Fejlődéslélektan Jegyzet

Átírás

1 Fejlődéslélektan Jegyzet

2 4

3 5

4 6

5 7

6 8

7 9

8 10

9 11

10 12

11 13

12 14

13 15

14 16

15 17

16 18

17 19

18 20

19 Erik Erikson ( )pszichoszociális szakaszolá selmélete Freud tanítványa volt. Osztotta Freudnak azt a nézetét, hogy a személyiség fejlődését szakaszokra lehet bontani, és ezen szakaszok átélésén keresztül válik egyre fejlettebbé a személyiség. Különbség abban van a két nézet között, hogy Erikson a hangsúlyt az élet során megtapasztal a társas jelenségek, személyiségre gyakorolt hatására helyezi. Szerinte a fejlődés egész életen át tartó folyamat, és egyik szakasz sincs kitüntetett szerepben, a másikkal szemben. Pszichoszociális, személyiség fejlődési szakszok. 1. CSECSEMŐKOR ( első életév) Krízis: Bizalom Bizalmatlanság Alapvető szükségletek kielégítve Következetlen viselkedés a Csecsemővel szemben Remény, hogy hinni tudjunk vágyaink Teljesülésében. Hinni tudunk a világban. Bizalom énminősége: REMÉNY 2. KISGYERMEKKOR ( 2-3 éves kor jellemzője) Krízis: Autonómia Szégyen, kétségbeesés Az ürítés feletti uralom kialakulása Kudarcot vall, kigúnyolják Erősíti az önkontrollt. Kétségek Saját értékeivel szemben Hatékonyság = autonómia Akarat énminőség fejlődése 3. ÓVODÁS KOR Krízis: kezdeményezés Siker esetén, megéljük azt az Érzést, hogy elérjük céljainkat Bűntudat Ha a kezdeményezés túl gyakran végződik büntetéssel, v. helytelenítéssel. 21

20 A szándék énminőségét erősíti. 4. ISKOLÁSKOR Krízis: teljesítmény Kisebbrendűségi érzés Mások által elfogadott módon képes szülől, nevelők, társak elégedett- ellátni feladatait lenek, hibásnak ítélik meg tetteit. A kompetencia énminőségét erősíti. 5. SERDÜLŐKOR (14-20 éves korig) Krízis: Identitás Szerepkonfúzió Sikeresen össze kell olvasztani az én Egyetlen olyan szerep sincs amit fogalom összetevőit szívesen vállalna. Siker esetén a hűség énminősége erősödik. 6. FIATAL FELNŐTTKOR ( ig) Krízis: Intimitás Izoláció Meleg, meghitt kapcsolat Ha nem alakul ki a kiforrott Valakivel. Az illető iránt identitás, nem leszünk képesek Elköteleződés. Intimitásra, és magányossá, válunk. 7. FELNŐTTKOR (kb 25-60ig) Krízis: Alkotóképesség Stagnálás Valami olyasminek a létrehozása, Ami túl él bennünket. Ha az alkotás nincs jelen, képtelenek Vagyunk a jövőnek szentelni magunk. Gondoskodás én-minőségének fejlődése 8. IDŐSKOR Számba vesszük döntéseinket, sikereinket, kudarcokat. Krízis: Én-integritás Kétségbeesés Ha döntéseink ha úgy érezzük, hogy elvesztegettük Helyesek voltak. Az életünket. BŐLCSESSÉG Erikson szerint a krízis nem csak abban a szakaszban van jelen, amelybe létrejött, hanem előtte és utána is. Primitív formában minden krízis már születéskor jelen van. Minden krízis a maga kitüntetett szakaszában a legfontosabb, de lappangó formában egész életünket végig kíséri. Ezt nevezi Erikson EPIGENEZIS-nek. 22

21 23

22 VI. Méhen belüli fejlődés. Szülés, születés A családok életében számos fordulópont jellegű periódus van, ezek az úgynevezett kritikus időszakok. Egy részük úgynevezett normál krízis, ami jórészt előre látható, de ennek dacára próbára teszi a családtagok lelki nyugalmát, összetartását. A gyermekek születése lehet ilyen kihívás a családok, illetve a szülők életének a menetében. Komlósi (1999) szerint ezen normál krízisállapotok elemzésére alkalmas modell a Hill és Rodgers-féle családi életciklus felosztás. A szerzők a következő szakaszokat különböztették meg a család életútján: 1) az újonnan házasodott pár-család 2) a csecsemős család 3) a kisgyerekes család 4) a serdülőkorúak családja 5) a felnövekedett gyermeket kibocsátó család 6) a magukra maradt, még aktív szülők családja 7) az inaktív, idős házaspár családja E modell az életciklusokat az első gyermek életkora szerint határozza meg, míg a valóságban gyakran különböző életkorú gyermekek élnek együtt a családban, ezért nem tekinthetjük általános érvényű elemzési rendszernek. A modell azért sem általánosítható, mert nagyszámú helyzetre nem érvényes, például a házasságkötésen kívül együtt élőkre, az elvált családokra, a gyermektelen házaspárokra, illetve az újraházasodókra, a családon kívül élő gyermekekre, valamint a gyereküket egyedül nevelő szülőkre, mindezek pedig manapság egyre változatosabbá teszik a család fogalmát. Fejlődéslélektani szempontból viszont e modell elfogadható, mivel az alapvető változásokat a család interakciós és érzelmi rendszerében a 24

23 szerzők a családi életnek a gyerekvállalással, neveléssel és önállósulással kapcsolatos fontosabb eseményeire vezetik vissza. 1. A méhen belüli fejlődés szakaszai Az emberi élet kezdete egyetlenegy ondósejt és egy petesejt találkozásának az eredménye. A méhen belüli fejlődés normális esetben kilenc hónapig tart és több fejlődési szakaszon megy keresztül: a csíra-, az embrió- és a magzati szakaszon. A. A csíraszakasz akkor kezdődik, amikor a fogamzás során a csírasejtek egyesülnek és 8-10 napig tart, amíg a fejlődő szervezet a méh falához tapad. Az első osztódás (mitózis) 24 órával a megtermékenyítés után történik. A mitózis ritmusa nem egyenletes, a sejtek különböző ütemben osztódnak. A fiatal szervezet különböző részei között eltérő a fejlődés, ebből adódik a magzati szervezet részeinek fejlettségi szintjei közötti változatosság és sebességkülönbség. E szakasz több osztódási alszakaszon megy keresztül: o A szedercsíra (morula) a peteburkon belül kialakult sejttömb, az első néhány sejtosztódás eredménye. A szedercsíra sejtjei minden osztódáskor egyre kisebbek lesznek, amíg elérik az átlagos testsejt méretét, de minden egyéb szempontból a szülők sejtjeivel azonosak. o A hólyagcsíra (blastociszt) a sejtek üreges tömbbe rendezett formája, amely a szedercsira sejtjeinek differenciálódása során keletkezik. A külső rétegből alakul ki a trofoblaszt (trophe görögül táplálás), a belsőből pedig a sejttömeg. Keletkezése során a hólyagcsíra sejtjei kétféle sejtté differenciálódnak, amelyek különböző szerepet játszanak a fejlődésben. A központi üreg egyik oldalára gyűlő sejtek a belső sejttömeget alkotják, amelyből az élőlény jön létre. A trofoblaszta kettős rétege a belső sejttömeg és az üreg körül alakul ki, védőgátat alkotva a belső sejttömeg és a méhen belüli környezet között. A fejlődő szervezet szempontjából lényeges védő és tápláló szerepe van. A sejtek differenciálódásának mechanizmusára vonatkozólag két elmélet csoport ismeretes: A preformació a tizennyolcadik században kialakult azon feltételezés, amely szerint a felnőtt formák és szervek (szív, fej, láb, kéz stb.) már valamilyen módon jelen vannak a fogamzáskor kialakuló legelső sejtben. E nézet bírálói azt a kézenfekvő érvet hozzák fel, hogy a petesejt messze nem úgy néz ki, mint egy csecsemő. Az epigenézis avagy születés utáni alakulás: az az elképzelés, amely szerint a szervezet új formái a meglévő alakzat és azok környezete közötti kölcsönhatásokból alakulnak ki. Bár ez a felfogás teret hódított a modern tudományban, még mindig nem sikerült teljesen megmagyaráznia, miként hozzák létre a különböző kölcsönhatások a belső sejttömeg és a trophoblasztok elkülönülését. A magyarázat a környezet meghatározásában rejlik, amit nem általánosan kell elképzelni, hanem mint közvetlen szomszédságot, ami minden sejtnek vagy sejt-együttesnek saját és minden mástól különböző környezeti kapcsolatokat biztosít. "Végül is a szedercsíra összes sejtje a peteburkon belül helyezkedik el, amely viszont az anya ivarszervein belül van. Hogyan mondhatjuk, hogy a szedercsíra egyik sejtje máshogy érintkezik a környezettel, mint a többi? A válasz abban rejlik, hogy a "környezetet minden egyes sejt egyéni szomszédságaként, nem pedig a szedercsíra egészének környezeteként kell 25

24 felfognunk... A szedercsíra közepén elhelyezkedő sejteket annak többi sejtjei veszik körül. A kívül lévő sejtek is érintkeznek más szedercsíra-sejtekkel, de másik oldalról a peteburokkal is érintkeznek, amely viszont az anya petevezetékével és annak nedveivel áll kapcsolatban" (Cole, Cole, 1997, 101). A sejtek további szaporodásának céljából lényeges, hogy megvalósuljon az a folyamat, amelynek révén a hólyagcsíra a méhhez tapad. Ez a beágyazódás a csíraszakasz és az embrionális szakasz közötti átmenetet képezi. B. Az embrionális szakasz körülbelül 6 hétig tart, ami alatt a sejtek differenciálódása a táplálkozás hatására gyors iramban folytatódik és a fiatal test alapvető szervei alakot öltenek, funkciójukat gyakorolják. A szervezet a közvetlen ingerlésre válaszolni kezd A trofoblaszt osztódása során kialakuló szervek: belső magzatburok (amnion) - vékony, erős, átlátszó hártya, amely körülveszi az embriót és magzatvizet tartalmaz. A magzatvíznek tápláló és védő funkciója van, olyan közeget biztosítva az embriónak, amelyben ez biztonságban mozoghat; külső magzatburok (chorion) - a belső magzatburok körül helyezkedik el és a méhlepény magzati alkotórészévé válik; a méhlepény (placenta) - tartalmazza mind az anya, mind az embrió egyes szöveteit. Funkciói: megakadályozza, hogy az anya és a gyermek vérkeringése közvetlen kapcsolatba kerüljenek, szűrőként működik, lehetővé téve, hogy a tápanyagok, a hulladékanyagok és az oxigén kicserélődjenek, átalakítja az anya vérárama által szállított tápanyagokat a magzat szervezete számára. A méhlepényt és az embriót a köldökzsinór köti össze. 2. A belső sejttömeg osztódása során kialakult szervek Az ektoderma a külső réteg alkotja a bőr külső felszínét, a körmöket, a fogak egy részét, a szemlencsét, a belső fület és az idegrendszert. Az endoderma a belső réteg képezi a tüdő és az emésztőrendszer fejlődésének alapját. A mezoderma a középső réteg megjelenési sorrendben a harmadik. Ebből lesznek az izmok, a csontok, a keringési rendszer és a bőr belső rétegei. A különböző szervek méhen belüli kialakulásának sorrendje két mintát követ, amelyeket majd a csecsemő motoros fejlődésében is megtalálhatunk: - a cefalokaudális minta szerint a fejlődés a fejtől halad lefelé (a karok kezdeményei a lábak kezdeményei előtt jelennek meg); - a proximodisztális minta szerint a fejlődés a szervezet középtengelyétől halad a periféria felé (a gerincvelő a karkezdemények előtt fejlődik ki). 26

25 Az embrió mozgása Amikor a legfontosabb szervrendszerek és a gerincvelő idegsejtjei kialakulnak, az embrió képessé válik arra, hogy környezetére válaszoljon. Mönks és Knoers (1998) szerint a pszichikai fejlődés akkor kezdődik, amikor a még meg nem született egyén a kívülről jövő ingerekre először válaszol. A 8 hetes embrió képes a fejét és a nyakát elfordítani, válaszként a száj körüli terület enyhe érintésére. Karjait, száját és felsőtestét is képes mozgatni. Natsuyama (Molnár nyomán, 1997) a mm-es nagyságú embriónál 16 féle mozgást azonosított. Kutatásai során kimutatta, hogy esetenként 5 másodperces időtartamon belül váltakoznak az embrió nyugalmi és mozgási periódusai. Az embrió kicsi mérete miatt az anya ezeket a mozgásokat még nem észleli. 5 és 7 hetes embrió C. A magzati szakasz A magzati szakasz a fogamzás utáni kilencedik héten kezdődik a csontok keményedésének első jeleivel és a születésig tart, átlagosan 30 héten keresztül. Kezdetekor az összes alapvető szövet és szerv kezdetleges formában már jelen van. Ez alatt a 30 hét alatt a magzat mintegy tízszeresére növekszik és arányai is jelentősen módosulnak. A magzati fejlődéssel kapcsolatos kutatások a magzat spontán viselkedésének megfigyelésére és elemzésére, valamint a magzat különböző ingerekre adott reakcióinak regisztrálására és elemzésére összpontosítanak. Mindkét területen, a műszeres vizsgálatok fejlődése által, sok új ismeretet gyűjtöttek össze a kutatók. Az egyik elképzelés szerint, amit egyes pszichoanalitikusok is hangoztattak, már a méhen belüli élet során is rendelkezik a magzat érzékelési képességekkel: hallja az anyja szívritmusát és erre a születés után emlékezik is. Ezért megnyugtató számára az anya ölelése, szívműködésének hangja. Ennek a feltevésének vizsgálatára Salk (1973) kísérletet dolgozott ki. Egy olyan kórházban, amelyben az anyát és az újszülöttet szokványos módon elválasztották egymástól a szülés után, két kísérleti és egy kontroll helyzetet hozott létre. Az első csoportba tartozó újszülöttek percenként 80 pulzusos szívverés-hangot hallgattak négy napon át, amely 27

26 megegyezett a méhen belüli élet során hallott szívverésritmussal; a második csoport csecsemői percenként 120 szívverést hallottak; a kontroll-csoport csecsemői semmilyen különleges hangot nem hallottak. A percenként 120-as ritmusú szívverést hallgató csecsemők olyan izgalommal és nyugtalansággal reagáltak, hogy a kísérletet meg kellett szakítani. A percenként 80-as pulzusú szívverést hallgató csecsemők kevesebbet sírtak és nagyobb súlygyarapodást mutattak a kísérlet négy napja alatt. Ez arra utal, hogy ez a hang, a csecsemők számára, a méhen belüli tapasztalatok révén ismerős volt. A méhen belüli élet során tehát a magzat képes az anya szívritmusát érzékelni, és ennek révén az anya fizikai és pszichikai állapotára következtetni. Az a tény, hogy később megkülönböztetett módon reagál ezekre az ingerekre, arra utal, hogy a méhen belüli fejlődés során már megjelenik egy bizonyos tanulási folyamat. Kérdéses viszont, hogy milyen hatást gyakorol a méhen belüli tanulás a későbbi fejlődésre. 2. A magzat érzékelési képességei a. Az egyensúlyérzékelés az egyike a leghamarabb kifejlődő érzékelési képességeknek. Körülbelül a fogamzás után négy hónappal kezd működni és születéskor teljesen érett. A vesztibuláris apparátus korai kifejlődésének következtében a magzat képes az anya testhelyzetének változásait érzékelni. b. Az ízérzékelés. Az ízérzékelő bimbók a terhesség 15-ik hetében jelennek meg. Chamberlain szerint (lásd Molnár, 1996), a magzat ízérzékelés révén detektálja a magzatvízben megjelenő különböző anyagokat. A szopóreflex segítségével, ami a 22-ik héten jelenik meg, a magzatvíz a magzat szájába kerül. A magzat ízérzékelés révén detektálja az anya fizikai és pszichikai állapotában bekövetkező változásokat. c. A hallásérzékelés. Az anyaméhben a zaj átlagos szintje 75 decibel, ami körülbelül a közlekedő autókban hallható zajszintnek felel meg. Ezt a háttérzajt szakítja meg mintegy másodpercenként az anya szívműködésének még erősebb hangja. A külvilágból származó hangok is eljutnak a magzathoz, a magzatvíz által letompítva. A hallásérzékelés a terhesség 20-ik hetétől kezdődően fejlődik ki. A 24-ik héttől kezdődően a magzat mozgásokkal reagál a különböző akusztikus élményekre: hirtelen, kellemetlen vibrációs-akusztikus ingerre a fej és a végtagok összeránduló mozgásával válaszol. A különböző típusú zenékre differenciáltan reagál. A mozgások természetéből a magzat állapotára lehet következteti. d. A látás. A látórendszer csak részben fejlődik ki a méhen belüli időszakban. A fogamzás után 7 hónappal született csecsemők agyhullámainak mintázata fény felvillanására megváltozik, ami azt jelzi, hogy a méhen belüli élet során is képesek a fényingerekre reagálni. A terhesség vége felé a magzat érzékeli az anya hasfalán áthatoló fényeket. 3. A magzati aktivitás és szerepe a fejlődésben A szervezet fejlődése és komplexitásának növekedése maga után vonja a magzat aktivitásszintjének változásait. A magzati mozgások elsősorban végtagmozgásokat és a fej mozgásait jelentik. A terhesség 10-ik hetében az ujjak futólag összerándulnak, ha a tenyeret ingerlés éri, a lábujjak pedig begörbülnek, ha a talpat valami megérinti. A negyedik hónapban az anya képes a magzat mozgásait érzékelni, ami fontos szerepet játszik a terhesség tudatosításában és az anya-szerepre való felkészülésben (Molnár, 1996). A fogamzás utáni 18-ik héten a magzat aktivitása jellegzetesen csökken, párhuzamosan az agy azon területeinek kifejlődésével, amelyek a mozgás fokozott kontrollját teszik lehetővé. Ebben az időszakban a magzat az ingerlésre is 28

27 kevésbé reagál. A hatodik hónaptól a magzati aktivitás újra fokozódik. A születés időpontjához közeledve a magzat különösen aktívvá válik (a testhelyzet változtatása, gyakori végtagmozgások, a szopóreflex gyakorlása jellemzi). Sokáig úgy tartották, hogy a magzati mozgás a testi növekedés és érés egyszerű mellékterméke, és nincs szerepe a fejlődésben. Egyes állatfajok esetében bizonyítékot találtak arra vonatkozóan, hogy az aktivitás döntő tényező a végtagok normális fejlődésében. Molnár (1996) szerint, a kialakult idegrendszeri és érzékszervi struktúrák kellemes ingerlése segíti a magzat fejlődését, növeli a születés utáni adaptációs készséget. Kísérletileg bizonyított, hogy a magzat rendelkezik önreflexiós képességgel, amelynek révén bizonyos határok között, elsősorban mozgásával, szabályozni képes a fejlődéséhez szükséges ingermennyiséget. Mozgás segítségével védekezik például a keringési pangások ellen. Egyik japán kutatócsoport bonyolult technikai apparátus segítségével kimutatta, hogy a hangadás (pl. sírás) már a magzati élet során megjelenik, és a magzatvíz jelenléte miatt csak mint vibráció mérhető a Hz-es tartományban. Egy másik japán kutatócsoport 1-17 napos újszülöttek vizsgálata során kimutatta, hogy a sírást megelőzi egy ritmusos karmozgási szakasz, amely a sírás alatt is jelen van, majd ultrahangvizsgálat segítségével megállapította, hogy ez a kari mikromozgás-sírás-aktvitás együttes már a magzati fejlődés során is jelen van (Molnár, 1996). Az ujjszopás is jelen van a magzati fejlődés utolsó szakaszában, a születés utáni táplálkozási viselkedést készítvén elő. 4. Mozgás a méhen belüli fejlődés alatt Az elemi mozgási megnyilvánulások kezdete már a születés előtti időszakban megfigyelhető. Legkorábbi reakciót közvetlen ingerre hét és fél hetes magzatnál figyeltek meg (ez a megfigyelés spontán abortusz esetén lehetséges, amikor oxigén-széndioxid keverék áramoltatásával a magzat egy bizonyos ideig életben tartható). A reakció abban nyilvánul meg, hogy a magzat a szája körüli enyhe ingerlésre oly módon távolodik el, hogy törzsét is hátrahajlítja (Salamon, 1997). Natsuyama (1991, lásd Molnár, 1996) a mm-es nagyságú embriónál 16 féle mozgást azonosított. Kutatásai során kimutatta, hogy esetenként 5 másodperces időtartamon belül váltakoznak az embrió nyugalmi és mozgási periódusai. A fötális szakaszban egyre több olyan mozgás kiváltható az abortált magzatoknál, amelyek egyébként csak később aktivizálódnának. Ezt a jelenséget az anticipált morfológiai érés törvényének nevezik (Salamon, 1997). Ilyen jellegű vizsgálatok során kiderült, hogy a 9-ik héten már megjelennek a fogóreflex jelei. A terhesség 10-ik hetében a magzat ujjai már futólag összerándulnak, ha a tenyerét ingerlés éri, lábujjai pedig begörbülnek, ha a talpát valami megérinti. A 15 hetes magzatnál figyelték meg először a teljes fogás képességét, amikor az már képes volt egy tárgyat megtartani. A magzat spontán mozgása a 14-ik héten kezdődik, de az anya csak később, az 5-ik hónap körül érzékeli ezt a mozgást. A spontán mozgás megjelenésének okai még nem teljesen tisztázottak, de feltehető, hogy a mozgás az izmok, inak, ízületek fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele. Wallon (1958) tétele, amely szerint a gyermek a mozgásban fejlődik, a méhen belüli fejlődésre is érvényesnek tűnik. Kísérletileg bizonyított, hogy a magzat rendelkezik önreflexiós képességgel, amelynek révén bizonyos határok között szabályozni képes a fejlődéséhez szükséges ingermennyiséget, elsősorban mozgás révén (mozgással védekezik például a keringési pangások ellen). 29

28 Bár a képen nem látható, de ez a kislány már rugdossa az anyukája hasát A magzati fejlődés utolsó szakaszában megjelenik az ujjszopás, előkészítvén a születés utáni táplálkozási viselkedést. Az alvással kapcsolatosan megfigyelték, hogy újszülötteknél a REM-fázisok gyakoribbak, mint a felnőtteknél, az alvásidő 50%-át teszik ki. A 3-5 hónapos csecsemőknél ez az arány 40%-ra csökken, majd három éves korban eléri a felnőtt átlagot (20%-ot). A méhen belüli élet utolsó hónapjaiban több REM fázis fordul elő, mint az újszülöttnél. A terhesség utolsó 3 hónapjában a fokozódó növekedés és a térbeli korlátozottság csökkenti a magzat mozgási lehetőségeit, noha a mozgási igény egyre nagyobb a mind fejlettebb és összehangoltabban működő idegrendszer miatt. Így az aktivitási igény jórészt az álomtevékenység révén elégítődik ki. 13 hetes korban a magzatnak jól kivehetők a szemei 6 hónapos magzat összeszorított öklökkel 5. Az anya állapotának hatása a méhen belül fejlődő szervezetre 30

29 A stresszt átélő anya szervezete olyan hormonokat választ ki, amelyek keresztüljutnak a méhlepényen és mérhető hatást gyakorolnak a magzat mozgási aktivitására (Cole és Cole, 1997, 111 o.): o ha a nő terhessége idejének jelentős részében szélsőségesen erős stressz alatt áll, ez olyan komplikációkhoz vezethet, mint a vetélés, hosszú és fájdalmas vajúdás, koraszülés; o valószínűbb, hogy a terhesség alatt szélsőséges stressznek kitett anya ingerlékeny s hiperaktív csecsemőt szül, akinek étkezési, emésztési és alvási zavarai lesznek; o a terhesség első két hónapjában fellépő pszichikai sokkhatásoknak következményei központi idegrendszeri zavarok lehetnek. Bizonyos esetekben a Down-kór is összefüggésbe hozható a terhesség első két hónapjában fennálló tartós pszichikai stresszel (Mönks és Knoers, 1998). A fokozott anyai szorongás és distressz növeli az anya vérplazmájának katekolamin szintjét és ez szignifikánsan gyakrabban vezet magzati hypoxiához a szülés alatti méhkontrakciók során. Van den Bergh (1988, lásd Molnár, 1996) kísérletileg vizsgálta, milyen hatást vált ki a magzatból az anya szorongása. Egészséges kismamáknak szülésről szóló filmet vetített. Az anyák szorongás-szintjét a STAI (State-Trait Anxiety Inventory) szorongási próbával mérte. A film levetítése után ultrahanggal monitorizálta a magzat mozgásait. Kimutatta, hogy az erősen szorongó anyák magzatai szignifikánsan többet és ugyanakkor nyugtalanabban mozogtak. Az anya szorongása a külvilág ingereinek hatására lép működésbe, ez kihat a magzatra is. Az anya egészségi állapotának károsodása (egyes vírusos vagy bakteriális fertőzések, vagy krónikus betegségek esetén), a sugárzás, az alkohol vagy drogfogyasztás, a nikotin, a vitaminhiány vagy az alultápláltság teratogén tényező (ártalomforrás) lehet és a magzati idegrendszer, hormonháztartás, szervképződés, testsúlygyarapodás károsodásához vezethet. 6. Az újszülöttek életképességének felmérése Az újszülöttek egészségi és életfunkciói közvetlenül szülés utáni állapotának felmérésére két skálát szoktak használni: - Az APGAR skálát Virginia Apgar orvos dolgozta ki 1953-ban, ez az újszülöttt fizikai állapotának gyors felmérését célozza, illetve azon esetek gyors felismerését, amelyekben az újszülött fizikai állapota olyan gyenge, hogy életbenmaradása érdekében gyors orvosi beavatkozásra, segítségre van szükség. A skála a szívritmust, légzészintet, izomtónust, reflexválaszokat és bőrszínt vizsgálja, ezeknek az életjeleknek a születés után 1, majd 5 perccel történő felmérésére és pontozására támaszkodik szívverés légzés izomtónus reflexválasz bőrszín 0 pont Nincs Nincs Petyhüdt Nincs kék, halvány 1 pont lassú (100 alatt) lassú, szabálytalan hajlítás a végtagokon grimasz a test rózsaszín, végtagok kékek 2 pont 100 felett jó, sírás aktív mozgás élénk sírás a teljesen rózsaszín A 7-nél kisebb összpontszám arra utal, hogy az újszülött gyenge fizikai állapotban van, nagyon oda kell figyelni a fejlődésére, esetleges rendellenességekre; fennáll annak a lehetősége, hogy szülési károsodás történt. A 4-nél kevesebb pont azt jelzi, hogy sürgős orvosi beavatkozás szükséges. 31

30 - A BRAZELTON skálát egy hasonnevű, Egyesült Államok-beli gyermekgyógyász dolgozta ki. A vizsgálat célja, hogy a neurológiai reakciók segítségével az újszülött viselkedését felmérjék, a veszélyeztetett újszülötteket kiszűrjék. Ugyanakkor lehetővé teszi a koraszülött csecsemők fejlődésének nyomonkövetését, valamint a fejlődési rendellenességek korrigálása során végzett beavatkozások hatékonyságának felmérését. Mivel a különböző kultúrákban született csecsemők különböző viselkedésének társadalmi-evolúciós okai is lehetnek, a skála lehetőséget ad ezek összehasonlítására. A vizsgálat egyszerű eszközöket használ fel, mint például csörgőt, csengőt, dobozt, villanólámpát, kendőt. A vizsgálat során mérik a reflexeket, a mozgási képességet, az izomtónust, az általános válaszkészséget (tárgyakra, emberekre) és a viselkedés, illetve a figyelem kontrollját. A vizsgálat a következő funkciókra irányul: 1. Látott, mozgó, illetve hangot hallató tárgyakra való figyelem (az újszülöttnek egy tárgyat mutatnak, majd azt mozgatni kezdik és megfigyelik, hogy nyomon követi-e a tárgyat a tekintetével, illetve figyeli-e a vizsgálót. 2. Izomtónus - az újszülöttet felemelik és megfigyelik, hogy megpróbálja-e egyenesen tartani a fejét és ez mennyire sikerül neki. 3. Simulékonyság - a csecsemőt a vizsgálatot vezető személy ölbe veszi, mellkasára fekteti, és figyeli hogy a gyermek erre hogyan reagál: passzív módon, vagy ellenáll, illetve hozzásimul a vizsgálatvezetőhöz. 4. Védekező mozgások - az újszülöttnek egy kendőt tesznek az arcára, és megfigyelik, hogy megpróbálja-e azt eltávolítani és hogyan teszi ezt. 5. Önnyugtatás - mit tesz a nyűgös csecsemő annak céljából, hogy megnyugtassa magát? Esetleg gőgicsél, szopja az ujját, vagy átveszi a felnőtt hanghordozásának ritmusát, ezáltal önmagát megnyugtatva? Úgy tűnik, hogy a Brazelton-skála jól használható az újszülött aktuális viselkedési állapotának felmérésére, de nem túlzottan megbízható akkor, amikor a későbbi viselkedésfejlődés előrejelzése céljából alkalmazzák. Ezért a vizsgálat eredményei alapján nem ajánlatos messzemenő következtetéseket levonni a csecsemő későbbi fejlődésének alakulására vonatkozóan. 7. A gyermek születése, mint krízishelyzetet generáló változás A modernizáció előrehaladtával a házasságkötési életkor és az első gyermek születésének időpontja világszerte későbbre tolódik. A házasságkötés időpontja, pontosabban a házasságra lépők érettsége azért fontos, mert a házasság kezdeti időszakának jelentős szerepe van abban, hogy miként alakul távlataiban is a kapcsolat, mind az egyén önmegvalósítása, érzelmi stabilitása, mind a leendő gyermekek egészséges felnövekedéséhez szükséges körülmények megteremtése, kialakítása szempontjából. Komlósi szerint (1999) az újonnan házasodottak számos feladattal szembesülnek, melyek célja a közös élet külső és belső kereteinek kiépítése. Néhány ilyen feladat: az anyagi háttér, az elfogadható lakáskörülmények biztosítása; az egymáshoz való alkalmazkodás, ideértve a kölcsönösen kielégítő szexuális kapcsolat kialakítását; a házastársi identitás kialakítása, az ezzel járó felelősség vállalása és az egyéb társas kapcsolatok alárendelése a házasságnak; a két egyén eltérő házasságmodelljeinek és szerepelvárásainak egyeztetése. A gyermekvárás időszaka gyakran egybeesik a házaspár összecsiszolódásának idejével és a lakáskörülmények javításáért kifelytett erőfeszítésekkel. Sőt előfordul, hogy a második gyermeket átlagosan röviddel az első után tervezik, illetve szülik. A terhesség időszakát, a testi 32

31 problémákra való odafigyelés mellett, gyakran a pszichológiai szempontok figyelmen kívül hagyása jellemzi, mind a közgondolkodásban, mind a szakemberek hozzáállásában (Komlósi, 1999). E szerző szerint a társadalom még mindig hisz a spontán szülővé válás mítoszában, holott a kismama mellett nincs már ott a nagycsalád, amelyben az asszonyok élményeik elmesélésével, tanácsaikkal modellként szolgálhatnának. Fontos lenne tehát a kismamák, sőt mindkét házastárs felkészítése erre az időszakra. A terhesség egész sor változást idéz elő a nő fizikai és pszichikai életében A szülés pszichológiailag egyedi élmény, és számos kísérletet ismerünk arra vonatkozóan, hogy melyik szülési forma a legelfogadhatóbb a szülő nő szempontjából. Bár a korház biztosítja a maximális egészségügyi biztonságot mind az anya, mind az újszülött számára, az orvosi körülmények közepette történő szülés adta élmények egyesek számára nehezen feldolgozhatóak. A szülés fontos családi esemény, ezért az anya számára nem mindegy, hogy szerettei mellette lehetnek-e a vajúdás és szülés folyamatában (Cole, Cole, 1997). Egyes adatok azt mutatják, hogy a szülés utáni depressziós állapot ritkábban fordul elő az otthon szülő nőknél. A szülészetben mutatkozik egy olyan irányzat, amely a szülés családi jellegét húzza alá, és az otthoni környezetben és erre szakosodott segítővel való szülést bátorítja. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a szülészorvosi beavatkozás és a speciális orvosi eljárások, valamint orvosságok használata szülő anyák és gyermekeik ezreit mentik meg évente. A szülő nők minden lehetséges szülési változatot végig kellene gondoljanak hogy a nekik megfelelőt kiválasszák, úgy, hogy maximális biztonságban érezzék magukat és a fájdalmat az általuk kívánt minimális szintre csökkentsék. A terhesség és a gyermekszülés változásokat idéz elő az anya kapcsolatrendszerében is: Változások következnek be a házastársi kapcsolatban, mivel mindkét félnek ki kell alakítania a már alakulóban lévő házastársi szerepe mellé a szülői szerepet is. Ez egyrészt a saját családból hozott minták, másrészt a környezeti hatások, illetve a saját elvárások alapján történik. Változik az anya kapcsolata a saját szüleivel módosul az addig betöltött gyerekszerep. Gyakori, hogy módosul a tágabb szociális környezettel fenntartott kapcsolat, mivel lényegesen kevesebb idő jut ezután társas összejövetelekre, a baráti kapcsolatok ápolására. Az anyának ki kell alakítania a csecsemővel való kapcsolatát meg kell tanulnia az új jövevényt elfogadni, azt gondozni, ragaszkodni hozzá. Az anya önmagához való viszonya is jelentősen módosulhat. Az először szülő anyák sok bizonytalanságot élhetnek át, mivel nem állnak rendelkezésükre kipróbált modellek arra vonatkozóan, hogy az anyaszerep milyen viselkedésformákat feltételez. A rendelkezésükre álló vagy számukra hozzáférhető információk nagyon ellentmondóak lehetnek. Az anyák megélik saját esetlenségüket, könnyen válhatnak önmagukkal elégedetlenekké, ami önértékelési problémákhoz vezethet. Ehhez járul hozzá a fizikai megterhelés, a hormonális változások hatása, melyek együttesen krónikus kimerültség érzését idézhetik elő, ami jelentősen csökkentheti a gyermek megjelenése okozta örömöt. Állapotukat ronthatja az a gyakran jelentkező elvárás a környezet részéről, amely csak gondtalanul mosolygó édesanyát akar látni. Ehelyett, a szülés után, hangulat-ingadozás állhat be az anyáknál, aminek több típusát írták le: a harmadik napon jelentkező baby blues -t, valamint a 4-6. hét, illetve a 6-8. hónap táján jelentkező depressziós tüneteket. Ez is, az is pár napos vagy pár hetes lefolyású lehet, de néha elhúzódhat, súlyosabb zavarokhoz vezetve (a pszichiátriában a posztpartum pszichózis néven ismerik ezt a szindrómát). Ennek oka lehet az egyéni intrapszichés hajlam, avagy a szülés-szoptatás körüli anyagcsereváltozások, de a kedvezőtlen környezeti, mikroszociális hatások is. Gyakori, hogy a koraszülött gyermeknek életet adó anya krízisállapotba kerül, amely általában a szülést követő 2-3-ik napon alakul ki és amelynek tünetei: súlyos szorongás, hangoltság, depressziós tünetek, kínzó tehetetlenség érzése, vegetatív tünetek, az önértékelés csökkenése, önvád, bűntudat. 33