EGY ÚJ VERSENYZONGORA SZÜLETÉSE A Bogányi Zongora a klasszikus zongora és zongoraépítési hagyomány szeretete és mély tisztelete alapjain született. Ihletője a hangzás és a design megújítását és újrateremtését sürgető évtizedes belső késztetés. A nagyratörő projektet első sorban megálmodó és életre hívó újító Bogányi Gergely, világhírű zongoraművész. Új magyar hangszer született. fotó: Bujnovszky Tamás A forradalmian új Bogányi zongora fejlesztésének középpontjában a lehetséges legtisztább, legkiválóbb minőségű hangzáskép; új és bátor hang megteremtése áll. A hagyományos, ám némileg átalakított páncéltőkés szerkezetbe egyedi fejlesztésű kompozit rezonáns (hangzófenék) került beépítésre. Az új rezonáns gyakorlatilag teljesen ellenáll a környezet változó hatásainak. Végsőkig letisztult zongorajáték válik lehetővé; kristálytiszta, egyenletes hangminőség, melyet sem a levegő magas páratartalma, sem szárazsága nem befolyásol többé. A hang lecsengési ideje jelentősen megnövekedett. A Bogányi zongora több mit 18 000 alkotórészből áll; a fejlesztő csapat a hosszú fejlesztő kaland során minden lehetséges technikai, műszaki irányt meg- vizsgált, s mindig a hangminőség tökéletesítéséhez vezető utakon haladt tovább. A lélegzetelállító Bogányi zongora dizájnt a klasszikus zene lendülete, hullámzása, áradása és áramlása ihlette: hullámok, ívek és letisztult vonalak harmóniája. Szemet, és fület gyönyörködtető. Lényegi újdonság a formabontó, a szokásos zárt struktúrát kinyitó két lábas tartószerkezet, amelynek különleges formai és technológiai kiképzése egy további, alsó hangcsatornát nyit a hallgatóság felé. Tíz év kutatás és tervezés vezetett Bogányi Gergely belső késztetésétől a megvalósulásig. Kitűnő formatervezők és hangszerkészítő mesterek csapatának együttes munkája hozta létre ezt a mesterművet. Időn túli hangzás.
A ZONGORAMŰVÉSZ ÚJ HANGOT HALL Éveken át játszottam úgy, hogy egy hang szólt a fejemben, de nem az, amelyet játszottam. Mindig a zongorából felcsendülő tényleges hangtól eltérő dimenzióban szólalt meg. Valahogy szebb, harmonikusabb és kecsesebb hangzás volt. Megértettem, hogy ugyanezt érezhette J. S. Bach, Beethoven és Liszt Ferenc. Olyannyira, hogy Liszt például együttműködött az akkori zongorakészítő mesterekkel, hogy a hangszer hangzása a fejében lévő ideálishoz közelítsen. Akkoriban ezek a híres zeneszerzők változást hoztak és egyes esetekben meghatározó lépések előidézői lettek a hagyományos zongoraépítésben. Évszázadokkal később, jómagam is erre az útra léptem. Szenvedélyesen és egyfajta belső kényszertől hajtva kutattam, kerestem a változás lehetőségét. Hogyan tudnám a fejemben zengő csodálatos és a valójában hangzó hang közötti különbséget áthidalni? Számtalan órát töltöttem a hivatásos zongorahangolómmal, aki világkörüli útjaimra elkísért. Minden zongorában a kiegyensúlyozott és minőségi hangzást kerestük. Ez azonban mindig nehéz volt, mivel minden koncertterem akusztikája, adottságai, aktuális fizikai körülményei másképp hatnak a zongora hangképére. A száraz vagy éppen párás levegő, a por ezek mind befolyásoló tényezők. Elérhető-e valamiképpen az állandó minőségi hangzás? A XIX. században élt Beregszászy Lajos, a legendás, bár igazságtalanul elfeledett magyar zongorakészítő, akinek a találmányai forradalmasították a zongora hangzását. Módosította a zongoramechanikát, új billentő szerkezetet konstruált, és felfedezte az úgynevezett cselló-rezonánst ( resonanz boden, vagy hangfenék), melyet a későbbiekben a Bösendorfer megvásárolt. A hídra szerelt agráffal kialakított domború hangfenék forma segítette elő azt a zengést, rezonanciát, amit manapság egy zongorától elvárunk. Az eredményeit megfelelően elismerték Münchenben, Párizsban, Londonban és Bécsben, a zongora eszméjének magyar módra történő megújításának hagyománya azonban nem teljesült halála után. Beregszászy emléke és éleselméjűsége nem hagyott nyugodni. Tulajdonképpen a Bogányi zongorában egy általa ihletett agráf rendszert alkalmaztunk. Szerencsémre egy csapat elkötelezett és zseniális formatervező, mérnök, zongorakészítő és hangmérnök csatlakozott hozzám ezen az úton. Ők is osztoztak nagyratörő terveimben, nevezetesen, hogy megalkossuk a modernkori zongora új dimenzióját, s mindezt úgy, hogy a hagyományos, klasszikus zongora örökség finomabb szempontjait a lehető legnagyobb tisztelettel és figyelemmel kezeljük. Mintegy 8000 mérnökórát kísérleteztünk modern anyagokkal, fotó: Bujnovszky Tamás különösen a rezonátorlemez esetében, mindvégig új műszaki megoldásokat keresve és a kapott új hangspektrumot újra és újra elemezve. Az új hang ideát menzúra számítások végtelennek tűnő során át pároltuk valósággá. A zongora elkészültével a kör bezárult; úgy érzem, hogy a zongoránk létrehozza az időn túli hangzást. Bogányi Gergely
ÚJ HANG- SZEMLÉLET 1 Több mint tíz év kísérletezés, tervezés és mestermunka eredménye. 4 A kompozit rezonáns, az átalakított és újragondolt agráf rendszer és a páncéltőke új formakoncepciója együttesen eddig nem tapasztalt minőséget hoz létre; új hangszemlélet és hangérzékelés születik: Az abszolút tisztán különváló hangok, a zene belső struktúrájának mélyebb értését, érzékelését teszik lehetővé. Ez a zongora újragondolása és újraértékelése: újraértelmezése a kezdetektől. A zongora új mechanikája, amelyet a németországi Louis Renner cég készít és szállít, a Bogányi zongorát tervező szakember csapat által éveken át végzett hosszadalmas és aprólékos mérések és menzúraszámitások eredményein alapul. hagyományt ugyanúgy gazdagíthatja. A Bogányi zongora egyedi és eredeti válasz az idők és a stílusok változására. 7 Ezt a zongorát egy zongoraművész ihlette. A hang és a hangzás minőségének mélyebb ismerete, a zongorajátékot a művész és a közönség számára egyaránt gazdagabbá tévő minőségre való törekvés. Új idők új zongorája, amely új utat nyit a zongoristák, szólóművészek és a klasszikus zene ínyencei számára. A Bogányi zongora új hangzásfilozófiájával hidat épít a múlt hagyományai és a jövő között. 2 A kompozit rezonáns forradalmian új gyártási technológiának köszönhetően ellenállóbb a legtöbb környezeti hatással, a meleggel, párával, hideggel, nedvességgel és szárazsággal szemben. A lehető legegyenletesebb hangzást és hangképet képes állandó minőségben biztosítani. A hang lecsengési ideje jelentősen megnövekedett. A nagyobb mennyiségű felharmonikusok következtében gazdagabb hangzású új rezonáns olyan hangátvitelt biztosít, amely a hagyományos versenyzongorákét is túlszárnyalja. A kompozit rezonáns, fizikai jellemzői következtében, jelentősen csökkenti a szükséges karbantartásra fordított időt. A zongorahangzás új filozófiája születik: a Bogányi zongora mögött ülő művész a nagyzenekari hangzást is át tudja könnyed eleganciával játszani. 5 A hagyományos három láb helyett a formatervezés során alkalmazott különleges két lábas struktúra lehetővé teszi, hogy a hang tisztábban és erőteljesebben érje el a hallgatóságot. A láb ívelt formája és kiképzése egyfajta erősítőként a zongora alól is a közönség felé vezeti a hangot. 6 A formatervezésének köszönhetően a zongora egyúttal funkcionális design tárgy, illetve műtárgyként is értékelhető. fotó: Marjai Judit 3 A Bogányi zongora megújított agráf rendszere játék közben is felszabadítja a rezonátorlemezt. Ahogy a látványos építészeti kompozíciókban fejlődött tökélyre az új művészeti központok és koncerttermek stílusa, az új uralkodó trend a hangszerkészítési
fotó: Bujnovszky Tamás MIÉRT ÉRDEMES? Miért érdemes még fejleszteni a 21. században a zongorát? Hiszen a zongora közel 200 év alatt, a 19. század végére elérte ma ismert, tökéletes alakját. Mert ha egy eszköz 130 évig nem változik, az valószínűleg tökéletes. De ha ennyi ideje ugyanolyan, vajon nem érett-e meg az idő változtatni rajta, nem merültek-e fel újabb zenei igények azóta? Valószínűleg mindkét válasz igaz: igen is, és nem is. Az ellentmondás kibogozásához vissza kell tekintenünk a múltba, és pillantást kell vetnünk a jelenlegi helyzetre. A 18. század második felében rohamos fejlődésnek indult a fortepiano, öt esztendő elteltével már elavultnak számított egy modell, és így folytatódott ez az 1880-as évekig. A nagy klasszikusok, Haydn, vagy Beethoven életében több típusváltásra is sor került, és ez nyomot hagyott kompozícióikon. Liszt és a többi romantikus Klavierlöwe technikája, a darabok igényei életre hívták az újabb fejlesztéseket, illetve azok tették lehetővé a játékmódbeli újításokat. Jellegzetes tyúk-tojás eset, nem tudni ki járt elöl. Azt mondhatjuk, kéz a kézben haladt a fejlesztés. Személyes, sokszor baráti kapcsolatban álltak a cégtulajdonosok és a zongoristák. Sőt gyakran a művészek csaptak fel zongoragyártónak (pl. Clementi, Pleyel, Herz). Mindenkinek megvolt a maga kedvenc típusa, Chopin a Pleyel zongorákat kedvelte, Liszt az Erardokat. A gyárak persze már akkor is reklámarcként tekintettek a nagynevű művészekre. A fejlődés másik motorja (a közönségigény nyomán) a koncerttermek egyre növekvő mérete volt. A 19. század végére kialakult az a zongora, amely a legnagyobb zárt teret is meg tudta tölteni hanggal, a romantikus zenekaroknak is méltó partnere lehetett, mechanikája elég érzékeny és gyors volt, hogy a virtuóz igényeket kielégítse, és elég tartósnak bizonyult ahhoz, hogy kibírjon egy-egy koncertet jelentősebb elhangolódás, vagy elállítódás nélkül. Amikor ezek a célok megvalósultak, lényegében leállt a hangszer fejlődése.
A ma szinte egyeduralkodó koncert-zongora fajta, a Steinway cég (hamburgi gyártású) D-modelljelű hangszere még a 19. század utolsó évtizedeiben alakult ki, és azóta lényegében változatlan formában készül. Azóta nemigen sikerült meghaladni e hangszer képességeit, legfeljebb egyenrangúvá vált vele egy-két kivételesen sikerült más gyártású koncertzongora. A statisztika szerint a csekély számú egyenlők között mégis ez az első. Jogos büszkeséggel hirdeti a cég, hogy a világ koncerttermeinek 98%-a ezt a modellt használja. Csak egész kivételesen hallani koncerteken, vagy felvételeken egy-egy Faziolit, Bösendorfert, Yamahát. Igaz, hogy nincs két egyforma hangszer, de alaptulajdonságaikban megegyeznek egy azonos modell különböző példányai. A nem kifejezetten erre edzett fülű hallgató nem, vagy csak alig észlel különbséget közöttük. Pedig a teljesen egyforma, egy szériában készült darabok között is vannak különbségek, az egyik kissé lágyabb hangú, a másik valamivel fényesebb, stb. Még az elvileg tökéletesen egyformára szabályozott mechanikák között is van eltérés. A fontosabb gyártók ezért lehetővé teszik, hogy a vevő több azonos hangszer közül kiválassza a neki megfelelőt. Különböző gyártók hangszerei valamivel jobban különböznek egymástól, de azért ezek sem annyira, hogy az bármilyen zavart okozzon a játékban, vagy a befogadásban. Még a szakmabeliek sem gyakran találják el ránézés nélkül, vagy hangfelvételről, hogy milyen típusú hangszer szól. Az elmúlt 60-70 évben lényegében teljesen uniformizálódott a zongorahangzás. A különbségtétel gyakorlatilag a Steinway D-modell egyes példányai közötti különbségekre korlátozódott. Emellett csak fokozza a nehézségeket, hogy rendkívül szubjektív egy-egy hangszer megítélése. Nemcsak az igaz, hogy más tetszik az egyik művésznek és más egy másiknak, de még a pillanatnyi kondíciótól, hangulattól, vagy épp a koncert előtti izgalomtól is függ a zongoráról alkotott véleményük. A hangszerész szakember sincs ezzel másképp: másképp hall reggel és este, és előfordul, hogy az egyik nap még tetszik neki, másnap már nem. És változó egy zongora állapota is. A precíz hangolás olyan, mint szitára vizet hordani. Beül a közönség, s ezzel kissé megváltozik a páratartalom, egy-két erősebb forte, s máris oda a tökéletes hangolás. Egy erősebb billentésű művész szólóestje után olykor el lehetne kezdeni újból mechanikát szabályozni. Érdekes jelenség, hogy nem csak a zongora, a többi ma használatos zenekari hangszer sem sokat változott az elmúlt bő évszázad alatt. De valljuk be: a szélesebb közönség által kedvelt zenei repertoár sem éppen naprakész. A mai zongoragyárak a művészek általuk is jól ismert (finoman szólva) óvatossága miatt nem erőltetik az innovációt. Nagy üzleti kockázatot rejt a változtatás, és itt nem működik a más iparágakban megszokott újdonságigény. Mindez annyiban érthető, hogy a hangszer a tanulás évei, évtizedei alatt a zenész testrészévé válik, s nehezen szokna hozzá újabbakhoz, vagy másféléhez. A 20. század zongora-fejlesztési kísérletei lényegében elhaltak, de ez nem jelenti azt, hogy az újabb zenei irányok, vagy az előadói praxis újrafogalmazása ne vetne föl új hangfotó: Járai László szerigényt. Gondoljunk csak a preparált zongorára, vagy az immár szintén hét évtizedes régizenei előadói gyakorlatra. De ezek megjelenése óta újabb majdnem háromnegyed évszázad telt el. Ha ma valaki zongorafejlesztésbe kezd, nem azért teszi, hogy jobbat alkosson az eddigieknél, hisz azt nemcsak nehéz lenne, a fentiek miatt értelme sincs. Hanem azért, mert mást akar. Más hangzást, más belső szólam-arányokat, másféle lecsengést, másféle fizikai és szellemi energiák megjelenését, röviden más lehetőségeket. Bogányi Gergely zongoraművészként is keresi a nagy kihívásokat, és szívesen kapcsolja össze az előadói tradíciókat saját egyéni elgondolásaival. Koncertjein felvillanyozó eredménnyel talált utat ehhez, hasonlóan hangszerépítési kezdeményezéséhez, amikor az elszánt szakember-csapattal a fizikai alapoktól újragondolták egy zongora létrehozását. Mert ismét eljött az idő, hogy a hangszer, mint fejlődése során annyiszor, inspiráló módon hasson az előadóra, lehetővé tegye a sokat játszott zenék bizonyos újraértelmezését. És azt is, ha akadnak erre fogékony szerzők, hogy új utat nyisson a friss kompozíciók számára. A hangszerépítőknek pedig új anyagok és módszerek adnak lehetőséget: pl. kompozit anyagok, vagy a számítógépes modellezés. Ezért nemcsak értelme van, de egyenesen szükségszerű, hogy változzon a zongora, amely még mindig alaphangszer, még mindig a zenei mondandó, és emberi önkifejezés egyik legfontosabb eszköze. Mácsai János zenetörténész, zongora technikus
ELŐTÉRBEN A CSAPAT Bolega Attila főkonstruktőr Üveges Péter Attila főtervező Cs. Nagy József zene technikus, intonációs szakember Bogányi Gergely, a halk szavú, mosolygós, nagyszerű zongorista hamar kapcsolatba került és összebarátkozott néhány, hason- fotók: Járai László lóan gondolkodó fiatal magyar szakemberrel, akik ugyanolyan komolyan érdeklődtek a zongoraművészet, valamint Beregszászy XIX. századi nyomdokait követve ennek a gyönyörű hangszernek a megújítása iránt. Íme, ők azok, akik a hosszú úton Gergelyhez csatlakoztak, és máig szoros munkakapcsolatot ápolnak vele. fotó: Bujnovszky Tamás
A ZONGORISTA A HÁTTÉRBEN Bogányi Gergely zenésznek született, magyar zenész családba. Briliáns technikája mély érzésű, művészi interpretációjával párosulva kiemelkedő nemzetközi előadóvá tette. Magyarországon, Vácott született és négyéves korában kezdett zongorázni. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen ( Zeneakadémia) a különleges tehetségek osztályában Baranyay László keze alatt tanult. Emellett a helsinki Sibelius Akadémián Matti Raekallio, az Egyesült Államok-beli Bloomingtonban, az Indiana Egyetemen Sebők György professzor irányította munkáját. Fischer Annie és Rados Ferenc több mesterkurzusán is részt vett. Professzorai közül szívesen emlékezik Annie-ra, aki rendkívüli hatást gyakorolt művészetére: rendszeresen oktatta és haláláig nagy becsben tartott mentora maradt. fotó: Marjai Judit Bogányi Gergely fiatalkorától kezdve számos országos és nemzetközi versenyen jeleskedett. Hatéves korában különdíjasa volt a nyíregyházi országos zongoraversenynek, amelyet kilenc évesen meg is nyert. További korai versenyei között említhető még 1990-ben a németországi Ettlingenben elnyert harmadik, illetve a francia Epinalban 1991-ben neki itélt második helyezés, ahol a legfiatalabb versenyző volt. Helsinkiben háromszor nyerte meg a finn rádió Helmi Vesa versenyét. 1993-ban a mind a budapesti Chopin és Mozart versenyen, valamint az Indiana Egyetem 1994-es zenei versenyén első helyezett lett. 1996-ban a világ egyik legrangosabb versenyén, az ötévenként megrendezésre kerülő budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyen diadalmaskodott. Bogányi Gergely rendkívül fiatalon, 22 éves korában, elnyerte szülővárosa legnagyobb kitüntetését, a Vác város díszpolgára címet. 2000-ben a magyar Kulturális Örökség Minisztériumától megkapta a Liszt-díjat, 2002-ben pedig a Fehér Rózsa-lovagrend érdemkeresztje kitüntetést adományozta neki a finn köztársasági elnök. 2004-ben Magyarország Köztársasági Elnöke Kossuthdíjjal, szülőföldjének legrangosabb művészeti elismerésével tüntette ki. 2010 novemberében a lengyel kormány egyedi művész állampolgársággal, Chopin útlevéllel jutalmazta Bogányi Gergely zongoraművészt.
Zengafons Kft. H-2640 Szendehely, Ady Endre u. 17. zengafons.hu Általános, üzleti információ: managing.director@boganyi-piano.com Layout, kreativ igazgató: Boyd Benkenstein / Quay Europe Nyomdai előkészítés: High Voltage Kft. Nyomda: Keskeny és Társai 2001 Kft. Támogató: Kommunikációs támogató: boganyi-piano.com