2.2. A számítógép felépítése 1

Átírás

1 2.2. A számítógép felépítése A perifériák típusai és főbb jellemzőik Periféria fogalma: Mindazokat az egységeket, amelyeknek nem a tulajdonképpeni adatfeldolgozás a feladata, hanem például a bevitel, a kivitel és a tárolás egységei, vagyis nem a központi egységhez tartoznak, perifériáknak nevezzük. Ha a periféria segítségével a külvilág felől jön az adat, akkor beviteli, ha a külvilág felé megy az adat, akkor kiviteli perifériákról, ha pedig tartós adattárolás céljából odavissza történik az adatáramlás, akkor háttértárakról beszélünk. Billentyűzet jellemzői: Olyan beviteli periféria, ahol a billentyűk billentyűmátrixba vannak kapcsolva; egy-egy billentyű leütése esetén annak jelzése kerül a géphez, hogy melyik sor melyik oszlopában található billentyűt ütötték le. Az ennek megfelelő kód jut el a gépbe, amihez egy szoftver egy karaktert rendel, vagy speciális billentyű esetén valamilyen eseményt. Fontos jellemzője a billentyűzetnek a billentyűk száma, ill. a billentyűzet nyelvezete. Nyomógombok csoportosítása: A billentyűzetet 3 fő részre oszthatjuk: írógépre emlékeztető alfanumerikus billentyűzet; számológépre emlékeztető numerikus billentyűzet; és a speciális nyomógombok a funkcióbillentyűzet. Ezen kívül beszélhetünk még: Kurzor mozgatására alkalmas billentyűk: nyilak, home, end, page up, page down, enter. Törlőbillentyűk: del, backspace. Kódmódosító billentyűk: ctrl, alt, altgr, shift. Kapcsolóbillentyűk: caps lock, scroll lock, num lock.

2 2.2. A számítógép felépítése 2 A billentyűzet fontos jellemzője még a számítógéphez történő csatlakoztatási mód: PS/2-t kiszorítja az USB csatlakozás; de újabban terjed a vezeték nélküli kapcsolódás, ami lehet rádiófrekvenciás vagy bluetooth kapcsolat. Egér jellemzői: Olyan beviteli pozícionáló eszköz, mely grafikus felületű operációs rendszerek igen fontos beviteli eszköze. Az egér régebben soros vagy PS/2-es porton keresztül csatlakozott a számítógéphez. Ma számottevő az USB port használata, de szokás vezeték nélküli (bluetooth) kapcsolattal is csatolni. Az egér fontos jellemzője még a nyomógombjainak száma. Régebben az egy, kettő majd háromgombos egeret használták. A mai 3 gombos egereknél a középső billentyű helyett a görgő beépítése a jellemző, ami a képernyős objektumok gyors görgetését teszi lehetővé. Egerek fajtái: 1. Optomechanikai egér: Belsejükben egy tömör gumigolyó van, mely az asztallal érintkezve az egér elmozdulásakor forogni kezd, és elforgat két, egymásra merőleges (x és y) irányba elhelyezett tengelyt, és az azokhoz rögzített kódtárcsát. A gumigolyót a támasztó görgő szorítja a pozícionáló görgőkhöz. Az egér elmozdulásakor a görgők és az azokhoz kapcsolódó tárcsák is forognak. A kódtárcsákon sugár irányban egyenletesen elosztva pálcika alakú kivágások vannak. Amikor a kivágás a LED-ek (fénykibocsátó dióda) elé ér, akkor ezt a fototranzisztorok érzékelik, és a keletkező impulzus a megfelelő számláló értékét eggyel növeli vagy csökkenti. A számlálók tartalmát továbbítják a CPU felé. Így a mozgatás irányát és sebességét is érzékelni lehet.

3 2.2. A számítógép felépítése 3 2. Optikai egér: Egy fényforrás segítségével és egy szenzor közreműködésével folyamatosan kép készül az egér alatti területről, ennek megváltozásával képezi le az eszköz az egér fizikai elmozdulását. A mai optikai egerek szinte bármilyen sima, homogén felületen képesek működni. 3. Hanyattegér: Az egér fejjel lefelé áll, a kezelő nem az egér házát, hanem közvetlenül a golyót mozgatja. A laptopok tartalmaztak régebben ilyet. Egérműveletek: Mutatás Kattintás (click)- kijelölés Dupla kattintás (double click) megnyitás vagy futtatható program elindítása. Húzás (drag and drop) másolás (jobb gombbal helyi menüből választhatjuk a másolást vagy áthelyezést) vagy áthelyezés (bal gombbal). Lapolvasó jellemzői: A képdigitalizáló (lapolvasó) egy olyan beviteli eszköz, amely segítségével egy kép a számítógép számára feldolgozható formában (digitalizálva) vihető be a számítógépbe, és feldolgozás után megjeleníthető vagy tárolható. Általában párhuzamosan vagy USB porton keresztül csatlakoztathatók a számítógéphez. Jellemzésére a digitalizált kép minőségét meghatározó felbontást és színmélységet használjuk. Felbontás: A lapolvasók a letapogatáshoz egy képpontrácsot (raszterhálót) használnak, melyet dpi-ben adnak meg. DPI: (dot per inch) megmutatja, hogy egy inch (2,54 cm) hosszú és egy képpont szélességű vonal hány pontból áll. Minél nagyobb ez a szám, annál nagyobb lesz a kép felbontása, részletesebb lesz. Színmélység: egy digitális képpontot (pixelt) a pont színének és árnyalatának megfelelően egy bináris számmal jellemezhetjük. A bináris szám hossza adja a színmélységet. Ha a színmélység 8 bit, akkor egy képpont 2 8 =256-féle színű lehet. Síkágyas lapolvasó: A képet vagy dokumentumot egy üveglapra helyezzük, majd a mozgó kocsi a képet fénnyel megvilágítva végigpásztázza azt. A visszaverődő fénysugarak elektromosan feltöltenek egy fényérzékelő felületet. Az elektromos töltésekből egy átalakító egység bináris számokat állít elő a raszterhálónak megfelelő felbontásban. Az így keletkező számokat továbbítja a számítógép illesztőegységéhez.

4 2.2. A számítógép felépítése 4 Vonalkód-leolvasó jellemzői: Áruk, termékek raktározása, szállítása során gyakori igény, hogy egy-egy termékről bizonyos alapadatokat gyorsan lehessen leolvasni. Erre való a vékony és vastag vonalakból álló, jól leolvasható grafikus bélyeg, a vonalkód, ami nagyon elterjedt, viszonylag olcsó és mára nemzetközileg is szabványosított mód. A vonalkód-leolvasó egy speciális szkenner, mely egy lézersugárral megvilágítva a vonalkódot, a visszavert fényt érzékeli, és egy elektronika kiértékeli. Digitális fényképezőgép jellemzői: A gépekben alumínium- vagy magnéziumötvözet alkotja a vázat, fontos a kis súly és a nagy merevség. A fém váz hátránya, hogy fokozottan reagál a környezeti hőmérsékletre. A képérzékelő CCD 1. A gépek egyik fontos jellemzője a képalkotásban ténylegesen résztvevő érzékelő elemek száma. A nagyobb megapixelszám 2 nagyobb képet jelent, ezen keresztül jelenthet jobb képminőséget is. A gépek rendelkeznek zoomolási lehetőséggel. A digitális zoom megegyezik azzal, mintha a képszerkesztőben nagyítanánk a képet; az optikai zoom a lencséken keresztüli közelítést (nagyítást) jelent. A képstabilizátor valamelyest kompenzálja a gépet tartó kéz remegését. Az automata fókusz a képmező egy részének, gyakorta a középső területnek a kontrasztját érzékeli. A digitális gépek a memóriájuk helyett memóriakártyán rögzítik a képet. A gép memóriája olyan kicsi, hogy semmilyen gyakorlati célra nem alkalmas. Sokféle memóriakártya kapható (flash memória): régebbiek a CompactFlash és a MicroDrive kártyák; elterjedt a Secure Digital és a MultiMedia Card. 1 A CCD (Charge-coupled Device, azaz töltés-csatolt eszköz) a fényt digitális képpé alakító elektronikus eszköz, mely egymáshoz csatolt kondenzátorokból álló integrált áramkört tartalmaz. Külső áramkör segítségével minden kondenzátor képes átadni a töltését a szomszédjának, így kiolvasható a kép. A CCD-ket a digitális fényképezés és a csillagászat területén alkalmazzák, valamint videokamerákban és (optikai) szkennerekben. 2 Megapixel Körülbelül 1 millió képpont. A digitális fényképezőgépek CCD érzékelőinek minősítésére használt mérőszám. Az 1 Megapixeles kép mérete hozzávetőleg 1280x960 pixel, ami fotónyomtatón kinyomtatva ös képnek felel meg. Így a megapixelszám nemcsak a digitális fényképet alkotó képpontok darabszámát, de a kép fizikai méretét is meghatározza.

5 2.2. A számítógép felépítése 5 A gépek fontos jellemzője a számítógéphez való kapcsolódás módja: régebben soros, ma már USB port az elterjedt.

6 2.2. A számítógép felépítése 6 Videokártya jellemzői: A számítógép és a monitor a videokártya közvetítésével tart kapcsolatot. A monitor megjelenítő képességeinek kihasználásához a videokártyák grafikus processzort és memóriát tartalmaznak. A ma használatos, ill. továbbfejlesztett kártyatípus az SVGA (Super Video Graphics Array). A videokártyát jellemezhetjük a felbontással, megjeleníthető színek számával, az alaplapon való elhelyezkedéssel. Felbontás: A monitoron megjelenő kép képpontokból (pixelek) áll, melyek szabályosan sorokban és oszlopokban rendezetten helyezkednek el. A videokártya által megvalósított felbontás azt adja meg, hogy a képernyőn mennyi képpont-oszlop és képpont-sor helyezkedik el. Egy kártya többféle felbontást is meg tud valósítani, de leginkább az általa megvalósítható legnagyobb felbontás jellemzi. (Full HD 1920x1080) A mai modern monitorok, tucatnyi felbontás szerint képesek üzemelni a monitorok képarányától függően. Színmélység: A videokártyát a megjeleníthető színek száma is jellemzi, azaz a színmélység. A színmélység azt mutatja meg, hogy egy pixel színét ahány biten tárolják, annyi lesz a megjeleníthető színek száma. Tehát ha a színmélység 8 bites, azaz a pixel színét (mint tulajdonságot) 8 biten ábrázolják, akkor a megjeleníthető színek száma 2 8 =256 db szín. Elhelyezkedés: A videokártya kialakítása kétféle lehet. Vagy az alaplapra integrálják, és ekkor a főtárból (operatív tár) vesz el memóriát, vagy külön fizikai egység, és ekkor az alaplap egy kártyabővítő aljzatába illeszkedik. AGP: A videokártya felé nagyon sok adat áramlik egyszerre, ennek megvalósítása speciális műszaki megoldásokat igényel. A monitorok csatlakoztatására az AGP (Accelerated Graphics Port- gyorsított grafikus kapu) használják, melyek különösen játékprogramok futtatásához szükségesek. Az AGP lehetőséget biztosít arra, hogy az operatív tárat is igénybe vegye a program a képek tárolására. A cél az volt, hogy minél életszerűbb képeket minél gyorsabban lehessen létrehozni úgy, hogy közben a CPU-t csak akkor terheljék, amikor tényleg szükség van rá. A korábbi rendszerekben a memóriához és a memóriától jövő adatok mindig a processzor segítségével jutottak a megfelelő helyre. Ez a hatalmas számítási és memóriaigényeket követelő grafikai feladatoknál a processzor túlterhelését eredményezte. Ennek kiküszöbölésére a garfikai kártyák saját grafikai processzort kaptak, valamint az AGP segítségével közvetlenül (a CPU kihagyásával) férhetnek az operatív tár (RAM) egyes területein tárolt adatokhoz. DMA: A videokártya és a memória közötti adatátvitel rendkívül gyors, amit a DMA (Direct Memory Access- Közvetlen memória elérés) biztosít. A DMA-vezérlő a memória közvetlen elérését biztosítja. Ennek előnye, hogy a memória és a perifériák közötti adatforgalom alól

7 2.2. A számítógép felépítése 7 mentesíti a processzort, mert a CPU-nál gyorsabban tud a memóriából adatokat kiolvasni és a perifériáknak kiküldeni, ill. adatokat behozni a perifériáról és azokat beírni a memóriába. Monitorok jellemzői: A monitorok az információk képi megjelenítésére szolgáló output perifériák. A monitorok a videokártyán lévő csatlakozó segítségével csatlakoztathatók a számítógéphez. Technikai jellemzői: A képátló mérete: (1 =1 inch 2,54 cm). Képfrissítés frekvenciája: A képernyő tartalmát meghatározott időnként (másodpercenként) frissíteni kell, mert változik (mozog a kép). A gyártók a másodpercenkénti képfrissítés számát adják meg. Minél nagyobb a frissítési frekvencia, azaz minél többször rajzolja újra a teljes képernyőképet a monitor, annál kevésbé érzékeljük a képernyő vibrálását. (75 Hz feletti frekvencia már egészségügyi szempontból is megfelelő.) Monitorok csoportosítása működési elv szerint: Katódsugárcsöves (Cathode Ray Tube-CRT): működési elve a televíziók működési elvéhez hasonló. A képcső nagy méretű és nagy fogyasztású, de jó minőségű képet szolgáltat. Működése: A képet egy gyorsan mozgó elektronsugár rajzolja ki, melyet az elektronágyú bocsát ki. Színes monitorokba 3 ilyen ágyú van az alapszínek számának megfelelően (vörös, zöld, kék; RGB). Az elektronsugár felvillantja a katódsugárcső foszforréteggel bevont belső felületének egy pontját. Minden képernyőponthoz tartozik egy vörös, zöld, kék, foszforpont. A 3 különböző színű pont különböző árnyalataiból áll össze a színes képpont. Ahhoz, hogy ne villogó képet lássunk, legalább 60 teljes képnek kell kirajzolódnia másodpercenként, azaz az elektronsugaraknak ilyen gyorsan kell végigpásztázniuk a képernyő felületének minden egyes pixelét. Folyadékkristályos (Liquid Cristal Display- LCD): A képpontokat a folyadékkristályok alkotják. Kis helyigényű, kis fogyasztású, ezért leginkább hordozható számítógépeknél alkalmazzák, de asztali számítógépek monitoraként is találkozhatunk vele. Működése A folyadékkristály 2 átlátszó üveglap között helyezkedik el, melyeken elektródák vannak, mely egy vékony, átlátszó fémréteg. A kristályok térbeli elrendeződése elektromos mező hatására megváltozik, azaz a kristályok elfordulnak, helyzetüket változtatják. A fény a monitorban egy fényszűrőn halad át, ami piros, zöld és kék színekből áll. Így különböző szűrők alkalmazásával állítják elő a megfelelő színeket. A képernyőt alkotó kristályok elektromos vezérlésével érik el azt, hogy ezek fényáteresztő, ill. fényvisszaverő képességeiket megváltoztatják.

8 2.2. A számítógép felépítése 8 A nyomtatók technikai jellemzői: Az információk számítógéptől független eszközön (pl. papírlapon, fólián) történő megjelenítésének kiviteli eszköze. A nyomtatók csoportosítása: A festékanyag papírra vitele szerint: Érintéses (hozzáér a papírhoz) Érintés nélküli (nem ér hozzá a papírhoz) Az egyszerre nyomtatott mennyiség szerint: Karakternyomtató Sornyomtató Lapnyomtató A karakterek kialakítása szerint: Folytonos (a karakter képe folytonos) Pontmátrix (a karakter képe pontokból áll) A nyomtatók fő műszaki adatai: A nyomtatási sebesség: A karakternyomtatók esetén: karakter/másodperc Sornyomtatók esetén: sor/perc Lapnyomtatók esetén: lap/perc A nyomtatás minősége: A nyomtatott pontok sűrűségével jellemezhetjük szám szerint megadva, hogy egy inchen (2,54 cm) belül hány pont kerülhet nyomtatásra. Mértékegysége a DPI (dot per inch). Minél nagyobb ez a szám, annál jobb a nyomtatás minősége. Mátrixnyomtatók: érintéses nyomtató, mert a nyomtatófej és a papírlap között elmozduló festékszalagra üt a nyomtató mechanika. Az ütő elemek oszlopban és sorban (mátrixszerűen) elhelyezett tűk, melyek pontokból állítják elő a kívánt karaktert. A nyomtatás minőségét befolyásolja, hogy a nyomtatófej mennyi tűt tartalmaz. Általában 9, 18, 24, 48 tűs kialakítások terjedtek el. Működésük jellegéből adódóan zajosak, viszonylag lassúak. Grafikus ábrák és többpéldányos számlák nyomtatására is alkalmasak. Felbontóképessége: DPI. Tintasugaras nyomtatók: érintés nélküli nyomtató, mivel a karaktert előállító egység nem kerül közvetlen kapcsolatba a papírral. A működésekor egy tartályból fúvókán keresztül tintacseppeket lő a papírra. A cseppek mozgási energiáját egy, a cső végén levő piezzokristály (feszültségváltozásra méretét megváltoztatja, és ez nyomásnövekedést okoz) biztosítja. A mátrixnyomtatónál jobb minőségű nyomtatást képesek végezni. Megbízhatók, csendesek, de papírminőségre érzékeny, lassú nyomtatók. Felbontóképessége: 9600 x 2400 dpi. Üzemeltetési költségük magas (a tintapatronok magas ára miatt). több

9 2.2. A számítógép felépítése 9 Lézernyomtatók: érintéses lapnyomtatók. Működési elvük: A fotóhenger felületén elektromos töltést hoznak létre a töltőkorona segítségével. A hengert végigpásztázzák a lézer változó intenzitású fényével. Az intenzitás változása a kinyomtatandó oldal tartalmától függ. A lézer által ért pontokban a töltés semleges lesz. Ahol nem érte lézerfény a fotóhengert, megmarad a negatív töltés. A hengeren a negatív töltéssel rendelkező részek a szöveg képével azonosak. A fotóhengert bevonása műanyag alapú festékporral, ami csak ott tapad a hengerre, ahol töltés van. A pozitív töltésű por az ellentétes, negatív töltésű papírra kerül, majd a fűtőhengerpár a port a papírra olvasztja. A lézernyomtatók drága, gyors nyomtatók. A tintasugaras nyomtatóknál jobb nyomtatási minőséget biztosítanak. Felbontóképessége 4800x600, vagy 1200x1200 DPI, nyomtatási sebessége is kiváló.

10 2.2. A számítógép felépítése 10 Az adataink, programjaink hosszabb idejű tárolására háttértárakat használunk. A háttértárak a számítógép kikapcsolása után is megtartják a rajtuk rögzített adatokat. A háttértárak működési elve lehet mágneses, optikai és elektronikus (flash). Mágneses adattárolás elve: Alapvetően két fő összetevőre bonthatók: az adathordozóra és az író-olvasó egységre. Gyártáskor a lemez felületére króm-dioxid alapú, vékony mágnesezhető réteget visznek fel. Adatfelírásakor az egység író-olvasó fejébe ami tulajdonképpen egy elektromágnes elektromos impulzusokat vezetnek. Ezek a jelek a bináris működésnek megfelelően az áram irányától függően kétfélék lehetnek. Az elektromos áram hatására a tekercs körül elektromágneses tér keletkezik. Az előtte elhaladó adathordozó egyes pontjai a mágneses tér aktuális irányának megfelelő mágneses tulajdonságot kapnak. A bináris információ tehát mágneses jelek formájában tárolódik. Az adatok olvasását ugyanaz a fej végzi. Ekkor a fej mint vasmagos tekercs előtt elhaladó felmágnesezett adathordozó hatására a tekercsben elektromos áram indukálódik. Tehát az adatfelírás során, az adathordozó egyes pontjaiban rögzített változó irányú mágneses jelek olvasáskor változó irányú elektromos impulzusokat indukálnak, így azok a számítógép megfelelő részegységéhez elvezethetők. Mágneses elvű háttértárolók: A hajlékonylemez és a merevlemezek mindkét oldalán a mágnesezhető felületen az adatokat koncentrikus körök mentén helyezhetjük el. Ezek a sávok. Minden sáv azonos számú további részekre (szektor) osztható. Egy-egy így kialakított szektor tárolókapacitása 512 byte. A

11 2.2. A számítógép felépítése 11 lemezeken mágnesesen tárolt adatok olvasását, illetve az információk lemezre írását, az adatokat tároló oldalak felett (illetve alatt) sugár irányban mozgó író/olvasó fejek biztosítják. A fej sugár irányú mozgása közben a lemezek állandó fordulatszámmal forognak. Merevlemez A lemez alumínium ötvözet hordozóra felvitt mágnesezhető réteget tartalmaz. A meghajtóból nem vehető ki, fixen rögzített. A légmentesen zárt házban általában több, de legalább kettő, egy tengelyre elhelyezett lemez található. A lemezek szerkezete a hajlékonylemezhez hasonlóan sávokból és szektorokból épül fel. A különböző lemezoldalakon egymás felett levő, azonos sorszámú pályák egy képzeletbeli hengert alkotnak, amit cilindernek nevezünk. A lemezek mindkét oldalát használják adatrögzítésre, így a meghajtóban annyi író/olvasó fej lehet, ahány lemezoldal. A légmentes zárás a szennyeződések bejutását akadályozza meg. Az író/olvasó feje a lemezek gyors forgásából eredő légpárnán lebegnek (5400 ill percenkénti fordulat). A lemezek kapacitását a cilinderek száma, az író/olvasó fejek száma, az egy pályán levő szektorok száma és a szektor mérete határozza meg. A merevlemezeket logikailag több, összefüggő részre oszthatjuk. Ezeket az összefüggő, önálló névvel azonosítható és önállóan kezelhető területeket partícióknak (más néven logikai meghajtóknak) nevezzük. (Egy merevlemez különböző partícióin egymástól különböző operációs rendszerek installálhatók fel.) A merevlemez kapcsolódási felülete az alaplaphoz az IDE, SATA vagy a SCSI csatlakozó. Külső HDD USB porton csatlakoztatható hordozható adattároló, ami a belső HDD-ktől lassabbak. Fizikai méretük alapján megkülönböztetjük a 3,5, a 2,5 és az 1,8 colos merevlemezetek. A 3,5 colos HDD a legnagyobb kapacitású, viszont működéséhez tápegységre van szüksége.

12 2.2. A számítógép felépítése 12 Optikai elvű háttértárak: CD A CD-k mindegyike 120 mm átmérőjű, 1,2 mm vastag, műanyag alapú átlátszó tárcsa, melyen speciális adathordozó, fényvisszaverő réteget alakítanak ki. Az adatokat spirális pálya mentén helyezik el. A lemez fordulatszáma folyamatosan változik, itt a lemez író/olvasó fej alatti részének sebessége állandó! (ellentétben a floppy-és merevlemezzel) A fordulatszám attól függ, hogy a lemez belső vagy külső részét olvassa a fej. A CD olvasása azon az elven alapszik, hogy a lézerfény egy azonos állapotú (homogén) felületről másként verődik vissza, mint egy ettől eltérő felületről. Az elegendő erősségű visszavert fény jelenti az 1-es bit értéket, a gyengén visszaverődő fény a 0 értéket. A lemezek olvasásához használt lézerfény teljesítménye kisebb, mint a lemezek írásához, illetve törléséhez használt lézer teljesítménye. A CD/DVD felületén az egyes bitek a spirális vonalban elhelyezkedő mikrométernél kisebb kiemelkedések, pitek és a köztük lévő sík közök, a landok átmenetei jelentik. A lemezt letapogató, a felületről visszaverődő lézersugár intenzitása a pit/land átmeneteknek megfelelően változik, ezt elektromos jelekké alakítva olvashatjuk az adatokat Hosszabb élettartamúak, nagyobb tárolókapacitásúak és kevésbé érzékenyek a szennyeződésre, mint a floppy lemezek. A CD-k tároló kapacitása általában 650, 700 illetve 800 Mbájt. CD-ROM Az adatok kódolását mélyedések létrehozásával oldják meg. A lemezek nagy sorozatgyártásban, préseléssel készítik. A préselés után rendszerint alumínium tükröző réteggel vonják be, majd erre védőlakk réteget helyeznek az oxidáció megakadályozása érdekében. Csak olvasható. CD-R Egyszer írható CD. A lemezeket speciális, tisztán optikai elven működő meghajtóval a felhasználó egyszer írhatja. CD-RW Újraírható CD. Az adathordozó réteg néhány μm vastagságban olyan speciális fémötvözeteket tartalmaz, amelyek kristályszerkezet hő hatására ideiglenesen megváltozik (írás), majd újabb hő hatására visszaalakul (törlés). Az íráshoz és törléshez azonos lézerfényt használunk, csak az adott hely megvilágítási idejében van eltérés. A CD-olvasók és CD-írók jellemzésére leggyakrabban az olvasási, illetve az írási és újraírási sebességet használjuk. (Szabvány szerint az egyszeres (1x) sebesség 150 Kbájt/másodperc.)

13 2.2. A számítógép felépítése 13 DVD A DVD ( Digital Versatile Disc ) nagy kapacitású, univerzális optikai tároló, mert az információ különböző fajtáit (számítógépes adatok, kép, hang, mozgókép) egységes formában tárolja. Méreteit tekintve általában akkora, mint a CD, vagyis 120 mm átmérőjű és 1,2 mm vastagságú műanyag alapú korong. Mindkét oldalán alakítható ki adathordozó felület, mégpedig oldalanként akár kettő is. Mivel a DVD-n a pitek és landok váltakozása és mérete sűrűbb és kisebb, ezért jóval több információ eltárolására alkalmas, mint a CD. Van egyoldalú, egyrétegű DVD lemez, melynek kapacitása 4,7 Gbájt. De a DVD lemez lehet két összeragasztott lemez is, mely mindegyike egy vagy két rétegben tartalmazhat adatokat. Így egy kétoldalas DVD lemez közel 17 Gbájt tárolására alkalmas. A kétrétegű DVD adathordozóin lévő adatokat különböző hullámhosszúságú lézerfény segítségével olvashatjuk. A DVD-k különböző fajtái a következők: DVD Video (mozgóképek tárolására) DVD Audio (hang tárolására) DVD ROM (adat, préselt) DVD RAM (adat, közvetlen(direkt) elérésű) DVD-R és DVD-RW (adat; az R egyszer írható [recordable], az RW újraírható [rewritable]) DVD+R és DVD+ 3 RW (fenti kettőhöz hasonló, azokkal rivalizáló formátum) 3 A +R/+RW, illetve -R/-RW formátumok egymással nem teljesen kompatibilisek, támogatottságuk kb. fele-fele arányban oszlott meg megjelenésük táján a piacon, majd viszont 2006 végére szinte az összes otthonokba kerülő lejátszó támogatta mindkét típust.

14 2.2. A számítógép felépítése 14 Blue Ray Disc (kék lézersugárral olvasott lemez) A nagy képméretű LCD televíziók akkor adnak megfelelő képet, ha a felbontásuk is kellően magas. A nagy felbontású televíziók lehetőségeinek kihasználásához azonban a megjelenítendő jelfolyamnak is több képpont-információt kell hordoznia. A digitálisan átvitt TV-adás magas (akár 920x1080) felbontású mozgóképet közvetít. Egy ilyen film optikai lemezre rögzítése körülbelül 5- ször több helyet igényel annál, mint amit a hagyományos DVD-lemez kínál, így ehhez BD lemezt kell használnunk. Az egy rétegű blueray lemez kapacitása 25 GB, a kétrétegű lemezé ennek kétszerese. Minél több adatot tárolunk a lemezen, annál kisebbek és annál közelebb helyezkednek el egymáshoz a bináris információt hordozó gödröcskék. Minél kisebb a gödröcske, annál pontosabbnak kell lennie a lézerolvasónak. A kék lézerfény hullámhossza kisebb, mint a vörösé, emiatt kisebb felületre koncentrálható. Elektronikus elvű háttértárak: Ezek a tárolók flash-memóriából épülnek fel, melynek jellemzői: - az adatok megőrzése áramellátást nem igényel; - az adatok felírása, törlése, módosítása, leolvasása áramellátást igényel; - kapacitásuk GB terjed; - az írási/olvasási ciklusok száma korlátozott (kb. 1 millió); - előállításuk viszonylag olcsó. Többféle szerepkörre készülnek: Pendrive: Önálló adathordozó, amely USB csatlakozóval rendelkezik. Ezen keresztül csatlakoztatható egy intelligens eszközhöz, amely leggyakrabban személyi számítógép, de lehet pl. SMART-TV, médialejátszó, stb.

15 2.2. A számítógép felépítése 15 Az USB-porton keresztül kapja az íráshoz szükséges 5 V feszültséget, illetve ezen keresztül történik az adatok átvitele. Memóriakártya: Elsősorban más eszközbe telefon, digitális fényképezőgép, digitális videokamera, médialejátszó építve használatos. Az adatok számítógépre való fel- és letöltése történhet a gazdaeszköz USB-portjára csatlakoztatott kábelen keresztül, vagy az eszközből kiemelve az erre a célra rendszeresített kártyaolvasó egységben. SSD (Solid State Disk = szilárd-test meghajtó) A hagyományos merevlemezek alternatívájaként forgalomba került elektronikus tároló. A merevlemezhez hasonlóan általában a számítógép házba építik, és csatlakoztatása az alaplaphoz ugyancsak a merevlemezeknél megszokott SATA felületen történik. Előnye, hogy nem tartalmaz mozgó alkatrészt, ezért: - gyorsabb az adatok felírása és leolvasása, mint a hagyományos winchesternél; - kevésbé érzékeny a működés közbeni mozgatásra, ütésre; - kisebb a meghibásodás valószínűsége; - alacsony az energiafelhasználása (akkumulátorról működő laptop esetén fokozottan lényeges szempont); - zaj nélkül működik.