Diákélet 77
A DIÁKÖNKORMÁNYZAT MUNKÁJA A 2009/2010-ES TANÉVBEN A diákönkormányzat éve fontos teendőkkel kezdődött. Az iskolavezetés által javasolt házirend-módosításokat vitattuk meg. Több ülésen is részt vett Farkas Barnabásné igazgatóhelyettes tanárnő, hogy segítsen nekünk közelebbről is megismerni a változtatásokat. A diákönkormányzat október közepén kisebb változtatások kiharcolásával szavazta meg a házirend módosítását. Október második felében választottunk új elnököt a leköszönő Réti Bálint helyére. Az új elnök Seager-Smith Dániel 10. C osztályos diák lett. Novemberben került sor a gólyabálra, amelyet még augusztusban előzött meg a gólyatábor. A szervező osztály (a 11. D) még az előző tanévben nyerte el a szervezés jogát. A gólyabál napján hagyományainkhoz híven gólyanapot tartottunk, amelyen a gólyáknak különböző vicces feladatokat kellett teljesíteniük. Decemberben iskolánkat is meglátogatta a Mikulás a krampuszaival, a diákoknak szaloncukrot osztva. Januárban nagy erőbedobással készültünk az iskolai farsangra. A 11. C diákjai ismét óriási segítséget nyújtottak a diákönkormányzatnak a szervezésben, így több új elképzelés is megvalósult. A farsang főleg az alsóbb évfolyamok közt volt sikeres, de több idősebb diák is megjelent. Tavasszal kevesebb teendőnk volt. A gólyatábori pályázatok elbírálása után került sor hagyományosan Az év diákja választásra. Ezt a díjat kitűnő diákönkormányzati munkájáért Réti Bálint kapta. Az év tanára díjat Seager-Smith Dániel az évzáró ünnepségen adta Szabó Pap Edit tanárnőnek. Mint általában, a diákönkormányzatnak ismét sűrű éve volt, de a gyűléseken jelenlévő diákok remélhetően jövőre is vállalják feladatukat, hogy folytatódhasson eredményes munkánk. Seager-Smith Dániel 10. C Kubinyi Stella 7. A 78
Gólyatábor - ahogy mi szerveztük Egy évvel ezelőtt, tizedikes fejjel és nagy elszántsággal vágtunk bele a gólyatábor szervezésébe. Először évfolyamtársainkkal kellett ringbe szállnunk, hogy elnyerhessük a lehetőséget a bizonyításhoz. Egy pályázatot kellett írnunk, melyben részleteztük terveinket a táborral kapcsolatban, illetve egy motivációs levelet, amiben leírtuk, miért mi vagyunk a legjobb választás. Miután megtudtuk, hogy mi lettünk a befutók, nagy volt az öröm, majd szépen lassan tudatosult bennünk, hogy nagyon sok munkánk van még. Egy nyári napon 12-en ültünk a szobámban. Alig hallottuk egymást, 3 óra alatt mégis megszülettek a feladatok, a részletes programok. A csapatokat színek szerint osztottuk szét, amit karszalagokkal jelöltünk. Minden ifihez tartozott egy csapatnév, mint például CsavarGólya, VigyorGólya, stb Elérkezett a várva várt nap, amikor gólyáinkkal találkoztunk a pályaudvaron. A vonaton beosztottuk a csapatokat, majd a helyszínen rövid útbaigazítást kaptak tőlünk. Már az első nap elmondtuk nekik, hogy mire kell számítaniuk, és milyen ügyességi feladatokat kellett elvégezniük. Este minden csapatnak a napközben megírt csapathimnuszt kellett előadnia, amiket pontoztunk, majd 11-kor aludni mentek. A második napjuk is eseménydús volt, sok feladattal, este pedig megválasztottuk a tábor legszebbjeit, azaz Mr. és Ms. Gólyát. Miután kihirdettük a nyerteseket, profi hangtechnikánknak köszönhetően egy felejthetetlen bulival kedveskedtünk nekik. Kifulladásig táncolt mindenki, később pedig mit sem sejtve aludni mentek. Az ifik pedig megmutatták, milyen kedvesek tudnak lenni, és maximális hangerővel ordítva berobbantunk a szobákba éjjel 3-kor. Volt, aki vizet kapott a nyakába, de kivétel nélkül vakuztunk mindenkinek az arcába. Pizsamában tereltük ki őket a mólóra, ahol körülbelül 3 km-t futottak, közben rengeteg erősítő gyakorlatot végeztek. Mondanom sem kell, hogy az ifik is végig csinálták ugyanezt 2 éve. Egy órán keresztül kínoztuk őket, majd mehettek aludni, de 8-kor már ébresztettük őket. Ez volt az utolsó nap, amikor a gólyák kézbe kapták a feladatsort, és mindenki szétszéledt, keresve a legjobb megoldást. Délután eredményt 79
hirdettünk, és felavattuk őket különböző ínycsiklandozó ételekkel és italokkal, de valahogy nem volt őszinte a mosolyuk. Hazafelé a vonatúton névre szóló okleveleket kaptak az emlékeik mellé, majd hogy felébresszük őket, a búcsúzásnál csak annyit mondtunk nekik: Holnap találkozunk az iskolában! Ezzel a mondattal nem csak bennük, de bennünk is tudatosult, hogy nemcsak a tábornak, de a nyárnak is vége van, sajnos. Tóth Bori 11. D Garamvölgyi Dániel 7. A 80
A 2009-2010-es tanévben ismét megrendezésre került a korábbi években is nagy sikereket aratott Móricz Akadémia. Minden évben újabb és újabb tanulók mutathatják be kedvenc témáikat, egy prezentációs előadás keretében, illetve azok is, akik már előző években megkapták akadémiai tagságukat. Mint minden évben, így az idén is egyre többen jelentkeztek a megmérettetésre, ez az év azonban egy kicsit más volt Ezúttal a zsűriben nemcsak a szakértő tanárok, hanem a korábban előadó diákok is részt vehettek. Nagy Lizával együtt mi, diákok is betekinthettünk a,,kulisszák mögé, és véleményt formálhattunk társaink előadásairól, mi is szavazhattunk, hogy melyik tanuló kerülhet be a Móricz Akadémia tagjai közé, illetve ki erősítheti meg tagságát. Furcsa volt, hiszen most először nem mi adtunk elő, hanem nekünk, és ez teljesen új dolog volt. Kevesen kapnak rá lehetőséget, hogy tanáraik szemével láthassák diáktársaik munkáit. Mindenki azt gondolja, hogy ítélkezni sokkal egyszerűbb mások felett. Valójában, ha tényleg értékes véleményt szeretnénk alkotni, rengeteg erőfeszítést kell tenni annak érdekében, hogy megismerjük a másikat, meglássuk pozitívumait, és közben még a zsűri által elvárt követelményekre is ügyeljünk. Minden napra megvoltak a kijelölt előadók. Az előző évektől abban is különbözött a mostani, hogy egyre színesebb előadásokat láthattunk. Volt, aki kísérletezett, volt, aki rejtvényként mutatta be a témát, és a végén nekünk kellett kitalálni, kiről is szólt az előadás. Miután az összes bemutató lezajlott, minden nap a tanárokkal együtt beszéltük meg a véleményünket. Mi ketten, diákok főleg az előadásmódot, a magabiztosságot és a prezentációt értékeltük, de sokszor a szaktanárok szakterületére is elkalandoztunk. Nehéz volt, hisz el kellett tekintenünk attól, hogy kit 81
ismerünk, akikről tudjuk, hogy amúgy hogy teljesítenek. Furcsa volt néha saját tanárainkkal,,szembeszállva kritikát vagy pozitívumot mondani. Amikor közösen nem tudtunk dönteni, a szavazás volt a döntőbíró, de ha nem voltunk megelégedve, jó érvekkel meg tudtuk változtatni a másik véleményét. Az akadémiai ülések négy napig tartottak, és pénteken a nagyszünetben kihirdettük az eredményeket. (Az előadók körülbelül 33%-a került be, amely a korábbi évekhez képest alacsonyabb, de ahogy nő az ember, egyre nagyobb elvárásokat kell teljesítenie.) Sokan bejutottak, de akik nem, azok sem csüggedtek, már most jelezték, hogy jövőre újra próbálkoznak. Mi pedig köszönjük a lehetőséget, hogy részt vehettünk a zsűrizésben! Bertényi Ákos 10. A A Móricz Akadémia alapító tagjai: Becsey Dóra, Lajos Luca, Tóth Mária, Tréfás Luca, Dancsa Nábráczky Kinga, Bertényi Ákos, Nagy Liza, Oldal Márton, Sápi Réka, Tárczy Annamária, Esztergomi Tünde, Siklós Lili, Hermann Chantal, Rikk Mónika Új tagok 2009-ben: Csontos Gergely, Skobrics Kata, Szabó Dominik, Cseh Dorottya, Kovács Ádám, Barcs Júlia, Rády Ákos, Horányi Eszter, Horváth Norbert, Gombos Nóra, Bozsó Gergely, Szentes László Új tagok 2010-ben: Cserdi Zsófia, Szűcs Gábor, Csizmadia Anna, Seager-Smith Dániel Háberman Shani Lee 7. A 82
Játék az idővel avagy rendhagyó irodalom óra avagy játsszunk színházat A tavalyi évben a Spidronműhely néhány oszlopos tagja látogatott el hozzánk. Hogy kik ők? Tulajdonképpen egy alternatív alkotó közösség, akik magukat kutatóknak nevezik. És kutatnak is, az élet minden terén, mint ahogy ez kiderült a rendhagyó irodalom órán, amit nekünk tartottak. A társulat legújabb művét hozta el nekünk, ez pedig García Lorca Öt év múlva című darabjának színpadra állítása volt, melyet a kutatók újraértelmeztek, átalakítottak; maga az író eljátszhatatlannak, színpadra vihetetlennek ítélte drámáját, a rendező, Tompa Ádám azonban gyöngyszemként fogta föl. Tulajdonképpen az óra, amit tartottak, egy kis ízelítő volt a darab mibenlétéből, és arról, hogyan születik meg a papírra írt sorokból egy élő előadás. És abból is, hányféleképpen lehet életre kelteni egy jelenetet. Nekünk magunknak kellett újragondolnunk ezt a drámát, és megpróbálni eljátszani. A vállalkozó szelleműek egészen érdekes szituációt hoztak ki a választott részletből, mondhatni elég alternatív felfogások születtek: pont ez volt az óra célja. A kutatók csak az óra utolsó negyedében mutatták meg, hogy ők mire is gondoltak, és hogyan is viszik színpadra a Merlin próbatermében ezt a nyilvános kísérletet az idővel. A rendhagyó óra után az osztályból sokan mentünk el, hogy megnézzük a darabot egészben: az előadást követően a színészek még egy kis beszélgetést is tartottak a közönséggel, ahol válaszoltak minden kérdésre (mivel a darab kétségtelenül hagyott maga után kérdezni valót). Kifejezetten érdekes élmény volt, óra és darab együtt; bárkinek szívesen ajánlom a Spidronműhely kutatásait. Sugár Vera 11. B 83
Bánk bán, másképp A Bánk bán című tragédia (uncsi? vagy inkább hosszú? vagy csak nehezen érthető?) nem tartozik a diákok kedvenc kötelezői közé. Miután elolvastuk és végigelemeztük Katona József művét, úgy döntöttünk, engedünk Ferge tanárnő unszolásának, felkerekedünk és megnézzük a sokat vitatott színházi előadást is, a Bánk bán juniort. Azt mondják, ha egy fegyver van a színpadon, annak egyszer el is kell sülnie. Ebből kiindulva, ha egy vízzel teli üvegtartály van a színpadon, ott a végén valaki (vagy senki) nem marad szárazon. Még a közönség sem. A Nemzeti Színház kisebbik termében várakozva farkasszemet néztünk a sötétben a székeken ülő színészekkel és a baljóslatú üvegmedencével. És vártunk. Mikor a színpad egyszer csak fénybe borult, minden eleme veszélyt sugárzott. Nemcsak a medence miatt, hanem mert csupa ferde síkból, lépcsőkből és emelvényekből állt. De hamar kiderült, ezek közül egyik sem felesleges, mert a színészek minden lehetőséget ki is használtak, miközben a darab cselekménye úgy bontakozott ki a szemünk előtt, mintha mi is a részesei lettünk volna. Voltunk lázadó tömeg, figyelmes hallgatóság, pártütő összeesküvők. A darab feszültségét pedig nemcsak a cselekmény és a szavak ereje, de a látványa is folyamatosan fenntartotta. Művér, éles kiáltások, hatalmas esések. (Ezek közül az egyik még csak nem is volt szándékos. A szíven szúrt hullát cipelő színész nem az emelvényre lépett, hanem a levegőbe, és akkorát esett a szerencsétlen halottal, hogy mindenki felszisszent a nézőtéren. Én a hullát sajnáltam a leginkább. Szegénynek hagynia kellett, hogy a hátára essen, egyetlen szó nélkül. Nagy tisztelője vagyok.) A medencében pedig nem egy, hanem az összes szereplő megmártózott (volt, aki már csak halálában). Egyszóval, a látvány nem hagyott maga után kívánnivalót. Mikor pedig mi lettünk a felkelő tömeg, még egy papírból készült magyar zászlót is kaptunk, ami rengeteg funkciót látott el a darab során. Tudtunk vele integetni a tapsnál, ráírni, hogy Kussolj! és felmutatni a mögöttünk ülőknek, ha beszéltek, illetve lengetni, ha végre történt valami kevésbé tragikus (és ez, lévén, hogy a Bánk bán mindig csak Bánk bán marad, nem sokszor fordult elő). A darab végén, mikor Endre király belépett a terembe, mindenki elhallgatott. A színpadot ekkorra már elborította a víz, a művér és a széttört kellékek romjai, átéltünk már lelkesedést, árulást és tragédiát. És már semmi más nem voltunk, csak a magyar nép, akihez a királyuk szól. Csend. Aztán taps. Visszataps. És megint. Mikor elhalványult a fény, kiáramlottunk a teremből. Volt, aki vizesen, volt, aki megtépázott zászlóval, de mind elégedetten. Azt hiszem, ilyenért érdemes színházba menni. Tréfás Luca 10. A Rajz: Ádám Balázs 11. C 84
MÓRICZ-NAPOK 2010 2009-ben a Móricz-napokat az ókori görög világ bemutatásával töltöttük. A programsorozat a következőképpen alakult: Az osztálydekorációk témái az ókori Hellász szellemi életéhez, kultúrájához kapcsolódtak. 85
A témahét alatt megnyílt a Muszeion a kiállításon látható művek a korszak egy-egy jelentős alkotásáról készült másolatok voltak. 86
Közben az olümposzi istenek is köztünk jártak : élőképek személyesítették meg a görög mitológia legjelentősebb alakjait. Árész Hesztia Poszeidon Prométheusz Dionüszosz Artemisz 87
Végül pedig megrendeztük az I. Móricz-olimpiát, ahol több kimagasló sportsiker született. 88
És közben az istenek a fejükre estek. 89
Ritó Karina, Székely Gabriella, Trejer Dorottya 8. B 90