KALOCSA VÁROS BELTERÜLETÉN ÁTHALADÓ CSORNA-FOKTŐI ÉS SÁRKÖZI I. FŐCSATORNÁK REKONSTRUKCIÓJA

A szakdolgozat 2003-ban a Magyar Hidrológiai Társaság Lászlóffy Woldemár Diplomamunka Pályázatán a II. helyezést érte el FICSOR MÓNIKA KALOCSA VÁROS BELTERÜLETÉN ÁTHALADÓ CSORNA-FOKTŐI ÉS SÁRKÖZI I. FŐCSATORNÁK REKONSTRUKCIÓJA (SZAKDOLGOZAT) EÖTVÖS JÓZSEF FŐISKOLA MŰSZAKI FAKULTÁS BAJA 2003

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS...5 1. TÉMAFELVETÉS...6 2. A VAJAS KIALAKULÁSA, FEJLŐDÉSÉNEK RÖVID TÖRTÉNETE...7 3. KALOCSA VÁROS TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI...11 3.1 Földrajzi helyzete...11 3.2 Az éghajlat néhány jellemzője...11 3.3 Vízrajza...12 3.4 Potenciális növényvilág...13 3.5 Potenciális állatvilág...15 4. A VAJAS JELENLEGI ÁLLAPOTA...16 4.1 Előzmények...16 4.2 Vonalvezetés, mederviszonyok...16 4.2.1 Szakaszolás...16 4.2.2 Az egyes szakaszok jelenlegi állapota...17 5. A VAJAS VÍZMINŐSÉGE ÉS ANNAK VÁLTOZÁSAI...20 5.1. Kémiai, hidrobiológiai, bakteriológiai mutatók értékelése...20 5.1.1 A Sárközi I. főcsatorna vízminősége 1986. januárjától 1994. decemberig és 2000. januárjától 2002. decemberig terjedő időszakban...21 5.1.2 A Csorna-Foktői árapasztó főcsatorna vízminősége 1986-tól 1994-ig terjedő időszakban...37 5.2. A vízminőség összefoglaló értékelése...52 5.2.1. A Sárközi I. számú főcsatorna vizének minősítése Felföldy szerint:...54 5.2.2. A Csorna-Foktői főcsatorna vizének minősítése Felföldy szerint:...55 2

5.2.3. A Sárközi I. számú főcsatorna vizének minősítése a MSZ 12749-nek megfelelően:...56 5.2.4. A Csorna-Foktői főcsatorna vizének minősítése a MSZ 12749-nek megfelelően:...57 6. AZ EURÓPAI UNIÓ VÍZ KERETIRÁNYELVE...60 7. A VÍZMINŐSÉGET BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK...65 7.1 A feliszapolódás...65 7.2 Szakszerűtlen csapadékvíz bevezetések (illegális szennyvízbevezetések)...65 7.3 Illegális hulladéklerakások...66 7.4 Engedély nélküli horgászat...66 8. A CSATORNÁVAL SZEMBEN TÁMASZTOTT IGÉNYEK...67 8.1 Eredeti funkció...67 8.1.1 Belvízelvezetés...67 8.1.2 Öntözővíz-igény kielégítése...67 8.1.3 Ipari vízkivétel...68 8.2 Új követelmények...68 8.2.1 Ökológiai igény...68 8.2.2 Rekreációs tevékenységek (télen korcsolyázás, horgászat)...68 8.2.3 Szebb tájkép, illetve városkép kialakítása...68 9. A REKONSRUKCIÓ KÖRNYEZETI HATÁSAINAK OPTIMALIZÁLÁSA A KHV SZEMPONTRENDSZERÉNEK FIGYELEMBEVÉTELÉVEL...70 9.1. A vízrendezés környezeti vizsgálata...70 9.1.1. Előzetes környezeti hatástanulmány...71 9.1.1.1. A tervezett tevékenység bemutatása...73 9.1.1.2. A beruházás, illetve tevékenység jellemző adatai...73 9.1.1.3. A tervezett tevékenység telepítési, technológiai lehetőségei, hatótényezői...74 9.1.1.4. A tervezett kotrási technológia ismertetése...77 9.1.1.5. A megmozgatott mederanyag mennyisége...78 3

9.1.1.6. A kikotort mederanyag minősége...78 9.1.1.7. A tevékenység elmaradásából származó környezeti következmények.80 9.1.1.8. A tevékenység környezeti hatásai...81 9.1.1.9. A tevékenység környezeti hatásainak értékelése...86 9.1.1.10. Összefoglalás...88 10. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK:...89 FELHASZNÁLT IRODALOM...90 MELLÉKLETEK 1. Fényképes melléklet.92 2. Átnézetes helyszínrajz M = 1:10000 3. Részletes helyszínrajzok 3.1. Csorna-Foktői főcsatorna részletes helyszínrajza M = 1:2000 3.2. Csorna-Foktői főcsatorna részletes helyszínrajza M = 1:2000 4. Csorna-Foktői főcsatorna hossz-szelvénye M V = 1:100 M H = 1:10000 5. Sárközi I. számú főcsatorna hossz-szelvénye M V = 1:100 M H = 1:10000 6. Csorna-Foktői főcsatorna jellemző keresztszelvényei M = 1:100 7. Sárközi I. számú főcsatorna jellemző keresztszelvényei M = 1:100 4

BEVEZETÉS Kalocsán születtem és élek ma is, így személyes élmények fűznek ahogyan a kalocsaiak ismerik a Vajashoz. Lakóhelyemhez viszonylag közel van, így nap, mint nap kapcsolatba kerülök vele. A várost átszelve kanyarog, eredendően meghatározza a városképet, így alapvetően befolyásolja annak hangulatát és esztétikai arculatát. Állapota az utóbbi években jelentősen leromlott. A meder feliszapolódott. Nyári időszakban a csatorna szinte teljes keresztmetszetében elnövényesedik. A víz sebessége lecsökken, beáll. Az iszapban anaerob folyamatok indulnak meg, ami szaghatással jár. A kedvezőtlen folyamatok meggátolására a kezelő által tervszerűen végzett mederkotrásokon túl jelentős beavatkozások szükségesek. Az illegális hulladéklerakások, illetve szennyvízbevezetések károsan hatnak a víz minőségére és esztétikailag rontják a városképet. Ez vezethette a város vezetőit arra, hogy lépéseket tegyenek a vízfolyás megmentése érdekében. A csatorna vízkészlete a Duna-völgyi főcsatornán keresztül a Dunából kerül bevezetésre. Kritikus időszakban lehetőség van további vízpótlásra a Foktő-Barákai vízpótlómű segítségével. A dolgozat tárgyát képező szakasz alsó és felső határához közel rendelkezik vízkormányzó művekkel, zsilipekkel. A csatorna kettős rendeltetésű. Fő funkciója a belvíz elvezetése, illetve öntözővíz biztosítása. Ez mellett ipari vízkivétel is települt a vízkészletre. A Kaloplasztik Rt. hűtővízként hasznosítja, míg a Kalocsa Paprika Rt. mosóvízként használja fel a csatorna vizét. A csatornával szemben új igények jelentek meg (ökológiai, rekreációs, tájképi, városképi), amelyeknek a jelenlegi állapotában nem felel meg. Szakmailag érdekes környezetmérnöki kihívás a Vajas rekonstrukció környezeti hatásainak optimalizálása. A rekonstrukció keretében a korábbi, helytelen beavatkozások vagy vízhasználatok következtében kialakult helyzetet akarjuk egy kedvező célállapot irányába befolyásolni, kifejleszteni. A meder-, terep- és tájrendezéssel lehetőség nyílik a Vajas eredeti élővilágának, ökológiai képének visszaállítására és gazdagítására, új élőhelyek teremtésére, valamint a rekreációs célok megvalósítására. 5

1. TÉMAFELVETÉS A témaválasztásnál fontos szerepet játszott: Kalocsa Város Önkormányzata tervbe vette a Vajas rekonstrukcióját. Geodéziai felmérés és tanulmányterv készült, amely azonban figyelmen kívül hagyja, illetve nem foglalkozik a környezeti jellemzőkkel és a csatorna általános és ökológiai állapotával, csak a meder- és lefolyási viszonyokkal. Kalocsai vagyok, és szükségesnek tartom a csatorna általános környezeti állapotának felmérését, valamint figyelembe vételét a rekonstrukciós munkálatok során. Szempontjaimat, a csatornát és környezetét érő szennyezések felméréséhez az érvényben lévő környezetvédelmi szabályozás, valamint az Európai Unió Víz keretirányelvvel kapcsolatos monitoring követelményei szerint alakítottam ki. 6

2. A VAJAS KIALAKULÁSA, FEJLŐDÉSÉNEK RÖVID TÖRTÉNETE Kalocsa és környékének vízrendszerét évszázadokon keresztül a Duna és mellékágainak áradásai határozták meg. A két legfontosabb mellékág, a nagyjából a mai Duna-völgyi főcsatorna nyomvonalán lévő Turján-Örjeg és a Vajas szabályozták a Kalocsa környéki állandó és időszakos vízfolyásokat. A Vajas, Kalocsa legrégibb és leghíresebb vízfolyása. Már Anonymus is említette gesztájában. A középkori Vajas Foktőnél ágazott ki a Dunából. Kelet felé haladva érte el Kalocsát, ahol délnek fordulva, a Dunával nagyjából párhuzamosan, kb. 150 km hosszan haladva a mai Jugoszláviában lévő Bács és a horvátországi Valkóvár között torkollott a Dunába. A Duna mederváltozásai miatt több helyen egybeesett a Vajasmeder a Duna medrével, sőt a jugoszláviai Monostorszeg és Apatin között a Duna jobb oldalára is átkerült. Több helyen lefűződésekkel összeköttetésben volt a Dunával. A középkorban az Örjeg és a Vajas közötti területet a terepviszonyok felhasználásával kialakított, rendszeresen karbantartott, kettős rendeltetésű csatornák hálózták be. A környéken lakó emberek öntözéses gazdálkodást folytattak. A török megszállás idején a Vajas egyes részei és a mellékágak nagy része feliszapolódott, eltömődött, vízutánpótlását a dunai árvizek és a belvizek biztosították. A Vajas Foktő és Kalocsa közötti szakasza is feliszapolódott. Medre helyén keletkezett mélyebben fekvő területekből kitűnő kaszáló lett. A török kiűzése után a visszamaradt csatornamaradványokból alakult ki Kalocsa környékének vízrendszere. A XVIII. században még csak elvétve foglalkoztak a belső vízrendszer karbantartásával, javításával. Elsősorban a dunai árvizek elleni védekezésen volt a hangsúly. A középkori öntözéses gazdálkodás ártéri gazdálkodássá alakult át. Az 1872-ben alakult Pestmegyei Sárközi Dunavédgát és Csatornázási Társulat hozzáfogott a Kalocsai Sárköz belvizeit levezető vízfolyások, csatornák, köztük a Vajas rendbehozatalához. A holtágakat csatornákkal kapcsolták össze és az így kialakult csatornarendszer vezette le a Kalocsai Sárköz belvizeit. A csatornarendszer egészében csak magas vízálláskor volt víz, kisvíz idején csak a csatornák mélyebb részein, az egykori holtágak medrében maradt víz. 7

A XIX. században a város határain belül a Vajas két szigetet fogott közre. A Pétersziget a mai Kalocsa Paprika Rt. és a Margit Malom területének találkozása tájékán volt. A Vajas, az Irága (másik nevén Ér ága) és az 1866-ban kiásott csatorna fogta közre, de határai ma már nem ismertek pontosan. A másik sziget, a Páva sziget lényegesen nagyobb volt. A jelenlegi meder, a ma már feltöltött Damjanich utca menti Vajas-ág és a mai Vágóhídi csatorna fogta közre. A kiépített belvízelvezető csatornarendszer négy fő csatornája: a Dunavölgyi főcsatorna, a Csorna-Foktői árapasztó főcsatorna, a Sárközi I. számú, II. és a III. számú főcsatorna. Kalocsa és közvetlen környékének vízrendszere jelenleg a Csorna-Foktői árapasztó főcsatornához, az I. számú és a III. számú főcsatornához csatlakozik. Napjainkban a köznyelv a Vajas nevet a Csorna-Foktői árapasztó főcsatorna Kalocsán belüli, a Sárközi I. számú főcsatorna torkolatáig terjedő szakaszára és a Sárközi I. számú főcsatornára használja. Csorna-Foktői árapasztó főcsatorna Az 1930-as években megépített Duna-völgyi főcsatorna árvizes és csapadékos években nem tudta levezetni a nagy mennyiségű vizet, így az alsó szakaszán, a Kalocsai Sárközben is rendszeresen kilépve medréből, árvizeket okozott. A rendszeres árvizek levezetésére övcsatornákat építettek. Az árapasztó főcsatorna építése az 1927-ben elkezdett Vajas rendezésének a folytatása. A Vajas városon belüli szakaszának kiásása 1935-től több részletben történt. Először a Foktői úti híd és a Kőégető híd közötti szakasz készült el, majd 1940 nyarán a Margit Malom és a Foktői úti híd közötti szakaszt ásták ki. A mai Kubikus Park melletti részen a régi Vajas meder kb. 100 m széles volt, míg más helyeken csak pár méter. A munkálatok során a mai Kalocsa Paprika Rt. Telepe és a Foktői úti híd között 24 m széles medret alakítottak ki, a Foktői úti híd felett pedig ettől keskenyebbet. A kitermelt földdel részben a Margit Malom melletti alacsony területet, részben a piacteret töltötték fel. Nagyjából a városon keresztül átfolyó Csorna-Foktői főcsatorna Érsekkerti kanyarulatától az I. számú főcsatorna kiágazásáig tartó részének neve a XIX. század első feléig Csilás Palé (Tsilás Palé, Rivus Tsilas Pali) volt. Később ez az elnevezés feledésbe merült, a vízfolyást Vajas néven említették, így nevezik ma is. Az Érsekkert melletti kanyarulatra a Görbe Vajas nevet is használták. 1941 őszén kezdték meg a Pataji úti híd feletti szakasz, valamint a Vajas és a Duna közötti szakasz kiásását. Ez 8

utóbbit, a Csorna-Foktői árapasztó főcsatornának az I. számú főcsatorna csatlakozásától nyugatra eső szakaszát a kalocsai köznyelv Giga néven emlegeti. A csatorna városon kívüli része általában a már meglévő csatornák vagy régebbi vízfolyások medrének vagy medermaradványainak felhasználásával épült. A csatorna teljes egészében 33380 fm hosszban csak a háború befejezése után készült el. A csatorna a csornai duzzasztónál ágazik ki a Duna-völgyi főcsatornából, nyugati irányba halad. A csornai lőtér feletti zsilipes hídnál ágazik ki belőle a III. számú főcsatorna. Pécsi szállásnál délre, majd nyugatra fordulva, Szakmár felett haladva ér a kalocsai határ közelébe. Ott délre, majd a Kiülési csatorna csatlakozásánál ismét nyugatra fordul. A városon áthaladva a Kalocsa Paprika Rt. telepénél nyugatnak fordul. Foktőnél éri el a Duna töltését, ahol belvízátemelő szivattyútelepen keresztül jut az ártérre. Ott ismét déli irányba fordul, és Meszesnél ömlik a Dunába. (1-3. számú térkép) Szelídi-tavi csatorna A Szelídi-tó felesleges vizének levezetésére építették 1941. szeptembere és 1943. január eleje között. A Csorna-Foktői árapasztó főcsatornát a Dunapataji híd mellett éri el. A csatorna hossza 16728 fm. Sárközi I. számú főcsatorna Az egykori Vajas medrét 1927 februárjában a csanádi zsiliptől kiindulva kezdték el rendezni. A rendezési munkákkal 1934 decemberében érték el a mai Bátyai úti hidat. A Kalocsa Paprika Rt. Üzemi hídja mellett ágazik ki a Csorna- Foktői árapasztó főcsatornából, délnek fordulva Bátya érintésével Miske irányába halad, ahol irányt váltva Dusnok mellett elhaladva Érsekcsanád közelében torkollik a Dunába. A csatorna hossza 50405 fm. Vágóhídi csatorna Egy, ma már betemetett Vajas-ág maradványa. A Vajas szabályozása előtt a Vajas egyik ága az autóbusz pályaudvar mögötti, ma már feltöltött terület helyén kb. a mai Legelő sorig ért, innét nyugatra fordulva, nagyjából a mai Bátyai úti híd mellett 9

tért vissza a Vajas medrébe. Az autóbusz pályaudvar mögötti területen az 1862-es árvíz idején keletkezett a Móder kobolya, amely az egykori Móder fatelepről kapta a nevét. A kobolya legnagyobb részét az 1970-es évek első felében feltöltötték. Maradványából a közelmúltban záportározót alakítottak ki, ahová a város középső részének csapadékvizét vezetik. A megmaradt Vajas ágtól a Móder kobolyát 1961- ben a Ciglédi út áttöltésével elválasztották. Az út alatti csatornával elvileg megmaradt az összeköttetés, de kérdéses, hogy a kobolya későbbi feltöltésével mi lett a föld alatti csatorna sorsa. A megmaradt Vajas-ág mivel a városi vágóhíd mögött húzódott, a Vágóhídi csatorna nevet kapta. A csatorna jelenlegi nyílt szakaszának hossza 450 fm. [1.] 10

3. Kalocsa város természeti adottságai 3.1 Földrajzi helyzete Kalocsa város Bács-Kiskun megyében, a Duna bal partján, a folyótól 5 kmre, a Sárköz északi részén a Kalocsai-síkságon fekszik. A Sárköz és a Kalocsai-síkság a Duna-völgyi tájegység része. A Duna mentén Dunapataj Kalocsa Miske Hajós között típusos ártéri, sárga öntésiszappal, lösziszappal befedett magasabb szint, az ún. kalocsai terasz fekszik. A felszínbe egészen szabályos félkör alakú feltöltött morotvák mélyednek (pl. Völgyitó, Száz-tó). Közülük ma már csak a Szelídi-tóban van állandóan víz. A tó vízpótlását a Kékesi réten tározott, ülepített vízzel a Kiskunsági Nemzeti Park és Dunapataj Önkormányzata beavatkozással biztosítja. A kalocsai terasz K-i felét nagy foltokban réti csernozjom fedi. A Duna mentét széles sávban kíséri a legfiatalabb homokos réti öntésiszap. Ahol ez réti talajra telepszik, ott van a paprika legjobb termőhelye. 3.2 Az éghajlat néhány jellemzője Kalocsa az alföldi területekre jellemző meleg száraz klímakörzetbe tartozik. Jellemző rá a rövid tél és a méréskelten forró nyár. Sajátos vonása a csekély borultság, a napfényes órák igen magas száma, a hőmérséklet nagy napi és évi ingadozása, valamint a viszonylagos szárazság és a nagyon alacsony légnedvesség érték. A felhőzet évi átlaga 54-56%, szemben a Nyugat-Dunántúl 66% feletti borultságával. Napfénygazdagsága kiemelkedő. A napsütéses órák száma a 2150 órát is meghaladja. A legmelegebb területek közé tartozik. Évi középhőmérséklete 10-11 C. A leghidegebb hónap (január) középhőmérséklete -1 - -2 C, míg a legmelegebb hónap (július) középhőmérséklete 21-22 C. 11

A téli napok száma csak 25-30. A fagyos napok száma, pedig még a 90-t sem éri el. Korán tavaszodik, már április 7-12. között az egész terület 10 C fölé melegszik. A nyári napok száma 80-85. Ősszel átlagosan október 17-21. között süllyed a hőmérséklet 10 C alá. A térség uralkodó szele az É-ÉNy-i, de a D-i szél is elég nagy gyakorisággal szerepel. Kalocsa környékén az átlagos évi csapadékösszeg 550-600 mm. Az évi csapadékmenetet a nyár eleji (júniusi) maximummal és őszi (novemberi) másodmaximummal, illetve téli (január-februári) minimummal jellemezhetjük. Nyáron gyakori az aszály. A kapilláris vízemelés kicsi, és az evapotranspiráció is kismértékű a növényzet szegényes volta miatt. Így aszályos nyáron délidőben alig haladja meg a relatív páratartalom a 10%-ot. A térség hóban szegény, a hótakarós napok száma 35-40 nap és az átlagos maximális hóvastagság 20-30 cm. [7.] 3.3 Vízrajza A Duna menti völgysík vízföldrajzilag különböző nagyságú területekre tagolódik, ebből a Csepel Solti-síkság kb. 2900 km², a Sárköz pedig kb. 300 km². A Duna-Tisza közi Hátság és a Mezőföld közötti hosszú, teknő alakú lapály K-i peremén húzódik a Duna hajdani pleisztocén medre. A vízfolyások valamilyen formában mind összefüggnek a Dunával. Ezek mind a Duna korábbi meder-, vízhozam- és szakaszjelleg-változásainak, valamint árvizeinek köszönhetik létüket. Ilyen volt a középvízi mederből kiágazó, eléggé mély medrű mellékág, a szabályozások előtt Foktőnél a Dunától elváló Vajas-fok. 12

Valamennyi helyi vízfolyás partjait magasabb hátak választják el a távolabbi felszíntől. Ezek létrejötte a sajátos vízrajzi viszonyokban gyökerezik. Árvizek alkalmával a Duna bő hordalékú vize rajtuk keresztül futott ki a síkságra. Amikor a medrük megtelt vízzel, a mélyedésekből kilépő áradó víz homokos-iszapos hordaléka közvetlenül a partok mentén rakódott le. Így az erek, fokok mentén ugyanolyan természetes gátak (hátak, porongok) alakultak ki, mint a Duna mederszegélyén a szabályozások előtt. Ezek a medreket kísérő emelkedések akadályozták meg az árhullám levonulása után a kilépett víz maradéktalan visszahúzódását. A földrajzi nevekből adódóan a terület egykor a Duna ártere volt kiterjedt mocsár- és lápvilággal. A folyószabályozás után a terület lecsapolása belvízelvezető csatornákkal történt. A belvízmentesítő csatornahálózatok kiépítéséhez a természetes medrek és mélyedések nyomvonalait nagymértékben felhasználták. Legjelentősebb ezek között a völgy K-i peremén, a Hátság aljában, az utolsó dunai fattyúág nyomvonalában haladó Duna-völgyi Főcsatorna. Ezek a csatornák adják a mai táj jellegzetes arculatát, ugyanakkor elsődleges céljuk a belvízelvezetés és fontos szerepet játszanak a mezőgazdaság számára öntözővíz biztosításában. A csatornák jellegzetesen kis vízfolyások, csekély vízhozammal, vízszintingadozásokkal. A mezőgazdasági területekről bemosódó tápanyagterhelés elősegíti az eutrofizációt, a csatornák gyors feltöltődését. [6.] 3.4 Potenciális növényvilág Az Alföld eredeti növénytakarójának kialakításában az éghajlatnak volt nagy jelentősége. A klímazonális társulások mellett különösen a folyószabályozásokig igen kiterjedtek voltak a víz által befolyásolt növénytársulások. A Duna mentén ártéri ligeterdők és mocsarak alakultak ki. A folyószabályozás után az egykor terjedelmes vízi, ártéri, mocsári és lápi növénytársulásoknak napjainkra csak töredéke maradt fenn. Az egykori növény- és állatvilágot az ún. reliktum területek őrzik. A mikroszkopikus méretű fitoplanktonok közül jellemzően a kovaalgák és a zöldalgák dominálnak. 13

Az Alföld lassú folyású folyóvizeiben, így a Vajasban is gyakoriak a hínártársulások. Ezeknek két elkülönülő csoportja van: - A lebegő hínárok csoportjába tartozik a felszínen úszó békalencse. Leggyakoribb fajai a nagy zöld szőnyeget alkotó békalencse fajok. Itt él a rucaöröm és a rovaremésztő rence is. Ugyancsak ebbe a csoportba tartozik az alámerülő békatutaj-kolokán-hínárok együttese is. Tagjai közül a kolokán csak virágzáskor emelkedik a víz felszínére. Látványosak a békatutaj telepek tömegesen jelentkező fehér virágai. - A gyökerező hínároknak is két fő társulása ismert. A legelterjedtebb a nagyhínár alámerülő társulása. Fő állományalkotói a békaszőlő fajok. A víz felszínén úszó társulás a tündérrózsa hínár. Csodaszép virágaival (fehér tündérrózsa, tündérfátyol, vízitök, vidrakeserűfű, sulyom) a legismertebb növénytársulás. A vízpartokat szegélyező növénytársulások a nádasok. Fajösszetételük meglehetősen változatos. A nád mellett gyakran előfordul a tavi káka és a gyékény. Színpompás virágai közül megemlítendők a sárga nőszirom, a fehér virágú nyílfű, a virágkáka. A nádasokat helyenként felváltják a sekély vizekre jellemző magassásosok. Ezekben általában megtalálható a vízi hídőr, a sárga nőszirom, a vízi menta, a mocsári gólyahír és különböző zsurlófélék. Mivel a csatorna Kalocsa város belterületi szakaszán halad át, jelentősen befolyásolják a part menti növényzetet a városfejlesztési tervben meghatározott változtatások. Így egyes helyeken fákat, cserjéket, bokrokat vágnak ki, míg más helyeken újakat ültetnek. A csatorna partjára jellemzőek a kis fűz-nyár ligetek, ami néhol csak pár fából áll. Uralkodó fajai a szomorúfűz és a szürke nyár. Védett növényfaj a területen nem található. [11.] 14

3.5 Potenciális állatvilág Az állatvilág miként a kultúrtájjá alakult Alföld növényvilága is napjainkra meggyérült. A vízparti erdőkben élő hódok a folyamszabályozáskor pusztultak ki. A menyét, a görény, a vidra és a róka mellett a növényevők közül őzzel, vaddisznóval és borzzal találkozhatunk. A mezei nyúl, a pézsmapocok, a vízipocok, az ürge és a hörcsög zárják be a vadon élő állatok sorát. Hasonló szegényedést mutat az Alföld madárvilágának faj- és egyedszáma is. Az ártéri erdők leggyakoribb madarai: a nagy fakopáncs, a széncinege, a feketerigó, a kerti rozsdafarkú, a kakukk, a szürke gém és a nagy kócsag. A vízben lebegő planktonikus életet élő állatok mennyiségét nagymértékben befolyásolja a vízjárás. Az állati planktonban nagyobb számokkal képviseltek a kerekesférgek, az evezőlábú rákok és az ágascsápú rákok. Az úszó életmódot folytató ízeltlábúak közül említést érdemel az időnként halakra telepedő, vérszívó közönséges pontytetű, valamint több vízibogár és vízipoloska faj. Az összeszűkült vízivilág a halfajok számának csökkenésével is járt. Vizát már nem találunk a vizekben. Ponty, keszeg, kárász, sügér, csuka, harcsa, menyhal, kecsege azonban még akad a hálóba. Az Alföld természetes rovarfaunája az intenzív mezőgazdasági termelés következtében napjainkban erősen pusztul. Az őshonos háziállataink, például a bivaly, a szalontai sertés, a pumi, a komondor, a szürke marha és a racka juh állományának csökkenése sokat szegényített az Alföld állatvilágán.[6.] A területen több védett állatfaj található. A halak közül védett a lápi póc, amely csak elvétve fordul elő. Két védett kétéltű faj lelhető fel a térségben: a kecskebéka és a vöröshasú unka. Védett hüllő a mocsári teknős és a vízisikló. A legjellemzőbb védett madarak, amelyek itt költenek a nádi rigó, a cserregő nádiposzáta és a vízicsibe. A területen élő vidra fokozottan védett emlős. (Sereg György területi természetvédelmi őr szóbeli közlése alapján) 15

4. A VAJAS JELENLEGI ÁLLAPOTA 4.1 Előzmények A kalocsai önkormányzat 2002-ben jelezte a város belterületén áthaladó csatorna rekonstrukciójával kapcsolatos igényét. A rekonstrukció céljaként a feliszapolódott meder kotrását, a meder rendezését, biztonságos rézsűk kialakítását, járóutak, sétányok és kellemes környezet kialakítását jelölte meg. A Kalocsai Polgármesteri Hivatal az Alsó-Duna-Völgyi Vízügyi Építő Kft.-t kérte fel a rekonstrukció tanulmánytervének elkészítésére. 4.2 Vonalvezetés, mederviszonyok 4.2.1 Szakaszolás A rekonstrukció terve kiterjed a Kalocsa város belterületén áthaladó Csornafoktői főcsatorna 12+800 8+000 szelvények közötti szakaszára, a gázcsere teleptől a régi vasúti híd alatt mintegy 200 m-ig; továbbá a Sárközi I. számú főcsatorna 50+405-49+700 szelvények közötti szakaszára, a főcsatorna végétől és a Vágóhídicsatorna betorkolása alatti kanyarig (2. számú melléklet). A terv a következő szakaszokra tagolódik: Kalocsa-észak A város északi szakasza: a Csorna-foktői főcsatorna mellett lévő gázcsere teleptől, a Foktői úti híd felett, az Érsekkert sarkánál lévő kanyarulatig tart. (12+800 10+710 szelvények között) Kalocsa-belváros A városközponti szakasza: a Foktői úti híd felett az Érsekkert sarkánál lévő kanyartól a Kalocsa Paprika Rt. üzemi hídjáig tart. (10+710 9+184 szelvények között) 16

Kalocsa-nyugat A város délnyugati szakasza: a Kalocsa Paprika Rt. üzemi hídjától a Móra Ferenc utcai régi vasúti híd alatt a lakóterület határáig tart. (9+084 8+000 szelvények között) Kalocsa-dél A város déli szakasza: a Sárközi I. számú főcsatorna végétől a Vágóhídi csatorna betorkolása alatti kanyarig tart. (50+405 49+700 szelvények között) [3.] 4.2.2 Az egyes szakaszok jelenlegi állapota Kalocsa-észak: A csatorna 12+594 szelvényben lévő 51-es út vasbeton közúti hídja (1. számú kép) alatt jobb oldalon torkollik be a Szelídi-tavi csatorna (3. számú kép). Az egész szakaszon mindkét oldali parti sáv erősen elnövényesedett, az elhalt, száraz növényi részek (a nád szára) az időjárás következtében a vízbe dőlve beszűkítik a medret, így akadályozzák a víz szabad lefolyását (4-6. számú kép). A csatorna 12+130 szelvényében található Vasúti híd (7. számú kép) szomszédságában városi csapadékvíz csatorna bevezetése (9., 11. számú kép) terheli a vízfolyást. A Vasúti híd állapota leromlott, a hídfő terméskőből kirakott lábazata erősen megrongálódott (12. számú kép). A 11+673 szelvényben vasbeton közúti híd (Kőégető híd) található. A szakasz végén elterülő Érsekkert szélén húzódik a régi kalocsai körtöltés maradványa. A körtöltés és a csatorna közötti terület fákkal, cserjékkel, bokrokkal benőtt (15-16. számú kép). Ezen a részen a jobb parti járóutat a kiskertek tulajdonosai használják. A hobbikertek végében, a csatornától pár méterre trágyadombok, kisebb illegális hulladéklerakások találhatók, amelyek elsősorban kerti hulladékból állnak (15. számú kép). A szakasz végén, a jobb parton csatlakozik a vízfolyásba egy önkormányzati csatorna, melynek állapota igen elhanyagolt (18. számú kép). 17

Kalocsa-belváros: A szakasz kezdeti részének jobb partján a Foktői úti híd felett található a volt Gábor Áron Laktanya. A laktanya belterületéről kivezető csapadékcsatorna (19-20. számú kép) itt torkollik bele a vízfolyásba, igen megrongálódott torkolati műtárgyon keresztül. A bal parton a régi érseki uradalom idején használt állatitató található (23-24. számú kép), amelyet oszlopokkal választottak el a fő csatornamedertől. Használata során jelentősen kiszélesedett a meder, olyannyira, hogy a kőkerítés egy része benyúlik a vízbe. A Foktői úti híd (10+342 szelvény) és az Ecetgyári úti híd (10+048 szelvény) között a csatornapart rendezettebb számú képet mutat (26-31. számú kép), több helyen láthatóak a rézsűből kiálló csövek formájában csapadékvíz bekötések (29-30. számú kép). A bal parton magas, meredek és szakadozott a rézsű, ez a rész a horgászok kedvelt helye. Az Ecetgyári úti híd alatt a bal parton található a Trófea étterem (54. számú kép), a csatorna partjára épített kerthelyiséggel, ami akadályozza a csatornát karbantartó gépek szabad mozgását. Itt a legszélesebb a csatorna. A Mátyás király úti híd (9+780 szelvény) (34. számú kép) alatt a csatorna bal partján lévő piactér üzemeltetése következtében a csatornapart meglehetősen szemetes (36-37. számú kép). Szerdán és szombaton, piac után úgy néz ki, mint egy szemétdomb. Elsősorban a csomagolásra használt anyagok, pl. papírdoboz, nylonzacskó a jellemző, de előfordul eldobott mosógépburkolat is. Itt is több csapadékvíz bevezetés látható (35-38. számú kép). A szakasz végén a Kalocsa Paprika Rt. telepe mellett a jobb parton, a telep teljes hosszában a kerítés a partélen van, ami nem teszi lehetővé a karbantartó gépek mozgását. A bal parton, egy rövidebb szakaszon a rézsű kikagylózódott. Az elmúlt évben végzett karbantartási munkák során közvetlenül a bal csatornaparton kiképzett ideiglenes zagykazettába helyezték a kikotort folyós állapotú iszapot szikkadni, amit még nem szállítottak el. A lakosok kisebb illegális hulladéklerakást hoztak létre ennek a tetején (53. számú kép). 18

Kalocsa-nyugat: Ez a szakasz a Kalocsa Paprika Rt. Üzemi hídjától kezdődik (9+184 szelvény) (42. számú kép). Közvetlenül a híd alatt található a Sárközi I. számú főcsatorna torkolati szakasza (39. számú kép). A Vörösmarty úti híd (9+016 szelvény) alatt a Szénáskert utcái a csatornára dőlnek, és az utolsó házak közvetlenül a csatorna partjára épültek. Az Ökörjáró hídig (8+168 szelvény) (51. számú kép) nagyon kevés az a terület, ami nem lett beépítve. Így a bal part állapota az ott élőktől is nagymértékben függ (45. számú kép). Sajnos elég sok helyen elhanyagolt, cserjékkel, bokrokkal benőtt a telkek csatornával határos része. Ezzel szemben a csatorna jobb partján a lakók zöme az előttük lévő területet szépen gondozza (43., 47-49. számú kép). Itt a parttól pár méterre kiépített kövesút húzódik. A híd alatt a szakasz határán egy csapadékvíz elvezető csatorna található (50. számú kép). Kalocsa-dél: A Sárközi I. számú főcsatorna végétől (49-700 szelvény) kezdődik (42. számú kép). Ez a legrövidebb szakasz. A Kalocsa Paprika Rt. Üzemi hídja és a Bátyai úti közúti híd között a csatorna jobb partján a rézsű kikagylózódott (39. számú kép). A Bátyai úti híd két részből áll (40. számú kép). Külön-külön biztosítja a gépjárművek és a gyalogosok, illetve kerékpárosok forgalmát. A híd alatti részen, a bal parton torkollik a Vágóhídi csatorna a főcsatornába (41. számú kép). Ez a rész erősen benőtt, a torkolati rész alig látszik. A jobb parton lapos a rézsű. A Csorna-Foktői és a Sárközi I. számú főcsatornák hossz-szelvényei és legjellemzőbb keresztszelvényei a 4-7. számú mellékletben találhatók. 19

5. A VAJAS VÍZMINŐSÉGE ÉS ANNAK VÁLTOZÁSAI 5.1. Kémiai, hidrobiológiai, bakteriológiai mutatók értékelése Az Alsó-Duna-Völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség által rendelkezésemre bocsátott vízminőségi adatok 1986. januárjától 1994. decemberig, illetve 2000. januárjától 2002. decemberig terjedő időszakra szólnak. 1995 1999-ig a vízminőséget csak öntözővíz kivétel szempontjából vizsgálták, ezért erről az időszakról nem állt rendelkezésemre általános törzshálózati adatsor. A vízminősítésben Dr. Felföldy Lajos szerkesztésében, 1987-ben megjelent, Biológiai vízminősítés (Vízügyi hidrobiológia), valamint a Felszíni vizek minősége, minőségi jellemzők és minősítés -ről szóló, MSZ 12749:1993 számú szabvány szolgált támpontul. A minősítés az alábbi paraméterekre terjed ki: az oxigénháztartás jellemzői (A csoport) közül: - biokémiai oxigénigény (BOI 5 ) - kémiai oxigénigény (KOI ps ) - kémiai oxigénigény (KOI d ) a nitrogén és foszforháztartás jellemzői (B csoport) közül: - nitrogénformák: - ammónium (NH 4 -N) - nitrit (NO 2 -N) - nitrát (NO 3 -N) - ortofoszfát (PO 4 -P) - a-klorofill az egyéb jellemzők (E csoport) közül: - ph - fajlagos vezetőképesség - kálium (K). 20

Mintát a Sárközi I. számú főcsatorna esetében a Meszesi hídnál, míg a Csorna-Foktői főcsatornán a Vörösmarty úti hídnál található vízmércénél, a sodorvonalban havonkénti gyakorisággal vettek. 5.1.1 A Sárközi I. főcsatorna vízminősége 1986. januárjától 1994. decemberig és 2000. januárjától 2002. decemberig terjedő időszakban Biokémiai oxigénigény (BOI 5 ) Dátum 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 2000 2001 2002 Január 7,2 0 5,5 5,5 3,2 2,4 2,5 4,8 1,8 1,3 2,8 2,8 Február 4,4 2,2 1,9 5,8 9,4 5,6 5,5 10,3 1,9 0 3 2,6 Március 2,5 4,2 4,4 7,8 7,6 5,9 6,6 5,3 2,2 2,4 5,7 3,2 Április 1,2 7 8,3 2 4,4 3,9 9,8 5,1 2,3 1,3 3,4 8,4 Május 3,2 2,9 7,2 3,3 5,1 2,1 1,4 2 2,6 1,6 2,6 4,9 Június 0 2,9 1,9 1,8 2 2,2 1,5 1,5 1,8 2,9 2,5 2,8 Július 0,7 2,4 1,4 2,2 2,5 2,8 2,6 0 0,9 2 2,3 3 Augusztus 0 1,9 3,2 1,7 2,5 2,6 1,9 0,6 4 2,8 4,5 3,8 Szeptember 2,3 1,2 1,8 1,3 1,8 2,5 3,5 1,3 2,3 1,6 1,4 2 Október 1,3 1,6 1,9 2 1,9 2,4 3,4 1,7 2,9 2 2 1,6 November 2,8 3,2 4,6 1,9 1,4 6,4 4,1 4 1,4 2,4 1,6 1,9 December 1 1,6 5,4 1,9 2,8 1,4 3,1 1,6 0,7 0,5 2,7 1,5 21

A Sárközi I. számú főcsatorna vizének biokémiai oxigénigénye (BOI 5 ) BOI5 Határérték Lineáris (BOI5) 12 10 8 BOI 5 (mg/l) 6 4 2 0 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Vizsgált időszak (év) A biokémiai, vagy biológiai oxigénigény (BOI) az az oxigénmennyiség, amely a vizsgálandó víz adott térfogatában lévő szerves anyagok aerob biológiai lebontására, adott idő alatt felhasználódik. Általában az 5 napos inkubációs idő alatt fogyott oxigén mennyiségét (BOI 5 ) mérik. A vizsgált időszakban a biokémiai oxigénigény maximális értéke 10,3 mg/l, minimális értéke 0,5 mg/l, az átlaga 3,09 mg/l volt. A határérték 6 mg/l. A biokémiai oxigénigény a szerves anyag mennyiségével korrelál, de kapcsolatban van az algák mennyiségével is. A trendegyenes kismértékű csökkenést mutat. A kémiai oxigénigény értékekre illesztett lineáris trendvonallal összehasonlítva arra lehet következtetni, hogy ez nem a szerves anyag mennyiségének csökkenésével magyarázható, hanem inkább a klorofill-a csökkenő trendjével, az algák csökkenő mennyiségével hozható kapcsolatba. 22

Érdemes külön vizsgálni az ősztől tavaszig terjedő, belvizes időszakokat és az öntözési idényt. A grafikonról leolvasható, hogy a határérték feletti értékek mind a belvizes időszakra esnek. Ilyenkor a környező területekről a belvízzel sok szerves és egyéb anyag mosódik be. Öntözési időszakban nagyobb mennyiségű Duna-vizet táplálnak a csatornába, amelynek alacsony a szerves anyag és a tápanyagtartalma, ezért ilyenkor alacsonyabb BOI 5 értékeket mértek. Kémiai oxigénigény (KOI ps ) Dátum 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 2000 2001 2002 Január 9,1 5,8 5,5 6,3 4,8 4,9 5,8 5,6 8,5 18,7 3,9 3,5 Február 7,6 5,7 5,2 6,2 9,5 6,7 5,2 7,7 9,2 13,7 5,5 4,3 Március 7,8 7,9 9 11 7,7 7 7,2 8,2 8,5 16,2 6,6 5,3 Április 10 11 13 6 8,5 7,7 10 9,9 9,7 21,8 7 8,6 Május 8,6 8 8 7,3 5,5 7,4 4,6 4,7 11 21 5,8 6,3 Június 7,6 14 6,1 7,2 5,3 9,5 6,7 4,3 7,8 8,2 5,5 4,6 Július 6,7 8 5,4 5,1 5,2 5 4,3 3,6 4,7 5,2 5 5,2 Augusztus 5,4 4,6 4,6 4,1 4,1 7 4 4 4 4,2 5,4 4,2 Szeptember 5,3 3,7 3,8 4,1 4,5 4,3 5,6 3,7 3,8 3,6 4,1 3,5 Október 4,4 3,7 4,3 3,9 4,3 4,5 6,9 3,5 3,9 3,1 6,4 4 November 4,1 8,2 4,7 4,6 4 6,4 4,7 3,1 3,1 3,7 5,9 4,9 December 4,8 5,2 8,7 4,2 5,2 6 6 4,3 3,5 2,9 4,5 5 23

A Sárközi I. számú főcsatorna vizének kémiai oxigénigénye (KOI ps ) KOIps Határérték Lineáris (KOIps) 25 20 KOI ps (mg/l) 15 10 5 0 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Vizsgált időszak (év) A kémiai oxigénigény (KOI) a vízmintában lévő és meghatározott vizsgálati körülmények között oxidálható anyagok mennyiségével arányos. A vizsgálat során oxidálószerként kálium-permanganátot (KMnO 4 ) vagy kálium-dikromátot (K 2 Cr 2 O 7 ) használnak. Kálium-permanganátos oxigénfogyasztáson (KOI ps ) azt az oxigénben kifejezett KMnO 4 mennyiséget értjük, amely 1 l vízben lévő oxidálható anyagok a vizsgálat körülményei közötti oxidálásához szükséges. A meghatározást savas közegben végzik. A vizsgált időszakban a maximum 21,8 mg/l, a minimum 2,9 mg/l, az átlag pedig, 6,38 mg/l volt. A határérték 8 mg/l. A trendegyenes vízszintes, amiből arra lehet következtetni, hogy a kémiailag oxidálható szerves anyag mennyisége a vizsgált évek alatt közel azonos maradt, nem változott. 24

Kémiai oxigénigény (KOI d ) Dátum 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 2000 2001 2002 Január 33 23 21 23 22 22 14 22 20 72 17 24 Február 30 25 25 27 36 28 16 30 24 51 24 25 Március 34 27 41 34 36 30 28 32 26 70 31 26 Április 42 47 54 21 40 32 34 39 32 101 29 27 Május 31 34 39 32 26 32 18 14 46 73 26 19 Június 25 48 23 26 22 33 17 14 34 58 22 14 Július 21 34 14 22 16 28 14 9 18 18 21 18 Augusztus 19 17 16 12 18 24 14 9 15 12 18 13 Szeptember 13 16 16 10 28 16 20 11 15 18 13 12 Október 16 15 23 14 16 20 26 9 17 18 21 15 November 11 27 18 16 26 26 15 9 14 13 26 24 December 20 17 30 18 30 12 20 14 16 15 25 17 A Sárközi I. számú főcsatorna vizének kémiai oxigénigénye (KOI d ) KOId Határérték Lineáris (KOId) 120 100 80 KOI d (mg/l) 60 40 20 0 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Vizsgált időszak (év) 25

A kémiai oxigénigény kálium-dikromátos (KOI d ) meghatározása során a K 2 Cr 2 O 7 savas közegben a vízmintában lévő szerves anyagokat oxidálja. A káliumdikromát erélyesebb oxidálószer, mint a kálium-permanganát, így nagyobb mennyiségű szerves anyagot képes oxidálni. Ebből adódik, hogy a KOI d értékek magasabbak. A vizsgált időszakban a maximum 101 mg/l, a minimum 9 mg/l, az átlag pedig, 24,79 mg/l volt. A határérték 22 mg/l. A két különböző módszerrel vizsgált kémiai oxigénigényeket összevetve közel hasonló lefutású görbéket kaptunk. 2000-ben év elején mért igen kiugró értékek az akkor lefutó nagy belvíznek tudható be. A KOI d értékekre illesztett trendegyenes a KOI ps -éhez hasonlóan alakul. Növényi tápanyagok: Nitrogénformák: A nitrogén a természetben elemi alakban vagy vegyületeiben fordul elő. A szerves nitrogén vegyületek (pl.: fehérjék, peptidek, aminosavak, karbamid) a vízi élőlényekben vagy azok bomlás-, illetve anyagcseretermékeiben fordul elő. A holt szerves anyagban kötött nitrogén, főként bakteriális lebontással szervetlen nitrogén vegyületekké, első lépésben deaminálással ammóniává alakul. Az egyes nitrogénformák koncentrációját N-ra átszámított formában szokásos megadni: ammónia-n, nitrit-n, nitrát-n és szerves-n. Az ammónia-n, nitrit- N és nitrát-n mennyiségének összege az ásványi nitrogén. 26

Ammónium-nitrogén Dátum 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 2000 2001 2002 Január 0,23 1,28 0,12 0,31 0,66 0,12 0,16 0,08 0,39 0,07 0,05 0,19 Február 0,19 2,33 0,19 0,12 0,23 0,12 0,16 0,12 0,35 0,09 0,05 0,03 Március 0,19 0,35 0,23 0,16 0,19 0,19 0,16 0,27 0,51 0,06 0,02 0,04 Április 0,35 0,31 0,39 0,47 0,16 0,54 0,19 0,23 0,47 0,05 0,11 0,05 Május 0,27 0,93 0,23 0,23 0,31 0,62 0,19 0,19 0,23 0,18 0,1 0,19 Június 0,47 0,85 0,23 0,35 0,16 0,35 0,31 0,16 0,39 0,06 0,05 0,05 Július 0,31 0,43 0,12 0,27 0,39 0,23 0,16 0,08 0,19 0,05 0,07 0,12 Augusztus 0,35 0,16 0,08 0,16 0,31 0,27 0,23 0,19 0,16 0,05 0,04 0,03 Szeptember 0,08 0,19 0,08 0,08 0,23 0,19 0,19 0,12 0,08 0,02 0,03 0,02 Október 0,17 0,08 0,12 0,31 0,19 0,16 0,19 0,35 0,27 0,03 0,05 0,05 November 0,08 0,27 0,16 0,19 0,27 0,27 0,12 0,16 0,23 0,04 0,04 0,04 December 0,54 0,23 0,19 0,39 0,16 0,31 0,16 0,23 0,19 0,04 0,08 0 A Sárközi I. számú főcsatorna vizének ammónium-nitrogén tartalma (NH 4 -N) Ammónium-N Határérték Lineáris (Ammónium-N) 2,5 2 NH 4 -N (mg/l) 1,5 1 0,5 0 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Vizsgált időszak (év) 27

Az ammónia aerob körülmények között szerves anyagok bakteriális lebontásával vagy anaerob viszonyok között nitrátredukcióval keletkezik. A nitrátredukció, vagy más néven nitrátammonifikáció, mint a nitrifikáció ellentétes folyamata a következő köztes termékeken át vezet az ammónia keletkezéséhez: HNO 3 HNO 2 H 2 N 2 O 2 NH 2 OH NH 3 Az ammónia koncentráció meghatározásakor a szabad ammónia (NH 3 ) és az ammóniumion (NH + 4 ) koncentrációk összegét mérjük. A két forma aránya a hőmérséklet és a ph függvénye. [5.] A vizsgált időszakban az ammónia koncentráció maximális értéke 2,33 mg/l, minimális értéke 0,02 mg/l, az átlaga 0,23 mg/l volt. A határérték 0,5 mg/l. A mért adatok általában a határérték alatt maradtak, kivéve az 1987-es évet. A kiugró értékeket összevetve a nitrit-n és az ortofoszfát-p értékek grafikonjával, egyértelműen külső eredetű szennyezésre utal, ami például nagyobb mennyiségű szennyvíz bevezetéséből adódhat. Nitrit-nitrogén Dátum 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 2000 2001 2002 Január 0,021 0,03 0,015 0,018 0,011 0,01 0,005 0,003 0,007 0,006 0,021 0,012 Február 0,018 0,043 0,021 0,015 0,008 0,007 0,01 0,005 0,006 0,006 0,024 0,009 Március 0,02 0,018 0,018 0,015 0,015 0,017 0,009 0,015 0,004 0,006 0,015 0,006 Április 0,015 0,029 0,015 0,04 0,021 0,026 0,015 0,013 0,006 0,009 0,03 0,009 Május 0,026 0,116 0,015 0,01 0,027 0,024 0,02 0,007 0,005 0,021 0,027 0,082 Június 0,021 0,046 0,027 0,046 0,021 0,029 0,018 0,004 0,007 0,003 0,006 0,006 Július 0,008 0,01 0,017 0,015 0,02 0,023 0,005 0,006 0,004 0,003 0,009 0,009 Augusztus 0,01 0,017 0,009 0,019 0,011 0,009 0,003 0,004 0,001 0,003 0,006 0,003 Szeptember 0,014 0,009 0,007 0,021 0,005 0,007 0,006 0,006 0,001 0,003 0,003 0,003 Október 0,01 0,018 0,005 0,012 0,009 0,004 0,004 0,005 0,006 0,012 0,003 0,009 November 0,007 0,015 0,01 0,014 0,029 0,009 0,014 0,009 0,004 0,009 0,006 0,006 December 0,029 0,017 0,013 0,017 0,027 0,022 0,017 0,006 0,004 0,021 0,021 0,009 28

A Sárközi I. számú főcsatorna vizének nitrit-nitrogén tartalma (NO 2 -N) Nitrit-N Határérték Lineáris (Nitrit-N) 0,14 0,12 0,1 NO 2 -N (mg/l) 0,08 0,06 0,04 0,02 0 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Vizsgált időszak (év) A nitrit az ammónia oxidációjával, a nitrifikáció folyamatában képződik, nitritképző baktériumok anyagcsere folyamatainak eredményeként. Kimutatható mennyiségű nitrit jelenléte minden esetben a szervesanyag-bomlás előrehaladott állapotát jelzi. A vizsgált időszak alatt a maximális nitrit-n koncentráció 0,116 mg/l, a minimális 0,001 mg/l és az átlag 0,014 mg/l volt. A határérték 0,03 mg/l, a mért értékek általában ezt nem lépték át, kivéve egyes években, ami jelentős mennyiségű külső eredetű szennyezésre utal. 29

Nitrát-nitrogén Dátum 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 2000 2001 2002 Január 1,92 1,13 1,13 1,92 1,92 1,58 0,9 1,24 0,41 0,29 1,81 1,92 Február 1,58 1,81 1,04 2,03 0,63 1,36 1,7 0,41 0,25 0,23 1,18 1,38 Március 0,63 1,04 0,45 1,13 1,36 1,13 0,59 0,45 0,16 0,25 0,81 0,75 Április 0,63 0,72 0,23 0,77 0,63 0,63 0,47 0,2 0,11 0,23 0,72 0,16 Május 0,59 0,68 0,29 0,45 1,04 0,27 0,63 0,2 0,19 0,23 0,5 0,57 Június 0,27 0,77 0,29 0,25 0,32 0,27 0,34 0,07 0,23 0,09 0,18 0,36 Július 0,43 0,25 0,17 0,27 0,27 0,29 0,07 0,14 0,05 0,07 0,25 0,16 Augusztus 0,59 0,5 0,23 0,45 0,29 0,15 0,11 0,23 0,11 0,07 0,07 0,11 Szeptember 0,25 0,27 0,5 0,45 0,23 0,11 0,5 0,16 0,05 0,11 0,16 0,25 Október 0,34 0,34 0,5 0,86 0,38 0,09 0,1 0,23 0,11 0,25 0,27 0,77 November 0,45 0,81 0,34 0,45 0,5 0,16 0,86 0,36 0,23 0,93 0,32 0,93 December 2,49 1,13 0,9 0,81 1,29 0,63 1,47 0,45 0,18 1,31 1,04 1,11 A Sárközi I. számú főcsatorna nitrát-nitrogén tartalma (NO 3 -N) Nitrát-N Határérték Lineáris (Nitrát-N) 6 5 4 NO 3 -N (mg/l) 3 2 1 0 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Vizsgált időszak (év) A nitrát természetes körülmények között a nitrifikáció folyamatának végtermékeként keletkezik. Nagy mennyiségben a felszíni vizeinkbe, pl. műtrágya bemosódás hatására kerülhet. 30

A vizsgált időszak alatt a maximális nitrát-n koncentráció 2,49 mg/l, a minimális 0,05 mg/l és az átlag 0,59 mg/l volt. A határérték 5 mg/l. A mért értékek mindvégig a határérték alatt maradtak, amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy jelentős műtrágya bemosódás nem történt. Ortofoszfát-foszfor Dátum 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 2000 2001 2002 Január 163 261 85 104 111 130 85 26 143 134 49 88 Február 62 326 143 85 16 59 52 7 124 104 59 95 Március 130 85 72 33 49 85 36 137 82 88 16 88 Április 179 62 245 85 13 124 10 46 130 114 82 7 Május 196 212 65 65 85 228 150 124 196 274 163 147 Június 156 310 124 143 117 196 163 104 222 114 108 95 Július 111 1304 130 163 228 163 310 62 85 52 124 75 Augusztus 65 78 104 85 98 245 456 36 117 65 98 68 Szeptember 52 65 36 78 163 98 104 33 49 13 49 29 Október 62 62 52 52 98 130 16 42 46 16 95 29 November 62 85 23 65 163 117 52 46 26 10 147 72 December 91 124 75 111 156 137 104 36 49 30 72 95 A Sárközi I. számú főcsatorna vizének ortofoszfát-foszfor tartalma Ortofoszfát-P Határérték Lineáris (Ortofoszfát-P) 1400 1200 1000 PO 4 -P (μg/l) 800 600 400 200 0 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Vizsgált időszak (év) 31

A vizsgált időszak alatt a maximális ortofoszfát-p koncentráció 1304 μg/l, a minimális 7 μg/l és az átlag 111,15 μg/l volt. A határérték 100 μg/l. Az 1987-ben mért kiugró értékek egyértelműen valamilyen külső eredetű szennyezésre utalnak, ami például nagyobb mennyiségű szennyvíz bevezetéséből adódhat. Káliumtartalom Dátum 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 2000 2001 2002 Január 6 7,5 4,6 5,4 5 3,8 6,5 4,2 6,9 3,9 4 Február 5,5 6,5 5,5 5 4,4 4,4 5,5 4,4 5,9 4,3 4,1 Március 9 4,8 6 3,8 4,2 4,6 5,2 4,8 6,2 3,8 4,6 Április 8 6 7,5 4,2 4,4 5 4,4 4,2 6,8 4 3,8 Május 5,5 6 3,6 4,8 4,6 5,5 2,8 2,8 6,2 3,5 3,6 Június 6 6,5 3,5 5,5 3,6 4,7 2,8 2 3,1 2,7 2,6 Július 5 5 3,4 3,4 4,6 3 2,6 2,6 2,5 2,8 2,7 Augusztus 4,8 3 3 2,8 2,6 4 2,6 2,6 2,3 2,8 2,4 Szeptember 3,8 3,2 3,4 3,2 3,6 3,4 3,4 3 2,6 2,8 2,9 Október 4,2 3,6 3,2 3,6 4,4 5 4,2 3,6 2,9 4,3 3,2 November 5 4,4 3,9 2,5 4,8 5 4,4 3,6 3,3 4,7 4 December 5,5 5,5 4,9 5 5,5 4,4 3,8 3,6 3,6 4,8 4,1 A Sárközi I. számú főcsatorna vizének káliumtartalma Kálium Lineáris (Kálium) 10 9 8 7 Kálium (mg/l) 6 5 4 3 2 1 0 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Vizsgált időszak (év) 32

A vizsgált időszak alatt a maximális kálium koncentráció 9 mg/l, a minimális 2 mg/l és az átlag 4,28 mg/l volt. A Vajasban is, mint a legtöbb felszíni vizünkben kevés a kálium. A növényi tápanyagok a különböző nitrogénformák, a foszfor és a kálium trendjei mind egyértelműen csökkenő tendenciát mutatnak. Ebből arra lehet következtetni, hogy feltételezhetően csökkent a vizsgált időszakban a műtrágyafelhasználás, illetve a makrovegetáció elburjánzása is előidézhette a csökkenést. Klorofill-a Dátum 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 2000 2001 2002 Január - - - - 32 4,4 26 47-1 2,5 8 Február - - - 102,7 221-19 135-2,8 14 2 Március - - - - - - - - - 2,4 67,2 4 Április 11,2 - - - - - 13 174-3,2 8 101 Május - - - - - - 4 - - 4,7 2,4 14 Június - - - - - - 6 11-2,4-8,1 Július - - - - - - 9 8-1,5 6,7 4,3 Augusztus - - - - - 9 11 - - 1 8,5 6,4 Szeptember - - - - - - - 5-1,6 2,7 14,2 Október - - - 13 8,5 6 70 3-5,2 1 1 November - - - - - - 2 - - 2,5 1 3,3 December - - - - - 5-3 - 1,4 1 1 33

A Sárközi I. számú főcsatorna vizének klorofill-a tartalma Klorofill-a Határérték Lineáris (Klorofill-a) 250 200 Klorofill-a (μg/l) 150 100 50 0 1985 1986 1987 1988 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2001 2002 2003 Vizsgált időszak (év) Az elsődleges termelésben alapvető szerepet játszó alga-állományok (fitoplankton) mennyisége legegyszerűbben a víztérfogat-, vagy felületegységre vonatkoztatott fotoszintetikus pigmentek mennyiségének meghatározása útján becsülhető. A vizsgált időszakban a maximum klorofill-a érték 221 μg/l, a minimum 1 μg/l, míg az átlag 20,5 μg/l volt. A határérték 25 μg/l. Az adatokra illesztett trendegyenes erőteljes csökkenést mutat, ami az algaállomány csökkenésével magyarázható, azonban egy-egy kiugró esetben olyan nagy volt az algasűrűség, hogy vízvirágzást, intenzív vegetációs vízszíneződést okozott. ph Dátum 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 2000 2001 2002 Január 8,2 8,3 8,2 8,2 7,85 8,15 7,9 8,3 8 8 8,15 8,05 Február 7,6 8,1 8,3 8,1 8,2 8 8,15 8,4 8,35 8,05 8,2 8,2 Március 8,45 7,9 8,5 8,15 8,2 8,05 8,1 8,25 8,45 8,3 8,35 8,3 Április 8,5 8,4 8,5 8,15 8,6 8,25 8,25 8,2 8,5 8,35 8,15 8,6 Május 8,3 8 8,4 8,2 8,3 8 8,15 8,6 8,35 8,2 8,3 8 Június 8,4 8 8 7,75 8 8,2 8,15 8,6 8,3 8,5 8 7,8 Július 8,5 8,2 8 8,15 7,7 7,7 7,6 8,05 8 8,25 7,8 7,95 34

Augusztus 8,3 8 8,3 8,25 7,7 8,25 8 8,15 8,05 8 8,15 7,95 Szeptember 7,7 8 7,9 8,05 8,15 7,85 7,95 8,35 7,9 7,9 8,25 7,95 Október 7,4 8,1 8,1 8,1 8 7,45 8,2 8,3 7,9 8,05 8,05 7,8 November 8,1 8,1 8,5 8,1 8,05 8,25 8,1 8,15 8,2 8,05 8,1 7,9 December 8,3 8,1 8,3 8 7,9 7,85 8 8,25 7,9 8,05 8,25 8,25 A Sárközi I. számú főcsatorna vizének ph-ja ph Határérték Lineáris (ph) 9 8,5 8 7,5 ph 7 6,5 6 5,5 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Vizsgált időszak (év) A ph a vizes oldatok hidrogénion (H + ) koncentrációjának negatív logaritmusa. Az oldatok kémhatását a ph-val szokásos megadni. A tiszta víz és a semleges kémhatású oldatok esetén ph = 7. Savanyú oldatok ph-ja 7-től kisebb, míg a lúgos oldatoké 7-től nagyobb. A vizsgált időszak alatt a maximum ph-érték 8,6, a minimum 7,4, az átlag, pedig 8,13 volt. Folyóvizeknél ph > 8 a megfelelő. A legtöbb hazai felszíni vizünk kicsit lúgos. A 8,4 feletti ph a magas klorofill-a tartalommal hozható összefüggésbe, ami azt jelzi, hogy a vízben sok a fitoplankton. A növényi szervezetek a fotoszintézis során csökkentik a víz oldott és részben HCO 3 -, illetve CO 3 2- formában jelen lévő szén-dioxid tartalmát, ezáltal a ph-t a lúgos tartományba viszik el. A vizsgált időszakban a ph érték igen ingadozó, de stagnáló. Értéke a savas kémhatású tartományba egyszer sem került. 35

Fajlagos elektromos vezetőképesség Dátum 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 2000 2001 2002 Január 740 1070 665 530 590 590 790 600 714 1510 510 690 Február 794 690 715 535 590 570 715 630 815 1330 605 800 Március 985 720 925 464 505 630 590 720 924 1500 645 680 Április 1140 740 975 496 525 595 535 610 995 1410 675 530 Május 705 770 515 535 550 770 386 392 1040 1590 535 535 Június 610 860 380 515 498 665 370 364 685 745 404 438 Július 525 760 420 430 406 448 374 344 416 384 400 366 Augusztus 440 442 390 398 370 452 345 334 368 348 400 366 Szeptember 464 410 391 380 384 462 370 368 350 378 374 344 Október 422 444 424 438 472 500 422 408 384 440 535 392 November 513 525 480 430 480 530 476 422 412 412 595 468 December 582 535 484 505 530 625 510 472 420 456 670 505 A Sárközi I. számú főcsatorna vizének vezetőképessége Vezetőképesség Határérték Lineáris (Vezetőképesség) 1800 1600 1400 Vezetőképesség (μs/cm) 1200 1000 800 600 400 200 0 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Vizsgált időszak (év) 36

A természetes felszíni vizek gyenge elektrolitnak tekinthetők, vezetőképességük ismeretében az oldott szervetlen anyag tartalomra következtethetünk. A fajlagos vezetőképesség a víz összes oldott sótartalmát jelzi. A sótartalmat a hidrometeorológiai viszonyok jelentősen befolyásolják. A kisebb csúcsok adódhatnak abból, hogy a kevés csapadék miatt bekoncentrálódott a csatornában az ásványi sók mennyisége. A jelentősen kiugró értékek feltételezhetően szennyvíz bevezetésből illetve belvizes időszakban a környező területekről bemosódott nagy mennyiségű szervetlen anyagokból származnak. A vizsgált időszakban mért fajlagos vezetőképesség értékek maximuma 1590 μs/cm, minimuma 334 μs/cm és az átlaga 576,9 μs/cm volt. A határérték 700 μs/cm. A vizsgált időszakban a trend minimális mértékű emelkedést mutat, amiből arra lehet következtetni, hogy az oldott szervetlen anyag tartalom jelentősen nem változott. 5.1.2. A Csorna-Foktői árapasztó főcsatorna vízminősége 1986-tól 1994-ig terjedő időszakban Biokémiai oxigénigény (BOI 5 ) Dátum 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 Január 3,3 0 5,2 4,1 3,7 3,1 1,7 0,9 1,7 Február 4,2 0 2,8 6,1 9,3 6,1 3,6 3,8 1,4 Március 2,8 5,2 4,7 6,7 7,9 6,4 3,8 5,8 2,1 Április 2,8 7,1 7,9 2,2 5,5 5,6 5,2 4,7 4,6 Május 2,9 2,4 7,2 2,7 4,5 2,7 8,7 1 2,6 Június 4,4 3 2,7 1,6 4,6 2,6 0,2 1,5 1,5 Július 0,9 0,6 1,5 2,9 2,3 3,3 1,6 0,7 0,7 Augusztus 0 1,4 1,9 2 2,9 3,3 3 0,5 1,1 Szeptember 1,4 1,1 2 1 1,6 2,5 1,3 1,1 2,2 Október 1,5 1,5 1,3 2,1 1,9 2,4 2,8 0,7 1,8 November 2,7 2,3 4,2 2 1,5 7,1 4,5 1,6 1,1 December 0,6 0,9 4,8 3 2,7 1,9 2,7 2,4 1,4 37