IRODALOM. Ősköltészet (i.e. IV. évezred) Az ókori Kelet: Mezopotámia, Egyiptom, Palesztina, India, Kína (i.e. IV. i.e. I. évezred)

Átírás

1 Művelődés- és irodalomtörténeti vázlat Ősköltészet (i.e. IV. évezred) Mágikus világkép, totemizmus, fetisizmus, animizmus. Nem különülnek el a megismerésformák (tudományvallás-művészet-mindennapi megismerés) és a művészeti ágak (zenetánc-irodalom). Élet és művészet egysége. Varázsének, vadászének, munkadal, siratóének; eredetmítoszok; rítusokhoz kötött dramatikus elemek. Alliteráció, gondolatritmus, mondatpárhuzam Szóbeliség Az ókori Kelet: Mezopotámia, Egyiptom, Palesztina, India, Kína (i.e. IV. i.e. I. évezred) Városok, állam létrejötte. Politeizmus, monoteizmus. A megismerésformák elkülönülése, az írásbeliség megjelenése. Himnuszok; kozmogóniai és kozmológiai mítoszok, katasztrófamítosz (vízözön), mitológia, vallási, bölcseleti, törvénykezési gyűjtemények, Gilgames-eposz, Biblia. Antikvitás: görög, latin kultúra (i.e. VIII. sz. i.e. 476.) Rabszolgatartó társadalmak, demokrácia, polisz, köztársaság, birodalom, császárság. Politeizmus, materializmus, idealizmus, metafizika, dialektika. Az ókori Kelet irodalmi örökségének átformálása. Emberközpontúság, természetelvűség, harmónia és arányosság, mértéktartás. Utóbb az európai irodalomban klasszikusnak nevezett műnemek és műfajok formálódása. Epika: mítosz, eposz, fabula; líra: himnusz, dal, óda, epigramma, ekloga; dráma: tragédia, komédia. Rendszerszemlélet (Arisztotelész: Poétika). Összetettebb stílus, változatos szókép és alakzathasználat, időmértékes verselés. Középkor ( ) Feudalizmus. Katolicizmus: transzcendens világkép, duális gondolkodás (evilág-túlvilág, test-lélek, bűnerény, jelenség-lényeg, végesörök). Patrisztika, skolasztika. Román és gótikus stílus. Gregorián. A tudomány, a művészet és a filozófia az egységes keresztény világképnek alárendelt. Az egyház műveltségbeli túlsúlya, meghatározó a latin nyelvűség. Értékek: hit, gondviseléstudat, lélek, erény, öntökéletesítés, aszkézis, örökkévalóság. Egyházi és világi irodalom. Epika: gesta, intelem, legenda, lovageposz, vallomás; líra: himnusz, planctus, trubadúr-, minnesänger- és vágánsköltészet; dráma: misztérium, mirákulum, moralitás, vásári komédia. Műformák: ballada, rondó. Jelképhasználat: allegória, számmisztika, virágszimbolika. Névtelenség 1

2 MŰVELŐDÉS- ÉS TÖRTÉNETI VÁZLAT Reneszánsz (XIV XVI. sz.) A polgárosodás kezdetei (északitáliai városállamok, Erzsébet-kori Anglia), Közép-Európában feudalizmus. Humanizmus, reformáció. Életszerű filozófiák, újplatonizmus; a hit és a megismerés megkülönböztetése. Tudatos szembehelyezkedés a középkorral, az antikvitáshoz való visszatérés. Filológiai érdeklődés, görögös, latinos műveltség. A nemzeti nyelvű irodalmiság elterjedése. Értékek: emberközpontúság, sokoldalú képzettség, kíváncsiság, a földi élet örömei, az egyéniség kitüntetett szerepe, természetelvűség, harmónia. Nevesített szerzőiség. Antik témák (szerelem, barátság), műfajok (epigramma, elégia, fabula) felelevenítése, kompozícióban való gondolkodás. Petrarcai, shakespeare-i szonettforma; novella, tájköltemény. Bibliafordítások, zsoltárparafrázisok, vitadráma. A középkori dramatikus hagyományokból kialakuló angol dráma. Pikareszk regény. Manierizmus (a kései reneszánsz stílusirányzata) (1530 XVI. sz. vége) A reneszánsz klasszikus harmóniaérzetének megbomlása. A mai értelemben vett kritika és esztétika születése. Mozgalmas kompozíció, nagy méretek, dekorativitás, formai virtuozitás, erotikus témák, allegorizálás. Barokk (XVI. sz. vége XVIII. sz. közepe) A feudalizmus hanyatlása, spanyol és osztrák Habsburg monarchiák, Itália és Dél-Amerika. Ellenreformáció, a jezsuita rend vezető szerepe, újraerősödő katolicizmus. Az egyes művészeti ágak egymást támogatják. Mozgalmasság, feszültség, monumentalitás, színpadiasság, dekorativitás, vallásos telítettség. Értékek: hősiesség, hit, játék, pompa, érzékiség. Klasszikus műfajok (eposz, óda, szónoklat) és témák (mitológia) újraalkotása. Erőteljes képiség: allegorikus és szimbolikus kifejezésmód, látomásosság. Formakultusz. Erőteljes hangzásképletek, festőiség, szónokiasság. Az irodalom gyönyörködtető szerepének túlhajtása. Laza, ellentétekre épülő szerkezet. Rokokó (a barokk túl-hajtásaként jelentkező stílusirányzat) (XVIII. sz.) A feudalizmus válsága. Felvilágosodás, empirizmus. A vallásos telítettség mellőzése. Mesterkélt idill, kacér játékosság, túlfinomult erotika, életvidámság. Báj, kecsesség, intimitás. Műfajok: dal, elégia, levélregény. Formai virtuozitás, egyéni strófaszerkezetek, aprólékos díszítettség, virágszimbolika, természeti képek, könnyed, dallamos ritmika, zeneiség. Szimultán verselés. 2

3 MŰVELŐDÉS- ÉS TÖRTÉNETI VÁZLAT Klasszicizmus (XVII. sz. második harmada XIX. sz. eleje) A polgári forradalmak kora, a közép-európai polgárosodás és nemzetté válás kezdetei. Felvilágosodás, racionalizmus; a klasszikus német filozófia. A természettudományok fejlődése. Antik minták mértékké és szabállyá rögzülése, az alkotói szubjektivitás háttérbe szorítása. Az ábrázoló funkció (mimézis) hangsúlyozása. Értékek: józan ész, eszmények, ízlés, mértéktartás, fegyelem, ítélet, hit a fejlődésben. Látnokszerep a közép-európai irodalomban. Klasszikus műfajok (tragédia, komédia, óda, epigramma), formai, tartalmi, verstani, szerkezeti kötöttségek (pl. hármas egység elve). Az irodalom, a publicisztika és a tudomány összekapcsolódása: enciklopédia, pamflet, értekezés, röpirat. A tanító szándék hangsúlyos szerepet kap. Tézisregény. Szentimentalizmus (XVIII XIX. sz. fordulója) Felvilágosodás, empirizmus, szenzualizmus. Az egyéniség belső érzelmi gazdagsága felé fordul. Műfajok: vallomás, levél- vagy naplóformájú énregény, fejlődésregény. A jellemábrázolás elmélyülése. Romantika (1798 XIX. sz. első két harmada) Nyugaton: klasszikus szabad versenyes kapitalizmus, kiábrándulás a polgári világból; Közép-Európában: küzdelem a nemzetállam megteremtéséért és a polgárosodásért. A klasszikus német filozófia továbbhatása, irracionalizmus (misztika), romantikus szabadságfilozófiák, liberalizmus, nacionalizmus. Szembehelyezkedés a klasszicista poétikával és az észelvűséggel. Természet és ember együttlátása, egyetemes együttérzés. Hangsúlyos történetiség, nemzeti jelleg, népiség. Érték: érzelmek szabadsága, szenvedély, művészi szabadság, ihlet, egyéniség, egzotikum. Váteszszerep a közép-európai irodalomban. Képekben gazdag, zeneien áradó, patetikus, ironikus vagy groteszk előadásmód; a végletek, az ellentétek poétikája. Hangsúlyozott megalkotottság, töredékesség, eredetiség. Szubjektivizmus: lírai vallomásosság, óda, rapszódia, verses és prózai énregény; kevert műfajok: ballada, elbeszélő költemény, drámai költemény, verses kisepika. Egyéb jellemző műfajok: kalandregény, történelmi regény. Realizmus (XIX. sz. közepe és második fele, Közép- Európában és Oroszországban a XX. század eleje) Nyugat-Európában a kapitalizmusból való kiábrándulás ( elveszett illúziók ); Közép- Európában a torlódott gazdaság és társadalom, Oroszországban az egyént elnyomó, a személyiséget torzító despotikus elmaradottság kritikája. Pozitivizmus, szocialista eszmeiségű irányzatok. Tükrözéselvű művészetfelfogás (mimetikus). Köznapiság, mindennapi realitások. Az ember társadalmi lény. Alapműfaja a nagyregény, alaptörténete a karrier. Mindentudó elbeszélő, gyakran ironikus hangnem, értékbiztonság. Széles körű társadalmi tabló, a jellemek tárgyilagos, többnyire társadalmi helyzetükkel összefüggő tulajdonságainak ábrázolása. Pontos, gyakran részletező környezetrajz, leírások, társadalmi dokumentáció. A szereplők cselekedeteiknek okszerű összekapcsoltsága. 3

4 MŰVELŐDÉS- ÉS TÖRTÉNETI VÁZLAT Korok, stílusok Társadalmi, szellemi környezet Jellemzők Irodalom KLASSZIKUS MODERNSÉG Naturalizmus (XIX. sz. második fele XX. sz. eleje) Pozitivizmus, darwinizmus, szociáldarwinizmus, freudizmus. A természettudomány módszereinek alkalmazása a regényírásban (megfigyelés, adatgyűjtés, távolságtartó lejegyzés). Örökölt tulajdonságok, ösztönök, szociális helyzet által meghatározott létezés. Műfajok: regény, novella, színmű. Hősnélküliség, új, az élet szélsőségeit ábrázoló témák: külváros, nyomor, prostitúció stb. Aprólékos, részletező leírások. Szimbolizmus (XIX. sz. utolsó harmada XX. sz. eleje) Irracionális életfilozófiák. Szakítás a realitások világával, a valóságutánzó (mimetikus) művészeti felfogással. Hangsúlyozott művésziség és személyesség. Elsősorban a lírára jellemző. A jelkép a vers központi alkotóelemévé válik, dekorativitás, meglepő szókapcsolatok. Összetett jelentés, jelentésszóródás. Kettős viszony a hagyományhoz. A szabályos mondattan fellazítása. Impresszionizmus (XIX. sz. vége XX. sz. eleje) Pozitivizmus. Természethűség. Az érzéki tapasztalatok, pillanatnyi benyomások fontossága. A vers- és elbeszéléstematika egy-egy benyomás, hangulat köré szerveződik. Lirizált elbeszélés. A chanson és a Lied hagyományaihoz való visszatérés. Fokozott zeneiség, szín és hangképletek. Fellazuló szerkezet. Szecesszió (XIX. sz. vége XX. sz. eleje) Irracionális életfilozófiák. Elszakadás a mindennapi élettől, a művészet és a művész szerepének hangsúlyozása, természetstilizáció. Érték: újítás, eredetiség, erotika, dekadencia, szépség. A lírában és a szépprózában jelentkezik. Formakultusz, díszítettség. Játékos nyelvi dekorativitás, stilizáció, aszimmetria, indázó mondatszerkezetek. A prózában statikus cselekmény, a lírában névszói stílus. AVANTGÁRD Futurizmus ( ) Összekapcsolódik az olasz fasizmussal és az orosz kommunizmussal. Jövőközpontúság, szakítás a hagyománnyal, elfogultság a technika iránt. Kapcsolat a populáris kultúrával, szociális érdekeltség. Érték: erő, mozgás, sebesség. Elsősorban a költészetre jellemző. A hagyományos mondattan és ritmikai elvek lerombolása. Mozgalmasság hatását keltő nyelvhasználat. Expresszionizmus ( ) Egyes irányai összekapcsolódnak a szocialista mozgalmakkal. Irracionális életfilozófiák, pszichoanalízis. A világ megjavításának igénye, erős szociális érdekeltség. A szenvedő ember kiszabadítása a konvenciók szorításából. A tudattalan, ösztönös, közvetlen érzékelés kifejezése. Szembehelyezkedik a természetelvűséggel. A lírában, a szépprózában és a drámában is jelentkezik. A mondattani szabályok fellazítása, a szó szerepének megnövekedése, igésítés, indulatszók, torzítás. Erőteljes hangzásképletek. 4

5 MŰVELŐDÉS- ÉS TÖRTÉNETI VÁZLAT Korok, stílusok Társadalmi, szellemi környezet Jellemzők Irodalom Dada ( ) Teljes tagadás. A logika és a kulturális hagyományok teljes lerombolása, a véletlen hangsúlyozása. Botránykeltés. A lírában jelentkezik. Szélsőséges nyelvi megnyilatkozás, a nyelvtani szabályok kiiktatása. Esetleges, véletlenszerű montázs. Szürrealizmus (1920-as, 1930-as évek) Egyes csoportjai, alkotói a baloldali eszmékkel és mozgalmakkal tartanak kapcsolatot. Pszichoanalízis, egzisztencializmus. A realizmuson való túllépés, a tudatalatti (álom, képzelet, önkívület) megszólaltatásának igénye, a tudat kontrollja alól felszabadított alkotófolyamat. Elsősorban a lírára jellemző. Szabad képzettársítás, logikailag indokolhatatlan kapcsolódások. A szerkezet fellazítása. KÉSŐMODERNSÉG Újklasszicizmus (1920-a évek közepe 1960-as évek A XX. század különböző szellemi irányzatai. A hagyomány ellensúlyozása. A lírában jelentkezik. Műfajok, témák, versritmusok újraalkotása, fogalmibb nyelvhasználat. Újnépiesség ( as évek) Jobb- és baloldali társadalmi mozgalmakkal is összekapcsolódik. A folklórhoz, a népköltészet archaikus formáihoz, szürreális rétegeihez való fordulás. A szépprózában és a lírában jelentkezik. Archaikus ritmusok, motívumok használata, témaválasztás. Tárgyias költészet (1920-as évek közepe 1960-as évek) Egzisztencializmus. A személyesség háttérbe szorítása, megszüntetése, a szövegszerűség középpontba állítása. A szépprózában és a lírában jelentkezik. A verset gyakran zárt nyelvhasználat (hermetizmus) jellemzi. POSZTMODERN (1960-as, 70-es évektől) Informatikai forradalom, fogyasztói társadalom. Hermeneutika, dekonstrukció, konstruktivizmus. Az egészelvű gondolkodás, a modern személyiség és a kommunikáció válságtapasztalata. A történetiség hangsúlyozása, a hagyomány szabad kezelése. A műnemi, műfaji határok feloldása, szövegközűség, nyelvi lefokozottság, játék. A befogadói szerep hangsúlyossá tétele. 5