PSIHOLOGIA EDUCAŢIEI ŞI ELEMENTE DE PSIHOLOGIA DEZVOLTĂRII ÎNDRUMĂTOR DE STUDIU

Átírás

1 UNIVERSITATEA BABEŞ-BOLYAI, CLUJ-NAPOCA FACULTATEA DE PSIHOLOGIE ŞI ŞTIINŢE ALE EDUCAŢIEI DEPARTAMENTUL DE PEDAGOGIE ŞI DIDACTICĂ APLICATĂ SPECIALIZAREA: PEDAGOGIA ÎNVĂŢĂMÂNTULUI PRIMAR ŞI PREŞCOLAR (ÎN LIMBA MAGHIARĂ, LA SATU MARE) EXTENSIA UNIVERSITARĂ: SATU MARE ANUL UNIVERSITAR: 2014/2015 SEMESTRUL: II. PSIHOLOGIA EDUCAŢIEI ŞI ELEMENTE DE PSIHOLOGIA DEZVOLTĂRII ÎNDRUMĂTOR DE STUDIU Codul disciplinei: PLM1145 Titularul cursului: conf. univ. dr. Kovács Zoltán

2 BABEŞ-BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM PSZICHOLÓGIA ÉS NEVELÉSTUDOMÁNYOK KAR PEDAGÓGIA ÉS ALKALMAZOTT DIDAKTIKA INTÉZET ÓVODAI ÉS ELEMI OKTATÁS PEDAGÓGIÁJA SZAK SZATMÁRI KIHELYEZETT TAGOZAT ÖS EGYETEMI TANÉV II. FÉLÉV NEVELÉSLÉLEKTAN ÉS FEJLŐDÉSLÉLEKTAN TANULMÁNYI ÚTMUTATÓ Előadó tanár: Dr. KOVÁCS ZOLTÁN egyetemi docens A tanulmányi útmutató Roth M. - Vincze A. E. (2010). Bevezetés a fejlődéslélektanba. Presa Universitara Clujeana. Kolozsvár. című könyv alapján készült. 4

3 I. Méhen belüli fejlődés. Szülés, születés A családok életében számos fordulópont jellegű periódus van, ezek az úgynevezett kritikus időszakok. Egy részük úgynevezett normál krízis, ami jórészt előre látható, de ennek dacára próbára teszi a családtagok lelki nyugalmát, összetartását. A gyermekek születése lehet ilyen kihívás a családok, illetve a szülők életének a menetében. Komlósi (1999) szerint ezen normál krízisállapotok elemzésére alkalmas modell a Hill és Rodgers-féle családi életciklus felosztás. A szerzők a következő szakaszokat különböztették meg a család életútján: 1) az újonnan házasodott pár-család 2) a csecsemős család 3) a kisgyerekes család 4) a serdülőkorúak családja 5) a felnövekedett gyermeket kibocsátó család 6) a magukra maradt, még aktív szülők családja 7) az inaktív, idős házaspár családja E modell az életciklusokat az első gyermek életkora szerint határozza meg, míg a valóságban gyakran különböző életkorú gyermekek élnek együtt a családban, ezért nem tekinthetjük általános érvényű elemzési rendszernek. A modell azért sem általánosítható, mert nagyszámú helyzetre nem érvényes, például a házasságkötésen kívül együtt élőkre, az elvált családokra, a gyermektelen házaspárokra, illetve az újraházasodókra, a családon kívül élő gyermekekre, valamint a gyereküket egyedül nevelő szülőkre, mindezek pedig manapság egyre változatosabbá teszik a család fogalmát. Fejlődéslélektani szempontból viszont e modell elfogadható, mivel az alapvető változásokat a család interakciós és érzelmi rendszerében a szerzők a családi életnek a gyerekvállalással, neveléssel és önállósulással kapcsolatos fontosabb eseményeire vezetik vissza. 1. A méhen belüli fejlődés szakaszai Az emberi élet kezdete egyetlenegy ondósejt és egy petesejt találkozásának az eredménye. A méhen belüli fejlődés normális esetben kilenc hónapig tart és több fejlődési szakaszon megy keresztül: a csíra-, az embrió- és a magzati szakaszon. A. A csíraszakasz akkor kezdődik, amikor a fogamzás során a csírasejtek egyesülnek és 8-10 napig tart, amíg a fejlődő szervezet a méh falához tapad. Az első osztódás (mitózis) 24 órával a megtermékenyítés után történik. A mitózis ritmusa nem egyenletes, a sejtek különböző ütemben osztódnak. A fiatal szervezet különböző részei között eltérő a fejlődés, ebből adódik a magzati szervezet részeinek fejlettségi szintjei közötti változatosság és sebességkülönbség. E szakasz több osztódási alszakaszon megy keresztül: o A szedercsíra (morula) a peteburkon belül kialakult sejttömb, az első néhány sejtosztódás eredménye. A szedercsíra sejtjei minden osztódáskor egyre kisebbek lesznek, amíg elérik az átlagos testsejt méretét, de minden egyéb szempontból a szülők sejtjeivel azonosak. o A hólyagcsíra (blastociszt) a sejtek üreges tömbbe rendezett formája, amely a szedercsira sejtjeinek differenciálódása során keletkezik. A külső rétegből alakul ki a trofoblaszt (trophe görögül táplálás), a belsőből pedig a sejttömeg. Keletkezése során a hólyagcsíra sejtjei kétféle sejtté differenciálódnak, amelyek különböző szerepet játszanak a fejlődésben. A központi üreg egyik oldalára gyűlő sejtek a belső sejttömeget alkotják, amelyből az élőlény jön létre. A trofoblaszta kettős rétege a belső sejttömeg és az üreg 5

4 körül alakul ki, védőgátat alkotva a belső sejttömeg és a méhen belüli környezet között. A fejlődő szervezet szempontjából lényeges védő és tápláló szerepe van. A sejtek differenciálódásának mechanizmusára vonatkozólag két elmélet csoport ismeretes: A preformació a tizennyolcadik században kialakult azon feltételezés, amely szerint a felnőtt formák és szervek (szív, fej, láb, kéz stb.) már valamilyen módon jelen vannak a fogamzáskor kialakuló legelső sejtben. E nézet bírálói azt a kézenfekvő érvet hozzák fel, hogy a petesejt messze nem úgy néz ki, mint egy csecsemő. Az epigenézis avagy születés utáni alakulás: az az elképzelés, amely szerint a szervezet új formái a meglévő alakzat és azok környezete közötti kölcsönhatásokból alakulnak ki. Bár ez a felfogás teret hódított a modern tudományban, még mindig nem sikerült teljesen megmagyaráznia, miként hozzák létre a különböző kölcsönhatások a belső sejttömeg és a trophoblasztok elkülönülését. A magyarázat a környezet meghatározásában rejlik, amit nem általánosan kell elképzelni, hanem mint közvetlen szomszédságot, ami minden sejtnek vagy sejt-együttesnek saját és minden mástól különböző környezeti kapcsolatokat biztosít. "Végül is a szedercsíra összes sejtje a peteburkon belül helyezkedik el, amely viszont az anya ivarszervein belül van. Hogyan mondhatjuk, hogy a szedercsíra egyik sejtje máshogy érintkezik a környezettel, mint a többi? A válasz abban rejlik, hogy a "környezetet minden egyes sejt egyéni szomszédságaként, nem pedig a szedercsíra egészének környezeteként kell felfognunk... A szedercsíra közepén elhelyezkedő sejteket annak többi sejtjei veszik körül. A kívül lévő sejtek is érintkeznek más szedercsíra-sejtekkel, de másik oldalról a peteburokkal is érintkeznek, amely viszont az anya petevezetékével és annak nedveivel áll kapcsolatban" (Cole, Cole, 1997, 101). A sejtek további szaporodásának céljából lényeges, hogy megvalósuljon az a folyamat, amelynek révén a hólyagcsíra a méhhez tapad. Ez a beágyazódás a csíraszakasz és az embrionális szakasz közötti átmenetet képezi. B. Az embrionális szakasz körülbelül 6 hétig tart, ami alatt a sejtek differenciálódása a táplálkozás hatására gyors iramban folytatódik és a fiatal test alapvető szervei alakot öltenek, funkciójukat gyakorolják. A szervezet a közvetlen ingerlésre válaszolni kezd. 1. A trofoblaszt osztódása során kialakuló szervek: - belső magzatburok (amnion) - vékony, erős, átlátszó hártya, amely körülveszi az embriót és magzatvizet tartalmaz. A magzatvíznek tápláló és védő funkciója van, olyan közeget biztosítva az embriónak, amelyben ez biztonságban mozoghat; - külső magzatburok (chorion) - a belső magzatburok körül helyezkedik el és a méhlepény magzati alkotórészévé válik; - a méhlepény (placenta) - tartalmazza mind az anya, mind az embrió egyes szöveteit. Funkciói: megakadályozza, hogy az anya és a gyermek vérkeringése közvetlen kapcsolatba kerüljenek, szűrőként működik, lehetővé téve, hogy a tápanyagok, a hulladékanyagok és az oxigén kicserélődjenek, átalakítja az anya vérárama által szállított tápanyagokat a magzat szervezete számára. A méhlepényt és az embriót a köldökzsinór köti össze. 6

5 2. A belső sejttömeg osztódása során kialakult szervek - Az ektoderma a külső réteg alkotja a bőr külső felszínét, a körmöket, a fogak egy részét, a szemlencsét, a belső fület és az idegrendszert. - Az endoderma a belső réteg képezi a tüdő és az emésztőrendszer fejlődésének alapját. - A mezoderma a középső réteg megjelenési sorrendben a harmadik. Ebből lesznek az izmok, a csontok, a keringési rendszer és a bőr belső rétegei. A különböző szervek méhen belüli kialakulásának sorrendje két mintát követ, amelyeket majd a csecsemő motoros fejlődésében is megtalálhatunk: - a cefalokaudális minta szerint a fejlődés a fejtől halad lefelé (a karok kezdeményei a lábak kezdeményei előtt jelennek meg); - a proximodisztális minta szerint a fejlődés a szervezet középtengelyétől halad a periféria felé (a gerincvelő a karkezdemények előtt fejlődik ki). Az embrió mozgása Amikor a legfontosabb szervrendszerek és a gerincvelő idegsejtjei kialakulnak, az embrió képessé válik arra, hogy környezetére válaszoljon. Mönks és Knoers (1998) szerint a pszichikai fejlődés akkor kezdődik, amikor a még meg nem született egyén a kívülről jövő ingerekre először válaszol. A 8 hetes embrió képes a fejét és a nyakát elfordítani, válaszként a száj körüli terület enyhe érintésére. Karjait, száját és felsőtestét is képes mozgatni. Natsuyama (Molnár nyomán, 1997) a mm-es nagyságú embriónál 16 féle mozgást azonosított. Kutatásai során kimutatta, hogy esetenként 5 másodperces időtartamon belül váltakoznak az embrió nyugalmi és mozgási periódusai. Az embrió kicsi mérete miatt az anya ezeket a mozgásokat még nem észleli. 5 és 7 hetes embrió C. A magzati szakasz 7

6 A magzati szakasz a fogamzás utáni kilencedik héten kezdődik a csontok keményedésének első jeleivel és a születésig tart, átlagosan 30 héten keresztül. Kezdetekor az összes alapvető szövet és szerv kezdetleges formában már jelen van. Ez alatt a 30 hét alatt a magzat mintegy tízszeresére növekszik és arányai is jelentősen módosulnak. A magzati fejlődéssel kapcsolatos kutatások a magzat spontán viselkedésének megfigyelésére és elemzésére, valamint a magzat különböző ingerekre adott reakcióinak regisztrálására és elemzésére összpontosítanak. Mindkét területen, a műszeres vizsgálatok fejlődése által, sok új ismeretet gyűjtöttek össze a kutatók. Az egyik elképzelés szerint, amit egyes pszichoanalitikusok is hangoztattak, már a méhen belüli élet során is rendelkezik a magzat érzékelési képességekkel: hallja az anyja szívritmusát és erre a születés után emlékezik is. Ezért megnyugtató számára az anya ölelése, szívműködésének hangja. Ennek a feltevésének vizsgálatára Salk (1973) kísérletet dolgozott ki. Egy olyan kórházban, amelyben az anyát és az újszülöttet szokványos módon elválasztották egymástól a szülés után, két kísérleti és egy kontroll helyzetet hozott létre. Az első csoportba tartozó újszülöttek percenként 80 pulzusos szívverés-hangot hallgattak négy napon át, amely megegyezett a méhen belüli élet során hallott szívverésritmussal; a második csoport csecsemői percenként 120 szívverést hallottak; a kontroll-csoport csecsemői semmilyen különleges hangot nem hallottak. A percenként 120-as ritmusú szívverést hallgató csecsemők olyan izgalommal és nyugtalansággal reagáltak, hogy a kísérletet meg kellett szakítani. A percenként 80-as pulzusú szívverést hallgató csecsemők kevesebbet sírtak és nagyobb súlygyarapodást mutattak a kísérlet négy napja alatt. Ez arra utal, hogy ez a hang, a csecsemők számára, a méhen belüli tapasztalatok révén ismerős volt. A méhen belüli élet során tehát a magzat képes az anya szívritmusát érzékelni, és ennek révén az anya fizikai és pszichikai állapotára következtetni. Az a tény, hogy később megkülönböztetett módon reagál ezekre az ingerekre, arra utal, hogy a méhen belüli fejlődés során már megjelenik egy bizonyos tanulási folyamat. Kérdéses viszont, hogy milyen hatást gyakorol a méhen belüli tanulás a későbbi fejlődésre. 2. A magzat érzékelési képességei a. Az egyensúlyérzékelés az egyike a leghamarabb kifejlődő érzékelési képességeknek. Körülbelül a fogamzás után négy hónappal kezd működni és születéskor teljesen érett. A vesztibuláris apparátus korai kifejlődésének következtében a magzat képes az anya testhelyzetének változásait érzékelni. b. Az ízérzékelés. Az ízérzékelő bimbók a terhesség 15-ik hetében jelennek meg. Chamberlain szerint (lásd Molnár, 1996), a magzat ízérzékelés révén detektálja a magzatvízben megjelenő különböző anyagokat. A szopóreflex segítségével, ami a 22-ik héten jelenik meg, a magzatvíz a magzat szájába kerül. A magzat ízérzékelés révén detektálja az anya fizikai és pszichikai állapotában bekövetkező változásokat. c. A hallásérzékelés. Az anyaméhben a zaj átlagos szintje 75 decibel, ami körülbelül a közlekedő autókban hallható zajszintnek felel meg. Ezt a háttérzajt szakítja meg mintegy másodpercenként az anya szívműködésének még erősebb hangja. A külvilágból származó hangok is eljutnak a magzathoz, a magzatvíz által letompítva. A hallásérzékelés a terhesség 20-ik hetétől kezdődően fejlődik ki. A 24-ik héttől kezdődően a magzat mozgásokkal reagál a különböző akusztikus élményekre: hirtelen, kellemetlen vibrációs-akusztikus ingerre a fej és a végtagok összeránduló mozgásával válaszol. A különböző típusú zenékre differenciáltan reagál. A mozgások természetéből a magzat állapotára lehet következteti. 8

7 d. A látás. A látórendszer csak részben fejlődik ki a méhen belüli időszakban. A fogamzás után 7 hónappal született csecsemők agyhullámainak mintázata fény felvillanására megváltozik, ami azt jelzi, hogy a méhen belüli élet során is képesek a fényingerekre reagálni. A terhesség vége felé a magzat érzékeli az anya hasfalán áthatoló fényeket. 3. A magzati aktivitás és szerepe a fejlődésben A szervezet fejlődése és komplexitásának növekedése maga után vonja a magzat aktivitásszintjének változásait. A magzati mozgások elsősorban végtagmozgásokat és a fej mozgásait jelentik. A terhesség 10-ik hetében az ujjak futólag összerándulnak, ha a tenyeret ingerlés éri, a lábujjak pedig begörbülnek, ha a talpat valami megérinti. A negyedik hónapban az anya képes a magzat mozgásait érzékelni, ami fontos szerepet játszik a terhesség tudatosításában és az anya-szerepre való felkészülésben (Molnár, 1996). A fogamzás utáni 18-ik héten a magzat aktivitása jellegzetesen csökken, párhuzamosan az agy azon területeinek kifejlődésével, amelyek a mozgás fokozott kontrollját teszik lehetővé. Ebben az időszakban a magzat az ingerlésre is kevésbé reagál. A hatodik hónaptól a magzati aktivitás újra fokozódik. A születés időpontjához közeledve a magzat különösen aktívvá válik (a testhelyzet változtatása, gyakori végtagmozgások, a szopóreflex gyakorlása jellemzi). Sokáig úgy tartották, hogy a magzati mozgás a testi növekedés és érés egyszerű mellékterméke, és nincs szerepe a fejlődésben. Egyes állatfajok esetében bizonyítékot találtak arra vonatkozóan, hogy az aktivitás döntő tényező a végtagok normális fejlődésében. Molnár (1996) szerint, a kialakult idegrendszeri és érzékszervi struktúrák kellemes ingerlése segíti a magzat fejlődését, növeli a születés utáni adaptációs készséget. Kísérletileg bizonyított, hogy a magzat rendelkezik önreflexiós képességgel, amelynek révén bizonyos határok között, elsősorban mozgásával, szabályozni képes a fejlődéséhez szükséges ingermennyiséget. Mozgás segítségével védekezik például a keringési pangások ellen. Egyik japán kutatócsoport bonyolult technikai apparátus segítségével kimutatta, hogy a hangadás (pl. sírás) már a magzati élet során megjelenik, és a magzatvíz jelenléte miatt csak mint vibráció mérhető a Hz-es tartományban. Egy másik japán kutatócsoport 1-17 napos újszülöttek vizsgálata során kimutatta, hogy a sírást megelőzi egy ritmusos karmozgási szakasz, amely a sírás alatt is jelen van, majd ultrahangvizsgálat segítségével megállapította, hogy ez a kari mikromozgás-sírás-aktvitás együttes már a magzati fejlődés során is jelen van (Molnár, 1996). Az ujjszopás is jelen van a magzati fejlődés utolsó szakaszában, a születés utáni táplálkozási viselkedést készítvén elő. 4. Mozgás a méhen belüli fejlődés alatt Az elemi mozgási megnyilvánulások kezdete már a születés előtti időszakban megfigyelhető. Legkorábbi reakciót közvetlen ingerre hét és fél hetes magzatnál figyeltek meg (ez a megfigyelés spontán abortusz esetén lehetséges, amikor oxigén-széndioxid keverék áramoltatásával a magzat egy bizonyos ideig életben tartható). A reakció abban nyilvánul meg, hogy a magzat a szája körüli enyhe ingerlésre oly módon távolodik el, hogy törzsét is hátrahajlítja (Salamon, 1997). Natsuyama (1991, lásd Molnár, 1996) a mm-es nagyságú embriónál 16 féle mozgást azonosított. Kutatásai során kimutatta, hogy esetenként 5 másodperces időtartamon belül váltakoznak az embrió nyugalmi és mozgási periódusai. A fötális szakaszban egyre több olyan mozgás kiváltható az abortált magzatoknál, amelyek egyébként csak később aktivizálódnának. Ezt a jelenséget az anticipált morfológiai érés törvényének nevezik 9

8 (Salamon, 1997). Ilyen jellegű vizsgálatok során kiderült, hogy a 9-ik héten már megjelennek a fogóreflex jelei. A terhesség 10-ik hetében a magzat ujjai már futólag összerándulnak, ha a tenyerét ingerlés éri, lábujjai pedig begörbülnek, ha a talpát valami megérinti. A 15 hetes magzatnál figyelték meg először a teljes fogás képességét, amikor az már képes volt egy tárgyat megtartani. A magzat spontán mozgása a 14-ik héten kezdődik, de az anya csak később, az 5-ik hónap körül érzékeli ezt a mozgást. A spontán mozgás megjelenésének okai még nem teljesen tisztázottak, de feltehető, hogy a mozgás az izmok, inak, ízületek fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele. Wallon (1958) tétele, amely szerint a gyermek a mozgásban fejlődik, a méhen belüli fejlődésre is érvényesnek tűnik. Kísérletileg bizonyított, hogy a magzat rendelkezik önreflexiós képességgel, amelynek révén bizonyos határok között szabályozni képes a fejlődéséhez szükséges ingermennyiséget, elsősorban mozgás révén (mozgással védekezik például a keringési pangások ellen). Bár a képen nem látható, de ez a kislány már rugdossa az anyukája hasát A magzati fejlődés utolsó szakaszában megjelenik az ujjszopás, előkészítvén a születés utáni táplálkozási viselkedést. Az alvással kapcsolatosan megfigyelték, hogy újszülötteknél a REM-fázisok gyakoribbak, mint a felnőtteknél, az alvásidő 50%-át teszik ki. A 3-5 hónapos csecsemőknél ez az arány 40%-ra csökken, majd három éves korban eléri a felnőtt átlagot (20%-ot). A méhen belüli élet utolsó hónapjaiban több REM fázis fordul elő, mint az újszülöttnél. A terhesség utolsó 3 hónapjában a fokozódó növekedés és a térbeli korlátozottság csökkenti a magzat mozgási lehetőségeit, noha a mozgási igény egyre nagyobb a mind fejlettebb és összehangoltabban működő idegrendszer miatt. Így az aktivitási igény jórészt az álomtevékenység révén elégítődik ki. 13 hetes korban a magzatnak jól kivehetők a szemei 10

9 6 hónapos magzat összeszorított öklökkel 5. Az anya állapotának hatása a méhen belül fejlődő szervezetre A stresszt átélő anya szervezete olyan hormonokat választ ki, amelyek keresztüljutnak a méhlepényen és mérhető hatást gyakorolnak a magzat mozgási aktivitására (Cole és Cole, 1997, 111 o.): o ha a nő terhessége idejének jelentős részében szélsőségesen erős stressz alatt áll, ez olyan komplikációkhoz vezethet, mint a vetélés, hosszú és fájdalmas vajúdás, koraszülés; o valószínűbb, hogy a terhesség alatt szélsőséges stressznek kitett anya ingerlékeny s hiperaktív csecsemőt szül, akinek étkezési, emésztési és alvási zavarai lesznek; o a terhesség első két hónapjában fellépő pszichikai sokkhatásoknak következményei központi idegrendszeri zavarok lehetnek. Bizonyos esetekben a Down-kór is összefüggésbe hozható a terhesség első két hónapjában fennálló tartós pszichikai stresszel (Mönks és Knoers, 1998). A fokozott anyai szorongás és distressz növeli az anya vérplazmájának katekolamin szintjét és ez szignifikánsan gyakrabban vezet magzati hypoxiához a szülés alatti méhkontrakciók során. Van den Bergh (1988, lásd Molnár, 1996) kísérletileg vizsgálta, milyen hatást vált ki a magzatból az anya szorongása. Egészséges kismamáknak szülésről szóló filmet vetített. Az anyák szorongás-szintjét a STAI (State-Trait Anxiety Inventory) szorongási próbával mérte. A film levetítése után ultrahanggal monitorizálta a magzat mozgásait. Kimutatta, hogy az erősen szorongó anyák magzatai szignifikánsan többet és ugyanakkor nyugtalanabban mozogtak. Az anya szorongása a külvilág ingereinek hatására lép működésbe, ez kihat a magzatra is. Az anya egészségi állapotának károsodása (egyes vírusos vagy bakteriális fertőzések, vagy krónikus betegségek esetén), a sugárzás, az alkohol vagy drogfogyasztás, a nikotin, a vitaminhiány vagy az alultápláltság teratogén tényező (ártalomforrás) lehet és a magzati idegrendszer, hormonháztartás, szervképződés, testsúlygyarapodás károsodásához vezethet. 6. Az újszülöttek életképességének felmérése Az újszülöttek egészségi és életfunkciói közvetlenül szülés utáni állapotának felmérésére két skálát szoktak használni: - Az APGAR skálát Virginia Apgar orvos dolgozta ki 1953-ban, ez az újszülöttt fizikai állapotának gyors felmérését célozza, illetve azon esetek gyors felismerését, amelyekben az újszülött fizikai állapota olyan gyenge, hogy életbenmaradása érdekében gyors orvosi 11

10 beavatkozásra, segítségre van szükség. A skála a szívritmust, légzészintet, izomtónust, reflexválaszokat és bőrszínt vizsgálja, ezeknek az életjeleknek a születés után 1, majd 5 perccel történő felmérésére és pontozására támaszkodik 0 pont 1 pont 2 pont szívverés Nincs lassú (100 alatt) 100 felett légzés Nincs lassú, szabálytalan jó, sírás izomtónus Petyhüdt hajlítás a végtagokon aktív mozgás reflexválasz Nincs grimasz élénk sírás bőrszín kék, halvány a test rózsaszín, a teljesen rózsaszín végtagok kékek A 7-nél kisebb összpontszám arra utal, hogy az újszülött gyenge fizikai állapotban van, nagyon oda kell figyelni a fejlődésére, esetleges rendellenességekre; fennáll annak a lehetősége, hogy szülési károsodás történt. A 4-nél kevesebb pont azt jelzi, hogy sürgős orvosi beavatkozás szükséges. - A BRAZELTON skálát egy hasonnevű, Egyesült Államok-beli gyermekgyógyász dolgozta ki. A vizsgálat célja, hogy a neurológiai reakciók segítségével az újszülött viselkedését felmérjék, a veszélyeztetett újszülötteket kiszűrjék. Ugyanakkor lehetővé teszi a koraszülött csecsemők fejlődésének nyomonkövetését, valamint a fejlődési rendellenességek korrigálása során végzett beavatkozások hatékonyságának felmérését. Mivel a különböző kultúrákban született csecsemők különböző viselkedésének társadalmi-evolúciós okai is lehetnek, a skála lehetőséget ad ezek összehasonlítására. A vizsgálat egyszerű eszközöket használ fel, mint például csörgőt, csengőt, dobozt, villanólámpát, kendőt. A vizsgálat során mérik a reflexeket, a mozgási képességet, az izomtónust, az általános válaszkészséget (tárgyakra, emberekre) és a viselkedés, illetve a figyelem kontrollját. A vizsgálat a következő funkciókra irányul: 1. Látott, mozgó, illetve hangot hallató tárgyakra való figyelem (az újszülöttnek egy tárgyat mutatnak, majd azt mozgatni kezdik és megfigyelik, hogy nyomon követi-e a tárgyat a tekintetével, illetve figyeli-e a vizsgálót. 2. Izomtónus - az újszülöttet felemelik és megfigyelik, hogy megpróbálja-e egyenesen tartani a fejét és ez mennyire sikerül neki. 3. Simulékonyság - a csecsemőt a vizsgálatot vezető személy ölbe veszi, mellkasára fekteti, és figyeli hogy a gyermek erre hogyan reagál: passzív módon, vagy ellenáll, illetve hozzásimul a vizsgálatvezetőhöz. 4. Védekező mozgások - az újszülöttnek egy kendőt tesznek az arcára, és megfigyelik, hogy megpróbálja-e azt eltávolítani és hogyan teszi ezt. 5. Önnyugtatás - mit tesz a nyűgös csecsemő annak céljából, hogy megnyugtassa magát? Esetleg gőgicsél, szopja az ujját, vagy átveszi a felnőtt hanghordozásának ritmusát, ezáltal önmagát megnyugtatva? Úgy tűnik, hogy a Brazelton-skála jól használható az újszülött aktuális viselkedési állapotának felmérésére, de nem túlzottan megbízható akkor, amikor a későbbi viselkedésfejlődés előrejelzése céljából alkalmazzák. Ezért a vizsgálat eredményei alapján nem ajánlatos messzemenő következtetéseket levonni a csecsemő későbbi fejlődésének alakulására vonatkozóan. 12

11 7. A gyermek születése, mint krízishelyzetet generáló változás A modernizáció előrehaladtával a házasságkötési életkor és az első gyermek születésének időpontja világszerte későbbre tolódik. A házasságkötés időpontja, pontosabban a házasságra lépők érettsége azért fontos, mert a házasság kezdeti időszakának jelentős szerepe van abban, hogy miként alakul távlataiban is a kapcsolat, mind az egyén önmegvalósítása, érzelmi stabilitása, mind a leendő gyermekek egészséges felnövekedéséhez szükséges körülmények megteremtése, kialakítása szempontjából. Komlósi szerint (1999) az újonnan házasodottak számos feladattal szembesülnek, melyek célja a közös élet külső és belső kereteinek kiépítése. Néhány ilyen feladat: az anyagi háttér, az elfogadható lakáskörülmények biztosítása; az egymáshoz való alkalmazkodás, ideértve a kölcsönösen kielégítő szexuális kapcsolat kialakítását; a házastársi identitás kialakítása, az ezzel járó felelősség vállalása és az egyéb társas kapcsolatok alárendelése a házasságnak; a két egyén eltérő házasságmodelljeinek és szerepelvárásainak egyeztetése. A gyermekvárás időszaka gyakran egybeesik a házaspár összecsiszolódásának idejével és a lakáskörülmények javításáért kifelytett erőfeszítésekkel. Sőt előfordul, hogy a második gyermeket átlagosan röviddel az első után tervezik, illetve szülik. A terhesség időszakát, a testi problémákra való odafigyelés mellett, gyakran a pszichológiai szempontok figyelmen kívül hagyása jellemzi, mind a közgondolkodásban, mind a szakemberek hozzáállásában (Komlósi, 1999). E szerző szerint a társadalom még mindig hisz a spontán szülővé válás mítoszában, holott a kismama mellett nincs már ott a nagycsalád, amelyben az asszonyok élményeik elmesélésével, tanácsaikkal modellként szolgálhatnának. Fontos lenne tehát a kismamák, sőt mindkét házastárs felkészítése erre az időszakra. A terhesség egész sor változást idéz elő a nő fizikai és pszichikai életében A szülés pszichológiailag egyedi élmény, és számos kísérletet ismerünk arra vonatkozóan, hogy melyik szülési forma a legelfogadhatóbb a szülő nő szempontjából. Bár a korház biztosítja a maximális egészségügyi biztonságot mind az anya, mind az újszülött számára, az orvosi körülmények közepette történő szülés adta élmények egyesek számára nehezen feldolgozhatóak. A szülés fontos családi esemény, ezért az anya számára nem mindegy, hogy szerettei mellette lehetnek-e a vajúdás és szülés folyamatában (Cole, Cole, 1997). Egyes adatok azt mutatják, hogy a szülés utáni depressziós állapot ritkábban fordul elő az otthon szülő nőknél. A szülészetben mutatkozik egy olyan irányzat, amely a szülés családi jellegét húzza alá, és az otthoni környezetben és erre szakosodott segítővel való szülést bátorítja. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a szülészorvosi beavatkozás és a speciális orvosi eljárások, valamint orvosságok használata szülő anyák és gyermekeik ezreit mentik meg évente. A szülő nők minden lehetséges szülési változatot végig kellene gondoljanak hogy a nekik megfelelőt kiválasszák, úgy, hogy maximális biztonságban érezzék magukat és a fájdalmat az általuk kívánt minimális szintre csökkentsék. A terhesség és a gyermekszülés változásokat idéz elő az anya kapcsolatrendszerében is: Változások következnek be a házastársi kapcsolatban, mivel mindkét félnek ki kell alakítania a már alakulóban lévő házastársi szerepe mellé a szülői szerepet is. Ez egyrészt a saját családból hozott minták, másrészt a környezeti hatások, illetve a saját elvárások alapján történik. Változik az anya kapcsolata a saját szüleivel módosul az addig betöltött gyerekszerep. Gyakori, hogy módosul a tágabb szociális környezettel fenntartott kapcsolat, mivel lényegesen kevesebb idő jut ezután társas összejövetelekre, a baráti kapcsolatok ápolására. Az anyának ki kell alakítania a csecsemővel való kapcsolatát meg kell tanulnia az új jövevényt elfogadni, azt gondozni, ragaszkodni hozzá. Az anya önmagához való viszonya is jelentősen módosulhat. Az először szülő anyák sok bizonytalanságot élhetnek át, mivel nem állnak rendelkezésükre kipróbált modellek arra 13

12 vonatkozóan, hogy az anyaszerep milyen viselkedésformákat feltételez. A rendelkezésükre álló vagy számukra hozzáférhető információk nagyon ellentmondóak lehetnek. Az anyák megélik saját esetlenségüket, könnyen válhatnak önmagukkal elégedetlenekké, ami önértékelési problémákhoz vezethet. Ehhez járul hozzá a fizikai megterhelés, a hormonális változások hatása, melyek együttesen krónikus kimerültség érzését idézhetik elő, ami jelentősen csökkentheti a gyermek megjelenése okozta örömöt. Állapotukat ronthatja az a gyakran jelentkező elvárás a környezet részéről, amely csak gondtalanul mosolygó édesanyát akar látni. Ehelyett, a szülés után, hangulat-ingadozás állhat be az anyáknál, aminek több típusát írták le: a harmadik napon jelentkező baby blues -t, valamint a 4-6. hét, illetve a 6-8. hónap táján jelentkező depressziós tüneteket. Ez is, az is pár napos vagy pár hetes lefolyású lehet, de néha elhúzódhat, súlyosabb zavarokhoz vezetve (a pszichiátriában a posztpartum pszichózis néven ismerik ezt a szindrómát). Ennek oka lehet az egyéni intrapszichés hajlam, avagy a szülés-szoptatás körüli anyagcsereváltozások, de a kedvezőtlen környezeti, mikroszociális hatások is. Gyakori, hogy a koraszülött gyermeknek életet adó anya krízisállapotba kerül, amely általában a szülést követő 2-3-ik napon alakul ki és amelynek tünetei: súlyos szorongás, hangoltság, depressziós tünetek, kínzó tehetetlenség érzése, vegetatív tünetek, az önértékelés csökkenése, önvád, bűntudat. Molnár (1996) szerint a krízisállapot kialakulásának okai a következők lehetnek: a terhesség állapota testi és pszichés szempontból is idő előtt megszakad a gyakran szopásra is éretlen csecsemőt inkubátorban helyezik el. Emiatt az anya nem gondozhatja a gyermeket, csak passzívan szemlélheti azt. A tehetetlenség, frusztráció érzése védekezést eredményezhet az anyaszerephez kapcsolódó késztetések mobilizációjával szemben, mely ambivalens érzésekhez és az ezekkel társuló bűntudat, szégyen, önvád elhatalmasodásához vezethet. előfordul, hogy mind az anya, mind a csecsemő bizonytalan lesz az anya-gyerek kapcsolat tekintetében. Mindketten szenvednek egymás nélkülözése miatt. Az anyai szerepbizonytalanság szorongást eredményez, ami agresszív feszültségbe fordulhat át. Ezek az indulatok könnyen a gyermekre irányulhatnak mint a problémák és a nehézségek forrására. Az emiatti bűntudat fokozza a feszültséget, főleg ha az anya nem tudja gondjait környezetével megosztani (Komlósi, 1999). Ezek a mechanizmusok húzódhatnak meg nem csak az anyai depresszió, hanem a csecsemőbántalmazás mögött is. A szervezet megterhelésével egyidejűleg a latensen rejlő pszichoszomatikus betegségkészség is megjelenhet, mint például gesztációs cukorbetegség, hypertonia stb. formájában. Mint arról a IV fejezetben már szó esett, a szociobiológiai kutatások megpróbálnak fényt deríteni arra, hogy az emberek esetében létezik-e az imprinting jelensége. A kutatások nyomán kiderült, hogy a csecsemő sajátos alkatának nagy szerepe van az anyai magatartás kialakulásában. A kutatók többek között arra a kérdésre próbáltak választ találni, hogy melyek a gyermekbántalmazás lehetséges okai. McCabe (idézi Lénárd, 1997) kiemeli a koponya-arc arányt, mint olyan fajspecifikus, absztrakt életkori indikátort, amely az érzékelés számára hozzáférhető, és meghatározó az életkor megállapításában. Úgy tűnik az adatokból, hogy azok a gyerekek, akiknek a koponya-arc aránya atipikus, az arcuk a koponyájukhoz viszonyítva nagyobb, idősebbnek látszanak valódi koruknál, így a szülői elvárások túl magasak és irreálisak számukra. Azok a gyerekek, akiknél az eltolódás fordított, jellemző a baby face, tehát fiatalabbnak néznek ki valódi koruknál s ez olyan kompenzáló tényezőnek számít, amely agressziógátló, így megvédheti a gyermeket a bántalmazástól (Lénárd, 1997). A csecsemők külsejére adott válaszminták megmagyarázhatják, hogy miért közelednek a szülők gyakrabban és több szeretettel a vonzónak vélt csecsemőhöz, mint a csúnyának tartotthoz (Cole és Cole, 1997). A vonzó csecsemőknek több tehetséget tulajdonítanak. Ez a válaszminta különösen akkor jellemző, ha a kisbaba lány. A szociobiológiai elemzések fontos tényezőnek tartják a gyermek alacsony reproduktív értékét a bántalmazás megjelenése szempontjából. Ennek alapján a bántalmazás okául szolgálhat 14

13 a gyermek betegsége, testi vagy mentális fogyatékossága, valamint az apaságban való bizonytalanság, illetve ha a gyermek mostoha. Olyan sokgyermekes családokat vizsgáltak, ahol csak az egyik gyermeket bántalmazták a szülők, elsősorban az anya. Kiderült, hogy az anya azt a gyermeket bántalmazta, akivel a következő életesemények valamelyikét átélte: o a terhesség rendellenes lefolyása, o szülési komplikációk, o tartós hospitalizáció vagy távollét a gyermektől az élet első éveiben. A prenatális és a perinatális időszakban azok az anyák mutattak magas neuroticitást, akiknek a saját anyjukkal való kapcsolata a negatív anyaidentifikáció mentén jellemezhető. Ezek a nők a saját anyaszerepükkel sem identifikálódtak, nem alakult ki esetükben a pozitív anyai attitűd. Hosszú ideig azt feltételezték, hogy azoknak az anyáknak az esetében, akik a magzattal szemben negatív attitűdöt, elutasítást tanúsítottak, az elutasító magatartásuk a szülés után is fennmarad. Német és amerikai vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy a terhességük alatt elutasítást tanúsító nők 90%-a a szülés után pozitívan viszonyult újszülöttjéhez. Egy német hosszmetszeti tanulmány kimutatta, hogy a terhesség ideje alatt állandóan változik a pozitív és a negatív beállítódás és ez a magatartás a szülés után a legtöbb esetben a gyermek iránti pozitív, elfogadó beállítódássá válik (Lukesch és Lukesch, 1976, lásd Mönks és Knoers, 1998). Egy, az 1960-as és 70-es években, Csehszlovákiában elkezdett longitudinális vizsgálat viszont azt bizonyítja, hogy a terhesség alatti negatív anyai attitűdök hátrányosan befolyásolhatják a méhen belüli fejlődést. A nem kívánt gyermekek születési súlya kisebb és több orvosi segítségre szorulnak. Később több problémájuk van az iskolai alkalmazkodásban, veszélyeztetettebbek számos felnőttkori társadalmi és pszichológiai problémával szemben, valószínűbb, hogy alkoholistává vagy kábítószer-élvezővé válnak és elégedetlenebbek saját társas kapcsolataikkal (Cole és Cole, 1997) Szülő anyákkal végzett vizsgálatok szerint az embernél is létezik egy szenzitív periódus az anya és a csecsemők közötti kötődés kialakulására. Ha az anyának és a csecsemőnek lehetősége van a szoros testi kapcsolatteremtésre közvetlenül a születés után, akkor a közöttük végbemenő korai interakciók elősegítik a kötődés kialakulását. Az egyik magyarázat azt feltételezi, hogy a születés alatt az anya szervezete által termelt hormonok készítik fel az anyát arra, hogy érzelmi kapcsolatot építsen ki az újszülöttel. Ha a hormonok szintje lecsökken, mielőtt az anya a bonding (kapcsolódás) kialakulása szempontjából eleget érintkezett volna a csecsemővel, akkor az anya kevésbé lesz fogékony a gyermek iránt. Ezek a nézetek megváltoztatták a szülészeti gyakorlatot, olyképpen, hogy a lehető legrövidebb idővel szülés után, a szülő anyáknak lehetőséget adnak újszülöttjeikkel fizikai érintkezésbe kerülniük. Ennek dacára, ezeket a vizsgálatokat és eredményeiket módszertani alapon sokan bírálták (Cole és Cole, 1997). A legtöbb kutató egyetért abban, hogy a szülés utáni azonnali érintkezés hiányában is lehetséges az anyák és a csecsemők közötti hosszú távú, pozitív érzelmi kapcsolatnak a kialakulása. A szülők nagy többsége mindenféle körülmények között képes érzelmi kötődést kialakítani a gyermekével. Az örökbefogadó szülők is nagyon megszerethetik örökbefogadott gyermekeiket. Bár az inkubátorban való gondozás jelentősen megnehezíti a fizikai érintkezést az újszülőttel, a kötődés a koraszülöttek esetében is létrejöhet. Számos esetben az anya vagy a gyerek betegsége se képezi akadályát a kötődés kialakulásának, noha a kutatások szerint a tartós szeparáció visszahat a kötődés minőségére és megviselheti a családot. Feladat 1. Véleményed szerint hogyan védhető ki a gyermek családban való megjelenésével kapcsolatos krízisszituáció? 2. Mitől normálisak a családban a gyerekek születésekor előforduló krízishelyzetek? 15

14 II. Újszülöttkori fejlődés Ahogy az előző fejezetből kiderült, a mozgás elemi formái már a születés pillanatában adottaknak tekinthetők. Az újszülöttnél folytatódnak a méhen belül kialakult mozgásformák. Ezek úgynevezett nagymozgások, amelyekből főleg a végtagok koordinálatlan, véletlenszerűnek tűnő kalimpálása figyelhető meg. 1. Az újszülött reflexei Az újszülött mozgása többnyire önkéntelen jellegű, a veleszületett feltétlen reflexekre alapszik, ezek a környezethez való viselkedésbeli alkalmazkodás legegyszerűbb formái. A születés idején az agy legfejlettebb része az agytörzs. Az agytörzsi idegcsoportok már a magzati időszakban is működnek és olyan életfontosságú funkciókat vezérelnek, mint a légzés és az alvás. Az újszülöttkori reflexeket is az agytörzs vezérli. Az agytörzs diffúzabb reflexműködést eredményez, mint a gerincvelő. Ezek a kezdetleges agytörzsi reflexek a súlyos agykérgi sérüléssel, illetve az agykéreg nélkül született csecsemőknél is jelen vannak. Az agytörzsi reflexek differenciálatlanságát az is mutatja, hogy különböző helyen történő ingerlés váltja ki őket (például a szopómozgást nem csak a száj, hanem a csecsemő homlokának érintése is kiválthatja). 9. Táblázat Az agytörzsi reflexek A reflex Leírás Időtartam elnevezése légző reflex Ritmikus be-és kilégzés Állandó pupillareflex a pupilla fény hatására összeszűkül állandó, születés után 5 perccel már működik Pislogó reflex a szem gyors becsukása káros Állandó ingerek esetén (túl erős fény, hirtelen megjelenő tárgy) szopó reflex Szopó mozgás beindulása, ha az Állandó védekezési reflex kereső reflex tájékozódási reflex fogó reflex elemi járás újszülött száját, arcát megérintik Ha az újszülöttet függőleges helyzetben tartjuk, és hirtelen, gyors mozdulattal az arcához közelítjük a tenyerünket, válaszképpen a fejét hátraveti és hunyorít a csecsemő a fejét odafordítja és a száját kinyitja, ha az arcát megérintik (keresi a táplálékot) Tekintetével követi a fény mozgását Amikor egy tárgy megérinti az újszülött tenyerét, ujjai a tárgy köré záródnak; olyan erősen ragadja azt meg, hogy súlyát is megbírja, fel is emelhető a tárgynál fogva ha egy egyenes felszín felett a csecsemőt felegyenesedve tartják, 16 fennmarad, de kisebb intenzitással 3-6 hónapos korban eltünik 10 perces újszülöttnél már jelen van 3-4 hónapos korban eltűnik, helyette kialakul az akaratlagos fogás az első 2 hónap során eltűnik, a későbbi akaratlagos járás

15 akkor ritmikus lábmozgásokat produkál mászó reflex ha a csecsemőt hasra fektetik, és enyhe nyomást gyakorolnak a talpára, ritmikus kar- és lábmozgásokkal reagál Moro-reflex ha a csecsemő hirtelen támasz nélkül marad, vagy erős hangot hall, akkor a hátát homorítja, karjait szétlöki Babinskij reflex ha a csecsemő talpát végigsimítjuk, a lábujjai szétnyílnak, majd begörbülnek, a nagylábujját hátrafeszíti nyaktónusreflex ha a csecsemőt felemeljük, nyakát többé-kevésbé egyenesen tartja úszóreflex ha a csecsemő hátát ingerlés éri, a karjai és lábai felemelkednek (Cole, Cole, 1997 és Máttyus, Parajcz, Szénási, 1982) váltja fel 3-4 hónap után eltűnik, de 6-7 hónapos korban újra megjelenhet az akaratlagos mászás részeként 6-7 hónap után eltűnik 8-12 hónapos korban eltűnik, amikor a csecsemő járni kezd csecsemőkorban jelemző csecsemőkorban jellemző Az agytörzsi reflexeknek filogenetikai jelentőségük van, a fajfejlődés folyamatában volt adaptációs jellegük. A táblázatban feltüntetett időn túli fennmaradásuk patológiás folyamatnak a jele, mégpedig annak, hogy az agykéreg nem tudta idejében átvenni az agytörzs fölötti vezérlést. Ezért az agytörzsi reflexek fontos neurológiai eszközei a csecsemők idegrendszere vizsgálatának. A neurológiai vizsgálatban minden egyes reflex értékelésekor a gyerek válaszát az ismert korspecifikus reakcióhoz és a kritikus eltűnési vagy megjelenési időhöz viszonyítjuk. Az aszimmetrikus reakciók minden esetben figyelemre méltók, mert agykárosodásról tanúskodhatnak. 2. Az újszülött központi idegrendszeri változásai Születés után az agy sejtjeinek mérete, komplexitása és fajtáinak száma is nő. Például, a hipokampusz, amely az agytörzsben helyezkedik el, 40%-ban érett születéskor, 50%-ban 6 hetes korban és teljesen érett másféléves korban (Nelson, 2003). Az idegrendszer érését a mielinizáció folyamata jelenti, ami neurofiziológiai szinten abból áll, hogy az idegsejtek egy zsírsejtekből álló hüvelyt kapnak, ami az ingerhálozatok kapcsolatait lehetővé és az inger továbbítását precízebbé teszi. Születéskor az agykéreg sejtjei még nem mielinizálódtak (a kéreg és az agytörzs összekötő idegsejtjei sem), ezért a kérgi ideghálózatok csak gyengén kapcsolódnak az idegrendszer alacsonyabb részeihez, amelyek a környezeti ingereket felveszik. A mozgás-koordináció képességének növekedését éppen az idegsejtkapcsolatok megjelenése jelenti. Az agykéregben, a nem reflexes mozgásokért felelős terület - az elsődleges mozgatókéreg - az a terület, amely először megy át jelentős fejlődésen. Először azok a sejtek fejlődnek ki, amelyek a karok és a törzsek koordinációját vezérlik. Egyhónapos korra e terület idegsejtjei teljesen mielinizálódtak és a gyerek fekve fel tudja emelni a fejét (ami a motoros fejlődés cefalo-kaudális irányát mutatja). Az elsődleges érzőkérgi területek, amelyek az érzékleti információk kezdeti elemzéséért felelősek, ugyancsak a születés utáni első hónapokban érnek. Három hónapos korra minden elsődleges érzékleti agyterület viszonylag érettnek tekinthető. A mozgásvezérlésért felelős prefrontális terület érése 2 éves kor körülig tart. Ez az a kor, amikor a kisgyermek önállóan jár, sőt támaszkodva lépcsőn le és felmegy, valamint kezével apró 17

16 mozgásokat tud elvégezni, például gombokat rakosgat, nagy szemű gyöngyöt befűz, cipőfűzőjét kihúzza. A homloklebeny fejlődése végigkíséri a gyermekkort. A 4 és 8 hetes újszülött normális fejlődésének partjelzői a következők (Shapiro, Hertzig, 2003): 4 hetes korban Motoros (nagy és finom mozgások): tónikus nyaktartás; elfordítja a fejét; hadonászik a kezével és lábaival. Alkalmazkodás: hangokra válaszol; tekintetével követi a tárgyakat a középvonalig. Beszéd: apró torokhangok. Szociális: nézi az arcokat; jelenlétükben tevékenységét lecsökkenti. 8 hetes korban Motoros (nagy és finom mozgások): Szimetrikus pozíció; tartja a fejét. Alkalmazkodás: A középvonalon túl is követi a tárgyakat. Beszéd: Gyakori hangképzés, hosszas gőgicsélés. Szociális: Tekintetével követi az embereket; közeledésre mosolyog. J. két hetes. Álmában is hunyorog az erős fényre 3. Érzékelési folyamatok újszülöttkorban Az egészséges, időre született csecsemő úgy jön a világra, hogy minden érzékszerve működik, bár nem mindegyik egyformán érett tehát a szervrendszerek heterokróniáját tapasztaljuk. A csecsemőkorban alkalmazott vizsgálati módok közül kiemeljük a következőket: - célzottan megváltoztatjuk a környezetet, és megfigyeljük, hogy ez milyen hatást gyakorol a csecsemőre. Az agyhullámok megváltozását, a fejelfordítást, vagy a cumi szopási ritmusának a megváltozását szoktuk az érzékelés jeleinek tekinteni; - két ingert mutatunk be és azt vizsgáljuk, hogy melyikre fordít több figyelmet, azaz néz hosszabb ideig a csecsemő (ezzel a módszerrel lehet vizsgálni a színek, a hangok vagy más, az érzékekre ható ingerek differenciáciáló képességét); - a habituáció és a diszhabituáció (az odafigyelés megszűnése egy ismétlődő ingerre, majd később ujjabb odafigyelés, az érdeklődés megújulása, ha az ingert valamilyen szempontból megváltoztatják. Az újszülötteknek jól fejlett szaglásuk van. 2 napos újszülötteket egy stabilométerre helyeztek, amely testi aktivitásukat mérte. Azután szagtalan vattadarabot, majd egy aromás oldatba áztatott vattadarabot tartottak az ujszülött orra alá. Akkor ítélték úgy, hogy a csecsemő reagált, ha aktivitás szintje meghaladta azt, amit a szagtalan vatta érzékelésekor mutatott. 18

17 Fokhagymaszagra és ecetre erősen reagált, medvecukorra és alkoholra kevésbé. Nemcsak az derült ki, hogy a csecsemők érzékenyek a szagokra, hanem az is, hogy meg is tudják ezeket különböztetni. MacFarlane (1977) kimutatta, hogy 5 napos korukra az újszülöttek fejüket az anyatejjel átitatott párna felé fordítják és 8-10 napos korukra már saját anyjuk tejét preferálják a másokéval szemben. Az újszülöttek izlelése szaglásukhoz hasonlóan jó. Tovább, kevesebb szünettel szopják a cumisüveget, amelyben édes anyagok vannak, mint azt, amelyben csak tiszta víz. Arckifejezésük különböző ízekre feltűnően hasonlít a felnőttekéhez - ez Rosenstein és Oster (1988) szerint arra utal, hogy az arckifejezés ösztönös. Tapintás, hőmérséklet és testhelyzet A bőr érintésének érzékelése, a hőmérséklet és a testhelyzet változtatásának képessége a méhen belüli korai időszakban kifejlődik. Onnan tudjuk, hogy érzik az érintést, hogy jellegzetes mozgással reagálnak arra: visszahúzzák az érintett testrészt, vagy odafordulnak. Ezek a képességeik növekszenek a születést követő napokban. A hőmérséklet érzékelését az aktivitás szint mutatja meg. Például megfigyelhető, hogy az újszülöttek aktívabbak lesznek, ha a hőmérséklet hirtelen csökken. Hasonlóképen, a testhelyzet érzékelése születéstől kezdve fontos adaptációs mechanizmus, a test pozíciójának hirtelen megváltoztatására reflexszerűen úgy reagálnak, mintha leejtenék őket. A hallás Hangos zajra már az egyperces újszülött is összerezzen. Fejét is a zaj felé fordítja, jelezve, hogy a hangforrás térbeli elhelyezkedését is követi. (Cole, Cole, p. 147). Már egy tíz perce született újszülött képes a szemét az auditív ingerforrás felé fordítani. Ez az orientálódási reakció. A születés utáni napokban a hallás élessége gyorsan javul a fülben megmaradt magzatvíz felszívódásával. A csecsemő jobban kedveli az emberi hangokat, képes azokat más hangoktól megkülönböztetni. Szívesebben szopik, ha emberi hangot vagy énekhangot csatolnak a cumizáshoz, de kevésbé szívesen, ha egyéb hangot. Különösen érzékenyek a lassú, elnyújtott hangokra, ahogy az anyukák beszélnek általában. Ugyanakkor érzékenyek általában az emberi beszédhangok kategóriáira - azaz a fonémákra). Kísérletileg az újszülötteket hozzá lehet szoktatni egy fonémához, majd le is lehet arról őket szoktatni egy közeli hangzásúval (például a pa és ba fonémák). A csecsemők csak akkor reagálnak, ha a változás átlépi a fonémahatárt. A látás A látás alapvető anatómiai elemei már születéskor jelen vannak, de nem teljesen kifejlettek és nem teljesen összehangoltak. Közvetlenül születés után a szemlencse még éretlen, a képet a retina mögé fokuszálja, tehát a látottak homályosak. A képet a retinából továbbító idegpályák is éretlenek. Tehát újszülöttkorban a látásélesség gyenge, fejletlen. Fantz (1963) kísérletet dolgozott ki az újszülöttek látásélességének a vizsgálatára, amely azon alapszik, hogy ha egy sávozott látómező mozog a szem előtt, akkor a szem ugyanabban az irányban kezd el mozogni. Ha a sávok közötti rés olyan kicsi, hogy az alany számára nem látható, a szemtengely nem kezd mozogni. A sávok változtatásával az újszülöttek reakcióit a szülőkéhez összehasonlítva 20/300 arányt találtak, azaz az újszülöttek 20 méterről látják azt, amit a felnőtt 300-ról. Az első napokban az újszülöttek kb. 30 cm-re levő tárgyakat láthatnak, ami megfelel annak a távolságnak, amelyre anyjuk feje van tőlük szoptatáskor. Felfedezték, hogy az újszülöttek apró szemmozgásokkal "tapogatják le a környezetet. Ezek a szemmozgások nagymértékben endogén eredetűek, az idegrendszer aktivitásából erednek. De azért van egy exogén formájuk is, amit a környezet indít be (amikor a villanyt felkapcsolják, a szemmozgások 19

18 megállapodnak egy tárgyon, illetve azok élein és sarkain. Laboratóriumi eszközökkel Fantz (1963) kimutatta, hogy már 2 napos újszülöttek is különbségeket tudnak tenni a mintázott és a mintázatlan ábrák (arcok) között. Az újszülötteknél a színlátás minden kelléke megvan, képesek felismerni a világosat, a sötétet és a színeset. Körülbelül 2 hónapos korukra egyezik ez az érzékük a felnőttekével. A vizuális ingerek intenzitásbeli különbségeire a pupillareflexxel reagálnak. Mintaészlelés. A 60-as évekig úgy hitték, hogy az újszülöttek csak alaktalan fényeket látnak. Fantz (1963) kimutatta, hogy a 2 naposnál fiatalabb csecsemők is képesek alakok között különbséget tenni. Előnyben részesítik a mintázott ingereket az egyszínűekkel szemben. A 2 hetes csecsemők nem nézik végig a teljes alakzatot, hanem a nagy kontrasztot mutató területekre, például az élekre és a sarkokra összpontosítanak. 12 hetesen a gyermekek az alakzat nagyobb részét tapogatják le, de szemmozgásaik még mindig tökéletlenek, és még mindig elsősorban a nagyon kontrasztos területekre irányulnak. Salapatek (1975) kutatásai szerint ha az újszülöttnek olyan mintát mutatnak, amelynek egy belső és egy külső körvonala van, ők csak a külsőre rögzítik a tekintetüket. 2-3 hónapos korra azonban kezdik észrevenni a belső körvonalakat is, és többet figyelnek rájuk. Arcok észlelése. Fantz (1963) szerint az újszülöttek minden előzetes tanulás nélkül előnyben részesítik az emberi arcot, fel lévén készülve arra, hogy arcszerű ingerekre reagáljanak. Egyes kutatók szerint a 6 hetes csecsemők nem mutatnak preferenciát az emberi arc iránt, de a 12 hetesek már igen; mások szerint akár 9 hetes újszülöttek is a fejüket és tekintetüket a sematikus arc felé fordítják, ha az mozog előttük, és tovább követik tekintetükkel, mint más ingereket (Cole, Cole, 1997). Az arcok preferenciájának magyarázatát más észlelési tárggyal szemben nagyon sok kutató tárgyalta. A legelterjedtebb magyarázat az, hogy az arcok korai felismerését veleszületett kéreg alatti mechanizmusok irányítják. A 2 hónaposnál idősebb csecsemők esetében a látókéreg már érettebb, lehetővé téve a gyermekek számára, hogy tanulják az arcokat. Az újszülöttek anyjuk arcát a haj vonala és az arc körvonalai által alkotott világos-sötét mintázat alapján ismerhetik fel. A 2 napos újszülött már képes felismerni azt az arcot, amit leggyakrabban látott, és ez többnyire az anyjáé. Feladatok 1. Mivel magyarázható az agytörzsi reflexek eltűnése, kioltódása egy adott életkort követően? Milyen szerepet töltenek be ezek a reflexek a faj- illetve az egyedfejlődésben? 2. Tudakold meg, hogy a környezetedben élő kisgyermekek születésükkor milyen Apgarértéket kaptak. Figyeld meg aktuális mozgási képességeiket, aktivitási szintjüket, tevékenységeik minőségét. Elemezd az általad megfigyelteket az Apgar-érték előrejelző értékének szempontjából! 20

19 III. Szenzomotoros fejlődés 1. A csecsemő mozgásfejődése Az első három hónapban a gyermek érzékelése és mozgása általában még külön-külön működik, hiányzik ezek szinkronizációja. A terhességi hétre született csecsemőnél általános hipotónia észlelhető. A terhességi hétre születettnél már jelen van a hajlító izmok tónusa, majd a későbbi gesztációs korokban lassan megjelenik az ellenállás izomtónusa. Az aktív izomtónus vizsgálatára alkalmas az ülő helyzetbe húzás. A koraszülött újszülött feje ekkor néhány ingaszerű mozgást végez. Az időre születettnél a fej a törzs követésének tartós tendenciáját mutatja, ez az ülő helyzetből való visszaengedéskor is megmarad (Máttyus et al. 1982). Kay (1994) leírása szerint a veleszületett primitív fogóreflex még az akaratlagos fogás megjelenése előtt eltűnik, azaz csak az első 2-3 hónapban működik. A csecsemő 12 hetes korától tartja nyitva a tenyerét és csak a 20-ik hét után ragadja meg a tárgyat szándékosan. A tárgy marokra fogását 28 hetes korban figyelték meg. A mutatóujj és a hüvelykujj közé fogás csak egyéves kortól válik jellemzővé. Ettől kezdve a gyermek képes az ujjhegyei segítségével apró tárgyakat megfogni. Az érintést megelőzően még az egyéves is nyitott tenyérrel közelít a tárgyhoz, mintegy beborítva azt, de utána már a hüvelyk-oppozíciót jól tudja használni. A 3-ik hónaptól kezdve igen jelentős változásokat tapasztalhatunk. A nyaktónus-reflex megszűnése következtében megjelenik a szimmetrikus mozgásminta. A fej előre fordul, a karok és a lábak szimmetrikusan kezdenek mozogni. Ez lehetővé teszi, hogy a gyermek elkezdjen az ujjaival játszani, s miközben játszik, nézegetheti is azokat. Innen kezdődik a látás és a mozgás koordinációja (Salamon, 1997). Ekkor alakul ki a gyermek tapogató mozgása, amelynek révén először a saját kezeivel játszik, majd a kezébe kerülő tárgyakat is tapogatni kezdi. Így alakul ki a gyermek kéztartása és a kéz sajátos mozgása az eltávolodó tárgy felé, majd ezt követően már a látott tárgy irányába való nyúlás mozdulata is megjelenik. A csecsemő fokozatosan, sok sikertelen próbálkozás nyomán sajátítja el a tárgyak megragadását. Körülbelül féléves korában válik arra képessé, hogy a számára elérhető tárgyat egy mozdulattal megragadja, majd magához húzza. Az első hat hónapban még nem képes akaratlagosan elengedni a tárgyakat. Már át tudja tenni a tárgyat egyik kezéből a másikba, de gyakran úgy nyújtja át azt másnak, hogy közben nem engedi el. 12 hónaposan már egészen ügyes az akaratlagos elejtésben, de például toronyépítésnél még mindig nehézséget okoz számára a tárgy megfelelő időben való elengedése. Életkor (hónap) Születés Koordinált szemmozgás 0 1 Fényt követ Nyugalomban levő tárgyra összpontosít 1 2 Mozgó tárgyat vízszintesen követ 2 3 Mozgó tárgyat függőlegesen, majd A mozgásfejlődés főbb állomásai 0-3 éves korban Helyzet- és helyváltoztatás A végtagok véletlenszerű holokinetikus mozgása Hason fekvő helyzetben fejét rövid ideig felemeli, illetve oldalra fordítja Hason fekvő helyzetben fejét szilárdan tartja táblázat. Finommotoros reakciók és manipuláció Hason fekvő helyzetben fejét néhány pillanatra felemelve tartja

20 körbe követ Testtartásával segít, amikor felemeli. 3 4 Tárgyat tekintetével letapogatja Anticipált alkalmazkodás a felemeléshez. Háton fekvő helyzetben gerincét megfeszítve, törzsét felemeli 4 5 Mozgó tárgyat, embert Támasztékkal ül, fejét tekintetével követ egyenesen tartva. Hátán fekve fejét, vállát emeli. Hátáról oldalra fordul 5 6 Hason fekvő helyzetben karjára támaszkodva mellkasát felemeli. Hátáról hasára fordul 6 7 Támaszték nélkül ülve marad rövid ideig. Hasáról a hátára fordul. Hason kúszik 7 8 Támaszték nélkül ül, gurul. Kapaszkodva feláll. Segítséggel áll Ülve játszik. Önállóan leül. Ülésből mászó pozícióba helyezkedik. Egy kézzel fogódzkodva áll Kapaszkodva feláll. Önállóan áll. Jár, ha egyik kezénél fogva vezetik Széles alapú, önálló járás. Önállóan leguggol Biztosan jár. Felmászik a lépcsőn Játszik a kezével. Kezével érinti a feléje nyújtott tárgyat A látott tárgy felé nyúl. A tárgyakat a szájába veszi, a kezébe adott tárgyat lóbálja, rázza A látott tárgyat két kézzel megragadja, és másodpercig tartja. Kis tárgyat felemel Két tárgyat a kezében tart. A tárgyat egyik kezéből a másikba átteszi Egy tárgyat egy másik, nyugvó tárgyhoz ütöget Hüvelyk- és mutatóujj oppozícióval felemeli a tárgyakat Tárgyakat egymásba tesz, precíz mutatóujj - hüvelykujj oppozícióval felvesz az asztalról egy pasztillát Háromtárgyas manipuláció. Labdát gurít. Cipőjét lehúzza A Montessori-toronyra a korongokat felrakja (rendszer nélkül) Kézen fogva le, majd felmegy a lépcsőn Labdát dob. Cipőjét kifűzi Guggolva játszik Elkapja a labdát, nagy lyukú gyöngyöt fűz Önállóan fel-és lemegy a lépcsőn, ügyesen szalad Egy lábon áll. Páros lábbal felugrik a padlóról Lábujjhegyen jár. Végigmegy egy, a földre rajzolt vonalon Szökdécsel. Váltott lábbal jár a lépcsőn Kósáné Ormai Vera (1993) nyomán Kigombol Begombol. Cipőjét befűzi (nem szabályosan) 22