ZÁHONYI VASUTAS I. évfolyam, 11. szám 2011. augusztus 8. Szerepzavar Shakespeare szerint színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. Egy Shakespearehez sem hozzátenni, sem abból elvenni nem szabad, de talán szabad egyetérteni az angol drámaíróval. Mert bizony szerepet játszunk egész életünkben, hol több, hol kevesebb sikerrel. Ez leginkább a kisgyermeken látszik meg, aki néha kiesik a szerepéből, és társait, esetleg a szüleit utánozza. De előfordul a szerepek felcserélése a felnőttek esetében is, amikor valaki a sajátja mellett mások szerepében tetszeleg, mondván, neki ahhoz is van tehetsége és joga. Különösen feltűnő, ha valaki önként vállalt szerepével ellentétes területre téved, mert könnyen összekeverednek a célok. Ilyen helyzet az is, amikor érdekvédők tévednek el a szerepek között, például ha szakszervezeti tisztségviselők minősítik a kollégák fizetését, esetleg munkáját a főnökeik helyett. Természetesen lehet, hogy csupa jóindulatból, vagy vétlen tudatlanságból, de a főnök egyformán röhögni fog a dolgon: Nem is gondoltam, hogy ez az Aladár csak a helyet fogja nálunk, ráadásul még ti is sokalljátok a pénzét. Hát, rajtam ne múljon! Gondolhatnánk, hogy vétlen szerepzavarról van szó, bárkivel előfordulhat ilyesmi. De az nagyon zavaró, hogy amikor valaki szóvá teszi tévedésüket, ők felháborodnak, támadásnak veszik a figyelmeztetést, és támadással válaszolnak. Ilyenkor felötlik az emberben, talán nem is tévedtek, hanem inkább szerepet cseréltek valamiért. Attól tartok, itt egy olyan komédiáról van szó, ami közel sem olyan humoros, hiszen nagyon könnyen tragikus hős csinálhat abból, aki ellen irányul. De vajon kinek van szüksége hősökre? Ezek az emberek képesek arra, hogy úgy viselkedjenek, ahogy nekik tetszik, pedig nem azért kaptak tisztséget választóiktól, hogy Shakespeare-t játszanak. Ő nagyon jó volt tragédiában és komédiában egyaránt, de sosem keverte össze a kettőt. Szerencsés volna, ha mi halandók sem csinálnánk tragédiát a komédiából, mert a tragédiában egyik szereplő sem nevet. Az életben viszont könnyen kreálhat a felelőtlen viselkedés nevető harmadikat. Juhász Tiborné 1
Lojalitás a falon Van egy régi ismerősöm, akivel még középiskolásként nagyokat beszélgettünk a vasútról. Ő Záhonyban, a vasutasban tanult, és minduntalan kijavított, amikor MÁV-ot mondtam vasút helyett: A cimbora már az iskolában vasutas lett, és a gondolkodásmódja is kezdet vasutassá válni. Akkoriban nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak, de az utóbbi években újra és újra eszembe jutnak azok a beszélgetések. Azóta sokat fordult a világ, ma már keveseknek tűnik fel, ha valaki a jól ismert mozaikszót használja, pedig régebben nem csak a vasutasok, de a felső szintű vasúti vezetők is kerülték a mávozást. Például Sipos István még vezérigazgatóként is inkább vasútról beszélt, mint MÁV-ról, persze ő még vasutas volt. Mostanában egyre gyakrabban mondják MÁV-nak a vasutat olyan kollégák is, akik már több évtizede, hogy felköröztek, de leginkább a fiatalabbak, néha a vezetőink körében vált gyakorivá. Valahogy rájuk ragadt azok szóhasználata, akiknek csak egy munkahely, esetleg átmeneti parkoló pálya csupán a vasút. Ne higgye senki, hogy moralizálok, nem akarok sem prédikátor, sem erkölcscsősz lenni. Csupán arra gondolok, hogy minden intézménynek, cégnek van olyan elnevezése, amit leginkább az ott dolgozók, és a szimpatizánsok használnak. Amolyan belső, mondhatni családias név, esetleg becenév, ami kifejezi azt, hogy használóik valahogyan összetartoznak. Van némi közös is céljaik között, és a munkaidő után sem csak a méla undor jelenik meg arcukon, ha eszükbe jut a megélhetésük forrása. Akiknek meg nincs közük az egészhez, azok megelégszenek azzal a névvel, ami a bejárat fölé van írva. Mostanában sokat hallani arról, hogy milyen érdekellentétek feszülnek az egymástól függetlenül működő vasútvállalatok között. Persze, tény, hogy a jog szerint más-más vállalatnál dolgozó vasutasok igyekeznek együttműködni, amennyire a lehetőségek engedik, ahogy egy kedves ismerősöm mondta nemrég, számukra első a vasút. Egyik reformerünk pedig azt mondta pár éve, hogy sok cégnél végezte már el azt a munkát, amivel a vasútnál is megbízták, de ilyen mértékű lojalitást még sehol nem tapasztalt. Hát, ez a lojalitás, hűség az az erő, amitől megy a vasút, és minél több vasutas elégszik meg azzal a névvel, amit a falon lát, annál kevesebben lesznek elégedettek velünk. Dolhai József 2
Értékes napok Ötödször küzdöttek a szervezők, és hatodszor szórakoztak három nap és három éjjel a vendégek az ajaki Fesztiválon. Pontosabban négy napig, mert idén nulladik nap is volt, de ez már részletkérdés. A lényeg, hogy a vasárnapi Republic-koncert is simán lezajlott a kiadós monszun után, és idén is jó kedvűen találkozhattak az emberek és az értékek. A nulladik nap amolyan bemelegítés volt a pénteki hatodik Nosztalgia Zenésztalálkozóra, hogy ne kezdődjön olyan hirtelen a jókedv. De nem volna az értékek találkozása az Ajaki Nemzetközi Hagyományőrző és Lakodalmas Fesztivál, ha beérnék a szervezők ennyivel: A péntek a szokásos nyitónapja egy kiállításnak is, mely az Ajaki Képzőművészeti Alkotótáborban készült művek bemutatója, idén már negyedszer. Az alkotók az ország minden tájáról érkezett kortárs művészek, ajaki és környékbeli fiatalok. Szombat a lagzi napja, minden hozzátartozó szokás és hagyomány bemutatásával. Tucatnyi magyar és külföldi, köztük az öt testvértelepülés, no meg a lelkes ajakiak tanúskodtak a várva várt igen kimondásáról, a menyasszony és vőlegény minden mozdulatáról. Vagy majdnem mindről, mert a nászéjszaka már zárt ajtók mögött zajlott, de minden bizonnyal zajlott, hiszen az idei Fesztiválon először egy igazi, kedves jegyespár volt a szombati nap főszereplője. No és a sok szervező, akik közül ketten épp az ifjú párt fogják közre képünkön, nehogy eltévedjenek az új életük kezdetén. Zubály Bertit nem kell bemutatnom, de Kerekes Miklós polgármestert talán kevesebben ismeritek. Róla azt is érdemes tudni, hogy felnőtt pályafutását vasutasként kezdte, és természetesen a Vasutasok Szakszervezetét erősítette. Hiába, Ajak régi vasutas település, ha jól figyeltünk, sok véeszest láthattunk mulatni, bár alább úgy tűnik, nehéz felvenni a tempót azzal a csinos menyecskének valóval, a vasutasok főztjét viszont mindenki gond nélkül kóstolgatta. De a mieinken kívül még vagy húsz felől érkezett finomságot kóstolhatott meg a vendégsereg. 3
A vasárnap délelőtt másfajta értéket tartogatott az Ajakra látogatóknak, hiszen tegnap tartották az ajaki római katolikus templom Nagyboldogasszony-napi búcsúját tábori szertartással és körmenettel. A szertartást ezúttal Veres András, szombathelyi megyéspüspök celebrálta. Az esemény érdekessége, hogy minden évben egyre több azon vendégek száma, akik nem Ajakon élnek. A délután ismét a vendégszereplőké, akik a színpadon mutatták be hagyományaikat, olyan fellépőkkel, mint a Szabolcs Néptáncegyüttes, valamint vőfélytalálkozó szórakoztatta a közönséget. A fesztivál mindhárom napjának estéjén ismert előadók és zenekarok adtak koncertet, és minden éjjel nagy-nagy buli vette kezdetét, ami a facebook-on is komoly nyomokat hagyott a napokban. A fesztivál jó példa arra, hogy nem zárja ki egymást a régmúlt és a jelen, nem kell, hogy a fejlődésnek essen áldozatul minden hagyomány és érték. Aki ellátogat augusztus elején Ajakra, az meggyőződhet arról, miként találkozhatnak a különböző korból és földrajzi helyről származó értékek anélkül, hogy bárkinek fel kéne adnia szülőföldjét, nemzetiségét vagy vallási meggyőződését. Ez azért is fontos szempont, hiszen a testvértelepüléseink, Tiszacsernyő, Nagydobrony, Hyzne, és Farkaslaka által a Felvidék, Kárpátalja, Lengyelország és Tamási Áron szülőfaluja révén Erdély értékei is képviselve voltak. Dolhai József 4
Helyi hírek röviden Záhony-Port Zrt. Az elmúlt héten ülésezett Záhony-Port üzemi tanácsa, ahol Farkas József vezérigazgató úr a bérkompenzációs tárgyalás következő időpontjául 2011. szeptember 15-ét jelölte meg. 5