Magyar A MAGYAR JOGÁSZ EGYLET FOLYÓIRATA TANULMÁNYOK. CZINE ÁGNES A jogállamiság, a jogbiztonság és az enyhébb elbírálás összefüggései. 266.

Átírás

1 A MAGYAR JOGÁSZ EGYLET FOLYÓIRATA Magyar Főszerkesztő Jog TÓTH MIHÁLY Szerkesztő SÁRINÉ SIMKÓ ÁGNES TANULMÁNYOK FÁZSI LÁSZLÓ Az enyhébb elbírálás kérdésének dilemmái 257. oldal CZINE ÁGNES A jogállamiság, a jogbiztonság és az enyhébb elbírálás összefüggései 266. oldal CSÖNDES MÓNIKA A Ptk. vagy az Mt. alapján kell megítélni a vezető tisztségviselő kártérítési felelősségét, ha a tisztségét munkaviszonyban látja el? 271. oldal BALOGH ÁGNES Az életkor jelentősége a szexuális erőszak tényállásának értelmezésénél 281. oldal STÁL JÓZSEF Az elsőfokú ítélet szerkesztése a német büntetőeljárásban 288. oldal JÓJÁRT ESZTER GELENCSÉR DÁNIEL A közigazgatási jogkörben okozott kár érvényesíthetőségének változása az új eljárásjogi szabályok hatálybalépésével 298. oldal HEVÉR TIBOR Gondolatok az ügyész és a nyomozóhatóság kapcsolatáról* 305. oldal VARGA EDIT Ki fizet a társasháznak? dilemmák a közös költség tartozás viselése körül 318. oldal *A Magyar Jogász Egylet évi pályázatán díjazott tanulmány 5Hatvannegyedik évfolyam május oldal

2 CONTENTS STUDIES LÁSZLÓ FÁZSI: Dilemmas concerning the issue of a lenient judgment 257 ÁGNES CZINE: The interrelatedness of the rule of law, legal certainty and a lenient judgment 266 MÓNIKA CSÖNDES: Is the liability for damages of executive heads to be determined based on the Civil Code or the Labor Code when performing duties under employment? 271 ÁGNES BALOGH: The Importance of the Age by the Interpretation of the Sexual Violence 281 JÓZSEF STÁL: Editing of first instance rulings in German criminal law proceedings 288 ESZTER JÓJÁRT DÁNIEL GELENCSÉR: Changes in the validation of damages caused through the use of administrative power as the new procedural rules enter into force 298 TIBOR HEVÉR: Thoughts on the relationship between the attorney and the investigative bodies* 305 EDIT VARGA: Who will pay the condominium? dilemmas related to bearing the debt of common costs 318 *An award-winning study of the Hungarian Lawyer s Association competition of 2016 E SZÁM SZERZŐI: BALOGH ÁGNES egyetemi docens, PTE ÁJK CSÖNDES MÓNIKA kúriai főtanácsadó, egyetemi adjunktus, BCE CZINE ÁGNES alkotmánybíró, Alkotmánybíróság FÁZSI LÁSZLÓ tanácselnök, Nyíregyházi Törvényszék GELENCSÉR DÁNIEL főtanácsadó, Kúria HEVÉR TIBOR ügyész, Kiskunfélegyháza JÓJÁRT ESZTER főtanácsadó, Kúria STÁL JÓZSEF bíró, Nyíregyházi Törvényszék VARGA EDIT bíró, Kúria Magyar Jog a Magyar Jogász Egylet folyóirata Elnök: Bánáti János A szerkesztőbizottság tagjai: Kiszely Katalin, Kukorelli István, Mészár Róza, Réti László, Sárközy Tamás, Szécsényi-Nagy Kristóf, Varga Zs. András, Wellmann György Kiadja a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft Budapest, Montevideo utca 14. Telefon: , info@hvgorac.hu Internet: hvgorac.hu Felelős kiadó: Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Felelős szerkesztő: Gábor Zsolt Műszaki szerkesztő: Bors Kriszta Tördelő: Máthé József Korrektor: P. Berka Antónia Mária Nyomás: Multiszolg Bt. A szerkesztőség címe: Magyar Jogász Egylet 1054 Budapest, Szemere u. 8. fszt. 1. Telefon: , Fax: mje@ jogaszegylet.hu Internet: jogaszegylet.hu Előfizetésben terjeszti: a Magyar Posta Zrt. Hírlap Üzletága, 1089 Budapest, Orczy tér 1., valamint a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőknél, en: hirlapelofizetes@posta.hu, faxon: , továbbá a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.-nél, 1037 Budapest, Montevideo utca 14. Telefon: Fax: További információ: 06-80/ Előfizetési díj évre: Ft, 1/2 évre Ft, egyes szám ára: 1900 Ft. Megjelenik havonta. HU ISSN KÖZLEMÉNY A Szerkesztőbizottság kéri a szerzőktől a kéziratokon a név, a foglalkozás (beosztás) lakcím, telefonszám (vonalas vagy mobil) és az cím feltüntetését. Kéri továbbá a szerzőket, hogy a kéziratokhoz csatoljanak egy rövid, 15 sort meg nem haladó tartalmi kivonatot, amely tartalmazza a kézirat címének angol fordítását is. A kivonat csatolása a közlés elengedhetetlen feltétele. A kéziratok a szerkesztőség címére (Magyar Jogász Egylet 1054 Budapest, Szemere u. 8.) nyomtatásban egy példányban küldendők be, de ezenkívül kérjük a kéziratoknak elektronikus formában a következő címre való megküldését is: mje@jogaszegylet.hu. A közölni kívánt kéziratok terjedelme nem haladhatja meg tanulmány esetén az 1,5, recenzió esetén a 0,5 ívet. A kézirat készítésekor a lábjegyzeteket lapalji lábjegyzetként kérjük beszerkeszteni. Másodközlésre kéziratot nem fogadunk el, és a bármely okból el nem fogadott kéziratok megőrzéséért nem vállalunk felelősséget. A Szerkesztőbizottság a kéziratok kisebb, nem tartalmi, hanem formai jellegű kijavítására, stilizálására fenntartja a jogot. A lapban korábban megjelent cikkeket elektronikusan megtalálja a Jogkódexen. MJ_május_beliv.indd :14:23

3 A MAGYAR JOGÁSZ EGYLET FOLYÓIRATA Magyar Főszerkesztő Jog TÓTH MIHÁLY Szerkesztő SÁRINÉ SIMKÓ ÁGNES TANULMÁNYOK FÁZSI LÁSZLÓ Az enyhébb elbírálás kérdésének dilemmái manapság is helyénvalónak tűnik a IV. Btk. hatályba lépése kapcsán előtérbe került olyan jogalkalmazási problémákra tekintettel, amelyek addig éppúgy nem merültek fel ilyen formában, mint például a sértett fogalmának értelmezésével kapcsolatos anomáliák a pótmagánvád ismételt bevezetése előtt A dolgozat témája 1 Három évvel a évi C. törvénnyel elfogadott Büntető Törvénykönyv (IV. Btk.) hatályba lépése után az anyagi büntető jogszabályok időbeli hatályának kérdése talán már nem tűnik olyan aktuális problémának, ami különösebb figyelmet érdemelne. Megítélésem szerint azonban egyrészt a IV. Btk. hatályba lépése óta eltelt időre, másrészt az azóta is folyamatos módosításaira tekintettel éppen most jött el az ideje annak, hogy áttekintsük e témakör néhány olyan speciális kérdését, amelynek megválaszolása meglehetősen sajátos fordulatot vett a jogalkalmazás részéről az időbeli hatályra vonatkozó hagyományos értelmezéshez képest. Ilyennek tartom a pénzbüntetés kiszabásának 2013 júliusa óta folytatott általános gyakorlatát, valamint a feltételes szabadságra bocsátásra és a középmértékes büntetéskiszabásra vonatkozó szabályozás jelentőségének megítélését, továbbá az elzárás büntetés visszaható hatályú alkalmazásának kérdését, amelyekre már csak azért is érdemes figyelmet fordítani, mert Nagy Lajos szerint a meghozott ítéletet sem lehet anélkül vizsgálni, hogy ne ellenőriznénk az azt létrehozó, kialakító gondolkodási folyamatot 2. Ennek ellenőrzése pedig 1 A dolgozat forrásanyagának összegyűjtéséhez nyújtott önzetlen segítségéért köszönettel tartozom dr. Péli-Toóth Viktória mátészalkai járásbírósági bírónak. 2 Nagy Lajos: Ítélet a büntetőperben. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, Az időbeli hatály törvényi szabályozásának alakulása Ennek megértését szolgálja, ha legalább törvényszöveg szerinti részletességgel áttekintjük az időbeli hatály koronkénti szabályozásának változását, ami a következők szerint alakult hazánkban az utóbbi közel 130 év alatt. A magyar büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről szóló évi V. törvénycikk (I. Btk.) 2. -a szerint: Ha a cselekmény elkövetésétől, az ítélethozásig terjedő időközben, egymástól különböző törvények, gyakorlat vagy szabályok léptek hatályba: ezek közül a legenyhébb intézkedés alkalmazandó. A Büntető Törvénykönyv Általános Részéről szóló évi II. törvény (Btá.) szerint: 2. (1) A büntettet az elkövetése idejében hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. (2) Ha a bűntett elkövetésétől annak elbírálásáig új törvény lép hatályba, az újabb törvényt a hatálybalépése előtt elkövetett cselekményre is alkalmazni kell, feltéve, hogy 3 Lásd Fázsi László: A sértett fogalmának dilemmái. Magyar Jog 2012/5. szám MJ_május_beliv.indd :16:12

4 szám Magyar Jog a) az újabb törvény szerint a cselekmény már egyáltalán nem büntetendő, vagy enyhébben büntetendő, mint a korábbi törvény szerint vagy b) az újabb törvény kifejezetten kimondja, hogy hatálya a hatálybalépése előtt elkövetett cselekményre is kiterjed. A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló évi V. törvény (II. Btk.) szerint: 3. (1) A bűncselekményt az elkövetés idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni. (2) Ha az elbíráláskor olyan új büntető törvény van hatályban, amely szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébb elbírálás alá esik, az új törvényt kell alkalmazni a hatályba lépése előtt elkövetett cselekményre is; egyébként az új büntető törvénynek viszszaható ereje nincs. A Büntető Törvénykönyvről szóló évi IV. törvény (III. Btk.) szerint: 2. A bűncselekményt az elkövetése idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban levő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntető törvénynek nincs visszaható ereje. A IV. Btk. szerint: 2. (1) A bűncselekményt a (2) (3) bekezdésben foglalt kivételekkel az elkövetése idején hatályban lévő büntető törvény szerint kell elbírálni. (2) Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntető törvényt kell alkalmazni. (3) Az új büntető törvényt visszaható hatállyal kell alkalmazni a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmény elbírálásakor, ha az az elkövetés idején a magyar büntető törvény szerint nem volt büntetendő. A konkrét szabályozás alakulására vonatkozó áttekintés eredményeként tehát külön kommentár nélkül is könnyen belátható, hogy a humanitárius szempontot előtérbe helyező jogalkotói szemléletben az európai jogi kultúra mélyreható gyökereinek köszönhetően érdemi változás az I. Btk. által szabályozott legenyhébb szankció alkalmazása elvének elmaradásától eltekintve nem következett be. Ezért a dolgozat pusztán az enyhébb elbírálás lehetőségének a IV. Btk. hatályba lépése kapcsán felmerült néhány kérdését igyekszik áttekinteni, mivel a büntetendőség megszűnésének megítélése aligha járhat jogalkalmazási probléma felmerülésével. A jogalkalmazás egyedüli problémáját tehát csak az enyhébb elbírálás mikénti értelmezése jelenti napjainkban a két leggyakrabban alkalmazott büntetési nem: a pénzbüntetés és a szabadságvesztés kiszabása, valamint az új szankcióként bevezetett elzárás büntetés alkalmazása körében. 3. Az értelmezési alternatívák Az enyhébb elbírálás alá esés megítélésének kérdését ugyanis úgy is feltehetjük, hogy vajon mit kíván a jogalkotó preferálni az időbeli hatály tradicionális szabályozásával? 1. A vád tárgyát képező bűncselekmény jogalkotó általi megítélésének az elkövető számára kedvező irányban történt megváltozását; avagy 2. a tettes egyéni körülményeinek maximális méltánylását? E két lehetséges megközelítés ugyanis a büntető ítélkezés egyik olyan paradoxonját jelenti, amely az időbeli hatály kérdését rendező szabályozás értelmezésének alapvető filozofikus különbségét jelzi, aminek problematikája túlmutat a konkrét kérdés jelentőségén, hiszen természetesen egyazon személyről van szó. Az első esetben ugyanis a jogalkotó absztrakt formában meghatározott akarata, míg a második álláspont elfogadása esetén a bíró szubjektív meggyőződése dönti el a konkrét ügyben alkalmazandó anyagi jog kérdését, vagyis objektív és szubjektív megközelítésről beszélhetünk, annak ellenére, hogy a súlyosabb vagy enyhébb elbírálás megítélése csak esetenként éspedig abból a szempontból lehetséges, vajon melyik büntetőjogszabály alkalmazása előnyösebb arra nézve, akivel szemben alkalmazásra kerül 4. A kérdés tehát az, hogy a tett törvényi értékeléséből vagy ennek a bíró általi konkrét megítéléséből kell-e kiindulnunk a büntetés következők szerinti (1. számú ábra) kiszabásakor. Az természetesen nem lehet kérdéses, hogy az általa elbírált konkrét ügy eldöntése a bíró feladata és felelőssége, amiben szükségképpen befolyásolja a szubjektív meggyőződése is a bizonyítékok értékelésekor és a büntetés kiszabása körében. A bizonyítékok mérlegelését illetően ugyanis a Be. alig korlátozott, míg a büntetéskiszabás tekintetében relatíve meghatározott mozgásteret biztosít a bíró számára. Mindkét bírói tevékenység közös vonása azonban az, hogy a bírói mozgástér biztosítása általános törvényi felhatalmazáson alapul és minden ügyben, illetőleg minden terhelt esetében egyformán érvényesül, tehát az eljárás résztvevői eleve tisztában lehetnek azzal, hogy ilyen tekintetben számolniuk kell a bírói szubjektívizmussal, így ennek lehetősége a jogbiztonság és a törvény előtti egyenlőség körén kívül eső tényezője a büntető igazságszolgáltatás alkotmányosságának megítélése szempontjából. Ez azonban természetesen nem mondható el a konkrét ügyben alkalmazandó anyagi jogszabály megválasztásáról, miután egyebek mellett a tisztességes eljárás követelményéhez tartozónak tekinthető az is, hogy a vádlott 4 Halász Sándor [szerk.]: A büntető törvénykönyv kommentárja. Első kötet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, MJ_május_beliv.indd :16:12

5 szám TANULMÁNYOK 259 KIINDULÓPONT MÉRLEGELÉS EREDMÉNY Büntetési tétel- és cél Súlyosbító- és enyhítő körülmények értékelése 1. ábra: A büntetéskiszabás általános sémája Egyéni és általános visszatartásra alkalmas büntetés és védője számára előrelátható legyen, hogy időközbeni jogszabályváltozás esetén melyik törvény alkalmazására számíthatnak, mivel a jogbiztonság lényege, hogy a jog egésze, annak egyes részterületei és szabályai világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatók és a norma címzettjei számára a büntetőjogban is előre láthatók legyenek 5. E tekintetben irreleváns, hogy ez a körülmény a terhelt számára elvileg csak előnyös következménnyel járhat. A bírósági szervezet számára pedig már pusztán a munkateher alakulása szempontjából sem lehet közömbös az enyhébb elbírálás megközelítésének nézőpontja, miután a továbbiakból láthatóan a IV. Btk. hatályba lépése előtt meghozott nem jogerős ítéletek vitatható indokokon alapuló tömeges megváltoztatására került sor az elmúlt három és fél évben, vagyis a valódi problémát nem a jogalkalmazók munkájának szükségképpeni megkétszereződése 6 jelenti. 4. Az értelmezési problémák konkretizálása 4.1. A PÉNZBÜNTETÉS KÉRDÉSE A KÉT BTK. TÜKRÉBEN Az eltérő megközelítésből fakadó jogbizonytalanság eklatáns példáját jelenti a pénzbüntetés kiszabásának gyakorlata, amelynek alapvető problematikáját Jávorszki Tamás fogalmazta meg, aki szerint: A pénzbüntetés szabályainál enyhébb és súlyosabb rendelkezések vegyülnek, tekintve, hogy a pénzbüntetés egynapi tétel összegének minimumát az új Btk. kettőezer-ötszáz forintról ezer forintra leszállította, míg a maximális mértékét kettőszázezer forintról ötszázezer forintra felemelte (azzal az indokolással, hogy a szélesebb összeghatárok folytán a pénzbüntetés kiszabására gyakrabban kerüljön sor). 7 Ehhez képest Háger Tamás megítélése szerint a napi ösz- 5 11/1992. (III. 5.) AB határozat. In: Halmai Gábor [szerkesztő]: Alkotmánybírósági esetjog. INDOK, Budapest, 2004., Lásd Kondorosi András: Az időbeli hatály és az új Btk. egyes gazdasági delictumai [2016. augusztus 26-ai letöltés.] 7 Jávorszki Tamás: Az időbeli hatály értelmezése az új Btk. Általános Részének egyes rendelkezései kapcsán. Jogelméleti Szemle 2013/2. szám 4. [2016. augusztus 26-ai letöltés.] szeg felső határának emelése ellenére az alsó határ nagymérvű csökkentése folytán az új törvény e tekintetben enyhébbnek tekinthető, ami ilyen szankció alkalmazása során az elbíráláskori törvény alkalmazását teszi szükségessé 8. Az nyilvánvaló, hogy a pénzbüntetés kiszabásának a III. Btk. által bevezetett és azóta is követett módszere [a szabadságvesztés kiszabásánál irányadó középmérték figyelembevételének előírásához hasonlóan] pusztán a büntetéskiszabás átláthatóságát 9, s ezáltal a megalapozottabb ellenőrizhetőségét hivatott biztosítani, miután a büntetés tényleges súlyát annak összege fejezi ki. Ebből következően e büntetési nem esetében is a kiszabható legkisebb és legnagyobb összeg figyelembevételével ítélhető meg az, hogy a IV. Btk. rendelkezései ezen szankció alkalmazása esetén vajon valóban enyhébb elbírálást jelentenek-e a III. Btk. szabályozásához képest. Ennek tükrében Háger Tamás álláspontjával ellentétben belátható, hogy a forint összegű pénzbüntetés jóval súlyosabb szankciót jelent a III. Btk. szerint kiszabható forintnál 10. Az pedig fogalmilag kizárt, hogy egy adott büntetési nemnek a korábbi szabályozáshoz képest súlyosabb szankció alkalmazását lehetővé tevő általános rendelkezése esetében az enyhébb elbírálás lehetősége egyáltalán szóba kerülhessen 11, mint ahogy szabadságvesztés alkalmazása esetén sem meditálunk az enyhébb elbírálás lehetőségén akkor, ha az elkövetéskori szabályozáshoz képest emelkedett az 8 Háger Tamás: A büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezések, mint alapvető alkotmányos, garanciális szabályok. Büntetőjogi Szemle 2015/3. szám Megjegyzendő, hogy ennek a kívánalomnak a ma csaknem általánosan alkalmazott körülményeskedő ítéleti rendelkezések helyett tökéletesen megfelelne az olyan megfogalmazás, hogy például a bíróság a vádlottal szemben 120 [egyszázhúsz] napi tétel és 2500 [kettőezer-ötszáz] forint egy napi tételnek megfelelő összeg megállapításával [háromszázezer] forint pénzbüntetést szab ki. Forrás: Nyíregyházi Törvényszék Bf.501/2014/3. számú ítélet Egy átlagbérből élő ember számára mintegy 90 év alatt megkereshető különbségről van szó. 11 A bírói gyakorlatból vett példával élve: [ ] a Btk. az évi IV. törvényhez képest a pénzbüntetés vonatkozásában nem tekinthető enyhébbnek: Nyíregyházi Járásbíróság B.666/2013/7. számú ítélet 4. MJ_május_beliv.indd :16:12

6 szám Magyar Jog adott bűncselekmény büntetési tételének felső határa, a konkrét ügyben kiszabásra kerülő büntetés tényleges tartamától függetlenül. A kérdés mikénti megválaszolásának elvi jelentősége ugyanis a Legfelsőbb Bíróság e körben kifejtett álláspontjával ellentétben nyilván nem azon múlik, hogy a terheltre nézve hátrányosabb, módosított rendelkezése bármilyen tekintetben alkalmazásra került -e. 12 Ellenkező esetben ugyanis a konkrét ügyben alkalmazandó Btk. megválasztásának kérdésében hozott jogalkalmazói döntés kizárólag a bíró szubjektív megítélésén múlik, vagyis azon, hogy pénzbüntetés kiszabása esetén az egynapi tételnek megfelelő összeget milyen mértékben kívánja megállapítani. Amennyiben 2500 forint alatti összegben, úgy a IV. Btk. alkalmazása mellett dönt, ha viszont nem, akkor a III. Btk. szerint elbírálja el az ügyet az ítélkezési gyakorlatban jelenleg uralkodó álláspont szerint 13. Ezzel az állásponttal csupán az a probléma, hogy egyrészt két szempontból sem felel meg a Magyarország Alaptörvénye [Alaptörvény] által deklarált elveknek; másrészt dogmatikailag is tévesnek tekinthető. A Háger Tamás által képviselt és eseti döntések sokaságában is megnyilvánuló álláspontból ugyanis az következik, hogy manapság a IV. Btk. hatályba lépése előtt elkövetett, de ezt követően elbírált bűncselekmények miatti ítélkezés során a pénzbüntetéssel való szankcionálás esetén alkalmazásra kerülő anyagi jogszabály megválasztása az elkövető vagyoni, illetve jövedelmi viszonyainak az adott ügyben eljáró bíró szubjektív megítélésétől függ, ami ráadásul meglehetősen ingoványos alapon nyugodhat, miután legalábbis Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a nyomozó hatóság általában továbbra sem tekinti feladatának a terhelt valós anyagi helyzetének felderítését. 14 Egyszóval ma Magyarországon más törvény vonatkozik a szegényre, mint a gazdagra az időbeli hatály kérdésében való állásfoglalás szükségességének felmerülése esetén, ami aligha felel meg az Alaptörvény azon rendelkezésének, amely szerint: A törvény előtt mindenki egyenlő. [ ] 15 Az is kérdéses továbbá, hogy az uralkodó álláspont mennyiben felel meg az Alaptörvény teleologikus jogértelmezésre vonatkozó szabályának, amely szerint: A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. 16 Az pedig elég nyilvánvaló, hogy a IV. Btk. elfogadásával a jogalkotó nem a büntetéskiszabási gyakorlat enyhülését, hanem ennek szigorúbbá válását kívánta elérni 17, ami a pénzbüntetés mértékének újraszabályozásában is megmutatkozik, hiszen ez az egynapi tétel minimális öszszegének a szélesebb körű alkalmazhatóságát célzó csökkentése mellett a megállapítható maximum felemelése révén a kiszabható büntetés jelentős emelkedését, vagyis a szóban forgó büntetési nem súlyosbodását eredményezte. Ezért az uralkodó álláspont az idézett alkotmányos jogértelmezési elvnek sem felelhet meg. Mindemellett a kritizált jogértelmezés dogmatikailag is kifogásolható a következők miatt. A IV. Btk. 2. -ának (2) bekezdése a hagyományos szabályozásnak megfelelően a cselekmény enyhébb elbírálhatóságához köti az új törvény visszaható hatállyal történő alkalmazhatóságát. Ez pedig értelemszerűen a cselekmény törvény általi megítélésének enyhülését jelenti, ami expressis verbis szerepel például a német Btk. időbeli hatályra vonatkozó azon rendelkezésében, amely szerint: Ha a törvényt, amely a cselekmény befejezésekor hatályos, a döntés meghozatala előtt megváltoztatják, a legenyhébb törvényt kell alkalmazni. 18 Az más kérdés, hogy ennek haszonélvezője szükségképpen a bűncselekmény elkövetője. Ezért, ha az időbeli hatály kérdésében való bírói állásfoglalást [Háger Tamás nyomán 19 ] ítélkezési folyamatként fogjuk fel, akkor a pénzbüntetés kiszabásának lehetősége és indokoltsága esetén ennek első lépcsőjét nem az elkövető többnyire bemondáson alapuló anyagi helyzetének értékelése, hanem az adott bűncselekmény[ek]re vonatkozó és a konkrét ügyben alkalmazandó általános és különös részi rendelkezéseinek összevetése (2. számú ábra) jelenti, s csak az ennek eredményeként meghozott döntésnek megfelelően alkalmazandó Btk. szerinti szankció kiszabásakor vizsgálandók a terhelt vagyoni és jövedelmi viszonyai az egyéniesített büntetéskiszabás elvének megfelelően, ami jelenleg fordítva működik a gyakorlatban, figyelmen kívül hagyva, hogy ebben az esetben is a fő fogalom a cselekmény A FELTÉTELES SZABADSÁGRA BOCSÁTÁS LEHETŐSÉGÉNEK BÜNTETÉSKISZABÁSI JELENTŐSÉGE Ugyancsak egyfajta szubjektív megközelítés figyelhető meg a szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények miatti büntetéskiszabási gyakorlat alakulásában is, ami legnyilvánvalóbban a Kúria Büntető Kollégiumának 12 Bírósági Határozatok 2005/377. számú eseti döntés, 2005/11. szám Lásd például Nyíregyházi Törvényszék Bf.8/2014/4. számú ítélete. 14 Lásd Fázsi László: Alaposabb felderítés = reálisabb büntetés. Belügyi Szemle 2005/2. szám Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése. 16 Alaptörvény 28. cikke. 17 Lásd például Jávorszki: i. m Strafgesetzbuch 2. (3) bekezdés. In: Stál József: A német Büntető Törvénykönyv időbeli hatálya. Kézirat, Háger: i. m Busch Béla: Meghiúsult remények az új Btk. kapcsán az időbeli hatály és a bűncselekmény fogalma. Idézet az új Btk.-t bemutató szeptember 4-ei előadásból. [2016. augusztus 26-ai letöltés.] MJ_május_beliv.indd :16:12

7 szám TANULMÁNYOK 261 AZ ELBÍRÁLÁSKORI ÚJ TÖRVÉNY ÁLTALÁNOS RÉSZI RENDELKEZÉSEI KÜLÖNÖS RÉSZI RENDELKEZÉSEI ALKALMAZÁSA kedvezőtlenebbek kedvezőtlenebb kizárt kedvezőbb kedvezőbbek kötelező kedvezőbb kedvezőtlenebbek mérlegelendő kedvezőtlenebbek kedvezőbbek mérlegelendő 2. ábra: Az enyhébb elbírálás kérdésében való állásfoglalás általános sémája 4/2013. (X. 14.) BK számú véleményében [BKv.] tükröződik, amely szerint: Határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a évi C. törvény (Btk.) 2. (1) (2) bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik. Megváltoztatása alapot ad enyhébb elbírálás címén a módosító törvény alkalmazására. 21 Hogy mégis miért, arra ne keressünk magyarázatot, mert a Kúria Büntető Kollégiuma kivételesen adós maradt e véleményének megindokolásával, aminek az elmulasztása már csak azért is sajnálatos, mert az állásfoglalás magyarázatának hiányában nem várható el annak általános alkalmazása sem, miután ez nem kötelező az alsóbb szintű bíróságok számára 22, ezért e tekintetben egy minden meggyőző erőt nélkülöző kollégiumi vélemény elfogadásával a legfelsőbb bírói fórumunk az egységes ítélkezés biztosítására vonatkozó alkotmányos kötelezettségét 23 sem tudta teljesíteni. Ebből következően már pusztán az indokolás elmulasztásának is jelzésértéke lehet a jogalkalmazó számára, ha nem téveszti szem elől azt, hogy a speciális törvényi minimum meghatározása nélkül szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények esetében a legrövidebb büntetési tartam 2 hónapról 3 hónapra tör- 21 Kúriai Döntések Bírósági Határozatok 2013/12. szám Lásd Fázsi László: A tekintély szerepe napjaink büntető ítélkezésében. Jogtudományi Közlöny 2013/11. szám Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdés. tént felemelése e bűncselekményi körben eleve kizárja a törvény általi enyhébb elbírálás megállapíthatóságának lehetőségét; és veszi a fáradtságot a dogmatikai és szemantikai értelmezéssel, valamint a Legfelsőbb Bíróság korábbi gyakorlatával is ellentétes BKv. lényegének átgondolásához. Ez pedig abban foglalható össze, hogy a BKv. az elbírálás fogalmának körébe sorolja az olyan kérdésben való rendelkezés meghozatalát is, ami valójában nem tartozik ide. Ezzel a Kúria Büntető Kollégiuma olyan értelmezését adta a törvénynek, amely a bíróságokra kötelező erejű jogegységi döntésként történő elfogadása esetén éppúgy és ugyanolyan megalapozottsággal támadható lenne, mint a 3/2004. BJE számú jogegységi határozat II. pontja, amelynek tartalmát az Alkotmánybíróság nem jogértelmezésnek, hanem jogalkotásnak tekintette 24, mivel a BKv. az elbírálás főnevet a köznapi jelentésétől eltérő jelentéstartalommal ruházta fel. A cselekmény elbírálása ugyanis dogmatikailag a bűnösség-, valamint az ennek alapját képező cselekmény jogi minősítése-, továbbá a mikénti szankcionálása kérdésében való döntés meghozatalát jelenti (3. számú ábra), amihez semmi köze nincs a büntetésvégrehajtási kérdést jelentő feltételes szabadságra bocsátás törvényben meghatározott legkorábbi időpontja megállapításának, mivel az ítélő bírónak a IV. Btk. alkalmazása esetén pusztán deklaratív szerepe van, amit még 24 Lásd 42/2005. (XI. 14.) ABh. MJ_május_beliv.indd :16:12

8 szám Magyar Jog ELBÍRÁLÁS bűnösség jogi minősítés szankcionálás KÉRDÉSBEN VALÓ DÖNTÉS 3. ábra: A cselekmény elbírálásának fogalmi elemei közvetve sem befolyásolhat azáltal, hogy a Btk. szerint alkalmazandónál enyhébb vagy súlyosabb végrehajtási fokozat meghatározásával szabja ki a szabadságvesztést. A büntetéskiszabás lényegét ugyanis Földvári József szerint éppen az jelenti, hogy a jogalkotó kénytelen itt még nagyobb teret biztosítani a bírói mérlegelésnek, mint a cselekmény minősítésénél. 25 Mérlegelési lehetőség hiányában tehát nem beszélhetünk büntetéskiszabásról. Ráadásul a jogerős ítélet szerinti végrehajtási kedvezményre nincs alanyi joga az elítéltnek, a büntetés-végrehajtási bíró pedig akár kis zárhatja a feltételes szabadságra bocsátásának lehetőségét. 26 A feltételes szabadságra bocsátás lehetséges legkorábbi időpontjának meghatározása körében tehát a bírónak kizárólag a büntetés fele részének letöltése utáni feltételes szabadságra bocsáthatóság kérdésében való döntéskor van olyan mérlegelési lehetősége, amely az elbírálás körébe tartozó ítélkezési tevékenységnek tekinthető. Ilyen esetben pedig a IV. Btk. akár enyhébb elbírálást is eredményezhet annak folytán, hogy a III. Btk. szerinti három év helyett öt évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása mellett is lehetővé teszi e végrehajtási kedvezmény alkalmazását. 27 Eme kivételnek azonban az enyhébb általános részi rendelkezésre és a bírói mérlegelés lehetőségére tekintettel nem lehet az előzőekben részletezett okfejtés konklúzióját kérdésessé tevő jelentőséget tulajdonítani. Ezért tekinthetjük ma is helytállónak a Legfelsőbb Bíróság azon eseti döntését, amely szerint: A feltételes szabadságra bocsátás a cselekmény elbírálásán kívül eső, a szabadságvesztés végrehajtása során alkalmazható lehetőség. Az elbíráláskor hatályban levő törvény szerinti minősítéshez tartozó büntetési tételben kifejezésre jutó súlyosabb jogkövetkezmény alkalmazhatósága mellett 25 Földvári József: A büntetés tana. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, Lásd évi CCXL. törvény 87. (1) bekezdés. 27 III. Btk. 47. (3) és IV. Btk. 38. (3) bekezdései. önmagában ezért a feltételes szabadságra bocsátás kedvezőbb lehetősége összhatásában nem jelenti a cselekmény enyhébb elbírálását. 28 Ez már csak azért is irányadónak tekinthető, mert az elbírál ige nyelvtani értelmezésének eredményeként is ugyanerre a következtetésre juthatunk, hiszen a következő jelentéstartalommal bír: Döntés, rangsorolás stb. végett értékel. 29 Az elbírálás főnév jelentése pedig a következő: Az a cselekvés, hogy elbírálnak valakit, valamit. 30 A két kifejezés nyelvtanilag értelmezhető fogalmi kapcsolatát tehát tulajdonképpen az értékel ige azon jelentéstartalma jelenti, hogy: Vkinek, vminek mérlegelő megítélése. 31 A törvény által használt elbírálás kifejezés szemantikai értelmezése tehát semmi esetre sem támasztja alá e főnévnek a BKv. szerinti jelentéstartalmát AZ ELBÍRÁLÁS FOGALMÁNAK NYELVTANI ÉRTELMEZÉSE Az pedig elég nyilvánvaló, hogy senkit és semmit sem elkövetőt, sem bűncselekményt nem bírálunk el akkor, amikor a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról rendelkezünk a kategorikus törvényi szabályozásnak megfelelően. Az ezzel ellentétes álláspont elfogadhatósága esetén ugyanis például az ugyancsak anyagi jogi jellegű beszámításra vonatkozó ítéleti rendelkezést is a cselekmény elbírálása körébe tartozó kérdésnek kellene tekintetnünk, amivel kapcsolatban ugyancsak a Kúria állapította meg a következőket: A bűncselekmény elbírálásától elkülönülő kérdés, hogy az elbírálás eredményeként kiszabott büntetésbe annak végrehajtása során a büntetőeljárás folyamatában alkalmazott mely kényszer- 28 Bírósági Határozatok 2006/173. számú eseti döntés, 2006/6. szám Csábi Szilvia [vezető szerk.]: Magyar Értelmező Kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, Uo. 31 Uo MJ_május_beliv.indd :16:12

9 szám TANULMÁNYOK 263 intézkedés időtartama és miként számítható be. 32 Ehhez még gondoljuk hozzá azt is, hogy ebben az esetben a bíró számol és ennek eredményétől függően rendelkezik a beszámítás tárgyában, tehát a legkevésbé sem csupán deklaratív feladatot teljesít a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára vonatkozó törvényi rendelkezés puszta adaptálásával ellentétben. A tételes jogi rendelkezés elemzése mellett azonban természetesen a BKv. értelmezésének alkotmányossági tesztjétől sem tekinthetünk el, miután Alaptörvényünk 28. cikkének első mondata szerint: A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Ebből az idézett alaptörvényi rendelkezésből pedig csak arra a következtetésre juthatunk, hogy a bíró számára nem pusztán lehetőséget, hanem egyszersmind a tisztéből fakadó kötelezettséget is jelent az általa elbírálandó ügyben az ítélkezése során alkalmazandó jogszabály alkotmányosságának vizsgálata, aminek értelemszerűen az annak értelmezését adó jogegységi határozatra vagy kollégiumi véleményre is ki kell terjednie. Ez pedig a szóban levő kérdés kapcsán azért érdekes számunkra, mert az Alaptörvény XXVIII. cikkének (4) bekezdése szerint: Senki nem nyilvánítható bűnösnek és nem sújtható büntetéssel olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog [ ] szerint nem volt bűncselekmény. Ebből pedig az következik, hogy egy bűncselekmény elbírálásakor az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény időközbeni megváltozása esetén az elbírálás során alkalmazandó büntetőtörvény kérdésében való állásfoglaláskor kizárólag az elkövetéskori anyagi jogszabályból lehet kiindulni, vagyis az enyhébb elbírálás lehetőségének kérdése a BKv. álláspontjával ellentétben csakis a III. Btk. időbeli hatályra vonatkozó rendelkezéséből kiindulva vizsgálható. 33 Így az enyhébb elbírálás kérdésének megítélését illetően a BKv. állásfoglalását pusztán az alkotmányossági teszt eredményeként sem lehet irányadónak tekinteni A KÖZÉPMÉRTÉK JELENTŐSÉGE AZ ENYHÉBB ELBÍRÁLÁS KÉRDÉSÉNEK ELDÖNTÉSEKOR Az enyhébb elbírálás kérdésének további bizonytalansági tényezőjét jelenti a szabadságvesztés büntetés kiszabásának gyakorlatában a középmérték figyelembevételére vonatkozó rendelkezés jelentőségének eltérő megítélése. A Háger Tamás által helyesnek tartott bírói gyakorlat szerint a vizsgálat során figyelembe kell venni azt is, hogy a büntetési tétel középmértékes kiszabására vonatkozó 32 EBH 2013.B.5. [Kúria Bfv.I.1.279/2012.]. 33 Ennek tükrében talán már azon sem kell meglepődnünk, hogy a bírók egy része a két Btk. időbeli hatályra vonatkozó rendelkezéseinek együttes felhívásával indokolja az alkalmazandó törvény kérdésében elfoglalt álláspontját. Például: Vásárosnaményi Járásbíróság B.255/2015/14. számú ítélete. norma miként alakul a két törvényben. Ha az elkövetéskor hatályos törvény azt nem írta elő, az új viszont már igen, akkor az elbíráláskori törvény enyhébbnek nem tekinthető, ezért főszabályként az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény alkalmazásának van helye [ ] 34 Az e téren követett ítélkezési gyakorlat azonban már csak azért sem tekinthető irányadónak, mert az idézett szerző által proponált álláspontot alátámasztó eseti döntések 35 mellett a jogirodalom jeles képviselőinek (például Kónya István 36, Tóth Mihály 37 ) álláspontja, valamint az Alkotmánybíróság e kérdéssel foglalkozó határozata 38 semmi kétséget nem hagyhat bennünk afelől, hogy a III. Btk ának (2) bekezdésében, illetőleg a IV. Btk ának (2) bekezdésében meghatározott büntetéskiszabási szabály önmagában véve semmi esetre sem jelent súlyosabb megítélést az március 1. napja 39 előtt, valamint a január 14. és június 23. napja közötti időszakban hatályban volt szabályozáshoz képest, mivel olyan büntetéskiszabási elvről van szó, amelynek lényege nem a súlyosabb büntetés kiszabása, hanem az e körben hozott ítéleti rendelkezés tüzetesebb megindokolási kötelezettségének előírása. 40 Ebből következően bízvást téves állásfoglalásnak tekinthetjük azt, hogy a terhelt cselekményének május 25-én történt elkövetése, valamint október 9-én történt elbírálása között a büntető jogszabályok különböző novellák rendelkezéseinek köszönhetően alapvetően szigorúbbá váltak, ami különösen a büntetés-kiszabási elvek (Btk a) körében, illetve az azzal öszszefüggő rendelkezésekben jelentkezett AZ ELZÁRÁS BÜNTETÉS ALKALMAZÁSA A NULLA POENA SINE LEGE ELVÉNEK TÜKRÉBEN Ez persze számon kérhető lehetne a IV. Btk. hatályba lépése előtt elkövetett bűncselekmények miatt kiszabott elzárás büntetések kapcsán is, minthogy ilyen esetben kétségtelenül olyan büntetőjogi szankció alkalmazására kerül sor, amelynek alkalmazhatóságával az elkövető cselekményének elkövetésekor nyilván nem számolhatott. Ebből következően a nulla poena sine lege elvéből követ- 34 Háger: i. m Például az Ítélőtáblai Határozatokban 2013/44. szám alatt közölt eseti döntés, Nyíregyházi Törvényszék Bf.599/2014/4. számú ítélete. 36 Lásd Kónya István: A Btk. változásai avagy a Btk. elmúlt évtizede. Magyar Jog 2010/9. szám Lásd Tóth Mihály: Néhány észrevétel a Btk. legutóbbi módosítása kapcsán. Jogi iránytű 2010/1. szám uploads/files/jogi_iranytu/jogi_iranytu_2010_1_toth_ Mihaly.pdf [2016. augusztus 26-ai letöltés.] 38 13/2002. (III. 20.) ABh. 39 Az évi LVXXXVII. törvény hatályba lépésének napja. 40 Részletesebben lásd Fázsi László Toldiné Kulcsár Mónika: A középmérték értékének dilemmája. Jogtudományi Közlöny 2016/3. szám számú már idézett eseti döntés ugyanott. MJ_május_beliv.indd :16:12

10 szám Magyar Jog kezően ilyen esetben e büntetési nem alkalmazhatósága elvileg minden további vizsgálódás nélkül kizárható lenne. Ennek ellenére az ítélkezési gyakorlat alakulásának tükrében e kérdésnek is érdemes némi figyelmet szentelnünk az enyhébb elbírálás megítélésének apropóján. Ennek kézenfekvő kiindulópontját jelenti Jávorszki Tamás álláspontja, amely szerint: A Különös Rész számos rendelkezésénél láthatjuk, hogy a pénzbüntetés helyett elzárással szankcionálja a bűncselekményt a jogalkotó. Figyelemmel arra, hogy a pénzbüntetés csak annak átváltoztatása esetén jelent tényleges szabadságelvonást, az elzárás a büntetések sorában súlyosabb joghátrányt jelent, ezért a felsorolt különös részi tényállásoknál ez önmagában súlyosabb elbírálást eredményez. 42 Ez természetesen vitathatatlan, de nem ad választ arra a jogfilozófiai kérdésre, hogy a nulla poena sine lege és az enyhébb elbírálás alkalmazásának elvéből következő visszaható hatályú jogalkalmazás egyáltalán konkurálhat-e egymással. Nyilvánvalóan nem, hiszen a nincs büntetés törvény nélkül elve a jogbiztonság egyik legfontosabb bástyáját jelenti a büntető igazságszolgáltatás civilizált gyakorlásának elfogadottá válása óta. Ennek szükségképpeni hozadéka az enyhébb elbírálás esetén az új törvény visszaható hatályának elfogadása, ami azonban nem felülírja, hanem kiegészíti az előbbit. Ezért a cselekmény törvény általi enyhébb elbírálásáról értelemszerűen abban az esetben beszélhetünk a szankciórendszer szempontjából, ha a jogalkotó az elkövetéskori szabályozáshoz képest enyhébb szankció előírásával fenyegeti az adott bűncselekmény elkövetőjét, miután csak ebben az esetben beszélhetünk az elkövető előnyben részesítéséről. Ellenkező esetben ugyanis itt is a bírói szubjektum döntené el az alkalmazandó anyagi jog kérdését a törvényhozói akarat helyett. Az új büntetési nemet jelentő elzárás kapcsán pedig azt állapíthatjuk meg, hogy bevezetése a levéltitok megsértésének vétsége, a minősített adattal visszaélés vétsége, az önkényuralmi jelkép használatának vétsége, a közokirat-hamisítás vétsége, a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisítás előkészülete vétségének esetében kifejezett szigorítást eredményezett e bűncselekmények III. Btk. általi szabályozásához képest. A IV. Btk. szerint alkalmazható egyéb esetekben pedig az elzárás a három évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények miatt kiszabadható szabadságvesztés büntetés lehetséges alternatívájaként vehető számításba A VAGYLAGOS SZANKCIÓK KISZABÁSÁNAK SZABÁLYOZÁSA Mindez azt jelenti, hogy az elzárás büntetés alkalmazhatósága szempontjából releváns tényállások esetében a büntetési tétel enyhítésének hiányában ezen cselekményeknek a jogalkotó általi enyhébb elbírálása fel sem merülhet, hiszen ez jottányit sem változott, csupán az ítélő- 42 Jávorszki: i. m. 4. bíró mozgástere bővült az új büntetési nem bevezetésével, márpedig azt a törvényt kell alkalmazni, amely a konkrét esetben enyhébb elbírálást eredményez 43. Erről pedig már csak azért sem beszülhetünk, mert a IV. Btk. tulajdonképpen általános szabályként változatlan alkalmazási feltételek meghatározása mellett a III. Btk. alternatív szankcióinál súlyosabb büntetés kiszabását is lehetővé teszi választható büntetési nemként. 44 A július 1. napját megelőzően elkövetett bűncselekmények esetében tehát az elzárás alkalmazására csak abban az esetben kerülhetne sor, amikor az adott bűncselekmény jogalkotó általi megítélésének enyhülése a IV. Btk. szerinti konkrét büntetési tétel csökkenésében is megjelenik, mint például a csoportosan és a köznyugalmat súlyosan megzavarva, nyilvános rendezvényen, fegyveresen, vagy felfegyverkezve elkövetett garázdaság elkövetőire előírt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés maximális tartamának három évre csökkentése. 45 Ezek alapján pedig a nulla poena sine lege elvének következetes alkalmazása esetén általános érvénnyel kizárhatjuk az elzárás büntetés alkalmazhatóságát a IV. Btk. hatályba lépése előtt elkövetett bűncselekmények esetében. Az ítélkezési gyakorlat azonban ebben is a bírói szubjektivizmus preferálásának irányába ment el, hiszen nemegyszer a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtása elrendelésének vagy a feltételes szabadság megszüntetésének elkerülése motiválja a konkrét bírói döntéseket, amelynek indokai általában szintén meglehetősen sematikusak, noha nem kétséges az, hogy az elzárás éppúgy szabadságelvonást jelent mint a nevén nevezett szabadságvesztés büntetés. Ebből következően egyetérthetünk Nagy Ferenc álláspontjával abban, hogy az elzárás nem a rövid tartamú szabadságvesztés alternatívája, ugyanis a szabadságelvonást csak szabadságot el nem vonó szankció helyettesíthet. 46 Az Alkotmánybíróság 1992-ben kifejtett álláspontja szerint pedig a nullum crimen et nulla poena sine lege elve nem csupán azt jelenti, hogy a bűncselekményt törvényben kell tiltani és büntetéssel fenyegetni, hanem általánosságban azt követeli meg, hogy a büntetőjogi felelősségre vonásnak, az elítélésnek és a büntetésnek kell törvényesnek lennie A dolgozat konklúziója Az indokolási kötelezettség korrekt teljesítése terén azonban napjaink ítélkezési gyakorlata nemegyszer messze 43 Vaskuti András: A büntetőjog általános részének vázlata. OITH Magyar Bíróképző Akadémia, Budapest, Vesd össze a III. Btk ának (3) és a IV. Btk ának (4) bekezdéseit. 45 Vesd össze a III. Btk ának (3) bekezdését a IV. Btk ának (2) bekezdésével. 46 Nagy Ferenc: A szankciórendszer. Jogtudományi Közlöny 2015/1. szám /1992. (III. 5.) AB határozat. In: Halmai: i. m. 18. MJ_május_beliv.indd :16:13

11 szám TANULMÁNYOK 265 elmarad korunk követelményétől, ha az időbeli hatály kérdésében való állásfoglalását egy másodfokú bíróság például [egyébként tévesen] elintézheti azzal, hogy azért kellett az elkövetéskori törvényt alkalmazni, mert az még nem tartalmazta a középmértékes büntetéskiszabási elvet 48. Ez azonban a dolgozat által tárgyalt téma kapcsán láthatóan nem pusztán az alsóbb bíróságok megfelelő felkészültségének hiányára, hanem legalább ennyire a Kúria büntető kollégiumi véleményére és eseti döntéseire is visszavezethető, miután az indokolás nélküli BKv. nem alkalmas a jogegység megteremtésére. Másrészt a IV. Btk. hatályba lépése legalábbis a pénzbüntetés kiszabására és a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontjára vonatkozó új rendelkezései jelentőségüknél fogva alighanem megkívánták volna a bíróságok számá- 48 Nyíregyházi Törvényszék Bf.599/2014/4. számú ítélete. ra kötelező jogegységi határozat meghozatalát, ha már a jogalkotó elmulasztotta az átmeneti szabályozásukat 49. Erre sajnos nem került sor, eső után pedig már felesleges az ettől védő köpenyeg felvétele. Ettől függetlenül remélhetőleg nem volt haszontalan annak rövid áttekintése, hogy az enyhébb elbírálás megítélésének kérdése milyen természetesen vitatható dilemmákat okozhat a jogalkalmazási gyakorlatban a bevezetőben jelzett körülményekre és az öncélú jogászkodás veszélyeire 50 is figyelemmel, már ha komolyon gondoljuk az önkényes ítélkezés elkerülésének fontosságát, ami semmi esetre sem mosható össze a bírói függetlenség jelentőségével. 49 Vesd össze az évi 5. törvényerejű rendelet 11. -ában foglaltakkal. 50 Lásd például Fázsi László: A jogászkodás csapdájában. Belügyi Szemle 2014/9. szám Büntetőjog II. Különös Rész ötödik, hatályosított kiadás Szerzők: Belovics ervin, Molnár gábor Miklós, sinku Pál SzerkeSztő: Belovics ervin Lektor: Vókó györgy A évi C. törvény, tehát a Büntető törvénykönyv elfogadását követően immár ötödik alkalommal jelenik meg a különös rész tényállásait átfogóan elemző szakkönyv. Az aktualizált kiadás november 1-jei lezárással Ára: Ft átvezeti a Btk. és a kerettényállásokat kitöltő más jogszabályok módosításait, elemzi a kódexbe bekerült új tényállásokat, valamint feldolgozza az ítélkezési gyakorlat legújabb fejleményeit. A Btk. módosult rendelkezései körében az új kiadás így többek között már a bennfentes kereskedelem módosult tényállásának, valamint a bennfentes információ jogosulatlan közzététele és a tőkebefektetési csalás helyébe lépő tiltott piacbefolyásolás új tényállásának szövegét és magyarázatát is tartalmazza. A tényállások bemutatása továbbra is a megszokott módon történik. A szerzők nem csupán az egyes bűncselekmények dogmatikai elemzésének és joggyakorlatának a bemutatására törekszenek, hanem ismertetik azok szabályozásának történeti előzményeit, a hatályos rendelkezések alkotmányos alapjait, a kapcsolódó joggyakorlat meghatározó döntéseit és megjelölik az idetartozó jogirodalom jelentősebb eredményeit is. A változatlan szerzői csapatból ketten a Legfőbb Ügyészség vezető munkatársai (egyikük tanszékvezető egyetemi tanár), a harmadik szerző a kúria büntetőbírája, a kötet lektora pedig professor emeritus, az országos kriminológiai Intézet igazgatója. Valamennyien a büntetőjog tudományának jeles képviselői, akik több évtizede folytatnak oktatói tevékenységet a hazai jogi karokon. Büntetőjog I. Általános Rész és II. Különös Rész együttesen: Ft HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. FAx: (36-1) TeLeFOn: (36-1) info@hvgorac.hu WEBES VÁSÁRLÁS 5% MJ_május_beliv.indd :16:13

12 szám Magyar Jog CZINE ÁGNES A jogállamiság, a jogbiztonság és az enyhébb elbírálás összefüggései 1 Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság egyik legfontosabb alkotóeleme a jogbiztonság. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a jogbiztonság megköveteli, hogy a jogrendszer egésze, annak részterületei, valamint egyes szabályai világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára előre láthatóak legyenek, továbbá a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzanak {9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, ; 38/2012. AB határozat, Indokolás [84]}. A jogbiztonság teremti meg a lehetőséget a jogalanyoknak arra, hogy magatartásukat ténylegesen a jog előírásaihoz tudják igazítani {3208/2013. (XI. 18.) AB határozat, Indokolás [58]}. A jogállamiság és azon belül a jogbiztonság követelményeinek teljesülését az Alkotmánybíróság különös gonddal vizsgálja az állami erőszak legális alkalmazásának területén, vagyis a büntetőhatalom gyakorlásával összefüggésben. Az Alkotmánybíróság büntetőjogi tárgyú határozataiban következetesen hangsúlyozza, hogy az állam büntető hatalma korlátozott közhatalmi jogosítvány, a büntetőjog a jogrendszer szankciós zárköve, ultima ratio {Lásd pl. 4/2013. (II. 21.) AB határozat, Indokolás [57]}. Alapvetésként fogalmazza meg, hogy alkotmányos jogállamban az államnak nincs és nem is lehet korlátlan büntető hatalma, mivel maga a közhatalom sem korlátlan. Az alkotmányos alapjogok és alkotmányos védelmet élvező szabadságok miatt a közhatalom csak alkotmányos felhatalmazással és alkotmányos indokkal avatkozhat be az egyén jogaiba és szabadságába. Ezen beavatkozás markáns formája a büntetőjogi jogkövetkezmények alkalmazása. A büntetőhatalom jogállami gyakorlásának ismérve továbbá, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás egészére a büntethetőség feltételeitől kezdve a büntetés végrehajtására vonatkozó szabályokig ugyanazok az alkotmányos követelmények érvényesek. A büntető anyagi jog büntetéssel fenyeget, a bíróság a szankciót a törvényben szabályozott eljárás során kiszabja, az állam pedig a végrehajtó szervek eljárása útján végrehajtja: így áll össze a büntető igazságszolgáltatás komplex, összefüggő szabály- és intézményrendszere. A büntetőjog alkotmányos garanciarendszere által szabott korlátok pedig ezen büntetőjogi felelősségi rendszer valamennyi elemére és intézményére vonatkoznak. Ennek megfelelően a büntető jogkövetkezményekre is irányadónak kell tekinteni a büntetőjog alkotmányos garanciarendszerének elemeit. Az Alkotmánybíróság már működésének a kezdetén alapvető megállapításokat rögzített a jogbiztonság alkot- 1 A tanulmány részben Fázsi László Az enyhébb elbírálás kérdésének dilemmái című tanulmányára reflektál. mányos tartalmát érintően kifejezetten büntetőjogi tárgykörben. Így például a törvényességi óvás jogintézményét a jogállamiság elvének [Alkotmány 2. (1) bekezdés] tartalmát alkotó jogbiztonság követelményével, a jogerő intézményével, és polgári ügyekben a felek rendelkezési jogával is ellentétben állónak minősítette. Utalt rá az Alkotmánybíróság, hogy a normaszöveget a törvényességi óvás esetében nem önmagában vizsgálta, hanem tényként fogadta el a normának a bírói gyakorlatban állandóan és egységesen tulajdonított tartalmát, és ezt az élő normatartalmat vetette össze az Alkotmánnyal. Az Alkotmánybíróság a törvényességi óvás vizsgálata során azt tapasztalta, hogy az elvileg csak rendkívüli esetben alkalmazható jogintézmény szinte harmadfokká vált az elvileg egyfokú perorvoslati rendszer biztonsági szelepeként, vagy egy másodszori fellebbvitel be nem vallott pótlékaként. Az eredetileg csupán kiegészítő, és nem is rendszeresen érvényesülő egyéni jogvédelem vált a gyakorlatban elsődlegessé. A törvényességi óvás az Alkotmánybíróság szerint azért sérti a jogbiztonság követelményét, mert a bírósági eljárás egésze bizonytalanná válik azáltal, hogy a jogerős határozatot a legfőbb ügyész, illetve a Legfelsőbb Bíróság elnöke objektív korlátok nélküli, s a felek akaratától független mérlegelése szerint emelt óvás megváltoztathatja. Az esetleges jogorvoslat után jogerősen eldöntött kérdésekben adott esetben újra kezdődik az eljárás, sőt az ismételten emelt óvások nyomán, illetve a»szuperóvás«gyakorlata folytán akár többször is. A jog érvényesülésének kiszámíthatósága magában foglalja a jogalkalmazás, így a bírósági eljárások kiszámíthatóságát is, a törvényességi óvás pedig ezt alapvetően bizonytalanná teszi. [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 66.] A döntés tehát azt rótta fel a jogalkotónak, hogy nem rögzítette egyértelműen azokat a szabályokat, amelyek világosan, előre kiszámíthatóan meghatározták volna, hogy milyen esetben élhet a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy a legfőbb ügyész ezzel a jogorvoslati eszközzel olyan módon, hogy annak alkalmazása a jogintézmény rendeltetésével összhangban maradjon. Nem határozta meg, hogy pontosan milyen esetekben lehet feltörni a jogerőt, aminek következtében a törvényességi óvás lényegében általános jogorvoslatként funkcionált. Mindez a jogbiztonsággal ellentétes jogalkalmazói gyakorlat kialakulásához vezetett. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint annak ellenére, hogy a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság, a jogállamiság más elvek érvényesülését is megköveteli. A jogbiztonság elve ennek megfelelően tág mérlegelési és döntési lehetőséget hagy nyitva a jogalkotó számára, amelynek eredménye ütközhet a jogbiztonság követelményével. Például az igazságosság egyedi esetekben való megvalósulását elősegítő méltányosság intézménye a jogbiztonsággal elvileg ellentétes, hiszen lerontja a kiszámíthatóság és előre láthatóság elveinek az érvényesülését. A jogbiztonság azonban nem szenved csorbát akkor, ha a konkrét kivételek érvényesülési körét és feltételeit a jog előre tisztázza. Az ilyen értelemben vett MJ_május_beliv.indd :16:13

13 szám TANULMÁNYOK 267 tartalmi kiszámíthatóság a jogbiztonság elégséges garanciája. (1459/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 566, 569.) A jogi normák előreláthatóságának és kiszámítható működésének követelménye felöleli a visszamenőleges hatályú jogi szabályozás korlátozott és kivételes lehetőségét. Vagyis jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. Az Alkotmánybíróság szerint valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet az említett tilalomba ütközőnek, ha a hatálybalépés visszamenőlegesen történt, hanem akkor is, ha a jogszabály rendelkezéseit erre irányuló kifejezett rendelkezés alapján a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell {57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, ; 16/2014. (V. 22.) AB határozat, Indokolás [32]}. Ugyanakkor a jogbiztonságból fakadó visszaható hatályú jogalkotás tilalma nem feltétlen, és kizárólag a jogalanyok helyzetét elnehezítő (ad malem partem) jogalkotásra irányadó [110/2009. (XI. 18.) AB határozat, ABH 2009, 971., 984.]. Ennek kapcsán említést érdemel, hogy az összbüntetésbe foglalásra vonatkozó rendelkezéseket érintően a törvényalkotó a Büntető Törvénykönyvről szóló évi C. törvény hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló évi CCXXIII. törvény 3. -ában rendelkezett 2 az időbeli hatályról. Izgalmas jogi kérdés ugyanis ebben az aspektusban és számos szakmai cikkben felvetették a gyakorlati és elméleti szakemberek 3, hogy ez a jogalkotói megoldás, a Büntető Törvénykönyvről szóló évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) ait érintő alkalmazási szabály megfelel-e a visszaható hatály tilalmának. Az Alkotmánybíróság a büntetőjogi szankciók kapcsán korábban már több ízben kifejtette, hogy nincs jogosítványa a büntetőpolitika által megfogalmazott szükségletek, követelmények és célok helyességéről és indokairól, így különösen azok célszerűségéről és hatékonyságáról határozattal dönteni. Az Alkotmánybíróság csak a normában testet öltött politikai döntés alkotmányosságáról vagy alkotmányellenességéről határozhat. Ezt viszont olyan alkotmányossági vizsgálat keretében cselekszi, amelynek során figyelemmel van nemcsak az Alaptörvény textusára, hanem annak normatív és intézményes összefüggéseire, és ugyanígy tekintettel van a Büntető Törvénykönyv rendelkezéseire és intézményeinek koherenciájára. Az Alkotmánybíróságnak tehát arra van jogosít Ha az összbüntetésbe foglalandó ítéletek közül legalább egy a Btk. hatálybalépését követően emelkedett jogerőre, a Btk át kell alkalmazni. 3 Dr. Czédli Gergő: Az új összbüntetési szabályok időbeli hatályáról. Büntetőjogi Szemle 2014/. 2. szám, 3 8. o. Dr. Sós József: Matematika a büntetőeljárásban Az összbüntetés aktuális kérdései A leggyakrabban felmerülő problémák. Jogi Fórum Dr. Jávorszki Tamás: Az időbeli hatály értelmezése az új Btk. Általános Részének egyes rendelkezései kapcsán. Jogelméleti Szemle évi 2. szám. ványa, hogy a büntetőpolitika alkotmányos korlátait állapítsa meg, de ne a politika tartalmáról döntsön, ennek során pedig különös tekintettel legyen az alapjogok védelmének alkotmányos büntetőjogi garanciáira. [1214/B/1990. AB határozat, ABH 1995, 571., 573., 574.; 13/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 85., ]. Az Alkotmánybíróság értelmezésében továbbá a büntetőtörvénynek a büntetés kiszabására vonatkozó szabályai olyan koherens rendszert alkotnak, amelybe tartozó normák egymásra tekintettel és egymást kiegészítve alkalmazandók. Alkotmányossági szempontból a büntetéskiszabás normatív előírásainak az a rendeltetése, hogy lehetővé tegyék az elkövetőkre az arányos, és a bűnösségi körülményekkel összhangban álló büntetés kiszabását. [13/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 85., 93.; 1214/B/1990. AB határozat, ABH 1995, 571., 576.] Az arányos büntetés elve tartalmára nézve több, eltérő értéktartalmú koncepcióval is kitölthető, következésképp a törvényhozónak széles körű alkotmányos mozgástere van a büntetés kiszabásával összefüggő büntetőjogi intézményrendszer alakítása során. Az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi szempontú felülbírálatára és az egyes koncepciók értéktartalmának minősítésére, az ezért való politikai és jogpolitikai felelősséget a törvényhozó viseli. Az Alkotmánybíróság a semlegesség talaján állva csupán azt vizsgálhatja, hogy a büntetéskiszabás rendjére vonatkozó szabályok megállapítására vonatkozó diszkrecionális jogával összefüggésben a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével. [13/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 85., 93.; lásd még: pl. 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280., 281.; 31/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 240, 247.] Az Alkotmánybíróság mindaddig, míg a szankciórendszer koherenciájának sérelmét előidéző, alkotmányos keretek között elfogadhatatlan aránytalanságot nem észlel, addig ebbe a rendszerbe be sem avatkozhat. [54/2004. (XII. 13.) AB határozat (ABH 2004., 690., 738.)] A fentiekkel összefüggésben a jogállamiságból, valamint az alapvető jogok lényeges tartalmának korlátozására vonatkozó alkotmányos tilalomból vezette le és a 23/2014. (VII. 15.) AB határozatban fejtette ki az Alkotmánybíróság a szankciórendszer koherenciájának a védelmére vonatkozó alkotmányos kötelezettsége tartalmát. Ennek értelmében az Alkotmánybíróságnak mindaddig nincs felhatalmazása arra, hogy a jogalkotó mérlegelési szempontjait felülbírálja, amíg a szankciórendszer koherenciájának, és ezáltal a jogbiztonságnak a sérelmét nem észleli. A koherens szabályozás alkotmányos célja az állami önkény kizárása (Indokolás [57]). A szankciórendszer koherenciáját veszélyeztető és az állami önkény lehetőségét kilátásba helyező jogalkotói aktusokkal szemben a jogbiztonság védelme érdekében kell az Alkotmánybíróságnak fellépni. Az alkotmánybírósági gyakorlat mellett az időbeli hatály kérdését érintően szükségesnek tartom, hogy utaljak azon nemzetközi jogi követelményekre, amelyek a Btk. 2. -ának értelmezésekor is szempontul szolgálnak. MJ_május_beliv.indd :16:13

14 szám Magyar Jog Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről szóló évi 8. törvényerejű rendelet 15. cikke értelmében: 1. Senkit sem lehet bűnösnek nyilvánítani olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely az elkövetés idején sem a belső-, sem a nemzetközi jog értelmében nem volt bűncselekmény. Ugyanígy nem lehet súlyosabb büntetést kiszabni annál, mint amely a bűncselekmény elkövetése idején alkalmazható volt. Amennyiben a bűncselekmény elkövetése után a törvény enyhébb büntetés alkalmazását rendelte el, ennek előnyeit az elkövető javára érvényesíteni kell. 2. E cikk egyetlen rendelkezése sem akadályozza valamely személy bíróság elé állítását és elítélését olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely az elkövetés idején a nemzetek közössége által elismert általános jogelvek alapján bűncselekménynek minősült. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló évi XXXI. törvény 7. Cikke szerint: 1. Senkit sem szabad elítélni olyan cselekményért vagy mulasztásért, amely elkövetése idején a hazai vagy nemzetközi jog alapján nem volt bűncselekmény. Ugyancsak nem lehet a bűncselekmény elkövetése idején alkalmazható büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni. 2. Ez a Cikk nem zárja ki valamely személy bíróság elé állítását és megbüntetését olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely elkövetése idején a civilizált nemzetek által elismert általános jogelvek szerint bűncselekmény volt. A kihirdetett nemzetközi jogi dokumentumok a viszszamenő hatály tilalma tekintetében iránymutatást és általános elveket, tilalmakat rögzítenek. Ezen elveket és tilalmakat pedig a részes államoknak kell kitölteni tartalommal. A hazai jogban ehhez egyértelmű iránymutatással szolgál a jogalkotásról szóló évi CXXX. törvény, amikor felsorolja azokat a tilalmakat 4, amelyek a visszamenő hatályú jogalkotás megakadályozására irányulnak. A jogszabály 2. (4) bekezdése szerint A jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály a) megfeleljen az Alaptörvényből eredő tartalmi és formai követelményeknek, b) illeszkedjen a jogrendszer egységébe, c) megfeleljen a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek és 4 2. (1) A jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie. (2) Jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. (3) A jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell megállapítani, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. d) megfeleljen a jogalkotás szakmai követelményeinek. A 3. értelmében: Az azonos vagy hasonló életviszonyokat azonos vagy hasonló módon, szabályozási szintenként lehetőleg ugyanabban a jogszabályban kell szabályozni. A szabályozás nem lehet indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű. A jogszabályban nem ismételhető meg az Alaptörvény vagy olyan jogszabály rendelkezése, amellyel a jogszabály az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes. A 15. (1) bekezdése alapján továbbá: [a] jogszabályi rendelkezést ha jogszabály eltérően nem rendelkezik a hatálybalépését követően a) keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint b) megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni. A fenti követelmények segítségével értelmezhetők a Btk. 2. -ában a törvénykönyv időbeli hatályát megállapító rendelkezések. Amennyiben tehát a bűncselekmény elkövetése után a törvény enyhébb büntetés alkalmazását rendelte el, ennek előnyeit az elkövető javára érvényesíteni kell. Ezen követelmény érvényesítése azonban nem akadályozza valamely személy bíróság elé állítását és elítélését olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely az elkövetés idején a nemzetek közössége által elismert általános jogelvek alapján bűncselekménynek minősült. Kétségtelen tény, hogy az anyagi büntetőjogban a viszszaható hatály kérdése pregnánsan egy új Büntető Törvénykönyv hatályba lépését követően jelentkezik a legmarkánsabban. Egy új Büntető Törvénykönyv hatályba lépésekor számos olyan ügy van folyamatban, amelyekben az elkövetési idő a korábbi Btk. hatálya alá esik. Az időbeli hatály kérdését a bűntettekről és vétségekről szóló évi V. törvénycikk, vagyis a Csemegi kódex a 2. -ban szabályozta a következőképpen: Ha a cselekmény elkövetésétől, az itélethozásig terjedő időközben, egymástól különböző törvények, gyakorlat vagy szabályok léptek hatályba: ezek közül a legenyhébb intézkedés alkalmazandó. Az évi V. törvényben és a Büntető Törvénykönyvről szóló évi IV. törvényben (a továbbiakban: régi Btk.) is a tevékenységi elmélet jelent meg az időbeli hatályra vonatkozó szabályban. A nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvének a következetes érvényesítése is a tevékenységi elmélet alkalmazását igényli. Ennek értelmében az elkövetés idejének az az időpont tekintendő, amikor az elkövetési magatartás utolsó mozzanatát kifejtették július 1-jét, vagyis a régi Btk. hatályba lépését követően érthető módon megszaporodott azoknak a bírósági határozatoknak a száma, amelyek a jogszabály 2. -ának az értelmezésével, vagyis az időbeli hatály kérdésével foglalkoztak. Hasonló helyzetben találták magunkat a bíróságok akkor is, amikor a régi Btk.-t július 1-jén pontosan 34 év után felváltotta a Büntető Törvénykönyvről szóló évi C. törvény. Konkrét példával élve: a Btk. hatályba lépése előtt elkövetett bűncselekmény miatt a vádlottat az elsőfokú bíróság a régi Btk. alapján alapeseti emberölés miatt 12 évi szabadságvesztésre ítélte. A vádlott büntetlen előéletű volt és el kellett dönteni a másodfokú bíróságnak, hogy a július 1-je előtt elkövetett bűncselekmény tekintetében a Btk. vagy a régi Btk. rendelkezéseit alkalmazza. A bűncselekmény büntetési tétele mindkét esetben 5 évtől MJ_május_beliv.indd :16:13

15 szám TANULMÁNYOK évig terjedő szabadságvesztés volt. [Btk (1) és régi Btk (1) bekezdés] A feltételes szabadságra irányadó szabályok megváltozása azt eredményezte, hogy a Btk. annak ellenére, hogy számos szabálya szigorúbbá vált, a feltételes szabadságot érintően lényegében enyhébb megítélést tett lehetővé. A Btk. 38. (2) bekezdése értelmében a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége a büntetés kétharmad részének a letöltése után megnyílik, ha a feltételes szabadság nem kizárt. Sőt, erről a határozat rendelkező részében is rendelkezni kell a bíróságnak. Míg a régi Btk. 47. (2) bekezdése csak 10 év szabadságvesztés letöltése után engedte meg konkrét vádlott esetében a feltételes szabadságra bocsátást. A két Büntető Törvénykönyv egymáshoz való viszonyításakor a bírónak azt kellett megindokolni, hogy az-e a kedvezőbb a vádlottnak, ha 10 év után és nem 8 év után nyílik meg a feltételes szabadság lehetősége. Ez a makacs számok alapján nem egyszerű. A feltételes szabadság nem alanyi jog, és lehet, hogy nem is részesül ebben a kedvezményben végül az elítélt. Mégis, ha e konkrét esetet tesszük mérlegre abból a szempontból, hogy mit jelent a mindkét Btk. 2. -ában rögzített enyhébb elbírálás, úgy vélem, változtatni kell a korábban kialakított bírósági szempontrendszeren. A törvény általános részéhez fűzött indokolás értelmében épp a bűnismétlőkkel szembeni szigorúbb fellépés érdekében a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja nem a végrehajtási fokozathoz, hanem az elkövető előéletéhez igazodik (főszabály a büntetés kétharmad részének, de visszaeső esetén háromnegyed részének a kitöltése). Ez egy lényeges, nem csupán szemléletbeli változás, hanem azt sejteti, hogy a feltételes szabadság jogintézménye nem büntetés-végrehajtási, hanem büntetéskiszabási kérdéssé válik. A Btk ához fűzött indokolás is teljes egészében ezt a megállapítást támasztja alá: [m]ivel azonban a szabadságvesztés büntetés lényege, a szabadságelvonás tényleges tartama csak a feltételes szabadságra bocsátás figyelembevételével állapítható meg, a törvény tartalmazza a feltételes szabadságra bocsátás feltételeit. Az indokolás még egyszer hangsúlyozza továbbá, hogy [a] feltételes szabadságra bocsátás időpontja a törvény szerint az eddigiektől eltérően nem a végrehajtási fokozathoz, hanem az elkövető előéletéhez igazodik, tekintettel arra, hogy azok az elkövetők, akik még korábban nem követtek el vagy csak viszonylag régebben követtek el olyan bűncselekményt, amely miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték őket, nagy valószínűséggel könnyebben és hamarabb visszailleszkednek a társadalomba és törvénytisztelő életmódot folytatnak, ha korábban feltételes szabadságra kerülhetnek. Mindezekre figyelemmel nem értek egyet dr. Fázsi László tanácselnök úrral a feltételes szabadságról és a Kúria 4/2013. számú BK véleményéről kialakított álláspontjával. Meg kell, hogy védjem a Kúria 4/2013. számú BK véleményét. 5 5 Határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél A Btk. szerint nem változtak a büntetéskiszabás elvei, amelyek értelmében az enyhítő körülmények sorában a vádlottak előélete változatlanul hangsúlyos. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a törvényalkotó a Btk ában a régi Btk. rendelkezéseihez képest épp a vádlottak előéletét értékelve általánosan a korábbi fogház fokozathoz kapcsolódó kétharmadban határozta meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját. Így a július 1. napját követően elkövetett bűncselekmények miatt kiszabott határozott tartamú szabadságvesztés esetén nem mellőzhető e szabályok alkalmazása. A törvényhez fűzött indokolás értelmében, a következetes szabályozás érdekében a törvény a bűnismétlőkkel szembeni szigorúbb szabályokat a feltételes szabadságra bocsátás tekintetében is bevezeti. Ezzel párhuzamosan szigorítást jelent, hogy a törvény szerint nem csak az erőszakos többszörös visszaeső nem bocsátható feltételes szabadságra, hanem az a többszörös visszaeső sem, akinek a szabadságvesztés büntetését fegyház fokozatban kell végrehajtani (tehát, ha a kiszabott szabadságvesztés kétévi vagy annál hosszabb tartamú). A törvény módosít az ún. feles kedvezmény szabályain is. Ennek lényege, hogy az ötévi vagy annál rövidebb tartamú szabadságvesztésre ítélés esetén a bíróság rendelkezhet úgy, hogy az elítélt különös méltánylást érdemlő esetben a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható (ez jelenleg a háromévi vagy rövidebb tartamú szabadságvesztés esetén alkalmazható). A Kúria időközben megszületett 4/2013. (X. 14.) BK véleménye a fent kifejtett jogi álláspontot igazolja. Milyen tételes jogi szabályok garantálják a jogbiztonságot ebben a konkrét esetben? július 1. napjától minden egyes esetben az első- és a másodfokú bíróság rögzítse, hogy melyik Büntető Törvénykönyv rendelkezéseit alkalmazza, és amennyiben az elbíráláskori jogszabályt alkalmazza, akkor ennek indokait ki kell fejteni a határozatában. Ez a kérdés azért is jelentős, mert a felülvizsgálati eljárásban is megállapítja a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) a törvénysértést, abban az esetben, ha a bíróság nem a törvényes Büntető Törvénykönyvet, vagyis ha a bíróság nem az enyhébbnek minősülő Büntető Törvénykönyv rendelkezéseit alkalmazta. A Fővárosi Ítélőtábla a 1/2013. (VI. 24.) BK véleményében az alábbi szakmai álláspontját rögzítette: [a] bíróságnak a határozatában nem csak azt kell rögzítenie, hogy az elkövetéskori vagy az elbíráláskori büntető törvénykönyv rendelkezéseit alkalmazza, hanem arról is számot kell adnia, milyen indokokra tekintettel alkalmazta az elbíráláskor hatályban lévő büntető törvénykönyv rendelkezéseit. Még 2000-ben tette közzé az akkori Legfelsőbb bíróság a BH számú határozatot, amely szerint [a] büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezést a fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a évi C. törvény (Btk.) 2. (1) (2) bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik. Megváltoztatása alapot ad enyhébb elbírálás címén a módosító törvény alkalmazására. MJ_május_beliv.indd :16:14

16 szám Magyar Jog másodfokú bíróságnak a fellebbezési eljárás során is vizsgálnia kell; ha az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos törvényeken belül az elbírálást megelőzően további változás is történt a büntetőtörvényt érintően, ez a törvény alkalmazása szempontjából figyelmen kívül marad, mivel a törvény az időbeli hatály esetében csak két törvénynek az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályban levő jogszabálynak az egybevetése alapján történő választás lehetőségére nyújt alapot (Btk. 2. ). Abban az esetben, ha a bíróságok az elkövetéskor hatályos törvényt tévesen az elbíráláskor hatályos törvény helyett alkalmazzák, akkor ez a felülvizsgálati eljárásban anyagi jogszabálysértés címén támadható (BH ). Korábban következetes gyakorlat volt, hogy a feltételes szabadság kérdése végrehajtási és nem büntetéskiszabási kérdés. A fenti érvek álláspontom szerint ezen megközelítés változását igazolják. Indokolt lett volna, hogy a Kúria jogegységi határozatban rögzítse a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezésnek az értelmezését és alkalmazási kereteit. Azonban ennek a formai feltételei nem álltak fenn, így a kérdést érintően BK vélemény született. Kétségtelen tény, hogy az Alaptörvény a Kúria feladatává teszi a jogegység biztosítását, mint ahogyan az is, hogy a BK vélemény a jogalkalmazók számára nem kötelező, és ebben az értelemben valóban nem képes garantálni az egységes büntetéskiszabást.a Kúria a BK véleményben mégis irányt mutatott a bíróságok számára arra vonatkozóan, hogy a feltételes szabadság szabályait hogyan értékeljék. A Kúriának a szakmai kollégiumvezetőkkel együtt kialakított álláspontját, amelynek értelmében határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a évi C. törvény (Btk.) 2. (1) (2) bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik, a fenti indokok alapján elfogadhatónak, a büntetőjogi szabályozásba illeszkedőnek tartom. Tény, hogy a jogbiztonságból fakadó, fentebb megfogalmazott alkotmányos elvárások akkor érvényesülhettek volna egyértelműen, ha a jogalkotó megalkotja azokat az átmeneti szabályokat, amelyek a jogalkalmazók számára egyértelmű, világos iránymutatást adnak a feltételes szabadság szabályainak az alkalmazására. Ennek elmaradása ugyan jogértelmezési kérdéseket vet fel, de álláspontom szerint nem jelent feltétlen veszélyt a jogállamiságra és a jogbiztonságra. A jogalkotótól nem elvárható ugyanis, hogy olyan jogszabályokat alkosson, amelyek kizárják a jogalkalmazói értelmezés szükségességét. Számolnunk kell azzal, hogy a büntetés kiszabása során nem sikerül helyesen felmérni az elítélt átneveléséhez szükséges időtartamot. Megtörténik az is, hogy a bíróság hosszabb ideig tartó szabadságvesztést állapít meg az elítélt személyiségének nem megfelelő megismerése miatt, mint amennyire átnevelése érdekében szükség lenne. A szabadságvesztés végrehajtása során viszont bebizonyosodik az elítélt személyisége kellő mértékű és irányú megváltozásának a bekövetkezése, és így a további fogva tartás egyenesen hátrányosnak mutatkoznék. 6 Ez ugyanakkor nem a jogalkalmazás hibájának, csupán annak bizonyítéka, hogy a büntetőjogi büntetés hatásossága nem előre meghatározható. Ne felejtsük el azt sem, hogy az Alaptörvény rendelkezéseinek, az azokból fakadó követelményeknek, így a B) cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság és az annak részét képező jogbiztonság alkotmányos tartalmának, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk egyes bekezdéseiből fakadó garanciáknak is az Alkotmánybíróság az autentikus értelmezője. Így további kérdés lehet, hogy miként foglal állást az Alkotmánybíróság abban az esetben, ha egy konkrét alkotmánybírósági eljárás keretében kell a fenti elvek mentén a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezéseket érintően döntést hoznia. 6 Békés, Földvári, Gáspár, Tokaji: Magyar büntetőjog Általános rész, BM. Könyvkiadó o. MJ_május_beliv.indd :16:14

17 szám TANULMÁNYOK 271 CSÖNDES MÓNIKA A Ptk. vagy az Mt. alapján kell megítélni a vezető tisztségviselő kártérítési felelősségét, ha a tisztségét munkaviszonyban látja el? A Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:112. (1) bekezdése szerint a társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő a társasággal kötött megállapodása szerint megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el. A Ptk. hatályba lépésével vita alakult ki arról, hogy ez utóbbi esetben a vezető tisztségviselő kárfelelősségét a Munka Törvénykönyvéről szóló évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) vagy a Ptk. alapján kell-e megítélni. A jogirodalomban, illetve a szakmai viták során két álláspont jelent meg. Az egyik szerint a vezető tisztségviselő felelősségének kérdésében a Ptk. 3:24. (1) bekezdése alapján kell dönteni, 1 a másik vélemény ezzel szemben az, hogy az Mt. szabályait kell alkalmazni 2. Tekintettel arra, hogy a jogalkotó a Ptk.-ban a gazdasági társaságok szervezeti felépítését valamennyi jogi személy típusra alkalmazni rendelte (Harmadik Könyv Első Rész), a fenti kérdésre adott válasz irányadó kell hogy legyen minden típusú jogi személynél, amenynyiben a vezető tisztségviselő tisztségét munkaviszonyban látja el. A vezető tisztségviselő mint vezető állású munkavállaló. A vezető állású munkavállalóra vonatkozó kárfelelősségi rendelkezések a korábbi munka törvénykönyvekben és a hatályos Mt.-ben. A Munka Törvénykönyvéről szóló évi II. törvény (a továbbiakban: évi Mt.) végrehajtási rendeletének (2) bekezdése március 25. napjától akként rendelkezett, hogy magasabb vezető állású a vállalat igazgatója, továbbá ha a miniszter a munkaügyi miniszterrel egyetértésben vagy magasabb jogszabály eltérően nem rendelkezik az egyéb szervezet vezetője, valamint a gazdasági társaság vezető tisztségviselője 4. A Munka Törvénykönyvéről szóló évi XXII. törvénybe (a továbbiakban: évi Mt.) az évi Mt. végrehajtási rendeletének 86. (2) bekezdéséhez hasonló rendelkezés már nem került. Ettől függetlenül az elmélet és a gyakorlat is akként foglal azóta is állást, hogy a vezető tisztségviselő, ha tevékenységét munkaviszonyban látja el, vezető állású munkavállalónak minősül. Az Mt. hatályba lépése előtt a vezető tisztségviselő felelőssége szempontjából nem volt különbség a tekintetben, hogy a vezető tisztségviselő milyen jogviszony keretében látta el a tevékenységét. Az évi Mt. 5 és az évi 6 Mt. utaló szabályából ugyanis az következett, hogy a vezető a vezetői tevékenységének keretében okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felel. Emellett a gazdasági társaságokról szóló évi VI. törvény (a továbbiakban: évi Gt.) 32. (1) bekezdése még arról is kifejezetten rendelkezett, hogy a vezető tisztségviselők ( ) kötelezettségeik megszegésével a gazdasági társaságnak okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint felelősek akkor is, ha a gazdasági társasággal munkaviszonyban állnak. 7 A évi Gt. javaslatának 32. -ához fűzött indokolás ki is emelte, hogy alapvetően más, kedvezőbb a munkavállalóra nézve a munkajogi felelősség, mint a polgári jogi, és az indokolás rögzítette azt is, hogy az azonban megengedhetetlen lenne, hogy a gazdasági társaságnál azonos 1 Lásd például: Sárközy Tamás: Fordulat a magyar kártérítési jogban. Magyar Jog, 2013/ o., Sárközy Tamás: Még egyszer a vezető tisztségviselők kártérítési felelősségéről. Gazdaság és Jog. 2015/2. 3. o., Tallián Blanka: A vezető állású munkavállaló. In: A Magyar Munkajog. Kommentár a gyakorlat számára. 4. kiadás. (5. pótlás) HVG-ORAC Kiadó, Budapest, o., Barta Judit Ujváriné Antal Edit: A Janus-arcú gazdasági társasági vezető tisztségviselői jogviszony (egyes jogi kérdések). Gazdaság és Jog. 2016/ o., Keserű Barna Arnold: A munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő felelősségének elméleti és gyakorlati kérdései. Magyar Jog. 2016/ o. 2 Lásd például: Bodzási Balázs: A jogi személyek körében felmerülő felelősségi kérdésekről. Különös tekintettel a vezető tisztségviselőkre. Gazdaság és Jog, 2013/ o.; Csöndes Mónika: Előrelátható károk? Az előreláthatósági korlát hatása szerződésszegési kártérítési jogunkra. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, o. A hivatkozott munkámban tett megállapításomat a téma alaposabb feldolgozását követően jelen írásban felülbíráltam. 3 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet a Munka Törvénykönyve végrehajtásáról. 4 A szakaszt a 27/1989. (III. 25.) MT rendelet 7. (1) bekezdése állapította meg. 5 Az 1967-es Mt. az 57. (4) bekezdésében kimondta, hogy az állami vállalatok igazgatói az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal kötelesek eljárni. Kötelezettségeik megszegésével a vállalatnak okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint felelősek. 6 Az évi Mt. a vezető állású munkavállalóra vonatkozó eltérő rendelkezések között, a július 1. napján történő hatálybalépésekor a ban rendelkezett akként, hogy a vezető a vezetői tevékenységének keretében [ ] okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felel. A évi XXVIII. törvénynyel, május 1. napi hatállyal módosított Mt.-ben ez a rendelkezés a 192/A. (1) bekezdésébe került áthelyezésre. 7 Török Tamás: Felelősség a társasági jogban. Budapest, o.; Lásd még: BH MJ_május_beliv.indd :16:14

18 szám Magyar Jog funkciót betöltő személyek ugyanazért a tevékenységükért eltérő módon feleljenek attól függően, milyen jogi konstrukcióban látják el tisztségüket. A gazdasági társaságokról szóló évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: évi Gt.) 8 és a gazdasági társaságokról szóló évi IV. törvény (a továbbiakban: évi Gt.) 9 már csak olyan tartalommal rendelkezett, hogy a vezető tisztségviselő a társaságnak okozott kárért a polgári jog szabályai szerint felel, és kifejezetten már nem utalt arra, hogy akkor is, ha a vezető tisztségviselő a tisztségét munkaviszonyban látja el. Az évi, majd a évi Gt. és az évi Mt. együttes értelmezéséből ettől függetlenül nem következett más. Az állandó bírói gyakorlat is az volt, hogy a vezető tisztségviselő felelőssége a jogviszonya jellegétől függetlenül ugyanolyan módon, a polgári jog szabályai szerint került megállapításra 10. Kisfaludi András is azt hangsúlyozta, hogy a vezető tisztségviselői jogviszony társasági jogi tartalmát illetően a kétféle jogviszony között nem lehet különbség, a vezető tisztségviselő önállóságát nem befolyásolja az, hogy megbízási vagy munkajogviszonyban látja el feladatát. 11 Ehelyütt indokolt még utalni arra is, hogy az évi LVI. törvénnyel módosított évi Mt. már kimondta azt is, hogy az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok megsértésével okozott károkért a vezető a polgári jog szabályai szerint felel 12. Ezzel szemben az Mt. a 209. (5) bekezdésben a vezetőre 13 a felelősségi szabályok tekintetében csak azt az el- 8 Lásd a 29. (1) bekezdésének 2. mondatát: A jogszabályok, a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály), illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik vétkes megszegésével a gazdasági társaságnak okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felelnek a társasággal szemben. 9 Lásd a 30. (2) bekezdésének 2. mondatát: A vezető tisztségviselők a polgári jog általános szabályai szerint felelnek a gazdasági társasággal szemben a jogszabályok, a társasági szerződés, illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik felróható megszegésével a társaságnak okozott károkért. 10 Lásd például: BH , EBH 2012, 10 M.11.; ÍH Kisfaludi András Pethőné Kovács Ágnes Simon István Bodor Mária Zsuzsanna: A vezető tisztségviselői jogviszony. In: A gazdasági társaságok nagy kézikönyve (szerk.: Kisfaludi András Szabó Marianna). Complex, Budapest, o. 12 Erről az évi Mt. a hatálybalépésekor a ban rendelkezett. A évi XXVIII. törvénnyel május 1. napi hatállyal módosított évi Mt.-ben ez a rendelkezés a 192/A. (1) bekezdésébe került áthelyezésre. 13 Az Mt (1) bekezdése a vezető fogalmát a következőképpen határozza meg: Vezető állású munkavállaló a munkáltató vezetője, valamint a közvetlen irányítása alatt álló és részben vagy egészben helyettesítésére jogosított más munkavállaló (a továbbiakban együtt: vezető). Ahogy arra az egyik kommentárirodalmi álláspont is rámutat, az Mt (2) bekezdésének felhatalmazása alapján a felek a munkaszerződésükben megállapodhatnak, hogy a vezető állású munkavállalóra vonatkozó szabályokat alkalmazzák a 208. (1) bekezdésének hatálya alá nem tartozó munkavállalóra. Lásd: Pál Lajos: A vezető állású munkavállaló térő rendelkezést tartalmazza, hogy a vezető gondatlan károkozás esetén a teljes kárért felel ; és a felelősség kérdésében itt kifejezetten nem hívja fel a polgári jog szabályait. Ebből pedig következhet az, hogy a vezető s ekként a vezető tisztségviselő mint vezető állású munkavállaló felelősségét is a munkavállalói kártérítési felelősségre vonatkozó szabályok, a 179. szerinti általános felelősségi alakzat alapján kell megítélni. Az Mt (5) bekezdése azt mondja ki, hogy a kár megtérítésére a ban foglalt rendelkezést kell alkalmazni. Az Mt a (a munkáltató kártérítési felelősségének szabályai között) pedig akként rendelkezik, hogy a kár megtérítésére egyebekben a Ptk. 6: a szabályait kell alkalmazni, azaz a Kártérítési felelősség általános szabálya és közös szabályai cím alatt található rendelkezéseket. Másrészt, a törvényszöveg egyebekben fordulatából lehet akként következtetni, hogy csak az Mt.-ben nem szabályozott kérdésekben alkalmazandók a Ptk. hivatkozott rendelkezései. Az Mt (5) bekezdése kapcsán kiemelendő továbbá, hogy a szabályozás két szempontból is szigorodott. Egyrészt, az Mt. szakít azzal a korábbi szabályozással, miszerint csak a vezetői tevékenység során okozott, illetve az ezzel okozati összefüggésben okozott károkért visel a vezető teljes felelősséget és az egyéb módon okozott károkért való felelőssége korlátozott. Másrészt, az évi Mt. 192/A. (1) bekezdése csak a vezető és a vezető helyettese tekintetében mondta ki a polgári jogi felelősségi szabályok alkalmazását a vezetői tevékenység során okozott károkért (és az összeférhetetlenségi szabályok megszegése miatt). A munkáltató döntése értelmében vezetőnek minősülő munkavállaló [1992. évi Mt. 188/A. (1) bekezdése] esetében viszont csak az összeférhetetlenségi szabályok megsértésének esetére mondta ki a 192/A. (2) bekezdése a polgári jogi felelősségi szabályok alkalmazását. Az Mt (5) bekezdése ilyen különbséget már nem tesz. Az Mt (1) bekezdésének (vezető és a vezető helyettese), valamint (2) bekezdésének (vezető állásúnak minősülő munkavállaló) hatálya alá tartozó személyek is az Mt (5) bekezdés alapján felelnek. Rá kell azonban mutatni arra is, hogy a március 15. napja óta hatályos Ptk. szerkezetileg is jelentős változtatást hajtott végre a jogi személyek szabályozásában: a Harmadik Könyv Első Része tartalmazza a minden jogi személy típusra irányadó általános rendelkezéseket. Ezek között nincs a vezető tisztségviselői jogviszony jellegéről rendelkező kifejezett szabály. A Ptk. 3:21. (3) bekezdése azt mondja ki, hogy a vezető tisztségviselői megbízás a jogi személy döntéshozó szervének jognyilatkozatával (kijelölés, választás vagy kinevezés), és ennek a vezető tisztségviselő részéről történő elfogadásával jön létre. A Ptk. 3:112. (1) bekezdése pedig már kifejezetten a gazdasági társaságok vonatkozásában rögzíti, hogy a társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő a társasággal kötött In: Kozma Anna Lőrincz György Pethő Róbert Pál Lajos: A Munka Törvénykönyvének magyarázata. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, o MJ_május_beliv.indd :16:14

19 szám TANULMÁNYOK 273 megállapodása szerint megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el. A jogi személyekre vonatkozóan ilyen generális rendelkezést nem tartalmaz a Ptk., csupán a 3:372. (1) bekezdés h) pontja utal az egyesülés kapcsán a taggyűlést megillető munkáltatói jogokra, amennyiben a vezető tisztségviselőt munkaviszony keretében foglalkoztatják 14. A Ptk. 3:4. -a szerinti diszpozitivitás elvéből következően azonban álláspontunk szerint nincs akadálya annak, hogy a vezető tisztségviselő munkaviszonyban történő foglalkoztatása az előbbiekben nevesített eseteken túl, más jogi személy típusoknál is megvalósuljon. A fentiek szerint a vezető tisztségviselő kárfelelősségét illetően kérdés tehát a következő. Ha a jogi személy és a vezető tisztségviselő között munkaszerződés áll fenn, akkor a munkavállalói kárfelelősség szabályai alapján kell kártérítő felelősségének kérdésében dönteni, tekintettel arra, hogy a vezető tisztségviselő vezető állású munkavállaló vagy pedig a Ptk. 3:24. (1) bekezdése alapján? A fentiekből következően két értelmezési lehetőség is adódik: ad 1) Mivel az Mt. a korábban hatályos munkatörvénykönyvekkel ellentétben kifejezetten nem rendelkezik arról, hogy a vezető s ekként a vezető tisztségviselő mint vezető állású munkavállaló a polgári jog szabályai szerint felel, ebből az következik, hogy a vezető tisztségviselő, mint vezető állású munkavállaló az Mt. szabályai szerint felel, az általános munkavállalói kárfelelősségi alakzat alapján, de a 179. (3) bekezdése 15 helyett a 209. (5) bekezdése 16 szerint. ad 2) Mivel a vezető tisztségviselői tisztség és a vezető állású munkavállalói státusz eltérő jogállást jelent 17, az Mt. kárfelelősségi rendelkezései a vezető tisztségviselőre mint vezető állású munkavállalóra csak a vezető tisztségviselői jogállásán kívüli viszonyaiban alkalmazandók. Ha tehát a vezető tisztségviselő az ügyvezetési tevékenysége során okoz a jogi személynek kárt, akkor a Ptk. 3:24. (1) bekezdése szerint, a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felel. A vezető tisztségviselő jogállásával és felelősségével kapcsolatos kérdések a munkajogi ítélkezési gyakorlatban az Mt. hatályba lépése előtt A vezető tisztségviselő és a jogi személy közötti jogviszonyt az jellemzi, hogy vagy csak a vezető tisztségviselői tevékenység ellátására jön közöttük létre megállapodás, vagy e mellett más munkaköri feladatok ellátására is. Az Mt., illetve a Ptk. hatályba lépése előtt a vezető tisztségviselő és a gazdasági társaság közötti jogviszonyban ez a következőket jelentette. Ha a vezető tisztségviselő és a társaság között csak a vezető tisztségviselői feladatok ellátására jött létre megállapodás, akkor az e tisztségből fakadó feladatok ellátását a korábban hatályos gazdasági társaságokról szóló törvények szerint a vezető tisztségviselő vagy munkaviszonyban 18, vagy megbízási jogviszonyban láthatta el, s ez utóbbi esetben alkalmazni kellett rá mind a Gt., mind az Mt. rendelkezéseit. Ekként az évi, majd az évi Mt. rendelkezései értelmében ilyenkor a vezető állású munkavállalónak minősülő vezető tisztségviselő az e tevékenységével összefüggésben a munkáltatónak okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felelt. Ebből pedig az következett, hogy az egyéb (nem vezető tisztségviselői) tevékenységével kapcsolatban okozott károkért a vezető állású munkavállaló a munkajogi szabályok szerint tartozott a kárt megtéríteni. Ha tehát a kár nem a vezető tisztségviselői tevékenységével, hanem egyéb, a munkaviszonyba tartozó kötelezettségének a megszegésével állt okozati összefüggésben, akkor a felelősségére a munkajog szabályai vonatkoztak, 19 mint pl. a céges autó használata során okozott kár, a munkaviszony jogellenes megszüntetésével okozott kár 20. A kommentárirodalomban megjelent olyan álláspont is, amely szerint a megőrzési felelősség és a leltárhiányért való felelősség szempontjából ugyanazok a szabályok vonatkoznak a vezető tisztségviselőkre mint vezető állású munkavállalókra, mint más munkavállalókra. 21 A fent kifejtettekre visszautalva, a gyakorlatban kialakult és a bírói gyakorlat által elismert volt az is, hogy a 14 Keserű tanulmányában kiemelte, hogy a Ptk. 3:74. f) pontja rendelkezik az egyesület kapcsán a közgyűlést megillető munkáltatói jogokról, amennyiben a vezető tisztségviselőt munkaviszony keretében foglalkoztatják. Lásd: Keserű Barna Arnold: A munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő felelősségének elméleti és gyakorlati kérdései. Magyar Jog. 2016/ o. Utalni szükséges arra, hogy január 1-jei hatállyal a civil szervezetek és a cégek nyilvántartásával összefüggő eljárások módosításáról és gyorsításáról szóló évi CLXXIX. törvény Az egyesület szervei cím alatt található szabályanyagot jelentősen módosította, és hatályon kívül helyezte az f) pontba foglalt rendelkezést is. 15 A kártérítés mértéke nem haladhatja meg a munkavállaló négyhavi távolléti díjának összegét. Szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás esetén a teljes kárt kell megtéríteni. 16 A vezető gondatlan károkozás esetén a teljes kárért felel. 17 Kiss György: A vezető tisztségviselő felelőssége munkajogi szempontból. In: Csehi Zoltán Szabó Marianna (szerk.): A vezető tisztségviselő felelőssége. Wolters Kluwer, Budapest, o. 18 Hozzá kell tenni, hogy a évi Gt ának a augusztus 31. napjáig hatályos rendelkezése nem tette lehetővé, hogy a vezető tisztségviselő tisztségét munkaviszony keretében lássa el. 19 Wellmann György: A vezető tisztségviselők polgári jogi felelőssége. Gazdaság és Jog, 1996/ o., Miskolczi Bodnár Péter: A vezető tisztségviselő felelőssége és ennek biztosíthatósága. Gazdaság és Jog, 1997/ o., Pál Lajos: A vezetők foglalkoztatásának szabályai. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, o. 20 A példákat illetően lásd: Radnay József: Munkajog. 2. javított és átdolgozott kiadás. Szent István Társulat, Budapest, o., Berki Katalin: A vezető állású munkavállalóra vonatkozó eltérő rendelkezések. In: A Munka Törvénykönyve Magyarázata. Complex, Budapest, o. 21 Rúzs Molnár Krisztina: A vezető állású munkavállaló kártérítési felelőssége. In: A munkajog nagy kézikönyve. (lektor: Breznay Tibor). Complex, Budapest, o. MJ_május_beliv.indd :16:14

20 szám Magyar Jog felek külön-külön kössenek szerződést egyfelől a vezető tisztségviselői feladatok ellátására, másfelől egyéb vezetői feladatok ellátására. Gyakran alkalmazott megoldás például, hogy az operatív vezetést ellátó igazgatói munkakörre munkaviszony, az igazgatósági tagságra vonatkozó feladatok ellátására pedig megbízási jogviszony jön létre. Az Mt. hatályba lépése előtti gyakorlat szerint, ha a vezető tisztségviselő e tisztség ellátásra nem munkaviszonyt létesített, de az ezen kívül eső, más munkaköri feladatok ellátására egyébként munkaviszonyban állt, akkor csak a vezetői tisztségviselői feladatok ellátására szóló szerződés tekintetében voltak rá irányadók a vezető tisztségviselőkre vonatkozó rendelkezések, az egyéb feladatok elvégzésére szóló másik szerződés tekintetében az Mt. és nem a Gt. rendelkezéseit kellett alkalmazni. 22 A jogviszony létrejötte és megszüntetése körében is jelentőséghez jutott a társaság és a vezető tisztségviselő közötti fentiek szerinti viszony jellege. Cégjogi szempontból ugyanis nem annak van jelentősége, hogy a jogviszony létesítésekor a munkajogi szabályokat betartották-e: a vezető tisztségviselői kinevezés érvényességét nem érinti, ha egyébként a munkaszerződés érvényességi hibában szenved, ezzel szemben a munkaszerződés érvénytelenségével jár, ha az ügyvezető megválasztásakor a társasági jogi előírások nem teljesültek. 23 Ami a jogviszony megszüntetését illeti, a gazdasági társaságokról szóló törvények akként rendelkeztek, hogy a vezető tisztségviselő jogviszonyát a legfőbb szerv visszahívással bármikor megszüntetheti. Erre tekintettel kellett a gyakorlatnak megválaszolnia azt a kérdést, hogy ennek a visszahívásnak milyen hatása van a vezető tisztségviselő munkaviszonyára. A Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében a következőket mondta: a törvény és az állandó bírói gyakorlat szerint az ügyvezetői munkakörre létesített munkaviszonyt a visszahívás megszünteti (BH 1993/3/203.) 24. Az ítélet arról is rendelkezett, hogy a visszahívásra azonban nem az Mt., hanem a Gt. szabályai az irányadók akkor is, ha a vezető tisztségviselő munkaviszonyban áll (Gt. 30. ). Az ítélet még arra is kitért, hogy amennyiben a felek abban állapodtak volna meg, hogy a tisztség megszűnése után az alperes más munkakörben foglalkoztatja a felperest, a munkaviszony ennek megfelelően fennmarad. 25 A jogirodalmi álláspontok is azt hangsúlyozták, hogy ha munkaviszonyban áll a vezető, akkor a vezető tisztségviselői megbízás és a munkaviszony nem válik el egymástól, így az ügyvezető visszahívása 22 Radnay József: A vezetők munkavégzési jogviszonyának és a munkáltatói jogkör gyakorlásának egyes kérdései. Gazdaság és Jog 1998/ o. Pál Lajos: A vezetők foglalkoztatásának szabályai. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, o. 23 BH Hivatkozza: Pál Lajos: A vezetők foglalkoztatásának szabályai. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, o. 24 A BH számú eseti döntés a következőket mondta ki: Visszahívására azonban nem a Munka Törvénykönyve, hanem a gazdasági társaságokról szóló törvény szabályai az irányadók. Munkaviszonya ennek megfelelően csak a taggyűlés egyhangú határozatával szüntethető meg. 25 BH megszünteti a munkaviszonyt is, de vizsgálni kell, hogy az a munkajogi szabályoknak megfelel-e 26. A vezetői megbízás külön nem mondható tehát fel, mert megszűnésével a vezető munkaköre is megszűnik. Arra az esetre, ha a vezető tisztségviselőnek más feladatai is vannak, a Legfelsőbb Bíróság egy másik eseti döntésében a következőket emelte ki: a Legfelsőbb Bíróság következetes ítélkezési gyakorlata szerint a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének munkaügyi jogvitájában mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy a vezető tisztségviselői és az egyéb ellátandó feladatokra nézve egységes vagy külön-külön jogviszonyt létesítettek-e a felek, és melyek az egyes jogviszonyt létesítő megállapodások feltételei (Legfelsőbb Bíróság Mfv. I /1994., Legfelsőbb Bíróság Mfv. I /1994.). 27 Ha a felek között kettős jogviszony tehát megbízás az ügyvezetés és munkaviszony egyéb (vezetői) feladatok ellátására áll fenn, a visszahívás a munkavállaló munkaviszonyát nem érinti. 28 A választ arra a kérdésre, hogy a kártérítési pert polgári vagy munkaügyi bíróság előtt kell megindítani, az adja meg, hogy a vezető tisztségviselő a tevékenységét megbízási jogviszony vagy munkaviszony keretében végzi. 29 A vezető tisztségviselői feladatok ellátására létrejött jogviszony jogi természete A vezető tisztségviselői tisztség kapcsán az irodalom gyakran alkalmazza a vezető tisztségviselői jogviszony kifejezést, és jelöli meg egyúttal annak a jogi természetét is. Ez a meghatározás azonban jellemzően arra tekintettel történik, hogy az egymást követő Gt.-k, majd a Ptk., 26 A BH számú eseti döntés kimondta, hogy ha azonban a visszahívás nem felel meg a vezető tisztségviselővel fennálló munkaviszony megszüntetésére megállapított munkajogi rendelkezéseknek (a rendkívüli felmondásra irányadó előírásoknak), a munkáltatónak viselnie kell az e megszüntetés jogellenessége miatt meghatározott vagyoni következményeket. 27 BH A téma kapcsán lásd: Pál Lajos: A vezetők foglalkoztatásának szabályai. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, o., Pál Lajos: A vezető állású munkavállalóra vonatkozó eltérő rendelkezések. In: Pál Lajos Radnay József Tallián Blanka Tálné Molnár Erika: Munkajogi kézikönyv. Ötödik átdolgozott kiadás. HVG-ORAC, Budapest, o., Berki Katalin: A vezető állású munkavállalóra vonatkozó eltérő rendelkezések. In: A Munka Törvénykönyve Magyarázata. Complex, Budapest, o., Konferencia-beszámoló. A cégek vezetőinek teendői és felelőssége az új Ptké. és a módosult Cégtörvény, valamint a munka- és társasági jogi szabályok alapján Lásd: szakcikkek/a-cegek-vezetoinek-teendoi-es-felelossege-az-ujptke-es-a-modosult-cegtorveny-valamint-a-munka-estarsasagi-jogi-szabalyok-alapjan/3925. a letöltés időpontja: november Az állandó bírói gyakorlatból lásd: BH , , , Kúria /2007; ÍH ; MJ_május_beliv.indd :16:14

21 szám TANULMÁNYOK 275 illetve a törvényjavaslatok miniszteri indokolásai hogyan értelmezik e jogviszony természetét. Az évi Gt. 32. (1) bekezdésében csak akként rendelkezett, hogy a vezető tisztségviselők a kötelezettségeik megszegésével a gazdasági társaságnak okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint felelősek akkor is, ha a gazdasági társasággal munkaviszonyban állnak. Sárközy Tamás már ekkor felhívta a figyelmet arra, hogy a gyakorlatban problematikus, ha a vezető tisztségviselői megbízás munkavállalói viszony mellett létezik 30. Az évi Gt. 30. (3) bekezdése azt mondta ki, hogy a vezető tisztségviselő jogviszonyára ha a vezető tisztséget nem munkaviszony keretében látja el a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályai (Ptk ) megfelelően irányadóak. A törvényjavaslat miniszteri indokolása a következőket hangsúlyozta ki: A vezető tisztségviselőket a társaság legfőbb szerve választja.. Ugyanakkor a vezető tisztségviselői tisztség betöltése nem egyoldalú jogügylet alapján, hanem a 30. (3) bekezdése alapján egy sajátos, a megbízáshoz közelítő szerződés alapján történik. Ebből következik, hogy a vezetői tisztséget az érintett személynek valamilyen módon (általában facta concludensként a cégjegyzésre jogosító ún. címpéldány aláírásával) el kell fogadnia. A választás és az elfogadás együttes eredményeként jön létre tehát a tisztség. A vezetői tisztségviselés főszabályként polgári jogi megbízás, amely nemcsak visszterhes, hanem ingyenes jogügylet is lehet. A társaság legfőbb szerve dönt tehát arról, hogy állapít-e meg külön díjazást a vezető tisztségviselők számára vagy sem. 31 A évi Gt ának a augusztus 31. napjáig hatályos rendelkezése nem tette lehetővé, hogy a vezető tisztségviselő tisztségét munkaviszony keretében lássa el. A szabályozást azonban utóbb megváltoztatták. A évi Gt. a szeptember 1. napi hatállyal történő módosítást 32 követően már akként rendelkezett, hogy a vezető tisztségviselőt e minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre a törvényben meghatározott eltérésekkel a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályait (társasági jogi jogviszony) vagy a munkaviszonyra irányadó szabályokat kell alkalmazni. A törvényjavaslat miniszteri indokolás a következőket emelte ki: A vezető tisztségviselő az őt foglalkoztató gazdasági társasággal olyan bizalmi kapcsolatban áll, amelyre közvetlenül nem alkalmazhatók a Ptk. megbízási szerződésére irányadó szabályai, de amelytől távol állnak a Munka Törvénykönyve szerinti munkaszerződést jellemző sajátosságok is. A Javaslat 22. -ának (2) bekezdése ezért úgy rendelkezik, hogy a vezető tisztségviselőt ezen minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre a társasági törvény szerinti társasági jogi jogviszony az irányadó azzal, 30 Lásd részletesebben: Sárközy Tamás: A vezetői tisztség megbízásos jellege. In: A társasági törvény magyarázata. (szerk.: Sárközy Tamás) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, o. 31 T/4745. számú törvényjavaslat indokolással A gazdasági társaságokról. (1997. évi Gt.). A gazdasági társaság ügyvezetése. 32 A Gt. 22. (2) bekezdését a évi LXI. törvény 35. (2) bekezdése módosította. hogy háttérszabályként a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni. 33 Pál Lajos álláspontja szerint a évi Gt ából az a következtetés volt levonható, hogy a vezető tisztségviselő a társasággal nem megbízási jogviszonyban, hanem önálló, sui generis (társasági) jogviszonyban áll, jogaira és kötelezettségeire a Gt.-ben nem szabályozott kérdésekben főszabályként a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályait kellett alkalmazni, és ha a felek munkaszerződést kötnek, akkor erre a sajátos társasági jogviszonyra a munkajogi szabályokat is kell alkalmazni, ilyenkor a vezető tisztségviselő munkaviszonyban állónak minősül. 34 Pál rámutatott arra is, hogy bár a évi Gt. 22. (2) bekezdésének b) pontja nem határozta meg egyértelműen a jogviszony típusát, ennek ellenére is lehet olyan következtetésre jutni, hogy a vezető tisztségviselő a munkajogi szabályok alkalmazása esetén is egy sajátos társasági jogviszonyban áll. Hozzátette Pál azt is, hogy a gyakorlatban ez a pontatlan kodifikációs megoldás azonban nem okozott gondot.35 Kisfaludi szerint a vezető tisztségviselői jogviszony tartalmát a Gt. és mögöttes szabályként a megbízási szerződésre vagy a munkaviszonyra vonatkozó szabályanyag határozza meg, illetve a felek megállapodása tölti ki azt tartalommal. 36 Kisfaludi hangsúlyozta továbbá, hogy a vezető tisztségviselői jogviszony társasági jogi tartalmát illetően a kétféle jogviszony között nem lehet különbség: nem lehet mást elvárni az e tisztséget a munkaviszony keretében ellátó személytől, mint az e tisztséget megbízási jogviszony keretében ellátó személytől. 37 A Ptk. 3:112. (1) bekezdése kapcsán Kisfaludi akként foglal állást, hogy a vezető tisztségviselői jogviszony a jogi személy döntéshozó szervének jognyilatkozatával (kijelölés, választás vagy kinevezés), és ennek a vezető tisztségviselő részéről történő elfogadásával jön létre, és csak a szükséges jogi kereteket adja meg az, ha a jogi személy a vezető tisztségviselőjével munkaszerződést vagy esetleg megbízási szerződést köt, a vezető tisztségviselői jogviszony azonban 33 A gazdasági társaságokról szóló T/ számú törvényjavaslat indokolása. (2006. évi Gt.). Általános Indokolás. III. A javaslat legfontosabb, koncepcionális jellegű szabályozási kérdései. 14. pont. 34 Pál Lajos: A vezetők foglalkoztatásának szabályai. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, o., Pál Lajos: A vezető állású munkavállaló In: Kozma Anna Lőrincz György Pethő Róbert Pál Lajos: A Munka Törvénykönyvének magyarázata. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, o. 35 Pál Lajos: A vezető állású munkavállaló. In: Kozma Anna Lőrincz György Pethő Róbert Pál Lajos: A Munka Törvénykönyvének magyarázata. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, o. 36 Kisfaludi András: A gazdasági társaság ügyvezetése. In: A gazdasági társaságok nagy kézikönyve. (szerk.: Kisfaludi András Szabó Marianna) Complex, Budapest, o. 37 Kisfaludi András: A gazdasági társaság ügyvezetése. In: A gazdasági társaságok nagy kézikönyve. (szerk.: Kisfaludi András Szabó Marianna) Complex, Budapest, o. MJ_május_beliv.indd :16:14

22 szám Magyar Jog nem ezeken a szerződéseken fog alapulni. 38 Sárközy a vezető tisztségviselői jogviszony létrejöttét szintén a Ptk. 3:21. (3) bekezdése alapján magyarázza. Sárközy hozzáteszi azonban ehhez egyrészt azt, hogy a vezető tisztségviselői jogviszony faktikus szerződésnek is tekinthető, másrészt azt, hogy a vezető tisztségviselői tevékenység a gazdasági társaságok körében vagy megbízási jogviszonynak vagy munkaviszonynak minősül [3:112. (1) bekezdés]. 39 Csehi Zoltán pedig azt a meghatározást adja a vezető tisztségviselői jogviszonyra, hogy az a jogi személy és a vezető tisztségviselői feladatot ellátó személy között létrejövő sui generis, sajátos, önálló jellegzetességeket mutató megbízási jogviszony. 40 Kiss György kiindulópontja az, hogy a vezető tisztségviselő polgári jogi jogállását nem a megbízási, illetve a munkajogi jogviszony alapozza meg, hanem a megbízatásnak a Ptk. 3:21. (3) bekezdés szerinti létrejötte. Álláspontja szerint a Ptk. 3:112. (1) bekezdése tehát nem a jogviszony keletkezésének a jogalapja, hanem arra a kérdésre ad választ, hogy a vezető tisztségviselő milyen jogviszony keretei között végzi ügyvezetési tevékenységét. 41 Pál Lajos arra az álláspontra helyezkedik a Ptk. kapcsán, hogy a évi Gt.-hez képest dogmatikailag még ellentmondásosabbra sikeredett a szabályozás. Álláspontja szerint a Ptk. 3:21. -a és 3:112. -a ugyanis azt a látszatot kelti, mintha két külön jogi aktusról lenne szó, holott az nem lehet kétséges, hogy akár megbízási, akár munkaviszonyról van szó, a jogviszony csak szerződéskötéssel jöhet létre, és nem beszélhetünk külön vezető tisztségviselői megbízatásról és az ügyvezetés ellátására létesített jogviszonyról, ezek ugyanis nem különülhetnek el egymástól. Pál érvelése szerint ezért ha a vezető tisztségviselő munkaviszonyban látja el a feladatait, a jogviszony létesítésére az Mt. szabályai az irányadók, munkaviszony pedig csak munkaszerződéssel jöhet létre, a kijelölés, a választás vagy a kinevezés pusztán az egyik fél akaratkialakítási módszerének tekinthető, nem pedig jogviszony-keletkeztető ténynek, amint említettük: jogviszony a felek szerződésével jön létre. Pál hangsúlyozza továbbá, hogy a vezető tisztségviselői megbízatás, illetve a vezető tisztségviselés ellátására létesített jogviszony 38 Kisfaludi András: A jogi személy ügyvezetése. In: Vékás Lajos Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz, Wolters Kluwer, Budapest, o., Kisfaludi András: A gazdasági társaság ügyvezetése. In: A gazdasági társaságok nagy kézikönyve. (szerk.: Kisfaludi András Szabó Marianna) Complex, Budapest, , o. 39 Sárközy Tamás: A jogi személyek általános szabályainak jelentősége a gazdasági társaságok jogában. Ügyvezetés. In: Gazdasági társaságok Cégtörvény (szerk.: Sárközy Tamás.) HVG-ORAC Kiadó, Budapest, o. 40 Csehi Zoltán: A vezető tisztségviselő polgári jogi felelősségének alapjai és irányai az új Polgári Törvénykönyv alapján. In: Csehi Zoltán Szabó Marianna (szerk.): A vezető tisztségviselő felelőssége. Wolters Kluwer, Budapest, o. 41 Kiss György: A vezető tisztségviselő felelőssége munkajogi szempontból. In: Csehi Zoltán Szabó Marianna (szerk.): A vezető tisztségviselő felelőssége. Wolters Kluwer, Budapest, o. azért sem különülhet el a munkaviszony tekintetében, mert a munkaszerződésnek mellőzhetetlen tartalmi eleme a vezető tisztségviselő munkakörének a meghatározása. 42 A fentiekre tekintettel látható, hogy az igazi nehézséget a vezető tisztségviselői jogviszony és a vezető tisztségviselői feladatok ellátására létrejött megbízási szerződés, illetve munkaszerződés egymáshoz való viszonyának a meghatározása okozza. A Ptk. szerint a vezető tisztségviselő a jogi személy ügyvezetést ellátó egyszemélyi vagy testületi szerve (Ptk. 3:21., Ptk. 3:112. ) és a jogi személy törvényes képviselője (Ptk. 3:29. ). A vezető tisztségviselőre kizárási és összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak (Ptk. 3:22., Ptk. 3:115. ). A vezető tisztségviselő és a jogi személy közötti jogviszony minősítését illetően általánosan elfogadott a vezető tisztségviselői jogviszony megjelölés, és ezzel egyidejűleg a jogviszony szerződéses jellegének hangsúlyozása. Ez pedig nem jelent mást, mint egyazon jogviszony ezen kettős szervezeti felfogású és kötelmi jogi természetének elismerését. Olyan sajátos szerződéses jogviszonyról van tehát szó, ahol a jogviszony létrejöttét, megszűnését és tartalmát az ügyvezető szervre vonatkozó jogszabályok sok tekintetben kógens módon rendezik. A Ptk. a vezető tisztségviselői megbízás létrejöttét [3:21. (3) bekezdés] és a megbízatás megszűnését 43 (3:25. ) véleményem szerint kógens módon szabályozza. Azzal az állásponttal értek egyet, amely szerint a vezető tisztségviselői jogviszony a jogi személy döntéshozó szervének jognyilatkozatát (kijelölés, választás vagy kinevezés) követő elfogadó nyilatkozattal (az összeférhetetlenségre is kiterjedően) jön létre. Ezek a jognyilatkozatok jelentik a felek között létrejövő szerződéses kötelem jogalapját, hiszen egy ettől eltérő jogértelmezés csak olyan következtetés levonását engedné, hogy a vezető tisztségviselői jogviszony létrejöttéhez elégséges lenne egy, az ilyen feladatok ellátására szóló szerződés megkötése. A II. pontban kiemelésre is került, hogy a vezető tisztségviselői kinevezés érvényességét nem érinti, ha egyébként a munkaszerződés érvényességi hibában szenved, ezzel szemben a munkaszerződés érvénytelenségével jár, ha az ügyvezető megválasztásakor a társasági jogi előírások nem teljesültek. 44 A jogviszony tartalmát, a kötelezettségeket és jogosultságokat döntően a Ptk. Harmadik Könyvének szabályai és más, a vezető tisztségviselőre vonatkozó jogszabály, illetve a létesítő okirat rendelkezései határozzák meg. 42 Pál Lajos: A vezető állású munkavállaló. In: Kozma Anna Lőrincz György Pethő Róbert Pál Lajos: A Munka Törvénykönyvének magyarázata. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, o. 43 Pál helyesen utal arra, hogy valóban nem következetes a szóhasználat, mert a Ptk. egyszer a megbízás, máskor a megbízatás kifejezést használja. Lásd: Pál Lajos: A vezető állású munkavállaló. In: Kozma Anna Lőrincz György Pethő Róbert Pál Lajos: A Munka Törvénykönyvének magyarázata. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, o. 44 BH MJ_május_beliv.indd :16:15

23 szám TANULMÁNYOK 277 A felek emellett a jogszabályok kógens rendelkezéseinek keretei között maguk is alakíthatják a jogviszony tartalmát. A vezető tisztségviselő és a jogi személy közötti szerződéses jogviszony tárgya ekként tehát maga a vezetői tisztségviselői tevékenység. A vezető tisztségviselő és a jogi személy között létrejövő szerződéses kötelemre a jogalkotó nem alkotott egy önálló szerződéstípust, hanem a felekre bízta annak eldöntését, hogy a tevékenység megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban való ellátásában állapodnak meg. A vezető tisztségviselői feladatok ellátására létrejött szerződés a Ptk. szerint típusát tekintve tehát vagy munkaszerződés vagy megbízási szerződés. A Ptk. tételes jogi rendelkezéseiből következően ennek a szerződésnek a sui generis jellege abban áll, hogy bármelyik szerződéstípust is választják a felek, a vezető tisztségviselő főszolgáltatása az ügyvezetési tevékenység végzése lesz. A jogi személy által nyújtott ellenszolgáltatás formáját viszont már az határozza meg, hogy a felek munkaszerződést vagy megbízási szerződést kötnek. Ha a vezető tisztségviselői feladatok ellátására kötendő szerződés jogi technikai hátterére gondolunk, akkor utalni szükséges egyúttal arra is, hogy a megkötendő szerződés típusára és tartalmára, pl. hány évre, ingyenesen vagy díjazás ellenében, önállóan vagy másokkal együtt stb. vonatkozó tárgyalások a legfőbb szerv döntését megelőzően már megtörténnek. A Ptk. 3:112. -ából az is következik, hogy ha a jogi személy és a vezető tisztségviselő nem kötnek írásban munkaszerződést, akkor közöttük a választást követő elfogadó nyilatkozattal megbízási jogviszony jön létre. Van, hogy ennek tartalmát a felek írásba is foglalják, de nem vitás, hogy ennek hiányában is a megbízási szerződés szabályai alkalmazandók a kógens jogszabályi rendelkezések és a létesítő okirat által nem szabályozott kérdésekben a felek jogviszonyára. A Ptk.-ban a jogviszony létrejötte kapcsán alkalmazott megbízás, illetve a megszűnése kapcsán alkalmazott megbízatás kifejezések is arra utalnak, hogy a jogi személy döntéshozó szervének jognyilatkozatát (kijelölés, választás vagy kinevezés) követő elfogadó nyilatkozattal a felek között megbízási jogviszony jön létre, kivéve, ha a felek abban állapodnak meg, hogy a tevékenység ellátása munkaviszonyban történjen. Ez esetben a feleknek munkaszerződést kell kötniük. Ez az értelmezés összhangban van azzal a Pál által hangsúlyozott követelménynyel is, hogy az Mt. 42. (1) bekezdése értelmében munkaviszony csak munkaszerződéssel jön létre. Nem vitatom, hogy ha a vezető tisztségviselő a tisztségét munkaviszonyban látja el, akkor egyszerre kerül az érintett vezető tisztségviselői és munkavállalói jogállásba is, de nem értek egyet Keserű Barna Arnold azon megállapításával 45, hogy ilyenkor a vezető tisztségviselő és a társaság között egyszerre két szerződés is létrejönne, egy vezető tisztségviselői, illetve egy munkaszerződés vagy 45 Keserű Barna Arnold: A munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő felelősségének elméleti és gyakorlati kérdései. Magyar Jog, 2016/ o. megbízási szerződés. A fentiekből következően a vezető tisztségviselő és a jogi személy között egy szerződés jön létre a vezető tisztségviselői feladatok ellátására, egy sui generis megbízási vagy munkaszerződés. Ennek a szerződéses jogviszonynak a sajátossága, hogy létrejöttét és megszűnését, de tartalmát is sok tekintetben a jogszabályok kógens módon meghatározzák. A vezető tisztségviselő mint ügyvezető szerv és mint vezető állású munkavállaló A vezető tisztségviselő mint vezető állású munkavállaló esetében abból az ellentmondásos helyzetből kell kiindulni, hogy a vezető tisztségviselő a jogi személy ügyvezetését az önfelelősség elve alapján 46, de munkaviszony keretében végzi. Kiss utal arra, hogy a Ptk. 3:112. (2) és (3) bekezdése egyszerre tükrözi az ügyvezetői minőség lényegét, és azt az anomáliát, amely a vezető tisztségviselői tevékenység és a munkajogviszony összekapcsolódásából származik. Ez az ellentmondás pedig a vezető tisztségviselő önállósága és a munkajogviszony tartalmának alá-fölé rendeltsége. Kiss munkájában éppen ezért hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a vezető tisztségviselő társasági jogi és a vezető állású munkavállalói jogállás elhatárolására, mintsem összemosására van szükség. 47 Az elhatárolásban álláspontom szerint az alábbiak nyújthatnak segítséget: 1. A vezető tisztségviselővel szembeni mérce, akkor is, ha tisztségét munkaviszonyban látja el, a Ptk. 3:112. (2) bekezdés első mondatába foglalt követelmény: A vezető tisztségviselő a társaság ügyvezetését a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján önállóan látja el. A Ptk. törvényjavaslatának miniszteri indokolása kiemeli, hogy a törvény a gazdasági társaságok ügyvezetését a vezető tisztségviselők önálló tevékenységeként írja le, a vezető tisztségviselő önállóságát nem befolyásolja az, hogy megbízási vagy munkaviszonyban látja-e el a tevékenységét. 48 A vezető tisztségviselő mint vezető állású munkavállaló és a jogi személy mint munkáltató között az ügyvezetési tevékenység ellátásának relációjában ebből következően nem érvényesülhet az alá-fölérendeltségi viszony, mert a Ptk. 3:112. (2) bekezdése a speciális szabály e tekintetben az Mt.-vel (a munkáltatót megillető utasítási joggal) szemben. Kiss munkájában éppen arra mutat rá, hogy a veze- 46 A kifejezést használja: Sárközy Tamás: Még egyszer a vezető tisztségviselők kártérítési felelősségéről. Gazdaság és Jog. 2015/2. 4. o. 47 Kiss György: A vezető tisztségviselő felelőssége munkajogi szempontból. In: Csehi Zoltán Szabó Marianna (szerk.): A vezető tisztségviselő felelőssége. Wolters Kluwer, Budapest, , 176. o. 48 A Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény javaslatának miniszteri indokolása. A gazdasági társaságok közös szabályai. A gazdasági társaság szervezete. 2. Ügyvezetés és képviselet. MJ_május_beliv.indd :16:15

24 szám Magyar Jog tő tisztségviselői jogállás nem munkajogi természetű fogalmi kategória 49, és álláspontom szerint ebből az is következik, hogy egy vezető állású munkavállalóként tevékenykedő vezető tisztségviselő esetében mindig az adott jogállást rendező jogszabályban meghatározott jogkövetkezmények alkalmazásának lehet csak helye. 2. Az önfelelősség elvével függ össze az utasításadási tilalom. A Ptk. 3:112. (2) bekezdése ki is mondja, hogy a vezető tisztségviselőket a társaság tagja nem utasíthatja, és hatáskörét a legfőbb szerv nem vonhatja el. A legfőbb szerv határozatai a legfőbb szerv hatáskörébe tartozó kérdésekben születnek, azok pedig a törvény értelmében nem terjedhetnek ki az ügyvezetési kérdésekre, de az utasításadási tilalom természetesen nem jelenti azt, hogy a vezető tisztségviselőre ne lennének irányadók a társaság határozatai. A legfőbb szerv határozataival ekként tehát meghatározhatja az ügyvezetés mozgásterét, de ezen belül az ügyvezetés már önállóan látja el a feladatát, az önálló tevékenységhez önálló felelősség tartozik. A jogi személy akár mint megbízó, akár mint munkáltató utasítást nem adhat. Az utasításadás tilalma még akkor is érvényesül tehát, ha a vezető tisztségviselő munkaviszonyban látja el a feladatait. 50 A vezető tisztségviselő utasíthatóságának tilalma alól a társasági jogi szabályozás szerint vannak kivételek. Egyszemélyes gazdasági társaságnál az egyedüli tag (részvényes) a vezető tisztségviselő részére írásban utasítást adhat, amelyet a vezető tisztségviselő köteles végrehajtani, viszont ez esetben a vezető tisztségviselő nem tehető felelőssé az utasítás végrehajtásából eredően a társaságot ért károkért [Ptk. 3:112. (3) bekezdés]. 51 Vállalatcsoport esetén pedig sajátosan alakul az ellenőrzött társaság ügyvezetésének önállósága és felelőssége. A Ptk. 3:55. -a értelmében az uralkodó tag ügyvezetése utasíthatja az ellenőrzött tag ügyvezetését az uralmi szerződésben meghatározottak szerint. Ha az uralkodó tag eljárása ennek megfelel, nem alkalmazhatók az ellenőrzött tagnál a Ptk.-nak az ügyvezetés önállóságára vonatkozó rendelkezései Kiss György: A vezető tisztségviselő felelőssége munkajogi szempontból. In: Csehi Zoltán Szabó Marianna (szerk.): A vezető tisztségviselő felelőssége. Wolters Kluwer, Budapest, o. 50 Wellmann György: A vezető tisztségviselők polgári jogi felelőssége. Gazdaság és Jog, 1996./ o., Kisfaludi András: A gazdasági társaság ügyvezetése. In: A gazdasági társaságok nagy kézikönyve. (szerk.: Kisfaludi András Szabó Marianna) Complex, Budapest, o. 51 Kisfaludi András: A gazdasági társaság ügyvezetése. In: A gazdasági társaságok nagy kézikönyve. (szerk.: Kisfaludi András Szabó Marianna) Complex, Budapest, o.. Lásd a évi Gt. 22. (4) bekezdését. A Ptk. 3:112. (3) bekezdése csak annyit mond ki, hogy egyszemélyes gazdasági társaságnál az egyedüli tag az ügyvezetésnek utasítást adhat, amelyet a vezető tisztségviselő köteles végrehajtani. A Gt. szerinti szabály, hogy ez esetben a vezető tisztségviselő nem tehető felelőssé, álláspontom szerint irányadó kell hogy legyen továbbra is. 52 Pázmándi Kinga a következőket fejti ki az ellenőrzött tag vezető tisztségviselőjének felelőssége kapcsán: az ellenőrzött 3. A vezető tisztségviselő státusa abban is egyedi, hogy ő a jogi személy törvényes képviselője 53. A Ptk. hatályba lépése előtti szabályozás és gyakorlat kapcsán a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X /1994. sz. eseti döntésére hivatkozással Wellmann György hangsúlyozta, hogy mivel a Gt. szerint a képviseleti jogkör korlátozása harmadik személyekkel szemben hatálytalan, a vezető tisztségviselő ha képviseleti jogkörét túllépi sohasem minősülhet álképviselőnek, az általa kötött ügylet érvényes lesz 54, de kötelezettségszegő magatartása megalapozhatja a vezető tisztségviselő társasággal szembeni felelősségét. 55 Noha a Ptk. 3:24. (1) bekezdése csak az ügyvezetési tevékenysége során okozott károk kapcsán kötelezi az okozott kár megtérítésére a vezető tisztségviselőt, és rendeli alkalmazni a szerződésszegésért való felelősség szabályait, ha a vezető tisztségviselő képviseleti jogkörének túllépésével (Ptk. 3: ) okozza a kárt, az egyúttal a vezető tisztségviselői jogviszonyából fakadó kötelezettségek megszegését is jelenti, ezért a Ptk. 3:24. (1) bekezdése alapján kötelezhető álláspontom szerint az okozott kár megtérítésére. 57 E körben sem lehet különbséget tenni a tekintetben, hogy a vezető tisztségviselő tisztségét munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban látja el. A vezető tisztségviselő jogi személy irányába fennálló felelőssége a munkavállalói kárfelelősség és a szerződésszegésért való felelősség eltérő szabályai A fentiekben kifejtettek amellett sorakoztatnak érveket, hogy a vezető tisztségviselő akkor is a Ptk. 3:24. (1) betársaság ügyvezetését az uralmi szerződésnek megfelelően az uralkodó tag irányítása alatt a vállalatcsoport egésze üzletpolitikájának elsődlegessége alapján köteles ellátni, azaz az uralmi szerződésnek is alá van vetve, hatásköre elvonható, és akár utasítható is. Ezzel összefüggésben mentesül a Ptk. 3:24. szerinti felelőssége alól, ha tevékenysége megfelel a jogszabálynak és az uralmi szerződésnek. Lásd: Pázmándi Kinga: A vállalatcsoport. In: Gazdasági társaságok Cégtörvény. (szerk.: Sárközy Tamás). HVG-ORAC Kiadó, Budapest, o 53 Hivatkozik erre: Barta Judit Ujváriné Antal Edit: A Janus-arcú gazdasági társasági vezető tisztségviselői jogviszony (egyes jogkérdések). Gazdaság és Jog, 2016/4. 3. o. 54 A Gfv. X /1994. sz. eseti döntéssel azonos elvi alapra helyezkedett a Legfelsőbb Bíróság a Gf.I /2001. sz. eseti döntésben. 55 Wellmann György: A vezető tisztségviselők polgári jogi felelőssége. Gazdaság és Jog, 1996/ o. 56 A jogi személynek a jogi személyek nyilvántartásába bejegyzett képviselője képviseleti jogának korlátozása és nyilatkozatának feltételhez vagy jóváhagyáshoz kötése harmadik személyekkel szemben nem hatályos, kivéve, ha a harmadik személy a korlátozásról vagy a feltétel bekövetkeztének vagy a jóváhagyásnak a szükségességéről és annak hiányáról tudott vagy tudnia kellett volna. 57 Török Tamás szintén ezen az állásponton van: Török Tamás: Felelősség a társasági jogban. Második, átdolgozott és bővített kiadás. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, , 349. o. MJ_május_beliv.indd :16:15

25 szám TANULMÁNYOK 279 kezdése alapján kell hogy feleljen, ha tisztségét munkaviszonyban látja el. Egy ezzel ellentétes következtetés esetén az alábbi hátrányos jogalkalmazási következményekkel kell számolni. 1. Az Mt. és a Ptk. kárfelelősségi rendszere a részletszabályokat illetően eltérő a felelősség alóli mentesülés, illetve a megtérítendő károk (előreláthatósági korlát szabálya) tekintetében. Függetlenül attól, hogy a vezető tisztségviselő munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban látja el a feladatait, azt a kérdést, hogy a vezető tisztségviselő megszegte-e az ügyvezetési kötelezettségét, a Ptk. 3:112. -ában 58 foglaltakra, illetve egy, a vezető tisztségviselőktől elvárható, gondos eljárás követelménye szerinti mércére tekintettel kell megítélni. A mentesülés tekintetében eltérőek lennének viszont a szabályok, ha nem azonosan, a Ptk. alapján ítélnénk meg a felelősségüket. Az Mt (1) bekezdése szerint ugyanis a felelősség felróhatósági alapú, a Ptk. 3:24. (1) bekezdése szerint viszont objektív alapú. Az előreláthatósági korlát Ptk.-beli és Mt.-beli szabályának tényállási elemeiben is vannak különbségek, ezek a következők 59. Az Mt. a bizonyítási teher elhelyezésének kérdésében a Ptk.-tól eltérő megoldást követ. A miniszteri indokolás szerint a Ptk. előreláthatósági korlátja felelősségalapító feltétel, a bizonyítási teher így a károsulton van a kár előreláthatóságát illetően 60. Az előreláthatósági korlát a munkajogban is a kártérítés körében kapcsolódik a kárfelelősség dogmatikájához; az Mt. javaslatának aihoz fűzött miniszteri indokolása legalábbis ekként jellemzi ( kártérítés mértékének korlátozása ), még ha az Mt. a Ptk.-val ellentétben nem is a kártérítés mértéke körében szabályozza az előreláthatósági korlát szabályát. Az irodalom jellemzően azt az álláspontot képviseli azonban, hogy az előreláthatósági korlát egy részben vagy egészben a felelősség alóli mentesüléshez vezető ok 61. A munkavállalói kárfelelősség kapcsán az Mt (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy nem kell megtéríteni azt a kárt, amelynek bekövetkezése a károkozás idején nem volt előrelátható, ( ). Mivel a mondatnak nincsen alanya, s a egyéb bekezdéseiből sem lehet az alanyra következtetni, így lényegében megállapítható, hogy a törvényhely hallgat arról, hogy kit terhel a bizonyítás. Van olyan kommentárirodalmi álláspont, mely szerint a károkozó munkavállalónak kell bizonyítania a mentesülése érdekében az előrelátottság /előreláthatóság hiányát. 62 Kun Attila viszont akként foglal állást, hogy a munkavállalói felelősség általános szabályaiból kiindulva az Mt (2) bekezdése szerint a munkáltatót terheli a bizonyítási kötelezettség minden feltétel, így a kár tekintetében is indokolt a bizonyítási terhet is a munkáltatóra, mint károsultra telepíteni. 63 E vita kapcsán Kun álláspontjával értek egyet. Egyértelmű ugyanakkor az összefüggés: ha a munkajogi gyakorlat az előreláthatóságot a felelősség alóli mentesülés körében értékeli, a bizonyítási teher szabályai is ekként fognak alakulni, tehát a károkozónak kell bizonyítania a mentesülése érdekében az előrelátottság /előreláthatóság hiányát. Az Mt (4) bekezdése szerinti előreláthatóság referencia-időpontja a Ptk.-tól eltérően nem a szerződéskötés, hanem a károkozás időpontja. A Ptk.-val ellentétben az Mt. a munkavállalói kárfelelősség körében az előreláthatósági korlát alkalmazása szempontjából nem tesz különbséget szándékos, súlyosan gondatlan, illetve enyhe gondatlansággal okozott károk között. Az Mt hoz fűzött miniszteri indokolás szerint az előreláthatósági korlát mind a szándékosan, mind a gondatlanul okozott károk esetében érvényesülhet. Tehát, amíg a munkajogban szándékos és súlyosan gondatlan károkozás esetén is alkalmazandó az előrelát- 58 3:112. [A vezető tisztségviselő önállósága] (1) A társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő a társasággal kötött megállapodása szerint megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el. (2) A vezető tisztségviselő a társaság ügyvezetését a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján önállóan látja el. E minőségében a jogszabályoknak, a létesítő okiratnak és a társaság legfőbb szerve határozatainak van alávetve. A vezető tisztségviselőt a társaság tagja nem utasíthatja, és hatáskörét a legfőbb szerv nem vonhatja el. (3) Egyszemélyes gazdasági társaságnál az egyedüli tag az ügyvezetésnek utasítást adhat, amelyet a vezető tisztségviselő köteles végrehajtani. 59 Az előzményeket illetően lásd: Csöndes Mónika: Az előreláthatósági korlát szabálya szerződésszegési kártérítési jog és a munkajogi kártérítési jog. Pécsi Munkajogi Közlemények. 2015/I II o. 60 A Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény javaslatának miniszteri indokolása. A szerződésszegés általános szabályai. 7. c) pont 590. o.; lásd továbbá Vékás Lajos: Előreláthatósági klauzula szerződésszegésből eredő kártérítési igényeknél. In: Sárközy Tamás Vékás Lajos (szerk.): Eörsi Gyula emlékkönyv. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, o 61 Bankó Zoltán Berke Gyula Kajtár Edit Kiss György Kovács Erika: Kommentár a munka törvénykönyvéhez. Wolters Kluwer, Budapest, o.; Lőrincz György: A munkáltató kártérítési felelőssége. A ához fűzött kommentár. In: Kardkovács Kolos (szerk.): Az új Munka Törvénykönyvének magyarázata. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, , o.; Kun Attila: A munkáltató kártérítési felelőssége. In: Gyulavári Tamás (szerk.): Munkajog. 2., átdolgozott kiadás. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, o.; Tallián Blanka: A munkáltató kártérítési felelőssége. In: Radnay József (szerk.): A Magyar Munkajog. Kommentár a gyakorlat számára. Negyedik kiadás. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, o. 62 Cséffán Jószef: A Munka Törvénykönyve és Magyarázata. Szegedi Rendezvényszervező Kft., Szeged, o.; Bankó Zoltán Berke Gyula Kajtár Edit Kiss György Kovács Erika: Kommentár a munka törvénykönyvéhez. Wolters Kluwer, Budapest, o. 63 Kun Attila: Gazdasági racionalitás és munkajog. Az előreláthatósági klauzula esettanulmánya az új Munka Törvénykönyve tükrében. Publicationes Universitatis Miskolcinensis Sectio Juridica et Politica, Tomus XXXI o. MJ_május_beliv.indd :16:15

26 szám Magyar Jog hatósági korlát szabálya, addig a Ptk. szerint szándékos szerződésszegés esetén nem. 2. Külön kiemelendő az igényérvényesítésre nyitva álló határidő tekintetében is az eltérés. A Ptk. 6:22. (1) bekezdése szerint az elévülési idő öt év. A Ptk. 6:533. (1) bekezdése értelmében bűncselekménnyel okozott kár esetén a követelés öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül. A Ptk. 6:23. (4) bekezdése szerint az elévülést a bírósági vagy hatósági eljárásban nem lehet hivatalból figyelembe venni. Az Mt (1) bekezdése azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a munkajogi igény három év alatt évül el. Az Mt (2) bekezdése kimondja, hogy a bűncselekménnyel okozott a) kár megtérítésére vagy b) személyiségi jogsértéssel összefüggő sérelemdíj megfizetésére irányuló igény öt év; ha a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, ennek megfelelő idő alatt évül el. A (3) bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy az igény elévülését hivatalból kell figyelembe venni. Rá kell ugyanakkor mutatni: ha a vezető tisztségviselő az Mt. alapján felelne, az a jogi személy számára az igényérvényesítésre nyitva álló határidő szempontjából azzal a hátrányos jogkövetkezménnyel járna (különösen az adós gazdálkodó szervezet felszámolásának elrendelése esetén a felszámoló által a Ptk. alapján érvényesített kárigényeknél), hogy ha a kárt nem bűncselekménnyel okozták, akkor az öt helyett csak a három éves elévülési időn belül lenne lehetőség az igény érvényesítésére. Ez pedig közvetetten a hitelezők érdekeit is sértené. Indokolt hivatkozni e helyütt arra, hogy a hitelezők jogainak nyilvánvaló sérelme éppen olyan esetkör, amelynél nem megengedett a Ptk. 3:4. (3) bekezdésének b) pontja szerint a törvénytől való eltérés. Lehet tehát akként is érvelni, hogy a vezető tisztségviselői tevékenység során okozott károk esetén a vezető tisztségviselő felelősségének Mt. szerinti elbírálása a Ptk. 3:4. (3) bekezdésének b) pontjába ütközik. 3. A szakirodalomban többen is rámutatnak arra, hogy a felelősségi szabályok attól függő alkalmazása, hogy a vezető tisztségviselő a tisztségét megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban látja el, komoly ellentmondást eredményezne az olyan közös károkozási tényállások esetében, ahol az egyik vezető tisztségviselő munkaviszonyban, a másik pedig megbízási viszonyban áll, hiszen ilyenkor a társaságnál azonos funkciót betöltő személyeknek az ugyanazért a tevékenységért fennálló felelősségét eltérő szabályok szerint kellene megítélni Továbbá, ha a munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő az Mt. alapján felelne, akkor ugyanolyan felelősségi megítélés alá esne, mint az I. pontban kifejtettek szerint egy, az Mt a szerinti vezető állású munkavállaló, amit jogpolitikai szempontból kifogásolhatónak tartok. Barta Judit és Újváriné Antal Edit is hangsúlyozza, hogy a munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő az általában vett vezető állású alkalmazottakhoz képest egy különleges státusú munkavállaló 65. Összegzés A tanulmányban tett következtetések elvi kiindulópontja az, hogy a vezető tisztségviselői tisztség és a vezető állású munkavállalói státusz eltérő jogállást jelent. Egy vezető állású munkavállalóként tevékenykedő vezető tisztségviselő esetében ezért mindig az adott jogállást rendező jogszabályban meghatározott jogkövetkezmények alkalmazásának lehet csak helye. Ha az ügyvezetési tevékenysége során okoz kárt a vezető tisztségviselő a jogi személynek, akkor véleményem szerint csak a Ptk. szerinti jogkövetkezmények alkalmazásának lehet helye. A vezető tisztségviselő akkor is ekként kell hogy feleljen, ha a képviseleti jogkörét lépi túl, és ezzel okoz kárt a jogi személynek. Az a kérdés tehát, hogy az Mt. vagy a Ptk. alapján felel-e a vezető tisztségviselő, álláspontom szerint abban a relációban merülhet csak fel, hogy egy vezető tisztségviselői vagy egy nem vezető tisztségviselői kötelezettségét szegi meg a vezető tisztségviselő. Az utóbbi esetben, mint vezető állású munkavállaló felel az Mt. alapján. Ha viszont a vezető tisztségviselői tevékenysége során okoz kárt akár a jogszabályokba, akár a létesítő okiratba foglalt kötelezettségei megszegésével, akár a legfőbb szerv határozatainak meg nem tartásával vagy végre nem hajtásával, akár a vele kötött szerződés szerinti kötelezettsége megszegésével (ebből a szempontból nincs jelentősége, hogy ez a kikötés munkaszerződésben vagy megbízási szerződésben van), akkor a Ptk. 3:24. (1) bekezdése alapján kell vizsgálni a felelősségét. Mindemellett, álláspontom szerint a Ptk. szerinti kizárási és összeférhetetlenségi szabályok megszegése esetén is a Ptk. 3:24. (1) bekezdése alapján kell hogy feleljen a vezető tisztségviselő, a vezetőre vonatkozó, az Mt. szerinti összeférhetetlenségi szabályok megszegése esetén viszont az Mt. alapján. 64 Barta Judit Ujváriné Antal Edit: A Janus-arcú gazdasági társasági vezető tisztségviselői jogviszony (egyes jogi kérdések). Gazdaság és Jog. 2016/4. 4. o., Keserű Barna Arnold: A munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő felelősségének elméleti és gyakorlati kérdései. Magyar Jog, 2016/ o. 65 Barta Judit Ujváriné Antal Edit: A Janus-arcú gazdasági társasági vezető tisztségviselői jogviszony (egyes jogi kérdések). Gazdaság és Jog, 2016/4. 3. o. MJ_május_beliv.indd :16:15

27 szám TANULMÁNYOK 281 BALOGH ÁGNES Az életkor jelentősége a szexuális erőszak tényállásának értelmezésénél 1. Bevezetés A július 1. napján hatályba lépett Büntető Törvénykönyvről szóló évi C. törvény (Btk.) jelentős változásokat hozott a nemi erkölcs elleni bűncselekmények terén: megváltoztatta az évi IV. törvény megszokott, de számos kritikát megért szabályozási koncepcióját, új fogalmakat és tényállásokat alkotott. A Btk. e fejezetének újításait viszonylagos megnyugvással és elégedettséggel fogadta a büntetőjog-tudomány, meggyőződéssé vált, hogy a továbbiakban éles vitákra okot adó értelmezési kérdések nem vetődnek majd fel. A Magyar Közlöny november 3-i számában azonban megjelent a Kúria 2/2016. Büntető jogegységi határozata a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak értelmezéséről. A jogegységi határozat újabb parázs vitát indukált. A jogegységi eljárás lefolytatására azért került sor, mert eltérő ítélkezési gyakorlat alakult ki annak megítélésében, hogy hogyan minősül a tizenkét éven aluli sértett sérelmére kényszerítés nélkül megvalósított szexuális cselekmény, ha a sértett az elkövető hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt áll, illetve az elkövető a szexuális cselekményt az egyéb módon hatalma vagy befolyása alatt álló személy sérelmére követi el. Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése értelmében a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. Ennek megfelelően rendelkezik a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló évi CLXI. törvény 32. (1) bekezdés a) pontja is, mely szerint egyebek mellett jogegységi eljárásnak van helye, ha a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala szükséges. Az eljárás alapjául szolgáló szexuális erőszak tényállásáról a Btk. az alábbiak szerint rendelkezik: Btk (1) Szexuális erőszakot követ el, és bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a) a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el, b) más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát szexuális cselekményre használja fel. * A tanulmány az Igazságügyi Minisztérium jogászképzés színvonalának emelését célzó programjai keretében valósult meg. (2) Szexuális erőszakot követ el az is, és öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel büntetendő, aki tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez vagy végeztet. (3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt a) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követik el, b) az elkövető a hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt álló személy sérelmére követi el, vagy c) azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen követik el. (4) Öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, a) aki az (1) bekezdés a) pontjában vagy a (3) bekezdés b) vagy c) pontjában meghatározott bűncselekményt tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére követi el, vagy b) ha a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott bűncselekmény a (3) bekezdés b) vagy c) pontja szerint is minősül. (5) Aki szexuális erőszak elkövetéséhez szükséges vagy azt könnyítő feltételeket biztosítja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A tanulmány célja a jogegységi határozat kritikai elemzésével állást foglalni abban, hogy a Kúria döntésének meghozatala során megfelelően alkalmazta-e a büntető jogszabály jogértelmezésének klasszikus módszereit, vagy döntésének meghozatala során e kereteket túllépve nem vált-e maga is jogalkotóvá. A kérdés elméleti jelentőségén túlmutat a Kúria döntésének a bírósági gyakorlatra kiható hatása, tekintettel arra, hogy a jogegységi döntések a jogalkalmazás során kötelező erővel bírnak. 2. Eltérő álláspontok az értelmezés körében A határozat meghozatala előtt jelentős szakmai vita alakult ki a Btk ában foglalt rendelkezések értelmezését illetően. Kérdésként merült fel, hogy a 197. (2) bekezdése alapeset vagy minősített eset, illetve erőszak vagy élet-testi épség elleni fenyegetés nélkül is megállapítható-e a Btk (4) bekezdés a) pontjában meghatározott súlyosabban minősülő eset, ha az elkövető a szexuális cselekményt hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt álló tizenkettedik életévet be nem töltött sértett sérelmére követi el. A fenti kérdések megválaszolását illetően a jogirodalomban, illetve a joggyakorlatban két álláspont alakult ki JOGIRODALMI ÁLLÁSPONTOK a) Szomora Zsolt szerint a Btk (2) bekezdés szerinti alapeset speciális alanya a tizenkettedik életévét be MJ_május_beliv.indd :16:15

28 szám Magyar Jog nem töltött személy, az elkövetési magatartás pedig önmagában a szexuális cselekmény végzése vagy végeztetése. A tényállás tehát kényszerítési elemet, vagy a gyermek állapotának felhasználását (visszaélési elemet) nem tartalmazza. A gyermeknek sem a védekezésre, sem az akaratnyilvánításra képességét nem kell vizsgálni. A bűncselekmény megvalósul a tizenkét év alatti gyermek beleegyezése esetén, sőt akkor is, ha magát a szexuális cselekményt a passzív alany kezdeményezte. A tényállás továbbá implicite átfogja az egyszerű fenyegetéssel kényszerítést is. A továbbiakban kiemeli, hogy a Btk (2) bekezdés szerinti alapesetre nem épülnek minősítő körülmények. 1 Egy ehhez kapcsolódó másik álláspont szerint a (4) bekezdés a) pontja szerinti súlyosabb minősítés feltétele, hogy erőszakkal, vagy kvalifikált fenyegetéssel megvalósított szexuális cselekmény sértettje a 12. életévét még nem töltötte be, és a sértett az elkövetővel függőségi viszonyban áll, vagy többes elkövetés állapítható meg. 2 E nézethez csatlakozik Gál István László is, a 197. (2) bekezdése alapeseti jellegének hangsúlyozása mellett. 3 b) A fentiekkel ellentétes vélemény olvasható a Magyar büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára című kötetben, melyben a 197. (3) (4) bekezdése címszó alatt az alábbi magyarázatot találjuk: A (2) bekezdés szerinti szexuális erőszak minősített esete a tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szemben erőszakkal, vagy élet, testi épség elleni fenyegetéssel kényszerítve, vagy kapcsolati viszony esetén, avagy többek által elkövetve, ami 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. 4 Ide sorolható az a nézet is, mely szerint a (4) bekezdés a) pontjában meghatározott minősítő körülmény feltétele, hogy a tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény esetében a sértett az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon hatalma vagy befolyása alatt álljon, vagy a sértettel azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen végezzenek szexuális cselekményt. 5 A jogirodalmi források alapján tehát az egyik álláspont szerint a Btk (2) bekezdése kényszerítési elemet nem tartalmazó alapeset, melyhez minősítő körülmények nem kapcsolódnak. Az elkövetővel függőségi viszonyban 1 Szomora Zsolt In: Kommentár a Büntető Törvénykönyvhöz. szerk.: Karsai Krisztina, Complex Kiadó Bp és köv. o. 2 Balogh Makai Hornyák: Kommentár a Büntető törvénykönyvről szóló évi C. törvényhez. Menedzser Praxis Szakkiadó és Gazdasági Tanácsadó Kft. Budapest, o-197.o. 3 Gál István László: A szexuális bűncselekmények az új magyar büntetőjogban. In.: Igazság, ideál és valóság. Tanulmányok Kardos Sándor 65. születésnapja tiszteletére. Debreceni Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar Büntető Eljárásjogi Tanszéke Debrecen, o. 4 Magyar büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára. 3. kiadás I. kötet. HVG-ORAC Kiadó Bp o. E fejezet szerzője Márki Zoltán. 5 Sinku Pál, In: Belovics Molnár Sinku: Büntetőjog II. A évi C. törvény alapján. Szerk.: Busch Béla. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Bp o. álló, 12. életévét be nem töltött sértett sérelmére megvalósított szexuális cselekmény pedig csak akkor minősül a (4) bekezdés a) pontja szerint, ha az elkövető a cselekményét erőszakkal, vagy kvalifikált fenyegetéssel valósítja meg. Előrebocsátjuk, hogy a magunk részéről ezzel a véleménnyel és az ehhez igazodó bírói gyakorlattal értünk egyet. A másik álláspont szerint a Btk (2) bekezdésének van minősített esete és a (4) bekezdés a) pontjában meghatározott minősítő körülménynél elegendő feltétel, a tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény esetében a sértett és az elkövető között fennálló hozzátartozói viszony fennállása, vagy a sértett kiszolgáltatott, alárendelt helyzete ÍTÉLKEZÉSI GYAKORLAT A jogegységi határozat meghozataláig a fentiekben ismertetett nézeteknek megfelelően megosztott volt a bírói gyakorlat is. E körben ki kell emelni a Kúria felülvizsgálati eljárás keretében hozott Bfv.I.1537/2014/4. számú ítéletét, melyben a Fővárosi Törvényszék 24.Bf.IV.6310/2014/6. számú döntését megváltoztatta, nem osztva a másodfokú bíróság azon álláspontját, amely szerint a Btk (2) bekezdése olyan önálló tényállást tartalmaz, amelynek nincs minősített esete, illetve az csak akkor állapítható meg, ha a cselekményt a Btk (1) bekezdés a) pontja szerinti tényleges erőszakkal vagy fenyegetéssel követik el. A Kúria egyebekben kifejtette, hogy a Btk (2), (3) és (4) bekezdésének összevetéséből az következik, hogy a (2) bekezdés szerinti, a tizenkét év alatti személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak minősített esete valósul meg, ha a sértett az elkövető nevelése, illetve felügyelete alatt áll; azaz a tizenkettedik életévét be nem töltött paszszív alany sérelmére tényleges erőszak nélkül is megvalósul a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő eset. A Kúria álláspontjával egyező minősítést tartalmaz a Debreceni Ítélőtábla a Bf.I.135/2015/15. számú és a Bf. II.145/2016/4. számú ítélete, a Győri Ítélőtábla Bf.28/ 2015/6. számú határozata, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 6.Bkk.10751/2015/3. számú és 3.Bkk.10834/2015/3. számú végzése. A fenti döntések 6 azonban nem adnak meggyőző indokolást arra vonatkozóan, hogy miért állapítható meg a Btk (4) bekezdése abban az esetben is, ha a szexuális erőszak kényszerítés nélkül valósul meg. A Győri Ítélőtábla döntése szerint a törvényi normaszöveg a tizenkettedik életévét be nem töltött személy 6 A fenti döntések teljeskörűen nem állnak rendelkezésre, tekintettel arra, hogy a nemi erkölcs elleni bűncselekményekre vonatkozó ítéletek a sértett vagy törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül nem kerülnek feltöltésre az anonim határozatok közé, így jelen esetben meg kell elégednünk a minősítésre vonatkozó azon indokolással, amit a BJE tartalmaz. MJ_május_beliv.indd :16:15

29 szám TANULMÁNYOK 283 sérelmére elkövetett bűncselekményhez úgy kapcsolja a Btk (4) bekezdés a) pontjában előírt, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztést, hogy visszautal a Btk (3) bekezdésének b) pontjára, amely arra az esetre vonatkozik, ha a sértett az elkövetőnek hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt áll. Nem vitásan a Btk (4) bekezdés a) pontja viszszautal a Btk (3) bekezdésének b) pontjára, az értelmezés körében azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a (3) bekezdés pedig az (1) bekezdésre utal, tehát a (3) bekezdés csak az (1) bekezdésben meghatározott alapesetnek lehet a minősített esete. A Debreceni Ítélőtábla Bf.I.135/2015/15. számú ítéletében hivatkozva a Kúria Bfv.I.438/2014/5. számú és Bfv.I.1537/2014/4. számú határozataira, jogirodalmi állásfoglalásokra, továbbá utalással a 2011/93. EU Irányelvben foglaltakra kifejtette: a Btk (2) bekezdés szerinti alapesetben megjelenő fokozottabb büntetőjogi védelem tényéből következik, hogy amennyiben a (3) bekezdés b) vagy c) pontjában írtak köztük a hozzátartozó sérelmére történő elkövetés is megállapíthatóak, úgy a szexuális erőszak tényleges kényszerítés nélkül is a (4) bekezdés a) pontjában írt minősített esetként valósul meg. A 12 év alatti sértettek fokozottabb büntetőjogi védelme nem vitásan megnyilvánul abban, hogy a (2) bekezdésben szabályozott alapeset büntetési tételkerete magasabb, mint az (1) bekezdésben meghatározott alapeseté. Ez azonban önmagában kevés ahhoz, hogy a (4) bekezdést a (2) bekezdés minősített eseteként értékeljük. A dogmatika klasszikus rendszere szerint az alap- és minősített eset közötti tartalmi kapcsolat lényege, hogy a minősített esetnek maradéktalanul bele kell illeszkednie az alapesetbe. Ez utóbbi ugyanis az alapesethez képest tartalmaz olyan többletkörülményeket, amelyek a cselekmény társadalomra veszélyességét fokozzák és ennek okán a büntetés mértékét növelik. A 197. (2) bekezdése kényszerítés nélküli szexuális cselekményt értékel, így az tehát nem illeszthető be az (1) bekezdésbe. E körben utalni kell arra is, hogy a Btk. nem vette át az évi IV. törvény ában szereplő értelmező rendelkezést, mely vélelmet állított fel a tizenkettedik életévet be nem töltött személyekre vonatkozóan, és ez alapján az ilyen személyeket védekezésre képtelennek kellett tekinteni. A Btk (2) bekezdése explicit módon utal a sértett életkorára és éppen emiatt teszi lehetővé a súlyosabb büntetés kiszabását. A Debreceni Ítélőtábla Bf.II.145/2016/4. számú ítéletének indokolása az alábbiakat tartalmazza: ( ) a Btk (2) bekezdése szerinti szexuális erőszak bűntette a sértett kifejezett beleegyezése mellett is megvalósult. Miután azonban ugyanezen szakasz (3) bekezdésének b) pontja, valamint a (4) bekezdésének a) pontja szerint súlyosabban minősül a cselekmény, ha azt az elkövető a hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt álló személy sérelmére követi el, és a terhelt a sértett nevelőapja, a cselekményt az elsőfokú bíróság helyesen minősítette. Az érveléssel kapcsolatban azonban hangsúlyozni kell, hogy a 197. (3) bekezdése kifejezett utalással csak az (1) bekezdésben meghatározott alapesetet minősíti súlyosabban, a (2) bekezdésben meghatározott alapesetre nem vonatkoztatható. A jogegységi határozat a Fővárosi Ítélőtábla kijelö - lés tárgyában hozott két döntését is ismerteti. A 6.Bkk.10751/2015/3. számú végzés szerint A Btk ának nyelvtani és rendszertani értelmezésével, valamint minősítési rendszerének elemzésével arra a következtetésre jutott, hogy a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére a hozzátartozó által megvalósított szexuális erőszak nem csupán akkor minősül súlyosabban, ha azt erőszakkal vagy élet, testi épség elleni fenyegetéssel kényszerítve, avagy többek által elkövetve valósítják meg, hanem e körülmények hiányában is. Ekként az ilyen magatartás a Btk (4) bekezdés a) pontja szerinti öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekménynek minősül, aminek elbírálása a Be. 16. (1) bekezdés a) pontja alapján a törvényszék hatáskörébe tartozik. Lényegében ugyanerre hivatkozik a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bkk.10834/2015/3. számú végzése is, melyben kifejtette, hogy a Btk (4) bekezdés a) pontja szerinti öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett minősített eset megállapíthatóságához már az is elegendő, hogy az elkövető a tizenkettedik életévét be nem töltött, nevelése alatt álló személy sérelmére kövesse el a bűncselekményt; ez esetben nem tényállási elem az erőszak, élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés. Az ügy elbírálása ezért a Be. 16. (1) bekezdés a) pontja alapján a törvényszék hatáskörébe tartozik. A Btk rendelkezéseinek értelmezését illetően a bírói gyakorlatban az eltérő álláspontot a Szegedi Ítélőtábla és a Pécsi Ítélőtábla döntései képviselik. A jogegységi határozatban ismertetett Szegedi Ítélőtábla Bf.III.733/2015/5. számú ítélete szerint a Btk (1) bekezdése a szexuális erőszaknak azokat az alapeseteit tartalmazza, amikor az elkövető a bűncselekményt erőszakkal vagy minősített fenyegetéssel [a) pont], illetve más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát felhasználva [b) pont] követi el. Ugyanakkor a Btk ának szerkezeti felépítéséből következően a (2) bekezdésben alapesetként szabályozza azt, amikor az elkövető erőszak vagy minősített fenyegetés nélkül tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez vagy végeztet. A Btk (3) bekezdése azokat a minősítő körülményeket állapítja meg, amelyek megvalósulása esetén az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény súlyosabban büntetendő, és a 197. (4) bekezdésének b) pontja kombinálja a (3) bekezdésében írt minősítő körülményeket, míg az a) pontja további minősítő körülményként jelöli meg a sértett tizenkettedik életévének be nem töltését. A Btk (4) bekezdésének a) pontja az 1. fordulatában visszautal az (1) bekezdés a) pontjára, a 2. fordu- MJ_május_beliv.indd :16:15

30 szám Magyar Jog lat a (3) bekezdés b) és c) pontjára, de a (3) bekezdés bevezető mondata egyúttal visszautal az (1) bekezdésre. Ezért álláspontja szerint a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak csak abban az esetben minősül a Btk (4) bekezdés a) pont 2. fordulata szerint, ha az elkövető a sértett hozzátartozója, vagy a sértett nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy a befolyása alatt álló személy, illetve azt azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva többen követik el, feltéve, hogy ennek során a sértettel szemben erőszakot, vagy minősített fenyegetést alkalmaznak, továbbá akkor, ha a sértett életkortól független védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát használják fel szexuális cselekményre. 7 A jogegységi határozat a Pécsi Ítélőtábla Bkk.I.96/2015/3. számú végzésének indokolásából az alábbiakat emelte ki: a Btk (2) bekezdésébe ütköző szexuális erőszak bűntette alapeset, ahhoz a törvény további minősítő körülményeket nem állapít meg, ezért a tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére elkövetett szexuális erőszak csak akkor minősül súlyosabban, ha azt erőszakkal vagy kvalifikált fenyegetéssel valósítják meg és a sértett az elkövetővel kapcsolati viszonyban áll. Ezért a vádirati tényállás szerint kényszer- és erőszakmentesen megvalósított bűncselekmény a Btk (2) bekezdése szerint minősül, így annak elbírálása a járásbíróság hatáskörébe tartozik. A fentiekben már részben kifejtett kritikai észrevételek alapján álláspontunk szerint ez utóbbi jogértelmezések feleltethetők meg a törvényi rendelkezéseknek A JOGEGYSÉGI HATÁROZAT KRITIKÁJA A Kúria 2/2016. Büntető jogegységi határozata az alábbi rendelkező részt tartalmazza: A Büntető Törvénykönyvről szóló évi C. törvény 197. (1) bekezdésébe ütközik és a (2) bekezdésre figyelemmel a (4) bekezdés a) pontja szerint minősül a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak bűntette, ha a cselekmény sértettje az elkövető hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt áll, függetlenül attól, hogy azt kényszerítéssel valósította-e meg. A BJE tehát a Kúria korábbi döntéseihez igazodva a 197. (2) bekezdésére utalással akként foglalt állást, hogy erőszak vagy élet-, és testi épség elleni fenyegetés nélkül elkövetett szexuális cselekmény is a Btk (4) bekezdés a) pontjában meghatározott súlyosabban minősülő eset, ha az elkövető a szexuális cselekményt olyan tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére követte el, aki hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt áll. 7 Szegedi Ítélőtábla Bf.III.733/2015/5. In: BJE 2. o. A jogegységi határozat az általa alkalmazott többféle jogértelmezési módra hivatkozással indokolja meg döntését, amelynek eredményeként öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett a tizenkét éven aluli sértett hozzátartozója stb. akkor is, ha a szexuális cselekményt a sértett beleegyezésével követte el. a) A BJE a büntetési tételkeret emelésének alátámasztására a törvényhez fűzött indokolást idézve utal az évi IV. törvény rendelkezéseire, valamint a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2011/93/EU irányelvre. A jogegységi határozat e körben kiemeli, hogy Az évi IV. törvény az idézett értelmező rendelkezés alapján a 197. (3) bekezdésében a (2) bekezdés b) pontjára figyelemmel öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel rendelte büntetni az erőszakos közösülés elkövetőjét, ha a tizenkettedik életévét be nem töltött sértett az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt áll, illetve az elkövető az erőszakos közösülést a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve követte el. Ugyanez volt a büntetési tétele a szemérem elleni erőszak bűntettének a 198. (2) bekezdés b) pontjára figyelemmel annak (3) bekezdése szerint, ha a tizenkettedik életévét be nem töltött sértett a fajtalanságot elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt állt, illetve az elkövető a fajtalanságot a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával viszszaélve követte el. Az évi IV. törvény rendelkezéseinek figyelembevételével adott történeti értelmezés azért nem helytálló, mert a jogegységi határozat nem veszi figyelembe, illetve nem hangsúlyozza azt a lényeges körülményt, hogy az ún. szuperminősített eset csak akkor volt alkalmazható, ha a tizenkét éven aluli gyermeket erőszakkal vagy élet, vagy testi épség elleni fenyegetéssel kényszerítették közösülésre vagy fajtalanságra. b) A 2011/93/EU irányelvre történő hivatkozás a jogegységi határozatban az alábbiak szerint jelenik meg. A (2) bekezdés szerint szexuális erőszakot követ el az is, aki tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez vagy végeztet. A törvény indokolása szerint ezzel nem azt mondja ki, hogy a tizenkettedik életévét be nem töltött személy életkorra tekintettel védekezésre képtelen, hanem explicit módon utal a sértett életkorára, és úgy kapcsol a bűncselekményhez magasabb öt évtől tíz évig terjedő büntetési tételt. Emellett azonban arra is utal, hogy a 2011/93/EU irányelv által meghatározott büntetési tételekre tekintettel további minősítő körülmény a törvény szerint, ha a sértett tizennégy, illetve tizenkét éven aluli, továbbá ha egyszerre több minősített eset is megvalósul. Nem vitásan a törvényhez fűzött indokolás utal a 2011/93/EU irányelv által meghatározott büntetési tételekre, csak nem abban a szövegkörnyezetben, ahogyan azt a jogegységi határozat hivatkozza. MJ_május_beliv.indd :16:16

31 szám TANULMÁNYOK 285 Az indokolás kifejezetten az (1) bekezdésben meghatározott erőszakkal vagy kvalifikált fenyegetéssel megvalósuló alapeset és az ahhoz kapcsolódó minősítő körülmények ismertetését követően tartalmaz utalást a 2011/93/EU irányelvre, illetve további minősítő körülményként a sértett életkorára 8. A (2) bekezdéssel összefüggésben csak annyit rögzít, hogy a törvény értelmében megszűnik a tizenkettedik életévét be nem töltött személyekre vonatkozó azon vélelem, hogy őket védekezésre képtelennek kell tekinteni, mert a törvény explicit módon utal a sértett életkorára, és úgy kapcsol a bűncselekményhez magasabb büntetési tételt. Emellett nem hivatkozik a 2011/93/EU irányelvre. Súlyos félreértésnek tartjuk tehát a jogegységi határozat azon megállapítását, mely szerint Ahogy azt a törvény indokolása is tartalmazza: az EU idézett irányelvéhez igazította a jogalkotó a törvényi szabályozást, és ezzel célja volt az olyan szexuális bűncselekmény súlyos büntetése, amelynek sértettje az elkövető hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt álló személy. Emellett arra is utalt, hogy a 2011/93/EU irányelv által meghatározott büntetési tételekre tekintettel további minősítő körülmény a törvény szerint, ha a sértett tizennégy, illetve tizenkét éven aluli, továbbá ha egyszerre több minősített eset is megvalósul. Vitatható és nehezen értelmezhető a BJE alábbi mondata is: Azaz a jogalkotó a (2) bekezdésben nem egy önálló tényállásnak tekintendő, az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérő magatartást határoz meg, hanem az (1) bekezdésben meghatározott szexuális erőszakot kiterjeszti arra az esetre is, amikor a tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére valósul meg a szexuális cselekmény, függetlenül attól, hogy arra az elkövető kényszerítette-e a sértettet, azonban annál súlyosabb büntetési tétellel fenyegetve. 8 A jelenlegi joggyakorlat kikristályosodott és egységes a kényszer és a kvalifikált fenyegetés értelmezése és alkalmazása tekintetében, ezen a gyakorlaton a törvény nem kíván változtatni. Mindezek alapján a szexuális erőszak bűncselekmény alapesete valósul meg, ha az elkövető a sértettet erőszakkal, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel szexuális cselekményre (ennek fogalmát lásd a ban) vagy annak eltűrésére kényszeríti. Minősített eset lesz, ha a sértett tizennyolcadik életévét még nem töltötte be; az elkövető a sértett hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, illetve ha a bűncselekményt a közte és a sértett között fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonnyal visszaélve követi el; az elkövető más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát szexuális cselekményre használja fel. A 2011/93/EU irányelv által meghatározott büntetési tételekre tekintettel további minősítő körülmény a törvény szerint, ha a sértett tizennégy, illetve tizenkét éven aluli, továbbá ha egyszerre több minősített eset is megvalósul. Az indokolással kapcsolatban szükségesnek tartjuk annak kiemelését, hogy a védekezésre képtelen személy sérelmére történő elkövetés nem minősített eset. Az idézett megfogalmazás egyrészt megkerüli annak a kérdésnek a tisztázását, hogy a jogegységi határozat a 197. (2) bekezdését alapesetnek vagy minősített esetnek tekinti-e, ehelyett a szexuális erőszak kiterjesztéseként fogalmazza meg azt az esetet, amikor a tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére valósul meg a szexuális cselekmény. E körben azonban egyáltalán nem lényegtelen, hogy az elkövető kényszerítette-e a sértettet a szexuális cselekményre. A jogegységi határozat rendelkezésének alátámasztására több okból sem helytálló a 2011/93/EU irányelvre történő hivatkozás. Az irányelv BJE által is idézett 3. cikk (5) bekezdésének I. és II. fordulata legalább nyolc évi szabadságvesztést elérő büntetési tételt ír elő az olyan kényszerítés nélküli magatartások esetén, amikor a szexuális cselekmény elkövetője a gyermek kiszolgáltatott helyzetével él vissza. Ennek az előírásnak a 197. (2) bekezdése messzemenőkig megfelel, tekintettel a szabadságvesztés tíz éves felső határára. Az irányelv 3. cikk (5) bekezdésének III. fordulata amely tíz éves felső határt ír elő pedig kifejezetten arról az esetkörről rendelkezik, amikor kényszert, erőszakot vagy fenyegetést alkalmaznak. A Btk (2) bekezdése ilyen elemet nem tartalmaz. A tizenkét éven aluli sértett sérelmére erőszakkal elkövetett szexuális cselekmény esetén a Btk (4) bekezdés a) pontja alapján pedig tizenöt évi szabadságvesztés kiszabása is lehetséges. Az irányelvre való hivatkozás ugyanakkor formai szempontból is hibás, mert az uniókonform értelmezés büntetőjogban jelentkező feltétlen korlátja, hogy az a tagállami szabályozáshoz Btk.-hoz képest súlyosabb értelmezési eredményre nem vezethet. A büntetőjogi irányelvek ún. jogalkotási minimumstandardokat fogalmaznak meg, amelyeket a jogalkotónak kell teljesíteni. Abban az esetben, ha a jogalkotó ezeket nem teljesíti más jogágakkal ellentétben nem lehet az irányelvre hivatkozni annak érdekében, hogy az ott foglalt célok teljesüljenek. Mint látható, a Btk. az irányelv elvárásait egyrészt teljesíti, másrészt, ha nem teljesítené, akkor sem lehetne a terhelt terhére felhívni az irányelv rendelkezéseit, mivel az a büntetőjogi legalitás elvét, a nullum crimen/nulla poena sina lege elvét sérti. 9 c) A jogértelmezés körében a jogegységi határozat hivatkozik az Alaptörvény 28. cikkére, mely szerint A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. E körben a jogegységi határozat a 196. elemzésével és a al történő összevetésével a jogalkotó feltehető szándékára hivatkozással érvel amellett, hogy a hozzátartozói minőség önmagában, kényszerítés nélkül is megalapozza a súlyosabb minősítést. 9 Szomora Zsolt: Amicus Curiae c. levél, melyet a szerző bocsátott rendelkezésemre. MJ_május_beliv.indd :16:16

32 szám Magyar Jog Azzal, hogy a tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel végzett vagy végeztetett szexuális cselekményt önmagában azaz kényszerítés nélkül is szexuális erőszaknak tekinti a törvény, nem lehetett a jogalkotó célja az, hogy ugyanolyan és ne magasabb fokú büntetőjogi védelemben részesítse az ilyen korú személyt, mint a tizenkét és tizennyolc év közöttit. Kétségtelen, hogy a 198. (3) bekezdése 10 visszautal az (1) bekezdésre, azonban a (2) bekezdés is, akként, hogy szexuális erőszaknak minősíti a tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel végzett vagy végeztetett szexuális cselekményt, abban a bűncselekmény súlyosabban büntetendő esetének speciális sértetti körét meghatározva. Mindebből következően a bűncselekménynek azok a súlyosabban minősülő esetei, amelyeknek a büntetési tétele meghaladja a (2) bekezdés szerintit, értelemszerűen irányadóak a tizenkét év alatti sértett sérelmére elkövetett bűncselekményeknél is. Ez utóbbi érvelés azért helytelen, mert az a tény, hogy a törvényalkotó az alapesetként szabályozott (2) bekezdést is szexuális erőszak bűncselekményének nevezi, nem teszi a (2) bekezdést utaló normává, ahhoz mint az a (3) bekezdés esetében megtörténik kifejezett hivatkozás kell az (1) bekezdés rendelkezéseire. Ami az értelmezés körében a jogalkotó szándékát jelenti, Szomora a fentiekben már hivatkozott levelében a teleologikus értelmezéssel kapcsolatban több lényeges szempontra is felhívja a figyelmet. Nézete szerint a választott módszert tekintve azért helytelen a céltételező (teleologikus) értelmezés alkalmazása, mert a BJE a jogalkotó feltehető, vélelmezett szándékára hivatkozik (ún. szubjektív teleologikus értelmezés), ellenben az Alaptörvény 28. cikke a jogszabály a Btk. céljának figyelembevételét írja elő (ún. objektív teleologikus értelmezés). A jogszabály céljára annak szövegéből kell következtetést vonni, nem pedig a miniszteri indokolásból. 11 Jelen esetben azonban a jogalkotó feltehető szándékának vizsgálata is lehetséges, mert az alapeset/minősített esetek kérdéséről a kodifikációs munkálatokban részt vevő minisztériumi munkatárs is nyilatkozott a büntető kollégiumvezetők 2015 áprilisában, a Kúrián tartott értekezletén. Abban a kérdésben, hogy a Btk (2) bekezdése a régi Btk (1) bekezdéséhez képest súlyosabb, öt évtől tíz évig tartó szabadságvesztést kapcsol, tehát a büntetési tételt felemelte, a következő hangzott el: tudatos volt az előrehozott védelem [ ] A (3) bekezdés szerinti minősítő körülmények a büntetés kiszabásakor érvényesíthetőek. 12 A szerző a továbbiakban kiemeli, hogy a kiindulópontját tekintve is téves a teleologikus értelmezés alkalmazása, mert azt a büntetőjogban a nullum crimen/nulla poena 10 Nyilvánvaló elírás, helyesen 197. (3) bekezdése. 11 Szomora Zsolt: Amicus Curiae c. levél. 12 Összefoglaló jegyzet a büntető kollégiumvezetők országos értekezletéről, április 8 10.; hivatkozza Szomora Zsolt In: Amicus Curiae c. levél. sine lege elvre tekintettel a terhelt terhére, a felelősség súlyosítására, a szöveget figyelmen kívül hagyó valódi kiterjesztő értelmezésként alkalmazni nem lehet. A teleologikus értelmezés nem vezethet analógiához a büntetőjogban A jogegységi határozat eljárásjogi következményei A tényállás értelmezésének és a cselekmények minősítésének nemcsak anyagi jogi szempontból, a büntetési tételkeretek különbözősége miatt van jelentősége, hanem a hatásköri szabályok miatt annak eljárásjogi következményei is vannak. A büntetési tételkerettől függően a cselekmények vagy a járásbíróság vagy a törvényszék hatáskörébe tartoznak a Be. 16. alapján. A Kúria által vizsgált büntetőjogi rendelkezések július 1-jétől vannak hatályban, a jogegységi döntés alkalmazásának időbeli hatálya újabb problémákat vet fel. A jogegységi döntés értelmében ugyanis azokban az ügyekben, amelyekben járásbíróságok jártak el, hatáskörüket túllépték és ez a körülmény a Be (1) bekezdés II. c) pontjába ütköző ún. abszolút hatályon kívül helyezési okot eredményez. Ez alapján lehetőség nyílik a Be (1) bekezdés c) pontja alapján a felülvizsgálati eljárás lefolytatására, aminek kimenetele nem lehet kétséges: a jogerős ítéletet a Be (2) bekezdése értelmében hatályon kívül kell helyezni. Ezt a megállapítást támasztja alá a Kúria Bfv.I.1511/ 2016/5 sz. döntése, amelyben a járásbíróság és a törvényszék jogerős ítéletét helyezte hatályon kívül. A Kúria által irányadónak tekintett tényállás szerint a terhelt még az évi IV. törvény hatálya alatti időpontban a felügyeletére bízott, 12 év alatti sértettel erőszak, illetve kvalifikált fenyegetés alkalmazása nélkül fajtalankodott. A bűncselekmény elbírálására azonban már a Btk. hatálya alatt került sor. A jogerős ítélet a terhelt cselekményét a Btk (2) bekezdésébe ütköző szexuális erőszak bűntettének minősítette. A Kúria előtti felülvizsgálati eljárást a terhelt védője kezdeményezte eljárásjogi szabálysértésekre hivatkozással. A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, ugyanakkor részben alaposnak találta, ezért a megtámadott határozatok ha- 13 A tiltott analógia említését Szomora azért is fontosnak tartja, mert a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.156/2013/9. számú, január 10-én hozott ítélete ugyanebben a jogkérdésben analógiának nevezte az alkalmazott értelmezési módszert, és így állapította meg a terhelt felelősségét a Btk (4) bekezdés a) pontja szerint. Lásd részletesebben: Szomora Zsolt: A tizenkét éven aluli sérelmére elkövetett szexuális erőszak minősítési kérdési, avagy a bírói gyakorlat menthetetlennek látszó vergődése a kétszeres értékelés és más alapelvek hálójában. in.: Ad Valorem Ünnepi tanulmányok Vida Mihály 80. születésnapjára. (szerk.: Gál Andor Karsai Krisztina) Iurisperitus Kiadó Szeged, o. MJ_május_beliv.indd :16:16

33 szám TANULMÁNYOK 287 tályon kívül helyezésére tett indítványt. Álláspontja szerint ugyanis a járásbíróság hatáskörét túllépve bírálta el a terhelt cselekményét, mert annak törvényes minősítése a Btk (2) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő tizenkettedik életévét be nem töltött, az elkövető felügyelete alatt álló személy sérelmére szexuális cselekmény végzésével elkövetett szexuális erőszak bűntette, amelynek elbírálása első fokon a törvényszék hatáskörébe tartozik. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban megállapította, hogy a cselekmények jogi minősítésére vonatkozó indokolási kötelezettséget az eljárt bíróságok megsértették és ebből következően az elsőfokú bíróság a hatáskörét túllépve törvényszék hatáskörébe tartozó ügyet bírált el. Az indokolási kötelezettség megsértése a Kúria szerint elsősorban a büntetőtörvény időbeli hatályának alkalmazása körében valósult meg. Mind az első-, mind a másodfokú bíróság értelmezése szerint ugyanis az enyhébb elbírálást a évi C. törvény rendelkezései biztosítják. Ezzel szemben a Kúria végzésében kifejtette, hogy az irányadó tényállás szerinti elkövetési magatartást az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos büntetőtörvények nem azonos, hanem eltérő büntetési tétellel rendelték büntetni. Utalt arra, hogy az évi IV. tv szerint az erőszakos közösülés bűncselekményének alapesetét a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére akkor is meg kell állapítani, ha az elkövető vele szemben erőszakot, vagy kvalifikált fenyegetést nem alkalmazott, mert a sértettet védekezésre képtelennek kellett tekinteni. A 197. (2) bekezdés b) pontja alapján súlyosabban minősült az erőszakos közösülés bűncselekménye (5 10 évig terjedő szabadságvesztés), ha a sértett az elkövető nevelés, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt áll. Ez a rendelkezés a kényszerítés nélküli elkövetésre vonatkozott. A még súlyosabb minősítés csak erőszak vagy fenyegetés alkalmazása esetén kerülhetett megállapításra. A Kúria döntésének indokolásában rögzíti, hogy az elkövetéskori Btk. alapján a tényállás alapjául szolgáló bűncselekmény 5 10 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett. Ugyanakkor nem osztotta a Kúria az elbíráláskor hatályban lévő Btk. alkalmazására vonatkozó bírósági érvelést sem. Álláspontja szerint, amennyiben a évi C. törvény 197. szerinti szexuális erőszak alkalmazásának lett volna helye, úgy az irányadó tényállás alapján annak minősített esetét kellett volna megállapítani. Indokolásában a továbbiakban a jogegységi határozatra hivatkozik a bűncselekmény minősítése körében, mely szerint a cselekmény a Btk (1) bekezdésébe ütközik és a (2) bekezdésre figyelemmel a (4) bekezdés a) pontja szerint minősül és 5 15 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett. Mindezekre figyelemmel a törvényszéket utasította új eljárás lefolytatására. Az ismertetett jogesetben a megismételt eljárás során tekintettel az elkövetési időpontjára még lehetőség van arra, hogy a bíróság mérlegelje a Btk. 2. alapján, hogy az elkövetéskori vagy az elbíráláskori jogszabály biztosít-e kedvezőbb elbírálást az elkövető számára. A Kúria jogegységi határozata alapján azonban a július 1. napját követően elkövetett és jogerősen elbírált ugyanilyen ügyekben akár a terhelt javára benyújtott felülvizsgálati indítvány alapján is számára kedvezőtlenebb döntés születhet. 4. Összegzés A Kúria jogegységi határozatával kapcsolatos véleményünket a fentiekben már részletezettek szerint kifejtettük. Határozott álláspontunk az, hogy a 197. (2) bekezdése a szexuális erőszak kényszerítés nélküli alapesetét szabályozza, a (4) bekezdés a) pontjában meghatározott minősített eset csak arra az elkövetőre alkalmazható, aki erőszakkal vagy kvalifikált fenyegetéssel kényszeríti a 12. életévét be nem töltött sértettet a szexuális cselekményre. A Btk (3) bekezdése kizárólag az (1) bekezdés a) és b) pontjával együtt értelmezhető. A Kúria a Btk egyértelmű és világos rendelkezéseinek törvénysértő értelmezésével jutott a jogegységi határozatban írt megállapításokra. Nézetünk szerint a jogértelmezésen messze túlmutató, már jogalkotásnak tekintendő álláspont közeljövőben történő felülvizsgálata már csak azért is szükséges, hogy az ítélkezés során ne alakuljon ki contra legem joggyakorlat. MJ_május_beliv.indd :16:16

34 szám Magyar Jog STÁL JÓZSEF Az elsőfokú ítélet szerkesztése a német büntetőeljárásban szerkesztése során ott is kiemelkedő szerepe van a jogirodalomnak és az ítélkezési gyakorlatnak. A tanulmány célja annak vázlatos bemutatása, hogy a német elsőfokú ítélet megszerkesztése milyen fő nyomvonalak mellett történik. Bevezető gondolatok, témafelvetés A bíróság legfontosabb ügydöntő határozata az ítélet, az irányadó magyar eljárásjogi szabály szerint 1 azzal a bíróság a vádról határoz, ha a vádlottat bűnösnek mondja ki, vagy felmenti. Legalapvetőbb tartalmi elemeit meghatározza az eljárási törvény 2, de megszerkesztése során jelentőséggel bír a jogirodalom és a joggyakorlat is. A problematikával számos esetben foglalkoztak már, mind az elmélet szintjén, mind a gyakorlatiasság igényével 3. Az ítélet (Urteil) a német büntetőeljárásban is a legfontosabb bírósági határozat, jogszabály nem határozza meg a fogalmát, azt a jogelmélet és a joggyakorlat alakította ki. Az egyik fogalom-meghatározás szerint 4 alatta értendő a perbíróság formakötött, különleges hatásokkal ellátott döntése; alapját mindig főtárgyalás képezi, mindig ügydöntő hatása van. Egy másik megközelítés 5 szerint a büntető ítélet bírósági döntés, amelyet főtárgyalás alapján hoznak, rendszerint a bizonyítási eljárást zárja le, feladata a büntetőeljárás alapját képező azon kérdés végleges megválaszolása, hogy a vádlott bűnös-e és milyen jogkövetkezményeket kell vele szemben alkalmazni; csupán az elítélés jogerőre emelkedésével tekinthető megdöntöttnek a vádlottat addig megillető ártatlanság vélelme. A legalapvetőbb tartalmi elemeit a német büntetőeljárásban is az eljárási törvény 6 határozza meg, de meg évi XIX. törvény a büntetőeljárásról, Előbbi törvény , 330. (3) bek., 331. (3) bek., 542/A. (7) bek., 547. (3), (4) bek. 3 Pl.: Dr. Fázsi László PhD Dr. Stál József: Észrevételek a büntető ítéletek szerkesztésének kultúrája körében, elérhető: ujbtk.hu/dr-fazsi-laszlo-phd-dr-stal-jozsef-eszrevetelek-abunteto-iteletek-szerkesztesenek-kulturaja-koreben/; Dr. Ficsór Gabriella: Határozat-szerkesztés, elérhető: debreceniitelotabla.birosag.hu/sites/ debreceniitelotabla. birosag.hu/files/field_attachment/hatarozatszerkesztes.pdf; A Határozatszerkesztés vizsgálatának tárgykörében felállított joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye, elérhető: osszefoglalo_velemeny.pdf; letöltés mindegyik esetben: december 23.; Dr. Csomós Tamás: A büntetőhatározatok szerkesztése, Ügyvédek Lapja, 2014/5. 4 Dr. Bernd Heinrich/Dr. Tobias Reinbacher: Das Urteil (Az ítélet), elérhető: urteil.pdf, letöltés: december Hinweise zur Abfassung eines Strafurteils, elérhető: bayern.de, letöltés: április 1. 6 Strafprozeßordnung (Büntetőperrendtartás), rövidítése: StPO (a tanulmányban: Be.), elérhető: letöltés: december 23. A német Be. elsőfokú ítélet szerkesztéséhez kapcsolódó rendelkezései A német Be. az elsőfokú ítélet szerkesztéséhez a következő előírásokat tartalmazza: (1) A főtárgyalás az ítélet tanácskozást követő kihirdetésével zárul. (2) Foglalkozástól eltiltás esetén az ítéletben pontosan meg kell jelölni a foglalkozást, a foglalkozási ágat, a mesterséget, a mesterség fajtáját, amelynek gyakorlása a tilalom tárgya. (3) Az eljárás megszüntetését ítéletben kell kimondani, ha eljárási akadály áll fenn. (4) Az ítélet rendelkező része megadja a minősítését annak a cselekménynek, amelyben a vádlottat bűnösnek mondják ki. Ha a törvényi tényállásnak van törvényi megnevezése, a cselekmény jogi megjelölésére azt kell használni. Pénzbüntetés kiszabása esetén a napi tételek számát és az egynapi tétel öszszegét a rendelkező részbe fel kell venni. Az ítélet rendelkező részében kell kifejezésre juttatni, ha a biztonsági őrizetre vonatkozó döntést elhalasztják 8, a büntetés vagy az intézkedés végrehajtását felfüggesztik, a vádlottat próbára bocsátják, vagy a büntetéstől eltekintenek. Egyebekben a rendelkező rész megfogalmazása a bíróság mérlegelésén múlik. (5) A rendelkező rész után az alkalmazott rendelkezéseket kell felvezetni paragrafus, bekezdés, szám, betű szerint és a törvény megjelölésével. Hivatkozni kell továbbá a szövetségi nyilvántartási törvény 17. (2) bekezdésére, ha elítélés esetén a bűncselekményt, vagy a bűncselekmények jelentős részét kábítószer-függőség alapján követték el, két évnél 7 A németről magyarra fordítás a tanulmány szerzőjének munkája, a fordítás az adott német jogintézménynek leginkább megfelelő magyar kifejezés használatával történik, nem feltétlenül adja vissza a német jogintézmény lényegét, a fordítás különös nehézségbe ütközik a német jogrendszer által ismert, de a magyar jogrendszerben nem létező, vagy eltérő tartalmú jogintézmény esetén. 8 A német Btk /A. -a szerint a biztonsági őrizetet a bíróság rendeli el szabadságvesztésre történő elítélés esetén, ha az elkövető és cselekményének összértékelése alapján megállapítható, hogy súlyos bűncselekmények elkövetésére vonatkozó hajlama ( ) következtében az elítélésének idején a közösségre veszélyes. A döntést a bíróság az egyéb feltételek fennállása esetén akkor halaszthatja el, ha az elkövető előbb említett veszélyessége kielégítő bizonyossággal nem állapítható meg, de valószínű. MJ_május_beliv.indd :16:16

35 szám TANULMÁNYOK 289 nem hosszabb szabadságvesztés vagy halmazati szabadságvesztés kiszabása esetén (1) A vádlott elítélése esetén az ítélet indokolásának meg kell adnia a bizonyítottnak tekintett tényeket, amelyekben a bűncselekmény törvényi ismérvei megtalálhatók. Ha a bizonyíték más tényekből következik, ezeket is meg kell adni. Ábrázolásokra, amelyek az ügyiratban találhatók, a részleteket illetően utalni lehet. (2) Ha a tárgyaláson hivatkoztak a büntetőtörvényben szabályozott különös körülményekre, amelyek a büntethetőséget kizárják, enyhítik, vagy súlyosítják, az ítéleti indokolásnak ki kell térnie arra, hogy ezeket a körülményeket megállapítottnak, vagy elvetettnek kell-e tekinteni. (3) A büntető ítélet indokainak ezen túlmenően az alkalmazott büntetőtörvényt meg kell jelölniük, és azokat a körülményeket felsorolniuk, amelyek a büntetés kiszabásakor meghatározók voltak. Ha a büntető törvényi tényállás a büntetés enyhítését lehetővé tévő esetköröket szabályoz, az ítéleti indokolásnak ki kell térnie arra, amiért ezeket a körülményeket elfogadták, vagy a tárgyaláson tett indítvány ellenére elvetették; ez értelemszerűen vonatkozik a Büntető Törvénykönyv a szerint kiszabott szabadságvesztésre 10. Az ítéleti indokoknak meg kell adniuk azt is, hogy a büntetés súlyosítását lehetővé tévő törvényi esetkört miért nem állapítottak meg, ha egyébként fennállnak azok az előfeltételek, amelyeknek megfelelően a büntetőtörvény szerint ilyen eset általában fennáll; ha ezek az előfeltételek nem állnak fenn, azonban mégis egy különösen súlyos esetet állapítanak meg, a második mondatot megfelelően kell alkalmazni 11. Az ítélet indokolása továbbá megadja, ami miatt a büntetés végrehajtását felfüggesztették, vagy a tárgyaláson tett indítvány ellenére nem függesztették fel; ugyanez vonatkozik a próbára bocsátásra és a büntetés mellőzésére. Az ítéleti indokokban meg kell adni, ha az ítéletet megállapodás előzte meg (257c. ) Strafgesetzbuch (Büntető Törvénykönyv), rövidítése: StGB (a tanulmányban: Btk.), elérhető: letöltés: december Rövid (hat hónap alatti) szabadságvesztés, csak kivételes esetekben. 11 A büntetés enyhítését, illetve súlyosítását lehetővé tévő esetkör tényállásba foglalt büntetéskiszabási esetkört jelent, nem privilegizáló, és nem minősítő körülmény, hanem ajánló szabály, amely nem köti a bírót, példaszerű büntetéskiszabási szabályok, bizonyítottságuk esetén sem vonják maguk után a büntetés kötelező enyhítését vagy súlyosítását, a bíró megfelelő indokolással továbbra is alkalmazhatja az alapesetet. 12 Be. 257c. : a bíróság megállapodhat az eljárás résztvevőivel az eljárás lefolytatásában és kimenetelében, a megállapodás tárgya a jogi következmény, az ítélet tartalma és az ahhoz tartozó vég- (4) Ha valamennyi jogorvoslatra jogosult a jogorvoslatról lemond, vagy a jogorvoslat megtételére előirányzott határidőn belül nem jelentenek be jogorvoslatot, meg kell jelölni a bizonyított tényeket, amelyekben megtalálhatók a bűncselekmény törvényi ismérvei, és meg kell jelölni az alkalmazott büntetőtörvényt; ítéletek esetében, amelyekben csupán pénzbüntetést szabnak ki, vagy pénzbüntetés mellett gépjármű-vezetési tilalmat vagy vezetői engedély megvonását és ezzel együtt a járművezetői engedély bevonását rendelik el, vagy próbára bocsátást rendelnek el, utalni lehet a befogadott vádiratra, a 418. (3) bekezdés második mondata szerinti vádra 13, vagy a büntetőparancsra, illetve a büntetőparancs indítványra. A (3) bekezdés ötödik mondata megfelelően irányadó. Az ítéleti indokok további tartalmát a bíróság az egyedi eset körülményeinek figyelembevételével mérlegelése szerint állapítja meg. Az ítéleti indokokat a 275. (1) bekezdés második mondatában előirányzott határidőn belül ki lehet egészíteni, ha jogorvoslat bejelentése határidejének elmulasztása esetén elrendelték az előző eljárási szakaszba történő viszszavetést. (5) A vádlott felmentése esetén az ítélet indokainak meg kell adnia, hogy a vádlottra nem bizonyítottak rá, vagy és mely okokból a bizonyítottként elfogadott cselekményt nem tekintették büntetendőnek. Ha valamennyi jogorvoslatra jogosult lemond a jogorvoslatáról, vagy a bejelentésre előirányzott határidőn belül nem jelentenek be jogorvoslatot, csak azt kell megadni, hogy a vádlott terhére rótt bűncselekmény ténybeli vagy jogi indokok miatt nem lett megállapítva. A (4) bekezdés harmadik mondata irányadó. (6) Az ítélet indokaiban meg kell adni azt is, hogy biztonsági intézkedést miért rendeltek el, a döntést a biztonsági őrizetről miért halasztották el, vagy a tárgyaláson tett indítvány ellenére miért nem rendelték el, vagy miért nem halasztották el a döntést. Ha a járművezetői engedélyt nem vonták be, vagy a Btk. 69a. (1) bekezdés harmadik mondata szerinti zárolást nem rendeltek el, jóllehet ez a bűncselekmény jellege miatt figyelembe jött 14, az ítélet indokai mindig megadják, amiért ezt az intézkedést nem rendelték el. zések, eljárásra vonatkozó intézkedések, és az eljárás résztvevőinek eljárási magatartása lehet, a bíróság határozza meg a tartalmát, a megállapodáshoz kötődése bizonyos esetekben megszűnik. 13 Be (3) bek.: a gyorsított bírósági eljárásban szükségtelen vádirat benyújtása, ha ilyet nem nyújtanak be, a vádat a főtárgyalás kezdetekor szóban emelik és tartalmát a jegyzőkönyvbe veszik fel. 14 Btk. 69a. (1) bek. (főszabály): ha a bíróság megvonja a vezetési jogosultságot, egyidejűleg meghatározza, hogy hat hónaptól öt évig terjedő időtartamra új vezetői engedélyt kiállítani nem lehet. MJ_május_beliv.indd :16:16

36 szám Magyar Jog 268. (1) Az ítélet meghozatala a nép nevében történik. (4) Ha az ítélet kihirdetését elhalasztották, az ítéleti indokokat lehetőleg előzőleg kell írásban rögzíteni. 268a. (1) Ha az ítéletben a büntetés végrehajtását felfüggesztik, vagy a vádlottat próbára bocsátják, a bíróság a Btk. 56a 56d. és 59a. -aiban megjelölt rendelkezéseket 15 döntésben foganatosítja; ezt az ítélettel kell kihirdetni. (2) Az (1) bekezdés megfelelően irányadó, ha az intézkedés végrehajtását felfüggesztik, vagy a büntetés mellett pártfogó felügyeletet rendelnek el, és a bíróság a Btk. 68a-68c. -ai szerinti döntéseket 16 foganatosítja (1) A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell az ítélet rendelkező részét. (4) A jegyzőkönyv elkészítése előtt az ítéletet nem szabad kézbesíteni (1) Az ítéletet haladéktalanul az ügyirat részévé kell tenni, ha indokait nem vették fel teljes egészében a jegyzőkönyvbe. Ennek legkésőbb a kihirdetést követő öt héten belül kell történnie; ez a határidő meghosszabbodik két héttel, ha a főtárgyalás három napnál tovább tartott, ha a főtárgyalás tíz napnál tovább tartott, minden megkezdett tíz főtárgyalási naponként további két héttel. A határidő letelte után az ítéleti indokokat nem szabad megváltoztatni. Ezt a határidőt csak akkor szabad túllépni, ha és ameddig megtartásában a bíróság az egyedi esetben előre nem látható elháríthatatlan körülmény miatt akadályoztatva volt. A bírósági iroda az indokok beérkezésének és változásának időpontját feljegyzi. (2) Az ítéletet aláírják a bírók, akik a döntésben részt vettek. Ha a bíró akadályozott az aláírásban, ezt az akadályoztatás okának megjelölésével az elnök és annak akadályoztatása esetén a legidősebb bíró az ítélet alatt feljegyzi. Az ülnökök aláírása nem szükséges. (3) Az ítéletbe fel kell venni az ülés napjának megjelölését, valamint az ülésen részt vett bírók, ülnökök, 15 Btk. 56a. : próbaidő, 56b. : kötelezettségek (kár jóvátétele, pénzösszeg fizetése közhasznú intézmény részére, egyéb közhasznú szolgáltatás nyújtása, pénzösszeg fizetése az államkaszszának), 56c. : magaviseleti szabályok (rendelkezések tartózkodási helyre, képzésre, munkára, szabadidőre, jelentkezési kötelezettség, kapcsolattartási tilalom, bizonyos tárgyak birtoklásának tilalma, tartási kötelezettség), 56d. : pártfogó felügyelet, 59a. : próbára bocsátás és büntetéstől eltekintés esetén próbaidő, magaviseleti szabályok és kötelezettségek. 16 Magaviseleti felügyelet, Btk. 68a. : előfeltételek, 68b. : utasítások (pl.: lakó- és tartózkodási hely elhagyásának, tevékenység folytatásának, dolgok birtoklásának, gépjárművek tartásának, vezetésének, alkohol fogyasztásának tilalma), 68c. : időtartam (főszabály: legalább két év, legfeljebb öt év). ügyészség tisztviselői, védő és bírósági hivatal okiratkezelője neveit. (4) Az ítéletek kiadmányait és kivonatait a bírósági hivatal okiratkezelője írja alá és a bíróság bélyegzőjével látja el (1) Minden ítéletnek rendelkezést kell tartalmaznia arról, hogy ki viseli az eljárás költségeit. (2) A bíróság az ítéletben hoz döntést arról, hogy ki viseli a szükséges kiadásokat. A német elsőfokú ítélet felépítése 17 A német elsőfokú ítélet az alábbi fő részekre tagolódik: I. Fejrész. II. Rendelkező rész, 1. bűnösség kimondása, 2. jogkövetkezmények kimondása, 3. költségrendelkezés. III. Alkalmazott jogszabályhelyek. IV. Indokok, 1. (I.) személyi körülmények, 2. (II.) megállapítások (történeti tényállás), 3. (III.) bizonyítékok értékelése, 4. (IV.) jogi indokolás, 5. (V.) büntetéskiszabás, 6. (VI.) járulékos rendelkezések indokolása. A gyakorlat nem egységes abban, hogy az alkalmazott jogszabályhelyek felsorolása része-e a rendelkező résznek, avagy az ítélet önálló része, amelyet az ítélet kihirdetésekor kihirdetni sem kell. A 17. szám alatti lábjegyzetben első helyen írt munka a rendelkező részhez tartozónak tekinti, míg az 5., avagy a 17. szám alatti lábjegyzetben másodikként megjelölt munka szerint nem része a rendelkező résznek. A Be (5) bekezdésének megfogalmazásából [ A rendelkező rész után az alkalmazott rendelkezéseket ( ) ] következően az alkalmazott jogszabályhelyek nem képezik a rendelkező rész részét, emiatt a tanulmány sem tekinti annak. I. Fejrész A fejrész (Bevezetés, Rubrum) alapján válaszolható meg az a legalapvetőbb kérdés, hogy ki, ki ellen, mikor és milyen bűncselekmény(ek) miatt tárgyalt. Első eleme az ügyiratszám, amelyben magát a szám szót nem használják, a gyakorlat nem egységes abban, 17 Az 5. szám alatti lábjegyzetben írt munkán túlmenően pl.: Dr. Christian Lukas: Die Form eines Strafurteils: muenster.de/~lucas/jura/strafurteil.pdf; továbbá: juraindividuell.de/artikel/das-strafurteil-aufbau-in-derklausur/; egy konkrét ügyben meghozott elsőfokú ítélet elérhető pl.: beschluesse/inhalte/2351.htm; letöltés: március 1. MJ_május_beliv.indd :16:16

37 szám TANULMÁNYOK 291 hogy használni kell-e az ügyiratszám szót, vagy annak rövidítését ( Ügyiratszám=Üi., Aktenzeichen=AZ ), avagy elegendő magának a számnak a feltüntetése. Az ügyiratszámot nem zárja le sorszámra utaló pont(.). Az ügyiratszám és a bíróság megjelölése között található a tartomány címere. Ezt követi A nép nevében kifejezés; a gyakorlat nem egységes abban, hogy azt követően kell-e használni felkiáltójelet(!). Ezután az Ítélet szó következik. A gyakorlat a nagy kezdőbetű után általában kicsi betűket használ, de előfordul a kizárólag nyomtatott nagy betűk használata is [ A NÉP NEVÉBEN(!), ÍTÉLET ]. A büntetőügyben megjelölés után a fejrész a vádlott legalapvetőbb személyi adatait, körülményeit tartalmazza, feltüntetésre kerül itt (a következő sorrendben): foglalkozása, neve, lakcíme (a törvényes képviselőjét is beleértve), születésének ideje és helye, családi állapota és nemzetisége. A gyakorlat szükségtelennek tartja a védő (címmel együtt) közvetlenül vádlott utáni feltüntetését, ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy a védőt tárgyaláson résztvevőként fel kell tüntetni a tárgyalási jegyzőkönyvben, ha a tárgyaláson részt vett, így kétszeres említés jönne létre. Ugyanakkor a védő (címmel történő) fejrészbe történő felvétele mellett szól az, hogy az ítéletet neki is kézbesíteni kell, és a tárgyaláson résztvevőként történő megnevezésből nem tűnik ki a címe. Több vádlott esetében a vádlottakat számokkal jelölik, amelyeket és szóval kötnek össze, feltüntetésük a vádirat sorrendje szerint történik, majd ezt követően jelölik meg az eljárás tárgyát képező bűncselekményt, több bűncselekmény esetén a legsúlyosabbat feltüntetve, amelyet kiegészítenek a többek között megjelöléssel. Ezután megnevezik az ítéletet hozó bíróságot, majd a tárgyalás megtartásának idejét (az ítéletet a főtárgyaláson, vagy főtárgyalás alapján hozzák), utána feltüntetik a bíró(k), ügyész(ek), védő(k) és a bírósági hivatal okiratvezető(k) (utóbbi gyakorlatilag a jegyzőkönyvvezető) nevét. Ezt követi az alábbi döntést hozta: fordulat (megjegyzendő: a 17. szám alatti lábjegyzetben másodikként írt munka ezt nem a bevezető rész utolsó, hanem a rendelkező rész első elemének tekinti). Az ily módon meghatározott fejrészhez kapcsolódóan egyéb részleteket érintő kiegészítéseket is ismer a jogirodalom és a joggyakorlat, pl.: a fejrészben lévő hibák nem alapozzák meg az ítélet hatályon kívül helyezését, mert a fejrészben lévő adatok nem a Be (1) bekezdés értelmében vett megállapítások és az ítélet nem ezeken alapul; feltüntetendő a vizsgálati fogság ténye, továbbá az is, ha azt elfogatóparancs kibocsátása előzte meg ( vizsgálati fogságban a bíróság által napján kibocsátott elfogatóparancs alapján ); megjelölendő, ha a bíróságnak volt kamarája, vagy tanácsban járt el ( A Berlini Bíróság V. Nagy Büntető Kamarája, Gazdasági Büntető Kamara, ülnökbíróságként ); több ügyész esetén valamennyi ügyész megnevezendő, akármelyik tárgyalási napon is vett részt; feltüntetendő, ha a tárgyalás zárt, illetve nyilvános volt. A gyakorlat az eljárás résztvevőjeként feltünteti továbbá: mellékvádló, mellékvádlói képviselő, magánvádló, egyéb érdekelt. Álljon itt e helyen minderre a következő példa: 40 Ls 330 Js 5351/11 AK 44/01 Tartomány címere. Bíróság A Nép Nevében(!) Ítélet büntetőügyben 1. a... foglalkozású Josef (név), aki született: 19 (idő és hely), lakik:..., családi állapotú,. nemzetiségű ellen, 20 napja óta ebben (másik) büntetőügyben vizsgálati fogságban a... büntetés végrehajtási intézetben, védője: dr...., címe... és 2. a... foglalkozású.. stb... (többek között) csalás (illetve más egyéb) bűncselekmény miatt a Bíróság ülnökbíróságként a 20 napján megtartott nyilvános tárgyaláson amelyen részt vettek: bíró, ügyész, védő, bírósági hivatal okiratvezető meghozta az alábbi döntést: II. Rendelkező rész A rendelkező rész (Tenor) összefoglalja a bíróság döntésének eredményét a vádról, megadja a bíróság döntését a vádlott bűnösségéről és ártatlanságáról, kifejezésre juttatja az ellene alkalmazott jogkövetkezményeket, meghatározza a jogerő terjedelmét, a végrehajtás és a szövetségi nyilvántartásba történő bejegyzés alapját képezi, emiatt a büntető ítélet legfontosabb része 18, amely az alábbiak szerint tagolódik: 1. BŰNÖSSÉG KIMONDÁSA A bűnösség kimondását a jogi következménnyel össze lehet vonni, amely különösen egyetlen, vagy kevés tényállás megvalósulása esetén indokolt. A tényállásokat e helyen külön számokkal nem jelölik meg. Nem kell feltüntetni az elkövetői formákat (önálló tettes, társtettes, közvetlen tettes) és nem kell megadni a bűncselekmény kategóriáját (bűntett, vétség), a megvalósult büntetéskiszabási törvényi esetkört, fel kell azonban tüntetni a felbujtást, a bűnsegélyt, a kísérletet, a halmazatot, valamint a bűnösség formáját, ha a bűncselekmény szándékosan és gondatlanul is elkövethető. 18 A fogalom-meghatározás az 5. szám alatti lábjegyzetben írt munkában található. MJ_május_beliv.indd :16:16

38 szám Magyar Jog A rendelkező részben kell kimondani a (részbeni) felmentést és az eljárás (részbeni) megszüntetését is. 2. JOGKÖVETKEZMÉNYEK KIMONDÁSA A jogkövetkezmény a bűnösség kimondása esetére a Btk.- ban meghatározott joghátrány. Pénzbüntetés kiszabásakor a Be (4) bekezdés harmadik mondata a napi tételek számának és az egynapi tétel összegének meghatározását irányozza elő, a pénzbüntetés összegét tehát nem szükséges meghatározni. A Btk a szerinti fizetési könnyítés engedélyezését 19 azonban minden részletében feltüntetik. Az egy év alatti szabadságvesztést teljes hetekben és hónapokban, az annál hosszabb szabadságvesztést teljes hónapokban és években kell meghatározni (Btk. 39. ). Fel kell tüntetni, ha a szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztik, de e helyen még nem kell megadni a próbaidő tartamát. Összbüntetés esetén a rendelkező részbe be kell vonni a megelőző, jogerős ítéletet. A jogi következmény kimondása után további rendelkezések következnek, például: elkobzás, vagyonelkobzás, elhelyezés pszichiátriai kórházban, vezetői engedély bevonása, továbbá itt kell a vizsgálati fogságot a szabadságvesztésbe, illetve a pénzbüntetésbe beszámítani. A 2. szám alatti vádlottal szembeni eljárást megszünteti. Az 1. szám alatti vádlottat csalás kísérlete, szándékos testi sértés és 2 rendbeli becsületsértés miatt 7 hónap halmazati szabadságvesztésre ítéli. A szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggeszti. Az 1. szám alatti vádlottnak mindenféle tehergépjármű vezetését az utcai közlekedésben három hónapra megtiltja. A vezetői engedélyt bevonja. 12 hónap időtartamon keresztül nem szabad neki új vezetői engedélyt kiállítani. A lefoglalt kést elkobozza. 3. KÖLTSÉGRENDELKEZÉS Elítélés esetén a vádlott a Be (1) bekezdése alapján viseli az eljárás költségét. A gyakorlatban gyakran megtalálható a kijelentés, hogy az (elítélt) vádlott saját maga viseli a szükséges kiadásait, a Be (2) bekezdése ezt a kijelentést indokolja, de mégis magától értetődő, hogy az elítélt a kiadásait saját maga viseli, amely szükségtelenné teszi ennek kifejezett említését. Csupán felmentés, vagy 19 Btk. 42. : Ha az elítélttől a személyi és gazdasági körülményei miatt nem várható el, hogy a pénzbüntetést azonnal megfizesse, a bíróság részletfizetést engedélyezhet. részfelmentés esetén van annak értelme, hogy a bíróság a vádlott kiadásairól kifejezetten rendelkezzen, mert ekkor ezt a Be szerint az államkasszára kell terhelni. Fel kell tüntetni az egyetemleges kötelezés tényét is. A bíróság az ítéletben nem tünteti fel a költség összegét, annak meghatározása a végrehajtás során történik. Az 1. szám alatti vádlott viseli az eljárás költségeit és a saját maga szükséges kiadásait. Az eljárás költségeit az államkassza viseli. A mellékvádló viseli a részvételével felmerült saját kiadásait. III. Alkalmazott jogszabályhelyek Ebben a részben a jogszabályhelyeket kell megjelölni, amelyek összefüggésben vannak a bűnösség kimondásával. Nem kell megjelölni tehát az előírásokat, amelyeket a bíróság megvizsgált, de elvetett. Az általános büntetéskiszabási előírásokat és a költségviselési szabályokat szintén nem kell megjelölni; megjelölendők azonban a büntetéskiszabási különleges előírások, mint például: Btk. 41. és Az alkalmazott jogszabályhelyeket minden vádlott vonatkozásában külön-külön kell felsorolni. A felsorolás sorrendje a következő: 1. a Btk. Különös Részének rendelkezései, 2. a Btk. Általános Részének rendelkezései, 3. a Btk.-n kívüli büntetőtörvények előírásai, amelyen belül a felsorolás emelkedő sorrendben történik. Alkalmazott előírások: Btk. 185., 223., 263., 22., 23., 44., 53., 56.. IV. Indokok A negyedik rész valóban tartalmazza az Indokok megnevezést. Az alpontjait (I.: személyi körülmények, II.: megállapítások stb.) római számokkal jelölik meg, a római szám után sorszámra utaló pont feltüntetésével, az egyes részek egymástól egyéb módon történő elválasztása (pl.: , -o-o-o-o-o- ) nem használatos. Az indokolásnak tartalmaznia kell valamennyi lényeges elemet, követelmény, hogy ne tartalmazza a szükségtelen körülményeket: annyira keveset, amennyi lehetséges, annyi sokat, amennyi szükséges. A vádirat tartalmára utalni szükségtelen, de felmentő ítélet esetében célszerű a lényegének ismertetése. 1. (I.) SZEMÉLYI KÖRÜLMÉNYEK A személyi körülmények részt az I. megjelölés vezeti be. Itt találhatók az adatok a vádlott előéletére, az eddigi élet- 20 Btk. 41. : gazdagodás esetén szabadságvesztés mellett pénzbüntetés kiszabása, 42. : fizetési könnyítés. MJ_május_beliv.indd :16:16

39 szám TANULMÁNYOK 293 körülményeire, a szakmájára és hasonlókra; szükségtelen megismételni azokat, amelyek már a fejrészből adódnak (pl. nemzetisége), ezeket a tárgyalási jegyzőkönyvből kell átvenni. E rész végén a vádlott korábbi elítéléseit tüntetik fel. Mialatt a gyakorlatban leginkább valamennyi előző büntetés megtalálható, gyakran elegendő csupán a legutoljára alkalmazott, illetve az új elítélés szempontjából egyébként fontos büntetést említeni. A büntetés végrehajtásának felfüggesztését a felfüggesztési időtartammal kell megjelölni. I. vádlott nőtlen, négy kiskorú gyermek apja, akik az anyjuknál élnek. Az élettársával él Berlinben bérelt lakásban. Jelenleg foglalkozású. Már hatszor volt büntetve, ebből négyszer kifejezetten csalás miatt. Utoljára a Bíróság a 20. napján kelt..., 20 napja óta jogerős ítéletével csalás miatt 3 hónap szabadságvesztésre ítélte, de a büntetés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette és 3 év időtartamú próbaidőt rendelt el Felmentő ítélet esetében személyi körülményeket csak akkor kell megállapítani, ha ez a felmentés fellebbviteli bíróság általi felülvizsgálatához szükséges. 2. (II.) MEGÁLLAPÍTÁSOK (TÖRTÉNETI TÉNYÁLLÁS) Itt tüntetik fel a ténybeli körülményeket, amelyek az ítélet rendelkező részével összefüggésbe hozhatók, tehát a szubjektív körülményeket is. Ennek során még nem részletezendő az, hogy a bíróság ezek fennállásáról miért győződött meg, az előadás úgy történik, mintha a szerző az események szemtanúja lenne. Az elkövetés helyét és idejét pontosan kell megjelölni és meg kell állapítani a bűncselekmény megvalósulása szempontjából fontos valamennyi alanyi és tárgyi tényállási elemet. II. A Steinfurti Járásbíróságon 21 C-82/00 ügyszám alatt folyamatban volt polgári eljárás során a vádlott február 15-től június 27-ig ismételten, tudatosan valótlanul állította azt, hogy Devrek tanútól építési konténer megvásárlása céljából nem kapott kölcsönt. Ezzel azt akarta elérni, hogy a bíróság a 4000 euró megfizetésére vonatkozó polgári jogi keresetnek ne adjon helyt, amelyet Devrek tanú vele szemben emelt. A valóságban azonban Devrek tanú a vádlottnak legalább 3000 euró kölcsönt adott azért, hogy A Steinfurti Járásbíróság a vádlottat végül június 27. napján a valótlan előadására tekintet nélkül 3000 euró Devrek tanú részére történő megfizetésére kötelezte. Az ítélet december 18. óta jogerős. 3. (III.) BIZONYÍTÉKOK ÉRTÉKELÉSE Szükségtelen összefoglaló bevezető mondat, amely gyakran található a gyakorlatban. A bíróság ebben a részben indokolja meg, hogy miért győződött meg a történeti tényállásról, bevezetésként általában felsorolják a bizonyítékokat. Ennek során az értékelést mindig a vádlott védekezésével kezdik, ha érdemben védekezett. Több bűncselekmény esetén a vádlott védekezését nem osztják részekre, hanem itt ismertetik összefüggően azt, amit előadott. A gyakorlatban nincs egyetértés azt illetően, hogy a vádlott védekezését (vallomását) milyen idő formájában kell visszaadni, lehetséges a jelen idő ( A vádlott tagad - ja ), vagy a perfekt múlt idő 21 ( A vádlott azzal védekezett, hogy ). Az előadásokat mindegyik esetben függő beszédmódban 22 indokolt visszaadni. A vádlotti védekezés ismertetésének elmaradása hatályon kívül helyezéshez is vezethet: ( ) A bizonyítékok értékelése ( ) hiányos, mert hiányoznak az adatok arra vonatkozóan, hogy a vádlott az eljárás tárgyához kapcsolódóan védekezett-e, ha védekezett, mi annak a lényege. ( ) A bíróság ugyan nem köteles arra, hogy az ítéletben a bizonyítékok értékelését foganatosítsa, amelyben a vádlott védekezését közli és ezt a védekezést a többi bizonyítási eszköz mellett értékeli. Ugyanakkor a tárgyszerűség szempontjából a vádlott védekezésének visszaadása általában szükséges ahhoz, hogy a felülbírálati bíróság megvizsgálhassa, vajon a perbíró a bizonyítékok figyelembevételével a meggyőződéséhez megfelelő alapot képzett és az anyagi jogot helyesen alkalmazta. ( ) Emiatt szükséges a vádlott védekezése legalább lényegének ismertetése ahhoz, hogy a perbíró bizonyítékértékelése felülbírálható legyen. Az ítéleti indokokban hiányzik a vádlott védekezésének mindennemű vizsgálata, még azt sem közlik, hogy a vádlott a váddal kapcsolatban egyáltalán nyilatkozott-e. ( ) Emiatt az ítélet felülbírálati bíróság által vizsgálható bizonyítékértékelés hiányában hatályon kívül helyezendő. 23 A vádlott védekezését egy második lépésben a többi bizonyítási eszközzel, elsősorban a tanú vallomásával vetik össze oly módon, hogy egyértelművé váljon, azok a védekezését alátámasztják vagy cáfolják. A tanú vallomásának előadása szintén indirekt beszédmódban történik. Különösen kidolgozandó az, hogy a bíróság a vádlottnak, illetve a tanúnak miért hitt, ennek során használhatók 21 A német nyelvben három múlt idő létezik, de a magyar nyelvre történő fordításuk azonos. A Perfekt a befejezett jelen, használatának fő esetköre, amikor a befejezett cselekvésnek kihatása van a jelenre. 22 A függő beszédmód a magyar nyelvben nem ismert, egyes szám harmadik személyben történő előadásmód, a normál egyes szám harmadik személyben történt kifejezéstől eltérő nyelvtani felépítésben, nagyjából megfelel a magyar nyelvben annak a módnak, amikor a valósághoz hűen idézőjelben történik a viszszaadás StR 403/14, december 30., elérhető: bundesgerichtshof.de/cgi-bin/rechtsprechung/document.py?g ericht=bgh&art=en&sid=3431b1a877af3b0b6d53bcf7bda5903 4&nr=70250&pos=0&anz=1, letöltés: március 1. MJ_május_beliv.indd :16:16

40 szám Magyar Jog általános jellegű szófordulatok (pl.: életközeli, logikus, ellentmondásmentes, saját érdek nélküli). Csak a releváns bizonyítékokat kell ismertetni, értékelésüknek csupán a lényeges szempontokat kell tartalmazniuk. A gyakorlat szerint, ha egy bizonyítékra az ítéletben nem térnek ki, abból még nem következik, hogy azt a bíróság nem is vette figyelembe. A bizonyítási indítvány elutasítását a jegyzőkönyvben kell rögzíteni, de az ítéletben is ki lehet rá térni. E helyen kell foglalkozni a bizonyíték(értékelési) tilalmakkal is (pl.: a terhelt, vagy a tanú törvényes figyelmeztetésének elmaradása, vagy hiányossága, titokban készített hang- és képfelvétel, engedély nélküli lehallgatás, fedett nyomozó tiltott igénybevétele, az intim szféra megsértése). III. A vádlott vitatta, hogy. Elismerte azonban, hogy. A tanú kijelentette azonban:... tanú vallomása alapján megcáfolható a vádlott azon védekezése, hogy tanú ugyanis hihető módon adta elő, hogy A vallomása hitelességéért beszél, hogy precíz és önellentmondástól mentes, így tehát... Ez utóbbi alátámasztható azzal, hogy... tanú vallomása nagyjából alátámasztja a vádlott csalásra vonatkozó védekezését, mert. Az egyik ügyben 24 rögzítésre került: ( ) Minden büntető ítéletnek önmagából kiindulva érthetőnek kell lennie. Az ítéleti megállapításokat és értékeléseket hivatkozásokkal nem lehet helyettesíteni, mert ebben az esetben hiányzik a jogorvoslati bíróság felülvizsgálat lehetősége. Egy korábban meghozott ítéletre hivatkozással sem lehet helyettesíteni a megállapításokat. ( ) E követelményeknek nem felelnek meg az elsőfokú bíróság megállapításai, mert átfogóan hivatkozott az ugyanezen gazdasági büntető kamara május 13. napján meghozott 546 oldal terjedelmű ítéletére, amely a jogorvoslattal megtámadott ítélethez mellékletként lefűzésre került. Ennek alapjául az szolgál, hogy eredetileg E.., M... és R... vádlottakat együtt vádolták a bűncselekménnyel, de az eljárást egészségi állapot miatt elkülönítették. A korábbi ítéletben a gazdasági büntető kamara részben más összetételben arra az eredményre jutott, hogy a WI... vádlott részére történő további pénzátadások vonatkozásában az ottani E... vádlott társ adatai hihetőségére vonatkozó konkrét kétely nem hárítható el. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelésének fő helyeinél kifejezetten erre, az ekkor még nem is jogerős ítéletre hivatkozott. Mindez pedig már a hivatkozott ítélet nagy terjedelmére tekintettel összeegyeztethetetlen a Be ával. ( ) Ez a fellebbviteli bíróság általi szükséges ténybeli felülvizsgálatot kizárja, mert a hivatkozott ítélet nem a jelen felülvizsgálati eljárás tárgya. ( ) A jogorvoslati bíróság feladata nem lehet az, hogy az így hivatkozott indokokat egy átfogó ítéletből saját maga kikeresse, egy ily módon megszerkesztett ítélet már eleve alapvető kételyeket ébreszt az iránt, hogy az elsőfokú bíróság eleget tett annak az eljárásjogi kötelezettségének, miszerint szabadon, a tárgyaláson merített meggyőződésének megfelelően döntsön. Más ítéletek csak korlátozott mértékben járulhatnak hozzá az okirati bizonyítékok körében a döntés megtalálásához. ( ) A bírónak az önmaga által foganatosított vizsgálata által kell nyernie a tényállási jelek fennállására vonatkozó meggyőződését, ezt a vizsgálatot nem szabad más büntetőügyekben meghozott döntésekre történő hivatkozással elvégeznie. Mindez különösen vonatkozik arra az esetre, ha a hivatkozott döntés mint jelen esetben még nem is jogerős. ( ) Egy további ügyben az elsőfokú bíróság a vádlottat felmentette, a bizonyítékokat egymás után kielemezte, majd megállapította, hogy valamennyi bizonyíték összértékelésében a vádlott tettessége vonatkozásában jelentős kételyek merültek fel. A fellebbviteli bíróság nem fogadta el ezt az érvelést: ( ) Ha egy vádlottat anyagi okokból felmentenek, az ítéletben általában először azokat a tényeket kell megállapítani, amelyeket a bíróság bizonyítottnak elfogadott. Csak ezen az alapon kell a bizonyítékok értékelése keretében számot adni arról, hogy milyen okokból az elítéléshez vezető megállapítások nem voltak foganatosíthatók, csak ezáltal vizsgálhatja meg a fellebbviteli bíróság azt, hogy a felmentés jogilag aggálytalan mérlegelésen nyugszik. ( ) Az ítélet indokaiból nem vehető ki, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott tettességéhez a mellette és ellene ható valamennyi körülmény szükséges összértékelését foganatosította. Az előbb jelzett formális mondaton kívül a bizonyítékok értékelése csupán arra szorítkozik, hogy az egyes terhelő momentumokat ( ) külön elemzi, bizonyító erejüket megvizsgálja, anélkül, hogy azokat egymás viszonylatában is elemezné. Ezáltal nem vette számításba, hogy az egyedi terhelő bizonyítékok, amelyek önmagukban nem elegendők a tettesség bizonyításához, a maguk összességében mégis megalapozhatják az elítéléshez szükséges bírói meggyőződést. ( ) (IV.) JOGI INDOKOLÁS A jogi indokolás kezdetekor gyakran említik még egyszer a bűnösség kimondását. IV. A vádlottat ezért a Btk szerinti csalás kísérlete, a Btk szerinti testi sértés és a Btk szerinti becsületsértés miatt el kellett ítélni StR 268/05, december 2., elérhető: bundesgerichtshof.de/cgi-bin/rechtsprechung/document.py?g ericht=bgh&art=en&sid=644240aee3e2e3c685a2a9ae6c1633e 6&nr=35069&pos=18&anz=84, letöltés: december StR 621/14, február 24., elérhető: bundesgerichtshof.de/cgi-bin/rechtsprechung/document.py?g ericht=bgh&art=en&sid=60fb061be9340ca4af1a040f010f4795 &nr=70470&pos=0&anz=1, letöltés: március 1. MJ_május_beliv.indd :16:16

41 szám TANULMÁNYOK 295 Itt indokolják meg, hogy büntető anyagi jogi szempontból a történeti tényállás miért valósult meg. Ennek során az irányadó törvényi normák tényállásaiból indulnak ki, amelyek tényállási elemeit egyenként kielemzik, e helyen és ugyanezzel a módszerrel ad a bíróság számot arról is, hogy a vádirat tárgyát képező bűncselekményt miért nem tartotta megállapíthatónak. Azzal a szándékkal, hogy magának jogellenes vagyoni előnyt szerezzen, megkísérelte egy másik személy tanú vagyonát károsítani az által, hogy hamis adatok feltüntetésével tévedést keltsen. Amennyiben a polgári eljárás során a valóságtól eltérően vitatta azt, hogy Az egyik ügyben az elsőfokú bíróság a vádlottat elítélte 10 rendbeli csalás miatt, további kettő esetében az eljárást elévülés miatt megszüntette. Az ügyészség a jogorvoslatában különösen azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a csalás üzletszerű elkövetési módját, mint a Btk. szerint irányadó minősítő körülményét elvetette, ami következményeként két esetben az elévülésből indult ki, míg a többi esetben a bűnösség kimondását kizárólag az alapesetre szűkítette. A fellebbviteli bíróság megállapította 26 : ( ) Az elévülés miatt megszüntetéssel érintett két bűncselekmény vonatkozásában az elsőfokú bíróság csupán annyit közöl, hogy ezeket mikor követték el, és hogy az előbbiekben a hiányzó üzletszerűséghez kötődő megállapítások értelemszerűen irányadók. Ezzel kapcsolatban jogi hibáktól mentesen nem tett kielégítő megállapításokat, amelyek a fellebbviteli bíróság számára azon vizsgálatot lehetővé tennék, hogy a bűncselekményeket ( ) üzletszerűen is elkövették és ezért nem évültek el. ( ) A perbíró kötelessége az eljárás előfeltételeit megvizsgálni és ezeket úgy megállapítani, hogy a fellebbviteli bíróság azokat leellenőrizhesse. Ha tények perbíró általi megállapítása szükséges, akkor ezt jogi hibáktól mentesen meg kell tennie és értékelnie kell. ( ) Ha kielégítőnek lehetne tekinteni a perbíró általános, adatokkal közelebbről alá nem támasztott azon adatát, hogy fennáll egy bizonyos eljárási akadály, vagy hiányzik valamely eljárási előfeltétel, akkor az eljárás érintett résztvevője nem rendelkezne adatokkal ahhoz, hogy a döntést megtámadja. ( ) Ellenőrizhető módon kell bemutatni, hogy mely okból a büntetőeljárás lefolytatása nem megengedett, tehát az eljárásjogi akadály ténybeli és jogi előfeltételeit meg kell állapítani és számot kell róluk adni. Az indokolás terjedelme az egyedi eset különleges adottságaihoz igazodik, különösen az eljárási akadály sajátosságához. Ezek az elvek érvényesülnek mindenképpen és főleg abban az esetben, ha az eljárásjogi akadály a tárgy büntetőjogi értékelésétől függ. Az eljárásjogi akadály fennállásával kapcsolatos 26 1 StR 266/10, október 19., elérhető: bundesgerichtshof.de/cgi-bin/rechtsprechung/document.py?g ericht=bgh&art=en&sid=1d87f7d89bceefd836fe50d0e924d509 &nr=54055&pos=0&anz=1, letöltés: december 23. végső megítélés csak akkor foganatosítható, ha e vonatkozásban bizonyítás felvétele történt, és ennek megfelelő megállapítást foganatosítottak. Éppen az elévülés vizsgálata során kell kielégítően megállapítani a felfedett eljárásjogi akadály tényszerű előfeltételeit, amelyek az eljárás kötelező megszüntetéséhez vezetnek. Ehhez az eljárást megszüntető ítéletnek tartalmaznia kell a perbíró által megállapított tényállási alapokat. Csupán ennek alapján lehet megítélni az elévülés kérdését. Emiatt ilyen esetekben a cselekményhez fűződő átfogó bizonyítás felvétele és részletes megállapítások szükségesek, mielőtt az elévülés kérdésében állást lehet foglalni. A jogorvoslati bíróságnak az eljárási akadályt jogorvoslati alapelveknél fogva kell felülvizsgálnia. A fellebbviteli szenátus az elévülés bekövetkezése szempontjából azon fontos kérdést nem tudja megvizsgálni, hogy a vádlott üzletszerűen cselekedett-e, ez a perbíró feladata a szigorú bizonyítási eljárási rendben. ( ) Egy másik ügyben 27 a hatályon kívül helyezés amiatt történt, hogy ( ) A jogi indokolás szinte csupán az ítélet rendelkező részének puszta megismétlésére szorítkozik. ( ) Az ítéleti indokokból nem tűnik ki, hogy az elsőfokú bíróság a meghamisított telefax takarékszövetkezet részére történő elküldését, vagy a takarékszövetkezet átutalási bizonylatának meghamisítását tekinti-e ( ) okirat-hamisításnak. ( ) Csupán azt közli, hogy a vádlott mintegy két hónapon keresztül munkanélküli segélyt kapott, és ezért 1411 euró összegben jogellenesen vett fel munkanélküli támogatást. Ebből a csupán körvonalaiban közölt cselekményből nem állapítható meg az, hogy ( ). Szükség esetén a jogi indokolás megjelenik a fellebbviteli bíróság határozatában is: ( ) A Btk. ( ) szerint büntetendő az előállító, aki képfelvételt készít egy másik személyről, aki lakásban, vagy betekintés elől különösen védett helyiségben tartózkodik, és ezáltal a személy legszemélyesebb életterületét megsérti. ( ) A tényállás érint minden olyan képfelvételt, amelyek ( ) a sértett elegendően fennálló beazonosítási jegyei alapján a saját személyéhez rendelhetők. ( ) Mivel a joggal szembeni támadás a képfelvétel elkövető általi készítésében megvalósul, anélkül, hogy a felvétel későbbi lehetséges továbbadását vagy terjesztését megvalósítaná, szükségtelen az eredményt függővé tenni attól, hogy az ábrázolt személyt harmadik személy más ismertető jegyek vagy különlegességek által beazonosította. ( ) StR 307/10, szeptember 28., elérhető: bundesgerichtshof.de/cgi-bin/rechtsprechung/document.py?g ericht=bgh&art=en&sid=644240aee3e2e3c685a2a9ae6c1633e 6&nr=53957&pos=4&anz=84, letöltés: december StR 328/14, február 26., elérhető: bundesgerichtshof.de/cgi-bin/rechtsprechung/document.py?g ericht=bgh&art=en&sid=1b d80a257a6f4eca6ae51bd7 &nr=70500&pos=0&anz=1, letöltés: március 1. MJ_május_beliv.indd :16:17

42 szám Magyar Jog 5. (V.) BÜNTETÉSKISZABÁS Ezt a részt büntetéskiszabás megjelöléssel jellemezni nem teljesen helytálló, mert a büntetés a cselekmény nem egyedüli jogi következménye, amelyet meg kell indokolni. Ezt a részt általában a büntetés kiszabáshoz kapcsolódó mérlegeléssel kezdik. Ennek során (bevezető mondatot követően) először mindig megjelölik a büntetés keretét, majd a konkrétan meghatározott büntetést megindokolják (enyhítő és súlyosító körülmények). Először a büntetést enyhítő, majd a súlyosító támpontokat jelölik meg. Ez az általános séma alkalmazandó akkor is, ha több bűncselekményt követtek el. Ki kell térni a halmazati büntetésre is. ( ) A büntetés kiszabása a perbíró feladata. Az ő feladata a főtárgyaláson a cselekményről és a vádlott személyiségéről nyert átfogó benyomás alapján az, hogy a fontos súlyosító és enyhítő körülményeket megállapítsa, ezeket értékelje és egymással szemben mérlegelje. A jogorvoslati bíróság beavatkozása alapvetően csak akkor lehetséges, ha a büntetéskiszabást meghatározó körülmények önmagukban hibásak, ha a perbíró jogilag elismert büntetési célok ellen vét, vagy ha a kiszabandó büntetés felfelé vagy lefelé eltér attól a céljától, hogy igazságos kiegyenlítő hatása legyen. ( ) 29 V. A bíróság a büntetés kiszabása során a Btk ának rendelkezései szerint a vádlott felelősségéből indult ki, és figyelembe vette azt a hatást, amely a büntetéstől a vádlott jövőbeni társadalombeli élete vonatkozásában elvárandó. Részleteiben a következő elvek vezérelték: A megkísérelt csalás esetében a Btk (1) és (2) bekezdésében megjelölt büntetési tételből kell kiindulni, amelynek során a Btk. 23. (2) bekezdése szerint fakultatív büntetésre van lehetőség. Ezt a bíróság magáénak is tette és a csalás kísérlete miatt 6 hónap szabadságvesztést tartott megfelelőnek. A Btk (1) bekezdése szerinti testi sértés miatt további büntetési tétel irányadó. A relatív értelemben vett csekély kihatás miatt a büntetésnek jelentősen ezen keret alsó részében kellett lennie. Ezen túlmenően enyhítő körülményként kellett figyelembe venni, hogy a vádlott a sértettnél önként és komolyan bocsánatot kért. Emiatt a bíróság a testi sértés miatt 30 napi tétel pénzbüntetést tartott megfelelőnek. A becsületsértés esetén a Btk szerinti büntetési keretből kell kiindulni. Ennek során a bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe azt, hogy a vádlott ezen cselekmény vonatkozásában beismerő vallomást tett, emiatt szintén 30 napi tételű pénzbüntetést állapított meg. A bíróság az esetenként megállapított büntetésekből a Btk. 53. és 54. szerinti rendelkezések alapján az elért legmagasabb büntetés emelésével 7 hónap tartamú halmazati szabadságvesztés büntetést képzett. Ebben a részben indokolják meg a büntetés végrehajtásának felfüggesztését, illetve az erre irányuló indítvány elutasítását, továbbá itt fejtik ki a pénzbüntetés napi tételszámának megállapításánál irányadó szempontokat. Annak ellenére, hogy a vádlott már többször volt büntetve, a bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy Javára vette figyelembe mindenekelőtt azt, hogy A büntetéskiszabás után kell a mellékkövetkezményeket megindokolni (pl.: elkobzás, vagyonelkobzás, elhelyezés pszichiátriai kórházban, vezetői engedély bevonása). Mivel a vádlott a bűncselekményt gépjármű vezetésével szorosan összefüggésben követte el, a bíróság szükségesnek találta a Btk. 44. (1) bekezdése szerint 3 hónap időtartamban a vezetési tilalom kimondását. 6. (VI.) JÁRULÉKOS RENDELKEZÉSEK INDOKOLÁSA A büntetés kiszabását követően következnek az eljárásjogi mellékdöntések, különösen a költségről történő rendelkezés indokolása, de e részben indokolandó meg az elszenvedett büntetőeljárási intézkedés miatti kártalanítás is. Ezt döntően rövidre lehet fogni. VI. A költségre vonatkozó rendelkezés a Be (1) és 465. (1) bekezdésén alapul. További elméleti főrészként következnek a bírók aláírásai, az aláírásban történő akadályoztatás oka (szabadság, betegség stb.) és az ítélettel kihirdetett rendelkezések, elsősorban a felfüggesztésre vonatkozó rendelkezés. Az ítéletet valamennyi, a döntéshozatalban részt vett bírónak alá kell írnia, a gyakorlat szerint az ülnökök is aláírhatják. Az ítéletnek nincs keltezése, a meghozatalának helyére és idejére vonatkozó adatok a fejrészből derülnek ki. Dr. Josef, bíró 40 Ls 330 Js 6351/12 AK 44/01 Döntés A próbaidő három évig tart. A vádlott köteles: a próbaidő alatt a bíróságnak minden lakóhelyváltozást haladéktalanul bejelenteni, 1000 euró pénzbírságot 100 euró havi részletekben, először az ítélet jogerejét követő hónap végéig megfizetni, mégpedig a tartományi államkasszának. A bíróság a vádlottat a próbaidő teljes tartamára pártfogó felügyelő felügyelete és vezetése alá helyezi. Dr. Josef, bíró 29 A 24. szám alatti lábjegyzetben írt határozat további indokai. MJ_május_beliv.indd :16:17

43 szám TANULMÁNYOK 297 A rövidített ítélet Záró gondolatok Rövidített formában lehet az ítélet indokait adni, ha valamennyi jogorvoslatra jogosult a jogorvoslatról lemond, vagy erre előirányzott határidőn belül nem jelenti be a jogorvoslatot. Elítélés esetén elegendő a bizonyítottként értékelt tények és az alkalmazott jogszabályhelyek megadása. A Be (4) bekezdése szerinti további tartalom alatt elsősorban azok a körülmények jönnek szóba, amelyek jelentősek, a jövőben fontosak (például a felfüggesztés visszavonása). Egyszerű esetekben például aránytalanul csekély pénzbüntetés esetén az egyéb tartalom mellőzhető. A Be (5) bekezdése szerinti rövidített felmentő ítélet esetén a vádlott terhére rótt cselekményt nem szükséges ecsetelni, mert az már az engedélyezett vádból kivehető, ajánlják azonban a vád tartalmának rövid összefoglalását. Egyébként elegendő az általános megállapítás, hogy a vádlott ténybeli vagy jogi okokból felmentendő volt. A tanulmány nem tűzte ki céljául a magyar elsőfokú ítélet szerkesztésével történő összehasonlítást. Szembetűnő különbségként azonban mégis érdemes megemlíteni a német Be. magyar eljárásjogi törvénytől kissé részletesebb szabályozását, amely éppen a részletessége miatt talán alkalmasabb a jogalkalmazás bizonytalanságainak kiküszöbölésére, továbbá mindenképpen érdemes felhívni a figyelmet a német jogalkalmazási gyakorlat kiemelkedő szerepére, amelynek törvényi alapja abból fakad, hogy az ítélet szerkesztése során a törvény által kötelezően előirányzott elemeken túlmenően a Be (4) bekezdése szerint a rendelkező rész megfogalmazása, a Be (4) bekezdése szerint pedig az indokok további tartalma a bíróság mérlegelésén múlik. A német szabályozás a kidolgozottsága, a német jogirodalom és joggyakorlat a második világháború óta eltelt időben elnyert kifinomultsága miatt hasznos példa lehet a magyar jogalkotó számára az előkészítésben lévő új büntetőeljárási törvény meghozatala során, amelyhez reményeim szerint hozzá tud járulni ez a tanulmány. A MAgyArország helyi önkormányzatairól szóló törvény MAgyArázAtA harmadik, hatályosított kiadás Szerzők: Balázs istván, Balogh zsolt Péter, Barabás gergely, Danka Ferenc, F. rozsnyai krisztina, Fazekas János, Fazekas Marianna, Fürcht Pál, hoffman istván, hoffmanné németh ildikó, kecső gábor, szalai éva SzerkeSztők: hoffman istván, nagy Marianna Új kiadás! A kötet a helyi önkormányzás rendszerét jelentősen átalakító új önkormányzati törvény (Mötv.) és az ahhoz kapcsolódó jogszabályi rendelkezések magyarázatát tartalmazza. kiemelt figyelmet fordít a gyakorlat szempontjaira: az értelmezést a napi rutin köréből vett példákkal segíti elő, valamint bemutatja az új körülmények között is alkalmazható bírósági, alkotmánybírósági és ombudsmani ára: 8000 Ft gyakorlatot. A mű harmadik kiadása már tartalmazza az Mötv óta történt módosításainak magyarázatát is: így tárgyalja a megújított fővárosi önkormányzati szervezetre, az önkormányzatok feladatainak és az önkormányzatok gazdálkodásának módosított rendszerére vonatkozó új rendelkezéseket is. A hatályosításon túl a kötet bemutatja az önkormányzati jog gyakorlatát is, iránymutató eseteken, a kúria Önkormányzati tanácsának legújabb, 2015-ös és 2016-os döntésein, valamint a közigazgatási és munkaügyi bíróságok és a rendes bíróságok ítéletein keresztül is ismertetve az új szabályok mindennapi működésének fő elveit. A kommentár harmadik kiadása a korábbi kiadásokhoz hasonlóan részletesen tárgyalja az önkormányzatok vagyonával, gazdálkodásával, hitelviszonyaival kapcsolatos kérdéseket is. Így támpontot nyújt mindazok számára, akik ezzel a szektorral kerülnek gazdasági kapcsolatba, és segít eligazodni a magánjogi viszonyokat behálózó közjogi korlátozások rendszerében. A mű szakmai színvonalát biztosítja, hogy a kötet szerzői az elte ÁJk közigazgatási Jogi tanszékének munkatársai, kúriai bírák és főtanácsadók, közigazgatási bírák, valamint alkotmánybírósági és kormányzati gyakorlattal is rendelkező elméleti, illetve az önkormányzati igazgatásban évtizedeket eltöltő gyakorlati szakemberek. A könyv szerkesztői az elte ÁJk közigazgatási Jogi tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára és habilitált egyetemi docense. WEBES VÁSÁRLÁS 5% HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. FAx: (36-1) TeLeFOn: (36-1) info@hvgorac.hu MJ_május_beliv.indd :16:17

44 szám Magyar Jog JÓJÁRT ESZTER GELENCSÉR DÁNIEL 1 A közigazgatási jogkörben okozott kár érvényesíthetőségének változása az új eljárásjogi szabályok hatálybalépésével Bevezetés A polgári perrendtartásról szóló évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.), a közigazgatási perrendtartásról szóló évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.), valamint az általános közigazgatási rendtartásról szóló évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) hatálybalépése szükségképpen néhány eljárásjogi és anyagi jogi kérdés újragondolására készteti a jogalkalmazót. A közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség, valamint a közigazgatási jogkörben eljárt személy által tanúsított, személyiségi jogsértést megvalósító aktív vagy passzív magatartás kapcsán számos ilyen kérdés merül fel. Ennek oka egyrészt a Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:548. (1) bekezdése szerinti speciális jogorvoslati szabály, másrészt a polgári perjogtól elkülönülő közigazgatási perjog megalkotása. A jogalkalmazási problémát közelebbről az okozza, hogy a Pp. 24. (3) bekezdése és a Ptk. 6:548. (1) bekezdése között kollízió áll fenn. Álláspontunk szerint azonban ez a kollízió látszólagos, az a jogalkalmazás szintjén is feloldható. Tanulmányunkban a kollíziós probléma felvázolása után a polgári és a közigazgatási perjog egymáshoz való viszonyának egy kulcskérdését, a hatásköri szabályozást érintjük, majd ennek tükrében javaslatot teszünk egy, a vázolt kollíziós problémát feloldó jogértelmezésre. Tanulmányunkat a javasolt jogértelmezés rövid értékelésével zárjuk, kiemelve azt a két kérdést, amelyek vonatkozásában a megváltozó szabályozás a szabályozás jogpolitikai céljaira tekintettel javasolt jogértelmezés esetén is problematikus lehet. Álláspontunk kifejtéséhez inspirációt jelentett a Debreceni Ítélőtábla Polgári Kollégiumának vezetője által az ítélőtábla március napján Hajdúszoboszlón tartott kihelyezett ülésére készített, problémafelvetéseket tartalmazó vitaanyag. 2 1 A tanulmány a szerzők egyéni véleményét tükrözi, az abban foglaltak nem tekinthetők az őket foglalkoztató Kúria álláspontjának. 2 Vö. Pribula László: A közigazgatási jogkörben okozott kár érvényesíthetőségének eljárásjogi előfeltételei várható jogalkalmazási problémák (kézirat). I. A kollíziós probléma A január 1-jén hatályba lépő Pp. az önálló közigazgatási perrendtartás megalkotására tekintettel tartalmaz egy, a hatályos polgári perrendtartás által nem ismert eljárásjogi előfeltételt a közigazgatási jogkörben okozott kár érvényesíthetősége kapcsán [Pp. 24. (3) bekezdés]. Ehhez a szabályhoz szervesen illeszkedik a Pp. egy másik rendelkezése [Pp (2) bekezdés]. A Pp. e jogszabályhelyei kihatnak a közigazgatási jogkörben okozott kárért való anyagi jogi szabályok értelmezésére is. A bevezetésben említett kollíziót éppen e jogszabályhelyek egy lehetséges értelmezése okozza: Pp. 24. (3) A közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igény érvényesíthetőségének feltétele, hogy a közigazgatási ügyben eljáró bíróság ha a közigazgatási bírói út biztosított a jogsértést jogerősen megállapítsa. Pp (2) A közigazgatási ügyben eljáró bíróság közigazgatási tevékenység jogszerűségének kérdésében hozott jogerős döntése az e törvény hatálya alá tartozó ügyben eljáró bíróságot köti. Ptk. 6:548. (1) Közigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget akkor lehet megállapítani, ha a kárt közhatalom gyakorlásával vagy annak elmulasztásával okozták, és a kár rendes jogorvoslattal, továbbá a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárásban nem volt elhárítható. A Pp. 24. (3) bekezdése és a 264. (2) bekezdése együttes értelmezéséből első látásra az következik, hogy a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség feltételeinek fennállását legalábbis a jogellenes magatartás megvalósulását, a közigazgatási ügyben eljáró bíróságnak kell vizsgálnia, megállapítania. Így a polgári bíróságra gyakorlatilag már csak az alkalmazni kért szankció kiszabása marad. 3 Ezzel a jogértelmezéssel összhangban értelmezhető lehet a Kp. 1. (1) bekezdésében 4, valamint 4. (1) bekezdésében 5 meghatározott közigazgatási jogvita fogalma is. A Pp. hivatkozott szabályaiból továbbá az következik, hogy a közigazgatási jogsértés közigazgatási ügyben eljáró bíróság általi megállapítása a kártérítési szankció kiszabásának eljárásjogi feltétele. Ilyen jogértelmezés esetén viszont kollízióba kerül egymással az 3 Ez a megközelítés a közjogi jogsértés és a közhatalom gyakorlás (vagy annak elmulasztása) mint magánjogi, kárfelelősségi értelemben vett potenciális jogellenes magatartás azonosítása esetén sem tűnik kellően pontosnak. A kár, a magatartás és a kár közötti okozati összefüggés, az előreláthatóság, valamint a felróhatóság vizsgálata ugyanis ez esetben sem mellőzhető. 4 Kp. 1. (1) E törvényt kell alkalmazni a közigazgatási jogviták elbírálása iránti közigazgatási perben és az egyéb közigazgatási bírósági eljárásban. 5 Kp. 4. (1) A közigazgatási jogvita tárgya a közigazgatási szerv közigazgatási jog által szabályozott, az azzal érintett jogalany jogi helyzetének megváltoztatására irányuló vagy azt eredményező cselekményének, vagy a cselekmény elmulasztásának (a továbbiakban együtt: közigazgatási tevékenység) jogszerűsége. MJ_május_beliv.indd :16:19

45 szám TANULMÁNYOK 299 eljárásjogi és az anyagi jogi szabályozás; főként, ha az anyagi jogi szabályozásra úgy tekintünk, mint amelyből a közigazgatási és a polgári bíróság közötti hatáskörmegosztás is következik, a polgári ügyben eljáró bíróság feladatának tekintve a kárfelelősség megállapítását, és annak anyagi jogi akadályának a Ptk. 6:548. (1) bekezdésében meghatározott jogorvoslati út igénybevételét. Álláspontunk szerint azonban lehetséges a Pp. és a Ptk. hivatkozott szabályainak egy egymással összebékíthető olyan olvasata is, amely feloldja a látszólagos kollíziót, elkerülhetővé teszi a jogalkotói beavatkozást. Ennek az olvasatnak a kifejtése előtt azonban szükséges egy, az önálló közigazgatási perrendtartás bevezetésével különösen is fontossá váló kérdésnek a tisztázása. Ez a polgári és a közigazgatási ügyben eljáró bíróságok hatáskörmegosztása, illetve a hatásköri szabályozás tágabb értelemben vett fogalmának 6 a Kp. megalkotásával és hatálybalépésével némiképp módosuló jelentése. 7 II. Az anyagi jogi norma jelentősége a hatáskörmegosztás szempontjából Alapfeltevésünk, hogy a hatáskör alapjait minden esetben az anyagi jogi norma teremti meg. Ebből a szempontból a hatásköri szabályozásnak két szintje van. Az ügyelosztás első szintjét az határozza meg, hogy az eljárással érintett életviszonyok körét mely anyagi jogi szabály milyen módon (módszerrel) szabályozza. Ez az anyagi jogi jogszabályok jogági elválasztásának kiindulópontja is. Mivel a magánjogi életviszonyokhoz tartozó szabályok a Ptk.-ban találhatók, a magánjogi vonatkozású ügyek elbírálása a polgári ügyekben eljáró bíróságok hatáskörébe tartozik. Ezzel szemben, ha közigazgatási jogi kérdésben kell döntést hozni, az az alkalmazandó anyagi jogi norma közigazgatási természete alapján közigazgatási bírói (vagy hatósági) útra tartozik. A hatáskörnek ez a fajta megközelítése már a XIX. századi eljárásjogi jogirodalomban is megjelenik. Bacsó Jenő azt a kérdést, hogy mi tartozik polgári perútra, vagyis hogy mi a per tárgya, a következőképpen válaszolja meg: Általánosságban azt lehet mondani, hogy magánjog, illetve magánjogviszony, vagy amint Plósz mondja, állított magánjog. Ezzel azonban a kérdés még nincs megoldva, mert gyakran látjuk, hogy a törvény bizonyos magánjogi ügyeket kivesz a polgári biróságok hatósága alul s közigazgatási utra terel, s viszont előfordul, hogy büntető, vagy közigazgatási ügyet polgári bíróságok elé uta- sít. A szabályt mindenesetre az képezi, hogy a magánjogi ügyek a polgári biróságok hatósága alá esnek, kivéve, ha a törvény valamely magánjogi ügyet a) büntető biróságok vagy b) a közigazgatási hatóságok elé utasít. ( ) A nem magánjogi ügyek szabály szerint nem tartoznak a polgári biróságok hatósága alá. 8 Bacsó a magánjogi ügyek büntetőügyektől való egyszerűnek tűnő elhatárolását követően rögzíti: Sokkal nehezebb a magánjogi ügyeknek más nem magánjogi ügyektől, nevezetesen közjogi, közigazgatási ügyektől való elhatárolása. Törvényeink erre nézve semmi meghatározást nem tartalmaznak. Ennélfogva azt, hogy valamely jogügy magánjogi-e, vagy sem, általánosságban megállapítani nem lehet, hanem az minden egyes esetben állapítandó meg. ( ) Ahol a jogosított és a kötelezett felek, ebbeli minőségükben mint a gazdasági és jogi forgalom egyenlő alanyai egymás mellett állnak, a jogviszony magánjogi, az abból eredő jog magánjog s mint ilyen a polgári biróság hatósága alá tartozik, hacsak a törvény kivételt nem tesz. Ahol azonban a felek egyike ebbeli minőségében is, mint az összességnek, az államnak, tehát egy magasabb hatalomnak a tagja van jogosítva, vagy kötelezve, s mint ilyen az előbbihez nem egyenlő, hanem alárendeltségi viszonyban áll, a jogviszony közjogi, az abból eredő jog közjog, s nem tartozik a polgári biróságok hatósága alá, hacsak a törvény kivételt nem tesz. 9 A hatásköri szabályozás második szintje az azonos jogági életviszonyokat elbíráló polgári vagy közigazgatási bírói úton belüli megkülönböztetés a fórumrendszer felépítésére figyelemmel (járásbírósági, törvényszéki szint stb.). Témánk szempontjából a hatásköri szabályozás első szintje az érdekes, mert ha azt állítjuk, hogy az adott életviszony elbírálására szolgáló anyagi jogi norma magánjogi természetű (a Ptk. vagy más ágazati polgári jogi jogszabály ilyen), akkor azt a polgári ügyben eljáró bíróság alkalmazza. Ez a főszabály, amely alól léteznek kivételek, ám azok nem tekinthetők rendszerképző elemnek. 10 III. A kollíziót feloldó, javasolt jogértelmezés A kollíziót feloldó értelmezés megfogalmazása csak az értelmezendő normaszövegek jogpolitikai céljára tekintettel lehetséges. Fontos ezért látnunk, hogy az eljárásjogi és az anyagi jogi megközelítés mögött milyen jogpolitikai célok húzódnak meg. 6 Vö. Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog, Budapest, Osiris Kiadó, 2014., [132] msz. 7 A hatásköri szabályozás tágabb értelme vagy ahogyan azt alább nevezzük, első szintje a Kp. megalkotásával már nem pusztán a bíróságok és a közigazgatás egymás közötti ügymegosztását jelenti, hanem a polgári és a közigazgatási ügyekben eljáró teljes fórumrendszer (így a polgári és a közigazgatási bírói út) egymástól való elválasztását is. Ez a megoldás álláspontunk szerint az adott jogági anyagi jogi normához ténylegesen igazodó megoldást eredményez. 8 Bacsó Jenő: A jogvédelem előfeltételei a polgári perben, Máramarossziget, Wizner és Dávid, o. 9 Bacsó Jenő: A jogvédelem előfeltételei a polgári perben, Máramarossziget, Wizner és Dávid, o. 10 Ilyen kivétel például, ha a büntetőbíróság adhéziós perben a sértett bűncselekményből eredő kártérítési igényét is elbírálja a Ptk. alapján. Ennek indoka egyrészt a pergazdaságosság, másrészt (az adott esetben) a sértett érdeke. Mód van azonban arra és az estek többségében ez történik, hogy a büntetőügyhöz kapcsolódó kártérítési pert ne a büntető-, hanem a polgári ügyben eljáró bíróság külön perben döntse el. MJ_május_beliv.indd :16:19

46 szám Magyar Jog 1. AZ ANYAGI JOGI SZABÁLYOZÁS JOGPOLITIKAI CÉLJA Az anyagi jogi szabályozás jogpolitikai célja a személyek Ptk.-ban biztosított, a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozott vagyoni és személyi jogai polgári jogi eszközökkel történő védelme, főszabályként a bírói út igénybevételével (Ptk. 1:1., 1:6. ). A bírói út akkor biztosított, ha a polgári jogi igények érvényesítésének anyagi jogi előfeltételei elvben teljesíthetőek, és előfeltételkénti megkövetelésük a tényleges jogvédelem (hatékony jogorvoslat) szempontjából valóban szükséges. Kérdés, hogy kiállja-e ezt a tesztet a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősségnek a Ptk. 6:548. (1) bekezdésében meghatározott tényállása. 2. AZ ELJÁRÁSJOGI SZABÁLYOZÁS JOGPOLITIKAI CÉLJA A Kp. megalkotását kettős jogpolitikai cél határozta meg. Egyrészt az, hogy a közigazgatási jogvitában a közigazgatási bíróság döntsön, a közigazgatási jogsértést a közigazgatási ügyben eljáró bíróság vizsgálja [Kp. 2. (1) bekezdés 11, 5. (1) bekezdés 12 és az azokhoz fűzött miniszteri indokolás, továbbá a törvény általános indokolása]. Ez a cél attól függetlenül érvényesül, hogy utóbb a közigazgatási jogsértésből eredő kár megtérítése iránt indítanak-e kártérítési pert vagy sem. Másrészt egy másik kodifikációs cél is megjelölhető: a közigazgatási ügyekben csökkent a fellebbezés lehetősége, ugyanakkor általánossá vált a bírói felülvizsgálat lehetősége; utóbbi a jövőben már nem csak közigazgatási határozat esetén lehetséges [vö. Ákr , Kp. 38. (1) bekezdés, különösen is annak b), d) és f) pontjai 14 ]. 11 Kp. 2. (1) A bíróság feladata, hogy eljárásával a közigazgatási tevékenységgel megvalósított jogsértéssel szemben erre irányuló megalapozott kérelem esetén hatékony jogvédelmet biztosítson. 12 Kp. 5. (1) A bíróság a közigazgatási jogvitát közigazgatási perben bírálja el. 13 Ákr [A közigazgatási per lehetősége] (1) Az ügyfél az önálló fellebbezéssel nem támadható végzések kivételével a véglegessé vált döntés ellen közigazgatási pert indíthat. Fellebbezéssel támadható döntés esetén közigazgatási per akkor indítható, ha az arra jogosultak valamelyike fellebbezett és a fellebbezést elbírálták. (2) Ha a jogsértés megszüntetésére felszólító ügyészi felhívásban megállapított határidő eredménytelenül eltelt, az ügyész közigazgatási pert indíthat a hatóság véglegessé vált döntése ellen, vagy a hatóság eljárási kötelezettségének elmulasztása esetén a hatóság eljárásra kötelezése iránt. 14 Kp. 38. [A kereseti kérelem fajtái és a keresethalmazat] (1) A keresetben kérhető a) a közigazgatási cselekmény hatályon kívül helyezése, megsemmisítése vagy megváltoztatása, b) a közigazgatási cselekmény elmulasztásának megállapítása, c) közigazgatási cselekmény megvalósításának megtiltása, A Kp. megalkotása mögött meghúzódó azon jogpolitikai cél, hogy a közigazgatási jogsértés közigazgatási bírói útra tartozzon, eredményezi a közigazgatási és a polgári jogi anyagi jogi szabályokra tekintettel megvalósítható hatáskörmegosztást a Kp. és a Pp. között. E hatáskörmegosztás kihat a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség elbírálására is annyiban, hogy a közigazgatási jogsértés elbírálása a kártérítési per megindításának eljárásjogi előfeltételévé válik. E jogpolitikai céloknak megfelelően rendelkezik a Pp. 1. -a 15, 24. (3) bekezdése, 176. (1) bekezdés c) pontja 16 és a 264. (2) bekezdése. 3. A VÁZOLT ELJÁRÁSJOGI SZABÁLYOZÁSI CÉLOKNAK MEGFELELŐ, KOLLÍZIÓT FELOLDÓ JOGÉRTELMEZÉS A vázolt eljárásjogi jogpolitikai céllal a hivatkozott Pp. rendelkezéseknek az az értelmezése van összhangban, ha a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított kereset befogadása eljárásjogi előfeltételének tekintjük azt, hogy a közigazgatási jogsértést a közigazgatási ügyben eljáró bíróság feltéve, hogy a közigazgatási bírói út biztosított jogerősen megállapítsa. Ennek hiányában a (polgári, kártérítési ügyben eljáró) bíróság a keresetlevelet hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve visszautasítja [Pp (1) bekezdés]. A közigazgatási jogsértés közigazgatási ügyben eljáró bíróság általi megállapítása mint eljárásjogi előfeltétel alól nincs kivétel. A Pp. hivatkozott szabályai alapján ugyanis egyértelmű, hogy a jogalkotó annak kívánt elsődlegesen érvényt szerezni, hogy a közigazgatási jogsértést közigazgatási bíróság a közigazgatási anyagi és eljárási jog szabályaira tekintettel maga döntse el. Ez úgy lehetséges, ha a kártérítési per eljárásjogi előfeltételeként tekintünk a közigazgatási bírói út igénybevételére. A közigazgatási bírói út igénybevétele minden esetben, tehát akkor is köd) a közigazgatási jogviszonyból eredő kötelezettség teljesítésére kötelezés, e) a közigazgatási szerződéses jogviszonnyal vagy a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatban okozott kár megtérítésére kötelezés, f) a közigazgatási tevékenységgel előidézett jogsértés tényének vagy a közigazgatási jogviszony szempontjából lényeges egyéb ténynek a megállapítása. 15 Pp. 1. [A törvény hatálya] (1) E törvényt kell alkalmazni a bíróság eljárására, ha jogszabály biztosítja a bírói utat és törvény nem rendeli eltérő szabályok alkalmazását. (2) A bíróság az e törvény hatálya alá tartozó jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. 16 Pp (1) A bíróság hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve a keresetlevelet visszautasítja, ha c) a pert törvényben meghatározott más hatósági vagy egyéb eljárásnak, illetve a 24. (3) bekezdése szerinti eljárásnak kell megelőznie, MJ_május_beliv.indd :16:19

47 szám TANULMÁNYOK 301 telező, ha a közhatalom gyakorlásával (vagy annak elmulasztásával) okozott kár ezen a módon nem hárítható el. A Pp. 24. (3) bekezdése ugyanis abszolút perakadály, amely alól a Pp. nem tesz kivételt abban az esetben sem, ha a kár a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárásban nem hárítható el. A kárelhárítás ezzel szemben már a Ptk. 6:548. (1) bekezdésében szereplő anyagi jogi előfeltétel, amely azonban nem értelmezhető a Pp. ellenében, a Pp. közjogi szabályát fellazítva. Egy ilyen jogértelmezés azzal az alapvető kodifikációs céllal menne szembe, amely a Kp. megalkotásakor fő motívumként megfogalmazódott: a közigazgatási cselekmény elbírálása közigazgatási bírói útra tartozik. Ennek az elvnek a megtörése lenne, ha a Pp. 24. (3) bekezdését és 176. (1) bekezdés c) pontját akár jogértelmezéssel, akár jogszabály-módosítással fellazítanánk annak érdekében, hogy ha a kár elhárítására a közigazgatási bírói út nem alkalmas, akkor annak elmulasztása ne képezzen perakadályt. Itt szükséges rámutatni arra, hogy az anyagi jog érvényesítésének eljárásjogi és anyagi jogi előfeltételei közötti különbségtétel nem tekinthető önkényesnek, azt a jogtudomány már régebb óta ismeri. Magyary Géza Oskar Bülow érdemének tekinti a perjogi és a magánjogi viszonyok közötti különbségtételt, amelyet Bülow 1868-ban megjelent munkájában (Die Lehre von den Proceßeinreden und die Proceßvoraussetzungen) fejtett ki először. [Bülow] éles határt von a per érdemére tartozó kifogások és ama nyilatkozatok közt, amelyek által a fél a bírót a per valamely előfeltételének hiányára figyelmezteti ( ) Ő előtte ezt a kettőt folyton összezavarták, ami egyik legnagyobb akadálya volt a perjog terén a fogalmak tisztázásának. 17 Magyary szerint ahhoz, hogy az anyagi jogi igénynek bírósági úton érvényt lehessen szerezni, a kereset érdemleges elbírálása előfeltételeinek teljesülniük kell. Ezek az előfeltételek azonban nem azonosak a kereset megalapozottságát jelentő anyagi jogi előfeltételekkel. 18 Szükséges megjegyeznünk, hogy a Pp. 24. (3) bekezdése szerinti perelőfeltétel vagyis a közigazgatási jogsértés megállapítása nem csak a Kp. 38. (1) bekezdés f) pontja szerinti sui generis megállapítási kereset útján történhet, hanem bármely olyan kereset útján, amely a közigazgatási jogsértés kimondására alkalmas. A Kp. 38. (1) bekezdése szerinti kereseti kérelem fajták közül az e) pont kivételével lényegében bármelyik kereset alapján sor kerülhet a közigazgatási jogsértés megállapítására. Így például, ha a fél a Kp. 38. (1) bekezdés a) pontja alapján a közigazgatási cselekmény megváltoztatását kéri, amenynyiben a bíróság a fél kérelmének helyt ad, szükségképpen megállapítja a közigazgatási jogsértést is. Kiemelendő ugyanakkor az is, hogy a Pp. 24. (3) bekezdése szempontjából a jogsértés megállapítására nem csupán a közigazgatási ügyben eljáró bíróság határozatának rendelkező részében, hanem annak indokolásában is sor kerülhet. Az is előfordulhat, hogy a közigazgatási ügyben eljáró bíróság a felperes keresetét elutasítja, figyelemmel arra, hogy a jogsértés nem hatott ki az ügy érdemére; az indokolásban azonban a bíróság a közigazgatási jogsértés tényét ez esetben is rögzíti. 19 Közigazgatási jogsértés történhet úgy is, hogy az eljáró közigazgatási szerv nem hoz alakszerű határozatot (mulasztás vagy intézkedés stb.). A jogsértés bírói megállapítását az eljárásjogi szabályok abban az esetben is lehetővé teszik, ha az adott esetben éppen ez merül fel. Álláspontunk szerint az anyagi jogi szabályozást is erre tekintettel szükséges értelmezni a Ptk. 6:548. (1) bekezdésének megfogalmazása ellenére ( továbbá a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárásban nem volt elhárítható ) azért, mert nem csak olyan közigazgatási jogsértés esetén van helye közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésének, amikor a közigazgatási jogsértés alaki határozattal valósul meg. Ezt az értelmezést támasztja alá a Ptk. 6:548. (1) bekezdésének a magánjogi szempontból jogellenes magatartás jogszabályi megjelenítése ( ha a kárt közhatalom gyakorlásával vagy annak elmulasztásával okozták ), valamint a tanulmányunk III/2. pontjában említett jogpolitikai cél, hogy közigazgatási pernek nem csak közigazgatási határozat esetén, hanem széles körben legyen helye [vö. Ákr ; Kp. 38. (1) bekezdés, különösen is annak b), d) és f) pontjai]. Azokban az esetekben viszont, ahol a közigazgatási cselekvésről (mulasztásról) való döntés nem a Kp. szerinti közigazgatási bírói útra tartozik 20, a közigazgatási ügy sem értelmezhető, vagyis nem teljesül a Pp. 24. (3) bekezdése szerinti feltételrendszer. Ennek az a következménye, hogy a Pp. e szakasza nem képez perakadályt a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti keresetlevél benyújtásakor; a Ptk. 6:548. (1) bekezdésében foglalt anyagi jogi jogorvoslati feltétel hiánya miatt pedig a keresetlevelet nem lehet érdemben elutasítani. Vagyis ezekben az esetekben mind a közigazgatási jogsértést, mind a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség jogellenességi (és felróhatósági) előfeltétele teljesülését a kártérítési ügyben eljáró polgári bíróság vizsgálja. 4. A VÁZOLT ANYAGI JOGI SZABÁLYOZÁSI CÉLOKNAK MEGFELELŐ, KOLLÍZIÓT FELOLDÓ JOGÉRTELMEZÉS A vázolt anyagi jogi szabályozás jogpolitikai céljával a Ptk. 6:548. (1) bekezdésének az az értelmezése van összhangban, ha azt az alkalmazottért való felelősség egy 17 Magyary Géza Nizsalovszky Endre: Magyar Polgári Perjog, Budapest, Franklin-társulat, 1939., 331. o. 18 Magyary Géza Nizsalovszky Endre: Magyar Polgári Perjog, Budapest, Franklin-társulat, 1939., 331. o. 19 Vö. A Pp. 24. (3) bekezdéséhez fűzött miniszteri indokolással. 20 Ilyennek tekinthetők például a szabálysértési eljárás, a büntetésvégrehajtási intézetnek az elítélt kárigényét elbíráló előzetes eljárása, a jegyző birtokvédelmi eljárása, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának iparjogvédelmi ügyei. MJ_május_beliv.indd :16:19

48 szám Magyar Jog speciális esetének tekintjük. Speciálisnak annyiban, hogy e felelősségi alakzat az általánostól részben eltérő (mert közhatalmi jogkör gyakorlásához, illetve annak elmulasztásához kapcsolódó, közigazgatási bíróság által megállapított jogsértéssel megvalósuló 21 ) jogellenes (vagyis kárt okozó és a jogellenességet kizáró valamely oknak meg nem felelő) magatartást, továbbá speciális jogorvoslat kimerítését (rendes jogorvoslat, továbbá közigazgatási bírói út igénybevétele) feltételezi. A közigazgatási jogsértés megállapítása avagy a közigazgatási értelemben vett jogellenesség fogalma a magánjogi deliktuális felelősségi, sőt, személyiségi jogi jogsértés esetén vizsgált jogellenesség fogalomtól eltérő fogalom; feltételeik is eltérőek. Az azonban kétségtelen, hogy mind a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség, mind a közigazgatási jogkörben okozott személyiségi jogsértés (objektív és szubjektív) magánjogi jogkövetkezményei levonásának szükséges, de nem elégséges feltétele a közigazgatási jogsértés közigazgatási bíróság általi megállapítása. Míg azonban a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igény érvényesítése tekintetében a közigazgatási bírói út elmulasztása perakadályt jelent, addig a közhatalom gyakorlásával összefüggő személyiségi jogsértésből eredő igények érvényesítésének hiányzik ez az eljárásjogi feltétele. A Pp. 24. (3) bekezdése ugyanis nem értelmezhető tágan, az sem a személyiségi jogsértés objektív (Ptk. 2:51. ), sem annak szubjektív (Ptk. 2:52. ) jogkövetkezménye érvényesítésének nem feltétele, hiszen a közjogi jellegű normaszöveg kizárólag kártérítési igényről szól. A személyiségi jogsértés érvényesítésének feltételeként meghatározott jogorvoslati út kimerítése anyagi jogi feltétel, hiszen azt a Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény 6:548. -a határozza meg. Hangsúlyozandó, hogy mind a jogorvoslatra, mind a jogellenes magatartásra vonatkozó speciális kívánalom anyagi jogi természetű: mindkettő egyéb feltételek mellett a kárfelelősség megállapításának érdemi feltétele; ezek hiánya a Ptk. alapján tehát a kereset érdemi elutasítását eredményezi. A magánjogi jogellenesség fogalma kártérítés esetén a Ptk. 6:548. -a, valamint a 6:520. -a alapján vizsgálható. A jogellenesség e polgári jogi előfeltétele azonban nem teljesen független az eljárási szabályok által előírt jogorvoslati fórum által hozott döntéstől (közigazgatási jogsértés fennáll-e vagy sem). Annyiban azonban mégis független, hogy a közigazgatási ügyben eljáró bíróság közigazgatási jogsértésről szóló döntése csak a közigazgatási jogsértésről dönt a közigazgatási anyagi és eljárásjogi szabályok vizsgálata alapján. Arról már a polgári ügyben eljáró bíróságnak kell döntenie a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályai szerint, hogy a közigazgatási jogilag jogsértő magatartás vajon polgári jogi értelemben, a deliktuális felelősség szempontjából (vagy személyiségi jogsértés esetén e szempontból) jogellenes és felróható ma- 21 Vö. Ptk. 6:520.. gatartásnak minősül-e. A közigazgatási értelemben vett jogsértés tehát nem szükségképpen jelent magánjogi felelősséget, illetve személyiségi jogsértés esetén alkalmazható szankciót megalapozó jogellenességet. 22 A magánjogi értékelés szempontjából az általános kárfelelősségi szabályokat (így a jogellenesség vélelmét és az az alóli kimentési okokat) a polgári ügyben eljáró bíróságnak és kizárólag neki kell értékelnie; éppúgy, mint ahogyan a közigazgatási jogsértést megvalósító polgári jogi értelemben jogellenes mert kárt okozó és a jogellenesség vélelme alól ki nem menthető magatartás felróhatóságát is. A Polgári Törvénykönyvről szóló évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) a alapján a bírói gyakorlat által megkívánt minősítő körülmények (kirívóan okszerűtlen, illetve jogsértő közhatalom gyakorlás vagy annak elmulasztása) a Ptk. 6:548. -a skk. alkalmazásában is fenntarthatóak. E minősítő körülmények sajátossága, hogy azok valahol a jogellenesség és a felróhatóság határán dogmatikailag pontosan el nem választhatóan jelentkeznek: e sajátosságok a jogsértő magatartást jellemzik, ám a közhatalom gyakorlónak felróhatóan. Ez a sui generis jelleg a gyakorlatban eddig nem jelentett problémát és vélhetően a jövőben sem fog. A magánjogi jogértelmezés szempontjából ugyanis indifferens a Pp. 24. (3) bekezdése, mivel annak értelmezése szempontjából nem az képezi a vizsgálat tárgyát, hogy a közigazgatási jogsértés a magánjogi értékelés szempontjából jogellenes-e, hanem az, hogy a közigazgatási anyagi és eljárási szabályokat a közigazgatási aktus (határozat, intézkedés), illetve mulasztás megsértette-e vagy sem. A magánjogi értékelés tekintetében pedig csupán annak van relevanciája, hogy legyen egy, a közigazgatási jogsértést elbíráló jogerős határozat a kártérítési kereset befogadhatósága miatt, amelyben a jogsértést vagy a határozat rendelkező része vagy annak indokolása rögzíti. Összefoglalva: a kárfelelősséget megalapozó jogellenes és felróható magatartás vizsgálata, az arról való döntés továbbra is a polgári bíróság hatáskörében marad, ám annak kártérítés iránti perben eljárásjogi előfeltétele perakadálya az, hogy a kárt előidéző magatartás közigazgatási fellebbviteli fórum, illetve közigazgatási ügyben eljáró bíróság általi elbírálására sor kerüljön és a közigazgatási ügyben eljáró bíróság a közigazgatási jogsértést megállapítsa. A közigazgatási jogsértésről szóló döntés azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az abban megállapított közigazgatási jogsértés egyben a felmerült kárt okozó, magánjogi értelemben vett jogellenes és felróható magatartásnak is minősül. Ha nem minősül annak, a keresetet érdemben kell elutasítani. A Pp. 24. (3) bekezdése szerinti közigazgatási ügyben megállapítandó jogsértés a fentiek szerint levezettek alapján tehát nem azonosítható a Ptk. 6:518. -a szerin- 22 Ezért a Pp. 24. (3) bekezdésében írt, a közigazgatási ügyben eljáró bíróság által megállapított jogsértés hiánya nem azonosítható a Ptk. 6:520. d) pontjában foglalt jogellenességet kizáró okkal. MJ_május_beliv.indd :16:19

49 szám TANULMÁNYOK 303 ti károkozás általános tilalmát kimondó szabályban megfogalmazott jogellenesség fogalommal. Az adott tényállás mellett azonban minősülhet a jogerősen kimondott közigazgatási jogsértés magánjogilag is jogellenesnek és felróhatónak a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség magánjogi feltételei teljesülése esetén. Vagyis nem minden közigazgatási jogsértés lesz egyben magánjogilag, a kárfelelősség szempontjából jogellenes. 23 Ilyen helyzetet a magánjog egyébként már ismer, és a jogági jogellenesség függetlensége elveként ír le (pl. a hatósági engedély alapján jogszerűen építkező által elvont kilátási jog miatt megítélt kártérítés esetén). Ez az elv álláspontunk szerint a közigazgatási jogkörben okozott kár esetén sem sérti a Pp (2) bekezdését; hiszen a kártérítési ügyet elbíráló polgári bíróság a közigazgatási ügyben eljáró bíróság jogsértést megállapító döntéséhez kötve van: ha ez a döntés hiányzik, az a kártérítési per akadályát képezi, amennyiben az adott közigazgatási cselekmény esetén a közigazgatási bírói út biztosított. Ilyen esetben a jogerős közigazgatási bírósági határozat hiányában benyújtott keresetlevelet a Pp (1) bekezdés c) pontja alapján a polgári ügyben eljáró bíróságnak viszsza kell utasítania hiánypótlási felhívás nélkül. 5. EXKURZUS: VAGYONI KÁR ÉS SZEMÉLYISÉGI JOGSÉRTÉS (AZ IGÉNYÉRVÉNYESÍTÉS KÜLÖNBÖZŐ MÓDJAI) A Pp. 24. (3) bekezdését vagyoni károk esetén mindig alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy a vagyoni károk személyiségi jogsértés következménykárai-e (Ptk. 2:53. ) vagy sem. Ha a fél közigazgatási jogkörben okozott személyiségi jogsértés által bekövetkezett vagyoni káraival egyidejűleg érvényesíti a személyiségi jogsértés valamely objektív vagy szubjektív szankcióját (szankcióit), a Pp. 24. (3) bekezdése szerint perakadályt jelent, ha a jogsértés jogerős megállapítására közigazgatási bírói úton nem került sor. 24 A Pp (3) bekezdése 25 értelmében valódi keresethalmazat esetén nem lehetséges a keresetlevél részbeni 23 Ennek a fordítottját azonban nem állíthatjuk feltéve hogy az adott közigazgatási cselekmény szempontjából a közigazgatási bírói út biztosított, mivel előfeltételezzük a Pp. 24. (3) bekezdéséből, valamint a 264. (3) bekezdéséből következően a jogerősen megállapított közigazgatási jogsértést. Ekként csak jogerősen megállapított közigazgatási jogsértés esetén merülhet fel a Ptk. 6:548. szerinti magánjogi felelősség fennállása, ilyen jogsértés, illetve annak jogerős közigazgatási ügyben eljáró bíróság általi megállapítása hiányában a közigazgatási jogkörben okozott kár magánjogi jogellenesség-feltételének előfeltétele hiányzik. 24 Ez azonban a korábban kifejtett jogértelmezés szerint egyik igény esetében sem jelenti azt, hogy a közigazgatási ügyben eljáró bíróságnak a kárfelelősség, illetve a személyiségi jogsértés megvalósulásának a magánjogi feltételeit kellene vizsgálnia. 25 Pp (3) A keresetlevelet vissza kell utasítani akkor is, ha az (1) vagy (2) bekezdésben meghatározott okok a keresetlevélnek csak valamely részét érintik. visszautasítása emiatt meghaladottá kell majd nyilvánítani az 1/2010. (XI. 8.) KPJE határozatot, tehát ha a fél egyidejűleg érvényesíti a személyiségi jogsértés vagyoni következménykárait és a személyiségi jog megsértése miatti akár objektív, akár szubjektív szankciókat (Ptk. 2:51 2:52. ), akkor a keresetlevelét a polgári ügyben eljáró bíróság csak akkor fogadhatja be, ha a közigazgatási jogsértés bírói megállapítására (feltéve, hogy az adott esetben a közigazgatási bírói út biztosított) már jogerősen sor került. Abban az esetben viszont, ha a fél eredetileg csak sérelemdíj (és/vagy a személyiségi jogsértés valamely objektív jogkövetkezménye) iránt terjeszt elő keresetet, a keresetlevelét be kell fogadni, hiszen annak nem akadálya a Pp. 24. (3) bekezdése értelmében a közigazgatási bírói út igénybevétele. A Ptk. 2:52. (2) bekezdésében 26 foglalt utaló szabály értelmében alkalmazandó 6:548. (1) bekezdése alapján azonban a sérelemdíj iránti igény megalapozottságának anyagi jogi feltétele a közigazgatási bírói út kimerítése (feltéve hogy az az adott ügyben biztosított és alkalmas is a nem vagyoni hátrány elhárítására) 27. Utóbbi hiányában a sérelemdíj iránti keresetet érdemben kell elutasítani. Ha a sérelemdíj iránt előterjesztett keresetét a fél utóbb a személyiségi jogsértéssel összefüggésben keletkezett 26 Ptk. 2:52. (2) A sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. 27 Kérdés, hogy a személyiségi jogsértésre hogyan tekintünk. Ha úgy, hogy az nem vagyoni hátrány hiányában is megvalósul, akkor a Ptk. 6:548. (1) bekezdése speciális jogorvoslati rendelkezései fogalmilag nem lehetnek alkalmazhatóak. Vagyis ha kizárólag a személyiségi joga megsértése miatt érvényesít objektív vagy szubjektív szankciót a fél, akkor azért sosem lehet a keresetet érdemben elutasítani, ha a speciális jogorvoslati utat a sértett nem vette igénybe. Ha viszont a Ptk. 2:52. (1) és (2) bekezdése együttes értelmezéséből arra a következtetésre jutunk, hogy a személyiségi jogsértésnek továbbra is fogalmi eleme a nem vagyoni hátrány megléte, csak azt maga a Ptk. vélelmezi, azt a sértettnek ezért külön bizonyítania nem kell [a Kúria szaktanácsának és az Új Ptk. Kúria mellett felállított Tanácsadó Testületének is ez az álláspontja], akkor a Ptk. 6:548. (1) bekezdésében foglalt feltétel megfelelően értelmezhető. Ez esetben kárelhárítás helyett a nem vagyoni hátrány speciális jogorvoslattal való elhárításáról beszélhetünk. További kérdés az is, hogy a személyiségi jogsértés objektív jogkövetkezményeire hogyan tekintünk. Létezik-e kapcsolat a Ptk. 2:51. -a és a Ptk. egyes deliktuális felelősségi tényállásai között vagy sem? Vagy ilyen kapcsolat csupán a személyiségi jogsértés szubjektív jogkövetkezményével, a sérelemdíjjal áll fenn a Ptk. 2:52. (2) bekezdésében foglalt utaló szabály alapján? A Kúria Jogegységi Tanácsa a betudás problémája kapcsán hozott, jogegységi határozatot mellőző végzésében (2015.El.II.JE/P.1-3.) mintha ahhoz az állásponthoz állna közelebb, hogy e kapcsolat csak a sérelemdíj esetén van meg. A kérdés azonban még nem tűnik eldöntöttnek. MJ_május_beliv.indd :16:19

50 szám Magyar Jog vagyoni károkra is ki kívánja terjeszteni (ún. tárgyi kereset-kiterjesztés), azt a Pp. keresetváltoztatásra vonatkozó szabálya szerint kell megítélni. A Pp (1) bekezdése 28 értelmében a perfelvétel során keresetváltoztatásnak akkor van helye, ha a megváltoztatott kereset ugyanabból vagy ténybeli és jogi alapon összefüggő jogviszonyból ered, mint a korábbi kereset. E feltétel megvalósul ugyan, ám a 185. (3) bekezdése 29 alapján a bíróságnak vissza kell majd utasítania a keresetváltoztatást tartalmazó nyilatkozatot, mivel a benne foglalt kereset esetében a Pp. szerint a keresetlevél visszautasításának lenne helye. Vagyis, mivel a percezúráig vélhetően már nem kerül sor a közigazgatási ügyben eljáró bíróság jogerős ítéletének meghozatalára, a kiterjesztett keresetet a maga egészében vissza kell utasítani, összhangban a Pp (1) bekezdés c) pontjával, (3) bekezdésével és 24. (3) bekezdésével. Ha pedig a tárgyi kereset-kiterjesztésre a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően kerül sor, annak megengedhetőségére a Pp ában 30 foglalt szigorú 28 Pp (1) A perfelvétel során keresetváltoztatásnak akkor van helye, ha a megváltoztatott kereset ugyanabból vagy ténybeli és jogi alapon összefüggő jogviszonyból ered, mint a korábbi kereset. 29 Pp (3) A bíróság visszautasítja a keresetváltoztatást tartalmazó nyilatkozatot, ha a benne foglalt kereset esetében e törvény szerint a keresetlevél visszautasításának lenne helye; a hiánypótlási felhívás kiadásának szükségességére a keresetlevél visszautasítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A bíróság elutasítja a keresetváltoztatást tartalmazó nyilatkozatot, ha nem állnak fenn az (1) bekezdésben foglalt feltételek. A bíróság e bekezdés szerinti határozatát köteles indokolni. 30 Pp [A keresetváltoztatás megengedhetőségének feltételei] (1) A perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően a kereset, viszontkereset vagy beszámítás megváltoztatásának (e fejezetben a továbbiakban együtt: keresetváltoztatás) az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig törvény eltérő rendelkezése hiányában akkor van helye, ha a) tényállítás megváltoztatása esetén a fél olyan tényre hivatkozik, amely önhibáján kívül, a perfelvételt lezáró végzés meghozatala után aa) jutott tudomására, illetve következett be, vagy ab) tudomására jutó, illetve bekövetkező tényre tekintettel válik a per eldöntése szempontjából jelentőssé, b) jogállítás, illetve kérelem megváltoztatása esetén azt az a) pont szerint megváltoztatott és a megváltoztatott jogállítással, illetve kérelemmel közvetlen okozati összefüggésben álló tény indokolja, vagy c) a keresetváltoztatást a bíróságnak a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követő anyagi pervezetése indokolja és azzal okozati összefüggésben áll, és a megváltoztatott kereset ugyanabból a jogviszonyból ered, továbbá a bíróság hatásköre és illetékessége a megváltoztatott keresetre is fennáll. (2) A perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően bekövetkezett tény miatti tényállítás-változtatásnak nincs helye, ha az azon alapuló jog a 172. (2) bekezdése alapján érvényesíthető lett volna. (3) Ha a hatáskör a per tárgyának értékétől függ, az (1) bekezdésszabályok az irányadóak. Ezek alapján ugyan a keresetváltoztatás nem kizárt feltéve, hogy eddig az időpontig a Pp (1) bekezdés 31 értelmében ugyanúgy megkívánt, a közigazgatási jogsértést eldöntő jogerős közigazgatási bírói döntés is rendelkezésre áll, de a gyakorlatban vélhetően nem sűrűn fogunk ilyen esetekkel találkozni. IV. Értékelés A polgári jogi jogvédelmi cél jogalkotói beavatkozás hiányában nem valósul meg maradéktalanul abban az esetben, ha a közigazgatási ügyben eljáró bíróság nem állapította meg a közigazgatási jogsértést, ám a közhatalom gyakorlásával összefüggő jogellenes magatartás polgári jogi szempontból egyébként a Ptk. 6:548. -a szerinti feltételek alapján megállapítható lenne. (Ezért nem tekinthető ez az eset a jogági jogellenesség függetlensége valódi példájának, mert a függetlenség csak részleges.) Ebben az esetben a felperes kártérítési keresete a Pp., a Kp. és a Ptk. javasolt, kollíziót feloldó értelmezése esetén nem lehet megalapozott. Létezik egy másik eset is, amikor a polgári jogi jogvédelem a javasolt, kollíziót feloldó értelmezés mellett nem tűnik hatékonynak. Ez akkor fordul elő, ha a kár már bekövetkezett és nem hárítható el a közigazgatási bírói út igénybevételével. A károsultat azonban a Pp. 24. (3) bekezdése alapján ebben az esetben is arra kell, hogy kötelezzük, hogy vegye igénybe a közigazgatási bírói utat, mert csak ezáltal tud érvényesülni az a követelmény, hogy a közigazgatási jogsértést a közigazgatási bíróság állapítsa meg. A Pp. Kp. közötti hatáskörmegosztás (egyik) alapját képező szabály miatt a jövőben már nem lehet a károsult érdekére tekintettel rugalmasan viszonyulni a speciális jogorvoslati út előfeltételéhez; annak igénybevételét a Pp. perakadályt jelentő szabálya miatt akkor is igazolni kell, ha az eleve nem lehet alkalmas a kár elhárítására. Amíg a magyar jog ilyen perakadályt nem ismer, addig azonban a Ptk. 6:548. (1) bekezdése szerinti anyagi jogi jogorvoslati feltételt rugalmasan értelmezhetjük, eltekinthetünk a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatától abban az esetben, ha az eleve nem alkalmas a kár elhárítására. nek a hatáskörre vonatkozó feltétele nem akadálya a kereset megváltoztatásának, és a hatáskör hiánya nem vehető figyelembe. 31 Pp (1) A bíróság hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve visszautasítja a kereset-, illetve az ellenkérelem-változtatás engedélyezése iránti kérelmet, ha az elkésett vagy nem tartalmazza a ban meghatározottakat, továbbá, ha a megváltoztatott kereset vonatkozásában e törvény szerint a keresetlevél visszautasításának lenne helye. A bíróság a visszautasító végzését köteles indokolni. MJ_május_beliv.indd :16:19

51 szám TANULMÁNYOK 305 HEVÉR TIBOR Gondolatok az ügyész és a nyomozóhatóság kapcsolatáról Az interprofesszionális munka két, vagy több különböző foglalkozási ághoz tartozó szakma sokoldalú interakcióján alapul. Olyan kollaborációs vállalkozás [ ], amely közösen megvitatott, egyeztetett és folyamatosan figyelemmel kísért célok elérésére irányul, közösen meghatározott eljárásmód alkalmazásával. Ehhez a sokféle tudás és szakértelem összeadódása szükséges, ez teszi lehetővé az egymással megosztott, egyeztetett, szakmai szempontok alapján történő együttes döntéshozatalt Bevezetés Amikor manapság a közéletben kapcsolatokról beszélünk, akkor azalatt leginkább kissé maliciózus és kimérten visszafogott megfogalmazással befolyás-orientált érdekérvényesítő ismeretséget értünk. Az államapparátus részét képező szervek között azonban jórészt más típusú kapcsolat van: annak jellegét, hivatalos formáját és tartalmi kereteit jogszabályok és közjogi szervezetszabályozó eszközök határozzák meg. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy az effajta kapcsolat relatíve kötött; szabadsága többnyire a hivatali működés körén kívülre esik. Annak megítélése, hogy a kapcsolat kétféle jellegének milyen az ideális aránya, igen változatos. Sok múlik az adott szervek múltjában gyökerező hagyományokon, de talán még több az együttműködésre való hajlandóságukon. A magam részéről úgy ítélem meg, ez lehet a kulcsszó: nyelvészeti mélységekbe bocsátkozás nélkül kijelenthető, hogy az egyazon cél vezérelte, észszerű kereteken belüli együttműködés minden esetben a hatékonyság záloga. Hosszabb idő alatt és rögösebb utat bejárva, eredmény elérhető ugyan, ám ennek értékéből sokat elvesz, ha az érintettek makacs különállása tapasztalható. Az erőltetett partikuláris hozzáállás előbb-utóbb odáig is vezethet, hogy az önjáró szervek, hivatalok már a hozzájuk telepített feladatköröket sem tudják az elvárt színvonalon ellátni. Ez pedig végső soron megkérdőjelezi valódi létjogosultságukat: ha a bennük rejlő potenciál elenyésző, felmerül a kérdés, indokolt-e változatlan formában a fenntartásuk. Vajon az iménti előfeltevések rávetíthetők-e az ügyész és a nyomozó hatóság kapcsolatára? Amennyiben igen, 1 Gillian Barrett Celia Keeping: The Processes Required for Effective Interprofessional Working in Gillian Barrett Derek Sellman Judith Thomas (szerk.): Interprofessional Working in Health and Social Care Professional Perspectives (Houndmills, Basingstoke, Hampshire: Palgrave Macmillan 2005) 2. fejezet; magyar fordításban lásd Kabar Judit: A hatékony interprofesszio nális munkához szükséges folyamatok In: Budai István (szerk.): Szakmaközi munkavégzés az egészségügyi és a szociális ellátás területén Szakmai perspektívák ( hu/anyagok/index.html) adhatók-e mintaválaszok az együttműködés mikéntjére irányuló kérdésekre? Van-e standardizált megoldókulcs a hétköznapokban tucatszám felmerülő gyakorlati problémákra? Ezek azok az alapvető sarokkérdések, melyek semmiképp sem kerülhetők meg, ha az ügyész nyomozó hatóság párosának működését szeretnénk megvizsgálni és annak ideálishoz közelítő módjára vonatkozóan támpontokat adni. Az alábbiakban erre teszek kísérletet. 2. A kapcsolat mibenléte 2.1. A KAPCSOLAT KERETEI Hatályos eljárási kódexünk minden mást megelőzően rögzíti: a büntetőeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül 2. Ez a tétel nem csupán egy alapelvet deklarál, hanem lényegében kijelöli az eljárás legfőbb szereplőit, akik annak kimenetelét a rendelkezésükre álló törvényes eszközökkel érdemben befolyásolják, eldöntik. Ugyan kifejezetten nem említi a nyomozó hatóságot, azonban a vád, illetve a vádló tevékenységének immanens eleme a nyomozás 3, melyet a nyomozó hatóság (önállóan, továbbá ügyészi 4, esetleg bírói 5 rendelkezésre), vagy kisebb-nagyobb mértékben a nyomozó hatóság közreműködésére támaszkodva 6, bizonyos esetekben az ügyész végez 7. Az alapelvi rendelkezések között immár explicite a nyomozó hatóság (és az ügyész) meghatározó szerepére utal a jogorvoslati jog 8, a védelem joga biztosításának 9 és az officialitás 10 törvényi megfogalmazása, kibontása is. Mindehhez a közjogi alapot az Alaptörvény, valamint az ügyész és a nyomozó hatóság jogállását meghatározó szervezeti törvények biztosítják. Ezek az ügyész kapcsán világossá teszik, hogy ő a közvádló, aki az igazságszolgáltatás közreműködőjeként az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője és a bűnüldözés során jogokat gyakorol a nyomozásban és a bíróság előtt 11. A rendőr- 2 Be Ugyanakkor nem vezet a törvényes vád hiányához, ha a vádemelést egyáltalán nem előzi meg nyomozás (BH ), továbbá a vád törvényességét sem annak esetleges megalapozatlansága (BH ), sem a nyomozás során elkövetett hibák, hiányosságok (EBD 2012.B.31. és EBH ) nem érintik. 4 Be. 28. (3) bekezdés első fordulat, 35. (1) bekezdés, 474. (1) bekezdés második mondat második fordulat és 477. (1) bekezdés (1) bekezdés első mondat, Be harmadik fordulat és 499. (1) (2) bekezdés. 6 Be. 28. (5) bekezdés és 165. (1) bekezdés negyedik mondat, Ünyom. rendelet 1 3. és 4. (1) bekezdés 7 Be. 28. (3) bekezdés második fordulat és (4) bekezdés e) pont, 29., 38. (4) bekezdés, 474. (1) bekezdés második mondat első fordulat és (2) bekezdés. 8 Be. 3. (3) bekezdés. 9 Be. 5. (3) bekezdés második mondat. 10 Be. 6. (1) bekezdés. 11 Alaptörvény 29. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés a) b) pontok, továbbá Ütv. 1. (1) bekezdés és 2. (1) bekezdés a) e) és h) i) pontok. MJ_május_beliv.indd :16:19

52 szám Magyar Jog ség 12, illetve a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 13 (bűnügyi nyomozó hatósági jogköréhez kapcsolódó) alapvető feladata a bűncselekmények megelőzése és felderítése 14. A bűncselekmények felderítése, nyomozása (vizsgálata) jelenti azt a kapcsolódási közeget, amelynek keretein belül az ügyész és a nyomozó hatóság interakciói értelmezhetők. Ezeket leginkább sommásan kölcsönös függőségi viszony jellemezte hivatali érintkezésnek nevezhetjük: mindkét szervezet önmagában is (bár eltérő mértékben) hierarchizált és ehhez adódik a két szervezet ugyancsak alá-fölérendelt kapcsolata, az ügyész javára. Ez utóbbi nyilvánvalóan mérvadó ismérv, de optimális esetben a gyakorlatban kevéssé észrevehető, ha a felek határozottan, de egyben racionálisan és konstruktívan állnak a felmerülő kriminalisztikai és jogi problémák megoldásához. Előfordulhat persze olyan szituáció, amikor a nyomozó hatóság nem ért egyet az ügyésszel valamiben, vagy fordítva. Ilyenkor a közös célról, vagyis az elkövető büntetőjogi felelősségre vonásának eléréséről nem megfeledkezve célszerű először a pontos diagnózist felállítani, majd a felmerülő vitás kérdés mélyére ásni és annak mibenlétét szintetizálni. Ez legtöbbször elvezet a megfelelő terápia kiokoskodásáig, de csak akkor, ha mindig meghallgattatik a másik fél is. Ügyészi oldalon időnként előfordul sajnos az erőfölénnyel visszaélés : amikor már elfogynak az észérvek és a nyomozó hatóság még mindig nem törik meg, marad még olykor élőszóban vagy telefonbeszélgetés során is(!) az utasítom szóhasználat, ami jogos felháborodást válthat ki a rendőrből, pénzügyőr nyomozóból. Ilyenkor ha az ügyésznek önérzetes előadóval van dolga (vagy csak neki is rossz napja van), aki vezetői támogatást is kap hozzá megtörténhet, hogy a nyomozó hatóság vezetője a felettes szerve útján a felettes ügyészhez fordul 15, ami azzal jár, hogy ott (a magasabb fórum előtt) kerülhet az ügyész akár nagyon kényelmetlen helyzetbe. Ám ha az ügyész a felettese előtt meg tudja védeni álláspontját, joggal merülhet fel, hogy a nyomozó hatósággal azt azért nem tudta elfogadtatni, mert az egyeztetési folyamatba csúszott (érvelési, stílusbeli kommunikációs, esetleg az adott ügyészség és nyomozó szerv közötti régről eredeztethető, mesterségesen életben tartott és emiatt nehezen orvosolható rossz viszonyból fakadó) hiba. A nyomozó hatóság térfelén inkább olyan tapasztalataim szerint szerencsére elszigeteltnek mondható esetek figyelhetők meg, melyekből a nyomozó hatóság eljáró tagjának felületességére, érdektelenségére lehet következtetni. A törvényesség küzdelmes helyreállítása mellett sajnos ilyenkor ultima ratio-ként (nem megleckéztetés- 12 Alaptörvény 46. cikk (1) bekezdés, Rtv. 1. (2) bekezdés 1. pont. 13 Navtv. 13. (7) bekezdés. 14 Bizonyos körben parancsnoki nyomozásra is van lehetőség [7/2003. (VI. 27.) MeHVM IM együttes rendelet, 16/2003. (VI. 20.) IM rendelet, 19/2003. (V. 8.) HM IM együttes rendelet, 10/2013. (IV. 9.) BM rendelet, 30/2013. (VI. 28.) BM rendelet, 31/2013. (VI. 28.) BM rendelet, 32/2013. (VI. 28.) BM rendelet, 27/2016. (VII. 15.) BM rendelet]. 15 Be (7) bekezdés. képpen, hanem a jövőre nézve levonandó tanulságul) nem maradhat el az ügyész részéről a parancsnoki kivizsgálás kezdeményezése. Jól illusztrálja viszont az ügyész általában is jellemző türelmét az alábbi megtörtént eset. A pénzhamisítás bűntette miatt október 29-én elrendelt nyomozást mely azért indult, mert ismeretlen elkövető október 28-án egy étteremben a pincérnek, majd október 31-én a piacon egy kistermelőnek hamisnak látszó, mindkét esetben azonos sorozatszámú, forintos bankjeggyel fizetett a rendőrség a Be (1) bekezdés c) pontja alapján február 26-án felfüggesztette. (1) Az ügyészség a hozzá március 31-én érkezett felfüggesztő határozatra reagálva, április 1-jén a bűncselekmény pontos minősítése és az elkobzási előterjesztés felfüggesztő határozaton kívüli megtétele érdekében kijavító határozat meghozatalára, továbbá formai követelmények megtartására hívta fel a nyomozó hatóságot. (2) Három hónappal később, július 2-án az ügyészség újabb átiratában ismételten felhívta a nyomozó hatóságot a korábban írtak soron kívüli teljesítésére. (3) Mivel az ügyészi utasítás végrehajtására továbbra sem került sor, augusztus 25-én az előadó ügyész telefonon vette fel a kapcsolatot a nyomozó hatósággal, ahol azt a tájékoztatást kapta, hogy az ügy előadója augusztus 31-ig szabadságát tölti, azonban amint munkába áll, haladéktalanul intézkedni fog az ügyben. (4) szeptember 8-án felcsillant egy (mint utóbb kiderült: csalóka) reménysugár, ugyanis elkobzásra irányuló előterjesztéssel együtt megérkeztek a nyomozás iratai az ügyészségre. Az ügyészség kisebb csalódás mellett az (1) pontban foglaltak csupán részleges teljesítése miatt a szeptember 12-i átiratával visszaküldte az iratokat a nyomozó hatóságnak. (5) A nyomozás iratai október 15-én érkeztek meg újfent az ügyészségre. Az ügyészség az iratokat az elkobzási indítvány megtételére való alkalmatlansága miatt ismételten kénytelen volt visszaküldeni november 10-én. Konkrétan a következők derültek ki. (5/1) A december 17-i rendőri jelentés szerint azonosításra került az elkövető, akit bár nem a Be aiban írt szabályok szerinti felismerésre bemutatás kereteiben, de kétséget kizáróan felismert a pincér. Ezenfelül az elkövető akkori tartózkodási helye is megállapítható volt (büntetésvégrehajtási intézet). Az iratok következő oldalán található, február 26-án kelt jelentés szerint az ugyanazon sorozatszámú bankjegyekre tekintettel egy eljárásban vizsgálják a két cselekményt, ezután pedig javaslatot tesz a nyomozás felfüggesztésére, mivel az elkövető kiléte (sic!) nem állapítható meg. Az ügyészség (az előadó rendőrrel november 9-én történt megbeszélésre is hivatkozással) felhívta a nyomozó hatóságot a két rendőri jelentésben kiütköző nyilvánvaló ellentmondás írásos jelentésben történő soron kívüli tisztázására, vagy szükség esetén a nyomozás folytatásának elrendelésére. (5/2) Emellett az iratok közül hiányzott a Magyar Nemzeti Bank készpénzszakértői véleménye, amely tartalmazza a megállapítást, miszerint a megküldött bankjegyek hamisak, és a sorszámok is, melyeken azokat letéti állományba vették. Az ügyészség november 9-én a rendőr- MJ_május_beliv.indd :16:20

53 szám TANULMÁNYOK 307 ség január 6-i átiratának (elvileg ezzel továbbították a lefoglalt hamisgyanús bankjegyeket a jegybanknak) faxon való megküldése mellett rövid úton felvette a kapcsolatot a jegybank Készpénzszakértői Központjával, ahol többszöri adategyeztetést követően sem rendelkeztek információval az ügyben lefoglalt és részükre megküldött (?) bankjegyekről. A szakvélemény és a hamis bankjegyek hiányában elkobzásra nem kerülhetett sor (nem lehetett tudni kétséget kizáró bizonyossággal, hogy a bankjegyek hamisak-e, illetve ha nincsenek meg a bankjegyek, nincs mit elkobozni). Az ügyészi átirat ezért arra vonatkozóan is tartalmazott utasítást, hogy a nyomozó hatóság intézkedjen a lefoglalt bankjegyek és a szakvélemény felkutatása iránt, és az (5/1) pontban kért jelentésben ezen intézkedés (bármely kimenetellel járó) eredményét is rögzítsék (6) Az ügyészség mivel az (5) pontban foglaltak végrehajtása még mindig váratott magára a január 5-i átiratában ismételten felhívta a nyomozó hatóságot a korábbi ügyészi utasítások soron kívüli de legkésőbb január 20-ig történő teljesítésére. (7) Ezek után már szinte nem is volt meglepetés, hogy ez az ügyészi felszólítás sem vezetett eredményre. Az ügyészség nem adta fel : február 1-jén megint telefonon vette fel a kapcsolatot az ügy előadójával, aki azt a tájékoztatást adta, hogy az ügy továbbfolytatására kerül sor, és soron kívül intézkedik az ügyben. (8) Arról, hogy március 10. napjáig mi jöhetett közbe, nem állt rendelkezésre információ, így ezen a napon, az ügyész ismételten felhívta az ügy rendőrségi előadóját, aki közölte: a március 14-i héten beküldi az ügyészségre az ügy elintézésével kapcsolatos iratokat. (9) E kötelezettségvállalás teljesítésére ugyan sor került, csak nem határidőben: az iratok, egy március 19-i jelentés kíséretében, március 21- én érkeztek meg az ügyészségre. (10) A (9) pontban említett jelentés semmitmondó, iratellenes és tárgyi tévedéstől sem volt mentes. (10/1) A jelentés két rövid, érdemi bekezdéséből az első a tényállást ismertette. Tette ezt teljesen feleslegesen, mivel az amikor az ügyészség és a nyomozó hatóság közötti több mint egy éve húzódó levél- és telefonváltások után sem sikerült helyreállítani a törvényességet már egyik szerv előtt sem volt ismeretlen. A második bekezdés az (5/1) pontban ismertetett két rendőri jelentést ismételte meg. Az azokban szereplő ellentmondás feloldását meg sem kísérelte, annak ellenére, hogy a nyomozó hatóságot az ügyészség erre többször felhívta [(5) (8)]. (10/2) A jelentésben az előadó leírta, hogy megállapítást nyert, ki az elkövető. A következő mondatban viszont már azt állapította meg, hogy a további adatgyűjtés, illetve a beazonosított elkövető felkutatására tett intézkedések nem vezettek eredményre. Ez a megállapítás teljesen iratellenes, ugyanis a nyomozati iratokban nem szerepel olyan irat, amely az elkövető felkutatására tett intézkedésről tanúskodna. Külön nyomatékot ad e mulasztásnak az a tény, hogy a december 17-i jelentés (5/1) szerint az elkövető büntetés-végrehajtási intézetben van előzetes fogvatartásban egészen március 5-ig, viszont a felkutatás eredménytelenségét rögzítő jelentés még ezt megelőzően, február 26-án született. Az előadó kiemelte továbbá, hogy a kistermelő nem ismerné fel az elkövetőt. Ez a megállapítás minden alapot nélkülözött, ugyanis a kistermelő ilyet nem mondott a tanúvallomása során, sőt viszonylag jól használható személyleírást is adott az elkövetőről. Ehhez hozzákapcsolva azt a körülményt, hogy a pincér egyértelműen felismerte az elkövetőt és még a meneküléséhez használt gépkocsi forgalmi rendszámát is felírta, érthetetlen, miért nem foganatosította a nyomozó hatóság a mindebből logikusan adódó nyomozási cselekményeket (gépjárműnyilvántartás ellenőrzése, tanúkihallgatások, szembesítés, felismerésre bemutatás, esetlegesen gyanúsítottként való elszámoltatás). (10/3) Az előadó végül azt is megemlítette, hogy adminisztrációs hiba (az iratborítóba tűzték a bankjegyeket) miatt utólag postázták a 2 db hamisgyanús bankjegyet a Készpénzszakértői Központnak, amely a hamisítás tényének megállapítása után, értesítést küld a bankjegyek megsemmisítéséről; erre figyelemmel közlése szerint az elkobzási indítvány okafogyottá vált. Ezen kinyilatkoztatott állásponttal ellentétben, elkobzás nélkül a hamis bankjegyek megsemmisítésére nem kerülhet sor, sőt azokat még elkobzás után is huzamos ideig megőrzik. Az ügyben a jegybank Készpénzszakértői Központja egyébként április 4-én postázta szakvéleményét a nyomozó hatóság részére, utóbbi azonban azt nem küldte meg az ügyészségnek. Az itt részletezett, egy teljes esztendőt is meghaladó, csúfos folyamat megengedhetetlen, még akkor is, ha felfüggesztett nyomozásról van szó. Az ilyen nyomozó hatósági gyakorlat semmibe veszi az időszerűség követelményét, megkérdőjelezi az eljáró hatóságok adott ügyre vonatkozó tevékenységnek értelmét, nem beszélve a nyomozás törvényességével kapcsolatban felmerülő alapos kételyekről. Nem csoda tehát (a csoda inkább az, hogy nem előbb), hogy az ügyészség ekkor két végső utasítást adott: i) az ügy rendőrségi előadója készítsen konkrétumokra hivatkozással, általánosságoktól (így például a nyomozó hatóság leterheltségére vonatkozó utalásoktól) mentes jelentést arra vonatkozóan, az ügyben miért nem kerültek végrehajtásra az ügyészi utasítások, hogyan fordulhatnak elő téves tényállítások egy jelentésben, miért nem végezték el a szükséges nyomozási cselekményeket, továbbá a bűnjeljegyzék elkészítése óta eltelt fél évben milyen intézkedéseket tett az ügyben, ugyanis semmi nem árulkodik arról, hogy egyáltalán kezébe vette volna az aktát; ii) a kapitányság-vezető vizsgálja meg az előadó felelősségét, a szükségesnek tartott és a hasonló esetek jövőbeli elkerülését szolgáló intézkedéseket tegye meg, a személyi konzekvenciákat vonja le. Mindazonáltal és meggyőződésem szerint ezt akkor sem lehet elhallgatni, ha a nyomozó hatóság érintett előadója másképp, esetleg igazságtalannak, antihumánusnak gondolja nem elsősorban a fegyelmi felelősségre vonás elkerülése a cél az ilyen helyzetekben, hanem mindig annak a társadalmi elvárásnak való megfelelés, hogy a hatóságok minden tőlük telhetőt tegyenek meg a büntetőeljárás hatékonysága érdekében. Az pedig, ha a hatósági funkcióhoz önmagában is méltatlan és elhúzódó belső procedúra után kerülhet csak az ügyész abba a helyzetbe, hogy érdemi döntést (a vázolt esetben: a felfüggesztő és MJ_május_beliv.indd :16:20

54 szám Magyar Jog a kijavító határozat hatályon kívül helyezése, a nyomozás továbbfolytatásának elrendelése, egyben a nyomozás határidejének meghosszabbítása) hozzon, valljuk be, nem az eljárási érdekeket, nem az ügyész és a nyomozó hatóság hosszabb távú kooperációjának elősegítését és nem a hatósági eljárásokba vetett közbizalom erősödését szolgálja. Bár az ügyész és a nyomozó hatóság tényleges együttműködéséhez nem adnak táptalajt az erre kötelező jogi előírások, mégis jelentősége van annak, hogy a jogalkotó nem feledkezett meg hangsúlyozni az együttműködés fontosságát. Ráadásul ezt minden relációban kiemeli: nem csupán a nyomozó hatóságok kötelesek együttműködni egymással 16 és az ügyésszel 17, hanem az ügyész is a nyomozó hatóságokkal 18. Az efféle viszonosság jegyében folytatott büntetőeljárásokban még ha ipso facto teljes garancia ugyan nincs is rá gördülékenyebb, rugalmasabb, gyorsabb lesz az ügymenet A NYOMOZÁS FELÜGYELETE ÉS IRÁNYÍTÁSA A büntetőeljárás főszabályként nyomozással indul 19. De mi is a nyomozás? Egy múltbeli releváns esemény objektív igazságnak megfelelő rekonstruálására és az eljárási célok elérésére irányuló sokoldalú szellemi és gyakorlati tevékenység, egyfajta problémamegoldó gondolkodás, amelynek feladata a bűncselekmény tényállásának a vádemelés kérdésében való döntéshez szükséges mértékben történő 20 felderítése, a bizonyítékok összegyűjtése és az elkövetők felkutatása. 21 Komplex tehát a nyomozati tevékenység, ezért helyes, hogy arról az ügyész rendelkezik 22, így a felmerülő kérdések eldöntése végső soron egyetlen kézben összpontosul. Nem szabad ebben persze azt látni, hogy az ügyész kizárólag jogok a nyomozó hatóság oldaláról nézve mindenekelőtt az utasítási jog 23 birokosa lenne. Tudniillik nem csak annyi a dolga, hogy a nyomozó hatóság által neki megküldött kész nyomozati iratok alapján eldöntse: vádat emeljen vagy megszüntesse a nyomozást. Az ilyen kényelmesnek tűnő pozíció helyett a nyomozás rövidebb-hosszabb ideje alatt végig törvényességi felügyeletet 24 kell gyakorolnia, ami a jogosítványok egész tárháza ellenére egyúttal kötelezettségek sorát is jelenti. Adódik a kérdés: az ügyész gyámsága alatt tevékeny- 16 Navtv Rtv. 2. (2) bekezdés a) pont, valamint például 2/2014. (III. 13.) NAV utasítás 5. függelék alfejezet 6., 10. és 12. pont. 18 Ütv. 7. (2) bekezdés a) pont. 19 Be (1) bekezdés. 20 Be (2) bekezdés. 21 Vö. Balláné Füszter Erzsébet Borszéki Győző Lakatos János: Kriminálmetodológia (Budapest: Rejtjel 2000) , Dobos János: Kis nyomozástan (Budapest: BM Könyvkiadó 1988) 29., Dávid Gábor Horváth Nándor: Rendőri kézikönyv (Budapest: BM Tanulmányi és Propaganda Csoportfőnökség 1972) Be (1) bekezdés első mondat. 23 Be (1) bekezdés második mondat. 24 Be. 28. (4) bekezdés. kedik-e a nyomozó hatóság, vagy az ügyész csupán jogorvoslati fórumként funkcionál a nyomozásban? A dupla nemleges válasz bizonyára mindenkiben megfogalmazódik: a nyomozó hatóság nem az ügyész folyamatos pátyolgatásra szoruló kistestvére, az ügyész pedig nem a nyomozások háttértáncosa. Sokkal érdekesebb és fontosabb a válasz mögött meghúzódó magyarázat. Feladatai ellátása során a nyomozó hatóság szakmai szempontból önálló, a kriminalisztika első számú ismerőjeként végzi a nyomozást. Eljárási szempontból viszont az ügyész rendelkezése alatt áll. A szakmai önállóságba beletartozik az eljárási szabályok megfelelő alkalmazása is, vagyis az»ügyész rendelkezése«kifejezés [ ] nem érthető úgy, hogy a nyomozás minden egyes lépéséhez ügyészi rendelkezést vagy jóváhagyást kell szerezni 25. Az eljárás vádemelést megelőző szakaszában azonban a legfontosabb döntéseket az ügyésznek kell meghoznia. Ehhez az alapos és szakszerű nyomozás eredményeire, valamint arra van szüksége, hogy a büntetőeljárási érdekeket szolgáló, észszerűen támasztott elvárásait érvényesíteni tudja. A nyomozó hatóság tevékenységével kapcsolatos feladata ugyanis kettős: annak részben felügyelője, részben pedig irányítója. A törvényességi felügyelet a vádemelés kérdésében való döntéshozatal és a váderedményesség érdekében kifejtett összetett tevékenység, melynek hordereje könnyen belátható: elég csak a tiltott módon megszerzett bizonyítási eszközök problematikájára gondolnunk 26. Ami az irányítást illeti, ez nem jelenti, hogy az ügyész közvetlenül kezébe venné a nyomozás vezetését. A nyomozás irányítása ennél kevesebb beavatkozást igényel, de az ügy érdemét mégis érintheti 27. Annyiban mindenképpen, hogy az ügyésznek a büntetőeljárás mérlegét nemcsak a nyomozás befejezését követően kell megvonnia, hanem a nyomozást már annak folyamatában is mindvégig értékelnie kell, és újra pályára kell állítania, ha az netán irányt tévesztett. Ez az adott esetben konkrét nyomozási cselekmények előírásában ölt testet. A nyomozó hatóság szakértelmét az sem kérdőjelezi meg, ha részére az ügyész olyan teendőket is megjelöl, amelyek saját feladatainak ellátása szempontjából bírnak jelentőséggel. Ilyen például azoknak a tényeknek a tisztáztatása, melyektől az függ, hogy a bíróság milyen eljárási rendben határozzon a vádról A NYOMOZÁS FELÜGYELET MÓDJA ÉS INTENZITÁSA A nyomozás feletti felügyelet módját és intenzitását illetően többféle nézet létezik. Először a felügyelet, illetve kapcsolattartás módjáról ejtsünk szót. Az Ut. 11. (1) bekezdése értelmében a nyo- 25 Erdei Árpád: Tanok és tévtanok a büntető eljárásjog tudományában (Budapest: ELTE Eötvös Kiadó 2011) Be. 78. (4) bekezdés, 82. (2) bekezdés, 84., 85. (3) bekezdés, 117. (2) bekezdés és 153. (2) bekezdés. 27 Lásd Erdei (25. lj.) Ut. 30. és LÜE 213. pont. MJ_május_beliv.indd :16:20

55 szám TANULMÁNYOK 309 mozó hatóság eljárása során felmerülő, ügyészi határozatot, illetve intézkedést igénylő kérdésekben az ügyész a nyomozó hatóságnak a nyomozást ténylegesen teljesítő szervezeti egysége vezetőjének indokolt írásbeli előterjesztése alapján, az ügy iratainak ismeretében foglal állást. A LÜE 216. pontja szerint az ügyész a rendelkezéseit írásban adja meg, a nyomozó szerv vezetőjének indokolt, írásbeli előterjesztéseiről az iratok alapján dönt, döntéseiről írásban tájékoztatja az előterjesztőt; az elutasítás indokairól belátása szerint ad tájékoztatást. Mindez nemcsak belső ügyészségi direktíva, mert a Be (5) és (6) bekezdései is kötelezően előírják, hogy az ügyész a nyomozásra vonatkozó rendelkezéseit halasztást nem tűrő eset kivételével írásban adja. Ez a szabály nem zárja ki, hogy a nyomozó szerv vezetőjének kezdeményezésére, az ügyész vele a konkrét ügytől elvonatkoztatva, valamely jogértelmezési kérdésben konzultációt folytasson, álláspontját megismertesse. A meghatározott ügy nyomozására vonatkozó ügyészi rendelkezést, jogi álláspontot azonban a törvény előírásainak megfelelően minden esetben írásba kell foglalni. Az ügyész személyes felelőssége a rendelkezések egyértelmű, szakszerű, az iratok teljes körű ismeretén nyugvó, megalapozott megfogalmazása. 29 Különösen a legsúlyosabb kényszerintézkedéssel öszszefüggésben szokott előfordulni, hogy az ügy nyomozó hatósági előadója telefonon felhívja az ügyészt és közli: előállítottak egy személyt, akit valamilyen bűncselekmény megalapozott gyanúja miatt gyanúsítottként hallgattak ki, de mi legyen ezután: őrizetbe vegyék-e (illetve tegyenek-e előterjesztést az előzetes letartóztatására), vagy sem. Persze ezt a kérdést jobb esetben ha másként nem, ügyészi felvetésre még megelőzi egy rövid beszámoló a gyanúsított előéletéről és a letartóztatás valamely különös okának fennforgásáról. Az összefoglaló türelmes meghallgatása után, a nyomozó hatóság várakozásával ellentétben, az ügyésznek álláspontom szerint ilyen esetben mindig tartózkodnia kell a kérdés iratok nélküli (előzetes, látatlanul való) eldöntésétől. Nem általános bizalmatlanság ez a nyomozó hatóság irányába, de a törvényi alapot nélkülöző őrizetbe vételek elkerülése és a megalapozott letartóztatási indítványok érdekében, az ügyésznek ellenőriznie kell, hogy a nyomozás addigi irataiból valóban kiolvasható-e mindaz, amire a nyomozó a telefonban hivatkozott. Időnként megesik ugyanis, hogy a nyomozó hatóság ugyan vétlenül, vagy éppen az általa fókuszba helyezett más szempontok (mint a kényszerintézkedésnek a gyanúsítotthoz kapcsolható bűnözői kör szabadlábon maradó tagjaira jó eséllyel gyakorolt visszatartó, elrettentő hatása) túlhangsúlyozása miatt, szóban csak részinformációt közöl. A nyomozó hatóságtól azért is meg kell tehát követelni, hogy maga döntsön az őrizetbe vételről és a letartóztatásra irányuló előterjesztés megtételéről, mert ezzel a későbbi esetleges sértődést is el lehet kerülni, ami abból adódhat, ha az ügyész telefonon adott utasítása ( indokolt az őrizet és tegyenek előterjesztést az előzetes 29 Legfőbb Ügyészség NF.1531/2011/3. számú iránymutatása. letartóztatásra ) és az iratok alapján hozott döntése ( őrizet megszüntetése 30 ) ellentétben áll egymással. A nyomozó szerv vezetőjének az őrizetbe vétel elrendeléséről az ügyészt értesítenie kell, mégpedig úgy, hogy határozatának másolata 24 órán belül az ügyészhez megérkezzék. Ha pedig az őrizetben levő gyanúsított előzetes letartóztatása indokolt, ennek indítványozására legkésőbb az őrizetbe vételt követő 36 órán belül úgy kell az ügyésznél előterjesztést tenni, hogy a bíróság az őrizet határidejének lejárta előtt tudjon döntést hozni. 31 A felnőttekhez képest általában még nagyobb körültekintést és megfontolást igényel a fiatalkorú gyanúsított előzetes letartóztatásának kérdése. Esetükben a Be (1) bekezdése szerint az előzetes letartóztatásnak a Be (2) bekezdésében megállapított okok mellett is csak akkor van helye, ha az a bűncselekmény különös tárgyi súlya folytán szükséges. A tárgyi súly megítéléséhez alapvetően a megalapozott gyanú szerinti bűncselekmény büntetési tétele ad támpontot. Emellett azonban az adott személlyel szemben nemcsak ez, hanem a vele szemben a nyomozás során megállapítható más tényezők is relevánsak lehetnek, így az adott bűncselekmény elkövetésének módja, körülményei. A jogalkalmazói gyakorlat szerint (egyebek mellett) a bűncselekmények hosszú időn keresztül, folyamatosan, esetenként néhány napos eltérésekkel történő, sorozatjellegű elkövetése esetén a különös tárgyi súly megállapítható. 32 Mindezekre figyelemmel a fiatalkorúak ügyeiben különösen nem elfogadható, ha az ügyész a nyomozás iratainak, a gyanúsított személyére vonatkozó adatoknak a részletes és kimerítő ismerete nélkül foglal állást a kényszerintézkedés kérdésében, hiszen a bűncselekmény különös tárgyi súlyáról véleményt mondani csak az akta végigolvasása után lehet. A nyomozó hatóságtól meg kell követelni annak szolgáltatását, illetve a rendelkezésre álló (közhiteles, egyéb adattárolási és ügyviteli) nyilvántartások segítségével meg kell állapítani, hogy adott személlyel szemben milyen szervnél, milyen szakban folyik eljárás. Ez az imént írtak miatt talán még fontosabb a fiatalkorú gyanúsítottakkal szembeni eljárásokban, melyekben szükség lehet az azonos ügyszakban folyó eljárások egyesítésére is a terhelt személye és cselekményei társadalomra veszélyességének a megítéléséhez. 30 Erre két okból kerülhet sor. Az egyik az, hogy az előzetes letartóztatás legalább egy különös feltételét az ügyész nem látja megállapíthatónak, amikor a nyomozó hatósági előterjesztésről döntenie kell. Az őrizet elrendelése ettől függetlenül törvényes volt, mert a nyomozó hatóság saját hatáskörben arra jutott, hogy a terhelt előzetes letartóztatása valószínűsíthető [Be (2) bekezdés első mondat második fordulata]. A másik őrizet-megszüntetési ok, ha az előzetes letartóztatásnak már az általános feltétele, a megalapozott gyanú sem állt fenn az őrizetbe vételkor [Be (2) bekezdés első mondat első fordulata]. Ez utóbbi esetben hisz személyi szabadságot elvonó (!) kényszerintézkedésről van szó a nyomozó hatóság számíthat némi dorgálásra. 31 Nyor. 58. (2) bekezdés és 63. (1) bekezdés, továbbá Pnyor. 59. (3) bekezdés és 64. (1) bekezdés. 32 Kecskeméti Törvényszék 3.Bkf.304/2012/2. végzése. MJ_május_beliv.indd :16:20

56 szám Magyar Jog Összefoglalva: az egyes ügyekben a nyomozó hatóság és az ügyész is a saját felelősségi körébe tartozó döntések önálló meghozatalára jogosult és köteles. De hát a nyomozások nagy többségében az előzetes letartóztatás nem jut szerephez! csattanhat fel a nyájas Olvasó Ilyenkor is szükséges ez a kissé merev, bürokratizált eljárás? Az egyébként is jogos kérdés még aktuálisabbá válik abban az igen gyakori esetben, amikor a csöngő telefont felvéve az ügyész azzal szembesül, hogy a nyomozó hatóság valamiben haladéktalan eligazításra szorul. Az azonnali válaszadás iránti igényt csak felerősíti, ha a nyomozó hatósági előadó mástól örökölte az ügyet és az átszignálás után olyan problémával találta magát szemben, ami a korábbi előadónak (még) fel sem tűnt. Az ügyész részéről a prompt válaszadási kényszert fokozhatja, ha nem a saját ügyében kérnek tanácsot tőle, esetleg a készenléti szolgálatának ideje alatt keresi meg a nyomozó hatóság, vagy rövid idő alatt annyi telefonos megkeresést kap, hogy az azonnali kérdések óráját minél hamarabb maga mögött szeretné már hagyni. A követendő ügyészi magatartásnak vitathatatlanul ilyenkor is a generális szabályból kell gyökereznie, azaz az ügyészi rendelkezés nem szakadhat el az írásbeliség követelményétől. Ez kézzelfoghatóan abban nyilvánul meg, hogy i) meg kell tudakolni a nyomozó hatóság (vagy történetesen az ügyészség) ügyszámát, ii) előzménykutatást kell végezni az ügyészségi nyilvántartásokban, iii) az előzményi (házi) iratokat a válaszadás előtt át kell tanulmányozni, végül iv) feljegyzésben kell rögzíteni azt, hogy a nyomozó hatóság milyen kérdéssel, felvetéssel kereste meg az ügyészt. A nyomozás feletti felügyelet intenzitására térve elmondható, hogy e körben mind az intézkedések gyakoriságát, mind azok érdemét tekintve igen színes az ügyészi hozzáállás. Van olyan ügyész, aki a be nem avatkozás elvét vallja magáénak, és úgy véli: csak akkor él a nyomozás felügyelet eszközeivel elsősorban az átirat - írással, ha olyan szarvashibát fedez fel a nyomozás iratainak ellenőrzése során, ami már az ő ingerküszöbét is eléri és amit így nem hagyhat szó nélkül. A másik végletet a hiperaktív ügyész jelenti, aki már egy ügyészi nyomozáselrendelő feljegyzés, vagy a nyomozási határidőt első alkalommal meghosszabbító határozata mellé is kisebb litániát ír a nyomozó hatóságnak. E szélsőséges esetek meglátásom szerint sem a nyomozás érdekeit, sem a két hatóság közötti hosszabb távú, gyümölcsöző kapcsolatot nem szolgálják. Abból kell kiindulni, hogy amikor a nyomozó hatóság önállóan nyomoz, az eljárási cselekmények önálló elrendelésében és elvégzésében az ügyész csak kivételesen korlátozza a nyomozó hatóságot, továbbá az eljárási cselekmények törvényességét általában akkor és abban a körben ellenőrzi, amikor és amire nézve a nyomozó hatóság vezetője vagy az eljárás más résztvevője az ügyész intézkedését kezdeményezte. 33 Nem lehet hivatkozási alap a nyomozó hatóságnak küldött kéretlen átiratok esetében, hogy mivel mindig el szok- 33 Ut. 15. és 36. (2) bekezdés, valamint LÜE 217. és 218. pontok. ták rontani, ezért megelőző jelleggel inkább előre leírom a helyes megoldást. Az idő előtti szemrehányás, feddés sosem ér célt; a nyomozás során a rutinszerű feladatokról csak akkor kell rendelkezni, ha azok mulasztás folytán elmaradtak 34. A túlságosan gyakori, ily módon a nyomozó hatóság stratégiáját kibontakozni nem hagyó átiratok, ezáltal pedig a szereptévesztésben lévő ügyészi attitűd nem viszi előrébb a nyomozásokat. Ez a megállapítás természetesen azzal együtt állja meg a helyét, hogy mindig egyedileg az ügy súlyára, ténybeli és jogi megítélésére tekintettel kell mérlegelni, hogy az ügyész mennyi átiratot ír és mikor. Merthogy az időzítés sem mindegy; jelentősége lehet ugyanis annak, hogy az ügyészi átiratot a nyomozó hatóság mikor kapja meg és mikor kezdheti el az abban írtak végrehajtását: például i) ha vészesen közelít a nyomozás abszolút határideje 35, netán ii) az adott nyomozási cselekmény, kényszerintézkedés késedelmes foganatosítása drasztikusan csökkentené a bizonyítási eszközök biztosításának (házkutatás, lefoglalás, szemle), újabb bűncselekmény elkövetése megakadályozásának (őrizetbe vétel) esélyét 36, avagy alaposan tartani lehet attól, hogy egy bizonyos vagyontárgy (vagyoni értékű jog vagy követelés) elvonásával a kielégítést meghiúsítják, illetve egyszerűen csak a későbbi vagyonelkobzás végrehajthatóságát kell garantálni (zár alá vétel 37 ) 38. A sürgősség (soronkívüliség, haladéktalanság) nyomozásbeli kívánalmának korunkban már sokféle elektronikus eszköz megfelel. Közéjük tartozik az internetalapú, felhasználói jelszóval védett ún. Netzsaru program, amelynek a széles körű keresési feltételek beállításával való böngészés mellett legnagyobb előnye, hogy miután az ügyész betekintett az adott nyomozás egyes irataiba (kihallgatási jegyzőkönyvekbe, jelentésekbe), üzenet formájában írásbeli utasítást tud adni a nyomozó hatósági előadónak. Hátránya, hogy i) a revízió gyakorlása ab ovo nem terjedhet ki a teljes ügyiratra, mivel annak olyan iratok is részét képezik, melyek csak papíralapon léteznek, vagy azért, mert a nyomozó hatóság az általa létrehozott iratot nem digitalizálja (hiteles elektromos légalkoholmérő berendezéssel végzett vizsgálat eredménye, szabályszerű kézbesítés tényét igazoló tértivevény), vagy mert az irat más szervtől, személytől származik (megkeresésre adott válasz, meghatalmazás, beadvány, szakvélemény), vagy csakis egy külső adathordozón létezik (kamerafelvétel); továbbá ii) nem lehet biztosan tudni, hogy az előadó olvasta-e és ha igen, mikor az ügyész üzenetét. Az azonnali célba érés reményével kecsegtető üzeneteknél maradva, az -ről is szót kell ejtenünk. Elektronikus postafiókkal ma már minden ügyész és nyomozó rendelkezik, melyet elvileg kötelező naponta ellenőrizni. Emberi té- 34 LÜE 216. pont harmadik mondat. 35 Be (2) bekezdés második mondta. 36 Halaszthatatlan nyomozási cselekmények vö. Be Be (7) bekezdés. 38 Késedelmet nem tűrő nyomozási cselekmények vö. Be (4) bekezdés. MJ_május_beliv.indd :16:20

57 szám TANULMÁNYOK 311 nyezők (lustaság, feledékenység) miatt mégis elképzelhető, hogy épp a legfontosabb ről csak késve értesül a címzett. Ezt persze, ha nem is teljesen kivédeni, de minimalizálni lehet azzal, ha a feladó telefonon is jelzi, hogy t küld. Legtöbbször azonban épp ilyenkor elérhetetlen a nyomozó hatósági előadó. Az elektronikus levelezés ennél is nagyobb gondja a vírusveszély. Az informatikai biztonság alapvető fontossága egyre inkább felértékelődik az újabb és újabb vírusok megjelenésével. Az utóbbi időben terjedőben van egy zsarolóvírus (ún. ransomware) típusú támadás, az új Locky ransomware (zsaroló kártevő) variáns. Az ilyen támadás lényege, hogy amennyiben ez a kárós kód sikeresen lefut, akkor titkosítja a számítógépen tárolt dokumentumokat, majd a titkosítás megszüntetéséhez szükséges kulcsot a támadó ellentételezés átadását követően ígéri. A káros kód elektronikus levél segítségével, vagy kártékony kódot tartalmazó weboldal útján terjed. Mindezek után az elektronikus eszközök közül lényegében a fax marad, mely - nek alkalmazása ügyészi és nyomozó hatósági oldalról is nagyon helyesen mindennapos. Hatékonysága főleg ha ügyszámra hivatkozással ellátott vitán felül áll, hisz a beérkezése és szignálása után azonnal az előadó asztalára kerül; esetében az a körülmény, hogy a konkrét címzetthez érkezése előtt több kézen megy keresztül, csak előnyére válik A FOKOZOTT FELÜGYELET A nyomozás felügyeletének intenzitása bizonyos esetekben többek között, ha a bűncselekmény bizonyítása bonyolult, továbbá a gyanúsított személyi szabadságát elvonó kényszerintézkedés elrendelése óta 6 hónap, vagy az in personam nyomozás megindításától számított 1 év eltelt nem lehet kérdéses. Szabályozott 39 ugyanis, hogy ilyenkor az ügyész fokozott felügyeletet gyakorol. Ennek lényege abban áll, hogy az ügyész meghatározza a nyomozás kereteit, megjelöli a beszerzendő bizonyítási eszközöket és utasítást ad nyomozási cselekmények elvégzésére. Teszi ezt szigorú határidő tűzése mellett már csak azért is, mert az ügyet havonta meg kell vizsgálnia. A fokozott felügyelet tehát nem más, mint a nyomozó hatóság önálló nyomozása minden lényeges mozzanatának figyelemmel kísérése. A fokozott felügyelet bejelentése kapcsán olykor-olykor ijedtséget lehet tapasztalni a nyomozó hatóság részéről, ami minden egyes, novumot (még) nem hozó nyomozási cselekmény (idézés, megkeresés kibocsátása, sikertelen adatgyűjtés) ügyésznek történő lejelentésében, vagy átgondolatlan, ügyész által elő nem írt, vele nem egyeztetett nyomozási cselekmények dömpingszerű foganatosításában nyilvánul meg. Holott az ügyész a fokozott felügyelet bejelentésével, gyakorlásával nem megróni akarja a nyomozó hatóságot, hanem a se augusztus 12-ig, majd némileg módosított tartalommal március 1-jétől ismét az Ut ában, míg a köztes időben a Be. 165/A. -ában. gítségére akar lenni. Még akkor is így van ez, ha a fokozott felügyeletet azért jelenti be, mert a nyomozás során lényeges törvénysértést, mulasztást vagy a nyomozás eredményességét veszélyeztető körülményt észlelt. Egyébiránt az ügyész bármely általa szükségesnek látott okból bejelentheti a fokozott felügyeletet: nem kell tehát az ügynek feltétlenül bonyolultnak vagy kiemeltnek lennie, olyannak, amelyben 10 évet meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény miatt vagy meghatározott személy ellen több, mint 1 éve folyik nyomozás, és a személyi szabadságot elvonó kényszerintézkedés ténye sem predeterminálja a fokozott felügyeletet, csak akkor, ha az elrendelése óta legalább 6 hónap eltelt. Úgy gondolom, nem lehet kétséges, hogy az ügyész bejelentette volna a fokozott felügyeletet az alábbi esetben, ha a nyomozás elrendeléséről értesítik, annak folyamatában legalább egyszer van alkalma bepillantani az iratokba és ekkor időben tudomást szerez a mulasztásokról. Sajnos, ezt már nem tudta megtenni, mivel a nyomozó hatóság az iratok vádjavaslattal történő megküldésével kész tények elé állította; nem maradt más lehetőség, mint további nyomozási cselekmények elrendelése, amikor pedig fokozott felügyelet bejelentésének már nincs helye, hiszen az előbbivel a nyomozás ügyészi rendelkezésűvé válik. A történeti tényállás lényege szerint február 7-én 12 óra 15 perc és 12 óra 30 perc közötti időben, két (35 40 év közötti) férfi (A és B) a település vízműjéhez érve, a kovácsoltvas főkapu gyalogosforgalom részére kialakított csukott, de nem zárt kisajtaján (mely mellett kocsibejáró van) bement az ingatlan területére, majd kis hezitálás után a központi irodaépületbe. Miután A és B észlelték, hogy feltehetően az ebédszünet miatt elég elhagyatott az épület, gyorsan kiválasztottak egy irodát, melyet üresen találtak, ott magukhoz vették az íróasztalokon elhelyezett egy-egy nagyértékű laptopot, és azokat kabátjukba rejtve távoztak. (1) A nyomozás iratai alapján azt lehetett megállapítani, hogy a lopás észlelését követően a sértetti képviselő (az egyik laptop használója) azonnal hívta a rendőrséget. A nyomozó hatóság kb. 1 óra múlva ki is vonult a helyszínre, ahol illetve a vízmű szomszédságában lévő vegyesboltban és gyorsbüfében végzett is némi adatgyűjtést és lefoglalta a főkaput vevő kültéri kamera felvételét. Az elsődleges intézkedések körében egy igen fontos és utólag már nem pótolható dolog azonban elmaradt: nem tartottak szemlét az elkövetés helyszínén. Ennek keretében lett volna lehetőség nyomrögzítésre (ujjnyom, DNS, szagnyom), mely nagyban hozzájárulhatott volna az eredményes nyomozáshoz. Egy ilyen mulasztás könnyen odáig vezethet, hogy egyéb meggyőző adat hiányában a nyomozás megszüntetésére fog kényszerülni az eljáró hatóság. (2) A beszerzett kamerafelvételen használható arckontúrral kivehető A és B érkezése és távozása mellett az is látható, hogy 12 óra 11 perckor a kapuhoz érkezik egy Ford kistehergépkocsi (rendszáma jól látszik), mely (félig nyitott bal első ajtóval) közel 5 percig ott várakozik. Ezalatt érkezik oda A és B, akik mialatt elhaladnak a jármű mellett másodperceken keresztül kifejezetten a MJ_május_beliv.indd :16:20

58 szám Magyar Jog gépkocsi felé néznek. Ebből adódóan az autóban ülő két (!) személy nagy valószínűséggel látta őket bemenni. Bár nyilvánvalóan jóval nagyobb eséllyel lett volna várható az autóban ülő két személytől érdemi információ, ha a cselekmény után néhány napon belül tanúként kihallgatják őket, azonban ez bízva a jó emlékezőképességükben néhány hónap múltán sem mellőzhető. (3) A nyomozó hatóság az említett adatgyűjtés folyamatát sem vitte végig, az összegyűjtött töredékinformációkat nem próbálta meg összeilleszteni, egésszé rendezni: nem hallgatta ki tanúként azokat a személyeket (a vegyesbolt és a gyorsbüfé érintett időpontban dolgozó munkatársait; a másik laptop használóját; a két meglopott irodai alkalmazott azon kollégáit, akiket a sértetti képviselő olyanokként nevezett meg, mint akik senki ismeretlen látogatóra nem figyeltek fel aznap), akiktől személyleírást, illetve esetleg más hasznos tényközlést várhatott volna. A tanúként egyszer már kihallgatott sértetti képviselő vallomását pedig sikerült kétértelműen rögzíteni: abból nem dönthető el, hogy van-e további kültéri, esetleg az irodahelyiségeket pásztázó beltéri kamera. (4) A főkaput figyelő kamera lefoglalt felvételében van egy kb. 6 perces ugrás, mely alatt így nem tudni, mi történt. Nem lehet elkerülni a vágatlan felvétel beszerzését, hiszen ez akár a gyanúsítottként kihallgatott és makacsul tagadó A vallomásával szemben tulajdonképpen csak a kamerafelvételekre támaszkodó nyomozás sikerének záloga is lehet. Ugyanígy: a gyorsbüfé és a vegyesbolt kültéri, valamint az elkövetés-körüli időben egyedüliként érkező és induló menetrendszerinti autóbusz fedélzeti kamerájának felvételét is le kell foglalni. (5) A nyomozó hatóság házkutatást tartott A személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerinti lakóhelyén, de az nem vezetett eredményre. Ezen a ponton azonban nem szabad lett volna feladni : a Netzsaru rendszer szerinti további lakcímein is meg kellett volna kísérelni az ellopott tárgyak felkutatását, hiszen a különös és többszörös visszaeső A igenis lehetett annyira fifikás, hogy ha még nem adott túl rajta máshol rejtette el a laptopokat. (6) Azon túl, hogy a felvételről kimentett képeiket köröztették a belső hálózatukon (megjegyzem, ez nagyon hasznos volt, ugyanis A-t így azonosították), a nyomozó hatóság nem használta ki az egyes nyilvántartások adta lehetőségeket B kilétének megállapítására. A Netzsaru rendszer egyik funkciója, hogy ki lehet listázni egy adott személlyel kapcsolatba hozható személyeket. Ezzel kinyerhető tehát A kapcsolati hálóját ábrázoló (nyilvánvaló szempontok nem és életkor mentén leszűkített) ágrajz is, melyeken szereplő személyek elkövetési időponthoz képest legfrissebb fényképének a B-t is láttató kamerafelvétellel való összevetésével, legalább esély nyílhat B beazonosítására. Ha ugyanis az összehasonlító vizsgálat során az ágrajzon szereplő valamely személy és a felvételen látható, ez ideig ismeretlen B között nagyfokú egyezést, hasonlóságot lehet kimutatni, a beazonosított B-t gyanúsítottként el lehet elszámoltatni. A pozitív eredményt hozó összehasonlítást végül azzal is alá lehet még esetleg támasztani, ha az ágrajzból kiválasztott személy(ek) fényképét felismerésre bemutatás keretében a gépkocsiban ülő tanúk elé tárják. A fokozott ügyészi felügyelet tehát azt a célt szolgálja, hogy az ügyész adja meg a lényeges instrukciókat. Kerülendő ezért a formális ügyészi intézkedés, melynek eklatáns példája, ha fokozott felügyelet bejelentése érdemi szempontok megadása mellett azt tartalmazza, hogy a fentieken túl minden egyéb, a későbbiek során indokolttá váló nyomozati cselekményt el kell végezni ÜGYÉSZ A KIHALLGATÓ SZOBÁBAN A büntetőeljárásban a vádemelést megelőzően az ügyész is kihallgathatja a gyanúsítottat. A nyomozás során 40 ez leggyakrabban akkor fordul elő, ha a terhelt előzetes letartóztatásban van. Nem kerülhető el az ügyész általi kihallgatás, ha azt a személyi szabadság korlátozását jelentő kényszerintézkedés megalapozása, a nyomozás törvényessége érdekében, vagy a gyanúsított kellően indokolt kérelme alapján az ügyész szükségesnek tartja. 41 Nagy arányban figyelhető meg az ügyészeknél (kiváltképp akkor, ha korábban nem próbálták ki magukat nyomozóként vagy az ügyészségi nyomozás területén), hogy ódzkodnak a gyanúsított kihallgatásától és a terhelt erre irányuló kérelmét szinte mérlegelés nélkül elutasítják. Való igaz, hogy az ügyészi kihallgatást kérő gyanúsítottak nemritkán csupán azért terjesztenek elő ilyen kérelmet, mert abban bíznak, hogy az ügyészt jobban meg tudják győzni a saját igazukról, vagy könnyebben át tudják verni, esetleg ideig-óráig csak szabadulni szeretnének a büntetés-végrehajtási intézet (rendőrségi fogda, javítóintézet) egyhangúságából. Vannak ugyanakkor szép számban olyan esetek, amikor nem szabadna kizárólag kényelmességből, vagy mindenáron egyszerűsítésre törekvő szemléletet követve elutasítani a gyanúsított ügyészi kihallgatásra vonatkozó kérelmét. Tudniillik, a gyanúsítottak nem elhanyagolható hányada pejoratív felhang nélkül, pusztán tudatában annak, hogy az ügyész dönti el, bíróságra viszi-e az ügyüket jobban bízik az ügyészben, hamarabb megnyílik előtte és tesz feltáró jellegű, a nyomozást, illetve a bizonyítást segítő vallomást. Az ügyésznek bizonyos értelemben helyzeti előnye is van a nyomozóhoz képest, hiszen ha az aktából felkészülten várja a gyanúsítottat, akkor a vallomás minden egyes elhangzó mondatát már helyben fejben értékelni tudja abból a szempontból is, hogy annak milyen hatása lehet az eljárás menetére, illetve a további ügyészi intézkedésekre nézve. Egy valóban hasznos, az ügyben értékes információkat, gyanúsítotti beismerést vagy a hatóság előtt addig nem ismert (tartózkodási helyű) társak felfedését 42 hozó ügyészi kihallgatásnak például igenis lehet olyan folyománya, 40 Az ügyész a gyanúsítottat a vádemelés szakában is szükség szerint meghallgathatja. Meghallgatásra kötelezően akkor kerül sor, ha az ügyész azért emel vádat, mert a gyanúsított a magatartási szabályokat súlyosan megszegte, vagy a kötelezettségét nem teljesítette [Be (3) bekezdés]. 41 Ut. 36. (3) bekezdés és LÜE 218. pont. 42 Vö. Be (2) bekezdés. MJ_május_beliv.indd :16:20

59 szám TANULMÁNYOK 313 hogy az előzetes letartóztatás helyett az ügyész enyhébb kényszerintézkedést indítványoz a nyomozási bírónál. Az ügyészi kihallgatás a nyomozó hatóságéval egyezően input eszköz a nyomozásban. Olyan adatok mehetnek be általa, melyek hatással lehetnek a nyomozás irányára. Ahhoz viszont, hogy egyáltalán elhangozhassanak ilyen fajsúlyos adatokat tartalmazó mondatok, a gyanúsítottnak módot kell adni arra, hogy a vallomását összefüggően előadhassa 43. A kihallgatásról felvett jegyzőkönyvek pontos, minél részletesebb, a terhelt intellektusát, szavajárását tükröző vezetése szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy minél nagyobb hatásfokkal lehessen a nyomozás során hasznosítható adathoz jutni. Ezek az adatok persze sokszor ellenőrzésre szorulnak, amit már a nyomozó hatóság végez. Ezért is fontos, hogy a kihallgatási jegyzőkönyvet (az újonnan felmerült szempontok közlésével együtt) az ügyész a kihallgatást követően az esetleges késedelemből fakadó információvesztést elkerülendő haladéktalanul megküldje a nyomozó hatóságnak. Kétségtelen előnyei ellenére azonban véleményem szerint túldimenzionálni sem érdemes az ügyészi kihallgatás jelentőségét; léteznek a terhelt vallomásán kívül egyéb bizonyítási eszközök is 44, és ha az adott ügyben is vannak, akkor nem szorulhatnak háttérbe. A bizonyítási eszközök kényes egyensúlyának megtalálása pedig mindig közös munkát, gondolkodást, értékelő tevékenységet kíván az ügyésztől és a nyomozó hatóságtól. Az ügyészi kihallgatáshoz szorosan kapcsolódik az ügyész részvételével zajló kihallgatás. Az ügyész jelenlétét minden nyomozási cselekménynél lehetővé teszi a törvény 45, ám a gyanúsított nyomozó hatósági kihallgatásán való ügyészi jelenlét különösen fontos lehet. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy ilyenkor a nyomozó vezeti a kihallgatást: a kihallgatási taktika és a kérdések megválasztása, az utóbbiak sorrendje, a kihallgatott elkalandozásainak kordában tartása elsődlegesen mind a nyomozó feladata. Magától értetődő ugyanakkor, hogy az ügyészi szerep nem korlátozódhat csendes orákulumként való jelenlétre; az ügyész is tehet fel a már elhangzottakat kiegészítő és addig még nem érintett témakörben kérdéseket. Ez a kombinatív kihallgatás akkor hozhat az önálló nyomozó hatósági kihallgatáshoz mérten többleteredményt, ha előtte (alapos ügyismeret birtokában) az ügyész és a nyomozó konzultál egymással a nyomozás állásáról, a tervezett egyéb nyomozási cselekmények sorrendjéről és időzítéséről, a nyomozási verziókról, valamint ütköztetik az adott jogi vagy nyomozástani kérdésben képviselt ellentétes álláspontjaikat A NYOMOZÁSI HATÁRIDŐRŐL Ahogyan az már reményeim szerint az eddigiek alapján is körvonalazódott: értelmes és az elefántcsonttorony- 43 Be (1) bekezdés első mondat. 44 Be Be. 28. (4) bekezdés b) pont. ból kilépő nyomozás felügyelet nélkül nincs időszerű és sikeres nyomozás. De lege lata értelméről és számításának rejtelmeiről lehet (és kell is) jobbító szándékkal értekezni 46, ám a nyomozási határidő mégiscsak az időszerűség követelményének váza. Ha a nyomozás határidejének meghoszszabbítása indokolt, az erre irányuló előterjesztésnek legalább 10 nappal ha a felettes ügyész hosszabbít, 15 nappal a határidő lejárta előtt meg kell érkeznie az ügyészhez. 47 Tolerálható-e, ha esetenként ez a szabály mégsem érvényesül és az előterjesztés ennél későbbi időpontban (de a határidő lejárta előtt) érkezik meg? Úgy vélem, igen, méghozzá két okból is. Vannak olyan esetek, amikor a nyomozó hatóság alappal számíthat arra, hogy a még hátralévő határidőben teljesíteni tudja a szükségesnek tartott vagy előírt nyomozási cselekmény(eke)t, de egy elháríthatatlan akadály közbejötte miatt végül mégis az időlimit megsértésére kényszerül. Másrészt: az ügyész nincs elzárva a határidő hivatalból történő meghosszabbítása elől. A nyomozási határidő következetes betartatása az elsődleges; ehhez pedig felesleges gépiesen, minduntalan ráadásul ennél kevésbé marginális probléma érintetlenül hagyása mellett számon kérni a nyomozó hatóságtól (főként addig, amíg nem a felettes ügyész hosszabbít), ha az előterjesztés a lejárat előtti 10 napon belül érkezik az ügyészhez, vagy ad extremum csak rövid úton jelzi a nyomozó hatóság, hogy mindjárt elfogy a nyomozási határidő. A késedelmes előterjesztést azért sem kell lépten-nyomon felróni, mivel a nyomozási határidő hiányában teljesített bizonyítási cselekmény (kényszerintézkedés) csupán relatív eljárási szabálysértésnek 48 minősül. 49 Sokkal inkább nem lehet félvállról venni a nyomozó hatósági, köztük a nyomozás határidejének meghosszabbítására vonatkozó előterjesztések tartalmát. Ezek általában példaszerűen magukban foglalják a cselekmény tényállását, minősítését és a beszerzett bizonyítékokat. Kisebb hiányosságok a meghosszabbítani kért határidőnél már tapasztalhatók, melyek legnagyobbrészt arra vezethetők vissza, hogy a nyomozó hatóság felismerte-e a nyomozás tényleges kezdőnapját (lásd feljelentés-kiegészítés, illetve késedelmet nem tűrő nyomozási cselekmények). Végül az előterjesztések sokszor igen mértéktartóan sorakoztatják fel a tervezett eljárási cselekményeket, arról nem is beszélve, hogy teljesítésük addigi elmaradásának okáról 46 Vö. pl. Ibolya Tibor: A nyomozás határidejéről Fontes Iuris 2015/3 4. ( id=34) és Nánási Gábor: Nyomozás felügyelet, középpontban a nyomozási határidőkkel Jogi tanulmányok ( 47 Nyor (2) bekezdés, Pnyor (2) bekezdés és Ut. 40. (2) bekezdés. 48 LÜE pont. 49 Az más kérdés, hogy a nyomozási határidő hiányában foganatosított eljárási cselekményeket a szükséges mértékben lehetőleg meg kell ismételni bár van olyan, amit határidőtől függetlenül nem lehet (lásd felismerésre bemutatás, LÜE 132. pont), ám ha a megismétlés fontos okból mégis elmarad, nem lehet kirekeszteni a határidő hiányában, ugyanakkor lényegét tekintve törvényesen beszerzett bizonyítékot. MJ_május_beliv.indd :16:20

60 szám Magyar Jog előszeretettel hallgatnak. Ez utóbbihoz kapcsolódva elmondható, hogy az ügyészt nagyon is érdekli: miért vontatott egy nyomozás, mi akadályozta meg a nyomozót a kriminálmetodika szabályai szerinti, illetve a beszerzett bizonyítékokból észszerűen következő nyomozási cselekmények végrehajtásában. A nyomozás ütemének felgyorsítása iránti égető szükség kiemelten jelentkezik, ha csekély tárgyi súlyú, kis energiabefektetéssel befejezhető ügyben hosszú hónapok óta folyik pontosabban: áll a nyomozás. Ilyen ügyekben még jobban megütközik az ügyész a hosszabbítás iránti előterjesztésen, ha az még a nyomozó hatósági előadó leplezetlen közömbösségéről, hanyagságáról is tanúskodik. Sokatmondó például, ha az előterjesztés szó szerint megegyezik az előzővel. A nyomozásban a legutóbbi hosszabbítás óta beálló totális kényszerszünettől nem sokban tér el az a helyzet, amikor úgy kapja meg az ügyész határidő-hosszabbításra az aktát, hogy abból már mélyreható csak a dátumok összevetésére szorítkozó vizsgálat nélkül kiviláglik: a nyomozó az utolsó hosszabbítás óta csak az aktuális előterjesztés megírása napján vagy az azt megelőző néhány napban végzett kutyafuttában egy-két alibi nyomozási cselekményt (megkeresés, idézés). Ennél az álmentegetőzésnél (azaz néhány új, messze nem érdemi irat prezentálásával a lelassult, időnként meg-megálló nyomozás miatt amúgy is felkorbácsolt ügyészi kedélyek megnyugtatására tett kísérletnél) sokkal jobb lenne az egyenes beszéd: őszintén és tényszerű indokokat kellene az előterjesztésben felsorakoztatni (leterheltség, betegszabadság, készenlét, előadóváltás, a megidézettek megjelenési fegyelmezetlensége, szakvélemény bevárása, főkapitánysági revízió stb.), melylyel egészen biztosan a szakmai bizalom kialakulását és megszilárdulását is szolgálni lehetne. való megállás nélküli kommunikálás lehetetlenné tenné az ügyész munkájának elvégzését), sem a nyomozó hatóság munkaszervezésének oldaláról nézve nem lenne célravezető (a rendőri bűnügyi vezető arcán rendre fanyar mosoly ülne, hiszen minden bizonnyal sokszor szembesülne a belső rendőrségi gyakorlatot és a felettesi, a büntetőeljárási szabályokat nyomozói megközelítésből aprópénzre váltó iránymutatásokat nem ismerő kontár tanáccsal). Az esetek nagy részében, kétségtelenül, a jogkérdések és a nyomozás menetével, az indokolt eljárási cselekményekkel kapcsolatos kérdések nem különíthetők el élesen egymástól. Ez pedig azt jelenti, hogy az ügyész az állásfoglalásaiban soha nem tekinthet elszigetelten a jogi kérdésre, hanem számításba kell vennie az élő nyomozást, vagyis azt, hogy a büntetőeljárásban a hatóságokon kívül személyek (sic!) vesznek részt 52. Kívánatos, hogy az ügyészi állásfoglalás iránti előterjesztésekben a nyomozó hatóság röviden kifejtse a saját álláspontját, ne rejtegesse azt. Mondhatnánk ugyan, hogy épp azért kér állásfoglalást, mert ő maga nem tud állást foglalni. Ehelyett azonban sokkal inkább azt szűri le az ügyész a csak egy rövid tényállást és a kérdést tartalmazó előterjesztésből, hogy a nyomozó hatóságnak nincs önálló (még ha nem is helytálló) véleménye, vagy csak meg akarta spórolni annak papírra vetését; bármelyik is igaz, az nem akceptálható. Amennyiben viszont az előterjesztésből kitűnik, hogy a nyomozó hatóság időt szánt az ügyésznek feltett kérdés átgondolására és helyes következtetésre jutott, az ügyész ne fukarkodjon a hivatali jellegű dicsérettel 53. Ez egyrészt emberközelibbé teszi őt és a tevékenységét, másrészt pszichológiája révén a leterhelt nyomozó további munkájára pozitív hatást gyakorol ÜGYÉSZI ÁLLÁSFOGLALÁS Mivel a jogi szakértelem elsődlegesen az ügyész (a kriminalisztikai pedig a nyomozó hatóság) birtokában van, az egyes ügyekben adódó túlnyomórészt jogi problémával a nyomozó hatóság az ügyészhez fordul és állásfoglalást kér. Fontos hangsúlyozni, hogy az ügyész állásfoglalást elvileg csak jogkérdésben 50 előterjesztett nyomozó hatósági megkeresések tárgyában ad; semmiképp sem akarja ugyanis a parancsnoki revízió feladatát magának vindikálni 51. Ha az ügyész minden, a nyomozó hatóság (nem lebecsülendő) szakértelmével, házon belül megoldható kriminalisztikai kérdést maga akarna megválaszolni, az sem a saját (a nyomozó hatósági előadókkal 50 A nyomozó hatóság által sűrűn eldönteni kért jogkérdések: van-e helye európai, illetve nemzetközi elfogatóparancs kibocsátására vonatkozó előterjesztésnek, el lehet-e járni a terhelt távollétében, megállapítható-e valamely bűncselekmény vagy annak minősítő körülménye, mi alapján határolható el konkrét ügyben két bűncselekmény, fennáll-e tanúzási mentesség vagy titoktartási kötelezettség, van-e hatáskörük (illetékesek-e) a nyomozásra. 51 Vö. LÜE pont A BÍRÓSÁG ELÉ ÁLLÍTÁSRÓL A Be (1) bekezdése tartalmazza, hogy a nyomozás befejezését követően, az ügyiratok megvizsgálásának eredményeként, az ügyésznek milyen lehetőségei vannak. A törvényi felsorolás egyben sorrend is; következésképpen csak akkor kerülhet sor vádemelésre, ha az ügyben nincs helye a vádemelést megelőző érdemi intézkedések valamelyikének (megszüntetés, felfüggesztés, közvetítői eljárásra utalás, vádemelés elhalasztása). Amennyiben az ügyész a vádemelésről dönt, a rendes vádemelés mellett megnyílik a gyorsító külön eljárások (tárgyalás mellőzése, bíróság elé állítás, tárgyalásról lemondás) alkalmazásának lehetősége is. Mivel ezek a jogintézmények egymással konkurálnak, szükség van valamiféle sorvezetőre, ami eligazítást ad abban, hogy napi munkája során melyiket preferálja az ügyész. Bár e funkciót csupán rész- 52 Vö. Be Például: egyetérve a nyomozó hatóság álláspontjával, az eddigi példaértékű nyomozásban, helyesen ismerte fel a nyomozó hatóság, a nyomozó hatóság alapos munkájának köszönhetően stb. MJ_május_beliv.indd :16:20

61 szám TANULMÁNYOK 315 ben látja el az Ut a, de kiindulópontnak mindenképpen alkalmas. Előírja, hogy az ügyész a vádemeléskor az általános szabályok szerinti bírósági eljárást csak akkor indítványozza, ha tárgyalás mellőzésének, bíróság elé állításnak, illetőleg az ügy nyilvános ülésen történő elbírálásának nincs helye. A külön eljárások ügyész és nyomozó hatóság által is kedvelt fajtája a bíróság elé állítás. Ennek okát, azt hiszem, nem is kell hosszasan ecsetelni; elég arra gondolnunk, hogy a Be. XXIV. Fejezete szerinti eljárásban az elkövetett bűncselekményt a leghamarabb követi tárgyaláson megállapított szankció, és ha minél gyorsabb a büntetés és minél közelebb esik az elkövetett bűnhöz, annál igazságosabb és annál hasznosabb [ ] 54. Az előzőekből is fakadóan viszont, a Be ában írtakon túl, gyakorlatilag további két feltétele is van a bíróság elé állításnak. Az egyik, hogy az ügyész a külön eljárásokra is vonatkozó sorrendiség miatt a terheltet csak akkor állíthatja bíróság elé, ha az ügyben nem volt helye megszüntetésnek, közvetítői eljárásra utalásnak, vádemelés elhalasztásának, vagy tárgyalás mellőzésnek. A másik, hogy a nyomozó hatóság előszűrése nélkül az ügyész csak nagyon ritkán van olyan helyzetben, hogy azzal hívhassa fel a nyomozó hatósági előadót, miszerint az ügy alkalmas lehet bíróság elé állításra. Ez az ügyészi tehetetlenség abból fakad, hogy a nyomozás elrendeléséről szóló feljegyzés legtöbbször csak önmagában érkezik meg az ügyészhez 55 ; ahhoz elvétve csatolnak olyan jelentést, ami rövid esetleges tettenérésre következtetni engedő tényállást, illetve az elkövető (felelősségére vonatkozó) helyszíni nyilatkozatát tartalmazná. Így aztán az ügyész csak a feljegyzést követően legközelebb neki megküldött iratból, a gyanúsított kihallgatásáról felvett jegyzőkönyvből értesül arról: mi a történeti tényállás, volt-e tettenérés, illetve van-e beismerő vallomás. Ettől a ponttól kezdve tudja alapvetően eldönteni, hogy lehet-e helye bíróság elé állításnak, innentől tudja csak szorgalmazni, hogy a nyomozó hatóság tegyen meg mindent a bíróság elé állítás érdekében. Hogy mi mindent is kell gyorsan megtennie a nyomozó hatóságnak és az ügyésznek? Az előbbinek be kell szereznie az esetleges egyéb, beismerő vallomáson kívüli bizonyítékokat (bár jobb, ha ezt már a gyanúsítotti kihallgatás előtt megteszi), le kell zárnia a nyomozást (az iratok két példányban való összefűzése, iratismertetés tartása) és a nyomozás iratait el kell juttatnia az ügyészhez olyan időben, hogy a 30 napos törvényi határidő tartható legyen. Az utóbbinak át kell néznie az iratokat, hogy megalapozott döntést hozhasson az ügy bíróság elé állításra való alkalmasságáról, egyeztetnie kell a tárgyalás időpontját az ügyeletes bíróval, a vádiratot helyettesítő feljegyzést kell készítenie 56, védőt 54 Cesare Beccaria: A bűnökről és a büntetésekről [ford. Madarász Imre] (Budapest: Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum 1989) Vö. Be (3) bekezdés második mondat és Nyor. 99. (2) bekezdés. 56 Vö. Be (2) bekezdés és Ut. 67. (2) bekezdés. kell kirendelnie, ezután pedig rövid úton idéznie kell a gyanúsítottat, a védőt és ha vannak a tanúkat, végül nem feledkezhet meg azok értesítéséről, akik a tárgyaláson jelen lehetnek. Az imént leírt folyamatból úgy tűnhet, hogy mégsem olyan egyszerű, gyors és praktikus ez a bíróság elé állítás. Az egyes munkafázisok azonban a nyomozó hatóság és az ügyész oldalán is igen jól és gördülékenyen tudnak működni, ha szoros együttműködésben vannak egymással. Erre kiváló egyre több helyen bizonyíthatóan bevált módszer, ha mind a nyomozó hatóságon, mind az ügyészségen (legalább a nagyobbaknál) bizonyos számú nyomozó, illetve ügyész csak a bíróság elé állításokra van ráállítva, vagy néhány egyéb ügy mellett ez a fő profiljuk. A hangsúly azon van, hogy mindkét szervnél legyen olyan kompetens személy, aki koordinálja, összefogja a bíróság elé állításra a nyomozás kezdeti szakaszában csak alkalmasnak tűnő, később már azzá nyilvánított ügyeket. Ez akár olyan formában is történhet, hogy a kijelölt felelős személy folyamatosan érdeklődik a többi előadónál, hogy van-e bíróság elé állításra alkalmas ügye, majd azt az eljárás meghatározott szakaszától kezdődően (például a nyomozó hatóság esetében a gyanúsítástól, az ügyész esetében a feljegyzés megírásától vagy a vád benyújtásától) maga viszi tovább RENDŐRI JELENTÉS Az ügyész és a nyomozó hatóság közötti kommuniká cióban és a konkrét ügy nyomozásában egyaránt fontos szerepet tölt be a jelentés. Ha magát a jelentés kifejezést górcső alá vesszük, kétféleképpen mégis egymáshoz szorosan kötődő módon értelmezhetjük: egyrészt benne rejlik egy alá-fölérendeltségre és ebből fakadóan a fölérendelt fél beszámoltatási jogára utaló viszony, másrészt kifejezi valamely esemény, cselekmény, történés észlelésének és az ezekhez kapcsolható megállapításoknak a rögzítését. Mindkét jelentéstartalom meghúzódik amögött, amikor az ügyész valamiről a nyomozó hatóság jelentését kéri. Ez lehet olyan eset, hogy a nyomozó hatóságnak a jelentésével a munkájával összefüggésben valamit formálisan is igazolnia kell (intézkedés határidőben történő végrehajtása, kisebb-nagyobb mulasztások oka, védő telefonos értesítésének megtörténte stb.) és olyan is, hogy jelentésében valamely eljárásáról számol be (telefonon tett feljelentés írásba foglalása 57, helyszíni intézkedés, adatgyűjtés, tanúkutatás, elfogás és előállítás, híváslista elemzése stb.). Az utóbbi, vagyis a valamely eljárási cselekményről szóló jelentés akár az ügyész felszólítására készül, akár a nyomozó hatóság által elkészíteni eredetileg is szükségesnek tartott dokumentum az eljárás okirati bizonyítékai közé tartozik. 58 Legújabban azonban napvilágot látott olyan bírósági jogértelmezés is, miszerint a rendőri 57 Nyor és Pnyor (1) bekezdés; ugyanígy az ügyészre vonatkozóan: LÜE 222. pont. 58 Vö. Be. 76. (1) bekezdés és MJ_május_beliv.indd :16:20

62 szám Magyar Jog jelentéseknek azon része, mely a terhelt vagy tanú elmondását, helyszínen tett nyilatkozatát tartalmazza az eljárási jogokra és kötelezettségekre vonatkozó törvényi figyelmeztetések hiányában bizonyítékként nem értékelhető. Ha pedig a tanú utóbb a mentességi jogával élve jogszerűen tagadja meg a vallomástételt, a korábbi tanúvallomásán és feljelentésén túl, a rendőri jelentésben foglalt helyszíni nyilatkozatai sem használhatóak fel bizonyítékként. 59 Ezen álláspont mellett két okból sem mehetünk el szó nélkül. Egyrészt vitathatósága miatt, hiszen a helyszínen az eljárási pozíciók még nem tisztázottak, a büntetőeljárás még nem feltétlenül indult meg, így nincs törvényi figyelmeztetésre vonatkozó kötelezettség. Másrészt, amennyiben a bírói gyakorlat a jelentések értékelésével összefüggésben ebbe az irányba megy el, azt az ügyész és a nyomozó hatóság sem hagyhatja figyelmen kívül. Meg kell találni annak a módját, hogy a bírósági elvárás a nyomozásban is érvényesüljön; ez leginkább a nyomozó hatósági állomány figyelemfelhívásával és a szóban forgó típusú nyomozó hatósági jelentés iratmintájának kiegészítésével érhető el. Általános konzultációk során és konkrét ügyekben is a nyomozó hatóság tudtára kell hozni, hogy i) a nyomozó hatóság helyszínen eljáró (elsődleges intézkedéseket foganatosító) tagja az általa meghallgatott személyeket valószínűsíthető eljárási pozíciójuknak megfelelő jogaikról és kötelezettségeikről 60 tájékoztassa; továbbá ii) a tájékoztatás megtörténtét, illetve ennek a meghallgatott részéről való tudomásul vételét, nyugtázását a jelentésbe is foglalja bele; 61 végül iii) a parancsnok pedig gondoskodjon a támasztott kritériumoknak megfelelő, egységes iratminták bevezetéséről AMIKOR AZ ÜGYÉSZ NYOMOZ Az ügyész általi nyomozásnak alapvetően két nagy esetkörét kell megkülönböztetnünk: a kizárólagos ügyészségi nyomozást és azt, ha az ügyész magához vonja a nyomozást. A két terület közti differentia specifica-t azok tárgyi hatálya és jogalapja adja: míg az előbbinek csak a Be.-ben, mégpedig annak 29. -ában felsorolt bűncselekmények esetén van helye, addig az utóbbira, ha a nyomozás felügyeletet ellátó ügyész akként rendelkezik, minden egyéb főszabályként a nyomozó hatóság által nyomozott bűncselekmény esetén sor kerülhet. Az ügyészség kizárólagos nyomozási hatáskörébe tartozó bűncselekmények észlelésekor (tudomására jutásakor) a nyomozó hatóságnak át kell tennie az ügyet (feljelentést) az illetékes nyomozó ügyészhez. Késedelmet nem tűrő nyomozási cselekményt a nyomozó hatóság is elvégezhet, ha viszont a teljes nyomozást törvényi felhatal- 59 Budapest Környéki Törvényszék 2/2016. (I. 25.) számú BK véleménye. 60 Mindenekelőtt az önvádra kötelezés tilalmára, a hamis vád következményeire és feltételezhető tanúk esetében az igazmondási kötelezettségre. 61 Pest Megyei Főügyészség PEFIGA//116-2/2016. számú leirata. mazás nélkül a nyomozó hatóság végezte el, majd vádemelési javaslattal megküldte az ügyésznek az iratokat, azokat az ügyésznek hatásköri okból a nyomozó ügyészhez kell áttennie. A nyomozó ügyész a nyomozást a szükséges mértékben ismétli meg; a gyanúsított kihallgatását mindig meg kell ismételnie. 62 Az ügyész a helyszíni nyomozási cselekmények lefolytatásában és zavartalanságának biztosításában számíthat a rendőri szervek együttműködésére. 63 Számít is rá nagyon, hiszen rendőri közreműködés nélkül, az esetek többségében, nem tudna nyomozni. Gondoljunk csak bele a talán leggyakoribb nyomozási cselekményen, a tanúkihallgatáson keresztül: i) a nyomozó ügyész a Be. 79. (1) bekezdésére figyelemmel tanúként idéz meg valakit, aki az idézésre nem jelenik meg és magát nem menti ki; ii) az ügyész az egyes adattárakból kikutatott címekre (ha telefonszám, vagy hívásfogadás híján közvetlen kapcsolatfelvételre nem volt esély) kiküldi a rendőrt, hogy kézbesítse az idézést, illetve végezzen adatgyűjtést a megidézett személy hollétére vonatkozóan; iii) ha így sem sikerül használható adatot beszereznie az ügyésznek, elrendeli a tanú körözését 64, amellyel kapcsolatos eljárást a jogszabályban meghatározott 65 rendőrség folytatja le 66 ; iv) ha előkerül a tanú, megadja a tényleges tartózkodási helyét és értesül is az idézésről, de mégsem jelenik meg, megrendbírságolható, vagy az elővezetése rendelhető el 67, mely utóbbit ugyancsak a rendőrség hajtja végre 68. Rá lehet ugyan sütni erre a forgatókönyvre a pesszimista jelzőt, az azonban nem vonható kétségbe (és ehelyütt csak a tanúkihallgatásról szóltam), hogy a nyomozó ügyész munkája során határozottan rá van utalva a rendőrség segítségére. Ugyanilyen függőség jellemzi az ügyész nyomozását akkor is, amikor az eljárást a nyomozó hatóságtól magához vonja. Ennek a helyzetnek ráadásul megvan az a fonákja is, hogy általában akkor kerül rá sor, ha az ügyész úgy ítéli meg, hogy a nyomozó hatóság addigi önálló nyomozását 69 valamilyen időszerűségi, törvényességi stb. hiba orvoslása érdekében át kell vennie és magának kell továbbfolytatnia, ám ekkor is megmarad az a joga, hogy a nyomozó hatóságot nyomozási cselekmény elvégzésére utasítsa 70. Látható tehát, hogy az ügyészt és a nyomozó hatóságot az ügyész által végzett nyomozások során is szoros szálak fűzik egymáshoz és bár kissé rendhagyóan, hangsúlyeltolódással az interdependencia ugyanúgy érvényesül. 62 LÜE 271. pont. 63 Ünyom. rendelet Be. 73. (6) bekezdés második mondat. 65 Kör. rendelet Körtv. 15. (3) bekezdés. 67 Be. 69. (1) bekezdés b) pont. 68 Be (3) bekezdés első mondat. 69 De annak sincs akadálya, hogy az ügyész a már korábban (például a megszüntető határozat hatályon kívül helyezésével és a nyomozás folytatásának elrendelésével) ügyészi rendelkezésűvé vált nyomozást vonja magához. 70 Be. 28. (5) bekezdés első fordulat. MJ_május_beliv.indd :16:21

63 szám TANULMÁNYOK Összegzés Rövidítések jegyzéke Az ügyész a büntetőeljárásban széles körű jogosítványokkal rendelkezik. Mindet kimerítően felsorolni valójában nem lehet. Összefoglalóan elég is annyit kiemelni, hogy a Be. végső soron ügydöntő hatóságnak, az ügy urának (dominus litis) tekinti a nyomozás felügyeletet ellátó ügyészt és ezzel is biztosítja számára a törvényes lehetőséget a vádemelés megfelelő előkészítésére 71. Ezzel együtt szakmai, kriminalisztikai szempontból a nyomozó hatóság döntési jogköre is kellően biztosított. Az az előzőekben általam érzékeltetni igyekezett komplex viszonyrendszer, amivel az ügyész és a nyomozó hatóság kapcsolata jellemezhető, a mindennapok gyakorlatában még árnyaltabb. Annak, hogy e két szervezet jól és eredményesen működjön, elengedhetetlen feltétele az ügyész és a nyomozó hatóság (tagjai) közötti kollegiális, jó kapcsolat. Ez nem jelenthet persze elvtelen kompromisszumokat, a nyomozó hatóság hibáinak feltárása és jelzése az ügyész alapvető kötelessége, amely miatt egyetlen a munkáját becsülettel végző rendőr sem fog az ügyészre averzióval tekinteni 72. Áttekintve az ügyész és a nyomozó hatóság kapcsolatának főbb pilléreit, a közös célokat szolgáló együttműködés érdekében az alábbi támpontok adhatók: i) racionális és konstruktív hozzáállás a felmerülő problémák kezelésében a szubszidiaritás jegyében; ii) az ügyészi erőfölénnyel visszaélés és az ügyészi átiratok közönyös semmibevételének kerülése; iii) az utasítások és előterjesztések megfelelő módon érvényesülő írásbelisége; iv) a kompetenciakörök kölcsönös tiszteletben tartása; v) a hivatali telefon- és faxszámok, címek rendszeres aktualizálása és vice versa megosztása; vi) időszerű nyomozás és észszerű intenzitású nyomozás felügyelet; vii) a kényszerintézkedéssel érintett, illetve fokozott ügyészi felügyelet alatt álló ügyek prioritásának érvényre juttatása; viii) az ügyészi és az ügyész részvételével zajló kihallgatás többleteredményének kihasználása; ix) a nyomozási határidő és a meghosszabbítására tett előterjesztések helyén kezelése ; x) az ügyészi állásfoglalás eszközének indokolt nyomozó hatósági igénybevétele; xi) a bíróság elé állításban rejlő potenciál fokozottabb kiaknázása; xii) a jelentések szakszerűségének és a velük szemben megfogalmazódó legújabb kívánalmak szem előtt tartása; xiii) az elhatárolódás, illetve a magára hagyás kerülése az ügyész általi nyomozások során is. Az ügyész és a nyomozó hatóság szakmaközi együttműködése tehát summázva mindkét szerv számára létszükséglet. 71 Herke Csongor Fenyvesi Csaba Tremmel Flórián: A büntető eljárásjog elmélete (Budapest Pécs: Dialóg Campus Kiadó 2012) Ibolya Tibor: Az ügyészi hivatás etikájának alapjai Ügyészek Lapja 2011/ ( ) Be. a büntetőeljárásról szóló évi XIX. törvény Körtv. a körözési nyilvántartási rendszerről és a személyek, dolgok felkutatásáról szóló évi LXXXVIII. törvény Kör. a körözési nyilvántartási rendszer egyes nyilvántartárendelet sai részére történő adatközlésről és a körözési eljárás lefolytatásának részletes szabályairól, valamint egyes miniszteri rendeletek módosításáról szóló 63/2013. (XI. 28.) BM rendelet LÜE a Legfőbb Ügyészség a Be. alkalmazásának egyes kérdéseiről LFNIGA//80/2016. számon kiadott Emlékeztetője Navtv. a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló évi CXXII. törvény Nyor. a belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól szóló 23/2003. (VI. 24.) BM IM együttes rendelet Pnyor. a pénzügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól szóló 17/2003. (VII. 1.) PM IM együttes rendelet Rtv. Ut. a rendőrségről szóló évi XXXIV. törvény 11/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítása vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti felügyelettel és a vádemeléssel kapcsolatos ügyészi feladatokról Ünyom. az ügyészség és a Rendőrség szerveinek az ügyészségi rendelet nyomozásban való együttműködéséről és az ennek során felmerült költségekről szóló 60/2007. (XII. 23.) IRM rendelet Ütv. az ügyészségről szóló évi CLXIII. törvény Irodalomjegyzék Cesare Beccaria: A bűnökről és a büntetésekről [ford. Madarász Imre] (Budapest: Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum 1989) Balláné Füszter Erzsébet Borszéki Győző Lakatos János: Kriminálmetodológia (Budapest: Rejtjel 2000) Gillian Barrett Celia Keeping: The Processes Required for Effective Interprofessional Working in Gillian Barrett Derek Sellman Judith Thomas (szerk.): Interprofessional Working in Health and Social Care Professional Perspectives (Houndmills, Basingstoke, Hampshire: Palgrave Macmillan 2005) Dávid Gábor Horváth Nándor: Rendőri kézikönyv (Budapest: BM Tanulmányi és Propaganda Csoportfőnökség 1972) Dobos János: Kis nyomozástan (Budapest: BM Könyvkiadó 1988) Erdei Árpád: Tanok és tévtanok a büntető eljárásjog tudományában (Budapest: ELTE Eötvös Kiadó 2011) Herke Csongor Fenyvesi Csaba Tremmel Flórián: A büntető eljárásjog elmélete (Budapest Pécs: Dialóg Campus Kiadó 2012) Ibolya Tibor: A nyomozás határidejéről Fontes Iuris 2015/3 4. ( Ibolya Tibor: Az ügyészi hivatás etikájának alapjai Ügyészek Lapja 2011/ ( Nánási Gábor: Nyomozás felügyelet, középpontban a nyomozási határidőkkel Jogi tanulmányok ( hu/file/jogitanulmanyok2016.pdf) MJ_május_beliv.indd :16:21

64 szám Magyar Jog VARGA EDIT Ki fizet a társasháznak? dilemmák a közös költség tartozás viselése körül 1 A probléma valószínűleg egyidős magával a társasházzal, tömegessé azonban csak az elmúlt néhány évben vált, vélhetően az ingatlanforgalom különböző okokból történő élénkülése, a fizetési lehetőségek és a fizetési morál egyidejű romlása, valamint a társasházak igényérvényesítési lehetőségeinek és készségének erősödése miatt. Társasházi ügyekkel foglalkozó, elkötelezett gyakorlati szakemberek különböző szaklapokban, internetes fórumokon megjelent írásaikban jelezték: az ezzel kapcsolatos jogvitákat szinte területi megoszlástól függően, eltérően ítélik meg a bíróságok, az eladó által felhalmozott közös költség hátralékot hol az eladó, hol a vevő terhére róják. 2 A bírói gyakorlat mentségére szóljon: a jogszabályok sem rendezik a kérdést egyértelműen. Az alaphelyzet a következő: a közös költséget nem fizető tulajdonos eladja a társasházi lakását, a társasház pedig a vevőtől követeli az eladó által felhalmozott közös költség hátralék kifizetését. Abban az esetben, ha a hátralék meghaladta a három hónapot és a közgyűlés vagy a közös képviselő teljesítve a társasházi törvényben előírt kötelezettségét (Tht. 31. ) jelzálogjogot jegyeztetett be a társasházi külön lapra, a helyzet egyértelmű: a vevőnek a szerződéskötéskor ismernie kellett az ingatlan-nyilvántartási állapotot, ennek megfelelően a bejegyzett jelzálogterhet és az alapjául szolgáló követelést is, ez pedig elegendő információ ahhoz, hogy az adásvételi szerződésben a hátralék megfizetését az eladóval a vételár terhére rendezze, és az ingatlant tehermentesítse. Ez azonban a kérdés szerződéses megoldását jelenti, és nem tisztázza a társasházi jogviszonyból fakadó helytállási kötelezettséget: a vevő a tulajdonjog megszerzésével dologi adóssá válik, a jelzálogviszony belép a társasházi jogviszony mellé és a vevő számára mind az eladó, mind a társasház irányába tisztázhatóvá teszi a helyzetet, rendezhetővé a tartozást. Az alapjogviszonyból, a társasházi közös költség tartozásból fakadó kötelezettség mibenléte azonban tovább- 1 A Kúria joggyakorlat elemző csoportja Dr. Harter Mária tanácselnök vezetésével, gyakorlati és elméleti szakemberek részvételével ben foglalkozott a társasházi joggyakorlat kérdéseivel. A joggyakorlat elemzés összefoglaló jelentése várhatóan első félévében készül el és olvasható a Kúria honlapján. 2 Dr. Hidasi Gábor: Tulajdonosváltozás és közös költség Ügyvédek Lapja 2016/4. szám; Az interneten megjelent írások általában az eladó kötelezettsége mellett foglalnak állást, de olyan álláspont is van, amely a közös képviselő úgynevezett nemleges igazolása hiányában a vevő és az eladó egyetemleges kötelezettségét támogatja. ra is tisztázatlan. A közös költség hátralékot ugyanis különböző okokból nem biztosítja minden esetben jelzálogjog, ilyen esetekben pedig hiányzik a vevő helytállási kötelezettségét egyértelműen megalapozó segéd jogviszony. 3 A társasházi törvény azonban maga is tartalmaz ilyen segédszabályt, az utóbbi évek joggyakorlatában már-már hírhedtté vált 46. (2) bekezdését. 4 Ez a rendelkezés kiterjeszti az eladónak a szerződéskötéskor tett, az ingatlan per, teher és igénymentességére vonatkozó nyilatkozatának a hatályát a közös költség tartozás alóli mentesség szavatolására, akkor is, ha előzetesen a Tht. 46. (1) bekezdése alapján nem kérte a közös képviselő nyilatkozatát az ingatlant esetlegesen terhelő közös költség tartozásról. Általában a törvény e lakonikus, a közös képviselő feladatkörét taglaló szabályai között (!) elhelyezett rendelkezése az alapja a hátralék megfizetésére a vevőt kötelező bírósági ítéleteknek. 5 A bíróságok ugyanis ebből a sajátosan megfogalmazott szavatossági szabályból nem minden alap nélkül arra következtetnek, hogy a közös költség tartozásért a mindenkori tulajdonos köteles helytállni, függetlenül attól, hogy ő halmozta fel azt vagy a jogelődje, a Tht. 46. (2) bekezdése pedig ebben az összefüggésben azt teszi lehetővé az új tulajdonos számára, hogy amennyiben jogelődje tartozásáért helyt áll, vele szemben megtérítési igényt érvényesítsen. Az ezzel ellentétes, az eladó felelősségét hangsúlyozó álláspontok szerint viszont ez az értelmezés jogosulatlanul terjeszti ki a rendelkezés tartalmi kereteit, amikor anyagi jogi kötelezettséget megalapozó hatást tulajdonít egy speciálisan megfogalmazott szavatossági 3 Lényegében ennek az egyértelmű helyzetnek a hiányát a felperes társasház terhére róva találta megalapozatlannak a Kúria egyedi ügyben hozott ítéletében a vevő ellen benyújtott keresetet: Az ingatlanhoz csak akkor kapcsolódik a közös tulajdonból eredő teher, ha ezt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjoggal egyértelművé teszik. Egyebekben a korábbi tulajdonos által ki nem fizetett ilyen jogcímű kötelezettség nem terheli az új tulajdonost, csak kifejezett nyilatkozata alapján. (Pfv.X /2011/5. szám) 4 A társasházról szóló évi CXXXIII. törvény (Tht.) 46. (2) bekezdése szerint a tulajdonostársnak az ingatlan per-, teher- és igénymentességéről tett szavatossági nyilatkozata a közös költség tartozás alól történő mentesség szavatolására kiterjed akkor is, ha a szerződés megkötése során a tartozás fennállásának kérdésében nem kéri a közös képviselő e törvényben meghatározott nyilatkozatának megadását... 5 A fizetési kötelezettség szempontjából annak van jelentősége, hogy a bíróság érdemi határozatának meghozatalakor ki az albetét tulajdonosa (Fővárosi Bíróság 53.Pf /2009/4. szám);...a vevő az albetét tulajdonjogának megszerzésével egy, a társasházi törvény kógens előírásai, az alapító okirat, az SzMSz és a közgyűlési határozatok által meghatározott, speciális jogviszony alanyává válik....a jogviszony megszűnése után a társasházi közös költség hátralék megfizetése iránt nem léphet fel a volt tulajdonos ellen. (Fővárosi Bíróság 53.Pf /2009/2. szám) Az ítéleteket idézi Dr. Kiss Gábor: A társasházi jog kézikönyve c. munkájában a oldalon. MJ_május_beliv.indd :16:21

65 szám TANULMÁNYOK 319 szabálynak 6, képviselőik a helyes jogi megoldást a Ptk. alapján az eladó fizetési kötelezettségében látják. Érvelésük szerint a tulajdonos költségviselése a tulajdonjog időbeli terjedelméhez igazodik: nem kezdődhet és nem érhet véget hamarabb, mint a tulajdonjogviszony kezdete és vége, ennek megfelelően a vevő a közös költség tartozásért nem felel. Ezek az érvek a Tht. 46. (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából arra a sebezhető pontra mutatnak rá, hogy a szavatosság a szerződés alapján fennálló kötelezettségek megszegéséhez fűződő egyfajta szankció, ekként nem szolgáltathat anyagi jogi alapokat a tulajdonostársat a társasházzal szemben terhelő fizetési kötelezettséghez. A vevőt a Tht. 46. (2) bekezdésére utalással marasztaló ítéletek e szerint a regressz lehetőségét mintegy visszakövetve jutnak el a kötelezettség kimondásához, és ez dogmatikailag kétségkívül kifogásolható megoldás. A következetes megoldást jelentő, akár teleologikus értelmezést lehetővé tevő és dogmatikailag is megalapozott szabályozást azonban nélkülözi a joggyakorlat: ki köteles a felhalmozott közös költség hátralék megfizetésére? A kérdés gyakran úgy merül fel, hogy kit terhel a közös költség fizetési kötelezettség, ez azonban csak látszólagos egyezés és téves megoldásra vezet. A közös költséget ugyanis a Tht a 7 értelmében a tulajdonos köteles fizetni a társasház részére, ez egyszerű, a törvényből egyenesen következő válasz, továbbra sem ad azonban megoldást a társasházi ingatlanhoz kapcsolódó hátralék viselésére: melyik tulajdonos viseli a hátralékot? Az, aki felhalmozta eladó vagy a tulajdonjogot megszerző vevő? A kérdés úgy is feltehető: megszerzi-e a vevő a tulajdonjoggal együtt az eladó közös költség tartozását vagy sem? Nemleges választ adhatunk a kérdésre akkor, ha kimondjuk: a közös költség a tulajdonos személyéhez kapcsolódó kötelezettség, ebben az esetben ugyanis a kötelezett személye a tulajdonjog átruházásával nem változik. Amenynyiben azonban a közös költséget az ingatlan terheként fogjuk fel, azaz dologi jogias megközelítéssel 8 tekintünk rá, a vevő fizetési kötelezettségét kell megállapítanunk. Ez az érvelés a társasházi tulajdonosi jogviszonyt a Tht. és a társasházi működés során felmerülő számos egyéb 6 Egyes szerzők a Tht. e rendelkezését kifejezetten feleslegesnek tartják, az ugyanis külön szabály nélkül is része az eladó tehermentességre vonatkozó szavatossági nyilatkozatának. (Dr. Horváth Gyula: Kommentár a társasházi törvényhez, Wolters Kluwer, Budapest, oldal) 7 A Tht. 24. (1) bekezdése értelmében a közös tulajdonba tartozó épületrész, épületberendezés, nem lakás céljára szolgáló helyiség és lakás fenntartásának költsége, valamint a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás (közös költség) a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk szerint terheli, ha a szervezeti-működési szabályzat másképp nem rendelkezik. 8 Erre utaló nyomok is találhatók a Tht. szabályai között: a Tht. 48. (1) bekezdés f) pontja szerint az éves elszámolásban ingatlanonkénti bontásban kell feltüntetni a közös költség előírását és teljesítését, függetlenül attól, hogy az esetleges hátralékot az aktuális vagy még a korábbi tulajdonos halmozta fel. jogszabály építésügyi, adóügyi, számviteli, vállalkozási stb. rendelkezések által körülírt, komplex jogviszonyként fogja fel. A társasház ugyanakkor nem is csupán dologi jogi alakzat a közös tulajdon speciális formája, hanem elkülönült szervezettel rendelkező személyegyesülés a régi Ptk.-ban a társaság külön cím alatt szabályozott, nevesített formája: társasházközösség, melynek célja lényegében a társasháztulajdon működtetése (a polgári törvénykönyvről szóló évi IV. törvény 578/I. ). A társasházi működés által megkívánt jogok és kötelezettségek e komplexuma a tulajdonos helyzetét is sajátos, többszörösen meghatározott összefüggésbe helyezi: a tulajdonjog megszerzésével a vevő a társasházi működés személyi és szervezeti kereteit is átveszi, a tulajdonszerzéséig hozott közgyűlési határozatok, szabályzatok ugyanúgy kötelezik, mint a jogelődjét kötelezték, és anélkül, hogy aláírta volna, a társasház alapító szerződése, az alapító okirat is köti, az abban körülírt dologi jogi egységet szerzi meg. Előfordulhat, hogy a jogelőd bizonyos kötelezettségek például a közös költség teljesítésével mínuszban van, másokat esetleg túlteljesít : jogutóda az így meghatározott aktívákkal és passzívákkal rendelkező társasházi pozícióba kerül, a hagyományos eladó/vevő kettős mellett ugyanis az ügyletnek egy harmadik mögöttes résztvevője is van: maga a társasház. Társasházi ingatlan vásárlása esetén a vevő nem csupán ingatlannyilvántartási jószágot szerez, hanem a társasházi jogviszonynak is a részesévé válik, kimondatlanul, de kötelezettjévé mindazon terheknek és jogosultjává azon jogoknak, amelyek jogelődjét terhelték, illetve jogosították. A jogviszonyoknak ez a fajta rétegződése teszi rendkívül modernné, épp ezért a hagyományos jogi szabályozás számára nehezen megragadhatóvá a társasházi jogviszonyt. A modern szervezeti működéssel is rendelkező jogintézmények alapegysége a saját dolog, azaz a tulajdon. Ezek a tulajdonok azonban a valamilyen okból bekövetkező nehézségek miatt egy idő után már nem működtethetők önállóan, csak bizonyos mértékű összevonás, más nézőpontból megosztás árán, amely általában a személyegyesülés lazább vagy szorosabb formáit vonja maga után. A dologi jogban ez a fázis jelenik meg az osztatlan közös tulajdon intézményében. A folyamat előrehaladtával azonban a személyegyesülés működtetése is támogatásra szorul: a mindennapi működés ügyeit, az ügyvitelt intéző elkülönült szervezetre van szüksége. Az elkülönült, képviseleti működésnek azonban átvitt és a szó szoros értelmében is ára van: az önálló működés sok esetben kényszerű feladása jelentősen korlátozza a tulajdonjogból egyébként fakadó jogosultságokat, és új terheket is ró a tulajdonostársakra, a szervezett közös tulajdon működtetésének terhét. A működtetés költségeit valamennyi tulajdonos köteles rendelkezésre bocsátani, elmaradás esetén a tulajdonos társasházi tulajdonrésze ebből a szempontból mínuszos lesz, elképzelhető ugyanakkor, hogy valamely szolgáltatást takarítás, kerti munkák stb. túlteljesít, és ezzel plusz -ba kerül. Az is előfordulhat, hogy társasházi albetétjéhez megállapodás alapján túlhasználati jogosultság kapcsolódik pl. közös tulaj- MJ_május_beliv.indd :16:21

66 szám Magyar Jog donú terület kizárólagos használata, ezáltal is gazdagodik egyéni tulajdonrészének tartalma. A társasházi ingatlan elidegenítésekor a vevő mindezeket a pozíciókat az általa vásárolt ingatlannal együtt megszerzi, a szerződés alapján azonban lehetőség van az eladóval szembeni elszámolásra vagy utólagos igényérvényesítésre. Az utólagos igényérvényesítés már valóban a szavatosság területére tartozhat, s mint ilyen, főszabályként csak a vevő előtt ismeretlen terhekre terjedhet ki itt van jelentősége a Tht. 46. (2) bekezdése által kifejezett, speciálisan a közös költség teherre megfogalmazott szavatossági szabálynak. A társasházi jogviszony és azon belül a közös költségért való helyállás szabályainak előzőek szerinti felfogása a kifejtettek alapján koncepcionális változást eredményez: szavatossági kérdésből anyagi jogi értelemben vett kötelezettségként a talpára állítja a hátralékért való helytállás megítélését. E felfogás következménye, hogy a felhalmozott közös költség hátralék a vevő terhére esik, a közös költség fizetési kötelezettség ugyanis nem a tulajdonos személyéhez, hanem a társasházi albetéthez, mint sajátos dologi és szervezeti jogi képződményhez tapad. A legnagyobb probléma e megközelítéssel a kifejtettek szerint az, hogy tételesjogi alapokkal nem rendelkezik. Egyelőre csak annyit mondhatunk, hogy olyan, mint, ez pedig az analógiát alkalmazó joggyakorlat ingoványos talajára vezet. Tételesjogi rendelkezés hiányában az is felmerül, hogy elég erős-e a társasház szervezete a közös költség tulajdonhoz tapadó felfogásához, és látszólag ellene szól, hogy a közös költség összetétele is társasházanként változik: sok esetben kifejezetten a tulajdonos személyes fogyasztásából adódó, rezsi jellegű tételeket is tartalmaz. Ezek a kérdések azonban a közös költség megítélésének előzőek szerinti, koncepcionális jellegű megváltoztatásával megoldhatók. Reális veszély, hogy a társasházak az adott albetéthez kapcsolódó, hosszabb ideje halmozott tartozást az új, fizetőképesnek tűnő tulajdonostárs nyakába varrják a korábbi, fizetésképtelen és eltűnésre hajlamos tulajdonossal szemben. Ezt elkerülendő, támogatni kell a társasházi ingatlanokra vonatkozó információs lehetőségek bővítését a Tht. 46. (1) bekezdésének szabályai sem a vevőt, sem a társasházat nem védik. A társasházi szervezet erősítése pedig az igényérvényesítési lehetőségek szélesítése és a kötelezettségek elmulasztásának szankcionálása terén volna kívánatos. A hatályos Ptk. a követelések elévülésének megszakításához már bíróság előtti igényérvényesítést ír elő, míg egy rövidebb elévülési idő megfogalmazása a társasházak igényérvényesítési fegyelmét növelhetné. További kétségeket teremt a közös költséghátralék új tulajdonosra hárításával szemben az árverési vevő tulajdonszerzése, amely a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve hagyományosan tehermentes. Áttöri áttörheti-e ezt a szabályt a közös költségért való felelősség vevőre történő áthárítása? A kérdésfeltevés önkéntelenül adódik, az árverési vétel azonban valójában nem vétel, nem átruházás, az előzőek viszont kifejezetten a származékos szerzés eseteként meghatározott átruházására vonatkoznak: árveréssel szerzett tulajdonjogot erre irányuló vállalás hiányában nem terhelhetnek. A társasház követelését az árverés esetében is biztosítja a bejegyzett jelzálogjog: a bírósági végrehajtásról szóló évi LIII. törvény (Vht.) 114/A. alapján, jelzálogjogosultként a társasház a Vht (1) bekezdése és a 170. (1) bekezdése értelmében privilegizált helyzetbe kerül. Jelzálogjog hiányában is lehetőség van a hátralék kötelmi alapú elvállalására, ez azonban az árveréstől független, a társasház és az árverési vevő között létrejövő megállapodás alapján történhet csupán. Akárhogyan foglaljunk is állást a közös költség hátralékért való helytállás kérdésében, azt a gyakorlat számára világosan és követhető módon kell tennünk, megfelelő formát találva a joggyakorlat egységesítésére. MJ_május_beliv.indd :16:21

67 Az általános közigazgatási rendtartás magyarázata A közigazgatási eljárás szabályai I. Szerkesztő: Petrik Ferenc Szerzők: Hajas Barnabás, Huszárné Oláh Éva, Kalas Tibor, Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lapsánszky András, Mudráné Láng Erzsébet, Petrik Ferenc, Rothermel Erika, Sugár Tamás január 1-jén hatályba lép az általános közigazgatási rendtartásról szóló évi CL. törvény, rövidítve az Ákr.. Az új kódex feladata, hogy a megszámlálhatatlan módosításon átesett és emiatt koherenciáját vesztett Ket. helyébe lépve a minden hatósági eljárásban közös szabályok minél egyszerűbb, közérthetőbb és tömörebb lefektetésével segítse mind az ügyintézők munkáját, mind az ügyfelek joghoz jutását. A közigazgatási perrendtartás magyarázata A közigazgatási eljárás szabályai II. Szerkesztő: Petrik Ferenc Szerzők: Horváth E. Írisz, Kalas Tibor, Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Marosi Ildikó, Márton Gizella, Mudráné Láng Erzsébet, Petrik Ferenc, Rothermel Erika, Tóth Kincső A közigazgatási per 2018-tól többé már nem egy különleges eljárás a polgári perek rendszerében, kikerül ugyanis a Pp.-ből, és külön kódexben kerül szabályozásra. A közigazgatási perrendtartásról szóló törvényt az Országgyűlés február 21-én fogadta el. A Kp. létrehozza a közigazgatási perjog önálló és egyedi szabályrendszerét, eközben új fogalmi rendszert és új jogintézményeket vezet be. Ára: 9000 Ft Megjelenés: június Mindazonáltal az új eljárási kódex alkalmazására való átállás nem könnyű feladat sem a közszolgálat szakemberei, sem az ügyfelek és képviselőik számára. A felkészülést, illetve magát a későbbi hatósági ügyintézést kívánja elősegíteni a kiadó az új kódex kommentárjával. A szerzői csapat gerincét a hagyományokhoz hűen most is a Kúria jelentős ítélkezési tapasztalattal és elméleti szakértelemmel egyaránt rendelkező közigazgatási bírái alkotják (köztük a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiumának vezetője), kiegészülve az új szabályozás előkészítésében fontos szerepet betöltő igazságügyi minisztériumi főosztályvezetővel és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság jogi igazgatójával. A kommentár szerkesztője Petrik Ferenc jogtudós, nyugalmazott kúriai kollégiumvezető. Ára: 9000 Ft Megjelenés: június A jogalkalmazásra felkészülést kívánja elősegíteni a kiadó az új közigazgatási perjogi kódex kommentárjával. A szerzői csapat gerincét a hagyományokhoz hűen most is a Kúria jelentős ítélkezési tapasztalattal és elméleti szakértelemmel egyaránt rendelkező közigazgatási bírái alkotják (köztük a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiumának vezetője), kiegészülve egy közigazgatási jogász alkotmánybíróval és egy egyetemi oktatóval. A kommentár szerkesztője Petrik Ferenc jogtudós, nyugalmazott kúriai kollégiumvezető április 12-én benyújtásra került az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény és a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló T/15065 számú törvényjavaslat. A törvényjavaslat számos ponton érinti az Ákr. és Kp. szövegét. Szerzőink a törvényjavaslat elfogadását mindenképpen megvárják, és azt beépítik a kommentár szövegébe. Ennek a két kézikönyvnek a tartalma elérhető egy kiadványban, kapcsos szerkezetű kommentárként is (A közigazgatási eljárás szabályai). A kézikönyvek és a kapcsos kommentár teljes mértékben megegyezik, a kapcsos kommentárt azonban a Kiadó előfizetés keretében a jövőben rendszeresen aktualizálja. WEBES VÁSÁRLÁS 5% HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. Fax: (36-1) Telefon: (36-1) info@hvgorac.hu

68 Várható megjelenés: június Az Ákr. és a Kp. kommentár megvásárolható külön-külön kézikönyvként AZ ÁLTALÁNOS KÖZIGAZGATÁSI RENDTARTÁS MAGYARÁZATA január 1-jén hatályba lép az általános közigazgatási rendtartásról szóló évi CL. törvény, rövidítve az Ákr.. Az új kódex feladata, hogy a megszámlálhatatlan módosításon átesett és emiatt koherenciáját vesztett Ket. helyébe lépjen. A kommentár szerzői csapatának gerincét a Kúria közigazgatási bírái alkotják, kiegészülve az új szabályozás előkészítésében fontos szerepet betöltő IM főosztályvezetővel és a NMHH jogi igazgatójával. Ára: 9000 Ft Részletesebben lásd az előző oldalon! A KÖZIGAZGATÁSI PERRENDTARTÁS MAGYARÁZATA A közigazgatási per 2018-tól többé már nem egy különleges eljárás a polgári perek rendszerében, ugyanis kikerül a Pp.-ből, és külön kódexben kerül szabályozásra. Az Országgyűlés február 21-én elfogadta a közigazgatási perrendtartásról szóló törvényt, rövidítve a Kp. -t. A Kp. létrehozza a közigazgatási perjog önálló és egyedi szabályrendszerét, eközben új fogalmi rendszert és új jogintézményeket vezet be. A kommentár szerzői csapatának gerincét a Kúria közigazgatási bírái alkotják, kiegészülve egy közigazgatási jogász alkotmánybíróval és egy egyetemi oktatóval. Ára: 9000 Ft VAGY Előfizethető egyben A közigazgatási eljárás szabályai kapcsos kommentárként. A KÖZIGAZGATÁSI eljárás szabályai Részletesebben lásd az előző oldalon! A kapcsos kommentár egyben tartalmazza a közigazgatási eljárás két szakaszát: a hatósági és a bírósági eljárást. A kiadó a jövőben előfizetés keretében pótlapcsomagokkal aktualizálja a kommentárt. A kommentár szerkesztője Petrik Ferenc jogtudós, nyugalmazott kúriai kollégiumvezető április 12-én benyújtásra került az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény és a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló T/15065 számú törvényjavaslat. A törvényjavaslat számos ponton érinti az Ákr. és Kp. szövegét. Szerzőink a törvényjavaslat elfogadását mindenképpen megvárják, és azt beépítik a kommentár szövegébe. Minderre tekintettel a megjelenés várható időpontja: június. WEBES VÁSÁRLÁS 5% HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. Fax: (36-1) Telefon: (36-1) info@hvgorac.hu