A mai embereket az utolsó száz év csodálatos felfedezései annyira elvakítják, hogy azt hiszik, velük kezdődik a világ. Nem árt figyelmeztetni őket, hogy elődeik is voltak, mégpedig nem megvetendő elődök." Pierre Auguste Renoir ISKOLATÖRTÉNETI PÁLYÁZAT Az Öveges József Középiskola és jogelődjei története Készítette: Törő Judit Az Öveges József Középiskola G 4/2 osztályos tanulója
Bevezetés Iskolánk épülete még nincs tizenöt éves, de falai között már két centenáriumi ünnepség is lezajlott. Névadónk, Öveges József születésének századik évfordulójára készülve nagyon gazdag anyagot találtam könyvtárunkban. Itt derült ki számomra, hogy milyen "öreg" már az iskola, és milyen érdekes a története. A kíváncsiságom még határozottabb formát öltött, amikor a Pályázati figyelőt elolvastam. Munkámhoz nagyon sok segítséget nyújtott iskolánk könyvtára, és köszönettel tartozom a sajnos többnyire névtelen kutatóknak is, akiknek feljegyzéseit felhasználtam. Örömmel tölt el az a tudat, hogy - a pályázat eredményétől függetlenül - dolgozatom eztán iskolánk könyvtárában más diákoknak segítséget nyújthat a munkájukhoz. Kutatásaimat a jelen biztos pontjáról az időben visszafelé haladva kezdtem el. A "hólabda" módszer nekem is bevált, bár néha a szerteágazó információk valóságos lavinája lett belőle. Pályázatomban végül a következő vezérfonal szerint rendeztem az anyagot: 1. Ipartörténet és a 27. sz. Ipari Szakmunkásképző története 1981-ig 2. A 28. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet 1884-l981 3. Az "összevont" 39. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet és a Sashegy története 4. Schönherz Zoltán Ipari Szakmunkásképző Intézet 5. Öveges József Szakközép-, Szakmunkásképző Iskola és Gimnázium A 27. sz. Klement Gottwald Ipari Szakmunkásképző Intézet története A 27-es intézet A Ganz Villamossági Művek inasiskolájaként működött. A vállalatot a svájci származású magyar vasöntőmester, Ganz Ábrahám (1815-1867) alapította 1844-ben. A budai Ganz Vasöntöde volt az alapja több fejlődési fokozaton keresztül a Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Wagon-, és Hajógyár néven bejegyzett nagyüzemeknek. Fontos évszám az 1878-as, mert ebben az évben létesítették a Ganz Vasöntöde kiegészítéseként a villamos osztályt is. A villamos gépek gyártása műszakilag, technikailag a legmagasabb képzettséget, anyagismeretet igényelte. Szokatlan műveleti pontosságot kívánt, amire csakis elsőrangú szakemberek lehettek képesek. A villamossági osztály szervezője Zipernovszky Károly (1853-1942) volt. Zipernovszky és munkatársai jelentős kutatói és feltalálói tevékenységet is folytattak amellett, hogy a gépek kipróbálása tulajdonképpen szellemi munkának minősült. 2
Az 1880-as évek végéig a szerszámgépek osztrák és német gyárakból kerültek a Fő utcába. Ugyanebben az időben a tanoncok műremeke rendszerint egy jókora felület simára tusirozása volt. Zipernovszky osztályán az 1890-es évekig a gépgyártás "tanácskozásszerűen" történt a tervező, a művezető és a munkás között. A munkában nagy szerepet játszottak a művezetők, akik a vándorévekben világot látott, kitűnő szakemberek közül kerültek ki. A szakemberek többsége Ausztriában, Németországban szerzett képesítést. Az üzemi, szakmai nyelv a német volt. Ez azzal is magyarázható, hogy hiányoztak a megfelelő magyar szakmai kifejezések, szakszavak. A villamos alkatrészeket kézi munkával állították elő, ez az eljárás felelt meg az akkori világszínvonalnak. 1893-ban Kandó Kálmán (1869-1931), majd Mechwart András (1834-1907) lett a vezérigazgatója az ekkor már Hitelbank Rt. néven működő Ganz műhelyeknek. Mechwart András a villamossági osztály első szervezői között is szerepelt. Lakatosként kezdte Schweinfurtban, sohasem felejtette el, hogy hogyan indult. Feljegyezték róla, hogy működése utolsó napjáig személyes érintkezésben maradt a gyár munkásaival. Technikai önállóságra törekedett, így a szakmunkások képzését is fontos feladatnak tartotta. Hatalmat csak az alulról jött, gyakorlattal rendelkező ember kezébe adott. Eredményes munkájának következménye, hogy a századfordulón az egész világon az elsők között tartották számon a magyar elektrotechnika szakembereit. Ez az elméletre és a gyakorlatra egyaránt vonatkozott. 1897-ben készült el a világhírű Lövőház utcai gyár, ahol több mint kétezer munkás dolgozott. A századfordulón a kibontakozó villamossági ipar kivételes helyzetben van. Míg más iparágakat a kibontakozó rossz gazdasági helyzet stagnálásra kényszerít, a villamossági ipar tovább fejlődik és specializálódik. Egyebek között a fiatalok helyzete is előnyösen változik, megnőnek számukra a továbbtanulási lehetőségek. A gyermekmunkát törvényesen 1884-ben szabályozták. Eszerint az alsó korhatár 12 év. Az ilyen korú gyermekek napi 10 órát dolgozhattak, illetve ennyit dolgoztathatták őket. A korral arányosan emelkedett a munkaidő is. A 14-16 éves fiatalok munkaideje már 12 óra. Az éjszakai munkát a hivatalos formula nem engedélyezte, ennek ellenére gyakran előfordult, hiszen a gyermekek munkabére lényegesen alacsonyabb volt, mint a felnőtteké. Vessünk egy pillantást az akkori bérviszonyokra: Külföldi szakmunkás heti bére: 35-40 Ft. Hazai szakmunkás heti bére: 7-12 Ft. A nők munkabére: 3, 50 Ft. A gyermekek munkabére: 2 Ft. 3
Ha figyelembe vesszük, hogy az átlagos felnőtt munkaidő napi 16 óra, és feltételezzük, hogy mindenki betartotta a gyermekek számára előírt 10 órát, kiderül, hogy a gyermekek napi munkabére nem lehetett több 5-6 krajcárnál. Ráadásul az ipari tanulók, vagy ahogy akkor nevezték őket,"tanoncok", teljesen ki voltak szolgáltatva a mester önkényének, a gyakran kegyetlen bánásmód ellen sehol nem tehettek panaszt. Orvoslást a sérelmeikre amúgy sem nyerhettek volna, hiszen az akkori álláspont szerint: " A jövendőbeli munkást már gyermekéveiben munkára kell fogni, mert csak így lesz belőle jó munkás. A kitartás és a szívósság kifejlesztésének nem a legjobb előiskolája a 14 éves korig való teljes munkátlanság." Csoda-e, ha ezekután ilyesfajta beszámolók látnak napvilágot: "N. J. (Cserhát utca 16.) lakatos üzletében 20 inas van foglalkoztatva. Akik fizetnek 100 Ft tandíjat, azoknak 2 év a tanulmányi idő, kik nem fizetnek, azoknak 3,5 év. N. úr büntetésből nem ad enni inasainak, 14-15 órán át dolgoztatja őket, azonkívül házmesteri és kocsisi szolgálatokat láttat el velük..." Most néhány statisztikai adat a fiatalkorú munkavállalókról (1901-ből): 16-17 éves 14-15 éves 13 év alatt Vas -, és Fémipar 2096 fő 1123 fő 102 fő Gépgyártás 458 fő 193 fő 23 fő -------- ------ -------- összesen: 2554 fő 1316 fő 125 fő Az üzemekben dolgozó gyermekeket ún. ipartanodákban foglalkoztatták, képezték tovább. Pesten és Budán már 1851-ben működnek "rajziskolák" iparostanoncok és segédek részére. Ezekben az iskolákban az említett évben Pesten 920, Budán 232 növendéket tartanak számon. Itt említem meg az ún. "ismétlőiskolákat" is, amelyek 12-15 éves inasok számára voltak kötelezőek, igaz, hogy mindössze heti 2-5 órás oktatással. Egy a századfordulón kiadott Ganz gyári prospektus említette meg, hogy: " a társaság külön iskolát tart fenn a vagongyárban dolgozó ifjai részére". Az ipari rajziskolákból alakult 1878-1886 között a Székesfővárosi Községi Iparrajziskola, amely 1883-ban foglalta el az Oroszlán utcai épületet. (Így közvetlen elődje az ott működő Képzőművészeti Gimnáziumnak.) Ez az Ipari rajziskola mesterlevelet adott a tanulóknak, de a továbbtanulásra nem képesített. Nyilvánvalóan ugyanebben az időben alakítottak ki a nagyobb üzemek saját iskolákat, hogy a távolságból adódó akadályokat leküzdve, helyben oldják meg saját fiatal munkásaik szakmára való felkészítését. 4
Így működött a gyárak keretein belül a múlt század végétől 1945-ig a képzés. A fél évszázad hozott változásokat, de az alapvetően kegyetlen, "fegyelemre szokató" bánásmód nagyon sokáig tartotta magát. 1945-ben az iskola felvette a Ganz Villamossági Gyár Állami Szakirányú Iparostanuló Iskola nevet, és a Fény utca 21. szám alatt működött. Így vette át a Magyar Munkaerőtartalékok Hivatala 1950-ben. Ettől kezdve 372-es számú Ipari Tanuló Iskola lett a neve. Néhány évig még a Ganz gyár területén lévő barakk-iskolában működött. Igazgatója Sallér Sándor, a tanműhely főnöke Szarka László volt. Hamarosan kinőtték az iskolát, ezért a Mártírok útján lévő börtönépületet átvették és átalakították. Az alagsorban működött az ebédlő, a cellák tantermekké, műhelyekké változtak, de még emlékeztettek eredeti rendeltetésükre. Érdekes epizód az iskola történetében, hogy gyakran keresték fel olyan látogatók, akik ebben a börtönben sínylődtek. Az iskola számontartotta a börtön történetét, ebből előadásokat is tartottak az érdeklődőknek. Egy alkalommal a Filmgyár is használta az épületet. Bessenyei Ferenc főszereplésével filmet forgattak a falai között. Az ajtókon lévő tolókás kukucskáló ablak az épület lebontásáig megmaradt. Az iskola elvégzése 3 évbe telt, érettségizetteknek 2 évbe, ezután kapták meg a szakmunkás bizonyítványt. Mechanikai műszerész, elektroműszerész, villanyszerelő, transzformátor-szerelő, villamos gépszerelő és géplakatos szakmákban szerezhettek itt képesítést. Az intézet 1952 szeptemberében új számot kapott: 22. sz. MTH Iparitanuló Intézet. 1957- ben vette föl azt a nevet, amelyet az összevonásig használt: 27. sz. Klement Gottwald Szakmunkásképző Intézet. Ekkor már szervezetileg hozzá tartozott az Iparitanuló utcában működő kollégium is. Ebben előbb csak lányok, később fiúk kaptak elhelyezést, majd végleg lánykollégium lett. Az itt lakó fiúkat a Felvinczi úti kollégium fogadta, amely ebben az időben szintén az Intézethez tartozott. A korabeli beszámolókból kiderül, hogy 1958-ig a tanulók és a tanárok is egyenruhát viseltek. Ez fekete posztóból készült és tányérsapka egészítette ki. A nyári viselet szabásában megegyezett, de kheki színű volt. A vállapra varrt sávok száma jelezte, hogy viselője hanyadik osztályba jár. A kulturális élet élénk és színes volt. Az iskolai énekkar és táncegyüttes a gyakori iskolai ünnepélyek, felvonulások állandó szereplőjének számított. A DISZ védnöksége alatt Diákönkormányzat is működött. Elsődleges feladata volt a rend és fegyelem biztosítása, ellenőrzése az iskola falain belül és kívül. A tanulók köszönésül tisztelegtek egymásnak, mindig szigorúan betartva, hogy a fiatalok előre tisztelegjenek a felsőbb éveseknek. 5
Az iskola vezetése is ragaszkodott ezekhez a hagyományokhoz, támogatta kialakulásukat is. Az iskola igazgatói: 1858-ig Magyar László, műszaki vezető Lacza József 1968-ig Vermes Sándor 1980-ig Jámbor József, majd Hargitai János A Ganz gyárak fejlődése során 1951-ben kivált a VERTESZ (Villamos Erőmű Tervező és Szerelő), 866 fővel. Ebből 571 munkás, 65 adminisztrátor és 30 tanuló volt. 1952-ben kitelepül a VIFOGy (Villamos Forgógépgyártás) 37 ipari tanulóval, 433 munkással és 66 egyéb dolgozóval. Az eredeti iskolát 1978-ban ideiglenes jelleggel a Práter utca 31-be telepítették. 1981-ben egyesült a 28. számú intézettel, önállósága megszűnt. Még ebben az évben átköltözött mindkét iskola a Beregszász út 70. szám alatt lévő akkor átadott új épületbe, ahol a közös történetük 39. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet néven folytatódott. A "28-as" története A kiegyezést követő ipari fellendülés időszakában hiány mutatkozott a jól képzett ipari szakmunkásokban. A hazai iskolarendszer megreformálója Trefort Ágoston Vallás -, és Közoktatásügyi miniszter felkérésére 1884-ben Süss Nándor vezetésével megalakult a budapesti mechanikai műhely. (Ez az évszám az alapja az 1984-es centenáriumi megemlékezésnek a Schönherz Zoltán Ipari Szakmunkásképzőben). Az intézmény helye Budapesten a VI. kerület Mozsár utca 8. sz. alatti bérházban volt. Süss Nándor feladatul kapta, hogy a precíziós fizikai eszközök és geodéziai műszerek készítésére szakembereket neveljen. Az 1884/85-ös első tanévben - a felnőtt dolgozók mellett - hat tanulót vettek fel. A következő évben ez a létszám 13-ra növekedett. Mellettük 12 segéd is dolgozott, akik a szakmai oktatás mellett egyedi megrendeléseket is teljesítettek. Eötvös Lóránd, a torziós inga feltalálója szintén ebben az intézetben dolgozott és dolgoztatott. Világhírű ingájának kísérleti példánya ugyancsak itt készült el. A Mozsár utcai tanműhely lényegében a Süss Nándor személyi tulajdonát képező műszerekkel kezdte meg tevékenységét. A kormány a további felszerelések beszerzéséhez, a lakbérhez és a tanműhely vezetőjének fizetéséhez járult hozzá. Az óraadó tanárok bérét a tanulóknak kellett fedezniük. Az intézet ekkor hat elsőéves tanulóból, hat mechanikusból, egy asztalossegédből, egy altisztből, tehát az igazgatóval együtt 15 főből állt. Az elméleti oktatást a VI. kerületi középkereskedelmi iskola tanárai végezték. A képzési idő négy év volt. A tíz órás 6
foglalkoztatásban 8 gyakorlati óra és minden este két elméleti óra szerepelt. Vasárnap délelőttönként két óra rajzoktatás is volt. A tematika: I. oszt.: Általános és fizikai műhely. A tanulók kézi szerszámokat használtak. A képzési idő két év, a kivételesen ügyes tanulóknak egy év. Ennek elvégzése után következhetett a szakosítás. II. oszt.: Mértani műhely. Általános alapozás matematika, szakrajz. III. oszt. Elektrotechnikai műhely. Szerszámok, eszközök készítése. A negyedik évben a tanulók előmenetelük szerint 15-25 Ft-os jutalomban részesültek. Itt már egyértelműen gyakorlati képzés folyt. A felvehető tanulók létszámát az igazgató javaslata alapján a felügyeletet gyakorló miniszterek (Vallás, - és Közoktatásügyi, Kereskedelemügyi) állapították meg. A pályázati hirdetményt minden évben a hírlapokban tették közzé. Beiratkozási feltételek: 14-17 év közötti életkor és négy reál, vagy polgári iskola. A vizsgák szeptemberben zajlottak. A jelentkezőknek itt kellett bemutatniuk a vizsgamunkát, melynek tárgyát 1-2 hónappal előbb kijelölték. A feladat a rajz elkészítéséből, a készülék részletes leírásából és sajátkezű elkészítéséből állt. Az első tanév végén, 1885-ben többen kaptak elismerést munkájukért. A következő évben annyi jelentkező volt, hogy ki kellett bővíteni az intézményt. Egyre több bérmunkát is vállaltak, bár Süss Nándor elsődlegesnek tartotta az elméleti és gyakorlati oktatást. 1890-95-ig minden évben aranyérmet nyertek gyártmányaikkal a külföldi kiállításokon. 1900-ban megalakult az órásipari szakiskola, amelyet össze akartak vonni a már hírnevet szerzett intézettel. Süss Nándor magánvállalattá alakította, és átadta nekik a felszerelést. Ezzel a lépéssel új berendezéseket szerzett az általa alapított iskolának. A nyolcvanas évek végére az iskola kinőtte a Mozsár utcai bérházat, és az Alkotás utca 9-be költözött. A város növekedése és az egyre nagyobb forgalom azonban zavarta a precíziós műszerkészítést, ezért új helyet kellett keresniük. Süss Nándor külföldi tanulmányutakon szerzett tapasztalatai alapján építette fel új üzemét a Csörsz utca 35. szám alatt. Itt, a XII. kerületben maradtak csaknem száz évig, és ezalatt - a szakmunkásképzés megtartásával - igen komoly nagyüzem alakult ki. Az első világháborúra való felkészülés egyre több megrendelést hozott, és ezáltal megnövekedett a tanulók létszáma is. Évente ekkor mintegy ötven elsős kezdte meg tanulmányait az egyre híresebbé váló iskolában. Amikor Süss Nándor 1921-ben elhunyt, az általa alapított vállalat Magyar Optikai Művek néven részvénytársasággá alakult. Az iskola felvette a Süss Nándor nevet, ekképpen elismerve munkásságát. 7
A tanoncképzést a "Süss-módszer" szerint új alapokra helyezték, és bővítették a négy évfolyamos optikai tagozattal. A meghirdetett cél az volt, hogy olyan szakembereket képezzenek ebben az iskolában, akik nem csak az adott szakmában kiemelkedőek. De a második világháború rommá változtatta az országot, az iskola és üzem is károkat szenvedett. Létszáma a tanoncokkal együtt sem érte el a 40 főt. 1942-ben megjelentettek egy brossurát "A szociális üzempolitika a MOM-nál" címmel. Részlet: "S kategóriába a vállalat tanonciskolájából kikerült dolgozók vehetők fel próbaidő nélkül. Azonnali munkaviszonyba kerülnek, két hét felmondási idővel és egy év után "C" kategória", végkielégítés illeti meg őket. A szabadságidő is kedvezményezett: a tisztviselőknél III. kategóriába kerülnek a "Süss iskola" növendékei." 1945-ben Szmirnov Konsztantin vezetésével kezdték meg a romeltakarítást, aki mint vezérigazgató, az iskola működésének beindítását is kezdeményezte. Az iskola a gyáregység részeként kezdett működni 1950-től, 44 tanulóval. Már nem Süss Nándor nevét viselte, hanem a gyár 19 osztályából ez lett a 10. számú. Mechanikai műszerészek, esztergályosok, marósok, köszörűsök, szerszámkészítők, géplakatosok és optikai üvegcsiszoló tanulók képzését vitte tovább üzemi iskolaként. 1953. szept. 1-től a szakképzési törvény alapján a Munkaerőtartalékok Hivatala irányítása alá került. 1953-ig csak a MOM tanulóit képezték itt. Az 1955/56-os tanévben 800 fő volt a tanulólétszám. 1957-ben a Munkaügyi Minisztérium fennhatósága alá kerülve felvette a "Bolyai János" nevet. Ekkor már évi 39-42 osztálya volt, a tanulók egyharmada érettségizett. A tanműhely egyre modernebb lett, a géppark kicserélődött, modern kabineteket alakítottak ki. Olyan híres gyártmányaik voltak, mint az ötvenszeres célzótávcső, botállvány, szögprizma, szakipari szerszámkészlet stb. Az elméleti oktatás korszerűsítésének érdekében a nevelőtestület tagjai szaktantermeket hoztak létre, és felszerelték azokat AV eszközökkel. Témaköri dokumentációt, okatófilmet, diasorozatot készítettek. A szakoktatásban nagy hírnévre tettek szert. Az iskola életében kiemelkedő eseménynek számított az Intézet fennállásának 90. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség-sorozat 1974-ben. Ekkor a teljes kilenc évtizedet bemutató kiállítást rendeztek. A díszvendégek elsősorban a régi tanítványok voltak: Papp László olimpiai bajnok, a MOM vezérigazgatója és a legtöbb osztályvezetője. Az emlékezetes fogadáson Süss Nándorról is megemlékeztek, aki az alapításon kívül a magyar precíziós finommechanikai ipar létrehozójának is tekinthető. A Fővárosi Tanács határozata értelmében a 28-as számú Bolyai János Ipari Szakmunkásképző Intézet 1981. január 1-én e név alatt megszűnt, és a 27-es Klement Gottwald 8
Ipari Szakmunkásképző Intézettel egyesülve 39-es Ipari Szakmunkásképző Intézet néven működött tovább 1981 augusztusáig a XII. kerületi Alkotás utca 53 szám alatt. A 39-es Számú Schönherz Zoltán Ipari Tanuló Intézet A két nagymúltú iskola tanárai és diákjai elfoglalták a Sashegy lejtőjén álló új épületet. A Sasad a Budai hegység, Gellérthegy - Kisgellérthegy - Sashegy -Rupphegy rögvonulatától délre ereszkedő völgyben alakult ki. A Kisgellérthegy folytatásában kiemelkedő Sashegy 2-3-as kupú, dolomit felépítésű sasbérc, magassága 259 méter. Kőzetanyagát a triászkori tenger üledéke alakította ki. A rögök kiemelkedése után képződő talajt a víz és a szél lehordta, így a hegy lábánál márga és kiscelli-anyag halmozódott fel az idetelepült lösztakaróval. A külső erők munkája a magas pontokon csupasz sziklákat, a Sashegy aljában termékeny lösztalajt alakított ki: a Sasadi-dülő dombvonulatát. A Sashegy lejtője így törmelékmaradványok sora, amelyet a patakok mélyítettek ki, formálták az aszóvölgyeket. Ezek a formációk az utcanevekben is megjelennek: Kőhalom utca, Domb utca. A lejtőn végigzúduló vízfolyások és kierodált árkok szinte meghatározták az utcák irányát, természetes tagolást adva a településnek. Így keletkezett az Előpatak és a Beregszász utca is. A hegyek oldaláról szép kilátás nyílik a távoli tájra és a városra. A Sashegy elnevezését a legenda Budavár 1686-os ostromához kapcsolja, amikor sasok repültek a vár felé. A hagyomány szerint ezen év szeptember havában a hegy díszmeneti terület volt a felszabadító seregek számára. A Sashegy neve a középkorban ezen a helyen lévő Sas nevű kis falucskától származik, amely királyi birtok volt. A hegyet ekkor még ebből eredően Királyhegynek nevezték. Később a budai ferences barátok birtokolták, ezért az ő feljegyzéseikben már Papphegyként emlegetik. A török időben Muhanok hegy néven szerepelt. Sasad valaha különálló falu volt. Első említésével 1236-ban találkozunk, amikor Róbert esztergomi érsek a sasadi Szent András kápolna tizedbevételét a cisztereknek engedi át. A középkorban fokozatosan elnéptelenedő falut Mátyás király Buda városának adja a polgárság jövedelmének növelésére. A török kiűzése után a sasadi templom már nem több, csak egy kőhalom. Ebben az időben a gyümölcs, a szőlő és a bor termelése, értékesítése képezte a falu lakosságának létalapját. 1848-ban a terület képét meghatározta az akkor még szabályozatlan Duna áradása és a szőlőkkel beültetett Sashegyi lejtő. Történelmi szempontból jelentős építmény a templom lerombolása óta nincs a vidéken. A városrendezési munkálatok 1870-74-ben indultak meg Reiter Ferenc tervei alapján. Az apró házak és vincellérkunyhók mellett ekkor kezd kialakulni egy villanegyed. 1902-ben szabályozzák az utak és a település rendjét. Felosztják a területet 300 négyszögöles parcellákra, ahol családi házas építkezés kezdődik. A Sasad déli határát a Husszúrét, Gazdagrét és Őrmező adja. Itt állottak hajdan a figyelő őrszemek, akik Buda déli határát védték. Gazdagrét - Reiche 9
Reid, Hosszúrét - Langewiese fordítása. Ezek az elnevezések a kiterjedt táji legelőkultúrára és az állattenyésztésre utalnak. A mezőgazdasági kultúra nagyon hosszú múltra tekinthet vissza ezen a vidéken. A sasadi őszibarack ma is világmárka. A szénsavas, mészben gazdag talaj, a déli lejtőszög fényinszolációs adottságai különösen a csonthéjas gyümölcsök számára nagyon kedvezőek. Erre utal néhány utcanév: Barackos utca, Cseresznyés utca, Muskotály utca stb. A tájegység természeti kincsekben is gazdag, hiszen a művelésre nem alkalmas sziklás lejtőket a földművelés érintetlenül hagyta. A flóra és fauna gazdagsága miatt egy 30 hektáros egységet természetvédelmi területté nyilvánítottak. Az 1967-ben megalakult Sashegy-bizottság környezetvédelmi feladatokat is ellát. A Sasad a környező tájegységekkel együtt a főváros XI. kerületét alkotja. Ismert lokálpatriótái: Vásárhelyi Pál, a magyar folyók nagy szabályozója, Kitaibel Pál, Sadler József, Borbás Vince, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Puskás Tivadar, Bánki Donáth, Dajka Gábor, Szabó Ervin, Kozma Andor, Tersánszky Józsi Jenő, Zilahy Lajos. Az 1895-ben megalakult Eötvös Kollégium híres növendékei is második otthonuknak vallották a Sashegyet és környékét: Kodály Zoltán, Sőtér István, Németh László. Ilyen topográfiai közegben, ebben a szép környezetben épült fel az új iskola Kabók Dénes építész irányításával. A "börtönhagyományokat" annyiban betartották, hogy a kivitelező munkások zöme elítéltekből állt. Az új iskola első igazgatója Dr. Varga Zoltán volt. Szervezőtehetségének és munkabírásának köszönhetően 1981 szeptemberében zökkenőmentesen kezdődött a tanítás az összevont iskolában. A tanműhely még nem üzemelt, a gyakorlati képzésre még kihelyezték a tanulókat. A tanműhely vezetői ekkor: Kromplák István és Keller József. A 81/82-es tanévben 14 első, 11 második, 13 harmadik évfolyam indult 36 szakoktató, 33 tanár vezetésével. Az iskola létszáma több mint ezer lett, és így az ország egyik legnagyobb szakmunkásképzőjévé vált. Felsőbb szerve a Fővárosi Tanács Oktatási Bizottsága. Az iskola megtartotta az eddigi képzési formákat és kapcsolatban maradt az üzemekkel is. Az anyagi és szellemi értékeket, eszközöket, a két iskolai könyvtárat egy magasabb minőségben egyesítik - megőrizve minden korábbi értéket. Igen élénk kulturális és mozgalmi élet folyt az intézményben, ennek is köszönhető, hogy a tanárok, tanulók hamar "összeszoktak". Fotószakkör, honismereti szakkör működött, iskolaújság jelent meg, könyvtár és jól felszerelt tornaterem, külső pályák várták az érdeklődőket. Már a második tanévben tervszerűen készülni kezdtek az egyik elődiskola, a 28-as centenáriumi ünnepségére. A megnyitót 1984. május 14-én tartották. Az akkori körülmények között szerényen, de méltóképpen tisztelegtek a nagy elődök előtt. Visszatekintésük egyben intelem volt a jövőnek, hogy vigyázzanak a múltra, életük értelmes értékeire, új iskolájukra, hogy egy újabb évszázad múlva rájuk, ránk is így emlékezzenek. 10
A hagyományok tiszteletét, ápolását, új hagyományok teremtését erkölcsi kötelességnek érezték. A meghívott vendégek színvonalas műsort és igen érdekes kiállítást tekinthettek meg a "Magyar finommechanikai ipar 100 éve" címmel (melléklet). Erre az alkalomra az iskolaújság is különszámmal jelentkezett. Az ünnepség napján vette fel a 39-es Szakmunkásképző Schönherz Zoltán nevét. Az iskola homlokzatánál emlékurnát ástak le, amelyben üzenetet küldtek a jövőnek. Az 1984-es év fémpénzeit, három napilapot és egy levelet helyeztek el benne. Ezen a napon találkoztak egymással az öregdiákok is. A volt "Süss-diákok" is megjelentek ebből az alkalomból. Társadalmi elismerésük, magas pozíciójuk igazolta az alapító elképzelését. A leghíresebb öregdiákok az 1984-es találkozóról: Papp László többszörös olimpiai bajnok Posch Gyula a MOM vezérigazgatója Szita Ernő a MOM PB tikára Suga János a MOM termelési igazgatója Major László Állami Díjas, a MOM SzB-elnöke, optikai üzemvezető Kovács István Állami Díjas, művezető, szakoktató Schinagl Ferenc nyugalmazott szervezési főosztályvezető, Kossuth Díjas Grőber László a Gamma termelési főmérnöke Dr. Tokodi Pál a Kontakta vezérigazgatója Horváth Miklós a MOM termelési főmérnöke Kollarics Béla nyugalmazott optikai termelési vezető Grepli Kálmán személyzeti osztályvezető a MOM-ban Marosi Károly a MOM SZB-titkára Somogyi László nyugalmazott tanár Az iskola névadója, Schönherz Zoltán bronzszobrát is felavatták. A fiatalon kivégzett kommunista mártírra villamosmérnöki képesítése miatt is esett a választás. Schönherz Zoltán életének történetét a tanulók kutatták fel. Iskolai kirándulás keretén belül Kassára is ellátogattak, ahol felkeresték névadójuk még élő rokonait. Ezeket a kapcsolatokat ápolták, és az avató ünnepségen méltó megemlékezések hangzottak el. Nevét az iskola mégis alig hat évig viselte. A rendszerváltás idején a megváltozott körülmények miatt a tantestület új elnevezést szavazott meg. Ezt azzal is indokolhatjuk, hogy a képzési profil is kibővült, megtartva az eredeti magot. A szakképzés mellett megjelent 11
Az Öveges József Középiskola története Az eredetileg kizárólag szakképző intézményben a társadalmi elvárásoknak megfelelve az 1989/90-es tanévben első alkalommal indult gimnáziumi és szakközépiskolai képzés. Csökkent ugyanis az igény a három éves szakmunkásképzésre, ugyanakkor egyre több terület kötődött az érettségihez. Közben új igazgatót választott az iskola, Pusztai Ferenc személyében. (Dr. Varga Zoltán nyugdíjba vonult, utódja Papp József két évig, Keller József fél évig volt igazgató). A profilmódosítással egy időben vetődött fel a névváltoztatás kérdése. A tantestület elképzelése arra irányult, hogy a választott név ne kötődjön semmiféle politikai tevékenységhez, és éppezért ne devalválódjon az idők során. A tervek ezzel kapcsolatosan: -Sashegyi Középiskola -Öveges József Középiskola -Sasadi középiskola A tantestület végül szavazással döntött az Öveges József névváltozat mellett. 1990. augusztus 6-i keltezéssel Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága 1990. július 1-i hatállyal Öveges József nevének felvételét engedélyezte, egyidejűleg a "39. sz. Schönherz Zoltán" névhasználatát megszüntette. Az iskola tehát újra névadó ünnepségre készült. Első lépésként az Öveges család hozzájárulását kérte és kapta meg az iskola. Mudri Zsuzsa és Kovács Zoltán kapta a megbízást a névadó megszervezésére és lebonyolítására. A Piarista Gimnázium igen sok értékes anyagot és relikviát adott át erre az alkalomra, de ismeretlen emberek is jelentkeztek felajánlásukkal. Öveges professzor nagy népszerűségnek örvendett, és annak ellenére, hogy ekkor már tíz éve halott volt, még igen élénken emlékeztek rá. Az ünnepségre 1996. június 6-án került sor. Már a bejáratnál színvonalas kiállítás köszöntötte a vendégeket. A meghívottak között volt: Kovács Mihály piarista tanár, Öveges József közvetlen munkatársa Molnár Ottó grafikus, az Öveges-könyvek illusztrálója, egyben a professzor barátja Öveges Ede, Öveges István és Öveges Ilona - a rokonság Zsoldos Tamásné, Bogdán Beáta - az Öveges monográfia szerzője Kelemen Attila államtitkár Göncz Árpádné - szintén rokonként (elfoglaltsága miatt ekkor nem tudott megjelenni, de nagyon személyes hangú levélben adta tudtunkra jókívánságait) és még sok tanítvány, ismerős és egykori barát A rendezvény legszebb pillanatait a Magyar Televízió is közvetítte. Számos országos lapban adtak hírt iskolánkról ebből az alkalomból. 12
A megemlékezés részeként emléktáblát és emlékfalat avattunk, melyet azóta is hagyományosan koszorúzunk. Ugyancsak hagyomány az azóta minden évben megrendezett Öveges-nap. Elmondható, hogy névadónk szellemének megfelelően iskolánk a tudást igyekszik minél szélesebb körben hozzáférhetővé tenni a diákok számára. Ezért növeljük tanulóink választási lehetőségeit. A szakmunkások érettségizhetnek, az érettségizett tanulók szakmát is tanulhatnak nálunk. Ma már az ország minden részéből keresnek minket. 1995-ben Pusztai Ferenc igazgató megbízatása lejárt, Lakatos Imre lett az iskola új vezetője, de csak papíron, mert valójában nem fogadta el ezt a tisztséget. Helyette Sipos József megbízott igazgató látta el a feladatokat. 1995-ben Dr. Köpf Lászlónét a tantestület igazgatóvá választotta. Az ő irányítása mellett készültünk iskolánk második centenáriumi ünnepségére: Öveges József születésének századik évfordulójára. Ez a megemlékezés már országos jellegű volt, hiszen a szülőfalu, a TIT, a Piarista Gimnázium, tanítványok, rokonok velünk együtt készültek. A nagyszabású előkészületek sajátos nehézségeket is okoztak: a részvétel különösen a díszvendégek szempontjából volt problematikus, hiszen az ország különböző helyszínein zajlottak az ünnepségek. Iskolánk a megemlékezését a Vasas Sportcsarnokban kezdte. Itt színvonalas ünnepi műsor keretei között avattuk iskolánk új zászlóját. Szalagot küldött a TIT, a Fővárosi Önkormányzat és Göncz Árpádné. Iskolánk tanulói ekkor vehették át az előzetesen megtartott Öveges-versenyek, -vetélkedők pályadíjait. A centenáriumi eseménysorozat iskolánk falai között folyt tovább délután és másnap. Molnár Ottó erre a napra Öveges-bélyeget tervezett. Hozzájárulásával és a Magyar Posta engedélyével "Első napi bélyegzés"-t tartottunk, igen nagy sikerrel. Büszkék vagyunk arra, hogy névadónk képmása immár a bélyegeken is szerepel, a saját iskolánk első napi bélyegzőjével (melléklet). Az ünnepek azonban ritkák, még így is, hogy néhány év alatt két centenáriumot ünnepeltünk. A hétköznapjaink ugyancsak nagyon mozgalmasan alakulnak. 1993-ban, az országban elsőként Dr. Köpf Lászlóné kezdeményezésére dyslexiás középiskolát indítottunk. Úttörő tevékenység ez, hiszen középiskolai szinten ezzel még nem foglalkoztak Magyarországon. A tanároktól is külön felkészülést igényelt, de a nagy érdeklődés igazolta a speciális osztály létrehozását. Sajtó, rádió egyaránt foglalkozik iskolánkkal ennek kapcsán, és nagyon pozitív vélemények hangzanak el. A dyslexiás tanulók gimnáziumunkban érettségi vizsgát tehetnek, és ezzel további lehetőségeket kapnak a későbbiekre is tekintettel. Munkájukat, beilleszkedésüket a szaktárgyakat tanító tanárokon kívül mentálhigiénés szakember segíti. Az eddigi tapasztalatok nagyon biztatóak, a szülők és az általános iskolák is együttműködőek. 13
Az 1996/97-es tanévre már nagy túljelentkezés volt erre az új képzési formára, az ország távolabbi részeiről is jöttek a felvételizők. Iskolánk emellett jelenleg a következő szakmákat oktatja: Háztartási gépszerelő Villamos gépszerelő Erősáramú berendezésszerelő Elektroműszerész Műszergyártó és karbantartó Esztergályos A középiskolánkban működő képzési irányok tehát még a következők: gimnázium, világbanki gimnázium, szakközépiskola, másodszakmás képzés, valamint dyslexiás osztályok és szakmunkások esti gimnáziuma. Az iskola befogadóképessége 1300-1500 tanuló. Jelenleg 58 főállású tanár, 24 szakoktató és 41 egyéb alkalmazott dolgozik az iskolában. Híres könyvtárunk közel 30 ezer kötettel rendelkezik. Iskolánk tanulói egyre jobb eredménnyel szerepelnek a különböző versenyeken, vetélkedőkön. Az "Öveges" jó irányban van ahhoz, hogy a régi "Süss" iskola méltó utódja legyen. A sárgult iratokat tanulmányozva láttam, hogy sok dolog ment feledésbe az évek során. Egy azonban teljesen biztos számomra, és gondolom másoknak is: a jól lerakott alapok, a tiszteletben tartott hagyomány, az eleven múlt, kötelezi a jelent és a jövőt. Kötelez arra, hogy minőségben ne adjuk alább, hogy száz év múlva, a mi történetünk hasonlóképpen büszkeség forrása legyen. Kívánok ehhez minden jót szeretett iskolámnak. 14
Százéves a Magyar Optikai Müvek 1876-1976. - Centenáriumi kiadvány Lexikonok, kézikönyvek, enciklopédiák /Révai, Uj Magyar, Budapest stb/ Az iskolai könyvtár iskolatörténeti gyüjteménye Dér Péterné, Salamon János, Rády Attila, Szép János szóbeli emlékezései Mellékletek: Jubileumi Villámhiradó Pályaválasztási tájékoztató 1983-84-ből Iskolaujság 1985-86-ból Az iskola fennállása megünneplésének programja és meghivója Öveges Józsefről készült rajz, amely iskolánk falán is szerepel Házirend 1983-ból Emléktábla fotója a "27-es" faláról Első napi bélyegzés. Levelezőlap az Öveges centenáriumról Molnár Ottó által tervezett Öveges emléklap és oklevél Schönherz Zoltán élete és munkássága /Iskolánk saját kiadványa/ Az Alapitó okirat szövege Kiállitási tablók listája 15