Slágerek. Kenéz Heka Etelka

Átírás

1 Slágerek Kenéz Heka Etelka

2 Kenéz Heka Etelka Slágerek és saját versek Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: Norma Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN:

3 Régi idők dalai versekben Talán hét éves lehettem már nagyban énekeltem Apámtól hallottam a dallamot, s vele együtt daloltam legalább ötvenet fejből tudtam Idők során gyarapodott számuk Nem fogott ki rajtam elraktároztam őket az agyban a sok szép kincs fénylett bennem s úgy gondoltam ami még megmaradt itt velem leírom az utókornak versben a dallam is él tovább bennem, de ezt leírni összeszedve nagy munka s idő kellene! Így egy csokorba szedve az ős formáját mutatom be versben Magyarországom egy életen át külföldön velük képviseltem Énekeltem a saját magyar éttermemben. 3

4 Orgona Orgonavirág gyógyítsd meg a lelkemet, mert akire vár, nem jön soha már nem szeret az engemet Nincs énnékem semmi örömöm Két szememből csak pereg a könny Orgona virág, orgona virág. Május Egy májusi éjszakán boldog leszek talán, s a boldogság a szenvedésre bennünk felragyog a napsugár. Tavasz Tavaszodik már zöldül a határ, s nyiladoznak az orgonák Ilyenkor a rét csupa margarét s mámorosak az éjszakák Muskátlis ablakok reám ne várjatok Levelet se ír, vissza sose hív megszegte az ígéretét! 4

5 Az esküvődön Az esküvődön én is ott leszek Ne félj semmi rosszat nem teszek Állok majd az emberek között Vagy elbújok az oszlopok mögött. Nézlek én is, mint a többiek Hallgatom az esküvésedet És amikor elindulsz haza Én is megyek, de nem tudom hova. Mondj Mondj valami biztatót Egyszerű és tiszta szót Mondj valami kedveset, szépet, cirógatót. Mondd azt, hogy fáj ha másra nézek Mondd azt, hogy mit sem ér az élet néked Mondj valami biztatót! 5

6 Balázs Árpád: Altatódal Hófehér virágszál patyolatos ágyon Pihenő két szemén szendereg az álom. Hova el sem érhet semmi földi vétek, Ott játszanak véle kacagó tündérek Föl ne ébresszétek, meg ne rettentsétek, Vigyen hímes mezőn az arany paripa, Álmodozz, álmodozz Marika, Marika. Elmúlik az idő, a bimbó kipattan, Vágy ébred a szívben édes olthatatlan. Álomteli nappal küldözget az élet S jaj annak a szívnek, amelyik felébred! Soha meg ne tudjad, soha meg ne érezd, Neked szent maradjon a arany karika, Álmodozz akkor is Marika, Marika! Magas hegytetőn A magas hegytetőn a völgybe nézek át Ott látok gyönyörű tájakat, házakat csörgedező patakot, lombos fát virágot. Úgy érzem álmodom, pedig valóság ez nem álom. 6

7 80 nap alatt a Föld körül A Föld körül most jöjj velem Van két jegyünk, van két helyünk a varázsszőnyegen Jöjj hajnalfény a trópuson hófödte csúcs az Alpokon veled oly szép nagyon. Peking, New-York sok állomás A képzelet repül velünk, oly szép az álmodás Csak nézlek én, lehunyva két szemem A nagyvilág te vagy nekem. Ocsi csernija (orosz) Fekete szemek Fénylő két szem Derűs napsugár Csillagos homály Óh, hogy szeretlek én titeket Megmondani nem lehet Nem nézném őket Nem fája szívem Azért keresném Ének szóval én Óh ti két szem Fekete szemek Boldog perc ez veletek 7

8 Varázs saját vers Ha meglátlak én téged az én szívem sajogva dobban s repdes Nem tudom, hogy jó ez, illúzió Ellenállni nem tudok én Te vagy a fény és homály Te vagy a kábulat és a vágy Te vagy az álom, mely szerteszáll Te vagy nékem minden már. Sopen Száz éve már Bál volt minden éjszakán és karnevál Sopen, a költő árván muzsikált egy lány után Vágyat lát a lány szemében Gárda hadnagy táncra kérte Látta, hogy az ajkuk összeér Azóta már 100 év, messze jár Lágyan hoz a szél egy halk melódiát Sopen dalát. Rózsafa virít az ablakom alatt Néked küldöm minden levelét Rózsa levélen megírom néked azt, hogy a szívem mindig a tiéd Nélküled az élet szomorú, akár a tél Összetört szívemben az emléke él Rózsafa virít az ablakom alatt Néked küldöm minden levelét. 8

9 Santa Lucia (olasz) Sul more luccica Lostvod ar gento Placida-e lon ou da Prosperail nento. Ve mitcol logi le Porchelta mija Santa Lucia, Santa Lucia Nistr odal okomos o bella migi Santa Lucia, Santa Lucia Sorrentó (olasz) Vide máre gjánto belló Spira tontu senti mentó Come tu a Ktine mente Kosketato fóje suma gurda gua Cordó Cordinó Linti Sisti cjure Ovonce, Naprafuno okosi fino Dentu a core se na va E tu dike parto a dió Toluntane Dostua Core Dalanter a del a more Fine a core amu Turna Honnu mela sa Nundorno Stunturmento Forna a Sorento forme compo! 9

10 Solemio (olasz) Kebella cosa majurnate sole Nánátu sole cjubelo hine Tempesta pela ria freska peredzija Cebela cosa majurnate sole Nana tu solle kjubello á hiu O solle mió stomfronte a te Indián szerelmi dal A tó kék vizén ragyog a Hold Gyönyörűbb nyári éj még sose volt Szívemből feléd egy dallam száll A vágyak szárnyán reád talál Ha leszáll az éj kicsikém te ne félj Szíved az enyém, s a tiéd vagyok én Szerelmem küldöm a szívem forró szaván Akkor mi lesz, ha a válasz nem jön majd az éjszakán Ha leszáll a dal a sötét éjeken át Ha leszáll a dal s terád rádtalál Üzened majd, hogy nem félsz már Ha leszáll a dal, s terád rádtalál! 10

11 Féltékenység tangója Elszálló tekinteted énnekem nyugalmam vitte, s nincs többé álmom Reszketek arra gondolni, hogy hazudsz, s hogy nem szeretsz már, hogy hűtlen lettél Az én szerelmem oly tébolyító Álmatlan éjeim óh oly szomorító Te jól tudod, hogy csak te tudod visszahozni az én álmom Óh mért fáj a szív, mond miért Óh úgy kérlek én ülj mellém, s mondd, hogy csak enyém vagy még s nem hagysz el engemet semmi kincsért Óh, hogy fáj a szív, bolond szív Féltékenység engemet úgy űz s nem múlik e láz rólam már többé Csak fáj a szív, mond miért? Trojka saját vers Havas mezőkön a trojka vágtat Mögötte ezüst utakat, hagy És fájó hangon sírnak a csengők Messze fut a szán feledni őt. Óh szemek, szemek Szemek szépek Egy ifjú szívét megsebzétek Óh, emberek pokoli vakok Ti a mi szívünket elválasztátok. 11

12 Ibolya árusleány Én, egy szegény leány az utcákat járom virágom kínálom járva sok kávéházba: vegyenek virágot, egyre csak mondom Ez az én sorsom Hölgyeim és Uraim szánjanak egy kicsit engem Violetta az én nevem, gyermekem az én mindenem Óh, szegény szerelmem virága ő Legszebb virágom Virágom kínálom, egyre csak mondom Ez az én sorsom Én Violetta. 12

13 Kedves Én most elmesélem kedves néked azt Olyan szívből jövő szép érzést fakaszt Talán nem is volt oly régen a mi kettőnk életében ez a csodás költemény. Lent a tónál ránksütött az ezüst hold Olyan édes és barátságos volt Talán nem is volt oly régen a mi kettőnk életében az a csodás költemény. Mennyi szépet ad az élet Künn a fákon sok virág Csókkal fogadtalak téged Miénk volt az egész világ Azután jött a válás És a regény nincs tovább. 13

14 Szerelem A szerelem egy furcsa talány Én annyi évig boldog voltam veled Csókolóztuk sok-sok éjszakán Csak benned bíztam és elhittem neked, Hogy így tart ez majd örökké talán. A szerelem egy furcsa talány Sosem tudjuk megfejteni talán S ha mindent, de könnyen mindent elvesz A szerelemben minden lehet. Már ki volt tűzve eljegyzésünk napja, amikor megjelent egy idegen Te hagytad, hogy a szívét neked adja s elmentél tőlem némán, hidegen Az ember mindig fájó szívvel válik Egy búcsú könnycsepp látszik a szemén Most téged szintén elhagyott a másik Te úgy jártál, mint veled jártam én. 14

15 Portofino Jusson eszedbe Portofino Sziklák között egy kisvirág Alkony volt, sirály jött a vízen Éppúgy, mint akkor, hogy elhagytál. Ne félj nem fáj a régi emlék Eltűnik a messzeségbe már Alkony borítja Portofinot Épp úgy, mint akkor, hogy elhagytál. Csak a kis utca őrzi lépted Estéként peng még a gitár Vörösbort most is éppúgy mérnek Éppúgy, mint akkor, hogy elhagytál. 15

16 Kis virág Kis virág csak neked mondom el Figyelj, hogyha érdekel Érzem, vallanom kell! Volt egy lány, aki mindig várt reám Aki sok éjszakán velem boldog volt, vagy csak mondta talán? Hisz most nem gondol reám Tőlem oly messze jár rég már. Kis virág bánat az életem Néha könnyes a szemem Mi lesz velem? Ma emlék csupán, de régi seb fáj Annyi év után szívem csodára vár Kis virág veled azt üzenem, hogy még mindig szeretem Hozd el nekem. 16

17 Szemek saját vers Fekete szemek Fénylő két szemek Derűs napsugár Csillagos homály Óh, hogy szeretlek én titeket Megmondani nem lehet. Nem nézném őket nem fája szívem Azért keresném énekszóval én óh ti két szemek fekete szemek boldog perc ez veletek. Rabinya saját vers Száll az alkony lassan a szomorú házra Mért kívánom tőle a szerelmed újra Soha nem jössz vissza már, hogy újra boldog legyek Az én szerelmem ég még, ha messze jársz is te. Óh Robinya, Robinya Óh, hogy szeretlek én Óh Robinya, Robinyuska jöjj hát vissza még. 17

18 Búcsúdal Egy hideg téli éjszakán megérted majd talán, hogy mennyit fájt a búcsúzás a találkozások után. Életem őszi alkonyán egy hűvös esete lent a tónál ha majd leszáll a dér könnyet én értem lehet, hogy ejtenél De már nem lesz kiért! 18

19 Hosszú az a nap Hosszú az a nap, amely a csókod nélkül múlik el Hosszú azaz út, amit a küszöbömig megteszel Hosszú az a perc míg átölelsz, míg mindent elmesélsz míg gondjaidból hozzám visszatérsz Rohan az idő aztán, és a búcsú óra oly nehéz Akit úgy szeretsz annak a másik oly kevés Ha tudnák, hogy vár míg sietnél hozzám Boldog az a perc, ha magadhoz ölelsz drágám. Holdvilágos éjszakán Holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány Ott jön egy királyfi tán hófehér paripán Ez az álom oly mesés Aztán jön az ébredés A királyfi oly kevés és hogy jön, tévedés és mégis mint kicsin fellegek úsznak az ég peremén még őket nézni lehet örök életű lesz a remény, a remény. Este úgy tíz után Budapesten zavaró aztán jön a riadó Zúgnak a gépek és szórják a bombát szanaszét lent a picében örökké él a remény, a remény. 19

20 Csak egy Csak egy nap a világ Csak egyetlen csók az életünk Ki tudja mi vár ránk, s ki tudja holnap mire ébredünk Ma nevet ránk az éj Ma csókra hív a szám, a két karom Ma szívem a tiéd, s mit bánom én a fájó holnapot Add nekem az éjszakád Én az életem adom Csak addig éljek, s ne tovább, amíg a szádat csókolom Csak egy nap a világ Csak egyetlen csók az életünk. Hamvadó Hamvadó cigarettavég ül a hamutálcán Csöndben végig ég, kis cigaretta hidd el nekem, engem is csak égve dobtak el Volt egy lány kit forrón szerettem Nélküle borús az életem Kicsi cigaretta, hidd el nekem engem is csak égve dobtak el. 20

21 Tavasz Szép természet Új tavaszra ébred Bimbó feslik mára rózsafán A szép virága nyílik nékem A tavasz útján boldogság vár. Tavasszal kell a szerelem A tavasz hozta el nekem A fákon cseresznyevirág Tavasszal oly szép a világ Színes pillangó száll felém A tavasz hangja az enyém Hajadon táncot jár a szellő Szemed tükrében száll a bárányfelhő Te vagy a legszebb Tavaszi álom S a csókod lesz az ébresztő. Csak egy kis emlék Csak egy kis emlék A szíven átfutó, bolondos emlék Hívatlan vendég Mégis ha rátalál Néha úgy fáj az a kis emlék Ez történt tavasszal Ránk mosolygott a szép nyár Őszkor már tovaszáll a szerelmünk már. 21

22 Hálás Hálás szívvel köszönöm a sorsnak, hogy téged adott nékem senki mást És a sok boldog órát, melyről annyit álmodtam én Köszönöm a szemed tiszta tükrét, mely úgy ragyog reám mint a napsugár és a sok boldog órát, melyről annyit álmodtam én. Kerthez A kerthez tartozik a rózsa A patakhoz a habfolyam A diófához a dió illata Te pedig hozzám tartozol. Az éghez tartozik a csillag A csillaghoz az esti fény Míg élek szeretlek én téged Te pedig hozzám tartozol még. 22

23 Szép esténk Szép esténk lesz, ha egyszer majd megöregszünk Sose veszekszünk Ülünk a kandallónál s fogjuk majd egymás kezét A lámpa ég, akkor megköszönöm azt a napot amikor én megláttalak, hogy egy életen át a boldogság itthon maradt. Ott ahol Ott ahol a sárga folyam hömpölygő hulláma búg ici-pici házban, rózsás kertben csöpp lányka él Gyere kicsi kincsem Úgy sincsen hű párom még Jázmin virág, légy az enyém Csak a csókod lesném, úgy lesném, jöjj hát felém jázmin virág, légy az enyém. 23

24 Amikor Amikor először megláttalak virágos almafák alatt Ránk nézett irigyen a sápadt hold De szép is volt Az álmok rég tovatűntek és vissza sose jönnek De néha visszatér a pillanat, mint édes tünemény S úgy érzem suttogod a fák alatt szeretlek én Rejtély Rejtély, hogyan történt nem tudom Bilincsbe vertél Nincs azóta éjjelem se nappalom Te is érzed jól tudom, hogy még is furcsa rejtély hogy szeretsz nagyon Csak egy kis emlék Ez történt tavasszal Ránk mosolygott a szép nyár Azt mondta szeret majd Minden tovaszállt Ma már csak emlék A szíven átfutó, bolondos emlék Hívatlan vendég, fájó kis emlék. 24

25 Melletted Melletted nincsenek hétköznapok, egyhangú pillanatok, és nincsenek bánatok Melletted árnyékot nem ismerek Szerelmes tekinteted A felhőkön is átragyog. Futó felhők szállnak, s múlnak el Legszebb álmodásunk vált valóra mikor siettél felém az első csókkal Melletted nincsenek hétköznapok Az élet maga a boldogság Ígérd meg nékem azt, hogy így szeretsz tovább. A mi utcánk A mi utcánk ó be szép Itt-ott sápadt kis lámpa ég Lehet máshol több fénysugár A mi hű szívünk mégis visszajár. 25

26 Kicsit Kicsit szomorkás a hangulatom máma Kicsit belém szállt a boldogtalanság Kicsit elbántak velem, no de történt már ilyen szívem harag nélkül gondol rád. Gyere, gyere drága cimborám gyorsan vigasztalj Látod összeroppanok már Gyere, gyere drága jó gitár kell egy igaz dal, amitől a harag hamarosan odébb áll. Kicsit szomorkás a hangulatom máma Kicsit belém szállt a boldogtalanság Kicsit elbántak velem, no de történt már ilyen szívem harag nélkül gondol rád. 26

27 Hulló levél Egyszer oly rég egy forró estén Egyszer oly rég Szép május volt Ajkam szemedre hullt, s remegve kihalt Utunkra sütött a esi hold De s szerelmi álom illan, s nincs többé álom csak mindenhol hull a falevél, mely többé nem jön vissza csak álomban, mert elvitte őt az őszi szél. Van nekem Van nekem az égen egy kis csillagom Azt a csillagot majd néked lehozom Majd az a kis csillag mindent elmesél, hogy az én szívem csak te érted él. Hiába Hiába menekülsz, hiába futsz A sorsod elől futni úgyse tudsz Sorsunk nekünk, a végzetünk, hogy egymásért szenvedünk Hiába gondolod, hogy vége már Hiába vagy fölényes és vidám Én jól tudom, hisz könny arcomon, hogy egymásért szenvedünk. 27

28 Muszka földön Muszka földön lassan jár a posta Alig várják már a válaszom Megkérem a rádióstól szépen közvetítse kívánságdalom. Sokkal jobban szeretlek mint máskor Minden percben rád gondolok százszor Valahol Oroszországban Arra gondolok, mikor a csillag rám ragyog Azt a csillagot te is épp úgy láthatod. Nincs kegyelem Nincs kegyelem Tudtam, hogy ez lesz a vége Jöjjön ami jön Én megköszönöm Csak maradj meg nékem. Két asszonyt Két asszonyt egyszerre szeretni nem lehet Nem tudod széttépni ketté a szívedet Könnyes e vallomás szép asszonyom Bocsássa meg nekem, ha fájni fog nagyon Szépeket magának hazudni nem tudok Mégis ha kérdené a szívem megbukott Feledjen el engem, a lelkem sír Két asszonyt egyszerre szeret a szív. 28

29 Ibolya Ibolya szál, te édes ibolya szál Mért fáj a szívem egy asszony után Kicsiny szobám még mindig üresen áll Jöjj hozzám édesem egy éjszakán Kérlek, hogy hallgass meg, figyelj Szeretlek én ibolya szál. Mondj Mondj valami bíztatót Egyszerűt és tiszta szót Mondj valami kedveset, simogatót Mondd azt, hogy ölellek, csókollak, imádlak én Mondj valami bíztatót Egyszerű, szép, tiszta szót. Drágám Drágám ne hagyj el így egyedül, árván Te vagy az első boldog órám Bocsásd meg száz hibám Drágám te vagy az első nagy szerelmem S ha mégis el kell mennem Ez nem az én hibám A világon nincs teneked párod Te lész az életem, te vagy a végzetem Te vagy a végzetem drágám. 29

30 Sétahajó Sétahajó lágyan ring a Dunán Száz hullám taraján Csodaszép délután A könnyű szélben hajad az arcodhoz lebben és a két szép szemedben derűs táncot jár a csillag sugár. Kigyúlt Kigyúlt a fénysugár a megszépült új Lánchídon Ott mentünk, jól tudom a boldogság felé Ott jöttem rá, hogy szeretlek téged s nélküled az élet nem sokat ígér Kigyúlt a fénysugár. Mosoly Egy mosoly, egy vallomás és egy forró kézfogás Tőled egy csók énnekem, milyen csodás érzés e szerelem Nem csinálunk a szerelemből titkot, hisz úgy is tudja már az egész világ a szemed fénye bennem szállt. Egy mosoly, egy vallomás és egy forró kézfogás. 30

31 Szerelem A szerelem egy furcsa talány Sose tudjuk megfejteni talán Szerelem mindent ád és elvehet A szerelemmel minden lehet. Kis virág Kis virág, csak neked mondom el Figyelj, hogyha érdekel Érzem vallanom kell Volt egy ki mindig várt reám Vagy csak mondta talán Tőle oly messze jár, hisz már nem gondol rám rég Kis virág bánat az életem Néha könnyes a szemem Mi lesz velem? Bolyongok Bolyongok a város peremén, ahol véled egykor jártam én S mégis szomorúan kérdem, hogy látlak-e még egyszer én? Minden sarkon csak te jössz felém Minden arcról mosolyogsz felém S mégis szomorúan kérdem, hogy látlak-e még egyszer én? 31

32 Tudom Tudom, hogy vársz, ha este nyolcat üt az óra és te mész az új találkozóra Tudom, hogy fáj, gondolsz-e rám, ha este csend borul az égre s felnézel a csillagos égre Tudom, hogy fáj Én jól tudom, hogy így nem mehet soká Hazudni lehet, de nem egy életen át. Tudom, hogy fáj! Te vagy Te vagy a fény az éjszakában Tenger vízén fehér hajó Te vagy a szó a némaságban A szélben zöld falevél Szívemben te vagy a vér Imádlak én Te vagy a fény Te vagy a nyár, ha hull a hó. 32

33 Én most Én most elmesélem kedves néked azt, milyen szívből jövő szép érzést fakaszt Talán nem is volt oly régen a mi kettőnk életében ez a csodás költemény Mennyi szépet ad az élet Kinn a fákon sok virág Csókkal fogadtalak téged Miénk volt az egész világ és azután jött a válás és vége, nincs tovább Kinn a tónál ránk sütött az ezüst hold Milyen édes és oly varázslatos volt Talán nem is volt oly régen Ez a csodás költemény. Lila orgonák Lila orgonák, oly dús a lombotok Egy szép barna lányt úgy elbujtattak Hiába járok a kertbe jobbra-balra nézegetve Nem találok kedvesemre bárhol is keresem A sok szép virág közt én nem lelem. Rád bízom Rád bízom az életem, hisz te is szeretsz kedvesem Nélküled nincs se éjjelem, se nappalom Te is érzed jól tudom, hisz szeretsz nagyon. 33

34 Gyere Gyere ülj kedves mellém mielőtt még elmennél, hogy még egyszer a szemembe nézz. Ezek nem könnyű percek Érzem a szívem reszket, hisz a válás az mindig nehéz No, csak ne sírj Ez nem méltó búcsúzás Légy okosabb, Mintha nem fája semmi No csak így, és most menj el Ilyen mosolygós szemmel Így fogok gondolni rád Hagyd a könnyeket másnak Rád még szép percek várnak No csak menj kedves, jó éjszakát. 34

35 Csupa Csupa könny a szobám, mert nem vagy nálam Csupa sóhaj a szám mert nem vagy nálam Jönnek már Hallom a lépteket Csak jajgat a szél, félek. Hidegebb lett a tél Forróbb a vágyam Csak az óra zenél az éjszakában Az utcán villamos jár, A szürkület felszáll Csak jajgat a szél ha nem vagy nálam Kitört Kitört nálunk a mambóláz A város mambót ráz Tanulj meg hát rázni és azután nem fogsz fázni Hangos lett a népi tánc is Nem kell csak rázni és nem fogsz fázni 35

36 Orgona Orgona virág, orgona virág gyógyítsd meg a lelkemet, mert akire vár nem jön soha már, nem szeret az engemet Nincs énnékem semmi örömöm Két szememből csak pereg a könny Orgona virág gyógyítsd meg a lelkemet. Húzd cigány Húzd cigány, hisz úgy is vége már Csurdulásig telve a pohár Jó barátok Isten véletek Már én innen úgy is elmegyek Senkinek se nem panaszkodom Nem segít a könny a bánaton Fájó szívvel elmegyek tovább Csendes kis falum jó éjszakát. Lehet Lehet, hogy túlságosan szerettelek Lehet, hogy voltam én egy nehéz eset Lehet, hogy megártott az őszinteség Ez tőled nem volt szép Kegyetlen tréfát űztél te csak velem Becsaptad bolondosan az életem Az éjszakát is elátkozom Nappal érted imádkozom. 36

37 A haja A haja szőke volt, mint színarany kalász A csókja olyan édes volt, mint cukros ananász A szeme tengerzöld, kék alapon Viharban pont ilyen a Balaton Rámnézett s bíztatott Nem tudtam hol vagyok Csak éreztem, hogy lázasan feléje indulok Már azt hittem elérem, de hirtelen eltűnt azóta keresem az életem. Szeretlek Szeretlek én, jöjj vissza hozzám szeretném csókolni, becézni újra a szád Úgy sír a nótám, nélküled borongós ősz van és nincs többé nyár. Elloptad tőlem az álmaimat pedig az élet csak gyertya láng Lassan felőrlöd a vágyaimat, mire felébredsz késő lesz már. 37

38 Vár rám Vár rám a tengerparton egy kislány Csónakán odahív egy ifjú halász Este ha parthoz ér a csónakán dallal üzeni, hogy már vár reá Mandolin hívó hangja száll felém Érzi, hogy az ő szívében nincs más csak én Csókjától felragyog a két szemem Boldog leszek lenn a tengeren. Jusson Jusson eszedbe Portofinó Sziklák között egy kis virág Alkony volt, sirály jött a vízen épp úgy, mint akkor hogy elhagytál Csak a kis utca őrzi lépted Esténként peng még a gitár Vörösbort most is éppúgy mérnek a kis lugas még visszavár Nem maradt semmi csak az emlék A képed ide hozzám szállt Jusson eszedbe Portofinó Úgy van, mint akkor, hogy elhagytál. 38

39 Valaki Valaki kell nekem is aki csak az enyém Aki úgy ahogy én magányos utakon jár Aki keresve-kutatava jár, majd csak egyszer rám talál. Váratlanul Váratlanul rohant reánk vágyunk, ez a furcsa láng Oltsd el hamar, oltsd el hamar, mert már a húsomba mar. Ez lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte Egy holdsugaras nyári, forró este, mert ahogy ott csöndben álltunk Lassan összeért a vállunk, s vadul, némán fogtuk egymás kezét Ez lett a vesztünk, a kettőnk veszte. Szomorú Szomorú vasárnap száz fehér virággal Vártalak kedvesem templomi imával Ez volt az utad, az utolsó Fehér virágok közt a koporsó Azóta mindig szomorú a vasárnap. 39

40 Összecsendül Összecsendül két pohár Muzsikája csengve száll és a titkos félhomályban kéz a kézre rátalál Halk futam a zongorán Ketten egymás oldalán Ilyen édes pillanat csak egyszer van talán Itt minden muzsikál A szív, a szem, a száj és andalító ritmusán a vállhoz és a váll Összecsendül két pohár Muzsikája csengve száll Seherezádé Már itt az éj Vár rád a szultán Jöjj hát, mesélj Hold fénye csillan, te szép leány arcodnak hamvas, hús bársonyán nagy úr a szultán, kegyetlen, vakmerő de évek múltán rabod lesz ő Seherezádé még most is él XXX lelke ezer egy éj. 40

41 Miért kell Miért kell mindig, mindig csalódni nékem Azt hiszem, hogy elhibáztam én az életem Talán nincs is szívem Ki tudja mi van vélem? Valamikor boldogságról álmodoztam én Rózsák között jártunk együtt ketten, te meg én Mára elmúlt minden Ki tudja látlak-e még? Egy rózsaszál volt minden amit adtál nékem Azt mondtad nem felejtesz el E rózsaszál elmondott mindent, mindent nekem azt is, hogy nem kell a szívem Én arra kérlek utoljára ne hallgass a rózsaszálra Gyere vissza, úgy vár a szívem Egy rózsaszál volt minden, amit adtál nékem. 41

42 Száz éve Száz éve már Több is talán Párizsban bál volt minden éjszakán és karnevál Kényes kedvvel táncoltak a dámák Sírt a lágy holdvilág dalolt, komponált a zongorán Sopejn, a költő árván muzsikált egy lány után Vágyat lát a lány szemében Gárdahadnagy táncra kérte s látta, hogy az ajkuk összeér Azóta már száz év messze jár Lágyan hoz a szél Egy halk melódiát, Sopejn dalát. Tavaszodik Tavaszodik már Zöldül a határ s nyiladoznak az orgonák Ilyenkor a rét csupa margarét s mámorosak az éjszakák Muskátlis ablakok reám ne várjatok Levelet se ír, vissza sose hív megszegte az ígéretét! 42

43 Csendül Csendül a, csendül a csend Csendül a Volga vize Csónakom leng a vízen Hol vagy te drága szívem Had evezzem oda át hol susog a fű és a nád Csónakom elébe szívemnek mélyére zárom én magát S oly kinn a hullám ringatja szelíden, lanyhán égi szerelem vár mos mireánk Csendül a, csendül a csend. 43

44 A világot A világot járom Velem a gitárom Házról-házra járok én Vén öreg legény Zúzmarázó télben forró napsütésben Minden mindegy énnékem csak egy a életem. Kincseimnek árán Volt egy büszke dámám Pusztulásba kergetett, s széttépte szívemet Szívem a szíveddel vesztettem én Egy rongy van, egy rongy a szívem helyén Egy rongy, mely nem érez, nem is sajog Úgy érzem már nem is vagyok. Hajdanában régen három vármegyében nem volt nálam nagyobb úr, s most koldus vagyok. 44

45 Ott ahol Ott ahol a Nyeszter vize zúg Van arra egy madárjárta út Fából verve van egy kicsi ház Nyomorúság ami ott tanyáz. Öreg szüleim könnye úgy szakad, hogy ki áradt tőle a patak Könnytengerbe hömpölyög az ár Abba vész a fehér arcú cár. Hallod rózsám mit fütyül a szél Lengyel földről szép mesét mesél Lengyel földön hagytam a babám Ott lettem rab egy bús éjszakán. Zsarnok rabja csak testem lehet, mert a lelkem száll hegyek felett Hegyen, völgyön, réten, bokron át verdesi a rózsám ablakát. Volga Volgának hullámzó habjai S titokról mesél az ár Marija kék szemű kisleány szíve szerelmére vár Marija várja halászlegényt sietve rohan a part felé Csónakból kilép és csókot ád Övé az egész világ. 45

46 Hulló falevél Hulló falevél, sárgul a levél A szép tavasznak már vége A nyár mely lelkünkben égett Már csak emléke él, hulló falevél, sárgul a levél. Kiskertünk legközepében áll ott egy sötétplatán Alatta sok álmot szőttünk szép tavaszi éjszakán Szerelemről, boldogságról ábrándoztunk te meg én kis kerti padunkon ülve rózsanyílás idején Hulló falevél suttogva beszél. 46

47 Nagyanyó mesél Nagy a figyelem Azt meséli, hogy mi a szerelem Amint így mesél felcsendül a múlt Hangja reszkető szava elnémul. Nagyanyó Jött az első bál Az első ideál Az első kis levél Az első kisvirág Az első randevú Az első forró csók Minek mondjam tovább? Hisz úgy is álom volt. Hálás Hálás szívvel köszönöm a sorsnak, hogy téged adott nékem senki mást és a sok boldog órát, melyről álmodtam én. Köszönöm a szemed tiszta tükrét, mely úgy ragyog rám, mint a napsugár és a sok boldog órát, melyről annyit álmodtam én. 47

48 Ezüst Ezüstös holdsugár ragyogj be ablakán simogasd homlokán csendes éjszakán Kérlek, hogy vigyázva ne ébreszd, hozd el a nyugtalan szívének titkát Hajnal táján, ezüstös égi fény veletek üzenek Hozzátok énfelém az ő szerelmét. Hosszú Hosszú az a nap, amely a csókod nélkül múlik el Hosszú az az út, Amit a küszöbömig megteszel Hosszú a perc míg átölelsz Míg mindent elmesélsz Míg gondjaidból hozzám visszatérsz. Rohan az idő aztán a búcsú újra oly nehéz Akit úgy szeretsz Annak a másikból minden kevés Ha tudnád, hogy mennyire várlak tán még jobban sietnél hozzám Boldog az a perc mikor magadhoz ölelsz drágám. 48

49 Egy könny Egy könnyben, egy dalban, de tenger sok jaj van Ha vérzik a szívünk belül csak hullnak a könnyek, mert könnyezve könnyebb Könny nélkül a bánat megöl, Ha nem láthatom arcod mosolyát sírni fogok egy életen át Egy könnyben, egy dalban, de tenger sok jaj van Még egyszer Még egyszer mondd azt a szót, szeretem én Oly sokszor mondd, akkor nem feledem én Könnyünk, mint összeolvadó puha hó felszárad, mert a napsugár az a szó Nincs ennél mámorítóbb muzsikaszó Zsongító, bódító, simogató Életem most már a tiéd, mondd azt a szót még. Mondd Mondd, hogy eljössz kedvesem Mondd, hogy meddig-meddig várjak Holdsugaras estéken elönt majd a szerelem. 49

50 Hársfák A vén budai hársfák békésen suttognak Elpihen a lombokon a szél Már hold ragyog a bástyán, s úgy érzed boldog vagy lágyan egy kis kéz kezedhez ér Oly jólesik a légyott este a Ruszvurmnál, minta mese halk muzsika száll Felrepül a sóhaj Csók akad a csókkal Nyár tüzel, vagy tél van várva várj Jöjj ide a bárba, nem maradsz te árva, mert valaki várva vár. Budán Csak a szellő a Dunán s a szívünk mire vár Budán gyönyörű minden álom Budán megtalálom a párom Budán csak a szellő a Dunán s a szívünk mire vár. 50

51 Muzsikus Muzsikusnak dalból van a lelke Egész világ szíve dobog benne Muzsikusnak szmoking a kabátja Nincs egy igaz jó barátja Lágyon, legyének! A muzsikus kérem szeressétek Muzsikusnak dalból van a lelke! Minden éjjel Minden éjjel veled álmodom Mért van így, nem tudom Mért szeretlek téged oly nagyon Mért van így, nem tudom. Csókos ajkad, hogyha rám nevet adok érte könnyes perceket Olyan szép ez az álomvilág Olykor ébredni oly keserű Hogyha foszlik az álom, a vágy, az édes emlék néha fáj Sokszor veled álmodom, Mért van így nem tudom, nem tudom. 51

52 Hull Hull a sok levél, újra itt a tél Fejem befedte már a dér Nem hív senki sem Nem kérdi senki más Senki más csak a hóhullás Hull a sok levél, újra itt a tél Messze száll a napsugaras nyár Nem hív senki sem Nem kérdez senki más Senki más csak a lombhullás. Halálos Halálos méreg szeretni téged Imádni téged mindent megér A szívem dobban, a vérem lobban Hogyha hangod hallja, az éj zeném Jöttödet várom, hiába várom Megértem én 52

53 Józanon Józanon ha rád emlékszem Asszony ne várj haza engemet Felejts el, mint régi párod Felejts el, hogy én szerettelek Kisfiamat csókold meg helyettem, s mondd meg néki apád elhagyott Árva lettél, mint parányi bimbó Apád a csavargó elhagyott. Ne várj hiába sápadt virágom Más a tiéd, más az én világom. Hálás Hálás szívvel köszönöm a sorsnak, hogy téged adott nékem senki mást És a sok boldog órát, melyről álmodtam én. Köszönöm a szemed tiszta tükrét, mely úgy ragyog reám, mint a napsugár És a sok boldog órát, melyről annyit álmodtam én. 53

54 Ne hagyd el Ne hagyd el soha azt ki téged szívből imád Lásd be, hogy néked is van számtalan kis hibád A rózsa tövise is megszúrja a kezed Az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed Ha néha bántalak gondolj az első csókra Gondolj az első édes szép szerelmes szóra Egy percre könnybe lábad akkor majd a szemed S rádöbbensz arra, hogy itt a helyet. Jöhet egy másik aki követ Ki szebben mondja neked, hogy csak is téged szeret Ne higgy a szóra, mert holnap virradóra rájössz, hogy elrontottad már az életed Hát jól vigyázz, hogy ne hibázz Ne hagyd el soha azt ki téged imád. Lehet Lehet, hogy túlságosan szerettelek Lehet, hogy nem voltam egy nehéz eset Lehet, hogy megártott az őszinteség Ez tőled nem volt szép Álmodozni rólad édes keserűség Szép volt, de leszállt, mint a szappanbuborék 54

55 Pesti nők Mondd azt, hogy imádom a pesti nőket, ha arra jársz Mondd azt, hogy nem tudom Feledni őket, ha arra jársz Nézz le a Lánchídról A vén Dunára, ha arra jársz Mondd azt, hogy elfogja testemet, lelkemet a forró néma láz Öleld meg helyette hű szíveddel Pestemet, ha arra jársz. Vágyom Vágyom egy nő után Egy nő után kerget a vágy Vágyom a két kezét, mely olyan szép, mely olyan lágy Vágyom a mozdulatát, amely a véremen hullámzik át Vágyom szavát, azt a bűvölőt Vágyom utána és imádom őt. 55

56 Nem él Nem él jobban Kínában sem a kínai császár, mint amikor a szívemre a búbánat rászáll Nézd, hogy hervad a világ Nézd, hogy huncut a világ Nézzed azt a lány a csókért csókot át Nézzed, hogy a szerelem csak csalfa délibáb Hajmási Péter, Hajmási Pál a barométer esőre áll Húzatom agyba-főbe Beugrok a nagybőgőbe Hajmási Péter, Pityke Pál. Csillag Vagyok egy pár kis csillag Szemeimben könny csillog Ilyen forró és csábító nem volt még más Én nem szeretek mást, csak téged Tenélküled mit ér az élet Én tartozom egy vallomással Én nem lehetek boldog mással A szívembe száz cselló muzsikál Szerelmes kis szíved mond mire vár? Én nem szeretek mást, csak téged Te vagy nekem a forró nyár. 56

57 Egy rózsaszál Egy rózsaszál Szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél Nem tudod elérni aki küldte, mert aki küldte az nem él Nyugszik a csendes temetőben Szemét lezárta a halál Az ő porából nyílt e rózsa E rózsa, rózsa, rózsaszál. Rózsa Egy rózsaszál volt minden, amit adtál nékem Azt súgtad nem felejtesz el E rózsaszál elmondott mindent, mindent nekem Azt is, hogy nem kell a szívem Én arra kérlek utoljára ne hallgass a rózsaszálra Gyere vissza úgy vár a szívem Egy rózsaszál volt minden, amit adtál nekem. 57

58 Kukorica Kukorica közt születtem Ott neveltek engem, a nevem is oly parasztos, de én nem szégyellem Be-bejárok a faluba édes Iluskámhoz Az én nevem, az én nevem Kukorica, Kukorica János. London A londoni réten egyedül járok A legnagyobb úrinő vagyok Eltakarodnak az utcaseprők és kéményseprő inasok Ha nincsen pénzem iszom hitelbe Enyém a legszebb leány szerelme Enyém a legszebb rózsaszál, amely az utcasarkon áll. Emlékszel Emlékszel még, jut még eszedbe a múltunk Emlékszel még tavasszal minden virág Emlékszel még egymás szívére borultunk Emlékszel még kék volt az ég Bűbájos álom, de szép volt, de szép volt, de szép. 58

59 Tündér Tündérországban édes az élet Tündérországban élni jó Tündérországban addig marad jó, míg a szívedben ébren a vágy Jaj Jaj cica eszem azt a csöpp kis szád Nélküled még a mennyország is más Nem megyek egyedül oda Nem hagylak el, nem én soha Jaj cica eszem azt a csöpp kis szád. Te rongyos Te rongyos élet Bolondos élet Mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz? Te rongyos élet, bolondos élet leszokni rólad Istenem olyan nehéz. 59

60 Két piciny Két piciny fehér balett cipő Vén bohóc szívén sebet ütő Te csak táncolj, táncol, táncolj Csak nevess, egy pici halk dobbanás a szíveden Két piciny fehér balettcipő Két szeme mindig könnyező és ha kigyúl száz rivaldafény elpattan a húr a vén bohóc szívén. Lehoznám Lehoznám néked a csillagokat is az égről Tündér vagy te a tündérmeséből Te vagy az álmom, te vagy a csókos éjszakám Várlak, hogy karomba dőlj, majd egy éjszakán. Zafír felhők közt vinnélek fel a mennyekbe Éneklő madarak dalolnak csicseregve Kezem a kezedbe, fejem a válladra hajtanám, s a szívembe súgnád az örök szerelem dalát. Még Még nyílnak a zombori rózsák Majd visszajövök újra én A város rám leheli csókját és boldog leszek újra én. 60

61 Az én anyámnak Az én anyámnak nincs selyemruhája Az én anyámnak nem is állna jól Sötét fejkendő az ékesség nála, filléres boltban vette valahol Az én anyámnak, hogyha szárnya volna lehozna nékem minden csillagot Az én anyám egy megtestesült jóság s én hozzá mégis rossz vagyok. Az én anyám Az én anyámnak haja fehér, mint a hó Oly hajlott, oly megtört, oly önfeláldozó Utolsó falatot szájától vonta meg Nőttek a gyerekek, s ő közben megöregedett A ősz hajú asszony kabátkája csupa folt Egyetlen kincse fia mosolygása volt Ó mily koldus, árva vagy nélküle Hisz őt pótolni nem tudja senkise Az ősz hajú asszonyt, az egyetlen édesanyát. Mondj Mondj valami biztatót Egyszerű és tiszta szót Mondj valami kedveset, szépet, cirógatót Mondd azt, hogy fáj ha másra nézek Mondd azt, hogy nélkülem már mit sem ér az élet Mondj valami biztatót Egyszerű és tiszta szót 61

62 Tenger Engem hív a messze föld, ahol a vadgalamb költ Más táj, más nép, más lány, más ég Mégis vágyom, csak egyszer otthon lehetnék! Muskátlis ablakok Reám ne várjatok Ott ahol éltem én árván Ott ahol él anyám Ott ahol él babám Ott lennék boldog csupán Bár csak egyszer otthon lehetnék! 62

63 Kívül Kívül a kaszárnyán Künn a kapunál Este a fénylő lámpa És ő most is ottan áll Szívembe zárnám Két karomba zárnám Angyalom, én édes angyalom Én édes angyalom. Hulló Hulló falevél, sárgul a levél Kiskertünk legközepében áll ott egy sötét platán Alatta sok álmot szőttünk szép tavaszi éjszakán Szerelemről, boldogságról ábrándoztunk te meg én Kiskertünk padján ülve rózsanyílás idején Hulló falevél, sárgul a levél A szép tavasznak vége a lelkünkben a nyár égett Már csak emléke él Hulló falevél, sárgul a levél! 63

64 Zúg Ott ahol zúg a négy folyó Ott ahol szenvedni jó Ott ahol kiömlött annyi drága vér Ezredévről mond mesét a szél Zúg a kürt, az ősi vár fokán Honvéd áll a Horpitán Kárpát szent bércére visszaszáll Zúgva száll a magyar turul madár Ma este Ma este indulunk a frontra Búcsúzni jöttem kis Kató Ne félj vigyázunk az életünkre kis Kató Csókjaid emléke elkísér a sírig Az élet szép, szeretni jó Patyolatfehér ágyacskádban gondolj rám néha kis Kató! 64

65 Harcmező Harcok mezején, valahol tetőled távol Ott ahol senkise gyászol Ott halok meg én Nem lesz egy tenyérnyi föld sem puszta síromon Elesett bajtársam teste lesz a vánkosom Ahova el fognak temetni Síromra nem borul senki Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet lehordja rólam a földet messze majd a szél. 65

66 Csendes Csendes kis legénylakásban az óra éjfélt ütött Csókolj meg még egyszer édes Ki tudja látlak-e még! Borulj a vállamra édes Estére már itt sem leszek Estére indul az ezred Estére én is megyek. Hallod, hogy fújják a kürtöt Hallod a zene szól Azt fújják előre, rajta Fújják már a riadót. Egy fehér korházi ágyon fekszik egy sápadt legény Golyó ment a tüdejébe, alighogy él már szegény. Bajtársam küldd el a levelem Édesem Isten veled Találkozunk majd az égben Én már biztos ott leszek! 66

67 Álmaimban Álmaimban valahol már jöttél felém Álmaimban valahol már láttalak én Jöttél felém a boldogság vizén Kitárt karokkal vártalak én. Álmaimban valaha úgy imádtalak Álmaimban valaha voltál csakis enyém. Bécsi csárda saját vers Bécs városban nem is olyan régen magyar csárda volt a közepében csaplárosné és szakácsné magam voltam kérem Pincér főúr volt a hites férjem. Olykor-olykor volt ott nagy mulatság kirúgtuk a csárda magas falát szólt a zene, állt a lakodalom minden héten a Richárd Wagner Platzon. Énekeltünk népdalt, magyar nótát. Így vigadtunk több mint húsz éven át: És egy napon eladtuk a csárdát. 67

68 Szorentó saját vers Szorentóban jártunk Te meg Én szerelmünk fürdött a Tenger Közepén Hullámok szárnyán repültünk a nyárnak araszán a habok csókolták egymást délután. Ha leszállt az éj a víz mesélt, szerelmi álmokat hozott a szél, messziről gitár hallatszott s boldogan ragyogtak a csillagok. Szorentóban a szívünk érzelme aratott. Út a tengeren saját vers Utunk vezetett a Tengeren át jöttél velem szemben kezedben volt egy pálmaág azóta is kinyílasz szememben, mint a Déli citrus virág zöldellő reményt Terem e gondolatvilág! 68

69 Szigetvilág saját vers A hegyekben vala egy szigetvilág Szívünknek adta otthonát. Büszke magaslata volt, alattunk a rónaság lábunk előtt hevert egy csodás álomvilág, a háztetőig ért a rózsaág, virágba bújtattuk a fehér ház falát, egymás kezét fogva énekeltük a szerelem dalát! Capri saját vers Kapri sziget Tetején álltunk együtt Te meg Én alattunk hullámozott a Tenger a mélységben belenéztünk mélyen egymás szemébe, a Tenger moraja zenélt, a szemük egymásnak mesélt, s fejünk fölött ragyogó nap nevetgélt. 69

70 Felelj saját vers Felelj, a pilládra Hulló hópehely, olyan mint a könnyem, mely a szívedre lehet? kettőnk mosolyából kinyíl a cseresznyevirág Böjti szelekben nevet mireánk! Nap saját vers Keresem napomat lelkem középpontján Álmaimban szebb Volt az öröm Több volt a boldogság Becsapott a valóság minden ami szép olyan rövid mint a villámfény s eltűnik sokszor a remény. Gondolatom saját vers Gondolatom mozdulatom rabja Érzelmem senki nem takarja szívem ott hever a sárban üres léleknek prédája hiába kiabálna Vegyék fel, de hiába... 70

71 Árva saját vers Az ember rettenetes árva ha elvész egyénisége a gyávaságban Kikacagja őt az élet láza Hogyha saját magát megalázza Dühben erőd Pocsékolod előbb-utóbb hiányozni fog! Öröm saját vers Örömöm kalitkába zárt Az időm gyorsan lejárt Az égen pislákoló remény előtte mégis meghajol a szegény mert örökké valaki fél hogy a csillagon kialszik a fény! Tenger saját vers Elmennék én Túl a Tengeren Ha más lenne ott az életem. Kinyílana októberben a cseresznyevirág, bolyonganék míg nem találok rád. Idehaza a hűvös köd szitál az életem most már Ily sivár Gyere haza édes szerelem, Szerelemről szól az életem. 71

72 Pillangó saját vers Bár Pillangó Lehetnék átrepülném a földet. Így talán feledném emlékeidet. Láthatnád szárnyaim bánattól amint kitépődtek. Emléked utolér bárhova is megyek, Hiába Teszem meg e nagy messzeséget! Nápoly saját vers Haladt a Vonat Nápoly felé Idegenvezetőnk ő Volt és mesélt már nyújtotta a Tenger a kezét Repesve mondtuk egymás nevét Nápoly szerelmet adott és szenvedélyt azúrkék Partján hajó a hajóhoz ért sirályok repülnek a víz tetején Emlékbe megmaradt e költemény sütött a nap, nagy volt a fény sohasem volt felhő könny az ég Tetején. Varázsálom saját vers Álmomban Idegen földön jártam én Boldogság lakozott a szívem közepén. Tükörfény játszott a lelkem szigetén Egy szem követett, mindig jött felém már elárasztott a fény s rájöttem hogy sosem volt könny homály az Isten szemén. 72

73 Ölelés saját vers Viharos a szenvedély átkarol az ölelés Tüzed lángja Tűzbe kapott szerelmemnek tüzet adott szemeim az rajtad réved mosolyod majd hozzám téved szívemet hozzák felemelve Kikelethez Közeledve Vihar oldja ölelésem Maradj velem szenvedélyem. Csillag saját vers Hulló csillag fut az égen múló idő kísért egem adj Időt amíg art a szenvedély szerelmed utamra elkísér. Egy bizonyos határon túl Nékem már új csillag gyúl az utadon mehetsz tovább fentről majd vigyázok rád. 73

74 Tisza saját vers Lement a nap Itt az alkonyat Nézem-nézem odaát a Partokat Behunyt szemmel mindig látom arcodat Kincs nékem ez a gondolat jöhet árvíz is, akkor is megmarad Naplemente bíborában Belenézek a Tiszába arany szalag fénylik a hajában. Nyár saját vers Csókos Ajkadra rászállott a Nyár a Nap sugarában hajad arannyá vál az izzó nap áldoz embernek, földnek a Te néma éned bennem ébred, s míg benned világít a lélek felfogom érzelmi fénnyel a Te szenvedélyed. 74

75 Napsugár saját vers Égnek földnek Tüzet gyújtanak áldoznak most a napsugarak Féltelek én mint egy gyereket áldoznak a bukott sikerek Nincs menedék, marja a szívet, Úgy érzed érzelmed kinevet védve szerelmem árnyéka átkarol Védd magad! a dl is így dalol Sírunk saját vers Együtt sírunk, nevetünk Így van ez ha szeretnek Engem félig ne szeress Az ember így kárpótlást keres Kövessed a szíved Irányát Tükörképe Tiszta világát! Alkony saját vers Szép veled az alkonyt szép akár a virradat szépek veled a nappalok ha szerelmedért koldulok múló élet tova száll a koldulás se szégyen már Rövidebbek már a nappalok őszi ködben ballagok. 75

76 Őszi dal sajár vers Hulló őszi eső sírdogál ezután ez így lesz már Hull a köd a párán át szívem esőcseppje szövi át. Siratom az őszi időt Fájdalmamra költözők Irigylem a Temetőt Temetni Tud, én nem őt! Szerelem saját vers Ha a Szerelem ellepi szívedet a Téli nap is melegebb boldogságtól roskadnak a sötét fellegek új rügy szökken fel ha nézem a szemedet lüktető vér ellepi az eredet szívedben Aranyharangok Zúgnak reád szerelmi álmok borulnak. Égő gyertya saját vers Ég a gyertya lángja ég egy időre még el ne aludjék had lássam az arcod mosolyát mielőtt még elrabol ez a rossz világ Beszőtte az ősz a fejemet mégis délibábot kergetek szívem érzi a Te szerelmed hát hogy lehetne nem szeretni Tégedet. 76

77 Árnyék dala saját vers Álom szövi Teli nappalom nézek árván ki az ablakon nem várok az élettől csodát mégis látom lelked árnyékát. rám vetődött mint egy szellem árny mert a lelkem vele eggyé vál elkíséri bárhova is száll! Dal a gyertyáról saját vers A gyertya és az asztalon álmodozó alkonyon lelke egy szál cérnaszál pislákolva néz reám gondolatom reám kiabál Te életed is cérnaszál egyedül nézem a szobát, az asztalon a kialvó gyertyát. Dal a virágról saját vers Virágcsokorral jössz felém Így maradsz meg a szívem emlékén. Kezedben a piros rózsaszál. Illata most is felém száll, a száradt rózsa bánatos az érzelmekre mégis hajlamos az idő elrabolta színe világát benne látom szerelmed árnyékát. 77

78 Dal a szivárványról saját vers Szivárvány ült az alkonyon Szememmel körbe táncolom. Ring a szívem a rózsabokrokon, mint Páva farka a pávatollakon. Kertemben a sápadt holdsugár Lassan feljön, Tekintete száll Fejem fölött égi csoda jár, Amióta engem elhagytál. Érzelem saját vers Csókod érzem ajkamon s a szívem hosszan ringatom Állok az ablakom előtt Nézem a deres háztetőt: látom a lépteid nyomát Pedig rég volt Ideát Nem ismeri meg már a szobát. Lelkem reád kiabált, a könny elfojtja a szívem parazsát Nézhetem a fájó hamuját! 78

79 Nosztalgia dala saját vers Egy régi dal a szalagon újra s újra hallgatom az óra már megállt megállt Véres fájdalmamra szállt mi más lehetnék neked csak csönd és képzelet szeretnék lenni a te tündéred, mely hálójával körbekeríthet. Áruld el mit tehetek én érted mielőtt érzelmed homályba vész elűzném én a köztünk lévő bánatot Visszahoznám néked a Varázslatot. Így csak sír az őszi falevél sírva hordja szét a szél. Látom arcod mosolyát Várok, mindig várok rád! Őszi vers Összébb húzta szoknyáját a nyár Fél a komor ősztől, s odébbáll ráborul a feledés homálya virágok helyett a dér száll szerelmesen szövődik egy pár ökörnyál! Süt a nap, de nem ragyog. Bánatosak a csillagok. 79

80 Szél saját vers Őszi szelek játszanak, Bámulják a házfalat. Olyan nekik mint a kirakat, Lesik rajta a napsugarat. Fényre Vágyik a világ, elhagyta a napsugár, hűtlenség ellene a vád a mindenség téged vár! Távoli dal saját vers Tüskés sugarú távol Téged a szerelem gyászol Két szív közt sugarad Fekete fátyol! Lehet ha sugarad más vidékre ér két ember már arcot cserél. Így sugarad nem sokat ér, Könnycseppbe búj a szenvedély. Napraforgó sugár saját vers Napraforgó földi napsugár, Fejed fordul mindig a nap után. Követed az éltető erőt a szeptemberi szél előtt üvölt a szél zordan Veletek Kaszapengék pengenek Napsugarak Isten veletek! S így a földre hajtják le fejüket. 80

81 Patak saját vers Átoson a víz a Patak peremen Te meg átosonsz a szívemen átfutsz, mint Vonat a síneken nem tudod, hogy mi a szerelem. Fúj a szél a Partokon magam szerelembe ringatom gondolatom őrülten zakatol szenvedélyem Téged átkarol. Ketten saját vers Ketten vagyunk te meg én Tart az Isten a Tenyerén ma nagyon jó veled átölel a szerelmed minden vak és néma lenne nélküled. Az ember saját vers Szívében él a szerelem, Néha daccal. Pályája után fut Vetekszik a csillagokkal ösztöne gyökerét fölemeli a napnak! Szívét s szerelmét elfeledteti e modern korszak. 81

82 Falevél saját vers Szerelmed Idejébe jött, szívemnek egyszülött egy darab ég s új csend fejünk fölött Repülünk az ég és föld között szemed Tükrében szemem ég a falevélen ott az ütőér, szerelememben a szenvedély, mely a gyökerekig ér. Égi bál saját vers Egy égi bálba szökkenek éji fényt kergetek jöhet tőlem napkelet ha egyszer én elmegyek vissza sosem érkezek. Duna dala saját vers Duna parti fák alól Tegnapról a nyár dalol. Lebbenő szél átoson sárgult levél a Tájakon, szomorúan nézem a Dunát szívdobbanó fájó ritmusát. Kéklő égen a szemem fennakad, mi lennék én néki, csak kaland? Hulló csillag rám talál bólint egyet, s tova száll! Eltemetem bánaton Duna parti gátakon! 82

83 Hideg saját vers Párolog a lehelet Ha megéri a hideget bánatában a könny pereg, siratja a fájó lelkeket. Ha körbevenne a szeretet jobban elviselném a hideget! Fény saját vers Forró a fénysugár Hűvös a kristálypohár, mindkettő fénye száll, a lélekre mindkettő reá talál. Alkony dala saját vers Kikísérlek a vonatra, Egy sárgult levél könnyét hullatja, búcsúzóul szemed ottmaradt rég elfutott már a fekete vonat, siratja azóta is a hűvös alkonyat. Szédült valcer saját vers Ég és föld között repülj velem Vezess át az életemen Körbe-körbe forogj velem, mint a szédült falevél a szél Tengerén suhan. Vigyél át a Túlsó partra, hogy vége sose legyen. 83

84 Egyedül saját vers Mindenki mellett egyedül Vagyok ha nem is sírok mégis zokogok. Kitaszított engem a világ érzelmeim némán rád kiállt elhagyott a fájó boldogság kint az utcán egyedül sírdogál boldog az ki végül rátalál szemem tüzétől sose nem fáznál bennem őszinte éned lelnéd meg mi ketten vagyunk a Tüzes fergeteg. Gondolat mosolya saját vers Nagy ünnep a nálam Ha te eljössz hozzám szívemet teneked lábad elé raknám Lehet hideg Télidő Táj mosolyodból a meleg száll mindig látom fénylő orcád lehetsz bárhol és köztünk korlát gondolatim elmegy hozzád. Mosoly saját vers Mikor először nálam voltál mosolyodban Nyarat hoztál Te voltál a való álom gyors lépteidet most is látom a szobámat körbejárom azóta is midig várom. 84

85 Temető saját vers Kimegyek a temetőbe Hideg szeles télidőben Vár reám kint a kedvesem, hogy ne menjek nem tehetem a szívemet elé viszem. Karácsonykor megkérdezem szeret-e még úgy mint régen. El nem felejt én úgy érzem. Holta után én követem. Kimegyek a temetőbe, Mielőtt még a halál venne üldözőbe! Exil dal saját vers Ecilbe vonul a lelkem. Elkerget az álmom úgy érzem gondolatok fogja Vagyok a szerelem kitagadott ő is más vidékre elutazott széttöröm a szívem húrját ne érezzem lelkem búját mióta párom elhagyott azóta szívem átkozott jobb lesz ha ecilbe vonulok! 85

86 Árny dal saját vers Nem tudom, hogy ébre álmodom Rég elmentél nem is láthatod Kettesben jó lenni Te is tudod lehet, hogy magadat áltatod búj hozzám, boldog vagy kiálthatod! Álom saját vers Nem tudom, hogy ébren álmodom Ha meglátom édes mosolyod alig várom most már a napot hogy a szemem legyen a csillagod hűvös idő köd is alászáll Deres lett a ú T és a határ Nélküled az élet megfagyott Mint mikor az Isten elhagyott! Napsugár saját vers Kisütött a fénylő napsugár ő is biztos téged vár örömében fénye reám száll Ne legyek egyedül már Bejött hozzám édes mosolyod Nem tudom, hogy most már mi ragyog szemed fénye vagy a mosolyod Így elküldhetem most már a napot. 86

87 Reggel saját vers Reggel van már nincsen éjszaka a csillagok elmentek haza a Földön is van nékem csillagom beragyog hozzám az ablakon ragyogása csak nekem ragyog azt suttogják a néma ablakok. Szerelem saját vers Szerelem gyere haza Vár reád a szívem hona Érzelem nélkül mehetek bárhova nem lesz a szerelemnek otthona Eshet a hó egy ideig megmarad a nyoma A mi szerelmünk nem múlhat el soha. Édes kín saját vers Hol vagy Fen repeső gondolatom édes kínok közt szívemet benned ringatom szebbnél szebb szavak a lelkemben egyszer lángolnak, egyszer őket elaltatom s újra, mint pillangó repül gondolatom Téged ölellek, csókollak szememmel, versemmel, nékem ez a nagy jutalom! 87

88 A Nap saját vers Bánat ül a nap szemén szomorúan néz elém. Előtte lelkem kiterítem Vidámítson, dédelgessen De nincs ereje, Inkább sírva-nevetne Nincs mennyei erejű Tantulusa A Vágya megmaradt kínja! Olyan mint én, a Vágyak duzzadva Heverésznek bennem s csak elpocsékolódik az érzelmem. Pesti nők saját vers Mondd azt, hogy imádom a pesti nőket, ha arra jársz Mondd azt, hogy nem tudom Feledni őket, ha arra jársz Nézz le a Lánchídról A vén Dunára, ha arra jársz Mondd azt, hogy elfogja testemet, lelkemet a forró néma láz Öleld meg helyette hű szíveddel Pestemet, ha arra jársz. 88

89 Vágyom Vágyom egy nő után Egy nő után kerget a vágy Vágyom a két kezét, mely olyan szép, mely olyan lágy Vágyom a mozdulatát, amely a véremen hullámzik át Vágyom szavát, azt a bűvölőt Vágyom utána és imádom őt. Nem él Nem él jobban Kínában sem a kínai császár, mint amikor a szívemre a búbánat rászáll Nézd, hogy hervad a világ Nézd, hogy huncut a világ Nézzed azt a lány a csókért csókot át Nézzed, hogy a szerelem csak csalfa délibáb Hajmási Péter, Hajmási Pál a barométer esőre áll Húzatom agyba-főbe Beugrok a nagybőgőbe Hajmási Péter, Pityke Pál. 89

90 Egy rózsaszál Egy rózsaszál Szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél Nem tudod elérni aki küldte, mert aki küldte az nem él Nyugszik a csendes temetőben Szemét lezárta a halál Az ő porából nyílt e rózsa E rózsa, rózsa, rózsaszál. Rózsa Egy rózsaszál volt minden, amit adtál nékem Azt súgtad nem felejtesz el E rózsaszál elmondott mindent, mindent nekem Azt is, hogy nem kell a szívem Én arra kérlek utoljára ne hallgass a rózsaszálra Gyere vissza úgy vár a szívem Egy rózsaszál volt minden, amit adtál nekem. 90

91 Hálás Hálás szívvel köszönöm a sorsnak, hogy téged adott nékem senki mást És a sok boldog órát, melyről álmodtam én. Köszönöm a szemed tiszta tükrét, mely úgy ragyog reám, mint a napsugár És a sok boldog órát, melyről annyit álmodtam én. London A londoni réten egyedül járok A legnagyobb úrinő vagyok Eltakarodnak az utcaseprők és kéményseprő inasok Ha nincsen pénzem iszom hitelbe Enyém a legszebb leány szerelme Enyém a legszebb rózsaszál, amely az utcasarkon áll. 91

92 Emlékszel Emlékszel még, jut még eszedbe a múltunk Emlékszel még tavasszal minden virág Emlékszel még egymás szívére borultunk Emlékszel még kék volt az ég Bűbájos álom, de szép volt, de szép volt, de szép. Tündér Tündérországban édes az élet Tündérországban élni jó Tündérországban addig marad jó, míg a szívedben ébren a vágy Jaj Jaj cica eszem azt a csöpp kis szád Nélküled még a mennyország is más Nem megyek egyedül oda Nem hagylak el, nem én soha Jaj cica eszem azt a csöpp kis szád. 92

93 Te rongyos Te rongyos élet Bolondos élet Mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz? Te rongyos élet, bolondos élet leszokni rólad Istenem olyan nehéz. Két piciny Két piciny fehér balett cipő Vén bohóc szívén sebet ütő Te csak táncolj, táncol, táncolj Csak nevess, egy pici halk dobbanás a szíveden Két piciny fehér balettcipő Két szeme mindig könnyező és ha kigyúl száz rivaldafény elpattan a húr a vén bohóc szívén. Lehoznám Lehoznám néked a csillagokat is az égről Tündér vagy te a tündérmeséből Te vagy az álmom, te vagy a csókos éjszakám Várlak, hogy karomba dőlj, majd egy éjszakán. Zafír felhők közt vinnélek fel a mennyekbe Éneklő madarak dalolnak csicseregve Kezem a kezedbe, fejem a válladra hajtanám, s a szívembe súgnád az örök szerelem dalát 93

94 Utolsó kívánság Az utolsó kívánságom halljátok meg emberek Adjatok rám díszruhát és a vérpadra felmegyek A haláltól nem félek én, csak a rózsám láthassam én Ott túl a rácson virulnak a rózsák most is érzem bűvös illatát Ott túl a rácson van a mennyország Oda kívánok menni én Oda! Álmaimban Álmaimban valahol már jöttél felém Álmaimban valahol már láttalak én Jöttél felém a boldogság vizén Kitárt karokkal vártalak én. Álmaimban valaha úgy imádtalak Álmaimban valaha voltál csakis enyém. 94

95 Álmaimban Álmaimban valahol már jöttél felém Álmaimban valahol már vártalak én Szálltunk a boldogság kéklő vizén Velence tündéri alkony tüzén Valahol úgy kívántalak Álmaimban valahol úgy imádtalak Meghalok érted, a szívem úgy fáj, Mert nem szeretek soha senki mást. Szabadban Ülök a szabadban s csendesen figyelem a fű növését az életemnek lemenését, Kertem teli cédrusfával őriznek engem zöld ruhában fenyő águk nékem angyalok szárnya Körülöttem szálldogálva. Nem vagyok nékik idegen ültette őket a két kezem Nézem a sok zöld végtelen arra gondolok Velük milyen szép az életem. 95

96 Üzenet saját vers Bűvös szellő fúj a vízen. Várom áhítattal mit üzen Ringatva csókolja a Tavat A csobogással jövő gondolat Szerelmi álmokról szövi a dalt. Őrizőm saját vers Őrzöm emlékedet: vigalommal, mely keveredik lelkem fájdalmával, őrzöm én fénnyel, gyönyörrel, muzsikával erénnyel, őrzöm én ringó fellegekkel, kisírt szemekkel Virág gyönyörével, szívem örömével Megőrzöm én mind végig Isten szerelmével. Igaz szerelem saját vers Vártam reád igaz szerelem megsuhint, és elmegy mellettem Úszom az érzelem Tengerben a szenvedélye él bennem majd csak reám talál, egy napon, ez az őrült szerelem. 96

97 Nap Naplementekor szerelmed búcsút intett, megmaradt mind napnak árnya, arcod árnyékát csukott szemmel is látom. Kísértesz utolsó utadon járva, e kísérteties kép lett a lelkemnek tanyája. Ha engem egyszer kitesz a világ nem lesz a síromon virág, egyedül élek, bolyongok, az Isten remélem lát, egyszer majd az idő rám kiált. Ne érzelegj, úgyse érzed odaát a virág illatát. Romlott szavak hallatára, lehull a nap a sárba lelkem fénye mint a szenna edénye... Romlandóság az utamból félre! Föld Gondolatban a naprendszerben bolyongva szenvedek kereslek s mégis a földet Itt hagyni sötétben lenni félek. 97

98 Saját költemény Dalok versben Könnyek Beborult az ég sírni szeretnék Meddig várjak rád? befedett a láz Sok álmatlan éjszakák: bennem virraszt át El nem mondott szó a lelkemben lakó Az életem nyarát is télnek élem át Szendereg a lét nézi mélán a halál küszöbét! Ég alatt Járkálok az ég alatt, hol egyedül vagyok Rég elmentél tőlem már Az Isten elhagyott Keresem a csillagod, hogy találkozzunk ott Régi emlékeimben a sötétben is fényeket hozott A karácsonyfa alatt egyedül vagyok Nem vár reám senki már, az Isten is elhagyott! 98

99 Vágtató lovak Vágtató lovak a csillagos éjben Rohanok a mély völgyben. Genezis Föld és ég egybe vagyon még Fölszálló köd és köd, és köd A magasban özönt Lent csak a tenger búg, búg Lent csak a tenger zeng és zúg Rezeg a vízen a fény, a fény Ez már a teremtmény. Az életem Életünk már összeforrt És nem engedem én el a kezed Egy úton járunk, sose el nem válunk Ketten a mennyben járunk Egymásra vigyázunk Én édesem nem feledlek el sohasem. Az életed az életemmel már összeforrt Egyek vagyunk, egy úton járunk a boldogságban, a fényben. 99

100 Tenger Ha elmegyek én majd messzire Nem tudom, hogy merre visz az út Vissza már nem megyek sohase Elmegyek a sorstól üldözve Elmegyek a tengerre, majd boldog leszek én a tengeren A nagyvilágban boldog leszek én. Ha meglátlak téged Ha meglátlak téged A félhomályban lépegetsz Bíbor mámor alkonyatban jössz felém Aranyozott ruhában, gyémántköves topánban Álom-e vagy valóság e költemény. Az éj Szállnak a gondolataim az éjben Teremtő fehér fényben Elengedve magam Csak lebegek a fényben A boldogság küszöbén Nyugalmam az Isten és a hitem Én Istenem, én Istenem itt a fényben A kikeletben, én Istenem a kikelet! 100

101 Carmen habanera Süt a nap és forrón ég Csodálatos délután A madarak dalolnak színpompában fenn a fán Szerelmem tüze ég Testemet robbantja szét Vágyom a csókodra Könyörgöm leborulva Varázslatos zöld szemed őrületbe kergetett Varázslatos dallamod őrületbe zargatott Véremet felforralod Ha nem jössz hozzám vágyamtól megőrülök. 101

102 Carneval Te vagy a fény a sötétben Te vagy a lelkemben a vágy Te vagy a lüktetés szívemben Ha jössz hozzám azt is megérzem Te vagy nekem mindenem édesem S csak várok rád, csak várok rád. Zöld szemek Még egyszer szeretnék hinni Szerelmesnek lenni Amit a holnap hoz mindegy nékem már, Mert ma még élek én de holnap már ki tudja És ez a gondolat a könnyeimet ontja Mámorító zöld szemed Rabul ejtő zöld szemed Varázslatos dallamod őrületbe zargatott. A világot járom A világot járom Velem a gitárom Házról-házra járok én vén öreglegény Zúzmarázó télben forró napsütésben minden mindegy énnékem Csak egy az életem Kincseimnek árán itt maradtam árván Pusztulásba kergetett széltépte szívem. 102

103 Fekete szemek Fekete szemek Fénylő két szem Derűs napsugár Csillagos homály Óh, hogy szeretlek én titeket Megmondani nem lehet Nem nézném őket Nem fája szívem Azért keresném Énekszóval én Óh ti két szem Fekete szemek Boldog perc ez veletek Varázs Ha meglátlak én téged az én szívem sajogva dobban s repdes Nem tudom, hogy jó ez, illúzió Ellenállni nem tudok én Te vagy a fény és homály Te vagy a kábulat és a vágy Te vagy az álom, mely szerteszáll Te vagy nékem minden már. 103

104 Patak Életem olyan, mint egy patak titkos, ismeretlen sziklából fakad, szűk völgyön tör keresztül nyomaim kövekbe botlik, s fájdalmat nyögnek habjai. Érzelem A érzelem sugarán a gondolat néma hangfalán hozzád száll, s a visszhang lefesti magát a gondolatod árnyán. Szerelem Ó, gonosz szellem ki lelket az éjben elrabolt sorvad epedve a bús fogoly meddőn tárja ki lelkét durva rögök felett repülve kéri Isten segítségét Ám Isten fölemeli a rabot Bánatos árva szívét, kit gonosz szerelmese elgázolt. 104

105 Álom Álmodtam talán, vagy épp most álmodom? És egyáltalán több-e mint álom a lét, mely egy percre a holt anyagra száll azzal, hogy végképp szétbomoljon, hogy lássuk a nem lét borzalmát, mely tán élvezi az ember kínját! Egyedül Mélységes mély sötétség vesz körül engem, pedig fölragyog tisztán belső érzelmem, amit akartam be kell fejeznem a latba csak a lelkem parancsa nyom Istent kérem eszméim legyen az égtől megvalósuló, amit kitűztem tiszta s szárnyaló Harcoljam ki a diadalom végre az élet alkonyát a szívem, testem, lelkem ne egyedül élje! Falevél Suttogó levelek futnak szanaszéjjel Hallgatom, ahogy beszél levél a sárgult levéllel Lám az idő fejünk fölött gyilkol a kezével. 105

106 Tenger Nyers erő a tenger Többször néztem már, ahogy nő a tengerár visszahömpölyög, majd megáll büszkén elérte célját, s egy időre feladta már Ha eljön az órája tovább is játszik az ár! Lelkes rohama kicsap, hömpölyög puszta sáva partvidék, de büszkén jelzi árterét Kétségbeejtő míg tart e látvány A bősz elem céltalan tombolásán. Édes kín Hol vagy Fen repeső gondolatom édes kínok közt szívemet benned ringatom szebbnél szebb szavak a lelkemben egyszer lángolnak, egyszer őket elaltatom s újra, mint pillangó repül gondolatom Téged ölellek, csókollak szememmel, versemmel, nékem ez a nagy jutalom! 106

107 Egyedül Mélységes mély sötétség vesz körül engem, pedig fölragyog tisztán belső érzelmem, amit akartam be kell fejeznem a latba csak a lelkem parancsa nyom Istent kérem eszméim legyen az égtől megvalósuló, amit kitűztem tiszta s szárnyaló Harcoljam ki a diadalom végre az élet alkonyát a szívem, testem, lelkem ne egyedül élje! Falevél Suttogó levelek futnak szanaszéjjel Hallgatom, ahogy beszél levél a sárgult levéllel Lám az idő fejünk fölött gyilkol a kezével. 107

108 Könny Könny nélkül sírok keservesen Hulló falevelek rejtsetek el engem ne lássa a világ szomorú keservem. Sárgult falevelek forognak a szélben Gyűjtök belőlük majd a szemfedőmre Így velük szebb lesz majd az álmom Eltemetem velük fájó boldogságom Síró szellő ne hagyj el engem Siralmaid a lelkemben érzem Siratsz engem, mintha neked fájna az életem, s az időm elmúlása Tél Óh, szerelem télen-nyáron ég bennem Ha tudnád édesem, hogy szívemnek lakója a lángban égő szerelem nem fáznál te télen sem. 108

109 Írok Írok néked levelet Megírom néked, hogy érzem hűtlenséged Próbálom elásni a vétked Hogyha nem fájna a szívem tája Könnyeim hullanak reája A szív s a lélek várja hűtlen zokogásra. Szív Az én szívem azt dobogja szeretlek amikor én téged hozzám ölellek elfeledem azt is, hogy élek, ha a szíved szerelme buzdítja szívemet. Hosszú az a nap Hosszú az a nap, amely a csókod nélkül múlik el Hosszú azaz út, amit a küszöbömig megteszel Hosszú az a perc míg átölelsz, míg mindent elmesélsz míg gondjaidból hozzám visszatérsz Rohan az idő aztán, és a búcsú óra oly nehéz Akit úgy szeretsz annak a másik oly kevés Ha tudnák, hogy vár míg sietnél hozzám Boldog az a perc, ha magadhoz ölelsz drágám. 109

110 Egyedül Mélységes mély sötétség vesz körül engem, pedig fölragyog tisztán belső érzelmem, amit akartam be kell fejeznem a latba csak a lelkem parancsa nyom Istent kérem eszméim legyen az égtől megvalósuló, amit kitűztem tiszta s szárnyaló Harcoljam ki a diadalom végre az élet alkonyát a szívem, testem, lelkem ne egyedül élje! Gondolat mosolya Nagy ünnep a nálam Ha te eljössz hozzám szívemet teneked lábad elé raknám Lehet hideg Télidő Táj mosolyodból a meleg száll mindig látom fénylő orcád lehetsz bárhol és köztünk korlát gondolatim elmegy hozzád. Mosoly Mikor először nálam voltál mosolyodban Nyarat hoztál Te voltál a való álom gyors lépteidet most is látom a szobámat körbejárom azóta is midig várom. 110

111 Ihlet Szállnak az én dalaim az éjben feléd A csendes éjben, csillagos éjben édes jöjj felém Harmatos virágok között várok rád majd én Várok rád majd én, légy hát enyém Szellők szárnyán holdsugaras nyár Jöjj hát, jöjj felém Kitárt karokkal lelkembe zárlak Édes jöjj felém Mennyei boldogság vár ránk Jöjj csak, jöjj felém Jöjj csak, jöjj felém Jöjj felém. Spanyol tangó Tüzes képű spanyol leány Az én szívem ó de fáj Óh te vén gitár mondd el, hogy mint fáj hallgasd hát spanyol leány. Járjad velem a spanyol tangót én kedvesem A tangó súgja azt, szeress forrón engem Megköszönöm neked Fernando Tabareu. 111

112 Remény A reményem már nem szökken, mint a vízár úgy érzem a föld alatt hál Nézhetem a Földet, ő se fakaszt reám Tavaszkor zöldet, s a reménytelenségre már vár a halál! Duna Duna vize ringatja a felleget Lehet, hogy az égből egy titokzatos üzenet Szomorúan nézem a végtelenségben Szívem mily árva Fellegek simogassátok szívem, s ringassátok el a végtelen hullámban. Hulló csillag Hulló csillag fut az égen Érzi ő, hogy már veszélyben Azért szalad, hogy mindenhol csillogjon utoljára a fénye mielőtt még lehull a tenger fenekére! 112

113 Fejfa A szerelem fejfája a szívemben elásva Vérvörös az alja A szerelmed takarja Az Isten a tanúja! A koszorúm van rajta Esti szellő hozd öt el zokogni alája. Sötét Sötét van, nincs csillag az égen Zokogásba tör fel a keserűségem Nem fakadok sohase már dalra Hűvös szomorúságom olyan, mint a koporsó alja. Tenger Tenger partján szomorúan ballagok Sír a tenger szomorúan sírva mennek a habok Sóhajaim elsóhajtom a siető haboknak: de jó lenne már énnékem halottnak. 113

114 Tenger Nyers erő a tenger Többször néztem már, ahogy nő a tengerár visszahömpölyög, majd megáll büszkén elérte célját, s egy időre feladta már Ha eljön az órája tovább is játszik az ár! Lelkes rohama kicsap, hömpölyög puszta sáva partvidék, de büszkén jelzi árterét Kétségbeejtő míg tart e látvány A bősz elem céltalan tombolásán. Nap Kibontakozik a felhők közül a Nap A fényében felröppennek a madarak Felkel a napod, s kivilágosodik a gondolatod A fénybe lépsz te is s örülsz, mert az erőt tőle kapod Bennem is a fény legyőzi a sötétet Átélem az ihletet, mert érzem bennem a teremtő Istent! 114

115 Napsugár Égnek földnek Tüzet gyújtanak áldoznak most a napsugarak Féltelek én mint egy gyereket áldoznak a bukott sikerek Nincs menedék, marja a szívet, Úgy érzed érzelmed kinevet védve szerelmem árnyéka átkarol Védd magad! a dl is így dalol Gondolat mosolya Nagy ünnep a nálam Ha te eljössz hozzám szívemet teneked lábad elé raknám Lehet hideg Télidő Táj mosolyodból a meleg száll mindig látom fénylő orcád lehetsz bárhol és köztünk korlát gondolatim elmegy hozzád. Alkony dala Kikísérlek a vonatra, Egy sárgult levél könnyét hullatja, búcsúzóul szemed ottmaradt rég elfutott már a fekete vonat, siratja azóta is a hűvös alkonyat. 115

116 Szédült valcer Ég és föld között repülj velem Vezess át az életemen Körbe-körbe forogj velem, mint a szédült falevél a szél Tengerén suhan. Vigyél át a Túlsó partra, hogy vége sose legyen. Égi bál Egy égi bálba szökkenek éji fényt kergetek jöhet tőlem napkelet ha egyszer én elmegyek vissza sosem érkezek. Duna dala Duna parti fák alól Tegnapról a nyár dalol. Lebbenő szél átoson sárgult levél a Tájakon, szomorúan nézem a Dunát szívdobbanó ritmusát. Kéklő égen a szemem fennakad, mi lennék én néki, csak kaland? Hulló csillag rám talál bólint egyet, s tova száll! Eltemetem bánaton Duna parti 116

117 Ketten Ketten vagyunk te meg én Tart az Isten a Tenyerén ma nagyon jó veled átölel a szerelmed minden vak és néma lenne nélküled. Az ember Szívében él a szerelem, Néha daccal. Pályája után fut Vetekszik a csillagokkal ösztöne gyökerét fölemeli a napnak! Szívét s szerelmét elfeledteti e modern korszak. Szél Őszi szelek játszanak, Bámulják a házfalat. Olyan nekik mint a kirakat, Lesik rajta a napsugarat. Fényre Vágyik a világ, elhagyta a napsugár, hűtlenség ellene a vád a mindenség téged vár! 117

118 Távoli dal Tüskés sugarú távol Téged a szerelem gyászol Két szív közt sugarad Fekete fátyol! Lehet ha sugarad más vidékre ér két ember már arcot cserél. Így sugarad nem sokat ér, Könnycseppbe búj a szenvedély. Napraforgó sugár Napraforgó földi napsugár, Fejed fordul mindig a nap után. Követed az éltető erőt a szeptemberi szél előtt üvölt a szél zordan Veletek Kaszapengék pengenek Napsugarak Isten veletek! S így a földre hajtják le fejüket. 118

119 Nosztalgia dala Egy régi dal a szalagon újra s újra hallgatom az óra már megállt megállt Véres fájdalmamra szállt mi más lehetnék neked csak csönd vagy képzelet szeretnék lenni a te tündéred, mely hálójával körbekeríthet. Áruld el mit tehetek én érted mielőtt érzelmed homályba vész elűzném én a köztünk lévő bánatot Visszahoznám néked a Varázslatot. Így csak sír az őszi falevél sírva hordja szét a szél. Látom arcod mosolyát Várok, mindig várok rád! Őszi vers Összébb húzta szoknyáját a nyár Fél a komor ősztől, s odébbáll ráborul a feledés homálya virágok helyett a dér száll szerelmesen szövődik egy pár ökörnyál! Süt a nap, de nem ragyog. Bánatosak a csillagok. 119

120 Árnyék dala Álom szövi Teli nappalom nézek árván ki az ablakon nem várok az élettől csodát mégis látom lelked árnyékát. rám vetődött mint egy szellem árny mert a lelkem vele eggyé vál elkíséri bárhova is száll! Dal a gyertyáról A gyertya ég az asztalon álmodozó alkonyon lelke egy szál cérnaszál pislákolva néz reám gondolatom reám kiabál Te életed is cérnaszál egyedül nézem a szobát, az asztalon a kialvó gyertyát. Dal a virágról Virágcsokorral jössz felém Így maradsz meg a szívem emlékén. Kezedben a piros rózsaszál. Illata most is felém száll, a száradt rózsa bánatos az érzelmekre mégis hajlamos az idő elrabolta színe világát benne látom szerelmed árnyékát. 120

121 Őszi dal Hulló őszi eső sírdogál ezután ez így lesz már Hull a köd a párán át szívem esőcseppje szövi át. Siratom az őszi időt Fájdalmamra költözők Irigylem a Temetőt Temetni Tud, én nem őt! Égő gyertya Ég a gyertya lángja ég egy időre még el ne aludjék had lássam az arcod mosolyát mielőtt még elrabol ez a rossz világ Beszőtte az ősz a fejemet mégis délibábot kergetek szívem érzi a Te szerelmed hát hogy lehetne nem szeretni Tégedet. Napsugár Égnek földnek Tüzet gyújtanak áldoznak most a napsugarak Féltelek én mint egy gyereket áldoznak a bukott sikerek Nincs menedék, marja a szívet, Úgy érzed érzelmed kinevet védve szerelmem árnyéka átkarol Védd magad! a dl is így dalol 121

122 Sírunk Együtt sírunk, nevetünk Így van ez ha szeretnek Engem félig ne szeress Az ember így kárpótlást keres Kövessed a szíved Irányát Tükörképe Tiszta világát! Capri Kapri sziget Tetején álltunk együtt Te meg Én alattunk hullámozott a Tenger a mélységben belenéztünk mélyen egymás szemébe, a Tenger moraja zenélt, a szemük egymásnak mesélt, s fejünk fölött ragyogó nap nevetgélt. Felelj Felelj, a pilládra Hulló hópehely, olyan mint a könnyem, mely a szívedre lehet? kettőnk mosolyából kinyíl a cseresznyevirág Böjti szelekben nevet mireánk! 122

123 Nap Keresem napomat lelkem középpontján Álmaimban szebb Volt az öröm Több volt a boldogság Becsapott a valóság minden ami szép olyan rövid mint a villámfény s eltűnik sokszor a remény. Pillangó Gyermek voltam pillangókat fogtam örömömben ugrándoztam, őket meg-megsimogattam eltűntek a tarka álmú lepkék elrepültek más vidékre, akár a fecskék bárcsak én is szárnyra kelnék más világra elreppennék. Nyár Nyáron ha nincs gomb a kabáton az se baj, nem fázom. Gondolat ott van az aratáson. Ha nagy a fény az égen, áldás van a kenyéren. Júniusban nyáron örömünnep a Péter Pálon. 123

124 80 nap alatt a Föld körül A Föld körül most jöjj velem Van két jegyünk, van két helyünk a varázsszőnyegen Jöjj hajnalfény a trópuson hófödte csúcs az Alpokon veled oly szép nagyon. Peking, New-York sok állomás A képzelet repül velünk, oly szép az álmodás Csak nézlek én, lehunyva két szemem A nagyvilág te vagy nekem. Sopen Száz éve már Bál volt minden éjszakán és karnevál Sopen, a költő árván muzsikált egy lány után Vágyat lát a lány szemében Gárda hadnagy táncra kérte Látta, hogy az ajkuk összeér Azóta már 100 év, messze jár Lágyan hoz a szél egy halk melódiát Sopen dalát. Rózsafa Rózsafa virít az ablakom alatt Néked küldöm minden levelét Rózsa levélen megírom néked azt, hogy a szívem mindig a tiéd Nélküled az élet szomorú, akár a tél Összetört szívemben az emléke él Rózsafa virít az ablakom alatt Néked küldöm minden levelét. 124

125 Egyszer rég Egyszer úgy rég, egy forró estén Egyszer oly rég, szép május volt Ajkam szemedre hullt S remegve kihalt Utunkra sütött az esti hold De a szerelmi álom illan, s nincs többé álom Mindenhol hull a falevél Nem jön többé, nem jön vissza csak álomban amely engemet úgy megigéz. Sorentó Meleg nyári éjszakákban lágy havai gitár zenél Egy picinyke gondolásban barna lány regét mesél. Az ifjú csak nézi, nézi hallgatja a lány szavát A gitárján halkan felsír sorentói szerenád. Marinna édes párom csak magának élek én Marianna édes lányka Marianna légy enyém Lent a parton pálmák állnak, lengeti az esti szél A csillagos ég vigyáz ránk Marianna légy enyém Áldjon hát az ég Csónakunk elment rég Csodás Sorentó látunk-e még? 125

126 Cigánykaraván Megy a karaván csillagtalan éjjel Megy a karaván hegyen-völgyön át Merre, hova megy ő sem tudja még Csak vágtat tova, robog előre s tábort üt a mély völgyben. Tábortűz villan, repülve szállnak a szikrák Tovább sodorják a karaván titkát Messze a hűvös szél. Holnap már tovább megy gyorsan újra A lovak sietve száguldanak tova Hegedű sír halkan, s bográcsban gőzöl az étel A lovak szunnyadnak kéjjel Ilyen egy cigány éj. 126

127 Granada Ez a dal hangzik lágyan az éjben Hozzád szól szellő szárnyán a forró holdas éjben A gitárok pengnek, s egy régi dalt zengnek Granada E hangok az éjben úgy szállnak, s nevedet mondják Granada Míg drágám a puha ágyában szépet álmodik, s eldugja az álmos szemét Óh mikor fogom én újra az ő kis kezét! Te eljössz majd hozzám a csillagos éjben, mint akkor a csillagok fényleni fognak, míg alszik Granada Kivirítja a hajnal egészen Nevoadát és egész Granadát és e szép naon majd én tiéd leszek. Violina Szól a hegedű minden éjjel, s benne a szív zokogó szenvedéllyel kopott cigány szíve benne húrjai úgy sírnak bele. Neked játszom ma én Óh Violino cigájo Te rongyos szmokingú Te öreg, vén barátom. 127

128 Oly szép Oly szép egy csendes édes vallomás a szerelemhez Semmi más nem kell Csak is egy álmodás. Hogyha hosszan szemközt állok én teveled rögtön szerelmesen megszorítom a kezedet. Katarin Katarin hát te mondod e fájó szavakat Hát te most mért gyötröd úgy az álmomat Katarin gondolj csak vissza, hogy mindent neked adtam én Katarin, Katarin miket mondasz te nékem Te csak fájdalmas szavakat adsz Hát te nem gondolsz az életemre Nem gondolsz egy kicsit sem az én szívemre Miért nem mondasz te hálát és az én keserű életemet szánnád és mind amit én adtam mindennek vége. 128

129 Dalold el Dalold el ezüst gitár a szívemnek sóhaját De jó lenne szeretni, gondtalanul nevetni egy hosszú életen át Lenéz rám a holdsugár mámoros éjszakán Egyszer valaki dalomra felfigyel tán Dalold el ezüst gitár, Hogy életem mily sivár Sétálok a szobában Mily csodás tavasz van, s szerelmet mégsem át. 129