Tájházi Hírlevél A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztatója 2014. 3. füzet Noszvaj, 2014. szeptember
XII. évfolyam 3. szám 2014 Szerkesztő: Dr. Bereczki Ibolya, Hegedűsné Majnár Márta, Kapitány Orsolya, Dr. Páll István Technikai szerkesztő: Matucza Ferenc Felelős kiadó: Dr. Bereczki Ibolya Dr. Páll István elnök Alapító szerkesztő: Szablyár Péter HU ISSN 1785-4873 Kiadja a Magyarországi Tájházak Szövetsége (3325 Noszvaj, Honvéd út 4.) A kiadvány az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alap és a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával valósult meg. Szerkesztőség: 3325 Noszvaj, Honvéd út 4. E-mail: majnarmarti@t-online.hu Sokszorosítás: Magyarországi Tájházak Szövetsége A Pogrányi Tájház (Fotó: Danter Izabella)
Helyzetjelentés Tájházi Hírlevél 2014. 3. szám Magyar tájházak, néprajzi és helytörténeti gyűjtemények Szlovákiában A szlovákiai magyarság történetét, népi kultúráját dokumentáló tárgyi emlékek szép számban találhatóak meg a szlovákiai országos, regionális, illetve helyi hatáskörű muzeális intézményekben. A Szlovákiai Múzeumok és Galériák Nyilvántartásában regisztrált és működési engedéllyel ellátott intézmények mellett a 20. század 60-as éveitől napjainkig számos olyan további muzeális gyűjtemény és kiállítóhely jött létre, amely a Pozsonytól Királyhelmecig húzódó dél-szlovákiai régiókban élő magyarok tárgyi emlékeit gyűjti össze és mutatja be. A 2009/206. számú szlovák múzeumi törvény értelmében az ilyen kiállítóhelyek nyilvántartását a Szlovák Nemzeti Múzeum végzi. Emellett a szlovákiai magyarság tájházainak, néprajzi és helytörténeti gyűjteményeinek a nyilvántartását és szakmai tanácsadását 2002-től önkéntesen végzett munkaként felvállalja a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság, polgári társulásként működő szakmai egyesület, melynek tagjai muzeológusok, néprajzkutatók, könyvtárosok, pedagógusok és helytörténészek. Évente egyszer különböző helyszínnel más-más témakört górcső alá véve szakmai találkozót rendez a felvidéki magyar kiállítóhelyek és gyűjtemények tulajdonosai, fenntartói és kezelői számára. Ezek megvalósításához hathatósan és rendszeresen hozzájárulnak a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum és Magyarországi Tájházak Szövetsége, amely megalakulása óta (2002) igény szerint kapcsolatot tart fenn a felvidéki tájházak fenntartóival és kezelőivel. Szlovákiában a működési engedéllyel rendelkező múzeumok mellett jelenleg több mint 100 olyan létesítményről tudunk, amelyek az ország déli régióiban élő magyarok történeti fejlődését és népi kultúráját bemutató közérdekű (muzeális?) gyűjteménnyel rendelkeznek és (muzeális?) kiállítóhelyként működnek. Gazdag gyűjteményükkel, amely több tízezret számlál, jelentősen hozzájárulnak a felvidéki magyarok kultúrtörténetének és az általuk lakott táj természeti értékeinek megőrzéséhez és bemutatásához. Ezek főként emlékszobák, emlékházak, tájházak, helytörténeti és néprajzi kiállításokat bemutató intézmények, amelyek létrehozói, tulajdonosai, fenntartói, működtetői helyi községi önkormányzatok, egyesületek, vagy más jogi, illetve magán személyek. Tevékenységük elsősorban a helyi közösség tárgyi és szellemi értékeinek felkutatására, összegyűjtésére és bemutatására irányul, viszont a múzeumi munka további szakmai tevékenységeire, mint pl. a tudatos és tudományos kutatómunkán alapuló gyűjteménygyarapítás, szakmai nyilvántartás és műtárgyvédelem, nem terjed ki. 3
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja Az első tájházak (értsd: szabadtéri néprajzi gyűjtemények, amelyek az adott település vagy tájegység hagyományos tárgyi kultúráját a helyben összegyűjtött és megőrzött tárgyakkal, a népi építészet szempontjából jelentős épületekben mutatják be berendezett lakásbelsők, műhelyek, gazdasági épületek, egyszerűbb ipari létesítmények formájában) Szlovákia magyarlakta régióiban, az 1970-80-as években egy-egy műemléki védelem alatt álló paraszti lakóházakban kerültek berendezésre. A műemléki szakemberek által kiválasztott, majd a műemlékek állami jegyzékébe beiktatott épületek szakszerű berendezése a regionális múzeumok szakembereinek irányítása alatt valósult meg. Az adott település tárgyi kultúráját bemutató gyűjtemények fellelésében és gyűjtésében sok helyütt segítettek a Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, ma Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség) helyi alapszervezeteinek önkéntesei. Az első műemléki védelem alatt álló tájházként berendezett lakóépület Kolonban 1970-ben nyílt meg és máig látogatható. Ezt követte a Martosi és az Alistáli Tájház (megnyíltak 1975-ben), a Vágsellyei Tájház (megnyílt 1979-ben), a Taksonyi Tájház (megnyílt 1984-ben), a Nyékvárkonyi (megnyílt 1987-ben) és Királyfiakarcsai Tájház (megnyílt 1988-ban). Ugyanezekben az évtizedekben, a Kisalföld északi részén, a még akkor viszonylag jó állapotban megmaradt hagyományos ipari létesítmények úgyszintén műemléki védelem alá kerültek, majd a felújításuk után napjainkig műszaki kiállítóhelyekként működnek. A Kis-Duna középső és alsó szakaszán egymástól nem túl nagy távolságra négy különböző típusú vízimalom működik muzeális intézményként. Ezek közül a tallósi cölöpös vízimalom 1982-ben, a Kis-Duna tőkési ágának partján álló téglaépületben működő dunatőkési vízimalom 1987-ben, a dunai típusú hajómalom Gútán 1990-ben és a jókai lábasmalom 1994-ben nyílt meg a nagyközönség előtt. Szepsiben (Délkelet-Szlovákia) a műemléki védelem alatt álló kovácsműhely 1989-ben lett muzeális kiállítóhely, a műemléképület Nagytárkányi Sóházban pedig helytörténeti és néprajzi kiállítás látható. Ezekben az években alakultak meg a műemlékként számon tartott épületekben az irodalmi közérdekű muzeális kiállítóhelyek, mégpedig a Mikszáth Kálmán Emlékház Szklabonyán, a Madách Kastély Alsósztregován és a Balassi Bálint Emlékkiállítás a Kékkői Várban. A műemléki védelem alatt álló épületekben elhelyezett muzeális intézmények létrehozásával egy időben, a magyar közösségek folyamatosan léptek fel azzal az igényükkel, hogy a helyi hagyományokat bemutató tárgyi emlékeket egy-egy közösségen belül egy kiválasztott központi helyen közérdekű gyűjteménnyé alakítva őrizzék meg. A helyi pedagógusok és a kultúrát szerető emberek közreműködésével helytörténeti, néprajzi kiállításokat rendeztek. Az így összegyűjtött tárgyi emlékek gyűjteményei megőrzésükkel és fokozatos bővítésükkel, több esetben a helyi községi önkormányzatok támogatásával önálló állandó kiállítássá, helyi múzeummá 4
Tájházi Hírlevél 2014. 3. szám Az Alistáli Tájház (Fotó: Danter Izabella) alakultak át. Az első ilyen néprajzi gyűjtemény a Nyitra környéki Zoboralján jött létre. Lédecen a megürült régi iskola épületében 1969-ben került sor egy nagyszabású állandó néprajzi kiállítás létrehozására. A Csemadok népzene és néptánc gyűjtéssel foglalkozó munkatársai és a helyi önkéntesek ezekben az években Szlovákia déli régióiban (Zoboralja, Csallóköz, Mátyusföld, Ipolymente, Nógrád, Gömör, Zemplén, stb.) folyamatosan végeztek terepkutatásokat, melyeknek keretén belül az anyagi kultúra tárgyi eszközeinek gyűjtése is megvalósult. Ezek képezték az országos és regionális népművészeti rendezvények kísérőprogramjaként szervezett néprajzi kiállítások anyagát, amely megteremtette az 1970 80-as években létrejött falumúzeumok, tájházak alapjait. De tájházak, néprajzi és helytörténeti gyűjtemények alakultak egyéni kezdeményezésre is. Létrehozásuk folyamatába felkérésre bekapcsolódtak a regionális múzeumok szakemberei, illetve magyarországi muzeológusok, akik segítettek a megfelelő helyi népi építészeti elemeket őrző épület kiválasztásában, a népi lakáskultúrát bemutató korhű enteriőrök berendezésében, a helyi lakosok hagyományos életformáját bemutató kiállítások létrehozásában. Pozitív példaként említünk itt meg néhányat, mint pl. a máig nagy látogatottságú Nagymegyeri Tájházat (megnyílt 1980-ban), a Bősi Tájházat (megnyílt 1982-ben), a Nagyfödémesi Tájházat (megnyílt 1991-ben), a garamszentgyörgyi Duba-Tájházat (megnyílt 1996-ban), a Medveshidegkúti Tájházat (megnyílt 2002-ben), a Szőgyéni Tájházat (megnyílt 5
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja 2006-ban). Ezeken a kiállítóhelyeken maga az épület őrzi a vidékre jellemző népi építészeti jellegzetességeket, az egyes helyiségekben korhű enteriőröket találunk. Több esetben az egész porta bemutatása is megvalósul a gazdasági épületekkel, a földművelés és állattartás eszközeivel, illetve a helyi hagyományos iparos műhelyekkel, háziipar és házimunkák, a nyersanyagok házi feldolgozásának eszköztárával. Leginkább pl. a helyi cipész- és csizmadiaműhely (Nagymegyer, Zsigárd), kovácsműhely (Dunamocs), a kenderfeldolgozás és takácsmesterség eszközei (Barsvárad, Zsigárd) kapnak itt helyet. A tájházként berendezett falusi lakóházak egy-egy helyiségeiben a paraszti lakáskultúra bemutatása mellett gyakran találhatóak olyan kiállítások is, amelyek a helyi népi kultúra egyéb területére jellemzőek, pl. a helyi népviseletet, háziipart, gazdálkodási ágazatokat, vagy a település történeti fejlődését dokumentálják. A népi enteriőrök mellett a felvidéki magyarság történeti fejlődésére vonatkozó korabeli dokumentumok és tárgyak gyűjteménye található a Felvidéki Házban Barsváradon (megnyílt 2006-ban). Néhány tájházban a népi lakáskultúra bemutatása mellett kézművesház is működik, ilyenek pl. az Ipolyszalkai Tájház (megnyílt 2003-ban) vagy a Kéméndi Tájház (megnyílt 2006-ban). Egyéni, lokális, illetve községi kezdeményezés eredményeként alakultak meg az emlékházak, az emlékszobák, az emlékhelyek, amelyek részei a társadalmi, kulturális és irodalmi élet jelentős személyiségeinek emléket állító állandó kiállítások. Ezek célja egyrészt a bemutatott személy életéhez és munkásságához fűződő dokumentumok és tárgyi emlékek összegyűjtése, bemutatása. Másrészt a magyar közösség számára kultikus helyként lehetőséget nyújtanak a hozzájuk kötődő személyiségek művészi és életüzenete iránti tiszteletadásra. Ilyen eredeti gyűjteménnyel rendelkező emlékhely pl. Fábry Zoltán szülőháza Stószon, a Csontos Vilmos Emlékház Zalabán, vagy a Szabó Gyula Emlékház Losoncon. Emlékszobát rendeztek be Zsély Aladár tiszteletére Bussán, Czuczor Gergelyre emlékezve Andódon. Jedlik Ányos Emlékszoba van Szímőn, Forgon Mihály Emlékszoba Gömörmihályfalán, Zalabai Zsigmond Emlékszoba Ipolypásztón, Feketeházy János Emlékszoba Vágsellyén, Galgóczy Tibor Emlékszoba a nagytárkányi Sóházban, Dr. Batthányi Strattmann László emlékszoba Felbáron és Kaszás Attila Emlékhelyet rendeztek be a Zsigárdi Tájházban. A felvidéki községekben található közérdekű muzeális gyűjtemények és kiállítások legnagyobb csoportját az ún. falumúzeumok és állandó kiállítások alkotják. Ezek célja a község vagy a régió társadalmi és kulturális fejlődésének megörökítése és bemutatása, a lokálisan összegyűjtött és fennmaradt tárgyi emlékek segítségével. Az elképzelés, hogy a településnek legyen helyi közérdekű muzeális intézménye, legfőképp valamilyen évforduló (pl. a község első írásos emlékének kerek évfordulója, a helyi neves személyiséghez kötődő évforduló), vagy közösségi tevékenység (pl. falunap) megünneplésének idejére öltött valós formát. A gyűjtemény el- 6
Tájházi Hírlevél 2014. 3. szám A Beretkei Tájház (Fotó: Danter Izabella) helyezésére, a kiállítás megrendezésére ezekben az esetekben a rendelkezésre álló községi vagy magántulajdonban levő épületben (lakóház, megürült vagy megszűnt iskola épülete, művelődési ház, helyi kúria, kiskastély, stb.) került sor. Így talált otthonra pl. Szőgyénben a tájház szomszédságában álló lakóházban a régészeti kiállítás (megnyílt 2006-ban), a Kerekes család házában Búcson a Felvidéki Népviseleti Babák Múzeuma (megnyílt 2010-ben), Gímesen a Forgách kastélyban a néprajzi kiállítás (megnyílt 2011-ben). Felújított lakóházakban látható a néprajzi kiállítás pl. Szécsénkében, Serkén, Nagysallón vagy a helytörténeti kiállítás a zselízi Bagolyvárban (megnyílt 2013-ban). Helytörténeti, néprajzi kiállítások, helyi galériák találhatók községi épületekben pl. Izsán, Udvardon, Hetényben, Szőgyénben. Helytörténeti kiállításokat bemutató községi múzeumok épültek pl. Nagymácsédon, Apátújfaluban és Várgedén. Bényben egy lakóházban működik a kézművesház, Ipolyszalkán pedig Ziman Magdolna saját lakóházát kibővítve, Magyar Háznak nevezve, őrzi és mutatja be kézműves alkotásainak gyűjteményét. Az egyes épületek állaga, a kiállítások szakmai színvonala, a gyűjtemények dokumentálásának és feldolgozásának minősége feltűnően változó és függ a rendelkezésre álló anyagi feltételektől, a muzeális intézmény személyi ellátottságától, a 7
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja személyek szakmai felkészültségétől, a tulajdonos, a fenntartó, a működtető ügyességétől és leleményességétől. Fenntarthatóságuk folyamatában több körülmény is gondot okozhat. A kiállításoknak helyet adó épület állaga az évek során megromlik. Számos kiállítás napjainkig változtatás nélkül látható, elszürkül, hiányoznak azok az inspirációs tényezők, amelyek segítik megújulásában, vonzóbbá tételében. Az 1990-es évektől több helyütt a községi önkormányzatok részére a fenntartásuk, karbantartásuk jelentős nehézségeket okozott, és további létezésük az anyagi forrás, szakember hiánya, a rendezetlen tulajdonviszonyok, a helyiségekkel kapcsolatos problémák miatt veszélybe került. De vannak örvendetes példák is ebből az időszakból, amikor a helyi lakósok újra felfedezték saját kulturális értékeik prezentálásának fontosságát, s így a már létező gyűjtemények megújulhattak, vagy új helyszínen, új tárgyakkal egészülhettek ki. A műemléki védelem alatt álló épületekben berendezett tájházak, műszaki múzeumok és irodalmi kiállítóhelyek kis hányada működik az országos, illetve regionális múzeumi hálózat részeként. Működésüket a szlovák műemléki (2009/208. sz.) és múzeumi törvény (2009/206. sz.) szabályozza. Esetükben általánosan megállapítható, hogy a muzeális intézmény és a neki otthont adó település lakossága között gyenge a kapcsolat. A helyi közösség által létrehozott és fenntartott közérdekű (muzeális?) gyűjtemények és kiállítóhelyek viszont a közösség mindennapjainak szerves részét képezik, de jogállásuk nem rendezett. Az említett műemléki törvény értelmében ezek az épületek, gyűjtemények a helyi községi önkormányzat által jóváhagyott határozat értelmében helyi védettséget élvezhetnek. Szigorúbb megkötésekkel a múzeumi törvény értelmében pedig a helyi községi önkormányzat kérheti a regisztrációjukat a múzeumok jegyzékébe. A felvidéki magyar vidéki közérdekű (muzeális?) gyűjtemények, tájházak, kiállítóhelyek, emlékházak nagy többségének működését nem szabályozza a szlovák múzeumi, illetve műemléki törvény, tehát nem beszélhetünk sem működési engedéllyel nyilvántartott, sem pedig helyi védelem alatt álló közművelődési intézményekről. A politikai és a törvényalkotó közeg által nyújtott lehetőségek túl nagy terhet jelentenek a vizsgált gyűjtemények fenntartói számára ahhoz, hogy a törvények által megszabott kereteknek meg tudjanak felelni. Az itt felsorakoztatott közérdekű muzeális gyűjtemények és kiállítóhelyek nagy többsége önkormányzati fenntartású, illetve civil egyesület által létrejött és a helyi önkormányzat által támogatott közérdekű muzeális intézmény. Helyzetük megoldása pozitívnak mondható akkor, ha a gyűjtemény vagy kiállítóhely hosszú távú megmaradását a helyi községi önkormányzat általános érvényű határozata biztosítja, illetve a helyi művelődési ház vagy könyvtár részlegeként működnek. Ha megalakulásuk pillanatától szervesen be tudnak épülni a település közművelődési és oktatási rendszerébe, fenntarthatóságuk biztosításának érdekében kötődnek a 8
Tájházi Hírlevél 2014. 3. szám A Zsigárdi Tájház (Fotó: Danter Izabella) lakosságnak azon rétegéhez, amely fontosnak tartja az intézményt, mint a saját kulturális értékeinek őrző- és bemutatóhelyét. Tevékenységükre garanciát jelent egy civil egyesület is, amely felvállalja a gyűjtemény és kiállítóhely gondozását, irányítását. Tagjai közül kerülnek ki azok az emberek, akik a helyet élettel, tevékenységgel töltik meg, biztosítják a látogathatóságot, hiszen a legtöbb esetben nyitva tartásukról önkéntesek gondoskodnak. Ilyetén gyakran arra is kialakulnak a feltételek, hogy az intézmény a település turisztikai rendezvényeinek színtere, résztvevője legyen. Általános érvényű azonban az, hogy a felvidéki magyar vidéki közérdekű (muzeális?) gyűjtemények, tájházak, kiállítóhelyek, emlékházak nagy többsége nem került be a szélesebb regionális vagy országos turisztikai hálózatba. Egyrészt nem szerepelnek a regionális nevezetességeket hirdető programkínálatokban, másrészt személyi és anyagi adottságaik hiánya miatt nincsenek felkészülve az érdeklődők rendszeres fogadására. Nincs állandó nyitvatartási idejük és nagy többségük nem tudja biztosítani az akadálymentes látogathatóságot. Ezek az intézmények legtöbb esetben csupán a helyi községi napok alkalmából vagy más kulturális rendezvények idejére nyitnak ki, máskor a megtekintési igényt előre be kell jelenteni. A folyamatos látogatottságot aktuális kiállítások, érdekes rendezvények rendszeres megvalósításával, új kulturális értékek létrehozásával lehet biztosítani. A kiállítóhely létrejötte után ez azonban a fenntartónak legtöbbször gondot okoz, s nem igényli 9
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja egy jól működő folyamatos szakmai kapcsolat kiépítését sem a regionális, illetve országos gyűjtemények szakembereivel. A Mátyusföldi Muzeológiai Társaság által szervezett éves regionális találkozókon általában 30-50 személy vesz részt, a Magyarországi Tájházak Szövetségének 8 felvidéki tagja van, akiknek rendelkezésükre állnak a szövetség kiadványai, emellett képzési programjain, szakmai találkozóin is időnként részt vesznek. A dél-szlovákiai magyarság körében működő közérdekű muzeális intézmények elsődleges küldetése a helyi lakosság szülőföldhöz való kötődésének erősítése, a lokálpatriotizmus érzésének kifejezése, a helyi kulturális értékek megőrzése és bemutatása az ifjabb generáció, saját környezetük és a látogatók számára. Emlékhelyek ezek, ahol a múlt megelevenedik és bemutatásra kerül. Emellett lehetőséget nyújtanak más kulturális és társadalmi rendezvények (pl. beszélgetések, kulturális rendezvények, előadások, stb.) megvalósítására is. A tájházak és a szlovákiai magyarság helytörténeti, néprajzi gyűjteményei és kiállításai fenntarthatósága biztosításának szempontjából szükséges azoknak a társadalmi és gazdasági adottságoknak és körülményeknek az alapos vizsgálata, amelyek között léteznek, illetve amelyek sajátságos helyzetükben segítik létezésüket. Analízisüket egyenként kell elvégezni, vizsgálni kell stratégiai lehetőségeiket, meg kell határozni működésük erős és gyenge oldalait, fejlődésük reális útját és azokat a tényezőket, amelyek létezésükre negatívan hatnak. A közérdekű muzeális intézmények fenntarthatósága és fejlődése sokféle tényezőtől függ. Alapját a helyes és megvalósítható stratégia kidolgozása jelenti, amely az intézmény küldetésének meghatározásából indul ki és megteremti a feltételeket sajátos arculatának kialakításához. Szükség van egy jó tervre, amely tárgyalja a rendelkezésre álló épület sajátosságait, a gyűjtemény létrehozásához és fenntartásához szükséges anyagi és személyi háttér biztosításának feltételeit. A saját anyagi lehetőségei mellett mérlegeli a nemzetközi alapok és pályázati támogatások által nyújtott lehetőségeket. Biztosítja a gyűjtemény szakmai hozzáértéssel való kiépítésének, kezelésének (nyilvántartás, dokumentáció, megőrzés, tisztítás, konzerválás, restaurálás, kutatás, interpretáció) feltételeit. Az intézmény terve számol a dinamikus műszaki fejlődés kihívásai által meghatározott új technológiák alkalmazásával. Utat és lehetőséget jelöl ki arra, hogy az intézmény szervesen beépüljön a település kulturális vérkeringésébe, megteremti azt a kapcsolatrendszert, amely során hatékonyan el tudja látni feladatát a bemutatás (rendszeres meghatározott nyitva tartás, kísérő rendezvények, kommunikáció múzeumpedagógiai programok, értékközvetítés kiadványok) területén. A jól működő kommunikációs csatornák kiépítése hozzájárul a kiállítóhely ismertsége, elfogadottsága és pozitív megítélése növeléséhez. S végül szem előtt tartja, hogy a hathatós, látványos és eredményes megvalósításhoz nélkülözhetetlen 10
Tájházi Hírlevél 2014. 3. szám A Bősi Tájház (Fotó: Danter Izabella) a létrehozó, a fenntartó, a működtető intézmény, a kiállítóhely, a gyűjtemény és a helyi lakosság szoros együttműködése. A Dél-Szlovákia magyarlakta régióiban jelenleg működő vidéki közérdekű muzeális gyűjtemények és kiállítóhelyek hálózata kedvező feltételek mellett jelentős szerepet játszhat a kulturális értékek megőrzésének és bemutatásának folyamatában. Ezek az intézmények elsődlegesen a kulturális és épített örökség, valamint a néphagyományok, helytörténeti értékek megőrzésére és bemutatására szolgálnak. Támogatják a helyi lakosság közös kulturális tevékenységeit és egészében pozitívan hatnak a politikai, társadalmi és gazdasági közegre. A vizsgált intézmények a helyi gazdaságon és közösségen belül pozitív folyamatokat indíthatnak el, egyrészt a helyi értékek megőrzésének, az idegenforgalom és a vidékfejlesztés területén való felhasználásának szempontjából, másrészt a helyi lakosság megtartásának, az identitás formálásának, az új munkahelyek létrehozásának lehetősége érdekében. 11
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja Állam, megye, helyi önkormányzat, jogi személy által fenntartott népi műemlék épület, benne tájház, irodalmi és műszaki kiállítóhely: Taksonyi Tájház Vágsellyei Tájház Martosi Tájház Tájház, Alistál Tájház, Nyékvárkony Tájház, Királyfiakarcsa Tájház, Kolon Mikszáth Kálmán Emlékház, Szklabonya Madách Kastély, Alsósztregova Balassi Bálint Emlékkiállítás, Kékkő Jókai Mór Emlékkiállítás, Komárom Lehár Ferenc Emlékkiállítás, Komárom Czuczor Gergely Emlékkiállítás, Érsekújvár Vámbéry Ármin Emlékkiállítás, Dunaszerdahely II. Rákóczy Ferenc Emlékkiállítás Rodostó ház, Kassa Vízimalom, Tallós Vízimalom, Jóka Vízimalom, Dunatőkés Vízimalom, Gúta Kovácsműhely, Szepsi Sóház, Nagytárkány Helyi önkormányzat, egyesület, egyház, magánszemély által fenntartott tájházak, kiállítóhelyek, gyűjtemények (esetenként helyi védelem alatt álló épületekben) Tájházak: Tájház, Csicsó Tájház, Bős Tájház, Nagymegyer Nagyfödémesi Tájház Zsigárdi Tájház Duba Tájház, Garamszentgyörgy Tájház, Tardoskedd Tájház, Nagylót Tájház, Pográny Szőgyéni Tájház Nagyék Tájháza, Palást Tájház, Ipolyszakállos Tájház, Ipolynyék Palóc Tájház, Inám Felvidéki Ház, Barsvárad Tájház és kézművesház, Kéménd Tájház, Libád Tájház és kézművesház, Ipolyszalka Tájház, Csata Tájház, Farnad Tájház, Medveshidegkút Tájház, Tornaújfalu Tájház, Kecső Tájház, Harkács Tájház, Deresk Tájház, Beretke 12
Tájházi Hírlevél 2014. 3. szám Tájház, Körtvélyes Tájház, Jablonca Kőrösi Református Tájház, Berzétekőrös Tájház, Perbenyík Tájház, Kiskövesd Tájház, Kisráska Kovácsműhely, Dunamocs Emlékszobák, emlékházak: Falumúzeum és Czuczor Gergely Emlékszoba, Andód Jedlik Ányos Emlékszoba, Szímő Kaszás Attila Emlékhely és kiállítás a Zsigárdi Tájházban Feketeházy János Emlékszoba, Vágsellye Dr. Batthányi Strattmann László Emlékszoba, Felbár Faluház és Gulyás Lajos Emlékszoba, Kisújfalu Falumúzeum és Zsélyi Aladár Emlékszoba, Bussa Emlékszoba, Antal-ház, Százd Falumúzeum és Zalabai Zsigmond Emlékszoba, Ipolypásztó Szabó Gyula Emlékház, Losonc Forgon Mihály Emlékszoba, Gömörmihályfala Fábry Zoltán Emlékház, Stósz Csontos Vilmos Emlékház, Zalaba Galgóczy Tibor Emlékszoba, Nagytárkány Franz Schubert Emlékszoba, Zselíz, Bagolyvár Falumúzeumok, néprajzi szobák, néprajzi, helytörténeti és egyéb gyűjtemények, állandó kiállítások: Felvidéki Népviseleti Babák Múzeuma, Búcs Szepsi Laczkó Máté Bormúzeum, Szepsi Falumúzeum, Kelenye Falumúzeum, Lévárt Falumúzeum, Szete Falumúzeum Nagycsalomja Falumúzeum, Apátújfalu Falumúzeum, Várgede Múzeum, Nagymácséd Múzeum, Palást Múzeum, Százd Ladóczky Vilmos Tájmúzeuma, Egyházasbást Kalondai Palóc Múzeum és Közösségi Ház, Kalonda Városi Múzeum, Nagykapos Majláth József Regionális Múzeum, Királyhelmec Városi Múzeum, Zselíz Néprajzi és Helytörténeti Múzeum, Zsély Néprajzi gyűjtemény és emlékszoba, Verebély-Felsőaha Néprajzi kiállítás, Lédec Néprajzi kiállítás a Forgách Kastélyban, Gímes Néprajzi kiállítás, Szímő Néprajzi kiállítás, Pered A hagyományos gazdálkodás eszközei, Jóka 13
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja Néprajzi kiállítás, Dunamocs Néprajzi kiállítás, Nagysalló Néprajzi kiállítás, Serke Néprajzi kiállítás, Gömörhosszúszó Néprajzi kiállítás, Hetény Néprajzi szoba, Szécsénke Halló József néprajzi gyűjteménye, Ipolyszalka Magyar Ház - Ziman Magdolna néprajzi gyűjteménye, Ipolyszalka Helytörténeti és néprajzi kiállítás a Sóházban, Nagytárkány Helytörténeti kiállítás, Szepsi Helytörténeti és néprajzi kiállítás, Izsa Helytörténeti és néprajzi kiállítás, Udvard Történeti panoptikum, Csúz Régészeti kiállítás Szőgyén Kézművesház, Bény Lilla Galéria, Hetény Szőgyéni Községi Galéria Danter Izabella A Tardoskeddi Tájház (Fotó: Danter Izabella) 14
Búcson a Babamúzeumban 2013. szeptember 13-án került sor a felvidéki népviseleteket megörökítő babacsaládok (egy kollekción belül 3 generációt képviselő 7 baba) gyűjteménye létrehozásának tizenötödik évfordulója megünneplésére. Dél-Szlovákia magyarlakta régióiban a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Beíratási Programjának keretében 1997- ben indult az a mozgalom, amely célja volt egy-egy községnek vagy kisrégiónak a hagyományos népviseleteit megörökítő babaruházat elkészítése. Az elkészült munkák közös kiállításon való bemutatására 1998-ban került sor. Az így kialakult babagyűjtemény gondozója 1999-től a búcsi székhelyű A Kultúráért és Turizmusért Társulás Tájházi Hírlevél 2014. 3. szám A Felvidéki Népviseletes Babák Háza A Felvidéki Népviseletes Babák Háza (Fotó: Kerekes András) lett, amely az elkövetkező években bel- és külföldön 250 helyen szervezte meg a népviseletes babák gyűjteményének bemutatását, illetve a gyűjtemény további kiegészítését és bővítését. A társulás tagjai 2005-től rendszeresen részt vesznek a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság rendezvényein, amelyeken elsősorban a gyűjteménygondozással és a bemutatással kapcsolatos témakörökben szereznek tapasztalatokat. 2006-tól tagjai és aktív résztvevői a Magyarországi Tájházak Szövetsége által rendezett programoknak, 2008-tól csatlakoztak a Kárpátmedencei Asszonyok Érdekszövetségéhez. Szobiné Kerekes Eszter és Kerekes András, a társulás alapítói és vezető ügyintézői búcsi családi házuk felújításával megteremtették a Felvidéki Népviseletes Babák Háza (Babamúzeum) létrehozásához szükséges feltételeket. A megnyitásra 2010 májusában került sor. Azóta a ház és az udvara barátságos körülmények között fogadja a gyűjtemény iránt érdeklődő látogatókat, lehetőséget nyújt különböző múzeumpedagógiai programok megvalósítására. A kiállítóhely minden évben bekapcsolódik a Kulturális Örökség napjai Nyitott Kapuk programjába is. A Vidéki turizmus a Duna mentén c. projekt keretében létrehozták a www.rekreaciadunaj.sk internetes turisztikai portált, amely a Búcs környéki mikro régió turizmust elősegítő vállalkozásait és kulturális-természeti látnivalóit gyűjti össze és mutatja be. 15
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja Részlet a népviseletes babákat bemutató állandó kiállításból (Fotó: Kerekes András) A Kultúráért és Turizmusért Társulás évente más-más aktuális céllal megrendezi az Emese Udvarházi Napokat, az idén már tizenötödik alkalommal. A rendezvénysorozat keretében ünnepelték meg a Felvidéki Népviseletes Babagyűjtemény létrehozásának tizenötödik évfordulóját. A társulás vezetősége meghívta az állandó és pártoló tagokat, a községből elszármazottakat, a népviseletes babagyűjtemény létrehozóit és azokat, akik támogatták és figyelemmel kísérik tizenöt éves önkéntes munkájukat. A rendezvényen bemutatásra kerültek a társulás önkéntes munkájának főbb állomásai. A részletes beszámolók és meleg hangú visszaemlékezések után a résztvevők megtekintették a Felvidéki Népviseletes Babák Házának állandó kiállítását. A délutáni programot autóbuszos körutazás töltötte ki, melynek keretében megismerhették nemzeti értékeinket a régió tájházaiban és kiállítóhelyein. Ellátogattak Dunamocsra, ahol a helytörténeti gyűjteményt Szegi Ilona mutatta be. Izsán, az idén megnyílt múzeumban, Sipos Anna kalauzolta a vendégeket. Hetényben a Lilla Galériában Luca Sára polgármesterasszony fogadta a csoportot. Koczka Katalin Bényben a Kézműves Házat mutatta be. A kirándulás utolsó helyszínei a Szőgyéni és a Farnadi Tájház voltak, ahol Berényi Kornélia illetve Harangozó Kornélia volt a tárlatvezető. A tizenötéves jubileumi rendezvényen több együttműködőnek és civil partnerszervezet képviselőinek üdvözlő szavai is elhangzottak. A Magyarországi Tájházak Szövetsége és a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság nevében Danter Izabella üdvözlő levélben gratulált az ünneplő közösségnek. Danter Izabella 16
Tájházi Hírlevél 2014. 3. szám Tájházas tapasztalatok Sóvidék A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évek óta végez néprajzi alapkutatásokat Erdélyben, többek közt Sóvidéken is 1. Ezen kutatások elsősorban néprajzi interjúkból és néprajzi-építészeti felmérésekből állnak. Azonban ahogyan jelen összefoglalásunkból is kitűnik kutatásaink nagyon fontos részének tekintjük a helyi értékek felkutatásának és felmérésének munkálatait is. A néprajzi muzeológiában hangsúlyosan jelen van a helyben megőrzés elve, azaz a néprajzi és népi építészeti emlékek felkutatásának, állagmegóvásának, majd pedig tudományosan megalapozott formában történő bemutatásának feladatrendje is. Erre láthatunk példákat legutóbbi, 2014 júliusában végzett kutatóutunk során. A korábbi terepmunkáink alatt igyekeztük feltérképezni a Sóvidékhez tartózó településeket, megfogalmazni a jellegzetességeket, s felfigyelni a rendhagyó néprajzi és építészeti jelenségekre. Sóvidék települései közül Atyhában és Siklódon a viszonylagos elzártságuknak köszönhetően illetve megközelíthetőségi nehézségeik miatt nagyobb számban őrződtek meg archaikusabb épületek, melyek egy része mára sajnos lakatlanná, s így elhanyagolttá, egyre romló állapotúvá vált. Sóvidék egyéb településein, elsősorban a főbb közlekedési útvonalak mentén (Sóváradon, Szovátán, Parajdon, Alsó- és Felsősófalván, Korondon) nagyobb változások történtek a településképekben 2. Ezen településeken található épületek egy része átépítésre került, s az elzártabban fekvő falvakhoz képest jóval kevesebb eredeti(bb) állapotú lakóház maradt fenn. Azonban ezen településeken érhető tetten az a fajta igény, hogy a településnek legyen saját tájháza. Korondon évtizedek óta meglévő és működő tájház mellett az utóbbi években Felsősófalván, Parajdon és Alsósófalván indultak meg kezdeményezések tájház létrehozására. Felsősófalván jelenleg még tárgygyűjtés állapotában tartanak a munkálatok, illetve egy tájháznak kitűzött épület is van, amit az elkövetkezendő években kívánnak felújítani. Ezzel szemben Alsósófalván és Parajdon a tájház létrehozás jóval előrehaladottabb fázisával találkozhattunk. Parajdon magánkézben lévő és tárgyakkal felszerelt lakóépületből kívánnak meg létrehozni egy tájházat, amit egy lelkes magyarországi csapat koordinál. Jelenleg az épület és a tárgyak állagvédelme mellett a porta és a csűr rendbetétele az elsődleges feladatuk. Alsósófalván már egy kapuit megnyitott tájházat tekinthettünk meg, ami a faluban egykoron jelen lévő kézműves mester- 1 Vass Erika Buzás Miklós: Az Erdélyi épületegyüttes a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Telepítésikoncepció, 2006 november) In.: Ház és Ember A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. Szentendre, 2007. 2 Bíró Gábor: Sóvidék népi építészete. A magyar népi építészeti archívum kiadványai 5. Szentendre, 1992. 17
A Magyarországi Tájházak Szövetsége tájékoztató lapja ségek tárgyi állományának bemutatása mellett Sükösd Ferenc helyi festőművész munkásságának kíván emléket állítani. A 2014. július végén végzett terepmunkánk alatt célunk volt a Sóvidéken jelenleg is megtalálható néprajzi értékek mélyrehatóbb felgyűjtése. Így találkozhattunk például Felsősófalván egy jelenleg is aktív 75 éves zsindelyfaragóval vagy épp a tőle néhány házra lakó gyógynövényeket gyűjtő, feldolgozó és használó idős asszonnyal. S így jutottunk el az alsósófalvi tájházhoz, illetve egy Parajdon jelenleg előkészületi állapotban talált leendő tájházhoz. Ezen látogatásaink tapasztalatait összegezzük az alábbiakban. Parajdi leendő tájház Az 1990-es évek közepén Altdorfer Csaba építész, Groh Csaba régész Franta Dezső restaurátor baráti körükkel Visegrádon éves összejöveteleket szerveztek, melynek a Visegrádi Kurzus nevet adták. Ott döntötték el, hogy építészeti felméréseket végeznek Parajdon, hogy az eltűnő és átalakuló, átépülő egykori építészeti jellegzetességeket és faluképet leírhassák. Így találtak rá egy lebontásra váró épületre is, amit az új tulajdonosától megvásároltak azzal a céllal, hogy megmentsék a lakóházat a bontástól. Az épületet berendezésével együtt sikerült megszerezniük. A telek tartozéka a lakóház mellett egy nyári konyha és egy csűr is. A ház alapozását helyi, zömmel a környéken gyűjtött görgetegkővel oldották meg. A ház falszerkezete keresztfejes boronafal, melyet tapasztottak és fehérre meszeltek. Az épület udvari homlokzatán és az utcafronton deszkamellvédes tornác áll. A deszkák bizonyos területen a talaj közelében károsodtak, ami leginkább növényzettel, illetve a tetőről lecsorgó vízzel függ össze. Az épület födéme váltódeszkás pórfödém, a szerkezet mestergerenda nélkül épült, így indokolt az alátámasztás nélkül áthidalt kb. 5m-es fesztávon a gerenda behajlása. Az épület tetőszerkezete torokgerendás tetőszerkezet, ami a födémtől független, a szarufák végei a keresztgerendák végén nyugvó szelemenbe csapoltak. Az épület többféle cseréppel fedett, a léctávolsága meglehetősen nagy (valószínűleg fazsindelyhez igazított), a cserépsorok hézagai futnak, az egymást követő sorok nincsenek fél cserépszélességgel eltolva. A fedést több különböző korú és minőségű cserépből foltosan javították, amit lehetőségeikhez mérten javasoltunk a tulajdonosoknak, hogy javítsák, egységesítsék. A ház szoba-konyha-kamra elosztású. Az első szoba inkább tisztaszobaként funkcionálhatott újabb bútorokkal berendezve, míg a konyhában élte a család a mindennapjait, itt is aludtak a kihúzható ágyakon. Az épületben cserepes már nem volt (ennek darabjait a szoba falába építették be), a fűtést és ételkészítést a konyhában álló csikótűzhelyen oldották meg. A kamrából nyílik a padlásajtó. Az épületnek 18