Központi Statisztikai Hivatal 2011. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 3. Területi adatok 3.6. Csongrád megye Szeged, 2013
Központi Statisztikai Hivatal, 2013 ISBN 978-963-235-347-0ö ISBN 978-963-235-402-6 Készült a Központi Statisztikai Hivatal Szegedi főosztályán az Informatikai főosztály, a Népszámlálási főosztály és a Tájékoztatási főosztály közreműködésével Felelős kiadó: Dr. Vukovich Gabriella elnök Főosztályvezető: Végh Zoltán Kocsis-Nagy Zsolt Összeállította: Bozsikné Vadai Anna Csőszné Seres Ilona Kovács Andrea Krucsai Erika Rövid Irén Szűcs Anna Dr. Takács Béláné A táblázó programot készítette: Papp Márton A kéziratot lektorálta: Horváth József Tördelőszerkesztők: Bulik László Kerner-Kecskés Beatrix Trybek Krisztina Weisz Tamás Zombori Orsolya További információ: Rácz Attila Telefon: (+36-62) 623-850 e-mail: attila.racz@ksh.hu Internet: www.nepszamlalas.hu info@ksh.hu (+36-1) 345-6789 (telefon), (+36-1) 345-6788 (fax) Borítóterv: Lounge Design Kft. Nyomdai kivitelezés: Xerox Magyarország Kft. 2013.057
TARTALOM Köszöntöm az Olvasót!...4 Összefoglaló...5 1. A népesség száma és jellemzői...7 1.1. A népesség száma, népsűrűség...7 1.2. Kormegoszlás, a férfiak és a nők száma...9 1.3. Családi állapot...11 1.4. Iskolázottság, nyelvtudás...14 1.5. Gazdasági aktivitás...16 1.6. Nemzetiség, anyanyelv...19 1.7. Vallás...21 1.8. Egészségi állapot...23 2. Háztartások, családok...25 2.1. A háztartások száma és összetétele...25 2.2. A háztartások mérete, korösszetétele...28 2.3. A családok száma és összetétele...31 2.4. A családok mérete, a gyermekek száma...32 3. A lakásállomány jellemzői...37 3.1. A lakások száma...37 3.2. A lakásállomány tulajdon és használati mód szerint...40 3.3. A lakások mérete: alapterület, szobaszám...42 3.4. A lakások felszereltsége, komfortossága...44 3.5. A lakások és lakóik, laksűrűség...47 Táblázatok...49 Módszertani megjegyzések, fogalmak...245 3.6. Csongrád megye 3
KÖszÖntÖm az OlvasÓt A Központi Statisztikai Hivatal 2011 októberében hajtotta végre Magyarország 15. népszámlálását. A közvélemény mielőbbi tájékoztatása érdekében az adatfeldolgozás befejezését megelőzően, 2012 márciusában az összeírás során külön gyűjtött információk alapján közöltünk előzetes adatokat a népesség számáról és a lakásállományról. 2012 októberében a népesség, a háztartások és a családok, valamint a lakásállomány legfontosabb országos jellemzőit, az elmúlt évtizedben történt változásokat bemutató kötetet készítettünk a kérdőívek mintegy 1 százalékát magában foglaló mintából származó becslések alapján. A feldolgozási folyamat befejeződése után megjelenő, 21 kötetből álló kiadványsorozatunkkal kezdjük meg a 2011. évi népszámlálás végleges adatainak közzétételét. A részletes területi adatok iránt a felhasználók különböző rétegeitől érkező információigény kielégítése érdekében elsőként a területi bontású táblákat és a települések, a járások és a kistérségek adatait is magukban foglaló megyei köteteket tesszük közzé. A honlapunkon (www.ksh.hu/nepszamlalas) és kevésbé részletezett adattartalommal papíron is megjelenő kiadványsorozatunkban összesen közel 4800, megyénként mintegy 200 táblával mutatjuk be a népesség demográfiai, iskolázottsági, gazdasági aktivitási, anyanyelvi, nemzetiségi, vallási és egészségi állapotra, a háztartások és a családok összetételére, méretére, valamint a lakásállomány összetételére vonatkozó adatainkat. Az országos összefoglaló régiónkénti, megyénkénti és településtípusonkénti, a fővárosi összeállítás kerületenkénti, a megyei pedig településtípusonkénti és településenkénti összesítéseket is tartalmaz. A települések adatait járásonként és kistérségenként, valamint a települések népességnagysága szerint közöljük. Az adat-összeállítások az első fejezetben korábbi népszámlálások adatait is közlik, lehetővé téve, hogy az elmúlt évtized részletes bemutatásán túl hosszabb időszak adatainak egybevetésével több évtizedes folyamatok is nyomon követhetők legyenek. Az ENSZ-ajánlásnak és az Európai Unió népszámlálási rendeletében előírt tartalomnak is megfelelő adatok módot adnak európai és Európán kívüli országokkal történő összehasonlításokra is. Tisztelettel ajánlom minden kedves felhasználónk figyelmébe a kiadványsorozatot, valamint a további, elsősorban a www.ksh.hu/nepszamlalas honlapunkon megjelenő népszámlálási közléseinket is. Dr. Vukovich Gabriella a Központi Statisztikai Hivatal elnöke 4 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011 3. Területi adatok
ÖSSZEFOGLALÓ 1. A népesség száma és jellemzői Csongrád megye lakosainak száma 1980 óta évente változó ütemben, de tartósan fogy. A 2011-es népszámláláskor nagyjából annyian éltek a megyében, mint az 1920-as években. Csökken a termékenység, az elmúlt 20 évben emelkedett a gyermektelen nők aránya, 2011-ben a Csongrád megyei nők majdnem háromtizedének nem volt utódja. 2001 és 2011 között a megye népességének gazdasági aktivitás szerinti összetétele már nem változott olyan számottevő mértékben, mint a megelőző évtizedben, a foglalkoztatottak és az inaktív keresők esetében ugyanakkor a korábban jellemző kedvezőtlen irányú tendenciák megfordultak. 1.1. A népesség száma, népsűrűség Csongrád megyében 2011. október 1-jén az ország lakosságának 4,2 százaléka, megközelítőleg 417,5 ezer fő élt. 2011-ben a megye egy négyzetkilométerén átlagosan 98-an éltek, kevesebben, mint az országos átlag. 1.2. Kormegoszlás, a férfiak és a nők száma Az elmúlt évtizedben a nemek arányában folytatódott a nőtöbblet irányába történő eltolódás. A megye lakosságának már majd 53 százaléka nő. A lakosság tovább öregedett, az időskorúak népességen belüli aránya már 10,5 százalékponttal haladta meg a gyermekkorúakét. 1.3. Családi állapot A házasságkötések számának visszaesésével és az első házasságkötési kor emelkedésével párhuzamosan a házasságban élők aránya mindkét nemnél jelentősen csökkent. Ezzel egyidőben az elváltak, de különösen a nőtlenek, illetve a hajadonok aránya erőteljesen növekedett. A gyermekvállalási kor eltolódása, a női népességen belül a több gyermeket nevelő házasok arányának csökkenése kedvezőtlenül befolyásolta a termékenységet. A 15 éves és idősebb nőkre vetített gyermekszám, lassuló ütemben, de tovább mérséklődött. 1.4. Iskolázottság, nyelvtudás Tovább emelkedett a népesség iskolázottsága, népességarányosan a megyében él a második legtöbb érettségizett, illetve diplomás. Egyre többen beszélnek idegen nyelveket, a legelterjedtebb az angol és a német. 1.5. Gazdasági aktivitás Emelkedett a gazdaságilag aktívak, ezen belül a foglalkoztatottak és a munkanélküliek aránya. Az inaktív keresők és az eltartottak hányada mérséklődött. 1.6. Nemzetiség, anyanyelv 2001-hez képest emelkedett a 13 hazai nemzetiséghez tartozók száma. A négy legnagyobb lélekszámú nemzetiségi csoportot továbbra is a cigányok, a németek, a szerbek, valamint a románok alkották. 1.7. Vallás A három legnagyobb felekezet 2011-ben is a katolikus, a református és az evangélikus. Legtöbben római katolikus vallásúnak mondták magukat. Növekedett az egyházhoz, felekezethez nem tartozók és a más vallási közösségek tagjainak száma. 1.8. Egészségi állapot Némileg mérséklődött a megye népességén belül a magukat fogyatékosnak vallók aránya, közülük minden negyedik többszörösen sérült. Csaknem négyszer több a tartós betegséggel küzdő la- 3.6. Csongrád megye 5
kos a megyében, mint a fogyatékos. A betegségek leginkább a nőket és az időseket sújtják. 2. Háztartások, családok A két népszámlálás között a háztartások száma tovább emelkedett, a háztartásban élőké viszont mérséklődött. A családháztartások számának a csökkenése a nem családháztartásokénak a jelentős növekedése mellett jött létre. A családok száma és átlagos mérete csökkent, de több az élettársi kapcsolat és az egyszülős család. A családdal élő gyermekeknek már csak kevesebb, mint fele a 15 évesnél fiatalabb. 2.1. A háztartások száma és összetétele 2011 októberében a megyében összeírt mintegy 178,3 ezer háztartásban a népesség közel 97 százaléka, 404,3 ezer személy élt. A háztartások összetétele tovább módosult: a 60 százalékát adó családháztartások száma 2,2 százalékkal csökkent, a családot nem alkotóké viszont 25 százalékkal növekedett. 2.2. A háztartások mérete, korösszetétele A háztartásban élő személyek számának a csökkenése miatt mérséklődött a háztartások átlagos nagysága; 2011-ben száz háztartásra 227 személy jutott, a tíz évvel korábbinál 19-cel kevesebb. Jelentősen növekedett az időskorúakból álló háztartások száma, a háztartások 35 százalékában pedig egyedülállók éltek. 2.3. A családok száma és összetétele A 112 ezer család 7 százalékkal kevesebb a tíz évvel korábbinál, a családban élők száma pedig 8%-kal csökkent. A családok összetétele is változott, egyre kevesebben kötöttek házasságot, miközben az élettársi, valamint a szülő-gyerek típusú kapcsolatok száma emelkedett. Az élettársi kapcsolatot elsősorban a fiatalabb korosztályok részesítették előnyben, a házas nőknek egynegyede, a férfiaknak pedig mindössze egyötöde volt 40 évesnél fiatalabb. 2.4. A családok mérete, a gyermekek száma A családok mintegy kétharmadában élt gyermek, száz családonként 106, ugyanannyi, mint 2001-ben. A gyermekeknek azonban már csak kevesebb mint fele volt 15 évesnél fiatalabb, arányuk 6 százalékponttal csökkent. A gyermekes családok többsége egyetlen gyermeket nevelt, részesedésük az elmúlt tíz évben tovább emelkedett. 3. A lakásállomány jellemzői A megye lakásállománya 1949 2011 között több mint másfélszeresére nőtt. Az elmúlt évtizedben a lakásállományon belül a lakott lakások száma kevésbé, a nem lakott lakásoké nagyobb mértékben emelkedett. 3.1. A lakások száma A lakásállomány az elmúlt évtizedben 6,3 százalékkal növekedett, az előző évtized alacsony lakásépítési üteménél valamivel gyorsabban. Csongrád megyében található az ország lakásállományának 4,4 százaléka, valamivel több mint 193,3 ezer lakás és lakott üdülő. 3.2. A lakásállomány tulajdon és használati mód szerint A lakások tulajdonosi szerkezetében és használati jogcím szerinti összetételében nem történt jelentős változás, a lakott lakások jelentős többsége, 96 százaléka magánszemélyek tulajdonában volt. A megyei rangsorban Csongrád megye az önkormányzati lakások hányada alapján a negyedik, a bérleti jogon használt lakások aránya alapján pedig a harmadik helyen állt. 3.3. A lakások mérete: alapterület, szobaszám A lakások átlagos alapterülete az elmúlt tíz évben 2m 2 - rel növekedett, a 77m 2 -es lakásnagyság megegyezett az országos átlaggal. A lakásállomány szobaszám szerinti összetétele az országos tendenciához hasonlóan a többszobás lakások irányába tolódott el. 3.4. A lakások felszereltsége, komfortossága A lakott lakások felszereltsége, közművekkel való ellátottsága tovább javult. A komfortfokozat szerinti összetétel egyre inkább az összkomfortos és komfortos lakások irányába tolódik el. 3.5. A lakások és lakóik, laksűrűség A lakónépesség csökkenésének, illetve a lakásállomány gyarapodásának következményeként mérséklődött a laksűrűség. Az egy személy által lakott lakások száma több mint harmadával emelkedett. 6 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011
1. A NÉPESSÉG SZÁMA ÉS JELLEMZŐI 1.1. A népesség száma, népsűrűség Csongrád megyében 2011. október 1-jén, a népszámlálás időpontjában az ország népességének 4,2 százaléka, megközelítőleg 417,5 ezer fő élt. A megye lakossága a tíz évvel korábbi népszámláláshoz képest csaknem 15,9 ezer fővel, 3,7 százalékkal csökkent. A népesség alakulását a természetes népmozgalom (az élveszületések és a halálozások), valamint a vándorlás befolyásolja. 2001 és 2011 között a népességfogyás meghatározó tényezője a korábbi évtizedekhez hasonlóan a természetes fogyás volt, amit a vándorlási folyamatok valamelyest mérsékeltek. Az előbbi tényező 20,2 ezer fővel apasztotta, az utóbbi pedig 4,4 ezer fővel gyarapította a megye népességét. Az elmúlt egy évtizedben összességében mind a városokban, mind a községekben csökkent a lakosok száma; a 60 település közül csupán 9-nek a népessége gyarapodott, kisebb-nagyobb mértékben. A városok közül legnagyobb arányú vesztesége Szentesnek és Csanádpalotának volt. A két város lakosainak megközelítőleg egytizedét veszítette el. Mindeközben Szeged a második legnagyobb lélekszámú vidéki város népessége lényegében stagnált, Sándorfalváé épphogy alig egy százalékkal, Mórahalomé pedig 6 százalékkal gyarapodott. A falvak közül legna- 1.1.1. tábla A lakónépesség változásának tényezői Településtípus Természetes szaporodás (+), illetve fogyás ( ) Vándorlási különbözet, egyéb változás (+, ) Lakónépesség, 2011 2001 és 2011 között, fő fő a 2001. évi százalékában fő/km 2 Megyeszékhely -3 668 3 443 168 048 99,9 598,0 Megyei jogú város -2 103-1 243 46 047 93,2 94,4 Többi város -7 129-367 100 049 93,0 90,8 Városok összesen -12 900 1 833 314 144 96,6 167,9 Községek, nagyközségek -7 340 2 519 103 312 95,5 43,2 Megye összesen -20 240 4 352 417 456 96,3 97,9 3.6. Csongrád megye 7
1.1.1. ábra A népesség számának alakulása gyobb mértékben 2011-ben így már csak 412 főt számláló Nagytőke népessége csökkent, e község 2001 és 2011 között lakosságának több mint egyötödét elvesztette. Közel hasonló mértékű fogyás jellemezte a csaknem azonos népességnagyságú Kövegyet, Eperjest és Nagylakot. Ezzel szemben Deszken és Szatymazon nagyjából 10-10 százalékkal élnek többen, mint tíz évvel azelőtt, Domaszék lakossága pedig ez idő alatt kiemelkedően, csaknem 17 százalékkal nőtt. A járások többségében a Szegedit leszámítva, ahol stagnált, fogyott a népesség, legjobban a két legidősebb népességűben, a Szentesiben és a Csongrádiban. A Szegedi járáson belül főleg azon községek népessége gyarapodott, az előbb említett Deszk, Domaszék, illetve Szaty- 1.1.2. ábra A lakónépesség változása 2001. február 1. és 2011. október 1. között (%) Történeti áttekintés: A megye lakossága 1870-ben, az első hivatalos népszámláláskor megközelítőleg 270 ezer fő volt. A népesség száma a II. világháborút magába foglaló 1940-es évtizedet kivéve 1980-ig növekedett, a több mint egy évszázad alatt 70 százalékkal emelkedve meghaladta a 456 ezer főt. A népesség nagysága ekkor érte el maximumát, azóta évente változó ütemben, de tartósan csökken a megye lakóinak száma. A gyermekvállalási kedv az 1970-es évtizedközepi demográfiai robbanást követően csökkent, sőt 1980-tól az élveszületések száma már kevesebb volt, mint a halálozásoké. A természetes fogyás az ezredforduló után hasonló mértékű volt, mint az azt megelőző évtizedben, de az 1980-as évekbelit jócskán meghaladta. A folyamatot a vándorlás az 1980-as években erősítette, az 1990 és a 2001 utáni években viszont részben ellensúlyozta. Ennek hatására az itt lakók száma 1980 és 1990 között mintegy 17,5 ezer fővel, míg 1990 és 2001 között mindössze 5,5 ezer fővel, 2001 és 2011 között pedig csaknem 15,9 ezer fővel csökkent. Így a megyében 2011-ben már csak annyian éltek, mint az 1920-as években. Helyünk az országban: Csongrád az ország nyolcadik legnépesebb megyéje. A 2001. évi népszámlálás óta eltelt időszakban a megye népessége 3,7 százalékkal, az országé pedig 2,6 százalékkal csökkent. A tíz év alatt csaknem valamennyi megyében fogyott a népesség. Kivételt Pest és Győr-Moson-Sopron megye képez, az előbbiben több mint 12, az utóbbiban mintegy 2 százalékos növekedést regisztráltak. Legnagyobb veszteség 9,5 százalékos Békés megyét sújtotta. 8 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011
Történeti áttekintés: Csongrád megye népsűrűsége 1870 és 1980 között a népességszám emelkedésével párhuzamosan közel 70 százalékkal, 63 fő/km 2 -ről 107 fő/km 2 -re emelkedett. Ezután a népesség fogyását követve a népsűrűség is csökkent, 1990- ben 103-an, 2001-ben 102-en, 2011-ben pedig már csak 98-an éltek négyzetkilométerenként a megye területén. maz, amelyek a megyeszékhely alvótelepüléseinek szerepét töltik be Csongrád megye továbbra is kiterjedt tanyarendszerrel rendelkezik. A 2011-es népszámláláskor az ország magánháztartásban élő külterületi lakosságának közel 12 százaléka volt Csongrád megyei lakos. A megye magánháztartásban élő népességnek 9 százaléka megközelítőleg 35 ezer fő élt külterületen. Ez az arány Bács-Kiskun megye után a második legmagasabb. 2011-ben a megye egy négyzetkilométerén átlagosan 98-an éltek, 9-cel kevesebben, mint az országos átlag. Ennél sűrűbben az országban Budapest mellett mindössze 3 megye Pest, Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron lakott. A megyén belül legsűrűbben lakott járás a Szegedi, ahol egy négyzetkilométerre 276 személy jutott, hatszor annyi, mint a legritkábban lakott Kistelekiben. Az 598 fő/km 2 -es népsűrűségű megyeszékhelyen kívül mindössze 10 település Csongrád, Kistelek, Makó, Mindszent, Ferencszállás, Nagylak, Pitvaros, Sándorfalva, Újszentiván, Zsombó népsűrűsége haladja meg 1-43 fővel a megyei átlagot. A megye legritkábban lakott települései Eperjes és Nagytőke, ahol 8-an sem élnek négyzetkilométerenként. 1.2. Kormegoszlás, a férfiak és a nők száma Csongrád megyében 2011-ben 197,5 ezer férfi és 219,9 ezer a nő élt. Az elmúlt tíz évben a két nem létszáma közötti különbség a férfiak magasabb halandóságának következményeként tovább növekedett. A 2011-es népszámlálás időpontjában a nők száma már 22,4 ezer fővel haladta meg a férfiakét, így ezer férfira 1113 nő jutott, 7-tel több, mint 2001-ben. A lakosságon belül a férfiak aránya 47,3 százalékot, a nőké 52,7 százalékot tett ki. 1.2.1. ábra A népesség száma nem és életkor szerint A megye járásai közül a két nem aránya a Mórahalmiban (ezer férfira 1042 nő jut) a legkiegyenlítettebb, a Szegediben (1144) pedig a legkedvezőtlenebb. A megye messze legmagasabb nőtöbbletű települése Óföldeák (1375), melyet a megyeszékhely Szeged (1174) követ. Ezzel szemben Nagytőkén, Algyőn, Ásotthalmon, Eperjesen, Újszentivánon, Kövegyen és Székkutason a férfiak vannak túlsúlyban. A 2001-es népszámlálás után is folytatódott a népesség öregedése. Legszembetűnőbb változás a gyer- Történeti áttekintés: Csongrád megyében már az 1930-as népszámlálás idején is nőtöbbletet regisztráltak. A II. világháború után a jelentős férfiveszteség következtében kialakult még magasabb nőtöbblet 1970-re valamelyest mérséklődött. Ezt követően a tendencia megfordult, minek hatására 1990-ben, 2001-ben és 2011-ben méginkább a nők javára mutatkozó többlet már jócskán meghaladta a világháború utáni évek magas értékeit. 3.6. Csongrád megye 9
Helyünk az országban: A megyében a nő-férfi arány országos átlag feletti, hiszen 2011-ben ezer férfira az országos átlagnál 7-tel több 1113 nő jutott. A mutató Budapest, illetve Heves, Baranya és Somogy megye után az ötödik legmagasabb az országban. mekkorúak és az időskorúak körében tapasztalható. A népességcsökkenés mértéke a gyermekkorúaknál volt a legjelentősebb, több mint 17 százalék. A születések számának három és fél évtizede tartó mérséklődése következtében a gyermekek részaránya az utóbbi egy évtizedben 2,3 százalékponttal visszaesett. Ez idő alatt a 15-39 évesek száma 6, a 40-59 éveseké mintegy 5 százalékkal csökkent, létszámgyarapodás csak a 60 évesek és idősebbek körében következett be. Összességében az utóbbi korosztály létszáma az elmúlt tíz év során bő 12 százalékkal emelkedett, a népességen belüli arányuk pedig 3,5 százalékponttal nőtt. A társadalom elöregedésének folyamata gyorsult, ezt jól mutatja az is, hogy 1990 és 2001 között az aránynövekedés ennél jóval kisebb mértékű 0,5 százalékpont volt. 2001-hez viszonyítva az 5 éves korcsoportokat vizsgálva a legjelentősebb népességcsökkenés a 45-49 éveseknél következett be. Ebbe a korosztályba tartoznak ugyanis az 1960-as évek első felében kialakult demográfiai hullámvölgy idején születettek. Számuk ma mintegy 27 százalékkal kisebb, mint 2001-ben az ugyanilyen korúaké volt. Az 1950-es évek elején született nagylétszámú korosztályok Ratkó-gyerekek napjainkban 60 év körüliek. Ebből adódóan az 55-59 és a 60-64 évesek körében tíz év alatt 24, illetve 21 százalékos emelkedés következett be. Az ő gyermekeik többnyire a 30-as éveikben járnak, ezért a 35-39 évesek körében az egyik legmagasabb, majd 32 százalékos a gyarapodás. Legnagyobb emelkedés a 80-84 éveseknél figyelhető meg: 2011-ben másfélszer több ilyen korú ember élt Csongrád megyében, mint 2001-ben. Az aktív korú népesség ún. eltartási terhét jelzi, hogy társadalmi értelemben mennyi gyermek-, illetve időskorúról kell gondoskodnia. A gyermekkorúak csökkenő és az időskorúak növekvő arányának együttes hatására az 1990 és 2001 közötti mérséklődés után ez az eltartási teher 2011-re összességében ugyan szerény mértékben, de ismét nőtt. Összetétele az évtizedek folyamán megfordult: 1990-ig főként a gyermekek, 1990-től viszont már az időskorúak eltartása jelenti a teher többségét. 1.2.2. ábra Száz aktív korúra jutó gyermekés időskorú Jelentősen eltér egymástól a két nem kormegoszlása. A legnagyobb különbség az időskorúaknál figyelhető meg: 2011-ben a nőknek majd 28 százaléka, míg a férfiaknak közel 20 százaléka volt idősebb 59 évesnél. Ezen belül a 69 évesnél idősebbek aránya a nők esetén megközelítőleg 15, a férfiaknál mintegy 9 1.2.1. tábla A férfiak és nők száma kiemelt korcsoportonként, 2011 Korcsoport, éves Férfi Nő Együtt fő A 2001. évi százalékában Ezer férfira jutó nő 2 5 350 5 159 10 509 92,6 964 3 5 5 908 5 671 11 579 92,1 960 6 14 17 894 17 064 34 958 77,6 954 15 39 73 788 71 665 145 453 94,0 971 40 59 54 996 59 071 114 067 95,1 1 074 60 62 7 764 9 523 17 287 121,0 1 227 63 65 6 623 8 602 15 225 119,1 1 299 66 69 7 730 10 620 18 350 114,3 1 374 70 17 470 32 558 50 028 107,3 1 864 Összesen 197 523 219 933 417 456 96,3 1 113 10 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011
százalék. Ma már a női lakosságnak jóval több mint fele 55 százaléka idősebb 39 évesnél, 1930-ban ez az arány még csak 32 százalékot tett ki. A fiúszületési többlet miatt viszont továbbra is több gyermekkorú, illetve fiatal felnőtt korú férfi él a megyében, mint nő. A lakosságon belül a 44 évnél fiatalabbak körében férfitöbblet, afelett nőtöbblet tapasztalható. Az egyes településtípusok népességének koröszszetétele kismértékben eltérő. A városokban mind a gyermekkorúak, mind az öregkorúak aránya alacsonyabb, mint a községekben. Ebből adódóan az aktív korúak részesedése meghaladja a községi átlagot. A járások közül a Csongrádi és a Szentesi korösszetétele a legkedvezőtlenebb, hiszen arányaiban itt él a legkevesebb gyermekkorú és a legtöbb időskorú. 1.2.3. ábra A 70 évesek és idősebbek aránya, 2011 (%) 1.3. Családi állapot A 15 éves és idősebb népesség családi állapot szerinti összetételében amelyet a népszámlálás eszmei időpontjában fennálló jogi helyzet alapján vizsgálunk 2001 és 2011 között tovább folytatódtak a korábbi évtizedek tendenciái. A házasságkötések számának visszaesésével és az első házasságkötési kor emelkedésével párhuzamosan a házasságban élők aránya mindkét nemnél jelentősen csökkent. Ezzel egyidőben az elváltak, de különösen a nőtlenek, illetve a hajadonok aránya erőteljesen növekedett, az özvegyek esetében ugyanakkor nem történt érdemi változás. A 15 éves és idősebb népesség családi állapot szerinti összetételében nemenként figyelemreméltó különbségek mutatkoznak. 2011 októberében a férfiaknak több mint négytizede volt nőtlen, eközben a nőknél a hajadonok részaránya mindössze a háromtizedet közelítette. A házasok hányada férfiak esetén 44 százalékot, a nők körében nagyjából 39 százalékot tett ki. Az elváltaknál ezzel szemben nincs számottevő különbség, hiszen a férfiak 11, a nők 14 százaléka tartozott e körbe. Szembetűnő az özvegyek arányának nemenkénti eltérése: 2011-ben Csongrád megye férfi lakosságának 4 százaléka volt özvegy családi állapotú, a nőknél ugyanez az arány ennek megközelítőleg négy és félszerese, csaknem 18 százalék. A nagymérvű eltérés részben demográfiai sajátosságokkal, részben a házasodási szokásokkal függ össze. A férfiak közismerten rosszabb mortalitása, az átlagosnál rövidebb élettartama a női özvegységet növeli. Az is tény, hogy az özvegy férfiak rosszabbul viselik az egyedüllétet, így könnyebben hajlanak az újraházasodásra, mint a nők. Történeti áttekintés: Az elmúlt 81 évben lényegesen módosult a lakosság korösszetétele is. A legjelentősebb változás a gyermekkorúak és az időskorúak körében tapasztalható. 1930-ban Csongrád megye lakosságának 25,8 százaléka volt fiatalabb 15 évesnél, míg 2011-ben már csak 13,7 százaléka. Ezzel egyidőben az időskorúak aránya 10,2 százalékról 24,2 százalékra növekedett. A 35 évesnél fiatalabbak valamennyi korcsoportjában fogyott a népesség, a náluk idősebbeké pedig emelkedett. Nyolc évtized alatt leginkább a 0-4 évesek száma csökkent, létszámuk csaknem 41 ezer főről kevesebb mint felére, 18 ezer főre esett vissza. A legnagyobb növekedés a 85 évesnél idősebbeknél következett be, 2011-ben a népességen belül hét és félszer több ilyen korú ember élt, mint 1930-ban; a férfiaknál ebben a korcsoportban ötszörös, a nőknél kilencszeres az emelkedés. Helyünk az országban: Csongrád megye az országos átlagnál idősebb népességű. Ezt jól szemlélteti a száz gyermekkorúra jutó időskorú mutató, hiszen a Csongrád megyei index 177-es értéke jóval magasabb, mint az országos 161 fős érték. Ebből a szempontból a két pólust Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Budapest képviseli: míg Szabolcs-Szatmár-Beregben száz gyermekre 114 idős személy jut, addig a fővárosban 208. 3.6. Csongrád megye 11
1.3.1. tábla A 15 éves és idősebb férfiak és nők megoszlása családi állapot szerint Férfi Nő Együtt Családi állapot 2001 2011 2001 2011 2001 2011 (%) Nőtlen/hajadon 34,5 40,8 24,1 29,1 29,0 34,6 Házas 52,5 44,0 46,4 38,9 49,3 41,3 Özvegy 4,0 4,0 18,0 17,8 11,5 11,3 Elvált 8,9 11,2 11,5 14,2 10,3 12,8 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Az elmúlt évtizedekben a házasságkötési szokások változása miatt a házasságkötési kor jelentősen kitolódott: a férfiak közül legtöbben 1970-ben 25-29 éves korban, 2011-ben már inkább 30-34 éves korban nősültek először, a nők pedig 20-24 éves kor helyett 25-29 éves korban mentek férjhez. Ennek következményeként a 30 éven aluliak körében a házasok aránya az utóbbi negyven évben, de különösen az utolsó húszban jelentősen visszaesett: 1990-ben a 25-29 éves férfiaknak még bő hattizede, a nőknek közel háromnegyede volt házas, 2011-ben viszont a férfiaknak már csak valamivel több mint az egytizede, a nőknek pedig alig a negyede. Házasságot a nők fiatalabb korban kötnek, mint a férfiak. 2011-ben a 30-34 évesek körében a nők között szinte ugyanannyi volt a házas, mint a hajadon, míg a férfiaknál a házasokhoz képest jelentős a nőtlenek túlsúlya. A házasok aránya a férfiak esetében a 65-69 évesek, a nőknél a 45-49 évesek körében volt a legmagasabb. A 80 év feletti férfiak csaknem 56 százaléka házasságban élt, míg a gyakoribb megözvegyülés miatt az ugyanilyen idős nőknek már csak 10,5 százaléka. A családi állapot szerinti népességmegoszlás a megyén belül településtípusonként némi eltérést mutat. Mindkét nemnél elmondható, hogy a házasok és az özvegyek aránya a községekben valamivel nagyobb, mint a városokban. Ebből adódik, hogy a nőtlenek, a hajadonok, illetve az elváltak hányada a községekben kissé alacsonyabb. Az eltérések a nőknél minden kategóriában élesebbek, mint a férfiaknál. Járási szinten sem tapasztalható lényeges különbség a népesség családi állapot szerinti összetételében. Mindkét nem esetén a Szegedi járásban élők között a legmagasabb a nőtlenek, a hajadonok aránya, a házasoké pedig a legalacsonyabb. A népességfogyás egyik eredője a csökkenő gyermekvállalás. 2011-ben a megyében mintegy 192 ezer 15 éves és idősebb nő élt, ők összességében életük folyamán 270 ezer gyermeknek adtak életet. Így száz nőre 141 gyermek jutott, ami 3-mal kevesebb, mint az előző népszámlálás idején. A csökkenés egyik oka, hogy a nagyobb gyermekvállalási hajlandóságot mutató házasok aránya a női népességen belül a házasságkötések számának visszaesésével párhuzamosan mérsék- 1.3.2. tábla Száz 15 éves és idősebb nőre jutó élveszületett gyermekek száma a nő családi állapota szerint Év Hajadon Házas Özvegy Elvált Összesen 1980 10 178 226 154 159 1990 12 180 215 166 155 2001 18 181 198 172 144 2011 31 186 191 178 141 Történeti áttekintés: Csongrád megyében az országoshoz hasonlóan 1930 és 1960 között évtizedről évtizedre folyamatosan csökkent a nőtlenek, a hajadonok részaránya, ezzel párhuzamosan növekedett a házasoké. Az ezt követő két évtizedben ebből a szempontból lényeges változás nem történt. Nem úgy, mint 1980 után, amikor is a korábbi tendencia megfordult: jelentősen csökkent a házasok részesedése, miközben a nőtlenek, a hajadonok és az elváltak aránya folyamatosan nőtt. Utóbbiak hányada 2011-re már meghaladta az özvegyekét. 12 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011
Helyünk az országban: Csongrád megye 15 éves és idősebb népességének családi állapot szerinti összetétele nagyvonalakban az országos arányokat követi. Az azonban sajátos, hogy az ország megyéi közül Csongrádban él arányaiban a legtöbb nőtlen és hajadon, ugyanakkor a házasok aránya mindkét nem esetén a legalacsonyabb. 1.3.1. ábra A népesség száma családi állapot és nemek szerint, 2001 1.3.2. ábra A népesség száma családi állapot és nemek szerint, 2011 lődött, míg az élettársi kapcsolatban élő, alacsonyabb termékenységűeké emelkedett. A nők családi állapotát tekintve, a 2001-es népszámlálás óta eltelt időszakban az idősebb, és ez által a termékenyebb korosztályt képviselő özvegyek kivételével javult a termékenység. A gyermekvállalási hajlandóság a megye járásai között jelentős területi különbséget mutat. A legtöbb gyermeke átlagosan a Mórahalmi járásban élő édesanyáknak van, ahol száz 15 éves és idősebb nőre 159 élveszületett gyermek jutott, míg a megyeszékhelyet magába foglaló Szegedi járásban mindössze 128. A községekben élő nők termékenysége jellemzően magasabb, mint a városokban. A falvak közül kiemelkedő Nagyér mutatója, ahol a települések közül egyedülállóan felmutatható a reprodukcióhoz szükséges átlagos gyerekszám (201). Hasonlóan kedvező értékekkel rendelkezik még a megyében Ambrózfalva (198), illetve Öttömös (191). Történeti áttekintés: A gyermekvállalási kor kitolódása a megyében is kedvezőtlenül befolyásolta a termékenységet, 1990 óta folyamatosan emelkedik a gyermektelenek aránya, 2011-ben a Csongrád megyei nők majdnem háromtizede tartozott e kategóriába. A legtöbb gyermek továbbra is házaspári kapcsolatban élő családba született, a házas nők közül a gyermekesek aránya folyamatosan emelkedik, 1920-ban 81 százalékuknak, 1960-ban 83 százalékuknak, 1990-ben 91 százalékuknak, míg a legutóbbi népszámlálásnál már 93 százalékuknak volt gyermeke. 1970 óta folyamatosan emelkedett körükben a termékenység, négy évtized alatt minden száz házas nő esetében 177 gyermekről 186 gyermekre. 3.6. Csongrád megye 13