Szim Salom Hírlevél A Szim Salom Progresszív Zsidó Közösség havonta megjelenő kiadványa 2008 május/ 5768 niszán - ijár 2 x 1 % j ö v ő Ajánlja a Szim Salomnak személyi jövedelemadója akár 2x1%-át! Idén is várjuk mindazok támogatását, akik fontosnak tartják egy korszerű, nyitott, befogadó és megújulásra képes zsidó hitközség létét, amilyen a miénk. A Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség technikai száma: 1373 A Szim Salom Egyesület adószáma: 18041174-1-41 Szim Salom közösségi tábor május 30 június 1-ig a szarvasi Lauder-Joint Táborban, teljes húsos vagy vegetáriánus kóser ellátással, kőházakban való elhelyezéssel, és tartalmas programokkal minden korosztálynak! A részvétel 6 éves korig ingyenes, 6-18 éves kor között 5.000 FT, 18 év felett 10.000 Ft. Jelentkezés és befizetés május 9-ig, Szabados Judit irodavezetőnél: info@szimsalom.hu 06 1 201 7648 További részletek a 2. oldalon. K ö z g y ű l é s A Szim Salom Egyesület és a Szim Salom Hitközség évi rendes közgyűlése 2008. május 18-án, vasárnap 15 órakor lesz, a MAZSÖK Tanácstermében (Budapest V. kerület, Tüköry u. 3., földszint). Gyülekezés és tagdíj-befizetés 14:30-tól. A közgyűlés határozatképtelensége esetén a megismételt közgyűlés az eredeti napirendben szereplő kérdésekben, a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes. A megismételt Közgyűlés az eredeti Közgyűlés időpontjától számított 1 órán belül megtartható. A közgyűlésen a tervezett napirend szerint az elnök és a rabbi értékelik az elmúlt évet, megvitatjuk a 2007. évi mérleget, a 2008. évi költségvetést, új vezetőséget választunk és döntünk a KVIvel kötött, az Amerikai úti épületre vonatkozó vagyonkezelői szerződés felmondásáról, valamint szervezeteink székhelyének módosításáról. (A megvitatásra kerülő dokumentumok az egyesület titkárságán az irodai órák alatt megtekinthetők.) A Közgyűlésen való részvétel feltétele a tagdíj rendezése és a belépési nyilatkozat kitöltése. Kérjük, gyere el, mert a Te döntésed is fontos a közös jövőnk érdekében!
Szim Salom Hírlevél A Szim Salom Progresszív Zsidó Közösség havonta megjelenő kiadványa Rabbi: Kelemen Katalin 06 1 326 5113, rabbi@szimsalom.hu Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség Szim Salom Egyesület Tiszteletbeli elnökök: Jeffery Rose, Ernest Bello Elnök: Gárdos Bernadett elnok@szimsalom.hu Vezetőség: Budai Miklós, László Klári, Rákosi Éva, Radvánszki Gábor Gazdasági vezető: Jesse Weil weil@sim-shalom.org Ügyvezető: Szabados Judit Szerkesztőség: Szerkesztő: Budai Miklós 06 20 531 7702, hirlevel@szimsalom.hu Szakmai konzulens: Kelemen Katalin 06 1 326 5113, rabbi@szimsalom.hu Honlap: Radvánszki Gábor rgabor@sim-shalom.org Írásokat elektronikus formában a szerkesztő emailcímén, kéziratban a Szim Salom levelezési címén, vagy az irodán keresztül fogadunk és várunk. Következő lapzárta május 15-én! Levelezési cím: 1125 Bp., György A. u. 19/A Tel./Fax/Üzenet: 06 1 201 7648 E-mail: info@szimsalom.hu Web: www.szimsalom.hu, www.sim-shalom.org Egyesületi adószám: 18041174-1-41 Egyesületi HUF számla: 10900011-00000013-16190001 Egyesületi USD számla: 10900011-00000013-16190018 Hitközségi technikai szám: 1373 Hitközségi HUF számla: 10918001-00000020-28290005 Hitközségi USD számla: 10918001-00000020-28290012 Titkárság, irodai órák: Irodavezető: Szabados Judit hétfő, csütörtök: 9.30-14.00 kedd: 9.30-15.00 szerda: 15.30-19.00 péntek: 9.30-13.30 Szimcház (Ifjúsági) Csoport Vezető: Radvánszki Péter E-mail: szimchaz@szimsalom.hu Web: szimchaz.fw.hu Oneg Sábát koordinátor: Villányi Márta Telefon: 06 30 351 7640 Programajánló Szim Salom közösségi tábor 2008 A Szim Salom történetében évek óta hagyomány tavasszal egy közösségi hétvége megrendezése, ahol nyugodt körülmények között tölthetünk pár napot, megélhetjük közösen a sábátot, és módunk van egymás jobb megismerésére is, miközben színvonalas intellektuális, kreatív és szórakoztató programokon vehetünk részt. Idén is szeretettel és minden korosztálynak szóló, változatos programokkal várunk Benneteket május utolsó hétvégéjén, Szarvason. A tábor 2008. május 30 án, pénteken 18:00 tól június 1 én, vasárnap 14:30 ig tart. Fő témája idén: a sábát maga. Egy kis ízelítő: Nincs egészen tegnap Váradi Eszter és Budai Miklós jiddis dalestje Formabontó, meditatív sáchárit istentisztelet a szabadban, Kelemen Katalin vezetésével Dramatikus játék magunkról, egymásról és a tábor központi témájáról, a szombatról Zentai Ágival Izrael helyzete a Közel Keleten Kepecs Feri előadása, utána beszélgetés A titkok szombatja, avagy a kékszakállú herceg várának utolsó szobája László Klári és Kapusi Gyula programja Zenei programok: közös daltanulás és hangszeres kavalkád A kreatív műhelyben megismerkedhetünk a decoupage technikával, kis tárgyakat díszíthetünk, és természetesen tökéletesíthetjük selyemfestőtudásunkat Sós Kati és Guba Ivett segítő szárnyai alatt. Külön programsáv gyerekeknek és tizenéveseknek A tábor busszal és vonattal is megközelíthető, s idén is igyekszünk igénybe venni a személygépkocsival utazók segítségét szabad férőhelyeik kihasználásával. A részletes programról és más tudnivalókról hamarosan tájékoztatást adunk. Köszönet Köszönetet mondunk Guba Gergőnek, Schwarcz Dórának és Lehotzky József nek adományaikért. Dénes Ivánnak köszönjük a peszach széder kántori vezetését. Minden köszönetünk a peszach széder szervezésében oroszlánrészt vállaló Rákosi Évának és a helyszíni előkészítésben tevékenykedő csapatának: Gárdos Dettinek, Hódos Marinak, Villányi Mártinak, Halász Hannának. Kepecs Ferinek és Karmó Gábornak köszönjük a közgyűlés előkészítésében jelölőbizottságként végzett munkájukat. 2
Szarvas 5768: A sábát: titok A rabbi tollából Legyen ez a néhány, a hagyományunkból vett tanítás kóstoló és kedvcsináló idei táborunkhoz. A sábát megédesíti a világot. Moses Cordovero Ha valaki a világ megteremtéséért és a szombati pihenésért dicsőíti Istent, akkor az a személy Isten társává válik a teremtés művében. Talmud Akármennyire is eltávolodott egy zsidó a zsidó élettől, ha tartja a sábátot, akkor még van remény Louis Jacobs A sábát azt jelenti, hogy a teremtés műveitől a teremtés misztériuma felé fordulunk, a teremtés világa helyett a világ teremtésének folyamata felé. A. J. Heschel Mondd el nekem a sábát titkát szóltam a tanáromhoz. A sábát titka az egység titka válaszolta A belső és a külső egy. A szétválasztások megszűnnek Jelentésre van szükségem. Ez tesz teljessé. R. Stone Goodman A szerkesztőtől Avraham Budai négy napja 1 Csütörtökön este kezdődött. Már ha lehet ilyet mondani: ez ekkor vagy akkor, ezzel vagy azzal kezdődött. A történelem szinte észrevétlenül kúszik be a békeidők hétköznapjai közé. Nem tudnám megmondani, a kilengések mikor váltak normalitássá. Egyszercsak észrevettem, hogy itt van. Kiléptem a Szochnutból a héberórám után, és tudtam, a jövő elkezdődött. Egy autós tolatott az egyirányú utcában, a mögötte jövők nem kis bosszúságára. Szóltak is a dudák. Akkor aztán megindult előre, de olyan lassan, hogy abban nem volt köszönet. Lépésben közelített hozzánk, közben pedig lehúzott ablaknál szellőzette saját idegességét. Ordított. Ahogy közeledett, már azt is kivehettük, mit. A rohadt zsidók. A rohadt zsidók miatt nem lehet parkolni. A mocskos zsidók elveszik előlünk a helyet, kiszorítanak minket a saját országunkból. Állunk a Szochnut épülete előtt. Engem a kíváncsiság, a döbbenet és a dac tartott ott. Ne tegyünk már úgy, mintha semmiség volna, s mintha nem nekünk szólnának az alpári szavak. Mit nézel? Zsidó vagy? Mit lehet erre mondani? Igen. Az vagyok. Vigyázzá', köcsög zsidó, mert rátok szabadítom a náci bandát, azt' mehettek Auschwitzba! Én úgy látom, már itt vannak. Csoporttársammal, Edittel az utca végéig sem jutottunk gyalog, természetesen, mire hősünknek, a zsidók minden ármánykodása ellenére, sikerült parkolóhelyet találni. A kocsi ajtaja kipattant, ő pedig egy szempillantás alatt ott termett előttünk. Most legyen nagy a pofád, kis köcsög zsidó. Mindezt kabátom gallérjával a kézben. Becsületére legyen mondva, hogy nem rángatta. Azt hiszem, általános iskolás korom óta nem fordult elő, hogy az utcán megtámadjanak. Mégis van benne valami felszabadító. Végre szemtől szembe állok az ellenséggel. Harmincas negyvenes, erős férfi, van arca, szeme, szája, vasalt inge, és kopaszodik. Válaszolnék, de nem jut eszembe semmi frappáns. Talán félelem és józan ész együtt tart vissza attól, hogy szóljak. Nem sikerülne semmi kedveset és lefegyverzőt mondanom, bicskanyitogatót, metszően szarkasztikusat, gúnyosat annál inkább. ( Mielőtt megszólal, gondosan kiszámítja, hogy melyik szavával milyen kárt okozhat. ) Csak olaj lenne a tűzre. Nézünk hát egymás szemébe. Egyszerűen ott vagyok. És furcsamód nem érzek félelmet. Félek, de nem érzem, csak tudom, hogy félek, vagy inkább: félnem kellene. Nem érzem, hogy félelem ülne az arcomon, inkább komoly, nyílt és fürkésző lehet a tekintetem. Hadd nézzek a lelkedbe. Mi is ez a nagy fölindultság? Miféle erőben bízol? Néhány másodpercig 3
állunk így, aztán dúlva fúlva odébbáll, az autója mellől még visszaszól: Menjél vissza Jeruzsálembe! Ezt felszólítás nélkül is meg fogom tenni. Tovább ballagva a Nyugati felé Edittel próbáljuk értelmezni az iménti helyzetet. Valami furcsa, kellemetlen érzés uralkodik el rajtam. Nem félelem; épp ellenkezőleg, a vakmerőséggel határos. Akkor éreztem legutóbb ilyet, amikor lustaságból vagy kicsinyes szorongások miatt nem végeztem el önmagammal szembeni feladataimat, hanem elveszetegettem egy napot, s mire éjjel lett, nem tudtam pihenni, menni akartam, csinálni, megoldani, teljesíteni. Legszívesebben visszamennék és elébe állnék. Tessék, ha annyira akarod, üssél meg. Legalább mindketten bizonyosságot kapunk arról, hogy az emberi méltóságot csak eldobni lehet, elvenni nem. Akkor is nekem lesz igazam, ha péppé versz, te viszont ezáltal végképp lenullázod magad. Ne álltasd magad, náci vagy te magad, akkor meg minek kényeskedsz, ne testáld másra a piszkos munkát, szennyezd be a kezedet, aztán nézz tükörbe. Nem érdekel, ki bántott, miért haragszol a világra, nem érdekel, ki vezetett félre. Nem érdekel, hogy te is ártatlan gyermekként jöttél e világra, melynek ezt sikerült írnia lelked fehér papírjára. Nem érdekel. Egy féreg vagy. 2 A vasárnap egy részét a kertben töltöttem. Izsópot, zsályát, tárkonyt, bazsalikomot, rukolát vetettem, levendulatöveket ültettem ki. Most telt esztendeje, hogy meghalt nagyapám, aki még tudta, hogyan kell bánni a földdel. Én csak maszatolok az édes vagy épp fanyar ízűillatú növényekkel. Megízesítik az ételt, az életet, de jóllakni velük nem lehet. Gyakran eltűnődöm mostanában, nem inkább a gyümölcsfák metszését, a bab, a paradicsom, a répa termesztését kellene e gyakorolnom. És mindenek felett a krumpliét. Ínséges időkben, hosszú, hideg teleken jó, ha van a pincében belőle. Pince az is jó, ha van. Eddig sem lehetett kétséges, hogy az én nemzedékem is meg fogja tapasztalni a társadalmi megrázkódtatások, háborúk és polgárháborúk, forradalmak viharát, erőszakhullámát; de számomra ez ma már nem pusztán statisztikai alapon levont következtetés nem volt még nemzedék, mely megúszta volna ; ezer jelét látom a világ változásának, fájdalmas vajúdásának, mely még az én életemben megszül majd egy új világot. Emberrel vagy ember nélkül. 3 A Hollán Ernő utcai esetről csak vasárnap éjjel értesültem. Gábor csak ennyit írt: Nézzétek, mi történt. Terrorizmus. Ezt is megértük. Hétfőn az ellen flashmob avagy délutáni séta mások szerint: tüntetés olyan, amilyennek a szervezőkkel együtt magam is képzeltem és szerettem volna: napsütésben gyülekezős, ismerősökkel találkozós, jókedvvel beszélgetős. Mennyi jó arc! Micsoda erő! Győzelem! Győzelem? Hogyan éreznénk magunkat, ha mi lennénk tizennyolcan, ők meg több százan? Csatát nyertünk, azt igen. De mi lesz a háborúval? Az nem tüntetéseken fog eldőlni. Biztos voltam benne, hogy még aznap éjjel beverik a jegyiroda kirakatát. 4 Péntekre szabadságot vettem ki, két társammal együtt Ócsára voltam hivatalos az ottani Bolyai Gimnáziumba. Most járunk ott harmadszor, évről évre meghívnak minket, hogy a zsidóságról és a holokausztról tanítsunk. De ez alkalommal nem szeretnék a holokauszttal foglalkozni. Az időkeretek is szűkösek, meg egyáltalán, elegem van abból, hogy a zsidóságról csak az antiszemitizmussal összefüggésben lehessen beszélni, nem akarom erősíteni azt a képzetet, hogy a zsidók mindig csak arra gondololnak, és csak az teszi őket zsidóvá. Pedig négy éve, amióta barátaimmal együtt járjuk az iskolákat, soha nem volt aktuálisabb a téma. Szörnyű ellentmondás ez. Fél kettő körül visszaérünk a városba, pár órára szétválunk, megyünk ügyes bajos dolgaink után, aztán újra találkozunk. Péter is csatlakozik hozzánk régi harcostárs. Odaballagunk. Hát igen, erre számítottam. Ez a délután más, mint a hétfői volt. Hétfőn nem zavart, most zavar, hogy túl sok itt a zsidó. Értsd: túl kevés a nem zsidó. És túl sok itt a kormánypárti politikus. Értsd: túl kevés az ellenzéki. A kevés ez esetben kvalitatíve is értendő. Egy minden jelentősége ellenére is közhelyes politikai tüntetés résztvevője lettem. A győzelem is elmarad. Nem a számok miatt, hanem mert megint nem sikerült. Ebben az országban sosem sikerül egyértelműen kimondani, hogy ez minden tisztességes magyar ügye, s hogy ebben a kérdésben nincs szürke tartomány, csak fekete van, és fehér. Hogy kimondták? Ugyan! Vannak helyzetek, amikor a szó kevés, tett kell ahhoz, hogy valóban kimondassék. Uraim, el kellett volna jönniük. Személyesen, oda és akkor. Nem sikerült. Megint a régi mese: jöttem is, meg nem is, hoztam is, meg nem is. Persze ezen már senki nem lepődik meg, én sem. Az egyetlen, ami meglep ezen a tüntetésen, hogy egy pillanatra mégis elérzékenyülök. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága,/ s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Borítékolható volt, hogy ha lesz szónoki emelvény, elhangzik onnan e vers. És mégis. Már oszlik a tömeg, amikor látom, hogy két zsidó és két vagy három hungarista fiatal beszélget. Ez nem vicc. Amennyire követem a társalgást, nem csak a zsidókról, az állítólagos holokausztól esik szó, hanem a kapitalizmus hatásairól. Ez jó. Végre arról beszélünk, amiről valóban kell. Ha sikerülne ezt a két témát 4
leválasztani egymásrlól a fejekben, már nyugodtaban aludnék. Meggyőződésem, hogy a zsidógyűlölet az egyéni frusztráltság mellett ma is a kollektív frusztráltság, s főleg a szociális elégedetlenség talaján tör föl leginkább, ezeket az indulatokat lehet aztán becsatornázni a zsidógyűlölet évezredes medrébe. Meggyőződésem ez akkor is, ha az itt elégedetlenkedők, a zsidózók nem a legkisemmizettebbek, inkább azok, akik a reményeikkel ellentétben lefelé csúsztak a középosztályon belül vagy az alá. Még akkor is, ha ezek az emberek többségükben valójában nem forradalmat akarnak, bőven megelégednének azzal, ha nekik menne jól vagy még jobban. Meglehet, akkor se. Talán kicsit lecsitulnának, de meg nem elégednének. Akinek valami ennyire fáj, s akit ilyen alaposan indoktrináltak, azon valószínűleg már a jólét sem segít, az antiszemita marad. A kapitalizmus pedig még azok lelkét is megviseli, akik anyagi értelmben haszonélvezői. Hatása alatt az ember elfelejti az önkéntes lemondást és azt a szót: elég. E tekintetben sajnos mi, a barikád innenső oladalán állók sem állunk jobban a náciknál. A tüntetésről egyenesen az istentiszteletre megyünk. Politikai reakciókról, nyilatkozatokról, megjelenésekről Széder gadol A nagy szédereste Mindig meglep az ünnepi sokaság, mikor egy egy jeles napunkon összegyűlünk, hogy együtt örüljünk vagy emlékezzünk, vagy a kettőt együtt. Idén második alkalommal ünnepeltük a Szim Salom széderestjét a Nemzeti Szálló gyönyörű termében, talán minden eddigi széder létszámunkat felülmúlva. S az est főszereplői, a gyermek sokaság is tetemes, nem kis csoportra nőtt ez évben. Az ünnep fényét tagjaink jelenlétén kívül számos vendégünk is emelte. Előkészítő szervezőnk, Rákosi Éva és kis terítőmunkás csapata munkáját dicsérő, szépen megterített asztaloknál ülve követtük rabbink, Kelemen Katalin megszokottan magas szintű, minden évben új és új gondolatokkal bővülő s a széder koreográfiát új betoldásokkal gazdagító vezetését, melyet kántorunk, Dénes Iván zengő hangja méltóképpen kísért. S nemcsak hallgattunk, de reményeim szerint aktív részesei is lehettünk az estének, ezzel megteremtve az együttes élmény ma hiánycikknek számító atmoszféráját. Gyermekeink élénk csiviteléssel kísérték az estét, s persze az afikomen megkeresésének izgalmai most sem maradtak el. Most kicsit a gondolatokról, a szellemi élményről. Nekem ez az este a pészach üzenetei közül a és távolmaradásokról elmélkedünk és vitatkozunk. Pontosan érkezünk, de a tárgyak előkészítése, elrendezése lassan halad, az emberek is csak lassacskán érkeznek. Az arcokon fáradtság, megtörtség, a mögöttünk álló sűrű hét nyoma. Már fél hét, de nem kapkodunk, Kata sem sürget senkit. Mintha a közösen megélt feszült napok láthatóbbá tették volna a lényegi és a járulékos dolgok közötti különbséget. Mintha gyöngédebbek és nagylelkűbbek lennénk egymással, mint máskor. Egymáshoz bújunk a sábát fészekmelegében. Tán sosem esett még ilyen jól. Elkezdjük. Hosszú idő után újra dúdoljuk a nigunt, legyen sábesz, legyen béke, meg a többi dalt. Kezem alatt a gitáron időnként újszerű harmóniák szólalnak meg, többszázszor énekelt dallamok telnek meg frissességgel, élettel; a többiek pedig jönnek velem, érezzük egymás rezdülését. Még sosem szólt így Dávid zsoltára, sem a szombatfogadó himnusz, soha nem volt ilyen mélyértelmű és egyszerű a hitvallás: az Örökkévaló egy ; s még soha nem volt ennyire alázatos az áldás: Áldassál, Örökkévaló, ki a béke sátrát terejszted fölénk, Izrael és az egész világ fölé. Budai Miklós Szim Salom album szabadságról szólt. És ezt az üzenetet az estének két, nem igazán kellemes közjátéka idézte elő. Az első: gyermekeink, unokáink időnként a nehezen elviselhetőségig fokozódó zaja, játékzsivaja, mozgása, csivitelése. Ők ugyanis aktívan gyakorolták természet adta jogukat, hogy egyszerűen éljenek, s tegyék azt, amit koruknak megfelelően tenni lehet. Vagyis szabadok voltak. Pisszeghetett a felnőttsereg, figyelmeztethetett apuka, anyuka, ők csak folytatták. Mikor viszont valamit tenni kellett, eljátszani a rabszolgaságot, de még inkább a felszabadultság örömét, akkor ott voltak; mikor fel kelett tenni az est négy fő kérdését, elénekelve, hogy miben is különbözik ez az este a többitől, akkor ott voltak, s végül, hogy éberen s élénken élték végig a kivonulás történetét ez szimbolikusan és valóságosan is azt jelentette, hogy ott voltak. A másik a hogyan kovácsoljunk a hátrányból előnyt kreatív játékunk volt, vagyis annak legyűrése, hogy a felszolgálás bizony lassacskán zajlott, hisz igen kis létszámú, bár gondos és szakszerű pincérgárda dolgozott tömegünk kiszolgálásán, így egy egy fogás között hosszú szünetek is adódtak. De sebaj, ekkor kezdődött, no még nem a sivatagi, de egyfajta vándorlás. Jártunkkeltünk, meglátogattuk a terem távolabbi sarkaiban helyet foglaló régen látott barátainkat, s újakra is leltünk. Mi is gyakoroltuk természet adta jogunkat. Vagyis szabadok voltunk. Beszámolóm bezárása nem lehet más, mint az este, s már sokadik széder esténk feledhetetlen utolsó pillanatainak felidézése, mikor Jesse, sok Élijáhu ősi 5
énekétől kisérve lassan lassan visszatölti a serlegből széder esténk ünnepi borát. S ettől még hangosabban halljuk a kérdést: Má nistáná? Miben különbözik ez az este más estéktől? Az 5768. évi Szim Salom széderest számomra az egyiptomi szolgaságból való szabadulásunk, az egykor elnyert szabadságunk megtapasztalásának, folytatásának és gyakorlásának ígéretében különbözik minden más estétől, s minden más tapasztalattól. S talán mondjuk erre együtt: Ámen. László Klári Élménybeszámoló Folytatásos levelek Jeruzsálemből Kedves olvasók! Tudatom mindenkivel, hogy január 31. és február 10. között Izraelben részt vettem a Beutel szemináriumon. Folytatásos levelekben számolok be élményeimről. Negyedik levél László Klári Nehéz napra ébredtem ezen a vasárnapon, ami itt éppen hétköznap. A nehézség az volt, hogy két túra is kinézett a napból. Egyik az Izrael Múzeum, amit kíváncsian vártam. A másik az Óváros, amit vártam volna, ha nem tudtam volna, hogy milyen köveken, romokon, lépcsőkön kell fel és le mászkálni. Az Izrael Múzeumban nem csalódtam, gyönyörű volt. Egy óriási makett, Jeruzsálem a második templom idejéből. Végre lattam azt a híres, misztikával övezett templomot, közepén a Szentek Szentjével, ahova a főpap évente csak egyszer lépett be, jom kipurkor, s nem tudta, hogy élve fog e kijönni, és egyszer meg is történt, hogy az éppen ügyeletest Isten megölte ott. Ami még fantasztikus, hogy ez egy hatalmas építmény volt, csarnokokkal, oszlopokkal, magasra építve, s a mikve, kettő is, lent volt, tehát anélkül senki nem léphetett be, hogy át nem esett volna a spirituális tisztálkodáson. Ehhez képest az evés előtti kézmosás sábátkor csak pici emlék. No ettől az élménytől úgy megteltem, hogy rögtön le is léptem, persze engedellyel, úgyhogy a busz majdnem a házunkig vitt, persze szólni sem mertem, hogy nem fogok otthon kuksolni. De mégis hazamentem kicsit. Elmentem a piacra már megint. Most lassan és nyugodtan cirkáltam a hétfői, bocsánat, itt vasárnapi nyugalomban. Piac után Ben Jehuda. Aki tudja, tudja, aki nem, annak megmondom, ez a jeruzsalemi Váci utca. Ismerős helyemen ettem, ülve, ami nagyon fontos ebben az állva evő társadalomban. A sok séta után jól esett a két program. Lecke egy bőbeszédű vidéki bácsival, aki elanekdotázgatott az izraeli reform mozgalomról, amiből két dolog derült ki: hogy mindenki ismer mindenkit, de többen rokonai is egymásnak. Mintha csak Esztergomban lennék. A második workshopon óriási sikert arattam, mikor tört angolságommal elmeséltem ezen a micve kurzuson, hogyan dúltam fel a Rabbiképző békéjét az én kis abroszaimmal. Gondoltam nem olyan régen, hogy kicserélem a Rabbiképző ebédlőjének archaikus, százéves abroszait, micvéből. Meg is történt, de balul sült el, és óriási botrány lett. Érdekes volt a fogadtatás, főleg a kérdés, hogy kitől kértem engedélyt erre. A legjobb választ a konyha vallási felügyelője adta: a micve lényege az ismeretlenség, de ha mindenáron engedélyt firtatnak, azt csak az Örökkévalótól kérhettem volna. Most meg alvás ideje jön, mert holnap Tel Avivba megyünk, szerencsére busszal, onnan nincs menekvés. Jeruzsálem, 2008. február 3. Hetiszakaszok Május 3. Sábát Ácmáut, ijár hó megáldása K dosim Vájikrá, III. Mózes 19 20. Május 10. Emór Vájikrá, III. Mózes 21 24. Május 17. B hár Vájikrá, III. Mózes 25 26:2 Május 24. B chukotáj Vájikrá, III. Mózes 26:3 27. Május 31. Sziván hó megáldása B midbár B midbár, IV. Mózes 1 4:20 6
SZIM SALOM PROGRAMNAPTÁR 2008 május / 5768 niszán ijár Rendezvényeinket a BÁLINT HÁZBAN (VI. ker., Révay u. 16) tartjuk. Ha egy rendezvény nem ott lesz, az adott program mellett feltüntetjük. Tel.: 06 1 201 7648 Email: info@szimsalom.hu Májustól a péntek esti Kábálát Sábát istentiszteleteket és Oneg Sábátokat 19:00 kor kezdjük! 2008.05.01. csütörtök 18.00 20.00 Jom hásoá megemlékezés és beszélgetés Vendégünk: dr. Berend Richárd 2008.05.02. péntek 19.00 21.00 Kábálát Sábát istentisztelet piknik vacsorával 2008.05.03. szombat 10.00 10.50 11.00 12.30 Sáhárit istentisztelet kidussal 2008.05.08. csütörtök 18.30 Identitás csoport 2008.05.09. péntek 19.00 21.00 Kábálát Sábát istentisztelet piknik vacsorával 2008.05.10. szombat 10.00 10.50 11.00 12.30 Tóra kör 2008.05.16. péntek 19.00 21.00 Oneg Sábát est piknik vacsorával 2008.05.17. szombat 10.00 10.50 11.00 12.30 Sáhárit istentisztelet kidussal 2008.05.23. péntek 19.00 21.00 Kábálát Sábát istentisztelet piknik vacsorával 2008.05.24. szombat 10.00 10.50 11.00 12.30 Tóra kör 2008.05.30 péntek SZIM SALOM TÁBOR SZARVASON 06.01. vasárnap részletek: www.szimsalom.hu H í r l e v e l ü n k a M A Z S Ö K é s a M A Z S I H I S Z t á m o g a t á s á v a l k é s z ü l.