Békéscsabai Regionális Képz Központ 5600 Békéscsaba Kétegyházi út 1. SZÜLFÖLD ALAP Oktatási és Szakképzési Kollégium 4142/2008. sz. pályázat KYNOLÓGIA VADÁSZEB FAJTAISMERET Modulfüzet Verzió: 1.0
Összeállította: Fodor József Tamás A modul címe: Kynológia - Vadászeb fajtaismeret Képzés megnevezése: Vadgazdálkodó Kizárólag a BRKK és a Pannon Forrás által szervezett képzéseken használható! Másolni és alkalmazni csak a BRKK elzetes írásbeli hozzájárulásával lehet! Felels kiadó: Molnár György igazgató Székelykeresztúr, 2008 2
Tartalomjegyzék VADÁSZEB FAJTAISMERET 1 Tartalomjegyzék 3 Bevezet 5 1. Fejezet 6 1.1. si típusú kutyák 6 1.1.1. Agarak 6 1.1.2. Erdélyi kopó 7 1.1.3. Basset hound 8 1.1.4. Beagle 9 1.2. Vizslák 10 1.2.1. Rövidszr magyar vizsla 10 1.2.2. Drótszr magyar vizsla 11 1.2.3. Rövidszr német vizsla 12 1.2.4. Drótszr német vizsla 12 1.2.5. Szálkásszr német vizsla 14 1.2.6. Hosszúszr német vizsla 14 1.2.7. Cseh vizsla 15 1.2.8. Német fürjészeb (Wachtel Hund) 15 1.2.9. Nagy münsterlandi vizsla 16 1.2.10. Kis münsterlandi vizsla 16 1.2.11. Weimari vizsla 16 1.2.12. Griffon 17 1.3. Pointerek 17 1.3.1. Pointer 17 1.3.2. Pudelpointer 18 1.4. Szetterek 19 1.4.1. Angol szetter 19 1.4.2. Gordon szetter 21 1.4.3. Ír szetter 22 1.5. Retrieverek 23 1.5.1. Arany retriever 23 1.5.2. Labrador retriever 24 1.6.1. Amerikai cocker spániel 25 1.6.2. Angol springer spániel 26 1.7. Vérebek 26 1.7.1. Bajor hegyi véreb 26 1.7.2. Hannoveri véreb 27 1.8. Terrierek 27 1.8.1. Foxterrier, sima szr 28 1.8.2. Foxterrier, drótszr 28 1.8.3. Jagd terrier 29 1.9. Tacskók 29 1.9.1. Rövid szr tacskó 29 2. Fejezet 31 3
2.1. A vadászkutya bevadászása 31 2.2. A vizslák és kajtatóebek bevadászása 31 2.2.1. Mezei vonszalék 32 2.2.2. Erdei vonszalék 33 2.2.3. Vizslák (lövés eltti munkája, a vad jelzése) 34 2.2.4. Kajtatóebek (lövés eltti munkája, a vad jelzése) 35 2.3. Kotorékvadászatra használt kutyák bevadászása 36 2.3.1. Kotorékmunkára használt vadászkutyák felkészítése mkotorékban 36 2.3.2. Kotorékvadászatra használt vadászkutyák feladata természetes kotoréknál 37 2.3.3. Kotorékvadászat lakott kotorékban 38 2.4. Vízi munkára használt kutyák bevadászása 39 2.5. Vérebek bevadászása 40 2.5.1. Mesterséges vércsapamunka (sebzett nagyvad utánkeresése) 40 2.6. Vaddisznós kutyák bevadászása 41 2.6.1. Vaddisznós kutyák munkája tankertben 41 2.6.2. Vaddisznós kutyák munkája egyéni vadászatokon 43 2.6.3. Vaddisznós kutyák munkája társas vadászaton (vaddisznóhajtás) 44 Felhasznált irodalom 46 4
Bevezet A kutya sok-sok évezrede hséges társa az embernek. A domesztikáció kb. 10-12 ezer évvel ezeltt kezddhetett. Eldeink az emberhez szokott farkasokat különböz célokra használták. Mindig a kívánt feladatra legalkalmasabb egyedeket keresztezték. A fbb feladatok az rzés, terelés, vadászat voltak. Napjainkra gyakorlatilag a világ szinte összes népe kitenyésztette a saját vadászkutyáit. Vannak híresek, és vannak kevésbé ismertek. A következkben azokkal a kutyákkal ismerkedünk meg melyeket Európában és hazánkban használnak. Legyen szó bármelyik fajtáról egy biztos a jó és eredményes, hangulatos vadászathoz nélkülözhetetlen az ember leghségesebb társa 5
1. Fejezet 1.1. si típusú kutyák Ebbe a kategóriába azok a kutyafajták tartoznak melyek a leginkább megrizték si vérvonalukat. Ezeket a fajtákat sokszor ok nélkül mellzték, így fennmaradásuk olykor kétséges volt. Szerencsére néhány tenyészt lelkes munkájának köszönheten ezek a fajták fennmaradtak, st egyre nagyobb irántuk az érdekldés 1.1.1. Agarak Az agarak az si típusú kutyák els csoportja. Az agarak eredete titokzatos és homályos. Sokan úgy vélik, ezek voltak az els vadászkutyák. 1.1.1.1. Magyar agár Kialakulása Agarunk kialakulásáról nem tudunk sokat. Egyes teóriák szerint a honfoglaló magyarok hozták magukkal, de ezt egyesek vitatják. Azt mondják, hogy ha hoztak is magukkal seink agár típusú kutyákat, ezek az idk folyamán annyit változtak egyebek között a török hódoltság idején keresztezdhettek az arab agarakkal -, hogy nem sok közük van ma már feltételezett seikhez. Hosszú idn keresztül elhanyagolt, mellzött, szinte ismeretlen fajta volt a magyar agár. Tenyésztésével, nemesítésével nem tördtek, nem foglalkoztak, miközben szinte minden nemzet kitenyésztette a maga jellegzetes agártípusát. Egyes kynológusok viszont éppen azt hangsúlyozzák, hogy miután Magyarországon sohasem volt különösebben népszer az agarak futtatása, vagyis a versenyszer agarászat, a Kárpátmedencében él magyar agár tulajdonképpen megmaradt si formájában, csupán alkalmazkodott a helyi körülményekhez. Mindenesetre és ezzel bizony nagyot ugrottunk a magyar agár történetének ismertetésében amikor az egyik magyar film forgatásakor Mátyás király udvarához tartozó korabeli magyar agarakra volt szükség sehol nem találtak ilyen állatokat. Nos, a kihaltnak vélt magyar agarat Szigethy Kálmán, a gödölli filmtelep vezetje sajátos módon Szabolcs-Szatmár megyében fedezte fel, ahol vásárolt is egy szukát és két kant, majd ezeket továbbtenyésztette. Csupán ezután figyelt fel néhány lelkes kutyatenyészt erre a régi magyar fajtára, és megkezddött a magyar agár újkori tenyésztésének története, a fajta korszer típusának kialakítása. Általános leírása Színe: cirmos, foltos vagy egyszín, jelzéssel vagy anélkül; fekete, zsemlye, ordas vagy hamvas. Marmagassága: 65-70 cm (szuka). Súlya: 25-30 kg. si vadászkutya. Nem túl filigrán, de nem is ers állat. Testhossza valamivel több, mint a magassága. Ers csontozatú, izmos, kecses, karcsú állat. Feje ék alakú, hosszúkás; homloka szélesebb, mint az angol agáré. Fogazata igen fejlett, ollósan záródik. Orrtükre fekete. Füle kicsi, puha, hátracsapva tartja, de a V alakban pofához simuló fül is elfogadott. Szeme sötét, középnagy, nem kidülledt, értelmes tekintet. Nyaka 6
nem túl hosszú, izmos, szép vonalú. Törzse megnyúlt, hihetetlenül izmos, mellkasa mély és lapos. Hasa felhúzott, hátvonala egyenes, ágyéka hosszú és izmos. Fara széles. Mells lábai egyenesek, ersek. Hátulsó lábai izmosak. Farka meglehetsen hosszú, körülbelül a csánkig ér, a vége ívbe hajló. Mancsa boltozatos, ers, ujjai zártak. Szrzete rövid, sima, valamivel ersebb, mint az angol agáré. Viselkedése, tulajdonságai Nyílt természet, de kissé tartózkodó, értelmes állat. Természete gyakran arisztokratikus Igénytelen, rendkívül szívós. Szaglása viszonylag gyenge, de különösebben éles szimatra nincs is szüksége, hiszen szemmel vadászik mint általában az agárfélék. Hosszú, izmos lábai, mély mellkasa lehetvé teszik, hogy hosszú távon is kövesse, utolérje és leterítse a vadat. Használhatósága A fajta hséges hívei szerint a magyar agár versenypályán tanulékony, fáradhatatlan és igen ambiciózus. Miután edzett, igénytelen, szívós állat, tartása egyszer, gond nélküli. Házrzésre is alkalmas, és hséges, megbízható társ. Magyarországon vadászatra való használata tilos, hiszen hangtalanul öli meg a nyulat, akár zet, ezért az egyik legjobb rabsicfegyver lenne. Ide tartozó fajták még: Afgán agár; Angol agár; Arab agár; Orosz agár; Perzsa agár; Whippet. 1.1.2. Erdélyi kopó Kialakulása Az erdélyi kopó si magyar vadászkutya. seiben valószínleg még a honfoglaló magyarokkal a Kárpát-medencébe behozott, keleti jelleg kopók keveredtek az itteni shonos kopófajtákkal. Az 1300-as évekbl származó bécsi Képes Krónika Magyarok az shazában cím miniatúrája már ilyen jelleg kutyákkal folytatott medvevadászatot ábrázol. Ugyancsak ennek a krónikának egy másik miniatúrájában Hunt lovag pajzsát és zászlaját egy-egy kopófej díszíti. A Kárpát-medencében kialakult pannon kopó késbb valamikor Erdélybe került, és utódaiból formálhatták ki az erdélyi kopót. S hogy ez a kutya milyen lehetett, arról rendkívül életh képet kaphatunk azokról a dombormvekrl, amelyek egy, az 1600-as években Erdélyben készült ezüstserleget díszítenek, és medvét állító kopókat ábrázolnak. Még közelebb voltak színben, alakban, felépítésben a mai erdélyi kopókhoz azok a kutyák, amelyeket Váradi György olajfestménye örökített meg körülbelül 180évvel ezeltt, egy elejtett medve fölött. Ezeknek az erteljes testalkatú, lógó fül kutyáknak a testét kétharmad részben fényes, kékesfekete szr fedi. Homlokcsíkjuk, szügyük, lábszáruk és mancsuk fehér. Szemük felett, a szájuk szélén és végtagjak bels felületén vörös jel látható. Az erdélyi kopók a feljegyzések bizonyossága szerint az els világháború eltti években és a két világháború között sokat használt vadászkutyák voltak. Ám egy 1947-ben kibocsátott román rendelet kötelezvé tette minden kopó kiirtását, így azután az erdélyi kopó csaknem teljesen kipusztult. Csupán húsz év múlva sikerült hosszú-hosszú kutatás után két fajtatiszta erdélyi kopót felfedezni, és Erdélybl a budapesti Állatkert részére megvásárolni. Tulajdonképpen ezzel kezddött ennek az si magyar kutyafajtának a megmentése és újrateremtése. 7
Nem is olyan régen hosszú és rövid lábú változatban tenyésztették. Ma már csak a közepesen nagy termet kutyák a kívánatosak. Általános leírása Színe: háromszín; alapszíne bársonyfekete, a szemei felett, pofája tájékán, a végtagokon, a hasaalján és a szügyön csersárga jegyekkel, valamint fehér folt a következ helyek valamelyikén: a fejen, a nyakon, a mellen, a mancsokon vagy a farok végén. Marmagassága: 56-62 cm (kan), illetve 52-58 cm (szuka). Súlya: 30-35 kg. Közepes termet, rövid szr állító-és hajtókopó. Feje jellegzetes kopófej: hosszúkás, de nem középnagy, sárgásbarna. Füle pofájához simul és lelóg. Nyaka hosszú, izmos, alsó részén a br enyhén lebernyeget alkot. Háta egyenes; mellkasa ersen fejlett. Fara mérsékelten izmos, enyhén csapott. Hasa kissé felhúzódott. Farka mélyen illeszkedik, nyugalmi állapotban lelóg, alsó egyharmada felfelé görbül, a csánkon valamivel túl ér. Mells végtagjai izmosak, egyenesek, oszlopszerek. A hátulsók nem túl izmosak, párhuzamosak; csánkja mélyen helyezkedik el. Mancsa gömbölyded, jól ível ujjai izmosak; karma fekete. Szrzete testhez simuló, rövid. Viselkedése, tulajdonságai Élénk, értelmes, játékos állat. Rendkívül kitartó, könnyen kiképezhet. Kitnen hajtja és állítja a vadat. Hajtás közben magas hangon jelez. Rámens, bátor kutya. A vadat igen ügyesen, eredményesen fogja le, és állóra csaholja. Egy erdélyi kopó-tenyészt így foglalta össze egyszer a fajta jellemz tulajdonságait: úgy fut, mint egy agár, úgy küzd, mint egy komondor, olyan játékos, mint egy tacskó és olyan intelligens, elegáns, mint egy vizsla. Használhatósága Kiváló vadászkutya, a nagyobb vadat kitnen állja és hajtja, míg a kisebbeket lefojtja. Lovas falkavadászatokon is jól bevált. Vadászat közben bátor, kitartó, állhatatos. Szimata kiváló, a szagnyomot jól tartja. Miután engedelmes, de kemény kutya a gazdájához nagyon ragaszkodik, továbbá igénytelen és végtelenül alkalmazkodóképes, így személyi rz-véd kutyának is alkalmas. Kertben, lakásban egyaránt tartható, mert kiegyensúlyozott, jó természet, rövid szrzete nem igényel különösebb ápolást. Manapság egyre többen kezdik kedvelni ezt a remek fajtát. Vaddisznóhajtásokon jó munkát végeznek ezek a falkakutyák, viszont gyakran az zet, vagy szarvas is keményen fogják. 1.1.3. Basset hound Kialakulása Az én kutyám is mind spártai faj, Lefügg szájú, sárga mind; s fülökkel Lesöprik a frl a harmatot. A Szentivánéji álomban dicséri így kutyáit Theseus, Athén ura. A leírás a bassetre illik rá a legjobban, s az idézetnek külön érdekessége, hogy Shakespeare másutt sohasem mutatott hajlandóságot kutyák dicséretére. Ellenkezleg: majdnem minden utalása a kutyákra dorgáló. A shakespeare-i sorokból az is kiderül, hogy a basset származása nagyon messzire vezethet vissza, annak ellenére, hogy neve még 20-30 évvel ezeltt is meglehetsen ismeretlenül csengett a kutyabarátok fülében. Azt, hogy a fajta elször mikor jelent meg, lehetetlenség kimutatni. Annyi bizonyos, hogy már a XV. Századi Franciaországban jól ismerték, és De 8
Fouilloux 1573-ban megjelent vadászati könyvében, a La Veneire-ben teljes leírást adott róla. A basset feltehetleg Franciaországból származik. Általános leírása Színe: fehér-fekete-barna (tricolor), fehér-barna (bicolor). Magassága: 32-36 cm. Súlya: 20-30 kg. A kopók nagy családjának tagja. Rövid lábú, zömök kutya; termetéhez képest csontozata nehezebb, mint bármely másfajta ebé. Törzse hosszú. Feje nagy és arányos. Pofája mély, nehéz, nem hegyes. Koponyája boltozatos. Fején a br laza és ráncokat vet. Orrtükre fekete. Szeme kedves, szomorú, kissé mélyen ül, sötétbarna. Fogai fejlettek, ollósan záródnak. Fels ajka lecsüng. Füle különlegesen hosszú, és lelóg. Nyaka közepesen hosszú, igen izmos, szépen ível, kissé lebernyeges. Mellkasa mély és telt. Háta egyenes és izmos. Farka egyenes folytatása a hátgerincnek, s könnyed hajlással rendszerint felálló. Mells végtagjai rövidek, ersek, vastagok, egyenesek. Hátulsó végtagjai arányos és ers izmúak, csánkja kifejezetten nagy. Mancsa boltozatos, ujjai zártak. Szrzete sima, kemény, sr és rövid. Viselkedése, tulajdonságai Vidám, lelkes, mulatságos, értelmes jószág, néha túlságosan is eleven.. Alacsony termet, ám viszonylag fürgén mozog. Bár munka közben természeténél fogva sokkal lassúbb, mint a többi hasonló vadászkutya, mégis eredményes, jó vadász. Stílusa egyéni, olyannyira, hogy mindig a saját feje után megy és mindent maga tapasztal ki. Bizonyos mértékig tehát önfej akaratos, olykor rjíten nehézkes, de sohasem buta. Végeredményben viszonylag könnyen kezelhet. Nem igényel semmilyen különösebb kényeztetést, speciális bánásmódot. Fiatal korában nagyon fogékony a nevelésre, kiképzésre, ám ugyanakkor érzékeny is. Nem szabad vele durván bánni, hajlamos a félénkségre. Ha nem érti, mit kívánnak tle, szinte pánikba esik. Amennyiben viszont helyesen nevelik, nincs nála vidámabb, kiegyensúlyozottabb, ragaszkodóbb társ. Használhatósága Franciaországban a basset használatát egy neves szakember 1878-ban a következképpen írta le: A vadászebek közül a leglassúbb a basset. Mint ilyent, nem szabad túlbecsülni értékeit. Mindig a saját feje után megy, a saját érzése szerint követi a nyomot, tekintet nélkül arra, hogy a többi kutya mit csinál. Ilyenformán nem ritka látvány, hogy a kis vadászkopók egy bonyolultabb nyom követésénél gyakran keresztezik egymást, anélkül hogy figyelembe vennék társaikat, s mindegyik úgy dolgozik, mintha teljesen egyedül volna. Rendkívül készségesen vadásznak zre, zbakra, vadkanra, rókára, farkasra, nyúlra, stb. Lassan haladnak, és idt adnak a vadásznak arra, hogy lövpozíciót vegyen fel. Leginkább kisebb erdkben, rekettyésben használják ket, mert egyedül az erdben nem hajtják elég gyorsan a vadat. A basset elssorban vadászati célokra való, fleg kopós vadászatra; óriási állóképessége (akár órákig is vadászik!) gyakorlatilag kimeríti a nyulat. Ebbl nyilvánvalóan következik, hogy nem kis lakásokba vagy kis méret kertekbe való. Ennek a fajtának létfontosságú a szabadság és a szervezett kiképzés vagy tréning. 1.1.4. Beagle Általános leírása Színe: fekete-vörös-fehér (tricolor), vörös-fehér (bicolor), de minden kopószín elfordulhat. Marmagassága: 33-40 cm. Súlya: 8-10 kg. 9
Közepes termet, szilárd testalkatú, erteljes és mozgékony megjelenés kutya. Feje kissé hosszú, érs, koponyája boltozatos. Arcorri része nem keskenyedik el. Orrtükre fekete. Szeme sötétbarna, élénk, értelmes. Füle hosszú, széles, lelógó. Nyaka könnyedén ível, közepesen hosszú, izmos, kevés lebernyeg elfordulhat rajta. Mellkasa mély és izmos. Ágyéka ers, nem kiemelked. Farka hosszú, felálló, elvékonyodó hegy, mozgás közben terrieresen tartja. Mells végtagjai egyenesek, ersek, jó izomzatúak. Combja izmos, csánkja erteljes. Mancsa kerek, fejlett talppárnákkal. Szrzete sr, sima, közepes hosszúságú. Viselkedése, tulajdonságai Intelligens, jó idegzet eb. Nagyon ellenálló a különböz hatásokkal szemben. Engedelmes, legendásan szelíd fajta. Az a körülmény, hogy minden agresszivitás hiányzik belle, évszázados tudatos és tervszer tenyészkiválasztás eredménye. A nagy létszámú kennelekben és falkákban ugyanis valamikor rengeteg kutya élt együtt összezárva. Természetesen az volt a törekvés, hogy a szelídebb a hatalmi rangsor iránt érzéketlen egyedeket tenyésszék tovább, amelyek nem verekednek össze lépten-nyomon. Ez sikerült is. Mint minden kutya igényli a gazdi tördését, fontos hogy lekössük az energiáit 1.2. Vizslák 1.2.1. Rövidszr magyar vizsla Kialakulása A magyar vizsláról teljes biztonsággal csak annyit tudunk, hogy régi magyar vadászkutya, valamint hogy több fajtából alakult ki. Egyesek szerint a magyar vizslát az angol sárga vizsla, a pointer és egy si zsemlyesárga magyar vizslából tenyésztették ki. Mások úgy gondolják, hogy a magyaroknak a IX. században behozott, keleti jelleg kopóját keresztezték a Kárpátmedencében shonos kopókkal. Mindenesetre a XV. századból származó feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a magyar vizslát akkor már ismerték. A fajta az évszázadok folyamán idegen származású kopókkal, idegen vér kutyákkal keresztezdött. Erre egyébként volt elég lehetség, hiszen a tatárjárás, a törökdúlás nyomán valóban alkalom nyílott a másfajta kopókkal való keveredésre. Felteheten, az akkor még sok fehér folttal tarkított sárga fürjész vizslákat keresztezték egyszín sárga, valamint német pointerekkel, és ezekkel sikerült az egyszín sárga magyar vizslát kitenyészteni. Kezdetben ennek a kutyának a mancsait még fehér foltok élénkítették, késbb azonban ezeket is eltüntették a gondos tenyésztk. A XX. század elején újból fellendült a magyar vizsla tenyésztése. Gondos és lelkes tenyésztk erfeszítései nyomán nagyjában-egészében sikerült a fajta végleges testméreteit, színét, tulajdonságait rögzíteni, méghozzá olyan szerencsés módon, hogy a fajta si, nagyszer tulajdonságait, adottságait is megrizték. Általános leírása Színe: sötét zsemlyesárga. Marmagassága: 57-64 cm a kan esetében, míg a szuka esetében 53-60 cm. Súlya: 22-30 kg. Könnyed, nemes, szikár izomzatú, közepes termet vadászkutya. Feje szikár, nemes, koponyája enyhén domború. Homloka sima, orrháta egyenes, orrtükre meglehetsen széles, orrlyukai tágak. Álkapcsa ers, fogazata jól fejlett, ollósan záródik. Szeme egy árnyalattal sötétebb a szre színénél. Füle lógó, a vége lekereked. Nyaka szép ív, izmos, középhosszú, lebernyeg nélküli. Mellkasa mély és hosszú, háta egyenes, rövid, jó izomzatú. Ágyéka közepesen hosszú, széles, izmos. Fara arányosan izmos. Hasa enyhén felhúzott. Farkát 10
kétharmadára kurtítják, vízszintesen hordja. Végtagjai szabályos állásúak, jól izmoltak. Mancsa rövid, gömbölyded, ujjai zártak. Szre rövid, ers szálú, sr, fényes, testhez simuló. Viselkedése, tulajdonságai A magyar vizsla legendásan értelmes, engedelmes, tanulékony, nyugodt kutya. Voltaképpen rendkívüli adottságokat hordozó, mindenes vadászkutya. Éles szimatú, szenvedélyes apportírozási hajlamú állat. A vizet is nagyon szereti. Véreb munkára is alkalmas. Használhatósága A fajta lelkes hívei szerint egyetlen vadászkutyát sem lehet a vadászat minden ágában annyira egyformán jól használni, mint a magyar vizslát. Ha kell gyors, vagy lassú: távol és közel egyformán keres: mindent apportíroz: A vizet nagyon szereti: Erdben, mezn egyaránt kifogástalan: Véreb munkája is kitn: Könnyen tanítható úgynevezett dermedtre csaholásra. A végtelenségig kitartó. A legszélsségesebb idjárást is jól tri. Mindent megeszik, nem kényesked, szabadban, lakásban egyaránt boldogul. Rövid szre mindig tiszta, de különben is az egész megjelenése gusztusos, kellemes. Csendes, megbízható, hséges természete miatt kedvencként is tartják. 1.2.2. Drótszr magyar vizsla Kialakulása E fajta nem dicsekedhet nagy múlttal. A XX. század harmincas éveiben alakították ki, tulajdonképpen csupán a magyar vadászok, mégpedig olyan formán, hogy a rövid szr magyar vizsla egyes almaiban elforduló, az átlagosnál hosszabb szr kölyköket felnevelték, majd ezeket drótszr német vizslákkal keresztezték. A drótszr vizsla tehát részben spontán mutáció, részben pedig tudatos keresztezés révén keletkezett. Az így kialakult fajta tenyésztését azután néhány megszállott vizslabarát hozzáértéssel és lelkesedéssel szorgalmazta, s hamarosan újabb és újabb, meglehetsen homogén egyedeket sikerült bevonni a tenyésztésbe. Ezekbl már a határon túlra is került: Csehszlovákiába, Ausztriába, Németországba, Franciaországba, majd még az USA-ba is. Általános leírása Színe: sötét zsemlyesárga. Marmagassága: 57-64 cm a kan esetében, illetve 53-60 cm a szuka esetében. Súlya: 22-30 kg. Közepes nagyságú, drótszr, nemes megjelenés, jó izmú vadászkutya. Feje nemes és szikár, koponyája enyhén domború. Orrháta egyenes; orrtükre jól látszik, s az orrlyukai tágak. Állkapcsa ers, metszfogai ersen zárnak, ajkai nem lelógóak. Szeme a szr színénél egy árnyalattal mindig sötétebb. Füle lelóg, közepes nagyságú. Nyaka izmos, enyhe íveltség, középhosszú, lebernyeg nélküli. Háta rövid, jó izomzatú, egyenes. Ágyéka feszes, zárt, széles, fara izmos. Mellkasa mély és hosszú, hasa enyhén felhúzott. Vízszintesen tartja farkát, amelyet kétharmadára kurtítanak. Mells végtagjai egyenesek, oszlopszerek. A hátulsó végtagok hosszúak, arányos izmúak. Mancsa kerekded, jól zárt. Szrzete az arcorri részen durva és rövid, az állon szakállt alkot. Fülein a szr valamivel hosszabb, mint a rövid szr vizsla fülén. Törzsén és nyakán a szr 3-4 cm hosszú, durva, kemény; és sima, a hátulsó éleken kissé elálló kefét alkot. Farkán a szrzet sr, tömött, alul valamivel hosszabb. Viselkedése, tulajdonságai Nagyjából minden tulajdonsága hasonló, mint a rövidszr magyar vizsláé. Talán egy kissé keményebb, rámensebb, éppen ezért nehezebben is kezelhet. Olykor szeszélye, makacs, 11
kitörésekre hajlamos. Mindemellett értelmes, éber, apportírozó hajlama kiváló. Szenvedélyesen kedveli a vizet, kitnen úszik, éppen ezért vízi vadászatra is jól bevált. Durva, kemény szrzete jó védelmet nyújt mindenféle nehéz bozótos terepen. Használhatósága A drótszr magyar vizsla lényegében hasonló adottságú, vérmérséklet (karakter), mint a rövid szr társa, éppen ezért használhatóságuk is nagyjából megegyezik. Fontos hogy ez a fajta nem tri a kemény bánásmódot. Könnyen tanítható. A legrosszabb ami történhet vele hogy a gazdi haragszik rá. Könnyen tanul, szinte a gazda a lételeme. 1.2.3. Rövidszr német vizsla Általános leírása Színe világos gesztenye- vagy sötétebb barna, pettyes, illetve fehér alapon gesztenyeszín foltos. Kevés folttal kedveltebb. Marmagassága 62-68 cm a kan esetében, míg a szukáknál 58-64 cm. Súlya 23-25 kg. Remek felépítés kutya. Elegáns alakját, sötét szemét, felteheten a pointernek köszönheti, Feje közepes nagyságú, arcorri része meglehetsen hosszú és ers, a kanok között elfordulhat a kosorr. Álkapcsa erteljes, rágóizma jól fejlett. Füle lelóg, alul lekerekedik, mérsékelten hosszú. Szeme közepes nagyságú, sötétbarna. Nyaka arányosan hosszú és ers, lebernyeg nélküli. Háta rövid és izmos, fara kissé lejts. Mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai arányosan izmosak, ujjai feszesek, szabályos szögelések, párhuzamosak. Mancsa zárt. Szrzete durva, rövid, sr, testhez simuló. A fején és a fülén vékonyabb, rövidebb. Farka közepesen hosszú, harmadára kurtítják. Nyugalomban lelóg, munka közben vízszintesen tartja. Viselkedése, tulajdonságai Kitnen állja a vadat. Lövésre és felrebbenésre mozdulatlanná válik. Figyeli és megjegyzi a vadat a leesési helyén és biztosan el is tudja hozni. A vadászok azért kedvelik, mert nem gátolja a rossz idjárás sem, hajlandó szembe nézni még az ónos esvel, a nagy hideggel, no meg a sr bozóttal is. Intésre bátran bemegy a hideg vízbe a vadkacsa után. Rendkívül könnyen kiképezhet, nehezen fárad. Megbízható, barátságos, munkakedve lenygöz. Használhatósága Remek vadászkutya, különösen a terep munkában kiváló, de mint vízi vadász is sok elismerést arat. Könnyen nevelhet, vezethet. Tartása kényelmes, igénytelen. Az egyik legelterjedtebb német használati fajta. Kedvtelésbl is tartják, mert értelmes, barátságos és ragaszkodó. Ezek a kiváló munkát végz kutyák, olykor nagyon kemények, így tapasztalt, határozott gazdára van szükség a kell szint bevadászásához 1.2.4. Drótszr német vizsla Kialakulása A drótszr német vizsla kitenyésztésekor több fajtát is kereszteztek. Az alap minden bizonnyal a rövid szr német vizsla volt, de felhasználták a pudelpointert, a drótszr griffont, st felteheten az airedale terriert és az uszkárt is. Minden esetre a mai modern drótszr német vizsla nagyon hasonlít a rövidszrre. A fajtával sokáig mostohán bántak a 12
tenyésztk és a szakemberek olyannyira, hogy régebben nem is akarták önálló fajtaként elismerni, ill. rendre összetévesztették, összekeverték a griffonnal. Egy régi vadászkönyv így ír errl a problémáról Miután egyes griffonok vadászatilag is jól beváltak, s azáltal, hogy ers szrzetük folytán tüskés csalitban, hideg vízben és rossz idben való keresésre kiválóan alkalmasak voltak, propagandát csináltak mellettük, s a merev szr ebek utáni kereslet mindinkább nagyobb lett. A kínálat azonban nem volt arányban a kereslettel: a szálkás szr német vizslát tenyésztinek nagy része tehát griffonokkal kezdett keresztezni, amibl azután olyan zrzavar keletkezett, hogy még a kiállításokon is a szálkás szrek osztályában tíz közül alig akadt kett-három, amely a szálkás szr fajta jellegnek megfelelt volna. Végül egyes tárgyilagosan gondolkodó szakembernek sikerült hosszas fáradozással e visszás állapotot megszüntetni, a régi, nem szakszer tenyésztést mentheti az a körülmény, hogy a griffonnak merev szrvé való átalakításánál a szálkás szr német vizslának szerepe lévén, a kettt egy fajtának tekintették, s drótszr vizslának nevezték el. A griffon tenyésztk és kedvelk a szálkás szr német vizslát ide számították, amit az is bizonyít, hogy ezeknek a neveit a griffon-törzskönyvbe bevezették. A drótszr vizsla elnevezés szakszerüleg azonban csakis a különböz rokon fajták gyjtneveképpen állhat fenn. Az idézett írásból az is kiderül, hogy a német vizsla drótszr változatát egyszeren nem akarták befogadni. Lényegében e fajta a legtöbb országban csupán a II. világháború után honosodott meg. Napjainkban viszony éppen érdekes külseje és kiváló tulajdonságai miatt világszerte számos fanatikusa van a drótszr vizslának. Általános leírása Színe: barna alapszín fehér vagy szürkés-barna foltokkal. Marmagassága: 60-65 cm a kan esetében, illetve 56-62 cm a szuka esetében. Súlya: 26-32 kg. Közepes nagyságú, nemes megjelenés vadászkutya. Küllemileg hasonlít a rövid szr vizslára. Feje mérsékelten hosszú és széles. Arcorri része hosszú. Orrháta egyenes. Állkapcsa igen ers, fogazata ollós záródású. Füle simán és szorosan a fejéhez simulva lelóg. Nyaka közepesen hosszú, izmos, lebernyeg nélküli a törzs felé fokozatosan vastagodik. A marja magas. Mellkasa mérsékelten széles, és mély, a bordák jól domborodnak, sohasem laposak. Háta széles, rövid, egyenes. Ágyéka izmos, csípje széles. Fara mérsékelten csapott, jó izomzatú, nem nagyon rövid. Kurtított farka egyenes, a vége felé nem nagyon hegyes csúcsba vékonyodik. Hasa felhúzott. Lábai ers csontozatúak, egyenesek, izmosak. Mancsa kerek, zárt lábujjakkal. Szrzete jellegzetes, közepes hosszúságú és kemény drótszer. Bajusza és szakálla van, de egyik sem lehet hosszú. A végtagokon és a füleken a szrzet viszonylag rövid. Viselkedése, tulajdonságai A drótszr német vizsla nem annyira hajlékony, mint a rövid szr változat: kissé keményebb, energikusabb. Intelligens, tanulékony, szenvedélyesen szeret apportírozni. Aktív, mozgékony, ügyes állat. Használhatósága Sokoldalúsága ezt a kutyát tulajdonképpen mindenféle vadászatra alkalmassá teszi. Elssorban azonban szárnyas vad felkutatására használják. A vadat állással és nézéssel jelzi, majd az elejtett zsákmányt felkutatja és behozza. Kemény kötés, kissé nyers kutya, ezért elssorban tapasztalt, határozott, de nem durva! vadászemberek kezébe való. Ma már minden fajtát a drótszr német vizslát is tartják kedvencként, és tulajdonosai csupa jót mondanak kutyájukról. 13
1.2.5. Szálkásszr német vizsla A szálkásszr fajták létrejöttét gyakorlati okok indokolják: igény mutatkozott egy durva szr, sokoldalú és nem feltn színü, az idjárás viszontagságait jól tr vadászeb iránt. Ezért hozták létre a szálkásszr német vizslát, a drótszr német vizslát, a griffont, és a nálunk kevésbé ismert pudelpointert. Eredetük kissé homályos, de nagyjából mindegyik fajta azonos származású. A közös s a Franciaországban barbet néven ismert szálkás szr kutya (barba = szakáll, latinul), majd ez keresztezdött más fajtákkal, így juhász ebekkel is. Téves az a felfogás, hogy a rövid szr német vizslából jött létre. A barbet valószínleg az ónémet kopóval keresztezdött, az utódok között eltér szrminség egyedek voltak. A kiválasztásnál elnyben részesültek a hosszabb, durvább szr példányok, melyeket primitív juhászkutyákkal is kereszteztek. Ezek a vérkeverések és tenyészkiválasztás, elssorban a munka és a küls jegyek alapján, egy elég egységes vadászebfajtát, a durvaszr ónémet fürjészebet alakították ki, amelybl aztán a XIX. Század második felében a mai fajta típusát hozták létre német szálkásszr vizsla néven. Elssorban vízi és erdei mindenes munkára alkalmas vadászkutya, s csak ezután értékelhet a mezei munkára. Míg a hideget jól bírja, a meleget nem kedveli. Ers test, szilárd csontozatú kutya. Marmagassága 60-66 cm. Feje közepes hosszúságú, a koponya enyhén boltozott, nem túl széles. Az orrhát egyenes, az arcorri szög enyhe. Az orrtükör és a szem barna szín. Az ajkak zártak, csak a szájzugnál megengedett 1 ránc. A magasan tzött fül középhosszú, lekerekített vég, fejhez simuló. A középhosszú nyak kissé ívelt, izmos, lebernyegmentes. A mellkas mély, széles, a hát egyenes, az ágyék rövid, a far kissé csapott. A has enyhén felhúzott. A középmagasan tzött elég vastag farkat felében kurtítják, a farokcsonkot munka közben kissé a vízszintes felett tartja. A testen a szrzet mintegy 4 cm hosszú, nem teljesen testhez simuló, kefeszer. A torok mell és hastájékon a szrzet hosszabb, dúsabb, a mells lábak és a comb hátsó részén rövid zászló található. Az orrháton, a koponyán a szrzet rövid, kemény. A fejen egyébként nem lehet selymes, puha szrzet a szemöldök és a szakáll kivételével. A bozontos szemöldökben vegyesen van puhább és keményebb szrszál. A farok dúsan szrözött, de nem zászlós, a szrzet a farokra simul. Az szi- téli hónapokban az aljszrzet feldúsul, nyáron viszont el is tnhet. Tenyésztésnél szigorú szelekció szükséges a puha szrzet gyakori megjelenése miatt. F színe a barna, gyakori a világos szürke és barna foltok vegyes tarkázottsága, esetleg pettyezettség. Hibának számít a félkemény un. Kecskeszrzet jelenléte, a túl sok szürkésfehér szín, a fekete, vörös vagy sárga jegyek a fejen és a végtagokon. Természetére nézve az egyik legkeményebb vizsla. Magyarországon a múlt század vége óta ismerik, azonban hazai tenyésztését gátolta az alacsony egyedszám és a kevés tenyészpár-kiválasztási lehetség, mivel a tenyésztése igen nagy körültekintést és szelekciót kíván. Mind szélesebb kör elterjesztése és hazai tenyésztésének fellendítése kívánatos. 1.2.6. Hosszúszr német vizsla Származása kevésbé ismert, eredetét többféleképen magyarázzák. Az egyik felfogás szerint Spanyolországból elkerült vadászebektl származna, mások hosszúszr juhászkutyákat feltételeznek az sök között. Legvalószínbb, hogy a német viszonyokhoz alkalmazkodott nagyobb test spánielektl ered, a tenyésztés folyamán testnagysága tovább növekedett. Így sei között kell keresni az ugyancsak spániel eredet német fürjészvizsla múlt századbeli típusát, és a vele egy trl fakadt két közeli rokonát is: a kis és nagy münsterlandi vizslát. Mindhárom fajtának közös jellemzje a vízszeretet. Nagy termet kutya, marmagassága 58-68 cm. Összbenyomásában emlékeztet a szetterekre, azonban pusztán a közös spániel-s köti össze ket évszázadok távlatában. Feje száraz, 14
hosszúkás, az arc és agykoponyai rész aránya 1:1. Egészen kisfokú, nemes kosorr, ersebb arcorri szög és ívelt, ers agykoponya jellemzi. Az orr és a szem színe barna. Izmos törzse és háta, széles ágyéka és fara van. Farkát munka közben vízszintesen tartja. Régebben farkának utolsó negyedét, harmadát levágták, újabban meghagyják a teljes farkat. Fényes, ers, de nem durva szrzete gyengén hullámos lefutású. A szrzet hosszára és minségére nagyon kell ügyelni: a fejen rövid, a háton és az oldalakon 3-5 cm hosszú, a nyak alján és oldalán tömöttebb, a mellen és a hason hosszabb. A lábakon lefelé rövidül, de a mells végtag és a comb hátsó részén, valamint a farkon zászlót alkot. A farokszrzet a farok utolsó harmadán legdúsabb. Színe gesztenyebarna, a mellén a fehér csík megengedett, ritkán elfordul a barnafehér foltozás és pettyezettség. A hosszúszr német vizsla nyugodt, de temperamentumos, lassú keresés kutya. Nem szereti a vágtát, inkább kitartó ügetésben keresi a vadat. Ezt a tulajdonságát a régi bokrászó foglyászatok során, a terület keresése miatt rögzítették. Az ónémet kopó vérének jelenlétét bizonyítja, hogy jó nyomkövet, és dermedtre csahol. Magyarországon régen sem volt, ma sem elterjedt vadászkutya. Alapos keres munkája és vízszeretete miatt foglyos és vizes területekre ajánlott. 1.2.7. Cseh vizsla A csehek nemzeti vizslafajtája. Küls megjelenésében nagyon emlékeztet a fajtakialakításban nagy szerepet játszó drótszr német vizslára. A század els évtizedeiben a hajdani Csehszlovákia területén szívesen vadásztak drótszr vizslával. 1920 után csökkent létszámmal a csehszlovákiai viszonyokhoz alkalmazkodott egyedekkel vetették meg a fajta alapjait. 1924-ben alakult meg a Cesky-fousek Club. A cseh vizsla még ersebb csontozatú, mint a német drótszr vizsla. Keményebb, szívósabb, nagyobb, marmagassága kanoknál 60-68 cm, szukáknál 56-64 cm. A fej formája ugyancsak német sére utal, azonban az arcorri rész valamivel hosszabb, mint a koponyarész. Az orrtükör sötétbarna, az arcorri szög enyhe. Az ajkak jól, ráncmentesen simulnak, a fej száraz. A szemek aránylag mélyen ülk, élénkek, gesztenyebarnák. A fülek magasan és szélesen tzöttek, csúcsuk elkeskenyed. Mellkasa mély, széles, a hát aránylag rövid, eltte kifejezett marral. Az ágyék és a far rövid, széles, jól izmolt, a has kissé felhúzott. A lapocka hosszú, a lábak szabályosak, arányosan hosszúak, jól izmoltak, jól szögeltek. A farok aránylag vastag, a kurtítás után háromötöd részét hagyják meg. Puha, rövid aljszrzetét (kb. 1-1,5 cm) durva, ers szálú, kemény drótszrzet takarja. Különösen kemény és hosszabb (5-6 cm) a szügyön, a gerinc mentén, a lágyéknál, valamint a vállaknál. A fejszrzet puhább, finomabb, az ajkakon hosszabb bajusz, illetve szakállszrzet, a szemek felett jellegzetes szemöldök található. Színe szürkésfehér alapon barna foltozottság, esetleg pettyezettség, ritkán folt nélkül. Egyszín barna is elfordul, esetleg a szügyön és a lábak alsó részén világosabb árnyalattal. Jellegzetes mindenes vizsla, amely a mezei munka mellett vízben, erdben is jól dolgozik, kiválót nyújt a dúvadakkal való küzdelemben. Ragaszkodó, aránylag könnyen kezelhet vadászeb. A cseh erdészetben szolgálati kutya. 1.2.8. Német fürjészeb (Wachtel Hund) Ez a fajta tulajdonképpen jellegzetes átmeneti forma a spániel és a vizsla között. A múlt század második felében tenyésztették ki. A németországi igényeknek megfelelbb nagyobb test spánielektl és cseppvér-keresztezésre német rövidszr vizslától származó utódok között végzett szelekciós munka eredménye ez a fajta. Jó csontozatú, könnyed mozgású 15
vizsla. Feje finom, hosszúkás. Marmagassága 45-52 cm. Farkát régebben felébe kurtították, újabban teljesen meghagyják. Szrzete középhosszú, kissé hullámos, de sosem göndöröd. Színe szürkésfehér alapon gesztenyebarna foltok és kisebb-nagyobb pettyek. Örömmel vadászik. Élénk, de nyugodtan dolgozó kutya, különösen a vizes, mocsaras területen, és erdben használható jól. Munkája a spánielére emlékeztet, jó vadállását és elhozási hajlamát pedig vizsla sétl örökölte. A németországi alföldi és víz menti területeken terjedt el vadászkutyaként. Elssorban a szárnyasvad vadászatában jeleskedik. 1.2.9. Nagy münsterlandi vizsla Eredete mindenképpen a ma is létez német fürjészebhez vezethet vissza. A fajta szoros kapcsolatban van a német hosszúszr vizslával és a kis münsterlandi vizslával. sei spániel jellegét kitnen megrizte testszrzetében és természetében. Sokáig vitatták önálló fajtajellegét, ma már elismert fajta. Feje finom, könnyed testalkatú. Marmagassága 58-62 cm. Középhosszú szrzete kellemes, puha tapintású, enyhén hullámos lefutású, testhez símuló. A végtagok hátsó részén kisebb, a magasan tzött, kurtítatlan farkon dús zászlót találni. Színe jellegzetes fekete-fehér, s egyetlen foltozás és pettyezettség jellemzi. A fehér szürkének látszik, mivel keverten fordul el fekete szrökkel. Fleg fedett terepen nádban végez elsrangú keresmunkát, és jó elhozó képességgel rendelkezik. Elssorban szkebb hazájában, Alsó-Szászországban kedvelt vadászeb. 1.2.10. Kis münsterlandi vizsla Szintén a spániel és a német fürjészeb keresztezésébl alakult ki. 1914-ig kevesen ismerték. A springer spánielt ismételten felhasználták a tenyésztésnél, majd hogy ezt kiszrjék, és teljesen német fajtát állítsanak el, a német hosszúszr vizslával keresztezték. Ezeket a vérvonalakat külön tenyésztették. A tenyésztk között szakadást okozott az, hogy az utóbbi keresztezés nagyon lerontotta az állományt mint küllemben (nehéz fej, dúsabb szrzet) mint bels tulajdonságaiban,( lassúbb, flegmatikusabb) lett. 1935 után végre abbahagyták a keresztezési kísérleteket, csak tiszta vér egyedeket tenyésztettek, és rögzítették a fajtakövetelményeket. Finomfej, könnyed csontozatú, de izmos test kutya. Marmagassága 48-56 cm. A középhosszú, testhez simuló, csak nagyon enyhén hullámos szrzet, a végtagokon és a farkon zászlót alkot. Farkát nem csonkítják. A színe szürkésfehér alapon barna foltok, esetleg pettyezettség. Kiemelked képességekkel rendelkezik: a vadásztól soha nem távolodik el messzire keresés közben, a spánielhez hasonlóan igen alaposan kajtat, hanggal is jelez, jól állja és hozza a vadat. Elterjedtebb és kedveltebb, min a nagy münsterlandi vizsla. 1.2.11. Weimari vizsla A XIX. század els felében gyakorta vadásztak Weimar környékén ezüstszürke vadászkutyákkal. Többféleképpen magyarázzák eredetét, legvalószínbb az, hogy a XVIII. század vége felé Károly Ágost weimari herceg sárga foltos pointer szukája bepárzott egy ónémet vizslával. Az alomban volt egy szürke szín kan kutya, amely a legkiválóbb munkát nyújtotta. Sok szukát fedeztettek vele a környéken, így a jó örökített színezet mellett sok jó képesség kutya is származott tle. Bár néhányan vitatják a pointer eredetet, az sök közti jelenléte valószín. Önálló fajtának 1896-ban ismerték el. Nemes, izmos karcsú test vadászeb. Marmagassága 57-70 cm. Szeme jellegzetes: a világos sárgától a világoskékig 16
változó. Szrzete rövid, testhez simuló. Kívánatos az ezüstszürke szín, azonban szürke többi árnyalata is elismert. A jelenlegi állomány megfelel, de kiemelked tulajdonságokkal nem rendelkezik. Fleg mezei terepen eredményes keresésben és elhozásban. 1.2.12. Griffon Tulajdonképpen több vizslafajtát jelölnek ezzel a névvel. 1872-ben E. K. Korthals holland tenyész homogenizálta a bozontos szr vadászebeket. A Belgiumban, Hollandiában és Franciaország északi részén összevásárolt különféle vadászkutyák utódai a szakszer tenyészti kezekben kiváló mindenes vizslák alakultak, st kialakult bennük egy igen jó rzvéd képesség is. Talán az egyetlen vizslafajta, amelyben nem került a pointer vére. Mezei és vizi munka közben egyaránt kitartó, friss mozgású, lépésben vadászik. Jellemzje, hogy sohasem szalad. Orrával magasan keres, hibája a túl nagy önállóság. Ers, jól izmolt kutya. Marmagassága kanoknál 55-60 cm, szukáknál 52-58 cm. Szrzete jellemz: kemény, bozontos, a fejen dús szakáll és bajusz található, ami a griffonoknál típusos. A szrzetben egyaránt megtalálható az alj- és fedszrzet. Színe szürkés, sötétszürke nagy gesztenyebarna foltokkal. Nyugat-Európában az egyes tájtípusoknak megfelelen, kialakultan a jellemz griffonfajták. A németországi griffon az általánosan ismert. Rajta kívül ismert még az olasz griffon, valamint több franciaországi griffon-fajta. Nálunk a griffon nem terjedt el, viszont külföldi vendégvadászok gyakran hozzák magukkal. 1.3. Pointerek A név (point =mutat, mutató, rámutató) nem szorul magyarázatra. Eredetileg felteheten inkább a kutya munkájának leírására használhatták ezt a kifejezést. A poniner kiváló vadászeb, igen jó vadjelz kutyának tartják. Feladata, hogy a nyílt mezn megtalálja a vadat. Rendkívül kifinomult orrával kutat a vad után, s ha megtalálta, klasszikus pózba merevedik. Szinte szoborrá válik: szép formájú fejét magasan tartja, egyik mells lábát felemeli, mintha lépni akarna, de közben valami akadályozná ebbe, s így marad. Farkát hát vonalának természetes folytatásaként egyenesen tartja, mintha attól félne, hogy ha egy kicsit is lejjebb engedi, elriasztja a vadat. Rendkívül szépen, elegánsan dolgozó kutyákat sorolunk ide. A vadászterületek csökkenésével azonban felhasználásuk egyre szkül. 1.3.1. Pointer Kialakulása A pointer nevének eredetérl az imént már szó volt. Kétséges azonban, hogy eredetiben is így hívták volna. Az a valószín, hogy inkább a kutya munkáját jelezték vele. Egyes elég megbízható források szerint elször pointing (jelz, mutató) kutyának hívták. A pointing dog ból azután késbb pointer lett. Sokan azt állítják, hogy eredetileg Spanyolországból származik, de ezt adatok nem támasztják alá. Annyi bizonyos, hogy ilyen fajta kutyák legalábbis különböz változataik Európa több országában léteztek, s közülük néhány Angliába is eljutott, ahol azután a fajta lendületes és eredményes fejldésnek indult. A tenyésztk egy idben arra törekedtek, hogy a pointert robosztusabbá tegyék, ezért keresztezték a foxhounddal. Hogy ez a gyakorlat mennyire hibás volt, az hamarosan kiderült: A fajta jellegét szinte teljesen tönkretették. A pointernek ugyanis az a dolga, hogy 17
becserkéssze a vadat. Ezzel szemben a foxhoundnak oda kell rohannia a zsákmányhoz, és lehetleg fölékerekedni. Ezenkívül a pointer feltartott fejjel vadászik, s levegben minden apró szimatra ügyel. A foxhound viszony leszegi a fejét a földre, és galoppban fut. Pontosan ez az, amit a keresztezés után az utódok is tettek. De a fajta említett feljavítói nem tanultak abból a leckébl sem, ami majdnem katasztrófát okozott korábban. Tovább kísérleteztek, és angol bulldogokkal, agarakkal, angol vérebekkel keresztezték a pointert. Végül egyes értelmesebb tenyésztk siettek a fajta megmentésére, és 1859-ben egy angliai kiállításon már igazi pointerek vonultak fel.. Általános leírása Színe: fehér alapon fekete, sárga vagy barna foltos, de lehet egyszín is: sárga, barna, fekete. Marmagassága 62-68 cm (kan), illetve 60-65 cm (szuka). Súlya 28-35 kg. Elegáns, csupa ideg dekoratív megjelenés, barátságos kutya. Teste csupa ín és izom. Fölöttébb ruganyos és mozgékony. Koponyája lapos és széles, az arcorri rész felé fokozatosan keskenyedik. Az orrhát egészen enyhén homorú. Orra fekete, ajkai nem túl lecsüngk. Füle lelóg, szeme sötét, barátságos tekintet. Nyaka elegáns ívelés, lebernyeg nélküli, nagyon izmos. Mellkasa mély, könyékig ér. Hasa kissé felhúzott. Végtagjai szikárak és hosszúak. Háta rövid, egyenes. Ágyéka izmos, ers. Farka majdnem a csánkig ér, enyhén ível, nyugalmi állapotban lefelé lóg, ha figyel, vízszintesen tartja. Mancsa kerek, boltozatos, ujjai zártak. Szrzete rövid, sima, fényes, testhez simuló. Viselkedése, tulajdonságai Eszes, értelmes, ragaszkodó, csupa ideg kutya. Kiváló a szaglása. Feltnen gyors. Szenvedélyesen keres, kutat, nagyon szeret vadászni. A vadat álló kutyák királyának tartják. Használhatósága Bár a városiasodással egyenes arányban csökken a pointer szerepe, attól mégsem kell tartani, hogy ez az elegáns, szépfajta valaha is eltnik a kutyafajták színpadáról. Ámbátor szomorú arra gondolni, hogy az a terület, ahol a hasznát vehetik a vadászok, egyre fogyófélben van. A pointer az orrával jelez. Munkája abból áll, hogy a nyílt vidéken megtalálja a vadat. A fegyveres vadász eltt dolgozik, rendkívül éles szaglásával észleli, majd szoborrá merevedve jelzi a vadat, mintha lépés közben hirtelen megállna. Magyarán: a pointer az élénk, kitartó, szívós, és igénytelen eb kiváló vadászkutya, de csak vadászember keze alá való! 1.3.2. Pudelpointer Kialakulása Mindössze 80-90 évvel ezeltt kezdték el Németországban ennek a fajtának a kitenyésztését. A rendelkezésre álló adatok alapján szinte teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy az óriásuszkárok és a pointerek keresztezésébl származik. Éppen ezért nevezik pudelpointernek. Voltaképpen ugyan uszkárpointer lenne a magyar neve, de úgy találjuk, hogy egyrészt a pudelpointer már megszokott, elterjedt neve a fajtának, másrészt pedig az uszkárpointer kissé zavaró lenne a meghatározásnál. A nagy tapasztalatokkal és fajta nemesítési hagyományokkal rendelkez német tenyésztk minden bizonnyal azért választották ezt a két fajtát az új kutya kiformálására, mert arra számítottak, hogy a pudelpointer egyesíti majd magában a nagy uszkár közismert vadászszenvedélyét, a pointer már-már legendás értelmi képességével. 18
Általános leírása Színe: csokoládébarna. Marmagassága 56-65 cm (kan), illetve 54-63 cm (szuka). Súlya 30-35 kg. Nagy test, drótszr, intelligens vadászkutya. Feje mérsékelten hosszú, széles; dús szálkás szrzet borítja. Orrháta enyhén homorú, pointerre emlékeztet. Arcorri része széles, ers. Állkapcsa hatalmas, jól fejlett; fogazata ers, ollós záródású. Szeme nagy, kerek; sárgásbarna szín. Füle középnagy, laposan simul a fejéhez, a vége lekereked, dús szr takarja. Nyaka közepesen hosszú, izmos, elegáns ívelés. Háta rövid, egyenes, izmos. Fara enyhén csapott, farkát vízszintesen tartja: ezt a felénél valamivel kisebbre csonkolják. Mellkasa mély, széles, könyékig ér. Szügye igen fejlett; a hasa hátrafelé felhúzott. Mells végtagjai egyenesek, ersek, párhuzamosak. Hátulsó végtagjai izmosak. Csánkja kifejezetten ers. Mancsa boltozatos, gömböly. Szrzete durva, sr, drótszer. Lábainak els részén a szr rövid. Viselkedése, tulajdonságai Értelmes, intelligens, élénk, éber, gyors mozgású kutya. Szenvedélyes apportr. A szaglása kiváló. Kitn keres kutya. Barátságos, jóindulatú. Végtelenül szelíd, egy csöppet sem harcias természet. Használhatósága Az eddig leírtakból világos, hogy a pudelpointer elssorban vadászkutya. Kitnen használható mindenféle vízi és egyéb vadászatra, de szeretetre méltó tulajdonságai, jó adottságai, értékes megjelenése miatt ma már, mint társ is egyre nagyobb tért hódít mint a vizslafélék általában. 1.4. Szetterek Ennek a kutyacsoportnak a neve ugyancsak szerepébl ered: a vadat elször a háló, majd a puska számára kell set -telniük, azaz riasztaniuk. Az idk folyamán a szetterek szerepe eléggé megváltozott. Kivitték ket az angliai lápokra, ahol messze a vadász eltt járták, s ha vadra bukkantak, megálltak, és orrukat magasra tartva, egyik mells lábukat felemelve akár a pointerek mutatták a vadat. Azután a vadász vezényszavára lassan, centiméterenként elre kúsztak, egészen addig, amíg a vad elvesztette lélekjelenlétét, s fedezékbe akart menekülni. Ami azután történt, az már a puska dolga volt A szettereket nálunk fként kedvtelésbl tartják ragaszkodó, kedves természetük, fogékonyságuk miatt. Újabban azonban legalábbis úgy tnik egyik-másik szetterfajta hazánkban is visszatérhet eredeti foglalkozásához, így például az angol szetter, amely napjainkban egyre inkább újra a vadászemberek oldalán látható. 1.4.1. Angol szetter Kialakulása Nagy múltú kutya. Egy John Harris által 1485-ben aláírt szerzdés szerint az illet úr elvállalta, hogy 6 hónapig gondozásba vesz egy (bizonyos ) spánielt, hogy az foglyokat, fácánokat és más vadakat feküdjön, tíz shilling törvényes angol pénz fizetség ellenében. Ez a történet egyúttal a fajta nevének a megfejtése is, tudniillik a kutya fekv spániel volt. ( shetting spániel ), ezt késbb shetter -re rövidítették, majd hozzá adták az angol elnevet, hogy megkülönböztessék azoktól a fajtáktól, amelyeket a kontinensen idközben 19
kifejlesztettek. A követelmény ugyanis az volt, hogy a kutya fekve jelezze a vadat elször a hálózás, majd késbb a lövés céljából. A régi idben az angol szetter korántsem volt olyan elegáns, sem pedig olyan fürge lábú, mint ma. Korszer küllemét Edward Laveracknak köszönheti, aki 1825-ben megvásárolt egy kant és egy szukát, majd ezeket nagy gonddal és körültekintéssel tenyésztette. Nem sokkal késbb egy másik tenyész Pucell Llewellyn is megpróbálkozott a fajta tenyésztésével, st a tle származó kutyák még nagyobb sikereket arattak, mint a Laverack- féle szetterek. Állítólag Angliában még most is gyakran hallható olyan megkülönböztetés, hogy Laverack és Llewellyn - szetterek, mintha két különböz törzs lenne, holott errl szó sincs, csupán két hosszú lejáratú tenyészprogramról. Az Egyesült Államokban és Kanadában a szetter az egyik legnépszerbb vadászkutya, különösen a szárnyasvad vadászata esetében. Angliában a nyílt terep hiánya kicsit csökkentett a népszerségén. Messzire kivadásznak ugyanis a vadász eltt, jobbra-balra keresve a vadat, s amint megtalálják, a hagyományos módon jeleznek. Az orrukat magasra tartva, egyik mells lábuk félúton a levegben mintha azt akarnák jelezni, mintha futás közben mozdulatlanná merevedtek, ezután a vadász jelzésére, centiméterenként kúsznak elre, lassan, fokozatosan, amíg a vad nem bírja tovább idegekkel, s menekülni próbál. A többi már a vadász dolga. Általános leírása Színe: leggyakoribb a fekete-fehér foltos, de elfordul sárga-fehér, májszín, egyszín fehér, illetve háromszín (fehér- fekete-sárga) változatban is, kisebb- nagyobb foltokkal, vagy sr pettyekkel. Marmagassága: 65-68 cm (kan), illetve 61-65 cm (szuka). Súlya 25-32 kg. Rendkívül elegáns megjelenés kutya, hasonlít a pointerre, csak hosszú szr. Feje szikár és hosszú, koponyája ovális. Pofája mérsékelten mély, orra széles. Orrtükre fekete vagy barna, a szrzet színe szerint. Állkapcsa ers. Fogai szabályosak, fejlettek, ollósan záródnak. Szeme sötét mogyoróbarna, értelmes, szelíd tekintet. Füle közepes nagyságú, lelógó, fejhez simuló, hegye V alakú, bársonyos finom szrzet borítja. Nyaka hosszú, izmos, szikár, lebernyeges. Mellkasa mély, könyékig ér. Háta rövid, egyenes, izmos. Ágyéka széles, ers izomzatú, enyhén ível. Hasa felhúzott.. Farka középhosszú, csánkig ér, enyhén íves vagy görbe, kard alakú: sohasem kunkorodik. Hátulsó lábai párhuzamosak, a csíptl a csánkig hosszúak. A csánk ers. Mancsa ovális, domború, zárt és tömör. Ujjai között a szrzet finom, sr, selymes. Szrzete a fején, lábainak elüls felületén, valamint a fülek hegyén rövid és finom. Teste többi részén a szrzet mérsékelten hosszú, hullámos, selymes: lábainak hátulsó felületén zászlót alkot, míg leghosszabb farkának alsó oldalán. Viselkedése, tulajdonságai Barátságos, értelmes, rendkívül kezes állat. Könnyen tanítható. Nem verekeds, de nem is gyáva. Gyors mozgású. Szaglása bámulatos, és magasra tartott orral keres. Sokan azt tartják róla, hogy túlzottan kedvesked. Kitn vadászkutya: szinte semmit sem vesztett seinek értékébl. Használhatósága Az angol szettert mint vadászkutyát szinte az egész világon nagyra becsülik. Lakásban és kertben egyaránt tartható. Sok helyen kedvencként is bevált nagyon simulékony természete miatt. 20