( ) Kölcsey Ferenc. 1. Helye irodalmunkban. 2. Jellemformáló események. 3. Élete

Átírás

1 Kölcsey Ferenc ( ) 1. Helye irodalmunkban - a Himnusz költője (Himnusz) - a reformkor vezető lírikusa (Vanitatum vanitas; Zrínyi-versek; Huszt) - a magyar értekező próza megteremtője (Nemzeti hagyományok; Mohács) - nagy nemzetnevelő (Parainesis Kölcsey Kálmánhoz) - a magyar elvi kritika egyik legnagyobb képviselője Bajza József mellett (Csokonai- és Berzsenyirecenzió) - példamutató közember - szó és tett egysége jellemzi 2. Jellemformáló események - gyermekkorában himlővel fekszik otthon, mikor az égő kályha kipattanó szikrája fél szemére megvakítja => félszeg, visszahúzódó - hatévesen édesapját, tizenegy éves korában pedig édesanyját veszti el => borongásra való hajlam, befelé forduló egyéniség - sokat olvas, több nyelven beszél => jelentős antik műveltséggel rendelkezik - életében a szigorú republikánus elvek követője (római erkölcs) - mesterének, szinte atyjának tekinti Kazinczyt - fiatalon a klasszicista normához ragaszkodik (fentebb stíl) 3. Élete a. Gyermekkor Sződemeter - középbirtokos nemesi család - korán árvaságra jut b. Tanuló évek

2 - Debrecen: Református Kollégium - latinul, görögül, németül, franciául tanul - Pest: jogi tanulmányok - végül nem teszi le a vizsgát c. A birtokos - Álmosd: átveszi családi birtokait meglátogatja Szemere Pált barátja péceli birtokán => nála marad kb. fél évig - közben megírják együtt a Kazinczyt támogató Felelet a Mondolatra című "védiratot" (Szemere ezzel emeli ki rövid időre vidéki magányából) - Szatmárcseke: 1815-ben ide költözik, s itt is él élete végéig => elszigeteltség, magány - a Csokonai- és a Berzsenyi-recenzió elszigeteli sok irodalmártól, tovább növelve magányát d. A közéleti ember - akárcsak Szemere Pál, a közéleti szereplés is ideig-óráig feloldja magányát megyei tisztviselő lett (Szatmár megye aljegyzője, majd jegyzője) Szatmár főjegyzőjévé és országgyűlési képviselőjévé ( ) választják (Országgyűlési Napló; Az örökös megváltás tárgyában; A' szatmári adózó nép állapotjáról) nem ért egyet a követi utasításával, s ezért a rendkívül elvhű Kölcsey inkább lemondott tisztségéről (Búcsú az országos rendektől) e. A búcsú, az országgyűlés feloszlatása után a perbe fogott Wesselényi védelmét vállalja - unokaöccsét neveli (Parainesis Kölcsey Kálmánhoz) megfázik, s hamarosan meghal - síremléke a híres szatmárcsekei "csónakos" kopjafák között áll 4. Művei I. Értekező próza Nemzeti hagyományok (1826.) - Jellege: történetfilozófiai értekezés irodalmi program fejlődésrajz - Gondolatai: 1. Népiesség (népi és műköltészet viszonyának kérdése; a görögök "organikus" és Európa többi népének mintakövető költészeti fejlődésrajza) 2. Nemzeti hagyományunk (nemzetkor-elmélet; nemzeti és népi költészet; visszatérés a népi hagyományokhoz) Parainesis Kölcsey Kálmánhoz (1837) - Műfaja: intelem (előzménye: Szent István fiához, Imre herceghez írott Intelmei) - Négy nagy kérdéskörrel foglalkozik benne: I. HAZA és EMBERISÉG - a magyar- és világpolgárság kérdése => csak nagy nemzetek válhatnak kozmopolitává 1. "Szeretni az emberiséget "

3 - a tehetség parányi lámpa, helyhez kötötten érdemes "világítani" vele 2. "Szeresd a hazát " - elítéli azokat, kik csak szóban hazafiak 3. "Minden erény önáldozattal jár " - meghatározza a haza mibenlétét => szent kapcsolatok, oltár, - patrióta-öntudat II. ISMERETSZERZÉS "Alapos, közhasznú ismeretek " - elítéli azt, aki sok mindenbe belekap - hangsúlyozza a türelem fontosságát - hit önmagunkban a tanuláshoz III. ANYANYELV "Meleg szeretettel függj a hon nyelvén " - szeretni és fejleszteni kell - pontosan el kell sajátítanunk ahhoz az anyanyelvet, hogy szépen beszélhessük - haza, nemzet és nyelv összefüggő fogalmak - nyelvek tanulására int (görög, latin) IV. EGYÉN és KÖZÖSSÉG "Légy kész egyesülni " - a vízcsepp és a tenger példája (mindenki az egész szerves része) - az egyén a közösséget szolgálja (reformkori alakzat) SZÓNOKLATAI (=> országgyűlési beszédek: lásd fent!) LÍRAI MŰVEI - már a debreceni kollégiumban is verselt - Korszakolás: a es évek lírája - szentimentális versek (Elfojtódás), majd a 10-es évek vége felé szakít Kazinczy hatásával és a klasszicista elvek helyét fokozatosan átveszi a romantika, rövid ideig a népiesség (Csolnakon) as évek lírája - érett romantikus versei (Vanitatum vanitas; Himnusz) as évek lírája - pesszimisztikus hang (Huszt; Zrínyi dala, Zrínyi második éneke) jellemzi => kivétel: képviselősége idején Elfojtódás (1814) - szentimentalista mű => felfokozott érzelmek; boldogság utáni vágyakozás; síró felkiáltás - körmondatok - költői eszközök: inverzió (Ki tud?), ismétlések (Sírni, sírni, sírni ), ellentétek (fájdalom-öröm, mélymagas), a főnévi igenevek gyakori használata személytelenné teszi a verset Vanitatum vanitas (1823) - jelentése: "hiúságok hiúsága" - az idézet a Bibliából (Ószövetség), a bölcs Salamon szerezte Prédikátor könyvéből való => Salamon refrénszerűen ismételgeti ebben: "Minden hiábavalóság." - sztoikus álláspontból, kívülről és felülről szemléli a világot: szemében leértékelődnek a halandó földi élet "hívságai"

4 - tételét alkalmazza a történelemre csakúgy, mint a tudományra, a művészetre és az életre általában - minden csak nézőpont kérdése - a földi lét illúzió-volta - szélsőségesen racionális és cinikus szemlélete ellenére is helyenként ellentmondó pátosz bujkál hangjában ("Zrínyi Miklós szent kora ") => paradoxonok, oximoronok - vívódás - zárás: költői önmegszólítás Himnusz (1823) Keletkezési dátuma: január 22-én írta; nyomtatásban először 1828-ban jelenik meg az Aurorában - Erkel Ferenc zenésíti meg Keletkezési körülményei: - válságos korban, I. Ferenc abszolutizmusa idején születik => távlattalanság, reménytelenség Műfaja: - himnusz (az óda egyik típusa; valamely természetfeletti lényhez, istenhez, vagy elvont fogalomhoz ünnepélyes hangnemben megszólaló vers) Címe: - főcíme műfaj-megjelölő cím - alcíme (A magyar nép zivataros századaiból) szerint a költő a XVI. század énekmondóinak fájdalmas hangján szólal meg (oka: 1. cenzúra 2. azonos történelmi sors) Szerkezete: - 1. és 8. versszak: KERET - első részében a költő Istenhez fohászkodik és áldást kér a magyar népre (=> újévi áldáskérés: bőségért és védelemért) - második részében módosul a keret, hiszen költőnk szánalomért könyörög (hangsúlyos, sorkezdő helyen most nem az "Isten" áll, hanem a "szánd"), s így tragikusabb színezetet nyer a befejezés, bár a bűnhődés ismételt felemlegetésében ott a remény: ennyi balsors után talán megérdemeljük a jobb jövőt versszak: ÉRTÉKGAZDAG MÚLT - a magyar hőskora, dicsősége (honfoglalás, dús vidék, Mátyás) versszak: TRAGIKUS MÚLT - váltás "Hajh, de bűneink miatt " Isten lesújtott ránk => büntetése: tatárok, törökök, belviszály (talán ez utóbbi a büntetés oka?) - az alcímnek megfelelően itt is a reformáció korának gondolatvilágát követi: minden tragédiánk Isten büntetéséből fakad - 7. versszak: SIVÁR JELEN - kilátástalanság => nincs a hazáért áldozni kész honfi Stílusa: - romantikus tablók: túlzás, monumentalitás, hanghatások, szenvedélyes fordulatok - romantikus gondolat: a szabadság eszménye - Rákóczi vált szimbólumává, épp ezért nevét ki sem lehetett ejteni a korban (Kölcsey bujtatott célzásai: 1. nép-tép rímpár a Rákóczi-nótából 2. "Vár állott, most kőhalom " ben rombolták le az osztrákok végvárainkat Verselése: - trocheikus lejtésű

5 - egyszerre olvasható időmértékese és hangsúlyos verseléssel - rímképlete: keresztrímek ababcdcd Zrínyi dala (1830) Zrínyi második éneke (1838) - a szerepjátszó líra alkotásai: a költő mindkét esetben Zrínyi Miklóssal azonosul, az ő szájából szól - bár műfaji megnevezése a címben dal vagy ének, valójában mindkettő vers politikai témájú óda - lírai dialógus a formájuk: az elsőben a költő és a vándor, míg a másodikban Zrínyi és a sors párbeszéde hangzik el Zrínyi dala ban keletkezett a vers, pesszimisztikus hangja - a Himnusz záró soraihoz hasonlóan - a kiábrándítóan passzív, magyar politikai életet látva tör elő - alapszituáció: messziről érkezett vándor faggatja a költőt az egykorvolt magyarok után kutatva - három kérdés és három válasz - ebből épül fel a vers 1. HAZA "Hol van a hon " - a hon áll, de "nem győzelmek honja már" 2. DICSŐSÉG "Hol van a bérc " (ezúttal a magyarság régi dicsőségére kérdez Szondit idézve) - a vár helyén ma csak rom áll, mely maga alá temette a hőst és - sajnos - dicső példáját is 3. NÉP "És hol a nép " - "Névben él csak, többé nincs jelen." - a példamutató elődök leszármazottai messze nem érik utol atyáikat - romlottság, szívtelenség, fásultság - ítélet: pesszimisztikus zárás: a passzív, "babérjain" üldögélő magyar nemes nem méltó őseihez, nem támogatja, emeli fel országát - nemzethalál-vízió Zrínyi második éneke ban írta jóval kiábrándítóbbnak látta a magyar helyzetet, mint annak előtte, ugyanis túl volt már az úgy óhajtott országgyűlésen ( ) az ország, de az nem hozott semmi változást, sőt: akik cselekedhettek volna, börtönbe került - reménytelenség - Zrínyi és a Sors párbeszéde: 1. és 3. versszak - Zrínyi védi hazáját (érvel mellette) 2. és 4. versszak - a Sors kíméletlen kritikát ad a cselekvés-, s így egyben életképtelen magyarságról => a Sors nem szánja meg a nemzetet, mert igazi ellensége nem kívülről pusztítja, hanem belülről rágja (lásd: Himnusz) - ez a magyarság nem érdemel könyörületet - végső ítélet: ennek a nemzetnek pusztulnia kell, hogy helyére új, életerős nép állhasson - ez a nép azonban nem a magyarság egy új generációja, hanem egy teljesen más, idegenajkú nép lesz => visszafordíthatatlan végzet - képi sík => romantikus képek: a veszély metaforikus megjelenítése (ragadozó vadakkal); a haza mint édesanya ölt testet (lásd: Arany János a Kertben c. versét) Huszt (1831) - epigramma: a klasszicista elveknek megfelelően disztichonban írta - felépítése: 1. romantikus képi kellékek: rom, éjszaka, hold, kísérteties csönd, víziószerű "lebegő rémalak" (a rémromantika kedvelt atmoszférateremtő eszközei) 2. záró gnóma (bölcsesség) - azóta szállóigévé vált mondat: "Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül"- a cselekvő hazaszeretet megfogalmazása Himnusz (keletkezéstörténet)

6 Kölcsey Ferenc: Himnusz Kölcsey politikai-történelmi költészetének egyik legjelentősebb alkotása a Himnusz (Hymnus). VörösmartySzózata mellett a magyarság emblematikus verse. Erkel Ferenc 1844-ben zenésítette meg, azóta a magyar nemzet himnusza. Keletkezésének napja január 22. A vers keletkezéstörténetéhez tartozik a már említett alkotói korszakváltás mellett az a társadalmi-politikai helyzet, mely az 1820-as évek elején jellemezte az országot (fokozódó uralkodói önkény, sorozások, rendkívüli adók kivetése stb.). Kölcseyt korábban is foglalkoztatták a politikai, társadalmi kérdések. A Himnusz a hagyományőrző-hagyományteremtő vallásos történelemmagyarázat mellett az aktuális helyzetre vonatkoztatott reflexió, egyfajta lázadó, ellenzéki tiltakozás is. A cím műfajjelölő, a vers valódi ima, fohász. A beszélő helyzete és viszonya a megszólítottal a középkori vallásos himnuszok alapszituációját idézi. Az alcím A magyar nép zivataros századaiból értelmező, magyarázó jellegű: a versben nem a teljes magyar történelem, hanem az alkotó által kiválasztott események, epizódok idéződnek fel. Ez a szubjektív válogatás eredményezi azt a hatást, amely a magyar nép sorsát, a magyar történelmet egyfajta szenvedéstörténetté teszi, mely a pozitív, sikeres és negatív korszakok, események arányát az utóbbi irányába billenti (kompozíciós szerkezet). Az alcím másik lehetséges funkciója a beszélő személyének azonosíthatósága: a mondat a XVI. századi krónikások, prédikátorok stílusát idézi. Az antik műfaji mintákból erőteljesen érezhető a biblikus hatás, a jeremiádok hatása, mely a középkori elsősorban protestáns magyar költészetben is igen elterjedt volt (vö. Farkas András: Az zsidó és magyar nemzetről). Óhatatlanul adódik a párhuzam a Himnuszban is: a magyar nép és a zsidó nép sorsazonossága. A nép történelme Isten akaratából alakul szerencsésen vagy szerencsétlenül, a sorscsapások (veszteségek, vereségek) Istennek a bűnös népre mért büntetései. Hasonlatos Kölcsey koncepciója Zrínyiéhez is, a Szigeti veszedelemben a törökök támadásának oka Isten haragja, büntetése, de e koncepció párhuzamait a kuruc költészetben is felleljük. Az archaikus műfajhoz és a régiesnek nevezhető üdvtörténeti jellegű történelemszemlélethez jól illeszkednek a nyelvi archaizmusok, melyek nyilvánvalóan tudatos megoldások. Fogalmak: Jeremiád: elvont bibliai eredetű lírai műfaj, panaszdal, siralomének; a műfaj elnevezése Jeremiás próféta nevére utal. A bűn motívuma Kölcsey Ferenc: Himnusz A vers alapmotívuma a bűn. A bűn általános érvényű, nem egy konkrét esemény, tett, nincsenek megnevezhető, azonosítható felelősei. A többes számú alak bűneink jelzi, hogy kollektív vétségekről van szó, melyekért mindenkinek (a népnek) viselnie kell a büntetést. A sikeres, dicső múltból átvezetés és magyarázó indokok nélkül következnek a csapások. Már az indító keretversszak sorai ( Bal sors akit régen tép... ) jelezték, hogy a jelen is a szenvedések, a bűnhődés kora, egy hosszú folyamat stádiuma, a beszélő a könyörülő Istentől vár feloldozást népére. Noha az elkövetett bűn nem konkretizálódik, a felidézett események a magyar történelem jól ismert tragikus eseményei (tatárjárás, török hódoltság kora, kuruc kor). Az ötödik versszak második tagmondatában jelenik meg az a motívum, mely a korábbi korszakok magyar költészetének történelemszemléletében is gyakran felbukkan: a belső ellentétek, ellenségeskedések ( Hányszor támadt tenfiad... ), melynek szintén léteznek ókori gyökerei. Aki a saját hazájára, testvérére támad, az a legsúlyosabb bűnt (Káin bűnét) követi el. Hogy a belső ellenségeskedés vezetett az ország romlásához, történelmi szempontból is igazolható, de úgy tűnik, irodalmi szempontból igen nagy a jelentősége, s a későbbi korok magyar irodalmában is felfelbukkan (vö. Gárdonyi Géza: Egri csillagok). A bűn következménye a büntetés és a bűnhődés, ami nem más, mint az állandó üldöztetés, a számkivetettség, a hazátlanság, rabság: