A SZENTENDREI BAPTISTA GYÜLEKEZET ÉLETÉBŐL

Átírás

1 1 Antal László: FÉL ÉVSZÁZAD A SZENTENDREI BAPTISTA GYÜLEKEZET ÉLETÉBŐL JUBILEUMI KIADVÁNY 2005

2 2 AJÁNLÓ SOROK Örömmel fogadom el a felkérést, hogy ajánló sorokat írjak szentendrei gyülekezetünk monográfiájához! Mint a hazai missziótörténelem kutatója, nemcsak a hozzájárulás lehetőségének örülök. Elsősorban azért vagyok hálás Istennek, hogy a szép Duna-parti városban gyülekezet létesülhetett. Ötven évvel ezelőtt az egyházakra terhelődő állami kontroll ellenére keletkezett, megerősödött, imaházat épített, és az ottani bibliás hívő közösség olyan légkört teremtett, ahol nagyon sokan találtak felüdülést súlyos lelki-szellemi próbáikban. Vagy az éppen áttelepülők találtak maguknak menedéket. Közben másutt az elnéptelenedett falvakban az üres egyházi épületeket eladták. Ez a gyülekezet azonban megépült és benépesedett. El kell olvasnia minden hívőnek a gyülekezeti tagoknak szánt, és töméntelen sok önzetlen munkával létrehozott könyvet; hogy megismerjék a tényleges gyülekezet-plántálás titkát. A missziótörténelem bizonyságtétel Isten munkájáról, amit szemünk előtt véghezvitt. Amikor a keresetlen szavak szinte a nyilvános hitvallás szintjére magasztosulnak, miért lenne kevésbé értékes egy Isten tetteit magasztaló könyv. Pedig oly sokan ódzkodnak attól, hogy missziótörténelemmel foglalkozzanak. A Bibliára is hiába hivatkozunk előttük, hogy az Írás igen nagy része történelem. Isten emberi eszközöket bízott meg a folyamatok, változások és események írásba foglalására, mégsem vette el az Úr dicsőségét egyetlen szent író sem. Annak megítélése is vitás, hogy a szubjektivitás elkerülése érdekében legalább ötven éves történelmi távlatra lenne szükség. Ez az írás egészében beleesik az óvatosság diktálta sávba. Mégsem hallgathat arról, hogy Isten hatalmas kezével elültetett Szentendrén egy mustármagot, megóvta és meg is áldotta, amíg fává növekedett. Körülbelül 1950 óta kutatom a missziótörténelmünket. Ennyi idő alatt többen mondták: Fáradozzon inkább a lelkek megtérítésén! Mintha kizárná egymást a két szolgálat. Régi, az életkoromat többszörösen meghaladó gyülekezetben kezdtem a prédikátori munkát. Többen éltek egykori tagjaink a gyülekezeten kívül, mint ahányan bent. Egy-két éves missziótörténelmi vizsgálódás és egy helytörténeti missziós kiállítás szervezése után, még az ötvenes évek elején tucatjával jöttek vissza az emberek fiatal személy is döntött és baptizált. Emlékszem a kemény, vitában edzett férfiak arcára, amikor kicsordult bűnbánatuk könnye. Sajnálták a gyülekezeten kívüli, eltékozolt éveiket. Mindig pislogott bennük a láng, mutatva a visszavezető helyes irányt. Egyetlen szó elég volt, ami a múltból visszaidézte az elmulasztott méltányosságot, megértést, és a rideg pragmatizmus helyett hangot adott az egyetlen eltévelyedett juh iránti krisztusi mentő szeretetnek.

3 3 Igen, voltak az évtizedek alatt viták, nézeteltérések, amikről esetleg nem is szól ez a könyv. A szerzőt pozitivista szemlélete készteti arra, hogy elsősorban optimális információkat írjon. Viszont mindent megírni ötven évről senki sem képes. A szerző úgy döntött, hogy az egészséges gyümölcsöket tartja meg, és a sérülteket kiválogatja. Az is lehet, hogy azoktól a személyektől, akikről ír, talán találhatott volna méltóbbakat is. De képes-e bárki leírni a teljességet? Nemcsak az emberi szándék ír, hanem inkább Isten akarata irat. A történetíró megfigyelési körét, irodalmi és rendszerező készségét irányító vezettetés létezik, ami a témát a látómező középpontjába állítja. Egy emberöltő távlatából nemcsak szemmel látott arcok és tárgyak képe sejlik föl, a Gondviselő más értékeket is képes megőrizni. Az Úr Isten szelektál a másodlagos dolgok rovására, és kiemeli a rejtőzködő gyöngyszemeket. Fennmarad tehát a kegyes magatartás sokféle jellemzője, mint sajátos szellemi örökség. A könyvben arra nézve is van állásfoglalás, amit elhagytunk, pedig áldás volt az eleinknek. Erősítenünk és tartósítanunk kellene ezeket, korunk tragikus szellemi értékvesztésének veszedelmes kísértései közben. Az emlékezés tehát nem pótcselekvés, nosztalgia, merev tradíció, vagy naiv hagyományteremtés; hanem hálaáldozat a Mindenható Isten jelképes oltárán. Ilyen szívvel és szándékkal készül a missziótörténeti munka, akár az egyháztörténelmi stúdium záróvizsgájára, akár a kortársak építésére. Ennek a könyvnek a lapjait olvasgatva felismerhetjük a hívő ember boldog, kiegyensúlyozott, minőségi életére vezető helyes út nyomvonalát. Bár keskeny a krisztusi út, mégis érdemes rajta elindulni, mert célhoz vezet. Néha talán megerőltető, lemondásokat igénylő, és teljesen eltér az átlagos iránytól, de a szentendrei gyülekezet testvérisége vállalta mindezt, és most számba vesz mindent, amiért hálás a megtett úton. Úgy lehet, rövid volt nagyon ez az út, mégis éppen elég hosszú. Máris többen a végére jutottak. Befejezték földi pályafutásukat, áldozatos életük emlékeit őrzik az imaház falai; nevüket és példás jellemüket pedig a szívünk. Leírt és kimondatlan hálaadással a gyülekezet nem egy nagy követ emelt Ében-Háézer felirattal; hanem kifejezi élő szóval boldog háláját. Antal László testvér kezével pedig teleírt néhány nyomdai ívet: Mindeddig megsegített minket az Úr! (1Sám 7,12) Krisztusban testvéretek: Szebeni Olivér

4 4 BEVEZETŐ Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről úgy, amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyra becsült Teofilus, hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot. Lk. 1,1-4. Amint a történelem emberi sorsok története, úgy ez a leírt történet is sok-sok szubjektív emlék-töredékből áll össze. Mint ahogy az egyes ember emlékezete nem tartalmazza a történelem teljességét, úgy az általam idézett emlékezők sem bírják az elmúlt 50 esztendő történéseinek összességét, csak annak mozaik-darabkáit. Ezeket a mozaik darabkákat próbáltam egymás mellé rakni ebben a dolgozatban, így szeretném a Szentendrei Baptista Gyülekezet rövid múltját bemutatni. Dolgozatom kiinduló anyaga a dr. Csontos Sándor szerkesztésében 1995-ben, a gyülekezet 40 éves évfordulójára készült EMLÉKFÜZET 40 című kiadvány, melyet 2002-ben a teológiai szakdolgozatomhoz is fölhasználtam. Gyülekezetünk történetét az első bemerített tagtól, 1955-től számoljuk. Magam is tanúja voltam ezekben az években a gyülekezet létrejöttének. A mai napig nem történt meg a gyülekezet történetének részletesebb feldolgozása. Egyre kevesebb tanúja él ennek a korszaknak, ezért még éppen nem késő a múlt eseményeinek, történéseinek rögzítése. Emellett szeretném bemutatni a gyülekezet struktúráját, összetételét, és missziós tevékenységét a mai korral bezárólag. Gyülekezetünk a fentiek alapján az idén ünnepli 50 éves fennállását. Ez a fél évszázados jubileum ösztönzött arra, hogy helyenként pontosítsam adataimat, és még inkább utána járjak dolgoknak, egyúttal rendszerezzem a gyülekezet birtokában levő dokumentumokat is. A rendelkezésre álló információkat igyekeztem objektíven kezelni. Közléseimben kerülöm a személyeskedést, emberek, események negatív megítélését abban a tudatban, hogy ez nem ember dolga, hanem az ítélő-jutalmazó Istené. Az utókorra vár a feladat, hogy ezt az anyagot, mint feljegyzések gyűjteményét az egyéb dokumentumokkal együtt tudományos igényességgel földolgozza. Köszönettel tartozom dr. Szebeni Olivérnek, Krisztusban megváltott testvéremnek, nagyra becsült tanáromnak e dolgozat megírásához adott hasznos, bátorító tanácsaiért, önzetlen segítségéért, valamint a kész dolgozat lektorálásáért. Köszönettel tartozom még azoknak, akik nélkül fizikai valóságában nem vehetnénk kézbe ezt a könyvecskét. A Csontos

5 5 családból dr. Csontos Sándor, András, Lajos és munkatársaik végezték a nyomtatást, kötést, valamint vállalták a megjelenés anyagi terheit. Tisztelettel ajánlom ezt az összefoglalót volt lelkipásztoraimnak, a szentendrei gyülekezetet eddig gondozóknak azzal, hogy munkájuk nem volt hiábavaló az Úrban. Ajánlom továbbá a gyülekezetben élő testvéreimnek, hogy az eddig megtett út által megrajzolt irányba továbbhaladva személyes életünk, és a gyülekezet egyaránt megfeleljen elhívásának, és a Krisztus által kitűzött célt elérje. Szentendre, október 31.

6 6 NÉHÁNY ADAT A SZENTENDREI BAPTISTA GYÜLEKEZET KORAI KORSZAKÁBÓL 1927-ben jött Esztergomból Szentendrére lakni Rumpli János és felesége. Kapcsolatot kerestek az Úr népével, s megtalálták a Ráczkevei házaspárt, ahol a férj Amerikában időzött, ma már hazaérkezett. Rumpli testvér is pusztahelyre került, ahol a várostól távol élve a világosságot nem terjeszthette ben jött vissza lakni a városba, és ma az ottani szomszédoknak az életet adó igét hirdeti. Ma hat tagot számol ez a kis csoport, amelyet az újpesti gyülekezet úgy, ahogy teheti, támogat, a jövőre nézve azonban egy tervszerű munkát remél ott is végezni. Legyen ebben az Úr segítsége nékünk. *** A jubileumi évforduló alkalmával három pestkörnyéki és két vidéki állomással számolhatunk be, amely állomásokat a lehető legmesszebbmenő módon támogat az anyagyülekezet, úgy erkölcsi, mint anyagiakban. A jövőre nézve még inkább akar ez irányban tenni, és figyelni az Úr irányítását ezen a téren, hogy hol nyílik kapu az evangélium hirdetésére. De egy gyakorlati kívánalmat akar a leány gyülekezetek természetévé tenni, törekedjenek az anyagi önállóság felé, hogy így az anyagyülekezet új területeket támogathasson, és a megerősödött leánygyülekezet is állomásokat létesíthessen. 1 Pannonhalmi (Piszmann) Béla lelkipásztor által közölt információt hitelesíti az újpesti gyülekezet február 1-én megtartott havi gyűlésének jegyzőkönyv részlete. 2 A korabeli beszámoló ebben az időben két tagot tart nyilván Szentendrén. Családtagokról nem esik szó. 1 Pannonhalmi Béla: Harminc esztendő ( ) az újpesti baptista gyülekezet életéből. Budapest, oldal. Szebeni O. saját gyűjteményéből. 2 Szebeni O. információja alapján. Külön köszönet illeti Frittmann Lászlót, az újpesti gyülekezet volt vezetőjét a régi jegyzőkönyvekből másolt oldalakért. Részletek az újpesti gyülekezet jegyzőkönyvének 256. és 258. oldaláról.

7 7 Az újpesti baptista gyülekezet jegyzőkönyvéből, a 256. oldalról A későbbiekben a Szentendrén jegyzett családról nem esik szó. Feltételezhetően a Szentendrén élő Rumpli házaspár leányairól, a 20 éves Anna, és a 19 éves Mariska gyülekezeti tagfelvételéről ír a csaknem két hónappal később, az március 22-én kelt jegyzőkönyv. Az újpesti baptista gyülekezet jegyzőkönyvéből, a 258. oldalról

8 8 Az 1930-as évek első felének történelmi- és gazdasági helyzete nagy szegénységbe sodorta az országot. Ennek alapján továbbgondolva a Rumpli család sorsát a következő feltételezésre juthatunk: A családban fölserdült leányok kenyérkereset után néztek. Ez csak a nagyobb városokban, így Budapesten kecsegtetett megélhetési lehetőséggel. Rumpli Anna Újpesten, míg Mariska Rákospalotán amely ekkor Újpest szomszédságában levő község kapott munkát. Feltételezés szerint háztartási alkalmazotti munkát. Nevén nevezve: cselédek voltak. A család újpesti gyülekezettel való kapcsolata kínálta a lehetőséget, hogy a leányok is ide járjanak. Az istentisztelet látogatásán túl a családi testvéri kapcsolat ápolása is így oldódott meg. A Rumpli családi név később Rákoskeresztúron bukkan föl, ahol laktak. Annyi tudható még a családról, hogy a rákoshegyi gyülekezetbe jártak. 3 A továbbiakban semmi írásos nyom nincs róluk. Csak azt tudjuk szóbeli közlés alapján -, hogy a háború előtt voltak Szentendrén baptista hívők. 4 3 Szebeni O. információi alapján. 4 A dolgozat írójának néhai apósa is csak ennyit tudott elmondani (Ócsai József, Pócsmegyer: ).

9 9 A KEZDETEKRŐL Básti László visszaemlékezése egyik őszi estéjén ben tértem meg. Az elhívásom igéje Ézsaiás próféta könyve 60. rész 1. verse: Kelj fel, világosodjál meg, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Nagyon sokáig kerestem ennek értelmét, hogy hol láttatik meg az Úrnak dicsősége énrajtam. Hiába kutattam, kerestem, nem jöttem rá. Nem is találtam rá megfelelő gondolatot sem, semmi olyan bizonyságot, amely alapján el tudtam volna indulni. Ezt az igét kaptam, elhittem és elindultam a hit útján. Jóval később, évekkel később jöttem rá, hogy hol lett láthatóvá az Úrnak a dicsősége az életemben. A lelkipásztorom Vass Ferenc 6 volt a tahitótfalui gyülekezetben karácsonya előtt történt. Reggel munkába igyekeztem. Vass bácsi feleségével és nevelt lányával, Ilonkával rokoni látogatóba indult. Így találkoztunk össze Szentendrén, a HÉV-hez mentünk. Vass néni elment jegyet váltani. Azt a vasúti kocsit ajánlottam a Vass bácsinak, amelyikben én szoktam utazni. Ő ezt ellenezte, mondván, hogy ők nem ott szoktak utazni. Ellenkeztem vele, végül kierőszakoltam, hogy az én megszokott helyemen utazzunk együtt. Utána megvártam a Vass nénit és a családjához vezettem a már említett vasúti kocsiba. Mi akkor még nem ismertük a Pécsi Erzsikét, nem is tudtuk, hogy kicsoda ő. Látásból ismertem csak, mert hosszú időn keresztül ugyanabban a kocsiban utazott, ugyanazon a vonaton, amelyikben én. Miután Vass néni fölszállt, útközben a lánykájukat egy bibliaversre tanították. Emlékezetem szerint a Lukács 19:10-re: Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Pécsi Erzsike ezt végig hallotta, végig hallgatta. Körülbelül 2-3 nappal később Vass bácsi kapott egy levelet, melynek Pécsi Erzsébet volt a feladója. Már karácsonyán itt voltak a gyülekezetben Pécsi Erzsébet, húga Irmuska (Király Istvánné) és édesanyjuk Pécsi néni. Így indult el Szentendrén egy misszió a Pécsi család által, a Pécsi családnál tartott összejöveteleken, istentiszteleteken keresztül. Hosszú éveken keresztül nem tudtam rájönni arra, hogy az Úrnak dicsősége hol láttatik meg az én életemben. Most amikor fehér hajjal gondolok vissza életemre, most látom csak, hogy engem a mindenható Isten felhasznált valamire, mint egy eszközt. Ez az eszköz nem 5 Magnófelvétele alapján jegyezte: Antal László 1993-ban, az ekkor 56 éves Básti László otthonában, Tahiban

10 10 volt más, mint egy engedetlenség, egy ellenkezés, ami a prédikátorom és én közöttem zajlott le. Ezt Vass bácsi a szószékről a gyülekezet előtt is elmondta, ahogy én most elmondom. Tulajdonképpen ez Istennek a keze munkája volt. Pécsi Erzsikét a gyermekkel gyakoroltatott ige megérintette, szívében elfogadásra talált. Ezáltal Pécsi Erzsike megtért, bemerítkezett Irmuska nénivel együtt. Éveken keresztül vasárnapi iskolai tanítója volt a feleségemnek. Nagyon jó testvéri viszonyban voltunk. Sokszor megfordult nálunk, nagyon szeretett bennünket. Életre szóló élmény lett számomra, hogy hívő életem indító igéje Isten kifürkészhetetlen akaratából és kegyelméből ilyen gyümölcsöt teremhetett. Vass Ferenc lelkipásztor a szentendrei gyülekezet születéséről 1941-ben meghalt egy 86 éves idős néni (testvérnő) Pócsmegyeren, egyik tagja a 15 tagú gyülekezetnek. Kint lakott saját kis házában akkor a szigetmonostori úton. Komoly hívő volt, mint amilyenek a századfordulón voltak, amikor még némely lelkészi irodában bántalmazták a kilépni szándékozót. A leánya egy rendőr-alhadnagy felesége volt, a fia férfi angol-úriszabó mester Szentendrén. Észak- Erdélyt az Anyaországhoz csatolták akkor vissza, és a rendőralhadnagyot áthelyezték Marosvásárhelyre. Volt három gyermeke az alhadnagynak, Pécsi Andrásnak. A fia, József akkor katona volt, és még nőtlen. Erzsébet és Irma nevű leányaikat magukkal vitték Marosvásárhelyre. Az egyedül élő özv. Budai Bálintné meghalt december hó 23-án. A temetésére eljött Erdélyből a leánya, és a nagyobbik unokája, Erzsébet. A temetést karácsony első napjára tervezte be a család. Erős szélben nagy hóesés volt, s mi Tahitótfaluról stráfkocsikkal mentünk a temetésre. Az udvarra hozták ki a koporsót. A hóvihar miatt nem sokan voltak a gyászszertartáson. A temetőben, ottani szokás szerint egyesek méltatták a nőtestvér hitéletét. Erzsébet nevű unokáját feleségem meghívta hozzánk. Akkor este karácsonyi sorrend volt, s Erzsébet elénekelhette volna :»Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust. Nincs visszaút...«7 Azóta is úgy érzem, hogy ezen a temetésen kezdődött el Szentendre városában, a Dunakanyar egyetlen Kis-Duna ági városában az evangéliumi misszió december 25- én... - Ezt megelőzően, a Szentlélek indíttatására már eljárt a marosvásárhelyi baptista gyülekezetbe. 7 Sundar Singh éneke

11 11 Vérviharos idők következtek a világra, közelebbre hozva, Európára. Pécsi Erzsébet és a feleségem egy-két évig még leveleztek, de aztán a kimondhatatlanul kegyetlen állapotok elsodorták egymástól a prédikátor feleségét és Pécsi Erzsébetet. Azok az állapotok, melyek akkor irgalmatlanul megrázták a világot, leírhatatlanok, de nem is tartozik szorosan a szentendrei gyülekezet történetéhez. Ami részletek az események közül fontosak célunkhoz, azokat itt-ott meg kell említenünk a könnyebben érthetés céljából az utókor számára. A marosvásárhelyi Magyar Rendőrségnek, a Hadseregünk visszavonulásával együtt, hadparancsra és életük mentéséért is vissza kellet vonulniuk. Amikor a hadoszlopunk Budapestet elérte, az alhadnagy családja Szentendrére telepedett vissza. Akkor, a Lóthoz küldött angyal figyelmeztetése mindenkinek szólt:»mentsd meg az életedet, hátra ne tekints.«-a nagymamája temetésekor lelkileg felébredt leányban, e nehéz körülmények között elaludt a lelkiismeret. Ez, a politikailag-, és önmagával is meghasonlott lelkületű társadalmi élet óceáni tájfunja sodorta magával a megbotránkozott embertömeget. Erre duplázott rá a kifosztott Magyarország éhsége, ruhátlansága... Ez az»orkán«sodorta magával lelki felbuzdulásban részesült Pécsi Erzsébetet is. Mint tisztviselőnő elhelyezkedett Budakalászon, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál (akkor Budakalászi Szövőgyár néven volt ismeretes). Itt telt el életének - talán - legszebb évtizede 1954 karácsonyáig. Ekkor történt meg, hogy az Úr félreérthetetlenül beleavatkozott Pécsi Erzsébet életébe. Személyesen az Úr maga! Mivel Szentendre városában nem voltak baptista hívők, ezért nem voltunk összeköttetésben a szentendreiekkel. Pécsi Erzsébet viszont kellemetlennek tartotta a velünk való találkozást, mivel az ő marosvásárhelyi»törekvő«volta a háború zűrzavarában megszűnt ben kötött házassága is. Isten azonban számon tartotta a Kis-Dunakanyar egyetlen városát, és várt Pécsi Erzsébet csalódásaira, hogy személy szerint kis lelki közössége élére állítsa őt. Azt pedig velem is megtapasztaltatta az Úr, hogy a mélyszántáson elsőnek gyalogutat törni nem a legkönnyebb feladat. Isten azonban már az őszi megérett lombhullásba beleszámítja mindig a tavasszal duzzadó rügyeket, az üdén előbújó falevelek milliárdjait is, amit a Teremtőn kívül még senki sem lát. Ő, a mi Istenünk munkálta ki egyetlenegy hangos kalapácsütés nélkül csodálatos, világméretű nagy műhelyében a szentendrei gyülekezet kialakulásához vezető első missziós lépést. Isten a legnagyobb stratéga, aki pontosan tudja, arcvonalának melyik szárnyán kell mozgatnia, harcra indítania kis seregét. Ő sohasem kapkodja el a mozdulatokat, ha»szárnysegédei«hallgatnak Őreá. Így történt a szentendrei evangéliumi misszió második lépése, amit az alábbiak szerint írok le:

12 karácsonya előtt feleségemmel és kislányunkkal 8 korán indultunk az autóbusszal a HÉV-hez. A HÉV-et akkor még nem fűtötték. Egyetlen utas ült már a kocsiban. Be volt burkolózva, hiszen nagyon hideg volt. Szemben ültünk vele. Feleségem tanította kisleányunkat biblia-versre:»azért jött az emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.«a nő-utas izgatott lett, kinézett az ablakon (később megtudtuk tőle, hogy ő felismert minket), a sírás fojtogatta, és alig várta, hogy leszálljon. A lelkiismeret dolgozott benne. Három nap múlva hazajöttünk Monorról, a testvéröcsémtől. Postaládánkban egy expressz levél volt. Feladó: Pécsi Erzsébet, Szentendre, Lenin út 10. (Ma is ez a címe.) Hideg lakásban már felbontottam a levelet, és elolvastam. Tartalmilag ez állt benne:»éjjel nem tudtam aludni. Isten léte és uralkodása felől tusakodtam a fekhelyemen. A szokottnál korábban keltem fel... Felöltözködtem, s mentem a HÉV-állomásra. Akkor állt be a szerelvény. Senki nem volt a kocsiban. Én beszálltam. Nemsokára tetszett jönni a feleségével, Máriával. Miért, miért nem, oda ültek, ahol én ültem. Máriát, akivel korábban néhány levelet váltottam is, rögtön megismertem. Egy kis leánygyermek ült az ölében, aki azóta születhetett, mióta nem találkoztunk. Mária biblia versekre tanította a kislányt: Azért jött az emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Éreztem, hogy nagyon fáj a szívem az eltékozolt kegyelmi idő miatt. Szorongtam, hogy felismernek, azért néztem ki az ablakon. Hangosan szerettem volna sírni. Kint nagy pelyhekben hullt a hó... és én kiszálltam a munkahelyem állomásán. Kérem, ne hívjanak magukhoz karácsonyra, nem bírnám elviselni. De kérem, írják meg, van-e még ilyen tékozló számára kegyelem...?«meghívtuk. Eljött Erzsike a húgával, Király Istvánnéval. A találkozás és az előre látható és érezhető megtérés felett olyan nagy volt az örömünk - feleségemé és az enyém - amit leírni nem tudok, hát még az övék. Meg sem próbálom. Ezt átélni lehet, de leírni úgy, hogy az olvasó is érezze, nem! Az énekkarunk egy németből fordított oratóriumot énekelt:»édentől Betlehemig«címmel. Erzsikéék elutaztak, lelkileg feloldódva. Mi viszont a feleségemmel jó ideig akárhol kezdtük, mindig a Pécsi lányokkal való csodálatos találkozás körül kötöttünk ki a beszédtárggyal. Én, az Országos Misszió Bizottság titkáraként sokat utaztam, és sok helyen elmondtam boldog örömmel, hogyan dolgozik az Isten Lelke egy-egy bűnös érdekében, sokszor évtizedeken át.»megtörtént a nagy változás, én az övé, Ő az enyém...«1955. júniusában (Tótfaluban nem volt medence, s a Dunában nem lehetett szertartást végezni) az általam hivatalból gondozott Wesselényi utcai gyülekezetben, hetedmagával alámerítettem őket, megtért édesanyjukkal együtt. Amikor ezt a gyülekezet vezetőjének, 8 Vass Ferencéknek nem lehetett saját gyermekük, Ilonkát saját rokonságukból fogadták örökbe és nevelték föl sajátjukként, nagy szeretettel.

13 13 dr. Kiss Ferenc testvérnek a kérésére írom, már 33 éve megtörtént. Lehetne kétszer annyi éve is (én éppen kétszer annyi ideje vagyok hívő), de a nem éppen páratlan, de párját ritkító az benne, hogy ugyanazzal a lelki hévvel élték át a 33 évet, mint az első karácsony estét. A magam életében többször tapasztaltam ellanyhulást, amikor nagyobb lett mécsesem füstje, mint a fénye. Az endreiekében NEM! Ez volt az első lépés a Kis-Duna melletti Dunakanyar egyetlen városában. Vas Adolf, a tahitótfalui gyülekezet egykori karmestere visszaemlékezéséből: karácsonyának délutánján az ünnepre készülve az utolsó zeneórát tartottuk Tahitótfalun a gyülekezetben. Az ötórás kezdés előtt két ismeretlen asszony mint kiderült, Pécsi Erzsike, és húga, Királyné Irmuska Szentendréről, akiket Vass bácsi, a lelkipásztorunk hívott meg lépett be az imaházba. Előbb Erzsike omlott le a padlóra zokogva, majd mellé esett le Irmuska is. A zenéléssel megálltunk. Nagy csend lett. Kis idő múlva előre jöttek. Köszöntöttük őket, majd elöl elfoglalták helyüket. Ezt követően rendszeresen jöttek közénk 1955-ben vagy 56-ban már jártunk köztük Szentendrén a pengetős zenekarral. Megfordultunk velük még a református gyülekezettel együtt tartott ökumenikus alkalmon is a zenekarral. Más alkalommal 2-3 énekesből álló szolgáló csoporttal jöttünk Szentendrére, a kicsi közösségbe. Pécsi Erzsébet Tahitótfalun egy vasárnap délutáni zeneórán Vass Ferencné mellett várja a délutáni igehirdetést. 9 Visszaemlékezését lakásán mondta el őszén Antal Lászlónak.

14 14 Hogyan élte meg Király Istvánné Pécsi Irma az első gyülekezeti látogatást Tahitótfalun? karácsony estéjén nővérem levelet kapott Vass Ferenc testvértől, melyben szeretettel meghívja a Tahitótfalui Gyülekezetbe a karácsonyi ünnepekre. Nővérem lelkében eldőlt, hogy elfogadja a meghívást, mert lelkében üresség volt, élete szomorú. Én gyermeket vártam és a lakásban a kályha mellett ültem. Kint hófúvás, igen zord idő volt. Egyszerre lelkemben egy ellenállhatatlan erő jelentkezett. Kérdeztem nővéremtől, hogy én is elmehetek-e, habár ott senkit sem ismertem. Férjem hallani sem akart arról, hogy abban a zord időben elmenjek. De az Úr győzött, és nővéremmel együtt elindultunk. A hídon mivel akkor még autóbusz járat nem volt egymásba kapaszkodtunk az erős szélben. Az imaházhoz értünk, beléptünk, az énekkar éppen gyakorolt. Nekem rögtön megeredtek a könnyeim és eszembe jutott nagymamám, aki hívő volt. Tőle nagyon sok szeretetet kaptunk. Mint kislány, legtöbbet én mentem a drága nagymamámhoz, mivel idős volt és beteg, és egyedül élt. Vittem az élelmet, segítettem, amit tudtam. A szemei gyengék voltak, és kért, hogy olvassak a nagy Bibliából, és sokat énekeltünk imádkoztunk. Példaképem volt egy életen át mindenben. Amit Tőle tanultam végigkísérték életemet. Szívemben el volt hintve a jó Isten magva, de sok év telt el, férjhez mentem, már két gyermekem volt, mikor a jó Isten megszólított. Így indultunk nővérem, drága Édesanyám, aki az óta már az Úr Jézus dicső országának részese, és én itt Szentendrén. Megtérésem igaz, őszinte volt. Bűneimet bevallva és megbocsátva indultam el. Szívemet, lelkemet, akkor, 1954 karácsonyán teljesen átjárta a Szent Lélek melegének tüze. A télikabátom átázott a könnyeimtől. Minden Ige, bizonyságtétel, ének, zene, éreztem, nekem szól személy szerint. Vass testvér és kedves felesége és az egész Gyülekezet végtelen szeretete megragadott, amit a világban soha nem éreztem. Modern fiatalasszony voltam, mindenben szerettem a szépet, de attól kezdve sorba mindet elhagytam és igyekeztem Megváltóm nyomdokaiban járni. Kisleányom 11 éves, kisfiam 5 éves volt. Azelőtt hiába mondtam, hogy imádkozzatok este, nem igen akartak, hisz én sem imádkoztam. Most azt vettem észre, drága gyermekeim mellettem térdelnek, és ők is saját szavaikkal imádkoznak. Megváltozott életünk. Mindent a jó Istentől kértünk el, és Neki adtunk hálát mindenért, a jóért épp ügy, mint a nehéz próbákért. 10 Király Istvánné: Megtérésem és a megtett út: Emlékfüzet 40. A szentendrei baptista gyülekezet 40 éves jubileumára készült visszatekintés Szerkesztő: Dr. Csontos Sándor. 6. oldal.

15 15 Kicsoda Pécsi Erzsébet? Pécsi Erzsébet rövid életrajza Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. (Lk. 7,47) Eddigi tanulmányunkban szinte minden szál Pécsi Erzsébethez vezet. Ki is volt ő tulajdonképpen? Ha a szentendrei baptista gyülekezet létrejöttéről beszélünk, nem kerülhetjük meg az ő személyét, akit Isten eszközként használt ebben a városban. Néhány fontosabb adat következik, a teljesség igénye nélkül, Krisztusban hívő életéről, és emberi megítéléséről. A következőkben tekintsük át röviden életrajzát. Született: szeptember 18-án, tősgyökeres szentendrei családban. Édesapja: Pécsi András rendőrtiszt volt. Az 1940-es bécsi döntést követően az erdélyi magyar közigazgatás, rendvédelem megszervezéséhez Marosvásárhelyre vezényelték három gyermekével: Józseffel, Erzsébettel és Irmával együtt. Leánya, Erzsébet polgári iskolai végzettségével itt kezdi kenyérkereső pályafutását, a marosvásárhelyi rendőrségnél irodai alkalmazottként dolgozik karácsonyára hazautazik Szentendrére hívő nagymamája, özv. Budai Bálintné, temetésére. Ott, a pócsmegyeri temetőben hallja először az evangéliumot Vass Ferenc tahitótfalui baptista prédikátortól. Ekkor kezdett el munkálkodni benne Isten igéje. Marosvásárhelyen kapcsolatba kerül a helyi baptista gyülekezettel. Itt ismeri meg Török Irénkét, Nemeshegyi Gyula, lelkipásztor későbbi feleségét, akivel élete végéig kölcsönösen ápolták barátságukat. Török Irénke és édesanyja, Török néni szívéből Jézus Krisztus szeretete árad életére, s munkálkodni kezd benne. Rendszeres látogatója az akkor még fiatal marosvásárhelyi gyülekezetnek. 11 Húga, Királyné Pécsi Irma elmondása alapján. Pécsi Erzsébet a rendőrségtől történő elbocsátásakor rendőr alhadnagyi rendfokozatot kapott, amely a későbbiekben, a kommunizmus idején hátrányára is lett.

16 16 A Pécsi család: előtérben a szülők, hátul balról jobbra: Irma, József és Erzsébet A marosvásárhelyi gyülekezet az 1940-es évek elején ben tért vissza szüleivel együtt Szentendrére kisemmizve, száműzöttként, egy szál ruhában, miután a háború, illetve Erdély sorsa Magyarországra nézve is gyászos kimenetellel végződött. A háború után, a kommunista hatalomátvételt követően bélistára került édesapjával együtt, mint osztályidegen, a régi rendszer kiszolgálója. Nem tudott elhelyezkedni. Végül a budakalászi Klinger féle szövőgyárban talált fizikai munkát, majd a gyár vezetője mellett lett titkárnő. Bár életében kitörölhetetlen nyomot hagyott a befogadott ige és a testvéri közösség, mégis eltávolodik Istentől. Bekerül az uralkodó ideológia áramába és a világ vonzáskörébe. Nem jószántából, hanem munkaköréből adódóan. Közben 1950-ben férjhez ment. Házassága szerelmi házasságnak indult, de végül kapcsolatuk teljesen kiüresedett, így közös megegyezéssel elváltak ben, egyik karácsony előtti napon, a szentendrei HÉV-en találkozik Vass Ferenccel és családjával. A gyermekkel tanított karácsonyi aranymondás felzaklatja. Inkognitóban marad, nem fedi föl magát a 13 évvel ezelőtt megismert lelkipásztor előtt. Levélben keresi meg Vass Ferencéket, aki azonnal meghívja karácsonyra családjához és a gyülekezetbe. Pécsi Erzsébet

17 17 Isten nélkül felépített élete összeomlik a karácsony üzenetére, a lelkipásztor család és a gyülekezet szeretetére. Édesanyja és húga is megtérnek március 20-án a tahitótfalui gyülekezet felveszi édesanyjával és húgával együtt tagjai sorába. Együtt merítkeznek be június 12-én, pünkösd napján a budapesti Wesselényi utcai gyülekezetben. Bemerítési igéje: I. Tim. 1:15-16 : Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, a kik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, a kik hisznek ő benne az örök életre. Jel. 2,10: Légy hű mind halálig, és néked adom az életnek koronáját. Részlet a tahitótfalui baptista gyülekezet március 20-án lezajlott tanácskozás jegyzőkönyvéből. Vass Ferenc lelkipásztor keze írása. Két asszony csatlakozik hozzájuk, a református Kern Kálmánné, mozgássérült asszony, mint hűséges imatárs (Ő csak élete végén merítkezett be otthonában, betegen), és Gyurkovics Sándorné (1965-ben baptizált Tahitótfalun) 12. Az édesanyát nem számítva, a kis csoportot ima-négyesnek hívják egymás között. Rendszeresen találkoznak, egymás terhét közösen, az Úr előtt való együtt-imádkozásban vállalják föl. Pécsi Erzsébet munkahelyén megvallja hitét. Abban a vészterhes időben ez igen kockázatos dolog volt. Mint kiemelt helyen dolgozót, ezt hivatalosan, egy fegyelmi tárgyalás keretében kérik tőle számon kommunista felettesei. A tárgyalás szünetét a WC-ben 12 E dolgozat írójával és majdani feleségével együtt.

18 18 imádkozással tölti. 13 Isten szabadítását éli át. Nem veszíti el kenyerét. Alacsonyabb beosztásba helyezik, s ő hálás szívvel, hűségesen dolgozik tovább. Egy volt munkatársa 14 az új Pécsi Erzsébetre, mint emberre így emlékezik: Valami rendkívüli intelligenciája volt, hogy a személyiséget megismerje, bizalmába férkőzzön. És még valami: ezzel ő soha nem élt vissza! Lényeg, hogy amiben eltért a szokványos titkárnők között, hogy azonos hangnemben, mondanám, megfelelő tisztelettel beszélt az igazgatóval, meg azzal a gyári segédmunkással, akinek festékes volt a ruhája, vagy éppen csatornaszagú volt, vagy az egész megjelenése arra utalt, hogy egyszerű ember. Sőt az is előfordult, hogy valamilyen konfliktussal jött föl valaki, le tudta csillapítani. Bejegyzés Pécsi Erzsébet Bibliájának első lapján. Sokat elárul a Szentíráshoz való őszinte, bensőséges viszonyáról. Megtalálta a legmegfelelőbb hangot minden rendű és rangú emberrel. De ha mégsem, akkor olyan érdekes lelkiismeret furdalása támadt. Néha azon viccelődtünk, hogy jó lenne már egyszer őt kiborulva látni. Nem lehetett őt kiborítani. Megsérteni lehetett, de perceken belül megbocsátott az illetőnek, és szinte azon bánkódott, hogy hátha az ő állt rosszul a kérdéshez, és azért történt, ami történt. Én ott kerültem vele emberibb kapcsolatba, amikor 1961-ben, vagy 62-ben valamivel nagyon megbántott a gyárvezetés. kiborultam, amikor eljöttem onnan, akkor szabályosan egy sírógörcs vett rajtam erőt, amely hála Istennek 13 A szerző személyesen hallotta a tahitótfalui gyülekezetben bizonyságtételét erről a harcáról 1955-ben. 14 Gaján Vilmos római katolikus vallású, budakalászi lakos, a Budakalászi Textilművek nyugalmazott szállítási osztályvezetője február 8-án elmondott visszaemlékezéséből.

19 19 azóta nem fordult velem elő. Az Erzsike először meglepődött, megdöbbent ezen, majd nagyon rövid időn belül olyan lelki támaszt kaptam tőle, hogy visszabillentett az egyensúlyomba. Ma sem felejtem el egy híres mondását. Amikor egyszer később bementem egy valamilyen felelősségre vonásra, amiről biztos voltam, hogy vétlen vagyok, akkor hallottam híressé vált mondását:»ne arra gondoljon, hogy ki ül ott benn, hanem arra, hogy most maga ment be! Ha tiszta a lelkiismerete, akkor vállalja is. Ha ennek ellenére megbüntetik, akkor igaztalanul bántották.«ez egy nagyon bölcs, az ő élettapasztalatából leszűrt tanács volt. Tudta, hogy kinek van nagyon komoly gondja a központi raktárban, a készáru raktárban. Majdnem minden nap végzett, hogy úgy mondjam, lelkigondozói munkát a munkások között. Fölkarolta például a kuruc vidékről, Tarpáról fölkerült sokgyermekes Csapó Sándort 15, aki ott kapott munkát a gyárban. Naponta jöttek hozzá. Az előbb említettem, hogy olyan ügyesen végezte az emberekkel a beszélgetést, hogy nem lehetett őt rajtakapni. Amikor bárki benyitott, hivatali felettese, vagy bárki indifferens, a témát illetőleg ellenséges személy, úgy folytatta a beszélgetést, olyan ügyes fordulattal, hogy nem jött rá, hogy itt egészen másról szólt a diskurzus, mint ami elvárható volt a titkárnőtől. A munkájáról annyit, hogy rendkívül precízen dolgozott. Nagyon szépen, egyedi betűformálással írt Írásán látszott belső kiegyensúlyozottsága, tükrözte a lelki harmóniáját, békéjét. Rendkívül jól, jó helyesírással, hiba nélkül gépelt. Nagyon jó gyorsíró volt. Jó érzéke volt a magyar nyelvhez. Ha valamiben nem volt biztos, akkor rögtön utánanézett a helyesírási kézikönyvben. Pécsi Erzsébet a vezérigazgatói titkárságon 15 Csapó Sándor Pomázon telepedett meg, előbb az angyalföldi, majd a szentendrei gyülekezet tagja volt haláláig ( ).

20 20 Pécsi Erzsébet nagyon szerette a művészetet ben Pirk János művész úrnál tanult festeni... Nagyon szerette a fényképeket, nagyon jól tudott bírálatot mondani. Ösztönös érzéke volt a fotóesztétikához. A fényképezés iránt nagy érdeklődést mutatott 16. Miután rólam megtudta, hogy én fényképezek, megkért, hogy színes diapozitívot készítsek a családjáról. Akkor ismerkedtem meg a családjával. Észre lehetett venni, hogy lénye nem egy megjátszás, nem egy álarc. Ugyanolyan légkör volt a családban is a családot úgy értem, hogy az édesanyja, édesapja és a húga mint amit a gyárban maga körül teremtett... Mindenkiről tudott mindent, de soha rosszat nem mondott senkiről. Amikor bárkiről pletyka szintig ment volna a társalgás, akkor mosolyogva, nagyon ügyesen elterelte a szót másra. Az élet illata árad a virágból és hordozójából A pécsi család (az édesapa, és Irma férje kivételével) rendszeres, hűséges látogatói a tahitótfalui gyülekezetnek. Otthonukat megnyitják előbb alkalmi, majd rendszeres összejövetelek számára. Édesapja és sógora jól tolerálják ezt a fajta vendégszeretetet. Bekapcsolódik az 1960-as évek közepén megindult (kb. két évtizedig működő) dunakanyari imaközösségbe. Tahiból, Pócsmegyerről, majd Vácról csatlakoznak hívő, - időnként más felekezetből való testvérek is - szombat esténként együtt imádkozni a közösségért, a gyülekezetekért, Isten munkájának kiteljesedéséért 17. Komoly levelező, vigasztaló szolgálatot végez. Folyamatos levél- és imakapcsolatot ápol Háló Gyuláné Erzsikével, Papp Béláné Varga Erzsébet pedagógus költőnővel, Baranyay Mihály, Szegedi Ferenc, Herjeczky András, Udvarnoki András lelkipásztorokkal, Dr. Tóth Piroskával, és a Cserepka misszionárius házaspárral. A szomszédok, és a város előtt ismert Krisztusban nyert szeretetéről. 16 Dédelgetett álma volt még a csillagászat tudományával való foglalkozás, de ehhez már nem adódott ideje, energiája. 17 Ócsai József Pócsmegyerről és Kristóf János Tahiból voltak a mozgató rugói.

21 ban Kovács Géza újpesti lelkipásztor, akit szolgálatából az Állami Egyházügyi Hivatal eltávolíttatott, vasárnaponként többször megfordul igei szolgálattal a kis szentendrei gyülekezetben 18. Miatta-e, vagy sem, de ebben az időszakban az állam vigyázó szeme lesben áll a gyülekezet környékén, magyarán észrevehetően, árulkodó tapintatlansággal figyelik a gyülekezetet, hogy ki vesz részt az összejöveteleken. A pécsi család felkarolja a néhány házzal odébb lakó Jankovits Ilonát, egyedülálló idős hölgyet, aki néhány évvel később a növekvő gyülekezetnek ajándékozza ingatlanát. Mindennapi munkájában továbbra is hűségesnek bizonyul. Nagy megbecsülés övezi. A később ipari miniszterré előlépő Beck Tamás vezérigazgató titkárnőjeként megy nyugdíjba. Nyugdíjas korára többféle betegség is hatalmába kerítette, amelyet azonban töretlen hittel, és élő reménységgel viselt. Nagyon sokat szenvedett, április 21-én, kórházi ágyán adta vissza örökkévaló lelkét Megváltójának. 68 évet élt, melynek többsége testileg nyomorúság és fáradtság volt. A temetésén a több száz főnyi gyászoló igazolta az őt búcsúztató lelkészt, aki egyéniségnek nevezte, olyan embernek, akiből nagyon sok kellene, hogy úgy tudjunk sebeket gyógyítani, sérüléseket elsimítani, mintha belül a gyógyítónak soha semmi sem fájna. 19 Krisztusi szeretettel és a tőle kapott bölcsességgel tudott bánni az emberekkel. Imasegítségére mindig lehetett számítani. Tisztán és józanul élte az igét. Sokat szenvedett életében, de ezt zokszó és panasz nélkül viselte el. Levelei mindig telve voltak Isten dicsőítésével és magasztalásával. Mindazok, akik ismertük és szerettük őt, az Úrnak vagyunk hálásak szolgáló életéért, s emlékét így fogjuk megőrizni. 20 Temetésén Révész Benjámin és dr. Kiss Ferenc hirdette Isten igéjét, dr. Gerzsenyi László és Marsal János imádságával kísérve. 18 Kovács Géza: ÉLETUTAM keresztyénként négy társadalmi rendszerben c. könyvének 186. oldalán. Menedék Alapítvány kiadása MAGYAR LEN, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat lapja, június. 6. oldal. Örökre elbúcsúzott. Nekrológ Sz. D. aláírással. 20 BÉKEHIRNÖK, július oldal: Hű mindhalálig Pécsi Erzsébet hazament. Aláírás nélküli megemlékező cikk.

22 22 Pécsi Erzsébet sírja a családi sírkertben, a szentendrei Sztaravodai úti köztemetőben. Az indulás 21 Örömmel teszek tanúságot gyülekezetünk áldott kezdetéről, amikor mély bűnbánat és újjászületés után közösséget vállalhattunk az Evangéliummal! Az Úrtól ajándékba kapott hit által! Egybegyülekeztünk azokkal, akik az Evangélium hitében Isten gyermekei. Hét éven át jártam Tahitótfaluba, a gyülekezetbe. Ennek története a következő: Kint éltem a világban, igazi öröm nélkül. Férjhez mentem, de elváltunk. Nem született gyermekünk. Nem tudott érdekelni semmi. Visszahúzódtam és sokszor sírtam karácsony előtti napokban, a HÉV állomáson le-fel sétálva vártam a járatot, hogy a munkahelyemre érjek. Sziporkázó csillagos ég alatt ilyen gondolataim támadtak: Közeledik a Karácsony, a szeretet ünnepe, amikor mindenki valamilyen formában örömét fejezi ki szeretteinek, vagy valamelyik embertársának... És te..? Lehangolt szívvel ültem be a kocsi egyik sarkába. Akkor még csak egyedül voltam. Rövidesen megtelt a kocsi. Megdöbbenésemre velem szemben és mellettem telepedett le Vass Ferenc testvér, felesége és kislányuk, Baba. Nagy nyugtalanság lett rajtam úrrá. Ők nem ismertek fel engem egész idő alatt, de én őket igen ben drága hívő nagymamám temetésén találkoztunk Pócsmegyeren. Vass bácsi temette. Ekkor a kislány - akinek fogfájása miatt fel volt kötve az arca - a mellettem ülő Vass nénihez (mamájához) szólt: Édesanya, nem mondhatnám el az aranymondást?... Dehogynem! - felelte - Máris ölébe vette a gyermeket, aki ezt mondta: Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. (Lk 19,10). Zokogni szerettem volna, és alig vártam, hogy leszálljak. Nagy pelyhekben hullt a hó.

23 23 Megmagyarázhatatlanul fájt a lelkem. Mielőtt beléptem volna a vállalatom kapuján, ezek a gondolatok jöttek: Látod, még vannak az Úrnak gyermekei! Egy másik hang tolult fel bennem nyomban: Minden rendbe jön, ne foglalkozz vele! És én megfogalmaztam a következőt: Ha ma, munkaidő végeztével visszamaradunk, akkor leírom Vass bácsiéknak boldogtalan eddigi életutamat. Ha nem, minden marad a régiben. Amikor már minden elcsendesedett körülöttem, ráborultam az íróasztalomra és sírtam... sírtam. Majd leírtam mindent, ami a szívemben volt. Rövid időn belül megjött a válasz: Ne tessék tőlünk azt kérni, hogy jó ideig csak levelezzünk, mert a személyes találkozás kibírhatatlannak látszik. Sőt, inkább feleségemmel együtt kérjük, legyen a vendégünk karácsonykor. Igaz, mi nem szórakoztathatjuk, el leszünk foglalva az ünnepi szolgálatokkal, de biztosan megkapja lelkének a gyógyító üzenetet az Evangéliumból!... Így lett! Húgommal együtt mentünk, nagy hófúvásban át a Tahi-i hídon az Imaházhoz. Amikor az ünnepi alkalom végén köszöntött bennünket Vass Ferenc prédikátor testvér:... közöttünk vannak özvegy Budai Bálintné elköltözött testvérünk unokái. Az imádságaira, mint két igazgyöngy, megérkezett az Úrtól a válasz..., csuromvizes volt mindkettőnk kabátja! Olyan szeretetet éreztünk a gyülekezetben akkor, és azóta is, mintha mennyei angyalok társaságában lettünk volna. Hét éven át mindig mentünk az istentiszteleti alkalmakra Tótfalura. Csak most már drága jó édesanyánk és húgom is elfogadták Jézus Krisztust megváltójuknak. A Wesselényi utcai gyülekezetben volt a bemerítésünk. Az addig ismeretlen lelki gondozásban gazdagon részesültünk. Hajlékunk az Úr kis Bethániája lett, immár 32 esztendeje! A kezdeti időkben Szentendrén összekapcsolt két újjászületett nőtestvérrel az Úr. Ezt a nevet kapta: Imanégyes. Sok éven át szinte naponta összejártunk imádkozni, vetkőzni". Mozgott a város! 21 Az alábbi fejezet Pécsi Erzsébet személyes visszaemlékezése, késő őszén, a gyülekezet hálaadó istentiszteletén mondta el.

24 24 A négyesből hárman. Kern Kálmánné nincs köztük. Balról: az édesanya, Pécsi Andrásné, Irma, Gyurkovics Sándorné (Dudus) és Erzsébet. Mindez - Isten dicsőségére - nagy áldást jelentett mindannyiunk számára. Hála és örök magasztalás az Úrnak a sok-sok megélt csodáért, imameghallgatásokért! A kapcsolatunk Jézus Krisztusban még mindig megvan ezekkel a testvérekkel. A négy közül az egyik (Gyurkovics Sándorné) VI. havában elköltözött az örök hazába - ahová teljes szívéből vágyakozott.

25 25 SZENTENDRE MINT KÖRZETI ÁLLOMÁS Vass Ferenc lelkipásztor idejében a Pécsi család hűségesen és rendszeresen járt a tahitótfalui gyülekezetbe. Többnyire minden vasárnapot ott töltöttek. Gyakran ebédeltek Tahiban, vagy Tahitótfalun a gyülekezet vendégszeretetét élvezve. Rendszeres bizonyságtételük ébresztőleg, üdítőleg hatott a gyülekezetre. Természetesen a Pécsi család otthonában is rendszeresen találkoznak. Mindennapi gondjaik megosztása, lelki harcaik megbeszélése, egymás terhének Isten előtti felvállalása találkozásuk célja. Nem tűrik meg a bűnt magukban. Lemondva a szégyen takargatásáról, 22 megvallják titkos gondolataikat, kísértéseiket is. Ezt úgy mondják egymás között tisztán, szent értelemben, hogy vetkőző közösség. A közösségi együttlétek, mint a baptista gyülekezetekben rendszerint, nem nélkülözik az éneklést. A szentendrei kis gyülekezetben is nagy szeretettel, és áhítattal énekelték a Hit Hangjai énekeket, és a szájról-szájra terjedő ifjúsági, és ébredési énekeket. Az éneklés eleinte kíséret nélkül történt. Később azonban, 1957-től már egy kis harmónium támogatta a közös éneklést. A Baptista Egyház központjából a hangszer vásárlásához 2000 Ft támogatást kapott a gyülekezet. 23 Vass Ferenc lelkipásztor által megszerzett harmóniumot az akkoriban menetrend szerint járó hajóval szállították el Szentendrére. A tahitótfalui gyülekezet tagja, és a Tahi tábor látogatói előtt is ismert, verselgető Csizmadi bácsi 1957 májusában írt verse, - ha nem is irodalmi remekmű - mutatja be ezt az eseményt. Szentendre, Lenin út 10. A Pécsi család háza, ahol három generáció élt együtt nagy szeretetben és egyetértésben. 22 2Kor 4,2 Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt. Szent Biblia. Ford. Károli Gáspár. 23 Az április 14-én kelt, a Baptista Egyház Elnöki Kistanácsának címzett, Pécsi Erzsébet által aláírt köszönőlevél is bizonyítja.

26 26 Jelentés és útleírás 24 A múlt kedden nagy volt az én örömem, Melyet kedves Vass testvérünk szerzett nekem. Előzőleg ő én nekem azt mondta: Keljek korán és jöjjek át Hozzá kora hajnalba. No, már ebből lesz valami - Én magamban ezt mondtam, Csak nem egész úgy lett, amint gondoltam. Szokatlanul korán keltem, Korábban, mint máskor, Megnéztem az órát éjjel, de hányszor! de hányszor! Elmúlt már négy óra, Itt lesz mindjárt fél öt, Itt hagylak anyukán, Én már felöltözöm. És midőn már útra készen Kiléptem az ajtón, Szürkült már a hajnal, körül az ég alján, Hideg szél fújt az arcomba, Az eső meg esett, Kézbe vettem a családi, széles esernyőmet. Imaházhoz megérkezve, Csöngettem a kapun, Mert parancsot teljesíteni, Az Úr szent ügyéért, van rá akaratom. De itt megkérdeztem, Miért, s hova megyünk? Ne törődjek - mondja - Vele, most örülni megyünk. Megérkezve Szentendrére, Kiszálltunk a partra, Egy új kis harmóniumot Ketten kézre kapva. Két testvérnőnk már a partról integetett felénk, Akik kézi kiskocsival Jöttek már mielénk. Most kezdtem már aztán Érteni a dolgot, Amely eddig talányokban Az elmémben forgott. A harmóniumot a Központ vásárolta, És a szentendrei missziónak Adta ajándékba. Annyi a mi részünk benne, Hogy az útján elkísérve Méltó helyére juttassuk, És tisztének által adjuk. Mint az Obed Edom háza, Mely az Úrtól meg lett áldva, Mert nála lelt menedéket Vándorlásban a frigyláda. Pécsiékhez megérkeztünk, Mindjárt énekelni kezdtünk, Térdeinkre leborulva Hálás szívvel imádkozva, Az éneket vígan zengve, Kis harmóniumunkkal egybe. Aztán kezdtünk elköszönni, És készültünk hazajönni. De Bethánia e háza Vendégit így nem bocsátja. Konyhába vezettettünk, És ott jól bereggeliztünk. Elköszönve háziaktól, S a kedves házigazdától, Neki eredtünk az útnak, Magunk ajánlva az Úrnak. A buszból széjjel nézelődtünk. Néztük, hogy a magas hegyek a hótól mint fehérlenek, Míg alant az üde pázsit, Mint Svájcban, éppúgy virágzik. 24 A verselgető Csizmadi István Tahiban, 1957 májusában írta.

27 27 Révész Benjámin emlékezése a szentendrei gyülekezetre Kezdő lelkipásztorként 25 első szolgálati helyem a Tahitótfalui Baptista Gyülekezet és körzete volt 1959 szeptemberétől 1965 őszéig. Elődöm az áldott emlékű Vass Ferenc bácsi volt. A körzetnek öt állomása volt: Tahitótfalu, Pócsmegyer, Szigetmonostor, Kisoroszi, Szentendre, alkalmanként Dunabogdány. Tahitótfalu körzetközpontban és Pócsmegyeren imaházban, a többi állomáson családoknál tartottuk istentiszteleteinket. Az utóbbiak heti, vagy kéthetenkénti rendszerességgel történtek Minden helyre örömmel és boldogan mentem. De volt egy kis házi gyülekezet Szentendrén a Pécsi családnál, ahová mindig különös örömmel és szeretettel indultam. Ez volt az én kis Betániám. A családban három drága nőtestvér élt, Pécsi néni és két leánya, Irmuska és Erzsike, a bibliai női alakok áldott megszemélyesítői. Kedd esténkét volt náluk a házi istentisztelet. Így kaptam kedves örökséget szeretett elődömtől. A család férfi tagjai, bár nem tartoztak szorosan a közösséghez, nagy tisztelettel fogadták a házukhoz alkalmainkra érkezőket. A három generációs család együtt, egymással is békességben élt. A városban szomszédok, ismerősök, más közösségek előtt is köztiszteletnek örvendtek. Kiterjedt ismeretségi körben végeztek folyamatos, szép és eredményes missziós munkát. Szinte minden egybegyülekezésükkor voltak ott más-más meghívottak, érdeklődők, keresők, vagy más közösség tagjai, igére és mélyebb közösségre vágyók. Gyakran átjöttek néhányan a pócsmegyeri és szigetmonostori testvérek közül, érdeklődő és támogató szeretettel. Pécsi Erzsébet szobája ily módon gyakran volt az Urat keresők, vele közösségben élők, Őt imádók imaterme. Az Úr Jézus Krisztus tapasztalható jelenléte a Szentlélek által meghatározó volt a kis közösségben. 25 Révész Benjámin nyugalmazott baptista lelkipásztor (1161 Budapest, Kinizsi Pál u. 9/b) Antal Lászlónak címzett, január 20-án kelt leveléből.

28 28 A befogadó három generációs család. Balról jobbra: Pécsi Andrásné, Pécsi András, Király Endre (Irma fia), Pécsi Erzsébet, Király Istvánné Pécsi Irma, Király István. Nyitottak voltunk a ránk áradó áldások fogadásában, csüngtünk az igén, egyek voltunk az imádságban, örültünk az élő bizonyságtételeknek. Egyszóval épültünk szentséges hitünkben, az Úrral és egymással való bensőséges közösségben. Alkalmaink a vendégszeretet örömében szerény, kedves agapéval záródtak. Soha nem vetettek meg, mint ifjú, kezdő lelkipásztort. Mindig úgy vártak, fogadtak és kísértek imádsággal minden szolgálatomban, mint az Úr angyalát, az Úr szolgáját. Mekkora erőforrás volt ez számomra, azt el sem mondhatom. Kitörölhetetlen üdvös és szép emlékek. Ezeken túl a Pécsi család az élet világossága volt az Isten kezében. Életük, bizonyságtételük, szeretetük sok ember számára lett vonzóvá. A sokak által ismert, nagyvilági életvitelű»bűnös asszony«, Erzsébet megtérése, új élete az új élet illatát terjesztette mindenütt. Házuk is megtelt a kenet illatával, mint régen Betániában. Erzsike egyedülálló volt. Így a vasárnapokat rendszerint Tahitótfaluban töltötte. Házunk és sok család szívesen látott vendége volt. Úrvacsorai közösségi alkalmainkat, ha tehették, mindhárman itt töltötték. Számomra mindig nagy áldást jelentett jelenléte a gyülekezetben. A szószékkel szemben, baloldalon, az első padban szokott ülni. Az igehallgatásra legalkalmasabb helyet választotta. Nem fáradtan, unottan, szétszórtan, de ragyogó arccal hallgatta, s mint szomjú föld, itta az élet vizét, a szent igét, és jegyzetelt. Gyakran tapasztaltam igehirdetés közben, mintha érte áldaná az Úr szolgálatomat. Az igére válaszként elhangzó imái szívéből fakadtak. Máig szívemben-fülemben csengenek. Gyakori szolgálatai, bizonyságtételei az élet leheletét hordozták, áldást jelentettek a hallgatóknak. Minden igehirdetőt áldjon meg az Úr ilyen igehallgatókkal! Sajnálom, hogy homályos emlékezőtehetségem miatt név szerint nem jut mindenki eszembe a meleg szentendrei kis közösségből. De emlékszem az általam bemerített drága Duduskára, valamint Iszálynéra és Gyuri fiára. Mások kedves arca és lelke is belém vésődött.

29 29 Akkoriban még nem beszéltünk annyit az ökuméniáról, de megvalósulva éreztük azt Jézus Krisztus áldott jelenétében. E szívemből, édes emlékeimből fakadó néhány sorral emlékezem hálaadással a kicsiny, mustármagnyi szentendrei kezdetre, s a ma már önálló, gyarapodó nagy gyülekezetre. Isten áldása kísérje az idők végezetéig. A Pécsi család házához ragasztott szobányi toldaléképület, amely Pécsi Erzsébet otthona volt. Itt tartotta sokáig a kis gyülekezet összejöveteleit. Révész Benjámin lelkipásztor 1963-ban jelzi először a városi hatóság felé hivatalosan, hogy baptista gyülekezet működik a városban. A korabeli, ateista alapokon működő magyar állam inkább a keresztyén/keresztény egyházak elsorvasztásán fáradozott. Egy aktív, netán fejlődő gyülekezet szálka volt az állami, politikai erők szemében. Az akkor hatályos törvények szerint a gyülekezet címének bejelentése kötelező volt. További bejelentési kötelezettség mellett lehetett egyházi rendezvényeket tartani. Nagy hitre és elkötelezettségre vall, hogy Révész Benjámin a szentendrei testvérekkel egyetértve csendes, meghitt rejtőzködés helyett nyíltan vállalja hitét, egyházi kötődését, és a gyülekezet aktivitását. Pedig abban az időben a testvérek többször is észrevették, hogy néha elég ügyetlenül, de illetékesek megfigyelés alatt tartották a gyülekezet mozgását a városban. Az alábbiakban bemutatott 587/1963. számú városi tanácselnöki levél tanúskodik arról, hogy a város vezetése jóindulatúan elismeri, és hivatalosan tudomásul veszi a gyülekezet működését. Isten megjutalmazta hitüket.

30 30 A Városi Tanács jóváhagyó levele. A gyülekezet ettől fogva legálisan működik a városban. Vass Ferenc visszatekintve a következőket írja a hatósági engedéllyel kapcsolatban: Ez az írásbeli engedély kis gyülekezetünknek»mentelmi jogot«adott a félreérthető nehéz időkben. Ha kaptak valahol hasonlót, az kevés helyen fordult elő. Ennek történelmi leírásakor is köszönetet mondunk Szentendre város tanácselnökének és Tanács VB-nek. A város vezetőségének jóindulata ellenére nehezen indult meg a baptista misszió. Hogy miért, mikor olyan jó lelkiállapotban volt az a néhány gyülekezeti tagunk? - Nem állítom, hogy látásom teljesen fedi a valóságot, de megfigyelésem szerint így látom. Szentendrén van kilenc templom, és mi, ha az istentiszteletünkre hívtunk valakit családi házhoz, érthetetlennek tartották. Talán különcködőnek tartottak bennünket. Azt tiszta lelkiismerettel írhatom, hogy annak a néhány hívőnek az életéből még az ellenségünk is megállapíthatta, hogy itt fontossági sorrendben nem egy új vallásról van szó a többi vallások között, hanem»egy ÚJ ÉLETRŐL«. De, akik csak az egyházak szertartását látják és keresik ha keresik egyáltalán a templomi (valóban szép) külső díszekben, azoknak a lelki szemüvegükön nem elég a dioptria, sem rövid, sem távollátásra. Ezt becsületes, nem elfogult lelkülettel állapítottam meg 34 esztendő alatt, mint körzetünk anyagyülekezetéhez tartozó lelkipásztor, sőt országos missziómunkás. Szerintem ez is egyik magyarázata annak, hogy évtizedek alatt a gyülekezeti tagok kitűnő lelkiállapota ellenére nem szaporodott létszámban az újjászületett 7-8 főnyi közösség, a város lakosságát számba véve. Pécsiék házánál volt rendszeres gyermek Bibliakör. Nemes versengés tanúsította az érdeklődést. Azok a gyermekek, akik hétről-hétre helyesen mondták el az aranymondásokat, évzárókor könyvjutalomban részesültek.

31 31 Gyakran volt bibliai történeteket szemléltető filmvetítés is. Ezeken az alkalmakon a felnőtt szomszédok is részt vettek. 26 A szentendrei kis gyülekezet anyagi lehetőségei szerinti mértékben, őszinte szeretettel, a Krisztusban megváltott élet belső kényszeréből gyakorolja a diakóniát a szomszédok, a város szegényei felé. Balog Miklós lelkipásztor Révész Benjámint a tahitótfalui gyülekezet és körzet élén Balog Miklós, a jó orgánumú, nagy tudású és művelt apologéta tanárköltő-lelkipásztor a (rímes-időmértékes versírás mestere) követte 27. A következőképpen emlékezik Szentendrére: ban kerültem a Tahitótfalura, melynek történetét abban az időben éppen tőled olvastam. Az ottani ősgyülekezet körzetéhez tartozott akkor a néhány tagot számláló szerény szentendrei szórvány. Az itt élő testvérek nem is nevezték magukat gyülekezetnek, csak kis közösségnek. Így emlegették: Szentendrei kis közösség. Ennek buzgó magját képezte akkor Pécsi Erzsike és nővére, Királyné Irmuska 28, valamint - csak a becenevére emlékszem - Duduska 29. Lazábban kapcsolódott a közösséghez Horváthné, még lazábban férje, aki csak később, akkor kezdett megjelenni az istentiszteleteken, amikor náluk tartottuk a hegyen, egy kis tornyos villában. Amíg Pécsi Erzsikééknél gyűltünk össze, Horváthné is ritkán jelent meg. Két-három hetenként, abszolút rendszertelenül tartottak alkalmakat a testvérek. Én indítványoztam, hogy tegyük rendszeressé istentiszteleteinket. Ezt elfogadván emlékezetem szerint minden hét péntekén, majd vasárnaponként is összejöttünk évekig Horváthéknál, később újra Pécsi Erzsikééknél. Horváthék elég messze laktak a városközponttól, valahol a felső széleken, ezért legtöbbször előbb érkezvén, Erzsikét kismotorral vittem fel az istentiszteleti helyre. Egy idő után Horváthéknak kényelmetlenné vált rendszeres megjelenésünk, ezért istentiszteleti hely után próbáltunk kutatni. Előbb a Bükkös-parti evangélikus kis kápolna bérlése kínálkozott, de Káldy püspök válaszra sem méltatta ajánlott levelemet, melyben olyan időpontra ígértem a mi istentiszteleteinket, amely nem ütközik az övékkel. 26 Vass Ferenc Orgoványból, november 29-én keltezett leveléből. 27 Részlet Antal Lászlónak címzett, Miskolcon november 22-én keltezett leveléből. E dolgozat írója nagy tisztelettel tekint volt lelkipásztorára, akitől még fiatalon a hit, a tudomány, és a gondolkodás harmóniáját, összetartozását tanulhatta meg. 28 Királyné Irmuska a húga volt Pécsi Erzsébetnek. 29 Gyurkovics Sándorné

32 32 A helyi lelkész viszont, noha ő kész lett volna e gyakorlati közösségre, nem mert lépni a nagyhatalmú püspök beleegyezése nélkül. Balog Miklós prédikátor szolgálati ideje alatt épített házat Szentendrén dr. Kiss Ferenc pszichológus és felesége, dr. Balogh Ibolya higiénikus főorvos Balog Miklós húga. Balog Miklós szolgálati idejében került Tahiba nyugdíjba menetele okán Udvarnoki András lelkipásztor. 30 Nagy szeretettel és szívélyességgel vállalta a szentendrei kis gyülekezet patronálását Balog Miklóssal és az őt követő lelkipásztorral jó egyetértésben. Szentendrei szolgálataira rendszeresen elkísérte felesége is. Csendes, higgadt, bölcs, a gyülekezettel együttgondolkodó igehirdetései mély nyomot hagytak hallgatóiban. Egy alkalommal Pécsi Erzsébet otthonában tartott istentiszteleten mélyen elgondolkodva, távolba néző tekintettel a következőket mondta: Testvérek, én úgy látom, hogy a szentendrei gyülekezetnek van jövője. 31 Nem bókolni akart, nem ábrándokat mutatott fel a jelenlévőknek. Olyan kontextusban hangzott el ez a mondat, amely megmaradt a jelenlévők emlékezetében. Udvarnoki András, a hűséges segítő, talán utolsó karácsonyi üdvözlete Amerikából karácsonyán. Udvarnoki András 32 mellett a tahitótfalui körzetből is látogatták missziós lelkületű emberek, családok Szentendrét, akik igét is hirdettek közöttük: pl. Ócsai József, Győri Lajos Pócsmegyerről, Csereklye Sándorék, Csereklye Mihályék, Kristóf János Tahiból, Antal László Tahiból, majd Pócsmegyerről. Balog Miklóst a körzet élén 1976-ban Révész József követte. 30 Az öreg Udvarnoki bácsi fia Méhészkedő feleségével nyugdíjba vonulása után Tahiban, a Tábor közelében épült kis házukban laktak, s innen buszoztak gyakran Szentendrére. 31 E dolgozat írója fültanúja volt prófétikus szavainak.

33 33 Révész József emlékeiből A szentendrei gyülekezet szolgálatát 1976 decemberében kezdtem el. Az az ige igaz a szentendrei szolgálatomra, hogy»a szeretet soha el nem fogy«. Itt Szentendrén a gyülekezetben az első pillanattól az utolsóig nem fakult a szeretet. Ugyanis ez nem rajongás volt, nem szimpátia, hanem a szó legnemesebb értelmében szeretet. Néhány tagja volt akkor még a gyülekezetnek. A Pécsi Erzsike kis pici szobájában jöttünk össze alkalomról-alkalomra, amit csak úgy tudok nevezni, hogy Betánia. Itt mindig felüdülni, mindig megpihenni, megerősödni lehetett. Esetenként látogatók is voltak, de az a néhány tag, akikkel ott együtt voltunk, egy nagyon átható imaközösség, nagyon meleg légkörű kis gyülekezet volt. 33 Összejöveteli helyek A mellékelt térkép segítségével tekintsük át, hogy a szentendrei gyülekezet eddigi létezése folyamán hol tartotta összejöveteleit. A bekarikázott számok mutatják, hogy a város mely pontján adtak helyet az istentiszteletek megtartásának. A számok sorrendje részben kronológiai sorrendet is jelöl. 1. A Pécsi (és Király) családnál a Lenin út 10-ben 2. A Piszke közben az Iszály családnál 3. A János utcában Horváthéknál. Özv. Iszály Györgyné fiával és lányával itt vett egy kis tornyos házat. Közben férjhez ment Horváth Györgyhöz Dr. Kiss Ferencék családi házában a Kovács László utcában is volt összejövetel ig. Kiss Ferencék Vácra, illetve a Budapest Wesselényi utcai gyülekezetbe jártak, de egy ideig a szentendrei gyülekezettel is közösséget vállaltak. A későbbiekben igen fontos szerepet játszanak Szentendrén. 32 A fénykép a Szolgatárs II. negyedévi számának 30. oldalán Udvarnoki Erzsébet tollából származó életrajzi írás mellől kiemelve. 33 Révész József: Szentendrei emlékek. Visszaemlékezés a szentendrei gyülekezetről január 12-én készült interjú alapján lejegyezte Antal László. 34 Gyuri bácsi is együtt merítkezett be e sorok írójával 1964-ben. Azonban hitét nem tudta azon a hőfokon megélni, mint a gyülekezet többi tagja.

34 34 János utcai ház. A kis torony alatti szobában szolgált többek között Udvarnoki András és Balog Miklós (későbbi felvétel). 5. Szentendre nyugati részén, a városközponttól a legtávolabbi helyen, a Lenin út 156-ban id. Antal Lászlóék 35 is befogadták egy időre es években - a gyülekezetet. Az autóbusz elég ritkán járt, a fájós lábú idősödő asszonytestvéreknek nagyon messze volt ez a hely, ezért a gyülekezet visszaköltözött a Király-Pécsi családhoz (1.) 35 A szerző szülei.

35 35 Id. Antal Lászlóék családi háza 6. A végleges megoldást a gyülekezet a Lenin út 9. szám alatti ingatlanon találta meg. Később részletesen szólunk róla. A gyülekezet február 5-én visszaköltözik a Lenin út 10. szám alá Király István házába, Pécsi Erzsébet testvérnő lakószobájába. Balog Miklós testvér a változást bejelenti a Városi Tanács VB-nek. Itt is marad a gyülekezet a végleges megoldás felé vezető út kibontakozásáig. Fejlődés a 70-es években A hely probléma már régen feszítette a gyülekezetet. Nem egyszerű dolog, nagy áldozathozatalt kíván a háznál való összejövetel. Érdeklődők, kívülállók idegenkednek egy ilyen helyre elmenni. Balog Miklós idejében, 1970-ben 36 egy baptista gyökerű, beteg asszony visszatérve Istenhez, és a gyülekezethez, a gyülekezetre akarta hagyni ingatlanát, de ez egy emberi gyarlóság miatt meghiúsult. Balog Miklós említette az evangélikus egyháznál történt eredménytelen próbálkozást ben dr. Tóth Piroska, a hamburgi gyülekezet kiküldött magyar misszionáriusa magyarországi körútján Tahitótfalu után érinti Szentendrét is. Gyurkovics Sándorné (Duduska) otthonában, meghitt körben beszámol a pakisztáni szolgálatát követő kameruni munkájáról. 36 Dr. Kiss Ferenc emlékezete szerint.

36 36 A kép baloldalán dr. Tóth Piroska. A felvétel Észak-Kamerunban készült. Közben 1974-ben oda nősült, Erdélyből áttelepülve Csontos Sándor mérnök testvér, aki feleségül vette id. Antal László leányát, aki gyógyszerész asszisztens Endrén. Így erősödött meg a szentendrei gyülekezet. 37 Ebben az időszakban kerül kapcsolatba a gyülekezettel a Veszprémből Leányfalura kerülő Bélafi Mihályné, Teri néni, rokkantnyugdíjas, egyedülálló, idős asszony. Félresiklott élete, kilátástalan helyzete az ötvenes évek végén öngyilkossági kísérletbe sodorta. Veszprémben a Séd patak felett átívelő viaduktról ugrott le, de Isten jobbat gondolt felőle. Ötvenméternyi zuhanás után, több mint húsz töréssel a testében túlélte az eseményt, de egész életére rokkant maradt. Református körben megtért. Hűséges imádkozó életében központi helyet foglalt el a szent sátorért, a gyülekezeti helyiségért való imádkozás. A Pécsi család házában a Csontos család részéről gyermekbemutatás is volt már ezekben az években: 1975-ben Csontos Péter, 1977-ben pedig Csontos András felett imádkozott a kis gyülekezet jelenlétében a lelkipásztor, Révész József ban, mindaddig szokatlan helyen, az evangélikus templom melletti kis lelkészlakásban egy ökumenikus bibliakör, imaközösség indul, Szentpétery Péter idősödő lelkész nyitja meg ajtaját az igére szomjazók előtt. A nagy ebédlő asztalt ülte körül a túlnyomórész helyi baptistákból, valamint evangélikusokból, reformátusokból és katolikusokból álló kis ökumenikus gyülekezet. Minden liturgikus elemtől mentesen, olvasta és magyarázta az igét Péter bácsi. A hallottakat átbeszélve, a bizonyságokat, tapasztalatokat közzé téve együtt imádkozott a közösség. 37 Vass Ferenc: a szentendrei gyülekezet születéséről.

37 37 A szentendrei gyülekezet rendszeres szolgálattevője a körzet-központ gyülekezetéből, Tahitótfaluról a lelkipásztor. A kis gyülekezet anyagi lehetőségei és létszámának arányában részt vállal a lelkipásztor javadalmazásában. A mellékelt, 1977-ből származó dokumentum erről szól ben költöznek be Szentendrére ifj. Antal László testvérék és kapcsolódik a gyülekezethez Bélafi Mihályné testvérnő. A pomázi testvérek (Marton Imre és családja, Csapó Sándor és családja, valamint Kovács Lenke) csatlakozásával az addig 15 fős közösség (10 tag és 5 barátkozó) létszáma szinte megduplázódik (plusz 7 tag és 5 barátkozó) ban Csontos Sándorné fölvetette a gyülekezetben újra a független hely kérdését. Pécsi Erzsébet életének ebben a szakaszában már igen sokat betegeskedett. A fölvetést a pécsi család eleinte idegenkedve fogadta. Buzgó szeretettel szerették a gyülekezetet, ezért nehezen tudták elképzelni, hogy ne náluk legyenek az összejövetelek. Végül megértették, hogy a gyülekezet tapintatos szeretete könnyíteni szeretne helyzetükön, amely koruk és egészségi állapotuk miatt szükséges lenne. Pécsi Erzsébet kis szobájában gyakran húsz személynél is több volt jelen ban a gyülekezetnek 16 bemerített tagja van. Ehhez hozzá kell számolni a családtagokat, gyermekeket, látogatókat. A kicsiny, kb. 16 négyzetméteres helyiség tehát szűkké, levegőtlenné vált. Nyilvánvaló, hogy ennyi ember után a legnagyobb odafigyelés mellett is takarítani kell. Vissza kell rendezni a helyiséget eredeti rendeltetésének megfelelően. Csontos Sándor és Antal László ezért helyi lapokban hirdetéseket adtak föl, melyekben alkalmas helyet kerestek A hirdetések nem hoztak eredményt. A várost járva a személyes keresés sem hozott megoldást, mert nagyon kieső helyen, tömegközlekedéstől távoli helyen voltak csak eladó házak, illetve bérleménynek alkalmas helyiségek. Az ökumenikus kapcsolatok révén nagyon jó viszony alakult ki különösen a római katolikus plébánossal, Dr. Kiss Györggyel, és hasonlóképpen az azóta már Debrecenben 38 Emlékfüzet oldal.