Partnerség a világ mezôgazdaságában

Átírás

1

2

3 Tartalom XVI. ÉVFOLYAM AZ EUROFARM SZAKLAPSZÖVETSÉG TAGJA FÔSZERKESZTÔ: DR. KOVÁCS JÁNOS SZERKESZTÔBIZOTTSÁG ELNÖKE: DR. NAGY JÁNOS TÁRSELNÖK: BÚVÁR GÉZA SZERKESZTÔBIZOTTSÁG: DR. BENEDEK PÁL DR. CSIZMAZIA ZOLTÁN DR. HODOSSI SÁNDOR DR. KRUPPA JÓZSEF DR. SZÛCS ISTVÁN DR. PETRÓCZY ISTVÁN DR. FEHÉR FERENC Dr. Csáki Csaba: Oroszország mezôgazdaságáról ôszintén 2 Xf,f XFRB% Jrnhjdtyyj j ctk(crjv [jpzqcndt Hjccbb 2 Dr. Kovács János: Az orosz mezôgazdaság sem az, mint aminek látszik 3 Zyji RJDFX% Ctk(crjt [jpzqcndj Hjccbb yt nfrjt rfrbv rf;tncz 3 A. V. Gorgyejev: Erôsítsük a kétoldalú élelmiszergazdasági kapcsolatokat! 4 F. D. UJHLTTD% Erhtgbv ldecnjhjyybt cdzpb d j,kfcnb fuhjghjljdjk(cbdtyyjq njhujdkb 4 J. T. Gajdar: A birodalom halála tanulságok az élelmiszerellátás hiányosságairól a mai Oroszország számára 5 T. N. UFQLFH% Ub,tk( Bvgthbb. Ehjrb lkz cjdhtvtyyjq Hjccbb d j,kfcnb ghjljdjk(cndtyyjuj cyf,;tybz cnhfys 5 N. I. Sagajda: Földpiac Oroszországban 7 Y. B. IFUFQLF% Hsyjr ctk(crj[jpzqcndtyys[ ptvtk( d Hjccbb 7 Dr. Csáki Csaba A.V. Gorgyejev Dr. Kovács János Gajdar, J.T. LAPIGAZGATÓ: HAMVAS ATANÁZ A szerkesztôség címe: AGROINFORM Kiadó és Nyomda Kft Budapest, Angol u. 34. Tel./fax: kiado@agroinform.com D. N. Rülko: Új szereplôk az orosz mezôgazdaságban 10 L. Y. HSKRJ% Yjdst buhjrb d ctk(crjv [jpzqcndt Hjccbb 10 Szerova E. V.: Oroszország helyzete a világ élelmiszerpiacán 13 T. D. CTHJDF% Gjkj;tybt Hjccbb yf vbhjds[ fuhjghjljdjk(cndtyys[ hsyrf[ 13 Sagajda N.I. Rülko D.N. HIRDETÉSSZERVEZÉS: AGROINFORM Vizuális Stúdió BOLYKI BENCE Telefon: és A lap megrendelhetô: AGROINFORM Kiadó és Nyomda Kft. Információ: SZABÓ KRISZTINA Tel./fax: kereskedelem@agroinform.com T. G. Nefedova: A fenntartható fejlôdés lehetôsége a krízissel terhelt orosz mezôgazdaságban 19 N. U. YTATLJDF% Djpvj;yjcnb ecnjqxbdjuj hfpdbnbz ctk(crjuj [jpzqcndf Hjccbb d eckjdbz[ rhbpbcf 19 Szerova E. V. Sick O. V.: Az agráripari komplexum fejlesztésének nemzeti projektje 23 T. D. CTHJDF J. D. IBR% Yfwbjyfk(ysq ghjtrn Hfpdbnbr FGR 23 Uzun V. J.: Az agráripari komplex átalakításának következményei 26 D. Z. EPEY% Gjcktlcndbz htajhv d FGR Hjccbb 26 Szerova E.V. Uzun V. J. Nefedova T. G. Sick O.V. PhD ALAPÍTÓ FÔSZERKESZTÔ: DR. REISINGER PÉTER Felelôs kiadó: BOLYKI ISTVÁN Mûszaki szerkesztô: MAHR JÁNOS Stúdió munka: AGROINFORM Vizuális Stúdió SÁNDOR ANNA, SOÓS ÉVA Készült: AGROINFORM Kiadó és Nyomda Kft. ISSN: A korábbi Mezôgazdasági Tanácsok új névvel és tartalommal Gatulina E. A. A kamattámogatási politika hatása az állattenyésztés fejlesztésére 29 T. F. UFNFEKBYF% Dkbzybz ce,cblbhjdfybz ghjwtynys[ cnfdjr gj bydtcnbwbjyysv rhtlbnfv yf hfpdbnbt ;bdjnyjdjlcndf 29 Danielle Berman: Gyorséttermek Moszkvában 31 L. <THVFY% Htcnjhfys,scnhjuj j,cke;bdfybz d Vjcrdt 31 Toropov D. I.: Röviden a falu szociális és foglalkoztatási helyzetérôl 33 L. B. NJGJHJD% Rjhjnrj j cjwbfk(yj-nheljdjq catht ctkf 33 Dr. Kemény Ádám: Agrárkapcsolatunk alakulása Oroszországgal 36 F. RTVTY)% Cnfyjdktybt ctk(crj[jpzqcndtyysq cdzptq c Hjccbtq 36 Toropov D. I. Dr. Kemény Ádám Danielle Berman 1

4 Oroszország mezôgazdaságáról ôszintén Dr. Csáki Csaba tanszékvezetô, egyetemi tanár, MTA rendes tagja 2 Agroinform a közeljövôben megjelenô különszámot szentel az orosz mezôgazdaság bemutatásának, melyhez elôszóként pár gondolatot fûzök. Ma a haza szakmai közvélemény viszonylag tájékozatlan az orosz mezôgazdaság állapotával, helyzetével, gondjaival összefüggô kérdésekben. Szûkösek az információk az oroszországi lehetôségeket illetôen is. Agrárexportunk örvendetes növekedése és az orosz piac visszaszerzésében elért részleges sikerek fokozzák az információs igényeket, a helyzet alaposabb megértését. Dr. Csáki Csaba Ez az, ami már a múlté A rendszerváltás elôtti idôszakban a szovjet illetve az orosz mezôgazdaság helyzete, fejlôdése széles körben ismert volt hazánkban. Gyakran láttak napvilágot elemzések és rendkívül élénk volt a szakmai kapcsolatok rendszere is. Az elmúlt másfél évtizedben az orosz mezôgazdaság kikerült az érdeklôdés homlokterébôl. Az Európai Uniós tagságra való felkészülés a KAP bevezetésének gondjai mellett viszonylag ritkán esett szó a tôlünk keletre fekvô országok mezôgazdaságáról. Idôközben rendkívüli módon lecsökkent a tôlünk keletre esô régióba és ezen belül az Oroszországba irányuló mezôgazdasági kivitelünk is. A közeljövôben megjelenô különszám a legilletékesebbek az orosz mezôgazdaság irányítóinak és vezetô szakembereinek tollából származó tanulmányokat tartalmaz, amelyek érintik az orosz mezôgazdaság legfontosabb mai problémáit és emellett általános tájékoztatást nyújtanak az ágazat helyzetérôl. A tanulmányozáshoz négy fontos tényt szeretnék a magyar olvasó figyelmébe ajánlani: Az orosz mezôgazdaság hatalmas termelési potenciálja a mezôgazdasági termelés tartós és számottevô növekedésének lehet az alapja. Ugyan az ország területének csupán 7,3%-a szántó, ez azonban 125 millió hektárt jelent, amelybôl 5 millió hektár öntözhetô. Figyelembe véve a talajok termékenységét és a klimatikus viszonyokat, nem túlzás azt mondani, hogy Oroszország rendelkezik a világ egyik legnagyobb mezôgazdasági termelési potenciájával. Ma Oroszország igen jelentôs húsimportôr. Minden feltétel adott azonban arra, hogy tartós élelmiszer exportôrré váljon. Természetesen ehhez sokoldalú fejlesztésre van szükség. Meggyôzôdésem, hogy a mezôgazdasági beruházásokban és fejlesztésekben való magyar közremûködés lehet az egyik legígéretesebb terület a magyar orosz mezôgazdasági kapcsolatokban. Hasonlóan a magyarhoz, az orosz mezôgazdaság is viszonylag nehéz másfél évtizedet tudhat maga mögött. A reformok sorozata zajlott le kisebb-nagyobb válságokkal tarkítva. Úgy tûnik, az orosz mezôgazdaságban is befejezôdött a reformok elsô szakasza, amelynek eredményeként létrejöttek a piacgazdaságra és magántulajdonra épülô mezôgazdaság alapjai. Hatalmas változások zajlottak le az orosz agrárpolitikában, melyek eredménye egy világosabb, átláthatóbb agrárpolitikai keret, amely azonban továbbra sem mentes a problémáktól és a piacokat torzító beavatkozásoktól, melyekrôl a Világbank Technical Paper No: 523 anyagban 2002-ben már beszámoltam. Sajátos kettôsség érvényesül továbbra is az orosz agrárpolitikában. Egyrészrôl szövetségi szinten az agrárpolitika túlnyomórészt konform a piacgazdaság követelményeivel és nagyobb részt megfelel a WTO tagság kívánalmainak. Másrészt viszont regionális szinten továbbél a régi tervgazdálkodási rendszer agrárpolitikájának számos maradványa. Nem történt meg a szövetségi és a regionális agrárpolitikák teljes összehangolása. A mezôgazdasági termelés több mint 50%-a a háztáji és a kisüzemi szektorból származik. Kétségtelenek a nagyüzemi eredmények, azonban ez a kettôsség továbbra is él. A különszámban szereplô tanulmányokban viszonylag kevés szó esik az orosz mezôgazdaság háztáji és kisüzemi szegmentjérôl, viszont az utóbbi idôben a háztáji és a kisüzemi szektor támogatása megjelent az agárpolitika célkitûzései között, igaz másodlagosként. Az orosz mezôgazdaság termelési potenciájának teljesebb kihasználása feltételezi olyan stratégiák kialakítását, amelyek az agrárpolitikán belül a termelésben betöltött súlyát megilletô helyen kezelik a háztáji és a kisüzemi szektort. A szövetkezetesítés és a szocializmus évtizedei teljes mértékben átformálták a vidéki Oroszországot. A nagyüzemi gazdaságok átfogták a vidéki élet valamennyi aspektusát. Ennek megfelelôen a nyugati értelemben vett vidékfejlesztés nem jelent meg önálló területként. A nagyüzemi gazdaságok átalakulása, az elmúlt évek reformjai megváltoztatták a helyzetet és több tekintetben a vidéki lakosság életminôségét negatívan befolyásolták. A kolhozszovhoz rendszer maradványai nem képesek a vidéki lakosság szükségleteinek kielégítésére Oroszországban is szükség van a vidékfejlesztésre, a vidék szociális problémáinak új megközelítésére. Ez az egyik olyan terület, ahol a magyar tapasztalatok különösen nagy érdeklôdésre tarthatnak számot. Végezetül messzemenôen üdvözlöm ezen összeállítás közreadását. Remélem, hogy megjelenése segíteni fogja a magyar szakmai közvélemény tájékozódását és hozzájárul a magyar orosz agrárkapcsolatok további bôvüléséhez. "

5 Az orosz mezôgazdaság sem az, mint aminek látszik Á ltalános gondunk, hogy nem ismerjük Oroszország valódi arcát, sôt még a hozzáférhetô információ sem kelti fel a figyelmünket. Venni, eladni, azaz kereskedni szeretnénk, ami viszont nem lehet sikeres a piac tényleges ismerete nélkül. Nagy baj, ha az idejövô kereskedôktôl, bankosoktól szerzünk információkat, ugyanis ebben az esetben a piac tényleges ismerete nélkül gyengébb alkupozícióba kényszerítjük saját magunkat. Egyébként pedig a kereskedés már régen több, mint adásvételi szerzôdések sorozata. Az sem megy, hogy magas rangú delegáció megy Moszkvába, és aláírnak a korábbihoz hasonló jegyzôkönyveket, de annak már senki nem néz utána, hogy min akadt el az üzlet korábban. Igaz ugyan, hogy ha két ember mondja ugyanazt, az nem ugyanaz. A kétoldalú gazdasági kapcsolatokban azonban a gazdasági szükségszerûségek diktálnak, tehát azokat kellene ismerni az orosz mezôgazdaságról a magyar agrárium minden szintjén. A partnerre csak akkor van szükség, ha a nyakunkon az áru, vagy nyersanyag hiányában leállni kényszerülnek egyes termelô egységeink? A termelési biztonság megköveteli a piaci biztonságot! A mezôgazdasági, pontosabban az élelmiszergazdasági termelés alapja a tervezhetôség, a legalább középtávú elôrelátás. Ki vállal fel óriási összegû beruházásokat, ha nem valószínûsíthetô a megtérülés? A korszerû mezôgazdaságot helyesebb agráriparnak nevezni, jelezve az óriási technikai és technológiai háttér szükségességét. Hatalmas tehát a beruházási igény, a mezôgazdasági termelés állandó technikai, technológiai fejlesztési kényszerben van, ami fokozott mértékben veti fel a termelôink befektetési biztonság iránti igényét. Mit is akarunk tulajdonképpen? Nagyobb foglalkoztatottságot az agrobiznisz keretében, nagyobb jövedelmezôséget, és termelési, azaz értékesítési biztonságot a teljes ágazat vonatkozásában. Hatékonyabbá kellene tenni mezôgazdaságunkat, ehhez viszont egyre világosabbá válik az átlagember számára is, hogy külsô piacra van szükség. Egyik ilyen lehetne Oroszország, mert éppen abból van náluk több, amibôl nekünk hiányzik, illetve gondoljuk, hogy a múltban minden mezôgazdasági terméket felvett, akkor ma miért ne tehetné? Ezt a helyzetet úgy hívják, hogy a kölcsönösen elônyös együttmûködés alapja. A kérdés csak az, hogy helyes-e a kiindulási pont? Milyen az orosz mezôgazdaság belülrôl? Ezt a kérdést tettük fel magunknak, és tematikai javaslattal felkerestünk orosz kutatómûhelyeket, mondják el ôk. A dolgozatokról, amelyeket megkaptunk, a szerzôk tudták, hogy Magyarországon jelenik meg, a magyar agrárszakemberekhez szólnak általa. Oroszországról szerzett ismereteinkkel az a baj, hogy rendkívül hiányosak. Az elsô hiba, hogy még mindig Szovjetunióként él a tudatunkban, azt hisszük, hogy ott semmi sem változott, megállt az élet. Attól, hogy nem tudunk róla, még változhat, átalakulhat az ország gazdasága, érdekeltségi rendszere, belsô viszonya, ezen keresztül a mezôgazdaság, annak összes piaci hatásaival együtt. Az egész most is több, mint a részek matematikai összege. A különszám áttanulmányozása után teljesebb kép alakul ki az olvasóban, sokkal több, mint amit az egyes cikkírók feltételezhettek, vagy elértetni képesek lettek volna. A cikkek eredeti szövege általában bôvebb, de tartalmilag korrekt a fordítás. Egyes esetekben nem tartalmazza a kézirat a logikailag odatartozó összefüggés bemutatását. Ennek oka, hogy olyan ismeretet tételez fel a szerzô a magyar olvasónál is, mint amivel az orosz szakemberek rendelkeznek. Így került néhány helyre a szöveg között fôszerkesztôi megjegyzés. Egyes tanulmányokból olyan dologra derül fény a távolabbi és a közelebbi múltból, amire még a területet jól ismerô szakemberek sem gondolhattak. Sok új információt kap az olvasó, és mindenki döntse el, hogy módosít-e korábbi felfogásán. A jelen is sokarcú Oroszországban. Azon túl, hogy kereskedni szeretnénk, nem árt arra is gondolni, hogy az ottani folyamatok befolyásolják a magyar mezôgazdaság kilátásait is. Emlékezzünk, az Oroszországban lezajlott októberi forradalom késôbb sorsunkat meghatározó hatással járt. Az orosz mezôgazdaság, maga a falu, a cikkekbôl kiderül, komoly válságban van, melybôl mielôbb ki kell kerülnie. Másik oldalról viszont nagy reményekre okot adó kezdeményezések is vannak. Oroszország óriási kihasználatlan termelési tartalékokkal rendelkezik a mezôgazdaság vonatkozásában. Számunkra nem mindegy, hogy milyen mértékben javul fel ennek kihasználási gyakorlata. Elég csak arra gondolnunk, hogy a búzatermesztés területen végzett apróbb beavatkozások is azzal jártak, hogy Oroszország nettó gabonaexportôrré lépett elô. Más területen nem ismétlôdhet meg ugyanez? Gyakori hibánk, hogy valamirôl azt hisszük, hogy sokat hallottunk róla, és már ismerjük. Késôbb, gyakran amikor már nem tétre megy a játék, árnyalttá válik a kép, fellebben a lepel egyes részletekrôl is. Köszönet illeti a szerzôket az ôszinteségükért, Gorgyejev miniszter urat, hogy fontosnak nyilvánította egymás kölcsönös megismerését, és kaput nyitott az együttmûködéshez. Az elôkészítésben Dr. Ferenczi Tibor úr óriási szerepet vállalt magára. Teljesítette, köszönjük! Az elmúlt évben a kutatási eredmények különszámban történô közlésével igyekeztünk olvasóink termeléshez felhasználható ismeretét gyarapítani. Most Oroszország potenciális külföldi partner, piac, de a jövôben lehetôségei gazdaságilag megalapozott használatával igen erôs konkurensünkké válhat. Jó lesz hát felkészülni a változásra, akkor átalakítani agrártermelésünket, amikor még nem lehetetlenül el az értékesítés, és általa a termelés. " Dr. Kovács János 3

6 Erôsítsük a kétoldalú élelmiszergazdasági kapcsolatokat! A.V. Gorgyejev, Oroszország mezôgazdasági minisztere 4 Magyarországot és Oroszországot múltba nyúló partneri viszony köti össze az élelmiszergazdaság területén. Az orosz fogyasztók nagyon jól emlékeznek a magyar szalámira, a tokaji borokra, a Glóbusz konzervekre és sok más termékre. A nyolcvanas években az akkori Szovjetunió megkülönböztetett figyelemmel kísérte a magyar agráripari egyesülések fejlôdését, sôt igyekeztünk átvenni a pozitív tapasztalatokat. Az oroszországi termelôk a mai napig nagy tisztelôi a magyar kukorica fajtáknak és a szarvasmarha tenyészanyagoknak. A 90-es években mindkét országnak szembe kellett néznie a mezôgazdaság átalakításának óriási feladatával. A reformokban országaink eltérô megoldást választottak, és mindenki haladt a maga útján. Magyarország az elsô pillanattól kezdve az Európai Unióhoz való csatlakozás irányába indult el, és ehhez igazította mezôgazdaságának átalakítását is, ami egyúttal megszabta az ágazati reform kereteit. Oroszország pedig saját utat választott. Nehéz összehasonlítást tenni a két országban lezajlott reformok eredményességét illetôen. Lehet, hogy a mai színvonal magasabb Magyarországon, elôrébb tartanak a mezôgazdaság modernizációja tekintetében mint Oroszország, viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy jóval hosszabb utat kell megtennünk az orosz mezôgazdaság fejlesztésében. Magyarországon nem következett be a termôföldek államosítása, és 1989-ig még sokak emlékében megôrzôdött a családi gazdálkodás, tudták hol van a saját földterületük. Oroszországban pedig 70 éven keresztül állami tulajdonban volt a termôföld, és a földmûvelôk több nemzedéke váltotta egymást míg elérkeztünk a tényleges reformok megkezdéséhez. Maga a föld magántulajdonba adása a tudatokba mély gyökért vert ellenkezéssel találta szembe magát, és óriási társadalmi vitát váltott ki. Oroszországban lehetetlen volt a föld reprivatizálása, a paraszti rétegek felszámolása egészen a társadalmi tudat mélyéig hatolt. A reform folyamatban nagy szerepet kapott az ország óriási mérete, és a federációs szerkezet, továbbá a mezôgazdasági települések hagyományosan rossz, alulfejlett kommunikációs rendszere. Mindezek ellenére az orosz agráripari komplexum 1999-ben megindult a fejlôdés útján. Nô a mezôgazdasági termelés és fejlôdik az élelmiszeripar, megjelentek a modern, hatékonyan termelô egységek, nô a befektetés mértéke, mind nagyobb a mezôgazdasági termékek nagy- és kiskereskedelmének a szervezeti háttere. Az 1970-es években Szovjetunió, és benne az Orosz Föderáció volt a világ egyik A.V. Gorgyejev legjelentôsebb gabonaimportôre. Mára Oroszország stabil nettó gabonaexportôr, kiviteli többletet tud felmutatni olajnövényekbôl, illetve növényolajból, és növekvôben van számos egyéb mezôgazdasági termény nettó exportja is. A belpiacon már rég túljutottunk a Szovjetunió fennállásának utóbbi évtizedeit jellemzô élelmiszer hiányon, ami szégyenletesnek számít a fejlett gazdaságú országokban. Mindemellett fontosnak tartom megjegyezni, hogy ezek az eredmények igen liberális agrárpolitika mellett valósultak meg, viszont az állami támogatás szintje Oroszországban jóval alacsonyabb, mint az EU-ban, vagy az USA-ban, illetôleg a világ számos más országában. Sikereink vannak, mindazonáltal tisztában vagyunk azzal, hogy milyen sok tennivaló áll még elôttünk az oroszországi agráripari egyesülések fejlesztése vonatkozásában. A reform idôszakban jelentôs tôkevesztési folyamat zajlott le az orosz mezôgazdaságban, sok termelô küzd likviditási problémával. Nagy gond számunkra az állandó fejlôdés biztosítása a mezôgazdasági területeken. Az infrastruktúra, a lakáskörülmények, új, alternatív munkahelyek teremtése, a vidéki foglalkoztatottsági arány növelése képezi a fô gondot. A es idôszakban az agráripari komplexumok fejlesztése bekerült a négy kiemelt prioritást élvezô terület közé. Elfogadást nyert az Agráripari komplexumok fejlesztése c. projekt, mely három fô feladatot tûzött a zászlajára: az állattenyésztés fokozott fejlesztése, a kisgzadasági termelés állami támogatásban való részesítése a vidéki településeken, fiatal, képzett szakemberek falura költözésének elôsegítése lakáshoz juttatás módszerével. Putyin V.V. Oroszország elnöke év végén aláírta a mezôgazdaság fejlesztésérô szóló törvényt, melylyel összhangban most van kidolgozás alatt az ország Agráripari Komplex Elsô Állami Fejlesztési Programja a es idôszakra. A Magyarország és Oroszország közötti eredményes agráregyüttmûködés kibontakozásához elengedhetetlen a két ország élelmiszertermelését átfogó társadalmi-gazdasági rendszerek kölcsönös ismerete. Ebbôl az aspektusból vizsgálva helyénvaló és üdvözlendô az Agroinform folyóirat kezdeményezése, hogy bemutassa a magyar olvasóknak az orosz mezôgazdaság helyzetét és fejlôdésének látható irányát. A megjelenô különszámban vezetô orosz kutatók tanulmányai kaptak helyet, melyekbôl kibontakozó helyzetkép reálisan mutatja be az orosz agráriumot és fejlesztési célkitûzéseinket. Bizakodást és reményt táplálok aziránt, hogy a jelen különszám hatékonyan segíti az orosz agrárium jobb megismertetését a magyar szakemberekkel, egyszersmind hozzájárulva ezzel az együttmûködés eredményesebbé tételéhez. Végezetül ôszinte szívvel kívánom, hogy eredményes gazdasági évet zárhassanak a magyar gazdálkodók, illetve a teljes élelmiszertermelési szektor. "

7 A birodalom halála tanulságok az élelmiszerellátás hiányosságairól a mai Oroszország számára Gajdar, J.T., a közgazdaságtudomány doktora igazgató, Átalakulás Gazdaságtana Intézet A szocializmus jellegét legátfogóbban hiánygazdaságként határozhatnánk meg. Nagyon nehéz megmagyarázni, átérezhetô objektív képet adni róla annak, aki nem élt benne. A lehetetlennel felérô feladat megértetni a nyersanyagokhoz, alapanyagokhoz való hozzájutás szocialista rendszerben kialakult hierarchiáját, vagy hogy milyen fontos volt a fogyasztói árucikkekhez való hozzájutásban az Gajdar, J.T. eladó, vagy még jobb, az áruházi részlegvezetô személyes ismeretsége. Igazán nehéznek a vidéki ember élete bizonyult, aki havonta egyszer beutazott a városba, és amihez hozzájuthatott, azzal tért haza, és azt kellett beosztania a családnak a következô utazásig. Valamennyi hozzáférhetô szociológiai tanulmány arra a következtetésre jut, hogy az 1960-as évektôl fokozódó élességgel vetôdik fel a lakossági áruellátás hiányossága. Egészen a 80-as évek végéig nem sikerült még a racionális mértékig sem megvalósítani a termelés nyersanyagbiztosításáról és a lakosság fogyasztási cikkekkel történô ellátásáról szóló párt- és kormányhatározatokat, ami végül a legfôbb oka lett a lakossági bizalomvesztésnek és a rendszer szétesésének. 1 A nagyvárosok élelmiszerellátása politikai kérdés volt már a cári Oroszország idejében is. Hogy nem sikerült megvalósítani, fôként ez vezetett az 1917-es forradalomhoz, majd a rendszer bukásához. Ugyanez vonatkozik a Szovjetunió teljes történelmére is. A kérdés különösen felerôsödött az es éhinség 1. táblázat A mezôgazdasági termelô beruházások alakulása között 1 (A teljes szovjet beruházások%-ában) Évek Állami tôkebefektetések a mezôgazdaság területén (%) , , , , , , , , ,1 A Statisztikai adatok Szovjetunió nemzetgazdaságától különbözô évfolyami kiadványok hatására, és az ország ekkor választotta a Sztálin által javasolt utat, ami kuláktalanítást, a beszolgáltatási rendszer kiépítését és a kolhozosítást jelentette, és évtizedekre behatárolta a szovjet mezôgazdaság fejlesztési lehetôségeit. Nem igazolódott Marx azon ismert mondása, hogy a történelem kétszer ismétli önmagát elôször tragédia formájában, másodszor viszont komédiaként mert a Szovjetunió életében mindkét eset tragikusnak bizonyult, sôt az 1980-as évek második felében harmadszor is kulcskérdésként jelent meg. A gazdasági nehézségek a megkésett ipari fejlôdésbôl eredeztethetôk, ugyanis míg számos országban az ipari forradalom hatására a XVIII XIX. század fordulóján erôs iparosítási folyamat indult be, és társadalmi fejlôdéssel párosult, addig Oroszország életében csak az 1930-as évek elejével kezdôdött el az átfogó iparosítás. A munkásosztály nem természetes folyamat részeként, hanem erôs állami beavatkozás hatására jött létre. A falvakból egyszerûen átirányították a szükséges munkaerôt az iparba. Mit jelentett a kolhozosítás a falvakban? Megvonták a muzsik (paraszt) szabad költözködési, szabad munkaválasztási jogát, megszabott munkára kötelezték, amiért viszont fizetést nem kapott, de a családját el kellett tartania. Így kialakult a háttérgazdasági rendszer, amire a II. Világháborút követô idôben terményben és pénzben megfizetendô magas adókat vetettek ki. Gyakorlatilag visszaállították a jobbágyrendszert. A különbség abban fogalmazható meg, hogy a teljes parasztságnak most már csak egy ura lett, az állam, amely a tôlük elvett pénzt használta fel az iparosítás céljaira. Példátlan a világtörténelemben a vidékbôl kivont és a városokba történt jövedelemátcsoportosítás mértéke. Amikor a munka megszabottá és kötelezôvé vált, a munkaetikában visszatért a forradalom elôtti Oroszország földesúri robot rendszere. A munkához való viszonyt jellemzik a szájra kelt mondások: A munka nem farkas, nem fut el az erôbe, vagy a munka a hülyéket szereti. Maga a munka (rabota) a rabság szóból eredeztethetô. Nem csoda tehát, ha az 1930-as évektôl erodálódni kezd még a korábbi cári munkaetika is. 5

8 6 2. táblázat A Szovjetunióban betakarított gabonatermés alakulása között Évek év átlaga 149,5 161,7 184,5 161,7 (millió t-ban) A propaganda mûködött, ha az ellátás akadozott is A jobbágyfelszabadítást követôen a cári Oroszországban megmaradtak a faluközösségek, de a parasztok megérezték, hogy ha többet dolgoznak, jobban élhetnek, tehetôsekké válhatnak a faluközösségen belül, új szerszámokat, eszközöket szerezhetnek be, gyermekeiket taníttathatják. A változások hatására új munkaetika alakult ki, amit az 1928-as változások lassan, de biztosan lekezdtek erodálni. Az közötti évtized a stagnálás jegyében tellett el, a világ mezôgazdaságában általános évi 1% körüli fejlôdésnek csupán a negyede valósult meg. Jellemzô adat, hogy az es gabonatermés szintet csak között sikerült ismét elérni. A földmûvelôk diszkriminatív bánásmódban részesültek az közötti idôszakot illetôen. Az éves jövedelmük nagyjából a városi munkások havi jövedelmének volt megfelelô. Az 1940-es évektôl az állam a kolhozban végzendô munkát helyezte elôtérbe, ebbôl is fakadt a háztáji magas adóztatása. A következmény az lett, hogy a parasztok elôbb a tehenektôl szabadultak meg, majd kivágták a gyümölcsfáikat. Az eredmény a vidéki lakosság élelmiszerellátási nehézségeinek a fokozódása lett. Sztálin 1953-ban bekövetkezett halálának idejére a napnál is világosabbá vált a szovjet mezôgazdaság gyengesége. A helyzet ismert volt a párvezetés elôtt is, amit Hruscsov Ny. Sz ben mondott pártkongresszusi beszéde is tükröz. Megállapította, hogy míg 1940-ben milló pud gabonát takarítottak be, addig 1953-ban csupán milliót, ugyanakkor a városi lakosság számának emelkedése és jövedelmének javulása fokozta az igényeket. A búzaexportot csak 190 millió tonnában lehetett meghatározni, holott az eredeti tervekben 293 millió pud szerepelt. Az 50-es évek második felében kérdés sem fért a mezôgazdaság fejlesztésének elodázhatatlanságához. A vita afelett bontakozott ki, hogy a hagyományos agrárterületek fejlesztését erôsítsék-e, vagy a szûzföldek feltörésével szélesítsék a termelés bázisát. Végül a szûzföldek feltörése mellett döntöttek, amirôl a 70-es évekre bebizonyosodott, hogy zsákutca. A kibontakozó fejlôdés egyik alapeleme volt a falusi élet liberalizálása, az anyagi érdekeltség növelése. Ide tartozott volna a kolhoz rendszer felszámolása is, de ennek felvetése túllépte volna a politika által megtûrt fejlôdési kereteket. A hruscsovi idôszakban megnövelték a mezôgazdasági beruházások mértékét, és a teljes állami beruházásokban az es idôszak 11,8%-áról 1980-ig 20%-os mértékig emelkedett (1. táblázat). A növekvô beruházások hatására nôttek a mezôgazdasági termelési értékek, azonban ez a növekedés csökkenô tendenciát mutatott. Az 1960-as években évi 3%-os növekménnyel lehetett számolni, ami a 70-es évekre 1%-ra mérséklôdött, míg végül az ös idôszakban ugyan már 579,6 milliárd Rubelt ruháztak be, a tiszta mezôgazdasági terméknövekmény nulla százalékon maradt. A helyzetet ismételten a gabonatermés, mint alapélelmiszer cikk, alakulásával lehet a leginkább jellemezni. Míg 1960-ban a termés 46,7 m. tonnával haladta meg a belsô fogyasztás mértékét, addig 1963-ban már 44,8 m. tonna importra szorult az ország. Nem sokat változott a betakarított gabonamennyiség sem az közötti idôszakban (2. táblázat). A hatvanas évek második felétôl az egyik legélesebb politikaigazdasági problémává nôtte ki magát a gabonaellátás kérdése. A kolhozokban és szovhozokban megnövekedett állatállomány miatt megnôtt a takarmánygabona belsô felhasználása, így egyre kisebb mennyiségek váltak mobilizálhatóvá a lakossági ellátás céljaira. Míg a városi lakosság részaránya az 1956-os 45%-ról 1975-re 60%-ra, 1990-re 66%-ra emelkedett, a hazai mezôgazdasági termelésbôl 1966-ban 76 millió tonna gabona került állami felvásárlásra, 1969-ben pedig már csupán 60 millió tonna. A városi lakosság élelmiszerellátottsága a szovjet rendszerben alapvetôen az állami felvásárlásoktól és az elosztó rendszerek mûködésétôl függött. A piaci mechanizmusok mindvégig háttérbe szorultak a Szovjetunió történelme során. A bajok gyökerének tekinthetjük, hogy az adott idôszakban nyilvánvaló az eltérô feltételek ellenére a politikai vezetés az iparban, az ipari termelés megszervezésében és irányításában használt módszereket kívánta alkalmazni a mezôgazdaságban is. Az 1960-as évekig még izoláltnak tekinthetô szovjet gazdaság, majd valamelyest nyitni kényszerült, de az élelmiszerellátási gondokat érezvén komolyan körül kellett volna nézni a világban, hogy mások miként oldják meg ezt a problémát. A vezetés a problémamegoldásban egyhelyben topogott, a lakossági lélekszám, a városi ellátási kötelezettségek pedig csak nôttek és nôttek. A szovjet állampolgároknak egyre növekvô sorokat kellett kiállniuk, hogy élelmiszerhez jussanak, számos városban kellett élelmiszerjegy rendszert bevezetni. A városi lakosság élelmiszerellátottságának a megoldatlansága végül döntô momentumnak bizonyult az elégedetlenség fokozódásában, a rendszerbôl való kiábrándulásban, végsô soron a Szovjetunió szétesésében. Az állampolgároknak egyszerûen nem maradt más kilátásuk a helyzet változására, mint várni, mikor omlik össze a rendszer. Ami, mint tudjuk, be is következett. "

9 Földpiac Oroszországban Sagajda N.I. tudományos fômunkatárs, Nikonov A.A. Agrárproblémák Kutatóintézete, Moszkva Oroszországban mára jelentôs mezôgazdasági területek kerültek magántulajdonba, ennek ellenére a földpiacot nem lehet kialakultnak, vagy aktívnak tekinteni. Az alacsony földpiaci aktivitás okai között említhetôk: magasak az üzletbonyolítási költségek, alacsony az érdeklôdés (ami gyakran csak a meghatározott helyeken fekvô földek iránt jelentkezik). Az árak részint a fekvésbôl, másrészt a hasznosítási lehetôségek eltérô voltából követke- Sagajda N.I. zôen erôsen differenciálódtak. Az értékesítési árakra legnagyobb hatással az építési telek céljára történô vásárlási lehetôségek vannak. Különösen igaz ez Moszkva és Szent-Pétervár vonzáskörzetére. A nehézségek ellenére Oroszország földpiaca feljövôben van. Megindultak a banki hitelre történô földvásárlások is, melyekre a hitelezô jelzálog jogot jegyeztet be. Röviden az elôzményekrôl A cári rendszer megdöntésétôl a 90-es évekig terjedô mintegy 70 év alatt a föld állami monopólium volt, ingyenes földhasználattal. A földhasználat két nagy csoportja létezett ebben az idôszakban: szovhoz és kolhoz használatában lévô földterületek, melyek átlagos mérete ha volt, és a mezôgazdasági mûvelési ágban nyilvántartott teljes terület 98%- át tette ki. A kolhozok, vagy szovhozok teljes területe egy telekkönyvi betétet képezett, függetlenül annak tagoltságától, összetételétôl, használati különbségeitôl. az állampolgárok használatába adott földek, melyek mértéke 0,06 0,5 ha között mozgott. A kis méret ellenére jelentôs mennyiségû élelmiszert termeltek ezeken a területeken. Például az ország burgonyatermésének 80%-a innen került ki. Elvileg ezeknek a területeknek nem lehetett magánforgalma, azonban mégis létezett a velük való un. feketepiaci kereskedelem. A lakossági használatra kijelölt részek mintegy 2%-át tették ki a teljes mezôgazdasági területeknek. A föld magántulajdonának bevezetése A mezôgazdasági területek magántulajdonba vételének lehetôségét az évi két törvénnyel nyitották meg: az OSzSzK. Földreformról szóló törvénye (1990. X. 23.), az OSzSzK Paraszt (farmer) gazdaságokról szóló törvénye (1990. XII. 27.) A parasztgazdaságokról szóló törvény nem csupán annak a lehetôségét adta meg, hogy magántulajdonba kerüljenek a földek, de azt is lehetôvé tette, hogy a kolhozok és szovhozok földterületeit felosszák a tagok, illetve alkalmazottak között, és a kapott földterületet kivihessék a közösbôl, hogy azon családi gazdaságot üzemeltessenek, vagy szövetkezeti közösségeket hozzanak létre. Magángazdaságok ugyan létesülhettek az immáron magántulajdonba került földeken, azonban törvényileg tiltották a földek adás-vételét. Az adminisztratív akadályok miatt gyakorlatilag 2003-ig nem beszélhetünk földforgalomról. Ebben az évben (2003. I. 28.) hozták meg ugyanis a mezôgazdasági hasznosítású területek föld- forgalmáról szóló törvényt. Ebben a földforgalom valamennyi kérdése rendezésre került. Jelzáloggal is meg lehet terhelni a mezôgazdasági hasznosítású területeket 2004-tôl kezdôdôen, miután II. 5-én megszületett az erre vonatkozó törvény is. Hogyan ment végbe a termôföld privatizálása? Az elsô nagy privatizációs hullám között rendkívüli gyorsasággal zajlott le, és az ország mezôgazdasági mûvelés alatt álló területeinek jelentôs része került magánosításra. A korábban állampolgári használatban volt földeket ingyen adták a használók magántulajdonába. A kolhozok és szovhozok földjeit elsô lépésben munkahelyi közösségek tulajdonába adták. Általában 2 5 ezer ha-os területek kerültek ilyen formán dolgozó, valamint nyugdíjas közös tulajdonába. Összességében mintegy ilyen közös terület került kialakításra 11,8 millió tulajdonossal. Valamennyi résztulajdonosra lebontva meghatározták a ráesô földterület nagyságát, és bárki kiléphetett a közösségbôl, magával víve a rá esô területet. A törvény lehetôvé tette a földterület eladását, ajándékozását, örökíthetôségét, törzstôkeként történô vállalkozásba vitelét, bérbe adását. A földterületek magántulajdonba adásával hasonló módon jártak el a kolhoz és a szovhoz tulajdonával kapcsolatosan is. Azt is térítésmentesen kaphatták meg a tagok, alkalmazottak, nyugdíjasok. A földterület egy része a falu önkormányzata kezébe került, hogy abból indokolt esetben növelni lehessen az állampolgári használatban lévô területek méretét, más része az ún. újraosztási alapba került. Ebbôl igényelhetett bárki, aki családi gazdaságot kívánt létrehozni, de nem lévén tag, vagy alkalmazott, más úton nem juthatott földhöz. Ôk is térítésmentesen vehették tulajdonba a földeket. A magántulajdonba adás során fel sem merült a reprivatizáció, mint lehetôség. Az alkalmazott privatizációs eljárás elônyei és hátrányai a földpiac fejlôdése szempontjából Mindenképpen elônyösnek kell tekinteni a privatizáció gyorsaságát. Több, mint 125 millió magánbirtok született 3 év alatt. Alacsonyan maradtak a tranzakciós költségek, a lakosságnak. Viszonylag nagy területek maradtak egyben, ami egyszerûbbé és olcsóbbá tette az új határok kijelölését. A hátrányok valójában az elônyökbôl következnek. Igaz, gyorsan volt megoldható, hogy többszáz személy együtt kapja meg a föld tulajdonjogát, viszont ez azzal jár, hogy bonyolultabb lett a mûveléssel kapcsolatos teendôsor. Több személlyel kell egyeztetni, továbbá a kilépéskor elveszik az elôny. Problémát jelent az is, hogy nem tettek különbséget az egyébként eltérô földterületek között, ami a késôbbiekben igaz- 7

10 8 ságtalansághoz vezet, ugyanis egyforma terület, de eltérô minôségben azzal jár, hogy az eredetileg egyforma birtokokból eltérô értékek keletkeznek. A privatizációs folyamat eredménye, hatása a földpiacra Összességében Oroszország földterületének csupán 7,6%-a került magánkézbe. Valójában csak a mezôgazdasági mûvelésben lévô földeket, pontosabban azok 80%-át adták magántulajdonba. A települések területének csupán 18%-a került magánkézbe. Fôképpen azok a telkek, melyeken már álltak a tulajdonosok házai, vagy konkrét termelô tevékenységet folytattak korábban. Az orosz állam további 212,6 millió ha földterületet jelölt ki privatizálásra, melyek vagy mezôgazdasági hasznosítású területek, vagy mezôgazdasági üzemek területének a részei. Ezek a területek megvásárolhatók, vagy bérelhetôk, jelenleg szervezet mûködését érintik, így kizárólagosan csak ôk jöhetnek szóba, mint vásárlók, vagy bérlôk. Ilyen formán ezek a területek nem kerültek be a földpiac körébe. A privatizációs folyamatban 11,8 millió új tulajdonos keletkezett, akik szabadon adhatják, vehetik bérelhetik, bérbe adhatják földjeiket. A privatizáció során föld nélkül maradtak a kolhozok szovhozok, amelyek korábban szervezték a termelést. Fennmaradásukhoz bérelniük kell a földeket a tulajdonosoktól, ami átlagosan 78%-os bérelt föld arányt jelent. Az állam igen liberális földpiaci szabályozást alkalmaz. Bárki, vagy bármely jogi személy vásárolhat, bérelhet földeket, kivéve azon társaságokat, ahol külföldi a többségi tulajdonos. A föld adás-vétele esetén elsôbbségi jogot élvez a helyi, vagy a felettes önkormányzat. Nem vásárolhatnak földet külföldi állampolgárok, vagy olyan szervezetek, melyeknek többségi tulajdonosai külföldiek. Korlátozásokat vezettek be a földkoncentráció megelôzése érdekében. A fizetôképes földvásárlók megjelenése Moszkva környékén Tranzakciók száma (m) ábra. Földpiaci tranzakciók számának alakulása között 54, 52 0, a tranzakciók száma (millió) teljes tranzakciós terület (m.ha.) 4,4 70, A földpiac aktivitása Az országos statisztikai összesítésben csak a telekkönyvi egységként szereplô földterületekre vonatkozó adatok szerepelnek, ennélfogva ismeretlen, hogy a tulajdonrészek milyen arányban és milyen területi megoszlásban cserélnek gazdát. Összesen 1,2 millió telekkönyvi egység adás-vételét regisztrálták 2004-ben (a 2005-ös év adatai hiányoznak). Az ismert bérleti szerzôdésekkel együtt összesen földpiaci ügyletet bonyolítottak le, 70,5 millió ha területet érintôen (1. ábra). Az állami földek bérbevételére megkötött szerzôdések területátlaga 585 ha, míg az egyéb földterületek ügyleteinek átlagos területnagysága 4,4 ha. Földpiaci mozgásban a mezôgazdasági területek 28%-a vett részt. A magánszemélyek tulajdonában lévô földterületeknek a legkiforrottabb a földpiaci mozgása. Igaz ugyan, hogy az adás-vételek száma itt a legmagasabb, viszont ezek a területek csupán 0,7%-át adják teszik ki a teljes területnek. Legaktívabb földvásárlás a városokhoz közeli területek vonatozásában volt tapasztalható. Különösen Moszkva és Szent-Pétervár közeli területek keresettek, Létezik ugyan törvény a termôföld védelmérôl, ami azonban könnyen áthidalható akadálynak tûnik, mert döntôen építési teleknek vásárolják ezeket a földeket. Keresettség szempontjából második helyen vannak azok a területek, melyek kiváló talajadottságokkal rendelkeznek, és intenzív növénytermesztésre alkalmasak. A földvásárlók között új réteg is megjelent, akik korábban nem folytattak mezôgazdasági tevékenységet, pénztôkéjük sem a mezôgazdaság területérôl származik. Ôk a földpiac igazi áralakítói. Számukról nem készült kimutatás, de Moszkva környékén az üzletek 15%-át gondolom rájuk esô részaránynak. Jelzálogforgalom gyakorlatilag nem tapasztalható. Jelenleg nem nevezhetô intenzívnek a földpiac. Az okok szerteágazók. Kérdôíves felmérésben arra a kérdésre, hogy miért alacsony a földforgalom, az alábbi válaszokat kaptuk: nincs vevôi érdeklôdés (38%), komplikált az adás-vétel ügyintézése (31), sok a résztulajdonos 8119, adásvételi ismerethiány (10%), nem ismerik a valós piaci árakat (10%). Az árakról A statisztikai adatgyûjtés csak az állami földterületek adás-vételére terjed ki. Ebben a szegmensben a föld ár 2004-ben átlagosan 150 USD/ha volt. A bérleti szerzôdésekben általában az adó mértékéhez közeli értékek szerepelnek. Teljes gazdaságok adás-vétele rendkívül ritka jelenség, kialakult árakról nem is lehet ebben a vonatkozásban beszélni. A magánforgalom áraira az egyes ismert esetek alapján lehet következtetni. Így például Moszkva környékén a telekkönyvi betétként szereplô terület egy-egy résztulajdon jogáért USD-t fizetnek ki. Miután a résztulajdonok 4 7 ha nagyságúak, így a hektáronkénti ár USD-t kaphat az eladó. " Teljes tranzakciós terület (m.ha) beleértve a mezôgazdasági földeket is (m.) beleértve a mezôgazdasági földeket is (m.ha))

11 Kiadványok az Agroinformnál Érdeklôdni a 06/1/ es telefonszámon Szabó Krisztinánál.

12 Új szereplôk az orosz mezôgazdaságban Rülko D.N. igazgató, Agrárpiaci Konjunktúra Kutatóintézet, Elemzô Központ,. Jolly R.W. (USA) 10 A befektetôk általában alacsony jövedelmezôségi szintûnek és nagy kockázatúnak tartják a mezôgazdaságot, ahol könnyen lehet akár igen nagy mértékû veszteségeket is elszenvedni. Új jelenség a mai orosz mezôgazdaságban, hogy megjelentek a külsô befektetôk, akik piaci szellemet vittek be a gazdálkodásba, és nagyméretû üzemeket ( ha körüli, de egyesek mérete eléri a ha-t is) alakítottak ki. Az utóbbi években a külsô befektetôk számtalan nagyüzem irányítását és több millió hektár feletti területtel való gazdálkodás lehetôségét szerezték meg, és jelentôs szervezeti, szerkezeti változásokat vezettek be. Vertikális integrációs folyamatokat indítottak el, a gazdálkodást szerzôdéses alapokra helyezték, földbérlettel foglalkoznak, átvették a custom farming gyakorlatot, gépállomásokat alakítottak ki stb. Új értékesítési módszereket vezettek be, hogy megkaphassák az elérhetô legmagasabb piaci árat, túlléphessenek az agrárium szerkezeti alulfejlettségén, valamint felszámolják a magasan képzett szakemberek hiányát a termelésben. A befektetôk hamar új nevet is kaptak: a mezôgazdaság új irányítói. Megfigyelhetô, hogy módszereiket a mezôgazdasági termelés hagyományos szereplôi is igyekeznek átvenni. A mezôgazdasági termelés is gazdasági tevékenység, következésképpen az új szereplôk a pénzvilágból, az ipari termelés és a gazdasági élet szervezôi körébôl kerülnek ki, de minden esetben belföldi szervezetek vagy személyek. A szovjet idôbôl számos hiányossággal örökölte meg az egyedül maradt Oroszország a mezôgazdasági termelést. Gond van a mûszaki- és a technológiai színvonallal, magával az élelmiszervertikum szervezettségével, de legfôbb gondot a pénz, illetôleg a tôkehiány jelenti. A hagyományosan gondolkodó befektetôk úgy tekintettek a mezôgazdaságra, mint ahol igencsak kérdéses a termelés gazdaságossága, sôt nagy a valószínûsége a veszteségbe fordulásnak, emellett alacsony a befektetések hatékonysága, kicsi az elérhetô többletjövedelem, a realizálható haszon. Világos volt, hogy a régi úton nem lehet tovább haladni, valami újra volt szükség. (A külföldi szakemberek készségesnek bizonyultak a tanácsadásban, ugyanazt ajánlották, mint valamennyi post-szocialista országnak. Szervezzék meg a családi alapon mûködô farmgazdaságokat, és erre alapozzák a termékelôállítási szakaszt. Mindenképpen a termelôüzemi integráció szétszedésében akarták láttatni a megoldást. Az azonnal látható gond ezzel csak annyi volt, hogy sem termelési, önálló gazdálkodási tapasztalata nem volt a mezôgazdaságban dolgozók nagy részének kivéve a szovhoz és kolhoz vezetôket, továbbá eszközük sem lett volna az egyéni gazdálkodáshoz, tôkéjük meg végképpen nem volt. Ezen az úton elindulva óriási ellátási gondokat indukált volna Oroszország magának, amit csak nagy élelmiszerimporttal tudtak volna orvosolni fôszerkesztô megjegyzése.) Új jelenség az orosz agráriumban, hogy olyan rétegek lépnek be szereplôként a mezôgazdasági termelésbe, annak irányításába, kezdenek foglalkozni a mezôgazdasági termelés szervezésével, akiknek mindehhez semmiféle korábbi kötôdésük sincs. A kialakulóban lévô gyakorlat nem találkozik a nemzetközi agrárszakértôknek a Szovjetunió szétesését követô kezdeti szakaszban megfogalmazott javaslataival, akik családi gazdaságokra alapozott mezôgazdasági szerkezet kialakítását ajánlották perspektivikus megoldásként. Ezzel szemben olyan óriásgazdaságok, orosz latifundiumok kialakulásának lehetünk tanúi, amelyek nem rokoni alapon szervezôdnek, melyekben nem azé a föld, aki megmûveli, hanem ipari-, kereskedelmi vállalkozói szövetségek lépnek be tulajdonosként, Kell az optimizmus, hit a jövôben Rülko D.N. akik legtöbb esetben nem is kötôdnek magához a termelési folyamathoz sem. A fejlôdés kialakuló iránya szerint termôföld nem magántulajdonlásra épül, hanem tôke természetûvé, vállalkozások termelôeszközévé válik. A közvetlen termelési feladatokat alkalmazottak végzik el. Az elméletek azt sugallják, hogy minden újítás alapját az aszimetria jelenti a konkrét feladatok végzése, a koordináció és az információk között. Minden vállalkozás olyan megoldások felé törekszik, melyekkel csökkenô költséggel növekvô nyereséget képes elérni. A szervezési módszerekkel általában rövidtávu sikereket lehet elérni, de gyakran történik, hogy a nyereség veszteségbe csap át, vagy piaci instabilitáshoz vezet, mert a koncentrálódó irányítás, viszont hiányzik a tényleges tulajdonosi érdekek megjelenítése. A megjelent új irányítói réteg óriási hatással van az orosz mezôgazdaság alakulására. Érdemes tehát megvizsgálni, mi várhat a jövôben, hatásukra hogyan lakul a termelés hatékonysága, versenyképessége és a jövedelem elosztása. A kialakulás körülményei A mezôgazdaság új irányítói más területen mûködô vállalkozások (anyavállalat) alvállalkozásaiként kezdték meg tevékenységüket a mezôgazdaságban. A folyamatnak három szakaszát

13 nek a megmaradtaknak versenyképes bért, illetôleg a földek vonatkozásban vonzó bérleti díjat garantálni. Egyes vállalkozások tovább teljesítik a kolhozok korábbi szociális szolgáltatásait is. Az orosz latifundiumok nélkül korábbi nagy beruházások maradnának kihasználatlanul lehet megjelölni: A folyamat a pénzügyi krízis, a nagy rubelleértékelése elôtt 1998-ban kezdôdött. Második, a legintenzívebb szakasz közvetlenül a nagy leértékelést követte ( ). A harmadik periódus a legelnyúltabb ( ). A folyamat alapját az jelentette, hogy a lakosság széles köre kezdte keresni a hazai élelmiszereket az importálttal szemben, sôt exportlehetôségeket éreztek meg a mezôgazdasági termékek vonatkozásában. Ezt a két tényezôt vették észre a vállalkozók, és akartak is élni velük. Kik is a vállalkozók? Általában bankok, vagy finanszírozási tevékenységet folytató cégek, akik leginkább a rubel nagy leértékelése körüli idôszakban terjesztették ki tevékenységüket a mezôgazdaságra. A másik nagy csoportot a korábbi nagy állami, vagy kvázi állami vállalatokból, állami monopóliumokból, továbbá a regionális hatalom csôdkezelô szervezeteibôl gazdasági alapra szert tett új vállalkozások képezték, akik mindhárom fázisban aktivitást mutattak. Habár a mezôgazdaság új irányítói alaptevékenységüket illetôen különbözôek, mégis egy módszert követnek. Az új termelôegységeket a korábbi kolhozok bázisán hozták létre. Kiszámították, hogy a létezô nagyüzemi struktúra nyereségorientált gondolkodással és irányítással képes jövedelemtermelôvé válni. Ehhez jól használják a kölcsönökhöz való hozzájutási lehetôségüket, valamint mobilizálják a termékfeldolgozási kapacitásokat és a piaci értékesítési egységeket. Gyakran mûködnek együtt az állami apparátus képviselôivel. (Rájöttek, hogy a korszerû technikai, technológiai lehetôségeket nagyüzemi termelési szervezetek keretében lehet leghatékonyabban kihasználni, ugyanakkor átfogják a teljes termékláncot, ezzel nem függnek külsô körülményektôl, további gazdasági szereplôktôl. Jól tudták felhasználni a gazdasági átalakulás során megôrzött privilegizált helyzetüket, gazdasági-társadalmi befolyásukat, gazdaságirányító, vagy bankszektori gyakorlatukat fôszerkesztô megjegyzése). A falvakban általánossá válik a leépítés, áttérés a hatékony foglalkoztatásra, viszont igyekez- Az orosz mezôgazdaságot is a pénz mûködteti A felfejlôdés és a jelen helyzet Az új rendszer sikerességét jól szemlélteti, hogy igen kevés vállalkozó vonul ki ebbôl az üzletbôl, és számuknál jóval többen kapcsolódnak be. A mezôgazdasági tevékenységet feladók kiépített rendszere nem szûnik meg, hanem átveszi azokat valamelyik új belépô. Az újtípusú mezôgazdasági vállalkozások átlagos nagysága 2001-ben ha mûvelt terület, és 8,9 volt kolhoz (üzemegység), ami 2003-ra ra és 8,3-re módosult, majd ezt követôen lényegében változatlan maradt. A területnagyság a ha között szóródik. Folyik az optimális gazdaságméret kialakítása. A nagy holdingok megtartják méreteiket, a kicsik, akik ha alatti területtel rendelkeztek, agresszív növekedési stratégiát alakítottak ki, és a közötti két évben megduplázták területüket, azaz felfejlôdtek az átlagos, vagy az ahhoz közeli méretre. A vertikális integráció jellege elsôsorban az anyavállalat -tól, illetôleg a mûködési jellegtôl függ. A nagyobb holdingok általában a mezôgazdaságot alapanyag elôállítónak tekintik és ekként is kezelik. A kisebb területtel rendelkezôk éppen fordítva a vertikális integrációban rejlô elônyöket is ki kívánják használni. A mezôgazdasági tevékenységen belül kialakított vertikális integráció eléggé alacsony szinten van jelenleg. A termékfeldolgozást és az értékesítést az anyavállalatok elkülönítetten kezelik magától az alapanyag elôállítástól, illetôleg az anyavállalat önálló szervezeti egységeket hoz létre az alapanyaggal való további foglalkozásokra. Legszorosabb vertikális integráció a baromfi tenyésztés és feldolgozás területén tapasztalható. Itt a teljes exportmennyiség 5%-a származik ezektôl az új termelési formáktól. Az öt legnagyobb vállalkozás 24 baromfi gazdaságot fog össze, és a teljes orosz brojler csirke tenyésztés 35%-át tudhatja magáénak. További holdingok adják a termelés 13%-át. Más területeken jóval alacsonyabb szinten áll az integráció. A gabonatermesztés területén például a 10 termékexportôr közül hat saját terménye kivitelével foglalkozik. A teljes export 5%-a származik az új termelési egységektôl. A cukorgyártásban mind a tíz nagy feldolgozó üzem foglalkozik termesztéssel is, és a cukor 25%-át az ô termelésük adja. A jövôt illetôen nyitott kérdésként vetôdik fel, hogy ezek az új termelési formációk olyan anyavállalatok tulajdonában vannak, melyek fô tevé- 11

14 12 kenységi profilja az ipari termelés, a kereskedelmi- vagy a banki-, pénzügyi tevékenység. A kezdeti sikerük azon nyugszik, hogy kihasználták a nagy méret és az általános nyereségérdekeltségû irányítási gyakorlat mezôgazdasági bevezetésének elônyeit. A mezôgazdasági termelés azonban továbbra is jelentôs mértékben kitett maradt, ezért eredményessége függ az adott terület környezeti feltételeinek változásaitól, melyekre gyorsan helyben lehet reagálni, nem a távoli anyavállalati irányító központokban. Egyes holding tulajdonos anyavállalat átadta a döntési jogot a mezôgazdasági termelési szervezôdéseinek, azonban ezzel viszont jelentôsen megnövelte annak a kockázatát, hogy nem hatékonyan használják fel a rendelkezésre álló forrásokat, valamint hogy megugrik a lopás mértéke. (Szükség van tehát a döntési jogok megosztására a központ és az új formáció között fôszerkesztôi megjegyzés.) A megoldáshoz közelíthet az USA közép-nyugati térségében elterjedt bonanza farming gyakorlat átvétele, ami azután alakult ki Amerikában, hogy a farmokat társasági formákká alakították át (elkülönítették a személyes tulajdont és a termelôüzemi, termelôeszköz tulajdont fôszerkesztôi megjegyzés). A kezdeti próbálkozások megtörténtek azzal, hogy a gazdálkodási kérdésekben önállóságot adtak egyes kollektíváknak, vagy egyes családoknak, akik farmszerûen kialakított egységekben tevékenykednek. Beszéljünk a jövôrôl, a lehetôségekrôl A rövid idô is elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy az orosz latifundiumok a legjelentôsebb szereplôivé nôhessék ki magukat az orosz agrártermelésben. Ennek a ténynek az ismeretében szükség van a teljes orosz agrárpolitika újbóli áttekintésére a statisztikai adatgyûjtési rendszertôl az állami irányítás, a törvényhozás szerepéig. Konkrétan például a jelenlegi szabályozás szerint a mezôgazdasági eszközöket, gépeket gyártó ipari üzemnek nincs joga mezôgazdasági termeléssel foglalkozni, ugyanakkor az életképtelen kolhozok számos törvényben biztosított elônyt nyújtó jogosítványokkal bírnak. Változtatásra, a szabályozásnak a kialakuló gyakorlathoz történô igazítására van szükség a továbbfejlesztés érdekében. Szükség lenne a teljes tulajdonjog átadására az anyavállalati tulajdonból a mezôgazdasági termelést folytató alvállalkozásnak, amely ezáltal magára kell hogy vállalja a teljes termelési kockázatot is. Ehhez az államnak meg kell változtatnia a reménytelenül elöregedett jelzálogra vonatkozó törvényi szabályozását. Újra szabályzással hatékonyabbá kell tenni a gabonatárolást, be kell vezetni az adósok vagyonának zárlatát, létre kell hozni az agrárjelzálog nyilvántartásával foglalkozó hivatali rendszert. Aki aratni akar, elôbb szántson és vessen Változtatásra szorul a mezôgazdasági termények biztosítási rendszere is, hogy kiterjedhessen a mezôgazdasági befektetôk széles körére. A biztosítóknak több megoldást kínáló variációkat kellene kidolgozniuk, melyek közül a termelô vállalkozások választhatnának. A kínálati palettának a teljes körû biztosítástól kezdve az egyes kockázati elemekre történô biztosítási lehetôségig kellene lehetôségeket kínálnia. Végül a törvényi szabályozás módosítására van szükség a föld tulajdonjogát és a bérleti jogokat illetôen. A jelenlegi szabályozás lehetôvé teszi a földpiac és a bérleti rendszer akénti mûködését, hogy a kevésbé hatékony hagyományos szerkezettôl az újabb, hatékonyabbak kezeibe kerüljön a földtulajdon, azonban rendkívül kockázatossá és drágává teszik az ilyen befektetéseket. Példaként említhetô, hogy a tulajdonjog bejegyzése kötelezô és drága, gyakran többe kerül, mint magának a földnek a piaci értéke. Célszerû lenne ingyenessé, az állami irányítás feladatává tenni a telekkönyvi szolgáltatásokat. Nyitott kérdés, hogy ezek az új vállalkozási formák megerôsödnek-e, vagy eltûnnek majd, mint az Amerikai Egyesült Államokban a bonanza gazdaságok? Számos példa van máris sokszínûségük kialakulására a belsô szerkezetük, a termelési kockázat és az irányítási rendszer vonatkozásában. Minden bizonnyal megmaradnak az egyéni farmgazdaságok Oroszországban is, melyek súlya, szerepe attól is függ, hogy be tudnak-e illeszkedni a termékláncokba, át tudnak-e térni a szerzôdéses alapú kapcsolatrendszerre, ki tudják-e alakítani azt a belsô integrációt, ami szükséges az eredményességhez a piacgazdasági körülmények között, ahogy ez már gyakorlat a fejlett gazdasággal rendelkezô országokban. Nemzetközi szintre emelve a kérdést, valószínûsíthetô, hogy az új orosz latifundiumok elég erôsek és hatékonyak ahhoz, hogy megjelenjenek a világpiacon az orosz mezôgazdasági termékekkel. Az óriási termelô gazdasági méretek egységes termékkínálatot tesznek lehetôvé, méghozzá nagy tételben. Méretükbôl adódóan jó az alkupozíciójuk is. Oroszország, mint a világ legnagyobb területû országa, melynek tekintélyes része alkalmas a mezôgazdasági tevékenység folytatására, önmagában is hatalmas mezôgazdasági potenciállal rendelkezik. Oroszországnak tehát minden adottsága megvan ahhoz, hogy agrártermékeivel versenyképesen jelenjen meg a világpiacon. Szemtanúi lehetünk az orosz mezôgazdaság megkezdett átalakulási folyamatának. A kérdés csupán az, hogy ez együtt jár-e tényleges és jelentôs, a teljes agráriumra kiterjedô gazdaságfejlesztéssel? "

15 Szerova E.V. Agrárpotenciál, a termelés alakulására ható fôbb tényezôk Oroszország rendkívül nagy agrártermelési potenciállal jellemezhetô. Elég csak arra utalni, hogy a világ csernozjom talajainak 1/3-ával rendelkezik. Ennek ellenére nem foglal el rangos helyet, sôt az utóbbi 15 évben még a korábbi teljesítményét sem tudta megtartani pár termék (pl. napraforgó) esetének a kivételével (1. táblázat). A világpiacon elsôsorban vevôként jelentkezik, ritkábban mint eladó. Oroszország világkereskedelmi részvétele visszafogottnak mondható, ami nem áll arányban sem a termelési lehetôségeivel, sem a termelésbôl való részesedésével, különösen, ha lakossági arányra bontottan vizsgáljuk, habár kisebb mértékû elôrelépés tapasztalható az utóbbi években (2. táblázat). Az ország külkereskedelmi forgalma 2005-ben rekordnagyságot ért el, amiben az export- és az importnövekedésnek egyaránt szerepe van (1. ábra). Az ábrából kitûnik, hogy a behozatal 2000-tôl erôteljesebben nô, mint a kivitel. A külke- 1. táblázat Egyes orosz mezôgazdasági termények részaránya a világtermelésben (%-ban) Termény Gabonafélék össz. 5,26 3,26 3,12 3,41 Ebbôl Búza 8,17 5,55 5,88 7,56 Rozs 45,52 17,65 27,07 23,40 Árpa 16,30 11,20 10,58 11,34 Zab 32,50 29,67 23,01 19,07 Napraforgó 14,17 15,99 14,81 20,66 Cukorrépa 9,05 7,20 5,71 8,89 Burgonya 13,83 13,96 10,34 11,59 Len 13,17 9,65 8,89 6,76 Tej 10,21 8,42 6,51 5,78 Marhahús 6,84 5,04 3,33 3,18 Sertéshús 3,76 2,33 1,74 1,57 Bárányhús 4,27 3,33 1,57 1,45 Tojás 6,45 4,38 3,67 3,46 Gyapjú 6,11 3,61 1,69 2,09 Forrás: FAO adatok Oroszország helyzete a világ élelmiszerpiacán Szerova E.V. a közgazdasági tudomány doktora igazgató, Élelmiszergazdasági Elemzô Központ Oroszország nehéz örökséget kapott Szovjetunió szétesése után. Megszakadtak a bejáratott gazdasági kapcsolatok a baráti országokkal, sôt a korábban egy ország is részekre szakadt. Nem tûnt el azonban nyomtalanul a szellemi befektetés, a gazdasági-társadalmi irányítás felgyülemlett tapasztalata, a nagy állami vagyon sem került külföldi kézbe, és az ásványkincsek, a természeti erôforrások, melyekben Oroszország olyannyira gazdag, továbbra is biztos alapot jelentenek a fejlôdéshez. Az agrárium számos problémával terhes hagyatékot vett át, sok a megoldásra váró feladata. Új szereplôként kell beilleszkednie a világ élelmiszertermelésébe. Oroszország rendkívül kedvezô körülményeket képes teremteni a mezôgazdasági termelés számára, így a közelmúltban megszokott biztos importôr pozíciójából az élelmiszer exportáló országok csoportjába kerülhet. Erre minden esélye meg is van, és határozott ilyen irányú törekvés ki is tapintható. Az ország az agrártermelés fellendülési folyamatának az elején tart. Miután mindenben a kezdet a legfontosabb, nem érdektelen és nem tanulságmentes áttekinteni, milyen jelei tapasztalhatók a világgazdasági exportôr szereplôvé válási folyamatnak napjainkban. reskedelmi szaldó tartósan negatív, a különbséget elsôsorban a kôolaj és a földgáz értékesítésébôl befolyó összegekbôl fedezi az ország. Kívánatos lenne az élelmiszerkereskedelemben elérni a 0 szaldót, hogy az ellátás ne függjön az ipari nyersanyagok világpiaci ármozgásától. Az élelmiszer kivitelben a gabonafélék olyan hagyományos termékeket múltak felül, mint a hal és egyéb tengeri eredetû élelmiszerek. A tendenciára jellemzô, hogy 2005-ben például a teljes élelmiszer export 34,6%-át tette ki a gabona, megdöntve ezzel a korábbi hiedelmet, miszerint Oroszország hagyományosan gabona importôr, és még hosszú ideig az is marad. A lakossági ellátásban nem beszélhetünk élelmiszer hiányról egyetlen termék vonatkozásában sem. Az utóbbi idôben az önellátó képesség javulásának a jelei tapasztalhatók fôként növényi termények (szántóföldi termények és zöldségfélék) vonatkozásában, ahol az ország megközelítette az önellátás szintjét. Stagnáló helyzet jellemzi a hazai hústermelés részesedését, ahol az ország teljes lakosságának a fogyasztásából csupán 65% körüli szintet ér el a saját elôállítás (3. táblázat). Az orosz mezôgazdasági termelés új fejlôdési szakasza indult el 1999-ben, és mára versenyelônybe került mind a bel-, mind külpiaci összehasonlításban a következô termékek vonatkozásában: búza, és búzaliszt, tésztafélék, árpa, napraforgó, napraforgó olaj, káposztarepce, egyes tejtermékek, egyes édesipari termékek és sör. Az ország láthatóan rendezkedik be a tartós gabonaexportra. A meglévô export infrastruktúra képessé teszi Oroszországot 5 millió tonna feletti 13

16 14 mennyiséggel megjelenni a világpiacon. Vállalkozói tôkébôl hatalmas tengeri kikötôk épülnek a gabonaexport növeléséhez. Az állam kamattámogatást nyújt a hosszútávú befektetésekhez (pl. elevátorok beszerzése és mûködésbe helyezése). Már a közeljövôben 5 10 millió tonna/év tartós exportra számíthatunk. A változás a termésingadozásból és a hazai fogyasztás összetételébôl, annak valószínûsíthetô változásaiból fakad. Nem mindig segíti azonban az állami politika a gabonaexportot. A hazai ellátás biztonsága érdekében 2004-ben például korlátozták a búza és a rozs kivitelét. Csökkentik a nemzetközi versenyképességet az állami intervenciós beavatkozások is, mivel ezek hatására emelkedik a belföldi ár, csökkentve az exporttal elérhetô nyereséghányadot. Ugyancsak negatív hatással volt a kivitelre pl. a 2006-os szállítási költség és kikötôi szolgáltatási díj emelkedés. Megfigyelhetô, hogy 2000-tôl csökken a napraforgó mag kivitele, viszont ezzel arányosan nô a napraforgó olajé, és 2005-tôl már az ország nettó exportôrré vált. A háttérben a növényi olajipar fejlôdése áll. Új jelenség a növényi olaj export területén, hogy gyorsan emelkedik a káposztarepce olaj export. Ennek mértéke 2003/2004-ben 77,8%-os volt. A növekedés tartósságára kell számítani az elkövetkezô idôszakban is. A tartós növekedésnek kedvez a nemzetközi tendencia a biohajtóanyag elôállítás fokozására, ami az igény, a kereslet oldaláról stimulálja a termelést és feldolgozást. Az élelmiszer alapanyagok exportja mellett mindjobban nô a feldolgozott termékeké, így a kenyéré és egyéb sütôipari termékeké, továbbá a tejtermékeké (pl. tejszín), a csokoládé féleségeké és a söré. Igaz, egyenlôre ezek alacsony arányban részesednek a teljes exportból, de tény, hogy megjelentek, elindult egy folyamat, ami egyben jellemzi is az agrobiznisz fejlôdésének várható irányát. Változások jelei tapasztalhatók az import szerkezetében is. A 2003-ban történt kvótarendszer bevezetésével a marhahús kivételével átmenetileg csökkent az import mennyisége, majd 2005-tôl ismét emelkedésnek indult. Nem szabályozható tehát a piac csupán behozatali kvótákkal. (Amennyiben megvan az igény és a fizetôképes kereslet, egyszerûen magasabb árszinten rendezôdik ismét a piac a fôszerkesztô megjegyzése). A hús továbbra is a legjelentôsebb élelmiszer import tétel, amely a teljes behozatal 20%-át teszi ki (2. ábra). Az áruszerkezetben megnövekedett a hal-, a zöldség, gyümölcs, továbbá a különbözô italok részaránya. Hozzá kell azonban tenni, hogy a 2006-ban kötelezôvé tett alkoholitali zárjegy használat a behozatal drasztikus csökkenését eredményezte ebben a termékcsoportban. 2. táblázat Egyes orosz mezôgazdasági termények részaránya a világexportban (%-ban) Termény Gabona össz. 0,01 0,93 0,46 2,13 Ebbôl Búza 0,00 0,14 0,36 3,93 Rozs 0,00 10,77 0,00 0,06 Árpa 0,01 7,66 2,26 4,14 Napraforgó 7,13 13,85 28,98 4,05 Len 0,16 10,22 0,04 0,31 Cukor 0,02 0,41 0,43 0,29 Burgonya 3,21 0,64 0,19 0,24 Marhahús 0,00 0,02 0,01 0,00 Marhahús termékek 0,00 0,33 1,21 1,25 Sertéshús 0,00 0,04 0,12 0,12 Baromfihús 0,01 0,10 0,04 0,01 Tojás 0,95 0,37 1,04 0,83 Gyapjú 0,36 3,78 0,05 0,29 Forrás: FAO adatok kivitel behozatal egyenleg ábra. Az élelmiszertermékek külkereskedelmi forgalmának alakulása között (millió USD-ben)* *- Fehéroroszországgal való kereskedelmi adatokat nem számítva Forrás: Oroszország Vámhivatalának adatai 3. táblázat Oroszország önellátó képessége egyes élelmiszer termékekbôl (%) TERMÉNY Gabona 116,9 66,2 84,7 102,5 120,8 116,6 96,2 Hús 64,8 65,2 65,1 66,9 65,0 64,4 65,4 Tej 85,1 87,3 88,0 88,3 88,9 88,0 87,3 Tojás 98,5 97,6 97,6 97,5 98,4 98,7 98,9 Burgonya 95,9 89,0 94,6 101,5 101,6 96,9 106,5 Zöldség 87,9 83,5 93,6 90,0 93,4 91,7 99,3 Forrás: A szerzô saját számításai az orosz Statisztikai Hivatal adatai alapján

17 Hús és húskészítmények Hal és tengeri eredetû élelmiszerek Tej és tejtermékek Gabonafélék Zöldség, gyümölcs Olajos növényi magvak Növényi és állati zsírok, olaj Cukor és édesség Alkoholos és alkohol mentes italok Egyéb termékek 2. ábra. Oroszország élelmiszerimportjának szerkezetváltozása között (%-ban*) * A Fehéroroszországgal történô kereskedelem figyelembe vétele nélkül Forrás: saját számítások az orosz vámhatóság adatai alapján % ábra. Oroszország élelmiszerexportjának megoszlása a vele vámunióban lévô (volt szovjet tagköztársaságok) és a további külföldi országok között ös idôszakban Forrás: az orosz vámhatóság hivatalos adatai Távoli külföld országai Vámunió (közeli külföld, a volt tagköztársaságok egy része) országai A kormányzat külkereskedelmi politikája gyakran jelentôsen folyásolja be az élelmiszerekkel történô külkereskedelmet. Így például 2004-ben vezették be a cukor változó kvótás import engedélyezési rendszerét, amivel csökkentették a behozatalt, és az így megnyíló piaci rés betöltésére hatalmas területeken kezdtek cukorrépát termeszteni. Ez a folyamat 2006-ban méginkább megerôsödött. Az édesipar import cukorfelhasználása a 2003-as év 9,2%-áról 2005-ben 5,7%-ra csökkent. (Oroszország történelmi múltjához tartozik a Szovjetunió létezésével jelzett idôszak. Ma a külkereskedelmi forgalmat két nagy országcsoport szerint kezelik: Közeli külföld azok az országok tartoznak ide a volt tagköztársaságok közül, akik tagjai az egységes vámszövetségnek, és a távoli külföld a fentieken túl minden más ország, így Magyarország is a fôszerkesztô megjegyzése). Az élelmiszerek külkereskedelmi forgalmában a nagyobbik hányad továbbra is a távoli külföld országaira esik (3. ábra). A volt tagköztársaságokba történô kivitel csökkenési tendenciája az orosz protekcionista kül- kereskedelmi politikának köszönhetôen 2003-ban megfordult, ugyanis eltérô, elônyösen megkülönböztetett szabályozásban részesülnek vámunió országai. Lényegesen eltér Oroszország élelmiszer kereskedelmi politikája a két országcsoport vonatkozásában. Míg a vámunió területén dominál a feldolgozott termék (édesipari cikkek, sütôipari termékek, tej és tejtermékek, sör stb.), addig a többi országba elsôsorban nyersanyagot exportálnak, mint például búza, árpa, repce, lenrost napraforgó mag, fagyasztott tengeri hal stb. A kivételek között elsô helyen a napraforgó olajt kell megemlíteni. A tendenciákat illetôen az elemzések azt mutatják, hogy szinte valamennyi mezôgazdasági termék vonatkozásában potenciális elônye van az orosz agráriumnak (4. táblázat). Ez már a gabona és az olajos növények vonatkozásában egyértelmûvé vált és Oroszország kezd mind nagyobb részesedést szerezni ezen termékcsoport nemzetközi kereskedelmébôl. Kivételt a burgonya és 2003-tól a len képez, következésképpen ezen termékekbôl nincs, vagy csökkenô tendenciájú a kivitel. Nem érdektelen összehasonlítani a behozatalt a kivitellel (4. ábra). Oroszország jelentôs aktívumot élvez a vámunión belül, nagyjából kétszeres a kivitele a behozatalánál élelmiszer termékekbôl, sôt a kivitel nagyobb ütemben emelkedik, mint az behozatal. A hiányzó élelmiszer mennyiség 80% körüli részét más országokból szerzi be Oroszország. Az orosz agrárpolitika paradigmája és ennek hatása az agráripari komplex világpiaci helyzetére Az orosz mezôgazdasági termelés növekedésének fô tényezôjeként a belpiac védelme szolgált, melynek elsô számú eszköze a rubel devalvációja volt. Az export élénkülésére ez a tényezô kisebb mértékben hatott, de a kereskedelmi deficit 2001-tôl növekedésnek indult. A kormányzat reagálni kényszerült, és a kereskedelmi protekcionizmus növelésével igyekezett enyhíteni a helyzetet, próbálta visszaszorítani a behozatalt. Ennek értelmében vezették be a behozatali kvótarendszert a húsra, a szeszes italokra, egyre nagyobb mértékben nyúltak a szigorú növényegészségügyi ellenôrzések eszközéhez is. A szigorítások ellenére az orosz élelmiszer piac egyenlôre az egyik legliberálisabb maradt nemzetközi összehasonlításban, amit jól bizonyít a behozatali tarifák mértékének összehasonlítása (5. táblázat), amelyek az alacsonyak közé sorolhatók. Import kvótát vezettek be 2003-tól a cukorra, a baromfihúsra abszolút kvótát, amit 2006-tól tarifa kvótára változtattak, tarifa kvótát kezdtek alkalmazni továbbá a marhahúsra és a sertéshús- 15

18 16 4. táblázat Egyes országok és az EU behozatali tarifáinak összehasonlítási értékei (2004) jóval alacsonyabb önköltséggel párosul. A gabonapiacon nagy hazai vállalkozások nôttek ki, de rajtuk kívül jelen vannak a világ jelentôsebb gabonakereskedô vállalkozásai is. Az orosz gabonapiac sajátossága a vertikális integráció, ami azzal jár, hogy óriási tételekben történhet a kereskedés, stabil a pénzügyi háttér, jó a fizetôképesség, viszont gondok vannak az infrastruktúrával. A jelenlegi kiviteli szint jelentôs növekedése várható már a közeljövôben. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a búza termesztési területeit jelentôs mértékben növelni csak három ország képes USA, Brazília és Oroszország. A termésátlagok növelésének jelentôsek az önköltségi akadályai, de a világpiaci árak kedvezôbb alakulásával éppen ezen három ország kerül kedvezôbb helyzetbe ebben a vonatkozásban is. Közülük is Oroszországnak a legnagyobb a búzaterület növelési potenciálja, miután Brazília és az USA már más növényekre is erôsen szakosodott. Jelenleg a búza átlagtermése 2,0 t/ha, ami alacsonyabb a világban általánosnak tekintettnél. Az értékesítési árak növekedése esetén fôleg az ország európai területein lehet jelentôsen javítani a ter- Oroszország USA EU Japán Brazília Mexikó Kenya India Középérték 13,5 11,9 20,5 80,1 35,6 44, Min érték Max. Érték ,7 218,5 2553, , Átl. Eltérés 14, ,4 203,3 11,2 42,1 0 52,5 Variációs koefficiens 1,1 2,8 1,4 2,5 0,3 0,9 0 0,5 Tarifavonal szám * 2004-ben érvényes tarifaértékek. Forrás: saját számítások; IPC (2005) adatokból. ra is. Nem estek kvóta szabályozás alá a vámunió országaiból származó agrártermékek. Az intézkedések hatására átmeneti csökkenés volt tapasztalható, majd késôbb visszaálltak a régi arányok. A baromfitermelés évi 15 20%-al növekszik ugyan, de a növekedés már a kvótarendszer életbe léptetése elôtt megindult. A szarvasmarha tenyésztés növekedése nem indult meg, így kijelenthetô, hogy a hozott intézkedések nem jártak a várt hatással, és országosan továbbra is csökkenô tendenciát mutat az állattenyésztés. A kvótarendszer minden bizonnyal fennmarad 2009-ig, igaz, közben állandóan növelve az engedélyezett mennyiségeket és csökkentve a kvóta feletti büntetô vámtételek nagyságán. A cukor esetében a fô cél a fogyasztói árstabilitás fenntartása, ennek érdekében a vámtételek a világpiaci ár függvényében, azzal ellentétes irányú mozgással változnak. Magas világpiaci ár mellett alacsony a vám, és amikor csökken a világpiaci ár, nô a vám. Voltak vám kijátszási próbálkozások, külföldi cukor fehéroroszkénti behozatalával, aminek egyszerû laboratóriumi elemzéssel elejét lehet venni. A 230 /t vám kellô visszatartó hatással volt a behozatalra, és a termelôk jelentôs területnöveléssel reagáltak a megnyíló piaci résre, így ebben az esetben a kvótarendszer elérte célját, segítve a hazai termelés felfuttatását. A korábbi években megkezdett protekcionista politika eszközeivel kívánták fôképpen szabályozni a versenyt, ami a közbeesô idôszakban jelentôs könnyítéseken ment keresztül. A korábbi mértékrôl 0%-ra csökkentették a szójabab vetômagkénti behozatali vámját, majd a halliszt, meghatározott kukorica féleségek is 0%-osak lettek. A kávé, a kakaóbab és a földimogyoró szintén 0%-os vámmal hozható be. (A könnyítés célja az orosz édesipar versenyképességének növelése azáltal, hogy az import alapanyagot nem terhelik vámok. Ezzel munkahelyek teremthetôk, illetve a hozzáadott érték növelésével végsô soron hatékonyabbá válik a teljes nemzetgazdaság a fôszerkesztô megjegyzése) Sajátságos a növényegészségügyi ellenôrzési gyakorlat. A vizsgálatok formailag a WTO szabályainak megfelelôen folynak, a gyakorlatban azonban a külsô szemlélô számára átláthatatlan a rendszer, az érintetteket érheti ezáltal meglepetés. A másik oldalról kiviteli vámok alkalmazásával kívánja a kormányzat a hazai ellátás biztonságát megôrizni. Összességében vegyes hatással jártak a hozott intézkedések, azonban végsô soron nem nehezítették meg a mezôgazdasági termelôk dolgát. Az alapanyag elôállítás és az élelmiszeripari termelés növekedése is ezt igazolja. Az orosz agráripari komplex fô ágazatainak növekedési kilátásai a világpiaci tendenciák tükrében Gabonafélék Oroszország magas termelési potenciálja, a világpiaci áraknál 5. táblázat Oroszország alapvetô export agrártermékeinek RCA indexe (% 1 ) Gabonafélék 162,4 254,4 565,5 579,3 362,2 Ezen belül: Búza 303,2 297,8 1063,2 989,8 693,7 Rozs 972,0 6,8 318,2 2957,8 16,6 Árpa 425,1 1572,3 1842,8 2096,3 800,4 Napraforgó mag 6125,8 1623,6 469,4 1094,3 571,8 Napraforgó olaj 328,7 965,5 470,5 465,7 975,1 Lenrost 210,6 48,5 161,1 10,3 16,6 Káposztarepce 178,0 59,1 39,9 58,7 129,8 Burgonya 84,6 42,9 16,1 29,2 27,2 Forrás: Saját számítások COMTRADE és FAO adatok alapján. 1 RCA index: összehasonlító elemzés alapján kiszámított Elônyindex, amely egyben jelzi is az adott nemzet agrárgazdaságának szakosodási irányát a nemzetközi kereskedelemben: RCA = (Xir / Xiw) / (Xr / Xw) 100%, ahol X teljes élelmiszer export mennyisége Xi meghatározott termék exportja, r és w összehasonlító értékszám, amely az orosz illetve a világkereskedelmi értéket jellemzi.

19 % Távoli külföld országai Vámunió (közeli külföld, a volt tagköztársaságok egy része) országai 4. ábra. Oroszország élelmiszerimportjának megoszlása a vele vámunióban lévô (volt szovjet tagköztársaságok) és a további külföldi országok között ös idôszakban Forrás: az orosz vámhatóság hivatalos adatai Jelenleg felfutóban van a cukorrépa-termesztés, de a jövô bizonytalan mésátlagokon az intenzív termesztési technológia alkalmazásával, ami a jelenlegi árak mellett nem lenne hatékony befektetés. Számítások szerint a teljes húsigény hazai termelésbôl történô kielégítése 3 7 millió tonna gabona többletfelhasználásával járna. Tényként kezelhetô, hogy az állattenyésztés felfuttatása elkerülhetetlen feladata a hazai agrobiznisznek. Reálisan számolva középtávon Oroszország nem válik húsfélékbôl (elsôsorban marhahúsból) önellátóvá, és a maximum 7 millió tonna többletigény kielégítése gabonából nem veti vissza az export jelenlegi szintjét, sôt az még fokozható is ilyen körülmények között. Oroszország búzakivitelének fô piacát Délkelet-Ázsiában látja. Az a paradox helyzet alakult ki, hogy az Északi-tengeri, vagy a Földközi tengeri kikötôkbôl olcsóbb Délkelet-Ázsiába szállítani a gabonát, mint vasúton a keleti kikötôkig, majd onnan tovább hajókon. A szibériai termelôktôl az állam intervenciós felvásárlásra évente 6 milliárd rubelt költ, mert a vasúti szállítás költsége a termelôk számára veszteségessé tenné a világpiacon való értékesítést. Ezért nem fejlesztik jelenleg például a keleti kikötôket. Olajnövények Oroszország fô olajos növénye a napraforgó, melybôl az utóbbi 15 év alatt stabil nettó exportôrré is vált, a világkereskedelemnek mintegy 20 30%-át adva, igaz a teljes növényolaj forgalomból csupán szerény 1%-ban részesedik. A napraforgóolaj legnagyobb felhasználója maga Oroszország és Ukrajna, amely maga is jelentôs termelô. Az alacsony energetikai potenciál miatt a napraforgó, mint biodízel alapanyag nem lesz keresett a világpiacon, ezért nem számolhatunk a kereslet jelentôs bôvülésével. Az utóbbi idôben terjed a nem élelmiszer célú zsírok elôállítása, amihez a napraforgóolaj is jó alapanyagot szolgáltat, ami növelheti a piaci keresletet. Az EU középtávú biohajtóanyag használati elképzelései ugrásszerû repceár növekedést váltottak ki a nemzetközi piacon. Az orosz termelôk jelentôs területnöveléssel reagáltak 2006-ban a megnyíló értékesítési lehetôségekre. Meg kell jegyezni, hogy a prognózisok nem jósolnak nagy felfutást a repcének, mert a pálmaolaj ára kedvezôbb, illetve a cukornádból, vagy a kukoricából elôállított etanol használata növekszik inkább. Ebbôl fakadóan elsôsorban a káposztarepcét, mint takarmánynövényt kell számításba venni a jövôt illetôen. Ugyanez a helyzet a szója vonatkozásában is. Cukor Oroszország korábban csupán 50%-ban tudta saját termelésbôl kielégíteni a fogyasztói igényeket. A fô szállítónak Ukrajna bizonyult. A 90-es évektôl kezdôdôen viszont már önellátó lett az ország. A változás a cukor vertikum konszolidálásának az eredményeként következett be. Korszerûsítették a termelô és feldolgozó gépsorokat, az infrastruktúra átalakításában figyelembe vették az élenjáró külföldi tapasztalatokat. Jelentôs lépés volt az importvám bevezetése, ami egy csapásra igen nyereségessé tette a hazai cukorrépa termesztést. Csak 2006-ban 30%-os növekedés volt tapasztalható. Hosszabb távon a kereskedelem liberalizálására, a vámok jelentôs mérséklésére lehet számítani. A cukorrépa termesztés területi csökkenése, a korábbi volumen visszaállása is bekövetkezhet, mert a cukorrépa szabad világpiaci versenykörülmények között nem versenyképes a cukornáddal. Mentôövül szolgálhat, hogy a cukorrépa mint bioetanol alapanyag is számításba jöhet. A cukorrépa termesztôk legjobb esetben is arra számíthatnak, hogy Oroszország cukorból önellátásra áll be, ami a jelenlegi szint megtartását feltételezi. Len A len lehet a búza és a napraforgó után a harmadik húzó export növény. A magántôke már felfedezte a benne rejlô lehetôségeket. A világpiaci sikerhez azonban a búzavertikumhoz hasonló 17

20 18 Az ellátás bôséges, nagy a verseny a piacért, az üzleti hiányosságokat mobil árudai rendszerrel hidalják át koncentrációra van szükség a lent termesztôk részérôl is. A textilipari fejlesztések viszont növelhetik a belsô felhasználást, és az alapanyag export helyett elôtérbe kerülhet a textiláru, sôt a kész végtermék export is. Hústermelés A baromfi- és a sertéstenyésztés jelenlegi ütemû fejlesztésének megtartása esetén Oroszország már a közeljövôben önellátóvá válik e két húsfajtából, sôt középtávon mint exportáló országgal kell számolni vele. A termelés nagyüzemi koncentrációjára kell számítani, és hogy a termelô vállallatok az ország teljes területén hálószerûen helyezkednek el. A lakossági fogyasztásban a lisztfélék arányának a csökkenésével kell számolni, ami egyben azt is jelenti, hogy az állattenyésztés nem konkurensként jelentkezik a gabonapiacon. (A csökkenés a lakossági jövedelemnövekedés, és ennek kapcsán az egészségesebb, a jobb minôségû táplálkozás irányába, a nagyobb zöldség, gyümölcs, és húsfogyasztás felé megy el a keményítô felöl fôszerkesztôi megjegyzés.) A Kreml ahol eldôlnek az agrárium kérdései is Más a helyzet a marhahús fronton, ahol az import minden bizonnyal a jelenlegi szinten marad középtávon is. A problémát az jelenti, hogy nincs kellô létszámú törzstenyészet, nincs korszerû technológia, és hiány mutatkozik a jól képzett szakemberekben is. Oroszország és Közeli Külföld a FÁK (Független Államok Közössége) országai Tejtermelés A tejtermelésben a sertés- és a baromfihúshoz hasonlóan Oroszország viszonylag rövid idô alatt válhat önellátóvá. Ehhez azonban a teljes vertikum modernizációjára van szükség. Szerencsés egybeesés, hogy igen jelentôs piaci lehetôségek vannak nyitva Délkelet-Ázsiában, és Oroszország ázsiai részén óriási kihasználatlan területek állnak rendelkezésre a tejelô tehéntartás takarmányszükségletei kielégítéséhez. A tengeri szállítás emelkedô költségei hátrányosan érintik a fô szállítókat (Ausztrália és Új-Zéland), így megnôhet az orosz tejtermékek versenyelônye. Sürgôs fejlesztésre szorul Oroszország keleti területein a tejfeldolgozás, hogy elérje a nemzetközi színvonalat, és minôségben, kínálatban, az áru megjelenítésében is hasonló legyen. Összefoglalóan a mai ipari mezôgazdasági technológiák, az intenzív genetikai alapanyagok, hibridek, fajták vonalak igen gyors ütemû mezôgazdasági fejlesztést tesznek lehetôvé. A kérdés, hogy a fejlesztésnek megvannak-e a területi feltételei, illetôleg milyen mértékben növekszik a fizetôképes kereslet a világban. Oroszország méretei, adottságai, meglévô hatalmas területi tartalékai, viszonylag alacsony népsûrûsége világpiaci vonatkozásban hatalmas fejlôdési potenciált jelentenek, ami bármikor kihasználható. Nem mellékes körülmény, hogy a mezôgazdasági terményeknek jelentôs az ipari termékek (gépek, kemikáliák, energia stb.), továbbá a szolgáltatások tartalma, így az élelmiszer exporton keresztül számottevô ezek áttételes világpiacra kerülése is. Arra kell tehát felkészülni, hogy Oroszország középtávon igen jelentôs élelmiszertermék exportáló országgá válik, kiszorítva akár a piacról a jelenlegi szereplôk tekintélyes hányadát. Az elsô lépéseken már túl vannak. "