, 2007, színes) 223

225 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben A kredenc fényképekkel, a szentsarok tárgyaival (Szalma Anna-ária felvétele, 2007, színes) 224 Bekeretezett fényképek a szoba falán (Szalma Anna-ária felvétele, 2007, színes)

226 7. Összegzés, következtetések H.. H.. (középen) édesanyjával (balra) és egy szomszéd leánnyal ocson, vásárban, április 6-án (vásári fotográfus felvétele) H.., ezőkeszü, 1956 (amatőr fényképész felvétele) 225

227 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben H.. mezőkeszüi viseletben, 1956 (Kallós Zoltán felvétele) H.F. katonaportréja, 1957, Aranyosgyéres (műtermi fotográfia) 226

228 7. Összegzés, következtetések H.. édesanyja és gyermekei (H.B. és H.L.), ezőkeszü, 1960-as évek eleje A mezőkeszüi tánccsoport az 1970-es években Székelyudvarhelyen (H.. az első sorban, balról a harmadik, tőle jobbra a hátsó sorban H.F.) 227

229 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben H.., karján unokájával, keresztelője alkalmából, Kolozsvár, április (privát fotó, színes) 228 H.. kiállított vetett ágya ocson, fesztiválon, balra H.., 2006 körül (privát fotó, színes)

230 7. Összegzés, következtetések Beöltöz(tet)ve: H.. és férje, ezőkeszü, 2006 (magyarországi látogatók felvétele, fekete-fehér) H.. mezőkeszüi viseletben, Paks (agyarország), 2007 (privát fotó, színes) 229

231 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben S.A. S.A ban (Kolozsvár, műterem, Hory ária felvétele) S.A. az 1970-es években (R.I. felvétele) 230

232 7. Összegzés, következtetések unka közben, 1986-ban (ismeretlen szerző felvétele, színes) Izrael, 1994 (S.A. felvétele, színes) 231

233 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben S.A. kiállított fényképei Segesváron (S.A. felvétele, színes) S.A. Jesolóban, 2009-ben (ismeretlen szerző felvétele, színes) 232

234 7. Összegzés, következtetések 1. Rövid visszaemlékezés életem történetére Készítés ideje: augusztus 20. Készítés helyszíne: Gyergyószentmiklós, B.I. otthona Kérdez: Szalma Anna-ária I01. (1926) zërkilencszáz-huszonöt novembër nëgyedikén születtem Gyërgyószentmiklóson. Volt ëgy bátyám, öt évvel nagyobb, mind én, nagyon szeretëtt. A családnak kedvence vótam. ikor kilenc hónapos vótam, akkor lefényképeztek a bátyámmal. A bátyám sírt, kétségbe vót esve, hogy a gép rëamënyën, s ëngem is elüt... vagy valami bajom lesz. z az első kicsikori emlékëm. A családnak kedvence vótam. ásodik unoka vótam az édesanyámék résziről. indënki szeretëtt a... nagy vót... sokan vótak... haton vótak édësanyámék testvérëk, s a testvérei is mind-mind olyan nagyon szerettek. Nagy hajam vót, s a hajamba édësanyám mindig szalagot kötött. Az úton mikor vitt, azt kérdezték tőle: ugyanbiza hogy ragasztotta azt a nagy szalagot fël a hajamba? De ez... ez az emlék mëgmaradt bennem örökre, mert a lëányom mikor mëgszületëtt, akkor én is neki mindig szalagot kötö... köttem a hajába. Hát... erről talán ennyit. 233

235 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben I02. (1929) Utánam két évre születëtt ëgy kislány testvérem, de az nem élt, csak ëgy évet s két hónapot, s annak a kërësztszülei ëgy zsidó férfi s ëgy református nő vót, akiknek gyermëkük nem vót, s úgy ragaszkodtak a családhoz, a szüleimnek a családjához, a barátsághoz, hogy elkérték ők kërësztelni. Osztán a kislány mëghalt, a testvérëm mëghalt, fogzásban tüdőgyulladást kapott és mëghalt. S hogy ez mëghalt, akkor ëngëm fogadtak kërësztgyermëküknek. Nagyon szerettek és... nyáron különösen, mert korán kezdtem óvodába járni, három évesen már óvodás vótam, s a nyári szűnetben... vagy... vagy téli szűnetbe, vakációba mindig elvittek magukhoz. Jómódúak vótak, s mi pedig elég szëgény sorsba éltünk. Ilyen édësséget, csokoládét, ilyesmit csak akkor ëttem, amikor odavittek. S jött a ikulás, mikulásfiát kaptunk. Bizon... nehéz vót a sors. De jó sorsom csak ott vót, szóval má módba, me szeretet az mëgvót mindenütt. ikor vittek ők el ëngëm, me Vaslábon laktak, mikor vittek el, akkor sirattam a szüleimët, hogy elszakítnak tőle, mikor peddig hoztak vissza, akkor sírattam őket, hogy hát tőlük válok mëg. gész addig, míg osztán a... egy rokon, az ők részükről rokon kislányt vëttek ők... akartak vënni örökbe és akkor mán én olyan... olyan másodrendű lëttem. Nagy babát vëttek neki, annak a kislánynak, de nekëm nem vót szabad hozzanyúlni, s a szívem nagyon fájt a nagybabáétt és az... a szeretetétt... mindën. Nem is vót akkó má osztán ott maradásom. A szógálóval összefektettek, ott aludtam a szógálóval, s a szógálótól bizony én megteltem rühvel. ikor hazahoztak, akkor édësanyámot is biza megtőtöttem. S osztán szëgény sorsba éltünk, ëgy szobás lakásunk vót csak, az vót az összkomfort: szoba, konyha, kamara, mindënféle. ég az édësapám műhelye is, me édësapám cipész vót, susztër. Ëgy szobába vót, bizony a rühből való kikezelés, az is nem vót nagyon könnyű dolog. Hát az ëgy szobába hogy lehetëtt kenceficélni ott, kenni ott? De hát ettől mëgszabadultam, s azután osztán többet nem mëntem oda hozzuk. Ne... nem ëngedëtt édësanyám oda hozzuk. A Berger-kërësz mamáékhoz. ert úgy hívtuk őköt, Berger-kërësz mama. 234

236 7. Összegzés, következtetések I03. (1933) Az édësanyám résziről vót ëgy nagybátyám, aki nagyon okos embër vót, szeretëtt tanulni, s másképp mód nem vót a tanulásra, hát elment jezsuita papnak. És úgy szeretëtt minkët, ragaszkodott, me csak mi voltunk ketten unokák: én és a bátyám, s hogy lásson, hát direkt pénzt küdött édesanyáméknak: csináltassanak fényképët, mert akarta, hogy a bátyám, má ötödik osztályba këllëtt menjën, négy osztályt végezëtt, akkor mënjën ő gimnáziumba, hogy tanuljon tovább. De bátyámnak nem vót arra tëhetsége, tanulásra. De hogy ezt neki... ez az időszak mëgörökítődjön, hogy a bátyám gimnáziumba került, gimnáziumba mënt, az első gimnáziumba, első osztályba, akkor 235

237 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben fényképët csináltattunk. Hát ëngëm is odaűtettek, ugye, hogy ëngëm is lásson. Kártyavárat építettünk. No osztán ebből csak kártyavár lëtt az egész tervből, s az egész mindënből, mert a bátyám mëgbukott, pótvizsgára bukott, tovább má nem mënt iskolába, szóval nem mënt gimnáziumba. Én pedig akkor këllëtt mënjek első osztályba, de én má háromévësën mán óvodába jártam. A bátyámmal ëgyütt jártam, s a bátyám ami versëkët këllëtt volna tanuljon az óvodába, hát ő biza nem tanulta mëg, de én mëgtanultam! Az óvodába mindig fëlállítottak az asztalra, s ott këllëtt elmondjam én a versët ott, bátyám helyett. Azután pedig, mikor má első osztályba mënt, akkor mindig én mindënt vele mëgtanultam, mindënt! A versëkët, mindënt, mindënt, mindënt mëgtanultam. ég elmondanék ëgyet, oda le van írva 1, hogy a szűleimnek a névnapját, azt mindig mëgtartottuk, de ott nagymamánál. Nagymama özvegyasszony vót, és neki vót nagyobb lakása, s ott tartottuk mëg az ilyen ünnepségëkët, esszeülve a testvérëkkel ëgyütt. Bátyám mikor kellett mondja a versët, édësapámnak vót pontoson névnapja, Szent József, bátyám fëlállott s a versët mondta, mondta ëgy darabig, de mikor elérkëzëtt ëgy bizonyos pontig, mos már nem emlékszëm pontoson, hogy milyen, melyik szakaszig, de azt tudom, hogy amikor... mikor édësapámról vót szó, édësapámot këllëtt mondani, akkor elkezdëtt sírni! Én pedig nagy büszkén mondom. Azt mondtam neki: ó, be gyáva! Në, mán sír! rre a nagynénéim kezdtek ën... dédelgëtni ëngëm: gyere lelkëm, gyere, mondd el te a versët űgyesen, mutasd mëg bátyádnak, hogy te el tudod mondani. Hát én nagy büszkén fëlálltam, mondtam a versët, s pontoson mikor addig a szóig értem, az édësapámig, akkor én is úgy elkezdtem sírni. No, levizsgáztam én es a versmondással! I04. (1933) ásodik osztályba jártam, én a zárdába jártam iskolába végig, nemcsak iskolába, hanem az óvodába is. Összesën tíz évët jártam a zárdába. Nővérekët, az apácákat nagyon szerettem, ők is szerettek ëngëmet. indig úgy... különleges szeretetet érëztem magamon. A tandíj igaz, hogy ötszáz lej vót, amiből száz lejt a beiratkozásnál këllëtt fizetni, de hát a többi négyszáz lejt biza nem 1 Az mlékezéseim a gyermekkorról szövegére utal. 236

238 7. Összegzés, következtetések tudtuk fizetni, nem vót amiből, me édësapám szëgény susztërembër vót, hát nem vót neki nagy... se műhelye, se befektetése, s ott nehéz vót a mindënnapit is elékeresni. zétt, az apácák, hogy nagyon szerettek, szerettek is, hát azt a kedvezményt kaptuk, hogy én mindig hordtam haza édësapámnak az apácáknak a cipőit sarkalni vagy talpalni, javítani këllëtt, s abba leszámították a tandíjat. Úgyhogy tandíjat nem këllëtt fizessek. ikor második osztályos voltam, akkor elsőáldozó lëttem a többiekkel ëgyütt. Hát az ëgy különlegës, szép emlék, ami mëgmarad. Azt az imát, amit a fëlkészítőn mëgtanított Juliána kedvesnővér, azt én még máig is imádkozom mindig áldozás előtt. Azt úgy mëgtanultam, hogy én azt imádkozom áldozás előtt most is. I05. (1933) zën a képën a család van, ami ezërkilencszáz... harminckilencbe készült. A bátyám mint szabóinas, akkor szabadult, én pedig mëntem az utolsó évbe, a hetedik osztályba iskolába. S akkor csináltattak édësapámék ëgy családi képët. Akkor még négyen vótunk. Azután, nëgyvenbe születëtt ëgy öcsém. Tizënöt évvel kisebb, mint én. De nagyon vártuk, nagyon szerettük (kéri a következő fotót). 237

239 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben I06. (1940) Az iskolavégzéskor, mikor végeztem a hetedik osztályt, az nëgyvenbe, akkor két évbe ervina nővér, ëgy kolozsvári születésű fiatal apáca vót, ő tanított mind a két évbe. Hát mint mindig, úgy érëztem, hogy kedvenc vótam abba az osztályba is. Tízen vótunk, tízen végeztünk, s abból mán talán ketten ha... ketten élünk, talán. Ha még a másik is, ha él. A többiek mind mëghaltak. De olyan összetartó osztály vót, s a kedvesnővér annyira szerette az egész osztályt, hogy biza a nevelésbe ő nagyon, de nagyon sokat tëtt. űveltségbe, az életre való nevelésbe, mindënbe, mindënbe. Ő biza történelëmből is nagyon sokat magyarázott nekünk, amit akkor se vót szabad tanulni, met akkor még román fënnhatóság vót, s tiltva vót mindën, nem vót szabad akkor se. De minkët mëgtanított hazafias énekëkre s a... mindën történelmi dógokot magyarázott el. Sőt, a saját életiből is sokat magyarázott, a családi életiből. Nagyon sajnálom, mert azután ahogy... Nëgyvenbe ahogy végeztünk, ő... őt elhelyëzték, s azután pedig fëlbomlott az apácarend, visszakerült Kolozsvárra, de én nem találkoztam vele. ëghalt. Osztán férjhëzmënt ëgy... valakihëz, és mëghalt. Hallottam, hogy mëghalt. Úgyhogy nem tudtam fëlkeresni, nem vót erre lëhetőség, hogy fëlkeressem őtöt. 238

240 7. Összegzés, következtetések S abba az évbe születëtt az öcsém. Akkor jöttek bé a magyarok, nëgyvenbe, akkor vót a bécsi döntés. Az öcsémët olyan nagyon szerettük, a bátyám is, én is. ikor születëtt, këllëtt vóna szülessën, hát én mind lëánt vártam, hogy lëgyën ëgy lëántestvérëm, a bátyám pedig fiút, hogy neki legyën fiútestvére. No, osztán lëtt ténleg az ő kedve szërint fiútestvér, de hát én nem tudtam különbséget tënni, én olyan nagyon szerettem őt is, s általában mindën gyermëkët. A szomszéd gyermëkëkët, azokat mind magam köré gyűjtögettem, ott vigyáztam rëjuk, míg a szülők távol vótak, mezőn vagy valahova elmëntek, s én mosdattam őköt, s én rendeztem a szomszéd gyermëkëkët. Ëgy-ëgy gyermëk olyan taknyos vót (nevet), de azt is mëgtürülgettem, s mëgmosdattam. Szerettek is ők es ëngëmët, s ez a gyermëkszeretet, ez bennem élt, mondom mán kicsi koromtól fogva. Állandóan a kicsi gyermëkëkkel foglalkoztam, mert nem vót olyan közvetlen testvér, amíg az öcsém nem születëtt. Osztán az öcsém ahogy mëgszületëtt, az lëtt nekëm a hálótársam, me t a lakás az csak kicsi vót, az csak szűk vót, s nem vót kűlön szoba. Ő vót a hálótársam egész addig, amíg férjhëzmentem. Sokszor az ódalamat úgy-úgy lepisilte! (nevet) Hogy rëggel bizony le këllëtt jól mosakodni, hogy hát egész nap ne érëzzën az a szag. Osztán vót nekëm ëgy udvarlóm, ez mán nëgyven... háromba, s az pénzügyőr vót, finánc. Osztán a gyermëk mëgtanulta, mondtuk. Hát nem az ő csúfolására, hanem este mindig zsákba bújtattuk, olyan hálózsákba, hogy ne rugdosson ott össze-vissza mindent, s ne takarózzon ki. ste mikor vetkőztettük le, s őtöztettük az éjszakára, akkó mondtuk: no, zsákba, finánc! S osztán mikor a finánc jött oda udvarolni nekem, akkor mondta. S azt mondja, hogy jól mëgtanítottátok csúfolódni velem! De hát nem csúfolódásképpën mondta, csak hát úgy vicc vót az egész (nevet). I07. (1941) Közbe édësanyámék nagynénémhez adtak varrodába inasnak. Én nem nagyon szerettem, me t én biza tanulni szerettem vóna. Nekëm az álmom az vót, hogy tanárnő lëgyek. Legalábbis tanárnő! Osztán az mindëgy lëtt vóna, hogy az fődrajz, történelëm, természetrajz, hittan, bármilyen. Bármire hajlandó lëttem vóna, de mindën vágyam az vót, hogy hát tanulni, tanulni, tanulni. No de nem vót mód. S akkor el këllëtt mënni inasnak. Ott sokan vótunk biza inasok, akkor a... mint mindig, az inasokba vót a haszon a mestërnek. S vótunk ëgyszerre tízen is. Azokból még most 239

241 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben is élnek. S osztán én, hogy rokon vótam, hát én vótam ott a mindënes. Nem csak varrni tanultam, hanem gyermëknevelést, s mindënt këllëtt ott én csináljak. Vót, akkor születëtt az első kislánya a nagynénémnek, s azt is biza këllëtt ëtetni. ikor felébredt, akkor mán mingyár jött a hang, hogy: I., gyere csináld mëg.-nak az ételt! e tápszërrel élt (nevet). A lëánka. De hát még most is szeretnek. Ők is, az unokatestvéreim. I08. (1941) Nem sok képët csináltunk, csináltattam, mett mind pénzbe került. A mozi olyan olcsó vót, ëgy pëngő vót ëgy jegy, ëgy mozijegy, de biza még arra se nagyon jutott, az ëgy pëngőre, hogy moziba elmëhessek bár ëgy héten ëgyszer. Aztán ëccër csak összegyűjtögettem a tringeltből pénzt, ami ruhákot haza këllëtt vinni, s azétt adtak ëgy pëngőt, ötven fillért, ki mennyit, s összegyűjtögettem a pénzt, s akkor csináltattam ëgy képet magamról, hogy hát lëgyen nekem is ëgy fényképem. 240

242 7. Összegzés, következtetések I09. (1942) A lakás előtt, a szo... A lakás! A szobánk előtt, me csak ëgy szoba vót, ott ilyen amatőr képët csináltak. Édësapám, édësanyám, én, az öcsém s a bátyám, ő mán katona vót. A bátyám önként jelëntkëzëtt katonának Nagyváradra. Nagyváradon vót katona. Hát látszik így is a képën, hogy ëgy szegény... családi kép. Nem olyan nemtudom milyen cifra kép. De hát az öcsém, ő vót a fő célpont, hogy ő legyën lefényképëzve. I10. (1943) Itt is, itt is az öcsémmel. Hát az öcsém, az úgy hozzám vót nőve, s úgy hozzám vót ragadva, hogy mindig velem vót. Osztán ez... unokatestvérëmmel s ëgy barátnőmmel, aki nem inastárs, de ëgykorú vót velem, hát lefényképëztettük magunkot. Ott a kertbe, me t vót hátul, a házon hátul, lakáson hátul egy ilyen ződségëskert. Osztán az vót a hely, ahol szórakoztunk, s kicsit a közösségtől ki... szabadultunk. 241

243 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben I11. (1944) A szűkség és a szegénység miatt, ëngëm bizony édësanyám hamar férjhëzadott. Én még nem akartam férhëzmënni. ég karácsonykor, még az vót az elgondolásom, hogy még ha négy év múlva mënyëk férjhez, akkor is csak huszonkét évës lëszëk, s rëaérek. Hát biza nem telt belé három hónap, s má asszony is vótam. A szilvesztërt tőtöttük ëgyütt az urammal, há mán csak barát vót. Ő tulajdonképpen az édësapám barátjának vót az unokaöccse. És az édësapámnak a barátja, legénkori barátja, annyira jó barát vót, s annyira közel vót a családhoz, nem vót megnősülve, ő is susztër vót, mint édësapám, hogy munkába mënet, hát nem mënet, de jövet, mikor jött a munkából, akkor mindën nap vendég vót, béjött, meglátogatott minket, s az egész családot. ngëm má egész kicsi-kicsi koromtól ismert, ugye, hogy a családnak olyan barátja vót, úgymondva házibarát, hát má így, csak. Aztán ő összeszërëlt az unokaöccsivel, jobban mondva az unokaöccsit szërëlte, hogy hát kérjën mëg ëngëmët, met én jó feleség lëszëk neki (nevet). Osztán, hogy milyen, az azután vált mëg, hogy milyen lëttem (nevet). De az eljedzésünkkor, akkor fényképët is csináltatott, s mondom, három hónap alatt mán megvót az udvarlás, az eljedzés, s a lakodalom, mindën. A lakodalomkor... (kéri a következő fotót) 242

244 7. Összegzés, következtetések I12. (1944) Akkor csináltattunk családi képet. Akkor mán a bátyám le vót szërëlve a katonaságtól, s az öcsém is má nagyobbacska legén vót má, nëgyedik évës vót. Nagy büszkén ő is ott van, ugyë hát mán a családhoz tartozott. De a szemünk fénye vót. indannyiunknak, mindëgyikünknek, mind úgy szerettük őtöt, hogy erőst! intha... nem is tudom kimondani, hogy hogy szerettük, de nagyon-nagyon szerettük, ragaszkodtunk hozza. 243

245 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben I13. (1944) zën a képën Csíkszëntsimonba a kúriába, ott a tornácon, ott vagyunk. ert az uramnak, me akkor má uram vót, ott vót Csíkszëntsimonba műhelye. És lakás is ott vót a kúriába. Hát a kúria az ëgy olyan uradalmi lakás vót, az emelëtën ott vót nekünk ëgy szobánk. S jöttek, innen itthonról, Gyërgyóból jöttek a rokonok, a közvetlen rokonok látogatni, hogy vajon hogy van ez a kicsi lëánka, hogy hogy érzi magát ott, me t úgy hívtak örökké: kicsi lëánka. e t tizënnyóc évës vótam, amikor férjhëzmëntem. Itt van édësanyám, az öcsém, nem látok... Nagyanyám, nem tudom, hogy ki... Nem látok mos má, annyira mëgromlott a szëmëm világa, hogy biza látni es rosszul látok, s a kép elég kicsi. S azt akartuk, hogy az öcsém maradjon ott, mivel a gyermëkekétt odavótam. Hiányzott nagyon ott, ott nem vót ugyë gyermëk még. De az öcsém olyan pajzán gyermëk vót, hogy biza a tornác karfáján mászkált, s én úgy mëgijedtem, hogy leesik onnan, s mind ëgy emelet, olyan vót, hát tönkremënyën a gyermëk. Osztán lemondtam róla. S alul, a földszintën lakott, apaállatgondozó, úgymond a bikapásztor, s annak elég sok gyermëke vót. S én akkoriba, hogy a gyermëk után így odavótam, s hogy a gyermëkhangot bár halljam, a gyermëkëk elég idegënkedők vótak, me hát nem is ismertek. Hát az ajtót állandóan nyitvatartottam, hogy halljam a gyermëknek, gyermëkeknek a hangját. Hát ez, ez márciusba vót, nëgyvennégy márciusába, március végin, úgyhogy még az idő elég friss vót, nem nyitott ajtónak való idő vót, de hát én az ajtót nyitva tartottam, hogy halljam a gyermëkhangot. Osztán odaédësgettem a gyermëkëkët, hogy szëdjenek vadvirágot, hát úgy akkor jelëntek mëg az ibolya s a hóvirág, ilyesmi. ező szélin laktunk, s hogy hozzanak a gyermëkëk virágot, szëdjenek nekem virágot, s mindig adtam nekik valamit, úgy kedveskëdtem nekik. Hát sajnos ott csak nëgyvennégy augusztusig vótunk, me t akkor jött a nagy háború. lőször kiköltöztünk úgy ideiglenësën a szëntimrei Büdösfürdőbe, mert ott közvetlen a ház mellett vót a... ëgy nagy rét, az Olt mellett, s oda katonákot telepítëttek bé mësszehordó ágyúval, s onnan lőtték az Úz völgyét. S éjjel, amikor lőttek, hát még az ablakok is, mindën-mindën rëzëgtek, s mi is rëszkettünk, s úgy félelëmbe éltünk. S hogy én akkor két és fél hónapos terhes vótam, s hogy nyúgodtabbak lëgyünk, hát kikőtöztünk a szëntimrei Büdösfürdőbe. Ott vótunk ëgy hétig s ëgy hét után jött az üzenet, hogy általános mozgósítás van és kiürítési parancs, el këll hagyni a falut s a vidékët. Akkor onnan béjöttünk szekérrel, lószekérrel. De ëgyenësen az állomásra mëntünk, a csíkszëntsimoni állomásra (sóhajt) s ott 244

246 7. Összegzés, következtetések bépakoltunk ëgy nyitott tehervagonba. Nyitottan, nem vót födele ëgyáltalán. Osztán, hogy födelet csináljanak, me hát gondoltuk, hogy csak hazajövünk ide Gyërgyóba s itt lepakol az uram a szüleimhëz, s ő pedig jelënkezik a katonaságnál, me hát ugyë általános mozgósítás vót. No de ez osztán nem sikerült. Ott Simonba az állomásba ott fëlpakoltak dëszkákot, hogy valami födelet csináljanak, hogyha eső lësz, hát védjën mëg. Két család vót a vagonba : ëgy kereskedő család és mi. De hát olyan sokáig jött a vonat, hogy biza Szëntsimontól ide Szën miklósig ha másnap... ëgyik nap bépakoltunk, s másnap estére értünk ide. De mire ideértünk az áll... Gyërgyóba, akkorra má itt megvót a nagy partizánharc. Nagy háború vót, partizánharc. Az uram előre eljött Szërëdából, úgy vonatról vonatra, melyik vonat hamarabb indult, arra fëlszállt, ëngëm otthagyott a másik családdal, s hogy ideérjën, vonatról vonatra, melyik indult hamarabb, arra fëlszállt, s úgy jött. De hát mikor Szëntdomokosig elért, akkor ott ëgy nagy géppuskatüzet kaptak, az egész szërëlvény. Hát szërëncsére őtöt nem érte baj, de mire ide Gyërgyóba ért, biza itt mán égett a városnak az egész felső fele. S a szüleimhëz fëlmënt, de ők mán szekérre vótak pakolva, két tehén után. Nem az övéké vót, hanem a szomszédoké, hogy hát mënëkülni kell innen is, mënekülni. S mire én a vonaton ideértem Szën miklósra, akkorra nem leszállni këllëtt, hanem ők szálltak fël oda a vagonba. Bépakoltak s úgy mëntünk tovább, úgy mënekültünk tovább. z vót szeptembër hetedikén, és úgy mentünk tovább, hogy mëndëgéltünk csak. Hol mëntünk, hol álltunk. indig a szërëlvényt vagy félretaszították vagy nem vót szabad útja. Bizony. Hát Kolozsvár felé mëntünk, s mikor átmënt... De hát akkor nem vót határ, hanem... Biharpüspökibe, igën, vagy két hétig mëntünk. Addig. Én az úton végig beteg vótam. A terhességet nem bírtam és mindig a mánabefőtt vót az eszëmbe. Nekëm mindenképpën má nabefőtt këllëtt vóna, me otthon, ott Simonba, ott én tëttem el má nabefőttet, de hát olyan buta vótam, hogy mëg se kóstoltam, hanem elraktam, s fëlraktam a szekrény tetejire. Hát ugye nem gondolva sëmmire se, sëmmi rosszra. S az ott is maradt. Nekëm végig az a má nabefőtt vót az eszëmbe, hogy nekem hogy kéne má nabefőtt. Édësanyám szëgén ő végigjárta, mikor mëgállt a vonat valahol állomásba vagy akárhol, végigjárta ott a vagonokot, s kérdëzgette ott a bennlëvőköt, hogy hát nincs-ë véletlenül egy üveg má nabefőttjük, vagy bár ëgy kanállal! (nevet) De hát sënkinek se vót, hát a má nabefőttnél nagyobb gondja vót mindënkinek, nem má nabefőtt... No osztán elérkëztünk Püspökladány előtt, Sápra. Sáp nevű faluba, jobban mondva az állomásra. Ott kitaszítottak minkët ëgy holtvágányra, a mozdonyt lekapcsolták, s hat napig ott álltunk. Közbe az öcsém, hát ugyë mint gyermëk, s nem es vót lehetőség a tisztálkodásra, mosdótálból valahogy... Ahol kaptunk vizet, mosakodtunk, de hát csak úgy në. Ott bent Sápon, az állomásba, ahogy mondom, hat napig ott álltunk, vót ëgy kút bent a pusztába. Hát az mán az Alföldhöz tartozik. gy olyan gémës kút az állatok itatására, s vót ott válú is. gy alkalommal, déli órába elmëntünk sétálni én, az uram, s a... Cs., az öcsém, vittük őt is. Avval a szándékkal, hogy a kútnál mëgfürdetem, mëgmosdatom. Hát mëg is csináltam, de az az emlék, az mëgmaradt örökre. Az öcsémnek is, még máig emlëgeti, s ha arra járunk vonattal, akkor nézi, s mondja, hogy na ez a kút, ahol a néném mëgfürösztött ëngëmët. De ordított! Úgy, ahogy kifért. De hát ott elfért a pusztába, elfért. e hát a kútból ahogy kimerítëttük a vizet, belitőtöttük a válúba, hát pléhválú vót, s az mégiscsak ëgy kicsit mëglangyosította, nem vót olyan jéghideg a víz, de hát mégescsak hidegvíz vót, kútviz (nevet). ëgfürösztöttem. No, osztán többet nem jött velünk sétálni. De onnan osztán előremëntünk és... elmëntünk Nyírëgyházára, mert a nagybátyám ott lakott Nyírëgyházán. Hogy hát ott valahogy csináljunk ëgy kicsi helyet, hogy elmënjünk oda. Hát ez csak hárman mëntünk el: én, az uram s a nagybácsi, akit Kicsitatának hívtunk. És édësanyámék a vagonba ottmaradtak Sápon. No de mire mi Nyírëgyházára elmëntünk, hogy keressünk szállást vagy valamit, akkorra ők má el vótak onnan mënve. Onnan es el këllëtt mëneküljenek. ikor visszamentünk, akkor még nem vót mozdon, még a vonat, a szërëlvény csak ott állt. Szépën összepakoltunk a csomagunkat, s az egész család, mán a szüleim, s a bátyám, az öcsém s én, azaz a 245

247 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben család, a két család. lmëntünk Nyírëgyházára. Otthagytuk a vagont s az egész csoportot, s mi elmentünk. De akkor mán szeptembër huszon... kilencedike vót. Ugyë addig mi mëntünk. Szëntsimontól Nyírëgyházáig ennyi időt mëntünk (sóhajt, kéri a következő fotót) Jaj, hát ez... Hát a mënekülésről még sokat këllene mesélni. (K: Tessék mondani!) De hát most ez a kép előtt még folytatnám a másiknak a folytatását, hogy... Nyírëgyházán ëgy zsidó lakásba tëttek minkët bé, jelën keztünk ott a városházán, s ëgy lakást adtak nekünk, ëgy zsidó lakást, ëgy üres zsidó lakást. Hát ott jól is érëztük magunkot, jól vótunk. án aki, én egészségileg nem vótam jól, de hát mëgvótunk. A bátyám munkába állt, ott kapott ëgy szabóműhelybe munkát. A nagybácsi, Kicsitata, ő is ëgy susztërnél, ő is munkába állt, de hát közbe innen rdélyből, az oroszok bekerítëtték az rdélybe lévő csapatot. S akkor pontoson ott Nyírëgyházán vót ëgy nagy csata. Az oroszok meg... a némëtëkkel. Végül is osztán a németëk kitörtek, fëlszabadították a várost, de hát annyi halott, s annyi lótetëm s mindënféle, há mind ëgy háborúba, ami van. Hát nem is jó emlékëzni rëa (sóhajt). Én közbe... Négy és fél hónapos koraszülésem lëtt nekëm, és ott a nagy harcok alatt, a Sztálin-orgona, s a nagy géppuskázások, lövések közepëtte ott szültem ëgy kicsi kisfiút. Négy és fél hónapos terhesség után, de olyan vót, mind ëgy viaszbaba. Olyan gyönyörű szép gyermëk vót, mán ki vót fejlődve elég mindëne, úgyhogy mëg tudtuk állapítani a mindënt. A nemit s a mindënt, sőt még a formát is, formára is olyan vót, mint az uram. Úgy a vonások mán úgy jelënkëztek rajta. De hát nem vót ott se orvos, se bába. Édësanyám s az uram. Ketten vótak mellettem. S akkor nekëm ëgy visszamaradásom vót. Édësanyám kezelt eléggé, de hát ugyë hát milyen? Komplikáció jő. S mikor annak ëgy hete vót, s a csapat es kivonult, az oroszok kivonultak, s felszabadult ott a város, akkor ott járkáltak a férfiak ugyë széjjelnézni itt-ott, s eccër csak hazajött az uram ëgy lóval s ëgy szekérrel. No, pakoljunk fël a szekérre, s mënjünk a Tiszán túl! e t a Tiszán túl mëgtérittik a háborút, s mënjünk a Tiszán túl, s hogy a nagybátyámék is, hogy arra mëntek, odamëntek, hogy mënjünk hozzuk. Fël is pakoltak, de hát nem lehetëtt sokat pakolni. Hát én ëgy nagy ládával vótam, hát a ládába abba benne vót a... mindënféle, amit Szëntsimonból elhoztunk. Abba benne vót az ágynemű, a ruhanemű, még... edény nem vót! Úgyhogy avval mü fëlpakoltunk, de csak hárman tudtunk elmënni. Én, az uram, s a nagybácsi. S azt beszélték mëg, hogy vissza... Tokajon át mënyünk, a tokaji hídon Tiszán túlra, s onnan visszajő az uram, s akkor hozza édësapámékot is, a szüleimët. Nyírëgyházáról áthozza. No de mikor Nyírëgy... mikor a tokaji hídon átmëntünk, biza visszafeli nem ëngedtek. Így elszakadt a család. De közbe, mikor Nyírëgyházáról kiindultunk, bekerültünk nagy katona... sorba. ënetbe. e t a katonák is ugye mind vonultak vissza. Nagy mënetbe békerültünk. Hát onnan se ki, se bé nem lehetëtt járni. S az állomáson túl akkor ëgy nagy géppuska támadás ért, repülőről. indënkit parancsoltak le, kiabáltak, hogy szálljon le a szekérről mindenki, s mënjën a sáncba vagy valam... fëdëzetbe. Hát az uram fëlvëtt az ölibe s levitt, mint ëgy kicsigyermëkët oda az út mellé a sáncba, de hát én annyira rosszul vótam, mondom hát ëgy hetes veszítés után, abortusz után... Hát hogy lëhettem? Rosszul. Osztán mikor elvonult a repülős... repülők, s a támadásnak vége lëtt, akkor visszaültünk, s azt mondtam: no, ëngëmet soha többet innen a szekérről ezétt, hogy a támadástul mëgmëneküljünk, ne vegyél le! Hagyjál itt ëngëmet a szekérën, én itt imádkozok magamba, s ha golyó ér, úgy érjën, hogy haljak is mëg. No osztán béértünk, sz al elértünk Tiszaëszlárra. Tiszaëszláron, ott mëgszálltunk ëgy parasztgazdánál, de hát olyan sok vót a mënekült, hogy... z még a tokaji híd előtt vót. Hogy házba nem adtak szállást. Hát hogy is adhattak volna olyan soknak? Szállást. Hát ëgy csűrbe szálltunk mëg, ott aludtunk. gy éjszaka. Osztán onnan mëntünk tovább, s akkor a tokaji hídon átmëntünk, de visszafelé mán osztán nem ëngedték az uramot, hogy jöjjön a szüleim után. Így elszakadtunk (sóhajt). ëntünk osztán onnan tovább, akkor elértünk iskolcra. iskolcon is csak hűlt nyomukat kaptuk a nagybátyáméknak. Akkor vëttük az utat megint iskolcról ger felé a Bükkön át. Hát olyan gyönyörű vidékën mëntünk át! De hát akkor ki tudta élvëzni a gyönyörű vidékët? Lillafürednél 246

248 7. Összegzés, következtetések mentünk, pontoson Lillafürednél a hídon, a tónál mëntünk át ëgy hídon, s a hattyúk olyan szépën úszkáltak ott benne, de hát ez csak ëgy olyan pillanatnyi fëlvillanás vót, me hát élvëzni ëgyáltalán nem tudtuk azétt. z mán november, november elejin vót. e t november elsejét Diósgyőrön, iskolc mellett, ott, ott éltük meg. Hát, mindënhol, ahol mëgszálltunk, me t ugyë éjjelenként mëg këllëtt szálljunk valahol, szállást këllëtt kérjünk, mindënhol szívesen fogadtak, s segítettek, ahogy tudtak, de hát háború vót, nem lehetëtt... Akkor gerbe beértünk és a szőlészeti iskolába, ott szálltunk mëg. Közbe kiderült, hogy onnan Szëntsimonból az ëgyik apaállatgondozó ott vót éppe mëgszállva. No osztán azoknál vótunk vagy három-négy napot. S hát onnan is elmëntünk, me hát mindënáron a cél az vót, hogy mënjünk a Dunán túlra. De hát avval az ëgy szekérrel, ëgy lóval s szekérrel, hát hogy lëhëtëtt mënni? Lassan. No osztán gerből elmëntünk... Akkor a átrán mëntünk kërësztül (nevet). ind úgy mëgvan nekëm az emlékëmbe s az eszëmbe. átrán mëntünk kërësztül, de akkor mán ott összebarátkoztunk ëgy katonacsoporttal, s azokkal mëntünk. Nohát, magunkra csak... nehéz lett vóna. S a átrán ahogy átmëntünk, most jusson eszëmbe a neve... Ivád község! Hát az ëgy olyan félreeső út mënti falu vót, hogy nem olyan... főút mellett. Hát az előtt a ló úgy mëgkutyálta magát, hogy nem akart mënni! Úgyhogy ha akartuk, ha nem, ott mëg kellett szállni, mëg këllëtt állni, me a ló nem mënt tovább! Hát ëgy olyan... mëgsebesült, kimustrált ló vót, má onnan... nem akart mënni tovább. No ott akkor mëgin mëgszálltunk. No, ott kerültünk essze ëgy olyan csoporttal, katonákkal, akik Kolozsvárról jöttek, de szën györgyi is vót közöttük, sőt még ëgy gyërgyói férfi is vót, aki ismerős vót, sőt barát is vót. No azokkal összebarátkoztunk ott, hát ugyë fiatalok vótunk, hát ott még biza jöttek még oda zenélni s táncolni, s mindën, oda, ahhoz a házhoz. e annál a háznál is, ahol mëgszálltunk, vót ëgy lëány s ëgy fiú. Testvérëk. S ezek a katonák, hogy tudták, hogy mi honnan vagyunk, hát mind jöttek oda szórakozni. Nekünk ott disznót vëttek, hát jó, hát mi fizettük, a pénzt mi adtuk, de nekünk ott disznót vëttet, úgyhogy még disznót is vágtunk. Hát persze a hurkát én nem tudtam feltőteni, me hát nem vót ahhoz tudomány nekëm, hanem mëgsüttem a májat, s nagy vacsorát csaptunk, s ott, ott jól vótunk. No de jött a parancs, hogy a katonák is kell mënjënëk tovább. Nekünk a ló még nem vót biztos, hogy avval el tudunk mënni, vagy nem tudunk mënni. Hát fëlbiztattak a katonák, hogy hát mënjünk, me ők segítnek, ők vontatnak minkët. Na. l is indultunk. Ott vótunk ëgy hétig? Két hétig vótunk ott! Ivádon. S akkor onnan elindultunk, s elmëntünk, a végállomás Salgótarján lëtt, Baglyasalja. Bányatelep, bányavidék. S akkor ott szálltunk mëg, azok is olyan... távoli rokonság vót ott az, s azoknál szálltunk mëg. Ott vótunk osztán egészen feb... másik év február tizënhetedikéig. Ott éltük át a harcot, az orosz mëgszállást, ott éltük át... (sóhajt) Hát jó sorsunk vót ott, ott marasztottak, hogy maradjunk, maradjunk. ikor mëntünk, akkor a... mikor mëgérkeztünk oda, az uram a lovat eladta, de szërëncsére hivatalos papírt csináltatott a lóvásárról. ikor jöttünk haza, vagyis akartunk jönni haza, akkor ott mëgint ëgy lovat këllëtt vënni, hogy a lóval... S akkor má nem ëgy olyan akármilyen szekérrel, hanem ëgy olyan kocsi... kocsi-szekérrel, ëgy kocsival, kétkerekű... salapétával... vagy salupával (nevet) vagy minek hívják! Avval indultunk haza, de nem akarták elëngedni a lovat onnan, hogy hát nem szabad onnan a városból s a megyéből kihozni, me hát mi mënekültek vagyunk, s mi haza akarunk jőni rdélybe, s nem szabad kihozni. De hát, hogy a papír mëgvót, hogy lovat adtunk el, mi lóval mëntünk oda, hát így ëngedélyt adtak, hogy a lóval el is... ëgy lóval el is jöhetünk. No hát ez a ló fél szëmire vak vót. lindultunk február tizënhetedikén. Hát osztán közbe, hogy ott miket éltünk... az má megint ëgy külön lapra tartozik. De nem es jó még emlékezni se rëa! Osztán hazajöttünk, hazaérkëztünk, s itthon a nagy semmire... á nem vót értelme oda Szëntsimonba visszamënni, me t ott is széjjelhordtak mindënt, ami ottmaradt. Akkor itthon szálltunk mëg, vagyis telepedtünk le, a nagybácsinak a házába. Lakásába (sóhajt). Osztán ott vótunk, s rendëztük ott a nagybácsit, me t közbe az ő anyja mëghalt, akkor ëgy lëántestvére, aki nem vót egészen normális, s hát az maradt s ëgy öccse, az pedig még katona vót, 247

249 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben s az fogságba vót még. Nem vót hazajőve. Így aztán rendëzni këllëtt ott a családot. De mikor kőtöztünk oda fël, a szomszéd asszonyok édësanyámnak mondták: Jaj R., R., maga ne ëngedje oda a lëányát, me t ott mëgëszik! Tönkremënyën a lëánya! Hát édësanyám azt mondta, hogy hát valahol lakni kell nekik is, s alkalmazkodni kell, s valahogy mëglësz. No de hát osztán szinte úgy is lëtt, mert hazajött a fogságból a másik nagybácsi is, s akkor ott vót ez a vénlëán, R. néni, olyan nehéz... nehezek vótak, biza nehéz szokásúak, hogy ott azt kibírni, azt csak én tudom, hogy hogy bírtam, de belébetegëdtem. Idegileg tönkremëntem. Közbe terhes lëttem, mindën vágyam az vót, hogy csak valahogy egy fiúgyermëk születne, valahogy fiúgyermëkëm lënne. De ahogy mëgszületëtt, hát osztán ténleg fiúgyermëk is lëtt, fiú lëtt. rzsébet napja előtt, nëgyvenötbe, akkor születëtt. S mon... rëggel úgy készültünk, hogy mënyünk nagynénémet, rzsébetet köszönteni, mert csak ëgy hónappal későbbre vártuk. De hát az az ëgy hónap, az hamarabb eltelt. Vasárnap rëggel vót, s mondtam az uramnak, hogy mënj édësanyámhoz, nem laktak olyan nagyon mëssze, vëgyetek húst, csináljatok, főzzetëk ebédët, me t én máma nem tudok főzni ebédët, én nem tudok még az ágyból fëlkelni se. Olyan hólyaghurutom van, hogy én... én nem tudok fëlkelni. Görcsöm van, mindën, nem tudok én fëlkelni. Édësanyámhoz el is mënt az uram, s szólt: mama, jöjjön, azt mondja, me I. nem... I. mëgint hólyaghurutos! Jött fel édësanyám (nevet) minnyá, s látta a dógot, azt mondja: jaj, fiam, itt mënj bábaasszon után, me t itt nem hólyaghurut van, aszondja. Itt, itt szülés van! ënj a bábaasszon után! Szëgén osztán mëgindult, s elmënt, keresgélt, de hát mindëgyik bábaasszon, hát ëgy páran vótak, vagy kettőhárom vót a fëlszëgi részën, me ott laktunk. Nem kapott ëgyet se. Végül osztán mégis ëgyet mëgkapott, de hát annak a lába el vót törve. Az nem tudott jőni, csak úgy, hogy ha szekérrel utánamëntek, s felhozták. Hát akkor nem vót taxi. Se sëmmi jármű, hanem marhaszekérbe béfogtak, s... Ahogy elhozták a bábát, hát tizenëgy órakor, hát mán mëg is lëtt a fiam. De édësanyám közbe azt mondja, hogy: jaj, lëányom, lëányom, nekëd lësz ëgy nagy lágy rzsébëted! e hogy rzsébët előtt való nap születëtt, s kicsit, kicsit kényelmesën készülődött kifelé... Én úgy mëgsértődtem, de nem mertem mondani sëmmit se akkor, me t én mind fiút vártam. Én csak: fiú, fiú, fiúra gondoltam. S édësanyám, mikó nekëm azt mondja, hogy lësz ëgy nagy lágy rzsébeted... No hát mëglëtt a fiam, persze a nagy örömömre nekëm is, s mindëgyikünknek, s mikor eltelt ëgy nap, akkor mondtam: édësanyám, ëngëmet úgy mëg tetszëtt sérteni! ondja: hát mivel tudtalak én mëgsérteni?! ondom: hát avval, hogy tudta jól (kazettacsere)... ëglëtt a fiam nagy örömünkre. A.-nak kërësztëltettük, annak hívtuk, A.-nak. Hál istennek még máig is él, s ő az én pártfogóm, mert közbe sokmindën ért, s ő mindig mellettem vót. Hát azután még lëtt nekëm... még két fiam. Úgyhogy összesën három fiam, s ëgy lëányom születëtt, és a... ëgy fiam, a középső fiam, az mëg is halt, de most nagykorába, ami bizony eléggé tönkre is tëtte az egészségemët, mindën. Osztán újra kezzük a

250 7. Összegzés, következtetések I14. (1960-as évek)... másik képpel. Hát ötvenbe vásároltunk, mi onnan Fëlszegről lekőtöztünk, me vásároltunk ëgy telket, itt a Temető utcába. De azon a telkën nem vót sëmmi, csak ëgy nagy vackorfa és ëgy pár ribiszkebokor, s ez szántó terület vót, szántókert vót. De hát hogy onnan eljöhessünk Fëlszëgből, hát hamar-hamar ëgy régi épületët, csűrt mëgvëttünk, azt lebontottuk, a csűrrészből házat húztunk, lakást húztunk fël, s az istálló-rész, hát nem vót az használva istállónak ki tudja mióta, tiszta vót, aztat fëlépítëttük, s mi abba kőtöztünk belé. Abba laktunk ötven májustól, áprilistől! gészen novembër végéig. No, akkorra mán a házat elkészítëttük annyira, hát ëgy szobát elkészítëttünk, hogy abba békőtöztünk. De akkor má mëgvót a második fiam is, és mikor békőtöztünk a... Ugyë meszelés vót, hát friss falon meszelés, mindën, az ëcsetëkët kimostam, a mëszelőëcsetët kimostam, s bétëttem a kicsiágy, gyermëkágy alá. Kályha mellett vót. Hát én kinn dógoztam, ugyë me hát kinn këllëtt ezt-azt mëgcsinálni, s ëccër jövök bé, s a kisebb, ez a fiam, a második fiam, lekakálta magát, akkor nem vót pelus, hogy abba kakáljon, hanem ahogy találtatott, úgy. Lekakálta magát, vëtte az ëcsetët, s össze-vissza kente a kicsiágyat (nevet), ësszemëszelte a kakával. Hát ez is ëgy szërëncse vót. Osztán azután születëtt ötvenëgybe a harmadik fiam, s ötvenhatba születëtt a lëányom. Hát mikor a má... harmadik fiam mëgszületëtt, akkor nagynéném, ëgy olyan unokanagynéni, mind mondta: jaj te, hogy tudod még szeretni azt a gyermëkët, hogy az es fiú? Lëán këllëtt vóna ide, nem fiú! S mondtam: nem baj, me t én a fiút is éppe úgy szeretem! De a vágy, az örökké mëgvót bennem, hogy lëányom lëgyën. ég arató cigányokat is fogadtunk ide, me hát ugyë birtok vót, s aratásra këllëtt fogadni valakit. gyszer jött az uram haza, egy olyan gyönyörűszép barna kicsi cinkót hozott ide a szülőkkel, hogy... Azt mondja, no lëgyën kedved a lëánhoz, me t azt mondtam, hogy ha nekëm nem lësz lëányom, én vëszëk ëgy nagy-nagy-nagy hajasbabát, hát mán mikor péndzem lësz rëa! S én azt őtöztetëm, mikor nagyon eszëmbe jut a lëánygyermëk, akkor én azt őtöztetëm, s de mosdatom, s mindënt csinálok a nagy hajasbabával! Hát hozta ezt a cigánlëánkát, no én aztot ténleg fürösztöttem, dédëlgettem, mindën. Há cigánlëánka vót, de olyan győnyőrű szép barna lëánka vót... Osztán ha elmëntünk valahova vendégségbe s vót ott ëgy lëánygyermëk, szëmëm mëgtelt könnyel abb a helybe. S azt mon... az uram mondta es a mellette ülőnek, valakinek: nézzétek mëg, hogy a feleségëmnek a szëme mán teli van a lëánygyermekétt, a lëánkáétt úgy odavan! No osztán terhes lëttem, de csak a lëánétt vótam oda. Lëán, a lëán... No, most úgy érzem... Én nemt om, ha a templomba elmëntem, 249

251 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben a ária-szoborra rëanéztem, abb a helybe az vót az eszëmbe... Állítsd le! (Látogató érkezik.) Végül nehéz hordozás után csak sikerült, hogy lëgyën ëgy lëányom. De hát olyan boldog nem vótam az életbe ejszë soha, mint akkor. Az uramnak is az vót a mëgjedzése, hogy ilyen boldognak ő nem látott sohase, mint akkor, amikor mëgszületëtt a lëányom. A fiaim is szerették, habár a kisebbik fiam azt mondta, míg terhes vótam, hogy ha nem lesz lëán, kitësszük a küszöbre. S mondtam: hát tégëdët is mind oda raktunk ki, a küszöbre! Hál istennek sikerült. Osztán az élet úgy zajlott tovább. éhészkedtünk közbe, sokat vándoroltunk a méhekkel. á kicsi korába a lëányomnak,.-nak, kicsi korába, má ëgyéves vót, s má vittük! edvésre, ahol a méhekët tartottuk. Úgy mëgszokta a természetët, hogy szërintem még most is nagyon szereti. A sok vándorlás után, én mán kicsit untam, me t hát itthon a családot këllëtt hagyni, s këllëtt mindën, mindënt úgy hagyni, s mënni, pakolni. Szinte olyan... olyan vándorcigán-életët éltünk, de hát az uram szerette, s azétt këllëtt, hogy én is utána alakuljak. Osztán ezërkilencszázhetvenëgybe az uram végképp itthagyott, elvándorolt. Nem tudtunk azután, hát én nem is akartam mán, nem vót akivel méhészkedni, a fiaim nem szerették, s ëgyedül és... ëgy nő nem tud érvényësülni seholse. A lakásunkot úgy, ahogy tudtuk, lassanként, úgy készítgettük. Amíg, míg élt, s bírta magát. indig arra törekëdëtt, hogy ha sokat dógozunk is, de valami kényelmet adjunk mëg magunknak, mert ugyë gyermëkkorunkba s fiatalkorunkba nem jutott a kényelëmből. Csak a szűkölködésből. I15. (1970-es évek) Az udvarunkat is elég szépën rendëzgettük, me t a fiam, a nagy fiam, A., ő kertésziskolába mënt, utána technikusi iskolába, de csak kertésznek, s aztán ő nagyon szerette a ház körüli munkát, s rendbe tartást. Nem, hogy szerette, hanem szereti máig is. indëne a rend s a szavának állás. Az ablak alatt vót virág, fa, gyümölcsfa, mindën, most is van, ami, ami lehet. ost mán csak azt csinálom, amit éppe tudok. Amit épp bírok. 250

252 7. Összegzés, következtetések I16. (1963) Családi képët, azt minnyá-minnyá csináltattunk, mert az uram sokat járt, jött-mënt, me t asztalosmester vót, vállalkozó, vállalt munkát, s mindig mindënhol a családjával büszkélkedëtt. indenhol. ost is olyan kép van... olyan családi kép van pontoson a kezembe, amilyen örökké az ő bukszájába vót. indig vele vót, s bizon jól össze-vissza töredëzëtt, me hát sokszor elévëtte, sokszor nézëgette. Hát a családjáétt élt örökké

253 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben I17. (1960-as évek) éhekkel míg vándorolgattunk, hát mindënhol barátokat, szomszédokat, mindënhol gyűtöttük össze, s mindig társasággal vótunk. Itt is rajta van a. család, az akkori. család. Á., É... Á. nincs is rajta! Nanem T.! É., az anyja, I., s a nagymama, ő is rajta van, s akkor mi. Én, L., az uram s. z a város véginél, ott a Botvára alatt, ott vót csinálva ez a fénykép. I18. (1960-as évek) Jaj, hát ezën a képën hatvanëgybe, hatvan... hatvankettőbe, hatvanëgybe, hatvankettőbe, mán nem tudom pontoson a dátumot. Kint vótunk agyarországon, me t ott az uramnak vót ëgy anyáról testvér nő. R. S ő mëghívott, me azelőtt való évbe ők vótak nálunk. Osztán elvittek a Balatonra is, kocsival, a sógoráék, s ott a Balatonon, ott halászle... lét ëttünk. Rajta van: Kicsitata, az uram, s én, akkor a sofőr, s osztán a pincér, hát azt ki tudja, hogy ki! Há emléknek mëgmaradt ennyi. 252

254 7. Összegzés, következtetések I19. ( es évek) A... Calafaton a méhëkkel, ott vótak, s a méhészëkët elvitt... elmëntek a méhészëk, összebeszéltek, s elmëntek ëgy olyan terepnézésre. L., B.L. vót a sofőr, kërësztfiam ő, s ő vitte. Hát itt én nem ismerëk sokat, ejszë sënkit se, me én nem vótam ott. zen a vándorláson nem vótam ott. I20. (1969) zërkilencszázhetvenkilencbe (1969-ben) vót a huszonötévës házassági évfordulónk. S akkor mëgin fényképët csináltattunk, családi képet is, és a gyermekëkről. Itt rajta van a négy testvér: I.,., A. s L. 253

255 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben I21. (1970-es évek) ikor. érëttségizëtt, akkor ketten csináltunk, hát anyja s a lëánya, ketten csináltattunk fényképët. z ëgy nagyon kedves emlék nekëm. Nincs mit mondjak... I22. (1973) Hetvenkettőbe mëgszületëtt az első unokám. Arra is az vót a vágyam, valahogy úgy kívántam, hogy... s úgy gondoltam, hogy bár lëán lenne! S mëg is ígértem, hogy ha lëán lësz, akkor fülbevalót vëszëk neki, adok neki, ha pedig fiú lësz, akkor az vót a kívánságom, hogy akkor a nagyapja nevit, F. nevet kapjon. No hát lëán lëtt, de hát kedvencünk is vót. Nagyon szeressük máig is, kedves, kedves kicsi lëán. 254

256 7. Összegzés, következtetések I23. (1978) zen.... esküvőjén vót, másnapján vót ez a kép csinálva. Ott a szoba, a bejárati ajtónál. Hát rajta van az akkori család. löl három unoka:., F., Z. Utána a mënyem, A.-nak a felesége, I., én,., s ez pedig L.-nak a felesége, J. A hátsó sorba : L., a fiam, akkor S.,.-nak a férje, I.-nak a felesége a kicsi unokával, mán az ők lëányukkal, hát mënnyi? Olyan öt hónapos körül vót. Négy-öt hónapos. Akkor I. s A. Akkor ennyi vót a család. ost má, hál istennek má sokkal nagyobb. I24. (1995) Itt az én hetvenéves találkozómon vót, találkozóm után ëgy vacsora vót, amin... ahol a család ësszeült. A családon kívül rajta vót még a... van még az öcsém s a felesége is. ás idegën nincs is, mind a családból vannak! Kettő, négy, öt unoka van má ejszen, nem is tudom, öt van-ë? 255

257 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben gy, kettő, három. Négy, öt! (A fotón hat unoka látható.) No de hát nekëm van mos má nyóc unokám! Összesën nyóc unokám. Három fiú s öt lëány. Hát ëgy szép emlék, de hát mán nem hetven, mán a nyócvan vagyok szinte! A hetvennyócat tőtöm... Hál istennek mos má egészségesebben, mint fiatalkoromba. Csak hát az egészség mos má olyan, hogy hát nem tudok dógozni mindënt. De hát amit tudok, azt csinálok, de mégis, még, még vagyok. Annyi biztos, hogy én nem... magamnak nem jósoltam vóna, s nem ígértem ennyi életët. indig azt gondoltam, hogy én fiatalon mëghalok, me t annyit bëtegeskëdtem fiatalkoromba, hogy nagyon sokat. ost nyugodtabb is vagyok, belé vagyok törődve a helyzetëmbe, mëgelégedett vagyok, ahogy van, mindig úgy a jó. Úgy használok mindënt, ahogy lehet, s mëg vagyok elégedve. Nem panaszkodok, a sorsomról nem panaszkodom. Hál istennek jók a gyermëkeim, nem bántnak, tisztëlettel vannak irántam, osztán ennél többet nem is kívánok. I25. (2002) Hanem a Jóisten mëgadta érnem azt, hogy öt dédunokám van! Hát ezt ki gondolta vóna? Hogy öt dédunoka! Abból három lëán, három fiú! S két lëán! De hát a két lëán, azok ikrëk. Annál édësebb gyermëkët, mint azok az ikrëk, én még nem is láttam! Hogy hogy tudom én szeretni őköt! A három fiú, azok Ausztriába vannak. De a két lëán, azok itt vannak. Z.-nak a lëányai, dédunokáim. Azok milyen édësek! S hogy milyen erősen szeretëm, én nem es tudom elképzëlni, hogy hogy lehet ennyire szeretni a gyermëkëkët! S különösen ezëkët, de ragaszkodnak is hozzám, szeretnek s mindig olyan kedvesëk. Szëmünk fénye. A tavasszal betegëk vótak, s hát nem tudtam, hogy hova lëgyek el, annyit imádkoztam, s máig is kérëm az Istent, s imádkozok, hogy adjon mindëgyiknek egészségët, de különösen a kicsiknek, me hát azok nem tudnak ők magukétt tënni sëmmit se. De mindënnapi imáimba belétëszëm őköt, az unokáimat, a dédunokáimot, a gyermëkeimët, s mindënkit a Jóisten tartson mëg, s éltessën mindannyiunkot addig, ameddig akar. No, már elég. 256

258 7. Összegzés, következtetések zt az egészet, fényképëket átnézegëtve, emlékezetből mondtam. Ami részbe eszëmbejutott, részbe pedig feledésbe merült. zërkilencszá... (nevet) kétezërhárom augusztus huszadikán. K., özvegy K.F.-né, születëtt B.I., születtëm ezërkilencszázhuszonöt novembër nëgyedikén, most novembërbe tőtöm a hetvennyóc évet. 257

259 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben 2. mlékezéseim a gyermekkorról (B.I.) november 4én születtem. Szüleim B.J. és B.R. ásodik élő gyermekként születtem. Bátyám Á. 5 évvel nagyobb mint én. Ahogy vissza emlékezem, szegény iparos családban, gyenge anyagiakkal rendelkező, de annál nagyobb szeretetben élő egységben nevelkedtünk. Közösudvaron sok család és sok gyermek között éltünk. Voltak unokatestvérek és idegen lakók is. Nagyapám id. B.J. ikertestvér volt B.K.-val. Nagyapám részéről 3 gyermek ért felnőtt kort: 2 fiu és 1 leány: J. K. és I. A másik testvér után 9 gyermek maradt. 4 fiu és 5 leány. ivel ketten voltunk testvérek és nagyon szerettük egymást, már 3 éves koromban ovodába jártam a bátyámmal a Zárdába, ahol a Kedvesnövérek tanítottak. gy alkalommal Édesapánk névnapját ünnepeltük B. Nagymamáéknál és verset kellett mondani. A bátyám kezdte a verselést, de mikor elért a bizonyos versrészig elkezdett sírni és nem tudta mondani a verset. rre az én nagybátyáim és nénéim engem kezdtek bíztatni. Én meg nagy büszkén megjegyeztem milyen gyáva ni mán sír! elkezdtem a versmondást, amit az ovodában tanultunk de mikor ugyan arra a részre értem én is ugyanugy elsírtam magamat mint a bátyám. Lett is erre nagy kacagás. Ilyen bátor, hős voltam én is Nagyapánk (Táti) bénult lábu volt így nehezen tudott járni, pálcával A többi gyermekek el-vissza futottak mellette, hogy bosszantsák, mi meg bátyámmal tisztelettel voltunk iránta. zért ő is szeretett minket gy alkalommal a szeretet kifejezése képen behívott minket az ő szobájába és az ágy alol kihúzta a katona ládáját, amiben a tiszta ruháit tartotta és onnan egy szelet kenyeret adott, ami meg volt száradva és ezért egy kicsit megvizezte és megsózta és nekünk adta. Nekem még most is a számba van az íze. Olyan finom kenyeret még azóta sem ettem. B. Nagymamához is sokat jártunk, mert ők egy kicsit jobb sorsba voltak, mind mi és mindig kaptunk valamit. Különösen kenyérsütéskor, mert a kenyér mindig kiducozodott, a ducot letörte és kockacukorral adta nekünk Nagyon finom volt az is. Csokoládét csak akkor kostoltunk, ha ikuláskor vagy Angyalkor Vaslábról, B. keresztmamáéktól kaptunk. A lakásunk öszkomfortos volt. gy 4x5 ös szobából állott ami mindent, még az Édesapám susztermühelyét is magába foglalta Két ruhásszekrényünk volt és annak két fiókja, ami a kettönk játszoszobája volt. Az ágy mellett kihuztuk a fiókot, rá ültünk, de csak félig, mert máskép nem volt hely és ott játszottunk, amit lehetett. gy alkalommal Édesanyámnak Anyák napjára egy kis goblen képet készítettem és mivel nem volt különszoba, az ágy alá bujtam, ami magas lábon állt és ott vartam, hogy ne lássa édesanyám. ste meg édesapám körül ültünk mivel a villany csak ott világított hogy tudjon dolgozni, mi meg ott tanultunk vagy kézimunkáztunk és sokszor együtt énekelgettünk. Nagyon boldog, megelégedett, szerető család voltunk és nem is irigyeltünk senkit. Igy végeztük az iskoláinkat. Nagyon jó tanuló voltam és szerettem volna tovább tanulni, de az anyagiak ezt nem engedték. ég az is járt az eszembe, hogy apáca legyek, csak azért, hogy tanulhassak és tanárnő legyek. indez csak álom maradt. Nyaranta erdeigyümölcsöt szedtünk, amit a rokonságnak adtunk és amit azért kaptunk ősszel a beiskolázáskor vettünk, ami kellett Bátyám a hétosztály után szabóinasnak ment. Én is ugyan azt követtem. 2 B.I. kézirata, a szöveget betűhíven, javítás nélkül közlöm. 258

260 ellékletek A 1940es év két nagy változást hozott az életünkbe. lőször azt, hogy bejöttek a magyarok vagyis magyar világ lett, ami nagy-nagy öröm volt nekünk. Azután november 6án született egy kisfiu testvérünk, akit nagy szeretettel vártunk. Én igaz egy kicsit csalódtam, mert leánytestvért szerettem volna, de Bátyám és édesapám nagy örömére fiu lett. Keresztanyámra meg is sértődtem mert azért gratulált nekem, hogy egyedül maradtam leány a családba ivel a kisgyermekeket mindig nagyon szerettem így az én bánatom is elmult. Nem csak szerettem, de hálótársam is volt egész addig míg férjhez mentem. gy ágyba aludtunk ketten, mivel nem volt több hely a kicsi lakásunkba. Éjjel bizony sokszor lepisilte az oldalamat. ste meg soha sem akart elaludni, amig mesét nem mondtam neki, vagy a babszem jankót nem énekeltem. Igy telt el nagyjából a gyermekkorom és a rövid leánykodás, mert a szűk hely és helyzet miatt hamar férjhez mentem és utána jött a sok igazi nehézség: a háború és a menekülés, amire még viszszaemlékezni sem kellemes. 3. Élettörténet-interjú (B.I.) Készítés ideje: december 30. Helyszín: Gyergyószentmiklós, B.I. otthona Kérdez: Szalma Anna-ária B.I. születési ideje: november 4. B.I.: zëkilencszázhuszonöt novembër nëgyedikén születtem. Állítólag csütörtöki nap vót (nevet). A születésem után mint féltëtt gyermëk, úgy neveltek, mert nagyon vártak, hogy... főleg, hogy ëgy barna, barna szëmű lëánka szülessën. A szüleim nagyon szerettek, szeretetbe nőttem, még vót ëgy bátyám, öt évvel nagyobb, mint én, s az is nagyon fé tëtt s nagyon szeretëtt. A szeretet, az végigkísérte az egész életëmët. inden cselekëdetbe s mindenbe kimutatkozott, hogy szeretettel neveltek, s szeretetben nőttem fël. A családba én vótam a lëángyermëk ëgyedül, hát vót ëgy bátyám is, de a lëángyermëk én vótam. S a nagycsaládba a nagyszülőkkel, jobban mondva a nagyanyámmal nőttem, s az ő testvéreivel. ind babusgattak, szeretgettek, őtöztettek, mindënt elkövettek, hogy mint gyermëk jól érezzëm magamot. Nem vótam... ikor mán kicsit okosabb lëttem, nem vótam nagyigényű, mindig mëg vótam elégëdve a sorsommal. Hát nagyjából ennyi a kisebb, szóval a gyermëkkor eleiről, aztán azután... Azután is szeretetbe nőttem fël, szëgénségbe, de nem tűnt fël nekünk a szëgénség, mett meg vótunk elégëdve. Édësapám susztërembër vót, édësanyám pedig ëgy félszeg lábú asszony vót, de nem vót azétt mozgásképtelen, és sokat jártunk ide-oda. Há főleg a családba. indig mëgünnepëltünk mindën eseményt. Hát amit ëgy szëgényebb családba lehet. A... iskolába, jobban mondva óvodába ëgyütt jártam a bátyámmal az első évet, de utána [...] Az óvodába is nagyon szerettek, onnan... K.: Hova tetszett járni óvodába? B.I.: A zárdába jártam, az apácákhoz, óvodába, s ott is nagyon szerettek. A versëket, mindënt hamarabb mëgtanultam, mint a bátyám, osztán mondtam neki, elmondtam örökké a verseket, amiket má osztán ő tanult, s én követtem őtöt. A tanulásba. Izéld ki... (Kéri, hogy kapcsoljam ki a reportofont.) Az óvodástársaimból még most is vannak élő társak, s emlékëznek reám, én is emlékszëm rejuk. Jól. indig el is gondolkozok, eszëmbe jutnak a kolléganők, szóval a társak. Inkább lëányok vótak, de vótak fiúk is közöttük. indig az vót a vágyam, hogy majd az én gyermëkëmët is tanítsa az akkori óvónéni, a kedvesnővér. B. kedvesnővérnek hívták. De hát nem sikerült, mett osztán utána lett a változás, a nővérëkët ugye feloszlatták, a rendët fëloszlatták, s akkor nem sikerült, hogy tanítsa éppe a... Bár az első 259

261 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben évbe az akkori tanítónéni. Az iskolába is, hát igaz, hogy nyolcadik évës vótam, amikor első osztályba mëntem, s részbe érettebb vótam, mint a hétéves gyermëkëk, de ott is mindig első, második tanuló vótam, ott is a kedvesnővérek, szóval az apácák tanítottak, oda jártam, s ott ők tanítottak. S jól foglalkoztak s szerettek. Ott, ott is mindig a szeretet, szeretet vót mindënnek az alapja. Amikor jegyëkët kaptunk, ugyë, hát akkor szentképëkët izének, no... dicséretül, vagyis jutalomul szentképëket kaptunk. indën tízesre kaptunk ëgy szëntképët, s mindën tíz szëntkép után kaptunk egy nagyobb szëntképët. S olyan sok szëntképëm van összegyűjtve, még most is, ilyen időskorba is őrzöm azokot. ëgvannak. De hát ez vót a jutalom. Nem jártam fëlső iskolába, mett nem vót mód a taníttatásra, ugyë ëgy szëgény iparosembër vót az édësapám, s nem vót mód a taníttatásra, de az alap osztályokat mind jó eredménnyel végeztem. Ott is, sokáig olyan kedvességgel s szeretettel emlékëztek a tanítónénik s a kedvesnővérëk s mindënki, hogy... szerettek. Ott is szerettek. Nem is tudom elmondani, hogy hogy kihatott ez a szeretet az életëmbe végig. Én is szerettem, hát viszonoztam azt a szeretetët, amit kaptam. Az iskolába mindig a szëgényebb sorsú gyermëkëk között vótam, de nem mutatták ki azt, hogy most má szëgény vagyok vagy nincs úgy mód. ég segítettek, a kedvesnővérek is segítëttek, hogy amire nem telt, mett bizon még sokszor a kézimunkára sem telt, hogy mëgvegyék a kézimunkának valót a szüleim, hanem ők hoztak, a kedvesnővér hozott. Kézimunkát, hogy csináljam, me nagyon szerettem kézimunkázni. Amikor nagyobb lëttem, elvégeztem az alapiskolákot, hát hét osztályt jártam, akkor az vót kötelező, a hét osztály. Az eredmény ott is jó vót, a járásba, szóval a mëgyébe, nëgyven gyermëk vót akkor magyar iskolába vizsgázó, vagyis tanuló, s a nëgyven közül én a második? ásodik vótam, igën. ásodik vótam a nëgyvenből. A román nyelvet is elég jól bírtam, pedig hát csak úgy műkedvelőként (nevet), szóval úgy, úgy gyakoroltam, vagyis... úgy tanultam, me nem vót ott román nemzetiségű vagy nyelvű, ott mind magyar nyelvűek vótak. A városba is, ott a lakók. S a környék, a környezëtëmbe se vót. Kapcsold ki kicsit. (Kéri, hogy kapcsoljam ki a reportofont.) Az iskolába mindig jótanuló vótam, s azétt az is vót a célom nekëm, tehát csak úgy magamba, hogy tovább tanuljak. De ez nem sikerült, me nem vót anyagi fëdezet. Közbe mikor elvégeztem vóna a hetedik osztályt, születëtt ëgy öcsém. Tizënöt évvel kisebb mint én, de azt olyan nagyon szerettük, bátyámmal ëgyütt! Rosszul esëtt nekëm, hogy nem lett lëán, de a szeretet, az nem csökkent. S mëg vótam sértődve, amikor mëgszületëtt és kërësztanyám jött, s azt mondta, hogy gratulál nekëm, hogy ëgyedül maradtam lëán. Nekëm olyan rossz érzés vót, hogy há métt gratulál azétt? Nem... szóval nagyon szerettük. Vót nekëm ëgy kisebb lëántestvérëm még, születëtt azelőtt. Kilenc... ezërkilencszázhuszonnyócba születëtt ëgy kislány testvérëm, de az nem élt, csak ëgy évët s két hónapot. Fogzásba tüdőgyulladást kapott, fogzás után tüdőgyulladást kapott, s mëghalt. Azt sokáig-sokáig, még nagykoromba is sirattam, hogy hogy nem lëtt ëgy lëántestvérem. A bátyám közbe mán katona lëtt, s ő is úgy szerette az öcsémët... Én pedig inasnak këllëtt mënjek, mert nem vót tanulási lëhetőség, pedig az vót a vágyam, hogy legalább ëgy tanárnő lëgyek. Nem tanítónéni, hanem tanárnő. A történelem, a földrajz, ezëk nagyon kedvenc tantárgyaim vótak, s próbáltam magamot fejleszteni is, de hát nem sikerült ennél jobban. Az inasság, az két és fél év vót, utána kaptam segédlevelet, de azt mán nem tudtam kihasználni, mert közbe háború is lëtt, s a háború után, vagyis a háború közepëtte hamar férjhëzmëntem, fiatalon, tizënnyócévesën, s az aztán kërësztülhúzott mindënt. A háborús emlékëk, azok bizon nagyon-nagyon szomorúak. Közbe vót mënekülés, hat hónapig el vótunk mënekülve Salgótarjánba. Hát odáig, amíg eljutottunk, Salgótartjánig, hát sok mëgálló s sok helységën kërësztül mëntünk, s időztünk, de a végin aztán oda, ott települtünk le, ott vót ëgy távoli rokon, unokatestvérség, nagybátyja, vagy nagybácsiféle, s ott szálltunk mëg, a háborút nagyjából ott éltük át. Hat hónapig vótunk oda, hát ott sokmindën történt, mett az uram lebetegedett, izületi gyulladás, a gyermëkkorától maradt vissza nëki, egy olyan mëg-mëgismétlődő izületi gyulladása vót, s azalatt bizony én mellette këllëtt álljak, s sokszor úgy ápoltuk, fürösztöttük, mindën, me t a háború, a háború az nehéz. Nem is jó rëja emlékëzni sem, me t annyi mindën... Hát nem is lehet elképzëlni, hogy mi 260

262 ellékletek mindën történt. Amikor osztán abba az évbe, mán tavasz lëtt, elindultunk hazafelé, ëgy nagybácsi vót velünk, hárman vótunk a mënekültek, én, az uram, s nagybácsi, Kicsitatának hívtuk. Hárman vótunk a szënvedő alanyok. Onnan elindultunk s három hétig jöttünk Salgótarjánból hazáig, Gyërgyószentmiklósig, mert sokszor mëg këllëtt szakítani az utat. Lóval jöttünk, s ëgy kocsiszekérrel, a lovat pihentetni is këllëtt, meg más akadályok is vótak, s sok... Három hétig tartott az út. Közbe, mikor má hazafelé érkëztünk vóna, Bethlen környékin mëgálltunk ëgy éjszakai szállásra, s útközb... szóval az útközbe mondták, mán értesítettëk, hogy hát jönnek még ilyen mënekültek, úton vannak mënekültek. S este mëgszálltunk ëgy háznál, egy szász háznál. ondták, hogy valakik vannak, most érkeztek, Gyërgyószëntmiklósról jöttek. Valakik. ikor az ajtón kimëntünk s találkozunk, hát édësapám volt. Édësapám jött, ő mán olyan előőrs vót ott, ő Kolozsváron hagyott el csomagokat, s onnan jött haza, hogy hozza haza az elhagyott csomagokot. S akkor találkoztunk édësapámmal. Akkora öröm vót, hogy azt nem is lehet kimondani. Nézëgetëtt, járkáltatott, sétáltatott, hogy hát épkézláb vagyok-ë. Hogy nincs-ë valami bajom, valami hiányosságom, valami. e közbe ott a mëneküléskor vót ëgy abortuszom. S nem vót akkor sënkise, se orvos, se sënkise mellettem, akkor még édësanyámék ott vótak, édësanyám vót, s az uram, s édësapám. Az olyan őszi idő vót, novembër? Nem. Októbër végin lehetëtt, s olyan esős idő vót, hogy nem lehetett még ëgy lapát fődet se fëlvenni, me minnyá víz jött utána. S amikor mëglett a baba, hát má így mondom, hogy baba, me baba vót, ëgy szép, kifejlett négy és fél hónapra, ötödik hónapra születëtt baba. S még akkor mëgrándult, mëgmozdult, mikor mëglëtt, s utána osztán persze mëghalt. Édësapám sírva temette el, hát de nem tudta eltemetni rendësen se, me víz vót mindënütt. Ahogy fëlemëlt ëgy lapát fődet, akkor víz jött utána, s úgy a szomszéd kert alá, úgy tëtte belé ëgy cipősdobozba, s selyempapírba csomagolva. De olyan szép kicsi gyermëk vót... S osztán az úgy mëgmaradt bennem az az emlék, mindig-mindig ëgy olyan szép szőke kicsi gyermëkët gondoltam el, hogy hát majd az lësz nekëm. Hát osztán az is lëtt, de azalatt az idő alatt, hát elég sokmindën történt, me a nagybácsi, Kicsitata házába këllëtt kőtözzünk, s ott telepëdtünk le. Szóval ott honosodtunk mëg. Amég csak ő vót, Kicsitata s mi, addig nem is vót probléma, de osztán hazakerült a mënekülés után a katonaságból ëgy másik nagybácsi, me az uramnak csak ilyen nagybátyjai, két nagybátyja s ëgy nagynénje vót. A szülők nem éltek. Az édësapja, az uramnak az édësapja, az még ezërkilencszáztizenhatba, a háborúba maradt. Orosz fogságba került, s onnan osztán nem jött haza. Sohase. Úgyhogy az uram nem is ismerte az apját. Nem volt találkozva az apjával. Így a testvérei vótak, a bátyjai, ők nevelték, me t az anyja is mëg vót halva, s a nagybácsik bizony nem szívesën fogadtak. ikor... (K.: Az anyja hogy halt meg?) Az anyja szülésbe halt... Szülés után kapott izé, tüdőgyulladást. (K.: ikor őt szülte?) Nem. Nem, ő csak ëgyedül vót kicsigyermëk, osztán huszon... négybe? Huszonnégybe, akkor férjhëz mënt megint, s ëgy idős vénlegénhëz mënt férjhez, az osztán nem kímélte, s ëgyre-másra születtek a gyermëkëk. Születëtt három, szóval három szülése vót az anyósomnak, ëgy fiú, ëgy lëán s utána pedig ikrek születtëk. S az ëgyik ikertestvér, az mëghalt. Utána osztán kapott ëgy tüdőgyulladást, ëgy ilyen rohamos vég... végzéssël, vagy végzettel. gy tüdőgyulladás, abban mëghalt. z ezërkilencszázharmincëgybe vót. (K.: Nem tetszett ismerni.) Nem. Én nem ismertem az anyósomot ëgyáltalán. Tizenöt éves vót az uram, amikor mëghalt az édësanyja. Osztán utána ő ëgyedül a nagybátyjaival nevelkëdëtt s nőtt, mert osztán ők vették pártfogásul. Osztán a nagybácsi, ez a Kicsitata, ez olyan gyermëkkori jó barátja vót édësapámnak. Ëgyütt vótak mint inasok, susztërinasok, osztán jó barátságba vótak, s édësanyámmal is. Ő nagyon-nagyon szeretett engëmët, hát látta, hogy milyen nevelésbe részesülünk, s szeretëtt. Ő. A végin a nagybácsi s az én édësanyám összejátszásával összeismerkedtek az urammal, hát ez még ezërkilencszáznëgyvennégybe vót, nëgyvenháromba. Nem, nëgyvennégybe. S akkor ketten ott elvótizálták, hogy milyen jó vóna a lëánkának ëgy ilyen ura lëgyën, amilyen a jövendő uram lëtt vóna, ő különben asztalos vót, asztalosmëstërségët űzött, azt tanult, asztalosok. S összeszërëltek szépen engemet, hogy mënjek férjhez. Hát én tizënnyóc évës vótam, há nem vótam még férjhëzmennivaló, 261

263 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben nem is gondoltam arra. Közbe udvarolt ëgy finánc, pénzügyőr, s avval ismerkëdtëm essze, s avval tartott a barátság, s elhatároztuk, hogy nem mënyëk férjhez, majd csak négy év múlva, me t a fináncnak këllëtt vóna ëgy kauciót letënni, ëgy biztonsági pénzt, hogy mëgnősülhessën. Akkor még javába vót a háború, de még nem vót, helyileg nem vót se mozgósítás, se sëmmi, csak olyan háborús vót a hangulat. Közbe a szülők, szóval az édësanyám s a nagybácsi szerzésére, összekerültek ők, s ëngëmët osztán szépën hamar-hamar férjhezadtak. Három hónap udvarlás s bővebb ismertség s mindën után szépën férjhez is mëntem, me közbe jött az ezërkilencszáznëgyvennégyes német mëgszállás. Szóval átállás és mëgszállás. A németek, ugyë mëgszállták a hazánkot, rdélyt. S akkor hamar mëg këllëtt eskünni, hogy ha elviszik katonának a férfiakot, akkor lëgyëk én is valamivel biztosítva. Hogy má férjhez vagyok mënve, szóval mëglëgyën a biztos... (K.: Azért akarták, hogy olyan hamar férjhezmenjen?) Igën, igën. Igën. K.: Nem akarták volna engedni tanulni? B.I.: Hát tanulni... Le këllëtt mondjak a tanulásról, me közbejött ez a háború, háborús időszak, s akkor këllëtt vóna fëláldozni sokmindënt. Szóval bé is iratkoztam én az iskolába, magántanulónak, Ditróba. A polgári iskolába. S bé is vëttek. S el is vót intézve mindën, hogy ëgy év alatt letëszëk két vizsgát is, hogy hát utána pótolhassam a hiányt, de hát osztán mëg këllëtt gondoljam, s mëggondoltam, hogy ha én most az iskolát akarom folytatni, akkor a szülőköt is mëg këll szűkítsem anyagilag, me hát ugyë akkor odaáldoztak vóna valamit pótlásul, s én pedig nem akartam, hogy szükségët érezzenek vagy... Nem, nem akartam őköt mëgszűkíteni. S így lemondtam a tanulásról. De a vágyam, az mëgmaradt, az örökké, ejszë még most is. A tanulásétt. K.: A bátyja tanult? B.I.: Nem, a bátyám csak inas vót, szabóinas vót. Neki nem vót úgy a tëhetsége, hogy tanuljon. Akarták a nagyanyámék, hogy hát tanuljon, de nem vót arra tëhetsége. Én pedig, nekëm lëtt vóna, tëhetség lëtt vóna, csak éppe nem vót, aki ádozzon, melléjem álljon. (sóhajt) No, izéld ki. (Szünetet kér.) A szüleim rokonsága elég kiterjedt, elég nagy vót. Az édësapám szülei, azok nem vótak úgy sokan, nem vót olyan nagy-nagy család, nagyapám ácsembër vót. Ácsmestër. Nagyanyámot, az apai nagyanyámot, azt nem is ismertem, me t az korán mëghalt. Két fiú, s ëgy lëántestvér maradtak ők hátra. Az édësapám, ahogy említettem is már, ő susztër vót. S az öccsit is maga mellé vëtte, vót ëgy öccse, azt is maga mellé vëtte, s azt is az iparra tanította. De hát akkor az vót a mënő mësterség. A lëántestvére, az pedig férjhëzmënt, s osztán nagy... Annak igazán nagy családja let, öt vagy nyóc gyermëke. A nagybátyámnak, annak csak ëgy lëánya lëtt, osztán az is mëghalt. De a nagynéni gyermëkei, azok osztán azok éltek. Azon, az a rész... nyögődözök... (K.: Nem baj.) Tartottuk a barátságot, de főleg osztán az édësapám után, az édësanyám rokonságával, testvérëkkel, avval vót nagyobb, melegebb kapcsolat. int szëgénlegén s szëgénlëán, úgy kerültek össze édësapám s édësanyám, ezërkilencszázhúszba, húsz májusába, akkor esküdtek mëg. lmondták biza, hogy olyan szegényëk vótak, hogy a szomszédasszony adott ëgy csésze zsírt is, s még a melléje valókot, hogy tudjon édësanyám főzni. e t az édësanyám családjába nagyapám, ő a háborúba maradt, ő ezërkilencszáztizënhatba a háborúba maradt, s oda... Szóval bévonult, s oda is maradt. Udvarhelyré këllëtt bévonuljon, s osztán többet nem jött haza. Nem is tudjuk most se, hogy hát hol van, melyik részën eltemetve vagy hol esëtt el. (K.: Hogy hívták őt?) B.V. Úgy hívták. S maradt hat, hét gyermëk maradt. Közbe, a mëneküléskor, az akkori mëneküléskor ëgy gyermëk mëghalt torokgyíkba. Akkor is mënekülés vót, s a Bucsin tëtőn temették el. S a hat gyermëke nagyanyámnak mëgmaradt, s azok osztán fël is nőttek, nagykort értek mind, s nagyanyám összetartotta őköt. Két fiú vót, s négy lëán. A két fiú, azok is olyan okosak vótak, s tanulni vágytak, a nagyobbik fiú, azt úgy hívták, hogy János, Bíró János, ő biza hírës is lëtt. Végül. ert a tanulás... ő... autószërëlőnek tanult, lakatosinasnak, de hát neki nem tetszëtt, tovább akart tanulni, s ő béiratkozott a jëzsuitákhoz, Szatmárra, hogy tanul- 262

264 ellékletek hasson. e t ingyenësën nem lehetëtt másképp tanulni, s hogy ő fejleszthesse magát. S béállt oda a jezsuiták közi szërzetësnek, onnan osztán Belgiumba kűdték ki tanulni, s mielőtt fëlszëntëlték vóna, ugyë gondolkozási idő vót akkor, a szëzetësrëndet otthagyta azétt, hogy akkor olyan vót a törvény a jezsuitáknál, hogy kihelyezték missziókba, s haza nem jöhetëtt, szóval családot nem... Családdal nem tarthatott ő... ár elkötelezte magát, s a család, az má másodrendű vót, s a nagyanyámot nem akarta hagyni, hát ő akkor kiállt a szërzetësrendből, szóval a jëzsuitáktól. S hazajött, osztán, hogy okos vót, s sokat tanult, s sokat tudott, hát belé-belészólt a törvényëkbe s az ilyen-olyan ügyekbe, igazságtevésbe, mindënbe, s biza azétt a harmincas évëk végin, akkor biza üldözték is. Aztán neki sikerült, hogy nëgyvenbe, ezërkilencszáznëgyvenbe, a bécsi döntés után folytathassa nyilvánoson a tanulmányát, s elhelyezték őtöt jedzőnek Nyírëgyházára. Utána pedig Salamásra, Gyërgyósalamásra, osztán a mëneküléskor, akkor elmënt, me t nyírëgyházi vót a felesége, s akkor visszamënt Nyírëgyházára, osztán ott mëgint csak folytatta a tevékënységit és fejlesztëtte magát, s letëtt vizsgákot és... (Kéri, hogy kikapcsoljam.) A tanulmányait addig fejlesztëtte, hogy a Tudományos Akadémiának levelezői tagon... tagja lëtt. Tudományos Akadémia tagja lëtt. Doktor Bíró János. Könyvet is írt, ezt a szülőföldről írta. ost a másik, neki lëtt aztán két lëánya, s ëgy fia, s aztán elég hamar mëg is halt, me izé vót, máj... májcirózissal mëghalt. A gyermëkei most is élnek. S a felesége. De nem nagyon tartunk most közvetlen... (kazettacsere) A másik bátyja, szóval nem is bátyja, hát a nagybácsi, az kereskëdő vót. Ő is... (K.: Hogy hívták?) B.I.-nak hívták, s ő is jó kereskëdő vót. Vót neki két leánya. Azok most is élnek, a két lëánya, s a felesége, az is él. A nagynénéim, ők későn, elég későn mëntek férjhez, mett a szëgénség miatt këllëtt gyűjtögetni, s staférungot, s mindënt, ők elég későn mëntek férjhëz. A nagyobbik nagynénémnek, annak ëgy fia lëtt, me későn mënt férjhez, őt K.A.-nek hívják, a fiát, és ő is jogra, jogot végezëtt. Tanulni tanult, jól tanult, jogot végezëtt. Neki van két fia. De most sajnos ő is mëghalt. Veseelégtelenséggel, vesével halt mëg. Tán a másik nagynénémnek... (K.: Hogy hívták?) Azt erëdetileg N.D.-nének, az A. vót, férjhëz mënt ëgy vasutashoz, N.D.-nek hívták, de osztán a harmincas évek végin románosította a nevit,. lëtt és két fia lëtt, vót neki. A harmadik, szóval édësanyámnak a harmadik húga, az vót a legkisebb, azt T.-kének hívták, B.T.-nek, B.F.-hez mënt férjhez, s lëtt két lëánya, s ëgy fia. Az most, elég öreg korba halt mëg. Ő vót a tanító, nem tanító, hanem mestërném, me t nála vótam ipari tanuló, inas. Nála tanultam. S nagyjából édësanyámnak a résziről ezëk a rokonok. Nagyanyám is nyócvankilenc évës korába halt mëg. (K.: Hányban?) Ötvenkilencbe. Ötvenkilencbe. Nagyanyám halt mëg. Akkor édësanyám is, s édësapám is, mind hosszúéletűek vótak. Édësapám nyócvannégy évës vót, s édësanyám pedig nyócvannyóc évës vót, amikor mëghalt. Ugye elég hosszú életët éltek. Az uram rokonságából a nagybácsik, azok bizony nem éltek olyan hosszú életët, az egyik, az úgynevezëtt Kicsitata, azt, akit igazán úgy szerettünk, nagyon szerettünk, úgy tartott velünk, úgy gondoskodott is, és szeretett is. Azt is mondta, hogy úgy szeret ëngëmët, mintha lëánya lennék. Ő hetvenkettőbe halt mëg, de beteg vót. A másik testvérei, azok hamarabb mëghaltak. (K.: Tartották velük a kapcsolatot?) Nem, nem vótak olyan melegszívűek, nem vótak olyan közvetlenëk, hát olyan más... más természetűek vótak. Nem említettem még, hogy az uram vót az első ilyen közvetlën, fájdalmas halottam, s halottunk a családba. Ő hetvënëgybe halt mëg, ötvenötödik évës, ötvennégyévës korába. A gyermëkkori ízületi bántalmak s azok mindën hatására. Nehéz élete vót, s osztán olyan betegës lëtt, s akkor... Különben ő is asztalosmestër vót, s jó mestër, elismert, jó mestër vót, de akkor mëghalt. Hetvenëgybe. K.: Kicsit a házaséletről, hogyha tetszene mesélni... B.I.: Házaséletëmbe, hát abba is a sok nehézség, s a sok nékülözés, minden, az jutott ki. Különben szép életët éltünk, hogy mëgértés vót, s gondoskodás, mindënbe a gondoskodás, az az első vót mindënbe az uram résziről. De nem is hagyta, hogy hát én nagyon gondoskodjak, vagyis tervezgessek vagy... Sëmmit nem hagyott reám, mindënt ő intézett. Beszërëlt mindënt, mëgteremtette a 263

265 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben szükségësëkët, de nem hagyott önálló életët nekëm, külön, nem hagyott. indënről ő akart gondoskodni, s ő rendezëtt mindënt. Hát vót is haladás, me én rejahagytam mindënt, s vót is haladás, hogy tudtunk haladni, hogy rosszfelé nem terelte az életünköt. Közbe építettünk saját lakást, telekkel, építëttünk, de azt is az ő keze munkája után, a két keze után. Biza sokat kínlódott, hogy fënntarthassa, me t elég nagy családom lëtt, négy gyermëk lëtt, három fiú, s ëgy lëán. A családba a sok türelëm s a sok tűrés, s a hallgatás, az mëgvót mind... figyelmesség, ez mëgvót. A rokonságot kiterjesztette, hogy mindenkivel tartotta a rokonságot. Nem vót, hogy hát csak evvel a rokonnal vagy avval a rokonnal, hanem mindënkivel barátság vót, s a rokonságot úgy fënntartotta, elmagyarázta, hogy ki kinek a rokona, s osztán úgy a gyermëkeimbe is, főleg a nagy fiamba, az első fiamba, A.-ba belénevelődött ez az igazi rokoni kapcsolat, ez a rokoni érzés. ost is ő tart fënn, tartsa fënn az egész rokonságot, de nem csak a testvérëkkel, hanem unokatestvérëkkel, s a távolabbi rokonokat is mind-mind-mind összetartsa, s úgy fënntartsa. mlítettem mán, nekem három, két testvérëm vót. Bátyám, B.Á., ő szabó vót, szabómesterségët... De ő mëghalt ezërkilencszázhetvennyócba. Hetvennyócba. aradt neki ëgy nagyobb fia, az B.Á., szintén B.Á., és két ikër fia. B.J. és B.Á.-nak hívják. Ők is mind mëg vannak nősülve, hát mán nagy fiúk. mlítve azt, hogy az ikerség, az öröklődött. A B. részről. Az ikërszületés. ert utólag ugyë kigondolva, vagy elgondolva, hát benne vót a génekbe, a végin a bátyámnak is, hát az már osztán későbbre vonatkozik, hogy neki is iker gyermëkei lëttek. A másik testvérëm, az B.Cs., ő jogot végzëtt, ő is tanult, jogot végzëtt, neki is vót ëgy Cs. fia, s utána lëtt ëgy Cs. unokája. Úgyhogy három grácia van mán a Cs.-ból, a B.Cs.-ból. Az én gyermëkeim, a nagyobbik, az K.A., ezërkilencszáznëgyvenöt novembër tizënnyócadikán születëtt. Kertész mesterségët tanult és technikumot végezëtt, s abba fejlesztëtte magát. Nagy iskolája, nagyobb iskolája nincs neki, de a mesterségbe igazi szakembër, s osztán mëgállta a helyit a társadalomba is, a társadalmi létrán haladt, és mëgállta a helyit. A családnak ő az összetartó ereje. Benne is mëgnyilvánul a szeretët, a rokoni szeretët, s a rokoni összetartás. Van neki három lëánya. Családba, ëgyetértésbe élnek, a feleségivel ëgyütt, s a három lëán után van most... van ëgy ikerpár lëánya, két iker lëánya és ëgy-ëgy fiú. Az unokák. Az, illetve mán dédunokák. Nyóc, összesën nekëm van nyóc unokám, s hét, hét dédunokám. Abból csak kettő a lëán, az öt, az fiú, az unokák közül. A második fiam, I., K.I., ő ëgy igazi meleglelkű gyermëk vót, de osztán a házasélete kicsit, kicsit másabb vonalra terelődött, aztán a végin elhagyták az országot. lmentek... (K.: ikor?) zërkilencszáznyócvannyócba. Vót, van neki ëgy fia, s ëgy lëánya. És ezërkilenszázkilencvenëgybe mëghalt agydaganattal. I. fiam. ert a sok stressz, a sokmindën izgalom mindën kikészítette, s agydaganatba halt mëg. Van neki ëgy fia, azt is F.-nek hívják, K.F., és két unokája, azokot mán nem is tudom, hogy hívják. Szóval tudom, csak nem jut most eszëmbe, azok Ausztriába vannak mëgtelepëdve. F. is, s. is. Róluk keveset tudok, me hát mëssze vannak, s én magam nem jártam arrafelé, nem is kívánkozok, osztán a családi összetartozás mán nincsen úgy mëg. Akkor a harmadik fiam, az K.L. Ő ezërkilencszázötvenëgybe születëtt. Van neki is két fia, K.L. és K.A. A család olyan közepës szinten él, feleséggel, és hát nem is tudom, hogy mit mondjak, de most az én létfenntartásomba is ők segítnek... Szóval besegítnek. Ha valami munka van, vagy mi, akkor őt kérem mëg, s szívesën mëgtësz mindënt, ami telhető. No... A három fiam között három-három év különb... születési idő van. Három-három év különbség van. A leányom öt évre születëtt a fiúk után. Nagy vót az örömem, mer mindig azt vágytam, hogy ëgy lëángyermekëm legyen. Az uram má úgy tudta, hogy mennyire vágyok a lëán után, hogy mikor valahol társaságba vótunk vagy összejövetëlën, s mëgjelent ëgy szép kicsi lëánka, akkor mán mondta, hogy na nézzétëk mëg, hogy a feleségëmnek a szëme telik meg könnyel, hogy hát lëánya lëgyën. lhatároztam magamba, hogy ha nem lesz lëányom, akkor vëszëk ëgy nagy babát, a lëgnagyobbat, ami akkoriba létezëtt, az ágy közepire űtetëm s azt fogom mindig őtöztetni, s fésülgetni, s mindën, hogyha nem lesz leányom. De hál istennek lëtt, nagy is vót az örömem. A fiútestvérei is mind örvendtek, a kiseb- 264

266 ellékletek bik fiú azt mondta, hogy nekünk csak lëán kell, mikor várandós vótam, lëán kell, me t ha nem lesz lëán, kitësszük a küszöbre. ondtam, hogy hát titekët is mind odaraktalak, ki a küszöbre (nevet). De hát gyermëkbeszéd, me hát hallotta. A lëányom most is, hát lëányom. A fiúk, tisztëlët a kivételnek, me t van kivétel is, de hát nem tudnak annyira melegszívűek lënni, mint ëgy lëángyermëk. A kivétel, az csak ëgy. Ëgy kivétel. Azt mán mi tudjuk, hogy ki az a kivétel. Annak hál istennek olyan felesége van, hogy az mindënt, mindënt pótol. Azt is mondtam, hogyha a lëányom nincsen itthon, me t Kolozsváron lakik, s elég nagy a távolság, ezelőtt biza nem tudott biza olyan gyakran itt lënni, most pedig, hogy rëja is vagyok utalva az ő közelségire s a melegségire, szívességire... (sír) ost többet jön, többet van velem. De nem is tudom, hogy hogy mondjam el, azt az érzést nem lehet kimagyarázni (sír). Kapcsold ki. (Szünetet tartunk.) A lëányomnak, akit úgy kívnak, hogy K... (sír) A nagyothalló iskolánál tanárnő, mindënki szereti őt is... (sír) A jelen pillanatig még csak ëgy lëánya van, többet szeretett vóna, de még eddig nem adatott mëg az neki (sír). Az ëgy lëánya, ő is ilyen nevelő szakon van. Hát mán fëlsőbb szakon, de a Jóisten adja mëg, hogy lëgyën neki is családja, s a családjától ne szakadjon el. S ëgymást szeressék, és szeressük mind, mindannyian szeressük egymást. Na... zërkilencszázhetvenëgy március tizenkettedikén halt mëg az uram. Aztán átalakult az egész családi élet. Ëgyedül maradtam, ëgyedül këllëtt gondoskodni mindënről, s gondolkozni az egész család javára, s összetartani, hogy ne széledjen szét, ne tudjon ujjal mutogatni sënkise, hogy látszik, hogy mëghalt az ura, s mán nem úgy mëgyën sëmmise. Hálistennek mindënt úgy akartam intézni, s úgy követtem mindënt, hogy mindën jó lëgyën. Azután építettünk házat, lakásokat mindëgyiknek. A fiúknak, úgyhogy mikor nősültek, mind saját lakásba mëntek. S a fiúkot is sikerült, hogy összetartani, hogy ëgymástól nem távol lënni, s ha csak lehet, ëgymást segíteni. Hát mindën nem sikerült, de nagyjából. ost már harmincöt éve lassan, hogy ëgyedül, má úgy értve, hogy magam vagyok, magam gazdája. ost azt csinálok, amit tudok, me t há nem amit akarok, csak amit tudok, me mos má erőbe s egészségbe, s mindënbe mán fogytán vagyok. Kétszër is bekövetkezëtt, hogy a vég közelibe vótam, de még a Jóisten még mëghosszabbította az életëmët (sír). S még, még annyira vagyok hál istennek, hogy magamot nagyjából el tudom látni, rendëzni. A gyermëkeim segítségivel. Sokszor elgondolom, hogyha még hosszas életëm lësz, s mëgérem, hogy mëg këll érjem a szüleimnek az életkorát, akkor még elég sok van hátra, de hálistennek nem tudjuk azt előre, s belényugszunk. á én belényugszom a sors végzetibe. Ahogy adja a Jóisten, úgy lëgyën. Többet nem mondok. zt a beszélgetést az unokám kérésire, Szalma, akit Szalma Anna- áriának hívnak, Ancsának készítettem, vagyis mondtam. zërkilencszáz... kétezëröt! án nem tudom a dátumot se. Kétezëröt dëcembër harmincadikán. Nyócvan éves koromba. A nyócvan évet tőtöttem, ezërkilencszáz huszonöt no vembër nëgyedikén Interjú a fényképhasználatról Időpont: szeptember 5. Helyszín: Gyergyószentmiklós, B.I. otthona Kérdez: Szalma Anna-ária B.I. születési ideje: november 4. K.: ennyi képe van mamának? B.I.: Hát sok. Sok képëm van. A gyermëkkorról nem, nincsen olyan sok, de azután osztán ahogy férjhezmëntem, azután lëtt inkább több. e akkor még nem vót divat, hogy csinálni, míg gyermëk vótam. Keveset. S mód se vót rëa. 265

267 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben K.: Honnan gyűlt össze ennyi képe mamának? B.I.: Hát ismerősök, s a vendégëk ha jöttek, akkor mindig csináltunk ëgy-ëgy fényképët vagy felvételt. S osztán kűdnek a gyermëkeim is, vagyis adnak a gyermëkeim is, s az unokák, s a dédunokák, azok mind adnak. Képekët. Hogy lëgyen nekëm. Lássam őköt. K.: S a régi képek? A rokonokról, amelyiken még mama nincsen rajta, azok honnan kerültek? B.I.: Hát... azok örökség (nevet). Örökség. K.: S a családról még kinek van képe mamán kívül? A családról. Tehát kinél vannak még olyan képek? B.I.: Hát a gyermëkeimnél mindëgyiknél van, me elosztottam mindëgyiknek. Hát a... hát közvetlen rokonság, testvérnél, vagy például az öcsémnél is van. Aztán komáknál, van akiknél van, komáknál is van. Ilyen családi kép. K.: inden képet meg tetszik tartani, ami kerül? B.I.: Hát lehetőleg mëg. Hát vannak, amik nem érdekeltek, s azokat eldobtam, vagy elégettem, de nem sokat. Nem sokat. Inkább mëgtartom. Főleg hát akiket én ismerëk. e vannak, akiket nem ismerëk, s azt, azt nem tartottam mëg, de akiket én ismerëk, azok, azok mëgvannak. K.: Hol tetszik tartani a képeket? B.I.: Hát albumba, dobozba, borítékokba... Így tartom őköt. K.: S tetszik valahogy elrendezni, csoportosítani őket? B.I.: Hát lehetőleg úgy csoportosítottam. Például lakadalmakról, amik vannak. Aztán az unokákot, vagyis a dédunokákot, azokat mind külön-külön úgy tartom, s aztán vannak most újabban a színës képëk, színës felvételëk, azokat mind... Frissebbek is, s mind kűlön vannak azok. K.: Tetszik-e időnként elővenni és nézegetni? B.I.: Hát néha. Néha. Unalmamba elévëszëm s nézëgetëm, de nem mindig van jó hatással reám. indig a régi emlék, az úgymond felidéződik mindig. S elérzékenyülök, de hát szoktam így néha elévenni. K.: S másoknak megmutatni? B.I.: Hát akit érdëkël, csak azoknak. Hát mos má főleg a dédonokákkal büszkélkëdëk. K.: S általában kit szokott érdekelni, kinek mutatta meg a képeit? B.I.: Hát csak ilyen ismerősöknek vagy barátoknak, de közvetlenebb ismerősöknek. ásnak, hát mást nem érdekël. K.: it jelentenek mamának a fényképek? B.I.: Hát a fényképëk... emlék. mlék. ind visszaemlékezés, mind emlék. indëgyikről van valami, van valami emlék. K.: Vannak olyan dolgok, amik csak a fényképekről jutnak eszébe? B.I.: Hát van, van olyan is, de hát általába sokmindënre visszaemlékszëk. Hogy ëgyedül vagyok, hát van időm gondolkozni s visszaemlékszëk sokmindënre. S ha emlék, jó emlék, hát általába jó emlékëk vannak a képëkről, nincsen olyan szomorú emlékëm. K.: Inkább a jó pillanatokat örökítették meg? B.I.: Hát inkább a jókot. Inkább a jókot. A... például ilyen temetésëk, ilyesmik, az nemigën van. Azt én, én nem szerettem, hogy azt mëgörökíteni. Az az embërbe úgyis mëgmarad emlék, s nem, nem szerettem, hogy azt fényképën örökíteni. K.: S miket volt érdemes megörökíteni, milyen pillanatokat? B.I.: Hát... gyermëkkorból nem sok, nem sok van. Nem is sok vót, hanem mikor mán tanulónak mëntem, varrodába jártam, akkor úgy az inaséletët. Aztán az inasiskolát, arról vannak fëlvételëk, az inasiskoláról ilyen csoportképëk. Osztán utána férjhëzmënetel után pedig hát vótak ilyen baráti összejövetelëk, s azután a méhészkëdés. S a méhészkëdésbe elég sok fëlvétel van. K.: Az munka volt vagy szórakozás inkább? 266

268 ellékletek B.I.: Hát ez is, az is. unka is, s szórakozás is. Inkább munka. K.: Inkább munkát, vagy inkább a szórakozást tetszett fényképezni? egörökíteni. B.I.: Hát a méhészetbe, ez mind a kettő: munka is, szórakozás is, de másképp inkább a szórakozást. K.: Valamit még... B.I.: Hát mos má nem nagyon érdëkël az én, rólam való gyűjtés, csak mind az unokák s a gyermëkeim, s a dédunokák, azok. a azok érdëkëlnek. Én má mëgöregëdtem, rólam má... nekëm, nekëm nem kell. ásnak még esetleg, de én, ëngemet már az nem érdëkël. 5. dr. Bíró János levele testvéreihez Nyíregyháza julius 3. SZRTTT, ÉDS, JÓ TSTVÉRI! lőször is értesitelek, hogy megkaptam ugy a R., mint a F. által irt P. levelét. Igenszépen köszönöm azokat. egértettem abból mindent. Csak azt nem értem, hogy mi az oka annak, hogy az állami jegyzőség olyan nagyon várja gyermekeim lemondó nyilatkozatát. inden esetre megcsináljuk, ahogyan tudjuk és elküldjük oda, de itten ez is elég sokba kerül és attól akarunk megmenekülni. Van-e valami hátrányotok nektek oda haza, ha ez esetleg késne valamennyicskét? Várom I.-káéktól a telekkönyvezési értesítést, hogy a K.-kel ezt is értesitsem. Nem érdekes, hogy az itteniek közül egyesek olcsolják most az egyezséget. Amikor megindultunk, akkor még az is teljesen kilátástalan volt, amit nagy nehezen sikerült részükre kiverekedni. ost pedig szeretettel közlöm Édesanyánk siremlékéről az általam gondolt és tervezett, egyben igen kivánatos emlékmüvét. Ti majd ezt biráljátok meg, véglegesen alakitsátok ki és az áráról is kérjetek tájékoztató, de lehetőleg pontos árajánlatot és a végleges elhatározásotokról értesitsetek, hogy én esetleg a szükséges rajzot, vagy fényképét elkészithessem a kivitelezéshez. Fogadjátok olyan szeretettel, amilyennel én is kiterveztem és ennyire kiviteleztem, a mi felejthetetlen, minden nyomoruságban is csodálatosan hősiesen hüséges és szerető ÉDSAPÁNK és ÉDSANYÁN- KÉRT. A magam részére is ugyan ezt a siremléket szeretném, csak más szöveggel, az természetes is. Sőt családunk minden egyes tagja részére is a legillendőbb ez a rajz jellegzetessége a legmegfelelőbb, legalkalmasabb siremlék lehetne. ÉDSANYÁNK SIRLÉK. I. Sz. LÉK: Tervrajzának és róvásirásának magyarázata, ismertetése. ANYAGA: lehet fehér márványból. Különböző nagyságban, szélességben és vastagságban. Lehet csak betét is vagy egy önálló egyedüli siremlék. setleg más tartós müanyagból sem volna kifogásolható. ÉRTI: Ajánlatos volna, /ha az ára is mindnyájunknak megfelelne/: cm. széles, cm. vastak (sic!), valamint cm. magasságból a márványlap lefelé cm. magas lenne és tovább a földig le valamilyen anyagból ennek a márványlapnak hüvelyszerü tokja, tartója volna. indenesetben a lehetőségeinkhez módositsátok, helyesbitsétek végül az egészet. Ti mérlegeljétek ahogyan Ti jobbnak látjátok. 267

269 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben KILNCÁGU CSILLAG: vonalai arányosan mélyek és vastagok legyenek a márvány eredeti szinében a többi felülettel azonosan simitva, fényezve. Csak a feliratok vastagsága legyen nagyobb minden más egyenletes vonlazásnál (sic!). Azért legyen kilencágu csillag, mert: 1./ A kör kilencrészre való osztását ÉDSSZÜLINK gyermeke oldotta meg, olyan érdekes eljárással, ahogyan addig a világ legnagyobb mértantudósai sem tudták megszerkeszteni, körzővel, vonalzóval. 2./ inket szüleink várva vágyva nemzettek. Ő szülte szerelmesen kilenc szerető gyermekét tizennyólc házasélete alatt. ŐKT diszitse, dicsőitse gyermekük értékes tudományos eredményének emléke. Ugy gondolom, hogy részemről és valamennyiünktől is ez a legtőbb (sic!) és legkedvesebb, amit, az ősi róvásunkkal együtt, az Ők földi áldozatos életüknek, földimaradványként is felajánlhatunk. LIRÁSA Az egész márványoszlop olyan széles, amilyen széles a KÖRKILNCD köre. Az eredeti akármekkorával nagyobb lesz a közölt rajzról az arányt meg lehet állapitani pontosan. FÉLHOLD alakul ki a szerkesztési eljárás jellegzetességeként, mely tartja és tartalmazza ÉDS- ANYÁNK egész életének szeretett férjéhez és gyermekeihez még, a PÉNLOP-i példánál páratlanabb hüséggel ragszkodó, NÉVKRT fontosabb eseményeit, időit. nnek a két csucsán van a feliratikerete az Ő teljes nevének és közötte RÓVÁSSAL a tőlünk elvárt és illendő kivánságunk állitmánya / LGYN ÖRÖK BÉR /. setleg Édesanyám nevét is lehetne rövidíteni: B.V.-NÉ-re. BLSŐ KÖR A legkisebb hármas részében van: ATYA = (rovott jele); FIU = (rovott jele) és IDV/ özitő/ = (rovott jele) LÉLK = (rovott jele) lentebbi kivánságunk alanya. z a felirat az állitmánnyal együtt lehetne a többitől elütő szinü is. KÜLSŐKÖR -ön középen felül van: B. = (rovott jele) régies veszőtlen irásmóddal. Balra a 2.ik harmadban: V. = (rovott jele) LTÜNT 1916-ban = (rovott jele) majd a 3.ik harmadban: /tértsorirányban/: B. = (rovott jele) R. = (rovott jele) ÖZVGY = (rovott jele). SUGARAI számozva vannak időrendben 1-9-ig: I=1, II=2, III=3, (rovott jel)=4, (rovott jel)=5 stb. A számok előtt a született 9 gyermekük nevei, de akik a halálozása napján már halottak voltak azok nevük előtt áll a (kereszt) jele. Igy: R. = (rovott jele),. = (rovott jele), (kereszt) I. = (rovott jele), A. = (rovott jele) stb. BIRÁLATA, hogy talán igen sürü felirással van. setleg a róvásokat el is lehetne hagyni. Vagy a belsőkör szövegét áttenni a külsőkörbe és a külsőkör szövegét elhagyni teljesen. A sugarak számozása, vagy a felirata is elmaradhat. A kőfaragóval megbeszélgetve döntésetekről értesitsetek. Kivánságotokra más szöveget is adhatok RÓVÁSSAL. FÖLDT heggyel ábrázoltam GYRGYÓhoz méltóan, miért is a középső háromszögbe még esetleg elhelyezhető vólna: GYRGYÓ = (rovott jele) neve is. 268

270 ellékletek II.sz. LÉK ÉVKRTÉBN csak a név van más elhelyezésben. BLSŐKÖR azonos az elsőjével. KÜLSŐKÖRÉBN: FLÜL van B, BALRA: V., JOBBRA: ÉS R. = (rovottan) SUGARAKBAN a szöveg folytatódik: GYRKIDTŐL. GY = (rovott jele), R = (rovott jele), = (rovott jele), K = (rovott jele), h = (rovott jele), I = (rovott jele), T = (rovott jele), Ő = (rovott jele), L = (rovott jele). KRSZTN alulról felfelé róva van: ÉDSANYÁINK = (rovott jele), FŐLDJ = (rovott jele) /mert ugyanott fekszik B. nagymamánk is/. INNN = (rovott jele) SZÁRA- ZUNK = (rovott jele), ODA = (rovott jele) BIRÁLATA: z a siermlék nem olyan sürü feliratu. Szebben és pompásabban hat. Az ujabb méretekhez viszonyitva a keresztszárát meg lehet nyujtani a szükség szerint. indezeket csak leközöltem, de ezt Ti ugy módositsátok Édes jó Testvéreim, ahogyan Ti azt jobbnak látjátok. aradunk szeretettel ölel és csókol mindnyájatokat: (kézírással) Jancsi és családja: V.,., Cs. és H. Bíró János dr. Nyíregyháza, Kossuth L. u. 30.sz. Fényképek a B. síremlékről A B. sírjel az 1960-as évek elején, dr. Bíró János felvétele 269

271 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben A B. testvérek édesanyjuk sírjelénél, 1960-as évek, privát fénykép A B. sírhely 2009-ben (Szalma Anna-ária felvétele) 270

272 ellékletek 6. H.. élettörténete (interjú) Készítés ideje: augusztus 28. Helyszín: ezőkeszü, H.. otthona Kérdez: Szalma Anna-ária H.. születési ideje: július 2. K: esélje el. néni az életét. Arra megkérem szépen... Hol tetszett születni? H..: z tudod, hogy hogy van? z úgy van, mind ahogy mondta valamelyék, hogy énekeljek. Én aszondtam, hogy elmenyek a pajta híjára, s ott énekelek. Jobban énekelek, mint itt, ahogy... (nevet) zek a falusiak nincsenek hozzá... mittomén, nem vagyok úgy megszokva evvel... Sztán hol születtem? ezőkeszübe születtem, nem ezen a telken születtem, az vót a szülőházam, nem ez. S akkor idejöttünk harminchétbe. Jöttünk ide, akkor édesapám meghalt ötvenbe, s elmaradtunk... Tizenkét éves koromba. (K: Hogy hívták az édesapját?) B. H.B.-nak hítták. K: S az édesanyja ki volt? H..: Édesanyám... K.A.-nak hítták a leánynevin. Csak tizenöt évet éltek együtt. Édesapámnak sok fődje vót. lvitték a frontra, mikó hazajütt, akkó aztán lejöttünk (érthetetlen szöveg) Kamarásra, Vajdakamarásra (?). Aztán édesanyám csak velem vót. Úgyhogy vót egy... Édesanyámnak vót egy testvére, s a szülei meghaltak korán, s akkor a legkisebbik leányka tesvérit lehozták ide. Úgyhogy akkor úgy vót, mintha a tesvérek lettünk vóna. ég hányszó akartam, hogy... má mikó nagyabb vótam, észrevettem, hogy én vagyok az édes gyermeke, s ő csak... s akkor mindig gondoltam, hogy hát engemet jobban kellene szeressen. De nem engedte (nevet)! K: S nincs testvére. néninek? H..: Nincs. Akkor ötvenhétbe... Jól mondom? Ötvenhétbe férjhez mentem. Tizenkilenc éves vótam. Fiatal vótam. Azér... sz al mondjam, hogy férjhez adtak! e nem vót ki dógozzan. Főd sok vót, kellett dógozni. Akkor egy kicsit jó vót, egészen most kétezerháromig... osmá... egyedül... K: De hányban született. néni? H..: Hányba születtem? Harmincnyócba. K: Iskolába tetszett járni? H..: Vótam négy osztályt, de akkó... Édesanyám szegény mindig azt mondta, pedig csak özvegyasszon vót. indig azt mondta,., tanuljál, azt mondta, mer bármi... De hát ha nem vettek úgy, ahogy mi vettük a gyerekeinket, hogy tanuljál, meg minden... De hát akkor kellett menni a bárányokkal, kellett menni a tehenekkel, kellett szántani, vetni, mittudomén... ondta, hogy menjek, de azér nem vett úgy. Sz al kimaradtam. K: Itt Keszüben járt iskolába? H..: Igen. ind a... akkor azelőtt maradtak ki, me azelőtt mind hét osztályt jártak. S az előttem levő le kellett, hogy mondjon, akkor az a négy osztály nem hiszem, hogy számít... Vót amelyik vizsgára se mentem! Nem, nem tudom, hogy ment. K: S a férjével hol ismerkedtek meg? H..: Itt! (K: Keszüi?) Keszüi. K: Hogy kerültek össze? H..: Há sztán úgy kerültünk össze, hogy elment katonának, s akkor... Nekem vót másik is, vagy mittudom én... Na de aztán mintha eztet jobban szerettem, úgyhogy... Hazajött szabadságra, s akkor eljött, s akkor... Akkor visszament... (é.sz) K: S hányban házasodtak össze? H..: Ötvenhétbe. S ötvennyolcban született a fiam, hatvanegyben a leányom. 271

273 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben K: Ők hol élnek most? H..: Kolozsvárt. A fiam... munkás. Ő még jobban tanult, mint a leányom. e vót ott egy óvónő nálunk, és mindig azt mondta,. néni, B., azt mondja, még jobban tanul, azt mondja, mint a leánya, azt mondja, csak a leányom erősen tartotta magát. Úgyhogy ő mérnökit végzett. Aztán má... a mérnöki nem ment vagy mi, aztán most könyvel. (K: A leánya...) A leányom. Kolozsváron. S a fiam ilyen rendes munkás. K: S van családjuk? H..: Igen. A leányom nem ment férjhez! Nem ment férjhez, de a fiamnak van családja. K: Kolozsváron élnek? H..: A leányom Fenesen vett házat, s a fiam Kolozsvárt él. K: S akkor ezt a házat a férjével vették? H..: Nem, mer ez... Édesanyám férjhez jött ide. Hogy is van? Harmincnyolcba születtem. Har minchétbe! Harminchétbe jött ő férjhez. S akkor ez egy üres telek volt. Sz al ez a telek, nekem vót egy nagybátyám, nagytatának híttuk, az egyetemi tanár volt Kolozsváron, a református egyház... mittudomén... Na, ott vót egyetemi tanár. S annak a telkire jöttünk mi. e az elment, s akkor jött... Édesanyámék lejöttek, s aztán építettek. z mind a régi ház, csak meg van... az a szoba kőből van, s akkor... K: S akkor. néni szokott járni agyarországra... H..: Hát igen, de hogy szerettem! (nevet) K: S hogy került, hogy elvitték? H..: Hát vót egy... Vót egy fiú innen, Széken vót tanuló. (K: Hogy hívták?) D.. S akkor az mittudom én, az is mind járt agyarba, s azok jártak ide hozzája. S akkor az jütt ide Székrül, hogy akkor többször vittek el minket. K: z mikor volt? H..: Na, pontosan nem tudom... (K: Körülbelül...) Én mikor legelébb vótam táncolni, Sármást vótam, az tudom, hogy ötvenhétbe vót, me ötvenhétbe mentem férjhez, s abba az évbe, akkó vótam legelébb. K: S akkor is az a D. vitte? H..: Nem, nem. Nem, nem, akkor még nem is vót... Öregebb, mint a fiam. De az akkor mit tu domén, hogy akkor... Akkor vótam legelébb. Akkor aztán azután pontoson hányba, azt nem tudom. K: Táncolni szokták vinni? H..: Igen, igen. Táncolni is, énekelni is vittek... eztet. Aztán vótam, vótam... lég messze, Jászberénybe, Budapesten, vótam... Nem is tudam, hol. Aztán ez a.-ka aztán lemaradt. ost agyarországon él ő is. S aztán azután megismertek. S akkor már jöttek ők. Vót ez a Sz. Az is elvitt vagy kétszer-háromszor, csak én mentem, hogy énekeltem. Éppen most vót a múlt héten, itt vótak, és jöttek ide. K: S a férje is járt? H..: Igen. De ő nem vót, ő nem vót a természetinél... Nem szeretett táncolni. És verte a lábait, s négyest is, s mindeniket, a... ezt a lassú táncot, s mindent, de valahogy nem vót olyan... kikapva vagy mittudomén. ég hányszó... lehet, jött vóna, de mindig aszondta, hogy nem, há nem, aztán mind mentem utána, hogy csak jöjjön. Én mentem, én nagyon szerettem (nevet). Aztán azután még utoljára, mikor hítt, hítt ez a Sz., aztán mégis valamelyik rávette, hogy jöjjön ő is, nem jött. Azután má megbánta, hogy nem jött ő is (nevet). Ő is szerette, de mégis... K: S a gyerekei is tudnak táncolni? H..: Igen, igen, igen. A leányom vót, de táncolni nem. Vótunk ilyen... betlehemes játékos, vagy mittudomén. Na de még hányszor vótunk! ég a fiam nem is vót soha. Ő is olyan, mint az édesapja, nem mejen... Nem olyan mehetnék, mint én (nevet). 272

274 ellékletek K: S Kallós Zoli bácsit honnan ismeri. néni? H..: Hát az vót sokat itt! e Válaszútan vót egy... keszüi, A., most is él. S azak elmentek oda lakni, vettek házat, s akkó azzal Zoli bácsi, azan keresztül. Akkó itt lakatt a Felszegbe, s akkor... S akkor úgy... Régtül. ég leán vótam... Sok képet, má láttad, milyen sok képet csinált. (K: De azt miért? ért készítette azokat a képeket?) ittudomén! (K: Be kellett öltözni?) A ruháér inkább. ittudom... (K: De úgy is jártak? Vagy csak...) Nem, me úgy. Hát nekem sok ruhám van úgy készítve. ég most is csináltam egyet. rősen szeretem. K: Tetszik varrni ruhákat... H..: Igen. Igen, igen, igen... K: Kinek? H..: Há sztán agyarba is varrtam. S itt Keszübe is varrtam. Többnek. T hát má megvót a ruhája, de kellett tenni bársonyt, s akkor tettem. e aztat má nem, s akkó hozták ide. egcsináltam. K: Hát viselik még a ruhát? Itt. H..: Hát... szerint... mind én, úgy, hogy má vót több, me vót másoknak is, a régi, amelyik nem adta el, s amelyik nem rontotta el. Na de má látták, hogy jól van, s hogy van, mos má soknak van. os má soknak. K: S mikor veszik fel? H..: A templomba. Úrvacsorakor. zek a táncosok, ezek akkor veszik, mikor mennek táncolni. indig feketébe, s bársonyos. z a keszüi viselet. Cifra mejjrevaló. K: Itt van tánccsoport? H..: Hát... négy-öt pár... K: Idősebbek? H..: Hát igen. K:. néni is benne van? H..: Há ezek, amelyékek jártunk. Én is vótam! ost, ahogy vótam agyarba, vótam itt egy szomszéd községbe, Palatkán, ez most-most vót. Aztán Székre nem mentem el, pedig... K: A táborba? H..: Nem, ez csak egy ilyen... egy este. K: A széki napokra? H..: Igen, igen. ljött ide Sz. és hívott. És mondtam akkor, hogy nem mejek. Aztán nem,. néni, me jőjjön, mittudomén. Aztán csak nem mentem el. Azt mondták, hogy olyan nyugtalan vót, hogy. néni nem jött. K: Hát s mért nem ment el? H..: ittudomén! á lejárt... os má mit mind járjak? á hetven év, má nem is tudjak, mit mondjak. K: S Válaszútra járt. néni táborba? H..: Nem vótam ott egyszer sem. Vót egyszer, Zoli bácsi hívott énekelni... S akkor vót, mikor vótak innet Pestről, akkor gyászoltam, s akkor nem. K: Beteg volt a férje? H..: Nem. Nem. lvitte reggel a tejet a csarnokba, s nem vót semmi baj. S mikó jött vissza, ilyen kicsi szekérrel vót, má nem tudta, úgyhogy ott hagyta. Ide ni, a kertbe vótam, kiátott ecce. Na, aszondja,., aszondja, paralizálok 3 le. Paralizálódok meg. ondom, dehogy is paralizálódsz, csinálj így a kezeddel! S akkor csinált. Na látod, hogy nem? S akkor behoztam ide, erre az ágyra, s leült. 3 bénulok 273

275 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben Valamit mondtam neki, hogy csinálja meg, s pont akkor... ikorra visszajöttem, má le vót ide esve. Akkor is mind beszélt. Úgyhogy akkor vittük is le Kolozsvárra, akkor is mind beszélt. Írták a belépőt, az orvosok... lvitték oda a klinikákra, hogy nemt om mit csináljanak, mondták, ha adunk kétmillió lejt, akkor vizsgálják meg a fejit. A kétmilliót odaadtuk, de nem segített. Három nap alatt... S édesanyám is úgy halt meg. lmentem a mezőre, vót két ilyen nagy bikánk. S mondom édesanyámnak, hogy, hogy... megitassa őket? e menyek most. lmentek... szedni, de jó messze! Aszondja, igen. S há nagybátyám, mittudomén, mit is szedtem...., gyere haza, kiáltott. Gyere haza, édesanyád... Na de ahogy jöttünk ki egy hegyen, mind erre-arra ment a kocsi. e ideges vót, me ő tudta, hogy meg van halva. S mondom, te D., mondom, ne menj, me valahová odaversz, mondom! Ha hazamenyünk, akkó má elvisszük! Vagy, mondom, van nagyobb baj? (érthetetlen szöveg) Hát mit mondjak neked? ikó má jöttünk itt, akkó má tudtam, hogy... Az istállóba vót, ő leesett. Úgy kapták meg. K.: Akkor hány éves volt. néni? H..: Negyvenhat (?) [...] Édesanyám hatvannégy vót. K: S az édesapja? H..: Édesapám ötvenkettő. Nagy különbség vót, tizennyóc év vót köztük. K: Annyival volt idősebb... H..: Igen. Édesapám. Úgyhogy csak tizenöt évet éltek. e összekerültek, akkor elvitték frontra. Hazajött, akkorrá megint el akarták vinni, s akkó elszökött... Úgyhogy ameddig... Hányba vót az? Negyvennégybe vagy mikó jöttek vissza? Akkor volt az. Na, s akkor... Úgyhogy egyedül vótam, de nem vótam kényes. indent meg kellett tanuljak. Fát vágtam, kaszáltam... Pedig azt mondják, hogy a... (érthetetlen szöveg), az kényes. Nem úgy szokták mondani? (K: Szokták... [nevetünk]. Nem volt rá lehetősége.) Nem tudtam... Aztán má mikor kicsit könnyebb lett vóna, akkó mos má meghalt... Nem nehéz, me annyi segítséget kapok, hogy... De azt nem lehet meg... soha. Sz al hogy mondjam? Sz al nem lehet megszokni soha. Aztat az egyedülvalóságot. K: Akkor. néninek nyugdíja van? Dolgozott valahol? Vagy honnan? H..: Há van a téesztül is és van egy kicsi állami nyugdíjam. e vót egy unokám 4, amelyik dógozott ilyen műanyaggal, s akkor dógoztam én is ott, mikor nem mentem a téeszbe. (K: De itt a faluban.) Igen, igen, igen. Úgyhogy... gy kicsit lehetne nagyobb, de... Úgyhogy a három évre többet kapok, mint a harmincháromra! Vagy harminckettőre a téeszbe. Úgyhogy vót egy kicsi szerencsém a műanyaggal. Ötmillió... ötmillió kétszáz. á régi pénzbe! Igen. K: S aztán mivel tölti a napjait mostanában? H..: Há sztán mivel tőtöm? Vannak teheneim, megfejem őket, kiengedem, megyek szénáér, hozok nekijek este, amit egyenek. Van egy kis kertem, még van egy, amelyiket odaadtam, hogy dógozzák... (K: Kinek?) H..: Hát van itt a szomszédba. Van sok tehenye, s nincsen sok fődje. S akkor odaadtam neki, hogy dógozza. Éljen meg, ahogy tud... K: S van segítsége? H..: Há reménykedek, hogy jönnek. Hál istennek... Csak nekem kéne minden nap! indig azt mondják, most is akartam venni vagy két malacot. e vót még, amikor harminc disznóm is vót! Sz al nem nagyok, hanem ilyen nagyok is, kicsik is, de darab vót. És most úgy elgondolom, hogy hogy is tudtam! ost, hogy a férjem meghalt. Hogy is tudtam én annyinak vinni, hogy egyenek?! Hát nem vót gabonám annyi. Aztán vót mikó vettem, a gabona óccsó vót, a disznókat vették, úgyhogy kijöttem. Na de tavaly má nem vágtunk disznót, mert nem hagyott a fiam, hogy vegyek. S most is azt mondta, hogy ha veszek, aszondja, ő többet nem jön. És hogy adjam el a teheneket is, 4 unokaöcsém 274

276 ellékletek azt mondja: és van egy kicsi nyugdíja, abból meg tud élni, azt mondja, úgyhogy ne! Úgyhogy úgy látom, mintha sajnálnának... (nevet). Hogy dógozok annyit. De most is ahogy menjek, me már nem ülhetek, me vót mikó menyek ide valamelyiknek... Van azér, amelyék segít. Úgyhogy vajegy tehént megfogja, hogy (érthetetlen szöveg)... Vagy egy disznót meg kellett herélni, vagy mittudomén. Aztán kellett híjjak a szomszédból valakit, hát... Aztán most menyek szedni neki, vagy forgót csépelni, vagy... S az én sok fődemet odaadtam másnak. K: De nem adta el... H..: Nem is adom! Nem is adom. Van traktorom, van ekém, van tárcsa, van remorka, minden van! De nincs, ki dógozzon vele. K: S akkor azzal ki? H..: Há itt van egy szomszédba, az is... Ilyen... mentővel jár, vagy hogy mondják másképp? Hordja a betegeket. Na. És az traktorista vót, na s annál vannak. Úgyhogy ő még mikó kell egy kis fa vagy valami, hoz. e ő érti a dógát annak, úgyhogy gondolom, nem rontsa el. ondtam neki, hogy dógozzál, s még hozol nekem is, s akkor... os má ne üljen ott! A traktor a telken és ne dolgozzon senki. ondtam a fiamnak, hogy el kéne adjuk... Nem úgy van! (érthetetlen szöveg) Há most is milyen nehéz, azér most elég nehéz! A leányomnak van elég jó fizetése, nincsen, mit mondjak, azt mondja, de úgy kell kérje, azt mondja, a pénzt, mintha kőccsönkérne. ost. ddig úgy tették le, s adták, de most azt mondja, hogy most vagy kétszer-háromszor mondja neki, aztán mégis valahogy megkapja. De ők nem, hogy nem akarják adni! Nem adhatják! (Újraindítom a felvételt.) H..: Hányszó maradtam itthon! entünk a táncba. Há valamikor vót tánc, hogy esténként. entem este, vasárnap este. Aztán amikor valamelyik fiú megharagudt, akkor nem vittek el a táncba. aradtam itthun. (K: ert?) Há meg vótam büntetve. cce... emlékszem, hogy mindig úgy vót, hogy jöttek utánunk este a fiúk, aztán jöttek, hogy kérjenek el a szüleinktől. Aztán mindig őteztem fe, csak a felső ruhám nem, de alol má fel vótam őtezve táncra. Úgyhogy má vártam, hogy jöjjenek. És... na felőtöztem, s nem jött senki. Hát gondoltam, öste megint (érthetetlen szöveg)? Azt mondja édesanyám, menj fiam, vetkezz le, azt mondja, valamit csináltál, azt mondja, nem jöttek. Nem jönnek utánnod. S három este vót. Háromszor vótam este, de mennyit jártam körbe a házba, hogy hátha. á mér nem jönnek? (K: S aztán mért nem?) Há sztán azé nem jött, me ez a férjem hazajött. Azelőtt vót... Azt mondták, akkor nem mondták, hogy barát, azt mondták, hogy a szeretője. z is, próbálkozott az is, na az kezes vót, s hogyha má ez a férje, má mosmá evvel akartam vóna, s ezzel észrevették, akkó már amikó hazajött szabadságra, akkó má nem vittek el, hogy üljek otthon. (K:. néni ment volna...) Na de mikorrá... mind ahogy mondják, hogy kinyílott a szemem, hogy... e elég sötétek vótak itt Keszübe! A fiatalok. Úgyhogy mikorrá má kicsit kinyílott a szemem, akkor már férjhez mentem. (K: Hát de mért voltak sötétek?) Azér, mer nem tudtuk, hogy mi van máma. Nem tudom, hogy hogy vót. Úgy elgondolom, hogy milyen... Pedig hányszor gondoltuk, hogy mennyit tudunk, de mikor kimejünk kűjjel a kapun, má nem tudunk még most se! ejünk agyarba vagy Csehszlovákiába is vótunk, vagy mittudomén... Vaj elmentünk Udvarhelyre, vaj Vásárhelyre, vagy... Valaki már megkérdett, má mindjár nem tudtunk semmit. Úgyhogy itthon tudtunk eleget, de mikor kűjjel mentünk a kapun... Úgyhogy elég gyengék vótunk ebben. K: De szeretett táncolni járni. néni... H..: Jajajaj! ég most is. ég hál istennek... Így hetven éves korba, még elég jó. ikó vótam most agyarba, gondolkoztam, hogy mégis ha elmenyek, s egy ilyen öreg asszony... égis eltáncolok s leesek. Há hogy? Na de nem?! Hát egy kicsit... kicsit furcsa, nem? (K: De nem esett le.) Nem estem, hál istennek. És nem is botlottam meg! Pedig, hogy... úgyhogy... na! égis gondolkoztam... (nevet) Aztán jártunk az iskolába is, mikó a lányom járt Szamosújvárra. Iskolába. Kellett menni szü- 275

277 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben lőértekezletre. S a leányom elkezdett sírni, hogy milyen jól tudja a számtant. á itthon! ilyen jól tudja a számtant, az osztályfőnökje vót a számtantanárja, és neki nem vót, csak nyócasa. Azt mondja, van, amelyik nem tudja, és kap tízest, és azt mondja, ő csak nyócast kap. Sírt. Itthun. S há nem hittem nekije, gondoltam, há beszél, há persze, mér kapott nyócast. Na, s kellett menni szülőértekezletre, s akkor a tanárnőnek megmondtam, az osztályfőnöknek, hogy... á L., hogy... Azt mondja, hogy tudja mi? á 5 ő tudta, hogy ő mérnökire mejen. És azt mondja, neki kell a számtan. S akkor azt mondja, hogy hát ha adok neki tízest, akkor nem igyekszik! De, azt mondja, kell adjak neki, hogy tudjon igyekezni. Aztán mondta is, hogy melyik fiú. Tudom, azt mondja, hogy nem megy, azt mondja, hadd, hogy menjen át, azt mondja, adok neki jegyet, hogy mehessen. Hát, azt mondja, azér nem adok a leányának, azt mondja, mer ő mérnökire mejen és oda kell a számtan. Úgyhogy... (K: Szamosújvárra járt iskolába?) Igen. Kijárt ócsra, nyóc osztályt, s akkor két évet Szamosújvárt, két évet, többet nem. (K: Ide Keszübe nem is járt?) De igen. gész négy osztályig. (K: S óvodába?) Óvodába is ide. Igen. S azt akartam mondani, hogy... Nemtom mi, a tanárnővel beszéltünk, s azt mondja, hogy maga okos asszon, valahogy így mondta. Há mondom, tanárnő! Há lehet is okos asszon, van négy osztálya, s még aztat is az iskola mellett járta, hát az csak okos lehet! Azt mondja, tudja mi, azt mondja? Van egyetemista, és buta. Hiába egyetemista. Úgyhogy még megnyugtatott egy kicsit. (K: Nem úgy mérik az okosságot... (nevetünk) Na jó, hát nem úgy, ahogy ez a tanárnő mondta, aztán persze, hogy kellett mondja. Tudom én, melyik az okos. Az okossal ki lehet jünni jól. Az az okos. (K: Hát s. nénivel nem lehet jól kijönni?) Há nem tudom (nevet). Nem tudom... Azan igyekezek, hogy... Jönnek ide ezek az idegenyek, ezek szeretnek, aztán mit tudom én, hogy mér! Amér beengedem őket, vagy igazán szeretnek, azt má nem tudom. (K: S a faluban?) Hát... mittudom én! Van rossz ember is, van... Nem akarok találkozni, de van, mikor... De átlagba gondolom... indenkinek van rossz embere. Úgyhogy mindenkinek van... K: Tudják a faluban. néniről, hogy énekel, táncol? H..: Há sztán már persze, hogy tudják! Hát még a templomba is mikó mejek, mondja a tiszteletes,. néni ha nincs ott, azt mondja, akkó nem is mejen az ének. A tiszteletesasszony, ha mondja... Há tudják. Hogy táncolok, és tudok énekelni... (K: Jobban tud, mint a többiek?) Azér tudok... K: A fényképeiről akartam még kérdezni. nénit, hogy mennyi fényképe van? H..: Há mennyi van? Nem hiszem, hogy jobban tudod te... (K: De én. nénitől akarom tudni.) De mos má én mennyit mondjak? Hogy mennyi van? K: Az sok vagy kevés? it gondol. néni? H..: Há sztán az nem sok? Én gondolom, hogy sok. Sok. ég most is kaptam egyet! Az újabbakat aztán mind ide teszem a... K: Hova? H..: Ide a hűtőre tettem most. K: indig oda teszi az újat? H..: Hát igen. ikor jönnek a gyerekeim hozzám, hogy lássák, hogy ez új. indjá kérdik, na édesanyám, ezt honnén kapta? Há agyarbul is ecce kűdtek vaj... nem is tudom, huszonhatot, vagy mennyit. K: S honnan van több képe. néninek, honnan van a legtöbb? H..: Há nem hiszem nem onnén. S amit csinált Kallós Zoli bácsi, az is sok. Van Vásárhelyrül is, vótam Vásárhelyen... K: Amikor ment énekelni vagy táncolni, onnan? H..: Igen, igen, igen. ég most a tavaly is kűdtek, s nem tudjuk. Rajta vagyunk vagy négyen. indegyiknek kűdtek egy képet, de az, hogy hol vót csinálva? Azt se tudjuk! Se nem írta, hogy ki kűdte, se nem, csak úgy... K: Postán küldték? H..: Igen, igen. A tiszteletes úrhoz kűdték. e nem 5 mert 276

278 ellékletek tudta egyikünknek se a címit. S aztán akkor úgyhogy a tiszteletes úr kapta. S minnegyikünk. De nem, nem tudjuk... K:. néninek a gyerekkoráról vannak fényképek?. néniről. H..: Hát nincsen, akkor nem fényképeződtek. Há vajegy ha van. Akkó nem csináltak annyi képet. Tudom, hogy akkor is vót. egvan egy... karszéken állok, s egyik felülnen édesanyám, s egyik felülnen egy szomszéd. Arra emlékszem, de hogy más... K: De azt ki csinálta? H..: Akkor itt nem volt fényképező, hanem ócsann, mikor vót aratási vásár vagy októberi vásár vagy mittudomén, s akkor ott fényképeződtünk. De most minden út szélin van! Akkor aztán mosmá mind csinálják! K: Ide a faluba nem is jött fényképész? H..: Há ha fényképész jött, mint a... De ilyen nagy képeket csinált. Nekem is van egy olyan. Úgyhogy... De ilyen kicsi képeket nem nagyon. Így a tiszteletes úr még, a templomhoz még ha eljöttek, ott még csináltak, de így, hogy valakinek legyen itten, nem. K. S akkor ha kellett buletinhez 6 kép, vagy valamihez, akkor... H..: Akkor mentünk Sármásra. Úgy csinálták meg. e mikó én vótam, egy hetet ültem ott. K: Hogy legyen meg a kép? H..: De akkor nem tudom, hogy hogy vót, hogy mér kellett, hogy anynyit ott üljünk! Annyin vótak, hogy sort kellett állni. De nem tudom, hogy mér. Tudom, hogy egy szombatossal vótunk ott... De Sármásra kellett menjünk. K: S a gyerekeiről már lett több kép? H..: De azoknak is nem itthon! Hanem ha elmentek, akkor. ég a leányomnál is mennyi kép van, úgyhogy... Nincs itten az egész kép, az enyim, me még nála is, még válogatott is ki. K: iket válogatott ki? iket vitt el? H..: Amelyiket látta, hogy egy kicsit jobban kijött. Amelyik szebb vót. vve a.-nyal is van, amelyiket mondtam, hogy szép fiú, avval is van. És még Zoli bácsinál ki van téve a leányom avval a.-nyal. Csak lehet, hogy a múzeumba. Ki vót téve egy nagy... ott agyarba. Azt mondja Zoli bácsi,., azt tedd le. Nem, mondom, me az a leányom. K: Azt ki készítette, azt a képet? H..: Zoli bácsi? K: Színes kép? H..: Igen. S nekünk is megvan, de ő aztat elvitte. Úgyhogy még vannak a színes képekből. e az tetszett neki, azokat összegyűtötte, s elvitte. K:. néni szokta elővenni és nézegetni a képeket? H..: Há szoktam. Van, mikó úgy... kívánom látni édesanyámat, édesapámat, vagy hunn vótunk agyarba, van egy emlék. ilyen jó vót ott. K: gyedül? Csak úgy előveszi? H..: Igen. Igen. Vaj jöttek haza az unokáim, akkor aztán néztük egy darabig. ngemet. Há aztán ő nem élvezte úgy, mint én. Én tudtam, hogy melyik honnat van, de a gyerek, má mindjá látom, hogy csak tette le. Hagyta félbe. (K: esélte. néni neki, hogy mi van a képen?) Igen, igen. Az unokámat, a nagyobbikat, me... Itt van a másik mamája is. Itt Keszübe. Aztán egyik van itt, s egyik ott. e a kettő... Nem olyan nagy... Aztán fogtak neki verekedni. Aztán majdnem csak egy év van köztek! És... Igen, mind mondtam nekije: ládd, mami hogy szeret, ho menjen táncolni, gyere tanítsalak meg. Nem! (K: Vajon miért?) Nem tudom. Annyit magyaráztam nekije, hogy gyere, s nem látod, hogy milyen szép, s minden... (K: Ők Kolozsváron járnak iskolába?) Igen. S van is ruhája. A nagyapjának a ruhái. Neki van mejjrevaló, ing, csizma, nadrág, mindene van. ondom neki: azakat mind adam neked, csak ha megtanulsz táncolni. ondom: ha nem, adom el. Na ne, nehogy eladja, azt mondja! Na de táncolni nem tanult meg! Há mondom, akkó mit csináljak vele? Há mondom, az csak annak jó, aki tud táncolni. ost van ócson. De román, románokkal, csak. K: Van tánccsoport... 6 személyi igazolványhoz 277

279 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben H..: Igen... Olyan érdekesek vótak, mikor vót a... Akkó vótak keszüiek is, me csináltak ruhákat nekijek, készítettek ruhákat, de mind ilyen... ilyen hosszú ingeket... Akkó nem lehetett tudni, melyik keszüi, mind egyformák vótak. K: A keszüiek ruhája más volt, mint a többi faluból a ruhák? H..: Hát egy kicsit igen. K: iben különbözött? H..: Há sztán a mellény is. Nem mellény, me hallom, hogy mondják mellény, de mejjrevaló. Hát olyan pontosan, mind ez, nem vót. Na. Úgyhogy... z a ruha, ez a bársonyos ruha, az sem. Vót amelyik tett bársonyt, de mik tettük a mellé, s a másik tett, mint a visaiak, azok tettek vagy háromnégy rendet felül. Úgyhogy csak különbözött. Úgyhogy pont úgy, mint a keszüi, nem vót. S akkó valamikor vót, hogy két fodorral vót, de az má, az amikor én vótam leány. Négy fodor vót. Na de mikor má édesanyám vót, akkor csak egy vót. Aljas, azt mondták, hogy aljas ruha. S akkor férjhezment, akkor csak feketével járt. Többet nem kötött fehér kendőt. Édesanyámat nem láttam soha fehér kendővel. Na de én mind fiatal vagyok, me most is mind fehérrel... K: Valahova, falra, nincs kirakva képe. néninek? (Inti, hogy nem.) Nem is volt? H..: Há van egy kép, de nem vót neki rámája, s nem szerettem, kellett csinálni mást, s nem még csináltam. K: inden képe itt van... abban a zacskóban? H..: z a nagy ez nem... Hát mit tudom én... K: Vagy még van máshol is... H..: Hát lehet, hogy legyen, hát most má nem tudom. rről, most a múlt hónapba, mind kerestem valami papírokat, me hogy vigyük fel a padlásra, me erősen sok van. egkaptam aztat az írást, amelyik mikó vót az esküvő. Hogy mit adtak menyasszonytáncra. Aztán a gyerekek kacagtak, má Sz. Na mami, azt mondja, akkó adtak egy tyúkot, egy jércét, egy rucát, egy malacot, egy bárányt... Aztán nem adták meg soha! Úgyhogy olyan érdekes, olyan jót kacagtak. (K: De csak úgy mondták, hogy megadják?) Hát akkó igérték. Akkó mentek... e akkó úgy vót, hogy táncoltassák a menyaszszonyt, biztos láttad, hogy hogy táncoltassák. S akkó, hogy táncoltatták a menyasszonyt, akkor ment az asztalhoz, s akkor ígírt. Vót, amelyik adott negyven lejt, harminc lejt, száz lejt. A násznagy adott ötszáz lejt. És aztán adott egy jércét, vagy adatt egy tyúkot vagy... Aztán nem adta meg soha. Há lehet, hogy úgy csináltam én is. Úgyhogy akkor könnyű vót menni az esküvőkre. Aztán akkor nem is vót olyan drága, mint ma. A tésztákat, azokat mi... indenki hozott egy tángyérral, s akkor tettük. Aztán amelyiknek vót jobb, aztat mind lopták el. ikorrá kellett, hogy tegyék ki a tésztát, akkorrá vót, amelyéknek finom vót, nem vót csak a takarója s a tányérja. ind el vót lopva. K: Nagy lakodalma volt. néninek? H..: Végigvittek a falun, me mi laktunk az Alszegbe, s a férjem leg-felszegbe! ajdnem a legutolsó, negyedik ház. Úgyhogy... De nem is vót többet! setleg ha egy, ha nem. Többet nem még mentek a szekérrel. November tizenegy-tizenkettő. Akkó még ruhát se lehetett kapni! Aztán a menyasszonyak mind fehérbe vannak. Akkó vót vagy öt-hat lakodalom. Abba az évbe. A miénk vót az utolsó, de egyik vót... Én vótam rózsaszín ruhával, másik vót égszínkékkel, másik vót ződbe... (K. Ilyen keszüi ruhában?) Igen! Igen-igen. Ilyen ruha vót csinálva, s ilyen mellény... (K: S a fején mi volt?) Párta. Nem úgy vót, mint... me úgy vót, hogy fent vót, s akkor még vót egy, s akkor itt vót egy kicsi. S akkor itt vót végig (mutatja, hogy milyen volt a párta). Úgyhogy csináltunk... (K: Azt csak akkor vették fel? Az esküvőre?) Hát igen-igen. Csak addig, ameddig járt a menyasszonytánc. S akkor mikó lejárt, akkó felkontyolták, me akkó úgy vót... Kötöttek neki kendőt, s akkó má le vót véve a párta. K: S azóta mind kendőben... A fényképen is mind kendőben van. 278

280 ellékletek H..: Azt mondja... Vótam agyarba, azt mondja egyik nekem, azt mondja, hogy... Hogy is mondta? ér van békötve a feje? Azt mondja, maga olyan szép asszony lenne, de mér van békötve a feje? Há mondom, hogy van békötve? lfelejtettem, nem tudtam, hogy a kendőre mondja. Hát aztán mér nem dobja el azt a kendőt, hát maga olyan szép asszony lenne, ha ne lenne, azt mondja, békötve a feje... Jaj, mondom. ikor az egyikkel táncoltam, aztán má... ittudom én... De aztán amikó az édesanyám testvére, amelyik itt vót, az ment a táncra, vót neki körfűsűje, s a templomba ment a körfűsűvel, s hajdonfőtt. (K: Asszonyok is?) Nem, nem. Csak a leányok. ég mondhatok butaságot is (nevet)? Akarom mondani, hogy ez a néném itt vót, s hét évvel nagyobb vót, mint én. És akkó valamikó vót tetű. És itt a sarkon vótak valami gyerekek, olyan szegény gyerekek vótak... Nem csak a szegényeknek, me majdnem mindenki. e emlékszem, hogy az iskolába jártak tetű-vizsgálni. e akkó vót, na. S azt mondja ez a... me.-nak hítták. Azt mondja,., nehogy elmenj oda, azt mondja, még menjek a táncra, azt mondja, s a körfűsűmre másszanak a tetűk! Akkó hogy lesz, azt mondja?! Úgy megvert! Nem akkó! e akkó ezt megmondta, s akkó ecce megint, csak elmentek, hát a gyerekek, én csak egyedül vótam, persze, hogy szerettem menni! Úgy megvert! S ahogy megvert, még ez a drót, ez olyan régi, hogy... Beléakadt a lábam, úgy, ahogy vert. Ő nem vette észre. Akkó mondta nekem: te, azt mondja, mejek a táncba, s mennek ki a tetűk a körfűsűmen! ind vigyázok, azt mondja, hogy legyünk rendesek, azt mondja, s te mind bússz oda! Hát én erősen sírtam. Vert is, de csak nem vert éppen úgy! S mind gondoltam, azt mondja nekem, hogy mi a baj, éppeg olyan erős... Há akkor látta, úgy belé húzta ide a drótba, na, elvágta a lábamat itt. Ő nem vette észre úgy, ahogy megfogta a kezemet, hogy húzatt, hogy... Na persze én húzódtam el, hogy ne verjen többet. Aztán annyit elkacagtuk, hogy hogy mondta, hogy szökik a körfűsűn a tetű (nevet). e édesanyám is vót úgy, hogy vótak itt ketten-hárman, s aztán mentek a faluba. Tetű-vizsgára. mlékszem, mikó hazajött édesapám is. Há kicsi vótam, tudom, hogy az ágyba... ljött egy keszüi emberrel, eljüttek egy öste, akkó jöttek haza. És azt mondja az a D. bá, azt mondja: A.! Azt mondja, a széket kitegyed a ház közepébe. Ne tegyél semmit, me úgy teli vagyunk tetűvel, azt mondja, nem tudom, hogy mit csináljunk. S az igaz vót. Tudom, hogy édesapámat levetkeztették, s ki... sz al kiirtották. S másnap a kemecébe tett egy... eghevítette a kemencét, és tett egy déckát, s aztat a ruhát, ami ilyen vót, rákötötte. Hogy azok a tetűk dögöljenek meg. Azér csak nehéz vót akkor... K: A buletinképén is kendősen van? H..: Nem! De talán nem engedtek kendővel! ég régi. Úgyhogy most, ahogy mentünk agyarba... (K: Könyvecske? Nem ilyen kártya?) Igen. Vagy két-három lapja van. Nem újítottam meg, mer azt amikor... (kazettacsere) Sz al hogy mondjam, akkó még nem vót abba a hónapba, más hónapba mondták, hogy lehet menni, meg kell újítani, s akkó lehet menni vele (személyi igazolvánnyal agyarországra). Na de én kellett menjek agyarba, én megújítottam a könyvemet. Úgyhogy nekem elég. Hogy ne kelljen megújítsam megint. Úgyhogy nekem megvan az útlevelem. (K: agyarországra?) Kántálni. Debrecenbe. eg vagyunk hívva. K: Kivel szoktak menni? H..: Há mikor vótunk először, akkor csak a leányom vót, s egy szomszédasszony. e mikor híjtak ide, hogy menjünk, akkor azt mondta, meghívom. nénit, azt mondja, kántálni, me itt lekántáltam neki. K: Jött ide gyűjteni és úgy ismerkedtek meg? H..: Nem hogy gyűjteni, hanem vótak itt valakik, hogy... Így az egyházon keresztül. S akkor aki vállolt, adtak kettőn... két személyt... (K: Szállásolni?) Igen, igen. S akkor csütörtökön, a tiszteletes úr hívott fel, s azt mondja nekem,. néni, azt mondja, nehézségemre lesz, ha még teszen kettőt, azt mondja, me valaki felmondta, azt mondja, akkó ő most mit csináljon? ondom: tiszteletes úr! á nehézségemre van a kettő. Na de ha má még kettő, ha má kettő, az a kettő is má megy. Na, 279

281 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben megköszönte szépen, s hát pont az a... Nem hozzám vót téve, hanem a másikhoz, csak... S úgyhogy akkó eljöttek ide, s na persze adtam egy kicsi italt nekijek, s elkezdtünk énekelni. S mind mondta, hogy énekeljek. S mondom nekije egyszer, hogy ha má ittam valamit, lehet, hogy jobban tudnám énekelni, de most nem jut eszembe. S azt mondja, valami kántálást, vagy valami. Na, mondom, akkor elkántálom aztat, amelyiket csak Keszübe kántálják. Na, mikó elkántáltam, azt mondja: na. néni, evvel meg fogom, azt mondja hívni. Akkor Budapesten vót még. Hát én arra nem adtam semmit, me ha mondja, akkor na. Hát tényleg! Akkó má nem oda, hanem Debrecenbe. K: Télen, karácsonyra hívták? H..: Igen. ég vagy három héttel ezelőtt. Na, úgyhogy aztán... Há mondom, én nem tudom, éppen egyedül nem menyek! Na, akkor gondolkozzon, azt mondja, s a legjobbik barátnéját, azt mondja, hívja meg. Na s akkor mondtam a leányomnak, s mondom ennek a szomszédasszonynak: né, nem jössz? Nem, me jön ő is! Aztán hárman mentünk el. Na de most már mikor vótunk utoljára, má vótunk heten! Akkó má ha fogadtak ilyen mikrobuszt, s akkó mondtam a leányomnak: há te! Gyere, vigyünk még! Há sztán ha már megfogadták azt a mikrobuszt, hát ne csak mik menjünk, há még menjen más is! Úgyhogy heten vótunk most utoljára. ég a polgármester is vót. K: S most novemberben? H..: Há sztán mos má nem tudom, hogy még hívunk valakit, vagy csak elmenyünk ketten... e azak vótak itt most augusztus elejin, vótak itt, és akkor mondták ezt. S akkor még vótak több helyt, s azak is má meg vannak hívva. Úgyhogy van egy R., egy P., me ezek vótak náluk, s náluk, s úgy. zek má meg vannak hívva. Vajon még kerül valaki, vaj még hívunk valakit, nem tudom. e mind kérdezték, me ott is már mind kérdezték, hogy vajon hogy vóna jobb, hogy jobban gyűjjenek össze? Há még a leányom is mikor vót, östétől majdnem egészen reggelig mind... majdnem mind, me minden... betlehemes játékok. Aztán hogy mi se ültünk ott, s más se ült ott, úgyhogy majdnem mind üres volt a terem. Hogy hogy gyűtnék össze a népet, hogy utoljára legyen ott az egész nép? Aztán még a leányom mondta itt, mikó itt vótak: mé nem csinálnak egy tánccsoportot utoljára, vaj egy... Valahogy mulassanak, valamit csináljanak, me akkor mindenki odamegy. Így mindenki... Há mi is mikor lejárt a mi... hogy még nem kerültünk, tudtuk, hogy hányadikok vagyunk, mentünk a városba, s jártunk. Úgyhogy nem nagyon vótak a terembe. Úgyhogy... Így, mikó mentünk táncolni, s ti is, mind jöttünk, mentünk, vittek, de utoljára összegyűlt a nép, ha valami rendes vót. Aztán mittudom én, hogy lesz. [...] Szerettem menni. Kicsit nehezen mentem, de szerencsém vót a fiammal. ég mondtam neki: gyere, menjünk ketten! e ő is tud táncolni. Há sztán ha nem jött, akkor jössz, fejjed a teheneket, s mejek én. Aztán engedett, úgyhogy szegény... ég vót úgy is, hogy jöttünk haza vasárnap éjjel, és ő vasárnap öste má elment. e hetfün kellett menjen munkába. Vót mikó, pénteken, hogy menjünk el, ő még nem vót itthun. Aztán mind gondolkoztam, vajon el is jön, mi lesz a tehenyeimmel itthon? Úgyhogy vannak gondok, de eladom a tehenyeket s akkó menyek táncolni (nevet)! Csak má lejárt az idő. Azt mondja ez a Sz.:. néni, nem járt le. Ameddig lehet menni, addig nem járt le. K: S agyarországra hívják többet vagy ide inkább, közelebb? H..: Há sztán most vagy két évtül erre ide is. Van, vagy öt-hat helyré hívnak. gy évbe. De hogy még az idén nem hívtak, csak... mittudomén. cce vótam Vásárhelyen, máskor vótam Udvarhelyen. De most, most vagy két éve erre vagy öt-hat helyre hívnak, de mind itt. agyarba most nem is nagyon, me ezek, amelyékek jöttek, most nem nagyon. jsze ott is má kiöregedtek vagy mittudomén! e akkó úgy jöttek, igazán, hogy augusztustól aztán csak állandóan csak kűdték. De most má lejárt. Sok ruha kellett nekijek. Úgy, hogy vegyenek. Sokat eladtam. Úgyhogy sokat adtam én is. Na de most-most nem, nem jönnek most. z a Sz., a tavaly vót egy... mittudomén, egy L. és énekeltünk nekije. Úgyhogy mos má nem jönnek. egint van egy I., L.-vel, azokat se nem tudom, hogy... Gy.! Nem L.! Na annak is van egy kicsi leánkája, és kűdett egy képet, hogy na aztán. néni, 280

282 ellékletek hogy ha jövünk, azt mondja... De csak nem jöttek. Pedig most mind azt mondják, hogy a táncosaknak adnak nyugdíjt. Aztán igaz lesz, nem lesz igaz... K: Ott agyarországon? H..: Nem, itt. Itt. Be van adva. Fizettünk egymillió... négyszázat fizettem én... Aztán hogy adnak, nem adnak... Hogy mér kellett azt fizessük, mér nem... (K: De ki kérte azt a pénzt?) Há van egy igazgatója ennek a... Zorilor, vagy minek híjják eztet a tánccsoportot! (K: ocson?) Igen, igen. S akkor annak az igazgatója. Az mondta, hogy... Na, s az mondta, hogy csináljak ilyen papírokat. Na, s megcsináltuk itt ocson. Aztán felkűdtük Bukarestbe, s akkor még azt mondták, hogy akkor megcsinálták a papírt, de fizetni nem kellett. S akkor eccer jött, na, kell fizessünk. gymilliónégyszázat... me ez az ember, hogy rendezze... Aztán hogy kap... Alá kellett írni, hogy na, vót tíz évünk. ondom ennek a... T.-nak hívják, nem tíz van, me ötven! ég kacagott. Na azt mondja, hozza el a képet. Na aztán elvittem a képet, s mondom... (K: ilyen képet?) Nem tudom, hogy ott megvan vagy nincsen meg. Na mondom, nézze meg mi van reja írva hátul! Kacagta. Ötvenhétbe. Akkó vótam elébb. Aztán utána vótunk itt Keszübe, s aztán vótunk... ondom, hogy vótunk... Én szerettem menni, s mittudomén! Kamaráson, s Palatkán, s na! Vótunk egy pár... Frátán, s... na, vótunk egy pár S.A. élettörténete (interjú) Időpont: június Helyszín: Kolozsvár, S.A. otthona Kérdez: Szalma Anna-ária S.A. születési ideje: augusztus 10. K: Tehát a családodnak az általános jellemzését, hogyha... így néhány szóban... 7 S.A.: Hát... két különbözú típusú családból alakult ki az én családom, mármint a szüleim családja. Édesanya csak egyke volt, édesapánál ketten voltak testvérek, az se sok, de viszont az ő édesapja, az már heten voltak testvérek. Tehát az egy óriási család volt, az unokatestvérek és a testvérek tartották a kapcsolatot, és én úgy nőttem fel, hogy évközbe én voltam a központ, de aztán a nyaraimat, azt Szatmáron töltve, millióan voltak körülöttem. És ezt én nagyon élveztem. (R.I. közbelép, megállítom a felvételt.) Tehát a vakációimat Szatmáron, mondom, millió ember között töltöttem, úgyhogy én is elhatároztam annak idején, hogy nagyon-nagyon sok gyermekem lesz, ha férjhez megyek. Amint látod, (nevet) nincsen gyerek, de viszont annyi ember van körülöttünk és annyi fiatal, akit segítettünk s felkaroltunk, satöbbi, satöbbi, úgyhogy... Az előbb megszakította az interjút az élő példa. (nevet) Na, a mi családunk, az... ketten voltunk a húgommal testvérek, vagyunk, pardon, me még vagyunk. És... az érdekes az volt, hogy én hatéves koromig egyke voltam. Roppant elkényeztetve, még ki se gondoltam, hogy mit akarok, és már elémtették. Szóval rémes! Így utólag visszagondolva, szörnyű, hogy milyen kis monstrumot neveltek volna belőlem, ha én egyedül maradok. Na, és... szerencsémre megszületett a húgom. Akkor nem így mondtam! Akkor le akartam dobni az emeletről (nevet)! z Bukarestbe történt, a második emeleten laktunk, volt egy nagyon szép balkonunk és alul volt egy grupp. A balkon alatt. És... hát az történt, hogy nagyon... valamiért nagyon mérges lettem a húgomra. És édesanya delegációba volt azelőtt Bulgáriába és hozott egy életnagyságú babát a húgomnak. A baba rongyból volt úgy amúgy és nagyon egészséges volt, csak a feje volt gipszből. S ahányszor a húgom forgoló- 7 A kérdőív kérdéseit előzetesen ismertettem S.A.-val. 281

283 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben dott, mer altatta magát, mikor beverte a falba, olyankor mindig: buff! Szólt egyet. z nem is zavart volna annyira, de... valamiért nagyon megharagudtam a húgomra. Azt hiszem, kapott valamiket és én nem kaptam semmit. Az elkényeztetett nem kapott, ugye. S akkor eldöntöttem, hogy na én itt rendet szedek (nevet)! Én ezt eliminálom! Az akadályt... És... kidobtam már a babát, és jöttem, hogy vegyem ki az ágyból É.-t, és dobjam ki őt is a balkonról. gy este. És... édesapa érezte, hogy valami nem stimmel. z egy nagyon érdekes dolog, én, én... nagyon össze vagyok kötve édesapával! Tehát én is megérzem, ha ő beteg vagy bajban van, és ő is mindig megérezte, születésem percétől. És... megérezte, hogy valami baj van. S abban a pillanatban bejött a szobánkba, amikor én sétáltam vissza a balkonról. S kérdi apu, hogy este tízkor én mit keresek a balkonon? Én kéne aludjak! Nem mondtam semmit, bebújtam az ágyba, s gondoltam, majd folytatom, mikor kimegy. S odamegy a húgomhoz, hogy... egsimogatja, a húgom megébred, me addig aludt, és keresi a babáját. Nincs a babája! S apu keresi a babát. És... mondom, akkor mondtam, hogy kidobtam! Nem kell baba! É.-t is kidobom! Ő se kell! Juuuj (nevet)! z volt a probléma... (közbelép R.I.) Na, s mikor ezt apu meghallotta, majdnem hanyattesett, rájött, hogy jól érezte, hogy baj van, és akkor ezt megtárgyalták édesanyával... És attól a perctől kezdve észbekaptak, rájöttek, hogy az a probléma, hogy én el voltam kényeztetve és most mindenki a húgommal törődik és nem velem. S akkor úgy kezdték intézni a dolgokat, hogy egyformán. Például reggel a kakaót cumiból kértem, mint a húgom, ahogy kapta a tejet, én is úgy kapjam a kakaót! És... persze idővel ez aztán feloldódott, nem volt semmi probléma, de az első hoppok voltak nehezek. Utána már, ha valaki hozzá mert volna nyúlni egy ujjal is a húgomhoz, nahát az a halálnak halálával halt volna meg! (nevet) er mindig egy kis vasgyúró gyerek voltam, nem voltam kövér, de olyan kis izmos. És... rengeteget mozogtam, mindent csináltam: fára másztam, követ rágtam, szóval nagyon fiús... indulásom volt, és senki se állított meg. Sz al nem állítottak le. Sőt, apunak én voltam a kisinasa mindenütt, mindig (nevet). Aztán már amikor az autóval jártunk, akkor én voltam a mitfahrer, ahogy németül mondják... (nevet) A veleutazó. A segéd. Na. Hát, ennyit a családról. K: Jelentőséget tulajdonítasz-e a család történetének? S.A.: Hát... egy időbe azt mondtam, hogy hát ez hülyeség! Hát ilyesmivel kár foglalkozni! Ami volt, elmúlt, nem tudom mi... De közbe telt-múlt az idő, és... azt mondtam, hogy hát azért jó tudni, hogy kinek mije volt. Lévén, hogy ugye édesanya egyke gyermek, lett volna egy bátyja, de az meghalt tífuszba, mer tífuszjárvány volt pont, amikor született, és... egy szál magába volt. És ugye utánanéztem volna, hogy az örmény ágon kik vannak, hol vannak, merre vannak a nagyvilágba. Legnagyobb problémám az, hogy... T át elkezdtem kutatni, legnyagobb problémám az, hogy semmilyen adathoz nem tudtam hozzájutni, mert... állítólag a román államnak át kellett adni minden adatot az egyházaknak. Tehát se Illyefalván, ahol nagypapa született, se Csányba, Hétfaluba, ahol nagymama született, semmiféle akta nem maradt. Tehát nem tudtam utánajárni, hogy pontosan hogy vezessem vissza a szálat, hogy ki, mi, merre, meddig. Ami segített, az mondjuk P.-n, a páromon segített, hogy keresve az én rokonságomat, elkezdtem utánanézni az ő rokonságának. S akkor, amikor jött a törvény a visszaszolgáltatással, akkor ez jól fogott. er tudtuk, hogy merről meddig, hogy-mint, milyen rokoni viszonyok voltak. Tehát végülis csak jól fogott! (nevet) K: S volt-e valaki, vagy van-e valaki a családban, aki rendszeresen foglalkozik a család történetével? S.A.: gy ideig az unokatestvérem, I., S.I. foglalkozott ezzel, de most vénségére ő... Ő fiatalkorába foglalkozott vele (nevet) és vénségére abbahagyta. ost úgy néz ki, hogy valahol én vettem át a stafétát, de már nem nagyon, mert így, hogy járjak és keressek, kutassak utána, nem... Nem csináltam ilyet, csak úgy, hogy utánaérdeklődtem távolabbi rokonoktól meg ettől-attól, hogy mondjanak eztazt az ősökről. De... ost már lassacskán mind kihaltak, úgyhogy még az sincs. Én azt sajnálom nagyon, hogy lüke voltam anno, mer ha lett volna egy ilyen magnóm, akkor fel tudtam venni azt, amit ők mondtak. er az nagyon érdekes lett volna. Én... Van egy Gründig magnónk, ötvenkilencbe 282

284 ellékletek vette édesapa, és akkor ugye újdonság volt, s játszott vele, nem tudom mi, még élt dédnagymamám. És felvette,.-nak szólítottuk, felvette.-t, ahogy elmeséli, hogy milyen volt az életvitel Csányba, ami... Bács! Nem Csányba, jaj de hülye vagyok! Összekeverem a magyarországit az erdélyivel! Bácsfaluba, bocsánat. Bácsfalu, Hétfaluból. Azt hiszem, először is Csányt mondtam. Bocs, nem Csány, hanem Bácsfalu. És... azért kevertem össze a Csánnyal, mer nagymamámnak az egyik nővére Csányba ment negyvenötbe. A férjével. És nekik a gyerekeik már ott születtek, és szóval... Ők agyarországon maradtak. S aztán nagy ritkán látogattuk egymást, ahogy lehetett tartani a kapcsolatot anno. Na. (kérdőn néz rám) (K: Hogy dédmama még élt...) Az, az, az! Hogy felvette. Hogy ez egy jó dolog volt, és hogyha én ezt tudtam volna... mittudomén, húszévesen vagy tizenvalahány évesen, mer akkor még Szatmáron nagyon sokan éltek az öregek közül, és azok sokmindent tudtak volna mesélni a dédszüleimről, akikről nem tudok semmit, csak azt, hogy nagypapám még Érmihályfalván született, és arról vándorolt a család egy megállóval Károlyba, és Károlyból átmentek Szatmárra. De nem az egész család, csak egy része. S egy része a S. családnak Károlyba maradt, és nem tudom... Nem tudom, hogy mi lehetett az oka, amiér rettenetes ilyen... örök harag lett közöttük, és... ők nem mentek tovább a családdal és nem is tartották többet a kapcsolatot. És a röhej az, amikor a húgom felvételizett a testnevelési főiskolára, akkor vele együtt felvételizett még egy S.É. A károlyi S. ágból. Tehát ez is fantasztikus, hogy azt a generáció gyermeket szintén É.-nak keresztelték. És két S.É. volt, és borzasztó problémát okozott az elején. Aztán ő kiesett sajnos, és akkor már nem volt probléma a húgommal. De az első két próbán, amíg nem volt meg a kiesés, addig biza eléggé tévesztették őket össze (nevet). ég hasonlítottak is, ami valahol normális, me hát a tő, az ugyanaz. Na. (K: És akkor az a felvétel még megvan valahol?) egvan, megvan, megvan! egvan, de a magnó sajnos elromlott. (K: Ilyen szalagos magnó?) Szalag! Ötvenkilencbe csak az volt, méghozzá két oldalas. És nem tudom, hogy hogy fogom tudni elhozni, mer A.-nak egy az egyben ugyanolyan magnója van Izraelbe. És az még működik. er ez fantasztikus lenne. (K: S a szalag itt megvan?) eg. (K: Nincs mód azt átjátszani kazettára?) Hát ezt nem tudom. Hogy kinek van egy két izés magnója. er általában aztán jöttek ezek az orosz magnók, a négy sávosak, s mindenki azt használta! gy ilyen két sávost... Hozzánk, azt hiszem, nagyon kevés jutott be. er nagyon hamar fejlődött a technika, ahogy most is, látod. Hogy még volt kazettofon, aztán lett cédé, aztán lett... ost már empéhármas mindenki, nem is tudom, hogy mi az most már, nem bírom követni (nevet). K: Valaki gyűjti a családban a dokumentumokat? S.A.: Édesapa gyűjtötte. gy darabig, s mostmár átvettem én az ő kevéske archívumát, ami volt. I., I.-nal fel kéne vegyem a kapcsolatot és megkérdezzem, hogy nincs-e nála még valami. Vagy az, amit ő gyűjtött, hogyha esetleg rendszerezve van, hogy küldje át nekem. De hát nem foglalkoztam, megmondom őszintén, a kérdéssel, mer mikor utoljára megkerestem, elég rondán válaszolt, s... na! Ők kinn élnek már rég Németországba és furcsák egy kicsit. Sza al változtak nagyon sokat. Itthon úgy voltunk, mint a testvérek. De ez itthon volt (nevet). K: A családon belül kik azok, akik a fényképekkel foglalkoznak? A családi fényképekkel. S.A.: lőször is édesapa. ég kicsi korába tanult meg fényképezni, nagyon szerette a fotót mind olyat, a fotózást, de hát ugye nem milliomos családból származott, tehát neki nem volt alkalma, hogy vegyen magának gépet vagy ilyesmit. S amikor elkerült az egyetemre, oszkvába, akkor vette meg az ösztöndíjából a gépet, és attól a perctől kezdve konstansul fotózott. És... azt hiszem, egy-két olyan fotóra sikerült is ráírnom, hogy... a listán kitöltenem, amik oszkvába vannak meg itt-ott, ahol voltak, és... Valahogy átörököltem tőle én ezt. Azon kívül, hogy filatelista is... volt apu, mert most már se nem fotózik, se nem filateliázik, gáttá, most orchideát nevel, és (nevet)... Hát ez neki most már kényelmesebb. És... az egyik ilyen... gyütt mentünk vásárolni bélyeget, ilyen bélyegborítékok voltak, amibe nemt om hány bélyeg volt beletéve. De sokkal olcsóbb volt, mint hogyha külön-kü- 283

285 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben lön megvetted volna a bélyegeket. S ezzel lehetett nyerni dolgokat. És egyszer, én húztam azt a bélyegborítékot ki, és egy ilyen box fényképezőgépet húztam ki. Azt úgy képzeld el, hogy tényleg csak egy lyuk volt, az ősi fényképezőgépnek a tökéletes mása, és széles filmmel. Amit úgy hívtak, hogy hatkilences. Na. És tizenkét képet lehetett egy filmre csinálni. S akkor kijelentettem, hogy ez a fényképezőgép az enyém. S gyorsan el is mentünk és vett apu nekem filmet, és megmagyarázta, hogy hogy kell betenni. egtanultam és attól a perctől kezdve én azzal a géppel fényképeztem. Volt egykét rendkívülien jól sikerült kép. Persze, vak tyúk is talál szemet alapon! e nem művészkedtem én, hanem... úgy hozta a sors, tehát összejött minden (nevet). Na, és utána pedig én örököltem minden egyes fényképet mindenkitől. Tehát amikor meghalt édesanyának a nagynénje, K., akkor minden fotó hozzám került. ert hát ki akarták dobni, hogy ezt minek tartsuk, nem tudom mi. ondom, nem, ezt eltesszük, majd meglátjuk, hogy mi lesz vele. Sajnáltam kidobni a fényképeket. Nagy részéről tudtam is, hogy ki, mi, hogy, merre, meddig, mert mindig mesélt nekem. ert mikor pici voltam, ezt úgy kell érteni, hogy pici voltam, hogy tíz év és tizenöt év között valahol. entem hozzá és akkor vettem elő az albumokat, imádtam mindig nézni a századeleji viseletet és azokat a fotókat. És... ugye ők akkor Bukarestbe éltek, és elég jól is ment nekik, és mindig nagyon elegáns volt a K., és... nagyanyám is, máskülönben. És... nagyon érdekesek voltak azok a képek számomra! ondtak valamit, mutattak valamit, volt egy... egy parfümjük. Nem tudom... Valami... én így fogtam fel. És... (sír) nagyon szerettem K.-t, elnézést... S ő is engem... Nem volt gyereke... és édesanyát fogadta be gyerekének, és mi voltunk az ő unokái. Lévén, hogy nagymama nagyon beteges volt, mindenüvé ő jött. Bukarestbe ő vigyázott ránk, itthon ő vigyázott ránk, szóval le a kalappal! Nagyon-nagyon szerettük mind a ketten! S akkor nézegetve ezeket a képeket, ő mesélt. rről-arról, amarról, így tudtam meg, hogy volt egy unokatestvérük, aki színésznő lett és... Bukarestbe lett színésznő, és elvette egy magas rangú román tiszt feleségül, s akkor abbahagyta a színészetet, és ő segítette őket, ha valami probléma volt, vagy valami... z persze a háború előtti időkről van szó. És... tehát ezek a képek átjöttek hozzám, azt mondtam, hogy én ezt nem adom. És akkor ugye nagymamáék meghaltak, s akkor azok a képek is átjöttek hozzám. Azok a családba maradtak, ugye, mert hát édesanya megtartotta, neki emlék volt, mint minden. És miután meghalt édesanya, és ugye jött a kilencven, és aput megházasítottuk, és É. elment Dubaiba dolgozni, tehát akkor mindent átvettem én, átrendeztem, és most az én tulajdonomat képezik, tehát nálam vannak ezek a képek. gy részét fel is tettem, egy részét! Úgy értem, hogy... Úgy gondoltam, hogy a nappaliba a falon az... olyan üres volt az a fal. És arra gondoltam, hogy mindenkit, aki elment és kedves nekünk, azt oda tegyünk fel. És ott van nagymama, nagytata és édesanya, édesanya asszem vagy három vagy négy éves azon a képen, nagyon szép a kép, nagyon jól sikerült. Azt Brassóban csinálták, azt hiszem még. És ott van P.-nak az édesapja, ott van P.-nak a nagynénje a férjével s a fiával, őket Auschwitzba gázosították, mind a hármat. És még elő van készítve, de sajnos, az utóbbi időbe nem volt időm vele foglalkozni, hogy az én édesanyámat és az ő édesanyját is feltegyük a falra. ert van két nagyon jó portré, tehát mindegyikről van egy-egy nagyon jó portré, és azt szerettem volna kinagyítani. Nem nagyra, csak egy ilyen tizennyolc... gy picit nagyobb, mint ez (a reportofon), tizennyolc-huszonnégyesre, hogy jobban nézzen ki, szépen bekeretezve és... na. K: ilyen messzire tudod visszavezetni a családfádat? S.A.: Hát mondtam, hogy dédapámig a S. oldalon. Szintén dédszüleimig a K. oldalon is. K: Honnan származik a család? Részben már válaszoltál rá... (nevetünk) S.A.: Az nagyon érdekes! z nagyon érdekes! Tehát a S.-ék, azok jöttek anno a áriaterézia idejébe, vándoroltak, nemt om, lehet, hogy ők is Temesvárra érkeztek eredetileg, me oda hozta eredetileg a svábokat, a szatmáriak később jöttek. És szerintem, lévén, hogy ezt végig tudtam vezetni, hogy a vándorlást Érmihályfalváról Szatmárra, feltételezem, hogy lehet, hogy már Temesvárról ván- 284

286 ellékletek doroltak felfele. Akik jöttek, asszem ezernyolcszázba. Vagy ezerhétszáz végén? Nemt om mikor hozta őket. Vagy mikor voltak az első ilyen áttelepítések. A K. család pedig, annak egy külön sztorija van. Nagymamámat.-nek hívták, azért, mert a nagypapa állomásfőnök, tehát a dédapám állomásfőnök volt. gy nagyon kackiás bajuszú úriember, és örmény. De az ezerhétszázas évekbe jöttek Románia területére. Az a probléma, akkor a magyarok kényszerítették, hogy magyar neve legyen minden állami alkalmazottnak. És lévén, hogy a vasút az államhoz, agyar Állami Vasutat ugye, ÁV, hozzájuk tartozott, ezért ő is kellett magyarosítson. zért kerestem én a papírokat tulajdonképpen az egyháznál, hogy lássam, hogy mi volt azelőtt. De nincsen semmi, sajnos. Csak annyi van meg, amit tudok, hogy hát.-vé változtatták. z egy nagyon kézenfekvő dolog volt, ugye itt élt rdélybe, tehát legyen. a magyar neve (nevet). Az örmény családnak. Dédnagymamám is örmény, de azt hiszem, hogy ő már keverék, nem színtiszta örmény, mint dédapám. Ha jól emlékszem, de csángó keverék. Azon a vidéken csángók éltek, azt hiszem, még most is ők élnek, elsősorban. zért is érdekes az, hogy mikor kicsi voltam, rengeteg csángó szót használtunk, amit átvettünk dédmamától, és sokszor megkérdezte tőlem, hogy mit csinálsz te... Jaj Istenem, nem tudom, hogy mondta nekem, de mindegy! Az volt a lényeg, hogy... it csángálsz? erre csángálsz? (nevet) eg hogy: na, volt nagyanyád, hogy vegyen tikot a piacon? (nevet) z a tik, tikmonya a tojás, ezt tudtam, és még mi volt nagyon érdekes? zek megmaradtak, de hát úgy látszik... Lehet, hogy ha még gondolkozom, eszembe jut, de most ennyi jut csak eszembe. És... tehát ők egy ilyen régi ágú örmény... Namármost nagyapámtól a következő dolgot hallottam. esélte, s ezt nagyon megjegyeztem. ert tudniillik ő sokszor mesélt nekem, me látta, hogy szeretem hallgatni, és úgy látszik, hogy azt akarta, hogy megjegyezzem és hogy továbbvigyem ezt. Hogy miért, nem tudom, de mindegy. Ő tulajdonképpen nem Kolumbán. Tehát. Ahogy én értettem nagypapámtól, nagymamám és egy fiatalember nagyon-nagyon szerelmesek voltak egymásba. Se a fiatalember családja nem egyezett bele a házasságba, nem volt valamiér megfelelő nagymama, dédnagyanyám, se a dédnagyanyám családjának nem volt elég jó a fiatalember. Dédnagyanyám úgy gondolta, hogy ha állapotos marad, akkor ez a probléma megoldódik. Pechjére, a probléma nem oldódott meg, hanem egyszerűen fogták magukat, asziszem, hogy akkor Brassóban élt a család, a Kikombán család, és az egyik szegény kereskedő társukat lefizették, hogy vegye feleségül dédnagyanyámat. És így lettünk Kolumbán. Tehát csak név. ert semmi köze nem volt tulajdonképpen se dédnagyanyámhoz, se nagyapámhoz. zér a pénzér, amit kapott, a szegény ember eltűrte dédnagyanyámat, asziszem, kétéves volt nagypapa, amikor dédnagyanyám fogta a sátorfáját és végérvényesen otthagyta. És... tehát nagyapámat a nevére íratta és ezér lett nagyapám Kolumbán. Tehát az ő édesapját nem ismerjük, dédnagyanyám soha-soha nem fedte fel a titkot, hogy ki az édesapja! Pedig sokszor kérdezte. ár hetven éves volt, és kérdezte nagypapa, hogy ki az édesapja, és nem akarta megmondani. Szóval ez örökre eltűnt vele, elment vele. És ő akkor elment Budapestre, elszegődött házvezetőnőnek. indig elfelejtem a nevét! gy híres orientalista. ert ugye dédnagyanyám nagyon jól tudott örményül főzni, és ez nagyon megkapta, és akkor felvették, és nagyapám ott nevelkedett a két fia mellett az úrnak, a háziúrnak. És amikor jött a... Tizennyolcba? Vagy még hamarább? Nem, asszem tizennyolcba. lvitték nagypapát ilyen gyerek kereske... ilyen gyerek... cserekereskedelem... csere volt. A fiait elküldte Angliába, és nagypapát elküldte Hollandiába. Épp a holland-német határhoz. És mindenki németül beszélt ott. És nagypapám egy év alatt egy életre megtanult németül. Anyenyelvi szinten beszélte a németet. És ez később nagyonnagyon jól fogott neki. S aztán ugye elvette nagymamát feleségül. Visszajöttek aztán Brassóba, Brassóba kitanulta a szabó mesterséget, mer ugye pénz, hogy továbbtanuljon, nem volt, hiába volt ő egy nagyon intelligens ember. És akkor elvette nagymamát feleségül, és azt hazudta, hogy húsz éves, és nem volt még, csak tizennyolc. És nagymama öt évvel idősebb volt, mint ő. De senki nem tudta. Na, és akkor megszületett édesanya, ezerkilencszázharmincba. Tehát ez... huszonnyolcba volt az esküvő, 285

287 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben huszonkilencbe kellett volna a... I., nagypapám, a kicsi I. megszületett, meg is halt rá egy hónapra, és akkor a következő évbe, ezerkilencszázharminc szeptemberébe megszületett édesanya. Nagyon keveset ültek otthon, Bácsfaluba, szedték a sátorfájukat és elmentek Bukarestbe. ert sokkal jobb lét volt ott, mint Brassóba. És máskülönben Brassóba nagypapa... ondta a nevét a szabónak, akinél volt alkalmazva, de hát elfelejtettem. De mindig utána tudunk nézni, mert... hát borzasztó, milyen lábszuszom van! Az orvosnak a feleséginek az édesapja. Legjobb körorvos volt Kolozsváron a nyolcvanas, hetvenes-nyolcvanas évekbe, P.! Tehát P.-nénak az édesapja volt a mestere nagyapámnak. Na. Tehát elmentek Bukarestbe, és Bukarestbe nagyon jól ment nekik. Nagymama egy bulgárnál dolgozott, nagymama is és a testvére is, K. is egy bulgárnál dolgoztak, egy ilyen... hogy is mondjam? gy ilyen csemege boltba. És... ott aztán a különféle maszlina és telemea 8 és mindenféle finomság ott volt, és.. hát ezerkilencszáznegyvenben, mikor nagyon forrongott már minden, készültek haza. Viszsza Kolozsvárra. Tehát most már Kolozsvárra, mert közbe K. férjhez ment, Bukarestbe ismerte meg a férjét, aki... A. volt, született A. és neki is, az egész családnak kellett magyarosítania a nevét, mert a bátyja Kolozsváron dolgozott a ÁV-nál, valami lótusz-faktusz volt a kolozsvári ÁV-nál. És akkor mindenki felvette a F. nevet. És... az egész család aztán, öten-hatan voltak testvérek, fiúk, és mind felvették a F. nevet. Tehát ő F. lett. K. És... nyomdász volt. Azt hiszem, hogy Brassóban volt egy nyomdájuk is. Az A.-oknak, anno, de aztán elszegényedtek, vagy tönkrement, valami ilyesmi. És a kolozsvári nyomdába kapott állást mind luxus könyvkötő. A férje K.-nak. F.L. bácsi. Nagyon szerettem a kisöreget. Rendkívülien fanyar humora volt, amit én nagyon szeretek. entük hozzájuk László-nap, vagy Katalin, vagy ilyesmi, és ki volt írva a falra, hogy jó, hogy jössztök, de még jobb, amikor mentek! (nevet) Ilyenekkel fogadott. Érződött a szász származása, mer eléggé fukar volt (nevet). léggé fukar volt, beosztó volt, nagyon precíz volt, szóval... De elmagyarosodott! lmagyarosodott aztán. K. mellett. De az egész család elmagyarosodott. Na. És egy része a családnak aztán negyvenötbe átment agyarországra, s Budapesten éltek a Práter utcába, tudom, meglátogattuk őket hatvanhétbe, mikor voltunk agyarba. Szóval azért tartottuk a kapcsolatot az egész nagy családdal. Amennyire lehetett. Na. És... negyvenbe költöztek vissza, térjek vissza a nagyszüleimre, negyvenbe költöztek vissza Kolozsvárra. Az úgy történt, hogy eladtak mindent a házból, amijük volt, úgye bérelt apartman volt, és mindent eladtak, egyetlenegy ágyat hagytak meg, amit másnap kellett vigyenek az apartmanból, és ők másnap reggel ültek vonatra, hogy jöjjenek haza Kolozsvárra. ég nem volt szétválasztva, még nem jöttek be a magyarok, amikor ez történt. És azon az éjszakán nagypapa, jobban mondva este nagypapa elment egy ilyen legénybúcsúra, hogy elbúcsúzzon a haverjeitől. Hazajött későn, egy kicsit pityókosan, lefeküdt a lányok mellé, mer úgy volt, hogy belül volt édesanyám, nagymama, kívül nagyapám, és eccercsak hallják, hogy recseg-ropog valami, megriadnak mind, nagyapám ahogy pityókos volt, és nagy magas ember, úgy keresztülnyújtotta a kezét nagyanyámon és édesanyámon és aszondta: sst! Tolvaj van a házban! Abban a pillanatban a szemközti fal ledőlt! Akkor volt a földrengés (nevet). És így úszták meg. Ha felkelnek és ott futkosnak, hogy mi történik, lehet, hogy leesnek a fallal. Vagy azzal a résszel, ami kitört. Így megmenekültek. Na, és ilyen sokkos állapotba reggel rohantak, hogy elérjék a vonatot (nevet). Hogy tudjanak hazajönni. De akkor már tényleg hanyatt-homlok menekültek vissza rdélybe (nevet). Na s akkor bérelt nagypapa a Republicii utca egy szám alatt egy apartmant. A Republicii egy szám az úgy nézett ki, hogy a Jókai utcára nyílt egy hosszú házsor, bocsánat, egy ilyen házrész, ahol volt három vagy négy apartman, nemt om biztosan, pontosan most már nem emlékszem, de a kicsi utcáig tartott. Tehát az a rész az egyetlenegy ilyen ház volt, hosszú hurka, és volt hátul egy bejárata, pont mint most a blokknak, a fal mellett. A falra 8 sós sajt 286

288 ellékletek tyúkketrecek voltak építve, az volt az udvarnak a belső része, volt egy kút az udvaron, és egy közös véce, tehát egy ilyen budiszerűség, mer a vizet nem lehetett lehúzi, semmit, ez is a falnak volt az alján. És nem volt fürdőszoba, nem volt ilyesmi, nagymamáék improvizálták, hogy leválasztottak egy részt a konyhából, csak egy szoba-konyha volt az egész, de nagy-nagy szoba, s nagy-nagy konyha. És volt lejárat a pincébe. És... sz al alatta az a pince-tronszon, az az övék volt. S akkor felfele a Republicii-n is volt egy akkora rész, és nem Jókai utcának hívák, hanem Republicii egy szám volt, ez volt a cím. És a Republicii-ről volt a főbejárat. Lehet, hogy ezér. Na. És a Jókai utcára nyílt két hatalmas ablakuk. A szobának a két hatalmas ablaka. És a felfele menő részen is ugyanígy ki voltak adva lakrészek. Nem volt emeletes, csak sima. ég emlékszem a régi Béke térre, hogy hogy nézett ki, hát nem volt annyira tér. Nem volt annyira tér, mer egészen ott, ahol a járda van, az átjáró, ott volt a kicsi alimentára 9, ahova küldött nagyanyám vásárolni ezt-azt. Tehát nem volt tér formája azér annyira, de hát megváltozott, na. Na és szembe, ahová építették a blokkot, ahol egy ilyen... étkezde van és... tehát na, egy cukrászda is... (K: A Croco?) A Croco, igen, pontosan. Na azt a részt. A Croco helyén, pont a Croco helyén volt a műhelye nagyapámnak. Ott bérelte a műhelyt. Az is egy ilyen másfél szobás valami volt, a fél szobát, azt próbafülkének csinálta meg nagyapám, s a szobába folyt a varrás. És... az édes az volt, hogy jöttek, és besorolták őket. Tehát nagyapám is kellett jelentkezzen. És elvitték. És akkor kezdődött a kálvária, de ez más történet (nevet). z nem tartozik ide. (K: rre még rákérdezek.) Jó. Jó-jó. Tehát ez a család sztorija. Így néz ki. ondom, nagyon szeretném... Annyit megtudtam most, nagyon-nagyon érdekes módon, mi, tehát mi, az örményeket értem mi alatt, a Német Demokrata Fórumhoz jártunk, hogy megtartsuk az összejöveteleinket, mert nem volt saját székhelyünk Kolozsváron. És minden nagyobb ünnepségre, hát meghívtuk S. urat is, aki a Német Demokrata Szövetség kolozsvári fiókjának az elnöke. gy nagyon szimpatikus úriember, jól beszél magyarul, németül, románul, nincs probléma. És mondom, kérdi: és hogy én milyen ágról jövök, és én sose mondom a Kolumbánt, mer én azt nem ismerem, tehát én mindig mondom, hogy a Kikombán ágról jövök. egkér... Nem tudom, ez nagyon érdekes volt, ezt meg kellett én tudjam, meg kellett kapjam ezt az információt szerintem, csak azért történt. S megkérdezte S. úr, hogy én... mi az örmény nevem, me hát S.A., az nagyon németül hangzik. Nem örményül. S akkor mondtam, hogy hát édesanyám Kikombán. Igen?! Hát neki volt Kikombán osztálytársa Brassóban, a licibe! Na mondom, hoppá! S. úr egy kicsivel idősebb mint én, hatvanvalamennyi, és mondom: ni te ni, hát ezen a vonalon el lehetne indulni. Csak hát nem volt alkalmam, hogy elmenjek s egy ilyen interjút vegyek S. úrral (nevet). Hogy hogy, s mikor, s milyen iskolába s milyen évek között volt osztálytársa. Annyit még hozzátett S. úr, hogy... mer mondtam, hogy én nem ismerem ezt az ágát a családnak, s akko azt mondta, hogy nagyon sajnálja, hogy nem tud többet mondani, mer soha egy érettségi találkozóra se jött. Tehát úgy látszik, hogy elmentek, elmehettek, elhagyták az országot, és nem tudni, hogy hol van. Nem tartja a kapcsolatot. Ha még él egyáltalán! Vagy még élnek, nem lehet tudni. Na. De szerintem a brassói nyilvántartásba talán meg lehetne találni, hogy kivándoroltak, nem vándoroltak, meghaltak, mi történt... De ennyire nem mentem neki a dolognak, me nincs idő. Nincs időm, hogy... Nincs autóm se, hová menjek? Költsek egy millió pénzt szállásra, meg ilyesmi, tehát nem tudom ezt magamnak megengedni. nnyi. K: ik voltak a jellemző szakmák és tisztségek a családban? S.A.: Nagyon érdekes, hogy mind a két családban az volt, tehát a sváb családban is és az örmény családban is az volt a mentalitás, hogy kétkezi munkája kell elsősorban legyen az embernek. Tehát tudjon valamit a két kezével csinálni, és aztán mehet tanulni is, mehet, csinálhat bármit, de egyszer 9 élelmiszerbolt 287

289 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben legyen egy megélhetése biztosítva. z egy nagyon praktikus dolog úgy amúgy! Én is így gondolom. És jó, volt olyan része a családnak, ahol nem tudták maguknak megengedni, hogy tanuljanak. z volt nagyapám, sajnos. De lehet, hogy ez segített rajta, hogy túlélte a háborút. Szóval nem lehet tudni. Na. De azér szép karriert futott be. Később. És... viszont a sváb ág, tehát édesanyámat azonnal kereskedelmi iskolába íratta, mer ugye, mi egy örmény? gy jó kereskedő (nevet)... És utána az egyetemre is a... hogy hívják, AS, IS? z a... Ştiinţe conomice 10. Tehát ide íratta. És... lévén, hogy színtízes volt édesanyám, ezért kiválasztották azon diákok közé, akik oszkvába mentek, egyetemre. z úgy sikerülhetett édesanyámnak, lévén, hogy nagyapám kuláknak számított volna és nem tudott volna egyetemet végezni, de nagyapám örmény volt (nevet), és lépett egyet, amikor látta, hogy nem több kettőnél, és belép... Nem! ega... Alapító tagja volt a Drumu Nou 11 szövetkezetnek. És beszolgáltatta a szövetkezetbe minden vagyonkáját. Tehát az összes varrógépeit, az üzletet, mindent. Na, és ez nagyon segített, ez meglökte az édesanyám karrierjét. Így tudott egyetemre menni s így választották ki, hogy menjen Szovjetunióba. oszkvába került, és édesapa is szintén. Érdekes módon, nem tudom, hogy ez, édesapa számomra egy rejtély mai napig, nem édesapám mind olyan, hanem a története. Hogy ő hogy került el oszkvába?! Szerintem ő elsiklott. Tehát nem vették észre, hogy milyen származása van. er abba az időbe, háború után a német származásúakat mind elhurcolták. gy érdekes dolog (nevet)... Szatmáron, ahogy volt a nagyszüleim háza, és a mögötte levő ház, volt egy olyan negyven centi a két ház között. De nem lehetett látni semmilyen oldalról. Azt a negyven centit a két ház között. A tetők olyan furcsa mód jöttek, hogy mindenki azt hitte, hogy az tűzfal. Na és a tetőn keresztül létrán eresztette le azt a zsidó családot, akit megmentett nagymamám, hogy az Igazak Kertjébe van Izraelbe, a Jad Vasembe. És... ugyanoda rejtette el utána (nevet) nagymama az összes svábot... e ugye a fiúkat, hogy ne vigyék el kényszermunkára, ez a álinkij robotra, a Szovjetunióba. És egyedül nagybátyámat vitték el, aki nemt om hol csellengett, asszem udvarolt valami kiscsajnak, nagyon tüzelt az úriember (nevet) és nem bírta fékezni magát, és elkapták. És elvitték, de ez később nagyon jól fogott neki, amikor kiment a család Németországba. gy kis vagyont kaptak érte. Úgyhogy a Bodeni tó partján vettek maguknak egy apartmant, szóval... Nem királyi lakrész, de két szoba összkomfortot, hogy jól érezzék magukat. Szóval le a kalappal. Na. És... mit akartam még ezzel mondani? ár nem tudom, látod? nnyi minden... (K: A családi szakmákról volt szó.) Jaj igen! A szakmákról volt szó. Tehát. z a nyagybátyám, akit elvittek az oroszok, ez elektronista volt, és ahogy fejlődött a világ, nagyon érdekelte. gyszer rádiót javított, csak maszek, ilyen baráti alapon, mer máskülönben a villamos műveknél volt, technikumot végzett, tehát nem volt egyeteme, de technikumot végzett. De olyan tudása volt, hogy még az igazgató is hozzá jött, hogy érdeklődjön. S aztán elkezdett maszek alapon tévéket javítani. Ő volt az első színestévé javító Szatmáron. Szóval le a kalappal! Annyi pénze volt, amennyit nem szégyellt. Szóval mindig bejött neki! indig megtalálta a számítását, sose éheztek, azért, mert nagyon ügyes volt, ez szakma volt a kezébe. Akkor nagybátyám, édesapám... ez nagyapám testvére, a legkisebb, aki nagyon közel áll apuhoz és nagybátyámhoz. Korba. És... mert nyagyapám a legidősebb testvér (nevet). És nagyapám a legidősebb testvér az első házasságából dédnagyapámnak. Az édesanyja meghalt, sajnos, nemt om, hogy milyen körülmények között, hogy gyereklázba vagy hogy, de feltételezem, hogy igen, mer azért kellett asszonyt hozzon a házhoz az édesapja, me nem volt, aki nevelje nagyapámat. És akkor egy ilyen... mittudomén, öthat éves eltolódással, aztán kezdtek jönni a gyerekek. De szintén ilyen hosszú időközönként jöttek. És... P. néni, B. bácsi, asszem öten voltak, és L. bátya volt a legfiatalabb. És... hát azt hiszem, hogy 10 közgazdaságtudományok 11 Új Út Kisipari Szövetkezet 288

290 ellékletek olyan nyolc-tíz év van nagybátyám, tehát édesapám idősebb testvére és L. bátya között. ármint volt, mert mind a ketten szegények meghaltak. Na, és akkor a másik testvére nagyapámnak, az utaknál volt, utász, de valamilyen technikuma volt neki is, tehát nem volt egyeteme, de... valamilyen felső képzettsége volt, mer ő vezette a munkálatokat például Fernezelyen, Nagybánya mellett. Az összes... a gátat, mindent ők csináltak, és ő vezette a munkálatokat. Jártunk náluk, amikor építették Fernezelyt. eghívott bennünket egy nyáron, ott nyaraltunk. Akkor a másik, I. néni pedig varrónő lett. És... annyira jól csinálta a munkáját, hogy az első szabásza volt a a ondiala-nak Szatmáron! És a ondiala, ugye mindenki tudja, hogy a németeknek dolgozott a szocializmus idején is, volt valami. Tehát igény volt performanszra. Na. Akkor... hát nem tudom, a két másikat, azt nem tudom, de mind-mind szakmájuk volt, s mind ügyesek voltak, szóval le a kalappal! Közvetlen nagybátyám, tehát édesapámnak a bátyja, ő valamilyen gépész iskolát végzett, ezermester volt, a csipkegyárba került karbantartónak. Szatmáron, és annyira ügyes volt, annyi problémát oldott meg, hogy felterjesztette a vezetőség, hogy menjen el egyetemre. Tehát gépészmérnökire. Sajnos, nagynéném félt, hogy elveszti, hogyha kikupálódik, és nem engedte, hogy végezzen egyetemet. De mindegy, ő attól függetlenül csinált mindent. Jaj, elfelejtettem mondani, hogy a nagypapám, az műbútor asztalos volt. Gyönyörű szépen faragott, és minden! Tehát olyan bútrokat csinált, hogy... tizenhét nyelven beszéltek azok a bútrok. Gyönyörűek voltak! Na. Ő csinálta nekem az első kicsi ágyamat, és az összes Disney-figurát megrajzolta s kifestette, s kivágta és... hát nagyon! Olyan ágyam volt, hogy mindenki csodálta! (nevet) ég most is megvan darabokba. Tehát szétszedve szépen, alkatrészeire, a pincébe a Republicii-n 12 (nevet). K: Voltak-e ilyen családi hírességek, vagy fekete bárányok? S.A.: Igen, fekete bárány volt. Hát mondjuk, híresség is volt, tehát nem közvetlen közeli ágról, a híresség a színésznő volt, nagynéni, aki férjhez ment a dúsgazdag, magas rangú katonatiszthez Bukarestbe... Szegénykém! (nevet) A... hatvanas évekbe, tehát mint arisztokratát, kiköltöztették asziszem Dămăroaia-ra 13, vagy valahogy így. Ha nem tévedek. Hogy Dămăroaia volt. Tehát a cigánynegyed kezdete volt! És el kell képzelni ezt a gyönyörű szőke fehérnépet, aki még akkor is festette szőkére a haját, és már nyolcvan volt, és hordta a régi bundáit! (kazettacsere) Tehát asszem nerc volt, mer fehér volt, és nem volt róka. És akkor volt neki egy rövid róka bundája, és asziszem egy asztrahán feketéje. rre a háromra tisztán emlékszem, mert K.-val rengetegszer jártunk nála. Tudniillik... nagyon sajnálta K., hogy ez történt vele, és a fia nagyon csúnyán bánt vele, mert nagyon mérges volt rájuk, hogy ugye a... szocializmusban ő ugye nem tudott érvényesülni, egyetemet végzett, valami mérnök lett a srác, és férjhez ment, huhh, férjhez ment! egnősült, tehát elvett feleségül egy nagyon jó doszárral rendelkező hölgyet. S akkor ez egy kicsit lendített rajta, és feljebb került a létrán, és attól a perctől kezdve nem ismerte az anyját. Szóval nagyon kellemetlen volt, és mikor mi még Bukarestbe voltunk, ugye, hatvannégyig, hát nagyon sokat jártunk K.-val nála, és jött ő hozzánk vacsorára, ebédre, ünnepekre, mindig meghívtuk. S akkor képzeld el, hogy megjelenik... Jó, hát Floreasca 14 nem volt munkásnegyed annyira, tehát hogy mondjam! gy kicsit előkelőbb volt, mint a többi negyed Bukarestbe anno. Úgy. És... írók, költők, zeneszerzők, L. bácsiék is ott laktak mellettünk egy utcával arrébb, kaptak lakást sokat ott. És... tehát egy kicsit elitebb negyed volt. És... jött, érkezett hozzánk... V. tánte! Így hívtuk. z volt a neve a családba. Hát I. volt, de hát V. lett. ikor mihez volt kedve! De el kell mondjam, hogy ezekhez kucsmák is jártak, a bundákhoz, nem csak a bunda (nevet)! És érkezett! essze, ilyen húsz kilométeres szél ellen érződött a naftalin (nevet)! És előkelősködött V. 12 S.A.-ék (szülői) családi házában. 13 Bukarest egyik negyede. 14 Bukarest egyik negyede. 289

291 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben tánte! Hát nagyon élveztük! ár messziről mondta apu: na, jön az öreglány! Összefutottak a gyerekek (nevet), innen tudta! er hát ők bundát még abba az időbe, a nagy előkelőségeknek se nagyon volt. Nem hogy... (nevet) Na, a fekete bárány a családba pedig az sajnos, annak a B. bátyámnak a fia, aki a Fernezelyt építette. Későre született a gyerek. Valamivel idősebb csak, mint én, s a szülők már nagyon öregek voltak, valami negyven körül. És nagyon elkényeztették! Nagyon elkényeztették, és ezzel tönkretették. Azzal, hogy elkényeztették, nem tanult semmilyen szakmát, ábszolút semmit nem tanult! gy darabig abból élt, hogy az anyjának s az apjának a nyugdíját elvette, s a szegény öregek szinte éheztek, és akkor mindenki próbálta segíteni, édesapa is annak idején betette a szatmári IJT 15 -hez árutologatónak és kiviselte magát. Akkor a L. nagybátyám, aki az elektronista volt, az is beszélt, hogy nemt om hová betegyék, ilyen egyszeri munkásnak, hogy legyen jövedelme! Ott is kiviselte magát, s aztán a végén oda jutott, hogy senki nem mert érte már szólni, mer hát a pofádat égetted! Sajnos, az alkohol, az... litta az eszét! És úgy tudom, ha jól emlékszem, mondta nekem az unokatestvérem, két évvel ezelőtt vagy három évvel ezelőtt, hogy szegény B., mer ő is B. volt az apja után, szegény B. az árok szélén halt meg. Holt részegen. Tehát a halálba itta magát. Na. z van. Sajnos. Tehát ő volt, mondjuk, a fekete báránya a családnak. K: Hogyha külön tudnád jellemezni az anyai és az apai ágat... Röviden, hogy mi a különbség? Vagy melyik milyen? S.A.: Nagyon érdekes, az anyai ág, az rettenetesen nyitott volt. Rettenetesen befogadó volt, nyitott. zzel jött már nagyapám valahogy, nagyon érdekes, és nagymamám is hozzáidomult, de lehetséges, hogy nagymamáéknál is ez volt. Sokan voltak a a családba, s akkor mindenki jól jött. Aki jött, azt Isten hozta, na! Hát szóval nem volt probléma. Tehát ez volt a nagyon szembetűnő különbség. íg viszont a sváb ág, az nagyon számító volt. Nagyon számító volt, és biza a L. bácsi, L. bátyám felesége, I. néni, ő aztán echte sváb! Szinte nem is tudott jól sem románul, se magyarul egy ideig, aztán megtanult. De az elején, fiatal lányként, pedig Szatmárra járt iskolába, de na! gy sváb környező, Szatmár mellőli sváb faluból származott, és ő aztán rettenetesen! Kiszámította, hogy ezzel eddig engedjük meg, azzal addig engedjük meg a dolgokat. z, ha családi ünnepség van, nem jöhet (nevet), szegény rokon, problémás rokon, tehát nagyon érdekes volt! Nagyon! És ugyanígy reagált a közvetlen nagybátyám felesége is, aki nem volt sváb, hanem tót volt (nevet). De náluk is ez volt! Hogy ha... gy nagyon érdekes dolog, itt megfigyeltem, itt is faluhelyen, Kolozsvár környékén, hogy ha ő elment az esküvőre, akkor ő is elment az esküvőre. e nem megy el! Ha meghívták valahova: hát én minek menjek? Ő nem jött! Hozzám, amikor én hívtam. És nem vagyok köteles, nem tartozom semmivel. Na körülbelül ez volt a stílus ott. Úgyhogy... z, ez engem nagyon meglepett, mer én ezt nagyon szerettem, ezt a nyitottságot, és hála az Istennek, édesapa lemondott erről, és ő is átvette édesanyától ezt a nyitottságot. Tehát... Nálunk mindenki jól volt. Aki jött. indig kapott valamit édesanya, hogy az asztalra tegyen, mindig szívesen fogadtunk bárkit! Tehát egy ilyen nyitott család volt. K: ost akkor így módszeresen vesszük a generációkat. lőbb a nagyszülőknek a foglalkozásai, s a társadalmi helyzete... S.A.: Tehát anyai ágról nagyszüleim, ugye szabó volt nagyapám. Nagymama, hát a cukorgyárban kezdte Brassóba, de aztán elkerült a csemegeüzletbe Bukarestbe, és végül, mikor Kolozsvárra jöttek, akkor ő volt az eldolgozója nagyapámnak. Tehát ő csinálta a finommunkát. És soha többet nem dolgozott. Tehát nevelte édesanyát, végezte, vitte a háztartást. Tehát háztartásbeli, végülis. Na. Szakmája különösebben nem volt, me ugye lányoknál ez kevésbé volt... abba az időbe. Na. Az édesapa részéről 15 jtsd: izsété. 290

292 ellékletek asztalos volt nagyapám, és nagymama csak háziasszony volt. Nem volt semmilyen egyéb szakmája, ez volt a legnagyobb szakma akkor nőknek általában itt is, ott is, mindenütt. Gondolom, hogy intellektüell családokban volt szakmájuk a lányoknak. Nem hiszem, hogy ilyen kisiparos családokból tanultak szakmát lányok. K: Hogyha tudsz a szüleidnek a gyerekkoráról, meg az iskoláiról... S.A.: Há sokmindent tudok, mer mindig meséltek. Édesanya ugye a kereskedelmibe járt, és volt három-négy nagyon jó barátnője, és ezekkel nagyon tartotta is a kapcsolatot, évközbe is, tehát hoszszú éveken át én is megismertem őket. Jöttek hozzánk Bukarestbe. Aztán az egyik elment Svédországba, férjhezment oda, de még ott is tartották a kapcsolatot. És... tehát leveleztek, és mindig jöttek az érettségi találkozóra. S olyankor találkoztak. Hát persze sok hülyeséget csináltak. Édesanyám eminens tanuló volt, de csinált hülyeségeket is. Szóval (nevet) nem volt probléma. Járt az agya mindenfélén. Na. Édesapa szintén kereskedelmi iskolába járt Szatmáron, úgy gondolta az édesapja, hogy nagyon jó fej, és, hogy taníttassa. S akkor az volt a legkézenfekvőbb, hogy elvégzi a kereskedelmit és aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz tovább. Na. Felvételizett ugye az egyetemre, és be is jutott. Édesanyám is és édesapám is elsőre. Az egyetemen találkoztak, ott ismerték meg egymást. K: És akkor a foglalkozásuk mi lett? A pályaválasztásuk... S.A.: Hát a pályavá... külkereskedelmit végeztek, ugye úgy is helyezkedtek el. Édesanya maradt a külkereskedelmi minisztériumba, keleti résszel foglalkozott, tehát úgy értem, Kelet-urópával, édesapa pedig elkerült az xportlemn-hez, ez a faexport, és ő pedig foglalkozott közelkelettel és Olaszországgal. És volt egy periódus, amikor a román kirendeltségen voltak mint kereskedelmi attasé, a szerb kirendeltségen, tehát Jugoszláviába. e az akkor Jugoszlávia volt. Na. K: Hol és hogy ismerkedtek meg? S.A.: Jaaaj (nevet), ez van külön kérdés? Jó! Hát az egyetemen ismerkedtek meg. Apu kerülgette édesanyát, édesanya nem nagyon volt oda érte (nevet), me hát szőke s kékszemű. Nem nagyon vonzotta, de aztán úgy látszik, hogy apu annyit inszisztált és nagyon romantikus volt és állandóan hozta neki az egy szál virágot (nevet), s anyu beadta a derekát. S egy... Édesanya soha-soha senkit nem vitt haza, tehát nem mutatta be mint fiúját. Nem is volt neki tulajdonképpen! ert sokan firoltak neki, tehát udvaroltak... Nem, így komolyan nem járt senkivel. És akkor elkezdett komolyan járni édesapával, és hát elmesélte otthon, hogy van valaki, akivel komolyabban összejöttek. És, hogy kísérgeti, meg moziba voltak, meg színházba voltak az egyetemen kívül. Akkor nem volt más divat (nevet), csak ennyi, itt megálltak. És (nevet) hát akkor azt mondta nagyapám, aki mindig egy talpig úriember volt, hogy: ide figyelj, lányom, azt a fiatalembert hozd haza! Lássam én is, ismerjem meg! Adjunk neki egy tál becsületes ételt, hát szegény gyerek mikor kerül haza, hogy egyen az anyjától! indig így gondolkozott nagyapám, borzasztó bon homme volt, ezt így lehet mondani. És hát akkor megérkezett édesapám, első látogatására. Hát persze, tudta, hogy... Hozott egy üveg bort nagyapámnak, egy csokor virágot nagyanyámnak, ugye, kispórolta a kis ösztöndíjából. És hát bevitte a szobába, betessékelte nagyapám, és a lányok kinn dolgoztak, ugye intézték a konyhai ügyeket, ez még a Republicii-n történt. És hát az asztal szépen meg volt terítve, s a közepébe téve a pálinka, s a maszlina. Hát ugye megszokták a Regátba, s hozták magukkal a... maszlinaevést. És hát nagyapám rögtön, hogy gyere, fiam, igyunk egy pohárral az egészségetekre, és hát töltött. Hát szegény apám, nem nagyon bírta a piát, de hát egy pohárral, azt mondta, hogy megiszik. S hát utána, a pia után, jól kirázta a hideg, ránézett az asztalra, s meglátta a maszlinát, s aszongya: jééé, csokidrazsé! (nevet) A szatmári fiú életébe nem látott maszlinát, nem is hallott róla, hogy ilyen létezik! És bekapta a szájába és majdnem meghalt! (nevet) Tehát nagyon édes volt az első családi látogatás. Aztán röhögött, mind a hárman úgy röhögtek, hogy majd elpusztultak! Nem tudták, hogy nem ismeri, és nem figyelmeztették, és nagyapámnak a torkán akadt a szó, amikor meghallotta apámat, hogy jé, csokibonbon, így 291

293 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben elakadt, hogy hol van? (nevet) Szóval ez volt az ismerkedés. Aztán nem, nagyapámnak nem volt semmi kifogása édesapám ellen így. De lévén, hogy egy nagyon értelmes ember volt, én nagyon sok mindent tanultam nagyapámtól. Azt mondta, hogy: fiam, te választod magadnak a társat, te kell vele éljél. Nem nekem kell tetszedjen vagy édesanyádnak. Neked kell tetszedjen. És ez egy nagyon bölcs dolog volt részéről. És... csinált ő egy-két ilyen bölcs dolgot az életébe. És hát elkerültek ugye mind a ketten oszkvába, egyik se tudott a másikról, mer nem lobbizott senki senkiér, egyszerűen megjelent a lista, s mind a ketten rajta voltak. Na, s elmentek. S akkor... (K: De akkor már meg voltak ismerkedve?) Persze-persze, mer itt ismerkedtek meg! (K: ár megvolt a maszlinás találkozó?) ár megvolt a maszlinás találka. Aztán felkerültek Bukarestbe, asszem egy hónapot vagy kettőt ültek Bukarestbe. Ilyen karantészerűség, mielőtt így összeszedték az egész bandát s egyszerre vitték, igen. Asszem egy egész vonat ment Romániából oszkvába, és oszkvából osztották szét őket. S nagyon érdekes, hogy oszkvába is mind a ketten együtt maradtak, ugyanazon az egyetemen. Na. És akkor mind a ketten vörös diplomával végeztek úgy máskülönben. És édesanyát mindig ütötte meg a guta, mer szegény mindig mondta, hogy: milyen érdekes, te, az apád fejét örökölted, É. pedig az enyémet. É.-nek kellett látni, el kellett olvasni azt a szöveget, hogy meg tudja jegyezni, vizuális memóriája volt. Nekem és apunak auditív memóriánk van. Anyu olvasta az anyagot, és apu regisztrálta (nevet). Ült az ágyba s hallgatta anyut, hogy hogy olvas! lmentek vizsgázni, s mind a ketten tízesre vizsgáztak (nevet). S anyut a guta ütötte meg, hogy ő ott kell gürcöljön, apu meg nem csinál semmit és tízest kap. Én is úgy voltam a suliban nagyon sokszor, hogy szünetbe a kolleganőim olvasták az anyagot. S akkor odaálltam egyik csoporthoz is, másik csoporthoz is, s így a fülem háromfele állt, és akkor hallottam. Volt, amikor nagyon szép jegyeket kaptam, kilenc-tízest! rre a hallástanulásra (nevet)! De hát asszem, hogy az annyi is volt (nevet). Szerintem az nagyon hamar ki is ment, de általában tényleg auditív memóriám van, tehát jobban megjegyzem, amit hallok. Prospektusoknál se szeretek én elolvasni, hogy én bütyköljem ki, hanem ha valaki elmondja nekem, azt én jobban meg tudom jegyezni. Na. z van. És... (K: És akkor a házasságkötésük?) gy év udvarlás után, Szovjetunióba, oszkvába, eldöntötték, hogy összeházasodnak. S akkor ezerkilencszázötvenkettőbe összeházasodtak. (K: Ott.) Ott. Igen. És ez egy nagy probléma volt. Lett aztán később, mert hát ahhoz, hogy édesanya megváltoztassa a nevét és S. legyen, ahhoz haza kellett volna jöjjön. er a követségen keresztül nem csináltak ilyesmit. És akkor elgondolkozott édesanya, és azt mondta: hoppá, ha én hazajövök, nem biztos, hogy visszaengednek! S akkor inkább ottmaradt és Kolumbán lett. S akkor már mint Kolumbán futott végig, s akkor már nem változtatott nevet. S megmaradt, azér volt ő mindig Kolumbán A. és édesapa S.J. Ápropó, erre van egy nagyon édes sztori, ezt muszáj elmondjam. Költözünk Kolozsvárra, ezerkilencszázhatvannégybe, a Republicii harmincegy alá, ahol te is tudod. A hátsó szomszéd, gyógyszerész, a felesége tanítónő, de ő nem dolgozik, mert neveli a két pici gyereküket. És hát együtt kertészkedtünk hátul a két család, mer volt egy kertrész is anno, tartozott a Republicii házhoz. És hát egy alkalommal, egy olyan fél évre rá, hogy mi odaköltöztünk, tehát következő tavasszal, hatvanöt tavaszán, a szomszéd bácsi, a gyógyszerész mondja apunak, miközben nemt om, kapáltak, vagy ültettek, vagy mit csináltak, hogy: de S. úr! Ne haragudjon, olyan gyönyörű családi életet élnek, nem kéne azt az asszonyt elvenni feleségül? (nevet) Úgyhogy ezt nagyon élveztük, hogy... Örök sztori maradt a családba, hogy azér apuci nem kéne anyut elvegye feleségül? (nevet) indehová, ahová mentünk, A., mer olyan szigorúak voltak a szabályok s a törvények, mindenüvé kellett vigyék a házasságlevelüket (nevet). ásképp nem engedték volna őket egy szobába, basztikuli! Na! Szóval nagyon vicces volt a dolog. De hát... mindegy. K: ilyen volt a házasságuk? S.A.: Hát szerintem nagyon szép volt. Persze, mint mindenütt, voltak bökkenők is, pont itt volt a nagy bölcs nagyapám még egyszer. rre utaltam, amikor mondtam. ég Bukarestbe voltunk. És 292

294 ellékletek hát édesapám egy nagyon jóképű szőke fiatalember volt, kék szemmel, hát már akinek zsánere volt! Nagyon jóképű volt. Én, nekem nem zsánerem, de mindegy. Buktak rá a csajok! Itt is buktak rá, de Bukarestbe is buktak rá a csajok, sőt még jobban, mer ott mind feketékkel voltak körülvéve nagyjából. Ugye az oltyán fiúk is jóképűek voltak, de azok inkább feketék voltak (nevet). Nem szőkék, kék szemmel. És hát az osztályon, ahol apu dolgozott, volt millió csaj. Titkárnő meg mittudomén kicsoda meg hogy, mint, merre, meddig, és gépíró, mer akkor így volt: titkárnő, gépíró és nemt om mik. És... rendeztek valami bulit az xportlemn keretén belül, a pincébe hatalmas terem volt, amit erre használtak, egy ilyen díszteremszerűség. És nagyon sok híres román, akkori híres román komikus fellépett ott náluk. eghívták, mer nagyon jól ment a inisztérium, nagyon sok pénzük volt és meg tudták maguknak engedni. Tehát nőnapra, szilveszter előtt, tehát ilyen előszilvesztereket rendeztek, s meghívták, mittudomén, augusztus huszonhárom, május elseje, me akkor ezek voltak, s nagy ünnepek voltak, úgymond. És egy ilyen valamilyen rendezvény alkalmából, hát édesanya nem tudott elmenni, azt hiszem éppen külföldön tartózkodott, és ott ismerte meg apu A.-t! És a... hát nagyon működött a kémia közöttük, de... édesanya már állapotos volt É.-vel. És akkor édesapa megmondta neki, hogy nézd, nagyon sajnálom, de én a családdal maradok. ost jön a második gyermek, nem hagyhatom el az asszonyt! Szerintem inkább kémia volt közöttük, legalábbis édesapa részéről! Nem szerelem. ert ha szerelem lett volna, szerintem otthagyta volna édesanyát. Állapot és állapot nélkül is. Szerintem, hogyha ilyen hirtelen bolondulás lett volna, de nem az volt. És édesanya, kétségbeesve, sírva, ekkora hagyma szemekkel, mer persze akadt értelmes ember, aki gyorsan elmondta, telefonál nagyapámnak, hogy né, mi történt, hogy J. melléjár, hogy van barátnője, hogy nemt om hogy, hogy nemt om mi. S erre nagyapám aszondja neki (nevet): mit gondolsz? zzel nem oldod meg a helyzetet, ezzel tönkreteszed! Légyszíves és csípd ki magad, változtass frizurát, változtass hajszínt, vegyél magadnak egy-két jó cuccot, és délutánonként menj valahova! Nem számít, ha teázni mész a barátnődhöz, de nem mondod meg(nevet)! Csinálj magadnak programot! Ahogy a román mondja: zis şi făcut 16 (nevet)! Édesanya megcsinálta, s hát persze, hogy apám kezdte nézni, hogy itt mi történik (nevet)!? S akkó má nem konvéniált neki (nevet)! Na s aztán amikor A.-ék elmentek hatvankettőbe Izraelbe, akkor... még egyszer megkérdezte aput, hogyha nem válna el és menne vele Izraelbe. ikor beadták a papírokat, és mondta édesapa, hogy nem. Nem, mert ennek a két gyermeknek... (K: De addig tartott a kapcsolat közöttük?) Tehát hogy mondjam? Nem volt, azonkívül, hogy baráti kapcsolat volt, nem volt más semmi. És mondta, apu megmondta neki, hogy né, nem, ennek a két gyermeknek apára van szüksége, én imádom őket, nem hagyom el őket! Na. S akkor A.-ék hatvankettőbe az édesanyjával s a nagynénjével kimentek Izraelbe. És aztán nagy sokára, hetvenbe, azt hiszem, kaptuk az első... Szeptem... nem! Írtak, nem. Írtak, és még hatvannégy előtt, tehát mielőtt mi elköltöztünk volna Bukarestből, írtak Bukarestbe, hogy mi volt, hogy volt, hol vannak letelepedve, nem tudom, mi, és mi a címe. És akkor, mikor eljöttünk végleg Bukarestből hatvannégybe, akkor édesapa visszaírt és megmondta, hogy mi a címünk Kolozsváron. És akkor hetvenbe egyszer csak kapunk egy telefont, A. néni! Én vettem fel a kagylót. Csókolom, A. néni! Én ismertem őt, tudniillik egyszer egyszerre nyaraltunk a tengeren. Tehát már úgy értem, hogy édesanya valahová el volt megint utazva, a minisztérium részéről, delegációba 17, és mi nagymamával, mármint én nagymamával, mer akkor még nem volt húgom, csak én voltam egyedül, én nagymamával nyaraltunk. amaian. És A. nagyon jóba volt az édesapa titkárnőjével. És... tehát jó barátnők voltak. És ők is ketten ott nyaraltak. Hát ugyanaz a minisztériumtól volt a jegy. És... úgyhogy ott találkoztunk, és én megismertem A. 16 mondva és csinálva 17 küldetésbe 293

295 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben nénit. A. máskülönben újságíróit végzett. És a Scânteia-házba dolgozott. Hát nem tudnám már éppen megmondani, hogy... Nem a Scânteia-nál, valamilyen más újságnál, de nem tudnám megmondani most már neked, hogy melyik újságnál, mindegy, mint újságíró dolgozott! Tehát innen rúgták ki, amikor beadta a végleges elmenési kérést. Azt még tudni kell, hogy amikor ez történt, hatvanegytől errefele, édesapámnak rengeteg zsidó kollegája volt! ert a fakereskedés, az kimondott zsidó foglalkozás volt Romániába. Nem csak Romániába, mindenütt. Na, és hát sokan ezek közül elmentek. És sajnos, annyira piszkos volt a rendszer velük, hogy megfosztotta őket az állásuktól, és esetleg elmehettek mint magánemberek előkelőségekhez takarítani, az akkori párt-előkelőségekhez takarítani meg nem tudom, mi, s akkor az emberek ezt úgy vészelték át szerencsétlenek, hogy mindenüket eladták, amijük volt, és rendre beosztva felélték. Amíg megkapták az útleveleket. z egy nagyon hosszú dolog volt, volt olyan, aki egy évet várt az útlevelére. És akkor nálunk kifőzde volt otthon. inden este jöttek egy meleg tál ételre. Tehát olyan délután öt-hat körül. És volt, mikor hányan voltak, és mikor kik, úgy, ahogy mentek el. És... szóval ezt, ezt én nagyon tisztelem és becsülöm szüleimben, hogy emberként viselkedtek, tehát nem fordítottak nekik hátat, hanem próbáltak rajtuk segíteni. Hála az Istennek, anyagilag megvolt, tehát nem volt probléma, s na. És hetvenbe beszélek A.-zal telefonon, s azt mondja, hogy Tusnádon vagyunk. bbe és ebbe a szállodába. Nem voltak apuék otthon. És mondd meg édesapádnak, hogy keressen meg! Jó. Jönnek haza, mondom: A. néni a férjével Tusnádon van. Hát erre így felkapják a fejüket, hogy nem volt férj (nevet). Na és... Hát nem tudtunk róla. Na, s hát telefonált édesapa, megbeszéltük a találkát, beültünk a trabcsiba, lementünk Tusnádra, és találkoztunk. Hát kiderült, hogy hatvanhatba vagy hatvanhétbe házasodtak már össze, csak valahogy ez elkerült ez a levél minket (nevet). Na. Amelyben ő írta, hogy férjhez ment. gy rendkívülien szimpatikus lengyel zsidóhoz! Képzeld el, hogy végig élte a lengyel gettó-lázadást, a varsói gettót és mindent. És... egy rendkívüli pasas volt, nagyon jól beszélt oroszul, és így anyuékkal oroszul értekeztek. ngem nagyon imádtak! És mindenáron ki akartak vinni Izraelbe! indenáron! Különösen a pasas inszisztált, mer... Nem is akkor! Akkor nagyon megtetszettem neki, és szerintem elvált volna A.-tól, hogy engem elvegyen (nevet)! Feleségül, de hát nem! Nem volt szó róla, mer még nem volt leérettségizve, nem semmi! Na s akkor minden évbe jöttek Tusnádra, mert ő beteg volt a szivivel, és Tusnádon kapott kezelést. Na, s akkor ez arra vonatkozik, ki mit csinált... ja! (K: Hát hogy milyen volt a házasságuk.) Hogy milyen volt a házasságuk! Na. Hát ez volt. z volt a nagy hopp. Aztán elköltöztünk Kolozsvárra, és Kolozsváron minden nagyon szép és nagyon jó volt, amíg apu a Fructexportnál volt. Ugye az xportlemn-nél csináltak neki kirendeltséget, s az első titkár fiát betették apu helyett (nevet) pártvonalon. És így ez csúszott. És akkor a minisztériumba ezt meghallották és csináltak egy Fructexport kirendeltséget Kolozsváron, és azt vezette édesapa hosszú ideig. És addig nagyon jó volt. ert nem volt kollega, csak egy mérnök volt, egy agrármérnök, de hát az is végezte a maga dolgát, volt családja, nem foglalkozott ivással meg nőkkel meg ilyesmi. De sajnos, egy adott pillanatba ezt leredukálták, mer hát ugyebár amikor leépítések voltak, akkor... ost is az történik, de nem csak akkor, egyszer vidéket építik le (nevet), és aztán a központot, ugye, hogy a kedves úriemberek, akik körmölnek egy asztalnál, semmit, azoknak a seggük alatt a szék megmaradjon. Sajnos, ez most is így van. És akkor került ő az ILF-hez. Édesapa. Na, s... (K: Ami minek a rövidítése?) Intreprinderea de Legume şi Fructe 18. És hát nagyon jó hasznát vették édesapának, mer nagyon jó kapcsolatai voltak még a Fructexport idejéből. És persze, ha Kolozsvárnak hiányzott ez vagy az, apu csak telefonált Alexandriára, hogy küldjenek egy vagon paradicsomot. Azonnal van, J. szívem, csak küldjél nekünk egy vagon krumplit cserébe (nevet). e nekünk viszont nincs krumplink. Tehát 18 Zöldség és GyümölcsVállalat, ejtsd: iléfé. 294

296 ellékletek mindent meg lehetett oldani! És... apu vezette be a savanyú káposztát Kolozsváron, nem Kolozsváron csinálták, hanem Tordán volt egy részleg, savanyították a káposztát a hadseregnek. Óriási menynyiséget adtak el! S nagyon finom volt, mi is mindig hoztunk haza. Tehát munkát adott az embereknek. er nagy káposztaföldek voltak, és nem volt mit csináljanak vele. Akkor... itt is nagyon szép és nagyon jó volt, amíg nem melegedett be a közösségbe apu, s amikor már belemelegedett, akkor rájöttünk, hogy azt tartják a pasasok, hogy nem férfi az, akinek nincs egy nője és nem iszik. Tehát ez egy őrült probléma volt! inden pasas ivott! És természetesen, hát apu a gyomorfekélyével, aki soha nem ivott többet, mint egy pohárkát egy ünnep alkalmával. gy pohár erőset, s utána egy pohár sört vagy bort. És persze étellel közbe. Akkor élvezték, hogy apám két pohár után, két pohár erős ital után már berúg. És má mingyár nem tud beszélni, és egyéb. És élvezték, csúfolkodtak apuval! S röhögték. Na, s hát ez az ördögi kör, amiből nem tudsz kimászni, hiába próbáltuk. Nagyon sokat kínlódtunk, de nem sikerült. És akkor egy adott pillantba édesanya aszondta, hogy na eddig volt, én beadom a válást! Kész! Én ezt nem élem túl! Ugye ez akkor következett be, amikor É. Bányán 19 elkezdett inni. Tehát a kettőt szegény anyu nem bírta már cérnával. Amikor rájöttünk, és megtudtuk, hogy É. iszik! e nem tudtuk... (K: És mennyi idős volt ő akkor?) Édesanya? (K: Nem, É.) É.? Hát édes Istenem! Várjál csak, nyolcvannyolcba halt meg édesanya, ő asszem nyolcvankettőbe végezte az egyetemet és került Bányára, s olyan nyolcvanhattól kezdett el inni. Nyolcvanhattól, tehát ő ötvenkilencbe... ajdnem harminc évesen kezdett el, huszonkilenc évesen kezdett el így inni. Ő is bánatába, hogy nincs férfi az életébe, hogy mindenki nős körülötte, hogy nem tudom mi, nem tudom hogy, hogy egyedül van, hogy tőlünk is messze van, na! S tudod, hogy akkor Kolozsvár zárt város volt, nem lehetett, tudod! Honnan tudnád?! (nevet) Akkor Kolozsvár zárt város volt, nem lehetett, senki nem tudott bejönni, csak óriási összeköttetésekkel, és na! Summa summárum, s akkor én azt mondtam édesanyának, hogy szó se róla, ilyet nem csinálunk, mert akkor édesapa az árokba fogja végezni! És én ezt nem akarom, és hogyha mégis erre szánja el magát édesanya, akkor én megyek apuval! z nagyon meggondolkoztatta édesanyámat, és aztán lemondott a válásról, amint tudod, nem került rá sor (nevet). És én kezdtem el harcolni a dologér és mentem édesapáér és hoztam haza, és mindenüvé jártam a seggébe. léggé haragudott rám ezér, amikor részeg volt. Amikor józan volt, akkor nem volt vele baj. És így kiszedtem ebből a körből nagyjából. Édesanya meghalt, nyolcvannyolc novemberébe, ugye, eltemettük december harmadikán, ha nem tévedek, és rá egy hétre megyek apuhoz, É. valahol versenyen volt, mert akkor már... nem! É. csak januárba tudott hazajönni, mer apu intézkedett, és sikerült pilát 20 szerezni, hogy eljöjjön Kolozsvárra Bányáról, és azon az alapon, hogy kell az apját is segítse, me ugye meghalt édesanya meg satöbbi, és... egyek haza, hogy főzzek apunak, a munkából jövök le a Zorilorból 21, ugye megyek be a Republi... húúú! Óriási nagy nyihogás, meg izé, meg zaj! egyek be, hát ülnek a kisasztal, négy fotelen, három pasas, egy nő és apám! Holt mátyusak mind! S mondom: mi ez itt?! i történik?! Há jöttünk, hogy megvigasztaljuk atyádat! Hát mondom, nekem így ne vigasztalják apámat, hanem fogják meg az üvegeiket, s azonnal hagyják el itt a házat! A pasasok, úgy látszik, jobban ráéreztek, hogy mindjár harapok, mert azonnal felálltak szó nélkül, pedig olyan tök mátyusak voltak, hogy alig álltak meg a lábukon (nevet), és kimentek a házból. S a fehérnép az Isten magának nem akart! Én idejöttem, én ittmaradok, amíg meg nem iszom, mer én jól érzem magam! Na, mondom, itt többet nem érzed jól magad! Azonnal menj ki, büdös kurva! er hát el mered képzelni, hogy később össze is fekszik a pasasokkal ilyen állapotba, tehát ez, ez magától hozza... És kidobtam a csajt! A fehérnép sokkal testesebb volt, mint most 19 Nagybányán 20 összeköttetést 21 Hajnal negyedből (Kolozsvár egyik lakónegyede) 295

297 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben én! És így megfogtam, annyira... olyan erő volt bennem attól a rettenetes méregtől, így megfogtam, s egyszerűen kicipeltem az ajtón. A pasasok így néztek (nevet)! Na. És attól a perctól kezdve aztán senki. Nem jött apuhoz. zt elrendeztem. És jött É. egjött É. S akkor a következő kép várt engem. entem haza hozzájuk, me mindig úgy jöttem le, a Republicii-n megálltam, tehát a Zorilorból, egyszer megálltam a Republicii-n apuéknál és aztán jöttem ide haza. És... az egyik az egyik sarokba, az egyik az egyik szobába, a másik a másik szobába a kis üvegével, amit dugdosott. De hát rajtuk látszott! Nekem egy rezzenése a szemének apámnak vagy É.-nak, rögtön tudtam, hogy mi van. Éreztem, hogy megveszek! S mind mondtam, hogy nem kell, nem kell, nem kell, aztán a végén... (R.I. félbeszakít.) Szóval. Azzal kezdtem, hogy mindegyiknek külön mondtam, hogy ne igyanak, ne igyanak, ez nem szép, ez ronda dolog, ez... Én rájuk gyújtom a házat, semmi nem hatott! S egy adott pillanatba egy ilyen isteni szikra, vagy isteni sugallat: na, mondom, túljárok rajtatok! Az eszeteken. És mikor apu józan volt, mentem hozzá, és mondtam, hogy: apuci! Hát ilyen példával tetszik elöljárni É.-nak? Hát nem lehet! Bele fog halni! Nem fogja bírni! Hát valahogy próbáljunk lemondani róla, leszokni. ert rámegy a gyermek! Jó. entem, hatott! Határozottan hatott. Láttam, hogy apámnál sikere van, mentem a húgomhoz. ondom: É.! Én tudom, hogy bánatos vagy, tudom, hogy problémád van, de ha ezt így folytatod tovább, édesapa melletted iszik a másik szobába, hogy tudjad, és a végén bele fog halni az italba. Van valami értelme ennek? Na s akkor így valahogy, mind lămuráltam 22 őket (nevet) helyes magyar szóval, és rávettem őket és akkor egy adott pillanatba nem ittak. Ha ittak is, akkor nagyon keveset, éjjel. De már nem itták hülyére magukat. Na. És akkor jött ugye kilencven, nagy szerencsém volt a forradalommal. z egyszer szerencsém volt, hogy apuba volt egy légkör, me nem tudott egészen gyorsan menni, lődörgött, a Főtéren volt. Ha kikerül az gyetem utcából, lelövik! A sortűz áldozata lett volna! ert hallotta, hogy recseg-ropog valami, s kíváncsi volt. S futott a Főtér fele! Tehát ahogy tudott ő futni! Na. És ahogy lődörgött, egy kollegája kanyarodott be vele szembe, aki éppen valami papírt intézett a bankba, mikor ezek az események történtek. És megfogta, s visszafele vitte, a mozihoz. Na, s mire apám ott lebeszélt vele, megértette, hogy miről van szó és visszament volna a főtérre, már elhúzták a csíkot. Tehát nem volt baj, de ennek köszönheti, hogy nem lőtték le. Na. És... aztán megijedt, rájött, hogy mi történt, rájött, hogy ha ő nincs beszívva, akkor esetleg ott van, ott fekszik a földön, mert csak tiszta véletlenségből, mert nem... volt ő nagy ellenálló (nevet) és teljesen kijózanodott. Abszolút teljesen kijózanodott. S utána kezdett telefonálgatni nekünk, hogy ki hol van, s mit csinál. És... utána pedig ugye, hogy készült Izraelbe menni kilencvenbe, nem, ott nem ivott. Aztán kilencvenegybe megvolt az esküvő, elment, és többet nem ivott. Tehát amikor még hazajött, még így a barátoknál egy pofa pálinkát vagy valamit, de aztán már azt sem engedtem meg neki, jobban mondva nem engedtem meg neki, hogy egyedül menjen a barátokhoz. Hanem azt mondtam, hogy túlteszek, túljárok megint az eszén, és együtt megyünk. Szabadnapot vettem ki, amíg itt volt, és mindenüvé kísértem én. És mindenütt megmondtam, hogy apunak agyvérzése volt, nem szabad innia. gy stamperli oké, több nem! K: És A.-zal hogy vették fel a kapcsolatot? S.A.: Hát A.-zal úgy vették fel a kapcsolatot, hogy én megírtam A.-nak, nyolcvankilenc elején, hogy meghalt édesanya. Tudniillik az történt, hogy én nyolcvannyolc decemberébe képtelen voltam ilyesmivel foglalkozni. Apu és É. meg pláné nem foglalkoztak ilyesmivel, s akkor sorravettem az egész rokonságot, csináltam egy listát, me senkinek nem mondtuk meg. És akkor mindenkinek megír... Tehát ugyanazt a levelet, lemásoltam, akkor már gépeltem, volt írógépem, s... megírtam nemt om hányszor. Indigóval (nevet). És elküldtem. indenkinek, inkluszíve A.-éknak is. Nagyon 22 győzködtem 296

298 ellékletek édes ez a sztori is, tudniillik A. éppen lépett ki a házból, hogy menjen a röptérre, amikor érkezett a postás. S többek között mondta, hogy neki is van egy levele. A repülőn olvasta el a levelemet, és Svájcból írt nekem. Küldött egy szép képeslapot, hogy Svájcba repült egy kicsit, pihenni. És a képeslapon az állt, hogy augusztus ennyi és ennyi között Budapesten vagyok, ez és ez a telefonszám, hívjatok fel! Jó. Puszi, A. Jó. Én a képeslapot azután kaptam kézhez, kézbesítette a postás, miután A. már elment Budapestről. Hát persze, hogy én azt a számot nem hívtam fel, me nem tudtam, hogy mi fán terem, hogy az ő unokaöccse vagy nem unokaöccse, akkor még nem tudtam a dologról. Gondoltam, hogy ez egy szállodának a telefonszáma, vagy mittudomén, jó. És... nagyon felmérgelődtem, s akkor vettem egy ilyen... hogy hívják ezt a carte poştală 23 -t magyarul? Nem tudom... Az, amelyiknek a visszájára írsz, és a színén van a címzés és valami... (K: Távirat?) Nem, nem-nem. gy ekkora papír, te már nem is fogtad ki, úgy látszik... (K: Nem.) kkora (mutatja egy kettéhajtott ív papíron), tehát olyan, mint egy képeslap, de papír. Tiszta papír. Azt úgy használták, hogy ide írtak, a sima felére, s a másik felén volt a címzésnek helye, meg volt már bélyegezve, és itt volt valamilyen ábra. Vagy egy tájkép, vagy egy szobor, vagy egy embernek a fotója, valami hírességnek. Na. És egy ilyenre írtam. Az egész írnivalómat, és románul. ondom: A.-kám, azért írok románul, hogy mindenki jól megértse, amit írok (nevet). Hogy érjen oda! Ne mind küldözgessék, me nem államtitkokat árulok el! És akkor megírtam, hogy késéssel érkezett, nagyon sajnálom, ezér nem kerestük fel, és nem tudom, hogy hogy tudjuk tartani a kapcsolatot, mert én mindent késéssel kapok. És... pedig semmibe se volt államtitok. Na, s akkor erre ő már nem is válaszolt. Tehát ez mittudomén... szeptemberben küldtem el, ő már erre nem is válaszolt, és... Vagy lehet, hogy válaszolt, de mi nem kaptuk meg. lég az hozzá, s akkor decemberbe jöttek az események, s a forradalom után rögtön tárcsázta a mi régi számunkat. Százharminckettő-százhatvanhat (nevet). És... persze nem mi válaszoltunk, me az a mi régi számunk volt, azóta kaptunk új számot, és azokat mind hívta, és mondták azok, hogy de értse már meg, hogy nem S. lakás! Tehát nem téves a szám, ez a szám, de nem S. lakás. S akkor mondta A., hogy né, nagyon jó barát, szeretné tudni, hogy mi van velünk, és nem néznek utána? És megadta a nevet és a címet, és mondták ezek, hogy egy fél óra múlva hívja vissza őket. És megnézték a telefonkönyvbe, s megkapták a telefonszámunkat. S akkor megadták neki, s ő hívta aput. S apu majdnem hanyattesett, hogy A. tudott arról, hogy anyu meghalt, hogy nem tudom, mi. Na, s elbeszélgettek, s elmesélte, hogy az ő ura is meghalt, egy évvel hamarabb, mint édesanya, nyolcvanhétbe. És hogy már beszélték a barátok, hogy anyuékat együtt akarták hívni Izraelbe, kilencvenbe, tehát miután az események történtek, A. felvilágosította őket, hogy édesanya sajnos már nem él. Na. S akkor megegyeztek, hogy mindenki egy hónapra meghívja aput. És... tehát így keletkezett az újra-találkozás, s akkor az ott eltöltött idő alatt, mikor én már tudtam, hogy meghalt Je., akkor már gondoltam, hogy lehet, hogy lesz valami a dologból, és aztán végülis, amikor augusztusban telefonált édesapa és mondta, hogy jöjjünk elibük a reptérre és... jöjjünk elibük a reptérre, akkor tudtam, hogy ketten jönnek, és akkor el van rendezve a dolog. S mondtam a húgomnak, hogy ide figyelj! Kitaposom a beled, ha valamit is mondasz (nevet)! Nagyon durva voltam, ezt elismerem, de csak így lehet ezekkel az emberekkel. ondom, ide figyelj! Azzal, hogy apu nem veszi el A.-t feleségül, édesanya nem támad fel. Inkább hagyd békén, hogy ez a két ember, akinek ugyanaz az érdeklődési köre, ugyanaz a... ahogy angolul mondják: background 24, amiből jönnek, akkor nagyon jól ellesznek! Ketten. S hagyd békén. ert egyiknek sincs, s a másiknak sincs, te nem tudod pótolni édesanyát, hiába mind ugrálsz apu körül, és mindenáron... Utoljára már stresszes volt, semmit nem engedte, hogy apu csinálja, szegény apu 23 képeslap 24 háttér 297

299 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben felállt a székről, már rögtön ugrott: mit adjak, apuci? Ne tessék menni, ne-ne-ne, ne-ne-ne, hát! Én beleőrültem volna a húgomba így (nevet). Na. (kazettacsere) Na, és attól a perctől kezdve aztán intéztük az esküvőt. Persze, kiderült, hogy szegény Je. Argentínába halt meg, ez is egy külön sztori... (K: Az lévén ki?) A férje A.-nak. A halotti papírok spanyolul vannak kiállítva, ahhoz, hogy beadják a papírokat az esküvőhöz, szükséges a halotti papírok román fordítása. Keress román-spanyol fordítót Kolozsváron. Senki nem létezik! ég nem kapták meg az engedélyeket. Hát ott van a barátnőm, H., hát le tudta volna fordítani, de nem volt még meg az engedélye! És el kell küldeni Bukarestbe és körülbelül hat hónaptól egy év (nevet). z így nézett ki. Na, s akkor persze kilencvenbe nem lett semmi az esküvőből. A. visszament és apu ittmaradt, és akkor jött a Golf-háború. Kilencvenegybe. És akkor, amikor kezdett nagyon rondává válni a helyzet, akkor mondtuk apunak, hogy apukám, valamelyik: vagy mi, valamelyikünk, hát inkább én, mer É. nem volt annyira A.-párti, vagy apu, el kell utazzunk, hogy együtt legyünk azzal a szerencsétlen fehérnéppel, nem lehet egyedül! Ilyen körülmények között. S akkor apu mondta, hogy semmi gond, ő megy. És tényleg meg is kapta hamar a vízumot, ez nagyon gyorsan ment. lfelejtettem mondani, hogy az első vízumnál, három hónapot várt apu a vízumra! ert kellett még egy adat, még egy adat, még egy adat. A gatyaszámát nem kérték és a cipőméretét. A többi, az minden, ami létezik, kértek adatot (nevet). Állandóan kellett egy újabb és egy újabb adat. Aput a guta ütötte meg, hogy A. mind hívja, s mondja, hogy még egy adat kell. Te, hát azok nem tudják egyszerre megmondani?! Sz al úgy látszik, hogy nem (nevet). Na, szóval három hónapot húzták az időt, és úgy kapta meg. ost, a másiknál, asszem, hogy negyvennyolc órán belül volt vízumja édesapának. És akkor el is utazott, és ottmaradt a háború alatt, a golfi háború alatt, s utána jöttek vissza. Addig énnekem sikerült, H. megkapta az engedélyt, lefordíttattam a papírt, minden okmányt összeraktam, és augusztus tizenötödikén megvolt az esküvő. Boldo... nagyboldogasszony napján! Na. egvolt az esküvő. S attól a perctől kezdve apu kinn él Izraelbe. Úgyhogy... Tudod, hogy van? Volt egy érdekes megjegyzése egy nagyon régi kolleganőjének, akivel nagyon jóba voltunk, az I.-nek, mondta, hogy hát hiába arany a kalitka, de kalitka. Nekem ezt soha nem mondta, de I.-nek ezt így megemlítette. Aztán most már nem tudom, hogy ezt I. agya szülte, vagy tényleg apám mondta neki. Na. Különben én ahányszor ott voltunk, nagyon jól voltak, nagyon vigyáznak egyik a másikára, apunak valami baja esik, A. tojja össze magát. Amikor aput kétezernyolcba operálták a vállával, hát olyan kínba volt, hogy! Úgy kétségbe volt esve, hogy nehogy elveszítse aput, hogy borzasztó! Hát alig bírtam bele lelket verni! Na. Nem is tudtam foglalkozni apuval (nevet), me A.-t kellett abajgassam. Hogy maradjon életbe, amíg aput megoperálják. Na. Szóval megvannak szépen, én nem tudom... z van. K: ost vissza egy kicsit a szüleidhez, az életkörülményeikről, esetleg lakáskörülményeik, költözéseikről... S.A.: Hát... én szégyellem magam, de azt kell mondjam, hogy mi mindig nagyon jól éltünk (nevet). z az igazság, na. Nincs mér hazudjak. Édesapa nagyon talpraesett volt, mindig tudta, hogy hogy kell, mit kell, merre kell csinálni, és nagyon ügyesen intézte a dolgokat. éhészkedett, eladta a mézet, de nem így kufárkodott, hanem be, az Apicola-hoz, mert ők fizettek érte rendesen. Akkor a... meglett a gyár, a gyümölcslégyár, az almalégyár, me mi így hívtuk, mer elsősorban almalevet csinált, Dézsen. lőször is, hogy én fordítottam le angolból a dokumentációt, azzal én kerestem egy adag pénzt, mer akkor nem kellett, hogy legyen papírod, hogy... pecsétes papírod. És azt valaki, egy... tehát az én román fordításomat a főmérnök a kezébe vette, elolvasott két oldalt, megértette, hogy miről van szó, tökéletesen működött, és akkor az egészet lefordítottam. Persze, ezért fizettek. Úgyhogy az egy újabb jövedelmi forrás volt. S akkor, amikor beindult az almalégyár, akkor viszont apu megszervezte, nagybátyám csinált, me ugye ezermester volt, a szatmári csipkegyárba egy ilyen körkötő gépet, és az orosz mosógép motrával csináltuk azt a tubust műszálból, ami átengedte a levet, de nem engedte át a rostot. És nemt om hányszor voltam édesapával... asszem Bákó mellett. Igen, 298

300 ellékletek Bákó mellett a gyáraknál, ahol ezeket a műszálakat csinálták, s hoztuk. Szegény Trabant még azt is cipelte (nevet)! Na, és mi is dolgoztunk! Tehát én is be voltam fogva, édesanya is, édesapa is, ki mit bírt, nagyon keményen! Gyártottuk ezt, mert ugye ilyen két méteres darabokat használtak, s azok nagyon hamar megteltek. S akkor kellett az újabb s az újabb, s állandóan volt rá igény. És... nem tudom, asszem három vagy négy család gyártotta állandóan. zt... Amit szintén fizettek. Úgyhogy... indig feltalálta magát, mindig feltalálta magát, hála az Istennek, és mi nem szenvedtünk hiányt. Volt olyan, hogy esetleg eladott bélyeget, amikor éppen nagyon meg voltunk szorulva, s nem volt semmi. Jaj, és ne felejtsem el a papagáj-epizódust! Hát a konyhában száz papagájunk volt! Abba a csöpp konyhába a Republicii-n, amit ismersz. És nagyon ügyesen párosította őket, és tudom aputól, mondta mindig, hogy a két legszürkébb papagájtól lesz a legszebb ifjú papagáj. Tehát gyerekpapagáj. És mindig különvette őket, és külön a tojót, és külön... Sz al utánaolvasott, mindig utánatanult, le a kalappal ilyen szempontból! Én úgy nőttem fel, hogy... K: S hányszor költöztetek? S.A.: Hát Bukarestből Kolozsvárra. nnyi volt. Utána majd én költöztem (nevet)! Helyette... (K: Szerbiában?) Hát akkor nem volt elvíve minden. Hát úgy értem, hogy csak bőrönddel voltunk. (K: És még hol voltatok így?) Így csak Jugoszláviában voltunk. Csak Jugoszláviában. Külön-külön ők voltak, édesanya bejárta Lengyelországot, Bulgáriát, agyarországot, elsősorban ebben a zónában dolgozott, persze Jugoszlávia is hozzá tartozott. És édesapa pedig olasz kereskedelemmel, olaszok részéről a fakereskedelemmel, ők voltak akkor a legjobb vevői, az olaszok. És a Közel-Kelet. Édesapa járt Izraelbe anno. Ötvenkilencbe? Vagy ötvennyolcba, amikor meg kellett indítsa a román kirendeltséget. És arról volt szó, ötvenkilencbe, amikor visszajöttek a... tehát lejárt a... futamidő, nem tudom, hogy mennyi az, amit egy külkereskedő tudott kinnülni, me nem engedték hosszú időre, tudod, hogy nehogy valami történjen. Tehát asszem lejárt a három éves szerződés, valami ilyesmi, és mi visszajöttünk Jugoszláviából, akkor édesapának mondták, hogy készítse a csomagját, mert költözik a család vagy Libanonba vagy Japánba. Hogy ő kell válasszon. S akkor apu azt mondta, hogy hát ő nincs nagyon jóba a japánokkal, és az nagyon-nagyon messze van, és akkor inkább választja Libanont. És képzeld el, hogy majdnem mentünk, amikor kitört a háború. Libanonba. Na. Apu Libanonba is járt, Bejrútba. És amikor kezdték szétlőni Bejrútot, szinte sírt, hogy azt a gyönyörű várost tönkreteszik. Hát tönkre is tették. z volt. Na. S akkor így itthon maradtunk. Többet nem költöztünk. K: ire voltak büszkék a szüleid? S.A.: Hát elsősorban ránk, amikor picik voltunk (nevet). Aztán a húgomra, amikor nagyobbak lettünk, mert én nagy tróger voltam, se eminens tanuló nem voltam, se semmi (nevet), sokat jártam az iskola mellé, ez nem titok (nevet). Fociztam, követ rágtam, falra másztam, mint pici koromba, ugyanazt csináltam. Tehát nem fiúztam, nem ez volt a probléma. Sőt! Annyira, egy adott pillanatban kétségbeestek anyuék, hogy hallották, hogy egyik leányka ezt vitt haza, másik leánykának már komoly kérője van, tizenhat-tizenhét évesen, és én meg térdharisnyába és ilyen foltokkal a térdemen, meg mindenütt (nevet). És hogy nincs-e valami baj. És... Édespofa volt anyu. Félrehívott a konyhába egy este, s azt mondja, hogy... Húgom tanult, apu benn volt, bélyegezett, s aszondja nekem: ide figyelj, te gyermek! ondd meg nekem, te nem vonzódsz a fiúkhoz? S mondom neki: de igen, anyukám. Ha van olyan fiú, akkor vonzódom (nevet). És... Nem hozol soha senkit! Nem jössz! Hát nekem olyan barátom nincsen, nem szeretem, hogy engem gyömöszöljenek a sarokban meg ilyesmi, én ezt nem csípem! S akkor a fiúk nem járnak veled (nevet)! Így elmagyaráztam édesanyának. Há aszongya, akkor meg kell nyugtassam apádat, hogy nincs veled semmi baj (nevet). kkor szólta el magát, hogy tulajdonképpen az apu agyába született meg a gondolat, hogy esetleg ferde hajlamom van (nevet). Na, úgyhogy... De tényleg nem volt soha ilyen, hogy... inek vigyem haza? De hát nem is volt olyan srác, akivel én állandóan együtt kecmeregtem meg ilyesmi, me nem volt. e... és egy 299

301 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben életen át sportoltam, én el voltam foglalva. Azon kívül ekkora picike koromtól láttam az uszodába a fiúkat meztelenül, tehát engem nem érdekelt, én nem voltam úgy, mint a többi leány, na. És a felesleges energiáimat levezettem a sportba. Télen korcsolyáztam is, amikor úsztam, közbe. er imádtam, gyorskoriztam, tehát nem volt nekem ilyen problémám. Na. K.: S a családon belül, illetve kívül mi volt a legfontosabb érték? S.A.: Hát... asszem, hogy a tudás volt a legfontosabb érték. A tudás. A tudás. indig erre tanítottak, hogy amivel szeretünk foglalkozni, s akarunk foglalkozni, azt tudjuk minden csínját-bínját, alfától omegáig és... Tehát tudás, tudás-centrikus volt a család. Igen. K: i volt a hobbijuk? Szórakozás, kedvtelés... S.A.: Hát... mondtam, hogy édesapámnak rengeteg volt (nevet), hát ez... ondjuk a madarakat, azt... De mégse mondhatom azt, hogy azt a pénzér csinálta, mer mindent hobbiból csinált, mert élvezte. Azért csinálta, mer élvezte. Jaj, voltak halaink is, óóó! rről meg is feledkeztem. Tehát a hallal kezdtük, az akváriumokkal, aztán áttértünk a papagájokra. Aztán jött a méhes. A méhészet, akarom mondani, mert egyszerre vett negyven családot. És akkor mindent megtanult a méhészetről, a kaptárépítésről. Tehát apám úgy méhészkedett, hogy ő csinálta a kaptárokat is a méheinek, és újított, és szóval... na! És akkor együtt olvasztottuk a viaszt, együtt méhészkedtünk. Én ezt nagyon élveztem, és sajnálom, hogy nem csinálhatom, mer én is méhészkednék. zt nagyon szeretem és megtanultam nagyon sokmindent aputól. Tehát tudnám csinálni. De hát hol? Na. Tehát apu hobbiszinten ezt űzte, és édesanya pedig nagyon szeretett olvasni. Apu is nagyon szereti a verseket, imádja, rengeteg verset tud kívülről. Nagyon szerették a jó zenét. Nem csak klasszikus zenét, mer a belkantót is nagyon szerették, hát a francia sanzonokat, a portugál fádót, tehát minden, ami értelmes zene. Jéjé-ért, a jeje-ért nincsenek oda (nevet)! Vagy nem voltak oda. Na. És... édesanya meg nagyon szeretett alkotni. Tehát kézzel fogható dolgot produkálni. Kötött, varrt nekünk, állandóan valamin járt az esze, valami... Érdekes dolgokat kombinált, mindig olyan cuccaink voltak, ami másnak nem volt. Nem azér, mer annyi pénzünk volt, hanem azér, mer anyu ügyes volt. K: ilyen társadalmi körökkel érintkeztek? S.A.: Hát... nagyon széles volt a skála. Nagyon széles volt a skála, és nem... Szóval ők minket is arra tanítottak, hogy mindenki ember, és mindenkit úgy kell kezelni. Addig, ameddig ő is embernek tekint téged. Tehát itt nem volt, hogy igazgató, s akkor össze kell tojd magad, vagy takarítónő, s akkor ne köszönj neki. Sőt! Úgyhogy... És érintkezni. Hát érintkeztek munkaszinten, és a baráti kör, az pedig körülbelül az anyuék szintje volt. Tehát... Jó, hát anyuék elkerültek az egyetemről, Kolozsvárról Bukarestbe, és akkor nem velük végezték, és... Szovjetunióba, tehát nem azokkal, akikkel az első évet végezték, fejezték be az egyetemet, de azért tartották a kapcsolatot. És minden évben meghívták őket a találkozóra, vagy minden öt évbe vagy hogy rendezték, és őket is meghívták a találkozójukra, mer hát végülis együtt kezdték és együtt végezték, csak más helyen. És hát azokból időközben egyetemi tanár lett, vagy iskolaigazgató, vagy nemt om mi, de hát jöttek hozzánk. i... szüleim mentek hozzájuk, meg voltak hívva, na. K: ilyen közösségi szerepet vállaltak? Vagy vállaltak-e. S.A.: Édesanya vállalt. Édesanya KISZ-tag volt. Asszem még a suliból, vagy a suli után, az egyetemen lett KISZ-tag, és... De szegénykém idealizálta a dolgokat, de mindegy! Nem csak ő, mások is beleestek ebbe a csapdába. És... Addig, ameddig hatvanhétbe nem kérte édesapa az áttelepülést Németországba, addig párttag volt. S aktivált párttitkár, satöbbi, satöbbi. Hát elgondolhatod, hogy a Someşul párttitkárja volt! A Someşul kötöttárugyár. És akkor hatvanhétbe, amikor édesapa kérte a végleges kimenést Németországba, akkor (nevet) kidobták édesanyát a pártból és akkora cirkusz volt, hogy egy olyan hatalmas gyárnak, annyi munkással, a párttitkárja ilyesmit csináljon, hogy borzasztó! icsoda példát mutat annak a töménytelen sok munkásnak?! Na. De addig párttag volt. Apu sohase 300

302 ellékletek lépett be a pártba. De attól függetlenül többször kidobták a Román Kommunista Pártból, tudniillik a főnökei minden megyei vagy városi gyűlésre aput delegálták. Apu volt az egyetlen vezetőségi tag, aki nem volt párttag. S akkor mindig, amikor az ILF-nek az aktivitását kellett felolvasni, akkor apu felállt, felolvasta, a kedves párt... városi titkár vagy megyei titkár nem volt vele megelégedve, és aszondta: ez rossz, nem teljesített, kérném kirúgni a pártból (nevet)! Úgyhogy többször ki volt rúgva apu a pártból, de sohase volt a tagja (nevet). K: i a személyes véleményed a család történetéről? Példát adó vagy közömbös... Vagy elutasítod? ásként csinálnád? S.A.: Nem. Nem-nem, el nem utasítom, sőt, nagyon hiányzik nekem az a légkör, ami a családba volt, rettenetesen hiányzik! Nagyon sajnálom, hogy úgy hozta a sors, hogy nincs gyermekünk, mert én azt nagyon értelmesnek találtam mindig, és nagyon élveztem, hogy milyen estéink voltak. Hogy zenét hallgattunk és akkor mindenki feltette a maga kedvenc zenéjét, vagy verset olvastunk fel, mindenki a kedvenc versét, vagy olvastunk valami érdekeset és akkor részleteket olvastunk, vagy recenziót csináltunk egy bizonyos könyvnek, szóval nagyon érdekesen teltek a napjaink. Az estéink, akarom mondani, nagyon szépek voltak, és én ezt nagyon élveztem. És demokrácia volt mindig a családba, erre édesanya nagyon ügyelt mindig. És... ezt is nagyon élveztem, és biztos ezt vittem volna tovább. Sz al ezt is hoztam magammal. ert... ez van. K: ilyen a kapcsolatod a családi hagyományokkal? S.A.: Hát azokat betartom kegyetlenül (nevet)! ert... Habár most már nem nagyon tartom be, tudniillik a tortát már nem csinálom húsvétkor (nevet). De megígértem édesanyának 25, hogy megcsinálom születésnapjára, de aztán jött a betegség, s akkor nem csináltam meg. De majd. Ami késik, nem múlik, meglesz! Hátha az én névnapomra összejön! Addigra ő is helyrejön, s el tud jönni, s megcsináljuk. Na. De tényleg, tartom a hagyományokat. Határozottan. (K: z miben áll?) z abban áll, hogy karácsonykor és húsvétkor, ha már a tortát említettem, akkor megcsinálom ezt a nagymama... örökség-tortát. Reform-torta, különben ez a neve. És akkor megcsinálok... húsvétkor bárány kötelező, és szilveszterkor nem eszünk szárnyast, mer az visszafele kapar. arhát vagy disznót, de általában disznót eszünk, vagy kolbászt, amit marhából és disznóból csinálunk, és a töltött káposztát szintén a kettő keverékéből. És persze töltött káposzta! Nálunk nem karácsonyra van a töltött káposzta, hanem szilveszterre, és úgy van, hogy éjfélre a gretár 26, és vacsora a töltött káposzta. Na. És akkor az új évbe, az első napon lencse van, lehetőleg házi kolbásszal, frissen sütött házi kolbásszal, mert hát ugye a lencse a bőséget jelenti. Na. Úgyhogy ez, ezek a... (K: Tehát a konyhában például tartod a hagyományt.) Igen! A konyhában nagyon tartom a hagyományokat, mai napig. Nálunk nem volt disznóhús-evés nagyon, csak karácsony környékén. ert mi inkább bárányt, mármint juh-húst ettünk, vagy csirkét, rengeteget. (K: Az örmény...) Igen! Édesanya hozta az örmény konyha miatt a dolgokat. Tehát ők is ezt ettek. És apu például néha nagyon hiányolta a gyümölcsleveseket. Édesanya sose csinált gyümölcslevest, nem tudta őket csinálni valójában! Néha K. csinált, mer megtanulta, mer ugye neki a szász férje kérte a gyümölcslevest (nevet), és akkor ő csinálta. De aztán, mikor szegény K. meghalt, hetvenkilenctől errefele nem nagyon evett gyümölcslevest apu. Hát most A.-zal eszik, mer A. is csinálja a gyümölcslevest, és én is meg kellett tanuljam, mert P. is imádja, náluk is nagy divat volt a gyümölcsleves. gyetlen nagy bánata P.-nak, hogy nem tudom csinálni a céklalé ciberét. Nem tudom! Nekem soha nem sikerült (nevet)! Állítólag kéne a céklát erjeszteni, de nekem nem erjed a cékla, hanem elromlik (nevet). Valahol valamit hibázok, de nem kaptam meg a receptjét. Na. 25 A szerző édesanyjára, S.A. barátnőjére utal. 26 rostélyos 301

303 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben K: i a saját életutadról a véleményed? S.A.: Saját életutam? Hát... most így nagy bölcsen (nevet), ötvennyolc évesen elmondhatom, hogy egy-két helyen nagyon elszúrtam (nevet)! De ugyanakkor azt mondom, hogy lehetséges, hogy ez így kellett, hogy legyen. És... én most elértem azt a szin... azt a stádiumot, most, már egy jó pár éve, hála az Istennek, hogy nagyon jól érzem magam a bőrömben, nem elégedetlenkedem most már semmiér, nincs semmi értelme. indig makacs voltam sajnos, ez jellemzőm, hogy makacs vagyok, önfejű. És hogyha meghallgattam volna édesanyámat, akkor most jobb sorsom lenne. Tudniillik anyu mindig mondta, hogy nekem, én öt éves koromtól tanultam az angolt. Nagyon-nagyon jól ment mindig. És a román nyelv is, hogy Bukarestben nőttem fel, rendkívülien jól megy! És akkor mindig mondta édesanya, hogy oké, nem végzel egyetemet, dolgozol az üzletbe mint fényképész, de végezd el estibe a filót! Végezd el estibe a filót, hogy legyen egy diploma a kezedbe! Nem hallgattam meg. Ha meghallgattam volna, akkor kilencvenbe elmehettem volna angoltanárnak vagy romántanárnak valahová, és lenne állásom. Akármilyen fizetéssel, de lenne állásom, és nem kéne kulizzak, porzsákokat áruljak 27! Ami szerintem szintemen jóval alul van (nevet)! Na. Sajnos vizsgát nem tudtam letenni, fordítói vizsgát, mer egyetemet kértek hozzá. Itt volt a másik dolog. Az egyetlen dolog, amit csináltam akkor, amikor kilencvenhétbe elkezdtem a missziós munkát, megkérdőjelezték az én angol fordításomat. Nem azt, hogy rosszul fordítottam, hanem azt, hogy milyen jogon fordítok én, hogy nincs papírom? S akkor, amikor az első alkalommal adódott az urocord, elvégeztem. z távolsági oktatás, elvégeztem az angol haladót rögtön, egyenesen abba ugrottam bele, elvégeztem az angol haladót, és van papírom. Tehát most már nem pofázhatnak, me van papírom, dokumentum, hogy elvégeztem az angol haladót. Tehát tanultam valami angolt valahol (nevet). K: A családi értékeket elfogadod? Vagy egyik részét elfogadod, másik részét elutasítod? it igen, mit nem? S.A.: Hát, ami a... édesanyai... részéről a családi értékeket, azokat maradéktalanul elfogadom, maradéktalanul! És édesapám részéről szelektíve. ert ők nagyon... hogy mondjam? Ilyen anyagi centrikusak. Én meg nem vagyok az! Tehát... Az ember semmit nem visz a sírba! ért kell akkor?! Két testvér összemenjen, s megölje egymást egy falat... telekér vagy földér vagy... z most nem konkrét eset nálunk, hanem csak egy példa arra, hogy mit képes ez produkálni, és én ebbe a játékba nem akarok belemenni. Na. z nem érdekel, ez a része (nevet). K: ilyen a helyzeted a családban? A kapcsolatod a családtagokkal? S.A.: indegyikkel nagyon jó a kapcsolatom, s ugyanakkor én vagyok a család hülyegyereke (nevet)! Nem, ez tényleg így van! Állandóan oktatnak, a húgom is, és édesapám is. Azt hiszik, hogy én nem tudom azt, amit ők mondanak nekem. De nem vitatkozom, hagyom őket békén ugye, me apu nyolcvankét éves, a húgom pedig egyedül van annyi ideje az Államokba s inkább nem vitatkozom vele, mert nem szeretném, hogy összerúgjuk a mosatlant, s ne beszéljünk. er amikor elment az arabokhoz, akkor mondtam neki. Amikor elment Dubaiba. ondtam neki: É.-kém! lmész egy fiktív szerződéssel! Senki sem tudja, hogy ki az a cég, akivel megcsináltad a szerződést! Én honnan szedjelek téged össze, ha valami baj lesz?! e nem tudom, azt se tudom, hogy milyen szálon induljak el! Te innen elrepülsz oda, s ott betesznek egy dubicába 28, s elvisznek egy luxus-kuplerájba! ert te egy gyönyörű szőke nő vagy! És én mit csinálok?! Hogy segítek neked?! És hogy én azér nem mennék. Annyit merészeltem neki mondani, hogy én nem mennék el egy ilyen fiktív valamivel, tehát ha nem lenne egy komoly szerződés a kezembe. Na, erre megsértődött, hogy én nem akarom, hogy 27 A jelenlegi munkahelyére utal (elárusítónő egy porszívó alkatrészeket forgalmazó üzletben). 28 kisteherautóba 302

304 ellékletek menjen Dubaiba! Nem beszélt velem egy évig! íg haza nem jött. Nem tartotta velem a kapcsolatot. (K: gy évet volt ott?) Neeem! Három évet volt. Csak minden évbe szeptemberbe jött vakációra haza egy hónapra. Úgyhogy képes ilyet produkálni, sőt! ost érzékenyebb, mint akkor volt! És nem, inkább hallgatok, s eltűröm, hogy hülyegyereknek nézzenek. K: És mi a saját választott köröd, a családon kívül? Hogy alakult ez? Vagy kik voltak azok? S.A.: Hát... érdekes volt, érdekesen alakult a dolog, mert hát volt két osztálytársam, akivel nagyon... Tehát én két iskolába jártam, így kezdődik. Jártam a Báthoryba 29, és az utolsó két évet, tizenegy-tizenkettőt az Apáczaiba 30 csináltam. És a Báthorys osztálytársaimmal is nagyon jóba voltam, s volt egy-két jó barátom, és az Apáczaiba is volt egy-két jó barátnőm. És... utolsó évbe elmentünk, tehát akarom mondani, hogy amikor tizenegyediket végeztük, elmentünk négyen, a húgommal együtt voltunk négyen, tehát hárman nagyobb lány ugye, s vittük a hugicát, táborba, Năvodari-ba. S nagyon jól éreztük magunkat, s akkor még közelebb kerültünk egymáshoz mi hárman. Az egyik osztálytársam, az egyik leánka férjhez ment, és akkor valahogy olyan furcsán alakult, ő egyetemet végzett, s a másik nem végzett egyetemet, úgy ahogy én se, és egy kicsit... olyan furcsa volt, úgy éreztem, hogy eltávolodott ezér tőlünk, és... Sajnos azóta már meg is halt, az egyetemi könyvtárba dolgozott. És... szívroham végzett vele, ezelőtt tíz évvel már. Tehát nagyon hamar elment, negyvennyolc évesen. És a másik osztálytársam pedig, a Cs., azzal mai napig tartjuk a kapcsolatot és jóba vagyunk. És... ő jön hozzám, mer és ott vagyok ugye a város szivébe, dolgozom, és akkor ő lót-fut és mindig beugrik hozzám, nincs olyan hét, hogy legalább egyszer be ne jönne, hogy megkérdezze, hogy vagyok, vagy elmesélje, hogy mi van nála. Neki is egy szerencsétlen helyzete van, olyan szempontból, hogy... nem ment férjhez, és... volt barátja! De nagyon erős volt a családi kötelék, valahogy... az édesanyja, az édesapja hamarább meghalt, akkor ő maradt az édesanyjával, s vigyázott rá... és na! Így hozta a sors. És akkor összeköltözött a bátyjával, hogy könnyebb legyen a sorsuk, a kis házat kibővítették, a blokkot 31 a Gheorgheni-be 32 kiadták bérbe, és összeköltözött az öccsével, az öccse családjával. Az öccsének volt, van két fia, nagyon szép gyerekek, és nagyon értelmesek, és hát mint egy jó nagynéni, ott legyeskedett körülöttük, de közbe dolgozott. Dolgozott, két munkahelye is volt. És meghalt a sógornője. Nagyon fiatalon. Harmincvalahány évesen. S azóta ő a pótmama. Ő nevelte fel a fiúkat, s ő vigyázott az öccsére, mer ő is elkezdett inni bánatába, na szóval mindegy, helyrepofozta a bandát! Úgyhogy mondtam neki: Cs., látod? Semmi se véletlen! Az Úristen tudta, hogy mi vár rád, képzeld el, ha neked családod lett volna, saját gyereked, hogy tudsz segíteni az öcséden? Sehogy! z van! És... Tehát ez... ezt hoztam a suliból, mai napig. lkerültem ugye a Fotóba, nagyon utáltak, rettenetesen utáltak. Azért, mert én sohase mentem bele ezekbe a diskúciókba, hogy hány kanál liszttel csináljam a rántást, meg hogy milyen nemtommicsodát csináltam, ez engem nem érdekelt! Én akkor mással voltam elfoglalva. Én a filmrendezőire készültem, szóval én más világba éltem, nem érdekeltek engem ezek a csiricsáré dolgok! Aztán úgy hozta a sors, hogy éppen nem jutottam be, és lett egy buli, vállalati buli, és hát elmentünk arra P.-val! És hát akkor látták, hogy én nem vagyok felvágós, nem ez a stílusom, hanem... jól tudok szórakozni. Na, s akkor úgy kezdtek valahogy elfogadni a kollegák, és akkor meg is magyaráztam a kolleganőimnek, hogy ide figyeljetek, gyerekek! Én nem azért nem beszélek veletek, mer és felvágós vagyok, de egyszerűen nem ez az érdeklődési köröm, na, én nem nézlek le benneteket! z van! És... aztán azok is úgy elfogadtak, tehát mindenkivel, hogyha találkozom, így régi kollegákkal, vagy újabbakkal, barátságosan üdvözöljük egymást, tehát nincsen 29 Báthory István lmélei Líceum, Kolozsvár 30 Apáczai Csere János lméleti Líceum, Kolozsvár 31 tömbházat 32 Györgyfalvi negyedben, Kolozsvár egyik lakónegyedében 303

305 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben baj. Közelebbi barát, barátaink nem nagyon voltak. Nem nagyon voltak. Nyolcvannyolcban, amikor meghalt édesanyám, akkor édesanyád volt az, aki nagyon-nagyon mellémállt, és attól a perctől kezdve kezdődött a mi barátságunk. Tulajdonképpen nyolcvannyolctól. Na. És egy igazi ilyen testi-lelki jóbarát, az édesanyád. zzel be van fejezve. K: És milyen ilyen közösségekhez tartozol? S.A.: Hát, az nagyon sokhoz (nevet)! (K: Tudtam én, hogy miért kérdem...) bből a szempontból jó alany vagyok (nevet)! Hát, először is ugye... kilencvennyolcba megalakítottuk a Román Holozófiai Társaságot. Ami azt jelenti, hogy... A szófia az értelem, a holosz az egész, és ez azt akarja mondani, hogy az egésznek az értelme, tehát a Fennvaló. És... hát mi fióktársaság vagyunk, létezik egy ilyen... Úgy hívják, hogy esernyő-szervezet, és mi vagyunk az egyik ilyen ága ennek az esernyőnek, mindenütt urópába van. urópába így hívják a társaságot, az gyesült Államokba Ismerd meg magad. Know Thyself. z a társaság neve. És ez nem más, mint egy fajta indiai meditáció, egy indiai életfilozófia. Nem vallás! zt mindig hozzá kell tegyem, me mindenki azt hiszi, hogy ááá, ti is valami vallás vagytok! Nem! Van ennek egy jóga megnevezése is, úgy hívják, hogy Surat Shabd jóga, de nem használják utóbb ezt, hanem Sant at. A Szent Út. z a neve. És... hát ez rajtam rengeteget segített, mert egészen helyrejöttem lelkileg, és tudtam akceptálni azt, amiben vagyok, és abból tudtam sokkal többet kihozni, és megbékéltem az emberekkel körülöttem, megbékéltem a családommal, megbékéltem a párommal és ami nagyon-nagyon fontos, hogy újra elfogadtam az Úristent, elfogadtam egyáltalán a vallást. Az egyházzal mai napig bajom van, de ez más tál tészta (nevet)! De viszont elfogadtam a katolikus vallásomat... (K: Amilyen vallású vagy.) Amilyennek kereszteltek, igen. És... azt kell mondjam, hogy... gyszer megkérdezték, hogy hát nem lenne könnyebb, hogy kikeresztelkedj és férjhez menjél P.-hoz? És éz azt mondtam: nem, kedves. er az, hogy te milyen vallásúnak születtél, az nem véletlen! És én nem vagyok hajlandó. Igaz, hogy nem vagyok buzgómócsing katolikus, de én hithű katolikus, ahogy szoktam mondani, hithű muzulmán maradok életem végéig (nevet)! Na, ez volt az... Nem volt, mer van mai napig is, tehát ez az egyik társaság. És a másik társaság, az az örmények. Az nagyon érdekes volt, nálunk a családban ez nem volt téma. Hogy örmény, nem örmény, ez soha nem volt téma. Az történt, hogy kilencvennégybe először jártam Izraelbe, édesapa még nagy formába volt, és az autóval elvitt mindenüvé. Tehát én abban a... (K: rről sok fénykép is van...) Igen. Én ebből a csöppnyi országból mindent láttam, és ebben a csöppnyi országban négyezerötszáz kilométert jártam össze. Gyönyörű máskülönben, csodálatos ország! De úgy érdemes elmenni, szerintem úgy érdemes elmenni, ahogy én voltam. Tehát hogy ne ilyen órára kelljen rohanjál és menjél, hanem te nyugodtan elmenj oda, ahová akarod, és azt megnézed, és ott elüldögélsz, és elmeditálsz. ert tényleg az egész egy olyan furcsa dolog, hogy ugyanazon a kövön jársz, amin Jézus járt, hát szóval... Kilencvennégybe én még nem így gondolkoztam, de csak meghatott rettenetesen! És nem nagyon érdekeltek engem a keresztény... a keresztény része a dolgoknak, mer nem nagyon érdekelt, de hát Jeruzsálem erről szól elsősorban! S akkor azt végigjártam! gy nagyon érdekes esetem volt... lmentünk Kafarnaumba, ez az a falu, a halászfalu a Kinnáreti tó partján, ahol Jézus a sziklán felszaporította az ételt. És... a szikla be van vonva, van egy kicsi templom ott, és mellette van egy ilyen lépcsőlejárat, amit betonból csináltak most, az új korban, ami bevisz a tóba. Az utolsó lépcsőfok már a tóba van. Én akkor még bősz szivaros voltam, s apu meg akarta nézni a sziklákat. S én mondtam apucinak, hogy ez engem végképp nem érdekel (nevet)! És leültem oda s elszívok egy cigarettát. Rágyújtottam a cigarettára, a lábam a víz feletti első lépcsőfokon volt, úgy ültem, s így néztem a vizet. gy... egy slukkot szívtam, és így megláttam, hogy ilyen hatalmas, akkora kövek, mint négy ilyen grészia padlócsempe 304

306 ellékletek együtt, mennek szépen így! És így. Tudod? A víz alatt, de olyan tíz centire a víz alól. S mondom magamba : ahaaaa! Szóval így járt a vízen Jézus! Abban a pillanatban, érted, olyan rosszul éreztem magam, olyan hülyén éreztem magam, mondtam: teremtő atyám, há hogy mondhattam ilyen szörnyűséget (nevet)? egkérdőjelezzem?! er azér mégiscsak! egkérdőjelezem? er kellett valaki legyen Jézus, hogy kétezer éve tart ez az egész... bolondítás, úgymond! Tehát az akkori énemet mondom most. És... De még akkor is megrökönyödtem saját magamtól, s azt mondtam: que sacrilegue (nevet)! És mondtam: Istenem, bocsánat (nevet)! Nem akartam, elnézést! z egy hülye gondolat volt (nevet). És szívtam tovább a cigarettát. S a harmadik slukktól nemt om, hogy mi történt! Nem tudom, hogy mi történt! Ugyanott tértem magamhoz, amikor a cigaretta megégette a kezemet. Tehát má odáig leégett. Semmit nem tudok, csak azt tudom, hogy én olyan boldog voltam! Én annyira könnyű voltam! Én olyan fantasztikusan éreztem magam! Nem mertem apunak mondani semmit. Apu is akkorra jött ki, mire a cigaretta leégett. Hát szinte nem érte a lába a földet. ondom: teremtő atyám, mi történt itt (nevet)? ondom, ez nem... Valami nem tiszta, me nem mertem beszélni róla, nem is beszéltem róla senkinek. Akkor. És... Nagyon... ez egy nagyon-nagyon érdekes epizódus volt. De visszatérve Jeruzsálemre, és az örményekre, az volt nagyon fontos, hogy elmentünk Jeruzsálembe. Kétszer voltunk, egyszer meglátogattuk a Jad Vasem-et, s utána mentünk... gyszer megnéztük az izraeli múzeumot, és aztán átmentünk a Jad Vasembe. A Jad Vasem annyira megrázó, és ezt apu tudta, és mondta is, hogy a Jad Vasem után nem tudunk semmi mást nézni. És úgy is volt. Tehát a Jad Vasem után jött, hogy elvágjam az ereimet! Hogy ilyen megtörténhetett! És ezt az emberiség megengedte. Na. És akkor el... (vendég szakít félbe) És... másn... nem másnap, asszem nem másnap. gy másik nap jöttünk vissza, tehát hogy teljesen elmúljon az az élmény, és akkor meglátogattuk az óvárost. Tehát azt, amit a turisták is látogatnak. És persze utoljára hagytuk az örmény negyedet, mert mindenáron akartam látni, azt mondtam apunak, hogy az örmény negyedet akarom látni, s akkor: jó, te nagy bősz örmény, elviszlek (nevet)! És meglátogattuk az örmény negyedet, s óriási sikerem volt. Az egyik örmény ékszerkereskedő, édespofa fiatalember volt, berángatott! egálltam a kirakatánál, megnéztem valamit, tényleg valami nagyon szép fonott cucc volt. És jaj! Kirohant, bevitt, megmutatta, azt mondja: hoz még! Válasszak! ondom: uram! Álljon le, nekem pénzem vásárolni nincs, én megcsodáltam, de én nem tudok venni magamnak. z nem az én zsebemnek van, én csórikám vagyok (nevet). Nem baj! Hát meg lehet nézni! ajd máskor visszajössz és megveszed! Amikor lesz pénzed. Hát mondom, ez igen, a filozófia! Kereskedői filozófia (nevet). Rögtön lereagáltam. S aszondja: különben is, te örmény vagy! S így ránézek, s mondom, hogy hát az lennék, félig! És... Hogyhogy félig?! És... aszondja: hát a szemedről rögtön tudtam, hogy ki vagy! Na mondom, teremtő atyám, ez van! Érdekes, hogy a törökök nem szúrtak le kilencvenben (nevet) Isztambulban! er örmény vagyok. Kacagtam magamba persze. Na s akkor valahogy elszabadultam a sráctól, de apu hogy megijedt! ert apu filmezett, amikor mentünk az utcán, tudta, hogy én megálltam egy kirakatnál, s aztán hirtelen eltűntem! S mikor ő befejezte a filmezést, visszanéz, én nem vagyok sehol (nevet)! Frászt kapott, hogy mi lett velem? Aztán élveztem, hogy mondta, há má azt hittem, hogy egy örmény terrorista elrabolt. Na, s akkor megérkeztünk az örmény templomhoz. gy gyönyörűszép templom. Kívülről gyönyörű szép. És nekem nem adatott meg, hogy belülről meg tudjam nézni. Éppen egy német csoport ment be, és apu simán beevezett a német csoporttal, s amikor én akartam lépni édesapa után, a pasas elébem állt, aki az ajtóba volt, és elkezdett velem beszélni egy általam ismeretlen nyelven. os má annyira hülye nem vagyok, tudtam, hogy nem arab, nem héber, ez örmény kell legyen, ugye... logikám szerint, vaslogikám szerint. És mondom neki angolul, hogy nagyon sajnálom, de én nem tudok örményül. Azt mondja: egy örmény hogy nem tud örményül?! ondom neki: ember! lőször is, hogy én félig vagyok örmény, és másodszor is, családomban már nem beszélik az örmény nyelvet. Hogyhogy nem beszélik az örményt? Honnan vagyok? on- 305

307 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben dom, Romániából. Neeem! Romániában mindenki beszél örményül! ondom: teremtő atyám, hogy mondhat ilyet (nevet)? Romániában nem mindenki beszél örmény... Nem minden örmény beszél örményül. Na. enjek a parókiára és kérjek külön engedélyt, hogy menjek be, hogy nézzem meg a templomot, ő nem enged be. e nem tudok örményül. Slussz! nnyi (nevet)! Nagyon felmérgelődtem. S akkor azt mondtam, hogy ha már ennyire evidens, hogy örmény vagyok, akkor valamit kezdek ezzel. És nagyon érdekesen összejött a dolog, az év, tehát kilencvennégy szeptemberében olvastam egy felhívást a Szabadságban, hogy aki örménynek érzi magát, vagy örmény ősei vannak, vagy örmény, azt szívesen látják az gyetemiek Házába ekkor és ekkor, ebben az órában. S elmentem. Hárman voltak, akik szervezték, és nagyon szépen volt megcsinálva, mindenki kapott egy gyönyörű szál piros rózsát. Aki belépett. És abban a pillanatban, amikor begyűltünk, és megtelt, és vártunk még egy akadémiai félórát, nem negyedórát, hogy a késők is megérkezhessenek, akkor megkérték nagyon szépen, tehát mondták, hogy ők szeretnének Kolozsváron egy... romániai örményeknek, tehát a hivatalos vonalnak egy kolozsvári fiókot szervezni, és ezért hívták össze a társaságot. És aki ezzel nem ért egyet és nem szeretne tagja lenni ennek, akkor semmi probléma, nyugodtan eltávozhat. Hát senki nem távozott el, mindenki ottmaradt, és G., az egyik pasas, aki mai napig ott van és az egyik alelnökünk, erre... egy hasonló magnóra felvette mindenkinek, amit mondott. És mindenki bemutatkozott és elmondta, hogy milyen szegről-végről örmény. Hogy örmény. Hát sokunknak van nem örmény neve, különösen a lányok, akik férjezettek, ugye, ő is elmondta, hogy őt tulajdonképpen G..-nak hívják, de Dajbukát (nevet). ert az édesanyja Dajbukát-lány. Na és látszik is rajta, borzasztó fekete. És... hát azóta együtt vagyunk, és mert én nagyon jól beszélek románul is, magyarul is, rögtön megkértek, hogy fordítsak. Tehát azon... attól a perctől kezdve fordítottam magyarra folyamatosan, és amikor szorosabb kapcsolatba kerültünk a budapesti örmény önkormányzattal, Kolozsvár, akkor persze én csináltam a jegyzőkönyvet, satöbbi, satöbbi. És lefordítottam románra is, hogy minden rendbe legyen. És akkor erre is megkértek, arra is megkértek. Volt egy olyan dolog, hogy kellett örmény ételeket csinálni, mer jött a bukaresti tévé és csinált egy ilyen riportot. S megkészítettem itthon az ételeket és felvittem a jelenlegi elnökasszonyunkhoz és ott tálaltam és megkínáltam a bandát és ettek és filmezték. És ott mondta a srác, hogy: hú! De szenzációs volt. Azt mondja: hát ez pont olyan, mind amit édesanyám csinál otthon! Csak annyi, hogy nincs benne menta. ondom: igen, én nem merek már bele mentát tenni, mert az erdélyiek nem biztos, hogy eszik a mentát. Én nagyon szeretem a mentát, de nem mindenki. Na. Úgyhogy... (kazettacsere). égis megszólalásig ugyanazt főzzük, mint az ő regáti édesanyja, aki ezerkilencszázba jött, vagy ezerkilencszáztizenötbe! Vagy még később egy kicsivel. És ugye nagyszüleim már rég itt élnek ezen a tájékon. Na. S hát nagyon érdekes volt a számomra. És az itteni gyülekezetekre, bármilyen találkozónk volt, én havonta a halvát csináltam. Asszem ettél a halvából. er mindenkinek nagyon ízlik, imádják, s én mindig kell ezt csináljam. Nagyon szívesen is csinálom, nem probléma. Nagyon könnyen megy és na. S akkor úgy rámragadt, hogy... a bukarestiek úgy vették, hogy én vagyok a halvakészítő és kész. zzel úgy letudtak. S aztán most, hogy választásokra került a sor, hát felfigyeltek rám, mer megválasztottak az emberek a társaság titkárának. Ugye van elnök, alelnök és titkár. Én is elcsodálkoztam, nagyon őszintén, mer tiszta egyszerre mondták, hogy A. (nevet)! Na. És... Hát voltam ugye Bukarestben nagygyűlésen, satöbbi, mos már ugye akceptáltak, mert kellett beszélni is, és látták, hogy nem vagyok barom. Na, és akkor már más Bukarest fele is a státuszom. Főleg... Összebarátkoztam Vosganian 34 - nal. Itt muszáj egy kis zárójelet tegyek, ami a hagyományokat illeti. Tehát az örmény hagyományo- 34 Varujan Vosganian (szül. 1958), romániai örmény politikus, író, költő, a Romániai Örmények gyesületének elnöke. 306

308 ellékletek kat. ost Bukarestbe tudtam csak megvenni Vosganian-nak a könyvét, ami megjelent, az ősei, tehát a nagyszüleiről és az egész örménységről. És... Valami... Cartea şoaptelor! 35 z a címe. Rendkívüli a könyv! Rendkívüli a könyv, tényleg nagyon tehetséges a pasas. Én olvastam, próbáltam olvasni mást is, de nem tetszett. De ezt olyan... nagyon tiszta szívből igazán írta! És... hát itt kaptam meg, és megkértem, hogy dedikálja. És az édes az volt, hogy Kolozsváron találkoztunk február végén, amikor voltak a választások, és amikor odamentem Bukarestbe, ő tudta, hogy engem A.-nak hívnak. És modta, hogy: Săru mâna A., ce mai faceţi? 36 Tehát... lájultam, mer el tudod képzelni, hogy ő hány helyre kellett menjen és hány nevet kell megjegyezzen, sz al le a kalappal! Ami az ővé, az övé. De nem ezt akartam mondani, hanem azt, hogy esküszöm, hogy sírtam, miközbe olvastam. ert le van írva a kávé rituáléja. Hogy a nagyszülei otthon Focşani-ba hogy vették azt az ágyúgolyót, ami át volt alakítva kávédarálóvá, és hogy darálták a kávét, és hogy főzték! És, hogy annak kellett legyen habja! És a hab előre ki volt téve a csészébe, és aztán töltött... még lobbantották, s aztán töltötték végülis ki a kávét. És délután kávéztak, az egy külön rituálé volt. És szóval... Ugyanaz volt szóról szóra nálam otthon nagyszüleimnél! És akkor én akadtam fenn azon, hogy teremtő atyám! Ilyen földrajzi differenciával! Ugye Focşani és Kolozsvár! És ennyi száz év differenciával! er legalább százötven van! Hogy hogy jöttek az enyémek és hogy jöttek ezek! És mégis, mégis őrzik ezeket a hagyományokat! És még van valami... És a másik, ami rettenetesen meglepett: a nagymamája! Dédnagymamája Vosganian-nak. Hát azt hittem, hogy betették az én dédnagyanyám képét oda! A Kikombánt. Teljesen kiakadtam, mikor megláttam. ondom: jesszusmária, mit keres itt?! Bagóné! er így hívta nagyapám, mer egyik szivarat a másik után gyújtotta, s Bagónénak nevezte el. Nyolcvan évesen is így dohányzott, nem volt vele baj. Soha az életébe nem hordott melltartót, és olyan feszesen álltak a mellei még nyolcvan évesen is (nevet), hogy egy tinédzser is megirigyelhette volna. Rendkívüli fehérnép volt! Nagyon karakán karakter, szóval le a kalappal. Na szóval ezt akartam mondani, hogy a hagyományok ennyire megmaradnak! Fantasztikus! És... hát mondom, kiakadtam! ffektív kiakadtam! Hogy hogy lehet ilyen!? És a gének is nagyon érdekesen dolgoznak, mert... ezt viszont P.-nál tapasztaltam. Hogy másod unokatestvére a pofa, és egy az egyben olyan, mint P. édesapja! Tehát a másod unokatestvér jobban hasonlít a P. édesapjára, mint P.! P. is nagyon hasonlít, tehát ketten egymásra is nagyon hasonlítanak, szóval zavaróan hasonlítanak, mintha testvérek lennének, de amikor megnézed a lágerből kijött képét, ahol csont-sovány az édesapja, és megnézed ezt a csont-sovány unokatestvért, akkor azt mondod, hogy ez a fia, nem P.! Nagyon érdekes, hogy hogy dolgoznak a gének! nnyi generáción és nemt om, kombináción keresztül, mer nem a családba kombinálódtak, senki. Nagyon érdekes... Nagyon-nagyon érdekes. Hm! (elgondolkodik) K: Na most a gyerekkorodról. ilyen volt úgy egészében, a gyerekkorod? S.A.: A gyerekkorom? Az rendkívüli volt! Az rendkívüli volt, a gyerekkorom. Nagyon szeretném, hogy ha sok gyereknek lehetne olyan gyerekkora, mint amilyen az enyém volt. Igen. ondom neked, állandóan ez a problémám nekem, hogy ezér szégyellem magam. (K: z miben nyilvánult meg?) Hát először is, hogy mindenem megvolt, amit akartam. indig mondtam, hogy én szebeni szalámin és prágai sonkán nőttem fel. zt... tehát hogy illusztráljam, hogy milyen... gyerekkorom, hogy minden ott volt! És hogy minden, amit akartam, megkaptam. És szeretet vett körül, és neveltek, és szeretettel neveltek, és rengeteget tanultam, és még akkor is, hogyha kaptam aputól kettőt, mer pofátlan voltam vagy mer éppen nem mentem el azon a nap iskolába, mert fizika óra volt és összerúgtam a port a fizikatanárral, és tehát... ezt akceptálom! er én voltam a hibás, tehát nem jogtalanul kaptam soha. És 35 Suttogások könyve 36 Csókolom, A., hogy van? 307

309 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben mindig úgy vették, hogy megpróbálták megérteni a másikat, és ezzel volt nekem óriási szerencsém, mert egy nagyon kemény dió gyerek voltam! És hogyha ők nem értik meg, hogy hogy kell velem beszélni, és hogy kell nekem megmondani a dolgokat, akkor én lehet, hogy elkallódok! De mert megértették és nagyon ügyesen csinálták, hogy mindig azt mondták, hogy: fiam! Ide figyelj! Van á és van bé. i az át ajánljuk, mer az a jobbik út. A bé út, ez ez, és ez ide vezet. Te döntöd, hogy melyiket választod. indig megértették, hogy nem mondhatják nekem, hogy ára mész! er azt nem fogom csinálni, elmegyek bére azonnal, automatikusan! zt nagyon hamar felfogták, egész pici koromba még. És akkor állandóan megmondták nekem becsületesen, és én választottam. S én mindig a jó utat választottam. Tehát nem volt probléma. indig a jó utat választottam, de ezért nekem meg kellett mondják. Tehát nem, hogy rámszólnak, hogy te már most pediglen csináld! Nem! z van, az van, azt csinálod, amelyiket akarod! De, viseled a következményeit! És ez nagyon jó metódus volt! Velem szembe. Velem szembe nagyon jó metódus volt, én mai napig... Szegény P.-val is így működök. Ha nekem háromszor-négyszer-ötször elmondja ugyanazt, hogy csináljam meg, szerusz világ! gy hét múlva sincs megcsinálva! er én felfogom egyből, amikor megkérnek valamire. Nincs szükség, hogy egész nap az agyamat izélgessék. Úgyhogy... z nagyon-nagyon jó dolog volt részükről, és így nekem egy gondtalan gyerekkorom volt. A másik dolog például, hogy elmentem első osztályba, persze, a bukaresti magyar iskolába irattak, és az én tanító nénim, úgy hozta a sors, hogy aurernek az első felesége, a miniszter... tanács elnökének, vagy ki volt Ion Gheorghe aurer akkor, mindegy, neki volt az első felesége. Az rettenetesen bigott katolikus volt. És én balkezesnek születtem. Soha senki nem mondta, hogy melyik kezemet használjam. Azt használtam, amelyik jólesett. gyformán tudtam használni mind a két kezemet, de amikor nekifogtam írni az első osztályba, balkézzel fogtam neki, mer az volt nekem, és mai napig ez a problémám! utatok, hogy én megyek jobbra (mutat bal kézzel bal felé). A sofőr iskolába a tanár majdnem hanyattesett. Azt mondta, hogy most kanyarodjunk jobbra, és én elmentem balra. S azt mondja: mit csinál, kedves? ondom: kanyarodok jobbra. Azt mondja: álljon meg a menet, hát magának melyik a jobb keze? Felemeltem. Hát maga balkezes? S mondom: nem, én jobbos vagyok (nevet). Na, szóval az történt, hogy meglátta. Pháj, micsoda patália! Beírta az ellenőrzőmbe, hogy a szülők jöjjenek fel. Feljöttek édesanyámék. Én azt se tudtam, hogy melyik lábamra álljak, én nem tudtam, hogy az mit beszél nekem, ordítozik velem magából kikelve az osztályba. enjek távol a többiektől!!! enjek, nemt ommi! ásnap jöttek édesanyámék. Bejelentette nekik, hogy el kell vinni engem egzorcizálni, mer bennem van az ördög, hogy bal kézzel írok! És hogy ő ezt nem engedi meg! És amíg nem egzorcizálnak, ő nem fogad el az osztályba (nevet)! Anyámék azon gondolkoztak, hogy most mit csináljanak? Jelentsék fel az öregasszonyt és szerencsétlen elveszti az állását és be is zárják... Vagy mit csináljanak? S aztán nagyon jó ötletük támadt és megoldás. Hogy este leültek velem beszélgetni, és azt mondták. Anyu volt nagyon édes és azt mondja, hogy: mondd, fiam! Neked annyira nehéz lenne, hogy a másik kezeddel írjál, ne a bal kezeddel, hanem a jobb kezeddel írjál, mint a többiek? Hát gyere, toljunk ki velük, te otthon ballal írsz, az iskolába jobbal írsz. Na, zis şi făcut 37, s elkezdtem jobb kézzel írni, s így váltam én jobbossá balból. Tudok írni bal kézzel is, csak nagyon csúnyán. Tehát írni megtanultam, de nagyon csúnyán. És... na. z van. K: ik voltak a gyerekkorod meghatározó emlékei? S.A.: Hát a meghatározó emlékek, amiket meséltem neked, azok az esték, amik rendkívüliek voltak. Nagyon szépek. Akkor meghatározó emlékek voltak a meghitt karácsonyok. Azok gyönyörűek voltak, mer az egész család ott volt és azt nagyon élveztem. És édesanya zongorán játszotta a 37 mondva és csinálva 308

310 ellékletek ennyből az angyal-t, mi meg énekeltük, és nagyon-nagyon szépek voltak, az egész rituálé. Sajnos én nincs kivel megtartsam ezt a rituálét, me nagyon szívesen ezt is megtartanám. Hogy gyönyörűen feldíszítettük a karácsonyfát és az összes ajándék be volt téve, mindenki az ő kis ajándékját csomagolta s rá volt téve a kis névjegy, hogy kitől kinek, és oda volt téve a fa alá. S akkor összegyűlt a család, elénekeltük a ennyből az angyal-t, s akkor édesanya odaült a fa alá, mármint a székre, a fa mellé, s kezdte. A húgom vitte neki az ajándékokat és ő adta, én adtam tovább. Tudod, ez volt a rituálé. Hogy vittem azoknak, akiknek szólt. És hát kibontottuk, nagyon örültünk nekik s utána kezdődött a vacsora. És a másik pedig, hogy... a nyaraink! Azok is nagyon, nagyon fantasztikusak voltak, mert hátizsákot adtak rám, a húgom nagyon sokáig nem jött velünk, mer ő egy beteges gyermek volt, és a nagyszülőknél maradt, és én mentem szüleimmel, hátizsákkal, de első perctől kezdve, tehát hatévesen is volt hátizsák rajtam, s a kis motyómat vittem, és jártuk a hegyeket. Tehát mit mondjak? lmentünk áramarosba s jöttünk lefele egyik hegyhátról le, másikra fel, szamárháton, lóháton, szekérrel, vonattal, tehát... ami volt. Én még megértem a mocănyiţa-t 38 áramarosba is és itt a Nyugati Érchegységbe is. És nagyon-nagyon fáj, hogy már nincs, mer az gyönyörű volt és nagyon szép útja volt, és nyugodtan meg lehetett volna tartani turista vonalnak. De hát mindegy, nálunk már semmi sem az, ami volt (nevet). Sajnos. Tehát ezek voltak a meghatározó... (K: És ezekről vannak fotók?) Vannak, vannak, vannak! (K: indegyikről?) Hát asszem, me édesapa mindig fényképezett, legfentebb nem maradtak meg, elkallódtak. Az lehet. De általában van. Van mindegyikről fotó. Az volt a legédesebb, egyik dolog pedig például, hogy fenn voltunk a Nyugati Érchegységbe, hát most éppen nem jut eszembe pontosan, hogy hol. És... egy kimondott móc vidék, és román lakta vidék, és tudom, hogy szóltak, hogy nem szabad magyarul megszólalni, hogy tudjuk megmászni a hegyet. És bementünk valami csobánokhoz 39, mert lóval mentünk fel, a csobán jött az üres lovakkal, vitte le a sajtot, és a telemeát meg az ordát, minden héten, és jött vissza kevéske csomaggal, egy kis kenyér, meg egy kis zöldség, amit kapott a faluba, na. S mi mentünk fel a lovakkal, s nem engedtek el, amíg nem vacsorázunk meg náluk. A kabanába 40 már volt apu, lefoglalta a helyet, letette a csomagjainkat, nem volt messze a kabana az esztenától. És... visszamentünk, jobban mondva én el se mentem! Há én olyan jól éreztem ott magam a lovak s a juhok között, nekem nem volt bajom senkivel! A kutya akkora volt, mint én, tudod, de nem volt baja velem. Nagyon jóba voltunk. A juhászok meg úgy élvezték, hogy akkora pöttöm kölyök és én úgy élvezem és így járok az állatokkal. Nem féltem soha semmitől, me úgy neveltek. A békát megfogtam a kezembe, a gyíkot... Jaaaj, hogy sírtam! eg akartam fogni a gyíkot, s a farka a kezembe maradt. Hát asszem, hogy két napig nem tudott lelket verni belém apám, hogy én megöltem a gyíkot. S mind magyarázta nekem, hogy a gyíknak az viszszanő! Jaaaj! Nem akartam elhinni! Azt hittem, hogy csak azér mondja, hogy megnyugtasson. Na. S akkor főztek nekünk. Vacsorát. Puliszka volt. Ordával, telemeával, és volt... i az isten volt még, milyen... jintuială! Nem tudom, azt hogy mondják... (K: Zsendice.) Zsendice. Az. És hát mindenáron, hogy édesanya is egyen. ert az történt, hogy közbe ők míg lerakták a csomagokat s visszajöttek, ezek megfejték a juhokat, és jött a juhász be a sátorba, kalyibába, amibe laktak, így felemelte az (nevet) ingét, és így odatartotta a nagy dézsa felé, s a másik meg töltötte (nevet). Az ingén keresztül szűrte a tejet! S mikor ezt édesanya meglátta, érezte, hogy rosszul lesz! Nem tudott semmiből enni. És akkor apu azt hazudta, hogy anyu azér nem tud enni, mer állapotos (nevet). És hagyják békén, ne kínálják. Hát, betegre ettük ketten apuval magunkat (nevet). Nekünk nem volt ilyen problémánk! Nekem aztán különösen nem. Azóta is imádom az ordát és a telemeát. Na. Tehát ilyen édes emlé- 38 kisvasutat 39 pásztorokhoz 40 menedékházba 309

311 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben keim vannak. eg... (K: Álljunk meg?) Neem. Voltunk... istenem az a másik, a... Páringon! És hát megállunk a kabanába, a kabanák azok úgy voltak, hogy hatalmas termekkel, s volt vagy tíz emeletes ágy. gy szobába. S azok mind turisták voltak. Hát nekünk nagy szerencsénk volt, mer éppen akkor nem volt senki fenn a Páringon, csak mi voltunk.., nem., bocsánat, a bátyja, L., L. bácsi, Gy. néni, édesapa, édesanya és én. És persze mi foglaltuk el az alsó ágyakat, nem mentünk felülre, apu volt a legszélén, s aztán úgy jött: anyu, én, L., Gy. néni s L. bácsi. z volt a... L.-ék, azok B.-ék, a karmesterék. B.L. oszkvába végzett, apuékkal együtt, és nagyon, nagyon jó családi barátok lettek. Azóta is tart. (K: Nem rokonok.) Nem rokonok, csak édesanyámék lettek aztán.-nak a keresztszülei, a kisebbik fiúknak. De mi L.-val úgy nőttünk fel, mintha testvérek lettünk volna. Na, s hát mondom, hogy ezen a gyönyörű kiránduláson vagyunk, különösen szép volt a kirándulás, mer L. bácsi petrozsényi, és egy csomó mindent tudott, és vitt és mutatott. És édesapa éjnek idején... Én láttam, hogy mi történik, de nem mertem moccanni se, izé... L. felkel, odamegy a nyitott ablakhoz, felmászik rá, és elkezd kipisilni. Képzeld el, hogy emelet-magasan, a kabanába, lefele megy le a hegy, és ő ott pisil az ablakon. És úgy látszik, hogy az én ijedségemet átvette édesapa. Lereagálta, mer én moccanni nem mertem, úgy meg voltam ijedve, hogy kiesik! És mi nem tudtuk! Hogy hódkoros! És apu lereagálta, szép csendbe felkelt, és az ut... De így ingott, érted?! Hogy a lila frász vert ki! És édesapa egyből így elkapta. És beemelte. S becsukták, becsukta az ablakot. z volt az egyik élményünk ott a Páringon. Az anyjáék olyan jól aludtak, nem tudtak semmit (nevet), csak reggel meséltük el. A másik élményünk pedig az volt, hogy lenn vagyunk, reggelizünk, és utána ugye mindeki megy rendre mosdani, mer ugye csak egy mosdó volt, és hogy fiúk-lányok ne egyszerre. És hát mi lányok lenn vagyunk, mosdunk, a fiúk már megmosdottak, s nem tudom, hogy mi ütött apuba, levette a cipőjét és felült az ágyba. Valamit olvasott vagy nézte a térképet, hogy merre fogunk menni, mer ő mindig studírozta, és tudta, hogy... inden kanyart és minden megállót és mindent... És mikor leszállt az ágyból és bedugta a lábát... Nem tudtuk, hogy mi történik, csak hogy azt hallottuk, hogy egy rettenetes ilyen... Páringot is megrengető ordítás hangzott el apám szájából. S otthagytunk mindent mind a ketten anyuval, már majdnem fel voltunk öltözve, s rohantunk fel, hogy lássuk, mi van. Szegény apám bedugta a lábát a papucsba a cipő helyett, s a papucsba egy darázs volt. S képzeld el, hogy a nagy lábujját megszúrta itt a... De még azt is, hogy hol! Érted, itt a izé alatt. Jaaaj, a köröm alatt. Szerencsétlen (nevet)! Na, úgyhogy meghosszabbítottuk a páringi létünket egy nappal, mer apu nem tudott, hideg vízbe tartotta a lábát (nevet). Szegény! De ezek az emlékek, ezek... ezek rendkívül édesek és szépek. K: ik voltak az iskola előtt és az iskolás kori események, helyszínek? S.A.: Hát... Iskola előtt? Hát iskola előtt rengeteget voltam össze-vissza mindenütt mint óvodás. Ugye Bukarestbe... Kolozsváron, Bukarestbe, Jugoszláviába, megint vissza Bukarestbe, szóval ilyen vándor... (K: S mindenütt jártál óvodába?) Igen. Én mindenütt ilyen vándorgyerek voltam. De ez nekem nagyon sokat segített, mer én hamarabb megtanultam szerbül, mint apuék, az oviba a sok gyerek mellett, és én javítottam ki őket. Ahhoz, hogy jelen pillanatban két szót tudok csak. Tudniillik a kirendeltség kocsijával, vitt a sofőr a... hogy hívják ezt? Zooba. (K: Állatkertbe.) Az állatkertbe. És nem tudom, hogy milyen alapon, hogy, mint, volt egy pár gyerek és felnőtt, akit beengedtek etetés közbe. gy délbe. ikor etették az állatokat, általában az állatkert zárva volt. Nagyon kevesen voltak benn. De valamilyen úton-módon ezt elintézték nekem, s én mentem a sofőrrel az állatkertbe nagyon sűrűn, me imádtam az állatokat. És az elefántnak, kaptam kenyeret az etetőtől, hogy dobjam be a szájába. S ahhoz, hogy az elefánt várja a kenyeret, azt mondta neki, hogy szkocsi gore! Ami azt jelenti, hogy ugorj magasra. És akkor az elefánt így felállt, kitátotta a száját, s bele kellett dobni a kenyeret. Na, hát ez megmaradt, hogy szkocsi gore. És az óvodából egy nagyon pici, egy énekecskéből, hogy: misics, misics, hocsis mjásze, azaz egér, egér... egérke, egérke, akarsz egy kis husit (nevet)? 310

312 ellékletek Na, ezek megmaradtak, de más semmi, tehát nem tudok. Nem is értem, amit mondanak. Viszont nagyon sokat segített nekem az orosz-tanulásba. Nagyon-nagyon hamar ment az orosz, nagyon jó, tehát ráállt a fülem az oroszra, s nagyon könnyen tanultam meg. Na. zek az iskolás évek előtt. Az iskola, mondom, hogy hogy kezdődött az öreg aurer nénivel. Aztán rá két hónapra le is váltották, tehát úgy látszik, más problémák is voltak és nyugdíjazták az öreglányt. És jött egy nagyon szép, aki aztán most az iskola igazgatónője, ha már nem ment nyugdíjba. Szép kicsi székely fehérnép, tanító néni, nagyon ügyes volt a fehérnép. Nagyon szerettem, nagyon szerettük. És ugye negyedikbe már Kolozsváron voltam. ert mi már hatvanháromba Kolozsvárra jöttünk, és felügyeltük az építkezést a Republicii-n, mert ugye apu dolgozott, nem tudott jönni, és akkor édesanya és nagytata... (K: Azt akkor építették?!) Nem, nem, nem! Csak az egészet kellett renoválni. Tehát az egészet át kellett, mindent rendezni, mer olyan volt, mint egy nagy bálterem, és nem volt se eleje, se háta. Láttad a vécét, egy ilyen kis izé választotta el az egész többi részétől a háznak, egy spanyolfal. Há szóval azt, abból lakást kellett csinálni. Na, s akkor kicserélték az összes csöveket, kicserélték a villanyvezetéket, kicseréltek abszolút mindent. És a lépcsőket bentről kihozták. er a lépcsők benn voltak. Hát képzeld el: kijössz este vagy nemt om mikor és összetöröd, kitöröd a nyakadat, mer elcsúszol a lépcsőn. S akkor azt apu aszondta, hogy ilyen nem lehet, s akkor azt feltöltötték sóderrel és lebetonozták, és kívülre tette a lépcsőket. De azok az eredeti lépcsők. Na. Kőlépcsők. És megtudtam, hogy barokk házban lakom. És azt tudom, hogy védett, tehát monument istoric 41. Úgyhogy... És barokk, szóval... (nevet). K: ik voltak a gyerekkori ambícióid? ennyire azonosultál a számodra kiírt úttal, és mennyire akartál egyéni utat bejárni? S.A.: Az a nagy baj, hogy nem voltak egyéni ambícióim. Tehát rendkívülien jól úsztam, de nem volt ambícióm, hogy első legyek. Tehát hogy mondjam? Nagyon kényelmes voltam, ez az igazság. Nagyon kényelmes voltam. És ugyanolyan rendkívülien jól korcsolyáztam, és nem volt ambícióm, hogy versenyekre járjak vagy ilyesmi. ngem kielégített az, hogy én tudom, hogy nagyon jól korcsolyázom vagy nagyon jól úszom (nevet). Vagy ugyanaz, hogy kielégített, hogy nagyon jól beszélek angolul, nem akartam, nem fitogtattam a tudásomat soha, nem. Nem akartam versenyre menni vagy ilyesmi. Az egyetlen ambícióm volt, az később, a licibe, a színdarab-rendezés meg a szereplés. int színész, úgymond színész. űkedvelő. Azt szerettem. Verseket mondtam, ott már szerepeltem versmondó versenyeken meg különböző ilyen aktivitásokon. (K: iket játszottál?) (nevet) A legeslegnagyobb élményem volt, a... istenem! Pfáj! z a lábszusz! indegy, egy olière darab, olière vígjáték, és én játszottam a... Nem is játszhattam volna mást, a tenyeres-talpas cselédlányt. Én voltam az. De komoly szerepe volt a cselédlánynak. Hát azt nem én rendeztem, azt a darabot, azt L.D. kollegám szervez... tehát rendezte, és azzal a darabbal fantasztikus sikert arattunk a suliba is, Kolozsváron egyáltalán. Több iskolának bemutattuk, nálunk a díszterembe, a Báthoryba, és utána lementünk érába! érába is előadtuk, mer volt egy márai osztálytársnőnk. S akkor meghívtak a mérai kultúrházba. Hát az egy rendkívüli élmény volt! Hogy mi ott nagy színészek vagyunk a mérai falusiaknak (nevet). z, körülbelül kilenc-tizedikesek lehettünk. De nagyon élveztük, nagyon jól csináltuk, és P. mama, az osztályfőnöknőnk, P.., ő nagyon sokat segített, szóval le a kalappal! Le a kalappal! Nagyon sokat segített. Ami a versmondást illeti, ott Sz.F. segített nekem nagyon sokat, nem a volt iskolaigazgató, hanem a volt latintanár. Politikai okokból ő el volt zárva is, azt hiszem. Orosz fogságban volt vagy valahol, úgy ott tanult meg oroszul, s aztán lett orosz-latin tanár. Na. De rendkívüli érzéke volt az egészhez és ráérzett, hogy mi áll nekem jól, és mi nem. És Poe-nak, dgar Allan Poe-nak a Holló-ját szavaltam, és azzal nyertem is szavalóversenyt. És szóval... Na. 41 műemlék 311

313 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben K: ik voltak így a gyerekkori játékaid? Vagy kedvteléseid? S.A.: Jaj, mind... mindenféle ilyen piff-puff játék. egszerveztem a gyerekeket nálunk. Ugye a hat évvel kisebb húgom, a. szintén hat évvel kisebb, tehát egyidős a húgommal, volt egy négy évvel kisebb leányka, C., a másik apartmanba, és volt P., a.-nak az öccse. És hát az volt a legédesebb, amikor megszerveztem őket, beöltöztettem őket indiánnak és cowboynak, és (nevet) hátul a kertbe játszodtunk ilyen indiános-cowboyosdit. Persze én mindig cowboy voltam (nevet). S aztán ilyenolyan fegyvereket csináltunk meg miegymást. Na. zzel szórakoztam, babám nem volt soha! Nem babáztam. gyáltalán. Viszont nagyon hamar megtanultam az összes ilyen mesterséget: szőttem, fontam, horgoltam, kötöttem, varrtam, hímeztem, hámoztam (nevet), ezt mind csináltam. Nagyon hamar. És élveztem csinálni. És általában ez, ilyen karácsonyi ajándékokat csináltam a barátnőimnek meg nagyszüleimnek, meg K.-nak, mindig egy kicsi terítőt, vagy egy olyan izé alá valót vagy valamit, szóval mindig kitaláltam valami érdekeset. Vagy a húgomnak csináltam egy szép oldaltáskát, vagy egy könyvjelzőt varrtam apunak, vagy... Tehát izé, hímeztem vagy ilyesmi. K: ik voltak a meghatározó minták? A sportban, a kultúrában, szórakozásban... Kik? ik? S.A.: Hát, én ezt nem tudnám megmondani, látod. z, ezen sohase gondolkoztam, nem tudom, hogy... Persze, mikor már felnőttem, s amikor már komolyan kezdett érdekelni a film, akkor az oroszokat nagyon szerettem, Tarkovszkijékat, rendkívülien szerettem őket. Volt egy pár román rendező is, akit nagyon-nagyon szerettem. Szóval... Az édes az volt, hogy az első vizsgámon kaptam egy, húztam egy cédulát, amin az volt, hogy a Scrinul negru 42 -ból egy jelenet le volt írva, tehát egy részlet, amit én át kellett tegyek filmre. És ezt a filmet elkészítette, asszem Piţa, ha nem tévedek. Nem esküszök meg, hogy melyik rendezte meg, mindegy. Ő színesbe látta az egészet és izé, és én hoztam egyéni megoldásomat, és egyéni helyzetképemet, és megcsináltam neki a... ezt úgy hívják, hogy decupaj regizoral 43, ezt magyarul ne kérdezd tőlem, me nem tudom. És Potra volt akkor, abban az időben nagyon híres filmkritikus, ő volt a vizsgáztató tanárom ezen a téren, és... lolvasta, amit írtam, rámnézett, és azt mondta, hogy én nem láttam ezt a filmet? ondom: de láttam ezt a filmet. S akkor én mér csináltam meg fehér-feketébe? Hát nem láttam, hogy a film színes? És mondtam neki, hogy elnézést kérek, én így látom! Nem bírtam megállni! Éreztem a rosszindulatot, és nem. Tudtam, hogy úgyis el vagyok veszve, és megmondtam neki, hogy: uram! Nem az a fontos, hogy az eljövendő páciens hogy látja a dolgokat? Itt az a fontos, hogy plagizáljunk? Hát ez engem nem érdekel! Felálltam s kijöttem. Kész volt. z volt az el... ezér nem tudtam továbbmenni az első alkalommal, amikor vizsgáztam. Annyira felháborított a rosszindulat, és már eleve láttam, hogy kötekedik, mert kell kötekedjen, mert nem szabad átengedni nagyon sok embert! Többek között a fia elvégezte, ugye, a filmrendezőit. gyszerre felvételizett velem. És egy csomó miniszternek és egy csomó színésznek a fia. Sőt, egyszerre felvételizett velem az egyetem dékánjának a fia. Hát ez van! indegy, ezt nagyon élveztem volna... Aztán beletörődtem, hogy ez nem megy, be is iratkoztam a Şcoala Populară de Artă-ba 44, s elvégeztem a film szakot. Á-tól Z-ig mindent megtanultam: rendezni, vágni, filmezni, tehát operatőrit, mindent az égvilágon! És az esszémmel, amit csináltam mint vizsgamunkát, a egéneklünk, Románia! fesztivál keretén belül első díjat kellett volna kapjak. És eredetileg úgy is mondták, hogy első díjas film, de aztán amikor a végső díjkiosztó volt, második lettem. És mindenki így felszisszent, hogy mér lett második?! És... a zsűri elnöke megindokolta, hogy túl intellektuális a film, és ez egy munkásfesztivál. Na! egkaptam a magamét. K: ennyire voltál szemlélődő, mennyire voltál inkább aktív, milyen voltál, vagy? 42 George Călinescu Scrinul negru (A fekete komód) című írásának filmre vitt változata. 43 rendezői vágás 44 művészeti iskolába 312

314 ellékletek S.A.: Hát nagyon érdekes, ez dolgát válogatja. Általában mindig a szemlélődőkhöz tartoztam, és nagyon ritkán léptem akcióba. De... nem tudom, ha valami olyan aktivitás volt, akkor meg én voltam az aktív. Ami hozzám közelebb állt, a lelkemnek kedvesebb volt, ezt így nem tudom meghatározni pontosan, hogy mi. K: Gyerekkorodban volt kapcsolat a fotóval? S mi? S.A.: Igen. Amikor megnyertem azt a Box gépet, amit meséltem az elején, és akkor csináltam vele képeket. Persze! Persze, volt kapcsolatom. Volt, igen... K: Akkor az ifjúkorodról fogok kérdezni... (S.A. felnevet) Hogy milyen volt a fiatalkorod? Akkor úgy egészében, ahogy a gyerekkorodat is, külön... eddig tartott? S.A.: Hát én azt hiszem, hogy én még mindig gyerek vagyok (nevet). Ha így vesszük... e nem nőtt be a fejem lágya. Imádok hülyéskedni. Sz al nem viselkedem, mint egy nagymama (nevet). Jaj... Na. Hát azon kívül, hogy volt az afférom szegény Cs.-val, T.J. fizikatanárommal... z egy nagyon érdekes dolog volt, és utólag megbocsátottam neki, mert kétségbeesett, amikor rájött, hogy mi történt. ikor sok-sok év után megértette, hogy mekkorát tévedett. Én tizedikbe fizika olimpiára mentem. Tehát nekem nagyon mentek a reál szakok, és nem volt vele probléma. És... ez akkor volt, amikor apuék beadták a végleges elmenést. És attól a perctől kezdve... Németországba. Attól a perctől kezdve szegény Cs. engem végig perszekutált. A hetedikes anyagot kérdezte tőlem tizedikbe meg tizenegyedikbe. És tizenegyedikbe sikeresen meg is buktatott. De úgy, hogy évet kellett ismételjek, mert megbuktatott a matematika tanárnőm is. Aki nem volt más, mint K.L.-nak a húga, K.B., vagy a nővére, nemt om pontosan, de testvérek voltak. És egy rendkívülien értelmes fehérnép volt, de pontosan olyan filozofikus alkat, mint L., és a matematikából filozófiát csinált. Én meg egy roppant praktikus ember vagyok, utálom, amikor lamentálunk azon, hogy egy meg egy az kettő vagy nem kettő. Én tudom, hogy bebizonyították, hogy egy meg egy az kettő, én ezen nem lamentálok többet, és kész ténynek veszem. Na, hát ő ezt nem vette kész ténynek, s állandóan ilyen filozófiai disszertációt kellett készíteni az ő matematika órájára. zt én nem bírtam, kegyetlenül szenvedtem az órái alatt. De nekem volt otthon matektanárom. Tehát én a mateket tudtam. Persze nem az ő szintjén, de az effektív példamegoldás meg minden, az ment. er volt normális matektanárom. De ha egyszer egy tanár valakit meg akar buktatni, akkor az meg tud buktatni. Na, ők ketten eldöntöttek, hogy engem megbuktatnak. Utólag aztán hossz... Én nem tudtam akkor, hogy mi történik, szüleim nem tudták, hogy mi történik. Akkor kerültem át az Apáczaiba, szegény húgom is át kellett jöjjön, me csak úgy fogadtak el, hogyha megy a húgom is, me nem volt elég gyerek az ő osztályában. És... hát akkor nagyon haragudott rám a húgom, hogy ott kellett hagyja az osztálytársait, de hát ez volt. És a tanárok az Apáczaiba teljesen ki voltak esve a cipőjükből, s aszondták: ezt a gyereket megbuktatták? Há miér? A hülyét átengedték, s ezt megbuktatták?! Sz al így nézett ki a dolog. Az történt, hosszú évek után értettem meg, hogy ez a lüke Cs., egy olyan családból származik, szamosújvári, és a szülei nagyon sok zsidót mentettek meg a holokauszt idején. És egy ilyen pro zsidó család volt. Nagyon szép, semmi kifogásom ellene, tehát nem ez a baj, hanem az a baj, hogy ő ezt továbbvitte. Ugye abba az időbe, mikor én jártam iskolába, akkor Sch.Á. volt az egyik osztálytársam, L.D. a másik, F.K. a harmadik, mittudomén! ost éppen nem jut eszembe, tehát szinte a fele az osztálynak zsidó gyerek volt. Többek között engem is oda sodort, sorolt. Há gondod el, S.-nak hívják, fekete, hát ez nem lehet más! Na, s amikor megtudta, hogy én a Sveib, a Steib az tulajdonképpen a svábból származik, tehét német származású vagyok, attól a perctől kezdve elkezdődött ez a perszekúció! Na. És hát megbuktattak. Könyörtelenül. Én meg nem jártam órákra könyörtelenül, mer irtóztam menni. Szegény apám elment az iskolába, s megkérdezte, hogy mi történik, és izé... P. bácsi rendkívüli volt! És P. bácsi megmondta, hogy: nézze, uram! Vigye el a leányát ebből az iskolából! ég az elején megmondta. Kérem szépen, vigye el a gyermekét ebből az iskolából! Vigye át más iskolába! Írassa át. Év 313

315 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben közbe. Édesapám meg azt mondta, hogy ilyen nincs! Hát én nem vagyok hülye, idióta, fizikatanárt is fogadtak mellém, érted, és mégse ment! Hát apukám, hát én nem tudom a hetedikes fizikát most visszamenőleg az egészet megtanulni, héttől tizenegyedikig az egész fizikát, hát nem tudom! mberileg képtelenség! Nem is érdekel! Én nem akarom használni ezt a tantárgyat felvételire vagy bármire. Na. lég az hozzá, hogy így kerültem én az Apáczaiba, s így ismételtem meg a tizenegyediket. És utólag aztán hoztam össze a képet, és jöttem rá, hogy mi történt. És az édes az volt, hogy megtudtam Szamosújváron, hogy megkérdezte Cs., hogy én ki vagyok. Tehát látott egy eseményen, ott voltam, az örmények között, és mondták neki, hogy a S.A. S akkor ez lemerevedett. S hogy mit keres itt?! Hát örmény. Na. És szerencsétlen akkor jött rá, hogy milyen óriási bakot lőtt, na de hát mindegy. Évekig találkoztunk az utcán, és soha nem üdvözöltük egymást, ő nézett engem, én néztem őt. Én aztán megbocsátottam neki, mondom, ez volt, szerusz világ, ennyi, nem számít. Na. De K.B.-nak nem tudtam soha megbocsátani! ert ő összejátszott vele. ert akkor az volt a törvény, hogy ha csak egy tantárgyból buksz meg, nem vagy osztályismétlő. ert van sanszod még javítani. És sőt, kötelezték a tanárt, hogy engedjen át. De ha kettőből buksz, akkor osztályismétlő leszel. Na. z van. És K.B. elvállalta ezt a szerepet. indenesetre tisztelem-becsülöm az akkori osztályfőnökömet, a kémiatanáromat, I.-t, Dzs.-t, aki nem ment bele ebbe a játékba. ert ő T.-nal nagyon jóba volt, puszipajtások voltak, de úgy látszik, hogy ő ezt nem vállalta fel. z van. nnyi. Tehát ez volt a fiatalkoromnak a problémás pontja. De hát szerencsére olyan rendkívüli osztályra találtam az Apáczaiba, és olyan rendkívüli tanárokra, hogy nem volt ilyen problémám. Senki nem éreztette velem, hogy probléma lenne vagy valami. gyedül (nevet) szerencsétlen fehérnép, a romántanárnőm. Az sehogyse tudta akceptálni, hogy én magyar létemre hogy tudhatok ilyen jól románul! Azt annyira zavarta, hogy borzasztó! Érettségiztem és szerencsém volt, hogy a bizottság elnöke román szakos tanár volt. És... az egyetemen tanított valahol, nagyon... Titulatúrája is volt a bácsinak, és hát mittudomén, hogy milyen tételt húztam! e írásbeli, az írásbeli. De a szóbelin nemt om milyen tételt húztam. S azt hiszem, hogy pont verset húztam, s imádtam a verseket. S idéztem a háromnegyed verset, és beszéltem róla, és minden, és a bácsi így tátott szájjal hallgatott. És hatost akart nekem adni a fehérnép! És mondta, hogy: doamna R.! Pentru dumneavoastră acesta este un răspuns de şase? Pentru mine este un răspuns de nouă! 45 És megkaptam a kilencest. Igen. (szünetet tartunk) Tehát ennyi problémám volt csak a licibe, aztán nem volt semmi probléma, simán ment az érettségi. Nem ragyogóan, mer azt nem, mondtam az első perctől kezdve, hogy sose voltam egy tiszta tízes tanuló, hanem... Hat nemt om mennyi az érettségi diploma eredményem, de hát soha az életbe senki nem kérte tőlem, hogy milyen eredménnyel érettségiztem, mindig csak az kellet, hogy van egy plecsni, hogy érettségiztem. Úgyhogy... Nagy haszna nem volt É.-nak, hogy szinte tiszta tízessel érettségizett, az egyetemet tiszta tízessel végezte, és a végén majdnem az árokba kötött ki! Én azt mondom, hogy egy ember legyen talpraesett, nem kell eminens tanuló legyen. Nem mondom, nem kell kullogjon se, Isten őrizz! Amíg nem történt az incidens Cs.-val, addig én egy erős nyolcas voltam. indig nyolckilencven, nyolc-nyolcvan, így volt a médiám. Volt, hogy még kilences is volt a médiám. Tehát azér tanulgattam. Főleg voltak kedvenc tantárgyaim. A növénytan például. Azt imádtam, abból mindig tízesem volt. Ugye az irodalom, angol, magyar, román, nem volt probléma. Aztán később probléma lett, mert... A magyar lett probléma nekem, mert a magyartanárnőm ahelyett, hogy olvastatott volna bennünket, úgy, ahogy a román tette, B.-né, ő folyton a nyelvtant sulykolta belénk. De annyira, hogy az ember már megutálta, hogy blöeee, így csinált, hogy jön a magyaróra, megint nyelvtanozunk, megint valami hülyeséget sulykol belénk a fehérnép. És egyszerűen megutáltatta velem a magyart! 45 R. asszony! z önnek egy hatos felelet? Szerintem ez egy kilences felelet. 314

316 ellékletek Én magyar iskolába érettségiztem, szégyellem magam, nagyon kevésbé ismerem a magyar irodalmat! De nekem a szüleimmel volt szerencsém, hogy voltak ezek az esték, és én ennek keretén belül sajátítottam el a magyar irodalmat. Nem az iskola keretén belül. Sajnos! Úgy, ahogy a románt. És élveztem, és minden! z van! Vannak ilyen tanárok. Na, s az angoltanárnőm például a Báthoryba, ott... (lejár a kazetta) K: ik voltak az ambícióid? Lehetőségek. S.A.: Óriási ambícióim voltak, szerettem volna filmrendező lenni, filmszínház rendező. És persze ennek függvényében készültem is, és elkerültem felvé... Persze, ehhez még hozzá tartozik az, hogy szüleim nagyon nem egyeztek bele. ondták, hogy belőlem egy rendkívüli orvos lenne, és mindenáron azt akarták, hogy az orvosira felvételizzek. Hát nem volt mit csináljak, annyira akaratosak voltak, hogy hát elmentem az orvosira felvételizni! De hát én elolvastam háromszor az anatómia könyvet, de ennyi! Én kívülről nem tudtam megtanulni, mint egy verset, erre képtelen voltam. És csináltam (nevet) egy nyolcast fizikából, hét-ötvenet kémiából semmi tanulással, és nullát (nevet) anatómiából. Hát persze ez nem volt elég ahhoz, hogy én bejussak. Viszont elcsodálkoztak jóanyámék, hogy milyen jó vagyok fizikából és kémiából (nevet). Amúgy én az anatómiát is tudtam! Tehát nem volt probléma, nem volt, álltam, mint Bálám szamara a tétel előtt, csak az a baj, hogy én az én szavaimmal írtam le, nem szó szerint, ahogy kérték ők annak idején, mint egy verset, bemagolni. zt mai napig nem értem, hogy milyen értelme van ennek a dolognak, de ez van. indegy, nem kérdőjelezem meg, nem az én dolgom. Na, s akkor hát persze, ez elúszott, s akkor nekifogtam készülni a rendezőire. Az nem jó, mondta édesanya, mert hát nemt ommi, nemt om hogy, szóval az sehogyse akaródzott nekik. Jobban mondva édesanyának, mer apu nem nagyon szólt bele, ő csendesen a háttérbe maradt. És akkor kitalálta édesanya, hogy felvételizzek Bukarestbe az állatorvosira! S elmentem és felvételiztem Bukarestbe az állatorvosira. Hát persze, tanultam én az állatbetegségeket és az állatanatómiát és minden franckarikát, amit az agrársulisok tanultak anno, de megint nem tudtam bemagolni szó szerint. z nem az én esetem, na. Ott megint jó jegyeket produkáltam fizikából, kémiából, az állatbiológiából nulla. Nem is tudom, minusz nemt om hányat kaptam. És szóval, na. indegy, most már végleg meggyőződtek, hogy vége az orvosi karrieremnek, hogy milyen rendkívüli orvos lettem volna! Nem mondom, tényleg. Szeretem, mai napig én gyógyítok mindekit a családba, tizenkét éves koromtól inekcíót adok, minden állatot én gyógyítottam meg, tehát ez nem gond. De ha nem kellett volna szó szerint bemagolni, tényleg egy rendkívüli orvos lett volna belőlem. Állat is, ember is, nem probléma. De mer van megérzésem, tehát megérzem, hogy mi a baj, hol a baj. Na mindegy. ondom, engem különösebben ez nem vonzott, nem csináltam belőle tragédiát, s harmadik évben elmentem végre felvételizni a filmművészeti főiskolára, Bukarestbe. Hát nagyon érdekes volt, ott is az volt a problémám, hogy az elméleti dolgok, tehát az első része, ami ilyen kirekesztős rész, tehát ha azon átmész, mész tovább, s ha nem, akkor... Ott volt a nagy rosta tulajdonképpen. És ugyanez volt, optika volt a fizikából, és azt szó szerint kérték, ahogy a könyvbe volt. zt nem tudta senki, mer soha nem volt leírva. Hát én nem tudtam az optikát szó szerint. És ez volt a bajom, s akkor elköszöntem. ikor megláttam, hogy mondta, hogy ez nem elégséges, mer nemt om micsoda, mer szó szerint kellett, mer idézzem a könyvet. Pedig szóbeli volt, nem volt írásbeli. Akkor azt mondtam, hogy oké, hát az idén elköszönök ettől. És akkor készültem, s szinte szó szerint megtanultam az optikát. Tehát tízest nem kaptam volna, de esetleg egy nyolcast tudtam volna kapni, hogy átessek a hoppon. Igenám, de a következő évbe volt egy neves filmkritikus, úgy hívták, hogy P., nemt om a keresztnevét, nem jut eszembe. És ő volt a... nem ismerem magyarul a terminológiát, tehát románul fogom mondani, a decupaj regizoral. Tehát ez tulajdonképpen, a rendező, amikor kap egy forgatókönyvet, akkor azt felbontja kockákra, tehát hogy hogy látja a kockákat, hogy fog összeállni a film. És én a Scrinul negru-t húztam ki, egy részletet belőle, persze, egy nagyon pici részletet, 315

317 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben és én megcsináltam a magam elképzelése szerint, hogy én ezt hogy képzeltem el. Fekete-fehérbe képzeltem el, minden szín alatt, sötét színekbe, mert számomra arról szólt az egész gyászjelenet, hogy viszik a koporsót meg minden. zt a részt kaptam belőle és P. úr megkérdezte tőlem, hogy én nem láttam a filmet? Azt hiszem, Dan Piţa filmesítette meg anno. És mondja, hogy nem láttam a filmet? Hogyne láttam volna! Különösen még kötelező volt a... i két héttel hamarább ott kellett legyünk a felvételi előtt, és minden nap vetítettek egy román filmet, egy nagyon jó minőségű román filmet, nullkópiába! Ami azt jelentette, hogy semmilyen cenzúra nem volt benne. És én láttam a filmeket. És a filmek rendkívüliek! Tehát két hétig, majdnem tizennégy napig tíz filmet láttunk, tíz rendkívüli román filmet. Tényleg. Rendkívüliek voltak. És... arról aztán jöttem rá, hogy teremtő atyám, milyen vágásokat eszközölnek, és milyen cenzúra folyik! És hogy megcsonkítják a filmet, hogy a végén nem mond semmit, s még úgy is jó (nevet)! Na s elég az hozzá, hogy ő színesbe képzelte el ezt a jelenetet, és én pedig fehér-feketébe. És akkor P. úr azt mondta, hogy hát mégis ő már egy befutott rendező, hát nem kellett volna példát vegyek, vagy valamit? Felment a cukrom, s azt mondtam, hogy uram! Ha ön azt akarja, hogy én lemásoljam Piţat vagy azt akarja, hogy lássa, hogy nekem milyen ötletem van? És tudtam, hogy ejtettek, de már amikor felolvasta, elolvastam a névsort, hogy kik vannak a listákon, már akkor tudtam, hogy semmi sanszom nincs. Tehát egy ilyen... rettenetesen rendkívüli tehetség kellett volna legyek, egy ilyen hogymondjam, egy ilyen szikra ahhoz, hogy én be tudjak jutni. ert az intézmény dékánjának a fia felvételizett, ennek a P. úriembernek a fia felvételizett, az akkori izé, tanügyminiszternek a fia felvételizett és egy csomó nagy nevű szénésznek a fia, mind velem egyidős, akik most nyolcvan éves színészek, meg hetven, és azoknak a fiai és lányai felvételiztek velem együtt. És... tehát semmi sanszom nem volt. Harmadszorra már nem mentem felvételizni, hanem itthon Kolozsváron felfedeztem, hogy a kultúrházba van ez az önképző kör, ilyen... és ők képeznek ki a Şcoala Populară de Artă-n keresztül film operatőröket és rendezőket. És akkor én oda jelentkeztem, és három év alatt elvégeztem azt a kurzust. És csináltam egy végzős filmet, amit be is mutattak a egéneklünk, Románia! keretén belül. Úgy nézett ki, hogy el voltak ájulva, és kérdezték, hogy mér nem jelentkeztem felvételire az egyetemre, s mondom: kétszer rúgtak ki (nevet). Aszondják: há hogyhogy?! Há mondom, úgy. Semmi probléma, én ezt a fejezetet lezártam. És... úgy nézett ki, már mondta is a tanárom innen Kolozsvárról, hogy wow! egnyertük az első díjat esszéfilm kategóriába, hát az mégiscsak valami! És amikor így felmentünk a színpadra, és bemondták, hogy ki mit nyert, akkor én második lettem az esszé kategóriába. És mikor... hát nagyon nyilvánvaló volt, nem mert a pasas a szemembe nézni, aki bemondta a díjakat, de hát nem volt mit csináljak. És kijelentette, hogy én azért kaptam második díjat esszé kategóriában, mer túl intellektuális volt a filmem, és ez a fesztivál egy munkásfesztivál. Na. Tehát ennyi. És én akkor szépen lemondtam minden egyéb ambícióról. ondom, így utólag nagyon sajnálom, hogy nem hallgattam édesanyára, hogy estibe végeztem volna el vagy féfén 46, a román angol szakot például, de hát ez van. Nem érdekelt. ás egyetem, még érdekelt volna a jog. Nem mehettem, mer nem volt olyan doszárom hozzá. És utólag megnyugtattak, hogy a filmművészetit sem végezhettem volna el, mert nem volt hozzá doszárom. Tehát ha be is jutottam volna, se tudtam volna. Kirúgtak volna. nnyi. És utána már tovább nem érdekelt. Hogy felvételizzek. Tehát hogy diplomám legyen. Azon kívül én képeztem magam minden úton-módon, rengeteget olvastam, tanultam, fotó, film, minden érdekelt. Rengeteg filmet néztem meg abba az időbe. ggyel szerencsénk volt Csau 47 papa idejébe, hogy minőségi filmeket hoztak. Tehát a csuriburi filmek elmaradtak. bből a szempontból jó volt. És az, hogy 46 A fără frecvenţă (ff ) rövidítése, jelentése: látogatás nélküli (levelező tagozat). 47 Nicolae Ceaușescu 316

318 ellékletek a filmek eredeti hanggal mentek, nem volt szinkron. És ezáltal nagyon sokat tanultam franciául és olaszul. Nagyon szerettem az olasz neorealista filmeket. Úgy láttam, mer akkor vetítették a románok, tehát az ötvenes évekbe készült filmeket. indenáron az volt az ötlet mögötte, hogy bemutassák a nyugati dekadenciát, tehát ezért voltak ezek a nagyon jó filmek műsoron (nevet). K: Voltak-e olyan meghatározó tanárok vagy egyéniségek, akik nagy hatással voltak rád? Illetve mikor derült ki számodra, hogy miben vagy igazán tehetséges? S.A.: Nem tudom, ha igazán tehetséges vagyok valamiben (nevet). De... Jól használom a tollat, tehát könnyedén megy, nem probléma. Úgy magyarul, mint románul, ez nem volt kérdés, csak hát magyarul nem volt nagy sanszom, mert nem kedvelt a tanárnő. De románul annál többet dolgoztatott a romántanárnő, B.I. És nagyon sokat. S aztán az angoltanárnőm az Apáczaiba, N. néni, ő. Hát az történt, hogy az Apáczaiba kezdő angolosok voltak, haladó franciások, és akkor én mondtam, hogy gyerekek, én oroszt tanultam és angolt, haladó angolt. Kezdő angol lettem volna iskola szerint, de tudásom szerint haladó angol, és haladó orosz! Tehát én a franciával mit kezdjek? Na, s akkor kiegyeztek a tanárnők egymás között, a franciatanárnővel, N. néni, hogy haladó angolba vesz engem, és akkor ott lébecolok mint kezdő franciás a franciaórán. És kaptam egy átmenő hetest vagy nyolcast, nem is tudom. Igaz, hogy tudtam is dolgokat. Tehát nem probléma, sőt (nevet) ki volt akadva a tanárnő, mert találtam egy nagyon szép verssort Apollinaire verséből, a Sous le pont irabeau. A irabeau híd alatt. És hát énnekem nagyon tetszett a zenéje, és megtanultam, és ez úgy szól, hogy: Sous le pont irabeau coule la Seine / t nos amours / Faut-il qu il m en souvienne / La joie venait toujours après la peine / Vienne la nuit sonne l heure / Les jours s en vont je demeure. És hát erre tízest kaptam (nevet). gy osztálytársam nem tudott egy sort sem! Nem volt tananyag, csak felfedeztem valahol, és nagyon megtetszett a zenéje, ezért tanultam meg. Na. És így. Hát például angolból én olyan dolgozatokat írtam, hogy a szerelem témája Shakespeare-nél. Na. Csuklottak az osztálytársaim, amikor meghallották (nevet), de én nagyon élveztem is, tényleg! Dolgoztam rajta. Na. ost is kellett írni egy cikket az örményeknél, ahol megkértek, hogy megírjam, és mondta a főnöknőm, hogy há nem is tudta, hogy én ilyen jól tudok írni! Na, hát... De nem foglalkoztam soha különösebben ezzel, me nem vonzott. Habár van egy-két regény az agyamba, de még nem fogtam neki. gyszer nagy régen nekifogtam, hogy regényt írjak szisztematikusan. Tehát úgy, ahogy kell, megkreáltam a karaktereket, minden, hogy tudjam követni magam, tehát ilyen lapocskákra felírva minden, megcsináltam a dokumentációt, de aztán sose született meg a regény, mert egy... Hát krimiszerű lett volna, ilyen action (nevet), ahogy mondják, és egy adott pillanatba... Nem tudom, csak így hirtelen jött az ötlet, leálltam, és azt mondtam: teremtő atyám, ha én ezt megírom, ezt az arabok végre is hajtják! e hát egy ilyen arab bosszúakció lett volna, és hogy hogy szabadítják ki az akció tárgyait az izraeli hadsereg. Hogyan szabadítja ki. Na. És akkor úgy leálltam, és azt mondtam: hát én nem adok nekik ötleteket (nevet)! És soha-soha nem lett belőle semmi. És több, mint valószínű nem is lesz, különben ezt azt hiszem, hogy veled kezdtem el írni, amikor a tengeren voltunk. Nem emlékszel? (K: Hogy valamit írtál, arra igen...) Na, ez az! z az, ez az... Akkor fektettem le az alapjait, tudod, s írtam meg a karaktereket, minden, szituációkat jegyeztem meg, amik eszembe jutottak, hogy ne felejtsem el. De mondom, megijedtem, ráébredtem, hogy ez esetleg ötlet lehet nekik. Hát sose lehet tudni, milyen hülye olvassa a könyvemet (nevet)! És nem, nem foglal..., aztán el is felejtettem, azt mondtam, hogy a gondolatok materializálódnak, és Isten őrizz nekem, hogy ez materializálódjon! Úgyhogy még kiirtottam az agyamból is a gondolatot! K: Voltak így a terveidnek támogatói? Általában... S.A.: Hát nem nagyon beszéltem én a terveimről senkinek, úgyhogy nem volt hogy támogassanak, mer én egy magányos farkas vagyok úgy amúgy. Nem látszik ez rajtam, mer nagyon kommunikálok mindenkivel, de úgy, amikor a saját ügyeimről van szó, akkor behúzódom, és szabok egy határt, hogy eddig, és innen errefele az a magánügy! Abszolút magánügyem (nevet). 317

319 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben K: ik voltak a kulturális élmények, utazások vagy nyaralás, vagy bármi a fiatalkorodban? S.A.: Hát rengeteget lófráltam, gyerekkoromtól ugye szüleinkkel voltunk állandóan elmenve, rengeteget voltunk Szulinán. Sok éven át mentünk oda. Apunak volt egy ismerőse ott, szebeni volt a pasas, és hát oda, Szulinára raportálták a családját anno, mert hát ugye német, fasiszta, satöbbi. De a pasas teljesen elrománosodott! És elvett egy helyi tatár fehérnépet feleségül. És hát a fiacskáját segítette apu itt az egyetemen, és mi meg mentünk oda. Volt külön vendégszobájuk, tehát három, nem is tudom mennyi, mer így állandóan voltak kliensei, és mi is közéjük tartoztunk. Tehát annyira jóba voltunk, hogy csak letelefonált apu, hogy például, hogy mi érkezünk. A gyerekek, csak ketten, mert nekik nincs szabadságuk most, nemt om év közbe, volt olyan is. Levittek Galacig, feltettek a Săgeatara 48, mer úgy hívták a hajót akkor, s tényleg úgy nézett ki, mint egy nyíl és nagyon gyors volt! S mittudomén, negyven perc, Szulinán voltunk Galacról, vagy egy óra, valahogy így. És hát ők vártak. S akkor hazavittek, és azér a fenekünk után néztek, de nem sokat. Én akkor már eléggé nagy voltam, nem volt probléma, és náluk étkeztünk, tehát rendesen főzött a néni, ettünk mindent az égvilágon. Apu postán küldte a pénzt, nekünk volt zsebpénzünk, tehát nem volt probléma, tehát ilyen viszony volt közöttünk, és az nagyon vagány volt, mer kimentünk. Aztán közbe megjött apu, csak intézett egy pár napot magának, hogy velünk lehessen, és akkor elmentünk apuval és az egyik halásszal, akit a házigazdáink ajánlottak, be a Deltába. És isteni pofa volt, me apu és a halász oroszul beszéltek (nevet) egymás között, és én amit még értettem, szegény É. semmit az égvilágon! És akkor csinált nekünk halászlevet! De hát azt a finom halászlevet! Agyonpaprikázhatják a magyarok a halászlevüket, én nem mondom, hogy rossz, nem. Az is finom a maga módjában, de az! Ami visszaadta a halnak minden ízét! Az volt, amit az a halász ott nekünk csinált, én soha nem ettem jobbat annál. Fogott, nem tudom, hat vagy hét fajta halat. indegyiket beletette, beletett egy hagymát, paprikát, egy paradicsomot. nnyi volt a zöldség a halászlébe. És sót. Hát az, hogy... egettük külön a halat, s megettük külön a levét. Hát az olyan finom volt, hogy az nem igaz, az a lé! Azzal a sokízű hallal. (szünetet tartunk) Szóval ezek voltak elsősorban, amikor még sulis voltam. Aztán, hogy elkezdtem dolgozni, hát az az igazság, hogy értettem, ami csinálok, és tudtam, amit csinálok. És egyenesen beraktak a laborba, és egy hatalmas stúdiónak, ami a főtéri stúdió volt annak idején, én láttam el az egész labormunkáját. Úgy évközbe nem kellett, csak a napi nyolc órámat ledolgozzam, persze azt ledolgozzam! Keveset tudtam kinn lődörögni. ondjuk reggel a kávémat megittam egy szivar mellett az előtérbe, de utána benn dolgoztam, mint a veszett! Gyorsan is dolgoztam, tehát nem volt problémám. És tablószezonba viszont, ami mondjuk így januárba kezdődött és májusig, május végéig tartott, tehát öt hónap, az nálunk azt jelentette, volt úgy, hogy még december, már decemberbe is kezdődött, de az kevésbé. Az olyan volt, hogy reggel nyolcra mentem és este nyolckor vagy tízkor kiestem a stúdióból. A laborból! ert a fiúk fényképezték a tablókat és én gyúrtam benn, mint a veszett. gyszer a próbákat kellett megcsinálni, aztán pedig a negyven-ötven-hatvan darabot, mert csinálták a tablót, de ugyanakkor már divatba jöttek az albumok is, tehát volt tabló is, album is már, albumot adtak egymásnak. Nem tabló... kicsinyített tablómást, meg... mását, meg ilyesmi. És... de olyan bestiálisan jól kerestem, tehát nekem akkor hatezer lej volt a fizetésem, és akkor édesanyámnak mint igazgató, háromszázharminc, háromezerháromszáz volt a fizetése. Tehát őrült differencia! És meg is kaptam! Nem érdekelt egyszerűen, hogy feketemunkát csináljak, azt az úgynevezett csubukot! Ábszolút nem érdekelt, olyan jól kerestem. Na, s hát nagyon idegesek voltak édesanyámék, mer nem tettem félre semmit. Tehát amennyit megkerestem, én azt el is vertem! Nem mondhatom, hogy elpazaroltam, mer minden évbe elvittem a húgomat is magammal a tengerre, ültünk két-három-négy 48 Nyíl 318

320 ellékletek hetet. Volt úgy, hogy ki tudtam venni fizetés nélküli szabadságot, s akkor egy hónapot voltunk a tengeren! És mindig akkor mentünk, amikor a Costineşti-i filmfesztivál volt. És végigültük a filmfesztivált, s előtte is egy kicsit, s utána is egy kicsit. Nagyon élveztük, kifogtunk egy Flacăra Cenaclu - t 49 is, nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, semmiféle éljen Ceauşescu vagy ehhez hasonló, éljen a szocializmus dolog nem volt ott a tengerpartnál, csak fiatalok voltak, nem lehetett. És nagyon-nagyon jól szórakoztunk! Nagyon jó kellemes zene volt, szép szövegekkel, versek megzenésítve, szóval nagyon értelmes, magas szintű szórakoztatás volt a diákoknak. Komolyan mondom! Ahhoz képest, hogy aztán mivé degenerálódott! De az én ifjúkoromba ez így működött. Na s jöttek, filmeket vetítettek, a fesztiválon kívülről beszélek most, állandóan volt műsor az amfiteátrumba, állandóan vagy színdarabok voltak, vagy a Constantin Tănase 50 jött le valamilyen műsorral, vagy filmet vetítettek. És nagyon-nagyon jó dolgokat. Tehát mindig jól szórakoztunk is, esténként, tenger után. Na. Azon kívül azér is tetszett Costineşti, mer és nudista-párti vagyok, tudod jól, és oda jártam. gy időbe lehetett, volt egy zóna, egy elkülönített kis öböl, ahol nagyon kényelmesen lehetett nudistáskodni, nem jöttek, nem nézelődtek, nem semmi, és aztán nagyon ránkmásztak, és akkor költöztünk át Vama Vechere. Na. És utána Vama Vechere jártam, és amikor tehettem, akkor mentem Budapestre. Tehát kétévenként Pesten voltam. Volt egy nagyon szimpatikus bácsi, akinél megszálltam a Váci utcába, tehát én a belváros szívében voltam (nevet) elszállásolva, és minden csak egy lépésre volt, és ez is egy fantasztikus élmény volt. Élmény volt a bácsi maga. mberi sorsok... Tehát ő áramarosszigetről kellett elmeneküljön, mert a magyar világba főjegyzője volt a városnak. És akkor Pesten kötött ki, de viszont ott nem vallhatta be, hogy tulajdonképpen áramarosszigeten főjegyző volt, mert ott is felkoncolták volna a demokr... democsokráciába, ahogy én mondom. És azt mondta, azt hazudta, hogy villanyszerelő. S be is osztották villanyszerelői állásba, munkát kapott, minden, mint erdélyi menekült, és hát szerencsétlen olyan kétbalkezes volt, semmihez nem értett. De viszont egy rendkívüli, hát jogot végzett, hát egy nagyon olvasott, nagyon intelligens, szerintem egy intellektüell családból származott már maga. És ilyen előkelő stílusa volt, az is, a megjelenése is, akkora volt, mint az ajtó, és egy nagyon jóképű bácsi volt! És hát nagyon talált a szó közöttünk, tényleg, nagyon-nagyon jó humora volt, én meg élvezem, ezzel engem nagyon le lehet venni a lábamról, jó humorral, lásd P.-t (nevet). És különösen azt a humort kedvelem, amelyik egy kicsit az agyadat odateszi, hogy dolgozzál, nem ezt a... hogymondjam, ezt, ami a szexre alapoz, vagy ilyesmire. Azt nem szeretem! Az vulgáris, az nem az én asztalom! És hát lévén, hogy volt hová menjek aztán, mentem kétévenként. És sajnálom, hogy nem mentem az akkori OJT 51 -vel semerre, mert mire én megkóstoltam az OJT-t, addigra... (K: Az mi volt?) Oficiul Judeţean de Turism. Tehát volt a központi vállalat, az ONT 52, Oficiul Naţional de Turism, s akkor minden megyének megvolt a maga kis helyi képviselője. Na. S ezek rendeztek kirándulást mindenüvé a szocialista lágerbe. ég Kínába is. De, nagyon sok volt az orosz területekre. És mind mondtam, hogy el szeretnék menni Örményországba, el szeretnék menni Örményországba, és mondta a barátnőm és kolleganőm, hogy... Aki kasszás volt nálunk, mondta, hogy gyere, mer megyek Örményországba! És gyere velem! Iratkozz fel te is! Á nem, most nemt om mire kell a pénz, most nem megyek, nemt om, tehát arról lemaradtam. Nahát közbe ott kitört a háború (nevet) és akkor végképp lemaradtam róla, többet abba a zónába nem csináltak kirándulást. S akkor nyolcvanhatba megláttam kitéve egy kirándulást. De úgy képzeld el, hogy reggel jöttem le otthonról, a Republicii-n, végig az úton, az OJT mellett mentem el, mer a Béke tér másik felén, tehát Samuil 49 Az 1970-es-80-as évek jelentős kulturális köre volt (főként a zenei életben). 50 színész, színdarab-író 51 egyei Turisztikai Iroda, ejtsd: ozsété. 52 Nemzeti Turisztikai Iroda, ejtsd: onété. 319

321 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben icu vagy minek hívják az utcát, amin végigjövünk a Béke térről lefele az Unió utca fele. És az a sarok blokk volt, az a blokk volt az OJT-blokk. Na. És ahogy jöttem el, tehát erről az oldalról, az IRC oldaláról, én láttam kitéve a kirándulást. És megnéztem, s mondom: teremtő atyám! oszkva, Alma-Ata, Taskent, Buhara, Samarkand, mittudomén még mi volt felsorolva, s vissza oszkvába. ondom: nahát! rre... A selyem útja. Na erre el kéne menni! És jövök délbe haza, s már be van véve a plakát. Tehát ez reggel hétkor volt. ondom: teremtő atyám, mondom édesanyának, hogy na ez van, kész! S anyu gyorsan hív nemt om kicsodát telefonon, valami kolleganőjét, akinek valakije ott dolgozott az OJT-nél. És akkor az felhívja valakijét, és az mondja, hogy á, ez egy ilyen zártkörű kirándulás, szupersok foglalás van, többen, több jelentkező van, mint ahány hely van, és hogy hát csak azér volt kitéve, mer ki kell tegyék. Ha egy fél órára is, de ki kell tegyék. z a szabály. És én pont azt a fél órát elkaptam. Na. ásnap megyek be dolgozni, rettenetesen letörve, és kérdi a kolleganőm, szintén... Tehát én a Főtéren dolgoztam a laborba, de az esküvői képeket, mert lemezekre csináltuk, tehát filmlemezekre, el kellett vigyük a Dózsa György utcába, volt az 5-ös Foto, a postával pont szembe, a sarki üzlet volt anno a Foto, és ott a labor óriási volt. És ott volt ilyen hatalmas nagyító gép, amivel lemezeket lehetett nagyítani. Volt olyan nagy lemezünk, mind ez a gép (a reportofon), és kontakt kópiát csináltunk róla. Tehát úgy kellett fényképezni, hogy az tökéletes legyen, ott semmi ne legyen benne azon a képen, me azt nem lehetett kiretusálni vagy kinagyítani. Tehát kontakt kópia volt. A végső kép. És... tehát most sokkal könnyebb (nevet). A mai világba, amikor a kompjúterbe, a photoshopba mindent kiretusálsz és hozzáteszel s leveszel, satöbbi. Háttereket cserélgetsz. Na, s ott ő meg ott volt laboráns. Az üzletbe. Az 5-ös Foto-ba. L. És aszondja: mér vagyok én olyan szomorú? Há mondom: L. drága, egyszer akartam én is elmenni az OJT-vel kirándulásra, s akkor se sikerült! Aszondja: há miért? Há mondom, mer van egy ilyen zártkörű kirándulás, elmondom neki az útvonalat, hát, kurvára szerettem volna menni, de hát ezzel maradok. Van pénzem, s (nevet) lemaradok. Aszondja: tényleg nagyon akarsz menni? ondom: igen. Na, azt mondja: én megpróbálok intézkedni. Én nem tudom, hogy ő mit intézett, hogy intézett, két óra múlva visszajött, én még mindig a laborba dolgoztam, me sok munkám volt összegyűlve, tehát ő elment a munkából, elkérezett! Jött vissza, s azt mondta: légy szíves, teremts elő egy kiló kávét, két félkilós kiszerelésbe, nagyon finom szappanokat, kettőt keríts, és még nem tudom, hogy mit mondott, de mind ilyen csempészáru (nevet)! Az kellett ott legyen. Így ránéztem, mondom: meglesz a kirándulásod! ondom: ne hülyéskedj! És másnap jöttem, volt mindig otthon tartalékom. lőször is, hogy a Főtéren dolgoztam. Ja igen! És két kartus valamilyen cigaretta kellett, már nemt om pontosan, hogy micsoda. És hát hogy a Főtéren dolgoztunk, abban az időben a lengyelek nagyon sokat jöttek hozzánk a tengerre. És akkor náluk lehetett kapni már szabadon dolgokat, ők hozták a cigit, ők hozták a kávét és a magyarok hozták a szappanokat. És akkor mi ott vettük. Vásároltuk. Hát pénzünk volt ugye rogyásig, és tonnaszámra vásároltuk fel az árut. S aztán volt úgy, hogy kellett, adtuk, vettük, tehát cseréltük egymás között, hogy ki mit hozott ki. S mindig volt otthon tartalékom. Különösen, hogy mentél egy orvoshoz, vagy mentél valamilyen ügyet intézni, akkor toltál egy Kentet, vagy (nevet) toltál egy finomabb csokoládét, svájci csokit, amit már a lengyeleknél lehetett kapni, na. És tehát rögtön megvolt a két csomag, külön összepakolva, úgy elrendezve, hogy semmi nem látszott, két nájlonzacskóba tettem bele, és hát érkeztem L.-hoz reggel. Beszóltam a kollegákhoz, hogy van egy kis dolgom, L. megfogta a kezemet, elmentünk, megkaptam a papírt, kitöltött... Ő leadta a leadnivalót, én kitöltöttem a papíromat, és mondták, hogy majd jelentkeznek. S leadtam a telefonszámot, és egy munkahelyi telefonszámot, hogy kapjanak el. És nemt om, asszem rá egy hétre csörög a telefon, kérnek engem a telefonhoz, és értesítenek, hogy ekkor és ekkor a rendőrségen kell jelentkezzek, hogy kivegyem az útlevelemet. egyek, a rendőrség is aprobálta, mehetek a kirándulásra. Há majdnem hanyattestem. És elmentem. És ez volt életem egyik legszebb élménye. Tudniillik ezt meg kell mondjam, hogy én 320

322 ellékletek hiszek a reinkarnációba, tehát ez... helyesen magyarul ohne weiter 53 (nevet), ez számomra így van, és ez számomra nagyon be is bizonyosodott, tehát ha nem hittem volna is, kellett volna a végére higygyek. Tudniillik elmentünk... oszkvába nem éreztem jól magam. Tehát szép város, nagy város, de olyan... meg van minden húzva, tehát semmi óváros nem volt, a régi oszkva nagyon kevés van belőle, két utcányi, azt hiszem, a többi az mind modernizálva van és olyan borzasztó nagy, olyan grandiózus, olyan... Legalábbis a részek, amiket mi látogattunk. Na. És repülővel megérkeztünk Alma-Atába. löször is: hajnalba érkeztünk meg. És úgy képzeld el, hogy a repülő lement egy kicsit délre, és... ez volt a rutája 54, és úgy jött vissza, és a hegygerincen repült! Pontosan a... hogy hívják ezeket? A kazah és a kínai határon. zeket a hegyeket úgy hívják, hogy Tien-san. A kínai nevét használják. Hát! Azt a szép képet! És azt a csodát, amit akkor láttam, az leírhatatlan, lefényképezhetetlen! Az, azt látni kell! Úgy néznek ki a hegyek, minthogyha a homok helyett cukrot használtál volna és így pötyögtetted volna, amikor a gyerek játszik a vizes homokkal a tengerparton, és azok a csöppök vannak, egy-egy ilyen csöpp volt, minthogyha egy-egy cseresznye lett volna a torta tetején, olyanok voltak a hegyek, a tetejük, így nézett ki. És jött keletről a Nap. Ahogy kelt fel. Hajnali Nap. S ahogy lágyan simogatta őket rózsaszínen! Hát valami fennséges volt, úgy érezted, hogy te és az Úristen ott vagytok. Szóval ez nagyon szép volt. Akkor megérkeztünk a röptérre, bevittek busszal, és már a buszon nagyon tetszettek az épületek, és tetszett az egész város. ert... az építkezés, igaz, hogy blokkok voltak, pontosan, tehát semmi régi nincs ott se, az egy vadiúj város, de viszont megtartották a stílusukat. Tehát nem tagadták meg önmagukat. És akkor ilyen furcsa motívumok voltak az ablakok, a bejárat, a tetőrendszere a blokknak, tehát nem volt sima, hanem úgy megvolt szépen csinálva, nagyon, nagyon szép! Gyönyörű parkok, rengeteg parkot láttam és nagyon érdekes embereket. Tudniillik fehér és mongol keverék. És kínai. Feltételezem. És nagyon érdekes ez a keverék, nagyon érdekes. Képzelj el egy gyönyörű született szőke nőt, csodálatos kék szemekkel, és ilyen mongol szem, vonás, tehát mongol szemei vannak tulajdonképpen. De kékek (nevet). És szőke. Szóval fantasztikusan érdekes embereket láttam, ugyanakkor (nevet) volt ennek csúnya változata is, a mongol arc, vagy kínai arc, me nem is tudom, nem tudom őket megkülönböztetni, me ugyanaz a vágott szem meg satöbbi. Sötét, napbarnította arc volt, és lángvörös hajjal! És ebédeltünk, és ebéd után a kantin részből átjöttünk a vendéglő részbe a szállodánál, mer szerettünk volna inni egy pohár bort. Nagyon finom borokat lehetett kapni Bulgáriából, Romániából, agyarországból. És hol gri Bikavért ittunk, hol Barenblutot a bulgároktól, vagy román urfatlart ittunk. Cabernet Sauvignont. És hárman voltunk lányok, akik mindig megtiszteltük magunkat. Az Isten áldja meg, három rubel volt egy butélia bor, hát egy rubel nem volt akkor probléma számunkra, mer mindegyikünknek volt pénze. leve már úgy mentünk, hogy száz rubelt váltottak nekünk, ami nagy szó volt, me nem váltottak ilyen óriási összeget. De az út is tizenegy napos volt. Nem volt rövid út. Na. lég az hozzá, hogy ez, ez egy nagyon meghatározó élmény volt. Innen buszok, buszra szálltunk, és busszal vittek Taskent fele. Érintettük Djambult és Tsimkentet, Djambult még mongol részen, me ott inkább mongolok voltak, mint kínaiak. És Tsimkent, az Taskent előtt van, tehát már a két név is jelzi, hogy ugyanaz a zóna. z már Üzbégisztán. És Tsimkentbe van a híres asztrahán gyár. És ott, oda is elvittek, megmutatták, hogy a szerencsétlen, meg nem született babákat ölik meg és nyúzzák meg, tehát még nem volt szabad, hogy kinyíljon a szőr. Az az igazi valódi asztrahán, s azér ilyen lehetetlenül drága. er képzeld el, hogy a szerencsétlen, az anyát is eleve gyilkolják meg, megölik ahhoz, hogy kivegyék belőle a bébit. Na (sóhajt). És szóval ez nagyon csúnya dolog, de gyönyörű bundákat csináltak, és 53 minden további nélkül 54 útvonala 321

323 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben mutatták. Van bundakiállítása is a gyárnak. Sz al álomszép dolgokat láttunk, és utána érkeztünk be Taskentbe. Taskentbe egy ilyen hatalmas huszonvalahányemeletes szállodába szállásoltak el, a tizenhatodik emeleten. És nem lehetett ablakokat nyitni, semmit az égvilágon, minden hermetikusan zárva volt, de volt izé, szellőztetés, tehát nemt om, ha akkor air condition-nek hívták, de (nevet) valami ahhoz hasonló. Az egyetlen egy hely, egy picike ilyen loggia-szerű rész, ahova ki lehetett lépni a folyósó végén. S hát én kíváncsi fajta lévén, általában az oroszlán 55 egy kíváncsi, s a macskák kíváncsi természetűek. Odamentem, kinyitottam az ajtót, s ki akartam nézni. S a szél kivette egyszerűen a kezemből. Az ajtót. Olyan szél volt a tizenhatodik emelet magasságába. És gyorsan, nem tudtam, hogy hogy húzzam vissza, s miközbe húztam vissza az ajtót, a szél tépett ki engem (nevet). Annyit láttam, fogózkodtam az ajtóba, s így kinéztem, és láttam egy érdekes dolgot, hogy van a sor gyönyörű bulvár a nagy blokkokkal, és mögötte egy echte régi negyed. És ez, ez is vak szerencse volt, mert volt hová délután... Nem is! ásnap délelőtt mentünk, mer szabad délelőttünk volt, s elvittem a lányokat, és ott jártunk, és úgy mentem, és úgy jöttem, és úgy vittem őket a negyedbe, minthogyha én ott nevelkedtem volna. z egy. Kettő: a Buharába. Ugyanez volt a helyzet. Én a negyvenöt fokba, száraz meleg volt, negyvenöt fok, nem érzed. És kalap nélkül, semmi nélkül sétáltam az óvárosba, térkép nélkül, pontosan hazataláltam, és tudtam, hogy ha most itt bemegyek, hová jutok és satöbbi, satöbbi. Nagyon érdekes volt. gy... állandóan ilyen déjá-vu érzésem volt. Fantasztikus volt. A másik dolog pedig Samarkand! Samarkandot úgy kell elképzeld...tehát Taskent és Buhara városok. zek a kicsi négyszögű épületek, s a gyönyörű... hogy hívják ezt? Édes istenem! agyarul, nézd meg, milyen hülye vagyok! Jaaaj, ez a... ezek a vallásos iskolák, meg a templomjaik... (K: ecset?) ecset! ecset, és a mecsethez tartozó vallásos iskola. És ennek is van egy elnevezése, de most nem jut eszembe. És Samarkandba viszont más. Samarkandból nem maradt meg a régi városból semmi, kivéve egy hatalmas teret. Úgy képzeld el, mint a Sétatér, egy akkora tér, és a három oldalán, de szinte tökéletes négyszög, úgy, nem annyira tégla, mint a Sétatér, és a három oldalán három egyforma óriási mecset, de csak a bejárat. Azt hiszem egyik se teljes, ha nem tévedek. De monumentális bejáratok. Tiszta kék csempe! Jaj, valami fantasztikus! Csodálatos. És a térre fel kell menni egy pár lépcsőn. Azon a részén, ahol nincs semmi. Hát fiam, én odamentem, elmentem a csoporttal, nem figyeltem oda, tehát ott hallgattam valamit, mesélt a ghid 56, hogy ez így, az úgy, amúgy, nézzük meg, me rajta vannak az ősi szimbólumok, a horogkereszt, a dávidcsillag, a nemt ommicsoda, a minden rajta volt, mer há tulajdonképpen az ősi időkben ezek hatalmi jelvények voltak. És ahogy így felnézek oldalra, mer mutatta, hogy nézzük meg a horogkeresztet, egy olyan érzésem támadt, hogy most, most dőlnek rám! gyszerűen elmentem a tér szélére a lépcsőkhöz, ahol felmentünk. És én ott vártam meg a bandát, hogy jöjjön vissza. S kérdezték a lányok, hogy mér nem jössz velünk? Én nem megyek, mer ezek rámdőlnek! Tehát itt is lehetett egy élményem, esetleg lehetett földrengés és azt ott megtapasztaltam, mert nem akartam odamenni, mer végképp! gy ilyen iszonyom volt egyenesen, hogy ott, hogy odamenjek. zek érdekes dolgok. Hát körülbelül ezek voltak az ifjúkori élményeim. K: S aztán hogyan választottál végül szakmát? S.A.: Hát szakmát úgy választottam, hogy nem jutottam be a két egyetemre, tehát az orvosira s az állatorvosira. De már mikor nem jutottam be az orvosira, már akkor édesanya inszisztált, hogy végezzem el a... ipari rajz tanfolyamot. z egy ilyen három hónapos tanfolyam volt, és ezt ő kifizette nekem. Nem volt ingyenes. De ezt viszont nagyon szerettem és nagyon jól csináltam, tízest kaptam, tízessel végeztem, ez feküdt nekem. De nem kaptam állást! ert ez volt a legkönnyebb úgymond, 55 S.A. oroszlán csillagjegyben született. 56 idegenvezető 322

324 ellékletek hogy elhelyezzék a gyerekeiket, akik nem jutottak be, és irodai munkát végezzenek. Na, s akkor nagyapám kijelentette, hogy oké, milyen szakmát akarsz választani? Fodrász, kozmetikus, fényképész? Válassz valamit a kooperációból 57, mer elintézem neked. S hát mondom, hogy hát fodrász semmi szín alatt nem akarok lenni. Kozmetikus, hát mondjuk kozmetikus lennék, de nem látom magam annyit ülni a széken s állandóan matatni az emberek ábrázatát. Inkább a fotót választom. Amúgy is a vérembe van, me fényképeztem, a filmhez is köze van, tehát én ezt választom. S akkor nagypapa felcsomagolta magát, me tudta, hogy lábbal kell nyitni az ajtót az UCCO-nál Bukarestbe, ez volt a felsőbb szerve a szövetkezeteknek. (Szünetet tartunk, S.A.-nak telefonálnia kell.) Na. Hol maradtunk el? (K: Hogy hogy választottál szakmát.) Ja! Tehát nagyapám tudta, hogy mit kell csinálni. Felpakoltatta, szólt anyunak, hogy szerezzen be dolgokat, persze szilvapálinkát, s ment Bukarestbe. És másnap jött vissza, és megvolt a kérés, egy személy részére Kolozsvárról fényképésznek. A bizonyos szövetkezeten keresztül, amelyik ezzel foglalkozott. Akkor úgy hívták a szövetkezetet, hogy Deservirea 58. ert ilyen szolgáltatás volt. Ott voltak a fotósok, órások, tévések, jégszekrényesek, mosógépesek, tehát kimondott szolgáltató szövetkezet volt. Autószerelés, ez mind-mind hozzánk tartozott. Na, s akkor én mentem szeptemberbe nagy módosan (kazettacsere). Lement és beszélt az elnökkel, hogy visszajött Bukarestből, odaadta neki a papírt, mondta, hogy fog jönni egy másik papír, és majd szeptemberbe. És hát minden el volt rendezve, természetesen értesítenek. Szeptember. Várom, hogy értesítsenek, sehol semmi. Szeptember végén nagyapám fogja magát, és lemegy a szövetkezethez, hogy lássa, hogy mi történt. És hát mondja az elnök, hogy nem kapott semmilyen papírt még. S aszondja nagyapám, hogy nem lehet! ert a kurzusok indulnak október elsejétől, tehát muszáj volt leküldjék a papírt. És erre az elnök fogja magát, s behívatja a személyzetis főnököt, és megkérdi, hogy nem jött papír? Név szerint, a helyemre, a fotósnak. Neeem! Nem jött semmi. Na jó. ljön nagyapám, ahhoz, hogy egy óra múlva hívja telefonon az elnök, és közölje vele, hogy elnézést kér, de az ő személyzetis főnöke elküldte az ő lányát az én nevembe. A kurzusra. És hogy most mit csináljanak? Rugassák ki vagy mi legyen? S akkor azt mondtuk, hogy most már mi a fenét csináljunk, le van ejtve, de megígérte a pasas, megesküdött, hogy ha addig él is, a következő évbe én fotós tanfolyamra megyek. Na, s ez így is történt. De még hamarább, mint szeptember, mert már azt hiszem, hogy augusztusba hívattak, kiderült, hogy még volt más jelentkező is, diszkréten szólt az érdeklődőknek, tehát a végzett gyerekes, főnököknek, akiknek nem jutott be a gyerekük az egyetemre, hogy né, indul fotókurzus, és hogy nem-e érdekelné őket. És úgyhogy egyből egy helyett négyen mentünk Kolozsvárról. Úgy képzeld el, hogy a másik, az egyik leányka, az egy banki főtisztviselő volt, a másik leányka pedig a tűzoltó parancsnok leánya, (nevet) és én megint pilás 59, ugyebár, nagyapám révén. És egyetlen szerencsétlen munkás leányka volt, aki a bádog szekciónak, me volt nekünk egy olyan bádog szekciónk is, annak a szekció főnökének volt a leánya. Na s akkor így mentünk el négyen Bukarestbe a fotó tanfolyamra. És a négy emberből csak ketten maradtunk fényképészek. Huzamosabb ideig. És legvégére csak én egyedül maradtam. Tudniillik az egyik leányka bejutott a színire sokadik felvételi után. indenáron színésznő akart lenni, és most a Ion Creangă színházba színésznő. A másik, az bábszínházas lett. Férjhez ment egy görög sráchoz s elment, s most Athénba bábszínházozik. És O., aki a bádogos mesternek volt a leánya, az férjhez ment egy idő után, férjhez adták, és... Tehát ez egy ilyen rendezett házasság volt, és nemsokára rá kimentek az gyesült Államokba. Ilyen pocăitok voltak, valamiféle pocăitok 60 voltak, nem tudom, hogy szombatisták, me- 57 szövetkezetből 58 Szolgáltatás 59 befolyásos támogatóval rendelkező 60 hivő, szektás 323

325 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben todisták, micsoda, de na, s így ki tudtak menni. És ki is mentek, és valahol Los Angelesbe élnek, de nem tudok róluk semmit. Na. Tehát így kerültem én a fotóhoz. És lettem fényképész. K: Az első munkahelyed mi volt? S.A.: Az első munkahelyem nagyon sokáig ugyanaz volt, tehát egyenesen a Főtérre helyeztek, az oroszlánbarlangba. Tudniillik nagyon igényes volt a főnök a főtéren, D.F.-nek hívják, még ma is él, május huszonhetedikén töltötte a hetvenedik életévét, és nem sokkal a születésnapja előtt Kolozsváron tartózkodott. egnyitottak egy kiállítást a Goga könyvtárba, a ărăşti-téren 61, ahol Kolozsvárról kiment fényképészek állítottak ki. Szóval voltak franciák, ausztrálok, németek, asszem van egy svéd, és az gyesült Államokból ketten vagy hárman. Na. És hát ő hetvenkilencbe ment ki az gyesült Államokba, azóta ott él, és nagyon, tehát szakmailag nagyon sokat tudott. Az édesapja is fényképész volt, de ő újságíróit végzett tulajdonképpen, és mint riporter kezdte el pályafutását. S akkor ugye a riporternek kellenek fényképek is, és akkor megtanult fényképezni, és így lett fotóriporter. gyszer a Zilahi Naplóhoz vagy hová helyezték, ott kezdte pályafutását, és aztán Kolozsvárra került nemt om milyen újsághoz, és a végén, mielőtt az édesapja nyugdíjba ment volna, átvette az üzletet. Visszajött, bejött a Kooperációba, s átvette a főtéri üzletet az édesapjától, és ő vezette... (K: z hol van helyileg?) Főtér 5 szám, ha nem tévedek. Tehát ott a... Van a mozi hirdető, az az árkád, ahol a mozikat hirdet... Az mai napig az, és közvetlen az első ajtó volt a Foto, az Unió utca fele. Tehát nem a Jókai utca fele, mer a Jókai utca fele a Lactovegetarian volt akkor, az a helység. Na. És mellettünk volt a fotós cuccokat áruló bolt. Közvetlenül. zek voltak a boltok, s utána jött az Arta Populară. És a Fondu Plastic, ami mai napig is Fondu Plastic 62. Az egyetlen volt, ami ott nem változott. ióta én az eszemet tudom. Na. És... egyenesen mikor, tehát kaptunk egy hónap szabadságot, egész októberbe szabadságon voltunk, szeptemberbe volt a végső vizsga, októberbe szabadságon voltunk. Édesapáék ideadták a Trabantot, nekem volt már hajtásim. Én, hetvennégy május ötödikétől, azt hiszem van hajtásim, már elég régi motoros vagyok. És hát ugye édesapa nem nagyon adta ide jó szívvel azt a szegény Trabantot, de édesanya kiudvarolta tőle. És a négy széllebélelt leányzó, három kolozsvári, tehát a bábos, az O., a bádogosnak a leánya, én, és Nagybányán felvettük a negyediket, elmentünk a hegyekbe. A máramarosi havasokba és át oldvába, és az összes ilyen... hogy hívják ezeket? Kolostorokat! Az összes kolostorokat meglátogattuk, és hát ez egy nagyon szép kirándulás volt. Borsabányán álltunk meg és ott ültünk két napot. Ott is bejártuk, voltunk a Lovak Vízesésénél, mindenütt, t át túráztunk rengeteget, és utána hazajöttünk. És a Trabant épkézláb volt, és apunak nem jött, hogy elhiggye (nevet). Hogy nem vertem szét a trabantot. Persze volt háromszor is javítva időközbe a Trabant (nevet). zt ő nem tudta, mert jól jöttünk haza. Na. z, ez volt a kezdet. (K: Hogy kerültél akkor a munkahelyedre? Beosztottak?) Beosztottak. Beosztottak! Tehát ebbe nekem nem volt beleszólásom. K: ilyen volt a munkahelyi környezet? S.A.: Hát nem mondhatom, hogy problémám volt, hogy... hogy mondjam, inkadrálódjak egy környezetbe, hamar felmértem, hogy mi a szitu, és akkor úgy mozogtam én is. Nem, ne ríjjak ki, hogy minden oké legyen. Azon kívül én nagyon szerettem azt, amit hoztam otthonról, azt szerettem volna, hogy a munkahelyemen is legyen. Csend, békesség, szeretet, tehát ezek a dolgok. S akkor mindig úgy intéztem a dolgot. Nem adtam helyet semmilyen pletykának, mert nálam mindig meghalt, és ezért nem lett cirkusz, nem lett semmi. És akkor próbáltunk rendezni szülinapokat, mindent, úgy, hogy közösen összegyűltünk, s ez egy idő után nagyon jól működött. Nagyon jól működött, és tehát 61 Kolozsvár egyik lakónegyede 62 Lactovegetarian, Arta Populară, Fondul Plastic egykori üzlethelyiségek nevei. 324

326 ellékletek ilyen családias hangulat volt. Te! ikor én odamentem, ezt muszáj elmondjam! Hát odamentem a laborba, első dolgom az volt, mondtam, ne haragudjatok, gyerekek, de én első nap takarítok. lőször is egy nagyon régi épület, egérszagot éreztem. Valamelyik hülyéskedett velem, és azt mondta, hogy miközbe dolgozol, patkányok fognak a lábadon keresztülmászkálni. Hát el mered képzelni, hogy dohos, meg ilyen dolgok voltak, s én szépen kirámoltam mindent, s kitakarítottam. És felmostam, s feltöröltem, és megnéztem mindent, de hát sehol semmi nem volt. De valamilyen mittudommilyen köteg papír mögé el volt dugva egy üveg orosz vodka. Sztalicsnaja. És én azt megkaptam. É így jövök ki, az üveget fogom, s mondom: kié ez az üveg? Ki dugta el oda a vodkáját (nevet)? És képzeld, ki volt! P. (nevet)! Így kezdődött a kapcsolatunk. Hogy majdnem megevett, hogy én megkaptam az ő vodkáját (nevet)! érgébe. Na így kezdődött nálunk a kapcsolat. K: ennyire számítottál jó munkaerőnek? Vagy tehetséges a szakmádba... S.A.: Az feltétlenül! Nem, nem vagyok én egy szerény ember úgy amúgy, de tényleg szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a legjobb fényképészek közül voltam, s vagyok mai napig is, csak most már nem dolgozom, ugye. Ami a stúdiót illeti! Tehát én most stúdióra gondolok. K: S meddig dolgoztál ott? S.A.: Teremtő atyám... Nyolcvanháromig! zerkilencszáznyolcvanháromig. Nyolcvanhárom februárjába helyeztek át a Jókai utcába, mer onnan nyugdíjba ment egy kolleganő, és egészen nyolcvanhárom augusztusáig ott dolgoztam. És nyolcvanhárom augusztus elején felköltöztünk a Hajnal negyedbe. Na. K: ilyennek számított, milyen volt akkor a fényképész szakma? S.A.: Hát akkor, akkoriban egy nagyon respektált és úri szakma volt a fényképész szakma. Tehát nem... Az az igazság, hogy általában a mesteremberek régen, és ezt így hoztuk magunkkal, mer a mi mestereink még azok az emberek voltak, akik fenntartották a agyar Operát, a Színházat, a Filharmóniát, mert ezek az emberek jártak ide. Tehát bérletük volt. És kultúrlényeknek számítottak. És jó, hogy akkor már velem, tehát az én generációmmal már bejött egy csomó parasztgyerek, akit meg kellett aztán tanítani mesterségre, de valahogy még ezek is jobban kikupálódtak, mind az utánunk következők, akiknek nem volt már ilyen mesterük. Hát azér elbeszélgettek, hogy: voltatok a színházba? Hallottátok azt a gyönyörű zenét? Vagy: feltétlenül menjetek el és hallgassátok meg! Szóval nem álltak, mint Bálám szamara, mikor Csajkovszkijról volt szó, vagy Diótörőről, vagy mittudomén miről. Tehát ilyen zsánerű emberek voltak, és ezért az iparosok, mer iparosnak számított a fotós is, ugye, azok becsben voltak tartva. Becsben voltak tartva. K: Sok fényképész volt? S.A.: Nem. Nem volt sok fényképész. Nem. K: Nehéz volt ezen a pályán elhelyezkedni? S.A.: Nagyon nehéz! Hát mondom, hogy nagyapám Bukarestbe kellett menjen, hogy ők adjanak egy papírt, hogy ők kérjenek. er itt Kolozsvár nem akart többet kinevelni, mer azt mondták, hogy vannak elegen. És hát ha nem is voltak elegen, de nem szerették volna elosztani, megosztani sokfele a dolgot. er az fizetéscsökkenést jelentett. És meséltem neked, hogy milyen fizetéseim voltak. Na mos már a nagy disznóság az, amit most tudtam meg a kolleganőmtől, aki nyugdíjaztatta magát, idősebb, mint én pár évvel, hogy mi megkerestük ezt a hatalmas fizetést, de a szövetkezet adót az államnak, és betegsegélyt, és mindent, csak az alapfizetésre vont. Ami ezerkétszáz lej volt vagy ezerháromszáz lej, ezernyolcszáz lej már a végére. Tehát nesze semmi, fogd meg jól. K: Konkrétan mi volt a munkád? S.A.: Konkrétan a laborba nagyítottam a képeket, előhívtam a filmeket, tehát ez volt. A kliensek filmeit, a miénket, mindent az égvilágon, tehát a teljes labort tiszta egyedül csináltam. K: És fényképező mikor lettél? 325

327 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben S.A.: Hát hétközbe laboros voltam és szombat-vasárnap az esküvőkön fotós. e hát kiverekedtem magamnak, hogy én nem ülök egész nap a laborba, de nem is csinálok buletinképet! Tehát... Igaz, hogy ha csak ketten maradtunk, a fiúknak el kellett menni színházba fotózni, me sokat jártak a Román Operába és a agyar Operába is, annak idején ők csinálták a... A földrengés is ott érte például P.-t. a Román Operába. Éppen fényképezett. És lévén, hogy sokat jártak, és délelőtt próbákon is csináltak képeket meg minden, tehát nem voltak jelen. S akkor mindig üvöltöttek nekem, hogy: Kukiii 63! Lesz egy buletin! Vagy lesz egy útlevél! Vagy lesz egy hajtási! S akkor mindig rohantam ki a laborból, s csináltam meg a fényképet, s rohantam vissza. És egy adott pillanatba ez eléggé meggyengítette a szememet és nekem akkortól kellett szemüveg. Igaz, hogy nem nagy, me másfeles a dioptriám, de akkor is! Nem kellett előtte, s aztán kellett. Na, de abszolút, sz al többnyire labort csináltam, a művészi hajlamomat azt kimondottan az esküvőknél éltem ki. Az esküvői képeknél. K: S akkor hogy ismerkedtetek meg végül P.-val? S.A.: Hát úgy, hogy ütköztünk egymásba a munkahelyen (nevet). Szó szót hozott, nagyon tetszett a humora. Ő elkezdett velem beszélgetni, nem volt egy nagy beszédes pasas, elkezdett velem beszélgetni. S az egész üzlet csodálkozott, hogy hogyhogy megszólalt P. s jön hozzám s beszél velem!? gy: én nem tekintettem másnak, mint más embert, tehát emberszámba vettem, itt kezdődött. És a másik dolog pedig, én nem tudtam az előzményeit, hogy mi volt vele s hogy volt vele. Tudniillik ő elment az első turnussal Bukarestbe inasnak, és nem bírta az idegrendszere a nyomást és mindent, ami ránehezedett ott egyedül. lőször is nem bírta jól a román nyelvet, és ez is nagyon nehéz volt neki, és azon kívül soha az életébe nem volt öt percre se távol az édesapjától. Hát ugye az édesanyja, az akkor már nem élt. És tizenhét éves is volt. Tehát, mer ez ilyen tizedik utáni fősuli volt. Bukarestbe egy ilyen... (K: Te is olyan fiatal voltál?) Nem! Nem-nem, én posztliceálisat csináltam, ő pedig ezt a úgymond şcoală profesională 64 vagy valahogy így hívták akkor. Na. És hát visszajött, és lemondott a fotóról. Hazajött. Nem bírt ottmaradni. S akkor ott inaskodott tovább a boltba. S akkor megmagyarázták, hogy ha nincs diploma, abból baj lesz, me nem fog tudni dolgozni. S akkor a következő évbe, hát foglalkoztak vele, tanult románul, satöbbi-satöbbi, s akkor a következő évbe elvégezte a kurzust. Bukarestbe. Na. És ezért néha csúfolkodtak vele. De hát én ezt nem tudtam, úgyhogy ez engem nem, különben se érdekelt volna, és nagyon jól talált a szó köztünk. Nagyon, rengeteget röhögtetett, én azt nagyon élveztem, és élveztem, hogy értelmes, intelligens a humora, tehát... Nemt om, hogy mit mondanak, mit nem mondanak róla, de látszik, hogy jobb sorsra érdemes ember. Utólag aztán megtudtam, ugye, hogy milyen családból származik, satöbbi-satöbbi, s akkor már nem csodálkoztam azon, hogy ez a kultúrszintje és nem marad meg a rántás szintjén meg a nemt ommicsoda szintjén. Hanem elbeszélgethetünk egy könyvről és egy filmről és egy koncertről teljes nyugalommal, mer van kivel. És persze, akkor így. K: Tudod te a családja történetét? S.A.: ost már tudom a családja történetét. ost már igen. Igen. Sőt, olyasmit is tudok, amit ő nem tud (nevet). (K: S elmondhatod?) Persze! Persze-persze! Szerintem semmi se titok! Nem titok már. Különben is, édesanyád hallott egy részletet. gy könyvből olvastak fel, amit... egy kolozsvári szerző írt. Sajnos nem figyelt oda, Budapesten volt, nem figyelt oda, hogy ki a szerző, és ezért én nem tudom megkapni ezt a könyvet. er a részlet tökéletesen ráillett P. édesapjára! Az illető fogorvos volt, az illető bohém volt, az illető B. volt, és azt fájlalta, hogy a felesége összeszűrte a levet egy valakivel, és hogy ezt ő egy tragédiának élte meg, és hogy most mit csináljon. És ott van a kicsi fia, és 63 S.A. beceneve 64 szakközépiskola 326

328 ellékletek hogy lesz és mint lesz!? És... Tehát ez így is történt. Az első felesége, állandóan problémás, egy nagyon-nagyon elkényeztetett hölgy volt. (K: A P. édesanyja?) Nem! Nem, nem, nem, ez P. édesapjának az első felesége. P. édesapja gyakorló... (K: P. édesapja is zsidó volt?) Igen. Igen, igen, igen. P. édesapja elvégezte Budapesten az orvosit, hazajött, és kihelyezték, tehát má Budapestről kihelyezték, Szilágysomlyóra? Ha jól mondom, Szilágysomlyóra, igen. És... segédorvosnak, G. úr mellé, doktor G. mellé, aki a körzeti orvos volt abba a zónába. Nem tudom, hogy milyen körzet tartozott hozzájuk. Hát elég nagy körzet tartozott hozzájuk, mert még Nagybánya fele is kiterjedt. Tehát kaptak papírokat, hogy ott is volt, tehát volt fenntartva szoba neki, ahol ő lakott mint gyakorló orvos. Gyakornok! Orvos. Na, s hát a G. úrnak volt egy gyönyörű elkényeztetett leánya, és mert P. édesapja egy nagyon gazdag családból származott, tehát a G. úr beleegyezett, hogy elvegye feleségül. Nagy volt a szerelem, fiatalok, satöbbi, közbe huszonnyolcba megszületett a fiuk, J. gy nagyon szép kisfiú, gyönyörű szőke loknikkal, és... zt onnan tudom, mert lefesttették. gy nagyon jó kezű festővel, mert nagyon szép a festmény. És ez megmaradt. z nem veszett el a háborúba. És harminc... harmincnemt omhányba, ezt most már nem tudom pontosan idézni a dátumot, de megvan a halotti bizonyítványa a J. édesanyjának, amit itt állítottak ki a kórháztól, hogy nem tudták már megmenteni, öngyilkos lett, bevett valami gyógyszert, és öngyilkos lett. És nem tudta eldönteni, hogy mit csináljon. Tehát úgyanúgy, ahogy az édesapját is nagyon... egbontotta az egyensúlyát, hogy kapott magának mást, és akkor ott a gyermek, és ott a család, és ők egy voltak, és hogy most mi lesz. Na ugyanúgy őt is megbontotta. Csak az volt a különbség, hogy neki az idegrendszere sokkal gyengébb volt. ondom, egy elkényeztetett hölgy volt, egy ilyen egzaltált hölgy. És nem tudott dönteni. Se a pasassal nem tudott elmenni, se a férjétől nem tudott elválni, a gyerekét se akarta elhagyni, s aztán a végén elhagyott mindenkit. Na. És tulajdonképpen az egész Kolozs 65, az ezért lett véve. zerkilencszázharminckettőbe, ha nem tévedek, vagy ezerkilencszázharmincba. Az idegrendszert erősíti a sós levegő. És ezért. És nyugtat. Állítólag. És ezért vette meg P. édesapja azt a birtokocskát, szerintem az házzal együtt volt anno, és végképp nem ott, ahol mi most kaptuk azt a hatszáz négyzetmétert. És hát, hogy legyen az asszonynak, ahová kimenni, hogy felfrissüljön és megnyugodjon az idegrendszere és feltöltse magát. De soha nem használták. Soha nem használták, és utána meg is halt a hölgy, tehát végképp... l is felejtette P. édesapja. Valaha is, hogy vette, hogy van neki az a telke. És akkor összeismerkedett egy orvos kolleganővel, akit végülis elvett feleségül, aki ábszolút akceptálta J.-t, és J. is akceptálta őt, és együtt nevelték a fiúcskát. A fiúcska nagyon sportos volt, járt lovagolni, járt vívni, járt asszem focizni, szóval teljesen ellentéte P.-nak ebből a szempontból. És hát jött a háború, jött a deportálás. Sajnos, ez egy szomorú epizód mindenkinek az életéből. ost nem tudom pontosan, hogy katolikus papoknak, vagy ortodox papoknak adták oda a gyerekeket. gy ilyen szerzetesrend volt, és oda vitték. Összeszedték idejében a zsidó gyerekeket, a zsidó szülők. A fiúcskákat, és elvitték oda. És nagyon szép vagyont hagytak ott azért, hogy ezek az emberek megőrizzék a gyerekeket, hogy életben maradjanak. ert már hallatszott, hogy mi történik. Tehát nem voltak hülyék. És tehát J.-t elvitték ide, és őket deportálták. Nem tudták megúszni a deportálást. Az édesanyja Auschwitzba volt, az édesapja Bergen-Belsenbe. Rémes dolgokon mentek keresztül. Lévén, hogy mind a kettő orvos volt, hát Auschwitzba az édesanyja kellett gondozza a betegeket, a lágerbe, és olyan dolgok voltak, hogy sokszor magától vett vért és azt tette oda, vagy másiktól, akiről tudta, hogy egészséges, mert hát a haldoklót nem akarta, hogy elvigyék a halála előtt elégetni. És szóval... Kaptam papírokat. Amik ezt bizonyítják, és hát nem volt könnyű átélni azt az időt. Az édesapja Bergen- Belsenbe, mer időközben az édesapja a kolozsvári egyetemen elvégezte a fogászatot, tehát fogorvos- 65 Románul Cojocna (Kolozs megye), sós bányatavairól híres fürdőhelység. 327

329 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben sá képezte át magát, általános orvosiból, és mint fogorvost odatették, hogy a hullákból szedje ki a fogakat. Szóval... Rendkívülien jó... Az aranyfogakat, úgy értem. Puskával a fejénél, ezt kellett csinálja. Na. És hát rémes volt. Gondolom, hogy rémes volt, tehát nem csodálom, hogy rámentek az emberek erre a dologra. Na elég az hozzá, hogy az édesanyja Auschwitzból nagyon hamar hazajött, negyvenötben már itthon volt, és az édesapja Bergen-Belsenből azt hiszem, hogy negyvenhat végén, vagy negyvenhét elején került haza. Tudniillik mi történt! Onnan átvitték őket Norvégiába, ott volt ez a Bergen-Belsen, nem is tudom már, de valami köze volt a norvégokhoz, és a norvég lágerből átvitték őket Svédországba. És a román állam, tehát visszakapta újra rdélyt, Románia, és nagyon sokáig hagyta kallódni az embereit. er erdélyiek voltak, és nem nyilatkozott a román állam az állampolgárságuk felől. Na, s akkor míg ezek nem tisztázódtak, ezek a dolgok, a szerencsétlenek ott voltak egy másik lágerbe. z most már nem volt egy ilyen diszkriminatív láger, de hát na! íg haza tudtak jönni. És rengeteget kereste az öregúr a fiát. És nem kapta meg. És egyszer jelentkezett náluk egy úriember, nem tudom, azt hiszem, aludt a P. édesapja, vagy nem volt otthon, mert az édesanyja volt otthon, és mondta, hogy nem is akar az öregúrral találkozni, hanem csak neki mondja meg, hogy nincs értelme keresni J.-t, mert az utolsó pillanatba őket a szer... Ő is azok között a gyerekek között volt, és az utolsó pillanatban a szerzetesek kidobták őket a kolostorból és elkergették őket. ert jöttek egyfelől a nyilasok és nyírtak ki mindenkit, akit értek, s akit elkaptak valamivel, mert vonultak vissza, s másfelől már nyomultak előre az oroszok. Nagyon erősen. És az történt, hogy egy erdő szélén elkapták őket a nyilasok, és tizedelték őket. És rettenetes szerencséje volt egy részének, akit nem tudtak már megölni, mer olyan közel voltak már az oroszok, hogy kellett mentsék a bőrüket. S akkor ezeket hagyták futni. És szemtanúja volt a J. halálának ez a pasas. És tehát meghalt. Na. És valahogy P.-nak az édesanyja megmondta az apukának, hogy mi az ábra, és nem érdemes keresni, de azér még sokáig várta, hogy hátha. Rengeteget írt a vöröskeresztnek! Hátha mégis ez egy tévedés volt és... Na hát, szülő, biztos remélt, míg élt! És hát mindenáron gyerek kell, és gyerek kell, és gyerek kell, ha már azt elvesztették. És P. édesanyjának hetes darab terhessége volt. És a sokk meg a mindenféle, amit adminisztráltak nekik is, mer ők se voltak kivétel... Nagyon érdekesen... Vagy előtte halt meg, mitt omén, négy-öt hónaposan volt veszítése, vagy megszületett, s rá egy hétre meghalt, vagy már hat-hét hónapos volt és meghalt, és meg kellett operálják, hogy ki tudják szedni a halott gyermeket belőle, szóval mind ilyen szörnyű... És P. volt a hetedik, aki életbe maradt. De: gyenge idegrendszerrel és született tachikardiával. Tehát időnként úgy ver a szíve, érted, hogy jön ki a helyéről. És ezért a szülei nagyon óvták. Tehát: volt az, hogy nincs más gyermek, és ezt nagyon meg kell védeni mindentől, hogy fel tudjon nőni. És a másik, hogy még beteg is ráadásul! Amit én nem tekintek betegségnek, de ők annak tekintettek. És hát ilyen körülmények között felnőni, nem semmi! ert semmit nem engedtek. gy téglát nem volt szabad átugrania, állatokkal nem volt szabad játszania. Szerencséje volt a nénivel, aki vigyázott rá, és aki főzött nekik, amikor az édesanyjának nem volt ideje főzni. És ő tehát ilyen hogymondjam, mindenes volt a háznál, J. néni, és ő imádta a macskákat. És ők az emeleten laktak, az Unió utcába, és nem a házmester lakásba, mert házmester volt ott J. néni, nála voltak a macskák. Akkor P. mindig be-betévedt véletlenségből J. nénihez, s akkor el-eljátszott a macskákkal. Különben nem lett volna semmi köze az állatokhoz, még ennyire se! És hát nagyon-nagyon sok mindent velem tanult meg. Nagyon-nagyon sok mindent! Szeretni az állatokat úgy anblokk. gy rendkívülien jó ember! gy rendkívülien! És egy rendkívülien ártatlan ember, szóval... Habár néha nagyon hülye (nevet), és ki tud hozni sokszor a béketűrésből a hülyeségével, de mindig eszembe jut, hogy mennyire védtelen, és mennyire ártatlan! ert nem tanították meg, hogy éljen ebbe az életbe. rre nem nevelték. rre nem nevelték sajnos. És azt sajnálom, hogy semmivel nem erőszakoskodtak. Tehát ha azt mondta, hogy nem, akkor nem. Lévén, hogy gyenge volt az idegrendszere. Féltek, hogy ne terheljék túl, hogy ne legyen egy csavar aztán és hülyévé váljon, 328

330 ellékletek mert sajnos voltak esetek. Voltak esetek. Jópár orvos családnak, zsidó orvos családnak, mittudomén, érettségi tájékán, a nehéz tehertől, és attól, hogy a szülők idősek voltak, már mikor visszajöttek a lágerből, nemzették ezeket a gyerekeket, és ezért megment, agyilag megfutottak. Nálunk is volt a huszonkilenc szám alatt, a Cs., szegénykém! A harmadik gyerek volt, ráadásul a legkisebb, képzeld el, milyen későre jött, a láger után a szülőknek! És azt hiszem, közte és a középső között is volt vagy hat-hét év. És érettségiig tökéletes volt. Cs. Ábszolút tökéletes volt! És érettségikor olyan nyomás volt rajta, hogy apja-anyja egyetemi tanár, és személyiségek Kolozsváron a kultúréletbe, és akkor ő muszáj brilliánsan érettségizzen! S a leányka nem bírta! Nem volt ilyen kapacitás! És szegény elment. Trulu! ellé. És egy életen át kínlódtak vele. gy életen át kínlódtak. Ilyen csendes bolond volt. (K: Aztán P.-nak mi lett a szüleivel?) Hát az édesanyja ötvenhét vagy ötvennyolc éves korába, várjál! Hatvanhétbe halt meg, ötvenöt éves korába! Ötvenöt éves korába, mer ezerkilencszáztizenkettőbe született, azér számoltam utána. Ötvenöt éves korába halt meg, petefészek rákba. ert az a sok terhesség meg satöbbi, satöbbi, és kiderült, hogy miután P. megszületett, nem kaparták ki rendesen. Tehát maradhatott benne placenta, mi a csoda, nem tudom. És akkor ő mind érzett dolgokat, és végigjárt minden orvost, és nem tudom mi, és nem tudtak rajta segíteni. ire rájöttek, hogy mi az ábra, már késő volt, már metasztázis volt. Az édesapja pedig hetvenkettőbe halt meg. Vajon mennyi? Tehát hetvenkettő oké, és akkor még két év, hetvennégy éves korába, mer ezernyolcszázkilencvennyolcba született. És az édes az, nagyon édes az, és nagyon sajnálom, hogy nem ismertem gyerekkoromtól P.-t, mert az édesapja Károlyba volt, az én nagyapám Károlyba volt, tehát jöttek Károlyba mint gyerek, a szüleivel, és egyidősök voltak. Tehát az én nagypapám, és a sváb nagypapám ezernyolcszázkilencvennyolcba született, január huszonegyedikén, és az ő édesapja január huszonvalahányadikán. Tehát később egy pár nappal, mint az én nagyapám. z egy nagyon érdekes dolog. zt nagyon érdekesnek találtam. És egyidőbe. Tehát a gyerekkor pár évét együtt töltötték Károlyba. Hogy ismerték egymást vagy nem, azt nem tudom persze, természetesen, de ez egy érdekes aszpektus (nevet). (K: S P. itt lakott, amikor megismerkedtetek?) Nem. De igen, bocsánat! De igen-igen, igen, ezerkilencszázhetvenegybe költöztek ide. Akkor volt egy ilyen törvény, hogy azok, akiknek lakásuk volt, és nem juthattak a lakáshoz, mert laktak benne... er ez az édesapja tulajdona volt. És minden szobába más lakott. ás család lakott. Szóval borzasztó! Nemt om, hogy hány család lakott itt, szörnyű volt, és... ég a pincébe is volt két lakás. És lakhatatlan a pince, szóval szörnyű! De mindegy, ott is laktak szerencsétlen emberek. S akkor hetvenegybe megkapták a házat, visszakapták, és ki kellett költözni az Unió utcából. De szinte ilyen azonnali hatállyal! Hát ide hová költözzenek, a folyósóra!? er mindenütt laktak. És az emberek nem akartak kimenni! Tehát ha nekik nem biztosítanak lakást, nem mennek el! S hát ki biztosítson nekik lakást?! Honnan?! Na s akkor úgy történt, hogy az édesapja kétségbeesve kereste a kimenetelt, és valaki összehozta az akkori polgármesterrel, L.-val. Az alsó szomszédokkal. S akkor ő azt mondta, megegyeztek az árba, persze potom árér megvette az alsó részt, felét a háznak, és az ár az volt, hogy mindenkinek innen ad lakást. És ebbe bukott bele. Tehát őt leváltották mint polgármester, mert... trafic de influenţă 66. De hát na. z van. És így sikerült, hogy ide be tudtak költözni. És rengeteget kellett vele dolgozni, fel kellett újítani. Azok, akik kiköltöztek, minden ablakot kitörtek! És van sok ablakunk! Azt mind kicserélni, szóval sok pénz. Nagyon sok mindent eladott az édesapja, eladta a zongorát, a hegedűt, a nemt om, festményeket is eladott anno, hogy tudják fedezni a költségeket. Na, és a nagy hibát ott követték el, hogy ezt a lakrészt 67 nem tartották meg. P.-nak. ert nyugodtan meg lehetett volna tartani, az egyik lett volna R.I., a másik 66 hatalommal való visszaélés 67 A lakásuk melletti kisebb lakrészt. 329

331 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben R.., semmi probléma nélkül, s amikor az öregúr meghalt volna, akkor P. eggyé hozhatta volna. Vagy egyszerűen édesapja úgy kellett volna csinálja, hogy egy az alsó lakás, egy a felső lakás is. S ezzel el van intézve. ert az, hogy két óra van, az nem lett volna probléma. nnyi. És akkor a felső rész a miénk lett volna, tehát fele-fele lett volna az egész, de sajnos, nem értett ezekhez a dolgokhoz. Tehát minden papíron, amit én megkaptam és átnéztem... er egy komódfiók, ami körülbelül akkora, mint ez az asztalka, és ilyen vastag, olyan majdnem harminc centi, harmincöt centi mély, na, az telestele volt doszárokkal. Akkor kiszedtem és mindent az égvilágon átnéztem! inden papírt! Így fedeztem fel Kolozst, úgy fedeztem fel mindent! Hogy milyen örökség van. P. semmiről az égvilágon nem tudott, mer az édesapja nem mondott neki. Nem foglalkozott ezzel. Na. És így fedeztem fel az egész családot és mindent az égvilágon! És az aktákon keresztül láttam, hogy csak az nem csapta be, aki nem akarta! Sz al ilyen szempontból szegény nagyon tájer volt. És rossz ügyvédje is volt, mer az adatok, az akták a házra úgy vannak megcsinálva, hogy mindenki annyiban részesül az egész házból, amennyi az apartman területe. Tehát a miénk a harminc százalék, az övéké az ötven. Hát nem harmint, me harminchárom, az övéké ötvenhét, és akkor a fennmaradó tíz vagy mennyi, az ezeké a szomszédoké. Tehát nekik a legkevesebb, elenyészően kevés, és hát ez egy nagyon rossz üzlet volt! er nyugodtan el lehetett volna adni, ha már mindenáron el akarta adni, akkor apartmanokat, és az összes többi az övé! Slussz! Az apartmanokhoz jár pince, padlás, ezzel egyetértek, de nem osztjuk el így! Hogy neki aztán kuss legyen a saját házába. De hát ez van. it csináljak? Szegénykém bohém volt. De egy végtelen bohém volt! Nem, nem értett ezekhez a dolgokhoz! És sajnos P.-nak az édesanyja, hogy beletemetkezett a munkába, hát mint gyerekorvos, a szülészeten dolgozott, az abszolút újszülötteknél, és nem, nem tudott segíteni neki, pedig sokkal talpraesettebb volt azér, mint az édesapja. De ez volt. i csináljunk? K: Hogy indultatok el a közös életbe? S.A.: Hát ezerkilencszázhetvenöt november elsejétől kezdtünk járni együtt. És hát nyaraltunk együtt, minden szombat-vasárnapot itt együtt töltöttünk, és... Volt úgy, hogy volt nekem egy szép dobermannom, a Thea. Az Agathea tulajdonképpen, de Theának becéztük, hogy könnyebb legyen kimondani. Azzal rendesen jártam ide P.-hoz. És nagyon élvezte. P. élvezte kevésbé (nevet), me óriási volt az állat. És nagyon ragaszkodott hozzá. És hát tulajdonképpen aztán nyolcbanötbe költöztem ide, nyolcvanöt május elsején. Összeszedtem a retyerutyámat a onostorról 68, me akkor már a monostori apartmanomban laktam, és ideköltöztem. Azt mondtam, hogy ezzel be van fejezve (nevet). Kész, nem többet, így két helyen élünk. ert volt úgy, hogy például P. jött hozzám a onostorra, s akkor a hétvégét ott töltöttük. e kimentünk kirándulni az erdőre, s nekem könnyebb volt, hogy odajöjjön. S ott aludjon. És nem volt valahogy ez a kétlakiság, nekem nem tetszett, s akkor azt mondtam: döntsük el. Hát nyilván nem ezt fogjuk eladni és a onostort megtartani, hanem fordítva. Na. (K: De nem házasodtatok össze...) Nem. Nem. Nem, nem, nem. (K: Nem is akartatok soha?) Amikor szó volt róla, hogy összeházasodunk, a nyolcvanas évek elején, hetvenes évek végén, én felajánlottam P.-nak, hogy semmi probléma nélkül követem Izraelbe. enjünk el. Házasodjunk össze s menjünk el. És kezdjük ott a zéróról, mert még mindig jobban járunk, mint hogy itt üljünk, ebbe a szörnyűségbe. És hát ő semmi szín alatt nem akart elmenni, nagyon-nagyon félt a katonaságtól, nem volt katona soha, és ettől nagyon félt, és ez neki egy ilyen vész dolog volt. S ezért nem mentünk el Izraelbe. És mikor arról volt szó, hogy... Tényleg, megcsináltuk a gyűrűket is, hogy öszszeházasodunk, akkor jöttek a kanyarfúróval a volt családi barátok, akiket addig nem érdekelt P. sorsa, de meghallották J. nénitől és... Hát J. néni örömmel mondta el nekik, hogy mi lesz, mert J. néni 68 Kolozsvár egyik lakónegyede 330

332 ellékletek nagyon szeretett engem. Látta, hogy talpraesett vagyok, látta, hogy P.-nak való pont, me ez elveszlődik másképp a nagyvilágba. És a... úgymond barátok, mer azért nem nevezhetem igazi barátoknak, egész végig rágták a fülét, hogy hogy is gondolja, hogy miután a német nép sanyargatta a nemzetét, akkor ő egy félig svábhoz, svábot vesz el feleségül?! Na. És akkor ez úgy bennemaradt, és úgy izé, és nemt ommi, s aztán nagy nehezen kinyögte, hogy nem csak ez a probléma, hanem, hogy ő az édesanyjának a halálos ágyán megígérte, hogy egy zsidó lányt vesz el feleségül. Na. És hát én éppen nem vagyok zsidó. De meg kell mondjam, hogy sajnálom! ert én biztos rég kimentem volna Izraelbe (nevet), nem sokat lacafacáztam volna. És nem érdekelt volna se háború, se semmi! És én meg nem voltam hajlandó áttérni más hitre, mert akkor is úgy tartottam és most is úgy tartom, most pláné úgy tartom, hogy nem véletlen, hogy mibe születünk bele. Tehát nekünk azt kell megélnünk ott és akkor. Nem változtatni rajta. ert az nem egészséges. Valamiér jöttünk, hogy valamilyen problémát megoldjunk, valamilyen tandíjat kifizessünk vagy valamit tanuljunk. Azért vagyunk ott, ahol vagyunk. Tehát semmi szín alatt se akartam áttérni más hitre. Azt mondtam, hogy ha csinálunk gyereket, akkor mégiscsak megtartjuk a szfáti 69 esküvőt, mer hát hogy a gyereknek legyen hivatalosan anyja, apja, mer ez így dukál. De aztán nem, nem csináltunk végülis gyereket, mert P... Én először is attól irtóztam, hogy én hajnalosan rohangásszak vagy P.-t tegyem oda hajnalosan rohangászni ezér -azér, hogy a gyereknek mindene meglegyen, mert én nem képzeltem el úgy a gyerekünket, hogy ne kapja meg azt, amit én megkaptam mint gyermek. Azt szerettem volna neki feltétlenül és minden szín alatt biztosítani, és ez abban az időben eléggé lehetetlen dolog volt. És a másik pedig, hogy P. aztán kinyögte, hogy hát kitudja, hogy mi van az ő génjeibe, lévén, hogy ő volt a hetedik gyerek, aki életbe maradt és ő se tök egészséges. És hogyha egy nyomorék gyereket szülök? ert az a gén fog jelentkezni. És ő ismer engem, és tudja, hogy én nem fogom az államra bízni a gyermekem nevelését, és akkor rámegyünk egészségileg mind a ketten. bben tökéletesen igaza volt. De tényleg! z biztos így lett volna. És akkor ez volt a racionális és kényelmes döntés, hogy meg se próbáljuk, hogy csináljunk gyereket. Hogy legyen gyerek. Na. De... (kazettacsere) P. elég gyerek volt számomra, és nem kellett. Nem kellett más gyerek. És látod, hogy a sors úgy hozta, hogy végülis, és mindig akadt valaki, akivel foglalkozzak. Veled is foglalkoztam, más kölykicével is foglalkoztam, s a végén a sors úgy hozta, hogy a haverünk Szucsáváról telefonált, hogy ha nem karolnám fel azt a fehérnépecskét, aki állapotos maradt s a pasas otthagyta, mikor megtudta, hogy állapotos, és a szülei kidobták, me hát ugye Piatra Neamţon nem jelentkezhet nagy hassal és férj nélkül. gy huszonhét éves nő, tehát aki egyetemet végzett, s akinek állása van, én ezt nem tudom felfogni ésszel, de hát mindegy. z a színvonal. És feltétlenül el kell menjen abból a körből, mert teljesen kivan idegileg, és hogyha... És nagyon meg szeretné tartani a gyereket, de ez a gyerek rovására megy, hogyha ő tovább is ilyen környezetbe... Akkor én megmondtam a barátomnak, hogy ezt én anyagilag nem tudom támogatni, mert én magamat alig tudom anyagilag rendezni, de morálisan nagyon szívesen! S mondta, hogy nem kell anyagilag támogatni, a leányka szorgalmasan tett félre pénzt, és nagyon jól keresett. Úgyhogy eljött, és tényleg, egy évig kitartott a pénz. Hogy házbért fizetett és vásárolt magának dolgokat, hogy... Tehát az övé volt a mosógép, meg mittudomén, kompjúter meg tévé meg ilyesmi. És egy évig kitartott a pénz. S akkor egy év után elment dolgozni, s a picit meg bevittük a krésába 70. És az anyja vitte minden hétfőn reggel, s én hoztam ki minden péntek este. És szombat-vasárnap velünk volt. És hát ment még hétközbe az édesanyja hozzá, szóval látogatta a gyermeket, kivitte játszótérre, ez-az, s visszavitte. Nem lehetett otthon tartani, me nem lett volna effektív hogy. Késő délutánokig dolgo- 69 néptanácsi 70 bölcsődébe 331

333 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben zott akkor, az upécsénél 71 volt a kasszánál, és hétkor fejezték be, nyolckor, volt, amikor nem jött ki a számolása, s addig ültek, ameddig kijött a számítás. És szóval voltak ilyen dolgok. Úgyhogy a gyermek tényleg nem lehetett, lehetetlen lett volna, én is dolgoztam. ost is dolgozok még, tehát nem lett volna ki vigyázzon a gyerekre. Na. De azért látod, hogy már hét éves a kölykice, és ügyeske, egyedül a zongorával van bajunk. Az elején nagyon élvezte, csinálta, most az Isten magának! Ül és nézi a kottát, és nem tudja, hogy mi van ráírva. Azelőtt olvasta, falta a kottát. Tőkéletesen tudta, hogy mit ír ott. Nem. Valami történik benne belül, nem tudom, hogy mi az, még nem jöttem rá. Én próbáltam őt afele irányítani, hogy nagyon szépen fest! És mindenki azt mondta, hogy abba az irányba kell elmenni, feltétlenül kell foglalkozni vele, me nagyon tehetséges. És hát lévén, hogy kell iskolába menjen, és eléggé szétszórt a gyermek, én a tavaly úgy döntöttem, hogy elviszem zongorázni tanulni, mer az egy kicsit összeszedi. S kényszeríti, hogy koncentráljon. Sajnos, ez nem történt meg százszázalékosan. er ő tud koncentrálni, tehát rájött, hogy ő sokkal jobban meg tud oldani dolgokat, ha odafigyel. De ennyi. Hiába magyaráztam neki, hogy ahhoz, hogy egy ragyogó festőművész legyen, szüksége van arra, hogy hallja a zenét, hogy értse a zenét, mer a zene inspirál. Na. Valamikor megy, van, amikor nem megy ez a dolog vele. És eléggé, eléggé nehézkesen, eléggé sántítva megy ez a zongora, nem tudom, hogy mit csináljak vele, eléggé dilemmába vagyok, hogy mit csináljak vele jövőre. enjünk tovább? Hátha jobb lesz. Nem, még nem tudom, nem döntöttem, de ezt persze a zongoratanárnővel is megtárgyaljuk, hogy mi lesz a legjobb a gyereknek. Nem szeretném elhagyni, tudniillik ez nekem egy nagyon régi bánatom, hogy édesanyáék nem voltak elég szigorúak hozzám. Én négy évig tanultam zongorázni, és... Nem négy évig, bocsánat! Két évig. Tanultam zongorázni. És két év után rájött a zongoratanárnő, hogy mindent primavisztázok, me nagyon jól tudom olvasni a kottát, megtanultam, hol vannak a billentyűk, és mit csinálok? ielőtt ő jött volna órára, én egyszer leprimavisztáztam magamnak, s amikor jött, akkor én már lezserül így játszottam. És egyszer bekattant neki valami, s lapozott kettőt, s odatett, hogy zongorázzam le. S én, hogy megmutassam, hogy ki vagyok, ugye behúzott a csőbe, én gyönyörűszépen tökéletesen leprimavisztáztam neki azt a dallamot. És akkor elkapott! És rájött. Több mint valószínű, hogy érezte, hogy én stagnálok, tehát nem fejlődtem tovább, és mi lehet a probléma?! Hát rájött, hogy én nem gyakorlok öt percet! Na. És ezt nagyon sajnálom, hogy akkor nem vertek a seggemre édesanyáék és kényszerítettek volna, hogy egy kicsikét odafigyeljek. e sose tanultam meg zongorázni. Bennem van a zene, bennem van állandóan, és járnának az ujjaim, és nem tudom. Na szóval ezt nagyon sajnálom. És ezt nem szeretném, hogy ha megtörténne A.-val is! ég akkor is, ha most úgy tűnik neki, hogy kényszerítjük, és hogy ez milyen dolog, ezen a ponton túl kéne esni, és csak meg kéne tanuljon zongorázni. De hát ezt persze a zongoratanárnővel is meg kell beszélni. ert nagyon ügyesen ráállnak az ujjai, tényleg ügyesen olvassa a kottát, csak amikor ilyen bamba hangulatba van, azt mondja, hogy semmi sem érdekli. Közben gyújtsunk itt villanyt, hogy lássunk. Szólj, ha fázol, becsukom az ajtót. K: ilyen volt P.-val az életetek? Hogy jellemeznéd? S.A.: Hát szép. Szép. Szép, így jellemezném, hogy szép. ert mindig arra törekedtem és azt magyaráztam neki, és ő is azt látta otthon, és én is azt láttam otthon, tehát könnyű volt beszélni egy olyan emberrel, aki egy ilyen tapasztalattal jön otthonról, hogy mindent megbeszéltek a szülei. Nekem is mindent megbeszéltek a szüleim. És akkor mi is mindent megbeszéltünk az égvilágon! És nem, egyetlenegy dolog volt mondjuk, amit egy kicsit mindig kitribliztem, hogy ilyen pánikoló típus. És akkor mindig, amikor valami új jön az életébe, s valami újat csinálunk, akkor azt mindig az utolsó pillanatba mondtam meg, hogy ne egye magát és ne egye az én egészségemet. nnyi. z mai 71 UPC-nél (televízió-, internet- és telefonszolgáltató cég) 332

334 ellékletek napig fennáll, ez az ügy, tehát ezzel így csinálok, mert másképp poklot csinál az életemből! S akkor: jaj, jaj, vajon ez így lesz, vagy vajon az úgy lesz, vagy vajon az amúgy lesz (nevet). De úgy különben nagyon szép életünk volt. Igaza volt édesanyámnak, hogy áttangóztam az életemet. (K: És mik voltak a közös szórakozásaitok) Nagyon sok van. Keresztrejtvényt is, tehát egyike a keresztrejtvény, amit én sajnos már nem művelek, mert nincs időm. De mikor van egy kis időm, akkor csinálom. De ő nagyon előrehaladott fázisban van a keresztrejtvényfejtésben minden téren, olasz módra, meg ilyen dolgokat csinál. Én csak a klasszikusnál vagyok. És akkor hát a fotó volt a közös, a természet közös. Tehát az elején rengeteget sétáltunk a Hójába 72, szombat-vasárnaponként kimentünk, ott piknikeltünk, meg minden augusztus huszonharmadikán meg május elsején kinn voltunk a Hójába. Akkor a film a közös. Imádunk jó filmeket nézni. Akkor olvasni jó dolgokat. gyik is olvasott, másik is olvasott, s akkor ajánlottuk egymásnak, hogy olvassuk el. Vagy cikkeket, vagy például együtt olvassuk a Nők Lapját, pedig ő férfi (nevet). De nagyon érdekes és tartalmas cikkek vannak benne, tehát szó se róla! Na. Hát körülbelül ennyi. Nem tudom most így hirtelen. K: Utazásaitok? Utaztatok? S.A.: Az elején utaztunk. Az elején utaztunk, aztán nem nagyon utazhattunk már, mert jöttek az állatok az életünkbe. gyszer volt az én dobermannom. Azt ahhoz, hogy el tudjak menni erre az útra, az oroszokhoz, el kellett, nem adtam el tulajdonképpen, mert egy minimál összeget kértem érte, csak úgy, hogy nem akartam éppen ajándékba adni valakinek. És elvitte a kutyát, és nagyon... A Zokogó majom 73 tulajdonosának az unokatestvére vette meg, s egy ideig ott volt a Zokogó majom teraszán, ott tartották. És... akkor egy szép parkosított hely, tehát nem így, egy betontömeg, mint ami most! És utána egy idősebb házaspárhoz került, a Pásztor utcába. És emlékszem, hogy mesélte P., volt kollegám a hűtősöktől a Zorilor ba, hogy képzeld el, hogy voltam jégszekrényt javítani egy helyen a Pásztor utcába, és megismert a kutyád! Ott van Thea, oda került. És azt mondta, hogy olyan szenzációs volt, gyönyörű! És aztán ott tudta meg végülis, mert elmesélte, hogy ismeri az eredeti tulajdonosát a kutyának. e nagyon csodálkoztak az öregek, hogy a kutya milyen jóba van P.-rel. De hát én a kutyákat, mer anno a húgom kutyáját és az enyémet, hurcoltam fel a Hajnal negyedbe a onostorról, etettem őket kétóránként, háromóránként, míg picik voltak. S aztán a nagy, az enyém, az velem maradt, s mindig jött-ment velem, tehát az összes kollegákat ismerte! És P.-t nagyon szerette, mert P. valósággal szerelmes volt belé! Imádta a kutyákat, és ez egy értelmes kutya volt. Na. És tehát jó helyre került. Saját fotelje volt, tésztát vettek a cukrászdából, mittudomén, voltak neki ilyen ínyenc falatjai (nevet). Na. Sajnos, szomorú vége lett. Párosították, és szintén dobermannal, és szült is azt hiszem négy kicsikutyát, négyet vagy ötöt. És sajnos éppen valami kanalizálást csináltak az udvaron, az utcába, és behúzták az udvarra a gödröt, jött egy ilyen nagy zuhé, megtelt vízzel, és a házigazdák nem voltak elég értelmesek ahhoz... Imádták az állatot, és a kicsiket. Imádták őket! De nyár volt, kinn voltak, és a kicsik belefúltak a vízbe. És hát siratták a kicsiket és ölelgették Theát, és nem vették észre, hogy Theának közbe a teje jött. És hát el kellett volna vinni orvoshoz, hogy azt lefejtsék, a tejet. egkövesedett, és abba halt meg szegény Thea. l kellett altatni, me rettenetes fájdalmai voltak. ire kihívták az orvost, már késő volt. Hát ha az gyesült Államokba lettünk volna vagy Izraelbe vagy bárhol máshol, egy civilizált országba, akkor meg lehetett volna operálni. De Romániába akkor ilyesmivel nem foglalkoztak. Nem operáltak embert, nemhogy kutyát! Na. Úgyhogy szegény Theának ilyen vége volt. zt onnan tudom, hogy felhívták P.-t és megmondták neki. Na s aztán P. jött s elmondta nekem. Azt mondja: nem sírsz, nem sírsz! Hát nem a fenét! gy 72 Hója-erdő, Kolozsvár hegyes-erdős része. 73 Kolozsvár híres, nagy múltú szórakozóhelye, ma vedéglő. 333

335 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben egész éjjelen át sirattam a szegény kutyát. Hát én neveltem fel, hogy ne sírtam volna! (K: ilyen állataitok voltak még?) S utána jött Piki, nem! Bocsánat, nem jött Piki, hanem jöttek a macskák innen. (K: bből a házból?) bből a házból, igen. Tehát... Bocsánat. Amikor ideköltöztem, akkor kellett eladjam. e nyolcvanötbe, és nyolcvanhatba voltam én a kiránduláson. Igen. Tehát amikor ideköltöztem, akkor le kellett mondjak Theáról. Itt macskák voltak, és P. meg nem fogadta be, és nem akarta. Az udvaron volt egy nagy farkaskutya, tehát nem volt sehogy helye. Na. zért kellett megváljak Theától. És volt három macska. A mama és két fiúcica. És a lépcsőfordulón etette innen a szomszédasszony. Ők készültek kimenni Izraelbe. l is mentek. És a cicák az én nyakamon maradtak. A mamacica valemerre eltűnt, nem láttam. Tehát miután ezek elköltöztek, a mamacica is elment, engem nem szeretett valamiért. Nem tudom, hogy miér, nem volt jóba velem, viszont a két fiú, nagyon bírtak engem. És általában úgy volt, hogy jöttek be velünk. Amikor mi jöttünk délután haza a munkából, öt után, akkor vártak, valahol a környéken voltak a kapu körül és kísértek be. Hol előttünk, hol utánunk jöttek, és jöttek be velünk a konyhába. S mindig megkapták a finom falatjaikat, ott alucikáltak addig, amíg mi le nem feküdtünk, és mikor készültünk lefeküdni, akkor kinyitottuk az ajtót, és ők kimentek. aguknak. lmentek. Tehát ez volt a rituálé. Volt egy gyönyörűszép sötétszürke, az egyik gyönyörűszép, egy olyan nagyon érdekes, spéci szürke volt, me nem nevezhetem meg a szürkét, tehát annyira spéci a szürke árnyalat, és a másik pedig fekete-fekete. A szürke eltűnt hamarább, nem jött egy idő után, de a kicsi fekete megvolt. S aztán már a végén a kicsi fekete többet ült benn, mint kinn. Csak, sajnos, elkezdett nagyon csúnyán köhögni. És egyre csúnyábban köhögött. S akkor fogtuk magunkat egy délután, felvittük az állatorvosig. És megtudtam, hogy mikor van rendelés, délután, s elmentünk a cicával az orvoshoz. Az orvos megvizsgálta, és mondtuk, hogy köhög meg nemt ommicsoda, és adott neki egy inekciót. És adott nekem egy receptet, hogy másnap menjek el, és vegyem meg, és adjak a mittudomén hová, instruált engem, hogy hová kell adni az inekciót. e kérdezte, hogy tudok adni inekciót? S mondtam, hogy tudok. Na, s akkor elmagyarázta, hogy kell, mert tüdőgyulladása van. Hol szedte, hideg volt, nemt om mi volt, nem értettem hogy hogy, mer a lépcsőház, az itt elég meleg volt, és ők, ők nem is a lépcsőházba, hanem a pincébe a fűtőtesten aludtak, a szomszédék fűtőtestén, tehát a csöveken, amin ment a meleg. Na, de hát ez van. S képzeld el, hogy hazahoztuk és reggelre meg volt halva. Szerintem egy ilyen elaltató gyógyszert adott neki, inekciót adott neki. er már alig szuszogott, mikor hazajöttünk. S szépen lefektettük, csináltunk neki egy kis ágyat, lefektettük, és ugyanúgy kaptuk meg, ahogy letettük. Tehát ő már nem mozgolódott semmit. Na, hát persze mindent fertőtlenítettem, elástuk, el volt rendezve. És nyolcvannyolcba, tavasszal, anyu felfedezi Pikit Kidébe. Piki akkor egy ekkorka kölyök volt (ökölnyi, mutatja). gy foxi, ami keveredett, tehát korcs foxi volt, de domináns foxi volt. Isteni, eleven, édes kicsi nyőstény kuszu volt. És én megvettem B.-től, a részeges szomszédtól, nemt om, hogy mennyiér, mennyi pénzt adtam érte, de mindegy. Hát mennyi pénz kellett, hogy tudjon inni? És eladta. Na. És Pikit elhoztuk, és Piki annyira aranyos volt, olyan édes volt, hogy itt mindenki megzabálta! És az alsó szomszéddal, a volt polgármester úrral, G. bácsival nagyon jóba volt! Kettőnket fogadott el gazdának. Őt és engem. Az összes többi, az játszótárs volt neki. Olyan dolgot művelt, képzeld el, hogy... esélte P., mikor hazajöttem este, hogy jött haza, és Piki itt ült a küszöbön, és nem engedte P.-t, hogy bedugja a kulcsot az ajtóba (nevet)! Nekiesett! Nem engedte be! Le kellett menjen G. bácsiér, G. bácsi ölbevette Pikit, s P. kinyitotta az ajtót (nevet). Képzeld el, ilyeneket csinált! Ugyanakkor, tehát ő nyolcvanhétbe született, és kilencvennégybe, kilencvennégy január, már kilencvenhárom decemberébe is látszott rajta, kezdtek megjelenni valamilyen kiütések rajta. És leveltek, és nagyon rossz szaga volt. S akkor én vittem folyamatosan az orvoshoz, az állatorvosi intézethez, és hát nekem mind adtak mindenféle hülyeséget, hogy próbáljam azzal kenegetni, meg valami. Lévén, hogy én tudtam magamról, hogy minden krémet és minden francot egyszer ki kell próbálni ott, ahol érzékeny a bőr, 334

336 ellékletek hogy lássad, hogy nem-e csinálsz csúnyán tőle, hát én ezt csináltam Pikivel is. És a kicsi lábacskáján, a combjának a belső részén kipróbáltam a krémet. Hát szerencsétlen Piki, amikor egy kicsit megkentem azzal a krémmel, érdekes, hogy az én ujjamon volt, de én nem éreztem az ujjaimon, de ő, azon a kicsi finom bőrén, visított! És másnapra olyan piros lett, mint a kulcstartó (mutatja). Az a rész. Tehát mondtam, hogy hoppá, ez nem kompatibilis vele, ezzel nem kenem. Aztán a végén adott nekem annyi mindenféle kenőcsöt, és semmi nem használt. És közbe el kellett menjek Bukarestbe, hogy elintézzem az útlevelemet, mert ugye meghívtak apuék, és kilencvennégy május mittudomén hányadikán kellett menjek Izraelbe. És április elején mentem az útlevelemér, vittem az útlevelemet, hogy üssék bele a vízumot, mer megkaptam. Értesítettek. Na. S a trolin vagyok, utazok a helyszín fele, az állomásról, és egyik oldalról a másikra ordítozik két leányka, diákok voltak. Amint kiderült, az egyik valahol máshol, a másik az állatorvosin. És az egyik ordít vissza az állatorvosis leánykának, hogy tudd meg, hogy nagyon sokat használt az, hogy mondtad, hogy ne adjak húst a kutyámnak, és keksszel tartom, és rizzsel és ilyen dolgokkal, és tehéntúróval, és nagyon jól elvan, akkor még nem volt ropi meg ilyen kaja még benn az országban. És mióta nem kap se csontot, se húst, nem jelentek meg már rajta a kiütések. S a leányka mondta, hogy általában egy idő után vannak bizonyos kutyafajok, amik ilyen problémát okoznak, hogy ilyen levelő kiütések jelennek meg a hústól. Haha! egkaptam az információt! És akkor fogtam magam, attól a perctől kezdve Piki nem kapott semmi húst! Semmit az égvilágon! lkezd... a totál vegetáriánus kúrát, és nagyon használt neki! Nagyon. Időközbe elvesztette teljesen a szőrét, a farka végén maradt egy pici és az arcocskáján csak. A többi, az mind borzalmasan nézett ki. És szintén hallottam, hogy mondott valamilyen kenőcsöt, hogy az állatgyógyszertárba próbálja meg, s ha nem kap, akkor menjen a humángyógyszertárba. Zsekozin vagy Zsekolán, nemt om pontosan. Valami zseko. rre emlékszem, tudom, hogy mind a kettő létezik, de nem tudom, hogy melyik a gyógyszer. S azzal kell kenni. S víz nem szabad érje. Nahát, én ezt mind megkaptam, ezt az információt, s azt mondtam, hogy most már szegény Pikinek úgyis volt már annyi kenőcse, eggyel több vagy kevesebb, nem számít. lmentem az állatorvosi patikába, ott a Central 74 háta mögött, az akkor is az volt, és megkérdeztem, hogy... Akkor tudtam a pontos nevet, s kérdeztem, hogy van nekik? És mondta a fehérnép, hogy nem, már egy ideje ők nem kapnak, csak a humángyógyszertárak. És menjek nyugodtan és vegyem meg, me ugyanaz. Na. lmentem, megvettem a humán gyógyszertárba, egyenesen két flakont, és bekentük Pikit. Érdekes módon, én ezt nem teszteltem. Hanem egyből rákentem. És gyönyörűszép lett! Gyönyörű szép lett, gyönyörű szép olyan értelemben, hogy nem múlt el, tehát nem volt már szaga, és nem, azok a pörsök nem jöttek, azon kívül még segített az étrend is, és na. ljön az én utazásom ideje. És P. nem akarja vállalni a kutyát! ert hát fél tőle, hogy nem fogja tudni bekenni, hogy meg kell egy nedves ruhával törölni, aztán szárazzal, és kétnaponta, és bekenni a kutyát. És ezt ő nem merte vállalni. ert Piki nem áll meg neki. És megharapja. ind magyaráztam neki, hogy Piki ezt megszokta már, és tudja, hogy ez kell neki, és Piki tudatában van, hogy ez jót tesz neki, mert szegény se érezte jól magát a bőrébe, viszketett, mint a franc neki! Na. És képzeld el, hogy én kellett menjek tizenegykor az állomásra, hogy vegyem a vonatot, hogy másnap reggel legyek Bukarestbe, hogy délire legyek kinn. Akkor asszem már megvolt Otopeni 75. És délután beszélek telefonon az állatorvossal, aki annyi kenceficét adott nekem, és azt mondja, hogy... ondom, hogy nem hagyhatnám valahol a kutyát, hogy gondozzák, amíg visszajövök? Azt mondja: dehogynem! Hozzam ide be az intézetbe, mert van hely, ahol tartják őket, a kórházba, és nagyon jól ellesz, amíg én megjövök. S legalább megtalálják, hogy mi a problé- 74 Kolozsvár központi üzletháza 75 Bukarest röptere 335

337 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben ma. Van idejük, hogy megnézzék. Te, én nem reagáltam le, teljesen hülye voltam, és úgy fogtam fel, ahogy a pasas mondta. Tehát nem éreztem, ami mögötte volt. És... tehát mögötte az volt, hogy ő kísérleti kutyát akart az én kutyámból. És nem érte volna meg az én visszajövetelemet Piki. Úgy köztünk legyen mondva. És képzeld el, hogy egy gyönyörű fehér törölközőbe, amit a P. édesapjának a fürdőköpenyéből fabrikáltam ki neki, két ilyen darabot, s mindig mostam őket, állandóan fertőtlenítettem, az egyikbe becsavarva az én kicsi kutyám, mert hát ekkorka volt Piki (mutatja). Olyan, inkább öleb. Taxit hívok és elmegyünk az állatorvosi intézetbe, és keressük a hölgyet, este hatkor, és én tizenegykor kellett induljak, keressük azt a hölgyet, akihez küldött az orvosunk. És le is jön a csaj, elő is kerül, s azt mondja, hogy miben segíthet? S megnézi a kutyát, megnéz engem, és mondom neki, hogy a doktor úr mondta, hogy jöhetek ide, itthagyhatom a kutyát, mert megpróbálnak segíteni rajta, míg én el vagyok utazva egy hónapot. A csaj így rámnézett, s azt mondta: én nem hiszem, hogy ön itt fogja hagyni azt a kutyát! Amint én látom a Pikit, és azt, hogy hogy van tartva. És azt mondja: de én megmutatom önnek, hogy hová kell vinni a kutyát, hogy hol tartjuk a kutyát. Te! Borzalmas látvány fogadott! Képzeld el, hogy egy ilyen hat méterszer hat méteres beton, tiszta beton, tehát új épület, és a tiszta beton izébe, tehát a földön is beton, a falak is beton, egy ilyen borzalmas helyen, mint egy sírkamra, a kutyák! Ilyen akkora ketrecekbe, mint ez az asztal, te, úgy képzeld el, hogy alul még egy darab fát se tettek oda, csak a beton volt! És állandóan vizes volt, mer úgy mosták ki a szart onnan, a mocskukat. Állandóan, reggel-délbe -este lemosták. Na képzeld el, abba a májusi időbe, ami még nedves volt abba az idejébe és hideg volt. ert nem volt ilyen meleg, mint most, nem volt még bolond az időjárás. Na most képzeld el abba a szörnyű nedvességbe s nyirkosságba s ami ott volt, azok a szerencsétlen beteg kutyák mind. Nagy többségben farkaskutyák voltak, azok ott nyöszörögtek, nyögtek és feküdtek a betegjei, hát azok ott meghalnak! Azok meghalnak! Hát akkor az én pici Pikim, akin még szőr se volt! Szerencsétlenen. Na, azt mondja, hogy hát ezt itt kéne hagyni. Tényleg volt egy üres ilyen izé. Ránéztem a csajra, s mondtam: elnézést kérek, de ez a doktor úr nem gondolkozik?! S elkezdett kacagni, s azt mondja: dehogynem gondolkozik, azt gondolta, hogy hátha tud valami tudományos dolgot kihozni ebből az esetből. S mondtam: köszönöm szépen! Nagyon hálás vagyok, hogy megmutatta. És volt egy ilyen érzésem, nem is volt érzésem, hanem mondtam a taxisnak, hogy elnézést, megkérem szépen, hogy várjon meg, fizetem, mert én vissza kell érjek nagyon hamar. És hát meg is várt, de legnagyobb döbbenetére én a kutyával jöttem vissza. lmeséltem neki is, hogy mi van, keresztet vetett az ember. gy ilyen jóérzésű valaki volt, visszahozott haza, és én sírva mondtam P.-nak, hogy én anulálom a jegyet, nem megyek Izraelbe, én a kutyát oda nem vihetem! S elmeséltem P.-nak, hogy mi volt ott. Hát P. megrökönyödött, s azt mondta, hogy ilyet nem lehet! zeket élve kellene felakasztani. És így fogadta el Pikit, hogy vigyázzon rá. És az egy hónap alatt, amit én Izraelbe töltöttem, semmi probléma nem volt, tökéletes harmóniában voltak együtt! És hazajöttem, és Pikinek nagyon szép volt a bőre. Tényleg nagyon finom a kutyabőr! ert nem volt Pikin szőr, csak a rózsaszín bőröcskéje, és irtózatosan puha. És finom, mint a legfinomabb bársony! Rendkívüli! Na. És ezerkilencszázkilencvenhétig élt, tehát... Az hogy van? Nyolcvannyolc, és kilencvenhét, tehát kilenc évet élt. Kilenc évet élt. És télen bundába, bundával takartuk, és nyáron nem volt probléma, me nyáron meleg volt, csak arra kellett vigyázzunk, hogy ne üljön a napon. z mindig, el kellett vigyük a napról, mert annyira érzékeny volt a kis bőröcskéje, hogy nehogy megsüljön! Tehát megégesse magát. És kilencvenhét augusztusába mondja P., hogy Piki elbújt a szennyes, kiborította a szennyes ruhás kosarat, és oda van bebújva. És mentem, mikor én jöttem haza a munkából, P. kevesebbet dolgozott két órával, mint én, mer így volt a program akkor náluk. Tehát ő jött haza háromkor, és én öt után. Tehát ő három után, s én öt után. S ezzel fogadott, hogy valami baj van Pikivel. S akkor bementem a fürdőszobába Pikihez, és szegény Piki már alig szuszogott, és folyt a nyálacskája. És ölbe vettem, mert szegény nem tudta nyelni a nyálát és 336

338 ellékletek fuldoklott, és akkor ölbe vettem és megfordítottam, mert könnyebb volt neki, és ott ültem vele asszem egy másfél órát. nnyi volt az én ölembe az agóniája, és kértem az Úristent, hogy vigye már el! Ne hagyja, hogy ennyit kínlódjon szegény állat! Na. ár ideje és helye nem volt, hogy elmenjek bárhová is, hogy beadjanak egy inekciót. Tehát olyan állapotban volt már, hogy kár lett volna kínozni. S az ölembe, szeretetbe, maximális szeretetbe hunyta be a szemecskéjét. Na, őt a szomszéd ásta el, a kert elejébe van, ott, ahol az első rend nőszirom van. És hát ez volt a Piki-epizódus, és utána jött Princ. Tehát ez augusztusába történt, augusztus elején, kilencvenhét augusztus elején. Akkor én az égvilágon, azt hiszem egy hétig fertőtlenítettem és takarítottam a házat, hogy minden az égvilágon tiszta legyen, hogy nehogy bármelyikünk is megfertőződjön még véletlenségből se! Az ő kicsi rongyait mind az égvilágon elégettem hátul a kertbe. És közbe, miközbe Piki nekünk benn volt, került a házhoz egy cica. gy tarka cica. Nagyon szép volt, és el is nevezték a szomszédok Frumuşica 76 -nak, de csak Frumut mondtak neki. És állandóan szülte a kölyköket, nagyon jó anya volt, és mindig egyet meghagytak, és az összes többiből tengerészt csináltak, ahogy P. mondta, Szamosba dobták születés pillanata után rögtön. És hát egyszer, mindenre, mindet megsemmisítették, minden kölykét, egy tavasszal, és akkor júliusba még egyszer szült. ert ha nincs kölyök, amit neveljen, akkor újra tüzel, tudod? És még egyszer szült Frumi. És mind üldözte, és kereste az öregúr, G. bácsi, hogy hol van, hol van, hát nekünk nem kell hatszáz macska! Hogy mit csináljon velük, kettő, és nem kapta meg. Na, aztán nagy sokára megkapta. A sok kereséstől Frumi eldugta a macskákat. És egyet sikerült eldugjon. Asszem, hogy négyet szült, és ebből egyet sikerült eldugnia. ire már visszament, már megkapta az öreg a macskákat, és el is rendezte őket. i azt hittük, hogy mindent elrendezett. S egyszer csak, hallunk vékonyka nyávogást, és megjelent itt a ház körül egy kicsi vörös matring (nevet), és olyan csúnya! De olyan csúnya kicsi macskát én életembe nem láttam! Röhögtünk P.-val, hogy hogy lehet egy pici macska, ami általában olyan gyönyörű, ilyen csúf!? És, hát mindegy! Kicsi macska, kicsi macska, én állandóan adtam enni a cicának, ide jött, mindig ide jött. És kivittem, vagy ezt is bezártam, hogy Piki nehogy kiszaladjon, s mindig kapott tőlem valamilyen kaját, ha nem egyéb, tejet adtam neki. És miután Piki meghalt, azután, és kitakarítottam mindent, megengedtem, hogy bejöjjön, a konyhába. S a konyhaasztal elé tettem le a kis tálját, s arra tettem, ami volt éppen. Kaja. És... de mindig egyedül jött! S egyszer csak, mikor mi hazajöttünk délután, ilyen öt után, ugye, és halljuk, hogy Frumi nyávog az ajtóba. iau, miau, miau-miau. Na jött P., kinyitja az ajtót, s azt mondja: nézd csak, Frumi nincs egyedül! És hozta ezt a kicsi csúfságot magával (nevet)! Te, olyan közel volt a cicának a szeme, hogy fantasztikus! És behozza, hát fogom magam, nem volt semmi egyebem, csak tejem, leteszem a tányérkát, kiöntöm a tejet. Frumi elkezdi nyalni, és odajön a pici is, és az is elkezdi nyalni. S amikor már belefeledkezett, mer látszott rajta, hogy teljesen be van telve a tejecskével és lefetyeli, Frumi szépen elkezdett csendesen kifele hátrálni. S mikor megfordult, kijött a konyhából háttal, tehát hátrálva, utána megfordult, és még eljött ide az ajtóig, még háromszor visszafordult, rámnézett, a cicára nézett, megint rámnézett, megint tett három lépést, megállt. Rámnézett, a cicára nézett, rámnézett, és elhúzta a csíkot. Na, mondom P.-nak, szülők lettünk (nevet). zt így kell venni. Holtbiztos! Frumi nekünk ajándékozta a kölykicéjét. De még nem is lehetett tudni, hogy fiú vagy lány. De olyan előkelően viselkedett a kis csúfság azon az estén, bent maradt nálunk, hogy tisztára, mint egy herceg. S azér neveztük el Princnek. Na. Aztán ahogy nőtt, egyre szebb lett, és lett az a gyönyörű cica, aki mai napig Princ. ost már tizennégy éves. Gyönyörű! Na. K: Hogy ítéled meg a mostani életkörülményeidet? Életkörülményeiteket Szépike 337

339 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben S.A.: Hát nekünk nagyon jók az életkörülményeink! indig is azok voltak. Tehát én nem panaszkodhatok, engem megverne az Úristen, ha én panaszkodnék! Nagyon jók az életkörülményeink. K: ilyen viszonyod van a történelemmel, a politikával? ik a nézeteid? S.A.: A történelmet mindig nagyon szerettem, nagyon élveztem. Voltak dolgok, amiket elhittem, voltak dolgok, amiket nem tudtam sehogysem elfogadni, és mindig vitatkoztam és mondtam a magamét. Én, nagyon érdekel a politika, nagyon jártas vagyok a politikában, és egy időbe ilyen... prognosztizáltam, tehát előre mondtam, hogy mi fog történni, és hogy fog történni, s nagyon sokszor megtörtént, és hát mondták apuék, hogy hát mér nem csinálok politikai karriert? És hogy miért nem végzek el egy ilyen egyetemet, mert nem lett volna késő, a kilencvenes évekbe. És azt mondtam, hogy nem, köszönöm szépen! z egy nagyon mocskos dolog! Nagyon-nagyon mocskos dolog a politika. Akinek ilyen karaktere van, annak nagyon jó, és az csinálja. De nekem nincs. Nincs. Én nekem a gerincem egyenes. És a pofámon a bőrt se égetem. Sajnos, ezt így kell csinálni a politikában. z van. Aztán a másik dolog, másik aspektusa a történelemnek, hogy ugye egy ilyen határzóna vagyunk, egyik mondja a magáét, másik mondja a magáét, és több mint valószínű, hogy valahol középen van az igazság. ert ez mindig így szokott lenni. ert, sajnos, mind a két oldalról vannak extrém egyének, és ha le is csendesedik a dolog, akkor azok felkavarják. A viszonyt köztünk és a románok között szerintem csak a politikusok kavarták fel, ilyen mértékben! ert nem volt. Nem volt, nem tapasztaltam ennyire. zt, amikor én emberek között voltam. z pont olyan, hogy az örményekkel hogy bántak a törökök anno. És én nagyon-nagyon elcsodálkoztam ezen, én nekem házi Biblia volt a usa Dagh negyven napja 77! És azt hiszem, hogy minden betűjét kívülről tudtam. Valahol ennek, és magamba szívtam azt a szörnyűséget, amit műveltek a törökök. És utána elmentem, először is ismertem a török falvakat Dobrodzsába, és el voltam csodálkozva, mert olyan tiszta, olyan rendes, olyan becsületes emberek! Nagyon becsületesek! És nagyon tiszták! És munkás emberek! Úgy elcsodálkoztam, hogy ezek hogy voltak képesek ilyesmit művelni!? S aztán elkerültem kilencvenbe Isztambulba, voltunk egy ilyen kiránduláson, és végig az úton láttam a törököket, megálltunk ilyen kávézóba meg benzinkútnál, tehát volt alkalmam egyenesen megtapasztalni a törököket, és nem tudom. Nem tudom, hogy hogy, hogy hogy válthatta ki az a rendszer belőlük az állatot! Szerintem ilyen... mercenari 78, ezt hogy mondják magyarul? ercenari! Na. indegy, ilyen gyilkos fajták voltak, azok, akiket pénzért felbéreltek, hogy öljék az örményeket. z így kezdődhetett. ásképp nem tudom. Vagy pedig vagyont kaptak azért, hogy milyen, hány örmény fejet visz, hát most képletesen mondom. És ezért fizettek. ert másképp nem tudom megmagyarázni, hogy hogy. gy ilyen rendes népség hogy lett volna képes egy ilyen szörnyű dologra!? z pontosan olyan, mint a németek ahogy, amit műveltek a zsidókkal. Nem, nem t om másképp megmagyarázni. Úgyhogy valami nagyon fantasztikus előnyökhöz jutottak ezeknek a kiirtásával! De ott is voltak becsületes emberek, akik nem ugrottak be ennek, és megvédték, és megmentettek családokat, és szóval... Sajnos ez van. Úgyhogy ugyanez a helyzet itt is. Szóról szóra. Felbujtatják az embereket és akkor csodálkoznak, hogy baj van. K: ilyen kulturálódási lehetőségeid vannak? Vagy mikkel élsz? S.A.: Hát nagyon sajnálom, hogy rég nem élek ilyesmivel. Olyan értelemben, hogy nem járok koncertre, nem járok színházba, nem járok operába. lőször is az történt, hogy nagyon, nagyon, nagyon, nagyon leromlott a agyar Opera, nagyon! És nem tudnám elmondani azt az előadást, aminek az első felvonása után vettem a kabátomat és eljöttem. ert nem voltam hajlandó azt a nyikorgást és nyekergést tovább hallgatni és a hatszáz tonnás primadonnát a színpadon nézni! 77 Franz Werfel A usza Dagh negyeven napja című regénye (1933) 78 zsoldos 338

340 ellékletek Szóval ez őrület volt. Éreztem, hogy elvesztem az eszemet, hogy hová lett a régi agyar Opera?! Tudniillik nekem az iskolába opera- és színházbérletem volt, és koncertbérletem volt, és a Filharmóniánál. És hát rendkívüli előadás, nagyon színvonalas előadásokat láttunk, a Román Operába nagyon színvonalas balett-előadásokra vittek el az én szüleim állandóan! Hát olyan Diótöröt láttam, hogy mai napig egy élmény számomra! És, és jó, hogy máshogy, szocializmus volt, és jöttek inkább az orosz balettmesterek, és jobb volt ez a kapcsolat, az összeköttetés. Fantasztikus élményeim vannak, tehát nekem ez a csuriburi, ami most van, ez nem mond semmit, én ezér nem fogok elmenni! Se olyan őrült jegyárat kifizetni, amit kérnek. És a színház, azzal nincs semmi kifogásom, tényleg, nagyon színvonalas a Kolozsvári agyar Színház, voltam is egy párszor, egy pár előadást, amit úgy gondoltam, hogy meg akarok nézni. ngem egy kicsit fárasztanak T.G. förmedvényei (nevet), elnézést, hogy így fejezem ki magam, de na. Volt előadás, amit megnéztem. Nagyon tehetséges, le a kalappal, de nem az én stílusom, nem az én esetem. Akkor láttam más rendezést is, persze. És a koncertekre megint azér nem mentem el, me egyre drágábbak lettek a jegyek és nem tudtam magamnak megengedni, mer azér jól élünk, de kell gondolkozni, hogy mire költjük a pénzt: kajára vagy koncertre, és akkor inkább a kaja, az dönt (nevet). És bemegyek a Youtube-ra, és meghallgatok valamit. Apropó Youtube, egy nagyon érdekes élményem volt most legutoljára, három hete azt hiszem, volt a Kolozsvár Társaságnak egy rendezvénye, én Kolozsvár Társaság tag vagyok, és besegítek mint önkéntes. Cs. barátnőmnek, aki az ügyvezető igazgató ott. Bizonyos rendezvényeknél én vagyok a tálaló ember. Szervírozok, kávét főzök, összeszedem a dógokat, tehát vigyázok, hogy az asztal tiszta legyen, legyen mindenkinek mindig pohara, villája, tányérja, satöbbi. És közbe meghallgatom persze az előadásokat is. És hát most éppen B.K. volt itt. És... ő egy... Szatmár mellett született és történész lett belőle, de szerintem nem kapja a helyét agyarországon, tinédzser volt még, amikor a szülei kimentek agyarországra, és ez egy törést okozott benne. Tehát egy nagyon értelmes, nagyon intelligens, és egy nagyon... hogy mondjam? Tehát ismeri a szakmáját! int történész. Nagyon ismeri a szakmáját. Nagyon benne van. De az ember maga frusztrált. Azért, mert nem kapja a helyét. Tehát őt kitépték egy bizonyos környezetből, és soha többé nem tudta magáénak vallni azt a környezetet. Ha még ő annak is vallja, de ő nem úgy érzi. S akkor most, hogy ő SZP-s és most a Fidesz van hatalmon, hát végképp (nevet) problémája van. És ugynakkor szókimondó is. A B. úr. És meg is írta a dolgokat, tehát lefektette írásban, nyoma van, és az nem egyezik a magyarországi véleményekkel. És megírja kerek-perec, hogy a magyarországiak ne ugráljanak, és ne állítsanak olyasmit, ami nem igaz, me nem éltek öt percet rdélybe, és nem tudják, hogy miről van szó rdélyben. És hát hogy mondjam, ez inkább egy olyan RDSz vonalú rendezvény volt, nem a Kolozsvár Társaság rendezvénye, de a Kolozsvár Társaság adott nekik helyet, hogy megrendezzék, nagyon kevesen (kazettacsere). És hát egy olyan catering volt, amihez mi nem vagyunk hozzászokva, a Kolozsvár Társaság. Javasolták nekünk ezt a céget, hogy ennél rendeljük a kaját. Hát egyszerű, ilyen szendvicseket csináltak, szóval mindegy! Nem kvalifikálok én senkit. És rengeteget csináltak, ottmaradt, és hát Cs. mondta, hogy nekem s L.-nak, L. fényképezni volt, hogy gyere... gyerekek, bulizzunk egyet! Úgyis maradt itt egy csomó kaja, mi nem ettünk azelőtt, és együnk, s mondta, hogy még van egy kicsi szilvapálinka. Na, ittunk egy-egy pohárral, koccintottunk a B. úr egészségére, és utána kajáltunk. S persze a Youtube-ról tettünk fel zenét. És hát én hoztam magammal az én belcantomat, és feltettem nekik. Celentanot (é.sz., énekesek neveit sorolja), hát ezek neked nem mondanak semmit, lehet, Celentanot még hallottad, de a többi, az ismeretlen számodra, de mindegy. Az én gyerekkorom nagy olasz énekesei. És hát lehet, hogy Zucchero-t még tudod, ezek még mind a mai napig énekelnek, és nagyon szép dalaik vannak. S hát feltettem egy pár dalt. És hát olyan kilenc óra körül L. elment, mondta, hogy megy, me hívja az asszony, és Németországba van és baj lesz, ha nem kapja otthon (nevet), me azt 339

341 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben mondja, hogy ki tudja, hogy hol jár! S akkor maradtunk mi ketten Cs.-val, és egy nagy duma jött utána, hogy mi ketten maradtunk, megváltottuk a világot, ugye (nevet) és közbe tettünk, Cs. is tett, én is tettem zenét. És a legvégén eszembe jutott, hogy milyen gyönyörűen énekli Aznavour a Schubert Ave aria-ját. S megkerestem a Youtube-on. De sajnos csak a jazz, a könnyűzene, me nem jazz, hanem könnyűzenesített változatát kaptam meg, és az nem tetszett. És annyira felkavart, annyira rossz érzés volt bennem, hogy azt mondtam, hogy én muszáj meghallgassam azt a gyönyörű Ave aria-t. És megláttam Pavarottitól! És rákattintottam. És végighallgattuk, de mozdulatlanul! És utána Cs. még egyszer betette, még egyszer meghallgattuk, és úgy mentünk el Cs.-tól, hogy a lábunk nem érte a földet. i olyan, valahol magasan voltunk, áriánál jártunk (nevet). nnek, ezt azér mondtam el csak úgy, hogy látod, hogy egy ilyen bulizós hangulat is hogy fordulhat át, és milyen gyönyörűen, megnyugtatóan, csodálatosan végződött! er tényleg egy olyan gyönyörű érzés támadt benned, amikor hallod azt a dalt, csodálatos az az Ave... A Schubert variáns tetszik nekem a legjobban az összes Ave aria közül. És ez jött Pavarottitól, és láttam, videoklip is járt hozzá, volt, és azt a könnyedséget, amivel vette a magas hangokat, és mindent, szóval ez, ez tényleg élmény, hogy milyen hallani. Tehát ez a kultúra (nevet). K: ik az ambícióid, terveid? S.A.: Nincsenek ambícióim. Rég lemondtam, hogy ambícióim legyenek. Szeretném, hogy ha egészségesek lennénk, ezért dolgozom és állandóan tömöm magunkat mindenféle természetes dologgal. És az étrendet is úgy alakítottuk ki, hogy szombaton és vasárnap, amikor nem okoz gondot, akkor egyik nap hajdinát eszünk, másik nap kölest eszünk. Ilyen... megdarálom, és tercset (?) főzök, és akkor savanyú tejjel esszük, sósan. És ez nagyon egészséges. A köles vesetisztító, a hajdina pedig természetes vitaminokat tartalmaz, amit a szervezet száz százalékban fel tud dolgozni, tehát fel tud szívni. És ezért nincsen hál istennek egyikünknek se még az oszteoporózisnak még a jele se! És azon kívül többnyire zöldség, gyümölcs, ilyenkor különösen aztán. A telemea s a paradicsom, meg az orda ki nem fogy a házból. S a zöldhagyma, s a zöld fokhagyma, és szóval azér igyekszem. Nem főz... nagyon rég, hogy lemondtam arról, hogy rántással vagy ilyesmivel főzzek. Vagy eresztékkel. Szerusz világ! Könnyű leveseket csinálok. eg különösen ilyenkor nyáron, imádjuk a friss paszulyból, én paradicsommal főzöm meg, semmit nem teszek egyebet hozzá, csak hagymát, sót és paradicsomot. S a zöldpaszuly. És isteni íze van (R.I. szakít meg). Na. Szóval nagyon, nagyon, az étrendet nagyon átalakítottam. Nem csinálok nehéz dolgokat már. Jó, tisztelet a kivétel, jön karácsony és szilveszter, akkor ott a töltöttkáposzta, akkor ott vannak az ilyen nehezebb kaják, jön húsvét, akkor most az idén végre, hosszú idő után vettünk bárányt! De nagyon rég, van tíz éve, hogy nem vettünk bárányt. Tehát pulyka volt vagy ruca, vagy csirke volt, de ilyen. zek a kaják voltak húsvétkor. És most, és hát biza egy hétig ettük a bárányt (nevet)! ert most már, hogy nem vagyunk... el vagyunk szokva tőle, nagyon megéreztük, hogy terhel. Nagyon megterheli a gyomrot. Nehéz étel. Nehezen dolgozza fel a gyomor. Próbálok olyasmiket csinálni. Ami pedig most: citrom, tehát a citrom héjjának a kipréselt olaját, cseppenként isszuk. Reggel, délbe s este, három-három cseppet a vízbe, mert nagyon segíti visszaállítani azt a nedves zselatint, ami a porcogók között van, ezeknél a kötéseknél mindenütt. És csináltam egy ilyen egy hónapos intenzív kúrát, és úgy ugráltam le-fel itt a lépcsőkön, mint annak a rendje. ásképp recseg-ropog a térdem például. És sajnos az történt, hogy ezzel is olyan dolog, hogy nehezen beszerezhető, mer ilyen multilevel módszerrel működik. És akkor valahonnan Ausztriából küldik, és elakad, nem akad, megjön, nem jön, tehát volt egy ilyen egy hónapos kényszerpihenő, most elkezdtem megint. És egyenesen két flakont rendeltem, hogy legyen, és szóltam, hogy megint rendelje már meg, mert ha ez elfogy, legyen idejében meg az utánpótlás. ert egy ilyen nagyobb kúrát szeretnék csinálni. És nagyon érdekes, hogy az emésztésnél is segít, me nem vagyok felfújódva, és nincsen hatalmas gyomrom. A felfújódástól, mikor eszek. Na. 340

342 ellékletek K: És a jelenlegi munkahelyed? S.A.: Hát a jelenlegi munkahelyemen, az végképp nem... Hogy mondjam? Csinálom, mer kell csináljam, és segítem a havert, de... És mert muszáj! e hogy meglegyenek az éveim a nyugdíjhoz, mert én kimaradtam ugye a munkából, sajnos kilencvenhéttől kétezerig, tehát négy évet. Kétezeregyig négy évet kimaradtam, amikor kimondottan a missziót csináltam csak, és nekem azt a négy évet vissza kell hoznom feltétlenül ahhoz, hogy ne legyen... minden rendben legyen nálam. A munkakönyvbe. És ezért muszáj csináljam. egmondom nagyon őszintén, édesapa sokszor megkérdezte, hogy hát nem kaptam egy jobb állást? Nem mertem elmenni, mert én tudtam, hogy L. fizet mindent az égvilágon az állam fele. És nem maradok hoppon, hogy mire odakerülök, hogy nyugdíjazzanak, nincs semmi kifizetve. És ez volt az egyik fő oka, hogy nem mentem el. S a másik oka pedig, hogy sajnos egy idő után nem érdeklődnek utánad. Azon kívül, hogy ebben az országban még mindig mindenki papírt kér. Tehát nem érdekli a tudás, a papír az érdekes. Na. És ez elmaradt. S itt vagyok. Hát nem elégít ki, persze, hogy nem elégít ki, mert... Nem is elégíthet ki, de próbálom humorosan felfogni, próbálom úgy csinálni, hogy na. Csak legyen benne valami. És így megoldom a dolgot (nevet). K: ost inkább a fényképekről, a családi fényképekről kérdezek. Volt-e a családban hivatásos vagy szenvedélyes, vagy ilyen alkalmi fotós? S.A.: Édesapa volt a nem hivatásos, amatőr, de szenvedélyes fotós. (K: Ő tanult is? Foglalkozott vele?) Ő foglakozott vele! Tanult, igen. Hozott Oroszból könyveket is, és mindent, hogy vegyszert hogy kell keverni, anno, és vegyszereket is hozott Oroszból, mindent magának. És megtanulta, hogy hogy kell csinálni, hogy kell előhívni a filmet, a képet, satöbbi, satöbbi. (K: indent ő csinált?) indent! indent ő csinált, igen, alfától omegáig. indent ő csinált meg. K: Ki volt, aki beállította a képeket? Ki döntötte el, hogy mi az, amit lehet fotózni, mit nem lehet? Ki volt a rendezője ezeknek? S.A.: zeknek a képeknek, tehát amit apu csinált, annak ő volt a rendezője. Amit én csináltam, annak én voltam a rendezője. Úgy lehet, hogy egyikünk se volt a rendezője, adta az alkalom. K: iket fényképeztetek általában? S.A.: Hát általában kirándulásokon fényképeztünk, születésnapokon fényképeztünk, tehát ilyesmi volt. Aztán később, amikor én elkezdtem a fényképészi mesterséget, akkor biza fényképeztem mást is. ert csináltam csendéletet, vagy lefényképeztem a gyönyörű szál rózsámat a kertből, és akkor azt megpróbáltam úgy megcsinálni, hogy egy szép fénykép legyen. Jól essen rajta a fény, szépen játsszon rajta, tehát ilyesmi. Azt már tudatosan csináltam. K: S mi az, amit nem fényképeztetek soha? S.A.: Hát... nem tudom (nevet). (K: i volt tabutéma?) Jaj nem, nem voltak tabutémák! Nem volt így megmondva, hogy na mos már ezt nem szabad fényképezni, vagy azt nem szabad fényképezni. Tehát ilyen nem volt. Nem, nem adódott ilyen alkalom. Hogy előkerüljön valamiféle tabutéma. K: ilyen eszközökkel dolgoztatok? ilyen eszközeitek voltak? S.A.: Hát édesapának volt az akkori valamilyen orosz gépje, de nem tudom már megmondani, hogy milyen. Nekem Zenithem volt anno, azzal kezdtem, és egyre jobb minőségű Zenitheket vásároltam magamnak. És utána pedig aztán, amikor már megengedhettem magamnak, kilencven után, akkor szerketyáltam 79 egy Nokiát. Dehogy Nokia! gy Canont. gy profi Canont. (K: ost is megvan?) ost is megvan. (K: És használod?) Persze! Persze. Amikor fényképezek, filmre fényképezek, és azzal. K: ikor fényképezel? 79 szert tettem 341

343 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben S.A.: Hát most már egyre ritkábban. Nincs időm. Tehát annyira le vagyok terhelve azzal, hogy kilenctől ötig dolgozom, és hogy itthon a háztartás, és állandóan akad valami, amit kell csinálni, hogy most itt van F. 80, aztán megyünk az esküvőre, aztán arra kell készülni, s akkor meg kell bütyköljem a dolgokat, mer lehet, hogy rövid, lehet, hogy hosszú, lehet, hogy szűk a cucc. er P. például egy kicsit meghízott, mióta itthon van. Én konstansul hozom a formámat szerencsére, me nagyon vigyázok, hogy nehogy ettől feljebb menjek, ettől a kilótól, és komoly harcokat folytatok ezért, de... Szóval van előkészület erre az eseményre. Akkor visszajövünk, akkor feltétlenül azt akarom, hogy megcsináljuk már a nyugdíj doszárját P.-nak! er minden elő van készítve, csak el kéne menni a munkaügyhöz, hogy kikérjük az egyik aktát, s aztán elmenni az egészségügyhöz. z az idegörlő sajnos. És azért nem csináltuk meg, mert amíg összeállítottuk a doszárt, az egészségügynél sztrájkoltak. Aztán kiderült, hogy leesett a rendszerük. A kompjúter-rendszerre értem. Hogy elvesztették az adatokat. És áj, na! indegy! Úgyhogy ez fog következni a nyáron, ez a nagyon kemény dolog, hogy egyszer a P.-ét állítom össze, s utána az én doszáromat. K: Azért hívnak fényképezni? S.A.: Nem, most már nem. Nem, mert visszautasítottam mindent szisztematikusan. P. soha nem járt fényképezni, ő csak stúdióba dolgozott, tehát ő kinn nem fényképezett. Én nagyon sok esküvőt csináltam, de mos má nem. Végképp nem. K: Ti a családban milyen céllal fényképeztetek? Szerinted... S.A.: Hát, hogy megörökítsük a szép pillanatokat. Tehát ez volt a cél. Hogy azokat az egyedi pillanatokat megörökítsük. Amerre jártunk, és ami történt, és ahogy történt. K: Voltak kedvenc témáid, vagy kedvenc képeid? Vagy vannak? S.A.: Hát a természet! A természet, az kedvenc témája volt úgy édesapának, mint nekem. És kedvenc képeim? Há nagyon sok kedvenc képem van (nevet)! Nagyon sok kedvenc képem van. Kezdve a húgomtól a kiságyba a balkonon, ahol vigyorog, mittudomén, még nincs egy éves, azt hiszem, azon a képen. És hát sok! Sok kép van. ackóval 81 kiránduláson, ahogy lobog ackónak a farka, és a fülén a szőr, le van fényképezve nisala, az egy várrom Dobrodzsába, van! Sok, sok, sok kedvenc képem van. K: Te is mindig kidolgoztad magadnak, gondolom a képeket. S.A.: Persze! Persze, persze. (K: Nem fordultál így...) Nem! Nem, nem, nem. Addig, ameddig meg nem jelent ez az automatizálás, addig igen. De utána már én se dolgoztam ki, hanem beadtam a laborba, s megcsinálták. K: ilyen nyersanyagokat szerettél? S.A.: ai napig is szeretem, és azt használom, ha lehet, a... Csak sajnos megszűnt! Na nézz ide, te! Áj, a német filmet, jaj istenem, milyen lábszuszom van! Na nézd meg, te! Tiszta lüke vagyok! A Kodakot utálom, mert mesterségesen minden napbarnította benne. Olyan az anyag, tehát az arc, az arc, az mindig olyan napbarnítottan jön ki, és azt nagyon nem szeretem. A Fuji még egy jó film, mert túl élénkek számomra a színek, az is, egy kicsit élénkebb, nem adja vissza a természetes... És ez a német film, ez volt a legjobb. Tehát meg kell kérdezzem P.-t, mer én most már képtelen vagyok neked megmondani, hogy mi volt a márkája. Teljesen hülye vagyok. Na. A cég, a céget. Agfa! Agfa! Jaj, de lüke vagyok! Végre beugrott, Agfa! Na. K: Ha készült egy újabb kép a családban, annak hogy kezdődött el az élete? A fényképnek. Ki nézte meg először, ki kommentálta? S.A.: Hát először is én megcsináltam, mondjuk én csináltam a képet, ugye. Akkor elfutottam, lenagyíttattam, lenagyítottam, és akkor mittudomén, vasárnapi ebéd keretén belül vagy egy délutáni 80 szállóvendég 81 egykori kutyájuk 342

344 ellékletek teázás keretén belül bemutattam a családnak. Aztán amikor már P.-val voltunk együtt, akkor megmutattam P.-nak. S akkor kezdődött: hogy hát ez így jobb lett volna, azt úgy jobb lett volna, nézd csak meg, itt így vágod, úgy dőltöd, úgy nemtudommi, tehát... Vagy jó volt a kép. Tehát jöttek a kommentárok részéről. De hát elfogadtam és akceptáltam, mert egy minőségi fényképész kommentálta a munkámat. A szüleimmel és a húgommal nem volt ilyen probléma, me hát az, az úgy volt, hogy ugye, jaj, de jó a kép! És kész. Na. K: És akkor másnak? Adtatok így családi képekből másnak? S.A.: Nem. Nem, nem. Nem, ez nem volt divat nálunk, hanem albumba tettük a képeket. Tehát voltak ilyen albumok, hogy mittudomén: a Duna-delta, vagy ez évi kirándulás, nyaralás, vagy ilyesmik. Tehát úgy voltak albumok. K: És nem is küldtek neked más családtagok, rokonok? Képet. Nektek. S.A.: Hát... (K: Nem volt ez szokás a családban?) Nem, nem, nem volt szokás a családba. Azt hiszem, édesapa csinált rólam és az unokatestvéremről egy képet, külön-külön, akarom mondani, és akkor azt úgy nagyítottuk le, hogy kettőt eleve belőle, és akkor egy részét, tehát ami az unokatestvéremé volt, azt elküldtük. ert nagynéném varrónő volt és valami zöld csíkos anyagból csinált nekünk valami hóbortos ruhákat, tök egyformát. És akkor apu, mikor jött értem, hogy hazahozzon, nagyon élvezte, s lefényképezett együtt, s lefényképezett külön-külön a ruhával, s lefényképezett mittudomén, forogva, s nem forogva, s (nevet) mindenféle képpen mind a kettőnket. És akkor, mittudom, volt vagy négy kép, és azt megcsináltattam. egcsináltatta ő, me abba az időbe ő csináltatta még a képeket, duplán, s akkor az unokatestvérem részét, azt elküldtük Szatmárra. K: Fordul elő, vagy előfordult, hogy dobtatok ki fotót? S.A.: Persze. (K: i az, mit kidobtatok?) lég sokszor átrendezem a fényképeket. ert hogy mondjam? lég sokszor, évente egyszer biztos! Átnézem őket. Ha többször, akkor azt jelenti, hogy valamiér nosztalgiázok, és akkor pont azokat veszem elő. S akkor úgy megnézem, s aztán: mér tartom én ezt a csúnya képet?! Általába nem dobtam el képet. Jót, rosszat, mindent összegyűjtöttem. S amikor látom ezt a csúnya képet, vagy van nekem olyan képem, amit olyan emberekkel csináltam, amik nem érdekelnek már, azokat mind összetéptem. Összetéptem, s eldobtam. er már nem emlék számomra, nem jelentenek azok az emberek ábszolút semmit, és egy ilyen futó valami volt, valahol, s akkor összetéptem, s eldobtam. K: Jártatok a családdal műterembe fényképezkedni? S.A.: Igen. Igen. gész pici koromtól, rendszeresen évente fényképeztek. Évente fényképeztek műterembe, és később is voltunk műterembe. Hát körülbelül, azt hiszem, hogy én lehettem tíz éves és a húgom négy éves, amikor az utolsó műtermi fényképem készült. K: z akkor volt, amikor került a családba fényképezőgép? Vagy mi szüntette meg? S.A.: Nem. Lehet, hogy az is, hogy került fényképezőgép, de egy idő után már nem fényképeződtek. Tehát apuék is kezdtek változni, édesanya is, öregedni, mi pedig felnőttünk már, tulajdonképpen én. És a húgom meg, ott volt apu és állandóan fényképezte, tehát millió fényképe volt, és akkor már nem volt értelme még stúdióba is elvinni. e amikor én pici voltam, akkor nem volt apunak még fényképezőgépe. K: Amikor mentetek, az milyen alkalom volt? S.A.: Hát az biztos valakinek a születésnapja volt többnyire. Általában úgy volt, hogy csináltunk egy családi fotót, és utána elmentünk valami vendéglőbe és megünnepeltük. Közösen. K: Hogyha valamilyen közösségi eseményen fotóznak, vagy te, kérsz-e, vagy rendelsz-e abból, a képekből? S.A.: Persze! Persze, persze, szeretem, hogyha megvannak azok az emlékek, és akkor azokat külön teszem, hogy nemt om milyen esemény, vagy események, van egy olyan albumom, és akkor abba beteszem. 343

345 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben K: Gyűjtöd a fényképeket? S.A.: Gyűjtöm, gyűjtöm! K: És a munkád során készített fényképeket? Ami a munkádhoz kapcsolódott konkrétan? S.A.: Tehát konkrétan csak azokat a képeket gyűjtöttem, amik valami művészit akartak kifejezni. Tehát össze van gyűjtve egy külön albumba az, amit én úgy gondolok, hogy bármikor le tudnám nagyítani s el tudnám küldeni egy kiállításra. Tehát azok külön vannak, azok a képek. A többiektől. K: Hol tartod, hogy rendezed a képeidet? S.A.: Hát ezekbe a kis külön albumokba tartom, amibe mind a két oldalára lehet tenni, van zsebe. És azok eléggé jók, mert harminchat képnek, tehát egy egész film tartalma belemegy. És általában úgy tartottam őket, hogy volt egy pillanat, egy kompakt témája volt, mert általában úgy fényképeztem, és akkor... Úgy értem, hogy születésnap, névnap, esküvő, valamelyikünknél, vagy mittudomén, egy egyszerű kidei hétvége, és akkor abba gyűjtöttem. K: Vannak még azon kívül másban is fényképek? int ilyen albumokban? S.A.: Nem, nincsen. K: A régi albumokban? S.A.: A régi albumokkal nem tudom, hogy mi történt, üresek (nevet)! Nem tudom, hogy mi történt a régi albumokkal, üresek. z nagyon... (K: indig is üresek voltak?) Nem, nem, nem, nem! z nekem nagyon furcsa, mert nem tudom, hogy hová tűntek el a képek! Tehát mikor elhoztam, édesapáéknál felszámoltam a háztartást és elhoztam, üresen találtam. gy-két kép maradt még benne. K: Nem vitte el édesapád vagy a húgod? S.A.: A húgom biztos nem vitt el képet! Ő biztos nem vitt el képet, hanem én küldtem utólag az ő kérésére, de nem ezekből a képekből. Lehet, hogy édesapa vitt el képeket, lehet. K: Nem kérdezted soha? S.A.: Nem. Nem, nem. K: Vannak így ömlesztve is valahol képeid? S.A.: Nem! Ömlesztve nincsenek. Nincsenek. Nincsenek ömlesztve. Talán van egy doboz. De nagyon kicsi a doboz, és mittudomén, tíz-húsz kép van benne, ami nem tudom mér került abba, és én azt a dobozt nem szüntettem meg, úgy viszem tovább. nnyi. K: Kinek van hozzáférése a képeidhez? S.A.: Nekem és P.-nak. Csak. ásnak nincs. Tehát ezek az albumok be vannak téve egy dobozba, s a doboz a hálószobánkban, a kredencen. Nem nagyon lehet (nevet) másnak hozzáférni. De ha úgy hozza a sors és vendégek vannak és valamiről beszélgetünk, akkor kihozok, s megmutatom azt a bizonyos albumot. K: Vannak-e különbségek, hogy milyen típusú képeket kiknek lehet megmutatni? S.A.: Persze, természetesen vannak. (K: És ez hogy működik?) Vannak. z emberét válogatja. Van, akinek nem akarod, intim képeket, tehát család intim... Olyan értelemben, hogy családi fotók, tehát te és a családod vagytok rajta. Különböző ipostaze 82! Nézz ide, nem tudok magyarul. Há már szörnyű! Igen, különböző állapotba. És hát van, akinek csak a saját munkáimat mutatom meg, tehát amit kiállításra vagy erre-arra szántam, vagy valakinek csak szigorúan az utazási albumaimat mutatom meg. Tehát attól függ, hogy ki az illető. K: A feliratokról még... Vannak-e feliratok a képeken? S.A.: z egy nagyon nagy probléma, hogy régen nem feliratoztam a képeket. És egy idő után rájöttem, hogy mekkora barom vagyok, mert hát az embernek a memóriája véges. Nem végtelen. 82 helyzet, állapot 344

346 ellékletek Pedig nekem mindig is azt mondták, hogy elefánt-memóriám van, de az én elefánt-memóriám is időnként... És azóta aztán még visszamenőleg is, amit tudtam, ráírtam a képek hátára gyorsan, hogy maradjon meg, hogy tudjuk, hogy miről van szó. És isten őrizz, ugye, nincs gyerek, nincs utód, nincs semmi, meghalunk, hát aki esetleg örökli, az is tudja, hogy hová tegye a dolgokat. Legfentebb ha érdekli s átnézi, s ha nem, akkor elégeti őket. S az is lehet, hogy én fogom elégetni őket. Nem tudom. Nem tudom. zek olyan személyes dolgok, amit nincs mér másra hagyni. És szerintem ezeket el kell... Vagy pedig egy bizonyos részét donálni egy intézménynek, aki ilyesmivel foglalkozik. A portrékra gondolok. Tehát anno, egykor így néztek ki az emberek. De máskülönben nem. ást, nincs semmi értelme. zen is elgondolkoztam, hogy az ember egy életen át csinál millió fényképet, s akkor hirtelen, hát nincs mit csináljon velük, kire hagyja? er ha én akkor nem figyelek oda, amikor K. nekem meséli, hogy ott kik vannak a fényképen, akkor most például a húgomnak teljesen idegen! e hát az nem hozzá tartozik, ő azt nem tudja, ki van rajta. Saját nagyapját nem ismeri meg a képeken, a fiatalkori nagyapját. Nem figyelt. Ő hat évvel ugye kisebb is, mint én, és akkor sokat vesztett a mesékből. Na. K: Vannak így magaddal hordott képeid? Pénztárcában, vagy a munkahelyeden kitéve? S.A.: Nem! Nem, nincs, nincs, nincs. K: És a lakásban kitéve? S.A.: A lakásban van. ondtam neked, az a kicsi falrész, ahová feltettem a legkedvesebb rokonokat, akik elmentek már közülünk. És ott van. K: Vezet valaki a családban naplót? S.A.: Hát nem vezetett soha senki, de én ilyen grafomán vagyok, és mióta megvagyok, volt határidőnaplóm, ezt a rendszert nagyon jól megtanultam, és a határidőnapló tulajdonképpen egy ilyen napló is számomra, mert belejegyzek olyan dolgokat, hogy milyen érzéseim voltak, ki mit váltott ki belőlem, ha valami ilyen sokkos dolog volt, azt beírom, vagy például esemény volt, azt is beírom, és... Tehát nem vezetek úgy naplót, hogy... nemt om, leírom reggeltől estig, hogy mit csináltam. Nem. Hanem benyomások és történt események vannak benne. K: nnek van valami köze a fényképekhez? S.A.: Hát nincs. Annyiban van köze, hogy esetleg volt egy kedves esemény, s azt meg is örökítettem, mer éppen fényképeztem ott. De egyéb semmi. K: it jelentenek neked a családi fotók? S.A.: Hát, nosztalgiázok velük (nevet). Jelen pillanatba. Nagyon kedvesek számomra, mer nagyon szép kort idéznek fel. És nekem nagyon hiányzik az a légkör, ezt már mondtam neked azelőtt is, hogy nagyon hiányzik az a légkör, ami akkor volt. z elment, és soha nem jön többet vissza. Sajnos. z van. K: Fontos volt-e, hogy látszódjon a környezet a képeken? S.A.: Hát, amikor arra koncentráltunk, akkor a környezet volt a fontos. Tehát az volt a középpont. Amikor meg akartunk valakit örökíteni, akkor az illető volt a középpont, nem a környezet, semmi szín alatt. K: i volt inkább? Az ünnepi vagy a hétköznapi? A megszokott vagy a különleges? S.A.: Amit megörökítettünk? (K: Igen.) Hát inkább az ünnepi volt. Inkább az ünnepi volt. De előfordult, hogy nagymama bélyegezett fenn nálunk, és akkor lencsevégre kaptam. És megörökítettem. (K: De ezt mint fényképész volt rá szemed? Vagy mint unoka?) Nem, ez már mint fényképész volt. De még fényképész tanonc voltam. De megkapott, ahogy csavaró... be volt csavarva a haja, és rajta volt egy kendő, és háziköntös, és ő rendezte állva, rendezte az asztalon, ki voltak terítve a bélyegek és csoportosította őket. S ahogy ott dolgozott, olyan ügyeskén, olyan jól nézett ki a sok bélyeggel, látszanak a csavarók a kendőjén keresztül, nagyon tetszett nekem, s megörökítettem (nevet). Szerin- 345

347 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben tem szegénykém sohase látta azt a fényképet, de énnekem mai napig megvan. És az egy, az egy olyan momentum volt, hogy megörökítettem. A pillanat kedvéér tehát, és ez tök hétköznapi volt. K: Van-e valami terved a fényképeiddel? S.A.: Nincs semmi tervem velük. Nincs semmi tervem velük. A P. fényképeivel van tervem. Neki van egy gyönyörű aktkollekciója, és azt szeretném feldolgozni. De ahhoz be kell szkennelni az egészet, mer hatszor hetes filmre készült. Bocsánat, hatszor hatos filmen, mert neki hatszor hatos gépe volt. Anno, és azzal dolgozott csak, és na. zt fel kéne dolgozni, feltétlenül, me nagyon szépek a képek! Szóval itt látszik tisztán a P. tehetsége, hogy művész. Nem akármi. Nem kutya. De hát ehhez én nyugdíjba kell menjek, hogy ezt beszkenneltessem, és utána ezen dolgozzak a photoshoppon, me ki kell őket dolgozni. És utána kinyomtatni és egy szép kiállítást rendezni. z az álmom megvan, és ezt nagyon meg szeretném csinálni. ár csak azért is, mert sokan vannak, akik nem tudják, hogy P. milyen fényképész, és eléggé lekicsinylően kezelik. És szeretném az asztalra tenni ezt a munkáját, hogy lássák, hogy kit néznek le. K: Abban az időben, amikor te elindultál ebben a szakmában, milyen volt erre a szakmára adni a fejedet? z szokványos dolog volt? Rendhagyó dolog volt, hogy te nőként fényképésznek mentél? S.A.: Hát nőként stúdiófényképésznek menni nem volt probléma. Tehát ez egy normális dolog volt. Akkor. És én nem is csináltam riportot soha addig, amíg fel nem kerültem a Zorilorba, a Hajnal negyedbe. Ott kezdődött az én riporteri karrierem, me nem volt kuncsaftom. És meg kellett csinálni azt a bizonyos tervet ahhoz, hogy megkapd a fizetésedet. És természetesen, hogy akkor elmentem, és én csináltam gyerekszülinapot a negyedben, fényképeztem, hívtak házhoz, volt egy bizonyos tarifa. Több fajta, több tarifám is volt. nnyi képet akarnak, annyi képet akarnak, ennyibe kerül, annyiba kerül. De gyakorlatilag nagyon sok embert ismertem a negyedben, mer jártam otthon a... Volt olyan fiúcska, hogy bejött porzsák... ost már fiúcska! Felnőtt férfi és családapa, jött porzsákot venni. Így rámnéz, s azt mondja: săru mâna tanti! Dar acum aici lucraţi? Nu mai sunteţi fotografă? ondom: bună ziua, da eu nu vă cunosc. Da nu mai sunt fotografă. Nu mai e nevoie de mine. Vai, şi ce poze frumoase aţi făcut de ziua mea! 83 (Nevet.) Nemt ommikor. Anno. Tehát valamikor nyolcvanhárom augusztusától arrafele. És akkor csináltam. Temetést fényképeztem, nem is tudtam, hogy igény van rá, rengeteg temetést fényképeztem! És általában nem szerettek menni! Az ilyen dolgokra. S esküvőt fényképeztem! Az esküvő volt a legkellemetlenebb, mer mivel mint nő. er egy adott pillanatba a kedves vendégek beszívtak, s akkor előfordult, hogy megcsíptek itt vagy ott. És akkor rendre kellett őket utasítani. És ez volt a kellemetlenebbik része. Volt olyan esküvő, amikor nem került erre sor, mer előkelő esküvő volt, de általában megtörtént az ilyen (nevet). set. Aztán ha nem vetted szívre, akkor oké volt. K: Volt ennek a pályán jelentősége, hogy nő vagy? S.A.: Nem is tudom. z szerintem esetleg... ami az üzletvezetést illeti. Lehet, hogy volt jelentősége. ert másképp fogtam a dolgokhoz, mint a férfi kollegáim. És szerintem úgy kezeltem, mint egy háztartást. És mentek a dolgok. entek a dolgok. K: És a családban a fényképekhez, vagyis a fényképezéshez, a családi fényképekhez másképpen viszonyultak a család nő tagjai, mint a férfi tagok? Látsz ebben valami különbséget? S.A.: Hát látok. ert a férfi tagok, lehet, hogy hiúk voltak, mer nem verbalizálták, míg a női tagok biza elégszer elmondták: jaj de ronda vagyok, s pont így fényképeztél le (nevet)! Vagy: nem 83 Csókolom néni! Hát most itt tetszik dolgozni? ár nem tetszik fényképész lenni? ondom: jó napot, de én nem ismerem önt. De nem vagyok már fényképész. Nincs már szükség rám. Jaj, pedig milyen szép fényképeket tetszett csinálni a születésnapomon! 346

348 ellékletek látod, hogy rossz a frizurám?! z nálam nem volt jelentősége, én a pillanatot akartam megörökíteni. z volt az érdekes. K: ennyire szakma, megélhetés, hobbi, vagy művészet a fényképezés? inek gondolod? S.A.: Hát régen szakma volt. Nagyon jó szakma volt. Amikor lehetett komoly művészi képet csinálni, stúdióban. anapság teljesen elveszlődött a stúdiófényképezés. Vannak stúdiók azér még, eldugva, de hát egy család nem mehet családi képet csináltatni, mer nem létezik ez már mint olyan, nem tudják lefényképezni. Csak ha bizonyos körökben mozognak, vagy megtudják ezeket a dolgokat, mert vannak, hogy mondjam? Ilyen ifjú titánok, akik nemrég végezték az egyetemet, a fotót, és azok alapítottak egy kört, és ki van bérelve egy apartman a főtéren, és az egy műterem. Én tiszta véletlenségből akadtam rájuk. De az egyik srác tudta, hogy fényképészek vagyunk mind a ketten, s megkérdezte, hogy nem állunk be a műterembe? Hogy a bérleti díjat osszuk. És annak fejében használhatjuk a műtermet. S mondtam neki, hogy: emberke! Én műterembe nem fényképeztem már száz éve! Kit vigyek oda, hogy fényképezzek le? Nekem ez nem hoz pénzt a házhoz, hogy kiadjak pénzt, hogy na. És nem mentem, de tudom, hogy ők csinálnak. Bármilyen felkérésnek eleget tesznek! Pénzért, természetesen. Na. És elég jó képeket csinálnak! Úgy értem, hogy a színek tökéletesek, az élesség tökéletes, mer jó gépeik vannak. Ami a beállítást illeti, azzal én még vitatkoznék egy kicsit. Sajnos, az egyetemen nem tanulják meg azt, amit mi megtanultunk az öreg fényképészektől. A portrét. A portrét és a fény kezelését mint ecsetet. És még valamit. A színes kép ellopja, a szín ellopja a lényeget. A lényegről a figyelmet, akarom mondani. És színesbe nem is látszik annyira, nem vevődik észre a fénynek a játéka. Tehát mégiscsak a művészi fotónak marad a fehér-fekete, én azt mondom. ai napig. Tehát ha valaki tényleg művészetet akar csinálni, az fehér-feketébe dolgozik, mer ott látszik a gyönyörű fény. K: ennyire, s hogyan képezted magad? Vagy képzed-e most magad? S.A.: Hát most már nem képzem magam semmilyen féle képpen. Ha csak nem képzés az, hogy ránézel egy képre, és megnézed, és megbeszéled magaddal, hogy te így csináltad volna, úgy csináltad volna, ez így jobban nézne ki. De most már nem foglalkozom ilyesmivel. Azelőtt természetesen járt a magyarországi Fotó. egvettük a román Fotot, P. a Romániai Fotóművészek Szövetségének tagja volt anno, tehát minden kiállításon résztvett, nemzetközi kiállításokon is résztvett. Énnekem nem voltak ilyen ambícióim. Én inkább őt serkentettem hátulról. K: Azt már mondtad, hogy mi a véleményed az ő fényképészetéről. Azt tudod, hogy az övé mi a tiedről? S.A.: Nem tudom. Nem tudom, de szerintem azér is vagyunk együtt, mert akceptált mint fényképészt is. Tehát szerintem a jó kategóriába kerültem nála (nevet). z az érzésem, hogy ez is hozzájárult. És hozzá tudtam szólni a fényképekhez, és meg tudtuk beszélni a dolgokat. Tehát ha hülye lettem volna, akkor nem. Gondolom, hogy ez is hozzájárult, hogy ennyi ideje együtt vagyunk. K: Hogy változott az idők során az, hogy mennyire lehet megélni a fényképezésből? zt már érintetted... S.A.: Igen, hát ez rengeteget változott. Szerintem most már nem lehet megélni belőle. Szerencsétlen kolleganőim húzzák-nyúzzák, hogy elérjék a nyugdíj-korhatárt. A fiatalabbak és a... ezek az ifjú titánok, ezek ha sikerült kiugraniuk egy-egy képpel és sikerült bekerülni valamilyen nagy magazinhoz fényképésznek, akkor rendezett ügyük van. Vagy pedig sikerül nagyon ügyesen, nagyon szépen dolgozni és akkor tudnak portofóliókat csinálni azoknak, akik manökennek vagy bármi egyébnek akarnak jelentkezni, színésznőnek, bárminek kell a portofólió. És akkor ezt meg tudják csinálni. B. barátomat láttam utóbb, nagyon szép képeket csinál! Nagyon szép képeket csinált. Az elején olyan fényképeket csinált, hogy égnek állt minden szál hajam. S mind mondtam neki, mondtam: B., ne verj fejbe, amiért mind mondok neked, de ez borzasztó! Tehát na. S tanítottam, mondtam, mutattam. Hát ő képzett grafikus, basztikuli! Hát s olyan kétbalkezes képeket csinált az elején, és most megálltam és néztem! egállt a levegő a kép körül, amikor megláttam. Gyönyörű volt! Nagyon szép volt! 347

349 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben Jó volt a vágás, jó volt az egész background, nemt om, hogy ezt hogy mondjam, körülötte. Tehát le a kalappal! S mondtam, csak így tovább! Így lesz valami belőle. És olyan dolgokat csinálnak például a fiatalok, má a grafikával nem keres! Hiába csinál képet, me azt még kevésbé tudja eladni, mint a fényképeit. És tehát ő megy és fényképez például bárokban. Éjszakai mulatókban csinál fényképet, hívják. Ő nagyon jó képeket csinált, és továbbra is őt hívják. És ezzel keres mittudomén, egy hétvégén egy félmillió lejt. Tehát ötszáz lejt kap azért. Nem! Ötven lejt kap azért, hogy egy éjszakát ottül. Hát több mint semmi mindenesetre, de... z nem csak annyi, hogy egy éjszakát ott ül, hanem munkával is jár. Utána egy picit pihen, s neki kell essen, s kidolgozza a képeket. S kivágja a nem kívánt dolgokat. Tehát olyan két órát még rászán, hogy rendbeszedje és el tudja küldeni őket. Na. K: Attól, hogy fényképész vagy, más a családi fényképgyűjteményed, mint más embereknek, ahol nincs fényképész a családban? Hogy gondolod? S.A.: Nem hiszem, nem hiszem, mert általába tudod, azt szokták mondani, hogy a cipésznek nincs cipője, s a szabónak nincs ruhája. Hát azt nem mondhatom, hogy nincs fényképem, de nem hiszem, hogy több, mint másnak. Tehát akkor nem. (K: És más? Tartalmilag. Úgy értem, hogy nem több, de másfajta?) ásfajta! Határozottan másfajta tartalmilag. ásfajta. er vannak ezek a művészkedő képek, hogy úgy fejezzem ki, ne mondjam, hogy művész képek. És szerintem az, akinek gyakorlata van és szeme van, az a pillanatfelvételeket is másképp készíti. ásképp látja meg a pillanatokat. És akkor már eleve minőségében változtat a dolgon. K: egszűntél fényképsznek lenni, vagy nem lehet megszűnni? l tudnál menni most egy téma mellett? Vagy most is lefényképezed? S.A.: Nem! Nem. Sz al hogy magyarázzam meg neked? eglátom a témát. De nincs nálam fényképezőgép, nem tudom megörökíteni. Nem hordom magamnál a fényképezőgépet. Nem. És nem örökítem meg. Nem tudom megörökíteni. A témát meglátom maradéktalanul. Sőt, néha komponálok a fejembe ezt vagy azt, hogy hogy lehetne, hogy szép legyen, jó legyen. Imádom ezeket a lakberendezési lapokat, mer ott látok szép felvételeket vagy rossz felvételeket, azon sokat tudok még most is úgy elgondolkozni vagy megnézni vagy megbeszélni magammal. Hogy én ezt hogy csináltam volna meg, azt hogy csinál, hogy kombináltam volna. Vagy van egy olyan kép, hogy gyönyörű, s akkor azt felnagyítanám, erre az ablakra például, hogy azt lássam. K: Napirenden vagy így azzal, hogy mi történik a fotós életben a nagyvilágban? S.A.: Nem. Nem, nem. A technikai rész engem sosem érdekelt. Soha-soha! Amit úgy fél füllel elcsíptem P.-tól. Hogy ő figyelmeztetett, vigyázz, megjelent ez vagy az vagy amaz. Tehát a technikai rész mindig P.-t érdekelte. Ő abszolút huzatba van, ahogy szokta mondani, a fotóval, mert mai napig is tudja, de én nem. ngem soha nem érdekelt. K: A digitális fényképezésről mi a véleményed? S.A.: Hát le a kalappal, ennél egyszerűbb nincs! De ezt is ki kell dolgozni. Tehát nem úgy van, hogy nincs labor. Hát labor nincs, de általában ahhoz, hogy jó képed legyen, akkor a photoshopba egy kicsit kell dolgozni rajta. ert a laborba is, amikor nagyítottuk a képeket, s az egyik fele túl árnyékos volt, túl sötét volt, akkor betartottál a kezeddel! Hogy ne érje annyi fény és legyen egy picit világosabb sötét. zt most meg kell csinálni photoshopban ahhoz, hogy ugyanaz a hatás legyen. És egy csomó minden. Tehát kell törölni, radírozni belőle. Hát szóval... lsősorban ugyanannyi munka van, csak áttevődött egy számítógépre az egész. Nem egy laborban, toxikus körülmények között ülsz. Sugároz a számítógép (nevet). Vagy sugaraz. Sugaraz, igen. 348

350 ellékletek FÖLDRAJZI NVK JGYZÉK Alexandria (Teleorman megye, Románia) Államok (Amerikai gyesült Államok) Alma-Ata (Almaty, Kazahsztán) Alszeg (ezőkeszü része, Kolozs megye, Románia) Aranyosgyéres (rom. Câmpia Turzii, Kolozs megye, Románia) Auschwitz (Lengyelország) Baglyasalja (Sajgótarján, Nógrád megye, agyarország) Balaton (tó) (agyarország) Bácsfalu (Hétfalu része, rom. Baciu, Brassó megye, Románia) Bákó (rom. Bacău, Bákó megye, Románia) Bánya (lásd Nagybánya) Bejrút (Libanoni Köztársaság) Bergen-Belsen (Németország) Bethlen (rom. Beclean, Beszterce-Naszód megye, Románia) Biharpüspöki (rom. piscopia Bihor, Bihar megye, Románia) Bodeni tó (Boden-tó vagy Konstanzi-tó, ném. Bodensee, fr. Lac de Constance, Ausztria, Németország és Svájc határán) Borsabánya (rom. Băile Borşa, áramaros megye, Románia) Botvára (Gyergyószentmiklós, Hargita megye, Románia) Brassó (rom. Brașov, Brassó megye, Románia) Bucsin (tető) (rom. Bucin, Hargita megye, Románia) Budapest (Pest megye, agyarország) Buhara (Bukhara, Üzbegisztán) Bukarest (rom. București, Ilfov megye, Románia) Büdösfürdő, Csíkszentimre (Sântimbru-Băi, Sântimbru, Hargita megye, Románia) Bükk (hegység) (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Heves megye, agyarország) Calafat (Dolj megye, Románia) Costinești (Constanţa megye, Románia) Csány (Heves megye, agyarország) Csehszlovákia (1992-ig, ma Csehország és Szlovákia) Csíkszentdomokos (rom. Sândominic, Hargita megye, Románia) Csíkszentsimon (rom. Sânsimion, Hargita megye, Románia) Csíkszereda (rom. iercurea Ciuc, Hargita megye, Románia) Dămăroaia (Bukarest lakónegyede, Románia) Debrecen (Hajdú-Bihar megye, agyarország) Delta (Duna-delta, rom. Delta Dunării, Románia) Dézs (Dés, rom. Dej, Kolozs megye, Románia) Diósgyőr (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, agyarország) Ditró (lásd Gyergyóditró) Djambul (Kazahsztán) Dobrodzsa (rom. Dobrogea, régió, Románia) Dubai, Dubaj (gyesült Arab mírségek) ger (Heves megye, agyarország) gyesült Államok (Amerikai gyesült Államok) nisala (várrom, Tulcea megye, Románia) Érmihályfalva (rom. Valea lui ihai, Bihar megye, Románia) Felszeg (Gyergyószentmiklós, Hargita megye, Románia) Felszeg (ezőkeszü, Kolozs megye, Románia) Fenes (lásd Szászfenes) Fernezely (tó) (rom. Firiza, áramaros megye, Románia) Floreasca (Bukarest lakónegyede, Románia) Focșani (Vrancea megye, Románia) Fráta (lásd agyarfráta) Galac (rom. Galaţi, Galaţi megye, Románia) Gheorgheni (Cartierul Gheorgheni, magy. Györgyfalvi negyed, Kolozsvár lakónegyede) Gyergyó (lásd Gyergyószentmiklós) Gyergyóditró (rom. Ditrău, Hargita megye, Románia) Gyergyósalamás (rom. Sărmaș, Hargita megye, Románia) 349

351 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben Gyergyószentmiklós (rom. Gheorgheni, Hargita megye, Románia) Hétfalu (rom. Șapte Sate, Brassó megye, Románia; Négyfalu: Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu és Háromfalu: Tatrang, Zajzon, Pürkerec) Hója (erdő) (rom. Hoia, Kolozsvár mellett, Kolozs megye, Románia) Illyefalva (rom. Ilieni, Kovászna megye, Románia) Ivád (Heves megye, agyarország) Jad Vasem, Yad Vashem ( Jeruzsálem, Izrael) Jászberény ( Jász-Nagykun-Szolnok megye, agyarország) Jeruzsálem (Izrael) Jesolo (Olaszország) Jugoszlávia (1991 előtt, utódállamai: Bosznia- Hercegovina, Horvátország, Koszovó, acedónia, ontenegró, Szerbia, Szlovénia) Kafarnaum (Capernaum, Izrael) Kamarás (lásd Vajdakamarás) Károly (lásd Nagykároly) Keszü (lásd ezőkeszü) Kide (rom. Chidea, Kolozs megye, Románia) Kinnáreti tó (Galileai tenger, Kinneret-tó, Izrael) Kolozsvár (rom. Cluj-Napoca, Kolozs megye, Románia) Kolozs (rom. Cojocna, Kolozs megye, Románia) Lillafüred (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, agyarország) Lovak vízesése (rom. Cascada Cailor, áramaros megye, Románia) agyar (agyarország) agyarfráta (rom. Frata, Kolozs megye, Románia) agyarpalatka (rom. Pălatca, Kolozs megye, Románia) amaia (Constanţa megye, Románia) arosvásárhely (rom. Târgu-ureș, aros megye, Románia) áramaros (régió, rom. aramureș, Románia) áramarosi-havasok (rom. unţii aramureșului, Keleti-Kárpátok, Románia) áramarossziget (rom. Sighetu armaţiei, áramaros megye, Románia) átra (hegység) (Heves megye, agyarország) ărăști tér (Kolozsvár lakónegyede, Kolozs megye, Románia) edvés (Gyergyószentmiklós, Hargita megye, Románia) ezőkeszü (rom. Chesău, Kolozs megye, Románia) éra (rom. era, Kolozs megye, Románia) iskolc (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, agyarország) ocs (rom. ociu, Kolozs megye, Románia) oldva (régió, Románia) onostor (rom. ănăștur, Kolozsvár lakónegyede, Kolozs megye, Románia) oszkva (Oroszország) óc-vidék (ócföld, rom. Ţara oţilor, régió, rdélyi-középhegység, Románia) Nagybánya (rom. Baia are, áramaros megye, Románia) Nagykároly (rom. Carei, Szatmár megye, Románia) Nagysármás (rom. Sărmașu, aros megye, Románia) Nagyszeben (rom. Sibiu, Szeben megye, Románia) Nagyvárad (rom. Oradea, Bihar megye, Románia) Năvodari (Constanţa megye, Románia) Nyíregyháza (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, agyarország) Nyugati Érchegység (rdélyi-érchegység, rom. unţii etaliferi, Románia) Orosz (Oroszország) Paks (Tolna megye, agyarország) Palatka (lásd agyarpalatka) Páring (hegység, rom. unţii Parâng, Déli- Kárpátok, Románia) Pest (lásd Budapest) Piatra Neamţ (Neamţ megye, Románia) Püspökladány (Hajdú-Bihar megye, agyarország) Regát (oldva, Havasalföld, Dobrudzsa gyűjtőneve, Románia) Salamás (lásd Gyergyósalamás) Salgótarján (Nógrád megye, agyarország) 350

352 Földrajzi nevek jegyzéke Samarkand (Üzbegisztán) Sáp (Hajdú-Bihar megye, agyarország) Sármás (lásd Nagysármás) Segesvár (rom. Sighișoara, aros megye, Románia) Simon (lásd Csíkszentsimon) Szamosújvár (rom. Gherla, Kolozs megye, Románia) Szatmár (lásd Szatmárnémeti) Szatmárnémeti (rom. Satu are, Szatmár megye, Románia) Szászfenes (rom. Florești, Kolozs megye, Románia) Szeben (lásd Nagyszeben) Szentdomokos (lásd Csíkszentdomokos) Szentmiklós (Gyergyószentmiklós) Szentsimon (lásd Csíkszentsimon) Szék (rom. Sic, Kolozs megye, Románia) Székelyudvarhely (rom. Odorheiu Secuiesc, Hargita megye, Románia) Szereda (lásd Csíkszereda) Szilágysomlyó (rom. Șimleu Silvaniei, Szilágy megye, Románia) Szováta (rom. Sovata, aros megye, Románia) Szovjetunió (1991 előtt, utódállamai: Azerbajdzsán, Észtország, Fehéroroszország, Grúzia, Kazahsztán, Lettország, Litvánia, oldova, Örményország, Oroszország, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Ukrajna, Üzbegisztán) Szucsáva (rom. Suceava, Suceava megye, Románia) Szulina (rom. Sulina, Tulcea megye, Románia) Taskent (Tashkent, Üzbegisztán) Temesvár (rom. Timișoara, Temes megye, Románia) Tenger (Fekete-tenger, Románia) Tien-san (Tian Shan, hegység, Közép-Ázsia) Tiszaeszlár (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, agyarország) Tokaj (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, agyarország) Torda (rom. Turda, Kolozs megye, Románia) Tsimkent (Shymkent, Kazahsztán) Tusnád (Tusnádfürdő, rom. Băile Tușnad, Hargita megye, Románia) Udvarhely (lásd Székelyudvarhely) Úzvölgye (rom. Valea Uzului, Hargita megye, Románia) Vajdakamarás (rom. Vaida-Cămăraș, Kolozs megye, Románia) Vama Veche (Constanţa megye, Románia) Varsó (Lengyelország) Vasláb (rom. Voșlobeni, Voșlăbeni, Hargita megye, Románia) Válaszút (rom. Răscruci, Kolozs megye, Románia) Vásárhely (lásd arosvásárhely) Visa (rom. Vişea, Kolozs megye, Románia) Zilah (rom. Zalău, Szilágy megye, Románia) Zorilor (Cartierul Zorilor, magy. Hajnal negyed, Kolozsvár lakónegyede) 351

353 Szalma Anna-ária: A fénykép a mindennapi életben RZUAT Szalma Anna-ária: Fotografia în viaţa cotidiană. O abordare antropologică. Fotografia este un fenomen marcant al secolului 20. Diferitele discipline ale studiilor sociale și-au propus din mai multe perspective și de repetate ori analiza, descrierea acestui mediu. Și totuși: fotografia privată a rămas în mod constant în afara fluxului central al discursului. Deși resursa este (încă) la îndemână: în albume, expuse în locuinţe, în cutii de pantof, peste tot. Și este o sursă relevantă, complexă. Volumul își propune o abordare antropologică a fotografiilor private (încadrate în mai multe rânduri în viaţa cotidiană), prin trei cadre teoretice diferite (dar convergente), unde fotografia apare pe rând ca: text (auto)biografic, ca o amprentă a relaţiilor sociale, ca un mediu vizual coerent. SUARY Szalma Anna-ária: The Photo in veryday Life. Visual Anthropological Approaches to Private Photo Corpora. The aim of this volume is to present the personal photography and the medium of the private photo; on the one hand, considering the results and the antecedents of the ethnographical / anthropological researches; on the other hand, by showing the spread of photo taking and the way it became part of the everyday life, and the analysability of the represented world with the help of three individual analyses. Three photo corpora are analysed in three different theoretical frames, where the photo(corpus) can be considered as 1) a version of the history of personal life, part of the biographical context of the person, 2) an insight to the social conditions of the individual, and / or 3) a special, coherent group of source, with special characteristics of the genre, with proper aesthetic. 352

354